Balázs Lajos: Egy centenárium margójára El játék Ez év május 20-án ünnepelte az MTA Csillagászati Kutatóintézete fennállásának 100-ik évfordulóját. Száz év kozmikus id távlatokban csupán egy szemvillanás, de egy kutatóintézet életében itt Közép-Európában keservesen hosszú id , és az a tény, hogy az intézet még mindig létezik nem lebecsülend teljesítmény. A létezés persze nem azt jelenti, hogy valahol a Svábhegyen a Normafától pár száz méterre, a Csillebérc felé vezet úton (ami egyébként az alapító, Konkoly Thege Miklós nevét viseli), kellemes árnyas parkban áll egy sárga épület, és a park kerítésén ott díszeleg a felirat: "A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézete", hanem azt, hogy az alapító m ve ma is nemzetközileg jelent s tudományos alkotó m hely. Mindez Közép-Európában ebben a században egyáltalán nem természetes dolog, miközben az ország átélt két világháborút, két forradalmat, egy gazdasági világválságot (és sok kisebbet), öt politikai rendszer-váltást, a számtalan apró-csepr bajról nem is beszélve. Az elmúlt néhány száz év nem kényeztette el a magyar történelmet, és ez alól a csillagászat sem volt kivétel. 1635-ben, tehát több, mint ötven évvel a török Budáról történ ki zetése el tt Pozsonytól nem messze létrejött a nagyszombati egyetem. Az MTA Csillagászati Kutatóintézet könyvtárában rzött régi könyvek tanúsága szerint az egyetem már beszerzett csillagászati szakirodalmat, és azt mondhatjuk, hogy azóta többé-kevésbé folyamatosan van Magyarországon professzionális csillagászat. Eközben persze dúltak a török háborúk. 1683ban a török sereg közvetlenül Bécset zárta ostromgy r be. (A Bécs szívében lev egyetemi csillagászati intézet a Türkenschanzstrassen található, tehát valahol ott húzódtak a török állások). 1777-ben a nagyszombati egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és a királyi palota kupolájában berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot. Ez az obszervatórium a 19. század elejére már siralmas állapotban volt, így döntés születetett a Gellért hegyen, a mai citadella helyén egy önálló egyetemi csillagda létrehozásáról. A létesítményt 1815-ben avatták fel három európai uralkodó (osztrák császár, orosz cár, porosz király) jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró bécsi szent szövetség megkötésére gy ltek össze, és lerándultak Budára a megnyitásra. Az alapításkor világszínvonalon álló intézet sorsa Budavár 1849 májusi ostroma alkalmából pecsétel dött meg. A magyar sereg az ostromágyúkat a Gellért hegyre, a csillagda közelében állította fel, az intézet munkatársai hiába próbálták err l a honvédeket lebeszélni. Az osztrák tüzérség válaszcsapásaiban az intézet teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották. 1852-ben a hegy tetején megépült a citadella, a csillagdát nem állították helyre, romjait kés bb egyszer en felrobbantották. Nem volt szerencsésebb a reformkor másik jelent s csillagászati intézete, Nagy Károly bicskei obszervatóriuma sem. A reformkorban már nyilvánvaló volt, hogy a természettudomány a civilizáció fejl désének meghatározó hajtóereje lesz. A csillagászat ebben a fejl désben alapvet szerepet játszott. Nagy Károly, aki az akadémia rendes tagja volt, Bicske mellett egy 11 holdas területen korszer csillagászati intézetet hozott létre, amely éppen a szabadságharc kitörésére készült el. Az intézet azonban sohasem kezdhette meg a m ködését. 1849 nyarán a bevonuló osztrák katonaság Nagy Károlyt hamis vádak alapján letartóztatta, és megalázó körülmények között gyalog Pestre hajtotta. Több hét vizsgálati fogság után bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték, de az eset annyira megviselte, hogy csillagdáját felsége I. Ferenc József császárnak ajánlotta fel, és kérvényezte,
1
engedélyezzék külföldre távozását. felsége a felajánlást a legkegyelmesebben elfogadta, és úgy rendelkezett, hogy a szállítás költségeit az elárverezett épületek árából fedezzék, mivel igazságtalan lenne a költségeket a megajándékozottakra terhelni. Az asztrofizika forradalma, Konkoly Thege ógyallai intézete Az eddig elmondottak „tipikus magyar történetek”. Konkoly Thege Miklós nem ezeknek a sorát gyarapította. Felvidéki gazdag nemes úrként a pesti tudományegyetemen Jedlik Ányosnál fizikát tanult, majd Berlinben a csillagászatban Encke volt a mestere. 1871-ben alapította csillagvizsgálóját ógyallai birtokán, amelynek f profilja a megfigyelési asztrofizika lett. A csillagászatban a múlt század hatvanas éveiben forradalmi átalakulás kezd dött. Kirchoff és Bunsen felfedezte a színképanalízist, vagyis azt, hogy a gázok vonalas színképéb l következtetni lehet a kibocsátó közeg anyagi összetételére. A csillagászat addig a földrajzi helymeghatározáson keresztül a navigációhoz és térképészethez, illetve az égimechanikán keresztül a matematikához köt dött. (Gauss például a göttingeni csillagda igazgatójaként kapta a fizetését.) A színképelemzés bevezetése a csillagászatba lehet vé tette azoknak a fizikai folyamatoknak a vizsgálatát, amelyek a kibocsátott és a távcsövekben felfogott elektromágneses sugárzást hozták létre. Konkoly Thege felismerte ennek a változásnak a forradalmi jelent ségét, és intézetét kezdett l fogva a megfigyelési asztrofizika m velésére alapozta. 1872-t l kezd d en rendszeresen észlelte a Napon megfigyelhet foltokat, meteor megfigyel hálózatot szervezett, tanulmányozta a bolygók felszínén látható alakzatok változásait, a fényesebb üstökösök és csillagok színképét. Nem elégedett meg a jelenségek egyszer észlelésével, hanem megpróbálta azokat értelmezni. Már egyetemi tanulmányai során megismerkedett a laboratóriumi spektroszkópiával, így asztrofizikai megfigyeléseivel párhuzamosan laboratóriumi körülmények között megpróbálta el állítani az észlelt színképeket. Intézete hamarosan nemzetközileg ismert lett. Bekapcsolódott abba programba, amely a 7,5 magnitudónál fényesebb csillagok spektroszkópiai átvizsgálását t zte ki célul. A csillagok színképének a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben kezdett rendszeres megfigyelése során kiderült, hogy az néhány egyszer fizikai hatásra, és ezek között is legf képpen a fényt kibocsátó közeg h mérsékletére vezethet vissza. Ennek alapján úgy gondolták, hogy a csillagok születésükkor forróak, majd fokozatosan leh lnek. A h mérsékletb l tehát egyúttal az életkorra is következtetni lehet. A kisugárzott energia forrásának valódi okát, a termonukleáris fúziót természetesen nem ismerték. A magas h mérséklet csillagokat ma is korai színképtípusúaknak nevezzük, míg az alacsony h mérséklet eket kés ieknek. Az ógyallai intézet a 7,5 magnitudónál fényesebb csillagok spektroszkópiai átvizsgálásába a -15° és 0° égi szélesség (deklináció) közötti sáv észlelésével kapcsolódott be. Az 1882-1885 között végzett munka zömét az akkoriban a bécsi egyetem hallgatójaként az intézetben gyakornokként dolgozó Kövesligethy Radó végezte, aki kés bb a pesti tudományegyetem professzoraként a szeizmológia világszerte elismert tekintélye lett. Kövesligethy megpróbálta a kibocsátó közeg termodinamikai állapotából levezetni az égitestek megfigyelt színképét. Az err l írt könyvet 1890-ben (28 éves korában!) Halle-ban német nyelven jelentette meg. A termodinamika akkor ismert eredményeit felhasználva modellt dolgozott ki a megfigyelt színképek értelmezésére és azt egybevetette a megfigyelttel. A modell-színképek érdekessége volt, hogy a sugárzás maximuma a h mérséklet 2
emelkedésével a rövidebb, míg csökkenésével a hosszabb hullámhosszak felé tolódott el. Ez tulajdonképpen a Wien-féle törvény lényege, amelyet tehát Kövesligethy a felfedez t mintegy 10 évvel megel zve ismert fel. Egy másik érdekessége volt ennek az elméleti munkának, hogy az elektromágneses sugárzást a kor szemléletének megfelel en ugyan az éther rezgésének gondolta, de megvizsgálta azt a lehet séget is, hogy az éther atomokból áll, és ezeknek a rezgését figyeljük meg sugárzásként. Ez az elképzelés kísértetiesen közel áll Planck hipotheziséhez. Sajnos ez a munka nem gyakorolt hatást az elméleti asztrofizika kés bbi fejl désére, hanem hamarosan feledésbe merült. A Magyar Kir. Astrophysikai Observatorium Az id múlásával Konkolyt egyre jobban aggasztotta intézetének a sorsa. Attól félt, és joggal, hogy halála után csillagdája a hasonló vállalkozások sorsára jut, azaz lezüllik és fokozatosan tönkremegy. Másrészr l azt is világosan látta, hogy saját anyagi forrásai nem elegend ek a gazdag nyugati, els sorban amerikai intézetekkel történ lépéstartásra. Egyedüli megoldásnak látszott az intézet állami kezelésbe adása. Ezt a tervét már a nyolcvanas években is fontolgatta, mígnem parlamenti kapcsolatainak köszönhet en (id közben képvisel is lett) elérte, hogy a kormány az intézetet az 1899. május 16-án aláírt ajándékozási szerz dés nyomán 1899. május 20-án állami tulajdonba vegye. Vannak, akik úgy vélik, az id pontot Konkoly tudatosan választotta. 1899. május 21-én volt ugyanis ötven éve, hogy a honvédsereg Budát visszafoglalta az osztrák csapatoktól, és a gellérthegyi csillagda sorsa végleg megpecsétel dött. Az állami csillagvizsgáló, teljes nevén a Magyar Kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium, f kutatási programja a csillagászati fotometria lett. A fotometria, az égitestekr l érkez fény mennyiségének a mérése, egyszerre született a spektroszkópiával, megjelenése része volt annak forradalomnak, amelynek során az asztrofizika a csillagászatot gyökeresen átalakította. Az a tény, hogy a csillagok színképe kisszámú lényeges fizikai paraméter, els sorban a h mérséklet, eredménye, világossá tette, hogy ezeknek a paramétereknek a meghatározásához nem szükséges a színkép minden apró részletének az ismerete. Abszolút fekete test esetén pl. egy lényeges fizikai mennyiség van, a h mérséklet, ami mondjuk az intenzitás-maximum helyéb l kiolvasható, vagy a színkép kék oldalán, ahol a Wien-féle közelítés érvényes, két hullámhosszon mért intenzitás arányából meghatározható. A csillagok színképe jóllehet nem teljesen feketetest, de els közelítésben annak vehet . Ez adja a h mérséklet fotometriai meghatározásának a lehet ségét. Konkoly ógyallai intézetének volt a munkatársa Harkányi Béla báró, aki ezt a fotometriai méréseken alapuló módszert részleteiben kidolgozta, és több fényes csillag felületének h mérsékletét meg is határozta. A fotometriának volt egy másik fontos alkalmazási területe: a csillagok térbeli elhelyezkedésének a vizsgálata. Míg a csillagok színe a felületi h mérsékletre ad útmutatást, a teljes látszó fényesség két tényez együttes hatásának az eredménye: a ténylegesen kisugárzott energiáé, illetve a t lünk mért távolságé. Ha valamilyen módon sikerül a színképb l az abszolút fényességet kiolvasni, akkor lehet ség nyílik a fényesség méréséb l az égitestek térbeli elhelyezkedésének a meghatározására is. A fotometria el nye, hogy vele viszonylag egyszer eszközökkel nagyszámú objektumot lehet vizsgálni. Konkoly azért is választotta f programul a fotometriát, mivel a század elejére már világos volt, hogy az állami intézet nem rendelkezik akkora anyagi er kkel, hogy a rohamléptekkel fejl d gazdag nyugati obszervatóriumokkal a spektroszkópia területén lépést tartson. A
3
fotometriához szükség volt egy az egész égboltra kiterjed referencia rendszer megvalósítására, amelyhez a további mérések már köthet k voltak. A referencia rendszer megvalósítását a Berlin melletti potsdami obszervatórium t zte ki céljául, és ebben a programban vállalta el az ógyallai intézet a -10° és 0° égi szélesség közötti területen lév 7,5 magnitudónál fényesebb több, mint kétezer csillag fotometriájának az elkészítését. A méréseket vizuális fényességmérésekkel végezték, és nagy problémát jelentett az egyes megfigyel kre jellemz személyi hibák kisz rése. Akkoriban a fotolemez már egyre inkább kiszorította a vizuális megfigyeléseket, mivel a megfigyeléseknek maradt egy archiválható objektív lenyomata. A fototechnika a fotometriában is megjelent, és Ógyallán is alkalmazták párhuzamosan a vizuális fotometriai megfigyelésekkel. A vonatkoztatási rendszer kit zése mellett a fotometriát speciálisan fényváltozást mutató csillagok vizsgálatára is alkalmazták. Konkoly felismerte, hogy az id mindenki számára egyformán telik, így bizonyos változások megfigyelése tekintetében a gazdagabb, jól felszerelt intézetek sincsenek el nyben, és megfelel fotometriai mérési pontosság teljesítése esetén egy szerényebb anyagi lehet ségekkel rendelkez obszervatórium is versenyképes tud maradni. Így a fotometriai vonatkoztatási rendszer kit zése mellett a változó csillagok fotometriája is az állami intézet f profilja lett. Ennek a döntésnek az intézet további m ködésében dönt szerepe lett. Összeomlás, majd új kezdés a Svábhegyen Jóllehet, hogy 1913-ban még felavattak Ógyallán egy új iroda épületet, megrendeltek a drezdai Heyde cégt l egy 60 cm-es tükr távcsövet (abban az id ben a világ legnagyobb távcsövében egy 1,5 m átmér j tükör volt ), az 1914-ben kitört háború a további fejlesztéseket levette a napirendr l. A monarchia összeomlása a történelmi Magyarországot is maga alá temette, és Ógyalla az intézettel együtt elkerült Magyarországtól. Európa formálódó új arculatának a terve 1918 végén az illetékes minisztériumok el tt már nyilvánvaló volt, így a m vel dési minisztérium utasítást adott az állami tulajdonba lev eszközök leszerelésére és Magyarországra szállítására. A leszerelt eszközök 1919 vízkeresztjére már Magyarországon voltak. Az ügyb l a trianoni béke megkötése után kisebb diplomáciai konfliktus keletkezett. A csehszlovák fél a békének arra pontjára hivatkozva, amely el írta az elcsatolt területekr l evakuált javak visszaszolgáltatását, követelte az elszállított m szereket. A magyar fél ugyancsak a trianoni békére hivatkozva ezt megtagadta, utalva arra a pontra, amely viszont kimondta, hogy ez a kötelezettség nem vonatkozik azokra a javakra, amelyeket az állam magánszemélyekt l vásárolt. Az eszközök tehát Magyarországon maradtak. 1921-ben a kormány dr. Vass József kultuszminiszter el terjesztésére nagyszabású kulturális-tudományos programot fogadott el, amelynek része volt a budai Sváb hegyen egy új csillagászati intézet létesítése. A f városi közgy lés a Normafa közelében egy 8 holdas területet bocsátott a kormány rendelkezésére, és kikötötte, hogy azt csak az újonnan épül csillagda céljára szabad felhasználni. Az építkezés 1921 szén már el is kezd dött, és az els kupolában, amely egy Ógyallárról áthozott Heyde gyártmányú 20 cm-es lencsés távcs nek adott otthont, egy év múlva, 1922 szén már elkezd dött az észlel munka. Az intézet teljes kiépítésének a kiharcolása már Klebelsberg Kunó kultuszminiszterre maradt. A 60 cm-es tükrös távcs re vonatkozó, 1913-ban leadott, de a háború kitörése miatt nem teljesített megrendelést a drezdai Heyde cégnél megújították. A f város anyagi támogatásával felépült kupolában 1928-ban fejez dtek be a szerelési munkálatok, így ebben az évben egy másik kisebb kupolában felállított 16 cm-es ógyallai lencsés távcs , illetve egy meridián m szer társaságában, amely 4
többek között a Magyar Államvasutaknak szolgáltatott pontos id adatokat, Konkoly-féle intézet megkezdhette tudományos munkáját.
az újjáéledt
A múlt század utolsó harmadában született asztrofizika a század els évtizedeiben félelmetes módon megizmosodott. Ez a fejl dés csaknem összemérhet a fizikáéval. Közismert, hogy a múlt század végén a fizika egy lezárt, tökéletes diszciplínának t nt, ahol már csak néhány jelentéktelen probléma vár megoldásra. A húszadik század erre a naiv hitre alaposan rácáfolt, és els három évtizedében olyan alapvet diszciplínák születettek meg, mint a speciális és általános relativitás elmélete, illetve a kvantummechanika. Az általános relativitáselmélet úgyszólván születésekor megjelent az elméleti asztrofizika eszköztárában, a bel le leszármaztatott világmodellek formájában. A húszas években a megfigyelési asztrofizika bebizonyította, és ebben Hubble amerikai csillagásznak maradandó érdemei vannak, hogy a csillagok hatalmas szigetekben, galaxisokban tömörülnek és ezek egymástól a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak. A jelenség a relativisztikus világmodellek természetes következménye volt. A galaxisok, és ezen belül a mi Tejútrendszerünk szerkezetének a dinamikai értelmezése is rohamléptekkel fejl dött. A sorból persze nem szabad kihagynunk a csillagok bels szerkezetére vonatkozó elméleti munkákat, illetve azoknak a tapasztalattal történ egybevetését sem. Kutatómunka a Svábhegyen A csillagok családjában kiemelked fontosságúak, amelyek szabályos fényváltozásokat mutatnak. Ezeknek egyik fontos csoportját képezik azok, ahol a fényváltozásért a csillagokban terjed rezgések a felel sek. A rezgések a felszínre kijutva jellegzetes fényváltozásokat okoznak, és fontos információt hordoznak az égitest bels szerkezetér l. A csillagok bels szerkezetének elméleti vizsgálata természetszer leg magával hozta azt az igényt, hogy ezeket a rezgéseket, illetve azoknak a bels szerkezettel való kapcsolatát értelmezzük. Az els átfogó elméleti munka az angol Arthur Eddington nevéhez f z dik, aki err l szóló könyvét 1928-ban jelentette meg. Az egyik legfontosabb eredmény a pulzációs konstans levezetése volt. Eddington kimutatta hogy a csillag pulzációs P periódusa, illetve ρ átlags r sége között egy egyszer összefüggés áll fenn: P ρ = C , ahol C az elmélet keretein belül egy állandó. Ennek megfelel en pl. egy neutroncsillag 1,5 10-3 s, egy fehértörpe 15 s, míg egy δ Cephei csillag 17 nap periódussal rezeg. Az összefüggésben szerepl paraméterek a modellszámításokból becsülhet k voltak, és így a tapasztalattal közvetlenül összevethet formula állt rendelkezésünkre. Az összefüggésnek van egy másik fontos következménye is. A csillagok energiakészletük kimerülése következtében fokozatosan átrendezik bels szerkezetüket, ami a s r ség, és ezen keresztül a pulzációs frekvencia megváltozásához vezet. A rövid periódusú (0.5-1 nap) változócsillagoknál egy emberölt alatt több tíz ezer pulzáció valósul meg, amelynek megfigyelése lehet vé teszi a periódus 10-5 s pontossággal történ meghatározását. Ennek megfelel en az egyébként több millió év id skálájú fejl dési folyamatok a periódusban néhány évtized alatt már mérhet változást okozhatnak. A fejl désb l származó periódus-változásra irányuló kutatások a harmincas évek elején megjelentek az asztrofizikában. Az els világháborút követ en Franciaország és az angolszász hatalmak létrehozták a Nemzetközi Csillagászati Úniót, amib l a vesztes hatalmak tudósait, így a magyarokat is kirekesztették. A német dominanciájú Astronomische Gesellschaft 1930 áprilisában Budapesten tartotta a közgy lését, amelyre néhány vezet angolszász tudóst is meghívtak, 5
többek között azért is, hogy ezt a merev politikai diszkriminációt valamelyest enyhítsék. A meghívottak közé tartozott Arthur Eddington is, aki a korabeli fényképek tanúsága szerint a svábhegyi csillagászati intézetet is meglátogatta. Nincs adatunk arról, hogy beszélgetett-e a csillagda munkatársaival nemrég publikált pulzáció elméletér l, illetve annak megfigyelhet következményeir l, de az tény, hogy a rövid-periódusú pulzáló változók vizsgálata, Detre László, majd kés bb Balázs Júlia munkássága nyomán, megjelent a harmincas évek elején az intézet tudományos repertoárjában. Hamarosan kiderült, hogy a probléma korántsem olyan egyszer , mivel vannak olyan periódus-változások, amelyek mögött nem fejl dési effektusok állnak, ezeket el z leg le kell választani. A téma több évtizedre munkát adott az intézetnek, és ad ma is. Az intézet munkájában új elemként jelent meg a gömbhalmazok fotografikus megfigyelése, amelyet a 60 cm-es távcs üzembeállítás tett lehet vé. Ezekben a halmazokban több száz ezer csillag zsúfolódik össze egy viszonylag kis helyen, amelyek között nagy számmal vannak változók is. Így egy felvételen több száz változó fényességét is rögzíthetjük. A harmincas évekre a gömbhalmazok igen nagy karriert futottak be. Térbeli eloszlásukból kiolvasható volt, hogy a Tejútrendszer centruma hol helyezkedik el, és milyen távol van. A kés bbi kutatások során ismertté vált, hogy ezek a halmazok tudásunk szerint a legöregebb objektumok, és koruk komoly próbaköve a modern kozmológiai modelleknek. A változó csillagok jellegzetes csoportját alkotják a fedési kett s csillagok. Az elnevezés olyan kett s csillagokra utal, amelyeknél a pálya normálisa csaknem derékszöget zár be a látóiránnyal, és ennek következtében a csillagok id nként elfedik egymást, jól mérhet fényváltozást okozva. A kett s csillagok pályájának nagytengelyéb l, illetve a keringés periódusából Kepler harmadik törvénye alapján becslést tehetünk a rendszerben kering csillagok tömegének összegére. A fedési kett sök fényváltozásának, a fénygörbéjének menetéb l rekonstruálható a kering objektumok pályájának bizonyos elemei, mint pl. a pálya excentricitása, a nagytengely iránya, de a teljes megoldáshoz, tehát a tömeg meghatározásához, spektroszkópiai mérések is kellenek. Ha nem is írható le minden a fénygörbéb l, a levezethet mennyiségek is fontos információt jelentenek: pl. a nagytengely irányának változásából következteti lehet a komponensek gömbszimmetriától való eltérésére, s t kedvez esetben a pálya nagytengelyének az általános relativitás elméletéb l adódó periasztron vándorlásra is. A harmincas években a rövidperiódusú pulzáló változók mellett a svábhegyi intézet megfigyelési programjában f ként Lassovszky Károly munkásságának köszönhet en (1938-43-ig az intézet igazgatója) rendszeresen folyt a fedési kett sök fotometriai megfigyelése. A svábhegyi intézet 60 cm-es teleszkópja lehet vé tette a naprendszer népes kisbolygó társadalmának a kutatását. A munka oroszlán része Kulin György nevéhez f z dik. 66 kisbolygót fedezett fel, amelyek közül a kés bbi részleteses elemzések 22-t ismernek el önálló felfedezésnek. A problémát az jelenti, hogy ezek az égitestek mozgása a nagybolygók perturbáló hatása miatt kaotikus, ami a pálya számításokkal történ nyomon követését igen megnehezíti. Ennek következtében igen gyakran a már felfedezett kisbolygókat "elveszítik", majd újra megtalálják. A kisbolygók pályájának számításában nagy szerepe van a korlátozott háromtest-problémának (Nap - Jupiter - kisbolygó). Van a kisbolygók családjában egy csoport, az ún. trójai kisbolygók, amelyek a Nap - Jupiter rendszer Lagrange pontjaiban helyezkednek el. A háromtest-probléma elméleti kutatásában Izsák Imre ért el nemzetközileg is jelent s eredményeket az ötvenes években. Sajnos 1956 vihara t is nyugatra sodorta, és a hatvanas években 36 éves korában fiatalon elhunyt. Kulin György 1947-ben megvált az intézett l, az újonnan alakult Uránia bemutató csillagvizsgáló igazgatója lett. Távozásával évtizedekre megsz nt Magyarországon a kisbolygók kutatása. Az ötvenes évek elején a 6
leningrádi elméleti csillagászati intézet felkérésére elindult ugyan egy program a már meglév fotolemezeken rögzített kisbolygók pozícióinak újramérésére, de ez hamarosan abba maradt. Újrakezdés a második világháború után A második világháború a svábhegyi intézetet is súlyosan érintette. 1943-ban a helyzet rohamosan romlott. A külföldi folyóiratok, tudományos kiadványok fokozatosan elmaradoztak. 1944 nyarától a légitámadások egyre veszélyesebbé váltak. Az intézet szomszédságában, Csillebércen egy légvédelmi üteg m ködött és fél volt, hogy az ellenséges légier válaszcsapásai a csillagdát is veszélybe sodorják. A 60 cm-es tükröt kiszerelték, de a kisebb távcsöveken még 1944 december elején is folytak észlelések. 1944 december 25 délel tt bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A környékre egy tüzérosztály települt 600 katonával és 100 lóval. A f épületbe katonaságot szállásoltak, a kupolákban tábori konyha és lóistálló m ködött. A szovjet parancsnoksággal azonban három nap múlva sikerült megegyezni, hogy a könyvtár, illetve néhány laboratórium a beszállásolások alól mentességet kapjon. Fiatal kutatóként hallottam egy legendát, mely szerint a szovjet tisztek között volt egy szakmabeli, és a gyors ügyintézés neki volt köszönhet . A centenáriumi évforduló alkalmából próbáltam utánajárni ennek a történetnek, de nem találtam senkit, aki meger sítette volna. A könyvtárra kiharcolt mentesség dönt en hozzájárult ahhoz, hogy azt ma is büszkén mutogathassuk látogatóinknak. Dacára a z rzavaros közép-európai történelemnek, minden fontos csillagászati folyóirat a kezdetekt l fogva folyamatosan megtalálható (az Astronomische Nachrichten pl. 1823-tól, az Astronomical Journal 1851-t l, stb.). A második világháborút követ en az asztrofizika újra rohamléptekkel fejl désnek indult. Az egyik nagy újdonságot a rádiócsillagászat megjelenése jelentette. Els nagy fegyvertényét az ötvenes évek elején a korábban elméletileg megjósolt, a semleges hidrogén által kibocsátott 21 cm-es sugárzás felfedezésével aratta. Az elektronikus számítógépek megjelenése a kutatásban szintén forradalmi átalakulást jelentett. A csillagászat hagyományos ágának számító optikai csillagászat sem maradt ki ebb l az átalakulásból. 1949-ben elkezdte m ködését a Palomar hegyi 5 m-es tükr óriástávcs , illetve egy 1,8 m-es tükr másik, úgynevezett Schmidt-rendszer , amelynek nagy látmezeje (6,5°) lehet vé tette, hogy néhány év leforgása alatt az égboltot 21. magnitudó fényrendig feltérképezzék. A munkából született Palomar Sky Atlas sok fontos kutatás kiindulópontja lett. Ez a hatalmas átalakulás a magyar kutatást is komoly válaszút elé állította. A nagy kérdés az volt, hogy a háborúban elpusztult ország hogyan találja meg azt a keskeny középutat, ami az új nemzetközi tudományos kihívások, és az igen sz kös anyagi lehet ségek között vezet. A megoldás egyik eleme kétségkívül a fotoelektromos fotometria bevezetése volt. A háború után az optikai csillagászat új sztárja a fotoelektromos sokszorozó lett. A csillagászati fotometriában eddig általánosan használt fotólemezzel szemben, amelynek a hátránya az 1 %-nál alacsonyabb kvantumhatásfok mellett a detektált fény intenzitására nem lineáris érzékenység volt, az új eszköz nagy kvantumhatásfokkal, lineáris érzékenységgel, és sokkal kisebb mérési zajjal rendelkezett. A háborút követ en az intézet az Egyesült Izzó segítségével folytatott kísérleteket a fotoelektronsokszorozó csillagászati alkalmazására, de ez nem hozta meg a kívánt eredményeket. 1948-ban Detre László igazgató Harlow Shapley világhír amerikai csillagásztól kapott ajándékba egy 1P21-es sokszorozót és a segítségével épített, a 60 cm-es távcs re szerelt fotométer már lehet vé tette, hogy a Svábhegyen is ugyanazt a mérési technikát alkalmazzák, ami akkor a világ élvonalát jelentette. Az ötvenes években további
7
sokszorozókra sikerült szert tenni, így az évtized végére a fotoelektromos fotometria az intézetben rutinszer észlelési technikává vált. A napfizika újraindulása Az ógyallai intézet egyik f megfigyelési tevékenysége a Napon lejátszódó jelenségek (napfoltok, protuberanciák) vizsgálata volt. A svábhegyi csillagvizsgáló tudományos jelentéseiben ezt a kutatási témát hiába keressük. Valójában nem tudjuk, hogy Tass Antal, aki Konkoly Thege mellett 1913-tól igazgatóhelyettes, majd 1923-tól az új intézet igazgatója volt, a megfigyelésekhez szükséges eszközöket miért nem mentette át a csillagda átköltöztetésekor Magyarországra. Valószín leg a leszereléshez és elszállításhoz rendelkezésre álló id rövidsége akadályozta meg ebben. Tény az, hogy a harmincas években a napfizika hiányzott az intézet repertoárjából. 1946-ban született döntés az intézetben a Napfizikai Osztály felállításáról, amelynek vezetésével Dezs Lórántot bízták meg. A Napon lejátszódó jelenségek folyamatos nyomonkövetése alapvet fontosságú, és széles nemzetközi összefogást igényel, minthogy a Föld forgása miatt az egyes állomások központi égitestünket csak korlátozott ideig tudják megfigyelni. A napfoltokról, napkitöréskr l készített megfigyeléseket nagy nemzetközi adatbázisokban gy jtik össze, ahonnan az adatok lekérhet k, és a kés bbi kutatásokra rendelkezésre állnak. Megfelel észlel m szer hiányában a svábhegyi intézetben eleinte a Zürichi adatcentrumból kapott adatokon statisztikai vizsgálatok folytak, majd 1948ban a Magyar Dolgozók Pártja határozata nyomán a budai MÉMOSZ aktivisták egy csoportja társadalmi munkában felépített egy 6 m átmér j kupolát, amelyben egy, a második világháború végén Kolozsvárról visszaszállított ógyallai távcsövet állítottak fel. Ezzel, illetve egy másik ugyancsak Ógyalláról származó fotografikus távcs vel indultak meg a rendszeres Nap-észlelések 1949-ben. Az ötvenes években a napkitörésekr l rendszeres jelentést adtak az Országos Meteorológiai szolgálatnak. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia döntése eredményeképpen a Napfizikai Osztály önálló intézetté alakult, amely a debreceni egyetem botanikus kertjében lév csillagvizsgáló intézet épületében kezdte meg a m ködését. A napfoltok helyzetének és alakjának a mérését szívós munkával igen nagy pontosságúvá fejlesztették, és jelenleg is ez az intézet világviszonylatban is egyedülálló specialitása. A hetvenes években a Napfizikai Obszervatórium újabb épülettel, és egy nemzetközi összehasonlításban is jelent s koronográffal lett gazdagabb, majd 1976-tól otthont ad a korábban Greenwich-ben gondozott napfolt katalógusnak. A napfoltok mozgásának és alakváltozásának nagypontosságú nyomonkövetése mellett a koronográfra szerelt hangolható Hα sz r lehet vé tette a Nap felszínén lejátszódó látóirányú mozgások vizsgálatát is. Az r meghódítása 1957 októberében új korszak köszöntött az emberiségre, az els mesterséges hold, a Szputnyik 1 megkezdte pályáját a Föld körül. A hold fellövése nyomán a Szovjet Tudományos Akadémia felkérésére, és támogatásával, az erre a célra rendelkezésre bocsátott távcsövekkel a svábhegyi intézetben is elindult a mesterséges holdak megfigyelése, amely a Baján, Miskolcon és Szombathelyen szervezett állomásokkal együtt hamarosan országos megfigyel -hálózattá terebélyesedett. A munkát Almár Iván szervezte meg és koordinálta. Eleinte a megfigyelések célja az volt, hogy a kapott adatokkal a pályaszámításokhoz, a pályaelemek változásához nyújtsanak a szovjet partner számára hasznos információt, de hamarosan a fels légkörnek a
8
mesterséges holdak mozgására gyakorolt hatásának vizsgálatából új tudományos diszciplína született az intézetben: a fels légkörben lezajlódó folyamatok in situ vizsgálata. Az országos megfigyel -hálózatból a bajai állomás 1966-ban Ill Márton vezetésével csatlakozott az intézethez, és a megfigyelések súlypontja oda tev dött át. Az egyes szocialista országok között folyó együttm ködést az INTERKOZMOSZ néven megalakult szervezet koordinálta. A hatvanas években az rszondák inkább "sz kebb hazánk", a naprendszer közelebbi égitestjeit látogatták meg, de a hetvenes évek elejét l egyre inkább megjelentek a kimondottan a légkörön kívüli csillagászati megfigyelésekre alkotott holdak (UHURU, OAO1, OAO2, OAO3, TD1, Einstein, IUE), amelyeket a nyolcvanas években továbbiak követtek. Nemzetközi együttm ködések segítségével a holdak méréseihez a magyar kutatók is hozzájutottak, és a nyolcvanas évek során az rb l végzett csillagászati mérések szervesen beépültek a hazai kutatásokba. Az IUE, HIPPARCOS, ISO, HST rtávcsöveken az intézeti kutatók programjai is futottak, illetve futnak. Új megfigyel állomás a Piszkéstet n Az intézet életében kétségkívül az egyik legdönt bb mozzanat volt a Piszkéstet i állomás létrejötte. Az rkutatással intézetünk történetében csaknem napjainkig jutottunk. A történet azonban sok párhuzamos szálon haladt, amelyek egymás utáni kibontásához mindig vissza kell pergetni az id óráját. A piszkési állomás kezdete az ötvenes évek elejére nyúlik vissza. Az 1948-as rendszerváltást követ en döntés született a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt egy országos kutatóintézet-hálózat megalakításáról. Ennek a folyamatnak az egyik látványos állomása a KFKI volt 1949-ben. Az akadémiai intézet-hálózatnak egy 1951-ben született minisztertanácsi határozat eredményeképpen a svábhegyi csillagvizsgáló intézet is része lett. A kutatóintézetek extenzív fejlesztésének a korszakában reális lehet ség nyílott egy csillagászati nagyberuházás megvalósítására is. Az ötvenes évek elejére Budapest közvilágítása és légszennyezése annyira megnövekedett, hogy a megfigyel bázisnak a fejlesztése a Svábhegyen már értelmetlen volt. Az ötvenes évek elején az Akadémia hozzájárult egy Sonnefeld típusú nagylátószög teleszkóp beszerzéséhez, amelyet a jenai Zeiss m veknél rendeltek meg. A rendelést hamarosan egy Schmidt-rendszer , ugyancsak nagylátmezej távcs re módosították. Ez a Schmidt távcs 90 cm-es tükrével és 60 cm-es korrekciós lemezével éppen a fele volt a Palomar hegyen néhány évvel korábban üzembe állított testvérének. Terveztek hozzá egy 60 cm átmér j objektívprizma beszerzését is, amely alig maradt el az abban az id ben legnagyobb hamburgi 80 cm átmér j társától. A Schmidt teleszkóppal tehát a magyar csillagászat újra egy világméretekben is jelent s eszköz birtokába jutott. Az állomás építésére a minisztertanács 1958-ban 9 millió forintot hagyott jóvá, és 1958-ban elkezd dtek az építkezések a Mátra harmadik legmagasabb csúcsán, a Piszkéstet n. Maga a teleszkóp 1962-ben kezdhette meg a m ködését. A hatvanas évek elejére az asztrofizikában a világháborút követ fellendülés már igen jelent s teret nyert. Az átalakulás egyik meghatározó eleme a mikroelektronikai forradalomnak a csillagászat területére történ behatolása volt. Az elektronikus számítógépek csatasorba állásával megjelentek a numerikus modellek, amelyek lehet vé tették a korábbi analitikus becslésekkel szemben a megfigyelésekkel közvetlen összehasonlítható kvantitatív modelleket. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején megszülettek a csillagok fejl dést leíró modellek. A modellek egyik érdekes eredménye volt, hogy segítségükkel kvantitatíven 9
értelmezni lehetett a csillagok abszolút fényessége és felszíni h mérséklete között a század elején felfedezett Hertzsprung-Russell diagramot. A csillaghalmazok, amelyek fizikailag összetartozó, nagyjából egyid ben keletkezett csoportok, közvetlen lehet séget kínálnak az elméletb l számított HRD-k ellen rzésére. A modellek illesztése során megkapható a halmaz kora és t lünk mért távolsága. A halmazok közül az ún. nyílt, vagy más néven galaktikus halmazok számát Tejútrendszerünkben több ezerre becsülik. A halmazok HRD-jének a vizsgálata az új mátrai teleszkóp egyik fontos programja volt. A csillagfejl dési elméletek talán leglátványosabb próbaköve a szupernóva fellángolások elméleti hátterének a tisztázása volt. Az egyik legfontosabb probléma az, hogy milyen tömeg csillagok fejezik be pályafutásukat szupernóvaként. Minthogy Galaxisunkban az utolsó szupernóvát Kepler látta, így modern ismereteink az extragalaxisokban észlelt fellángolásokon alapulnak. Az extragalaxisok szisztematikus átvizsgálásával képet kaphatunk arról, hogy ez a jelenség milyen gyakran következik be. A mátrai Schmidt 5 fok átmér j látmezeje már alkalmas volt arra, hogy segítségével a galaxisokban gazdagabb vidékeket rendszeresen észleljük. Az els sikeres SN észlelés 1964-ben történt, amelyet 48 további követett, és így az ismert szupernóvák csaknem 10 %-át a Mátrában fedezték fel. A Schmidt teleszkóp lehet vé tette speciális tulajdonságú csillagok eloszlásának a vizsgálatát. Ezek közé tartoznak az id r l-id re számottev kifényesedést mutató flér csillagok, illetve a pályájuk kezdetén tartó, jelent s Hα emisszióval rendelkez fiatal csillagok. A Hα emissziót mutató csillagok eloszlása fontos kiegészít információt ad a csillagkeletkezésben aktív molekulafelh kben lezajló fizikai folyamatok vizsgálatához. 1966-ban a mátrai állomás egy 50 cm-es tükr Cassegrain rendszer teleszkóppal gazdagodott. A távcsövön üzembeállított, intézeti fejlesztés fotométer lehet vé tette, hogy a mátrai égbolt kedvez bb adottságait a fotoelektromos fotometria területén is kihasználhassuk. A Piszkéstet utolsó és egyben legnagyobb szabású beruházása az 1974-ben átadott 1 m-es tükr RCC rendszer teleszkóp volt. A távcsövön CAMAC modulokat, illetve TPAi kisszámítógépet (mindkett a KFKI-ban készült) használó digitális vezérlést, illetve adatgy jtést helyeztek üzembe. A távcs pozícionálását, illetve a mérések vezérlését a TPAi számítógép végezte. A távcs a megfigyelésekre alkalmazott, intézeti fejlesztés fotoelektromos fotométerrel mindenben megfelelt a világszínvonalnak. Újra egyesítés, az MTA Csillagászati Kutatóintézete Az 1 m-es távcs vel nemcsak a mátrai állomás kiépítése fejez dött be, hanem a magyarországi csillagászati nagyberuházások is. Az azóta eltelt negyedszázadban csillagászati nagyberuházás nem volt. Detre László a beruházás befejezését már nem érte meg, mivel 1974. októberében bekövetkezett halála megakadályozta ebben. Az ország fokozódó gazdasági nehézségei a tudományban is egyre komolyabb gondot okoztak. Az 1975. májusában hivatalba lép új igazgató, Szeidl Béla felismerte, hogy az extenzív fejl dés korszaka lezárult, és az intézetnek az erejét a min ségi fejl désre kell összpontosítania. A tudományos témák újabbakkal gazdagodtak (asztroszeizmológia, a csillagok felszíni aktivitásának a vizsgálata). Igazgatósága alatt az intézet tudományos teljesítménye megduplázódott. A mátrai állomás üzembe állása jelent sen megnövelte az intézet nemzetközi súlyát. A távcs parknak köszönhet en rendszeresen részt vett nemzetközi észlelési kampányokban, és a kialakuló együttm ködések hozzásegítették, hogy olyan tudományos infrastruktúrához is hozzáférjen, amelynek létrehozása messze meghaladta Magyarország anyagi lehet ségeit. 10
A hetvenes évek végére egyre jobban kiütköz gazdasági problémák az Akadémiát is intézethálózatának a felülvizsgáltára kényszerítette. 1982-ben döntés született arról, hogy az MTA Csillagvizsgáló Intézetét és Napfizikai Obszervatóriumát az MTA Csillagászati Kutatóintézete néven összevonják. Létszámleépítés ugyan nem történt, de a távozók helyét újakkal nem töltötték be. A rendszerváltást követ súlyos gazdasági megrázkódtatás az intézetet bajai állomásának leadására kényszerítette. A bajai állomás a Bács-Kiskun megyei Önkormányzattal kötött szerz dés alapján önálló intézetként folytatta pályafutását. A rendszerváltás a súlyos gazdasági megrázkódtatás ellenére jelent s modernizációt tett lehet vé. Az id közben kibontakozott informatikai forradalom az igen kemény tilalmi listáknak köszönhet en a szocialista országokban csak nagyon mérsékelten éreztette hatását. Ez az elmaradás valószín leg jelent sen hozzájárult az összeomláshoz. A rendszerváltást követ en ezt a tilalmi listát a nyugati államok megsz ntették, és az informatika minden vívmánya akadálytalanul áramolhatott be hazánkba. A tilalmi lista megsz ntetése következtében az intézet a kilencvenes években jelent s modernizációt hajtott végre. 1992ben megjelent az els SUN munkaállomás, amelyet hamarosan továbbiak követtek. Lokális hálózat épült ki, amely csatlakozott a világhálóhoz. A tilalmi lista feloldása lehet vé tette korszer CCD kamerák beszerzését, amelynek során el ször az 1 m-es, majd a Schmidt távcs re került ilyen berendezés. Az intézet hagyományos profiljának számító változócsillag kutatás eszköztára is jelent sen átalakult. A harmincas évek kvalitatív, analitikus becsléseit nagyteljesítmény számírógépeken futtatott numerikus modellek váltották fel, amelyek lehet vé tették a megfigyelt jelenségek kvantitatív értelmezését is. Az intézet, jóllehet a kilencvenes években bekövetkez recesszió eredményeképpen személyi állományának harminc százalékát elvesztette, napjainkra korszer , nemzetközi mércével mérve is jelent s tudományos alkotóm hellyé vált Epilógus Száz év alatt a csillagászat tudománya az asztrofizika drámai térhódításával gyökeresen átalakult. A pozíciós csillagászat hagyományosan a matematikához, illetve a földrajzi helymeghatározáshoz, a térképészethez, valamint az id méréséhez köt dött. A színképelemzés és a fotometria megjelenése a csillagászatban lehet vé tette a hagyományosan a háromszögelésre alapozott távolságmérések kiterjesztését, és ezen keresztül a Világegyetem méretével kapcsolatos problémáknak a megfigyelési oldalról történ megközelítését. Hubble munkássága nyomán a húszas évek közepén, nagyjából a kvantummechanika megszületésével egyid ben bebizonyosodott, hogy a csillagok hatalmas szigetekbe, galaxisokba szervez dnek, és ezek a szigetek távolságukkal arányosan távolodnak egymástól. A Hubble effektus nyomán megfogalmazódott táguló Világegyetem elméletéb l természetes módon következik, hogy létezhetett egy kezdeti igen s r forró állapot, amelyb l a Világ jelenleg megfigyelhet arculata tágulás útján jött létre. A forró univerzum elmélete természetes kapcsolatot talált az elemirész fizikával. A nagy robbanás elmélete felveti a kémiai elemek keletkezésének a problémáját. A nagy robbanásban csak alacsony rendszámú atomok keletkezhettek. A nehezebb elemek egyik lehetséges forrása a csillagok belsejében lejátszódó folyamatokban kereshet . A hidrogénnek a héliummá történ átalakulása a csillagok f energiaforrása, a nehéz elemek nagytömeg csillagok halálával, a szupernóva robbanások során keletkeznek. Szabályozott termonukleáris fúziót jelenleg csak a csillagok belsejében ismerünk.
11
A hagyományos felfogás szerint a csillagok közötti tér, a világ r, üres, nem található benne anyag. E század els három évtizedében derült ki, hogy a csillagközi teret igen ritka gáz, por, illetve plazma keveréke tölti ki. A csillagközi anyag vizsgálatában forradalmi változást jelentett a Második Világháború után a rádiócsillagászat megjelenése. A hidrogén elektronjának alapállapota a magspinnel való kölcsönhatás miatt két igen közeli nívóra hasad fel, közöttük tiltott átmenet van, amely azonban a csillagközi térben uralkodó viszonyok között mégis létrejöhet. Az elméletileg megjósolt 21 cm-es sugárzás valóban létezik. A hatvanas évek közepét l kezd d en rádiócsillagászati módszerekkel egyre több szerves molekulát fedeztek fel a csillagközi anyag s r csomóiban. A molekulák a felh ben található porszemcsék felületén szintetizálódnak. A porszemcsék kialakulása és szerkezete révén a csillagászatnak ez az ága a szilárdtest fizikához, míg a bonyolult szerves molekulák révén a kémiához kapcsolódik. A szerves molekulák jelenléte a csillagközi felh kben összefüggésbe hozható az anyag prebiológiai fejl désével, és általában annak a kérdésnek a vizsgálatával, hogy a Kozmoszban hol és mikor alakulnak ki az élet létrejöttének a feltételei. A csillagközi felh k nemcsak a szerves molekulák felépülésében játszanak alapvet szerepet, hanem a csillagok és bolygórendszereik kialakulásában is. A Naprendszer szilárd kérg bolygóinak , illetve a holdk zeteknek a vizsgálata a csillagászatot a geofizikához, valamint a geológiához köti. A csillagközi anyagban, illetve a naprendszeren belüli interplanetáris anyagban lejátszódó folyamatok megértésében fontos eszköz a plazmafizika. A Napon lejátszódó folyamatok alapvet en befolyásolják a Föld kozmikus környezetét (space weather) és földi id járásunkat is. Az Amerikai Egyesültállamok légiereje az egész Földre kiterjed obszevatórium-hálózatot m ködtet, hogy a rádió-, földmágneses és magaslégköri zavarokat okozó fléreket idejében észleljék, és fel tudjanak készülni a várható kedvez tlen hatásokra. A napfizikán keresztül a csillagászat a meteorológiához is kapcsolódik. A Nap hosszú id skálán való viselkedése alapvet fontosságú a Föld geológiai korszakainak a megértésében. A Nap bels szerkezetének a feltárása, és energiatermelésének a korszer fizika segítségével történ értelmezése fontos szerepet kapott a neutrinók sajátságainak a meghatározásában. A kozmikus sugárzás eredetének a kutatásában fontos szerepet játszik a szupernóváknak, a Galaxis magjának, a csillagközi anyagnak, valamint a galaktikus mágneses térnek a vizsgálata. Rádiócsillagászati módszereket kiterjedten alkalmazzák a földtudományokban, ezen belül referencia rendszerek, kontinensvándorlás, földforgás paramétereinek a meghatározásában. A modern csillagászat tehát diszciplinárisan a fizika csaknem minden ágával szoros kapcsolatban van, és ezen túlmen en a kémiával, illetve a geofizikával, geológiával és meteorológiával. Eredményei szorosan kapcsolódnak a méréstechnika, a finommechanika, és optika fejl déséhez. Az elektronika forradalmasította az adatgy jtést, és a kapott információ feldolgozását. A számítástechnika napjainkra, a többi tudományhoz hasonlóan, a korszer csillagászattal is elválaszthatatlanul összeforrott. Az rkutatás megjelenésével lehet vé vált, hogy a kutatásokat az elektromágneses spektrumnak arra a részére is kiterjesszék, amelyet a földi légkör elzár el lünk. A gamma, röntgen, ultraibolya, infravörös tartományban dolgozó csillagászati mesterséges holdak forradalmasították a kozmoszról alkotott elképzeléseinket.
12
Mindezek után joggal kérdezhetjük, hogyan van ez nálunk? Vajon azok a válaszok, amelyeket Konkoly intézete adott ezekre a tudományos kihívásokra, mennyire emelték a nemzetközileg is jelent s kutatóhelyek közé? A teljesség igénye nélkül szeretnénk néhány pozitív példát bemutatni a Fizikai Szemlének ebben a számában. Mindegyik cikk hazai eredményeket sorjáz olyan témákban, amelyek a csillagászati kutatás élvonalába tartoznak. A százéves évforduló kapcsán, a múlt eseményein elt n dve, az ember óhatatlanul is tanulságokat próbál megfogalmazni. Az egyik legfontosabb kérdés, amely sokunkban megfogalmazódik, hogy vajon mi volt az az er , amely ennyi z rzavar és megpróbáltatás során az intézetet életben tartotta. A magyar szellemi és tudományos életben vajon ez mennyire volt tipikus? A siker egyik fontos eleme kétségkívül az volt, hogy az intézet sikerrel találta meg azt keskeny utat, ami a hazai anyagi lehet ségek és a nemzetközi tudományos kihívások között haladt. A siker mögött azonban meghúzódik egy láthatatlan összetev , amit emberi tényez nek is szokás nevezni. Az emberi tényez höz sorolható mindaz, ami bennünk játszódik le, jelen van döntéseinkben, de a küls szemlél , és kés bb a történelem számára közvetlenül nem hozzáférhet . Bibó István m veiben bukkantam arra gondolatra, hogy nincs olyan természeti törvény, ami a társadalmi fejl dést garantálná. A társadalmi fejl dés egy lehet ség, amit sikerrel végre lehet hajtani, de ennek az ellenkez je is megtörténhet. A 100 év alatt az intézet életében is több súlyosan nehéz sorsforduló volt, és mindegyikb l sikerrel talpra állt. Hogy van-e ennek a magyar szellemi élet számára tágabb értelme? Meggy z désem, hogy erre a kérdésre a válasz határozottan az, hogy igen. A másik fontos kérdés, amely talán a múlt tanulságainál még sokkal lényegesebb, hogy merre tovább, és hogyan? A jöv társadalmának a tudomány kétségkívül meghatározó szerepl je lesz. A magyar társadalomnak minden pillanatnyi nehézsége ellenére is meg kell találnia azt a bels er t, amely erre a kihívásra hatékony választ ad. Az, hogy ez a válasz milyen lesz, és mennyire hatékony, a honi csillagászat és Konkoly Thege Miklós intézetének jöv jét is dönt en meghatározza majd.
13
