Az országos szintű szociális dialógus Magyarországon és bővítésének lehetőségei

Supported by the Norway Grants, through the Fund for Decent W ork and Tripartite Dialogue

Az országos szintű szociális dialógus Magyarországon és bővítésének lehetőségei

Kisgyörgy Sándor Pásztóy András

LIGA Szakszervezetek, Norvég projekt, 2013/14

Budapest, 2014. április

1


Tartalomjegyzék Bevezetés ..........................................................................................................................................3 I. Definíciók, fogalmak ..................................................................................................................3 II. Rövid történeti áttekintés a szociális dialógus eddigi intézményeiről ..............................4 Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ...................................................................................5 Érdekegyeztető Tanács (ÉT) .......................................................................................................5 Országos Munkaügyi Tanács (OMT) .........................................................................................5 Gazdasági Tanács (GT) ...............................................................................................................6 Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ...................................................................................6 Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) .....................................................................................9 III. Jelenlegi helyzet .................................................................................................................... 10 A Nemzeti Társadalmi és Gazdasági Tanács (NGTT) ............................................................ 10 A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF)................................. 17 Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) ................................................ 23 A nem megfelelően működő szociális párbeszéd következményei (lobbi, kijárás)

30

IV. Új fórumok lehetőségei, indokoltságuk ............................................................................. 32 A gazdasági- és a közszférát lefedő „szuperfórum”................................................................ 32 Közüzemi szociális fórum ........................................................................................................ 37 V. Kétoldalú párbeszéd Magyarországon ............................................................................... 38 VI. A társadalmi partnerek elvárásai ...................................................................................... 43 VII. Lehetséges forgatókönyvek ............................................................................................... 44 VIII. Összefoglalás ...................................................................................................................... 45 Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 47

2


„Én önérzetesen és büszkén vállalom, hogy igen, jól választottam, és hogy egyedül is tényleg el tudom dönteni, melyik filmterv kapjon állami pénzt, melyik zeneszerző érdemel kitüntetést, melyik képzőművész szolgált rá, hogy elvigyük Pekingbe a munkáit, melyik költő kaphatja meg a József Attila-díjat.” Szőcs Géza: nem a politikusok elfogultak, hanem a szakma Népszabadság, 2014. február 23. Bevezetés Jelen tanulmány megírására „A szociális dialógus kibővítése különböző szinteken” c. a Norvég Alap által támogatott projekt keretében, a Liga Szakszervezetek megbízásából került sor. A tanulmány célja, hogy áttekintse az országos szintű intézményesített társadalmi párbeszéd magyarországi helyzetét, valamint fejlesztésének, bővítésének lehetséges irányait. A dolgozatkészítés módszereként a rendelkezésre álló szakirodalom áttanulmányozását, a különböző, a szociális dialógust szolgáló intézmények dokumentumainak elemzését és a szociális dialógusban résztvevő szervezetek képviselőivel készített mélyinterjúkat1 használtuk. A tanulmány témáját a következő fejezetekben dolgoztuk fel I. Definíciók, fogalmak II. Rövid történeti áttekintés a szociális dialógus eddigi intézményeiről III. Jelenlegi helyzet – NGTT – VKF – OKÉT IV. Új fórumok lehetőségei, indokoltságuk V. Kétoldalú párbeszéd Magyarországon VI. A társadalmi partnerek elvárásai VII. Lehetséges forgatókönyvek I. Definíciók, fogalmak Elemzésünk során az Európai Unió és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) társadalmi párbeszédre (social dialogue) vonatkozó definícióját vettük alapul, amely szerint ez a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek (összefoglalóan szociális partnerek) közti, illetve köztük és a kormányok között folyó tárgyalást, konzultációt, információcserét jelenti, gazdasági, szociális és velük összefüggő egyéb kérdésekről2. Azonban mindenképpen szükséges megjegyeznünk, hogy létezik a társadalmi párbeszédnek egy átfogóbb értelmezése is, amely egyaránt magában foglalja a fent említett szereplők közötti egyeztetéseket, valamint az ennél szélesebb résztvevői körrel (pl.: egyéb civil szervezetek, kamarák, a tudomány képviselői, stb.) lefolytatott konzultációkat is.3 1

Dr. Dávid Ferenccel a VOSZ főtitkárával, Gaskó Istvánnal a Liga Szakszervezetek elnökével, Dr. Herczog László volt munkaügyi miniszterrel és Pataky Péterrel, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökével készítettünk interjút a szociális párbeszéd magyarországi helyzetéről. Szerettük volna Dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár véleményét is megismerni, de kísérletünk nem járt sikerrel. 2 Héthy Lajos – Ónodi Irén: Országos társadalmi párbeszéd intézmények. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, 2010. p. 11-12., valamint http://www.ilo.org/public/english/dialogue és http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=329&langId=en 3 Uo. p. 11.

3


Ezek az adott ország széleskörű, stratégiai jellegű társadalmi, gazdasági és szociális ügyeit tárgyalják meg Az ilyen széles résztvevői körrel folytatott eszmecseréket az ILO civil párbeszédnek (civil dialogue) nevezi4. További elemzésre, az intézmények tipizálására nyújt lehetőséget a Héthy-Ónodi szerzőpáros által használt félhivatalos szakzsargon fogalmainak használata5.    

Bipartizmus: kétoldalú, a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek közötti párbeszéd. Bipartizmus plusz: a munkaadói szervezeteken és a szakszervezeteken felül, további civil szervezetek részvételét jelenti. Tripartizmus: háromoldalú, a munkáltatói szervezeteken és a szakszervezeteken felül a kormány is részt vesz a szociális párbeszédben. Tripartizmus plusz: a munkaadókon, a szakszervezeteken és a kormányon felül további civil szervezetek részvételével működő fórum.

Említést kell még tennünk még egy további fogalomról, az érdekegyeztetésről is, ami alatt a foglalkoztatáshoz kötődő, a kormány részvételével megvalósuló többoldalú (alapesetben háromoldalú) konzultatív folyamatokat/fórumokat értjük, amelyek különböző kérdésekben megállapodásokat kötnek. Úgy véljük, hogy az érdekegyeztetés a társadalmi párbeszédnél szűkebb fogalom, annak egy része. Ezért az általunk tárgyalt társadalmi párbeszéd intézmények egy része érdekegyeztető fórum is. Mint látható a szociális párbeszéd társadalmi szinten értelmezhető, amely alatt azt értjük, hogy az elemzett fórumok tevékenysége, a fórumok keretében tárgyalt témák nem kötődnek kifejezetten egy meghatározott gazdasági ágazathoz vagy egy jogviszonyhoz. Ezért nem térünk ki az Ágazati Párbeszéd Bizottságokra (ÁPB) vagy a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsára (KOMT). A fentieknek megfelelően elemzésünk során három intézménnyel, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanáccsal, a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fórumával (VKF), valamint az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanáccsal (OKÉT) foglalkozunk. II. Rövid történeti áttekintés a szociális dialógus eddigi intézményeiről6

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Név Országos Érdekegyeztető Tanács Érdekegyeztető Tanács Országos Munkaügyi Tanács Gazdasági Tanács Országos Érdekegyeztető Tanács Gazdasági és Szociális Tanács

Megalakulás ideje 1988. december 1990. augusztus 1999. április 1999. április 2002. július 2004. augusztus

Megjegyzés Tripartit Tripartit Tripartit Tripartit plusz Tripartit Bipartit plusz (a kormány nem teljes jogú tagként, hanem állandó résztvevőként volt jelen)

4

Héthy Lajos – Ónodi Irén: Országos Társadalmi Párbeszéd – Az Országos Érdekegyeztető Tanács és a Gazdasági és Szociális Tanács. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, 2008. p. 14. 5 Uo.p. 13. 6 A fejezet megírásánál felhasználtuk a Szociális párbeszéd új keretek között c. tanulmánygyűjteményt. Szerk.: Berki Erzsébet. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal - Társadalmi Párbeszéd Központ, 2008. http://www.tudasbazis.org.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=18&Itemid=103

4


7.

Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács

2011. július

8.

Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma

2012. február

Bipartit plusz Valójában csak 2011. októberében alakult meg Tripartit „mínusz” Szakszervezeti oldalról az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, munkaadói oldalról hat munkáltatói szervezet hiányzik

1. Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) 1988. decemberében jött létre a magyarországi szociális párbeszéd első háromoldalú fóruma, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT). Tagjai a kormány a Magyar Gazdasági Kamara és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A létező szocializmus körülményei közötti kísérlet volt egy nyugati típusú – „autonóm” felek közötti – intézményesített párbeszédre. A munkáltatói és a szakszervezeti oldal 1-1 szervezete a kormány felkérésére kerültek be az OÉT-be. Bár az OÉT egy kormányrendelettel született meg, működése a résztvevők által elfogadott alapszabály szerint történt. 2. Érdekegyeztető Tanács (ÉT) A rendszerváltás után 1990 augusztusában az OÉT, Érdekegyeztető Tanáccsá (ÉT) alakult. Az időközben kialakult érdekképviseleti pluralizmus következtében a munkaadói oldalon kilenc szervezet képviseltette magát, az akkori nevükön7 az ÁFEOSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek Országos Szövetsége), a GYOSZ (Gyáriparosok országos Szövetsége), IPOSZ (Ipartestületek országos Szövetsége), KISOSZ (Kiskereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége), Magyar Agrárkamara, MGK (Magyar Gazdasági Kamara Munkaadói Szervezete), MOSZ (Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége), OKISZ (Iparszövetkezetek Országos Tanácsa), VOSZ (Vállalkozók Országos Szövetsége). A munkavállalói oldalt hat szakszervezet volt jelen, akkori nevükön az ASZOK (Autonóm Szakszervezetetek Országos Koordinációja), ÉSZT (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés), FSZDL (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája), MOSZ (Munkástanácsok Országos Szövetsége), MSZOSZ (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége), SZEF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma). Megjegyezzük, hogy a gyakorlatilag az ÉT munkavállalói oldalával megegyező Szakszervezeti Kerekasztal tagja volt a Bátonyi Sándor vezette Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség nevű szakszervezet, de mivel nem fogadta el a SZOT vagyon felosztásáról a másik hat konföderáció által aláírt egyezséget, megszűnt az ÉT - beli tagsága. A kormány oldalon a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára általános felhatalmazással járt el a kormány nevében. Az ÉT – az OÉT-tel szemben – egyidejűleg volt makroszintű munkaügyi és gazdasági fórum, amely a saját maga által elfogadott alapszabály szerint működött. 8

7

Lásd erről Ladó Mária- Tóth Ferenc: Helyzetkép az érdekegyeztetésről. Budapest, ÉT Titkárság, 1996. p. 75. Lásd Dr. Herczog László: A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja. In: Szociális párbeszéd új keretek között i. m. p. 13. 8

5


3. Országos Munkaügyi Tanács (OMT) 1999. április 21-én az ÉT változatlan összetétellel Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT) alakult. Alapszabálya első alkalommal tartalmazott kritériumokat a tagság feltételeire vonatkozóan. Ezek a szabályok, amelyek lényegében megegyeztek a társadalombiztosítási önkormányzatok választásakor alkalmazott módszerekkel, nem jelentettek valódi megmérettetést a résztvevők számára. Az OMT ideiglenes alapszabálya szerint9: „5. Az OMT tagjai: a. a kormány; b. munkavállalók országos érdekképviseleti szervezetei; c. munkaadók országos érdekképviseleti szervezetei. 6. A munkavállalók, illetve a munkaadók országos érdekképviseleti szervezetének minősül: A) az a munkavállalói, illetőleg munkáltatói érdekképviseleti szövetség (konföderáció), amely a. nyilvántartásba vételét bírósági végzéssel igazolta; b. székhelye Magyarországon van; c. érvényes – a munkaadói, munkavállalói érdekek képviseletére jogosító – alapszabállyal, képviseleti szervezettel rendelkezik, és létrejöttétől folyamatosan működik; d. legalább három nemzetgazdasági ágban és legalább tíz alágazatban tevékenykedő és bírósági nyilvántartásba vett, igazolt tagszervezettel rendelkezik; e. tagszervezetei igazoltan legalább öt, különböző megyében működő területi szervezettel rendelkeznek; B) fentieken túl a. a munkavállalói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy tagszervezetei együttesen igazoltan, legalább száz különböző munkáltatónál működő munkahelyi szervezettel rendelkezzenek; b. a munkáltatói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy a szövetséghez legalább ezer munkáltató, illetve vállalkozás tartozzon, vagy amelyben a foglalkoztatottak száma együttesen legalább százezer fő. c. Egy szakszervezet csak egy szakszervezeti szövetséghez. egy munkáltató csak egy munkáltatói érdekképviseleti szövetségnél vehető figyelembe. Fenti feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szövetségei egymással koalícióra léphetnek.” Fenti kritériumok bevezetése nem változtatta meg az oldalak összetételét, ebből következően az OMT változatlan összetétellel, gyakorlatilag majdnem ugyanazokkal a témakörökkel (a gazdaságpolitikáról, a költségvetési és adó törvényekről folytatott konzultáció a Gazdasági Tanács témája lett) és jogosítványokkal folytatta az ÉT által megkezdett munkát. 4. Gazdasági Tanács (GT)

9

OMT Ideiglenes Alapszabálya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=49:az-orszagosmunkaugyi-tanacs-ideiglenes-alapszabalya&id=1:erdekegyeztetes&Itemid=

6


1999. április 9-én alakult meg egy új típusú szociális párbeszéd intézményeként a Gazdasági Tanács. Összetétele az OMT-hez képest annyiban változott, hogy munkájában részt vettek a gazdasági kamarák és a befektetők szervezetei is. Megalakulásával az OMT feladataiból, mint erről fentiekben szóltunk főleg a gazdaságpolitikáról folytatott egyeztetést vette át (pl.: a költségvetési és adó törvényeket)10. 5. Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) 2002. július 26-án született meg az Országos Érdekegyeztető Tanács újjáalakulásáról szóló megállapodás, amely egyben az OMT megszűnését is deklarálta. A megállapodás nem tartalmazott új szabályokat a tanácsban való részvételre, ill. a döntési folyamatokra, ebből kifolyólag az OMT résztvevői változatlan összetételben tagjai lettek az OÉT-nek. Az OÉT ideiglenes alapszabálya erről a következőket tartalmazza:11 „Az OÉT tagjai 4. Az OÉT alapító tagjai: A kormány, valamint az érdekegyeztetés megújításáról szóló (2002. július 26.) megállapodást aláíró szociális partnerek. a) A munkavállalók országos érdekképviseleti szervezetei: • Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ), • Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), • LIGA Szakszervezetek (LIGA), • Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), • Munkástanácsok Országos Szövetsége (Munkástanácsok), • Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF). b) A munkáltatók országos érdekképviseleti szervezetei: • Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ), • Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ), • Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), • Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ), • Magyar Iparszövetség (OKISZ), • Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), • Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), • Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ), • Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ). 5. Az OÉT részvételi és reprezentativitási szabályairól a felek 2004. ……-ig meg kívánnak állapodni. 6. A munkavállalók, illetve a munkáltatók országos érdekképviseleti szervezetei ( a továbbiakban: országos szakszervezeti konföderációk, illetve országos munkáltatói szövetségek; együtt: szociális partnerek) oldalt (tárgyalócsoportot) alkotnak. A munkavállalói és munkáltatói oldal az őket alkotó szervezetek egy-egy képviselőjéből áll.” Végül is az OÉT részvételi és reprezentativitási szabályairól, a működéséről szóló törvény (2009. évi LXXIII.tv.) az eddigieknél részletesebb és kidolgozottabb előírásokat tartalmazott, és rendelkezett a részvevők költségeinek finanszírozásáról is. 10

Héthy - Ónódi 2008. i. m. p. 25. OÉT Ideiglenes Alapszabálya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=62:az-orszagoserdekegyezteto-tanacs-ideiglenes-alapszabalya&id=1:erdekegyeztetes&Itemid= 11

7


Az OÉT munkájának legmagasabb szintje a plenáris ülés volt, ugyanakkor állandó szakfórumokat, szakbizottságokat és albizottságokat működtetett. A résztvevők által fontosnak ítélt témákban munkacsoportokat hozhatott létre. Az OÉT szakfórumaként működött a  Nemzeti ILO Tanács, amelynek feladata a Magyarország által ratifikált ILO egyezmények érvényesülésének elősegítése,  Európai Integrációs Tanács, feladata főleg az EU csatlakozás idejében volt kiemelkedő: a csatlakozás során a folyamatos szakmai párbeszéd kialakítása a szociális partnerek között,  Ágazati Tanács feladata az ÁPB-k rendszerének kialakítása, munkájuk segítése Az OÉT szervezetének fontos része volt a tíz szakbizottság, amelyek a plenáris ülések előkészítésében töltöttek be fontos szerepet. Az OÉT szakbizottságai (és a szakbizottságot működtető minisztériumok): • Bér-és Kollektív Megállapodások Bizottsága (FMM), • Gazdasági Bizottság (PM), • Esélyegyenlőségi Bizottság (FMM), • Munkaerőpiaci Bizottság (FMM), • Munkajogi Bizottság (FMM), • Munkavédelmi Bizottság (OMMF–FMM), • Nemzeti Fejlesztési Terv Bizottság (MeH), • Szakképzési Bizottság (FMM), • Szociális Bizottság (ESzCsM) • Szociális Karta Bizottság ( FMM) Az OÉT-ben résztvevő szociális partnerek, ideiglenes alapszabálya szerint tájékozódási, véleményezési és egyetértési joggal rendelkeztek. A tájékozódási jog minden olyan gazdasági, szociális és munkaügyi kérdésben illette meg a munkáltatókat, ill. a munkavállalókat, amely érdekeiket jelentősen érintette. Véleményezési joga volt a szociális partnereknek a jogszabályalkotást, a törvényhozást megelőző konzultációk során, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai témákban. Egyetértési jog illette meg a szociális partnereket az OÉT belső szabályait és a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) működését illetően, az ágazati érdekegyeztetés legfontosabb kérdéseire vonatkozóan, az OÉT ajánlásaival (pl. éves átlagkeresetre vonatkozó ajánlás), a munkavállalók nagyobb csoportjára vonatkozó intézkedéssel, a minimális munkabérrel, a munkaidő leghosszabb mértékével és a munkaszüneti napok körüli munkanapok átrendezésével kapcsolatban. Az OÉT egyetértési jogához kapcsolódó törvényhozási és rendeletalkotási feladatokhoz köthetően 2005-ben az Alkotmány Bíróság (a 40/2005. (X.19.) számú határozatában) megállapította, hogy az OÉT közhatalom-gyakorlást jelentő hatáskörökkel rendelkezik, viszont hiányzik ez irányú tevékenységének törvényi alapja és emiatt nem biztosított tevékenységének legitimációja, vagyis tevékenysége alkotmányellenes. Az ÁB fenti határozata felgyorsította az OÉT működésével kapcsolatos törvényalkotás menetét. Az Országgyűlés 2006. december 11–én 338 „igen” és 2 „nem” szavazattal elfogadta az OÉT működéséről szóló törvényt. A törvények kihirdetésére azonban nem került sor, mert a Köztársasági Elnök december 28-án előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. A Köztársasági Elnök beadványa többek között az alábbiakat tartalmazza: Alkotmány ellenes az OÉT-ben résztvevő szervezetek közhatalmi jogosítványa, mivel felhatalmazásukat nem tudják a választópolgárok, vagy akár a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségére visszavezetni. Az ÁB helyt adott a köztársasági elnök észrevételeinek, az átdolgo-

8


zott OÉT törvényt Országgyűlés 2009. június 22-én tartózkodás nélkül, 293 „igen” és 20 „nem” szavazattal, tehát valamennyi párt támogatásával fogadta el12. Az OÉT tevékenysége elsősorban a kormány által előterjesztett, a munka világát érintő törvényjavaslatok megvitatására terjedt ki, vagyis alapvetően konzultatív fórum volt. Az OÉT tevékenysége, törvényi megalapozottságával, szervezeti felépítettségével, tervszerű és széles tematikai kört magába foglaló munkájával napjainkig egyfajta etalont jelentett a szociális partnerek számára és mintát az alsóbb szintű érdekegyeztetési fórumok részére.

6. Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) Tulajdonképpen folytatását jelentette a GT munkájának, amennyiben elsősorban un. nemzetstratégiai kérdések kerültek napirendjére. Az OÉT-hez képest összetétele annyiban változott, hogy négy egyenrangú oldalból (csoportosulásból) állt, amelynek a kormány nem volt tagja, hanem állandó résztvevője. Viszont a munkájában részt vettek a civil szervezetek és a tudomány képviselői. A GSZT résztvevői13 A GSZT-t a következő csoportok (oldalak) alkotják: a.) a gazdasági szféra képviselői, ezen belül • az Országos Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló országos munkáltatói érdekképviseletek elnökei (9 fő) • az országos gazdasági kamarák elnökei (2 fő) • egyéb gazdasági érdekképviseletek (7 fő) b.) a munkavállalók képviselői • az Országos Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló országos munkavállalói érdekképviseletek elnökei (6 fő) c.) a civil szféra képviselői, ezen belül a(z) • emberi és állampolgári jogok védelme, fogyasztóvédelem, kisebbségvédelem; • gyermekek, fiatalok képviselete; • idős korúak képviselete; • nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása • oktatás, képzés, művelődés, kutatás; • szakmai-gazdasági érdekképviselet, műszaki innováció; • szektorfejlesztés, európai és euroatlanti integráció, nemzetközi kapcsolatok fejlesztése; • szociális-egészségügyi tevékenység, hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének előmozdítása; • település- és gazdaságfejlesztés, lakhatás, a közrend és a közbiztonság védelme; • természet-, környezet-, állatvédelem, az épített környezet védelme, polgár- és tűzvédelem; területén tevékenykedő, országos hatókörű civil szervezetek által delegált személyek (összesen 10 fő). A delegáló szervezetek e területek szerinti kiválasztása demokratikus eljárással, a civil szervezetek által meghatározott módon történt. d.) a tudomány képviselői, ezen belül 12

Lásd Dr. Herczog László: A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja. In: Szociális párbeszéd új keretek között i. m. p. 5-6. 13 GSZT Alapszabálya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=99:a-gazdasagi-esszocialis-tanacs-alapszabalya-2005.-februar-25.&id=1:erdekegyeztetes&Itemid=

9


• az MTA volt elnökei és jelenlegi elnöke (4 fő) • tudósok, elismert gazdaság- és társadalomkutatók (4 fő). e.) a kormány a GSZT-nek nem tagja, de üléseinek, munkájának állandó résztvevője. Képviselői szavazati joggal nem rendelkeznek. A GSZT feladata és tevékenysége 1. A GSZT feladata: a gazdaságot és a társadalmat érintő átfogó - makrogazdasági és társadalmi – problémák rendszeres vizsgálata, a gazdaság és a társadalom mindenkori állapotának értékelése és a feltárt problémák kezelésére javasolt nemzeti stratégiák megvitatása, különösen • gazdaság- és szociálpolitikai, • fejlesztéspolitikai, • munkaügyi és foglalkoztatáspolitikai, • társadalombiztosítási és egészségügyi, • az európai integráció stratégiai kérdései, • valamint egyéb, társadalompolitikai stratégiai kérdések. 2. A GSZT a kormány, az Országgyűlés, illetve a saját kezdeményezésére napirendre tűzött kérdéseket vitatja meg. 3. A GSZT konzultatív fórum, amely a napirenden lévő kérdésekről • véleményt formál, • állásfoglalást alakít ki, • javaslatot tesz, valamint • saját, belső ügyeit illetően határozatot hoz III. Jelenlegi helyzet A jelenlegi helyzet elemzése során három intézménnyel,  a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanáccsal (NGTT),  a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fórumával (VKF), valamint  az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanáccsal (OKÉT) foglalkozunk. A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) Az NGTT feladatkörébe elsődlegesen gazdasági, szociális és velük összefüggő egyéb kérdésekről szóló konzultáció tartozik14. Az NGTT tekinthető, az 1988 és 2011 közötti időszak legfontosabb társadalmi párbeszéd intézményének, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) formális utódjának.15 A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot az Országgyűlés által 2011. július 4-én elfogadott, 2011. július 14-én kihirdetett és 2011. július 22-én hatályba lépett 2011. évi XCIII. törvény hozta létre. Alakuló ülését azonban csak 2011. október 11-én tartotta. A törvény értelmében „a Tanács a gazdaság és a társadalom fejlődését érintő átfogó ügyek, a kormányzati ciklusokon átívelő nemzeti stratégiák megvitatására, valamint a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, illetve az ehhez illeszkedő szociális modellek kidolgozásának és megvalósításának előmozdítására létrejött, az Országgyűléstől és a Kormánytól független, konzultációs, javaslattevő és tanácsadó testület”16. 14

Lásd.: a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény 3. §-át. Uo. 11. §. 16 Uo. 2. §. (1) 15

10


Tagjai az országos munkáltatói érdekképviseletek elnökei, az országos gazdasági kamarák elnökei, a Magyarországon működő külföldi és vegyes kamarák közös képviselője, az országos munkavállalói érdekképviseletek elnökei, civil szervezetek képviselői, beleértve a nemzetpolitika területén tevékenykedő civil szervezeteket is, a tudomány (köztük a határon túli magyarság tudományos) képviselői, valamint a négy legjelentősebb bevett egyház képviselői.17 A kormány nem tagja a Tanácsnak, a miniszterek vagy az általuk kijelölt állami vezetők pusztán csak állandó meghívottak.18 A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot a fent említett feladatai és tagjai alapján az ILO kategorizációja szerint az ún. tematikusan és résztvevőiben is széles („wide social dialogue”) intézmények közé sorolhatjuk. Struktúráját tekintve pedig ún. bipartit plusz intézmény, azaz a szakszervezeteken és a munkáltatói érdekképviseleteken kívül további más szereplők is tagjai, azonban a kormány nem.19 A törvény indoklása szerint a Tanács felállításának célja, hogy az egymással párhuzamosan működő és sok esetben egymás feladatköreit is átfedő egyeztetési fórumok, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) és a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum (GEF) helyett, a társadalom egészét érintő, általános gazdaság- és társadalompolitikai kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület jöjjön létre, amely javaslataival, állásfoglalásaival, elemzéseivel, véleményével segíti a legfontosabb gazdasági és társadalompolitikai döntések meghozatalát.20 A törvényjavaslat részletes indoklásában a törvényalkotó az alábbi magyarázatot fűzi az Országos Érdekegyeztető Tanács megszűntetéséhez: „Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) és a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum (GEF) jelenleg a munka világa, a gazdaság- és társadalompolitika területén egymás mellett működő konzultatív testületek. Az előző években azonban az OÉT nem kellő költséghatékonysággal, egy szűk társadalmi réteget képviselve működött, míg a GSZT és a GEF ugyan szélesebb kérdéskörökben értekezett, ám jogszabályon alapuló demokratikus legitimáció nélkül és számos kérdésben részben az OÉT-tel párhuzamosan. Indokolt és célszerű tehát e fórumok egyetlen konzultatív testületbe történő összevonása és a működés törvényi szintű szabályozási alapjainak megteremtése. Ennek eredményeképpen az új testület (Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács, továbbiakban: Tanács) már a gazdaság és a társadalom fejlődését érintő átfogó ügyek, a kormányzati ciklusokon átívelő nemzeti stratégiák megvitatásáról, valamint a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, illetve az ehhez illeszkedő szociális modellek kidolgozásának és megvalósításának előmozdításáról, a gazdaságot és a társadalmat érintő nemzetpolitikai irányokról és azok aspektusairól is konzultálhat.” „A Tanács konzultációs, valamint véleményezési és javaslattevő feladatkörében a) nyomon követi és elemzi az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, b) javaslatokat dolgoz ki az Országgyűlés és a Kormány részére az átfogó makrogazdasági és társadalmi problémák megoldására, c) megvitatja a foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci, a jövedelemelosztást és a társadalom széles körét érintő kormányzati stratégiákat, koncepciókat, illetve a gazdasággal, a fog17

Uo. 4. §. Uo. 5. §. (1) Részletesen lásd.: Pásztóy András: A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács a nemzetközi gyakorlat tükrében. In.: Politikatudományi Tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. konferenciája – tanulmánykötet. Szerk.: Antal Attila. Bp., ELTE ÁJK, 2012. 20 http://www.parlament.hu/irom39/03359/03359.pdf 18 19

11


lalkoztatással, a jövedelmek alakulásával, a társadalompolitikával összefüggő alapvető kérdéseket, d) véleményt nyilvánít a vállalkozásokat, a foglalkoztatást, illetve a társadalom széles körét közvetlenül érintő tervezett kormányzati intézkedésekről, e) részt vesz a jogszabályok és egyéb kormányzati döntések hatásainak feltárásában, amelyről tájékoztatja a Kormányt, f) konzultációt folytat az Európai Unióval kapcsolatos stratégiai kérdésekről, g) megtárgyal minden olyan nemzetgazdasági vagy társadalompolitikai kérdést, amelyet a Tanács tagjainak kétharmada javaslata alapján a Tanács napirendjére tűz.”21 A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvény értelmében a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszter minden év március 31-ig jelentést köteles készíteni arról, hogy hogyan hasznosultak a megelőző évben a jogszabályalkotásban, illetve a Kormány munkájában a Tanács véleményei, állásfoglalásai, ajánlásai.22 A miniszter mindhárom évről elkészítette a beszámolót (2011., 2012., 2013.) Néhány az NGTT-ben, mint a szociális párbeszéd legfontosabb intézményében zajló munkára jellemző részletet idézünk a jelentésekből. Azt vizsgáljuk, hogy az NGTT megfelelt-e fenti célkitűzéseknek, illetve, hogy létrehozásával valóban hatékonyabbá vált-e az érdekegyeztetés, a társadalmi párbeszéd. Ahogy fentebb említettük az NGTT 2011. október 11-én alakult meg. Jelentés az első évről A Tanács 2011. évben konzultációt folytatott az alábbi témákban23: 1. A gazdaságpolitika, a költségvetés és munka világa kérdéseiről. 2. Az egészségügyi konszolidációról, struktúraváltás kérdéseiről 3. A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról 4. A 300.000 forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés 2012. évi elvárt mértékéről, és a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékéről A 2011. évben tartott konzultációk során a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egységes, egyeztetett álláspontot, javaslatot, ajánlást nem fogalmazott meg. Jelentés a második évről A Tanács 2012. évben összesen hét alkalommal tartott plenáris ülést, melyek során tíz, az NGTT belső működését érintő témában, valamint tizenhat esetben a társadalmat, illetve a gazdaságot érintő lényeges kérdésben tárgyalt24. Tanulmányunkba jellemzésül beemeltük az új Mt. hatályba lépésének tapasztalatairól szóló konzultációt. 21

Uo. 3. §. (1) A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény 8. §. (3) 23 Lásd: Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2011. évi tevékenységéről, 2012. március 31. http://www.ngtt.hu/download/ngtt_2011_jelentes.pdf 23 Lásd: Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2012. évi tevékenységéről, 2013. március 14. http://www.ngtt.hu/download/20130314_NGTT_Jelentes_vegleges_elfogadva.docx 22

12


„Konzultáció az új Munka törvénykönyve hatálybalépését követő időszak tapasztalatairól: A Munkavállalói Oldal felsorolta az új Munka törvénykönyve gyakorlati alkalmazása során felmerült problémákat (a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállalók törvényi védelmének és a kollektív védelem lehetőségének csökkenése, az átlagkereset csökkenése, távolléti díj). Leszögezték, hogy a Munka Törvénykönyvének az Alaptörvénnyel és az európai uniós jogszabályokkal összhangban kell lennie. A Gazdaság Képviselői Oldal kifejtette egyetértését az új Munka Törvénykönyve tartalmával és annak elfogadásával kapcsolatban. Jelezték, hogy három-négy hónappal annak elfogadása után nehéz lenne megítélni, hogy az milyen hatással van a gazdaságra. Kiemelték, hogy olyan törvényre van szükség, amely a munka „alkotmányának” tekinthető és javítja a magyar gazdaság versenyképességét. Úgy vélik, ha szűkültek is a munkavállalók jogai, nem kerültek olyan helyzetbe, amely elfogadhatatlan vagy méltatlan lenne számukra. Dr. Kardkovács Kolos helyettes államtitkár jelezte, hogy kormányzati szinten a Munka Törvénykönyvének hatásvizsgálata olyannyira fontos, hogy külön pályázat jelenik meg ebből a célból, a pályázók köre pedig a szakszervezeti és a munkaadói oldal lesz. Az államtitkár leszögezte, az új Munka törvénykönyve megfelel az uniós normáknak és irányelveknek egyaránt. Fontosnak tartja, hogy a munkajogban egy szerződéses jogi rendszer épüljön ki. Kifejtette, hogy a nemzetgazdasági szintű versenyszférás béradatok azt mutatják, hogy a versenyszférában kereset növekedés mutatkozik. A tényleges hatások kifejtésére azonban később kell visszatérni. Az Egyházi Oldal örvendetesnek tartja, hogy néhány hónappal az új Munka Törvénykönyvének hatályba lépését követően a jogalkotó kész arra, hogy annak hatásával foglalkozzon. Az Oldal jelezte, hogy fontosnak tartja e tárgykörben is a Kormány és társadalom közti párbeszédet. A Tudomány Képviselői Oldal nem kíván hozzászólni a témához. A Civil Oldal véleménye szerint, a világon mindenhol jelentkező munkanélküliséggel szemben a Kormánynak nem lehetett más válasza, mint az Új Munka Törvénykönyvének a megalkotása, ezzel alkalmazkodva a folyton változó gazdasági-társadalmi környezethez. Elmondták, hogy a foglalkoztatásban érezhető, kimutatható, számszerűsíthető adatok azt mutatják, hogy megtörtént az elmozdulás a holtpontról, nem csak a közfoglalkoztatásban, hanem az elsődleges munkaerőpiacon is.25” A 2012. évben tartott konzultációk során a Tanács egységes, egyeztetett álláspontot, javaslatot, ajánlást nem fogalmazott meg. Jelentés a harmadik évről A Tanács 2013. évben összesen öt alkalommal tartott plenáris ülést. 10 napirendi pontot tárgyalva. A 9. napirend a bérekre vonatkozott. A napirend beszámolójáról szóló részletet az alábbiakban közöljük:

Konzultáció a 2014. évi minimálbérről és garantált bérminimumról:

25

Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2012. évi tevékenységéről 2013. március 14.

13


„Dr. Modori László foglalkoztatásért felelős helyettes államtitkár elmondta, hogy a munka törvénykönyve alapján az NGTT-ben konzultációt kell folytatni a minimálbérről és a garantált bérminimumról, amelyet minden naptári évben felül kell vizsgálni, a Tanács ennek a kötelezettségnek is eleget tesz a plenáris ülés keretében. A versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumán (VKF) megegyezés született az emelés százalékos mértékéről: a munkáltatók 2,4 százalékos, inflációnak megfelelő emelésre tettek javaslatot, a szakszervezetek pedig 5,4 százalékos emelésre. 2013. december 2-án született megállapodás: 2014. január 1-jétől a minimálbér 3,6 százalékos arányban növekedett 101.500 forintra, a garantált bérminimum pedig 3,5 százalékkal 118.000 forintra. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy ez a javaslat a 2,4 százalékos infláció figyelembevételével a legkisebb bérek vásárlóértékének is az 1,1 százalékos emelését biztosítja, és összhangban van a munkatermelékenység 2014-re prognosztizált növekedésével. Az előterjesztő kiemelte továbbá, hogy a döntésnek van egy, a jövő évre is továbbgyűrűző hatása, mégpedig a bérkompenzációs adókedvezmény miatt. A vállalkozásoknál 2014-ben fognak megjelenni 3,5 százalékkal nagyobb mértékben ezek a költségek azért, hogy a kötelező bérminimumnak megfelelő béren történő foglalkoztatás biztosítható legyen. A Civil Oldal üdvözölte, hogy 2014-ben 101.500 forint lesz a minimálbér, ami bruttó 3500 forinttal több jövedelmet jelent az érintettek számára. Ugyanakkor megjegyezte, hogy ezzel az emeléssel, amelynek köszönhetően valamennyit tényleg emelkedik a minimálbér vásárlóértéke is, valójában a 2011-es szintre állt vissza a legkisebb kereset vásárlóértéke. Hangsúlyozta továbbá, hogy különösen fontos az uniós tervezés jelenlegi szakaszában rámutatni arra, hogy a civil szféra nemcsak jótékonykodásban, de a társadalomszervezés mellett a gazdasági térben is jelentős aktor a közel 1300 milliárdos éves pénzforgalmával. Akármilyen tudatos, eltökélt és kompetens egy államszervezet, a felelősséget vállalni akaró és tudó civil szféra nélkül nem számíthat fenntartható sikerre. A Tudomány Képviselői Oldal elmondta, hogy mivel ez egy olyan kompromisszum volt, amellyel mind a munkaadók, mind a munkavállalók lényegében elégedettek voltak, így azzal a tudomány oldala is egyetért. Az, hogy a várható inflációt kismértékben meghaladó, tehát egy teljesen kiegyensúlyozott mértékű bérminimum-emelés történt és a munkaadók terhei sem változtak, nagyon kedvező. A Munkavállalói Oldal úgy fogalmazott, hogy ugyan részese volt az alkunak és a kompromisszumnak, de többet szeretett volna elérni. Ugyanakkor a munkavállalói oldal reális tárgyalási pozíciókkal ment a tárgyalásra, és a megszületett kompromisszum szerintük a szükségesnél kevesebb. Az oldal szerette volna a kötelező bérek emelését nagyobb mértékben elérni, mivel úgy látja, Magyarországon a kötelező legkisebb bérek le vannak szakadva az átlagkeresethez és a megélhetési költségekhez képest. A Gazdaság Képviselői Oldal annyi kiegészítést tett, hogy a vállalkozások számára a három oldal együtt 3,5 százalékos béremelést javasolt ott, ahol erre mód van, és ahol a gazdaság teljesítőképessége erre lehetőséget ad. Kiemelte továbbá, hogy a bérhez kapcsolódó adók mértéke valóban nem változik 2014-ben, de egy dolog mindenféleképpen változik: 2013-ban létezett és működött a bérkompenzáció rendszere, ami 2014. január 1-jétől megszűnik. A szóvivő hangsúlyozta, nekik is fontos, hogy a megemelkedő bérek ne veszélyeztessék a meglévő munkahelyeket, azaz senki, akinek munkája van, a megemelkedő bérek miatt ne veszítse el azt a következő évben sem. A gazdaság képviselői oldal a megállapodást elfogadta”26. A Tanács 2013-ban két állásfoglalást fogadott el egyet a társadalom szempontjából stratégiai fontosságú család szerepének megtartásáról és növeléséről a 2011. évi népszámlálás adatai

26

Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2013. évi tevékenységéről, 2014. március

14


tükrében, valamint egy másikat a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárással kapcsolatban. Az alábbiakban az NGTT működéséről, a szociális partnerszervezetek vezetőivel készült interjúkat közöljük: Egyértelmű volt körükben a vélemény, hogy az NGTT jelenlegi összetételében és működésében alkalmatlan a munkavilágára vonatkozó egyeztetések lebonyolítására, részben azért mert a kormány nem tagja a testületnek, részben pedig azért, mert a résztvevő szervezetek (sőt egyes oldalak) csak áttételesen érintettek a szociális párbeszéd témaköreiben. Az interjúadók nagyon szigorúan ítélték meg az NGTT ez irányú (látszat) tevékenységét. Dr. Dávid Ferenc a VOSZ főtitkára: „Az NGTT-nek olyan szereplői is vannak, akik nem érintettek a gazdasági érdekegyeztetésben (pl.: történelmi egyházak képviselői). A kormányzati oldal nem tagja a testületnek, így a tárgyalások súlytalanná válnak. Nincs megállapodás, és az érdektelenség miatt nincs határozatképesség. Nem pótolja az Országos Érdekegyeztető Tanácsot” Gaskó István a Liga Szakszervezetek elnöke: „NGTT inkább a GSZT tevékenységét vette át. Stratégiai kérdésekben és nem napi ügyekben illetékes. Sokszereplős fórum, ugyanakkor a kormány nem tagja, kénye, kedve szerint használja.” Dr Herczog László volt munkaügyi miniszter: „Az NGTT összetétele, a résztvevők kiválasztása a kormány akaratát tükrözi. A kormány által megválasztott témák kerülnek napirendre. Szándék sincs érdemi jogszabály-előkészítésre.” Pataky Péter az MSZSZ elnöke: „NGTT egy színház. Előképe a GSZT és nem az OÉT. Tagjai az egyházak, a civil oldal (mellesleg nagyon aktívak, viszont összetételük legitimációs kérdéseket vet fel), de a kormány nem. A törvény szerint stratégiai kérdésekről véleményt kialakító, tanácsadó testület lenne. Az OÉT törvényből megörökölve konzultációs joga van a bérről, miközben a valódi tárgyalás konzultáció, és az elmúlt évek gyakorlata alapján a VKF-ben képviselettel rendelkezők állapodnak meg. Esetenkénti összehívását a kormány kezdeményezi. Volt szakszervezeti kezdeményezés az egykulcsos adóról, napirendre került, de érdemi vita és ebből következően állásfoglalás nem született. A résztvevők hozzáállására jellemző, hogy az ülések jelentős része nem határozatképes, mert nincsenek ott a szavazásra jogosult tagok. Szakértői háttér nélkül működik. Az érdekegyeztetésre nem alkalmas. A szándék szerinti feladatainak ellátásához, minden szereplőnek hozzáállást kellene változtatnia, vagyis az országban kellene olyan kultúrának lenni, hogy közösen akarjunk, fontos, stratégiai kérdéseket megvitatni és irányokban megállapodni.”

Összegzés az NGTT működéséről A megállapodások számával mérhető eredményességről – amellyel általában az OÉT eredményességét mérték27 − az NGTT esetében egyáltalán nem beszélhetünk, annak ellenére sem, hogy a munka törvénykönyve szerint a kötelező legkisebb munkabért (minimálbért) és a garantált bérminimumot a kormány a Tanáccsal folytatott konzultációt követően állapíthatja

27

Héthy – Ónodi 2010. i. m. p. 146.

15


meg.28 Valójában azonban a bérmegállapodások nem az NGTT-ben, hanem a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumában (VKF) születnek. Működésével kapcsolatban nagyon jellemző a 2012-es évről szóló jelentés összegzése, miszerint „a szaktárcák, illetve az illetékes szakterületek tájékoztatása alapján az NGTT-vel történő konzultációk hasznosnak bizonyultak, orientáló jellegűek voltak és hangsúlyos iránymutatásként szolgáltak a kormányzat szakmai munkájában.” Konkrétumot azonban keveset találunk a jelentésben, gyakoriak az érdemi tartalmat nélkülöző megfogalmazások. Néhány példa erre: 

a közoktatás intézményrendszerének átalakításával kapcsolatban „az NGTT az egyes társadalmi oldalak képviselete révén felvetette a fontos szempontok több szemszögből való megvizsgálását, átgondolását, kiemelte a legsürgetőbb problémákat, feladatokat, és így hozzájárult a jogszabályalkotás folyamatához”;



a felnőttképzés stratégiai kérdéseivel kapcsolatban „az egyes oldalak részéről elhangzott javaslatok erősítették a kidolgozott törvénytervezetben a kormányzati szándék és az egyes oldalak által elvárt szabályozási hatások koherenciáját”;



az „NGTT által felvetett javaslatok, megvitatásra ajánlott témák a 2013-ban megalkotandó felsőoktatási stratégia elkészítésénél figyelembe veendő szempontok lesznek”.



a „Tanács résztvevői által ismertetett felvetések, problémák a 2013. évi költségvetési törvényjavaslat őszi módosításának folyamatába részben beépültek”. Az egykulcsos adórendszerről, s annak társadalmi, gazdasági hatásairól folytatott konzultációval kapcsolatban „a konzultáció elősegítette a felek közötti eszmecserét”.29

Összefoglalva tehát, a jelentésekből nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy az NGTT keretében a korábbinál eredményesebb társadalmi párbeszéd folyna, vagy hogy a Tanács tagjai által megfogalmazott vélemények, álláspontok jelentősen befolyásolták volna a gazdasági és társadalompolitikai döntéseket. Következtetések: 1. Az NGTT nem az OÉT, hanem a GSZT szerepét vette át. A GSZT oldalait (csoportulásait) az egyházak képviselőivel kibővítették és NGTT-re változtatták a nevét. „Ez azért probléma, mert ellentétben a kormány állításával, az OÉT és a GSZT nem párhuzamosan működő fórumok: feladataik világosan elkülönülnek, egymással nem helyettesíthetők. Amíg az OÉT általában a kormány által előkészített törvényjavaslatokról konzultál, addig a GSZT gazdasági és társadalompolitikai stratégiákkal, a gazdaság és a társadalom átfogó fejlődését érintő országos ügyekkel foglalkozik. Következésképpen az OÉT korábbi feladatai ellátatlanok maradnak. Az OÉT jogosítványai az új, mamut fórum funkciói között elolvadtak, hiszen a kormányzati cselekvés befolyásolására lényegében nincs

28

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 153. §. (1) Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2012. évben végzett tevékenységének hasznosulásáról http://www.ngtt.hu/download/20130321_Miniszteri_jelentes_.docx 29

16


lehetőség. Az OÉT-n gyakran születtek egyezségek, az NGTT kísérletet sem tesz ilyesmire.”30 2. Bár alapszabálya szerint az NGTT létrehozhatna állandó szakmai munkacsoportot, amely az érintett szervezetek részvételével munkaügyi kérdéseket tárgyalna, erre azonban nem került sor. Önmagában a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) létrehozása is kritikája az NGTT-ben folyó szociális párbeszédnek. 3. „Erősen vitatható a kormánynak az az állítása is, hogy az új fórum hatékonyabb egyeztetést eredményez. A szubszidiaritás elvének a megsértése – az NGTT-ben részt vevő szervezetek egy része nyilvánvalóan csak közvetetten érintett a munka világának törvényeiben – éppen hogy áttekinthetetlenebbé teszi az egyeztetést. Az pedig közismert, hogy egy nagy létszámú fórum kevésbé hatékony, kevésbé döntésképes, mint egy kis létszámú. ”31 4. „Az OÉT korántsem csak a bérekkel foglalkozott. Legalább ilyen fontos feladata volt a foglalkoztatással összefüggő jogszabályok egyeztetése. Ez a világ fejlettebb térségeiben mindenhol a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal együtt történik, ahol nincs helye más szervezeteknek. De hogy a bértárgyalásokra e fórum alkalmatlan, azt bizonyítja a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) a létrehozása is. Ez a fórum konzultál a minimálbérről, bérminimumról, bérajánlásról. E fórumnak azonban (szemben az OÉT 6 szakszervezeti és 9 munkáltatói szervezetével) csak 3-3 szervezet: MGYOSZ, VOSZ, ÁFEOSZ ill. a LIGA, a Munkástanácsok és az MSZOSZ a tagja. A kormány önkényesen választotta ki a szereplőket.”32 5. „Az OÉT és a GSZT funkcióinak összecsúsztatása ellentétes az EU-s alapelvekkel. Az EU élesen megkülönbözteti ugyanis a csupán a munkáltatók és a munkavállalók szervezeteivel lefolytatott kétoldalú (autonóm) párbeszédet, a kormány részvételével történő háromoldalú (tripartit) tárgyalásokat és a civil szervezetek bevonásával megvalósuló sokoldalú konzultációt (civil párbeszéd). Az utóbbiban soha sem tárgyalnak munkaügyi és bérkérdésekről.”33

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) 2012. február 22-én alakult meg a Kormány, valamint azon három-három munkáltatói és munkavállalói érdekképviselet részvételével, amelyekkel már az új munka törvénykönyve előkészítésével kapcsolatban is szoros konzultációkat folytatott a Nemzetgazdasági Minisztérium. Ezek az alábbiak: Munkavállalói érdekképviseletek: Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Liga Szakszervezetek) Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) Munkáltatói érdekképviseletek Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) 30

Herczog László: Szociális párbeszéd, előadás, szerkesztett változat, Pécs 2013. október 21. Lásd uo. 32 Lásd uo. 33 Lásd uo. 31

17


Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) 34 A Fórum létrehozásáról szóló megállapodás szerint a VKF a versenyszférát közvetlenül érintő gazdasági tárgyú kormányzati döntések elkészítésében közreműködő háromoldalú konzultatív, véleményező és javaslattevő fórum. Célja a versenyszféra munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteinek és a Kormány szándékainak egyeztetése, megállapodások kialakítása, információk cseréje és a szabályozási javaslatok megtárgyalása.35 Ennek érdekében a VKF tagjai konzultálnak és egyeztetnek az alábbi témákban:  versenyszférát érintő foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci és a jövedelmek alakulásával kapcsolatos kormányzati szabályozási koncepciókról, ideértve az adó- és járulékrendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket is,  a versenyszféra munkavállalóinak jövedelmét befolyásoló tervezett kormányzati intézkedésekről (kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum, bérajánlás),  a munkajogi, szakképzési, munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési jogszabályok tervezeteiről,  a munkaügyi kapcsolatok rendszeréről,  a munkavégzéshez kapcsolódó, illetve munkavégzés alapján járó pénzbeli ellátásokra (álláskeresési támogatások, társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer) vonatkozó jogszabályok tervezeteiről és a tervezett kormányzati intézkedésekről,  a vállalkozások alapítását, működését és megszűnését érintő jogszabályok tervezeteiről,  valamint minden olyan egyéb, a versenyszféra munkaadóinak és munkavállalóinak gazdasági vagy szociális helyzetét közvetlenül érintő kérdésekről, amelynek megtárgyalását a tagok szükségesnek tarják.36 A VKF legfőbb konzultációs fóruma a testületi ülés, amelynek a miniszterelnök, a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, a Fórumban tag munkavállalói és munkáltatói szervezetek vezetői, valamint a VKF Monitoring Bizottságának vezetője a tagja. Testületi ülésre szükség szerint, de naptári félévenként legalább egy alkalommal kerül sor. A testületi ülés munkáját állandó bizottságként a Monitoring Bizottság és meghatározott feladattal megbízott eseti szakmai bizottságok segítik. A Monitoring Bizottság vezetője a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, tagjai az adóügyekért felelős helyettes államtitkár, a költségvetésért felelős helyettes államtitkár, továbbá a szakszervezeti és munkaadói szervezetek egy-egy képviselője, valamint a meghívott szakértők. A Monitoring Bizottság ülését szükség szerint, de legalább kéthavonként a Monitoring Bizottság vezetője hívja össze. A Monitoring Bizottságot össze kell hívni, ha azt legalább négy tag

34

Megállapodás Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának létrehozásáról és ügyrendjének megállapításáról 2012. február 22. http://www.kormany.hu/download/4/49/70000/VKF%20meg%C3%A1llapod%C3%A1s%20%C3%A9s%20%C 3%BCgyrend.doc 35 Uo. 36 Uo.

18


közösen kezdeményezi. A Monitoring Bizottság a féléves munkatervét – a tagok javaslatait figyelembe véve – maga alakítja ki. A Monitoring Bizottság feladata: a) a testületi ülések előkészítése, b) a testületi ülés által meghatározott feladatok végrehajtása, c) szabályozási javaslatok kidolgozása és szakmapolitikai megvitatása, d) állásfoglalások, ajánlások, módszertani anyagok, megállapodások előkészítése, e) a jogszabályok jogalkalmazási tapasztalatainak elemzése, az ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, f) a jogszabályok utólagos hatásvizsgálata és gyakorlati alkalmazásának nyomon követése, g) jelentések készítése, h) a szakmai bizottságok munkájának szervezése, irányítása és ellenőrzése. Az OÉT és a VKF jogosítványainak összehasonlítása Amint ez a VKF létrehozásáról szóló megállapodásból kitűnik a Fórum célja a versenyszféra munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteinek és a Kormány szándékainak egyeztetése, megállapodások kialakítása, információk cseréje és a szabályozási javaslatok megtárgyalása.

Jogosítvány

OÉT

Tájékozódási jog

gazdasági, szociális és Konzultálnak munkaügyi kérdés, amely a és egyeztetszociális partnerek érdekeit nek jelentősen érinti

Véleményezési A jogszabályalkotást, a jog törvényhozást megelőző konzultációk során, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai témákban.

Jogosítvány

VKF  versenyszférát érintő foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci és a jövedelmek alakulásával kapcsolatos kormányzati szabályozási koncepciókról, ideértve az adó- és járulékrendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket is,

19


Egyetértési jog az OÉT belső szabályait és az MKDSZ működését illetően, az ágazati érdekegyeztetés legfontosabb kérdéseire vonatkozóan, az OÉT ajánlásaival (pl. éves átlagkeresetre vonatkozó ajánlás), a munkavállalók nagyobb csoportjára vonatkozó intézkedéssel, a minimális munkabérrel, a munkaidő leghosszabb mértékével és a munkaszüneti napok körüli munkanapok átrendezésével kapcsolatban.

 a versenyszféra munkavállalóinak jövedelmét befolyásoló tervezett kormányzati intézkedésekről (kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum, bérajánlás),  a munkajogi, szakképzési, munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési jogszabályok tervezeteiről,  a munkaügyi kapcsolatok rendszeréről,  a munkavégzéshez kapcsolódó, illetve munkavégzés alapján járó pénzbeli ellátásokra (álláskeresési támogatások, társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer) vonatkozó jogszabályok tervezeteiről és a tervezett kormányzati intézkedésekről,  a vállalkozások alapítását, működését és megszűnését érintő jogszabályok tervezeteiről, valamint minden olyan egyéb, a versenyszféra munkaadóinak és munkavállalóinak gazdasági vagy szociális helyzetét közvetlenül érintő kérdésekről, amelynek megtárgyalását a tagok szükségesnek tarják.

20


Az OÉT és a VKF jogosítványainak összevetésénél első látásra az OÉT jogosítványait érzékelhetjük differenciáltabbnak. Ha azonban figyelembe vesszük az ÁB vonatkozó határozatát az OÉT jogszabályalkotáshoz köthető egyetértési jogával kapcsolatban, ebben a jogkörben igazából csak a saját tevékenységére vonatkozó döntések maradnak. Ugyanezt a jogot, a működésével kapcsolatban egy megállapodáshoz kötve gyakorolhatják a VKF-ben a szociális partnerek is. Egyébként is nemzetközi tapasztalatként megfogalmazható, hogy egy érdekegyeztetési fórum munkáját nem a résztvevő szervezetek jogosítványai, hanem az általánosan vett munkaügyi kultúra, a partnerség komolyan vétele határozza meg. A VKF részletesebben bontja ki a Fórum elé kerülő témaköröket. Ez utóbbiak között konkrétan nevesítve újdonságként találjuk a „a vállalkozások alapítását, működését és megszűnését érintő jogszabályok tervezeteiről”. Ugyanakkor nehéz lenne az OÉT véleményezési jogköréhez tartozó jogszabályalkotás előtti konzultációkba ezt a témakört nem beleérteni. Mindezeket figyelembe véve azt kell, hogy mondjuk, hogy a két testület jogosítványai, az általuk tárgyalt témák nagyon hasonlóak, lényeges különbség nem fedezhető fel közöttük. Jelentősebbnek érezzük a különbséget a két testület munkáját segítő, előkészítő bizottsági tevékenységben. Kétségtelen, hogy a VKF tevékenységéről szóló megállapodás tartalmazza, hogy a „A testületi ülés munkáját állandó bizottságként a Monitoring Bizottság és meghatározott feladattal megbízott eseti szakmai bizottságok segítik”. A kérdés az, hogy a korábban az OÉT mellett működő szakfórumok és szakbizottságok speciális ismereteit, munkáját lehetséges-e így pótolni. A legnagyobb különbséget azonban a testületek összetételében találjuk. Míg az OÉT saját működésére vonatkozó törvényben igyekezett (kétségtelenül a már bent lévő szervezetekre szabott) „objektív” feltételekhez kötni a részvételt, addig a VKF összetételében erősen szubjektívnek ítélhető mozzanatok (konkrétan a Kormány szándéka) játszottak szerepet. Ennek következtében, ha már a versenyszféra konzultációs fórumáról van szó, érthetetlen és nehezen magyarázható a hat munkaadói szervezet, ill. az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének kimaradása. Ugyanakkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha a versenyszféra és a közszféra konzultációs fórumai szétváltak, akkor nincs-e szükség egy, a mindkét szférát érintő ügyek megtárgyalására alkalmas „szuperfórumra”? Erről a kérdésről a dolgozat későbbi fejezeteiben lesz szó.

A Fórum működése és hatékonysága A VKF megalakulása óta testületi ülésre egy alkalommal 2012-ben került sor, annak ellenére, hogy a Monitoring Bizottságban a szociális partnerek ezt többször kezdeményezték. A Monitoring Bizottság üléseire a következő időpontokban és az alábbi napirendekkel került sor: 2012. május 23.

2012. október 15.

1./ A VKF szakszervezeti oldalának az új munka törvénykönyve hatályba lépésével összefüggő átmeneti és módosító rendelkezésekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatos elvi jelentőségű témaköreinek megvitatása 2./Egyebek 1./ 2013. évi minimálbér, garantált bérminimum javaslatok megvitatása 2./ Egyebek 21


2012. október 24.

2012. november 12.

2012. december 3.

2013. február 20.

2013. március 12.

2013. április 24.

2013. július 15.

2013. október 10.

2013. október 29.

2013. november 21.

2013. november 26.

2013. december 2.

1./ 2013. évi minimálbér, garantált bérminimum javaslatok megvitatása 2./ Egyebek 1./ 2013. évi minimálbér, garantált bérminimum javaslatok megvitatása 2./ Egyebek 1./ 2013. évi minimálbér, garantált bérminimum javaslatok megvitatása 2./ Egyebek 1./ Munka törvénykönyve távolléti díj számításának gyakorlati tapasztalatai 2./ Egyebek 1./ Az egyes ágazatokban működő munkáltatók által, a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum emeléséből 2013. első félévében adódó többletterhekhez igénybe vehető támogatásról szóló kormányrendelet tervezet észrevételeinek megvitatása 2./ A munka törvénykönyve (és a Kjt.) távolléti díj számításával összefüggő és egyéb célú módosításáról szóló szakmai normaszöveg javaslat megvitatása 3./ Tájékoztatás Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma munkáltatói és munkavállalói oldala közötti tárgyalások eddigi eredményéről a 2013. évi bérajánlás tekintetében 4./ Egyebek 1./ A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma tagjai közötti 2013. évi bértárgyalások helyzetének áttekintése és a további tárgyalások elősegítése 2./ Egyebek 1./ A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának ajánlása a 2013. évi bértárgyalásokhoz c. megállapodás aláírása 2./ Egyebek 1./ Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 2./ Egyebek 1./ A 2014. évi minimálbér, garantált bérminimum és bérajánlás javaslatok megvitatása 2./ Egyebek 1./ A 2014. évi minimálbér, garantált bérminimum és bérajánlás tárgyalás folytatása 2./ Egyebek 1./ A 2014. évi minimálbér, garantált bérminimum és bérajánlás tárgyalás folytatása 2./ Egyebek 1./ A 2014. évi minimálbér, garantált bérmi22


nimum és bérajánlás tárgyalás folytatása 2./ Egyebek Azaz összesen 14 bizottsági ülés volt, 2012-ben 5, 2013-ban pedig 9. A tárgyalt napirendi pontokat áttekintve megállapíthatjuk, hogy – néhány kivételtől eltekintve – a Fórum tevékenysége a minimálbérről, a garantált bérminimumról és a bérajánlásról folytatott (mind 2012-ben, mind 2013-ban megállapodással záruló) konzultációkra szorítkozott. Azonban a Fórum létrehozásáról szóló megállapodásban nevesített, a VKF feladatkörébe tartozó témák döntő többségében egyáltalán nem kerültek napirendre. Eseti szakmai bizottság felállítására sem került sor, annak ellenére, hogy több erre vonatkozó javaslat is volt.37 Szakmai bizottságok hiányában az Országos Érdekegyeztető Tanács szakbizottságaiban végzett szakmai munkához hasonlóról a VKF esetében nem beszélhetünk. Mindezek alapján összefoglalóan arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a VKF nem képes betölteni az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetésével keletkezett űrt, s nem valósult meg a Fórum létrehozásakor kitűzött, s az alapító dokumentumba is belefoglalt cél, a társadalmi párbeszéd versenyszférán belüli erősítése38 sem. Az interjú alanyok véleménye a VKF-ről Gaskó Istvánt kivéve mindannyian kritikusan viszonyultak az új fórum tevékenységéhez. Úgy vélték az OÉT utódja inkább a VKF, amelynek létrehozatala az NGTT tevékenységének kritikája. Az OÉT – hez képest tevékenysége nem annyira strukturált és tervszerű. Erősen érzékelhető benne a kormány dominanciája. DF: „A VKF a legmeghatározóbb munkaadókat lefedi, szakszervezetnél van hiányzó, amit az Magyar Szakszervezeti Szövetség megalakulása megold. A VKF-be megállapodás alapján kerültek be az érdekképviseletek.” GI: „A Liga 2011. őszén kezdeményezte a versenyszféra önálló érdekegyeztető fórumának létrehozását Országos Versenyszféra Érdekegyeztető Tanácsa (OVÉT) néven. NGTT nem volt jó, a versenyszféra egyeztetés nélkül maradt, az OKÉT tovább működött. A munkaadó szervezeteknek is igénye volt a közszféra nélküli egyeztetésre. A megállapodással létrehozott VKF-ből az Autonómok személyes okok miatt maradtak ki. Ez a szubjektivitás azonban csak látszat különbség az OÉT-hez képest, ahol működtek a háttéregyeztetések, az informális kapcsolatok. A VKF az OÉT kompetenciáival, funkcióival működik. A törvény szerint a minimál bér az NGTT kompetenciájába tartozik, a Tanácsnak nem tagja a kormány, hiányzik a kormányzati partner. A VKF megállapodásban szerepelnek OÉT funkciók, de a miniszterelnök részvételével. A monitoring állandó bizottság feladata a plenáris ülések előkészítése. Jól működik. Az OÉT és a VKF közötti különbség: az OÉT tervszerűen működött, a VKF problémaorientált. Tartalmilag nincs különbség.” 37

Pataky Péternek, az MSZOSZ elnökének szóbeli közlése http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/foglalkoztataspolitikaert-elelosallamtitkarsag/hirek/alairtak-a-megallapodast-a-versenyszfera-es-kormany-konzultacios-forumanakletrehozasarol 38

23


HL: „VKF a megszűntetett OÉT munkájának pótlására jött létre. Autonómok kizárása szubjektív okokra vezethető vissza. Úgy látszik a VKF tagsághoz egyfajta lojalitási küszöb átlépésére volt szükség.” PP: „Még a VKF megalakulása előtt az új Mt-ről a kormány két munkáltatói szervezettel (MGYOSZ és a VOSZ) egyeztetett. Egyfajta ’VKF előd’ létrehozása korábban is felmerült, Gaskó István kezdeményezte négy résztvevővel. Versenyszféra meghatározó érdekképviseletei az MSZOSZ (és az Autonómok…. a szerzők megjegyzése) nélkül. Szeptembertől az Mtvel kapcsolatos egyeztetés már négyükkel zajlott. Egy sajtótájékoztatón felmerült kérdésre, hogy miért pont ők, Czomba Sándor foglalkoztatásért felelős államtitkár, azt válaszolta, hogy csak a konstruktívan együttműködő szervezetekkel egyeztetnek. Felhívtam, hogy mondjon egyetlen esetet, amikor az MSZOSZ nem volt konstruktív partner. Némi háttéregyeztetés után így vonták be az MSZOSZ-t is a tárgyalásokba. Az MSZOSZ feltételes részvételről Szövetségi Tanács döntött, mondván nem teljes fórum, de részt kell benne venni, és kezdeményezni kell a többi konföderáció bevonását is. Úgy tűnt az NGTT kudarca után a kormányzatnak igénye van a konzultációra: a döntések legitimizálására és végül is lehetnek jó ötleteink. A VKF tematikája, munkája nagyjából az OÉT-vel egyezik meg, kivéve: a munka szakmai előkészítését, ami a szakbizottságok hiányára vezethető vissza. A monitoring bizottság nem képes ezt pótolni. Az eddig tárgyalt témák: az adórendszer, kompenzáció, kisvállalkozók terheinek csökkentése, munkaerő-piaci kérdések (áttelepülési támogatás, munkahelyvédelmi program), gyakorlati praktikus egyeztetések voltak.” Eddig nem esett szó azokról az intézményekről, szociális fórumokról, amelyek az OÉT tevékenységének megszűntetésével párhuzamosan ugyancsak befejezték tevékenységüket. Erre a sorsra jutottak az ILO Tanács kivételével az OÉT szakfórumai, és a Munkavédelmi Bizottság kivételével szakbizottságai is. Ami azonban még ennél is nagyobb veszteség az érdekképviseletek számára, az a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületének (MAT) megszűnése. Noha mind a munkáltatók, mind a munkavállalók befizetői a Munkaerő-piaci Alapnak, és korábban a MAT-on keresztül befolyásolhatták a különböző részalapok foglalkoztatásra gyakorolt hatását, megszűnésével külső szemlélői lettek az immár nem csak nevében, de irányításában is átalakult Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak. Tulajdonképpen ezzel fejeződött be az előző 1998-2002-ig tartó FIDESZ ciklusban megkezdett folyamat, amikor is még az időszak elején megtörtént a társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolása, amelynek lénye: mindenhonnan kiszorítani a szakszervezeteket, ahol a társadalom, ezen belül a munkavilága számára fontos és jelentős pénzalapok működtetése, felhasználásának ellenőrzése zajlik. Ennek lezáró aktusaként értékelhető a Regionális Munkaügyi Tanácsok megszűnése39, hiszen, amíg a MAT a foglalkoztatási alap központi, centrális felének felhasználását irányította, addig a Megyei Munkaügyi Tanácsokból 2007-ben Regionális Munkaügyi Tanácsokká alakult testületek, ennek decentralizált részét.

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a közszolgálati tisztviselők jogállásáról szóló 2011. évi 39

A Regionális Munkaügyi Tanácsokat a 2011. évi CV. törvény 129. § (1) bekezdés b) pontja szüntette meg, 2011. augusztus elsejei hatállyal.

24


CXCIX. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.40 Azaz tevékenysége a közszolgálatban foglalkoztatott valamennyi alkalmazott foglalkoztatási feltételeire hatással van. Alapszabálya szerint az OKÉT működésének célja, hogy konzultációk, tárgyalások útján elősegítse a kölcsönös tájékoztatást, a vélemények megismerését, az érdekek, álláspontok egyeztetését, ajánlások megállapodások elfogadását, a munka világában keletkező feszültségek megelőzését, rendezését. Az OKÉT a. intézményes keretet teremt a közszolgálati alkalmazottak összességét érintő jövedelempolitikai, bérpolitikai, munkaügyi, foglalkoztatási kérdésekben az országos szintű párbeszéd működéséhez, megállapodások megkötéséhez, b. segíti az érdekképviseleti szervezetek jogalkotásról szóló törvényben foglalt véleményezési jogának gyakorlását, c. figyelmet fordít mindazon oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális, humánszolgáltatásokat végzők foglalkoztatási, bérezési helyzetére, akik ilyen közfeladatot nem közszolgálati alkalmazottként látnak el.41 Tagjai a Kormány, a közszolgálati alkalmazottakat képviselői – az OKÉT alapszabályában meghatározott − országos szakszervezeti szövetségek, valamint a közszolgálati alkalmazottakat foglalkoztató intézményeket fenntartó helyi önkormányzatok érdekképviseletei.42 A Fórum alapszabálya értelmében a tagok oldalakat alkotnak. A szakszervezeti oldalon tagsággal rendelkező országos szakszervezeti szövetségek, illetve az őket megillető helyek száma jelenleg az alábbi:  Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) – 5 hely  Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája – 3 hely  Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) – 2 hely  Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) – 1 hely  Munkástanácsok Országos Szövetsége – 1 hely Az OKÉT önkormányzati oldalának tagjai pedig az alábbi szervezetek:  Magyar Önkormányzatok Szövetsége  Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége  Megyei Jogú Városok Szövetsége  Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége  Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége  Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége  Magyar Faluszövetség A Tanács működése és hatékonysága Formálisan az OKÉT működése és jogosítványai változatlanok maradtak a 2010-es kormányváltást követően is. A gyakorlatban azonban a fórum befolyásának és jelentőségének visszaszorulását figyelhetjük meg az utóbbi években43, ami mind a működés intenzitásában, mind pedig a közszférát érintő kormányzati intézkedésekre gyakorolt hatásában tetten érhető. 40

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 4. §. (1) OKÉT Alapszabály 2. és 3. pont http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=14106 42 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 4. §. (2) 43 Erzsébet Berki - László Neumann - Márk Edelényi - Kitti Varadovics: Public Sector Pay and Procurement 41

25


Az OKÉT munkáját elsődlegesen plenáris üléseken végzi. Az alábbi táblázat a fórum 2002-es megalakulása óta eltelt időszak plenáris üléseinek és az azokon tárgyalt napirendeknek a számát mutatja. Év 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Plenáris ülések száma 1 4 11 7 4 13 9 16 4 4 5 6

Napirendek száma 2 4 15 11 5 20 13 25 4 7 6 10

Megállapíthatjuk, hogy összevetve a 2002 és 2010 közötti, valamint a 2010 óta eltelt időszakot, mind a plenáris ülések száma, mind a tárgyalt napirendek száma a korábbinál kevésbé intenzív és eredményes egyeztetésre utal. Ugyanezt állapíthatjuk meg az OKÉT keretében kötött megállapodások száma alapján is. Míg a 2002 és 2008 között az alábbi öt darab, főleg az illetményrendszerek változásával kapcsolatos megállapodás is született, addig az azóta eltelt időszakban egyetlenegy sem. Dátum

Megállapodás

2002. december Megállapodás az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács létreho20. zásáról, az OKÉT alapszabályáról 2004. december OKÉT megállapodás a közszféra illetményrendszereinek 2005. évi változ14. tatásairól 2005. december OKÉT megállapodás a közszféra illetményrendszereinek 2006. évi változ7. tatásairól 2007. 13.

március OKÉT megállapodás a közszférában elkerülhetetlenné váló létszámintézkedések kedvezőtlen hatásainak mérsékléséről

2007. december Az OKÉT szakszervezeti és kormányzati oldalának megállapodása a 4. keresetek 2008. évi növelésének egyes feltételeiről a közszférában 2008. június 4.

Az OKÉT szakszervezeti és kormányzati oldalának megállapodása a 2008. évi korrekciós bérpolitikai intézkedésről a költségvetési intézményi szférában

Forrás: NGM

in Hungary (National report) p. 14. https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0CCwQFjAA& url=https%3A%2F%2Fresearch.mbs.ac.uk%2Feuropean-employment%2FPortals%2F0%2Fdocs%2FHungarynational%2520report.pdf&ei=XUQ0U7S7IIrmywOpwYGAAg&usg=AFQjCNEezZD1fgiVjIt_5lhTA1zAxzZIm g

26


Mindössze egy közös ajánlás elfogadására került sor az OKÉT kormányzati és szakszervezeti oldala között, a költségvetési intézményekben dolgozó munkavállalók 2013. évi bérkompenzációjának teljesülése érdekében, 2013. május 17-én. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg korábban az OKÉT működésében a megállapodásra törekvés volt a jellemző, addig az utóbbi években a hangsúly áttevődött a konzultációra és a tájékoztatásra. (Itt jegyezzük meg, hogy a Kormány megállapodási hajlandóságának hiánya már többször – legutóbb 2013. november 18-án − vezetett ahhoz, hogy a szakszervezeti oldal a tárgyalások folytatását csak a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény keretei között látta lehetségesnek, s közszolgálati sztrájkbizottságot hozott létre.) A megállapodásos jelleg háttérbe szorulása már csak azért is sajnálatos, mert az OKÉT működése által érintett jogviszonyokban a munkafeltételeket − a jogszabályok keretei között − nem lehet ágazati kollektív szerződésben rögzíteni, mivel közalkalmazotti jogviszonyban nincs ágazati munkáltatói szövetség, a többi jogviszonyban pedig nincs kollektív tárgyalási, szerződéskötési jog sem. A fent említett hangsúly eltolódást jól mutatja az a − a szakszervezeti oldal által többször kritizált − kormányzati megközelítés, miszerint mindaddig, amíg egy adott kérdésben a Kormány mg nem döntött, még csak konzultálni sem lehet.44 Ehhez kapcsolódik az is, hogy míg a 2010-et megelőző időszakban a Kormány magas szinten, megállapodásra felhatalmazott képviselővel képviseltette magát az OKÉT üléséken, addig 2010 óta legfeljebb helyettes államtitkári szinten, felhatalmazás nélkül van jelen, annak ellenére, hogy a szakszervezeti oldal többször igényelte a politikai döntéshozók jelenlétét.45 Így ma már az OKÉT a korábbi időszaktól eltérően nem tekinthető a közszféra kereseti viszonyaival kapcsolatban folytatott „kvázi” kollektív alku intézményes keretének.46 A szervezetek képviseletével összefüggő kérdések az OKÉT szakszervezeti oldalán A részvételi szabályok A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmében az OKÉT-ban a Kormány – az alapszabályban meghatározott – országos szakszervezeti szövetségekkel egyeztet.47 Az alapszabály szerint az OKÉT-nek az alábbi kritériumoknak eleget tevő országos szakszervezeti szövetségek a tagjai: „a döntően közszolgálati alkalmazottakat képviselő, több közszolgálati ágazatban, szakmában, jogviszonyt érintően működő, több ágazati illetve szakmai szakszervezetet (szakszervezeti szövetséget) összefogó, szakszervezetei által legalább két, az 1. b) pontban felsorolt jogviszony (Ktv., Kjt., Hszt., Hjt.) szerinti költségvetési intézményi szektor országos érdekegyeztető fórumán részvételi joggal rendelkező országos szakszervezeti szövetségek (konföderációk)”48 Ez a kissé bonyolult mondat a következő kritériumokat tartalmazza:  legalább 2 jogviszony;  legalább 2 ágazat vagy szakma;  valamely szektor országos fórumán való részvétel;

44

Lásd az OKÉT 2011. november 9-i üléséről készült emlékeztetőt. Lásd. pl.: az OKÉT 2011. november 9-i és 2011. november 22-i üléséről készült emlékeztetőt. 46 Berki - Neumann - Edelényi - Varadovics i. m. p. 5. 47 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 4. §. (2) 48 OKÉT Alapszabály 4. pont 45

27


 szakszervezeti szövetség vagy konföderáció jelleg.49 Az OKÉT megalakulásakor, 2002-ben a fent említett jogviszonyok szerinti költségvetési intézményi szektorok országos érdekegyeztető fórumai az alábbiak voltak:  közalkalmazotti jogviszony (Kjt.): Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT);  köztisztviselői jogviszony (Ktv.): Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT), Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (OÖKÉT). A szolgálati (Hszt.) és a katonai szolgálati (Hjt.) jogviszony tekintetében a szektor országos fóruma, a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fóruma (SZÉF) 2006-ban jött létre. Jelenleg a fent említett fórumok közül már csak a KOMT létezik, a KÉT-et és az OÖKÉT-et a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (KÉF) váltotta fel 2012. március elsején, összefüggésben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény hatálybalépésével. A SZÉF pedig 2011. január elsejével megszűnt.50 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a KOMT-ban a Kormány a reprezentatív, valamint az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti konföderációkkal egyeztet. Országos szakszervezeti konföderáción ágazati szakszervezeteket, illetve ágazati szakszervezeti szövetségeket tömörítő, legalább három különböző ágazatot képviselő munkavállalói érdekképviseleti szervezetet kell érteni. Országos szinten azt az országos szakszervezeti konföderációt kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek legalább három reprezentatív ágazati szakszervezet a tagja, és tagszervezetei a közalkalmazottak legalább 5%-át képviselik. Azaz a KOMT szakszervezeti résztvevőinek definiálásában a reprezentativitás korlátozott szerephez jut, a kérdés részben az alapszabály szintjén dől el.51 A KOMT Alapszabálya szerint a Tanácsban azok a szakszervezeti konföderációk vesznek részt, amelyek tagjai az Országos Munkaügyi Tanácsnak (2002-től az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, 2011-től kezdve pedig a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak) és a közalkalmazotti szférában országosan jelentős súllyal vesznek részt. Ezek felsorolását a függelék tartalmazza. A függelék szerint a részvételre a következő szakszervezeti konföderációk jogosultak:  Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (6 hely)  Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (3 hely)  Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (1 hely)  LIGA Szakszervezetek (1 hely). Azaz a KOMT-ban való részvétel részben a taglétszámon alapuló országos reprezentativitáson, részen pedig egymás kölcsönös elismerésén alapszik. A függelékben felsorolt tagokat áttekintve a kölcsönös elismerés látszik erősebbnek, hiszen közülük a legutóbbi, 2011-es reprezentativitás felmérés szerint egyedül a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma reprezentatív országos szinten.52 A Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (KÉF) szakszervezeti tagjairól a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény mindössze annyit mond, hogy a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezetei a résztvevők. A tör49

Berki Erzsébet – Gedei Henriett: Részvételi és reprezentativitási szabályok az Európai Unióban és a hazai munkajogban (kézirat) p. 45. 50 Lásd. az egyes rendészeti tárgyú és azzal összefüggő törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVII. törvény 46. §.-át 51 Berki – Gedei i. m. p. 41. 52 Jelentés a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek taglétszámon alapuló országos és ágazati reprezentativitásáról. http://www.szmm.gov.hu/mkir/tag2011/dokumentumok/ormb_jelentes_20110722.pdf

28


vény értelmében a KÉF szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és az érdekegyeztetésben résztvevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Ez azonban a mind a mai napig nem került aláírásra. A legújabb tervezet a tagokkal kapcsolatban mindössze megismétli a törvény által mondottakat. Azaz megállapíthatjuk, hogy a KÉF tagjai esetében is a kölcsönös elismerés tekinthető részvételi szabálynak. Összefoglalóan arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az OKÉT részvételi szabályainak a lényegét is a megállapodásos jelleg adja, tekintettel arra, hogy ezek között ugyan szerepel a valamely költségvetési intézményi szektor országos fórumán való részvétel, de mint fentebb láttuk, ezeken a fórumokon is megállapodás határozza meg a résztvevők körét. A helyszámok kérdése Az OKÉT Alapszabály 5. pont szerint: „A szakszervezeti tárgyalócsoportban tagsággal rendelkező országos szakszervezeti szövetségeket és az állandó meghívottakat, valamint az őket megillető helyek számát a függelék tartalmazza.”53 A Függelék szerint: „Szakszervezeti oldal: Az alapszabály 6. pontja szerint az OKÉT szakszervezeti oldalán a részvételre a következő országos szakszervezeti szövetségek jogosultak:  Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (5 hely)  Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (2 hely)  Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (1 hely) Állandó meghívottak:  Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (1 hely)  Liga Szakszervezetek (1 hely)”54 A fenti helyszám kiosztás az OKÉT Alapszabályának elfogadását követően kétszer változott meg. Az OKÉT Szakszervezeti Oldala először 2011. november 14-i ülésén állapodott meg arról, hogy a 2011. évi közalkalmazotti reprezentativitás megállapítás eredményei miatt az alábbira alakítja át az oldal helykiosztását:  SZEF: 5 hely  LIGA: 3 hely  ÉSZT: 2 hely  FRDSZ: 2 hely  MSZOSZ: 1 hely  Munkástanácsok: 1 hely55 Az átalakítás eredményeképpen összesen 14 hely lett a korábbi 8+2 állandó meghívott helyett. A várható költségvetési támogatás miatt 2012. augusztus 9-én újabb átalakításra került sor, így most a következő a helyzet:  SZEF: 5 hely 53

OKÉT Alapszabály 5. pont OKÉT Alapszabály Függelék 55 Összefoglaló az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) Munkavállalói Oldalának 2011. november 14-i üléséről 54

29


 LIGA: 3 hely  ÉSZT: 2 hely  MSZOSZ: 1 hely  Munkástanácsok: 1 hely56 Az FRDSZ-t kizárták, így most összesen 12 hely van. Amint az a fentiek alapján is látható, a helymegosztás teljes mértékben az oldalon belüli megállapodásnak köszönhető és nincs olyan szabály, amely ezeknek a hely-arányoknak az előírását tartalmazná, nem vezethetőek le a OKÉT jelenlegi részvételi szabályaiból, s nem köthetőek valamiféle reprezentativitási kritériumhoz. Valójában még az sem tisztázott, hogy mi a jelentőségük, a funkciójuk. Pusztán csak helyarányoknak tekinthetőek, amely azt jelöli ki, hogy az adott szervezet hány fővel képviseltetheti magát az OKÉT tárgyalóasztalánál vagy pedig a szakszervezeti oldalon belüli szavazatiarányoknak is. A tisztázatlanságot jól mutatja, hogy míg az OKÉT Alapszabály helyszámokat említ, addig a 2011. november 14-i oldalülés (első átalakítás) emlékeztetője szavazatszámokat, míg a 2012. augusztus 9-i oldalülés (második átalakítás) emlékeztetője, illetve az akkor elfogadott határozat mandátum számokat. Ugyanerre a bizonytalanságra mutat rá az is, hogy a 2012. augusztus 9-i egyeztetésen a helyszámok szavazatszámként funkcionáltak, hiszen a változtatásról az akkori helyszámok szerinti többségi szavazással döntöttek57 , azonban ez 2013 októberében, amikor a módosítás igénye – a Munkástanácsok Országos Szövetségének kérelme nyomán − újra felvetődött, már nem volt elfogadható az oldal valamennyi szervezete számára58. A helyszámok körüli bizonytalanságok eloszlatása érdekében először nyilvánvalóan azok mibenlétét lenne szükséges tisztázni, majd azt követően lehetne dönteni arról, hogy szükséges-e azoknak valamifajta reprezentativitási kritériumhoz kötése. Ez utóbbi iránti igény nyilván akkor lenne erősebb, ha a helyszámok egyben szavazatszámot is jelentenének vagy ha az OKÉT tag szakszervezeti szövetségek költségvetési támogatását a helyszámok alapján osztanák el. Kézenfekvő reprezentativitási kritériumnak a taglétszám tűnik, tekintettel arra is, hogy a helyszámok 2011. november 14-i első módosításának indoka is a taglétszámon alapuló, 2011. évi közalkalmazotti reprezentativitás megállapítás eredménye volt. Ez a lehetőség az OKÉT Szakszervezeti Oldalának 2013. októberi egyeztetésein is felmerült.59 Ezzel kapcsolatban azonban mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy jelenleg az OKÉT működése által érintett jogviszonyok közül csak a közalkalmazotti körben létezik (taglétszámon alapuló) reprezentativitás felmérés. Ezért az OKÉT helyszámok elosztásának a taglétszámon alapuló reprezentativitáshoz kötését mindenképpen meg kellene előznie a reprezentativitás felmérés bevezetésének a közszolgálati jogviszonyban, a szolgálati jogviszonyban és a honvédségi szolgálati jogviszonyban. Az OKÉT viszonya a közszféra egyéb érdekegyeztető fórumaihoz, az OKÉT jövőbeli szerepe Mint azt fentebb említettük, az OKÉT a közszféra valamennyi jogviszonyát (közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati, szolgálati és honvédsági szolgálati) együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma. 56

Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldal 2012. augusztus 9-i üléséről 57 Uo. 58 Lásd.: Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldalának 2013. október 16-i üléséről 59 Lásd.: Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldalának 2013. október 3-i üléséről

30


Mellette jelentős szerepet játszanak egyrészt a szektorális (egy-egy jogviszonyt érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési) fórumok, a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) és a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (KÉF). Másrészt pedig az egyes minisztériumok által működtetett, munkaügyi érdekegyeztető fórumok, az adott tárca által felügyelt egy vagy több ágazatra vonatkozó hatáskörrel. Tekintettel arra, hogy a közszférával kapcsolatos konfliktusos (illetményrendszerek változtatása, létszámleépítés, stb.) témák főként az OKÉT szintjén jelentkeztek, a szektorális, illetve az egyes tárcák által működtetett fórumok a higgadt együttműködés színterei voltak, ahol lehetőség volt olyan minden szereplő által fontosnak tartott témák megvitatására, mint a például a köztisztviselők körében a teljesítményértékelés bevezetése vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításai. Tekintettel arra, hogy várhatóan az életpályamodellek bevezetésével a közszolgálat különböző szegmenseiben létező előmeneteli rendszerek szerkezete egyre kevésbé lesz egymáshoz hasonló, egyre kevésbé indokolható az, hogy az illetmény-növelésről szóló tárgyalások színtere az OKÉT legyen. Ez átoldódhat a szektorális, illetve a tárcák által működtetett érdekegyeztető fórumokhoz, növelve ezzel jelentőségüket, s párhuzamosan csökkentve az OKÉT-ét. Az OKÉT létrehozását az indokolta, hogy a közszolgálati jogviszonyok a szabályozás több szálán is összefüggnek egymással, valamint hogy minden közszolgálatban fellelhető jogviszonyra jellemző, hogy a munkafeltételek elsősorban az Országgyűlés, illetve a kormány döntéseitől függnek.60 Ennek megfelelően az OKÉT jövőbeli jelentősége, szerepe is a közszolgálati jogviszonyok egymással való összefonódottságától, annak mértékétől függ. A nem megfelelően működő szociális párbeszéd következményei Érdekegyeztetés, lobbi, kijárás

A szociális partnerség intézményeinek átszervezése közben még akkor is számolnunk kell, un. átalakítási veszteséggel, ha a régi intézmények megszüntetése és az újak megalakítása, tevékenységének kezdete egy időben történik. Esetünkben az OÉT megszüntetése 2011. július végén történt, hiszen az NGTT-t a 2011. évi XCIII. törvény, július 22-i hatállyal hozta létre. Alakuló ülését azonban csak 2011. október 11-én tartotta. A megszüntetést megelőző fél évben a kormány nem hívta össze az OÉT-t. Vagyis mintegy 10 hónapig nem működött a szociális párbeszéd intézménye. Mivel az új Munka Törvénykönyve előkészítése ez időben zajlott a kormány intézményes érdekegyeztetés hiányában „meghívott” partnerekkel konzultált. Ezekből a felkért partnerekből alakult meg később a VKF. A következőkben az érdekegyeztetés intézményes hiányából fakadó, a politikai döntések befolyásolására kialakult technikák ismertetéséről és alkalmazásuk következményeiről lesz szó. (Nem lesz szó a rossz szabályozásból fakadó társadalmi konfliktusokról, a megváltoztatása érdekében alkalmazott nyomásgyakorlásról, sztrájkról.)

60

A munkaügyi érdekegyeztetés és a szociális párbeszéd rendszere, szerepe a kormányzati munkában. Az NGM munkaanyaga, 2010. október.

31


Az érdemi egyeztetést hiányoló, ill. az egyeztetésből kimaradt szakszervezetek lehetőséget kerestek az új Mt. szabályainak befolyásolására, ezért, szinte spontán kezdeményezésként, un. területi, regionális egyeztetésekre hívták parlamenti képviselőiket, párthovatartozásukat figyelmen kívül hagyva, rajtuk keresztül próbálva befolyásolni a törvény tartalmát, elfogadását. Ilyen egyeztetésekre került sor többek között Győrben és Tiszaújvárosban. Sajnos a kormánypártok frakcióiban működő szavazási fegyelem nem adott túl nagy lehetőséget a képviselők számára, így a „várt eredmény” elmaradt. Ilyen, az intézményes érdekegyeztetést megkerülő befolyásolási kísérletek normál érdekegyeztetési üzemmenetben is előfordulnak. Különösen érzékelhető ez a Magyarországon működő multinacionális vállalatok esetében. A gazdaságban betöltött szerepük és ennek következtében, a Kormánnyal kialakított jó kapcsolatuk miatt, nem véletlen, hogy a multinacionális vállalatok nem is tartják fontosnak részvételüket az intézményes érdekegyeztetésben, hiszen gondjaikról közvetlenül a Kormánnyal tárgyalhatnak. Megfigyelhettük, hogy az intézményes érdekegyeztetés hiányos működésének idején ez a jelenség felerősödik és gyakorlatilag ellenőrzés nélküli kijárásnak tekinthető. Ilyen körülmények között lehetséges, hogy egy magyarországi központtal működő multinacionális vállalat munkavállalói képviselete, kimerítve a rendelkezésre álló intézményes érdekérvényesítési lehetőségeket, az őket rendkívüli módon érintő korkedvezményes és korengedményes nyugdíj témájában a foglalkoztatásért felelős államtitkárral egyeztethet61. Az érdekképviseleti szervezeteknek érdekeik érvényesítésére három lehetőségük van:  Az intézményes érdekegyeztetés, szociális párbeszéd fórumai  A lobbizás  A kijárás Ebben az összefüggésben az intézményes érdekegyeztetésről most nem szólunk, hiszen éppen azt írjuk le, milyen következményekkel jár a hiánya. Lobbizás alatt az informalitást előtérbe helyező sajátos érdekérvényesítési eljárások és eszközök összességét értjük. A lobbizás egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz, szabályozott körülmények között, általában nagyobb érdekcsoportok (pl. energia, környezetvédelem, stb.) érdekeiért zajlik. Ahogy A magyar politikai rendszer kötet szerzői megállapítják: „a lobbizás, azaz a közhatalmi (kormány és parlament) döntéshozatal privát vagy csoportérdekek megvalósítására történő – formális és informális – befolyásolása a magyar politikában is jelen van, annak elismert, legitim csatornája62. Mint fenti definíciókból leírásokból érzékelhető a szakszervezetek lobbi tevékenysége alatt azoknak a döntően informális kapcsolatoknak a felhasználását értjük, amelyekkel az információ megosztásával, a szakszervezeti szempontok elfogadtatásával a politika szféráját (kormány, parlament, politikai pártok) kívánják befolyásolni a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek. Éppen ez az informalitás széles lehetőséget enged a sajátos szervezeti érdek érvényesítésére, az egyedi érdekképviseletre. A kijárást a lobbi tevékenység egy szélsőséges formájának tekinthetjük, amelytől a tevékenység nyilvánosságában, ellenőrzöttségében, a képviseltek körének nagyságában és összhatásának kiszámíthatatlanságában különbözik. Minden egyes társadalmi, gazdasági ügy, amelyben nincs valódi érdekegyeztetés, minden fontos kérdés, amely nem lesz része, témája az érdekegyeztetésnek, önmagában a kijárás alkalmazásának lehetőségét és előre kalkulálhatatlan következményeit vetíti előre. 61

Bakos Ernőnek a MOL Csoport EÜT elnökének szóbeli közlése Körösényi András-Tóth Csaba- Török Gábor: A magyar politikai rendszer Budapest, 2007. Osiris kiadó 335.o. 62

32


Fentiekből kiindulva egyáltalán nem mindegy, hogy egy társadalmilag releváns téma egy jól szabályozott és a társadalom által ellenőrzött szociális párbeszéd fórumon kerül megvitatásra, vagy a lobbizás esetleg a kijárás lehetőségeit kihasználva csatornázódik be a politikai döntéshozatal boszorkánykonyhájába. Ezért is fontos egy jól működő, jól szabályozott és társadalmilag ellenőrzött szociális párbeszéd fórumrendszer kialakítása. Az sem véletlen, hogy civil szervezetek egyre erőteljesebben vetik fel a 2011. januárjában hatályon kívül helyezett lobbi törvény megújításának és újbóli életbeléptetésének szükségességét. A fenti problémakör összetettségének és negatív következményeinek érzékeltetésére a legmegfelelőbb történet az új Mt. egyeztetésével kapcsolatos eljárás. Mint említettük 2010. decemberétől hozzávetőlegesen tíz hónapig nem működött országos szintű intézményes szociális párbeszéd fórum. Ez idő alatt zajlott az új Mt. kidolgozása, egyeztetése a Kormány által kiválasztott érdekképviseletekkel (MGYOSZ, VOSZ, LIGA, MOSZ). A többi érdekképviselethez informálisan jutott el az új Mt. első (nyers) változata. A Kormány által meghirdetett „nyílt” jogalkotási rendszer keretében az első változat felkerült az NGM honlapjára. Az egyeztetésből kiszorulók ide írhatták meg véleményüket, e technika működésének sajátosságaiból következően elképzelhető milyen hatékonysággal. Ekkor indultak el a területi regionális szakszervezeti kezdeményezések a parlamenti képviselőkkel való találkozások szervezésére, az Mt-vel kapcsolatos véleményük befolyásolására. Az új Mt. előkészítése zártkörűen és titkosan történt, olyannyira, hogy a törvényt előkészítő team (vezetője Dr. Pál Lajos) részére csak korlátozottan volt engedélyezve a törvény bemutatása, ismertetése. A Kormány a törvény, különböző (átdolgozott) változatainak nyilvánosságra hozatalát is kézben tartotta. Olyannyira, hogy az átdolgozott változatokat az egyeztetésben résztvevők sem kapták kézbe (a tárgyalásokon nem kaptak kézbe szövegjavaslatot), csak egyfajta elvi egyeztetés zajlott a szabályozandó kérdésekről. Mint Pataky Péter, aki az MSZOSZ nevében később csatlakozhatott az Mt. egyeztetés menetébe, interjújában elmondta: „még az Mt. egyeztetésnél volt probléma, hogy nem volt tárgyalható szövegjavaslat, nem voltak a tárgyalások után javított szövegváltozatok. Csak egyfajta elvi egyeztetés zajlott.” Következmény egy elfogultan munkáltatóbarát Mt., amely egyszerre növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát és csökkentette a szakszervezetek jogosítványait, rontotta vállalti működésük feltételeit. A törvény szakmai előkészítésére jellemző, hogy még hatályba lépése előtt több mint ötven helyen vált szükségessé módosítása. Még ma is tartalmaz olyan szabályokat, amelyek szakmailag erősen kifogásolhatók és jelentős feszültségeket teremtenek a munka világába (lásd 205., 206.§-okat). IV. Új fórumok lehetőségei, indokoltságuk 1. A gazdasági- és a közszférát lefedő „szuperfórum” A 2011-től kialakuló új szociális párbeszéd fórumok (NGTT, VKF, és a szinte változatlanul működő régi OKÉT) csak részben oldották meg a már az OÉT tevékenységével kapcsolatban is felmerült kritikákat. Nevezetesen azt, hogy külön-külön fórumok tárgyalják a különböző szférákra vonatkozó kérdésköröket. A szétválasztás tehát megtörtént, de szükség van-e a közös ügyek, témakörök együttes tárgyalására?

33


Szükség van-e és, ha igen milyen összetétellel, egy a nemzetgazdaság egészét (a köz- és a versenyszférát egyaránt) lefedő szuper fórumra. Erre a problémára nem lehet megoldás pusztán az OÉT visszaállítása, hiszen az a gyakorlatban a versenyszféra makroszintű érdekegyeztető fórumaként funkcionált, ennek keretében konzultált a foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci stratégiai elképzelésekről, a jövedelemelosztást érintő legfontosabb gazdaságpolitikai, elvi, stratégiai koncepciókról, valamint véleményt formált a munkaviszonyt érintő legfontosabb jogszabályokról.63 Különösen a foglalkoztatáspolitikáról, a bérpolitikáról, a munkajogi szabályozásról, a munkavédelemről, a munkaügyi ellenőrzésről, a munkaügyi kapcsolatokról, az oktatás- és képzéspolitikáról, a szociálpolitikáról, a társadalombiztosítási befizetésekről és ellátásokról, a vállalkozásokat és a munkajövedelmeket terhelő adókról és járulékokról, az éves költségvetésről, a gazdaságpolitikával összefüggő, a munkavállalók és munkáltatók jelentős részét érintő alapvető kérdésekről.64 Tagsága azonban az alábbi okok miatt nem felelt meg ennek a feladatnak:  A Munkavállalói Oldalának tagja volt két olyan szakszervezeti konföderáció is (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés), amelyek szinte kizárólag a közszférában szervezkedő szakszervezeteket tömörítettek. Miközben a versenyszféra szakszervezetei nem vehettek részt a közszféra érdekegyeztetésében.  Ugyanakkor hiányoztak a fent említett témák jelentős részében érintett gazdasági szereplők, így a gazdasági kamarák, a befektetői szféra képviselői, valamint a pénzügyi szektor képviselői is.  Az OÉT szinte kizárólag kormányzati előterjesztéseket tárgyalt meg, amelyekre a partnerek csak reagáltak. Így a szociális partnerek pusztán csak „reaktív” módon – a kormány tervezett intézkedéseinek, szabályozási elképzeléseinek véleményezésével – járultak hozzá a társadalmi, gazdasági célkitűzések eléréséhez, önálló kezdeményezéseikkel nem. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy számos olyan fontos szakmai kérdés nem kerül az OÉT elé, amelynek felvetésére és képviseletére éppen a szociális partnerek lennének hivatottak, másrészt a Kormány túlzott szerepéhez vezet egy elvben három egyenrangú oldalból álló testületben. Információink szerint a Kormány dominanciája az új fórumokban (de különösen az NGTT-ben) sem változott.  Az OÉT tagjai elsősorban a plenáris üléseken folyó munkára helyezték a hangsúlyt, amelyek jellegűknél fogva (sajtónyilvánosság, nagyszámú résztvevő, a tagokat vezetők és nem szakértők képviselik) csak kevéssé voltak alkalmasak az érdemi szakmai munkára. Ezzel szemben az erre sokkal nagyobb lehetőséget kínáló szakbizottságokra kevesebb figyelmet fordítanak. Jól jellemzi ezt az a tény, hogy a legtöbb bizottsági ülésen nem vesz részt az oldalak valamennyi szervezetének képviselője. Problémát jelentett, hogy a bizottsági ülésekre az oldalak a legritkább esetben alakítanak ki egységes véleményt, így a kormány ezzel csak a plenáris üléseken találkozott először, amelyek pedig a konzultáció lezáró momentumát kellett volna, hogy jelentsék. Az interjú alanyok véleménye a szuperfórum létrehozásával kapcsolatban: Az érdekegyeztetés szférák szerinti szétválasztása után, valamennyien szükségesnek tartották egy „szuper” szociális párbeszéd fórum létrehozását, aminek jelenlegi hiányát komoly prob63 64

2009. évi LXXIII. törvény az Országos Érdekegyeztető Tanácsról. 3. § (2) Uo. 3. § (3)

34


lémának tartották. Mint mondták a kormány képviselőin kívül egyik érdekképviseleti szervezet sem vesz rész mindkét fórum ülésein: így, pl. munkavállalói oldalon, nem visznek át fontos információkat, megállapodásokat egyik tanácsból a másikba (VKF-ből az OKÉT-ba.) Mindez komoly taktikai lehetőséget jelent a Kormány számára és hátrányt a munkavállalói érdekképviseleteknek. DF: „Ahogy támogattuk a különböző szférák egyeztetésének a szétválasztását, úgy érezzük most egy mindkét szféra közös területeinek egyeztetését szolgáló szuper érdekegyeztető intézmény hiányát. Támogatunk egy erre vonatkozó kezdeményezést” GI: „A jelenlegi helyzetben szükség van egy csúcs egyeztető fórumra. Amelyben a VKF munkavállalói oldal, munkáltatók, OKÉT- ból munkavállalói oldal delegáltjai vennének részt. Hatékonyság szempontjából fontos lenne, hogy csak a delegáltak és nem az oldalak minden szervezete. Az egyeztetés a közös ügyek mentén történne, mint, pl. minimál bér, foglalkoztatás, stb.” PP: „Mivel az NGTT nem képes betölteni a szociális párbeszéd legáltalánosabb, meghatározó fórumának szerepét, hiányzik egy közös fórum. A közszféra fórumát (OKÉT) meg kell tartani, működjön. Legyen külön fóruma a versenyszférának. A közös fórumon a közteherviselés, a bértárgyalás, jövedelempolitika összehangolás szükséges. Nyilvánvaló, hogy társadalombiztosítási kérdések is ezen a fórumon kerülhetnek megvitatásra. Ennek az az elve mindenütt a rendes világban, hogy a befizetőkkel illik megvitatni a kérdést. (természetesen ezután lehet szélesíteni a párbeszédet az igénybe vevőket képviselő civil szervezetekkel. Szükség van a közös szakszervezeti álláspont kialakítására, és következetes képviseletére, ha el akarjuk érni, hogy legyen.” Egy jövőbeni szuperfórum lehetséges karaktere 1. Az új fórum feladata a mindkét szférát érintő gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai, adó-, járulék- és költségvetési politikai, bérpolitikai, valamint képzési, egészségügyi, kulturális és munkaügyi kérdésekről folyó konzultáció. A konzultáció célja, hogy a kormány intézményes keretek között informálódhasson a munkavállalói, munkáltatói, ill. gazdasági érdekképviseletek fent említett kérdésekben kialakított álláspontjáról, kikérhesse javaslataikat, valamint ösztönözze együttműködésüket. 2. A fórum munkájába be kell vonni a kormányon és az NGTT-ben tag munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteken kívül az alábbi szereplőket:  Országos gazdasági kamarák  Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara  Magyar Agrárkamara  Befektetői szféra képviselői  Befektetői Tanács  Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága  Joint Venture Szövetség  Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyarországi Irodája  Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara  Pénzügyi szektor képviselői  Magyar Bankszövetség  Magyar Biztosítók Szövetsége  Az OKÉT önkormányzati oldalának tagjai:

35

Megjegyzés [a1]: Szerintem ezt hagyjuk ki, nem találtam róla semmit. Lehet, hogy már nem is létezik.


 Magyar Önkormányzatok Szövetsége  Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége  Megyei Jogú Városok Szövetsége  Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége  Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége  Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége  Magyar Faluszövetség A tagok részvétele a fórum munkájában a kormány felkérésén, illetve egymás kölcsönös elismerésén alapszik. 3. Feltétlenül megoldást kell találni az új fórum szervezetére, az oldalak kialakítására és képviseleti rendszerének számszerű leegyszerűsítésére. Például: Az új fórum kormányon kívüli tagjai tárgyalócsoportokat alkotnak, amelyek az azokat alkotó szervezetek egy-egy képviselőjéből állnak. A tárgyalócsoportok nyilatkozattételi, javaslattételi, valamint megállapodási joggal rendelkeznek. E tárgyalócsoportok:  a versenyszférában tevékenykedő országos szakszervezeti konföderációk  az országos munkáltatói szövetségek (megegyezik az OÉT munkáltatói oldalával)  az országos gazdasági kamarák  a befektetői szféra képviselői  a pénzügyi szektor képviselői  önkormányzatok képviselői lehetnének. Az új fórum szervezetének legmagasabb szintje továbbra is a plenáris ülés lenne, amelynek feladata az általános konzultáció a fórum hatáskörébe tartozó témákkal kapcsolatos koncepciókról, irányelvekről, célokról, ajánlásokról. Az új fórum keretében a plenáris ülések mellett célszerű felállítani a szakbizottságok rendszerét is, de struktúráját és feladatát tekintve az új fórum feladatihoz, céljaihoz kell igazítani. A bizottságok feladata a plenáris ülések szakmai előkészítése, valamint a fórum feladatkörébe tartozó témákban készülő jogszabálytervezetekről szóló szakértői konzultáció. Annak biztosítására, hogy a bizottságokban valóban érdemi szakmai konzultációra kerüljön sor, valamint hogy a tárgyalócsoportok egységes véleményt képviseljenek, a résztvevők számát limitálni szükséges. Minden tárgyalócsoport két fővel képviseltetheti magát. A bizottsági ülések nem nyilvánosak. A bizottsági struktúrát a következőképpen célszerű kialakítani:  Gazdaságpolitikai Bizottság: gazdaságpolitikai, adó-, járulék- és költségvetési politikai kérdések  Bérpolitikai Bizottság: bérpolitikai kérdések, az éves minimálbér-tárgyalások szakmai fóruma  Foglalkoztatáspolitikai Bizottság: foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci kérdések.  Munkaügyi Bizottság: munkajogi szabályozás, munkaügyi kapcsolatok. Az új fórum lehetséges jogosítványai  Tájékozódási jog: a tárgyalócsoportok kérésére a központi államigazgatási szervek tájékoztatást kötelesek adni minden olyan kérdésben, ami az általuk képviseltek érdekeit jelentősen érinthetik.  Véleményezési/konzultációs jog: a tárgyalócsoportok a plenáris ülés, illetve a bizottságok elé kerülő előterjesztésekről véleményt nyilváníthatnak, azokról konzultációt folytathatnak a kormány illetékeseivel.

36


 Javaslattételi jog: a tárgyalócsoportok saját kezdeményezésre a fórum feladatkörébe tartozó témákban előterjesztéseket, ajánlásokat készíthetnek, amelyek megtárgyalását javasolhatják a témában illetékes bizottságnak.  Megállapodási jog: a fórum keretében a kormány és valamennyi tárgyalócsoport konszenzussal megállapodásokat köthet. Ha a létrejött megállapodás jogszabályalkotást vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének kiadását teszi szükségessé, ennek érdekében a nemzetgazdasági miniszter intézkedik. 2. Közüzemi szociális fórum A jelenleg is működő szociális párbeszéd fórumok szereplői részéről (főleg a munkáltatói oldalon) régóta felmerülő kérdés a zömében állami és önkormányzati tulajdonban lévő (vagy azzal is rendelkező) és így külön szabályozás alá eső (lásd Mt. 205, 206. §) vállalkozások számára egy külön szociális fórum létrehozása. Indoklásukban éppen ez az általában véve közüzemekre vonatkozó külön Mt. szabályozás szerepel, ami viszont a versenyszféra magántulajdonban lévő társaságait nem érinti. Így a közüzemek problémája különválasztható, külön kezelhető lenne és csak az érintett érdekképviseltek vennének részt a munkájában. Az Interjú alanyok véleménye a közüzemi fórummal kapcsolatban: Az interjú alanyok úgy vélik, hogy a gazdasági szférák teljes külön választása szükséges lépése a szociális párbeszéd fejlesztésének. Fel kell vetni és meg kel vizsgálni egy a közüzemi szolgáltatók külön érdekegyeztetésére szolgáló fórum létrehozásának lehetőségét. DF: „Támogatjuk a különböző gazdasági szférák érdekegyeztetésének szétválasztását. Megítélésem szerint van létjogosultsága közüzemi érdekegyeztetési fórumnak.” GI: „A közüzemi szolgáltató vállalatok zömében állami és önkormányzati tulajdonban vannak. Sajátos érdekviszonyaik, szabályrendszerük határozza meg munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteik törekvéseit, lehetőségeit. Mindezek alapján helye van saját fórumuk létrehozásának és működtetésének. Az állami vállalatok kikerülésével a VKF összetétele és a benne folyó munka is átláthatóbb, egyértelműbb lenne. A munkaadók jelenleg ódzkodnak attól, hogy részesei legyenek az állami tulajdonú cégek alkufolyamatának. Így legalább az eddig mindenhonnan kiszoruló STRATOSZ is megtalálná a helyét. Fontos az új fórum létrehozására, működésére vonatkozó részletek megfontolása.” HL: „Egy közüzemi szociális párbeszéd fórum létrehozását azt teheti szükségessé, hogy a szférának vannak-e sajátos munkaerő-piaci szempontjai, érdekei, vannak-e, igényel-e speciális szabályokat, megállapodásokat. Munkajogilag az Mt. rájuk is vonatkozik. Inkább KSZ-ben javasolnám a speciális szabályok kialakítását.” PP: „Közüzemi szféra külön érdekegyeztetési fóruma, úgy tudom a Liga és a STRATOSZ törekvése, de mindettől függetlenül meg kell vizsgálni, vannak-e olyan sajátosságai, ami indokolja a külön egyeztetés. Lásd most az új államosítási törekvéseket, a nonprofit szolgáltatásra vonatkozó elképzeléseket, a rezsicsökkentést! Természetesen, ha létrejönne egy ilyen fórum abban minden érdekelt reprezentatív szervezetnek ott kell lenni.” A közüzemi fórum tagjai a következők lehetnének:  A szakszervezeti konföderációk érdekelt tagszervezetei  A munkáltatói szervezetek érdekelt tagszervezetei  Az érintett önkormányzatok, önkormányzati szervezetek képviselői  Kormány megfelelő szervei 37


A fórum célja: az érintett tagok szándékainak, törekvéseinek egyeztetése, közös megállapodás kialakítása, a gazdaságpolitika, a foglalkoztatás, a jövedelempolitika, a szociális-, képzési ügyek területén. Szervezeti felépítése: a működés hatékonysága szempontjából fontos az oldalstruktúra kialakítása, legfőbb szerve a plenáris ülés lenne, a szakmaiságot biztosító szakbizottságok tevékenységét a fórum feladataihoz szükséges igazítani. Jogosítványai:  Tájékozódási jog  Véleményezési/konzultációs jog  Javaslattételi jog  Megállapodási jog Működésére vonatkozó elveket, szervezeti működési szabályzatát az új fórum maga fogadja el.

V.

Kétoldalú párbeszéd Magyarországon

Autonóm párbeszéd a munka világában (bipartit munkaügyi kapcsolatok) Két egymástól független, autonóm fél, munkáltatói és munkavállalói szervezeteknek a munkavilágára vonatkozóan, egymással folytatott párbeszédét nevezzük bipartit munkaügyi kapcsolatnak. E fejezetben a mikro-szintű munkaügyi kapcsolatok alatt a vállalati szintű érdekegyeztetés intézményeinek, fórumainak rendszerét értjük. Mezo-szintűnek pedig a vállalati (mikro-szintű) és az országos (makro-szintű) közötti munkaügyi kapcsolatrendszer intézményeit, egyeztetési fórumait nevezzük. A bipartit munkaügyi kapcsolatoknak csak azokkal a területeivel foglalkozunk, amelyeket nem fed le az Ágazati Párbeszéd Bizottságok tevékenysége, hiszen erről a projekt keretében külön dolgozat született. Feltétlenül - e kérdéskörhöz tartozónak gondoljuk a több munkáltatóra kiterjedő megállapodásokat (KSZ-eket), a vállalatcsoportra vonatkozó egyezségeket, ill. a Magyarországon csak elvileg lehetséges területi kollektív szerződéseket.

A munkaügyi kapcsolatokon belüli érdekegyeztetés a legegyszerűbben úgy határozható meg, mint a munkavilágának szereplői közötti érdekharmonizációs eljárás, amelynek végeredménye egy megállapodás, egy kollektív szerződés (KSZ). A versenyszférában a mezo-szintű érdekegyeztetés bipartit jellegű, vagyis kétoldalú, amely munkáltató, több munkáltató, munkáltatói érdekképviselet, ill. szakszervezet, több szakszervezet között zajlik. Ugyanezek a kollektív megállapodások résztvevői is. A munkavilága harmadik fontos szereplőjének, az államnak itt a munkaügyi kapcsolatok tudatos építése, az érdekegyeztetés szabályainak, feltételeinek meghatározása a funkciója. Az ÁPB-k létrehozásával mezo-szinten az állam jelentősen közreműködött (működik) a munkaügyi kapcsolatok intézményi hálózatának építésében, fejlesztésében, finanszírozásában és a működés szabályainak kialakításában. A KSZ-ek célja általánosságban az adott vállalatcsoport, szakágazat, alágazat, ágazat, ill. régió, terület munkaerő-piaci szabályainak meghatározása: a munkaerő-piacra való be-, ill. kikerülés módja, az adott területen a munkaviszonyra vonatkozó szabályok egységesítése, pl.

38


munkaidő, pihenőidő, bérezés, szabadság, a munkaviszony egyéb kérdései, szociális juttatások, foglalkoztatás kérdései, stb. Magyarországon - ellentétben a nyugat-európai országokkal, ahol az ágazati kollektív szerződések a meghatározók - a vállalati kollektív szerződések a legelterjedtebbek. Ennek oka az érdekegyeztetés mezo szintjének fejletlensége, a szakszervezeti tevékenység vállalati keretek közé „szorulása”. A vállalatok gazdasági érdeke a kollektív alku decentralizációja mellett szól, ugyanakkor ez a módszer megkérdőjelezi az ágazati alku funkcióját, hiszen az ágazati alku eredményei nem vagy kevéssé jelennek meg a vállalati kollektív szerződésekben. Magyarországon ismerünk olyan alágazatokat, ahol a vállalati kollektív szerződéseket előbb kötik meg, minthogy az alágazati megállapodás megszületne, ezzel mintegy funkciótlanná téve a középszintű megállapodást. Ilyen alágazat például a közúti közlekedés. Adódik a kérdés: hogyan és miért alakult ki ez a helyzet Magyarországon.

Milyen okok következtében jöhet létre KSZ Megítélésünk szerint a kollektív megállapodások létrejöttét a következő feltételek határozzák meg:   

a két fél érdekazonossága a munkaerőpiac szabályozásában, a jogi szabályozás, hatalmi, szervezeti viszonyok.

A) A két fél érdekazonossága Munkáltatói megfontolások: Véleményünk szerint az ágazati kollektív szerződés megkötése a rendezett munkaviszonyok között tevékenykedő munkáltatóknak alapvető érdeke, azért, hogy ne élvezzenek velük szemben tisztességtelen versenyelőnyt azok a vállalkozások, amelyek nem szabályozott keretek között foglalkoztatják alkalmazottaikat (pl. fekete foglalkoztatással vagy csak „alulszabályozott” feltételek között stb.). Az ágazati KSZ-szel lefedett területen belüli vállalkozások versenyhelyzete kiegyenlítődik, hiszen az ilyen típusú megállapodások, az alkalmazás feltételeit alulról limitálják, vagyis meghatározzák, hogy az ágazat munkavállalóit milyen minimális feltételek között lehet alkalmazni. A középszintű megállapodásokat az ágazati bérdifferenciálódás hatékony ellenszerének szokás tekinteni, ami az adott esetben a bérmérséklést, a bérkövetelések, béremelések visszafogását is szolgálhatja.65 A rendszer felülről nyitott, ami azt jelenti, hogy a helyi KSZ-ekben a munkavállalók számára kedvezőbb feltételek szerepelhetnek. Vagyis az ágazati KSZ nem akadályozza a munkáltatót abban, hogy a helyi kollektív szerződések révén stabil, motivált munkaerőt biztosítson saját maga számára. A szakszervezetekkel kötött kollektív szerződés kiegyensúlyozott, kiszámítható viszonyokat teremt a munkaügyi kapcsolatokban, mellyel egyrészt megakadályozható a konfliktusok kialakulása (átgondolt szabályozással csökkenthető a munkaügyi konfliktusok száma; továbbá a KSZ-szel szabályozott ügyek megváltoztatásáért nem indítható sztrájk),

65

Hivatkozik Calmfors–Driffill ezirányú kutatásaira Koltay Jenő és Neumann László a Közelkép: munkaügyi kapcsolatok Magyarországon című kötet bevezetőjében. Bp., MTA Közgazdaságtudományi Intézet - Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2005. p. 40. http://econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf

39


másrészt kezelhetővé válnak a kialakult konfliktusok (felek saját maguknak írhatnak elő konfliktuskezelési eljárásokat). Szakszervezeti megfontolások: A hagyományos értékeik alapján a szakszervezetek által ágazati szinten megkötött megállapodások funkciója az azonos szakmai, foglalkozási csoportokhoz tartozó, ill. a különböző szakmájú munkavállalói csoportok közötti verseny korlátozása, különösen a bérek azonos színvonalra hozásával, a munkafeltételek kiegyenlítésével és a meglévő bérkülönbségek rögzítésével. A kollektív szerződéseknek szakszervezeti szempontból nagyon fontos funkciója volt még az egyes dolgozók munkáltatóval szembeni személyes kiszolgáltatottságának csökkentése, a vezetés döntési szabadságának korlátozása a munkavállalók foglalkoztatási feltételeit érintő kérdésekben. Egészében véve egy merev szabályozási rendszerre törekedtek, amely kevés játékteret engedett a munkáltatók és a különböző munkavállalói csoportok, valamint a munkáltató az egyes munkavállalók alkujához.66 A kollektív szerződések szabályozott munkaviszonyt, előre rögzített alkalmazási feltételeket, foglalkozási és szociális stabilitást, stabil munkaügyi kapcsolatokat is biztosítanak. Nagyon fontos kérdés, hogy a rendszerváltás után újjáalakult szakszervezeti mozgalomban hogyan és miért alakultak át ezek a hagyományos funkciók, hiszen a mai szabályozás tapasztalata, hogy nagy lehetőségeket teremt a szabályozás szintje alatti alkura, egyrészt a munkavállalók különböző csoportjaival másrészt a munkavállalókkal, helyzetükből adódóan növelve ezek kiszolgáltatottságát. Úgy fogalmazhatunk, hogy a hagyományos szakszervezeti törekvések (mereven rögzített szabályok a KSZ-ben, a munkavállalói kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében; mechanikus szolidaritást kialakító bértarifa-rendszer, amelyben akkor változhat a munkavállaló egyéni bérpozíciója, ha az mindenkinél egyszerre változik.), a munkáltató szándékát szolgáló rugalmas szabályozási lehetőséggé szelídültek, amelyek növelik a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Ez az „alku” egyben azt jelenti, hogy az erőfölényben lévő munkáltató a gyenge alkupozíciójú, kiszolgáltatott munkavállalóval szemben érvényesít(het)i akaratát.67 Ez a jelenség a bérmegállapodásokban úgy jelenik meg, hogy a megállapodá-

sokban egy átlag emelést rögzítenek (tételezzük fel, hogy ez 5%), amiből mindenkire vonatkozik 3%, a fennmaradó 2%-ot a munkáltató joga elosztani a munkavállalók között. Nem szóltunk még a differenciálás egyéb lehetőségeiről, pl. a premizálási-, a bónusz rendszerről, vagy a bérarányos kafetéria rendszerről. Mint fentiekből kitűnik mindkét félnek elvileg érdeke az ágazati és a vállalati munkaerőpiac szabályozása. Ez az érdekazonosság véleményünk szerint elsősorban azokban az ágazatokban jelenik meg, ahol a munkavállalók kiképzése hosszabb időt vesz igénybe (pl. vegyipar, villamosenergiaipar, stb.).

B) A jogi szabályozás

66

Tóth András: Szabályozott foglalkoztatás vagy szabályozottabb egyéni alku? In: Koltay - Neumann i. m. p. 165. 67 Lásd uo. p. 167.

40


Szakszervezeti oldalon ugyan egyre-másra felmerül annak az igénye, hogy a jog kényszerítse a munkáltatót (érdekképviseletüket) a KSZ megkötésére. Úgy gondoljuk azonban, hogy a gyakorlati problémákat így sem lehetne megoldani. Már az is kérdéses, hogy hogyan lehetne pl. a KSZ-ek tartalmát, a szabályozandó fejezeteket törvényileg meghatározni? A törvény különösen az egyes fejezetekben a mértékek meghatározásában nem tudna segítséget nyújtani. (lehetetlen olyan törvényi szabályozást feltételezni, amelyik egyszerre rendelkezik a különböző helyzetben lévő ágazatok (és a hozzájuk tartozó vállalatok) béréről. Tehát a jogi kényszer nem oldaná meg a KSZ kötés szakszervezeti szempontból legfontosabb feltételeit, pl. nem tudná növelni a szakszervezetek hatalmi potenciálját és így nem biztosítaná az egyenlő felek tárgyalását; nem tudná megteremteni a közös érdekeltséget a KSZ megkötésében. Ezeket a problémákat a szakszervezeteknek maguknak kell megoldaniuk. Jelenleg az új Mt. 274.§ (4), (5) bekezdések. főszabályként előírják a szociális elv érvényesülését, vagyis szűkebb hatályú kollektív szerződés általánostól csak a munkavállaló számára kedvezőbb irányba térhet el. A törvényalkotó több esetben, abból a megfontolásból, hogy a munkáltatók az így szerzett kedvezmények miatt érdekeltek legyenek a KSZ-ek megkötésében, lehetővé tesz bizonyos a munkáltató számára kedvező eltéréseket, pl. a munkáltató számára az Mt-nél kedvezőbb feltételek a túlmunkára vagy a munkaidőkeretre csak KSZ-ben szabályozhatók, stb. A Mt. szabályai alapján a KSZ kötésére vonatkozó jogi kényszer helyett inkább orientálásról, ösztönzésről beszélhetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy az Mt. bizonyos fejezetei lehetőséget teremtenek „felek” (a munkáltató és az egyes munkavállalók) közötti megállapodásra, akkor kijelenthetjük, hogy a törvény sajátos eszközeivel egyszerre ösztönzi a munkaviszony kollektív szerződéses szabályozását, és ad lehetőséget a szabályozás szintje alatti alkura. Gyakorlatilag ezt segíti az a bérmegállapodás, amelyben külön rögzítik a minden munkavállaló számára kötelező bérfejlesztés mértékét, és azt, amely fölött a munkáltató rendelkezik. Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy a jelenleg érvényes jogi szabályok elősegítik-e a KSZ kötést, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a jog által biztosított kedvezmények nem minden esetben vetekedhetnek azokkal az előnyökkel, amelyet egyes munkáltatók a szabályozatlanságból adódóan élvezhetnek.

C) A hatalmi, szervezeti viszonyok Szakszervezetek A munkaügyi kapcsolatokon belül a szakszervezetek akkor lehetnek egyenlő tárgyaló partnerei a munkáltató(k)nak, érdekképviseletüknek, ha velük szemben képesek „ellenhatalmi” tényezőként fellépni, és ha szükséges szakszervezeti eszközök alkalmazásával megállapodásra kényszeríteni őket. A mai helyzetet mérlegelve a hatalmi viszonyok a munkáltatók számára kedvezőek. A rendszerváltás utáni szakszervezeti struktúra bázisa a vállalati, intézményi szervezet lett, amely a szakszervezeti központoktól (ágazati szakszervezetek, konföderációk) teljesen autonóm, független módon működő önálló jogi személlyé vált. A munkahelyi szervezetek lettek a szakszervezetek, önálló alapszabállyal, szervezeti működési szabállyal, saját stratégiával, taktikával és eszközrendszerrel, ezen belül önálló gazdálkodással és költségvetéssel. Ebben az új struktúrában maguk döntenek saját tevékenységük minden kérdésében, többek között arról is,

41


hogy mely ágazathoz, ill. az ágazaton keresztül (vagy közvetlenül) mely konföderációhoz kívánnak tartozni, amelytől egyébként saját céljaik eléréséhez szükséges eszközrendszerük, anyagi lehetőségeik bővítését várják. Ezt az önállóságot, tagságuk érdekeire hivatkozva kiterjesztik arra is, hogy a választott szövetség mely akcióját támogatják, milyen tevékenységét és hogyan finanszírozzák. A magyar ágazati szakszervezetek valójában a munkahelyi szakszervezetek szövetségei, (a konföderációk pedig az ágazatok szövetségei) s nem rendelkeznek a munkahelyi szakszervezetek felett olyan hatalommal, mint a nyugat európai (egységszakszervezeti) modellben, ahol a szakszervezeti központok a vállalati szervezeteik feje fölött egyezhetnek meg, utasításokat adhatnak nekik, ellenőrizhetik tevékenységüket, s szükség esetén még fel is oszlathatják azokat.68 „A munkahelyi szakszervezetek önállóan határozzák meg, miről kívánnak tárgyalni a vállalatvezetéssel, és mit követelnek a kollektív alkuban. Az ágazati szervezetek és a szövetségek szerepe a helyi alkuban tanácsadásra, segítségnyújtásra korlátozódik. A munkahely kapuján belül tevékenykedő szakszervezetek fő törekvése nem az egységes munkavállalási feltételek kialakítása a vállalaton kívüli (ágazati, szakmai és területi) munkaerőpiacon, hanem a foglalkoztatási és munkafeltételek alakításában és szabályozásában való részvétel saját vállalatuk belső munkaerőpiacán.” 69 Az, hogy a szakszervezeti tevékenység és szerveződés súlypontja a vállalati szintre esett, nyilvánvalóan hozzájárult a kollektív alku erősen decentralizált formájának kialakulásához és fenntartásához. Így a munkáltatók decentralizációs törekvése és az ágazati szakszervezetek gyengesége egymást erősítető folyamattá vált. A munkahelyen belüli alkuk esetében a munkáltatói szándék érvényesül. Fentiek következtében huszonnégy évvel a rendszerváltás után a magyar szakszervezeti mozgalom, a szervezeti struktúrájában megvalósított szövetségi modell következtében, jóval decentralizáltabb, mint a nyugat - európai társaik. Pénzfelhalmozó-, mozgósító és akcióképességük hiányosságai miatt nem tudnak ellenhatalmi tényezőként fellépni a munkáltatókkal szemben, amivel partnereik tisztában is vannak. Mindezen túlmenően a módosított sztrájktörvény, a közszolgáltatást nyújtó területeken (amely területeken a rendszerváltás óta a sztrájkesemények döntő része zajlott) komoly akadályt jelent az érdekérvényesítésben. Azt kell mondjuk, hogy mindez együtt jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat a munkáltatói szervezetek javára. A ma kétpólusúnak nevezhető szakszervezeti térben egymástól eltérő módon érzékelhető a hatalmi viszony megváltoztatásra való törekvés. Míg az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF hármas közös szövetség létrehozásával (Magyar Szakszervezeti Szövetség) kíván létrehozni egy erős szakszervezeti centrumot, addig a Liga Szakszervezetek meglévő szakszervezetek beolvasztásával szándékozik ugyanezt elérni. Ezek a törekvések egyelőre nem változtatták meg a munkáltatók és a szakszervezetek közötti fent leírt egyenlőtlen erőviszonyokat. Szakértői vélemények alapján ma gyengébb a „centrumok” közötti együttműködési hajlandóság, mint amilyen az ’90-es évek közepén volt. Emiatt nemcsak az országos politika formálásába nem képesek érdemben beleszólni, hanem az is kérdéses, mennyire képesek szigorúan vett érdekvédelmi szerepüknek eleget tenni az ágazatban, ill. a munkahelyeken, és olyan kollektív szerződéseket kötni, (majd ezek betartását biztosítani), amelyek érdemben szabályozzák a béreket, és munkaviszony feltételeit.70 Munkáltatói szervezetek

68

Neumann László: A magyar szakszervezetek – hogyan tovább? In: Koltay - Neumann i. m. p. 79-80. Tóth i. m. p. 165. 70 Lásd uo. p. 66. 69

42


A munkáltatói szervezetek, hasonlóan a szakszervezetekhez, szövetségi modell szerint épülnek fel, amelyen belül a tagszervezetek és a tagvállalatok teljes autonómiát élveznek céljaik kialakításában. Alapszabályuk szerint nekik van joguk a szövetség politikáját meghatározni, a szövetség egyes döntéseinek végrehajtását felhatalmazásuk megszerzéséhez kötik. Ez a decentralizált felépítés az egyik akadálya annak, hogy megvalósuljon az ágazati kollektív szerződések rendszere, amely valóban megteremtené a relatív versenyegyenlőséget az ágazat munkáltatói számára. A munkáltatói szervezetek feladataik listáján a munkaügyi kapcsolatokat meglehetősen hátrasorolják. Tevékenységükben az érdekegyeztetés és a kollektív alku talán a legkevésbé fontos szerepet játssza. E laza szerveződési forma létrejöttének és működésének egyik oka, hogy a munkáltatói szervezetek- a fejlett piacgazdaságbeli megfelelőiktől eltérően- nem a szakszervezeti nyomás ellensúlyozására jöttek létre, hiszen Magyarországon a közszolgáltató szférát kivéve a szakszervezeti nyomásgyakorlás nem növeli az alkuerőt.71 Érdekképviseletük létrejöttét a kormány és a gazdaságpolitika befolyásolásának szándéka ösztönözte. A probléma megoldására az ÁPB-k sem jelentenek megoldást, hiszen a munkáltatói érdekképviseletek ezeket a fórumokat nem a rendezett munkaügyi kapcsolatok megteremtésének intézményeként kezelik. A legtöbb munkáltatói szervezet a szakszervezetekben is csak az érdekegyeztetési játéktér egyik szereplőjét látja, s nem a szociális partnert a munkaerőpiac és a munkaviszony kétoldalú szabályozásában.72 A munkáltatói szervezetek az ágazati párbeszédbizottságokban elsősorban konzultatívinformációs fórumot látnak, amely reményeik szerint, a szakszervezetekkel együtt vagy külön lehetőséget biztosít a kormányzati szintű ágazati stratégiák befolyásolására. Az autonóm párbeszéd erősödésének egyik legfőbb akadály, hogy a szociális partnerek nem egymástól, hanem mindketten a kormánytól remélnek segítséget céljaik elérése érdekében. Megítélésünk szerint az autonóm párbeszéd gyengeségeinek okait nem a hiányos szabályozásban, hanem sokkal inkább a munkáltatói érdektelenségben és a szakszervezetek gyenge alkupozíciójában kell keresnünk. VI. A társadalmi partnerek elvárásai

Úgy tűnik az érintett szervezetek fontosnak tartják a szociális párbeszéd területén a továbblépést. Rövidtávon két új fórum létrehozásának a lehetősége vetődött fel, hosszabb távon a szociális párbeszéd rendszerszerű átvilágítását és a szükséges korrekciók megtételét javasolják. Az interjúkból az látszik, hogy az un. szuperfórum létrehozása nagy támogatottságot élvez. Szakmailag mindenképpen indokolt a létrehozása, hiszen a két szféra önálló fórumkénti üzemeltetése (sőt harmadikként az esetleges közüzemi fórum megalakulása) a közös ügyek együttes tárgyalására nem ad módot. A szuperfórum hiánya egyértelműen érződik. A szuperfórum létrehozását az érdekeltek kétféle módon látják lehetségesnek: egyrészt az NGTT átalakításával (lásd Dr. Dávid Ferenc interjúját), másrészt egy teljesen új fórum létrehozásával (lásd Gaskó István interjúját). A „korszerűsített NGTT” megoldás valóban gyorsabb lehetne, hiszen egy működő tanács szociális/munkaügyi albizottságának létrehozásával a probléma megoldható. Ebben az esetben ugyan minden érintett szervezet képviselettel rendelkezik, de a bizottságnak, ahogy az NGTT-nek sem, nem tagja a kormány. Ez egy megoldandó feladat az NGTT korszerűsítésével létrehozott „szuperfórum” esetében. 71

Tóth András: A munkáltatói szövetségek helyzete és szerepük a munka világában In: Koltay –Neumann i. m. 65.old. 72 Uo.

43


Gaskó István az NGTT-től függetlenül az oldalak képviselőiből (kiegészítve a KOMT munkavállalói oldalának képviselőivel) alakítaná meg az új szociális párbeszéd fórumot a kormány részvételével. Egy új közüzemi fórum létrehozását ugyancsak támogatnák az érintettek, bár nem egyenlő erővel. Míg Gaskó István fontos és lényeges lépésnek tekinti, addig Pataky Péter megvizsgálná szakmai szükségességét, vannak e olyan sajátosságai, amelyek indokolják a külön egyeztetés (pl. a Kormány részéről tapasztalható új államosítási törekvések, a nonprofit szolgáltatásra vonatkozó elképzelések, a rezsicsökkentés). A kezdeményezés a Liga Szakszervezeteké, de hivatkozási alap volt az a munkáltatói észrevétel is, ami az állami és önkormányzati tulajdonú vállalkozásokra vonatkozó speciális szabályozással függött össze, amely sok esetben a magántulajdonban lévő cégeket semmilyen módon nem érintette, viszont adott kérdésben hátráltatta a döntést. A VKF működésével kapcsolatban merült fel, hogy plenáris ülése utoljára 2012-ben volt, a 2013-as évben, a szociális partnerek monitoring bizottságbéli többszöri kezdeményezésre sem került összehívásra.73 Ugyancsak kifogás merült fel az ülések tervszerűségével, szakmai előkészítésével, ami a szakbizottságok hiányára vezethető vissza. A monitoring bizottság nem képes ezt pótolni. Találó Gaskó István véleménye, ti. amíg az OÉT tevékenységét a tervszerűség, addig a VKF-ét a problémaorientáltság jellemzi (de, hogy mi a probléma azt többnyire a Kormány dönti el.). Vagyis egyfajta értelmezés szerint a kormány akkor hívja össze a VKFet, ha a felvetődött problémák miatt számára fontos. A résztvevők által leggyakrabban kifogásolt kormányzati eljárás a titkosított és gyorsított törvényhozási módszer (akár a munkavilágát jelentősen érintő jogszabályok esetében is). Ebben az eljárásban nincs mód az előterjesztett jogszabály tartalmi befolyásolására, szakmai kiérlelésére. VII. Lehetséges forgatókönyvek Minden interjú alany fontos választóvonalnak tartja a 2014. április 6-i választások eredményeit. A kérdés, hogy a FIDESZ vagy a demokratikus ellenzék győz-e? Megemlítik, hogy a két erőnek alapvetően más a szociális párbeszédről a felfogása: a FIDESZ erőpolitikájának, amelyben nem kerüli a konfliktusokat, csak egyfajta legitimitási spanyolfala a szociális párbeszéd. A demokratikus ellenzékben meghatározó szerepet betöltő szocialisták kerülik a kiélezett helyzeteket, konfliktusokat, és ennek egyik eszközeként tekintenek a szociális párbeszédre. Az is komoly kérdés, hogy FIDESZ győzelem esetén folytatódik-e az erőpolitizálás, vagy egyfajta konszolidáció keretében fontos szerephez juthat a szociális párbeszéd. Ez utóbbi esetben van esély az érdekegyeztetés intézményrendszerének hatékony átalakítására. DF: „A szociális párbeszéd jövője nagyban múlik azon, hogy a most meglévő rendszereket tudjuk-e működtetni, finomítani, modernizálni. Például az NGTT-t más összetétellel kellene működtetni. A parlamenti választásokat követően – az eredménytől függetlenül – napirendre kell tűzni a társadalmi párbeszéd időszerű kérdéseit. „ GI: „Az érdekegyeztetés nem problémamentes ma. Az érdekegyeztetés mellett erőteljesen zajlik a kijárás és a lobbizás. Ennek többek között az is oka, hogy a formális egyeztetés fórumain nem szerepel és nem is fog szerepelni egy csomó fontos téma. A továbbfejlődés meghatározó feltétele az állam segítsége, felfogása. A hatalmi viszonyok befolyásolása mellett fontos a munkavilága munkavállalói érdekképviseletének erősítése. E 73

Pataky Péter szóbeli közlése

44

Megjegyzés [a2]: Az évszám szerepeltetését azért tartom fontosnak, hogy a későbbiekben is egyértelmű legyen, hogy melyik választásról van szó.


nélkül a hatalmi viszonyok, a kétoldalú kapcsolatok nem fognak változni. Főleg nem régiós és megyei szinten. Új alapokra kell helyezni a munkavállalók szervezetei által betölthető szerepeket. Fontos, hogy véleményüket meghallgassák, direktebb hatást kell kifejteni a munkavilágát meghatározó törvényekre. Várható a konszolidáció a választások után. Szocialistáknál csak dizájn az érdekegyeztetés, nem elkötelezettjei a szociális párbeszédnek. A jelenlegi miniszterelnök elfogadja a jó érveket, de időhúzás ellenes.”

HL: „A mostani intézmények fejlesztésére az adott rendszerben nincs esély. Az érdekegyeztetés díszlet. A rendszer hatalomgyakorlása más technikai eszközöket igényel. A jelenlegi hatalom nem tűri az azonos szintű autonóm tárgyaló partnereket.” PP: „Mindenkori kormány tartalmilag meghatározza az érdekegyeztetést és annak minőségét. A kormányzat magatartása egyfajta minta a munkaügyi kapcsolatokban, kultúra teremtő, vagy romboló. Az országnak nem jogkövető a kultúrája. Gyakori a féllegális foglalkoztatás. A továbblépéshez a szükség van kormányzat és a munkáltatói szervezetek szemléletének megváltoztatására. Mt. kollektív munkaügyi részét meg kell változtatni, a szakszervezet státuszát erősíteni kell, javítani a működés feltételrendszerét. El tudom fogadni azt a törekvést, hogy jelentősen nőjön a kétoldalú kapcsolatok szerepe, ehhez azonban kormányzati akarat is kell. Például adókedvezményekkel, pályázati források megszerzésénél előnyben részesítéssel vagy más eszközökkel ösztönözni, erősíteni kell ezt a párbeszédformát. Meggyőződésem, hogy akkor lesz működő gazdaság, ha kiépül az ágazati megállapodások rendszere, és akkor lesz élhető ország is, ha megszűnik a mai kijáró rendszer és helyébe valódi, megállapodásokra törekvő párbeszéd fórumok lesznek.” VIII. Összefoglalás A 2010-es parlamenti választások után a kormány jelentősen átalakította a szociális párbeszéd országos intézményeit. Az átalakítás utáni új intézmények az NGTT és a VKF, részben alkalmatlanok a szociális párbeszéd fórumaként üzemelni (NGTT), részben pedig nem tagja minden érdekképviselet, amely érintett a szociális párbeszédben (VKF). Ebből következően kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon nem működik olyan makroszintű szociális párbeszéd fórum, amelyben minden érintett szereplő (érdekképviselet) jelen van, és amely érdemben ad lehetőséget a kölcsönösen érdeklődésre számot tartó társadalmi, gazdasági kérdések megvitatására. Márpedig láthattuk, hogy ha nem működik a szociális párbeszéd intézményes formája, felerősödnek az érdekérvényesítés alternatív formái, a lobbi és a kijárás, amely ellenőrizetlen módon és beláthatatlan következményekkel befolyásolhatja a törvényalkotást. Az érdemi párbeszéd hiányának, a zártkörű titkos és gyorsított törvény-előkészítésnek hatása van a törvények minőségére, elfogadottságukra és támogatottságukra. Mint az Mt. esetében láttuk, még hatálybalépése előtt kellett több mint ötven helyen módosítani. Nem volt egyeztetve más kapcsolódó törvényekkel, pl. az üzemi tanács választásokra vonatkozó szabályok nem voltak összhangban az ÁPB törvénnyel. Jelenleg is erősen vitatott az állami, önkormányzati tulajdonú cégekre vonatkozó megkülönböztetett szabályozás. Az eddigi működés során kiderült, hogy a résztvevők által támogatott lehetőség a különböző területek érdekegyeztetési fórumainak szétválasztása. Ebből a szempontból egy lehetséges

45


fejlesztési megoldás az önálló közüzemi érdekegyeztetési fórum megalakítása. Ugyanakkor egyértelműen kiderült a különböző területeket (szférákat) érintő közös ügyek (minimálbér, bérajánlás, foglalkoztatás, adórendszer, stb.) együttes megtárgyalásának jelenleg nincs intézménye (szuperfórum), ezt pedig az érintettek többsége szakmai hibának tekinti, amit rövid időn belül korrigálni kell. A jelenleg működő szociális párbeszédintézményekkel kapcsolatban kifogás felmerült még fel a tervszerű működtetéssel és a szakmai előkészítéssel kapcsolatban, amit a szakmai bizottságok létrehozásával és működtetésével látnak megoldhatóknak. Feltétlenül megjegyzésre méltó, hogy a VKF-ben résztvevő érdekképviseleti szervezetek vezetői milyen kevés szót ejtenek a Fórum résztvevői körének kiszélesítéséről. Dávid Ferenc szólt arról interjújában, hogy az Magyar Szakszervezeti Szövetség megalakulása megoldja az Autonómok részvételét. Senki nem említette viszont, hogy hogyan kívánják a VKF munkájába bekapcsolni a hat kimaradt munkáltatói szervezetet. Amíg ezek a szervezetek hiányoznak és nem teljes körűen vesznek részt az érdekképviseletek, a VKF-ben folyó szociális párbeszéd csak részlegesnek tekinthető. Az országos szintű szociális párbeszéd fórumok működése mellett egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a munkavilágában a bipartit (munkáltatók és szakszervezetek közötti) kapcsolatoknak. Az autonóm párbeszéd fejlesztésének akadálya nem az intézményrendszerben vagy a szabályozottság hiányában keresendő, hanem abban, hogy a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek nem egymással akarnak megállapodásra jutni, hanem a kormánytól várnak gondjaikra megoldást, és ezt csak erősíti, ha ebbéli törekvéseik sikerre vezetnek. Ez csökkenti a megállapodási hajlandóságot, a valódi szociális párbeszédben való érdekeltséget. Felerősíti a lobbi tevékenységet, az intézményes érdekegyeztetésen kívüli megállapodásokat. Mint Pataky Péter interjújában megjegyezte, a kijárások országa lettünk.

46


Felhasznált irodalom Nyomtatott források: Dr. Herczog László: A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja. In: Szociális párbeszéd új keretek között. Héthy Lajos – Ónodi Irén: Országos Társadalmi Párbeszéd – Az Országos Érdekegyeztető Tanács és a Gazdasági és Szociális Tanács. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, 2008. Héthy Lajos – Ónodi Irén: Országos társadalmi párbeszéd intézmények. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, 2010. Körösényi András - Tóth Csaba - Török Gábor: A magyar politikai rendszer. Budapest, Osiris, 2007. Ladó Mária- Tóth Ferenc: Helyzetkép az érdekegyeztetésről. Budapest, ÉT Titkárság, 1996. Pásztóy András: A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács a nemzetközi gyakorlat tükrében. In.: Politikatudományi Tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. konferenciája – tanulmánykötet. Szerk.: Antal Attila. Bp., ELTE ÁJK, 2012. Szociális párbeszéd új keretek között. Szerk.: Berki Erzsébet. Bp., Foglalkoztatási és Szociális Hivatal - Társadalmi Párbeszéd Központ, 2008. Online források: Erzsébet Berki - László Neumann - Márk Edelényi - Kitti Varadovics: Public Sector Pay and Procurement in Hungary (National report) https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&v ed=0CCwQFjAA&url=https%3A%2F%2Fresearch.mbs.ac.uk%2Feuropeanemployment%2FPortals%2F0%2Fdocs%2FHungarynational%2520report.pdf&ei=XUQ0U7S7IIrmywOpwYGAAg&usg=AFQjCNEezZD1fgiVjI t_5lhTA1zAxzZImg GSZT Alapszabálya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=9 9:a-gazdasagi-es-szocialis-tanacs-alapszabalya-2005.-februar25.&id=1:erdekegyeztetes&Itemid= Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2011. évi tevékenységéről, 2012. március 31. http://www.ngtt.hu/download/ngtt_2011_jelentes.pdf Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2012. évi tevékenységéről, 2013. március 14. http://www.ngtt.hu/download/20130314_NGTT_Jelentes_vegleges_elfogadva.docx

47


Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2012. évben végzett tevékenységének hasznosulásáról http://www.ngtt.hu/download/20130321_Miniszteri_jelentes_.docx Jelentés a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek taglétszámon alapuló országos és ágazati reprezentativitásáról. http://www.szmm.gov.hu/mkir/tag2011/dokumentumok/ormb_jelentes_20110722.pdf Közelkép: munkaügyi kapcsolatok Magyarországon. Szerk.: Koltay Jenő - Neumann László Bp., MTA Közgazdaságtudományi Intézet - Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2005. http://econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf Megállapodás Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának létrehozásáról és ügyrendjének megállapításáról 2012. február 22. http://www.kormany.hu/download/4/49/70000/VKF%20meg%C3%A1llapod%C3%A1s%20 %C3%A9s%20%C3%BCgyrend.doc OÉT Ideiglenes Alapszablya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=6 2:az-orszagos-erdekegyezteto-tanacs-ideiglenes-alapszabalya&id=1:erdekegyeztetes&Itemid= OKÉT Alapszabály http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=14106 OMT Ideiglenes Alapszabálya http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=4 9:az-orszagos-munkaugyi-tanacs-ideiglenes-alapszabalya&id=1:erdekegyeztetes&Itemid= Kéziratos források: A munkaügyi érdekegyeztetés és a szociális párbeszéd rendszere, szerepe a kormányzati munkában. Az NGM munkaanyaga, 2010. október. Berki Erzsébet – Gedei Henriett: Részvételi és reprezentativitási szabályok az Európai Unióban és a hazai munkajogban Emlékeztető az OKÉT 2011. november 9-i üléséről Emlékeztető az OKÉT 2011. november 22-i üléséről Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldal 2012. augusztus 9-i üléséről Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldalának 2013. október 3-i üléséről

Emlékeztető az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldalának 2013. október 16-i üléséről

48


Herczog László: Szociális párbeszéd, előadás, szerkesztett változat, Pécs 2013. október 21. Jelentés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2013. évi tevékenységéről, 2014. március Összefoglaló az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) Munkavállalói Oldalának 2011. november 14-i üléséről

49

Az országos szintű szociális dialógus Magyarországon és bővítésének lehetőségei

Recommend Documents