Békéscsaba Megyei Jogú Város Drogellenes Stratégiája

Békéscsaba Megyei Jogú Város Drogellenes Stratégiája 2015-2020

I. Bevezető Az elmúlt években már nem csak a szakemberek, hanem a laikusok számára is láthatóvá vált, hogy a társadalomban megjelentek azok a tendenciák, amelyek a drogfogyasztást és a kémiai anyagoktól való függőséget a nyugati országokban megfigyelhető mértékben és módon előidézik majd. Ilyen tendencia volt a családi kötelékek lazulása, a marginális ifjúsági csoportok erősödése, a fogyasztói társadalom értékeinek terjedése, az ingerkeltő és hedonisztikus motivációk gyakoribbá válása, de a drogok megjelenését nagy valószínűséggel az alkoholfogyasztás és a dohányzás fokozott elterjedése is tovább indukálta. Az Országgyűlés a Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013–2020, Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen alcímmel ellátott 80/2013. (X. 16.) OGY határozatot 2013. október 7-én fogadta el. A határozatban foglaltak szerint az Országgyűlés felkérte a Kormányt, hogy kormányzati szakpolitikai programokban gondoskodjék − a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembevételével − a megállapított feladatok és célkitűzések megvalósításának mérhető indikátorokat is magában foglaló eszközrendszeréről, a szükséges eszközökről és azok felhasználásáról. Gondoskodjék továbbá arról, hogy a központi költségvetés tervezése során az érintett fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetői vegyék figyelembe a Nemzeti Drogellenes Stratégiában meghatározott célokat. A Nemzeti Drogellenes Stratégia legfontosabb célja, hogy a kereslet- és kínálatcsökkentési beavatkozások széles körű alkalmazása nyomán 2020-ra hazánkban jelentős mértékben szoruljon vissza a kábítószer-használat. Szemléleti alapját az egészséget és a szermentes életformát alapértékként közvetítő, közösségerősítő felfogás képezi, míg a kezelés és ellátás vonatkozásában a felépülés-központú megközelítést és a reintegráció fontosságát hangsúlyozza. Mindezek megvalósulása érdekében a stratégia a korábbiaknál lényegesen nagyobb szerepet szán a családoknak és a helyi közösségeknek, valamint a terjesztő hálózatokkal szemben alkalmazható rendészeti eszközöknek. Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottsága az ifjúsági feladatokra fordítható pénzeszközökből támogatja a drogprevenciós tevékenységet is, amelynek koordinációját 2001 óta városi szinten a Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum látja el. Békéscsabán drogprevenciós tevékenység az önkormányzat aktív támogatásával, szervezett formában 1993 óta működik. 1993-2001 között a Drogprevenciós Munkacsoport fogta össze a drogproblémával kapcsolatos feladatokat. Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlése 2001. január 25-én 33/2001. (I.25.) sz. határozatával hozta létre a városi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot (továbbiakban KEF). A KEF 2001. június 16-án megalakult, és elkészítette a város drogstratégia tervezetét, amelyet a Közgyűlés 2002. július 11-ei ülésén megtárgyalt, s 345/2002 (VII.11.) sz. közgyűlési határozatában az ezzel való foglalkozást kiemelt feladatnak tekintette, majd megtárgyalta és elfogadta 2006-ban annak módosított, felülvizsgált változatát. A stratégiai tervezetben megfogalmazott feladatok összehangolására, és az ehhez szükséges - évenkénti - költségvetési terv elkészítésére felkérte a Fórumot, amely azóta is folyamatosan (éves munkaterv alapján) végzi tevékenységét. 2

A városi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum azon túl, hogy összehangolta a helyi intézkedéseket és kezdeményezéseket, biztosította a megfelelő kommunikációs lehetőséget, továbbá koordinált mindazon állami, önkormányzati intézmények, szervezetek, egyházak, helyi közösségek között, akik részt kívánnak venni a drogprobléma megoldásában, illetve kezelésében. II. Küldetés (misszió) A Nemzeti Drogellenes Stratégia elemeit felhasználva, a helyi sajátosságokat figyelembe véve alakítjuk ki a saját stratégiánkat. A kábítószer-probléma Békéscsabán is csak közösségi összefogással oldható meg. A hazai stratégia fő céljai egymásra hatással vannak, és megoldásuk nem lehetséges csupán egyetlen intézmény által. Együttműködve, egymás munkáját megismerve, azt összehangolva jutunk el céljaink felé. Az együttes cselekvés, és a feladatok megosztása által tudunk előrébb jutni a prevenció, a kereslet-és kínálatcsökkentés, valamint a gyógyítás-rehabilitáció terén. A drogprobléma megközelítésének lehetséges aspektusai Evidenciaként ismert megállapítás szerint a kábítószer probléma multidiszciplináris jelenség, ezért komplex megértéséhez és vizsgálatához multi-faktoriális eszközöket kell alkalmaznunk, vagyis a különböző tudományterületek csak egymással összhangban, egymást kiegészítve tudnak eredményt elérni. Az egyes tudományágak önálló vizsgálatokat végeznek sajátos megközelítési formáik, eszközeik és látásmódjuk alapján, s ezt természetesnek kell tekintenünk. Akkor járunk el helyesen, ha széles körben tájékozódunk, s ítéleteinket nem részismeretekre alapozzuk. A szomatikus megközelítés alapján a droghasználó és drogfüggő beteg, a problémája testi, biológiai eredetű. A genetika, az agykutatás, a neurobiológia ad magyarázatot a betegek állapotára, s a segítséget is ezek a tudományterületen létező ismeretek alapján lehet adni. A pszichológiai modellt követők szerint a droghasználat előzményeit az egyének pszichológiai jellemzőiben kereshetjük és találjuk meg, ezért maga a betegség vagy szerhasználat is a pszichológiai beavatkozások eredményeként szüntethető meg. Morális modell mondható a legkevésbé tudományosnak, mégis erősen jelen van a közgondolkodásban. E vélemények szerint a kábítószer probléma erkölcsi probléma, az egyén erkölcsi és akaratgyengeségének következménye – a nonkonformista magatartás jele, s a megoldás az, ha a megtévedttel elfogadtatjuk a társadalmi normákat, akár erőszak árán is. Alig különbözik a kriminalizációs modell az előzőtől. Hívei a kábítószer fogyasztást bűncselekménynek tekintik, és az igazságszolgáltatás eszközeit és intézményeit tartják elsősorban alkalmasnak a probléma kezeléséhez. A szociológiai megközelítés a kábítószer problémát társadalmi jelenségként definiálja, a fogyasztást indokolható, magyarázható reakciónak, a társadalom működésének zavaraira adott válasznak tekinti. Ilyenek – többek között - a társadalmi szolidaritás hiánya, az anómia, a státusinkonzisztencia jelensége, a társadalmi folyamatok átláthatatlansága, bizonytalanságok az életutak, a jövő tervezhetőségében. Miután a drogfogyasztó biológiai és egyben társadalmi lény, a különböző tényezők egymással szoros összhatásban fejtik ki hatásukat, emiatt a droghasználatot meghatározó tényezők között figyelembe kell venni a szer fajtáját, a droghasználó személyiségét és a fogyasztás fizikai, társadalmi kontextusát egyaránt. Az eltérő körülmények, a jogi környezet, az ellátórendszer és a társadalmi környezet együttesen hatnak, és befolyásolják a droghasználatot. A drogfüggő beteg valóban orvosi segítségre szorul, gyógyszeres kezelésre, az elvonási tünetek enyhítésére. De minden esetben szó van valamilyen pszichés problémáról is, mentális betegségről, egyensúly hiányról, ezért lelki betegségben is szenved. A droghasználó társas közege is érintett a problémában, ezért a szociális gondok orvoslása nélkül nem eredményes a terápia. 3

III. Helyzetelemzés Az elmúlt évek mélyreható gazdasági és társadalmi változásai következtében gyengült a családok és más természetes közösségek társadalmi szerepe, de gyengült a társadalmi kohézió és a szolidaritás is, ami kedvező feltételeket teremtett a szenvedélybetegségek kialakulásához. Ennek megfelelően a kábítószer-használattal összefüggő legfrissebb kutatási adatok jelentős, kedvezőtlen irányú változást mutatnak. A változások az alábbiak szerint összegezhetők: a korábbi, 2006-os értékekhez képest emelkedést mutat az illegális szerek kipróbálása, ez az arány 2010-ben a 9. és 11. évfolyamos tanulók körében meghaladta a 30%-ot, míg 2006-ban 20,3 % volt. E korcsoporton belül aggodalomra ad okot, hogy a 11. évfolyamra járó fiúk 38,4%-a használt valaha életében már valamilyen illegális szert, illetve inhalánsokat.1 A mindennapos kannabiszhasználók aránya szintén növekvő tendenciát mutat. Az egyes szertípusokat külön vizsgálva, a legfrissebb adatok szerint az illegális szerek használatának növekedése észlelhető a kannabisz és különösen az amfetaminok esetében, ez utóbbi szer fogyasztása négy év alatt közel 50%-kal nőtt. Fontos kiemelni, hogy az érettségit adó iskolatípusokban jelentősen alacsonyabbak a fogyasztási értékek, mint a szakmunkásképzők és a szakiskolák tanulói körében. A prevenció fontosságára hívja fel a figyelmet az a tényadat, hogy a szerfogyasztás egyre fiatalabb életkorban jelenik meg, számos kábítószert kipróbáló már 14 éves életkora előtt kapcsolatba kerül valamely tiltott szerrel. 2010 után az új pszichoaktív anyagok megjelenése jelentősen átformálta a kábítószerprobléma hazai megjelenését. 2009 és 2013 között összesen 118 új anyag jelent meg Magyarországon, az Európai Unió tagállamai pedig összesen 268 új vegyületről tettek bejelentést. E szerek megjelenésével párhuzamosan a heroin szinte teljesen eltűnt a piacról, azonban az új pszichoaktív anyagok közül a szintetikus kannabinoidok olyannyira elterjedtek, hogy használatuk mára feltehetően meghaladja a hagyományos kannabiszét. E szerek magas tisztasága és toxicitása miatt a halálozási mutató 2011 után újra emelkedésnek indult, 2014-ben meghaladta a korábbi mértéket. Jelentős, negatív irányú változások történtek az intravénás droghasználattal összefüggő fertőző betegségekkel kapcsolatban is. A 2006 óta folyó országos HIV, hepatitis-C (HCV) prevalenciavizsgálatok során 2012-ben találtak két HIV-pozitív férfit a vizsgálatba bevont személyek között. 2014-ben a HCV prevalenciaérték 48,8%-nak bizonyult, amely kétszerese a 2011-ben mért országos HCV prevalenciaértéknek (2011: 24%). A felnőttkorú népességet tekintve csaknem minden tízedik fő fogyasztott valamilyen kábítószert. A kábítószer-fogyasztás elterjedtségét célzó 2007-es felmérés szerint a leggyakrabban fogyasztott szerek a kannabisz, az ecstasy és az amfetamin voltak. A 2013-as adatok szerint azonban a szintetikus kannabinoidok rövid idő alatt a második legnépszerűbb szerré váltak, az új pszichoaktív stimulánsok népszerűsége pedig megközelítette az amfetaminét. Az új pszichoaktív anyagok népszerűségének hátterében nagy valószínűséggel az alacsony ár, a könnyű hozzáférés és a legalitás miatt feltételezett alacsonyabb kockázat feltételezhető. A fenti folyamattal párhuzamosan a kábítószer-probléma kezelésére rendelkezésre álló költségvetési források jelentős csökkenést mutatnak, ami kedvezőtlen hatást eredményezett a prevenció, a kezelés/ellátás, és a kínálatcsökkentés területén is. Kétségtelen, hogy az elmúlt 5-6 évben jelentős uniós források álltak rendelkezésre drogpolitikai célokra (889 139 372 Ft összegben), azonban e pályázatok és programok elsősorban helyi, sporadikus jellegű programok megvalósításához nyújtottak segítséget, gyakran más részterület (pl. ifjúságpolitikai programok, sporttevékenységek) 1 Illegális szerekre – visszaélésszerű gyógyszerhasználatra – inhalánsokra vonatkozó együttes életprevalencia (együttes előfordulás)-érték.

4

fejlesztéséhez kapcsolódóan, és csak korlátozottan biztosítottak lehetőséget rendszerszintű fejlesztések és beavatkozások megvalósítására. Ennek megfelelően, az elmúlt időszakban a megnövekedett igény ellenére is romlott a prevenciós programok hozzáférése (különösen az iskolai színtéren), megtorpant az ellátórendszer fejlesztése (pl. gyermek addiktológiai rehabilitáció) és a kínálatcsökkentési területnek is csak korlátozott lehetősége maradt a stratégiai célok elérésére (pl. szervezett bűnözés elleni fellépés). Összességében megállapítható, hogy hazánkban az elmúlt négy-öt évben a kábítószerprobléma súlyosbodott, miközben a jelenség egyre összetettebbé vált. Magyarország elveszítette a korábbi kedvezőnek tekinthető pozícióját európai viszonylatban, és ma már – a környező közép-európai országokhoz hasonlóan - a közepes drogérintettségű országok közé tartozik az Európai Unióban. E kedvezőtlen változás egyrészről arra is utalhat, hogy az állapotromlás hátterében meghúzódó társadalmi-közösségi folyamatok kedvezőtlen hatásait a kábítószer-probléma mérséklésére hivatott jogi, szervezeti és működési rendszer programjai és intézményei csak korlátozottan voltak képesek ellensúlyozni. Másrészről valószínűsíthető, hogy a kábítószer-probléma kezelésére rendelkezésre álló költségvetési források csökkenése is kedvezőtlenül befolyásolta a megfelelő válaszok megvalósítását. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a kábítószer-probléma megelőzését célzó programok finanszírozása jelenleg pályázatok útján történik, így a normatív finanszírozás hiánya miatt a megvalósult programok tervezhetősége és fenntarthatósága tekintetében kedvezőtlen helyzetet alakult ki. A megvalósult programok gyakran zárványszerűen jelentek meg az iskolák tevékenységében és a különböző prevenciós színtereken. Az e célra fordítható költségvetési források folyamatos csökkenése, továbbá a megelőzési programok minőségbiztosítási rendszerének hiánya tovább nehezítette a hatékony prevenciós tevékenység megvalósítását. A kialakult helyzet kedvező feltételeket teremtett olyan szervezetek programjainak megvalósítására, amelyek nagyban mellőzik a szakmai és a tudományos szempontokat. Ilyen programok közé sorolhatóak a Szcientológiai Egyház drogprevenciós programjai is, amelyek megtévesztő tartalommal és célokkal jelennek meg az iskolai színtéren. A kialakult helyzet kezelése és a minőségbiztosítási szempontok érvényesítése érdekében került kialakításra az iskolai egészségfejlesztési programok szakmai ajánlásának rendszere. A nevelésioktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet szerint iskolai színtéren egészségfejlesztési program külső szolgáltató általi nyújtása kizárólag szakmai ajánlással lehetséges, amit a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet állít ki. Az elmúlt két évben összesen 13 szervezet szerzett szakmai ajánlást, ami az országos lefedettség viszonylatában elenyésző számú. Ez kritikus helyzetet idéz elő, tekintettel arra, hogy a kábítószerkipróbálás és használat növekedő tendenciát mutat az iskoláskorúak körében. Az ajánlási rendszer ugyanakkor a hivatkozott szakmai és tudományos szempontokat mellőző szervezetek és programok kiszűrésére biztosít garanciát. A kábítószer-helyzet átalakulását érintő általános megállapítások: ● Magyarországon a kábítószer-probléma 2010 után átalakult. Az átalakulást alapvetően a kínálati oldal (piac, hozzáférés) átalakulása határozta meg. ● 2010 után a heroin hirtelen és szinte teljesen eltűnt a piacról. 2010 után megjelentek az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok). Két fő csoportja a szintetikus stimulánsok (speed/amfetamin hatásait utánzó katinonok, újfajta amfetaminok) és a szintetikus kannabinoidok (marihuána hatásait utánzó anyagok). 5

● A szintetikus stimulánsok rekreációs és intravénás használata is elterjedt. A rekreációs (party drog) használatról keveset tudunk. ● Az injekciós használata ezen szereknek nagyobb kockázatokat rejt, mint a hagyományos szereké (heroin, amfetamin), mert jóval nagyobb a fertőzések és a túladagolások kockázata. ● Az új pszichoaktív anyagok injektálásához kapcsolódó kockázatosabb magatartásokkal összefüggésben (pl. gyakoribb injektálás, eszközmegosztás) a hepatitis C vírus prevalenciája nagymértékben megnövekedett az intravénás szerhasználók körében. ● A szintetikus stimuláns-használattal összefüggő kezelési igények 2010 óta fokozódó mértékben megjelentek az ellátórendszerben: egyrészt az addiktológiai és pszichiátriai ellátásban; másrészt a toxikológiai mérgezési és aktív pszichiátriai ellátásban. ● 2010 után a heroin eltűnésével a túladagolások száma ideiglenesen csökkent. Az új szintetikus stimulánsok magas tisztasága és toxicitása miatt azonban a halálozási mutató 2011 után újra emelkedésnek indult, 2014-ben meghaladta a korábbi mértéket. Gyakori a különféle kábítószerek és új pszichoaktív anyagok kevert használata, ami fokozza a túladagolások kockázatát. ● A szintetikus kannabinoidok olyannyira elterjedtek, hogy használatuk mára feltehetően meghaladja a hagyományos kannabiszét. Használatuk elterjedt az iskoláskorúak körében is. ● A kábítószerek utcai ára az elmúlt 10 évben stagnált vagy csökkent (az infláció hatásait sem követte). Egyedül a szintetikus kannabinoidok ára csökkent jelentősebb mértékben, grammonkénti ára kb. 1500 Ft, ami dózisokra (6-8 adag/g) átszámítva rendkívül olcsónak minősül. ● A szintetikus kannabinoidok jelentősen átalakultak az elmúlt három évben. Potenciáljuk vélhetően növekszik, az ezekhez kapcsolódó nem halálos túladagolások (aktív pszichiátriai és toxikológiai ellátási igények) száma növekszik. ● Az új pszichoaktív anyagok fogyasztásához kapcsolódó pszichiátriai betegségek előfordulásáról kevés a szisztematikusan gyűjtött információ, de feltehetően jelentős problémákat okoz; hosszabb távú függőségen túl akut pszichózisok is megjelenhetnek. ● Nemzetközi és közép-európai összehasonlításban a fogyasztás különböző idejű prevalenciája (életében valaha, előző évben/hónapban) nem magas. A népegészségügyi problémák nem a fogyasztás elterjedtségéből erednek elsősorban, hanem az átalakult piac, a magas kockázatú szerek és szerhasználati mintázatok az ok.

A válaszlépéseket érintő általános megállapítások ● Az addiktológiai/pszichiátriai ellátórendszert az új pszichoaktív anyagok térnyerése kihívások elé állítja. A kezelési módszertanok, szabályzó anyagok az alkalmazott eljárásrendben, be- és továbbutalási eljárások felülvizsgálata indokolt. ● Az egészségfejlesztési színtér programoknak (drogprevenció) reflektálni kell a megváltozott piaci helyzetre. Az ezzel kapcsolatos tartalmi módszertani fejlesztést támogatni indokolt. A nem univerzális (úgymint célzott és javallott) prevenciós programok támogatása is javasolt, különösen az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó tartalmak vonatkozásában. A prevenciós programok minőségbiztosítása, értékelése, az erre vonatkozó kutatások támogatása javasolt. ● Az új pszichoaktív anyagok szabályozása kapcsán komoly előrelépések történtek (generikus szabályozás, kockázatértékelések). Ezen válaszlépések támogatása és folytatása indokolt. ● Az új pszichoaktív szerek az igazságügyi eljárásokban (befolyásoltság, halálok, BTK-ba ütköző cselekmények, szabálysértések) több ponton kérdéseket vetnek fel, további szabályozó anyagok és módszertani támogatás javasolható. ● A fertőző betegségek prevalenciájának növekedése miatt az azok megelőzésére irányuló programok támogatása indokolt. Az antivirális kezelésbe irányítás módszertani kidolgozása és támogatása javasolható.

6

Új pszichoaktív anyagok (ÚPSZ) térnyerésének okai: ● klasszikus kábítószerek alacsony hatóanyagtartalma, heroin hozzáférhetőségének drasztikus lecsökkenése ● ÚPSZ alacsony ára, könnyű hozzáférhetősége (pl. online kereskedelem) ● ÚPSZ legális státusza és az ehhez társuló alacsony kockázat percepciója (korábban) ● nehéz kimutathatóság vérből, vizeletből ● magasabb hatóanyagtartalom, intenzívebb hatás Fertőző betegségek terjedésének okai: ● ÚPSZ terjedése az intravénás szerhasználók körében (szerváltás, új belépők) ● az ÚPSZ használatához kapcsolódó kockázati magatartások növekvő előfordulási gyakorisága: o gyakoribb injektálás o gyakoribb fecskendő és egyéb injektáló segédeszközök megosztása és újrahasználása ● Országosan csökkenő források, illetve Budapesten kerületi döntések következtében: o tűcsere programok csökkenő hozzáférhetősége (programok bezárása, csökkentett időtartamú nyitva tartás, csökkenő egy alkalommal kiadott fecskendők száma) o csökkenő összesen kiosztott fecskendőszám/év; o csökkenő egy intravénás szerhasználóra jutó kiosztott fecskendőszám/ év o csökkenő visszahozott fecskendőszám (mivel korábban a programok korlátlanul/ magas korláttal cserélték egy az egyben a visszahozott fecskendőket, ma már a legtöbb program limitált fecskendőszámot tud egyszerre cserélni (5-10 darab), így a használók nem mindig kockáztatnak a használt fecskendők visszavitelével, azaz nem visznek vissza 500 darabot 5 darabért cserébe, és/vagy inkább egy használt fecskendőt sem visznek magukkal az utcán, mivel a használt fecskendő is bűnjel. ) A legfrissebb, 2013 tavaszán készült vizsgálat2 alapján (Paksi 2013b) a 19-64 éves korosztályba tartozók körében a tiltott drogok mért életprevalencia-értéke 8,2%, az éves prevalenciaértéke 1,7% volt, a tiltott drogok mért havi prevalenciaértéke 0,8% volt. A valaha használók 21,1%-a az elmúlt évben is használt valamilyen tiltott szert, az aktuális fogyasztók aránya pedig 9,7% volt. A valamilyen tiltott drogot kipróbálók közül a legtöbben (80%) marihuánát vagy hasist fogyasztottak életük során – ebben nem volt változás az utolsó felnőtt népességre vonatkozó kutatás eredményeihez képest. A marihuána és hasis kategóriát követő leginkább elterjedt szerek a szintetikus kannabisz, az ecstasy, az amfetamin és az egyéb új pszichoaktív szerek voltak, melyeket minden második-harmadik szerhasználó kipróbált már. Az elmúlt éveket tekintve egyértelműen az új pszichoaktív szerek, illetve ezen belül a szintetikus kannabinoidok térnyerése volt a legaggasztóbb jelenség – különösen azért, mert ez utóbbi szerek esetében a negatív fizikai és pszichológiai következmények sokkal nagyobb gyakorisággal fordulnak elő és sokkal súlyosabbak, mint a kannabisz esetében (Szily és Bitter 2013). A társadalmi mintázódással kapcsolatban a 2013 tavaszán készült vizsgálat is megerősítette a szerhasználat gyakoriságával kapcsolatban általánosan jellemző eltéréseket. Az idősebb korcsoportok felé haladva lineárisan csökken a drogfogyasztási tapasztalattal rendelkezők aránya, a legfiatalabb és a legidősebb korcsoportok életprevalencia-értéke között mintegy 14szeres különbség mutatkozott. Hasonlóképpen markánsan megmutatkozott az urbanizációs 2 „KÖZ-ÉRZET 2013” című kutatás. Az adatok feldolgozása részben az OTKA 109375 számú kutatás keretében történt. A korábbi, elsődlegesen drogepidemiológiai céllal készült vizsgálatok eredményeivel ezen kutatás eredményeit nem hasonlítottuk össze. A vizsgálat elsődlegesen nem drogepidemiológiai céllal készült, amely a mintavételen kívüli hibák fokozódását eredményezhette, a mért adatok értelmezése fokozott körültekintést igényel (Paksi 2013a).

7

mintázat: a 150 ezer fős, vagy nagyobb nagyvárosokban élők körében több mint kétszeresen nagyobb életprevalencia-értékek jelentek meg, mint a kisebb településeken. Kevésbé egyértelmű, bár szintén szignifikáns eltérést találtak a kulturális státusz, illetve a gazdasági státusz mentén: a különböző iskolai végzettségű csoportok közül csak a legmagasabb kulturális státuszúak, az egyetemi végzettséggel rendelkezők mutattak az átlagosnál jelentősen nagyobb kitettséget, a háztartás jövedelme alapján viszont az alacsonyabb gazdasági státusz jelent nagyobb kockázatot. Ezen túlmenően, tendencia jelleggel a férfiak életprevalencia-értéke haladja meg a nőkét. Droghasználat az iskoláskorúak körében Az iskoláskorú populációval kapcsolatban a legfrissebb adatok a 2011-es ESPAD vizsgálatból (Elekes 2012) származnak. A korábbi évekhez (és a felnőtt lakossághoz) hasonlóan az életprevalencia-értékek alapján a legelterjedtebben fogyasztott kábítószer 2011-ben is a marihuána volt a fiatalok körében. Szintén a korábbi évekhez hasonlóan, a marihuánát követően különböző legális szerek használata volt a legjellemzőbb: alkohol gyógyszerrel együtt történő fogyasztása, szerves oldószerek belélegzése valamint a nyugtatók/altatók orvosi javaslat nélküli használata – az utóbbi esetében a magyarországi prevalenciaértékek európai összehasonlításban is kiemelkedően magasnak számítanak. A prevalenciaértékek alapján az ötödik helyet a 2011-ben először kérdezett mefedron foglalta el, ami szintén jól mutatja, hogy az új pszichoaktív szerek milyen gyorsan tudtak magas népszerűséget elérni, hiszen a mefedron 2010-ben jelent meg a magyarországi piacon. A kábítószerpiacon tapasztalható gyors változások miatt a következő vizsgálatok már más új pszichoaktív anyagok fogyasztásának elterjedtségét vizsgálják majd. Tiltott és legális szerek életprevalencia értéke a 16 éves diákok körében, 1995 - 2011 között (%)

Forrás: Elekes 2012 A marihuána 1999-től kezdődően folyamatosan a legnagyobb arányban fogyasztott tiltott szer volt a magyar fiatalok körében, a legmagasabb prevalenciaértékeket ennél a drognál regisztrálták. A marihuánát három legális szer elterjedtsége követte 16 éven keresztül, sőt, a kutatássorozat kezdetén e három legális szer elterjedtsége meghaladta a marihuána életprevalencia-értékét. Az orvosi javaslat nélküli nyugtató/altató fogyasztás életprevalenciája, valamint a gyógyszerek alkohollal együtt történő fogyasztása mindig a második-harmadik helyen szerepelt a szerstruktúrában. 2011ben az alkohol gyógyszerrel történő fogyasztása 1,6 százalékponttal csökkent, a nyugtató/altató 8

fogyasztás pedig 1999 óta alig változott. Figyelemre méltó változás ment végbe a szerves oldószer belélegzés életprevalencia-értékében, 2011-ben is jelentős növekedés volt. Ez azt jelenti, hogy a szipuzás életprevalenciája az 1999. évi érték 2,3-szorosára nőtt 2011-re. Az elmúlt 16 év életprevalencia-értékei alapján kisebb elterjedtség jellemzi a marihuánán kívüli tiltott szereket, amelyek fogyasztása 2007-ben és 2011-ben is kisebb-nagyobb növekedést mutatott. Enyhe csökkenés csupán az ecstasy és a patron/lufi életprevalencia-értékében volt megfigyelhető. A 2007-2011 közötti változásokat Budapest-vidék bontásban nézve azt tapasztalták, hogy a tiltott szereket és a droghasználati célú szereket valaha próbáltak aránya is elsősorban vidéken növekedett, vagyis a drogfogyasztás jelenségének urbanizációs mintázata a korábbi évekhez képest kevésbé markánsan jelenik meg. A drogfogyasztás életprevalencia-értékei a 16 éves diákok körében 1995-2011 között az iskola székhelye szerint (%)

Forrás: Elekes 2012 A kábítószerek és az új pszichoaktív szerek piaca (lefoglalási adatok) Az újonnan megjelenő szerek, elterjedt nevükön a designer drogok vagy szerek felismerése és monitorozása komoly kihívás elé állította a kábítószerekkel foglalkozó szakembereket az elmúlt években. Az eddig ismert hatóanyagoktól néha csak részben, néha azonban teljesen eltérő kémiai szerkezetű vegyületek, valamint e szerek élettani hatásainak azonosítása problémát jelent mind a laborokban dolgozó, mind a fogyasztókkal közvetlenül kapcsolatban levő szakemberek számára. Míg 2009-ben 3, 2010-ben pedig 5 új hatóanyag megjelenéséről értesítette Magyarország az európai szinten működő Korai Jelzőrendszert, addig 2012-ben már 42, 2013-ban 36 ilyen bejelentést tett. Az Európai Unió országai 2008-ban mindössze 13 új hatóanyagról informálták az EMCDDA-t, azonban 2013-ban ez a szám 81-re nőtt. 2012-ben és 2013-ban a különböző típusú szerek aránya hasonló volt, a legtöbb bejelentés szintetikus kannabinoidokról érkezett (41% és 36%). A szintetikus kannabinoid hatóanyagokkal kezelt növényi készítmények lefoglalásainak száma 2010 óta folyamatosan emelkedett, 2013-ban az előző évhez képest közel megduplázódott. A lefoglalások száma (2099 eset) 2013-ban már meghaladta a marihuána lefoglalásainak számát (2040 eset). Kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozás A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek az új pszichoaktív anyagok megjelenése előtt, 2010 előtt jellemzően opiát-használathoz, azon belül is heroin-fogyasztáshoz voltak köthetők. A 9

halálesetek számának évenkénti változása mögött elsősorban az utcai heroin tisztaságának változása állt. A heroin hozzáférhetőségének 2010-es drasztikus visszaesésével párhuzamosan az e szerhez köthető halálesetek száma is lecsökkent. 2010 óta lassú emelkedést mutat ugyanakkor a metadonhoz köthető halálesetek száma. Az elhunytak szerhasználati mintázatára jellemző az intravénás szerhasználat és a polidroghasználat, a biológiai mintákban gyakran több kábítószer mellett metadon ill. valamilyen benzodiazepin is kimutatható, és szerepet játszik az alkohol is. Az utóbbi években az új pszichoaktív szerek használata az elhunytak mintáiban is igazolódott. Kezdetben a mefedron, később az MDPV, a pentedron és a 4-MEC játszott szerepet több halálesetben is. Egyes különösen veszélyes új pszichoaktív anyagok megjelenéséhez alkalmanként több haláleset is köthető volt: 2012-ben az 5-API, 2013-ban a metilaminorex (4,4’-DMAR) fogyasztása vezetett több ember halálához. 2013-ban a 31 közvetlen túladagolásból 14 esetben jelen volt egy vagy több új pszichoaktív anyag is. A kimutatott anyagok a következők voltak: pentedron, alfa-PVP, p-metil-4-metil-aminorex, MPA, 3-MMC, 2-MPA, mefedron. Metamfetamin egy esetben került kimutatásra. Az új pszichoaktív szerek kimutatása és a haláloki szerepük értelmezése kihívás elé állítja az igazságügyi szakértőket. Designer drogok térnyerése a kezelési adatok alapján A heroin, amfetamin, egyéb stimuláns3 és egyéb (nem besorolható) szereket használók arányának alakulása a nem elterelés keretében kezelésbe lépő összes kliens (bal oldali ábra) és új kliens (jobb oldali ábra) körében, 2009 és 2013 között (%)

Forrás: TDI adatgyűjtés (OAC 2014b); elemezte: Nemzeti Drog Fókuszpont A heroin, amfetamin illetve a jellemzően új pszichoaktív szerek („designer drogok”) használatából adódó kezelési igény (melyet az egyéb és egyéb stimuláns kategóriák fednek) alakulását tekintve láthatjuk, hogy az ÚPSZ 2009-es megjelenése óta jelentősen visszaesett az amfetamin és heroinhasználatnak köszönhető kezelési igény, és ezzel párhuzamosan megnövekedett az ÚPSZ fogyasztásából eredő kezelési igény. A Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-ben és 2012-ben hazai ellátóhelyek körében végzett kvalitatív vizsgálata alapján valamint a TDI adatok alapján elmondható, hogy a kezelést kereső ÚPSZ használók: ● fiatalabbak a klasszikus szereket fogyasztó kliensekhez képest; 3 A „stimulánsok (kivéve kokain)” csoportban az „amfetamin” illetve az „MDMA és egyéb származékok” mellett alkalmazott kategória.

10

● hamarabb jelenik meg esetükben a kezelési igény; ● kevésbé motiváltak a kezelés megkezdésekor.

Mivel az ellátórendszer jellemzően az idősebb, klasszikus kábítószereket (elsősorban heroint) használók igényeire lett szabva ez a kezelési igénnyel megjelenő új csoport így kevés szükségleteihez illeszkedő kezelő/ellátó szolgáltatással találkozik, ezért feltételezhetjük, hogy az e csoport által támasztott kezelési igény a valóságban magasabb a kezelésben lévők körében mértnél. Békéscsabán tanuló veszélyeztetett korú diákok prevenciós igényei és szükségletei Pedagógusok az iskolai egészségnevelésről - 2011 című helyzetfelmérés A Békéscsabai KEF 2011. évben az NDI szakmai támogatásával, velük együttműködve Békéscsabán tanuló veszélyeztetett korú diákok prevenciós igényei és szükségletei - Pedagógusok az iskolai egészségnevelésről - 2011 című helyzetfelmérést végzett. A helyi drogellenes stratégia megszületéséhez szükséges helyzetfelmérés nem kizárólag a droggal érintettek körének és számának konkretizálása, hanem annál sokkal bővebb. Békéscsabán és kistérségében 18 iskola 1400 középiskolás diákja vett részt a vizsgálatban. A pályázati lehetőség korlátozottsága miatt nem volt esély arra, hogy a legalább ennyire fontos mintával, a nyolcadik évfolyamos fiatalok körében is megtörténjen az adatfelvétel. A kérdőív egyik blokkjában a különböző egészségkárosító magatartásokra vonatkozó prognózisokat vizsgáltuk. A sorok között szerepeltek az egészséges életmód iránti elkötelezettségre utaló állítások is – ezek az egészségesnek ítélt étkezési szabályok betartására, a rendszeres sportolásra és az absztinenciára vonatkoztak. Az egészséges táplálkozás fontossága nem igazán jellemző érték, még a fiatalabbaknál sem. Más vizsgálatok, ahol érintettek voltak a nyolcadikos tanulók is igazolja azt, hogy a dohányzás és alkoholfogyasztás – absztinencia betartására vonatkozó prognózisok jelzik azt, hogy rendkívül nagy változás – rosszabbodás jellemző az életkor növekedésével. A sport nagyobb szerepet játszik a csabai diákok életében, mint más – hasonló nagyságú városokban élők esetében. Feltehetően ebben a helyi élsport szerepet játszik, de a döntő az iskolai testnevelés szerepe. A városban kevesebben akadnak olyanok, akik számára a sport nem képvisel értéket. Ebben a lehetőségek is szerepet játszhatnak. A csabai vizsgálatban részt vett diákok többsége a szerhasználat szempontjából védettnek bizonyult sajátos analízisünk alapján, míg veszélyeztetetteknek a populáció 11%-a bizonyult. A diákok közel egyharmada nem sorolható egyértelműen egyik csoportba sem. Vannak, akik azért, mert még hiányoznak ismereteik, vagy eleve nem érdeklődnek a drogtéma iránt, de az is lehet, hogy még nem dőlt el egyértelműen hova kerülnek. Idővel a kortárscsoport hatására veszélyeztetettek lehetnek, de kedvező külső hatásra – esetleg egy sikeres prevenciós program hatására – a védettek közé kerülnek. Békéscsabán egy iskolában nem találtunk veszélyeztetett diákot, és néhány olyan helyet, ahol olyan csekély arányban, ami a hibahatáron belül van. Ezekben speciális drogprevenciós programok alkalmazása kifejezetten káros lehet, és feleslegesen bumeránghatással párosulhat. Két iskolában átlag feletti (16%) a veszélyeztetettek aránya, de valójában ezeket sem jellemezhetjük jelentősen magasabb értékkel. Az eddigi vizsgálatok során mért legmagasabb érték 34%-os volt, ezt a békéscsabai iskolák diákjai meg sem megközelítik. Érdekes összefüggést mutat a szerhasználat iránti védettség és az egészségtudatosság 24%, valamint a szexualitás iránti érdeklődés 54% mértékének kapcsolódása. Ez igazolja azt, hogy a droghasználat szempontjából veszélyeztetettnek bizonyultak egyrészt „érettebbek”, másrészt kevésbé „egészségtudatosak” mint társaik. Vagyis az ártalmak esetükben jellemzően kumulálódnak. Az országos adatfelvételek alapján a legnagyobb mértékű védettség a gimnáziumokban, a legmagasabb veszélyeztetettség a szakmákat oktató iskolákban tanulók között fordul elő. Az 11

elemszám ez esetben is megfelelő ahhoz, hogy ezt a helyzetet igazoltnak, a nyert adatok valószínűségét megbízhatónak nevezhessük. Azonban az itteni iskolák közötti különbségek olyan minimálisak, hogy a békéscsabai adatfelvétel az iskolatípusok közötti differenciákat nem erősíti meg. Nyilván a szakmai képzést nyújtó iskolák sem egységesek – természetesen az oktatott szakma munkaerő-piaci helyzetétől alapvetően függ a tanulók tanuláshoz való viszonya. Más vizsgálatok egyértelműen igazolták azt, hogy a tanulásban kellően motivált diákok alapvetően védettnek mondhatók, hiszen tervekkel, biztos jövőképpel rendelkeznek, s az iskolához való viszonyuk is kedvező, egészségmagatartásuk átlag felett kedvező. Új elemként - az eddig megszokott és alkalmazott módszert kiegészítve – arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon az egészségnevelés részterületei, témakörei iránt milyen igények jelentkeznek a diákok körében, hiszen a tervezés során erre is tekintettel kellene lenniük a prevenciót irányítóknak, a pedagógusoknak. Témakörök szerint csoportosítva, a társas kapcsolatok, a boldog családi élethez szükséges inkább képességek és készségek - megszerzése iránti igény mutatkozik a legkarakteresebbnek. Ezt természetesnek is tekinthetjük ebben az életkorban felértékelődnek a társas és párkapcsolatok. Különösen érdekes a „párkapcsolatok és a boldog családi élet” kialakításához szükséges készségek megszerzése iránti igény vágya milyen módon érzékelhető. Látható az, hogy a drogokkal kapcsolatos érdeklődés a legalacsonyabb, itt jelezték legtöbben azt, hogy egyáltalán nem érdeklődnek e téma iránt. Ez esetben a „nagyon érdekel” választ adó 12% érdemel figyelmet. A környezetvédelem és a táplálkozás divatos témái, és a bűnmegelőzési programok elterjesztésének vágyai miatt ide sorolt „törvények, büntetések” témakörökre mondhatjuk azt, hogy nem találkoznak a fiatalok érdeklődésével, vagy ha igen, akkor alig jellemző. A szexualitás iránti érdeklődés erősen megnő a 16 éves korra – ez természetes állapot. A kiemelkedő kíváncsiság, érdeklődés és a hiányos ismeretek, készségek együttesen azt az igényt jelentik, hogy az iskoláknak is szerepet kell vállalnia a kommunikációs készségek fejlesztésében, a megfelelő önértékelés kialakításában. A prevenciós programok nagy többsége – elsősorban a mentálhigiénés tartalmú készségfejlesztők – tartalmaznak ilyen elemeket. Az iskolai megvalósításhoz a tanárképzések során választható egészségfejlesztő tematikájú akkreditált programok segítenek. Ezekre évről évre kevesebb pedagógus jelentkezik. Érdemes lenne megfontolni azt, hogy az Önkormányzat és a KEF segítse a tanárokat a választásban, legyen iskolánként legalább egy pedagógus, aki járatos a módszerek tekintetében, s képes több évfolyamon és osztályban ilyen szellemű munkát végezni. A befektetés megéri, hiszen a sikeres prevenció hatása egy életre megőrződhet, s segíti a fiatalok szocializációját, problémamentes beilleszkedését a felnőttek társadalmába. A felkeresett és a vizsgálatba bevont iskolákban nem csak a diákok körében történt adatfelvétel, hanem a tanárok véleményét is kértük az iskolában folyó egészségnevelésről. A tanárokat megkértük, hogy öt paraméter mentén értékeljék az elmúlt 4-5 év diákokat érintő változásait. Mind az öt vizsgált területen - magatartás, szorgalom, átlagos képesség, fizikai állapot, és egészségmagatartás - romlást érzékelt a legtöbb pedagógus. Javulást ezen öt paraméter mentén csak 4-6 százalék észlelt. Legtöbben a magatartás és a szorgalom terén észleltek romlást. A jelen kutatás számára lényeges egészségmagatartás terén a tanárok 46%-a szerint a helyzet tovább romlott az elmúlt évekhez képest, közel felük pedig nem észlelt változást az elmúlt 4-5 évben. A fiatalok viselkedésében megfigyelhető romló tendencia tetten érhető abban is, hogy a tanárok szerint a családi háttér elbizonytalanodik és a káros szenvedélyek előfordulása növekszik. A családi problémák egyre gyakoribbak, szinte minden iskolában romlott a tanulók családjának anyagi biztonsága, s ennek következtében a gyerekekre fordított energia és idő. Ez együttesen okozza a veszélyeztetettek arányának növekedését. Javulásról szinte senki sem számolt 12

be, legfeljebb stagnálásról. Érdekes, hogy a pedagógusok nem igazán tapasztalják a növekvő alkoholfogyasztással kapcsolatos gondokat. Ezek szerepelnek tanulmányunkban, de az iskolában ennek megjelenése nyilván nem érzékelhető, elsősorban a hétvégekhez köthető tevékenységről van szó. Feltettük a kérdést, hogy a tanárok szerint kik, milyen intézmények tudnának a legtöbbet tenni azért, hogy a diákok egészséges, harmonikus életet éljenek felnőtt korukban. Arra kértük a válaszolókat, hogy rendezzék sorrendbe a felsorolt hét válaszopciót. Az első helyen a szülők szerepét említették, ezt követték a pedagógusok és az állami szerepvállalás említése. Látható, hogy a szülők felelősségének prioritása egyértelmű. Ugyanígy egyértelmű az a vélemény is, miszerint a rendőrségnek van a legkevesebb tennivalója a felsoroltak közül a diákok egészséges, harmonikus életéhez kapcsolódóan. A tanárok alapvetően támogatják az egészséges életmód felé mutató kezdeményezéseket. Az egészséges ételek árusításának igénye, az egészségtan oktatása szinte egyöntetű követelménként rajzolódik ki, a drogozáson kapott diákok kizárása ezzel szemben a tanárok 29%-a szerint lenne szükséges. Az eredmény nem igazán megnyugtatónak, inkább problémásnak mondható, főként azért, mert maguk a tanárok nyilatkoznak diákjaik erősen romló magatartásáról, szociális helyzetéről, a sok tekintetben problémás diákok magas számáról. Mennyire fontos dolog a drogprobléma? Vannak-e fontosabb dolgok a tanárok szerint, melyekre való koncentrálás miatt a drogprobléma perifériális helyzetbe kerülhet? A válaszolókat arra kértük, hogy országos és helyi szinten is állítsanak sorrendbe társadalmi problémákat. Országos szinten a szegénység, a munkanélküliség és a gazdasági problémák hármasa szerepelt a lista élén. Ugyanez mondható el a helyi viszonyokról is. Mind országos, mind helyi szinten a drogprobléma a legkevésbé fontos elem a felsorolt lehetőségek közül. Ezeket úgy is értelmezhetjük, hogy a felsorolt általános problémák közül a drogproblémát csak perifériális jelentőségűnek tartják a tanárok. Fiatalok szerhasználata - Kiadvány szülőknek és pedagógusoknak (Grezsa Ferenc, Surányi Zsuzsanna Budapest, 2014) Vizsgálatuk fő célja az volt, hogy felmérjék a 6–18 éves iskolások lelki egészségi állapotát, különös tekintettel a droghasználatra (dohányzás, alkohol- és kábítószer-fogyasztás), illetve az annak hátterében álló védő és kockázati tényezőkre. A felmérést 1., 3., 5., 7., 9. és 11. osztályos tanulók körében végezték el. A Dél-alföldi régióban összesen 845 fő vett részt a felmérésben. A megkérdezett osztályok osztályfőnökei is kitöltöttek egy adatlapot, amely a tanulók családjára, iskolai teljesítményére és magatartására, társas kapcsolataira és egyéni jellemzőire vonatkozott. A vizsgálat során felvett adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a szerhasználat szempontjából legfontosabb körülménynek valamennyi korcsoportban a következők bizonyultak: deviáns megnyilvánulások előfordulása, a tanuló és környezete szerhasználat iránti viszonyulásának és szerfogyasztó magatartásának jellemzői, bizonyos személyiségjegyek (extraverzió, neuroticizmus, élménykeresés), valamint a szülői támasz és a másik nem iránti viszony. Úgy tűnik, hogy a különböző drogok fogyasztására leginkább a kötődési zavarral küzdő, elhanyagolt, gyengén tanuló gyermekek hajlamosak, akik egyébként a drogfogyasztás mellett könnyen válnak bántalmazóvá, deviáns magatartásúvá. Bizonyosra vehető, hogy minél több kockázati tényező van jelen a gyermek környezetében, annál valószínűbb, hogy sor kerül az intenzív és ismétlődő szerfogyasztásra. A drogfogyasztás különböző formái általában együtt járnak: minél valószínűbb, hogy egy fiatal dohányzik, annál valószínűbb az is, hogy alkoholt és/vagy kábítószert is használni fog. 13

Másfelől pedig minél inkább elutasítja valamely szer fogyasztását, annál valószínűbb, hogy egyéb szerek használatától is tartózkodni fog. Személyiségjegyek és beállítódások tekintetében a drogfogyasztásra való veszélyeztetettség elsősorban a labilis, felelősséget nem vállaló, elhanyagolt fiatalok esetében a leginkább kifejezett. Ugyancsak fontos kockázati tényezők az egészséggel kapcsolatos szokások és attitűdök, illetve a fokozott élménykeresés és indulatosság, valamint az iskola iránti érdeklődés hiánya. A szerfogyasztás mutatói a szakiskolákban a legmagasabbak. A dohányzás mutatója fiúknál falusi környezetben korábban emelkedik, a lányok alkoholmutatói pedig a megyeszékhelyeken magasabbak. A szabadidő-eltöltést tekintve elsősorban nem annyira a szórakozóhely típusa, hanem a szórakozás intenzitása jelent kockázatot; szinte minden gyermek eljut a kocsmába, de – a droghasználat szempontjából legalábbis – nem mindegy, hogy mennyi időt tölt ott. A szerfogyasztás tekintetében főként nem a tágabb környezet mintái hatnak, hanem a közvetlen családtagok és barátok. A kábítószer-használat tekintetében különösen erős a környezeti modellek hatása. Amennyiben a gyermek környezetében nem találkozik kábítószert fogyasztókkal vagy más szerfüggőkkel, sokkal kevésbé valószínű, hogy egyáltalán kipróbálja vagy tartósan fogyasztja majd a különböző szereket. A megelőzés érdekében elsősorban a gyenge tanulmányi eredményű, magatartási problémákkal jellemezhető, indulatos, bántalmazó, hiperaktív tanulók, a gyengén kötődő, családi problémákkal küzdő gyermekek és azon fiatalok esetében szükséges fokozott törődés és támogatás, akik nagyon sok időt töltenek szórakozással. Kérdőívünkben a drogok (cigaretta, alkohol és kábítószerek) fogyasztására vonatkozóan rákérdeztek arra, hogy a fiatalok kipróbálták-e már a felsorolt szereket. Már az 5. osztályosok körében megjelenik a dohányzás és a cigarettát kipróbálók aránya évfolyamról-évfolyamra növekszik. A 7. osztályosok ötöde (21%) dohányzott már a 9. osztályosok több mint fele (54%) dohányzott már. A 11. osztályosoknál pedig átlagosan 63%-ra emelkedik a dohányzást kipróbálók aránya. Az intenzíven, tehát naponta dohányzók aránya a 9. osztályos korcsoportban ugrik meg számottevően, ahol a megkérdezettek mintegy negyede már napi rendszerességgel cigarettázik. Az alkoholt kipróbálók aránya minden korcsoportban magasabb, mint a cigarettát kipróbálóké. A kérdésre válaszoló 5. osztályosok 7%-a ivott már alkoholt. Az alkoholt kipróbálók aránya a 7. osztályokban átlagosan 27%-ra, a 9. osztályokban 63%-ra, a 11. osztályokban pedig 73%-ra emelkedik, tehát ez utóbbi korcsoportban a megkérdezetteknek hozzávetőleg háromnegyede fogyasztott már alkoholt. Arra a kérdésre, hogy előfordult-e már az, hogy be is rúgott, az 5. és 7. osztályosok többsége még nemmel, míg a 9. és 11. osztályosok többsége igennel válaszolt. A 11. osztályosok több mint egynegyede (27%) eddigi életében legalább 10 alkalommal már leittasodott. A kapott válaszok alapján állítható, hogy a különféle kábítószereket kipróbálók aránya az 5. és 7. osztályban még elenyésző. Viszont a 9. osztályosok 7%-a már használt marihuánát, mely arány a 11. osztályra eléri a 15%-ot. Második leggyakoribb tudatmódosító szerként az altatók, illetve nyugtatók szerepelnek, ezek kipróbálási aránya a középiskolások körében 5%. A 11. osztályosok körében 3% az ecstasyt és valamilyen dizájner drogot kipróbálók aránya. A következőkben különböző szempontok alapján az alkoholt már valaha nagymértékben fogyasztókat, a rendszeresen dohányzókat, illetve a valamilyen kábítószert már kipróbálókat hasonlítjuk össze azokkal a társaikkal, akik még nem ittasodtak le, nem cigarettáztak, illetve semmilyen kábítószert sem próbáltak ki. Ebben az összevetésben a 9. és a 11. osztályosok válaszait elemezzük, mivel e korcsoportokban jelentkezik a szerhasználat elterjedése. A kapott adatok szerint a szerhasználók körében kevésbé jellemző: – a családok összetartása, – a családi ünnepek rendszeres megtartása, 14

– a családon belüli jó hangulat, illetve az, – hogy a család iskolai teljesítményre és egészséges életmódra ösztönzi a gyermeket. Kapcsolataikat illetően a szerhasználókra inkább az jellemző, hogy kevesebb barátjuk van, de inkább tetszenek az ellenkező neműeknek. (Ez utóbbi eredmény az érintetteknek abból a feltételezéséből adódhat, hogy a szerhasználat mintegy felértékeli őket az ellenkező neműek körében.) A szerhasználók iskolai helyzetével kapcsolatban az állítható, hogy ők szermentes társaikhoz képest kevésbé kedvelik tanáraikat, osztályukat kevésbé összetartóbbnak ítélik, illetve kevésbé szeretik az iskolát. A szereket használók önmagukat gyakrabban és nagyobb arányban vallják szomorúnak, és szereket nem használó társaikhoz képest egészségi állapotukat is rosszabbnak ítélik. A szerhasználók körében gyakrabban fordulnak elő olyan megterhelő élethelyzetek, illetve életesemények, mint hogy kevés a pénz a család megélhetéséhez, banki hiteltörlesztési nehézség, adósság a családban, iskolaváltás, közeli családtagokat sújtó súlyos betegség, illetve baleset, a szülő munkanélkülivé válása és a szülők válása vagy szétköltözése. A szerhasználók nagyobb arányban és gyakrabban látogatják a diszkókat, házibulikat, szórakozóhelyeket, konditermeket és a könnyűzenei koncerteket, valamint kisebb arányban és ritkábban a könyvesboltokat, a könyvtárakat, a vallási közösségeket, a művelődési házakat, a színházakat, a kiállításokat és a múzeumokat. Továbbá kisebb arányban és ritkábban kirándulnak. Ezek az eltérések elsősorban a diszkók, házibulik, egyéb szórakozóhelyek látogatása tekintetében kifejezettek. A szerhasználók csoportjához tartozók szabadidejükben nem szerhasználó társaikhoz képest több órát interneteznek, ugyanakkor kevesebbet tanulnak, olvasnak, illetve sportolnak. Az egyes régiók adatainak jellemzői- Dél-Alföld A teljes dél-alföldi mintát tekintve elmondhatjuk, hogy e régióban – a többi átlagához képest – alacsonyabb a többgenerációs és más nagycsaládok aránya. Az édesanyák iskolai végzettsége magasabb, és többet kommunikálnak gyermekükkel. A tanárok az országos átlaghoz képest kisebb arányban mondják tanulóikra, hogy tehetségesek, rosszabbnak ítélik tanulóik kapcsolati készségeit, testi fejlettségét, a tanulók kisebb részéről állítják, hogy fogyasztana valamilyen kábítószert. Válaszaik szerint a tanulók ebben a régióban az átlaghoz képest – kevésbé érzik magukat magányosnak, depresszívnek (a válaszolók 81%-a sohasem, vagy legfeljebb néha érzi magát magányosnak, – kevésbé tartják magukat impulzívnak (indulatosnak), és inkább tartják magukat extravertáltnak (kitárulkozónak), lelkiismeretesnek (főként az általános iskolások), – jobb tanulmányi eredményt érnek el, – kevesebb intőt kapnak (e regionális különbség főleg a középiskolások körében érvényesül), – több tanulmányi versenyen vesznek részt, – a középiskolások nagyobb arányban járnak valamilyen pszichológiai, önismereti fejlesztő foglalkozásra (a megkérdezettek 10%-a), – egészségesebben táplálkoznak (e tekintetben a középiskolások körében a Dél-Alföld kiemelkedőnek bizonyult), – kevésbé vannak testi tüneteik, panaszaik (pl. fejfájás), – inkább tartják a környezetük alkoholfogyasztási szokásait problémásnak (e tekintetben a középiskolások körében mutat a Dél-Alföld más régiókhoz képest magasabb értéket), – később kezdik a szexuális életet, – kisebb arányban próbálták ki a dohányzást vagy cigarettáznak jelenleg is, 15

– kisebb arányban és mértékben próbáltak ki valamilyen kábítószert (e különbség a középiskolásokat illetően mutatkozik meg). Mindezek mellett a Dél-Alföldön élő tanulók nagyobb aránya hisz Istenben (a „Hiszel-e Istenben?” kérdésre 30%-uk egyértelmű igennel, míg további 28%-uk „nem tudom”-mal válaszolt), ugyanakkor az átlaghoz képest az istenhívők kisebb aránya (12%) jár templomba, gyülekezetbe. E régió tanulói összességében kisebb arányban járnak hangversenyre, vallási közösségekbe. Továbbá e tanulók az átlaghoz képest – ritkábban járnak el hazulról, és hétköznaponként otthonukban gyakrabban számítógépeznek, vagy tanulnak, – kevesebbet interneteznek (hétköznaponként a tanulóknak csupán 26%-a fordít erre 3 óránál többet), – nagyobbra értékelik az önállóságot, – kialakultabb pályaorientációval rendelkeznek, – inkább vannak reális céljaik, terveik a jövőre nézve, és – nagyobb arányban szeretnének továbbtanulni (főleg egészségügyi területen, több mint 15% uk). Mindezek tükrében a Dél-Alföldön a tanulók szerhasználatára nézve elsősorban az alábbiak tekinthetők veszélyeztető (rizikó) tényezőknek: – a diszkóba járás, – a barátok deviáns megnyilvánulásainak száma, – környezetük dohányzási szokásai, – a nem otthon töltött esték száma, – az impulzivitás (indulatosság) és – a szórakozóhelyek (kávézók, kocsmák) és könnyűzenei koncertek látogatása. Másfelől esetükben elsősorban az alábbiak tűnnek védő (protektív) tényezőknek: – hit Istenben és Istennek való hálaadás, – művelődési házba (rendezvényekre) járás, – hétvégi tanulás, – kirándulás a természetbe. A drogprobléma jószerével a közösség valamennyi tagját érinti. A mibenlétéről, háttérösszefüggéseiről való gondolkodás a közösségi cselekvés első, talán legfontosabb mozzanata. Családokban, osztályfőnöki órákon, baráti társaságokban egyaránt szóba lehet hozni a védő és kockázati tényezők kérdéseit, a lehetséges teendőket, erősítve ezzel a drogproblémák megelőzésének és lehetséges kiküszöbölésének alapfeltételét jelentő közösségi felelősségvállalást. Békéscsaba arculata Békéscsaba közigazgatási területe a központi belterületre, három egyéb belterületre (Fényes, Gerla, Mezőmegyer) és a külterületekre tagolódik. Az egyes településrészek terület-felhasználása eltérő, ugyanakkor jellegzetes. A központi belterület heterogén szerkezetű, itt a legtöbb, a belterületekre jellemző területfelhasználási kategória megtalálható. Az egyéb belterületeken jellemzően falusias lakóövezetek találhatóak, amelyek alkalmasak a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek végzésére, háztáji gazdálkodásra. A külterületen zömmel gyep, szántó, valamint szőlő, gyümölcsös, kertes mezőgazdasági területek találhatóak, amelyek egy része kiváló termőhelyi adottságú szántóterületen fekszik. 16

Közoktatás A középfokú oktatásban magas a vidéki tanulók aránya – mintegy 60 % –, amely többek között a város középfokú oktatási intézményeiben folyó magas szintű pedagógiai munka eredménye. A szakközépiskolákban és szakiskolákban igen széles kínálatból választhatnak a tanulók. A gimnáziumi feladatellátásban és a gimnáziumi osztályok számában jelentős változások nem történtek. A jelenlegi férőhely-kapacitás teljes mértékben lefedi a felmerülő igényeket. A gimnáziumok igyekeznek speciális képzésekkel egy-egy szakterületet erősíteni. Ilyen speciális képzéssel induló osztály pl. eurofakt osztály, humán, reál specializációjú osztályok. Kulturális intézmények, közösségi terek Békéscsaba Megyei Jogú Város kulturális intézményhálózata fenntartási forma és működési terület, hatókör tekintetében rendkívül sokszínű. A közművelődési feladatellátást a 2009-es integrációt követően önkormányzati fenntartásban a Csabagyöngye Kulturális Központ látja el az alábbi telephelyekkel: – Arany János Művelődési Ház, – Békési Úti Közösségi Házak, – Lencsési Közösségi Ház, – Jaminai Közösségi Ház – Tourinform Iroda, – Munkácsy Emlékház. Az intézmény a gerlai faluházzal és a Fényesi Közösségi Házzal kiegészülve biztosítja a város teljes közösségi, közművelődési lefedettségét. Kulturális nagyrendezvények, fesztiválok Kiemelkedő jelentőségű épített örökség hiányában, a meglévő természeti értékek mellett Békéscsaba szempontjából a kulturális ágazat is az egyik olyan turisztikai elem, attrakció lehet, amellyel növelheti az ide látogató vendégek számát. A kulturális turizmus szempontjából vonzó, a magánszektor által szervezett nagyrendezvények, fesztiválok elsősorban gasztronómiai jellegűek: Sörfesztivál, Lecsófesztivál, Kolbászfesztivál. Összművészeti, kulturális karakterrel a Városházi Esték, a Tavaszi Fesztivál, a ZENIT Nemzetközi Fúvósfesztivál- Zenei Ifjúsági Találkozó, Csabai Garabonciás Napok, Karácsonyi Vásár bír. Sportolási lehetőségek Békéscsaba sportélete igen színes, változatos. Békéscsaba városa 1997-ben megkapta a Nemzeti Sportváros elismerést. 38 olimpiai résztvevővel, közülük 5 olimpiai bajnokkal büszkélkedhet. A város az utóbbi években számos nagy országos, nemzetközi, s nemzetek közötti sporteseménynek adott otthont. Békéscsaba Város a versenysportok mellett számos szabadidős sport támogatásával teremt lehetőséget a diákok hasznos szabadidő eltöltésére (pl: kézilabda, kosárlabda, röplabda, úszás, vízilabda, vívás, pingpong, tánc, torna, lovaglás, kendo, kung-fu, stb). Békéscsaba Város ifjúsági- és sportkoncepciója is rögzíti a szabadtéri sportlétesítmények és ifjúsági parkok létrehozását, ennek megfelelően több helyszínen (pl. Gerla, Mezőmegyer, Erzsébethely, Lencsési lakótelep) kialakításra kerültek az ifjúsági korosztály igényeit kiszolgáló játszó- és sporteszközökkel felszerelt közösségi terek.

17

A hagyományos sportokat (konditermek, aerobik, fittnes klubok, szabadidős kiránduló klubok, stb.) kiegészítve, 2006-ban extrémsport pálya létesült a Városi Sportcsarnok mellett, amely azóta újabb elemekkel is bővült. A szabadidős programokat a KÖRÖS-Bike Sport és Rendezvényszervező Egyesület szervezi. Ifjúsági szolgáltatások Békéscsabán az alábbi ifjúsági közösségi terek, szolgáltatások állnak rendelkezésre: Csabagyöngye Kulturális Központ Patent Ifjúsági és Diákirodája Az iroda legfőbb feladata a kapcsolattartás, információgyűjtés, továbbítás, a gyermek- és ifjúsági korosztály felkészítése a párbeszédrendszerben való részvételre, a felnőttek szemléletének formálása. Az iroda segíti a Békéscsabai Diákönkormányzat, a Diákönkormányzatot segítő pedagógusok munkaközösség munkáját is, koordinálja az intézmény közösségi szolgálat programját. Tárgyi, technikai felszereltsége mellett szakmai segítséget nyújt rendezvények megszervezésében, lebonyolításában. Ifjúsági rendezvények, programok Városi szinten a legnagyobb ifjúsági megmozdulásnak a Csabai Garabonciás Napok rendezvény tekinthető, amely az elmúlt évek alatt országos hírnévre tett szert. A programsorozat kiemelt helyet foglal el a diákéletben, csábító erővel hat a továbbtanulás tervezésénél is. A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórummal és tagszervezeteivel együttműködve több prevenciós program szervezésére is sor került az elmúlt években. A veszélyeztetett korosztály szempontjából kiemelten fontos ezek folytatása, támogatása az új veszélyforrásokhoz igazodva. Egészségügy A Védőnői Szolgálat, valamint az Iskola-egészségügyi ellátás a Békéscsabai Egészségügyi Alapellátási Intézményen belül működik. A szervezeti felépítése a következő: három bölcsőde, Mentálhigiénés csoport (Pszichológiai Tanácsadó, SOS Lelkisegély Szolgálat, SOS Tini Telefon, Védőnői Szolgálat), valamint az Iskola-egészségügyi ellátás. Ide tartozik még: Lelkisegély Szolgálat, OEP által finanszírozott pszichiátriai és pszichológiai járóbeteg ellátás, Védőnői szolgálat (13 iskolavédőnői, körzeti védőnői feladatok 15 körzet). Iskola-egészségügyi Szolgálat (részmunkaidős iskolaorvosi feladatok, iskolafogászat helyettesítés). A Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásában működő, közepes méretű területi kórház. Szociális ellátások Békéscsabán a szociális alapszolgáltatásokhoz és a szakosított ellátásokhoz való hozzáférések biztosítottak. A Békéscsaba Kistérségi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ látja el a családsegítés és gyermekjóléti feladatokat a városban. A szenvedélybetegek számára közösségi ellátást a Mentálhigiénés Egyesület, valamint alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő szolgáltatásokat a MI-ÉRTÜNK Prevenciós és Segítő Egyesület biztosítja. A szenvedélybetegek nappali intézménye szolgáltatásokat az Egyensúly AE Egyesület és a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény látja el, valamint utóbbi a szenvedélybetegek otthonát működteti Békéscsabán.

18

Kábítószerügyi Egyeztető Fórum A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (továbbiakban: KEF) olyan helyi szintű szakmai konzultációs munkacsoportok, melyeket a helyi önkormányzatok elkötelezettsége, a kábítószer-probléma kezelését célzó helyi szakmai összefogás, valamint minisztériumi pályázati támogatás hívott életre. Az elmúlt években a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda segítette – folyamatos kapcsolattartással és tanácsadással – a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok szakmai és szervezeti munkáját. A KEF feladata, hogy összehangolja a drogprobléma visszaszorításban szerepet játszó – a közösség és együttműködés, a megelőzés, a gyógyítás és rehabilitáció, valamint a kínálatcsökkentés – intézményeinek munkáját. Ennek érdekében a KEF a lokális helyzetfelmérés eredményeire támaszkodva helyi stratégiát dolgoz ki a kábítószer probléma visszaszorítására. Egységes szakmai és módszertani szemléletmód megvalósítására törekszik, továbbá arra, hogy összehangolják és ésszerűsítsék a helyi szinten zajló kábítószer-fogyasztást megelőző, valamint kezelő tevékenységeket. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagjai a drogprobléma kezelésben fontos szerepet játszó állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek képviselői. A megalakuló KEF-ek működésük első időszakában kizárólag az illegális szerhasználat elterjedtségével, a drogcénával kellett, hogy foglalkozzanak. A csekély számú szkeptikus vélemény szerint vannak sokkal fontosabb, társadalmi szinten jelentkező gondok, mint például az alkoholizmus, amely sok család életét teszi tönkre, sok gyerekkorú és fiatal életesélyeit rontja. A droghasználat, mint jelenség az, amiről nincsenek információik, vagy ha vannak is, azok szűk körben ismertek. Nincs semmilyen kommunikáció a drogokkal, droghasználókkal kapcsolatba kerülők között, ezért elsőként a párbeszéd lehetőségét kell megteremteni az eredményes beavatkozás érdekében. Előbb-utóbb azonban elkerülhetetlen az, hogy más egészségkárosító jelenséggel is foglalkozzanak a Fórumok, hiszen éppen azok az intézmények, szervezetek, személyek alkotják a KEF-eket, amelyek rálátással, hatással bírnak más egészségkárosító magatartásformák okozta problémákra is. Legérzékelhetőbben a prevenciós munkát folytatók esetében igazolható ez, hiszen a droghasználat megelőzését szolgáló prevenciós tevékenység abban az esetben a legeredményesebb, ha nem csak az illegális szerek, hanem a legális szerek és más káros viselkedésformák megelőzését is szolgálja, tehát nem drogmegelőzési program, hanem un. egészségfejlesztési program. A helyi droghelyzet feltérképezése nélkül a feladatok kijelölése mindössze hipotéziseken alapulhat, s ez előre vetíti a későbbi beavatkozások alacsony hatásfokát. Így természetesnek tekinthető, hogy a működő KEF-ek munkatervében is szerepel a különböző módon megfogalmazott, (pl. drogtérkép készítése, drog-érintettségi vizsgálat, a drogok elterjedésének és használatának feltérképezése, a veszélyeztetett populáció attitűdjének, nagyságának megismerése stb.) de végül is azonos tartalmat jelentő helyzetkép elkészítése. Ha abból a feladatból indulunk ki, hogy a Nemzeti Stratégia három fő-csapásiránya (megelőzés, kínálatcsökkentés és kezelés) a helyi stratégiában is hasonló módon fogalmazódjon meg – a szükséges helyzetkép elkészítése rendkívül bonyolult, összetett feladat. A fentebb részletezett helyzetelemzés, valamint városunk arculata alapján a Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum együttműködő partnerei legfontosabb feladatként továbbra is a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák, amely tükrében tehát elsősorban olyan programokra van szükség, amelyek:    

szülőkre, családokra a szülő-gyermek kapcsolatok erősítésére irányulnak (serdülőkortól, illetve már a serdülőkor előtt), tanárok és szülők bevonásával (az indulatos magatartás, deviancia, bántalmazás kapcsán) elsősorban az egyéni és családi megelőzésre, szemléletformálásra és másodsorban a kezelésre, a magatartási problémákkal küzdő serdülők integrálására irányulnak, támogatják a gyenge tanulók iskolai beilleszkedését és pályaválasztását, erősítik az iskolai közösséget, 19

  

támogatják a pályaválasztást és a konstruktív szabadidős elfoglaltságokat, felelősségvállalásra és megfelelő stresszkezelésre nevelnek, valamint a deviáns életszemlélet alternatíváját jelentő értékeket közvetítenek.

IV. SWOT – analízis Lehetőségek

Veszélyek

Nemzeti Stratégia megléte a kábítószerprobléma visszaszorítására. Törvényi szabályozás biztosítása. Professzionális megelőző, segítő és gyógyító tevékenység kialakítása. Garantálttá és tervezhetővé kell tenni a KEF működtetését. Helyzetelemzés és az eredményekből következő szükségletek és igények felmérése. Stabil támogatórendszer kialakítása. Pályázati lehetőségek maximális kihasználása. A KEF működésének/programjainak lebonyolításához szükséges anyagi erőforrások felkutatása, megkeresése. Magas fokú szakmai színvonal elérése. Jól felkészült, széles körű ismeretekkel rendelkező szakmai team létrehozása. Nyitottság, motiváció megteremtése a szakmai továbbképzésekre. Szaktanácsadás igénybevétele. A KEF tagok közötti megfelelő feladatmegosztás, együttműködés kialakítása. Ötletek, javaslatok, kezdeményezések elfogadása, kipróbálása, összehangolása. Szakmai kapcsolatrendszer kiépítése. Elismertség, közismertség kivívására helyi és országos viszonylatban. Jó médiakapcsolatok kialakítása – hatékony média visszhang megteremtése. Információs központtá válás adatbázis létrehozásával. Az ifjúság bevonása a drogmegelőző tevékenységbe (kortársoktatók számának növelése). Civilszervezetek kábítószer-ellenes küzdelmének támogatása. Magas színvonalú szakmai rendezvények

Az anyagi lehetőségek romlása, működése, financiális nehézségek. A finanszírozás az országos pénzügyi politika változásaitól függ. Pályázati források szűkülése. Kiszolgáltatottság a pályázati eredményektől. A helyi közösségek érdektelensége és előítélete a probléma megítélésével kapcsolatban. A KEF tagok rivalizálása, érdekellentéte. A KEF tagok társadalmi munkában végzik tevékenységüket. A következő kormányzat milyen formában kívánja megoldani a szenvedélybetegségek elleni küzdelmet. Párhuzamosságok.

20

szervezése. Az infrastruktúra fejlesztése.

Erősségek

Gyengeségek

Jó kapcsolat a helyi önkormányzattal és a képviselő-testülettel. Meglévő jogszabályi háttér. Aktív szakmai kapcsolatok. Hagyományos, jól működő programok megléte. A város szakemberekkel való ellátottsága jó. A team motivált a kábítószer-elleni küzdelemre. Hatékonyan működő intézményi, szervezeti háttér a stratégia megvalósításához. A média támogatása kiemelkedő. Az információ áramlás biztosított a KEF tagjai számára. Rendelkezünk szakkönyvekkel és szakmai folyóiratokkal. Megfelelő számú szociális ellátás működik a városban. Alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő szolgáltatások működnek a városban. Megfelelő számú családkonzulens/családterapeuta van a városban. A KEF ülések, megbeszélések, konstruktívak. Hagyományok, jó együttműködési gyakorlat. Szakemberek egymás segítésének szándéka, elkötelezettség.

A szakmai továbbképzések csekély hányadára jutunk el financiális okok miatt. Városi szinten kevés a prevenciós munkára felkészített pedagógusok száma. Iskolai drogstratégiák megléte hiányos. Az oktatási intézményekben nem alkalmaznak iskolai drogkoordinátort, ifjúságvédelmi pedagógust. Hiányzik a szabadidő eltöltéséhez számos alternatíva kínálása a prevenció érdekében. Kevés a városban az ingyenesen elérhető családkonzultáció/családterápia. Szórakozóhelyekre eljutás, illetve az onnan való hazajutás lehetőségeinek megteremtése és támogatása. A szórakozóhelyeken a biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtése, a feltételrendszer megvalósulásának ellenőrzése.

V. A stratégia céljai A kábítószerek jelenlétéhez kapcsolódó káros hatások elleni küzdelem, a kedvezőtlen folyamatok visszaszorítása valamennyi állampolgár közös érdeke. A kábítószer-probléma összetett, az egész társadalomra kiható jelenség, veszélyezteti az egyének, családok, közösségek jólétét és biztonságát. A kábítószerek illegális használata az egész társadalom biztonságérzetére kihat, valamint jelentős közegészségügyi ártalmakat okozhat. A problémával összefüggő egészségügyi és bűnügyi következmények társadalmi kezelése milliárdos terheket jelent az adófizetőknek. A drogellenes stratégia célja a drogfogyasztás megelőzése, illetve csökkentése, a lakosság egészségi állapotának javítása, a szociális és társadalmi biztonság növelése és a kábítószerek okozta egyéni és közösségi kockázatok csökkentése. A kedvezőtlenül alakuló tendenciák megállítása elsősorban a kábítószer-probléma kezelésében részt vevő szervezetek és intézmények együttműködésével 21

valósítható meg, valódi eredmény azonban csak társadalmi és közösségi összefogással, a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni előítéletek oldásával érhető el. A stratégia hangsúlyt fektet a korábbi drogstratégia értékelése során szerzett tapasztalatokra, valamint a hazai és nemzetközi tudományos tapasztalatokra. Fő célok: A kockázatok csökkentése:  A kábítószerek visszaélésszerű használatának megelőzése, illetve csökkentése;  A droghasználattal kapcsolatos társadalmi kockázatok csökkentése, a produktivitás csökkenésének, valamint más gazdasági következmények megelőzése vagy mérséklése;  A droghasználattal kapcsolatos egyéni és társadalmi kockázatok csökkentése, közöttük az élet elvesztésének megakadályozása, illetve az egészség károsodásának, az életminőség romlásának megelőzése, különösen egyes, az egyénre és a közösségre kiemelten magas kockázattal járó, súlyos ártalmakat okozó fogyasztási módok esetén;  A kábítószerek illegális kereskedelmének visszaszorítása, az illegális szerekhez való hozzáférés megelőzése vagy csökkentése;  Az illegális kábítószer-előállítás és -termesztés visszaszorítása és a terjesztői körök hatékonyabb felderítése;  A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és az ezzel összefüggő más, erőszakos elkövetések és a közösségi együttélési normákat sértő viselkedések által a közösségek számára okozott károk, kockázatok csökkentése. A lehetőségek fejlesztése:  Magas szintű és célcsoport-orientált egészségfejlesztési-drogmegelőzési programok fejlesztése és biztosítása;  Megfelelő (adekvát), elérhető és igénybe vehető, kliens-orientált kezelési ellátásokhoz való hozzáférés növelése;  A kínálatcsökkentő intézkedések hatékonyságának növelése;  A közösségi szintű együttműködések fejlesztése, a közösség érzékenyítése és bevonása a drogprobléma kezelésébe;  A tényalapú gyakorlat fejlesztése a kutatások, a monitorozás és értékelés, valamint a szervezetfejlesztési és költséghatékonysági szempontok figyelembevételével;  Más társadalmi stratégiák kapcsolódásának és szinergiájának elősegítése, fejlesztése;  Koordinációs struktúrák hatékonyságának növelése. VI. A Drogellenes Stratégia alapelvei A felmérések és kutatások által feltárt tények figyelembevétele a kábítószer-probléma kezelése érdekében. Az összefogás, a partnerség, a helyi közösségek együttműködésének megteremtése az eredményesebb és hatékonyabb tevékenység eléréséért. A különféle szakmák és területek együttes, összehangolt cselekvése a drogprobléma kezelésére. A stratégia által kitűzött célok elérésének vizsgálata eredményességi mutatók segítségével. Hosszú távra történő tervezés szükségessége, mivel az új generáció drogokhoz való viszonyának alakulásáért is felelősek vagyunk. Ezeket az alapelveket figyelembe véve, és a helyi stratégia V. pontjában megfogalmazott célok mentén fogalmazódik meg Békéscsaba város drogstratégiai cselekvési terve.

22

VII.A Drogellenes Stratégia időkerete A stratégiai időtáv meghatározásakor alapvető jelentőségű a végrehajtás kiegyensúlyozott ütemének, az időközi értékelésnek és a változtatás lehetőségének biztosítása. A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum által megalkotott Drogellenes Stratégia 2015 és 2020 között, ötéves időtartamra határoz meg feladatokat. Hosszú távú célrendszer, melynek megvalósítása 2020-ig történik. Középtávú célok 2017-2018 között határozzák meg a tennivalókat. Rövidtávú célok a közvetlen előttünk álló egy éves, (2015-2016) feladatok megvalósítása. A kitűzött célok megvalósítását, a Drogellenes Stratégia célkitűzéseit cselekvési terv részletezi. 2020-ban a Nemzeti Drogellenes Stratégia végrehajtásának értékelésével és lezárultával egyidejűleg a következő program előkészítése során a helyi drogstratégia értékelése és előkészítése is esedékes. VIII. A Drogellenes Stratégia szerkezete 1. Megelőzés, közösségi beavatkozás 2. Kezelés, ellátás, ártalomcsökkentés 3. Kínálatcsökkentés A megelőzés pillér a prevenciónak nemcsak a szakirodalomban definiált szűkebb területét öleli fel, hanem a helyi szintű közösségi beavatkozások széles spektrumát is, melyek valamilyen módon – szándékos vagy akár esetleg nem is tudott módon – a helyi társadalmi szintű problémabefolyásolást szolgálják (közösségi, kulturális, egyházi/vallási események, programok stb.). A második pillér a kezelés és ellátás, valamint az ártalomcsökkentés teljes intervenciós területét is magába foglalja, beleértve az ártalomcsökkentés szemléletét és gyakorlati eszközeit is. Itt jelennek meg mindazon ellátások, programok, beavatkozások, melyek az egészségi állapot, a szociális helyzet, az élet megvédése szempontjából akár az egészségügy, akár a szociális ágazat vagy ezek határterületein valósulnak meg. A kínálatcsökkentés harmadik pillére alatt egyrészt az állami represszív és kontrollfunkciók nagy része jelenik meg, másrészt mindazok a közösségi intervenciók is, melyeket a kínálatcsökkentési feladatokat teljesítő hatóságok és intézmények valósítanak meg (pl. resztoratív programok, rendészeti bűnmegelőzés). VIII./1. Megelőzés, közösségi beavatkozások A droghasználat megelőzése egy proaktív, többirányú, közösségi alapon szerveződő, több szektor együttműködését igénylő, kulturálisan érzékeny tevékenység, melynek célja az egyének, a családok és a helyi közösségek alkalmassá tétele az életesemények nyomán keletkező kihívásokkal való megküzdésben. A prevenciós folyamat tehát olyan körülmények létrejöttét támogatja, melyek eredményeképpen az érintettek testi, lelki, fizikai jólléte fokozódik, számukra egy biztonságos, egészséges életvitel gyakorlása válik lehetővé. A prevenciós tevékenység során az alábbi szemléleti megközelítéseket szükséges figyelembe venni: A legális és/vagy illegális szerhasználat kialakulásának megelőzése során olyan alternatívák nyújtására van szükség, melyek révén a pszichoaktív szerhasználat nem minősül vonzó életstílusnak; Ma a leghatékonyabb prevenciós beavatkozásoktól sem várható el, hogy önmagukban megakadályozzák a szerfogyasztást, ugyanakkor az elvárható, hogy a felnövekvő generációk 23

tájékozottsága, személyes hatékonysága a jól megtervezett beavatkozások eredményeképpen növekedjen; Amennyiben a szerhasználat aktuálisan nem megakadályozható, akkor annak minél későbbi életkorra történő késleltetése válhat reális célkitűzéssé; A veszélyeztetett populáció tagjai számára olyan készségfejlesztésre, illetve olyan információ nyújtására van szükség, melyek eredményeképpen mérséklődnek az egyéni és közösségi károk; A kísérleti használat rendszeres használattá válásának megelőzése elősegíthető pl. a negatív kortársközösségi hatások kockázatainak csökkentése, a kortárs-közösségi hatások védő faktorainak erősítése révén; A prevenciós tevékenység fontos szerepet tölthet be a korai kezelésbevételben, vagyis a szerhasználói magatartás szövődményeinek, a veszélyeztető faktoroknak korai felismerésében és szükség esetén a megfelelő, rendszerszerűen működő ellátási formába juttatás biztosításában; Minthogy a prevenciós tevékenység tervezését és megvalósítását is a szűkebb és tágabb közösségek erőterében látjuk egyedül megvalósíthatónak, a közösségi erőforrások kiaknázását, fejlesztését továbbra is meghatározó jelentőségűnek tartjuk. Ez azt jelenti, hogy a prevenciós tevékenység nem korlátozódik egyetlen színtérre, bizonyos beavatkozásoknak képesnek kell lenniük az egész lakosságot megszólítani, ezáltal hatást kifejteni a népesség egészének drogproblémával összefüggő attitűdjeire, a kábítószer-probléma társadalmi észleletére; A prevenciós tevékenység tartalma lehet az információátadás, a készségek fejlesztése, a szerfogyasztás elfogadottságának csökkentése és ezek által a kockázati viselkedés befolyásolása és a szükségletekre reflektáló szolgáltatásokba történő továbbirányítás. Ezen innovatív eszközök igénybevételével történő megvalósítás során figyelemmel kell lenni a bizonyítékokon alapuló irányelvekre és gyakorlatokra; A droghasználat megelőzése egy átfogó tervezést igénylő folyamat, melynek hatékony megvalósítása érdekében az integrált megközelítések alkalmazását tartjuk célravezetőnek, vagyis a drogproblémával kapcsolatos megelőzési tevékenységnek valamennyi színtér és célcsoport vonatkozásában az egészségfejlesztés tágabb kontextusában kell megfogalmazódnia. Ki kell terjednie az illegális és legális szerek okozta kockázatok megelőzésére, továbbá javasolt a színtér és a célcsoport-orientáció egyidejű szem előtt tartása, mely utóbbi tekintetében a korszerű szakirodalom általános/univerzális, célzott, javallott megelőzés felosztást alkalmaz. A pillér célkitűzéseinek meghatározására is ez utóbbi felosztást alapul véve kerül sor, tekintettel azonban arra, hogy az egyes színterek sajátosságaiból adódóan nem lehetséges mindenhol a három kategória egyidejű megjelenítése. Általános/univerzális prevenció: A prevenciós beavatkozások irányulhatnak az átlagpopulációra, mint például az általános tájékoztató és oktató jellegű tömegkommunikációs kampányok, médiaműsorok, internetes jelenlét, közösségi kezdeményezések és nevelési-oktatási programok, melyek általánosan a diákságot, fiatalokat célozzák meg. Célzott, szelektív prevenció: Ezek a beavatkozások a teljes populációnak csak egy sajátos módon körülhatárolt részét célozzák meg, nevezetesen azokat a személyeket, csoportokat, amelyek bizonyos sajátosságaik okán különösképpen veszélyeztetettnek tekinthetők (pl. alkoholista szülők gyermekei, iskolából kimaradó, tanulási problémával küzdő fiatalok). A célzott prevenciós beavatkozások egy alpopuláció egészére irányulnak, függetlenül a tagjai egyéni érintettségétől, ugyanis – a szakirodalmi tapasztalatok alapján – az adott csoport a szerhasználat tekintetében nagyobb kockázatnak van kitéve, mint az átlagpopuláció. 24

Javallott (indikált) prevenció: Ez a kategória olyan prevenciós beavatkozásokat és programokat jelöl, amelyek az érvényes diagnosztikus kategóriák alapján függőnek nem minősülő, de annak korai jeleit vagy más probléma-viselkedést mutató személyek magatartását szeretnék a kívánatos irányba befolyásolni. A megnövekedett egyéni kockázat jelei lehetnek pl. jelentős iskolai teljesítményromlás, alkohol- és drogfogyasztás, elidegenedés a szülőktől, iskolától és pozitív kortársaktól. Ezek a programok elsősorban az egyén szintjén, egyénre szabott módon kezdeményezik a beavatkozásokat. Céljuk nemcsak a szerhasználat kialakulásának megakadályozása, hanem minden olyan viselkedészavar befolyásolása is, amely vélhetőleg kapcsolódik vagy elvezet a szerhasználó életút kialakulásához. Az alábbi színterek vonatkozásában szükséges a célkitűzéseket megfogalmazni és a tevékenységeket tervezni: ● ● ● ● ● ● ● ●

család; iskola (nevelési-oktatási intézmény); munkahely; szabadidő-eltöltés helyszínei; internet, más médiumok; gyermekvédelmi intézményrendszer; büntető-igazságszolgáltatás intézményei; speciális szükségletű csoportok.

VIII./2. Kezelés, ellátás, ártalomcsökkentés A kezelés–ellátás–ártalomcsökkentés hármas meghatározottságában elsősorban a problémás szerhasználat visszaszorítását, a kezelésbevétel elősegítését, ott és ahol lehetséges, a tartós absztinencia elérését, a szerhasználattal összefüggő egyéni és közösségi ártalmak csökkentését, és a tartósan nehézségekkel küzdők és családjaik, hozzátartozóik szakszerű és az emberi méltóságot szem előtt tartó gondozását kell biztosítani. A később kifejtendő célkitűzések helyes megfogalmazása és megvalósítása érdekében a kezelés– ellátás–ártalomcsökkentés pillér keretében valódi paradigmaváltás szükséges. Ennek értelmében nem csupán az ágazatilag elkülönítve értelmezhető problémák adott keretek közötti megoldását, kezelését tartjuk a fő feladatnak, hanem sokkal inkább egy, az ellátásra szorultat és komplex élethelyzetét a középpontba helyező kliensközpontú megközelítés módszeres alkalmazását. Ennek az elvnek az alkalmazása érdekében az alábbi szemléleti megközelítéseket szükséges figyelembe venni: ● tudományos megalapozottság; ● pragmatizmus – a droghasználat kezelésében, ellátásában reális, megvalósítható elvárásokat szükséges megfogalmazni; ● humanisztikus értékek – a drogproblémával küzdők kezelése, ellátása során tartózkodni szükséges a morális állásfoglalásoktól; ● célok hierarchiája – a célokat a célpopuláció, a kliensek szükségleteit és lehetőségeit figyelembe véve rugalmasan szükséges kialakítani; ● a kezelési rendszerbe illesztés (mainstreaming) – a drogproblémákkal küzdők ellátása érdekében kialakított intézményrendszernek illeszkednie kell az egészségügyi és szociális ellátások rendszerébe, míg az eredményesség érdekében a kliens szükségleteihez megfelelően illeszkedő diverzifikált ellátási spektrum biztosítása a célravezető; 25

● értékelési rendszerek fejlesztése – folyamatos értékelést lehetővé tevő rendszerek kialakítására van szükség a különböző kezelési–ellátási–ártalomcsökkentő beavatkozások hatásának, hatékonyságának mérhetősége, továbbá a komparatív előnyök felbecsülése érdekében; ● az ellátás teljes vertikumában a felépüléscentrikus megközelítés alkalmazása.

VIII./3. Kínálatcsökkentés Csökkenteni kell a drogok hozzáférhetőségét, valamint a drogok használatából és kereskedelméből fakadó egyéni és közösségi ártalmakat és kockázatokat. Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásával biztosítani szükséges a társadalom közösségeinek legnagyobb fokú biztonságát a kábítószerek illegális előállítása, kereskedelme és a prekurzorok, kábítószerek és pszichotróp anyagok eltérítése elleni hatékonyabb fellépés segítségével. Emellett a droghasználattal kapcsolatos bűnelkövetés csökkentése érdekében mennyiségileg és minőségileg is fejleszteni kell a megelőzési programokat a közreműködő szervezetek számának, és egymás közötti együttműködésének növelésével, a megvalósítás társadalmasításával a közösségi politikák keretében. E cél megvalósítása érdekében a bűnüldözés területén a kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körének kínálati oldali elkövetéseire kell összpontosítani. Az Európai Unió tagországai büntetőpolitikájukban egyre nagyobb figyelmet fordítanak az emberi jogokra, a szakszerűségi, hatékonysági és költséghatékonysági szempontokra. A társadalompolitika részeként megvalósuló büntetőpolitika szükségszerűen túlnyúlik a büntető-igazságszolgáltatás rendszerén. Ennek az elvnek az alkalmazása érdekében az alábbi szemléleti megközelítéseket szükséges figyelembe venni: ● A büntetőpolitika nemcsak azt határozza meg, hogy milyen magatartásokat kell büntetendővé nyilvánítani, illetve, hogy a büntetendő cselekmények elkövetőit milyen mértékben kell büntetni, hanem kijelöli a bűncselekmények egyéni és közösségi következményeivel kapcsolatos beavatkozások rendszerét is. ● Ennek keretében kialakítja a büntetés-végrehajtás rendjét és a pártfogó felügyeletet, ellátja a bűnmegelőzés állami feladatait, valamint feltárja a közösségi erőforrásokra építő együttes beavatkozások rendjét a társadalmi és rendészeti bűnmegelőzés eszközeivel. ● Proaktívan, a nemzeti és települési szintű megelőzési programokban való részvétellel, a bűnismétlés lehetőségének csökkentését szolgáló programok kialakításával, a bűnelkövető reintegrációs esélyeinek növelésével, a kezelésbe irányítás és bizonyos helyi szinten megjelenő ártalmak csökkentésében való részvétellel hozzájárul az egyéni és közösségi biztonság kiteljesedéséhez. ● A büntetőpolitikának emellett gondot kell fordítania a bűnözés okozta sérelmek, a bűncselekmények elszenvedői és az emiatt életminőségükben veszélybe került személyek társadalmi, morális és anyagi sérelmeinek enyhítésére is. ● A kínálat- és keresletcsökkentés területei tehát egymást feltételező és kiegészítő módon lehetnek csak eredményesek. ● Mérlegelni kell a kábítószerek előállításától az elfogyasztásig tartó láncolat minden résztvevőjének és elemének szerepét és kockázatát a szerfogyasztás megjelenése, állandósulása, a társuló bűncselekmények megjelenése szempontjából. ● Éppen ezért kívánatos a Büntető Törvénykönyv kábítószerrel való visszaélés tényállásaira vonatkozó szabályozását a Nemzeti Drogellenes Stratégia célkitűzéseivel összhangba hozni. 26

● Kiemelten fontos a kábítószer-fogyasztással összefüggő közlekedési balesetek számának csökkentése, ennek érdekében a célzott közúti ellenőrzések fokozása és a balesetet okozó gépkocsivezetők szűrése kábítószer fogyasztására. ● A kínálatcsökkentés egyik eleme lehet a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre felhívó, illetve a kábítószerek forgalmazásának, előállításának teret adó honlapokkal szembeni fellépés.

Megvalósítás A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, mint javaslattevő, véleményező szakmai testület tagszervezeteinek vezetői számára feladatul adja és ellenőrzi, valamint a partneri viszony során kéri, hogy a békéscsabai Drogellenes Stratégiát valósítsák meg, illetve támogassák. A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum azt kéri a tagszervezeteitől és partnereitől, hogy intézményeik, programjaik működését érintő, közszolgáltatásokat meghatározó stratégiai dokumentumaikba és iránymutatásaikba épüljenek be és érvényesüljenek a békéscsabai Drogellenes Stratégia céljai és alapelvei. A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum a békéscsabai Drogellenes Stratégia elfogadását követően cselevési tervet készít. Monitoring és visszacsatolás A békéscsabai Drogellenes Stratégia megvalósulását, végrehajtását a Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum ellenőrzi és javaslatot készít a szükség szerinti aktualizálásra az egyes beavatkozási területek felelőseinek beszámolói alapján. Nyilvánosság A Békéscsabai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum a nyilvánosság folyamatos biztosítására legalább évente tájékoztatja a Drogellens Stratégia megvalósításában elért eredményekről, a monitoring eredményeiről Békéscsaba döntéshozóit, tisztségviselőit, együttműködő szakmai és társadalmi partnerek képviselőit és Békéscsaba lakosságát.

27