AZ ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15. ÉVES TÖRTÉNETE

1 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010.

BUSKÓ ANDRÁS VIRÁGH JÓZSEF

AZ ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15. ÉVES TÖRTÉNETE 1995-2010 BUDAPEST, 2010.


Bevezető Magyarországon évszázadok óta több nemzeti kisebbség él együtt. Az ország nyugati vidékein lakó őshonos szlovén kisebbség kivételével e kisebbségek nagyrészt a török uralmat követően, a 17. és 18. században több hullámban érkeztek az ország területére szervezett betelepítések vagy spontán migráció révén. Közös vonásuk tehát, hogy évszázadok óta a magyar állam keretei között élnek. Földrajzi elhelyezkedésükre a szétszórtság jellemző. Népszámlálási adatok szerint 1850-ben 53 ezer, 1900-ban mintegy 25 ezer lengyel élt Magyarországon. A 60-as és 80-as évekre jellemző "családi emigráció" következtében Magyarországon jelenleg 10-12 ezerre tehető a lengyelek létszáma. A lengyel kisebbség egyharmada Budapesten él, jelentősebb létszámú lengyel csoportok találhatók Győrött, Tatabányán és Miskolc környékén. A lengyelség magyarhoni története egy évezredes, azaz majdnem olyan messzire nyúlik az időben, mint a történelmi magyar államé. Többnyire a jószomszédi, Lengyelország és Magyarország közötti dinasztikus kapcsolatok következménye mindez, valamint abból ered, hogy a Magyar Királyság területén lengyel tudósok, művészek, iparosok telepedtek meg, ugyanakkor zárt, falusi település is létrejött a kora középkortól kezdve - mégis, mindemellett a magyarországi lengyel jelenlét folytonosságáról a XVIII. század kezdetétől fogva beszélhetünk. Lengyel aranykor alkonyával azonban a formális államközi kapcsolatok is meggyengültek. Lengyelország többszöri felosztása évtizedeken át lehetetlenné a nagy hagyományokkal rendelkező lengyel-magyar politikai kapcsolatok ápolását, helyreállításukra csak az első világháborút követő békeszerződések idején kerülhetett sor. A magyarországi lengyelség - egyúttal a lengyel és magyar nemzet - történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem és Dembiński tábornokkal az élen többezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. Az önálló lengyel légiómegszervezésének gondolatával 1848 szeptemberében kereste fel Kossuth Lajost Jerzy Bułharyn alezredes. Októberben már meg is állapodtak egy 1200 fős, egy gyalogzászlóaljat, egy lovasszázadot és egy tüzérüteget magába foglaló egység felállításában. 1848 novemberében jött létre a lengyel légió Józef Wysocki vezetésével. 1848. november 26-án meg is történt az első 350 tagú egység zászlószentelése a Nemzeti Múzeum udvarán. Józef Wysocki a légió zászlaját Ruttkai Józsefnétől, Kossuth Lajos nővérétől vette át, és Sámuel lelkipásztor áldotta meg azt. A zászlóalj erejű egység parancsnoka Józef Wysocki lett. December végén Kossuth Bułharynt nevezte ki valamennyi Magyarországon harcoló lengyel egység parancsnokává. Az 1849-es tavaszi hadjárat végén Görgey javaslatára 1849. május 6-án Józef Wysockit tábornokká léptették elő, s ekkor az ő főparancsnoksága alatt összevonták a lengyel egységeket egy önálló lengyel légióba. Az orosz betörés kezdetén a légió létszáma mintegy 2500 fő, 11 törzstiszttel és 8 lövegből álló tüzérséggel. Józef Bem tábornok Erdélyben is létrehozott egy 800-900 fős erdélyi lengyel légiót. Az iparosítás és szénbányászat következtében erős lengyel kolóniák főleg a XIX. század második felében települtek be a következő városok vonzáskörzetébe: Diósgyőr, Dorog, Salgótarján, Tatabánya és Pest környékére, olyan későbbi kerületekbe, mint Angyalföld, Csepel és mindenekelőtt Kőbánya. A magyarországi lengyelség önszerveződésére a XIX. században jött el az idő. A hivatalos kimutatások és népességi nyilvántartások szerint 1850-ben 53 ezer, 1900-ban viszont már mintegy 150 ezer lengyel élt Magyarországon, ebből egyedül Budapesten 15 ezer. A XIX. század utolsó harmadában jelentek meg Kőbányán. A demográfiai adatok is egyértelműen tanúsítják a lengyelek megjelenését s lélekszámuk megnövekedését. A Magyarországon élő lengyelek szervezetei 1859-től jöttek létre. Az első lengyel egyesület már 1867-ben létrehozták a Testvéri Segély Egyletet, amely később a Budapesti Lengyelek Egyesületévé alakult át. Az 1910. évi népszámlálás során, Kőbányán már 1400 lengyelt mutattak ki, a németek után a legnagyobb számú nemzetiség voltak. Zömmel a téglagyárban dolgoztak.


Az első világháború kitörése és a Galíciában zajló háborús események az ottani lakosság elmeneküléséhez vezettek. Egy részük – körülbelül 40 ezer fő – magyar területre érkezett, növelve az itteni lengyelek számát. A mélyen vallásos lengyel munkások már 1907-ben templomot akartak építtetni maguknak Kőbányán. A templom, a plébánia és a Lengyel Ház céljára a főváros 1917-ben örökös és ingyenes használatra telket adományozott. Az I. világháború után a magyar állam területi megcsonkítása következtében a lengyelek aránya megváltozott annak eredményeként, hogy sokan visszatértek az újra függetlenné vált Lengyelországba. Az első formális diplomáciai képviseletet Jan Szembek gróf vezetésével nyitották meg Budapesten. Szembek, először mint a lengyel misszió vezetője, később mint rendkívüli követ, a Várnegyedben, az előkelő Országház utcában kapott hivatalt, amely ekkoriban a legfontosabb kormányzati hivataloknak adott otthont. Az első konzulátus vezetője, Tadeusz Starimowski konzul pedig Miskolcon állíthatta fel hivatalát. Noha a két ország helyzetéből következően gyakran képviselt ellentétes politikai érdekeket, Szembek, a később fordulatos karriert befutott diplomata és Starimowski közvetítettek például a lengyel-bolsevik háború magyar megsegítésének előkészítésében. De nem csak a politikai kapcsolatok élénkültek fel a két a „testvérnép” között; egy lengyel-magyar gazdasági csereegyezmény keretében 1921 áprilisában, az Úri utcában megnyílt az első lengyel kereskedelmi képviselet, amely a háború jelentette kényszerszünettől eltekintve immár több mint nyolcvan éve működik Magyarországon, jelenleg a Stefánia út 65. szám alatt. A két világháború között Magyarországon élő lengyelek számát akkoriban mintegy 12-30 ezerre becsülték. Az első állandó jellegű lengyel vasárnapi iskolákat 1922-ben alapították. 1926-ban hozták létre a Magyarországi Lengyelek Egyesületét, amely a háború alatt is tevékenykedett. 1930. augusztus 15.-én, a „Visztula menti csoda” tízéves évfordulóján, August Hlond az akkori érsekprímás szentelte fel az újonnan épült Lengyel Templomot Kőbányán, a főváros által adományozott telken. Az építés kezdeményezője és a templom első káplánja Wincenty Danek tisztelendő volt. A templom mellett állt a szintén háború előtt, elsősorban a kőbányai lengyelség pénzéből 1930-34 között épített Lengyel Ház, amely szociális és kulturális célokat szolgált. Itt jött létre a lengyel cserkészmozgalom, illetve a templomi kórus. A Kőbányai Lengyel Menhely 1934-1952 között működött. A Duna túloldalán, a pesti Dózsa György úton megnyitották a Lengyel Köztársaság Budapesti Konzulátusát. Az egyre erősödő kapcsolatokat jelzi, hogy 1934-ban megállapodtak egy Lengyel Intézet létesítéséről is: ez a terv 1938-ban valósul meg, amikor Zbigniew Załęski vezetésével az Ausztria Kávéház helyén, a Nagymező utca sarkán megnyílt az intézmény. Sajnálatos módon, a frissen alakult intézmények nem sokáig működhettek zavartalanul: a Magyarországra nehezedő egyre erősebb német nyomás hatása, majd pedig Lengyelország megszállásának következtében a Lengyel Intézetet a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamarával együtt bezárták, Leon Orłowski lengyel követnek pedig a 1940-es év végén távoznia kellett hivatalából. A lengyelbarát magyar szervezetek a harmincas évek elején alapították meg a Magyar-Lengyel Egyesületek Szövetségét, amely nagy érdemeket szerzett különösen a háború alatt folytatott tevékenységével és a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság megszervezésével. Amikor Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939ben), ekkor több mint 100 ezer menekült - lengyel katona és civil személy - talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg. A háború alatt a legjelentősebb szervezetük a magyarországi Lengyelek Egylete volt, amely a menekültek gondozásával foglalkozott. Hasonló feladattal jött létre a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság. A II. világháború idején Magyarországon 27 lengyel elemi iskola volt, és Balatonbogláron működött Európa egyetlen nyilvános lengyel gimnáziuma és líceuma, amely 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig működött.


Az első lengyel képviseleti szervek már 1939 vége felé hozzáláttak az első lengyel iskolák megszervezéséhez. Idővel ezek száma körülbelül 30-ra nőtt. A legnagyobb és legfontosabb közülük a Balaton déli partján fekvő Zamárdiban volt, melyet 1939 decemberében szerveztek meg. Az iskola története hivatalosan 1939. december 3-án kezdődött meg. Ekkor érkezett ide dr. Hieronim Urbán, a gimnázium és líceum első igazgatója. A tanítók egy része azonban már a korábban létesített cserkésztábori iskolából utazott oda, amelynek székhelye Somlószőlős, majd Szikszó volt. Június 3-án fejeződött be az iskolaév. Szeptemberben az iskolát áthelyezték Balatonboglárra, ahol Varga Béla volt a plébános. Varga Béla a Független kisgazdapárt parlamenti képviselője, ellenzéki politikus volt. A zöldhatáron Lengyelországból tankönyveket hoztak át a gimnázium számára, melyeket a Budapesten működő Lengyel Könyvtárban sokszorosították. Ezen kívül prof. Wlodzimierz Ahler vegyész, a háború előtt a Jagelló Egyetem asszisztense „Szervetlen kémia”, dr. Andrzej Czelusniak atya pedig „Dogmatika” címmel írt új tankönyveket. A magyar nyelv oktatásának bevezetése után kezdetben, még Zamárdiban Boba Imre, akinek apja lengyel, anyja magyar volt, tanította a magyart. Balatonbogláron a helyi iskola igazgatója, Karácson Kornél lett a magyartanár. Az Ő halála után ezt helyettese, Tamás Sándor vette át, majd amikor őt behívták katonának, Szörényi Kálmán atya. Mivel a Német Birodalmi Nagykövetség szerint gimnázium és líceum hivatalosan nem létezhetett volna. Ezért nevezték el Balatonboglári Lengyel Ifjúsági Tábornak (Obóz Mlodziezy Polskiej W Balatonboglár). Az 1941/42-es tanévben dr. Piotr Jedrasik latintanár lett az iskola vezetője. A kulturális tevékenység fénypontja 1943. január 6-án volt, amikoris a Kultúrházat bocsátották a lengyel gimnázium és líceum rendelkezésére. Az 1943/44-es tanévben a gimnázium és líceum tanítványainak a száma az elemi iskolai osztályok beszámítása nélkül mintegy 300 leány és fiú volt. A lengyel iskola gyakori vendége volt dr. Antall József is. A vendégek között volt Vajkai Róza, a Nemzeti Gyermekvédelmi Komité magyar részlegének vezetője, Baló Róza ezredes, a Honvédelmi Minisztériumból. Az iskola vendége volt Angelo Rotta bíboros, az Apostoli Szentszék követe is. Nevezetes vendége volt Elsa Bernadotte-Cedergen svéd királyi hercegnő, valamint Nils Ehrenstrom, a Genfi Ökomenikus Egyházak Tanácsa képviselője. Az 1944. március 19.-i német megszállás vetett véget a lengyel iskola működésének. Az összes tanárt, akik nem tudtak elrejtőzni, elhurcolták. A nőket Ravensbrückbe, a férfiakat Mauthausenbe, és ide került az idősebb diákok egy része is. A harcok után a boglárczykok közül sokan Afrikában, Olaszországban, vagy Nyugat-Európában maradtak a háború után is. A Németországba hurcoltak egy része sem tért vissza. Sokan maradtak külföldön a Lengyelország keleti, határokon túli részéből származók közül is. A legtöbben Nagy-Britanniában is az USA-ban telepedtek le. [DANUTA JAKUBEC: WIELKA SPUŚCIZNA MAŁEGO BOGLÁRU – A KICSINY BALATONBOGLÁR NAGY HAGYATÉKA p. 4-5.; 24-25.]


A „Wieści Polskie” első száma Budapesten jelent meg 1939. november 2-án, az utolsó pedig (a 660ik) 1944. március 22-én, pár nappal Magyarország megszállása után. Hivatalosan, mint a Magyarországon Tartózkodó Lengyel Menekültek Gondozási Ügyeit Intéző Polgári Bizottság lapja jelent meg. 1939. november 4-én olvasható (az Osservatore Romano nyomán) XII. Pius pápa encikliája, amelyben a pápa kategórikusan elítéli Lengyelország német megszállását és beszámol az aktuáli varsói szituációról, a Neue Zürcher és a pesti Napló alapján. Ez utóbbi leírja a varsói rádió munkatársának hősi halálát, utolsó kiáltását idézve: „Ratujcie Polskę” (Mentsétek meg Lengyelországot!) – 1940. február 27-én jelent meg először olyan külföldi tudósítás, amelynek szerzője a „Wieści Polskie”saját tudósítója volt. A „Wieści Polskie” eleinte heti 2 alkalommal jelent meg, szerdán és szombaton, 1940-től pedig hetente 3-szor, kedden, csütörtökön és szombaton, vagy szerdán, pénteken és vasárnap. A „Wieści Polskie” formája a mai napilapokhoz hasonlít, kezdeti, négyoldalnyi terjedelmük 1943-tól megkétszereződött. Első főszerkesztője Józef Winiowicz volt, a régi „Dziennik Poznański”-tól, később Zbigniew Kościusko (újságíró-történész, a Lengyel távirati iroda budapesti tudósítója) vezette tovább. A felelős szerkesztő Kájtár Jenő lett, a Mickiewicz Társaság vezetőségi tagja. A „Wieści Polskie”szerkesztőségének székhelye a Budapest, Erzsébet krt. 9-11. szám alatt volt, a New York Kávéház és Étterem felett. Az Atheneum Kiadó nyomdája adta meg a lap végső formáját. Az újság közvetlenül az akkori londoni Lengyel Kormánynak tartozott csak felelősséggel. A magyar lapokra is kötelező cenzúra azonban rá is vonatkozott. Budapesten 14 helyen lehetett megvenni a friss példányokat(csak az első két számot terjesztették ingyen), de minden számból 4-5 példányt ingyenesen elküldtek valamennyi lengyel táborba. Külföldön: Görögországban, Svájcban, Jugoszláviában, Palesztinában, Törökországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban, Romániában, Bulgáriában és Portugáliában terjesztették, sőt még a német megszállás alatt lévő Lengyelországban is hozzá lehetett jutni. A II. világháború idején ez volt a legnagyobb hatókörű lengyel nyelvű újság Európában. [ELŻBIETA S. ZIELIŃSKA: „WIEŚCI POLSKIE” WYCINEK Z HISTORII POLSKIEJ PRASY NA WĘGRZECH – „WIEŚCI POLSKIE” ÍZELÍTŐ A MAGYARORSZÁGI LENGYEL SAJTÓ TÖRTÉNETÉBŐL; p. 7-8., 27-28.] 1942-ben a kőbányai Lengyel Templom orgonájának építésére gyűjtési akciót szerveztek a „Wieści Polskie” című újság kezdeményezésére, amely 1943. december 19-én ünnepélyes felszenteléssel végződött. Az építési bizottság tiszteletbeli elnöke Wincenty Danek atya, plébános kanonok volt. Az ajándékozás első fázisában elnökként Leon Misiula atya, később Władysław Chowaniec atya tevékenykedett. Az orgona építését a budapesti Rieger Ottó cég végezte. Az orgona a második világháború magyarországi hadműveletei során gránátsérülést szenvedett. A magyar-lengyel diplomáciai viszony tehát csak 1945. december 18-án állhatott helyre, sőt, 1955. február 13-án nagyköveti szintre is emelték. Az 1946-os adatok szerint mintegy 24 ezer lengyel maradt Magyarországon. Később ez a szám néhány ezerre csökkent. A II. világháború befejezését követően Lengyelország képviselete a Benczúr utca 7. szám alá költözött, a konzulátus pedig a jelenlegi épület földszintjén bérelt egy lakást, amely akkoriban a Bajza 15. számú bejárat alatt volt található. A szűk helyiségeket azonban hamarosan kinőtte a hivatal, de a bővítésre csak három évvel később kerülhetett sor: Alfred Federkiewicz megbízott sürgetésére a lengyel állam 1948. április 23-án 1,2 millió forintért


megvette az akkoriban Vilma Királyné útja 16. számú épületet. Az épület ettől kezdve szolgál a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének székhelyeként. Formáját csaknem változatlanul megőrizte, a kilencvenes évek eleji tatarozáskor a bejárat átkerült a Bajza utca oldalára, valamint liftet építettek ki benne. A II. világháború után a magyarországi kommunista államgépezet feloszlatta a lengyel szervezeteket és államosította vagyonukat. 1950-ben a kommunista hatóságok szüntették meg a Magyarországi Lengyelek Egyesületét, 1951-ben a magyar hatóságok államosították a plébánia egy részét, a Lengyel Házat, ezáltal a telek visszakerült a főváros tulajdonába. Az ismételt önszerveződésre csak 1958-ban, Władysław Gomułka és Józef Cyrankiewicz látogatásakor nyílt lehetőség. A magyar hatóságok csak 1958-ban engedélyezték a magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület létrehozását, és 1960-ban regisztrálták hivatalosan. A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület első elnöke Zygmunt Kaczorowski lett. A hatvanas években székhelyet is juttattak neki. Az 1958-ban alakult Bem József Lengyel Kulturális Egyesület évtizedeken át ellátta a magyarországi lengyelség érdekképviseletét. 1970-től jelent meg tájékoztató füzete, amely 1982 óta „Glos Polonii” címmel jelenik meg rendszeresen. 1968-ban alapította a „Dwa Bratanki” ifjúsági néptánc együttesét. A Boglárczykok Egyesületének létrehozását Tadeusz Kacz okleveles építészmérnök kezdeményezte, és ő lett az egyesület első elnöke. Ő szervezte meg a boglárczykok találkozóját először Varsóban 1961ben, majd a II. találkozót Krakkóban 1988-ban. 1969-ben a Lengyel Templomot átvette a Magyar Katolikus Egyház és 1989-ig a szolgálatot magyar papok látták el. A lengyelek 1998-ban visszanyerték a Lengyel Házat, és a Lengyel Templomot, amely 1992 decemberében a Budapesti Római Katolikus Lengyel Perszonális Plébánia rangot kapta. A templom perszonálisan a lengyel egyházhoz tartozik.

1974-től a budapesti Lengyel Nagykövetség mellett működik a Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium, amely a Lengyelországban érvényes tanterv teljes óraszámú oktatásával foglalkozik, a Magyarországon alkalmazott diplomaták és lengyel dolgozók gyerekein kívül a magyar iskolákban tanuló fiatalok számára is tart kiegészítő foglalkozásokat. A mai magyarországi lengyel kisebbség nem zárt közösségekben él. Természetes magyar közegbe ágyazódva, anyanyelvét főleg az első, esetleg a második generáció őrzi csak meg. Az 1980-as évek időszakában csak egyelten fóruma volt a lengyelségnek. A rendszerváltás idején az egyetlen magyarországi lengyel szervezet a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület volt, amelynek tatai részlege 1985-ben (ez 1987-ben átalakult Komárom-Esztergom megyei részleggé), valamint a székesfehérvári részlege 1988-ban alakult. A kilencvenes években a Bem Egyesület további, négy vidéki tagozata alakult. A „Głos Polonii” (A Lengyelség Hangja) lengyel nyelvű lap 1987-ben jött létre a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületben az ott már korábban kiadott értesítőből. A folyóirat stílusát Witold Wieromiej adta meg, aki Jerzy Kochanowski munkáját segítette.


1989-ben, a háború kitörésének ötvenedik évfordulóján, a lengyel menekülteknek szentelt történettudományi ülésszakot Budapesten és Balatonbogláron tartották meg. A boglári napon ifjabb Antall József, a későbbi magyar miniszterelnök elnökölt. Emléktáblát helyeztek el Krakkóban a Szent Borbála templomban, a balatonboglári plébániatemplomban és Varsóban, a Katedrálisban. Jelenleg a lengyelek száma 10-12 ezerre tehető. A valódi, új nemzetiségi mozgalom megszületésére azonban csupán a Magyar Köztársaság teljes függetlenségének időszakában kerülhetett sor, azaz a 90es években. 1991 óta ünneplik meg a derenki búcsút. A magyarországi lengyelség ma két országos kiterjedésű szervezetet működtet (a Bem József Egyesületet 1958-tól és a Szent Adalbert Egyesületet 1992 óta). A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete 1993-ban kezdte meg működését, és az Egyesület első elnöke: Molnár Sogun Mónika volt. A Szent Adalbert Egyesület 1996-ban Istvánmajorban és Andrástanyán alakította meg vidéki szervezeteit. 1993-ban már 6 lengyel központ működött, 1995-ben 23, 1998-tól már 52 lengyel szerveződés működött az ország 19 megyéjéből 14-ben. 1990-ben született meg a lengyel-magyar vegyes cserkészcsapat gondolata Michał S. Sulej és Kondor Endre kezdeményezésére. Első parancsnoka Stanisław Gwizdałewicz lett, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesületből, ahol Nagy Alicja volt az ifjúsági felelős. 1991 tavaszán alakult meg az 513. számú Bem József tábornok legyel-magyar vegyes cserkészcsapat. Az első fogadalomtételre 1992-ben került sor. 1993-1994-ben Michał S. Sulej vezette a cserkészcsapatot. 1995 óta Kondor Endre a cserkészcsapat parancsnoka. 1999-től a Wspólnota Drużyn Grunwaldzkich szervezet tagjai.

A légiósok és cserkészek a Fiumei úti sírkertben

1994 eleje óta a magyar állampolgárság felvételére a kettős állampolgárság tilalmának megszüntetését követően, az 1993. évi LV. törvény alapján kerülhet sor. Az 1994-95-ös évektől kezdve kisebbségi önkormányzatok jöttek létre, közöttük az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A magyar alkotmány szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek: államalkotó tényezők. Garantálja a kisebbségek számára a kollektív részvételt a közéletben, helyi és országos önkormányzatok létrehozására, saját kultúrájának ápolására, anyanyelvének használatára, az anyanyelvű oktatásra, a saját nyelven való névhasználatra vonatkozó jogát. Magyarország stabil intézményi háttérrel rendelkező demokrácia, biztosítja a jogállamiságot, az emberi jogokat és ezen belül a kisebbségi jogvédelmet is. Magyarországon egyetlen kisebbség sem szenved el üldöztetést. Az 1993-ban elfogadott Kisebbségi törvény, az e törvény alapján 1994-től kiépült kisebbségi önkormányzati rendszer, a tevékenységét 1995-ben megkezdő kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a magyar országgyűlés, a kormány illetékes szervei és a civil szféra szervezetei együttesen nemzetközi téren is egyedülálló, osztatlan elismerést élvező tagolt kisebbségvédelmi rendszert alkot. 1995-ben alakult meg a Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának célja a kulturális autonómia biztosítása. Ennek értelmében a kisebbségi önkormányzatok törvényben biztosított joga, hogy saját hatáskörükben


önállóan döntsenek intézmények alapítása és fenntartása kérdésében, különösen a helyi közoktatás, a helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közművelődés területén. A kisebbségi önkormányzatok többek között meghatározhatják védett műemlékeik és emlékhelyeik körét, helyi és országos ünnepeik időpontját. Önállóan határozzák meg szervezeti és működési rendjüket. A helyi kisebbségi önkormányzatok vétójoggal rendelkeznek, ha a települési önkormányzat az adott kisebbséget érintő kulturális, oktatási vagy nyelvi ügyekben alkot rendeletet. Vétójoguk van a kisebbségi intézmények igazgatói kinevezésének kérdésében is. A művészet és tudomány művelői a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumát hozták létre (1996-ban), az üzletemberek pedig a "PoloniaHungaria" Magyarországi Lengyelek Érdekvédelmi Szövetsége alapítói (1996). A lengyelség 1998-ban hozta létre intézményeit is, ezek: a Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára, valamint az Országos Lengyel Iskola. Ifjúsági néptáncegyüttest ("Dwa Bratanki" - 1993ban, POLONÉZ Néptánc együttes), színpadi együttest ("Za Kurtyna" - 1998-ban) szervezett. Folyóiratokat (a havonta megjelenő „Polonia Wegierska" c. lapot 1995-től, és a negyedévenként jelentkező "Glos Polonii" c. folyóiratot 1987 óta), könyvet, naptárt ad ki. A lengyelségnek hetente adásba kerülő, lengyel nyelvű rádióműsora van (1998 óta), valamint a lengyelség legfontosabb, nemzetközi szervezeteinek tagja. Lengyel Cserkészcsapat és a Wysocki légió színesíti a palettát. 2003-ban nyílt meg az andrástanyai kiállítóház. Az elmúlt évek alatt a kisebbségi önkormányzati rendszer egyértelműen bizonyította létjogosultságát. A rendszer működőképes, hatékony érdekérvényesítő forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az őket érintő helyi és országos ügyekben. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 2580 személy vallotta anyanyelvének a lengyel nyelvet, magát lengyel nemzetiségűnek 2962 fő tartotta, a lengyel nemzetiségi hagyományokhoz kötődők száma 3983 volt, a családban, baráti körben a lengyel nyelvet 2659-en használták. A kisebbségi kötődéssel párhuzamosan feldolgozásra került állampolgársági adatok szerint a lengyel nemzetiségűek csak mintegy 51,3 százaléka magyar állampolgár (1519 fő), míg az anyanyelvi csoportból magyar állampolgársággal mindössze 1117 fő (43,3 százalék) rendelkezik. A lengyel kisebbség egyharmada él Budapesten, említésre méltó létszámú lengyel közösségek találhatók Pest megyében, valamint a Miskolc környéki kistelepüléseken. A lengyel kisebbségi közösség civil és önkormányzati képviselete a közösség létszámát 10 ezer főre becsüli. A kisebbség képviseletét szoros együttműködésben látják el a civil szervezetek (országos és helyi egyesületek, klubok), összesen 18, tagjaik összlétszáma 2000 körüli, valamint a lengyel kisebbségi önkormányzatok. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (a továbbiakban: OLKÖ) értékelése szerint a helyi lengyel önkormányzatok működése az elmúlt 2 évben nem volt mindenhol kielégítő. Az egyes településeken kiválóan, vagy legalább jól teljesítők (pl. Győrött, vagy Békéscsabán) mellett voltak teljesen észrevehetetlenek is. Lengyel kisebbségi választások kitűzésére összesen 47 településen került sor. A sikeres választásokat követően 47 lengyel települési kisebbségi önkormányzat alakult meg (2002-től 50 önkormányzat működött). A megválasztott lengyel kisebbségi képviselők száma 235. Területi szintű önkormányzat alakult Budapesten és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Országos listát négy jelölő szervezet állított, ami előrevetíti a hazai lengyelség minden irányzatának megjelenését az országos testületben. A négy szervezet erősorrendben: a Pilsudski Történelmi Társaság, a B-A-Z megyei Lengyel Önkormányzatok Szövetsége, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete. Az eredményekből kitűnik, hogy a hazai lengyel kisebbség irányítása a vidéki bázisú szervezetek (a győri központú Pilsudski Történelmi Társaság és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lengyel Önkormányzatok Szövetsége) kezébe került.


Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szerint a 2006. évi lengyel választási tapasztalatok vegyesek. Pozitívan értékelik, hogy a 2005. évi törvényi változások után minden képviselőjelöltnek kötelezően valamelyik lengyel kisebbségi civil szervezethez kellett folyamodni támogatásért. Ugyanakkor az OLKÖ vezetése negatív változásnak tartja a módosított kisebbségi választási törvény azon rendelkezését, hogy a kisebbségi választáson csak magyar állampolgárok vehetnek részt. Véleményük szerint ez diszkriminatív rendelkezés, amely ellentétes a nemzetközi kisebbségi normák szellemiségével. Hosszas előkészítést követően, 2004-ben megkezdte működését az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola. Az első tanévében (2005/2006) 17 településen, 26 tanár segítségével összesen 273 lengyel tanuló vett részt kiegészítő oktatásban. Az OLKÖ és a Magyarországi Lengyelek Szent Adalbert Egyesülete közös fenntartásában lévő Lengyel Ház 2003-ban kezdte meg kulturális és szociális tevékenységét. Az intézmény egyben a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületének székhelye. Mivel a Lengyel Templom szomszédságában található, programjaik döntő részét szorosan együttműködve szervezik. Minden szentmise után ez a hely a hazai lengyelség kedvelt találkozó helye, a kulturális és a hitélettel kapcsolatos egyéb programok helyszíne. A Lengyel Ház részt vesz a lengyel-magyar kulturális hagyományok ápolásában, a lengyel kulturális örökség megóvásában. A Lengyel Házban működik lengyel könyvtár is. A Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára rendszeresen szervez történelmi, néprajzi tárgyú kiállításokat. Az intézmény bővítése, lengyelországi és hazai támogatással 2005-2006-ban valósult meg. A megújult intézmény a Múzeum „Ezeréves lengyel-magyar kapcsolatok” c. állandó kiállítás megrendezésével kezdte meg működését, 2006 szeptemberében. Az OLKÖ mindkét évben megemlékezett a Lengyelség Világnapjáról (május 4.), amelynek keretében több kulturális rendezvényt tartottak. Évenként megrendezik a közösség ünnepét, a Magyarországi Lengyelség Napját. A magyarországi lengyelek havonta megjelenő lapja – a Polonia Wegierska - és negyedévi magazinja - a Glos Polonii - mindkét tárgyalt évben a Kisebbségi Közalapítvány támogatásával jelent meg. A Magyar Rádió országosan heti 30 perc lengyel nyelvű kisebbségi adást sugároz. A lengyel kisebbség számára készülő televíziós programok a Magyar Televízió havonta jelentkező „Rondó” című műsorában kapnak helyet. 2003-tól érhető el az OLKÖ www.polonia.hu honlapja, amely működtetéséhez mindkét tárgyalt évben támogatást kapott a Kisebbségi Közalapítványtól. A közösség anyaországi kapcsolatai folyamatosak. Az OLKÖ elnöke rendszeres munkakapcsolatban áll a lengyel Szenátus határon túli lengyelek ügyeivel foglalkozó bizottságával. Ez az intézmény szervezte meg Budapesten 2006-ban – a megújult épületében – a határon túli lengyel múzeumok éves tudományos konferenciáját. A magyarországi lengyel kisebbségnek két budapesti székhelyű országos civil szervezete, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete működik. Mindkettő vidéki tagozatokkal is rendelkezik. Dinamikusan működik a győri központú Piłsudski Történelmi Társaság. Ezen kívül két megyei, ill. regionális civil szervezetük, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége és a Lengyelek Dunántúli Szövetsége tevékenykedik. Több városban működnek még helyi lengyel szervezetek (kör, klub, egyesület elnevezéssel). A lengyel civil szféra mintegy 20 városban szerveződött meg. 2009-ben készült el az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola felújított épülete. [Forrás: Kisebbségi adatbázis]


I. Lengyel-magyar kapcsolatok történelmi kronológiája1 1. Lengyel-magyar kapcsolatok az Árpád-háziak alatt: Lengyelország a 10. század közepén „lépett be” Európa történelmébe. A Piast család uralkodóházából származó I. Mieszko 966-ban keresztelkedett meg, és ezzel elkezdődött a lengyel síkvidék eddig szétszórt törzseinek egyesítése és a nyugati kereszténységhez és világhoz való orientálódása. Bátor Boleszláw (992-1025) a birodalmat kelet felé Kievig terjesztette ki, ugyanakkor nyugat felé III. Ottó császárral kereskedelmi kapcsolatot vett fel. A kereszténység terjesztésével, ezen belül a gnieznoi püspökség megalapításával Lengyelország 1024-re az európai közösség aktív tagjává vált. Kázmér idejében (1034-1058) a kül- és belpolitika stabilizálása következett be, Krakkó lett a királyi székhely. A Piast-dinasztia virágkora a 1370-es évekig tart, ekkor alapították meg Krakkóban a világhírű egyetemet, építették fel a Mária templomot és a Wawelen az új várat. Mindezzel a kulturális fejlődés is megindult. Lengyelországban a kereszténység több mint ezeréves múltra tekint vissza. Az első keresztény közösség Cyrill és Method missziói munkája nyomán keletkezett. Szervezett egyházi élet az első uralkodó dinasztia idején indult meg. Amint történelmükből már ismerjük, I. Mieszko herceg 966-ban megkeresztelkedett, és a Visztula környékén, az ország középső vidékének szétszórt szláv törzseit egységbe tömörítette. Gnieznot tartják nemcsak a lengyel nép, de a lengyel keresztyén egyház bölcsőjének is. Gniezno Lengyelország, de a kereszténység ezeréves hitének és nemzeti egységének bölcsője is. 2000-ben az ezeréves évforduló alkalmával az első vértanú, Adalbert hamvait is ide temették újra. Itt van a lengyel kereszténység fundamentuma, ahogy azt II. János Pál pápa mondta. Géza fejedelem (972-997) második felesége Adelheid/Adelaida, Siemomysł lengyel fejedelem lánya, míg a hagyományok szerint Vitéz Boleszláv (992-1025) Géza fejedelem leányának, Juditnak a férje volt, s ebből a házasságból született Bezprym herceg (a legenda szerint az ő neve őrződött meg Veszprém város nevében), aki a trónért folytatott küzdelmekben vesztette életét 1031-ben. Géza fejedelem, majd I. (Szent) István király idejében ugyanolyan szervezőmunka folyt - a keresztény monarchia megteremtése, a belső rend megszilárdítása, az ország gazdasági fejlesztése -, mint I. Mieszko lengyel fejedelem (963?-992) és Vitéz Boleszláv alatt. Mindkét ország számára nagy jelentőséggel bírt, hogy saját püspökségek megszervezésével sikerült létrehozni az önálló egyházi szervezetet. Ugyancsak rendkívül fontos volt a korona megszerzése, ami az államiság hivatalos elismerését jelentette a külföld részéről. Ez először I. Istvánnak sikerült, éppen Vitéz Boleszláv ellenében, mivel a koronát II. Szilveszter pápától ő kapta meg 1000-ben, míg Boleszlávnak csupán diadém jutott, s ez utóbbi a koronát csak 1025-ben tehette a fejére. Magyarországon az Árpád-ház, Lengyelországban a Piast-uralkodócsalád került hatalomra. A következő évtizedekben a függetlenség megvédésének szándéka tartós érdekközösséget teremtett a két állam között. A legfőbb veszélyt mindkettőjük számára a Német-római Császárság expanziós törekvései jelentették. A feudális pártharcok fellángolása a XI. századtól nem kímélte sem a magyar, sem a lengyel államot. Az 1031-ben megvakított Vazul fiai (András, Béla, Levente) lengyel területre menekültek, közülük Béla ott is maradt egészen 1048-ig. Ő II. Mieszko (1025-1034) lányát, Rychezát vette feleségül. (A házasságkötéséről a Képes Krónikában is olvashatunk). Ebből a házasságból több gyermek is született, a köztük későbbi I. Géza és I. László magyar királyok. Béla 1059-ben ismét Lengyelországba menekült, ezúttal bátyja, I. András elől, s onnan 1060-ban lengyel segítséggel tért vissza, és foglalta el a magyar királyi trónt (1060-1063). Merész, Kegyetlen, de Bőkezű Boleszláv (1058-1079) a pápaság és császárság között kialakult vetélkedés idején a pápaság mellett tett hitet. Császárellenes politikájában támogatta azokat a magyar politikai erőket, amelyek szintén ezt képviselték.

1

Tischler János: Történelem - X. századtól a rendszerváltásig; A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok ezer évének kronológiája a X. századtól a II. világháború befejezéséig (Internet)

11 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Így avatkozott be a magyar trónharcokba, s a németbarát Salamonnal (1064-1074) szemben Géza (I. Géza, 1074-1077) és László (I. /Szent/ László 1077-1095) trónrakerülését segítette elő. Később Bőkezű Boleszlávot - nem teljesen tisztázott körülmények között - elkergették országából, s 1079-ben Magyarországon halt meg, I. László udvarában. (Szent) László (1040 k.-1095), magyar király (1077-1095), I. Béla fia. A nyugati lovagi eszméket megelőző „lovagkirály” volt. 1068-ban megverte a Kelet-Magyarországra betörő besenyőket, 1074-bena mogyoródi csatában Salamon csapatait. Pápabarát külpolitikát folytatott. Szembeszállt a német-római császársággal. Törvényeivel a feudális magántulajdon megszilárdítására törekedett, ezért rendkívül szigorúan büntette a lopást és a kóborlást. Megsokszorozta a királyi jövedelmeket, gazdaságilag megerősítette az országot. 10891091-ben meghódította Horvátországot. 1093-ban megalapította a zágrábi püspökséget, a szentjobbi és a somogyvári apátságot. Nagy birtokokat adományozott az egyháznak. 1083-ban kezdeményezte I. (Szent) István, Imre herceg, Gellért püspök szentté avatását. 1192-ben szentté avatták. Krakkó, és a Wawelen emelkedő királyi vár és a katedrális, a koronázó templom az egyház és a világi hatalom egymás mellettiségét jelképezi. Stanislaus püspök 1079-ben halt vértanúhalált a templom oltára előtt, amikor a királlyal szembeszállva védte az egyház jogát. Mind a mai napig jelképe ez annak, hogy az egyház kötelessége szembeszállni a világi hatalommal, amikor az az emberi méltóságot sérti. A később felépült katedrális altemplomában együtt nyugszanak a királyok, a lelki vezetők, de a politikai elit tagjai is. Ezúttal I. László avatkozott be a lengyelországi trónviszályokba. A németellenes politika folytatása jegyében I. Ulászló (Władysław) Hermannal (1079-1102) szemben Boleszláv fiát, Mieszko herceget támogatta - sikertelenül. (Erről is olvashatunk a Képes Krónikában). III. Ferdeszájú Boleszláv (1102-1138) Könyves Kálmán (1095-1116) és testvére, Álmos herceg többszöri viszálya során az utóbbit támogatta, ha kellett fegyveresen is, később azonban egyezségre jutva Kálmán támogatta Boleszlávot testvérével, Zbigniew-vel szemben, illetve katonai támogatást ígért a cseh állam ellen. Boleszláv halála után a trónviszályok és a feudális belharcok következtében a lengyel állam közel 200 évre részfejedelemségekre esett szét. II. András (1205-1235) Kálmán nevű fiával - aki akkor Halics fejedelme volt - eljegyezték Fehér Leszek krakkói fejedelem (1202-1227) Szalome nevű leányát. Kálmán halicsi fejedelemsége három év alatt összeomlott, ezért visszatértek Magyarországra, a királyi udvarba. Kálmán a tatárok elleni harcban 1241-ben meghalt, Szalome visszatért Lengyelországba, ahol kolostorba vonult, maga is több kolostort alapított. 1672ben boldoggá avatták. 1239-ben Szemérmes Boleszláv sandomierzi és krakkói fejedelem IV. Béla (1235-1270) király lányát, Kingát vette feleségül, akinek életéről több legenda is olvasható. Az 1241-42-es lengyelországi tatárjárást követően Kinga több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez, tetemes nászajándékainak egy részét a tatárok elleni védekezésre használták fel. A legenda szerint 1249-ben a máramarosi sóbányában arra kérte atyját, hogy a lengyelek megsegítésére adjon sótömböket a lengyelek számára. IV. Béla ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wieliczkában, amikor megnyitották az ottani aknát, a híres sóbányát: Abban az időben Lengyelországban még alig ismerték az ételízesítő fűszert, a sót. Ízetlenek is voltak az ételek. Kingát gazdag hozománnyal küldte apja Lengyelországba, de ő új hazája népét is meg akarta ajándékozni valami értékessel. Elutazása előtt egy magyar sóbányába látogatott. Kísérőjének csodálkozására értékes gyűrűjét lehúzta ujjáról és azt egy sóvájatba dobta. Az esküvő után új hazájában férjével Wieliczkába utazott, ahol az ott dolgozó parasztokkal egy gödröt ásatott. Az egyik ásó hirtelen kemény tárgyba ütközött. Kinga elkérte azt, s az ottlévők nagy csodálkozására az nem volt más, mint egy sókristály, amelynek közepén az ő sóval bevont aranygyűrűje csillogott, amit még otthon dobott a sóbányába. Azóta terjedt el a só használata Lengyelországban a legenda szerint. 1257-ben Kinga és Boleszló kiváltságlevelet adnak Krakkónak. Az ott megépült egyetemen 1364-tõl kezdve a 19. századig körülbelúl hatezer magyar hallgató fordult meg. Kinga alapította többek között a Stary Sącz-i (Ószandec) klarissza kolostort, ahol ma is őrzik ereklyéit (násfa, gyűrű, ereklyetartó, egy tőr nyele és egy achát kanál). 1999-ben II. János Pál pápa emelte őt a szentek sorába. IV. Béla másik lányát, Jolántát Ájtatos Boleszláv kaliszi-gnieznói fejedelemhez adta feleségül. Jolánta 1279-ben megözvegyült, ezért visszatért Kinga nővéréhez, akivel, miután testvére is nemsokára megözvegyült, együtt léptek be az ószandeci kolostorba. Kinga halála után Jolánta visszatért Gnieznóba, abba az apácaközösségbe, amely létrejöttét neki és férje adományainak köszönhette. Jolántát a XIX. században boldoggá avatták.


2. Lengyel-magyar kapcsolatok az Anjou-királyok alatt: A magyar trónharcok idején III. András külső szövetségesi támogatást keresve feleségül vette Fennenát, Łokietek Ulászló unokatestvérét. Łokietek Ulászló (ur. 1306-1333) magyar segítséggel elfoglalta a sandomierzi területet; az ő nevéhez fűződik az egységes lengyel állam helyreállítása. Károly Róbert (1308-1342) és Lokietek Ulászló szövetsége, amelyet házassággal pecsételnek meg. Károly Róbert feleségül vette Łokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. Ez a szövetség igen fontos alapja lett a későbbi szoros együttműködésnek. 1330. április 17-én Záh Felicián nógrádi birtokos sikertelen merényletet követett el Károly Róbert és családja ellen. A király csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját vesztette el. A merénylőt helyben lekaszabolták, családját példátlanul szigorú ítélet alapján kiirtották. Záh így akart elégtételt venni Klára lánya elcsábításáért, aki az udvari pletykákból merítő külföldi források szerint nem volt más, mint Erzsébet öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király. Az 1335. évi visegrádi királytalálkozó, amelyen a találkozót szervező Károly Róberten kívül, III. (Nagy) Kázmér lengyel (1333-1370) és Luxemburgi János cseh uralkodó vett részt. E két utóbbi békét kötött egymással, János lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér pedig olyan sziléziai és mazóviai területekről, amelyek a cseh király tulajdonát képezték. Ugyanezen a találkozón a lengyel uralkodó a keresztes lovagokkal is megállapodott, ennek jegyében a keresztesek "örök adományként" chełmnói és pomerániai területeket kaptak volna. Kázmér akkor ezt látszólag elfogadta, de később nem hajtotta végre. - Ezen kívül más, például gazdasági jellegű megállapodást is kötöttek, egyfajta kereskedelmi szövetséget hoztak létre Bécs árumegállító jogának kikerüléséért. 1339-ben III. Kázmér és Károly Róbert visegrádi megállapodása a trónöröklésről. Lényege: ha Kázmér utód nélkül hal meg, akkor leánytestvére, Erzsébet egész családja, férjével Károly Róberttel kezdődően férfiágon örökli a lengyel trónt, azzal a kikötéssel, hogy mindent megtesznek a tengermelléki és más korábban elvesztett területek visszaszerzéséért. Emellett a magyar király elismerte a lengyel igényeket Halicsra és katonai segítségnyújtásra kötelezte magát a lengyelek mellett a német Lovagrend ellen. Kázmér ugyanakkor beleegyezését adta, hogyha fiú utóda születik, akkor Halics a magyar korona fősége alá kerül. 1343-ban I. (Nagy) Lajos (1342-1382) édesanyjának, Erzsébetnek ajándékozta az Óbuda területén fekvő várat, így került Óbuda (középkori) címerébe az Anjou-jelkép mellé a lengyel koronás sas. 1380-ban végakarata szerint Erzsébetet ide is temették. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen e városrésznek van "testvérkerületi" kapcsolata Varsó Bemowo kerületével, amelyet pedig Bem Józsefről neveztek el. 1354-ben a két ország között nagymértékben fellendültek a kereskedelmi kapcsolatok. Lajos lehetővé tette a lengyeleknek, hogy háborítatlanul szállíthassák a sót Felső-Magyarországra, később kibővítette a kereskedelmi kedvezményeket azzal, hogy a Kázmér lengyel királlyal kötött szerződés alapján szabad kereskedelmi útvonalat nyitott a számukra egészen Kassáig. - Az élénk művészeti kapcsolatokra számtalan példa akad ebből a korból, kiváltképp az ötvösművészet területén. 1364-ben Krakkóban nagyszabású kongresszust rendeztek, amelyen a lengyel uralkodó meghívására több jelentős európai uralkodó vett részt: IV. Károly német-római császár, Nagy Lajos magyar, IV. Valdemár dán, Péter ciprusi király, a brandenburgi őrgróf és az osztrák főherceg. - Egyetemet alapítottak Krakkóban, ahol a sok külföldi diák között egyre növekvő számban tanultak magyarok is. - Ezt az egyetem jó hírneve és Krakkó földrajzi közelsége is indokolta. A XV. században a diákok összlétszámának átlagosan 15-18 százalékát tették ki a magyarok, a század közepétől a magyar diákoknak saját épület, ún. burza állt a rendelkezésére, önálló alapszabállyal. A XVI. században az ott tanuló magyarok száma lassan fogyatkozni kezdett, majd az 1526-os mohácsi tragédiát követően a magyar jelenlét nagyságrendekkel csökkent, 1558-ban a különálló magyar burzát is bezárták. 1370-ben - a korábban megkötött örökösödési egyezmény alapján – Anjou I. (Nagy) Lajost (lengyelül: Ludwik Węgierski) lengyel királlyá koronázták. A két királyság között perszonálunió jött létre. Lajos a lengyel királyság gyakorlati irányítását helytartóként édesanyjára, egyben az elhunyt Kázmér testvérére, Erzsébetre bízta, ő maga visszatért Magyarországra. Uralkodói székhelyét áttette Diósgyőrbe, hogy közelebb legyen Krakkóhoz, a másik központhoz. - Az egyetlen magyar szerzetesrend, az 1226-ban alapított pálos rend világkora az Anjou-királyok, elsősorban Nagy Lajos nevéhez kötődik. 1352-ben ő hozta létre a márianosztrai kolostort (lányát, a későbbi Szent Hedviget is nevelték itt), ahonnan a rend 15 tagja ment Częstochowába az ottani híres Csodatévő Madonna-kegykép őrzésére. Egyes történeti leírások szerint maga a kép is Nagy Lajos-udvarán keresztül jutott el a Jasna Górán fekvő pálos kolostorba.


3. A Jagellók-korában: 1386-tól a Jagelló dinasztia veszi át az uralmat. Nagy Lajos magyar-lengyel király leánya, Hedvig (Jadwiga) házasságot kötött a litván Jagiello Wladiszláw főherceggel. Ezzel a házassággal jön létre a lengyel-litván perszonálunió. Az új birodalom Európa legnagyobb kiterjedésű állama: a KeletiTengertől egészen a Fekete Tengerig terjed. A 16. századtól Lengyelország nyugati szomszédja a dinamikusan fejlődő Porosz-Brandenburgi dinasztia, amely később, a 18. században veszélyezteti is Lengyelország függetlenségét. Hosszú tárgyalások eredményeként, a rendi kiváltságok megerősítéséért cserébe Lajos a lengyel rendekkel elismertette a nőági örökösödés elvét. Lajos tervei szerint halála után Mária nevű lánya, illetve annak férje, Luxemburgi Zsigmond örökli a lengyel trónt. De a lengyel rendek radomi konföderációjukon másként döntöttek, mivel a németellenes erők számára egy Luxemburg-házból való király túl nagy veszélyt jelentett volna. Nagy Lajos 1382-ben bekövetkezett halála után elutasították az előbbiek jogát a lengyel trónra, s helyettük Mária húgát, Hedviget (Jadwiga, 1384-1399) jelölték. Feltételül szabták, hogy bontsa fel korábbi jegyességét Habsburg Vilmos főherceggel, s helyette a pogány litván nagyfejedelemnek, Jagelló Ulászlónak legyen a felesége (1386), mivel az így létrejövő szövetségben láttak reményt a Német Lovagrend elleni hatékony küzdelemhez. Az 1385-ben megkötött krewói unió értelmében Jagelló felvette a kereszténységet, majd sor került megkoronázására (1386-1434), így létrejött lengyel-litván unió. (Hedvig haláláig két koronázott királya volt az országnak.) A lengyel trón ezután majdnem másfélszáz évre a Jagelló-család kezébe került, de adtak királyt a cseh és a magyar trónra is. - Hedvig esküvője után az uralkodást átengedte férjének, s idejét főként jótékonykodással töltötte. Az ő nevéhez fűződik többek között a krakkói egyetem 1397-es újraindítása. Hedviget egész Lengyelország-szerte ma is nagy tisztelet övezi. 1997-ben avatta szentté II. János Pál pápa. Sírja a krakkói Wawel székesegyházban található. 1412-ben, a korábbi ellenségeskedés helyett I. Jagelló Ulászló és Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387-1437) Lublinban megegyeztek egymás kölcsönös támogatásában. III. Jagelló Ulászló lengyel királyt (1434-1444) 1440-ben I. Ulászló néven magyar királlyá koronázták, így újból létrejött a lengyel-magyar perszonálunió. Az ifjú uralkodó nagy terve volt, hogy a neves hadvezér, Hunyadi János segítségével nagyszabású hadjárat keretében megállítja, sőt visszaszorítja a török előrenyomulást. Hunyadi János 1443-44-es téli hadjárata utáni újabb hadjárat a várnai vereséggel végződött 1444 novemberében, ahol maga az uralkodó is elesett. Ellentmondásosan alakultak a lengyel-magyar kapcsolatok a XV. század második felében, mivel mind a két uralkodó, Hunyadi Mátyás (1458-1490) és IV. Jagelló Kázmér (1447-1492) is vetélkedett a cseh trónért. A német rón megszerzése ugyanis a német választófejedelemi cím elnyerését is lehetővé tette volna. A harcokat végül az olmützi béke zárta le 1478-ban, amely szerint Mátyás birtokában maradt Szilézia, de a cseh trón a Jagellóké lett. Mátyás egyik ifjúkori nevelője Sanoki Gergely, a lengyel humanista kultúra nagy alakja volt, Mátyás később, uralkodása idején is jó kapcsolatokat ápolt a korszak jelentős lengyel tudósaival, vándorhumanistáival. A Jagelló-dinasztia közép-európai hegemóniájának megerősödéseként II. Ulászló (1471-től cseh király), János Albert lengyel király (1492-1501) bátyja került a magyar trónra. Uralkodásának idejére esett a középkori magyar állam hanyatlásának kezdete: szétesett a Mátyás alatt kiépített centralizált államhatalom, szétszéledt a híres fekete sereg, komoly pénzügyi problémák jelentkeztek. Az uralkodói hatalom gyengülése együtt járt a magyar főurak önállósodási törekvéseinek megerősödésével. Mindezek együttesen okozták, hogy kihasználatlan lehetőség maradt egy Jagellók által vezetett nemzetközi méretű törökellenes fellépés. 1512-ben I. Zsigmond lengyel király Szapolyai Borbálát veszi feleségül. Borbála emlékére épült Wawelben a Zsigmond-kápolna. (Öreg) Zsigmond (1506-1548) a most már közvetlen török veszély miatt élénk figyelemmel követte Magyarország sorsának alakulását, s az ő felkérésére írta meg Brodarics István magyar kancellár, szerémi püspök az 1526-os mohácsi csata történetét, amely egy évvel később Krakkóban nyomtatásban is megjelent. Habsburgok nagyarányú közép-európai térnyerésének ellensúlyozására jött létre szövetség a lengyel király és Szapolyai János magyar király (1526-1540) között, amelyet szokás szerint házassággal pecsételtek meg. 1539-ben Szapolyai János feleségül veszi Zsigmond leányát Jagello Izabellát, aki férje halála után Magyarországon maradt, s anyja János Zsigmondnak.

14 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. 1533-ban, a krakkói nyomdában jelent meg az első, teljes egészében magyar nyelvű könyv: "Az szent Pál levelei magyar nyelven" Komjáti Benedek fordításában. 1536-ban ugyancsak Krakkóban jelent meg Gálszécsi István könyve, amely az elsõ magyar kottáskönyv volt, majd később itt látott napvilágot Székely István féle magyarnyelvű Világkrónika is. Szapolyai fia, János Zsigmond születése után nemsokkal elhunyt. A csecsemő megkoronázásába nem nyugodott bele a magyar királyi címet magáénak valló Habsburg Ferdinánd, fegyveres erővel próbált érvényt szerezni követeléseinek. Ennek ellensúlyozására a kisded érdekeinek védelmére hivatkozva, valójában annak kiszolgáltatottságát ürügyül felhasználva foglalták el a törökök Budát 1541-ben. Ezután hozták létre a teljes függésükben álló Erdélyi Fejedelemséget, amelyet 1551-ig János Zsigmond nevében gyámjai, Fráter György és Jagelló Izabella kormányoztak. János Zsigmond 1556-ban vehette át Erdély irányítását, ahol igazából csak anyja halála (1559) után tudott önállóan uralkodni, egészen 1571-ben bekövetkezett haláláig. II. Zsigmond Ágost (1548-1572) folytatta apja magyarbarát külpolitikáját, nemcsak a rokonság okán, hanem Lengyelország jól felfogott érdekei miatt is. 1572-ben Balassi Bálint egyetlen, még életében megjelent kötete: "Beteg lelkeknek való füves kertecske" is a krakkói nyomda terméke volt. Ezután a magyar kiadások egész sora jelent meg itt a sor tehát hosszú.

4. További lengyel-magyar kapcsolatok: A reformáció tanai már az 1500-as évek elején elérték Lengyelországot (1520). Különösen a nemesség volt fogékony először a lutheri, később a kálvini tanokra. Az õ támogatásukkal lehetett már a 16. század második felében egyházat is alapítani. Ebben az időben Lengyelország toleráns volt minden felekezettel szemben. Erre példa, hogy az antitrinitarizmus a 16. században csak Erdélyben és Lengyelországban maradhatott meg. 1576-ban a lengyel nemesség Báthory István erdélyi fejedelmet választotta meg az ország királyává (15761586), feleségül vette II. Zsigmond Ágost testvérét, Jagelló Annát. Báthory tízévnyi uralkodása a lengyel történelem egyik legvirágzóbb időszaka, annak ellenére, hogy szinte végig harcban állt. Határozott kézzel irányította az országot, híres mondása jegyében: "Van nekem házam és birtokom hazámban, nem egy akolba szerződtem el pásztornak!" Legfőbb támasza a lengyel köznemesség soraiból származó Jan Zamoyski kancellár volt. Katonai sikerei (különösen Oroszország ellen) külsőleg és belsőleg is megerősítették a lengyel államot. Báthoryt nemcsak mint jelentős államférfit ismerik el, hanem a kultúra, a művelődés nagy támogatójaként is számon tartják. 1579-ben ő alapította meg a róla elnevezett egyetemet Vilnában (lengyelül: Wilno, ma Litvánia fővárosa). Mivel Báthory nem mondott le az erdélyi fejedelemségről, Krakkóban külön Magyar Kancelláriát hozott létre Erdély ügyeinek intézésére, így nem csoda, hogy sok magyar - köztük diplomáciai feladatokat ellátó olyan kiváló humanisták, mint Forgács Ferenc, Kovacsóczy Farkas, Berzeviczy Márton, Gyulay Pál - tartózkodott ott ezen időszakban. Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet legnagyobb alakja azon magyar nemesek közé tartozott, akik 1576-ban elkísérték Báthoryt Lengyelországba, ő maga négy évet töltött lengyel földön. Ami Báthorynak sikerült az az őt követő erdélyi fejedelmeknek csak puszta ábránd maradt. Bár többször felmerült, tárgyaltak is róla (Bocskai István, Bethlen Gábor), de többé nem valósult meg perszonáluniós kapcsolat Erdély és a lengyel állam között. II. Rákóczi György (1648-1660) volt az egyetlen, aki fegyveresen próbált érvényt szerezni lengyel trónigényének (1657-ben), de csúfos kudarc érte. Meggondolatlan, előkészítetlen hadjárata saját maga, hadserege s egyben egész Erdély vesztét is okozta. Jan Chryzostom Pasek emlékirataiban maró gúnnyal írt II. Rákóczi György lengyelországi vállalkozásáról.

A 17. századtól kezdve az ország hatalma gyengülni kezd, az orosz-svéd háború, a törökök előrenyomulása nyomán a nagyhatalmak játékszerévé válik, miközben belső ellentétek is gyengítették. Częstochowa a Fekete Madonna kegyhelye. 1655-ben a svéd háború idején, amikor az egész ország megszállás alatt volt, egyedül a Jasna Gorán emelkedő kolostor, és környéke népe állt ellen az erőszaknak. A király, a nép, a hősies prior és a papok egységesen könyörögtek és harcoltak, és negyvennapi küzdelem után a svédek feladták az ostromot. 1656-ban a lembergi katedrálisban a király és a bíboros Máriát Lengyelország királynőjévé nyilvánította „örök időkre”. Ez az esemény a nép kegyességét és nemzet sorsát döntően meghatározta. Az ország feldarabolása, a függetlenség elvesztése után a Madonna ikonja a nemzeti egység és a függetlenség reménységének szimbólumává vált. 1918-ban a függetlenség kivívásának idején az első nemzeti zászlón ezért jelent meg együtt a fehér sas és fekete Madonna képe.

15 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. III. Sobieski János (1683-ban felmentette Bécset Kara Musztafa ostromzára alól) egyik fő mozgatója volt egy nagyszabású törökellenes liga létrehozásának. 1684-ben a Habsburg Birodalom, Velence és a Szentszék mellett részt vett a Szent Liga sikeres hadjárataiban. A Habsburgok ellen szövetkező kurucok többször találtak pártfogókra Lengyelországban, különösen a Rákóczi-szabadságharc időszaka körül. Előbb Bercsényi Miklós, majd II. Rákóczi Ferenc keresett menedéket lengyel földön. Rákóczi előbb Krakkóban, majd Varsóban lakott (1701), s itt igyekezett előkészíteni mozgalmának nemzetközi hátterét. Hazatérése előtt a lengyel határszélen fekvő Brzezańban adta ki híres, fegyverbe szólító kiáltványát. Az ekkor folyó északi háború, majd a spanyol örökösödési háború erősen rányomta bélyegét a magyar-lengyel kapcsolatokra, ami azt jelentette, hogy hol együtt, hol egymás ellenében próbáltak manőverezni a nemzetközi politika szövevényei között. Rákóczi seregében kezdetektől fogva harcoltak lengyelek is, de ez nem jelentette a lengyel királyi udvar hivatalos támogatását. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen a magyar rendek a lengyel példát alapul véve kiáltották ki a rendi konföderációt. Az események sodrában, 1707-ben felmerült II. Rákóczi Ferenc lengyel királlyá koronázása, de ez végül nem valósult meg, mint ahogy a Rákóczi-féle szabadságharc sem érte el célját, Magyarország függetlenségének kivívását.

5. Lengyel-magyar kapcsolatok a lengyel függetlenség megszűnését követően: 1772-ben II. Frigyes császár felosztja Lengyelországot Poroszország, Oroszország és Ausztria között. A függetlenségre vágyó nép reformerőket mozgósít tiltakozásul az erőszak ellen, mégsem akadályozhatja meg a 1793-as, sőt a 1795-ös második és harmadik felosztást. Ennek következtében Lengyelország idegen hatalmak kiszolgáltatottjává válik, és 123 évre szinte lekerül Európa térképéről. Felbomlott a litván-lengyel unió is. Rousseau-nak azonban igaza volt, aki ezt mondta: „Igaz, hogy az országot a nagyhatalmak lenyelték, de megemészteni nem tudták!” A lengyel nép identitástudata és függetlenség utáni vágya újabb és újabb felkelésekhez vezetett, különösen az oroszok által megszállt területeken lázadtak a cári önkény ellen. A véres megtorlások, szibériai száműzetések, melyek főleg a lengyel értelmiséget érintették, sokakat emigrációba kényszerített. Ugyanígy egyre többen települtek ki a nagyszámú zsidó lakosság köréből is. Ebben az időszakban a régóta belső válsággal küszködő Lengyelország teljes anarchiába süllyedt (a nemesi köztársaság tragédiája), s ezt a szomszédos nagyhatalmak - Poroszország, Ausztria, Oroszország - arra használtak fel, hogy egymás között feldarabolják Lengyelországot (1772, 1793, 1795). Az 1795-ös osztozkodás egyben azt is jelentette, hogy 123 évre megszűnt a független lengyel államiság. A magyarokra, különösen a saját hazájuk sorsáért aggodókra erősen hatottak a lengyel események. A kölcsönös rokonszenv, a barátság most már nemcsak a nagypolitika színterén játszott szerepet, hanem a mindennapokban, a hétköznapi emberek életében is. Ez leginkább a Kościuszko-féle felkelést (1794) követően figyelhető meg. Az önállóságért folytatott küzdelem példaként szolgált a magyar jakobinus mozgalomnak, majd ez utóbbi kegyetlen felszámolása, s az azt követő kegyetlen elnyomatás testvéri sorsközösséget hozott létre a két nemzet között. A lengyel emigránsok szívesen látott vendégek voltak Magyarországon, a felkelés legendás vezérét, Tadeusz Kościuszkót (1746-1817) általános tisztelet övezte. Az egymással való érintkezésnek mindig volt egy kis szabadságharcos felhangja. Ez hosszú évekig megmaradt, sőt tovább öröklődött egészen a XX. század második felére. Ugyanakkor a hivatalos, politikai szintű kapcsolatok az önálló lengyel államiság hiányában sokáig teljesen háttérbe szorultak. A magyar reformpolitikusok élénk érdeklődéssel figyelték, mi történik lengyel földön. Mindenek előtt megértették azt a figyelmeztetést, hogyha nem tudnak önnön érdekeiken felülemelkedni, akkor ők is hasonló sorsra juthatnak, mint lengyel honfitársaik. Az 1830-31-es felkelés idején, az oroszok elleni harcokban tűnt fel Bem József tüzérségi parancsnok, az 1831-es ostrołękai csata "véres csillaga". A lengyelek iránti szimpátia a magyar megyei, majd országgyűlési szintű politika részévé lett, szinte állandósultak a korszak jeles reformereinek (Kölcsey Ferenc, Beöthy Ödön, Deák Ferenc) a lengyelek érdekében tett felszólalásai. A Czartoryski herceg vezette konzervatívmonarchista emigráció követei sokszor tárgyaltak a magyar reformer politikai erőkkel. Magyarországon kézről kézre jártak a lengyel emigráns politikusok felhívásai, a felkelés leverése után barátként fogadták az idemenekült nagyszámú lengyel felkelőt, gyűjtést szerveztek a javukra, s közülük sokan itt leltek menedéket és új hazát.

16 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az 1846. évi krakkói és galíciai felkelés kudarca nagy tanulságul szolgált a magyar politikai közélet számára. Egyeseket megingatott a reformokért való küzdelemben, azonban sokkal többen voltak azok, akiket megerősített annak folytatásában. Ők a lengyel példa nyomán megértették azt, hogy a reformok csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha azokat szélesebb társadalmi konszenzus támogatja. A jobbágyságot valódi engedményekkel maguk mellé kell állítani, hogy a Habsburg udvar ne tudja ellenük fordítani őket. A magyar reformerek éppen a galíciai példát szem előtt tartva nem engedték megtorpanni a reformok ügyét. Az 1846-os felkelés leverését követően újabb lengyel menekülthullám érkezett Magyarországra, a menekültek nagy része 1848-ig itt maradt. Vörösmarty Mihály „Emberek” című verse mélyen kifejezi a kortárs magyarok megdöbbenését és együttérzését a tragikus lengyel események miatt.

6. Lengyel-magyar kapcsolatok a magyar forradalom és szabadságharcban: A magyar forradalom és szabadságharcban több nemzet fiai is részt vettek a magyar függetlenségért folytatott küzdelemben, de a legtöbbet a lengyelek tették. Közkatonák, tisztek, főtisztek, sőt a tábornokok kerültek ki közülük (a tábornoki és a törzstisztikar 4,2 %-át tették ki, azaz 35 főt), szerepük sok esetben meghatározó volt. A "Mi és a Ti szabadságotokért" gondolat jegyében harcoló lengyelek álma az volt, hogy a katonai sikerek révén lehetőség nyílik a harcok lengyel területre való kiterjesztésére, s ezáltal a hőn áhított cél, az önálló lengyel állam megteremtésére. A lengyel katonai vezetők közül volt, aki az osztrák hadseregtől (pl. Mieczysław Woroniecki, Władysław Poniński, Piotr Podoski), míg mások az emigrációból érkeztek magyar földre (Henryk Dembiński, Józef Wysocki, Jerzy Bułharyn, Władysław Tchórznicki). Közülük néhányan - mint Mieczysław Woroniecki honvéd alezredes vagy Kazimierz Konrad Rulikowski, az orosz cári hadsereg lengyel zászlósa vagy Karol d’Abancourt de Franqueville honvéd huszár százados, Dembiński adjutánsa - a magyar szabadságért életüket is áldozták. 1848 őszétől szerveződött a Lengyel Légió, amelynek parancsnoka Józef Wysocki tábornok lett. A légió hozzávetőleg négyezer katonát számlált, a szabadságharc számos csatájában vívták ki a magyarok elismerését. A légió Wysocki vezetésével a végsőkig kitartott, ők védték és fedezték a Magyarországot a Török Birodalom felé elhagyó honvéd csapatokat, és a politikai vezetőket, köztük Kossuth Lajos kormányzót is. Az 1848-as magyar szabadságharc idején erős szimpátia alakult ki a lengyel diákság körében. Egy kétszáz fõs egyetemi diákokból álló csapat szõkik át és vesz részt a harcokban. Adam Mickiewicz Párizsból intéz kiáltványt a magyarokhoz. A szabadságharc legismertebb lengyel alakja Bem József tábornok, aki 1848 októberében a forradalmi Bécsben a véderő parancsnoka volt, majd a bukás után Magyarországra menekült. Kossuth decemberben nevezte ki őt az Erdélyből gyakorlatilag kiszorult, és részben szétvert magyar haderő főparancsnokának. Bem már a hónap végén visszafoglalta Kolozsvárt, majd január elejére egész Észak-Erdélyt. Március végére teljes egészében kiszorította Erdélyből a létszámában jóval nagyobb osztrák és orosz erőket. Köztudott, hogy Bem szárnysegédje Petőfi Sándor volt. Az 1849 júniusától az osztrák császár kérésére hatalmas katonai segítséget nyújtó orosz cár Erdélybe beözönlő csapataival kilátástalan küzdelmet folytatott, és a július 31-i segesvári csatában súlyos vereséget szenvedett. Itt vesztette életét Petőfi Sándor is. Bem József a szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, áttért a mohamedán hitre tért, és Murad pasa néven a meghódított Szíria katonai parancsnokaként halt meg 1850-ben. Síremléke szülővárosában, Tarnówban található.

7. Lengyel-magyar kapcsolatok a XIX. század második felében: Az 1800-as évektől kezdve a Porosz területeken is erőszakos németesítés indul meg. Az orosz és porosz megszállt területeken az önálló lengyel kultúra művelése, a nyelvtanítás is tilos volt. Egyre kevesebb esélye volt egy önálló Lengyelországnak. Ugyanakkor a lengyel egyetemeken (Krakkó, Lemberg) szabadabb szellem uralkodott, sőt a többi területektől eltérően itt nők is tanulhattak. A magyar szabadságharc bukása egyben az itt harcoló lengyelek álmainak kudarcát is jelentette. Az államhatárok a legkisebb mértékben sem változtak meg, s egy ideig remény sem mutatkozott, hogy a keserű realitásokon változtatni lehessen. Az emigrációba kényszerült magyar politikusok igen élénk kapcsolatot ápoltak a már nagyobb hagyományú lengyel emigrációval. Az 1863. évi felkelés idején magyar katonák önként siettek a cári uralom ellen fellázadtak lengyelek segítségére. Számuk 1500 fő körül mozgott, ami alacsonyabb, mint a magyar szabadságharcban részt vett lengyelek létszáma, hősiességük és bátorságuk azonban legalább akkora volt. Feltétlen meg kell említeni Esterházy Ottó lovaskapitányt, aki Melchów alatt vesztette életét, vagy Nyáry Edvárd őrnagyot, aki 500

17 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. katonája élén vett részt a szeptember 3-i zwierzyniec-panasówkai csatában, ahol hősi halált halt vagy Wallis őrnagyot, aki három nappal később a batori ütközetben esett el. Kossuth a lengyelek támogatására önálló magyar légió felállítását tervezte, azonban a körülmények nem tették lehetővé ennek megszervezését.

8. Lengyel-magyar kapcsolatok Lengyelország újjászületését követően: Először az első világháború után volt lehetőség az ország helyzetének rendezésére, méghozzá német támogatással. Józef Pilsudski függetlenségi harcos átmenetileg átveszi a vezetést, Varsó feletti uralmat, és megkísérlik a fiatal demokrácia legégetőbb (szociális, egészségügyi, agrár) problémáinak megoldását és ugyanakkor a kisebbségek integrálását váltakozó sikerrel. Az első világháború előtti évekre rendkívül felerősödött a Lengyelország függetlenségéért küzdők hangja. Olyannyira, hogy az egymással háborúban álló mindkét oldalnak megvolt a maga több variációs elképzelése a visszaállítás mikéntjéről. A nemzetközi politikai helyzet és a harctéri események állandó alakulása a lengyel politikai és katonai vezetés taktikáját is nagymértékben befolyásolta. A világháború alatt több tízezer lengyel katona harcolt az ellenséges vonalak minkét oldalán. Józef Piłsudski, a lengyel függetlenség egyik vezéralakja az osztrák-magyar hadsereg kötelékében alakította meg első lövészezredét, amely a későbbi önálló lengyel hadsereg alapja lett. Végül az antant hatalmak győzelme az általuk támogatott elképzelések nyomán tette lehetővé Lengyelország újjászületését. A versailles-i békerendszer erősen átalakította a lengyel-magyar kapcsolatokat. Magyarország a háború veszteseként megalázott helyzetbe került, elvesztette területének mintegy kétharmadát, lakosságának több mint a felét, ami azt is jelentette, hogy a 10 millió magyarból minden harmadik a szomszéd országokhoz került. A háború és a területi elcsatolás gazdaságilag tönkretette és nemzetközileg elszigetelte az országot. Lengyelország viszont visszanyerte hőn áhított állami szuverenitását. A versailles-i békerendszer egyben megszüntette a hosszú évszázadok óta fennálló lengyel-magyar közös határt is. Mindezek azt eredményezték, hogy az ellentétes érdekek örvényében az évezredes barátság háttérbe került, Magyarország a meghúzott határok megváltoztatására, míg Lengyelország az új feltételek megerősítésére törekedett. Emiatt az elkövetkezendő években Budapest Németország mellé sodródott, míg Varsó a frissen létrehozott status quo fő szószólója, Franciaország mellett kötelezte el magát. Ugyancsak fokozta a magyar-lengyel különállást ez utóbbiak szorosabb diplomáciai viszonya Romániával, (noha ezzel leginkább a Csehszlovákiával való feszült állapotot kívánta ellensúlyozni.) Az 1920-as lengyel-szovjet háború idején egyedül a magyar állam ajánlott katonai segítséget, ami végül is jelképes maradt, főként lőszer- és fegyverszállítmányokat foglalt magába.

9. Lengyel-magyar kapcsolatok a II. világháború idején: Közben azonban a „viharfelhők” már gyülekeztek, a második világháború küszöbön állt, sőt 1939ben ki is robbant. Ekkor menekültek lengyelek, mintegy százezren Magyarországra. Hitler megkezdte a német fennhatóság alatt álló lengyel területeken az agresszív, rasszista, nemzeti-szocialista politika érvényesítését. Ez elsősorban a nagyszámú zsidóságot érintette, de nem kímélte az „alacsonyrendű szláv lakosságot” sem, különösen nem az intelligenciát. 1935. novemberben Varsóban megkezdte működését a Magyar Intézet, amelynek első igazgatója Divéky Adorján professzor, a neves polonista lett. A második világháború kitörésekor az Intézet kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét, az újraindulásra 1948-ban került sor. A Lengyelországra nehezedő s egyre fokozódó hitleri fenyegetés árnyékában még nagyobb jelentősége lett annak, hogy az 1938-39-es közép-európai területi változások nyomán márciusban egy viszonylag rövid szakaszon helyreállt a lengyel-magyar határ. Józef Beck lengyel külügyminiszter vezetésével Varsó hatalmas erőfeszítéseket tett arra, hogy az országot fenyegető német veszélyt elhárítsák. Ebben Beck maga mellett tudhatta a magyar diplomácia támogatását, még akkor is, amikor májustól óriási német sajtókampány indult Lengyelország ellen. A magyar politikai vezetés nem kívánatos fejleménynek tartott egy esetleges német agressziót, s ehhez semmilyen módon nem óhajtott hozzájárulni. A Varsó és Budapest közötti békés viszony fenntartását célozta az 1939. április 29-én kötött kétoldalú kereskedelmi szerződés, több diplomáciai találkozó, sőt a Lengyel Intézet megnyitása is a magyar fővárosban. Hitler és Sztálin negyedszer is felosztják az országot. A cél: megsemmisíteni a zsidó népet, letörni a szláv ellenállást. A második világháború előtt Lengyelországban élt (Oroszország után) a kontinens második legnagyobb közössége. Öntudatosan ápolták hitüket, magukat ugyanakkor tudatosan lengyeleknek vallották. Európa sok országából menekültek ide az üldözések elől, és Lengyelország nyitottan fogadta őket. Teljes vallásszabadságot élveztek, Krakkó vált a zsidó polgárság központjává. A 16. és 17. században Lengyelországot „zsidó paradicsomnak” nevezték.

18 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Németország egyre fokozottabban követelte Magyarországtól, hogy háborús konfliktus esetén álljon mellé. A magyar politikai vezetés ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy az ország semmiképp sem hajlandó fegyvert fogni a lengyelekkel szemben, és deklarálta, hogy az évezredes barátság okán német egységeket sem hajlandó átengedni magyar területen Lengyelország irányába, sőt ha német csapatok magyar területre lépnének, akkor a magyar kormány ellenállást fog tanúsítani. 1939. szeptember elsején a hitleri hadigépezet óriási erővel lerohanta Lengyelországot, majd szeptember 17-én a Molotov-Ribbentrop-paktum alapján a Szovjetunió keletről támadta hátba a lengyeleket. Teleki Pál miniszterelnök szeptemberben ismét megerősítette, hogy Magyarország a Lengyelország elleni háborúban nem vesz részt, és elutasította azt a berlini kérést, hogy engedélyezze német csapatok szállítását a kassai vasútvonalon a szlovák-lengyel határ felé. Nemsokkal Lengyelország német megtámadása után megindult a lengyel menekültáradat Magyarország felé. Teleki utasítására 1939. szeptember 18.-tól teljes hosszában megnyitották a magyar-lengyel határt, amin keresztül 60-70 ezer lengyel érkezett Magyarországra. A magyar kormány katonai és polgári táborokat állított fel a menekültek számára, akik között nagyon sok volt a nő és a gyermek). Összesen 140 katonai menekülttábor létesült, ugyanakkor Budapesten kívül még 114 olyan települést tartottak számon, ahol lengyel polgári menekültek tartózkodtak. A katonák jórésze, amint lehetőség adódott, Nyugat-Európa felé vette útját, hogy a londoni lengyel emigráns kormány égisze alatt csatlakozzék a németellenes harchoz. A Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozott a katonai menekültek, míg a belügyébe a civil személyek felügyelete. Az előbbi minisztérium illetékes osztályát Baló Zoltán ezredes, majd 1943 nyarától Utassy Lóránd ezredes vezette. A Belügyminisztériumban külön említést érdemel a Külföldieket Ellenőrző Országos Központ és a IX. Szociális és Segélyezési Osztály. Ennek a vezetője volt dr. Antall József miniszteri tanácsos, akit később a menekültügy kormánymegbízottjává is kineveztek. A fenti hivatalok munkáját segítette még a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság, a Magyar-Lengyel Egyesületek Szövetsége, olyan arisztokrata hölgyek közreműködésével, mint gróf Szapáry Erzsébet és OdescalchiAndrássy Klára hercegnő, és persze a társaság főtitkára, Salamon-Rácz Tamás is kivette a részét a menekültek megsegítéséből. A magyarok részéről a menekültek iránti szívélyesség mértékét talán Leon Orłowski, akkori lengyel követ szavai tükrözik a legjobban: "A magyar társadalomnak a lengyelekhez való viszonya tüntetően barátságos volt." A magyar hatóságok a menekültek szociális ellátásán túl gondoskodtak a megfelelő egészségügyi és orvosi ellátásról, valamint biztosították a művelődési-oktatási feltételeket. Zamárdiban, a Balaton mellett már 1939 novemberétől megindították az alsó és középszintű oktatást. Ez az intézményt a következő tanév elejétől Balatonboglárra helyezték át - a világháború idején Európában egyedül itt működött lengyel anyanyelvű gimnázium. Varga Béla plébánosnak, egyben kisgazdapárti országgyűlési képviselőnek elévületlen érdemei vannak az itteni menekültek életének megszervezésében. Alsófokú oktatási intézmény másutt is működött: Keszthelyen, Nagykanizsán (1940 őszéig), Dunamocson, Csízfürdőn, Jolsván, Egerben, Kiskulacházán, Esztergomban, Tatán, Zalaszentgróton, Vámosmikolán. A magyar egyetemeken mintegy ötszáz fiatal lengyel menekült tanult ezekben az években. Budapesten a háború alatt egészen a német megszállásig (1944. március 19.) működött a röviddel a háború kitörése előtt létrehozott Lengyel Intézet a Múzeum körút 11. szám alatt. Igazgatója a Pázmány Péter Tudományegyetemen is tanító Zbigniew Załęski volt. A Lengyel Intézet működését az 1950-es években kezdhette meg újra.

Megépültek a hírhedt lengyelországi munka- és haláltáborok: Auschwitz-Birkenau, Treblinka, Majdanek. Ezekben négy és félmillió zsidó ember pusztult el, de sok lengyel értelmiségi is, és sokféle kisebbségi csoport: romák, sintik, valamint szovjet hadifoglyok is. Döntően megváltozott a lengyel menekültek sorsa Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után. Az új magyar kormány behódolt a hitleri elvárásoknak, eltávolították vagy egyes esetekben le is tartóztatták a lengyelekkel szimpatizáló tisztviselőket. Üldözni kezdték a még itt élő menekülteket is, elsősorban azokat az emigrációs vezetőket, akik közvetítő szerepet játszottak a londoni lengyel kormány és a földalatti lengyel állam között. Így tartóztatták le Henryk Sławikot, Edmund Fietowiczot és a katonai vezetők többségét. Előbbieket a németek 1944 augusztusában Mauthausenbe hurcolták, majd kivégezték. A Gestapo minden alkalmat megragadott, hogy lengyel menekülteket tartóztasson le, valóságos hadjáratot szerveztek ellenük, az elfogottakat koncetrációs táborokba szállították. A lengyelek többsége bujkált, ebben bizalommal számíthattak a magyar lakosság pártfogására.

1944-ben közös (szovjet-német) erők verték le a hősies varsói lázadást, és tették a várost a földdel egyenlővé.

19 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A menekültek helyzete a németek kiűzése után rendkívül vontatottan rendeződött, mivel a szovjet felszabadító-megszálló hadsereg ezt a kérdést nem tekintette szívügyének. Ezért sokuk csak hosszas hányódtatás után jutott haza szülőföldjére. A hivatalos repatriálás 1946 augusztusára fejeződött be. Három millió zsidó pusztult el a „munka és internáló” táborokban az esztelen fajüldözés nyomán. Körülbelül 250000 túlélő volt, akiket részben az országban rejtegettek (Lengyelországban volt az egyik legnagyobb zsidómentő akció), részben a halál- , vagy a szovjet munkatáborokból (gulágokból) hazakerültek A visszatérők nagyrésze otthonuk helyén csak romokat talált, s a kibeszélhetetlen szenvedések emlékével nem tudtak tovább itt élni. Körülbelül hatvanezren vándoroltak ki Izraelbe. Érdekes módon a második, sőt a harmadik generációból is voltak, akik évek multán visszatértek a szülőföldre, és otthon erősítették a zsidó közösséget.

10. Lengyel-magyar kapcsolatok 1945-1956 között : A háború befejeződése határátrendezést hozott. Lengyelországhoz került nyugaton KeletPoroszország, Kelet-Brandenburg és Szilézia. Keleten viszont 180.000 négyzetkilométert kellett a szovjeteknek átadni. Az „új rend” milliókat kényszerített otthonuk elhagyására, menekülésre. Lengyelországnak ez a háború sok millió halottat is jelentett. A zsidó népesség 85 %-a pusztult el. 1945-től kezdődően a történetírásban és a "népemlékezetben" ezerévesként emlegetett közös történelem és sorsközösség annyi fordulat után megint új szakaszba lépett. Azzal, hogy a Szovjetunió mind Lengyelországot, mind Magyarországot a saját érdekszférájába vonta, és kikényszerítette saját diktatórikus társadalmi berendezkedésének átvételét, több tekintetben is kijelölte a kapcsolatok milyenségét. Ez leginkább az államközi szférát határozta meg, de még itt sem sikerült a kötelező uniformist mindenre ráerőltetni. Hiába is akarták, nem lehetett meg nem történtté tenni a közelmúlt eseményeit - friss emlékként a lengyel menekültek magyarországi befogadását 1939-ben -, és kitörölni mindkét nemzet emlékezetéből a kölcsönös rokonszenvet, ami élesen különbözött a szocializmust építő országok népeinek kötelező internacionalista barátságától.

Az 1948-ban uralomra került Lengyel Egyesített Kommunista Párt lépésről lépésre kiirtotta a demokratikus erők minden kezdeményezését. Megkezdődött Lengyelország sztálinista korszaka. Ettől kezdve, mivel a negyven éves időszak egy táborba „egyesítette” a szocialista országok népeit. 1945. december 18-án helyreállították a magyar-lengyel diplomáciai viszonyt, amelyet 1955. február 13-án nagyköveti szintre emeltek. 1948. június 18-án írták alá a magyar-lengyel barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést.

11. Lengyel-magyar kapcsolatok az 1956-os forradalom idején: A kommunista rendszer iránt a társadalom többsége mindkét országban ellenérzéssel viseltetett, tiltakozásuknak először a lengyelek adtak hangot 1956 júniusában Poznańban. Itt az elégedetlen és becsapott munkástömegek vonultak az utcára. Októberben Lengyelországban az akkori viszonyokhoz képest forradalminak tűnő változások kezdődtek, amelyek célja az volt, hogy enyhítsék a kegyetlen, sztálini típusú kommunista rendszert. A magyar forradalom kitörése előtt néhány nappal és egy szovjet fegyveres beavatkozás fenyegető árnyékában megválasztott új lengyel pártvezetés Władysław Gomułkával az élen határozottan elítélte az első szovjet intervenciót Magyarországon, és nyíltan támogatta a forradalmi Nagy Imre-kormányt. A kétségtelen változások útjára lépett Lengyelország vezetői ugyanis szövetségest kerestek a szovjet tömb országai között, ahol akkor még a "sztálinista vonal" volt a meghatározó, s ezt a szövetségest Magyarországban vélték felfedezni. Gomułkát éppen antisztálinista meggyőződése késztette erre, valamint a hatalomba való visszatérésének körülményei, és az ebből következő kezdeti elszigeteltsége a kommunista táboron belül. Hasonló célok fogalmazódtak meg Magyarországon is. Az 1956. október 23-i budapesti felvonulás a "lengyel Október" melletti szolidaritási tüntetésként indult, ezt jelképezte - mint helyszín - a Petőfi- és a Bem-szobor, illetve a sajátos jelszó, amely tömören fejezte ki a magyar emberek követelését: "Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!" Varsóban a két esemény közötti összekapcsolódásra másnap, 24-én került sor azon a többszázezres nagygyűlésen, amely az 1956 októberi lengyelországi változások igazi csúcspontját jelentette. Egyrészt néhány egyetemista csoport, az előző napi budapesti tüntetésekről értesülvén, a térre magyar zászlóval vonult fel, amely az összegyűltek körében nagy tetszést váltott ki, másrészt a gyűlés végeztével több mint kétezer ember - akikhez útközben még néhány ezren csatlakoztak - a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának épülete elé, majd "a tüntetés résztvevői a magyar nagykövetség elé vonultak, hogy kifejezzék szolidaritásukat a magyar nemzettel".

20 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az 1956-os magyar forradalom rendkívül élénk visszhangot váltott ki a lengyel társadalom körében, s a lengyelek magyarok iránti segítőkészsége leginkább a véradásban és az egész országra kiterjedő pénz-, élelmiszer- és gyógyszergyűjtésben mutatkozott meg. A segélyakciók szervezését megkönnyítette a lengyel vezetés október 28-i üzenete a magyar nemzethez - ebben a lengyel párt teljes támogatásáról biztosította a Nagy Imre-kormányt -, amellyel mintegy "felhatalmazták" a lengyeleket erre a tevékenységre. A véradási akcióval párhuzamosan bontakozott ki a szintén az egész országot átfogó pénz-, élelmiszer- és gyógyszergyűjtési akció, amely hosszú hetekig zajlott, és november 4.-e után újabb lendületet vett. A lengyel hatóságok nem akadályozták - nem is tudták volna - a lengyel társadalom eme spontán segélyakcióját. A társadalmi segítség keretében ily módon összegyűlt lengyel vér- és segélyszállítmányok elsőként érkeztek Magyarországra, és a legnagyobb mértékű külföldi segítséget jelentették a magyar forradalom napjaiban. Kollektívák, szakszervezetek, ifjúsági- és cserkészszervezetek, magánszemélyek jelentős pénzadományokat tettek, hogy abból gyógyszert és élelmiszert vásároljanak a "szabadságukért harcoló és sebesült magyaroknak". Az újságok mindennap közölték a felajánlásokat. Különböző üzemek és gyárak faanyagokat, építési anyagokat, minden olyasmit felajánlottak, amelyből akkor Magyarországon hiány volt. Az első lengyel repülőgép, október 26-án érkezett Budapestre, s ezt november 3-ig még 14 másik követte, fedélzetén a már említett 795 liter vérrel, ezenkívül 415 liter vérplazmával, 16.500 kg vérhelyettesítőszerrel, szérummal, gyógyszerrel és kötözőszerekkel, valamint 3.000 kg élelmiszerrel. 1957 január végéig az önkéntes pénzadományokból 31 millió zloty gyűlt össze és 11 millió zlotyra tehető a természetbeni adományok értéke (az átlagfizetés akkoriban 800-1000 zloty körül volt). Mindezek alapján szintén 1957 január végéig a Lengyel Vöröskereszt - a lengyel emberek segítségeként - 42 teherautóval és 104 vasúti kocsival 25,5 tonna vérhelyettesítő-szert, gyógyszert, kötszert és orvosi műszert, valamint 331 tonna élelmiszert, 32 tonna ruhaneműt és 10 tonna szappant és építési anyagot juttatott el Magyarországra. Varsóban és az ország más városaiban magyar zászló lengett, a varsói egyetemisták pedig díszőrséget álltak a Magyar Kulturális Intézet előtt. A lengyel városok forgalmas utcáin és terein ládákat helyeztek el, amelyekbe a járókelők bőségesen szórták adományaikat. Volt olyan lengyel város - például Wrocław, Varsó -, ahol az adományozóknak magyar kokárdát tűztek a mellére. A lengyelek a magyar forradalomban egy igazi antisztálinista forradalmat láttak, amely a "lengyel Októberhez" hasonló célkitűzéseket fogalmazott meg, csakhogy Magyarországon a Rákosi- majd Gerő-féle régi vezetés szűklátókörűsége és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása vérfürdőt eredményezett. A magyarok megsegítésére indított hatalmas segélymozgalom alkalmas volt arra, hogy félredobva az addigi semmitmondó sablonokat a szocializmust építő két nép barátságáról, visszatérjenek a hagyományos magyar-lengyel barátság eszméjéhez. Lengyelországban élénken élt annak emléke, hogy 1939 őszén Magyarország több tízezer lengyel menekültet fogadott be, mások arra emlékeztek, hogy a világháború idején Lengyelország különböző pontjain - így Varsó környékén - állomásozó magyar csapatok mennyire segítőkészek voltak, s egyáltalán nem viselkedtek megszálló hadseregként. Ehhez járult még a lengyelek körében mindig is erős szovjetellenesség, és az az érzés, hogy Lengyelország elkerülte azt a tragédiát, ami Magyarországot érte. A magyar forradalom idején a magyar eseményekkel kapcsolatos híradások közzététele során a lengyel sajtó csak minimális adminisztratív akadályba ütközött, így a lengyel lapok lehetőségeikhez mérten nagy terjedelemben és objektíven számoltak be a magyar forradalomról - ez nagymértékben a Budapestre küldött több mint tíz lengyel tudósító tevékenységének köszönhető. Emellett a forradalom célkitűzéseivel egyetértő írások, felhívások és táviratok tucatjai láttak napvilágot. Bár a lengyel vezetés már a magyar forradalom időszakában igyekezett visszafogni a cenzúra fogságától rövid időre megszabadult lengyel sajtót és rádiót, ez csekély eredménnyel járt. A magyar forradalom mellett számos gyűlést tartottak üzemekben, egyetemeken s más helyeken, amelyek általában azzal értek véget, hogy a magyar felkelőkkel szolidarizáló nyilatkozatot fogalmaztak meg és küldtek el. November 4-ig mindössze egyetlen utcai tüntetésre került sor a "harcoló magyar testvérek" mellett. Egyszerűbb és biztosabb volt ugyanis zárt helyen megtartani a szolidaritási gyűléseket, mintsem kivinni azokat az utcákra. Az egyetlen tüntetés Olsztyn városában zajlott le, amelyen 10.000 ember jelent meg, és a résztvevők a helyi Vörös Hadsereg teret átkeresztelték Magyar Felkelők terévé. Olsztyn mellett a magyarok megsegítésére szervezett segélyakciókon túlmenő megmozdulások legfontosabb vidéki központjai Wrocław és Krakkó voltak. Wrocławban a főtéren álló városházára fekete gyász-szalaggal átkötött magyar zászlót függesztettek ki. Ugyanez történt a város legnagyobb gyárában, ahol a "gyár dolgozói letépték a vöröscsillagot és helyére a lengyel és a magyar zászlót akasztották".

21 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Krakkóban és Poznańban pedig 1956. november 5-én délelőtt tiltakozó tüntetést tartottak, amely néma tüntetés formájában zajlott le, többezer fő részvételével, magyar és lengyel zászlókkal, a második magyarországi szovjet beavatkozás elleni tiltakozásul és az elesett magyar felkelőkre emlékezve. Budapesten szívesen vették Gomułka támogatását, s ő még azután is kiállt Nagy Imre és kormánya mellett, hogy Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető november 1-jén személyesen tájékoztatta őt a hamarosan meginduló második magyarországi szovjet katonai fellépésről. November 4-én pedig, az új fejleményekről, a forradalom eltiprásáról értesülvén, a Gomułka úgy fogalmazta meg pártja hivatalos álláspontját, hogy a kész tényeket tudomásul kell venni, és Lengyelország elismeri Kádár János kormányát.

12. Lengyel-magyar kapcsolatok a Kádár János hatalomra jutása idején: 1956 novembere után Gomułka a magyarok melletti hatalmas lengyel társadalmi rokonszenvet a magyar tragédia lengyelországi bekövetkezésének lehetőségére hivatkozva hamar korlátok közé szorította ugyan, mégis belpolitikailag igyekezett elkerülni minden olyan lépést, amely a lecsillapodott kedélyeket újra felizgathatná. A lengyel vezetés tökéletesen tisztában volt azzal, nem tudja elhitetni a lengyelekkel, hogy a Duna mentén ellenforradalomra került sor. Ráadásul ezzel a tézissel teljesen maga sem értett egyet -, amikor a társadalom jelentős hányada a magyar forradalom eszméit a magáénak érezte, és az ottani eseményekben megismétlődését látta mindannak, ami néhány nappal korábban Lengyelországban történt. Ezért Varsóban hivatalosan nem erőltették olyan gyakran és hangosan a "magyarországi ellenforradalom"-koncepciót. Úgy vélték, inkább hallgatni érdemes erről, minél kevesebbet beszélni róla, mintsem hatástalan propagandát folytatni. Ezzel magyarázható, hogy a varsói magyar nagykövetség többszöri kezdeményezésének ellenére sem került sor sohasem a lengyel fővárosban a "magyarországi ellenforradalmat" bemutató kiállításra, és az "ellenforradalmat leleplező Fehér Könyvek" lengyel nyelvű kiadásától is mereven elzárkóztak az illetékes lengyel szervek. November 4. után Gomułka eleinte békülékenyebb hangot ütött meg a lengyel újságírókkal szemben és saját maga igyekezett jobb belátásra bírni őket. Elmondta nekik, hogy Lengyelország jelenlegi gazdasági és politikai helyzetében, a mostani nemzetközi helyzetben nem engedheti meg magának, hogy olyan lényeges kérdésben, mint például a magyar, szembehelyezkedjék a Szovjetunióval. Arra hívta fel a sajtó és a rádió munkatársainak figyelmét, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, vannak dolgok - s ilyen a magyar kérdés is -, amikor nem lehet megírni és elmondani mindent. Mindez jórészt hatástalan maradt, így a vezetés a cenzúra teljes megszigorításával, a Budapestről visszaérkezett lengyel újságírók különböző gyárakban, üzemekben és klubokban tartott hiteles beszámolóinak adminisztratív eszközökkel való megakadályozásával és a rádiótól, sajtótól történt elbocsátásokkal válaszolt. 1956 decemberben Wrocław legnagyobb a gyárban, a magyarországi munkástanácsok betiltása elleni tiltakozásul öt percre leállt a munka, ez idő alatt végig szólt a gyári sziréna, s a falakat teleragasztották "El a kezekkel Magyarországtól"-feliratú plakátokkal. 1956 decemberére alakult ki az a hivatalos lengyel álláspont a magyar események megítéléséről, amely mellett az elkövetkezendő másfél évben a LEMP vezetése következetesen kitartott. Ez az álláspont két részből tevődött össze. Egyrészt a november 4-i szovjet intervenció szükséges voltát egyáltalán nem vitatták, úgy vélték, hogy ez az intervenció abban a helyzetben az elkerülhetetlen rossz volt, amelyet azért kellett megtenni, hogy ne a "reakció" kerüljön hatalomra Magyarországon. A megítélés másik része volt az, amivel a lengyel vezetés élesen különbözött a szovjet tömb többi országától. A magyar eseményeket ez utóbbiak szinte kizárólag a külső és belső reakció számlájára írták. A lengyel vélemény szerint a magyarországi robbanás Rákosi Mátyás bűnös és torzulásokkal teli politikájának szomorú eredményeként következett be, a gyújtóanyag évek hosszú sora alatt halmozódott fel. Ha más pártok a teljes felelősséget kizárólag a diverzáns csoportok tevékenységére, a külső tényezőkre teszik, akkor ezzel elhárítják a felelősséget az elkövetett belső hibák, a párt által egy adott országban folytatott hamis politika miatt. Lengyelország hivatalos magatartása a Kádár-kormánnyal szemben ugyanakkor kissé eltért attól, mint ami a háttérben zajlott. A lengyel külpolitika 1956 novemberétől Magyarország vonatkozásában azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy a magyar események megítélését mellőzve gazdasági segítséggel és nemzetközi politikai kiállással hozzájáruljon a Kádár-féle vezetés helyzetének megszilárdításához. Ezzel egyidejűleg a LEMP a hivatalos lengyel-magyar kapcsolatok szintjén a távolságtartást választotta, a lengyel politika félreérthetetlenül a Kádár-kormány tudtára adta, hogy az MSZMP könyörtelen megtorló politikájával, az általa alkalmazott terrorral nem ért egyet. Emiatt Kádárnak másfél évet kellett várnia, míg végre 1958 májusában - hosszas huzavona után - Gomułka hivatalos látogatást tett Magyarországon, valamelyest legitimálva ezzel az MSZMP első emberét.

22 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Nagy Imre és társai 1958 júniusi kivégzése váratlanul érte a lengyel pártvezetést, és szinte teljes megrökönyödést váltott ki Varsóban. Gomułka a kivégzések hírére dührohamot kapott - úgy vélte, Kádár becsapta őt -, aljas gyilkosságról beszélt. Az akkori közhiedelem szerint ugyanis alig öt héttel korábban a lengyel pártvezető magától Kádártól kapott ígéretet arra, hogy ha lesz is per, azon semmiképpen sem hoznak majd halálos ítéleteket. A LEMP sem a Nagy Imre-perrel, de különösen a módszerrel, ahogyan az történt nem értett egyet, s a kulisszák mögötti helytelenítette azt, ennek ellenére egyáltalán nem óhajtottak szembehelyezkedni a tábor többi országával. Gomułka 1958. június 28-i gdański beszéde nem is hagyott kétséget e felől, hiszen - a "politikai pragmatizmus" jegyében - teljes egészében magáévá tette a hivatalos magyar álláspontot a Nagy Imre-perrel kapcsolatban. Nagy Imre és társai kivégzését követően hivatalos lengyel részről egy ideig még létezett egyfajta ösztönös, de már korántsem jelentős távolságtartás, amit véglegesen Kádár 1960 márciusában tett varsói látogatása oldott fel.

13. Lengyel-magyar kapcsolatok a Kádár-korszak konszolidációja idején: A későbbiekben a lengyel-magyar kapcsolatok jellege azonosult azzal, amit a szocialista országok között normálisnak neveztek, maga a Gomułka-féle vezetés is ekkor már látványosan eltávolodott saját 1956-os októberétől. Ezzel egyidejűleg az 1960-as években a két országban ellentétes folyamatok indultak el, a kádári rendszert komoly kihívás az 1980-as évek második feléig nem érte, míg Lengyelország válságról válságra bukdácsolt. A lengyel társadalom emlékezetében mindvégig élő maradt a magyar forradalom emléke - jó volt "magyarnak lenni" lengyel földön -, és ezt megkönnyítette a hivatalos magatartás is, vagyis még a kommunista tömegtájékoztatásban sem volt kötelező ellenforradalomról beszélni. 1956-nak köszönhetően friss tartalmat kapott a lengyel-magyar barátság - a magyar társadalomban is mélyen rögzült az, hogy éppen a lengyelek siettek elsőként a forradalom segítségére, a kirobbanáshoz adott, lassan közmondásos lengyel szikráról, és Poznań hatásáról nem is beszélve. A barátság ápolását segítette az 1956-os lengyel október kétségtelen hozadéka. Lengyelország a meghatározó alapelveket tekintve ugyan 1956 után sem lógott ki a többi kommunista ország közül, volt azonban három rendkívül fontos kivétel: a szövetkezetesítés elmaradása, a katolikus egyház különleges helyzete és a szovjet világ normáinál jóval nagyobb kulturális szabadság. Ez utóbbi azt jelentette, hogy lengyel földön kedvezőbb feltételek alakultak ki a független gondolkodás, a kultúra és a tudomány fejlődése számára, jóllehet a hatalom igyekezett fékezni az intellektuális mozgalmakat, és a "megfelelő" keretek közé szorítani azokat. A kommunizmus idején az ortodox zsidó közösségeket feloszlatták, a héber nyelv tilossá vált A hatvanas évek végén újabb antiszemita kampányok hatására ismét húszezer zsidó hagyta el Lengyelországot. A szabadabb lengyel szellemet jól jellemzi, hogy 1970-ben megjelent lengyelül Illyés Gyula híres verse, az "Egy mondat a zsarnokságról". Lengyel földön virágzott - a Magyarországon akkoriban tiltott, illetve nem támogatott - absztrakt művészet, a modern filozófia és szociológia. Olyan magyar művészek jutottak kiállítási lehetőséghez Lengyelországban - például Gyarmathy Tihamér, Csáji Attila, Konkoly Gyula -, akiket a hivatalos magyar kultúrpolitika mellőzött. Lényeges volt a lengyel egyetemek viszonylagos szellemi szabadsága is, ez sok magyar fiatalt ösztönzött a Lengyelországban folytatandó tanulmányokra. Az 1950/60-as évek fordulóján mindkét államban megnyíltak a kapuk a csoportos, majd később az egyéni turizmus előtt. Az "autóstoppos nemzedéknek" nevezett magyar fiatalok lengyelországi utazásai kiváló lehetőséget teremtettek egyéni barátságok kötésére. Az ideológiai béklyóitól részben megszabadult lengyel kultúra közel másfél évtizedig a "világra nyíló ablakot", az európai és a nyugati kultúrával való kapcsolatteremtést is jelentette a magyar értelmiség és ifjúság számára. Sokan - a lengyelek iránti rokonszenv mellett - éppen ezekért a szellemi élményekért keresték fel Lengyelországot. Az 1970-es években kezdődött el a kiegyenlítődés, amikor Magyarország is egyre nyitottabb lett a világ számára. Ennek eredményeként a korábbi, viszonylag egyoldalú intellektuális kapcsolat a független szellemi értékek olyan kétoldalú áramlásává alakult, ami nem volt jellemző a szocialista tábor bármely másik két országa között. Elég például csak a magyar filmek lengyelországi "kultuszára" gondolni, amely gyakorlatilag az 1980-as évek végéig tartott.

14. A "Szolidaritás" időszaka Lengyelország lakosságának 93 %- a gyakorló római katolikus. Semmiféle ateista politika és propaganda nem tudta a népet megfélemlíteni és vallásának gyakorlásától eltéríteni. Ez hatalmas erőt jelentett, sőt erőket tudott megmozgatni a legnehezebb időkben is.


Mindezt csak kiteljesítette az, hogy a római katolikus egyház történetében először, 1978-ban a krakkói érseket Karol Wojtylát választották meg pápává II. János Pál néven. A katolikus egyház legmagasabb méltósága a következő évben meglátogatta a kommunista rendszerben élő hazáját. Varsó központjában, a Győzelem téren egy hatalmas keresztet állítottak, itt tartotta a pápa miséjét. Beszéde a szabadság és reménység levegőjét árasztotta. Felemelte szavát mindazok nevében, akik hallgatásra voltak ítélve. Beszéde végén így imádkozott a 104. zsoltár alapján: „Küldd el Lelkedet, küldd el Lelkedet és újítsd meg a föld színét. Ennek a földnek a színét!” 1980 nyarán hatalmas sztrájkmozgalom indult el Lengyelországban. A munkások a rohamosan csökkenő életszínvonal és az országot saját hitbizományaként kezelő Lengyel Egyesült Munkáspárt politikája ellen tiltakoztak. Augusztus végén a LEMP vezetése meghátrált, a sztrájkolók legfőbb követelése teljesült, a hatalom beleegyezett egy független, szabad szakszervezet megalakításába. Hamarosan hivatalosan is bejegyezték a Szolidaritás szakszervezetet, amelynek vezetője Lech Wałęsa, a nyári sztrájkok hőse lett. A szakszervezet taglétszáma viharos gyorsasággal gyarapodott, egy év múlva megközelítette a 10 milliót. 1980 őszétől állandósultak a konfliktusok a hatalom és a Szolidaritás között, s a kialakult patthelyzetnek végül Wojciech Jaruzelski tábornok vetett véget, aki 1981. december 13-án bevezette a hadiállapotot. Ezzel "megmentette a szocializmust hazájában" és - állítása szerint - megelőzte a szovjet katonai beavatkozást. Az 1980-81-es lengyel válság akkor érte el Magyarországot, amikor a Kádár-rendszer éppen túljutott hatalma csúcspontján. Az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásával Moszkva által hatalomra juttatott Kádár János úgy igyekezett megőrizni a társadalmi nyugalmat és valamiféle politikai legitimációt teremteni magának, hogy - a forradalmat követő véres megtorlás után - nem avatkozott bele az emberek magánéletébe, a rendszer keretein belül nagyobb mozgási szabadságot biztosított számukra, s ami a legfontosabb, garantálta az életszínvonal egyenletes és biztonságot nyújtó emelését. A Kádár-féle vezetés 1979 után már ez utóbbinak rendelte alá valamennyi korábbi prioritását, így kívánták fenntartani az ún. "nemzeti közmegegyezést". Kádár János - annak nyilvános hangsúlyozása mellett, hogy az MSZMP természetesen szolidáris a lengyel kommunistákkal, és mind gazdaságilag, mind politikailag lehetőségeihez képest teljes mértékben támogatja őket - a lengyel válság kapcsán kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy azt a LEMP vezetésének kell, mégpedig lehetőség szerint politikai eszközökkel, "szocialista módon" megoldania. Ez utóbbi azt jelentette, hogy Lengyelország továbbra is szocialista ország, a szovjet tömb, a Varsói Szerződés és a KGST tagja marad. "Adminisztratív eszközök" alkalmazását, vagyis a katonai megoldást Kádár abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha kimerülne a békés megoldás lehetősége, vagy ha maga a kommunista rendszer kerülne végveszélybe. Ebben az esetben ugyanis ez a kihívás az egész szocialista tábort érné, s az ő hatalmát is végzetesen megingathatná. Viszont a válság erőszakos úton való felszámolását belső erőkkel - állambiztonsági szervek, hadsereg, rendőrség - javasolta végrehajtani. A szovjet beavatkozást csak a legvégső esetben tudta elképzelni, de még ezután is maguknak a lengyel kommunistáknak kellene a "konszolidációt" végrehajtani, vagyis az "összes politikai és társadalmi kérdést megoldani", mégpedig úgy, ahogyan azt ő és elvtársai tették 1956 után. Saját tapasztalataiból tudta, mennyire nehéz - vagy mennyivel nehezebb - a dolga annak, aki szovjet szuronyok segítségével kerül hatalomra, saját népével szemben. Az MSZMP azzal is igyekezett lengyel testvérpártját támogatni, hogy - más szocialista országoktól eltérően, amelyek folyamatosan támadták a LEMP-et és annak vezetőit "opportunizmusuk" és örökös cselekvésképtelenségük miatt - sem nyilvánosan, sem a "pártközi csatornákon" keresztül nem bírálta a lengyel vezetés egyetlen lépését sem. Kádár a lengyel válságot végső soron "családi ügynek" tartotta, amely egyes egyedül a Szovjetunió vezette országok táborára tartozik, s ezt következetesen képviselte a különböző nyugati tárgyalópartnerekkel való tanácskozásokon is. A lengyelországi események belpolitikai szempontból egyszerre hozták kellemes és kényelmetlen helyzetbe a magyar vezetést. Nyíltan lehetett beszélni arról, mennyivel jobb Magyarországon, mint például Lengyelországban, hiszen itt nyugalom van és viszonylag jó az ellátás. Büszkén lehetett igazolni a kádári politikai helyességét, amit meg is tettek önmaguk előtt az MSZMP vezetői, valamint nyilvánosan a tömegtájékoztató eszközök is. Kádárnak az 1956-os "ellenforradalom" közelgő 25. évfordulója mellett éppen a "lengyel ügy" kínált megfelelő alkalmat arra, hogy pozitívan összegezze az MSZMP negyedszázados tevékenységét. Elmondhatta, hogy azokat a hibákat, amelyeket a lengyel vezetők sorozatosan követtek el éveken keresztül, ő és elvtársai elkerülték. Ezzel egyidejűleg Kádár és társai a világot csak "1956-os pozícióból" voltak képesek szemlélni, onnan voltak büszkék a megtett útra, és az 1956 előtti hibák későbbi elkerülésére. Ugyanott keresték az 1980-as lengyel krízis kirobbanásának okait, osztották fel annak szakaszait, hirdették, hogy Magyarországon ilyen már nem következhet be, és példálóztak saját sikereikkel.

24 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az eltiport forradalom emléke kettős magatartásra vezette őket 1980-81-ben: egyrészt Moszkva esetleges rosszallását is vállalva mindvégig a külső be nem avatkozás politikáját képviselték (természetesen azzal, hogy Lengyelország a táborból semmiképp sem szakadhat ki). A lengyel krízis időszakában a kádári vezetésnek már látnia kellett, hogy a világ megváltozott körülöttük. Az 1979-től nyilvánvaló gazdasági válságjelenségek a gazdaság megreformálásának, a lengyel Szolidaritás szakszervezet létrejötte pedig az elkerülhetetlen magyarországi politikai átalakulásnak a szükségességét jelezte. Lassan válaszút elé kerültek, s bár még messze volt a rendszerváltás, de fel kellett merüljön bennük, hogy vagy visszatérnek az 1956-1963 közötti nyílt elnyomás politikájához, vagy "kísérletekbe" kezdenek. Ezek következményeitől azonban ösztönösen tartottak. Ebből a felismerésből eredeztethető, hogy az 198081-es lengyel események időszakában egyrészt nyílt deklarációk hangzottak el a kádári politika változatlanságáról, másrészt pedig időről időre figyelmeztették a rendszer ellenfeleit, majd amikor azok szolidaritási akciót szerveztek - lengyel gyermekek üdültetése a Balatonnál - a megfelelő megtorló reakció nem is maradt el.

15. Ellenzéki kapcsolatok 1980-tól a Szolidaritás szakszervezetet is érdekelték a magyar események, így egyáltalán nem csoda, hogy a 25. évforduló kapcsán az akkor éppen "féllegális" második nyilvánosságban több könyv és publikáció jelent meg erről a témáról. A lengyelországi hadiállapot bevezetését követően a magyar 1956 iránti érdeklődés tovább növekedett, olyannyira, hogy éppen az 1956. november 4-i és az 1981. december 13-i "sorsközösség" lett a magyar és a lengyel ellenzék együttműködésének alapja. Így történhetett meg, hogy a magyar forradalom 30. évfordulója alkalmából tíznél több lengyel nyelvű mű látott napvilágot - többek között Wiktor Woroszylski 1956-os magyarországi naplójának újabb kiadása -, és a Varsó melletti Podkowa Leśnában, az ottani templomban helyezték el a térség első '56-os emlékét, egy Kossuth-címerrel díszített kétnyelvű gránittáblát ezzel a felirattal: "Az elesettek és a meggyilkoltak emlékére a forradalom 30. évfordulóján". Létezett egy másfajta együttműködés is, mégpedig a két ország Nagy-Britanniában és Franciaországban élő emigrációja között. Ennek látványos példája a Párizsban 1960-ban, a (későbbi Nobeldíjas) Czesław Miłosz szerkesztésében kiadott "Magyarország" című könyv, amely magyar emigráns szerzők 1956-tal foglalkozó írásait tartalmazta, majd később is több közös kiadvány, mint például a Kende Péter és Krzysztof Pomian szerkesztésében a magyar és lengyel október 20. évfordulójára kiadott kötet, illetve 1980-tól a Párizsi Magyar Füzetek Lengyelországról szóló számai. A magyar demokratikus ellenzék kiformálódásában a Szolidaritás időszaka fontos szerepet játszott, a Beszélő éppen a hadiállapot után megjelenő első száma nagy teret szentelt a lengyel eseményeknek. A későbbiekben is rendszeresen lehetett a lengyel helyzetet elemző írásokat olvasni benne, s ezen kívül a Hírmondóban és más magyar szamizdat folyóiratokban is. Ugyanekkor Lengyelországban főként a Krytyka, az Arka és az Obóz földalatti kiadványok közöltek rendszeresen "magyar" írásokat, és adtak teret a magyar emigrációs irodalomnak. Mindenképp figyelemreméltó, hogy a lengyel ellenzékkel való együttműködés érintkezési pontot jelentett, és közös cselekvési lehetőséget biztosított a különböző politikai beállítottságú magyar ellenzékiek számára. Az 1980-81-es lengyelországi események egybeestek azzal az időszakkal, amikor a magyar ellenzék "fiatal generációja" felfedezte 1956-ot, és a szamizdat kiadványokban egymás után jelentek meg a dokumentumok, visszaemlékezések, tanulmányok. Az idősebb nemzedékben pedig mindörökre megmaradt a forradalom utáni megtorlások kegyetlen volta, s éppen ez váltotta ki a magyar-lengyel ellenzéki szolidaritás egyik legszebb példáját, Konrád György írását a New York Review of Books 1982 decemberi számában: "Nagy a veszélye, hogy a lengyel kormányzat kész helyzet elé készül állítani a világot a KOR, a Munkásvédő Bizottság szóvivői ügyében. Jacek Kuront, Adam Michniket, Jan Litynskit, Jan Józef Lipskit és Henryk Wujecet előbb internálták, majd letartóztatták, és újabban hazaárulással és összeesküvéssel vádolják őket. Ha a bíróság bűnösnek találja a vádlottakat - a pártsajtó máris így beszél róluk -, a törvény módot ad a legsúlyosabb ítéletre: a halálbüntetésre. - Felemelem a szavamat e nagy tehetségű és töretlen jellemű lengyel értelmiségiek érdekében, akik jelentős szerepet játszottak annak a kelet-európai demokratikus mozgalomnak a történetében, melynek célja: önkorlátozó demokrácia keretében törvényileg szabályozott társadalmi szerződést kötni a pártállam és a társadalom között. (...) Tudom az ellenvetést: az efféle jóslás nem szerencsés dolog. Tudom: sok tájékozott és felvilágosult ember elutasítja majd figyelmeztetésemet, mert felesleges rémisztgetésnek tartja. De én nem tudom elfelejteni azt a szégyenletes döbbenetet, amit mi magyarok éreztünk 1956-os nemzeti demokratikus forradalmunk leverése után, amikor 1958 júniusában bejelentették Nagy Imre és bajtársai, Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József kivégzését. A zárt tárgyaláson hozott ítéleteket azonnal végrehajtották. A nyilvánossággal csak a befejezett tényt közölték. (...)

25 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A világ demokratikus közvéleménye segítheti a szovjet, lengyel és más kelet-európai vezető körök azon erőit, melyek a mérsékeltebb megoldást részesítenék előnyben, s szeretnék elkerülni a visszafordíthatatlan tények politikáját. Kérem e sorok olvasóit, emeljék fel szavukat a legnagyobb kelet-európai nemzet autonómiájának egyre erőszakosabb szétrombolása ellen. Ne gondolják, hogy a rosszat nem követheti valami még rosszabb."

16. Lengyelellenes propaganda Magyarországon A magyar társadalom 1980-81-ben azonban összességében másképpen reagált a lengyel eseményekre, mint tették az ellenkező irányban a lengyelek 1956-ban. A forradalom vérbefojtása és az azt követő könyörtelen bosszúállás nagyon mélyen meghatározta a magyar társadalmi tudatot. Az 1956-os trauma mellett éppen csúcspontja közelében - bár már leszálló ágban - volt a kádári "kiegyezéspolitika", a magyarok többségének ekkortájt már volt veszítenivalója, és egyáltalán nem óhajtották a meglévő állapotok bármilyen formában való megzavarását. A létszámában a lengyelhez képest jóval gyengébb és szervezetlenebb magyar ellenzék nem volt képes tömegekhez eljutni és azokat megmozgatni, semmilyen, a lengyel kérdésben sem. A kádári vezetés belpolitikailag - a lengyel események magyar társadalmi visszhangjának súlyát jelentősen túlreagálva - még a lehetőségét is ki akarta zárni valamiféle lengyelek iránti "össznemzeti" szolidaritásnak. Mindent megtettek azért, hogy a magyar lakosság ne viszonozhassa a lengyelek 1956-os önkéntes és alulról - értsd: a hatalomtól függetlenül szervezett - segítségnyújtását, nehogy ennek még a gondolata is megforduljon az emberek fejében, mert attól tartottak, hogy ez óhatatlanul elvezet a két esemény tudati összekapcsolásához, az azonos célok felismeréséhez. Éppen emiatt kezdettől fogva erőteljes magyarországi propaganda folyt a Szolidaritás szakszervezet és az általa vezetett sztrájkok ellen, amely azt sulykolta, hogy ezek a sztrájkok az addig elért életszínvonalat és a szocialista vívmányokat veszélyeztetik. Ez a propaganda 1981 nyarától kiszélesedett, és általános lengyelellenes kampánnyá változott, ami egyrészt az emberek előítéleteire, másrészt pedig az önzésére igyekezett apellálni. Két dolgot üzentek meg a magyar társadalomnak: Lengyelországban azért van annyi sztrájk, mert a lengyelek - a magyarokkal ellentétben - nem szeretnek dolgozni, haszontalanok és ingyenélők, valamint ennek az árát Magyarország fogja megfizetni, hiszen a Visztula mentén a sztrájkok miatt gazdasági csőd lesz, ekkor majd "testvéri segítséget kell nyújtani", ami azzal jár, hogy a magyar életszínvonal lesüllyed a lengyel szintjére. S miközben általában a magyar lakosság nem hitt a kommunista propagandának, ez esetben a többség azt gondolta, hogy ez így van. A magyar hírközlő szervek sikeresen meglovagolták azt a tényt, hogy miközben előbb stagnált, majd lassan süllyedésnek indult a magyar életszínvonal, folyamatosan érkeztek a hírek a lengyelországi sztrájkokról. A magyar társadalom egy része megrémült a jelenségtől, és a két esemény között ok-okozati összefüggést vélt felfedezni. Az ebben az időben már meglehetősen gyakorivá váló fogyasztói áremeléseket, valamint a még ennél is gyakoribb ilyen jellegű szóbeszédeket az emberek szinte automatikusan összekapcsolták azzal, hogy Magyarországnak nagymértékű és ingyenes gazdasági segítséget "kell nyújtania" Lengyelországnak, és emiatt kell belföldön folyamatosan emelni az árakat. A legkisebb ellátási zavarokat is sokan azonnal a lengyel eseményekkel magyarázták. Az ilyen jellegű híreszteléseket hivatalosan soha, egyetlen egyszer sem cáfolták, pedig teljesen megalapozatlanok voltak. A tényleges gazdasági segítségről szóló tájékoztatás hiánya és ezzel párhuzamosan a "suttogó híresztelések" jelentősen hozzájárultak az olyan vélemények terjedéséhez, mint: "mibe kerül nekünk, magyaroknak a lengyelországi helyzet", "a lengyelek azt várják, hogy a többi szocialista ország tartsa el őket", "nem sztrájkokkal, hanem jobb munkával lehet az élet- és munkakörülményeket javítani", "képtelenség nem dolgozni és többet elosztani, vagy sztrájkolgatni, miközben a többi szocialista ország népe dolgozik". Az ilyen nézetek kialakulásában döntő szerepe volt a magyar médiumoknak, amelyek következetesen félretájékoztatták a magyar társadalmat a lengyel válság tényleges okairól, azt sugallván, hogy nem az előző évek katasztrofális politikája miatt került sor a sztrájkokra 1980 nyarán, hanem éppen fordítva: a Szolidaritás miatt rossz az ellátás, mert a szakszervezet önös céljaitól vezéreltetve és az "imperialista felforgató erők parancsait követve" egyik sztrájkot a másik után szervezi. A tömegtájékoztatás arra akarta ráébreszteni a magyar lakosságot, hogy elégedjen meg azzal, amije van, mert a szabadságvágy káoszhoz és a gazdasági helyzet drasztikus romlásához vezet. A magyar vezetés azt is ösztönözte - egyáltalán nem sikertelenül -, hogy a katasztrofális lengyel gazdasági helyzet fényében Magyarországon az emberek jobban, "pozitívabban" értékeljék a relatív biztonságot nyújtó Kádár-rendszert, ne annak hibáit nézzék, hanem inkább örüljenek annak, hogy a lengyelekkel ellentétben Magyarország nem került olyan helyzetbe, mint ők. A szégyenteljes kádári propaganda 1981 nyarától minden alkalmat megragadott arra, hogy befeketítse a lengyeleket, hamis és hazug sztereotípiákat alakítson ki róluk. A lengyelellenes kép kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak az ebben az időszakban felbukkanó lengyel "utcai árusok", akik addig

26 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Magyarországon szokatlan módon, közterületeken kínáltak eladásra az iparcikkektől kezdve a pulóverekig mindent. Létrejöttek az ún. "lengyel piacok", ahol az emberek tömegesen vásárolták az olcsó árucikkeket a lengyelektől, miközben többnyire mélyen lenézték őket, és büszkék voltak saját forintjukra. Ezt kísérte még ugyanezen "lengyel kereskedők" bevásárlóturizmusa, amely méreteihez képest hatalmas visszhangot kapott. A hivatalból támogatott félrevezetés éppen ezen a ponton volt a leghatékonyabb és a legmeggyőzőbb.

17. Jaruzelski és Kádár Wojciech Jaruzelski tábornok fordított vonatkozásban ugyanazt akarta elérni, mint Kádár a forradalom leverése után Gomułkánál: az 1980-as évek elején a magyar pártvezetőt Lengyelországban övező tekintélyt akarták a magukra javára kihasználni. A lengyel vezetés az 1956-os magyarországi szovjet katonai beavatkozás eleven emlékét is igyekezett a maga javára fordítani, ezért 1981. október 23-án - az eredetileg tervezett műsort megváltoztatva - a Lengyel Televízió 1. csatornáján főműsoridőben bemutatták azt a stúdióbeszélgetést, amelyet a Magyar Televízió sugárzott három nappal korábban az "1956-os ellenforradalomról", valamint ehhez kapcsolódóan levetítették az "Így történt" című kádárista dokumentumfilmet, hogy a "magyar forgatókönyv" felidézésével elrettentsék a lengyeleket. Mindezt Jaruzelski kérésére két nap múlva megismételték a 2. csatornán, majd a központi lengyel pártlap, a Trybuna Ludu hasábjain dicsérő kritika jelent meg a 23-i műsorról, amelynek szerzője azon örvendezett, milyen nagyon jó, hogy a stúdióbeszélgetést és az "Így történt" című filmet bemutatták, hiszen ez lehetőséget adott arra, hogy a lengyelek részletesen megismerjék, mi vezetett a magyar "ellenforradalomhoz", s az milyen pusztulást okozott. A szerző az ismertetést azzal fejezte be, hogy az adás olyan történelmi leckét adott, amelyből nemcsak a magyarok okulhatnak. Noha Kádár az 1980-81-es válságidőszakban nem látogatott el Varsóba - csakúgy mint Gomułka sem jött el annak idején Budapestre -, a megfelelő politikai támogatást megadta, és szívesen fogadta a lengyel vezetőket (Gomułka 1956-58-as magatartásával ellentétben). Sőt, amikor szükség volt rá, Jaruzelski kérésének eleget téve, a hadiállapot bevezetését követően szintén azonnal tanácsadó küldöttséget menesztett a lengyel fővárosba. Gomułka annak idején tényleges belpolitikai szempontok miatt tanúsított távolságtartó magatartást Kádárral szemben, aki 1980-81-ben inkább csak magának "képzelt el" belpolitikai szempontokat, hiszen pozíciója még erős volt, és semmiféle tömegnyomás nem nehezedett rá. Talán a Kremlt nem akarta feleslegesen ingerelni. Az 1981 decemberét követő években sem csökkent az a megkülönböztetett figyelem, amelyet a lengyel vezetés tanúsított Magyarország iránt. Jaruzelski és társai önámító igyekezetét jellemzi, hogy a kádári politika sikereit - teljesen más kül- és belpolitikai körülmények között - egy az egyben át akarták ültetni Lengyelországba, mert elismerést váltottak ki belőlük az 1956 után elért "eredmények", és főként az, hogy mindezt egy, még talán a lengyelországinál is mélyebb krízist követő konszolidáció nyomán érték el. Azonban legkésőbb az 1980-as évek közepére kiderült, mennyire idejétmúltak az "1956-os magyarországi tapasztalatok". A lengyel tábornok ezt végül is belátta, és amikor 1988 táján választania kellett az ismételt erőszak vagy az ellenzékkel való párbeszéd között, ez utóbbit tette, mégpedig elsőként mutatva utat ezzel egy lehetséges politikai átalakulás irányába. Maga Kádár erre sohasem lett volna képes, mert miközben az általa létrehozott kompromisszum már nem volt tartható, ő csak ezt tudta ajánlani, változásokat nem. Így az a tény, hogy az 1989-90-es magyarországi rendszerváltás a lengyelországihoz hasonlóan - és eleinte azt mintának véve - vértelenül ment végbe, ennek részérdeme már nem az övé, hanem azé a fiatalabb garnitúráé, amely a Magyar Szocialista Munkáspárton belül őt háttérbe szorította, és az átmenet feltételeit megszabva engedett a kényszerű felismerésnek. Magyarországon a Kádár-rendszer tényleges végét Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes újratemetése jelentette 1989. június 16-án. A Hősök terén többszázezer ember gyűlt össze, a meghívott vendégek között pedig ott voltak a lengyel ellenzék képviselői is Adam Michnikkel az élen. 1956 után egy újabb pillanatra szimbolikusan és valóságosan is megint teljesen összekapcsolódott Lengyelország és Magyarország sorsa.


II. A lengyel kisebbségi önkormányzatiság történeti kronológiája 1. Az első választási ciklust megelőző időszak (1993-1995) 1993. év Július – a magyar országgyűlés elfogadta a „Nemzeti és Etnikai Kisebbségek jogairól” szóló 1993. évi LXXVII. törvényt. A törvény alapján a magyarországi lengyelek az ország tizenhárom nemzeti kisebbségének egyike. Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól a nemzeti és etnikai identitáshoz való jogot egyetemes emberi jognak, a kisebbségek egyéni és kollektív jogait pedig olyan alapvető szabadságjogoknak tekinti, amelyek tiszteletben tartását és érvényesülését biztosítani kell. A törvény személyi elvű (perszonális) autonómiára és önkormányzatok létrehozására való jogot biztosít a Magyarországon honos 13 kisebbségnek. E törvény kimondta azt is, hogy a kisebbségeknek joguk van arra, hogy saját helyi és országos önkormányzatokat hozzanak létre, azaz olyan választott testületeket, amelyek települési, illetve országos szinten képviselik az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekeit. Az egyesületi keretekben működő szervezetektől eltérően a helyi kisebbségi önkormányzatok nem csupán tagságukat, hanem a település egész kisebbségi közösségét képviselik.

Augusztus 1. – az első derenki búcsú az egész magyarországi lengyelség és a lengyel hatóságok részvételével.

Szeptember - 1993-1994-ben - az 1993. évi nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény életbe lépése után -, Aldona Héjj, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke, és Rónayné Słaba Ewa, a Bem Egyesület titkára, valamint Alicja Nagy megszervezték a lengyel vasárnapi iskolákat. - A magyar oktatási Minisztérium anyagi támogatásával hat helységben megalakultak a lengyel vasárnapi iskolák.

Szeptember 18. – a Bem Egyesület fennállásának 35. évfordulója alkalmából rendezett Magyarországi Lengyelek I. Kongresszusa. Ezen fellépett az 1993-ban, Jadwiga Városi és Herczeg István által megalapított Dwa Bratanki együttes is. A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületét 1993-ban alapították, s jegyezte be a Fővárosi Bíróság, mint az 1951-ben feloszlatott Szegények Háza Egyesület jogutódját, a Lengyel Ház tulajdonosát.

1994. év Január – a magyar televízióban (MTV 2) a „Rondo” nemzetiségi program havi sugárzásának kezdete 7 perces „lengyel blokkal”. A lengyel programokat Héjj Aldona kezdeményezte, az akkori Bem Egyesület elnöke. 1995ben a koordinációs szerepet az OLKÖ. vette át. A „Rondo” programjai kezdetben félórásak voltak közösen a bolgár, görög, örmény és lengyel kisebbség részére, majd a kisebbségi önkormányzatok második ciklusában meghosszabbították és kibővítették a ruszin, valamint az ukrán nemzetiségi műsorokkal.

Február - Magyarországon lehetővé vált a kettős állampolgárság megszerzése. Ezzel a lehetőséggel a nálunk élő lengyelek nagy része élt is.

Május 15. – a Gellért-hegy keleti oldalán lévő, 1992-ben felújított lourdesi sziklatemplomban felszentelték az Antall József Varsói Lengyel-Magyar Baráti Társaság, a Lengyel-Magyar Egyesületek Szövetsége és a Bogláriak Egyesülete kezdeményezésére Częstochowai Istenanya Kápolnát. Ettől kezdve minden évben, augusztus 26-án ünnepi szentmisére gyűlnek össze falai között a magyarországi lengyelség képviselői. – 1994ben felépült a derenki kápolna is a hajdani kisközség egykori kálváriadombján.


2. Az első választási ciklus (1995-1998) December 11. – a lengyelek Emődön (Istvánmajor) kezdeményezték a kisebbségi önkormányzati választásokat. A kisebbségi önkormányzatok megválasztására az önkormányzati választásokkal egyidejűleg került sor. A választásokon a kisebbségek által lakott település valamennyi választópolgára részt vehetett és szavazhatott a kisebbségi jelöltekre. 1994-ben alakult meg Emődön az első lengyel kisebbségi önkormányzat.

1995. év Február 10. – a választások második fordulójában a lengyelek kilencfős fővárosi önkormányzatot hoztak létre Budapesten, valamint elektorokat választottak: Edelényben, Győrben, Oroszlányban, Székesfehérvárott, Tatán és Tatabányán (mindenhol egy-egy főt).

Március 4. – Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat tizenhárom fős testületének választása. Az országos önkormányzatok létrehozása a helyi kisebbségi önkormányzat megalakulását követően elektori gyűléseken történt. 1995-ben jött létre a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, és az 1995. évi pótválasztások után viszont másutt is: három budapesti kerületben (a IV., XI. és XIV. kerületi önkormányzatok) valamint Esztergomban és Tatabányán. A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint az Országos Lengyel Kisebbségi önkormányzat elnöke egyaránt Dr. Konrad Sutarski lett, a Lengyel Információs és Kulturális Központ igazgatója, a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke lett. Országos szinten az országos kisebbségi önkormányzatok képviselik az adott kisebbséget. Az 1995-ben megalakult Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a kisebbségi törvény rendelkezései értelmében működési feltételeinek kialakítására 15 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült.

Március 24. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alakuló ülésére került sor. Dr. Konrad Sutarski elnök mellett Pál Károly (Budapest) és Fürst Tamás (Székesfehérvár) alelnök lett. A Kulturális és Tömegtájékoztatási Bizottság tagjai: Bros Stanislawné elnök (Tata), Bubenkó Csaba (Emőd), Erdei Ibolya (Oroszlány), Herczeg István (Budapest), Kerekes Violetta (Budapest). A Költségvetési és Gazdasági Bizottság tagjai: dr. Orbán Zoltán elnök (Budapest), Garai Attila (Tata), Safarcsik Tibor (Edelény), a Szociális és Etikai Bizottság tagjai: Magyar József elnök (Győr), Bíróné Hasznos Hanna (Budapest), Bros Stanislawné, Herczeg István, a Szervező és Ellenőrző Bizottság tagjai: Garai Attila elnök, Bubenkó Csaba, Safarcsik Tibor. 1995-ben az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat ideiglenes székhelye a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület székháza (1051. Budapest, Nádor u. 34. II. 1.), a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat ideiglenes székhelye pedig a Budapest, V. kerület, Váci u. 62-64. sz. alatt a 202. szoba volt.

Április 23. – Józef Oleksy, a Lengyel Köztársaság miniszterelnökének találkozója a magyarországi lengyelséggel. Az állandóan aktuális nyugdíj újraértékelésének, valamint a Lengyel Ház, mint volt lengyel tulajdon visszaszerzésének kérdéséről beszéltek.

Május 25. – a magyarországi lengyelség találkozója Lech Wałęsával, a Lengyel Köztársaság miniszterelnökével a Lengyel intézetben, a II. világháború eseményeinek szentelt „Ötvenhét hónap…” című kiállítás megnyitója alkalmából.

Július – derenki búcsú. Szeptember – Bécs-Budapest hangverseny magyarországi és ausztriai lengyel művészek részvételével, az OLKÖ. és a FLKÖ. szervezésében.

Szeptember – Az 1993. évi LXXVII. számú kisebbségi törvény a nemzetiségi oktatásról szóló része lehetővé tette az egész ország területén a lengyel nyelvoktatás hálózatának kialakítását. Sok más között Budapesten, Debrecenben, Emődön, Székesfehérvárott, Szegeden, Tatán és Tatabányán jöttek létre vasárnapi iskolák. Ez a tevékenység kezdetben a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület közreműködésével folyt.

Szeptember 28. - az Országgyűlés elfogadta az ENSZ-nek a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi közösségekről szóló határozatát, egyidejűleg a Kisebbségek Napjává nyilvánította december 18-át.

November 3-4. – Nemzetközi konferencia és kiállítás „A lengyel és a magyar ellenzék együttműködése 19561990 között” címmel az OLKÖ., a FLKÖ. szervezésében, együttműködve a Bem József Lengyel Kulturális Egyesülettel, valamint a budapesti Közép-Európai Intézettel.

November 10-12. – Magyarországon először szervezte meg a Keresztény Lengyel Kultúra Napjait a magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete és a budapesti Lengyel Perszonális Plébánia. Az eseménysorozat Marian Trojan „Ars Sacra” című kiállításának megnyitójával kezdődött.


November 18. – Az OLKÖ. Elnökének és mindkét egyesület vezetőinek találkozója Władysław Bartoszewski professzorral, a Lengyel Köztársaság külügyminiszterével. Fő téma a Lengyel Ház visszaszerzésének ügye volt.

November 19. – Helyi kisebbségi önkormányzati pótválasztások. Öt új lengyel helyi önkormányzat alakult. – Az első kisebbségi önkormányzati választás során három lengyel kisebbségi önkormányzat jött létre Budapesten (IV., XI., XIV. kerület) és további három pedig vidéken: Emőd-Istvánmajor, Tata-Tatabánya, KomáromEsztergom.

December – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat megkapja a Budapest, X. kerületi székhelyét. Pál Károly elnökhelyettes javaslatára az OLKÖ. a Budapest, X. kerület, Állomás u. 10. sz. alatti, 285 m 2-es székházat szerezte meg. Mellette jött létre a Lengyelség Múzeuma és Levéltára 224 m2-es alapterületen. – „Głos Polonii”, a Bem Egyesület folyóirata először jelent meg egy évben négy alkalommal, s ezzel negyedévi folyóirattá vált.

December 18. - Az OLKÖ. a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával megkezdte havi lapjainak kiadását „Magazyn Polonijny” néven. (A próbaszám 1995 decemberében, a Magyarországi kisebbségek Napján jelent meg.) A „Magazyn” nagy, fekete-fehér, a Magyarországon megjelenő lapokhoz hasonló formátumú volt. - Az OLKÖ. és a FLKÖ. kiadásában, megjelent „Magazyn Polonijny” 1997 márciusától a „Polonia Węgierska” nevet vette fel. A magyarországi lengyel nemzetiség lapjaként indult kétnyelvű MAGAZYN POLONIJNY 1995. decemberi próbaszámában ezt olvashatjuk: „Minden lengyel lapjának szánjuk ezt a havonta megjelenő kiadványt”. A lap 2. oldalán a Lectori Salutem így szólt: „Igyekszünk megőrizni nemzetiségünket, nyelvünket, kultúránkat. Ehhez hozzásegít a tájékozódás: tudnunk kell egymásról, tudnunk kell az óhazáról. De a tájékoztatás sem maradhat el: hadd tudjon meg rólunk minél többet magyar környezetünk is, azok, akik nem ismerik – vagy nem jól ismerik – a lengyel nyelvet, de érdeklődnek. Minden lengyel lapjának szánjuk ezt a havonta megjelenő kiadványt, és mindenkinek szánjuk, akit érdekel a lengyelség és Lengyelország. Kisebbségi lap meglehetősen ritkán születik. Mondhatni történelmi pillanat, hogy a nemzetiségi önkormányzatok műkö9dése ezt most lehetővé teszi a számunkra. A magyarországi lengyelek többnyire nehezen jutnak lengyelországi sajtóhoz. Lapunk szemléző részében ezt a hiányt is igyekszünk pótolni, mégha igen korlátozott mértékben is. Kérjük, támogassák a lap munkáját, járuljanak hozzá életben maradásához, hiszen a magyar állam költségvetése csak korlátozott lehetőségeket biztosít. Kedves Olvasóinknak, lengyeleknek és magyaroknak békés, boldog Karácsonyt kívánunk az Országos és Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Magazyn Polonijny szerkesztősége és kiadója nevében. Fogadják karácsonyi ajándékul a lapot.”

1996. év Január 13. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 3/1996. (I.13.) OLKÖ. sz. határozatában döntést hozott június 27-e, a Magyarországi Lengyelség Napja ünnepség létrehozásáról, Szent László király emlékére. – A derenki búcsún kívül május 3-i Alkotmány napját a Bem Egyesület, november 11-ét, a Lengyel Függetlenség Napját pedig a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezi. 1996-tól a Lengyel Keresztény Kulturális Napok rendezvényét a Szent Adalbert egyesület készíti elő. Ugyanakkor 4/1996. (I.13.) OLKÖ. sz. határozatában kitüntetések és díjak alapításáról döntöttek. Ezek szerint évente egyszer a Magyarországi Lengyelség Ünnepnapján a testület legfeljebb 3 darab kitüntetést adományoz olyan személyeknek és szervezeteknek, akik, illetve amelyek kiemelkedően sokat tettek a magyarországi lengyelség identitásának megőrzésére, a kultúra, tudományos kutatás, hagyományápolás, műemlékvédelem, gazdasági felemelkedés terén. A kitüntetés neve: „Szent László-díj”, amely emlékplakettet 100 ezer Ft pénzjutalmat és oklevelet jelent. Ugyanezen tevékenységekért az Önkormányzat évente legfeljebb tíz díjat ítél oda, amelyeket lehetőleg a kisebbség ünnepén, kivételesen más alkalommal adnak át. A díj neve „Magyarországi lengyelekért” és emlékérmet, 30 ezer Ft pénzjutalmat és oklevelet jelent.

Január 31. – az OLKÖ. Kezdeményezésére a budapesti alakuló ülésen létrejött a Magyarországi Lengyelség Alkotói Fóruma.

Február 17. – Aleksander Kwaśniewskinek, a Lengyel Köztársaság elnökének találkozója a magyarországi lengyelséggel.


Március 15. – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Andrástanyán alakult lengyel klub tagjai birtokukba vehették – a Ládbesnyő polgármestere, a helyi ÁFÉSZ elnöke, és az Andrástanyáról származó, edelényi építész, Safarcsik Tibor segítségével elkészült – klubhelyiséget. Az átadáson megjelent Zenon Tarnowski, a Lengyel Köztársaság magyarországi konzulja is. A klub csatlakozott a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületéhez. Ezt a helyiséget később eladták.

Április 12. – Találkozás Władysław Cimoszewicz-el, a Lengyel Köztársaság miniszterelnökével. Megbeszélték az itteni lengyel társadalom problémáit.

Április 26-29. – Pultuskban zajlott le a Poloniai Közösségek Európai Tanácsának kongresszusa, amely meghozta az összes európai idegenben élő lengyel szervezet egyesülését. A résztvevő lengyel szervezetek között volt a magyarországi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat dr. Konrad Sutarski elnök és Fürst Tamás képviselő személyében. Elnökké Zygmunt Szkopjakot választották.

Május 11. – magyarországi lengyelek találkozója Ópusztaszeren a Magyar történelmi Parkban. Rendezvény a Magyar Millecentenárium ünnepségének keretén belül.

Június 20-21. – II. János Pál pápa (Karol Józef Wojtyła) 1996. szeptember 7-én tett látogatást Győr városában. A lengyelek találkozása a Szent Atyával magyarországi látogatása során.

Június 27. – Az első „Magyarországi Lengyelség Napja” ünnepség Aleksander Kwaśniewski és Gönz Árpád köztársasági elnökök védnöksége mellett 400 fő részvételével.

Szent László-díj - NAGRODY ŚW. WŁADYSŁAWA - díjazottai: a Magyarországi Bem József Lengyel kulturális Egyesület, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, valamint Wajda József atya posztumusz és Kőszeghy Janina (Budapest). - Kőszeghy Janina a Bem Egyesület egykor európai hírnévre szert tett népi együttesének évtizedeken át áldozatkész vezetője volt. A Magyarországi Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete az egykor, 1934-1952 között működő „Szegények menhelye” Társaság jogutódjaként 1992-1993-ban jött létre és több vidéki szervezettel rendelkezik.

„Magyarországi Lengyelekért-emlékérmet” - „Nagrody medale pamiątkowe za Zaslugi dla Polonii Węgierskiej” kapott: Hasznos Györgyné és dr. Zbygniew Koszciuszko posztumusz; dr. Leszek Hensel, a Lengyel Köztársaság volt konzulja; Jerzy Kochanowski, Molnárné Sagun Zdzislawa, Ernest Nizimowski, Mária Pál, valamint a Bem József Kulturális Egyesület 1987-ben alakult Komárom-Esztergom megyei részlege; a Bem Egyesület 1988-ban alakult Székesfehérvári részlege; és a Lengyel Perszonális Plébánia: a Lengyel Templomot 1969-ben átvette a Magyar Katolikus Egyház, és 1989-ig a szolgálatot magyar papok látták el. 1991. november 17-én lengyel perszonális plébánia rangjára emelkedett. A Magyarországon élő lengyelek lelki gondozása mellett karitatív tevékenységet végez.

Augusztus – derenki búcsú. Augusztus 28-29. – elhunyt néhai prof. Boba Imre történész, a Seattle USA tanára, a Balatonbogláron működő lengyel gimnázium tanára. Végrendelete szerint hamvai egy részét a balatonboglári kolumbáriumában helyezték el.

Szeptember – a Határontúli Lengyelek II. Gazdasági Világkonferenciáján elhangozottaknak megfelelően a magyar és lengyel vállalkozókat tömörítő a Magyarországi Lengyelek Gazdasági Érdekvédelmi Szövetségének megalakulása „Polonia-Hungaria” néven.

Szeptember - Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat átvette a vasárnapi iskolákat. – Az OLKÖ. az 1996-97-es tanévtől kezdve, Rónayné Słaba Ewa – a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese, 1996 óta az OLKÖ. Kulturális Bizottságának tagja, az Oktatásügyi Munkabizottság vezetője – irányításával átvette az oktatásügyet a Bem József Lengyel Kulturális Egyesülettől. Felügyelve a vasárnapi iskolákat és szervezve az oktatást az egész országban. Rónayné Słaba Ewa 1996 végétől a művelődési és közoktatási miniszter által, tanácsadó testületként életre hívott Országos Oktatásügyi Bizottság tagja lett.

Október 22. – A Magazyn Polonijny 1996. október 22.-i, 10. számától kezdődően lengyel kisebbségi önkormányzati hírek jelentek meg havonta, melyek az OLKÖ., a FLKÖ. és a helyi kisebbségi önkormányzati hírekről tudósították az olvasókat. A tanárok továbbképzését a lengyel Nemzeti Közoktatási Minisztériummal egyetértésben a lublini Külhoni Lengyel Oktatási Központ előadóinak bevonásával végezték.

November – székesfehérvári Polónia Fórum.

31 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat tagja lett a nemzetközi polónia szervezeteknek: a kanadai székhelyű Külhoni Lengyelség Világtanácsának és a londoni székhelyű Külhoni Lengyel Szervezetek Európai Tanácsának. 1975-ben az amerikai lengyelek kongresszusa és a kanadai lengyelek kongresszusa kezdeményezésére Washingtonban ült össze a nyugati szervezetek képviselőinek konferenciája, amelyen egyetértettek az emigráció világméretű összefogásában, s megbízták a kanadai lengyelek kongresszusát, hogy készítse elő s rendezze meg a világtalálkozót „Polónia 1978 – a Holnap polóniája” néven. A találkozó színhelye Torontó volt, ahol életre hívták a Szabad Világ Lengyelségének Koordinációs Tanácsát. A Világtanács a Lengyel Népköztársaság és a kommunista, idegen érdekeket kiszolgáló hatalma ellenében 1978-bn alakult. Az alapító tagok: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, az Észak-amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Svájc emigrációs szervezetei voltak. Mellettük olyan több országot átfogó egyesülések voltak, mint a Lengyel Frontharcosok Egyesületének Világszövetsége, a Határon-túli Lengyel Cserkészszövetség Főparancsnoksága, a Honi Hadsereg Katonái Főtanácsának Elnöksége és a Lengyel Hadsereg Veteránjainak Egyesülete. A nyugati lengyel emigráció és Lengyelország egyesülése 1992-ben következett be, amikor is Krakkóban rendezték meg a közgyűlést, amelyen a Szabad Világ Lengyeljeinek Koordinációs Tanácsa megállapította az emigrációs szervezetek egyetértésének további szükségességét, tekintettel a világon szétszóródott lengyelek mintegy 15 milliós létszámára. A kongresszuson a Külhoni Lengyelség Világtanácsára változtatták a szervezet nevét. A magyarországi lengyelséget Héjj Aldona, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke képviselte Krakkóban. Jelenleg a Világtanács tizenhat nyugati, s tizenegy kelet- és közép-európai ország szervezeteit tömöríti. Az európai kontinens lengyel szervezeteinek létrehozásáról 1993-ban, az osztrák Ramsau hegyvidéki községben született meg. Az alakuló ülésre 1993-ban, Londonban, a Külhoni Lengyel Szervezetek Európai Tanácsa néven került sor. Az egyesület gondolatát Ryszard Zakrewski terjesztette elő, a szervezet első elnöke: Zygmunt Szkopiak, a londoni Emigrációs Lengyel kormány utolsó külügyminisztere volt. Azon a találkozón csak Európa nyugati részének lengyel szervezetei képviseltették magukat. 1994-ben, Pultuskban rendezték a Külhoni Lengyel Szervezetek Európai Tanácsa kongresszusát, melyen a Közép- és Kelet-európai országok képviselői is részt vehettek, köztük Héjj Aldona, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke. A szervezet II. kongresszusára 1996-ban került sor Pultuskban, ahol az Európai Tanácsba többek között felvették a Magyarországi Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot is, amelyet dr. Konrad Sutarski képviselt.

December 7. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Testülete 68/1996. (XII. 7.). sz. határozatával kinyilvánította elvi egyetértését a „Magyarországi Lengyelek – Történeti-Kortárs-Múzeuma és Levéltára” létrehozásának szükségességéről. Az OLKÖ. a központi költségvetésből 1996-ban 7 millió forint állami támogatást kapott.

1997. év Január – személyi változások (lemondás, kooptálás) után az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat testületének tagjai a következők: Dr. Sutarski Konrad elnök (Budapest), alelnök: Fürst Tamás (Székesfehérvár) és Pál Károly (Budapest). Képviselők: Bíróné Hasznos Hanna (Budapest), Bros Stanislawné (Tata), Bubenkó Csaba (Emőd), Garai Attila (Tata), Herczeg István (Budapest), Kerekes Violetta (Budapest), Dr. Orbán Zoltán (Budapest), Priszler György (Budapest), Dr. Rónayné Słaba Ewa (Budapest), Safarcsik Tibor (Edelény).

Január 21.-február 8. – a Magyarországon rendezett Lengyel Művészeti Napok alkalmából az OLKÖ. és a FLKÖ. szervezésében Budapesten, a Pest Center Galériában került sor a Magyarországi Lengyel Alkotói Fórumba tömörülő, Magyarországon élő lengyel származású képzőművészek első magyarországi csoportos kiállítására. A kiállítást Labuda Barbara miniszter asszony, a Lengyel Köztársasági Elnök Hivatalának helyettes államtitkára, és Janas Waclaw miniszter, a Lengyel Köztársaság Kulturális és Művészeti Minisztériumának államtitkára nyitotta meg. A kiállítást Lóska Lajos művészeti kritikus mutatta be. A résztvevő művészek: Berkeczné Juszkiewicz Romana, Csekovszky árpád, Dávid Attila, Ducki Krzysztof, Olga Iwaniuk Bloch, Keményffyné Krawczun Halina, Swierkiewicz Róbert, Szyksznian Wanda és Trojan Marian voltak.


Január 23-26. – A „Polonia-Hungaria” egyesületbe tömörült szervezetek Budapesten, a Grand Hotel Hungária szállóban tartották a Lengyel Egyesületek Gazdasági Világtalálkozóját. – A Magazyn Polonijny 1996. december 22-i, 12. számában jelent meg a rendezvény programja. A konferenciáról a Magazyn Polonijny 1997. február 24-i számában „Ach, co to był za bal!” és „Konferencja Biznesmenów i Bal Karnawałowy i Swiatowe Spotkanie Polonii w Budapeszcie” címmel jelent meg beszámoló. – A találkozón kb. 200 személy vett részt Magyarországról, Lengyelországból, valamint Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa országaiból, az Egyesült Államokból és Kanadából. Első elnöke Mirosław Kowalski lett. 2000-től Wygocki Rikárd töltötte be az elnöki tisztséget, a Szövetség tevékenysége szünetel.

Január 24-25. – A magyarországi lengyelség vendége Adam Struzik, a Lengyel Köztársaság Felsőházának elnöke.

Február 1. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat testületi ülésén Kerekes Violetta és Herczeg István lemondott Kulturális és Tömegtájékoztatási Bizottság tagságáról. Priszler Györgyöt az OLKÖ. Szociális és Etikai, valamint a Kulturális és Tömegtájékoztatási Bizottság tagjává választották, egyúttal a Szociális és Etikai Bizottság elnöke lett. – Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Testülete 9/1997. (II. 1.) OLKÖ. sz. határozatával meghatalmazta dr. Orbán Zoltánt a 8.813 ezer Ft névértékű MOL-részvények átvételére és azok letétbe helyezésére a CODEX Rt.-nál, ugyanis a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapján az OLKÖ. egyszeri vagyonjutattásban részesült. Ennek névértéke 15 millió Ft.

Február 1. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Testülete 16/1997. (II.1.) OLKÖ. sz. határozatával a Magazyn Polonijny Média Bizottságának a létrehozását támogatta, és létszámát 14 főben határozta meg: Malgorzata Takács, ks. Prob. Marek Zygadło, a magyarországi lengyel plébánia plébánosa, Krzysztof Ducki, Monika Molnár-Sagun, a Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületének elnöke, Teresa Worowska, Krzysztof Szczerba, Jerzy Królikowski, Grzegorz Lubczyk, Michal Gluski, Marian Trojan, Andrzej Straszewski, Nagy Alicja, Jerzy Kochanowski, Jadwiga Zeisky. A bizottság tagjai munkájukat díjmentesen, költségeik megtérítése mellett végezték.

Február 28. – az Ausztriai Lengyel Lelkészség februárban tartotta „A lengyel család vallásosságahozomány, az emigráns, új életbe vitt különleges érték” című tanácskozását.

Március 1-2. – a Nyugat-Európai Lengyel Lelkipásztori Tanács évenkénti soros konferenciáját Ausztriában, Bécsben illetve Laxenburgban tartotta. A Tanács ülésén először vett részt a magyarországi lengyelek háromtagú küldöttsége: Marek Zygadło, a magyarországi lengyel plébánia plébánosa, Molnár-Sagun Mónika, a Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületének elnöke, és dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke. Márciustól a magyarországi lengyel plébánia a Nyugat-Európai Lengyel Lelkipásztori Tanács teljes jogú tagja lett.

Április – az OLKÖ. által kiadott „Magazyn Polonijny” szerkesztője az OLKÖ. 17/1997. (II. 1.) sz. határozata alapján Nagy Alicja, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke lett. Krzysztof Ducki megváltoztatta a lap grafikai alakját, nevét pedig „Polonia Węgierska”-ra cserélte. – A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványtól az e lapra kapott lapkiadási támogatásból 1997 óta jelenik meg a „Glos Polonii” című negyedéves lap is, a „Polonia Węgierska” mellékleteként.

Magazyn Polonijny: az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat lapja 1995. december – 1997. február Felelős kiadó: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Olvasószerkesztő: Laptervezők: Varsói tudósító:

dr. Konrad Sutarski PHARMA PRESS Kft. 1089. Budapest, Bláthy Ottó u. 9. Dávid Csaba Takács Malgorzata Spolarich László, Orosz Adél Tadeusz Belerski

Május 2. – a zuglói lengyel közösség – az erdélyi fejedelem és lengyel király Thököly út-Hungária körút sarkán, 1933-ban állított szobrának megkoszorúzásával – megrendezte első, Báthori István lengyel királynak szentelt ünnepségét. A rendezvény a Regnum Marianum Közösségi házban folytatódott, ahol Zenon Tarnowski konzul emlékezett a nagy hadvezérre. Báthori Istvánt (1533-1586) május 2-án koronázták meg, s másnap kelt egybe Jagelló Annával. Erról a két napról folyamatosan megemlékeznek a zuglói lengyel kisebbségi önkormányzatban.


Május 5. – a Budapesti Történeti Múzeumban megnyílt a „Lengyel nyár – Magyar ősz” című, a lengyel és a magyar ellenzék 1956-1989 közötti együttműködésének szentelt kiállítás. A kiállítás június 29-ig volt nyitva. A magánemberektől és különféle intézményektől származó kiállítási anyag könyvekből, sajtótermékekből, kéziratokból, röpiratokból, fényképekből, postabélyegekből állt. A kiállítást Kapronczay Károly, Erdei Gyöngyi és Konrad Sutarski készítette elő, és Bodó Sándor, a múzeum igazgatója nyitotta meg.

Június 15. – a külhoni Lengyelek Varsóban tartották III. Gazdasági Világtalálkozójukat, melyen dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke is előadást tartott.

Június 28. – A II. Magyarországi Lengyelség Napja. Szent László díjat kapott egyrészt id. Antall József (1896-1974) magyar politikus, jogász. 1939-től menekültügyi kormánybiztos, a Belügyminisztérium IX. (szociális) Osztályának volt vezetője. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta, 1944. szeptemberében szabadult. A Független Kisgazdapárt (FKgP) képviseletében 1945-1946 között újjáépítési miniszter, majd 1946-1948 között a FKgP pártigazgatója volt; másrészt a budapesti Lengyel Templom és Lengyel Ház: a Lengyel Templom 1930-ban Árkay Aladár tervei szerint épült, értékes belső díszítéssel és szentek szobraival. A Lengyel Ház 1935-ben épült. Évtizedeken át a keresztény erkölcsi értékek és a lengyelség-tudat letéteményese volt. A Lengyel Templomot 1969-ben átvette a Magyar Katolikus Egyház, és 1989-ig a szolgálatot magyar papok látták el. 1991. november 17-én lengyel perszonális plébánia rangjára emelkedett. 1996-ban Nemzeti Örökség lett. A Szent Adalbert Egyesület kezelésében van. A Magyarországon élő lengyelek lelki gondozása mellett karitatív tevékenységet végez.

„Magyarországi Lengyelekért-emlékérmet” kapott: Ewa Lázár, a Bem József Kulturális Egyesület Székesfehérvári, Klub Polonia néven működő tagozatának elnöke; Rege Béla építőmérnök, a kőbányai lengyel templom egyházközségének tagja. Fizetség nélkül szakértői feladatokat látott el az épület felújításakor, az 198090-es évek fordulóján, valamint alapzatának megsüllyedésekor 1995-97-ben; a Füzesabonyban élő Marian Trojan, ismert képzőművész, grafikus, exlibrista, templombelsők festője. Gyermekkorában került Magyarországra, a Füzesabonyi Magyar-Lengyel Baráti Társaság kezdeményezője és alapító tagja. A művészeti élet szervezője, különösen Észak-nyugat Magyarországon; Révész Helana, 1963-ban telepedett le Magyarországon, többször volt a Bem József Egyesület elnökségének tagja, titkára, a Senior Klub vezetője; valamint Julianna Koziorowska, a Bem József Egyesület, valamint a Szent Adalbert Egyesület alapító tagja és tisztségviselője. Magyarországon született lengyel, a háború előtt a budapesti lengyel cserkészcsapat tisztje volt.

Július-október – A magyarországi lengyelség segít a lengyelországi árvízkárosultaknak. Az OLKÖ. székházában működő koordinációs központtal megszervezi az adományok gyűjtését, valamint nyári táborokat szervez Magyarország több mint 90 községében – együttműködve az ország hatóságaival és civil szervezeteivel – kb. ötezer lengyelországi gyerek és fiatal számára.

Augusztus 19. – a Szent Adalbert Egyesület – Szent Adalbert halálának 1000. évfordulóján - országos ünnepségeken emlékezett meg Szent István magyar királyról és Szent Adalbertről, rámutatva a két szent küldetésének jelentőségére. A Budapest-esztergomi érsekség és az esztergomi lengyel önkormányzattal közösen kezdeményezett emléktáblát augusztus 19-én Paskai László bíboros leplezte le a Bazilika falán. Szent Adalbertet 999-ben II. Szilveszter pápa avatta szentté. 1002-ben I. (Szent) István király Szűz Mária mellett Adalbertet választotta az első, esztergomi érsekség, valamint a székesegyház patrónusául, amelynek építését 1010-ben fejezték be.

Szeptember – lezárult a kőbányai Lengyel Templom helyreállításának első szakasza. Az év végén a kőbányai Lengyel Templomban - Dr. Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Hivatal elnöke, valamint dr. Konrad Sutarski, az országos és a fővárosi lengyel kisebbségi önkormányzat elnöke jelenlétében - Marek Zygadło plébános köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a kőbányai Óhegy utcai templom javítási munkáinál. Rege Béla építőmérnök kezdeményezésére megkezdett munkálatokra a Szent Adalbert Egyesület 200 ezer forintja mellé a Nemzeti és Etnikai Hivatal 4,5 millió forinttal, a Budapest Főváros X. kerületi Önkormányzat 1 millió forinttal járult hozzá a munkálatokhoz, melyeket Rikard Wygocki vállalkozó vállalta fel.

November 7.

– Magyarországon az újpesti lengyel kisebbségi önkormányzat – Romana Berkeczné Juszkiewicz rendezésében – kiállítást szentelt a Józef Wybicki által szerzett Dąbrowski-mazurka, a későbbi lengyel nemzeti himnusz kétszázéves történetének, amelyet Zenon Tarnowski konzul nyitott meg. 1997-ben előterjesztés készült a magyar Oktatási Minisztérium részére, mely koncepció szerint az egész ország területén működő országos lengyel nyelvű kiegészítő iskola jött volna létre, melynek részlegeivé váltak volna a vasárnapi iskolák.


1998. év A lengyelség 1998-ban hozta létre intézményeit is, ezek: a Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára, valamint az Országos Lengyel Iskola. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat januárban hozott határozott az Országos Lengyel Iskola létrehozásával kapcsolatban – Az OLKÖ. a központi költségvetésből 14 millió forint állami támogatást kapott.

Január 11. – A Magyar Rádió 30 perces lengyel nyelvű adásának kezdete. Szerkesztő: Szadai Bogdańska Bożena. A magyar állam támogatja, hogy a kisebbségek hozzájussanak a tömegkommunikációs eszközökhöz. A Magyar Rádió 1998-tól kezdődően 13 kisebbségnek szolgáltat műsort. A lengyel program a Kisebbségi és Regionális Programok szerkesztőségén belül jött létre. - 1998-tól pedig a Magyar Televízió is havonta 8 perces programot sugározott. A közszolgálati Magyar Televíziónál szintén 13 kisebbség számára készült adás. Az anyanyelvű televíziós kisebbségi műsorokat kéthetenként a kisebbségekről szóló magyar nyelvű magazinműsorok egészítik ki, amelyek a többségi társadalom tájékoztatását is szolgálják. A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai önállóan döntenek a közszolgálati műsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló műsoridő felhasználásának elveiről.

Január – a rákosligeti művelődési ház ünnepélyes keretek között vette fel az 1997-ben elhunyt, apai ágon lengyel származású Csekovszky Árpád, Munkácsy-díjas keramikus művész nevét. Tagja volt a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumának is. Az ünnepségen a Ferenczy-díjas Thury Levente, Csekovszky volt tanítványa méltatta a mestere művészetét. A beszédet követően leleplezték a névadó emléktábláját.

Február 1. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elfoglalhatta új székházát Kőbányán, az Állomás utca 10. szám alatt. A magyar állam még 1997-ben, Budapesten a X. kerületi Állomás utca 10/A. sz. alatt 27.715.000 Ft-ért 285 m2-es ingatlant vásárolt az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elhelyezése céljából.

Március 3. – a Főpolgármesteri Hivatal március 3-án hozott határozatával átadta a magyarországi lengyelségnek a kőbányai, Óhegy utca 11. szám alatti telket – a rajta lévő Lengyel Házzal és Lengyel Templommal (utóbbit soha nem tüntették fel a városi tervrajzokban). Tulajdonosa a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete (a háború előtt alakult, és 1948-ig működő Budapest-Kőbányi Lengyel Menhely Egyesület jogutódja) lett. Ugyanaznap született döntés a Lengyel Kisebbség Múzeuma és Levéltára céljára szolgáló épület átadásáról is.

Március 11. - Szerződés aláírása Molnár-Sagun Mónikával, a Szent Adalbert Egyesület elnökével a Lengyel Ház átadásáról, valamint dr. Konrad Sutarskival, az OLKÖ. és egyben a FLKÖ. elnökével a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára birtokba vételéről. A Fővárosi Főpolgármesteri Hivatalban a budapesti hatóságokat Székely Géza, a Tulajdonosi Bizottság elnöke, és dr. Varga Péter, a Vagyonügyi Osztály vezetője képviselték. Az ünnepi eseményen részt vett Grzegorz Łubczyk nagykövet és felesége, valamint Zenon Tarnowski konzul is.

Március 21. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat az I. kerületi Akadémia utca 3. szám alatt szavalóversenyt rendezett Adam Mickiewicz születésének 200. évfordulója alkalmából, mintegy ötven résztvevővel. Az alsó tagozatosok közül Marysia Dominik, a felső tagozatosok közül pedig Virág Noémi lett a győztes.

Április 4. – A Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület 1998. április 4-én és 5-én, Budapesten ünnepséget rendezett a magyar szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére „Népek Tavasza” címmel. Április 4én lengyel és magyar történészek tudományos tanácskozást tartottak a lengyelek részvételéről a forradalomban és a szabadságharcban. Az ünnepségsorozat április 6-án, Isaszegen folytatódott.


Április – Máté Endre gépésztechnikus – a Kossuth Szövetség ügyvezető elnöke – 1994-ben lépett be a Kossuth Szövetségbe, és 48-as gyalogos tisztként – Kondor Endre cserkészvezető, és dr. Konrad Sutarski segítségével – 1998 tavaszán a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján létrehozta a lengyel Wysocki-légiót. Akkor két ulánus uniformist varsóból kaptak, egy harmadikat pedig, két gyalogos mundérral együtt Gibizer Ferenc rákoscsabai szabómesterrel varrattak.

Április 30. – Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság volt elnöke április 30.-május 2. között Magyarországon tartózkodott, Esztergomban és Szolnokon nagygyűlésen vett részt.

Május 7. – a Magyar Rádió Márványtermében tartották Sallai István: „A magyar-lengyel határ története” című, az OLKÖ. gondozásában megjelent mű könyvbemutatóját.

Június 27. – A III. Magyarországi Lengyelség Napja. Ezen a napon szentelték fel és nyitották meg ünnepélyesen az OLKÖ új székházát Kőbányán. Leszkovszky Pál, Józef Pucilowski dominikánus vikárius, Maciej Józefowicz és Marek Zygadło plébános celebrált misét. A megnyitón jelen volt Grzegorz Łubczyk nagykövet, dr. Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, Wit Majewski, a szejm képviselője, György István polgármester is, valamint számos más szervezet és önkormányzat képviselője. - Az ünnepi hangversenyt a varsói Orvosi Akadémia Kamarakórusa, a Dwa Bratanki, s a racibórzi fiatalok együttese szolgáltatta. A Pataki István Művelődési Házban átadták a díjakat is:

„Magyarországi Lengyelekért-emlékérmet” kapott: Leszkowszky Pál, magyar dominikánus lelkipásztor, korábban – a nyolcvanas években - a kőbányai Legszentebb Segítő Szűz Mária (Częstochowai Istenanya) Lengyel Templom plébánosa volt. 1953-ban lépett be a dominikánus rendbe, 1963-ban pappá szentelték. 1959-ben orvosi diplomát szervezett; Buzás Istvánné, Maria Miernicka, 1908-ban, Myślenicében született, és gyermekkorában került Budapestre, a kőbányai téglagyárban dolgozott. Gyermekkorában a lengyel cserkészcsapatban tevékenykedett, a kőbányai lengyelek idős aktivistája; Wygocki Rikárd, a Polonia-Hungaria, a Magyarországi Lengyelek Gazdasági Érdekvédelmi Egyesületének, valamint a Kőbányai Lengyel Kisebbségi Egyesület elnöke. A Lengyeleknek Magyarországon Alapítvány igazgatója. Az 1997. évi árvíz idején cége, a BAU-ELF száz lengyel gyereket látott vendégül valamint Szalamon Rácz Tamás gépészmérnök. 1938-ban a Magyar-Lengyel Szövetség titkára volt. A Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság titkáraként több tízezer lengyel katonát segített külföldre. 1941-ben letartóztatták, internálták. Szalamon Rácz Tamás 1942-ben megkapta a londoni lengyel kormány a Złoty Krzyż Zaslugi z Mięczami kitüntetését, 1978-ban pedig a Lengyel Népköztársaság Érdemrendjének aranyfokozatát kapta.

Pál Károly „A Katowicei Vajdaságért Arany Emlékérmet” kapta a lengyelországi árvízkárosultak megsegítéséért.

Június 27. - A „Függöny Mögött” („Za kurtyną”) újonnan alapított lengyel színházi csoport első fellépésére került sor. Trojan Tünde, aki a krakkói színháztudományi szakon végzett a Mickiewicz Év során vette át a csoportot, és a Krími Szonettek előadásával mutatkoztak be. A csopoert ekkor négy tagból állt, amely azonban hamar bővült. A csoport 2000 júniusában - „Nyitott Ház” („Dom Otwarty”) néven átszerveződött, és függetlenítette magát a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzattól.

Július 19. – a Lengyel Perszonális Plébánián Marek Zygadło atyát Zbigniew Czerniak atya váltotta fel. – Amikor 1992-ben perszonális plébánia rangjára emelték a kőbányai lengyel templomot, Józef Wojda, a külföldi lengyeleket szolgáló Krisztus Társaság tagja lett a plébános. Néhány hónappal később azonban, miután felújította a templomot, elutazott. Pár hónapra Jan Szczukowski lépett a helyére. Őt Marek Zygadło atya váltotta fel, aki több mint öt évet töltött el Kőbányán. Helyébe Zbigniew Czerniak, a poznani Krisztus Társaság tagja lépett.

Augusztus 24. – A Lengyel Ház visszakerült az Szent Adalbert Egyesülethez. A ház kulcsát szimbolikusan dr. Demszky Gábor, a főváros főpolgármestere adta át Molnárné-Sagun Mónikának, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete elnökének. Az ünnepségen dr. Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalának volt elnöke, György István, Kőbánya polgármestere, Grzegorz Łubczyk nagykövet, Zenon Tarnowski konzul és a lengyel közösség számos tagja.

Szeptember 12. – Az OLKÖ. által szervezett országos lengyel kiegészítő kisebbségi iskola a „szervezés állapotában” megkezdte első tanévét. Ezzel az eddigi vasárnapi iskolák az iskola részlegeivé váltak. Az iskola feladata az egész ország területét behálózó lengyel vasárnapi iskolák egyesítése, és mint kiegészítő kisebbségi iskola, az oktatás állami rendszerén belüli működtetése (1999-ben rövid időre megszűnt). - Az első állandó jellegű lengyel Vasárnapi Iskolát 1922-ben alapították, a II. világháború idején 27 lengyel elemi iskola, Balatonbogláron pedig - Európában egyedülállóan - Lengyel Gimnázium és Líceum is működött. 1978-tól a budapesti Lengyel Nagykövetség mellett működik a Petőfi Sándor Általános Iskola és Líceum, amelyben a

36 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Lengyelországban érvényes tanterv szerint oktatnak. A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. tv.) megalkotásával, illetve 1996. évi módosításával megtörténtek a kisebbségi törvénnyel való összhang megteremtéséhez szükséges legalapvetőbb lépések.

Szeptember 15. – Az OLKÖ. által alapított Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának megnyitója Budapesten, a székház mellett. A kisebbségi kulturális hagyományok megőrzését segíti a kisebbségi múzeumok és könyvtárak országos vagy regionális hálózata. A Magyarországi Lengyelség Levéltára 1998-ban alakult és ez a magyarországi lengyel társadalom első intézménye. Ez az intézmény a Magyar Országgyűlés „Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól" szóló törvényének, valamint a Magyar Állam kisebbségi szervezetek működtetésére szánt pénzügyi alapnak köszönhetően jöhetett létre és működőképes. Alapítója és felügyeleti szerve az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a szakmai felügyeletet pedig a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum látja el. A gyűjtemény két tematikus kört ölel fel: a magyarországi lengyelség történelmét, illetve a lengyel-magyar és magyar-lengyel kapcsolatok történelmét. Az intézménynek Budapesten állandó kiállítása van „Magyarországi lengyel hagyományok évszázadai" címmel, van hely időszaki kiállításokra, illetve van egy levéltári részleg, amely többek között a magyarországi lengyel szervezeteket érintő anyagok gyűjtésére specializálódott.

Szeptember 17-21. – a Külhoni Lengyelség Világtanácsának 20. Jubileumi Kongresszusa Budapesten és Kecskeméten. A kongresszuson 25 országból 98 küldött, szakértő és megfigyelő ülésezett. A házigazdai teendőket az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat látta el a kanadai székhelyű Lengyelek Világtanácsa irodájával együtt. A megnyitón Alicja Grześkowiak, a Lengyel Köztársaság Felsőházának (szenátusának) elnöke, valamint Áder János, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke is részt vett. Vendéglátó az OLKÖ. volt, a Bem József Egyesület és a Szent Adalbert Egyesület közreműködésével. A megbeszélések a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Bem József Egyesületben kezdődtek és a Lengyel Templomban, valamint a Lengyel Házban fejeződtek be. A találkozó résztvevői megtekintették a Magyarországi Lengyelek Múzeumának és Levéltárának gyűjteményét, majd fogadta őket Grzegorz Łubczyk nagykövet is. (Polonia Węgierska Nr 32., 1998. sierpień p. 14.)

Szeptember 19. – a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület alapításának 40. évfordulóján – a Magyarországi Lengyelek II. Országos Találkozójával egybekötött – jubileumi ünnepséget tartottak.

Szeptember 24. – Aleksander Kwaśniewski, a Lengyel Köztársaság elnöke Budapestre érkezett. Felkereste a Solymári katonai temetőt, ahol harminchét lengyel pilóta nyugszik, akik 1944 szeptemberében a brit légierő kötelékében segélyszállítmányt akartak eljuttatni a harcoló Varsónak, de Magyarországon lőtték le őket. Sírjaikat az angol nagykövetség gondozza.

Szeptember 25-28. – A Külhoni Lengyel Szervezetek Európa Tanácsának III. közgyűlése Lengyelországban, Pułtuskban. Lengyel csúcsszervezetek 43 képviselője vett rajta rész Európa országaiból. A konferenciát az Európa Tanács elnöke, az angliai Zygmunt Szkopiak, és a Világtanács elnöke, Marek Malicki együtt vezették. A magyarországi lengyelséget Pułtuskban az OLKÖ. elnöke és két alelnöke képviselte.


3. A kisebbségi önkormányzatok második választási ciklusa (1998-2002)

1998. Szeptember – a lengyel kisebbségi önkormányzatok II. ciklusú választása. Az 1998-as önkormányzati választások során a magyarországi lengyelek a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat mellett kilenc fővárosi kerületben és huszonnégy vidéki településen hozták létre kisebbségi önkormányzataikat.

Október 18. – önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások. Kilenc fővárosi kerületben és huszonnégy vidéki településen alakult lengyel kisebbségi önkormányzat.

Október 22. – A Budapesten tartózkodó Jerzy Buzek, a Lengyel Köztársaság miniszterelnöke meglátogatta Kőbányán a Lengyel Templomot és a Lengyel Házat, ahol találkozott a lengyel szervezetek és önkormányzatok képviselőivel. Késő délután pedig megkoszorúzta Bem József emlékművét. – Jerzy Buzek 1997-ben, a Szolidaritási Választási Akció és Szabadság Uniója által alapított Kormány miniszterelnöke, vegyész-professzor. Professzori címét 1997 júniusában szerezte meg. Alapítója a Szolidaritásnak, a szükségállapot bevezetése után tagja volt a Regionális Végrehajtó Bizottságnak, illetve az illegális országvezetőségnek. A Lengyel Tudományos Akadémia gliwicei Vegyészeti Intézetének tudományos munkatársa volt.

November 14. – Budapesten, a Lengyel Függetlenség Napja alkalmából rendezett ünnepégen, a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Kossuth Szövetség és a Honvédelmi Minisztérium meghívására a Nemzeti Múzeum kertjében zászlószentelésre és átadásra került sor az OLKÖ. és az FLKÖ. által márciusban alapított Wysocki Tábornok Lengyel Légiónak. – Az ünnepi beszédet Szabó János vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka mondta. A most átadott zászló hasonlít a 150 évvel azelőtt átadott zászlóhoz. A zászlót Szabó János magyar tábornoknak, a budapesti katonai helyőrség parancsnokának felesége, Anna asszony tartotta a kereszt alá és Maciej Józefowicz atya, lengyel pap szentelte fel. Az eskü szövegét Kocsis Imre fiatal légionista mondta el. Dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke szónoklata után Grzegorz Łubczyk nagykövet megkoszorúzta Józef Wysocki mellszobrát. Az ünnepség fáklyás felvonulással folytatódott.

November – Maciej Płażyński, a szejm elnöke járt az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat székházában. Az önkormányzat tevékenységéről dr. Konrad Sutarski elnök tájékoztatta a magas rangú vendéget. Ezt követően Monika Molnár és Alicja Nagy ismertették az általuk vezetett két egyesület tevékenységét. A küldöttség meglátogatta az újonnan megnyitott Lengyel Múzeumot és Levéltárat is, majd felkeresték a kőbányai Lengyel Templomot és a Lengyel Házat, majd megkoszorúzták Bem tábornok szobrát is.

December 18. – a Kisebbségek Napján a – a Magyar Köztársaság miniszterelnöke által alapított – Kisebbségekért Díjat a magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete kapta megosztva az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat felterjesztése alapján. A díj 250000 Ft pénzjutalommal járt együtt.

December 24. – Adam Mickiewicz (1798-1855) születésének 200. évfordulója. A Mickiewicz-év jegyében a Polonia Węgierska számaiban rendszeresen jelentek meg írások a költőről. decemberi (grudzień), 36. számának 12-13. oldalán:

A Polonia Węgierska 1998.

„Vörösmarty kortársa. Két évvel volt idősebb, mint a magyar romantika nagy vezéralakja; 1798. december 24-én született. Halálának időpontja csaknem teljesen azonos mindkettejüknek 1855 nyugtalan novembere ragadta magával. A két irodalomban betöltött feladatuk is hasonló. Mindketten a klasszicizmus formavilágából kiindulva, művükbe annak eredményeit is beépítve indították el a lengyel, illetőleg a magyar romantika fejlődését, s teremtették meg azt az új költészetet, melynek a modern nemzeti öntudat kialakításában olyan nagy szerepe volt, hogy hatása mindmáig érezhető.” (Sziklai László: Adam Mickiewicz, Gondolat 1958.)

38 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat által 1998-ban létrehozott Za kurtyna színjátszó csoport a tárgyalt két évben három bemutatót tartott. A csoport időközben önállósult.

1999. év Január 27. – a kilenc budapesti lengyel kisebbségi önkormányzat negyvenhárom elektora megválasztotta a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat második ciklusának kilenctagú képviselőtestületét. Képviselők: Jadwiga Abrusán, Krystyna Koziorowska, Halina Mariánné-Wesołek, Nemesi Miklósné, Stanisława Proszler, Władysława Rege, Ewa Rónayné-Słaba, Sobołtyński Róbertné, Rikárd Wygocki.

Február 7. – Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat második ciklusának választása. Az újonnan megválasztott tizenöt tagú országos önkormányzati képviselő közül mindössze kettő lett a fővárosi. Az országos testület tagjai: dr. Csúcs László Györgyné, Bubenkó Csaba, Safarcsik Tibor, Molnár László, dr. Konrad Sutarski, Stépán László, Tóth László, dr. Zábrácki József, Magyari Jenő Dezső, Szymczak Judit, dr. Karol Biernacki, Rőczei Norbert, Lattor Tamás Antal, Szabó László, Sándor László. – Az elektori gyűlésen jelen volt többek között: Tóth Zoltán, a Magyar Köztársaság Országos Választási Bizottságának elnöke, Bohdan Szcześniak, a Lengyel Köztársaság Országos Választási Irodájának igazgatója, Doncsev Toso államtitkár, a Nemzeti és Etnikai Hivatal elnöke és Zenon Tarnowski, a Lengyel Köztársaság magyarországi konzulja is. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat személyi összetétele: Elnök: Bubenkó Csaba, alelnökök: dr. Csúcs Lászlóné, dr. Karol Biernacki és Safarcsik Tibor. - Kulturális, tömegtájékoztatási és oktatási bizottság: Stépán László elnök, Rőczei Norbert és Szymczak Judit. - Gazdasági, pénzügyi és jogügyi Bizottság: Molnár László elnök, Tóth László, Lattor Tamás és Magyari Jenő. - Szociális, ifjúsági- és sportbizottság: Sándor László elnök, Magyari Jenő és Rőczei Norbert. - Szervezési, ellenőrzési- és etikai Bizottság: dr. Zábrácki József elnök, Szabó László és Sándor László. Az OLKÖ. képviselője „A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért” Közalapítványban: Stépán László. (Polonia Węgierska1999. marzec; p. 14-16.)

Február 23. – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tizenegy kisebbségi önkormányzat megyei szövetséget alapított. A „Polonia Węgierska” szerkesztősége lemondott, a szerkesztést Halperné Stankiewicz Zofia vette át, a nyomtatást pedig néhány hónapra Budapestről Miskolcra vitték.

Június 27. – IV. Magyarországi Lengyelség Napja. – Az ünnepségre június 26-án került sor. Az ünnepség megnyitása után a lengyel papok a Szent László templompapjaival együtt felavatták és megszentelték azt az emléktáblát, amelyet a kőbányai Szent László templom oldalhajójában helyeztek el. A táblaavatás után Dr. Rémiás Tibor megnyitotta a védőszentünkről szóló kiállítást (társszerzője Dr. Kárpáti László volt). A kiállításnak az Országos Önkormányzat székhelyén levő Lengyelség Múzeum adott otthont. – Az ünnepi műsorban a wisłai „Górnie”, a budapesti „Dwa Bratanki” együttes, valamint a Kecskés trió és a poznań-i „Piroska” táncdalegyüttes közreműködött.

Szent László díjat kapott: dr. Kovács István professzor, dr. Urszula Kaczmarek professzor, Maciej Józefowicz vecsési plébános, aki korábban a kőbányai Segítő Szűz Mária Lengyel Templom plébánosa volt. Dr. Kovács István professzor a Pázmány Péter Tudományegyetem Lengyel Tanszékének vezetője. dr. Urszula Kaczmarek a poznań-i Adam Mickiewicz Egyetem professzora. Továbbá a Balatonboglári Lengyel-Magyar Baráti Társaság, a pécsi Lengyel Klub, a Bem Egyesület szegedi részlege.

„Magyarországi Lengyelekért-emlékérmet” kapott: Pál Károly, a Szent Adalbert Egyesületből, aki a lengyelországi árvízkárosultak egyik fő segítője volt. Anna Nowotny, a Magyarországi Bem József Egyesületből; Andrzej Straszewski építészmérnök, a Bem Egyesület Székesfehérvári tagozatából; dr. Tóthné Pacs Vera, Isaszeg polgármestere, az Isaszegi Múzeumbarátok Körének tiszteletbeli elnökségi tagja; Jadwiga Városi a Szent Adalbert Egyesületből, a „Dwa Bratanki” Táncegyüttes alapítója, valamint Szekér Lászlóné, 25 éve tanította a lengyel nyelvet a Szent László Gimnáziumban.

Augusztus 28. - Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete kezdeményezésére a lengyelek magyarországi emigrációjának 60. évfordulójára emlékeztek Balatonbogláron Lengyelország és Magyarország diplomáciai vezetői: Bronisław Geremek professzor, lengyel külügyminiszter és dr. Martonyi János külügyminiszter részvételével, a „Lengyel-magyar Barátság Napja” keretében. Ott volt Maciej Płażynski, a lengyel országgyűlés elnöke is. Mintegy 60 fő vett részt a balatonboglári rendezvényen.


Szeptember 1. – a budai Gyorskocsi utca 47. sz. alatti börtön – 1944 márciusától a német Gestapo székháza falán az itt raboskodott, majd innen gyűjtőtáborokba került lengyelek emlékére avattak emléktáblát. A Farkasréti temetőben id. Antall József sírjánál hangzott el közös ima. – Szeptember elején Makó mellett, Magyarcsanádon az ott működő ideiglenes katonai tábor emlékére avattak emléktáblát. A harmadik tábla Keszthelyen került elhelyezésre.

Szeptember 24-26. – a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szervezésében, a Lengyel Köztársaság Nagykövetségével és a Lengyel Intézettel együttműködve, az intézet épületében „A lengyel menekültek Magyarországon 1939-1945” címmel tartottak tudományos konferenciát Barbara Czerwińska, Kamilla Mondral asszonyok, valamint Tadeusz Olszański és Jan Stolarski, a Lengyel-magyar Barátság Egyesületek Szövetségének elnöke visszaemlékezéseivel. Szeptember 25-én, Vámosmikolán a volt katonai tábor területén, továbbá Székesfehérváron, Makón és Nagykátán tartottak megemlékezést. Aleksander Kwaśniewski, a Lengyel Köztársaság elnöke – Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének jelenlétében – köszönte meg a jelenlévő 36 azon település polgármesterének, amely települések a II. világháború alatt befogadták a lengyel menekült katonákat, valamint a magyar népnek önzetlen segítségét. Kwaśniewski elnök úr minden egyes polgármesternek névre szóló köszönőlevelet és jelképes ajándékot nyújtott át a magyar társadalom helytállásáért, melyet a lengyelek háborús fenyegetettsége és jogfosztottsága idején tanúsított. Antal Bálint – idősebb Antall József munkatársa - a Lengyel Köztársaság Keresztje Érdemrendet kapta. Osváth György és Baló Zoltán ezredes, a Honvédelmi Minisztérium 21. sz. Osztályának a vezetője posztumusz kitüntetést kapott.

Szeptember 25. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat rendezésében a Budapest, XVII. kerületben, Rákoscsabán emlékeztek meg az évfordulóról. Rákoscsaba 1950-ben lett a főváros része. 1940-1943 között Rákoscsabán magánházakban internált lengyel katonák és családtagjaik voltak elszállásolva. A Laffert kastélyban volt az egyesület asztalai és a kaszinó. Rákoscsabán, a Péceli út 228. számú telken, a jelenlegi Szent Filoména Katolikus Kör kertjében, 1941-ben emelték az Ostrobramska-i Szűzanya képét ábrázoló emlékoszlopot. A II. világháború kitörésének 60. évfordulóján az ünnepségen megjelent dr. Devánszkyné Molnár Katalin polgármester, Roman Kowlski konzul, Nyerges Gyuláné, a Rákoscsabai Polgári Kör vezetője, Bubenkó Csaba, az OLKÖ. elnöke. A rekonstruált kegyképet Zbigniew Czerniak atya és dr. Mandula József plébános szentelte fel. [NASZE POLSKIE DZIĘKUJĘ – A LENGYELEK KÖSZÖNETE p. 4., 25.]

Szeptember – a Lengyel-Magyar Sportnap megnyitója. Október 20. – újraszentelték a 150 évvel ezelőtt mártírhalált halt herceg Mieczysław Woroniecki ezredesnek, a magyar Népek Tavasza hős áldozata Fiumei úti Sírkertben található restaurált emlékoszlopát. Az ünnepségen részt vett Jerzy Buzek, a Lengyel Köztársaság miniszterelnöke. Az ünnepséget az V. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezte.

Október 30. – Krakkóban elhunyt prof. dr. Franciszek Budzinski, a Balatonbogláron működő lengyel gimnázium tanára. Végrendelete szerint hamvai egy részét a balatonboglári kolumbáriumában helyezték el.

November - A poznani „Ars Nova” kiadó gondozásában jelent meg Urszula Kaczmarek, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem tanárának „Na węgierskiej ziemi” – Rzecz o Polonii węgierskiej” című könyve, amely a magyarországi lengyelek történetét tekinti át. A könyv megjelentetését többéves kutatómunka előzte meg. [NA WĘGIERSKIEJ ZIEMI – RZECZ O POLONII WĘGIERSKIEJ – MAGYAR FÖLDÖN LENGYELEKRŐL MAGYARORSZÁGON; 1999. LISTOPAD, NR 47. p. 14., 24.]


December 4. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat közgyűlése visszahívta a közgyűlés teljes vezetését, elnökségét. December 12-én ügyvezetéssel bízta meg az ekkor már visszahívott vezetést. Az Oktatási Minisztérium – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat javaslatára - előterjesztette az Oktatási Törvény módosítását, melyet a Magyar Köztársaság Országgyűlése jóváhagyott. Eszerint a vasárnapi iskolák helyett kisebbségi kiegészítő iskola lett. 1999-ben a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a fővárosi kerületekben működő lengyel kisebbségi önkormányzatok támogatásával létrehozta a Közös Lengyel Kasszát, „Wspólna kasa polonijna”-t melyből segítséget nyújtott az egyesületeknek, a lengyel templomnak, népi-tánc együttesnek, cserkészcsapatnak, stb. 1999-ben a Magyarországi Bem József Egyesület az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságától 1 millió Ft, 2000-ben 1,5 millió Ft támogatáshoz jutott. Ugyanebben a két évben a Szent Adalbert Társaság 300 ezer Ft, illetve 390 ezer Ft támogatásra tett szert. A Bem Egyesület mellett működő Dwa Bratanki táncegyüttes keretében 1999-ben megalakult a táncegyüttes gyermekcsoportja is, amelynek a Budapest XVIII. Kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat ad otthont. Ez később a POLONÉZ Néptánc Együttes nevet vette fel.

2000. év Január 8. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselőtestülete újból megbízta a korábbi vezetést.

Január – a magyarországi lengyelség egy csoportja az OLKÖ. pénzügyi ellenőrzésének kérésével fordult az Állami számvevőszékhez. Zábrácki József, az akkori OLKÖ. egyik alelnöke négy másik képviselővel az OLKÖ. rossz gazdálkodása és a közvagyon elprédálásának vádjával a X. kerületi Rendőrség Nyomozási Osztályához fordult. Evvel egy időben lezajlott az állami Számvevőszék ellenőrzése is. Egyetlen egy képviselő személyi felelősségét sem állapították meg. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága, mely 2002/2003-ban a Főkapitányságra lett áthelyezve, elismerve a „Pozitív Megoldás Bt.” Tulajdonosának vétségét, 2003-ban átadta az ügyet az ügyészségnek. – Ugyanakkor a Kulturális és Tájékoztatási Bizottság volt alelnöke ellen büntetőjogi eljárás indult az 1999. évi nyári ifjúsági táborra szánt összegből több százezer forint elsajátítása miatt. A Kulturális és Média Bizottság volt elnöke által eltulajdonított összeget (600 ezer Ft) az OLKÖ. 2003-ban kapta vissza bírósági ítélet és végrehajtói eljárás révén.

Január 28. – a Szent Adalbert Egyesület a Lengyel Házban megtartott tisztújító gyűlésén megválasztották az új vezetőséget. Molnárné Elźbieta Cieślewicz elnök, Maria Pál elnökhelyettes, Jan Tadeusz Gutowski titkár, az Elnökség tagjai: Molnárné Zdzisława Sagun és Bogumiła Fejes lett. Az Elnökség tiszteletbeli tagja Zbigniew Czerniak atya, a lengyel Templom plébánosa lett. Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete bejelentette, hogy a Lengyel Köztársaság szenátusának közbenjárására a „Wspólnota Polska” Egyesület elhatározta, hogy a Lengyel Ház, a Plébánia és a Lengyel Templom kibővítésének terve szerepel a 2000-es beruházási programban. Rónayné Słaba Ewa, a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökének kezdeményezésére – a Kulturális és Média Bizottság támogatásával – Normafánál, a Hotel „AGRO” 5. emeletén tartották meg a BAL POLONII 2000 rendezvényét. A ceremóniamester Krzysztof Szczerba volt, a mulatságot a Polonia TV bemondónője, Malgorzata Jarecka vezette. A tánchoz a zenét a Jaslo-ból érkezett zenekar szolgáltatta. – A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 2000-től rendez bálokat a Magyarországon élő lengyelek számára. Az éves bálokat megtisztelték jelenlétükkel többek között: Wojciech Siemion és Bogdan Łazuka, valamint a TV Polonia bemondónője, Malgorzata Jarecka, a Lublinból érkezett Leszek Gęca, Alina Janowska varsói színésznő is.

Február – a Polonia Wegierska havilap, és negyedévi magazinja, a Glos Polonii a Kisebbségi Közalapítvány támogatásával jelent meg. A Glos Polonii szerkesztőségéből 2000. második felétől, Jerzy Kochanowski kiválását követően Jerzy Królikowski vette át a szerkesztési feladatot, aki Nagy Alicjával közösen vezette a lapot. A grafikai feladatokat Krzysztof Ducki látta el. A Polonia Wegierska megjelenése sem volt folyamatos, aminek következtében felfüggesztette munkáját az OLKÖ tevékenységét segítő Médiatanács is. A lap főszerkesztője 2000. első felétől Iga Zeisky-Sikora, magyar szerkesztője Józsa Péter lett. A Kisebbségi Közalapítvány egy ízben - a szerkesztőséggel aláírt megállapodás be nem tartása miatt - szüneteltette a laptámogatás átutalását.

Február 17. – Budapesten újra összeült az 1958-ban alakult Lengyel-Magyar Történész Bizottság. A találkozó témája: európai kisebbségi felkelések, illetve a kisebbségek nemzeti jogainak elismerésére való törekvés volt.


Február 19. – a Polonia Węgierska 2000. évi 50. számában megjelent az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat felhívása a kőbányai lengyel templom orgonájának rekonstrukciójára. Szükségessé vált az orgona teljes felújítása, a pneumatikus rész teljes átépítése, a bőrkék cseréje, az elhasználódott és a hiányzó sípok javítása, ill. pótlása, a motor cseréje és a fújtatók újjáépítése. Az OLKÖ február 19-én tartott ülésén a képviselőtestület támogatta a Lengyel Templom orgonájának felújításával foglalkozó bizottság felállítását célzó kezdeményezést.

Február 19. – felfüggesztette működését az OLKÖ munkáját segítő Médiatanács. Március 11. – a magyarországi Lengyelség Múzeumában és Közgyűjteményében „Lengyelek és magyarok a történelem sodrában – 1000 éves kapcsolataink története” című ideiglenes kiállítás nyílt, melynek szerzője Bátky Zoltán volt.

Május 28. – Budapesten ülést tartott az OLKÖ. A testület nem fogadta el az önkormányzat 1999. évi zárszámadását, és nem hagyta jóvá a 2000. évi költségvetést sem. Napirendre került a MOL-részvényekkel való ésszerű gazdálkodás kérdése is.

Május 31. – a Nemzeti Hősök Napja Magyarországon. Ebből az alkalomból a magyar Honvédelmi Minisztérium delegációjának tagjai, valamint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselői – dr. Csúcs Lászlóné és Zábrácki József – helyezték el a megemlékezés koszorúit a „Przemyśl”-i emlékmű talapzatán. A kompozíciót 1932-ben emelték a budapesti Margít-híd budai hídfőjénél az I. világháborúban, 1914-1915 között zajlott véres harcok során elesett hősök emlékére.

Június 23. – Szent László-nap. Június 24-én a Lengyel Templomban tartott szentmisével kezdődött meg a magyarországi Polónia hagyományos Szent László-napi ünnepe, az V. Magyarországi Lengyelség Napja. Szent László-díjat kapott: Bátky Zoltán, Mieczysław Ostoja-Mitkiewitz és Jan Stolarski. Magyarországi Lengyelekért-díj kitüntetettje: Csombor Erzsébet Esztergomból; Gwizdalewicz Stanisław és Hajdú Gabriella a Magyarországi Bem József Kulturális Egyesületből; dr. Nemesi Miklósné a Szent Adalbert egyesületből.

Június 25.-július 2. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Magyarországon élő lengyel gyerekek és fiatalok számára nyelvi tábort szervezett Balatonszemesen. A táborban 45 fő vett részt.

Július – az OLKÖ. tizenegy napos nyelvi tábort szervezett az Éger-völgyben.– a Perkupa melletti tábor területét az OLKÖ vezetése 2 millió forintért kibérelte 5 évre, mindamellett, hogy ezt a helyet az OLKÖ. nem használta ki azon az egyszeri kéthetes nyári táborozáson kívül, amikoris 40 gyerek tartózkodott ott.

Július 30. – Tizedik alkalommal rendezték meg a hagyományos derenki bucsút. – Pápa városa kerékpáros zarándokúton lévő będzini fiatalok 100 fős csoportját látta vendégül. A fiatal zarándokok részt vettek a pápai Nagytemplomban tartott szentmisén, és találkoztak a helyi Polónia képviselőivel is.

Augusztus 17. – a Parlament Vadásztermében a magyar államiság milleniumi ünnepeinek keretében Mádl Ferenc köztársasági elnök, valamint Dávid Ibolya igazságügy miniszter találkozott a magyar földön élő tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség képviselőivel. A lengyel kisebbséget: Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság nagykövete, az OLKÖ., a Lengyel Templom valamint a lengyel szervezetek és médiumok küldöttei képviselték. Troján Tünde elszavalta a Nobel-díjas Wisława Szymborska költeményét.

Szeptember – megemlékezés és koszorúzás a II. világháború kitörésének évfordulóján idősebb dr. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál a Farkasréti temetőben. Krystyna Łubczyknak – a lengyel nagykövet feleségének – köszönhetően megtalálták Baló Zoltán ezredes sírját is.


Szeptember 14. – A budapesti lengyel nagykövetségen tartották meg „A Menekült Rapszódia – Lengyelek Magyarországon 1939-1945 között” című könyv magyar kiadásának bemutatóját, amely a II. világháború során Magyarországra menekült lengyelek visszaemlékezésit tartalmazza.

Szeptember 23. – Immáron második alkalommal rendezték meg a Budavári Lengyel-Magyar Sportnapokat az I. kerületi Czakó Utcai Sport- és Szabadidő Központban.

Szeptember 23. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a vasárnapi iskolák tanárai számára oktatási konferenciát szervezett, melynek témája a lengyel nyelv magyarországi tanítása volt. A tanácskozáson részt vettek a magyar és a lengyel Oktatási Minisztérium, a Wspólnota Polska, a lublini továbbképző központ, az ELTE és a Petőfi Sándor Lengyel Iskola képviselői is. Október elején Magyarország területén 35 lengyel vasárnapi iskolában indult meg a tanítás 259 fővel.

Október 12-17. – Győrben rendezték meg a II. Lengyel Kulturális Napok rendezvénysorozatát. Október 13. – a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége, a Lengyel Intézet és az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat „Szolidaritás – kihívás Közép-Európa számára” címmel konferenciát szerveztek a Lengyel Intézetben. Ez alkalomból „A Szolidaritás napjai, 18 nap, amely megrengette a világot” címmel november 3-ig tartó dokumentumkiállítás volt a Lengyel Intézetben. – Október 13-án, a Polónia múzeumában (Állomás u. 10.) kiállítás nyílt a Szolidaritás fennállásának 20. évfordulója alkalmából.

Október 19. – az V. kerületi LKÖ kezdeményezésére – a Kerepesi temetőben, Mieczysław Woroniecki herceg síremlékénél megemlékezést tartott a fővárosi Polónia.

Október 19-21. – lengyel és magyar történészek részvételével tudományos szimpoziumot tartottak Budapesten, Székesfehérváron, Esztergomban és Visegrádon a „Lengyel-magyar kapcsolatok a két ország államisága kialakulásának időszakában, a X.-XVI. században” témakörben.

Október 28. – a budapesti Lengyel Templomban az „Oratórium” bemutatásának 25. évfordulója alkalmából fellépett a „Wisła” énekegyüttes.

November 11-12. – a budapesti lengyelek előbb Pilsudski marsall emléktáblája előtt, majd a Hősök Teréről indulva a városon átvezető menettel, később a fővárosi lengyel kisebbségi önkormányzat székhelyén baráti találkozóval emlékeztek november 11-én a Lengyel Függetlenség Ünnepére. A magyarországi lengyelség minden évben megkoszorúzza Pilsudski fővárosi, Apor Vilmos téri emléktábláját, így emlékezik meg a Függetlenség Napjáról. Az 1936-ban leleplezett, de 1945-ben a szovjet csapatok által eltávolított emléktáblát 1989-ben állították helyre. – Pécsett dr. Csúcs Lászlóné, az OLKÖ. alelnöke nyitotta meg a „Lengyel-magyar barátság ezer éve” című kiállítást. Erről az ünnepről megemlékeztek a győri lengyelek is. – A Hazáért szóló szentmisét tartottak november 12-én a lengyel templomban.

November 19. – A „Magazyn Polski” 150. adását sugározta a Magyar Rádió Lengyel szerkesztősége. Ez az adás minden vasárnap a 873 kHz hullámhosszon, este 21.30-22.00 között fogható.

December 10. – a magyarországi lengyelség Bem József szobra alatt emlékezett a hős tábornokra, a legendás hadvezér halálának 150. évfordulója alkalmából.

Az Akadémia u. 1-3. szám alatti épület falán emléktáblát lepleztek le Lengyelország és Magyarország hősének tiszteletére.


December 15-16. – Budapestre látogatott Andrzej Chodkiewicz, a Lengyelek Világszövetségének (Wspólnota Polska) igazgatója és a magyar referens, Jadwiga Lenard. A delegációt a Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok elnökeinek szűk körű társasága fogadta. (Fővárosi LKÖ., I., XI., kerületi LKÖ., Eger, Esztergom, Gödöllő, Győr, Nyíregyháza és Székesfehérvár). A köszöntőt dr. Csúcs Lászlóné általános alelnök mondta. 2000-ben a Bem Egyesület és a Szent Adalbert Egyesület a NKÖM-től is működési támogatásban részesült, a Bem Egyesület 400 ezer Ft, míg a Szent Adalbert Egyesület 500 ezer Ft támogatást kapott.

2001. év Január 15. – a Lengyel Ház építésére kiírt tervpályázaton a nyertesként kihirdetett Csonkáné Gruber Mária építészmérnök a tervezési munkát olyan feltételekkel akarta elvállani, amelyet a Wspólnota Polska Egyesület nem fogadott el. Közel egy éves időveszteség után 2000 októberében a Wspólnora Polska megvásárolta tőle a tervet, és Csonkáné Gruber Mária a szerzői jogáról lemondott, valamint hozzájárult a további tervezéshez. Így, a Wspólnota Polska Egyesület a tervpályázaton II. helyezést elért Kövecses Péterné Morvai Ágnes építészmérnökkel illetve a tulajdonában lévő Precise CAD Kft.-vel kötött tervezési szerződést. Az építési engedélyt a Szent Adalbert Lengyel Egyesület részére a tervező kérte meg. A beruházást a Wspólnota Polska Egyesület finanszírozta, kivéve a felvonó költségét, melyet hazai adományokból és pályázatokból valósítottak meg.

Január 20. – Az OLKÖ Elnökségének testületi ülésén, amelyre meghívást kapott az összes lengyel kisebbségi önkormányzat elnöke, Bubenkó Csaba elnök, hivatkozva a testületen belüli személyi ellentétekre, amelyek lehetetlenné tették számára a munkát, azonnali hatállyal lemondott elnöki posztjáról. Így tett az OLKÖ két alelnöke is: dr. Csúcs Lászlóné és dr. Karol Biernacki is. A testület úgy határozott, hogy elnökválasztó zárt testületi ülést hív össze.

Január 28. – elnökválasztó zárt testületi ülésen az új elnök ismételten dr. Konrad Sutarski lett, aki az elnökség 14 tagjának 10 szavazatával kapott bizalmat. Az új elnökhelyettesek: Szymczak Judit (Szolnok) valamint Molnár László (Miskolc) lettek. A gazdasági-pénzügyi bizottság elnöke Magyari Jenő, a szervezési-etikai bizottságé Safarcsik Tibor lett. A belső ellentétek - az OLKÖ elnökének lemondását és az előző ciklus egykori OLKÖ elnökének újraválasztását követően – elcsitultak. A „Polonia Węgierska” főszerkesztője Józsa Péter és szerkesztője Ryszard Frąszczak lett, akit később ismét Iga Zeisky-Sikora váltott fel.

Február 3. – az AGRO Szállóban rendezték meg a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Polónia II. Bálját. Megjelent Kapronczay Károly: „A magyar lengyel történelmi kapcsolatok évszázadai” című kötete a Mondus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában. Kapronczay Károly a budapesti Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár Főigazgatója, korábban „Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok” címmel jelent meg kötete, melynek lengyel fordítását dr. Tomasz Powrozniak kandidátus végezte.

Február 18. – a budapesti Lengyel templomban, a Spányi Antal püspök által celebrált szentmisén felszentelték a templom orgonájának felújítását megörökítő emléktáblát.

Február 28. – befejezte magyarországi diplomáciai munkáját Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, akinek Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjét Csillaggal adományozta.

Mácius 3. – hosszú idő óta most rendezték meg újra Budapesten, a Polónia Fórumot. Az OLKÖ új vezetése ismertette a kialakult helyzetet, a pénzügyi gondokat és a távlati célkitűzéseit.

Március 12. - a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségén a konzuli feladatokat Tereza Notz asszony látja el. Tereza Notz 1991-1996 között a nagykövetség mellett működő iskola tanára, négy éven keresztül igazgatója volt.

Március 20. – a FLKÖ szervezésében bemutatták a magyar költők dr. Konrad Sutarski által lengyelre fordított verseiből összeállított Föltámadott a tenger című kötetét.


Április 3. – gróf Teleki Pál tudós államférfi, Magyarország egykori miniszterelnöke halálának 60. évfordulóján, a budai Várnegyedben lévő szent György téren, a Sándor-palotával szemközt rakták le tervezett emlékművének alapkövét. Csicsery-Rónay István, a Teleki Pál Emlékbizottság ügyvezető elnöke mondott emlékbeszédet, a megemlékezésen és az alapkőletételnél részt vett Roman Kowalski nagykövetségi tanácsos, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvivője is. Az emlékmű tervezője Rieger Tibor volt. A szobor elkészítésének tervezett 16 millió Ft volt, melynek felét a Milleniumi Kormánybiztos Hivatala fedezte volna. A Lengyel Köztársaság Nagykövetsége 600 ezer Ft összeggel támogatta az emlékmű építését. A 2001 augusztusára tervezett fővárosi szoboravatás azonban politikai csatározások és meg nem értés miatt elmaradt. Felavatására 2004. április 3-án, Balatonbogláron került sor.

Április 28.-május 3. – Külhoni Lengyelek II. Kongresszusa Varsóban. A Világtalálkozó színhelyei: Varsó, Pułtusk, Krakkó és Częstochowa voltak. A rendezvényen 54 országból 320 küldött vett részt. A magyarországi lengyelséget Elżbieta Cieślewicz-Molnár, a Szent Adalbert Egyesület elnöke, Nagy Alicja, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke, Héjj Aldona és Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke képviselték. A Világtalálkozó ünnepélyes határozata alapján május 2-a a határokon túl élő lengyelek és a Polónia napja lett.

Május 3. – a budapesti Lengyel Templomban és Lengyel Házban tartotta meg a Polónia a május 3-i Alkotmány, Lengyelország Nagyasszonya és a külföldön élő lengyelség ünnepét. Ünnepi találkozót tartottak Szolnokon és Pécsett is.

Június 17-24. – országos iskolai évzáró ünnepség után az OLKÖ. és a FLKÖ. nyelvi- és pihenőtábort szervezett a Polónia fiataljai részére Balatonberényben.

Június 23-24. – Közép és Dél-Európa lengyel szervezeteinek regionális elnöki találkozója Budapesten. Házigazda: az OLKÖ., a FLKÖ., a Bem József Egyesület és a Szent Adalbert Egyesület volt. A rendezvényen részt vett a Határon Túli Lengyel Szervezetek Európai Uniójának alelnöke, Tadeusz Piłat úr (Svédország) és a franciaországi lengyelek szervezetének képviselője, Krystyna Sadowska asszony is.

Június 14-30. – „Poznań-Budapest ’56” fotódokumentum kiállítás a kőbányai Pataky István Művelődési Házban.

Június 30. – VI. Magyarországi Lengyelség Napja. – A Pataky István Művelődési Házban tartott ünnepség díszvendégei: dr. Ecsedy István, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közgyűjteményi és közművelődési helyettes államtitkára, Anna Skowronska-Bugucka a lengyel szenátor, Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa, Tereza Notz konzulasszony, valamint Hollósy Tiborné, a Magyar Művelődési intézet kisebbségi osztályának vezetője voltak. A Lengyelség Napján a Magyar Köztársaság kormányának képviselője, dr. Ecsedy István Milleniumi zászlót adott át az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökének, amit az OLKÖ. vezetősége az összes Magyarországon élő lengyelnek nyújtott adományként vett át. Julia Koziorowska zászlóanya szalagot tűzött fel rá, és Zbigniew Czerniak atya megáldotta, megszentelte a lobogót. A Milleniumi zászlót a nemzeti kisebbségek közül a lengyelek kapták meg elsőként. Az OLKÖ május 26.-i plenáris ülése alapján: Posztumusz Szent László-díjat kapott Varga Béla politikus, római katolikus pap, 1929-1947 között volt Balatonboglár plébánosa. A második világháború idején az ő idejében működött az európai kontinens egyetlen legális lengyel gimnáziuma. Varga Béla az FKgP egyik alapítója, 1939-től országgyűlési képviselő, 1945-től az FKgP ügyvezető alelnöke volt. 1946-47-ben a Nemzeti Főtanács tagja és a nemzetgyűlés elnöke lett. 1947-ben az USA-ba emigrált, 1990-ben tért haza.

Magyarországi Lengyelekért-díjat kapott: Héjj Aldona, a Budapest, XIII. kerületi LKÖ. elnöke, a Bem József Kulturális Egyesület tagja és 1990-94 között elnöke. 1993-ban megszervezte az I. Lengyel Kongresszust Magyarországon; Greskóné Bubenkó Valéria, Istvánmajorban született és ott is lakik. A derenki hagyományok őrzője, az archaikus helyi lengyel nyelv kutatója. Karitatív tevékenységet folytat, továbbá Priszler Györgyné, Priszler György, Łukasz és Marcin a Budapest IV. kerületi Lengyel-Magyar Családok Klubja létrehozói. A Magyar Művelődési Intézet és az OLKÖ a térség lengyelségéért végzett kiemelkedő munkájáért a pécsi Lengyel Klub és a pécsi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat jutalmat kapott.

Július 22. – Derenki búcsú az Újszandec környéki Jastrzebiből érkezett zenekar részvételével. Szeptember 1. – az országos lengyel Kisebbségi önkormányzat vezetőségének tagjai dr. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál elhelyezték a kegyelet virágait. – A Budapesten élő lengyelek a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület kezdeményezésére már az idősebb dr. Antall József halála utáni első évektől kezdve mindig a II. világháború kitörésének évfordulóján találkoztak sírjánál. Az összegyűltek között ott volt Rafal Wiśniewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, a követség több képviselője, és a hazai Polónia képviselői is. –

45 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Megalakult Budapesten a „Szeptember katonái” (Żołnierz Września) Katonai Hagyományőrző Díszraj, amely a már 3 éve működő Wysocki Légió kereteiben jött létre. Egyenruhájuk az 1936 mintájú gyalogos egyenruha. A vállapon lévő J.P. monogram Pilsudski marsallra utal. 1939-ig az ő nevét viselte az 1. lovasezred, és az 1., 5., 6., 41. és 66. gyalogezred. Megjelenésükkel az 1939-es honvédő lengyel hadsereg önfeláldozó harcainak állítanak emléket. Máté Endre, a csapat vezetője ünnepélyes alkalmat felhasználva megkérte Ernest Niżałowski főhadnagyot, az egykori harcok veteránját, hogy legyen az új egység tiszteletbeli parancsnoka.

A katonai hagyományőrző alakulat a Hősök terei ünnepségen (2004)

Szeptember 16. – Jótékonysági hangversenyre került sor a Pesti Vigadó hangversenytermében a lengyelországi árvízkárosultak javára. – A Hangverseny támogatója a Magyar Művészeti és Szabadművelődési Közalapítvány, fővédnöke pedig dr. Mádl Ferencné, a Magyar Karitász Utazó Nagykövete volt. A műsorban Klukon Edit és Ránki Dezső előadásában Beethoven IX. Szimfóniájának Liszt Ferenc által áthangszerelt kétzongorás változatát adták elő.

Szeptember 16. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat által vezetett lengyel oktatás keretén belül, a vasárnapi iskolák tanárainak részvételével tanácskozást tartottak. Ez a tanácskozás nyitotta meg a 2001/2002-es tanévet. Ettől kezdve ez az oktatási rendszer kiterjedt az egész magyarországi lengyelségre, hiszen a Bem József Lengyel kulturális Egyesület és a Szent Adalbert Lengyel Egyesület is csatlakozott az OLKÖ. által irányított oktatáshoz. A lengyel nyelvű oktatás, a kisebbségi törvény alapján a vasárnapi iskolák keretében történt, az Oktatási Minisztérium dotációjával. Ebben a tanévben kezdődött a vasárnapi iskolák átalakítása Országos Lengyel Iskolává, amely lengyel nyelvű, kisebbségi kiegészítő iskola lett.

Szeptember 22. – Lengyel-Magyar Sportnapot tartottak a budapesti Nap-hegyen, amelyet a Budavári Lengyel Kisebbségi önkormányzat a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Sport- és Szabadidő Központ szervezett.

November 10-11. – a Függetlenség Napját minden évben Józef Piłsudski magdeburgi börtönéből való szabadulásának és Varsóba érkezésének évfordulóján tartják. A szombat délelőtti ünnepséget Józef Piłsudski budpesti emléktáblájának megkoszorúzásával kezdik. A rendezvényen megjelent Rafał Wiśniewski nagykövet, és Teraza Notz konzulasszony is. Az ünnepség fő rendezvénye a Hősök terén, az itt található ismeretlen katona sírjának megkoszorúzása volt a Újszandeci Határvadászok Zenekarának, a „Podhalańczyków”-nak és a Magyar Honvédség Központi Zenekarának közreműködésével. Az ezt követő felvonulás a Hősök terétől a Lánchíd pesti hídfőjéig, a Roosevelt térig vezetett. Erre a rendezvényre immár negyedik alkalommal került sor. – A Függetlenségi Ünnep tiszteletére az esti órákban a Bem József Egyesületben ünnepi koncertet tartott Hanna Holeska és Juliusz Adamowski. Vasárnap a kőbányai lengyel templomban ünnepi szent misét tartottak a lengyel szülőhazáért, melyen részt vettek lengyel katonazenészek is.

December 13-14. – a XX-XXI. Századi Intézet a budapesti Károlyi palotában rendezte „Kisebbségpolitikai rendszerváltozás Magyarországon” című tudományos konferenciáját. A konferencia fővédnöke dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke volt. Az épület erkélyes termében elhelyezett „Képek a magyarországi kisebbségek életéből” című kiállítást dr. Hende Csaba, az Igazságügy Minisztérium politikai államtitkára nyitotta meg. A konferencián előadást tartott többek között dr. Tancsev Toso, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal volt elnöke „Kisebbségpolitikai törekvések a rendszerváltást követően” címmel; dr. Szarka László, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója „Etnikai folyamatok és kisebbségi identitáspolitika”, valamint dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman „Kisebbségpolitika jogász szemmel” címmel. Az Országos lengyel Kisebbségi Önkormányzat részéről dr. Konrad Sutarski elnök mondta el referátumát.

46 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. 2001-ben az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat csatlakozott a Közös Lengyel Kasszához. Ugyanakkor állami forrásból működési támogatásként a Szent Adalbert Egyesület 150 ezer, a Bem József Egyesület 250 ezer forintot kapott.

2002. év Január 26. – Polónia Bál a FLKÖ. szervezésében a Hűvösvölgyi úton lévő Budai Vigadó éttermében. A bált hivatalosan Ewa Słaba Rónai, az FLKÖ. elnöke nyitotta meg. Az idei bál díszvendége Bogdan Łazuka énekes volt, fellépett a budapesti POLONÉZ együttes is. A muzsikát a Dél-Lengyelországból érkezett „Brass Standard Orchestra” zenekar szolgáltatta.

Január 29. – három nyelven jelent meg Prohászka László „Lengyel emlékek Budapesten” című kötete, melynek bemutatójára a budapesti Lengyel Intézetben került sor. A rendezvényen részt vett dr. Schiffer János, Budapest főpolgármester-helyettese, valamint dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ. elnöke. A könyvet magyar és angol nyelven „A mi Budapestünk” sorozat keretében a Főpolgármesteri Hivatal, a lengyel nyelvű változat pedig az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat támogatásával jelent meg.

Február 24. – Szent Hedvig (Jadwiga), Nagy Lajos magyar király leányának relikviáit (gyűrűsujjának darabja) ünnepélyes keretek között adták át az egri Minorita-templomban. A relikviát Franciszek Macharski krakkói érsek hozta Lengyelországból. Macharski érsek másnap Budapesten találkozott Paskai László érsekprímással és a pápai nunciussal.

Március 19. – Budapest, I. kerület, Fő utca 11. számú ház falán emléktáblát avattak azoknak a lengyel orvosoknak a tiszteletére, akiket 1944. március 14-én az épületben gyilkoltak meg a megszálló német csapatok. Az avatáson beszédet mondott dr. Sutarski Konrad, a Budavári Lengyel Önkormányzat és az OLKÖ. elnöke is.

Április 6-7. – a vasárnapi iskolákat vezető tanárnők továbbképzése. A lengyel nyelvi foglalkozásokat Grażynka Wiśniewska vezette. A történelmi előadást a lengyel nép kialakulásáról Józef Juszczyński tartotta.

Április – lemondott a „Polonia Węgierska” című lap társfőszerkesztői tisztségéről Ryszard Fraszczak, helyette Jadwiga Sikora Zeiky lett kinevezve.

Május 2. – a határon túl élő lengyelek napja: Święto Polonii i Polaków za granicą. Május 3. – a Lengyel Alkotmány Ünnepe. Június 12. – A Magyarországi Lengyel Alkotói Fórum tagjai gyűjteményes kiállításának megnyitója Budapesten, Kőbányán.

Június 16-23. – az OLKÖ. és a FLKÖ. szervezésű nyelvi tábor Balatonföldváron. Június 29. – a Bem-szobornál találkozott a budapesti Polóniával Leszek Miller lengyel miniszterelnök. Június 29. – VII. Magyarországi lengyelség Napja. A többórás műsort a „Wisła” énnekkórus, a „Polonéz” Néptánc együttes, illetve az „Oldrzychowice” népi együttes adta.

Szent László díjat kapott dr. Janusz Bańczerowski professzor, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Lengyel Filológiai Tanszék vezetője. 1969 óta lakik Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar Oktatási Minisztérium Tudományos Minősítési Bizottságának tagja. A Lengyelország Újjászületése Tiszti Érdemkereszt tulajdonosa.

Magyarországi Lengyelekért-díjat kapott: Władysława Cgudzikiewicz és Rege Béla 1965 óta laknak Magyarországon, 1966-tól a Bem József Egyesület tagjai. 1992-ben alapító tagjai lettek a Szent Adalbert lengyel Katolikusok Egyesületének. Jelentős szerepet vállaltak a Lengyel Templom 1996-97 évi tatarozásában. 1998-ban szakértői voltak a Lengyel Ház átépítésének. Rege Władysława 1995-98-ban a XI. kerületi LKÖ alelnöke, majd 1998-2000 között elnöke, a Budapesti LKÖ tagja volt. Weselowski Andrzej vegyészmérnök, 1971-ben érkezett Magyarországra, azóta a Bem József Kulturális Egyesület tagja, 1985-1988, illetve 1994-1997 között a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke volt. A Budapest, V. kerületi Belváros-Lipótváros Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke. A lengyel „Arany Érdemkereszt” birtokosa. Leszkó Małgorzata 1983 óta lakik Magyarországon. 1997-ben létrehozta a békéscsabai lengyel vasárnapi iskolát. Az 1997-ben alakult békéscsabai Lengyel Klubot alapított. A Békés Megyei Bíróság 2000. október 3-án jegyezte be a MagyarLengyel Baráti Kulturális Egyesületet, melynek elnöke lett. 2001-ben létrehozta a „Polónia” Gyermek Néptáncegyüttest, melynek azóta is vezetője, valamint a „Dom Otwarty” – Nyitott Ház Színjátszó Csoport, amely 1998ban „Kulisszák mögött” elnevezéssel jött létre az első magyarországi lengyel nyelvű színjátszó csoportként.

47 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Alapítója és első vezetője Rónayné Słaba Éva volt, 1999-ben a „Nyitott Ház” színjátszó csoport vezetője Trojan Tünde lett.

Július 7-22. – a lengyel gyerekek egy csoportja a Wspólnota Polska Egyesület által szervezett Polóniatáborban nyaralt a tengerparti Frombork városában.

Július 21. – hetedik alkalommal rendezték meg a lengyelbúcsút Derenk (Drenka) romfalunál. A szentmisét helyi papok vezették, de jelen volt Franciszek atya, a ryglicei plébános is. A Tarnów közelében lévő Ryglice melletti Kowalewo faluból érkezett „U kowala” együttes szolgáltatta a zenét.

Szeptember 1. – a budapesti Lengyel Templomban szentmisén emlékeztek meg arról, hogy 63 éve kezdődött meg Lengyelországban a II. világháború. A Farkasréti temetőben idősebb Antall József sírjánál gyűlt össze a helyi Polónia.

Szeptember 7. – dr. Longin Pastusiak professzor, a Lengyel Köztársaság Szenátusának az elnöke Bécsben találkozott a külhoni lengyelség vezető személyiségeivel. A magyar Polóniát ezen a találkozón dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ. elnöke képviselte.

Szeptember 15. – a Budapesti Belvárosi Plébániatemplomban (Március 15. tér) ünnepélyes szentmisével kezdődött meg Tóth Dávid szobrász Szent Kinga című alkotásának a felavatási ünnepsége. Az esemény szervezője a Budapest, V. kerületi LKÖ. volt. Spányi Antal püspök és Zbigniew Czerniak atya közösen szentelték fel Magyarország első Szent Kinga szobrát. Az ünnepi beszédet Karsai Károly, az V. kerület polgármestere és Rafał Wiśniewski nagykövet mondta.

Szeptember 21. – a lengyel vasárnapi iskolák tanárnői részére tartott előadást Stanisław Jankowski történész, író, újságíró a Lengyelország elleni 1939-es szovjet agresszióval kapcsolatos ismeretlen tényekről.

Szeptember 20. – Budapesten, a Margit u. 58. szám alatt emléktábla-avatás Baló Zoltán ezredes, több ezer lengyel II. világháborús menekült védelmezője tiszteletére. A megemlékezés egyik kezdeményezője a budapesti lengyel nagykövetség volt.

Szeptember 20. – a Külhoni Lengyel Szervezetek Európai Uniója (EUWP) elnökeinek kongresszusa Pultuskban, az angliai Helena Mizinak asszony elnökletével. Az EUWP-hez tartoznak egész Európa (Németország, Anglia, Fehér-oroszország, Ukrajna, Oroszország), valamint a Szovjetunió szétesése következtében keletkezett ázsiai országokban működő szervezetek. Előtérbe került, hogy az Észak-amerikai lengyelség (USA, Kanada) mellett mind a Lengyel Szervezetek Európai uniója, mind a Latin-amerikai Lengyel Egyesületek és Szervezetek Uniója (USOPAŁ) a Lengyel Világtanács tagállamaivá kell hogy váljanak. A tanácskozáson dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke és Molnárné Cieślewicz Elżbieta, a Szent Adalbert Egyesület elnöke képviselték a magyarországi lengyeleket. A harmadik fél, Nagy Alicja, a Bem Egyesület elnöke betegség miatt távol maradt. A Szent Adalbert Egyesület tagfelvételi kérelmét elutasították, miután országonként két-két szervezet vehet részt a tanácskozásokon.

Szeptember 21-22. – Külhoni Lengyelség Világtanácsának kongresszusa Pultuskban. A Külhoni Lengyelség Világtanácsa korábbi véleménye az volt, hogy a Világtanács tagjai csak országos szervezetek legyenek. Azonban megváltozott a Tanács szabályzata, így az EUWP és az USOPAŁ kontinentális szervezeteket befogadták a Tanácsba és az elnökségbe, miután a Tanács titkársága Észak-Amerikában maradt. A Világtanács elnökének az USA-beli Les S. Kuczyńskit választották meg. A tanácskozáson dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke és Molnárné Cieślewicz Elżbieta, a Szent Adalbert Egyesület elnöke képviselték a magyarországi lengyeleket. A harmadik fél, Nagy Alicja, a Bem Egyesület elnöke betegség miatt távol maradt.

Október 5. – negyedik alkalommal került sor a budavári lengyel-magyar sportnap megrendezésére a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Budavári Lengyel Kisebbségi Önkormányzat valamint az I. kerület Budavári Önkormányzat Czakó utcai Sport- és Szabadidő Központ közreműködésének köszönhetően. A rendezvényt Görög Tibor, Budapest Főváros I. kerületének polgármester-helyettes nyitotta meg.

Október 14. – a Lengyel Társadalmi Emlékbizottság kezdeményezésére, a lengyel nagykövetség jelentős támogatása mellett felavatták Istók János szobrászművésznek – a Bem-szobor alkotójának – az emléktábláját a Budapest, IX. kerület, Ráday u. 22. sz. ház falán. Az emléktábla elhelyezését Helena Révész asszony kezdeményezte, a kivitelezésben pedig a budapesti lengyel nagykövetség és a Polónia képviselői nyújtottak támogatást.

Október 16. – az Budapest, V. kerületi LKÖ. meghívására a Kerepesi temetőben, Mieszysław Woroniecki herceg obeliszkjénél találkoztak a lengyelség képviselői.


4. A kisebbségi önkormányzatok harmadik választási ciklusa (2002-től)

2002. Október 20. – harmadik ciklusú lengyel kisebbségi önkormányzati választások során a korábbi 32 helyett 50 lengyel kisebbségi önkormányzat jött létre.

Október 26. – felszentelték és ünnepélyesen megnyitották a felújított és kibővített Lengyel Házat Budapest Főváros X. kerületében. Az ünnepséget a Lengyel Templomban szentmise kísérte, amelyet Józef Glemp, Lengyelországa prímása celebrált. A misén részt vettek a Lengyel ill. Magyar Püspöki Konferencia képviselői. Tadeusz Winnicki, a Krisztus Társaság főgenerálisa, Zbigniew Czernak, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa, továbbá lengyel és magyar egyházi személyek. A szentmise után a Lengyel Ház főbejárata előtt Elżbieta Cieślewicz-Molnár, a Szent Adalbert Egyesület elnöke üdvözölte a vendégeket. Az új Lengyel Házat jelképes szalagátvágással Józef Glemp Lengyelország prímása, Rafał Wiśniewski, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete, Zbiegniew Wożniak professzor, a Wspólnota Polska alelnöke, valamint a budapesti lengyel közösség nesztora, Buzási Mária nyitották meg.

November 3. – második születésnapját ünnepelte a budapesti XVIII. kerületi „POLONÉZ” gyermek Néptánc együttes.

November 9. – a budai Apor Vilmos téren lévő Józef Piłsudski marsall emléktáblánál, a sziléziai bányász zenekar indulói mellett kezdődött a Lengyel Függetlenség Napja ünnepség. A Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövetsége, az országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, és a Szent Adalbert Egyesület képviselői mellett a budapesti Polónia tagjai helyezték el a kegyelet virágait.

49 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az ünnepség a Hősök terén folytatódott, ahol Rónayné Słaba Ewa, a FLKÖ. elnöke tartott megemlékezést. Az ismeretlen katona sírjának megkoszorúzása után az Usztronyból érkezett „Równica” népi együttes adott műsort. A katowicei „Murcki” bányász zenekar, valamint a Magyar Honvédség Budapesti Központi Zenekara kísérték a felvonulást a Hősök terétől az Andrássy úton keresztül a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Akadémia utcai székházáig.

November 10. – a Lengyel Templomban szentmisét celebráltak a lengyel hazáért. November 23. – Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségi Intézete közös rendezésében került sor a LENGYELEK MAGYAR FÖLDÖN (magyarországi lengyelség történelme) konferenciára és az azt megelőző Csorba Tibor festőművész (1907-1985) hagyatéka kiállításra. A konferencia először foglalkozott a magyarországi lengyelség történelmének kérdéseivel. A szervezésbe az OLKÖ. mellett a Magyarországi Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a FLKÖ. is besegített. Előadást tartottak a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem lengyel bölcsészeti tanszékei, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem és a varsói Irodalomkutató Intézet előadói. A konferencián részt vett a budapesti Lengyel Intézet képviselője is. A konferencián elhangzott többek között dr. Urszula Kaczmarek professzornő „A Magyarországi lengyelség fennmaradásának forrásai – hagyományok fajtája és jellege a történelem során”; dr. Jerzy Snopek „Lengyel menekültek a XIX. században Magyarországon”; dr. Janusz Bańczerowski professzor „Bevezető a magyarországi lengyel nyelvű könyvek történelmi kutatásához”; Csombor Erzsébet „Vidéki lengyelség Magyarországon a XIX. és XX. században” című előadása, valamint Dr. Kapronczay Károly orvosprofesszor orvostörténeti előadása.

2003. év Január 13. – a Lengyel Házban dr. Longin Pastusiak professzor, a Lengyel Köztársaság Szenátusának az elnöke és Marek Borowski, a lengyel szejm elnöke találkozott a Polónia képviselőivel.

Január – Az OLKÖ. határozatot hozott, hogy a lerombolt Derenk falut a „magyarországi lengyelség emlékhelye” rangjára emeli, és az jelképesen a Lengyelség Múzeumának fíliája lesz.

Január 25. Országos lengyel kisebbségi önkormányzati elnöki, alelnöki és szószólói találkozója: az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat találkozót rendezett a 2003. február 15-i, országos lengyel kisebbségi önkormányzati választással kapcsolatban. A találkozó célja a kölcsönös megismerkedés, tájékoztatás az OLKÖ munkájáról és feladatairól, illetve az OLKÖ választás előkészítése volt.

Február 3. - a Fővárosi Választási Bizottság által rendezett választáson 9 fős Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alakult: Abrusán Györgyné, Bézi Izabella Maria, Mariánné Wesolek Halina, Medzibrodszky Aleksandra Agnieszka, id. Molnár Ferenc, Nagy Alicja Maria, dr. Rónainé Slaba Ewa Maria, dr. Wolkowski Bogdan Pavel, Pál Károly. Az így létrejött Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 9 tagjából 6 új képviselő lett.

Február 15. – az Országos Választási Bizottság által rendezett választáson 19 fős Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alakult. A megválasztott OLKÖ. 19 tagjából mindössze 3 maradt meg a régi képviselőtestületből.


Február 21. – az elektori gyűlésen megválasztott képviselők megbízólevelének átadására a Magyar Köztársaság Parlamentjének Kupolatermében került sor. A megválasztott képviselőtestület: ifj. Buskó András (Budapest), Cserti Istvánné (Kaposvár), Czirbusz Tamás (Sajószentpéter), Fábián Sándor (Miskolc), Fedor Kálmánné (Ládbesnyő), Florianska Jadwiga (Eger), Greskóné Bubenkó Valéria (Emőd), Kochanowski Jerzy (Dunakeszi), Kollár János (Győr), Kristóf József Márk (Budapest), Leszkó Malgorzata (Békéscsaba), Magyari Jenő (Pápa), Rege Béláné sz.: Chudzikiewicz Wladyszlawa (Érd), Dr. Rónayné-Slaba Ewa Maria (Budapest), Soboltynski Róbert Lászlóné (Budapest), Dr. Sutarski Konrad (Budapest), Wesolowski Andrzej (Budapest), Dr. Zábrácki József (Tatabánya), Zemplényi Mária Jolanta (Pécs). A 2003. február 21-én, az OLKÖ. országos testületének nyitó ülésén elnöknek dr. Konrad Sutarskit választották. Alelnökök: dr. Rónayné Slaba Ewa, dr. Zábrácki József és Magyar Jenő lettek. Három bizottság alakult: Gazdasági, Pénzügyi és Jogi Bizottság (elnök: Wesolowski Andrzej), Program Bizottság (elnök: Rege Béláné), illetve Ellenőrző és Etikai Bizottság (elnök: Fábián Sándor). A Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány OLKÖ képviselője: Rege Béláné, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Bizottság OLKÖ képviselője: dr. Rónayné-Slaba Ewa, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium mellett működő Nemzetiségi Informatikai Kollégium OLKÖ képviselője: Fábián Sándor és Kristóf József lett. Ifj. Buskó András a Program Bizottság tagja lett.

Március 4-5. – kétnapos hivatalos látogatást tett Magyarországon Aleksander Kwaśniewski lengyel államfő és felesége, aki március 5-én felkereste a Lengyel Házat, és ott találkozott a magyarországi Polónia képviselőivel.

Április 23. – az Óbudai Baráti Kör házában a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége és Konzulátusa ünnepi hangversenyt rendezett a Polónia és a külhoni lengyelség világnapja, ill. a május 3-i alkotmány ünnepe alkalmából. Az ünnepség során Rafał Wiśniewski nagykövet átnyújtotta dr. Karol Biernackinak, a Szegedi LKÖ. elnökének a Lovagkereszt kitüntetést, amelyben a lengyel államfő javaslatára részesült. Ezt követően Andrzej Tatarski a Poznani Zeneakadémia professzora zongorahangversenyt adott.

Május 3. - a budapesti Lengyel Templomban szentmisét celebráltak Miasszonyunk, Lengyelország Királynéja ünnepén, a Lengyel Házban pedig majális keretében emlékeztek meg a május 3-i alkotmányról.

Június – az OLKÖ. a Balaton mellett egyhetes, hagyományos nyelvi tábort szervezett az egész ország területéről érkezett mintegy 100 fiatal részére.

Június 11. – a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségén ünnepélyesen átnyújtották Zbigniew Czerniak atyának, a Lengyel Perszonális plébánia plébánosának a Lengyelország Újjászületése Érdemrend Lovagkeresztjét. Június 15-én a budapesti Lengyel Templomban – Tadeusz Winnicki atyának, a Külföldi Lengyelség Krisztus-társasága generálisának a részvételével – búcsúzó és bemutatkozó szentmisét celebrált az ötéves magyarországi papi szolgálatát ezen a napon befejező Zbigniew Czernak atya, és a funkcióját átvevő Leszek Kryża atya.

Június 14. – Budapesten, a Duna-palotában rendezték meg az OLKÖ. oktatási rendszerében működő lengyel vasárnapi iskolák tanévzáróját.

Június 15-22. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Balatonföldváron szervezte nyári nyelvi táborát a lengyel kisebbség ifjúságának részére. A táborban lengyel gyerekek is vendégeskedtek.

Június 20.-szeptember 3. – az OLKÖ. székhelyén, a Magyarországi Lengyelség Múzeumában bemutatták az „Utazás léghajón” című kiállítást, amelyet Świerkiewicz Róbert munkáiból állítottak össze.

Június 28. – VIII. Magyarországi Lengyelség Napja. A Szent László napja alkalmából rendezett országos lengyel ünnepségre a Pataky Művelődési Házban került sor. A műsorban fellépett a Sziléziai Egyetem Táncegyüttese, amely Katowicéből érkezett. 2003. évben a Szent László-díjat Andrzej Stelmachowski úr, a Lengyel Köztársaság Felsőháza elnöke, és a „Wspólnota Polska” Egyesületének elnöke kapta. A Magyarországi lengyelekért-díjat Czerniak Zbigniew atya, a Lengyel perszonális Plébánia plébánosa, Nagy Alicja asszony, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület kétszeres elnöke, illetve Rémiás István úr, István-major lengyel falu gondnoka kapta. – Az ünnepség során bemutatásra került Robert Świerkiewicz „Repülés léghajón” című kiállítása. Az ünnepség végén a Sziléziai Egyetem táncegyüttese a „Katowice” lépett fel.


Július 19-20. – nyolcadik alkalommal rendezték meg a Derenki búcsút, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lengyel önkormányzatok és az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezésében. A szentmisét helyi magyar papok celebrálták, Leszek Kryża atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa, és Sławek Murawka atya segédletével. Az ünnepi beszédet dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ. elnöke és Molnár Oszkár parlamenti képviselő mondták. A műsort az emődi Barátság Nyugdíjasklub, a Jastrzębie-Ciękowice-ből érkezett „Pogórzanie” együttes, valamint a helyi cigányzenekar szolgáltatta. Az OLKÖ. által meghirdetett Derenki búcsú két napos rendezvényén kirándulást szerveztek a Jósvafői cseppkőbarlanghoz is.

Derenki búcsú

Július 26. - Érd Város Lengyel Kisebbségi Önkormányzata az egykori kastély támfalán lévő emléktáblánál a lengyel gyalogság 1526. évi Érdre való megérkezésének és a magyar hadsereggel (a mohácsi csata előtt) történő egyesülésének évfordulójával kapcsolatos ünnepségen ünnepi beszédet mondott Döcsakovszky Béla polgármester. A koszorúzás során Dr. Konrad Sutarski OLKÖ. elnök, illetve Soboltinszky Malgorzata és ifj. Buskó András OLKÖ. képviselők is koszorút helyeztek el. A Magyar Földrajzi Múzeum kertjében a Lubaczowi Canzone Ifjúsági Kórus adott emlékhangversenyt. A résztvevők ezt követően állófogadáson vettek részt.

Auguszus 2. – Id. Antall József emlékművének felavatása szülőfalujában, Orosziban. Részt vett az LKÖ és a Bem Egyesület elnöke.

Szeptember 1. – a II. világháború lengyelországi kitörésének az évfordulóján a Farkasréti temetőben, idősebb Antall József és Baló Zoltán sírjánál találkoztak a helyi Polónia képviselői.

Szeptember 6-7. – az Országos lengyel Kisebbségi Önkormányzat fennállása óta először szervezett kihelyezett ülésre került sor Derenken és egyidejűleg a helyi lengyel kiállítóház gyűjteményéből összeállított anyagának bemutatásával Andrástanyán. Derenk romközség egykori iskolaépületének emlékhellyé építésének, és az elhanyagolt temető felújításának megkezdése. Szerződéskötés az Észak-Magyarországi Erdőgazdaság Rt.-vel és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósággal a lengyel emlékhely ügyében. A szerződést a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lengyel Önkormányzatok Szövetsége is aláírta.

Szeptember 11-14. – a svájci Rapperswilben, a zürichi tó mellett álló XIII. kastélyban 1870-ben létrejött, és a lengyel Janusz Morkowski igazgató által vezetett Lengyel Múzeum adott otthont a Nyugati Lengyel Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Állandó Konferenciája, ez alkalommal 25. jubileumi ülésének. Az Állandó Konferencia tagjai többek között: a párizsi Lengyel Könyvtár, a londoni és a New Yorki Piłsudski Intézetek, összesen tizennégy intézmény. Ebbe a körbe vették fel a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát.

Szeptember 16. - Az Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája előadássorozat keretében a magyar-lengyel kapcsolatok évszázadai címmel az 1939-es menekültügyről tartottak előadást a Magyarok Házában. A megnyitót dr. Sutarski Konrád, OLKÖ. elnöke tartotta, majd Kapronczay Károly „A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok évszázadai”, Id. Antall József „Menekültek menedéke. Emlékek és iratok. Egy magyar humanista a 20. században”, illetve „Menekült rapszódia – Lengyelek Magyarországon. Emlékiratok a bujdosás éveiből”. c. könyvek bemutatására került sor.

Szeptember 27. – a Budavári LKÖ és a Budapest, I. kerület, Czakó utcai sportközpont 5. alkalommal rendezte meg a lengyel-magyar sportnapokat.


Szeptember 30. – A Magyarországi Lengyelség Múzema és Levéltára fíliájának megnyitója Andrástanyán. A Magyarországi Lengyelek Múzeumának és Levéltárnak 2003 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Ládbesenyő községhez tartozó Andrástanya nevű lengyel faluban van „Derenki emlékház" elitevezésű filiája. A jelenlegi Aggteleki Nemzeti Park területén levő Derenk falut, mint lengyel romfalut 1717 körül alapították, és 1943-ban számolták fel.

Október 1-6. – a helyi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezésében Győrben rendezték meg az V. Jubileumi Lengyel Napokat.

Október 4. – először választották meg a magyarországi lengyelség szépségkirálynőjét. A „Miss Polonia 2003” győztese a budapesti Anna Szeląg lett.

Október 7. - Az Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány Varga Béla emlékére „MAGYAR-LENGYEL EMLÉKEST”-et rendezett az Országház Felsőházi-termében. Az Est keretében Varga Béla emlékét Rafal Wiśniewski úr, a Lengyel Köztársaság nagykövete és Horváth János országgyűlési képviselő úr, az Alapítvány elnöke méltatta. Varga Béla 1945. szeptember 8-i beszédét Sellei Zoltán olvasta fel. Az ünnepség során bemutatásra került a Varga Béláról készült, a Magyar történelmi Film Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott, Fehéri Tamás által rendezett portréfilm. Varga Béla politikus, római katolikus pap, 1929-1947 között volt Balatonboglár plébánosa volt. Varga Béla az FKgP egyik alapítója, 1939től országgyűlési képviselő, 1945-től az FKgP ügyvezető alelnöke volt. 1946-47-ben a Nemzeti Főtanács tagja és a nemzetgyűlés elnöke lett. 1947-ben az USA-ba emigrált, 1990-ben tért haza.

Október 9. Emlékműavatás Istvánmajorban Október 9-én Emőd-Istvánmajor látta vendégül a derenki leszármazottakat, és mindazokat, akik számára fontos Derenk emlékezete. A helyi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésére emelt emlékmű avatási ünnepségén számosan gyűltek össze ezen a borongós őszi szombaton. A helybélieken kívül eljöttek Andrástanyáról, Edelényből, Szögligetről és Szendrőládról is. Az emődiek és istvánmajoriak társadalmi munkája és pályázaton elnyert összeg tette lehetővé, hogy a derenki kitelepítetteknek méltó emléket állítsanak. Szentmisével kezdődött az ünnepség, majd az emlékmű felszentelése után Stompf Erzsébet, az emődi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke dr. Zábráczky Józseffel, az OLKÖ elnökhelyettesével közösen leleplezték az emlékművet. Ezután a lengyel kisebbségi önkormányzatok és a települési polgármesteri hivatalok képviselői elhelyezték az emlékezet koszorúit és virágait. A hivatalos ünnepség után a volt iskola épületében és annak udvarán felállított sátorban látták vendégül a szép számmal ideérkezőket. Jó hangulatról – az ízletes ételek és italok mellett – az Emődi Reményi Ede Zeneiskola zenekara, a szendrőládi nyugdíjas klub énekkara valamint egy valódi cigányzenekar gondoskodott.

Október 12. - A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, valamint Safarcsik Ilona és Tibor tartotta a „DERENKI EMLÉKHÁZ” (3780 Andrástanya, Ládbesnyő, Fő út 4.) ünnepélyes megnyitóját. A házat Teresa Notz asszony, a Lengyel Nagykövetség Konzuli Osztályának Vezetője nyitotta meg.

Október – részvétel a közép- és dél-európai lengyel szervezetek munkájában, Zágrábban. A rendezvényen az OLKÖ. mellett a Bem József Egyesület és a Szent Adalbert Egyesület is képviseltette magát.


Október 17. – az V. kerületi LKÖ. kezdeményezésére a Kerepesi temetőben, a vértanú Mieczysław Woroniecki herceg és ezredes obeliszkjénél találkozott a fővárosi lengyelség.

November 8. - „Emlékezés a Lengyel Függetlenség Napjára”. A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége által rendezett LENGYEL FÜGGETLENSÉG NAPJA alkalmából rendezett ünnepségre november 8-án került sor a Budapest, V., Akadémia u. 1. sz. alatti FLKÖ. székház Színháztermében. A hivatalos programban köszöntőt mondott Rafal Wiśniewski úr, a Lengyel Köztársaság nagykövete. A művészi programban F. Chopin műveit Székely István zongoraművész adta elő. A verseket a Petőfi Sándor Lengyel Iskola végzősei mondták. A komolyzenei koncertet a „Trio Silesiano” tartotta.

November 11. - A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége által rendezett LENGYEL FÜGGETLENSÉG NAPJA alkalmából 2003. november 11-én a Budapest, XII. Apor Vilmos tér 2. sz. alatt J. Pilsudski marsall emléktáblájának megkoszorúzására került sor. Az Országos, valamint a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége által rendezett Lengyel Függetlenség Napja alkalmából 2003. november 11-én a Budapest, V., Ferenciek tere 9. sz. alatt Id. Antall József emléktáblájának központi leleplezésére került sor. Az emléktábla Thury Levente szobrászművész alkotása.

November 28-30.– részvétel a Lengyel Szervezetek (Wspólnota Polska) Európai Uniója V., Londonban – a szervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából - megrendezett kongresszusán. A szervezet 2000-ben változtatta meg a nevét a Külhoni Lengyel Szervezetek Európai Tanácsáról a Lengyel Szervezetek Európai Uniója. A megnyitón részt vett Longin Pastusiak, a Lengyel Köztársaság Felső Házának elnöke, Ryszard Kaczorowski, az Emigrációs Lengyel Köztársaság volt elnöke, Les S. Kuczyński, a Külhoni lengyelek Világtanácsa elnöke, és Andrzej Stelmachowski professzor, a „Wspólnora polska” Egyesület elnöke. Magyarországról dr. Konrad Sutarski elnök és Rónayné Słaba Ewa alelnök az OLKÖ. képviseletében; Nagy Alicja, a Bem Egyesület elnöke, és Molnárné Cieślewicz Elżbieta, a Szent Adalbert Egyesület elnöke vett részt a tanácskozáson. A kongresszus döntött Hollandia és Írország tagfelvételéről is.

December 6. – az OLKÖ. határozata alapján dr. Rónayné Słaba Ewa megbízást kapott az Országos Lengyel Iskola megszervezésével. 20 tanár továbbképzése a Sziléziai Egyetem vezetésével, Budapesten és Cieszynben folyt. 2003-ben a Pécsett lakó Andrzej Polak, a lengyel TV Polonia tudósítója lett. Andrzej Polak magyarországi televíziós üdvözletközvetítéssel kezdte munkáját, majd 2000 óta mindenek előtt a magyarországi lengyelségről küldött anyagokat Varsóba. Az OLKÖ. 2003 év közepén hozta létre a www.polonia.hu honlapját. A honlap létrehozója Tóth lóránd MTI újságíró volt. A honlap szerkesztést az OLKÖ., a FLKÖ. mellett a Bem József és a Szent Adalbert Egyesületek végzik. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat oldalának szerkesztését Jerzy Kochanowski és Virágh József vállalták. Az OLKÖ. elnökségéből Zábrácki József alelnök felügyeli a honlapot.

2004. év Február 4. – a Budapesten tett parlamenti Látogatás során Marek Borowski, a Lengyel Házban a Lengyel Köztársaság parlamenti alsóházának (szejm) elnöke, valamint a szenátus elnöke, Longin Pastusiak profeszor a budapesti polónia tagjaival találkozott. A fogadáson jelen volt Rafał Wiśniewski nagykövet is.

Január 14. – a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat rendkívüli ülése során dr. Wołkowski Bogdan lemondott elnöki tisztségéről, az új elnök február 11-én Halina Wesolek lett.

Február 7. – a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezésében Polónia Bált tartottak Budapesten.


Március 21. – a Lengyel Házban bemutatták Grzegorz Łubczyk „A lengyel Wallenberg, Henryk Sławik története” című könyvét.

Április 3. – Balatonbogláron, a Polóniák részvétele mellett felavatták gróf Teleki Pál szobrát, Rieger Tibor alkotását. Dr. Kovács Miklós, Balatonboglár polgármestere, Csicsery-Rónai István író, a Teleki Pál Emlékbizottság ügyvezető elnöke, Grzegorz Łubczyk volt nagykövet, Hámori József akadémikus ünnepi beszéde után Gyulay Endre, Szeged-csanádi püspök áldotta meg a szobrot. Jan Stolarski, a Lengyel-Magyar Baráti Társaságok Szövetségének elnöke, Lendvai L. Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke után Szőllősi Ferenc c. esperes-plébános, a Balatonboglári Lengyel-Magyar Baráti Társaság elnöke mondott zárszót. Az ünnepségen többek között részt vettek a krakkói Bogláriak Egyesületének tagjai is.

Gróf Teleki Pál 1879-ben Budapesten született és 1941-ben tragikus körülmények között hunyt el. 1905-től volt országgyűlési képviselő, de tudományos eredményeivel már az I. világháború előtt nemzetközi hírnevet szerzett. 1910-1923 között a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, majd alelnöke volt. 1913-1916 között a Turáni Társaság, 1917-18-ban a Hadigondozó Hivatal, 1918-19-ben pedig a Területvédő liga elnöke. 1919-ben, Bécsben az Antibolsevista Comité egyik szervezője, majd a szegedi kormány külügy- és földművelésügyi minisztere volt. 1919-től egyetemi tanár Budapesten. Részt vett a párizsi békeelőkészítő tárgyalásokon, 1920-ban külügyminiszter, 1920-21-ben miniszterelnök, 1922-től a magyar cserkészmozgalom fő irányítója volt. 1927-ben létrehozta a Magyar revíziós Ligát. 1939-től ismét miniszterelnök, ekkor ő volt az, aki megakadályozta a német csapatok Lengyelország elleni felvonulását magyar területeken keresztül, és befogadta a lengyel menekülteket. 1941-ben, amikor Németország Magyarország együttműködését kérte a Jugoszlávia elleni támadáshoz, gróf Teleki Pál öngyilkos lett.

Május 2. – a Lengyelség Világnapján, Lengyelország és Magyarországnak az Európai Unióhoz való közös csatlakozásának napján, a május 3-i lengyel Alkotmányünnep előtt egy nappal az óbudai Kis Korona utcában ünnepi koncertet szerveztek. A rendezvény házigazdája az Országos Lengyel Kisebbségi önkormányzat és a Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetsége volt. A Lengyel Köztársaság parlamenti képviselője, Francieszek Bachleda Księdzularz ünnepi beszédét követően a tizenhat éves Stanisław Drzewiecki adott koncertet Fryderyk Chopin műveiből. A koncert második részében a Prima Vista vonósnégyes kísérte a zongoraművészt.

Május 3.: Lengyel Alkotmány Ünnep; Istenanya, Lengyelország Királynéja ünnep: 17.00 órakor lengyel nyelvű Szentmisére került sor az Istenanya, Lengyelország királynéja tiszteletére a kőbányai lengyeltemplomban. A mise után a kaszubi ének- és zenekar koncertjére került sor a Lengyel Ház kertjében, amelyet állófogadás követett.

Lengyel mise Kőbányán, Istenanya, Lengyelország Királynéja ünnepén


Május 22. – Győrben tartotta kihelyezett ülését az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Június 6.: A Krakkói „Albert Testvér Templom” kórusának fogadása a kőbányai Lengyel templomban és a Lengyel Házban a Budapest, XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Szent Adalbert Egyesülettel közös szervezésben.

Június 11.: a NÉGY ÉGBOLT (CZTERY NIEBA) c. kiállítás megnyitója.

A NÉGY ÉGBOLT (CZTERY NIEBA) c. kiállítás megnyitója A Budapesti Kőbányai Önkormányzat és az OLKÖ, valamint a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára közös szervezésében a Pataky Galériában nyílt meg a visegrádi országokban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország) élő lengyel képzőművészek alkotásait bemutató „Négy égbolt (Cztery Nieba)” c. kiállítás. A Szent László Napok rendezvénysorozatot Andó Sándor, Kőbánya polgármestere nyitotta meg.

Június 13-20. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Bordátó helységben szervezte meg nyári ifjúsági táborát.

Június 26. – az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezésében ünnepelték meg a Szent László napját, a magyarországi lengyelek ünnepét. A kőbányai Lengyel Templomban Leszek Kryża atya – Józefowicz Maciej atya közreműködésével – celebrált szentmisét, majd a Pataki Művelődési Házban folytatódott az ünnepség. Díszvendégek: Tadeusz Rzemykowski, a lengyel szenátus Emigrációs és Határontúli Lengyelek ügyei Bizottságának elnöke, Szászfalvi László, a Magyar Parlament Kisebbségi és Emberjogi Bizottságának elnökeHelena Miziniak, az Európai Lengyel Közösségek Uniójának elnökasszonya, Rafał Wiśniewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, és Tereza Notz, a Konzuli Hivatal vezetője voltak. A műsort a „Polonéz” Néptánc együttes és az „Anutki”, a Lublin környéki Niemce-ből érkezett ifjúsági táncegyüttes szolgáltatta. A „posztumusz” Szent László-díjat Zenon Tamowski kapta, aki 1997-2001. között a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége Konzuli Hivatalának vezetője volt. Özvegye a díjjal járó összeget a rászoruló magyarországi öregek és fiatalok megsegítésére ajánlotta fel. – A „Magyarországi Lengyelségért” díjat Ewa Modzejewska (Dunaújváros), Krzysztof Ducki képzőművész (Budapest), valamint a székesfehérvári „Barátság Háza” Művelődési Ház kapta, amelyet Pálfalvi András igazgató vett át. – Andrzej Polakot a Polonia Televíziónak készített 100. tudósítás alkalmából köszöntötték.


Augusztus 4-7.: Magyarország területén haladt át a Kazimierz Glabisz tábornok nevét viselő Lengyel Olimpiai Staféta Varsó-Athén közötti útvonala. A Lengyel Olimpiai Staféta „Palmiry-Ateny 2004. - Polska Sztafeta Olimpijska” 110 fős delegáció fogadása volt az RTK. pályán, amely Varsó és Athén között, Rajka – Győr – Tatabánya – Budapest – Székesfehérvár – Veszprém – Keszthely – Nagykanizsa - Letenye útvonalon haladt át a Magyar Köztársaság területén, így a főváros területén (Budaörs-Budapest, Budaörsi út - Egér út – Andor u. – Szerémi út – Lágymányosi híd – Könyves Kálmán körút – Kőbányai út – Liget tér – Körösi Csoma út – Jászberényi út – Pesti út – Csabai út – Péceli út 144. és vissza útvonalon) is. A budapesti áthaladást a Budapesti Rendőr Főkapitányság (BRFK.) motoros járőrei biztosították. A staféta résztvevői augusztus 4-én érkeztek a Rákoscsaba, Péceli út 144. sz. alatti RTK. Pályára.

A „Palmiry-Ateny 2004. - Polska Sztafeta Olimpijska” pillanatai


Augusztus 31. – Magyar Bálint oktatási miniszter aláírta az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskolát kiegészítő kisebbségi iskolának elismerő okmányt. Ezzel lehetővé tette, hogy a magyar állami oktatás rendszeren belül működjék, 22 helyen, összesen 240 fővel.

Szeptember 1.: A Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület rendezésében, a Farkasréti temetőben ünnepi koszorúzással emlékeztek a második világháború kitérésének 65. évfordulójára id. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál. A Koszorúzáson Rafał Wiśniewski nagykövet mondott megemlékezést, majd a család nevében Jeszenszki Géza mondott köszönetet. Leszek Kryża atya, a lengyel parókia lelkésze mondott imát a síroknál. A rendezvényt ifj. Buskó András és Rege Béláné, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviseletében helyezték el a koszorúkat.

Ezt követően a Budapest, V. kerület, Ferenciek terén lévő id. Antall József emléktábláját Konrad Sutarski OLKÖ. elnök és Jeszenszki Géza koszorúzta meg.

Szeptember 18. – Sárváron megemlékeztek a lengyel katonai menekültek számára ebben a városban 65 éve létrehozott tábor évfordulójáról.

Szeptember 19.: A Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület székhelyén július 3-án tűz ütött ki. Különböző állami és társadalmi szervezetek (Wspólnota Polska Egyesület) támogatásával, valamint a biztosítási összegből felújított helyiségeket szeptember 19-én adták át a tagoknak.

Október 2. – az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola első tanévének ünnepélyes megnyitójára került sor a budapesti Duna Palotában.


Október 9. - Emőd-Istvánmajorban felavatták a derenkről kitelepítettek emlékművét, melyet a helyi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésére emeltek.

Október 10-17. – Az „Isten – becsület – haza” gondolatkör jegyében rendezték meg Budapesten a X. Jubileumi Lengyel Keresztény Kulturális Napokat, amelyek fő szervezői a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete és a budapesti Lengyel Perszonális Plébánia voltak. A rendezvény fővédnöki tisztét Juliusz Janusz érsek, pápai nuncius vállalta.

Október 11.: A budapesti Lengyel Intézet, a Magyar Írószövetség, a Hitel c. folyóirat, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Archívuma, valamint a Budavári lengyel Önkormányzat 2004. október 11-én 18 órakor irodalmi találkozót szervezett a Lengyel Intézetben… A rendezvény vendége volt Krzysztof Karasek költő, Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke, valamint Tornai József költő. A rendezvényt dr. Konrad Sutarski vezette. A program keretében a lengyel és a magyar irodalom és kultúra kapcsolatáról volt szó.

Október 14-16. – Brüsszelben tartották a Polónia Közösségek Európai Tanácsában résztvevő lengyel szervezetek vezetőinek a találkozóját, amelyen dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ. elnöke, Ewa Słaba-Rónay, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola igazgatója és Eugeniusz Korek, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke képviselte. A találkozón hozott döntés szerint a Tanács 2005. évi találkozóját október elején, Budapesten fogják megtartani.

Október 14.: Budapesten, a lengyel menekültek Magyarországra érkezésének 65. évfordulójának keretében, a lengyel nagykövetség kezdeményezésére – és a lengyelországi Harc és Mártíromság Emléktanácsa (Rada Pamięci Walk i Męczeństwa) segítségével – az V. kerületi Garibaldi utca 3. sz. alatt került sor, a Lengyel Menekülteket segítő, Henryk Sławik vezette Lengyel Polgári Bizottság tiszteletére felállított emléktábla avatására.

Ezt követően – Vizi E. Szilveszter az MTA. Elnöke meghívására – a II. világháborús Lengyel Menekültek Magyarországra történő befogadásának 65. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri épületében megrendezésre került MTA. Ünnepélyes Ülésszakon. Az Ülésszakon a kormányok részéről Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, Vizi E. Szilveszter az MTA. Elnöke, és H. E. Longin Hieronim Pastusiak úr, a lengyel szenátus elnöke tartott megemlékezést.

Október 14. – Longin Pastusiak professzor, a Lengyel Köztársaság Szenátusának az elnöke magyarországi látogatása során az alábbi személyek részére nyújtotta át Aleksander Kwaśnieski államfő által odaítélt Lengyel Köztársaságért Érdemrend Lovagkeresztjét: Maria i Stanisław Bros, Aldona Héjj, Andrzej Wesełowski, Andrzej Straszewsi, Jerzy Kochanowski, Izabela Darska, Bożena Bogdańska-Szadai.


Október 20.: A Belváros-Lipótváros V. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat meghívására herceg Woroniecki Mieczysław lengyel ezredes obeliszkjénél, halálának 155. évfordulóján ünnepséget a Kerepesi temetőben.

tartottak koszorúzási

Koszorúzás a Kerepesi temetőben

Október 24.: A kőbányai Pataki Művelődési Központ színháztermében Chopin halálának 155. évfordulója alkalmából ünnepi koncertre került sor. Hegedűs Valér zongoraművész, Jeremiás Beatrix, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Török Beáta cselló művész Chopin és Liszt műveket adott elő, Sellei Zoltán előadóművész lengyel költeményeket szavalt. A program szervezője Fenyvesi Mária Annunziáta volt. Ifj. Buskó András és családja, valamint a lengyel szervezetek tagjai által megtekintett megemlékezés méltó ünnepség keretében zajlott.

Október 27.: A Múlt és Jövő Könyvkiadó valamint a Lengyel Intézet közös szervezésében került sor ELŻBIETA ISAKIEWICZ VÖRÖS CERUZA c. könyvének bemutatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Elżbieta Isakiewicz írónővel Hídvégi György a budapesti Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnöke beszélgetett. A rendezvény védnöke Rafał Wiśniewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete volt.

ELŻBIETA ISAKIEWICZ VÖRÖS CERUZA c. könyvének bemutatása


November 13.: A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Lengyel Függetlenség Napja alkalmából közös megemlékezést tartott. 2004. november 11.-én SZENTMISE A HAZÁÉRT a Lengyel Templomban, november 13-án Józef Pilsudski marsall emléktáblájánál koszorúzás, délután a Hősök terén az ismeretlen Katona Sírjának megkoszorúzása, majd - a szakadó eső miatt a FLKÖ. dísztermében - a Koszęcini Önkéntes Tűzoltó Zene- és Tánckar játékára került sor.

November 11. ünnepség a FLKÖ. székhelyén

November 20.: A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára „Lengyelek Magyar Földön II. – Polóniák a Magyarországi Közgyűjteményekben” címmel nemzetközi konferenciát tartott Budapesten. Lengyel és magyar tudósok tartottak előadásokat a levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban található lengyel vonatkozású dokumentumokról és tárgyakról, bemutatták a magyar és lengyel egyetemeken folytatott kutatások eredményeit. A konferencia keretében került sor a 13 elzálogosított szepességi várost és más lengyelországi városokat bemutató képeslapkiállítás megnyitójára. A képeslapok a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből származnak. A kiállítás 2005 január végéig látható a múzeumban. A konferencia kiemelt és szimbolikus eseménye volt, mikor a magyarországi lengyelség kiváló személyiségei: dr. Kőszeghy Janina, Niżałowski Ernő és a márciusban elhunyt Révész Heléna leánya, Révész Anna átadták a múzeum gyűjtemény e számára – a munkásságukra és a magyarországi lengyelség életére vonatkozó - személyes emléktárgyaikat és dokumentumaikat. A konferenciát a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára szervezte, melynek vezetője dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ elnöke. Délelőtt: 10 – 13 óráig · Bevezető: dr. Sutarski Konrad (elnök, Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, mb. igazgató, Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, Budapest) · Megnyitó – köszöntő: Lakatos Mihály (főosztályvezető, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya) · dr. Jerzy Snopek (egyetemi tanár, Irodalomkutató Intézet, Varsó) Polonikák magyar gyűjteményekben (nyomtatványok és kéziratok)

61 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. · Csombor Erzsébet (levéltár igazgató, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom) Magyarországi levéltárakban fellelhető lengyel vonatkozású dokumentumok · Oláh Tamás (levéltáros, Zempléni Levéltár, Sátoraljaújhely) Lengyel vonatkozású források a Zempléni Levéltár állományában szünet · Tarczai Béla (történész, Miskolc) A Magyarországra menekült lengyel katonák emlékei a magyarországi közgyűjteményekben · dr. Tamás Edit (történész – muzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, Sárospatak) Polonikák a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben Délután: 14 – 17 óráig · Az elzálogosított 13 szepességi város és más lengyel települések képeslapokon a Zempléni Múzeum gyűjteményében c. kiállítást bemutatja Fazekasné Majoros Judit (történész – muzeológus, Zempléni Múzeum, Szerencs) · dr. Mieczysław Wieliczko (történész, egyetemi tanár, Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej, Lublin) Kőbánya lengyel származású lakossága egyházi anyakönyvek alapján · dr. Bődi Erzsébet (egyetemi docens, Debreceni Egyetem) A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén található lengyel vonatkozású források · Töll László (fegyvertörténész – muzeológus, Országos Hadtörténeti Múzeum és Intézet, Budapest) Lengyel vonatkozású militária gyűjtemény a Hadtörténeti Múzeumban szünet · dr. Rémiás Tibor (történész – muzeológus, Hermann Ottó Múzeum, Miskolc) A derenki lengyelség tárgyi emlékei a miskolci Hermann Ottó Múzeum gyűjteményében · dr. Tóth Péter (egyetemi docens, Miskolci Egyetem) Magyar vonatkozású dokumentumok a Varsói Régi Iratok Főlevéltárában vita, hozzászólások

2005. Január 29. – Budapesten tartották - a katowicei Szilézia Egyetem Nyelv és Kultúra Iskolájának igazgatója, dr. Romuald Cudak, dr. Jolanta Tambor igazgatóhelyettes, illetve Aleksandra Achtelik témavezető és Bogusław Szymański (Lengyel Oktatási Minisztérium) részvételével - az országos Lengyel Nyelvoktató Iskola tanárai részére az OLKÖ részvételével szervezett egyéves posztgraduális tanfolyam diplomaosztó záróünnepét. A magyar vendégek között volt: Paulik Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal képviselője, illetve Kraszlán István (Oktatási Minisztérium), dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ elnöke, Dorota Drózd-Skorpuska, a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége mellett működő Petőfi Sándor iskola igazgatója. Jelen volt a párizsi lengyel iskola igazgatója és Sadowska Krystyna, a Lengyel Közösségek Európai Uniója Oktatásügyi Tanácsának vezetője is. 20 személy kapott diplomát. Január 29. - Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Flamenco Szálló elegáns termében rendezte meg hagyományos Polonia Bálját az Ustroń Słąski-ból érkezett TON Együttes részvételével. Az est házigazdája Tadeusz Drozda volt. A tombolán összegyűlt 124 ezer forintot Wincent Danek atya emlékművére fordítják.


2005. február 18-án Rafał Wiśniewski,a Lengyel Köztársaság nagykövete adta át dr. Sutarski Konradnak, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökének az Aleksander Kwaśniewski, a Lengyel Köztársaság elnöke által adományozott „A Lengyelország Újjászületése Érdemrend Lovagkeresztjét”. Dr. Sutarski Konrad az első kisebbségi önkormányzati választás – 1995 - óta csaknem megszakítás nélkül tölti be az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöki tisztét. Ő volt a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Archívuma létrejöttének kezdeményezője. Az elmúlt években az ő vezetésével Budapesten kívül létrejött a múzeum két filiája. Ö volt az egyik kezdeményezője, hogy a lengyel vasárnapi iskolák átalakuljanak egy egységes iskolává – így alakult meg – Magyarországon az elsők között – a lengyel kisebbség országos kiegészítő iskolája. Az önkormányzati tevékenység mellett jut ideje írni, fordítani. Az utolsó tíz évben három versantológiája és publicisztikáinak kötete jelent meg. Dr. Sutarski Konrad Poznanban született és 1965 óta él Magyarországon. Képzettsége szerint gépészmérnök. 1992-ben megkapta a Bethlen Gábor díjat.

2005. március 16. „Szerelmem vagy Te, szép Hazám!” Az Országos Idegennyelű Könyvtárban a „Szerelmem vagy Te, szép Hazám!” című rendezvénysorozat keretében 2005. március 16-án, szerdán 17 órakor került megrendezésre a LENGYEL EST. A program keretében Rafał Wiśniewski, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntőjének tolmácsolását követően, „Varsó, ha szereted..." című fotókiállítását Móser Zoltán fotóművész, tanár mutatta be. „Költőnek lenni? - csakis Krakkóban" címmel Zsille Gábor költő, műfordító tartott előadást. „Orgonagallyat babusgatva" címmel Trojan Tünde irodalmi összeállítása hangzott el Dávid Attila emlékére. Dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ elnöke „Négy égbolt" címmel méltatta a visegrádi országokban élő lengyel képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást. Rendezvényünk támogatói: Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, Lengyel Intézet, Belváros-Lipótváros Lengyel Kisebbségi Önkormányzata voltak. Helyszín: az Országos Idegennyelvű Könyvtár kiállítóterme.

2005. április 2. II. János Pál pápa halála 2005. április 2-án, 21 óra 37 perckor, vatikáni palotájában elhunyt II. János Pál pápa. A lengyel nép, a magyarországi lengyelek és az egész világ mély fájdalommal és megrendüléssel vett utolsó búcsút a lengyel származású egyházfőtől.

2005. május 1. Tisztelet és főhajtás Wincenti Danek atya emlékére A Külhoni Lengyelek Világnapja előestéjén tartott szentmisén hangzott el Tadeusz Winnicki atya, a a poznani Külhoni Lengyelséget ápoló Krisztusi Társaság elöljárójának példabeszéde, amely megelőzte az első magyarországi lengyel plébános, Wincenty Danek atya emlékművének felavatását. Danek atya 60. éve hunyt el, az általa kezdeményezett és létrehozott lengyel templomot 75 esztendeje szentelték fel. A mai napig ez az egyetlen lengyel templom Magyarországon. Wincenty Danek (1870-1945) atya a XX. századi magyarországi lengyelség legfényesebb alakja – ezt bizonyította szerénységével és tetteivel. 1908-ban érkezett Budapestre Lembergből, és lelkipásztori szolgálata csaknem 40 esztendeje alatt szolgálta a dél-lengyelországi bevándorlókat. Hagyatéka a Szegényház (jelenleg Lengyel Ház) és a Lengyel Templom, amely intézmények örökké viselik emlékét. Ezekben az intézményekben találkoztak a II. világháború alatt menekültek ezrei, de itt volt a lengyel földalatti mozgalom központja is. Wincenty Danek atya 1945. április 27-én hunyt el, hamvai a Rákoskeresztúri temető lengyel parcellájában nyugszanak. Miután Leona Mały lembergi (lvovi) segédpüspök megáldotta az emlékszobrot, a legidősebb kőbányai lengyelek nevében Julia Koziorowski, Janusz Kasperek, Edyta Grisińska-Molnár valamint Ernest Niżałowski, a Bem Egyesület mellett léterhozott szoborépítési bizottság kezdeményezője felavatták az emlékművet. Az ünnepségen részt vettek a Magyarországon akkreditált lengyel diplomaták, Rafał Wiśniewski nagykövet és Teresa Notz konzul asszony, lengyel és magyar egyházi személyek. Lengyelországból is érkeztek vendégek: Grzegorz Łubczyk, a volt budapesti lengyel nagykövet, a szobor alkotója, a krakkói Wiesław Bielak, Danuta Jakubiec, a volt balatonboglári diákok egyesületének vezetője. Jelen voltak a magyarországi lengyel kisebbségi önkormányzatok képviselői is: dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ elnöke és számos magyarországi településről érkezett lengyel.


2005. május 2.: Rónayné Słaba Ewa megkapta a Lengyel Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést 2005. május 2-án, a Külhoni Lengyelek Világnapja alkalmából Varsóban rendezett ünnepségsorozat keretében a lengyel szenátus elnöke, Longin Pastusiak nyújtotta át Rónayné Słaba Ewa asszonynak a Lengyel Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést. Rónayné Ewa Słaba a Bem Józef Lengyel Kulturális Egyesület titkáraként alapította – többekkel együtt – 1993-94-ben a vasárnapi lengyel iskolákat. Nyolc esztendeje ő kezdeményezte az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola létrejöttét, amely lengyel nyelvű kiegészítő iskolaként működött volna. 2004-ben épült be az iskola a magyar közoktatási rendszerbe, Ewa asszony pedig jelenleg az iskola igazgatói tisztét tölti be. Szervezett módszertani tanfolyamokat a tanárok számára. Neki köszönhető, hogy az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola tanárai egyéves posztgraduális képzésen vehettek részt, mely során képesítést szereztek a lengyel nyelv idegen nyelvként tanítása szakán. Az oktatási programot a lengyel kisebbségi oktatás részére adaptálta. 2002-ben kiadta a „Képes lengyel-magyar szótárt”. Évek óta részt vesz a lengyel kisebbségi önkormányzatok munkáiban, jelenleg az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese. Tagja az Oktatási Minisztérium mellett működő Kisebbségi Bizottságnak, valamint a Lengyel Szervezetek Európai Uniója Oktatási Bizottságának.

2005. május 9.: A II. Világháború befejezésének 60. évfordulójához kapcsolódó lengyel ünnepségek Május 9-én, a II. Világháború befejezésének 60. évfordulóján rendezett megemlékezést a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, az OLKÖ és a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára közreműködésével. Az ünnepséggel kívánták a szervezők hálájukat bemutatni Rákoscsaba lakóinak a II. világháború alatt a lengyel menekültek nevében, akiket a község lakói 60 évvel ezelőtt befogadtak és segítséget nyújtottak nekik. A XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésére felújították az 1941-ben állított kegyoszlopot, melyen az ostrobramai Szűzanya képe látható, és emléktáblát helyeztek el a lengyel menekülteknek otthont adó épület oldalán. Az ünnepséghez kapcsolódóan a helyi templomban szentmisét tartott Leszek Kryża atya, a Lengyel Perszonális Plébánia lelkésze, melyen közreműködött dr Mandula József atya, a rákoscsabai plébános és Mariusz Nowaczek atya, aki másfél esztendeje szolgál Rákosligeten. A megemlékezésen részt vett Barna Andor, a kerület polgármester-helyettese, a Bem Egyesület és a Szt. Adalbert Egyesület képviselői, a helyi lengyel- magyar baráti társaságok lengyel és magyar tagjai és szimpatizánsai. Fellépett a „Polonez” táncegyüttes és egy helyi magyar néptánc együttes is. Az ünnepséghez kapcsolódóan a magyarországi lengyel háborús menekültek sorsát bemutató kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. A rákoscsabai ünnepség szimbolikus köszönet volt a magyarországi lengyelség részéről a háború alatt honfitársainkat befogadó magyar nép felé. Akik lehetővé tették, hogy a lengyelek tízezrei hazájuktól távol is méltó körülmények közt vészelhessék át a háborús időket.

2005. május 9.: Lengyel parlamenti küldöttség a budapesti Lengyel Házban 2005. május 9. és 13. között a magyar Interparlamentáris Szekció meghívására Magyarországon vendégeskedett a lengyel Parlament magyar szekciójának küldöttsége: Andrzej Zając (a delegáció vezetője), Renata Rochnowska, Franciszek Stefaniuk és Halina Szustak, valamint Małgorzata Stolarska, a csoport titkára. A képviselők május 11-én Teresa Notz, a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztályának vezetője társaságában ellátogattak az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzathoz, ahol találkoztak annak vezetőségével, majd megtekintették a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára gyűjteményét. Ezután a Lengyel Templomot látogatták meg, majd Wincenty Danek atya, az első magyarországi lengyel plébános emlékművénél rótták le tiszteletüket. A Lengyel Házban találkoztak az országos lengyel szervezetek képviselőivel, a lengyel plébánossal és a magyarországi lengyel média szerkesztőivel. Andrzej Zając, a Lengyel Országgyűlés Külhoni Lengyelség Bizottságának elnöke és Franciszek Stefaniuk, a

64 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. bizottság alelnöke értékesnek tartják a magyarországi lengyelség ténykedését. A megbeszéléseken szó esett a lengyel szervezetek, a Bem Egyesület és a Szt. Adalbert Egyesület helyzetéről. Fontos feladatként jelölték meg a budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel Templom felújításához szükséges pénzforrás előteremtését, annál is inkább, mivel ez az egyetlen lengyel szentély Magyarországon. Hasonló látogatásra 4 évvel ezelőtt került sor.

2005. május 22.: Franciaországból érkeztek lengyel származású fiatalok Budapestre 2005. május 22-én szállt le Ferihegyen az a repülőgép, melynek fedélzetén megérkezett a Párizs melletti Saint Germain en Laye Francia Gimnáziumának lengyel szekciója 25 tanulója és kísérőik. A csoport az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola meghívására látogatott el Budapestre. Magyarországi tartózkodásuk alatt lengyel-magyar családoknál fognak lakni, ellátogatnak a Balatonra, megismerik Budapestet és annak lengyel emlékeit. Fogadja őket a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége, emellett május 28-án részt vesznek az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola első tanévzáró ünnepségén. Június 5-én indul Párizsba egyhetes tanulmányútra a magyarországi lengyel tanulók hasonló számú csoportja. A tanulócsere kezdeményezője az Európai Lengyel Közösségek mellett működő Oktatási Tanács, célja pedig, hogy Európában reklámozza a lengyel nyelvet. „A lengyel nyelv összeköti a lengyel származású tanulókat”. A hasonló akciók remek alkalmat nyújtanak arra, hogy az Európában élő lengyelség közelebb kerüljön egymáshoz, megismerje és megismertesse kultúráját.

2005. május 28. Évzáró ünnepség az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskolában 2005. május 28-án az egész országból érkeztek Budapestre az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola diákjai az első tanév évzáró ünnepségére. Az ünnepségen részt vettek a a Párizs melletti Saint Germain en Laye város francia gimnáziuma lengyel szekciójának tanulói is, akik az OLKÖ meghívására az Európai Lengyel Közösség „Lengyel nyelv határok nélkül” nevezetű programjának keretében tartózkodtak Budapesten. A rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel: dr. Konrad Sutarski, az Országos Lengyel kisebbségi Önkormányzat elnöke, valamint a Párizsból érkezett Krystyna Orłowicz-Sadowska asszony, az Európai Lengyel Közösség oktatási szekciójának vezetője. Orłowicz-Sadowska asszony hangsúlyozta, hogy a magyarországi lengyel oktatási modell modern és példaértékű a többi külhoni lengyel közösség számára is. Az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola igazgatónője értékelésében elmondta, hogy az elmúlt év nehéz volt, de sikerekben és élményekben nem volt hiány. A legnagyobb feladatot és a legnagyobb munkát az jelentette, hogy az eddigi szombati iskolák gyakorlatáról áttérjenek a magyar oktatási rendszer által megkövetelt kiegészítő nyelvoktatási iskola rendszerre, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola ugyanis ettől a tanévtől kezdve ebben a rendszerben működik. Az idei évben az egész országban 276 tanuló végezte el az iskolát. Közülük utazik 25 diák a csereprogram keretében június 5-én Franciaországba. Június 18-25 között kerül sor Borgátán az iskoláskorú gyermekek nyelvi táborára, ezután július 3 és 10 között az óvódások veszik birtokukba a tábort. A táborok a nyelvtanulás mellett kiváló üdülési lehetőséget is nyújtanak. A szombati évzáró ünnepségen fellépett a katowicei „Tysiąclatki” együttes is.

2005. június 11. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat megalakulásának 10. éves évfordulóját ünnepelte a Paprika Csárdában.


2005. június 25. Magyarországi Lengyelek Napja Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat rendezésében megtartott Magyarországi Lengyelek Napja keretében került sor a lengyel kisebbségi önkormányzatiság X. évfordulójának megünneplésére. A kőbányai lengyel templomban megtartott szentmise után a résztvevők átsétáltak a Pataky István Művelődési Központba, ahol „A lengyel kisebbségi önkormányzatiság 10 éve Magyarországon” című kiállítás és ünnepi műsor várta a vendégeket. A műsorban fellépett a budapesti POLONÉZ Néptánc együttes és a Varsói Egyetem „Warszawianka” Ének- és Táncegyüttese. Budapest, XVII. kerületből több lengyel is ellátogatott az ünnepségre. Derenki kiállitás 2005. július 22-én, 17.00 órakor az emődi Művelődési Házban a budapesti Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára gyűjteményéből nyílik kiállítás a – már nem létező - legrégebbi magyarországi lengyel falu, Derenk emlékezetére. A kiállítás megnyitójára és annak megtekintésére mindenkit szeretettel várunk.

2005. július 24. Derenki búcsú Július 24-én, a derenki romfaluban került sor a hagyományos Derenki búcsú ünnepségére. A rendezvény – melynek szervezői a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Lengyel Önkormányzatok Szövetsége, az OLKÖ, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés kisebbségi bizottsága és a Lengyel Nagykövetség Konzuli Osztálya voltak – a derenki templom helyén álló kápolnában tartott szentmisével kezdődött. A vendégek között jelen voltak: dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ elnöke, helyettese és egyben az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola igazgatója, Rónayné Słaba Ewa, a helyi önkormányzatok képviselői, az észak-magyarországi régió lengyel szervezeteinek tagjai, de érkeztek vendégek Budapastről, sőt Székesfehérvérról is. A szentmise után – melyet a Lengyelországból erre az alkalomra ideutazó Leszek Kryża atya, a budapesti Lengyel Templom plébánosa celebrált – a Magyarországról és a szomszédos szlovák falvakból érkezett vendégek körmenetben vonultak át a helyi temetőbe, ahol felszentelték az ott álló keresztet. A temető előtt új kapu áll, nemsokára készen lesz az új kerítés is. Az ünnepség után ebéddel kinálták a vendégeket, majd fellépett az emődi „Barátság” nyugdijas klub énekkara, a szendrőládi együttes és a Nedeci „Czardasz” együttes. A búcsúra megjelent dr Rémiás Tibor új könyve, " In Memoriam Derenk -II.”, amely a derenki házassági anyakönyvi kivonatokat dolgozza fel. A derenki iskola falain a falu történetét bemutató kiállitás volt látható. A derenki búcsú szentmiséjének részleteit közvetiti a Magyar Rádió Kossuth adója 2005. július 31-én, 21.30-22.00 órakor a 873 kHz hullámhosszon. Július 22-én az emődi Művelődési Házban a budapesti Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára gyűjteményéből nyilt derenki emlékkiálitás.


Szent László Nap, a Magyarországi Lengyelek Napja Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat által megrendezett idei Szent László Nap a magyarországi lengyel önkormányzatiság X. évfordulójának szellemében zajlott le Lengyelország és Magyarország köztársasági elnökei, Aleksander Kwasnewski és Mádl Ferenc védnökségével. Az ünnepség a Lengyel Templomban kezdődött, a szentmise bemutatása után a résztvevők a további programokra a Pataky Művelődési Központba vonultak át. Itt a körgalériában nyitotta meg dr. Sutarski Konrád, az OLKÖ elnöke A lengyel kisebbségi önkormányzatiság 10 éve Magyarországon című kiállítást, ahol az elmúlt tíz évben e tárgykörben megjelent írásos dokumentumok, könyvek és fotók mellett olyan érdekességet is fel lehetett fedezni az egyik tárlóban, mint például egy II. világháborús lengyel menekült „házi készítésű” lengyel-magyar szótárát. A kiállítással egyidejűleg az OLKÖ megjelentetett egy kétnyelvű tájékoztató füzetet A lengyel kisebbségi önkormányzatok, a magyarországi lengyelség 1995-2005 címmel. Az est a kellemesen hűtött színházteremben folytatódott Rónayné Slaba Ewa asszony, az OLKÖ alelnöke és Dávid Csaba úr vezetésével. Először felolvasták Aleksander Kwasnewski elnök üdvözlő levelét, majd a magyarországi lengyel önkormányzatisággal egyidős, azaz éppen 10 éves Benczes Laurát köszöntötték. A lengyel-magyar családból származó kislány mindkét nyelvet kitűnően beszéli, így bizonnyal jól tudja majd forgatni az ajándékba kapott lengyel történelemkönyvet. Ezután a Lengyelországból érkezett és hazai közéleti személyiségek üdvözlése következett. Ezt követően dr. Sutarski Konrád lépett a színpadra, ő is köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy nagyon sokáig tartana, ha most felsorolná a magyarországi lengyel önkormányzatiság elmúlt 10 évének eredményeit, történéseit. Megtette ezt már ennek az újságnak a júniusi számában, a fent említett tájékoztató füzetben, és a most megnyitott kiállítás is ezt az időszakot tükrözi. Az elmúlt korszak leglényegesebb eredményének a magyarországi lengyelség kulturális alapjainak létrehozását tartja. Úgy gondolja, hogy az elkövetkező években meg kell őrizni az elért eredményeket és folytatni kell az elkezdett munkákat. A magyarországi lengyel önkormányzatiság 10 évvel ezelőtt szerencsére nem a nulláról indult, hiszen addig is – mint jelenleg - a Bem József Magyarországi Lengyel Kulturális Egyesület, majd később a Szent Adalbert Kulturális Egyesület is fenntartotta és ápolta a lengyel tudatot, és ezt tették a vidéki lengyel szervezetek is. Úgy érzi, hogy az önkormányzatok és az egyesületek között sikerült egységet létrehozni. 2006-ban kisebbségi választások lesznek és módosul a Kisebbségi Törvény is. Még nem tudja, hogy mit hoznak majd ezek a változások, de reméli, hogy a magyarországi lengyel szervezetek a jövőben is együtt tudnak majd működni és közösen tudnak majd értékeket létrehozni és fejlődni. A következő felszólaló Tadeus Rzemykowski, a Lengyel Szenátus Határon Túli Lengyelek Bizottságnak(?) elnöke volt, aki már második alkalommal vett részt ezen az eseményen. Elmondta, hogy örül, hogy ezt a 10. évfordulót feleségével együtt itt ünnepelheti. Átadta Longin Pastusiak professzor, a Lengyel Szenátus elnöke, és a többi szenátor üdvözletét is. Megköszönte a magyar állam jelen lévő képviselőinek azt, amit a Magyarországon élő lengyelekért tettek és tesznek. Úgy látja, hogy a magyarországi lengyeleknek könnyű egy baráti környezetben élniük. Nyomon követi az OLKÖ és a többi lengyel szervezet működését, elismerését fejezi ki az Európa-hírű Magyarországi Lengyel Iskoláért, amit Rónayné Slaba Ewa kitűnően vezet. A Lengyel Köztársaság támogatja az önkormányzatok törekvéseit és megköszöni a Magyar Köztársaság 25 millió forintos támogatását. Ígéri, hogy a Magyarországi Lengyelség Múzeumának bővítéséhez szükséges összeget a lengyel kormány pótolja. Beszédét a következő két mondattal zárta: „Hordozza a mai ünnepség a jobb jövő reményét. Lengyelország köszönti Magyarországot.” A felszólalók sorában Heizer Antal úr, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke következett. Úgy kezdte beszédét, hogy látja, hogy a Parlamentből itt megjelent képviselők majd mindegyike más-más nemzetiségű, ő például német. Milyen jó, hogy mindenki foglalkozhat a saját ügyeivel. Ha a magyarországi 13 őshonos nemzetiséget megnézi, akkor volt aki jobban, volt aki kevésbé tudott élni ezzel a lehetőséggel. A lengyelség életében is voltak ilyen időszakok. Bízik benne, hogy a kisebbségi önkormányzatiság jövőre már felsőbb osztályba léphet. Egy-egy közösségnek nem csak az önkormányzatiság fontos, ezért most a Kisebbségi Törvény két pontját érinti. Az egyik, hogy erős, civil szférán alapuló önkormányzatiságot szeretnének. A másik nagyon fontos eleme, hogy mind a finanszírozás, mind a törvényi rendelkezések az intézményeket - ahol a feladatok végrehajtódnak - helyezi a középpontba a jövőben. Az önkormányzatiság, a civil szféra és az intézmények, ezek jelentik a közösség erejét. És ezért hozták meg azt a döntést, hogy elkezdődhet egy nagy beruházás még a nyáron, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának bővítése – amely talán a legnagyobb a Lengyel Ház felújítása óta. Valóban 25 millió Ft támogatást nyújtanak a múzeum továbbfejlesztéséhez. De ennél fontosabb az, hogy a közösség kezébe kerül az épületegyüttes egésze 2006 végéig, hiszen az önkormányzat székházát is a törvény az OLKÖ tulajdonába adja át. Úgy gondolja, hogy Kőbányán két lengyel központtal boldog jövő előtt áll a magyarországi lengyelség. Beszédét úgy zárta, hogy kívánja, hogy az új törvény adta új lehetőségekkel jobban éljenek, mint az elmúlt 10 év néha elbotló gyermeke élt. Őrizze meg a közösség az egységét, és a jövő évi választáson a legjobb vezetőket sikerüljön

67 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. megválasztaniuk. A Magyar Köztársaság Kormánya nevében köszönetét fejezte ki európai uniós szövetségesünk, Lengyelország támogatása iránt, amelyet a magyarországi lengyel közösségnek nyújtott, nyújt, és reméli, hogy a jövőben is nyújtani fog. Heizer úr után a lengyel Oktatási és Sportminisztériumot képviselő Elzbieta Bober asszonyt hallhattuk. Felolvasta Miroslaw Sawicki miniszter úr dr. Sutarski úrnak szóló levelét, amely arról szól, hogy elismerését fejezi ki az OLKÖ-nak, a lengyel tanároknak, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának és a Magyarországi Lengyel Iskolának a lengyel kultúra ápolásáért. A Nemzeti Oktatási Bizottság ezen célok megvalósításáért kifejtett áldozatos tevékenységéért Rónayné Slaba Ewa asszonyt és dr. Sutarski Konrád urat az oktatásügy legmagasabb fokú elismerésében, a KEN Érdeméremben részesíti. Felkérte a kitüntetetteket, hogy fáradjanak a színpadra és vegyék át tőle a díjakat. A beszédek után a XVIII. kerületi Polonez tánc- és énekegyüttes lépett a színpadra. Rengeteg új elemet tartalmazó előadásukat a nézők vastapssal kísérték. A táncszámok után dr. Sutarski úr az együttes vezetőjét, Katarzina Baloghot is a színpadra hívta, mivel a Polonez együttes kapta az idei egyik Magyarországi Lengyelségért Díjat. Köszönetet mondott a vezető asszonynak nem csak az együttes kitűnő munkájáért, hanem azért is, mert az együttes tagjait szinte „édesanyjukként” gondozza. Köszönetet mondott a szülőknek is, hogy lehetőséget teremtettek gyermekeinek, hogy részt vegyenek ebben az együttesben. Majd Lehóczki István urat, a Magyarországi Lengyelségért Díj következő kitüntetettjét kérte fel, hogy fáradjon a pódiumra. Lehóczki úr már 1990 óta Emőd város polgármestere. Azóta támogatja a Derenkről származó, Emődön élő lengyeleket, az ottani Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot és a gyermekek lengyel nyelvre oktatását. Polgármester úr megköszönte a díjat, és elmondta, hogy ez az elismerés nem csak őt, hanem az egész várost illeti. A díjjal járó pénzösszeget felajánlja az Emődi Lengyel Kisebbségi Önkormányzatnak. Magyarországi Lengyelségért Díjat kapott az idén Jerzy Królikowski úr is, a Bem József Magyarországi Lengyel Kulturális Egyesület lapjának, a Glos Polonii-nak a főszerkesztője. Królikowski úr fáradthatatlan tevékenységét nagyon sokan ismerik, hiszen már 1968 óta tagja a Bem Egyesületnek, 1985 óta pedig a lap főszerkesztője. A Wincenty Danek Emlékbizottság titkári teendőit is ő látta el. Lengyelországi útja miatt nem lehetett jelen az ünnepségen. A magyarországi lengyelek fő díját, a Szent László Díjat az idén Henryk Slawik úr kapta posztumusz. Henryk Slawik - akit ma már mint lengyel Wallenberget említik – id. Antall József munkatársa volt a lengyelek mentésében a II. Világháború alatt, 1944-ben Magyarországi megszállás után a németek elfogták (?) és Mauthausenben ölték meg. Sokat olvashattak róla lapunk korábbi számaiban. Az OLKÖ munkatársai remélték, hogy Henryk Slawik leányát – aki édesapjával abban az időszakban itt, Magyarországon élt, így tanúja volt sok eseménynek - személyesen üdvözölhetik majd ezen az ünnepségen. Ez a terv sajnos sulyos betegsége miatt nem sikerült, így dr. Sutarski úr telefonon „adta át” a díjat. Henryk Slawik leánya meleg hangon nyilatkozott az édesapját érintő magyarországi eseményekről; a róla megjelent cikkekről, könyvről és az emléktábláról. A Szent László Nap kedves eseménye volt a jubilánsok szokásos üdvözlése; Gabriella Hajdú asszony virágcsokrot kapott, Ernest Nizalowski úr pedig tokaji bort „az első 90 évéért”. A Polonez Együttes újra színre lépése után a Lengyelországból érkezett Warszawianka Együttes produkciója következett. A Varsói Tudományegyetem diákjaiból alakult táncegyüttes és zenekar a különböző lengyel népi táncok és dalok után igazi, hamisítatlan (20-as, 30-as évekbeli) varsói táncképekkel és kuplékkal szórakoztatta a közönséget. Az estet fogadás zárta. A forró nyári nap végén igazán jól eshetett mindenkinek a hideg pezsgő és az üdítő, finom süteményekből is lehetett válogatni. Sárközi Edit

2005. szeptember 1. A II. világháború kitörésének 66. évfordulóján megemlékezésre került sor id. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál a Farkas réti temetőben.

2005. szeptember 17. A II. világháború kitörését követően, a szovjet agresszió napján megemlékezésre került sor Budapest három pontján elhelyezett lengyel emléktábláknál. Az Országos Lengyel Kisebbségi önkormányzat id. Antall József Ferenciek terén elhelyezett emléktáblájánál tartotta meg koszorúzási ünnepségét.


1939. szeptember 17-ére emlékezve 2005. szeptember 17-én volt 66 éve, hogy a szovjet csapatok megtámadták Lengyelországot. Ezen a napon Budapesten három emléktáblánál emlékeztek meg a budapesti lengyelek, a Lengyel Nagykövetség, a lengyel kisebbségi önkormányzatok és társadalmi szervezetek képviselői, az 513. sz. Bem József lengyel-magyar cserkészcsapat tagjai, valamint magyar barátaik. Koszorút helyeztek el id. Antall József minisztériumi tanácsos emléktáblájánál, akihez 1939-ben a polgári menekültek ügye tartozott; Baló Zoltán ezredes, a Honvédelmi Minisztérium 21., katonai menekültügyi osztály vezetőjének emléktáblájánál, valamint a lengyel menekültekkel foglalkozó Polgári Bizottság emléktáblájánál. Az 1939. szeptember 17-i eseményekre megemlékeztek Vámosmikolán is, ahol a II. világháború alatt lengyel katonai menekülttábor működött. A vámosmikolai ünnepségen a Bem Egyesület, a dunakeszi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a helyi „Magyarság” zenekar és a helybéliek képviselői vettek részt. Pontosan 66 éve, 1939. szeptember 17-én lépték át a szovjet csapatok a Lengyel Köztársaság határát, melynek következtében lengyel katonai és polgári menekültek ezrei kerestek menedéket Magyarországon. Sokuk számára a magyarországi tartózkodás rövid ideig tartott, innen mentek ugyanis tovább a Franciaország területén megalakult Lengyel Hadseregbe, vagy a Közel-keletre, az Önálló Kárpáti Lövész Dandárba. A Magyarországra került, harcokban edzett lengyel katonák nélkül elképzelhetetlen lett volna a külföldön megalakult Lengyel Hadsereg létrehozása. A Narwik, Tobruk és Monte Cassino alatt győztes hadsereg számos katonájának életrajzában kiemelt szerepet kapott a magyarországi tartózkodás. Henryk Sławik, a lengyel menekülteket gondozó Polgári Bizottság vezetője írta: -„Magyarország a hazája azon hű barátainknak, akik a baljós és nehéz időkben sem tagadtak meg minket, e nemes nép hű fiaiként segítettek át szellemi és fizikai száműzetésünk legnehezebb időszakán. A nép minden tagja, kicsi és nagy, barátunk volt a bajban”.

2005. szeptember 27-én Keszthelyen, a Goldmark Károly Művelődési Központban felavatták a keszthelyi Georgikon egykori tanárának, a természettudós, botanikus, orvos, gyógyszerész Piotr Wierzbicki emléktábláját. Az ünnepségen jelen volt Teresa Notz, a lengyel nagykövetség konzuli osztályának vezetője, dr, Maciej Szymanowski, a Lengyel Intézet igazgatója, Zemankovics Ferenc, Keszthely város polgármester-helyettese, Marian Kuczaj, Stary Sącz város volt polgármestere, dr. Szabó István, a keszthelyi egyetem tanszékvezető tanára, valamint az esemény házigazdája, a Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója, Cséby Géza. Piotr Wierzbicki (1794-1847) – aki életének nagy részét Magyarországon töltötte - Stary Sącz városban született, ahol október 21-én avatják fel a keszthelyi emléktábla párját.

2005. szeptember 24. VII. Lengyel-magyar sportnap 2005. szeptember 24-én hetedik alkalommal rendezték meg Budapesten, az I. kerületi Czakó utcai sportközpontban, a Gellérthegy lábánál a Lengyel-magyar sportnapot. Mintegy 300 résztvevője volt az eseménynek, I. kerületi lakosok és magyarországi lengyelek, nagyrészt a Bem Egyesület tagjai, akik közt a szeniorok voltak többségben, de jöttek óvódások és kisiskolások is. Az eseményt Fehér Ferenc, a Sportközpont igazgatója és dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ és az I. ker. LKÖ elnöke nyitották meg. A főszervező Tóth Erika volt, aki a bemelegítő torna után utcai futóversenyre szólította a résztvevőket. Különféle sportvetélkedőkön is részt vehettek a kicsik és a felnőttek. Nemzetközi – magyarlengyel - labdarúgó-mérkőzésre is sor került, mely 2:10-es eredménnyel zárult az I. kerületi magyar önkormányzat csapata javára. Nagy sikere volt a különböző társrendezvényeknek is: az ingyenes orvosi tanácsadásnak, a gyermekrajz-versenynek, a lengyel édesség-vásárnak, a rendelhető plakátoknak. A sportnapon minden résztvevő megkóstolhatta az immár hagyományosan a Sowa házaspár által készített lengyel borsófőzeléket. Nagy tetszést aratott a jurgowi „Cepelia-Podhale” nevű lengyel népi együttes, mely a történeti lengyel-magyar határvidéki énekeket is bemutatott. A sportnapot a hagyományos tombola zárta, melynek fő díját, két repülőjegyet a WIZZ-AIR járataira a Bem Egyesület egyik tagja nyerte. A sportnap szervezői: a Czakó utcai Sportközpont, a Budavári LKÖ és a II. ker. LKÖ voltak.

2005. október 9-16. A Lengyel Keresztény Kulturális Napok keretében, október 10-én előadás hangzott el a Lengyel Házban „Árpádházi IV. Béla király leányainak szerepe a lengyel történelemben” címmel. A rendezvényre a XVII. kerületből is érkeztek vendégek.

2005. október 14. Az 5. éves POLONÉZ Táncegyüttes gálaműsorán voltunk a BM Duna palotában. 2005. október 19. Megjelent dr. Konrad Sutarski költő munkásságának 50. évfordulója alkalmából „Kettős hazában – Na podwójnej ziemi” című verseskötete, melynek kiadását 50 E Ft-tal a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat is támogatta.

2005. november 19. Nemzetiségi Kulturális Gála a Dózsa Művelődési Házban. A kisebbségi műsorban fellépett a PONONÉZ Táncegyüttes is.


2006 2006. január 9. Az OLKÖ székhelyén – a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalának kezdeményezésére – megbeszélést tartottak a kisebbségi oktatás aktuális kérdéseiről.

2006. január 10. Az OLKÖ-ben találkozót szerveztek az országos hatáskörű lengyel egyesületek és az ún. középszintű lengyel önkormányzatok képviselői részére. A tanácskozás témája a közelgő kisebbségi önkormányzati választások voltak.

2006. január 26. Joanna Stempińska, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete és Teresa Notz tanácsos asszony, a konzuli osztály vezetője ellátogatott az OLKÖ székhelyére.

2006. február 11. Polonia Bál 2006. február 11-én nyolcadik alkalommal rendezte meg a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Polónia Bált. A bálra elsősorban a budapesti lengyelek jöttek el, de érkeztek Érdről, Pécsről, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról is. A meghívott vendégek közt volt Teresa Notz, a Lengyel Nagykövetség konzuli osztályának vezetője, Tomasz Wasilewski, a nagykövetség titkára, dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ elnöke, Rónay Ewa, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola igazgatója, Leszek Kryża atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa, valamint a lengyel médiák képviselői. A tánchoz a zenét a Lengyelországból érkezett, szimpatikus "The Beskinds" együttes szolgáltatta, de fellépett a budapesti tánciskola „Mozdulat show” csoportja is, latin-amerikai táncokat bemutatva. A bált – az FLKÖ vezetőjével, Máriánné Wesołek Halinával közösen – a lengyel „Plébánia” sorozatból is ismert színész, Stanisław Górka nyitotta meg és vezette. Lengyel programmal ismert varsói színészek – a "Pod Górkę" csoport tagjai – léptek fel. A bálon évek óta nagy sikerrel rendeznek tombolát, melynek bevételét – az idén 132.250 forintot – hagyományosan a Lengyel Templom számára ajánlják fel. A Flamenco hotel báltermében közel kétszáz vendég mulatott hajnalig. A Bálon a XVII. kerületi lengyelek külön asztalt foglaltak, és a hajnalig tartó bálon szép élményekkel gazdagodtak.

2006. február 18. Polonia Fórum 2006. február 18-án az OLKÖ budapesti székházában tartották meg az éves Polónia Fórum találkozót, melynek házigazdája dr. Sutarski Konrad, az OLKÖ elnöke volt. A találkozó első részében dr. Péteri Attila, az Országos Választási Bizottság jogásza ismertette a kisebbségi önkormányzati választási törvény módosításait, valamint az előrelátható választási naptárat.

A témában a legtöbb kérdés az un. regiszrációs listára vonatkozott, arra, hogy az egyesületek milyen kritériumok alapján adhatnak támogatást a kisebbségi önkormányzatok jelöltjeinek, és milyen módon jelentkezhetnek jelölttámogatói jogosultságra. Számos kérdés hangzott el a választások technikai lebonyolítására vonatkozóan is.

70 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A Fórum résztvevői – a korábbi hasonló tematikájú összejövetelekkel hasonlóan – élesen bírálták azt a tényt, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon csupán a magyar állampolgársággal rendelkező személyek vehetnek részt, az állandó letelepedési engedéllyel rendelkező lengyel állampolgárok sem nem választhatóak, sem nem választhatnak. Felhívták a figyelmet arra, hogy óvakodni kell attól, hogy a közelgő kisebbségi önkormányzati választások megosszák a lengyel közösséget, hisz ez pont céljukkal ellentétes lenne. A Fórum második részében rövid beszámoló hangzott el az OLKÖ 2005-ös tevékenységéről és a 2006-os tervekről. A vitában jelentős részt kaptak a lengyel kisebbségi intézmények: az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola, A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára és a Lengyel Ház működésére vonatkozó kérdések, melyekre az intézmények vezetői: Ewa Rónay, dr Konrad Sutarski és Elżbieta Cieślewicz Molnár válaszoltak. A Forum résztvevői beszámolót hallgattak meg a magyarországi lengyel médiák helyzetéről, valamint az önkormányzat 2005. éves kiadói tevékenységéről. A szombati fórum résztvevői közt ott voltak Győr, Pécs, Vác, Érd, Tatabanya, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a budapesti I, II, V, XIII, XIV, XVII, XVIII, XIX és XXI kerületek, az FLKÖ képviselői és kis számban a vidéki lengyel egyesületek tagjai is – összesen 34-en.

2006. március 14. Bem József tábornok budapesti szobránál illetve az Akadémia utca 1. szám alatti emléktáblánál koszorúzásra került sor a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat é a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szervezésében.

2006. március 24. Lengyel-Magyar Barátság Napja Az Internetről legyűjthető adatok szerint az 1953-ban alakult együttes márt járt Magyarországon is. A J. Piłsudski Lengyel-magyar Történelmi Társaság és a győri Lengyel Kisebbségi Önkormányzat áldozatos munkájának, valamint a budapesti Lengyel Konzulátus és a lengyelországi Háborús és Mártirológiai Emlékműveket Gondozó Tanács anyagi segítségének köszönhetően 2006. március 24-én a győri Bem József téren országaink legmagasabb szintű vezetői, Sólyom László és Lech Kaczyński államelnökök, Joanna Stempińska nagykövet asszony és a magyarországi lengyel diplomaták, magas rangú lengyel és magyar vendégek és a szép számmal az ünnepségre érkezett magyarországi lengyelség jelenlétében a MagyarLengyel Barátság Emlékművét ünnepélyesen felavatták. Az emlékmű Dávid Tibor magyar képzőművész, a lengyelek nagy barátjának alkotása. A mű összefonódott két tölgyet ábrázol, ez a két népet összekötő emlékezet és barátság monumentális, ám szívet melengető képe. Az emlékmű talpazatán található bevésve az a Stanisław Worcell lengyel írótól 1849-ből származó idézet mely az alkotót is inspirálta: „…Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messzefutnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Az avató ünnepség után az alábbi közleményt olvasták fel: „A lengyel és a magyar nép ezeréves történelme és barátsága egyedülálló Európában. Népeink élő emlékművekként példát nyújtanak hősiességből és a szabadságszeretetből. A XXI. században új fejezet nyílt azzal, hogy Lengyelország és Magyarország az Európai Unió tagja lett. Múltunk és jövőnk kötelez bennünket – lengyeleket és magyarokat – arra, hogy legkiválóbb honfitársaink által írt közös történelmünket és barátságunkat megőrizzük, ápoljuk és átadjuk a következő nemzedékeknek. A cél megvalósításának érdekében közös kezdeményezéssel elhatározzuk: az év egy napját, március 24-ék Lengyelországban és Magyarországon is a Lengyel-Magyar Barátság Napjának nevezzük és minden évben megünnepeljük, Lengyel-Magyar Koordinációs Hivatalt hozunk létre, melynek feladata lesz a Lengyel-Magyar Barátság Napjának szervezése, a magyar és lengyel civilszervezetek együttműködésének koordinálása és a lengyel-magyar kapcsolatok minél szélesebb körű támogatása. Közös történelmünk, barátságunk és hitünk vezessen minket a közös jövő felé! – Kollár János, a Józef Piłsudski Történelmi Társaság elnöke”. A közleményt átnyújtották Lech Kaczyński lengyel államfőnek, aki támogatásáról biztosította a szerzőket. A első Magyar-Lengyel Barátság napján, az emlékmű avató ünnepsége előtt a magyar és lengyel testvérvárosok képviselői találkoztak egymással, utána pedig Lech Kaczyński államelnök találkozott a magyarországi

71 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. lengyelekkel. A találkozón az államfő hangsúlyozta a két nép közti barátság jelentőségét, és megemlítette, hogy a magyarországi lengyelség – a világon csaknem egyedülálló módon – kap támogatást a befogadó országtól. A magyarországi lengyelség nevében dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ elnöke mondott beszédet. Az est zárásaként két világhírű együttes előadását élvezhették a vendégek: fellépett a győri Nemzeti Színház balett társulata és a „Szilézia” táncegyüttes, amely 22 évvel ezelőtt járt utoljára Magyarországon.

2006. május 2. Nizalowski Ernő, a magyarországi lengyel közösség doyenje 2005. március 27-én ünnepelte 90. születésnapját. 2005. május 2-án kapta meg az év lengyele címet.

2006. május 6. Andrástanyán felszentelték a Magyarországi Lengyelség Múzeumának kihelyezett részlegét. 2006. május 21.: Szent Kinga ereklye a budapesti lengyel templomban 2006. május 21-én a budapesti Lengyel Templomban helyezték el Szent Kinga ereklyéit. Az ünnepségen részt vettek a magyar egyház legfelsőbb vezetői, Vatikán képviselője, Joanna Stempińska, a Lengyel Nagykövetség budapesti nagykövete, Teresa Notz, a budapesti Lengyel Nagykövetség konzuli osztályának vezetője, a Magyarországon lelki szolgálatot betöltő lengyel lelkészek, Marian Cycon, Ósandec polgármestere, dr. Konrad Sutarski, az országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke, az OLKÖ képviselői, budapesti, tatabányai, székesfehérvári, pécsi, győri, dunaújvárosi lengyelek, valamint magyar és lengyel hívek. Kinga – akit Kunigundának is hívnak a források – a XIII. században élt. 1234 március 5-én született Esztergomban, IV. Béla magyar király és felesége, Mária, I. Teodor görög császár leányaként. Szemérmes Boleszló lengyel király felesége volt. Egész életében közel állt hozzá a Ferences-rend. Férje halála után, 1279ben Ószandecben telepedett le, ahol 1289-ben belépett a Klarissza-rendbe. Kolostori tartózkodása alatt is foglalkoztatta az egyszerű emberek élete, a nép anyjaként tisztelte. 1293. július 24-én halt meg. Szent Kinga Lengyelország történetének egyik kiemelkedő nőalakja. A budapesti Lengyel Templomban Erdő Péter bíboros-érsek, hercegprímás tartotta a szentmisét, Julius Janus érsek, pápai nuncius kíséretében. A nuncius négy személyt részesített a bérmálás szentségében. A misét követően a Szt. Adalbert Egyesület és Leszek Kryża atya volt a vendéglátója a Lengyel Ház kertjében annak a magyar-lengyel találkozónak, melyen Joanna Stempińska nagykövet asszony a következőket mondta: "Szent Kinga alakja a lengyel-magyar barátság jelképe. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy Szent Kinga ereklyéje a budapesti Lengyel Templomba került: hazatért magyar szülőföldjére, de egyúttal nálunk, lengyeleknél maradt, hisz ereklyéje magyar földön, de lengyel templomban nyugszik, ahol együtt imádkoznak lengyelek és magyarok, együtt élik át életük szomorú és örömteljes pillanatait. A Lengyel Templom olyan találkozóhely, ahol nemzeteink évszázados barátságát tovább ápolják.” Külön köszöntötték ezen a napon Leszek Kryża atyát, a lengyel perszonális plébánia plébánosát, aki május 21-én ünnepelte pappá szentelésének 15. évfordulóját. Az ünnepségen – mely egyben a budapesti Lengyel Templom védőszentjének, a Mindenkor Segítő Szűz Mária búcsújárási ünnepe is volt – fellépett egy wieliczkai gyermekegyüttes és egy ósandeci górál zenekar is, a Lengyel Házban pedig Szent Kinga életét bemutató gyermekrajz kiállítás nyílt.

2006. május 28-31. Irány Lengyelország Az Országos Kisebbségi Önkormányzat képviselői 2006. május 28-31. között lengyel tanulmányúton vettek részt Andrzej Wesełowski vezetésével. A dél-lengyelországi utazáson Zakopane és Nedec vára volt a fő látnivaló.

2006. június 17. Az OLKÖ székhelyén megbeszélést tartottak a lengyel kisebbségi önkormányzati választások előkészületeiről.

2006. június 18-25. Nyelvi tábort szervezett Borgátán az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola.


2006. június 24. Magyarországi Lengyelség Napja, Szent László-nap 2006. június 24-én, Szent László, a magyarországi lengyelek védőszentjének napján tartották Budapesten a magyarországi lengyelség ünnepét. Az ünnepségsorozat hagyományosan a budapesti Lengyel Templomban tartott lengyel nyelvű szentmisével kezdődött, melyet Leszek Kryża atya, a templom plébánosa celebrált a Magyarországon szolgálatot teljesítő Marek Szpunar atya közreműködésével. Az idei ünnepi megemlékezés középpontjában az ötven évvel ezelőtti magyarországi és lengyelországi események álltak. A Lengyel Házban rendezett kiállításon az 56-os eseményeket mutatták be. A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára felújított épületében Joanna Stempińska, Lengyelország budapesti nagykövete nyitotta meg a „ Poznań – Budapest 56” c. kiállítást, melyen a vendégek közt volt Andó Sándor, Kőbánya polgármestere is. A magyarországi lengyelség napja központi ünnepsége a Duna Palotában került megrendezésre. A hivatalos beszédek sorát dr. Sutarski Konrád, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg, aki beszédében összefoglalta az elmúlt év eredményeit. Kiemelte a három lengyel kisebbségi intézmény, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára valamint a Lengyel Ház működését, emellett felhívta a figyelmet a közelgő kisebbségi önkormányzati választások fontosságára. Az ünnepség vendége volt Ryszard Bender professzor, a lengyel szenátus Külhoni Lengyelek Bizottságának elnöke, aki a két népet összekötő kapcsolatokról beszélt és a múzeum gyűjteményének adományozott egy lengyel sast ábrázoló plakettet és a lengyelországi januári felkelésről szóló könyvét. Az ünnep rangját emelték a prominens vendégek: Joanna Stempińska, Lengyelország budapesti nagykövete, Teresa Notz konzulasszony, akit 5 éves szolgálat után búcsúzott el hivatalosan a magyarországi lengyelségtől, Grzegorz Łubczyk, volt budapesti lengyel nagykövet, Maciej Frankiewicz, Poznań város alpolgármestere, aki ajándékot hozott a Magyarországra telepult egykori poznaniaknak, Kinga Dujanowicz, a „Wspólnota Polska” Egyesület beruházási osztályának osztályvezető-helyettese Varsóból, Brendel János, a Poznanban élő művészettörténész, a Múzeumban megnyitott 56-os kiállítás szerzője, Marak Raczek, a poznani „Zamek” Kultúrális Központ igazgatója, de szép számmal éskeztek az ország egész területéről lengyelek és magyar barátaik is. A magyarországi lengyelség napján adják át hagyományosan a lengyelség díjait. Az idei kitüntetettek: a Szent László díjat Grzegorz Łubczyk, volt budapesti lengyel nagykövet vehette át; három „A Magyarországi Lengyelségért” díjat kapták: Leszek Kryża atya, a budapesti Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa, Bożena Bogdańska-Szadai újságíró, a Magyar Rádió Lengyel Szerkesztőségének vezetője, Török Gábor, Szögliget polgármestere. Az est háziasszonya Rónay Ewa, az OLKÖ elnökhelyettese volt, segítője Dávid Csaba, tolmács és újságíró. Az ünnepségen fellépett a „HARNAM” együttes, Lódz vajdaság reprezentatív együttese, az est pedig szimbolikus pohár pezsgővel zárult.

2006. június 25. A budapesti Lengyel Házban a helyi lengyelség elbúcsúzott Teresa Notz konzul asszonytól, aki befejezte a LK Budapesti nagykövetsége konzuli osztályának vezetői beosztásában végzett munkáját.

2006. július 23. Búcsú Derenken. 2006. szeptember 1. A II. világháború lengyelországi kitörésének 67. évfordulóján a Farkasréti temetőben id. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál koszorúzást szervezett a Bem József lengyel Kulturális Egyesület és a helyi lengyelség.

2006. szeptember 14. Országos Lengyel Múzeum és Levéltár megnyitása Egy évig tartó átépítést követően újból megnyitotta kapuit a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára csütörtökön Budapesten. A múzeum kiállító terét bővítették ki, ezzel lehetőség nyílt a magyar-lengyel kapcsolatoknak és a magyarországi lengyelség múltjának bővebb bemutatására és időszakos kiállítások rendezésére, valamint a levéltár anyagának elhelyezésére és bővítésére. A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltárát az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alapította 1998-ban, ez volt a magyarországi lengyel kisebbség első intézménye. A múzeum épülete az 2005 augusztusa és 2006 augusztusa közötti, egy évig tartó építési munkák során az emeleti szinttel bővült és megváltozott külső arculata is. Mindez a Magyar Állam (a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal) és Lengyel állam (a Lengyel Köztársaság szenátusa, a „Wspólnota Polska” Egyesület és „A Keleti lengyelség Támogatása” Alapítvány: Fundacja „Pomoc Polakom na Wschodzie”) pénzügyi támogatásának köszönhetően valósult meg. Az ünnepségen részt vett Ryszard Legutko, a Lengyel Köztársaság felsőházának elnökhelyettese és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki beszédében reményét fejezete ki, hogy a nem túl távoli jövőben a magyarországi kisebbségeknek lesz parlamenti képviseletük.


A múzeumot 1998-ban hozta létre az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Az egyéves munkának köszönhetően a X. kerületi Állomás utcában található épület emeleti szinttel bővült és megváltozott külső arculata is. Az átépítés – a magyar állam részéről – mintegy 25 millió forintba került, az épület bekerülési költsége közel 50 millió Ft volt. A beruházást a magyar és a lengyel állam egyaránt támogatta. Az múzeum emeleti szintjén a "Magyar-lengyel kapcsolatok ezer éve" című állandó kiállítás látható. Emellett egy másik, lengyel művészek alkotásit bemutató tárlat is nyílt.

2006. október 1. A kisebbségi önkormányzati választások során 47 helységben 272 jelölt pályázott lengyel kisebbségi önkormányzati képviselőnek. 2006. október 19. A budapesti Kerepesi úti temetőben, Mieczysław Woroniecki herceg obeliszkjénél, mártírhalálának az évfordulóján, az V. kerületi LKÖ kezdeményezésére találkozott a helyi lengyelség. 2006. október 20. Ryszard Koczarowski (1919-2010), a Lengyel Köztársaság utolsó emigrációs államelnöke a Magyarországi Lengyelség Múzeumába és Levéltárában látogatott, majd felkereste a lengyel Házat és Templomot is.


2006. október 24. Lengyel-Magyar Szolidaritás Október 22-én és 23-án Magyarországon tartózkodott Lech Kaczyński lengyel államfő, aki részt vett az 1956-os forradalom évfordulós ünnepségén. Koncert az 1956-os magyar forradalom emlékére. A Művészetek Palotája és a Lengyel Intézet közös produkciója (közvetítette a Duna TV) Az 1956-os forradalomban a lengyelek rendkívül fontos szerepet játszottak. Október 23-án a Bemszobornál, a „lengyel október” melletti szimpátiatüntetéssel kezdődtek a budapesti események, amelyek hatalmas visszhangot váltottak ki Lengyelországban. Onnan érkeztek a leggyorsabban és a legnagyobb mértékben a vér-, gyógyszer- és élelmiszerszállítmányok, s több lengyel városban gyűlések és tüntetések tucatjain álltak ki látványosan a magyarok mellett. Ötven évvel az események után a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekara és Kórusa látogatott Budapestre, hogy „Lengyel-magyar szolidarítás” címmel hangversenyt adjon a forradalom tiszteletére. A műsoron kizárólag lengyel zeneszerzők alkotásai szerepeltek – olyan művek, amelyek részben a magyar 1956-os forradalomnak állítanak emléket, részben az 1980-as lengyelországi megmozdulások és a „Szolidaritás” létrejöttének időszakához kötődnek. Szép gesztus volt a lengyel nagykövetség, a budapesti Lengyel Intézet és a Művészetek Palotája részéről az ünnepi koncert és a hozzá csatlakozó alkalmi kiállítás megrendezése, s az is, hogy a hangversenyről távozóban mindenkit megajándékoztak egy, a koncert programját tartalmazó CD-vel, a kiállítás anyagából összeállított füzettel, és 1956 lengyel-magyar vonatkozásait bemutató CD-ROM-mal. Annál jobban sajnáltam a fellépő művészeket, hogy alig félház előtt voltak kénytelenek eljátszani az ünnepi műsort. Artur Malawski öttételes zenekari alkotásával kezdődött a koncert. Címe – Hungaria 1956, amelyből az első előadás után politikai okokból elhagyták az évszámot – egyértelműen mutatja, mi inspirálta a zeneszerzőt. A vérbefojtott forradalom képe elsősorban a saroktételek dinamizmusában, agresszív-marcato hangütésében, szögletes-makacs ritmikájában és disszonáns hangzásvilágában jut kifejezésre. Ugyanakkor ezek a mű legnyíltabban Bartókra emlékeztető tételei: a nyitó darab címe például „Allegro barbaro”, persze maga az öttételes, hídszerű struktúra is a magyar mesterre utal. A második és negyedik helyen a többinél komplexebb szerkezetű lassú tételek állnak, amelyeknek a gyakori pontozott ritmusok kölcsönöznek némi magyaros ízt, a mű centrumában pedig egy scherzo-jellegű, sodró tétel helyezkedik el. Nem tudom, mennyire az előadásnak, és mennyire a műnek köszönhető, mindenesetre a Hungaria 1956 összességében nem fogott meg: mind a zenei gondolatok, mind pedig kibontakozásuk kissé esetlegesnek, iránytalannak hatott. Az biztos, hogy a saroktételek sokkal „nagyobbat ütöttek” volna, ha a katowicei együttes fiatal karmestere, Lukasz Borowicz megfogadja a zeneszerző metronóm-utasításait, és nem változtatja Moderatóvá e dinamikus Allegrókat. Érdekes, hogy nemcsak Malawski, hanem a nála egy évtizeddel fiatalabb, később világhírűvé lett Witold Lutoslawski is Bartókból kiindulva írta meg a maga 56-os mementóját. A Bartók emlékének ajánlott Gyászzene magas fokon egyesíti magában a szigorú konstrukciót és izzó kifejezést – számomra ez a mű volt a koncert fénypontja. A Lengyel Rádiózenekar vonósai szép, magvas tónussal, pontosan és értőn szólaltatták meg a kompozíciót. Krzysztof Penderecki Lacrimosája már az 1980-as lengyel eseményekhez kötődik: a nagyszabású Lengyel Requiem elsőként elkészült tételét az év decemberében, az 1970-es gdański felkelés áldozatainak emelt emlékkeresztek leleplezésekor mutatták be. A szopránszólót Izabella Klosińska számomra ellenszenves modorban: teátrálisan, szinte minden hangra csúszással megérkezve, s ebből következően kétes tisztasággal énekelte. A filmzeneszerzőként is ismert Wojciech Kilar zenekarra és kórusra írt Exodusa volt arra hivatva, hogy a csupa gyászzene után optimistán és lelkesítően zárja le az estet. Megint csak nem tudom, mennyiben a mű, mennyiben az előadók, mennyiben netán a záróakkord után magasba emelkedő fehér-piros és piros-fehér-zöld zászlócskák érdeme, mindenesetre a közönség felállva ünnepelt, s a zárószakaszt meg is ismételte Lukasz Borowicz. Ha a muzsikusoknak, vagy általában a lengyeleknek szólt az elismerés, akkor ahhoz örömmel csatlakozom, Kilar darabjának azonban szerintem érdemtelenül jutott siker. De nem akarok ünneprontó lenni – inkább felállok most én is. (2006. október 24. 20:00, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – Lengyel-magyar szolidaritás. Koncert az 1956-os magyar forradalom emlékére; Malawski: Hungaria 1956; Lutosławski: Gyászzene; Penderecki: Lacrimosa; Kilar: Exodus; km.: Izabella Kłosińska (ének), a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekara és a Krakkói Filharmónia Kórusával kiegészített Lengyel Rádió Kórusa (karig.: Włodzimierz Siedlik), vez.: Łukasz Borowicz)


5. A kisebbségi önkormányzatok negyedik választási ciklusa (2006-től)

2007 2007. február 9. a Szolnok élő Krystyna Wieloch-Varga művésznő kiállításának megnyirása a Magyarországi lengyelség Múzeumában.

2007. február 15. Krzysztof Penderecki hangversenye A Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében február 15-én, este fél 8-tól a Sinfonia Cracovia vendégszerepelt a világhírű lengyel zeneszerző, Krzysztof Penderecki irányításával. Műsor: Mendelssohn III. ("Skót") szimfóniája, valamint Penderecki: Concerto grosso három gordonkára és zenekarra volt.

Krzysztof Pendereczki és a krakkóiak Szerző: Lehotka Ildikó 2007. február 17. 10.12 …Krzysztof Pendereczki a lengyel avantgárd egyik radikális zeneszerzője Lutoslawsky mellett. Az élő ikon nemcsak zeneszerzőként, hanem karmesterként is bemutatkozott a február 15-i koncerten a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Szomorúan láttam, hogy az embereket nem vonzotta Pendereczki jelenléte. A második és harmadik szintet lezárták, így a földszinten és az első emeleten szinte nem volt üres hely. Talán nem kellően hirdették az eseményt, talán mindenki azt hitte, hogy már nincs jegy, bár az interneten a megfelelő honlapon megtalálható, hol és mennyi van még, mindenesetre a lengyel zeneszerző budapesti fellépése több érdeklődőt kívánt volna. A koncertprogram mindössze két darabot tartalmazott, Mendelssohn csodálatos Skót szimfóniáját és Pendereczki 2001 júliusában először bemutatott Concerto grossóját. Mendelssohn III., Skót szimfóniája egy skót utazás hatására született. Mendelssohn nemcsak naplót vezetett utazásáról, nem csupán a hangulatokat, zenei élményeket jegyezte le, készített kompozíciós vázlatokat, hanem meglepően finom ceruzarajzokat is készített kirándulásairól. A szimfóniát 1842-ben mutatták be Lipcsében. A Sinfonietta (a jegyen Sinfonia) Cracovia előadásában hallhattuk a művet. Az alapvetően vonósokból álló együttes 1990-ben alakult, az Európai Kulturális Díjat is elnyerte. Ezért meglepő volt, hogy éppen a vonósok játéka nem volt kiemelkedő. Ehhez az is hozzájárult, hogy a 8-8 első és második hegedű mellett hat cselló és 4 bőgő alkotta a vonóskart. A hegedűk hangzása átlagos volt, sokszor szenvtelenül szólt, különösen a második tétel elején, bár a zenészek látható élvezettel játszottak. A forte állásokban rendre lesöpörte őket a négy kürt elemi erejű és hangszínű megszólalása. Nem is a rézfúvósok hangereje volt sok, hanem a vonóskar kevés. A kürtösök a hangszerben felgyülemlett párát jó magasról eresztették le, ez elég furcsán hatott, diszkrétebben szokás. A második tétel kezdése elég hektikusra sikeredett, majdnem szétcsúsztak, de nem csak ott fordult elő az esetleges belépés. Azonban gyönyörű pillanatai is voltak a szimfóniának, a harmadik tétel egyre halkuló, semmibe vesző lezárása mellett az utolsó tétel fuvola-oboa együttjátéka csak ritkán hallható ilyen csodálatosan. A két hangszer hangja homogénné vált, a fuvola dallamát úgy folytatta az oboa, hogy semmiféle törést nem hallhattunk. A szimfónia rengeteg különleges részletmegoldást tartalmazott. A cezúrák, lassítások magukon viselték a karmester elképzelését, azonban a mű – a nagyszerű részek ellenére – mozaikokban maradt, nem állt össze egységes egésszé. A karmester a tételek közti szüneteket a szerző előírása szerint rövidre hagyta. A szünet után Krzysztof Pendereczki Concerto grosso című, három csellóra és nagyzenekarra írt művét hallhattuk. A cím maga is utal a régi műfajok felidézésére, a hangszerelés, dallam pedig különböző korokat idéz. Pendereczki is – legtöbb zeneszerzőtársával egyetemben – radikális zeneszerzői technikája után talán megnyugvásként, talán a mindenáron való újítás ellentételezéseként, visszatér a klasszikus hagyományokhoz.

76 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Talán ez egyfajta összegzés, tán tiszteletadás az elmúlt koroknak, mindenesetre a rendkívül pulzáló, az erőszakosabb, drámaibb karakterek uralták a művet. A három csellista, az orosz csellóművésznő, Tatjana Vasziljeva, a magyar Fenyő László és a Zágrábban született Monika Leskovar játéka közül Fenyő Lászlóé tetszett a legjobban. Míg Vasziljeva előadása forszírozott volt, technikája az orosz iskolára épült, Leskovar a romantikus előadásmintát követte, csak a tartott hangok végén vibrált, hangszerének hangja nem ehhez a műhöz illett. A közös játékban mindhárman figyeltek egymásra, az imitációk egymásból nyíltak. Érzékeny előadásukból kitűnt, hogy szeretik a művet, nemcsak a felszínt, a hangokat játszották, hanem a mélyebb rétegekbe is leástak. A zenekar hangzása jóval meggyőzőbb volt, mint a szimfóniában, holott a megvalósítás sokkal bonyolultabb az ilyen jellegű műveknél. Bár a zenekari anyag nem a klasszikus versenyműveknél szokásos, kíséretre szorítkozó, a mű minden pillanata intenzív volt, az érzelmeket szuggesztíven ábrázolták. A karmester-zeneszerző Krzysztov Pendereczki zenei elképzeléseit plasztikusan érvényre juttatta. Érdemes volt látni-hallani a nagy zeneszerzőt karmesteri szerepében is. 2007. február 15., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A koncerten a magyarországi lengyelek nagy része megjelent és képviseltette magát. Budapest Főváros XVII. kerületéből is szép számban vettek részt a rendezvényen.

2007. február 17. hagyományosan a FLKÖ rendezte meg Budapesten a POLONIA-BÁL-t, amelynek különleges vendége Irena Jarocka lengyel énekesnő volt.

2007. február 24-én tartották az OLKÖ budapesti székhelyén az évenkénti Polonia-fórumot. 2007. március 4. Országos és regionális kisebbségi választások (Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat).

2007. március 14. Koszorúzás Bem József szobránál.


2007. március 19. választások az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzatokban 2007. március 19-én tartották meg Budapesten az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok vezetőségének választását. Az OLKÖ képviselői a Duna Palotában vették át képviselői mandátumukat, majd 12.00 órakor a Lengyel Templomban vettek részt szentmisén. Leszek Kryża atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa beszédében rámutatott, milyen fontos a szerepe és súlya, de morális felelőssége is a magyarországi lengyelség képviseletének. A szentmise után az OLKÖ képviselői rövid látogatást tettek a Lengyel Házban, ahol találkoztak az országos és középszintű választásokért felelős Bizottság tagjaival. Délután az OLKÖ székhelyén kezdődött meg az új önkormányzat alakuló ülése, melynek megnyitó részén részt vettek: Németh Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetője, Konrad Sutarski, az OLKÖ leköszönő elnöke, a Bem Egyesület, a Szt. Adalbert Egyesület és a Piłsudski Történelmi Társaság vezetői és a sajtó képviselői. Fullár Gyula András korelnök nyitotta meg az alakuló közgyűlést, melynek további részei zárt ajtók mögött folytatódtak. Az OLKÖ március 19-én megválasztott képviselői: Molnárné-Sagun Mónika, Kollár Urszula Bożena, dr. Biernacki Karol, ifj. Buskó András, Kochanowski jerzy, Zemplényi Maria Jolanta, dr. Csúcs lászlóné, Fábián Sándor, Bayer László Sándor, Bárkányi Péter, Bátori zsolt, Broś Stanisław Wojciechné, Cserti Istvánné, Dávid Mária, Floriańska Jadwiga, Fullár Gyula András, Janiczak Dávid, Luttor Tamás Antal, Máté Endre, Nagy Gergely Mihály, Szczerba Krzysztof, Tornai piroska, Zarowny Ferenc. Az OLKÖ új elnökének MolnárnéSagun Zdzisława-Mariat választották meg 24 szavazattal, míg az új alelnökök: Kollár Urszula ( általános alelnök), dr. Biernacki Karol, Kochanowski Jerzy és Buskó András. A kulturális bizottság vezetője dr. Csúcs Lászlóné, a pénzügyi bizottságé Zemplényi Mária, míg az etikai és ellenőrző bizottság elnöke Fábián Sándor lett. Ugyancsak március 19-én zajlott le a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alakuló közgyűlése, melyen elnöknek Balogh Katarzynat, alelnöknek Nagy Alicjat választották meg, míg a pénzügyi bizottság elnöke Tóthné Szegedi Jolán Iwona lett.

2007. március 23. Przemyśl - Dzień Polsko-Węgierskiej Przyjaźni 2007. március 16-án a lengyel szejm egyhangúlag a lemngyel-magyar barátság napjává nyilvánította március 23-át. 2007. március 23-25. között Przemyślben került sor Lengyelország és Magyarország együttműködő önkormányzatainak konferenciájára, melyet Sólyom László magyar köztársasági elnök nyitott meg.

Március 23-a a Magyar-Lengyel Barátság Napja A Magyar-Lengyel Barátság Napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat. (Hárs Gábor (MSZP), Balla Mihály (Fidesz), Béki Gabriella (SZDSZ), dr. Csapody Miklós (MDF), dr. Latorcai János (KDNP), Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) képviselők önálló indítványa. Általános vita és részletes vita, majd szavazás a módosító javaslatokról és a zárószavazás.) Határozatot fogadtak el a képviselők a Magyar-Lengyel Barátság Napjáról. A honatyák 324 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül hozták meg döntésüket. Hárs Gábor (MSZP) elmondta: azért március 23-a lenne a magyar-lengyel barátság napja, mert tavaly márciusban Sólyom László köztársasági elnök és Lech Kaczynski lengyel államfő Győrött ezen a napon avatta az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet, és ekkor tartották a magyarországi és lengyelországi testvérvárosok, települések találkozóját is. A delegációk már pénteken este megérkeztek, így közös vacsorára került sor a Hotel Gromada éttermében. Szombaton délelőtt kezdődött meg a Kázmér Palotában a Lengyel és Magyar Partnervárosok ünnepélyes találkozója. Robert Choma, Przemyśl város Polgármestere majd Ewa Draus, a Podkarpacki Közgyűlés Elnöke köszöntötte a Magyar Köztársaság Elnökét, és a megjelent vendégeket. A hagyományos magyar-lengyel összetartás és barátság fenntartásában nagyon fontos szerepet játszanak az egyre szélesedő testvérvárosi kapcsolatok. Magyar és lengyel kötődése egymáshoz sok száz év óta megvan, a lényege, hogy mindig számíthatunk a másik segítségére – jelentette ki Sólyom László, hivatalos lengyelországi látogatásának befejező napján, a Kazimerzowski (Kázmér) Várban tartott rendezvényen. A köztársasági elnök beszámolt arról, hogy júniusban különvonat indul Budapestről, amely a dél-lengyelországi magyar vonatkozású emlékhelyeket látogatja végig és Przemysl a végállomás, ahol már a X. században megjelentek a magyarok. Przemyśl testvérvárosa Eger.

78 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Sólyom László beszédében emlékeztetett arra, hogy 2006 márciusban, a magyar és lengyel testvérvárosok első találkozóján Lech Kaczyński lengyel elnökkel közösen ültették el az együttműködést jelképező fát Győrben, és így március 23.-a a két ország parlamentjének közelmúltbeli határozata nyomán a Magyar-Lengyel Barátság Napja lett. Sólyom László beszédét a magyar és a lengyel himnusz kezdő sorait átalakítva, megcserélve fejezte be: "Isten áldd meg a lengyelt, nincs még veszve Magyarország". A testvérvárosi konferenciát levélben köszöntötte Lech Kaczynski lengyel államfő, aki a berlini EU-csúcs miatt nem tudott eljönni. Levelében kiemelte, hogy: „Az ismét felvirágzó önkormányzati kapcsolatok lengyel és magyar oldalon több mint hetven önkormányzatot ölelnek fel megyei, városi és települési szinten. A kapcsolatok célja a kulturális, gazdasági és információs csere." Lech Kaczynski levelét, az elnöki hivatala vezetője, Robert Draba olvasta fel. A lengyel államfő kiemelte a Kárpátok eurorégió jelentőségét, ebben a formációban Lengyelország és Magyarország mellett Szlovákia, Ukrajna és Románia közigazgatási szervei működnek együtt. A délelőtt során Habis László, Eger város Polgármestere, Kollár János a Pilsudski Lengyel-Magyar Történelmi Társág elnöke beszédükben nagyra értékelték a történelmi és baráti kapcsolatokat, a gyümölcsöző együttműködést. Lagzi Gábor „Barátok a történelem viharában – 1000 éves a magyar-lengyel barátság”, Andrzej Koperski, Przemysl Régió Nemzeti Múzeum „Magyar Temető a honfoglalás időszakából Przemyslben” illetve Dariusz Hop, Przemysl Polgármesteri Hivatalától „Przemysl a Magyarország kapuja” című előadásaikban a honfoglalás időszakától (IX-X. sz.) napjainkig fennálló baráti partner kapcsolatokról szóltak. Sólyom László köztársasági elnök szombaton megtekintette a XVII. században épült krasiczyni várat, majd koszorút helyezett el a przemysli katonai temetőben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az I. világháború során elesett magyar honvédek emléke előtt tisztelegve.

Délután az Ismeretlen Katona illetve az osztrák, magyar, lengyel katonai síroknál került sor koszorúzásokra. Ezt követően az Állami Kelet-Európai Főiskola (Lubomirski Palota) kiállítótermeiben az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc, az 1956-os forradalom és a Lengyel Légió történetéből rendeztek kiállításokat a lengyel múzeumok, valamint a Krakkói Nemzeti Emlékmegőrző Intézet és a Budapesti Hadtörténeti Intézet gyűjteményeiből.

A Przemyśl erőd egyike Európa három legnagyobb erődjének (Antwerpen és Verdun után). Építése a krími háború idején (1853-1856) kezdődött meg, amikor megromlott a viszony Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia között. Az erőd tervezését 1873-ban fejezték be. Az építés költségeit először 24 millió gulden-ra becsülték, az építési időt pedig 24 évre.

79 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az I. világháború kitörése napján a külső gyűrű kerülete 45 km hosszú volt és 17 főbb erődítményből állt. Ezen kívül 14 állandó ágyúállás, állandó futóárok és 2 állandó gyalogsági bázis volt. A belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi volt. Az ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött. 91.800 orosz katona vett benne részt, 133 tiszt vezetése alatt. A rohamot Scserbacsov tárbornok vezette. Az első ostrom 1914. október 10-én ért véget az orosz sereg vereségével. Az orosz oldalon a veszteség körülbelül 10 ezer halott, sebesült és eltűnt volt. A védők vesztesége mintegy 3-4 ezer halott volt. A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött. Március 18-ától megkezdték az összes élelmiszertartalék és anyagi eszköz megsemmisítését. Március 22-én felrobbantották az ágyúkat, az erődöket és a San hídját. 1915. március 23-án 6 órakor az orosz hadsereg vezérkaránál az erőd kapitulált. Röviddel ezután a városba bevonult az orosz hadsereg. 1915. május 2-án a gorlicei csata után, ahol áttörték az orosz frontot, keletre vonult az egyesült osztrák-magyar és német hadsereg. A visszavonuló orosz csapatok Przemyśl körül erődítéseket kezdtek építeni, hogy megakadályozzák a támadást. Ebből a célból felhasználták a kevésbé elpusztított erődítéseket. 1915. június 6-án az elfoglalt városba látogatott az OsztrákMagyar Monarchia trónörököse Ferdinánd főherceg, marsal. Este a Kázmér Palotában a Cantus Agriensis Egri kórus és a Przemyśli Kamarazenekar ünnepi műsorára került sor Vasárnap reggel pedig a Bazilikában közös lengyel-magyar szentmisére került sor az egri kórus közreműködésével. Budapest Főváros XVII. kerületéből Buskó András és Olejnik Marek vettek részt a rendezvényen.

Különvonat Przemyslbe SÓLYOM LÁSZLÓ MEGNYITOTTA A MAGYAR-LENGYEL TESTVÉRVÁROSI KONFERENCIÁT 2007. március 24. 12:30

Przemysl városa Egerrel ápol testvéri kapcsolatokat. Március 23. a Magyar-Lengyel Barátság Napja

A hagyományos magyar-lengyel összetartás és barátság fenntartásában nagyon fontos szerepet játszanak az egyre szélesedő testvérvárosi kapcsolatok. Erről a magyar köztársasági elnök beszélt, amikor szombaton Przemyslben megnyitotta a két ország együttműködő önkormányzatainak konferenciáját. Magyar és lengyel kötődése egymáshoz sok száz év óta megvan, a lényege, hogy mindig számíthatunk a másik segítségére – jelentette ki Sólyom László, hivatalos lengyelországi látogatásának befejező napján, a Kazimerzowski (Kázmér) Várban tartott rendezvényen. A köztársasági elnök beszámolt arról, hogy júniusban különvonat indul Budapestről, amely a dél-lengyelországi magyar vonatkozású emlékhelyeket látogatja végig és Przemysl a végállomás, ahol már a X. században megjelentek a magyarok. Przemysl testvérvárosa Eger. Sólyom László beszédében emlékeztetett arra, hogy tavaly márciusban, a magyar és lengyel testvérvárosok első találkozóján Lech Kaczynski lengyel elnökkel közösen ültették el az együttműködést jelképező fát, és március 23. a két ország parlamentjének közelmúltbeli határozata nyomán a Magyar-Lengyel Barátság Napja lett. Az elnök beszédét a magyar és a lengyel himnusz kezdő sorait átalakítva, megcserélve fejezte be: "Isten áldd meg a lengyelt, nincs még veszve Magyarország". A testvérvárosi konferenciát levélben köszöntötte Lech Kaczynski lengyel államfő, aki a berlini EU-csúcs miatt nem tudott eljönni. Levelében Lech Kaczynski többek között hangsúlyozta: a közép-európai szolidaritás valamennyi érintett nép érdeke, együtt erősebbek vagyunk és a történelmi tapasztalatok emléke fontos része a közép-európai identitásnak.

80 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. „Az ismét felvirágzó önkormányzati kapcsolatok lengyel és magyar oldalon több mint hetven önkormányzatot ölelnek fel megyei, városi és települési szinten. A kapcsolatok célja a kulturális, gazdasági és információs csere" – írta Lech Kaczynski levelében, amelyet elnöki hivatala vezetője, Robert Draba olvasott fel. A lengyel államfő kiemelte a Kárpátok eurorégió jelentőségét, ebben a formációban Lengyelország és Magyarország mellett Szlovákia, Ukrajna és Románia közigazgatási szervei működnek együtt. Sólyom László köztársasági elnök szombaton megtekintette a XVII. században épült krasiczyni várat, majd koszorút helyezett el a przemysli katonai temetőben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az I. világháború során elesett magyar honvédek emléke előtt tisztelegve. Háromnapos hivatalos lengyelországi látogatását befejezve Sólyom László és delegációja szombaton délelőtt hazaindult Budapestre. Forrás: hvg.hu [MTI]

2007-03-24 11:58:25 - Politika linkfelhő

Sólyom László megnyitotta a magyar-lengyel testvérvárosi konferenciát

A hagyományos magyar-lengyel összetartás és barátság fenntartásában nagyon fontos szerepet játszanak az egyre szélesedő testvérvárosi kapcsolatok. Erről a magyar köztársasági elnök beszélt, amikor szombaton Przemyslben megnyitotta a két ország együttműködő önkormányzatainak konferenciáját. Magyar és lengyel kötődése egymáshoz sok száz év óta megvan, a lényege, hogy mindig számíthatunk a másik segítségére - jelentette ki Sólyom László, hivatalos lengyelországi látogatásának befejező napján, a Kazimerzowski (Kázmér) Várban tartott rendezvényen. A köztársasági elnök beszámolt arról, hogy júniusban különvonat indul Budapestről, amely a dél-lengyelországi magyar vonatkozású emlékhelyeket látogatja végig és Przemysl a végállomás, ahol már a X. században megjelentek a magyarok. Przemysl testvérvárosa Eger. Sólyom László beszédében emlékeztetett arra, hogy tavaly márciusban, a magyar és lengyel testvérvárosok első találkozóján Lech Kaczynski lengyel elnökkel közösen ültették el az együttműködést jelképező fát, és március 23. a két ország parlamentjének közelmúltbeli határozata nyomán a Magyar-Lengyel Barátság Napja lett. Az elnök beszédét a magyar és a lengyel himnusz kezdő sorait átalakítva, megcserélve fejezte be: "Isten áldd meg a lengyelt, nincs még veszve Magyarország". A testvérvárosi konferenciát levélben köszöntötte Lech Kaczynski lengyel államfő, aki a berlini EU-csúcs miatt nem tudott eljönni. Levelében Lech Kaczynski többek között hangsúlyozta: a közép-európai szolidaritás valamennyi érintett nép érdeke, együtt erősebbek vagyunk és a történelmi tapasztalatok emléke fontos része a közép-európai identitásnak. "Az ismét felvirágzó önkormányzati kapcsolatok lengyel és magyar oldalon több mint hetven önkormányzatot ölelnek fel megyei, városi és települési szinten. A kapcsolatok célja a kulturális, gazdasági és információs csere" - írta Lech Kaczynski levelében, amelyet elnöki hivatala vezetője, Robert Draba olvasott fel. A lengyel államfő kiemelte a Kárpátok eurorégió jelentőségét, ebben a formációban Lengyelország és Magyarország mellett Szlovákia, Ukrajna és Románia közigazgatási szervei működnek együtt. Sólyom László köztársasági elnök szombaton megtekintette a XVII. században épült krasiczyni várat, majd koszorút helyezett el a przemysli katonai temetőben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az I. világháború során elesett magyar honvédek emléke előtt tisztelegve.

Forrás: MTI


2007. április 6. Isaszegi Történelmi Napok 2007. április 6-ára esik a győztes Isaszegi csata 158. évfordulója, amelyben a Józef Wysocki tábornok vezette Lengyel Légió is részt vett. Jó pár éve a csata évfordulóján rendezik meg az Isaszegi Történelmi Napokat, melyeken hagyományosan a résztvevők között találjuk a Bem Egyesület tagjait is. Az egyesület és Isaszeg kapcsolata a 70-es évek elején kezdődött a Bem Egyesület Történelmi Emlékhely Bizottsága és a helyi múzeum együttműködésével- a kezdeményezők, dr. Domszky Pál és Szatmáry Zoltán múzeumigazgató nevét a múzeum bejáratánál elhelyezett emléktábla őrzi. Az együttműködés gyümölcseként Józef Wysocki és a Lengyel Légió is emléktáblát kapott Isaszegen, a közeli erdőben pedig felavatták a „lengyel kapitány” szimbolikus sírját. A Lengyel Légió történelmi formáció az idén is részt vesz az újrajátszott isaszegi csatában, az Egyesület tagjai pedig koszorúkat helyeznek a győztes csata emlékhelyeinél. Az egyesület delegációját az idén Andrzej Wesołowski, az egyesület vezetőségének tagja vezeti, aki az Isaszegen rendezett megemlékezéseknek csaknem a kezdetektől fogva résztvevője.

2007. április 14. Budapest: ülésezett az OLKÖ 2007. április 14-én ülésre gyűlt össze az OLKÖ 17 képviselője, valamint a vendégek: Paulik Antal, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály osztályvezetője, a BA-Z megyei, valamint a győri és biatorbágyi lengyel kisebbségi önkormányzatok képviselői, a Bem Egyesület, a Szt. Adalbert Egyesület és a Piłsudski Társaság küldöttei. A tanácskozás kezdetén az OLKÖ képviselői ünnepélyes esküt tettek. A napirenden szerepelt az OLKÖ Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítása – a képviselők döntése alapján a következő ülésen hoznak a kérdésben döntést -, 14 szavazattal elfogadták az OLKÖ 2007. éves költségvetését, amely – csakúgy, mint az elmúlt évben - 35 millió forint, melyből 5 millió forintot szánnak a lengyel szervezetek támogatására. Újdonság, hogy a szervezeteknek írásos kérelemmel kell az OLKÖ támogatásért folyamodniuk. A képviselők fenntartották maguknak a lehetőséget a költségvetés negyedévenkénti módosítására. A képviselők Broś Mariat delegálták a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumába – a delegáció hivatalos életbelépéséig az eddigi kurátor, Władysława Rege képviseli az OLKÖ-t a Közalapítványban. A képviselők tájékoztatót hallgattak meg a MNEKK által kiírt pályázatokról, valamint a képviselők kötelezően benyújtandó vagyonnyilatkozatának kérdéséről. Megtárgyalták a Szt. László Nap, a magyarországi lengyelség ünnepének programját, amelyre az idén június 23-án kerül sor. Bubenkó Valéria, a BA-Z megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének vezetője tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a 2007. évi derenki búcsút július 22-én rendezik.


2007. április 20. A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára MORVAY GABRIEL „Visszatérés a soha nem látott hazába” című kiállítását 2007. április 20-án 17 órakor nyitotta meg a Múzeum épületében, Budapest X. kerület Állomás utca 10. A kiállítást Joanna Stempińska, a Lengyel Köztársaság nagykövete nyitotta meg. A művészt Adam Bartosz, a tarnowi Kerületi Múzeum igazgatója (Lengyelország) ismertetette. Közreműködött: Papp János színművész. A bemutatott festmények olaszországi gyűjteményekből származnak, tulajdonosaik Emilio Azzini (Casalmaggiore) és Angel Amezketa (Róma). MORVAY Gabriel 1934. július 16-án született Tarnówban (Lengyelország), édesapja magyar, édesanyja lengyel. A varsói Képzőművészeti Akadémia hallgatója 1958-ban, mikor elhatározza, hogy elhagyja a kommunista elnyomás alatt sínylődő Lengyelországot. Három országban él felváltva: Franciaországban (Párizs), Olaszországban (Róma, Cremona, Casalmaggiore) és Spanyolországban (Barcelona és a mellette fekvő Sabadell, a festők városa). Itt szerez művészete elismerést, bár sehol nem tud megállapodni, „bár állandóan emberek közt, mégis mindig egyedül ”. Sabadellben hal meg 1988. szeptember 16-án. Tíz évvel később e gyönyörű város vezetői teret neveztek el róla. Gabriel Morvay képei ezen a kiállításon szerepelnek először édesapja szülőhazájában.

2007. május 3. Lengyel nemzeti ünnep - a Május 3-i Alkotmány Ünnepe - Kultúra Kultúra - A Mazóviai Vajdaság és a Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetsége tisztelettel meghívja Önt és családját. A Május 3-i Alkotmány Ünnepe 2007. május 3-án a Millenáris Park Szabadtéri programok: (a szabadtéri programokra belépés ingyenes) 15.30 - 17.00 a MAKATA Színház szabadtéri látványossága 17.00 - 18.00 a Jagodzinski Trio koncertje 18.00 - 20.00 a Mazowsze együttes zártkörű előadásának közvetítése kültéri képernyőn. A közvetítés támogatója az ECHO INVESTMENT. MAZOWSZE Állami Népi Ének és Táncegyüttes Az 1948. november 8-án alakult együttes a legkiválóbb, Lengyelország kultúráját világszerte népszerűsítő művészeti együttesek egyike. A rendkívül népes együttes népzenei repertoárja mazóviai dalokon, csujogatókon, táncokon és népszokásokon, valamint a helyi művészeti hagyományon alapul. Előadásaik földrajzi értelemben szinte a teljes történelmi Lengyelországot felölelik: mindenekelőtt Mazóviát, de emellett Kislengyelországot, a Tengermelléket, Nagylengyelországot, Sziléziát, Podhalét. A hagyományok hatalmas tárháza révén az együttes bízvást rászolgál az "össznemzeti" jelzőre. Félreismerhetetlen lengyel vonásaival, a nemzeti gyökerek kihangsúlyozásával a lengyel identitás, a kultúra és a hagyománya folytonosságát és fejlődését bizonyítja. A Millenáris Teátrumban tartandó Mazowsze táncelőadás zártkörű, az érdeklődők óriáskivetítőn nézhetik a koncertet.

83 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. MAZOWSZE Állami Népi Ének és Táncegyüttes "Lengyelország színei" - ünnepi koncert 2007. május 3., 18.00 óra Millenáris Park, Budapest /belépés csak meghívóval/

A koncert szervezői: A Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége a Mazóviai Vajdaság

PROGRAM Vezényel: Bogusław Kręgielewski 1. "Kołem, kołem" (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, koreográfia: Witold Zapała) 2. "Mily szép Lengyelország" (zene: Andrzej Potapczuk, szöveg: Wincenty Pol, koreográfia: Witold Zapała) 3. Opocznói Oberek (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Eugeniusz Papliński) 4. Lublini Táncok (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Eugeniusz Papliński) 5. Népdalok: "Mit gondolok" (zene: Tadeusz Sygietyński, Tadeusz Suchocki, S. Nawrot szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, színpadi mozgás: Witold Zapała) "Üdvöz légy májusi hajnalcsillag" (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Eugeniusz Papliński) 6. Rozbarki táncok (zene: Stanisław Wysocki, koreográfia: Joanna Marcinkowa) 7. Podregrodziei táncok (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Witold Zapała) 8. Krakowiak-táncok, énekkísérettel (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, koreográfia: Witold Zapała) 9. Krakowiak (zene: Tadeusz Sygietyński, koreográfia: Elwira Kamińska) 10. Cieszyni dalok (zene: Mieczysław Piwkowski, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, színpadi mozgás: Witold Zapała) 11. Świętokrzyski farsangi tánc (zene: Mieczysław Piwkowski, szöveg: népdal, koreográfia: Witold Zapała) 12. Lubusi szüret (zene: Marian Domański, szöveg: népdal, koreográfia: Witold Zapała) 13. Gurál táncok (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Witold Zapała) 14. Żywieci táncok (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, koreográfia: Witold Zapała) 15. Dalok "Lengyel dalcsokor" (zene: Mieczysław Piwkowski, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska,) "Cyt, cyt" (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: népdal, koreográfia: Witold Zapała) 16. Łowiczanka, Mazurka, Sannik (Oberek) (zene: Tadeusz Sygietyński, szöveg: Mira Zimińska-Sygietyńska, koreográfia: Witold Zapała) 17. Finálé


2007. május 12. Budapesten ülést tartott az OLKÖ testülete. Elnökké Molnárné Sagun Monikát választották meg.

2007. június 23. Szent László-nap, Lengyel Polonia Ünnepe A magyarországi polonia 12-ik alkalommal ünnepelte Szent László magyar király ünnepnapját a kőbányai lengyel templomban és a Szent László Gimnáziumban. Szent László-díjat kapott dr. Konrad Sutarski, az OLKÖ egykori elnöke. Magyarországi Lengyelekért díjazottak: Abrusáb Györgyné Jadwiga, Małgorzata Soboltyńska illetve Bubenkó Béláné, Fedor Kálmánné és Szilágyi Györgyné lettek.

2007. július 22. Derenken megrendezésre került a hagyományos búcsú, a Polonia hagyományos éves ünnepe. 2007. szeptember 1. A Farkasréti-temetőben megkoszorúzták idősebb Antall józsef és Baló Zoltán ezredes sírját.

A II. világháború kitörésének 68. évfordulójára emlékeztek, szeptember 1-jén a Farkasréti temetőben megjelentek. A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szervezésében megtartott rendezvényen megjelentek a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének képviselői, az OLKÖ a FLKÖ és kerületi kisebbségi önkormányzatok vezetői, valamint a társadalmi szervezetek és egyesületek képviselői. Idősebb Antall József valamint Baló Zoltán ezredes sírjánál helyezték el a megemlékezés koszorúit. A megemlékezésen megjelentek a családtagok és Jeszenyszky Géza mondott nagyon szép beszédet a magyar-lengyel baráti kapcsolatok további ápolásának szükségességéről.


2007. szeptember 15. Sárvár A második világháború kitörésének gyászos napjaira és a Magyar Köztársaság lengyel menekültügyi politikájára emlékeztek szombaton Sárváron, ahol a legnagyobb katonai internáló tábor működött. Magyar és lengyel nyelvű szentmisét celebráltak a Szent László Katolikus templomban, a misét Orbán István kanonok vezette. Ezt követően a templom falán lévő II. világháborús katonák által állított emléktáblánál emlékeztek a lengyel katonákra. A Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, Sárvár Város Önkormányzata, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Sárvári Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és más szervezetek küldöttei megkoszorúzták a Selyemgyár, az 1939. szeptember 20.-tól meglévő katonai tábor falán lévő emléktáblát, majd koszorúzással egybekötött ünnepség keretében avatták fel a sárvári katonai síremléket. Ezt követően került sor a Lengyelség Házának felavatása, melyben időszaki kiállítást rendeztek be a második világháború lengyel emlékeiből. A műsorban a lengyelországi Maslówból érkező Kopcowianki lengyel néptáncegyüttes szerepelt.

2007. szeptember 18. Győr: Szent Kinga Szabadegyetem megnyitója A Pilsudski Történelmi Társaság és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara szervezésében 2007. szeptember 18.-án, 17 órakor tartották meg a Szent Kinga Szabadegyetem ünnepélyes megnyitóját a Hotel Famulus Oktatószállodájában (Győr, Budai út 4-6.).

Szent Istvánról szóló ének után Varga Józsefné dr. főiskolai docens a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara nevében köszöntette a megjelenteket és méltatta a magyar-lengyel kapcsolatokat, illetve a szabadegyetem gondolatát. Hangsúlyozta, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem elsőnek karolta fel a gondolatot, és adott otthont a képzésnek. Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester Győr Város nevében üdvözölte a szabadegyetem megnyitását.


Kollár János, a Józef Pilsudski Történelmi Társaság elnöke ismertette a szabadegyetem történetét. Elmondta, hogy a két ölelkező tölgyet életre kell kelteni és visszaadni annak gondolati tartalmat. Ennek eszméje 2006-ban született, amikor a Lengyel-Magyar Barátság Emlékművet felavatták. Örömét fejezte ki, hogy olyan sokan érkeztek a megnyitóra, bizonyítva, hogy fontos nekik a magyar-lengyel barátság és a két nép kultúrája megismerése. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot Kollár Urszula és Buskó András elnökhelyettesek képviselték. Buskó András tolmácsolta Mónika Sagun-Molnárné elnökasszony üdvözletét és elmondta, hogy a szabadegyetem a magyarországi képzési rendszer egyik formájaként a nagy múltú lengyel és magyar kapcsolatokat öleli fel. Reményét fejezte ki, hogy a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára adhat otthont a budapesti kurzusnak. Első előadóként Dr. Kovács István történészt, ismert polonistát hallgathatta a közönség. A „Magyar-lengyel kapcsolatok 1000 éve” című előadása tartalom dús volt, de nagyon izgalmasnak és érdekesnek bizonyult. A végén mindenki számára világos volt, hogy: nincs még két olyan nemzet a világon, amely ennyire egymásra utalt és nemcsak a dinasztikus kapcsolatok jelentették a közös múltat, de a barátság a katonák és diákok révén a köznépig is kihatott – nekünk pedig tovább kell adni. Az estet táncház zárta.

2007. szeptember 27. Országos Széchenyi Könyvtár az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete közösen tartotta Kovács István A lengyel légió lexikona, 1848-1849 c. kötetének a bemutatóját az Országos Széchenyi Könyvtár 6. szinti nagytermében. Dippold Péter, az OSZK tudományos igazgatója köszöntötte a vendégeket. A lexikont Katona Tamás történész mutatta be, majd ezt követően 1848-49 lengyel hőseiről a szerző, Kovács István történész beszélt. A mű lengyel jelentőségéről Joanna Stempinska asszony, a Lengyel Köztársaság nagykövete szólt.

2007. október 7-14. Immár 13. alkalommal rendezték meg a Lengyel Keresztény Kulturális Napokat Budapesten, a Lengyel Házban és a Lengyel Templomban.


2007. október 17. Koszorúzással egybekötött ünnepség Mieczysław Woroniecki herceg obeliszkjénél a Kerepesi úti temetőben. Jadwiga Abrusán, a Budapest, V. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat meghívására 2007. október 17-én, Mieczysław Woroniecki herceg honvéd ezredes Fiumei úti temetőjében lévő obeliszkjénél tartottak megemlékezést az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve. Résztvevők: Karsai Károlyl alpolgármester, Kalinowski Andrzej első titkár Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége Konzuli Osztály ának vezetője, a lengyel kisebbségi önkormányzatok, a lengyel-magyar cserkészcsapat, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, az Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület, a Petőfi Sándor Lengyel Iskola tanulói, a magyar iskolák tanulói valamint a Lengyel Légió és a Magyar Honvédvadászok tagjai

2007. október 24. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Lengyel Köztárság Budapesti Nagykövetségével együtt a lengyelek és magyarok baráti és testvéri, szolidáris megemlékezését tartotta 2007. október 24-én, 15 órakor a Rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájánál. Az ünnepségen megjelent Joanna Stempinska nagykövetasszony, Marcin Sokolowski, a nagykövetség konzuli osztályának vezetője, a Parlament magyar-lengyel baráti csoportja, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa továbbá a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, a Magyar-Lengyel Pilsudski Történelmi Társaság, az Érdi Lengyel Kulturális Egyesület és a lengyel iskola képviselői is. Jerzy Kochanowski, az OLKÖ elnökhelyettese megemlékezését követően szavalat és Bródy János "Ha én rózsa volnék" című dala hangzott el. Leszek Kryża atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa imádsága után a megjelent szervezetek elhelyezték koszorúikat, majd a megjelentek átvonultak Nagy Imre miniszterelnök sírjához is. 1956 júniusának végén a lengyelországi Poznań városában munkásfelkelés tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött Władysław Gomułka lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Gomułka Moszkva ellenében Nagy Imre magyarországi reformjainak mintájára a diktatúrát enyhítő demokratikus reformok bevezetését kezdte meg Lengyelországban. - Gomułka lengyelországi reformjaira Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, mire október 19-én számos lengyel városban szovjetellenes tüntetések kezdődtek. A magyarországi reformellenzék a lengyelországi tüntetőkkel rokonszenvezett, és a diákszervezkedés is felgyorsult az egész országban. Október 22-én a különböző egyetemek küldötteiket a Budapesti Műszaki Egyetemre irányították, ahol egy nagygyűlés zajlott le. Az egyetemisták itt elhatározták, hogy másnap délután három órára a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést hirdetnek Budapesten. A demonstráció helyszíneként a lengyel-magyar barátságot jelképező Bem József szobrát jelölték meg. A diákgyűlés elfogadta az egyetemisták híres 16 pontos követeléseit is, amelyek már független, demokratikus Magyarország-képükkel jócskán túlmutattak a pártellenzék antisztálinista elképzelésein. A felhívás első pontja a szovjet csapatok kivonását szorgalmazta. Este a diákok képviselői megpróbálták beolvastatni a rokonszenvtüntetés hírét és a 16 pontot a Magyar Rádióban, az utóbbit azonban a rádió vezetői megtagadták. Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.

88 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az Új köztemető (más néven Rákoskeresztúri Új Köztemető vagy Rákoskeresztúri Sírkert) Budapest legnagyobb temetője, területe 2,07 km2. Ma 301 parcellát foglal magába. Az 1956-os forradalmat követő megtorlások áldozatait eredetileg a 300-as és 301-es parcellában temették el, kegyeletsértő módon. Ezek a parcellák a temetőben sorszám szerint az utolsók, a temető északi és keleti falának metszéspontjánál vannak. A rendszerváltozáskor ezeket a parcellákat újra rendezték, a tetemeket exhumálták, és kialakították az 1956-as forradalom emlékhelyét. A 301-es parcella az 1956-os forradalmat követő megtorlás sok áldozatának nyughelye a rákoskeresztúri Új köztemetőben. A magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. Itt található a kivégzett miniszterelnök, Nagy Imre sírja is. A megtorlás áldozatai közül itt nyugszik többek közt Angyal István, IvánKovács László, Dudás József, Nickelsburg László, Szabó János, Mansfeld Péter és Tóth Ilona.

2007. november 11. Lengyelország Függetlenségi Napja A Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Lengyelország Függetlenségi Napja alkalmából rendezett zenésirodalmi ünnepi koncertet 2007. november 11-én 15.30 órakor a Duna Palotában (1051 Budapest, Zrínyi u.5.). A programban fellépett: Czesław Bogdański a varsói Teatr Polski színház színésze, és Maciej Poliszewski zongoraművész, a varsói Zeneakadémia abszolvense.

Szegedi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat gondozásában, 2007-ben újra megjelent Bátky Zoltán Lengyel-Magyar Történelmi Olvasókönyve. 1987-ben egy szegedi nyugalmazott könyvtáros elkezdett dolgozni egy albumon, amely az évezredes lengyel-magyar kapcsolatot kívánta bemutatni. Segítségére sietett Jan Stolarski, a Lengyel-Magyar Baráti Társaságok Föderációjának elnöke. A védnökséget Gyulay Endre SzegedŹedi megyés püspök vállalta. Bátky Zoltán a Ludovika Akadémia végzettje; a Lengyel Kultúráért Érdemrend Keresztje, valamint a Lengyel Kultúráért Érdemrend és számos más kitüntetés tulajdonosa áldozatos munkájának köszönhetően született meg az a mű, amelynek alapján az olvasóŹkönyv készült. Bátky Zoltán Lengyelország és a lengyel nép elkötelezett barátjaként egy interjúban kijentette, hogy: "nem akarok más lenni, mint egy közönséges katona, aki szolgálja a népek barátságát." A Szegedi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat - amely az olvasókönyv kiadását szorgalmazta Ź- azzal a reménnyel vállalta e feladat elvégzését, hogy a könyv Lengyelországban és Magyarországon is széles olvasótábor (elsősorban a fiatalabb generáció) elé kerül, és ezzel hozzájárul a két nemzetet összekötő barátság elmélyítéséhez, az európai közös gyökerek jobb megismeréséhez.

2007. október 27. OLKÖ ülés 2007. október 27-én tartotta közgyűlését az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A nap vendége volt dr. Kállai Ernő a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Az első napirendi pontban, a fórumként lezajlott megbeszélés során a kisebbségek országgyűlési képviseletének lehetőségei hangzottak el. Döntés született továbbá az Országos Lengyel Nyelvoktató iskola épületének felújítására és pályázat keretében a Derenki Emlékhely kialakítására vonatkozóan is. Buskó András elnökhelyettes javaslatot tett a Lengyel Módszertani Központ alapításával kapcsolatos jogszabályi követelmények áttanulmányozására.


2007. december 15. Karácsonyi ünnepség a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségén 2007. december 15-én bensőséges keretek között tartották meg a Lengyel Karácsonyt a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségén, ahol Joanna Stempinska lengyel nagykövetasszony fogadta a vendégeket. Leszek Kryza P. SChr plébános mondott hálaimát.

2007. december 16. Nemzetiségi Gálát a Budai Vigadóban 2007. december 16-án Nemzetiségi Gálát tartottak a Budai Vigadóban, ahol átadták a 2007. évi Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjakat. Nemzetiségi Gálát a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus rendezte. A Kisebbségek Napja alkalmából tartott rendezvényt 2005. óta, az ENSZ 1992. évi nyilatkozatának szellemében rendezik meg hazánkban. A Budai Vigadóban tartott gálán Dr. Szili Katalin, Köztársaság Országgyűlésének elnöke, a rendezvény nevében nyitották meg. Az eseményen mind a 13 hazai etnikai kisebbség képviseltetette magát. A műsorban „Wysła” lengyel-magyar énekegyüttes is.

a Magyar fővédnöke nemzeti és fellépett a

2007. december 17. Derenk 2007. december 17.-én megtörtént a Derenk romközség egykori iskolája felújított épületének műszaki átadás-átvétele. Edelényben Safarcsik Tibor építész, műszaki ellenőr lezárta az EU-s pályázatból folytatott felújítást. Az Országos lengyel Kisebbségi önkormányzat képviseltében Molnárné-Sagun Monika elnök, Buskó András és Bárkányi Péter átvették a vállalkozótól az épületet. Az épület az Országos Kék Túra mentén fekszik, és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén egyik kedvelt idegenforgalmi kiállítóhellyé válhat. Derenk település volt Abaúj-Torna megyében. Neve a szláv Deren („som, somfa, sombokor” jelentésű) szóból ered. A közelben álló Szádvár uradalmának része volt. 1943-tól Szögliget lakatlan külterülete. A szlovák határtól 1 km-re fekszik, út vezet át Körtvélyesig. A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokkal telepítették be újra. A népesség őrizte etnikai öntudatát, egészen 1943-ig nem asszimilálódott. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akar tartozni. A lakosok Magyarország mellett döntöttek. 1938-tól Horthy Miklós - aki vadászterületet akart itt létrehozni - megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. A legtöbben Emőd-Istvánmajorban, Ládbesenyő-Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. 1943-ra a település teljesen megszűnt, templomát, épületeit lebontották. Ma már csak az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt. Az egykori lakosok és leszármazottaik évente, július hónap harmadik vasárnapján megrendezik a derenki búcsút, hagyományaik őrzése céljából. 2008-ban, július 20-án, vasárnap volt a búcsú. A rendezvény szervezői: az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (OLKÖ), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei LKÖ, és a megye 12 helyi LKÖ-a. 2003-ban az OLKÖ Derenk romfalut a Magyarországi Lengyelség Történelmi Emlékhelyévé nyilvánította. A romfalu felújítása folyamatban van.


2007. december 19. Karácsonyi ünnepség az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzatban

Magyarországi Lengyelek A magyarországi lengyelek létszáma kb. 3-5 ezer fő. Egyharmaduk Budapesten él. A lengyel-magyar kapcsolatok igen nagy múltra tekintenek vissza, hiszen a magyar Királyság és a Lengyel Királyság évszázadokon át közvetlen szomszédok voltak. Nagy Lajos király mindkét ország uralkodója volt, de később is gyakran lengyel származású királyok uralkodtak Magyarországon (Jagellók), vagy éppen magyart koronáztak lengyel királlyá (Báthory István). Az első lengyelek már a honfoglalás idején megjelentek Magyarországon. Számuk azonban csak a 18. századra növekedett olyan mértékben, hogy komoly kisebbségnek lehessen venni őket. Az 1848-49-es szabadságharcban sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán. Közülük számosan Magyarországon is maradtak. Az 1860-as évektől megalakították első szervezeteiket, köztük a Budapesti Lengyelek Egyesületét (1867). A kiegyezés után további többtízezer lengyel érkezett Magyarországra a jobb megélhetés érdekében. A II. világháború alatt több mint 100 ezer lengyel menekült Magyarországra. Közülük a háború utolsó évét túlélők nagy része hazatért, egy kis részük az országban maradt. A kommunizmus időszakában főleg a Mecsek területére telepítettek be lengyel bányászokat. Bár az ottani uránérckészlet mára kimerült, 2001-ben 125 fő vallotta magát lengyelnek Baranya megye területén. Kisebbségi önkormányzataik 1994-95 során hozhatták létre. Budapesten működik 1994 óta a Fővárosi és Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Emellett 24 vidéki településen (14 megyében) található lengyel önkormányzat. A 2001-es népszámláláson 2 962-en vallották magukat lengyelnek. 3 983 kötődtek a lengyel kultúrához, 2 580 lengyel anyanyelvűnek vallotta magát, míg 2 659 fő nyilatkozta azt, hogy családi, baráti körben használják a lengyel nyelvet. A magyarországi lengyelség ma két országos kiterjedésű szervezetet működtet. 1958 óta áll fenn a Bem József Egyesület, a Szent Adalbert Egyesületet pedig 1992-ben hozták létre. Ezen kívül 14 megyében vannak kisebb kulturális szervezeteik. A lengyelek visszanyerték a Lengyel Házat (1998-ban), és a Lengyel templomot, amely 1991-ben a Budapesti Római Katolikus Lengyel Perszonális Plébánia rangot kapta. A művészet és tudomány művelői a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumát hozták létre (1996-ban), az üzletemberek pedig a "Polonia-Hungaria" Magyarországi Lengyelek Érdekvédelmi Szövetsége alapítói (1996). A lengyelség létrehozott kulturális intézményeket is, ezek: a Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára (1998-ban), valamint az Országos Lengyel Iskola (amelyet formálisan még nem jegyeztek be, ám gyakorlatilag 1998 óta működik). Van ifjúsági néptáncegyüttesük ("Dwa Bratanki" - 1993-tól) és színpadi együttesük ("Za Kurtyną" - 1998 óta). A magyarországi lengyelek havi folyóirata a Polonia Węgierska amely 1995-től jelenik meg. Negyedévenként jelentkezik a "Głos Polonii" című folyóirat (1987 óta). Lengyel nyelvű könyveket és naptárt is kiadnak. 1998 óta hetente lengyel nyelvű rádióműsort is sugároznak Magyarországon A magyarországi lengyel szervezetek a lengyelség legfontosabb nemzetközi szervezeteinek munkájában is részt vesznek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_lengyelek


2008 2008. február 2. Lengyel bál 2008. február 2-án a pesti Duna Palotában tartotta hagyományos Lengyel Bálját a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A rendezvényen a kerületi lengyel kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek mellett vidéki vendégek is megjelentek. A tombola bevételét a Lengyel Perszonális Plébánia kapta adományként. A programban Halina Frąckowiak művésznő mellett a lengyel CORAL együttes lépett fel.

2008. február 23-24. Kápolnai csata 2008. február 23-24-én nagyszabású rendezvényen emlékeztek a kápolna csata 159. évfordulójára a helyi önkormányzatok, a Magyar Hagyományőrző Világszövetség és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség képviseletében megjelent csapatok. A kápolnai csatában 1849. február 26-27-én a magyar honvédsereg jelentős vereséget szenvedett a császári és királyi csapatoktól. A vereség súlyát tovább növelte, hogy politikai síkon is kedvezőtlen változásokat hozott: a vereség hatására adta ki I. Ferenc József 1849. március 4-én az olmützi alkotmányt. A rendezvényen immár hagyományosan megjelentek a Wysocki Légió tagjai. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot a központi rendezvényen Buskó András elnökhelyettes képviselte.

2008. március 9. Esterházy János emlékünnepség A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 2008. március 9-én tartotta koszorúzással egybekötött emlékünnepségét a Budapest, V., Szép u. 4. szám alatt lévő emléktáblánál. A mártírsorsú felvidéki politikusról történő megemlékezés alkalmat adott a szlovenszkói magyarság második világháború alatti és az azt követő sorsának felidézésére. Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja, az Esterházy Emlékbizottság titkára és Németh Zsolt külügyi bizottság fideszes elnöke mondott üdvözlőbeszédet. Az ünnepségen Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés Alelnöke mondott ünnepi beszédet. A koszorúzáson határon túli és magyarországi szervezetek vettek részt. Jónás Csaba Wass Albert "Üzenet haza" című versét szavalta el.


2008. március 9. Tíz éves a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület A Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület "Megemlékezés a Magyarországon harcolt hős lengyel katonákról" és a Wysocki Légió megalakulásának 10. évfordulója alkalmából 2008. március 09. (vasárnap) tartotta ünnepi megemlékezését. Program: 09:00- Ünnepi megemlékezés a Lengyel légiósok szobránál a Népligetben Beszédet mond Katona Tamás történész és dr. Sutarski Konrad múzeumigazgató, költő /Népliget - Lengyel sétány/ 10:30- A Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület zászlószentelése szentmise keretében a Lengyel Perszonális Plébánián /X. ker. Óhegy u. 11./ 12:00- A Wysocki Légió 10 éves tevékenységének bemutatása a Lengyel Házban Beszédet mond Nizalowski Ernő ny. főhadnagy, Kovács István történész, polonista és Máté Endre légióvezető /X. ker. Óhegy u. 11./

2008. március 14. Koszorúzási ünnepséget tartottak Bem József tábornok budai szobránál. 2008. március 13. - 50 éves a Bem József lengyel Kulturális Egyesület A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület fennállásának 50. évfordulója alkalmából, 2008. március 13.-án, 17.00 órakor a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület székházában (Budapest, V. Nádor u. 34.): " Kultúra - politika - világnézet. Példamutató lengyel és magyar személyiségek a lengyel-magyar kapcsolatokban" címmel kerekasztal beszélgetésre került sor, lengyel és magyar neves személyiségek részvételével. A beszélgetést Szalai Attila, diplomata, a Varsói Magyar Kulturális Intézet volt igazgatója vezette. Kovács István történész, költő, volt krakkói főkonzul bevezető előadása után Jerzy Snopek irodalomtörténész, műfordító; Andrzej Przewoźnik történész, államtitkár; Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, polonista; Bába Iván politológus, volt varsói magyar nagykövet továbbá Hárs Gábor volt varsói nagykövet, képviselő; Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és nagykövet; Molnár Imre diplomata, külügyminisztériumi lengyel referens; Szép Tibor Pest megyei jegyző és még sokan mások mondták el gondolatébresztő szavaikat a lengyel-magyar 1000 éves történelemről, kultúráról, társadalomtudománnyal kapcsolatos ismeretekről.

2008. március 14. 2008. március 14-én a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára mutatta be a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület 50 éves történetét. Konrad Sutarski, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket és ismertette a kiállításon látható kortörténeti jelentőségű emléktárgyakat és felvételeket.

*


2008. március 25. Lengyel-magyar barátság a Hadtörténeti Múzeumban A lengyel-magyar barátság történelmen átívelő, az 1848-as forradalom és szabadságharc idején kicsúcsosodó jelentőségét méltatta Lech Kaczynski lengyel, és Sólyom László magyar köztársasági elnök Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállításának megnyitóján. A mi szabadságunkért és a tietekért című kiállítás a Lengyel Hét című, március 25-30. között rendezett programsorozat keretében nyílt meg. Lech Kaczynski megtiszteltetésnek nevezte, hogy részt vehet annak a tárlatnak a megnyitóján, amely az 1848-49-es magyar szabadságharcban részt vett lengyel katonák előtt tiszteleg. A lengyel államfő kiemelte, hogy a magyar szabadságharc, amely az Európa-szerte szabadságmozgalmakat indított népek tavaszán kitört, győzött volna, ha nincs az orosz cári túlerő. A forradalom előtti lengyel történelmet felidézve rámutatott: a lengyel hazafiakban - fiatalokban és idősekben, sorkatonákban és tábornokokban - volt annyi erő, hogy részt vegyenek a magyar szabadságharcban. A magyar szabadságharc ugyan az orosz intervenció révén elbukott, de mégis elindított egy olyan folyamatot, amelynek eredménye az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulása volt. Így 1848 egy olyan harc szimbóluma, amely mégis meghozta eredményét - mondta Lech Kaczynski, utalva arra is, hogy a szabadságharc mély nyomot hagyott a lengyel irodalomban. Sólyom László köztársasági elnök megnyitó beszédében a forradalom és szabadságharc részleteit felvillantva a lengyel katonák részvételét méltatta. Az államfő nagy ünnepnek nevezte az 1848-as szabadságharc 160. évfordulóját és a lengyel-magyar barátság napját. A köztársasági elnök felidézte, hogy a magyar szabadságharc hírére annak idején özönlöttek a lengyel katonák Magyarországra, és a magyar seregben először magyar-lengyel hadtestek, majd önálló lengyel légiók is harcoltak. Viszockij tábornok szavait idézve leszögezte, hogy a lengyel katonák vitézül harcoltak, olykor hátvédként tartották fel az ellenséget vesztes csata után. A lengyel-magyar barátság 1848 után még intenzívebben működött, Magyarország többször menedéket nyújtott a lengyelek számára, az 1956-os forradalom és szabadságharc közvetlen előzményeként számon tartott tüntetés célja pedig Bem apó szobra volt, így a Bem-szobor minden 56-os megemlékezés kihagyhatatlan stációja hangsúlyozta az államfő. A beszédeket követően a két köztársasági elnök hadtörténeti műtárgyakat adott át egymásnak, majd átvágta A mi szabadságunkért és a tietekért című kiállítás megnyitását szimbolizáló szalagot. Az államfőket Holló József, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója kalauzolta végig a térképeket, egyenruhákat, csatajeleneteket ábrázoló műveket, és más, a szabadságharchoz kapcsolódó műtárgyakat felvonultató, november 16-ig megtekinthető tárlaton. (Múlt-kor/MTI)

2008. március 26. Magyar-Lengyel Barátság Nap Debrecenben A magyar és a lengyel köztársasági elnök levélben köszöntötte a magyar-lengyel barátság napja szerdai debreceni programsorozatának résztvevőit. Az eredeti tervek szerint mindkét államfő részt vett volna a debreceni programokon, de Lech Kaczynski belpolitikai okokra hivatkozva lerövidítette hivatalos magyarországi látogatását, ezért maradt távol a megemlékezéstől. A lengyel államfő levelében - amelyet Robert Draba államtitkár olvasott fel - a partneri együttműködés, az összefogás jelentőségét hangsúlyozta. Fontosnak nevezte a határon átívelő együttműködést, a testvérvárosi kapcsolatok ápolását. Kifejtette: országaink partnerek a NATO-ban, az Európai Unióban, s hogy együtt kell megoldanunk az egyesült Európa problémáit. Lech Kaczynski reményét fejezte ki, hogy eredményes lesz az együttműködés a visegrádi országokkal is.

94 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Sólyom László - akinek üzenetét Bitskey Botond helyettes államtitkár tolmácsolta - arra kérte a résztvevőket, hogy őrizzék meg a magyar-lengyel barátság kincsét, amelyhez minden kor hozzátett valamit. Az államfő levelében felidézte a magyar és a lengyel történelem közös eseményeit egészen az államalapítástól napjainkig. A Református Kollégium Oratóriumában rendezett ünnepség házigazdája, Bölcskei Gusztáv református püspök a szabadság szeretete, a felebaráti szeretet és a kiengesztelő szeretet hármas igazságáról beszélt, ami - mint mondta - tetten érhető a magyar-lengyel barátságban. Utóbbi kapcsán a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke felidézte II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatását, amikor a pápa az ökumené jegyében beszédet mondott a Református Nagytemplomban, majd személyesen helyezte el a kiengesztelés koszorúját a katolikusok által elhurcolt protestáns gályarabok emlékművén. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere és Adam Wasilewski, a testvérváros Lublin polgármestere egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy gyerekeinknek sűrűbben kell látogatniuk egymást a mélyen gyökerező barátság megtartása, őrzése érdekében. A barátság nap résztvevői ezután elmentek a Gályarabok emlékművéhez, majd a Bem téren felavatták és megkoszorúzták az 1484-49-es forradalom és szabadságharc hős tábornokának, a lengyel Bem Józsefnek a domborművét. A megemlékezéseken részt vett Lengyelország budapesti és Magyarország varsói nagykövete is. A Magyar-Lengyel Barátság Napján mintegy száz testvérvárosi polgármester, egyetemi oktató, kisebbségi önkormányzati vezető és számos civil szervezet képviselője van jelen. A két ország parlamentje 2007-ben nyilvánította március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává, amit 2006-ban a győri Magyar-Lengyel Pilsudski Történelmi Társaság kezdeményezett. Ettől az időponttól minden évben felváltva egy-egy lengyel, illetve magyar város ad otthont a megemlékezéseknek. Idén Debrecenben egyhetes programsorozatot tartanak, amelynek középpontjában az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója áll. Szerdán délután a magyar-lengyel kapcsolatokat bemutató kiállítást nyitottak meg a Debreceni Egyetemen, a Kölcsey Központban önkormányzati fórumot tartottak, este pedig lengyelmagyar táncház zárja a nap programsorozatát. (MTI)

2008. március 29. Felavatták II. János Pál pápa szobrát Rákoshegyen Rákoshegyen a Szent István téren helyezték el II. János Pál pápa első magyarországi, egészalakos köztéri emlékművét, Babusa János XVII. kerületi szobrász alkotását. Babusa János 2005-ben, közvetlenül a pápa halálát követően először kisplasztikát készített a Szentatyáról, majd ennek alapján kezdett hozzá a kőből készült emlékmű megalkotásához. Rákosmente Önkormányzatának Képviselő-testülete, polgármestere, valamint a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat egyaránt támogatta a művész azon célkitűzését, hogy kerületünk méltó módon, egy egészalakos emlékmű elhelyezésével őrizze meg a pápa emlékét, így a szobor teljes egészében önkormányzati finanszírozásból, csaknem 8 millió forintból valósult meg. A szobor felállításával kapcsolatos feladatokban – többek között a terveztetésben és lebonyolításban – jelentős szerepet vállalt a Rákoshegyért Alapítvány is. A szobrot 2008. március 29-én, szombaton Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek áldotta meg, majd a Magyar-Lengyel Barátság Hete alkalmából II. János Pál tiszteletére szentmise következett a rákoshegyi Lisieux-i Szent Teréz plébániatemplomban. Az eseményen részt vett többek között Joanna Stempińska, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek, Juliusz Janusz érsek, Magyarország Apostoli Nunciusa és Andrzej Dzięga sandomierzi megyéspüspök. Közreműködők: a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium énekkara, a Diadal Úti Általános Iskola énekkara, valamint az olasz Associazione Nazionale Fanfara di Bersaglieri fúvószenekar.


2008. május 3. LENGYEL ALKOTMÁNY ÜNNEPE Ünnepi szentmisét mutatott be Leszek Kryża plébános a kőbányai lengyel templomban Szűz Mária, Lengyelország Királynéja és az 1791. május 3.-i alkotmány ünnep alkalmából. A szentmisén megjelent Joanna Stempińska, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete is. Az ezt követő műsorban fellépett a raciborzi "Raciborzanka" zenekar.

2008. május 5.: Koncert a Lengyel Köztársaság „A május 3-ai Alkotmány” nemzeti ünnepe alkalmából a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A Bydgoszczi Pomorska Filharmonia Szimfonikus Zenekara ORKIESTRA SYMFONICZNA FILHARMONII POMORSKIEJ W BYDGOSZCZY Orkiestra Symfoniczna Filharmonii Pomorskiej Koncert fortepianowy Wojciecha Kilara w interpretacji Pawła Kowalskiego i Orkiestry Symfonicznej Filharmonii Pomorskiej Wojciech Kilar: Mazurka a Bosszú című film zenéjéből Wojciech Kilar: Zongoraverseny Wojciech Kilar: Szvit a Pan Tadeusz című film zenéjéből Wojciech Kilar: Krzesany – szimfonikus költemény Közreműködött: Paweł Kowalski – zongora Vezényelt: Mirosław Jacek Błaszczyk


2008. június 21. A Magyarországi Lengyelség Napja Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 2008. június 21-én rendezte meg a Magyarországi Lengyelség Napja ünnepséget, melynek fővédnöke Bogdan Borusewicz a Lengyel Köztársaság Szenátusának elnöke volt. 15 órakor Szentmise volt a Gellérthegyi Sziklakápolnában, majd 17 órakor a Balassi Intézetben folytatódott az ünnepség. Joanna Stempińska nagykövetasszony hangsúlyozta a két nép évezredes kapcsolatának jelentőségét, és támogatásáról biztosította a hazai lengyelséget. A Szent László-díjat Andrzej Przewoźnik, a Harc és Mártíromság Emlékőrző Tanácsának főtitkára kapta. A magyarországi lengyelekért-díjakat Eugeniusz Korek, a Bem József Egyesület alelnöke, Dr. Bakonyi Erika, a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet igazgatója és Andrzej Polak, a TVP magyarországi tudósítója kapta. Az est folyamán fellépett a ZAKOPOWER Együttes is, melynek tagjai Sebastian Karpiel-Bułecka, Wojciech Topa, Bartek Kudasik, Józek Chyc, Piotr Rychlec, Michał Trąbski, Łukasz Moskal és Tomek Krawczyk. Az utolsó időben a Zakopower a legnagyobb zenei durranás Lengyelországban. A 2005-ben alakult együttes már a Sziget Fesztiválon is fellépett.

2008. július 20. Derenki búcsú 2008. július 20-án tartották a magyarországi lengyelek zarándokhelyén, a Szögliget mellett található Derenk romközségben a Derenki búcsút, mely immár hagyományosan, 14 éve kerül megrendezésre. Évente egy alkalommal összegyűlnek mindazok, akik itt születtek és emlékeznek, emlékeztetnek arra, hogy valaha állt egy falu ezen a helyen, mindaddig, míg Horthy Miklós kormányzó nem szemelte ki magának az erdőségekben gazdag vidéket, ahol vadasparkot létesített, és ahol szívesen vendégelte meg külföldi vendégeit, politikusokat, államfőket egyaránt. A lakosokat 1943-ban áttelepítették (pár család kivételével, akik maradtak) elsősorban két magyarországi településre Istvánmajorba és Andrástanyára, de többek közt Vattán, Sajószentpéteren, Ládbesenyőn, Szendrőn, Büdöskútpusztán, Martonyiban és a környező szlovákiai falvakban is megtalálhatók leszármazottaik. Ugyan a lakosokat az áttelepítés után kárpótolták, de a derenki házaikat földig rombolták, ma már csak az iskola épülete, melléképülete áll és egy kis kápolna, melyet 1994-ben avattak fel. A falu határában az elmúlt évben állították fel az emlékobeliszket, mely a romközség volt lakóinak állít emléket. A 2008. évi derenki búcsú hivatalos programja az ünnepi köszöntőkkel kezdődött. Ezt követően került sor a lengyel - magyar nyelvű ünnepi szentmisére, aminek a végén az őshazában élő bialkaiak, carna goraiak, bukovinaiak megajándékozták az őshazából Derenkre települtek leszármazottait és a Területi Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot egy Bialkáról készült képpel. Az ünnepélyes ajándékozást követte a kereszt megszentelése, majd ezt követően sokan felkeresték a derenki temetőt, ahol az emlékfal átadása, megszentelése következett, majd a hozzátartozók megkeresték nyugvó rokonaik sírját, és közösen emlékeztek. Ezt követően került sor a derenki lengyelek emlékhelyének az ünnepélyes átadására. Ez az emlékhely a felújított régi iskola épületében lett kialakítva, emléket állítva képekben az itt élteknek. Mindezek után, a közösen megfőzött bográcsgulyás és a még otthon megsütött házi sütemények elfogyasztása közben nyílt lehetőség kicsit megpihenni, beszélgetni. A délutáni programok 15 órakor kezdődtek. Először a Bialkai Tánc és Énekkar adott színvonalas műsort, majd a Drenka Polska Hagyományőrző Együttes műsora zárta a kulturális programokat.

97 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A programok után nyílt lehetőség kötetlen beszélgetésre, az emlékezésre, de sokak gondolata már a jövő évi derenki búcsú megszervezésén járt. A derenki búcsú egyre népszerűbb, egyre többen látogatják a rendezényt. Ellátogatnak ide a családi múltjukat keresők, a leszármazottak, barátok, rokonok, és sokan mások, akik hallottak erről a rendezvényről. Idén Bialka is 88 fővel képviseltette magát a búcsún.

2008. szeptember 1. Farkasréti temető A II. világháború kitörésének 69. évfordulójára emlékeztek szeptember 1-jén a Farkasréti temetőben megjelentek. A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szervezésében megtartott rendezvényen Joanna Stempinska nagykövetasszony, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség képviselői, Buskó András OLKÖ elnökhelyettes, valamint a FLKÖ és kerületi kisebbségi önkormányzatok vezetői, valamint a társadalmi szervezetek és egyesületek képviselői idősebb Antall József valamint Baló Zoltán ezredes sírjánál helyezték el a megemlékezés koszorúit. A megemlékezésen megjelentek a családtagok és Jeszenyszky Géza történész mondott beszédet a magyar-lengyel baráti kapcsolatok további ápolásának szükségességéről, az oroszgrúz háború időszakában.

2008. szeptember 21. Kiállítás a keresztény egyházak lelkészeinek sorsáról Katyń - Auschwitz. Totalitárius rezsimek - a keresztény egyházak lelkészeinek sorsa a megszállt Lengyelországban, 1939-1945 címmel kiállítás nyílt a Magyarországi Lengyelség Múzeumában és Levéltárában (Budapest, X., Állomás u. 10.) szeptember 21-én.

A kiállítást Juliusz Janusz apostoli nuncius, Andrzej Przewoźnik, a lengyelországi Harc és Mártíromság Emléktanácsának főtitkára valamint dr. Konrad Sutarski, a Magyarországi lengyelség Múzeuma és Levéltára igazgatója nyitotta meg.


2008. szeptember 19. Négy lengyelországi vajdaság bemutatkozása A Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségén négy lengyelországi vajdaság mutatkozott be a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet szervezésében. Az idegenforgalmi szempontból jelentős lengyel régiókból - a lódzi, a Szentkereszt (Swietokrzyskie), a warmiamazúriai és a nagy-lengyelországi (Wielkopolska) vajdaságból - érkezett vendégek ízelítőt adtak térségük értékeiből, gazdaságából, kulturális életéből, turisztikai nevezetességeiből, konyhájából, bemutatták a három vajdasági székváros - Lódz, Kielce, Olsztyn - és a nagy-lengyelországi Kalisz, Lengyelország legrégebbi városa - múltját, jelenét, jövőjét, gazdasági helyzetét és magyarországi kapcsolatait.

Lódzot a négy (lengyel-német-orosz-zsidó) kultúra városának is szokás nevezni, hiszen ott mindegyik jelenléte, harmonikus együttléte jól érzékelhető. A város főutcája, a Piotrowska Európa leghosszabb kereskedelmi utcája, ahol mind a szórakozásra, mind pedig a pihenésre vágyók megtalálják a számukra megfelelő helyeket. A régió kínálata azonban sokkal színesebb, hiszen megtalálhatók itt az építészet gyöngyszemei, a román templomok, a folklórjáról méltán híres Lowicz vagy a világ minden részéből összegyűjtött növényi ritkaságok egyik legrégebbi és leggazdagabb botanikus kertje. A Szentkereszt vajdaságnak magyar vonatkozásai is vannak, a közös múlt örökségét őrzi a Szent Kereszthegység, s az azon található, Szent Imre herceg adománya segítségével alapított cisztercita templom. De van a vajdaságban romantikus hangulatot árasztó festői vár és cseppkőbarlang, aki pedig a meghitt városok hangulatát szereti, annak Lengyelország "kis Rómájába", Sandomierzbe kell elutaznia. A Mazuri-tóhátság több ezer tavának köszönhetően az aktív turizmus központjává vált, ahová a számtalan sportolási és rekreációs lehetőség évről évre egyre nagyobb tömegeket csalogat. Grunwaldban rendezik meg minden évben a lengyel-litván hadsereg és a keresztes lovagrend sorsdöntő csatáját felidéző fesztivált, és érdemes megnézni a "farkasvermet", Hitler egykori főhadiszállását is. A vajdaság híres embere Kopernikusz, akinek emlékmúzeuma Fromborkban látogatható. A nagy-lengyelországi vajdaság képviselői Kaliszból, Lengyelország legrégebbi városából érkeztek, melynek Zawodzie városrészében található a város leghíresebb műemléke, a IX. századból származó leletgyűjtemény. E területnek is megvan a maga híres embere Chopin személyében, aki Antoninban vendégeskedett 1827-29 között, és akinek az emlékére máig zongoraversenyeket rendeznek.

Lichen Staryban látható Lengyelország legnagyobb katedrálisa. A vajdaság fővárosa Poznan, ahol a művészeti irányzatok legtöbbje megtalálható. A lengyelországi barokk legnevezetesebb emléke a fényűző plébániatemplom, melynek orgonája párját ritkító. Nevezetessége a gótikus székesegyház is, mely a lengyel Piast-uralkodóház X-XI. századból fennmaradt sírjait őrzi. Kiemelkedő Poznan zenei élete, az ottani Operaház, a Lengyel Táncszínház és a Henryk Wieniawskiról elnevezett nemzetközi hegedűművészeti verseny. A városnak van még egy különlegessége: itt rendezik Lengyelország legnagyobb, nemzetközi szinten is számon tartott szakmai vásárait. A prezentációhoz kapcsolódva szombaton Tatabányán Komárom-Esztergom megye és Szentkereszt vajdaság testvérmegyei együttműködési megállapodást ír alá.


2008. szeptember 28. Pákozd, A magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulója Nem tudom, milyen időjárás volt 1848. szeptember 29-én, de 160 évvel később igencsak kegyesek voltak az égiek a Magyar Honvédség megalakulásának ünnepén. Pontban tíz órakor verőfényes napsütésben kezdődött a megemlékezés a Pákozdi csata emlékművénél, melyet 11 órakor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség csapatainak bemutatója követett.

Maga a hadijáték nem is annyira a csata menetét elevenítette fel, ikább a kor hadviselését mutatta be dr. Kedves Gyula szokás szerint lebilincselő magyarázatával kísérve. A terület kifejezetten ideális az effajta rendezvények számára, nevezhetnék akár természetes színháznak is. A terepet szegélyező domboldalról a közönség jól láthatta a történéseket, a hagyományőrzők produkcióját nyíltszíni tapssal jutalmazta.

Az eseményt jelenlétével megtisztelte Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, ki a csatabemutató utáni beszédében méltatta a katonai hagyományőrzők munkáját a honvédelem múltjának felidézésében, s kérte az egybegyűlteket honvédségünk jelenének a támogatására. Ezek után jutalmakat, elismeréseket adott át. Elismerésben részesült többek között szövetségünk, melynek képviseletében Dr. Vas László hö. ezredes úr vette át az oklevelet. Győrffy-Villám András és Székely Tibor eddigi tevékenységük elismeréseként Hadik Szablyát vehettek át a miniszter úrtól. Serf András hö. őrnagy bajtársunk szövetségünk által alapított – Magyar Katonai Hagyományőrzésért – érdemrend aranykeresztjét vehette át a rendezvény megvalósításában kifejtett munkájáért. Felbecsülhetetlen szerepe volt és van 2002. óta a rendezvény létrejöttében és lebonyolításában. Összességében igazi jó hangulatú, teltházas családi rendezvénynek lehettek tanúi a megjelentek. Reméljük, jövőre, ugyanitt találkozunk. (Forrás: Dessewffy Zsolt, Magyar Huszár)

A rendezvényen Buskó András hö. főhadnagy is részt vett a „magyar tüzérség parancsnoka”-ként.


2008. október 29. A katyni mártíroknak állított emléket Óbuda 22 ezer áldozatnak állít emléket Óbudán, az Árpád Gimnázium falán található emléktábla, amelyet szerdán lepleztek le ünnepélyesen. A katyni mártírokat 1940-ben mészárolták le, majd tömegsírokba dobálták, mert személyük elfogadhatatlan volt a szovjet kommunista diktatúra legfelső vezetésének. Több, mint 20 ezer katona, rendőr, hivatalnok, állami tisztviselő halt mártírhalált a független Lengyelországért kezdte beszédét Andrzej Przewoznik, a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára Óbudán, az Árpád Gimnázium előtt, melynek falára emléktáblát helyezett el az önkormányzat, az iskola előtti teret pedig Katyni mártírok parkjának nevezte át. A szovjet kommunista hatalom egyetlen gyilkos döntésével egy ország azon polgárait mészárolták le, akik egy évvel azelőtt létrehozták a valóban független Lengyelországot - tette hozzá. A titkár felhívta a figyelmet: próbáljunk ne egy számként gondolni a katyni tragédiára, gondoljunk bele az egyes emberek sorsába, valamint családjaikéba, akik csak évekkel később tudták meg, mi történt szerettükkel valójában. Przewoznik hangsúlyozta, a kommunizmus sok más európai társadalomra hatalmas csapást mért – ezek egyike Katyn -, ám emellett nem szabad elfelejtenünk a diktatúra legnagyobb bűnét: azt, hogy megpróbálta közömbössé tenni az embereket azon értékek iránt, melyek valójában a legfontosabbak: Isten, Becsület, Haza – ez volt a mintegy 22 ezer mártír zászlaján is - fűzte hozzá. A lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára végül hozzátette, az emlékmű és a tér újabb bizonyítéka a magyar és a lengyel nép közötti szoros barátságnak.

Az eseményen Tarlós István is felszólalt, aki leszögezte, van úgy a történelemben, hogy elszabadul az őrület, érdemes erre odafigyelni. A Fidesz fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott: 1940-41-ben másfél millió lengyelt deportáltak, akiknek legalább a 60 százalékuk sohasem térhetett haza. A kommunizmus olyan mennyiségű áldozatot szedett, hogy a katyni mészárlás eltörpül mellette, noha valójában óriási, felmérhetetlen veszteség. A harmadik kerület polgármestere Radnóti Miklós Razglednicák című versével vezette fel mondandóját, mely – mint fogalmazott – jól rávilágít arra, ami Katinyban történt. „Megkerülhetetlen erkölcsi és érzelmi falként tornyosul előttünk a 22 ezer halott”- szögezte le. Bús Balázs nyomatékosan hangsúlyozta: az emlékmű határozottan kifejezi ellenállásunkat azon orosz vélekedéssel szemben, mely szerint Katynban nem követtek el háborús bűnt.


Az elhallgatás szimbólumává vált a katyni mészárlás Az elhallgatás és a cinizmus mintapéldányának tekinthető az 1940. március 5-én a szovjet titkosszolgálat (NKVD) által a katyni erdőben végzett mészárlás - hangsúlyozták a XX. Századi Intézet által rendezett konferencián szerdán Budapesten. "Katyn nemcsak a lengyel tisztek, a lengyel értelmiség tragédiájáról szól, hanem arról is, hogyan próbálta a világ elhallgatni azt, amit előre eltervezetten végrehajtott a szovjet titkosszolgálat" - mondta el bevezetőjében Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója. A totalitarianizmus mintaképe Katyn "A szovjet totalitarianizmus szimbólumává vált a Szmolenszktől 15 km-re lévő erdő, ahol 22 ezer lengyelt lőttek tarkón az NKVD tisztjei" - kezdte előadását Andrzej Przewoznik lengyel történész. A katyni erdőben a lengyel társadalom krémjét gyilkolták le, akik nem katonák voltak, hanem azok, akiket a háború elején mozgósítottak tette hozzá. A szabad világ politikai okokból elhallgatta a szovjet csapatok cselekedeteit, azonban az amerikai és angol titkosszolgálat már 1943-ban tudta a valódi elkövetők személyét - hangsúlyozta a lengyel történész. "A II. világháború után a katyni kérdésben Lengyelország egyedül maradt, a szabad világ hallgatott" - mondta el Przewoznik. A történész hangsúlyozta: a szovjetek 1943-tól mindent megtettek, hogy a németeket vádolják meg a gyilkosságok elkövetésével, amit a nyugati közvélemény nagy része az 1960-70-es évekig el is fogadott. Ezt bizonyítja egy 1964-ben Franciaországban megjelent könyv, amelyben még egyértelműen a németeket okolják a gaztett elkövetésével. Mindez annak fényében furcsa - hívta föl a figyelmet Przewoznik -, hogy az Egyesült Államokban 1951-52-ben a Madden-vizsgálóbizottság részletesen feltárta a Katynban történteket. "A Nyugat politikai érdeke volt az elhallgatás" Anne Applebaum A Nyugat és Katyn című előadásában hangsúlyozta, hogy a nyugati világnak a háború végén érdekében állt a mészárlás elhallgatása, mert nem akarta szovjet szövetségesét felmérgesíteni, nem lehetett a sztálini és hitleri bűnöket egy lapon említeni. "Mit gondolsz Katynról? Elmondom, mit gondolsz a Szovjetunióról" - ez a hozzáállás jellemezte a kérdésről alkotott szovjet véleményt a világháború után egészen a 80-as évek végéig. Applebaum hangsúlyozta: napjainkban az új orosz politikai vezetés számára ismét kulcskérdéssé vált Katyn, mivel nem tartják elképzelhetőnek, hogy a "nagy orosz hősök" is követtek el bűnöket. Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot 570 ezer lengyelt ért megtorlás a Szovjetunióban a II. világháború folyamán - mondta el Alekszander Gurjanov orosz történész. "Az orosz közvélemény a mai napig eltérő véleményt alakított ki a történésekről, amit a mostani politika sem kíván megváltoztatni" - hangsúlyozta a moszkvai egyetem oktatója. Gurjanov elmondta: Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot a lengyel nemzettől Katynért, a felelősséget a Szovjetunió néhány vezetőjére terhelte. "A bűntény tetteseit mind a mai napig nem fedték fel és nem ítélték el, hanem 2004-ben a tettesek halála miatt megszüntették az eljárást" - tette hozzá. A történész hangsúlyozta: a mostani orosz vezetés nem hajlandó rehabilitálni a meggyilkoltakat, valamint közjogi szintre szeretnék csökkenteni ezt a bűntényt. Gurjanov szerint emberiség elleni bűntettnek kellene minősíteni a katyni erdőben történteket. "Ahhoz, hogy az orosz vezetés álláspontja megváltozzon, az egész társadalomnak kéne megváltoznia" - zárta előadását a történész. A katyni bűntettet a Szovjetunió legfelsőbb állami és pártvezetőinek utasítására hajtották végre egy olyan ország törvénytelenül táborokba és fogdákba hurcolt polgárain, amely jogilag nem is állt háborús viszonyban a Szovjetunióval. Ezzel titokban - a letartóztatottak elítélése, a vádak bemutatása, a nyomozás lefolytatása és mindenfajta vádirat nélkül - mészárolták le a lengyel nemzet elitjét. Tartalékos tiszteket, világhírű tudósokat, egyetemi tanárokat, tudományos munkák szerzőit, feltalálókat és művészeket, mérnököket, zenészeket, festőket, költőket, újságírókat és jogászokat lőttek le az NKVD tisztjei. A katyni mészárlás körülbelül 18 ezer ismert áldozata közül 760 orvos, 1040 tanár, több mint 100 jogász volt, és odaveszett számos egyéb szakma képviselője is. Forrás: (MNO)


2008-ban a Duna TV bemutatta Andrzej Wajda Katyń c. filmjét. színes feliratos lengyel történelmi dráma, 100 perc, 2007 rendező: Andrzej Wajda író: Andrzej Mularczyk forgatókönyvíró: Przemyslaw Nowakowski , Wladyslaw Pasikowski , Andrzej Wajda zeneszerző: Krzysztof Penderecki operatőr: Pawel Edelman vágó: Milenia Fiedler, Rafal Listopad szereplő(k): Artur Zmijewski (Andrzej) Maja Ostaszewska (Anna) Andrzej Chyra (Jerzy) Danuta Stenka (Róza) Jan Englert (ezredes) Magdalena Cielecka (Agnieszka) A 81 éves Andrzej Wajda rendező Katyn című alkotása egyike annak az öt filmnek, amit a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra jelöltek 2008-ban. Wajda filmje a második világháború alatt történt katyni mészárlás történetét meséli el, amikor a szovjetek több mint tizenötezer elfogott lengyel tisztet és civilt - köztük Wajda édesapját - ölték meg egy erdőben. Az 1940-ben meggyilkolt emberek holttesteit rejtő tömegsírokat a német hadsereg fedezte fel 1943-ban. Wajda megrendítő hitelességgel ábrázolja a 66 évvel ezelőtti eseményeket. A történet túlmutat a fogva tartott, kétségbeesett, életben maradásukban az utolsó pillanatig reménykedő katonák sorsán, velük egyenrangú, sőt hangsúlyosabb helyett kapnak a filmben feleségeik, testvéreik, szüleik, akik öt évig semmit sem tudtak és semmilyen hírt nem kaptak szeretteikről. A dráma szinte végig néma csendben, zenei aláfestés nélkül zajlik. Minden jelenet és történet önmagában is katartikus. A tisztek kivégzése az utolsó percekre marad. Sokkoló végjáték a vásznon: egyesével tarkón lövik a tiszteket, majd bezuhannak a tömegsírba.

2008. december 9. Karácsonyi koncert az Urániában

A Mazowsze Állami Népi Ének és Táncegyüttes énekkara 2008. december 9-én, az Uránia Nemzeti Filmszínházban karácsonyi koncertet adott. A koncerten Joanna Stempinska a Lengyel Köztársaság nagykövete köszöntötte a megjelent vendégeket. A koncert célja, hogy megismertesse a budapesti közönséget a lengyel karácsonyi hagyományokkal és folytassa a mazóviai régió népszerűsítését Magyarországon. Az ünnepi műsorban a legszebb kolendák hangzottak el. A karácsonyi hangulatban a várakozás, a vágyakozás, a szeretet érzései, a fény újjászületése, az újjáéledés reménye, a kis Jézus születésének öröme lengte be a közönséget. A műsort követően a magyarországi polonia tagjai és a protokoll vendégek állófogadás keretében köszöntötték egymást.


2009 2009. január 17. Budapesten ülést tartott az OLKÖ testülete. Az ülésen Zdisława Molnárné-Sagun lemondott az önkormányzat elnöki tisztéről. Az ezen a napon megtartott választás nem járt eredménnyel.

2009. január 31. Lengyel Bál a Duna Palotában, Halina Kulicka vendégszereplésével. A műsorban fellépett a Coral, a Kurpianka illetve a Polonéz is.

Március 23-a a lengyel-magyar barátság napja Krosnóban 2009. február 21. dr. csúcs Lászlónét választották meg az OLKÖ elnökévé. 2009. március 23-án, hétfőn Sólyom László magyar államfő kétnapos hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett, amelynek során Varsóban tárgyalásokat folytatott lengyel állami vezetőkkel, majd a dél-lengyelországi Krosnóban részt vett a magyar-lengyel barátság napja alkalmából szervezett ünnepségeken. Érkezése után, hétfőn délelőtt a magyar köztársasági elnök lengyel kollégájával, Lech Kaczynskivel államfővel tárgyalt, majd részt vett azon az ünnepségen, melyen a lengyel elnök a felvidéki magyarság mártír politikusának, Galántai gróf Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehország, 1957. március 8.) politikusnak szánt posztumusz kitüntetést nyújtott át a néhai politikus lányának, Esterházy-Malfetti Alice-nak. Sólyom László varsói tartózkodása idején tárgyalt Donald Tusk miniszterelnökkel, megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, felavatta II. Rákóczi Ferenc új emléktábláját a Szent Kereszt-templom falán, megkoszorúzza idősebb Antall József emléktábláját és látogatást tett a Magyar Kulturális Intézet új székhelyén.

2009. március 24-én, kedden Sólyom László és Lech Kaczynski államfők Krosnóban részt vettek és beszédet mondtak a lengyel-magyar barátság napjának központi ünnepségén. Az új kulturális központ zsúfolásig megtelt színháztermében nyolc magyar testvérváros küldöttei is jelen voltak. Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzata delegációját Riz Levente polgármester vezette. A delegáció tagja volt dr. Rúzsa Ágnes jegyző valamint Buskó András, a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke és Olejnik Marek kisebbségi képviselő. Lech Kaczynski lengyel elnök beszédében külön kiemelte, hogy eddig három alkalommal ünnepelték meg ezt a napot, s mindannyiszor a magyar államfővel közösen. Áttekintve a lengyel-magyar kapcsolatok évszázadainak főbb állomásait, Lech Kaczynski hosszasan méltatta az 1939-ben, hetven esztendeje a német támadás után Magyarországon menedéket talált mintegy 150 ezer lengyel katonai és polgári személynek nyújtott segítséget, megemlítve, hogy közülük sokan továbbmehettek Franciaországba, hogy az ott szerveződő lengyel légiókban folytathassák a harcot Hitler ellen. Nagyon fontosnak nevezte, hogy immáron mintegy száz testvérvárosi kapcsolat létezik a két ország között, és kitűnőnek minősítette a két államfő közötti viszonyt.


Sólyom László személyes lengyelországi élményeit felidézve beszélt a két nép barátságáról, amely DélLengyelországban különösen érzékletes, hiszen, mint mondta, itt összpontosulnak a kétoldalú kereskedelmi, idegenforgalmi, testvérvárosi kapcsolatok. A magyar államfő szintén kitért a lengyel menekültek befogadására, és külön köszönetet mondott azoknak a mai Szlovákia területén fekvő városoknak is, melyek annak idején szintén befogadtak lengyel menekülteket, de képviselői ezen az ünnepségen nem voltak jelen. Ugyancsak köszönetet mondott az 1956-os forradalom alatt és után a Lengyelországtól kapott sokoldalú segítségért. Az önkormányzatok közötti kapcsolatokat a kétoldalú viszony egyik legfontosabb részének nevezte, mint fogalmazott, ezek éltetik a magyar-lengyel barátságot. Lech Kaczynski lengyel államfő díszoklevelet adott át a lengyelek hálájának kifejezéséül a 70. évfordulón az egykori lengyel menekülteket befogadó 70 magyar városnak. A díszoklevelet a városok nevében Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármester vette át. A II. világháború idején többek között Rákoscsabán is volt katonai menekült tábor. Az egykori önálló település ma a Budapest Főváros XVII. kerület része, így kerületünk Budapest képviseltében joggal emlékezhetett erre az alkalomra. Sólyom László magyar államfő Krosnóban elmondott beszédében a lengyel-magyar baráti viszony egyik legfontosabb részének nevezte az önkormányzatok és a testvérvárosok közötti kapcsolatokat. Sólyom László a nagy Szent István-érmet ajándékozta Krosno városának. A két elnök felavatta az egykori Magyar kapu helyén állított emléktáblát. A magyar kereskedők valaha ezen a kapun át érkeztek Krosnoba, ahová az itt igen kedvelt magyar borokat szállították. A vendégek megtekintették Krosno fő nevezetességét, a magyar történelmi emlékeket is őrző bazilikát, majd pedig a piactéren fogadták a lengyel-magyar barátság staféta résztvevőit, akik Sárospatakról indulva, 110 kilométeres utat megtéve érkeztek a városba. A két elnök ezután a főtéren Krosno nagy számban jelen lévő polgáraival találkozott. Kedden délután, a központi rendezvénysorozatot követőn Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzata delegációját Jan Juszczak, Krosno Járás elöljárója és Andrzej Guzik elöljáró-helyettes valamint Grażyna Ostrowska fogadta az elöljáróság épületében. A hivatalos látogatás keretében a 2009. évi közös partneri munkaprogramot beszélték meg, melynek keretében kulturális és sport jellegű programok is szerepeltek. A soron következő program Rákoskeresztúron a testvérvárosokat bemutató rendezvény lesz, melynek keretében április elején ötfős küldöttség érkezik a járásból.

2009. március 29. Budapest Főváros XVII. kerületében, Rákoshegyen megemlékeztek II. János Pál pápa ottani szobra felállításának egyéves évfordulójáról.


2009. április 6. Isaszeg 2009. április 6-án, Isaszegen a Szobor-hegy alatti területen mutatták be az Isaszegi Történelmi Napok keretében szervezett csatabemutatót hagyományőrző huszár, gyalogos és tüzér csapatok részvételével. A Szoborhegy alatti szabadtéren katonai díszszemlére, falusi életképek megjelenítésére és isaszegi csatabemutatóra került sor.

Hatvani Miklós polgármester mondott ünnepi köszöntőt. Az ütközetet hadtörténész közvetítette, szemléltetve a magyar huszárság történetét és az isaszegi csata történetét. Népi életkép közreműködői: a budapesti Tündök Zenekar, a kistarcsai Pannónia táncegyüttes valamint a bagi Muharay Elemér Népi Együttes voltak. Isaszeget a Csata Táncegyüttes, az Isaszegi Asszonykórus és a Csatangoló Tánccsoport képviselte. Az 1848/49-es szabadságharc legfényesebb magyar győzelme zajlott Isaszegen: a Görgey vezette magyar fősereg 1849. április 6-án itt aratott győzelmet az osztrákok fölött. A győztes csata napját helyi ünneppé nyilvánították. Helyét a Honvéd Emlékmű őrzi, amit Radnay Béla szobrász készített. A településtől délre a Katonapallagon találjuk a honvéd-sírokat, amik a Klapka György vezette magyar és az osztrák hadsereg ütközetének emlékét őrzi. Jókai Mór személyesen kérdezősködött a faluban, amikor a Kőszívű ember fiai című regényéhez gyűjtött anyagot. Damjanich János özvegye is több alkalommal járt Isaszegen, itt tartózkodásakor a Honvéd-szoborhoz járt ki imádkozni. A közel egyórás hagyományőrző csatabemutatót nagyszámú nézősereg tekintette meg. A csatában a Wysocki Lengyel Hagyományőrző Egyesület légiósai is részt vettek, Lengyelországból érkezett vendégek kíséretében. A csatabemutatót követően a Szoborhegyen lévő Honvédszobornál ünnepélyes koszorúzásra került sor katonai tiszteletadással, fúvószenekar közreműködésével.

2009. május 13. Budapesten, a Parlament épületében aláírták a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fóruma alapító okiratát és szabályzatát, amely az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin vezetése alatt jött létre. A Fórum résztvevői a 13 kisebbség Országos Önkormányzatának elnökei.

2009. június 10-én zöld ág került a budapesti Országos Lengyel Nyelviskola épületére. 2009. június 27. Budapesten megtartották a Szent László-napi ünnepséget, a magyarországi lengyelség ünnepét. Szent László-díjat kapott dr. Szép Tibor, Magyarországi Lengyelekért díjakat Dr. Dobos József, Poros Andrásné és a Szent Kinga Kórus nyerte el.


Szent László ünnepe Szabolcson

A Szabolcs-Szatmár Megyei Szabolcs Községben a Megyei Önkormányzat és a Szabolcs Megye Íjászai Hagyományőrző Egyesület 2009. június 27-én tartotta Szent László Király Ünnepét. A rendezvényen az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviseletében megjelent Buskó András elnökhelyettes is, hiszen Szent László Lengyelországban született és anyja lengyel királylány volt. Erre a jeles napra Szabolcs községbe szállították a Szent Korona másolatát is. A Koronaőrség a korona másolatát Tokajba hozta, és innen reggel hajón kísérték Szabolcsba, ahol a helybeliek fogadták. A Korona fogadására Tokajba érkezett Seszták Oszkár, a Megyei Önkormányzat elnöke, Nyíregyháza Város elöljárói illetve négy Szabolcs megyei város polgármestere. Az ünnepi vendégek között volt Májer János, Tokaj város polgármestere is.

A Koronaőrség díszegysége és Szent László király gyaloghintója vezette a muzsikáló menetet, amelyet történelmi zászlóink, jelmezes hagyományőrzők és az ünneplők kísértek fel a hajókikötőből a templomba. Az ünnepélyes díszmenet a Koronát az Árpád-kori templom (most református) udvarára kísérte, a Szent László szobor mellé. A díszünnepségen Seszták Oszkár elnök úr mondott ünnepi beszédet, majd ezt követően megkoszorúzták Szent László király szabolcsi emlékművét, majd a Koronát beszállították a templomba, ahol az úr asztalánál kapott helyet. „A mi teremtőnk és megváltónk, az úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az Ő születésének 1092. évében Szabolcs városában szent zsinat tartatott, a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével…” (Decretum anno 1092 in civitate Zabolch) - Részlet a király I. törvénykönyvéből. Emlékezzünk hálával a neves alkalomra, amely Szent István király apostoli munkájának betetőzése. Szent László király a szabolcsi országgyűlésen nemcsak az állam rendjét szilárdította meg törvényeivel, de a keresztény hitet is megerősítette a szívekben. (A közös templomi imádságot a templom falára vetítik ki azon vendégeiknek, akik számára odabent már nem jutott hely.) Az ökumenikus istentisztelet után került sor a Szent Korona zarándoklatra. A látogatók közelről is megcsodálhatták a Magyar Szent Korona hiteles másolatát. Szabolcs földvárában a „Szent László király bajnoka”- címért versengtek a hagyományőrző íjászok az ősi földvárban, hogy a legjobbak közülük kiérdemeljék az Arany Oroszlános kopjazászlót. A templomtéri megnyitót követően a harcosok a várhídon át bevonultak az erőd falai közé. Egész napos programként zajlott a tradicionális íjászverseny. A látogatók ki is próbálhatták az íjfeszítés tudományát az íjászok segítségével, így esett, hogy Buskó András elnökhelyettes első lövésre leterítette a jelképes szarvast. A helyi Mudrány kúriában a Nyíregyházi Jósa András Múzeum állandó kiállítása keretében reprodukciókon megtekinthettük a világhírű gótikus festőművész, Simone Martini Árpád házi szentjeinket felvonultató középkori freskóképeit, az assisi Szent Ferenc bazilikából. Simone Martini műhelyéből kerülhetett ki a Częstochowai Fekete Madonna kegykép is. Ugyanitt Papp Éva, balsai ikonfestő szentképeinek kiállítására is sor került. A templom melletti piactér sátrai között bóklászva népművészek, kézműves mesterek portékáiból választhatunk kedvünkre való vásárfiát.


Ebéd után a Református Templomban Buskó András elnökhelyettes köszöntő szavait követően Béke Csaba lantművész adott históriás koncertet, majd dr. Makkay János tartotta meg ünnepi előadását. „A saját nemzeti hagyományainkat következetesen számon tartó, megőrző, emlegető és folytató nemzeti gondolkodásunk helyreállítása és megerősítése a feladat. Kezdhető akár azzal, hogy elmeséljük a magyar népnek elődei igaz történetét, emlékezetbe idézzük őseit, megénekeljük nagy tetteit. Manapság a társadalomnak nem elsősorban a régmúlttal kell törődnie, hanem a közelmúlt – és a magyar régmúlt – megismerése és megértése alapján a holnappal és a holnaputánnal, a közvetlen jövőnkkel.” (Makkay János: Új magyar ideológia. Bp.2008). Ezt követően bajuszmustrára, bábelőadásra és ünnepi koncerte is sor került.

2009. július 22-én, az 1456. július 12-22. nándorfehérvári csata 553. évfordulóján, a VII. Duna Ünnepe megemlékezést Budapesten a Vigadó rakparton Az elnevezés több szempontból jelképes, melynek rendezvényei az évfordulón az emberiség története, vallási és kultúrközösségek, környezetünk megóvása szempontjából fontos emlékek bemutatására irányulnak. Az ünnep megrendezésével szeretnénk rendszeresen felhívni a figyelmet, a Duna és környezete, a vizek mai állapotára, közös megóvására; elődeink elfeledett emlékeire, a királyi hajósnépre, 1521. július 1-augusztus 29. eseményeire; hajósaink jelenére; a vizek munkásaira és áldozataira; mindazokra, akiknek sorsa a Dunához és a vizekhez kötődik. Július 22-én szerdán 9.00 órakor a Március 15. és az Eötvös tereken, Hunyadi és Kapisztrán zászlai alatt gyülekeztek a résztvevők. 10.00 órakor felvonulás indult a Vigadó rakpartra, ahol 10.30-kor ünnepi megemlékezésre került sor. Délben harangszónál ünnepélyes koszorúzás volt a Dunán az elesettekért, a hajósokért, a vizek munkásaiért és áldozataiért, melyet díszlövések kísértek. Az 1456. július 12–22-i nándorfehérvári csata, idén 553. évfordulója, történelmünk különleges emléke, ami valamely szempontból egyformán kedves a Duna menti és a környező országokban is. Az egyetemes történelemben érdekes és a déli harangszóval összefüggésben más földrészek nem magyar emberei számára is közvetlenül vagy közvetve immár hatodik évszázada ismerhető. A győzelem emlékére III. Calixtus pápa 1457. augusztus 6-án, ünnepé rendelte az Úr Színeváltozása Ünnepét. Európán kívül is, kegyhelyeken tisztelik a győzelem egyik hősét, Kapisztrán Szent Jánost.

Az ünnep elnevezése több szempontból is jelképes, melynek rendezvényei az évfordulón az emberiség története, vallási és kultúrközösségek, környezetünk megóvása szempontjából fontos emlékek bemutatására irányulnak.

108 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Közösségi Ünnep, a Környezetvédelem Ünnepe, Keresztény Ünnep, Kapisztrán Szt. János, a Déli Harangszó Ünnepe, a Hajózás Ünnepe, a Hungarus Közösség Ünnepe. A Duna, különösen Rajna és Majna összeköttetéssel, mint Európát átszelő folyó, összeköti nemcsak a közvetlen szomszédságban élőket, hanem a szélesebb térségeket is. Országokat, népeket, kultúrákat összekötő jelkép, a közös európai kultúra összekapcsolódását és kölcsönhatását is jelenti. Szállít, öntöz, táplál, gyönyörködtet, forrása az életnek, természetnek, a művészetnek. Ez az évforduló érdemes arra, hogy széles közösségi ünneppé váljon, ami üzeneteket közvetít közel s távol, kisebb és nagyobb közösségeknek. Ünnepeljük a térség népeinek, közös középkori történelmének kulturális és vallási, európai gyökereinek hagyományát, az összefogást, a keresztény összefogás győzelmét, amit a harangszó is jelképez. Ünnepeljük az embereket, akik vállalták az áldozatot és helytálltak egy kilátástalan helyzetben is. Különböző nemzetiségű, vallású, korú, a társadalom más rétegeiből, az egyszerű emberek, a „civilek” lelkes összefogásának szép példáját. Szeretnénk, ha az évforduló ünneppé válna azoknak is, akiknek származási, kulturális szempontból a Duna mente, a Kárpáti medence és közössége, a Hungarus Közösség, már csak távolról jelent valamit. Az ünnepeinek és évfordulóink többsége, valamely szempontból, a széles értelemben vett közösségünk kisebb-nagyobb részeinek, csoportjainak nyújt örömet. Népünk és közösségünk lélekszámának, kultúránk hatóerejének csökkenésével egyre nagyobb szükségünk van olyan élményekre is melyek a szétszóródott és széttagolódott közösség egészének, mutatnak örömöt, jó példát és kapaszkodót. Öröksége, és az évfordulós ünnepségnek különlegessége az is, hogy származástól, vallási felekezettől, politikai szembenállástól és más elkülönítő nézetektől függetlenül, az itt élőknek és az elszármazott második, harmadik generációnak is, mindazoknak, akik valamely szempontból a Duna mente és a Kárpáti medence kulturális közösségéhez tartozónak vagy kötődőnek érezheti magát, bármely földrészen újra a közösség élményét adja. Ünnepeljük hajósainkat, középkori elnevezéssel a „királyi hajósnépet”, akik Nándorfehérvár felmentésében nyújtott páratlan teljesítményükkel nagyban hozzájárultak a híres győzelemhez. Hajósaink áldozatvállalásának és sikerének köszönhető, hogy a teljesen reménytelen hadi helyzetben a segélycsapatok Nándorfehérvárhoz felvonulhattak.

( A királyi hajósnép elnevezés nemcsak a hajósokat közvetlenül, hanem a hajózáshoz kötődő többi mesterséget – hajóvontató, révész, hajóács stb. – is átfogta.) Az ünneppel, a kísérő rendezvényekkel szeretnénk rendszeresen felhívni a figyelmet a Duna és környezete, a folyók és más vizek mai állapotára, közös megóvására, hasznosítására (turisztika, fokgazdálkodás, halászat, szállítás, energiatermelés) az árvízvédelemre, hajósaink jelenére, a vizek munkásaira és áldozataira, mindazokra, akiknek sorsa a Dunához és a vizekhez kötődik. Szakemberek szerint, az új évezredben a víz stratégiai kérdés lesz. Budapesten július 22-én tartották meg a Vigadó előtti rakparton lévő hajóállomásnál az ünnepséget. Az ünnepi megemlékezésre hivatalosak voltak a hazai történelmi egyházak képviselői, a Duna-menti és a csatában résztvevő szövetséges népek mai államaival együtt barátként az egykori ellenfél, nagykövetei, küldöttségei. Zászlóikkal is tisztelgünk a csata résztvevői előtt. Kapisztrán Szent János (olaszul Giovanni da Capestrano 1386. június 24. – 1456. október 23.) itáliai teológus, hitszónok, inkvizitor, a nándorfehérvári diadal hőse, Magyarország védőszentje. Miután 1453-ban Konstantinápoly elesett, 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. Kapisztrán Szent János 1453-ban, Krakkó óvárosában, a főterén található Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) előtt prédikált. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni

109 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. A rendezvényen a lengyeleket és az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot Buskó András elnökhelyettes képviselte. *

2009. július 12. – 25. Nemzetközi Visegrádi palotajátékok 2009. július 12. vasárnap reggel, 9,30 órakor Királyi Menet vonult végig Visegrád város Fő utcáján a katolikus templomtól a királyi palotáig. A színpompás menetben látható volt a cseh király és fia a morva őrgróf bajvívó vitézeikkel, a lengyel király lovagjai élén, a magyarok királya főrangú emberei kíséretében, címeres fegyverzetben. A menetet kíséri hazai és külhoni előkelők, lovagok, katonák sokasága. A programot meglátogatta Buskó András, az OLKÖ elnökhelyettese is.

A királyi palota udvarán, a lovagi tornapályán több részletben lovagi tornára került sor. 10.30 - 12.00, 13.30 - 15.00 és 16.00 - 17.30 között többször is sor került a lovagi tornabemutatóra. A torna során több száz lovag küzdött meg egymással Csehországból, Bajorországból, Itáliából, Lengyelországból, Felvidékről és a magyar király Szent György lovagjaival. A hadijátékokat lovas és gyalogos íjászok nyitották meg, akik nyilak záporát zúdítják az ellenségre. A királyi solymászok, a gyönyörű udvarhölgyek, a számszeríjászok, itáliai zászlósok, lovasbemutatók és más látványosságok szórakoztatják a királyokat és a nagyszámú nézősereget. Főherold: lovag Papp János színművész volt. 12.30 - 13.30 között Íjászverseny volt. A versenyben csak korhű fegyverzettel és ruhában lehetett részt venni. 17:30-kor került sor a lovagi torna befejező ünnepségére. 12.00 - 23.00 között a királyi borudvar várta a vendégeket a palotában, Magyarország és a külföld legkiválóbb borászaival és boraival. A lovagi tornák meghatározó szereplője a főherold Papp János színművész volt, aki 24 év óta csodálatos hangjával és óriási munkabírásával teszi emlékezetessé a lovagi tornákat. Nagy örömünkre szolgál, hogy évek óta fia segíti őt ebben a küldetésben, hiszen Papp Dániel színművész méltó folytatója édesapja munkájának. A programban részt vett Kassai Lajos világhírű lovasíjász, aki Sárkánytánc című produkciójával elkápráztatta és magával ragadta a nézőket. Szabó László királyi solymász immár több mint egy évtizede él Visegrádon, és segítségével bepillanthatunk a solymászat izgalmas világába, ahol ragadozó madár és gondozó ember páratlan harmóniában él egymással. Bíró Gábor és a Csallóközi lovasíjászok Visegrádon indultak el az országos és nemzetközi hírnév felé. Bemutatójuk során a legnemesebb harci képességeket láthattuk. Egyszerre szilajok és fegyelmezettek, erősek és könnyedek, mesterien forgatják a fegyvereiket. A kisújszállási számszeríjászokat Pádár Gyula vezette. A szemünk láttára formálódott évről-évre a csapat. Míves fegyvereiket maguk készítik, tökéletesen ismerik a középkor harcművészetét, és azt látványosan mutatják be. Színpompás műsorral jelent meg Lanciano küldöttsége, a királyi palota fénykorát idézték fel, amikor színpompás küldöttségek váltották egymást a magyar király színe előtt. Zászlóforgató tudásuk lenyűgözi a közönséget, produkciójuk évről- évre egyre kiválóbb. A cseh király, János és a Memento mori együttes. Gyönyörű páncélban a legnagyobb hőségben is emberfeletti erővel vívtak egymással a cseh bajnokok. A párviadalokból a királyuk is kivette a részét. A lengyel királyt is üdvözölhettük és színpompás lovagi küldöttség érkezett Tarnowból és Debnoból. Végül a házigazdákat is köszönhettük, akik köszönetet mondtak annak a több mint 1000 lovagnak, akik hét országból érkezve megtisztelnek bennünket jelenlétükkel.

110 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A három napos ünnepség arra készteti a házigazdákat, hogy még több munkával, még látványosabb bemutatókkal köszönjük meg az ide látogatók kedvességét. A program megvalósulásáért köszönet illeti a visegrádi Szent György Lovagrend tagjait, a visegrádi apródképző tagjait, a visegrádi Szent György Lovagrend dobosait és Lovag Madarász Arnoldot, a diósdi lovagokat és apródokat, valamint a Szent György Lovagrend lovasait. A királyi palotában középkori babakiállítás és vásár, a Salamon-toronynál a várudvar színpadán régi zenei koncertek, trubadúr verseny, szerelmi hétpróba, vásári komédiák, lovagi tornák, táncbemutatók szórakoztatták a közönséget. A Fellegvárban középkori ostromszer bemutató, Szent Korona kiállítás és a királytalálkozót bemutató panoptikum fogadta a látogatót. A visegrádi királytalálkozóra 1335 októberében került sor János cseh király, Kázmér lengyel és Károly Róbert magyar király részvételével. Károly Róbert Visegrádon kötött kereskedelmi szerződést János cseh, III. Kázmér lengyel királlyal és Wittelsbach Henrik bajor herceggel Bécs árumegállító jogát kiküszöbölő új kereskedelmi útvonalra.

2009. július 19. Derenken megtartották az évenkénti Magyarországi Lengyelek Búcsúját. 2009. szeptember 1. A II. világháború kitörésének alkalmából a Farkasréti temetőben a magyarországi lengyelség tiszteletét tette a lengyelek barátainak a háború alatt: id. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál, majd A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület székhelyén találkozóra került sor a bogláriakkal. Budapest Főváros III. kerületében megnyitották a lengyel szeptember elnevezésű ünnepségsorozatot.

2009. szeptember 5. – Ünnepélyes évnyitó az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskolában Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, valamint az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola (Budapest X. ker. Állomás u. 10.) 2009. szeptember 5-én, az új iskolaépület átadásával ünnepélyes keretek között tartotta a 2009/2010 tanévi évnyitót. Az OLNyI 1993 óta működik, korábban vasárnapi iskolaként látta el feladatát. Öt éve hivatalos nyelvoktató iskolaként látja el funkcióját. Az ünnepségen számos díszvendég is megjelent. A Magyar Állam képviseletében megjelent Gémesi Ferenc úr, aki 2006-tól a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára, Simon Istvánné, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Nemzetiségi és Esélyegyenlőségi Főosztály főosztályvezetője valamint Paulik Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője. Lengyelországot Krzysztof Stanowski a Nemzeti Oktatásügyi Minisztérium államtitkára, Barbara Rud, a „Wspólnota Polska" Egyesület elnökségének meghatalmazottja és a beruházási osztály vezetője "Wspólnota Polska" főosztályvezetője, Sylwia Mochól a Nemzeti Oktatásügyi Minisztérium munkatársa képviselte. Az ünnepségen megjelent Joanna Stempińska asszony, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövete, valamint az lengyel iskola igazgatója, az országos bolgár és görög kisebbségi iskolák képviselői is. Az új épület szimbolikus kulcsát dr. Csúcs Lászlóné, az OLKÖ elnöke adta át Dr. Rónayné Slaba Ewa Maria Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola igazgatónőjének. Az épületet Mariusz Nowaczek atya szentelte meg.

Az ünnepélyes megnyitón felléptek a POLONÉZ Néptáncegyüttes tagjai, az iskola diákjai is. A Magyarországi lengyelség Múzeumában megnyílt „Az iskola 5 éve” című tárlat. A kisebbségi önkormányzati kezelésben lévő Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola a világon egyedülálló oktatási formát valósít meg, példaként szolgálva Európa és a világ számos államának kisebbségi nyelvi oktatásához.


LENGYEL SZEPTEMBER Megemlékezésekre került sor: szeptember 5-én Győrben, Keszthelyen és Brennbergbányán, 11-én Szegeden, Mórahalmon, 12-én Tatán. Sárváron szeptember 19-én, Pécsett pedig 21-én tartottak megemlékezést. Szeptember 26-án, Magyarcsanádon, október 3-án Székesfehérvárott folytatódott az ünnepségsorozat. Szeptember 13-án a budapesti Lengyel Templomban szeptember 13-án a menekültek érkezésének 70. évfordulója alkalmából ünnepélyes lengyel-magyar misét tartottak, amelyet a TVP „Polonia” és a „Duna” TV közvetített.

2009. szeptember 17. Lengyel szeptember A Teleki-kormány 1939 szeptemberében nyitotta meg Magyarországot hivatalosan a lengyel menekültek előtt. A 70 évvel ezelőtt hazánkba érkezők egy része Rákoscsabán lakott. Szeptemberben Magyarország-szerte lengyel hónapot tartanak, a programok fővédnökei Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök. Rákoscsabán szeptember 17-én 16 órakor a Katolikus Kör udvarán lévő lengyel kegyoszlopnál tart koszorúzást a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A rendezvényen Dombóvári Antal helytörténész tart rövid előadást a menekülttáborról. A háború – kezdetekor, 1939-ben a lengyel menekültek közül a rákoscsabai kastélyban, a mai katolikus kör épületében és még néhány környező házban adtak szállást a tiszteknek. 1943-ban szűnt meg a tábor, Dömösre kerültek innen – mondta el Dombóvári Antal rákosmenti helytörténész. Tudomása szerint voltak olyan táborlakók, akik később is tartották a kapcsolatot rákoscsabaiakkal. Érdekesség, hogy az akkori lengyel egészségügyi miniszter ezredesként itt volt – Rákoscsabán, s az a magas rangú katonatiszt is, aki a németek elleni titkos hadsereget szervezte. A legérdekesebb számomra azonban az 1941-ben megjelent helyi újság, melyet az akkor itt élő lengyelek szerkesztettek. Száznegyvenvalahány név szerepel benne. Az itt lakó katonák kaptak zsoldot. Ha egy helyi gazda szólt, hogy igényelne 1-2 hónapra 25 munkást, akkor mehettek a földekre is dolgozni. A kiadványban olvashatunk a közkatonák szomorú hangulatáról is, mert – bár ők itt nyugalomban és biztonságban lehettek – nem tudták, mi van otthon, a megszállt Lengyelországban a családjaikkal – tette hozzá Dombóvári Antal. A szeptember 17-i megemlékezésen Fohsz Tivadar alpolgármester mond ünnepi köszöntőt, Galambossy Endre plébános áldást ad a rákoscsabai Nepomuki Szent János római katolikus templomban. A Katolikus Körben megnyitják a „Lengyel menekültek Rákoscsabán” című kiállítást. (Láng Zsófia) Szeptemberben lengyel hónapot rendeznek hazánkban. A szeptemberi programok fővédnökei Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnökök. Rákoscsabán szeptember 17-én 16 órakor a Katolikus Kör udvarán lévő Lengyel kegyoszlopnál a Lengyel Wysocki Légió, a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző és Sport Egyesület és a helyi cserkészcsapatok közreműködésével tartott koszorúzást a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Az ünnepségen megjelent Joanna Stempińska excellenciás asszony, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Riz Levente, Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzatának polgármestere és Andrzej Guzik, a Krosnói Járás elöljáró-helyettese. A szeptember 17-i megemlékezésen Fohsz Tivadar alpolgármester mondott ünnepi köszöntőt. Pontosan hetven évvel ezelőtt nyitotta meg a Teleki-kormány hivatalosan is a határt a lengyel menekültek előtt. Magyarország hetven esztendővel ezelőtt befogadta a lengyel menekülteket, a katonák egy része Rákoscsabán lakott. Nagy örömére szolgált, hogy 2009 márciusában a Krosnóban tartott Magyar-Lengyel Barátság Napján átvehette az emléklapot, amelyet azon 70 település kapott, ahol lengyel menekülteket fogadtak be a II. világháború időszakában. Joanna Stempinska lengyel nagykövet asszony a lengyel hónap programjait illetően kiemelte, hogy korábban egy hetes rendezvényt terveztek, azonban egy hónaposra nőtte ki magát a megemlékezéshez kapcsolódó sorozat. Szeptember 17-én, 1939-ben, e napon a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében megtámadta Lengyelországot. Az akkor magyar kormány nagy segítséget nyújtott a lengyel menekülteknek. A magyarok a második világháborúban bizonyították szolidaritásukat, segítették a több mint százezer lengyel menekültet. Működtek hazánkban táborok, kórházak, intézmények.


Az ünnepségen Kandikó László, aki augusztus 13-án töltötte be 98. születésnapját mesélt a korabeli eseményekről. Családja a többi rákoscsabaival együtt segítséget nyújtott a lengyel katonák támogatásában. Lengyel menekültek Rákoscsabán emlékkiállítás megnyitója alkalmából Dombóvári Antal helytörténész tartott rövid előadást a menekülttáborról. A háború – kezdetekor, 1939-ben a lengyel menekültek közül a rákoscsabai kastélyban, a mai katolikus kör épületében és még néhány környező házban adtak szállást a tiszteknek. 1943-ban szűnt meg a tábor, Dömösre kerültek innen – mondta el Dombóvári Antal rákosmenti helytörténész. Tudomása szerint voltak olyan táborlakók, akik később is tartották a kapcsolatot rákoscsabaiakkal. Érdekesség, hogy az akkori lengyel egészségügyi miniszter ezredesként itt volt – Rákoscsabán, s az a magas rangú katonatiszt is, aki a németek elleni titkos hadsereget szervezte. A legérdekesebb számomra azonban az 1941-ben megjelent helyi újság, melyet az akkor itt élő lengyelek szerkesztettek. Száznegyvenvalahány név szerepel benne. Az itt lakó katonák kaptak zsoldot. Ha egy helyi gazda szólt, hogy igényelne 1-2 hónapra 25 munkást, akkor mehettek a földekre is dolgozni. A kiadványban olvashatunk a közkatonák szomorú hangulatáról is, mert – bár ők itt nyugalomban és biztonságban lehettek – nem tudták, mi van otthon, a megszállt Lengyelországban a családjaikkal – tette hozzá Dombóvári Antal. Galambossy Endre plébános úr áldása után a Diadal úti Általános Iskola énekkara énekelte el a Bárkát és a II. János Pál pápáról szóló lengyel dalt. A Kegyoszlopnál és a Katolikus Kör falán elhelyezett emléktáblánál tartott koszorúzást követően Galambossy Endre plébános úr mutatta be a rákoscsabai Nepomuki Szent János római katolikus templomot. A templomban kötött házasságot Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én, melyet egy emléktábla is jelet a templom falán.

A Lengyel Köztársaság nagykövetsége az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartotta a „Lengyel Szeptember” rendezvénysorozat záróünnepségét.

113 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A Lengyelország német és szovjet lerohanásának, a lengyel menekültek magyarországi befogadásának 70. évfordulója alkalmából rendezett programsorozat, a Lengyel Szeptember egyik központi eseményeként a Hadtörténeti Intézetben (Budapest, I. kerület, Kapisztrán tér 2-4.) történészkonferenciát tartottak és kiállítást nyitottak meg a lengyel nagykövetség és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös szervezésében. Holló József nyugalmazott altábornagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója előadásában felidézte, hogy az akkori magyar kormány megtagadta a náci Németország és csatlósa, Szlovákia kérését a Lengyelországot megszálló német és szlovák haderő átengedésére, majd pedig nagylelkűen befogadta a németszovjet harapófogóba került Lengyelországból az akkori közös határon át érkező több tízezer menekültet. A magyar hatóságok a rendkívüli német nyomás ellenére egyetlen lengyel állampolgárt sem szolgáltattak ki, a menekültek zöme az 1944. március 19-i német megszállásig Magyarországon át Nyugatra távozott, és csatlakozott a Hitler ellen szerveződő lengyel légiókhoz. A polgári menekültekkel a Belügyminisztérium 9. osztálya foglalkozott id. Antall József irányításával, míg a katonai menekültekkel való törődés a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya, illetve annak vezetője, Baló Zoltán ezredes feladata volt. A hivatalosan internált menekültek sorsa nem emlékeztetett fogságra. Magyar államsegélyt kaptak, a táborokból szabadon kijárhattak, munkát vállalhattak, s ingyenes egészségügyi ellátásban részesültek. Andrzej Przewoznik államtitkár, történész, a lengyel Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke, a téma szakavatott kutatója kiemelte, hogy a magyar kormány szakszerűen és gyorsan megoldotta a feladatot. A szovjet hadsereg lengyelországi bevonulását, 1939. szeptember 17-ét követő két héten belül felálltak Magyarországon a megfelelő intézmények a menekültekkel való foglalkozásra. Létrejöttek a legális és titkos, konspirációs lengyel struktúrák, megszerveződött a mindennapi élet, oktatás, egészségügy, lelki gondozás. Kialakult a magyar és lengyel hatóságok együttműködése, akadálytalanul zajlott a katonai menekültek evakuálása Nyugatra. A menekültek pontos számáról eltérő adatok vannak forgalomban, szakemberek ezt legkevesebb 72 ezerre, legfeljebb 120 ezerre becsülik. Közülük 1944 nyarán még mintegy 20 ezren tartózkodtak Magyarországon. Az itt meghaltak vagy megöltek számát 350-re becsülik. A német megszállás után sok lengyel menekültet koncentrációs táborokba – főképp Mauthausenba – hurcoltak, nem keveset pedig később a szovjet titkosrendőrség, az NKVD tartóztatott le és deportált a Szovjetunióba. A kiállítást, mely többnyelvű tablókon szemlélteti az egykori eseményeket, s amelyen láthatók az egykori menekültek egyes fegyverei, egyenruhái is, Joanna Stempinska lengyel nagykövet nyitotta meg. Jelen volt Czukor József, a Külügyminisztérium szakállamtitkára és a lengyel szejm nemzeti és etnikai kisebbségügyi bizottságának küldöttsége is. A Lengyel Szeptember programsorozat hivatalos záróünnepségét hétfő este tartották az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az rendezvény nyitányaként korabeli filmhíradókból összeállított kisfilmet tekinthettek meg a megjelent vendégek. Ezt követően Joanna Stempińska nagykövetasszony ünnepi megemlékezésében elmondta, hogy legalább 100 ezer lengyel ember – katonák és civilek – életét mentette meg az egykori magyar kormány azzal a döntésével, hogy 1939 szeptemberétől az 1944 márciusi német megszállásig befogadta őket. Az esti programban a Szárazföldi Haderők Rzeszów-i Katonazenekar (Orkiestra Garnizonowa z Rzeszowa) koncertjére került sor. A Rzeszów-i Katonazenekar 1944 őszén alakult Przemyślben. 1949-ben költözött a Rzeszów-i laktanyába. Az együttes elnyerte többek között az „Kristály Jogart” A zenekar jelenleg 28 tagot számlál. Vezetője Andrzej Kufel százados, a tamburmajor szerepét Adrian Sadowski zászlós tölti be. A koncertet állófogadás követte.

"A középszert még érinteni sem óhajtanám...". Fryderyk Chopin története - dokumentum-vándorkiállítás A varsói Nemzeti Fryderyk Chopin Intézet, a budapesti Lengyel Intézet , az Országos Idegennyelvű Könyvtár, valamint három megyei könyvtár és a budapesti Lengyel Ház által rendezett vándorkiállítás dokumentumokat, képeket, fakszimile kiadványokat vonultat fel a halhatatlan zeneszerző és zongoravirtuóz életéből. A kiállítás 14 tematikus "szigetre" épül. A "szigetek" tetszőleges sorrendben tekinthetők meg. A tárlat látogatása során a nézőnek lehetősége nyílik arra, hogy konvencionális ismereteket meghaladóan tekintsen Fryderyk Chopin személyére, megismerje alkotómunkájának sajátosságait, zongoraművészetének eredetiségét, személyiségének titkait. A kiállítást multimédiás tartalmak egészítik ki, zenei illusztrációval kísérve, valamint a zeneszerző kéziratos kottáinak 14 kötetes fakszimile kiadását is láthatják az érdeklődők. A vándorkiállítás anyagát 2009 novembere és 2010 márciusa között Debrecenben, Szegeden, Győrben és a budapesti Lengyel Házban láthatja a közönség.

114 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A kiállítást a Nemzeti Fryderyk Chopin Intézet - Fryderyk Chopin Múzeum munkatársai készítették.

Megnyitó: 2009. október 16. (péntek), 17.00 A tárlatot Őexc. Joanna Stempińska, a Lengyel Köztársaság nagykövete nyitotta meg és felolvasták Dr. Schneider Márta, kulturális szakállamtitkár levelét. Tárlatvezetést Andrzej Sułek, a Nemzeti Fryderyk Chopin Intézet igazgatója tartotta.

2009. október 16-án, (pénteken), 18 órakor a Magyar Írószövetség I. emeleti klubtermében (Budapest, VI., Bajza u. 18.) rendezte meg KONRAD SUTARSKI 75. születésnapjára rendezett jubileumi irodalmi estjét. A szerzővel CSOÓRI SÁNDOR – költő, KISS GY. CSABA – irodalomkritikus, TORNAI JÓZSEF – költő és VASY GÉZA - irodalomkritikus, az Írószövetség elnöke beszélgetett.

115 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Rendkívüli vendég: JOANNA STEMPINSKA asszony, a Lengyel Köztársaság nagykövete volt. Közreműködött KORBULY PÉTER – színművész, a budapesti Tóth Aladár Zeneiskola TANÁRAI és a Sutarski család MUZSIKUS BARÁTAI Konrad Sutarski 1934-ben született Poznańban, 1965 óta Magyarországon él, gépészmérnök, mezőgazdasági gépek nagymúltú tervezője, a mezőgazdasági műszaki tudományok doktora, lengyel kisebbségi politikus és diplomata, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke – az egyik legeredetibb lengyel költő. 2006-ban ünnepelte irodalmi munkássága kezdetének 50. évfordulóját. A „Wierzbak” nevű poznańi irodalmi csoport egyik alapítója, amely a varsói „Współczesność” és a krakkói „Muszyna” mellett az „’56-os nemzedék” lengyelországi irodalmi csoportosulásai között a három legjelentősebb közé tartozik (1957-62 között évente szervezte az ifjú költészet országos fesztiváljait). Konrad Sutarski – aki viszonylag ritkán és keveset ír – ma írói munkásságában körülbelül 20 kötetet tarthat számon, ezen belül öt saját költészeti kötetet (köztük két válogatást), szerzője számos, könyvalakban kiadott műfordítói válogatásnak (magyar nyelvből, köztük három magyar költészeti antológia). Saját versei szerepelnek egyebek közt a „Mai lengyel költők” (Współcześni poeci polscy, Varsó, 1977) című antológiában, valamint „A Wierzbak kora” (Wiek Wierzbacka, Poznań, 2005) almanachban. Marek Obarski lengyel költő és irodalomkritikus Sutarskit a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelentkező legfontosabb irodalmi irányzat – a „Nowa Fala” (Új Hullám) – előfutárának nevezte (1985). Egy másik költőirodalomkritikus, a magyar Gittai István Sutarski költészetét olvasva a következő hasonlattal élt: „Hasonló érzéseim támadtak T. W. Eliot verseinek olvasásakor” (1994). Az egyik legnagyszerűbb magyar elme – Csoóri Sándor – a következőképpen nyilatkozott: „Konrad Sutarskit évek óta az irodalom nagykövetének tartottuk... Magyarországot viszi Lengyelországba, de saját hazáját is a hátán cipeli el hozzánk. Különleges, igen szép sors ez” (1994).

2009. november 20-án került sor a Budapest, X., Állomás utca 10. szám alatt a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltárában a „Szikrázzon a csizmapatkó” („Podkóweczki dajcie ognia”) című kiállítás ünnepélyes megnyitójára. A kiállítást Herczeg István nyitotta meg. A műsorban a „Wisła” Lengyel Énekegyüttes és a „Polonéz” Népdal és Néptánc Együttes közreműködött. Az ünnepség során Dr. Konrad Sutarski múzeumigazgató köszöntötte: -

Julia Koziorowskát, az egykori Lengyel Szegényház mellett működő Művészeti Együttes táncosát,

-

Czernecki Pált, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület mellett működő Művészeti Együttes táncosát és koreográfusát,

-

Herczeg Istvánt, a Bem József Lengyel-Magyar Néptáncegyüttes táncosát és koreográfusát, a „Dwa Bratanki” Lengyel Dal- és Táncegyüttes társvezetőjét és koreográfusát,

-

Małgorzata Pietrzyk Banu-t, a „Dwa Bratanki” Lengyel Dal- és Táncegyüttes társ- és zenei vezetőjét, valamint

-

Balogh Katarzynát, a „Polonéz” Népdal és Néptánc Együttes alapítóját és vezetőjét.


2009. december 13. Nemzetiségi gála és díjátadó a Budai Vigadóban 2009. december 13-án, a Budai Vigadóban a magyarországi kisebbségek kultúrájáért végzett kiemelkedő munkáért idén nyolc kitüntetett vehette át a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat a Kisebbségek napja alkalmából rendezett V. Nemzetiségi gálán vasárnap.

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a 2009. évi Pro Cultura Minoritatum Hungariae közművelődési díjat és elismerő oklevelet a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi kulturális hagyományainak megtartása és továbbörökítése érdekében végzett kimagasló szakmai munkáért ítélte oda. A program elején a Magyar Himnuszt és az Európai Unió Himnuszát az Ujflucher Buam német fúvószenekar adta elő. Ezt követően Petőfi Sándor: Nem megyek én innen sehova… című, 1843 decemberében, Debrecenben írt versét Timár Bence tolmácsolta.

A rendezvényt Borbáth Erika, az MMIKL főigazgatója nyitotta meg, majd Cselényi László, a Duna Televízió elnöke köszöntötte a megjelenteket. A Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközség a görög nemzeti kisebbség, Zsigó Jenő a cigány etnikai kisebbség, Vidákovics Antal a horvát nemzeti kisebbség, a Szigetújfalui Német Nemzetiségi Tánccsoport a német nemzeti kisebbség, Berényi Mária a román nemzeti kisebbség, Rusz Borivoj a szerb nemzeti kisebbség, Hollósy Tiborné a szlovák nemzeti kisebbség, Mukicsné Kozár Mária a szlovén nemzeti kisebbség érdekében végzett munkájáért érdemelte ki a kitüntetést.

A Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjakat Borbáth Erika az MMIKL főigazgatója és Lásztity Péró a Nemzetiségi Kulturális Szakértői Tanács tagja adta át. A Nemzetiségi Gálán, a műsor első részében a Szent Efrém Férfikar (ruszin), a Balkán formáció elnevezésű bolgár-görög-szerb zenekar és táncegyüttes, a Szombathelyi Nefelejcsek szlovén népdalkör, a Budapesti Nikola Tesla Szerb Iskola kórusa, a sátoraljaújhelyi Romano Suno cigány folklór együttes mutatkozott be. A szünetet követően a Komlós Néptáncegyüttes (szlovák), a román Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttes, Stefko Mihály ukrán hegedűművész, a szigetújfalui Ujflucher Buam német fúvószenekar és Szigetújfalui Német Nemzetiségi Táncegyüttes, Szarkiszjan Ádám és Fancsali János örmény zeneművészek és a Mohács Nemzetiségi Néptáncegyüttes lépett fel. A lengyel kisebbséget a Derenk emlékfalu diaporáma képviselte (Bubenko Gábor fotóművész képeinek felhasználásával). Az ünnepi műsort állófogadás követte.


2010 2010. január 23. Lengyel bál “Mięsopusty, zapusty, Nie chcą państwo kapusty, Wolą sarny, jelenie I żubrowe pieczenie. Mięsopusty, zapusty, Nie chcą panie kapusty, Pięknie za stołem siędą, Kuropatwy jeść będą, A kuropatwy zjadłszy, Do taneczka powstawszy, Po tańcu z małmazyją I tak sobie popiją.”

Ezzel a XVII. századi eredetű verssel invitálta a Budapest Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat vendégeit a hagyományos Lengyel Bálra, amelyet idén 10. alkalommal szerveztek. A bálra a Danubius Hotel Aréna nagytermében került sor. A műsorban fellépett a 2000-ben alakult, Elblągból érkezett Veki Band, amely hatalmas energiával, virtuóz előadásával, vidám mókázással hozta lázba a vendégeket és szolgáltatott tánczenét. Az estet Paula Kwietniewska színésznő, énekes, muzsikus vezette, Paula Kwietniewska a Gdynia-i Danuta Baduszkowa Zenés Színházban (Teatr Muzyczny im. Danuty Baduszkowej, Gdynia) végezte középfokú zenei tanulmányait, majd a Częstochowai Állami Zeneiskola (Państwowego Liceum Muzycznego w Częstochowie) fuvola szakán.

A bál a hagyományos polonézzel kezdődött, majd a közkedvelt dalok között felhangzott például a Czerwony Gitary Awe Marija is. A zenekart időlegesen Leszek Kryza atya egészítette ki dobon. A lengyeles vacsorát Ferenczi István (Danubius Stadion Hotel chef) szolgáltatta.


2010. március 1. Chopin koncert a Művészetek Palotájában Fryderyk Chopin bicentenáriumi hangverseny 1810-2010 Szilasi Alex és a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimfonikus Zenekara 2010. március 1. (hétfő), 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Művészetek Palotája Budapest, IX. Komor Marcell u. 1. A műsort a Duna TV közvetítette. A koncert tiszteletbeli fővédnökei: Bogdan Zdrojewski – a Lengyel Köztársaság nemzeti kulturális örökség minisztere Hiller István – a Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere 2010. március 1-jén ünnepeljük a romantika korának egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének, Fryderyk Chopin születésének 200. évfordulóját. Az ebből az alkalomból megrendezésre került, nemzetközi együttműködéssel megvalósult bicentenáriumi hangversenyen Lengyelország egyik legnevesebb zenei együttese, a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimfonikus Zenekara lépett fel. Az est szólistája, Szilasi Alex zongoraművész ezzel a nagyszabású ünnepi koncerttel zárja öt esztendőre visszatekintő Chopin-ciklusát a Művészetek Palotájában, amely lengyel és francia részvétellel kerül megrendezésre a Zeneszalon és a Lengyel Intézet együttműködésében. A hangversenyen bemutatásra kerül Chopin második zongoraversenye és két zenekari zongoraműve, illetve Liszt Ferenc híres zenekari Schubert-átirata, a „Wanderer” fantázia. A zongoraversenyeket – Magyarországon első alkalommal – a francia Pleyel zongoragyár néhány éve újraépített koncertzongoráján, a P-280-as modellen szólaltatta meg Szilasi Alex zongoraművész. Program: Schubert–Liszt: C-dúr („Wanderer”) fantázia, op. 15 Chopin: Andante spianato et Grande Polonaise brillante, op. 22 Chopin: Változatok Mozart: Don Giovanni „La ci darem la mano” c. áriájának témájára Chopin: II. (f-moll) zongoraverseny, op. 21 Vezényelt: Tadeusz Wojciechowski A koncert szervezői: Zeneszalon, Lengyel Intézet Együttműködő partnerek: Chopin 2010 Emlékbizottság, budapesti Francia Intézet, MÜPA A Pomerániai Filharmónia Szimfonikus Zenekara több mint fél évszázados létezése alatt számos komoly sikert könyvelhet el, nagy sikerrel szerepeltek a világ számos vezető koncerttermében és olyan zenei nagyságokkal volt alkalmuk együttműködni, mint Ernst Ansermet, Roberto Benzi, Riccardo Chailly, Kurt Redel, Juozas Domarkas, Kazimierz Kord, Witold Rowicki, Stanisław Skrowaczewski, Jerzy Semkow, Jerzy Maksymiuk, Leopold Stokowski, Benjamin Britten, Aram Hacsaturjan, Carlo Zecchi, Witold Lutosławski és Krzysztof Penderecki. Szilasi Alex 2005-ben indította útjára a 2010-es Chopin Évet előkészítő nemzetközi rendezvénysorozatát (a budapesti Művészetek Palotája megnyitását követően 2005. április 28-án Chopin-PleyelSzilasi című zenekari estjével elsők között adott hangversenyt az új koncertteremben). A projekt része Chopin életművének hangzó rögzítése különleges Pleyel zongorákon, illetve a Chopin-kották első kiadásainak fakszimile megjelentetése a francia Éditions Fuzeau együttműködésével. 2005 óta az MTA Akadémiai Klubjával közös szervezésben évi négy hangversenyen mutatja be Chopin teljes életművét a romantika zongorairodalmának mesterdarabjai cikluson belül.


2010. március 7. Magyar-Lengyel Szentmise két minorita szerzetes emlékezetére Kelemen Didák és Wojciech Topoliński minorita szerzetesek emlékezetére Magyar-lengyel Szentmisére került sor a BudapestRákoscsaba Nepomuki szent János plébánia templomban (1171 Budapest, Péceli út 229-231) A hit és a szeretet ereje „egy koporsója előtt álló országban” - gondolat köré fűzte Bogdan Adamczyk, lengyel minoritarendi atya március 7-én a Nepomuki Szent János-templomban megtartott magyar–lengyel szentmisét. „Együtt imádkozzunk a két nép szellemi, kulturális és gazdasági felemelkedéséért!” – fordult a hívek felé kifogástalan magyar kiejtéssel a lengyel pap - két minorita atya, Kelemen Didák és Wojciech Topolinski munkásságát állítva példaként. Kelemen Didák, a Festő-Tiszavidék apostola 1683-ban KézdialmásBaksafalván született, pappá szentelése után megalapította a magyar minoritarendet. Új küldetését a pestises betegeknél kezdi, felkeresi, vigasztalja őket, előkészíti a nagy útra a távozókat, és kikíséri a temetőbe az elköltözötteket. Amikor híre ment, hogy utolsó darab kenyerét is a legnagyobb szeretettel adta oda az éhezőknek, gondosan ápolta a ragályos betegeket, szent emberként kezdték emlegetni. Didák atya 1725-ben kérte a minoriták miskolci letelepedésének engedélyezését. Rendkívül buzgó térítői munkát folytatott a tiszai részeken, számos iskolát és templomot épített, a szegények nagy pártfogója volt. Nevéhez fűződik a miskolci Nagyboldogasszony-templom, rendház és iskola építése, a nyírbátori templom és rendház építése, a besztercei ferences rendház és templom restaurálása. 1744. április 28-án halt meg. Halála után a hívők egybehangzóan tanúsították szent életének hírét, kiváltságos nagy erényeit, lángoló hitét. A szentmisén részt vett és könyörgést olvasott fel Riz Levente polgármester, Dunai Mónika, Virág Mihály, Fejér Gyula önkormányzati képviselők, Szabó Tiborné, a Rákoshegyi Művelődési Ház vezetője és Dobos Marianne író. Az istentiszteletet követően Galambossy Endre plébános atya a híveket agapén látta vendégül. 1939 nyarán Wojciech Topolinski lengyel minorita, a római rendfőnökség posztulátora (a szentté avatási ügyek kérelmezője a Szentszéknél) járt Miskolcon és Egerben, hogy Didák atya sírját megszemlélje, ill. a boldoggá avatásával kapcsolatos iratokat magával vigye. Utána közvetlenül egy másik hasonló ügyben folytatott kivizsgálást Lengyelországban. Ott érte a szeptemberben kitört háború. Topolinskit a megszálló németek letartóztatták és gyűjtőtáborba vitték, ahol nyoma veszett neki és iratainak is. 2010. március 23. IV. Magyar-Lengyel Barátság Napja rendezvény Óbudán

A Magyar-Lengyel Barátság Napja emléknap előzménye 2006. március 24-ére nyúlik vissza. Ezen a napon került sor Győrött a Lengyel-Magyar Barátság Emlékmű leleplezésére, valamint a magyarországi és lengyelországi testvérvárosok és települések találkozójára. Az eseményen a lengyel és a magyar köztársasági elnök, Lech Kaczyński és Sólyom László is részt vett. Az ünnepség keretén belül aláírták a Győri Deklarációnak nevezett dokumentumot, melynek hatására a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2007. március 12-i határozatában március 23-át a Magyar-Lengyel Barátság Napjává nyilvánította, a Lengyel Köztársaság Nemzetgyűlése ezt követően, egyetértve a Magyar Köztársaság Országgyűlésének döntésével, 2007. március 16-i határozatában március 23-át a Lengyel-Magyar Barátság Napjává nyilvánította. A nemzeti döntéseknek köszönhetően a Barátság Napja évente teremt lehetőséget arra, hogy a két nép közösen, az egyik évben Lengyelországban, a másik évben Magyarországon ünnepelhessen. 2007-ben Przemyśl város adott otthont elsőként a rendezvénynek, 2008-ban Debrecen volt a házigazda, míg 2009-ben Krosno városa volt a rendező. A március 23-án megrendezésre került IV. Magyar-Lengyel Barátság Napja rendezvénynek Budapest III. kerülete, Óbuda-Békásmegyer adott otthont. Az esemény keretén belül sor került a magyar-lengyel testvérvárosok zártkörű találkozójára, továbbá a kerület lakosainak, valamint az idelátogató magyar és lengyel vendégeknek Óbuda-Békásmegyer számos kulturális programot, történelmi és gasztronómiai kalandozást, zenéstáncos kikapcsolódást kínált. A plenáris megnyitóra március 23-án 11 órától az Óbudai Egyetemen került sor. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Sólyom László köztárasági elnök és Lech Kaczyński lengyel köztárasági elnököt képviselő Mariusz Handzlik helyettes államtitkár. A lengyel és a magyar himnusz elhangzása után Dr. Rudas Imre, az egyetem rektora köszöntötte a plenáris ülés résztvevőit.


Ezt követően Piotr Przytocki, Krosno polgármestere mondott beszédet és ünnepélyesen átadta Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer polgármesterének a vándorzászlót, amelyet minden évben a házigazda város vehet át.

Bús Balázs ünnepi beszéde után Varsó főpolgármesterének, Hanna Gronkiewicz-Waltz képviseletében Jarosław Dąbrowski, Varsó Bemowo kerületének polgármestere szólt a megjelentekhez. Ezt követően Mariusz Handzlik helyettes államtitkár a Lengyel Köztársasági elnök üzenetét olvasta fel a magyar hallgatóságnak.

Kaczyński elnök úr – Mariusz Handzlik helyettes államtitkár által tolmácsolt – szavai után Sólyom László köszöntötte a megjelent vendégeket és mondta el ünnepi beszédét: „Tisztelt Ünneplő Közönség, kedves Lengyel Vendégeink! Negyedszer ünnepeljük magyar-lengyel barátság napját, mióta 2006-ban Kaczyński elnök úrral Győrött felavattuk a lengyel-magyar barátság emlékművét. Nem egy mindenkitől idegen, felülről jövő kezdeményezés volt ez. Azon a napon – éppen úgy, mint ma is – Győrött találkoztak a testvérvárosok képviselői. Az ő kezdeményezésükre nyilvánította egy év múlva mindkét ország parlamentje március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává. Azóta is minden évben együtt ünnepeltünk a lengyel köztársasági elnökkel, fölváltva magyar és lengyel földön: Varsóban és Przemyśl-ben, Krosnón, illetve itthon Debrecenben, Győrött és most Óbudán. S örülök, hogy ezeken az ünnepnapokon kívül – most eltekintve az egyéb diplomáciai alkalmaktól – külön is kifejezhettem tiszteletemet a lengyel nép iránt: rögtön elnökké választásom után a gdanski Szolidaritásévfordulón, illetve az 1956-os poznani felkelés ötvenedik évfordulóján. Éppen egy hónappal ezelőtt pedig Katowicében vettem részt a második világháborús lengyel menekültek befogadására emlékező Magyar Napon.

121 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A külpolitikában és az állami protokollban természetesen megvan a jelentősége ezeknek az úgynevezett legfelsőbb szintű ünnepléseknek. A lengyel-magyar kapcsolatban azonban ezek mögött a két nép ezer éves, élő és mély barátsága áll. Ez a kapcsolat mindig megtermette a maga formáit, ahogy éppen a történelem alakult, és ahogy ezt a történelem megkövetelte. Vannak a hagyományos szerepek, amikor az egyik ország befogadja a másik menekültjeit. Lengyelországba ment Rákóczi, oda mentek a bujdosók. A 19. század elején minden valamirevaló felvidéki családnak megvolt a maga lengyele, vagyis vendégként kezelt menekültje. A lengyelek befogadása és menekítése 1939 és 1945 között, örökké történelmünk dicsőséges lapja lesz. S itt van még a közös küzdelem a szabadságért: 1848/49-es szabadságharc lengyel légiója, és Bem apó. 1956-ban a „Poznan, Varsó, Budapest” jelszóval indultunk tüntetni. Forradalmunk alatt, majd leverése után a lengyel társadalom állt ki nyíltan mellettünk, és küldte a vért, és a segélyeket. 1989-ben fontosak voltak a kapcsolatok a lengyel ellenzékkel, és fontos az ottani Kerekasztal példája és tanulságai. S barátságunk kánonjához – melyet magam is idézek – hozzá tartozik Szent Hedvig, és Báthory István is. Nem kell aggódni, ha a kapcsolatok egyik vagy másik formája kifárad és megszűnik, biztosan lesz helyette másik. A hatvanas években magyar fiatalok ezrei járták autóstoppal Lengyelországot. Ma ennek helyén – ahogy látom – a testvérvárosi kapcsolatok virágoznak, valamint iskolák és civil szervezetek barátságai. Nem véletlen, hogy ezek a Dél-Lengyelországgal, sőt a délkeleti országrésszel a leggyakoribbak. Itt voltunk és vagyunk fizikailag a legközelebb egymáshoz, erre mennek a hagyományos kereskedelmi útvonalak, és ez volt mindig is a diákok és a menekülők útja. Többek között ezért is elleneztem annak idején, hogy – még ha csak átmenetileg is, de – bezárják Magyarország krakkói főkonzulátusát. Tisztelt Ünneplő Közönség! A magyar-lengyel barátságnak megvannak a maga mindig fölemlített, jellemző eseményei és alakjai. És ez nem üres séma. Ha bármelyiknek mögéje nézünk, kapcsolatunknak nagyon gazdag képe bontakozik ki, tele az adott korszak törekvéseivel, nem egyszer csapdákkal és érdekellentétekkel. De ez a lényegen nem változtat. 1848-ban a hős lengyel légiót mindenütt az „éljen a lengyel” kiáltások kísérték. De parancsnokuk, Wysocky tábornok például nem akart harcolni a császáriak mellé állt szerbek ellen. Hiszen szláv testvéreit látta bennük, akikkel össze akart fogni az orosz pánszlávizmussal szemben. Vagy 1939-ben Magyarországnak és Lengyelországnak ellentétes külpolitikai érdekeik voltak. A lengyel-magyar barátság és az emberiesség mégis minden ellenkező érdek, politikai kötelezettségvállalás és nyomásgyakorlás ellenére, és azokkal szemben érvényesülni tudott. Mindazonáltal engedjék meg, hogy ez alkalommal megszakítatlan barátságunk két olyan aspektusáról beszéljek, amelyekre eddig talán kevesebb fény esett. Mindaz, amit a lengyel történelemről, különös érdeklődésünknek köszönhetően is megtudtunk, sokat segített abban, hogy kinyíljon a szemünk, hogy az itthoni hivatalos történelem-képet differenciáltabban láthassuk. Most nem is arról beszélek, hogy nemzedékem fiatalságát a Wajda-filmek, a Hamu és Gyémánt, vagy a Csatorna döbbentette rá, hogy a nácikon kívül volt, és mi volt a Szovjetunió szerepe, vagy hogy milyen volt a mindkettővel szembeni ellenállás. De kifejezetten hálával tartozunk azért, hogy a lengyelek napirenden tartják százezernyi menekült befogadását a második világháború kezdetén, és a katonák továbbjuttatását a szövetségesekhez. Milyen szép, hogy íme viszonozhattuk Bem apó segítségégét, s az akkori lengyelek id. Antall Józsefet nevezték el „a lengyelek apójának”. Milyen jó, hogy a lengyelek segítői, noha később sok méltánytalanságban volt részük, mégis bizonyítják, hogy létezett a háború alatt is egy „másik Magyarország, szerény, de elvitathatatlan eredményekkel” – hogy ismét id. Antall József szavait idézzem. Örülnünk kell annak is, hogy a lengyel állam az embermentésért ezekben az években a legmagasabb kitüntetést adományozta posztumusz nemcsak idősebb Antallnak, hanem Esterházy Jánosnak, a csehszlovákiai magyar kisebbségi politika nagy alakjának is. Lengyelország történelme másban is segítségünkre van. Mi az anyaország körül még hét másik államban élő magyar nemzet egységét a kulturális nemzet fogalmával írjuk le, mondván, hogy a nemzet állampolgárságtól és határoktól függetlenül, nyelvi, kulturális, történelmi és identitását tekintve egységes közösséget képez. Ha valaki ezt a fogalmat nem érti, ott a lengyel példa. Lengyelországot a 18. században maradéktalanul felosztották három másik ország között. Másfél századon keresztül nem létezett Lengyelország. Merné-e valaki állítani, hogy a lengyel nemzet sem létezett, s nem hozta volna létre a maga alkotásait, művészetben, tudományban és gazdaságban egyaránt? Hölgyeim és Uraim! Régiónk legtöbb országában a kulturális értelemben vett nemzetek határai és a politikai országhatárok nem esnek egybe. Az anyaországok joga és felelőssége, hogy fellépjenek határaikon túli kisebbségeik jogai védelmében, s ha szükséges, a kisebbségek sérelmeit nemzetközi fórumok elé vigyék. Már korábban is fölvetettem, hogy az Európai Uniónak az uniós polgárok közösségeinek, így a régiók és a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia. A kisebbségi jogokkal foglalkoznia kell, sőt egy külön biztosi pozíció létrehozása is indokolt lenne.

122 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Lengyelország az Európai Unió szervei elé kívánja vinni a fehér-oroszországi lengyel kisebbséget ért atrocitásokat. Számíthat segítségünkre, hiszen a kisebbségvédelemnek nemcsak az Unión belül, de az Európai Unió szomszédságpolitikájában is meg kell jelennie. Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Vendégeink! A magyar-lengyel barátság napján nemcsak barátságunk gazdag múltját idézzük fel, hanem előre is tekintünk. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ez a barátság mindig megújul, mindig meg fogja hozni a maga gyümölcseit. Talán a következő ezer évben kevesebbszer lesz arra szükség, hogy az igaz barát a bajban mutatkozzon meg.” A Szózat hangjai után rendezvény a Katyni Emléktábla koszorúzásával folytatódott.

2010. március 24. KATYN – Uránia Filmszínház Uránia Nemzeti Filmszínház (1088 Budapest, Rákóczi út 21.) Fábri termében működő Faludi dokumentumfilmklub keretében 2010. március 24-én mutatták be dr. Konrad Sutarski „Embertelen földönKatyn” című, 1994-ben készült 35’ filmjét, amely a katyn-i meggyilkoltaknak állít emléket.

A filmről Ősz Gábor „A

Katyn-szindróma tanítási lehetőségei” című munkájában így

nyilatkozott: A Molotov-Ribbentropp-paktum értelmében a szovjet csapatok megtámadták Lengyelországot, amely a független lengyel állam végét jelentette. 1939. IX. 17-én átlépték a határt és elfoglalták az országot a Curzon-vonalig. A szovjet források szerint a Vörös Hadsereg 230670 lengyel katonát és tisztet ejtett foglyul. A megszállt területeken végzett tömeges letartóztatások következtében ez a szám 250 ezerre emelkedett. A letartóztatottak között tízezer tiszt is volt. Az NKVD emberei kb. 46 ezer embert szabadon engedtek, több, mint 180 ezret a Szovjetunió belsejébe deportáltak. Sokan közülük ott pusztultak el, mint az a kb. 1,2 millió lengyel, akiket szintén a Szovjetunióba hurcoltak el. Az oroszországi fogolytáborokba szállított lengyel tiszteket 138 állomáson helyezték el, 1939 novemberében pedig három nagy hadifogolytábort alakítottak ki. Ide irányították a fontosnak tartott emberanyag zömét. A három nagy tábor: Kozelszk, Sztarobelszk és Osztaskov területén volt. Kozelszkben az elfogott lengyel értelmiség nagy részét őrizték, akik tartalékos tisztként estek fogságba: húsz egyetemi tanárt, háromszáznál több orvost, néhány száz jogászt, mérnököt és tanítót, több, mint száz írót és újságírót. 4500-an voltak összesen. A második tiszti tábor Sztarobelszkben volt 3920-as létszámmal. Ide hozták az összes tisztet, akik Lvovot védték, s akiket a kapitulációs okmányokban foglaltak ellenére elfogtak. Ezek között volt húsz egyetemi tanár, négyszáz orvos, néhány száz jogász és mérnök, száz tanító, hatszáz pilóta, nagyon sok közéleti személyiség, egy csoport író és újságíró, a gázok elleni védekezés és a felfegyverzési intézet teljes kollektívája.

123 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Osztaskov volt a legnagyobb tábor, itt 6500 foglyot őriztek, 400 tisztet, határőröket, csendőröket, rendőröket, lelkészeket és a katonai bíróságok tagjait, valamint az elhurcolt földbirtokosok egy részét. A három tábor összesen 14 500 foglyából mindössze 449 maradt életben. A foglyok megsemmisítése 1939 decemberében kezdődött meg. A foglyokat kilencven menetoszlopba sorolva indították el, s hat menetoszlopot nem a kivégzés helyére indítottak, hanem Paliscsev Borba. Innen Grajovecbe vitték tovább őket. Sztarobelszkből két szállítmány maradt életben. Stanislaw Swianiewicz professzort életben hagyták, hogy miért, azt ő maga sem értette. De az ő beszámolója alapján tudták rekonstruálni az eseményeket. A tiszteket lefestett ablakú buszba tessékelték s elvitték a katyni erdő azon részébe, amit Koszogorinak neveztek a helybéliek. Itt pisztolylövésekkel s szuronydöfésekkel végeztek a foglyokkal. 8-12000 tisztet és altisztet öltek meg itt, tömegmészárlás formájában. A katyni erdőben szemtanúk bejelentése alapján a német megszálló hatóságok feltárták a sír egy részét, és nemzetközi feltáró bizottságot hívtak össze ennek dokumentálására. Előtte Varsóban összeszedtek egy reprezentatív küldöttséget s elvitték az exhumáláshoz. 1943. IV. 13-án a berlini rádió tájékoztatta a világot erről a gaztettről, IV. 15-én a moszkvai rádió a németeket vádolta ugyanezzel. IV. 14-én a lengyel nyelvű, németek által irányított sajtó tudósított az eseményekről. A feltárás IV. 29. és VI. 7. közt folyt. A bizottság tagjai voltak Orsós Ferenc (Magyarország), Markov (Bulgária), Palmieri (Olaszország), Saxen (Finnország), Naville (Svájc), Speelers (Belgium), Tomsen (Dánia), Miloslavis (Horvátország), Hajek (Csehország), Subik (Szlovákia), Costedoat (Franciaország) (2). A lengyel emigráns kormány nem élt a részvételi lehetőséggel (a németek garantálták a bántatlanságot), ám ez a körülmények közepette érthető. 4143 tetemet ástak ki, 982-t vizsgáltak meg. Információkat közvetett úton szereztek, s ezt azonnal Churchill tudomására hozták. Az angol miniszterelnök, nem sokkal a teheráni konferencia előtt, megtiltott bármiféle lengyel tiltakozást, és az információkat zárolta. Csupán akkor lehetett a mészárlásról beszélni, amikor a szovjet-angol viszonyok megromlottak. Akkor viszont már késő volt. A Szovjetunió által felszabadított lengyel területeken megint nem lehetett minderről beszélni, hiszen a nagy szövetségesben nem volt szabad kételkedni, még kevésbé szólni a mindenki számára nyilvánvaló tényekről. Hivatalosan el kellett fogadni a szovjet propagandát, 11000 németek által legyilkolt lengyel tisztről. Az otthon maradottak vagy elfogadták a szovjet verziót, miszerint ez az egész a németek műve, vagy inkább nem beszéltek a témáról. Rendkívül megrázó, s ugyanakkor rendkívül fontos filmet készített 1994-ben a Duna TV Határon túli műsorainak főszerkesztősége: "Embertelen földön - Katyn" címmel. A munkát Balogh Júlia felelős szerkesztőként, Konrad Sutarski szerkesztőként, Urbanics Lajos vágóként, Stanislaw M. Jankowski történész és Leon Musliclak szalézi szerzetes atya szakértőként jegyezte. Nagyon jól megkomponált film volt, amely megkövette a meggyilkoltak emlékét, s igazságot kívánt szolgáltatni nekik. Nem véletlen, hogy elkészülte már túl volt a híres-nevezetes 1990. IV. 13-i TASSZ-nyilatkozaton, amelyben bejelentették, hogy a tömeggyilkosságért a sztálini NKVD-alakulatok a felelősek. A túlélők nevében Leon Musliclak atya, egykori rab nyilatkozott. Az események megegyeztek azokkal, amelyeket Jerzewski pusztán visszaemlékezésekre építve állított, mivel nagyon kevés dokumentum állt rendelkezésére. Stanislaw M. Jankowski a konkrét ügyiratot is megemlíti, amelyben Berija vádemelés nélkül golyó általi halálbüntetést kért a lengyel hadifogoly tisztekre. Érthetővé vált a "fekete holló" jelentése, amelyet a többi forrásból csak kikövetkeztetni lehet: a rabszállító autó csúfnevéről van szó (Csornij varon). A vöröskeresztes vizsgálat eredménye a film szerint is nagyban támaszkodott az orvosprofesszorokból álló grémium kutatásainak eredményeire, s külön kiemelést kapott Orsós Ferenc. Az ő eredeti módszere, a koponyacsont mésztartalmának halál utáni elváltozása pontosabb kormeghatározásnak bizonyult minden egyébnél. A film megszólaltatott jelenleg ott élő katonákat, egykor ott élt gyerekeket, s most ott élő fiatal felnőtteket. Senki nem tudta pontosan elmondani, hogy mi történt. A gyerekek visszaemlékeztek a spontán relikviagyűjtésekre a 60-70-es évek fordulóján, amikor a lengyelekre utaló egykori tárgyi emlékeket találtak. Érdekes volt figyelni az igazság kiderítésén dolgozó orosz újságírókat (például Anna Lapikova), orosz történészeket (Nyikita Petrov, Alekszandr Gurjanov, Natalja Lebegyeva,) hogy milyen indítékok vezették őket. Világnézetükbe beleillett a sztálinizmus ellen folytatott küzdelem minden formája, s a katyni borzalmak leleplezése kiváló alkalmat nyújtott nézetrendszerük bizonyítására. Hála nekik, most már nem két igazság létezett többé, mivel az új orosz rendszer legitimizációjába ez illett bele, s nem a Gurgyenko-bizottság álláspontjának védelmezése. A lengyel fél - Michal Zurawski, oroszországi lengyel főkonzul, Zdislaw Sawicki, a Katyn Múzeum igazgatója, Tadeusz Pienkowski, Stefan Malak és Andrzej Kostrzewski, a Katyn Intézet részéről - igaza teljes tudatában ismertette a történteket, s követelte a bűnösök megnevezését és felelősségre vonását. A katonai igazságszolgáltatás orosz megbízottai: Nyikita Anyiszimov tábornok, Alekszandr Tertyevszkij és Anatolij Jablokov ezredes együttműködési készségüket hangoztatták, s állandóan hangsúlyozták, hogy ők nem azonosak az egykor bűnöket elkövetettekkel. Az eddigi ismereteket kiegészítették Tokaljev, és Blohin, Nyikolaj Kurzin vallomásaival, amelyből kiderült a kivégzés új módja, a "vörös klubszoba", amikor Harkovban a kivégzendőt éjszaka zárkájából kirángatva egy szobába vitték, ahol kitörölték nevét a névsorból, majd a bilincsbe vert áldozatot a pincében tarkón lőtték, s saját köpenyébe csavart holttestét ismeretlen helyre vitték, ahol jel nélküli sírba elföldelték. Számomra szintén a filmben bemutatott dokumentumok erősítették meg a magyar szélsőjobb 1943-as beszámolóit a Szibériába deportált lengyelek tömeges tomszki kivégzéséről. Nanofszky György oroszországi magyar nagykövet külön megemlékezett a vértanúhalált halt Korompai Emánuel századosról, aki a lengyel hadsereg tisztjeként vesztette életét.

124 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az orosz fél még nem szolgáltatta ki a teljes listát, a Különleges Iratok Archívumát még az orosz kutatók közül is egyedül Natalja Lebegyeva használhatta. Stefan Zniesko az 1990-es exhumálás alkalmával megszerzett egy 3500 nevet tartalmazó listát, de 4000 lengyel földi maradványai felől neki sincs tudomása.

2010. március 28. Nizalowski Ernő köszöntése 95. születésnapja alkalmából A Lengyel Perszonális Plébániatemplomban megtartott Virágvasárnapi misét követően, a Lengyel-Magyar Barátság Hete alkalmából a Kőbányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselő-testülete Nizalowski Ernő – a Kőbányai Lengyel Kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese – 95. születésnapja alkalmából 2010. március 28-án rendezte ünnepi megemlékezését. Dr. Kapronczay Károly történész ismertette a Lengyel-Magyar Barátság létrejöttét és rövid történetét, majd Verbai Lajos polgármester mondta az ünnepi köszöntőt, aki egyúttal felolvasta Bajnai Gordon miniszterelnök üdvölő levelét is. A magyarországi lengyelek részéről Leszek Kryza atya, a Lengyel Perszonális Plébániatemplom plébánosa, Buskó András, az OLKÖ elnökhelyettese valamint a Kőbányai lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Szent Adalbert Egyesület köszöntötte Nizalowski Ernőt. A műsorban Kohán Nikolett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem IV. éves lengyel szakos hallgatója énekelte Kodály Zoltán köszöntőjét.

2010. április 13. A Katyn-i halottakra emlékeztek A szitáló eső ellenére több mint százan gyűltek össze az Árpád Gimnázium előtt, a Katinyi mártírok terén, hogy leróják kegyeletüket az 1940-ben meggyilkolt lengyel hazafiak és a hét végén repülőgép szerencsétlenségben elhunyt állami vezetők emléke előtt. Kedden délelőtt a katinyi áldozatok emléktáblája és Lech Kaczyński köztársasági elnök portréja előtt emlékezett Bús Balázs Óbuda polgármestere, és Konrad Sutarski költő, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára igazgatója. Leszek Kryza, Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel nemzetiségi plébánia plébánosa mondott imát. A magyar és a lengyel himnusz hangjait a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület katonáinak tiszteletadása kísérte. Az eseményen mások mellett jelen volt Michał Andrukonis, a Lengyel Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Marcin Sokołowski, a nagykövetség konzuli osztályának vezetője és Arkadiusz Bernaś, a Lengyel Intézet igazgatója. A megemlékezők között volt Julius Janus érsek, apostoli nuncius, Kollár Urszula és Buskó András, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesei, Paulik Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője és Ernest Nizalowski hadnagy, a Lengyel Katonai Veteránok képviselője is.

125 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A Bús Balázs polgármester beszédében megrendültségének adott hangot. Felidézve Kaczyński elnök nyilvánosságra került, el nem mondott beszédének gondolatait, úgy fogalmazott: a részletes vizsgálat által, a sebek gyógyítása elkezdődött, s ezt a kezelést nem szabad abbahagyni. Putyin miniszterelnök koszorúzása, s a helyszíni látogatása a gyógyulás folyamatának lehet a kezdete. A gép utasainak halála – ha másban nem is, talán annyiban nem volt hiábavaló, hogy erős fénycsóvaként Katyń 1940-es éjsötét bűnére irányította a nemzetek figyelmét. A beszédek után az esemény résztvevői, az önkormányzatok, politikai pártok és egyesületek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.

Elkészült a „Lengyel katonai parcella” felújítása az Új Köztemetőben Az Új Köztemetőben, a Lengyel Katonai Parcella felújításra szorult. Ezért a lengyel állam és a Lengyel Köztársaság Budapesti Konzulátusa segítségével, valamint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat támogatásával októberben megkezdődhetett a parcella teljes felújítása.

Összesen 108 sírt bontottak le, és ugyanennyit állítottak vissza a katonák emlékére. A sírok felújítása mellett az 1939-1944 között Magyarországon befogadott lengyel katonai és civil menekültek emlékezetére megújult a kereszt is. A munka nehéz és fárasztó volt, de a látvány mindent kárpótol. Mély fájdalommal tölt el bennünket, hogy Andrzej Przewoźnik, a lengyel katonai parcella felújításának egyik támogatója, az 1963. május 13-án született történész, szerkesztő, vezető állami hivatalnok, 1992-től a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára, az Új Köztemető 301-es parcellájában elhelyezett, 1956 magyar–lengyel áldozatai drámai erejű emlékművének támogatója 2010. április 10-i, Szmolenszkben bekövetkezett katasztrófa áldozata lett. Ezért, aki megteheti, menjen el és emlékezzen az elhunyt katonákra és Andrzej Przewoźnikra az Új Köztemetőben lévő Lengyel Katonai Parcellánál. A Lengyel Katonai Parcella felszentelésére 2010. június 26-án (szombat), délelőtt 10.00 órakor kerül sor.


Búcsúzunk… 2010. április 10-én a Rákoskeresztúri Új köztemetőben vettünk búcsút Jerzy Kochanowskitól (1952. 01. 09.-2010. 04.05.), az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesétől, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület egykori elnökhelyettesétől. Ravatalánál Leszek Kryza, Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel nemzetiségi plébánia plébánosa mondott imát. Sírjánál többek között Marcin Sokołowski, a nagykövetség konzuli osztályának vezetője, Andrzej Weselowski és dr. Csúcs Lászlóné, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke emlékezett Jerzy Kochanowskira, „Jurek”-re. Jerzy Kochanowski a magyarországi lengyelek egyik legaktívabb tagja, évtizedek óta tartó tevékenységével a hazai polonia kiváló tagjai közé írta be nevét. Mindössze 58 éves volt.

Lech Kaczynski lengyel elnök és felesége búcsúztatása

A Lech Kaczynski lengyel államfőt és kíséretét szállító Tu-154-es kormányrepülőgép Oroszországban, helyi idő szerint múlt szombaton, április 10-én, kora reggel zuhant le, néhány száz méternyire a szmolenszki Szevernij katonai repülőtér kifutópályájától. Kaczynski és kísérete az 1940-ben lemészárolt 22 ezer lengyel tiszt és civil emlékére rendezett megemlékezésre tartott Katinyba (Katyn), magánlátogatás keretében. A katasztrófa következtében a lengyel elnökkel együtt 96 ember halt meg, közöttük a lengyel politikai és katonai vezetés számos képviselője. Az elhunyt Lech Kaczynski lengyel elnök emlékére szombaton délelőtt a magyar nemzeti lobogót félárbocra engedték az Országház előtt. A magyar kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította április 17-ét Lech Kaczynski lengyel államfő halála miatt. A gyásznapon katonai tiszteletadás mellett a magyar himnusz hangjaira felvonták, majd a Szózat hangjai alatt félárbocra eresztették a nemzeti lobogót az Országház előtt szombaton reggel.

A Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásánál, majd félárbocra engedésénél jelen volt Sólyom László köztársasági elnök, Bajnai Gordon miniszterelnök és Katona Béla, az Országgyűlés elnöke, valamint Baka András, a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke.

127 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Az eseményen a közjogi méltóságokon kívül külföldi diplomáciai testület képviselői, a kormány és a pártok képviselői, valamint a magyarországi lengyel intézmények képviselői is részt vettek. Szombaton a Parlament előtt, a Kossuth téren felállított installációnál a lengyel himnusz elhangzását követően a legfőbb közjogi méltóságok virágokat helyeztek el az alkalmi emlékhely előtt. A lengyel és magyar nyelvű ceremóniát követően a Kossuth téren megjelent meghívott vendégek után a megemlékezésre érkezett emberek is leróhatták kegyeletüket egy-egy szál fehér rózsával. A Kossuth téri alkalmi emlékhelynél vasárnap délután 18 óráig lehetett virágokat elhelyezni. A felállított kegyeleti emlékhelyen, amely mögött lengyel és magyar, illetve fekete lobogók sorakoztak, a múlt szombati tragédia valamennyi áldozatának nevét felírták. A magyar kormány kedden megjelent rendelete szerint a kabinet az "évszázados sorsközösségen alapuló lengyelmagyar barátságra tekintettel, osztozva a lengyel nemzetnek Lech Aleksander Kaczynski, a Lengyel Köztáraság elnöke halála miatt érzett gyászában" nyilvánította gyásznappá április 17-ét. A nemzeti gyásznapon valamennyi olyan középületen, amelyen egyébként a nemzeti zászlónak kell lobognia, fekete lobogót kellett kitűzni. A nemzeti gyásznapon, április 17-én, szombaton Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentmisét mutatott be a budapesti Szent István-bazilikában este 18.00 órakor a Lech Kaczyński lengyel államfőt és kíséretét szállító repülőgép tragédiájának áldozataiért. A szertartáson jelen volt Juliusz Janusz érsek, Magyarország lengyel származású apostoli nunciusa. A szentmisét az MTV1 egyenes adásban közvetítette. Lech Kaczyński elnök lengyelországi temetési szertartása kétnapos volt, az állami szertartást szombaton, míg az elnöki pár temetését vasárnap tartották. Krakkóban helyezték végső nyugalomra a lengyel államfőt és feleségét Az európai légi közlekedést megbénító vulkáni hamu miatt a gép kis magasságban haladt úti célja felé. Az elnöki párt a Wawel-székesegyházban közös alabástromszarkofágban helyezték végső nyugalomra abban a püspöki katedrálisban, amelyben a lengyel királyokat koronázták és temették el egykor a krakkói Ryneken lévő Mária-templomban tartott gyászmise után. Vasárnap déltájban vonattal érkezett Krakkóba Bronislaw Komorowski ügyvezető államfő, Donald Tusk miniszterelnök, a kormány tagjai, valamint az elhunytak családtagjai. Szombaton a lengyel politikusok még úgy tervezték, hogy repülőgéppel utaznak, de vasárnap reggel letettek erről. Vonattal utaztak a Kaczynski család tagjai is, köztük Lech Kaczynski ikertestvére, Jaroslaw, az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke és Lech lánya, Marta. Társaságukban vannak a PiS politikusai és az elnöki hivatal képviselői. A temetési szertartására a világ számos állam- és kormányfője Krakkóba utazott. A vasárnapi gyászszertartáson megjelent Dmitrij Medvegyev orosz, Václav Klaus cseh, Ivan Gasparovic szlovák, Daqnilo Turk szlovén, Viktor Janukovics ukrán, Toomas Handrik Ilves észt és Traian Basescu román elnökök, Horst Köhler német államfő, Guido Westerwelle német külügyminiszter, illetve Sólyom László magyar államfő, Bajnai Gordon kormányfő, valamint Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozata szerint: „Magyarország számára fontos demonstrálni a barátságot Lengyelországgal, és ő ezt személyesen is szívügyének tekinti”. Sólyom szerint Magyarország méltóképpen búcsúzott a lengyel államférfitól a szombati gyásznapon. "Mostanában már azt mondogatták, hogy az a nagy lengyel-magyar barátság, amely még a hatvanas-hetvenes években minket magával ragadott, talán lanyhulóban van, de ez az esemény megmutatta, hogy ez nem igaz, ez a barátság él" - mondta a magyar államfő. Az európai légi közlekedést sújtó problémák miatt nem vett részt a temetésen Barack Obama amerikai és Nicolas Sarkozy francia elnök Angela Merkel német és Heinz Fischer osztrák kancellár, Herman Van Rompuy, az Európai Unió elnöke és José Manuel Barroso európai bizottsági elnök, Károly herceg brit trónörökös és David Miliband brit külügyminiszter, János Károly spanyol és XVI. Károly Gusztáv svéd király; Jose Luis Rodriguez Zapatero spanyol kormányfő, Carl Bildt svéd külügyminiszter, Stephen Harper kanadai kormányfő, Tarja Halonen finn, Olafur Ragnar Grimsson izlandi, Mary McAleese ír, Valdis Zatlers lett, Boris Tadic szerb, Abdullah Gül török, Ivo Josipovic horvát, Georgi Parvanov bolgár, Csung Un-Csan dél-koreia elnökök, Stipe Mesic volt horvát államfő, II. Albert monacói nagyherceg, a japán alsóház elnöke, az indiai külügyminiszter, a mexikói külügyminiszter, Új-Zéland főkormányzója, a pakisztáni védelmi miniszter, az afgán elnök valamint az egyiptomi kormány nemzetközi együttműködésért felelős minisztere sem.

128 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Állami pompával temették el a lengyel elnököt Vasárnap délután kezdődött Lech Kaczynski lengyel elnök és felesége temetése. Krakkóban több százezer ember gyűlt össze, hogy elbúcsúzzon Kaczynskitől. A vatikáni bíborosi kollégium dékánja azt üzente, szeretné, ha az elnök áldozata hozzájárulna egy jobb egyesült Európa és világ építéséhez. Már a kora reggeli órákban sokan gyülekeztek a krakkói Wawel-székesegyház előtt és a belvárosban, hogy elbúcsúzzanak a légi szerencsétlenség áldozatául esett lengyel elnöki pártól, Lech Kaczynskitől és feleségétől, Mariától. Az elhunytak koporsóit vasárnap délelőtt katonai repülőgéppel szállították a városba. Az európai légi közlekedést megbénító vulkáni hamu miatt a gép kis magasságban repülhetett. A két, nemzeti lobogóval letakart koporsót pompaautókkal vitték a krakkói Mária-templomba, búcsúzó lengyelek sorfalai között. A gyászszertartáson csak az elnöki pár családja és közeli barátai, valamint a lengyel vezetők és külföldi küldöttségek vehetnek részt. A szentmise után a koporsókat ágyútalpon vitték a királyi fellegvárban álló Wawelszékesegyházba, Lengyelország nagyjainak panteonjába. Az elnöki házaspár koporsóit az egykori lengyel főváros, Krakkó központi terén, a Ryneken álló Máriatemplomban ravatalozták fel. A bíboros a templom előtt rövid beszédet mondott, majd a koporsókat bevitték a templomba, és Wit Stwosz világhírű szárnyasoltára előtt, egy ágyútalpon helyezték el. A gyászmisét Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros érsek vezette, vele együtt koncelebrált több tucat püspök. Az elnöki pár temetési szertartása délután kettőkor kezdődött a Mária-templomban. A gyászszertartást több mint 150 ezren kísérték figyelemmel Krakkó utcáin, terein. A gyászmise kétperces csenddel kezdődött, majd Mozart Requiemjével folytatódott. A bíboros csaknem 700 vendég jelenlétében celebrálta a misét. Stanislaw Dziwisz bíboros beszédében egyebek között azt mondta, hogy Lech Kaczynski és Maria Kaczynska koporsójába beleíródott útitársaik sorsa is, akik őket katasztrófával végződő katyni látogatásukra elkísérték, és velük együtt életüket vesztették, valamint a katyni tömegsírokban fekvő lengyelek emlékezete is. Stanislaw Dziwisz szerint az orosz emberek részéről tapasztalt együttérzés és segítség reményt nyújt a két nép megbékélésére. A templomban eredetileg XVI. Benedek pápa küldötte, Angelo Sodano bíboros mutatott volna be szentmisét, de a bíboros a vulkáni hamu miatt lemondta krakkói útját. A Vatikánt Józef Kowalczyk lengyelországi pápai nuncius képviselte, ő olvasta fel a Sodano által előkészített szentbeszédet, amelyben azt üzente a vatikáni bíborosi kollégium dékánja, hogy azt szeretné, ha Kaczynski áldozata hozzájárulna egy jobb egyesült Európa és világ építéséhez. Dmitrij Medvegyev orosz elnök a mise előtt rózsacsokrot helyezett el, és gyertyát gyújtott a Mária-templomban. Az elnök a szertartás előtt találkozott Donald Tusk lengyel kormányfővel. Medvegyev a találkozóról azt mondta, egyetértettek abban, hogy a gyász egyesítette a lengyel és az orosz népet, és hozzátette, hogy az orosz nép a jövőben is kész az együttműködésre. A városban szép volt az idő, sütött a nap, 18 0C-t mértek. A templomban 700 vendég gyűlt össze. A többi vendég számára a főtéren ötezer ülőhelyet készítettek elő. A lengyel rendőrség szerint több mint 90 ezren kísérték figyelemmel a gyászszertartást. A krakkói főtéren, a Ryneken és a szomszédos utcákban 45 ezren, a Blonia réten 40 ezren, a Lagiewniki városrészben lévő Isteni Irgalom-székesegyháznál pedig további 7 ezren gyűltek össze. A 14 órakor, a Máriatemplomban kezdődött gyászmisét az itteni érdeklődők kivetítőkön láthatták. A Szejm alsóházának elnökeként ideiglenes államfővé előlépett, a PO-hoz tartozó Bronislaw Komorowski a gyászoló családra bízta a temetés helyszínének kiválasztását. Megkondult a Zsigmond-harang, és 21 ágyú dördült el A 15 óra 30 perckor induló gyászmenetben csak a család, a barátok és lengyel vezetők kaptak helyet. Megszólaltatták a székesegyház tornyában lévő 12 tonnás Zsigmond-harangot, amely csak a legfontosabb alkalmakkor, lengyel királyok koronázásakor és temetésekor kap szerepet. Az 1520-ban öntött, négy méter és hatvan centiméter magas harangot huszonkilencszer kondítják meg. Később a külföldi vendégek is a Wawelbe mentek, ahol fél ötkor gyászmisén vettek részt, amelyet Stanislaw Dziwisz krakkói érsek mutat be az elnök és felesége emlékére. A szertartás után a koporsókat levitték a székesegyház altemplomába és egy alabástromból készült közös szarkofágba helyezték őket, miközben 21 ágyúlövés hangzott el. Az elnöki pár az Ezüstharang-torony alatti kriptában, de nem Pilsudskival azonos helyiségben fog nyugodni. Ott egyébként a szűk hely miatt erre amúgy is csak bajosan lett volna lehetőség. A Wawelbe jó ideje már csak a krakkói érsekeket temetik. Itt nyugszik ugyanakkor számos lengyel uralkodó, például Szent Hedvig, Nagy Kázmér, I. Ulászló és Báthory István, valamint olyan politikus-hadvezérek mint Tadeusz Kosciuszko, Józef Pilsudski és Wladyslaw Sikorski. Az altemplomba este és éjjel szabad lesz a bejárás, hogy az emberek elbúcsúzhassanak az elnöki házaspártól. Már most több ezren gyűltek össze a Wawel környékén.

129 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. Politikai erőviszonyok Lengyelországban több ciklus óta gyengélkedik a baloldal, az igazán fontos politikai-közéleti frontvonalak most a jobboldalon belül húzódnak. A kormányzó Polgári Platform (PO) konzervatív liberális, míg az ellenzék vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PIS), melyet a balesetben elhunyt államfő, Lech Kaczynski alapított a testvérével, nemzeti konzervatív erőnek számít. Az elemzők a két pártot némileg leegyszerűsítően, de nem alap nélkül a modern, városias progresszív európai jobboldal és a vidéki gyökerű klerikális, unióellenes, a múlt sérelmein rágódó nacionalizmus megtestesítőiként szokták jellemezni. Az elnököt, a feleségét, a hadsereg vezetését, a Lengyel Nemzeti Bank elnökét, összesen 20 aktív beosztású vezető és további 76 ember halálát okozó baleset sokkolta az országot. A sokkhatást csak erősítette, hogy a delegáció az egyik legvéresebb lengyel történelmi tragédia, a katyni mészárlás emlékművéhez tartott: 1940-ben mintegy 20 ezer lengyel katonatisztet és tartalékos értelmiségit gyilkoltak meg a szovjet állambiztonsági alakulatok. Szmolenszki áldozatok A húsz állami vezető, aki a baleset áldozata lett, szinte kizárólag az egyik politikai párthoz, a PIS-hez tartozott. A balesetben miniszterhelyettesek és képviselők is meghaltak, de a kormány és a parlament majdnem érintetlen maradt. A gépen ült például a lengyel hadsereg majdnem teljes vezérkara. Az évek óta napirenden lévő fiatalítást most a tragédia felgyorsította, ami a szomorú apropó ellenére jelzi, hogy Lengyelországot nem bénította meg a gyász. A szerencsétlenül járt gépen a politikusok, kormánytisztviselők és kormányőrök mellett sok olyan ember utazott a megemlékezés helyszínére, akik katyni áldozatok leszármazottai. A 70 éves chicagói szobrász, Wojciech Seweryn édesapja tüzértiszt volt, Katynban halt meg. Seweryn 1976-ban emigrált az USA-ba, a katyni vérengzésre emlékeztető szobra egy Chicagó-környéki kisváros temetőjében áll. A 75 éves nyugdíjas tervezőmérnök, Leszek Solski az édesapját és a nagybátyját veszítette el Katynban. Egész életében a tömeggyilkosság dokumentumait próbálta felkutatni. Ewa Bakowska 48 évesen lett a baleset áldozata, ő a krakkói Jagelló Egyetem könyvtárában dolgozott. Nagyapja Mieczysław Smorawinski volt, a Katynban meggyilkolt tábornokok közül később azonosított kettő egyike. Kapcsolódó anyagok: http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=625024 Forrás: Origo, Index, Duna TV, MTI, Rzeczpospolita


Április 25-én, Wincenty Danek atya halálának évfordulóján koszorúzást tartottak az atya sírjánál és a Lengyel Templomnál álló emlékműnél. Lengyelország történelmét és egy ideje már Magyarországét is bearanyozza a Krisztus Társasága rend, melyet Isten szolgája August Hląd bíboros 1932-ben alapított a külföldön élő lengyelek ellátására. A rend, mely kb. 500 tagot számlál és jelen van a világ szinte összes földrészén, fő feladatának a külföldre szakadt lengyel honfitársak lelki gondozását tekinti. A magyarországi lengyelek jelentős szerepet játszottak mind Magyarország történelmében, mind pedig a Katolikus Egyház életében is. A közös kapcsolat nyomaira már a X. évszázadban rábukkanhatunk. Budapest dinamikus fejlődése azonban a XIX-XX-század fordulóján rendkívül nagyszámú emigránst vonzott a fővárosba. Az idevándorló lengyelek főleg a kőbányai téglagyárak és kőbányák területén telepedtek le és találtak munkát. 1897-től az ún. Kálvária kápolnában gyűltek össze közös szentmisére, ahol külön a lengyel munkásoknak bemutatott szentmisén vehettek részt.

1905-ben a lembergi metropolita Józef Bilczewski érsek meglátogatta a lengyel munkásokat. Látogatása eredményeként 1908-ban Lengyelországból pap érkezett, Wincenty Danek atya. 1925-27 között fölépített egy templomot, mely az itt élő lengyel katolikusokat szolgálja. Ezt a szentélyt August Hlond bíboros személyesen szentelte fel (1930. 08. 17-én). A II. Világháború alatt további lengyel menekültek érkeztek a magyar fővárosba. Danek atya 65. éve hunyt el, az általa kezdeményezett és létrehozott lengyel templomot 80 esztendeje szentelték fel. A mai napig ez az egyetlen lengyel templom Magyarországon. Wincenty Danek (1870-1945) atya a XX. századi magyarországi lengyelség legfényesebb alakja – ezt bizonyította szerénységével és tetteivel. 1908-ban érkezett Budapestre Lembergből, és lelkipásztori szolgálata csaknem 40 esztendeje alatt szolgálta a déllengyelországi bevándorlókat. Hagyatéka a Szegényház (jelenleg Lengyel Ház) és a Lengyel Templom, amely intézmények örökké viselik emlékét.

Ezekben az intézményekben találkoztak a II. világháború alatt menekültek ezrei, de itt volt a lengyel földalatti mozgalom központja is. Wincenty Danek atya 1945. április 27-én hunyt el, hamvait a Rákoskeresztúri temető lengyel parcellájában helyezték örök nyugalomra. Emlékművét 2005-ben Leona Mały lembergi (lvovi) segédpüspök áldotta meg. Ernest Niżałowski, a Bem Egyesület mellett létrehozott szoborépítési bizottság kezdeményezője jelenlétében avatták fel az emlékművet. A mostani ünnepségen is megjelent Grzegorz Łubczyk, a volt budapesti lengyel nagykövet.


Állunk a határon Nemzetközi konferencia Kelemen Didák és Wojciech Topolinski tiszteletére Állunk a határon címmel Dunai Mónika kulturális tanácsnok és a Rákoshegyi Közösségi Ház közös szervezésében Nemzetközi konferenciát rendeztek Isten szolgája Kelemen Didák és fr. Wojciech Topolinski tiszteletére a Rákoshegyi Baptista Imaházban április 27-én. Az eseményen védnökséget vállalt többek között Surján László, a KDNP alelnöke, Pokorni Zoltán országgyűlési képviselő, Riz Levente Rákosmente polgármestere, Német László nagybecskereki püspök, Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök, Madaserry Bendvin, a Pápai Missziós Művek prefektusa. Kelemen Didák minorita atyát már kortársai is szentként tisztelték és sok csodás eseményt jegyzett fel életéből a krónika, így többek között megszabadította Miskolcot az egész környékét végigpusztító pestistől. A szentéletű szerzetes 1744. április 28-án hunyt el a minoriták miskolci rendházának egyik piciny cellájában. A miskolci templom oldalkápolnájában lévő egyszerű sírját most is felkeresik a hívők, és bizalommal kérik közbenjárását bajaikban. A XVIII. századi atya Isten szolgája, Kelemen Didák OFM Conv., az elmúlt századé pedig egy lengyel mártír szerzetes, fr.Wojciech Topolinski OFM Conv., aki 1939-ben jött Rómából XII. Pius követeként, hogy hazautaztában előmozdítsa Kelemen Didák annyiszor elakadt szentté avatási ügyét. Közben azonban kitört a II. világháború, és a lengyel szerzetesnek nyoma veszett. Eltűnése előtt Topolinskit egy Gdansk melletti koncentrációs táborban látták utoljára. – Mit tehetett egy XVIII. századi és XX.századi minorita hite és szeretete korában, és hogy sugárzik át ma is, századokon át? Egyebek mellett ezt a kérdést hivatottak ezek a konferenciák tisztázni – mutatott rá előadásában a rendezvény kurátora, Dobos Marianne író, aki immáron a harmadik konferenciát rendezi ebben a témában. Az 1683-ban született Kelemen Didák tevékenysége felöleli az egész Nagy-Magyarországot, a török megszállást követően a Rákóczi szabadságharcot is végigélte, a haza porban, romokban volt. A lengyelmagyar szentmisét nem véletlenül A hit és a szeretet ereje egy koporsója előtt álló országban címmel tartották meg, hiszen egy koporsója előtt álló országban élünk ma is. Kelemen Didák érdeme, hogy soha nem állt ki, nem szónokolt és senkit sem akart megtéríteni. A pestisben szenvedőket ápolta és eltemette, és ugyan ezt csinálta a szegény emberrel is, senkit sem faggatott arról, milyen vallású és nem kért senkitől sem keresztlevelet. Utalva előadásának politikai szálaira az írónő végezetül hozzátette: – Érdekes, hogy Churchillt és Rooseveltet nem szabad bántani, de XII. Piust igen. No hát én a magam részéről ezt szeretném megfordítani. Az egésznapos rendezvénysorozaton továbbá Kapronczay Károly címzetes egyetemi tanár: A lengyel katolikus egyház szerepe magyarföldön, fr. Bogdan Adamczyk OFM Conv: Isten Szolgája P. Kelemen Didák hite és tevékenyszeretete korában a történelmi Magyarországon, Dobos Marianne: Beilleszthető-e fr. Wojciech Topolinski „A feladatot teljesítettem” mártírhalála a vatikáni államtitkárság második világháború alatti egyházpolitikája?, Katona Tamás történész: Kárpátaljai honvédek halála Bialkiban és Dombóvári Antal helytörténész: Lengyel menekültek Rákoscsabán címmel tartott előadást. Dunai Mónika a Hírhozónak elmondta, hogy nem minden előzmény nélküli ez a konferencia, hiszen a két szerzetes emlékére magyar–lengyel szentmisét tartottak márciusban a Rákoscsabai Nepomuki Szent Jánostemplomban, amelyet fr. Bogdan Adamczyk OFM Conv celebrált. Ennek mintegy folytatása ez a - magyarlengyel barátság anatómiájáról szóló - rendezvény Állunk a határon címmel.Terveik között szerepel, hogy zarándokutat szerveznek azoknak a településeknek az érintésével, ahol Kelemen Didák és Wojciech Topolinski valaha megfordult. Egyébként pedig minden olyan kezdeményezést támogatnak, amely erősíti, ápolja a történelmében is összeforrt két nép barátságát. Ez a két ember olyan áldozatokat hozott, aminek példaként kell előttünk állnia, hogy az emberek igenis mindenféle jutalom nélkül is képesek szolgálni a helyi közösséget – öszszegzett Dunai Mónika. Ebédszünetben a résztvevők koszorút helyeztek el a rákoscsabai Szent Filoména Katolikus Kör előtti lengyel emlékműnél, majd megtekintették a konferenciához kapcsolódó mini-kiállítást a Rákoshegyi Közösségi Házban. A rendezvényen kora este Herencsár Viktória cimbalomművész és Horváth Anita hegedűművész zenei blokkja örvendeztette meg a közönséget, majd a konferenciát szentmise zárta, amelyet a rákoshegyi Lisieux-i Szent Teréz templomban BíróLászló tábori püspök mutatott be.


2010. május 3. Lengyel Alkotmányünnep

A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete és a Lengyel Perszonális Plébánia 2010. május 3-án, a Kőbányai lengyel-templomban Istenanya, Lengyelország Királynéja és a május 3-i Lengyel Alkotmány ünnepe alkalmából Szentmisét tartott.

A szentmise után a zágrábi „Mikolaj Kopernik” Lengyel Kulturális Társaság „Wisła” ének-zene együttese adott koncertet. 1791. május 3-án fogadta el a szejm a május harmadikai alkotmányt, amely az első lengyel alkotmányt volt. A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete 2009. évi tevékenységük alapján átadta a Wincenty Danek atya emlékére alapított emlékérmeket.

Pünkösdi mise a Lengyel-templomban

A Lengyel Perszonális Parókia és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete 2010. május 23-án, 10.00 órakor tartott lengyel-magyar nyelvű szentmisét pünkösd alkalmából. A templomban ezt követően fellépett az Iwoniczi Kórus (Chór Cantate z Iwonicza) Kazimierz Piotrowski plébános karnagy vezetésével. A misét követően a Lengyel Házban Krosnói Népművészeti Kiállítást nyílt textilből készült népművészeti tárgyakból. Az ünnepségen fellépett a „chór mieszany z Lipki” is.

133 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét ünnepli meg. A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, aki ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára: És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia) Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Az Ószövetségben olvassuk, hogy az Úr három főünnepet rendelt a zsidóknak. "Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!" (2Mózes 23:14-17) Tehát a középső a pünkösd ünnepe, ez az 50. nap. "Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak!" (3Mózes 23:15-16)

"Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni." (ApCsel 2:1-6) Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Jóel így prófétált: "Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak." (ApCsel 2:17-18) Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, "az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." (János 15:26b). "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (János 16:7-11) Tehát Jézus kitöltötte Szent Szellemét. Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.


Szabadon a szabadban CHOPIN-PIKNIK a zeneszerző gödöllői szobránál Nyárköszöntő improvizatív szabadtéri Chopin-variációk A Lengyel Intézet és a gödöllői Chopin Zeneiskola közös szervezésében május 29-én, szombaton rendhagyó szabadtéri programösszeállításra kerül sor Budapest határán túl, a zöldben. Fryderyk Chopin eddig kevéssé ismert szobránál, piknikkel egybekötött improvizatív zenei, színházi, és táncprodukciók várják a látogatókat. A klasszikus interpretációkban bővelkedő gazdag bicentenáriumi programok mellett, szerettük volna ha a kortárs kultúra a saját nyelvén és eszközeivel fogalmazhatja meg Chopinhez való viszonyát. Közreműködő művészek: Márkos Albert – cselló, Pozsár Máté – zongora, Gemza Péter – tánc valamint az Artus Színház. Szervezők: Lengyel Intézet, F. Chopin Zeneiskola (Gödöllő) Éppen Magyarországon található az egyik legérdekesebb és leghányatottabb sorsú Chopin-szobor. Margó Ede 1929-es alkotása jelenleg a gödöllői F. Chopin Zeneiskola udvarán található. A fővárosi pályázatra jelentkező neves magyar szobrász célja Chopin magával ragadó romantikus zenéjének szimbólumokba ültetése volt, ezért helyezett a zongorája mögött alkotó zeneszerző elé egy zenei extázisban lévő táncospárt. A szobor-együttes megbotránkoztatta a korabeli közízlést, ezért a város csak jóval a szobor elkészülte után vásárolta meg az emlékművet. Eredetileg a Horváth-kertben akarták felállítani 1930-ban, de csak 1938-ban avatták fel a kőbányai Szent László téren. A világháborút szerencsésen átvészelte, majd 1948-ban raktárba került. Több helyen tárolták, a hetvenes évek végén Szentendrén állították ki. 1983 decemberében a gödöllői zeneiskola igazgatójának javaslatára a Grassalkovich-kastéllyal szemközti zeneiskola kertjében helyezték el, az iskola pedig ekkor vette fel Chopin nevét.

„KERÁMIA PÁRBESZÉD” Kiállítás A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára „KERÁMIA PÁRBESZÉD Válogatás a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep anyagából” c. kiállításának megnyitására 2010. június 10-én 17 órárakor került sor a múzeum földszinti kiállítótermében. A kiállítást Krawczun Halina keramikusművész, a művésztábor művészeti vezetője valamint Nagy Johanna – a Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep vezetője nyitotta meg. A kiállítást Keményffy Gábor képzőművész mutatta be. A zenei hátteret Nemes Gábor (gitár) és Munkácsi Ádám (fuvola) biztosították. A kiállítás 2010. augusztus 31-ig látogatható kedd-szerda-csütörtök 12-16 óra között (előzetes egyeztetés alapján más időpontban is) Sponzorzy-Támogatók: GébArt - Międzynarodowe Warsztaty Artystyczne,GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep, Zalaegerszeg, Centrum Kultury im. Dezső Kereszturyego, Keresztury Dezső Általános Művelődési Központ, Zalaegerszeg, Fundacja „Pomoc Polakom na Wschodzie”, Warszawa


„Arany Érmek” átadása 2010. június 25-én Andrzej Krzysztof Kunert, a Rada Ochrony Pamięci Walk i Męczeństwa (a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács) főtitkára a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségén Karol Biernackinak, Bros Stanislawnénak, Buskó Andrásnak, dr. Csúcs Lászlónénak, Eugeniusz Koreknek, Florianska Jadwigának valamint Andrzej Wesełowskinak a Magyarországon a lengyel emlékhelyek megőrzése érdekében kifejtett munkássága nyomán az 1975. július 15-én alapított I. fokozatú „Złoty Medal Opiekuna Miejsc Pamięci Narodowej” kitüntetést adományozta. Andrzej Krzysztof Kunert méltatta Magyarországnak a lengyel menekültek érdekében kifejtett hathatós segítségét, Karol Biernacki pedig a kitüntettek nevében megköszönte a kitüntetést. dr. Csúcs Lászlóné, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke megköszönte Marcin Sokołowki konzul úrnak és Buskó Andrásnak, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesének a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben helyreállított lengyel parcella érdekében kifejtett segítséget.

A felújított lengyel parcella felszentelése a rákoskeresztúri köztemetőben és Egerben 2010. június 25-én, szombaton a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben lévő lengyel parcella felszentelésére került sor. A 108 db sírkereszt és az újonnan felállított kőkereszt a lengyel állam pénzügyi támogatásával valósult meg. A vendégek és a lengyel Határőr Zenekar a felújított lengyel katonai parcellához vonultak, ahol Marcin Sokołowski, a Lengyel Köztársaság magyarországi konzulja köszöntötte a megjelent vendégeket. Andrzej Krzysztof Kunert, a Rada Ochrony Pamięci Walk i Męczeństwa (a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács) főtitkára méltatta a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat, Magyarország II. világháború alatt nyújtott hathatós támogatását és az Új Köztemetőben lévő lengyel parcella felújításához nyújtott segítséget. Ezt követően dr. Simicskó István, a HM államtitkára emlékezett meg az ezeréves barátságról, a magyarság és a lengyel közös kapcsolatáról, hangsúlyozva, hogy Orván Viktor miniszterelnök úr első külföldi útja is Lengyelországba vezetett. A történelmi hagyományokat tovább kell folytatni, és a kapcsolatokat erősíteni kell. Ezt követően közös Sławomir Żarski ezredes, püspöki rangú tábori lelkész imádsága következett, majd megkoszorúzták a temetőben felállított emlékművet.

Az ünnepségsorozat Egerben folytatódott, ahol Habis László polgármester fogadta a vendégeket és a Kisasszony temetőben felszentelték az itt lévő lengyel sírokat is.


Szombaton este a tokaji Rákóczi Pincében Májer János polgármester úr köszöntötte a lengyel delegációt. Kiemelte, hogy Tokaj valamint Krosno és Tarnów ősi borkereskedelmi kapcsolataira építve a város is fontos lengyel kapcsolatokat ápol. Krosnoban a Portius Borházzal mai napig fennálló kapcsolataik vannak. Sajnálatos, hogy az idei esős időszak mind Magyarországon, mind pedig Lengyelországban súlyos károkat okozott, de erős hittel az újjáépítések megindulhatnak. délutáni programok során a lengyel vendégek Tokaj városában ismerkedhettek meg. Szabolcsban a lovagkirályra emlékeztek 2010. június 27-én, vasárnap harmadik alkalommal rendeztek Szent László királyunk tiszteletére vasárnap egész napos ünnepségsorozatot Szabolcs Községben. Az ünnepségen lengyel és magyar meghívottak egyaránt részt vettek. Az ünnepi esemény társrendezői, akiknek védőszentje Szent László: Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrfőkapitányság, mint a Határőrség jogutódja. Az ünnepség díszvendégei: Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Szabolcs községben Szent László király történelmi örökségéről valamint Lengyelország és Magyarország évszázadokon átívelő barátságáról emlékeztek meg. A küldöttségek és a Szent Korona másolata hajón érkezett meg a Tisza-menti településre. Az ünnepélyes fogadást követően hagyományőrzők és lovas huszárok által vezetett, több mint kétszáz főből álló menet a földvár előtti színpadra vonult át. Az ünnepség díszvendégei Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete és Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltak. Az ünnepségen megjelent Dr. Karakó László országgyűlési képviselő úr is. Seszták Oszkár, a megyei közgyűlése elnöke köszöntötte a lengyel és magyar delegációt. Lakatos Dénes Szabolcs Község polgármestere fogadta a vendégeket. Az eseményen Jan Borkowski, a Lengyel Köztársaság külügyminiszter-helyettese levélben üdvözölte a jelenlévőket. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára beszédében úgy fogalmazott, hogy mai napig töretlen a hit Szent László örökségében, valamint a lengyel-magyar megbonthatatlan barátságban. Az államtitkár szerint mind a magyar, mind pedig a lengyel népnek tisztelnie kell hagyományait, mivel csak így maradhatnak meg az emberiség emlékezetében.

"Szabolcs községbe azért jöttünk el, hogy ismét együtt legyenek magyarok és lengyelek, úgy, ahogy együtt voltunk az elmúlt ezer évben - jelentette ki dr. Simicskó István, a HM államtitkára. A magyarság nem volt, s nem marad egyedül a jövőben sem a Kárpát-medencében, a lengyel barátainkra mindig számíthatunk - fűzte hozzá. A honvédelmi tárca államtitkára példaként állította az utókor elé a lovagkirály feddhetetlen életét, szolgálatát az országért, s egyben figyelmeztetett arra, hogy Szent László örökségének "mindig ott kell lennie a szívünkben."

137 ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15 ÉVE – BUDAPEST, 2010. A magyarországi lengyelség és Szabolcs megye napja ökumenikus istentisztelettel, majd a református templomnál a lovagkirály szobrának megkoszorúzásával folytatódott. Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete rövid köszöntőjében arról beszélt, a két nemzet barátsága egyedülálló jelenség, kivételes érték. "Ismert, de soha nem elégé hangsúlyozott tény, hogy a Magyarországra érkező lengyelek mindig szerető otthonra leltek, lelhettek magyar földön, úgy, hogy a házigazdák sokszor tehertételt vállaltak a befogadással" emlékeztetett. Az ökumenikus istentiszteletet Berta Tibor ezredes, a Magyar Honvédség tábori püspöksége általános helynöke, Sławomir Żarski ezredes, püspöki rangú tábori lelkész, Szatankó Gyöngyi evangélikus, dr. Gaál Sándor református és Iski István görög katolikus esperes celebrálta. A református templom melletti Szent László szobornál közös koszorúzásra került sor. A nagykövet megköszönte a magyar kormány által a honi lengyelség számára biztosított jogi és intézményes kereteket, s kifejezte reményét, hogy a jövőben a lengyel kisebbség még hangsúlyosabban vehet részt a közügyek alakításában. Roman Kowalski példamutatónak nevezte a honi lengyelség közösségének munkáját, s köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki részt vett a magyarországi lengyelség életének szervezésében. Csúcs Lászlóné, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszöntőjében Szent Lászlót a magyarországi lengyelség patrónusának nevezte. Mint mondta, különleges hely Szabolcs az otthoni és a DunaTisza közén letelepedett lengyelek számára, mivel a honfitárs magyar király közel ezer éve itt hirdette ki nevezetes egyházi és állami törvénygyűjteményét. Azóta sok év eltelt, de a két nép közötti kapcsolat máig vitathatatlan barátságnak számít - tette hozzá az elnök. Az eseményen átadták a szervezet által létrehozott Szent László-díjat is, melyet idén Marcin Sokołowski, a Lengyel Köztársaság magyarországi konzulja kapott. Magyarországi Lengyelekért-díjban a Budapest Főváros XVII. kerületben működő Magyar-Lengyel Baráti Kör (Rákosliget), Rémiás István, a sajószentpéteri lengyel kisebbségi önkormányzat elnöke, valamint Mészáros Vanda, a Bem József Kulturális Kör aktivistája részesült.

2010. július 25-én, Szögligeten megtartották a hagyományos derenki búcsút. Grunwaldban jártunk Lengyelországi utazásunk során 2010. július 27-én Grunwaldban jártunk, ahol részt vettünk a csata 600. évfordulója alkalmából megrendezett emlékünnepségen. A hatodik centenárium ünnepnapján megrendezett programon 200 ezer néző valamint több mint kétezer lovag vett részt. A reggeli ünnepélyes zászlófelvonáskor már lehetett tudni, hogy kánikulai hőség lesz. Aznap 40 0C hőmérséklet volt, 10 személyt mentők szállítottak a kórházba.

A délelőtti programon csak úgy tudtunk részt venni, hogy rendőri felvezetéssel, egy katonai buszt követve jutottunk az emlékmű közelébe. Henryk Jan Kacprzyk, Grunwald polgármestere meghívásával a magyarországi lengyelség képviseletét láttuk el. A reggeli órákban közel tíz kilométeres autósort megelőzve jutottunk az emlékmű közelébe. A magyarországi lengyelek nevében virágot helyeztünk el az emlékmű közelében lévő kápolna romjainál, majd a nagy hőségre való tekintettel elhagytuk az ünnepség helyszínét. Ekkor még érkeztek a gyalogosok, a parkolási helyhiány miatt közel húsz kilométeres autósor torlódott fel. Az ütközet rekonstrukcióját már nem vártuk meg, meg a tűző napon lehetetlen lett volna tovább tartózkodni. Ennek ellenére nagyszerű élményben volt részünk.


2010. szeptember 1. Farkasréti temető A II. világháború kitörésének 71. évfordulójára emlékeztek szeptember 1-jén a Farkasréti temetőben megjelentek. A Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szervezésében megtartott rendezvényen, a Lengyel Köztársaság nagykövetségének képviselői, Anna Derbin konzul asszony, Buskó András OLKÖ elnökhelyettes, valamint a FLKÖ és kerületi kisebbségi önkormányzatok vezetői, valamint a társadalmi szervezetek és egyesületek képviselői idősebb Antall József valamint Baló Zoltán ezredes sírjánál helyezték el a megemlékezés koszorúit. A megemlékezésen megjelentek a családtagok és Jeszenyszky Géza történész mondott beszédet a magyar-lengyel baráti kapcsolatok további ápolásának szükségességéről.

2010. szeptember 4. – Évnyitó az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskolában Szombaton tartotta évnyitó ünnepségét az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola a Budapest, X. kerület, Állomás utca 10. szám alatt. Rónainé Slaba Ewa igazgatónő megnyitója után Anna Drabin lengyel konzul és dr. Csúcs Lászlóné, az OLKÖ elnöke köszöntötte a gyerekeket.

Felhasznált irodalom Konrad Sutarski: Polska Flaga Nad Dunajem – Lengyel Zászló a Duna Mentén; OLKÖ. 2004

AZ ORSZÁGOS LENGYEL KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 15. ÉVES TÖRTÉNETE

Recommend Documents