MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
AZ ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS – KÜSZÖBÉRTÉKEK DR. ZAFÍR MIHÁLY A Központi Statisztikai Hivatal 1996 közepén – a számítások 1994. év végi átmeneti felfüggesztését követően – új létminimum-sorozatot indított, a sorozat 1997 márciusában az 1996. évre vonatkozó közleménnyel jelentkezett.1 Az 1996. év ezért is kitüntetett jelentőségű, mert míg addig a KSH egyetlen küszöbértékkel, a létminimummal foglalkozott, ekkor továbbiak publikálását is elkezdte: a „Háztartásstatisztikai közlemények” című, negyedévenként megjelenő füzeteiben közzéteszi a jövedelem nagysága szerinti első népességötöd jövedelemhatára és a lakosság jövedelemelvárásai elnevezésű mutatókat. A következőkben ezekről az új megközelítésekről szeretnék áttekintést adni. Az első részben a létminimum számításának módszerét ismertetem, kiemelve a mostani sorozat új vonásait, a második rész a létminimum-számítás elvi–módszertani kulcskérdéseivel és a küszöbértékek különböző válfajaival foglalkozik, a harmadik részben pedig azt vizsgálom, hogy a különböző küszöbértékeknek – közöttük a létminimumnak – hol a helye a hazai jövedelemstruktúrában. A LÉTMINIMUMÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA A KSH a létminimumértéket így definiálja: „olyan forintösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény – konvencionálisan alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését.” Értékösszegét úgy határozza meg, hogy megállapítja az élelmiszer-fogyasztás normatív értékét, majd ennek segítségével jut el a háztartási költségvetési felvételből nyert adatok felhasználásával a létminimumértékhez. Az 1996-ra vonatkozó, idézett kiadványban e lépések konkrét módozatairól az alábbiak találhatók: „Az élelmiszer-fogyasztás normatíváinak meghatározása azon élelmiszer-mennyiségek figyelembevételével történik, amelyeket a KSH – szem előtt tartva az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tápanyagajánlásait – széles körű szakmai–társadalmi egyeztetéssel alakított ki, az 1989-re vonatkozó létminimumfelméréshez. Az élelmiszerek így meghatározott köre és mennyisége fedezi egy aktív korú felnőtt táplálkozás-élettani szükségleteit. Ezt az élelmiszerkosarat a konkrét időszakra 1
Létminimum, 1996. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997. 22 old.
DR. ZAFÍR MIHÁLY
550
jellemző árakon számba véve képezzük az élelmiszer-fogyasztás normatív értékét. 1996ban egy aktív korú felnőtt élelmiszer-normatívája 7170 forint.” A számításnál figyelembe vett mintegy 100 konkrét terméket – az élelmiszerek fő csoportjaira összevonva – az 1. tábla mutatja be. 1. tábla
Az aktív korú felnőtt havi élelmiszer-normatívájának 1996-os adatai Élelmiszer
Hús, hal és ezek készítményei Tojás (darab) Tej (liter) Sajt, egyéb tejtermékek Zsiradékok Kenyér, péksütemény Többi cereália Cukor, kakaó, méz Burgonya Friss és tartósított zöldség Friss és tartósított gyümölcs Szárazhüvelyes Összesen Fűszerek stb. (az összesen 5 százaléka) Kávé, tea, üdítők Mindösszesen
Mennyiség (kilogramm)
Érték (forint)
3,5 17 13 1,5 1,6 9,4 2,5 1,8 5,2 8,3 5,3 0,2
1304 215 832 503 389 874 378 248 181 862 683 40
– – –
6509 325 336
–
7170
A 0–14 éves korúak normatívája az aktív felnőttekre vonatkozó érték 77,8 százaléka, a nyugdíjas korúaké pedig 88,2 százaléka. Ezek az arányok az 1989-re vonatkozó számításból származnak, és figyelembe veszik a különböző életkorúak eltérő tápanyagszükségletét. Ily módon a 0–14 éves korúak havi élelmiszer-normatívájának értéke 1996-ban 5578 forint, a nyugdíjas korúaké 6324 forint volt. Az egyes háztartások élelmiszer-normatíváját a KSH a háztartástagok normatíváinak összegeként alakítja ki. Ezen értékek alapján határoztuk meg a különböző összetételű háztartások élelmiszer-normatívájának értékét. Így például a két aktív korú felnőttből és két (15 évnél fiatalabb) gyermekből álló háztartás havi élelmiszer-normatívája e személyek normatíváit összegezve (2x7170 + 2x5578)=25496 forint/hó, egy főre számítva ennek negyede, 6374 forint/hó. A második lépést, az átlagos létminimumérték meghatározását az idézett közlemény így írja le: „A létminimumérték a háztartási költségvetési felvételben részt vevő azon háztartások fogyasztási kiadásainak átlagos összege, amelyek élelmiszer-fogyasztása megfelel a fentiekben kiszámított normatívának. A háztartás-statisztikában megfigyelt háztartások közül kimaradnak: – a népesség legalacsonyabb jövedelmű 5 százalékának háztartásai, – a népesség legmagasabb jövedelmű harmadába tartozók háztartásai, – jövedelmüktől függetlenül azok a háztartások, amelyek a felmérés tárgyidőszakában gépkocsit vettek, vagy lakásberuházást végeztek.
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
551
Az így behatárolt körben azokat a háztartásokat tekintjük normatívának megfelelő élelmiszer-fogyasztóknak, amelyek élelmezési kiadásainak globális összege hasonló az adott háztartástípusra jellemző élelmiszer-normatívához. A hasonlóságot a normatíva környezetének 30 százalék körüli sávjában értelmezzük. E feltételeknek 1996-ban a háztartás-statisztika mintából 1485 háztartás (a minta-háztartásoknak ötöde) felelt meg. Ezek képezték a háztartásoknak azt a körét, amelynek kiadásait létminimumként értelmezzük, azaz a létminimum e háztartások személyes kiadásainak havi átlagos értéke. Az 1485 háztartásból álló minta 707 ezer háztartást, illetve 1 millió 994 ezer személyt reprezentál. Ezek havi kiadásainak összege 30 milliárd 253 millió forintot tett ki. Így a létminimum egy főre jutó országos átlaga havi 15 172 forint/hó volt.” Az 1997-ben megjelent közlemény kiemeli, hogy az alapul vett élelmiszernormatívák azonosak a megelőző, 1989-re vonatkozó felmérésnél alkalmazottakkal, és a leírásból kitűnik, hogy a felmérés módszere, tehát az élelmiszereket a normatívához hasonló mértékben fogyasztó háztartások kiválasztása és összes személyes kiadásaik létminimumértékként kezelése is azonos. Mégis joggal beszélünk új sorozatról. Új az, hogy míg 1989 és 1994 között a KSH nem végzett felmérést, hanem az 1989es eredményeket a fogyasztói árindexszel 1994-ig továbbvezette, ilyképpen volumenében változatlanul tartotta a létminimumot, most azonban új felmérést hajtott végre. A kilencvenes években a társadalmi átrétegződés, az életszínvonal csökkenése, az árarányok átrendeződése, a fogyasztási struktúra átalakulása következtében az 1989-es adatok továbbvezetésével kimutatott létminimum-értékek egyre kevésbé voltak összhangban a gazdasági–társadalmi valósággal. Ezért vált szükségessé az aktuális fogyasztási struktúrát kifejező, a legutolsó háztartás-statisztikai felvételekre támaszkodó létminimumértékek meghatározása. Új az a módszer is, ahogyan a KSH a leírtak szerint kimunkált átlagos létminimumértéket az egyes háztartástípusokra konkretizálja. Az soha sem képezte vita tárgyát, hogy a létminimum átlagos értéke mögött – ami 1996-ra vonatkozóan személyenként átlagosan 15 172 forint – az egyes háztartástípusokra eltérő mértékek jellemzők. Ugyanis a lakásfenntartási kiadások a nagyobb háztartásokban több személyre oszlanak el, továbbá a kisgyermekek fogyasztása a felnőttekénél kisebb, ennek megfelelően az 1–2 személyes háztartásokra nagyobb, a többszemélyesekre kisebb fejátlagok vonatkoznak. A KSH a háztartástípusonkénti létminimumértékek meghatározását a mostani új sorozatban ún. fogyasztásiegység-kulcsszámok felhasználásával végezte. Módszere elveiben megegyezik az OECD és az EU országaiban alkalmazott eljárásokkal. Ennek lényege, hogy a háztartás első tagja a többieknél nagyobb súlyt kap, miközben az eltérő életkor is szerepet játszik a súlyszámban. A fogyasztásiegység-kulcsszámokról és a minimumértékek háztartástípusonkénti meghatározásáról a közlemény így tájékoztat: „A fogyasztásiegység-kulcsszámok értékei a következők: aktív háztartások esetében
első felnőtt családtag többi felnőtt családtag első gyermek (15 év alatt) második gyermek harmadik és minden további gyermek
nyugdíjas háztartások esetében
1,00 0,75 0,65 0,50 0,40
első felnőtt családtag további személyek
0,90 0,65
DR. ZAFÍR MIHÁLY
552
Tehát például egy aktív korú személyből és egy (15 évesnél fiatalabb) gyermekből álló háztartás 1,65, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás 2,90 fogyasztási egységnek felel meg (1,00+0,65=1,65, illetve 1,00+0,75+0,65+0,50=2,90). (A súlyszámok konkrét mértékei mind az OECD-gyakorlattól, mind az EU-gyakorlattól anynyiban eltérők, hogy nálunk nagyobb értéket kaptak a gyermekes háztartások, és figyelembe vettük, hogy a nyugdíjasok valamivel alacsonyabb szinten fogyasztanak, mint az aktívak.) Az 1485 háztartásból álló minta 1996-ban kereken 1 millió 557 ezer fogyasztási egységet képviselt, a létminimum egy fogyasztási egységre számítva havi 19 425 forint volt. (Az előbb idézett havi 30 milliárd 253 millió forintos kiadási összeg és az 1 millió 557,4 ezer fogyasztási egység hányadosa.) A háztartástípusonkénti küszöbértékeket a fogyasztási egységek háztartástípusonkénti száma és az egy fogyasztási egységre számított küszöbérték szorzata adja. Így a legtipikusabbnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás – amely 2,90 fogyasztási egységet képvisel – létminimum-értéke 1996-ban 2,90x19 425 forint=56 333 forint volt.” A leggyakoribb háztartástípusokra vonatkozó létminimum-értékeket a 2. táblában foglaltuk össze. 2. tábla
Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban 1996-ban Egy háztartásra
összesen
1 aktív korú felnőtt 1 aktív korú felnőtt 1 gyermekkel 2 gyermekkel 2 aktív korú felnőtt 2 aktív korú felnőtt 1 gyermekkel 2 gyermekkel 3 gyermekkel 4 gyermekkel 3 aktív korú felnőtt 3 aktív korú felnőtt 1 gyermekkel 2 gyermekkel 3 gyermekkel 4 gyermekkel 1 személy 2 személy 3 személy
Egy főre
számított havi érték (forint)
Háztartástípus
ebből élelmiszer
összesen
ebből élelmiszer
Élelmiszerek
Fogyasztási
aránya
egység
(százalék)
Aktív háztartások 19 425 7 170
36,9
1,00
12 478 18 326 14 340
16 026 13 921 16 997
6 374 6 109 7 170
39,8 43,9 42,2
1,65 2,15 1 75
46 620 56 333 64 103 71 873 48 563
19 918 25 496 31 074 36 652 21 510
15 540 14 083 12 821 11 979 16 188
6 639 6 374 6 215 6 109 7 170
42,7 45,3 48,5 51,0 44,3
2,40 2,90 3 30 3,70 2,50
61 189 70 901 78 671 86 441
27 086 32 666 38 244 43 822
15 297 14 180 13 112 12 349
6 772 6 533 6 374 6 260
44,3 46,1 48,6 50,7
3,15 3,65 4,05 4,45
17 438 30 109 42 735
6 324 12 648 18 972
Nyugdíjas háztartások 17 483 6 324 15 055 6 324 14 245 6 324
36,2 42,0 44,4
0,90 1,55 2,20
19 425
7 170
32 051 41 764 33 994
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
553
A felmért létminimumérték háztartástípusok szerint differenciált mértékének meghatározására most alkalmazott eljárás logikus, könnyen áttekinthető, konform a nemzetközi gyakorlattal, és – mint előbb kitűnt – lehetővé teszi bármely háztartástípus vagy bármely háztartás létminimumértékének meghatározását. Végül pedig változás történt a gyakoriságban is. A KSH 1991 után belekényszerült – a létminimumot ugyancsak kimunkáló és publikáló más szervezetekhez (Újpesti Családsegítő Központ, Léthatáron Alapítvány, Munkásképviseleti Alapítvány) hasonlóan – a havi gyakoriságú számításba és publikálásba. A számítások felfüggesztésekor a Hivatal rámutatott, hogy a hasonló küszöbértékek az európai gyakorlatban nem tartoznak a havi gyakoriságú, kiemelten publikált mutatószámok közé. Kimunkálásukra többnyire éves, többéves gyakorisággal és leginkább a lakossági jövedelmek felmérésével egyidejűleg kerül sor. A KSH a létminimumértékeket most évenként egyszer méri fel. AZ ÚJ LÉTMINIMUMÉRTÉKEK Az új létminimum-sorozat – ugyanúgy, mint az előzők – a kritika, a fenntartások kereszttüzébe került. Ezek, a főleg nem szakmai, hanem politikai megnyilvánulások – nem tekintve a „zsigeri” elutasításokat – többségükben két kérdés köré csoportosíthatók: – változatlannak kell-e tekinteni a létminimumot vagy olyannak, ami változhat, – miért csak az élelmiszer-fogyasztás minimum-értéke van tételes normatívákra építve?
Az első kérdésnek az a tétje, hogy ha a létminimumot változatlannak kell tekinteni, akkor az egyszer valamikor kiszámolthoz nem szabad nyúlni, változatlanul meg kell tartani (természetesen átvezetve rajta az árváltozásokat). Ha viszont nem kell változatlannak tartani, akkor megengedhető – okkal – az újraszámítás. A KSH erre a kérdésre azt a választ adta, hogy nem kell változatlannak tekintetni, hiszen új felmérést végzett. A válasz kulcsa annak a ténynek a belátása, hogy ez a küszöbérték – amit gyakorlatunkban hagyományt őrzően, tartalmilag jobb kifejezést nem találva létminimumnak nevezünk – nem biológiai minimum. A létminimumérték nem az alultápláltságtól, a táplálkozási hiánybetegségektől, az egészségtelen, túlzsúfolt, alig fűtött lakástól, a társadalmi szokásoktól teljesen leszakadó ruházkodási, testápoltsági és kulturális szinttől elválasztó határt jelenti, mindezek a valahol nagyon mélyen a létminimumérték szintje alatt élők jellemzői. Figyelemreméltóan közelítette meg ezt a kérdést az ENSZ Latin-Amerikával és a Karib szigetekkel foglalkozó Gazdasági Bizottsága (Economic Commission for Latin America and Caribbean – ECLAC) szervezetének nemzetközi összehasonlító tanulmánya.2 A tanulmányban a szerzők szegénységi küszöb (poverty line) és mellette nyomorküszöb (indigence line) elnevezésű mutatót használnak. A kiindulást az országonként eltérő mennyiségekből összeállított élelmiszerkosarak képezik. A szegénységi küszöb az élelmiszerkosár értékének a falvak lakói esetében 1,75-szöröse, a városok lakói esetében kétszerese, a nyomorküszöb pedig megegyezik az élelmiszerkosár értékével. Nyomorküszöb alatt az a háztartás él, amelyiknek az összes jövedelme kevesebb – természetesen a háztartás összes személyével számolva – az élelmiszerkosár értékénél. Vagyis, ha a ház2
Feres, J. C. – Leon, A.: The magnitude of poverty in Latin America. Cepal Review. 1990. augusztus. 132–151. old.
554
DR. ZAFÍR MIHÁLY
tartás semmi másra nem költ, mint élelmiszerekre, még akkor sem tudja a normatív élelmiszer-mennyiséget biztosítani. A szerzők megállapítása szerint vizsgálatuk idején LatinAmerikában a szegénységi küszöb alatt élt az összes háztartás 37 százaléka, ezen belül a nyomorküszöb alatt élt az összes háztartás 17 százaléka. Azt, hogy a KSH által számított létminimumérték nem biológiai minimum, igazolják az élelmiszer-normatívák, továbbá azon 1485 háztartásból álló minta jellemzői, amely háztartások összes kiadásainak átlagos összege képezte az 1996-os a létminimumértéket. A létminimum élelmiszer-kosarának összeállításánál a közepes fizikai igénybevétel melletti egészségügyi követelményeknek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükséglettel számolnak: például felnőtt személynél a normatív élelmiszermennyiségek többek között napi 98 gramm zsírt, 371 gramm szénhidrátot, 91 gramm fehérjét (ezen belül 40 gramm állati fehérjét), 783 milligramm kalciumot, 2465 milligramm káliumot, 12 milligramm vasat, 111 milligramm C-vitamint tartalmaznak. Az 1996-ban 1485 háztartásból álló létminimumbázisban az élelmiszer-fogyasztás átlagos értéke gyakorlatilag annyi, mint a háztartás-statisztikában megfigyelt összes (7531) háztartás átlaga, a lakásfenntartási kiadások az átlag 80 százalékának felelnek meg, az egyéb folyó kiadások pedig az átlag kétharmadát képezik. Ennek a létminimumértéket képviselő 1485 háztartásnak 38–39 százaléka rendelkezik telefonnal és 31–32 százalékának volt a naplóvezetés hónapjában járműfenntartással kapcsolatos kiadása. Ugyanakkor nem vásároltak járművet, lakást, a járművek nélküli tartós fogyasztási cikkekre pedig mintegy 60 százalékát költötték az országos átlagnak. Összes kiadásaik egy főre eső átlaga – ami a létminimum-érték – 15 172 forint, míg ugyanez az összes háztartásnál 18 237 forint volt. A küszöbértékek általában máshol sem biológiai minimumok (az előbb bemutatott ECLAC-példa nyomorküszöbe eléggé kivételes), ha azok lennének, akkor végeredményben minden országban egyformáknak kellene lenniük. Ez közismerten távolról sincsen így. A küszöbértékek valamiképpen összefüggnek az adott életszínvonallal, ilyképpen társadalmilag meghatározottak. Ez a küszöbértékek egyes válfajainál – az ún. relatív küszöbértékeknél – magából a számítási metodikából következik, másoknál pedig a meghatározásukban részt vevőknek a környezet, az életkörülmények általi meghatározottsága révén érvényesül. A különbözőségek, amelyek egyértelműen érvényesülnek a térben, az időben is érvényesek. Mit tudnánk ma kezdeni a megélhetési költségek két világháború közötti kosarával, amelyben – hogy egyebet ne említsek – egy szoba-konyhás lakás heti bérét találjuk és petróleumlámpa képviseli a lakás világítását. A mereven változatlanul tartott küszöbérték használhatatlanná válik, ha időközben érdemlegesen megváltoznak az életkörülmények. Végül is a küszöbértéknek mércének kell lennie, és nem használható a szegények (a szociálpolitika alanyai, a támogatásra szorulók) és a nem szegények közötti határvonal mércéjeként, olyan érték, amely alatt a lakosság döntő többsége él. Márpedig az életszínvonal nagymérvű csökkenése esetén, ad abszurdum változatlanul tartott küszöbértéket alkalmazva, szembekerülhetnénk ilyen helyzettel is (az életszínvonalnak a szegényekre is kiterjedő nagymérvű emelkedése esetén ellenkező előjelű lenne a probléma). Aligha lehet vitatni, hogy a küszöbérték nem maradhat változatlan akkor, ha az életszínvonal nagymértékben megváltozik. Elvileg két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy a volumenében változatlan, értékében pedig a fogyasztói árak alakulását követő
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
555
(továbbvezetett) küszöbértéket konszenzuson alapuló százalékkulccsal teszik aktuálissá, a másik megoldás pedig az, hogy – mivel ilyen konszenzus napjainkban kivihetetlen – a küszöbértéket újra felmérve határozzák meg. Ez utóbbi történt most az új létminimumsorozat indításával, ismét hangsúlyozva, hogy mind az élelmiszerkosár tartalma, mind a felmérés módszere azonos volt az előző, az 1989-re vonatkozó felméréssel. Az 1996-ban 1994-re visszamenően is felmért létminimum-értékek az aktív háztartások esetében 73–79, a nyugdíjasok esetében 88–91 százalékát tették ki az 1989-től változatlanul továbbvezetett értékeknek. Ebben kifejezésre jut az 1989 és 1994 között végbement életszínvonal-csökkenésnek, átrétegződésnek, a fogyasztási szerkezet változásának a hatása. Míg ugyanis 1989-ben a felmérésben részt vevő – tehát élelmiszert a normatív kosár értékével megegyezően fogyasztó – háztartások összes kiadása 2,8-szerese volt az élelmiszerkosár értékének (1440 forint havi élelmiszer-kiadás mellett 4100 forint összkiadás), addig 1994-ben élelmiszereken kívüli javakra már sokkal kevesebb maradt, így összes kiadásuk – azaz a létminimum-érték – már csak valamivel több mint 2,3-szeresét tette ki az élelmiszerkosár átlagos értékének. 1996-ban az élelmiszer-normatívához képest a létminimumérték nem egészen 2,3szeres: a normatívához hasonló élelmiszer-fogyasztású 1485 háztartásnál átlagosan 6660 forint az élelmiszer-fogyasztás egy főre jutó havi értéke – ami a felnőtt, a gyermek és a nyugdíjas háztartástagok normatíváinak átlaga –, és 15 172 forint volt e háztartások öszszes kiadásainak átlaga (azaz a létminimum). A második kérdés – nevezetesen, hogy miért korlátozódnak a szükségleti normatívák csak az élelmiszer-fogyasztásra – indokolttá teszi a küszöbérték válfajainak áttekintését. Történetileg a két világháború közötti megélhetésiköltség-számításoknak egyenes folytatásai azok a küszöbértékek, amelyeket a modernizált szükségletek teljes körére kiterjedő fogyasztási kosarakkal számítanak ki, a kosárba foglalt ún. normatív mennyiségeket a mindenkori árakon értékelve. A szükségletek teljes körére kiterjedő fogyasztói kosárral a KSH 1968-ban dolgozott, napjainkban az említett társadalmi szervezetek alkalmazzák azt. A szükségletek teljes körére kiterjedő normatív fogyasztói kosár közérthető, szemléletes, áttekinthető. Vonzó tulajdonságai ellenére azonban ma már kevésbé elterjedt a használata. A szükségletek meghatározása, a normatívák felállítása ugyanis igen nehéz feladat, és nemigen függetleníthető a résztvevő szakértők véleményétől, értékítéletétől; így a kosárban helyet foglaló mértékek mindig vitathatók. Fokozza ezt a problémát a szükségletek körének az idők folyamán végbemenő bővülése és átalakulása. (Általában is és különösképpen olyan javak esetében, amelyek elterjedtsége nem teljes körű.) Tartalmazzon-e a kosár járműfenntartást, vegyen-e figyelembe fürdőszobát (egy kosárban valamely kiadási tétel vagy benne van, vagy nincs, de hogyan lehet kezelni azt a helyzetet, hogy a tétel az érintettek bizonyos százalékánál megtalálható, a többinél nem) hogyan kezelje a lakástulajdon-szerzést, a gyermekeknél alap-, közép- vagy felsőfokú képzéssel számoljon stb. Egy teljes kosár esetében konszenzusokra nemigen hajlamos korunkban ilyen és hasonló konszenzusigényes kérdések sokaságával kell szembenézni. Olyan megoldás alakult ki, hogy a javaknak csak bizonyos körét helyezik el a kosárban, azokat a javakat, amelyeknél a vázolt problémák legkevésbé merülnek fel. Ilyennek bizonyult az élelmiszerek köre, ahol az objektív megközelítés a táplálkozástudományi normatívák felhasználásával valamennyire biztosítható.
556
DR. ZAFÍR MIHÁLY
Az élelmiszerkosár értékéből a küszöbértékhez való továbblépés legegyszerűbb módja egy szorzófaktor alkalmazása. Ismeretes, hogy az Egyesült Államokban szociálpolitikai küszöbértéknek az élelmiszernormatíva értékének a háromszorosát tekintik, az ENSZ pedig a latin-amerikai országok vizsgálata során – mint említettem – az élelmiszernormatíva 1,75-szorosát és kétszeresét tekintette a szegénységi küszöb értékének. (Az élelmiszer-fogyasztás és az összfogyasztás közötti kapcsolatot kifejező törvényszerűség – Engel-törvény – értelmében az élelmiszer-normatíva és a küszöbérték közötti arány magasabb életszínvonal esetében nagyobb, alacsonyabb életszínvonal esetében kisebb.) Természetesen a szorzófaktor meghatározása is konszenzusigényes és folyamatos alkalmazása sem problémamentes (gondoljunk például arra a lehetőségre, hogy az élelmiszerárak alakulása nagyon eltérő lehet a javak többi csoportjához képest, ami felvetheti a szorzófaktor újragondolásának igényét). Mindenesetre ez jelenti alkalmasint a konszenzussal alkalmazható módszert. Hazánkban a KSH a második világháború után, a mostani sorozatot megelőzően, 1968-ban, 1984-ben (1982-re vonatkozóan) és 1991-ben (1989-re vonatkozóan) végzett létminimum-számítást. Az 1968-as számítás létminimumkosara valamennyi szükségletre kiterjedt. A későbbi számítások csak az élelmiszer-normatívákat tartalmazták, az egyéb szükségletek minimumértékeinek meghatározása pedig a háztartás-statisztika tényleges adatainak a normatív élelmiszer-fogyasztással való összekapcsolásával történt: 1984-ben regresszió-számítással, 1991-ben és napjainkban pedig az előzőkben ismertetett módon. A fogyasztói kosár alkalmazásának e válfajai az objektív megközelítésnek ún. abszolút módszerei. A relatív módszerek ugyancsak az objektív, tehát valamilyen mennyiségek, mértékek, arányok alapján való megközelítések családjába tartoznak. Azért relatívok, mert nem önmagukban (nem abszolúte), hanem valamihez képest meghatározottak: a mindenkori jövedelmi (fogyasztási) átlaghoz vagy a jövedelemeloszlási skála valamely tartományához kapcsolódnak. Ezek nagyon egyszerű és támadhatatlan módszerek, továbbvezetésükre nincsen szükség, bármely jövedelem- vagy fogyasztásfelmérésnél automatikusan alkalmazhatók. Relatív küszöbértékként gyakran a mindenkori átlagos jövedelem vagy fogyasztási kiadás bizonyos hányadát alkalmazzák. E módszerrel határozták meg 1990-ben az Európai Közösség (EC) akkori 11 tagállamában a szegények számát és arányát.3 Az összehasonlítást a „Seminar on Poverty Statistics in the European Community, 1989” (A szegénység statisztikája az Európai Közösségben) c. szeminárium készítette elő a tagországok családi költségvetési felvételeinek (Family Budget Survey – FBS) adataira alapozva (a nyolcvanas években általában két, egyes országokban egy FBS-felvétel készült). A küszöbérték neve „Poverty line”, és 4 változatát alkalmazták: a saját nemzeti átlag 40, illetve 50 százalékát, valamint az EC-átlag 40, illetve 50 százalékát. Az egyes változatok, különösen az EC általános színvonalához képest szignifikánsan alacsonyabb színvonalú országok (Portugália, Görögország, Írország, Spanyolország) esetében mutatnak nagyon eltérő eredményeket. Például: a dániai „poverty line” (azonos devizában számolva) 2,6-szerese volt a portugáliainak, miközben a portugáloknak 37,2 3 Lásd:Poverty in figures. Study carried out for EUROSTAT by the Institute of Social Studies Advisory Service. EUROSTAT. Luxembourg. 1990.
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
557
százaléka élt az amúgy is alacsony, a dánoknak pedig csak 8,0 százaléka az ehhez képest 2,6-szer magasabb küszöb alatt (a nemzeti átlag 50 százalékos mércéjével számolva). Portugáliában a saját nemzeti átlag 40 százaléka alatt élők aránya 21,8, az 50 százaléka alatt élőké 32,7 százalék, az EC-átlag 40 százaléka alattiaké 58,2, az 50 százaléka alattiaké 69,5 százalék volt, Dániában ugyanezek az arányok 3,5, 8,0, 1,1, és 2,7 százalék. Ugyancsak relatív küszöbérték a lakosság legalacsonyabb jövedelmű meghatározott hányadát (10 vagy, 20 százalékát, vagyis az első decilist vagy az első kvintilist) a többségtől elválasztó jövedelem- (vagy fogyasztási kiadás-) érték. Ilyet hazánkban is alkalmazunk, a KSH legutóbb a Létminimum, 1996 című és a Háztartásstatisztikai közlemények 4. számú kiadványában tette közzé az első népességötöd jövedelemhatára címen.4 Érdekes válfaja a relatív küszöbértéknek a Kanadában alkalmazott ún. alacsony jövedelmi határérték (low income cutoff), amelyet azzal a jövedelemszinttel mérnek, amely esetében az élelmiszer-, a lakás- és a ruházkodási kiadások fogyasztásbeli együttes aránya 20 százalékkal nagyobb az országos átlagánál. Az előbbi nagy csoportokba tartozó és a kevésbé közismert további objektív megközelítési módszereken kívül szubjektív megközelítést is alkalmaznak. Például megkérdezik a lakosság véleményét arról, hogy mekkora összeget tartanak szükségesnek a verbálisan minősített különböző színvonalú – nagyon szűkös, szűkös, átlagos, jó, nagyon jó – megélhetéshez. Ezek közül a szegénységgel kapcsolatban értelemszerűen az első, illetve az első kettő érdemel különös figyelmet. Ilyen szubjektív véleményfelmérést – mint a bevezetőben utaltunk rá – a KSH is végez 1996 elejétől. A mutatókat a KSH a lakosság jövedelemelvárásai elnevezéssel teszi közzé. A jövedelemelvárásokban szemléletesen kifejeződik a társadalmilag meghatározottság azzal, hogy a háztartások különböző életszínvonalú csoportjainak jövedelemelvárásai eltérők, hasonlóan ahhoz, ahogyan a küszöbértékek is eltérők a különböző életszínvonalú országokban. 1996. IV. negyedévében például a nagyon szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott, egy főre jutó havi átlag a sem aktív, sem nyugdíjas keresővel nem rendelkező – munkanélküli, gyesen lévő, eltartott személyekből álló – háztartásokban 9100 forint, a segéd- vagy betanított munkás háztartásfőjű háztartásokban 13 800 forint és a vezető vagy diplomás szakember háztartásfőjű háztartásokban 18 800 forint volt. A szubjektív küszöbértékek sajátos válfaját képezik a törvényalkotási, közigazgatási elhatározással vagy érdekegyeztetéssel kijelölt értékek (mint az öregségi nyugdíjminimum, amely önkormányzati segélyezések küszöbértékeként is szolgál vagy például a családipótlék-jogosultság határértéke). E rövid áttekintésből is kitűnik, hogy – szemben az egységesen számított fogyasztói árindexszel – nincsen egyetlen kitüntetett „igazi” küszöbérték. Nincsenek továbbá nemzetközileg alkalmazott módszertanok a különböző küszöbértékek meghatározására. Nagyon tanulságosnak tartom, hogy az EUROSTAT idézett vizsgálatában négy változatban alkalmazott küszöbértékeket a következő kommentárral adta közre: „A szegénység definiálása a politikusok feladata, a statisztikusok feladata pedig e témakörben alternatívák bemutatása és az eredmények elemzése.” A KSH 1996-tól bevezetett gyakorlata az alternatívák bemutatásának elvét kívánja szem előtt tartani. 4 Lásd az 1. lábjegyzetben idézett mű 18–19. old. és Háztartás-statisztikai közlemények 4. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997. 22. old.
DR. ZAFÍR MIHÁLY
558
TÍPUSCSALÁD-VIZSGÁLATOK A küszöbértékek elhelyezkedését a hazai jövedelemstruktúrában a típuscsaládvizsgálatok szemléltetik a legáttekinthetőbben. A legáltalánosabb típuscsalád a két felnőtt és két gyermek alkotta család, amelynek 1996-os jövedelmi helyzetét a következő adatokból kiindulva lehet számszerűsíteni: a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 1996. évi nettó keresete átlagosan havi 30 500 forint, ezen belül a férfiaknál 33 000 forint, a 2 gyermek után járó családi pótlék havi 6500 forint, a gyermekgondozási segély a nyugdíjjárulék levonása után 9024 forint, a munkanélküli-ellátás átlagos összege 12 800 forint. Ezeket a tételeket figyelembe véve, egyéb jövedelem híján a család havi jövedelme összesen, illetve egy főre számítva: – ha mindkét felnőtt foglalkoztatott, akkor – ha egyik felnőtt foglalkoztatott, a másik gyesen van, akkor egy átlagkeresettel számolva a férfi átlagkeresetével számolva – ha egyik felnőtt munkanélküli – ellátással –, úgy – ha a másik felnőtt foglalkoztatott, akkor – ha a másik felnőtt gyesen van, akkor
67 600, egy főre 16 900 forint; 46 100, egy főre 11 500 forint; 48 600, egy főre 12 200 forint; 49 800, egy főre 12 500 forint 28 300, egy főre 7 100 forint.
Egyidejűleg a küszöbértékek: e háztartástípus havi létminimumértéke 56 300 forint, egy főre számítva 14 100 forint, az öregségi nyugdíjminimum 9500 forint, az első népességtized jövedelemhatára 8900 forint, az első népességötödé 11 000 forint, a családipótlék-jogosultság határértéke 19 500 forint. Megállapítható, hogy amennyiben az egyik felnőtt munkanélküli (ellátással), a másik gyesen van, akkor a típuscsalád 7100 forintos egy főre jutó havi jövedelmével az első népességtizedbe esik, mélyen a népességtized jövedelemhatára alá; amennyiben a két felnőtt egyike foglalkoztatott, a másik pedig gyesen van vagy munkanélküli, akkor szorosan az első népességötöd határa felett élnek, és jövedelmük kevesebb a létminimumnál; ha pedig mindkét felnőtt foglalkoztatott, akkor jövedelmük – átlagos keresetek esetén – mintegy 20 százalékkal meghaladja a létminimumot, és csak az átlagosnál jóval nagyobb keresetek esetén lépik át a családi pótlékra jogosultság határértékét. Tanulságos következtetések vonhatók le az egyes küszöbértékek szintjén (annak környezetében) élő háztartások jövedelemelvárásainak adataiból. A következő 3. tábla a tárgyalt, illetve említett küszöbértékek – a 9500 forintos határ, az első népességötöd jövedelemhatára, a létminimum és a 19 500 forint jogosultsági határ – környezetében élő háztartások adatait tartalmazza, sorukat még kiegészítettem egyik irányban az első, másikban a tizedik népességtized adataival. Az adatok egyértelműen bizonyítják a jövedelemelvárások társadalmi meghatározottságát: a nagyobb jövedelem, az ennek megfelelő jobb életkörülmények magasabb elvárásokkal párosulnak és fordítva. Az is megállapítható, hogy a háztartások jövedelemelvárásai saját helyzetükhöz képest nem irreálisak; a nagyon szűkös szinthez szükségesnek tartott összeg az alacsony jövedelműek körében még nagyobb, mint a saját jövedelem, de már a létminimum szintjén élők is e szinthez kisebb összeget jelölnek meg, mint a saját tényleges jövedelmük.
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
559
A megélhetési szintek arányairól szinte kísértetiesen egyformán gondolkodnak a különböző jövedelmi szinten élők. A nagyon jó megélhetési szinthez megjelölt összegek valamennyi háztartáscsoportban 3,5–4,0-szeresei a szűkös szinthez megjelölteknek, a nagyon szűkös szint összegei mindegyik csoportban 53–59 százalékát teszik ki az átlagosként megjelöltnek. 3. tábla
A háztartások jövedelemelvárásai néhány kiválasztott jövedelemszinten, 1996. I–IV. negyedév
Megnevezés
Első népességtized*
A 19 500 foAz első A 9500 forinrintos egy főtos egy főre népességötöd A létminimum re jutó havi jövedelemjutó havi jöjövedelem határa vedelem
Tizedik népességtized
környezetében élők
Jövedelem (forint) Jövedelemelvárás (forint) nagyon szűkös szinthez szűkös szinthez elfogadható (átlagos) szinthez jó szinthez nagyon jó szinthez Jövedelemelvárás aránya (százalék) nagyon szűkös az átlagoshoz képest nagyon jó a nagyon szűköshöz képest
7 210
9 573
10 943
14 381
19 523
38 559
9 257 12 036
10 827 13 921
11 566 14 841
13 030 16 568
16 032 20 081
21 023 26 761
17 362 24 371 37 279
19 390 26 737 40 803
20 366 28 047 42 793
22 726 31 163 47 508
27 116 36 979 55 244
36 233 50 811 80 568
53
56
57
57
59
58
403
377
370
365
345
383
* A jövedelem-inkonzisztenciák miatt statisztikailag nem értelmezhető alsó 1 százalék nélkül.
Az egyes küszöbértékek értelmezéséhez, értékük megítéléséhez ismerni kell a különböző jövedelemszinteken élő népesség jellemzőit. A KSH szerepe a hazai megélhetési számításokban 1996-tól című szakmai– társadalmi vitaanyag5 a Hivatal jövőbeni szerepét illetően úgy fogalmaz, hogy „...akkor ad igazán hatékonyan segítséget a szociálpolitikának, ha pontos és rendszeres tájékoztatást nyújt a különböző jövedelemszinteken élő népesség társadalmi–gazdasági jellemzőiről”. E célt a KSH a korábbi Családi költségvetés című éves kiadványaival és az azokhoz 1996-tól csatlakozott – a bevezetőben említett – Háztartás-statisztikai közlemények című negyedéves és Létminimum című éves kiadványaival szolgálja. Utóbbiból idézem „A háztartások társadalmi–gazdasági jellemzői néhány kiválasztott jövedelemszinten, 1996. I–IV. negyedév” című tábla összefoglaló részét. Ebben tanulmányozhatók a különböző jövedelemszinteken élő háztartások demográfiai és aktivitási szerkezetének különbözőségei, keresőik egyes jellemzői, jövedelmük és kiadásaik összegei, a háztartásban fogyasztott élelmiszer-mennyiségek különbözőségei. 5
A KSH szerepe a hazai megélhetési számításokban 1996-tól. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1995. 7. old.
DR. ZAFÍR MIHÁLY
560
Ami a kiadásokat illeti, legkiegyenlítettebbek körükben a lakásfenntartási kiadások: 1996-ban az első népességtized egy háztartásra jutó lakásfenntartási kiadásához, 6739 forinthoz képest 1,3-szeres volt a létminimumérték környezetében élőké 8591 forint és ehhez képest 1,5-szeres volt a 10. népességtized háztartásaié (13114 forint), így a 10. népességtized kiadása megközelítően kétszerese az első népességtizedének. A kiegyenlítettséget tekintve, hasonló a helyzet az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás értékénél, ehhez azonban meg kell jegyezni, hogy az egyes élelemfajtákat illetően differenciált a kép: a kenyér és péksütemény, valamint a burgonya fogyasztott mennyisége a különböző szinteken nagyon hasonló, a tej, a tojás esetében 1,5-szeres körüli, a hús, a hal és készítményeik esetében kétszeres, a tejtermékek és a gyümölcs esetében több mint háromszoros a legfelső szint fogyasztása a legalsóéhoz képest. 4. tábla
A háztartások társadalmi–gazdasági jellemzői néhány kiválasztott jövedelemszinten, 1996. I–IV. negyedév Társadalmi–gazdasági jellemzők
A 19 500 foAz első A 9500 forintos egy főre népességötöd A létminimum rintos egy főElső népesség- jutó havi jö- jövedelem hare jutó havi tized* jövedelem tára vedelem
Tizedik népességtized
környezetében élők
A háztartások és személyek száma (fő) Adatszolgáltató háztartások száma A háztartások teljeskörűsített száma (ezer) A személyek teljeskörűsített száma (ezer) Aktív kereső Nyugdíjas Többi személy Összesen ebből: gyermekgondozási ellátást igénybe vevő munkanélküli 19 éves és fiatalabb eltartott
535
1 179
1 303
1 485
1 795
715
245
549
610
707
919
469
907
1 921
2 031
1 994
2 124
1 008
A 100 háztartásra jutó személyek száma (fő) 84 93 86 80 49 54 79 89 217 186 117 62 350 333 282 231
105 60 50 215
62 44 265 371
23 65
19 44
17 36
10 18
5 8
4 5
151
134
116
77
42
30
Az aktív keresők és nyugdíjasok jellemzői Arányuk a létszámból (százalék) Átlagos bruttó havi jövedelmük (forint) Középiskolai végzettségűek aránya (százalék) Felsőfokú végzettségűek aránya (százalék)
28,6
37,9
44,2
58,4
73,1
76,9
16 028
18 807
20 341
22 642
26 716
50 553
10,6
13,6
16,6
21,5
26,1
35,8
3,5
3,1
3,8
5,7
9,6
35,5
(A tábla folytatása a következő oldalon.)
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
561 (Folytatás.)
A 19 500 foAz első A 9500 forintos egy főre népességötöd A létminimum rintos egy főTársadalmi–gazdasági jellem- Első népesség- jutó havi jö- jövedelem hare jutó havi zők tized* jövedelem tára vedelem
Tizedik népességtized
környezetében élők
Jövedelem (forint) ebből: nyugdíj (százalék) egyéb társadalmi jövedelmek (százalék) Élelmezési kiadás (forint) Lakásfenntartási kiadás (forint) Egyéb folyó fogyasztási kiadás (forint) Folyó fogyasztási kiadás összesen (forint)
Egy főre számítva (forint) Aránya a jövedelem százalékában
7 210
Az egy főre jutó havi jövedelem és felhasználása 9 573 10 943 14 381 19 523
38 559
22,3
20,8
21,3
30,4
35,8
17,1
42,9 4 354
30,8 4 819
24,7 5 123
14,9 6 660
7,7 7 385
3,3 9 901
1 817
2 319
2 543
3 045
4 251
6 105
3 161
3 561
3 977
5 244
7 405
16 488
9 332
10 699
11 643
14 949
19 041
32 494
A jövedelemből az élelmezési és lakásfenntartási kiadások után egyéb célokra fennmaradó havi összeg 1 039 2 435 3 277 4 676 7 887 22 553 14,4
25,4
29,9
32,5
40,4
58,5
A háztartásban fogyasztott élelmiszerek egy főre jutó havi mennyisége Hús, hal és készítményeik (kilogramm) Tojás (darab) Tej (liter) Sajt, egyéb tejtermékek (kilogramm) Zsiradékok (kilogramm) Kenyér és péksütemény (kilogramm) Cukor (kilogramm) Burgonya (kilogramm) Friss és tartósított zöldség (kilogramm) Friss és tartósított gyümölcs (kilogramm) Összesen ebből: háztartási energia közüzemi, lakásfenntartási költség építési kölcsön kamata, törlesztése
3,05 11,74 4,34
3,41 12,88 4,89
3,64 13,77 5,08
4,58 17,05 6,44
5,12 18,22 6,45
6,06 19,11 6,31
0,60 1,29
0,70 1,34
0,77 1,40
1,07 1,71
1,21 1,86
2,07 1,76
6,90 1,07 3,42
6,60 1,15 3,62
6,51 1,21 3,79
7,06 1,71 4,30
6,72 1,96 4,52
6,84 2,07 3,52
2,99
3,32
3,62
4,66
5,64
6,33
2,35
2,93
3,24
4,36
5,75
7,65
A havi lakásfenntartási kiadások egy háztartásra számítva (forint) 6 739 8 115 8 465 8 591 9 821 13 114 3 957
4 895
5 168
5 239
5 609
6 700
1 856
2 192
2 368
2 452
3 317
5 070
926
1 028
930
900
895
1 344
* A statisztikailag nem értelmezhető alsó 1 százalék nélkül.
562
DR. ZAFÍR MIHÁLY
Legnagyobb különbözőségek a jövedelemből az élelmiszer- és a lakásfenntartási kiadások levonása után maradó összeg nagyságát tekintve állnak fenn. Ez az első népességtized egy főre jutó havi ezer forintot éppen csak meghaladó értékéhez képest az első népességötöd felett körülbelül 3 ezer, a létminimumérték környezetében élőknél 4,5–5 ezer forint, viszont a családi pótlék jogosultsági jövedelemhatárnál már közel 8 ezer, a tizedik népességdecilisben pedig 22–23 ezer forint. Az alacsony jövedelmekből az élelmezés és a lakáskiadások után fennmaradó csekély összeg nyilvánvalóan – akár szerény szinten is – nem elegendő ahhoz, hogy kielégíthető legyen a további szükségletek széles skálája, amely a háztartások ruházkodási, egészségügyi, testápolási, iskoláztatási, kulturális, közlekedési, üdülési, sportolási szükségleteitől, a háztartás tartós javakkal való felszereltségéig terjed. Az alacsony jövedelemszinteken élők valójában többet is költenek e célokra a fennmaradó összegeknél, amit korábbi megtakarításaikból, kölcsönökből fedeznek. Miközben a háztartási felmérések adatai jól tájékoztatnak arról, hogy különböző jövedelemszinteken milyen demográfiai-aktivitási összetételűek és milyen körülmények között élnek a családok, megválaszolatlan a kérdés, hogy hányan élnek a lakosság különböző rétegeiben az alacsony jövedelműekre jellemző egyes küszöbértékek, köztük a létminimumérték szintje alatt. A KSH Létminimum, 1996 című kiadványa megállapítja, hogy erre a kérdésre a háztartási költségvetési felvételben bevallott adatok nem adnak valósághű választ. Ennek oka, hogy a felső jövedelemrégiókba sokkal kevesebb, az alsókba pedig sokkal több háztartás került, mint amennyi a valóságban oda tartozik, mivel a jobb anyagi helyzetben lévők esetében gyakori az elzárkózás a válaszadástól, illetve elég általános a jövedelemeltitkolás. Következésképpen a háztartások bevallás szerinti adatai a valóságosnál nagyobb tömeget mutatnak ki létminimum alatt élőként.6 A küszöbértékek alatt élők számának, jellemzőinek kellő pontosságú meghatározásához a KSH kilátásba helyezte a jelzett torzulások korrigálását, hosszabb távú statisztikai módszertani program keretében. Egyidejűleg nagyságrendi becslést végzett az eddigi tapasztalatok felhasználásával: „A válaszadástól való elzárkózást tekintve megállapítható, hogy a felsőfokú végzettségűek, a jó lakáskörülmények között élők, az alkalmazottakkal dolgozó vállalkozók, vagyis a feltételezhetően jó anyagi helyzetűek közül a megkérdezettek 30–40 százaléka tagadta meg a válaszadást, míg a legkevésbé iskolázottak, a rossz lakáskörülmények között élők, tehát a rosszabb anyagi helyzetben lévők körében ez az arány 5–10 százalék.7 Ami pedig a jövedelemeltitkolások hatását illeti: az alacsony jövedelműek körében, ahol a létminimumérték értelmezhető, az előfordulások szűk sávban sűrűsödnek, és emiatt minden 1 százalék, amit az idetartozók a jövedelemből eltitkolnak, 1 százalékponttal növeli a létminimum alatt élők arányát. E tapasztalatokat és ismereteket felhasználó nagyságrendi becslés eredménye szerint 1996-ban az ország lakosságából a létminimum alatt élők aránya mintegy 25–30 százalék.” Ehhez a jelentés hozzáfűzi, hogy rétegenkénti becslésre nem volt lehetőség. Úgy gondolom, hogy az egyes küszöbértékek alatt élőkre vonatkozó adatok, ha abszolút mértékeikben hordozzák is a vázolt torzulást, azért még értékesnek bizonyulhat6 Lásd erről részletesen a Háztartás-statisztikai közlemények 4. című KSH-kiadvány (Budapest. 1997. 44 old.) módszertani fejezetét. 7 Lásd: Az 1996-os jövedelmi felvételre nem válaszoló háztartások. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997. 38 old.
ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
563
nak, mert nagy vonalakban tükrözik a rétegek közötti arányokat. Így alkalmasak bemutatni, hogy mely rétegek azok, amelyeknek különösen nagy hányada él valamelyik küszöbérték alatt, és hogy nagyságrendileg mennyivel élnek alatta. Ennek érzékeltetésére az első népességötöd jövedelemhatárának mutatóját használom, amelynek 1996-os forintösszege egy főre számítva havi 11 000 forintos nagyon alacsony érték. Az egyik tényező, amely mentén a differenciáltság érvényesül, a családok gyermekvállalása. Azon háztartások népességéből, amelyekben nincs 20 év alatt eltartott gyermek, 8 százalék élt a 11 000 forintos határérték alatt, egy gyermek esetén 18, a kétgyermekeseknél 27, a három- vagy többgyermekeseknél 53 százalék az e határérték alatt élők aránya. A differenciáltság másik tényezője a háztartás gazdasági aktivitási szerkezete. Gazdasági aktivitásuk alapján legstabilabb anyagi helyzetűek az aktív háztartásfőjű, két vagy több aktív keresős háztartások. Másik oldalon leghátrányosabb a helyzete azoknak a háztartásoknak, amelyeknek felnőtt tagjai munkanélküliek, gyesen lévők, eltartottak, vagyis nincs sem aktív, sem nyugdíjas keresőjük. Róluk és további néhány jellegzetes típusról szól a 5. tábla. Bemutatja, hogy az egyes háztartástípusok népességéből hány százaléknak volt kevesebb a havi jövedelme 1996-ban az egy főre jutó 11 000 forintos határértéknél. Az adatokban a háztartások gazdasági aktivitási szerkezetének igen erőteljes hatása jut kifejezésre. A küszöbérték alattiak aránya a háztartás aktivitási jellegének megfelelően karakterisztikusan különböző, a gyermek nélküli háztartások esetében például 5 százaléktól 49-ig terjed. 5. tábla
Az első népességötöd jövedelemhatára* alatt élő népesség aránya a gyermekek száma és a háztartástagok gazdasági aktivitása szerinti rétegzésben 1996-ban (százalék) A 19 éves és fiatalabb gyermekek száma
Háztartási jellemző
Aktív háztartásfő, 2 vagy több aktív kereső Aktív háztartásfő, 1 aktív kereső Háztartások átlagosan Munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfő, mellette van aktív kereső Rokkant, illetve korkedveznényes nyugdíjas háztartásfő, mellette sem aktív, sem másik nyugdíjas nincsen Munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfő, mellette sem aktív, sem nyugdíjas kereső nincsen
0
1
2
3 és több
5
6
14
36
7 8
21 18
29 27
50 53
24
40
42
86
33
61
72
88
49
83
73
70
* Egy főre jutó havi 11 000 forintos összes személyes jövedelem.
A táblából kitűnik, hogy a 3 vagy több gyermekesek körében e küszöbérték alatt élők aránya az átlagosnál kedvezőtlenebb aktivitású háztartástípusok esetében kirívóan nagy,
DR. ZAFÍR: ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS
564
70 és 88 százalék közötti, de még az átlagosnál jobb helyzetűek körében is 36, illetve 50 százalék. Az egy- és kétgyermekesek körében az arány ugyan nem emelkedik ki a népességötödből, de a vizsgált három kedvezőtlen aktivitású, hátrányos helyzetű típus esetében szintén igen magas, 40 és 83 százalék közötti. Fontos információ, hogy a küszöbérték alatt élők jövedelme mennyivel marad el a küszöbértéktől. Az 1996-ban a 11 000 forintos egy főre jutó jövedelem alatt élők átlagosan 8700 forintos, vagyis 21 százalékkal kevesebb jövedelemhez jutottak. A részletes eredményekből az állapítható meg, hogy minél többen élnek egy népességcsoporton belül a küszöbérték alatt, annál nagyobb átlagos jövedelmüknek attól mért elmaradása. A küszöbértékhez képest átlagosan 21 százalékos elmaradáson belül az aktív háztartásfőjű, két vagy több aktív keresős háztartásoknál az elmaradás 15 százalékos (9500 forint az átlagos havi jövedelemük), viszont a rokkant, illetve korkedvezményes nyugdíjas háztartásfőjű háztartásoknál – ahol a háztartásban sem aktív, sem másik nyugdíjas kereső nincs – 25 százalék (nekik 8200 forint az egy főre jutó jövedelmük), és még nagyobb mértékben, átlagosan 35 százalékkal vannak a küszöbérték alatt a munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfőjű (átlagosan 7200 forintos egy főre jutó jövedelmű) háztartások. E két utóbbi háztartástípus népessége 1996-ban 360 ezer és 450 ezer személy volt, közülük 190 ezernek, illetve 280 ezernek a jövedelme maradt – az ismertetett mértékben – a 11 000 forintos határ alatt. * A rendelkezésre álló terjedelem keretében csak éppen ízelítőt adhattam abból a gazdag anyagból, amit a KSH 1996-ban indított új kiadványsorozatai nyújtanak. Végezetül még azt kívánom megemlíteni, hogy a háztartási költségvetési felvétel feldolgozási programja alkalmas arra, hogy rövid átfutási idővel információkat adjon bármely megjelölt jövedelemérték környezetében élő népesség társadalmi–gazdasági jellemzőiről, érdekegyeztetési, szociálpolitikai fórumok, illetve intézmények számára. TÁRGYSZÓ: Életszínvonal. Fogyasztói ár.
SUMMARY Having temporarily discontinued the computation of subsistence level at the end of 1994, the Hungarian Central Statistical Office launched a new series on the topic in the middle of 1996. The series presented a report in 1997 concerning the year of 1996. The year 1996 is of favoured importance on the grounds that the CSO had been engaged in the computation of just one threshold value, the subsistence level, from this time onwards began to publish further ones too. Namely it publishes now indicators referring to the income of the first one fifth of the population and to income expectations in a quarterly entitled „Household statistics publications”. Further on the author gives summary of the new approaches. In the first part he shows the method of computing subsistence level, stressing on the new features of the recent series. The second part deals with the theoretico–methodological key issues of the computation of subsistence level and with various types of threshold values. In the third part the author analyses what position the various threshold values – among them the subsistence level – take up in Hungarian income structure.
