Balatonföldvári konferencia 2005. szeptember 22-23. 2005. szeptember 22-23-án, már-már hagyományszerűen került sor Balatonföldváron a Hajléktalanokért
Közalapítvány
rendezésében
a
hajléktalan-ellátás
éves
konferenciájára, amelyen az idén is több száz szakember vett részt. A konferencia megnyitójában Vecsei Miklós a szociális diagnózison alapuló ellátás kialakításának szükségességét hangsúlyozta, miután áttekintette a hajléktalan-ellátás fejlődésének főbb állomásait. Az rendszerváltást követő éveket az intézményi férőhelyek
megnyitása,
a
bővítése,
a
lépcsőzetes
kivezetést
biztosító
intézményrendszer kialakítása jellemezte. Az intézményi férőhelyek számának emelést követően a 90-es évek végén jelent meg egyre határozottabban az utcai szociális munka, regionális módszertani központok és diszpécser szolgálatok kerültek felállításra. A lépcsőzetes kivezetésre irányuló intézményrendszer koncepciója az évek során egyre inkább megdőlni látszik. Ennek oka többek között, hogy korlátozottak a kivezetés eszközei, az átmeneti szállók nem töltik be átmeneti jellegüket és az intézményrendszerben eltöltött évek alatt a lakók egyre inkább hospitalizálódnak. A külső intézményi férőhelyek megnyitásával a hajléktalan-ellátó rendszer nyitottá válik és a fenti problémák kezelésére valós alternatívát kínál majd. (2007-től ez az ellátási forma is normatív támogatást kaphat.) A programba nemcsak az intézményi ellátást igénybe vevők, hanem az utcán élők is bekapcsolódhatnak. A modellkísérleti program háttérintézményéül a Nappali Centrumok szolgálnak majd, amelyek helyzetüknél fogva alkalmasak lesznek a fent említett szociális diagnózis felállítására majd a további, az ügyfél állapotának leginkább megfelelő ellátási forma felé való közvetítésére. Az ellátás fejlesztésében jelentős szerepet töltenek majd be a 2007-2013-ig tartó időszak során lehívható EU-s pályázati források. Ezek mértékét szemlélteti az ebben a „tört” költségvetési időszakban lehívott EU-s támogatási forrás nagysága is.
Összevetve a 2005-ben rendelkezésre álló 72 millió Ft-os pályázati forrást az EU-s pályázatokon megítélt támogatási összegekben megjelenő 25%-os, a magyar költségvetés által fedezett önrésszel, a különbség több mint jelentős. Az előadók sorában a miniszteri biztost követő Oross Jolán a 2007-2013. közötti költségvetési időszak lehetőségei kapcsán előrevetítette a finanszírozás lehetséges változásait. A Kohéziós Alapok 75%-ban EU-s forrásból, 25 %-ban hazai forrásból tevődnek össze. Azoknak a programoknak a normatív finanszírozására, amelyekre az EU-s pályázati források is rendelkezésre állnak feltehetően nem lesz lehetőség. Biztosra vehető, hogy az Európai Unió nem támogatja a lakhatással kapcsolatos programokat, azokra a tagországoknak kell saját forrásokat mozgósítaniuk. Az EU-s támogatások mindegyike valamilyen módon a foglalkoztatás köré szerveződik, s ezen a téren jelentős ledolgozni való hátrányunk van a 3. Kohéziós Jelentésben foglalt statisztikai adatok alapján. Az EU 10 egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU15 átlagának felét sem. Míg a tíz új tagállamban a lakosság 56%-ának van munkahelye, addig a régi tagállamokban ugyanez a mutató 64%. A felzárkózáshoz 40 millió új munkahelyre lenne szükség. A szomorú statisztikai adatokat csak tetézi az Eurostat azon megállapítása, mely szerint az EU 10 legszegényebb 10 régiója között szerepel Észak-Magyaroszág és Észak-Alföld is. A 2007-2013-ig tartó időszak 3 fő EU-s célkitűzése: fejlettségi különbségek enyhítése (A források ¾-ét a 75 %-os fejlettségi szint alá eső régiók használhatják fel.), regionális versenyképesség és foglalkoztatás fejlesztése, regionális és határmenti együttműködés előmozdítása. A készülő II. Nemzeti Fejlesztési Tervez a fenti célok szem előtt tartásával kell összeállítani, majd operatív programokra bontani, s ez szolgál majd a forráselosztás alapjául. Hamarosan az Országgyűlés elé kerül az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (2007-2020), amely 2007 és 2013 közötti időszakra hét regionális Operatív Programot irányoz elő. A „külső intézményi férőhelyek szakmai műhely” összefoglalója: A hamarosan induló külső intézményi férőhelyeken való elhelyezésben a BMSZKI már hasznos
tapasztalatokkal rendelkezik. A visszailleszkedést elősegítő programok során nagy szerepet kap az egyéni esetkezelés az előkészítésben, az önálló életvitelre való felkészítésben
és
az
utógondozásban.
Önálló
életvezetésre
felkészítő
csoportfoglalkozásokat tartanak, melyek célja a tudatosítás, az erőforrások kiaknázása, mozgósítása és az önálló életvitelre való felkészülés. A résztvevőkkel az egyéni esetkezelés keretében konkretizálják a számba jöhető lakhatási lehetőségeket, felkutatják az egyes lakhatási lehetőségeket, valamint azokat a lakhatást támogató pénzbeli támogatási formákat, amelyre az egyén jogosult lehet. A visszailleszkedést elősegítő programhoz a fővárosban az alábbi támogatási lehetőségek kapcsolhatók:
-
normatív lakásfenntartási támogatás
-
helyi kiegészítő lakásfenntartási támogatás
-
Fővárosi kiegészítő lakásfenntartási támogatás (díjkompenzáció)
-
Hajléktalanok lakhatási célú átmeneti segélye
-
Hajléktalanok visszailleszkedésének pályázati támogatása (ICSSZEM – Összefogás Közalapítvány)
-
Hajléktalanellátó intézmények lakhatási támogatása
-
Hajléktalanok munkásszállón lakhatásának támogatása („Bónos rendszer”), (ICSSZEM – Menhely Alapítvány)
Az igénybe vehető támogatásokról, a jogosultsági feltételekről az intézmény információs füzetek szerkesztésével és kiadásával nyújt gyakorlati tanácsot szociális munkásai számára. Ugyanakkor egy nagyon hasznos, hasonló kiadványt szerkesztettek az ügyfelek részére is, akik ennek segítségével könnyebben eligazodnak az egyes támogatási formák között, gyakorlati tanácsokat kaphatnak és még egy külön szószedet is segíti a szociális szaknyelvet nem igazán beszélő és értő ügyfeleket. A BMSZKI-nál futó programok keretében lehetőség van az intézmény átmeneti szálláshelyein élőknek kiléptető lakásba költözni. Erre a célra egy háromszobás, 68 nm-es, összkomfortos budapesti ingatlan áll rendelkezésre. Az egyes szálláshelyeken a lakók pályázhatnak a kiléptető lakásba kerülésre. Egy-egy szobába két-két férfi lakó költözhet be, amennyiben teljesülnek a bekerülési feltételek. (a programban résztvevő
megadott átmeneti szállásokon legalább egy éve él, munkahely, rendszeres jövedelem, rezsiköltség fedezésének képessége, előtakarékosság, absztinencia tartása, stb.) Egy másik program az éjjeli menedékhelyeken élők visszailleszkedési esélyeinek javítására szolgál. Ennek célja a már évek óta éjjeli menedékhelyen élők hospitalizálódásának visszafordítása volt. A program előkészületei 2003. február 1én kezdődtek. Első lépésként kérdőívet vettek fel a lakók körében majd lakógyűlést hívtak össze és ismertették az induló programot. A program következő fázisa a csoportfoglalkozások kialakítása volt, amelyek keretében mozgósították és informálták a program iránt érdeklődőket. A csoportok első pár foglalkozása még nyílt volt, bárki csatlakozhatott, majd pár alkalmat követően zárt csoportokként működtek tovább. A csoportok összeállításánál igyekeztek kihasználni a már meglévő spontán kialakult csoportok nyújtotta előnyöket. A foglalkozások kezdeti szakaszában nagy kihívást jelentett a résztvevők érdeklődésének folyamatos fenntartása. Elsődleges feladat volt az életviteli kudarcokkal,
önbizalomhiánnyal,
gazdasági
és
szociális
deficitekkel
terhelt
személyiségeket érzékenyebbé, befogadóbbá tenni a csoport által közvetített értékekre. Az
egyes
csoportokban
más-más
módszerrel
dolgoztak.
Volt
aki
játékos
csoportfoglalkozásokkal, volt, aki szerepjátékokkal próbálta oldani a lakókra épült görcsöket, volt, aki a csoportot két részre osztotta és elvitte egy vendéglátóegységbe, ahol a szolid polgári jólétet idéző kávéházban tejszínes kávét ittak lakók. Ehhez tisztálkodni kellett, fésülködni, felöltözni, hasonlóvá kellett válni azokhoz, akik az annyira irigyelt civil életkörülmények között élnek. A csoportfoglalkozásokon viselkedésmintákat
közvetítettek,
kommunikációs
gyakorlatokat
végeztek,
felelevenítették a munkavállaláshoz szükséges írásbeliség alapkövetelményeit.
A fenti első szakasz 6-8 hetet vett igénybe. Ez idő alatt sikerült elfogadtatni a résztvevőkkel, hogy van esély az újrakezdésre és érdemes erőfeszítéseket tenni a változás reményében. Ebben a motivált fázisban kötötték meg a szociális munkás és az
ügyfél közötti gondozási megállapodásokat. Ennek betartását az egyéni esetkezelés során folyamatosan nyomon követték. A továbbiakban intenzív munkahely keresés és a lakhatási lehetőségek felkutatása jellemezte a programot. Az aktuális állások listáját a Fővárosi Munkaügyi Központtól folyamatosan megkérték. A program következő fázisában biztosítani kellett a kiköltözési támogatást. Ez a támogatási forma 2003. november 3-tól biztosított az ügyfelek részére. A támogatások kifizetése havonként, pénztáron közvetlen pénzfelvétellel történik. Figyelembe véve, hogy a főváros is nyújt lakhatási támogatást, az intézmény kétfajta kiköltözési támogatási formát dolgozott ki: 1) Azok az ügyfelek, akik jogosultak a fővárosi lakhatási támogatásra 60. 000 Ft intézményi (pályázati) támogatási keretösszeget kaphatnak 2) Azok az ügyfelek, akik nem jogosultak a fővárosi lakhatási támogatásra maximálisan 100. 000 Ft intézményi (pályázati) támogatási keretösszeget kaphatnak A kiköltözési támogatás odaítélése team döntés alapján történik. A szociális munkás mind az albérletek keresésében, mind az albérleti megállapodás elkészítésében aktív segítséget nyújt. A kiköltözési támogatás biztosításánál fontos szempont az albérletek kaucióinak a részbeni, kivételes esetben teljes összegű kifizetése. A kaució szociális team döntése alapján egy összegben is felvehető, azonban ennél a kiköltözési formánál az egyösszegű támogatás nem lehet több a támogatás keretösszegének 40%-nál. A személyes szociális munkás megállapodást köt ügyfelével, majd közösen elkészítenek az ügyféllel egy albérletre vonatkozó kalkulációt. A szervezett utógondozás a lakhatás hosszú távú fenntarthatósága érdekében folyamatosan zajlik. Szekció:Az Átmeneti Szállás dilemmái A szekcióülésen a következő problémák kerültek megfogalmazásra:
1. Évek óta beszélünk arról a jelenségről, hogy az Átmeneti Szállások „bedugultak”, és inkább hasonlítanak egy tartós bentlakásos intézményhez. Ez azért alakult így, mert az ellátók a tartós bentlakásos intézmények elzárkózása miatt az idősebb, betegebb emberek elhelyezését részesítik előnyben. 2. A szállásra való bekerülés szempontjából különböznek az intézmények település nagysága és fenntartó szerint. Az a település, ahol az Önkormányzat a fenntartó minden embert fel kell venni akit beutalnak, ahol a 3. Sokat beszéltünk arról is, hogy az Átmeneti Szálláson nagyon ok olyan ember él, aki „nem oda való”. Mivel azonban a Hajléktalanság nem csak lakhatási probléma, hanem mindig társul valamilyen egészségügyi-, pszichés problémával, ezért elképzelhetetlen, hogy profiltiszta Átmeneti Szállásokat üzemeltessünk. 4. Az Átmeneti Szállások jövőjét illetően nagy előrelépést jelent az országban 900 külső férőhely egy éven keresztüli támogatása, mert az így felszabaduló férőhelyeket az ellátásból eddig kiszorult ügyfelek vehetik igénybe Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kollegák örömmel fogadták ezt a szekciót, és abban maradtuk, hogy a jövő évben országos műhelymunka keretében közösen fogunk gondolkodni az átmeneti szállások jövőjét illetően.
Jövőtervezés az uniós források tükrében: (Oross Jolán, Vecsei Miklós, Sziklai István) A nehézségek elvehetik a kedvünket attól, hogy uniós forrásokban gondolkodjunk, pedig a pénzek ebben lesznek. 2003-06. közötti ciklusban csodaszámba került, hogy a Nappali Centrum belekerülhetett. Az Eu-ban preferált a képzés és foglalkoztatás. A bentlakásos intézményi fejlesztés nem fér bele az uniós logikába. Mivel a Nappali Centrum az egyetlen intézmény, amely nem bentlakásos, és hozzá lehetett kapcsolni a foglalkoztatást, ezért volt csak beemelhető. 1 milliárd volt a HEFOP/4.2-re, amelynek
a felét olyanok vitték el, akiket nem ismer a szakma (rejtve maradtak, bölcsivel kapcsoltan pályáztak). Monitoring csak az építkezésekre vonatkozóan van jelenleg, a szakmai monitoringot most tervezik. Új irány: a menedzseléshez és közösségfejlesztéshez kapcsolódó elemek is bekerülhessenek. 2006-ban meg kell tudnunk mondani, hogy mely területek bekerüléséért akarunk lobbyzni. Gond: az ellátórendszer nem tudja, merre akar építkezni. Ez kellene az uniós célok mellett a hazai fejlesztési irányok meghatározásához. Az átmeneti szállók egy részét bentlakásos intézménnyé kell alakítani. Nehézséget jelent az önerő megteremtése is, amelyet a gyerekvédelemben úgy kezeltek, hogy a hazai pályázati keret egy részét „beáldozták” és önrészként jelenítették meg, hogy minél többen tudjanak pályázni. Szempontok, felvetések: rugalmas, alternatív foglalkoztatási formák a közbeszerzési eljárással megvalósuló beruházásokban kapjanak a klienseink munkát, védett módon. Foglalkoztatás terén az OFA a legrugalmasabb, ami valószínű meg is marad. -
A kisebb intézmények részére nem piaci alapú pályázatírási tanácsadást kell biztosítani, hogy ők is pályázhassanak, ne csak a nagy intézmények. Tanácsadó szervezeteket kellene betenni a minisztériumok és a pályázó szervezetek közé.
-
A szakma befolyását biztosítani kell a hazai, saját forrású pályázatok elosztása mellett az Eu-s források pályázati kiosztására is. Szakmai kontroll kontra szabad verseny
-
Fontos az eddigi foglalkoztatási tapasztalatok illetve a 4.2. anomáliáinak a megbeszélése
-
PEA inkompetenciája, téves információi
Az első nap műhelymunkáit követően került sor egy fórum beszélgetésre, amely Kártyás Irén, Vecsei Miklós, Sütő Csaba és Gyuris Tamás valamint a résztvevők bevonásával zajlott a szakma előtt álló kihívásokról. Hamarosan ismét az átmeneti szállók lehetséges fejlesztési irányai kerültek a szakmai vita középpontjába.
Az első nap végén az AHA színpad előadását élvezhették a résztvevők. Formabontó módon, Füsti Molnár Sándor, a darabok rendezője a társulat egy készülő darabjának előkészületibe is bepillantást engedett. A konferencia második napján Maróthy Márta a külső intézményi férőhelyek pályázat megvalósításáról beszélt. A beérkezett pályázatok elbírálásánál kizárták a Családsegítő ügyfeleit, akik bár a hajléktalan lét fenyegetettségében élnek, de nincsenek kapcsolatban a hajléktalan-ellátó szervezetekkel. Ennek magyarázata az, hogy a kísérleti program elsősorban a hajléktalan-ellátó rendszerből kivezető utak megnyitására fókuszál. A programban résztvevő ügyfeleket egy „team” választja majd ki, mérlegelve az ügyfél érettségét az önálló életvezetésre, valamint a bekerülés feltételeinek teljesülését. A lakhatási feltételek felderítése, meghirdetése sürgető feladat a pályázat nyertesei számára. A regionális módszertani központok a pályázat lebonyolításában, a szervezeteknek nyújtott folyamatos segítés kapcsán kulcsfontosságú szerepet kapnak. Havonta műhelymunkák összehívásával segítik majd az adott régióban működő szervezeteket a program végrehajtásában, valamint rendszeresen nyomon követik a megvalósítást. Az országos módszertani központ a régiókból beérkező adatok alapján készít majd elemzéseket a modellkísérleti programról. A második napon két fővárosi kezdeményezésről hallhattunk részletes beszámolót. Az Oltalom Karitatív Egyesület „Fűtött utca” nevű, alacsony küszöbű intézményét Farkas Barnabás beszámolójából ismerhettük meg. A Dankó u. 15. szám alatt található nappali melegedő és éjjeli menedékhely több mint 200 főt lát el naponta, de volt már olyan alkalom, hogy 260 fő is megfordult az „intézményben”, amely valamikor autószerelő műhelyként funkcionált. Az épületben futó fűtőcsövek biztosítják a 880 m2 alapterületű, hat méter belmagasságú helyiség felfűtését. A bent élők biztonságát kamerarendszerrel próbálják szavatolni, mert volt már rá példa, hogy ki kellett tiltani néhány ügyfelet, akiknek azóta egy másik intézmény nyújt 24 órás védelmet.
A bekerüléskor egyébként nincs „szűrő”, a kissé alkoholos befolyásoltság alatt álló ügyfelek is bebocsátást nyerhetnek. Egy másik alacsony küszöbű ellátási forma is bemutatásra került, amely a Nyugati pályaudvaron és az aluljáróban életvitelszerűen tartózkodó hajléktalan emberek ellátására szakosodott. A BMSZKI „Szociális Csomópontjának” vezetője, Borsi Ibolya számolt be 2005. február 1-én megnyílt intézményben folyó szakmai munkáról. Az intézmény elsősorban a férfiak számára nyújt ellátást. Az első éjjel csak öten töltötték bent az éjszakát, de mostanra átlagosan kb. 23 fő tartózkodik bent éjszakánként. A bejutás „ajánlás” alapján működik, amelyet az utcai munkás állít ki az ügyfél részére. A bekerüléskor egy hetet adnak a tüdőszűrésről szóló igazolás és a bőrgyógyászati papírok bemutatására. Jó a kapcsolat a rendőrséggel is, akik időnként benéznek az intézménybe. A lakók minden reggel kitakarítanak és egyre inkább sajátjuknak érzik a szálláshelyet. Az eredményekről szólva a vezető elmondta, hogy egy főt sikerült átmeneti szállóra elhelyezni, egy főt albérletbe, egy személy számára pedig szociális otthonban való elhelyezést sikerült kieszközölni. Három fő várólistára került az átmeneti szállón való elhelyezéshez. Gondot jelent azonban a csomagmegőrzés megoldatlansága, amelyre a mögöttük lévő épület kínálhat megoldást. Az időskorúak további elhelyezése is problémát jelent, mert az átmeneti szállások nem fogadják őket. A Szociális Csomópont létrehozásával alkalmazkodtak a probléma jellegéhez, helybe vitték az ellátást. Hasonló módon kívánják megoldani a Déli pályaudvaron életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanok ellátását is.
