B E V E Z E T Ô. OECD ORSZÁGTANULMÁNY A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKÁRÓL (Iván Andrea, FVM)

TARTALOMJEGYZÉK

2

BEVEZETÔ

3

Ónodi Gábor – Cros Kárpáti Zsuzsa A KERTSÉGEK ÉS A KERTMÛVELÉS SZEREPE ÉS JÖVÔJE

9

Gubicza Csilla – Milánkovics Kinga A VIDÉKI KÖZÖSSÉGEK HELYI GAZDÁLKODÁSI ALTERNATÍVÁI MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

26

OECD ORSZÁGTANULMÁNY A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKÁRÓL (Iván Andrea, FVM)

26

AZ SPP NON-TWINNING PROJEKT SZAKÉRTÔI TEVÉKENYSÉGE A MAGYARORSZÁGI SAPARD PROGRAM TERÜLETÉN (Kárpáti Zoltán, SAPARD Hivatal)

27

A REGIONÁLIS INTÉZMÉNYI STRUKTÚRÁK FEJLESZTÉSE (Döbrente Katalin, SPP Non-Twinning Iroda)

13

Mátyás Bence AZ IPARI PARKOK FORRÁSAI, INNOVÁCIÓS ÉS FEJLESZTÉSI JELENTÔSÉGÜK

19

Miklóssy Endre A CSEREHÁT UJRAÉLESZTÉSE ÉS A CIGÁNYSÁG FÖLDHÖZ JUTTATÁSA

29

Hörcher Ferencné A HELYI PÁRBESZÉDTÔL AZ ORSZÁGOS NYILVÁNOSSÁGIG

Dékány Tíbor – Erô Zoltán FLAMAND FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ A BUDAI VÁRNEGYEDRE

32

A 2001. évi Vidékfejlesztési Célelôirányzatra beadott támogatást elnyert pályázók és pályázatok listája

40

HÍREK

VIDÉKFEJLESZTÉS

22

HIREK AZ EURÓPAI UNIÓ Á L T A L T Á M O G A T O TT PROGRAMOKRÓL

A folyóirat támogatói: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mint a KTM jogutódja, Budapest Fôváros Fôpolgármesteri Hivatal, Magyar Urbanisztikai Társaság, BME Urbanisztikai Intézete, Központi Statisztikai Hivatal, Belügyminisztérium ■ Fôszerkesztô: Hörcher Ferencné ■ A szerkesztôbizottság tagjai: dr. Szaló Péter (a szerkesztôbizottság elnöke), Balogh Ottó, Balsay István, dr. Dorgai László, dr. Faragó László, dr. Jámbor Imre, dr. Kovács Tibor, dr. Meggyesi Tamás, Miklóssy Endre, Paksy Gábor, Schneller István, dr. Szabó Lajos, dr. Szegvári Péter, Szendrôné dr. Font Erzsébet, dr. Trócsányi László, Vajdovichné dr. Visy Erzsébet ■ A kiadó vezetôje: Szikla Gyula ■ Fotók: Dékány Tibor ■ Olvasószerkesztô: Körösmezey Lászlóné ■ Tervezôszerkesztô: Pintér József ■ Felelôs kiadó: VÁTI Kht., vezérigazgató: Paksy Gábor ■ A szerkesztôség és a kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy utca 30–32. Telefon: 356-9122, 375-5691 ■ Fax: 356-8003 ■ Nyomdai elôkészítés: Pala 11, TIMP Kft. ■ Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ■ ISSN: 1218-2613 A folyóirat évente tízszer jelenik meg, elôfizethetô a szerkesztôségben és a kiadóban.

TISZTELT OLVASÓINK!

Idei második számunk szakmailag eddig kevéssé feltárt témával indít, holott a magyar lakosság jelentôs részét érinti a kertségek és a kertmûvelés kérdésköre. Ónodi Gábor és Cros Kárpáti Zsuzsa szerzôpáros sorozatot indít a témában, melynek elsôt részét jelen számunk közli. A következô rész a kertkultúrák eredetére és hazai alakulására helyezi a hangsúlyt, majd hazai tervezési, közigazgatási gyakorlatban alkalmazható fejlesztési és szabályozási javaslatokat fogalmaz meg. Gubicza Csilla és Milánkovics Kinga közös írása egy USA-ban és Magyarországon lezajlott tanulmányút tapasztalatait veti össze a vidéki gazdálkodás alternatívái témakörben. Érdekes következtetésre jutnak elemzésük végén, nevezetesen arra, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe vevô lokális vidékfejlesztési alternatíváknak termékenyebb táptalajuk van hazánkban, mint az USA-ban meglátogatott Minnesota államban. Mátyás Bencének az ipari parkokról szóló írása sok olyan új elemet is tartalmaz, amelyekrôl nem tudtunk eddig, holott az ipari parkok kérdéskörével már több korábbi számunkban is foglalkoztunk. Miklóssy Endre a Cserehát térségére fogalmaz meg olyan új megközelítésû fejlesztési javaslatot, amelyet az ország más részeiben is kipróbálhatnak. Kérdés ugyanakkor, hogy a nemes szándék megvalósítható-e. Erô Zoltán és Dékány Tibor érdekes tervezési kísérletrôl adnak számot, a Budai Várnegyedben a flamand kormány által finanszírozott, külföldi szakemberek által készített fejlesztési elképzelés leírásával. A javasolt fejlesztési elképzelések tovább gondolásra méltóak, és talán felhasználhatók a városrész késôbbi tervezési fázisainál. Számunk további részeiben megismerheti a tisztelt Olvasó az Európai Unió által támogatott néhány elôcsatlakozási program fejleményeit. Mindhárom írás arra hívja fel figyelmünket, hogy az ilyen típusú programok megvalósítása nem könnyû feladat, számos korábbi megközelítés túllépését teszi szükségessé. Ugyanakkor a leírtak kétség kívül azt bizonyítják, hogy sokat tesz országunk az európai területpolitikai gyakorlathoz való felzárkózásért. Vidékfejlesztési rovatunk homlokterében most azoknak a pályázóknak és pályázatoknak a felsorolása áll, amelyeknek sikerült fejlesztési elképzeléseikhez támogatást kapniok a Vidékfejlesztési Célelôirányzat 2001. évi forrásaiból. Híreink természetszerûleg vegyesek, csupán rövid tájékoztatásra szorítkoznak. Olvassák e számunkat is kellô érdeklôdéssel! A fôszerkesztô

2

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

ÓNODI GÁBOR egy. docens, tanszékvezetô, SZIE-Környezetgazdálkodási Intézet, Gödöllô, Területi Tervezési Tanszék CROS KÁRPÁTI ZSUZSA egy. adjunktus, tájépítész GUBICZA CSILLA, HORVÁTH JUDIT és MOLNÁR MELINDA PhD hallgatók közremûködésével

A KERTSÉGEK ÉS A KERTMÛVELÉS SZEREPE ÉS JÖVÔJE I. Településrendezési, szabályozási javaslatok E nemzetközi együttmûködési program keretében1, valamint a FVM Terület- és Településrendezési Fôosztályának megbízásából a Szent István Egyetem Területi Tervezési Tanszékén folytatott kutatás célja a kertségek kialakulásának és fejlesztési lehetôségeinek feltárása a regionális, táji, településszerkezeti adottságok figyelembevételével. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a kertmûvelés, mint a legtöbb európai országban, hazánkban is régi hagyományokon alapul, ma is erôs a kertek-

II. rész: A kertségek és a kertkultúra eredete, alakulása hazánkban. A II. részt a lap következô számában közöljük. I. KERTSÉGEK ÉS KERTMÛVELÔK EURÓPÁBAN Az önellátás célját szolgáló haszonkertek Európa-szerte régi hagyományokra tekintenek vissza. A kertek többnyire a települések határában, a városfalakon kivül helyezkedtek el, de a kolostorok falain belül is kertészkedtek, mai haszonnövényeink nagy része szerzeteseknek köszönhetô. A királyi, földesúri birtokokon is fontos szerepe volt a zöldség- és gyümölcstermesztésnek, amire frappáns példa XIV. Lajosnak a versailles-i park mellett létesített konyhakertje. A ma is eredeti formájában megôrzött és mûvelt “Potager du Roi” szolgáltatta annak idején a királyi udvar számára a friss zöldséget és gyümölcsöt. A hagyományos vidéki kertek mellett az ipari forradalommal újabb kertmûvelési formák jelennek meg.

Villandry reneszánsz stílusú dekoratív zöldségeskertje

hez való kötôdés, ugyanakkor történelmünk viszontagságai és különösen az utóbbi évtizedek változásai számos konfliktust okoztak, amelyek kérdésessé teszik a kertségek jövôjét, harmonikus fejlôdését. Az alábbiakban közreadott anyagot gondolatébresztônek szánjuk, hogy még a nyáron-ôsszel esedékes konkrét esettanulmányok készitése, kiértékelése, a szabályozási javaslatok kidolgozása elôtt minél szélesebb körû egyeztetésre kerülhessen sor. A nemzetközi összehasonlításon alapuló országos felmérés eredményeit a munka jelentôségére való tekintettel két részben kívánjuk közölni: I. rész: Kertségek és kertmûvelôk Európában. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

Szegénykertek, munkáskertek térhódítása

Európában elôször Angliában, majd a 19–20. század során a kontinens iparosodó, városiasodó országaiban egyre növekszik a földtôl, a rurális életmódtól elszakadt, nehéz, egészségtelen körülmények között élô munkások száma, és rossz életkörülményeik kompenzálására elterjednek a városok, ipari települések körül a kiskertegyüttesek. Bár nevük, jellegük országonként változó – Angliában Allotments, Németországban Schreber Garten, Kleingartenanlagen, Franciaországban Jardins ouvriers, Jardins familiaux – rendeltetésük tulajdonképpen ugyanaz: a természetközelibb, egészségesebb életmód biztositása a szegény, kisjövedelmû családok számára. Európa-szerte megerôsödik a kertmozgalom, számos kertegyesület jön létre, így Németországban a lipcsei eredetû “Schreber mozgalom” egy orvos-pedagógus kezdeményezésére, aki a gyermekjátszótér körül ágyásokat alakított ki a gyermekek számára, amelyek mûvelésében a szülôk is részt 3

vettek. Az itt létrejött “Schreber Egyesület” példája országszerte terjedni kezdett, azzal a célkitûzéssel, hogy minden érdek-

Az elsô világháború idején Franciaországban állami segélyhez juthattak azok az egyesületek, amelyek elhagyott területeken kerteket hoztak létre. Ezek elnevezése, rendeltetése változó: a munkáskertek mellett megjelennek a menekültkertek, katonakertek, veteránkertek, kórházkertek, iskolakertek stb. Angliában ekkor a nélkülözések folytán félmillióról másfél millióra növekszik a kertek száma. A második világháború alatt az angol kormány “Áss a gyôzelemért” kampányt hirdet, hogy a lakosság megtermelhesse élelemszükségletét a külvárosi veteményeskertekben. Németországban a háború idején, sôt a háború utáni években is szintén a kertek biztosították sok ember számára az élelmet, a kerti kunyhók pedig a hajléktalanná vált lakóknak a szükséglakást.

Kertmûvelô munkáscsalád 1905 körül

lôdô számára biztosítható legyen a kertmûvelés lehetôsége. Franciaországban elôször Lemire plébános kezdeményezte a “Ligue du Coin de Terre et du Foyer” ( Föld és Otthon Ligája) szervezetet, majd ezek a hagyományos vidéki életmód pótlása céljából létrehozott kerttelepek országszerte elterjedtek, és gazdasági szerepükön túl fontos szociális szerepet is játszottak. A városi tanácsok, szakszervezetek kezdeményezésére egyre több területet adnak mûvelésbe, ahol az üzemek dolgozói, a kishivatalnokok számára lehetôség nyílik a konyhára való megtermelésre, a szabadban, jó levegôn való tevékenykedésre és nem utolsósorban szociális kapcsolatok teremtésére. A munkáltatók felismerik, hogy a kiskertmozgalom hatékony eszköz az egészség, a morál, a szolidaritás, a családi harmónia megôrzésére. A mûvelésre kiosztott parcellákon szorgoskodók között – azért is, mert ezek a parcellák ritkán nagyobbak 200 m2-nél – szorosabbá válnak a kapcsolatok, ami a munkahelyen is jobbá teszi a dolgozók egymáshoz való viszonyát.

A kertmûvelés alakulása a 20. század második felében

A háború után a családok többsége szerette volna megtartani és tovább mûvelni parcelláját, de az újjáépítés, az építési telkek iránti igény miatt sok telket elvettek, így a kertek száma jelentôsen visszaesett. Az ötvenes évektôl megfigyelhetô a haszonkertegyüttesek számának jelentôs csökkenése. Ennek legfôbb oka a második világháború utáni gazdasági fellendülés, az erôsödô urbanizáció, valamint a szupermarketek, a nagybani kereskedelem térhódítása. A város vagy a vállalat tulajdonában levô, bérbe vagy idôszakos használatba adott, egybefüggô területeket könnyû értékesíteni, így lakó-

A kertmûvelés jelentôségének megerôsödése a világháborúk idején A két világháború idôszakában a nélkülözések következtében fontos szerepet kap a kertmûvelés, különösen a rossz ellátás miatt leginkább sújtott nagyvárosok esetében, ahol e nehéz idôkben igyekeznek minden talpalatnyi földet, felhagyott területet megmûvelni. A kertészkedés a városi lakosság szélesebb rétegeit érinti társadalmi megkülönböztetés nélkül, mindazokat, akiknek nincsen vidéki birtokuk, falun élô családjuk. Ebben az idôben gyakori, hogy a parkokat, díszkerteket, sôt a közkertek egy részét is mûvelésbe fogják, rajtuk állatot is tartanak. Ezeknek a szükségkerteknek a nagy része a háború után, a gazdasági élet fellendülését követôen, megszûnik. 4

Hölgyek kertészeti oktatása az elsô világháború idején

telepek, lakóparkok, családi házas övezetek, kereskedelmi központok foglalják el a kiskertegyüttesek helyét, különösen, ha nincs a városi tanácsok részérôl igény ezeknek zöld övezetkénti megôrzésére. A kertövezetek felszámolását elômozdítja az is, hogy gyakran a politikusok és a tervezôk szemében a családi kertek rendezetlen, diszharmonikus bódételepként szerepelnek. 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

A kertegyüttesek alakulását a társadalmi és gazdaségi tényezôk erôsen befolyásolják, így például a háború után kettéosztott Németországban a kertek fejlôdése eltérô tendenciát mutat: - A nyugati megszállási övezetekben a nagyarányú újjáépítési fejlesztések következtében a Német Kertmûvelôk Szövetségének nem sikerült megakadályozni a kertek számának csökkenését. A gazdasági csodával párhuzamosan csökken a kertek gazdasági jelentôsége, igy a kertes kolóniák száma is.

rekek természet iránti érdeklôdésének felkeltése, a szabad levegôn való manuális, gyakorlati foglalkoztatása. Másrészt egyre inkább elismertté válik a kertek urbanisztikai szerepe, és figyelembe veszik a városrendezési, területfejlesztési politikában. A kertségekre vonatkozó törvények, rendeletek alakulása

Ha összevetjük a három nyugat-európai ország kertségekre vonatkozó szabályzatait, több közös vonás is megállapítható. Ami leginkább szembetûnô, hogy a kertegyüttesek javarészt ma is közösségi tulajdonban vannak, a kertmûvelôk rövidebb-hosszabb távra bérlik vagy használatba kapják a kertrészeket. A helyi önkormányzatok a kerthasznosításra hivatott területeket a kertegyesületek rendelkezésére bocsátják, melyeknek be kell tartaniuk a mûködési szabályokban elôírt rendelkezéseket és a területrendezési elôírásokat. Ily módon sokkal könnyebb a területek rendeltetésének biztosítása, nyomon követése, mintha magánkézben lennének. A kiskertbérlés feltétele a bérlô tagsága valamely kiskertegyesületben. A kertegyesületek közhasznú társaságok, amelyek helyi, körzeti, települési, vagy országos szintû érdekHagyományos kiskertek Lengyelországban védelmi szervezeteket alkotnak. Országos szinten A fennmaradó kerteknél a szabadidô- és pihenésfunkciók ke- Angliában a National Society of Allotement and Leisure Garrülnek elôtérbe, a 70-es évektôl pedig a zöldfelület-tervezést deners, Franciaországban a Fédération Nationale des Jardins fontos elemeként tartják számon, így a kertegyüttesek fenn- Familiaux, Németországban a Bundesverband Deutscher Kleingärtner (ez utóbbi a tagok számát tekintve a kiskertbérmaradását a településrendezési tervek biztositják. - A szovjet megszállási övezetben a kiskertek a szakszerve- lôk legnagyobb szervezete, több mint egy millió taggal) koorzetek, majd a “Kiskertmûvelôk és Kisállattenyésztôk Szövet- dinálják a helyi érdekvédelmi szervezetek munkáját, biztosítsége” hatáskörébe tartoznak. A nagyarányú kollektiv lakótelep-fejlesztés és csekélyebb mértékû családi házas lakóterület-fejlesztés következményeként az NDK-ban a kertek számának csökkenése nem volt olyan nagymértékû, mint az NSZK-ban. Igy megmaradt a versenyekkel, magas felvásárlási árakkal is ösztönzött termelési igény és az üdülési, szabadidôs funkció jelentôsége. A gazdasági és társadalmi válság, a zöldmozgalom hatására az utóbbi években ismét megfigyelhetô a kiskertek iránti érdeklôdés fellendülése. Több példa is van helyi önkormányzati kezdeményezésként újabb kertegyüttesek létrehozására, ami arra utal, hogy a kertek iránti igény ma is létezik. Egyrészt a kertek lehetôvé teszik a városi emberek számára a földdel való kapcsolat, a hagyományos ismeGondosan mûvelt zöldséges-gyümölcsöskertek retek, mûvelési módok megôrzését, amelyek hosszú generációkon keresztül apáról fiúra szálltak. Mivel a ják az országos felméréseket, kapcsolatban állnak a kiskervárosi gyerekek már nem rendelkeznek ezekkel az ismere- tek szabályozásában illetékes minisztériumokkal. Érdekvétekkel, egyre nagyobb számban létesülnek iskolakertek – delmi feladatokat látnak el a törvényhozatal folyamataiban, nemcsak a kertmûvelésre hivatott területeken, hanem gyak- fontos a szaktanácsadó szerepük, szakképzési programmokat ran városi parkokban, közkertekben is – amelyek célja a gye- szerveznek, szaklapokat terjesztenek. Léteznek különálló orFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

5

szágos szervezetek is pl. a vasutaskertek esetében: Bahn Landwirtschaft Németországban, Jardins Cheminaux Franciaországban. A kerttörvények elismerik a kertegyütteseket mint területhasználati egységet, amelyet a területrendezési tervekben fel kell tüntetni. A mai kertekre vonatkozó szabályozások bázisát az Angliában hozott rendelkezések alkotják, ahol az 1908-as kisbirtok- és kerttörvény már elôírja, hogy az önkormányzatoknak kertmûvelés céljára területeket kell kijelölniük, majd az 1925-ös kerttörvény kötelezi a helyi hatóságokat a helyi kertigények felmérésére a városrész fejlesztésére vonatkozó bármilyen terv elfogadása elôtt. A törvény által elôírt kert célú területhasználatot a helyi hatóságoknak az illetékes minisztérium jóváhagyása nélkül megváltoztatni nem lehet. A bérleti jogviszonyokat rendeletek szabályozzák, így a szerzôdések felmondását vagy kisajátítás esetén a kártalanítást, illetve azonos adottságú pótterületek biztosítását. Több országban szubvencionálják a kertegyüttesek létesítését, mûködtetését, különösen, ha a kerteknek fontos szerepük van a környezet minôségének, a táj jellegének megôrzésében. Igy például az 1952-es francia családi kertekkel kapcsolatos törvény elônyöket és állami támogatást biztosít az új

zónákban lehetôség van 4–6 m2 alapterületû, engedélyhez kötött, apró kerti építmények, üvegházak építésére. Több helyen felmerült egyes családikert-negyedek természetvédelemi területként vagy a legrégibb kertek mûemléki jellegû együttesként való kezelése. Több példa is van helyi önkormányzati kezdeményezésként újabb kertegyüttesek létrehozására, ami arra utal, hogy a kertek iránti igény ma is létezik, bár rendeltetésük, jellegük változó lehet a hagyományos kertmûveléshez képest, ezért a törvények, a szabályozások módosítását teszi szükségessé. A kiskertek társadalmi jelentôsége

E kertek legfôbb érdeme, hogy gazdasági jelentôségükön túl, több funkciót is ellátnak. Bár eredetileg a szegény társadalmi rétegek segítése céljából hozták ôket létre, ma egyre inkább elôtérbe kerül sokrétû, szociális, környezeti, üdülési, egészségügyi, oktatási szerepük. Az elmúlt évtizedek során, az igényektôl függôen mind a kertek, mind a kertmûvelôk profilja sokat változott. Éppen ezért egy sokszínû, változatos örökségrôl van szó, ami körültekintô kezelést igényel. Azzal a hiedelemmel ellentétben, hogy a kiskertek korszaka leáldozott, napjainkban egyre jobban érezhetô a kertek reneszánsza, ebbôl következôen többen foglalkoznak a városi környezetben kialakult kertségek jövôjével. Nemcsak urbanisztikai, esztétikai szempontok szerint vizsgálják ezeknek a kerteknek a létjogosultságát, hanem rámutatnak fontos társadalmi, szociális szerepükre. Françoise Dubost a “Les jardins ordinaires - Közönséges kertek” címû több kiadásban is megjelent tanulmányában rámutat arra, hogy a népi kultúra és életmód fontos szerepet játszott és játszik napjainkban is a kertek és a kertmûvelés területén. Ami a legfontosabb ezeknél a kiskertegyütteseknél, az a közösségi szerepük. Nem az a lényeg, hogy magán- vagy Párizsi közparkban létesített „iskolakert” köztulajdonban vannak-e, hanem az, családi kertek létrehozóinak, amennyiben ezek eleget tesznek hogy egy adott közösség területérôl van szó. Ezek nem indivibizonyos feltételeknek: a kertek kialakítása megfelel a város- dualista módon, csak saját célra mûvelt területek, se nem a köz rendezési és a védett területekre vonatkozó elôírásoknak, a számára létesített zöldterületek, hanem emberi kapcsolatokat kertek összterülete legalább 1 ha, konvenció a családikert- teremtô, a szomszédok közötti szolidaritást biztosító együtteegyesület és az önkormányzat között a kertegyüttes elrende- sek. Nem véletlen, hogy az új kertegyüttesek kialakítását továbbzését, fenntartását, kezelését illetôen. A törvények mindenütt szabályozzák a területhasználatot, ra is elsôsorban a társadalmi szempontok, szükségletek moelôírják a nem foglalkozásszerû, non profit, kizárólag a család tiválják. Az önkormányzatok, kertegyesületek céljai között szeszükségleteit biztosító kertmûvelést, tiltják az állattartást, repel a kedvezôtlen szociális körülmények között élôk, így a meghatározzák a telkek méretét, a beépíthetôséget. Németor- munkanélküliek, a sokgyermekes családok, a külföldiek megszágban a telkek mérete maximum 400 m2, a rajtuk elhelyez- élhetésének segítése. Kimutatható, hogy ezekre a kertekre leghetô épület maximum 24 m2 alapterületû lehet, a francia csa- inkább a kedvezôtlen városi közegben, a lakótelepeken, a ládi kertek esetében a telkek mérete maximum 200 m2, be- nagyvárosok perifériáján élôk tartanak igényt, akik itt keresik építhetôségüket a rendezési terv szabályozza. Míg a “mûve- a lehetôséget a természetközeli tevékenységre, pihenésre, lés alatt álló védendô területekre” építési engedély még meg- egyéni kreativitásra. Ezek a kertek továbbra is fontos szerefelelô infrastruktúra esetében sem adható ki, a családi kertes pet játszanak az egyre lazább társadalmi, közösségi kapcso6

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

bérbe adott kertes zónát szüntettek meg. A második világháború utáni gazdasági fellendüléssel a még szabad kertterületek bekebelezése tovább erôsödött, különösen a nagy agglomerációk fokozottan urbanizálódó körzeteiben. Csak a hetvenes évek gazdasági válságát követôen, a zöld mozgalom megerôsödésével kerültek a kertek a városrendezés eszközeként – a település zöldövezetének, a városi zöldfolyosó hálózatnak részeként – az érdeklôdés központjába. Az önkormányzatok rájöttek, hogy e kerteknek elônyük, hogy teljes értékû zöldfelületet képeznek, amelyek sokkal kevésbé költségesek a település számára, mint a közparkok létesítése, mivel fenntartásukról a bérlôk gondoskodnak. Az utóbbi években a kertek tájképi szerepének vizsgálata is elôtérbe került, annál is inkább, mert ezek a sokszor exponált helyeken, autópályák, vasútak, repülôterek, frekventált utak mentén található, rendezetlen, heteroklit módon fejlôdô kertek esztétikai szempontból rossz benyomást keltettek. Az újabb kertkialakítások során az önkormányzatok rendezési tervekkel, az építmények szigorú szabályozásával igyekeznek elejét venni a rendetlenségnek, ízléstelenségnek. De a túlzott szabályozásnak, egységesítésnek is megvan az árnyoldala: a bérlôk korlátozva érzik magukat egyéniségük és kreativitásuk kifejezésében, íly módon a kertek ugyanolyan fantáziátlanná válnak, mint a tömbházak, a lakótelepek, amelyek egyhangúsága elôl idemenekültek. Újabb irányzat: az építmények viszonylagos egységesítése mellett lehetôséget biztosítani azok egyéniesítésére, hagyni például, hogy azonos építôanyagból a bérlôk saját elképzelésük szerint építsék fel kerti házikójukat, rendezzék el a kertjüket. Konyhakertek lakóterületi zöldövezetben A kerteken belüli diverzitás, a növéA kertek szerepe a településszerkezetben nyek környezetbarát kezelése növeli a kertegyüttesek ökológiai értékét. A tagok ez irányú képzésében, informálásában A történeti vizsgálatok alapján látható, hogy a települések, la- fontos szerepet játszik a kertmozgalom. kónegyedek közvetlen környezetében kialakult kertes övezetek létét állandóan fenyegette a város terjeszkedése. A telepü- A kertek iránti motiváció alakulása, lés fejlôdése során, megfelelô intézkedések hiányában a ker- a kertek rendeltetésének tes övezetek az urbanizáció prédájává váltak, egyre kijjebb to- differenciálódása és jövôje lódtak. A város közelében lévô területekre a lakásépítési, közlekedési, szolgáltatási funkciók is igényt tartottak, így a ker- A kertek iránt ma is érezhetô erôs motivációk között, egy nétek fokozatosan a város szélén található maradék területek- metországi felmérés szerint, az alábbi tényezôk szerepelnek: - Saját föld megmûvelésének vágya, ami abból adódik, re szorultak ki. Az elsô világháború után született meg Angliában az elsô hatályos törvény, amely lehetôvé tette a telepü- hogy a kertek mindig is általános alapszükségleteket elégílések rendezési tervében a kertes zónák kijelölését és fenn- tettek ki, a házak kertjei az élethez szükséges kiegészítô temaradásuk biztosítását. A gyakorlatban azonban a kertöveze- rek voltak. A városok lakói számára ritka a lakáshoz kapcsoteket gyakran tartalékterületnek tekintették a késôbbi város- lódó kert, így a kiskertbérlôk számára a kert jelenti a hiányfejlesztési program számára. Az önkormányzatok tulajdonát zó, szabad életteret, a saját kezdeményezés, az önmegvalósíképezô állandó kertek (statutory gardens) mellett voltak un. tás lehetôségét. - Regenerációs, kikapcsolódási lehetôség, amennyiben a kisideiglenes kertek (temporary gardens), amelyeket a település rendezési tervében nem kertcélú, hanem más jövôbeli te- kertek a stressz, a munkás hétköznapok után, a hétvégi nyurülethasználatra kijelölt területként határoztak meg, így pl. galom, a mozgáslehetôség, a hasznos elfoglaltság, a szórakoLondon környékén temetôk céljára számos ideiglenes kertként zás lehetôségét kinálják. latok megerôsítésében, hiszen a kisméretû parcellák közelebb hozzák az embereket, felélesztik bennük a közösségi szellemet, a segítôkészséget. Ahogy a nyugat-európai lakosság, a kertmûvelôk átlag életkora is emelkedô tendenciát mutat. Kétségtelen, hogy a hagyományos kertekben a nyugdíjasok száma dominál, de egyre több fiatal család, aktív dolgozó is örömet talál a kertmûvelésben. Mint azt az elnevezés változása is mutatja, ma már nemcsak munkások a kertek bérlôi, a kertmûvelôk társadalmi kategóriák szerinti eloszlása országonként, de országrészenként is változó lehet. Az iskolakertek a fiatalabb korosztály természet iránti érdeklôdésének felkeltését, a szabad levegôn való manuális, gyakorlati foglalkoztatását szolgálják. Szintén fontos pedagógiai szerepet játszanak a speciálisan felszerelt, gyógyterápia céljára létesített un. reedukációs kertek (vakok, testi, szellemi fogyatékosok kertjei).

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

7

városnak, mint a közkerteké, közterületeké, ugyanakkor ellátja a zöldtüdô szerepét. Ebben az esetben inkább az urbanisztikai, mint a szociális szempontok kerülnek elôtérbe. - Németországban, ahol ma is a legtöbb kertegyüttes található, többféle kerttípus különböztethetô meg, amelyek funkciója, használata eltérô: • a lakóhely közvetlen közelében található zöldségeskertek a lakók saját maguk által termelt, friss zöldség- és gyümölcsellátását biztosítják, e kertek többségében biotermesztést folytatnak; • hagyományos kiskertek egyéni ötletek, kezdeményezések révén kialakított színes, részletekben gazdag, spontán világa; • nagyobb kertegyüttesek un. Kleingartenanlagen, amelyek a település zöldterületeivel, sportpályáival együtt a település zöldövezetének részét képezik; • a településektôl távolabb esô természeti környezetben – erdôk közelében, vízpartokon – hétvégi és nyári tartózkodásra alkalmas, többnyire dísznövényekkel beültetett pihenôkerBeépülô kertövezet Tatabánya környékén tek faházakkal, mobilhome-okkal. - A legtöbb nagy európai agglomeráció esetében a lakóteleA kertek történetét vizsgálva, megfigyelhetô a motivációk változása. Láthattuk, hogy annak idején a kertegyüttesek lét- pek szomszédságában vagy akár a lakótömbökön belül, gyakorejöttét többnyire a szükség motiválta, és a kertségek számá- riak a spontán jellegû, kertmûvelésbe vont parcellák. A perinak fluktuációját is ez befolyásolta, különösen a háborúk, a férián élô, többnyire nehéz szociális kategóriába tartozó csanélkülözések idején. Bár napjainkban egyre inkább csökken a ládok részben szükségbôl, részben a rurális életmódhoz való kertek gazdasági szerepe, nem csökken a kertek iránti igény, kötôdésük folytán igényt tartanak a kertmûvelésre. A spontán csak rendeltetésük és jellegük változik. A részletes vizsgálat kertfoglalásra több példa akad a mûvelésbôl kivont, parlagon tárgyát képezô Anglián, Németországon, Franciaországon kí- maradt területeken, a vasúti pályák rézsûin, vagy pl. Torinó vül, Európa-szerte megfigyelhetô a kertek rendeltetésének vál- mellett az autópálya nyomvonala mentén, ahol többnyire heterogén kertecskék mozaikja látható, rozoga bódékkal, kerítozása: - Vannak országok, ahol továbbra is a helyenként virágok- tésekkel. - Szinte mindenütt érezhetô tendencia a haszonkertek díszkal is szépített konyhakertek dominálnak, mint például Angkertté, pihenôkertté alakulása. Egyre több a vegyes kert, ahol a liában, Luxemburgban, Lengyelországban. - Máshol inkább hétvégi pihenésre, a nyári idôszakban va- hagyományos zöldség- és virágágyások, gyümölcsfák mellett ló üdülésre használják ôket, mint Svédországban. Stokholmtól megjelennek a gyepfelületek, a dísznövények, amelyek keve20–30 km-re például újabb pihenésre szánt kertövezeteket hoz- sebb munkaráforditást igényelnek. A külföldi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a legtöbb eutak létre egy szociális program keretében, amelyet a szerény jövedelemmel rendelkezô városi lakosság vehet igénybe. A vá- rópai országban, igy még a több mint egy millió kertmûvelôt rosi tanács ezeknek a területeknek a tulajdonosa, és elôírja a számoló Németországban is kérdésessé válik a kiskertek jövôvárosrendezési tervek alapján e területek hasznosításának je. A kertek történeti fejlôdése erôs fluktuációt mutat, a kertek módját. Egy kertszövetség gondoskodik a telkek bérlésérôl, ke- maradandósága csak hatályos törvényekkel, szabályozásokzelésérôl, felügyeletérôl. A kertek bérlôi bungalókat is építhet- kal garantálható. De szükség van ösztönzésre, bizonyos fokú nek az idôszakos kinntartózkodásra a rendelkezésükre álló épí- rugalmasságra, és amennyiben erre igény mutatkozik, új tôelemekbôl, ami lehetôvé teszi az egyéni elképzelések kielé- funkciók biztosítására, hogy továbbra is megmaradjon a kergítését, ugyanakkor az egységes jelleg kialakítását, a készen tek iránti érdeklôdés. Fontos, hogy közvetlen használóikon kíkapható teljesen azonos kerti házikók széria jellegének elke- vül a lakosság, a hatóságok elismerjék a kiskertegyüttesek sokrülésével. Ezek a szépen gondozott nyári kertvárosok egészen oldalú szerepét, kulturális, szociális, gazdasági, környezeti és más képet mutatnak, mint a városi lakótömbök szomszédságá- nem utolsósorban közösségformáló értékét. ban látható, régebbi, bódékkal tarkított kiskertparcellák. jegyzet - Ausztriában a nagyobb városok környékén a kertegyütte1. Nemzetközi Tudományos Együttmûködési Program - Progsek a zöldövezetek részét képezik. Ezeknek a kertmûvelôk által gondozott területeknek a fenntartása nem kerül pénzbe a ramme Internationale de Coopération Scientifique - PICS

- Szociális integráció lehetôsége, mivel a kiskerti közösség olyan társadalmi integrációs lehetôségeket kínál, amilyeneket a lakóterületi közösségek csak ritkán. - Családi kikapcsolódás lehetôsége, ami sokkal könnyebben elérhetô és olcsóbb, mint az egyéb szabadidôs programok. - Önellátás, egészséges táplálkozás, vegyszermentes, környezetkímélô termesztés lehetôsége.

8

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

GUBICZA CSILLA - MILÁNKOVICS KINGA Phd-hallgatók, SZIE Környezetgazdálkodási Intézet

A VIDÉKI KÖZÖSSÉGEK HELYI GAZDÁLKODÁSI ALTERNATÍVÁI MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Elôzmények 2000 ôszén az amerikai Minnesotai Egyetem és a Szent István Egyetem gödöllôi Környezetgazdálkodási Intézete között nemzetközi együttmûködés jött létre azzal a céllal, hogy hallgatóik számára bemutassák a vidéki közösségek jelenleg mûködô gazdálkodási gyakorlatait, különös figyelmet fordítva az alternatív kezdeményezésekre. Dr. Wynne Wright szociológus professzor a Civic Education Project vendégoktatójaként korábban egy évet töltött Magyarországon, kutatásainak középpontjában az un. “Civic Agriculture”, vagy magyarra fordítva a “közösségi mezôgazdálkodás” áll. Az ô kezdeményezésére indult el egy közös nemzetközi kurzus kidolgozása, melyet mindkét egyetem hallgatói a rendes képzésük keretei között felvehettek. Magyar részrôl a programot a Környezetgazdálkodási Intézet két oktatója, Milánkovics Kinga és Pataki György koordinálta, akik mindketten a Civic Education Project magyarországi ösztöndíjasai és kutatásaik középpontjában a természeti tôke értékelése és az alternatív mezôgazdálkodási módszerek vizsgálata áll. Egyetemközi együttmûködés A 2000/2001. tanév ôszi és tavaszi félévében egy merôben új struktúrájú, szabadon választható B tárgy jelent meg az intézet által kínált tárgylistán, “A természeti tôke közgazdasági elemzése” címmel. A tárgy újszerûségét az adta, hogy más kurzusokhoz képest sokkal nagyobb szerepet kapott a hallgatók aktív részvétele a munkában, az órákon vitafórumokat tartottunk. A hallgatók pedig a tavaszi félévben a mindemellett egy közös nemzetközi fórumon, az Interneten keresztül is kommunikáltak egymással és megosztották gondolataikat amerikai diáktársaikkal, akik otthon, a Minnesotai Egyetemen egy hasonló tárgyat hallgattak. A tavaszi szemeszter végén a kurzust – a lelkes támogatóknak is köszönhetôen – csereprogram zárta le, amelynek keretében amerikai diákok jöttek Magyarországra és a magyar csoport – 8 diák és egy oktató – utazott ki Minnesotába, hogy gyakorlatban is megismerkedhessenek a magyar és az amerikai vidék FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

A magyar és amerikai hallgatók közösen publikáltak az amerikai Agriculture, Food and Human Values címû konferencián

és az ott élô közösségek problémáival, fejlôdési lehetôségeikkel. A programot az itthoni és a kinti diákok közösen állították össze, figyelve arra, hogy lehetôleg mindkét országban a hasonló típusú gazdálkodási formákat mutassanak be és így könnyebben össze lehessen hasonlítani az itthon és a kint látottakat. Halkeltetô megtekintése Dinnyésen

9

Amerikai diákok tanulmányútja Magyarországon Az amerikai csoport 2001. május 14-én érkezett Magyarországra. A tanulmányút célja az volt, hogy a csoport a gyakorlatban is lássa a magyar viszonyokat, a vidéki közösségek szociális és mezôgazdálkodási struktúráját, gyakorlatait, gazdasági problémáit és lehetôségeit. Szerettünk volna bemutatni olyan kezdeményezéseket, melyek az adott közösség gazdasági és szociális problémáit igyekeznek helyi szinten megoldani úgy, hogy egyben nagy hangsúlyt fektetnek természeti környezetünk igényeire és érdekeire is. A program keretében egyebek között meglátogattuk a galgahévízi Galgafarmot, mely kizárólag organikus módszereket használ a termelés és feldolgozás során, majd dr. Basa Antal polgármester részletesen ismertette a település szociális és gazdasági problémáit. Világossá vált, hogy a falvak életét és fejlôdését számos helyi jellegzetesség határozza meg: az általános gazdasági helyzet, a vállalkozások mennyisége és minôsége, az infrastruktúra fejlettsége és fejleszthetôsége (pl. csatornázás, hulladékgazdálkodás), a szociális problémák, a munkahelyteremtés, a lakosságon belüli ellentétek, civil kezdeményezések mind befolyásolják az adott helyen megvalósítható vidékfejlesztési programokat. A vendégek mindezeket a program késôbbi állomásain ugyancsak tapasztalhatták. A Dörögdi medencében egy igen érdekes vidékfejlesztési gyakorlatot ismertünk meg. A kistérség falvai számos gazdasági és szociális problémával küzdenek, melyek megoldására a kis energia- és erôforrás-igényû ökológiai gazdálkodási módszerek alkalmazását kezdték el. A rendszer nagy elônye, hogy legnagyobb részben a helyben meglévô erôforrásokra és kapacitásokra alapoz, így az ottlakók az életük alakulásának aktív részesei és nem csupán elszenvedôi. Nagy hangsúlyt fektetnek a biogazdálkodás elterjesztésére, a kulturális élet felpezsdítésére, támogatják azokat a vállalkozásokat, amelyek helyi erôforrásokat és munkaerôt igyekeznek alkalmazni. A teleház-rendszer megerôsítésével igyekeznek az információkat és telekommunikációs eszközöket a lakosság számára hozzáférhetôvé tenni. A civil részvétel is erôs, több alapítvány folytat oktató, nevelô, környezetvédelmi munkát és a helyi magánszemélyek is aktív, önkéntes részt vállalnak pl. a gyerekek angol tanításában. A Somogy megyei Somogyfajsz szintén érdekes állomása volt a tanulmányútnak. A Somogy Természetvédô Szövetség által gondozott tórendszerek tanulságos példát mutatnak az olyan termelési rendszerek mûködtetésére, melyek a természet érdekeit is szem elôtt tartják. Ôk a halgazdálkodás mellett élôhely- és állatvédelmi feladatokat is ellátnak, illetve ezek bemutatásával fontos oktatási és demonstrációs munkát is végeznek, ami egyben a haltermelés kisebb bevételeit is kompenzálhatja, tekintettel a tórendszereken felmerülô jelentôsebb “madárkárokra”, ami az ô esetükben inkább a gazdagabb élôvilág bizonyítéka, mint megoldandó probléma. Ezzel ellentétben a magyarországi halászatok sokkal inkább magából a haltermelésbôl igyekeznek bevételt szerezni, így a gazdaságokban a madárkár mint komoly kártétel jelentkezik, amint azt Bardócz Tamástól, a Haltermelôk Országos Szövetségének munkatársától megtudtuk. Bár a gazdáknak hatalmas veszteséget okozó madárkár kompenzációja mind ez idáig 10

A Németh pincészet. A kisebb borászatok egyetlen esélye a kitûnô minôség biztosítása

megoldatlan probléma, a halastavak igen fontos természetvédelmi feladatot töltenek be: élôhelyet és táplálékot biztosítanak védett madarainknak és pl. a vidrának is. Ugyanakkor megfigyelhetô, hogy számos haltermelô felismeri az ökoturizmusban és a horgászturizmusban rejlô lehetôségeket, szélesítve ezzel a falusi turizmus által kínált szolgáltatások palettáját és növelve a helyi lakosság munkalehetôségeit. A gödöllôi Nyitott Kert Alapítvány biokertjének megtekintése a tanulmányút fontos állomása volt Az alapítvány negyedik éve mûködteti az ún. “közösség által támogatott mezôgazdálkodás” rendszerét. A módszer az USA-ban már régóta mûködik, Community Supported Agriculture vagy röviden CSA néven. Amint azt Matthew Hayes, a NYKA igazgatója elmondta, a Közép-Európában elsô és eddig egyetlen gödöllôi CSArendszer 90 családot lát el hétrôl hétre friss biozöldséggel. A CSA elônye, hogy a termelô és a vásárló közvetlen kapcsolatban áll egymással, a termelônek stabil piaca van, míg a vásárló mindig garantált minôségû élelemhez jut, ismert, helyi forrásból. Ez a helyi gazdaságnak is elônyös, hisz a zöldségekre fordított pénz a közösségben marad. Mivel szinte minden CSArendszer (így a gödöllôi is) biogazdálkodást folytat, továbbá mivel a termékeket csak igen kis távolságra kell szállítani, így a rendszer nagyon környezetbarát. A gyöngyöstarjáni Németh pincészetben megismerkedhettünk a mátraaljai borvidék és borászat helyi, ennek tükrében pedig az ágazatot sújtó országos szintû problémákkal. Németh Attila, a pincészet egyik vezetôje elmondta, hogy számukra a túlélés egyetlen lehetséges útja a kíváló minôség biztosítása mind a termelés, mind az értékesítés vonatkozásában. Errôl késôbb a gyakorlatban is megbizonyosodhattunk a szakszerû és hangulatos borkóstolás során. Magyar diákok tanulmányútja az USA-ban A csereprogram második felében magyar hallgatók utaztak a két magyarországnyi területû Minnesota államba. Minnesota az Amerikai Egyesült Államok északi részén fekvô állam, ahol a helyi gazdaságban a mezôgazdaság szerepe nagyon jelentôs. A tájképet, különösen az állam déli részén a helyi farmok hatalmas, 2–300 ha-os szójabab- és kukoricatáblái uralják, ezeken a farmerek túlnyomórészt intenzív gazdálkodást folytatnak. Az állam északi részén nagyobb egybefüggô erdôségeket 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

és kisebb-nagyobb tavakat talál az arra járó, itt nagy a természetvédelem alatt álló területek részaránya. A sík vidékeken korábban magasfüves préri volt, gazdag indián kultúrák éltek itt a természet adta javakból. Az éghajlatot a forró, párás nyarak, hosszú, havas, hideg telek jellemzik, a betelepült európai lakosságnak fôképp skandináv gyökerei vannak. A közel három hetes csereprogram nagy részét az tette ki, hogy a Minnesotai Egyetem Morrisi campusán belül mûködô kutatási modellközpont mintaterületeit, a környékbeli farmokat, vidékfejlesztéssel foglalkozó civil szervezeteit látogattuk sorra. Közülük sokan igen szoros együttmûködésben állnak az egyetemi kutatóközpontokkal, mások más civil szervezetekkel együttmûködve dolgoznak (Land Stewradship Project, Minnesota Institute for Sustainable Agriculture). Erôsen érezhetô volt az a tendencia, hogy a környékbeli kisebb farmerek, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a környezetbarát bioélelmiszer-termelésre elsôsorban azért, hogy az egyre jobban rájuk nehezedô gazdasági nyomás ellenére versenyképesek tudjanak maradni a multinacionális cégekkel szemben, termékeik pedig az e cégek által kínált lenyomott árú termékekkel szemben. Ebben nagy szerepe van a helyi közösségek részérôl jövô, egyre erôteljesebb támogatásnak. Ilyenek az állam középnyugati részén sikeresen mûködô Easy Bean (egy minnesotai CSA), a Happy Pig és az Earthrise családi farmok is. Az Easy Bean biofarmot és CSA-gazdaságot egy fiatal házaspár irányítja, akik elsôsorban zöldség- és újabban virágtermesztéssel foglalkoznak, közel 60 hektáron. Hetente friss zöldségekkel teli rekeszek és friss virágcsokrok rendelhetôek tô-

Az Easy Bean CSA Minnesotában. Közel 100 helyi családot lát el friss, egészséges biozöldséggel

lük egész éven át. Jelenleg 1O7 család tartozik CSA csoportjuk állandó vevôi közé, akik az év elején kifizetik az egész évi zöldségellátás árának nagy részét, ezáltal ôk is részt vállalnak a termelô kockázatából, ha az idôjárás mégsem kedvezne abban az évben az adott növények termesztésének. Az általuk termelt zöldségnövények között megtalálhatók a hagyományos zöldségfélék mellett a különleges kínai zöldség- és teafélék is. A zöldségtermesztésen kívül a Minnesotában endemikusnak számító prérifûfélék visszatelepítésével és a folyóparti területek visszaerdôsítésével is foglalkoznak. A Happy Pig farm – mely a Van der Pool család családi farmja már generációk óta – nem növénytermesztésre, hanem állattenyésztésre rendezkedett be. Érdekessége, hogy a farFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

mon mind szarvasmarhák, mind sertések és baromfiak szaporításával, nevelésével és az elôállított hústermékek tárolásával, eladásával is foglalkoznak. Az Earthrise farmon – mely a térség elsô biofarmja volt, és szintén mint CSA rendszer mûködik – zöldségeket termeszt, befôz, méheket és csirkéket nevel két idôs hölgy, akik korábban apácák voltak. Az ô vevôkörüket elsôsorban a helyi közösség templomba járó tagjai alkotják. Ezek a termelôk termékeiket helyi márkanévvel forgalmazzák, a farmerek közösségen belül való ismertsége pedig egyfajta garancia a jó minôségre, a hormonoktól, antibiotikumoktól mentes élelmiszerekre. Montevideo kisvárosában van például egy étterem és kávézó, a Java River. Ez az étterem abban különbözik a többi, a kisvárosban található étteremtôl, hogy az elôbb említett farmoktól vásárolt, vagyis helyben elôállított alapanyagokból készült ételeket kínál a vendégeknek, helyi receptek alapján készült leveseket, specialitásokat, az étterem falát pedig a helyi mûvészek alkotásai díszítik, melyeket meg is lehet vásárolni. Gyakran elôadásokat, szemináriumokat, hangversenyeket is tartanak itt, ezért az étterem a helyi közösség egy ismert találkozóhelye, mely népszerûségét is elsôsorban ennek köszönheti. Minnesotában a helyi közösségeknek fontos tagjai a farmerek. A farmerközösségek egyébként is mind nagyon összetartóak, egymástól vásárolnak, közös fórumokat tartanak, ahol a legújabb termesztési irányzatokkal, termesztési módokkal ismertetik meg egymást, közös termékkínálattal jelennek meg a helyi piacon. Legutóbb néhány farmercsalád közös prospektust adott ki, amelyben a környékbeli farmokon való nyaralást, pihenést igyekeznek népszerûsíteni. A minnesotai vidék és a városok között gyakorlatilag hiányzik az átmenet, ezt a nagyvárosok peremkerületei igyekeznek áthidalni. Érdekes módon a kisebbséget alkotó afroamerikai, ázsiai és spanyol közösségekkel is itt, a nagyvárosban találkozhatunk. Ezen a vidéken a városok mezôgazdasági feldolgozóközpontokból nôtték ki magukat városokká, a belsô kerületekben ott sorakoznak az egykori malmok, raktárépületek. A program elsô felében Minneapolisba, Minnesota fôvárosába utaztunk az “Agriculture, Food and Human Values” (Mezôgazdálkodás, élelmiszertermelés és emberi értékek) címû konferenciára. A konferencia központi kérdésköre az volt, hogy a helyi élelmiszer-termelés mennyiben és hogyan hat a helyi közösségek életére. Ezen a konferencián a magyar és az amerikai diákok egy közösen készített posztert állítottak ki “A Look at Community Supported Agriculture in Hungary” (A közösség által támogatott mezôgazdálkodás Magyarországon) címmel a Magyarországon egyelôre még egyedülálló, Gödöllôn mûködô CSA-rendszer tapasztalatairól. Tapasztalatok, konklúziók A két tanulmányút tapasztalatainak összehasonlítása igen érdekes konklúziók levonására késztetett minket. Az Egyesült Államok gazdasága erôs, stabil és kialakult, az átlagos életszínvonal igen magas, a civil szféra a társadalom fontos és komoly hagyományokkal bíró szeletét képezi. Ugyanakkor a multinacionális mamutvállalatok, ipari konszernek, nagy és intenzív gazdálkodást folytató farmok és azok szövetkezetei nagyon erôsek 11

és a vidék életét gazdagon átszövik. Bár minden alternatív kezdeményezés finanszírozása láthatóan sokkal zökkenômentesebb, mint hazánkban, továbbá az önkéntes és a társadalmi munka a civil szférában igen nagy arányú, mégsem könnyebb a dolguk, hiszen olyan kialakult és megállapodott gazdasági és társadalmi rendszerben mûködnek, ahol ez a már kialakult rendszer hihetetlenül erôforrásigényes, környezetszennyezô és fogyasztásorientált. Az embereknek gyakran órákat kell autózniuk a munkahelyükre, a bevásárlásaikat hatalmas szupermarketekben intézik. Ebben a közegben azoknak a helyi kezdeményezéseknek, melyek a kisléptékû, környezetbarát, alacsony energiaigényû és kis erôforrás-felhasználású termelési rendszerek elômozdítását tûzik ki célul, nagyon nehéz dolguk van. Meg kell említeni továbbá azt, hogy az emberek évtizedek óta hozzászoktak a jelen vásárlási szokásokhoz, melyben pl. a helyben elôállított termékeknek és informális értékesítési csatornáknak igen kicsi a szerepük és hagyományuk. Mindezekkel összehasonlítva Magyarországon a gazdaság nem túl erôs, a rendszerváltás óta folyamatos és radikális változáson megy keresztül, a vidéki régiókban gyakorta nagy a munkanélküliség és a társadalmat komoly szociális problémák

A magyar és amerikai hallgatók egy közös kurzus keretében együtt tanultak, a félév során egymással az Interneten keresztül kommunikáltak. A tárgy befejezése egy csereprogram volt

gyarországon sokkal termékenyebb a táptalaja, mint Minnesotában. Furcsa módon azt tapasztaltuk, hogy hazánkban tulajdonképpen a finanszírozás az egyetlen igazán nehezen megoldható feladat. Ugyanakkor az alternatív megoldások iránti igény a vidéki közösségekben nagy, az általunk meglátogatott falvak vezetôi, polgármesterei, a civil szféra képviselôi sokkal kreatívabbak és lelkesebbek mint az USA-ban. A rendszerváltás után a korábbi struktúrák felbomlottak, az új stabil rendszerek kialakításának folyamata jelenleg zajlik. Bár ez sok bizonytalansággal és az emberek számára sok fájdalommal jár, számunkra az együttmûködés egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy rádöbbentünk, az összes nehézség ellenére a vidék számára számos olyan szép, helyi és eddig nem elterjedt vidékfejlesztési stratégia megvalósítására van lehetôség, mely harmóniában van a környezettel és a lakosság szociális és gazdasági igényePow Wow: Az ôslakos indián lakosság fontos ünnepe it egyaránt kielégíti. Most van lehetôséjellemzik. A civil szervezetek finanszírozása kritikus, közülük günk arra, hogy az újonnan kialakuló társadalmi és gazdasági több folyamatosan a csôd szélén áll, csakúgy, mint számos vál- rendszereinket valójában a saját és környezetünk igényei szelalkozás. Az alternatív termelési módszerek, a helyi szinten kez- rint alakítsuk ki. deményezett és megvalósított vidékfejlesztés és a gyakorlatban megvalósított környezetvédelem központi finanszírozása mini- Köszönetnyilvánítás mális. Másrészt viszont a helyi gazdasági problémák, a munkanélküliség és a szociális feszültségek sürgetô szükséget és meg- Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket mindazoknak a oldandó feladatokat jelentenek a települések, a kistérségek és szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik a program költazok vezetése számára. Tapasztalataink szerint a civil szféra – ségeit finanszírozták, így: a Civic Education Project, a SZIE a rossz finanszírozás ellenére – nagyon aktív és lelkes, számos Környezetgazdálkodási Intézete, a Zoltai Alapítvány, a Minneolyan helyi szinten nagy hatású kezdeményezés él és mûködik, sotai Egyetem. Külön szeretnénk megemlíteni azt a helyi kezamelyek hosszú távon is reális alternatívát kínálhatnak szá- deményezést, amellyel 2 kiskôrösi hallgató költségeit támogatmunkra. Mind az amerikai, mind a magyar diákok végsô kö- ta lakóhelyük közössége. Köszönet önzetlenségükért. Gubicza Csilla 06-30-2698422, [email protected] vetkeztetése az volt, hogy az alternatív termelési és gazdasági Milánkovics Kinga (Nyitott Kert Alapítvány) 06-30-9246035 rendszerek, az újszerû, a helyi sajátságokat figyelembe vevô, sôt azt elônyükre fordító, a környezettel harmóniában álló vagy har- [email protected] móniát teremtô lokális vidékfejlesztési alternatíváknak itt Ma12

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

MÁTYÁS BENCE BGF Külkereskedelmi Fôiskolai Kar

AZ IPARI PARKOK FORRÁSAI, INNOVÁCIÓS ÉS FEJLESZTÉSI JELENTÔSÉGÜK Az ipari parkok jelentôsége Az elmúlt idôszakban kibontakozott fejlôdés mind Magyarországon, mind a világban az ipari parkok változatos típusait hozta létre. Az ipari parkok rendszere az egyik legkiválóbb eszköz a területfejlesztésre és a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv) támogatására. Éppen az különbözteti meg ôket a régi típusú ipartelepektôl, hogy a területnek van gazdája, a betelepült vállalkozások sok színvonalas és olcsó szolgáltatást vehetnek igénybe. Kevésbé köztudott, hogy az elmúlt tíz év alatt Magyarországon megjelent multinacionális vállalatok jelentôs része ipari parkban, illetve ahhoz hasonló keretek között mûködik. A parkok által nyújtott kiaknázható elônyök nyilvánvalóak. Ezeket a gazdasági kormányzat is felismerte, ennek érdekében létrehozott egy pályázati rendszert, amely az “ipari park” cím odaítélésnek folyamatát szabályozza. Az azóta jól bevált pályázati rendszer biztosítja azt, hogy Magyarországon évrôl-évre növekedhessen az ipari parkok száma, sokban hozzájárulva ezzel a gazdasági fejlôdéshez. Az ipari parkok gazdasági súlyát az jelzi, hogy 2000-ben már azok vállalatai adták az ipari foglalkoztatottak 13 százalékát és az ipar teljes értékesítési árbevételének 22 százalékát. Az sem elhanyagolható, hogy mindez az ország ipari exportárbevételének 37 százalékát jelentette. A világ ipari parkjainak hozzávetôleges száma Egy-egy ipari park területe - világátlag - európai átlag Egy-egy ipari park épületeinek átlagos alapterülete Egy ipari parkba betelepült vállalkozások átlagos száma Egy ipari parkban foglalkoztatottak átlagos száma Adatok az ipari parkokról a világban Forrás: Rakusz Lajos:Ipari parkok 1994 – 2000. p. 27.

700 144 hektár 100 hektár 44 000 m2 33 1300 fô

Az ipari parkok létesítésének célját legjobban talán Rakusz Lajostól, az Ipari Parkok Egyesület elnökétôl származó idézet fedi fel: “Lássuk be, hogy a magyar vállalkozó esélytelen Európában, ha mozgásterét a kert zugában felhúzott sufni lehetôségei határozzák meg. Teremtsünk számukra olyan feltételeket, mint amilyennel például az osztrák, a belga versenytársa rendelkezik.” (1996) FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

A tanulmány célja, hogy összegyûjtse mindazon forrásokat, szervezeteket, amelyek az ipari parkoknak nyújtanak anyagi és szellemi támogatásokat. Bemutatásra kerül egy konkrét ipari park is, annak érdekében, hogy egy parkot “belülrôl” is megismerhessünk, láthassuk azt, hogy hogyan jön létre, és az idô elôrehaladtával, hogyan fejlôdik. Olyan fontos területek is kapcsolódnak az ipari parkok témaköréhez, mint az innováció, továbbá a magyarországi régiók és az ipari parkok közötti viszony. Támogatási források Magyarországon szinte évrôl évre jelennek meg újabb és újabb típusú pályázati lehetôségek és szervezetek, amelyeknek céljuk többek között az ipari parkok támogatása. Talán mint a legfontosabbat, érdemes elsôként megemlíteni az Ipari Parkok Egyesületet (IPE). Az IPE tagjai révén elôsegíti az ipari parkok létrehozását és mûködését. Ezáltal egy bizonyos terület, régió társadalmi és gazdasági felemelkedése lehetôvé válik. Az egyesületnek ez a fô küldetése. Az IPE 1994-ben alakult, amikor ipari parkok még nem léteztek, csak két olyan kezdeményezés, aminek eredményeképpen ipari parkok jöttek létre. Ebben az idôben még senki sem hitt az ipari parkok “jótékony hatásában”, az egyesület alapítóit kivéve. Az egyesület 1994. november 28-án tartotta alakuló ülését. Indítékul – többek között – a rendszerváltás kedvezôtlen hatásai szolgáltak. Például: a mecseki szénbányák felszámolásakor több ezer embert kellett elbocsátani. Ezek úgy érezték, hogy feleslegessé váltak. A felszámolást végzô rt. vezetôje – az elôbb leírtak miatti pszichikai terhek elviselését segítendô –, olyan megoldást keresett, amellyel az elbocsátottak számára elôbb-utóbb munkaalkalmat teremthet. A vezetô beosztásúak közül többen azon a véleményen voltak, hogy a megoldást az ipari park jelenti. Az IPE legfontosabb tevékenysége az önkormányzatok és a vállalkozók tájékoztatása, érdeklôdésük felkeltése, szakmai megalapozó munkák készítése, tôkeszervezés és forrásbevonás elômozdítása stb. Tevékenységének is köszönhetô, hogy a Széchenyi-tervben megjelent olyan alprogram is amely “ipari park barát”. Az IPE rendszeresen konzultál az illetékesekkel, hírlevelet bocsát ki tevékenységérôl. Nem “dugja el” az információkat, hanem mindenki számára elérhetôvé teszi. Annak érdekében, hogy az állami ipari park programot mielôbb indítani lehessen, az IPE megkezdte kiépíteni az egyes statisztikai régióknak megfelelô területi szerveit, a regionális divíziókat. Az egyesület elnöke, Rakusz Lajos, aki az ipari parkok témájában már több kiváló cikket publikált. Ha egy kissé figyelemmel kísérjük egyesület tevé13

kenységét, ellátogatunk honlapjára (www.datanet.hu/ipe), akkor láthatjuk, hogy mindent megtesz az ipari parkok érdekében, de ennek ellenére, nem neki fûzôdik elsôsorban érdeke ahhoz, hogy ipari parkok jöjjenek létre. Nem neki, hanem az országnak, a leszakadt régióknak, a munkanélküliséggel küszködô településeknek. Erre rá kell döbbenniük az érintetteknek. Az IPE mûködése folyamán felvette a kapcsolatot a kormányzattal is. Ez is rendkívül fontos. Egy-egy ipari park önmagában túl kicsi és gyenge ahhoz, hogy érdekeit képviselje, de ez talán nem is az ô feladata. Képviselni kell az érdekeket, de ha jól belegondolunk, kiderülhet, hogy az érdekek azonosak. A kormányzat sem “szereti” a munkanélküliséget, azt, ha az ipar teljesítménye visszaesik, ha az exportvolumen csökken, ha nincs adóbevétel, ha nem érkezik az országba külföldi tôke. Az IPE nemcsak a kormányzattal, hanem a helyi önkormányzatokkal és vállalkozói körrel is felvette a kapcsolatot. A másik, a gazdasági életben jelentôs szerepet betöltô közismert szervezet a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH). Az ITDH a Gazdasági Minisztérium háttérintézményeként mûködik. Ki kell hangsúlyozni, hogy alapszolgáltatásai ingyenesek. Az ipari parkok esetében fontos tevékenysége a tôkeszervezô vagy éppen a tôkeszerzô munka. Tevékenységét leegyszerûsítve: felkelti a magyarországi befektetések (ipari parkba való betelepülés) iránti érdeklôdést és igyekszik a külföldi befektetôket az ország elmaradottabb régióiba csalogatni. Valószínû, sôt biztos, hogy az ipari parkok nem nélkülözhetik az ITDH által nyújtott segítséget. Azt is mondhatjuk, hogy a “jó ötlettel” elôálló ipari park hírét az ITDH viszi külföldre. Ehhez persze az ipari parknak is tennie kell valamit, nevezetesen vonzóvá kell tennie magát a külföldi befektetôk elôtt. Ekkor tud az ITDH igazi segítséget nyújtani. Minisztériumok rendszeresen írnak ki olyan pályázatokat, amelyek egy-egy kapcsolódó területen, ipari park létesítéséhez, illetve fejlesztéséhez járulnak hozzá. Ezeket is érdemes rendszeresen figyelni. Az elôbbiekben említett két szervezet nyújtja talán a legnagyobb szellemi támogatást. A másik oldalon viszont ott áll az a tényezô, amely szinte minden nagyszabású cél eléréséhez szükséges: a pénz. Számos olyan, ipari parkok létesítését szolgáló pályázati lehetôség, központi támogatás is rendelkezésre áll már Magyarországon, amelyeket települési vagy városi önkormányzatok, késôbb ipari parkok vehetnek igénybe. Lássunk erre néhány példát! A legközismertebb a Széchenyi-terv, amely – ahogy sok más területen is – az ipari parkoknak is kínál pályázati lehetôségeket. Az ipari parkok szempontjából a legérdekesebb a 7. sz. Regionális Gazdaságépítési Program és ennek elsô alprogramja, amely regionális innovációs rendszerek fejlesztését célozza. A késôbbiekben láthatjuk az ipari parkok és az innováció közötti szoros kapcsolatot. A Széchenyi-terv ezen alprogramja elsôsorban az innovatív (innovációorientált) ipari parkokat támogatja. Támogatást nyújt innovációorientált ipari parkok kialakításához és szolgáltatásaik fejlesztéséhez, logisztikai központok kialakításához, technológiai inkubátorházak és innovációs központok kialakításához. A terv egyes pontjaira a már jól ismert módon lehet pályázni. További két kiemelkedôen fontos forrás az ipari park szempontjából a gazdaságfejlesztési, illetve a területfejlesztési céle14

lôirányzatok. (GFC és TFC) A GFC a kormányzat kis- és középvállalkozás fejlesztési és kereskedelempolitikai céljai megvalósításának eszköze. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni néhány fontos tudnivalót. Ebbôl a célelôirányzatból – ugyancsak pályázati úton – többek között “vállalkozások beruházásait és mûködési feltételeit javító ipari parkok létrehozására és logisztikai tevékenységet megvalósító beruházásokra” lehet támogatást elnyerni. Erre a támogatásra csakis “ipari park” címet viselô kht., helyi önkormányzat, kistérségi gazdasági társulás pályázhat. A támogatás csak pályázati úton nyerhetô el! Fontos tudni azt is, hogy a pályázat beadása elôtt megkezdett beruházásokra támogatás nem adható. A fejlesztési programra minimum 25% önrészt kell vállalni. A 10 millió forint beruházási költséget meghaladó programok üzleti tervének 5 éven belüli megtérülést kell biztosítania. Kiemelkedôen fontos – ezt szinte valamennyi mûködô ipari park létrejöttekor igénybe vette – lehetôség: az ipari parkok esetében ebbôl a célelôirányzatból vissza nem térítendô támogatás nyújtható ipari parkok létesítése és logisztikai beruházások esetében a létesítmény telekhatáron kívüli külsô infrastrukturális csatlakozásának kiépítéséhez. A támogatás odaítélésekor a Gazdaságfejlesztési Tárcaközi Bizottság javaslatára a miniszter dönt. Az állami támogatásokkal kapcsolatban aktuális információ, hogy ez évtôl több mint kétszeresére emelkedett az ipari parkok, logisztikai központok és innovációs centrumok fejlesztésére fordítható állami támogatás. 2001-ben és 2002-ben évente 1,5–2 milliárd forint áll rendelkezésre. A megemelt támogatások lehetôvé tették, hogy 2001 elsô félévében 19 projekt közel egymilliárd forint támogatáshoz jusson. 2003-tól a hazai források évente megkétszerezôdnek: évi 3–4 milliárd forintra emelkedik az állami támogatás, mindez azonban brüsszeli forrásokkal is kiegészíthetô, mert hasonló célokra az unió évente nagyjából 7–8 milliárd forintnak megfelelô támogatást ad. A parkok fejlesztése és újabb parkok beindítása tehát – a számokat vizsgálva – nagy jövô elôtt áll, amelyet ki is kell használnunk. A Celldömölki Ipari Logisztikai Park Annak érdekében, hogy az ipari parkok iránt érdeklôdôknek ne csak felületes benyomásai legyenek a parkokról, érdemes megvizsgálni közülük egyet részletesebben is. Az elemzés elkészítéséhez sok segítséget nyújtott Makkos István, Celldömölk város polgármestere és Sajósiné dr. Kováts Magdolna, a BGF Külkereskedelmi Fôiskolai Kar tanszékvezetô docense, akiknek munkájukért és segítségükért ezúton mondok köszönetet. Celldömölk a nyugat-dunántúli régióban, Vas megyében elhelyezkedô kisváros. A korabeli dokumentumok nevét elôször az 1290-es években említik. Ez a régió magában foglalja GyôrMoson-Sopron, Vas és Zala megyét. Ez Magyarország egyetlen, négy országgal határos régiója. A régió földrajzi fekvésébôl adódóan összekötô szerepet játszik az ország többi része és NyugatEurópa között. Ausztriával való kapcsolatai a politikai viszonyoktól függetlenül mindig is intenzívek voltak. Ez a régió ma az ország legdinamikusabban fejlôdô területe, itt realizálták az ország ipari termelésének több mint egyötödét. Munkanélküliségrôl alig beszélhetünk, inkább munkaerôhiány tapasztalható. A havi átlagkereset messze meghaladja az országos átlagot. 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

A térség az 50–60-as években fejlesztéstôl elzárt országrész volt, de kapcsolata Ausztriával mindig megvolt. A kilencvenes évek után fellélegzett gazdaság visszatért a természetes állapotába, a külföldi befektetôk kedvelt színhelyévé vált. E régióban mûködnek a leghatékonyabban az ipari parkok. A park létrejöttének körülményei A celldömölki park példáján keresztül láthatjuk majd azt, hogy hogyan jön létre egy ipari park, melyek a fôbb lépések, milyen marketingmunka szükséges a park reklámozásához. A város önkormányzata az ipari park megvalósíthatóságáról szóló tanulmánnyal pályázott a Gazdasági Minisztérium által kiírt “ipari park” cím pályázatára. Az un. megvalósíthatósági tanulmány elkészítése minden létesítendô ipari park esetében kötelezô. A cím odaítélésérôl a Gazdasági Minisztérium dönt és ezt közzéteszi. Az önkormányzatnak döntenie kellett arról, hogy ki kap megbízást a tanulmány elkészítésére és ki kellett jelölnie az ipari park területét. Az önkormányzat volt a projekt elindítója, amely tulajdonképpen nem a vállalkozások igényeinek kielégítésére, hanem egyéb kényszerítô körülmények hatására cselekedett. Ezek: a térség nagyarányú, képzett, szabad szellemi erô és munkaerôkapacitása, nagy területû másra nem használható ingatlanvagyon, a térség általános tôkehiánya stb. A megvalósíthatósági tanulmányon kívül szükségesek voltak un. támogató nyilatkozatok is. Ezek azért kellenek, hogy bizonyítsák azt, hogy az önkormányzat jogosult ilyen jellegû pályázat benyújtására (lásd: 19/1997 (V.14.) IKIM rendelet az “Ipari Park” cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer mûködtetésérôl továbbá 185/1996. (XII. 11.) kormányrendelet az “Ipari Park” címrôl) ipari park létrehozására. A támogató nyilatkozatokat a Vas Megyei Területfejlesztési Tanács, a VPOP, a BM Vas megyei Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat stb. adta ki. 1999. szeptember 30-án benyújtották a pályázatot, és a GM 2000. májusi közleménye szerint Celldömölk elnyerte az Ipari Park címet. Fontos tudni azt, hogy valamennyi ipari park rendelkezik un. üzemeltetô társasággal, amelyet a celldömölki park esetében a Celldömölki Ipari Park és Innovációs Kft. néven hoztak létre. Önkormányzat Vállalkozások összesen Betelepült Fejlesztési terület Összesen A park tulajdonmegoszlása

6,7637 hektár 22,1628 hektár 19,0 hektár 9,92 hektár 28,9 hektár

Forrás: Celldömölki Ipari Logisztikai Park-megvalósíthatósági tanulmánya

A közeljövôben még egy, nagyjából 20 hektárnyi összefüggô területet is bevonnak, újabb betelepülni szándékozó vállalkozásokat várnak. Ezen terület bevonását korábban megnehezítette az, hogy a földek magánkézben voltak, így további tárgyalások voltak szükségesek.

san, de a legkedvezôbb feltételek elérését megcélozva számításba kellett venni a központi és regionális támogatási lehetôségeket. A központi források elsôsorban a már ismertetett gazdaságfejlesztési célelôirányzat, illetve a területfejlesztési célelôirányzat. Regionális forrás például a megyei területfejlesztési tanács területfejlesztési forrásai, a Megyei Munkaügyi Központ támogatásai stb. A Celldömölki Ipari Park esetében a támogatások összetétele a következôképpen alakult: GFC (ipari parki infrastruktúrafejlesztés) (1999, GM): maximum VT+VNT=25% TFC (infrastruktúrafejlesztés): maximum VT+VNT=50% (VT: visszatérítendô, VNT: vissza nem térítendô) Az elôbbiek azt jelentik, hogy összesen 25 százalék vissza nem térítendô és 35 százalék kamatmentesen visszatérítendô támogatást kapott az ipari park. A nemzetközi támogatások (Phare 2000) elnyerése a projekt további bevételeit jelentheti. A saját erô az indulás évében fôként saját tôkébôl, késôbb a területértékesítésbôl befolyó árbevételbôl teljesíthetô. Marketingmunka a park reklámozására A reklámnak számolnia kell azzal, hogy igen szûk körû, de széles célcsoportot kell elérnie. E célcsoport egyfelôl jellemzôen külföldi és hazai nagy és közepes vállalatok vezetôibôl – illetve e kör véleményét befolyásoló barátokból és rokonokból –, másfelôl a vonzáskörzet kisebb vállalkozóinak körébôl áll. A gazdasági sajtó médiumai fontos csatornák a park piaci céljainak elérésében. A gazdasági sajtó két területe, a nyomtatott és az elektronikus sajtó. A nyomtatott sajtóban való megjelenés olcsóbb az elektronikus sajtónál, de hatékonyság szempontjából az elektronikus sajtó kiemelkedô. A hangsúlyt a nyomtatott sajtóra kell helyezni. A propagandatevékenység célja annak elérése, hogy a sajtó a gazdasági hírekben, riportokban rendszeresen foglalkozzon a celldömölki parkkal. A helyi kisvállalkozói kör elsôsorban a helyi politikai sajtón keresztül érhetô el. A nemzetközi sajtóban való megjelenés költségességénél és volumenigényénél fogva felveti a többi ipari parkkal való együttmûködés szükségességét. Ez lehet a szûkebben vett régió ipari parkjainak vagy az ország nyugati felének, esetleg egészének többkevesebb ipari parkjának közös fellépése, amely már egy nemzetközi kitekintésû gazdasági lapnak is érdekes és komolyabb elemzésre érdemes gazdasági folyamatot mutathat. Az elektronikus információáramoltatás legtöbb lehetôséget magában rejtô csatornája az Internet világhálózata. A parknak is e hálózat tagjává kell válnia, mégpedig saját honlappal, melyen minden, a megcélzott érdeklôdôk részérôl várható kérdésre adandó választ és információt hozzáférhetôvé kell tenni. A figyelemfelkeltés hatásos eszközei az utak mentén elhelyezett óriástáblák. A városközponttól az ipari parkig vezetô utat a megfelelô helyeken eligazító táblákkal kell ellátni a könnyû megtalálhatóság érdekében. A táblák kevés információt hordozzanak, egyszerûen csak hívják fel a figyelmet a parkra és szerepeljen rajtuk a név angolul és németül is.

Az infrastruktúra kialakítása során igénybe vett források

Betelepült vállalatok, kérdések

A Celldömölki Ipari Park kiépítése, közmûfejlesztési munkáinak pénzügyi megalapozása során a saját forrásokon túl reáli-

A betelepült vállalatok nagy része bérmunkát végez. A bérmunka azt jelenti, hogy a külföldrôl behozott alapanyagot, félkész

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

15

terméket itthon feldolgozzák és újra kiviszik az országból. A behozott áru külföldi tulajdonban marad, magyar tulajdonos nincs. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyiben nyújt ez további fejlôdési lehetôséget a vállalatok számára. Ha ezek a kkv-k például egy külföldi multinacionális vállalat beszállítói lennének, akkor rendszeres megrendelésekre számíthatnának és biztos árbevételük lenne. Ez kedvezônek nevezhetô. A másik szempont az, hogy a multinacionális vállalatok a rendszeres megrendelések fejében azonban minôségileg magas színvonalat várnak el a beszállítóiktól. Ez arra sarkallja a kkv-ket, hogy folyamatosan fejlôdjenek, javítsák teljesítményüket. Egyszóval versenyképesebbek legyenek. Ez mindkét fél számára hasznos. Hasznos a nagyvállalatnak, mert jó minôségû árut kap és hasznos a kkv-nek is, mert exportképes, világpiacon versenyképes terméket gyárt, ami rendkívül sokat jelent, olyan lehetôségek nyílnak meg elôtte, amelyek más kkv-k elôtt talán nem. A parkban mûködô kkv-knek talán ilyen irányba elmozdulva sokkal nagyobb esélyeik lehetnének az exportpiachoz jutáshoz. Kevésbé ismert adat talán az, hogy a Magyarországon bejegyzett vállalatok alaptôkéjének közel 40 százaléka külföldi tulajdonú. Egy multinacionális vállalatot nem mindig érdekli az, hogy az a régió, amelyben mûködik, milyen gazdasági jellemzôkkel rendelkezik. Jellemzô részükrôl a profitrepatriálás, azaz a nyereséget “hazaviszik”, nem mindig fektetik be újabb bôvítésekbe, beruházásokba. Ennek ellenére fontos az, hogy a hazai kkv-k felnôjenek a multinacionális vállalatok elvárásaihoz, mert ezzel megnyílik a lehetôség arra, hogy végre igazi magyar vállalatok alakuljanak ki, azaz ne legyenek függésben a külföldi tulajdonú vállalattól. Az ipari parkok ehhez is hozzásegítenek a már korábban említett elônyök biztosításával. Ha már van igazi magyar vállalat, akkor a nyereséget visszaforgatva innovációra, a mûszaki fejlesztés eredményeinek felhasználására is lesznek pénzügyi források. Láthatjuk, hogy az ipari parkok a gazdaságban nemcsak egy területen fejthetik ki jótékony hatásukat. Éppen ezért nem lehet a parkokra csak mint, a kkv-k fejlesztésének eszközére tekinteni. A parkok többfunkciósak és tôlünk függ, hogy mely célok elérése érdekében alkalmazzuk ôket. A regionális együttmûködés szükségessége A Celldömölki Ipari Park vizsgálatakor figyelembe kell venni egy olyan tényezôt, amely befolyással van a parkra és más a régióban mûködô ipari parkokra is. Ez pedig az, hogy a celldömölki park az ország egyik legsikeresebb régiójában, a nyugat-dunán16

túli régióban mûködik. A régió sikerét sokban köszönheti annak, hogy a szomszédos ország (Ausztria) már az EU tagja. Az Európai Unió elônyben részesíti a régiókat. Nem azért, mert divatosak, hanem azért, mert versenyképesebbek és az erôforrások áramlása értéktöbbletet teremt. Ezek olyan egységek, amelyekben (pl. Magyarországon) különbözô megyék vesznek részt és együttmûködnek mindenféle társadalmi és gazdasági probléma megoldásában. Egy megye önmagában nem elég erôs, de összefogva, már sokkal többet tudnak tenni. A megyéket saját, közös érdekeik vezérlik. Ami a legjobb az az, hogy ezeknek a szervezôdéseknek nem szükséges figyelembe venniük az országhatárokat sem! Tehát más államok tartományaival is alakíthatnak együttmûködési szervezeteket. Ha az egyik tartomány éppen egy EU tagállam tartománya, akkor itt már tényleg nagy lehetôségekrôl van szó. A nyugat-dunántúli régióban is ez történt.

Az elôbb említett három megye és az osztrák Burgenland tartomány keretszerzôdést kötött egymással, amelynek következményeként megalakult az EUREGIO (nem szabad összetéveszteni az eurorégióval). Ez az együttmûködés a mai napig modellértékû. Tudni kell azt, hogy az Európai Unió a pályázatok elbírálásakor elônyben részesíti azokat a pályázatokat, amelyek regionális együttmûködés keretében születtek. De ennek van egy másik elônye is. A nyugat-dunántúli régióban szinte érezni lehet, hogy hogyan “szippantották át” az eladási kultúrát az egyes vállalatok. Ott már megtanulták, hogy mit vár el az osztrák vevô, amikor bemegy az üzletbe. A regionális együttmûködés eredménye az is, hogy Sopronban létezik egy “B62” elnevezésû iroda, amelyben 62 burgenlandi vállalkozás figyeli a magyarországi lehetôségeket. Kezdeményezések vannak arra vonatkozóan is, hogy a határ túloldalán is legyen egy ugyanilyen célú iroda. A németül jól beszélô nyugat-dunántúli vállalkozói réteg ezt ki is használja. Piacszerzésre, üzletszerzési lehetôségekre. Az elôbbiekben vázolt elônyök kihasználásából nem maradhatnak ki az ipari parkok sem. Rájuk ugyanúgy vonatkoznak a megszerezhetô elônyök, mint azokra a kkv-kre, amelyek nem tagok. 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

A sikeres mûködés nem képzelhetô el információáramlás nélkül. A REGINA a Regionális Információs Adatszolgáltató Rendszer rövidítését jelenti, amelynek a régióknak megfelelôen létezik a nyugat-dunántúli régióról szóló internetes honlapja is. Ezt a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség mûködteti. Ez olyan adatbázis, amely nélkülözhetetlen információkat, tanulmányokat és intézményeket tartalmaz. Ennek létrehozatalakor azon – esetleg külföldi – befektetôkre gondoltak, akik Magyarországon szeretnének befektetni. Számukra is kedvezôbb, ha olyan hiteles forrásból jutnak információhoz, amelyek alapján biztosabb eredményt kaphatnak befektetésük kockázatának kiszámításakor. A REGINA egyébként nemcsak ezt a célt szolgálja. Egyfajta szimbólum is, amely a régió készségét mutatja a befektetôk fogadására. Mintegy kielégíti a befektetôk “információéhségét”. Felvetôdhet a kérdés, hogy mindezek, miért fontosak? Világosan kell látni, hogy az ipari park csak keretet teremt a betelepült vállalkozásoknak és nem tudja teljes egészében megoldani problémáikat. Ha nem tudnak eladni, nincs forgalmuk akkor hiába települnek be egy parkba, esetleg csak késôbb mennek tönkre. Az ipari parkon belül elsôsorban a vállalkozásokat kell látni, és nem úgy kell tekinteni rájuk, mint “nagy cégre”. Az ipari parkok vannak a vállalkozásokért és nem fordítva. Egy vállalkozás önmagában, mindenféle külsô segítô szándék nélkül sokkal kisebb eséllyel tud fejlôdni. Ha belép egy ipari parkba, “beágyazódik”, akkor ki tudja használni az ipari park nyújtotta elônyöket. Ha az ipari parkot “belehelyezzük” az ország talán legsikeresebb régiójába, akkor szinte észrevétlenül a vállalkozás virágzásnak indulását segítô környezetbe kerülünk. Érdemes lenne egyszer olyan vizsgálatot végezni, amely összehasonlítja az ország nyugati, illetve keleti részében mûködô ipari parkokat és a bennük mûködô kkv-k tevékenységét, fejlôdésüket stb. Lehet, hogy a különbség elôbb-utóbb nyilvánvalóvá válna a nyugati régiókban mûködô ipari parkok javára. A Magyarországon mûködô ipari parkokat ugyanis bizonyos fajta kettôsség jellemzi. Nyugat-Dunántúlon fôként az un. ír, spanyol és a portugál modell dominál, azaz a tôkebevonás, a multinacionális cégek megtelepítése volt az elsôdleges cél. Az ország keleti részén pedig a délnémet és az olasz modell a meghatározó, vagyis a kkv-k serkentése és megtelepítése játszott elsôdleges szerepet az ipari parkok létrehozásánál. Phare-CBC Magyarország–Ausztria A Phare program már közismert Magyarországon. A CBC a Cross-Border Cooperation azaz a határon átnyúló együttmûködés rövidítése. Elsôdleges célja a határ menti különbségek csökkentése, de a programon belül jól megkülönböztethetô néhány olyan fejlesztési projektcsoport, amelyek az egész régió területén azonos fejlesztési célokat szolgálnak, mint például ipari parkok, vállalkozási övezetek kialakítása. Ugyanígy létezik még Phare CBC Magyarország–Románia program is. Egyre inkább világossá kell válnia, hogy miért érdemes a kkv-knek ipari parkokba települni. Ha nem tagok, akkor a Phare-programban megszerezhetô támogatási forrásoktól esnek el. A park elôtt nyitva áll még rengeteg olyan lehetôség, amelyet kihasználva betelepülô vállalatokat “csalogathat”. Látni kell azt, hogy az országban verseny folyik az egyes ipari parkok között. A betelepülô tôFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

ke ugyanis “válogatós”. Mielôtt bármit tenne, alaposan megvizsgálja a kínálkozó lehetôségeket, és a legjobb mellett dönt. A legjobb pedig sok esetben az, amelyik el tudja hitetni magáról és bizonyítani is tudja, hogy nála jobbat nem talál. Az innováció és az ipari parkok Az ipari parkok egyik speciális formája az un. innovációorientált ipari park. Ha valahol azt halljuk, hogy innováció, valószínûleg az jut róla az eszünkbe, hogy nagyon drága, költségigényes dologról van szó. Mi az innováció? Az, hogy egy ország “mi újat tud letenni az asztalra”. Az eredmények gyakorlati alkalmazását jelenti, jól elhatárolható a kutatás-fejlesztéstôl. Innováció az, amikor valami megvalósul a gyakorlatban. A kutatás-fejlesztéstôl az is megkülönbözteti, hogy azoknál nagyságrendekkel több befektetést igényel. És most gondoljunk az ipari park egyik definíciójára: megpróbál minden olyan terhet levenni a betelepült kkv-k válláról, amelyek nem tartoznak szorosan a mûködési területükhöz. Azaz egy innovációs park ideális mûködési területe lehet egy olyan vállalkozásnak, amely innovációs eredményeket hasznosít. Igazi magyar nagyvállalat ma még nincsen. Tehát a multinacionális cégektôl független magyar ipart ma a kkv-k jelentik, ezeknek viszont nincs pénzük arra, hogy drága high-tech technológiákat vezessenek be. Ezen tud segíteni az innovációs park. Az innovációs központ az ipari parkok egyik fajtája. Új technológiákat alkalmazó vállalatokat tömörít. Ennek a parktípusnak az elsôdleges feladata az, hogy támogassa ezeket a vállalkozásokat pénzügyi, kereskedelmi, kutatási és technológiai tanácsadással. Nem számít ritkaságnak, hogy az ilyen parkokban részt vesznek “tudásbázissal” rendelkezô egyetemek is. Egyértelmû tehát, hogy az ilyen típusú parkoknál erre alapvetôen szükség van. Az eredetileg az Expo céljára kijelölt területen jött létre az InfoPark Rt., ami egy informatikai és technológiai innovációs park. A terület északi része 70 ezer m2 kiterjedésû, a Petôfi híd és a Lágymányosi híd között terül el, a BMGE és az ELTE szomszédságában. Az InfoPark Rt. 10 millió forintos alaptôkével jött létre. A park többek között különleges elônyöket nyújt a vállalkozásoknak a K+F területén. Szokás az, hogy az ipari parkokat két csoportra bontják. Az un. elsô generációs ipari parkok a “régi értelemben vett” ipari parkok. A második generációsok azonban túllépnek ezek szerepkörén, tehát a tôkevonzási és területfejlesztési szempontokat kiegészítik a csúcsminôségû szolgáltatásokkal (elsôsorban az innováció és a kutatás-fejlesztés (K+F). Jellemzô ma Magyarországon az, hogy a csúcstechnológiát képviselô technikát importáljuk, azaz külföldi vállalat betelepülésével jut el hozzánk. Magyarország innovációs potenciáljának növeléséhez ez elengedhetetlen ugyan – lépést kell tartani vagy legalábbis felzárkózni a fejlettebb technológiához –, de egyszer nekünk is el kell jutni arra a szintre, hogy a nyugati országokéval szinte azonos mûszaki színvonalon mûködtessük iparunkat. Az innovációs központok az ipari parkok egyik típusaként ehhez a törekvéshez járulnak hozzá. Azonban ez sem csodaszer, ezen a területen is ugyanúgy, mint máshol, óriási szükség van az anyagi támogatásra. Ezt a jövôbe való befektetésnek tekinthetjük, amely megvalósulásával sokkal nagyobb sikert érhetünk el, mint más területeken. 17

A jövô Az ipari parkok nagy jelentôséggel bírnak egy ország gazdaságfejlesztési eszközrendszerében. Az elôbb tárgyalt területeket (innováció, kkv-k támogatása, regionális törekvések) tulajdonképpen az ipari park és a gazdaság közötti hatásterületeknek is nevezhetnénk, amelyek mindegyikével részletesen és körültekintôen foglalkozni kell. Nem véletlen, hogy az Európai Unió is kiemelten fontos eszközként kezeli az ipari parkokat. Ezt támogatási rendszerén keresztül is érezni lehet. A legfrissebb hírek szerint a gazdasági kormányzat a jelenlegi kb. 140 ipari park helyett 200–250 ipari park mûködését tartaná optimálisnak. Az állam nem kíván beavatkozni abba, hogy hol létesüljenek majd újonnan ipari parkok, ezt teljes egészében a megtelepülni kívánó befektetôk igényei fogják eldönteni. El kell gondolkodnunk azon, hogy vajon a parkok számának növekedése nem megy-e a minôség rovására. Nem lenne-e szükség egy, a minôségbiztosítási rendszerekhez hasonló ellenôrzési rendszer kialakítására az ipari parkok mûködésének ellenôrzésére? Az “Ipari Park” cím rangot ad az e címet viselô szervezetnek. Ahhoz, hogy ezt a címet el tudják nyerni, nagy erôfeszítéseket kell tenniük. Nincs-e olyan veszély, hogy miután a szervezet elnyerte a jól megérdemelt címet, utána az eddig megszokott lelkesedés alábbhagy, azaz “ülnek a babérjukon”? Milyen ösztönzôket lehetne beindítani annak érdekében, hogy a park a cím elnyerése után is tovább fejlôdjék? A legradikálisabb módszer az, ha megvonják a címet. Ilyen lehetôség ma is van. Amennyiben a megvalósíthatósági tanulmánytól a létesítés során nagymértékben eltérnek, akkor a cím megvonható. Az elôbbiekben felsoroltak mind nyitott kérdések, amelyekre – véleményem szerint – a jövôben megoldást kell találni. FELHASZNÁLT IRODALOM A területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény 33/1998. (V. 22.) IKIM rendelet a Gazdaságfejlesztési Célelôirányzatok felhasználásának és kezelésének részletes szabályairól 19/1997 (V.14.) IKIM rendelet az “Ipari Park” cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer mûködtetésérôl 23/2000. (VII.21) GM rendelet az elôbbi rendelet módosításáról 185/1996. (XII.11.) kormányrendelet az “Ipari Park” címrôl 1046/1996. (V.15.) kormányhatározat Informatikai és Technológiai Innovációs Park létesítésérôl 31/1998. (II.25.) kormányrendelet a területfejlesztési célelôirányzat felhasználásának részletes szabályairól Celldömölk Város Önkormányzata 21/1997 (V.25) sz. rendelete az általános és részletes rendezési terv helyi építési elôírásairól Celldömölk Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala 256/1999 (IX.29) sz. képviselô-testületi határozat, 4. pontja, és elôterjesztése Celldömölki Ipari Logisztikai Park “Ipari Park” cím pályázat, Celldömölk Város Önkormányzata 1999. szeptember Celldömölki Ipari Logisztikai Park marketingterve 2000–2002 18

Celldömölki Ipari Logisztikai Park. Megvalósíthatósági tanulmány, összefoglaló és pályázati anyag, Celldömölk, 1999. szeptember Celldömölki Ipari Logisztikai Park Kogenerációs Energiafejlesztése Megvalósíthatósági Tanulmány, 2000-2010 CELLICAN Kft. 2000. március Mikolay Lászlóné dr. : Gyakorlati külkereskedelem, Szókratész, Budapest, 2000. Tér és Társadalom XIV. évf. 2–3., 99–108. p. “Vámszabadterületek és térszervezô szerepük Magyarországon” (Volter Edina) Rakusz Lajos: Ipari Parkok Egyesület 1994–2000., IPE Budapest, 2000. Ipari Parkok Egyesület Hírlevelei közül a következô számok: 1998. december, 1999. március, 1999. június, 1999. október, 1999. december, 2000 április, 2001. január, 2001. május IKIM és GM pályázati felhívásai, sajtóközleményei 1995–1999 Mátyás Bence: Évfolyamdolgozat, BGF Külkereskedelmi Fôiskolai Kar, Nemzetközi Pénzügyek Tanszék, Budapest, 2000. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyûlés 1999. Hoppenstedt Bonnier és Társa Információs Kft: Magyarország nagy és középvállalatai, Budapest 1999. Magyar Televízió “m2” csatorna, 2001. augusztus 22. “Záróra” c. mûsora. Résztvevôk: Gyôrffy Gábor közgazdász, Miszlivetz Ferenc szociológus, Palánkai Tibor közgazdász, Nagy Endre szociológus, Cséfalvay Zoltán GM helyettes államtitkár MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet: Innovációs stratégia a Nyugat-Dunántúli régió számára (Egyeztetési változat) Gyôr, 2000. szeptember Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség: Euregio West/Nyugat-Pannonia 2000-2001 Népszabadság, Világgazdaság, Magyar Távirati Iroda információi, újságcikkek www.alpeadria.org www.itd.hu www.business.matav.hu www.ksh.hu www.cegmutato.hu www.meh.hu www.cegnet.hu www.mfb.hu www.datanet.hu/ipe www.mti.hu www.euroinfo.hu www.nepszabadsag.hu www.euregio.hu www.extra.hu www.pharereg.org.hu www.terra-studio.hu www.gm.hu www.vilaggazdasag.hu www.hvg.hu www.westpa.hu www.icicom.hu

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsadó, FVM

A CSEREHÁT ÚJRAÉLESZTÉSE ÉS A CIGÁNYSÁG FÖLDHÖZ JUTTATÁSA Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagyon sok támogatást kapott az elmúlt rendszerben, a legtöbbet hazánkban évtizedeken át. Egyedül a nehézipar folyó termelési deficitje 1975 és 1988 között – mai árfolyamon – több mint 1800 milliárd forintot tett ki. Érzékeltetni szeretném, hogy mekkora pénz ez. Ha még megvolna és szétosztanák Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosai között, közel 3 millió forint jutna mindenkire, az újszülötteket is beleértve. Azonban a pénz nincs meg, elment a deficites termelés folyamatos támogatására. Mondhatnánk, hogy az ablakon lett kidobva, az alapjaiban elhibázott gazdasági kaland következtében. Az érdemi problémákat ugyanakkor ez a rengeteg pénz nem oldotta meg, hiszen nem arra a célra szánták. Ezért a megye ismét súlyos helyzetbe került, itt alakult ki az ország legjelentôsebb válsággóca. A Cserehát még ezen belül is különösen kedvezôtlen helyzetbe került. Erôltették az ottani gyenge földeken az oda nem való búza- és kukoricatermelést, amit persze csak folyamatos, nagy állami támogatással lehetett fenntartani. A falvakat meg azért sorvasztották el, hogy az emberek inkább a Sajó völgyi ipari városokba menjenek dolgozni. Így azután a cigányok is részben bányászok, részben segédmunkások lettek itt, ami nem volt igazi felemelkedési lehetôség a számukra, és különben is vége lett, amint összeomlott az egész gazdasági rendszer, ami érzéketlen volt a ráfordításokra és a piaci eladási lehetôségekre. Most kétféle baj van itt. Az egyik az, hogy a Cserehát falvai lassan kiürültek, aki mégis itt maradt, az többnyire már nagyon öreg. A földek mindinkább parlagon állnak, megmûveletlenül. A másik baj az, hogy az iparba és a bányászatba kényszerített alacsony képzettségû cigányok tömegestôl munka nélkül maradtak. A Borsodba települô, ez ideig eléggé csekély külföldi tôke is csak nagyon korlátozottan tudja ôket foglalkoztatni. E kétféle baj összegzôdik olyan módon, hogy a nincstelenné vált városi cigányok közt erôsödik a hajlam az elértéktelenedett falvakba való kivándorlásra. Ezzel még tovább táplálják az értékvesztést. Ennek a kétféle problémának azonban mégis látszik egy közös megoldási lehetôsége. Ezt szolgálhatja a csereháti falvak újraélesztésének a programja, aminek az alapötlete a helybeli cigányok, köztük a kazincbarcikai Farkas Gyula fejében született meg. Ez a program nem tévesztendô össze a szociális támogatásokkal, mert itt alapvetôen gazdasági célú vállalkozásról van szó. Ennek feltételei a következôek: Szükség van erre vállalkozó és alkalmas emberekre. A vállalkozás anyagi feltételei mint a lakás, a föld stb. bérleti FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

jogviszonyként kerülhetnek biztosításra, ami elôvásárlási jogok kikötése emellett fokozatosan tulajdonjoggá alakítható. A vállalkozás alapja a családi gazdaság, tehát családok letelepítése szükséges hozzá. A letelepítéshez szükség van lakásra, szociális és mûszaki infrastruktúrára. Ahol ebben hiányosságok vannak, ott ezeknek a fejlesztése, pótlása szükséges. Mivelhogy a fô cél, élô falvak kialakítása, ezért már az indulás pillanatában is szükséges a helyi társadalomnak és a betelepülôknek az együttmûködése. A továbbiakban közösségformálási tennivalók lesznek. A mezôgazdaság vonatkozásában az a lényeg, hogy piacgazdaságba kell beilleszkedni, ráadásul az Európai Unió piaci keresleti és termelésszabályozási viszonyaihoz alkalmazkodó piacgazdaságba. Egy sor olyan kérdést kell itt végiggondolni, amelyek az egész hazai agrárgazdasági stratégiát alapvetôen érintik, mint a termôhelyi adottság, a piacképes termékszerkezet, az agrárfinanszírozás és hitelezés kérdésköre, a földbirtoklási viszonyok rendezése, a viszonylag alacsony tôke- és magas élômunka-ráfordítás a jövedelmezôség megôrzése mellett, a minél magasabb termék-feldolgozottsági szint, a különféle célú gazdasági szövetkezések kérdése. Látható tehát, hogy a változtatás bonyolult, szerteágazó feladatok megoldását igényli, amelyek számos ponton országos kérdésekhez is kapcsolódnak. A legfontosabbakat az alábbiakban foglalhatjuk össze. Megfelelô személyi feltételek Mivelhogy alapvetôen gazdasági célú vállalkozásról van szó, ami a hazai mezôgazdaság célrendszerében döntôen családi alapú gazdálkodást jelent, a telepítéshez erre vállalkozó és alkalmas családokra van szükség. A szóban forgó térség lakossága – a cigányság kivételével – meglehetôsen elöregedett, és ezért valószínûsíthetô, hogy ebben a nem kifejezetten cigányok számára készülô akcióban mégis leginkább ôk fognak részt venni. A kiválasztásban ezért a cigány szervezôdések aktív segítségére nagy szükség lesz. Társadalomépítés A telepítési akció tulajdonképpeni célja, falvak újraélesztése, aminek lényeges feltétele a közösségformálás. Ezért a megvalósítás minimális feltétele a helyi lakosok egyetértése, de ezen túlmenô társadalomépítô tréningekre is szükség van. Itt részben közös települési érdekekre, részben a helyiek tapasztalat19

átadására lehet támaszkodni. Az egyházközségek sokat segíthetnek ebben a munkában. Általános térségfejlesztés A terület, mint mondottuk, alulfejlett. Rosszak a külsô megközelítési lehetôségei, korszerûtlen az infrastruktúrája, még a régebben meglévô is részben leromlottnak tekinthetô. Ugyanakkor adottságként számolhatunk egy meglévô és ki nem használt lakóházállománnyal és természetesen magával a termôfölddel. Figyelembe kell venni ugyanakkor a folyamatban lévô, ezt a térséget érintô fejlesztéseket és fejlesztési terveket. A hazánkban most kialakuló eurokonform vidékfejlesztési rendben a legfontosabbak a kistérségek fejlesztési programjai, ilyenek erre a területre is készültek. Ezeket a középtávú programokat egy-egy együtt élô térség önkormányzatai és más szervezôdései készítik és valósítják meg. Természetesen még nem vehették figyelembe ezt az újraélesztési elgondolást, tehát nyilvánvaló, hogy a kibôvítésük szükségessé válhat. A megyék egyik feladata pedig az, hogy átfogó stratégiát készítsenek az ott élô cigányság helyzetének a javítására. Esetünkben ennek az egyik alkotóeleme lehetne ez a program is. A finanszírozást illetôen abból kell kiindulni, hogy Magyarországon van egy többé-kevésbé kialakult támogatási rendszer, amelyben pályázati alapon támogatásokat lehet szerezni. Egy ilyen telepítési akciónál tehát ismerni kell ezeket a szóba jöhetô forrásokat, és amennyiben valamilyen okból nem megfelelô a szabályozás az akció számára, akkor kezdeményezni lehet a korszerûsítést. Mindenképpen szükséges azonban, hogy ha az akció elkezdôdik, akkor azok a pályázatok, amelyek a telepítés megvalósítását szolgálják, a támogatási rendszerekben elsôbbséget élvezzenek. A mezôgazdaság korszerûsítése A területre alapjában véve mezôgazdasági termôterületként kell számítani még hosszú távon is, mert a falvak oly kicsik, hogy jelentôsebb iparnak az idetelepülése nem várható. Az agrártermelés természetesen lehetséges, sôt szükséges termékfeldolgozással kiegészíteni. Magyarország az uniós csatlakozással jelentékeny szerkezetváltoztatásra kényszerül. Mind a megmûvelhetô területet, mind pedig a termékszerkezetet szigorú elôírások korlátozzák, és éppen a nálunk kialakult tömegtermékekre érvényes ez – búza, kukorica, sertés- és marhahús. Cserehát számára ez éppenséggel elônyt jelenthet, mert az adottságai úgysem voltak jók a fenti termékszerkezethez. Így azután lehetôség nyílik az innovációra, ami olyan kis volumenû, de változatos termékszerkezetet jelent, ami könnyen és korlátok nélkül helyet találhat magának az európai piacokon. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításához az alábbi szakmai feltételek szükségesek: Az alapvetô termeléstechnikai ismeretek-tudnivalók leírása szakmai segédanyagokban. A termék piacépítésével kapcsolatos feladatok megoldása. Az értékesítéssel kapcsolatos szervezési és együttmûködési igények. 20

A termeléssel kapcsolatos együttmûködési igények és ezek szervezeti feltételei. A termeléssel összefüggô ismeretek oktatása és folyamatos tanácsadás. Az elsôdleges és a másodlagos termékfeldolgozás igényei és lehetôségei. Termékpályák kiépítése. A támogatási rendszerek ismerete, a támogatások szabályai, formái, forrásai. Számos különféle szóba jöhetô és Magyarországon részben már folyó innovációs javaslat merült fel itt. A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolunk. Kisállattartás (kecske, nyúl, nutria). Ezek a termelôk már néhány országos szintû szervezôdéssel is rendelkeznek, amelyek az értékesítésre-feldolgozásra terjednek ki. Bioállattartás gyepesítéssel egybekapcsolva (birka, ló, rideg marha). A mûvelés alól történô kivételnek is, a specifikus magyarországi fajták tenyésztésének is a megfelelô gazdálkodás a feltétele. Gyógynövénygyûjtés és -termelés (kamilla, sisakvirág stb.). A Csereháton néhány év óta folyik ez a tevékenység. Zöldség-, gyümölcs-, szôlôtermesztés biogazdálkodási formában. A biogazdálkodás elvben eleget tesz az alacsony tôke- és magas élômunkaigénynek, és az európai piaca beláthatatlanul nagy. Bioenergia, haszonerdô vagy biodiesel-termelés formájában. Az erdôgazdálkodás fajlagosan nagyobb élômunkát tud lekötni, mint a nagytáblás gabonatermelés. Fóliás kertészet, esetleg bioenergiával mûködtetve. Ennek a hátránya a tôkeigény, de lehetségesek kisebb ráfordítású formái is. Állattartás hidrokultúrás (földigény nélküli) takarmányozással. Ez a hazánkban mostanában meghonosodó rendszer csepegtetô öntözéses kazettákban gabonát növeszt, de nem engedi megérni, hanem zöldtakarmány formában hasznosítja. Igen nagy mennyiségû takarmányt képes folyamatosan szolgáltatni, a szántóföldi termelésnél jóval kisebb ráfordítás mellett. Specifikus állatok és termékeik (béka, édesvízi hal, méz stb.). Ezeknek hatalmas keresletük van az EU-ban, a piaci kapcsolatok kiépülésével nagyok a gazdasági lehetôségei. Szóba jöhet itt természetesen a szociális célú részleges önellátás is. Ez évek óta mûködô rendszer, a célja az, hogy a létfenntartáshoz szükséges támogatás ne segélyként érkezzen, hanem a család maga termelje meg a szükségleteinek egy részét. Ez egy speciális formájú, piacon kívüli agrárgazdaság, a kormányzat eszközök és szaporítóanyag átengedésével tudja segíteni. A telepítésben részt vevôk nem szükségképpen rendelkeznek mezôgazdasági ismeretekkel. Ezért szükség van a szakmai képzésükre, tehát valószínûleg egy “aranykalászos tanfolyam” elvégzéséhez kell kapcsolni a velük való szerzôdéskötést. Folyamatos szakmai tanácsadásra is szükségük lehet, ezt az agrárszakértôi hálózat segítségével lehetne biztosítani. A földhasználatot bérlet vagy tartós bérlet útján lehetne szabályozni. Kétoldali garanciákra van szükség: meg kell akadályozni, hogy a föld spekulációs eladás tárgya legyen, de meg kell akadályozni azt is, hogy a berendezkedett bérlôt késôbb kiforgathassák a földbôl. A bérletet idôvel esetleg tulajdonná is lehetne konvertálni. A termék értékesítési kérdéseit is tisztázni kell. A különféle, hazánkban ma szervezôdô szövetkezési formákra célszerû 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

támaszkodni, mint amilyenek a “Hangya” típusú és a termékpályás szövetkezések, vagy például a Kecsketartók Szövetsége, amely már közös feldolgozást és értékesítést is végez. Lényeges dolog, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk többféle agrárkvótát fog tartalmazni, például éppen a gabonatermelést korlátozza majd, viszont számos olyan termék is van, amire nincsenek korlátozások. És a Cserehát adottságai épp az ilyen termékeknek kedveznek. A terület “eladása” Marketingtevékenység nélkül a mai világban nem sokra megy az ember, a fejlesztéshez tehát ez is szorosan hozzátartozik. Piaci szempontból az a legkedvezôbb, ha a vásárló “helybe jön”, mert így lehet eladni a legtöbb szolgáltatást. Cserehátnak magának és a közelében fekvô területeknek jelentékeny természeti és más, idegenforgalmat vonzó adottságai vannak. A jelenlegi lepusztult állapota azonban akadályozza ezek érvényesítését. Az adottságok összeállításával azonban, ha a terület a gazdasági-társadalmi fellendülés állapotába kerül, felépíthetô egy olyan idegenforgalmi stratégia, amely a helyi termékek eladási lehetôségeit is bôvítheti, és a foglalkoztatást javító külsô vállalkozó tôke figyelmét is felhívná az itt adódó lehetôségekre. Megvalósító szervezet Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagyszabású akció nem lehetséges kormányzati támogatás nélkül. De ebbôl még nem feltétlenül következik az, hogy a megvalósító szervezetnek is kormányszintûnek kell lennie. A magyarországi területfejlesztési rendszer decentralizálódik, ez megfelel az Európai Unió mûködési rendjének is, és ezért a telepítést intézô szervezetet is célszerû eképpen kialakítani. Önkormányzati rendszerünkben a megyék és a települések a saját sorsuk gazdái, tehát rájuk támaszkodva kellene létrehozni a szükséges szervezetet. Ideértve természetesen a cigányok kisebbségi önkormányzatait is. A technikai lebonyolításban fontos szerepet játszhatnak a létezô fejlesztési ügynökségek. Lebonyolítás Számos különféle kérdést kell tisztázni a munka megindításakor, mindenekelôtt a helyzet és a lehetôségek felmérését (föld, ház, infrastruktúra, lehetséges agrártevékenységek köre stb.). Ezek alapján lehet csak a tényleges akciótervet összeállítani. Nyilvánvalóan lényeges és nehéz feladat mind a jelentkezôk kiválasztása, mind pedig a fogadókészség biztosítása. Az önkéntesség ugyanis nemcsak a leendô telepesekre vonatkozik, hanem a befogadó falura is. Ahol leküzdhetetlen az ellenkezés, oda nem lehet telepíteni. Ezért azután alapvetô kiindulási feltétel egy ismertetô és népszerûsítô kampány, aminek a keretében a valós programot és annak a várható elônyeit az ott élô lakosok megismerhetik. Valószínûleg célszerû egy-két olyan “mintafalut” kiválasztani az induláshoz, ahol adottság is, fogadókészség is van. Az itteni jó példára hivatkozva lehet a teljes körû akciót lebonyolítani. De nyilvánvalóan el kell készíteni a helyzet felmérését és a szükséges tennivalók meghatározását az egész szóba jöhetô területre. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

A fogadtatás Az ötlet tehát helyi emberektôl származott, és rövid idô alatt elég jelentôs érdeklôdést váltott ki mind pozitív, mind pedig negatív értelemben. Az ellenzôknek a fô hivatkozása az, hogy egy ehhez hasonló kísérlet volt már a nyolcvanas években, a borsodi ipar düledezése idején, és akkor nagy felzúdulást váltott ki, mert a tervet úgy lehetett értékelni, hogy az nem más, mint “gettósítás”, vagyis a többségi társadalom kísérlete arra, hogy megszabaduljon a cigányoktól és problémáiktól azzal, hogy értéktelen területre telepíti ôket. De hát értéktelen-e a Cserehát? Ma valóban az, mert azzá tették évtizedek erôfeszítésével. A fô kérdés mégis az, hogy lemondhat-e Magyarország végképpen errôl a fél megyényi területrôl. Érdekes lenne megkérdezni, mondjuk holland vagy német telepeseket, jönnének-e ide úgy, hogy ingyen földet és a termeléshez az általános magyar agrártámogatásokat megkapják? (Azt hiszem jönnének…) Vagy megkérdezni Szlovákia kormányát, nem kellene-e nekik ez a határuk mentén fekvô terület, aminek mi úgyse tudjuk hasznát venni? (Attól tartok, kellene.) De ha mások számára ezek szerint érték, akkor a mi számunkra vajon miért ne lehetne az? A nyolcvanas évek telepítési elgondolásával azért nem lehet összehasonlítani a mostanit, mert az idô tájt nem volt sem agrárinnovációs stratégia, sem pedig vidékfejlesztés. Mind a kettôt a rendszerváltás és a vele járó igazodási kényszer hozta magával, aminek a célja az Európai Unió igényeinek való megfelelés. Nyilvánvaló persze, hogy a feladat bonyolult és könnyû elrontani. De miért kellene feltétlenül elrontani? Van egy másik oldala is a dolognak. Egy régi közmondásunk úgy szól, hogy “nem szokta a cigány a szántást”, vagyis nem való neki a földmunka. Való-e vagy se, erre hivatkozva maradtak ki aztán a huszadik század különféle földosztásaiból, és ezt ma sokan közülük nehezményezik is. Itt pedig egy kínálkozó lehetôség, hogy földhöz jusson az, aki akar, és aki képes a gazdálkodásra. Úgy látszik, hogy a cigány politikusok egy része még nem érzékelte azt a jelentôs érdeklôdést, ami a kétkezi munkás cigányok körében megnyilvánul, és ez is hozzájárul az ellenkezésükhöz. Pedig az igény jelentôsnek látszik. Már a terv puszta felvetôdésére családok tucatjai jelentkeztek, hogy szívesen részt vennének benne. Persze az ismert nevû cigány politikusok ellenkezése valóban el tudja bizonytalanítani a kormányzatot, hogy ilyen körülmények között érdemes-e foglalkoznia a gondolattal. Agrárszakemberek és a cigányság szociális gondjaival foglalkozók körében egyértelmûen kedvezô a fogadtatás. A legérdekesebb a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend reakciója, akik a maguk kreatív tevékenységét mostanában próbálják Magyarországra kiterjeszteni. Mivel úgy vélik, ez a terv az ô támogatási filozófiájuknak megfelel, szívesen segítenének a megvalósításában, ami komoly szervezési és anyagi támaszt jelenthet majd. Reménykednünk kell abban, hogy a kérdések a szakszerûség talaján dôlnek majd el, és nem válnak üres politikai viszálykodássá. Mert egy valamivel tisztában kell lennünk. A terület bizonyára nem fog megmaradni a jelenlegi lepusztult állapotában, hanem elôbb-utóbb agrártelepesek jönnek majd ide, hogy dolgozzanak az elhagyatott földeken. Csak az a kérdés, hogy akkor lesz-e még lehetôségük a cigányoknak az akcióba való bekapcsolódásra. 21

Közreadja: DÉKÁNY TIBOR osztályvezetô, VÁTI Kht. – ERÔ ZOLTÁN ügyvezetô igazgató, Palatium Studio Kft.

FLAMAND FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ A BUDAI VÁRNEGYEDRE A 90-es évek elején a flamand kormány programot indított Magyarország EU-nak megfelelô fejlettségi szinthez való felzárkóztatása érdekében. A program keretén belül elsôsorban vállalkozói inkubátorházakat hoztak létre vidéken, illetve területfejlesztési terveket dolgoztak ki egyes térségekre. Ezek kö-

A tapasztalt flamand tervezôk e javaslat készítése során a legfontosabb elemeknek a következôket tartották: • Tervezésmódszertani javaslatok • Turizmusszervezés menedzsment • Közterületek magas színvonalú kialakítása • Közúti forgalomra vonatkozó egyes szervezési javaslatok A tervjavaslat tapasztalt nyugat-európai szemmel a leglényegesebb pontokra világít rá, melyek módosításával, kialakításával viszonylag csekély anyagi ráfordítás mellett is jelentôs elôrelépés volna elérhetô fôvárosunk legattraktívabb térségében. Ezek a következôk: • Gyalogutak a várnegyedbe • Döbrentei tér–Várkert-bazár rendezése • A kerület kapujának helyreállítása: Batthyány tér. GYALOGUTAK A VÁRNEGYEDBE

A várnegyedbe vezetô gyalogutak kijelölése prioritást élvezô program, mivel könnyen, hosszas dönKialakítási javaslat a Batthyány térre téshozatali folyamat nélkül elzül a legnagyobb volumenû munka kétségkívül az Alföld Terü- kezdhetô a megvalósítása. A programot több részre felosztva, letfejlesztési Terv, a Kôrösök vidékére elkészített pilot project hosszabb idôszak alatt lehet megvalósítani. Már a megvalósítás kezdetén lesznek látható eredmények, és ez azt is jelenti, (Mens en Ruimte, Belconsulting) volt. Ennek elkészültét követôen a flamand kormány a mûem- hogy a program akár csekély költségvetési kerettel is elkezdlékvárosok, mûemléki épületegyüttesek tervezésében rendkí- hetô, és késôbbi folytatásának üteme a rendelkezésre álló forvüli tapasztalatokkal bíró brügge-i Groep Planning Institute rások függvénye lesz. A program az I. kerület tizenegy legfontosabb, gyalogtávolbevonásával az I. kerületi Budai Várra készített fejlesztési konságon belül található pontja, nevezetesen a “kapuk”, valamint cepciót. Fontosnak tartjuk, hogy ennek a dokumentációnak lénye- egyéb érdeklôdésre számot tartó helyek közötti gyalogosútgesebb elemeit bemutassuk, hiszen bár- vonal kialakítására irányul. Az alábbi helyek közötti útvonalaki is dolgozik ezt követôen a Vár terü- kat táblák fogják jelölni: Moszkva tér letét érintô fejlesztési koncepción, enDéli pályaudvar nek az anyagnak jól kiérlelt, széles Krisztina tér nemzetközi kitekintéssel rendelkezô Hadtörténeti Múzeum (és a Magdolna-templom) várostervezôk által megfogalmazott elMátyás-templom (és a Halászbástya) képzeléseit nem kerülheti meg. 22

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

re vezetô utat. Az észak–dél irányú útvonalak esetén a gyalogosok választhatják a meredek útvonalat (a Váron keresztül) vagy pedig a hosszabb vízszintesebb útvonalat (a Krisztinavároson vagy a Vizivároson keresztül). Hangsúlyozni kell, hogy a gyalogutak nem feltétlenül turistautak. Nem a turisták, hanem a kerület minden gyalogosan közlekedô polgára számára készül. Nem kör alakúak, hanem jól meghatározott helyszíneket kötnek össze. Nyilvánvaló, hogy ezek az útvonalak útmutatóul fognak szolgálni a turisták számára is és megfelelnek a látogatók irányítására vonatkozó célkitûzéseknek is. A gyalogoskapcsolat megvalósítása egyrészt a jelzôtáblák következetes és egységes elvek szerinti elhelyezésével, másrészt a közterek rendbehozatalával Gyalogos séta útvonal: A Déli pályaudvartól történik. Hangsúlyozni kell, hogy a javaa Mátyás templomhoz solt útvonalak csupán követik a meglévô utcákat és útvonalakat. Királyi Palota A teljes program fokozatos megvalósítása esetén választhaBatthyány tér tó az a megoldás is, hogy elôször elhelyezik az összes jelzôtábCorvin tér és Dezsô tér lát, majd ezt követôen fokozatosan kerül sor a közterek helyClark Ádám tér reállítására. Várkert-bazársor A gyalogutak kialakítása próbaprogram gyanánt szolgál a Döbrentei tér Ez azt jelenti, hogy a fenti helyszínek mindegyikérôl a gya- különbözô célkitûzésekhez. Fellendíti a gyalogutak forgalmát logosok könnyen meg tudják találni bármelyik fenti helyszín- azáltal, hogy az érintett utcákat egyszerû “útvonalból” érdekes

A Várkert-bazár jelenlegi képe (balra), illetve javaslat a tér funkcionális használatára

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

23

re kelthetné a jelenleg meglehetôsen elszigetelt Döbrentei teret. A mûemlék helyreállítása meggyógyítaná a Világörökség helyszín valóban infarktusos részét. A palota felé vezetô lépcsô újbóli megnyitása beleillene a városon keresztülhaladó gyalogutakat kialakító programba. A történelmi Várkert helyreállításával együtt új életet fog hozni a Várhegy jelenleg elhagyatott déli lejtôjére, át fogja formálni a területet, és látogatókat fog vonzani a Vár déli részébe, amely jelenleg elkerüli a turisták többségének a figyelmét. A legfontosabb feladat a megfelelô funkció megtalálása, tehát egy olyan funkcióé, amely nem sérti az épületegyüttes integritását. A Batthyány tér makettje: az eredeti térszint részleges visszaállítása Magas színvonalú lakóházak, “helyszínekké” minôsíti. Új életre kelti az egész területet, és exkluzív, kisméretû szálloda és egy szép bár beleillene az épületösztönzôleg hat az új kisléptékû funkciókra. Végeredményben együttesbe, amelynek fekvése támogatja is ezeket a funkciókat. A helyreállításnál nagy figyelmet kell fordítani az épületekre, a gyalogutak kialakítása a kerület különbözô részeinek morfológiai egyesítését jelenti, és a kerület érdekes pontjainak össze- az építôanyagokra, valamint a történelmi építési eljárásokra. Nagy infrastrukturális munkák, mint például mélygarázsok kapcsolása révén elôsegíti a turisták egyenletes eloszlását. építése a galériák alatt vagy a lejtô kiásása helynyerés céljából határozottan veszélyezteti az épületegyüttes jelentôségét A DÖBRENTEI TÉR és eredetiségét. ÉS A VÁRKERT-BAZÁR Ez a program három, funkcionálisan egymáshoz kapcsolódó és egymást kölcsönösen erôsítô részbôl áll. Döntéshozatali vagy költségvetési problémák miatt azonban lehetséges a három részbôl álló program csupán egy vagy két részének végrehajtása, bár a legjobb megoldás az integrált megközelítés marad. A VÁRKERT-BAZÁR ÚJ FUNKCIÓJA megmentené ezt a rendkívül értékes mûemléket a további pusztulástól és új élet-

24

A KERÜLET KAPUJÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA: BATTHYÁNY TÉR A kerület szívébe vezetô kapu helyreállítása olyan integrált programot jelent, amelynek meg kell felelnie a közlekedésre, az idegenforgalomra és a várostervezésre vonatkozó három stratégiai alternatívának.

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az említett “kapuk” közül gyakorlati elônyei miatt a Batthyány teret választottuk prioritási programként: teljes egészében az I. kerületben helyezkedik el és ez garantálja, hogy más kerületekkel való egyeztetési nehézségek nem akadályozzák a végrehajtási folyamatot. A kiválasztás másik gyakorlati oka a tér mérete és még kezelhetô bonyolultsági foka. Fontos, hogy az elsô program ne a legbonyolultabb témával (pl. a Moszkva térrel) foglalkozzon, hanem fokozatosan építsen a tapasztalatokra. A kis lépték egy másik gyakorlati következménye az, hogy jó és kielégítô eredmények érhetôk el viszonylag kis költséggel. A Batthyány tér kiválasztásának vannak egyéb lényeges okai is: gyönyörû Duna-parti fekvése szemben a Parlamenttel, jól látható a pesti rakpartról, fontos csomóponti funkciója, szép XVIII. századi épületei, valamint az a kihívás, hogy egy Világörökség helyszín részét képezi. A JELENLEGI ÁLLAPOT A Batthyány tér ténylegesen olyan csomópont, ahol autóbusz-, villamos- és metróátszállóhelyek, végállomások, valamint egy taxiállomás található. A téren nem érzôdik a térjelleg, az ember inkább a közlekedési nehézséget, jelzôtábla dzsungelt érzi. A tér nem tartózkodási hely, hanem a más közlekedési eszközre való – gyors – átszállás helye. A tér valós szerkezetének hiánya hozzájárul a biztonságérzet hiányához. A térburkolatok anyaga és kialakítása nem vonzó: aszfalt járdák, ósdi utcai berendezési tárgyak, a tér közepén található metróépület nem illik bele a környezetbe stb. A tér egyik fontos sajátossága a terepszint: az 1860 elôtt épült épületek megôrizték eredeti terepszintjüket, azaz kb. 80 cm-rel a tényleges talajszint alatt épültek.

a víz felé lejt, ahol lépcsôk vezetnek le a vízfelszínhez és az esetleg ott horgonyzó álló hajókhoz. Innen jól élvezhetô a vízpart többi része és a Parlamentre nyíló csodálatos kilátás. A járdaburkolat anyaga természetes kôburkolat, amelyet különbözô fajtákban és méretekben alkalmaznak az eltérô funkciókhoz (tér, útjelzôk, parkoló). A vízi agora esetében felmerül a fapadló alkalmazásának lehetôsége. A gépjármûforgalom egyirányú utakon történik – dél felé a Fô utcán, észak felé a felsô rakparton. Mindkét út az agora szerves részévé válik: az úttest megszakad és a jármûvek magán a téren haladnak, csak alig látható jelzés mutatja az út szélét. Ezáltal a gépkocsivezetôk azonnal érzékelik, hogy egy új környezetbe érkeztek, és ez le fogja lassítani a forgalmat. Kelet–nyugati irányban gépkocsik vagy buszok nem mehetnek keresztül a téren, kivéve a vészhelyzetet. Egy buszkikötô helyezkedik el az út mentén, magában foglalva a jelenlegi metrólépcsôket is. A villamos-végállomásnál levô lépcsôk is megmaradnak. A villamosvonal meghosszabbításának lehetôsége továbbra is fennáll. A gépkocsik számára a tér északi részén alakítanak ki parkolóhelyeket. A XVIII. századbeli épületek környezetében a tér eredeti terepszintje visszaállítható. A Szent Anna-templom elôtti -80 cm-es terepszintû terület mérete nô. A Fehér Kereszt fogadó és a szomszédos XVIII. századbeli épületek miatt a Fô utcát teljes szélességében lesüllyesztik. A Batthyány utca végén valamint a Fô utcai templomnál egy enyhe lejtô viszi le a gépkocsikat és a gyalogosokat az eredeti -80 cm-es szintre. Ez a szint folytatódik a Fehér Kereszt fogadó és a felsô agora felé vezetô lépcsôk között. Enyhe lejtéssel érjük el ismét az alsó agora és vásárcsarnok tényleges szintjét. Ezen a szakaszon a nulla szinten található épületekhez lépcsôs gyalogjárót építenek.

JAVASLAT Az épületeknek a tér felületéhez viszonyított méretére, a tér különbözô vonzáspontjaira (víz, épületek stb.) és a javasolt funkciók változatosságára tekintettel, javaslatunkban három entitást mutatunk be, melyek mindegyike saját karakterrel és lehetséges funkciókkal rendelkezik. Ez a megközelítés nem jelenti azt, hogy a tér valóban részekre lenne felosztva. A vásárcsarnok és a Szent Anna-templom elôtti entitás – az alsó agora – az eredeti piactéri funkcióra és a templom elôtti térre utal. Ez ugyanakkor egy olyan entitás is, amely arra invitálja a gyalogosokat, hogy a tér délnyugati kapuján keresztül lépjenek be a kerületbe. A korábbi zárdaépület elôtti entitás – a felsô agora – kb. egy méterrel magasabban fekszik, mint a körülötte levô terület és ezért lépcsôk veszik körül. Burkolatának puhább anyaga (dolomit) és a rácsszerûen ültetett fák lombkoronája alkotta entitás korábbi funkciójára, a zárdaudvarra utal. Ez olyan hely, ahol az ember elüldögélhet, olvasgathat, pihenhet és nézelôdhet. A harmadik entitás – a vízi agora – magában foglalja az alsó rakpart (megnagyobbított és lesüllyesztett) közútját és FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

Batthyány tér: a Duna-part így volna elérhetô ismét a gyalogosok számára

Úgy gondoljuk, hogy a bemutatott koncepció mindenképpen méltó a továbbgondolásra, és a majdani várostervezés során való felhasználásra, az elképzelésekbe való beillesztésre. Méltó, hogy megnevezzük a terv készítôit is. A fôtervezô és projekt-koordinátor Mieke Maes asszony, a tervezés menedzsmentje pedig Werner Desimpelaere úr, a Groep Planning nemzetközi tekintélyû igazgatója nevéhez fûzôdik. 25

HÍREK AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL TÁMOGATOTT PROGRAMOKRÓL

OECD ORSZÁGTANULMÁNY A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKÁRÓL Az OECD olyan nemzetközi szervezet (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet), melynek Magyarország 1996-tól tagja (s jelenleg 30 tagországot számlál), és amely elsôsorban makrogazdasági orientációjú (jól ismert a minden évben megjelenô országjelentés a tagországok gazdasági helyzetérôl), több bizottságban, tématerületen is kifejti munkáját. Az OECD Területpolitikai Bizottság célja, hogy ezen a jellemzôen makrogazdasági szervezeten belül felerôsítse a területben, régiókban való gondolkodást, s hangsúlyozza a területfejlesztési politika fontosságát. A bizottság munkaprogramjának egyik eleme a tagországok és/vagy egyes régióik területfejlesztési politikájának vizsgálata. Az ilyen vizsgálatok célja, hogy egyrészt értékeljék az adott ország területi politikáját, másrészt tanácsaikkal, szakértôi javaslataikkal segítsék a kormányokat ezen politika továbbfejlesztésében. Az elmúlt három évben Magyarország, Korea és Olaszország vállalkozott arra, hogy ilyen országvizsgálatot kérjen az OECD-tôl, ami a gyakorlatban közös finanszírozást és két évig tartó, több szakaszból álló közös munkát jelent. A vizsgálat 2000 elején indult, s 2001 ôszén zárult le, amikor az FVM és az OECD közös sajtótájékoztatón mutatták be az együttmûködés eredményét, a három (magyar, angol, francia) nyelven egyszerre megjelenô területpolitikai országtanulmányt. Az október 17-i sajtótájékoztatót egy konferencia követte, ahol a tudomány, a politika, a közigazgatás, a régiók, a megyék, az önkormányzatok és a gazdasági élet képviseletében 100 szakember vitatta meg a tanulmány eredményeit és ajánlásait. A konferencián elhangzó gondolatok közül talán kiemelhetjük az újraelosztás/kiegyenlítés és a versenyképesség növelése körül kialakuló vitát. Az OECD véleménye szerint a területpolitikát úgy kell alakítani, hogy az ország minden régiója számára biztosítsa, hogy a gazdasági-társadalmi kihívásoknak sikeresen eleget tudjon tenni. Másik fontos megállapítás a központi állam alatti szintek (megye/régió), s különösen a települési önkormányzati hatóságok jelenleginél nagyobb szerepvállalására vonatkozott. Elhangzott, hogy nem a helyi szintek számára abszolút értékben átadott források nagysága a fô, illetve legfontosabb kérdés, sokkal inkább az elosztás módja, a decentralizáció elveinek érvényesítése. Az országtanulmány egyik fô erôssége egyébként éppen az önkormányzati fejlesztés, közigazgatás reformja és a területfejlesztési kérdések összekapcsolásában rejlik. Összefoglalóan elmondható, hogy az OECD országtanulmány lehetôséget adott arra, hogy stratégiai szinten gon26

dolkodhassunk el a területpolitika fô kérdéseirôl, céljairól, eszközeirôl, felülemelkedve egy idôre a mindennapok részproblémáin. Az OECD-vel való együttmûködés azért is izgalmas, mert a hazai folyamatokat nemzetközi térbe, összehasonlításba helyezhetjük, s ebben a nemzetközi tükörben “méregethetjük magunkat”. Iván Andrea FVM, Területfejlesztési Fôosztály

AZ SPP NON-TWINNING PROJEKT SZAKÉRTÔI TEVÉKENYSÉGE A MAGYARORSZÁGI SAPARD PROGRAM TERÜLETÉN Az SPP Non-Twinning projekt komoly segítséget nyújtott a SAPARD program hazai elindításában. Szeptember hónapban a technikai segítségnyújtás keretében, elsôként Peter Bloom és Kess Suijker európai uniós szakértôk összesen három héten át segítették a SAPARD Hivatal központi irodájának munkáját. Ezt követôen került sor az SPP Non-Twinning projekt tevékenysége szempontjából a legkiemelkedôbb esemény, a SAPARD program hazai végrehajtását elôsegítô képzés lebonyolítására. A tanfolyam 2001. október 1–19 között három, egymást követô ötnapos képzésen folyt két olasz szakértô, Luciano Leonetti és Angelo Boccolini urak vezetésével. A képzésen – amelyek szervezési feladatait túlnyomó többségben a Nemzetközi Bankárképzô Központ bonyolította le – a három hét alatt összesen 166-an vettek részt. A SAPARD Hivatal összes dolgozóján kívül a résztvevôk között voltak a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Európai Integrációs Fôosztályának, valamint a Nemzeti Alapnak a munkatársai is. A komoly felkészültségû, a vidékfejlesztéssel összefüggô területeken különösen széles körû tapasztalattal rendelkezô oktatók az öt nap alatt megismertették a résztvevôkkel a SAPARD Hivatal mûködésének alapját jelentô Mûködési Kézikönyv eljárásait, logikai egységeit. Az említett Kézikönyv fejezetein túl, ugyanakkor hivatkozási jelleggel a hazai program keretéül szolgáló egyéb dokumentumok, így például Magyarország SAPARD Tervének és a Többéves Pénzügyi Megállapodásnak a vázlatos ismertetésére is kitértek. A jelenlévôk hat, önálló egységet képezô csoportban gyakorolhatták saját jövôbeni feladatukat, illetve képet kaphattak az egyéb beosztásban dolgozók munkájáról is, megtapasztalhatták a csapatmunkát. A könnyebb megértés kedvéért az olasz képzôk minden fejezet ismertetése után folyamatábrák elkészítését kérték az egyes eljárásokról, illetve tesztekkel ellenôrizték az elsajátított ismeretek megértését. A tanfolyam jó alkalmat nyújtott arra is, hogy a hivatal 2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

HÍREK AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL TÁMOGATOTT PROGRAMOKRÓL

központi és regionális irodáiban dolgozók jobban megismerhessék egymást. Az egyes logikai egységek befejezése után lehetôség nyílott a felmerülô kérdések megfogalmazására, szakmai egyeztetésekre is. Ezek során az oktatók felhívták a figyelmet a Mûködési Kézikönyv eljárásainak gyenge pontjaira is, ez a képzést követôen nagyban segítette a munkatársakat a Kézikönyv végsô változatának elkészítésében. A hallgatók a képzést vezetôkkel megbeszélhették azokat a felmerülô problémákat is, amelyekre a Mûködési Kézikönyv nem tért ki, illetve amelyekre az egyes eljárások nem adtak kielégítô információt. Az SPP Non-Twinning projekt befejezéseként, 2001. november 5–9 között, három különbözô idôpontban John Powell, SAPARD tanácsadó tartott képzést a hivatal néhány dolgozójának, kommunikációs és tájékoztatási stratégiai témákban. Összességében elmondható, hogy a képzések komoly segítséget nyújtottak a munkatársak felkészültségének növelésében és egyben fontos elôrelépést jelentettek az európai uniós akkreditáció szempontjából is, amelynek elnyerése a SAPARD Hivatal elôtt álló legnagyobb és egyben legfontosabb feladat. Ennek elsô lépéseként az idôközben kibôvült hivatalnak 2001. december 20-ig el kellett végeznie az önértékelést a mûködés minden részletére kiterjedôen. Ezt követôen kezdôdik az elô-akkreditáció folyamata, ami azt jelenti, hogy az Állami Számvevôszék elvégzi a SAPARD Hivatal teljes körû vizsgálatát. Abban az esetben, ha az Állami Számvevôszék mindent rendben talál, elkezdôdhet az akkreditáció végsô szakasza, az Európai Unió Bizottságának engedélyezési eljárása. Reményeink szerint a jövô év elsô felében, az uniós akkredáció birtokában megkezdôdhet a pályázatok kiírása, majd elsô lépésben a négy elfogadásra váró intézkedés keretében a támogatási pénzek odaítélése. A négy intézkedés a következô: Mezôgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása Mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása Szakértôi segítségnyújtás (a program lebonyolítását segítô tevékenység) A késôbbiekben a program eredményes mûködése esetén az intézkedések száma további öttel bôvül majd. Kárpáti Zoltán SAPARD Hivatal

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

A REGIONÁLIS INTÉZMÉNYI STRUKTÚRÁK FEJLESZTÉSE A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek kapacitása és fejlôdési lehetôségei Az SPP Non-Twinning projekt keretében, a regionális intézményi struktúrák fejlesztéséhez való szakértôi segítségnyújtás részeként elkészült a “Regionális kapacitások Magyarországon: felkészülés a Strukturális Alapok fogadására” címû dokumentum. A tanulmány fô szerzôi dr. Colm McClements, Robert Jennings és Döbrönte Katalin. A tanulmány a regionális fejlesztési tanácsok (RFT) és a regionális fejlesztési ügynökségek (RFÜ) kapacitását (rendelkezésre álló szakember, szakértelem, technikák ismerete, alkalmazása, infrastruktúra stb.) elemzi, felméri ezen intézmények szándékait, képességeit és lehetôségeit a 2002–2004, illetve a 2004–2006 közötti idôtávokat alapul véve. A tanácsok és ügynökségek jelenlegi szerepét, feladatkörét egyrészt a tagjelölt országokban a Strukturális Alapok menedzselésének 2004–2006 között várható kereteibe, másrészt az EU tagországokban a jelenlegi regionális fejlesztési gyakorlat kontextusába helyezve értelmezi. Az RFT-k és RFÜ-k jelenlegi politikai és empirikus viszonyrendszerét a magyar regionális fejlesztési rendszerben értelmezve és a rövid távú kihívásokat az említett regionális szereplôkre vonatkozóan elemzi. Miután az elôzetes elképzelések ellenére az RFT-k és RFÜ-k a csatlakozás utáni rövid programozási idôszakban várhatóan nem tudnak végrehajtó hatóságként mûködni, a tanulmány tárgyalja a regionális fejlesztés más lehetséges gyakorlatait és folyamatait, konkrét ajánlásokat fogalmazva meg az FVM, az RFT-k és RFÜ-k számára. Az FVM számára megfogalmazott fô javaslat – melyet az RFÜ-k a velük való megbeszélés során kivétel nélkül megerôsítettek –, hogy alapvetôen fontos nemzeti szinten egy irányvonal meghatározása az ügynökségek számára a konkrét szerepüket, feladataikat, jogi szabályozottságukat, forrásaikat illetôen. Ezzel párhuzamosan az RFÜ-knek azt ajánlja, hogy vállaljanak sokkal aktívabb és kezdeményezôbb szerepet a regionális fejlesztés szakmai kérdéseiben. A tanulmány forgatókönyveket fogalmaz meg rövid és közép-, illetve közép- és hosszú távra. A tanácsok szerepét 2004–2007 között abban látja, hogy átfogó vezetô szerepet vállalhatnak a NUTS II régiókban minden regionális léptékû fejlesztésben, illetve a régión belüli információcsere fórumaként mûködhetnek. Az RFÜ-kkel szorosan együttmûködve, esetleg az ügynökségek felügyelô bizottságaként segíthetik az ügynökségek által kialakítandó rendszer végrehajtását a támogatható projektek fejlesztésének megkönnyítése érdekében. 27

HÍREK AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL TÁMOGATOTT PROGRAMOKRÓL

Az ügynökségeknél – megalakításuk indítékától függôen – az elmúlt évek során jelentôs megvalósítási, programozási és tervezési ismeret és gyakorlat alakult ki. Az RFÜ-k számára megfogalmazott forgatókönyv tehát az ügynökségek szerepét a regionális fejlesztés technikailag és szakmailag kompetens katalizátoraiként jelzi. Az ügynökségek számára a fejlôdést a projektek generálása jelentheti. Amennyiben az ügynökségek nem vállalnák fel ezt a típusú munkát, kevésbé lennének képesek a végrehajtó hatóság munkájában való bármilyen részvételre. Az RFÜ-k a projekt adatbázisépítô folyamat (project pipeline) kialakítását az NFT (Nemzeti Fejlesztési Terv) folyamat részének tekintik, melyet ugyanakkor az abszorpciós kapacitás fejlesztésének szolgálatába állítanak. Vannak olyan régiók, melyek a projektek generálását már jelenleg is feladatuknak tekintik, de a többi régió is egyetért ennek szükségességével. A 2007–2013-as idôszakra a tanulmány az ismertetett feladatkörök továbbfejlesztését javasolja, kiegészítve azzal, hogy remélhetôleg 7 Regionális Operatív Program készül, amelyekhez kapcsolódóan az RFT-k és RFÜ-k végrehajtó hatóságként mûködhetnek. A dokumentum fô eredménye az RFT-k és RFÜ-k kapacitásainak fejlesztésére vonatkozó gyakorlati forgatókönyv a csatlakozásig, amely segíti a jelenlegi széles körû lehetôségek közül néhánynak a kiválasztását és realizálását. Amennyiben a tanácsok és ügynökségek ebben az irányban tudnak elôrelépni, akkor a magyar és eu-s döntéshozók számára a regionális szereplôk, elsôsorban a tanácsok és ügynökségek partnereikkel együtt valódi opciót fognak jelenteni a feladatok delegálásakor. Az SPP Non-Twinning projekt szakértôi által elkészített tanulmány így reményeink szerint hozzájárul az RFT-k és RFÜ-k csatlakozásra való felkészítéséhez, és ennek a folyamatnak a részévé válik. Az elkészült tanulmány egy lépcsôfokot jelent ebben a munkában, melynek folytatására az RPP projekt keretében lesz lehetôség. Döbrönte Katalin SPP Non-Twinning Iroda

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

28

2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

HÖRCHER FERENCNÉ, az ENSZ Habitat Iroda vezetôje

A HELYI PÁRBESZÉDTÔL AZ ORSZÁGOS NYILVÁNOSSÁGIG Kapcsolatok építése a médiával, a sajtóval A kistérségi vidékfejlesztési menedzserek 2002. január 29-én tartott továbbképzése keretében – melyet az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya havi rendszerességgel megszervez – ez alkalommal a médiával, az elektromos és írott sajtó-

val való kapcsolattartás volt a képzés témája. A média és a sajtó számos jeles képviselôjét hívták meg a rendezvényre, melynek programja az alábbi volt: A vidékfejlesztés és a nyilvánosság Bevezetô: Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô A közszolgálati média szerepe a vidékfejlesztésben elôadó: Szitnyai Jenô igazgató, DUNA TV A Tér-Erô vidékfejlesztési szakmûsorról elôadó: Gojtán Anna szerkesztô, DUNA TV Az MTV1 gazdasági mûsorairól elôadó: Bolyáki Attila fôszerkesztô Párbeszéd a televízióról - kérdések és válaszok A Magyar Rádió Rt. Vidék, Gazdasági és Környezetvédelmi Szerkesztôségének mûsorairól elôadó: Újhelyi Zoltán, a szerkesztôség helyettes vezetôje, Juhász Zsolt, a Régiók c. mûsor szerkesztôje Mirôl ír szívesen a sajtó és a folyóiratok? Rövid tájékoztatást nyújtott: Dippold Pál fôszerkesztô-helyettes, Szabad Föld FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

Hörcher Ferencné, a Falu Város Régió fôszerkesztôje Hájos László, a Magyar Mezôgazdaság fôszerkesztôje Pócs Gyula, A falu fôszerkesztôje Hajba Ferenc vidéki tudósító (Gyôr), Czauner Péter újságíró, Népszabadság Nagy Ottó újságíró (agrár témák), Magyar Nemzet Aktuális információk: • a VFC 2001. évi pályázatainak tapasztalatai • a 02002. évi agrártámogatások új elemei, kapcsolódásai a VFC-vel. A rendezvényt Szendrôné dr. Font Erzsébet nyitotta meg, rövid áttekintést adva a fôosztály, a vidékfejlesztési menedzserek, a regionális vidékfejlesztési irodák közös munkájáról, az aktuális kérdésekrôl. Megnyitó beszédében az alábbiakra tért ki: • A Vidékfejlesztési Célelôirányzat a kétéves költségvetésre tekintettel 2002-ben a 2001. évihez hasonlóan mûködik, a pályázási feltételek sem változnak. A pályázatok beadásának határideje: 2002. szeptember 15. Csupán néhány hangsúly erôsödik, pl. a családi gazdálkodás támogatása a mezôgazdaságot kiegészítô tevékenységek terén stb. • A 2001. évben a pályázatokkal kapcsolatos tapasztalat kedvezôbb volt az elôzô évekénél, javult a pályázatok minôsége,

29

V

I

D

É

K

F

kevesebb hiánypótlási igény merült fel, javult a kidolgozottság mértéke. Ez azt mutatja, hogy a vidéki pályázók kezdik megtanulni a pályázás technikáját, jobban odafigyelnek a kiemelt célokra és megalapozottabban építik fel a pályázati követelményekben foglalt kérdésekre adott válaszukat. Témák szerint elég jelentôs eltérések mutatkoztak. Igen sok pályázat kért támogatást bekötôutak építésére-felújítására, míg a kiegészítô tevékenységek témájában sokkal kevesebb pályázat futott be. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az önrész követelménye igen behatárolja a pályázókat, ez pedig elengedhetetlen feltétele a támogatás elnyerésének. • Folytatódik a “Nyitott falvak, nyitott porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztés modellek c. országos program megvalósítása. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok igen kedvezôek. • Felhívta a figyelmet A FALU c. folyóirat legutóbbi (2001. ôszi) számára, melyben Orbán Viktor miniszterelnök fejti ki a kormány álláspontját a vidékfejlesztésrôl. Hangsúlyozza, hogy a kormány programjában a vidékfejlesztés legfontosabb erôforrása ugyanaz, mint a célja: az ember! • Jelentôs elôrelépés történt a vidéki szaktanácsadás és képzés terén. Örvendetes hír, hogy a Széchenyi Egyetemen posztgraduális képzés formájában beindul a “településmérnöki” szakképzés. Az ismeretek bôvítése, a képzett vidékfejlesztôk számának növelése az eredményes vidékfejlesztés elengedhetetlen feltétele. A megnyitóbeszéd után Szendrôné dr. Font Erzsébet átadta a szót a média megjelent képviselôinek. Szitnyai Jenô igazgató, DUNA TV Meggyôzôdése szerint a vidékfejlesztéssel foglalkozó mûsoroknak az információközvetítésen túlmenôen az európai felzárkózás iskolájává kell válniok. Az urbanizáció túlzott érvényesülése, a városi élet negatív jelenségei folytán felértékelôdött a vidék. Ahhoz, hogy a vidéki településeknek, az ott élôknek a problémáit a média be tudja mutatni, oly módon, hogy az egyes témákból tanulni lehessen, szükség van arra, hogy a vidékfejlesztô menedzserek ismerjék a média természetrajzát. Ô a maga részérôl sok hiányosságra szeretné felhívni e téren a figyelmet: • A politikai rendszerváltás értékválságot váltott ki, a korábbi értékek nagy része hiányzik, ezeket mindenáron vissza kell pótolni és új értékeket is létre kell hozni és bemutatni. • A világ globalizálódása folytán a globális hatások lokális értékvesztéshez vezettek, vissza kell hozni a lokalitás sajátos ízeit, értékeit. Sokan összetévesztik a vidékfejlesztést az agrárium fejlesztésével, holott az elôbbi sokkal tágabb, magában foglalja az értékteremtô embert és annak tevékenységeit, környezetét is. 30

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

• A médiában megszólalókról az a véleménye, hogy sokat tudnak a szakmáról, de keveset a társadalomról. • A közszolgálat strukturális problémákkal terhes, nincsenek helyén a jó arányok, a korábbi megyecentrikus szemlélet még ma is érvényesül. • Az információáramlás akadozik, szükség lenne arra, hogy valamennyi regionális fejlesztési tanács és a megyei területfejlesztési tanácsok is rendelkezzenek média-menedzserrel, akik tudják, hogy milyen információkkal, hová lehet fordulni. A közszolgálati médiánál ma két irány érvényesül: a technológia-orientáltság és az emberi hitre alapozott megközelítés. A technológia ez esetben a mintaértékû megoldásokat, pozitív példákat, sikeres felzárkózási modelleket jelenti. Jelenleg ez van túlsúlyban. A másik irány az emberi hitre épül és ez sokkal gyengébben érvényesül. Hiányzik az empátia, a társadalmi szolidaritás. Mindenkinek meg kell adni az esélyt a túlélésre, és erre kevéssé törekszenek. Ez utóbbi irányba mutat a határon túli magyarság problémáival való foglalkozás, egy Kárpát-medencét felölelô információs hálózat is. Erôsíteni kell a kultúra, az értékbemutatás szerepét. Szitnyai Jenô befejezésként hangot adott annak a hitének, hogy amilyennek bemutatjuk a Kárpát-medencét, az olyan is lesz! Gojtán Anna mûsorszerkesztô, DUNA TV A Tér-Erô címû mûsor neve magában hordozza tartalmát is. A területek erôt képviselnek, ezt az erôt tartja fontosnak bemutatni. A mûsor foglalkozik a kistérségi menedzserek helyi-térségi problémáival, bemutatja mind a pozitív példákat, mind a konfliktushelyzeteket, foglalkozik a SAPARD program elôké-

szítésével és más, EU támogatással folyó vidékfejlesztési programokkal. A mûsor érdekvédelmi fórum is egyben, ahol ütköztetni lehet az eltérô nézeteket, érveket és ellenérveket lehet felsorakoztatni bármilyen vitás ügyben. A mûsor fontos témája a határokon átnyúló együttmûködés, az egymással együttmûködô kistérségek kérdései, a különbö2002/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

zô nagyságrendû térségekre készülô fejlesztési tervek megvitatása. Együttmûködnek az FVM-en kívül a Vidék Parlamentjével, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatási Központjával, a Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztés modellek c. országos program szervezôivel és fogadóival. Köszönetet mondott az együttmûködô partnereknek, és arra biztatta a jelenlévôket, hogy használják a jövôben sûrûbben a mûsort saját céljaik megismertetésére, partnerek keresésére, mert a mûsor fórumként szolgálhat az új gondolatok és kísérletek bemutatására. Hankó Gabriella mûsorszerkesztô, KOSSUTH RÁDIÓ Röviden áttekintette rádiós élete korábbi állomásait. Szegedrôl jött “fel” Budapestre, itt a Napközben címû mûsor pénteki adásának szerkesztésében vett részt. Járja az országot, a helyszínen szerzi témáit, benyomásait, íróasztalánál ezért nagyon nehéz megtalálni. Késôbb a DUNA TV-hez került, majd az MTV 1 Fôtér mûsorának szerkesztésében mûködött közre. Részt vesz az Udvarház Magazin szerkesztésében, fontosnak vélt törekvése a ma már kihalóban lévô régi mesterségek felélesztése. Rádiósként témái még: a fogyasztásvédelem, ötletek gyûjtése pl. építkezôk számára, foglalkozik az ingatlanpiaci témákkal is. Kísérletei többségükben eredménnyel járnak. Kivételként említette azt a kísérletét, melyet mégsem tudott megvalósítani. Kritikus hangvételû mûsort akart indítani megépült épületekrôl, ehhez azonban nem talált partnert az építészek között. Biztatta a jelenlévôket, keressék meg érdekes témákkal. Ha nem is azonnal, de rövid idôn belül igyekszik eleget tenni a helyszíni meghívásoknak, és készséggel vállalkozik a közösséget érintô témákban eltérô nézetek nyilvánosságra hozatalára, mûsorai keretében történô boncolgatására. Hajduki Eszter mûsorszerkesztô, MTV 1, 2 1990 óta dolgozik a televíziónál, fôbb tevékenysége az AGRÁRvilág címû mûsorhoz köti. Ez olyan régi-új mûsor, ahol az újításnak számos tere van. A mûsor nem korlátozódik az agráriumra, hanem szándéka szerint a falusi térségek társadalmát, az egyes emberek életét is szeretné megragadni. 1999 óta munkatársa a Közéleti Mûsorok Szerkesztôségének, Boják Attila fôszerkesztô mellett. Ez is régen futó mûsor, ahol folyamatosan szükség van az újításra. Szívesen veszi a megkeresést, különösen ha érdekes témáról, vitatott kérdésrôl van szó. Újhelyi Zoltán mûsorszerkesztô, KOSSUTH RÁDIÓ Igen sok témánkba vágó mûsort ismertetett, mint pl. a Falu Rádió, a Régió, az Én Falum-Én Városom, a Kopogtató, a Barangoló Faluról Falura, a Kék Bogyó stb. E mûsorok lényegének, céljának rövid ismertetését követôen a hallgatóságot arFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/2

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ra biztatta, hogy keressék meg a Rádiót, de csak közérdeklôdésre számot tartó, érdekes témákkal. Összefoglalta azokat a szempontokat, amelyeket érdemes figyelembe vennie annak, aki azt szeretné, hogy egy-egy témát a Kossuth Rádió mûsorra tûzzön. Ezek röviden a következôk: • A közlésre javasolt téma legyen hírértékû. Ez nem botránytémát jelent, hanem azt, hogy abból a rádió hallgatói megtudjanak valamit, amirôl eddig nem volt tudomásuk. • Legyen a témának saját információs háttere, amivel igazolható a felvetett probléma valódisága. • Aki megszólal a rádióban, legyen hiteles ember, akinek a szavai meggyôzôek. • A megszólalók legyenek érdekes emberek, akiknek van valami speciális jellegük, tulajdonságuk, ami által magukra tudják vonni az érdeklôdést. • A javasolt témában legyen ötlet, hasson az újdonság erejével, különben bármilyen aktuális téma is ellaposodik. Nagyon pozitívan szólt az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályával való együttmûködésérôl. Kifogásolja azonban, hogy a minisztériumi hierarchiában egy-egy autentikus szakembert csak a Sajtó Osztályon keresztül lehet megkeresni. Végezetül arra biztatta a rendezvényen részt vevô kistérségi menedzsereket, hogy lobbizzanak saját kistérségük érdekében. A harcos magatartás elengedhetetlen tulajdonsága kell legyen azoknak a vidékfejlesztôknek, akik túl akarnak lépni a jelenlegi állapoton, és térségüket ki akarják menteni az elmaradottságból. A rendezvényen az írott sajtó valamennyi megjelent képviselôje felszólalt: így. pl. a Szabad Föld, a Népszabadság, A Falu, a Falu Város Régió fôszerkesztôje. Kiemelésre érdemes a Népszabadság szerkesztôjének az az állásfoglalása, mely szerint mindenképpen el kell kerülni a technokráciát és a mesterkéltséget. A Falu Város Régió fôszerkesztôje azt hangsúlyozta, hogy a terület- és településfejlesztés szakmaközi, illetve igen sok szakmát érintô tevékenység. A lap célja, hogy a legaktuálisabb problémákat több szakma oldaláról közelítse meg. A lap pozitívumaként értékelte, hogy a szerzôk többségükben maguk jelentkeznek írásaikkal, így a szerkesztôknek inkább a bôség zavarával, semmint a szerzôk vadászásával kell szembenézniük. A fôszerkesztô hiányolta ugyanakkor a vitát, a lap akkor válik valóban érdekessé, ha egy-egy szakmai véleménnyel egy másik is szembefeszül, ha a lap az egymással vitatkozó szakemberek fórumává is válik. A résztvevôk egyöntetû véleménye az volt, hogy nagy szükség volt erre a rendezvényre, a térségfejlesztôk és a média kapcsolatának erôsítésére. Az idôkorlátok folytán közvetlen vitára nem kerülhetett sor, de a részt vevô kistérségi menedzserek közül többnek is alkalma volt megszólalni és egy-egy érdekes problémát röviden ecsetelni. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezdeményezés volt ez a találkozó, és hozzájárult ahhoz is, hogy az ország különbözô térségeiben dolgozó menedzserek is közelebb kerüljenek egymáshoz és baráti kapcsolatok is kialakulhassanak. A médiával, sajtóval való kapcsolat ezen a délelôttön jelentôsen szorosabbra fonódott. 31