Beszámoló a 8. Európai Digitális Archiválási konferenciáról ( 8th European Conference on Digital Archiving, Geneva 2010)
A 8.
Európai Digitális Archiválási konferenciát 2010. április 28. és 30-a között tartották
Genfben. A konferenciát a Nemzetközi Levéltári Tanács Európai Regionális Szervezete (European Regional Branch - EURBICA)) valamint a Nemzeti Levéltári Egyesületek Szekciója (SPA) szervezte a Svájci Szövetségi Levéltár közreműködésével. A konferencián számos, a mai levéltári munka szempontjából egyre meghatározóbb kérdéskörben, így az elektronikus archiválás és a levéltári iratanyagok online közzétételéről hangzottak el előadások. A 2010. évi konferencián 4 fő témakörben közel 100 előadás hangzott el. A fő témakörök az alábbiak voltak: 1 - Archival profile: professional competence in the digital age / Levéltári profil: szakmai kompetencia a digitális korszakban. 2 - What to keep: how to mirror the information society / Mit kell megőrizni: hogyan tükröztessük vissza az információs társadalmat? 3 - E-Archiving: reorganisation of processes and business models / Elektronikus levéltárazás: a levéltári és üzleti folyamatok újraszervezése. 4 - Online access: solutions and implications / Online hozzáférés: megoldások és implikációk. Az előadások anyagai on-line is elérhetők
a
Svájci
Szövetségi
Levéltár
honlapján
(http://www.bar.admin.ch/eca2010/00732/index.html?lang=de). A magyarországi levéltárakat előadóként Szatucsek Zoltán (MOL) és Kenyeres István (BFL) képviselte, de meg kell említeni az OSA képviseletében előadó Ivacs Gabriellát is. Kenyeres István előadása Magyar Levéltári Portálról (Portal of Hungarian Archives: a common solution for digitized archive material and databases címmel) a 4. szekció első napján hangzott el. (ld. http://www.bar.admin.ch/eca2010/00732/00911/index.html?lang=de). A beszámoló a konferencia széles és színes programkínálatából elsősorban a 3. és 4. témakörökben, tehát az e-levéltárazás és az online megoldások kérdéskörében elhangzott előadásokról nyújt áttekintést. Az e-levéltár témakörökben elsősorban a futó nagyobb projektekről lehetett áttekintést kapni (pl. Németország), e-levéltári szabályozási kérdésekről (pl. Franciaország), vagy egészen gyakorlati megoldásokra (pl. Svájc, Dánia).
1
Michael Hollman: Das Elektronisches Archiv des Bundersarchivs című előadásában a berlini szövetségi központi levéltár (Bundesarchiv -
BA) e-levéltári projektjéről adott
beszámolót. A BA 2008-tól rendelkezik e-levéltári rendszerrel, amelyet, mint mindenki, az OAIS (ISO Standard 14721:2003) szabványra, illetve a németországi szövetségi hivatalokra kötelező DOMEA előírásokra (Organisationskonzept) alapoztak. Ennek ellenére problémát okoz, hogy a különböző szervek különböző rendszereket használnak, így nincs egységes átadási formátum. A rendszer készítőjével, a Hewlett Packard-al együttműködve fejlesztették ki a saját worklfow-jukat, a SAM-ot (Standard Archivierungs Modul). A workflow alábbi fő egységekre tagolódik: az első lépcsőben e-mailváltások és információátadások keretében a levéltárosok eldöntik, hogy milyen iratokat kell átadnia a szervnek, ennek keretében a workflow rendszer előállít egy navigálható rendszert az átadandó iratokról, ebben tudnak tájékozódni a levéltárosok, hogy mit jelöljenek ki átadásra, ill. selejtezésre. Az átadás ugyanakkor off-line történik. Az átadott anyagból az eljárás során előbb az OAIS-nak megfelelően átadási csomagot (SIP = Submission Information Package), majd levéltári csomagot (Archival Information Package = AIP) készítenek. Ennek készítése közben végzik el
az
integrációvizsgálatot,
az
XBARCH
xml
séma
alapján
felépítik
az
xml
metaadatstruktúrát, hozzárendelik a levéltári proveniencia adatokat és a priméradatokat a hosszútávú archiválási céloknak megfelelő formátumba konvertálják (pl. a dokumentumokat PDF/A-ba). Amennyiben nincs rendelkezésre álló konverziós eszköz, a SIP-et visszairányítják egy törlési helyre, ahol eldöntik, hogy az átadási formátumot megtartva mégis AIP-á konvertálják-e. A folyamat lezárásaként a priméradatokat és a metaadatokat AIP konténerbe csomagolják és tárolják el. Mivel még a német szövetségi hivatalokban sem annyira elterjedtek a modern dokumentum management rendszerek, ezért a BA-ban főként Windows dokumentumokkal találkoznak, amelyeket szigorúan az alábbi fastruktúra: ügyirat – ügyiraton belül elkülöníthető iratváltások (Vorgang) – egyes dokumentum könyvtárrendszerben vesznek át. Ennek a struktúrának az ellenőrzésére, javítására külön eszközt fejlesztettek ki (Strukturierungeditor), amelyet átadnak az iratképzőknek is, hogy átadás előtt rendbe tegyék saját anyagaikat. 1-2. ábra: Strukturierungeditor:
2
3
Az e-iratok levéltári feldolgozása a BASYS keretein belül történik meg, itt rendelnek hozzá segédleteket, illetve képeznek az adatokból ilyeneket. Ezeknek az állományoknak a megjelenítéséhez külön Viewer-t fejlesztettek ki.
4
3. ábra: az AIP Viewer A Preservation Planning folyamat keretében az AIP-okat a szükséges időpontokban migráltatják az olvashatóság fenntarthatóságának érdekében, ilyenkor AIP1 és AIP2 keletkezik és a migrációt külön dokumentálják valamint az eredeti AIP-ot is tovább őrzik. Ami a relációs adatbázisok archiválását illeti, két kvázi standard létezik: a Svájci Szövetségi Levéltár (BAR) SIARD-ja és a Baden-Würtenbergi Állami Levéltár IngestList-je. Az előző nem csupán kinyeri az adatokat xml-ben, hanem képes kiolvasni a táblák kapcsolatait és azt is xml-sémában tárolja, az utóbbi viszont nagyon hatékonyan valamennyi, vagy csak a szükséges táblák adatait olvassa ki és CSV fájlt hoz létre. Az előadó szerint a két rendszert kellene ötvözni. A BA éppen ezért saját megoldáson dolgozik (MySQL és PostGres OpenSource alapokon.).A projekt során kifejlesztettnek egy Dissemiantion Information Package (DIP), azaz kutatói példány előállítására alkalmas szoftverkomponenst is. Az előadó felvetette azt is, hogy a hosszútávú archiválás eszközrendszere igen drága dolog, elképzelésük szerint annak fenntartásában az iratképzők is közreműködhetnének, mivel az ő feladatuk az levéltári átadásig a dokumentumok olvashatóságának fenntartása. A BA egyfajta Shared
5
Service szolgáltatásban gondolkodik, amit ők nyújtanának – fizetség ellenében – ezeknek az iratképzőknek egyfajta digitális átmeneti levéltárként. Michel Jacobson és Jean-François Moufflet (Francia nemzeti levéltár): Mettre en oeuvre l’archivage électronique : le rôle structurant des normes című előadásában a franciaországi e-levéltári szabályozásokról adott áttekintést. A francia kormány 2000-ben hozott törvényt arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy digitális dokumentumnak jogi értelemben: az e-irat eszerint akkor alkalmas joghatás kiváltására, amennyiben a szerzője azonosított (autentikus) és a tárolása olyan módon van megoldva, hogy az biztosítja az integritását. 2001-ben hoztak törvényt az e-aláírásról, 2005-től rendeletet hoztak az eköziratok átadását és időszakos tárolását
biztosító e-szolgáltatásról. E rendelet két fő
szempontja az interoperabilitás és a biztonság biztosítása volt. Ennek érdekében két ajánlást adtak ki: az előbbire az RGI–t 2009 végén, míg az utóbbira pedig az RGS-t 2010 februárjában. Az előbbiben szerepelt az xml, csv, odf pdf/a alkalmazása. 2006-an kidolgozták a SEDA-t, amely a nemzeti adatcsere ás átadási szabvány szerepét tölti be. Ezt az OAIS-re alapozták, levéltári közreműködést írtak elő az adatok átadására és tárolására. Minden metaadatot xml-ben kell átadni, amelyet csatolni kell az átadandó állományhoz (fájlhoz). A SEDA az alábbi szabványokra épít: folyamatok tekintetében az OAIS-ra, formátuma az XML (W3C), EAD-ot írnak elő a levéltári leíráshoz, IANA a MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions) – e-mail archiválás - leírásához, PRONOM-ot a fájl formátumok leírásához, ISO 639-et a nyelvek megadásához. Elkészült az első implementáció is a SEDA alapján, amelynek használatával számos problémára derült fény a szabvány kapcsán (pl. szükségtelen metaadatok létrehozása, ugyanakkor nem volt előírás a hozzáférhetőségre stb.), ezért 2010 januárjában módosították a szabványt. A módosítás főként az ellenőrzésre, a sémák egyszerűsítésére, a szabványnak az üzleti életben használt megoldásokhoz közelítésére, a szabályok pontosítására koncentrált. Ugyanakkor az EAD-dal való megfeleltetés még csak a tervek között szerepel. Vlatka Lemić (Horvát Nemzeti Levéltár): Managing digital records in the ARHiNET system című előadásában a horvát ArchiNet levéltári rendszert mutatta be. Annak ellenére, hogy a szervezők az e-levéltári szekció keretében kerítettek sort az előadásra, itt lényegében egy Archival Information System (AIS), azaz levéltári információs rendszerről van szó,a mely magában foglalja a levéltári leírást, feldolgozómunkát segítő modulok mellett a levéltári 6
workflow-t lefedő modulokat is: kutatóterem-management, kutatók, ügyfelek nyilvántartása, raktárkataszter, naplók, szervnyilvántartás stb. A rendszer 2009-ben díjat kapott az EU-tól best practices kategóriában. Az ArchiNet olyan modulokra épülő, központilag menedzselt rendszer, ami képes kiszolgálni több tucat intézményt és levéltárost egyidejűleg (200 intézmény 600 levéltáros). A rendszerben jelenleg 500 ezer leírási egység adatai érhetők el, köztük 15 ezer fondé, mintegy 6000 dokumentum digitális képe is elérhető. Az adatok bevitelére/módosítására WEB alkalmazást fejlesztettek ki, tehát az adatokat webes felületen keresztül lehet bevinni a rendszerbe. Figyelemre méltó az internetes megjelenítés módja is. A horvát állami levéltárak igényei szerint, ám a nemzetközi szabványok (ISAD(G), ISAAR, EAD) figyelembevételével fejlesztett rendszert ma már Boszniában is használják és más országokban is gondolkodnak bevezetésén.
Az ArchiNet nyitólapja: http://arhinet.arhiv.hr/ Jan Dalsten Sørensen, (Dán Nemzeti Levéltár): SIP – a Danish Implementation (SIP a la Denmark) címmel tartott előadása nagy figyelmet keltett. Ennek oka, hogy a sok projektbemutató és terv mellett a konferencián igen keveset lehetett megtudni a gyakorlati megvalósításokról. A dánok nem csak beszélnek az elektronikus archiválásról, hanem az 7
1970-es évek közepe óta a gyakorlatban is végzik. 2000 óta előírás, hogy az e-iratok átadását teljesen elektronikus úton kell elvégezni, a kísérő dokumentáció sem lehet papír alapú, 2004től már rendeletek írják elő az átadásra vonatkozó szabályokat. A dánok bevallottan a migrációs stratégia hívei, számukra az az elsődleges, hogy az e-iratok már a Dán Nemzeti Levéltár által előírt formátumban és módon kerüljenek be a levéltárba, tehát ne igényeljen a részükről jelentős feladatot az e-iratok levéltári megőrzésre alkalmas verziójának előállítása. 2010-ben életbe lépő új miniszteri rendeletben újraszabályozták a levéltári átadási csomagra (Submission Information Package = SIP) vonatkozó előírásokat. Ennek keretében tovább léptek az xml technológia alkalmazásában és támaszkodtak a svájciak által kidolgozott, a PLANETS projekt által is a hosszú távú archiválás egyik eszközeként kiválasztott SIARD-ra is, amely lehetővé teszi relációs adatbázisok szoftver-független archiválását. Az új szabályozás a térinformatikai rendszerek adatainak (GIS) archiválását is célul tűzte ki és általánosságban is egy érthetőbb és egységesített SIP definíció felé indult el. A dán SIP modell támaszkodik az OAIS-ban használt SIP definícióra, azonban nem esik egybe teljesen azzal. A dán SIP az alábbi összetevőket tartalmazza: 1) táblák (Table), 2) dokumentumok (pl. doc,
txt.
stb.)
(Documents),
3)
kontextusra
vonatkozó
dokumentáció
(Context
Documentation), 4) listák/mutatók (Indices), 5) sémák (Schemas). A dán stratégiában az adatbázisok archiválásánál mindenképpen kizárólagosan relációs adatbázisok jöhetnek szóba, ha egy adatbázis nem ilyen, átadás előtt be kell tölteni egy relációs rendszerbe. Ez vonatkozik a fájlrendszerben, könyvtárstruktúrában tárolt minden dokumentumra is, ezeket is átadás előtt be kell tölteni tartalmukkal együtt egy relációs adatbázis-kezelőbe. A dán SIP-et tehát a fentebb felsorolt könyvtárstruktúraként kell elképzelni, amelyek az alábbi fő könyvtárakból és tartalmakból áll össze: 1) A Table könyvtár tartalmazza az adatbázis teljes megőrzendő adatállományát xml-ben, ill. az xml-t definiáló sémákat. Ebben lényegében a SIARD-ot követik, ugyanakkor annyiban eltérnek, hogy vannak számukra fontos információk, amelyeket ki kell nyerni ill. le kell írni és amelyek szükségesek a saját megjelenítő eszközük használatához (tehát meg lehessen nézni az átvett adatállományt). 2) Az átadandó dokumetnumok/iratok külön könyvtárba kerülnek (Documents), itt a fájlokat max. 12 számjegyből álló ID-vel kell ellátni. A dánoknak fontos, hogy az átadandó dokumentumok formátumát (pl. mindegyik TIFF-e?), ami náluk rendeletben van előírva, ellenőrizni tudják automatikusan, ezért ragaszkodnak ezen dokumentumok külön könyvtárba helyezéséhez. Levéltári formátumként ismerik el a TIFF-et és a JPEG-2000-et irodai 8
alkalmazásban készített dokumentumok, rajzok, térképek stb. átadásánál, a hangfájlokat MP3ban, a videókat MPEG-2 vagy MPEG-4-ben kell átadni. (Ugyanakkor gond a GIS rendszerekben keletkezett dokumentumok átadása, annak ellenére, hogy a dán szervek a GISben keletkezett anyagaikat gyakran csatolják a dokumentum-menedzsment rendszereikben lévő iratokhoz és így elvben automatikusan megőrzendők lesznek.). 3) A ContextDocumentation könyvtárba kifejezetten levéltári célokra készült állományok találhatok becsatolva, vagy ha papíralapúak voltak, szkennelve: az adott IT-rendszer, adatbáziskezelő
technikai
leírása,
struktúrája
(pl.
táblák
kapcsolatai),
az
átadási
dokumentációk, az ingest és a teszt folyamatok során készített dokumentációk. 4) Az Indices könyvtárban az alábbiak szerepelnek: archiveIndex: ez egy xml fájl, amiben a kutatói használathoz nélkülözhetetlen alapinformációkat írják le: pl. az iratanyag létrehozója, a rendszer megnevezése, leírása (pl. vannak-e benne dokumentumok stb.); a docIndex egy lista a csomagban található dokumentumokról (a dokumentumok ID-ja, hol található a SIPben, az eredei fájlmegnevezés, kiterjesztés); fileIndex a SIP-ben található valamennyi fájl listája, mindegyik mellett chek sum (ellenőrző összeg) is szerepel, ez segíti nyomon követni a levéltári folyamatok (pl. konverziók, migrációk) eredményeit.; tableIndex, hasonló a SIARDban leírtakhoz, az adatbázis tábláit, mezőit írja le. 5) A Schema könyvtár tartalmazza a SIP-ben használt xml-ek definícióit (pl. az 5 említett indexét) Az előadó kifejtette, hogy az e-levéltári munka egyre nagyobb feladatok elé állítja őket is, ugyanakkor a költségvetési megszorítások miatt egyre kevesebb képzett szakemberük van. A fő irány éppen ezért az autmatizáció, tehát a folyamatok minél nagyobb mértékű szabványosítása és automatizálása, hogy a levéltáraknak annál kevesebb labormunkára legyen szükségük, másrészt az átadó szervekkel való kooperáció lehet a másik támasz. Urs Meyer (Svájci Szövetségi Levéltár): Save your databases! címmel szintén nagysikerű előadást tartott a svájci SIARD (Software Independent Archiving of Databases) szabványról és az ahhoz készült implementációról, a SIARD Suite szoftverről. A SIARD relációs adatbázisokat képes archiválni. Kiindulópontjuk az volt, hogy a használt adatbázis rendszerek 90%-a relációs, a többi, mint pl. a hierarchikus, hálózatos (Object oriented databases (OODB), NoSQL-Databases (CouchDB, HBase,) stb. rendszerek kevésbé terjedt el. A relációs adatbázis fő jellemzője, hogy az adatokat táblákban írják le, amelyek hivatkoznak egymásra. A megoldás során használt SQL (Structured Query Language) (az alkalmazott 9
verzió: SQL:1999) alkalmas mind az adatok kinyerésére, mind pedig a kinyert levéltári adat „visszatöltésére” azaz megjelenítésére. A céljuk egy platform független adatbázis-archiválási rendszer létrehozása volt, innen ered a SIARD neve is, A SIARD törekszik a táblák tartalmának és azok kapcsolatának megőrzésére. Az archiválási folyamat végén egy SIARD ZIP fájl jön létre (ZIP64 szabvány). Ebben xml fájlok írják le az adatbázis metaadatait és tartalmát (primér adatait). Előadásában a SIARD Suite használatát is bemutatta. a SIARD Suite egy Java (Java 1.5) környezetben futó alkalmazás, fut Windows, Mac, Linux operációs rendszerek alatt is. A jelenleg kezelt formátumai: Oracle, MS SQL, MS Access. A szoftvert ingyenesen le lehet tölteni a Svájci Szövetségi Levéltár honlapjáról. Ugyan a 4. szekcióban hangzott el a következő két prezentáció, ám tartalmukat tekintve az elevéltári témakörbe tartoznak. Felix Akeret (Scope solution ag): Mytos „Open Archival Information System” (OAIS) – „Turn key” Ansätze für die OAIS konforme digitale Langezeitarchivierung című workshop prezentációja során bemutatta scopearchiv „turn key” megoldását. A prezentáció során a közel 60 európai levéltár által használt scope archiv 5.0-ás verzióján keresztül bemutatta az OAIS ingest folyamatát, közben demonstrálta, hogy más alkalmazásokkal is együtt tud működni e folyamat során: a szintén svájci documill ingest fejlesztésével. A 4. témakör főelőadói között szintén szerepelt Felix Akeret: Digitale und hybride Archivierungsstrategien und deren Auswirkung auf das Archiv und deren zukünftige Benutzer című előadásával, amelyben a jelenlegi egyik legnagyobb levéltári szoftver problematikával foglalkozott, nevezetesen azzal, hogy sok levéltár rendelkezik saját nyilvántartó szoftverrel (Archival Information System = AIS), ilyeneket a piacról is be lehet szerezni. Ugyanakkor párhuzamosan kerültek kifejlesztésre az elektronikus archiválást szolgáló megoldások, amelyek nincsenek összekapcsolva a hagyományos levéltári leírásokat tartalmazó AIS-okkal. Szerinte a levéltáraknak olyan hibrid szoftverekre van szükségük, amelyek egyaránt támogatják a hagyományos levéltári feldolgozómunkát és az elektronikus archiválást. A 2. szekcióban került sor Urs Gerber (Swisstopo): Archivierung von Geodaten – Wass für eine Herausforderung! előadására, amely a térinformatikai (GIS) adatok archiválásának problematikáját mutatta be. Svájcban törvény írja elő 2006-tól a geoadatok levéltári archiválását. A svájciak terveznek egy GEO-SIP-et, ami xml alapú. A SIP-nek van ID-ja, egy header-je a metaadatokkal xml-ben és egy tartalma (content) a primér adatokkal, szintén xml10
ben. A geo-priméradatok archiválásra alkalmas formátumok szerintük: GML, INTERLIS, Arc/Info ASCII GRID, Geo Tiff, shapefile. A svájciak még dolgoznak a problémán, a SIP javaslatuk tehát még nem végeleges. Az e-levéltári szekcióban hangzott el Szatucsek Zoltán (MOL): The advantage of latecomers címmel a magyarországi e-levéltári projekt bemutatója is. A 4. témakörben (Online Access) elhangzott, valóban a témához tartozó előadások egy része, mint már említettük, nem ide valók voltak és sok meglehetősen átgondolatlan, vagy még csak tervezési szakaszban lévő projekt bemutatóját lehetett látni, ugyanakkor voltak figyelemre méltó projekt bemutatók is. Az ilyen jellegű prezentációk közé lehet sorolni Albina Moscicka (Department of Cartography of the Institute of Geodesy and Cartography (Warsaw, Pl.) Marek Marzec (Polska.pl portál): How to access the digital heritage using an online map? című előadását is. A varsói Geodéziai és kartográfiai intézet, valamint az akadémiai Kutató és Akadémiai
Komputer
Hálózat
(polska.pl
portál)
valamint
a
Wroclawi
Egyetem
együttműködésében létrejött kutatási projekt a GIS eszközök használatával levéltári történeti térképek
és
iratok,
fotók
digitalizálásával
és
geo-infromációk
hozzárendelésével
térinformatikai rendszert hoztak létre. A rendszerben 4 nagyobb városra vonatkozóan lehet elérni információkat és iratokat, képeket elérni (Krakkó, Varsó, Wroclaw, Lodz.). A dokumentumokat a bennük szereplő földrajzi adathoz igyekszenek kötni (pl. egy várostérképet az adott városhoz, egy hídvám-privilégiumot az adott település hídjához stb.) A nagyon látványos megjelenítésű projekt azonban igen kevés dokumentumot tartalmaz, kérdésre adott válaszukban az előadók mindössze 600 dokumentum elérhetőségéről beszéltek. Az adatokat pedig csak hely szerint lehet keresni, a digitalizált iratok megjelenítése is eléggé nehézkes (http://www.geoheritage.polska.pl/).
11
Ugyanezen szekcióban hangzott el Liubov Kchachatourian előadása Russian State Archive of Literature and Art: Integration to the Networks című előadása, amely az orosz irodalmi levéltár digitalizációs és internetes közzétételi projektjét mutatta be. A projektjük során mind a levéltár segédleteit mind pedig az értékesebb íróhagyatékokat digitalizálták és elérhetővé tették. A 2. témakörből Charles Jeurgens: (Leiden University/Nationaal Archief The Netherlands) New solutions for an old problem? Appraisal between risk and choice című előadását tudom kiemelni. A neves holland levéltári teoretikus bemutatta a Hollandiában most tervezett eiratértékelés kapcsán bevezetni szándékölt rendszert. Ennek lényege, hogy az irattári tervek alapján lehetetlen megjósolni előre, hogy az oda besorolt e-iratok maradandó értéket képviselnek, vagy selejtezhetők-e. Ezt az e-iratok természetével magyarázta. Ezért véleménye szerint szükséges az ilyen e-iratok átadás vagy selejtezés előtti levéltári értékelése. Ezt egy PILOT projekt keretében 3 fős bizottságok végeznék, amelyekben az adott szerv / minisztérium, és a nemzeti levéltár képviselője mellett a nyilvánosság és a civilkontroll biztosítása érdekében egy független külső szakértő is részt venne. Ezek a bizottságok végeznék el az e-iratok értékelését, azokat 3 kategóriába sorolnák, az alapján, hogy
12
megsemmisülésük milyen kockázatot jelentene: 1. nemzetközi szintű bonyodalmat, 2. súlyos hazai problémát, 3. csekély problémát okoznának-e. A konferencia szekcióinak értékesebb előadásai számos olyan újdonságot hoztak, amelyek elősegíthetik a magyarországi hasonló profilú projektek (közös levéltári portál, e-levéltár projekt) sikerességét, így a konferencián való részvétel nem csupán a hazai eredmények nemzetközi kontextusba helyezését szolgálták, hanem az előadásokból nyert információk és tapasztalatok hozzájárulhatnak a hazai levéltári hasonló témájú kezdeményezések eredményességéhez. Kenyeres István
13
