Az ultrahang jelentősége politraumatizáltak tompa hasi sérüléseinek diagnosztikájában

A Magyar Radiológusok Társaságának XXVI Kongresszusa Debrecen, Kongresszusi Szerző: www.radiologia.hu

A Magyar Radiológusok Társaságának XXVI. Kongresszusa Debrecen, 2012. június 21–23. Kongresszusi absztraktok 2.

Az ultrahang jelentősége politraumatizáltak tompa hasi sérüléseinek diagnosztikájában Kovács M., Urbán F., Szeferinkin Lazarov Bojko, Rozgonyi V. Bevezetés:Az utóbbi években elindult egy trend, miszerint a politraumatizáltak képalkotó diagnosztikája teljestest-CT-vizsgálattal kezdődik. A tompa hasi sérülések kimutatásához azonban kontrasztanyag adása szükséges, a vizsgálat összességében időigényes és nagy sugárterheléssel jár. E tanulmány keretében a szerzők intézetükben követett tematika szerint a politraumatizált betegeken végzett hasi ultrahangvizsgálatok specificitását, szenzitivitását és pontosságát nézték meg. Betegek és módszer:A retrospektív tanulmány 33, 2009. július 1.–2010. június 30. közötti időszakban kezelt politraumás beteg esete alapján készült. A sérültek között nyolc nő, 25 férfi volt, a legfiatalabb hét-, a legidősebb 97 éves volt, az átlagéletkor 42,7 év, míg az ISS (injury severity score) átlagosan 36 pont volt. Eredmények:A sérültek, egy kivételével, akinél teljestest-CT-vizsgálat történt, ultrahangban jártas radiológus által végzett vizsgálaton estek át. Egy álnegatív lelet született, ahol végül veseparenchyma-sérülés igazolódott. Az eredmények alapján a szenzitivitás 96,9%, a specificitás 84,4%, a pontosság pedig 81,8% volt. Következtetések:Az ultrahang olcsó, gyors és bármikor megismételhető vizsgálati eljárás, de jól képzett, a területen jártas szakembernek kell elvégeznie azt. Sürgősségi esetekben elsőként ajánlott módszer, a diagnosztikus peritonealis lavage alkalmazását szükségtelenné tette. A pontosság és a specificitás retroperitonealis sérülések esetén alacsonyabb. Hemodinamikailag stabil betegeknél a kontrasztos CT-vizsgálat választandó, különösen, ha vesesérülésre is gyanú van. A képalkotókkal talált eredményeket a klinikummal és a laboratóriumi eredményekkel mindig össze kell vetni. Az ultrahang igen magas szenzitivitású és pontos a hemodinamikailag instabil, tompa hasi traumán átesett betegek vizsgálatában, a műtéti ellátás indikációjának megítélésében. Mivel ezeknél a sérülteknél bármikor gyors állapotromlás következhet be, az időigényesebb CT-vizsgálat megfontolandó, akár kontraindikált is lehet.

Korai fehérállományi eltérések előre jelezhetik az újszülöttkori asphyxián átesett csecsemők későbbi fejlődésneurológiai kimenetelét Kozák L. R., Kolossváry M., Szabó M., Rudas G. Előzmények:Az újszülöttkori asphyxia következtében kialakuló hypoxiás ischaemiás encephalopathia (HIE) felelős az oxigénhiányos csecsemők morbiditásának és mortalitásának nagy hányadáért. A neuroprotektív terápia tervezése szempontjából hasznosak lehetnek a korai állapotból a várható kimenetelt becslő biomarkerek. Ilyen lehetséges biomarker, többek között, a diffúziós tenzor MR-képalkotó eljárással (diffusion tensor imaging, DTI) noninvazív módon nyerhető frakcionális anizotropia (FA) index, ami a fehérállomány rostszerkezetének lokális irányítottságát jellemzi. Betegek és módszerek:Olyan hypothermiával kezelt asphyxiás csecsemőket vizsgáltunk retrospektíven, akiknek a születést követően 24 órán túl, de egy héten belül történt 32 irányú DTI-felvétele kutatóközpontunk 3 Teslás MR-készülékén. A vizsgált csoportok: 10, kétéves utánkövetéssel súlyosan károsodottnak talált (Bayley’s motoros és mentális score <70), 10 egészséges kimenetelű, valamint hat nem HIE-s kontrollcsecsemő. A DTI-mérésből az FSL programcsomag Dtifit rutinja segítségével

Oldal 1/41


FA-térképeket számoltunk, majd ezeket az erre a célra fejlesztett tract-based spatial statistics (TBSS) rutinhasználatával csoportonként összehasonlítottuk. Eredmények:A csoportszelekciót jelentő Bayley-értékek Mann–Whitney-próba segítségével szignifikánsan eltértek az egészséges és károsodott kimenetelű csoport között (p<0,001). A kontrollokhoz képest a károsodott csoport fehérállományának FA-val leírható lokális irányítottsága diffúzan szignifikánsan lecsökkent a kontrollcsoporthoz képest, míg az egészséges HIE-s csoporthoz viszonyítva csak a bal corticospinalis pályában találtunk szignifikáns csökkenést (p<0,05, family wise error korrigált szignifikanciaszinten, minden esetben). Az egészséges csoport a kontrollcsoporthoz képest nem mutatott szignifikáns eltérést. Következtetések:Tudomásunk szerint az irodalomban elsőként hasonlítottuk össze asphyxiás csecsemők korai fehérállomány-struktúráját TBSS segítségével a kétéves Bayley-féle utánkövetés függvényében. Eredményeink arra utalnak, hogy a korai FA-indexek jó prediktorai a Bayley-féle skálával később mérhető neurológiai fejlettségnek, különös tekintettel a bal corticospinalis pálya rostjai esetén.

Magyar magzati élet Philadelphia után Lakatos A.1, Victoria Teresa2, Mahboubi Soroosh2, Lombay B.1 Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés:Az ultrahangvizsgálat jó hozzáférhetősége, alacsony költsége miatt a praenatalis szülészeti diagnosztika elsődleges eszköze. Ennek ellenére a vizsgálatnak vannak korlátai (oligohydramnion, limitált szöveti kontraszt, anyai obesitas), amelyek kiküszöbölésére magzati MR-vizsgálatot végeznek. Az MRI pontosabb képet ad a congenitalis fejlődési anomáliákról, többletinformációt adhat egy esetleges sebészeti beavatkozás előtt, illetve elősegíti a komplex fejlődési rendellenességek felismerését. Betegek:Egy hónapos philadelphiai tanulmányút alapján készült anyagunkban bemutatjuk a leggyakrabban előforduló nem cerebralis magzati kórképeket, kiemelve a pulmonalis elváltozásokat, mint cysticus adenomatoid malformatio/congenitalis pulmonalis légúti malformatio, bronchopulmonalis szekvesztráció, előbél-duplikációs ciszták, valamint hibrid laesiók. Magzati ultrahang- és MR-képanyaggal illusztrálva tárgyaljuk a congenitalis diaphragmaticus hernia típusait, illetve a következményes pulmonalis hypoplasia megelőzésének intrauterin sebészeti megoldásait. Következtetés:A legújabb terápiás lehetőségek ismeretében összegezzük a magzati MR-képalkotás előnyeit és szerepét a congenitalis kórképek felismerésében. Képanyag segítségével bemutatjuk, az intrauterin ultrahang-, illetve MR-vizsgálatok közötti korrelációt, valamint röviden összefoglaljuk az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Magyarországon hozzáférhető diagnosztikai és terápiás eljárásokban tapasztalt különbségeket.

A penis és a húgycső betegségeinek radiológiai diagnosztikája felnőttkorban Diagnostic imaging of penile and urethral disorders in adults Laki A., Forrai G. MH Honvédkórház, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály, Budapest A szerzők döntően saját beteganyagukon, irodalmi kitekintéssel mutatják be a penis és a húgycső radiológiai diagnosztikájának lehetőségeit. Rövid anatómiai emlékeztető után az egyes elváltozásokban a különböző vizsgálati eljárások jelentőségéről

Oldal 2/41


szólnak. A penis gyulladásos, daganatos, traumás, keringési és egyéb eltéréseinek legfontosabb képalkotó módszere a nagy felbontású ultrahang- és a color Doppler-vizsgálat. Ultrahanggal nem kellően értékelhető esetekben a problémák megoldására MR-vizsgálat végezhető. Az erectilis diszfunkció képalkotó kivizsgálásában a duplex ultrahangé a vezető szerep, a kavernoszográfia indikációs területe szűk, de létjogosultsága ma is fennáll. Priapismus speciális eseteiben DSA és katéteres intervenció jelenthet megoldást. A húgycső radiológiai diagnosztikájában a kontrasztanyagos uretrocisztográfia ma is első helyen áll. A férfiak esetében az elülső húgycső vonatkozásában ultrahang, szonouretrográfia is segíthet, és növekszik az MR szerepe is, főként a környezeti viszonyok tisztázásában, valamint a rövid női húgycső elváltozásainak megítélésében.

Katéter és dugóhúzó. A neurointervenció metamorfózisa Catheter and cork-screwer. Metamorphosis of neurointervention Lázár I. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Az intervenciós neuroradiológia immár 40 évre tekint vissza. Bár direkt arteriotomiából már 1960-ban is embolizáltak passzívan a véráramba juttatott ragasztóanyaggal intracranialis malformatiót, mégis a moszkvai idegsebész, Fedor Szerbinyenkó tekinthető a modern neurointervenció atyjának. Első közleménye 1971-ben jelent meg oroszul, a szilikonballonokkal történő szülőér-occlusiókról, amivel először carotidocavernosus fistulákat, később aneurysmákat, intracranialis és intramedullaris AV-malformatiókat is kezelt. Ebben az időszakban katéterek hiányában még problémát jelentett egy diagnosztikus angiográfia kivitelezése is. A fejlődéshez zseniális mérnöki találékonyságra volt szükség. Az első, kézzel készített – lédig – 7 F-es diagnosztikus katéterektől hosszú út vezetett a 0,010 inches, ma használatos mikrokatéterekig. Ugyancsak döntő volt a leválasztható embolizálóeszközök kifejlesztése, kezdve a Szerbinyenkó által kitalált szelepmechanizmussal leválasztható ballonoktól a Guido Guglielmi nevével fémjelzett, elektrolitikusan, azaz kontrolláltan leválasztható spirálokig. Hasonló találékonyság és némi szerencse kellett az ischaemiás stroke kezeléséhez használatos eszközök elterjedéséhez, amikkel „mint palackból a dugót” tudjuk eltávolítani a döntően cardiogen embolusokat a Willis-kör nagyereiből. Előadásomban a történeti érdekességek felvillantása után a mai Magyarországon bármely „szerencsés” beteg által hozzáférhető beavatkozásunkat mutatom be annak reményében, hogy a közeljövőben már nem kell szerencsésnek lennünk, hogy európai szintű ellátást kaphassunk a bajban.

CT-vezérelt pancreasbiopsziák Lázár I., Oláh Zs., Mészáros E., Kostyál L., Szólics A. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Előzmények: A pancreas daganatos megbetegedéseinek kivizsgálásában a percutan biopszia döntő jelentőségű a későbbi terápia megválasztásában. Ha a sebészi reszekció nem lehetséges, egyéb onkológiai kezelés csak szövettanilag alátámasztott diagnózis esetén végezhető. Betegek és módszerek: A szegedi munkacsoport ultrahangvezérelt biopsziáival való összehasonlítás érdekében mi is 101 darab konszekutív, CT-vezérelt pancreasbiopszia eredményeit vizsgáltuk retrospektív módon. A beavatkozások négy év alatt, 2008. január 1-jétől 2011. december 31-ig történtek. Vizsgáltuk a kapott szövettani eredményeket, ezeket összevetettük a

Oldal 3/41


CT-morfológiai adatokkal. Elemeztük a beavatkozások technikai jellemzőit, valamint a betegek további kezelését, túlélését. Eredmények:A 101 biopszia évenkénti lebontásban intézetünkben is fokozatosan növekvő számot mutat, a korábbi 12-ről 29-re. A kapott szövettani eredmények eloszlása a következő: 42 adenocarcinomát, ebből kilenc ductalis típusúnak leírt, három neuroendokrin tumort, egy cystadenomát, egy melanomametasztázist, egy leiomyosarcomát diagnosztizáltunk szövettanilag. Öt betegnél csak a megismételt biopszia igazolta a rosszindulatú daganatot. Húsz betegnél történt műtét, 23 betegnél kemoterápia. Nem tumort mutatott a patológiai feldolgozás 45 esetben. Számos krónikus pancreatitist, autoimmun pancreatitist, akut pancreatitist, atrophiás pancreatitist, fibrosist találtunk. Súlyos szövődményünk nem volt. Következtetések:A CT-vezérelt pancreasbiopszia az elmúlt években egyre növekvő jelentőségű, fokozódó számban igényelt diagnosztikus beavatkozássá vált. A natív szkenneken sokszor bizonytalanul elkülöníthető tumor miatt a diagnosztikus pontosság az első alkalommal nem éri el a kívánt szenzitivitást. A tumor vonatkozásában negatív eredményt fenntartással kell fogadni, a biopsziát ezekben az esetekben meg kell ismételni, hiszen a szövődményráta 1% alatt van.

Kvantitatív vérátfolyásmérés szívizomzatban 11C-acetát segítségével Lengyel Zs.1, Moravszki M.2, Kerecsen G.2, Maurovich-Horváth P.3 1

Pozitron-Diagnosztika Központ, Budapest

2

MH Honvédkórház, Budapest

3

Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest

Előzmények:A szívizomzat szöveti szintű perfúziójának mérésére a PET-módszer abszolút skálán kvantálható eredményt képes szolgáltatni, alkalmas nyomjelző molekula választása esetén. Ez idáig ilyen irányú vizsgálatok hazánkban nem történtek. Intézetünkben a 11C-acetát molekula előállításával és törzskönyvezésével erre lehetőség nyílt. A nyert regionális perfúziós értékek összevethetők az invazív koronarográfiás vagy CT-coronaria-angiográfiás eredményekkel. A kombinált módszer segítségével a kiserek betegsége, illetve a kiegyensúlyozott háromér-betegség is azonosítható. Betegek és módszerek:Tizenhárom személy vizsgálatáról számolunk be. Átlagéletkoruk 58 év, 11 férfi, két nő. Három személy esetén szívbetegségre utaló előzmény nem volt az anamnézisben, illetve egy éven belül coronaria-angiográfia történt, negatív eredménnyel. Tíz betegnél különböző súlyosságú coronariabetegséget dokumentáltak korábban angiográfiával. Dipiridamolterhelést alkalmaztunk minden esetben, négyperces standard protokoll szerint. Nyugalmi vizsgálat nem történt. A 11C-acetát injektálását követően 300-330 másodperces, dinamikus módú PET-adatgyűjtést alkalmaztunk. A kinetikai analízishez a PMOD szoftvercsomagot használtuk. A szöveti perfúziót ml/perc/g egységben határoztuk meg a standard 17 bal kamrai szegmentumra. Eredmények:A perfúziós értékek a jó vérellátású területeken 1,8-3,7 ml/perc/g szövettartományba estek. Az irodalmi adatok szerint az ettől alacsonyabb értékek már nem tekinthetők fiziológiásnak az alkalmazott terhelés alatt. A perfúzió és a coronariaanatómia eltérései általában jó egyezést mutattak, de egyes szegmentumokban a coronaria- (stent-) konfigurációból nem kikövetkeztethető átáramlásra derült fény. Az előfordult metodikai hibák hatását is elemeztük (nem folyamatos bolus, későn indult adatgyűjtés). Következtetések:A 11C-acetáttal végzett, abszolút skálán történő, szöveti szintű vérátfolyásmérés a myocardiumban könnyen kivitelezhető, gyors, kis sugárterheléssel járó, megbízható módszernek tűnik, amelynek rutin alkalmazását a módszer költségigénye korlátozza. Nemzetközi tapasztalatok alapján a szívizom-perfúziós vizsgálatok körülbelül egytizedét lenne célszerű PET-módszerrel végezni a kiegyensúlyozott háromér-betegek és a kisérbetegségben szenvedők biztos azonosítására.

Oldal 4/41


Aneurysmás csontciszták szokatlan, ritka lokalizációkban – két eset bemutatása Léránt G.1, Iványi E.2, Lévai A.1, Gődény M.1 1

Országos Onkológiai Intézet, Diagnosztikai Radiológia Osztály, Budapest

2

Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyak Sebészeti Osztály, Budapest

Előzmény:Az aneurysmás csontciszta (ACsC) benignus daganat, az összes csonttumor 1,4%-a. Leggyakoribb előfordulási helyük a medence lapos csontjai és a hosszú csöves csontok metaphysisei. Előfordulása a 20-as életévek előtt a leggyakoribb. Az irodalmi adatok alapján 10-30%-ban a gerincben, jellemzően a háti és a lumbalis csigolyákban fordulnak elő, a nyaki gerinc területén jóval ritkábbak. Különösen ritka megjelenési helyük a koponya csontjai. Betegek és módszer:Intézetünkben az elmúlt 10 évben két fej-nyaki lokalizációban található ACsC-t vizsgáltunk és diagnosztizáltunk. Az egyik beteg egy 13 éves fiú volt, akinek nyaki fájdalmai hátterében a klinikai vizsgálat epipharynxtumort véleményezett és a képalkotó vizsgálatokkal a C IV csigolyából kiinduló, a garat lumenét szűkítő ACsC-t találtunk. A második beteg egy 18 éves fiú, akinél a bal oldali arcus zygomaticusból kiinduló ACsC-t mutattunk ki. Mindkét esetben a fizikális vizsgálatok mellett MR (1,5 teslás Siemens MR Symphony) és CT (Siemens Somatom spirál-CT) vizsgálatok történtek. Eredmény:A fő klinikai tünet mindkét esetben a lassan növekvő, időnként fájdalmat okozó nagyméretű terime volt. CT- és MR-vizsgálattal az elváltozások multilobularis, inhomogén szerkezetű, részben cisztás jelleget mutattak, és szolid komponenst is tartalmaztak, amely a kontrasztanyagot kóros mértékben halmozta. A cisztás csontelváltozások fala vékony csontcorticalis, belsejükben septumok voltak és különböző sűrűségű és fehérjetartalmú folyadékot tartalmaztak. A képeken felismerhető perifériás sclerosis, septatio, nívóképződés diagnosztikus értékű jelek. Mindkét beteg esetében sebészi kezelés, totális excisio történt, amely az irodalom szerint is a legeredményesebb kezelési módszer. Következtetés:Az ACsC ritkán előforduló, benignus csonttumor, amely a bemutatott fej-nyaki régióban különösen ritka, mégis gondolnunk kell rá, ha a megfelelő fizikális tünetek mellett, a fenti, karakterisztikus radiológiai jeleket látjuk. A diagnózis alapköve a jó minőségű CT- és MR-képalkotás.

A képalkotó diagnosztika szerepe ismeretlen primer tumor meghatározásában és követésében a fej-nyak régióban Lévai A.¹, Remenár É.², Boér A.², Takácsi Nagy Z.³, Léránt G.¹, Gődény M.¹ 1

Országos Onkológiai Intézet, Diagnosztikai Radiológia Osztály, Budapest

2

Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyak Sebészeti Osztály, Budapest

3

Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápia Osztály, Budapest

Bevezetés, célkitűzés:A fej-nyaki régióban nyirokcsomó-metasztázist adó ismeretlen primer tumor megtalálásában, a tumorstádium meghatározásában a képalkotó diagnosztikai módszerek kiemelkedő fontosságúak. Az optimális vizsgálati stratégiában az MRI és a PET/CT meghatározó szerepűek. Az Országos Onkológiai Intézet beteganyagában előforduló, ismeretlen fej-nyaki primer tumoros esetekben tanulmányoztuk és hasonlítottuk össze a két digitális, rétegképalkotó módszer hatékonyságát.

Oldal 5/41


Módszer:Az Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak Sebészeti Osztály betegei közül a 2006. év elejétől 2011. év végéig, 90 beteg esetében történt PET/CT vizsgálat, nyaki nyirokcsomó-metasztázist adó, ismeretlen primer tumor miatt. Ebből 48 betegnél végeztünk egy hónapon belül 1,5 T MR-vizsgálatot a fej-nyaki régióról, még a terápia megkezdése előtt. Ezeknél a betegeknél a klinikai és a szövettani eredmények alapján hasonlítottuk össze az MR- és a PET/CT-vizsgálat eredményességét a primer tumor értékelése szempontjából. Eredmények:A PET/CT- és az MR-vizsgálatok a primer tumor lokalizációjában közel hasonló eredményt mutattak. A PET/CT 31 esetben, míg az MRI 33 betegnél vetett fel primer tumorra gyanús lokalizációt. Ezekből a szövettani vizsgálat alapján a PET/CT 16 esetben, az MRI pedig 23 betegnél igazolta a fej-nyaki primer daganatot. A képalkotó vizsgálatokat követően a 48 betegből a primer tumor sebészi megoldása négy esetben történt meg, nyaki blokkdissectióval kiegészítve. Egy- vagy kétoldali radikális nyaki blokkdissectióra, besugárzás nélkül 22 beteg esetében került sor, míg kombinált sebészi és radioterápia 22 betegnél történt. Sugárkezelést, sebészi kezelés nélkül, négy betegnél végeztek. Következtetés:A nyaki nyirokcsomó-metasztázist adó ismeretlen primer tumor megtalálásában mind az MR-, mind a PET/CT-vizsgálat fontos szerepet játszik. Vizsgálataink szerint a primer tumor PET/CT-vel 33, MRI-vel 47%-ban volt kimutatható. A primer tumor ismeretében a daganat célzott sebészi és/vagy sugárterápiás kezelése lehetséges, amely javítja a beteg túlélési esélyeit, csökkenti a terápiás szövődmények előfordulását és a recidíva valószínűségét is.

Új horizont – Lesz-e új a magyar égbolton? New horizon – Will be any new on the Hungarian horizon? Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Sir William Osler szerint az orvostudomány a kétség, bizonytalanság tudománya és a valószínűség művészete. Ez hatással van munkánkra is: nem szabad sohasem megállni, s a nem magyarázható, kétséges esetekben keresni kell a magyarázatot – s a legvalószínűbbnek tűnő megoldásokat. Az orvostudomány szerves részét képezi a diagnosztika, ezen belül a robbanásszerű fejlődést mutató képalkotó diagnosztika. A technikai fejlődés mellett azonban egy szemléletváltás is bekövetkezett, a specialitások irányába szegmentálódott tudományágaknál egy újraegyesülési folyamat indult el – mégpedig az új tudományágak segítségével. A genomika, bionika, káosz- és hálózatelmélet stb. az informatikával együtt meghatározó szereppel bírnak a jövő tudományára, a rendszerszemléletű élő tudományokra. Az európai kongresszusokon évek óta New Horizon című szekciókban tárgyalják a legújabb kutatási eredményeket, amely az „általános” gyógyítás felől halad az egyénre szabott gyógyítás-diagnosztika felé. A címben feltett kérdés arra vár választ, hogy a magyar radiológia mennyire tud megfelelni ezeknek a kihívásoknak, amelyek magukba foglalják a sokoldalú képzettséget, a minőségi, biztonságos radiológia művelését, a bizonyítékokon alapuló diagnosztikát, sugárvédelmet, telemedicinát (radiológia), racionálisabb, költséghatékonyabb vizsgálatok tervezését, páciensközpontú kollégákkal való konzultációt, az oktatásorientált radiológia elterjedését. Ezek elsajátítása mellett sem felejtve Hérakleitosz mondását: „A sokrétű műveltség önmagában még nem ad észt az embernek.” Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Európai Unió

Oldal 6/41


támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Bizonyítékokon alapuló képalkotó diagnosztika gyermekkorban Evidence based imaging in children Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet A bizonyítékokon alapuló képalkotás a bizonyítékokon alapuló orvoslás mintájára született meg az elmúlt évtizedben. Gyakorló specialisták időt szentelve a tapasztalatok feldolgozására, felépítettek egy olyan közös alapot, amelyből összegezhető, hogy egy adott betegség esetén melyek a legcélravezetőbb vizsgálóeljárások; az adott vizsgálóeljárásnak milyen a szenzitivitása és specificitása; az irodalom kritikus elemzése; a költséghatékonyság megállapítása. Mindezek után egy úgynevezett alkalmazhatósági összegezés készül. A bizonyítékokon alapuló képalkotás a következő csoportokra osztható: – Erős bizonyíték: amikor a tanulmány jól általánosítható a betegek többségére, a diagnosztikus tesztek egyeznek a végső diagnózissal, a diagnosztikus pontosság érvényesül a véletlenül választott mintáknál is. – Közepes bizonyíték: prospektív vagy retrospektív tanulmányokon alapul, szűkebb általánosíthatóság, szükséges hozzá még tanulmány, ami majd igazolja a diagnosztikus pontosságot. – Limitált bizonyíték: kis minták alapján készül, hibák találhatók a pontosságot illetően. – Végül a bizonyítékok szempontjából használhatatlan tanulmányok. A nyugati fejlett országok gyakorlatában mind a gyermek, mind a felnőtt betegek diagnosztikájában ma már elengedhetetlen a bizonyítékokon alapuló diagnosztikai stratégia fölállítása, az egységes vezérfonalak kialakítása, az egyes képalkotó eljárások együttes vagy kiegészítő használata, az egyedi diagnosztikára való törekvés, végül a hibák elkerülésére a kettős leletezés, szakmai kontrollok. Amennyiben a magyar radiológia a fejlődés útjára kíván lépni, elengedhetetlen a bizonyítékokon alapuló diagnosztikára való fokozatos áttérés. Az előadásban példákon keresztül mutatjuk be a bizonyítékokon alapuló képalkotás hasznosságát, alkalmazási módjait.

Intralienalis szolid elváltozások gyermek- és felnőttkorban Solid splenic masses in pediatric and adult patients Márczé A., Polovitzer M., Molnár D., Héjj I., Harkányi Z. Heim Pál Gyermekkórház, Radiológia, Budapest Gyermekkorban az intralienalis szolid elváltozások igen ritkák, míg felnőttkorban jóval gyakrabban fedezhetők fel akár ultrahang-, akár CT-vizsgálat során. Néhány eset kapcsán a szolid lépgócok differenciáldiagnosztikáját kívánjuk áttekinteni. Eseteink különböző patológiai háttérrel

Oldal 7/41


rendelkeztek, a szövettani diagnózis és a követés adta meg a végleges diagnózist. Splenoma (léphamartoma), lymphoma, granulomatosis, gombás infekció, haemangioma fordultak elő anyagunkban. Fertőzéses eredetű, jó- és rosszindulatú daganatok fordulhatnak elő szolid lépgócok formájában, a primer lépdaganatok igen ritkák. A natív ultrahangvizsgálat, főleg magas frekvenciájú transzducerrel, detektálhatja a lépgócokat, azonban natív vizsgálatokkal a karakterizálás általában nem lehetséges. A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat (CEUS) javíthatja az érzékenységet és jelentősen növelheti a specificitást. Célzott CT- vagy MR-vizsgálatot ritkán végzünk lépgócok miatt, legtöbbször a hasi vizsgálatok „mellékleleteként” találunk jóvagy rosszindulatú, esetenként infekciós eredetű lépgócokat. Malignitásra gyanús elváltozások esetén ultrahang- vagy CT-vezérelt célzott biopszia elvégezhető, azonban a kockázata nagyobb, mint májbiopsziák esetén. A szolid lépelváltozások minél pontosabb megítéléséhez a különböző, kontrasztanyagos képalkotó módszerek alkalmazása mellett is nélkülözhetetlen az anamnézis pontos ismerete.

Perifériás idegtumorok – vagy valami más? Mátéka I., Morvay Z. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged Előzmények:A perifériás idegek lefutása, átmérője, szerkezete, környezetükhöz való viszonya (kompressziós szindrómák) ultrahanggal – megfelelő frekvenciájú (12-18 MHz) vizsgálófejjel – jól ábrázolható. Tumorok esetében a környezetre való ráterjedés megítélésében az MR lehet a segítségünkre. Módszer, betegek:Három eset bemutatása kapcsán tumorok ultrahang-, illetve MR-megjelenési sajátosságait szeretném ismertetni. A 32 éves férfi beteg a lábszárán tapintható felszíni képlet, a 76 éves nőbeteg a jobb alkarján levő fájdalmas terime, míg a 29 éves – Huntington-kór miatt kezelés alatt álló – férfi a bal karját érintő muscularis atrophia centrális okának keresése miatt került ultrahangvizsgálatra. Eredmények:Az első esetben a n. suralis egy bőrágának neurinomáját, a második esetben a n. ulnaris – szövettannal igazolt – neurinomáját, míg a harmadik esetben a bal infraclavicularis árkot csaknem kitöltő inhomogén, az a. subclaviát diszlokáló térfoglaló elváltozást találtunk. Összefoglalás, következtetés:A perifériás idegeket érintő elváltozások, esetleg sérülések a klinikai tünetek és az elektrofiziológiai vizsgálat ismeretében jól lokalizálhatók. A morfológiai eltérések ultrahanggal történő igazolása megerősítheti az elektrofiziológiai vizsgálat eredményét. Tumorok esetében a környezethez való viszony pontosabb megítélésére további képalkotó vizsgálat (MR) javasolt, de a biztos diagnózist a szövettani vizsgálat adja.

Sacroileitis kvantitatív képalkotó diagnosztika Mester Á. ORFI, Budapest A sacroileitis mértékének kvantitatív jellemzése azért vált szükségessé, mert elérhetővé váltak az új és valóban hatékony

Oldal 8/41


biológiai válaszmódosító terápiás eljárások. A spondylarthropathia (SPA) betegségcsoport csak akkor kezelhető hatékonyan ilyen korszerű gyógyszerekkel, ha a korai diagnosztika ezt lehetővé teszi. Ilyen okok miatt a kezdeti sacroileitis is már kategóriákba sorolandó, és a késlekedés a hatékony kezelési időablakból kikerülés kockázatával jár. Röntgenfelvételen 0–4 kategóriába sorolják az eróziókat és résszűkületeket. Gyógyszerfelíráshoz mindkét oldali II. stádium kell legalább, ami egyértelmű eróziókat jelent. Kétes eróziók az I. stádiumot jelentik, durva eróziók a III. stádiumot. A IV. stádium a csontos ankylosis. Amennyiben nem éri el a röntgensacroileitis a legalább mindkét oldali II. fokozatot, akkor kontrasztanyagos MRI segíthet. Ennek I. fokozata bizonytalan csontvelőoedemát jelent. A II. fokozat kis csontvelőoedema, folyadék az ízületi résben és fokális zsíros degenerációs laesiókkal. A III. MRI-fokozat intenzív csonvelőoedemával jár és kontrasztanyag-halmozással. Korszerűbb eljárások a gadolíniumhalmozás mértékét időintenzitás-görbével valóban kvantitatív módon teszik elérhetővé. Eróziók bizonyításához HRCT alkalmazandó, ha a röngenkép nem egyértelmű. A 0–4 szemikvantitatív fokozatbeosztás itt is értelemszerűen alkalmazandó.

Régi, nem mindig egyszerű, de jó! –A képvezérelt percutan drenázsról három különleges eset kapcsán Mester T., Bánsághi Z., Rapcsányi A., Bokné Bleier L., Gál M., Vizi I. Szent Imre Kórház, KDO, Intervenciós Radiológiai Labor, Budapest Bevezetés:A diagnosztikai képalkotás fejlődésével a drenázs is egyre nagyobb teret nyer a mindennapi radiológiai tevékenységben. Rövid történelmi áttekintést szeretnénk bemutatni, kiemelve a főbb állomásokat a drenázs fejlődésében az ókortól a modern korig. Módszer:2009. november és 2012. április között a 47 drenázsból régióra, illetve képvezérlésre bontva a következő beavatkozásokat végeztük: májtályog 16, pancreatitis hét, gyulladásos bélbetegségek hét, retroperitonealis három, subphrenicus kettő, subhepaticus kettő, mellkasi négy, mediastinum kettő, nyak egy, cisztikus metasztázis egy, perigraftgennyedés kettő, illetve CT-vezérelt 18, ultrahangvezérelt 19 beavatkozás. Az átlagos drénbennmaradás 18,9 nap (3–151). Az első beteg: 46 éves férfi, akinek kiterjedt supra- és subhepaticus felülfertőzött bilomái voltak, amelyeket epeúti sérülések (magasból esett le) okoztak. Az elváltozások drenálásával és két oldalról bevezetett epeúti drénekkel sikerült a sérüléseket bezárni és kiüríteni az epegyülemeket. A második beteg: 52 éves nő aortobifemoralis bypass, többszörös graftcsere után került felvételre gastrointestinalis traktusi vérzés miatt, amelynek aortoduodenalis fistula volt a hátterében. Akut graftcsere és a duodenumsutura után egy hónappal a beteg magas láz és szepszis miatt jelentkezett. A CT perigraftgennyedést és többgócú hasi tályogokat látott, sipolyképződéssel a vékonybélen. Az abscessus gócok drenálásávál a beteg állapota jelentősen javult és elektív műtétre kerülhetett sor. A harmadik beteg: 38 éves férfi, beszédzavara hátterében Stanford Atípusú thoracoabdominalis aortadissectiót, truncus brachiocephalicus, kétoldali CCA-dissectiót találtak, majd aortoaorticus graftinterpositum, valamint erről carotis internára gor interpositumokat helyeztek fel. Hét hónappal később szeptikus állapotban kerül akutan felvételre. A CT az interpositumok környezetében gennyedzést véleményezett. A tályogokat öblítődrénekkel sikerült szanálni, majd sikeres graftcsere történt. Eredmények:Az elvégzett percutan drenázsok 100%-os technikai sikerrel jártak, jelentős részükben, 93%-ban sebészeti beavatkozásra nem volt szükség. A többi esetben is elektív műtétek voltak kivitelezhetők a szepszis szanálása után

Oldal 9/41


Összefoglalás:A napi rutinfeladatok részeként megjelenő, egyszerűen kivitelezhető drenálásnak minden radiológus eszköztárához hozzá kellene tartoznia. Az összetett beavatkozások viszont tapasztalt nonvascularis intervenciós radiológus feladatát képezik. A jól megtervezett és pontosan kivitelezett beavatkozások kuratív jellegűek lehetnek, vagy elektív műtéti körülményeket kell biztosítani.

A hagyományos röntgenvizsgálatok szerepe a gyermekkori sinusitis diagnosztikájában Mokánszki B., Zelei Sz., Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés, célkitűzés: A hagyományos röntgenvizsgálat szerepét, jelentőségét a gyermekkori sinusitisek diagnosztikájában mind a klinikai, mind a radiológiai szakmák képviselői megkérdőjelezik. Ennek ellenére a röntgenmunkahelyek napi vizsgálati anyagának szerves részét képezik. Célunk az volt, hogy felmérjük, egy nagy forgalmú gyermekradiológiai osztályon hogyan alakult a vizsgálatok száma, adott rendelésekről (szakorvosoktól) mennyi és milyen életkorú beteg érkezett, valamint a vizsgálatok milyen gyakran adtak pozitív vagy negatív eredményt. Vizsgáltuk továbbá, hogy egy beteg esetében hányszor került sor kontrollfelvételre. Betegek és módszerek:2006–2010 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekradiológiai Osztályán összesen 110 000 gyermekradiológiai felvétel készült, ebből 8367 (7,6%) orrmelléküreg(OM-) felvétel volt. Részletesen vizsgáltuk a 2010-es évet, amikor is összesen 22 394 gyermekradiológiai vizsgálatból 736 betegnél 1988 (8,87%) esetben kértek OM-felvételt. A betegeket a beküldő orvos (fül-orr-gégészek, háziorvosok, a Gyermek-egészségügyi Központ osztályai és egyéb szakrendelések), a betegek életkora, valamint a lelet pozitivitása szerint csoportosítottuk. Továbbá vizsgáltuk, hogy egy-egy betegről hány alkalommal készült kontrollfelvétel. A felvételek hagyományos AP- vagy PA-pozícióban, lehetőleg álló helyzetben készültek, gonádvédelemmel. Eredmények:A 736 beteg közül 247-en (33,4%) fül-orr-gégész szakorvosoktól, 187-en (25,3%) háziorvosoktól, 158-an (21,3%) a Gyermek-egészségügyi Központ különböző osztályairól és 144-en (20%) Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyéb járóbeteg-szakrendeléseiről érkeztek. Két vagy annál több OM-felvétel 529 (71,6%) betegnél készült. A vizsgáltak életkor szerinti megoszlása: három éven aluli 42 (5,7%), négy–öt éves 162 (22%), hat–nyolc éves 207 (28%), 9–12 éves 221 (30%), 13–14 éves 104 (14,3%). Az összvizsgálatok 58%-a adott „pozitív” eredményt csak az első vizsgálat alapján. Következtetés:Felmérésünk alapján mi is, az irodalommal egyezően, megállapíthatjuk, hogy az orrmelléküreg-felvételek hagyományos röntgentechnikával való végzése az esetek jelentős részében nem tűnik indokoltnak. Véleményünk szerint a következő esetekben válhat indokolttá az orrmelléküreg-felvétel (CT-vizsgálat) végzése: – góckutatás: ritkán előforduló, panaszt nem okozó gennygyülemek, amelyek gócként felmerülhetnek; – ismeretlen eredetű arcfájdalom, amelynek hátterében vélhetően nem sinusitis maxillaris áll, de ennek kizárását erősíti a vizsgálat; – speciális traumás esetekben. Vagyis a hagyományos orrmelléküreg-röntgenfelvétel rutindiagnosztikai céllal való alkalmazása csekély hasznossága mellett fölösleges sugárterhelés-többletet jelent a gyermekek számára. Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Oldal 10/41


Ultrahangvezérelt pancreasbiopsziák Morvay Z.1, Kovács G.1, Farkas Gy. jr.2, Farkas Gy. sr.2, Czakó L.3, Tiszlavicz L.4 1

Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged

2

Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

3

Szegedi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged

4

Szegedi Tudományegyetem, Patológiai Intézet, Szeged

Előzmények:A pancreas daganatos megbetegedései sok esetben tünetszegények, így sajnos napjainkban is sokszor későn, előrehaladott stádiumban kerülnek felismerésre. Ugyanakkor, ha a sebészi reszekció nem lehetséges, egyéb onkológiai kezelés csak szövettanilag alátámasztott diagnózis esetén jön szóba. Betegek és módszerek:Intézetünkben 2007. január 1. és 2011. december 31. között eltelt öt évben 101 esetben történt pancreasbiopszia. Ezeket az eseteket tekintettük át. Vizsgáltuk a kapott szövettani eredményeket, ezeket összevetettük az ultrahang-morfológiai adatokkal. Elemeztük a beavatkozások technikai jellemzőit. Vizsgáltuk a szövődmények előfordulását. Azokat az eseteket, amikor valamilyen ok miatt nem végeztük el a tervezett ultrahangvezérelt mintavételt, külön elemeztük. Vizsgáltuk az adott időszakban az intézetünkben daganatos megbetegedés miatt végzett műtétek és műtéti típusok számának alakulását is. Eredmények:A 101 biopszia évenkénti lebontásban fokozatosan növekvő számot mutat. A kapott szövettani eredmények eloszlása jól tükrözi a pancreasdaganatok előfordulási arányát: 73 ductalis típusú adenocarcinomát, két rosszul differenciált adenocarcinomát, egy magas malignitású non-Hodgkin-lymphomát, négy neuroendokrin tumort, egy cystadenomát, egy multicisztás hamartomát és egy szolid pseudopapillaris tumort diagnosztizáltunk szövettanilag. Nem tumort mutatott a patológiai feldolgozás 18 esetben: nyolc krónikus pancreatitist, négy autoimmun pancreatitist, két akut pancreatitist találtunk. Négy esetben a minta nem volt diagnosztikus értékű. Súlyos szövődményünk nem volt. Enyhe szövődményként öt betegnél a beavatkozást követően hányást, fájdalmat, tenziómegingást regisztráltunk, ezek a szövődmények konzervatív kezeléssel uralhatók voltak. A daganatos megbetegedések miatt végzett sebészi beavatkozások száma a vizsgált időszakban évenkénti bontásban nem mutat szignifikáns változást (50, 67, 38, 40, 46), ugyanakkor az exploratív laparotomia és biopszia jelentősen csökkent (21 vs. 5). Következtetések:Az ultrahangvezérelt pancreasbiopszia az elmúlt években egyre növekvő jelentőségű diagnosztikus beavatkozássá vált. Megfelelő technikával kivitelezve a szövődményráta alacsony, a diagnosztikus pontosság magas. A tumor vonatkozásában negatív eredményt fenntartással kell fogadni, klinikai gyanú fennállásakor a biopsziát ezekben az esetekben meg kell ismételni vagy más módszerrel kell kivitelezni.

Azonosságok és különbségek a gyermek- és serdülőkori könyöktáji csont-ízületi sérüléseknél –I. Gyermekkor Nagy Á., Nemesi E., Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Gyermek-egészségügyi Központ, Radiológia, Sebészeti Osztály, Miskolc

Oldal 11/41


Bevezetés:A könyök az emberi test egyik legbonyolultabb felépítésű és legsérülékenyebb ízülete. A gyermekeknél járulékos csontok, normális variációk elkülönítése a törésektől alapvető jelentőségű, hiszen nem szabad őket tévesen kóros állapotként kezelni. A törések típusos morfológiája és a lokalizáció ismerete szükséges ahhoz, hogy a traumatológiai leletezésben korrekt diagnózisok szülessenek. Betegek és módszer:ABorsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermek-egészségügyi Központ Radiológiai és Sebészeti Osztályán végeztünk vizsgálatokat. 2011-ben 1392, 10–14 éves kor közötti gyermeknél 237 esetben találtunk valamilyen könyöksérülést. A röntgenvizsgálat 60 gyermeknél igazolt csont-ízületi törést. A kórisme felállításához általában elegendő volt a standard kétirányú könyökfelvétel. Előfordult, hogy egyéb képalkotó eljárást (CT) is kellett alkalmazni a komplex térbeli viszonyok ábrázolására, amely a hagyományos felvételen nem volt tisztázható egyértelműen. Az érdekesebb esetekről fényképfelvételeket is készítettünk, és azokat a röntgenfelvételekkel együtt mutatjuk be. Eredmények:Ábrák segítségével tekintjük át a könyök fejlődését, a csontosodási magvak megjelenését, valamint egymással való fúzióját 10–14 éves korú lányok és fiúk esetében. Bemutatjuk a leggyakoribb törési típusokat: 60 sérülésből Monteggia-törés: öt, radius nyak/fejecs törés: 19, olecranon ulnae törés: három, humerus supracondylaris törés: 13, humerus epicondylus medialis törés: kilenc, humerus transcondylaris ízületi résbe hatoló törés: három, epicondylus lateralis törés: négy, könyökízületi luxatio: három, csonton keresztül hatoló idegen test: egy. Negyvennégy esetben konzervatív kezelés, 16 esetben műtét történt. Következtetés:Gyermekeknél a konzervatív kezelés az esetek többségében elfogadott kezelési mód. Viszont a kombinált törések esetében szükségessé válik a műtéti megoldás. A pontos diagnózis felállításában a radiológiai vizsgálatoknak, azok korrekt kivitelezésének nagy szerepe van, mivel a téves diagnózis oka sokszor a rosszul beállított és gyenge minőségű felvétel.

Típusos ureterkő nem típusos diagnosztikája Typical ureterolith – atypical diagnostics Nagy A. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Bevezetés: Napjainkban egyre gyakrabban előfordul, hogy egy betegség irányába terelő típusos panaszok ellenére nem a logikus diagnosztikai algoritmust követjük. Ennek szemléltetésére ismertetem egy „egyszerű” ureterkő esetét. Esetismertetés:A 48 éves férfi beteg az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban visszatérő görcsös alhasi fájdalomra panaszkodott. Ultrahangvizsgálat készült, amely a vesékben kő jelenlétét, üregrendszeri tágulatot nem igazolt. A típusos panaszok ellenére a következő választás – lévén a beteg kolléga – a natív CT helyett MR-vizsgálat volt, amelynek során vesevagy ureterkövet nem találtak, de a húgyhólyag falának kihúzottsága malignus folyamat gyanúját is felvetette. A továbbra is fennálló típusos panaszok miatt mégis sor került a natív CT-vizsgálatra, amely a jobb vesében néhány apró és juxtavesicalisan a jobb oldali ureterben egy nagyobb, körülbelül rizsszemnyi hiperdenz, kőnek megfelelő képletet talált, a vese üregrendszeri tágulata nélkül. Három hónap elteltével kontroll-ultrahangvizsgálat során a kő még mindig a helyén volt, de üregrendszeri tágulatot továbbra sem okozott. Ekkor extracorporalis kőzúzás (ESWL) mellett döntöttek, amelynek elvégzése előtt az urológus CT-urográfiás vizsgálatot kért. A kő továbbra is változatlan helyen ábrázolódott. Következtetések: A vesekő és ureterkő diagnosztizálását natív vesefelvétellel, hasi-kismedencei ultrahangvizsgálattal és natív hasi-kismedencei CT-vizsgálattal célszerű végezni. Ettől lehetőleg VIP-betegek esetén se térjünk el!

Oldal 12/41


Ultrahang-diagnosztika a tüdőoedema felismerésében Nagy Cs. B., Mesterházi A., Árvai F., Barta M., Király I. Bevezetés: A sürgősségi ellátást igénylő és a kritikus állapotú betegek ellátásban a tüdőoedema gyors felismerése és célzott kezelése életmentő jelentőségű. A fizikális vizsgálat, illetve a sürgősséggel, gyakran atípusos helyzetben elvégzett fekvő helyzetű mellkas-röntgenfelvétel eredménye néha kevéssé korrelál a klinikai képpel. Az akut légzési elégtelenség differenciáldiagnosztikájában és ezáltal az adekvát terápia kiválasztásában a mellkasi ultrahang segítséget nyújthat. Módszer, betegek: Vizsgálatunkban 2012. február 1-jétől 2012. április 25-ig a szombathelyi sürgősségi osztályon észlelt akut szívelégtelenség tünetei mellett légszomjjal küzdő, gépi lélegeztetést nem igénylő betegek mellkasi ultrahangvizsgálatát végeztük el, Esaote MyLab 25 ultrahangkészülékkel. A vizsgálatba bevont betegeknél félig ülő helyzetben, mindkét oldalon, az elülső hónaljvonaltól ventralisan és dorsalisan, a mamilla vonala felett és alatt, Volpicelli szerinti standardizált nyolc régióban, 3,5 MHz-es konvex transducerrel mellkasi ultrahangvizsgálatot végeztünk. Ez után kardiológus segítségével echokardiográfia készült, vagy ha erre nem volt lehetőségünk, a pumpafunkció gyors megítélésére a RUSH protokoll szereint (Perera P, et al:2010) gyors, ágy melletti kiértékelést végeztünk. Az előbbieket ez után a mellkasröntgennel (egyéb képalkotó vizsgálatokkal) összevetettük, valamint lehetőség szerint a fenti vizsgálatokat a beteg állapotának stabilizálása és kompenzálása után újra megismételtük. Eredmények: A kisszámú beteganyagon elvégzett vizsgálat során kiderült, hogy a rövid idő alatt elsajátítható, sürgősséggel elvégzett mellkasi ultrahangvizsgálat echokardiográfiával kiegészítve értékes információt nyújt a betegek hemodinamikai és pulmonalis statusát illetően, mindemellett a pulmonalis oedema mellkasi ultrahanggal kimutatható, láthatóvá tehető. Összefoglalás, következtetések: A hazánkban új diszciplinának számító sürgősségi orvoslás a kritikus állapotú betegek megfelelő szintű és időben történő ellátását tartja a legfontosabbnak, amelyben az általunk részletezett, könnyen elsajátítható, gyorsan elvégezhető mellkasi ultrahangvizsgálat a napi rutinban is nagy segítséget nyújthat mind a diagnosztikában, mind a kezelés megválasztásában. Nagyobb számú beteg vizsgálata, esetleges metodikai módosítások szükségesek lehetnek. A sürgősségi orvosokkal, kardiológusokkal való szoros kooperáció nélkülözhetetlen.

Az intervenciós radiológia lehetőségei a hepatocellularis carcinoma kezelésében Nagy E. Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika és Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged A primer májrák, amely leggyakrabban a májcirrhosis és a különböző krónikus hepatitisek talaján alakul ki, egyre nagyobb számban fordul elő világszerte. Célkitűzés:Az előadás célja, hogy a HCC kezelésének lehetőségeit ismertesse a már kialakult, és elfogadott nemzetközi standardok, a hazai szokások és saját tapasztalataink alapján. Ezen belül meghatározza a korszerű intervenciós radiológiai módszerek helyét és szerepét a terápiás sorban. Betegek és módszerek:A Szegedi Tudományegyetemen 2006 óta 107 HCC-s beteget regisztráltak, közülük 45 beteg részesült intervenciós laboratóriumunkban egy vagy több TACE-kezelésben. Két betegben történt rádiófrekvenciás ablatio. Egyéb ablatiót magunk nem végeztünk. Néhány esetben palliatív beavatkozás (PTD, epeúti stent) történt. Az általunk alkalmazott kezelési módokat az irodalomban fellelhető módszerekkel vetettük össze. Eredmények:Technikailag minden beavatkozásunk sikeres volt. A TACE-kezelésben részesült betegeknél 56%-ban volt a kezelés ellenére progresszió. Az RF-ablatio során a tumor mérete minden esetben csökkent.

Oldal 13/41


Következtetés:Az időben felismert HCC eredményesen kezelhető. A TACE-kezelés annál eredményesebb, minél szelektívebben tudjuk azt elvégezni. Az RF-ablatio a sebészi reszekció alternatívája lehet. A különböző intervenciós radiológiai módszerek minden stádiumban segíthetik a beteg gyógyulását, operábilissá tehetik az inoperábilis méretű tumorokat, késleltethetik a betegség progresszióját.

Az uterus és az ovarium megbetegedéseinek radiológiai diagnosztikája Nagy Gy.1, Somogyi R.1, Milics M.1, Ruzsa Á.2, Németh G.3, Vajda Gy.3 1

Zala Megyei Kórház, Radiológia és Izotópdiagnosztika Osztály, Zalaegerszeg

2

Zala Megyei Kórház, Onkológia Osztály, Zalaegerszeg

3

Zala Megyei Kórház, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Zalaegerszeg

Tanulási célok:Áttekintésre kerülnek a nőgyógyászati tumoroknál leggyakrabban használt képalkotó eljárások. Az utóbbi 10 évben bebizonyosodott, hogy az MR-vizsgálatnak kiemelkedő szerepe van a méhnyak- és méhtestrákok stádiumának meghatározásában. Ovariumdaganatoknál a stádiummeghatározás esetében CT-vizsgálat a választandó a vizsgálati metódus, míg a petefészek elváltozásainak differenciáldiagnosztikájában az ultrahang mellett az MR-nek van kiemelkedő szerepe. A nyomon követés legfontosabb szabálya: ugyanazon képalkotó eljárással, megegyező paraméterekkel végzett vizsgálatok összehasonlítása, nyomon követése. A nyirokcsomók feltérképezésénél a képalkotó eljárások morfológiai megjelenést mutatnak, amely számos csapdát hordoz. A legújabb irodalmi adatok a funkcionális betekintést is megcélozzák (speciális szekvenciák, kontrasztanyagok). Betegek és módszer:A Zala Megyei Kórházban 1996 óta működik MR-berendezés, amely kezdetben 1 Tesla Siemens Impact, majd 2005-ben 1,5 Tesla Siemens Avanto készülék. 1998 óta végzünk stádiummeghatározást és nyomon követést a nőgyógyászati tumoros betegeknél. A FIGO-ajánlás szerint értékeljük a vizsgálatokat, kiegészítve nyirokcsomó-protokollal. A nőgyógyászati, onkológiai konzíliumok 2000 óta onkológiai team keretében történnek. Alapvető szekvenciák: nagy felbontású T2 TSE-mérések legalább két egymásra merőleges síkban, T1-súlyozott TSE-mérések a kismedence régiójában és a hasi aorta lefutásában. A legújabb szekvenciák közül a DWI is fontos információkat hordoz, amelynek értékeléséhez az ADC-térképek objektív méréseit is felhasználjuk. A vagina és rectum feltöltése is kiegészítő segítséget nyújthat. A kontrasztanyag beadása dinamikus módon történik. Következtetések:A standard protokollok alkalmazása, a leletezésben jártas radiológus orvos, a strukturált lelet és a retrospektív analízis a diagnózisok felállításával segíti az egyénre szabott terápiás tervezést.

A combhajlító izmok kvantitatív MR-vizsgálata: a terhelés hatásának monitorozása Quantitative MRI imaging of the hamstring muscle complex: effects of concentric and eccentric exercises Nagy Sz.1, Bogner P.1, Váczi M.2, Perlaki G.1, Orsi G.1, Aradi M.3

Oldal 14/41


1

Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs

2

Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, Pécs

3

Zala Megyei Kórház, Radiológiai Osztály, Zalaegerszeg

Előzmények:A combhajlító izmok koncentrikus és excentrikus terhelése anyagcsere-változást és mikrosérülést idéz elő az izom szerkezetében. A jelenség monitorozására alkalmas képalkotó eszköz az MR-vizsgálat, amelynek a morfológiai ábrázolás mellett célja a mikrostrukturális változások kvantitatív analízise. Betegek és módszerek:Adatainkat egy Siemens 3T MR-berendezéssel gyűjtöttük koncentrikus és excentrikus terhelés előtt, majd azt követően öt különböző alkalommal, amelynek során T2 térképeket és mágneses transzferrációt (MTR) számoltunk a hamstring izmokból. Az adatok kiértékelése MatLab programmal, valamint FSL szoftver segítségével történt. A statisztikai analízist SPSS 19 programcsomaggal végeztük. Eredmények:Mindkét terhelést követően 30 perccel a T2 relaxációs idő értékének emelkedése, míg az MTR százalékos csökkenése jellemző. A koncentrikus terhelés után 24 órával mért eredmények a kiindulási adatokkal közel megegyeztek, míg excentrikusan a terhelést követő 14. napon is jelentős T2-emelkedés és MTR-csökkenés látszott. Következtetések:Koncentrikus terhelést követően megnövekedett T2- és csökkent MTR-értékek a szabad vízfrakció emelkedését jelzik, ami az akut anyagcsere-változással összeegyeztethető. Azonban az excentrikus terhelés után 14 nappal is jelen lévő, morfológiailag nem látható eltérés a mikrosérülések krónikus voltát támasztja alá.

Az emlőszűrésből kiemelt, citológiai vizsgálattal „szürke zónába” tartozó eltérések képalkotói vizsgálatainak elemzése – Nyolc év eredményeinek értékelése Nagy T.1, Bidlek M.1, Szabó É.1, Molnár L.2, Fehér K.1, Gődény M.1 1

Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest

2

Országos Onkológiai Intézet, Szervezési Osztály, Budapest

Előzmények:Hazánkban 2001 decembere óta működik országosan szervezett mammográfiás szűrés. A visszahívott esetek egy részénél a laesio eredetének tisztázására az eltérésből vékony tűs mintavétel történik. A további teendők meghatározása szempontjából kihívást jelentenek a C3-as (indeterminált) és C4-es (malignitásra gyanús) citológiai esetek. Jelen áttekintés nyolc év emlőszűrési anyagából kiemelt, citológiával „szürke zóna” besorolást kapott esetek radiomorfológiai értékelését tartalmazza korreláltatva a hisztológiai (core, műtéti) eredményekkel. Betegek és módszer:A 2002–2009 közötti időszakban intézetünkben 47718 emlőszűrés történt, a visszahívás során 1361 alkalommal készült citológiai vizsgálat, 106 esetben C3-as (7,8%), 76 esetben (5,6%) C4-es eredménnyel. Ezen betegcsoport röntgen- és ultrahang-mammográfiás felvételeinek újra áttekintését, valamint a hagyományos röntgen-klinikum-ultrahang (RKU) kódolás mellett a nemzetközileg elismert BI-RADS kategóriákba való átsorolását végeztük el. A kapott eredményeket – tumorméret, modalitásonkénti morfológiai jegyek, RKU- és BI-RADS-besorolások, illetve végleges szövettani eredmények – táblázatba foglaltuk, majd statisztikailag értékeltük. Eredmények:A 182 esetből 45-nél történt core-biopszia, 98 betegnél műtét. Nem állt rendelkezésre szövettani eredmény 53 esetben, ezek további elemzésére nem került sor. Core-biopsziával 32 benignus, 12 malignus, műtéti szövettannal 28 jóindulatú és 70 rosszindulatú elváltozás igazolódott. Az elváltozások átlagos mérete 1,62 cm volt. Az eltérések radiomorfológiailag

Oldal 15/41


szolid (44%), csoportos mikrokalcifikáció (20%) és denzitásemelkedés/strukturális distorsio (19%) jelleget mutattak; sugaras (9%) és spiculált (8%) képlet kevesebb volt. A hisztológiát a radiomorfológiával, valamint a BI-RADS és RKU szerinti értékelést összevetettük. A laesiók komplex értékelésénél BI-RADS-besorolás esetén két esetben, RKU-osztályozás szerint hét esetben történt túlértékelés, míg egyértelmű alulértékelés BI-RADS-kategorizálásnál két betegnél, hagyományos kódolásnál öt esetben történt. Következtetések:Az elvégzett elemzés szerint megállapítható, hogy radiomorfológiailag a szolid laesio és a mikrokalcifikáció, valamint a denzitásemelkedés/strukturális distorsio a leggyakoribb nehézség. Mindkét osztályozási rendszer jó hatásfokkal, megbízhatóan jelezte előre az eltérés dignitását, a BI-RADS-kódolás némileg jobban teljesített, de ez elsősorban az eltérő, a BI-RADS esetén tágabb határokat kijelölő definíciókból adódhat.

Képalkotók szerepe malignus melanoma májmetasztázisánál Naszádos Gy.1, Kotlán B.2,Plótár V.2, Liszkay G.3, Gődény M.1 1

Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest

2

Országos Onkológiai Intézet, Molekuláris Patológiai Osztály, Budapest

3

Országos Onkológiai Intézet, Bőrgyógyászati Osztály, Budapest

A melanoma malignum (MM) agresszív, magas metasztatikus potenciállal rendelkező daganat, előrehaladott stádiumában gyakran figyelhető meg hepaticus disszemináció. Az uvealis melanoma a bőrmanifesztáció után a második leggyakoribb primer MM, jellemzője a tisztán hematogén szóródás, valamint, hogy a disszemináció elsődleges célpontja a máj. Az MM hepaticus metasztázisai a szövettani vizsgálatok alapján melanoticus és amelanoticus jellegűek lehetnek. Betegek és módszer:Intézetünkben MM miatt vizsgált betegek közül 47 esetben komplex képalkotó vizsgálatot végeztünk, ultrahang- (UH), komputertomográfiás (CT) és mágneses rezonancia- (MR) vizsgálatot, illetve core-biopsziás mintavétel is történt. A képalkotók eredményeit a szövettani vizsgálatokkal vetettük össze. A szövettani metszetek értékelését további immunhisztokémiai vizsgálatokkal (MelanA, KI67, HMB45) is kiegészítettük és elemeztük. Eredmények:Harminchét esetben malignus, 10 esetben benignus elváltozás került kimutatásra. Az esetek többségében az MM áttéteinél az MR-vizsgálat során a megjelent gócok magas jelet adtak T1-súlyozott szekvenciákon, amely melanintartalomra utalt. Az esetek csaknem felében az elváltozás T1-méréseken nem volt magas jelű, a melanintartalom hiányának következtében. Ezekben az esetekben a kontrasztanyag-halmozás és a késői, hepatocytaspecifikus fázis alapján következtettünk az elváltozás eredetére, amelyet szövettani vizsgálat igazolt. Következtetések:A metasztázis korai felfedezése meghatározó a kezelés megválasztásában, ezáltal jelentős hatással van a betegség kimenetelére. Az MM hepaticus metasztázisainak melanintartalmára az MR-vizsgálatok jelmenete utal. A melanomagócok körülbelül fele hypervascularizált, amely az artériás fázisban intenzíven halmoz. A melanintartalmú áttét a T1-súlyozott mérésen magas jelintenzitású, ez szövettani pontosságú diagnózist ad, így az MM-metasztázis biopszia nélkül, noninvazív módon is nagy biztonsággal megállapítható. A melanint nem tartalmazó, kevéssé halmozó gócok differenciáldiagnosztikai problémát jelentenek. A hepatocytaspecifikus kontrasztanyaggal elvégzett MR-vizsgálat kiemelkedő jelentőségű malignus góc vizsgálatára. A kemoterápiás kezelés hatására kialakuló inhomogén steatosis nehezíti a megítélést.

Stentbeültetés hatékonysága a vena cava superior szindróma kezelésében. Egy centrum tapasztalatai – 280 eset

Oldal 16/41


Stenting as an effective treatment of superior vena cava syndrome: 280 cases review – single centre experience Nemes B., Kudrnová Slávka, Rimely E., Hüttl K. Purpose:VCSS constitutes a severe clinical manifestation of central venous outflow obstruction mostly caused by external compression by malignancies or intraluminal thrombus formation due to indwelling medical devices. This potentially fatal clinical entity with increasing prevalence requires prompt effective solution restoring upper body venous outflow in order to relieve symptoms and enable diagnostic and therapeutical procedures ameliorating and prolonging patients’ life. VCS stenting represents an effective, low-morbidity and low-mortality alternative to insufficient medical treatment, irradiation, chemotherapy or high-risk open surgery. We describe and evaluate its technical success, clinical effectivity, primary and secondary patency and reasoning in reinterventions in a large group of patients. Material and methods:280 patients (age range 23–87 years) underwent endovascular treatment for SVCS in our center between November 2002 and December 2011 (malignant etiology in 260 cases, benign in 20). SVC was primarily stented in 263, balloon dilated in 2, interventional attempt was unsuccessful in 15 cases. Patients were invited back immediately upon recurrence of symptoms. Results:All successful interventions lead to immediate relief of symptoms. No periprocedural mortality occurred. Complications included 2 cases of SVC rupture, 1 stent fracture, 3 cases of hemopericardium, 1 pericardial puncture, 3 cases of stent migration into atrium, 1 stent migration into ventricle. All complications were solved conservatively or percutaneously. Reocclusion occurred in 12 cases (including 5 times in a single patient), 2 days-2.5 months after the procedure. Restenosis was reported in 10 cases (including 5 times in two patient), 2 weeks-9 months following the procedure). Reinterventions included selective thrombolysis in case of reoclussion, re-PTA in restenosis and another stent placement. Conclusion:Stenting has in our center proved to be a highly technically successful, clinically effective, low-morbidity, low-mortality, low-complication, low-restenosis rate treatment option for VCSS.

Azonosságok és különbségek a gyermek- és serdülőkorúak könyöktáji csont-ízületi sérüléseinél – II. Serdülőkor Nemesi E., Encsiné Nagy Á., Ungvári G., Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés:A könyök az emberi test egyik legbonyolultabb és legsérülékenyebb ízülete. Mivel a csontfejlődés 16-17 éves korig tart és az egyes csontosodási centrumok ebben a korban fuzionálnak, a felnőttosztályon kihívást és igen nagy tudást, valamint egyes esetekben ellátási különbségeket jelent az ilyen korú serdülők vizsgálata, ellátása. Előadásunkban a vizsgálat során szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek és módszer:A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Klinikai Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Sebészeti Radiológiai Osztályán végeztünk vizsgálatokat. 2011-ben a 14–18 éves korosztályt tekintve 3080 beteg jelent meg, akik közül könyöktáji sérülés gyanújával 636 betegről készült könyökízületi felvétel. A 471 esetből 165 esetben pozitív eredmény született. A kétirányú standard röntgenfelvétel elkészítése után szükség szerint klinikusi vagy radiológusi indikáció alapján összehasonlító felvétel elkészítése is szükségessé vált. A különleges, tanulságos eseteket fényképekkel és röntgenfelvételekkel mutatjuk be. Eredmények:Ábrák segítségével tekintjük át a serdülőkori jellegzetességeket 14–18 év között. Bemutatjuk a leggyakoribb törési típusokat ebben a korosztályban. A gyermekek felső végtagja – könyökízület – más testrészüknél sérülékenyebb, az összes törés 65-75%-át teszi ki. Osztályunkon 35 radiusfejecs, 25 radius subcapitalis, 12 lateralis epicondylus, nyolc medialis epicondylus, valamint 12 esetben luxatio több formáját találtuk.

Oldal 17/41


Következtetés:A serdülőkori könyöktáji törések radiológiai vizsgálatához, elemzéséhez és kezeléséhez fontos az apophysis-, illetve epiphysismagok kialakulási idejének és megjelenésének az ismerete. A radiográfusnak igen nagy felelőssége van a felvétel szakszerű beállításában, az optimális kezeléshez szükséges pontos diagnózis létrejöttében. Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Portosystemás collateralisok májcirrhosisban. 3D MDCT képi áttekintés Németh A., Hartmann E., Deák Á., Kozma V., Offenbächer É., Lénárd Zs., Doros A. Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Radiológiai Osztály, Budapest Célkitűzés:A portalis hypertensio következtében kialakuló portosystemás collateralisok jelentőségét a gastrointestinalis vérzések és a hepaticus encephalopathia adja. Módszer, betegek:Májátültetésre váró betegek CT-angiográfiás, vénás helikális sorozattal kiegészített vizsgálatát végeztük 16 szeletes CT-készülékkel. Maximum intensity projection és volume rendering rekonstrukciók segítségével elemeztük a collateralishálózatokat. Eredmények: A collateralisok drenázsa szerint megkülönböztetünk a vena cava superiorba ömlő (gastricus, oesophagealis és paraoesophagealis vénák), illetve a vena cava inferiorba ömlő (gastro- és splenorenalis söntök, paraumbilicalis és hasfali vénák, retroperitonealis söntök, mesenterialis, pericholecysticus és omentalis) collateralishálózatokat. Fentiekből gyűjtöttünk össze képi dokumentációt. Következtetés:A collateralishálózatok kiterjedésének, méretének, lokalizációjának ismerete egyaránt fontos a májátültetést végző sebész és a gondozást végző hepatológus számára. Ezek pontos feltérképezésére az MDCT kiváló modalitás.

RSV-infekció – Segít-e a mellkas-röntgenfelvétel a diagnózisban? RSV infection – Does the chest X-ray improve the diagnosis? Nyitrai A., Várkonyi I., Vatai B., Kis É. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekklinika, Budapest Bevezetés:Az egy év alatti csecsemők alsó légúti infekcióinak hátterében legtöbbször vírusfertőzés áll. A leggyakoribb kórokozó a respiratory syncytial virus (RSV). Célunk annak vizsgálata volt, hogy mennyire jellegzetesek az RSV-infekció okozta radiológiai eltérések. Betegek és módszer:Fél év alatt 41, alsó légúti infekció miatt kezelt, egy év alatti csecsemőt vizsgáltunk RSV-infekció klinikai gyanújával. Harminchárom érett újszülött, nyolc koraszülött volt. Beküldő diagnózisuk: bronchiolitis, pneumonia, apnoék, paroxysmalis tachycardia, műtét utáni légzészavar. Az átlagos ápolási idő 11 nap volt. Az RSV-infekció radiológiai képére a tüdő felfújtsága, a gyorsan változó atelectasiás-dystelectasiás területek, perihilaris kötegezettség, infiltratív árnyékok a jellemzők. Retrospektíve áttekintettük a mellkas-röntgenfelvételeiket: 41 betegnél 178 felvétel készült, gyermekenként 1-25 (átlag: 4,3). Valamennyi gyermeknél elvégezték az RSV-tesztet.

Oldal 18/41


Eredmények:Az RSV-teszt 19 gyermeknél negatív, 22-nél pozitív volt. Az RSV-negatív csecsemőkközül négynek negatív volt a mellkasfelvétele. (21%). Valamennyi – az RSV-infekcióra jellemző – tünetet négy csecsemő mutatta (21%). Tizenegy gyermek mellkasfelvételén egy vagy több jellegzetes tünetet lehetett látni, de valamennyit nem (57%). Mellkasi folyadékot, ARDS-szerű, illetve BPD-re jellemző képet – a vírusinfekció tünetei mellett – egy-egy esetben figyeltünk meg. Az RSV-pozitív csecsemőkközül nyolc csecsemő mellkasfelvétele volt negatív (36%). Valamennyi radiológiai tünetet négy gyermek mutatta (18%). Tíz gyermeknél volt kimutatható valamelyik radiológiai tünet (45%). Egy-egy gyermek ARDS, illetve tüdővérzés képét mutatta. Következtetés:A vírusos légúti infekció radiológiai jeleinek értékelése szubjektív, különösen a kötegezettségé és a dystelectasiáké. Az objektíven megítélhető hiperinfláció előfordulása az RSV-pozitív és RSV-negatív csoportban megegyezik. A röntgenfelvételek a betegség különböző stádiumaiban készültek. A betegség lefolyását és a radiológiai kép súlyosságát számtalan tényező (életkor, érettség, társuló betegségek, bakteriális felülfertőzöttség) befolyásolja. Nem láttunk érdemi különbséget az RSV-negatív és RSV-pozitív csoport radiológiai képe között. Az RSV-pozitív gyermekek között nagyobb számban fordult elő teljesen negatív mellkasfelvétel. A látott radiológiai jelek alapján csak a vírusos infekció gyanúja vethető fel.

Sztereotaxiás vacuum core biopszia hatása az emlő mikromeszesedéseinek diagnosztikájában és kezelésében Ormándi K.1, Péter L.1, Ambrózay É.1, Péntek Z.1, Riedl E.2, Forrai G.2, Cserepes É.2, Bartók K.3, Kovács R. B.3 1

MaMMa Egészségügyi Zrt., Szolnok

2

HM Honvédkórház, Radiológia, Budapest

3

HM Honvédkórház, Patológiai Osztály, Budapest

Bevezetés: A szerzők 22 hónap tapasztalatai alapján az emlőben kialakult mikrokalcifikációk miatt végzett sztereotaxiás vacuum core biopsziás vizsgálatok eredményéről számolnak be. Betegek és módszerek:2010. február és 2011. december 31. között a szolnoki emlődiagnosztikai részlegről szűrésből mikrokalcifikáció miatt kiemelt 24 páciens került a budapesti Honvédkórház mammográfiás részlegére sztereotaxiás vacuum core biopsziára. A vizsgálatokat fekvő digitális sztereotaxiás berendezéssel, döntően 8-11 G-s Mammotome tűvel végezték. Az összefoglaló véleményben a biopsziás minták eredménye, valamint a kiterjedés alapján a műtéti terápiára vonatkozó javaslat is készült. Megbeszélés:A 24 páciensnél 25 mintavétel történt (egy kétoldali elváltozás). Tizenhat eset bizonyult malignusnak és kilenc esetben jóindulatú elváltozás igazolódott. A malignus elváltozások mindegyike DCIS volt, a műtéti szövettanok alapján mindösszesen két esetben találtak az in situ folyamat mellett kis invazív gócot. Műtéti megoldásként 10 ablatiót és hat drótjelöléses excisiót, 10 sentinelbiopsziát, négy axillaris blokkdissectiót végeztek. Két esetben nem történt axillaris műtét. Az ablatiók döntő többsége nagy kiterjedésű, 5 cm-nél nagyobb elváltozásoknál történt. Összegzés:Ismert tény, hogy a mikrokalcifikációk diagnosztikájában a legfontosabb módszer a sztereotaxiás vacuum core biopszia. Ezzel nemcsak a pontos diagnózis állítható fel, hanem a röntgenkép alapján a műtéti típus is nagy biztonsággal javasolható, elkerülhető a kétszakaszos műtét, a felesleges excisiók száma pedig csökkenthető.

Oldal 19/41


Új lehetőség az emlődiagnosztikában: tumorjelölés neoadjuváns kezelés kapcsán Ormándi K.1, Hoffmann Cs.1, Uhercsák G.2, Kahán Zs.2, Vörös A.3, Kaizer L.3, Paszt A.4, Simonka Zs.4 Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged 1

Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Budapest

2

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged

3


4

Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

Bevezetés:A lokálisan előrehaladott malignus folyamatoknál a műtéti megoldás előtt egyre nagyobb hangsúlyt kap a primer szisztémás kezelés, neoadjuváns terápia. A legújabb gyógyszerek alkalmazásával (target terápia) már olyan jó terápiás effektus érhető el, hogy sok esetben az elváltozást sem fizikális vizsgálattal, sem képalkotó eljárással nem lehet kimutatni. Betegek és módszerek:2008. január és 2011. december között az onkoterápiás klinikán 150 primer szisztémás kezelés történt lokálisan előrehaladott malignus folyamat miatt. Ezek közül kivizsgálás után (komplex emlővizsgálat, beleértve az MRI-t is) 24 páciens 25 egygócú tumorának jelölésére került sor (egy kétoldali folyamat). A jelölőgyűrű behelyezése vagy a core-biopszia során vagy annak végén, vagy a kezelés közben történt. Eredmények: A24 páciens 25 daganatánál a kezelés után hét komplett és 15 részleges remisszió következett be. Egyáltalán nem maradt tapintható eltérés 11 esetben, így a műtéthez preoperatív jelölésre volt szükség. Összesen 15 emlőmegtartó műtét és csupán hét ablatio és a hónalji dissectio helyett hét esetben sentinelbiopszia történt. Mindössze egy páciens nem reagált a szisztémás kezelésre, így azt fel kellett függeszteni. Két páciens pedig végül nem egyezett bele a szisztémás kezelésbe. Összegzés:A lokálisan előrehaladott rosszindulatú elváltozások neoadjuváns kezelése során a megfelelően válogatott esetekben érdemes a tumort megjelölni. Az igen szoros szakmai együttműködés eredményeként sokkal kedvezőbb feltételek alakulnak ki a sebészi beavatkozáshoz és ezáltal a páciens humánusabb kezeléséhez.

Vena portae embolisatio a maradék májszövet hypertrophizálása céljából primer, illetve szekunder májtumoros betegeken, kiterjesztett májreszekciók előtt Portal vein embolization for the hyperthrophy of the future liver remnant in primary and secondary liver tumor patients before major liver resections Pajor P.1, Dudás I.2, Hahn O.1, Zsirka-Klein A.1, Kupcsulik P.1 1

Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest

2

Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

Bevezetés:A vena portae jobb ágrendszerének preoperatív embolisatiójára olyan esetekben van szükség, amikor a radikális

Oldal 20/41


májreszekció utáni residualis májparenchyma mérete a szervezet számára nem lenne elégséges. A beavatkozás után a megváltozott keringési viszonyok következtében a nem tumoros, ép májszövet hypertrophizál, volumene megnő, így a műtét utáni megmaradó májszövet elégséges lesz. Betegek és módszer:2007. november és 2012. április között 43 betegnél 52 alkalommal végeztük el a jobb májlebeny vena portae ágainak szelektív percutan embolisatióját. A betegek közül 30 férfi és 13 nő volt, átlagéletkor 58,8 év (38–78 év). A májdaganat 29 esetben colorectalis metasztázis, hét esetben HCC, öt esetben IH-CCC, egy esetben GIST-metasztázis, illetve egy esetben pleiomorf leiomyosarcoma volt. A beavatkozást megelőzően többfázisú kontrasztos CT-vizsgálatot végeztünk, és a vizsgálat adataiból volumetriás méréseket készítettünk. A percutan punctio 47 esetben a bal, öt esetben a jobb lebeny irányából, ultrahangvezérléssel történt. A megfelelő ágrendszer szelektív katéterezése után az embolisatiót PVA-szemcsékkel, valamint megfelelő méretű coilokkal végeztük. Az intervenciót követő hatodik-nyolcadik héten kontroll-CT-vizsgálat készült volumetriával. Eredmények:Valamennyi beavatkozásunk technikailag sikeres volt, az embolisatióhoz kapcsolható szövődményt két alkalommal észleltünk. A 43 páciensből hét beteg jelenleg műtét, illetve kontroll-CT-volumetria előtt áll. Egy esetben bal lebenyi növekedést egyáltalán nem tapasztaltunk. Huszonhat beteg került műtétre, ebből huszonegy sikeres volt, öt páciensnél intraoperatívan carcinosis peritoneit diagnosztizáltak. Kilenc betegnél a kontroll-CT-vizsgálat során műtéti kontraindikációt jelentő állapotot találtunk. Következtetés:A preoperatív percutan jobb májlebeny vena portae embolisatiót követően a residualis, ép májszövet megfelelő hypertrophiát mutat, így a radikális májreszekciós műtétre alkalmas betegek köre növelhető, a beavatkozások biztonságosabbá tehetők. Az intervenció megfelelő beteganyagon biztonságos és kevéssé megterhelő.

Dializálókatéter behelyezése a vena cava inferiorba CT-vezérléssel Péter M., Tóth J., Galajda Z., Balla J. Euromedic Diagnosztika, Belgyógyászati Intézet, Nefrológiai Tanszék, Sebészeti Intézet, Érsebészeti Tanszék, DEOEC A tartós hemodialízisre szoruló betegek várható élettartamát jelentős mértékben befolyásolja, hogy a kezelésekhez szükséges vérhozamot adó arteriovenosus fistulákat hogyan lehet kialakítani, és azokat huzamosan sikerül-e fenntartani. Amennyiben művi fistula tartósan vagy átmenetileg nem áll rendelkezésre a kezelésekhez, akkor dializálókatéter behelyezésére kényszerülünk. Az e katéterek által okozott szövődmények következtében gyakran a centrális vénák elzáródnak. Olyan esetben, amikor ezek a lehetőségek is teljesen kimerültek, korábban a vena cava inferior nyitott műtéti feltárása során katétert lehetett beültetni. Az intervenciós technikák fejlődésével lehetővé vált, hogy ilyen esetben tartós kezelésre alkalmas dializálókatétert helyezzünk be perkután módon, CT-vezérléssel. Ez a beteg számára kisebb megterhelést jelent, és megfelelő technika alkalmazása mellett biztonságosan kivitelezhető. Egy 68 éves, krónikus vesebetegségben szenvedő betegnél a vena cava inferior CT-vezérelt translumbalis kanülálását ismertetjük. A beteg esetében egyéb vesepótló kezelések kivitelezése nem volt lehetséges, korábban a vena cava superior, valamint az iliacalis vénák elzáródása alakult ki. Ezeket az elváltozásokat képalkotó módszerekkel igazoltuk. A beavatkozás során hason fekvő helyzetben a vena cava inferiort vékony tűvel pungáltuk, és vezetődrótot juttattunk fel a vena cava inferiorba, a jobb pitvar irányába. Ez után peel-away introducert tettünk be, majd a dializálókatétert ezen keresztül vezettük fel. A katétert úgy buktattuk a bőr alá, hogy a kilépési kapu a jobb lumbalis régió lateralis részén helyezkedjen el, és így háton fekvő helyzetben a kezelések során hozzáférhető legyen. A beavatkozást érsebészeti és szívsebészeti készenlét mellett végeztük, szövődményt nem észleltünk. A leírt technika a centrális véna biztosításának biztonságos és hatásos módja minden olyan esetben, ahol a standard eljárások nem alkalmazhatók.

Oldal 21/41


Arteria anonyma free floating thrombus sikeres endovascularis kezelése Pető N., Hegedűs A., Horváth Gy. Kaposi Mór Oktató Kórház, Radiológiai Osztály, Kaposvár A supraaorticus artériák szabadon lebegő thrombusa ritka, potenciálisan életveszélyes kórállapot. Az arteria anonyma oszlásában rögzült, a turbulens áramlás miatt az arteria carotis communis felé visszacsapódó free floating thrombus esetünk sikeres endovascularis kezelését mutatjuk be. A 81 éves, jobb oldali tranziens ischaemiás attak miatt vizsgált betegnél nyaki ultrahangvizsgálattal az arteria anonyma oszlásában tapadó, 1 cm hosszú, az anonyma és a subclavia lumen felé is szabadon mozgó, a turbulens áramlás miatt az arteria carotis communis szájadékába ritmikusan visszacsapódó thrombust találtunk. Az antikoaguláns kezelés eredménytelensége miatt, számításba véve a nagy műtéti kockázatot, anterográd irányból az arteria subclavia felé stenteltük az anonymaszájadékot. A szövődménymentes beavatkozás után négy hónappal a beteg panasz- és tünetmentes, a kontroll-ultrahangvizsgálatok szabad stent és artériás lumeneket mutattak. A carotisartériákban a cerebralis angiográfiák 0,4-0,7%-ában, a nyaki ultrahangvizsgálatok 0,05%-ában találunk lebegő thrombust. Az aortaív, az arteria anonyma és az arteria subclavia lebegő thrombusok előfordulása még ritkább. A többnyire szimptomatikus és nagy stroke-kockázatot jelentő lebegő carotis-, anonyma- és aortaívthrombusok ellátásának nincsenek általánosan elfogadott kezelési elvei. Az antikoaguláns, a műtéti és az endovascularis kezelés is mérlegelhető. Az arteria anonyma oszlásában rögzült, az arteria carotis communis felé visszacsapódó lebegő thrombus sikeres endovascularis kezelésére az általunk hozzáférhető irodalomban nem találtunk adatot.

A herezacskó megbetegedéseinek radiológiai diagnosztikája Petri K., Horváth K., Gődény M. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A scrotumban előforduló kóros állapotok között vannak fejlődési rendellenességek (például rejtettheréjűség), gyulladásos kórképek (például orchitis, epididymitis), hydrokele, varicositas, a here torsiója és infarktusa, a here és mellékhere cisztái és daganatai. Valamennyi kórkép elsődleges diagnózisában az ultrahang a vezető módszer, az MR diagnosztikus nehézség esetén problémamegoldó lehet. A fentiek közül a here rosszindulatú daganata a legjelentősebb betegség, mert a páciens életét fenyegeti. A hererák a 15-36 év közötti férfiak leggyakoribb rosszindulatú daganata, amely korai felismerés esetén 95%-ot meghaladó arányban gyógyítható. Prognózisában a kiindulás helye, a tumor nagysága és szövettani típusa, az áttétek kiterjedtsége és tömege, a szérummarker-koncentrációk fontos tényezők. A standardizált képalkotó vizsgálatokkal (CT, MR) stádiummeghatározáskor áttéteket keresünk a lymphogen és haematogen tumorterjedés régióiban. Ugyanezeket a módszereket alkalmazzuk a terápiás válasz felmérésében is. Az FDG-PET például retroperitonealis residuum megítélésével értékes információt nyújthat a további kezelés vonatkozásában. Hosszú távú követés a kiújulás, az ellenoldali hererák, a másodlagos malignoma lehetősége és a fokozott cardiovascularis kockázat miatt szükséges, radiológiai módszerei a mellkas-röntgenvizsgálat, a hasi ultrahangvizsgálat és a mellkasi-hasi CT, ismert algoritmus szerint alkalmazva.

Oldal 22/41


A betegség kezelése valódi multidiszciplináris feladat, ezért a centrumokban történő betegellátás biztosítja a legjobb terápiás eredményeket.

Az akut scrotum igen ritka oka –Esetismertetés A very rare cause of acute scrotum – Case demonstration Polovitzer M., Bartók M., Sulya B., Merksz M. Heim Pál Gyermekkórház, Budapest Az akut scrotum mindennapi indikációja a sürgősségi ultrahangvizsgálatoknak. Gyermekkorban leggyakrabban a Morgagni-torsio, ezt követően a heretorsio, a here- és a mellékhere-gyulladások, valamint a trauma okozzák a panaszokat. A spermatokele és a mellékhere-torsio külön-külön is igen ritka oka az akut scrotumnak, az irodalomban összesen 10 esetet találtunk, de együttes előfordulásukról nincs ismeretünk. A spermatokele a mellékhere-tubulusok benignus cysticus dilatatiója igen gyakori, a férfiak körülbelül 30%-ánál megfigyelhető. A mellékhere fúziós rendellenessége a retineált herékben gyakran, mintegy 50%-ban fordul elő, de a descendált herékben már ritkán található. Esetünkben egy 13 éves fiú egy hete tartó, jobb oldali heretáji panaszokkal jelentkezett kórházunk urológiai osztályán. Az ultrahangvizsgálatot Philips HDI 5000-es készülékkel, 7-12 MHz-es lineáris transzducerrel, color Doppler-technikával végeztük el. A vizsgálattal a duzzadt mellékherében egy nagyméretű cisztát találtunk. A mellékherében keringést nem tudtunk kimutatni, így annak torsióját véleményeztük. Az elvégzett műtét és szövettan a spermatokele és a mellékhere fejtorsióját igazolta. Esetünk kapcsán áttekintjük az akut scrotum radiológiai differenciáldiagnosztikáját, valamint a mellékhere fúziós rendellenességeit. Az életkor, az anamnézis, a fizikális lelet gyakran már jelzi a panaszok hátterét, azonban a gondos 2D ultrahang- és color Doppler-vizsgálat nélkülözhetetlen a kezelés tervezéséhez.

A teljes test MR-vizsgálata a myeloma multiplex csontérintettségében Puskás, Plander, Henits Bevezetés:A myeloma multiplex plazmasejt-szaporodással járó, a második leggyakoribb hematológiai malignitás, amely az összes daganatos megbetegedés mintegy 1-2%-át adja. A fizikális tünetek mellett a pontos diagnózist a laboratóriumi vizsgálatok és a csontrendszer érintettségének képalkotó vizsgálata jelenti. Betegek és módszer:A csontdaganatok kivizsgálásának hazai és nemzetközi algoritmusa. ADC-mérés lehetőségei a csontelváltozások diagnosztikájában. Saját képalkotó protokollunk a hematológiai betegségek csontelváltozásaiban. Eredmények:A fizikális tünetek és a laborvizsgálatok eredményei alapján három év alatt 27 beteget vizsgáltunk myeloma multiplex gyanújával, és ezek közül 14 betegnél igazoltuk a csontérintettséget. Fals negatív eredmény egy volt. Következtetés:Az MR-vizsgálat a diffúziós mérésekkel kiegészítve jelenleg a legeredményesebb módszer a malignus hematológiai csontelváltozások igazolásában.

Oldal 23/41


Pulmonalis embolia SPECT/CT-vizsgálata Radácsi A., Olbrich Z., Bor K, Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. Célkitűzés: A pulmonalis embolia SPECT/CT-vizsgálatával szerzett tapasztalataink bemutatása. Módszer: 2010. július és 2012. március között 168 betegnél történt perfúziós tüdőszcintigráfiás vizsgálat pulmonalis embolia gyanúja miatt, ebből 43/168 esetben végeztünk SPECT/CT-vizsgálatot. Az értékelés a PIOPED-kritériumok figyelembevételével történt. Eredmények:127/168 esetben egyértelműen kis vagy nagy valószínűségű pulmonalis embolia volt kimutatható, így a low dose natív CT fúziós vizsgálatra nem volt szükség. 12/41 esetben a SPECT/CT-vizsgálat alapján nagy valószínűségű, 22/41 esetben kis valószínűségű pulmonalis emboliát véleményeztünk. 7/41 esetben a SPECT/CT-vizsgálat eredménye közepes valószínűségű pulmonalis embolia volt, így angio-CT-vizsgálatot javasoltunk. Következtetés:Összesen 7/168 esetben nem volt elegendő a SPECT/CT-vizsgálat a pulmonalis embolia lehetőségének megítélésére. Figyelembe véve az alacsonyabb sugárterhelést is, pulmonalis embolia gyanúja esetén a perfúziós tüdőszcintigráfia, SPECT/CT-vizsgálat elsőként választása megfontolandó.

Pulmonalis emboliák komplex ellátása a Szent Imre Kórházban Rapcsány A., Nász H., Bornemisza N., Bánsághi Z. Szent Imre Kórház, Budapest A pulmonalis embolia (PE) a vénás thromboemboliás betegség változatos klinikai képpel megjelenő, életveszélyes, kezelés nélkül magas mortalitású formája, amely gyakran aluldiagnosztizált. A PE az akut ischaemiás szindróma és a stroke után a harmadik leggyakoribb cardiovascularis betegség. A kezeletlen PE 25-30%-ban fatális, a halálozási arány adekvát kezeléssel 2-8%-ra csökkenthető. Referátumunkban retrospektív elemzés alapján beszámolunk kórházunkban az elmúlt két és fél évben pulmonalis embolia klinikai iránydiagnózissal elvégzett, 365 esetről. Mindenkinél készült CT-angiográfiás vizsgálat, ebből 40% pozitív, azaz 147 eset. Ezen belül a klinikai gyakorlat szempontjából enyhe 50%, középsúlyos 35% és masszív 15% kiterjedésű volt. Minden igazolt emboliás páciens pozitív D-dimerrel rendelkezett, az esetek körülbelül 30%-ában pozitív EKG is volt. A CT-vel igazolt emboliás esetek közül csak mintegy 10%-ban pozitív a mellkas-röntgenfelvétel. A későbbiekben, az emboliaforrás kivizsgálása kapcsán alsó végtagi Doppler- és hasi ultrahangvizsgálat készült. Szívultrahang-, valamint izotópvizsgálat ritkábban kerül elvégzésre. A páciensek közül intervenciós beavatkozásban nyolcan részesültek, intenzív terápiás kezelésben tizenketten, sebészi kezelést ketten igényeltek (más intézetben), a többiek mind antikoagulációs kezelésben részesültek. Előadásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a pulmonalis embolia kivizsgálásának és ellátásának multidiszciplináris jellegére. Szeretnénk kiemelni az összehangolt protokoll mentén történő szervezett ellátás jelentőségét.

Thoracalis stentgraft beültetése kapcsán észlelt szövődmények

Oldal 24/41


Sarkadi H.1, Laczkó Á.1, Gősi G.1, Acsády Gy.1, Hüttl K.2 1

Semmelweis Egyetem, Érsebészeti Klinika, Budapest

2


Célok:A mellkasi aorta betegségeinek ellátása stentgraftbeültetéssel a nyitott műtétekhez képest a beteg számára kevésbé megterhelő módon, viszont azokkal hasonló effektivitással végezhető el. Célunk e módszer eredményességének és szövődményeinek bemutatása az akut, valamint az elektív betegellátásban. Beteg és módszer: 1998 decembere és 2012 márciusa között 138 betegnél (104 férfi, átlagéletkor 60,29) 140 esetben történt stentgraftbeültetés az aorta mellkasi szakaszába. A műtéti indikációt a trauma során kialakult aortasérülés (n: 32), a terápiás mérethatárt elérő aneurysma (n: 29), rupturált aneurysma (n: 26), dissectio (n: 20), aortobronchialis fistula (n: 11), coarctatiorekonstrukció talaján kialakult pseudoaneurysma (n: 11), intramuralis haematoma (n: 6), aortooesophagealis fistula (n: 3), illetve két esetben endoleak megoldása képezte. Akut beavatkozás 57 esetben történt. Az elektív beavatkozások közül 29 esetben a proximalis landoló zóna meghosszabbítása miatt előkészítő műtétek is történtek. Tizenegy esetben a pontosabb pozicionálást egyidejű transoesophagealis ultrahang is segítette. Eredmények:A vizsgált időszak alatt 140 esetben történt stentgraftbeültetés a mellkasi aortába. Az utánkövetési időszak 1–160 hónap (átlag: 40 hónap) volt. A vizsgált időszak alatt 54 beteg (akut: 23, elektív: 31) halt meg. A perioperatív időszakban nyolc beteg exitált (perioperatív mortalitás 5,7%), akik mindannyian akutan kerültek felvételre. A perioperatív szövődményarány 25% volt. Öt esetben medenceartéria-sérülés miatti rekonstrukció, egy esetben I-es típusú endoleak, egy esetben III-as típusú endoleak miatt ismételt graftbeültetés, egy esetben stroke miatt intercaroticus áthidalás készítése vált szükségessé. Sebészeti/invazív radiológiai beavatkozást nem igénylő szövődményt 29 esetben tapasztaltunk: posztimplantációs szindróma (n: 9), zavartság (n: 5), pneumonia (n: 4), rekedtség (n: 2), paraplegia (n: 1), mélyvénás trombózis (n: 1), akut légzési elégtelenség (n: 1), supraventricularis tachycardia (n: 1), myocardialis infarctus (n: 1). Huszonnégy esetben a bal arteria subclavia transpositio nélkül került lefedésre, amelyből csupán négy esetben jelentkezett a bal kéz gyengesége/zsibbadása, de ezek nem igényeltek beavatkozást. Sebgyógyulással kapcsolatos szövődményt öt esetben regisztráltunk. Következtetés:A mellkasi aorta számos betegsége endoluminalis úton is megoldható. Eredményeink a nemzetközi adatokkal korrelálva bizonyítják ezen eljárásmód alacsony szövődményrátával társuló effektivitását mind az akut, mind az elektív betegellátásban.

Térdízületi képalkotó diagnosztika gyermekkorban Schmidt I. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés: A gyermekkori térdvizsgálat nemcsak a klinikusok (gyermekgyógyászok, neonatológusok, gyermeksebészek, ortopédek) számára jelent sok esetben igazi kihívást, hanem a képalkotó diagnosztika művelői számára is sokrétű, határterületeket is érintő, alapos ismereteket feltételez bármelyik modalitás vonatkozásában. Betegek és módszer: Munkám során áttekintettem az intézetünkben az elmúlt év (2011) során végzett térd-röntgen-, -ultrahang-, -CT-, -MR-, -izotópvizsgálatokat. Bemutatom a térd fejlődését, az egyes életkori stádiumoknak megfelelő normális variánsokat és a differenciáldiagnosztikai szempontból legfontosabb kórképeket. Eredmények: Az adatok elemzése nyomán áttekintem a leggyakoribb traumás elváltozásokat (töréseket, ficamokat, szalag- és meniscussérüléseket), kiemelve a felnőttekéhez hasonló erőbehatásokra bekövetkező, az élettani sajátosságokból (például

Oldal 25/41


nagyfokú rugalmasság) adódó eltérő mechanizmussal kialakuló sérüléseket. Továbbá bemutatom a nem traumás kórképek széles palettáját, a gyulladásos megbetegedésektől az anyagcsere-betegségeken át a különböző benignus és malignus tumorokig. Következtetések: A gyermekkori térddiagnosztikát nehezítő számos tényező (például kooperáció, pontos anamnézis hiánya), élettani variáns vagy kóros elváltozás dilemmája, az egyes modalitásoknál meglévő speciális nehézségek (például röntgenfelvételeknél a pontos beállítás kivitelezése, ultrahangvizsgálatoknál a porc-folyadék elkülönítése, CT- és/vagy MR-vizsgálatoknál a szedálás rizikója vagy a különböző struktúrák ábrázolhatósága, felnőttekétől eltérő összetétele) ellenére a pontos diagnózis nélkülözhetetlen az adekvát terápia megválasztásához. Remélhetőleg a XXI. században már senki nem fog „begipszelt csontmaggal” vagy törésként leírt epiphysisréssel találkozni.

A PIP-implantátumok ultrahangvizsgálataival szerzett tapasztalataink Sebő É., Molnár Cs., Bágyi P. Kenézy Kórház Nonprofit Kft., Központi Radiológia Kenézy Emlőcentrum; Általános Sebészeti Osztály Bevezetés:A francia egészségügyi hatóság (AFSSAP) 2010. március 30-án, majd a magyar Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal Orvostechnikai Főosztálya 2010. április 12-én felfüggesztette a Poly Implant Prothese (PIP) gyártó mellimplantátumainak forgalmazását, miután bebizonyosodott, hogy a gyártáshoz nem az engedélyekben meghatározott töltőanyagot használta fel. Magyarországon körülbelül 4000 PIP-implantátum került beültetésre, így komoly feladat hárult mind a plasztikai sebészekre, mind az emlőradiológusokra annak eldöntésében, hogy mi legyen a sorsa ezeknek az implantátumoknak. Módszer, betegek:2010 áprilisától a Kenézy Emlőcentrumban 93 PIP-implantátumot viselő nőt vizsgáltunk. A Plasztikai Sebész Társaság és a Magyar Radiológus Társaság Emlőszekciójának közös ajánlása alapján valamennyi esetben emlő- és axilla-ultrahangvizsgálat történt. Eredmények:A vizsgált 93 betegből 18 esetben találtunk szilikonadenopathiát az axillaris nyirokcsomókban és/vagy szilikongranulomát az emlőben. Ötvenöt betegnél történt meg eddig az implantátumok cseréje. A radiológiai kép és a műtét során tapasztaltak minden esetben korreláltak. Összefoglalás, következtetés:A PIP-implantátumok esetében, eltérően a többi implantátumtípustól, jó eredményekkel alkalmazható az ultrahangvizsgálat a sérülés, szakadás megítélésében. Ennek azonban feltétele az implantátumok vizsgálatában jártas emlőradiológus.

Discusherniák értékelésének neuroradiológiai szempontjai Somogyi R., Nagy Gy. Zala Megyei Kórház, Radiológia és Izotópdiagnosztika, Zalaegerszeg Bevezetés:Előadásunk célja a neuroradiológiai MR-vizsgálatok számottevő részét képező degeneratív gerincbetegségek leletezési protokolljának ismertetése. Betegek és módszer:Hazai és külföldi, döntően teleradiológiai MRI-leletek tanulmányozása és a szakirodalom áttekintése alapján gyűjtöttük össze a degeneratív discusbetegségek értékelésének legfontosabb szempontjait.

Oldal 26/41


Eredmények:Ismertetjük az intervertebralis discusdegeneráció MR-morfológiáját, a discushernia (extrusio) és protrusio fogalmát, differenciálását, továbbá összefoglaljuk azokat az entitásokat, amelyeket a discushernia/-protrusio leírása és értékelése kapcsán tartalmaznia kell egy leletnek: a discus-előboltosulás lokalizációja, kiterjedése, a neurológiai kompressziók mértéke, a következményes canalis spinalis és foraminalis stenosis mértéke. Összefoglalás:Az egységes leletezés – a „közös nyelv” – alkalmazásával leleteink pontosabbá és következetesebbé válnak, objektívek lesznek a klinikusok és a radiológusok számára is.

Az ultrahang szerepe a cutan malignus kórképek diagnosztikájában Szalai K., Hatvani Zs., Kárpáti S. Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest Bevezetés:A magas frekvenciás transzducerek, a mikrocirkuláció vizsgálatára alkalmas Doppler-technika, valamint a szöveti elasztográfia lehetővé tette a cutan folyamatok elkülönítését. Kitüntetett jelentősége van a technikának a malignus bőrelváltozások ultrahangos morfológiai elemzésében, ezáltal az epidermisben látható, azonos morfológiát hordozó kórképek differenciáldiagnosztikájában. Az elváltozások ultrahangelemzése a differenciáldiagnosztika mellett meghatározója lesz a kezelés megválasztásában és a terápia hatékonyságának mérésében egyaránt. Betegek és módszer:2010 januárja és 2012 áprilisa között a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikáján összesen 603 daganatos esetet vizsgáltunk, 18 MHz-es lineáris, hosszmérővel ellátott transzducerrel, az elváltozások keringését, szöveti rugalmasságát elemezve. A talált morfológiát a szövettannal, valamint a dermatoszkópos vizsgálattal vetettük össze. Elemeztük a betegek életkorát, nemét, a malignus eltérések számát, különbözőségét. Eredmények:A leggyakoribb bőrdaganatok a basaliomák, amelyek típusait az ultrahang-morfológia nagy biztonsággal tudta elkülöníteni. A legveszélyesebb daganat a melenoma malignum, amely mélységi terjedése az ultrahanggal preoperatív meghatározásra került, ezzel a további vizsgálati protokollokat fel lehetett állítani. A cutan lymphomák különböző morfológiai megjelenése a betegség stádiumát jelzi, az ultrahang alkalmas a kezelés effektivitásának meghatározására. Összefoglalás:A magas frekvenciás transzducerek, a mikrocirkulációs keringés elemzése, valamint a szöveti elasztográfia a cutan folyamatok, ezen belül a malignus bőrdaganatok elemzésére, követésére alkalmas módszer, amely a daganat-stagingvizsgálatok mellett alkalmas a differenciáldiagnosztikára is.

Az MDCT lehetőségei a cardiovascularis betegellátásban Szatmári F.1, Paukovics Á.1, Steinbach M.1, Dézsi Cs. A.2, Sayour Amer2, Csányi A.3, Rum G.3, Czigány T.4, Tamás L.4 1

Euromedic Diagnosztics Magyarország, Győr

2

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Kardiológiai Osztály, Győr

3

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Neurológiai Osztály, Győr

4

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Érsebészeti Osztály, Győr

Oldal 27/41


Cél:A noninvazív vizsgálatok alkalmazása a cardiovascularis diagnosztikában. Módszer:Az angiográfiás vizsgálatok jelentős része kiváltható egy kevésbé invazív vizsgálattal, a CT-angiográfiával. Ezt a CT-technika fejlődése tette lehetővé. A valódi multidetektoros CT (MDCT) megjelenése megváltoztatta a CT-vizsgálatok tervezését. Míg korábban különböző szeletvastagságban terveztük meg a CT-vizsgálatokat, addig a multidetektoros technika a térfogatban való tervezést tette lehetővé. Ennek az új módszernek számos előnye van, amelyek közül néhányat említünk: 1. Avizsgált szervet (szerveket) egyszerre a tér három különböző síkjában tudjuk ábrázolni, azonos, jó minőségben, szükség esetén kiegészítve 3D-s rekonstrukciós felvételekkel. 2. Avizsgálati idő jelentősen lerövidül, ami lehetővé teszi, hogy a keringő vérrel azonos sebességgel áramló kontrasztanyag haladását követni tudjuk, és külön-külön fázisban ábrázolhassuk az artériákat és a vénákat. 3. Többek között ez utóbbi tette lehetővé azt, hogy megfelelő pulzusszám mellett, egy légvétel alatt pontos képet kaphassunk a koszorúerekről is. Eredmény:Az elmúlt egy évben a mindennapi gyakorlatunkban a neuroradiológiai, a kardiológiai, a hasi és az alsó végtagi érrendszer MDCT-vizsgálata rutineljárássá vált

Okostelefonok, tabletek és mobil alkalmazások a radiológiában Székely A., Bágyi P. Előzmények: Az úgynevezett okostelefonok, amelyek telefonálás mellett böngészésre, navigációra, illetve különféle kisebb programok – alkalmazások – futtatására is alkalmasak, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezek mellett a tabletek vagy „tábla-PC-k” – LCDmonitor vastagságú, önálló számítógépek – gyakorlati, orvosi felhasználását is mind nagyobb érdeklődés övezi, és a készülékekre letölthető alkalmazások között egyre több egészségügyi, illetve orvosi szoftvert találunk. A készülékek az operációs rendszer alapján négy kategóriába sorolhatók: iOS, Android, Blackberry OS, illetve Windows Phone. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a mobil alkalmazások orvosi, ezen belül radiológiai felhasználásáról, és ismertessen néhány olyan hasznos alkalmazást, amelynek segítségével a radiológusok és a radiográfusok személyre szabhatják saját eszközeiket. Eszközök és módszerek:Az iTunes, Android Market, Blackberry App World és a Windows Phone Marketplace alkalmazásboltokban olyan mobil alkalmazásokat kerestünk, amelyek relevánsak a képalkotó diagnosztika területére. A következő kulcsszavakat használtuk: radiology, x-ray, ultrasound, mri, ct, radiographer, nuclear medicine. Egy radiológus szakorvos és egy szakorvosjelölt tekintette át az eredményeket. A keresést angol nyelvű találatokra korlátoztuk. A kereséssel azonosított alkalmazások leírása végén az ajánlott szoftverek között további alkalmazásokat azonosítottunk. Az alkalmazásokat egy második generációs iPod Touch médialejátszóra, egy első generációs iPad táblagépre, egy Blackberry Curve 9300-as és egy Samsung Galaxy S típusú mobiltelefonra töltöttük le. Eredmények: Százhét alkalmazástazonosítottunk, illetve vizsgáltunk meg. Egy spanyol nyelvű szoftvert,illetve húsz olyat hagytunk ki a végleges listáról, amelyek szórakoztató céllal készültek. Magyar nyelvű, a képalkotó diagnosztikában használható alkalmazástnem találtunk. A végleges listánkon öt kategóriában, 86 programszerepel: döntéstámogató és leletezőprogramok, tankönyvek, interaktív enciklopédiák és folyóirat-olvasó alkalmazások. Következtetések: A felhasználóbarát, gyakorlatban is jól hasznosítható programokat futtató, illetve kiváló kijelzőkkel felszerelt hordozható készülékek új távlatokat nyithatnak a tanulásban, a leletezésben, a kollegiális és a pácienssel történő kommunikációban.

Oldal 28/41


Amyloidosis cardialis érintettségének megítélése szív-MR-vizsgálattal. Esetismertetés Szigeti A., Kiss R. G., Asbót R., Ancsin B., Burger M. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Budapest Előzmények:Cardialis decompensatio jelei és amyloidosis gyanúja miatt hospitalizált beteg szívérintettségének tisztázására MR-vizsgálatot végeztünk. Beteg és módszerek:1,5 T, GE Signa HDxt MR-berendezéssel transzverzális síkú, cine szeletsorozatot követően, többlépcsős angulálás után, hossztengelyi és rövid tengelyi síkokban mozgó Fiesta, kontrasztanyag adásakor három rövid tengelyi szeletben SR FGRET perfúziós, hossztengelyi és rövid tengelyi szeletpozíciókban késői halmozású IR-GRE, EKG szinkrón mérések készültek légzésvisszatartásban. Eredmények:Gravis szisztolés bal és jobb kamrai diszfunkció, pericardialis és pleuralis fluidum, jelentős fokú bal és jobb kamrai hypertrophia, tág, megvastagodott falú pitvarok, vastag interatrialis septum és típusos mintázatot mutató kiterjedt, kórosan fokozott késői halmozás alapján cardialis amyloidosisnak megfelelő MR-kép ábrázolódott. Következtetések:A diagnózis arany standardja az endomyocardialis biopszia, azonban a szív-MR-vizsgálat noninvazív megoldás, ha a klinikum amyloidosis mellett szól és a szív érintettsége kérdéses.

PET/CT-vezérelt dinamikus CT szerepe a rizikóadaptált sugárterápia tervezésében Szluha K.1, Lazányi K.1, Szabó I.1, Pintye É.1, Simon M.1, Abramyuk A.2 1

Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sugárterápia Tanszék, Debrecen

2

ONCO-Ray, Gustav Carus Egyetem, Drezda

Előzmény:A sugárterápia hatékonyságát nemcsak a pontos céltérfogat-meghatározás befolyásolja, hanem a tumor oxigenizációjának mértéke is. Hypoxiás sejtek esetén nagyobb gócdózis tervezendő. Betegek és módszer:Információk gyűjthetők a tumorperfúzióról és a malignomákban lévő vértérfogatról PET/CT-vezérelt dinamikus kontraszthalmozású CT-vizsgálatokkal (DCT) Patlak módszerét alkalmazva. Míg a SUVmax (a PET/CT tracer maximális standardizált halmozási értéke) az aktív tumorterületeket ábrázolhatja, addig a DCT-kontrasztanyag időbeli eloszlása – tumoron belüli halmozása, majd kimosása – a tumorperfúzióra jellemző képet mutat. Harmincegy, inoperábilis nem kis sejtes tüdőtumoros betegben (NSCLC) mért PET/CT-vezérelt DCT-vizsgálat retrospektív analízisével elemeztük a tumor oxigenizáltságára utaló rTBV- és Ktrans-értékeket, amelyek a vérvolumenre és a permeabilitásra jellemző paraméterek. Eredmények:A TTP (a progresszióig eltelt idő) csak a kuratív sugárterápiás célzattal kezelt betegeknél mutatott fordított korrelációt a tumorban mért rTBV-vel (p=0,0006). A Ktrans és a TTP fordítottan arányos (p=0,008). Nem volt kimutatható összefüggés a tumor hisztológiai altípusa, gradingje és a SUVmax között. Következtetés:A tumor vérellátására utaló paraméterek mérhetők a DCT során, amelyek segítségével az NSCLC-s betegek

Oldal 29/41


radioterápiájának tervezésekor prediktálni lehet a várható radioterápiás hatást. A rossz prognózisú betegeknél hiperfrakcionálás vagy dóziseszkaláció jön szóba a sugárterápia tervezésénél.

Gyermekkori agydaganatok PET-vizsgálata Szűcs B.1, Hascsi Zs.1, Novák L.2, Dobai J. G.2, Garai I.1 1

Scanomed Kft., Debrecen

2

Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Idegsebészeti Klinika, Debrecen

Bevezetés:A központi idegrendszeri daganatok a leggyakrabban előforduló gyermekkori szolid daganatok, és egyben a rák okozta halálozási lista élén állnak. Eltérően a felnőttkori esetektől, a gyermekkori agydaganatok epidemiológiája, szövettani típusai és kezelési sémái is eltérőek. A diagnózis alapkövét napjainkban az MR jelenti, de egyre nagyobb számban végzünk PET/CT-vizsgálatokat is. Magyarországon gyermek-neuroonkológiai esetekben a 18F-FDG és a 11C-metionin PET/CT elérhetőek. A szerzők célja, hogy röviden áttekintsék a fenti két vizsgálómódszer indikációit, módszertanát, előnyeit és hátrányait gyermekkori agydaganatok esetében.

Betegek:1996–2012 között 63 esetben végeztünk 18F-FDG és 11C-metionin tracerekkel PET-, illetve PET/CT-vizsgálatot, amelyek során a betegek életkora nyolc hónap–14 év között oszlott meg. Módszer:Vizsgálatainkat GE4096 PET-kamerával és Philips Gemini TF PET/CT-kamerával végeztük. Alkalmazott

protokollként az EANM guideline-t követtük. 18F-FDG-vizsgálat során hatórás éhgyomri állapot és vércukorszint-ellenőrzés után, 2-4 MBq/ttkg aktivitás injektálása után 40 perccel alacsony dózisú koponya-CT-vizsgálatot végeztünk (120 kv, 200

mAS), majd 10 perces, 3D módú emissziós adatgyűjtés történt. A 11C-metionin-vizsgálat során négyórás éhezést követően 3,7 MBq/ttkg aktivitás beadása után 10 perccel szintén alacsony dózisú CT-vizsgálat, majd 20 perces, 3D emissziós adatgyűjtés következett. Összefoglalás:Feldolgozásunk alapján megállapítható, hogy a gyermekkori agytumorok kapcsán végzett PET-vizsgálatok több ponton is elősegítették a klinikusok munkáját. Ezek közül a leglényegesebb a tumoros és nem tumoros laesiók elkülönítése, a tumor grádusának meghatározása, a biopszia optimális helyének kijelölése 18F-FDG tracer alkalmazásával, a tumor pontos kiterjedésének és terápiára adott válaszának követése 11C-metionin tracer alkalmazásával, valamint a sugárnecrosis és a tumorrecidíva elkülönítésében, szintén 11C-metionin használatával.

A carotisplakkok genetikai hátterének vizsgálata ikrekben Tárnoki Á. D.1, Tárnoki D. L.1, Molnár A. Á.2, 3, Stazi M. A.4, Medda E.4, Cotichini R.4, Nistico L.4, Fagnani C.4, Lucatelli P.5,

Boatta E.5, Zini C.5, Fanelli F.5, Baracchini C.6, Meneghetti G.6, Schillaci G.7, Osztovits J.8, Jermendy Gy.8, Préda I.2, 3, Kiss R. G.2, 3, Karlinger K.1, Garami Zs.9, Bérczi V.1 1

Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

2

Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Munkacsoport, MTA–Semmelweis Egyetem, Budapest

Oldal 30/41


3

Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály, Budapest

4

Genetic Epidemiology Unit, National Centre of Epidemiology, Istituto Superiore di Sanità, Róma

5

Vascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological Sciences, La Sapienza University of Rome, Róma

6

Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Pádua

7

Unit of Internal Medicine, Angiology and Arteriosclerosis Disease, Department of Clinical and Experimental Medicine, University of Perugia, Perugia 8

Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály, Budapest

9

The Methodist Hospital DeBakey Heart and Vascular Center, Houston

Előzmények: Az atherosclerosis során carotisplakkok alakulnak ki, amelyek összetétele összefüggést mutat a kimenetellel. Nemzetközi vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk az esetleges genetikai hatásokat a carotisplakkok méretében és összetételében. Módszerek:Ötvennyolc egypetéjű és negyvenkilenc kétpetéjű, magyar, olasz és amerikai ikerpár (átlagéletkor 62±8 év) esetében, amely ikerpárok legalább egyik tagjánál találtunk carotisplakkot, elemeztük a plakkok méretét (rövid, <9 mm versus hosszú, >9 mm legnagyobb hosszúságú plakk) és összetételét (fibrolipid/lágy, meszes vagy vegyes plakk) B-módú ultrahang segítségével. Több plakk előfordulása esetén a legnagyobb hosszméretet vettük figyelembe. A statisztikai értékelés során analizáltuk a vizsgált változók együttes előfordulását (konkordanciáját), amelyből következtettünk a genetikai determináltságra. Eredmények:Nem volt szignifikáns különbség sem a plakkok méretének eloszlásában (egypetéjűekben: rövid: 53,5%, hosszú: 25,4%; kétpetéjűekben: rövid: 47,8%, hosszú: 16,3%; p=n. s.), sem a plakkok összetételében (egypetéjűekben: fibrolipid/lágy: 31,6%, meszes: 21,1%, vegyes: 26,3%; kétpetéjűekben: fibrolipid/lágy: 17,4%, meszes: 16,3%, vegyes: 30,4%, p=n. s.). Negyvennyolc ikerpár mindkét tagjában fordult elő carotisplakk (44,9%). Az egypetéjű ikerpárok 58,6%-ában (n=34 pár) az ikerpárok mindkét tagjának volt carotisplakkja, míg ez a kétpetéjűek esetén csupán 28,6% volt (n=14 pár) (p<0,001). Az egypetéjű ikerpárok 75,8%-ában fordult elő hasonló mérettartományú (rövid vagy hosszú) plakk, míg a kétpetéjűeknél 57,1%-ban (p=0,053). Hasonlóan, az egypetéjű ikerpárok 78,8%-ában fordult elő konkordancia a plakk összetételét illetően, míg a kétpetéjűeknél csupán 42,9%-ban (p<0,05). Következtetések:A carotisplakkok előfordulásában, összetételében, illetve méretében genetikai determináltság valószínűsíthető, amely felhívja a figyelmet az érelmeszesedés korai stádiumban történő szűrésére (carotis-ultrahangvizsgálat) az érelmeszesedés szövődményeinek (például szívinfarktus, stroke) megelőzése érdekében. A vizsgálatot támogatta a Medexpert Kft., a Magyar Artériás Stiffness Társaság, a Balassi Intézet és az Olasz Külügyminisztérium.

Nem alkoholos zsírmáj öröklődése egy magyar ikerkohorszban Tárnoki D. L.1, Tárnoki Á. D.1, Littvay L.2, Bata P.1, Karlinger K.1, Garami Zs.3, Baffy Gy.4, Bérczi V.1

Oldal 31/41


1

Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest

2

Közép-európai Egyetem, Budapest

3

The Methodist Hospital, DeBakey Heart and Vascular Center, Houston

4

Gastroenterology, VA Boston Healthcare System, Boston

Háttér:Bár a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAZSB) a leggyakoribb májbetegséggé vált az iparosodott világban, és egyre gyakrabban manifesztálódik a gyermekpopulációban, a folyamat háttere továbbra sem tisztázott. A célunk az volt, hogy az NAZSB örökletes és környezeti komponenseinek hatásait becsüljük egy ikerkohorszban. Módszerek:Száznégy magyar ikerpár (63 egypetéjű és 41 kétpetéjű pár; 58 férfi és 150 nő; átlagéletkor 43,7±16,7év), akiknek anamnézisében nem szerepel krónikus májbetegség vagy szignifikáns alkoholfogyasztás, B-módú ultrahangvizsgálaton esett át, amelynek során a zsírmáj jelenlétét vizsgáltuk és annak fennállása esetén azt kategorizáltuk (normális máj, enyhe, közepes fokú vagy súlyos steatosis a standard ultrahangos kritériumok szerint összehasonlítva a máj echogenitását a jobb vese parenchymáéval). Univariáns kvantitatív genetikai modellezést végeztünk, amelynek során a vizsgált paraméterek fenotipikus varianciáját genetikai, közös és egyéni környezeti hatásokra bontottuk fel. Minden adatot életkorra, nemre és testtömegindexre (BMI) korrigáltunk. Eredmények:Az ultrahangosan detektált NAZSB általános előfordulása ebben az ikerkohorszban 22,8% volt, hasonlóan a magyarországi átlagos populációéhoz. Ezen betegek szignifikánsan idősebbek voltak (50,9±14,3 versus 41,5±16,7 év,

p<0,001) és magasabb BMI-vel rendelkeztek (30,1±5,2 versus 24,6±4,1 kg/m2, p<0,001). A steatosis foka főként enyhe (93,8%) vagy közepes fokú volt (6,2%), súlyos steatosist nem találtunk az alanyok között. A statisztikai analízis során nem találtunk öröklődést az NAZSB vonatkozásában (95%-os konfidenciaintervallum, CI: 0,0–36,0%). A korrigált közös és egyéni környezeti tényezők 74,2%-ban (95%-os CI: 35,1–98,5%)és 25,8%-ban (95%-os CI: 0,0–64,4%) felelősek az NAZSB kialakulásáért. Konklúzió:A viszonylag nagy ikerkohorszunkban az öröklődési analízisünk során nem találtunk öröklődést az NAZSB kialakulásában, ezért teljes egészében a közös és az egyéni környezeti hatások felelősek. Az eredményeink aláhúzzák a környezeti faktorok korai és effektív befolyásolásának fontosságát az NAZSB kialakulásának megelőzésében. A vizsgálatot támogatta a Medexpert Kft.

Belső herniák – mint a vékonybélileus ritka okozói Internal hernias – rare causes of small bowel obstruction Törőcsik O., Horváth Zs., Forrai G. MH Honvédkórház, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály, Budapest Előzmények – Előadásom célja saját esetek bemutatásán keresztül felhívni a figyelmet a belső sérvekre, kiváltó okaikra és bemutatni leggyakoribb formáit. Betegek és módszerek:Az elmúlt két évben sürgősségi részlegünkön több mint 32 ezer beteg fordult meg, akik közül vékonybélileus iránydiagnózissal 1652 beteg érkezett. A képalkotó vizsgálatok elvégzése után, az ileus differenciáldiagnózisa során több esetben felmerült belső hernia fennállása, mint kóroki tényező. Az osztályunkon vizsgált, passzázszavar klinikai

Oldal 32/41


gyanújával érkező betegek esetén első lépésként mellkas- és natív hasi röntgenfelvétel, hasi ultrahangvizsgálat készül. Ha ezen vizsgálatok is alátámasztják az ileus gyanúját, a kiváltó ok és a hasi status pontosítására – amennyiben a diagnózishoz, illetve a terápia megválasztásához szükséges – többfázisú, multidetektoros CT-vizsgálatot végzünkiv. kontrasztanyag adásával a hasi és kismedencei régióról. Eredmények:Ileus klinikai gyanújával érkező betegek kivizsgálása során a kiváltó ok feltárásakülönösen fontosnak bizonyult azokban az esetekben, amikor a beteg korábban többszörös hasi műtéten esett át, ugyanis, amíg a passzázszavar nem komplett, a feltárás helyett sok esetben a konzervatív kezelés kerül előtérbe. Azonban, ha valamilyen belső hernia fennállását sikerül alátámasztani, a műtéti beavatkozás indikációja felállítható. Vizsgálataink során három esetben merült fel belső sérv lehetősége, a műtéti feltárást követően két esetben bizonyult helyesnek a képalkotó vizsgálatok és a klinikum alapján felállított diagnózis; bal oldali paraduodenalis hernia igazolódott. A diagnózis felállításában a CT-vizsgálat kiemelten fontos szerepet játszott. A harmadik esetben a műtét során egy korábbi beavatkozással kapcsolatos adhaesiót találtak, ami strangulatiót okozott. Mivel az anamnézisben szereplő műtétről nem tudtunk, a beteg fiatal életkora miatt is elsősorban transmesentericus herniatióra gondoltunk, amelytől az adhaesiós köteg által okozott ileus elkülönítése jelentette a nehézséget. Következtetések:A belső hernia preoperatív radiológiai diagnózisa nem egyszerű, azonban, ha gondolunk rá és ismerjük leggyakoribb fajtáit, illetve, hogy milyen közvetett jeleket keressünk, közelebb kerülünk a helyes diagnózis felállításához.

Fisztulográfia – ezer beavatkozás tapasztalatai Tóth A. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. A hemodialíziskezelés alapfeltétele az időegység alatt kellő mennyiségű vér biztosítása. Ideális körülmények között ez az időben elkészített Cimino-fisztulán keresztül történik. Hogyan vizsgáljunk? Miért nem „érik” meg a fisztula? Miért válik elégtelenné a dialíziskezelés? Szűrés vagy türelmes várakozás? Miért dagad a beteg keze? Mit tegyünk, és mit ne, ha a fisztulás kéz hideggé, lividdé válik. Mit tehet az intervenciós radiológus ezekben az esetekben? Mikor készüljön új fisztula? Milyen alternatív megoldások léteznek? Ezekre a kérdésekre adok-keresek választ előadásomban.

Áramlásmérés a pulmonalis vénákon mágneses rezonanciával Tóth A.1, Vágó H.1, Nyemecz D.1, Kádár K.2, Ladányi A.2, Környei L.2, Szepesvári E.2, Abloncy L.2, Oprea V.2, Temesvári A.2 , Bálint O. H.2, Szatmári A.2, Balázs Gy.1, Hüttl K.1, Merkely B.1 1


2

Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

Előzmények:Veleszületett szívbetegek rendszeres nyomon követésében fontos szerepet tölt be a szív mágnesesrezonancia(MR-) vizsgálata. A rutinprotokoll tartalmaz pulmonalis artériás áramlásmérést, amelynek alapján meghatározható a kétoldali pulmonalis perctérfogat aránya. Bizonyos kérdések megválaszolásában vagy néhány morfológiai eltérés hemodinamikai hatásának kimutatásában fontos szerepet játszhat a pulmonalis véna áramlásmérése is. Vajon mennyire fontos információt nyújt ez a kiegészítő mérés?

Oldal 33/41


Módszerek és betegek:2005 és 2012 között 16 beteg (10 nő, hat férfi, átlagéletkor: 21,69±12,47 év) esetén egészült ki a szív-MR-protokoll a pulmonalis véna áramlásmérésével. A legfőbb morfológiai eltérés nyolc esetben részleges tüdővéna-transzpozíció (PAPVR), két esetben kettős kiáramlású jobb kamra (DORV), kétszer pulmonalis atresia ventricularis septumdefektussal (PA+VSD), egy-egy esetben Ivemark-szindróma, rekonstruált teljes tüdővéna-transzpozíció (TAPVR), Fallot-tetralógia (FIV) és pitvari septumdefektus (ASD II) volt. Megvizsgáltuk, hogy a pulmonalis véna áramlásmérése mennyire volt hasznos a vizsgált betegcsoportban. Eredmények:Nyolc betegnél PAPVR, három esetben major aortopulmonalis collateralis (MAPCA), két esetben Botallo-vezeték (PDA: patent ductus arteriosus), egy vizsgálat során pulmonalis microarteriovenosus sönt (micro-AVM) hemodinamikai hatását elemeztük. A pulmonalis áramlásmérés minden esetben hasznos kiegészítőnek bizonyult. Két esetben olyan információval szolgált, amely önmagában hatással lehet a páciens további kezelésére. Eközben a vizsgálati időt a módszer 67,45±9,65-ról 78,36±9,32 percre nyújtotta. Következtetések:A pulmonalis véna áramlásmérése egy olyan, kontrasztanyag adásával nem járó, kiegészítő MR-vizsgálati eljárás, amely több esetben megerősíti a megfigyeléseket, de olyan új információt is nyújthat, amely másképpen nem állna rendelkezésre. A többlet vizsgálati idő ellenére érdemes alkalmazni, mert változtathat a beteg további kezelésén.

Speciális indikációval végzett dobutaminterheléses szív-MR fiatal felnőtt betegpopulációban Tóth A.1, Vágó H.1, Nyemecz D.1, Kádár K.2, Balázs Gy.1, Hüttl K.1, Merkely B.1 1


2

Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

Előzmények: Kawasaki-betegségben a koszorúér-érintettség később szűkülethez vezethet. A veleszületett szívbetegek egy részénél a rekonstrukciós műtét érinti a coronariákat is, valamint gyakrabban fordul elő anomália. A gondozás során felmerül az igény az invazív vizsgálatok mellett a noninvazív képalkotókra is. Az egyik ilyen lehetőség a dobutaminterheléses szív-MR, amelyet a nemzetközi gyakorlatban már elkezdtek végezni fiatal felnőtt betegpopulációban, speciális indikációkkal. Módszerek és betegek: 2010 és 2012 között hét beteg (három nő, négy férfi, átlagéletkor: 20±1,83) esetén készült dobutaminterheléses szív-MR-vizsgálat. Négy esetben korábbi Kawasaki-betegség, valamint egy-egy esetben Fallot-tetralógia, Ross-műtét és juvenilis rheumatoid arthritis szerepelt az anamnézisben. Elsősorban indukálható falmozgást kerestünk. A terheléses protokoll lépcsőzetes dobutaminadást jelentett, 40 μg/kg/min maximális dózisig, opcionálisan atropinadással kiegészítve. A betegek biztonságát szakorvos biztosította a vizsgálóhelyiségben, akinek munkáját MR-kompatibilis monitorozóeszközök segítették. Vizsgáltuk a terhelésre adott választ és figyeltünk minden nemkívánatos eseményt. Eredmények:A nyugalmi 74,71±11,76 1/min szívfrekvencia a terhelés hatására 153,29±10,13 1/min-re emelkedett. Egy esetben egészült ki a terhelés atropinadással. A terhelések során a nyugalmi perctérfogat 7,01±1,48 l/min-ről 14,96±5,07

l/min-re növekedett (a perctérfogatindex 3,84±0,761 l/min/m2-ről 8,11±2,23 l/min/m2-re nőtt), miközben a bal kamrai EF 56,46±6,73%-ról 79,69±5,34%-ra javult. Fenyegető ritmuszavart nem tapasztaltunk, a mérés megszakítását indokló vérnyomás-ingadozás nem fordult elő. A vizsgált betegcsoportban terhelésre indukálható falmozgászavar nem alakult ki. Következtetések:Tapasztalataink szerint biztonsággal végezhető dobutaminterheléses MR a vizsgált betegcsoportban, miközben elfogadható terhelési szint érhető el. A kívánt biztonságot MR-kompatibilis monitorozóeszköz és gyakorlott személyzet biztosíthatja.

Oldal 34/41


Bal vesevéna-leszorítás (nutcracker-szindróma) sikeres kezelése percutan stenteléssel Tóth J., Péter M., Jámbor L., Mátyus J. Az elmúlt években ismeretlen okú proteinuria, haematuria hátterében több fiatal betegben a color Doppler-vizsgálat a bal vesevéna aorta és a. mesenterica superior közti leszorítását mutatta ki. A hazai radiológiai és nefrológiai tárgyú kézikönyvekben a kórkép nem kerül említésre. Az elváltozás a testsúlygyarapodással a későbbi életkorban rendszerint spontán megszűnik. Súlyos tünetek, például anaemiát okozó vérzések esetén korábban elsősorban műtéti megoldásokat (nagyér-transzpozíció, éranastomosis, vese-autotranszplantáció) alkalmaztak. Jelen előadásban 39 éves nőbeteg esetismertetésével a kórkép ritkább megjelenésére és percutan intervenciós megoldására kívánjuk a figyelmet felhívni. A beteg évek óta fennálló epigastrialis, bal oldali alhasi, deréktáji fájdalmak miatt számos vizsgálaton esett át, GERD, hiatushernia, medencei fájdalom, ovariumcysta, lumboischialgia, depresszió miatt többféle kezelésben, nőgyógyászati beavatkozásban részesült, eredménytelenül. CT-angiográfia által felismert nutcracker-szindróma miatt kérték nefrológiai véleményezését 2009-ben. Proteinuria, haematuria nem volt, a két vese mérete lényeges különbséget nem mutatott, így beavatkozást nem tartottak szükségesnek. Egy év múlva fokozódó panaszok során az ultrahangvizsgálat a bal vese duzzadtabb voltát, „cystitist”, „adnexitist” írt le, ezért intervenciós megoldás mellett döntöttünk. Angiográfia igazolta a bal vena renalis nagyfokú vérelfolyási akadályát és kompresszió okozta jelentős szűkületét, a bal vena ovarica kifejezetten dilatált, varicosus jellegét. Az elváltozás megoldására 10×39 mm-es Wallstent került behelyezésre. A beavatkozás után a v. ovarica tágassága és a beteg alhasi nyomásérzékenysége azonnal jelentősen csökkent, szövődmény nem jelentkezett. 2011 júliusában ismét jelentkeztek bal oldali deréktáji, alhasi fájdalmak, azonban a CT-vizsgálat szerint a stent jól átjárható volt, a bal vese mérete, illetve a húgyhólyag falvastagsága normális volt. Panaszait NSAID, Mydeton jól csökkentette. A beteg esetében a nutcracker-szindróma elsősorban kismedencei pangást okozott. Tudomásunk szerint hazánkban hasonló indikáció miatt nem történt még stentbehelyezés.

Egyéves tapasztalat a DSCT kardiológiai alkalmazásával Tóth L., Kardos E., Repa K., Vinczen E., Vandulek Cs., Bajzik G., Repa I. Előzmények:A második generációs Siemens Definition Flash dual source 2×128 szeletes CT-készülékkel a kardiológiai vizsgálatok is alacsony sugárterheléssel jó minőségben elvégezhetők. Előadásunkban a kardiológiai vizsgálatokat mutatjuk be az első év tapasztalatai alapján. Vizsgálati alanyok és módszer:A Kaposvári Egyetem Egészségügyi Centrumában 2011. március 1. és december 31. között 505 szív-CT-vizsgálat történt; 314 férfi és 191 nő, átlagéletkor 58,38±9,3 év. Eredmények: A vizsgálat indikációja 394 esetben (78%) a coronariabetegség igazolása vagy kizárása volt (első csoport), 45 esetben (9%) revascularisatiót követően került sor a vizsgálatra (második csoport), 66 esetben pedig szűrővizsgálatot végeztünk (harmadik csoport). Az első csoport 21%-a került invazív diagnosztikára, a második csoportból 30%-ban találtunk problémát a korábbi revascularisatiós területen, a harmadik csoport 25%-ában pedig kardiológiai gondozásba vétel vált szükségessé. Következtetés: A kardiológiai vizsgálatok jelentős részénél a második generációs DSCT-technika alkalmazásával igen alacsony sugárterheléssel elvégezhető a coronaria-CT-vizsgálat. Számos klinikai esetben segíti a legújabb CT-technika a napi kardiológiai gyakorlatban a magasabb szintű betegellátást.

Kezdeti tapasztalataink a szonoelasztográfia használatával a pajzsmirigy- és felszínes lágyrész-elváltozások

Oldal 35/41


differenciáldiagnosztikájában Ujlaki M., Bahéry M., Gődény M. Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest Bevezetés, célkitűzés:Bár a szonoelasztográfia (SZE) már 1990 óta ismert, a szövetek rugalmasságát színkódolt képen megjelenítő technikát a hazai publikációk eddig csak kis számban dolgozták fel. Vizsgálatunk célja, hogy a nemzetközi irodalom eredményeit figyelembe véve, saját tapasztalatok alapján bemutassuk a metodika alkalmazását, hogy milyen szerepet tölthet be a pajzsmirigy- és a felszínes lágyrész-elváltozások differenciáldiagnosztikájában. Metodika:A vizsgálat ideje alatt 24 beteg pajzsmirigy- és 33 beteg lágyrész-elváltozásait rögzítettük, az elváltozások méretei: 5–50 mm. A betegek vizsgálata Hitachi Avius ultrahang-berendezéssel történtek. Valamennyi elváltozás esetén a hagyományos (B-mód) ultrahang- és Doppler-ultrahangvizsgálatot követően alkalmaztuk az SZE-t kiegészítő vizsgálatként. Minden alkalommal szabad kezes kompresszió során nyertük az elasztogramot, amely átlagosan öt percet vett igénybe. A megfelelő kompresszió kifejtésében a berendezés által kijelzett sinusgörbe volt segítségünkre. A bemutatott esetekben a citológiai, illetve hisztológiai vizsgálatot követően értékeltük az irodalomból ismert különféle kvalitatív klasszifikációs rendszereket. Felszínes lágy részek esetén az Alam és munkatársai, illetve Ishibashi és munkatársai által publikált klasszifikációs sémákat tanulmányoztuk. A pajzsmirigy esetében nemcsak szoliter göböket, hanem göbösen átépült pajzsmirigyet is vizsgáltunk. Eredmények:Az elváltozások korlátozottan voltak értékelhetők, ha cisztikus komponenst vagy kiterjedt meszesedéseket tartalmaztak. A pajzsmirigy esetében az Ueno-féle klasszifikációs rendszer, egyéb lágyrész-elváltozásoknál pedig az Alam és munkatársai által 2008-ban publikált osztályozási rendszer bizonyult számunkra a leghasználhatóbbnak. Következtetések:Az SZE gyors, ártalmatlan és hamar elsajátítható képalkotó eljárás, amely növelheti a hagyományos ultrahangvizsgálattal elérhető diagnosztikus pontosságot. Az elasztogramok készítése során elengedhetetlen a megfelelő kompresszió kifejtése, valamint hogy elegendő környező szövet essen a vizsgálati bokszba. Ez behatárolja a vizsgálható laesio méretét is. Véleményünk szerint az SZE-nek helye van azokban az esetekben, amikor több góc közül kell kiválasztani az aspirációra legalkalmasabbat, inhomogén szerkezetű gócnál segíthet a mintavétel optimális helyének kijelölésében. Bizonytalan citológiai eredmény esetén segíthet állást foglalni az adott laesio természetét illetően.

Szakdolgozói fMR-vizsgálati technika fejlesztése radiográfusi szemszögből Development of fMRI technique from a radiographer’s perspective Vandulek Cs., Biró G., Fenyvesi J.-né, Tóth L., Kovács Á., Repa I. Kaposvári Egyetem, Egészségügyi Centrum, Kaposvár Bevezetés:A funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotás (fMRI) MRI-képalkotás egy specializált területe, amely az idegi aktivitással összefüggésben lévő hemodinamikus választ méri az emberek agyában.Előnye, hogy noninvazív, nem használ radioaktivitás, valamint viszonylag széleskörűen hasznosítható. A vizsgálatok minőségét nagyban befolyásolja az alkalmazott eszköz és a radiográfusok szakmai felkészültsége. Előadásunkban a funkcionális MR-képalkotásban betöltött radiográfusi szerepkört –és annak fontosságát –ismertetjük. Anyag és módszer:Egy fejlesztésnek köszönhetően beszerzésre került egy dedikált fMRI hardver-szoftver rendszer (NordicNeuroLab), amelynek tesztelése és optimalizálása nagyrészt radiográfusi feladat volt. Az ingerek közvetítése és a vizsgálati alannyal való kommunikáláshoz alkalmazott hardver: Visual system, Audio system, Response Grip, SyncBox. A vizsgálati protokoll, mérések és stimulusok vezérlése a nordicAktiva programmal történik. Az fMR-vizsgálatok a nordicICE

Oldal 36/41


programmal kerülnek kiértékelésre. Az fMR-vizsgálatok kivitelezése egy 1,5 T Siemens Avanto berendezésen zajlik. Többféle alapparadigma került tesztelésre, majd optimalizálva a radiográfusok által, hogy alkalmasak legyenek a klinikai gyakorlatban is. A rutinmunkák elvégzése mellett a radiográfusok feladata az önkéntesek előzetes tájékoztatása, a feladatok begyakoroltatása, az fMRI közben a beteggel való kapcsolattartás, stimulusok vezénylése, valamint az elkészült vizsgálatok posztprocesszálása. Eredmények: Az új fMRI-technológia beüzemelését követően célzott belső továbbképzést tartottunk az fMRI-ben részt vevő radiográfusok és radiográfus egyetemi hallgatók számára. Az fMRI-protokollok és technikák optimalizálása 18 önkéntesen történt hat paradigmán keresztül. Ezen vizsgálatok során a radiográfusok megfelelő rutint szereztek, hogy alapklinikai fMR-vizsgálatokat önállóan is végezhessenek. Következtetések:Az fMRI alapvető célja, hogy felfedje az agy különböző funkcionális központjait. Ehhez szükséges egy dedikált eszközpark, amelynek alkalmazása jól képzett radiográfusokkal kivitelezhető. Az elmúlt egy év tapasztalatai igazolják, hogy egy jól felkészült és összeszokott radiográfusi csapat nagyban hozzájárul az fMR-vizsgálatok sikeréhez. Kezdeti eredményeink azt mutatják, hogy az önkénteseken történt vizsgálatok során szerzett tapasztalatok alapján a radiográfusok önállóan tudnak végezni klinikai fMR-vizsgálatokat.

Primer pulmonalis hypertensio gyanúja Várady E., Szukits S., Lénárd L., Battyány I. Fiatal férfi beteg ismétlődő lázas állapota és mellkasi panaszainak kivizsgálása során újonnan megjelent szívzörej miatt készült echokardiográfiás vizsgálat, amely jobb kamrai nyomásfokozódást igazolt, és ennek hátterében primer pulmonalis hypertensio gyanúja merült fel. Mivel a pulmonalis hypertensio hátterében leggyakrabban pulmonalis embolia áll, a beteg pulmonalis CT-angiográfiás vizsgálaton esett át. A vizsgálat masszív, a truncus pulmonalis lumenét a pulmonalis billentyűtől teljes hosszában csaknem elzáró, mindkét oldali arteria pulmonalisban jelentős lumenszűkületet okozó pulmonalis emboliát igazolt. Szisztémás lízisterápiára javulás nem következett be. Az ismételten, de tekintettel a billentyűérintettségre utaló jelre már EKG-kapuzva elvégzett CT-angiográfiás vizsgálat a pulmonalis billentyűt érintő térfoglaló folyamat lehetőségét vetette fel. Nyitott szívműtét során eltávolított masszából szövettani vizsgálat a pulmonalis billentyű ritka, primer malignus térfoglaló folyamatát – intimalis sarcomát – igazolta. Esetismertetésünk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a truncus pulmonalis elváltozásainak CT-diagnosztikájában az EKG-kapuzásban rejlő lehetőségekre, valamint a klinikai és radiológiai kép együttes értékelésének fontosságára.

Vesedaganatok képalkotó diagnosztikája Varga T., Baranyai T. Soproni Erzsébet Oktató Kórház, Röntgen- és Izotópdiagnosztikai Osztály, Sopron A vesedaganatok növekvő számához képest az általuk okozott mortalitás az utóbbi évtizedekben kevésbé növekedett. Ez a kedvező folyamat nagyrészt a diagnosztikus módszerek fejlődésének, illetve az ezáltal lehetővé vált korai diagnózisnak köszönhető. A vesedaganatok – a Wilms-tumor kivételével – sugárrezisztensek, továbbá nem rendelkezünk igazán hatásos kemoterápiás szerekkel sem. Így különösen fontos a vesedaganatok korai felismerése. Mint több más daganatnál, így a vesedaganatoknál is összefüggést találtak a daganat mérete és a metasztázisképződés valószínűsége között.

Oldal 37/41


Képalkotó eljárásaink megfelelő alkalmazásával, illetve gyakran ezek kombinálásával (ultrahang, color Doppler-vizsgálat, MDCT- és MR-vizsgálatok) lehetőség nyílik a vesedaganatok mind korábban történő felismerésére. A modern MDCT- és MR-készülékekkel végzett vizsgálatok továbbá komoly segítséget nyújtanak a radikális ablasticus műtétek, illetve a nephronkímélő beavatkozás tervezéséhez; segítségükkel pontosan meghatározható a daganat volumene, a környező szervekhez, illetve érképletekhez való viszonya, a lokoregionális, illetve az esetleges távoli metasztázisok. A PET-CTa staging és a terápiás válasz (restaging) kimutatásában segít. Szervmegtartás esetén recidíva gyanújának kivizsgálásában is szerepet játszik. Összegzésként megállapítható, hogy a modern képalkotó eljárások alkalmasak a vesetumorok korai kimutatására, a pontos preoperatív staging meghatározására. A módszerek segítségével legtöbb esetben a dignitás is valószínűsíthető. A terápia utáni követés e módszerek fontos indikációs területe.

Klinikai audit – egy egészségügyi minőségfigyelő rendszer bevezethetőségéről Vargha A. Margit Kórház, Csorna Örökzöld téma a világ összes országában a minőség és a hatékonyság növelése az egészségügyben. Van, ahol a magas költségek racionalizálása a cél, van, ahol az ellátási egyenlőtlenségek kiigazítása, a biztosítottak körének a növelése stb. Néhány országban, köztük nálunk is, egy kiépítésében és működésében korszerűtlen rendszer átalakítása, mindez abszolút és relatív forráshiányos környezetben és egyre fogyó, öregedő és részben kiégőben lévő emberi háttérrel. Logikusnak tűnik, hogy egy minőségorientált fejlesztés lehet a komplex megoldás, de hogyan? Struktúrafejlesztés? Műszerfejlesztés? Emberi erőforrás fejlesztése? Mivel a források végesek, csak egy hosszabb folyamatról beszélhetünk, ahol ez a három tényező egymásra épülve harmonikusan fejlődhet. Úgy érzem, ezek közül az emberi erőforrás fejlesztése maradt le leginkább az elmúlt évtizedekben. Hosszas vajúdás után az Európai Unió két éve hagyta jóvá „guideline”-ként a klinikai audit bevezetését a radiológiában, mint a minőségfejlesztés lehetséges eszközét. Több európai országban ez már működik, van, ahol most indítják, van, ahol egyéni kezdeményezések vannak, de nincs központi szervezés vagy irányítás. Lehet-e egyáltalán bevezetni egy új koncepciót akár központilag irányítva, akár lokális kezdeményezésre, és ha igen, hogyan, milyen lépéseken át? Mi az új a klinikai auditban más minőségügyi rendszerekhez vagy a „hagyományok szerinti” jó minőséget célzó törekvéseinkhez képest? Mivel jómagam is részt vettem az EU-guideline kidolgozásában, valamint 2002 óta dokumentáltan próbálom gyakorló radiológusként Magyarországon több intézményben ezeket az elveket vagy magát a rendszert is bevezetni radiológiai osztályokon vagy teljes intézményekben, számos olyan tapasztalatot gyűjtöttem, amelyeket radiológusokkal megosztva valamennyien hasznosíthatunk beosztottként vagy vezetőként egyaránt. Mindezt megvitatva, maga a koncepció és a folyamat is tisztulhat, fejlődhet. Többek közt ez a klinikai audit lényege.

Az arteria femoralis superficialison történt percutan stentelések eredményeinek összehasonlítása két időszakban Vida G., Dajka M. Előzmények:A szolnoki intervenciós központ fő profilja az érszűkületes betegségek diagnosztizálása és kezelése. Nagy számban végzünk ilyen jellegű beavatkozásokat. Az elmúlt tíz évből két időszakot választottunk ki összehasonlításra, azzal a céllal, hogy lássuk, miként változtak eredményeink. Célkitűzésünk az volt, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján retrospektíven megvizsgáljuk a tágított erek nyitva maradását és az ezeket befolyásoló tényezőket. A két periódusban a betegek kiválasztásának, invazív és gyógyszeres kezelésének irányelvei, módszerei hasonlóak voltak. A katéteres módszerekkel kezelt

Oldal 38/41


betegek utánkövetése is megtörtént mindkét időszakban. Maga a tágítási módszer sem változott, ugyanazt a fajta stentet, ugyanazzal a technikával, ugyanazok a szakemberek implantálták. Betegek és módszerek:A 2003–2004, illetve 2010–2012-es időszakokból 150-150 beteg adatait elemeztük. Ezeknél a betegeknél rövid szakaszú occlusiók és szignifikáns mértékű stenosisok esetén ültettünk öntáguló Nitinol stenteket az elváltozásokba. A stentek behelyezése során, szükség esetén, ballonos elő- vagy utótágítás is történt. A beavatkozások után 1-6-12 és 24 hónappal végeztünk ellenőrző ér-ultrahangvizsgálatokat. Összehasonlítottuk a betegek anamnesztikus adatait, az erekben talált laesiók, stenosisok hosszát, mértékét, meszességét. Mértük a fent említett kontrollidőpontok során a stentek átjárhatóságát. Eredmények:A két csoport betegeinek átlagéletkora, rizikófaktorai, társuló betegségei hasonlóak voltak. Az anamnézisben átlag 40%-ban volt cukorbetegség, 70%-ban magas vérzsírszintek, 82%-ban magas vérnyomás. Több évtizedes dohányzásról a betegek 81%-a számolt be. A beavatkozást akkor tekintettük sikeresnek, ha mind a kontroll-angiográfia, mind a klinikai kép javulása igazolta ezt. Az eredményekből kiderült, hogy a 2010–2012-es időszakban kétszer annyi betegnél alakult ki reocclusio. Következtetések:A második periódus rosszabb eredményeit elsősorban a világgazdasági válság és a még jobban elszegényedett, többnyire a társadalom alsó osztályaihoz tartozó betegek rosszabbodó életkörülményei következményének tartjuk. Arra következtetünk, hogy a gyógyszeres utókezelések a 2010–2012-es időszakban sokkal alacsonyabb compliance-szel történtek, nagyobb volt azoknak a betegek az aránya, akik nem szedték a gyógyszereiket. Utóbbi eseteknél jellemző, hogy az egyéb kísérő betegségekre felírt gyógyszerek szedése is rapszodikus volt.

Kisállat agyi irradiációs modell MR-vizsgálata MRI assessment of small-animal irradiation model Volford G.1, Plangár I.2, Mán I.3, Szabó E. R.3, Babos M.1, Tóth Z.1,Fekete G.3, Tőkés T.4,Brinyiczky K.5, Németh I.5, Palkó A. 6 , Hideghéty K.3 1

Euromedic Diagnostics Magyarország Kft.

2

Szegedi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Szeged

3

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged

4

Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged

5


6

Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged

Előzmények:Az agytumorok sugárterápiájának besugárzási dózist limitáló szövődménye az ép agyszövet sugárkárosodása, amely megnehezíti a daganatok effektív sugárkezelését. A perifokális, nagy valószínűséggel malignus sejteket tartalmazó ép agyszöveteket magába foglaló klinikai céltérfogat jelen tudásunk szerint biztonsággal nem csökkenthető tovább, így az ép struktúrák védelmére más módot kell találni. Vizsgálatunkban egyrészt saját, megbízhatóan reprodukálható kisállat-hemispheriumban kis volumenbesugárzási és -vizsgálati modell megalkotását terveztük. Másrészt a besugárzás okozta morfológiai változások észlelésére és követésére alkalmas, hatékony MR-vizsgálati protokollt kívántuk létrehozni.

Oldal 39/41


Anyagok és módszerek:A sugárbiológiai kísérleteket hím Sprague-Dawley patkányokon végeztük. Hat állat egyidejű besugárzására alkalmas rendszer elkészítése után a csoportok részagybesugárzását (120-20 Gy) altatásban végeztük. Az irradiációt követően monitoroztuk az állatok táplálkozási szokásait, mozgáskoordinációját, bőrreakcióit, testsúlyát, kognitív képességeit. Az egyes dózisszinteken random kiválasztott egyedeket altatásban GE 1,5 T MR-készülékben (humán koponyatekercs; coronalis T1-, sagittalis és coronalis síkú T2-súlyozott mérések) hatos csoportokban vizsgáltuk a besugárzás előtt és után. A morfológiai elváltozásokat értékeltük, majd a kognitív funkció- és hisztopatológiai vizsgálatok eredményeivel vetettük össze. Eredmények:Sikerült megbízhatóan reprodukálható kisállat-besugárzási modellt alkotnunk. Száznegyvenkilenc kísérleti állatból 60 állatnál 77 MR-vizsgálat történt. 60 Gy feletti dózis esetén az irradiáció után nyolc héttel, míg 40 Gy besugárzás mellett 19 hét után jelentek meg az első értékelhető MR-elváltozások. A látott károsodások hisztopatológiai vizsgálatokkal igazolhatóak voltak. Következtetések:Módszerünk alkalmas hat állat együttes besugárzására és rövid idő alatti csoportos MR-vizsgálatára. 1,5 T MR-készülékünkkel lehetséges az első agyi strukturális károsodások megjelenésének noninvazív vizualizálása és besugárzási dózis-hatás vizsgálata. Köszönetnyilvánítás:A kutatás a 75833 OTKA támogatásával ésa TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 számú projekten belül az EU és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.

A SPECT/CT módszer diagnosztikus értéke molekuláris onkológiai vizsgálatokban Zámbó K.1, Mezősi E.2, Szabó Zs.1, Szekeres S.1, Dérczy K.3, Weninger Cs.3, Schmidt E.1 1

Pécsi Tudományegyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Pécs

2

Pécsi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs

3

Pécsi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Pécs

Háttér:A nukleáris medicinában több olyan módszer ismert, amely a különböző daganatoknak a tumorsejteken expresszálódó specifikus receptorait mutatja ki. A SPECT-tel (single photon emission computer tomograph) kombinált specifikus tumorszcintigráfia érzékenyen jelzi a radiofarmakon-dúsulást a tumoros szövetben, amelynek hátterében a sejtek funkcionális változásai állnak. Ezeknél a módszereknél nagyon kevés egyéb struktúra ábrázolódik, így nehéz a lokalizálás, és nem kapunk adatokat a morfológiai változásokról sem. Célkitűzés:A fúziós képalkotás diagnosztikus jelentőségének vizsgálata ezekben a módszerekben. Kapunk-e több vagy pontosabb információt a SPECT/CT hibrid készülék alkalmazásával? Betegek és módszerek:Szomatosztatinreceptor-szcintigráfiát (99mTc-depreotid, 111In-pentetreotid) 32 tüdő- és GEP-tumoros

betegben, adrenergreceptor-szcintigráfiát (123I-MIBG, 131I-MIBG) pedig 10 NET-betegben végeztünk az első magyar hibrid SPECT/CT (DHV SPECT+16 szeletes CT) készülék alkalmazásával. A radiofarmakon beadása után két időpontban statikus, SPECT- és SPECT/CT felvételek készültek. Eredmények:A szomatosztatinreceptor-vizsgálatoknál 62,5%-ban találtunk egyezést a különböző modalitások között. A SPECT/CT fúziós felvétel eredménye a betegek 34,3%-ánál változtatta meg a csak izotópos eredményt. Az adrenergreceptor-szcintigráfia során 60%-ban találtunk egyezést, és 20%-ban változott a vizsgálat megítélése a fúziós felvétel alapján. A SPECT/CT diagnosztikus pontosságát 88%-osnak találtuk ezekben a betegcsoportokban.

Oldal 40/41


Következtetés:A SPECT/CT hibrid készülék alkalmazása jelentősen javítja a funkcionális képalkotással kimutatott elváltozások lokalizálását, ezzel az alkalmazott terápia eredményességét. Fontos szerepe van a daganatok differenciáldiagnosztikájában, a stádium megítélésében, ezzel egyértelműen növeli a nukleáris medicina módszereinek specificitását.

Oldal 41/41

Az ultrahang jelentősége politraumatizáltak tompa hasi sérüléseinek diagnosztikájában

Recommend Documents