Lengyel Réka Az Árkádia Akadémia 18. századi magyar tagjai: Faludi Ferenc, Desericzky Ince, Kempelen János András (Beszámoló 2015. évi Klebelsberg Kunó ösztöndíjas kutatásról)
A Klebelsberg-ösztöndíjas kutatóút során, 2015 júliusában és októberében a római Biblioteca Angelica levéltári anyagában és régi nyomtatvány-gyűjteményében végeztem kutatásokat. A vizsgálatok eredetileg elsősorban az Árkádia Akadémia 18. századi levéltári anyagára, illetve az akadémia magyar tagjai eddig ismeretlen verses műveinek feltárására irányultak, de a vizsgált gyűjtemény anyagában sajnálatos módon rendkívül kevés eredményre vezettek. Emiatt a kutatást kiterjesztettem az Angelica-könyvtár több mint 2500 kéziratos kötetből álló, vegyes tartalmú, számos különféle helyről származó forrást egyesítő gyűjteményére is. A kéziratos kötetek katalógusait azzal a céllal tekintettem át, hogy tájékozódjam a gyűjteményben lévő magyar vonatkozású történeti források állományáról. A továbbiakban egymástól elkülönítve
összegzem
az
e
két
területre
vonatkozó,
párhuzamosan
folyó
kutatómunkálatok eredményeit. Az Árkádia Akadémia története és magyar vonatkozásai Az Accademia dell’Arcadia elnevezésű tudományos-irodalmi akadémiát 1690ben a Krisztina svéd királynő irodalmi körébe tartozó írók, művészek, tudósok alapították. Tagjai az irodalmi, kulturális élet megújítására törekedtek, és írásműveikben egy, a korábbi barokk stíluseszménytől eltérő, egyszerűbb irodalmiművészeti stílust vallottak magukénak. Soraikba nemcsak olaszokat, hanem más nemzetiségű tagokat is felvettek, akik olaszországi tartózkodásuk során látogathatták az akadémia rendszeres gyűléseit, felolvasásait, vitaüléseit, s maguk is lehetőséget kaptak írásaik bemutatására. Az „árkádisták” később, hazájukba visszatérve is tartották egymással a kapcsolatot, s így az itáliai centrumú mozgalom Európa számos országában éreztette hatását. Az intézmény a 18–20. század folyamán folyamatosan működött, s a 20. század első felétől tudományos intézetként folytatja tevékenységét. 1
A magyarországi irodalom-, eszme- és művelődéstörténeti kutatás a 20. század utolsó évtizedeiben figyelt fel az Árkádia Akadémia működésének jelentőségére a magyarországi kulturális folyamatok történetében, elsősorban a 18. század vonatkozásában. Az Akadémiának ebben az időszakban számos magyar tagja volt, akiknek a részben olaszországi tartózkodásuk alatt keletkezett, részben hazatérésük utánra datálható, s elsősorban magyarországi archívumokban őrzött iratai egyaránt unikális forrásai a 18. századi magyarországi művelődés- és irodalomtörténetnek; feltárásuk, számbavételük, kiértékelésük a kutatás fontos feladata. A feladat elvégzésének megkezdésére az ösztönzött, hogy arra a magyarországi kutatók az eddigiekben mindössze néhány alkalommal tett kísérletet, általánosságban kisebb jelentőségű részeredményeket felmutatva, s csupán egy-egy szerző esetében szolgálhattak szélesebb körű adatokkal. A mindezidáig legátfogóbb – noha csak néhány napos helyszíni kutatómunka eredményeként – készült összegzésben Kovács Sándor Iván számos, a korábbi szakirodalomból már ismert magyar Árkádia-tagot sorolt fel, s új források alapján további tagokat is sikerült azonosítania. 1 Kovács a téma alaposabb megismerésének előfeltételeként az Árkádia Akadémia archívumának tüzetes áttanulmányozását nevezi meg, s cikke végén ezt részben saját maga számára jelöli ki elvégzendő feladatul. Saját kutatásai azonban ezt követően más irányt vehettek, mert a későbbiekben nem számolt be további anyaggyűjtésről. Jelen kutatás a fentiekben mondottak szerint kijelölt feladat elvégzésének megkezdésére vállalkozott. A két hónapra tervezett munkafolyamat során nem terveztem a 18. században az Árkádia Akadémiával kapcsolatban álló, a tagok sorába felvételt nyert valamennyi magyar személyiséggel kapcsolatos dokumentumok, adatok együttes vizsgálatát. Az alapkutatásnak ebben a fázisában három jelentősebb íróra, tudósra, Faludi Ferenc, Desericzky Ince és Kempelen János Andrásra vonatkozó adatok összegyűjtését tűztem ki célul. Kovács Sándor Iván közlése szerint a jezsuita Faludi Ferenc (1704–1779) és a piarista Desericzky Ince (1702–1763) az 1740-es évek elejétől (kb. 1742-1743-tól) vettek részt az Akadémia munkájában, amelybe Kempelen János András (1716–1752),
Vö. KOVÁCS Sándor Iván, Kutattam Árkádiában én is…, Adalékok a magyar Árkádia-kutatáshoz, ItK, 1990, 711–723. A vonatkozó szakirodalom további kiemelendő tételei: SZÖRÉNYI László, Latin nyelvű Árkádia a tizennyolcadik századi Magyarországon, ItK 1981, 184–191; SÁRKÖZY Péter, Et in Arcadia ego — Magyarok és a XVIII. századi Itália. ItK 1983, 238–251; SZAUDER Mária, Faludi Ferenc a Római Árkádia tagja, ItK 1982, 449. 1
2
Kempelen Farkas öccse az évtized közepétől kapcsolódhatott be. Irodalmi, tudományos munkásságuk ebből az évtizedből rendkívül kevéssé adatolt: Faludira vonatkozóan fennmaradt, s már ezekre az évekre vonatkozó adatokat is tartalmazó jegyzetfüzete őriz információkat; Desericzky és Kempelen itáliai kapcsolatairól, az Akadémia-beli tevékenységükről azonban még ennyit sem tudunk. Kettejük írói működését, tudományos munkáját az ebben az időszakban Olaszországban megjelentetett műveik tanúsítják (Desericzy, Pro cultu litterarum in Hungaria ac speciatim civitate dioecesique Nitriensi vindicatio, Romae, 1743; Kempelen, De cometis malorum nuntiis. Venetiis, 1748; De immutabilitate Dei. Romae, 1749; De usu adfectuum, Romae, 1750), ezek keletkezési körülményei, korabeli recepciója azonban nem ismert. A kutatás azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy az Árkádia-levéltárból előkerülhetnek Faludi Ferenctől, Desericzky Incétől vagy Kempelen János Andrástól származó, eddig ismeretlen dokumentumok, esetlegesen kiadatlan kéziratok, fogalmazványok, kézirattöredékek; illetve más Árkádia-tagoknak a személyükre vonatkozó iratai, s az így hozzáférhetővé váló új adatok hozzájárulhatnak a korszak kulturális életének, az Árkádia Akadémia magyarországi eszme- és irodalomtörténeti hatásának,
az
egyházi,
társadalmi,
kulturális
életnek
és
a
magyar-olasz
kapcsolatoknak mélyrehatóbb megismeréséhez. Az
Árkádia
Akadémiával
kapcsolatos
kézirat-
és
nyomtatványgyűjtemény a Biblioteca Angelicában Az Árkádia Akadémia levéltári és könyvtári állományának legkorábbi darabjai az 1690-ben kiadott nyomtatványok, és az ezekből az évekből származó kéziratos források. A kéziratos forrásgyűjtemény az akadémia alapításának időszakától kezdődően tartalmaz dokumentumokat, melyek alapján jól nyomon követhető e tudós társaság felvirágzásának, egyre több taggal való gyarapodásának folyamata, valamint a tagok irodalmi, kulturális, tudományos tevékenységének alakulása. Az archívum egyik nagyobb egységében 41 darab kéziratos kötetet őriznek. A vegyes tartalmú kötetekben a 17. század végén és a 18. században keletkezett szövegek találhatók, az Árkádia-tagok veresei, levelei, illetve más típusú feljegyzések. (Erről bővebben lásd alább.) Itt őrzik továbbá az Árkádia-tagok névsorait a kezdetektől a 21. 3
századig terjedő időszakból. A névlistákat az 1690–1869 közötti évekből – néhány hiányzó év kivételével – tíz kötetben lehet tanulmányozni. Az ezt követő időszakra vonatkozóan az Árkádia Akadémia titkárságától lehet tájékoztatást kérni. A névlisták egy részét korábban egy nyomtatott katalógusban is közzétették (Gli arcadi dal 1690 al 1800, Onomasticon, a cura di Anna Maria Giorgetti Vichi, Roma, Arcadia Accademia Letteraria Italiana, 1977). Megtalálhatóak továbbá az archívumban az Árkádia-gyűlések jegyzőkönyvei – sajnos azonban meglehetősen sok hiányzik közülük. A 17–19. században keletkezett jegyzőkönyveket hét kötetbe gyűjtötték össze (Atti arcadici, 1–7). Az első négy kötet az 1690–1727 közötti időszak anyagát
tartalmazza,. Az ezt követő közel ötven év jegyzőkönyvei nem maradtak fenn vagy egyelőre lappanganak. Az ötödik kötetben az 1772–1790, a hatodikban az 1772–1790, a hetedikben az 1790–1824 közötti években tartott összejövetelek jegyzőkönyvei találhatók; a hatodik részletesebben tárgyalja az eseményeket, mint az ötödik. Az ezt követő időszakra vonatkozóan az Akadémia titkársága nyújt felvilágosítást. Az Akadémia könyvtárának katalógusa több mint 14000 tételt számlál, melyekből 4333 monográfia, míg 8982 mű kolligátum-kötetben található; őriznek továbbá 250 drámalibrettót és 233-féle folyóiratot (némelyekből csupán egy-egy darabot, másokból több évfolyamot). A könyvtár katalógusának nagy része online is elérhető a Biblioteca Angelica honlapján. A kéziratos források feltárása A kutatás elsődlegesen az Árkádia Akadémia kéziratos forrásanyagának vizsgálatára irányult. A fent említett 41 darab, vegyes tartalmú kéziratos kötete anyagáról korábban már készült egy nyomtatott inventárium: Inventario dei manoscritti (1–41), a cura di Barbara Tellini Santoni, Roma, La Meridiana Editori, Arcadia Accademia Letteraria Italiana, 1991. Kutatómunkámat az inventárium tanulmányozásával kezdtem. Ez alapján kiderült, hogy a 41 kéziratos kötet igen változatos anyagot tartalmaz, lejegyzőik, összeíróik, másolóik részben az Akadémia aktuális titkárai, részben ismeretlen személyek. A kötetekben összegyűjtött források jórészt az Árkádia-tagoknak a rendszeres összejövetelek alkalmából írt és azokon 4
elszavalt versei. Az 1. számú kéziratos kötet például a következő címet viseli: Prima Stagione de’ Componimenti Arcadici. Volume Primo dal IVo dopo il XXo di Mematterione cadente l’anno IJo dell’Olimpiade DCXVIJa fino al Io dopo il Xo di Sciroforione andante l’anno IIJo della stessa Olimpiade. Alfesibeo Cario Custode d’Arcadia. A 17. században bekötött, pergamenlapokból álló kötetben, mely 368 folión több Árkádia-összejövetel anyagát tartalmazza, összesen 176 darab különböző szövegrész
található:
jegyzőkönyvbejegyzések
különböző
műfajú, többnyire
antik,
az
bukolikus
összejövetelek ihletettségű
lefolyásáról;
alkalmi
versek,
köszöntőversek (szonettek, eclogák, carmenek); énekelt szövegek, kantáták; allegorikus, pásztori környezetben játszódó drámaszöveg; a tagok körében felolvasott beszédek; a gyűléseken részt vett tagok valódi és felvett, pásztori nevének listája. A további kötetek egy része hasonló tartalmú és felépítésű: a későbbi „évadok” Árkádiaösszejövetelein elhangzott költemények és más műfajú szövegek találhatók meg bennük. A kéziratos kötetek között van olyan is, mely egy-egy Árkádia-tag összegyűjtött verseit tartalmazza: a 14. számú gyűjteményben például Gioacchino Pizzi, az akadémia 18. század második felében működött titkárának versei és prózai szövegei olvashatók. Az inventárium áttanulmányozása során megállapítottam, hogy a 41 kéziratos kötetben nem található magyar vonatkozású forrás, és az archívumnak ez az egysége nem tartalmazza azon évek jegyzőkönyveit, amikor a vizsgálatom tárgyát képező három szerző, Faludi, Desericzy és Kempelen Rómában tartózkodott. A kéziratok anyagát feldolgozó Tellini Santoni előszavában azt olvashatjuk: „Il presente lavoro è un’indicizzazione dei primi 41 volumi manoscritti posseduti dalla biblioteca dell’Accademia dell’Arcadia.” Azaz: „A jelen kötetben az Árkádia Akadémia könyvtárában őrzött első 41 kéziratos kötet mutatóit közöljük.” Ez a megállapítás azt engedi sejtetni, hogy a könyvtárban vannak további kéziratos kötetek is, melyekhez egyelőre nem készült mutató. Sajnos azonban ez a következtetésem téves volt: az Akadémia titkársága arról tájékoztatott, hogy az archívumban ilyen típusú forrásgyűjteményből csak ez a 41 kötetnyi található. Fontos tehát hangsúlyozni, mivel a
magyar
nyelvű
szakirodalomban
mind
ez
idáig
megjelent
vonatkozó
közleményekben ez az információ nem olvasható, hogy az Árkádia Akadémia 18. századi összejöveteleinek az 1727–1772 közötti időszakban készült jegyzőkönyvei és az
5
azokon elhangzott szövegek kéziratos antológiái megsemmisültek vagy ismeretlen helyen lappanganak. Ennek okát csak sejtetni engedi az a megjegyzés, mellyel az akadémia „Aulo Greco” nevet viselő általános őrzője kezdi a Tellini Santoni-féle inventáriumban olvasható bevezetőjét: „L’Archivio dell’Arcadia nel corso dei secoli ha subito varie e spesso sfortunate vicende. Al suo riordinamento hanno lavorato in maniera discontinua e in vari periodi molti studiosi.” A pótolhatatlan és a 19. században még egyben lévő, együtt kezelt forrásgyűjtemény tehát szétszóródott, s egyelőre csupán ennyit sikerült belőle újra egy helyre gyűjteni. Csak remélhetjük, hogy további célirányos kutatás vagy véletlen felfedezések eredményeként a jövőben esetleg újabb Árkádia-kéziratok kerülhetnek elő olaszországi archívumokból, könyvtárakból. Mindenesetre a magyarországi Árkádia-tagok vonatkozásában rendkívül sajnálatos, hogy éppen azokból az évtizedekből nem állnak rendelkezésünkre források, amikor a legtöbb magyar tag kapcsolódott be római tartózkodása alatt aktívan az akadémia ott működő szervezetének tevékenységébe. Sajnos nem állja meg a helyét Kovács Sándor Ivánnak az a feltételezése, melyet fentebb idézett cikkének végén fogalmazott meg, és amely szerint az akadémia levéltárából „Faludi ferenc és mások munkái kerülhetnek elő”. A nyomtatott források feltárása Kovács Sándor Iván ösztönzésére áttekintettem továbbá „a »verstermelő« Árkádia-mozgalom több mázsányi teljes olasz szöveganyagának” jó részét is. Kovács úgy vélte, ez a kutatás szintén azzal az eredménnyel járhat, hogy a valóban hatalmas mennyiségű verstermésből előkerülnek új, eddig ismeretlen, magyar szerzőségű művek. A 41 kéziratos kötet áttekintése azoknak a nyomtatványoknak a vizsgálatával folytatódott, melyekben az Árkádia-tagok versei jelentek meg a 18. század folyamán több alkalommal. A Rime degli Arcadi címet viselő kötetekből 1716 és 1781 között összesen tizennégy jelent meg. A nyomtatványokat egyesével is megvizsgáltam, a kutatást pedig nagyban segítette két olyan kiadvány, melyekben a Rime degli Arcadi teljes névmutatója, illetve egyéb mutatók találhatók. 2012-ben és 2013-ban megjelent egy-egy, egymástól függetlenül készült kötet, mindkettő készítői ugyanazt a feladatot végezték el, teljes repertóriumot készítettek az Árkádia-tagoknak a 18. században 6
nyomtatásban
megjelent
költeményeihez.2
A
repertóriumok
névmutatókat
tartalmaznak, egyet az Árkádia-tagok valódi neveiről, egyet a felvett nevekről, valamint közlik az antológiák összes verse kezdősorainak betűrendbe rendezett mutatóját. Az antológiák és a repertóriumokban közölt mutatók vizsgálata ugyanarra az eredményre vezetett: a Rime degli Arcadi-kötetekben nincsenek magyar szerzőségű versek. A kutatás eredményei Annak ellenére, hogy a kutatás során a fenti eredményekre jutottam, az elvégzett vizsgálat mindenképpen sikeresnek értékelhető. Ennek köszönhetően ugyanis sikerült elérni, hogy tisztán lássunk az Árkádia Akadémia 18. századi magyar tagjai tevékenységének bizonyos aspektusaival kapcsolatban. Azt, hogy a magyar tagok, és közülük is elsősorban Faludi Ferenc, Desericzky Ince és Kempelen András nem készítettek verses vagy prózai műveket az akadémia ünnepi összejöveteleire nem jelenthetjük ki, de az bizonyossá vált, hogy e művek kéziratai nem találhatók meg az akadémia mai archívumában, és egyik sem jelent meg közülük a Rime degli Arcadiantológiákban. Elképzelhető azonban, hogy más olaszországi gyűjteményekben, például a római jezsuita vagy piarista levéltárakban fennmaradtak e három magyar költő vagy más magyarországi Árkádia-tagok nevéhez kötődő dokumentumok. A kutatási eredmények publikálása Addig is, amíg további, erre vonatkozó vizsgálatokra, kutatásokra kerülhet sor, római kutatómunkálataim eredményét egy, az Árkádia Akadémia 18. századi működését átfogóan bemutató, a legfrissebb olasz és nemzetközi szakirodalom adataira támaszkodó tanulmányban tervezem közreadni. Tervbe vettem továbbá egy antológia összeállítását, melybe a Rime degli Arcadi tizennégy kötetének anyagából, összesen több mint ötezer költeményből kb. száz, a legjobban sikerült, legeredetibb
Stefania BARAGETTI, I poeti e l'Accademia. Le "Rime degli Arcadi" (1716-1781), Milano, LED, 2012 (Il Filarete. Pubblicazioni della Facoltà di Lettere e Filosofia dell'Università degli Studi di Milano, 280); Rime degli Arcadi I-XIV.1716-1781. Un repertorio, a cura di Maria Luisa DOGLIO, Manlio Pastore STOCCHI, Roma, Edizioni di Storia e letteratura, (Biblioteca dell'Arcadia - Studi e testi), 2013. 2
7
alkotások kerülnek. A háromnyelvű antológiában közreadnánk az olasz (vagy latin) eredeti műveket, valamint azok magyar műfordítását. A kötet összeállításának és kiadásának tervét Szörényi László, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet professor emeritusa, valamint Molnár Antallal, a Római Magyar Akadémia igazgatója előzetesen jóváhagyta, jó kezdeményezésnek ítélte, és ígéretet tett annak szakmaianyagi támogatására.
8
