Hitel © Nagy Piros 2012. jún. 20. 10:57 | Válasz | #54 Az ember csak akkor lehet tisztességes magával szemben ha azt visszafizeti!Nehéz ezt belátni, de mindig van büntetés és jutalmazás, a pedagógia ékességei. © Tiberisz A horgász kifog egy aranyhalat. A halacska kérlelni kezdi: -Dobj vissza és lehet három kívánságod! -Rendben, szeretnék egy Mercedest! -Tessék! És milyen hitelt szeretnél hozzá? A horgász elgondolkodva nézi a halat. -És te min szeretnél sülni zsíron vagy olajon?
2011. szept. 23. 14:11 | Válasz | #53
© Udvari Bolond 2011. szept. 23. 13:12 | Válasz | #52 Lehet, hogy a bankoknak nem is a pénz kell, hanem az ingatlanok? Esetleg féláron, azaz félpénzért? © Horváth Lajos Egy kis érdekesség.
2011. szept. 22. 20:07 | Válasz | #51
© doki 2011. szept. 21. 18:15 | Válasz | #50 Egyetértünk Kedves TIberisz! Csupán azon tűnődöm, hogy vajon egy társadalom illetve bármely embercsoport vonatkozásában vajon ezt hogyan is lehet nyilvánvalóvá és egyértelművé tenni? És akkor még a nemzetek több szempontból való egységesítéséről nem is beszéltünk. Hát hogy jöhet vajon létre jogharmonizáció egy EU-ban, amikor egy adott országn belül is ölre mennek a jog kusza hálójában és elsőrendű értékként a pénzt és a másik kisemmizését tekintik? Válasz 'Tiberisz' üzenetére (#49)
© Tiberisz 2011. szept. 21. 18:10 | Válasz | #49 Kedves doki! Nem tanultam jogot,csak szeretem értelmezni.Non omne quod licet honestum est.(nem minden tisztességes, amit szabad). A római jog egyik alaptétele. Mint már említettem én ezt a fajta "igazságot" előnyben részesítem. © doki 2011. szept. 21. 17:41 | Válasz | #48 Kedves Tiberisz! Örülök, hogy részletesen áttekintette a hivatkozásban szereplő cikket, esetet. Számomra az ügymeneten és a tisztesség kérdésén kívül fontos momentum, hogy az említett lépéssel a bíróságok a jog alkalmazóiből annak alkotóivá válnak. Mindez vajon hova is vezet?! Üdv, d © Tiberisz Kicsit érthetőbb formában:
2011. szept. 21. 09:34 | Válasz | #47
Ptk. 209/B. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit
egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. (2) Egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a jogosultságok és kötelezettségek meghatározása különösen, ha a) a szerződésre irányadó lényeges rendelkezéstől jelentősen eltér; vagy b) összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával, illetve rendeltetésével. (3) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. (4) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. (5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerződési kikötésre, ha annak szövegezése egyértelmű és mindkét fél számára érthető. (6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Semmi más nem történt, csak a bíróság minden körülményt mérlegelve hozott a fenti paragrafus szerinti ítéletet. A cikk első olvasata alapján talán a pénzintézet ügyvédjének érvelése is jónak tűnt, de hát ilyenek az ügyvédek. Az én alapelvem a tisztességről:Római jog,szokásjog,erkölcs. Ha ezeknek megfelel egy Tv. , akkor igazságos.
© doki "valami lehet jogszerű, de tisztességtelen"
2011. szept. 20. 22:13 | Válasz | #46
© doki 2011. szept. 16. 14:34 | Válasz | #45 A friss Orbán csomag nem válik ugyan mindenki hasznára, de kár lenne azon az állásponton lenni, hogy akkor vesszen a szomszéd a tehenével együtt, ugye?! © Udvari Bolond 2011. szept. 15. 14:34 | Válasz | #44 Köszönjük a cikket, minél többen olvassátok el, érdemes! Válasz 'Tiberisz' üzenetére (#43)
© Tiberisz 2011. szept. 15. 14:21 | Válasz | #43 A politika oldalon már pedzegettem a témát. Ime az általam vélt igazság . © Nádor Rudolfné 2011. szept. 12. 16:10 | Válasz | #42 Róna Péterrel értek egyet, ugyanis új alapokról kellene indulni a szerződések helyességének független szakértők által történő felülvizsgálatával.Mindjárt az értékbecslések valódiságával kellene kezdeni,aztán az indokolatlan kamatemeléseket és a svájci frankban fizetendő
kezelési költségeket kellene górcső alá venni. Nem furcsa,hogy a különadó és a válság ellenére tekintélyes profittal gazdálkodnak a bankok???? Vajon miért is?A három személyes drámában ők a győztesek mindenképpen. © Nádor Rudolfné 2011. szept. 12. 15:34 | Válasz | #41 Föltételezem,hogy az egyösszegben történő megváltás halva született ötlet.Vagy csak kis számú csoprtra vonatkozhat.Ha lenne talonban tőke,akkor egyszerűbb lenne.De nincs.A hosszútávú törlesztés pedig összegszerűen Ft-ban sem kevesebb.Legfeljebb árfolyam kockázattal nem számolunk.Fából vaskarika. © doki Ülésezik a Parlament, tárgyalják a javaslatokat.
2011. szept. 12. 15:06 | Válasz | #40
© Horváth Lajos 2011. szept. 08. 15:46 | Válasz | #39 Kedves Károly! Az átváltás már régi ötlet,de a jelenleginek vannak pozitív vonásai. Ettől függetlenül mégis vannak kételyeim. Csak egy példa:Amikor az autóra felvettem a hitelt,választhattam a frank,és a forint alapú hitel között. Az induló részlet a frank alapúnál volt 22000ft. A forint alapúnál viszont 36000ft. Azóta eltelt öt év,de a mai napig NEM ÉRTEM el a frank alapú hitellel a forint alapú hitel összegét,és ebbe azt sem számoltam bele,hogy azóta a ft alapú is növekedett a kamat,és a kezelési költségek növekedése miatt. Természetesen kaptam arról tájékoztatást,hogy az árfolyamok változnak,de erre se én,se a bankok nem számíthattak,hogy ennyire.Jött a válság,tavaly a kormány egyes tagjai is hozzájárulta,hogy ide jutottunk.Persze lehetne az embernek olyan érzése is,hogy a bankok szinte akarva,akaratlanul,de belekényszerítették az embereket a deviza alapú hitelbe.Hisz a lényeg az volt,hogy minél kevesebbet kelljen fizetni.Tehát ebből kifolyólag úgy gondolom,hogy az ötlet jó,de nem biztos,hogy az emberek jól járnak vele. © Károly 2011. szept. 08. 15:17 | Válasz | #38 Nem tudom. Ma reggel a Duna tv-n Vona Gábor azt mondta, hogy lesznek standok a városokban, meg hogy jobbikos aktivisták is fogják gyűjteni. De szerintem mi is megszervezhetnénk Hetényt. Válasz 'Horváth Lajos' üzenetére (#37)
© Horváth Lajos Van aki gyűjti?
2011. szept. 08. 15:07 | Válasz | #37 Válasz 'Károly' üzenetére (#36)
© Károly 2011. szept. 08. 13:46 | Válasz | #36 Kedves Fórumtársak! A Jobbik aláírásokat gyűjt, hogy a devizahítelek legyenek átváltva ingyen- és bérmentve forinthitelekre azon az árfolyamon, ami a felvétel időpontjában volt. A svájci Frank drágulását pedig a bankok állják! Hányan írtátok már alá??? © doki Ismerőseink jelenleg nem fizetik a hitelüket.
2011. szept. 08. 13:34 | Válasz | #35
© BecoX Sok embernek itt a történet vége: DEVIZA
2011. júl. 14. 13:11 | Válasz | #34
© doki 2011. júl. 07. 07:57 | Válasz | #33 Kedves tao! Ha jól tudom, akkor a "segíteni vágyásban" való "hit" vezetett barátaink csődbe jutásához illetve gondolom így van ez a többi károsulttal is. Igen, a hit az, amely hegyeket képes megmozgatni és ugyanakkor tönkretenni, a földdel egyenlővé tenni is. Igazán óvatosnak kell lenni a vak értékítélet és bizalom megszavazásakor, hiszen most ugyan nem az emberélet fizikai mivolta múlott rajta, de annak minőségi léte kétségtelenül. A hit kérdését tényleg el kell felejteni minden pénzügyi mozdulatnál - főleg a kölcsönök esetén ami számít az a színjózan, száraz mérlegelés. A megfelelő hozzáállás az a potenciálisan elveszthető összegek, javak oldaláról kell hogy közelítsen még, egy átlagember számára mindenképpen még akkor is ha ez negatív. A "tehetős" akarok lenni hozzáállás az más kategória, úgy vélem a létbiztonságát megalapozni és a gyermekeit felnevelni akaró nem ebbe a csoportba tartozik. Fel kell hogy vértezzék magukat az emberek a jövőben: a pénzügyi döntések meghozatalában legyen mindenki nagyon óvatos, ne hallgasson barátra, családra, ne érzelmi alapon döntön! Kérje független pénzügyi tanácsadó(k) véleményét, picit ássa be magát az adott ügy részleteinek hátterébe, legyen tisztában a kockázatokkal, kérje a tanácsadók pontos kockázatelemzését, ne kapkodjon és főleg ne reméljen sokat! A tanácsadó személyét is járja jól körbe, hisz a bármilyen diplomásból rövid tanfolyamon pénzügyi tanácsadóvá avanzsált értelmiségi, egész biztos, hogy maga sincs tisztában az általa osztott tanácsok kockázatával. A nagy kapcsolati tőkével rendelkező köztiszteletben álló személyektől pedig különösen óóvakodni kell ilyen területen, hisz álláspontjuk félrevisz. Milyen tanács lenne még praktikus? A károsultak egyébként várják a tanácsadó - aki azóta is némán hallgat persze "bocsánatkérését" és az általa akkor felvett jutalék a számlájukra való visszautalását. Így lenne fair. Kíváncsi vagyok, hogy bármilyen elmozdulás lesz -e ebben. Üdv, d Válasz 'tao' üzenetére (#32)
© tao 2011. júl. 07. 00:32 | Válasz | #32 Kedves doki! Az üzletkötőkkel valóban sok a gond. Engem is már elég régóta hívogatnak „tuti” üzleti ajánlatokkal brókerek, biztosítási ügynökök, stb. Sokszor kérnek akár személyes találkozót is, ami elől nehéz néha megszökni. Volt olyan, hogy „gyenge” voltam, azután jött az üzletkötő tőzsdei ajánlatokkal, csak épp menet közben derült ki, hogy fogalma sincs a tőzsde valódi működéséről. Ebben az volt a legszebb, hogy elkísérte egy épp betanítani mellé rendelt társa is. Egy jó óra után sikerült őket kitenni, máshol lehet, hogy több sikerük volt. Nehéz velük boldogulni, mert egyet mindegyikük megtanul: Úgy tenni, mintha az én érdekeim motiválnák őket, csak a segíteni vágyás vezeti őket hozzánk. Nos, aki ezt elhiszi, az sajnos elveszett ember. Válasz 'doki' üzenetére (#31)
© doki 2011. júl. 06. 23:01 | Válasz | #31 Így igaz Kedves tao! "Cest la vie". A végén úgyis mindenért benyújtják a számlát, van akinek előbb. Vigasztaló a károsultaknak talán, hogy mások ezt a hibát nem fogják elkövetni. Az ilyen üzletkötők pedig lényegesen kevesebb munkát fognak találni, hiszen egy pénzügyileg érettebb, nem befolyásolható, erősebb fogyasztói réteggel fogják szembe találni magukat.
Már egyáltalán ha lesz még ügyfél akiket fel lehet keresni, hisz a média és sajtó hatalmát soha nem szabad lebecsülni. Üdv, d © tao 2011. júl. 05. 22:48 | Válasz | #30 Kedves doki! Természetesen megértem az érzelmeket, valóban sokan kerülhettek úgy nehéz helyzetbe, hogy annak lehetőségéről nem tudtak előre semmit. Ez még azzal együtt is sajnálatos, hogy ilyen mértékű pénzügyi ügyletek esetén nem lenne szabad semmilyen üzletkötő ajánlataiban megbízni. Jó az, ha áll rendelkezésünkre független tanácsadó, az még jobb, ha magunk is ismerjük a pénzügyek folyamatait legalább főbb vonalaiban, de még úgy is melléfoghatunk. A legrosszabb az ilyen helyzetekben a tehetetlenség érzete, hiszen valódi segítséget nehéz nyújtani. Válasz 'doki' üzenetére (#29)
© doki 2011. júl. 05. 17:08 | Válasz | #29 Kedves tao! Elnézést, ha szélsőségesen fogalmaztam, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni az érzelmi alapon történő értékítélettől a témában. Az általam emlegetett család és mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a bank a követelését be fogja hajtani. Ebben mese nincs. Igazából nem hiszek a peres úton való megoldásban és x paragrafus kitekert újraértelmezésében, hiszen aki ebben igazán profi az pont a banki jogász. A vége az egésznek úgyis az, hogy adós fizess, teljesen mindegy milyen rombolást okoz e tény. Persze a száraz igazság az, hogy felnőtt emberek, felelősségük teljes tudatában igényeltek egy összeget, ami mivel nem az övék, azt vissza kell adni. Csak még egy gondolat azonban az emberi tényezőről: ismerőseim - és elmondásuk szerint kb. 200 e károsult az országban - egy olyan hitelkonstrukcióval rendelkeznek, amelyet tulajdonképpen nem "kényszerűségből" vettek fel. Pénzügyi tanácsadói (!) megkeresésre az ingatlanuk jelentős részét zálogosították azért, hogy egy szabad tőkét nyerjenek, mely tulajdonképpen például hitelkiváltás esetén kitermelte volna meglévő kölcsönüket. Tőzsde. Áldozatok lettek, rendkívül sajnálom őket. Ilyen módon elvesztett pénzükből - ön emlegette a romákat - majdnem az egész ország nehéz sorsú kisebbségét meg lehetett volna segíteni. A világ ugye persze régóta nem arról szól, hogy "igazságosan" osztja el a javakat. Üdv, d Válasz 'tao' üzenetére (#26)
© tao 2011. júl. 05. 15:57 | Válasz | #28 Kedves Nádorné! A bankokat nem menteném fel én sem, de felróható magatartásuk ellenére vagy így, vagy úgy, de vissza fogják követelni és kapni a pénzüket. Amit írtam, az a hitelfelvevők szempontjából nézi a jelenséget, függetlenül attól, hogy az ügylet jogilag megkérdőjelezhető-e. A banki működés problémáinak egy vonatkozását jól szemlélteti, hogy mire képesek az ügyintézők a megfelelő mutatók teljesítése érdekében. Válasz 'Nádor Rudolfné' üzenetére (#27)
© Nádor Rudolfné 2011. júl. 05. 15:34 | Válasz | #27 Kedves Tao, még visszatérve a bankok felelősségére, mondom: A pénzintézet hozzáértőként nem tehette volna meg,hogy ismerve az adós anyagi helyzetét irreálisan magas jelzálogh.-t bocsátott rendelkezésre. Akkor most miért is gondolják, hogy a duplájára növekedett teher kifizethető mondjuk minimálbérből v. munkanélküli segélyből? /Az utóbbi években látványosan rosszabodtak a lehetőségek!/ A hitel kibocsátásakor a hitelezőnek, mint szakmabelinek jóval körültekintőbbnek kellett volna lennie. Ezzel a megállapítással persze nem mentem fel az adóst, de az elsődleges "bűnelkövető" a hozzáértő hitelező. Válasz 'tao' üzenetére (#26)
© tao 2011. júl. 05. 13:59 | Válasz | #26 Kedves doki! Én azért talán nem fogalmaztam ennyire szélsőségesen, teljesen természetesnek veszem bárki igényét a nyugodt, kényelmes, egészséges lakás iránt. Mint írtam, minden eset picit más és más, viszont elég gyakorinak tűnnek az olyan döntések, hogy „minden egyszerre kell és most”. Tulajdonképpen ez is érthető lenne, hiszen „egyszer élünk”, csak az a baj, hogy a család teljesítő képességét „csúcsra járatva” biztosítjuk a kényelmet, amikor a házat, autót, stb. megszereztük, még mindig marad szerezni való. Mire a család odajut, hogy élvezze is az erőfeszítés hasznát, addigra kiderül, hogy a házaspárok idegenné váltak egymás számára, gyerekeik pedig szintén egész másként gondolkodnak az életről, mint szüleik azt szeretnék. Mindennek megvalósítását kíséreljük meg túlméretezett hitelből, és évtizedekre biztosíthatjuk a nyugtalanságot, a hajszát. Ne értse félre, én nem a hitelek, az építkezés és egyéb vagyonszerzés ellen beszélek, hanem arra hívnám fel a figyelmet, hogy vágyaink veszélyeit felmérve óvni kellene emberi kapcsolatainkat, saját nyugalmunkat és természetesen az egészségünket. A „vagyon” fontos dolog, de az a része, aminek eléréséért irreális erőfeszítés szükséges, könnyen válik életünket tönkretevő méreggé. Az ön által említett ház valójában nem tartozik az igazán olcsó kategóriába, de akár lehettek az elképzelések hajdan elérhetőnek tűnők, valami mégis félresiklott. Ilyen mértékű adósságot felszámolni megfelelő háttér, tartalékok nélkül nem igazán lehet. Foglalkozhatunk azzal is, hogy mennyire tisztességtelenek a banki kölcsön folyósításakor kötött szerződések, de azért azt tudni kell, hogy még egy szerződés érvénytelensége esetén is rendezni kell a tartozást, de az sem biztos, hogy egy bírósági eljárás az adósra nézve kedvező eredményt hoz, a „gödör” pedig könnyen lesz egyre mélyebb. Válasz 'doki' üzenetére (#25)
© doki 2011. júl. 05. 09:19 | Válasz | #25 Elméletben igaza van Kedves tao a "fékek" használatáról és arról, hogy tulajdonképpen a gyermekek úgyis kirepülnek tehát felesleges egy építkezés, nem is beszélve a tényről, hogy "semmi nem a miénk igazán", felesleges a harácsolás, hiszen úgyis egy átmeneti periódusban tartózkodunk itt a glóbuszon. Gyakorlatilag azonban például számunkra a fő vezérlőelv a gyermekek jóléte, még akkor is ha csupán egy átmeneti kb. 20 évre tervezünk otthonlétünk idejére. Nos, addig kerülnénk például a városi kutyapiszkított és injekcióstűkkel tarkított lakótelepet nem is beszélve az egészséges személyiség kialakulásához nélkülözhetetlen élettéről. Node, nem a családi ház kontra egyéb lakhatási formák - a hajléktalanságon túl - volt most a témánk. Még egy gondolat: barátaink mo-i középosztálybeli átlagpolgárok, az általuk megcélzott házkategória a szintén legolcsóbban elérhető 80-100 nm-es kb. 25-30 millió forintos ingatlan. ( Nem 80-100 M ahogy a tehetős rétegnek az evidens.) Persze bérelhettek volna is kb. 60-80 e-ért családi házat, de sajnos Mo-n ennek sincs igazi kultúrája és az is elveszett pénz. Üdv, d Válasz 'tao' üzenetére (#23)
© MZperX 2011. júl. 04. 21:52 | Válasz | #24 Korszellem. Kicsit hosszú, fajsúlyos videó, de elgondolkodtató. © tao 2011. júl. 04. 20:55 | Válasz | #23 Kedves doki! Egyetlen vonatkozásra reagálnék csak: Aki hitelből építkezik, az valójában a reménybeli jövőjét viszi a piacra, majdani vagyonát „aprópénzre váltva” a jelenben akar
tehetősebbé válni –kis túlzással. A jövőnk „elzálogosítása” sokszor kockázatos, az ország sorsán is ezt láthatjuk, ha nincsenek beépített fékek. Ha építhetek 30 millióért házat, mert annyi kölcsönt vehetek fel, az még nem jelenti azt, hogy ezt is kell tennem, esetleg a fele is elég lenne. Sokan vannak úgy is, hogy valamikor felépítettek egy szép nagy házat a nagy család miatt, azután a gyerekek már elköltöznek, a fenntartás pedig sok. A „vagyon” így is, úgy is okozhat gondot, ha nincs és hitelből teremtjük meg, akkor azzal van baj, ha nem számolunk a majdani költségekkel, megváltozott lehetőségeinkkel, annak is lesznek következményei. Nehéz feladat a pénzügyekben a jövővel kalkulálni, sokunknak ez még a jelenben is gondot okoz. Egyébként a dolognak sok szubjektív és objektív vonatkozása van, nehéz az üdvözítő lehetőségeket meglátni, szinte mindenki sajátos egyedi eset. Válasz 'doki' üzenetére (#22)
© doki 2011. júl. 04. 18:19 | Válasz | #22 Kedves tao! Tényleg nehéz elfogadni mások nyomorúságos helyzetét és tanácsot osztani is igen relatív ha nem tudunk mások bőrébe bújni. Ha a romákkal kapcsolatos párhuzamát nézem, akkor akár szégyenérzetünk is lehet, hiszen nem segítettünk eleget, sőt egyáltalán nem váltunk hasznára ezen közösségnek. A felhozott témával kapcsolatban ennek ellenére nem tudok sajnos arra gondolni, hogy mily nehéz egyes népcsoportoknak vagy arra hogy a világ számos pontján éheznek. Kemény küzdelemmel, sok-sok munkával elért anyagi javaik váltak semmissé azoknak az embereknek akiket az emlegetett üzletkötő tanácsadók jól behúztak a csőbe nem említve az általuk kínált konstrukció potenciális veszélyeit. Ismerőseim törlesztőrészlete például a duplájára emelkedett és ha esetleg el is tudják adni ingatlanukat - a mostani nyomott áron az árfolyamveszteségből adódó káruk miatt gyakorlatilag a felvett hitelük dupláját kell visszafizetniük. Ergo vagyonuk = 0, tehát lehet, hogy náluk is aktuális lesz majd némi közmunkaprogram illetve szociális bérlakás kérdés. S mindezt miért? Az emberi gyarlóság mohóság - karrierépítés - a magánélet nem tisztelete - a másik ember sárbatiprása és bocsánat - "h..nek nézése" miatt. Hát milyen ember az ilyen? Válasz 'tao' üzenetére (#18)
© doki 2011. júl. 04. 18:04 | Válasz | #21 Kedves Erzsébet! Hivatkozásait köszönöm. Ha például az említett paragrafusok alapján peres úton megoldás tud születni a "jogtalan" banki kölcsönök semmissé tételére, akkor bizonyára szaporodni fog az eljárást kezdeményezők száma. A felvett devizahiteleknél az egyoldalúan módosított törlesztőrészleteket támadni azonban feltehetően meddő, hiszen a szerződésekben egyértelműen szerepel, hogy a bank nem vállal felelősséget az árfolyam konstans jellegére vonatkozóan. Várjuk a perek végeredményét. Válasz 'Nádor Rudolfné' üzenetére (#19)
© Nádor Rudolfné 2011. júl. 04. 16:03 | Válasz | #20 Semmisségre hat.idő nélkül lehet hivatkozni a Ptk.234.§-a szerint.A semmis szerződésből sem jogok,sem kötelezettségek nem származnak. Amennyiben a korrupciós listának nem az 50.,hanem a 16. helyén lenne országunk,mint Ausztria, ezt meg nem mernék tenni. A hitelező és adós között létrejött szerződés polgári jogi szerződés, azaz ebben a felek egyenjogúak, mellérendeltek. Egyiket sem illeti meg több jog a másiknál. Egyébként a most alkotott árfolyamrögzítésre vonatkozó tv. tisztességtelen, mert a szerz.módosítási kötelezettsége az adósoknak arra is utalhat, hogy az adósok többé a
Ptk.237.§.4.bek.-re ne hivatkozhassanak. Az E.Tanács 93/13.sz. irányelve szerint a nemzeti bíróság hivatalból is vizsgálódhat. Több ezer keresetlevéllel egyenként foglalkozva a bírósági peres eljárást meg lehet indítani. /Bárka program -Siófok, 2011.júl .2.Léhmann György/ © Nádor Rudolfné 2011. júl. 04. 15:50 | Válasz | #19 Kedves Doki,a bankok felelősségét aláhúzandó hivatkozom Róna Péter nezetközi elismertségű közgazdász,volt new-york-i bankvezér véleményére. Ő mondja,hogy a bankok által meghatározott szerződés olyan, mint egy kitöltetlen váltó. Ugyanis a kölcsönszerződésből nem állapítható meg az, hogy az adós konkrétan milyen körülmények között fogja a hitelező részére visszafizetni a kölcsönt. A Ptk.523.§.1.bek.-ben meghatározottak szerint a szerződésnek ez a hiányossága a létre nem jött szerződés fogalmát is kimeríti. A Ptk.205.§ szerint a szerződés a felek egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre. A bankok tehát semmis kölcsönszerződést hoztak létre.Úgy,hogy a kölcsönsz. ténylegesen nem akkor jött létre,amikor aláírták,hanem akkor, amikor a hitelező később egyoldalúan emelte a törlesztőrészletet. Válasz 'doki' üzenetére (#13)
© tao 2011. júl. 04. 14:26 | Válasz | #18 Kedves doki! Tulajdonképpen teljesen igaza van, csak épp az üzletkötők működési közege lehetetlenné teszi az ilyen elvárásokat. Kellő empátiával rendelkező tanácsadó sokat segíthetne a pénzt igénylő ügyfélnek, csak az hallgatna-e rá? A reális ajánlatot tevő mellett ott vannak szép számmal olyanok, akik akár a többszörösét kínálják kecsegtető feltételekkel, ki állna ennek ellent? A becsületesség sajnos ebben a szakmában nehezen kifizetődő, így eléggé háttérbe is szorul. Egyébként jól szemlélteti a hétköznapi emberek racionális gondolkodását, hogy hányan vesznek igénybe fogyasztásuk finanszírozására nyilvánvalóan kedvezőtlen kölcsönöket, amire épül néhány közismert pénzügyi vállalkozás, de mondhatnánk az uzsorások hálózatát is. A meglévő igényeket bármilyen módon megszerzett haszon reményében ki is fogják elégíteni, ha mi magunk nem tudunk érdekeinkre ügyelni, bármikor válhatunk áldozattá. Mi ilyenkor a lehetséges segítség? Utólag igen korlátozottak a lehetőségeink, hiszen plusz forrásokat nem igazán tudunk bevonni, kívülállókat pedig tisztességtelen megterhelni tetteink következményeinek áthárításával. Az időben igénybe vett tanács "aranyat ér", ha azt meg tudjuk fogadni, de azt meg ki hallgatja meg egyáltalán? Elhiszem, hogy nagyon nehéz elfogadni mások sanyarú helyzetét, hiszen magunk segíteni nehezen tudnánk rajtuk. Ha megnézzük, hogy miről folyt a vita a roma áttelepítés kapcsán láthatjuk, hogy ott is gond, ők mennyit is tettek helyzetük javításáért? Egyetértünk abban, hogy segítségre szorulnak? Nincs olyan nagy különbség a két dolog között, mégis eltérőek a vélemények. Válasz 'doki' üzenetére (#17)
© doki 2011. júl. 04. 13:35 | Válasz | #17 Kedves tao! Ismét a reália amit szavai jelentenek, az üzletkötő = A Pénzügyi Tanácsadó "csak végzi a dolgát". Igen, csakhogy kötelessége lenne némiképpen árnyalni is mondanivalóját, konkrétan a negatívumokra is köteles lenne felhívni a figyelmet csakúgy mint az orvosok -, hiszen mint ahogy írta, a laikus ügyfél nehezen ítéli meg egy döntés
összes előnyét és hátrányát. Ezen a ponton óriási a személyes felelősség, ezért az emberi aljasság egy iskolapéldája az amikor ilyen negatív példákat látunk magunk előtt, hisz családok kerülnek utcára és/vagy súlyos zavarokat szenvednek minden értelemben. Vajon milyen biztató hírem is lehetne barátainknak azt látva hogy a válság tovább gyűrűzik? Lézetik olyan pénzügyi megoldás, mely a bajban lévő családoknak mentőövet dob? Nem a CHF például 180 Ft-ban megállapított maximalizálására gondolok. Üdv, d Válasz 'tao' üzenetére (#16)
© tao 2011. júl. 04. 11:53 | Válasz | #16 Kedves doki! Az üzletkötő valóban külön kategória. Őt rendszerint nem érdekli más, csak a létrejött ügylet, ami után kapja a díjazását. Ennek érdekében azután hajlamosak a pozitív vonásokat kiemelni, a hátrányosakat bagatellizálni, bevetni „egyéni bájukat” is az ügy érdekében. Ha csak ennyit tesz, még nem is mondhatnám a maga körében tisztességtelennek, ilyen adottságok nélkül „éhen halna”. Ott már nagyobb a baj, hogy a leendő ügyfelet olyan kötelezettség vállalására ösztönzi, ami anyagi helyzetét alapjaiban tudja felforgatni, sokszor alapvetően kockáztatja meglévő egzisztenciáját. Laikus ügyfél nehezen tudja megítélni, hogy a biztosítási ügynök, a „mobil bankár”, vagy a bróker ajánlatán mit is bukhat. Természetesen, az ilyen kockázatokról „elfelejtenek” tájékoztatni, mire beüt a baj, addigra őt már nem érinti a dolog. Ez az igazán „jó üzlet”, amikor a tényleges felelősséget mások viselik. Persze, előfordulhatnak pozitív esetek is, de igazán előnyös ajánlatokkal nem az amúgy szorult helyzetben levőket szokták megkeresni. Válasz 'doki' üzenetére (#15)
© doki 2011. júl. 04. 11:39 | Válasz | #15 Tao felvetésében igen sok az igazság, reális helyzetkép. A bank terméket ad el, mint ahogy a pék kenyeret süt. A fogyaszó, a kellő számú fogyasztó az aki meghatározza, hogy egy pénzintézet illetve a termék mennyire lesz sikeres. Így működik a világ. És igen, a válságnak is voltak kőkemény előjelei illetve azt is tudni lehetett, hogy "semmi sem tart örökké" főleg nem egy valuta-devizaárfolyam alakulása. Ami személy szerint engem illetve ismerettségi körömet bosszantja, az inkább az emberi tényező. Nevezetesen az, hogy pénzügyi tanácsadók - akiknek az lenne a dolga, hogy egy ajánlatról tisztességesen tájékoztassák az ügyfelet - félinformációkkal azokat tulajdonképpen átverik. Az ügyfélszerzésért akár családtagjaikat sem kímélik, súlyos, egy egész életre szóló problémát okozva ezáltal. Kicsit ingerülten írom e sorokat, mert egy családi jóbarátunk is éppen ebben a cipőben jár, gyakorlatilag elvesztette a keservesen megszerzett vagyonát. Felháborítónak találom az ilyen eseteket, sajnos nem egyedi. A tisztelt "tanácsadó" pedig mit csinál? Egy vállvonás és közli, hogy "ja kérem, ha az ember pénzt igényel egy banktól, az mindig kockázatos", őt persze nem terheli semmilyen felelősség. Nos, nem így gondoljuk. © tao 2011. júl. 04. 10:58 | Válasz | #14 A hitel felvétele, vagy fel nem vétele mindig sokunknak lehet aktuális. Más rovatban az élelmiszer kereskedelem problémáival foglalkozunk, a pénzintézetek valójában miért lennének mások? Ott tetszetős csomagolásban sokszor tápanyagként értéktelen, vagy akár kifejezetten káros termékeket kínálnak, amit sokan mégis megvásárolnak a vélt előnyei miatt. A hitel pontosan ilyen, a bankok kirakták az árut, ami az adott pillanatban csábítónak tűnt a viszonylag könnyű hitelbírálat, „baráti” kamatszint miatt. Nem kellett volna különösebb látnoki képesség ahhoz, hogy sejtsük, az árfolyamok nem lesznek hosszú távon
stabilak, mint ahogy a magyar gazdaságnak sem sikerült igazán biztatóan működni az 19972001 közti időszakon kívül. Még a szocialista tervgazdálkodás idején is bele tudott tenyerelni a világgazdaság az ország működésébe, megtanulhattuk volna, az ígéretekből mi az, ami betartható, mi az, ami nem. A bankok szerintem nem ígértek olyat, hogy a hajdani kondícióik változatlanok lesznek. Igazából annyi vethető a szemükre, hogy még saját vállalandó kockázataikat is könnyedén át kívánnák hárítani ügyfeleikre, akik kiszolgáltatottak részben naivitásuk, részben a bank erőfölénye miatt. A hitelfelvevők nagy problémája az, hogy pillanatnyi tehervállaló képességük határáig hajlandók elmenni, pedig innen kezdve ezek a konstrukciók igen veszedelmesek. Aki nem rendelkezik még minimális tartalékokkal sem vállalásain felül, pillanatokon belül olyan helyzetben találhatja magát, amikor fizetésképtelenné válik. A hitelező szempontjából tökéletesen mindegy, hogy az esedékes részlet az árfolyamváltozások miatti törlesztő részlet emelkedése, vagy egyéb okból következik be, ők a „pénzüket akarják”, a hitel szerződési feltételek pedig elég sokoldalúan biztosítják annak begyűjtését. Különböző kedvezmények, könnyített lehetőségek eredményezték azt, hogy sokan sokkal többet vállaltak az adósok, mint ami még elviselhető lett volna. A bankok hibásak ebben? Bizonyosan nem teljesen ártatlanok, mint a dohány és szeszes italokat, chipseket, stb. előállítók, azokkal kereskedők is vétkesek, de ezeket a termékeket mi vesszük igénybe, hatásaikról tudomást nem véve, ráadásul másokat tennénk bajainkért felelőssé. Meg kell segíteni a bajba jutottakat? Igen, feltéve, ha nem az „ártatlanok” fizetik meg annak árát, hogy ők nem vettek részt a „buliban”. Az sosem segítség, ha valakit mentesítünk döntéseinek negatív következményei alól, mert legközelebb ugyanazt fogja tenni ismét. Nehéz kérdés, különösen nehézzé teszi az, hogy látható „gazdasági életünkben” sok olyan ügyeskedő, aki rendszeresen cégeket visz csődbe, közpénzekkel sáfárkodik nagyvonalúan, legtöbbször mégis hosszú távon folytathatja látványosan nagyvonalú életét. Sokuk hagy maga mögött bedőlt cégeket, akiktől a bankok sosem jutnak követelésükhöz, de sem nekik, sem a pénzintézeteknek nem lesz ebből gondja. Az ilyen üzletember, vagy politikus mindig tud „újrakezdeni”, a bank pedig megszerzi a hasznát a jól fizető ügyfeleitől, vagy az államtól, bár a két forrás nem igazán választható szét.
© doki 2011. júl. 03. 22:53 | Válasz | #13 Tyúk - tojás. Nem vagyok biztos benne, hogy a bankokat kell hibáztatnunk a jelen helyzetért. Ön szerint igen? Válasz 'Nádor Rudolfné' üzenetére (#6)
© doki 2011. júl. 03. 22:52 | Válasz | #12 Nem tudom, hogy a felügyelet jelen helyzetben még "aktuális" -e?! Válasz 'MZperX' üzenetére (#7)
© doki 2011. júl. 03. 22:51 | Válasz | #11 Igen. Sajnos én egyébként olyan problémákról beszélek, amelyekben jónéhány millió forint a veszteség. A háztartási gépkölcsön viszonylag egyszerű történet ezekhez képest. Válasz 'enderkora' üzenetére (#5)
© doki 2011. júl. 03. 22:49 | Válasz | #10 Egyetértünk. Az emberi butaság az sajnos adott és ezt sokan ki is használják. Azt egyébként a bölcsek sem gondolták, hogy például a CHF árfolyam kb. 50 Ft-tal lesz több az elmúlt 1-2 évben. Válasz 'cica' üzenetére (#4)
© doki Van olyan barátunk aki kb. hasonló problémával küzd.
2011. júl. 03. 22:47 | Válasz | #9 Válasz 'enderkora' üzenetére (#3)
© doki 2011. júl. 03. 22:46 | Válasz | #8 Kedves hozzászólók! Látom, nem egyéni a probléma, örülök, hogy megosztották velünk gondolataikat. Mint írtam, "jótanácsra" lenne szüksége sok embernek, de talán ez ma a legnehezebb. Nem biztos semmi sem. Kétségbeejtő helyzeteket látni. Vajon ki tud olyan konstrukciót javasolni, amelyre ma Európában érdemes alapozni - vagy például házat építeni?! Vagy a másik szélsőség, hogy vajon ki tud olyan pénzügyi tanácsot adni, ami nem tisztességtelen, ami nem az ügyfél teljes kasszáját kívánja kiforgatni?! Bizonyára hallottak már olyan hitelkonstrukciókról, hogy kis "szerencsével" néhány éven belül az egész ingatlan árverezésre kerül. S mindez miért? Mert bár igaz az előbbiekben idézett mondás, tegyük hozzá, hogy adósságból például tőzsdeforgalmat bonyolítani nem vall túl bölcs észjárásra. © MZperX 2011. júl. 03. 19:08 | Válasz | #7 A devizahitelek nem véletlenül voltak népszerűek. A kamatuk jelenleg is alacsonyabb, mint a forinthiteleknek. 12 évvel ezelőtt egy forinthitellel igen rosszul jártam, sokkal többet kellett visszafizetnem, mintha devizában vettem volna fel (a forint magas alapkamata miatt). Viszont nem volt árfolyamkockázat. 4 évvel ezelőtt egy hasonló hitelt vettem fel, euróban 10%-os kamatra. Eleinte kedvezőnek tűnt, nem értettem, hol a csalás. Már tudom. Az árfolyamok elszámolásában. A bankközi devizapiacon a bankok kevesebb, mint 0,18 Ft/EUR felárért (költségért) tudnak Ft-ot váltani euróra a középárfolyamhoz képest. Velem (velünk) 5-7 Ft-ot fizettetnek havonta eurónként ugyanezért. Mégis igaz a régi bölcsesség, okos zsidó adósságból gazdagodik. Különösen, ha ő folyósítja a hitelt. A PSZÁF-nak pedig nem tűnik fel semmi... © Nádor Rudolfné 2011. júl. 03. 16:26 | Válasz | #6 Mindkét véleményben van igazság. Anno a házépítés elképzelhetetlen lett volna hitelfelvétel nélkül./1970-ben építkeztünk./ Abban az időben biztonságot adott 25 évre a változatlan kamatmérték.Bár kettőnk fizetése mellett esetenként akkor is kellett pluszmunkát vállalni hétvégeken, hogy biztonságossá tegyük az egzisztenciánkat. A jelenlegi állapotban tömegek válnak fizetőképtelenné, amelynek részben a fogyasztói társadalom által kifejlesztett igények,de legfőképpen a bankok féktelen profit hajszolása az oka. Sokak szerint abszolút hibás terméket propagáltak a közgazdasághoz nyilván nem értő lakosságnak, tehát a főbűn őket terheli.Sajnos,ma nem állja meg a helyét a régi bölcsesség, miszerint okos zsidó adósságból gazdagodik. Ifjú korunkban az én generációm idejében még hihető volt, hiszen a fizetésünkből gyermekek mellett nem tudtunk volna gyarapodni mi sem. © enderkora 2011. júl. 03. 08:29 | Válasz | #5 Abban igazság van hogy sokan mikor hitelhez folyamodnak nem gondolnak arra hogy bármi negatív dolog bekövetkezhet az évek során ,pláne egy hosszú lejáratú kölcsön ideje alatt ami ugye 20-25 évet is akár magába foglalhat.De ilyen mértékű árfolyam növekedés sem volt még ezelőtt és a törlesztőrészletek sem emelkedtek olyan óriási mértékben mint az elmúlt években...Van ahol duplájára vagy akár triplájára emelkedett...ezzel előre senki nem számolhatott! A hitelek nem minden esetben rossz megoldások,hiszen hirtelen bármi komolyabb dolog elromolhat.Nem mindenki tud félretenni egy komolyabb hűtőre vagy éppenséggel mosógépre,tűzhelyre ,hiszem vannak esetek mikor nagy művészet félretenni
egy kis pénzt a váratlan kiadásokra.Sőt a statisztikák azt mutatják hogy az átlag polgárnak semmilyen megtakarítása nincs.Örül ha a számláit be tudja fizetni a keresetéből,nyugdíjából stb. Egy részletre vett terméket akár aznap használatba lehet venni,és amíg a törlesztőrészletet fizetni kell addig a garancia is érvényes,ami szintén egy egy lényeges dolog.Én is vásároltam már részletre : 1 hónapon belül romlott el a mosógépem és a hűtőm és hirtelen nem tudtam volna kirángatni a zsebemből annyi pénzt ami éppenséggel kellett volna.És ezekre a dolgokra azért szükség van.Bár az igaz hogy a 2 együttes együttes törlesztőrészlete a fizetésem kb. 15%-aa volt csupán és 3 évre szólt a részlet.De így könyebb volt megoldani mintha őrült módon nekiálltunk volna spórolni (amivel hónapokig tartott volna mire meg tudtuk volna venni őket).Igaz valamivel többe került így mintha KP-be be fizettük volna,de nem kellett hónapokig nélkülöznünk. © cica 2011. júl. 02. 22:10 | Válasz | #4 Nekem az a véleményem, hogy az emberek buták és ezt jól kihasználták a bankok.Nem számoltak és nem is gondoltak sokan arra, hogy az árfolyamok változnak.Nem gondolnak arra, hogy előbb meg kéne termelni az országnak és az egyes embernek is azt, amit szeretn szeretne elkölteni.Mindenki rögtön akar minden jót és nem akarnak egy kicsit várni és takarékoskodni.Sajnos ebben a bankok a sok fogyasztási hitellel nagy mértékben ludasok.Már az iskolában a diákoknak kéne oktatni a pénzgazdálkodást, egy háztartás vezetését.Meg kéne tanulni a tervezést, szervezést, beosztást... © enderkora 2011. júl. 02. 18:15 | Válasz | #3 Én is szomorúnak látom nagyon is a helyzetet... Szerintem manapság a fiatalságnak a lakáshoz jutása kétféleképpen lehetséges.Ha szerencséje van akkor a szülei rendelkeznek megfelelő háttérrel ahhoz hogy egy saját kis házban,lakásban elkezdhessék a nagybetűs életet...de ez szerintem nagyon keveseknek adatik meg...aa nagyobb rész kénytelen valamilyen hitelhez folyamodni... Az ismeretségi körömben is van nagyon sok bedőlt lakáshiteles akinek időközben 22-3x annyi a törlesztőrészlete mint mikor elkezdte a törlesztéseit,és azóta van akinél az egyik fél elveszítette a munkáját...nagyon unkáját...nagyon szomorú dolgok ezek...valljuk be őszintén azért erre senki nem számolt...tegnap a TV is foglalkozott egy adóssal aki már a végrehajtókat várja,hiszen a kilakoltatási moratóriumnak vége.Ő ha jól figyeltem 60.000-rel 60.000 rel kezdte most pedig havi 180.000-et et kéne fizetnie...Eléggé nyomorult lehet így élni a mindennapokat,hogy bármikor kilakoltathatnak...Az adósoknak segítenek az áthidaló kölcsönnel? Igen valóban 3évig csökkentett törlesztőrészletet kell fizessenek,igen ám csak ha lejár a 36hónap akko akkor hogyan tovább? Szerintem akkora plusz adósság halmozódik fel amit esélyük sincs utánna visszafizetni... © doki 2011. júl. 02. 15:41 | Válasz | #2 Két problémacsomaggal találom szemben magam mostanában: az egyik típusú ismerős tanácstalan, hogy milyen típusú hitelt vegyen fel. A másik csoportba pedig azok tartoznak akik korábban felvett hitelüktől próbálnak szabadulni, de ez együtt jár némi "kellemetlenséggel". lenséggel". Az olyan ismerősöm kevesebb aki egyik csoportba sem tartozik. © doki 2011. júl. 02. 09:03 | Válasz | #1 A napi aktuálpolitika jórészt a hitellel rendelkezők helyzetéről szól. Nem is csoda, hisz majd mindannyiunk ismerettségi körében vannak olyanok akik súlyos problémákkal küszködnek a korábban felvett bankhiteleik miatt. Vajon mik a kilátások...
