Az öröklés és a környezeti adottságok szerepe a testi fejlődésben
A fejlődés növekedési és érési folyamatokból áll, mindkettőt belső és külső tényezők befolyásolják. Belső tényezők: az öröklött hajlamok, adottságok. A szabályszerű fejlődésnek előfeltétele az egész szervezet összehangolt működése, a belső elválasztású mirigyek normális funkciója, az anyagcsere zavartalansága. A fiúk növekedése pubertásig gyorsabb, a lányoknál viszont az érési folyamatok gyorsabbak - már újszülött korban néhány héttel előbbre járnak pl. a csontosodásban. Az öröklött tényezők megjelenése pl. az alkatnál, az arcvonásoknál látványos, de öröklődik a hajlam különböző betegségcsoportoknál, az idegrendszeri folyamatoknál. A vérmérséklet, temperamentum, a készségek is szoros kapcsolatban állnak az öröklött tényezőkkel. Népcsoporton belüli hasonlóságok ebben szerepe van a környezeti tényezőknek is. Külső tényezők: természeti és társadalmi hatások. Megkülönböztetjük a környezeti hatásokat a méhen belüli időszaknál és a születés után.
Méhen belüli időszakban: anya táplálkozása, életmódja, betegségei - fejlődési rendellenességet okozhatnak.
Születés után: Természeti: a földrajzi hatások, a táplálkozás, az akut betegségek, pszichés tényezők. ◊
földrajzi: az éghajlat -elsősorban a társadalmi tényezőkön keresztül hat, az azonos etnikai csoport tagjainak a növekedése csak akkor változik, ha emellett a szociális viszonyok is változnak. Az évszakok -az élelmiszerek elérhetősége szempontjából, termelési, beszerzési, tárolási lehetőségein keresztül hatnak. A tengerszint feletti magasság hatása a növekedésre kimutatott, befolyásolja a légzőszervrendszer működését, közvetve a keringést.
◊
a táplálkozás szerepénél közvetlenül, azonnal hat a globális fehérjebevitel, az ásványianyag és vitaminbevitel. A túltáplálás végleges elhízáshoz, korai nemi éréshez, korai öregedéshez vezet, nagy fogyasztásra áll be a szervezet. Szerepe van az érelmeszesedésben. A hiányos táplálás eredménye a súlylemaradás, majd leáll a
hossznövekedés, csontosodásban elmarad, alacsony agysejt szám, késik a nemi érés, kitolódik a pubertás. ◊
az akut betegségek a táplálékfelvétel csökkenésével és a bontási folyamatok túlsúlyával járnak. Tartós, hosszú betegség esetén a hossznövekedés is leáll. A betegség után gyors pótlási időszak következik. Sűrű megbetegedés esetén nincs idő a pótlásra, ez végleges növekedési zavarhoz vezet.
◊
pszichés: a hospitalizmus klasszikus kórképe a növekedésbeli lemaradás, a testfelépítés zavara. A nevelési hiba, az érzelmi élet zavara is tartós étvágytalansághoz vezetnek.
◊
Szociális (társadalmi): a lakosságon belül nincs nagy életszínvonal különbség, a méretek is hasonlóak.
Akceleráció: felgyorsult növekedési folyamatok, külső körülmények javulása következtében a genetikus lehetőségek jobb kibontakozása válik lehetővé. Társadalmi érés nem követi ezt a felgyorsult testi növekedést.
A fejlődést befolyásoló tényezők hatása attól függ, hogy: ◊
milyen erősek ezek a tényezők, -- mennyi időn keresztül hatnak, -- nagyok az egyéni különbségek gyermek és gyermek között.
◊
a hatás akkor a legkifejezettebb, amikor a leggyorsabb változások mennek végbe (a méhen belül, az első hónapokban, az első évben).
A testi fejlődés, súly-, hossz- és csontfejlődés. Fejlődési mutatók.
Születési súlyát az első félévben megkétszerezi, 10-12 hónapos korra megháromszorozza, a második év végére megnégyszerezi. A 3 hónapos 5-6 kg, a 6 hónapos 6-8 kg, az 1éves 8-10 kg. A második és harmadik évben negyedévenként 500-600 gr-ot gyarapodik. Mérés: csecsemőmérlegen vagy tolósúlyoson, a szobamérleg nem megbízható. Gyakorisága bölcsődében 1 éves korig hetente, két éves korig havonta, három éves korig negyedévente. Csecsemőotthonban 9 kg-ig naponta, utána hetente.
Hossznövekedés az első évben a születési hossz 50%-át, a második évben az első évi hosszának 12-14%-át, a harmadik évben a második évi hosszúságának 9-10%-át, növekszi (50*1,5=75*1,12=84*1,09=92) Mérése: mérővályúban, állva (külső szemzug és a fülkagyló felső része közötti egyenes vízszintesen legyen, hát-derék egyenes, sarok a derékszögig) Ehhez olyan együttműködés kell, hogy kb. 2 éves kor után adhat csak pontos adatot. Mérés gyakorisága: 1 éves korig havonta, ezután negyedévente, három éves kor felett félévenként.
Nemcsak a testméretek változnak, hanem az egyes méretek egymáshoz viszonyított aránya is. Újszülöttnél nagyobb a fej, 7-9 hónapos kor körül keresztezik egymást. Az újszülött fej: 33-35, mell:32-35. Az egy éves: fej: 44-47, mell: 45-48. A két éves: fej: 45-48, mell: 48-49. A három éves: fej: 46-49, mell: 50-52. Végtagjai rövidebbek (18-20) hat hónapos kortól gyorsabban nőnek a pubertásig, mint a törzs. Az újszülött testhosszának kétharmada a fej és törzs, a harmadik évre alig több, mint a fele. A henger alakú törzs is megváltozik, a harmadik évben kezd kialakulni a derék. Fejkörfogat az első évben a legfontosabb testméret, az agy növekedésére ad adatot. Hamarabb lehet következtetni idegrendszeri problémára, mint a csecsemő teljesítményéből. Mérése vászoncentivel (csak ép), a homlok és tarkódudoron átvezetve a keresztezési vonalban levő számokat egymásból kivonjuk. A mellkörfogat nem olyan diagnosztikus, viszonyításra alkalmas adat. Csak becsült érték, függ a belégzés és kilégzés állapotától.
Csontosodás: méhen belül kezdődik, 25 éves korra fejeződik be. A szövetek összetétele egész életen keresztül változik, csecsemőnél kevés a kalcium és a foszfát, rugalmas, de hamarabb keletkeznek deformitások. A koponyacsontok között kötőszövetek, kiskutacs 2-3 hónapos korra, a nagykutacs 1-1,5 éves korra csontosodik. A varratok végleges csontosodása 3-4 éves korra fejeződik be. Az agykoponya nagyobb, mint az arc, a végleges arány a nemi érés időszakában alakul ki. A gerincoszlopon nincsenek újszülött korban görbületek, a nyaki hasraforduláskor, az ágyéki a felálláskor, a háti felüléskor alakul ki.
Fogfejlődés: a magzati élet első időszakában megindul, a dentin és a pulpa mezodermális, a zománc ektodermális eredetű. 52 fogcsírával születik, fél éves
kor körül kezdődik és 2,5 éves korra teljes fogsora van. A fogak kinőnek, fiziológiás folyamat. Ingerelheti a nyálkahártyát, nyálzást fokozhatja, ha már vékony az ínyréteg és ráharap fájhat, azonban hosszantartó sírást, nyűgös, beteges állapotot nem okoz. Lázas állapotban minden anyagcsere-folyamat meggyorsul, ezért ekkor a fognövekedés is gyorsabb. 6-8 hó alsó 1, 8-10hó felső 1, 10-12 hó felső 2, 12-14 hó alsó 2, 14-18 hó alsó-felső 4, 18-24 hó alsó-felső 3, 24-30 hó alsó-felső 5. Mutatók: percentilek, fejlődési quociens. A különböző mérési adatokat egymáshoz, a gyermek korához, a születési adatokhoz szokás viszonyítani a fejlődés megítéléséhez.
Az anya-gyermek kapcsolat jelentősége
Az anya tartós, állandó szereplője a gyermek életének, ez egy elmélyült kapcsolatteremtésre ad lehetőséget. Ez a természetes összetartozáson alapszik, a gyermek része (nem csak kilenc hónapig) az anyának. A legtöbb anyában megtalálható az anyai ösztön, ez nemcsak az utód táplálására vonatkozó, hanem egy érzelmi plusz is. Az anyai magatartás megnyilvánulásai: állandóan figyeli gyermekét, apró jelenségekre kiterjedően ismeri, féltő, aggódó, de emellett bizakodó, bátorító, közönyt nem ismerő! A kapcsolatban a gyermek is nagyon jól megismeri az anyját, közös hullámhosszon vannak. A szüléssel még nem alakul ki ez az ismert kapcsolat, ehhez szükséges az aktív, tevékeny együttlét. Elősegítő tényezők a készülődés, a várakozás öröme, a szülés utáni legkorábbi gondozás, szoptatás. A kapcsolatot gátló tényezők: ha ez a korai aktív együttlét akadályoztatott, hosszú ideig távol van a gyermek az anyától. Ha az anya túlterhelt, fáradt, ideges, (gyakran nyűgnek érzi a gondozást), nem alakulhat ki egy kiegyensúlyozott kapcsolat, a gyermek is türelmetlenné válik, nyugtalan lesz (minta). Szubjektív tényező, ha nem várta a gyermekét, csalódott a nemében, vagy nem érett az anyaságra. Az anya érzelmi élete kiegyensúlyozatlan, ezt a kiegyensúlyozatlanságot közvetíti a gyermeke felé, ezt fogja megtanulni, így értékeli a környezetét. Az anya kellően szenzitív, a gyermeke sírásának okát megérti, jól értelmezi. A biztonságot nyújtó kötődés kialakulása oda vezet, hogy a gyermek érzi az anyu mindig kéznél van, amikor szükség van rá. 7-8 hónapos amikor a kíváncsiság és a szorongás egyensúlyára rátalál, addig mozog el, amíg biztonságban érzi magát. Az ambivalens típusú anya nem jól érti gyermeke jelzéseit, félreértelmezi őket, ez kapcsolatukra nézve nem előnyös, a gyermeknél kettős érzelmek alakulnak ki, erőszakosan tudatja jelzéseit. A mama kettős érzelme reakciója nem enged semmi autonómiát.
Az elutasító, elkerülő típusú anya a sírásra nem reagál, a gyermek kötődési késztetése frusztrált, különböző praktikákat talál ki, amivel magára vonhatja a figyelmét. Intimitást nem ad a gyermekének. (Spitz megfigyelése a normál csecsemőotthonban és az anyás börtönben. Az első év végére 91-ből 34 meghal, a többiek FQ-ja 0,72. Többnyire a hátukon fekszenek, kezükkel, lábukkal játszanak. 1,5 évesen 26 fő közül kettő beszél néhány szót, ők járnak is, a többiek nem. Két évesen 21 fő közül 5 tud járni, 9 evett egyedül, 1 öltözködött egyedül, 6 egyáltalán nem beszélt, 1 fő szókincse 12 szónál több volt. Az anyás börtönben 132 gyermek közül egy sem halt meg, az első év végén a FQ:1,05. 10 hónapos korukban jellemző, hogy kimásztak az ágyból, gagyogtak, 1-2 szót használtak. Harlow kísérletei a majmokkal (szőranya, drótanya).
A csecsemők temperamentumának, biológiai alapokon nyugvó stabil választendenciainak kutatásával azért érdemes foglalkozni, mert ezáltal fel lehet ismerni azt az ellenállást, amit a nevelési hátasokkal szemben fejt ki a csecsemő. A temperamentum kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy nem lehet akármilyen embert nevelni egy csecsemőből, mert ellenáll a büntetésekre - jutalmakra épulő hátasoknak. Ez a felfogás szemben áll a korai behaviorizmus álláspontjával, melynek jeles képviselője, Watson úgy képzelte, hogy egy csecsemőből kondicionálassál koldust vagy királyt lehet formálni. A fejlődéslélektan tudományán belül kutatási hagyományokkal rendelkező temperamentum változatokkal ismerkedjünk meg. Thomas és Chess, két amerikai kutató 1967-ben 140 csecsemő viselkedését vizsgálta meg öt dimenzió mentén:
1. Aktivitás: a fürdetésnél rúgkapál. 2. Ritmus: ugyanabban a megszokott időben alszik el és ébred fel. 3. Alkalmazkodás: ha a szülő változtat az étkezés vagy az alvás időpontjában, a gyerek 2 nap alatt alkalmazkodik hozza. 4. Nyitottság: élénken érdeklődik a külvilág ingerei iránt, pl. a boltban bevásárlásnál. 5. Intenzitás: rossz közérzetét erőteljes érzelemmel, - düh, undor, sírás – jelzi.
A dimenziók alapján a csecsemők többsége 3 fő temperamentum kategóriába volt csoportosítható: könnyű, nehéz és lassan kibontakozó. A dimenziók szerinti jellemzést az alábbi táblázat tartalmazza. A vizsgálat szerint a népességben az
egyes típusok megoszlása a következő: Könnyű: 40%, Nehéz: 10%, Lassan kibontakozó: 15 % , Vegyes kategória: 35%.
Dimenziók Könnyű Nehéz Lassan kibontakozó Aktivitás + Ritmus + Alkalmazkodás + Nyitottság + Intenzitás +
A csecsemőnek és a kisgyermeknek érzelmi biztonságra van szüksége a társas fejlődéshez. Ez a biztonság a kötődés folyamatában alakul ki. Kétirányú folyamat a kötődés. Az anya ragaszkodása gyermekéhez (bonding) és a gyermek érzelmi ragaszkodása az anyjához (attachment). A kötődés vizsgálatát egy olyan tapasztalat indította el, hogy azok a gyerekek, akik a II. világháborúban elvesztettek szüleiket és koragyerekkorban (3 eves kor alatt) árvaházba kerültek, később, serdülő- és ifjúkorukban nem tudtak stabil érzelmi kapcsolatokat létrehozni. Majmoknál végzett kísérletek is arra utaltak, hogy a korai kapcsolat sérülése később is negatív következményekkel jár. Harlow az 50-es években rhesus majmokat születésükkor elválasztott anyjuktól. 6 hónapig nevelkedtek így. Táplálásukhoz létrehozott egy anyamajomhoz hasonlító drótból készült anyát és egy szőranyát. Mindkét figuránál volt cumisüveg, amiből táplálkozhattak a kismajmok. A táplálkozás érdekében egyenlő arányban felkerestek mindkét anyát. Amikor azonban félelmet keltő ingert észleltek, akkor mindegyik a szőranyához menekült, feltehetőleg azért, mert annak a teste nyújtott megfelelő biztonságot a felelem eloszlatásához. Ugyanezek a kismajmok, bar 6 hónap után visszatérhettek társaikhoz, felnövekedve nem tudtak megfelelő szexuális kapcsolatokat kialakítani. Ha ez mégis létrejött, a nőstények rossz anyává váltak. Okát a kutatók abban látják, hogy az anyjuktól elválasztott kismajmok érzelmi kötődés zavart szenvedett, mely később már nem volt pótolható. A törzsfejlődésben a majmokhoz képest alacsonyabb szinten álló madaraknál a kikelés után néhány perc alatt jön létre az anyamadár követése, de csak akkor, ha a kikeléskor az anya jelen van. Ez a követés nem érzelmi jellegű, mint az attachment, de a törzsfejlődési előzmény miatt figyelemre méltó. A fontos inger a kikelés utáni 2 percben, valamilyen mozgó tárgy. Ha ez egy kocka, akkor azt követik, ha ember, akkor az embert követik, így követtek a nyári ludak Konrád Lorenz-et, a híres etológust. Ezt a gyors bevésési folyamatot imprintingnek nevezzük. A madarak esetében kritikus periódusról van szó, mert ami lezajlott, később visszafordíthatatlan. Az anya gondozói viselkedése is akadályozott lehet, ha a születés után nem biztosítanak kellő együttlétet a csecsemő és az anya számára, továbbá ha az anya olyan csecsemőként nőtt fel, akinek kötődését akadályozták. Meg kell jegyeznünk, hogy óvatosan, kritikával kell kezelnünk az állatoknál tapasztalt eredményeket, amikor külön bizonyítékok nélkül az emberi viselkedésre kívánjuk alkalmazni, hiszen az ember agyának szerkezete a sok hasonlóság ellenére jelentősen különbözik a legfejlettebb főemlősökétől is. Ennek következményei vannak a különféle készségek,
ismeretek elsajátításában, de abban is, hogy az egy adott időszakban elmaradt hatások később mennyiben pótolhatók. Embercsecsemőnél a kötődés alakulásáról Bowlby adott részletes leírást 1969-ben. Négy szakaszt különít el a kötődés (attachment) kibontakozásában:
1. szakasz: 0-3 hónap – Nem tesz különbséget egy idegen és egy ismerős személy között. A csecsemő megkülönböztetett figyelemmel fordul az emberi arc felé más ingerekhez képest, de nem tesz különbséget az élő emberi arc és egy maszk között. A fogóreflex és az átkarolási reflex jelenléte biológiailag rögzített módon elősegíti a gondozóhoz való csatlakozást. Ugyanígy a 3. heten megjelenő társas mosoly és az 5. héttől jelentkező szemkontaktus.
2. szakasz: 3-5 hónap – Ismerősöknél elidőz – Ismerősökre többet mosolyog. Másképp gagyog, ha ismerős figyel rá vagy veszi az ölébe. Hamarabb abbahagyja a sírást.
3. szakasz: 6. hónap – 3 és fél év – A gondozóhoz, elsősorban az anyához kötődés kialakulása. A térbeli és testi közelség aktív keresése. E perióduson belül különösen kitüntetett időszak a 6. hónaptól az 1. éves korig terjedő szakasz. Ilyenkor, ha az anya hívja, széttárja a karjait. Ha az anya átmegy a másik helyiségbe, miközben a gyerek ébren van, akkor sir. Idegen megjelenésekor sir. Ismeretlen környezetben idegennek átadva sir. Ekkor alakul ki a kötődés, ezt akadályozza az anya eltávozása, az idegenek megjelenése. Amit átél a csecsemő, a szeparációs szorongás. Régebben ezt a jelenséget hívták a 8 hónaposok szorongassanak. A gyermek 3 eves kora alatt, ha különböző okokból ugyan, de eltávozik tőle az anyja (pl. halál, elutazás, a gyermek kórházba kerül és az anya nem tart vele, csecsemőotthonba kerül), akkor sérülést szenved a kötődés. Különös helyzetet foglal el ebben a folyamatban a bölcsődébe kerülés. Kevésbé érint érzékeny állapotot, ha a bölcsődébe kerüléskor legalább 2 éves a gyerek. Ekkor is fontos, hogy a bekerülés-leválás folyamata fokozatos legyen, ami azt jelenti, hogy az anya kezdetben hosszabb időt tölt a bölcsődében gyermekével együtt, majd egyre kevesebbet. Mintegy 3 hét alatt a gyerekek többségénél lezajlik a bölcsődei beilleszkedés. A bölcsődei nevelésben viszont fontos, hogy 5-6 gyereknél több ne tartozzon egy gondozónőhöz. Minden gondozási műveletsort egy gondozónő végezzen el, ne futószalagszerűen foglalkozzanak a gyerekekkel részműveletekre
korlátozódva, továbbá ne legyen fluktuáció. A gondozónők munkahelyi fluktuációja újabb és újabb elválási folyamatot indít el, melynek átélése nehezen feldolgozható, maradandó következményekkel jár a gyermek viselkedésében.
4. szakasz: 3,5 év -6. év - Megérti és elfogadja a távozást. – A gyermek szókincse ugrásszerűen megnő. Ez elősegíti az események átértelmezését és bejóslását. Időbeli tájékozódása megváltozik. Tapasztalja, hogy vannak visszatérő események a környezetében. Megérti a szükségletek késleltetését. Elfogadja, hogy ha az anya el is távozik, később visszatér.
A kötődés alakulását laboratóriumi körülmények kozott is vizsgálta –Ainsworth munkatársaival, 1978-ban. Egy - másfél éves gyerekeket figyeltek meg speciális körülmények között, detektívtükör ill. videokamera segítségével. 8 egységből álló 3 perces jelenetekben zajlott le a megfigyelés. 1. Az anya és a gyerek együtt vannak a játszóhelyiségben. A gyerek játszik. 2. Egy idegen nı jön be. 3. Az anya kimegy. A gyerek az idegennel van. 4. Az anya bejön, az idegen kimegy. 5. Az anya is kimegy. A gyerek egyedül van. 6. Most az idegen jön be. A gyerek az idegennel van. 7. Bejön az anya. Együtt vannak hárman. 8. Az idegen kimegy.
A megfigyelés eredményeként három fajta kötődési stílust különítettek el.
1. Biztosan kötődő: a gyerek nyugtalan, amikor az anya kimegy és odamegy az anyához, amikor az bejön, hogy megnyugvást keressen nála. (65%)
2. Bizonytalanul kötődő, ellenálló: amikor kimegy az anya, akkor nagyon feszült, amikor visszatér az anya, sir, hogy vegye fel, de hamarosan fészkelődik, hogy
lemehessen az öléből játszani. Vannak olyanok, akik dühösek és sírnak, amikor az anya visszatér, de nem mennek feléje. (10%)
3. Elkerülő: amikor az anya kimegy, nem mutatnak feszültséget, amikor visszatér, kerülik vele a kapcsolatot. Nem tűnnek levertnek, amikor az anya távol van. Ha sírnak, az idegen ugyanolyan jól meg tudja nyugtatni őket, mint az anya (20%). A többi gyerek nem volt besorolható ezekbe a kategóriákba. Megfigyeltek az anyák reagálását gyermekükre. A biztosan kötődő gyerek anyja azonnal reagált a gyerek sírására, ha felvette, gyengéd volt hozza, ha enni adott neki, figyelte, milyen ételt szeret, milyen tempóban eszik. Az ellenálló gyereknél az anyák saját hangulatukat követték a gyerekkel való foglalkozásban, pl. a gyerek sírására csak akkor reagáltak, ha éppen kedvük volt hozzá. Az elkerülő kötődési stílusú gyerekeknél az anyákra jellemző volt, hogy bár ugyanannyit volt az ölükben a gyerek, mint a többi anya eseten, nem örültek ennek a kontaktusnak, nem vigasztalták a gyereket. Arra hivatkoztak, mit olvastak különféle gyermekgondozási könyvekben, nem figyeltek arra, mi a gyerek aktuális szükséglete. Mindent összevetve, úgy tűnik, hogy a gyerek temperamentuma és a szülő válaszkészsége egyaránt hozzájárul ahhoz, milyen kötődési stílussal rendelkezik majd a gyerek. Néhány kutató folyamatosan követte az ily módon megfigyelt gyerekeket felnőtt korukig. Azt tapasztaltak a partnerkapcsolatok kialakítása időszakában, serdülő és ifjúkorban, hogy a biztosan kötődőek nagyobb aranyban létesítettek hosszabb tavú kapcsolatokat és a megfogalmazott értékek szintjén fontosnak tartottak a hűséget a partner iránt. Az elkerülő kötődéssel jellemezhetők a partnerkapcsolatok alakításában a rövid távú kapcsolatokat részesítették előnyben és nem tulajdonítottak különösebb értéket a stabilitásnak.
Az anyától való elszakadás jellegzetes fázisai, következményei. A bölcsőde és csecsemőotthon legfontosabb intézkedései ezek megelőzésére, a gondozónői állandóság és a saját gondozónő rendszer jelentősége.
Az adaptáció lezajlása függ a gyermek életkorától, fejlettségétől, egészségi állapotától és gondozási-nevelési körülményeitől. A bölcsődébe kerülő gyermeknek az egyik legnehezebb tényt az anyától való elszakadás jelenti. Ha a kapcsolat hirtelen szakad meg, ebben az életkorban mindenképpen traumatizáló hatással van a gyermekre. Új a napirend, új személyi kapcsolatot kell kiépítenie, újra ki kell alakítania a gondozás ritmikus rendjét, meg kell ismernie az események egymásra következő sorrendjét. Ki kell alakítania azokat a kommunikációs formákat, amellyel megérti, megérteti magát. Ezek a tényezők egyszerre hatva stressz-sorozatként érik a gyermeket. Robertson megfigyelése kórházba került gyermekeknél. (három fázis: tiltakozás, a kétségbeesés és a tagadás fázisa). A tiltakozás, és a kétségbeesés fázisa
visszafordítható folyamat, a reménytelenség fázisának már nyoma marad. Ezért már nagyon helyes, hogy az anyákat beengedik ott tartózkodásra a kórházba. Egészséges gyereket szakítanak el anyjától: egész testével reagál, és sír pl. egy 4 éves gyereket elszakítanak, akkor érzelmileg lecsúszik, úgy viselkedik, mint egy 2 éves. Ezt hívjuk rövid fázisnak. Majd a látszólagos megnyugvás fázisa következik, a mozgási vihar leáll, a sírás hüppögéssé válik, átmeneti nyugalom. Lelki kiürülés: látszólagos csupán, a környezet iránti érdeklődését elveszíti, megnyugszik, de semmit nem felejt el. Majd hosszú idő múlva újra a környezet felé fordul, de már nem olyanszinten, visszatér a normális élet. Sajátos idegrendszeri és viselkedésbeli változásokkal reagál rá. Ugrásszerűen megnő a megbetegedések száma, gyakorisága; ◊
megváltozik a testi fejlődés menete, lelassul a súlyfejlődés, esetleg csökken is;
◊
makacs, hosszantartó sírás, tiltakozás,
◊
nagyfokú motoros nyugtalanság, vagy legátolt mozgás,
◊
düh és dacreakciók,
◊ ◊ ◊
ambivalens kapcsolatteremtések (kapaszkodva tiltakozás), a kapcsolat teljes elutasítása, alvás és étvágyzavarok, regresszió a szobatisztaságban, játéktevékenység, beszédaktivitás csökkenése.
Családlátogatás: célja, hogy a gondozónő a gyermeket saját családjában ismerje meg. Az itt szerzett tapasztalatok alapján tudja megteremteni a bölcsődei beilleszkedés feltételeit. Fokozatos beszoktatás szülővel: időleges elszakadás élményét megismeri a gyermek, fokozatosan szokja meg az új környezetet. Saját gondozónő rendszer: lehetővé teszi, hogy a gyermek szoros kapcsolatot építhessen ki a gondozónővel, a felmenőrendszer: lehetővé teszi, hogy ez az állandó kapcsolat a teljes bölcsődei időszakra vonatkozzon. Nagyon fontos az anya és a gondozónő kapcsolatának kialakítása is, a gyermekkel való kapcsolat kialakítását meg kell előznie az anya személyének teljes elfogadása, a hivatástudatból származó együttérzés és segíteni akarás szándéka.
A gondozónő gyermek iránti figyelme, szeretetteljes odafordulása, szakmai tudásának biztonsága az anyában megerősíti a gondozónő iránti bizalmat, szakmai tudásának és tekintélyének elfogadását eredményezi. A bölcsődében lényeges a csoportok kialakítása annak optimális száma 10-12 fő, ezen kívül az alcsoportok, amelyeket a saját gondozónő lát el.
A bölcsődébe kerülő gyermek előkészítése a bölcsődére, a beszoktatás menete, a gyermek beilleszkedését elősegítő tapintatos magatartás ismérvei. A csecsemőotthonban felvett gyermek speciális nehézségei, a csoportba való beilleszkedésének módja. A bölcsődébe, csecsemőotthonba beilleszkedett gyermek viselkedésének jellemzése.
A bölcsődei nevelés fontos feladata megelőzni, ill. csökkenteni mindazokat a nehézségeket és problémákat, amelyekkel a gyerek a bölcsődében találkozik. A bölcsődébe kerülés rendszerint megrázkódtatást jelent az anyának és a gyereknek egyaránt. Ezért lényeges a bölcsődébe kerülés előtti felkészítés azokra a változásokra, amely a közeljövőben bekövetkezik. Célszerű a bölcsőde előzetes meglátogatása, valamint az előzetes családlátogatás. Előre látja a helyet, ahová kerülni fog, megismeri a gondozónőt, akire rá lesz bízva, és megérti, hogy nem büntetésből kerül a bölcsődébe, s nem azért mert szülei nem szeretik, könnyebb lesz elviselni a változást. A dolgok megértése enyhíti a fájdalmat, de nem szünteti meg. A felkészítésre a bölcsődébe kerülést megelőzően és a búcsú pillanatában egyaránt szükséges. Az anyának elmondani, hogy a távozására készítse fel a gyereket, soha ne úgy "szökjön el". Az elszakadás tényén nem lehet változtatni, de a fokozatos beszoktatással csökkenthető az elválás okozta megrázkódtatás. Egyre többen törekednek arra, hogy megkönnyítsék a gyerek számára a beilleszkedést. Az anyával történő fokozatos beszoktatás mutatkozik a legeredményesebbnek. Időtartama az adott gyermektől függ, - de minimum két hét. Az első héten a szülő jelen van a gyerekével, napról-napra növelve az ott tartózkodás időtartamát. A gondozási műveleteket ő végzi, majd fokozatosan átadja a gondozónőnek. Az anya jelenléte megkönnyíti a gyerek számára az új környezet megismerését, elfogadását. E módszer az anyának is segítséget jelent, megismeri a bölcsőde életét, s a gyerek beszokásának ő is aktív közreműködője, és általa nem érzi magát kirekesztettnek a gyerek életéből, szorosabb kapcsolat alakul ki az anya és a gondozónő között, ami befolyásolja a gyerek bölcsődei adaptációját, és hatással van a gyerek egész bölcsődei életére. A "saját gondozó" fogadja a gyereket mindennap. Segíteni kell a gyereket abban, hogy tapasztalhassa, hogy a bölcsődében nem csak őrá hatnak, ő is tud hatni a környezetére. Az aktív beilleszkedés, érzelmi biztonság elképzelhetetlen, ha a bölcsibe nem kapja meg az együttműködést. Az intézetben nevelkedő csecsemők és kisgyermekek éltének egyik legfájdalmasabb pontja, fejlődésük legfőbb gátja a folyamatosság hiánya. A
családban élő gyerek számára ez az alapvető folyamatosság biztosított, még akkor is, ha bizonyos kor elérésével óvodába, iskolába megy. Folyamatosságot számára a család jelenti, biztonságot, nyugalmat áraszt, állandóság a személyi és a tárgyi környezetben. Ez a folyamatosság teszi lehetővé, hogy olyan érzelmi állapotban legyen, hogy kedve legyen aktívan tevékenykedni, érdekelje a világ. Az újszülött korban intézménybe kerülő csecsemő "megkímélődik" az anyától történő elválás okozta megrázkódtatástól. Nincs azonban előnyösebb helyzetben az sem, aki ezen az élményen keresztül esik. Ő kezdettől fogva nélkülözi az egyszemélyes kapcsolatot. Ha nem a leggondosabban, legkörültekintőbben szervezik meg az életét, akkor már életének első hónapjaiban annyi kézen megy keresztül, hogy csak sok hónapos késéssel válik képessé az ismerős és ismeretlen felnőttek megkülönböztetésére. Közben pedig talán egész életére elveszi képességét a meghitt, megalapozott személyi kapcsolatok kialakítására. A későbbi gyermekkorban való intézménybe kerülés annyiból előny számára, hogy legalább addig része volt egyéni gondoskodásban, nehézséget jelent viszont annyiban, hogy át kell esnie az elszakadással járó fájdalmon is. Feladat: amennyire csak lehet elő kell készíteni az elválásra fejlettségének megfelelő módon. A gyerek fájdalmát, szorongását az új helyzetben nem lehet eltüntetni, csak azt lehet megkönnyíteni, hogy ne süppedjen gyászba. Az anya távozása után próbálja meg megnyugtatni a gondozó a gyereket. A megnyugtatás ne legyen erőszakos, ne is elterelő. A legfőbb segítség számára az, ha van mellette valaki, akit támasznak érezhet. A szenvedést kell csökkenteni, feltétele az, hogy a gyerek kifejezhesse a rendelkezésére álló módon, továbbá, hogy megértésre, támaszra találjon. Nem elég csak hagyni, kifejezésként kell felfogni, megérteni, hogy mit fejez ki, reagálni rá - így alakul ki (ennek hatására) a beilleszkedés. A kapcsolat kialakulását sok nehézség, tétovázás, konfliktus akadályozza. A felnőtt részéről türelmet, megértést, szelídséget, és határozottságot követel. Nem pótolni, hanem helyettesíteni próbálja az anyát a foglalkozás keretein belül kell maradnia. Lényeges a figyelő érdeklődés a gyerek iránt, ennek feltétele, hogy a gondozónő tartósan legyen azonos csoportban, azonos gyerekek között. Csak így ismeri meg jól a gyereket és ő is a gondozót. Náluk még fokozottabb a személyhez való tartozás, ez a saját gondozási rendszerrel nagyon jól megoldható. Fokozottabban tud figyelni a rábízott 3-4 gyerekre, állapotukra, viselkedésükre (naplót vezet). Ennek hatására ezeknek a gyerekeknek élénkebb az arckifejezésük, mozgásban, játékban aktívabbak, egyéni tulajdonságaik, személyiségjegyeik kifejezettebbek.
Felhasznált irodalom:
Pikler Emmi (szerk.) 1978. Az egészséges csecsemő és gyermek fejlődése és gondozása 2. kiad. 1-3 köt. Bp. Medicina. (E.ügyi szakiskolák tankönyve)
Tardos Anna (szerk.). 1982. Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére Bp. Egészségügyi Szakdolgozók Központi továbbképző Intézete. Tardos Anna: Jegyzet a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozónők számára. Egészségügyi Szakdolgozók Közp. Továbbképző Intézete, Bp. 1982. Mérei F. - V. Binét Á.: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1985. Cole, M. - Cole, S.R.: Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest, 1997 Németh
Margit-Rónainé F.Mária-Strobl Mária-Szegedi Judit: Bölcsődei gondozónők újszerű kapcsolata a szülőkkel. Gyermekgyógyászat, 1993/4.sz.
Gervai Judit: A korai kötődésről BOMINFO 1996/3. Dobszay László-Németh Margit-Polonyi Erzsébet: A bölcsődei adaptáció Gyermekgyógyászat 1970/3.
