Forrás: http://www.opmi.hu/PHP-3/Elemzesek/lipot_mezo_tortenet/lipotmezo_tortenet.htm
AZ ORSZÁGOS PSZICHIÁTRIAI ÉS NEUROLÓGIAI INTÉZET TÖRTÉNETE
Nevét nem uralkodóról, hanem első tulajdonosáról, Göpp Lipót budai molnárról kapta, aki ezt a területet Buda városától az 1820-as években megvásárolta. A majorságban Göpp vendéglőt létesített, ez is hozzájárult, hogy a környék népszerű kirándulóhellyé vált. Az épület a II. Páfrány utca 17/b alatt ma is fennáll. A kis-hárshegyi lejtőn 1868-ban épült fel az Országos Tébolyda. A Tébolyda nevét 1898-ban Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetre változtatták. Ezután a Lipótmező generációkon keresztül mintegy az elmegyógyintézet szinonímájává vált. (Wikipédia)
Az országos elmegyógyintézet építésének gondolata először 1791-ben II. Lipót uralkodása alatt merült fel. Különböző okok miatt több évtizedig halasztották a tervek elkészítését. 1812-től a bécsi, prágai, lembergi elmeintézetek rendeletileg bezárták kapuikat a magyar betegek előtt. Az indoklásban az állt, hogy Magyarországon nem lévén tébolyda, ezért az ország ezt a jótéteményt nem viszonozhatja. 1848-ban Schwartzer Ferenc tett javaslatot a kormánynak a magyar tébolyda építése ügyében. Legalkalmasabb helyszínnek a Lipótmezőt tartotta, mely aránylag jól megközelíthető, kies fekvésű, északi szelek ellen védett és vize is bőven van. Az 1850-es években az országos intézet felállítása halaszthatatlanná vált. 22 helyszín megtekintése után Buda városa a lipótmezei telek megvásárlása mellett döntött. A telek Göbl Lipót tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmező nevet. Az építést I. Ferenc József rendelettel határozta el, a terveket Zettl Lajos építészeti tanácsnok készítette el. Több vállalkozás váltotta egymást az építkezés folyamán, végül Drasche Henric 1868-ban sikeresen befejezte az épületet. Az építés és felszerelés költsége 1.670.700 Forint volt. Az épület késői romantikus stílusú, négyszintes jellegében zárt tömböt alkot. Eredetileg 800 beteg befogadására tervezték, de csak 500 beteg számára építették meg. Helyet kaptak benne az orvosok lakásai, a személyzet szállásai, konyha, irodák, raktárak. Az épületet hatalmas park és 50 hold erdő övezte. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868. december 6án nyitotta meg kapuit - kezdetben 300 beteggel - Schnirch Emil (1868-1884) igazgatása alatt. Schnirch humánus érzése, joviális magatartása, kitűnő szervezőkészsége közismert volt. A betegek kezelésében főként nyugtatókat használtak, a különösen nyugtalan betegeket kényszerzubbonnyal fékezték meg, esetleg cellába helyezték őket. Durva kényszerítő eszközöket nem alkalmaztak a terápia során.
Az országos intézet már működése kezdetén kapcsolatba került az oktatással, részt vett a törvényalkotásban, Laufenauer Károly személyében levelező tagot adott az Akadémiának, bekapcsolódott a neuropathológiába. Schnirch munkatársai között olyan nagyszerű orvosok szerepeltek, mint a már említett Laufenauer Károly, Niedermann Gyula, Bolyó Károly, Konrád Jenő, s itt kezdte munkáját Oláh Gusztáv is. A Lipót tehát elindult azon a hosszú - immár 135 éves - úton, melyen eljutott a mai Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetig. Az elmegyógyintézet története szorosan összefügg a benne dolgozók, az igazgatók, főorvosok, másodorvosok működésének történetével. Az intézetünk történetét is az igazgatók működési ideje szerint tagoljuk, s vázoljuk fel röviden.
A második igazgató Niedermann Gyula (1884-1899) korszerűen átalakította a budai tébolydát. Működése alatt javultak a higiéniás körülmények, emelkedett az élelmezés színvonala, ezáltal lényegesen kevesebb lett a TBC-s betegek száma. A kényszerintézkedések csökkentek, a zubbony használatát mellőzték, a cellák ajtaját kinyitották. Ebben az időben kezdődtek meg a foglalkozások az osztályokon és a különböző műhelyekben. Niedermann érdemei közé tartozik a gyógyult elmebetegeket segélyező egyletének megalapítása. Az ápoltak száma 500-ra emelkedett.
Niedermann Gyula nyugdíjazása után Bolyó Károly (19001905) lépett az igazgatói posztra, kinevezéséig átmenetileg Salgó Jakab vezette az intézetet. Bolyó modern eszmék híve volt. Tudományos tevékenysége elismeréseként az Orvosegyetem magántanárává minősítették. Működése alatt átalakíttatta a fürdőket és bevezette a vízgyógykezelést. Niedermannal együtt megalkották a magyar elmegyógyászati szakkifejezéseket. A foglalkoztatás elősegítésére mezőgazdasági kolóniákba kívánta elhelyezni az arra alkalmas betegeket. Bolyót Konrád Jenő (1905-1910) követte az igazgatói székben. Konrád sok újítást vezetett be igazgatása rövid öt éve alatt. A költségek csökkentése érdekében kezdeményezte az önélelmezést, új, korszerű mosóházat építtetett. Rendezte az ápolók fizetését. Bevezette a szabad kezelést. Ezzel megszűnt az intézet fegyház jellege. A szabad kijárás haladásszámba menő újítást jelentett a gyógyításban. Az orvosi ügyelet ekkor vált 24 órássá. A Lipóton is meghonosította a kihelyezhető betegek számára a családi ápolást. Az ő igazgatása idején mint az intézet egyik főorvosa - működött itt Pándy Kálmán. Nevét a tudomány az általa kidolgozott liquor - reakció révén ismeri. Pándy a pszichiátria terén is haladó elveket vallott; dolgozott a munkaterápia bevezetésén, az alkoholelvonás problémáján, szorgalmazta az intézet vezető állású főorvosainak az önálló kutatást.
Oláh Gusztáv (1910-1925) elmeorvosi munkássága Angyalföldön kezdődött. Húsz év igazgató-főorvosi működése után nevezték ki a Lipótmezei Elmegyógyintézet igazgatójává. Oláh friss szellemet akart vinni a komor falak közé. Fontosak voltak számára az esztétikai szempontok. Parkosított, télikertet csináltatott, uszodát, teniszpályát, kis színházat létesített. A női betegeknek szalont rendezett be zongorával, a férfiaknak társalgót. Hasznos műhelyeket állíttatott fel: jéggyárat, sertéstelepet, pékműhelyt. Egészen modern konyhával, központi fűtéssel lett korszerűbb intézetünk. 1924-ben Fabinyi Rudolffal együtt megalakítja az Elmevédelmi ligát. Foglalkozik a megelőzéssel és a járóbetegellátás kiépítésével. Tervei között szerepelt egy új pavilon felépítése is, de a háború kitörése kereszülhúzta terveit. Oláh igazgatása alatt osztályvezetőként működött Hollós István, aki a Búcsúm a Sárga Háztól c. híres könyvében, állást foglalt az elmebetegekkel való előítéletekkel szemben és a betegek fizikai és lelki szabadsága mellett. őt tekintjük a magyarországi nyílt-ajtó rendszer előfutárának. Oláh idejében (1913) -restaurálták- a katolikus kápolnát. Ekkor készültek a híres Róth Miksa nevével fémjelzett üvegablakok és Nagy Sándor falfestményei. Oláh életművének szerves folytatója volt Fabinyi Rudolf (1925-1936). Új statisztikai nómenklatúrát vezetett be. Fabinyit foglalkoztatta az ápolás korszerűsítése és fejlesztése. Megszervezte az Országos Elmeápoló Iskolát. Először alkalmazott ápolónőket férfiosztályokon is. Fejlesztette a diagnosztikai lehetőségeket, megteremtette a röntgenellátás alapjait. Felállította az első lélekgondozót, mellyel együtt védőnői hálózatot is létrehozott. Igazgatása alatt 1931-ben nyitotta meg kapuit a funkcionális osztály (mai Nyéki út) Nyírő Gyula vezetésével. Ezekben az években új kezelési eljárás kísérletei zajlottak. Meduna László schizophréniásokon próbált epilepsziás rohamot kiváltani. Az elmélet abból a megfigyelésből származott, hogy a görcsrohamon átesett schizophrén betegnél javulást észleltek. Meduna eredetileg az epilepszia kórszövettani elváltozásait akarta tanulmányozni, így jutott el a görcsterápiás gyógymódig. Munkáját tekinthetjük az epilepszia kutatás kezdeti lépésének a görcsterápiát pedig az elektrokonvulzív terápia elődjének. Fabinyi elhunytával az igazgatói széket Zsakó István (19361945) kapta meg. Gazdasági nehézségekkel terhes időben vette át az intézetet, működését később a háború nehezítette. Zsakó idejében került át a Pszichiátriai Múzeum Angyalföldről. Megírta az Országos Tébolyda keletkezésének történetét, összeállította a 1830-1939 közötti időszak magyar idegtudományi irodalomának bibliográfiáját. Mindennapos munkája mellett nagy odaadással dolgozott a magyar pszichiátria történetének feldolgozásán.
1945 után új szakasz kezdődött a Lipót életében. Amikor a harcok már a fővároson túl zajlottak megkezdődött a helyreállítás: a víz és a villanyszolgáltatás, a központi fűtés beindítása. Zsakó Istvánt nyugdíjazták, s helyére Stief Sándor (1945-1953) professzor került. Hiába a helyreállítás, a betegeket hamarosan ki kellett költöztetni az épületből, mert a szovjet katonai parancsnokság költözött a helyükre 1945. júniusában. 1946. szeptemberében költözhettek vissza a betegek, valamint rajtuk kívül 800 menekült, tbc-s hadifoglyok és a 150 hátrahagyott orosz elmeés idegbeteg katona. A háború után, Stief Sándor igazgatása alatt az Intézet fokozatosan a pszichiátria országos központjává vált. 1948-ban a Népjóléti Minisztérium elmeügyi felügyelőséget szervezett, Tariska István akkori igazgatóhelyettes vezetésével. Megkezdődött a statisztikai adatok feldolgozása, összesítése, a betegfelvételek irányítása. Ez az országos feladatkör egyelőre rövid életűnek bizonyult, az 1949-ben átalakult minisztérium (Egészségügyi Minisztérium lett) 1951-ben megszüntette a felügyelőséget, saját hatáskörébe vonva ezen feladatokat. 1948-ban az intézetben pszichológiai laboratóriumot hoztak létre, de ez sem sokáig működött mert 1951-ben megszüntették, s addigi vezetőjét, Benedek Istvánt eltávolították. Ezekben az években a gyógyszeres kezeléseken kívül újra -divatba jötta betegek foglalkoztatása; kreatív foglalkoztatás és valódi munkaterápia formájában is. Az Intézetben 1948-ban alkohol-elvonó osztály nyílt, 1951-ben pedig a Nyéki úti épületben az egyetemi klinikáról eltávolított Horányi Béla vezetésével neurológiai osztály került kialakításra. 1950-ben - az országban elsőként- gyermekpszichiátriai osztály kezdte meg működését Lóránd Blanka vezetésével, aki iskolát teremtett és lerakta az alapjait a később önállósuló, szakvizsgához kötött gyermekpszichiátriai tevékenységnek. 1950-ben került az intézetbe Mária Béla későbbi igazgató és Fejér Artúr György, akinek nevéhez az elme-belgyógyászati osztály létrehozása (1953) fűződik. 1952-ben az intézmény nevében is hivatalosan Országos Ideg- és Elmegyógyintézetté változott, s ezzel az Egészségügyi Minisztérium a pszichiátria országos vezetésével bízta meg a szervezés, az irányítás és az ellenőrzés területén is. Az Intézet szervezte az instruktori látogatásokat országszerte, rendezte a szakvizsgához szükséges tanfolyamokat. Ebben az időben szervezték meg a betegfelvételek területi elv szerinti országos felosztását is.
1953-ban új igazgató került az intézet élére Gimes Miklósné Hajdu Lili (1953-1957) személyében. Ezekben az években bővült a szakemberképzés, támogatta a biokémiai kutatások fejlesztését, ekkor létesült az állatkísérleti laboratórium. Ekkor jelentkeztek az első eredményei a neuroleptikumok első fecskéjeként megjelent chlorpromazinnal folytatott kezeléseknek.
1954-ben Tariska István vette át a neuropatológiai labor vezetését.
1957-ben ismét új vezetője lett az intézménynek, rövid időre Fekete János került az intézet élére, majd még ugyanezen év decemberében újabb váltás következik, az igazgató Mária Béla (1957-1972) lett. Igazgatásának évei alatt lassú átszerveződés indult meg, amelynek során egyre inkább átalakult a szakma terápiás felfogása. A neuroleptikumok, majd a thymoleptikumok és anxiolitikumok, a biológiai kezeléseket helyezték előtérbe. A pszichofarmakonokkal elért eredmények, de a kudarcok is, elősegítették a pszichoterápiás, majd a módszeresebb szocioterápiás eljárások kialakítását. A biokémiai kutató laboratórium vezetését Pataki István vette át, aki szintén az egyetemről került az intézetbe. Személye a gyors fejlődés lehetőségét vetítette előre. Kibővítette a kutatások területét, a továbbképzésben pedig következetesen képviselte azt az elvet, hogy a gyógyszereket megalapozottan és céltudatosan alkalmazzák, kerülve a polipragmáziát. Ekkor gyarapodott korszerű infúziós laboratóriummal a gyógyszertár. Ezekben az években kezdődött meg az intézetben egy nagyarányú belső felújítás, amellyel az osztályok korszerűsítése és bővítése vált lehetővé. Ennek eredményeként alakították ki 1956-ban az idegsebészeti osztályt, melyet Majerszky Klára vezetett, s ennek kapcsán létesülhetett a Nagy Tibor vezette EEG laboratórium. Ebben az időben létesült a különálló Völgy utcai épületben a férfi funkcionális idegosztály Fodor Sándor vezetésével, majd később Pertorini Rezső irányításával. Az ő nevéhez fűződik a teljesen nyitott rendszer bevezetése, s munkatársával Koronkai Bertalannal megkezdték a módszeres relaxációs pszichoterápiát, a csoport- és miliőterápiát. Az átszervezéssel és felújítással korszerűsödött az alkohol-elvonó osztály is, melyet Kardos György vezetett. A következő években egyre sokoldalúbb lett a betegek kezelése. Gazdagodott a pszichofarmakonok sora, javult szelektivitásuk, s megjelent a lithium-terápia is. Mindezzel párhuzamosan élénkültek és bővültek a foglalkoztatási lehetőségek is. A pszichiátriai osztályokon egyre inkább teret nyertek a szociopszichoterápiás módszerek. Ez a munkásság elsőként a Kun Miklós által vezetett pszichiátriai osztályon bontakozott ki. Kezdtek kibővülni a kis- és nagycsoport-
terápiák, ennek komoly lökést adott az 1963-ban kialakított pszichodiagnosztikai laboratórium, melynek vezetését Mérei Ferencre bízták. Irányításával alakult ki a szakpszichológusi gárda, amelynek működésével a pszichológiai munka a pszichiátriai osztályok szerves részévé vált. A korszerűsítés befejeztével a Röntgen részleg is önálló egységgé alakult 1960-ban, Kárpáti Miklós vezetésével. Új osztályt hoztak létre a pszichotikus fertőző betegek részére Hun Nándor irányításával, s megújult a tüdőosztály is, amelyet Marschall Gerhardra bíztak. A munkaterápiás foglalkozások bővültek új műhelyek létrehozásával, sikerült létrehozni egy nyomdát, s új szervezési forma kilakulása kezdődhetett meg a nappali szanatórium létrehozásával. Az 1966. évi 12. sz. törvényerejű rendelet elmeügyi rendelkezéseinek megalkotásában az intézet munkatársának Orthmayr Alajosnak elévülhetetlen érdemei voltak. Ez a rendelkezés oly mértékben előremutató volt, hogy az 1972-es Egészségügyi Törvénybe változtatás nélkül került be. 1968-ra az intézet fennállásának 100. évfordulójára az épület kívül-belül megszépült; az osztályok és a foglalkoztató műhelyek kiállításokkal, a vezetőség tudományos űlés rendezésével tette emlékezetessé ezt a kivételes alkalmat. Tariska István 1972-1986 között igazgatta az Intézetet. Ez idő tájt indult meg a főépület többlépcsős rekonstrukciója. Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy az időközben pszichiátriai feladatkörrel bővített neurológiai tanszék a Szabolcs utcából az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetbe költözzék. Ezzel az intézet aktívabb részt tudott vállalni a két szakterület oktatásából. A neurológiai tanszéken Tariska István professzor, majd Halász Péter professzorok elsősorban az izombetegségek, majd az epilepszia, alváskutatás terén váltak ismertté. A pszichiátriai tanszéket 1976-tól Moussong-Kovács Erzsébet irányította, amellyel elősegítette a pszichoterápia meghonosodását az intézetben. Az Orvostovábbképző Intézet megjelenése az intézetben jelentősen szélesítette annak szakmai tevékenységi körét. A neurológia és pszichiátria, valamint határterületeinek különböző szintű továbbképző-tanfolyamai is az intézet előadótermeiben zajlanak, s ott az intézet munkatársai is rendszeres előadók. Ez időtől kezdve épült ki a nemzetközi mércével is magasra értékelt kutatóbázis az intézet területén. A neuropatológiai laboratórium az elektromikroszkópiával nemzetközi fórumokon is elismert eredményeket produkált; a biokémiai, farmakokinetikai, kémiai és pszichofarmakológiai kutatások mind a laboratóriumi, mind a klinikai szinten versenyképessé váltak a külföldi kutatókkal szemben, komoly nemzetközi kapcsolatok kiépítését lehetővé téve az intézet számára. A 80-as évek közepétől újabb modernizációs hullám indult az intézet életében: koedukált osztályok jöttek létre, s ezzel egyidőben megszűntek a zártosztályok, eltűntek a kórtermekből a hálóságyak. A betegek szabadon mozoghattak, birtokba vehették az egész épületet. Ezzel párhuzamosan -az országban elsőként pszichoterápiás ambulanciát hoztak létre, ahol beutaló nélkül az ország egész
területéről fogadták a betegeket, s ahol az alkalmazható terápiák széles skálájából választották ki a páciensnek legmegfelelőbbet. 1986-tól Veér András vezetésével tovább erősödtek a modernizációs törekvések. A korszerű terápiás eljárások, a járóbeteg-ellátás kiszélesítése lehetővé tették 300 ágy megszüntetését. A diagnosztikai módszerek a CT átadásával bővültek. Megindult az informatika bevezetése az intézetben. A 90-es évekre az osztályok struktúrája átalakult. Elsősorban a speciális profilok kialakítására helyezte a vezetés a hangsúlyt. Így jöhettek létre a Memória Klinika, a gerontopszichiátria, az addiktológia, valláspatológia, a neurózis és az affectiv profilú osztályok. A progresszió jegyében 1988-ban a Lipóton alakult meg a Magyar Orvosi Kamara, s itt működött egy éven át. Intézetünkben ülésezett 1989-90-ben - egyidőben az Ellenzéki Kerekasztallal - az Egészségügyi Kerekasztal. Itt születtek a rendszerváltás után is útmutató egészségügyi reform alapvető tézisei. A Népjóléti Minisztérium 1995-ben alapította az Agyérbetegségek Országos Központját, mely intézetünkben nyert elhelyezést. Az AOK - Prof. Dr. Nagy Zoltán vezetésével - kiegészítette a vasculáris neurológia módszereivel az OPNI tradicionális területeit. A Stroke Központ a betegellátás mellett szervező, koordináló képző, továbbképző feladatokat lát el, valamint folyamatosan követi és elemzi az epidemiológiai adatokat, segítve ezzel a döntéshozók munkáját. Az Intézetben több Egyetemi Tanszék kezdte meg működését: Pszichiátria, Klinikai Pszichológia, Vasculáris Neurológia, Neuroradiológia. Időközbeni összevonás miatt Vasculáris Neurológiai Tanszéki Csoportként működnek a fenti tanszékek. 1996-tól súlyos gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie az Intézetnek. A meglévő struktúra korszerűsítésére - a Minisztérium jóváhagyásával - többlépcsős intézkedési terv készült. A korszerűsítés lényege, hogy a meglévő osztályokból átszervezéssel nagyobb, komplex, integrált betegellátó egységeket kell fokozatosan létrehozni. Megkezdődött a gazdasági-műszaki, ügyviteli munkaterületeket összefogó vezetési funkciók átszervezése, új szervezeti működési szabályzat kidolgozása. 2002-ben Nagy Zoltán professzor került intézetünk élére. A még mindig súlyos adósságállománnyal küzdő országos intézet gazdasági stabilitását kincstári biztos felügyelte. Napjainkra sikerült ledolgozni az adósságokat. A vezetés hosszútávú stratégiát alakított ki a működés optimalizálására és az ennek leginkább megfelelő szervezeti rendszer kialakítására. A jelenlegi felépítés Országos Pszichiátriai- és Országos Neurológiai Központokat működtet, ezeket koordinálja a szakmai illetve a gazdasági-műszaki vezetés. OPK-ban felvételes és speciális profilú osztályok működnek. A felvételes osztályok általában aktív és rehabilitációs részlegből, rehabilitációs nappali kórházból, valamint szakambulanciából állnak, és integrált betegellátást végeznek. A területi ellátási kötelezettségen túl, országos hatókörrel is rendelkeznek, amelynek ellátásához ún. védett ágyak tartoznak.
A speciális profilú osztályok országos hatókörrel működnek, és nem mindegyik rendelkezik az imént felsorolt részlegekkel (de rehabilitációs osztállyal és szakambulanciával igen). Valamennyi szakambulancia országos hatókörrel működik. Az ONK szakmailag önállóan betegellátó, oktató, kutató, és országos szervező feladatokat lát el. Fekvőbeteg ellátó egységeket, járóbeteg szakrendeléseket és diagnosztikai laboratóriumokat működtet. A fekvőbeteg ellátó egységek mátrix rendszerrel működnek. A szervezeti átalakítás mellett nagy arányú informatikai fejlesztést hajtott végre az új vezetés. Bevezetésre került a Hospitaly rendszer, minden osztály bekerült az intranetes hálózatba, elkészült az OPNI honlapja. A ma 137 éves OPNI életében békésen megfér a múltat őrző Múzeum, a Könyvtár múzeális "kincsei", az ódon épület a legkorszerűbb digitális diagnosztikai módszerekkel, az on-line konzultációra is alkalmas kommunikációs rendszerrel. Csak remélni lehet, hogy a XXI. században is megőrzi vezető szerepét a szakterületi gyógyító megelőző tevékenységben.
Irodalom: Az Országos Ideg és Elmegyógyintézet 100 éve / Böszörményi Zoltán (szerk.). - Bp. : OPNI, 1986. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 125 éves / Kárpáti M., Kuncz E., Kundra O. (szerk). - Bp. : Animula, 1993. Kárpáti Miklós: Az OPNI igazgatóinak és orvosainak munkásságáról 1868-tól napjainkig. Psychiatria Hungarica 1996. 11(2) p. 188-198. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1994-1995 / Frater R., Kundra O., Varga D., Vitrai J. (szerk.). - Bp. : OPNI, 1996. Kárpáti Miklós: A Lipótmező jelentősebb neuropszichiátriai tudományos munkásságot kifejtő orvosai a kezdetektől az 50-es évekig. Orvosi Hetilap 1999. 140 (12) p. 661666 Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1996-1999 / Kárpáti M., Döme L., Geréby Gy., Frater R., Kundra O. (szerk.). - Bp. : Animula, 2000.
