Bárczi Zsófia N. Tóth Anikó MAGYAR IRODALOM. az alapiskola 9. osztálya számára

Bárczi Zsófia–N. Tóth Anikó

MAGYAR IRODALOM az alapiskola 9. osztálya számára

Maïarská literatúra pre 9. roèník základnej školy s vyuèovacím jazykom maïarským

Slovenské pedagogické nakladate¾stvo

Szerzők – Autorky © PaedDr. Bárczi Zsófia, PhD.; Mgr. N. Tóth Anikó, PhD. Lektorálták – Lektorovali: Kálosi Gabriella, Mgr. Tímár Lívia

Jóváhagyta a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma 2012. szeptember 3−án 2012−12941/38306:4−919 szám alatt mint a magyar irodalom tankönyvét az alapiskola 9. osztálya számára. Az engedélyezési szám öt évig érvényes. Első kiadás, 2012

Schválilo Ministerstvo školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky pod č. 2012−12941/38306:4−919 zo dňa 3. septembra 2012 ako učebnicu maďarskej literatúry pre 9. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským. Schvaľovacia dolozˇka má platnost’ 5 rokov. Prvé vydanie, 2012

Všetky práva vyhradené. Toto dielo ani zˇiadnu jeho čast’ nemozˇno reprodukovat’ bez súhlasu majiteľa práv.

Zodpovedná redaktorka Dudás Anna Výtvarná redaktorka Ľubica Suchalová Technická redaktorka Lucia Putnokyová Obálku vyhotovila Ľubica Suchalová

Vyšlo vo vydavateľstve Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá, s. r. o., Sasinkova 5, 811 08 Bratislava

Vytlačil Polygraf print, spol. s r. o., Prešov

ISBN 978−80−10−02282−3

Kedves 9. osztályos tanulók!

Az irodalom számotokra jól ismert tantárgy, hiszen az elmúlt években gyakran kalan− dozhattatok a szépirodalmi szövegek színes, varázslatos világában. Újabb barangolásotok− hoz ajánljuk könyvünket útitársnak, kalauznak. Ez a tankönyv puzzle−szerűen áll össze többféle szövegtípusból. Leghangsúlyosabb ré− szét az irodalmi alkotások teszik ki: olvashattok teljes műveket (verseket, novellákat) vagy részleteket (regényfejezeteket). A szemelvények elé−közé irodalomtörténeti folyamatokra, irodalomelméleti fogalmakra, szerzői életművekre, illetve magukra a kiemelt olvasmá− nyokra vonatkozó leíró részek kerültek. Tudásotokat bővíthetitek a Jó tudni rovat ismere− teivel. Az idegen szavakat, ismeretlen kifejezéseket magyarázatok oldják fel. Az irodalmi művek értelmezését pedig számtalan elgondolkodtató kérdés, elemzésre serkentő vagy éppen játékos, egyénileg vagy csoportban végezhető feladat segíti. Ha érdeklődéseteket fel− keltette egy−egy mű vagy szerző, további (nem kötelező) szövegekkel elidőzhettek az Olvasózugban, esetleg az útmutatások alapján tovább kutathattok a klasszikus és az elekt− ronikus könyvtárakban, illetve hallgathattok megzenésített verseket, vagy éppen megnézhe− titek az irodalmi művek filmes vagy színházi változatát. Mivel fontosnak tartjuk, hogy megismerkedjetek szülőföldetek kulturális értékeivel, ezért a tankönyv szlovákiai magyar irodalmat tárgyaló minden egyes fejezetében találkoz− tok a hazai vagy Szlovákiából elszármazott képzőművészek műalkotásaival, függetlenül a fejezet tartalmától. Ne feledjétek: a szépirodalmi szövegek által nemcsak az irodalmat, hanem önmagatokat és a világot ismerhetitek meg. Bízunk benne, hogy könyvünk ebben nagy segítségetekre lesz. Felfedező utatokon sok élményt, örömteli kutatómunkát és kitartást kívánunk. Tehát kalandra fel! A szerzők

3

Év eleji ismétlés

I. Egy kis séta 1. … a realizmus körül a) Melyik az a két század, amelyeknek a realizmus kiemelkedősen fontos stílus− irányzata volt? b) Mi különbözteti meg a realista ábrázolásmódot a romantikustól? c) A felsorolt irodalmi műfajok közül melyek kapcsolódnak kimondottan a realizmus− hoz? elbeszélés, eposz, legenda, mese, regény, novella, rapszódia, himnusz, óda, epig− ramma 2. …. a naturalizmus körül a) A természettudományok melyik ágával áll a naturalizmus szoros összefüggésben? Válaszotokat indokoljátok is meg! b) Mik a naturalista ábrázolásmód legfontosabb jegyei? c) Milyen, addig tabunak tekintett témák jelennek meg a naturalista művekben? 3. … az impresszionizmus körül a) Melyik műnemben jelentkezett leglátványosabban az irodalmi impresszionizmus? b) Soroljátok fel az impresszionista vers stílusjegyeit! c) Kikre hatott az impresszionizmus a magyar irodalomban? 4. … a szimbolizmus körül a) Mi az irodalmi szimbólum és a hétköznapi szimbólum közti különbség? b) Mik a szimbolista stílus jellemzői? c) Soroljatok fel a szimbolizmus sodrába tartozó verseket!

II. Nyugat és irodalom 1. Miért fontos a Nyugat megjelenése a magyar irodalomban? 2. Mi volt annak a záloga, hogy egy mű megjelenhessen a Nyugatban? 3. Kik tartoztak a Nyugat „nagy nemzedékéhez”?

5

III. Írók és mûvek Kakukktojás – melyik mű nem illik a felsorolásba, és miért? a) Góg és Magóg fia vagyok én; A magyar Ugaron; A föl−földobott kő; Lédával a bálban; Akarsz−e játszani?; Páris, az én Bakonyom b) A Noszty fiú esete Tóth Marival, A néhai bárány, Beszterce ostroma, Két választás Magyarországon, Különös házasság c) Kis János, Hitves Zsuzsika, Rózsa Sándor, Tóth Mari, Darabos Jóska

IV. Feladat padtársaknak Készítsetek öt, a felsorolt szerzők egyikének életművére vonatkozó kérdést a következő szempontok szerint: korszak, stílusirányzat, műfajok, művek, költői eszközök! A kérdéseket úgy gondoljátok át, hogy padtársatoknak a válaszadásban minél telje− sebb, a választott szerző életművét minél átfogóbb feleletet kelljen adnia! Utána cse− réljetek! Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, József Attila, Radnóti Miklós

V. Irodalmi barkóba: gondoltam egy szereplõre... (Egy tanuló kiáll az osztály elé, és igennel / nemmel válaszol a feltett kérdésekre. A feladat lényege, hogy a műelemzés minél több szempontjának a bevonásával közelítsétek meg azt az irodalmi szereplőt, akire az osztálytársatok gondol.) Szempontok: műnem, műfaj, irodalmi korszak, irodalmi stílusirányzat, szerző Költői eszközök: szóképek, alakzatok stb. Pl.: Realista mű szereplőjére gondolsz? Egy regény szereplőjéről van szó? A szerzője Mikszáth? ...

6

Erõs várunk, a nyelv

Az emberek általában azt hiszik, hogy szépen, „művészien” írni azt jelenti, hogy egy− szerű gondolatait is az ember jól fölcifrázva, bonyolultan adja elő. Ennek éppen az ellenke− zője az igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egysze− rűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadás− sal még élvezetet is szerez hallgatóinak. A magyar nyelv természeténél fogva az egyszerűséget és a világosságot kívánja. Nem minden nyelv ilyen. Vannak nyelvek, amelyek nem is annyira az észhez, mint inkább az érzelmekhez akarnak szólni. Vannak még csavaros, sőt köntörfalazó természetű nyelvek is. A magyar nyelvnek a maga sajátos természete onnan van, hogy kialakításában vajmi kevés része volt az alkuszoknak,1 kereskedőknek, fiskálisoknak2 s más efféle csűrő−csava− ró beszédű embernek. Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre. Ebből az következik, hogy a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gon− dolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi. Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát iga− zánból: jellemkérdés. Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány ösz− szefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni. Egy életen át! Egy nemzet életén át! (Illyés Gyula: Magyar beszéd. Elemistáknak,3 1954)

Mikor én az anya−szókkal játszom, pipacstenger lángjai közt látszom: nyárfavirág−könnyű vagyok, mint a páva, sétálgatok.

Mikor én az édes−szókkal játszom, zöld fűtenger habjai közt látszom: fényes tollú tűzmadárra várok, kerek világ szép szívében állok. (Kulcsár Ferenc: Édesanya−szók, 1985)

1alkusz: ügynök 2fiskális: ügyvéd 3elemista: alsó tagozatos alapiskolás

7

Szokták mondani, az író szerszáma a nyelv. Ez majdnem igaz. Én szívesen látom az írót, magamat – mint kézművest. Még inkább kőműves. Kőmíjjes. Tégla, malter, rakni, nő a fal, leomlik, újra, föl−le, Kelemenné, szóval valami nő. Itt kicsit megállnék mutatni valamit. A mondat arra lehet példa, hogy nemcsak én írom a mondatot, az is írja önmagát. Vagy más− képp: hogy a nyelv is szerző. Az írásnál sok és sokféle összefüggésre lehet ügyelni, szim− metriákra, ismétlődésekre, eposzi állandó jelzőre, a leleményes komplexus, és akkor több− nyire kiderül, mondjuk egy értő olvasásnál, ez akár még egy kritikusnál is bekövetkezhet, minden jó kritikus jó olvasó is, de nem minden rovar bogár, hogy rendszerint sokkal több összefüggés, nyelvi játék, mélység és sekélység található a szövegben, mint amennyit az író beletett. Egy más szempont szerint ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy az rossz jel a munka minőségét illetően, ha csak az van a könyvünkben, amit beletettünk. [...] Én személy szerint jó barátságban vagyok a nyelvvel – nyelven a magyart értem –, illet− ve ő van velem barátságban, megengedi ezt a barátságot, mert az még igaz lehet, hogy a kol− léga volt az úr, a vers csak cifra szolga, ám végül is a nyelv az úr. Ezért van az kérem, hogy hűséggel nem az országomnak, nem hazámnak tartozom, nem az osztályomnak, ha van, nem a családomnak, van, hanem egyes egyedül a nyelvnek tarto− zom, a magyar nyelvnek. Jó társaságban vagyok. (Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből, 2003)

Kosztolányi Dezső nyelvvel kapcsolatos tanulmányai, esszéi, cikkei Erős várunk, a nyelv címmel gyűjteményes kötetben láttak napvilágot 1940−ben. Az írásokat Illyés Gyula válo− gatta.

1. Olvassátok el figyelmesen a három idézetet! Határozzátok meg a témájukat! 2.

Hasonlítsátok össze az idézeteket! Miben egyeznek? Miben térnek el?

3.

Az idézetek nemcsak a nyelvről szólnak, hanem különböző generációkhoz tartozó alkotóik a nyelv és az író viszonyát is boncolgatják. Melyikük hogyan?

4.

Melyik idézet nyerte el a tetszéseteket?

5.

Beszélgessetek el az anyanyelvhez fűződő gondolataitokról kis csoportokban!

6.

Rendezzetek vitát az osztályban, melynek felvezető kérdése: Erős várunk a nyelv?

8

A MAGYAR IRODALOM 1945 ÉS 1980 KÖZÖTT

A tavalyi tanévben megtapasztalhattátok, hogy a huszadik század első felében számos művészeti irányzat, stílus, beszédmód él párhuzamosan egymás mellett. Gyakran egy−egy írói pályán akár több irányzat hatása is megfigyelhető. Ez jellemzi az idei tananyagot is. A második világháború után rövid idő alatt rendeződött az irodalmi élet. Újraindult a népi írók folyóirata, a Válasz. Több új irodalmi lapot alapítottak. Ezek közül az egyik leg− fontosabb az Újhold, mely nagyon sok szállal kötődött az 1941−ben megszűnt Nyugathoz. A kommunista párt hatalomra kerülése (1948) után azonban a kultúrpolitika ellenőrzése alá vonta a művészeti intézményeket (folyóiratokat, könyvkiadókat, írói csoportosulásokat), eldöntötte, hogy csak az kerülhet nyilvánosságra, ami az uralkodó politikai rendszert ki− szolgálja, annak eszméivel azonosul. Azok az írók, akik nem tudták elfogadni a parancsolt eszmerendszert, kiszorultak az irodalmi életből. Általában műfordításból éltek. Saját mű− veiket „az asztalfióknak írták”, csak jóval később jelentethették meg, amikor már enyhült a rendszer szigora. A vizsgált időszakban számos remekmű és fontos irodalmi alkotás született. Ezekből válogat a tankönyv első része. Hogy könnyebb legyen a tájékozódás, a szerzőket különböző szempontok szerint lehet csoportosítani. Ilyen szempont pl. az életkor, az azonos nemze− dékhez tartozás, vagy egy folyóirat szellemi köréhez csatlakozás, esetleg a feldolgozott témák, beszédmódok, stílusok hasonlósága. A huszadik század első felének egyik legjelentősebb folyóirata a Nyugat volt. A szerzőket szokás a Nyugat nemzedékeinek tagjaként említeni. Az első, „nagy” generá− ció tagjainak munkásságával tavaly ismerkedtetek meg. Most a második és harmadik nemzedék íróival, költőivel találkozhattok. A második nemzedékbe azok tartoznak, akik a huszadik század legelején születtek, és a húszas években kezdték irodalmi pályájukat, ilyen Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Márai Sándor. A harmadik nemze− dék tőlük értelemszerűen fiatalabb, ebben indul pl. Weöres Sándor. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy bár mindkét nemzedék tagjai kapcsolatban voltak pályájuk bizo− nyos szakaszában a Nyugattal, más folyóiratok felé is elköteleződtek. Generációs besoro− láskor említhetjük a háború után jelentkező „fényes szelek” nemzedékét, melynek tagja Nagy László. Folyóiratok szerinti csoportosítás esetén pedig gyakran olvashatunk az Újhold köréről, ahová pl. Ottlik Géza is tartozott. A huszadik század magyar irodalmá− nak alkotói két táborba sorolhatók egy−egy társadalmi réteg problémáit feldolgozó mű− veik alapján is: a népi írók között olvashatjuk Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László nevét; Márai Sándor, Ottlik Géza, Örkény István pedig polgári író volt.

9

Az első fejezetben szereplő szerzők pályája átível csaknem az egész századon, az itt tár− gyalt műveik viszont még a két világháború között keletkeztek. A népi hagyományok, illet− ve a polgári értékrend problémakörét járják körül. A második fejezetbe két olyan költő került, aki megújította a költői nyelvet, beszédmódot. A harmadik fejezetben pedig olyan szerzők kaptak helyet, akiknek írásművészete a század hatvanas éveiben teljesedett ki.

A továbbiakban a fent említett szerzők arcképvázlatait vagy kisportréit találjátok né− hány alkotásukkal vagy azok részleteivel. Az olvasást és a szövegfeldolgozást kérdések és feladatok segítik. A fejezetek végén, ha kedvetek tartja, elidőzhettek az olvasózugban, ahol kiegészítő olvasmányokat ajánlunk.

10

I. NÉPI HAGYOMÁNY ÉS POLGÁRI ÉRTÉKREND

Illyés Gyula (1902–1983) „Áruló lennék, ha csak író akarok lenni. Az újítás, a merészség nemcsak az irodalomban esedékes, hanem a társadalomban is, sőt ott esedékes először és igazán.” Illyés Gyula Felsőrácegrespusztán született Illés János és Kállay Ida harmadik gyermekeként. Édesapja uradalmi gépész4 volt. A pusztán töltött gyermekévek élményei, ta− pasztalatai nagy hatással voltak Illyés későbbi irodalmi és közéleti tevékenységére. 1916−ban édesanyjával Budapestre költözött. Felsőkereskedelmi iskolába járt, majd beiratko− Illyés Gyula zott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szaká− fiatalkori portréja ra. Bekapcsolódott a baloldali5 ifjúsági mozgalmak munká− jába (előadásokat tartott, segélyakciókat szervezett), amivel felhívta magára a hatóságok figyelmét. A letartóztatás elől Bécsbe, majd Párizsba emigrált.6 Egy ideig irodalmat és szo− ciológiát7 hallgatott a Sorbonne8 (ejtsd: szorbon) egyetemen. Megismerkedett a korszak jelentős művészeti mozgalmának, az avantgárdnak,9 különösen a szürrealizmusnak10 és a dadaizmusnak11 a törekvéseivel. Kapcsolatba került olyan kiemelkedő művészekkel, mint 4uradalom: egy−egy grófi család birtokainak megnevezése; gépész: mezőgazdasági gépek (szántó− és

cséplőgépek, vasboronák) karbantartásával foglalkozó mesterember 5baloldali gondolkodás: meghatározó elemei a demokratikus, alkotmányos közrenden alapuló társada−

lom működtetése, az egyéni és társadalmi jólét emelése, a társadalmi és a természeti környezet védel− me, az elesettek, hátrányos helyzetűek, kiszolgáltatottak érdekeit képviselő felelősségvállalás 6emigrálás: politikai okok miatt vállalt önkéntes külföldi száműzetés 7szociológia: társadalomkutatás, a társadalom és a társadalmon belüli csoportok, intézmények működé− sének törvényszerűségeivel foglalkozó tudományág 8Sorbonne: híres egyetem Párizsban 9avantgárd: művészeti mozgalom a 20. század első felében, (a sokak által „izmusok” néven emlegetett) különböző irányzatok (futurizmus, expresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus, dadaizmus, konstruk− tivizmus) közös elnevezése; jellemzője a szakítás a hagyományokkal, a formabontás, a merész kép− alkotás, a szokatlan elemek használata 10szürrealizmus: avantgárd irányzat, főképp a festészetben és az irodalomban jelentkezik, célja a fantázia, az

álmok, az emlékek felszabadítása, vonzódik az ősi, primitív formákhoz, alkotási módszere az automatizmus (önműködő írás), eszköze a szabad asszociáció (képzettársítás)

11

Paul Éluard (ejtsd: pól élüár), Louis Aragon (ejtsd: lui aragon), André Breton (ejtsd: andré bröton), Tristan Tzara (ejtsd: trisztan cara), Jean Cocteau (ejtsd: zsan koktó). Csaknem anyanyelvi szinten beszélt franciául, francia nyelvű verseket is írt. 1926−ban hazatérhetett Magyarországra. Előbb Kassák Lajos avantgárd lapjaiban, a Dokumentumban és a Munkában közölte írásait, majd a Nyugat folyóirat fiatal írónemzedékének legismertebb tag− jává vált. Babits Mihály halála után pedig a nehéz háborús körülmények között Illyés szer− kesztette a Nyugat folytatásának tekinthető Magyar Csillag c. lapot. 1939−ben házasságot kötött Kozmutza Flórával. A harmincas évek derekán csatlakozott a népi írók mozgalmá− hoz. Ennek a mozgalomnak fontos fóruma12 volt a Válasz c. folyóirat, melynek Illyés is állandó munkatársa volt. Baloldali elkötelezettségéhez méltón 1945 után aktívan politizált. A kommunista fordulat után 1949−ben visszavonult. A következő évtizedekben a magyar irodalmi élet egyik vezető személyisége volt. A huszadik századot átívelő pályáján egy− mással látszólag ellentétes értékek egyensúlyát igyekezett hangsúlyozni: haza és nagyvilág, magyarság és európaiság, népi elkötelezettség és egyetemes humanizmus, paraszti hagyo− mány és nyugati kultúra jól megfért egymás mellett értékrendjében.

Jó tudni ♦ A költő vezetékneve eredetileg Illés volt, amit párizsi emigrációja idején változtatott Illyésre azért, hogy otthon maradt családtagjait ne zaklassák a hatóságok. Később hivatalosan is engedélyezték a választott nevet. ♦ A népi írók azt vallották, hogy az író felelős népe sorsáért. Ezért az írói hivatást küldetés− nek tartották: alkotásaikkal a nemzet megújulását, igazságosabb életét kívánták szolgálni. Úgy gondolták, hogy az irodalom a nemzeti közösség felemelésének eszköze lehet. ♦ A Válasz c. lap 1934−ben indult előbb debreceni, majd budapesti székhellyel Fülep Lajos, Németh László és Sárközi György szerkesztésében. A népi írók, a falukutató mozgalom és a szociográfiai irodalom lapja volt. Itt jelent meg folytatásokban Illyés Gyula Puszták népe c. szociográfiája. A folyóirat nyitott volt olyan szerzők előtt is, akik nem csatlakoztak ugyan a népi írók mozgalmához, de némely írásukban szociális problémákat boncolgattak. A lapot 1938−ban betiltották. Illyés Gyula és Sárközi Márta irányításával 1946 és 1949 között újra megjelent, olyan szerzők közreműködésével, mint Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Kodolányi János, Németh László. ♦ Illyés Gyula rendkívül sokoldalú irodalmár: költő, prózaíró, esszéista, műfordító és dráma− szerző egy személyben. ♦ Egyik legnagyobb példaképe Petőfi Sándor, akiről esszét is írt. ♦ Hetvenhét magyar népmese címmel népmesegyűjteményt is kiadott.

11dadaizmus: formabontó művészeti áramlat, amelyet a szándékos értelmetlenség, a véletlen és az esetleges

keresése jellemez 12fórum: itt a nyilvánosságra hozás tere, folyóirat

12

„...az első sorától kezdve igaz költőnek tartottam, és az első kézszorításától kezdve igaz embernek. Verseit nagyon szerettem; az volt a véleményem róluk, hogy kevesek számá− ra valók, de ezeknek sokat jelentenek. És jelentősége minden írásával nőttön−nőtt szememben: a Babits utáni generáció legnagyobb írójának tartom.” Fenyő Miksának, a Nyugat egyik legfőbb anyagi támogatójának és esszéírójának visszaemlékezése Illyésre

Feleségével, Kozmutza Flórával

1. Értelmezzétek a fejezet mottóját! Mely fenti szövegrésszel tudnátok összekapcsolni? 2.

Nézzetek utána a világhálón, ki volt Paul Éluard, Louis Aragon, André Breton, Tristan Tzara, Jean Cocteau!

3.

Járjatok utána, hogyan kapcsolódik Kassák Lajos a mai Szlovákia/Slovensko terüle− téhez!

4.

Idézzétek fel a Nyugat folyóirattal kapcsolatos ismereteiteket! Segítségül néhány kér− dés: Mikor indult a folyóirat? Kik voltak a szerkesztői? Milyen művészeti irányvonal jellemezte? Kik publikáltak benne? Beszélgessetek el az anyanyelvhez fűződő gondolataitokról kis csoportokban!

5.

Kozmutza Flóra nevével már tavaly is találkoztatok. Mielőtt Illyés felesége lett, kinek a múzsája is volt?

A pálfai iskola, ahol Illyés elemi iskoláit végezte ma iskolamúzeum

13

Esti csoda Sövény fölött holdtól ragyog elhullámzó kasza. Ámulok: nem én ballagok vele haza. 1968

1. Milyen várakozást kelt bennetek a költemény címe? Megfelel−e ennek a várakozásnak a vers szövege? 2. A címben szereplő csoda szó a vers mely szavával vagy kifejezésével hozható össze− függésbe? Miért? 3. Mi a véleményetek a szöveg terjedelméről? Függ−e egy szöveg értéke−szépsége−gon− dolatisága a hosszától? 4. Melyik műfaji jelölést érzitek megfelelőnek az Esti csodát illetően? Választásotokat indokoljátok! a) elégia b) rapszódia c) epigramma d) dal e) négysoros 5. A vers első két sora egy látványélményt rögzít. Ti milyennek látjátok ezt a képet? Rajzoljátok le! 6. Milyen természeti és társadalmi környezet kapcsolható a képhez? 7. A vers másik két sora a lírai alany látványélmény kiváltotta gondolatait (reflexióit) tárja fel. Milyen viszonyban lehet a lírai alany a látott környezettel? 8. A négysorosban gyakran fordul elő az l hang. Milyen hatást eredményez ez az ismét− lődő hangalakzat? 9. Állapítsátok meg, kötött vagy szabad formájú−e a vers! Megállapításotokat érvekkel támasszátok alá! 10. Írjatok négysorost Esti csoda címmel! IRODALMI SZOCIOGRÁFIA – A húszas években egyre inkább megfogalmazódott egy új nemzeti önismeret igénye, amelyben nagy szerepe volt a trianoni traumának13 is. Ennek következtében felerősödött az érdeklődés a vidék, a falu, a parasztság élete iránt. A meg− ismerés, tényfeltárás érdekében szociográfiai14 kutatások kezdődtek, melyek falukutató mozgalommá szélesedtek. A tapasztaltak alapján a falusi élet tarthatatlannak tűnt, ezért fel− merült a változtatás szükségessége. A falukutatók között írók, költők is voltak, akik meg− figyeléseiket annak reményében rögzítették, hogy a problémákra nagyobb olvasóközönség 13trauma: hirtelen bekövetkező, testi vagy lelki sérülést okozó behatás

14

előtt hívhatják fel a figyelmet. Így született meg az irodalmi szociográfia műfaja, melyben tudományos társadalomismeret és művészi látásmód ötvöződik. A műfaj kiemelkedő darab− ja és iskolapéldája Illyés Puszták népe c. műve. A Puszták népe 1934–35−ben íródott, és a Válasz c. folyóiratban jelent meg folytatá− sokban. Később könyv alakban a Nyugat kiadásában látott napvilágot. A mindmáig számos kiadást megért mű Illyés tanyasi gyerekkorának élményvilágát idézi fel. Olyan társadalmi csoportra, nemzetrészre irányítja a figyelmet, melyről korábban szinte egyáltalán nem be− széltek. A Puszták népe Illyés kivételes megfigyelőkészségéről, szociális érzékenységéről és nemzeti felelősségérzéséről tesz tanúbizonyságot. 19 fejezetében puzzle−szerűen áll össze a dunántúli puszták világának teljes képe. Illyés a Puszták népéről: „Egy népréteg lelkületét szeretném ábrázolni, ez minden törekvésem. Ha itt−ott mégis saját élményeimmel hozakodom elő, ezek az élmények csak magyarázó ábrák. Ami emléket feltárok, azért tárom fel, hogy rajtuk át próbáljak leereszkedni abba a mélyben fekvő, forró rétegbe, amely rettegve rejti gomolygó világát minden idegen tekintettől, még a tárgyilagos napvilág− tól is, és amelyet, tapasztalatból tudom, ha megismerni esetleg megismerhet is más, érteni csak az tud, aki belőle származott. Én még védeni is szeretném.”

1.

Hogyan értelmezitek az Illyés−idézet utolsó mondatát?

Puszták népe 11. Nemcsak azt mondom, ami velem történt; azt is, ami velem történhetett volna, mert társaim− mal megesett; emlékezetemben fölcserélődnek és összefolynak azok az események, amelyek− nek szereplője s amelyeknek csak szemlélője voltam; első személyben folyó szavaim úgy tágul− nak, ha tágulnak, rég elfeledt idegen életek vallomásává. A szobában, ahol én gyermekéveimet töltöttem, csak a mi kis családunk öt tagja lakott, de annyit forogtam azokban a többcsaládos szobákban is, amelyekben sokszor húsz személynek kellett volna valami módon megférnie, barátaim s játszópajtásaim, akik kivétel nélkül ilyen odukból bújtak reggelente elő, annyira ezeknek a lakásoknak levegőjét és erkölcsét lehelték ki magukból, hogy emlékeimen át szinte szagolom azok áporodott éjszakai levegőjét, hallom az összevegyülő zörejeket, sóhajokat és nyögéseket. Néha úgy rémlik, mintha egész gyermekségemet valóban én is azokban a szobák− ban töltöttem volna, amelyekben születéstől, sőt fogantatástól a halálig minden mások füle hal− latára megy végbe. Hány olyan lakodalmon vettem részt, hány duhaj eszem−iszomon az urasá− gi pajták, vagy derült időben a puszta végén az akácfák alatt, amelyből éjfél felé az ifjú pár ezek− be a közös lakásokba vonult vissza... A lakodalmak mindig tékozlóan gazdagok voltak; az ura− 14szociográfia: kisebb−nagyobb társadalmi rétegek, csoportok (foglalkozási ágak, vidékek) életviszo−

nyait feltáró és leíró szociológiai kutatás

15

dalomtól kölcsönkért hosszú babszemező asztalokon vastagon folyt a bor és a zsír, a három pusztából összehordott tepsikben a sült tyúkok és kacsák füzérei sorakoztak, a káposzta gye− rekfej nagyságú töltelékeit a vékony nyakú cselédek tejeskaláccsal tömték magukba – egy egész évi koplalásért vettek kárpótlást: a két násztárs családjának egész évi élelmüket fölzabál− ták. De ez is, ez a mértéktelen falás is a szertartáshoz tartozott, a lakodalomnak éppoly el− engedhetetlen járuléka volt, akár a papi áldás. Még annál is fontosabb, mert arra volt nagyon is sok eset, hogy a párok templomi jóváhagyás nélkül frigyre15 léptek, de arra egy sem, hogy addig, míg „rendes” lakodalom tartására nincs mód, templomra gondoljanak. Azt a szégyent, a „mezétlábas esküvőét” nem viselték volna el. Mindnyájan tudtuk, hogy szomszédunk lánya szerelmes volt az egyik alsómajori legénybe, és nem viszonzás nélkül, ami azt jelentette, hogy viszonyuk volt; s mégsem ahhoz ment feleségül, hanem egy helybeli legényhez, akiről már az esküvő előtt megsejtette, igen helyesen, hogy egész életén át a szokásosnál is jobban fogja verni. A szeretőjéhez csupán azért nem ment, mert a lakodalomtartás körülményeiben nem tud− tak megegyezni. Nem a két család nem tudott megegyezni, hanem a lány kapott össze a jöven− dőbeli napával,16 hogy ki mit süssön, s kiket lássanak majd vendégül. A környéken a lakodal− makhoz vagy a cigányokat hívták 15 koronáért, vagy a rezesbandát, amely 30 koronáért csa− pott valóban hét faluig szóló, jerikói zenebonát. A pusztára csak a rezesbanda járt, a német Nagyszékelyből. Egyik, velünk komaságban levő pusztai család lánya, a legszebb béreslány, akire emlékszem, másfél évig halasztotta az esküvőjét, hogy a rezesbandára, a „trottyosok”−ra valót összekuporgassák, mert a németek a pusztaiaktól előre kérték a pénzt. Kölesden egy le− gény ehhez hasonló ok miatt fölakasztotta magát. „Elemésztette magát, mert nem vehette el, akit szeretett” – mondták megértően a cselédek. Egy másik, velünk ugyancsak félatyafiságban levő család asszonyainak anyám lelkére akart beszélni, hogy a lakodalmi pazarlás helyett inkább valami bútort vagy egypár malacot juttassanak a fiataloknak. Nem hívtak meg bennün− ket a lakodalomra, s esztendőkig tartó harag lett a tanács következménye. A lakodalomnak a nyomor és a formális éhezés e pusztaságában olyannak kellett lennie, hogy „megemlegessék”; nemcsak ürügynek, – szinte bosszúállásnak kellett lennie a hosszú éhkoppért. Nem mulatság volt az, nem élvezet – valami barbár, öncsonkító, vad emberáldozathoz hasonlított. A kültelki proletár minden szombaton leihatja magát, – a pusztaiak hónapszámra nem láttak szeszt, kocsma nincs is a pusztán, de pénz se rá, s az uradalom se tűri az állandó felügyelet alatt tartott cselédek közt a részegeseket; ha nagy ritkán szeszhez jutottak: a szomjanhalók mohóságával és lázával dobták hát magukat abba a rövidke szabadságba, emelkedésbe, feledésbe, amit az alkohol nyújt. Milyen szépek voltak e lakodalmak bor− és örömkeltette mámorában, mily angyalian ártatlanok, gyermekiek az első pohár után, mes− terségesen fölébresztett emberi öntudatuk első óráiban! Milyen diadalmas, ünnepies volt a lakodalmasok gyalogos elvonulása a bokáig érő őszi porban vagy téli latyakban valamelyik szomszéd falu templomába. Az egész utat végigéne− kelték. A legények, ha már lovon nem szökdelhettek, mint a falusi gazdák fiai, saját lábu− kon ugrándoztak, s rúgták a port, vetették magukat át az árkokon és bokrokon, és még nye− rítettek is hozzá nagy vígságukban. És visszajövet a kastély vagy a kasznár17 háza előtt 15frigy: házasságkötés 16napa: régies, népies kifejezés, a meny vagy a vő anyja vagy anyós jelentésben, férfi párja az ipa (gyakran

előfordul birtokos személyjeles formában: napam, ipam, vagy összetett alakban, pl. napamasszony) 17kasznár: gazdasági intéző, gazdatiszt

16

a hagyományos tisztelgés is, amelyet a múlt, talán még a jus primae noctis18 emléke némá− nak, elfogódottnak, komornak rendelt, mint valami gyászszertartást, még az is milyen bol− dog mosolygások közt ment végbe. A bemutatkozás után a kilépő vőlegényt, aki ilyenkor odabent rendesen egy acélbicskát és a menyasszonyt, aki egypár cirógatást kapott, milyen üdvrivalgással fogadták a küntvárakozók: a násznép dagadó jókedve egy megyét kacagásba boríthatott volna. Mindenkit megállítottak, aki a pusztán áthaladt, teletömték kaláccsal, süteménnyel, s rimánkodva nyomkodták kezébe az üveget, unszolták az ivásra, ha az vélet− lenül gyorsan betelt a borral. De a ritkán ízlelt szesz hamarosan végzett velük. A szokás szerint a menyasszonynak sem enni, sem inni nem illik a lakodalomban; csak úgy csipeget ő valamit, már csak azért is, hogy megállja majd helyét a menyasszonytánc órákig tartó vad pörgésében, amikor a vendégseregből mindenki, aki valami ajándékot hozott, egy sótartót, egy zománcos bögrét, egy pár papucsot vagy egy villát valamelyik ura− ság vagy vendéglő rosszul elsikált monogramjával, szédülésbe forgatja a rekedtségig üvöl− tözve, hogy: enyém a menyasszony! De a vőlegény, a boldog, az ehet, ihat, és eszik is és iszik is, mert az illem neki meg azt diktálja, hogy lakodalmán úgy jóllakjék, mint életében azelőtt soha nem lakott jól, s előreláthatóan azután sem fog soha többé. Tömik, mint a libát. Mire a menyasszonyt már azok is megtáncoltatták, akik ajándék helyett jogot erre pénzzel, rendesen tíz fillérrel, rendkívüli, megemlítésre szánt esetben egy pengővel váltottak, s a vőlegényre kerül a sor, hogy a menyasszonnyal az utolsó táncot, a vőlegényforgatót eljárja, s aztán egy időre elvezesse, tántorogva kel föl szegény a lóca közepéről, a díszhelyről. Egy− két forduló után öklendezve botorkál az új otthon felé. A násznépnek még járni képes része versbeszedett, vastag megjegyzéseket eregetve, lelkes üdvrivalgással tolong utánuk, csör− geti a menyasszonytánc jövedelmét, s figyeli, észreveszi−e a menyasszony a küszöbre fek− tetett seprőt, és felveszi−e vagy sem, vagyis dolgos asszony válik−e belőle vagy henye. A közös konyha is ezer babonás próba és jóslási kísérlet Scylla−Charybdisévé19 alakul. Végül az új pár eléri a szobát. Hogy mi történt azután, azt másnap röhögő és ragyogó arccal beszélik öt−hatéves barátaim, akiket a lakodalom miatt még a rendes időnél is előbb fölker− gettek a fészkükbe, a kuckó közös rongyhalmazára, vagy ha a szoba lakói ellenséges vi− szonyban voltak, le a felnőttek fekvőalkalmatosságaival elkerített sarkokba. Amit híven elbeszélnek, magyarán nevén nevezve a cselekmény minden mozzanatát és eszközét, az már ebben a korban sem újság nekik, nekem sem. A puszta gyermeke, mihelyt eszét tudja, „föl van világosítva”, legelőször épp a szerelem dolgairól világosodik föl, – emlé− keimben kutatva, azon gondolkodom, vajon testi és erkölcsi fejlődésére ártalmas−e ez a korai− nak azért nem nevezhető, mert az érdeklődéssel pontosan egyidejű hiánytalan ismeretszerzés? Ez a lépésről lépésre való bevezetés a titkokba, amelynek révén apránként, tehát a manapság annyira rettegett ifjúkori megrázkódtatások nélkül kapja meg az ember mindazt az édeset és keserűt, amit az élettől különféle arányú keverésben, akarva, nem akarva, úgyis el kell fogad− nia? Dolgom nem a döntés, csupán a tájékoztatás. 18jus primae noctis: az első éjszaka joga, a földesúr törvénybeiktatott joga jobbágynője nászéjszakájára 19Scylla és Charybdis: (ejtsd szkülla vagy szcilla és karübdisz) a görög mitológia tengeri szörnyei, Charybdis

egy tengerszoros egyik oldalán él, szemben egy sziklaüreggel, amelyben pedig Scylla tanyázik. Charybdis napi háromszor beszívja, majd kizúdítja a vizet, ezzel halálos veszélybe sodorja a tengerészeket. Ha a hajó− sok el akarják kerülni az egyik szörnyet, kénytelenek a másikhoz közelebb hajózni. A ,,Szkülla és Kharüb− disz között” kifejezés is innen ered

17

A pusztákon megbecsülik a nőt, s ennek nem mond ellent az, hogy néha megverik. Asszony, tudjuk, a világ minden táján több terem, mint férfi, kivéve néhány különösen zord vidéket, ahol hasonlóan valami jobb talajt és éghajlatot igénylő virágfajhoz, mégis kevesebb nő terem és nő fel. A pusztán is abból az okból van kevesebb nő, mint Tibetben? Csaknem minden pusztán kevesebb van. Rácegresen még az 1930−as népszámlálás szerint is a 140 főnyi férfilakosságra csak 125 nő jutott. Azért, mert a pusztákon elsősorban férfimunka kell? Vagy mert a társadalom a lányoknak, a városi cselédszobákon át hamarabb nyitott utat a menekülésre? Öregasszony volt elég, sőt túlságosan sok volt, a fiatalok hiányoztak. Vigyázni kellett rájuk, s a férfiak vigyáztak is, vagyis igyekeztek a maguk módján jól meglenni velük. Nem kívántak tőlük többet, mint ami épp kellett. Nem igen huzakodtak egy−egy asszony miatt, de hogyan is vehették volna komolyan a szerelmi birtoklást, amikor évszázadok óta a mai napig arról is elsősorban az az egyoldalú megállapodás dönt, amelyik a többi javakról, és amelybe nekik nem tanácsos a beleszólás? Az urak, a földbirtokostól le a gazdasági gyakor− nokig, szabadon rendelkeztek a cselédeknek nemcsak a két kezével, hanem egész testével, s ez ellen nem lehetett apelláta,20 nincs is. Van hely, ahol a gazdasági tisztek, de még a cse− lédházakban fölcseperedett parancsolók is majdnem minden lányt berendelhetnek magukhoz, ha nagyon akarják. Régi, köztudomású, háborítatlan rendben folyó, hagyományos, szinte idil− li jelenség ez; nekem is csak véletlenül ötlött eszembe, hogy erről is elmondjam, amit tudok.

1. Keressetek olyan szövegrészeket (szöveghelyeket), amelyek arról tanúskodnak, hogy az elbeszélő a közösség tagjának vallja magát! 2.

Jelöljétek meg a szövegben, melyik mozzanatot tartjátok a) érdekesnek b) viszolyogtatónak c) mulatságosnak d) sajnálatosnak e) szépnek!

3.

Mi a duhaj szó jelentése?

4.

Rekonstruáljátok az esküvői menüt! Egy mai esküvőn milyen étlapot képzeltek el? Hasonlít−e valamiben a két világháború közötti ételsor a maira?

5.

Milyen lehet a jerikói zenebona?

6.

Figyeljétek meg azokat a szöveghelyeket, amelyekkel az elbeszélő véleményt nyilvá− nít! Hogyan vélekedik pl. a lakodalmi szokásokról?

7.

Gyűjtsétek ki a lakodalmi italozásra vonatkozó kifejezések közül azokat, amelyeket találónak éreztek!

8.

Keressetek hasonlatokat a szövegben!

9.

Mit tudtatok meg a pusztákon élő nők helyzetéről? Mi a véleményetek erről?

10. Meséljétek el padtársatoknak egy lakodalmi élménysorotokat! 20apelláta: ellenvetés, kifogás

18

17. A lapos hétköznapok nagy vízválasztója, az izgalmas, igazi ünnep, az esztendők fordu− lója Mindszentek előestje volt, október 31−e. Az uradalom ezen a napon tudatta, hogy a cse− lédek közül kiket tart meg, és kiket bocsát el újévkor. Ekkor vették fel az új embereket is. Ez volt a „szólítás”, pusztai akasztófahumorral a gatyaremegtetés napja. A költözködés ide− jét a törvény később április 1−jére helyezte, mert akkorra az utakon már fölszáradt a sár, s a megrakott szekerek könnyebben haladhattak. Kora reggel társadalmi rangsorban az egész puszta az iroda elé gyűlt, megborotválkozva, ünneplőben, egy nyárfaerdőnyi remegő lélek. Elöl álltak az iparosok: a főgépész vezetésével a kovácsok és fűtők; aztán a bognár és a vele dolgozók; aztán a parádés kocsis, a magtáros, a kocsisgazda, a béresgazda, mindegyik a maga seregével, aztán a juhászok, gulyások, csikó− sok; a csőszök, az uradalmi kanászok s legutoljára a béreskanász, aki a cselédek falkáját őrzi, s akinek járandóságát a cselédek konvenciójából21 vonják le. Mint minden seregszemle, ez is néma. Ki tudja, ki marad meg? Az emberek sápadtan lépnek be, mint egy párviadalra. Néha jajongás hallatszik, valaki kegyelemért könyörög. Először a vezetők járulnak a hatalom elé, s ha megfelelnek, mindjárt az ítélkezők mellé állnak, s csapatjuk vizsgáztatásában már ők is részt vesznek, rendszerint a vádló hivatásában. A cselédek jelenete rövid, mint minden nagy sorsfordító drámai jelenet. A párbeszéd ősi szöveg szerint indul. „Ha emberségem, becsületem tetszik, – szándékom maradandó,” – mondja az országos formulát22 a vigyázzállásba meredt jelentkező az egymás mellé tolt asz− talok előtt, amelyeknél az intézőség tagjai ülnek, mint egy törvényszék, közepén a jószág− igazgatóval, aki erre az alkalomra legtöbbször megjelenik a pusztán. A tanács tagjai össze− néznek. Mindenki elmondja észrevételét, ha az kedvezőtlen. Az alkalmazott tanácsokat és figyelmeztetéseket kap jövő magatartására vonatkozóan. De a cselédek ezt már könnyű szívvel állják. Akit a szidalomra érdemesnek tartanak, akit meg akarnak javítani, ha a „saját érdekében” is, azt megtartják, legalább még egy évre. A dicséret nem szokásos, pedagógiai elvből. Akinek a kezébe adják a cselédkönyvet,23 ahhoz egy szót sem szólnak, a mozdulat min− dent kifejez. Értelmes mondatot ilyenkor a cselédek sem ejtenek, erre a jelenetre nincs hagyo− mányos szöveg. A maga találékonyságára hagyott szereplő remegő szájjal küzd mondaniva− lóival, és a padlót nézi. „Hét gyermekem van, tekintetes uram!” – nyögi ki végre. Nem kap választ. Legfeljebb a gazda vet neki szót, ő porkoláb24 voltában is érez tán valami közösséget a néppel: „Becsülted volna meg magad.” Az áldozat elmondja még egyszer−kétszer, amit már elmondott. Aztán az erélyesebb figyelmeztetésre kifelé indul, siránkozva, némán, vagy foga közt átokkal. Ez már az idegektől függ, akár a vesztőhelyen való magatartás. Az elbocsátott azon nyomban útra kél, s igyekszik még aznap eltalpalni a környékbeli pusztákra, hátha be− fogadják valahol. Mi történik vele, ha nem fogadják be? Azt az író sem tudja. Eloszlik, fel− száll a levegőbe? A pusztáról mindenesetre eltűnik. 21konvenció: megegyezés, játékszabály, itt: a cselédek bére pénzben és/vagy természetben (termények) 22formula: megszokott, állandósult fordulat, kifejezés, beszédmód 23cselédkönyv: igazolvány a személyes adatokkal 24porkoláb: börtönőr

19

Aztán következnek az újonjöttek, akik régi helyükön a cselédkönyvet még előző délután kikérték. A könyvben nincs rovat a cselédek jellemzésére. De a nem kívánatos elemeket az ura− dalmak egymás között nyilvántartják. Szokásos a bérlevélre titkos jeleket róni. Például, ha a név elé valahová gondolatjelet tesznek, az azt jelenti, hogy az illető verekedő, ha pedig alá− húzzák, hogy felvétele semmiképp sem tanácsolható. A jelentkezők szállingózása még a követ− kező estéken is tart. A nyugtalanság, amely a pusztát már a szólítás előtt hetekkel elöntötte, hatalmába kerítette a mi házunkat is. Apám minden évben menni akart. Ősszel, a kinti nagy munkák befejeztével, amikor a határból a többiekkel ő is a pusztába, a házak közé szorult, s naponként ágyban hált, valami különös kóborlási vagy költözködési ösztön ébredt fel benne, akár a vándormadarakban. Sehol sem találta helyét. Esténként mesés ábrándozásokkal szédí− tette a családot, vasárnaponként pedig majdnem mindig elkéredzkedett az intézőtől. A rokono− kat és ismerősöket járta végig, néha bennünket is magával vitt. Jobb hely után tudakozódott? Nem mondhatnám. A sógoroknál s megszámlálhatatlan komáknál vidám és magabiztos han− gon adta elő, mennyire megbecsülik őt, milyen jó dolga van neki: ünnepnap, amikor tiszta a keze, vele még az intéző is leparolázik.25 Mert ő... ragyogva hallgattam szavait, még akkor is, amidőn már felfedezhettem bennük itt−ott a túlzást. Lelkemben helyeseltem, s örömét látva még segíteni szerettem volna neki a beszédben. Nem nagyzolt; egyszerűen képtelen volt panasz− kodni. A siralom és nyögés tengerével ő így szegült szembe, így akart felülkerekedni. Ha mégis bajáról kellett szólnia, elpirult, dadogott, kínjában elnevette magát, végül az égre vagy a földre nézve hirtelen egy szuszra kivágta a dolgot, de a következő szavában már ő vigasztalta, nem önmagát, hanem azt, akihez beszélt, s aki ilyenkor rendesen fájdalmas képet öltött. A rokon− ságban senkin sem tapasztaltam ezt a tulajdonságot, de megdöbbenve figyeltem meg később testvérbátyámon, aztán magamon is. A kirándulásoknak sosem lett eredménye. Egyszer Fejérváron a villanytelepen kínáltak neki valami állást. Kezét dörzsölve kelt útra, s a vége az lett, hogy majdnem magával hozta az ottani fűtőt, mert az úgy „megszerette a pusztai életet”. Az urak gyakran változtak. A grófi család bérbe adta a pusztát, a lejárat után egy−két évig maga gazdálkodott, aztán megint bérbe adta, s újra visszavette a régi állománnyal, a kocsikkal, gépekkel s állatokkal együtt, és természetesen a cselédekkel együtt, akik éppúgy a pusz− tához tartoztak, akár az előbbiek. Az új korszak mindig rosszabb volt, mint az előtte való, ahogy ez már a korszakok tulajdonsága. A grófok alatt a cselédeket patriarkális26 gorombaság− gal kezelték, de sok mindent elnéztek Tornyai János: Tanya gémeskúttal

20

nekik, azaz nem néztek nagyon a körmükre. A bérlők személytelenek voltak, kimértek és hidegek, de nemcsak az érintkezésben, hanem akkor is, amikor „megérteni” kellett volna. Úgy fegyelmeztek, hogy a vétkeseket udvariasan, de azonnali hatállyal elbocsátották. Pontról pontra betartották és betartatták a szerződést. Azon túl, ami elő volt írva, a cselédek egy búzaszemet, egy lazsnak27 csalamádét sem „szerezhettek”. Rend volt. A cselédek örömmel üdvözölték a gróf visszatérését, s beérték kevesebb hivatalos konvencióval is, a szerzés reményében. Ám az a következő bérlő alatt megint elmaradt, anélkül, hogy a kon− venció növekedett volna. Így haladt a világ. (1934–35)

1. Milyen foglalkozásokat űztek a tanyán? 2.

Milyen ünnep a „szólítás”?

3.

Mennyit ért a munkaerő a pusztán? Mely szövegrészekből szereztétek a válasz infor− mációit?

4.

Keressetek állandósult kifejezéseket a szövegben!

5.

Figyeljétek meg azt a szövegrészt, melyben az elbeszélő az apját jellemzi! Milyen tulajdonságokat fed fel?

6.

Mit tudtatok meg a szövegből az úr−szolga viszonyról?

7.

Találkoztatok−e olyan történéssel a szövegben, mely akár mai körülmények között is előfordulhat?

8.

Melyik mozzanatot tartjátok érdekesnek? Miért?

9.

Keressetek inkább tudományos leírásként értékelhető részeket és kifejezetten szépirodalmi szöveghelyeket! Mi alapján tesztek különbséget?

10. Készítsetek „irodalmi szociográfiát” Iskolai életem, illetve Családunk szokásai címmel!

25parolázik: kezet fog, kezet ráz 26patriarkális: régimódi, kezdetleges, hagyományőrző, családias, egyszerű 27lazsnak: nagy zsák

21

„Én Illyés Gyulának félig−meddig földije vagyok. Gyermeki kalandozásaim nagyjában azon a vidéken folytak le, amely Illyés új könyvének, a Puszták népének is színhelye. Mégis úgy olvasom ezt a páratlanul gazdag és hiteles élményekkel zsúfolt könyvet, mintha valami izgalmas útleírást olvasnék, egy ismeretlen földrészről és lakóiról. Mintha felfedező utat tennék, amely annál inkább tele számomra szenzációkkal és izgalmakkal, mert ez az ismeretlen földrész véletlenül a saját szülőföldem. Milyen valószínűtlen volt, hogy akadjon valaki, aki képet rajzol ennek a titkos mélységnek belső életéről! Illyés talán az egyetlen ember, aki erre vállalkozhatott. A pusztát csak az ismer− heti belülről, aki maga is a puszta gyermeke. De ez az ismeret csak akkor válhat tudatossá, ha a puszta gyermeke kilép a pusztából, és fölébe emelkedik. S aki egyszer kilép a pusztából, az rit− kán tart többé a pusztával közösséget. Az többnyire már szintén csak kívülről hajlandó nézni a pusztát. Kivéve, ha költő, akiben gyermekkorának párlata, önnön múltjának lelke él. Ilyen költő Illyés, ez tette képessé és hivatottá, hogy fölfedezze számunkra az ismeretlen emberfajt, a »puszták népét«.” Babits Mihály: Illyés Gyula:Puszták népe Nyugat, 1936/6. szám

1. Mit gondoltok, Babits miért hangsúlyozza, hogy a Puszták népének világa teljesen ismeretlen az ő számára? 2. Szerintetek Babits dicséri vagy inkább elmarasztalja Illyés művét? Mivel bizonyítjá− tok véleményeteket? Ha utána akartok nézni, milyen műveket publikált Illyés Gyula a Nyugatban, nagyon egyszerűen megtehetitek, ugyanis a Nyugat folyóirat elektronikus változata elérhető a www.epa.oszk.hu/nyugat honlapon.

Olvasózug Nem menekülhetsz Lenéztünk a hajógépházba, ahol a dugattyúk között a fűtők futkostak pucéran s vörösen, mint az ördögök; a forró lég mintha valóban pokolból zúdult volna ki – Micsoda munka!… „Megszokták már”, szólt könnyedén mellettem valaki.

22

Nyugszéken ültem a hajón már, csukott könyvemmel térdemen; kétfelől kéklő hegyek úsztak, ápolták megfáradt szemem. Dombok és felhők… megiratlan vers volt ez is, az utazás, futó képeit lágy ütembe fonta a lenti tompa dohogás.

Úsztam a vízen, fönt a fényen, boldogan, hogy felül vagyok, költői szintjén a világnak, amely alattam békétlen dohog, izzad és köpköd fuldokolva – – Megszokták… – nyugtattam magam – Megszokták? – nyilalt belém ekkor a múlt fagyasztó éllel, gúnyosan. Megszokták? – Meg tudtad te szokni – (volt benne részed) – a kapát? Emlékszel? Emlékezz apádra! mit szokott ő meg? A halált! Sorsa derekán mit szokik meg mind−mind – (hisz tudod) – a szegény? Kinlódva jártam föl−alá már a hajó lüktető födélzetén. – Bolond vagy – sziszegtem magamban. – Áruló! az vagy, semmi más! – csattan egy másik hang szivemben s tagolta egyre rá a dohogás. – Áruló! Hazug! Nyomorult vagy!

Lapuló bérenc!… – Ha megint alul kerülnél, a fűtőkhöz: megszoknád azt a fojtást, azt a kínt?… A korlátnak dőlve vivódtam s úgy éreztem, mintha apám fűtene lent, mint rég fűtött is napszámra a gróf birtokán. Mintha apám és minden ősöm dohogott volna ott alant, jajongott volna föl a sírból – Verte a rengő padló talpamat. Néztem kapkodva a vizet, a futó tájat, mintha velem már nem is ez a hajó futna, hanem a dohogó történelem. Mintha dühöngve, hányingerlőn az rázna, könyörtelenül tagolva a szót: nem feledhetsz, nem menekülhetsz – bárhova kerülj!

(1934) 1. Milyen élményt rögzít a lírai alany? 2.

A verset epikus elemek szervezik, vagyis eseménymozzanatokat tartalmaz. Melyek ezek?

3.

Mely verssorok tartalmaznak leírást?

4.

Milyen hangvételt éreztek találónak a verssel kapcsolatban? Választásotokat indokol− játok! a) tragikus b) ironikus c) közönyös

5.

Mely életproblémára kérdez rá a lírai alany?

6.

Mire vonatkozik a címben és az utolsó sorban megfogalmazott állítás vagy felhívás?

23

Németh László (1901–1975) „Egy gondolat ereje nem az, amit mond, hanem amit ad.” Németh László 1901−ben született Nagybányán értelmi− ségi családban. 1905−ben Budapestre költöztek, iskoláit itt végezte. Előbb magyar–francia szakos bölcsészhallgató volt egy évig, majd az orvosi karon folytatta tanulmányait. 1925− ben házasságot kötött Démusz Ellával. Fogorvosi rendelőt nyitott. A húszas évek második felétől a Napkeletben publi− kált, majd a Nyugat legfontosabb kritikusa lett. 1932−ben megszakította kapcsolatát a Nyugattal. Tanú címmel egy− Németh László személyes folyóiratot adott ki. Tanulmányaiban, esszéiben, kritikáiban az irodalom társadalmi szerepére, nemzettudat− formáló hatására hívja fel a figyelmet. Dolgozott a rádió irodalmi osztályán is. 1943−ban iskolaorvosként nyugdíjaztatta magát. A háború után három évig a hódmezővásárhelyi gim− náziumban tanított. Összesen tíz regényt írt, melyek közül a legkiemelkedőbbek a Gyász (1935), az Iszony (1947), az Égető Eszter (1948) és az Irgalom (1965). A regény mellett Németh László legfontosabb műfaja a dráma. Legismertebb drámái: VII. Gergely (1939), Széchenyi (1946), Galilei (1953), A két Bolyai (1961).

Jó tudni ♦ Németh László rendkívüli műveltsége legendás volt. Irodalmi, filozófiai, esztétikai, történel− mi, néprajzi ismeretei mellett tájékozott volt a természettudományokban is. Mivel semmit nem szeretett fordításban olvasni, inkább megtanult még egy nyelvet, hogy az elolvasásra kiszemelt művet eredetiben olvashassa. ♦ Németh Lászlót kitűnő műfordítóként is számon tartjuk. Lev Tolsztoj Anna Karenina c. regé− nyének fordítását József Attila−díjjal jutalmazták. ♦ 1957−ben Kossuth−díjat kapott, melynek összegét a hódmezővásárhelyi gimnázium könyv− tárának ajándékozta. ♦ Németh László és Démusz Ella házasságából 6 leánygyermek született. Közülük négyen – Magda, Judit, Ágnes, Csilla – élték meg a felnőttkort.

„Ez a könyv előrebocsátott része egy nagyobbnak, melynek A kísérletező ember címet adtuk, s arról szól, hogy a megfigyelés, elemzés, kísérletezés szenvedélye, melyet a tudomány mono− póliumának szokás tekinteni, hogy színesítheti meg a mi mindennapi életünket is, s teheti játék− ká, mulatsággá, ami anélkül teher, gond, robot. A kiadó úgy gondolta, hogy ennek a hamarosan megjelenő „kalandregénynek,” mely a Kísérletező Kedv mintegy harminc esztendős csatangolásairól számol be, legközérdekűbb feje− zetét, a szülő és gyermek viszonyáról szólót, érdemes lesz külön is kiadni, s egy szélesebb közön− séghez eljuttatni. Hisz az iskolaorvos, tanár, műfordító problémái kevés embert foglalkoztatnak,

24

szerencsére a hipertóniát sem kapja meg mindenki (a másik négy fejezetnek ugyanis ez a tár− gya); szülő azonban majd mindenkiből lesz, gyermekeinkkel kapcsolatban is vannak örömeink, csalódásaink, melyeket egy író−orvos− és tanárapa mesterségesen szított, s ennek megfelelően nagyobb tévedésekkel táplált örömeivel s csalódásaival nem lesz érdektelen egybevetni.” Lányaim. Előszó a második kiadáshoz, 1962 monopólium: itt kiváltságos, uralkodó helyzet hipertónia: magas vérnyomás

1. Jósoljátok meg az idézet alapján, mi a tárgya Németh László Lányaim c. könyvének! 2.

A Lányaim nem regény, hanem esszégyűjtemény,28 melynek darabjai 1935 és 1957 között születtek. (Könyv formájában 1942−ben és 1962−ben jelent meg). Az előszó mely része utal a mű sajátos műfajára?

„…családomból olyan burát akartam csinálni, amelyen gondolataim torzulás nélkül, szennyezetlenül fénylenek át.”

1.

Értelmezzétek ezt a mondatot!

Lányaim Súly alatt (részlet) Judit az Erzsébet−nőiskolában volt életében a legboldogtalanabb. Bennlakónak került oda az elsőbe. Mint októberi gyerek, egy évvel öregebb volt a társnőinél, észre, olvasmányra három− mal is. Ahogy kis sárgacsőrű társai közt a folyosón megjelent, olyan volt köztük, mint egy gyer− mekmamuka. A természetes az lett volna, hogy egy ilyen anyányi, jeles tanuló tekintélyének a szárnya alá fogja a többit. Magda tornában a sor farkán állt, a serdülésben is hátrább volt barát− nőinél, mégis mindig egy kis udvarló nyáj közepén találtuk. Judittal nem így volt. Ő túl nagy vagy túl szokatlan volt a sárgacsőrűeknek. Nem az odabújás, hozzámelegedés reflexét váltotta ki belőlük, hanem a kimarásét. Hogy miért? Amilyen kérlelhetetlen az ilyen ösztön, olyan bajos megmagyarázni. A legfontosabb különbség tán az volt, hogy Juditnak fontosak voltak az osz− tálytársnői, Magdának nem. Az életben sincs szörnyű kiszolgáltatottság, mint egy nagy lélek, amelynek szüksége van a kicsik szeretetére. A nagyságnak a közöny (vagy legalább az érdek− lődésnek álcázott közöny) vértjében kellene születnie, máskülönben minden vonzalmából seb lesz, melyet hangyák másznak be. Nos, Juditnak, akinek Tolsztoj Ifjúsága volt a legkedvesebb 28esszé: egyéni hangvételű, művészien megírt tanulmány

25

könyve, halálosan fontos volt, hogy a Cilikét olvasó Évák és Terik vele akarjanak egy pár lenni. Annál pedig nincs veszedelmesebb, mintha egy ilyen kis lény észreveszi, hogy ő érték, öröm, lelkibéke valaki számára. Annyira buta és zöld ugyanis még egy elsős, vörös kötényes erzsé− betes sem tud lenni, hogy a szívbeli kínálat a maga árát föl ne verje, s a vevőét le ne szállítsa benne. Judit pedig hibát halmozott hibára. Nemcsak fájt, de ki is mutatta. Szemrehányásokat tett, féltékenykedett. S ha csak féltékenykedett volna, de magába szállt. A papjuk, úgy lát− szik, komolyan vette a gyónásra készítést, azt mondta: keressétek magatokban a hibát. S Judit kereste magában. S még gyöngédebben, még alázatosabban közelített a tanuló− szobányi emberiséghez. Persze hogy aztán még sértettebben vágja föl a fejét! S mi lehet az ilyen liliputiak számára elképesztőbb s idegenebb s épp ezért gonoszságra s összefogásra ingerlőbb, mint hogy valaki sír, szenved értük. Az erényei is éppoly idegenek, utálatosak voltak a szemükben, mint a hibái. Az igazgató− nő bejön az osztályba: Ki tudná a Szózatot (nem tanulták még) elmondani? Judit fölállt, s beleadta a szavalatba a szívét. Hogyne, hisz az osztályért szavalt. Az igazgatónő megdicsé− ri, például állítja. A folyosón azonban egy gyűlölködő csapat fordít hátat neki. „Úgyis csak azért tartottad fel az ujjad, hogy bennünket megszégyeníts. Nahát, minekünk azért nem fogsz imponálni!” Egyik barátnőjelölttel az olvasmányaikról próbál beszélni. Az Gyuri bácsi me− séiről, ő Tolsztoj Szerjózsájáról. Lehet, hogy édességül, csalogatóul szánta, hisz olyan gyö− nyörű: majd együtt gyönyörködnek. A kislánynak szöget üt a fejében a dolog, mert a követ− kező kimenő után azt mondja: „Meg kéne verni az apádat, hogy ilyeneket olvastat veled.” Így áll a kis kínzók köré a szülői kar, az egész emberiség. Bezzeg a lógó harisnyáit és ajtónyitásra kiomló szekrényét jobban méltatják, mint a tudo− mányát! Judit rendetlensége tényleg kivételes, azt két ágon kell örökölni, mint a tehetséget. Az anyjától a bohém odavágást, tőlem a kábultságot hozzá. Mert hisz Gigi is rendetlen, nincs olyan ajtó, amit ő becsukott, s olyan kabát, amit önként felakasztott volna. De Ágnes mégis a könnyűszívű rendetlenek közül való, elpotyogtat, mint a madár, de alkalomadtán ki is tollászkodik. Judit kábultan ren− detlen. A holmijai ott kóvályognak körülötte, a bokában levert cipője állítólag a lábán van, a kibomlott blúzmasni, a kifele lityegő térd, a kócos haj állítólag az övé, mindebben nincs semmi rendszer; biztos csak a köd, amelyben ő mindezeket a holmikat kavarja. S ez a köd aszerint nő vagy hígul, ahogy ő könyvben, gondban, boldogtalanságban alámerül. Az Erzsé− bet−nőiskolában már−már úgy átjárta, hogy a szék, amelyre leült, külön búvárharang lett, s a félénk és előre sértődött hang, amellyel társnőihez fordult: Atlantisz harangja. Mi csak lassan vettük észre ezt a meghasonlást. „No, hogy ízlik az intézet?” – „Jól” – mondja ő kissé bizonytalan. De azért mosolyog. Az intézetnek, annak ízleni kell, ezt elvárja a Az Erzsébet Nőiskola (ma Teleki Blanka Gimnázium) homlokzatta

26

világ, a szülők. Maga is érzi, hogy úgy volna rendjén, anyuka is annyi szépet mesélt a nagy− váradi intézetről, ő is azért vágyott úgy belé. „Igen, elég jól – mondja másodszorra. – A tanár− nők nagyon helyesek.” Ebben már az is ott van, amit csak október végére mond ki: „Csak, tudod, a gyerekek.” Mi a baj velük? „Olyan buták. Képzeld el, lóversenyt játszanak.” „Hát játssz te is, nem kell mindig tarokkot játszani.” „Hisz én játszanék, apukám, de…” Többet nem mond, s én ahhoz szabom a lélekrebeszélést, hogy ő keveselli a gyerekeket. „Látod, én egy egész életen át mást sem tettem, csak a mások lóversenyét játsztam. Pedig én is butának találtam.” Ő rám mosolyog, s a boldogság fénye, hogy itt vagyok, s foghatja a kezem, átvi− lágít a kimondhatatlan fájdalom páráin. Az anyját is az az öröm téveszti meg soká, amellyel hozzánk ül le a látogatóban. Ahogy az ajtón (sarkát vagy könyökét nekiverve) betámolyodik, aztán riadtan szétnéz, még egy kis árva, aki nyilván a hamuban gyűrte össze a ruháját, s kócolta össze a fejét. A következő pillanatban a magányos szem fölvillámlik, s attól fogva két kék ragyogás néz bennünket, s egy villanyvilágításos kis arc kapja el, hozzásimulva, a kezünk hátát. Otthon is csak élvezi a havi egy kimenőjét, s megy összeszorított szívvel visz− sza, a kaszárnyába. Az anyján át aztán mégis megérkeznek a panaszok hozzám is. Őt senki se szereti, tanár− nőnek kell párt adni mellé, különben maga kacsmaroghatna a sor végén. Még a kekszét sem akarják elfogadni. A harmadikosokhoz bement, hisz Magda is köztük van, s azok visszaküld− ték kopogtatni. A kép sötétebb felét azért még most is a tanárnőktől tudjuk meg. „Én még sosem sajnáltam így kislányt. Olyan értelmesen el lehet beszélni vele. Nincs is, akit hasonlítani lehetne hozzá. S mégis olyan kivadult szegény. Tényleg, nem veszik be.” Judit azonban ebben a részvétben sem hisz. A tanárnő is csak anyukának mondja. Akit az osztály kimar, azt a tanárnők is elítélik. Karácsonykor, amikor gyónni készült, én egy tréfás megjegyzést teszek: vita támad köztünk az üdvözülésről. Most értem meg, hogy ez a körülfogott gyerek az üdvösség útjára szorult. A papi szó, amely minden más gyereknek csak frázis,29 az ő számára járható meredeket kínál, úgy körülfogják a kortársai. Énnekem harmincévesnek kellett lennem, hogy valami istenfélire (a szókratészi Hangra) szükségem legyen a világ ellen. Ez most kezdi. Megpróbáljuk őt jobban szeretni, melengetni. De erről is csak az jut eszébe, hogy egyszer mi is meg fogunk halni, s a világ olyan igazságtalan. S mintha a világ csakugyan bizonyítani akarná, milyen igazságtalan: a félévi tiszta egyesében egy kettes van, magaviseletből. Többen is súgtak, s a tanárnő dühös lett: „Ki súgott?” S csak ő állt fel. Magda is megerősíti a dolgot: „Judit olyan marhán becsületes. Ha egy tanárnő csak úgy odakiált a sornak, hogy ki beszél ott, ő föltartja a kezét. A tanárnő aztán azt hiszi, hogy szemtelenségből teszi.” Én persze nagyobb okát is tudom a súgásnál ennek a kettesnek. Én már húsz éve kapom azért, amiért Judit, maga− viseletből a kettőst, a négyest. Hogy megvigasztaljuk: ő is bliccelhet, lejöhet hozzánk két hétre Kenesére. De milyen a szerencsétlenséggel eljegyezkedett ember! A vonatot befújja Fehérvár− nál a hó, neki vissza kell menni Pestre. Még meg is hűl. S míg Magda a kenesei jégen korcso− lyázik, ő visszamegy szépen az intézetbe. (1945)

29frázis: közhely

27

Jó tudni ♦ Az Erzsébet Nőiskola 1872−ben alakult állami nőiskola Budapesten. Eredetileg felsőbb leány− iskola, polgári−iskolai tanítónőképző és tanítónőképző−intézeti tanári tanfolyam, majd leánygim− názium tartozott hozzá; a tanárnőképzőket Szegedre helyezték át 1927−ben. Jogutódja a Teleki Blanka Gimnázium. ♦ Lev Tolsztoj orosz író, a világirodalom egyik kiemelkedő alakja. Legismertebb regényei a Háború és béke, az Anna Karenina (ennek magyar fordítása Németh Lászlónak köszönhető), az Iván Iljics halála. ♦ Cilike egy lányregénysorozat címszereplője, főhőse. Szerzője Tutsek Anna (1865–1944), akinek az elsősorban szórakoztató jellegű műveit főképp a konzervatív ízlésű polgári közönség kedvelte. ♦ Atlantisz: ókori legendás sziget, melyen tökéletes társadalom rendezkedett be, de egy termé− szeti katasztrófa nyomán elsüllyedt. Átvitt értelemben az elveszett tökeletességet jelenti. ♦ Szókratész: ókori görög filozófus, ismert mondása: Gnoti se auton – Ismerd meg önmagad!

1.

Szerintetek mi a jelentése a sárgacsőrűek, gyermekmamuka, tornában a sor farkán állt, erzsébetes, kacsmarog kifejezéseknek?

2.

Nézzetek utána a liliputiak, imponál, bohém, búvárharang, tarokk , bliccel kifejezéseknek!

3.

Melyek azok a mondatok, amelyek leginkább kidomborítják Judit jellemét?

4.

Hasonlítsátok össze Judit, Magda és Ágnes tulajdonságait!

5.

Milyen lehet a lóverseny, amit egy lányiskola növendékei játszanak? Vajon miért nem szereti Judit ezt a játékot? Milyen tanácsot ad a lánynak ezzel kapcsolatban az apa?

6.

Milyennek látja (és láttatja) az apa a lányt az intézeti látogatáskor?

7.

Mit gondoltok, miért nem szeretik Juditot a társai?

8.

Rendezzetek vitát az osztályban! Érveljetek amellett, hogy Judit rokonszenves lány, illetve amellett, hogy ellenszenves!

9.

Írjatok rövid fogalmazást Juditról! Válasszatok a következő címek közül: Barátnőm, Judit, illetve Ellenségem, Judit!

10. Mi a véleményetek a tanárnő Juditot jellemző mondatairól? 11. Nektek volt−e az itt leírtakhoz hasonló tapasztalatotok? 12. Keressetek olyan mondatokat, melyekben tapasztalataiból, megfigyeléseiből a szerző általános érvényű következtetéseket von le! Jegyezzétek le a füzetbe, gondolkozza− tok el a jelentésükön! 13. Szerintetek hogyan viszonyul az apa Judit lánya tulajdonságaihoz? 14. Számotokra a szöveg mely gondolata adott valami fontosat? Miért? 28

Tamási Áron (1887–1966) „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol szüle− tett.” Tamási Áron 1887−ben az erdélyi Farkaslakán született sokgyermekes székely családban. Iskolás éveit szülőfalujá− ban, majd a székelyudvarhelyi gimnáziumban és a kolozs− vári kereskedelmi akadémián töltötte. Az első világháború idején őrvezetőként harcolt az olasz fronton. 1923 és 1926 között az Egyesült Államokban élt. Szülőföldjére visszatérve alapító tagja lett az Erdélyi Helikon írótársaságnak. Több iro− Tamási Áron dalmi lap – az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Válasz – szer− kesztője és munkatársa volt. 1944−ben Budapestre költözött. A háborúból való kilépést szorgalmazta. Az 1950−es évek elején mellőzték mint írót. Nagy Imre munkatársaként és az Írószövetség tagjaként részt vett az 1956−os eseményekben. 1966−ban halt meg. Szülőfalujában temették el. Tamási Áron a népi írók szellemiségét vallotta a magáénak. Irodalmi műveinek gyakori témája a székelység élete. Legnagyobb irodalmi sikerét az Ábel a rengetegben c. regény jelen− tette. Regényeit, novelláit, színpadi műveit a székely népmesékből, balladákból, nyelvi fordu− latokból táplálkozó „tündéri realizmus” jellemzi. Élete végén feleségének diktálta le önélet− rajzi regényét, mely a Vadrózsa ága címmel jelent meg.

Tamási Áron síremléke Farkaslakán „Amihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az álla− tok és a fák is a világ nagy össze− függéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezer− arcú emberiség. A lélek nagy gyö− nyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni.” Hegedűs Géza

29

Jó tudni ♦ A székelyek magyar tudatú, magyar nyelvű néprajzi csoport; ma legnagyobb lélekszámban Erdély délkeleti részében élnek. A középkori Magyarország határainak védelmében nagy sze− repük volt. Jellegzetes a gondolkodásmódjuk: csavaros észjárásukról, tréfás kedvükről (góbé− ság vagy kópéság), népköltészetükről híresek. ♦ A székely férfi népviselet darabjai a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a székely harisnya, melyet zsinórzat díszít, a félkemény szárú fekete csizma, a sima kézelős, csukott gallérú fehér vászon− vagy gyolcsing, a fekete, szürke, helyenként fe− hér, piros vagy kék – esetleg sujtásokkal díszített – mellény, a fekete kalap. ♦ A székely női viselet darabjai a kétrészes felsőruha, a derék− ban korcba szedett, harangaljú rokolya és a zsinórozott vagy gyöngyökkel kivarrt mellény, a kötény, a csizma. A lányok fej− kendőt nem hordanak, hajukat általában két ágba fonják, és mindkét ágra szalagból csokrot kötnek. Az asszonyok, menyecs− kék és idősebbek kontyba rakott hajukat áll alatt megkötött ken− dővel szorítják le. ♦ Az Ábel a rengetegben sikerén felbuzdulva Tamási két további regényben folytatta a székely fiú kalandjait: az Ábel az országban és az Ábel Amerikában egyaránt 1934−ben látott napvilágot. Az Ábel−trilógia az író legismertebb és legközked− veltebb műve. ♦ Tamási Áron 1956. október 26−án felolvasta Magyar fohász című nyilatkozatát a rádióban; ezzel elkötelezte magát a forradalom mellett. ♦ Az írót végakarata szerint szülőfalujában temették el. Sírhelye fölött két cserfa és egy kő− szobor áll, melyet Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor faragott ki egy Hargitáról szár− mazó andezitsziklából. ♦ Az Ábel a rengetegben c. regényből film is készült 1994−ben, melyet Mihályfy Sándor ren− dezett. A forgatókönyvet Kányádi Sándor írta. A www.youtube.com portálon belenézhettek a filmbe.

1. Gyűjtsetek további információkat a székelyekkel kapcsolatban néprajzi témájú könyvek, lexikonok vagy az internet segítségével! 2. Nézzetek utána a székely előtagú szavak jelentésének: székelykapu, székelykáposz− ta, székely−magyar rovásírás, székely vicc! 3. Hallgassatok és tanuljatok meg néhány székely népdalt! Segítségül néhány kiváló előadó és zenekar neve: Sebestyén Márta, Berecz András, Herczku Ágnes, Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, Muzsikás együttes, Csík zenekar. 4. Nézzetek utána, mely Tamási Áron által megteremtett irodalmi alakok láthatók az író síremlékén! 5. Kutakodjatok az interneten Kányádi Sándor után! Ha türelmesek vagytok, meg− találjátok azt a versét, melyet Tamási Áron emlékére írt. 30

Ábel a rengetegben A regény főhőse a bátor és „facsaros” eszű Ábel, aki már 15 éves korában kénytelen munkát vállalni, hogy a család nagy szegénységén enyhítsen. A vadregényes Hargitán él egy kics házban macskája és Bolha kutya társaságában, és a szeredai bank erdejének fáival kereskedik. Meg kell küzdenie nemcsak a természet erőivel, hanem az emberi aljassággal is. Tamási Áron írói stílusának sajátos eleme a gyakori párbeszéd, mely egyfajta szellemi párbajnak tekinthető. A regény nyelvét meghatározza a székely nyelvjárás is, amit Tamási Áron irodalmi rangra emelt. A népi írókra (pl. Móricz Zsigmondra) egyébként jellemző volt, hogy szívesen emeltek be nyelvjárási elemeket munkáikba.

Ábel a rengetegben (részlet) Átcsoszogtam az eresz földjén, majd a garádicsokra kaptam, ahol még szöktem is egyet, mivel a lábam ezt nekem megengedte. Nem tudom, miért, de olyan kedvem nőtt, hogy a sze− mem mind az ágak hegyén járt volna. Alig érhettem azonban az udvaron földet, egyszerre valamiben megbotlottam. Hirtelen csak azt éreztem, hogy puha és szőrös az a valami, de a másik pillanatban már láttam, hogy egy nyúl. S nem is akármilyen, hanem nagy és kövér. Az első s a hátulsó lábai össze voltak hosszú spárgával kötve, amiből könnyen kitaláltam, hogy nyakba vetve hozhatta valaki. Úgy megörvendettem a jó pecsenyés állatnak, hogy mindjárt felkaptam a földről, hogy vigyem nagy hozsannával apám elé. Alig lódultam azonban neki, egyszerre az eszemben megsercent valami. Megálltam, s gondolkozni kezdtem, hogy vajon ki hozhatta ezt a nyulat?! Ezt más nem, csak apám! S ha apám, akkor mért tette le ide, s milyen szándék vezérelte, amikor nem szólott semmit? Hm... Először egy kicsit furcsállottam a dolgot, de aztán az a gyanú kezdett fészkelődni bennem, hogy mókázás akar lenni az egész, s vízért is csak azért küldött apám, hagy találjam meg a nyulat, s hazudjam azt, hogy az én fogásom. Emberivel kezdett azonban mókázni apám is, mert ha ő tudott valamit, én is tudtam mást. Vagyis a nyulat elrekkentettem a ház oldalá− nál, aztán pedig vizet merítettem a kútból, s megindultam béfelé. – Szépen esteledik – léptem bé a házba, mintha nem is láttam volna nyulat soha életemben. Jól vettem észre, hogy édesapám fürkészi erősen az arcomat, de nem hamarkodott kérdezni semmit. Nagy szorultságban lehetett pedig, mert egyedül csak arra gondolhatott, hogy időköz− ben ellopta valaki a nyulat. Hagytam mégis, hadd tépelődjék, ahogy jólesik neki; még egy kan− nába vizet is merítettem, és odavittem, hogy igyék erre a nagy gondolom bánatra. Meg is itta az egészet, s csak akkor szólott, amikor a bajuszát megtörölte. – Látni tudtál azért – mondta. – Én igen, még többet, mint máskor – feleltem. – Mért többet, mint máskor? – Én azért, mert most az eget is megnéztem. – Hát a földet?

31

– Azt nemigen ügyeltem. – S mért nem? – Azért, mert az ember a földet úgy is látja, ha nem nézi. Mindjárt vettem észre, hogy jól felelgettem, mert apám elhallgatott, és sóhajtott egy jó nagyot. – Mért sóhajta akkorát – kérdeztem –, mintha elfutó nyulat látott volna? – Hát én hol láttam volna nyulat? – fogta meg apám a szalmaszálat. – Odafenn az erdőn. Hát ott nincs elég? – Ott szemnek elég van. – Pedig a hasnak kéne – játszottam tovább. – Ha kéne, fogj! – mondta apám is hegyesen. – Ha erdőn volnék, fognék is. – Hát itthon nem tudsz? – Itthon bajos. – Hát fogj bajosan! Úgy tettem, mintha erősen tusakodnám, aztán nagy elszántságot mutattam hirtelen. – A parancs: parancs! – mondtam, és kifelé indultam. – Hová mész? – kérdezte apám. – Édesapám parancsolatjára megpróbálok nyulat fogni. – Tán nem ment el az eszed? – Nekem lehet, hogy el – feleltem –, de hátha jő egy nyúl, s az visszahozza! Még annyit láttam, hogy apámnak megnedvesedik az örömtől és a játéktól a szeme; aztán dagadó mellel, mint egy hős, kimentem. Egy ideig állingáltam az udvaron, a kapu elé az útra is kisétáltam, s nézegettem a csillagokat, hogy teljék az idő, mint ahogy nyúllesés idején szokott telni. Majd úgy tíz perc múlva szépen eléhúztam rejtekéből a nyulat; s úgy libegtem bé véle a házba, mintha oroszlánt fogtam volna. – Hát ez mi? – emeltem apám elé a jó kövér állatot. – Ez nyúl! – felelte nagy örömmel apám. – Nyúl, ugye? – Ez az, bizonisten. Igen jól játszott apám is, mert nagyobb bizonyság okáért, még meg is tapogatta a tapsi− fülest. – Hol tudád fogni? – kérdezte nagy csodálkozással. Erre a kérdésre úgy éreztem, hogy valami különös melegség lepi el az egész testemet. A képzeletem egyszerre által is törte a valóság szürke felhőit, s a nyúlfogás részletei ra− gyogni kezdtek előttem. – Én nem is tudom, hogy hol volt az eszem – mondottam –, amikor nekiindultam, hogy nyulat fogjak. De valami mégis mintha azt súgta volna, hogy: „Eredj Ábel, mert a jó Isten ki fogja rendelni neked a nyulat!” – „Előbb rendelje ki, s aztán hiszem” – pogánykodtam még magamban, s a garádicsok aljában megálltam. Jobbra is néztem, balra is néztem, de mindent láttam, csak éppen nyulat nem. S ahogy ott állok, s javában fonnyad a reménység bennem, egyszerre az égre találok tekinteni, s hát abban a pillanatban egy csillag fészkelődni kezd az égen, s búcsúzkodik a társaitól. Kérdik a társai tőle: „Hát te hova mész?” – „Én biza oda, hogy Ábelnek nyulat

32

mutassak” – feleli nekik a csillag, s abból a helyből le is esik a kapunk felőli útra. No de én is megszököm erre magamot, már ahogy a fájós lábam engedte, kilódulok a kapun, s nézni kezdem az útnak azt a részét, amelyik a mezőre szolgál. De alig nézem egy fél Miatyánk erejéig, hát bukdácsol ott lefelé egy nyúl. Eleibe megyek, s mondom neki, hogy megállhat, mert én vagyok Ábel. Erre ő meg is állott, mint egy bárány, én pedig felvettem s béhozám... Láttam, hogy apámat taszigálja az ördög, hogy ne eressze nekem a dicsőséget, de az apai erejével valahogy ellenállott neki. Annyit azonban mégis megkérdezett huncut pillantással tőlem, hogy: – Hát ez a spárga is rajta volt? – Rajta hát! – mondtam. – S talán éppen azért jött, hogy oldjuk le róla. – Hát nem azért, hogy megegyük? – Azt spárga nélkül is meg lehet enni! Apám még mindig fontoskodva nézegette, forgatta a nyulat. – Igazi szép kövér állat! – dicsérte, hogy kívántassa velem; s így folytatta: – De azért mégse együk meg, én azt mondom. Annyira meglobbantam erre, hogy csúnyán elszóltam magamat, mondván: – Hát egyebet mi a kutya likát tudnánk csinálni véle? – Szent nyúlnak tekintjük – mondta apám –, s valahova felakasztjuk, mint az ájtatos képet. – Szent nyúlnak?! S miért szent nyúlnak? – Azért, mert csodás jelek vették körül a jövetelét. Láttam, hogy most az egyszer meg− szorított apám, de én is hamar feltaláltam magamat. Úgy tettem, mintha magamba szálltam volna, majd csendesen szóltam: – Az igaz, hogy én ezt a nyulat csodás jelek között fogtam: nagy vétek volna hát csakugyan, ha megennők.

A székelyek szent hegye, a Hargita

33

Erre apám szorult a falnak, mert ijedten kérdezte meg: – Hát akkor? – Úgy csináljuk, hogy nem megesszük, hanem magunkhoz vesszük. – Hát az nem mindegy? – Nem bizony – feleltem –, mert példának okáért a puliszkát megeszi az ember, de te− szem fel, a szent ostyát magához veszi. Erre megadta magát apám, nehogy még jobban győzni találjak; s másrészt tán azért is, mert szorgosan kezdett sötétedni. – Akkor eredj, s fend meg a kést! – adta ki a parancsot. Én örömömben még a lábfájást is elfelejtettem, s csak megszöktem magam, s elkiáltot− tam kétszer is: – Nyulat eszünk! Nyulat eszünk! – Hát már nem fáj a lábad? – fogott meg apám. – Fáj, de most hirtelen gyógyulásnak indult – feleltem, s azzal kimentem hamar egy kés− sel, hogy megfenjem. A legfelső kőlépcső jobbik peremét szoktuk volt fenésre használni, oda lekuporodtam hát, és fenéshez láttam. Éppen javában dolgoztam, amikor édesanyám egy fél zsák pityókával a hátán megérkezett. – Hát te mit csinálsz ott? – kérdezte. – Én muzsikálok a nyúlnak. – Miféle nyúlnak? – Fogék egyet az előbb. – Hol van? – Odabent a házban, apám most tanítja futni. Anyám mindjárt letette örömében a hátáról a zsákot. – Hát apád itthon van? – kérdezte. – Még a nap fenn volt, s ő már itthon volt. Erre béindult a házba, de apám is jött már kifelé, s éppen az ajtó között találkoztak össze. – Hát kend hazajöve? – kérdezte anyám. – Én haza; s hát te pityókaásni voltál? – Én oda, mert nem gondoltam, hogy kend hír nélkül hazajő. – Eleget mondtam az egyik somjai barátnak – mókázott apám –, hogy jöjjön előre a hír− rel, de azt felelte, hogy egy hét óta immár nem jár asszonyokhoz. A fülemet hegyeztem, hátha a nyúlról s rólam is ejtenének valami szót; de elhallgattak, s apám már ki is lépett az ereszből mellém. – Megfenéd−e? – kérdezte. – Jól vág – feleltem. – No, ha jól vág, akkor gyere! Az udvar közepén egy cseberre deszkát tettünk keresztül, s arra apám ráfektette hanya− tág a nyulat. Aztán figyelmeztetett, hogy jól nézzem meg a nyúzás mesterségét, mert mostantól fogva nagy hasznát fogom venni. Akkor még nem is gyanítottam, hogy ezt miért mondja nekem, hanem csak azt figyeltem, hogy milyen mester a nyúzásban. Az első csele− kedete az volt, hogy egy−egy nyisszentéssel levágta bokában a nyúl két hátulsó lábát. S rög− tön ide is adta nekem mind a kettőt. – Hát én evvel mit csináljak? – kérdeztem.

34

– Jó lesz neked a beretválkozáshoz, pamacsnak – mondta. – Az jó, csak legyek előbb szakállas. – Hát te már Szakállas vagy! Az első pillanatban azt hittem, hogy apámnak megkottyant a fejében valami, de aztán kitaláltam, hogy a nevünket figurázza, mivel minket Szakállasnak hívtak családilag. – No no – mondtam –, ilyenformán csakugyan Szakállas vagyok, de ezt a szakállamot csak a halál tudná leberetválni. – Azzal a halállal ne siess, hadd pamacsoljon bé előbb az élet – felelte apám, miközben nyúzni kezdte a nyúl lábait. Egy ideig nem szóltunk, mintha a halál említésére elrepült volna mind a kettőnk kedve. Csak az érzés vert hullámot bennünk, s életünk mélyéről morajlások jöttek. S ahogy így áll− tunk hangtalanul, és néztem apámot a hamvasodó estéli fényben, olyan volt ő, mint egy idő előtt megvénült gyermek, ki a természet titkait boncolja előttem. – Hordj fát, s tégy tüzet az eperfa alá! – utasított jó idő múlva. Én fát hordtam nyomban, s tüzet tettem az eperfa alá, mely a munkálkodás helyétől három lépésre lehetett csupán. De jól is volt ez így, mert a tűzvilágnál tisztán látott apám, amikor dara− bolni kellett fel a nyulat. Mire szép piros halommá gyűlt a parázs, én egy régi drótrostából meg− felelő rostélyt is szerkesztettem össze, úgyhogy a sütéshez hozzá is láthattunk mindjárt. – No, olyanok vagyunk mi is, mint a pogány törökök voltak – szólalt meg ismét apám. – Hát azok milyenek voltak? – Azok olyanok, hogy a követet megsütötték. Ez kicsit furcsa volt, hogy éppen a törökökhöz ment átal apám, de azért nem gyanítot− tam semmit. – Hát ez a nyúl mért lett volna követ? – tudakozódtam. – Ez azért, hogy hívjon téged az erdőre. – Hát oda mért? – Oda lakni. – Még oda is elmehetek – mondtam. – Te el – ravaszkodott apám –, ha nem félnél ott egyedül lenni. Semmire sem voltam olyan rátartós, mint a bátorságomra; s most is felugrott bennem rögtön a hős. – Sok mindent üsmerek – mondám kereken –, de a félést nem. Akármekkora erdőn is keresztülmennék, s még laknám is benne bátron, tiszta egyedül! Éppen ezt várta apám, mert abban a percben leborított, mint a madarat: – Emmá beszéd! Holnap kimegyünk, s lakjál benne. – Hova megyünk ki? – Mi a Hargitára, s oda is egy kicsi házba. A tegnap valami szeredai bankurak vadászni jöt− tek a közbirtokossági erdőbe, s elszereztelek nekik erdőpásztornak, a bank erdejébe, amelyik a Hargitán van. Fizetést is kapnál, ha csakugyan nem félnél ott egyedül megmaradni. Hát erre nem is tudtam hamarjában szólani semmit, csak béhúztam a nyakamat, s úgy pisloghattam, mint a béka. S bántam is már abban a percben, hogy az előbbi szavaimmal oly nagy hősnek mutattam magam, de most már nem lehetett meghátrálni. – Az ember nem fél, hacsak lehet – mondtam megereszkedve. – Ott nem lesz rossz dolgod – biztatott apám – mert úgy fogsz élni, mint egy királyfiú.

35

– Én úgy, ha lesz rá mód. A beszéd itt félbemaradt, mert édesanyám jött felénk egy égő lámpával, amit felakasz− tott a tűz melletti eperfára. S ahogy felakasztotta, mindjárt kenyeret vett elé, abból kanyarí− tott nekünk egy−egy jó darabot, arra rávettük az illatozó nyúlpecsenyét, s bicskával falatoz− ni kezdtünk. Úgy esett nekünk, mint a szopós gyermeknek a tej. Rá kútvizet ittunk, s ki vol− tunk békülve magunkkal. Nemsokára le is feküdtünk, hogy frissek lehessünk a holnapi nagy napra. (1932)

1. Mi jellemzi az édesapa és a fiú viszonyát? 2. Figyeljétek meg a párbeszédeket! Keressétek meg azokat a részeket, ahol a felek arra törekszenek, hogy minél kevesebb támadófelületet hagyjanak a másik számára, illetve ahol a támadó szándékot visszafordítják! Ki a szópárbajok győztese? 3. Keressetek nyelvjárási elemeket a szövegben! 4. A szövegkörnyezetből következtessétek ki az alábbi kifejezések jelentését! tusakodik, megszököm magam, mezőre szolgáló út, apámat taszigálja az ördög, megkottyant a fejében valami, hamvasodó estéli fény 5. Nézzetek utána a garádics, pityóka, puliszka, cseber szavak jelentésének! 6.

Figyeljétek meg a „góbé” humort! Mi a jellemzője?

7.

Rokonszenvesnek találjátok−e Ábelt? Miért?

8.

Mi a véleményetek az olvasott részletről?

KÉRDÉSEK, FELADATOK, SZEMPONTOK A HÁZI OLVASMÁNY FELDOLGOZÁSÁRA • Vizsgáljátok meg a regény címét! Mit jósol előre a szöveggel kapcsolatban? Keressétek meg a rengeteg főnév rokon értelmű kifejezéseit! Mit gondoltok, a szinonimák közül miért éppen erre esett az író választása? • Ki az események elbeszélője? • Mi jellemzi az elbeszélés módját? Válasszatok a következő kifejezések közül (akár többet is), választásotokat indokoljátok! a) aprólékos b) körülményes c) pontos d) humoros e) unalmas f) szomorú g) izgalmas h) régies

36

• Melyek a regény terei? Keressetek olyan leíró részeket, melyekkel az elbeszélő bemutatja a helyszíneket! Néhányat rögzítsetek olvasónaplótokba! • Gyűjtsetek olyan mondatokat, melyek a természet szépségét írják le! • Figyeljétek meg az időjelöléseket! Mikor indul a cselekmény? Mennyi idő alatt ját− szódik le? Az egyes részekben, illetve közöttük mennyi idő telik el? Az elbeszélés időrendi sorrendben adja elő az eseményeket? Milyen szerepet játszik az időjárás? • Milyen embernek ismertétek meg Ábelt? Milyen életmódot folytat? Ti vállalná− tok−e hasonló feladatot és életkörülményeket? Válaszotokat indokoljátok! • Ábel melyik tulajdonságát tartjátok követendő, s melyiket elvetendő példának? • Gondolkodjatok el Ábel társas kapcsolatain! Milyen viszonyban van a szüleivel? Kivel ismerkedik meg a Hargitán? Milyennek látja a felnőtteket? • Gondolkodjatok el Ábel barátságain! Számotokra mit jelent a barátság? • Ábel veszélyes felfedezést tesz, amiből aztán hasznot húz. Mi volt az? • Ábelt több veszteség éri a regény során. Vegyétek számba ezeket! Hogyan fogad− ja Ábel a megrázó eseményeket? • Gyűjtsetek a regényből székely nyelvjárási szavakat! Derítsétek ki a jelentésüket vagy a szövegkörnyezetből, vagy szótár segítségével! • Melyik részt tartjátok a leghumorosabbnak? • Miért hagyja ott a regény végén Ábel az erdőpásztorkodást? • A regény zárlatában van egy bibliai utalás az elbeszélő nevével kapcsolatban. Mi lehet ennek a jelentése? • Értelmezzétek a következő mondatokat: „S aztán elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küsz− ködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap, és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt. Milyen különös teremtmény! Olyan rengeteg esze van, hogy meg tudja csinálni acélból a fegyvert, s ki tudja találni semmiből az ördögöt; de hogy holnap mi lesz, azt nem tudja kitalálni soha, pedig milyen könnyű lett volna kigondolni a tegnap előtt, ami volt a tegnap.” • Az alábbiak közül melyik mondattal értetek egyet, melyikkel nem? Indokoljátok is meg! a) Ábel felnőtté érik a Hargitán. b) Ábelt megviselik a zord természeti körülmények. c) Ábel emberkerülővé válik. d) Ábel jelleme sokat változik az őt ért hatások jóvoltából. e) Ábel sok példaképre tesz szert a Hargitán.

37

Márai Sándor (1900–1989) „Nincs más haza, csak az anyanyelv.” Márai Sándor Kassán született polgári családban. Eredeti vezetékneve Grosschmid. Író, költő, drámaíró. Újságíróként magyarországi és külföldi lapoknak dolgozott. Élete nagy részét nem Magyarországon élte le: Európa számos országa után Amerikába vándorolt ki. Regényeinek gyakori témája az emigráció. Utolsó éveit a kaliforniai San Diegóban teljes visszavonultságban töltötte. Regények mellett költeménye− ket (legismertebb a Halotti beszéd) és drámákat is írt (pl. A kassai polgárok címűt). Egész életében írt naplót, Márai Sándor amit könyv formájában is publikált. Műveit 1948−as emig− rációjától az 1989−es rendszerváltásig Magyarországon nem adták ki. Az ezredforduló után regényei (különösen A gyertyák csonkig égnek) sorra jelentek meg és tettek szert nagy népszerűségre német, angol és olasz fordításban.

Jó tudni ♦ Márai fivére Radványi Géza néven filmrendező lett. Legismertebb filmje az 1947−ben forgatott Valahol Európában, melyet 2000−ben beválasztottak a 12 legjobb magyar film közé. ♦ 1934−ben jelent meg Márai Egy polgár vallomásai c. műve, melynek első részében gye− rekkora Kassáját, a polgárság életmódját, szokásait, hagyományait mutatja be. A polgári élet− forma és magatartás számára elsősorban a műveltséget, a kultúrát, az értelmet, az udva− riasságot, a toleranciát30 jelentette. A mű második részében európai utazásait írja le. Az Egy polgár vallomásait polgári regénynek és esszéregénynek is nevezik, mely önéletrajzi eleme− ket is tartalmaz. ♦ A www.pim.hu honlapon megtekinthető, illetve meghallgatható egy virtuális31 Márai Sándor− −kiállítás Életrajz képben és hangban címmel. ♦ A www.youtube.com honlapon megtekinthetitek a Márai Sándor−dokumentumfilmet, mely− ben az irodalomtörténészek mellett megszólalnak Márai ismerősei, életének tanúi is. ♦ A gyertyák csonkig égnek c. regénynek 2005−ben elkészült a filmes változata Iglódi István rendezésében, Agárdy Gábor és Avar István főszereplésével. 2008−ban Sipos József meg− filmesítette az Eszter hagyatéka c. regényt, a főszereplők: Nagy−Kálózy Eszter és Cserhalmi György. Ugyancsak Sipos József készített filmet a Kaland c. Márai−színműből, melynek fő− szerepeit Marozsán Erika és Csányi Sándor játssza. ♦ A polgári kutya nevelése címmel a kassai Thália Színházban 2011 decemberében mutat− ták be azt a darabot, amelyet Silvester Lavrík szlovák próza− és drámaíró, színházi rendező Márai életművének ihletésére állított színpadra. Az előadás érdekessége, hogy a színészek magyarul és szlovákul játszották szerepeiket. 30tolerancia: türelmesség mások véleménye, vallása iránt 31virtuális: elképzelt, nem valódi

38

Zendülők A Zendülők 1930−ban látott napvilágot először. Márai élete végén, 1988−ban A Garrenek műve címmel megjelentetett egy tetralógiát,32 melyben korábbi műveit, a Zendülők, a Féltékenyek, a Sértődöttek c. regényeket fogta össze Sereghajtók c. későbbi munkájával. A Zendülők a kamaszkor regénye. Főhősei érettségi előtt álló fiúk, akik lázadnak („zendülnek”) a felnőttek és az egész világ ellen. A regény történelmi háttere az első világháború.

Zendülõk (részlet) Tibor nyurga alakján a fehér frakk nagyvilágiasan feszült. Néha felöltöztek. Béla ha− nyagon dűlt el a vörös frakkjában egy széken, cilinderrel és kesztyűvel kezében. A legcsekélyebb tárgy ürügy volt ebben a légkörben ahhoz, hogy játszani tudjanak vele. A gyermek tud órákon át oly figyelmesen eljátszani a csörgővel, mint ők egy ötlettel, amit egy tárgy, egy pillanat adott. Felfedezték, hogy mind a négyen színészi tehetségek. A félkarú szenvedélyesen rendezett. A feladatot néhány szóval mondta el, s rögtön „beállította” a jelenetet. Bírót játszottak, katonát, családi kört, sorozást, tanári értekezletet, süllyedő hajó parancsnoki hídját. A gyermeki színésztehetség elfeledett képességébe kapaszkodtak, az egyetlen kárpótlásba, amiben az elveszett világért még részük lehetett. Ez a világ mélyen az ismert tünemények mögött derengett. Ábel úgy hitte, emlékezik még egyes szavaira, jeleneteire. Mikor így álltak egymással szemben a „jelmezben”, távol a várostól, kulcsra csukott szobá− ban, maró kályha− és dohányfüstben, két gyertya lobogó fényénél, az összelopott tárgyak között, összekötözve ebben az együttlétben, melynek okát nem ismerték, csak kényszerét érezték: néha, a játék két mondata között, elhallgattak, s hosszan bámultak egymásra, mintha meg kellene végül is érteni, miért vannak együtt, miért játszanak, s miért élnek. Egy ilyen meghökkenés után, melyet fanyar, fanyalgó lézengés követett, Ábel azt ajánlotta, hogy játsszanak „rajtaütést”. Ernő s a félkarú kivonultak a szobából, s ők hárman felöltötték jelmezeiket, és a rejtettség fesztelen kényelmének adták át magukat. Ernő élesen kopogott. A feladat ez volt: megmagyarázni, szó− táruk minden szókincsével, miért vannak így együtt, s mit csinálnak itt. Ernő s a félkarú a szá− monkérő külvilágot képviselte. Külön címük, jellegük nem is volt. Lehettek tanárok vagy tit− kosrendőrök, katonai őrjárat vagy egyszerűen apák, akik eljöttek ide, számon kérni „alantasaik− tól” – ez volt a kifejezés, melyhez Ábel ragaszkodott –, mit csinálnak itt. A Garren fiúk körül titokzatosság volt. Nem lehetett pontosan tudni, mit csinálnak a Garren−házban. Ernő kérdezett. A félkarú vigyázzban állott mögötte, mint egy iskolaszolga az igazgató, mint egy közkatona a hadnagy, vagy mint egy kisebb hatalmú felnőtt – esetleg kaján nagybácsi – az apa mögött. Ernő, kalappal a fején, Béla bambuszbotjával és szarvasbőr kesztyűivel, fel és alá járt a szobában. Szemüvegét néha levette, két ujjal maga elé tartotta, megtisztogatta. Megállapítást nyert – mondta –, s az in flagranti33 ténymegállapítás 32tetralógia: négy regényből álló regényfolyam 33in flagranti: a tett pillanatában, tetten érve

39

igazolja, hogy a növendékeik már hosszabb ideje szüleik, tanáraik, elöljáróik, polgári és katonai feletteseik engedélye nélkül, sőt, annak ellenére, dacolva a fennálló szabályzatok− kal, önkényesen eltávoznak a városból, egy nem egészen jóhírű fürdőtelep szállodájának egyik szobájába zárkóznak, dohányoznak, szeszes tartalmú italokat fogyasztanak, s óra− számra egyedül maradnak. A látvány, mely a belépőt fogadja, különös. – Prockauer, álljon fel. Nem beszélve előmeneteléről, mely sajnálatosan gyenge, el kell ismernem, hogy intézeti magaviselete az utolsó időben nem adott különösebb panaszra okot. De most sajnálattal kell megállapítanom, hogy a külső jelek, melyeket itt tapasztalok, kimerí− tik az intézeti szabályzat megsértésének tényét. Mi ez itt? Rum. S az a másik üveg? Törköly.34 Ez a doboz? Göngyölt kelet−tengeri hering. Mit látok, Ruzsák? Álljon fel. Tévesen következ− tetek, ha feltételezem, hogy ez a babkávé édesatyja ura csemegeüzletéből származik? Béla felállt, szórakozottan babrált kesztyűjével. – Tévesen. Az üzletből csak pénzt loptam. A kávét máshol vettem a lopott pénzen. Vádpontról vádpontra haladtak. Ernő vallatása alapos volt és formailag kifogástalan. Senki nem tagadott. Készséggel ismerték be a tárgyak eredetét. Lajos felháborodott pillan− tásokat vetett Ernőre. Lassú keresztkérdésekkel nyomult előre Ernő, megosztva kérdései élét Ábel és Béla között. – Maga csak hallgasson, Prockauer. Magával külön beszélnivalóm lesz. Mit jelentsen ez a pojácaöltöny?35 Így készülnek vizsgáikra? Amíg az apák a fronton küzdenek, így készül− nek az életre? – Bocsánat – mondta határozottan Ábel. Mi nem az életre készülünk. Ernő a két gyertyát az asztalra állította, leült, s a félkarúnak udvariasan helyet mutatott. – Micsoda fecsegés? – mondta. – Mire készülnek, ha nem az életre? – Mi egyáltalán nem készülünk, főnök úr – mondta nyugodtan Ábel. – Éppen erről van szó. Mi arra törekszünk, hogy ne készüljünk. Amire az élet készül, az az ő dolga. A mi feladatunk egészen más. – Tökéletesen más – mondta helyeslően Béla. – Hallgasson, Ruzsák. Maga csak hallgasson, aki babkávét vásárol lopott pénzen. Mi az önök feladata? – A mi feladatunk – felelte iskolás hangon Ábel –, hogy ápoljuk az összetartást. Mi a banda vagyunk, kérem. Semmi közünk ahhoz, amit az urak csinál− nak. Nem vagyunk felelősek érte. – Ebben van valami – mondta a félkarú. – Te már felelős vagy érte – vágott vissza Ábel. – Te beleegyeztél abba, hogy kimenj, és a fél karod levágják. Miattad emberek haltak meg. Ernő apja miatt is emberek haltak meg. Szerény véleményem szerint mindenki felelős érte, aki beleegyezett. – Önök rövidesen sor alá kerülnek – mondta Ernő hidegen. – Akkor is jár majd a szájuk? – Akkor természetesen nem jár a szájunk, és mind felelősek leszünk. De addig nem tartozom tudni az A kassai Szent Erzsébet−dóm

40

ő világuk szabályrendeleteiről. Sem az énekóráról, amit hamis szülői igazolás miatt mulasz− tok most, sem arról, hogy nem szabad a színház fala mellé nyilvánosan vizelni. Sem a világ− háborúról. Ezért vagyunk itt. – Értem – mondta Ernő. – S mit csinálnak itt? Hallgattak. Béla körmét nézegette. Tibor cigarettát sodort. – Mi itt vagyunk benne az ő dolgukban – mondta Ábel. – Most sem érted? Utálom, amire tanítanak. Nem hiszem, amit ők hisznek. Nem tisztelem, amit ők tisztelnek. Én mindig egyedül voltam a nénivel. Most nem tudom, mi lesz. De nem akarok velük élni, az ételükből sem akarok enni. Ezért vagyok itt. Mert itt meg tudom sérteni azt, ami az ő törvényük. – Ők, kik azok? – kérdezte Ernő. Most egyszerre kiabálták: – Például a lakatosok. – Vagy az ügyvédek. – Tanár, pék, mindegy. – Mind, mind. Összevissza kiabáltak. Béla torkaszakadtából ordított. Ábel felállt az ágyra: – Én mondom nektek – kiabálta –, hogy el kellene szökni. Biciklin és lóval. Most, az erdőn keresztül. – Biciklivel nem lehet az erdőben – válaszolta szakszerűen Tibor. De érezték, hogy közel jutottak valamihez. Talán most tapogatták a titkot. Ábel ön− kívületben ordította: – Apám nagy szamár – kiáltotta Ábel, és vádlón nyújtotta karját Ernő felé. – Mit csinál− tam én? Semmit. A néni állandóan leküldött a kertbe, hogy játsszam ott, mert a lakás dohos volt. Hát ott játszottam. Apád azt mondja, hogy a gazdagok. Ez nem igaz: van egy másik ellenség, sokkal veszedelmesebb. Mindegy, hogy gazdag vagy szegény. Tölcsért csinált a szája elé. – Ők, mind! – súgta fehéren. – Mi is felnőttek leszünk – mondta komolyan Ernő. – Talán. De addig védekezem. Ennyi az egész. Lekushadtak az ágyra. Ábel arca forró volt. Tibor melléje ült. – Gondolod – kérdezte Tibor csendesen és nagyra nyitott szemmel –, hogy lehet ellenük védekezni?

Jó tudni ♦ A Zendülők c. Márai−regény rokonságot mutat két francia szerző hasonló témájú művével; az egyik Jean Cocteau (ejtsd: zsan koktó) Vásott kölykök (más fordításban Rettenetes gye− rekek, illetve Veszedelmes éden) c. regénye, a másik André Gide (ejtsd: andré zsid) Pénzhamisítók című, a regény műfaját megújító munkája. ♦ A budapesti Bárka Színház 2009 szeptemberében bemutatta a Zendülők színpadi változa− tát Vidovszky György rendezésében. Az internet segítségével keressetek információkat a darabról! 34törköly: a szőlő feldolgozása után a présben visszamaradó, növényi részekből álló anyag 35pojáca: a bohóc régies neve, tarkabarka, színes ruhába öltöztetett ember, nevetség tárgya

41

1.

Figyeljétek meg az epikus közlésformákat! Jelöljétek L−lel a leíró részeket, T−vel a történéseket megragadó szakaszokat, P−vel a párbeszédet! Hogyan aránylanak egy− máshoz a szemelvényben? Melyik közlésforma dominál?

2.

Gyűjtsetek öltözködésre vonatkozó kifejezéseket a szemelvényből!

3.

Figyeljétek meg Ernő „rajtaütését”! Mi jellemzi a fiú nyelvhasználatát?

4.

Mi lehet a jelentése az „Önök rövidesen sor alá kerülnek” mondatnak?

5.

Hogyan viszonyulnak a „banda”tagjai a háborúhoz?

6.

Keressétek meg azokat a mondatokat, melyekre jellemző a „zendülés”!

7.

Milyen kép alakult ki bennetek a részletben szereplő fiúkról? Csoportosítsátok tulaj− donságaikat!

8.

Szerintetek mi az oka a lázadásuknak?

9.

Mi ellen lázadnak?

10. Manapság is vannak „bandák”? Hogy nevezik őket? Szerintetek miért alakulnak ki? Mi jellemzi tagjaikat? 11. Ti tartoztok valamiféle csoportosuláshoz? Miért csatlakoztatok? Hogyan érzitek magatokat benne? 12. Ti már lázadtatok a körülöttetek élő felnőttek ellen? Mi volt lázadásotok oka? Hogyan éreztétek magatokat közben? Hogyan oldódott meg a konfliktus? 13. Milyen szerepet kap a színjáték ebben a szemelvényben? 14. Alkossatok párokat vagy kisebb csoportokat! Játsszatok el egy „jelenetet”, melynek témája a lázadás! Mutassátok be egymásnak a „zendülő” színjátékot, majd beszéljé− tek meg tapasztalataitokat!

Füves könyv A Füves könyv 1943−ban jelent meg először. Rövid, számozott szövegeket tartalmaz, me− lyek az élet nagy és kis dolgaival kapcsolatos megfigyeléseket, bölcsességeket és tanácsokat fogalmaznak meg. Az író a következőket bocsátja előre a könyvecske céljával kapcsolatban: „Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unat− kozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv

42

írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben. [...] Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. [...] Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felel− ni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten.”

Füves könyv 5 Arról, mi az élet igazi élménye Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; ön− magunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rossz− hoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé meg− érett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben. 42 Az olvasásról Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fity− málva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az éte− lekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utol− só könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre−halálra olvasni, mert ez a leg− nagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas. 106 Az állatokról Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lel− kedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér

43

barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy−egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyan− abban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és fino− mabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyol− janak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.

1. Dolgozzatok csoportban! Minden csoport válasszon egy szöveget! Olvassa el minden csoporttag a szemelvényt, majd beszéljétek meg! Mindenki tegyen hozzá egy él− ményt, amit a szöveg kiváltott belőle! Döntsétek el közösen, melyik a részlet legfon− tosabb mondata! Válasszatok egy szóvivőt, aki a többi csoportnak bemutatja az olva− sottakat és a csoport benyomásait! 2.

Rendezzetek vitát vagy beszélgetést a csoportok bemutatkozása után!

3.

Benneteket melyik szöveg érintett meg legjobban? Miért?

4.

Melyik szöveg nem nyerte el a tetszéseteket? Miért?

5.

Próbáljátok megfogalmazni, kilencedikesként milyen megfigyelésekkel, tanácsokkal látnátok el fiatalabb társaitokat az iskolai élettel kapcsolatban! A hangvétel lehet komoly és könnyed is. Az elkészült „bölcs” vagy humoros szövegeket osszátok meg egymással, majd állítsatok össze füves könyvet!

Olvasózug Egy polgár vallomásai A lakás nagy volt, tágas, magas szobák, sűrű sor ablakkal, s valahogy mégis úgy él emlékemben, mintha homályos lett volna. Talán, mert gyermekkoromban testvéreimmel és a nevelővel naphosszat legtöbbször az „alkov”−ban36 szorongtam, e bolthajtásos, ablaktalan helyiségben, ahol a rácsos gyermekágyak és tanulópadok teljesen kitöltötték a szobát. Ez az alkov kötötte össze szüleim hálóját az ebédlővel; színes üvegajtó választotta el az utcai ebédlőtől, hogy véletlenül se érje a napsugár. Ebben a szobában aludtunk, itt készítettük iskolai feladatainkat, s rossz időben, vagy ha „büntetésből” tilos volt elhagynunk a lakás területét, itt játszottunk is. Senkinek nem jutott eszébe, hogy gyerekszoba céljaira talán egészségesebb és megfelelőbb helyiség lenne a pompás, tágas „szalon”,37 ahová hónap− számra nem lépett be senki, a lakásnak ez a talán legtágasabb és világos szobája, ahol csak 36alkov: szobának fülkeszerűen elkülönülő ablaktalan része 37szalon: fogadószoba, társalgó

44

a vászonhuzatokba bujtatott bútorok állongtak, s hideg, polgári „pompájával” reám mindig úgy hatott, mintha meghalt volna benne valaki. Az „alkov”, ez a sötét, levegőtlen, jó meleg kis ól, ez volt hát igazi otthonunk; senki nem tűnődött ezen, a „nevelők” is természetesnek találták, hogy villanyfény mellett kell tanulni, amikor a lakás egyébként még nappali vilá− gosságban úszik. Öt szoba sorakozott itt, lóugrásban, három utcai és két udvari. A gyermekszoba kivéte− lével mindje nagyméretű volt, levegős. Ezekben a századvégi polgári lakásokban különös− képpen azok a jómódú családok sem ügyeltek nagyon a gyermekszoba minőségére és el− helyezésére, akik majomszeretettel ajnározták38 különben a gyermeket, s neveltetésre, öltözékre soha nem sajnálták a pénzt. A „hygiéniáról”39 megoszlottak akkortájt a vélemé− nyek. A „bacillus−elmélet” sok háziasszonyt megtébolyított abban az időben, ismertem öreg néniket, akiken kitört a tisztaság rögeszméje, naphosszat poroltak, kesztyűben jártak fel és alá lakásukban, s tollseprűvel vadásztak a „bacillusokra”. A polgári háziasszony természe− tesen minden becsvágyával azon volt, hogy porszemecskét se lehessen felfedezni a politu− ros40 bútorokon, a látogató komaasszonyok kávézás közben valóságos mustrát41 tartottak a barátnő lakásában, s jaj volt a szerencsétlennek, kinek lakásában a hanyag szobaleány el− felejtette aznap a portörlő ronggyal végigsimítani a zongorát. Anyám, a két cseléd s a „kisasszony” naphosszat takarítottak. Reggel kitakarított a cseléd, munkáját felülvizsgálta a „kisasszony”, s később megjelent anyám, mint valami tábornok a szemlén, s kegyetlen vizs− gát tartott, ujjait végighúzta a bútorok rejtettebb hasadékaiban, s fél délelőtt kajtatott a por− szemek után. Jelszó volt, hogy a pormentesség a „modern hygiénia” első feltétele. De a gye− rekszobák a legtöbb lakásban siralmasan festettek, eldugott, kamraszerű helyiségeket szán− tak csak e célra; s a zongora háta ragyogott ugyan, de a fürdőszobával legtöbb helyt kímé− letesen bántak, s csak keveset használták. Nálunk még használták a fürdőszobát, mert sok volt a gyermek, s különben is rendkívüli és egyáltalán nem korszerű elveket vallottak szü− leim a testi tisztaságról. A pesztonka42 télen−nyáron, minden reggel és este befűtött a für− dőszoba rozzant vaskályhájába, s a kisasszony lefürdette a gyermekeket; de az általános fel− fogás azt tanította, hogy „a sok fürdés ártalmas”, mert a gyermekek elpuhulnak. Legtöbb helyen lomtárnak használták a fürdőszobát, ahová bejártak ugyan mosakodni a családtagok, de üggyel−bajjal mozoghattak csak a homályos helyiségben felhalmozott bőröndök, a „kis− mosás” után száradni aggatott ruhadarabok, a cipő− és ruhatisztítószerek között. Sok isme− rősünknél a fürdőkádban porosodtak a málhák,43 s a kádat talán csak év végén, szilveszter− kor adták át egy napra eredeti rendeltetésének. A századvégi polgárság általában csak akkor fürdött, ha beteg volt, vagy ha nősült. De a fürdőszobát azért megkövetelték a lakástól; csak nem nagyon használták. Nálunk is tele volt mindenféle kacattal a homályos fürdőkamra, anyám kétségbeesett erőlködéssel iparkodott rendet tartani a törülközők, fürdőköpenyek között, mindenkinek megvolt a maga „külön fogasa”, mint egy színházi ruhatárban, úgy 38ajnároz: kényeztet 39higiénia: az egészség megőrzésére, a fertőzés elkerülésére irányuló tisztaság 40politúr: a bútor speciális anyaggal kezelt fényes felülete 41mustra: szemle 42pesztonka: dajka 43málha: poggyász

45

lógtak itt törülközők; reggeli köntösök, lipityankák,44 senki nem tudta soha, mi az övé, hol a helye, mikor kerül sor reá? A fürdőszoba örökös káosz volt, sértődések és izgalmak me− legágya. A „spájzban” például már sokkal ünnepélyesebb rend uralkodott, mint a gyermekek szo− bájában vagy a fürdőszobában. Tágas, száraz, világos helyiségben gyűjtötték össze, meg− lehetős fölöslegesen, az élelmiszereknek óriási készleteit, mintha ostromlott várat szereltek volna fel liszttel és zsírral, vagy falusi kúria45 éléskamráját, ahol napi járóföldre nincs a közelben mészáros vagy fűszerüzlet. Egyáltalán, mindenből „készletek” dagadtak odahaza: anyám szekrényeiben, az almáriomok46 fiókjaiban végszámra sorakoztak a meg nem varrott vásznak, kötött áruk, gombolyag pamutok, de „készletet” vásároltunk minden másból, a cipőzsinórból és törlőrongyokból is. Különös gyűjtési mánia volt ez, mely időnként meg− ejtette anyánkat, aki oly diadalmasan tért haza bevásárló körútjáról, mintha a sivatagban élnénk valahol, s átvonuló karavántól47 vásárolt volna ritka és becses használati cikkeket. A lisztet zsákszámra vásároltuk, a zsírt egész hordóval, sajtból malomkeréknyit szereztünk be, s dekával nem mértek odahaza semmit. Mind e nagy készletek birtokában inkább mér− tékletesen éltünk, mint pazarlóan. Már három gyerek sivalkodott a házban, két cseléd pusz− tította a kenyeret, s a szakácsné hét személyre főzött minden délben, mikor anyám mind− össze száz korona „kosztpénzt” kapott egy hónapra, s abból talán meg is takarított néha valamit... Napjában kétszer ettünk húst, apám nem tűrte el az ebédről eltett, „felmelegített” maradékok házi rendszerét. Bőséges, zsíros, magyar konyhát vitt anyám, s hét ember táplá− léka kifutotta a száz koronából. Valamilyen kánaáni bőség és olcsóság áradt el akkor a magyar világ felett; nem az a kényszerű, koldusolcsóság, mint a háború után, mikor a pénz− hiány szabta meg az árakat, s a nyomorúság kínálta vetélkedő kótyavetyéléssel termékeit és portékáját; a béke olcsóságában mindenki megtalálta a maga számítását. Uras, zsíros, anya− gias élet volt ez. Már a reggeli úgy festett, mint valami családi ünnepség, névnap vagy lako− dalom. Apám frissen beretválva, enyhe kölnivízi és brillantin−szagot48 árasztva érkezett a fürdőszobából a körülményesen megterített reggelizőasztalhoz, dohányszínű házikabátjá− ban helyet foglalt az asztalfőn, kinyújtotta kezét a helyi újság után – a klerikális49 újságot járattuk persze, melyet a püspök pénzén szerkesztettek, s a püspöki nyomdában nyomtattak, a Felvidéki Újságot – s átfutotta a híreket, amíg várta, hogy a meisseni,50 hagymamintás kannában „húzzon még a tea”. Ünnepélyes pillanat volt ez. E pillanatokban apa orra alatt ott feszült még a bajuszkötő, melyet csak az étkezéshez vetett le, s egy kis zsebkefével szabá− lyosan kétfelé simította brillantinos bajuszát. Anyám szemközt ült vele, s az asztal két olda− lán két pár gyerek leste a reggeli ünnepélyes celebrálását.51 A gyerekek kávét reggeliztek vajas zsömlével, s télen rántott levest; ám az apai reggelinek szemlélete kárpótolt mindenért, 44lipityanka: könnyű, rövid, női kabátka 45kúria: nemesi udvarház, vidéki úrilak 46almáriom: polcos, alacsony, üveges szekrény 47karaván: teve− vagy öszvérháton együtt utazó csoport 48brillantin: finom illatosított hajolaj vagy kenőcs 49klerikális: az egyház befolyása alatt álló 50meisseni: Meissen város Németország Szászország nevű tartományában, nemzetközi hírnevét az ott gyár−

tott porcelánról kapta

46

s felemelő érzésekkel töltött el. Oly méltóságosan, finoman reggelizett apám; dohányszínű, barna selyemhajtókás reggelikabátja, pecsétgyűrűs, nőies, kis kezének könnyű mozdulatai, nyugalma és paterfamilias−i52 jóindulata minden reggelinél elragadtak. Illatos, aranybarna teát ivott, sok rummal, sonkát és lágy tojást evett hozzá, mézet és magyar vajat (a vaj miatt sokat háborúskodott anyámmal, aki takarékossági szempontból, vagy a jó ég tudja, miért, dán vajat vásárolt néha, s emlékszem egy hajnali drámára is, mikor apám meggyanította ezt az ármányt, felkelt a reggelizőasztaltól, s a „dán vajat” a klozettbe dobta!) – a kenyeret külön pirították neki, s elnéztem volna ezt a válogatott étkezést, ezt a „nagyvilági allürt”53 sokáig. Ez a reggeli idill54 polgári istentiszteletnek tetszett. Ilyen lassú, választékos mozdu− latokkal csak az készülhetett a napi munkára, aki már annyira beérkezett, hogy napközben nem érhették megalázó meglepetések. A valóságban apám akkor még nem is „érkezett be” különösebben; az osztály érkezett be, amelyhez tartozott, s ennek az odatartozásnak ki− sugárzó öntudata avatta ilyen méltóságteljessé magatartását és mozdulatait. Aki az osztály− hoz tartozott, s jó volt a minősítése, meglehetős nyugalommal kezdhette a napot. (1934)

1.

A leírás alapján képzeljétek el a polgári otthont! Miben különbözik egy mai lakástól?

2.

Figyeljétek meg a reggelizés szertartásának bemutatását! Milyen kifejezéseket hasz− nál az elbeszélő?

3.

Jelöljétek meg azokat a mondatokat, melyeket viccesnek vagy szellemesnek éreztek! Vajon mi adja a mondatok hangulatát?

4.

Meséljétek el a padtársatoknak, hogyan zajlik nálatok egy vasárnapi ebéd!

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK • Illyést is, Németh Lászlót is állandóan foglalkoztatta a kérdés: mit ér az ember, ha magyar. Ti hogyan válaszolnátok erre a kérdésre? Beszéljétek meg a problémát padtársatokkal! • Rendezzetek vitát magyarság és európaiság témakörben kis csoportokban, majd osszá− tok meg gondolataitokat az egész osztállyal is! • Tamási Áron Ábel Amerikában c. regényében hangzik el a következő párbeszéd: Mi célra vagyunk a világon? Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ti egyetértetek ezzel a gondolattal? Szoktatok azon gondolkodni, mi célra vagy− tok a világon? Beszélgessetek el erről!

51celebrálás: ünneplés 52pater familias: családapa, családfő 53allür: viselkedés, modor, társas érintkezésben felvett szokás 54idill: egyszerű, békés, kiegyensúlyozott, meghitt állapot

47

II. KÍSÉRLETEK FORMÁKKAL, BESZÉDMÓDOKKAL

Szabó Lõrinc (1900–1955) „...a sok titok, amiből a jelen kint és bent összeállt, szerkezetemben működik és figyeli magát.” Szabó Lőrinc Miskolcon született Szabó Lőrinc moz− donyvezető és Panyiczky Ilona második gyermekeként. A család gyakran költözött, így iskoláit Miskolcon, Balassa− gyarmaton és Debrecenben végezte. Érettségi után 1918−ban Budapesten előbb a Műegyetem gépészmérnöki karán Szabó Lőrinc tanult, majd átiratkozott a bölcsészkar magyar–latin–német szakára. Még ugyanebben az évben elvitte verseit Babitsnak a Nyugat szerkesztőségébe, aki elismerése jeléül barátságába fogadta az ifjú költőt. 1921−ben házasságot kötött Mikes Klárával. Két gyermekük született. Újságírásból élt, többek között az apósa által szerkesz− tett Est−lapok, a Pesti Napló, a Magyarország c. lapokban közölte írásait. Pandora címmel irodalmi folyóiratot indított. Irodalmi tevékenységének a versírás mellett másik nagyon fon− tos területe a műfordítás volt.

Jó tudni ♦ Szabó Lőrinc 1923−ban szakított a Nyugattal, mert Osvát Ernőt köszöntő versét a szer− kesztő átjavította. ♦ Feleségével, Mikes Klárával Babits esküvői baráti összejövetelén ismerkedett meg 1921−ben. ♦ 1933−ban kéthetes csehszlovákiai körutazáson vett részt. Megismerkedett Josef Hora, František Halas, Ján Smrek és Vilém Závada költő−műfordítókkal. ♦ A Pandora folyóirat mindössze hat számot élt meg, mégis nagy jelentőségre tett szert. Voltaképpen a Nyugat második nemzedékének tagjai, többek között Kodolányi János, Sárközi György, Gelléri Andor Endre, Márai Sándor, Szerb Antal adták itt közre írásaikat. A fiatal irodal− márok az avantgárddal szemben az új tárgyiasság, a klasszicizálás igényét fogalmazták meg. ♦ Szabó Lőrinc verseiben gyakorta felbukkan lánya, Kisklára, aki később Gáborjáni Klára néven ismert színésznő; valamint fia, Szabó Lőrinc, a Lóci−versek ihletője, aki pedig filmrendező lett. ♦ Szabó Lőrinc műfordításainak gyűjteménye Örök barátaink címmel első ízben 1941−ben jelent meg.

48

♦ Szabó Lőrinc élete vége felé lediktálta verseinek magyarázatát, felfedte keletkezéstörténe− tüket, rávilágított problémakörükre. Ez a világirodalmi viszonylatban is ritkaságnak számító munka Vers és valóság címmel jelent meg.

1.

Értelmezzétek az alábbi részletet, amely Szabó Lőrincnek a Tao te king (1931) című verséből való! „...igaz egész csak ellentéteiddel/együtt lehetsz.”

2.

Nézzetek utána a világhálón, mit jelent a Tao te king!

Lóci verset ír Ünnep előtt volt. Kint a kertben húsvéti bárány bégetett, most borult virágba az alma, a barackfa már vetkezett,

Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól a versed? Ennyi az egész? – Hát az istenről, az a címe! – magyarázta a gyerek; és:

én meg épp versbe igyekeztem fogni életet és halált, mikor egyszerre nyílt az ajtó, jött Lóci és elémbe állt

– Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kíváncsian. – Nem hát – felelt ő – ez az élet, ebben már minden benne van.

s megszólalt: – Apu, verset írtam! – De hisz még nem tudsz írni, te! – Nem is írtam, csak kigondoltam. – No halljuk. – Hát figyelj ide –

– Benne van, jól van, igazad van, szép a vers, menj és játssz tovább! – Szinte ijedten csókoltam meg Lóci hatéves homlokát…

szólt Lóci, azzal nekikezdett s két sorban elmondta a verset: „Az életet adja, adja, Egyszerre csak abbahagyja.”

Ő elrohant… Kint ragyogott a tavasz, a bárány bégetett s én eltünődve ezt a verset írtam a magamé helyett. (1936)

1.

Szerintetek milyen életkorú olvasót feltételez ez a vers? Gyereknek szól−e inkább vagy felnőttnek? Miért?

2.

Véleményetek szerint a felsorolt lehetőségek közül melyik fejezi ki legjobban a vers témáját? Választásotokat indokoljátok! a) ünnep c) szülő−gyermek kapcsolat e) tavasz b) a versírás nehézségei d) élet−halál probléma

49

3.

Milyen a költemény hangvétele? Választásotokat támasszátok alá a szövegből vett részletekkel! a) szomorú b) vicces c) közömbös

4.

Mondjátok el a versben rejlő „történetet” egyetlen mondattal! Melyek a szöveg „epi− kus” elemei?

5. Figyeljétek meg a párbeszédet! Változik−e az apa véleménye a gyerek „tevékenysé− géről” az első megszólalásától az utolsóig? Mit gondoltok, miért? 6. Figyeljétek meg a vers formáját: a versszakok beosztását, a sorok hosszúságát, szó− tagszámát, verselését, rímelését, a felütés és a zárlat ismétlődéseit! Megfigyelései− teket rögzítsétek a füzetbe! 7.

Milyen témájú verset kíván írni az apa?

8.

Válasszátok ki az alábbi állítások közül azokat, melyeket a versre igaznak, érvényes− nek éreztek! Gondoljátok tovább a kiválasztott mondatokat! a) A költemény nyelve emelkedett, össze− tett, költői: nagyon sok szókép: metafora, hasonlat, jelkép található benne. b) A verset a húsvéti ünnepkör ihlette. c) A bégető bárány a tavasz jelképe. d) A bégető bárány a húsvétra utal. e) A bárány a gyermeki ártatlanság jelképe. f) Az apa félti a fiát. g) A versre jellemző a hétköznapi nyelv− használat. h) Az apa az élet végső kérdéseire gondol.

9.

Milyen benyomásokat keltett bennetek a költemény?

Szeretlek Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.

50

Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. (1932)

1.

Igazoljátok a versből vett idézetekkel, hogy a szerelem a) mindent betöltő, c) gyönyörűséget okozó, b) felkavaró, d) szenvedést hozó érzés!

2.

Szerintetek beteljesült vagy vágyott szerelem ihletésére íródott a vers? Válaszotokat indokoljátok!

3.

Tudtok−e azonosulni a versben leírt érzelemmel, vagy inkább idegennek érzitek?

4.

Figyeljétek meg a szövegben az ismétléseket! Akár statisztikát is készíthettek az ismételten előforduló szavakról, kifejezésekről!

5. Szerintetek a gyakori ismétlések nem teszik egyhangúvá, unalmassá a szöveget? Miért? 6. Mi jellemzi a vers ritmusát, rímeit? 7.

Olvassátok fel a verset egyénileg, kis csoportban vagy közösen különböző hang− erővel, tempóval, hangszínnel! Néhány ötlet: szenvedélyesen, imaszerűen mormolva, patetikusan, bohóckodva stb. Milyen tapasztalatokat szereztetek felolvasás közben?

8.

Ha van kedvenc szerelmes versetek, hasonlítsátok össze ezzel a Szabó Lőrinc−vers− sel! Megállapításaitokról készítsetek feljegyzéseket a füzetbe, majd osszátok meg osztálytársaitokkal!

9.

Hallgassátok meg a vers megzenésített változatát a www.youtube.com oldalon a Kicsi Hang verséneklő duó, illetve a Kaláka együttes feldolgozásában! Melyik válto− zat nyerte el jobban a tetszéseteket? Miért?

Tücsökzene A Tücsökzene Szabó Lőrinc egyik kiemelkedő műve, melynek darabjai 1945 és 1957 között keletkeztek. Alcíme: Rajzok egy élet tájairól. Életrajzi fogantatású, bölcseleti ele− mekkel átszőtt versciklus, a számvetés könyve, mely egy személyiség enciklopédiájaként is olvasható. 370 számozott szakaszból áll, a szakaszok egyenként 18 sorosak. A Tücsökzene a líra és az epika határán lebeg: az eseménydarabkákhoz, emlékfoszlányokhoz érzelmek, hangulatok leírásai kapcsolódnak, s mindezt átszövik a lírai alany reflexiói. A versciklus keletkezéséről a Vers és valóság c. munkájában így számol be a költő: „Az ostrom és az úgynevezett igazoltatások után, a legszerencsétlenebb, legmegkínzottabb és legvisszafojtottabb helyzetben és lelkiállapotban, kimondhatatlan kétségbeesésben, egy késő nyári estén, a Volkmann utcai szobám nyitott ablakánál álltam, oltott villanylámpa a hátam megett, kint sűrű meleg nyári éjszaka, sok−sok fénypont a fekete égen és nagy égő hold. [...] Kint sok hangos tücsök szólt, és a legélesebb ellentétet mutatta a külvilág kegyet− lenül vidám és a magam kegyetlenül szomorú lelkiállapota közt. Sokáig az ablak előtt áll− tam, és csodálkoztam a természet jókedvén, és lassanként csodálni, majd irigyelni kezdtem

51

ezeket a kis fekete rovarokat. Az akkori jelen pillanatáról gyermekkori, majd diákkori és fel− nőttkori hazai és külföldi helyzetek rajzolódtak elém, a helyzetek középpontjában mindig én álltam, és mindenütt körbemuzsikált ez az egyhangú, kitartó, boldog hangosság.”

Tücsökzene 1. A nyugodt csoda Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor, így, este, ablakot nyitok, nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy csak szép a világ, – és hogy amiként szobámba a rét vigasznak lengeti be fűszerét, a hömpölygő, meleg szénaszagot

s benne az ezer szikra csillagot s a parázs holdat, ti is úgy külditek, olyan lélekkel, köszöntésetek, úgy építitek, hangokból, puha zenéből, ide, az ágyam köré, az izgatott nap romjai fölé, azt, ami örömünk volt valaha, közös örömünk: a nyugodt csodát, a zengő, boldog, nyári éjszakát.

1.

Milyen irodalmi műveket ismertek, melyekben szerepel a tücsök motívuma?

2.

Milyen szerepet kapnak a Tücsökzene nyitó darabjában a tücskök?

3.

Milyen a vers hangulata? Mi okozza?

4.

Gyűjtsétek össze a nyári éjszaka leírására vonatkozó kifejezéseket! Mi a véleménye− tek róluk?

5. Milyen érzékterületeket mozgósít a szöveg? 6. Melyik sor tudósít arról a zaklatottságról, amit a Vers és valóság kötetből származó keletkezéstörténet említ? 7.

Melyik szövegrész utal az emlékfolyam beindulására?

8.

Figyeljétek meg a sorvégi rímeket! Milyen fajtájúak?

Jó tudni ♦ A versek tagolását vizsgálva megfigyelhetitek, hogy a mondat vagy a gondolat nem zárul le a sor végén, hanem a következő sorban folytatódik vagy zárul le. Ez a verstani eszköz az áthajlás vagy enjambement (ejtsd: anzsabman). Feladata az érzelmi folytonosságnak és a gondolkodás természetességének a biztosítása.

52

3. Óriás szív Zúg, repes, árad a tücsökzene, nem tűri, hogy gondolkozz: üteme, szent ragály, elkap; mint már annyiszor! Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly együgyű és monoton ezeknek a kis férgeknek öröme−bánata. Miért tetszik hát? Talán mert olyan eszelősen−gépies, oktalan, mert olyan őrült, – az, az őrület,

az fog meg benne: vadak, négerek csörgőit rázza oly szörny indulat, ahogy itt ez a sok tücsök mulat: képzelj, barátom, valakit, aki tavasztól őszig csak duhajkodik s napi húsz órát dalol a maga módján: szívében milyen mámora lakik a létnek! Lehet primitív, isteni az, óriás az a szív!

1.

Milyen várakozást kelt bennetek a cím?

2.

Ki a szöveg megszólítottja?

3.

A szövegbeli kérdések ugyanahhoz a személyhez szólnak?

4.

Keressetek érzelmeket, lelkiállapotokat kifejező szavakat, szakaszokat a versben!

5. Jelöljétek meg azokat a sorokat, amelyeknek a vége nem esik egybe a tagmondat vagy mondat határával! Milyen hatást keltenek ezek a sorvégek? 6. Értelmezzétek a „lét mámora” kifejezést!

20. A varázsboltban Géza bácsinak boltja volt: üveg, porcellán, tükrök, kristály−mennyezet. Hátul a műhely: furcsa anyagok, ágyazott fűrész, mely körben forog, buggyanó lombú, arany keretek, és simák, elegánsak, könnyüek, hosszú lécekben. S lent a pince: ott Aladdin minden kincse ragyogott! Szerettem a boltban lenni. Sehol

nem volt tisztább a munka; s amikor a bácsi (anyám sógora) ügyesen húzta gyémántját a hűs üvegen, s halkan pendülve kettévált a nagy tábla, vagy ha gyors ujjai alatt megszületett valami szép, finom, szimmetrikus mű, képkeret, idom: mint varázslóra néztem rá, aki Tündérország díszeit késziti. (1947)

1.

Mi volt Géza bácsi foglalkozása?

2.

Gyűjtsétek ki a mesei elemeket a szövegből! Mi a funkciójuk?

3.

Szerintetek leíró vagy elbeszélő jellegű−e a szöveg? Választásotokat indokoljátok!

53

A lírai én rég letűnt idők emlékét idézi fel. Gyűjtsétek ki a múlt időre vonatkozó sza− vakat, kifejezéseket!

4.

5. Átéltetek−e valami hasonló élményt kicsi gyerekkorotokban? Fogalmazzátok meg néhány mondatban! Ügyeljetek arra, hogy megérzékítsétek a „varázslatosságot”! 6. Készítsetek cégért vagy rajzos−szöveges reklámot Géza bácsi varázsboltjának!

Olvasózug

Szabó Lőrinc műfordítói műhelyében gyakran fordult Shakespeare munkáihoz. A Macbeth, a Troilus és Cressida, az Athéni Timon és az Ahogy tetszik drámák mellett lefordí− totta a híres angol szerző szonettjeit. Mindösszesen CLIV darabot. Vagyis mennyit?

William Shakespeare

LXXV. szonett Az vagy nekem, mi testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsemet; Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok; Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus−szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom.

1.

Tavaly már olvastátok Arthur Rimbaud A magánhangzók szonettje c. költeményét. Idézzétek fel a szonettről szerzett ismereteiteket!

2.

Mi a fenti költemény témája?

54

3.

Keressetek hasonlatokat a versben!

4.

Keressetek ellentéteket a szövegben! Mi a szerepük?

A huszonhatodik év 10. Mert sehol se vagy Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek, úgyhogy fény−árnyak, tündérciterák villantják hangod, a szemed, a szád, csöndes játékait a képzeletnek: látlak s nem látlak, drága nevedet csengi csendülő szivembe szived, de percenkint ujra elvesztelek: csillagokig nyílik szét s hallgatózom, üldöződ, én, mégis, mint akit ólom húz le, sírodba, magamba csukódom.

(1950–51)

Szabó Lőrincet 25 éven keresztül szenvedélyes szerelmi kapcsolat fűzte Vékesné Korzáti Erzsébethez. Az asszony 1950−ben öngyilkos lett. A költő 100 szonettben gyászolta meg sze− relmét, illetve állított neki emléket. Ez a A huszonhatodik év címet viselő lírai requiem.55

1.

Milyen természeti képeket használ a lírai alany a halott kedves megidézésére?

2.

Gyűjtsétek ki a veszteségre vonatkozó kifejezéseket a szövegből!

3.

Figyeljétek meg a hanghatásokat!

4.

Értelmezzétek a „magamba csukódom” kifejezést!

55requiem: ejtsd: rekviem – katolikus gyászistentisztelet, halotti mise

55

Weöres Sándor (1913–1989) „Szemem csak néha ér a világba, de szívem ezer tájban egyszerre él –” Weöres Sándor 1913−ban született Szombathelyen. Édes− apja, Weöres Sándor hivatásos katona, földbirtokos, édes− anyja Blaskovich Mária polgárlány. Már gimnazista korában kapcsolatba került Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezső− vel. Érettségi után a Pécsi Tudományegyetemen filozó− fia–esztétika szakon szerzett diplomát. 1939−ben doktorált, disszertációs munkájának címe: A vers születése. 1947−ben Weöres Sándor feleségül vette Károlyi Amy költőt. Különböző könyvtárak− ban dolgozott. Ha csak tehette, utazott: járt Olaszországban, Görögországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kínában. Weöres Sándor a Nyugat harmadik nemzedékének jelentős alkotója. Életműve különle− ges, változatos, rendkívül gazdag. Verseire jellemző a virtuozitás:56 magabiztosan bánt a formákkal, verselési szabályokkal, műfajokkal. Szívesen kísérletezett a nyelv lehetőségei− vel, a különböző nyelvi rétegekkel, még a halandzsavers57 is létjogosultságot kapott nála. Alkotóműhelyében egyszavas verstől a többszáz soros hosszúénekig nagyon változatos ter− jedelmű szövegek születtek. Kiemelten fontos szerepet kapott verseiben a zeneiség. Nem volt idegen tőle a különböző kultúrák (keresztény, görög, indiai) hagyományainak, míto− szainak ötvözése sem. Az egyik legjelentősebb műfordítónk, a nagy világnyelveken kívül gyakran fordított egzotikus (afrikai, indiai, latin−amerikai) nyelvekből is.

Jó tudni ♦ Mindössze 19 éves volt, amikor verseit már közölte a Nyugat. ♦ Tűzkút (1964) c. verseskötete előbb jelent meg Párizsban, mint Magyarországon. Ennek politikai oka volt: a költő nem vállalt közösséget a hatalmon levő kommunista párttal. ♦ Három veréb hat szemmel (1977) című antológiája válogatást ad a magyar költészet el− felejtett értékeiből. ♦ Lírai drámákat is írt, ilyen pl. A holdbeli csónakos. 56virtuozitás: művészi tökéletesség, mesteri hozzáértés, remeklés, rendkívüli képesség 57halandzsavers: hagyományos jelentéssel nem rendelkező „szavakból” alkotott vers

56

Ars poetica Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton−változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén−fölötti: vesd le nagy−költőséged, ormótlan sárcipődet, szolgálj a géniusznak, add néki emberséged, mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi. Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket: táplálnak, melengetnek valahány világévet s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak, a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet, társukként megölelnek és megint messze szállnak. (1956)

Weöres Sándor feleségével, a szintén költő Károlyi Amyval

1.

Mit jósol a cím a költeménnyel kapcsolatban?

2.

Figyeljétek meg a lírai alany beszédmódját! Ki lehet a megszólított személy?

3.

Melyiket tartjátok igaznak az alábbi mondatok közül? Választásotokat igazoljátok a szövegből vett részletekkel! a) A költő egy közösség nevében beszél. b) A költő a saját nevében beszél. c) „Égi” (isteni, múzsai) szózat szól a költőhöz.

4.

Figyeljétek meg a vers szerkezetét: a strófák (versszakok), sorok hosszúságát!

5.

Különleges a szöveg ritmusa, ütemezése: Ö−rök−lé−tet da−lod−nak em−lé−ke−zet nem ad−hat. x´ x x x / x´ x x / x´ x x x / x´ x x Ne foly−ton−vál−to−zó−tól re−méld a di−cső−sé−get: x´ x x / x´ x x x // x´ x x / x´ x x x bár csil−log, né−ki sin−csen, hát hon−nan ad−na né−ked? x´ x x / x´ x x x // x´ x x / x´ x x x Da−lod az ö−rök−lét−ből tán egy üsz−köt lo−bog−tat x´ x x / x´ x x x // x´ x x / x´ x x x s a−ki fe−lé−je for−dul, egy per−cig ben−ne ég−het. x´ x x / x´ x x x // x´ x x / x´ x x x

57

6.

Figyeljétek meg a 4 és 3 szótagos ütemek szabályos váltakozását a többi versszakban is! Jelöljétek a hangsúlyos szótagokat és az ütemhatárokat! (Az ütemhatár akár a szó belsejében is lehet!)

7.

Állapítsátok meg a vers rímképletét!

8.

A költemény kulcsszavai: öröklét, dal, dicsőség, egyéniség. Milyen gondolatokat ébresztenek benned ezek a szavak?

9. Melyik kifejezést érzitek találónak a szöveggel kapcsolatban? Többet is választhat− tok! Indokoljátok is meg! a) emelkedett c) szellemes e) érthetetlen b) filozofikus d) unalmas f) szomorú 10. A költemény mely sorát (sorait) tartjátok szépnek, megkapónak? Miért? A választott sor(oka)t másoljátok le a füzetbe! 11. Értelmezzétek a „Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket” verssort!

Weöres Sándor nevével, pontosabban inkább verseivel bizonyára óvodás korotokban találkoztatok először, hiszen ő az egyik legismertebb gyerekversköltőnk. Sokszor nem is a versek tartalmán, jelentésén van a hangsúly, elsősorban inkább a szövegek ritmusa, dallama ragadja meg a legkisebbek figyelmét, kelti fel érdeklődésüket. Gyerekversei a Bóbita és Ha a világ rigó lenne című kötetekben láttak napvilágot több kiadónál, számos kiadásban.

Galagonya Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide−oda, reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. (1955)

1.

Olvassátok fel hangosan a verset! Figyeljétek meg a szöveg lüktetését, ritmusát!

2.

Keressétek meg az ismétlődő ritmikai egységeket!

3.

Alakuljon át az osztály ritmusszekcióvá: tapsoljátok, kopogjátok, dobogjátok el a rit− must, miközben fennhangon, suttogva vagy befelé (magatokban) mondjátok a verset!

58

4.

A vers zeneiségét nemcsak a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása adja, hanem az alliterációk, betűrímek is. Keressétek meg őket!

5.

A vers egyik szakaszában a ritmus megváltozik. Melyik sorokról van szó? Mi lehet a ritmusváltozás oka?

6. Értelmezzétek az első négy sort: figyeljétek meg a tér és az idő jelölését! Keressétek a megszemélyesítést! Milyen színre utaló szót találtatok ebben a szakaszban? Mit jel− képezhet ez a szín? 7. Milyen benyomást kelt bennetek az 5–8. sor? Irodalmi alkotásokban gyakran előfor− dul, hogy az időjárás nemcsak külső körülményeket jelöl, hanem átvitt értelemben utal a lélekállapotra. Ebben az esetben is felmerül ennek a lehetősége szerintetek? 8. Mi „történik” a 9–12. sorban? 9. Véleményetek szerint miért sír a lány? Mi jut eszetekbe a fátyol szóról? 10. Az utolsó négy sor szó szerint megegyezik az első néggyel. Nem válik ettől unalmassá a vers? Kap−e többletjelentést az ismétlődő szakasz a közben olvasott sorok hatására? 11. Valóban gyerekeknek szól a vers? Döntéseteket indokoljátok! 12. Hallgassátok meg a verset a Sebő Együttes megzenésítésében a www.youtube.com portálon!

Olvasózug Az éjszaka csodái A városvég itt csupa szürke ház, a részegekre angyalka vigyáz s a villanyfényben mint aranykehelyben alusznak a tűzfalak, háztetők s a sorompón túl ében−szín delejben zizegnek a láthatatlan mezők – a messzeség öblén pár pisla fény ég, mögöttük nyugodt mélység a sötétség –

Ha becézésem és csókom se kell, kicsi lány, mivel ringassalak el? Ha elzár tőlem a buta lakat, lesajnál minket majd a virradat. Bámuljuk egymást búslakodva és szánk sarkát bontja már a nevetés.

59

Te! ha hiszed, ha nem hiszed, úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát – aranypor mállik az éj válláról s szemközt a sarkon a cégtábláról furcsán szökken a pentameter−sor elő: „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték−szerelő” – a nevetésed is ilyen bolond: mindenre illik és semmit se mond. Üldögélünk csendesen, két jó−gyerek, rendesen, messzi kocsma−zene hallszik, a környéken minden alszik, az alkóvban odaát mélyen alszik anyukád, szomszédban a Vakos néni, ferdeszájú Vigláb néni, Balogh úr, a vasutas, imádód, a kis−inas – Itt is, ott is, emitt is, amott is bajszos rendőr őrzi az álmot, nagyfülü bagoly őrzi az álmot, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát – itt is, ott is, emitt is, amott is dongnak az öreg faliórák, bánatos hangú ingaórák, fodrozzák az éjszakát – Alvó lélek, kússz a tájon, álmodon mint pókfonálon, huss! huss! Föl a légbe visz az út, tág a lég, tág az út, tág a lég, tág az út, hozd az örömöt, hozd a bút, hozd az örömöt, hozd a bút, huss! huss!

60

Nézd! a ház, mint a felhő, fényt cikáz, mozdul, mint a barna−béka, vele mozdul az árnyéka és belőle alvó lelkek párolognak, légbe kelnek a kéményből, mint a füst, az ereszről, mint ezüst – száll a kövér Vakos néni, deszka−vékony Vigláb néni, és köröttük nagy sereg libben, szökken, hempereg – Ni, a Gős pék ketté−bomlott és kergeti önmagát. Balogh úr a templomtornyot fújja, mint a furulyát, azt fújja, hogy: „Ne sirasson”, mégis könnyezik belé – Ott meg a cukrász−kisasszony tipeg fejjel lefelé – Vigláb néni peckes−módon sétálgat a sürgönydróton, krinolinja lyukas−hordó, kezében egy napraforgó, vékony nyakán férfi−gallér, oldalán egy szép gavallér. Vigláb bácsi nagy−kesergőn kuporog egy lámpaernyőn, nézi párját: „Lássa, kérem, parádéra megy a pénzem. Nekem pohár sörre sincsen, neki fodrász, ruha, minden. Én megmondtam már ezerszer, hogy hibás a mai rendszer, államreform kéne régen, persze nem hitték. Na tessék! Adó, lakbér... nem csekélység! Öt gyerekem van, kérem!” Oda nézz, szösz−bogár: ott a boltos lánya áll,

boltnak hisz egy fecskefészket, benne várja a vevőket: ez már mégis hajmeresztő, hogy ma senki be se néz! Majd belép a szívdöglesztő hollywoodi filmszinész: „Kérek kilenc fogkefét, ráadásul a kezét.” Röptük össze−vissza húz... rá ne nézz, mert megvakulsz. Mogyoró Pál ezalatt megfogott egy sülthalat. „Tanár úr tudná talán, milyen hal ez? macskacápa?” „Rá van írva uszonyára, de nincs itt az ókulám.” Pál örült, hogy futhatott és szekundát nem kapott. És a ritka állatot vezeti egy hosszu hídon: „Majd vadászni megtanítom.”

kisgyermek lett újra szépen, mézes−kenyér a kezében. Távol, öreg bükkfa alatt labdázik egy fiú−csapat, ő a szemét rajta−felejti, mézes−kenyerét halkan elejti, kicsúszik alóla a rét, meg a kémény, s eltűnik az éj csipkéi mélyén. És erre−arra az alvó−csapat potyog a falról, mint a vakolat. A villanyfényen átdereng az ég, s a városon túl látszik a vidék, a dombok gyengéd−rajzu háta – és elcsitul az alvók karneválja. Jön a söprőgép tompa morajjal, mögötte a hajnal fut lobogó szőke hajjal, csörömpöl a reggel, száll a fény... és az éji tág csodát, ezt a fura micsodát ketten láttuk: te meg én. (1940)

Tejes−ember a kéményen üldögél, mint nyári réten,

1. Figyeljétek meg a vers kiinduló helyzetét! Ki milyen körülmények között kinek miről beszél? 2. A költemény egyik szakasza „varázsszövegként” olvasható. Melyik az? Vajon mi adja a varázsjelleget? Milyen látvány tárul elénk ezt követően? 3. Melyik részt érzitek költőinek, viccesnek, fárasztónak? Miért? 4. Keressetek megszemélyesítést a szövegben! 5. Értelmezzétek a következő idézeteket: aranypor mállik az éj válláról; bánatos hangú inga− órák fodrozzák az éjszakát; elcsitul az alvók karneválja; a hajnal fut lobogó szőke hajjal! 6. Készítsetek leírást egy különleges álmotokról! 61

III. ISKOLA, SZENVEDÉLY, ABSZURDITÁSOK

Ottlik Géza (1912–1990) „A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.” Ottlik Géza 1912−ben született Budapesten. 1923 és 1926 között a kőszegi katonai alreáliskola, majd 1926 és 1929 között a budai katonai főreáliskola növendéke volt. Matematika–fizika szakon szerzett diplomát a budapesti egyetemen. A 30−as évek elejétől publikált különböző folyó− iratokban, többek között a Nyugatban. A második világ− Ottlik Géza háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, közben pe− dig üldözötteket mentett. Az 50−es években kiszorult az irodalmi életből, műfordításból élt. Legfontosabb munkája az Iskola a határon c. regény, mely 1959−ben jelent meg.

Jó tudni ♦ Ottlik Géza legnagyobb mesterének Kosztolányi Dezsőt tekintette. Hatást gyakorolt rá továbbá Márai Sándor és André Gide írásművészete is. ♦ Ottlik 1945 és 1957 között a Magyar PEN Klub titkára volt. A Nemzetközi PEN Klub az írók világszervezete, amit az írók közötti baráti és szellemi együttműködés elősegítésére alapítot− tak, politikai és világnézeti megkülönböztetés nélkül. Célja a kifejezés szabadságáért való küz− dés és az elnyomás alatt élő írók védelme. A PEN határozottan politikamentes szervezet. ♦ Az Iskola a határon c. regény első változata 1948−ban már készen volt Továbbélők cím− mel. Ottlik azonban elégedetlen volt művével, ezért csaknem a nyomdából vette vissza. Egy évtizedet dolgozott rajta a megjelenésig. Az állandó csiszolgatás, pontosítás, átdolgozás később is sajátos alkotói módszere volt. A Továbbélők az író halála után, 1999−ben jelent meg. ♦ Ottlik minden idők legnagyobb bridzsjátékosai közé tartozott. A bridzs olyan kártyajáték, amit versenyszerűen is lehet űzni. Ottlik angol nyelvű szakkönyvet írt Hugh Kelsey−vel erről a kártyajátékról (Adventures in Card Play, 1979), mely nagy feltűnést keltett a szakértők köré− ben. Később megjelent magyarul is Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel. ♦ Ottlik Géza elsősorban angol nyelvű műveket fordított. Neki köszönhetően olvashatjuk magyarul többek közt Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger c. kisregényét, Charles Dickens Twist Olivérjének ifjúsági változatát, valamint Eric Knight Lassie hazatér c. művét.

62

1.

„Jobb, ha az íróról csak műveiből tud a világ.” Ezt a mondatot Ottlik egy interjúban mondta. Mi a véleményetek erről a gondolatról? Egy irodalmi művet megérthetünk−e anélkül, hogy az író életrajzáról bármit is tudnánk? Ki a szöveg megszólítottja?

2.

Nézzetek utána a világhálón, hogy jelenleg ki a Magyar PEN Klub elnöke!

Az Iskola a határon A regényhez Ottlik felhasználta katonaiskolai növendékként átélt élményeit. A címbe foglalt határ többféle jelentést hordoz. Egyrészt az események a magyar–osztrák határhoz közeli Kőszeg városban játszódnak. Másrészt az Iskola a határon kiskamasz hősei végleg kiszakadnak a békés gyermekkorból, hogy hamarosan belépjenek a zűrzavaros felnőttkor− ba. Harmadrészt a rendezett és szabad „civil” világot felváltja a parancsokkal fegyelmezett, mégis kiszámíthatatlan katonai rendszer. A regény főhősei ezekben a határhelyzetekben próbálnak helytállni. Az Iskola a határon megírásával Ottlik kísérletet tett a regény műfajának megújításá− ra. A regény hagyományosan az élet teljességét próbálja összefogni. Ottlik számára a tel− jesség megragadása vagy éppen elbeszélése nehézségekbe ütközik. Ezt példázza az is, hogy több elbeszélőt szólaltat meg, akik a közösen átélt eseményekről rendre másként tudósítanak. A regény elgondolkodtat arról a kérdésről is, vajon maradéktalanul el− vagy kimondható−e minden (érzés, gondolat, hangulat) a nyelv segítségével vagy a nyelv által. Szokatlan a regény időkezelése is: az események nem időrendi sorrendben tárulnak az olvasó elé, hiszen az elbeszélők olykor előre−, majd hátraugorva az emlékezéshez hason− ló meg−megszakadó, majd folytatódó képsorokat rögzítenek. Ráadásul bizonyos (gyakran jelentéktelennek tűnő) történéseket aprólékosan mutatnak be, másokon pedig csak lazán átfutnak. A regény szerkezetét több visszatérő motívum biztosítja. Fontos olvasói tapasztalat lehet, hogy miközben a „hagyományos” regényekben általában határozottan kör− vonalazódnak a pozitív és negatív figurák, ebben a regény− ben a szereplők különböző magatartásaihoz nem kapcsoló− dik írói értelemben vett egyértelmű magyarázat, sugallat vagy tanács: az olvasóra van bízva a döntés, melyiket tartja követendő vagy elvetendő példának.

Ottlik Géza a katonaiskola növendékeként

63

Iskola a határon (részlet) 9 Medve Gábor nem látta pontosan, hogy mi történt, mert jóformán kizárólag az álmos szemű Merényit nézte önfeledten, Formes azonban, mint a fejlemények során kiderült, végül mégis nekifogott, hogy levesse a cipőjét, önként, hiszen egy ujjal sem nyúltak hozzá. A vastag nyakú vörös fiú és a másik, aki mellette ült az ágy szélén, erélyesen biztatgatta. Merényi inkább csak a fejével intett néha, máskülönben mozdulatlanul állt előtte, és várt. Egyszerre azonban, mintha fagy dermesztette volna meg a levegőt, hirtelen halálos csönd támadt, s a helyzet teljesen megváltozott. Olyan érzékelhetően szakadt meg a pusmogás, morajlás, hogy a nyomába tóduló der− medt, légüres némaság szinte végigsöpörte a hosszú hálótermet. Merényi eltűnt Formes ágya mellől, a másik kettő is eltűnt; pokoli ügyességgel és észrevétlen gyorsasággal min− denki a helyére varázslódott, az ágyához; pedig egy szempillantással előbb még nagy jövés− menés volt az ágysorok közt. A hálóterem felső végéből, ahol Bognár tiszthelyettes szokott állni, egy drótkefebajszú, ismeretlen altiszt nézett szembe velünk. Mindenki feléje fordult. A kefebajszos jó ideig nem csinált semmit, csak álldogált szót− lanul. Kifejezéstelen arca meg se rezzent. Amikor végre megszólalt, ilyesfélét mondott: „Mgye” – halkan, de vakkantva –, vagy talán nem is mondott semmit, csak a bajusza két vége rándult egyet fölfelé; a hálóterem vigyázzba vágta magát dörgő bokacsattanással. Formes Attila elkésett a mozdulattal. Hamarjában nem tudta, mitévő legyen, mert fél lábá− ról már lehúzta a cipőt. De aztán megállt az egyik lábán, a másikkal meg odatérdelt ügyesen az ágy széléhez, mintha szabályosan vigyázzba állna. Megint mozdult egyet a kefebajusz: – Peh. Ez nyilvánvalóan „pihenj”−t jelentett. Mindenesetre valamennyien ezt a vezényszót haj− tottuk végre, kirakva jobb lábunkat. „Mgye” – vakkant megint a tiszthelyettes, aztán újra: „Peh.” A negyedik „Mgye”−nél Formes is észrevette, amit a többiek már jóval előbb: hogy a kefebajszos férfi egyenesen őt nézi. Sőt nemcsak nézi, hanem int neki, alig észreve− hető fejmozdulattal. Óvatosan le− eresztette a meztelen talpát is a föld− re. Pillanatnyi szünet támadt, aztán hátulról alaposan meglökték. – Eredj oda! – súgta Formesnak a mögötte álló fojtott dühvel. A kefebajszos, amint az újonc eléje ért, valamit mondott neki, de Az egykori kőszegi katonai alreáliskola épülete

64

olyan finom hangon, hogy az nem értette, s ennélfogva nem is felelt rá semmit. A férfi las− san végigmérte felülről lefelé. Ahogy a lábához ért a tekintete, felvonta a szemöldökét, és jobban előrehajolt. Gúnyos álmélkodással szemlélte Formes cipőtlenségét. A fiú nyilván úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik, de alighogy megszólalt, a másik félbeszakította: – Még nem kérdeztem semmit. Körüljárta az újoncot, s hátratett kézzel, hajlongva vizsgálgatta. Aztán újra megállt előtte. – Ez veszedelmes – mondta. – Könnyen megfázunk így. Halkan, választékosnak szánt hangon beszélt. Máris világos volt annyi, hogy ez a kefe− bajszú tiszthelyettes éppen az ellentéte a gorombán ordítozó Bognárnak. – Ugyebár? – tette hozzá. – Igen – mondta Formes, megörülve a kedélyes hangnak, de azért kissé bizonytalanul. – Könnyen felfázunk így – folytatta a tiszthelyettes hátraszegve a nyakát –, aztán jön a hasmenés, kérem alázattal. Ugyebár? – I… igen. – Miért van mezítláb? Ez még kurtábban hangzott. – Meg akartam igazítani a kapcámat58 – kezdte a fiú egyetlen lélegzettel –, mert össze− gyűrődött, és nyomta a lábamat, és amikor éppen levetettem az egyik… – Hasmenés – mondta a kefebajszos, kissé a hálóterem felé fordulva, s ügyet sem vetve az újonc magyarázkodására. – Hascsikarás. Szaladgálás a reterátra.59 – Levetettem éppen az egyik… – Hol a reterát? Nincs reterát. Tele a gatya. Ugyebár? Kérem tisztelettel – tette hozzá gunyorosan. Bátortalan nevetés kerekedett, amely rögtön megtorpant, mihelyt a kefebajszos felkapta a fejét. – Menjen a helyére – fordult újra Formeshez. A fiú megindult, de a fele útnál visszaparancsolták. – Hátra arc, és futólépést – mondta a tiszthelyettes. Formes újra megindult, futva, de megint visszahívta a kefebajusz. – Hátra arc, és futólépést – emelte fel az ujját –, amikor azt mondom, hogy lelépni. Lelépni. A fiúnak ezúttal sikerült az ágyáig eljutni, s onnét intette vissza a férfi. – Lelépni – mondta most egyszerűen, amikor Formes elébe ért. Nem tartotta szükséges− nek megmagyarázni, hogy miért hívta vissza. Még négyszer futtatta ide−oda a fiút. Utoljára pedig így szólt: – Vacsora után jelentkezik nálam. Lelép! Ez volt Schulze tiszthelyettes, a másik felügyelőnk. Csak egy jó félóra múlva tudtam meg a nevét új szomszédomtól, amikor a kefebajszos kiment a teremből. Bognár még mindig a mosdóban számolta a párnahuzatokat. Fokozatosan ismét meg− indult a halk morajlás, és jövés−menés támadt. Égtek a villanyok. A mi kivételünkkel már 58kapca: harisnya vagy zokni helyett a lábfejre tekert rongydarab 59reterát: árnyékszék, illemhely, budi

65

mindenki átöltözött fehér zsávolyruhába,60 és kézmosáshoz készülődött. Mi heten újoncok a tegnap délelőtt kapott fekete zubbonyt61 viseltük, és ezt hordtuk még sokáig. Mindenhol kirítt ez a rézgombos feketeségünk a többiek közül, akik vagy zsávolyruhában, vagy csu− kaszürke posztózubbonyban jártak. Bognár rajonként vezényelte kézmosáshoz a hálótermet. Alig érthető, képtelenül hang− zó műszavak röpködtek: „Első bajtársság. Fellépni! Visszakozz!” Ez a visszakozz volt a leggyakoribb vezényszó. Legalábbis a drótkefebajszú tiszthelyettes mindent visszakoztatott egyszer−kétszer. Mielőtt kiment, egy félóráig kellemetlenkedett velünk. Amikor a félig mezítlábas Formest utoljára a helyére futtatta, előhúzta acél zsebóráját, felpattintotta a fede− lét, megnézte, majd felénk fordult. – Egy perc alatt átöltözni zsávolyruhába – mondta. Komoran nézett velünk farkasszemet, és senki meg sem moccant. Nem értettem a dol− got. Megint rándult egyet a bajusza, és egy vezényszófélét kiáltott: – Tovább! Erre aztán szédületes kapkodással vetkőzni, öltözni kezdett valamennyi növendék. Hiába. Tovább tartott egy percnél, a zsebóra tanúsága szerint, úgyhogy a tiszthelyettes el− rendelte: – Fél perc alatt ingben, alsónadrágban sorakozó. Fél perc alatt eszeveszett gomolygásban ott tülekedtünk valamennyien a falmenti ágysor és a kettős ágysor közti széles járatban. Akkor kezdődött a visszakoztatás. Helyekre! Sorakozó! Visszakozz! Sorakozó! Egy perc alatt házizubbonyban és zsávolynadrágban. Másfél perc alatt beágyazva. Két lepedővel és aljpokróccal a karon sorakozó. Visszakozz! Egy perc alatt meg− ágyazni. Szétdobni. Megágyazni. Lepedővel sorakozó. Visszakozz! Zsávolyzubbonyban. Beágyazni. Visszakozz! Végül a drótkefebajszú hidegen leszögezte: „Több mint két percig tartott. Köszönöm. Tudomásul vettem” – s azzal kiment. – Hisz ez egy ronda alak – mondtam a szomszédomnak, akinek az ágyát a közös, nagy éjjeliszekrényünk választotta el az enyémtől. – Schulze tiszthelyettes úr – mondta a tömpe orrú, csendes fiú. Rakosgatott a fiókban. Részvétlenül hallgatta kifakadásaimat. Tovább zúgolódtam. – De hát nem is lehet olyan gyorsan megágyazni. – Eh, mit – felelte vállat vonva. Hátra sem nézett. – Ő sem tudna – erősködtem. – Hm, hm. – Hát nem igaz? – Ej, te hülye – mondta a tömpeorrú kelletlenül. Majd! Aztán, ahogy csodálkozva néztem rá, lezárta a vitát: – Elefes. Ingerülten fordult el. Sem azt nem értettem, hogy mivel bosszantottam fel, sem a szavak egy részét, amiket itt mindenki használt. A trágár kifejezések közül elég sokat ismertem, de nem tudtam például, mit jelent a „kupleráj” szó. Pedig ezt Bognár tiszthelyettes is többször 60zsávolyruha: len− vagy pamutszövetből készült katonai gyakorlóruha 61zubbony: ingszerű, bő férfi−felsőruha, a katonai egyenruha része

66

alkalmazta. „Nem vagy kuplerájban” – mondta korholóan. Tömpe orrú szomszédom pedig ezzel kezdte az ismeretségünket. „Aztán ne csinálj kuplerájt a szekrényben” – mondta sze− líden, bemutatkozás helyett. Jóindulatú gyereknek látszott. Még nem tudtam a nevét. Az éjjeliszekrény a homlokáig ért – mert voltaképpen egy nagy, ormótlan, barna láda volt, amolyan kisebbfajta ruhásszekrény –, s ha a fiókjában keresgélt, lábujjhegyre kellett állnia. Nekem persze csak az államig ért az éjjeliszekrény. Fiókja egy rekesszel két részre volt osztva. Az ajtaja belsejére litografált62 „Szekrényrend” volt ragasztva, mely rajz és szöveg segítségé− vel részletes pontossággal előírta mindennek a helyét. A fiók külön, felülnézetben volt leraj− zolva, s benne ügyesen a szappan, fogkefe, körömkefe, körömolló, tű−cérna, a „nikkel ivó− pohár” meg egyéb, még „tartalék gombok” is láthatók voltak, s a művész mindent két pél− dányban ábrázolt, balról az én rekeszemet, jobbról a szomszédomét, és szabad kézzel; a na− gyobbik rajzon azonban, mely a szekrény rendjét szemléltette, vonalzót használt. Az össze− hajtogatott ingeket, zubbonyokat, nadrágokat ennélfogva vonalzóval élesen meghúzott, kes− keny téglalapok jelképezték. Talán könnyebb lett volna az egész életem, ha nem használ vonal− zót; talán bátrabb, jobb, különb ember vált volna belőlem. Nem értettem, hogy miért haragszik tömpe orrú szomszédom, ha Schulze tiszt− helyettest szidom; nem értettem, miért nevez engem ülepnek, állatnak és még csúnyább dol− goknak, furcsa, kedvetlen ingerültséggel, amikor olyan csöndes, béketűrő fiúnak látszik; de nem sokat törtem rajta a fejemet. Halász Péter viselkedése annyira megzavart, hogy úgy− szólván semmi másra nem bírtam gondolni. Vacsora előtt az étteremben Bognár tiszthelyettes beosztott bennünket tízesével egy−egy asztalhoz, az újoncokat itt is elválasztva egymástól. Én is egyedül kerültem kilenc régi növendék közé. Még nem ülhettünk le. Most már tele volt az étterem, s a többi három év− folyam asztalainál is nagy nyüzsgés, helyezkedés folyt. A terem felső végét, amelyhez a zenekari emelvény két asztala is tartozott, a negyedévesek kapták, de az alsóbb évesek asz− talaihoz, a miénkhez is kijelöltek egy−egy negyedévest asztalfőnek. Elég sokáig húzódott ez a rendezkedés, s én közben észrevettem Halász Pétert nem messze a mi asztalunktól. Hirtelen elhatároztam, hogy odamegyek hozzá. Belül állt, az ablakfülkében, s át kellett volna furakodnom hat−nyolc növendék közt. Ahogy meglátott, a szemével, szemöldökével rögtön jeleket kezdett adni, nagyon hevesen, hogy menjek vissza, menjek a fenébe, gyorsan. Rá se hederítettem. El voltam szánva, hogy beszélek vele. De egyszerre csak éreztem, hogy megfogják a vállamat, és hátrapenderítenek. Bognár lódított vissza a kijelölt asztalomhoz. Nem káromkodott, nem mondott semmit, csak intett. Mintha az eddigi halk morajlás is elcsitult volna. Az asztalom körül állók pil− lantását követve, a felső ajtó felé fordultam. Ott állt Schulze tiszthelyettes úr. Könyökömmel megérintettem a szomszédom karját, aki másfelé nézett. – Te – súgtam neki dühösen –, ez a ronda Schulze már megint itt van. Villant egyet a szeme felém, s szinte eltorzult az arca a gyűlölettől: – Neked jár a pofád? – suttogta. – Te senkiházi, te trágyalé, te koszos újonc, te… A másik szomszédom közben bokán rúgott, és úgy látszik, többen meghallották a meg− jegyzésemet, mert az asztalon is áthajolt az egyik fiú, fenyegetően meresztgetve rám a sze− mét, s hasonló átkokat sziszegett. Egy negyedik csak annyit mondott, amikor ima után 62litografált: kőnyomtatással készített

67

leültünk, és kiderült, hogy ő lett a bal oldali szomszédom, nem pedig, aki bokán rúgott, csak annyit mondott: „Ne beszélj annyit.” – Miért ne beszélnék? – kérdeztem halkan, de felháborodva. – Csak. – Talán te fogod megtiltani? – Kuss – mondta röviden, és el is kellett hallgatnom, mert a napos tiszt visszafelé sétált az étterem alsó vége felől, s a többiek is elhallgattak. Gulyás volt vacsorára, levesestányérokból ettük kanállal. Láttam, hogy a többiek közül néhányan jeleket karcolnak bicskájukkal a szalvétakarikájukba. Ez ugyan fölösleges volt, mert a karikák számot viseltek, de azért előszedtem én is a bicskámat, és követtem példáju− kat, puszta szórakozásból. A puha fémötvözetből készült gyűrűt élvezetes volt faragcsálni, mégis abbahagytam, alighogy belefogtam. Kissé megütközve tapasztaltam, hogy nem lelem benne örömömet. Bognár kísért fel bennünket a hálóterembe, persze „zárt rendben”, ahogyan nevezték, hiszen mindenhová így mentünk. A folyosón sorakozó, „fejlődött vonalban”, azaz két sor− ban, aztán jobbra át, indulj. Már jött is ki az étteremből a következő évfolyam, keresték a sapkájukat a temérdek fogason, sorakozó, jobbra át, irány a hálóterem, század indulj. Bognár odafent bement a mosdóba pár percre, kijött, utasításokat adott annak a két−három növendéknek, akik kísérgették, aztán kiment a hálóteremből. Tömpe orrú szekrénytársam vetkőzni kezdett. Kihúzta ágya alól a táskáját, és eltorla− szolta vele a kijáratot a két ágy között. Most, hogy Bognár kiment, elég nagy járás−kelés és lárma kerekedett; még hangos beszéd is hallatszott, s messze, vagy nyolc ablakkal feljebb, vita és megkezdett, hamar félbehagyott dulakodás. Átléptem a táskát, amikor szomszédom utánam szólt: – Hová mész? Meglepődtem, mert eddig nagyon szófukar volt ez a tömpe orrú fiú. Most figyelmezte− tett, hogy ágyazzak meg, és vetkőzzem le, ne szerencsétlenkedjek annyit, mert pórul járok. Mindezt gorombán, a legtrágárabb kifejezésekkel közölte. Mégis szót fogadtam neki. Majdnem egy fejjel alacsonyabb volt nálam, s úgy gondoltam, egyébként tévesen, hogy fél kézzel el tudnék bánni vele. De nagyjából már eldöntöttem, hogy mindent felfüggesztek addig, amíg meg nem figyeltem és ki nem ismertem az itteni szokásokat. Azt máris észre− vettem, hogy ezeknek a trágár káromkodásoknak nincs nagy súlyuk voltaképpen. Majd ki− igazodom itt hamarosan – gondoltam, szintén tévesen. Megágyaztam, levetkőztem. Nem sok idő telhetett el Bognár távozása óta. A zaj foko− zódott. Aztán egyszerre megint végigsöpört a hosszú hálótermen a teljes elnémulás. Pár másodperccel előbb valamiféle cincogó, cicegő hang indult el a felső ajtó felől, s a vészjel, cik−cik−cik, máris elhalt. Kicsit elkésett. Schulze már bent is volt. Átvette Bognár tiszt− helyettestől a szolgálatot. Megállt az ágysorok végében, háttal a mosdónak, közvetlenül a földön hanyatt fekvő Czakó és Medve Gábor mellett. Rá sem nézett a két újoncra. A baju− sza mozdult meg. A szájával pedig ezt mondta: – Auf die Plätze!63 63Auf die Plätze: (német): Vissza a helyekre! (katonai vezényszó)

68

Az „auf die”−t tagolva és halkan ejtette ki, a „Plätze” szónál pedig a dühös vakkantás után ráfagyott arcára a fintor: bajusza úgy maradt felhúzva, vizenyős szeme kidülledt. Mindenki az ágya végéhez rohant, aki nem volt ott, s újra a tiszthelyettes felé fordulva meg− merevedett. Ezzel kezdődött életünk igazi zűrzavara. Ha eddig nem értettem egyet−mást, hát most aztán olyan sűrű köd szállt le – igaza van Medvének –, hogy ettől fogva minden összezava− rodott, s napokba, hetekbe telt, amíg annyira tájékozódni tudtam, hogy megtaláljam a saját orromat. De az már nem az én orrom volt. Én sem voltam már önmagam. Nem álltam egyébből, mint szakadatlan szűkölésből és görcsös figyelemből, hogy megértsem, mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem. Mert sokáig ezt sem értettük meg; s Medve értette meg a leg− lassabban és a legnehezebben. (1959)

1.

Az első rész 9. fejezetének elbeszélője Bébé (teljes nevén Both Benedek). A katonai alreáliskolában töltött idejének vajon melyik szakaszára emlékszik vissza? Mely szövegrészekből derítettétek ki?

2.

Mi utal arra, hogy katonai intézetben peregnek az események?

3.

Figyeljétek meg a párbeszédek nyelvi fordulatait! Mi jellemzi a szavakat, kifejezése− ket?

4.

Mi az oka annak, hogy nyers, durva, trágár kifejezéseket használnak a növendékek? Nektek mi a véleményetek a trágár beszédmódról általában? Hol, milyen körülmé− nyek között találkoztok vele? Ti használtok ilyen kifejezéseket?

5.

Keressetek olyan szavakat, kifejezéseket, melyek a regényen kívüli „köznyelvben” nem léteznek! A szövegkörnyezetből kideríthető−e a jelentésük? Vajon miért hasz− nálnak ilyen nyelvi elemeket a növendékek?

6. Két tiszthelyettes ügyeli fel a növendékek iskolán kívül töltött intézeti idejét. Szinte Bébével, az elbeszélővel együtt ismerkedhettek meg velük. Mit tudtatok meg róluk? Hasonlítsátok össze tulajdonságaikat! 7. Hogyan viszonyul Bébé a társaihoz? 8. Keressetek leíró részt a szövegben! Milyen információk birtokába jutottatok a leírás alapján? 9. Bébé megpróbálja értelmezni a körülötte zajló eseményeket. Keressétek meg ezeket a szövegrészeket! Milyen tapasztalatokat szűrhettek le belőlük? 10. Mely szövegrész példázza a gyermekkorból való kiszakadást? 11. Milyen benyomásokat keltett bennetek ez a regényrészlet? 69

Nagy László (1925–1978) „Költészetünkben kezdet óta láthatjuk a költői felelőssé− get a haza, a nép iránt. (…) Mint költő érzem a felelősséget, a költő nem menekülhet, amit egyszer rosszul csinált, az nem egyéni dolog, nem lehet azt mondani: tévedtem. A költő nem tévedhet.” Nagy László Felsőiszkázon született 1925−ben Nagy Béla és Vas Erzsébet gyermekeként, paraszti családban. Iskoláit szülővárosában és Pápán végezte. Rövid ideig az Ipar− művészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán Nagy László tanult, mert festői ambíciói64 is voltak. Mégis úgy határozott, hogy költő lesz, ezért a bölcsészkaron folytatta tanulmányait. A népi kollégium és a fényes sze− lek nemzedékének lelkes tagja volt. Két évet töltött ösztöndíjasként Bulgáriában. 1952−ben feleségül vette Szécsi Margit költőt. Az 50−es években versei nem, csak műfordításai jelenhet− tek meg. A 60−as évektől haláláig az Élet és Irodalom szerkesztője volt. Nagy László gyakran merített a folklór65 hagyományaiból, a pogány és a keresztény mitológiából.66 Összetett képei, látomásai a rend és a káosz67 szüntelen küzdelmét tárják fel. Jelentősek hosszúénekei,68 pl. a Rege a tűzről és jácintról, a Menyegző, a Forró szél imádata. Példaképeiről portréverseket69 írt (ilyen a József Attila!, a Bartók és a ragadozók, a Csontváry). Kísérletezett a vizuális verssel is.

Jó tudni ♦ Nagy László fivére, Ágh István szintén ismert költő lett. ♦ A népi kollégium a második világháború után paraszti származású, nehéz sorsú fiatalok− nak biztosított továbbtanulási lehetőséget a fővárosban. A Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta ezt a mozgalmat. ♦ A „fényes szelek” nemzedéke voltaképpen a népi kollégistákat jelenti. A fényes szelek ki− fejezés a mozgalom indulójává vált versből való, amit Jankovich Ferenc írt: „Sej, a mi lobo− gónkat / fényes szelek fújják, / sej, az van arra írva: / éljen a szabadság!" ♦ Nagy László műfordításai közül fontosak Federico García Lorca, Dylan Thomas, Szergej Jeszenyin, valamint modern lengyel és régi kínai költők versei. 64ambíció: törekvés, iparkodás, becsvágy 65mitológia: a hitregék összessége 66folklór: szóban vagy zenei formában élő néphagyomány, mesék, hiedelmek, dalok, táncok összessége 67káosz: teljes zűrzavar, fejetlenség 68hosszúének: többszáz soros lírai mű, melyben epikus és drámai elemek is keverednek 69portrévers: egy jelentős személyiség alakját, szellemét megidéző és megörökítő költemény

70

♦ Baráti kapcsolatot ápolt Kondor Béla festőművésszel, Huszárik Zoltán filmrendezővel, Berek Kati előadóművésszel, Sebő Ferenc népzenésszel. ♦ Nagy László költeményeit legalább 18 nyelvre fordították le.

1.

Járjatok utána, ki volt Federico García Lorca, Dylan Thomas, Szergej Jeszenyin!

2.

Olvassátok el Nagy László Menyegző c. hosszúénekét, mely egy bolgár lakodalom élményéből született!

3.

Kutassatok az interneten! Mely nyelveken lehet Nagy László−verseket olvasni? Ha tehetitek, olvassatok el néhány fordítást az általatok ismert idegen nyelven. Hasonlítsátok össze az eredetivel!

4.

Keressetek Nagy László költő műhelyében készült portréverseket a világháló segítsé− gével!

Kormos István költőtárs kérdésére, hogyan építi a verset, Nagy László a következőkép− pen válaszolt: „Sokszor egyetlen szóból is tudok verset írni. Köréje rántok sok mindent. Kosztolányi szerint a legszebb magyar szavak: vér, gyöngy, kard, szív… Én minden ilyen szóból tudnék külön verset írni. Egyetlen szóból, egyetlen felötlött verssorból is lehet költemény. Egy−egy sort sokáig hordozunk magunkban, egyszer csak megérjük, hogy a vers építkezik. Példát mondok: a Ki viszi át a Szerelmet című versemet először 1954−ben próbáltam megírni, nem sikerült. Csak később, talán három év múlva volt olyan, hogy versnek nevezhettem. De később ezen is javítottam. Van úgy, hogy azonnal megírom. Főleg fiatalkoromban írtam így. Nemigen javítottam, gondolván, ez a szűz verstest, nem nyúlok hozzá. Rosszul gondol− tam. Később megtudtam, Vörösmarty is javított, és milyen jól. A cenzor kedvéért A vén cigá− nyon is, mert kifogásolta, Krisztus megfordul a koporsóban. Ebből a kifogásolt sorból lett ez a gyönyörűség: „Isten sírja reszket a szent honban.”

Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök−hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! (1957)

71

1. Nagy László egyik legismertebb és legközkedveltebb versének műfaja: ars poetica. A költői feladatvállalás alábbi megfogalmazásai közül melyiket érzitek találónak a verssel kapcsolatban? a) A költő feladata, hogy kérdéseket tegyen fel a világ működésével kapcsolatban. b) A költő feladata, hogy élete végéig írjon. c) A költő feladata, hogy egy közösség, egy nemzet, egy nép megváltója legyen. d) A költő feladata, hogy olyan műveket hozzon létre, melyek halála után is mara− dandó értéket jelentenek. e) A költő feladata, hogy átadja a „lantot” vagy a „tücsök−hegedűt” az utána fellépő költőnemzedéknek. f) A költő feladata, hogy érzelmekről szóljon. Választásotokat indokoljátok a versből vett részlettel és a hozzá kapcsolódó értelme− zéssel!

2. Dolgozzatok csoportban! Válasszatok kettőt−kettőt a versből kiemelt alábbi szavak közül, majd készítsetek fürtábrát azokról a szavakról, gondolatokról, amelyeket a választott szavak előhívtak! Amikor elkészült, osszátok meg az osztállyal! Az azonos választásokat hasonlítsátok össze! tücsök−hegedű, láng, deres ág, szivárvány, mező, sziklacsípő, haj, verőér, hit, károm− kodás, katedrális, keselyű 3. Keressetek ellentéteket a versben! Mi a szerepük? 4. Gyűjtsétek ki a költeményben előforduló igéket! Melyek és hogyan hozhatók össze− függésbe a beszéléssel, mondással? 5. Hasonlítsátok össze az 1–2. és a 11–12. verssort! Mit tapasztaltatok? 6. Szerintetek milyen hatást okoz a kérdések átváltása állításra? 7. Mit jelképeznek az állat−motívumok? 8. Értelmezzétek a vers utolsó két sorát! Miért emeli ki a szerző nagybetűvel a Szerelem szót? Mit jelent a túlsó part? 9. Hallgasátok meg a verset megzenésítve! Ha a www.youtube.com keresőjébe beírjá− tok a címét, számtalan változat áll rendelkezésetekre. Válasszátok ki, amelyik a leg− jobban tetszik! Beszélgessetek el az osztályban a kedvenc változatról! Rendezzetek akár vitát is! 10. Készítsetek illusztrációt a költeményhez!

72

Táncbeli tánc-szók A Bartók Táncegyüttes használatára I. Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek Rámugatnak égiek és földiek Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék Jó voltam én, jó voltam én ezelőtt Szivárvánnyal írtam be a levegőt Átváltozott gyászfekete szalagra Hétrét kéne görnyedeznem alatta Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet Majd meggyógyít, aki szívből megszeret Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég Hadd mulatok, mikor sírnom illenék II. Kutya a föld, eb az ég Sehol semmi menedék Ne is akarj menedéket Amíg benned zeng a lélek Most rúgjon a sarkad szikrát Égesd el a világ piszkát Aki bírja, kipirosul Még a csúf is kicsinosul Forgasd ide, oda is Lángoljon a szoknya is Elköltözni csúnya volna Deszka közé csomagolva Mert mibennünk zeng a lélek Minket illet ez az élet

III. Ez a világ ellobban Ölelj engem mégjobban Hajamtól a sarkamig Hajnalig, de hajnalig Nem hajnalig, örökig Szakadatlan örömig IV. Oda menjünk, ahol kellünk Ahol nekünk öröm lennünk Hol a csókok nem csimbókok Nem hálóznak be a pókok Aki minket meggyaláz Fárassza el azt a frász Jó habosra hajtsa meg Talonnak70 se tartsa meg Aki minket meggyaláz Gyötörje meg azt a láz Pokol legyen lakhelye Égjen el a tüdeje V. Én is nyitok arany torkot Mint a rigó, úgy rikoltok Csapkodom a nyári zöldet Átnyilalok eget, földet Én is akit megtalálok Pántolok rá aranypántot Úgy szeretem, úgy szorítom Én sohase szomorítom

70talon: letét

73

Jó tudni ♦ A táncszó vagy csujogatás, hujgatás sajátos népköltészeti műfaj, tánc közben (vagy régeb− ben Erdélyben pl. lakodalmas menetben) kiáltozták vagy rikoltozták. Általában ritmikus leány− vagy legénycsúfoló szöveg, mely tele van pajzán utalásokkal az intim életre, de vannak a mulatókedv fokozását, a hangulat emelését, a mulatság elnyújtását szolgáló csujogatók is. Egy−egy rigmust rendszerint indulatszó−bokor zár (pl. hu−ju−ju−ju−ju).

1. A költemény címében és az ajánlásban – tehát hangsúlyos helyen – háromszor is sze− repel a tánc szó. Milyen várakozást keltett bennetek ez a sokszoros ismétlődés? 2. Szerettek táncolni? Mikor van rá lehetőségetek? Milyen táncot, táncokat kedveltek? Szerintetek mire jó a tánc? Miért válhatott emberi cselekvéssé, szokássá? 3. Olvassátok el figyelmesen Nagy László versét! Találtok−e benne olyan részeket, ele− meket, melyek a népköltészet hatását mutatják? 4. Figyeljétek meg, ki a beszélője az egyes szakaszoknak! Mi lehet a szerepe az egyes szám első, egyes szám második és egyes szám harmadik személyű lírai megszólalásnak? 5. Állapítsátok meg a szakaszok verselését, rímelését! 6. Dolgozzatok csoportokban! Osszátok szét a költemény szakaszait a csoportok között! Beszéljétek meg a szakaszban felvetülő problémát! Készítsetek rövid ismertetést értelmezésetekről, benyomásaitokról, majd a csoport szóvivője mutassa be a feldol− gozott versszakaszt! 7. Hallgassátok meg a www.youtube.com portálon a verset a Sebő együttes lemezéről! Mit tapasztaltatok? 8. „Csujogassátok” el a költeményt kis csoportban vagy az egész osztály együtt, esetleg szólók és kórus váltogatásával! Alakítsatok „ritmusszekciót”, találjatok ki különböző ritmusaláfestéseket a csujogatáshoz! 9. Készítsetek „koreográfiát” a szöveghez! 10. Próbálkozzatok csujogató−költéssel ti magatok is vagy valamelyik osztálytársatokkal, esetleg csopor− tosan!

Kondor Béla illusztrációja Nagy László Arccal a tengernek c. kötetében

74

Olvasózug Csodafiu-szarvas Tavasz kerekedik, bimbó tüzesedik, jázminfával fényes agancs verekedik, csodafiú szarvas nekitülekedik, nekitülekedik. Jázminfa virágát lerágom hajnalra, inaimmal ugrok nyárdelelő napba, pörkölődök, vékonyodok, maradok magamra, maradok magamra.

Vadászok meglőnek, golyó a szügyemben, Balatonban a sok víz, mind az én könnyem, sírva sírok, sírva sírok, ha sietek lemaradok, csodafiú−szarvas hiába vagyok, hiába vagyok. Deresen, havasan eljön a karácsony, csodafiú−szarvas föláll az oltáron, szép agancsa gyúlva gyullad: gyertya tizenhárom, gyertya tizenhárom. (1956)

1. A szarvas az ősi magyar mitológia fontos állata. Idézzétek fel ezzel kapcsolatos isme− reteiteket! 2. A költemény a pogány regölés műfajából merít. A regölés népszokáshoz tartozó szövegfajta, témája a bőségvarázsló jókívánság, általában karácsony és újév között mondják egymásnak a rokonok, ismerősök. Mi utal erre a versben? 3. A címben egy sajátos költői szóalkotást figyelhettek meg. Mit vagy kit jelképezhet ez a szimbolikus szó? 4. A szöveg pogány és keresztény utalásokat is tartalmaz. Melyek ezek? 5. Figyeljétek meg a lírai beszélő nézőpontját! Az 1. és a 4. versszak ilyen szempontból különbözik a 2. és a 3. versszaktól. Vajon mi a váltás oka? 6. Figyeljétek meg az időjelöléseket! Milyen következtetéseket vonhattok le? 7. Gondolkodjatok el, milyen összefüggés teremthető a következő szavak és a vers között: lelkesedés, szilajság, kudarc, áldozat, megváltás, születés, halál, küzdelem! 75

Örkény István (1912–1979) „...a legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az a szolidaritás.71 Az egész emberi etikám72 erre a szóra épül, és ez a kulcsszava az én írói munkásságomnak is.” Örkény István 1912−ben született jómódú zsidó polgári családban. Vegyészmérnöki és gyógyszerészi diplomát szer− zett. Katonaként és hadifogolyként élte át a II. világháborút, s ez meghatározó történelmi élményévé lett. Világháborús tapasztalatai és az ötvenes években átélt események hatásá− ra a 20. század történelmét abszurdnak, embertől idegennek, Örkény István sőt emberellenesnek látta. 1965−ben házasságot kötött Radnóti Zsuzsa irodalomtörténésszel. A Nyugat harmadik nemzedékében indult, az 1930−as években a Szép Szó köréhez tarto− zott. Örkény elsősorban regényeket (Tóték, Rózsakiállítás), novellákat (Egyperces novel− lák) és drámákat írt (Tóték, Macskajáték, Pisti a vérzivatarban). Legjobb műveire jellem− ző a groteszk látásmód, melyre pályájának második felében talált rá, főleg az „egyperces novelláiban” és drámáiban. A groteszk olyan esztétikai minőség, melynek lényege az össze nem illő elemek egymás mellé állítása, ami egyszerre nevetséges és ijesztő hatást vált ki.

Jó tudni ♦ Az író anyai nagyszülei a Nyitrához/Nitra közeli Verebélyen/Vráble éltek. Gyerekkori nyarait Örkény ezen a településen töltötte. ♦ 1942−ben Örkény munkaszolgálatos volt a Szovjetunióban, a doni fronton. Hadifogságba esett, és csak 1946−ban térhetett haza. Erről az élménykörről írta meg Lágerek népe c. szo− ciografikus munkáját. ♦ Örkény 1970−ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját a Tóték színre kerülése alkalmából. ♦ Isten hozta őrnagy úr címmel Fábri Zoltán 1969−ben filmet forgatott a Tótékból. ♦ In our time – ez a címe annak az egypercesből készült filmnek, mely a Budapesti Film Akadémián született 2011−ben. A www.youtube.com portálon megtekinthetitek! ♦ Örkény Istvánról Budapesten színházat neveztek el. Érdemes ellátogatni honlapjára (www.orkenyszinhaz.hu), és nyomon követni, hogyan ápolják ebben az intézményben az író emlékét.

71szolidaritás: összetartás, közösségvállalás, kölcsönös kötelesség− és felelősségvállalás 72etika: erkölcs, erkölcsi és magatartásbeli szabályok összessége

76

Egyperces novellák Az „egyperces novellák” Örkény írói „találmányai”. Témájuk a mindennapi élet apró− cseprő eseményei. Jellemzőjük a terjedelmi rövidség, amire műfaji megnevezésük is utal. Ezt az író úgy éri el, hogy minden lényegtelennek tűnő információt elhagy. A sűrítés követ− keztében megnő a szövegek drámai feszültsége. Az egypercesek tele vannak abszurd (kép− telen) helyzetekkel, groteszk elemekkel. Keverednek bennük a köznapi beszéd, a nagyváro− si folklór, a szleng,73 a közhelyek,74 a pesti vicc, a hivatalos és publicisztikai75 stílus ki− fejezései. Van köztük példázatos, anekdotikus76 és párbeszédes novella. Az olvasói fantá− ziát erősen mozgósítják ezek a szövegek. Örkény tudatában volt műfaja újdonságának, ezért útmutatóval bocsátotta az olvasók elé egyperceseit. Ezt olvashatjátok az alábbiakban.

Használati utasítás A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre−hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!

1.

Keltett−e bennetek kíváncsiságot az egypercesek iránt ez a használati utasítás? Miért?

2.

Szerintetek hogyan viszonyul az elbeszélő saját szövegeihez az utolsó mondat alapján?

73szleng: főként nagyvárosi embereknek a köznyelvtől eltérő szóhasználata, melybe gyakran beemelik az

alvilág kifejezéseit, más értelmezésben: valamilyen társadalmi réteg vagy csoport sajátos szóhasználata 74közhely: túl gyakran használt kifejezés, melynek eredeti értelme vagy hatása elkopik, elveszik

(pl. a mai rohanó világban, nagybetűs élet, ma már nincsenek távolságok, haladni kell a korral, mizujs? sőt: mizu?, felőlem azt csinálsz, amit akarsz stb.) 75publicisztika: újságírás, az újságírásnak a politikai és társadalmi kérdéseket irodalmi szinten tárgyaló ága 76anekdota: rövid, csattanóval végződő történet

77

Ballada a költészet hatalmáról A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott−csukódott. Az emberek megtár− gyalták ügyes−bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asz− szony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő. Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt: – Megvan az utolsó négy sor! Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort. – Jaj, milyen leverő! – mondta a szerkesztő. – Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben. A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott. Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asz− szony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öl− tözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját. Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon vála− szolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának. Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, eré− lyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fül− kére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt, és várt. Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban. Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna−parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visz− szafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé. Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt. Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen−völgyön át a Hármashatár−hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.

78

1. Idézzétek fel, mit tudtok a ballada műfajáról! Melyik balladai vonás érvényes erre a szövegre? 2. Melyik szakaszt éreztétek megdöbbentőnek, képtelenségnek? Miért? 3. Melyik részt vagy részeket találtátok humorosnak? Szerintetek mi a humor forrása a választott szakaszban? 4. Melyik szakasz bosszantott fel benneteket? Miért? 5. Szerintetek miért vált „agresszívvé” a telefonfülke? 6. Értelmezzétek a következő mondatot! „…minálunk már semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes.” 7. Mit tudtatok meg a költészet hatalmáról? 8. Játsszátok el a novella történéseit némafilmként!

Hogylétemrõl – Jó napot. – Jó napot. – Hogy van? – Köszönöm, jól. – És az egészsége hogy szolgál? – Nincs okom panaszra. – De minek húzza azt a kötelet maga után? – Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.

1. Figyeljétek meg az első három mondatpárt! Milyen helyzetben hangzanak el általá− ban ezek a mondatok? Mit fejeznek ki? Valódi érdeklődés áll mögöttük? 2. Mi jelenti a fordulatot? 3. Milyen hatást vált ki belőletek a poén? 4. Mit jelent a húzom a beleim fordulat? 5. Miben hasonlít ez az egyperces a viccre? 79

Egy meghasonlott tulipán Ki hitte volna? Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól be− porozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor – a virágok korán kelők – a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára. A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal le− taszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, mondták, ők öntözték, sze− rették és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallo− másukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást. Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől? Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erké− lyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat. „Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni.” – Hát mi akart volna lenni szegényke? – kérdezte Irma néni. – Azt nem írta meg – mondta a nyugdíjas tanító. – Egy tulipán! – csóválta a fejét Irma néni. – Ilyet még nem is hallottam. (1968)

1. Milyen várakozást keltett bennetek a címben szereplő jelzős szerkezet? 2. Mit találtok képtelenségnek ebben a szövegben? 3. Milyen emberi tulajdonságai vannak a tulipánnak? 4. Mire hívja fel a figyelmet ez az egyperces novella? 5. Mi a véleményetek a szövegről?

Tóték A Tóték kisregény 1966−ban jelent meg a Kortárs c. irodalmi folyóiratban. A regény tör− ténete dióhéjban: a mátraszentannai Tót család vendégül látja a szabadságát töltő Varró őrnagyot. Annak reményében, hogy fronton szolgáló fiuk körülményein javítsanak, az őr− nagyot teljes mértékben kiszolgálják, parancsait vakon teljesítik. A fiú időközben elesik a fronton. Az olvasó értesül erről, Tóték azonban nem. Így a család áldozatvállalása hiába− való. Az őrnagy végül olyannyira hatalmában tartja és a végletekig dolgoztatja a családot, hogy Tót már nem bírja elviselni, és megöli az őrnagyot. A regényben egyszerre van jelen a humor és a legnagyobb emberi értékek elvesztésével járó drámai feszültség.

80

A kisregényt Örkény színpadra is átdolgozta. Az ősbemutatóra 1967 februárjában került sor a Thália Színházban Kazimír Károly rendezésében. A Tóték c. tragikomédia77 bejárta a világ színpadait – jó hírnevet szerezve a magyar drámának.

Tóték (részlet a regényből) Mátraszentanna eldugott hegyi fészek, ahová csak ritkán érkeznek őrnagyok. Egy szép jú− liusi reggelen azonban az Egerből érkező menetrendszerű buszról kivételesen kettő szállt le. Az egyik a még mozgó járműről ugrott le. Sudár, jó fellépésű, parancsoló kinézésű ember volt, akinél őrnagyabbat álmodni se lehet. Épp ilyennek képzelték Gyula parancsnokát. Furcsállották, hogy a vendég körül se néz, hanem biztos léptekkel elindul a volt Klein− féle vendéglő kerthelyisége felé. – Őrnagy úr! – kiáltotta utána Tót, de ő vissza se nézett. Csak a kerthelyiségben érték utol. Körülállták, és szívrepesve nézték; ő azonban igen barátságtalanul rájuk mordult. – Miért molesztálják az embert? – Mélyen tisztelt őrnagy úr – mondta Tót. – Én vagyok a Tót. – De mit akar tőlem? Tót egy bátorító pillantást vetve rá, odatolta a lányát. – Szeretettel üdvözöljük az őrnagy urat, és kívánjuk, érezze jól magát szerény ottho− nunkban – mondta lámpalázas hangon Ágika, és átnyújtott egy piros rózsacsokrot. – Maguk összetévesztenek valakivel! – válaszolta bosszúsan az őrnagy. – Én a mát− raszentmiklósi tiszti üdülőbe utazom, és csak most látom, hogy ez nem Mátraszent− miklós, hanem Mátraszentanna. Sarkon fordult. Visszarohant az autóbuszhoz. A rózsákat magával vitte. Tóték értetlenül bámultak utána, aztán ijedten egymásra néztek, és kirohantak a sörkertből. A másik őrnagy, aki csak az ő őrnagyuk lehetett, ott állt és várt az autóbuszmegállónál. Tót egy kis csalódást érzett. Hát ilyen alacsony termetű ember is lehet őrnagy? S ez nemcsak termetre volt kisebb az előző őrnagynál, hanem ütöttebb−kopottabb is. Roggyant csizmában, napszítta tábori sipkában, törődötten álldogált az artézi kút kávájának78 támasz− kodva... Csak Ágika nem csalódott benne. Neki ugyan a másik őrnagy is tetszett, emettől azonban el volt ragadtatva. A zsírpecséteket a zubbonyán vérfoltnak nézte, s úgy bámult rá, mintha elevenné vált volna egy golyó szaggatta, lőporfüstös harci zászló. A legszívesebben megcsókolta volna, mint egy ereklyét.79 Tót a bemutatkozás és az üdvözlések után mentegetőzni próbált, de az őrnagy föl se vette, s egy kézlegyintéssel intézte el az iménti személycserét, pedig köztudomású, hogy az ilyen magas állású személyek milyen sértődékenyek. 77tragikomédia: drámai műfaj, mely a tragédia és a vígjáték elemeit ötvözi; a befogadó végigneveti

ugyan az előadást, de rá kell döbbennie a veszteségekre is 78káva: a kút nyílását körülvevő kerítés 79ereklye: nagy tiszteletben álló tárgy

81

Tóték már−már megnyugodtak. Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a talál− kozásra, melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett. Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora−korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt. Mégpedig ezt mondta: – Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya! Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték – kivétel nélkül mind a hárman! – a követke− zőképpen értették: – Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája! Döbbenten álltak. A legdöbbentebben Tót, aki – minthogy más választása nem volt – rögtön visszatartotta a lélegzetét. A dolog megértéséhez tudni kell, mennyit fáradoztak Tóték, hogy jószagúvá tegyék a házuk táját. A kerti budit körülültették illatos rezedapalántákkal. Naphosszat szellőztettek, s aztán a vaporizatőrrel80 minden zugot telefújtak fenyőszaggal. S ilyen előzmények után egy Tót Lajos, volt vasutas, jelenlegi községi tűzoltó, aki éles eszéről és józan megfontolt− ságáról ismeretes, leült, és bekebelezte szokásos reggelijét, egy pohár pálinkát és három fokhagymás pirítóst! A felesége meg a leánya rémülten nézett rá, s az ő tekintetüket követve az őrnagy is Tótra pillantott. Amikor ennek arca vörösödni, szeme dülledni kezdett, homlokát pedig kiverte a verejték, udvariasan megkérdezte: – Nem érzi jól magát, kedves Tót? – Azért bánkódik szegénykém – magyarázta Mariska –, mert fokhagymás pirítóst reggelizett. Az őrnagy tetőtől talpig végigmérte a tűzoltót, aztán így szólt: – Nézzék, Tóték. Az én idegrendszerem súlyosan megsínylette a kilenchónapos front− szolgálatot, amiben oroszlánrésze volt a partizánok81 fondorlatos hadviselésének. Ezt én maguknak úgyis hiába magyarázom, de azért elmondok egy példát, hogy legalább fogalmat alkothassanak a helyzetről. Példaképpen egy disznóölés részleteit mesélte el, amikor rajtuk ütöttek a partizánok, elhurcolták a disznót, és kis híján le nem mészárolták az egész zászlóalj−parancsnokságot. A két nőt lebilincselte az őrnagy elbeszélése, csak a házigazda nem adta jelét az ér− deklődésnek. Ezt az őrnagy is észrevette. – Magát nem érdekli, amit mondok? Tót nem válaszolt, csak egy kicsit még lilább lett. – Jaj, dehogynem! – tiltakozott helyette Mariska. – Mi csak azt halljuk, hogy a front meg front meg front – tette hozzá csillogó szemmel Ágika. – De hogy mik történnek ott, arról mostanáig fogalmunk se volt. – Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? – érdeklődött a vendég. – Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot – mondta Mariska. – Azonnal tessék lélegzetet venni! – szól rá az őrnagy Tótra. Ez meg is történt. Tót szabályosan lélegzeni kezdett, amitől a szeme visszatért üregébe. 80vaporizatőr: párologtató készülék 81partizán: megszállt területen fegyveres ellenálló

82

– Máskor ez ne forduljon elő – mondta rosszallóan az őrnagy. – Elvárom, hogy ne le− gyenek tekintettel az idegállapotomra. Fegyelmezett ember vagyok, és tudok magamon uralkodni... Mi van ott a hátam mögött, kedves Tót? – kérdezte hirtelen. – Csak a volt Klein−féle vendéglő és a paplak. – Akkor jó – nyugodott meg a vendég. Kijelentette, hogy a világért sem akar a háziak terhére lenni, és ha észreveszi, hogy a jelenléte feszélyezi őket, inkább elutazik... Azt kérte, hogy tekintsék a személyét úgyszól− ván levegőnek; eközben azonban több ízben hátranézett, majd újra Tóthoz fordult: – Lát valami rendellenességet a hátam mögött? – Semmi különöset, mélyen tisztelt őrnagy úr. – Mert mindig odanéz. – Én kizárólag a mélyen tisztelt őrnagy urat néztem. – Nézzék, Tóték – mondta az őrnagy. – Már az is elég, hogy a világ egy része állan− dóan az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is súlyosbítani, hogy valaki foly− ton odanéz? Egy kis csönd lett. Tóték tanácstalanul álltak. Nem nagyon értették, mit nehezményez az őrnagy, csak azt látták, hogy most is hátra−hátrafordul, pedig épp ebédidő volt, s az utcán egy teremtett lélek se mutatkozott. Mi baja lehet? – tűnődött Mariska. Minden vágya az volt, hogy a kedves vendég a lehető legjobban érezze magát, hiszen egyetlen sértő vagy zavaró emlék, néhány hét múlva, talán a fia életébe kerül... Ez a tudat felfokozta aggódását; már ott tartott, hogy egy porszem, mely az őrnagy szemébe esik, őt könnyezteti meg... Ezt nem hagyhatta annyiban. – Vigyázz egy kicsit, hogy hová nézel, édes, jó Lajosom – mondta szelíden. – Hát hová nézek én? – kérdezte ingerülten Tót. – Tessék oda nézni, ahová jólesik – mondta tartózkodóan az őrnagy. – Nekem se igé− nyeim, se extra kívánságaim nincsenek. E szavakat megnyugtatásnak szánta, de mégse nyugtatta meg velük Tótékat. Ha egy baj− nak nem ismerjük az okát, nehéz rá orvosságot találni. Tót előbb lesütötte, majd égnek emel− te tekintetét, aztán megpróbált a testtartásán változtatni, de ez is csak félmegoldásnak bizo− nyult. Most ugyanis az őrnagy már nemcsak a fejét kapkodta, hanem ide−oda forgolódott, úgyhogy előbb−utóbb minden a háta mögé került. Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet. Most is ez történt. – Mondok valamit! – kiáltotta üde hangocskáján Ágika. – Ha egy kicsit a szemére húzza a sisakját, akkor egészen mindegy, hogy hová néz apu. – No még mit nem! – morogta méltatlankodva Tót. – Azért csak gondolkozz rajta, édes, jó Lajosom – mondta Mariska. A Tótékból film is készült Fábri Zoltán rendezésében Isten hozta, őrnagy úr címmel. Tótot Sinkovits Imre, az őrnagyot Latinovits Zoltán, Mariskát Fónay Márta, Ágikát Venczel Vera játssza.

83

A községi tűzoltók egyenruhájának legfeltűnőbb tartozéka a sisak volt; ennek homlok− részén kerek plakett díszelgett, amelybe bele volt vésve: Községi tűzoltó, a plakett alatt pedig ellenző védte a tűzoltók szemét a szikráktól. Az észak−magyarországi Községi Tűzoltóság ügyrendi szabályzata szerint a tűzoltó teste függőleges tengelyének, valamint a sisak vízszintes tengelyének 90°−os szöget kell bezárnia. Persze, Tót Lajos nem az az ember volt, aki ilyen sorsdöntő percekben a paragrafusokra gondol; ő a kinevettetéstől félt, vagy− is a szíve mélyén, a tekintélyét akarta megóvni. Őt ugyanis Mátraszentannán általános megbecsülés övezte. Amíg községi tűzoltóvá nem választották, a környékbeliek „tűzfészeknek” csúfolták a községet. Pedig az elődje, egy cin− gár, izgulékony, tettvágytól buzgó tűzoltó, egész nap veszekedett, lótott−futott, nem hagyta nyugton a lakosságot. Próbariadókat tartott, nyakatekert tilalmakat rendelt el, megbírságolta a járókelőket, ha égve eldobták a cigarettájukat – és mi lett az eredmény? Tűzvész tűzvész után. Tót Lajos nem csinált effélét. Úgy látszik, a rátermett tűzoltónak már a fellépésében benne rejlik mindaz, amivel a tűz kitörése megelőzhető. Naponta bejárta a községet muta− tós egyenruhájában, mely pompásan feszült széles termetén, szóba ereszkedett a járókelők− kel, benézett az ismerőseihez, s habár tűzrendészeti kihágásokra soha célzást sem tett, mégis, ha valahol egy csikk füstölgött, ketten−hárman is igyekeztek, hogy ki taposhat rá előbb. Ügyködésének tizennégy esztendeje alatt egyetlen tűzeset sem fordult elő. Tekintélye azonban nem szorítkozott tűzrendészeti kérdésekre. Esküvőkön ő ült a fő− helyen. Örökségi viszályokban övé volt a döntő szó, s hozzá fordult, aki át akarta rakni a kály− hát. Haláleseteknél is csak akkor hívták a halottkémet, ha ő már kimondta a szentenciát:82 – Kiszenvedett, szegény. Pedig sem a kályharakáshoz, sem jogi ügyletekhez, sem a sonkapácoláshoz nem értett job− ban, mint más. Ő mindig azt mondta, amit a többiek is mondtak volna, legföljebb egy szem− pillantással hamarább. Minthogy a többiek nem tudták, hogy amit Tót mondott, az nekik is eszükbe jutott volna, a tűzoltóparancsnok községszerte okos ember hírébe került. Amit ő tett, az jól volt téve. Ha odébbrúgott egy követ, az mindig a kellő ponton állt meg, a maga végle− ges és egyetlen lehetséges helyén, akárhol volt is az a pont. A tekintély ugyanis olyan, mint egy pecsét; semmi köze a szóban forgó okmányhoz, de ennek mégis amattól lesz hitele. Az ő helyében kétszer meggondolta volna mindenki, hogy fényes nappal szemébe húzott sisakkal sétáljon végig Mátraszentanna egyetlen forgalmas útvonalán. Ő azonban engedett Mariska könyörgő tekintetének, melyből mintha a szeretett fiú szeme nézett volna rá. Homlokába húzta a sisakot. – No – morogta aztán. – Tessék. Mit akartok még? – Semmit – mondta a felesége. – Nagyszerű ember vagy, édes, jó Lajosom. – Nem is áll rosszul – tette hozzá Ágika. – Sőt, így még csinosabb az apu! – Ennél jobb megoldást álmodni se lehet – ismerte el az őrnagy. Tót komor arccal fogadta az elismerést, s akkor se derült föl, amikor közrefogták az őrnagyot, és hazafelé indultak a műúton. Pedig ha nem szemébe húzva viseli a sisakját, elmondhatta volna, hogy valóságos diadalmenetben vonultak végig Mátraszentannán. Amerre elmentek, ablakok nyíltak, függönyök libbentek, árnyékok tolódtak el. Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra, s Gizi Gézáné (egy rossz hírű nő) nagy sietve 82szentencia: általános igazságot vagy erkölcsi jellegű megállapítást kifejező mondás, bölcs mondás

84

lekapkodta kötélen száradó alsóneműi közül a szemérembántókat, s közben a lepedők füg− gönye mögül alaposan szemügyre vette Tóték őrnagyát. A szekerek megálltak, a gyerekek abbahagyták a játékot, és tátott szájjal bámultak utánuk. Maga az őrnagy mit sem vett észre ebből az érdeklődésből. Őt egészen más természetű jelenségek foglalkoztatták. Például gyanakodva be−benézett a házak előtti csatornagyűrűk− be. Figyelmes lett egy darab spárgára, mely a betonon végigtekerőzve, eltűnt az útszéli giz− gazban. Ezt óvatosan kikerülte, és odaszólt Tótéknak: – Vigyázat! Ne lépjenek rá! Később, amikor egy cserkészcsapat jött szembe, s a parancsnokuk váratlanul a sípjába fújt, beállt egy útmenti fa mögé. – Hogy mernek ezek a kölykök fütyörészni? – kérdezte dühösen. Kisvártatva, amikor folytatták útjukat, megjegyezte: – Mindig elfelejtem, hogy itthon vagyok. Már érkezéskor fáradt volt. Ez a hosszú séta, a vele járó ijedelmekkel, még jobban ki− merítette. Amikor Tóték házához érkeztek, már alig állt a lábán. Egy pillantásra sem érde− mesítette Mariska híres dáliáit, sem az üveges verandáról nyíló gyönyörű kilátást, még az egész házat betöltő fenyőillatot se vette észre. Tehetetlenül tűrte, hogy a házigazda meg a felesége levetkőztessék, pizsamába öltöztessék, ágyba fektessék. Alighogy lefeküdt, mély álomba zuhant, melyből csak napszálltakor ébredt föl. Amikor a szeme már lecsukódott, az álom küszöbéről még odaszólt Mariskának: – Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe. – Minden rendben lesz, mélyen tisztelt őrnagy úr – nyugtatta meg Tótné. Lábujjhegyen kilopakodott a verandára, s könnybe lábadt szemmel felsóhajtott: – Szegény drágám! – Mennyit szenvedhetett! – tette hozzá Ágika. Ő is a könnyét nyelte. Csak Tót állt komoran, részvétlenül. Valami bizonytalan érzés motozott benne. – Csak azt szeretném tudni, hogy mi baja velem – morogta. – Te szereted az ördögöt a falra festeni, édes, jó Lajosom – mondta a felesége. – Már nézni se merek sehová, mert csak felingerlem vele – töprengett Tót. – Majd megszeret! – bátorította Mariska. – Csak aludjon egy jót! Csak szedje össze magát egy kicsit! Hiszen téged mindenki szeret! Tót csak a fejét csóválta, mint aki nem sok jóval biztatja magát. S mintha kételyeinek visszhangja volna túlnan, Ciprianiék kertjében, a professzor Hektor nevű díjnyertes farkas− kutyája vészjóslóan felvonított. (1966)

1. Figyeljétek meg az elbeszélő nézőpontját! Melyik szereplőéhez áll legközelebb? Vajon miért? 2. Hol játszódnak a részletben zajló események? Mit tudtatok meg a faluról és Tóték lakásáról? 85

3. Mennyi idő alatt peregnek le a szemelvény történései? 4. Milyen benyomásokat szereztek a Tót család tagjai az őrnagyról? 5. Nektek mi a véleményetek az őrnagyról? 6. A Tót család tagjai közül kinek a bemutatása a legárnyaltabb? Milyen tulajdonságok derülnek ki róla? A jellemzéshez keressetek a szövegben „illusztrációkat”! 7. Mi az oka, hogy Mariska és Ágika másként viszonyulnak az őrnagyhoz, mint Tót Lajos? 8. Mi lehet az őrnagy és Tót Lajos konfliktusának forrása? 9. Jelöljétek meg azokat a szakaszokat, amelyek a tekintélyről szólnak! Beszélgessetek el a tekintélyről! 10. Milyen elvárásai vannak az őrnagynak Tótékkal szemben? 11. Milyen elvárásai vannak Tótéknak az őrnaggyal szemben? 12. A szöveg melyik részét érzitek humorosnak? Miért? 13. Melyik szakasz tűnik a legnagyobb képtelenségnek? Miért? 14. Figyeljétek meg, hogy az őrnagyhoz is, Tót Lajoshoz is tartozik egy állandó, vissza− térő megszólítás. Milyen viszonyulást fejeznek ki? 15. Keressétek meg azokat a szakaszokat, amelyek a család aggodalmára vonatkoznak! 16. Melyek a legfontosabb tapasztalataitok a részlettel kapcsolatban? 17. Játsszátok el a Tót család és az őrnagy találkozását!

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK • Fogalmazzatok meg kérdéseket a fejezetben olvasott szerzőkkel, művekkel kapcsolat− ban! Egymásnak feltéve ellenőrizzétek tudásszinteteket! • Mely tananyagrész keltette fel érdeklődéseteket? Miért? • Milyen fontos gondolatot raktároztatok el magatoknak az olvasottakból? • A Magyar Elektronikus Könyvtár (www.mek.oszk.hu), a Digitális Irodalmi Akadémia (www.pim.hu) segítségével beleolvashattok a tárgyalt szerzők egyéb műveibe is. Ha a kortárs irodalom is felkeltette az érdeklődéseteket, látogassatok el a www.irolap.hu oldalra, ahol a szerzők életrajzi adatai és legfontosabb műveik (azok részletei) mellett beleolvashattok kritikákba, tanulmányokba, interjúkba is. Tanulságosak lehetnek az egyes írói honlapok is. Jó munkát a kutatáshoz, olvasáshoz!

86

A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM

Hagyományok A mai Szlovákia területét a történelem során különböző módokon nevezték meg: Felső− Magyarország, Felföld, Felvidék, sőt Hegyországként is emlegették. Ezeknek a fogalmaknak mindegyike földrajzi szemléletet rögzít, vagyis a terület meg− nevezése a földrajzi elhelyezkedésre utal: magasan fekvő, hegyes vidéken elterülő tájat jelentenek, és a mai Észak−Magyarország egy részét is jelölték. Később, az első Csehszlovák Köztársaság létrejötte után a Felföld és a Felvidék meg− nevezés jelentése megváltozott, a mai Szlovákia teljes magyarlakta vidékére kiterjedt. A „felvidéki” jelentése azonos lett a szlovákiai magyaréval.

Jó tudni ♦ A szlovákiai magyarság három nagyobb régióban él: 1. Csallóköz, Mátyusföld, Vág/Váh és Garam/Hron köze – azaz a Kisalföld északi részén 2. Palócföld – hosszú, keskeny sáv, a Garamtól kb. a Hernádig/Hornád 3. Ung−vidék, Felső−Bodrogköz – Kelet−Szlovákia déli része

Ha megnézitek Szlovákia térképét, azt látjátok, hogy a folyók és a domborzat észak–dél irányban tagolják a tájat. Régióink kultúráját évszázadokon keresztül ez a tagolódás hatá− rozta meg. A régiók kulturálisan északon a szlo− vákság felé, délen a mai Magyarország felé sok− kal több hasonlóságot mutattak egymással, mint kelet–nyugat irányban egymás között. Ezért, amikor létrejött Csehszlovákia, az itteni magyar− ság nem rendelkezett egységes kultúrával, men− talitással (vagyis a csallóközi és a gömöri élet− mód között nagyobb eltérés volt, mint észak vagy dél felé). A mai Szlovákia területe gazdag magyar iro− dalmi hagyományokban. Balassi Bálint zólyo− mi, Czuczor Gergely andódi, Jókai Mór komáro− mi, Madách Imre alsósztregovai, Márai Sándor

Martosi népviselet

87

Czuczor Gergely, a reformkori költő, szótáríró szülőháza Andódon/Andovce Czuczor Gergely és Fogarasi János nevéhez fűződik az első tudományos igényű magyar szótár elkészítése. Címe: A ma− gyar nyelv szótára. 1862 és 1874 között hat kötetben jelent meg

Parasztház a régi Érsekújvárott/Nové Zámky (Thain János rajza, 1923)

kassai, Mikszáth Kálmán szklabonyai, Tompa Mihály rimaszombati, Szenci Molnár Albert szenci születésű. Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, s az akkori Észak−Magyarországhoz több szállal kötődő Krúdy Gyula felvidéki tájakat, történeteket elevenítenek meg műveikben. Pozsonyban indul az első magyar újság, a Magyar Hírmondó (1780). Jókai Az arany ember című regénye szülővárosába, A lőcsei fehér asszony című műve a kuruc idők kalandjai közé vi− szik vissza az olvasót. Mikszáth Kálmán nagy sikerű palóc történeteivel olyan hagyományt teremt, amit számos magyar író követ majd a 19. század végén. Felfedezi a táj egyediségét, a tájban élő ember gon− dolkodásának, életvitelének, nyelvhasználatának különle− gességét, és azt az írásmódot, ahogy ez megragadható, el− beszélhető. Krúdy Gyula a felvidéki városok különös mi− liőjét festi meg elbeszéléseiben. Márai regényeinek érték− rendje a régi Kassa polgári világában gyökeredzik. Bár már a 19. század végére felrajzolódnak egy irodal− mi táj körvonalai, egységes irodalmi hagyomány mégsem alakul ki a Felvidéken. A régióhoz kötődő irodalmi emlé− kek a közös magyar irodalmi hagyományba épülnek be. A magyar irodalom a 19. századtól kezdve Budapest központú. A modern irodalmi törekvések itt összpontosul− nak. Minden jelentős országos folyóirat és irodalmi A lőcsei városházán őrzik azt a faajtóra festett képet, amely állí− tólag Korponay Juliannát, Jókai Mór A lőcsei fehér asszony c. regényének főszereplőjét ábrázolja, ahogy a titkos ajtón beengedi a labancokat a kuruc városba

88

intézmény székhelye ez a város lesz. A régi irodalmi központok elvesztik korábbi jelentőségüket, az érvényesülni vágyó írók Pesten próbálnak szerencsét, az igényes olvasóközönség fővárosi lapokat járat – magyart és németet vegyesen. Bécs a Pozsony környéki magyarság számára jelent nagy vonzerőt, elsősorban színházi életé− vel és modern irodalmával. A felvidéki polgár a 20. század hajnalán általában háromnyelvű: magyarul, németül és szlovákul is beszél. A három kultúra egybe− fonódása alakítja ki a felvidéki városok egyedi hangulatát, amit a városnevek is őriznek: Pozsony–Pressburg–Prešpork (később: Bratislava), Kassa–Kassau–Košice. A vidék nyelvi és nemzetiségi szempontból egységesebb képet mutat, a század elején a magyar és a szlovák falvak nyelvileg hatá− rozottan elkülönülnek egymástól. Czinka Panna, híres cigányprímásnő mellszobra szülőfalujában, Sajógömörön/Gemer. Alakját számos irodalmi mű őrzi, többek között Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig c. regénye is

Olvasózug

„Tizenkét éven át nem volt olyan napom, hogy ne gondoltam volna Kassára. Időnként könyveket írtam abból a célból, hogy fokozottabban és bensőségesebben gondolhassak erre a városra. Álmodtam, hogy bemegyek egy kassai kapu alá, keresek valamit, tölcsért csinálok tenyeremből, és úgy kiáltok fel a folyosóra, hívom valamelyik eltűnt pajtásomat. A szülő− város mindenkiből érzékenységet vált ki; de nálam ez az emlékcsoport valóságos rögeszme. Mindent őrzök, vizsgálok, ami onnan való, állandóan előszedem emlékeimet, csiszolom, fé− nyesítem őket. Azt hiszem, a legtöbb író ilyen viszonyban él szülővárosával. Én, ha nem szé− gyelleném, legszívesebben állandóan csak Kassáról írnék könyveket; de most már röstellem ezt a ragaszkodást, félek, hogy mások unalmasnak találják.” (Márai Sándor: Kassai emlék)

„A nagy test szívéhez, Budapesthez akkora távolságra volt, hogy jól hallhatta a dobba− násait. Délután öt órakor szokott volt berobogni a losonci állomásra Körmöcbánya és Zólyom hegyeiből, Közép−Európa legszebb vasútvonalán a „ruttkai gyors”. A losonci pol− gár kis kézitáskával szállott fel rá, hogy este már valamelyik pesti színház nézőterén üljön, vagy üzleti ügyeit intézhesse...”

89

1.

Milyen magyar irodalmi hagyományok kapcsolódnak a mai Szlovákiához?

2.

Ki az a 19. századi író, akinek a nevét egy szlovákiai magyar színház is őrzi?

3.

Milyen felvidéki települések jelennek meg Mikszáth Kálmán általatok is ismert műveiben? Idézzétek fel a nyolcadikos tananyagot!

4.

Keressétek ki a Szlovákiai Magyar Írók Társasága honlapján a Magyar irodalmi hagyományok és emlékhelyek Szlovákiában című tárhelyet! (A Szlovákiai Magyar Írók Társasága honlapjának elérhetősége: www.szmit.sk). Keressétek ki a lakhelye− teket az ábécérendbe szedett helységnévtárból! Készítsetek jegyzeteket a lakhelye− tekhez vagy a közeli településekhez kapcsolódó írókról a következő szempontok szerint: – ekkor élt/él az író (20. századi szerzők, 19. századi szerzők, régi magyar irodalom szerzői): – a településhez való kapcsolódás módja (itt született, itt tartózkodott, ez a település a mű színtere): – a szerző életrajza: – ezt olvastam tőle:

5.

Miért fontos Márai Sándor szerint egy író számára a szülővárosa?

6.

Mire vonatkozik a Darkó Istvántól származó idézetben a „nagy test” és a „szív” kifejezés? (Darkó István)

„Szabad−e Dévénynél betörnöm új időknek új dalai− val?” (Ady Endre) A Pozsony külvárosához tartozó Dévény/Devín hosszú évszázadokon keresztül Magyarország nyu− gati kapuja volt

90

Jó tudni ♦ A magyar irodalomról sokszor úgy beszélünk mint egyetemes magyar irodalomról. Az egyetemes magyar irodalomba beletartozik a Magyar− országon születő művek sora és a Magyarország határain kívüli magyar irodalmak is: a szlovákiai, az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai és a nyuga− ti magyar nyelvű irodalom. Azokat a magyar nyelvű irodalmakat, amelyek Magyarország határain kívül léteznek, kisebbségi irodalomnak, határon kívüli irodalomnak hívjuk, vagy a régió/ország nevével nevezzük meg: szlovákiai magyar irodalom – felvidé− ki magyar irodalom; erdélyi magyar irodalom; kárpátaljai magyar iroda− lom; vajdasági magyar irodalom – délvidéki magyar irodalom.

Magyar irodalom Csehszlovákiában

Az első Csehszlovák Köztársaságot 1918. október 28−án kiáltották ki, szlovákiai magyar irodalomról is ettől az évtől kezdve beszélhetünk. Majdnem egymillió magyart érintett a tria− noni döntéssel1 (1920) véglegesülő változás. Az értelmiségre2 várt a feladat, hogy az új államban kialakítsa a kulturális élet és az identitás3 megtartásának a kereteit. A szlovákiai magyar irodalom korszakai a felvidéki magyarságot érintő történelmi változá− sokkal több szálon is összefüggnek. A történelmi−politikai változások a 20. században az iro− dalom életét is befolyásolták: a folyóiratok megjelenését, életképességét, a könyvkiadás elveit, az írói életművek kibontakozásának lehetőségeit, a Magyarországgal tartható kulturális kap− csolatokat. Ezért tekinthetők az egyes történelmi fordulópontok belső korszakhatároknak4 is. Ennek megfelelően elkülöníthető az 1918–1938 közötti, az 1938–1945 közötti, az 1945–1989 közti és az 1989 utáni időszak, de a valódi nagy korszakhatár a második világ− háború vége. A második világháború és az azt követő pár év eltörli az előző időszak eredmé− nyeit. Szlovákiában megkezdődik a magyar kultúra újraalapozása.

A kezdetek 1918–1938 „Új állam polgáraivá váltunk, de a haza megmaradt körülöttünk, a házak, kertek, tanyák és mezők. Goethe szavait variálva: a majorság nem égett le. Szlovákia, vagy ahogy két év− tizedig neveztük: Szlovenszkó déli magyar szalagja közel húsz esztendeig megmaradt – minél zártabb volt etnikai egysége, annál inkább – a régi Magyarország csehszlovák igaz− gatás alá került, csehszlovák karhatalommal és törvényekkel ellenőrzött darabjának. A komáromi korzó, a lévai vagy losonci piac, szekértáboraival, zöldséget és baromfit kíná− ló menyecskéivel, a vasárnap délelőtti misére várakozó ünnepi nép Érsekújvárott fekete− dókás,5 ezüstgombos gazdáival, a pozsonyi egyetemi könyvtár üveggel védett renaissance folyosója a Klarissza utcában, a vidéki városok feketebőr divános,6 komor tónusú és szi− varszagú kaszinói,7 a pozsonyi református templom tömör légköre, amely Balogh Elemér 1trianoni döntés: Magyarország képviselői 1920. június 4−én írták alá az első világháborút lezáró béke−

szerződést, melynek értelmében – az akkor még – Magyar Királyság területeinek kétharmadát, s azzal együtt magyar lakossága 32,5%−át is elvesztette. 2értelmiség: a társadalom szellemi tevékenységet végző rétege 3identitás: azonosságtudat – pl. magyar identitású, aki magát magyarnak tartja 4irodalmi korszakhatár: olyan határ, amely időben választja el egymástól az egymásra következő, de eltérő értékrendű időszakokat az irodalomban 5dóka: dolmány alakú férfi− vagy női kabát 6diván: dívány – kárpitozott, gyakran karfával ellátott fekvőbútor 7kaszinó: társadalmi helyzet, azonos foglalkozás vagy nézetek szerint alakult zárt társaskör

91

esperes beszédét várja, a falusi éj Jóka vagy Martos határában fellobogó pásztortüzekkel, mindez magyar zsánerkép maradt, az a világ, amelyet Arany és Jókai, Petőfi és Mikszáth, Krúdy és Móricz örökítettek meg. Nemcsak a zárt magyar etnikum volt a haza, hanem szer− teszórt jeles helyek összessége is, az eperjesi renaissance házsorok, a kassai katedrális a fejedelem sírjával, a Kazinczy korszak emlékeivel. A Madách család sztregovai kastélya az őskert, melynek óriásfái alatt a Tragédia megszületett, Berzeviczy Gergely dolgozószobája Kakaslomnicon, Kékkő vára és Hibbe a kis tátraalji falu, templomában Balassi csontjaival, a pozsonyi várlépcső roskatag háza, ahol Petőfi körmölte az Országgyűlési Tudósításokat, a Dóm Pázmány Péter porladó maradványaival és Donner Rafael magyar lovasnak ábrázolt Szent Márton szobrával, a Klarissza utcai gimnázium, ahol Dohnányi és Bartók tanultak, a régi Országház fekete épülete, ahol Kölcsey, Wesselényi Miklós, Kossuth lábnyomát őrzi a kő, Széchenyi István palotája a pozsonyi főtéren, Bethlen Gáboré a Hosszú utcában, a kuruc vezéreké Lőcsén és Késmárkon, a Krúdyt nevelő podolini algimnázium boltívei, a Gvadányi emlékét idéző Szakolca és Pöstyén, a kuruc korszak küzdelmeiről tanúskodó várak és vár− romok: Detrekő, Éleskő, Vöröskő, Mikszáth fehér oszlopos, tornácos szőlőháza Szkla− bonyán, a kürtösi kúria, amelyet egykori vendége: Kazinczy leírásából ismerünk, a Dobsinai jégbarlang, amelynek visszhangos márványvilágát Jókai víziója nyomán idéztük magunk elé gyermekkorunkban, a huszti várrom, amely Kölcsey disztichonjait és Kodály zenéjét idézi fel, Munkács vára, amelyet a Fogságom Napjaiból, Petőfi verséből s a kuruckor törté− netéből ismerünk, ez mind a hazát jelentette.” (Peéry Rezső: Utószó két szlovenszkói évtizedhez (1918–1938))

Peéry Rezső, a fenti sorok írója jóformán Szlovákia összes magyar vonatkozású törté− nelmi és irodalmi emlékhelyét felsorolja, s arra a kérdésre is válaszol, hogy milyen kötődé− sek tesznek hazává egy földrajzi területet. A szlovákiai magyar irodalom létrejöttekor elsősorban az egyetemes magyar irodalmi hagyományokra támaszkodhatott. Eleinte Petőfi, Mikszáth, Ady és Móricz művei jelentet− ték a követendő mintát az itteni írók számára. Az első két évtized lapalapítási kísérletektől és irodalmi társaságok létre− hozásától volt hangos, de egy színvonalas folyóirat és az iro− dalom ügyét ténylegesen előmozdító társaság életre hívása sok nehézségbe ütközött. Ebben az időszakban, különösen az első években sokan ragadtak tollat tehetség és műveltség nél− kül is, mivel úgy tűnt, a kisebbség megmaradásának az iro− dalom lesz a kulcsa. Szinte minden nagyobb település fenntartott egy helyi érdekű (regionális) lapot, s a könyvkiadás megindításának kérdése visszatérő témája volt a húszas évek első felének. De nemcsak az irodalom próbált magára találni a megváltozott körülmények között: a kulturális élet minden téren rendkívül élénk volt a két háború közti időszakban. A dalárdák, amatőr Donner Rafael (1693–1741): Szent Márton lovasszobra a pozsonyi dómban (1734)

92

színjátszó csoportok, olvasókörök, külön− féle egyletek rendszeres tevékenysége és a gyakori irodalmi estek nagyon színessé tet− ték ezt az időszakot. A fiatalság elsősorban a valós társadalmi helyzetet akarta megismerni, így a kultúra terjesztéseként induló falujárás hamar átala− kul tényfeltáró falukutató mozgalommá. Nevüket a jelképükül választott sarlóról kap− ták: Sarlós mozgalom. Nem véletlen, hogy Móricz Zsigmond több alkalommal is nagy A régi országgyűlés épülete Pozsonyban. elismeréssel szól a szlovákiai magyar fiatal− Itt iktatták be 1848−ban a Batthyány−kormányt. ság elhivatottságáról és buzgalmáról. A szlovákiai magyar írók korántsem voltak egységesek, sem írásmódjuk, sem az iroda− lomra vonatkozó elképzeléseik tekintetében. Az irodalomtörténet a 20. század második felében azokat az életműveket emelte ki, amelyek a kisebbségi küldetés hitvallására épül− tek, és a sajátos szlovenszkóiságot hangsúlyozták. Győry Dezső költői életműve és Fábry Zoltán publicisztikája képviselték azt a – Móricz szavait variálva – par excellence8 szlo− venszkóiságot, melyben az érték mértékmérője az erkölcs volt. A kisebbségi erkölcs elsősorban a közösség sorsáért való felelősségvállalást jelentette. Ezért ezekben az években a közösségi mondanivaló ismét felértékelődött az irodalomban. Megszületett a kisebbségi messianizmus.9 Győry Dezső és Fábry Zoltán mellett érdemes megjegyezni többek között Forbáth Imre, Vozári Dezső és Mécs László költők, illetve Darkó István, Tamás Mihály, Szenes Piroska és Neubauer Pál prózaírók nevét is ebből az időszakból.

1.

Vajon miért és mikor körmölte „a pozsonyi várlépcső roskatag házában” Petőfi Sándor az Országgyűlési Tudósításokat? És egyáltalán: mi volt az Országgyűlési Tudósítások? A választ megtalálva meglepő felfedezést tesztek majd egy általatok kizárólag politikusként ismert 19. századi magyar államférfi kapcsán.

2.

Nézzetek utána, hogy milyen intézménynek ad ma otthont „a régi Országház fekete épülete”, vagyis az az épület, ahol a pozsonyi országgyűlés tanácskozott!

3.

Szakolca nemcsak Gvadányi emlékét őrzi, hanem egy nyugatos költőét is. Ki volt ő, és hogy kötődött a városhoz? Idézzétek fel a nyolcadikos tananyagot!

4.

Kodály Zoltán gyerekkorát egy felvidéki városban töltötte, egyik műve címében is őrzi a város nevét. Melyik Kodály−műről van szó? Ha megtaláltátok, hallgassátok meg! A www.youtube.com oldalán több feldolgozásban is megtalálható.

8par excellence (ejtsd: pár ekszelansz): elsősorban 9kisebbségi messianizmus: meggyőződés és cselekvésforma, mely szerint a kisebbségben élő ember –

tapasztalatai és két kultúrában való jártassága miatt – magasabb erkölcsiséggel bír, mint bármely több− ségi nemzet képviselője. A kisebbségi messianizmus elképzelése szerint e tapasztalatok továbbadása vezethetett volna egy jobb világ felépüléséhez egész Európában

93

Győry Dezső

Közép-európai ember (A pozsonyi várdombon) A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet; az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felet.

Győry Dezső (1900–1974)

S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát−dombokon ezüst Dunám a mentém csatja, s a kettőt összegombolom. (1935)

Győry Dezső a két háború közti időszak legjellegzetesebb szlovákiai magyar költője volt. A második világháború után áttelepült Magyarországra. Ekkor műfajt is váltott: míg a két világháború között verseket írt, ettől kezdve regényeket jelentetett meg. Regényeinek színtere zömében Gömör. A legnagyobb elismerést az 1848−as szabadságharctól 1919−ig terjedő idő− szak történéseit feldolgozó, családi emlékeken alapuló regénytrilógiája hozta meg számára, a Viharvirág (1955), a Sorsvirág (1959), a Tűzvirág (1966). Költészetének értékeit az 1960−as években fedezték fel újra.

1.

A versben beszélő lírai alany egy közösség nevében szólal meg. Kivel/kikkel azono− síthatjuk a versben megszólaló ént?

2.

Mi szerintetek annak a közösségnek a legfontosabb jellemzője, amelyiknek a nevé− ben a lírai én beszél a versben?

3.

Miért fontos véleményetek szerint a cím alatti zárójeles helymegjelölés?

4.

„Fordítási gyakorlat.” a) Alakítsátok át a verset köznyelvi szöveggé! b) Figyeljétek meg, hogy a vers milyen formai és stilisztikai elemeit kellett eltávolí− tani ahhoz, hogy köznyelvi szöveget kapjatok!

5. A felsorolt szóképek közül melyek találhatóak meg a fenti versben? metafora, megszemélyesítés, allegória, szinesztézia, szimbólum, metonímia A feladathoz a Jó tudni részben találtok segítséget. 94

Jó tudni ♦ A szókép – másként trópus – alapja: megtalálni két dolog összefüggését. Az összefüggés teszi lehetővé, hogy az egyiket a másikkal magyarázzuk, az egyikre a másik nevét alkal− mazzuk. Pl.: fátyolfelhő, leányvállalat, bankfiók. ♦ A szóképnek két nagy típusa van, már mindkettővel találkoztatok. Az egyik típusba azok a szóképek tartoznak, melyekben a dolgok közti összefüggés alapja a hasonlóság, a másikba azok, melyekben a dolgok közti kapcsolat alapja az érintkezés. A metafora, a megszemélyesítés és az allegória a hasonlóságra épül. Metafora Két tárgy vagy fogalom azonosítása valamilyen közös jegy alapján. Pl.: báránykák vonultak az égen – a metafora alapja a bárány alakjának, bodrosságának, szí− nének és a felhő alakjának, bodrosságának, színének összehasonlíthatósága. fátyolfelhő – a metafora alapja a fátyol áttetsző anyaga és az áttetsző felhő közti hasonlóság. Megszemélyesítés Az élettelen természet elemeit vagy az élettelen tárgyakat ruházzuk fel csak az élőlényekre jellemző tulajdonságokkal, cselekvésekkel. Pl.: susognak a lombok – valójában csak az emberek tudnak susogni, de a halk hang hasonló− sága miatt kölcsönözhetjük ezt az emberre jellemző képességet a lomboknak is – vagyis megszemélyesítünk. További példák: a nap felkel; a sziklák őrt állnak; A kulacs sikoltott és kibuggyant vére (Arany J.); szőkék a mezők, ha dús kalásszal jő a sárguló nyár (Juhász Gy.) Allegória Az allegória egy hosszabb gondolatsoron vagy a mű több strófáján végighúzódó meg− személyesítés vagy metafora. Pl.: Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő... Fiaim, csak énekeljetek! (Tompa M.: A madár, fiaihoz) Ebben a versben a metafora alapja a költők és a madarak magatartásának hasonló volta. Azért beszélünk allegóriáról, mert a metafora végighúzódik a teljes versen. A metonímia és a szinekdoché érintkezésen alapuló szókép. Metonímia Valóságos érintkezés van a kép elemei közt, s az egyik nevét átvisszük a másikra. Pl.: Erről beszél az egész iskola – az iskolába járó tanulók beszélnek valamiről, a tanulók összességére visszük át az intézmény megnevezését, ahová járnak. Az összes Adyt kikölcsönözték a könyvtárból – a szerző nevét visszük át a szerző által írt kötetekre. A kékek vezetnek kettő–nullára – a mez színét visszük át a mezt viselő csapatra. Szinekdoché A rész−egész viszony felcserélésén alapul. Pl.: Hány fő van jelen az osztályban? – a rész az egészet helyettesíti, vagyis a fő az embert. A szimbólum és a szinesztézia felhasználja az érintkezést és a hasonlóságot is.

95

Szimbólum A szimbólum jel – a költészetben olyan konkrét tárgyi jel, amely egy elvont, sokszor igen összetett tartalmat fejez ki. Pl.: Petőfi rónája, Ady fekete zongorája. A köznyelvi szimbólumnak van egy mindenki számára világos, rögzített jelentése. Ez a jelentés állandó. Pl. a galamb a béke szimbóluma, a piros szín a közlekedési lámpán azt jelenti, hogy „állj!”. Az irodalmi szimbólum nem rendelkezik ilyen egyszerű, egyetlen szóra lecsupaszítható megfejtéssel. Pl. Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versében ezt olvashatjuk: „S ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis új és magyar.” Pusztaszer ebben a versben szimbólum. Megfejtéséhez nem elég tudni, hogy a hét vezér itt kötötte meg a vérszerződést, ismerni kell Adynak a magyarságról való gondolkodását is. Ennek ismeretében Pusztaszer negatív jelentéssel ruházódik fel, a régi, a maradi, az el− vetendő múlt jelképe lesz a versben. Szinesztézia Különböző érzékszervekkel érzékelhető dolgokat társít. Pl.: fehér csönd, lila dal. Hasonlat A hasonlat nem szókép, hanem képszerű beszéd. Míg a szóképben mindig van valami− lyen összevonás (ettől lesz képszerű), vagyis az összehasonlított dolgok egyikét „csak” odaképzeljük, addig a hasonlatban megjelenik a hasonlítás mindkét tagja. Elváltak egymástól, mint ágtól a levél (Petőfi S.) – ez hasonlat: – az összehasonlítás egyik fele: ők, – az összehasonlítás másik fele: levél, – az összehasonlítás alapja: az elválás. De a János vitéz rá következő sora már metafora, és nem hasonlat: Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél – ez metafora: – az összehasonlítás egyik fele: megdermedt, kiüresedett szív, – az összehasonlítás másik fele: a hideg, dermesztő tél, – az összehasonlítás alapja: az üresség (ebben az értelemben szerepel a puszta kifeje− zés), hidegség. A szóképeket szokás költői képeknek is nevezni.

Jó tudni ♦ A mai Szlovákia területéről származó festőművészek: Mednyánszky László (Beckó/Beckov), Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben/Sabinov), Szinyei−Merse Pál (Szinyeújfalu/Chminianska Nová Ves).

96

Harmos Károly: Az Élet színpada, 1935 Harmos Károly (1879–1956) szinte egész Európát bejárta, a kor jelentős művészeti központjaiban tanult mielőtt letele− pedett Komáromban

Csordák Lajos: Tátrai táj, távoli várral, 1903 Csordák (1864–1937) az államfordulat után is Kassán maradt, ott alkotott tovább

Mednyánszky László: Téli csend, 1915 előtt

97

Olvasózug Márai Sándor

Cassovia (Metszet, 1928) A spájzban szőlő lógott és dió, A Hradován méterre állt a hó.

A Szerkesztő köszön, La Valliere, Nyakcsokra leng és pókhasára ér.

Egyszer Rákóczit hozták haza reggel, Kézen fogva vitt apám a menettel.

Ó, első vers! Borgis, cursiv! Az ólom Szaga a régi nyomdában, az ódon

A dóm úszott a ködben, mint egy várrom, Valami nagy és biztos e világon.

Udvarszobában, betűk neve, férce A zsenge gondolatnak, lélek érce.

Kapuja fénye ködös és opálos, Körötte él halkan a kicsi város.

Garmond, az ünnepély! Petit, a játék! Ó, furcsa játék, szörnyű és hazárd tét.

S a püspök egyszer kis, puha kezével Megsimogatta arcomat a réten.

Mindig va banque és mindig az egészért! Egész hitet, egész kételyt, egész vért!

Egyedül sétált, vagy egy kanonokkal, Bojtos kalapban és egy görbe bottal,

Az első este Kassán, a Ligetben, Mikor egy verssor fölött sírni kezdtem

Mint egy igazi pásztor, aki kémlel, Hogy báránykái nem futnak−e széjjel?

S baktattam haza, föl a Malomárkon, Mert egyedül maradtam a világon.

Jaj, hol a pásztor és hol a nyáj is? Május végén a Bankón volt majális.

A Schalkházban a bálra el se mentem, Azóta se nem jártam a Ligetben.

(Csak így tudom már, rímekbe rakva, mint a Játékkockán a képbe rakott minta,

S mint kínai piktor művén a képnek, Tájába a festő is beléphet,

Kirakni rajzod, régi Kassa, álom, Fakult kis rajz e vad színes világon.)

S elindul a maga rajzolta tájba Otthonosan s mégis les a csodára:

Fakult kis rajz, a színe mit se hoz ki. Itt baktat a sánta kovács, Kukovszki,

Úgy járok én e hanyag rajzban. Kedves, A rajz még tustól s könnyeimtől nedves.

Aki varjakkal él a műhelyében, Füstben, szikrában, pernyében, szemétben,

Hová kallódott íz, szín, illat, emlék? Van is, már nincs is, élet még, s már emlék.

S kovácsol, Vulkánus, valami titkon, Záron, mi zárjon, vagy kulcson, mi nyisson.

Ami íz volt és illat, ennyi már csak, Valami szédült és gonosz varázslat.

98

Félsz áthajolni párkányán e görnyedt Toronynak, miben élsz, mert lenn a szörnyebb Lomtárban, mint ütött szemét, hevernek Kedveseid, emlékeid, s a dermedt Távolban úgy néznek, mint régi képen A halottak – szörnyű penész a képen, Évek penésze, piszok és szemét! Már elfeledtem barátom szemét. * ennyi maradt csak, mint marad a vesztett városról néha együgyű fametszet. (1928)

Rákóczi szarkofágja a kassai Szent Erzsébet−dómban

A vers soraiban összefüggéstelen képek villannak fel a városhoz kötődő személyes múlt− ból. Ami ezeket a képeket összeköti, az az emlékezés. Nemcsak a személyes emlékek jelen− nek meg a versben, hanem az emlékezés és a felejtés folyamata is. A múlt idő használata csak az egyik ok, amiért úgy érezzük, hogy visszaemlékezést olva− sunk. Az emlékképek felelevenítésének, a versben felvillanó események megjelenítésének a módja legalább ennyire hozzátartozik a hatás létrehozásához. A versben megszólaló én itt van velünk, a jelenben, az viszont, amiről beszél, már a múlté – ez teszi a verset nosztalgi− kus hangvételűvé.

1.

Különítsétek el a versben megjelenő emlékképeket és eseményeket!

2.

Húzzátok alá azokat a részeket, amelyekben a lírai én jelen időben szólal meg! Honnan tudjuk mégis, hogy emléket beszél el?

3.

Állapítsátok meg a vers szerkezetét! Az igeidők használata segít elkülöníteni az egyes szerkezeti egységeket egymástól!

4.

Keressétek meg azt a részt a versben, ahol a költő maga is megjelenik az általa megrajzolt tájban!

5. Márai versét képleírásként is felfoghatjuk. Erre magában a szövegben is találunk uta− lást. Hol? 6. Keressétek ki a versben az enjambementeket! A feladat megoldásához a Jó tudni alatt (100. o.) találtok segítséget. 7.

Keressétek ki a versből a hasonlatokat, megszemélyesítéseket, metaforákat!

8.

Miért tűnnek életszerűnek a visszaemlékezésben megjelenített helyszínek és alakok?

99

Jó tudni ♦ A képleírás (másként ekphrasis) lényege, hogy egy kép látványelemeit írja le, vagyis azt, amit egy képen látunk, szavakkal fejezi ki. Márai versének alcíme – Metszet, 1928 – azt sugallja, hogy a szöveg olvasható képleírásként is. A képleírás tárgya nem okvetlenül fizikailag is létező kép, lehet képzeletbeli is, mint Márai versében.

„Ha olyan írók, mint Márai, nem teremtettek volna a nyelv erejével messze az országhatáro− kon túlnyúló életművet, a mai nyugat−európaiak még kevesebbet tudnának a távoli, mégis oly közelről rokon kelet−európai viszonyokról. Ha Márai nem ível el zseniálisan egészen Ithakáig, és nem vándorol el hazájából személyes élete folyamán, mint egy 20. századi Odüsszeusz, hogy Nyugaton keresse a szellemi szabadság hazáját, ezzel valamennyien szegényebbek volnánk. És ha Fábry Zoltán nem tanúsít egy ezzel ellentétes mobilitást, és nem tart ki a szülőföldjén egész életében, akkor egyes kulturális nyomok már bizonyosan eltűntek volna Kassa környékéről. Akkor ma nem élhetné át egy nyugati azt a megdöbbenést, hogy a vidéki idill kellős közepén egy világszínvonalú könyvtárra találhat.” (Eve−Marie Kallen, hungarológus)

Jó tudni ♦ A losonci Szabó Gyula, Lőricz Gyula, Jakoby Gyula, a kassai Löffler Béla és a nyitrai Bártfay Gyula képzőművészek a harmincas években jelentkeztek. ♦ Elevenítsük fel az enjambement fogalmát! Az enjambement áthajlást jelent. Akkor beszé− lünk enjambementről, amikor a mondat nincs befejezve a verssor végén, csak a következő verssorban.

Lőrincz Gyula (1910–1980): Csallóközi táj

Jakoby Gyula (1903–1985): Hegyoldalban, 1936

100

Mécs László

Meteor Egy ismeretlen ősi fényű nagy égitestről elszakadtan ki tudja, hol keringtem eddig s hogy hány száz fény−évet szaladtam, amíg elértem itt a légkört s a létem láthatóan izzik. A földnek fény−nyelven beszélek, pár perc, aztán izlik, nem izlik:

Mécs László (1895–1978)

kiégve földre hullok én is, s küldönci pályámat betöltvén, megtorpanok, mint túlvilági ércekből öntött szobor−öntvény.

ez nem vas, nem réz, bronz, arany sem, titokból van ez, mint az élet, ilyet nem olvaszt vasgyár, vulkán: ily ércet rejt ősi Lélek.

Tudósok jönnek vegyszerekkel, vizsgálják ércét a szobornak, de csődöt mond nagy kémiájuk, fejük csóválják és morognak,

Egy ismeretlen, ősi fényű örök Titokról elszakadtan, küldöncnek jöttem s eltűnök majd, ha izenetem általadtam. (1933)

Ez a vers arc poetica – költői hitvallás. Az egykor európai hírű pap költő, Mécs László saját költészetfelfogásáról vall benne. A vers egy szimbólumot bont ki.

1.

Kivel/mivel azonosítható Mécs versében a meteor?

2.

Mi a megfeleltetés alapja?

3.

Olvassátok el Vajda János Üstökös című versét! Mik a hasonlóságok és a különbözősé− gek a két vers között? Vajda János versét megtaláljátok a www.mek.oszk.hu tárhelyen. Szempontok: – ki beszél a Meteorban, ki az Üstökösben? – mi a legfontosabb tulajdonsága Mécs versében a meteornak, és mi Vajda versében az üstökösnek? – hogy határozza meg a két költő legszembetűnőbb vonását a meteor, illetve az üstökös legfontosabb tulajdonsága?

101

4.

E vers szerint mit tartott Mécs László saját költészete lényegének?

5.

Milyen költészetfelfogással helyezkedik szembe Mécs elképzelése?

6.

Tavaly megismerkedtetek Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila költészetfelfogásával. Mécs László saját költészetéről vallott nézetei miben tér− nek el és miben hasonlítanak a felsorolt költők költészetfelfogásához?

7.

Feladat padtársaknak: Szerintetek van−e a költészetnek küldetése? Egyikőtök érveljen amellett, hogy van, másikótok pedig amellett, hogy nincs! Gyűjtsetek össze legalább 3−3 érvet, írjátok le a füzetbe, majd vitassátok meg!

8.

Keressetek a versben példát a halmozásra!

Jó tudni ♦ A két világháború közt Mécs László költészete példátlanul népszerű volt magyar nyelv− területen, s hamarosan nagy sikert aratott Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában is. Amerikai turnéját a második világháború kitörése akadályozta meg. A nyugatos költők és kri− tikusok értetlenül álltak Mécs sikerei előtt, poétikai hanyagságát, stílustöréseit éles kritikával illették. Karinthy Frigyes Így írtok ti című kötetében Ószeres címmel paródiát is írt verseiről. ♦ Mécs sikereit részben kiváló előadói képességeinek köszönhette. A II. világháború után nem jelenhettek meg versei, kihullott az irodalom emlékezetéből. ♦ Az Ószeres című verset megtaláljátok pl. a Karinthy Frigyes összes költeménye c. kiad− ványban, a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján. ♦ Mécs László A királyfi három bánata című versét a Misztrál verséneklő együttes feldolgo− zásában is meghallgathatjátok a www.youtube.com oldalon.

Szabó Gyula (1907–1972): A titokzatos lovas

102

Vozári Dezső

Kint szél beszél Kint szél beszél, bent pattog kőszén, már összedőlt a kártyavár, és sír, ki bír keservek őszén és sír, ki bír és sír a sár. Rothad a rózsa és a körte, szennyben úszik a tiszta tó, illúzióim összetörte a nyár, de szép volt, izgató. Már nem siratlak, már csak emlék az illatod, az éjjeled, nagy volt a tét: a lét, a nemlét, messze mutattak fényjelek.

Vozári Dezső (1904–1974)

A vágyamat, mit nálad hagytam, néha még visszagondolom, s a náthás, esti őszi fagyban kabátom összegombolom. (193?)

1.

Milyen érzelmet fejez ki a vers? Milyen hangulatot közvetít?

2.

Melyek a vers kulcsszavai?

3.

Keressétek meg a versben azokat a kifejezéseket, amelyek a vers vizuális (látvány) és hanghatását hozzák létre!

4.

Milyen ellentétekre épül a vers?

5. Milyen összefüggés van szerintetek a versszakok első és második fele között: logi− kai vagy zenei? 6. Milyen képzettársítások jelennek meg a szövegben? 7.

Keressetek alliterációt a versben!

8.

Véleményetek szerint milyen élményből született ez a költemény?

Jó tudni ♦ A fenti vers sanzon. Sanzonok már a középkorban is léteztek, igazán ismertté azonban a 20. század elején vált a műfaj, a kabarék színpadának elmaradhatatlan darabjaként. Lényegében a (nép)dal városias megfelelője. Általában valamilyen hangulatot közvetít, egy− szerű és természetesen dallamos. A magyar költők közül Heltai Jenő és Szép Ernő a leg− ismertebb sanzonírók, de Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád életművében is talá− lunk sanzonokat. Vozári verseinek egy része szintén sanzonszerű.

103

Forbáth Imre

Az udvarban A horizont piros felhőket szállít, A háznak háta sárga, mint a kén, Az őszi szél kék csíkos gatyákat szárít. Egy kutya van itt, egy nagyanya és én. Törlőrongy lóg a légbe fönn, s kemény Gramofonhangok, csecsemősírással vegyest Hullnak az ablakból. Majd egy éjjeliedény Glazúrája csillan, és jelenti: halló! Itt az est!

Forbáth Imre (1898–1967)

Fütyörészek. Kutya üvölt. Levelek vígan kergetőznek. Rikkancsai vagyunk a külvárosi ősznek, Misztikusan lobognak a szélben a kék csíkos gatyák. Már hull a holdnak halvány aranya, A kutya, a két tyúk és a nagyanya Aludni térnek... szép jó éjszakát! (1930) A vers szonett formában írt idill is lehetne. A forma, a műfaj és a tartalom közti feszült− ség azonban groteszk hatást kelt. Az idill verses, drámai életkép, a valóságot eszményíti, fe− szültségmentesnek, derűsnek ábrázolja. Gyakori témája a szülőföld, a természet, a családi élet, a szerelem. Forbáth Imre verse rendkívül dinamikus, az idill lehetőségét a szöveg több helye is felcsillantja, de a következő gesztussal azonnal le is bontja az éppen csak felvilla− nó idill−lehetőséget.

1.

Keressétek meg a versben az idillnek megfelelő szöveghelyeket, majd azokat a szöveghelyeket, amelyek ellentmondanak az idillnek!

2.

Melyik az a versszak, amelyik teljes egészében „antiidill”?

3.

Az első versszakból húzzátok ki azt a szót, amelyik a legkevésbé illik az idillbe. Helyettesítsétek egy másik, a műfajhoz illő kifejezéssel! Mit vettetek észre, hogy vál− tozott meg a versszak hangulata?

4.

Írjátok le saját szavaitokkal a versben plasztikusan bemutatott külvárost!

5. Keressetek a versben alliterációt! 104

Újabb változások 1938-1945 1938−ban, az első bécsi döntés értelmében Szlovákia magyarlakta vidékeinek nagy ré− szét visszacsatolják Magyarországhoz. Az első Szlovák Köztársaságban mintegy 70 000 magyar maradt, elsősorban Pozsonyban és környékén, valamint Nyitrán és vidékén. Az addigi magyar lapok részben megszűntek, részben betiltották őket. Az irodalom a pozsonyi Esti Újság, majd annak betiltása után a szintén pozsonyi Magyar Hírlap köré szerveződött. Nyitrán pedig a Híd kiadó jelentetett meg Magyar Album címmel egy folyóiratpótló füzetes sorozatot. A korszak legfontosabb irodalmi eseménye Győry Dezső Emberi hang című poémájának megjelenése volt az Esti Újság 1939−es karácsonyi számában.

Győry Dezső

Emberi hang (részlet) Én és ezer társam a sorsban szegényekért s kicsinyekért fájtuk s izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk: jobb lenni ösztönünknél s másnál, s tartani minden gátomlásnál élő gátnak szívünk s agyunk. Gyűlölségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk. Ó, nemzetem, mikor jössz már rá, mit s miért akartunk s akarunk? Új összhangot s új igaztétet, de nem múló−sehonnait, (álmunkban istenjobbnak látszott) egy valónál valóbb világot, s kristályszép tartósságait. Egyszer tetemre hívunk minden egysors−népet: Hiábatájt miért hirdettük magyarként sorsunk értelmének a Dunatájt? S Európa, önző, vénlő céda,

105

míg balga homlokod a főd porába vered bűnbánónak: későn vallod álmunk valónak, s hogy: ez az álom volt – jövőd. (1939) A vers a kisebbségi messianizmus programjának felelevenítése s egyben az azzal való leszámolás is, a kudarc vallomása.

1.

Keressetek a versben ellentéteket!

2.

Jelöljétek meg azokat a sorokat, ahol a vers tömören megfogalmazza a kisebbségi mes− sianizmus programját! Ha nem emlékeztek rá, lapozzatok vissza a könyvben!

3.

Írjátok át a verset baráti levéllé! Te egy szlovákiai magyar költő vagy, a címzett pedig egy távoli országban élő bará− tod, aki jóformán semmit nem tud a közösség helyzetéről, sem irodalmi meg− győződéseidről, hiszen eddig csak magánügyekről leveleztetek. Az időpont: 1939. Helyzet: elhagyni készülöd az országot, s döntésed okait magyarázod a levélben.

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK • Soroljátok fel, hogy milyen magyar vonatkozású irodalmi emlékhelyeket ismertek Szlovákiában! • Kik azok az írók, költők, akik városotokhoz, környéketekhez kötődnek? • Milyen okokból jött létre a szlovákiai magyar irodalom? • Mit jelent az egyetemes magyar irodalom kifejezés? • Soroljátok fel a szlovákiai magyar irodalom korszakait! Mi jellemzi az első világhábo− rú előtti időszakot? • Milyen írói magatartásformákkal találkoztatok az eddig megismert felvidéki alkotóknál? • A felsoroltak közül melyik szókép, és melyik alakzat? metafora, ismétlés, ellentét, hasonlat, szinesztézia, fokozás, halmozás, szimbólum szókép: alakzat: • Mit találtok meg a dőlt betűs felsorolásban a következő szóképek és alakzatok közül? metafora, hasonlat, alliteráció, halmozás, ellentét, szinesztézia, metonímia „ez nem vas, nem réz, bronz, arany sem”; „A dóm úszott a ködben, mint egy várrom.”; „Gyűlölségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk.”; „Kapuja fénye ködös és opálos”; „ezüst Dunám a mentém csatja”

106

„Még egyszer” 1945–1989

Tulajdonképpen egy másik évszámnak kellene a cím alatt szerepelnie: 1948−nak. 1945− ben véget ért ugyan a II. világháború, de a szlovákiai magyarság számára ez még nem jelentette a hányattatások végét. 1945 és 1948 között az újjáalakult Cseh− szlovákiában (mely újra visszakapta az 1938−ban elcsatolt részeket) a magyarság jogfosz− tottságban él, a lakosság egy részét kitelepítik Magyarországra, másokat Csehországba visznek kényszermunkára, sokan reszlovakizációra10 kényszerülnek. A kulturális élet is szünetel, nem jelennek meg újságok, folyóiratok, nincs magyar nyelvű oktatás. A városok, falvak arculatát nemcsak a magyarokat érintő rendelkezések rajzolták át, ha− nem a szlovákiai zsidóság II. világháború alatti likvidálása11 is. A felvidéki kisváro− sokban egész utcasorok maradtak üresen.

Fábry Zoltán A vádlott megszólal című írásában emelte fel szavát a közösséget ért sérelmek miatt. Mondandóját a cseh és a szlovák értelmiséghez intézte. Bár A vád− lott megszólal 1946−ban íródott, nyomtatás− ban mégis csak 1968−ban jelenhetett meg.

Molnár Imre és Szarka Tamás: Otthontalan emlékezet c. emlékkönyve az 1947 és 1949 között lezajlott szlovák–magyar lakosság− csere12 emlékeit dolgozza fel 10reszlovakizáció: szó szerint visszaszlovákosítást jelent, a gyakorlatban viszont Csehszlovákia magyar

lakosságának az elszlovákosítását jelentette. Azok a magyarok, akik szlováknak vallották magukat visszakaphatták állampolgárságukat, kihúzták őket a lakosságcserére és deportálásra kijelöltek sorá− ból 11likvidálás: felszámolás, kivégzés 12lakosságcsere: magyarok áttelepítése Szlovákiából Magyarországra, szlovákok áttelepítése Magyar− országról Szlovákiába

107

Fábry Zoltán

A vádlott megszólal ANYANYELVÜNKÉRT, A NEMZETISÉGI EGYENJOGÚSÁGÉRT! A cseh és szlovák értelmiség címére (részletek) Jártok−e már felemelt fejjel? Élitek−e már a félelem és hatalmi elnyomatás alól felszabadult, emberhez méltó életet? Ha igen, úgy én fáradt nosztalgiával13 intek búcsút nagyon messziről és nagyon mélyről. Én még mindig a földet nézem: a port, a sarat, és még mindig megváltatlanul mormolom a Fábry Zoltán (1897–1970) vágy immár nyolcéves szavát: csak még egyszer felemelt fejjel járni és nem szégyenben és félelemben. Életemet tiltó rendeletek keretezik. Az egyik megtiltja, hogy este nyolc órán túl az utcán tartózkodjam, a második provokációnak14 veszi, ha ismerősömet anyanyelvemen üdvözlöm, vagy annak kö− szönését úgy fogadom, és táborral fenyeget. A városban inspekciózó diákpatrulok15 pofono− kat osztogatnak, és rendőrségre cipelik a magukról megfeledkezett embereket. Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodásabb hangszere volt, kihágási objektummá16 szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok, és némán, és ha lehet, ki sem mozdulok emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet17 ez min− denképpen: a jogfosztott emberek szégyen− és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. A faji kizárólagosság német barbarizmusának annyi millió emberéletbe került letörése után egy újabb keletű faji kíméletlenség büntet sommásan,18 tehát igazságtalanul. Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerűsít nemzeteket! Vannak fasiszta államok, és vannak antifasiszta népek. Fasiszta a német, és antifasiszta például a román. A fasizmus bűnében leledző a magyar, és az antifasizmus erényeit repre− zentáló19 például a szlovák. Kivételek nem tűretnek, és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz igaz erényé− ből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek! Örök törvény. Háborús törvény: embertelen törvény. Vae victis!20 13nosztalgia: sóvárgás, vágyakozás 14provokáció: kihívás, ingerlő magatartás 15inspekciózó diákpatrul: ellenőrzést végző diákjárőr (patrul: németül járőr) 16objektum: tárgy 17gettó: faji alapon történtő elkülönítés 18sommás: részletekkel nem törődő vélemény, elintézési mód 19reprezentál: képvisel 20Vae victis: Jaj a legyőzötteknek!

108

A legyőzöttek csoportjába tartozom újra: magyar vagyok. A legmélyebb megalázottság fokáról, nyelvfosztottan, szóbénítottan kiáltok hozzátok, szabad emberek, írók és írástudók, kiknek némasága már feloldódott. Tanúk helyett vádlottak lettünk. Beszélők helyett elné− mítottak: felületes egyszerűsítés és általánosítás áldozatai. A német fasizmus csehszlová− kiai bűnhődésének – a német kitelepítésnek – mi vagyunk a ráadása, Potsdam21 ellenére. Jól jött apropó:22 egy csapásra két legyet agyonütni és minden gátlástól, kötöttségtől mentesen új célt: nemzeti államot deklarálni.23 Perben állunk. Különös perben, sose volt perben, ahol az anyag ismerete nélkül, a vádlott kihallgatása, meghallgatása nélkül ítélkeznek. Ki tud rólunk, ki ismer minket? Az ügyész – a cseh−szlovák kormány – csak a vádobjektumot látja, csak a kitűzött célt ismeri: az elmarasztalást. A hivatalból kirendelt védő a magyar kormány – sose akceptálta24 a mi másságunkat, és nem ismerheti küldetésünk egy szóra redukált25 értelmét: a szlovenszkói vox humánát.26 Mi többre készülődtünk, tehát többre is vagyunk kötelezve: a vád és a védelem csak a felüle− tet bodrozhatják, de a mélyben mi örök árvák maradunk: megértetlen, visszhangtalan áldo− zatok, de tiszták és tudók. A vád itt célt és címet téveszt. (1946)

Fábry Zoltán lakóháza ma fontos irodal− mi emlékhely. Itt található az a bizonyos „európai könyvtár”, amin a nyugat− európai látogató méltán meglepődhet 21Potsdami egyezmény: „A potsdami egyezmény 1945 júliusában jóváhagyta a német nemzetiségű

lakosság egyoldalú kitelepítésének tervét Csehszlovákiából, a magyar nemzetiségűek ügyét viszont az érintett két állam belügyének tekintette, s elvárta a probléma közös, megegyezésen alapuló rendezé− sét.” (Vadkerty Katalin) 22apropó: alkalom 23deklarál: kinyilvánít 24akceptál: elfogad 25redukál: egyszerűsít 26vox humana: emberi hang – a kifejezést Fábry Zoltán a szlovákiai kisebbség önkifejezésének meg− felelő jelentésben használta

109

1. Milyen, a szlovákiai magyarságot sújtó rendelkezéseket sorol fel Fábry? Keressétek ki a szövegből! 2. Foglaljátok össze a részlet tartalmát saját szavaitokkal, majd készítsetek pontokba szedett jegyzetet a füzetbe! 3. Mit jelentenek ezek a szókapcsolatok a szövegben: faji kizárólagosság, német barba− rizmus? 4. A részletben két egymás után következő mondatot dőlt betűvel jelöltünk meg. Mi a különbség a „nyelv” kifejezés jelentése közt a két mondatban? 5. Mit jelent ez a mondat? „Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilenc− ven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik.” a) A tisztességes, bűntelen emberek mindkét oldalt felmentik a többiek által elköve− tett bűnök alól. b) A tisztességes emberek az egyik oldalt felmentik a többiek által elkövetett bűnök alól, a másikat nem. c) A tisztességes emberek egyik oldalt sem mentik fel a többiek által elkövetett bűnök alól. 6. Hol utal vissza Fábry Zoltán a két háború közti időszak kisebbségi önképére? Keres− sétek ki a részletet a szövegből, és magyarázzátok meg az eddig tanultak alapján a részlet jelentését! 7. Vizsgáljátok meg a szöveg felépítését (kompozícióját)! Különítsétek el az egyes ré− szeit, és fejtsétek ki, milyen viszonyban állnak egymással! 8. Milyen költői eszközöket használt a szerző mondanivalója érzékletessé tételéhez? 9. Képzeljétek magatokat Fábry Zoltán helyzetébe, és írjatok hivatalos levelet a szlová− kiai magyarság érdekében. Időpont: 1946.

Jó tudni ♦ Fábry Zoltán Peéry Rezső, Szalatnai Rezső és Szvatkó Pál mellett az első köztársaság meghatározó publicistája volt. Korán felfigyelt a fasizmus fenyegetésére, s aggályainak több könyvben is hangot adott. Meggyőződéses baloldaliságát a második világháború után meg− valósuló szocializmus hamar kikezdte, ám kétségeiről, kiábrándultságáról beszámoló írásai csak megkésve jelentek meg, részben a rendszer bukása után.

Más eszközökkel, és egy későbbi időszakban, de hasonló élményeket fejez ki Gál Sándor verse is, mint Fábry Zoltán írása. 110

Olvasózug Gál Sándor

Könyörgés ismét szólítalak uram hitetlenül hívlak mélységből kiáltok feléd emelem orcámat két szememet nézz uram énrám nézz a hitetlenre aki megtagadott s ha nem vagy nézzen a hiányod nézze a verem mélyét amelybe alázuhantunk amelybe alá− vettettünk ahol nem szaporítod e népet de hagyod elveszni a beszélni tanulókat a dadogókat a tétova nyelvűeket hogy szégyenünkben orcánkat porba temetjük sárba temetjük sárral tömjük be szánk nyílását fogunk közé követ ütünk hogy nyögésünk ne lobbanjon fel hozzád uram és én most mégis szóra nyitom cserepes ajkamat s összefogom ötfelé hasadt testem fájdalmát és feléd kiáltok jöjj segíts meg hozd pajzsodat s védj meg bennünket a csúfolók ellenében mert megülték a földet mint a sáskák a kövér mezőket megülik és a vizek is megzavarodtak eliszaposodtak és elapadtak forrásaink

terméketlenné lettek a csordák és az asszonyok méhében nem nyitogatja virágait a jövő uram ha nem vagy is szólítalak mert a mi szívünk már nem fordulhat más utak más mezők felé mert más utak és más mezők nincsenek is már mielőttünk sokféle népek közé keveredtünk és nem újultunk meg bennük ezer esztendők során lassan fel− morzsolódtunk mint a homokkő keményebb kövekhez ütődve ezt lásd és vedd számba te aki nem vagy s akihez mégis szólok mert rajtad kívül nincs akit hívjak segíts rajtunk te semmi te nincs te hiány add a kezünket a magunk kezébe hogy egymás melegétől fölserkenjünk hogy ne külön lépjünk a tétovaság árnyai alatt de egy irányba mozduljunk föl e medencemélyből arcunkat minden népek arcával egy magasságba emelni (1978)

111

1. Konkretizálja−e, vagyis pontosan megnevezi−e a megalázottság−élmény okát a vers? 2. A versben megszólaló én saját nevében beszél vagy egy közösségében? 3. Mit gondoltok, mikor van nagyobb súlya egy ember mondanivalójának: ha a saját nevé− ben beszél, vagy ha egy közösséget képvisel? Véleményeteket indokoljátok is meg! 4. Idézzetek fel az általatok ismert versek közül olyanokat, amelyekben a lírai én a kö− zösség nevében szólal meg! 5. Milyen a beszélő én stílusa? a) szaknyelvi b) beszélt köznyelvi c) régies 6. Véleményetek szerint hogyan függ össze a vers stílusa a vers mondanivalójával? 7. Miért éppen Könyörgés a vers címe?

Jó tudni ♦ Azokat a verseket, amelyekben a lírai én egy közösség nevében szólal meg, egy közös− ség értékrendjének ad hangot a képviseleti költészet kifejezéssel illetjük. Ezekben a ver− sekben erős küldetéstudat nyilvánul meg. A 19. században Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, a 20. század elején Ady Endre, a csehszlovákiai magyar irodalomban Győry Dezső, Mécs László egyes versei tartoznak a képviseleti költészet sodrába.

A helyzet 1948−ban normalizálódik. Ebben az évben jelenik meg az első magyar nyelvű, a mai napig folyamatosan működő napilap is, az Új Szó. A magyar iskolákat 1949−ben nyit− ják meg újra. Az első irodalmi folyóiratra 1958−ig kell várni: ekkor jelenik meg az Irodalmi Szemle. Szépirodalmat azonban nemcsak az irodalmi folyóirat közöl, hanem a napilapok, hetilapok irodalmi rovatai is.

Az Új Szó első száma 1948. december 15−én jelent meg. A vezércikk a szlovákiai magyar kérdéssel foglalkozott. A vezércikket a Fórum Kisebbségkutató Intézet Dokumentumtárában – http:/ /www.foruminst.sk/ – is megtalálhatjá− tok Az Új Szó 60 éve című összeállításban

112

Az irodalom nehezen talál magára. Az első köztársaság (1918–1938) íróit, újságíróit szétszór− ta a történelem vihara. Sokan odavesztek a hábo− rúban, volt, aki Nyugatra távozott vagy áttelepült Magyarországra, volt, aki elhallgatott. Ráadásul az új, szocialista rendszer első évtizedében a sematikus irodalmat27 pártolta. Az irodalmi élet újraindulása rosszabb körülmények között kez− dődött, mint 1918 után. Így sokáig kellett várni az első igényes irodalmi művekre. Az ötvenes és részben a hatvanas évek nagy kihívása a dilettan− tizmus28 visszaszorítása volt. Az irodalmi példát József Attila, Nagy László, Juhász Ferenc költészete és a realista próza jelen− tette. A háború, a táj, a kisebbségi sors, a tudomá− nyos forradalom lettek az irodalom fő témái. A szülőföldélmény számos hangon szólal meg ekkor irodalmunkban. A hatvanas évek végén megkezdődik az iroda− Az Irodalmi Szemle a 90−es évekig az lom fokozatos átalakulása, s ezzel együtt az író egyedüli magyar nyelvű irodalmi folyó− szerepének átértelmezése is. Lassan megdől az az irat volt Szlovákiában. 2004−ben, meg− elképzelés, miszerint a kisebbségi irodalom elsőd− jelenésének 50. évfordulója alkalmából a leges feladata a kisebbségi sors felmutatása, illet− Madách−Posonium kiadó egy válogatást ve a szlovák és a magyar irodalom közötti közve− tett közzé a félszáz év szépirodalmi termé− títés lenne. Ezzel párhuzamosan csökkenni kezd séből az író és az irodalom társadalmi szerepe, s az 1989−es rendszerváltás után különböző társadalmi szervezetek veszik át a közösség nevében való beszéd és cselekvés feladatát. A fellazuló majd megszűnő határok megkönnyítették a magyar irodalmak egymással való kapcsolattartását, és felszámolták a kisebbségi irodalmak addig érvényesülő területi zártságát is. Számos irodalmi lap és kiadó jön létre, és a szlovákiai magyarság kulturális emlékezetét29 őrző intézmények többségét is a 90−es években alapítják. Az irodalmat a kísérletezés és a sok− szólamúság jellemzi. Megnövekszik a játékosság, irónia, groteszk iránti fogékonyság.

27sematikus irodalom: túlzottan leegyszerűsített 28dilettantizmus: hozzánemértés 29kulturális emlékezet: a múltat az emberek hozzák létre azzal, ahogy bizonyos eseményekre vissza−

emlékeznek, ahogy ezeket az eseményeket összekötik egymással, és elmesélik őket. A közösséghez tartozó épületekkel, műalkotásokkal, a körülöttünk levő tárgyiasult világ szintén a kulturális emléke− zet részét képezik

113

Az irodalmi humor A komikumnak különböző változatai vannak, számunkra most a humoreszk, a szatíra, a groteszk és az ezekkel összefüggő irónia a legfontosabbak. A humoreszk olyan rövid, humoros írás, amelyben az elbeszélt történetnek, eseménynek csak a fő vonásai vannak kidolgozva. A humoreszk mindig könnyed hangvételű, derűs. A szatíra humora más. Valamilyen – általá− ban erkölcsi jellegű – hibára irányul, vagyis az szatíra szerzője ítéletet is mond a szatíra tárgya fölött. A groteszk lényege, hogy össze nem illő ele− meket ötvöz, pl. a nevetségest a rúttal vagy az ijesztővel. Egyszerre vált ki komikus és borzon− gató hatást. Az abszurd gyakran a groteszk társaságában jelenik meg. Az abszurdban a megszokott, hétköz− napi keveredik valószínűtlen, szokatlan mozzanattal úgy, hogy az eredmény képtelenség lesz. Az irónia lényege, hogy a beszélő nem azt mondja, amit gondol, hanem az épp az ellen− kezőjét.

Jó tudni ♦ A komikum nevetést kiváltó jelenség. Különböző megnyilvánulási formái vannak, pl. a szatíra, a humor, az irónia, a groteszk. De miért nevetünk valamin? A nevetést külön− böző okok válthatják ki, például: fölényérzet – ügyetlenség, tájékozatlanság kinevetése, valamilyen tabu (tilos gondolat, tárgy) érintése – rendőr− és tanárviccek, a látszat és a valóság ellentéte – valaki erősnek vagy jóindulatúnak mutatja magát, de lelep− leződik a gyengesége vagy a rosszindulata, stílusrétegek ellentéte – össze nem illő szavak, szófordulatok, vagy a beszélő és a beszéd− mód össze nem illő volta, túlzás – valaminek a felnagyítása, gépies ismétlődés –− egy szófordulat vagy egy cselekvés ismételgetése, hiba, ésszerűtlenség stb. – jellemhibák, logikai hibák.

Duba Gyula

Óvják az embert Néhány hónapja tart már a magányom. Otthon ülök, elzárkózva a világtól, csak éjfél után merészkedem ki az utcára, akkor is óvatosan surranok kapualjtól kapualjig, mint egy tolvaj, s ha lépteket hallok a hátam mögött, kétségbe−esetten elrejtőzöm. Így kezdődött! A kávéházban ismeretlen ember lépett az asztalomhoz, miután előzőleg jó másfél órán keresztül erősen nézett. Azt mondja, ismer engem, olvassa az írásaimat, és szeretne velem elbeszélgetni.

114

– Jó, beszélgessünk – bólintottam. Kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy Teofilnak hívják, erre megkezdtük a beszélgetést, melynek során rövi− desen ehhez a mondathoz jutott el új ismerősöm: – Itt van például ez a Bakula!... Hozzá hasonló óriási bolondot a múlt század közepén hordott utoljára hátán az anyaföld. – Nem ismerem... de ezek szerint nem sokat vesztek vele. – Óvakodjék tőle – intett komoran Teofil –, roppant rossz− indulatú alak, a végtelenségig korlátolt, és álmában horkol. Legjobban tenné, ha messze elkerülne minden Bakulát! Nyomatékul megrázta a kezemet és elbúcsúzott. Néhány nap múlva egy születésnapra hívtak meg. A tár− saságban feltűnt egy köpcös fiatalember, észrevehetően be− Duba Gyula (1930) szélni szeretett volna velem, de nem tudta, hogyan kezdje. – Holnap valószínűleg esni fog! – szólított meg végre nem éppen szellemesen, de a cél− nak megfelelően. – Igen, igen – hagytam rá –, ámbár az is lehetséges, hogy nem fog esni! Mindenesetre holnap megtudjuk... Kedélyesen társalogtunk. Három perc múlva a köpcös fiatalember halkra fordította a szót. – Én magát a múltkor egy magas, sovány emberrel láttam beszélgetni – mondta. – Sovány és zöld szemű... – Magas és zöld szemű... Ki lehet az? Persze, a Teofil... – Igen, az – nézett hosszan a szemembe –, Teofil volt. Harminc kilométerre kerülje el azt az alakot, meneküljön előle, mint a leprástól. Sőt, legjobban tenné, ha külföldre menekülne előle. Borneót vagy Jávát ajánlom, ott talán biztonságban lesz! Mélységesen megdöbbentem. – Miért... de miért menekülnék Borneóba? – Hogy miért? – Kurtán és gúnyosan nevetett. – Hát nem érti? Korunk legtökkelütöttebb kötözni való bolondja Teofil. Abszolút tehetségtelen, agya fejlettség tekintetében messze a neander−völgyi ősemberé mögött marad. Ahol ő megjelenik, még a fák is sírnak, és ha nem hallgat rám, maga is sírni fog! – És én egy asztalnál ültem azzal az emberrel – suttogtam halálsápadtan. – Köszönöm – ráztam a fiatalember kezét –, figyelmeztetésével örök időkre lekötelezett! Hogy is hívják önt, kedves barátom? – Bakula vagyok! – mondta röviden, és nem engedte el a kezem. Jéghideg hullámok futottak végig a hátamon. Kirántottam kezéből a kezemet, és fej− vesztetten menekültem. Azon az estén sokáig bolyongtam a fekete éjszakában. Néhány napra rá Vandrákkal, a szerkesztővel sétáltam csevegve a Duna−parton. – Bonyolult az élet – fejtegette –, az ember sosem lehet eléggé óvatos, mikor megválo− gatja ismerőseit! – Bizony, ez így van – helyeseltem –, még ez a Teofil is... Megtorpant és a felindulástól szaggatottan lélegzett.

115

– Te ismered Teofilt? – Sajnos... jóllehet Bakula figyelmeztetett... – Bakula? – ugrott egy nagyot. – Bakulát is ismered? Úgy nézett rám, mint egy elveszett emberre, aki jelenleg még él, bár erre már semmi reá− lis alapja nincs. – Gyere fel a lakásomra! – parancsolta energikusan. Hang nélkül (én sápadtan, félelemmel telve, ő gondolataiba merülve) mentünk fel a ha− todik emeletre. Leültetett, cigarettával kínált, maga is rágyújtott, és szemét szánakozva sétáltatta rajtam. Füstkarikákat fújt és merengett. – Hogyan menthetnélek meg, amíg nem késő? – töprengett. Néhány perc múlva kész tervvel állt elő: – Először is fegyvertartási engedélyt kérsz, és beszerzel egy jó pisztolyt. Ehhez mindenki− nek joga van, aki Bakulát és Teofilt ismeri. Nekem is van. Aztán veszel egy jó vizslát, amely majd jelzi, ha közelednek. Lehetőleg elkerülöd őket, de ha sarokba szorítanak, megszólítanak, köszönnek vagy hasonló, és látod, hogy nem menekülhetsz, habozás nélkül használd fegyve− redet. Hidd el, a társadalom csak hálás lesz, ha megszabadítod tőlük! Mindenbe beleegyeztem. – Legalább azt mondd meg – kértem –, miért olyan veszélyesek? Kezét kétségbeesetten az ég felé emelte. – Mert tehetségtelenek és alacsonyrendűek, mert szellemi igényesség tekintetében alig ütik meg a cerkófmajom színvonalát, mert konjuktúralovagok,30 kapzsik és karrieristák, és ha nem hallgatsz a szavamra, másodpercek alatt tönkretesznek! Fél óra múlva távoztam Vandráktól. Előbb óvatosan kikémleltem a kapun, hogy Teofil vagy Bakula nem ténfereg−e a közelben. Két hónap alatt beszereztem a pisztolyt, vizslát nem sikerült vennem, de vettem helyette egy erős fényű zseblámpát, hogy a sötétben is ész− revegyem, ha Teofil vagy Bakula közelít. Gyuri, a legjobb barátom tette fel a koronát a műre. Elmeséltem neki, milyen rosszul jár− hattam volna Teofillal és Bakulával, de Vandrák szerencsére figyelmeztetett... – Vandrák? – szörnyülködött hitetlenül. – Vandrák figyelmeztetett? – Igen. Miért? – Vandrák meri mondani valakiről, hogy korlátolt és tehetségtelen, nem átall az a korrupt csibész valakiről véleményt mondani? Hát kell tőle ravaszabb s amellett szánalmasabb alak? Hiszen az az ember csupa számítás és rosszindulat! Az téged kihasznál, kiszipolyoz, kiszívja a velődet, elcsalja a pénzedet, kilúgozza a tehetségedet, aztán leráz magáról, mint valami felesle− ges kacatot. Sőt, lehet, hogy a végén beléd is rúg. Azonnal megszakítasz vele minden kapcso− latot, és ha esetleg közeledik feléd, rendőrért kiabálsz! Megértetted? Azóta csak éjfél után merészkedem ki az utcára, akkor is óvatosan surranok kapualjtól kapu− aljig, mint egy tolvaj. Mert jön Teofil, jön Bakula, jön Vandrák! És esetleg jön még egy ember, aki majd azt mondja, hogy óvakodjam Gyuritól, mert himpellér,31 és az életemre tör. És tudom, hogy én akkor annak az embernek először szamárfület mutatok, aztán kilenc golyót eresztek jóindulatú és gondterhelt fejébe abból a forgópisztolyból, amit a Bakulára vásároltam. (1980) 30konjuktúralovag: az adott helyzetet ügyesen és gátlástalanul kihasználó ember 31himpellér: csirkefogó

116

1. Foglaljátok össze az olvasmányt saját szavaitokkal! 2. Duba Gyula elbeszélése humoreszk vagy szatíra? Véleményeteket indokoljátok is! 3. A komikum forrásai közül melyekre találtok példát a szövegben? 4. Mire épül az elbeszélés kompozíciója? a) a fokozásra b) az ismétlődésre

c) az elhallgatásra

5. Ki a történet elbeszélője? a) Egy kívülálló, meg nem nevezett elbeszélő, aki nem vesz részt az elbeszélt történet eseményeiben. b) Egy magát meg nem nevező mellékszereplő, aki részt vesz az elbeszélt történet eseményeiben. c) A meg nem nevezett főszereplő, aki részt vesz a történet eseményeiben. 6. Az elbeszéléshez képest mikor történnek az elbeszélt események? Válaszotokat indo− koljátok meg a szövegből kikeresett részlettel! a) az elbeszélés ideje alatt b) az elbeszélés ideje előtt c) az elbeszélés ideje után 7. Elbeszélhető−e ugyanez a történet úgy, hogy ne komikus, hanem a) ijesztő b) tragikus hatást keltsen? Vitassátok meg, hogy milyen elemein kellene változtatni hozzá! Bartusz György: Jakoby Gyula (1977–80) A köztéri szobor Kassán látható, alig pár lépésre a dómtól

Jó tudni ♦ Duba Gyula humoreszkjeivel az ötvenes évek végén jelentke− zett. Humoreszkjei, paródiái, szatírái egyedi hangot jelentettek az irodalomban, nagy közönségsikert és irodalmi elismertséget hoztak a szerzőnek. Legjelentősebb írásai azonban mégsem ezek a szövegek, hanem irodalmi szociográfiája, a Vajúdó parasztvilág (1974) és szociografikus nagyregénye, az Ívnak a csukák (1977). Mindkét művében a lassan süllyedő paraszti világnak állít emléket.

117

Zs. Nagy Lajos

Milyen nagy egy kiskert? Ez a kérdés foglalkoztat, amióta megvettem a Kertész− kedők tanácsadója című könyvet. A több mint ötszáz olda− las könyvben ugyanis csupán erre az egy kérdésre nem kap− tam feleletet, egyébként majdnem mindent megtudtam, ami egy kezdő „kiskertészt” érdekelhet. Mindenekelőtt megismerkedtem a „kiskert” típusaival, értesültem arról, hogy a „tagoltságtól és a telepített fák, cser− jék és növények féleségétől függően lehet haszonkert vagy díszkert”. Továbbá, hogy a „díszkert művészi alkotás”. Ez utóbbi mondat levett a lábamról, s rögtön elhatároz− tam, hogy díszkertet létesítek. Ebben a szándékomban az is Zs. Nagy Lajos (1935–2005) megerősített, hogy megtudtam: olyan tájon, ahol sosem nőtt ezüstfenyő, a kiskertbe sem ültetünk ezüstfenyőt. Nagyszerű, gondoltam, ezüstfenyőre tehát nem lesz gondom. Azután itt van az úgynevezett „sziklakerti részlet”. Bár ez, a könyv sze− rint, igen hatásos a kiskertben, és büszkesége valamennyi kertészkedőnek, nem ajánlatos próbálkozni vele sík vidéken. Tehát sziklakerti részlettel sem kell törődnöm. Amivel mindenképpen törődnöm kell, az a giccs, helyesebben: nehogy díszkert helyett giccset hozzak létre. Megtudom a könyvből, hogy már sokan megalkották a giccs defíní− cióját, de mindig akadt valaki, aki talált rajta megcáfolni valót. Azt már könnyebb megálla− pítani, hogy mi az ízléstelenség. „Mindaz, ami kívül áll a természetességen”. Tehát például a kerti törpe, az agyagból formált vár, kastély, légyölő galóca stb. Azonnal úgy döntök: leendő díszkertembe nem formálok agyagból légyölő galócát, sem várkastélyt, inkább a szomszéd asztalossal csináltatok – fából. Igen ám, de még mindig nem tudom, milyen nagy legyen a kiskertem. Erre csak követ− keztetni lehet, méghozzá abból, mi minden szükséges egy ilyen művészi alkotáshoz, ami− lyen a díszkert. „Rendkívüli, sőt alapvető jelentősége van a színharmóniának” – olvasom. „Mindig ügyeljünk a színkontraszt elérésére, amely dinamikusan hat, és fokozza a kertélményt!” És már tudom, hogy ez, pontosan ez a dinamikus kertélmény hiányzott eddig az életem− ből. Minden más: csekélység. Akkor hát: mi is kell egy modern díszkertbe? A könyv szerint kell egy kiskerti bejárat felfuttatott kúszórózsákkal, továbbá kell né− hány virágzó virágszálfa. Évelő, egynyári, hagymás és gumós virágok is kellenek. Szükség van hatáskeltő gyepre, virágzó százszorszéppel. Kell ezenkívül egy pergola. Ezt a szót most ismertem meg, és rögtön nagyon megtetszett. Különösen amikor megtudtam, hogy a pergola többnyire növényekkel befuttatott összekötő folyosót képez a kiskerti kapu (ami, mint tudjuk, kúszórózsákkal van felfuttatva) és a ház be− járata között, de a kiskertbe nyúlóan ideális folytatása is lehet a belső lakótérségeknek. Ezenkívül pergolával a szűk udvarok, a csupasz falak is ügyesen álcázható.

118

Nem, a pergoláról én se mondhatok le! Továbbá nem mondhatok le a lugasról sem, amely mindenekelőtt arra szolgál, hogy védelmet nyújtson váratlan időjárásváltozás esetén, de pihenőhely is. Lelkesítő az is, hogy nem kell 10−20 négyzetméternél nagyobbnak lennie. Padok, ülőhelyek, kerti bútorok. Ezeket is be kell szereznem. Szerencsére az asztalok lapját nem fényesítjük. A szárazon rakott támfalat mellőzni lehet, hiszen ez „meredekebb lejtők szilárdítására, a teraszok alátámasztására szolgál”. Erre, mifelénk, nincsenek meredekebb lejtők. Szükségem lesz azonban virágedényekre és kerti plasztikákra („legkisebb magasságuk 30 cm”). A díszkertben (amely, mint tudjuk, művészi alkotás) nem nélkülözhető egy víztartály és egy vízmedence vízinövényekkel. Több kisebb vízmedence egybekapcsolásával könnyen elérhető az a benyomás, hogy nagyobb víztükörrel díszeleg a kiskert. Mert hisz a könyv sze− rint „a díszkertben elvből nem igyekszünk hazug látszatot kelteni.” Mi kell még? Okvetlenül építenem kell egy szökőkutat és egy gyermekjátszót. Előbbit nem kell túl fényűzőre csinálni, hanem „európai szellemben intim hatásúvá alkotni”. A gyermek− játszóban szükség lesz egy átbújós berendezésre, amelynek kétséget kizáróan művészi értéke is lesz, s amelyet a gyermekjátszó megszüntetése után is (megnőnek a gyerekek!) a díszkert− ben hagyhatunk. Aztán nem feledkezhetünk meg egy gyermek−úszómedencéről sem. Ja, és persze a minigolfról. (Meg kell tanulnom golfozni!) Az úszómedence számára a legjobb hely a konyhaablak előtt van, ahonnan a háziasszony (bejárónő, cseléd, szakácsnő – ezeket is be kell szereznem) szemmel tarthatja csemetéimet. S végül: megtudtam, hogy ha kiskertemet patak szeli át, fából hidat építhetek föléje, „s ha a patak kellő esésű, vízesést és természetesen kisebb tavat” is létesíthetek. Hát patakom az bizony nincs. Így vízesésem sem lesz. De még ezek nélkül sem tudom ki− számítani, milyen nagynak kell lennie egy kiskertnek. Kérem a kedves olvasót, segítsen rajtam! (1985)

Jó tudni ♦ Zs. Nagy Lajos elsősorban költőként ismert, de írt humoros, szatirikus szövegeket is, gye− rekverseivel pedig már ti is találkozhattatok. Altató című versének megzenésített változatát meghallgathatod pl. a www.egyszervolt.hu oldalon a Kaláka együttes feldolgozásában. A kere− sőbe írd be: aludni kéne már most!

1. Milyen írott nyelvi stílus elemei jelennek meg ebben a szövegben? 2. Milyen eszközökkel ér el humoros hatást az olvasmány? 3. Mi a szerepe a szakkönyvből átvett idézeteknek a részletben? 4. Hogy viszonyul az elbeszélő a szakkönyvben olvasottakhoz? Válasszátok ki a fel− sorolásból a szerintetek helyes megoldást! Válaszotokat támasszátok alá a szövegből származó idézetekkel! dühíti, furcsállja, szórakoztatja, komolyan veszi, elkeseríti, ironikusan viszonyul hozzá, bosszantja, untatja 119

5. Keressetek példát a túlzásra és a halmozásra! 6. A szövegben két mondatot dőlt betűvel szedtünk. Magyarázzátok meg, hogy miért ironikus a bejelölt rész! 7. Hol válik véleményetek szerint a szöveg abszurddá? 8. Mi a humoros írás kulcsmondata: a) A díszkert művészi alkotás. b) Mi is kell egy modern díszkertbe? c) Rendkívüli, sőt alapvető jelentősége van a színharmóniának. 9. Mi a karcolat csattanója? Szabó Gyula: Kertben, 1956

Jakoby Gyula: Cirkusz (1964) Jakoby Kassán élt és alkotott. Képein az impresszionizmus és az expresszionizmus is érezteti hatását. A humor és a szatíra sem idegen képi világától

120

Vissza a gyermekkorba! Ozsvald Árpád Ozsvald Árpád ifjúsági regényében egy 12 éves fiú min− dennapjait meséli el a II. világháború végéről. Péter egy Garam menti faluban él, és két dologban is különbözik bará− taitól: falujukban ő hordja ki a postát, és – szeret olvasni. A kisregény fejezetei a negyvenes évekbeli gyerekek kalandjait elevenítik fel, s a háború hozta élethelyzeteket. Péter fürdik, korcsolyázik, abroszból ejtőernyőt fabrikál, s féltékenyen őrzi kincseit – néhány üres töltényhüvelyt, egy faragott pisztolyt meg egy parittyát. A hétköznapi gyerek− kalandok világába azonban be−betör a felnőttek valósága: Péter akaratlan tanúja lesz egy kivégzésnek, majd a hozzá− juk beszállásolt fiatal szovjet tiszt halálán keresztül szembe− Ozsvald Árpád (1932–2003) sül a háború értelmetlenségével. Ozsvald tartózkodik a moralizálástól, a hangsúlyt a sze− replők élményeinek elbeszélésére fekteti, így könyve máig élvezetes olvasmány. Az alábbi részletben Pétert levélkihordás közben látjuk. A faluba két városi kislány érke− zett, hősünk épp most fog velük találkozni.

A kis postás (részlet) A kocsmárosék nehéz utcaajtaja megcsikordult, ahogy Péter betette maga után. Néhány lépést tett a verandáig, táskájából előhúzta az újságot meg két levelet. A kutya dühösen fel− mordult, de a lánc nem engedte közelebb. Péter várt egy kicsit, aztán nagyot köszönt: – Jó napot! Van itthon valaki? – Maga a postás? Pétert mintha kígyó csípte volna meg, hirtelen oldalt fordult. A veranda szögletéből két göndör hajú, szöszke lányka kék szeme meredt rá kíváncsian, de mindjárt el is mosolyod− tak, amikor észrevették a fiú meghökkenését, zavarát. Az egyik otthonosan rákönyökölt a veranda deszkájára, a másik pedig lenyújtotta kezét a postáért. Pétert először a váratlan ismeretlen hang lepte meg, aztán a két egyforma arc; az ikrek annyira hasonlítottak egymásra, hogy nem tudta, melyik szólította meg. Végül pedig a ma− gázás. Pétert eddig még nem magázta senki. – Hol a kocsmárosné? – kérdezte ő is. – Lement a kertbe – válaszolták egyszerre.

121

Péter most már jobban megnézte a két leánykát. Vele egyidősek lehettek. Az egyiknek az arcán, a jobb szeme alatt apró szépségszeplő ékeskedett, és az alakja is teltebb volt, mint a másiké. – Adja már ide azt a postát, hátha hazulról kaptunk levelet! – szólt újra a teltebb, és fehér keze majdnem a fiú forró homlokát érintette. – Várjatok, előbb meg kell tudnom, kik vagytok, mit kerestek itt – lépett hátra Péter. A két lány összenézett, és nevetett. – Először is, fiatalember, jegyezze meg, hogy akit nem ismerünk, azt nem tegezzük – tanítgatta a vékonyabb, és erősen megnyomta a fiatalember szót. – Még akkor sem, ha maga valóban a postás – toldotta meg a másik. – Sárika, Sárika! Gyere csak ide, lelkem! – hallatszott a kocsmárosné hangja a kertből. A vékonyabb még egy megvető pillantást vetett a fiúra, aztán futni kezdett a kert felé. Fehér térde kivillant a rövid piros szoknya alól. – Látja, az a Sári! – mutatott a nővére után. – Engem Csoltai Valinak hívnak. Pestről jöt− tünk Gizi néniékhez vakációra. Meg azért is, mert itt nem bombáznak a repülők – magya− rázkodott. – Most már tegezhetsz, megengedem. S neked mi a neved? – Péter – válaszolta a fiú, és kicsit elpirult. – Szép név. Az enyém csúnya. A fiú átnyújtotta a postát. Vali az újságot a veranda szélére tette a hivatalos levéllel együtt. A másik képeslap volt. Sokáig forgatta a kezében. Egy rózsacsokor díszlett rajta. Gizi néni születésnapjára írták. – Én még sose kaptam képeslapot – sóhajtott Vali. – Te már kaptál? – fordult a fiúhoz, aki éppen indulni akart, és a bőrtáska zárjával babrált. – Én sem, de nekem elég, ha hordom... Megyek már, mert még sok házhoz kell bekopog− nom, isten áldjon... A lány szeme találkozott a fiúéval, és most a lány fehér arca lett piros. – Kár, hogy elmész – szólt halkan. – Igaz, holnap újra találkozunk. Hozod az újságot. Péter zavart, hátat bizsergető izgalommal lépett ki az ajtón. A két kislány megjelenése a faluban és az előbbi beszélgetés egészen elkábította. Az utca csaknem üres volt. Távolabb két öregasszony beszélgetett a kerítés mellett. Fekete, görnyedt alakjuk komorságot árasztott a napsütésben. Kutya ballagott át az úton, lompos far− kát, mint valami fehér kendőt, lobogtatta. Piros nyelve oldalra lógott a melegtől. Péter követ vett ki a zsebéből, és a kutya után dobta. Az vonítva ugrott át az egyik kerítésen, és onnan ugatott mérgesen Péterre. Péter azóta nem szerette a kutyákat, amióta húsvétkor az egyik a lábába hara− pott, kivéve a szomszédék Sajóját. Vele néha még beszélgetni is szokott. Biztosra vette, hogy a kutya minden szavát érti, csak éppen beszélni nem tud. Az alvégi fűszerbolt előtt megállt. Eszébe jutottak Vali szavai a képeslapról. Mi lenne, ha vennék egyet, és megírnám... Bizonyára nagyon megörülne neki, mélázott az ajtó előtt. Zsebébe nyúlt. Ujjai fürgén kutattak, és a zseb sarkában megcsörrentek a hűvös tapintású fillérek. Ha futja a pénzből, megveszem, döntötte el magában végül. [...] * Péter végül egy szegfűket ábrázoló képeslapot választ, s azon töpreng, mit is írjon rá.

*

122

[…] Megnyálazta a ceruzát, és szálkás, nagy betűkkel – közbe−közbe hosszabb szünete− ket tartva – megcímezte a lapot: Tisztelt Csoltai Vali kisasszonynak, Nemesfalva. Letette a ceruzát, s gondolkozott, mit is írjon. Szeme a tűzhely felett levő falvédőn akadt meg: lány és legény ültek egy padon, a legény kezében rózsa volt, azt nyújtotta a lány felé. Édesanyja varr− ta ki valamikor piros fonállal. Felül és alul pedig ezt hímezte rá nagy, gömbölyű betűkkel: Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél... Kár, hogy nem rózsás lapot vettem, most lemásolhatnám, sóhajtott, és megsodorta szemébe lógó hajfürtjét. Kislányok emlékkönyveinek sorai forogtak az eszében, amiket az iskolában mutogattak egymásnak. Végre sikerült összeszednie egy sort, mely neki is tetszett: Gondolj sokat arra, ki e verset írta... Valamelyik emlékversnek az utolsó sora volt. A vers szót lapra javította. Nevét nem írta alá, csak egy nagy S betűt kanyarított. Hogy miért éppen S betűt, maga sem tudta volna hirtelenjében megmondani. * Miután a padláson kallódó régi levelekről bélyeget is szerez, Péternek nem marad más hátra, mint hogy kézbesítse a maga írta képeslapot.

*

[…] A lapot csak harmadnap sikerült átnyújtania. Péter a lap képes oldalát fordította fel− felé, és a posta legtetejére tette. A kislány egyedül volt a verandán. A virágokat öntözte. – Jé, milyen szép lap! Megint a Gizi néni kapta? – Nem tudom – szólt közömbösséget színlelve Péter, de a füle belepirult. A lányka kíváncsian megfordította a lapot. – De hiszen ezt nekem írták! – kiáltott fel önfeledten. Gyorsan átfutotta, és mikorra fel− tekintett, az arca lángpiros lett. – Ki lehet az az S? – Honnét tudjam... – vonogatta vállát Péter, és szemét mereven a földre szegezte. – Majd megkérdezem Gizi nénitől, hátha ő jobban tudja – és szemét nem vette le a fiúról. – Ne szólj róla senkinek! – nézett könyörögve Péter a kislányra. – Akkor már tudom, ki írta – mosolyodott el Vali, és beszaladt a konyhába. * Pétert aggasztja, hogy lelepleződik Gizi néni és a falu előtt, ezért a barátját kéri meg, hogy vigye el helyette az újságot. De amikor ajánlott levél érkezik, mégis kénytelen személyesen kézbesíteni.

*

A verandán Gizi néni ült egyedül. Krumplit hámozott. Péter színlelt közömbösséggel nyújtotta át a postát, a tintaceruzát is készségesen adta a kezébe. Az asszony még most se szólt semmit, de szája szélén valami huncut mosolyféle játszott. A ceruzát két ujja közé fogta, és mielőtt visszaadta volna, játékosan meglóbálta Péter orra előtt. – Te gyerek, a lapot is ezzel írtad? – Milyen lapot? – borult lángba Péter arca. – Előttem ne tagadd! A Vali dicsekedett, hogy már udvarlója is van. – De Gizi néni... – A szegfűk szépek – vágott szavába az asszony. – A vers sem rossz... Végül még költő lesz belőled! A szerelemmel azonban még várhatsz, míg kinősz a krumpliszsákból... – és úgy nevetett, hogy a veranda szélén összekoccantak a muskátlis cserepek. Pétert a szégyen mardosta. Alig bírt kibotorkálni az utcára. S erősen megfogadta, hogy többet lánnyal nem áll szóba. (1965)

123

Jó tudni ♦ Ozsvald Árpádot az olvasóközönség elsősorban költőként ismeri. Versei elsődleges élmény− anyaga a nemzetiségi lét és a mítoszok világa.

1. Foglaljátok össze saját szavaitokkal a szemelvény tartalmát! 2. Milyen összefüggés van a cím és a regényben elbeszélt történet között? 3. Milyen más, kifejező címet adhatott volna a történetnek Ozsvald Árpád? 4. Mit tudunk meg Péter természetéről és tulajdonságairól a részletből? 5. Miért bántóak Sárinak Péterhez intézett szavai? 6. Miből tudja meg Vali, hogy a lapot Péter írta? 7. Keressetek a részletben leírást! Olvassátok el figyelmesen, s mondjátok el saját sza− vaitokkal, hogy mi teszi a kiválasztott részletet leírássá! 8. A falusi fiú és a városi lány különbözősége elsősorban abban nyilvánul meg, aho− gyan beszélnek. Szedjétek pontokba a kétféle beszédmód közti különbségeket! 9. A két lány magatartása Péterrel szemben eltérő. Hogy mutatkozik ez meg a beszé− dükben? Támpontok: kijelentő, kérdő, felszólító mondatok használata kioktatás, beszélgetés monológ, dialóg 10. Ki a történet elbeszélője? a) Péter b) Vali c) egy ismeretlen, kívülálló elbeszélő 11. Mit gondoltok, Péter és Vali egyformán értelmezték a lapra írt mondatot?

124

Dobos László Dobos László regénye egy norvég–magyar vegyes házasságban32 született kisfiú, Lars kalandjait meséli el. A kisfiú két világ különböző szokásaival, hagyományaival szembesül, miközben ide−oda röpköd édesapja és édesanyja hazája között. Más a nyelv, másak a mesék, más szokások dívnak33 az óvodában. A kisfiú számára pozsonyi nagy− szülei világa néha idegennek hat, hiszen Norvégiában él, s a nagyszüleihez csak vakációzni jár.

A kis viking (részlet)

Dobos László (1930)

A mamám mostanában azt akarja, hogy táncoljak. Ő zongorázik, én meg bokázok. Hiába is mutatja, én nem értem a bokázást. Kettőt balra, kettőt jobbra. Így. A norvég óvodában mi másat csináltunk. Körbe álltunk, és csak mentünk. Úgy. Hosszú lépés, rövid lépés. A nor− vég tanító néni azt mondta: vi ma° tenke pa° tree, amikor fújja őket a szél. Csak azt kell csi− nálni. És meghajolni úgy, ahogy a virágok meg a füvek. A mamám balettiskolába is járt. Mutatta a fényképeket. Táncos is akart lenni. Rólam lecsúszik a nadrág, ha bokáznom kell. A mamának szép fehér ruhája volt, és úgy állt lábujjhegyen. Az is minek? Ha én összeütöm a lában, fáj a bokám. A papám is mondta, minek ez. Minek úgy táncolni, ha fáj. Ez olyan magyaros, dob− bantani meg csapkodni. De a mama ezt nem is hallja, csípőre kell tenni a kezem: rajta! Szerencse, hogy én nem vagyok a mama testvére, mert akkor táncos lennék. És még a mesé− ben is úgy kellene járnom, olyan magasan. Ha a tánc olyan lenne, mint a mese. Az igen. Egyszer, amikor azt mondtam a papámnak, hogy meséljen nekem a táncoló állatokról, így válaszolt: – Csak a ravaszak tudnak igazán táncolni. Amelyeknek vékony a lábuk és hosszú a fülük... mondjuk, mondjuk, a róka. – És a madarak? A gólyának is hosszú a lába, nem? – Igen, ők is. – A gólya ravasz? – Norvégiában nincs gólya. – És az őz vagy a szarvas, azoknak is hosszú lábuk van? – Négy lábbal nem lehet táncolni. Ha a papám nem tud valamit, az nagyon vicces. A mamám vett nekem egy furulyát. Azt mondta, gyerekkorában ő is furulyázott, ezért be− íratott engem is a furulyaiskolába. Elvisz az autóval, és ő addig kint vár, amíg engem taníta− nak. Hallgatózik. Hazafelé azt mondja, lehetek én még csodafurulyás juhász is. 32vegyes házasság: két különböző nemzetiségű ember házassága 33dívik: van

125

Nem kérdem, ki az a furulyás juhász, mert nem tudom kimondani ezt a hosszú szót. És én igazából nem is szeretek furulyázni. Olyankor, ha furulyás nap van, a mama mindig a legszebbet meséli... Volt egyszer egy öreg juhász, s annak ezer hófehér bárány. Nagy pusztaságon legeltet− ték őket a kisfiával. Reggel kihajtották őket, este vissza. – Mi az, hogy pusztaság, mama? – A pusztaság olyan nagy palacsinta, mint a tenger. – Norvégiában nincsen puszta? – Nincs. – A papám egyszer azt mondta, hogy az itteni juhászok nem furulyáznak, és hogy itt nem is kell vigyázni a bárányokra. Csak legelnek ott, ahol lapos a hegyek teteje. – A bárányokra vigyázni kell, mert ha jön a farkas, megijednek, ha jön a medve, szét− szaladnak. * Lars még csak ötéves, lassan ismerkedik az őt körülvevő világgal. Nemcsak a Duna mente szo− kásait fedezhetjük fel vele együtt, hanem a norvég világgal is rajta keresztül ismerkedünk meg. A kis− fiú apai nagyszüleinél tett látogatása alkalmával fokozatosan tárul fel előttünk a régi norvég életmód és népmesék birodalma.

*

Egyszer, amikor fent voltunk bestemuréknál, a papám azt mondta: most megnézzük a régi Norvégiát. A farmon összesen négy ház volt: a legnagyobban a norvég nagyapámék laktak, mellette volt egy kisebb ház, abban az öreg nagymama, ő már több mint százéves volt. Olyan régen élt, hogy a környéken alig ismerték. Nem járt sehová, csak az erdőbe, a gyerekek féltek is tőle, hosszú ősz haja volt, csak suttogva mondták, hogy ő a hegyek anyja. A rendes úton soha− sem ment, a norvég nagyapám lesett is utána, de mindig szem elől tévesztette. Amikor hazajött, a tarisznyájában füveket hozott, azt főzte, ilyenkor magában beszélt, és a kezével mindenfélét mutogatott. Én is féltem tőle, különösen akkor, amikor magához hívott a házába. A harmadik ház még kisebb volt. Abban már nem lakott senki. Amikor kinyitottuk az ajtaját, csúnyán nyikorgott. – Itt minden úgy van, ahogy hagyták – mondta a papám. – Látod, ez itt a lovak hámja, ezt akasztották a nyakukba, így húzták a szekeret. A nyereg, ezt még fából faragták. Dag lakott itt utoljára, itt van a fényképe is, a hátuljára írták a nevét, amikor született, és amikor meghalt. Ide írták a lovainak a nevét is, ez itt így szokás. A következő szoba nagyon alacsony volt, a sarokban egy nagyon kis kék ágy volt. – Itt aludt Dag. – Ő ilyen kicsi volt? – A régi norvégoknak ilyen rövid ágyuk volt, ők nem feküdtek le teljesen, félig ültek, félig feküdtek. – Ez olyan, mint a gyerekágy, papa. – A hideg miatt, így jobban be tudtak takarózni, nagy vastag párnán feküdtek, ami egé− szen a derekukig ért. Ebben a szobában minden kék volt, az asztal is, a szék is, a falak is. Nem éreztem ott magam jól. A papám még bement a konyhába és a pincébe, de én vártam. Féltem a félhomálytól. A negyedig ház volt a legkisebb. Ott a papámnak le kellett hajtania a fejét, vastag fából voltak a falak és nagyon kicsik voltak az ablakok. Majdnem sötét volt.

126

– Mivel világítottak, ha sötét volt, papa? – Csak a tűz lobogott este. – S ha elaludt? – Lefeküdtek, a régi norvégok korán jártak aludni. Este itt a hegyekben nem volt mit tenniük. – Ebben a picuri házban ki lakott? – Dag apja meg az anyja... Pontosan nem is tudom, mert Dag volt a leghíresebb, róla itt még most is sokat beszélnek. A lovakat szerette nagyon, olyan erős lovai voltak, hogy a hegynek fölfelé is tudták húzni a nagy fákat. A Hosszú−folyó partján volt egy darab földje, azt felszántotta, bevetette zabbal – aztán neki a hegyeknek. A fákat vontatta... Azt beszélik róla, hogy minden évben egyszer két lóval eltűnt, nem tudták, hová, merre ment. Csak talál− gattak. Beszélték, hogy átlovagolt a hegyeken, és a nyugati tenger partján melegszik, ott legelteti a lovait, amíg le nem esik a hó. Ősszel ment el, decemberben vagy január elején jött meg, amikor már beállt a nagy tél. De haza már csak egy lóval érkezett, minden évben el− hagyott valahol egyet. Beszélték, hogy mindenféle tengerészekkel adta össze magát, és csem− pészett pálinkát hordott a tanyákra drága pénzért, hordókban. – Akkor gazdag is lehetett. – Azt is mondják róla, hogy amikor lejött a hegyekből, tarisznyájában csörgött az arany. – Akkor hová tette a gazdagságot? Én már mindkét házat felkutattam, a padlást, a pincéket, de csak papirosokat találtam, csúnya számokkal teleírva. El is áshatta... – Keressük meg. – Majd ha nagyobb leszel. (1991)

Jó tudni ♦ Egy népcsoport hagyományaihoz tárgyi és szellemi emlékei is hozzátartoznak. A tárgyi emlé− kek közé tartoznak a használati és berendezési tárgyak, ruházat, munkaeszközök, épületek stb. A szellemi emlékekhez a mesék, mondák, a népcsoport eredetére és hányattatásaira vonatko− zó emlékek, a különböző műalkotások. Ezeket az emlékeket a közösség nemzedékről nemze− dékre továbbadja: ezt nevezzük kulturális emlékezetnek. Ha a közösség elfelejti saját emléke− it (vagyis azt, ami összetartja), megszűnik közösségként létezni, más közösségekbe olvad be.

1.

Ki a történet elbeszélője? Milyen nyelvtani jele van az elbeszélő kilétének?

2.

Milyen eszközökkel éri el az elbeszélő, hogy a részlet az élőbeszéd hatását keltse?

3.

Keressétek ki a szövegből azokat a helyeket, amelyekből kiderül, hogy Lars két kul− túrkörben nő fel!

4.

Keressétek meg azokat a részeket, amelyek a magyar világhoz−szokásokhoz, és ame− lyek a norvég világhoz−szokásokhoz kapcsolódnak!

5.

Keressétek meg azokat a részeket, ahol a kisfiú a magyar vagy a norvég szokásokkal szembeni idegenkedésének ad hangot!

127

6. Mit gondoltok, miért norvégül idézi fel az óvónéni szavait Lars a magyar nyelvű be− számolójában? Használjátok fel saját, a szlovák nyelvvel kapcsolatos tapasztalataitokat! 7. Lars, hogy megértse mindazt, ami számára ismeretlen, idegen, az ismerős dolgokhoz hasonlít. Keressetek példákat! 8. Kis norvég nyelvtan. Mit jelent az, hogy bestemur? A részletből ki lehet következtetni. 9. Szerepjáték. Képzeljétek el, hogy a padtársatok külföldi! Magyarázzátok el neki a következő szavak jelentését: délibáb, alföld, lakodalom, csikós, juhász, tanya, tollfosztás, halászlé 10. Hol találunk példát a részletben a szóbeszédre (pletykára)? Szerintetek a szó− beszédet jó− vagy rosszindulatból terjesztik az emberek? 11. Hogy függ össze a regény címe az elbeszélt történettel?

Jó tudni ♦ Dobos Lászlót az olvasóközönség elsősorban felnőtteknek szóló regények szerzőjeként ismeri. Műveiben a szlovákiai magyar közösség sorskérdéseit feszegeti. Legismertebb regé− nye 1984−ben jelent meg Sodrásban címen.

Olvasózug

A fantasztikum és az irodalom Az irodalomban a fantasztikum a bizonytalanságban gyökeredzik, vagyis abban az él− ményben, hogy nem tudom hogyan értelmezzek egy jelenséget. Ilyen például, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy valamit álmodtunk−e, vagy megtörtént, érzékcsalódásban volt−e részünk vagy valóban láttunk−hallottunk valamit... A fantasztikus irodalomban éppen ezért gyakori az álom témája. A bizonytalanság megjelenhet magában az elbeszélésben: amikor az elbeszélő vagy a szereplők képtelenek eldönteni, hogy miként értelmezzenek egy jelenséget, de jelentkezhet az olvasónál is, amikor az olvasó áll tanácstalanul az elbeszélésben leírtakkal szemben.

128

Grendel Lajos

Szemérmes beszámoló egy álom közepérõl Nemrégiben felszólítottak, utazzam el T.−be, és segítsek tisztázni egyik régi barátom sze− mélyazonosságát, aki valamilyen közelebbről meg nem nevezett bűnügybe keveredett. Mivel csak a családomnak és a hivatásomnak élek, nem szívesen tettem eleget a felszólí− tásnak. Ám tudom, a hatóság elől nem lehet elbújni, föld alól is előkerítenek, ha úgy tetszik nekik. Nem volt más választásom, el kellett utaznom T.−be. T. egy kissé a világ végén van, a hetvenes évek elején avanzsált34 nagyközségből kis− várossá. Urbánus múltja sosem volt, története és kulturális hagyományai elférnének egyet− len könyvlapon. Híres szülötteinek nevét már a szomszédos járásokban sem ismeri senki. Legrégibb épülete, a hajdani községháza, a múlt század közepén épült, s csak lokálpatrió− ta35 elfogultsággal lehetett volna műemléknek nevezni. A szállodában tudtak már jövete− lemről. Bár még csak reggel volt (a szobákat ezekben az órákban takarították), a portás némi borravaló fejében intézkedett, hogy, a szabályt megszegve, azonnal szállásoljanak el. Mint oly sokszor már, újból megbizonyosodtam róla, hogy a világ nem annyira az előírások, mint a szokások és az íratlan szabályok megdönthetetlen rendjén nyugszik, s nem fog a forradal− márok és moralisták36 kívánságára egy csapásra megváltozni. A szobában lezuhanyoztam, kicsomagoltam, s néhány perc múlva pizsamában, vízszintes testhelyzetben vártam, hogy kialvatlanságtól égő szememet lecsukja az álom, s egy láthatatlan kéz mély, fekete szaka− dékba taszítson. Álmom úgy kezdődött, hogy beléptem a hivatal takaros, divatosan szabály− talan architektúrájú épületébe, ahol barátom feddhetetlenségét és lojalitását37 kellett igazol− nom. Az első emeletre irányítottak, egy tágas, alig bútorozott terembe, amely a déli oldalról kapta a fényt, s így zord, ködös téli délutánokon sem kellett lámpát égetni benne. A terem− ben ketten tartózkodtak: egy hivatalnok és a gépírónője. A hivatalnok éppen csak belepillan− tott a levélbe, s intett, hogy foglaljak helyet. Levelemmel átment egy másik helyiségbe. Kopott huzatú, de régimódian kényelmes, süppedős karosszékbe ültem le háromlábú, kerek asztalka mögé. Az asztalka üveglapján néhány napilap és képes folyóirat hevert. A gépírónő háttal ült nekem, és valamilyen szöveget másolt. Parókát viselt, s mivel úgy belefeledkezett a munkájába, hogy egyszer sem fordult meg a széken, megpróbáltam kitalálni, milyen lehet az arca. Közben azért tudtam, hogy álmodom, s ahogy az álmokban lenni szokott, kíváncsi− ságom kielégítetlen marad. Sokáig várakoztattak. Amikor a hivatalnok visszajött végre, felszólított, hogy menjek át a másik szobába. Itt egy idősebb, kedves arcú és megnyerő modorú férfi fogadott. Ő is leül− tetett, s elmélyülten olvasni kezdte a levelet. Amikor felpillantott, azt mondta: – Nagyon fontos ügy. Köszönjük, hogy idefáradt, ilyen messzire, az ország végébe. 34avanzsál: előlép a rangsorban 35lokálpatrióta: az a személy, akit lakóhelyéhez túlzott szeretet fűz 36moralista: szigorú erkölcsiséget hirdető személy 37lojalitás: becsületesség, jóhiszeműség

129

– Mi a teendőm? – kérdeztem. A férfi joviálisan38 mosolygott. – Idejében megtudja – mondta. – Én nem intézkedhetem egyedül. Betessékeltek egy következő szobába. Itt megismétlődött a procedúra.39 Kézről kézre adtak, akár valami magas rangú vendéget, akit mindenki szeretne látni, akivel mindenki sze− retne kezet szorítani. Ahogy haladtam előre a hivatali dzsungelban, úgy csökkent a várako− zási idő is. Végre, valamelyik szobában a sok közül, lepecsételték a levelemet, és elkérték a személyi igazolványomat. Egy pillanatig azt hittem, most mindenről felvilágosítanak, s mehetek vissza a szállodába. De csak a születési adataimat és a személyi számomat írták ki. Továbbküldtek a követ− kező helyiségbe, ahol újra felvették az adataimat. Mindenütt előzékenyen fogadtak, és nem győzték eléggé hangoztatni, milyen fontos, hogy eljöttem, s hogy mekkora szívességet te− szek ezzel a barátomnak. Megnyugtattak, hogy most már bizonyára hamarosan tisztázódik a barátom ügye. Néhol kávéval is megkínáltak. Hét vagy nyolc csésze kávét ittam meg, pon− tosan nem emlékszem. Közben tudtam, hogy álmodom, tudtam, hogy a szállodai szobában va− gyok, amelynek az ablakából nedvesen csillogó háztetőkre, szürke füstöt eregető kéményekre és tévéantennák erdőjére látni. Álmomban ezalatt visszatértem abba a helyiségbe, ahol jelentkez− nem kellett. Nem lepődtem meg, hogy a gépírónő még mindig ugyanazt a szöveget másolja, hogy a hivatalnokot, aki először fogadott, még mindig ott találom. Pedig lett volna okom meg− lepődni. Hiszen iszonyúan hosszú idő telt el, amíg körbevezettek az emeleten. Úgy rémlett, napok teltek el közben. De hát álmodtam, és az álomban minden képtelenség elfogadhatóvá válik. Hiszen csak álmodom, gondoltam. Mégis, amikor a hivatalnok megint csak átment a levél− lel a szomszéd szobába, odaosontam az ablakhoz, és kiléptem rajta. Tudtam, hogy ez az a moz− dulat, amely visszaránthat az ébrenlétbe. A szállodai személyzet hangos jókedve és porszívó zúgása ébresztett fel. Még nem volt dél. A bizarr40 álom maradéka még ott táncolt a szemem előtt, s valami kevés rám ragadt a takarítónők jókedvéből is. Álmom, mint minden álom, tele volt képtelenséggel, mégsem maradt belőle szorongás, amely el tudja rontani az ember napját, ha magára az álomra tíz perc múlva nem emlékszünk is már. Ellenkezőleg, álmomat inkább vidám álomnak találtam, s elhatároztam, hogy megőrzöm az emlékét. Izzadt voltam, ezért újra lezuhanyoztam. A szál− lodában úgy fűtöttek, mintha legalábbis tél közepe lett volna. Elhatároztam, hogy még ebéd előtt végére járok ennek a kissé titokzatos ügynek, amelybe rég látott barátom kevert bele. Mivel a várost még nem ismertem, a portást kértem meg, hogy igazítson útba. Nem az a por− tás volt szolgálatban, aki reggel, hanem egy idős asszony. – A templommal szemben, a főtéren. Ott kell jelentkeznie – mondta. Az utcán csupa meglepetés ért. Csatakos, télidőbe csavarodott, bolond időben szálltam le a vonatról reggel, a városka mögött ágaskodó hegyek csúcsát ködsapka fedte, a sebesen vonuló felhőkből csak úgy ömlött az égi áldás. A szél azóta felszárította a tócsákat, hide− gebb lett, a hegyoldalban hófoltok világítottak. De a város maga is kedvezőbb benyomást tett rám most, mint reggel, rendezettebbnek és tisztábbnak tűnt fel. Ázott kísértetek helyett 38joviálisan: derűsen, nyájasan 39procedúra: hivatalos eljárás 40bizarr: különös, furcsa

130

csupa divatosan öltözött járókelővel találkoztam. A szállodából csinos parkon keresztül vezetett ki út a főtérre. Úgy rémlett – lám, milyen rossz megfigyelő vagyok –, hogy itt reg− gel földszintes, ütött−kopott házak álltak. Már−már azt hittem, hogy a délelőtti álmom foly− tatódik, vagy inkább, hogy egyik álomból egy másikba léptem át. Persze, szó sem lehetett ilyesmiről. Az ember tudja, mikor álmodik, és mikor nem, másképpen érzékeli a valóságot álmában, mint ébren. A hivatal épületét hamar megtaláltam. Szürkébb, kopottabb, jelentéktelenebb volt, mint álmomban, ám itt is az első emeleten kellett jelentkeznem. Hát persze, hiszen a levélben ezt pontosan megírták. Kancsal, csúnyácska nő vette kézbe ügyem intézését. Láttam, hogy egy− általán nem nyertem meg a bizalmát, s némi tanácstalanságot éreztem a viselkedésében. – Várjon egy pillanatig – mondta végül. Átment egy másik szobába, én pedig egy pillanatra megijedtem, hátha mégis a délelőtti álmom ismétlődik meg. Ám a csúnyácska nő hamar visszajött, s most engem küldött be a szomszéd szobába. Ebben a helyiségben, amely sokkal kisebb volt a fogadószobánál, egye− dül hagytak néhány percre. Aztán egy másik ajtón, amely a jó ég tudja, hová vezetett, bizo− nyára egy még kisebb szobába, belépett egy fiatalember, kezében a levelemmel. Leültetett, és azt mondta: – Nem gondolja, hogy elkésett egy kicsit? – Elnézést – feleltem. – Egész éjszaka úton voltam. Az utazás elfárasztott, kénytelen vol− tam néhány órára ledőlni a szállodában. A fiatalember nem volt rosszindulatú, sem rideg, lelketlen bürokrata, mert egyszer csak elnevette magát. – De hát mért éppen ma jött el hozzánk? – Mert a mai napra idéztek be – mondtam. – A mai napra?... Na, jöjjön velem – mondta a fiatalember szelíden. Átmentünk egy másik helyiségbe, ahol egy másik fiatalember fogadott, nem kevésbé tanácstalanul. – Már régen jelentkeznie kellett volna – bosszankodott. – De a levélben... Félbeszakított. – Hagyjuk! – mondta mérgesen. – Adja ide a személyazonossági igazolványát. Kabátom belső zsebéből elővettem a kis piros igazolványt, és a kezébe nyomtam. A fiatal− ember előre−hátra lapozott benne, akár valami noteszban, amely nemcsak a személyi adataimat tartalmazza, hanem életem minden fontos eseményéről tájékoztatja néhány tömör, eligazító sorban. Arcán olyan kifejezés jelent meg, mintha egy adoma41 jutott volna az eszébe, s most azon töprengene, elmondja−e nekem is, vagy mégis tartsa meg inkább magának. A hivatalnoki szigor kellemetlen hangsúlyait mellőzve, szinte jóindulatúan közölte velem a lesújtó hírt: – Ez az igazolvány lejárt. A sok akadékoskodás ingerültté tett. – Lehetetlen – mondtam. – A személyazonossági igazolványom 1989−ben jár le. Véletlenül tudom. Határozottságom a fiatalembert nem rendítette meg. 41adoma: rövid, csattanós történet

131

– Jól tudja... Az ön személyazonossági igazolványa 1989−ben járt le. Három évvel ezelőtt. Ennyi elég is volt, hogy kiüssön a ringből. Hogyan?, kérdeztem volna, hogy van ez? De a legkevesebb, hogy megnémultam. A fiatalember kihasználhatta volna megdöbbenése− met, s a hatóság számonkérő modorában folytathatta volna beszélgetésünket. Nem ezt tette. Talán őt is feszélyezte a furcsa helyzet, s akár egy iskolásgyerek, aki járatlan még az élet komolyabb dolgaiban, odavezetett a mosdóhoz. Újra elkérte az igazolványomat, és ki− nyitotta az első lapon. – Nézze meg ezt a fényképet – bökött csontos mutatóujjával az igazolványképre. – És most nézzen a tükörbe. Alig ismertem magamra. Reggel óta szakállam nőtt, a hajam megritkult és megőszült egy kissé, arcom teltebb lett, a tekintetem megtört, zavaros és félénk. – A tükör nem csal – hallottam a fiatalember hangját újra. – Ön nyilván elhallgat vala− mit előttünk. – Nincs mit elhallgatnom – feleltem. A fiatalember úgy tett, mintha hinne nekem. – Akkor pedig az emlékezetkihagyás tipikus esetével állunk szemben – mondta. – De semmi baj. Megpróbálunk segíteni rajta. Ha ön kerít valakit, aki igazolja a személyazonos− ságát, eltekintünk a bürokratikus42 formaságoktól. Ebben a városban azonban nyilván nincs ismerőse. Ám van felesége, vannak gyerekei, barátai otthon. Nevezzen meg közülük vala− kit, írja le az illető pontos címét, s mi azonnal intézkedünk. Én most elmegyek ebédelni, ön gondolkozzék addig. Aztán, ha néhány nap múlva talán hazamegy, ne felejtsen új személy− azonossági igazolványt csináltatni. Hazudja azt, hogy a régit elvesztette. Ennél többet nem tehetek az érdekében. Besétáltam hát a csapdába, s nem vigasztalt a tudat, hogy a lelkiismeretem tiszta. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt meghánytam−vetettem cselekedeteimet, és úgy talál− tam, nem volt más választásom. Pontosan azt tettem, amit a törvények értelmében tennem kellett. Mivel nem zárták rám az ajtót, szabadon kisétálhattam volna az épületből, és felül− hettem volna a vonatra. De ha visszatérek is az otthonomba, az életbe, vagy nevezzük bár− hogyan, miképpen számoltam volna el az elherdált évekkel? Megöregedtem, ahogy a tükör mutatta, s elvesztettem a szabadság illúzióját.43 Vagy inkább fordítva: megöregedtem, mert elvesztettem a szabadság illúzióját. Ám ez most már egyre megy. A remény, hogy baráto− mon valaha is segíthetek, távolinak és abszurdnak44 tűnt fel. A remény, hogy idejében megérkezik valaki, aki igazolja a személyazonosságomat, nem kevésbé távolinak és nem kevésbé abszurdnak látszott. Lázadásnak itt már nem volt értelme. Tudomásul kellett vennem, hogy a lázadással elkéstem. Az is lehet, gondoltam, hogy a régi barát, aki miatt beidéztek, csak az emlékeze− temben vagy a vágyaimban létezik, vagy régen meghalt. Én voltam az, aki belekeveredett valami bűnügybe, én voltam az, akinek a személyazonosságát tisztázni kellett. A bűnbe− esés, gondoltam. Mindenkinek fizetnie kell, kivétel nincs. 42bürokratikus: ridegen hivatalos 43illúzió: hiú remény 44abszurd: képtelen, lehetetlen

132

Amikor húsz perc múlva visszajött a fiatalember, már félelem nélkül mondhattam: – Senkinek a neve nem jut eszembe, aki igazolhatná, hogy ki vagyok. A fiatalember felkészülten fogadta válaszomat. – Úgy gondolja, hogy akkor ön lesz az utolsó láncszem? – Nem vállalhatom a felelősséget. Bár ők sem ártatlanok. Senki sem ártatlan. – Hát persze – gúnyolódott a fiatalember. – Ez a gondolat itt mindenkinek megfordul a fejében. De a remény előbb−utóbb mindenkinek megtöri a makacsságát. A remény nagy úr. A legnagyobb úr... Persze, ön tudja, hogy ez is csak álom. Majd intett, hogy kövessem. Nem kérdezősködtem, mert nem érdekelt, hogy hová megyünk. Tudtuk úgyis mind a ketten. Az ajtóban előreengedett, hiszen szabad ember voltam. Sötét folyosóra jutottunk ki, s én vár− tam, hogy kialvatlanságtól égő szememet lecsukja az álom, s egy láthatatlan kéz mély, feke− te szakadékba taszítson. A távolból még hallottam a fiatalember utolsó szavait: – Igaz, hogy álom, amelyből nincs ébredés. (1986)

Jó tudni ♦ Grendel Lajos regényíró és novellista. Művei nemcsak a magyar, hanem a szlovák olva− sóközönség körében is népszerűek. Ez az abszurd, poros kisváros, T., az író több művében is visszatér, mindenütt furcsa, groteszk, és néha megmagyarázhatatlan események színtere.

1. Ki a történet elbeszélője? 2. Milyen élmény befogadására készít minket elő az elbeszélő azzal, hogy a történet első álma kapcsán egyfolytában azt bizonygatja, hogy álomról van szó? 3. Hol kezdtetek elbizonytalankodni abban, hogy egy álom leírását vagy a valóság ese− ményeit olvassátok−e? Válaszotokat indokoljátok meg a szöveg alapján! 4. Mindkét esetben el tudjuk dönteni, hogy az elbeszélő álmodik−e vagy se? Igenlő és nemleges válaszotokat is indokoljátok meg a szöveg alapján! 5. Az alábbi – általatok már ismert – fogalmak közül melyek vonatkoztathatók az el− beszélésre? groteszk, humoros, realista, romantikus, impresszionista, abszurd, ironikus 6. Milyennek láttatja az elbeszélő azt a szlovákiai kisvárost, ahová megérkezik? A leírás alapján találjatok ki minél több, a városra illő jelzőt! 133

Tőzsér Árpád

Karácsonyi dal Rebben a naptár lapja: december. Az űr fái közt este lett. Sötét erdőn hómadár vág át, lélekben fehér rettenet.

Reped a naptár lapja: december – hónapra hónap, napra nap. – Nem tudunk letérni, nincs lejárat, röpít a sztráda, s a hó szakad.

Magasban autósztráda villog, talán a tejút maga az, vonalain sikoltó autók, eszelős dalom behavaz.

Tehetetlenségi nyomaték visz bennünket jeges semmibe. – A hófalak mögött nincsen angyal, a szúrós porhó nem pihe. (2006)

Ez az elégikus hangvételű dal az elmúlás hangulatát közvetíti. A lírai kifejezésmód ösz− szetett, ezért a vers képeinek nem tudunk egyértelmű jelentést tulajdonítani, vagyis nem „for− díthatók le” maradéktalanul a beszélt köznyelvre. A továbbiakban mégis egy ilyen kísérletet fogunk elvégezni, hogy közelebb kerüljünk a lírai üzenetközvetítés működésmódjához.

1. Az elmúlás egy metaforán, a decemberen keresztül jelenik meg a versben. Magya− rázzátok el a metafora létrejöttét! 2. Mit jelent a versben a következő kifejezés: az űr fái közt este lett? 3. Milyen jelentéssel ruházza fel a vers a sztrádát? 4. A 3. versszak 1. sora kis módosítással megismétli az első versszak első sorát. Hogyan változtat a módosítás a sor jelentésén? 5. Az utolsó sor költői bravúrja a pihe kifejezés kettős jelentésben való használata. A két jelentés megfejtéséhez az utolsó előtti és az utolsó sor ad támpontot.

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK • Milyen korszakait különböztetjük meg a szlovákiai magyar irodalomnak? • Mit jelent a képviseleti költészet? A szlovákiai magyar irodalom általatok ismert köl− tői közül kiknek a nevéhez kapcsolódik? • Mikor szerveződik újra az irodalom a II. világháború után? • Miért indul nehezebb körülmények között, mint az első világháború után? • Soroljátok fel az irodalmi humor formáit! • Mik a fantasztikum jegyei az irodalomban?

134

TARTALOM

Év eleji ismétlés / 5 Erős várunk, a nyelv / 7 A MAGYAR IRODALOM 1945 ÉS 1980 KÖZÖTT / 9 I. Népi hagyomány és polgári értékrend / 11 ILLYÉS GYULA / 11 Esti csoda / 14 Puszták népe / 15 Olvasózug – Nem menekülhetsz / 22 NÉMETH LÁSZLÓ / 24 Lányaim / 25 TAMÁSI ÁRON / 29 Ábel a rengetegben / 31 MÁRAI SÁNDOR / 38 Zendülők / 39 Füves könyv / 43 Olvasózug – Egy polgár vallomásai / 44 II. Kísérletek formákkal, beszédmódokkal / 48 SZABÓ LŐRINC / 48 Lóci verset ír / 49 Szeretlek / 50 Tücsökzene / 52 Olvasózug – William Shakespeare: LXXV. szonett / 54 Olvasózug – A huszonhatodik év / 55 WEÖRES SÁNDOR / 56 Ars poetica / 57 Galagonya / 58 Olvasózug – Az éjszaka csodái / 59 III. Iskola, szenvedély, abszurditások / 62 OTTLIK GÉZA / 62 Iskola a határon / 64 NAGY LÁSZLÓ / 70 Ki viszi át a Szerelmet / 71 Táncbeli tánc−szók / 73 Olvasózug – Csodafiu−szarvas / 75 ÖRKÉNY ISTVÁN / 76 Használati utasítás / 77 Hogylétemről / 79 Egy meghasonlott tulipán / 80 Tóték / 81

A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM / 87 Hagyományok / 87 Magyar irodalom Csehszlovákiában / 91 A kezdetek (1918–1938) / 91 Győry Dezső: Közép−európai ember / 94 Olvasózug – Márai Sándor: Cassovia / 98 Mécs László: Meteor / 101 Vozári Dezső: Kint szél beszél / 103 Forbáth Imre: Az udvarban / 104 Újabb változások (1938–1945) / 105 Győry Dezső: Emberi hang / 105 „Még egyszer” (1945–1989) / 107 Fábry Zoltán: A vádlott megszólal / 108 Olvasózug – Gál Sándor: Könyörgés / 111 Az irodalmi humor / 114 Duba Gyula: Óvják az embert / 114 Zs. Nagy Lajos: Milyen nagy egy kiskert? / 118 Vissza a gyermekkorba! / 121 Ozsvald Árpád: A kis postás / 121 Dobos László: A kis viking / 125 Olvasózug – Grendel Lajos: Szemérmes beszámoló egy álom közepéről Olvasózug – Tőzsér Árpád: Karácsonyi dal / 134

/ 129

Duba Gyula, Ozsvald Árpád és Dobos László portréját Somogyi Tibor készítette.

Földrajzi nevek magyar–szlovák szótára Andód – Andovce Beckó – Beckov Detrekő – Plavecké Podhradie Dévény – Devín Dobsinai jégbarlang – Dobšinská ľadová jaskyňa Éleskő – Ostrý Kameň Érsekújvár – Nové Zámky Garam – Hron Hernád – Hornád Hibbe – Hybe Jóka – Jelka Kakaslomnic – Veľká Lomnica Kassa – Košice Kékkő – Modrý Kameň Késmárk – Kežmarok Kisszeben – Sabinov

Komárom – Komárno Körmöcbánya – Kremnica Lőcse – Levoča Martos – Martovce Nyitra – Nitra Pöstyén – Piešťany Pozsony – Bratislava Sajógömör – Gemer Szakolca – Skalica Szinyeújfalu – Chminianska Nová Ves Szklabonya – Sklabiná Szlovákia – Slovensko Vág – Váh Verebély – Vráble Vöröskő – Červený Kameň Zólyom – Zvolen