A Lengyel-Magyar Barátság Napja (2011. március 23.) alkalmából
A poznani Adam Mickiewicz Egyetem Nyelvtudományi Intézetének Finnugor Tanszéke valamint
Poznań városának Polgármesteri Hivatala minden Érdeklődőt szeretettel vár a
„Magyar-lengyel kapcsolatok, kontrasztív nyelvészeti, irodalmi és kulturális kutatás” címmel megrendezendő tudományos ülésszakra és hungarológiai műhelyre Időpont: 2011. március 23-25.
Március 24-én 19.30-kor szeretettel várunk minden regisztált Résztvevőt a Jowita éttermében tartandó bankettre!
1
Program Megnyitó (13.00-kor vagy 15.15-kor) Nyilvános előadások (lengyel nyelven)
március 23. Helyszín: Collegium Minus UAM, Poznań, ul. Wieniawskiego 1, Sala Lubrańskiego
15.30- 17.00 Blok 1.
Ryszard Grzesik, Nagy László Kálmán, Kiss Gy.Csaba
17.30- 19.00 Blok 2.
Aleksandra Muga (beszélgetés Mészáros Mártával), Jerzy Snopek, Jarosław Giziński
március 24. Helyszín: Collegium Minus UAM, Poznań, ul. Wieniawskiego 1, Sala Lubrańskiego
16.00- 17.30 Blok 3. 17.40- 19.15 Blok 4.
Molnár Imre, Tischler János, Konrad Sutarski Pálfalvi Lajos, Pászt Patrícia, Koutny Ilona
Hungarológiai Műhely (magyar nyelven)
március 24. Helyszín: Jowita hotel, Poznań, ul. Zwierzyniecka 7, konferenciaterem
9.00- 10.30 plenáris előadások: Havas Ferenc, Ladányi Mária 11.00- 12.30 plenáris előadások: Kontra Miklós, Szili Katalin 14.00- 15.30 Nyelvészet, Irodalom és Kultúra szekciók 19.45
Bankett a Jowita hotel éttermében
március 25. Helyszín: Jowita hotel, Poznań, ul. Zwierzyniecka 7, konferenciaterem 9.00- 11.00 plenáris előadások: Illés Pál Attila, Tibor Žilka, Horváth Kornélia, Masát Ádám
11.15- 12.45 Nyelvészet és Módszertan szekciók 13.45- 14.30 Kerekasztal beszélgetés A lengyelországi magyar szakok jövője címmel 14.45- 16.30 Irodalom és Módszertan szekciók
2
A nyilvános előadások programja Helyszín: Collegium Minus UAM, Poznań, ul. Wieniawskiego 1, Sala Lubrańskiego
Blok 1 (2011.03.23. 15.30-17.00) Przewodniczący: Prof. dr hab. Jerzy Bańczerowski
Prof. dr hab. Ryszard Grzesik (Poznań, Instytut Slawistyki PAN) Czy przyjaźń polsko-węgierska ma „odwieczny” charakter? XX wiek upłynął pod znakiem przyjaznych stosunków między Polakami i Węgrami. W wystąpieniu próbuję odpowiedzieć na pytanie, czy tak ciepłe stosunki polsko-węgierskie istniały również we wczesnym średniowieczu, w okresie kształtowania się obydwu państw. Wyznacznikiem bliskości były wówczas sojusze zawierane między dynastami. Wydaje się, że pierwszym okresem bliższych stosunków był przełom XI i XII w., czas wzajemnych interwencji. Do intensyfikacji kontaktów doszło w XIII w. (rywalizacja na Rusi Halickiej, zagrożenie tatarskie, ścisłe związki Krakowa z węgierskimi sąsiadami, Kronika węgiersko-polska). Okres ten stał się podstawą dalszych intensywnych kontaktów w późniejszych czasach.
Prof. dr hab. Csaba Kiss Gy. (Budapeszt, Katedra Historii Cywilizacji ELTE) Węgiersko-polskie kontakty po 1945 r. Sytuacja Węgier i Polski po II Wojnie Światowej była podobna, ale jednak różna. Po znalezieniu się w radzieckiej strefie interesów do 1947 r. w warunkach ograniczonej demokracji miało miejsce położenie podwalin pod wpływy imperialistyczne. Po podobnym okresie stalinizmu odwilż również postępowała równolegle. Rok 1956 stanowił jeden z przełomów, kadarowskie Węgry pod wieloma względami różniły się od gomułkowskiej Polski. Wszystko to wpłynęło na kształtowanie się kontaktów między oboma narodami.
Prof. dr hab. László Kálmán Nagy (Kraków, Katedra Filologii Węgierskiej UJ; Debreczyn, Instytut Slawistyki KLTE) Polak, Węgier, dwa bratanki – historycznie i dziś. Jacy jesteśmy i jak nas widzą bratankowie Kwestia przyjaźni polsko-węgierskiej dla każdego przedstawiciela obydwu narodów wydaje się oczywista. Większość Polaków słyszała o królowej Jadwidze i Stefanie Batorym czy udziale Polaków w węgierskiej Wiośnie Ludów. Znana jest także pomoc okazywana Polakom przez Węgrów w czasie II wojny światowej oraz świadomość, że bez Poznańskiego Czerwca nie byłoby Węgierskiego Października. Wszystko to należy już jednak do przeszłości. Wspomniane historyczne korzenie tej przyjaźni na szczęście nie wyblakły jeszcze do końca. W wystąpieniu zostaną podane subiektywne aspekty tego, co nas zbliża, dlaczego jesteśmy dla siebie potrzebni i co decyduje o tym, że potrafimy być dla siebie wciąż interesujący i atrakcyjni.
Blok 2 (2011.03.23. 17.30-19.00) Przewodniczący: Prof. dr hab. Bogusław Bakuła
3
Dr Aleksandra Muga (Poznań, Filologia Węgierska UAM) Jej historie. Wokół twórczości filmowej Márty Mészáros (Wstęp i wywiad z reżyserką) Prof. dr hab. Jerzy Snopek (Warszawa, Instytut Badań Literackich PAN; Warszawska Wyższa Szkoła Humanistyczna im. B. Prusa) Polsko-węgierskie „dialogi z Sowietami”. Vincenz i Márai Dwaj wybitni intelektualiści i pisarze: Stanisław Vincenz (1888-1971) i Sándor Márai (1900-1089) w tym samym czasie – w ostatnich miesiącach II wojny światowej – oraz w tym samym miejscu – na Węgrzech – zetknęli się z Sowietami i przez dłuższy okres bezpośrednio z nimi obcowali. Związane z tym doświadczenia i przemyślenia zawarli w swoich dziełach: Vincenz w Dialogach z Sowietami, Márai w Dzienniku i (nade wszystko) w tomie zatytułowanym Ziemia! Ziemia...!. Te niezwykle istotne świadectwa spotkania z przedstawicielami innej rzeczywistości kulturowo-cywilizacyjnej, mentalnej, politycznej, z forpocztami nowego systemu, narzucanego krajom środkowoeuropejskim, zostaną poddane szczegółowej analizie porównawczej.
Jarosław Giziński (Warszawa, Newsweek Polska) Eksperyment Viktora Orbána – polityka Węgier pod rządami Fideszu Węgry pod rządami Fideszu realizują zasadniczą zmianę priorytetów w polityce wewnętrznej. Gabinet premiera Viktora Orbána dokonuje zmian w polityce ekonomicznej, społecznej, medialnej. Cieszy się zaufaniem społeczeństwa, jednak jego zdecydowane posunięcia wywołują też krytykę – nie tylko ze strony opozycji wewnętrznej, ale także instytucji europejskich. Szczególnie ostra okazała się krytyka ustawy medialnej, która wg założeń miała uporządkować węgierskie media, jednak nałożyła zbyt daleko idące ograniczenia. Przyjęcie tej ustawy niestety zbiegło się w czasie z początkiem węgierskiej prezydencji w UE, co w pewnym stopniu musi skomplikować jej przeprowadzenie. Stawką reform węgierskich jest przezwyciężenie głębokiego kryzysu społeczno-ekonomicznego kraju.
Blok 3 (2011.03.24. 16.00-17.30) Przewodniczący: Prof. dr hab. Kálmán László Nagy
Dr Imre Molnár (Warszawa, Ambasada Republiki Węgierskiej) Polityka Jánosa Esterházyego w świetle jego kontaktów z Polską János Esterházy urodził się w 1901 roku na terenie dzisiejszej Słowacji. Jego matką była polska hrabina Elżbieta Tarnowska, której ojcem zaś był hrabia Stanisław Tarnowski, wielkiej sławy rektor UJ i prezes PAN. Po wczesnej śmierci męża hrabina Tarnowska sama wychowywała swe dzieci w szacunku do przodków, ofiarnej wierności narodowi i uczyła je, jak zachowywać wiarę chrześcijańską. Tak więc swoje polskie pochodzenie Esterházy zawdzięczał matce. To ona przekazała mu żywą więź z polskim językiem, historią i kulturą. Wszystko to, wraz ze zróżnicowanym pod względem narodowym środowiskiem ziemi rodzinnej, sprawiło, że szacunek i tolerancja do wartości innych narodów stały się dla Esterházyego od urodzenia naturalną zdolnością.
Dr János Tischler (Warszawa, Węgierski Instytut Kultury) Węgierska Republika Ludowa pod rządami Jánosa Kádára, 1956-1989 W nocy 1 maja 2007 roku nieznani sprawcy splądrowali grób Jánosa Kádára na budapeszteńskim cmentarzu. Otworzyli podwójne wieko trumny byłego przywódcy węgierskiej partii komunistycznej, wyciągnęli czaszkę i część kości oraz urnę z prochami jego żony. Policja wyznaczyła wysoką nagrodę za pomoc w ujęciu sprawców. W śledztwie przesłuchano 600 osób, lecz nie natrafiono na żaden ślad. W listopadzie wstrzymano dalsze poszukiwania. Skradzione szczątki do dziś się nie odnalazły. Współcześni
4
historycy węgierscy nadal nie są w stanie w pełni opisać epoki Kádára (1956-89). Także klasa polityczna oraz społeczeństwo demokratycznych już Węgier wciąż jeszcze nie skonfrontowały się z pokadarowską spuścizną. A od prawie czterech lat Węgry nie potrafią „rozliczyć się” ze szczątkami Kádára.
Dr Konrad Sutarski (Budapeszt, Samorząd Mniejszości Polskiej) Polska pomoc węgierskiemu powstaniu kierowanemu przez Franciszka II Rakoczego (1703-1711) i jej charakter Jest to jeden z najmniej znanych, a ważnych tematów w dziejach polsko-węgierskich kontaktów. Polska pomoc antyhabsburgskiemu powstaniu węgierskiemu, dowodzonemu przez księcia Franciszka II Rakoczego (1703-11), pozostawała dotąd mało znana i słabo opracowana, choć była większa niż dobrze zbadana pomoc wojska polskiego udzielona Węgrom w latach Wiosny Ludów (1848-49). Wsparcie udzielone w powstaniu Rakoczego można uznać za znaczące, pomimo słabości Rzeczpospolitej, targanej wewnętrzną niezgodą. Polska stanowiła dla powstania rozległe zaplecze, ważne militarnie i gospodarczo, poza tym na terenie Polski miały miejsce zabiegi o charakterze dyplomatycznym.
Blok 4 (2011.03.24. 17.40-19.15) Przewodniczący: Prof. dr hab. Jerzy Snopek
Dr Lajos Pálfalvi (Piliscsaba, Instytut Slawistyki Uniwersytetu im. Pétera Pázmánya) Czym się różni Varga od Stasiuka? Podróże i opisy Andrzej Stasiuk afirmuje galicyjski nurt wschodniopolskiej eseistyki emigracyjnej. Żyje jednak w innej epoce, opisuje ten świat, który sam widzi, a nie próbuje znaleźć śladów dawnego bogactwa kulturowego Galicji. To pisarz świadomie antynostalgiczny, antygalicyjski, odrzuca rolę pielgrzyma kulturowego. Obalając stare stereotypy Stasiuk stworzył nowe. Opisuje bliskie regiony jako zjawiska elementarne, bez znajomości lokalnych kodów kulturowych. Krzysztof Varga towarzyszył mu parę razy w podróżach, wie, że jego kolega zaczynał nowy rozdział w historii tego gatunku. Dla niego też najważniejsze są wrażenia osobiste, ale on zna język, biegle czyta kody różnych warstw kultury węgierskiej. Czasem występuje z roli polskiego hermeneuty i pewne zjawiska zaczyna wyjaśniać z wewnętrznego punktu widzenia.
Patricia Pászt (Kraków, Centrum Węgierskie) Tłumaczenia i recepcja polskich i węgierskich dramatów ostatniego 20-lecia Patricia Pászt opiera się na monografii oraz dwóch antologiach dramatu polskiego i węgierskiego wydanych w grudniu 2010 r. Autorka monografii i tłumaczka dramatów w swym wykładzie omawia i analizuje najwybitniejszych autorów i najważniejsze tendencje, zagadnienia charakteryzujące dramaturgię polską i węgierską po roku 1990, oraz ich recepcję na scenach węgierskich i polskich teatrów.
Dr hab. Ilona Koutny (Poznań, Zakład Ugrofinistyki UAM) Kolory, które nas łączą Otaczające nas kolory wpływają na nas i mają swoją symbolikę w życiu społecznym. Fizycznie można je jednoznacznie utożsamiać, jednak widzimy świat w trochę innym kolorze. Czy cebula na pewno jest czerwona i białe wino białe? Czy małżeństwo może być białe? Wykład przedstawia czerwień i biel w ich kontekstach, nazewnictwie, frazeologii i symbolice w obu językach, w poszukiwaniu podobieństwa i różnic w węgierskim i polskim językowym obrazie świata.
5
Hungarológiai Műhely Poznań 2011.03.24-25. Helyszín: DS Jowita UAM, Poznań, ul. Zwierzyniecka 7. www.dsjowita.pl
Program (az összefoglalókkal)
2011.03.24. 8.30- Regisztráció 9.00-10.30 – Plenáris előadások Elnök: Dr. habil. Koutny Ilona Dr. habil. Havas Ferenc (Budapest, ELTE BTK, Finnugor Tanszék) A magyar és rokon nyelvei új fényben: az uráli tipológiai adatbázis tervezete A magyar nyelv oktatása és tudományos feldolgozása egyaránt megköveteli e nyelv pontos helyének kijelölését a világ nyelvei között. A genealógiai (történeti-összehasonlító) nyelvészet rögzítette a magyar nyelv helyét az uráli nyelvcsaládban, ezen belül a finnugor, még szorosabban pedig annak ugor ágában. Az areális nyelvészet fényében a magyar nyelv az európai nyelvszövetség (Standard Average Europaean) részének bizonyult. A legtávlatosabb komparatív kutatás ma a nyelvtipológiai. A magyar és rokon nyelvei szerkezetének megvilágítása az általános nyelvtipológia módszereivel éppoly fontos feladat, ezen nyelvek tipológiai jellegzetességeinek felmutatása az általános nyelvtipológia számára. Ezt a célt szolgálja az uráli nyelvek tipológiai adatbázisának tervezete. A tipológiai adatbázis egy online módon működő digitális rendszer, elvét tekintve egy virtuális táblázat, melyben a sorok a tipológiai paraméterek, az oszlopok pedig a feldolgozott dialektusok. A kész adatbázis felhasználói működtetésének lényegét a táblázatban történő keresés lehetősége adja, amely egyidejűleg irányulhat egy vagy több dialektusra, paraméterre vagy paraméterértékre. A vizsgálandó nyelvi jelenségek a morfonológiától a szintaxisig terjednek, és az eredmények összességükben minden eddiginél pontosabban kijelölik a magyarnak és rokon nyelveinek a helyét a világ nyelveinek rendszerében.
Prof. Ladányi Mária (Budapest, ELTE BTK, Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék) A magyar szóképzési morfológia leírási kérdései – eltérő nyelvelméleti magyarázatok fényében Az előadás a szóképzési mintázatok leírásának két eltérő lehetőségét, a szabályelvűséget és a sémaelvűséget veti össze, és a sémaalapú felfogás mellett érvel. Ennek egyrészt az az oka, hogy a mintázatoknak nem szabályként, hanem különböző erősségű sémaként való felfogása épít a szabályelvű morfológiák által figyelmen kívül hagyott nyelvhasználati összefüggésekre is. Másrészt a sémaelvű felfogás – amely szerint a morfológiai mintázatok a mentális lexikon hálózati összefüggéseiből rajzolódnak ki, és a nyelvi egységek viszonyaiban léteznek – a hétköznapi beszélők implicit nyelvtudását tekintve reálisabbnak tűnik, mint a szabályelvű felfogás, amely szerint az absztrakt szabályok a nyelvi egységektől függetlenül léteznek. Emellett a szóképzés szabályos és kevésbé szabályos eseteit sémaelvű felfogásban (különböző erősségű mintázatok tételezésével) egységesebben lehet kezelni, mint azokban a szabályelvű elképzelésekben, ahol egy mintázat vagy szabályosnak minősül, vagy nem. Az előadás a szabályelvűség és a sémaelvűség kérdéseit a gyakoriság, a produktivitás és a használatalapúság kérdéseivel összefüggésben, magyar anyagon tárgyalja.
6
11.00-12.30 – Plenáris előadások Elnök: Prof. Ladányi Mária Prof. Kontra Miklós (Szegedi Tudományegyetem, BTK, Angoltanár-képző és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék) A magyarul beszélők néhány égető szociolingvisztikai problémája A tekintetben is megoszlanak a vélemények Magyarországon s a környező országok magyar lakta vidékein, hogy mik a fő problémáink nekünk, akik a magyart beszéljük anyanyelvünkként. Voltak, akik a közfeliratokon elburjánzó angol szavakat érezték annyira ártalmasnak, hogy törvényt fogadtattak el a magyar Országgyűlésben 2001-ben. Mások az „általános nyelvészektől” óvták a magyar nyelvet s beszélőit, mivel ők azt hirdették, hogy a magyar is többközpontú nyelv, miként a német, az angol, vagy a francia. Vannak, akik szerint a magyarok rákfenéje a saját nyelvi ideológiájuk, ami „a helyes magyar beszéd és írás” intézményes terjesztésében látja a megváltást, valójában azonban ez okozza a legnagyobb károkat a magyar anyanyelvű embereknek. Az explicit és implicit magyar nyelvpolitika kérdései, az anyanyelvi nevelés problémái, valamint a határon túli magyarok nyelvi helyzete és kilátásai is terítékre kerülnek az előadásban.
Dr. habil. Szili Katalin (Budapest, ELTE BTK, Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék) Arról, ami hiányzik a nyelvkönyveinkből, avagy a közös kulturális értékeinkről A tanult idegen nyelv a diák számára túlnyomó részt az anyanyelvétől idegen vagy esetleg nyomokban hozzá hasonló formák, ragozások egyvelegének tűnik, holott használata társadalmi tevékenységforma is. A beszélők a saját kultúrájuk által kialakított, szervezett kommunikációs helyzetekben vesznek részt, ahol nyelvi megnyilatkozásaikat közösségük elvárásainak megfelelően alakítják: úgy kérnek, utasítanak el, társalognak, kezdik vagy zárják beszélgetéseiket, írnak levelet, cikket stb., ahogy ezt a kontextuális összetevők, az adott kultúrában előnyben részesített értékek megszabják számukra. Sajnálatos módon a modernnek számító idegen ajkúaknak szóló nyelvkönyveink fölött e tekintetben (is) eljárt az idő. Az előadás magyar-lengyel vonatkozásban foglalkozik a két kultúra azon értékeivel, amelyekre támaszkodhat a tanár a tanítási folyamatban, illetve amelyeknek ismerete megkönnyítheti mind a magyarok, mind a lengyelek számára az egymással folytatott nyelvi és kulturális interakciókat.
12.30-14.00 Ebédszünet
A szekcióelőadásokban mindenkinek 20 perc áll rendelkezésére, így a végén 10 perc marad a kérdésekre, vitára.
14.00-15.30 – Nyelvészeti szekció szekcióelnök: Dr. habil. Havas Ferenc
Dr. Vargáné Horváth Mária (Győr, Nyugat-magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Kar) Lengyel családnevek a mai magyar családnévanyagban Előadásomban azt a kutatási eredményt mutatom be, amelynek segítségével feltártam, hogy a mai magyar családnévrendszerben milyen arányban fordulnak elő nem magyar eredetű családnevek. Az idegen nyelvekből származó nevek legnagyobb csoportját a német etimonú, a következőt a szláv alapszavú családnevek alkotják. Ez utóbbi nevek között a lengyel nyelvből származók bemutatására helyezem a fő hangsúlyt. Egyrészt a mennyiségi, statisztikai eredményeket, másrészt a néveredetet, illetve a különböző nyelvi, alaktani elemzéseket mutatom be. Példákat hozok a lengyel eredetű családneveknek a magyar névrendszerbe történő beilleszkedéséről, különböző névélettani folyamatokról, a családnevek kultúrtörténeti hátteréről. A dualizmus korában, valamint a két világháború közti időszakban nagyon erősen jelen volt a magyar társadalomban a névmagyarosítás. Bemutatom, hogy ez milyen mértékben érintette a szláv, ezen belül is a lengyel családneveket. Kitérek arra is, hogy történik-e napjainkban névváltoztatás, névmagyarosítás a családnevek e csoportjában.
7
Dr. Robert Wołosz (Pécs, PTE BTK, Szláv Filológia Tanszék) Lengyel-magyar irodalmi korpusz Az alábbi fejtegetések kiindulópontja a kétnyelvű – magyar-lengyel és lengyel-magyar – szótárak működésében bekövetkezett változás. A megállapítás, amelyet bővebben kifejteni szándékozom, így hangzik: napjainkban a papír alapú szótárak írása, szerkesztése és kiadása meddőnek tűnik. Szótárakra természetesen most is, a jövőben is szükség lesz, de meg kell gondolni, milyen formában érdemes ezeket létrehozni és terjeszteni. Egy hagyományos szótárat helyettesíthet a lengyel-magyar párhuzamos irodalmi korpusz. Az előadásban bemutatom egy ilyen korpusz csíráját, felvázolom a fejlesztésével kapcsolatos lehetőségeket és a benne rejlő nehézségeket, illetve kifejtem, miképp használható fel
Dr. Robert Bielecki (Poznań, UAM, Finnugor Tanszék) A szó morfonotaktikája tipológiai aspektusban Az előadásom kísérletet tesz a Bańczerowski által javasolt, a szóhoz való morfológiai-tipológiai megközelítés egy aspektusának továbbfejlesztésére. A szó morfonotaktikájának, azaz a szóban leválasztható morfonok lineáris elrendeződésének tipológiai sajátosságairól lesz szó. A javasolt megközelítés, ahogy Bańczerowskié is, megfelelő dimenziókkal rendelkezik, amelyek keretében a szónak a morfonotaktika szempontjából releváns homogén jellegzetességeit különböztettem meg. A megfelelő sajátosságokkal rendelkező dimenziók listáját a következők alkotnák: (i) a szóban valóságosan megkülönböztethető morfonotaktikus pozíciók száma (ház – egy pozíciójú szó, ház/at – két pozíciójú szó, ház/ak/at – három pozíciójú szó stb.), (ii) a szóban (homolexia kategóriájaként) maximálisan megkülönböztethető morfonotaktikus pozíciók száma (ház, ház/at, ház/ak/at stb. – legalább hét pozíciójú szók, mert maximálisan: ház/acská/i/m/é/é/t stb.), (iii) a szóban megkülönböztethető morfémák morfonotaktikus pozíciójának merevsége, illetve felcserélhetősége (könyv/em/ben – merev pozíciójú szó, mert *könyv/ben/em hibás, fiú/k/é – felcserélhető pozíciójú szó, vö. fiú/é/k stb.)
Paweł Kornatowski (Poznań, UAM, Magyar Szak) A képzők elhagyhatósága a magyarban Azonos elő-, illetve utótagú összetett szavak mellérendelése esetén csak egyetlen alaptagot kötelező megtartani, a többi elhagyható. E szabály azonban nemcsak az összetételi tagokra, hanem a hagyományosan képzőnek tekintett bizonyos toldalékokra, mint pl. a -beli, -fajta, -féle, -né, -nemű, -szerű végződésekre is vonatkozhat. A szakirodalom szerint képzői mivoltukat különböző, egyebek között prozódiai és fonológiai feltételek határozzák meg. Előadásom célja ezeknek a tényezőknek a bemutatása, ezen belül a többi elhagyható elemmel való egybevetése, különös tekintettel az összetételek utótagjaira. Megjegyzendő, hogy elég gyakran megkérdőjelezik az elhagyhatóság fogalmát a képzőkre vonatkozóan, emiatt gyakorlatilag besorolják őket az utótagok közé. Jóval ritkábban említett szempont viszont az, hogy az összetételeknek vélt bizonyos szavak pedig a derivátumok sok tulajdonságával bírnak. A fentiekkel kapcsolatban felmerül egy lényeges kérdés: lehetséges-e egyáltalán a képzők és az utótagok közötti pontos határ kijelölése.
14.00-15.30 – Irodalomtudományi szekció szekcióelnök: Gizińska Csilla
Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán (Budapest, ELTE, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet) Idézet vége. Intertextualitásfogalmak a magyar irodalomkritikában 1981 és 2007 körül A tervezett előadás azt vizsgálja meg, hogyan használta az intertextualitás fogalmát (illetve az ennek megfelelő terminusokat), továbbá miként ítélte meg az általa megjelölt jelenséget az utóbbi évtizedek magyar irodalomkritikája. A két kiemelt dátum a vonatkozó kritikai diskurzus két különböző állapotát hivatott rögzíteni, mindkét esetben Esterházy Péter prózájának recepcióját mintául véve: 1981, a Függő, és az első, kizárólag Esterházy idézésmódjának szentelt elemzés megjelenésének éve, 2007-ben pedig a Harmonia Caelestis jelöletlen idézetei körül robbant ki egy emlékezetes, elsősorban internetes fórumokon folytatott vita. Míg a nyolcvanas években, úgy tűnik, az intertextualitás radikális felfogása egyfelől egy ironikus beszédmód, másfelől egyáltalán az esztétikai kommunikáció újonnan visszanyerni vélt önállósodásának egyik szimptómájaként nyert leírást az ún. „prózafordulatot” övező kritikai diskurzusban, addig 2007-ben –a kommunikáció nyilvánosságát meghatározó technikai feltételek fejlődésétől sejthetőleg nem függetlenül – az autenticitás mibenlétének esztétikai és etikai, sőt jogi vonatkozásai bizonyultak meghatározónak Esterházy idézéstechnikájának
8
megítélésében. Ez utóbbi jelenséget az előadás kortárs európai plágiumbotrányok kontextusában igyekszik majd értelmezni.
Dr. Elżbieta Szawerdo (Varsói Tudományegyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Márai Sándor prózájának sikere Lengyelországban Márai Sándor manapság Lengyelországban a legismertebb magyar írók közé tartozik. Azt is lehet mondani, hogy reneszánszát éli, ami nagy mértékben a kitűnő fordításoknak köszönhető. A művei a lengyel könyvpiacon az utolsó tíz évben jelentek meg és nagy sikert arattak. A lengyel olvasók nemcsak a művei alapján ismerték meg Márait. Több lengyel folyóiratban számos olyan cikk jelent meg erről a kitűnő szerzőről, amelyek a könyveit propagálták. A referátumomban szeretném bemutatni Márai recepcióját Lengyelországban, különös tekintettel a „Naplóra” és az önéletrajzi tényeken alapuló regényeire („Egy polgár vallomásai”, „Föld, föld”). Megpróbálok arra a kérdésre válaszolni, hogy mi a titka annak, hogy ez a nagyszerű magyar író nálunk, Lengyelországban annyira népszerűvé vált ?
Dr. Piotr Kowalczyk (Krakkó, Jagelló Egyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Tadeusz Różewicz Magyarországi lapok c. műve motívumainak csoportosítása A referátum a célja Tadeusz Różewicz Magyarországi lapok c. művében szereplő különféle motívumoknak a csoportosítási kísérlete. Mivel a Magyarországi lapok c. irodalmi riportgyűjtemény sajátos körülmények között, 1950-ben jött létre, nyilvánvaló, hogy a mű megírási idejének megfelelően a riportok fő motivikus rétege magában foglalja az ún. kötelező motívumokat pl. a börtön-motívumot, az egyik legfontosabb kommunista ünnep, Május elseje motívumát, továbbá a magyar faluban történő változások leírását. De mivel maga a szerző a XX. század egyik legjelentősebb lengyel költője és drámaírója, ezért a fő motivikus réteg alatt olyan „másodfokú” motívumok is találhatók, amelyek Różewicz líraiságának köszönhetően semmiképpen sem tartoznak a szocialista realista irodalom kellékei közé. Ilyen motívum például a magyar nyelv tanárnőjének motívuma. Nyilvánvalóan a két motívumréteg között egy harmadik réteg is található, amely összeköti az aktuális valóságot (realitást) leíró motívumokat és az univerzális értékekre vonatkozó motívumokat. Tehát a Magyarországi lapok c. művének motívumait három fő csoportba megoszthatjuk: 1) – a mű keletkezésével összefüggő, a történelmi aktualitást hangsúlyozó motívumok; 2) – az univerzálitást hangsúlyozó, a kommunista valóságot kihagyó motívumok; 3) – a műfajból eredő, ahhoz kötődő motívumok.
Kinga Piotrowiak-Junkiert (Poznań, UAM Magyar Szak; PTA Irodalomtudományi Intézet) Az „írói identitás” Kertész Imre művészetében „[...] egyetlen identitásom van, az írásbeli identitás” – írta Kertész Imre a Valaki más című kötetében. Az előadásomban be szeretném mutatni, mit jelent Kertész művészetében az egyik legbonyolultabb irodalmi téma, illetve fogalom: „írói identitás és az írás értelmezése Auschwitz után”. Kertész Imre sokoldalú és sokszínű művészetében (Gályanapló, A kudarc, Valaki más. A változás krónikája, Kaddis a meg nem született gyermekért) ez a fogalom más fontos témákkal kapcsolatos, mint például az „írás mint egzisztenciális feladat”, amelyet nemcsak Kertész regényeiben találhatunk, hanem Thomas Bernhard és Emil Cioran művészetében is.
14.00-15:30 – Kultúra szekció szekcióelnök: Dr. habil. Kovátsné Németh Mária
Dr. habil. Kovátsné Németh Mária (Győr, Nyugat-magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Kar) A jezsuita képzés eredményei Közép-Európában, különös tekintettel a magyar-lengyel kapcsolatokra „Az előrelátó ember néz a legtöbbet hátra”. (Pascal) A sokszínű, globális problémákkal teli világunkban nehéz eligazodni, a problémákra általános érvényű megoldásokat találni. A XXI. század kihívásaira a válasz: „a több és jobb oktatás.” (E. Schumacher) 1599-ben „A Jézus Társaság tanulmányi rendszere és az arra vonatkozó útmutatás” a Ratio Studiorum az európai iskolaügy gyökeres átalakítását fogalmazta meg. Az iskolatörténet első központi tanterve valamennyi jezsuita
9
iskolára érvényes volt Nyugat- és Közép- Európában: Rómától Kolozsvárig; Győrtől – Poznanig vagy a litvániai Vilnáig, Ungvártól Spanyolországig. Az új műveltséganyag meghatározta az iskolatípus szerkezetét, egyensúlyt teremtett a tanórai és tanórán kívüli tevékenységek között, a tudomány művelése, a művészetek, a játék, sport, kirándulás szeretete között. A jezsuita iskolák – Nagyszombati Egyetem – kiváló tudós tanárokkal dolgoztak. A történettudományt és a természettudományt művelő tudós jezsuita tanárok eredményei máig hatnak a közép-európai kultúra fejlődésében: Pázmány Pétertől – Hell Miklósig; a nagyszombati csillagvizsgálótól a poznani csillagdáig.
Németh Orsolya (Piliscsaba, PPKE, BTK) A Szolidaritás és a lengyel események a hivatalos magyar sajtó tükrében 1980-1983 között Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy hogyan jelenik meg a Szolidaritás, illetve hogyan jelennek meg az 1980 és 1983 közötti lengyel események a hivatalos magyar írott sajtóban. Mind Szolidaritás, mind a lengyel események hatással voltak az egész közép-európai régió fejlődésére, történelmére, politikájára. Ennek jelentőségével természetesen tisztában volt a kommunista államvezetés is, Magyarországon ezekben az években gyakorlatilag egy lengyel ellenes kampány folyt, amelyhez a hatalomnak az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – eszköze a hivatalos sajtó volt. Legfőbb céljuk volt a Szolidaritás befeketítése, illetve felelőssé tétele a Lengyelországban kialakult helyzetért. A párt- és államhatalom felmagasztalása, valamint a Szolidaritás meglehetősen negatív színben való feltüntetése együttesen valóban kelthette azt az érzést a magyar olvasóban, hogy tényleg a szakszervezet felelős mindenért. A hivatalos, írott sajtón belül elsősorban a legnagyobb, országos terjesztésű napilapokat vizsgálom: Magyar Nemzet (a Hazafias Népfront lapja, főszerk.: Pethő Tibor), Népszabadszág (az MSZMP lapja, főszerk.: Várkonyi istván 1980-0982, Berecz János 1982-1985), Népszava (a Szakszervezetek lapja, főszerk.: Siklós János), különböző profilú, szintén országos hetilapokat: HVG (Magyar Kereskedelmi Kamara, főszerk.: Vince Mátyás), Élet és Irodalom (Jovánovics Miklós), Új Tükör (Benjámin László), Mozgó Világ (Veress Miklós, Kulin Ferenc), valamint a nagyobb vidéki lapokat: Tiszatáj (Szeged, Vörös László), Műhely (Győr), Jelenkor (Pécs, Szederkényi Ervin), Életünk (Szombathely, Pete György).
Marcin Grad (Varsói Tudományegyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Az 1948. január 31-i magyar–lengyel Kulturális Egyezmény Az előadásom témája „Az 1948. január 31-i magyar-lengyel Kulturális Egyezmény”. Röviden összefoglalom, hogy mit foglalt magába ez az egyezmény és hogyan hatott az újra alakuló magyar-lengyel kulturális kapcsolatokra. Az előadásomban a tárgyalt kulturális szerződés aláírásának körülményeit is bemutatom: 1948. január 26-ától február 1-éig Budapesten (ahol aláírták a magyar-lengyel Kulturális Egyezményt) a „MagyarLengyel Barátság Hete” című rendezvény zajlott, amelynek keretében számos kulturális eseményt rendeztek (koncertek, kiállítások, a lengyel delegációnak a magyar intézmények képviselőivel való találkozásai, stb.). Azonkívül a referátumomban áttekintést nyújtok a Kulturális Egyezményről valamint a két ország közötti kulturális kapcsolatokról szóló magyar és lengyel sajtóvisszhangról.
Engelmayer Ákos (Varsó, volt lengyelországi magyar nagykövet) Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei – 1914 november – 1915 november Molnár Ferenc, akit Lengyelországban A Pál utcai fiúk című nagysikerű könyvéről ismer a közönség, az első világháború idején tudósításokat írt Az Est budapesti lap számára. Az olvasók körében népszerűek voltak ezek az írások, így 1916-ban könyv alakban is napvilágot láttak Egy haditudósító emlékei címen. Számtalan információval bővelkedő tudósítások ezek az első világháború fordulópontjáról. Az író Krakkóba vetődött, s onnan, a frontok kereszttüzéből írt. A világ nem ok nélkül érdeklődött az iránt, ami a Visztula felső folyásánál történt akkoriban. Ott, az osztrák, orosz és porosz határon épült fel a Krakau erőd, amely a Nyugat- Európa felé előrenyomuló orosz csapatok feltartóztatását volt hivatott szolgálni. Molnár tudósításai vagy a mai Lengyelország területéről (Stary és Nowy Sącz, Limanowa, Krakkó, Gorlice, Krosno, Biecz, Przemyśl, Grybów, Tarnów), vagy a II. Köztársaság területéről (Lwów, Brześć, Stryj, Halicz, Złota Lipka) adnak leírást. A több mint kilencven éve született könyv az elbeszélés menetével, plasztikus, átható leírásaival a mai olvasót is magával ragadja. A lengyel olvasó számára ismeretlen mű számos történeti ismeretet tartalmaz, megmutatva a háború pusztításait. Az embertelen, totalitárius háborúban felmutatja a barátság értékét s közös európai gyökereink megértésének lehetőségét. A mű feljegyzés beszélgetésekről, eseményekről, megfigyelésekről és a háborús pusztítás mértékéről.
10
19.45 – Bankett Helyszín: A Jowita hotel étterme
2011.03.25. 9.00-11.00 – Plenáris előadások Elnök: Dr. Vargáné dr. Horváth Mária Dr. Illés Pál Attila (Piliscsaba, PPKE, BTK) Párhuzamos életrajzok a II. világháború után: Mindszenty József és Stefan Wyszyński Mindszenty József és Stefan Wyszyński a Katolikus Egyház és a kommunista rendszer összeütközésének emblematikus szereplői voltak. Az állami hatalommal szembeni politikájuk nagy mértékben befolyásolta az egész katolikus közösség helyzetét Lengyelországban és Magyarországon. A prímási tisztség ráadásul komoly közpolitikai feladatokkal is felruházta e cím viselőit a korábbi korszakokban. Előadásomban, a mindkét országban és történelemben oly fontos „interrex” szerepből a II. világháború után következő konfliktusokat vizsgálom.
Prof. Tibor Žilka (Nyitra, Konstantin Filozófus Egyetem) Szlovák szereplők a magyar prózában A magyar prózában jelentős szerepet játszanak szlovák szereplők (hősök) főleg két író műveiben: Mikszáth Kálmán, valamint újabban Závada Pál prózájában. Závada Pál Jadviga párnája c. regényében a szlovákság mint népcsoport van jelen. E regény lényegének a megragadására tulajdonképpen kétféle magyarázat lehetséges: 1. egy kis etnikai csoport, a dél-magyarországi szlovákság, fokozatos pusztulását öleli fel az irodalmi alkotás végkicsengése; 2. pars pro toto értelemben a regény felfogható úgy is, hogy a népcsoport magában foglalja a közép-európai ember életterének a fokozatos beszűkülését is, fokozatos korcsosodását, ami egyrészt az 1. világháború utáni változások következménye, másrészt a totalitárius rendszerek bomlasztó hatásának eredménye. Závada regényéből filmadaptáció is született, s a filmváltozatot is összehasonlítjuk a regénnyel mint előszöveggel (pretextussal).
Dr. habil. Horváth Kornélia (Piliscsaba, PPKE, BTK, Magyar Irodalomtudományi Intézet) Líratörténeti hagyományvonalak a kortárs magyar költészetben A kortárs, jelenkori magyar lírában világosan elkülöníthetők a XX. századi magyar költészet meghatározó poétikai és retorikai vonulatai. Előadásomban ezek közül elsősorban a Kassák fémjelezte avantgárd „hagyomány” posztmodern versnyelvi továbbvitelére; az egyik oldalról szintén ebből, másfelől azonban a magyar későmodern líra Weöres által képviselt ritmikai és „hangzástradíciójából” táplálkozó, a ritmust, a különböző versformákat és általában a vershangzást felértékelő kortárs költőkre; a József Attila- és Pilinszkyféle versbeszéd megszakításos megújítását megvalósító alkotók műveire, illetve a magyar objektív, tárgyias lírai tradíció (Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes) költői beszéd- és látásmódjának továbbvitelére kívánom fordítani a figyelmet.
Masát Ádám (Budapest, Balassi Intézet) Lengyel hungarológus hallgatók ösztöndíjas részképzése Magyarországon 2002 és 2010 között Az elmúlt nyolc évben a lengyel hungarológus hallgatók számára alapvetően két lehetőség kínálkozott ösztöndíjas magyarországi részképzésre. Az egyik alternatívát a Magyar Ösztöndíj Bizottság pályázata jelentette, amely 3–10 hónapos magyarországi tanulmányok folytatását tette lehetővé. A ösztöndíjat elnyert lengyel hallgatók döntő többsége Budapestre jött, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult néhány hónapig. Egy másik lehetőséget kínált a Balassi Intézet 10 hónapos ösztöndíja. A Pécsi Tudományegyetemmel közösen működtetett programban egy teljes tanéven át intenzív magyar nyelvi és hungarológiai képzésben részesülhettek a lengyel hallgatók.
11
A magyarországi részképzésben résztvevő külföldi hallgatók között mindig kiemelten magas volt a lengyel hallgatók aránya. Az előadás elsősorban statisztikai elemzésekkel és adatokkal áttekintést ad az elmúlt nyolc évről, bemutatja a lengyel ösztöndíjasokat, és érdekes tudnivalókat közvetít magyarországi tanulmányaik eredményességéről. Az előadás végén egy rövid összehasonlítás keretében információkat kaphatunk magyar hallgatók lengyelországi részképzéséről is.
11.15-12.45 – Nyelvészeti szekció szekcióelnök: Prof. Kontra Miklós
Dr. Tátrai Szilárd (Budapest, ELTE, BTK, Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet; Krakkó, Jagelló Egyetem, Magyar Filológiai Tanszék) A metapragmatikai tudatosság jelzései a magyar nyelvben A metapragmatikai tudatosság fogalmát az előadás úgy értelmezi, hogy az a diskurzus résztvevőinek reflexív viszonyulását jelöli a nyelvi tevékenységhez, illetve az annak közegében zajló dinamikus jelentésképzéshez. Az éppen megnyilatkozó személyek ugyanis reflektálhatnak a diskurzus szerveződésére, továbbá reflexió tárgyává tehetik a saját, a másik, illetőleg az egyéb harmadik személyek megnyilatkozói, illetve befogadói tevékenységét is. Mindez általánosabban fogalmazva azt jelenti, hogy a résztvevők képesek reflexíven viszonyulni a különféle nyelvi reprezentációkhoz és a velük összefüggő kognitív folyamatokhoz, illetőleg szociokulturális elvárásokhoz. A metapragmatikai tudatosság mértéke – hasonlóan a pragmatikai tudatosság mértékéhez – egészen eltérő lehet a különböző diskurzusokban. Emellett a megnyilatkozások egyes részeit is jellemezheti nagyobb fokú, míg más részeit kisebb mértékű metapragmatikai tudatosság. Ennek megállapítását nagyban megkönnyíti, hogy a metapragmatikai tudatosságnak vannak megfigyelhető nyelvi nyomai, amelyeket metapragmatikai jelzéseknek nevezünk. Az előadás először azokat a nyelvi lehetőségeket tekinti át vázlatosan, amelyek magának a diskurzusnak a szerveződésére reflektálnak (diskurzusjelölők, diskurzusdeixis). Ezt követően azokat a – a szubjektivizáció és a perspektivizáció jelenségével összefüggő – metapragmatikai jelzéseket tárgyalja, amelyek kimondottan a megnyilatkozói és a befogadói tevékenységhez való reflexív viszonyulást tudatosítják. Végül az idézéssel, illetve az említéssel együtt járó metapragmatikai tudatosság kérdését érinti röviden.
Dr. Tóthné Szűcs Éva (Nyíregyházi Főiskola, PKK, Tanítóképző Intézet) és Bartha Krisztina (Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem, Bölcsészettudományi Kar) Középiskolás nagyváradi és nyíregyházi tanulók olvasási szokásai A nemzetközi és a hazai felmérések szerint csökken az olvasni szerető serdülők száma, ezzel együtt egyre kevésbé értik, amit olvasnak. Az információs társadalmunkban a tanulók egyre inkább eltávolodnak a könyvektől, kevéssé beszélhetünk az olvasmányok tudatformáló szerepéről. Nyíregyháza és Nagyvárad középfokú iskoláiban magyar anyanyelvű tanulók körében nyitott és zárt kérdésekkel vizsgáltuk a diákok olvasáshoz való viszonyát, olvasmányválasztási szempontjait, olvasási kedvét, szabadidős tevékenységét. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hatással van a tanulók olvasási szokásaira az iskola, a környezet, befolyásolja-e azt a szülők társadalmi helyzete, iskolázottsága, általános kulturális színvonala, ízlése.
Agnieszka Veres-Guśpiel (Budapest, ELTE, BTK, Nyelvtudományi Doktori Iskola) A tegező és nemtegező formák használata a magyar és a lengyel nyelvben A tanulmány tárgya a magyar és lengyel udvariassági és megszólítási formák használata, és a két rendszer között megjelenő különbségek, valamint annak következményei a magyar mint idegennyelv elsajátításában. Tehát a 2008-ban végzett vizsgálat célja nemcsak a magyar és a lengyel tegező és nemtegező formák alkalmazásának leírása volt, hanem az is, hogy derítsünk fényt arra, milyen különbségek jelentkeznek e formák használatában, hogyan tükröződik a magyar mint idegen nyelv használatában, és miképpen lehet elősegíteni a nyelvtanulók között a helytálló formák használatát. Az eredmények elemzése után megállapíthatjuk, hogy bár a kettő rendszer alapvetően hasonlóságokat mutat ki, a lengyel és a magyar megszólítási rendszer és annak az alkalmazása között lényeges eltérések figyelhetők meg. A lengyel adatközlők több helyzetben választottak nemtegező formákat, és mivel a lengyel rendszeren belül kötelező az E/3 személyű névmás használata, a magyarul tanuló lengyelek gyakrabban használták azt a magyar kollégáikhoz képest. A magyarok között viszont a legnépszerűbb nemtegezési stratégia az E/3 névmás nélküli forma használata. Mind a két csoportnál elenyésző arányban fordult elő a maga névmás, amit az e névmás alkalmazása iránti bizonytalanság okozhat. A magyar adatközlőknél egyre népszerűbb a tegeződés, amit a
12
nemtegező formák iránti bizonytalanság okozhat, valamint az általános jellegű tegeződés társadalmi elfogadása. Úgy látszik, a magyar nyelvhasználók adott kontextusban néha biztosságosabbnak, udvariasabbnak tekintik a tegező formát, és azt kiindulópontnak tartják. Ezt a tételt 2010-ben végzett atittűd vizsgálataim is megerősítik. Ha ez iránt kétségeik vannak vagy enyhíteni próbálják a tegező formát, vagy a közelítés vagy távolítás csak a megszólításon keresztül realizálódik, a megnyilatkozás többi részét semlegessé, személytelenné próbálják alakítani. A lengyel nyelvben pedig a kiindulási pontnak tartott forma a nemtegező forma. A magyarul tanuló lengyelek többsége lengyel mintákat követ, kevésbé alkalmazkodik a magyar mintákhoz, szerkezetekhez.
Dr. habil. Koutny Ilona (Poznań, Magyar Szak UAM) Metakommunikáció és frazeológia. Kontrasztív vizsgálat A metakommunikáció fontos része a kommunikációnak: a verbális kommunikációt kíséri, annak tartalmát megerősíti vagy módosítja, sokszor még helyettesíti is. Fontos szerepét mutatja az, hogy nyelvi megfelelői mint frazémák az adott cselekvés, érzelmi állapot szinonimáiként működnek (vö rázza a fejét : visszautasít, összevonja a szemöldökét : mérges, kezet ad rá : beleegyezik stb.). Az előadás különböző érzelmeket, vélemény-kifejezéseket vesz sorra, bemutatja azok gyakorlati metakommunikációs megjelenését, s vizsgálja nyelvi megfelelőjüket magyar-lengyel viszonylatban.
11:15-12:45 A magyar mint idegen nyelv oktatásának módszertana – szekció szekcióelnök: Dr. habil. Szili Katalin
Gedeon Márta (Varsói Tudományegyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Teremtő gyökök a magyartanításban A Marácz László által mérföldkőnek nevezett „A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása” c. tankönyv (szerzői: Molnár Zsolt és Czeglédi Cecília) az első olyan magyar nyelvtankönyv, amelyik szakít a magyar nyelvtan tanításmódszertani hagyományaival, és a magyar nyelv hang-, gyök- és képzőrendszeréből indul ki. Ennek a rendszernek az alapjait a XIX. század két tudósa: Czuczor Gergely és Fogarasi János fektette le. A XX. század kilencvenes éveiben megjelent tanulmányok újra felfedezték ezt a XIX. század végén háttérbe szorított rendszert. Függetlenül attól, hogy valaki elfogadja-e, hogy a magyar nyelvben az egy, két vagy három hangzóból álló gyökök hordozzák a szavak alapjelentését, az tény, hogy egyetlen indoeurópai nyelvben sem lehet olyan gazdag szóbokor rendszert kiépíteni, mint a magyarban. Referátumomban megpróbálok rámutatni azokra a lehetőségekre, amelyeket a szóbokrok tanítása a magyar mint idegen nyelv tanítása számára rejteget.
Dávid Mária (Poznań, UAM, Magyar szak; Budapest, Balassi Intézet) Haj, regő rejtem…, de neked megfejtem Ünnepi műsorok a nyelvtanítás szolgálatában a poznani Magyar Szakon A budapesti Balassi Intézetben fél évtizeden át szerveztem Mikulás-napi, karácsonyi, farsangi, valamint márc. 15-i műsorokat a világ legkülönbözőbb pontjairól származó, harmad-negyedgenerációs magyar, illetve félmagyar diákok közreműködésével. Örömmel summázhatom, hogy immár hagyománnyá váltak ezek a rendezvények. Dolgozatomban részletesen ismertetem, milyen felbecsülhetetlen kulturális, nyelvi s pragmatikai hozadéka, csapatépítő ereje van a próbák sorozatának, majd a már „élesben zajló” előadásoknak magyar szakos lengyel hallgatók esetében is. A versektől, karácsonyi daloktól kezdve a regöséneken, farsangi rigmusokon, szójátékokon, a különféle táncokon át a hosszabb-rövidebb jelenetek és dramatizált mesék bemutatásáig, a műfordítás rejtelmeinek kibontásáig, a tegezés-magázás útvesztőjének bevilágításáig sok minden szerepelt már a repertoáron. A műsorokról készült videofilmek egy-két részletét is szeretném bemutatni. Remélem, sikerül újabb ötleteket adni a külföldi egyetemeken tanító lektoroknak.
Dr. Hegedűs Rita (Berlin, Humboldt Egyetem) és dr. Oszkó Beatrix (Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet) Naprakész Magyar Mozaik
13
A kőbevésett tananyagok ideje lejárt – a felgyorsult információáramlás szükségessé, a technika fejlődése pedig lehetővé teszi egy-egy tananyag állandó megújítását - megújulását. A Magyar Mozaik III. egy leckéjén keresztül egyrészt bemutatjuk az internet felhasználásának újszerű megoldásait; mely különösen az országismereti témák feldolgozását teszi színesebbé. A kisebb külföldi oktatóhelyeken visszatérő probléma a diákok nyelvismereti szintjének heterogenitása, mely igencsak széles skálán helyezhető el. A grammatikai jelenségek bemutatásának spirális felépítése lehetővé teszi az egyes leckék közös feldolgozását. A pszicholingvisztika eredményeinek gyakorlati alkalmazása meglepő hasonlóságot mutat a hajdani osztatlan tanyasi iskolák módszereivel. Mindezt vadonatúj köntösbe öltöztetve, az internetes információkeresés, a power pointos bemutatókészítés gyakorlati feladataival színesítve a modern tananyagkészítés műhelymunkájába nyújt betekintést Oszkó Beatrix – Hegedűs Rita közös előadása.
12.45-13.45 Ebédszünet
13.45-14.30 – kerekasztal beszélgetés „A lengyelországi magyar szakok jövője” címmel
14.45-16.00 A magyar mint idegen nyelv oktatásának módszertana – szekció szekcióelnök: Dr. Hegedűs Rita
Dr. Fazekas Tiborc (Hamburgi Egyetem, Finnugor/Uralisztika Tanszék) A magyar nyelv tanítása kezdő fokon, német anyanyelvű egyetemi hallgatóknak A magyar nyelv tanítására nincsen általánosan érvényes, elfogadott recept. Alapvetően minden nyelvoktató minden egyes tanulócsoport számára más-más tanítási tempót, munkaanyagot, formát és módszereket kénytelen összeállítani. Mindezt természetesen a célnyelv és a tanulók anyanyelve közötti „objektív”, tipológiai távolság arányában (esetleg egy harmadik, közvetítő nyelv jellegzetességeit is figyelembe véve), a (nyelv)történeti, kulturális, környezeti és pszichológiai tényezők, valamint a nyelvtanulók céljainak, motivációjának egyidejű figyelembe vételével lehet csak megtenni. A kezdeti feltételek az egyetemi oktatásban is meghatározó jelentőségűek: felnőtt, többnyire már több nyelvet ismerő fiatal embereket tanítunk, akiknek értelemszerűen van már bizonyos nyelvtanulási tapasztalatuk, stratégiájuk, az előrehaladásra és az eredményekre irányuló várakozásuk. Mivel többségük anyanyelve nem finnugor nyelv, a hallgatók (rosszabb esetben maguk az oktatók is) a magyar nyelv tanulásakor/tanításakor a megszokottnál jóval több nehézséggel és –legalábbis kezdetben– lassabb haladással konfrontálódnak. Az előadásban bemutatásra kerülő problémák, megfigyelések és megoldási kísérletek ugyan a németországi egyetemi magyar nyelvtanítás tapasztalatai alapján születtek meg, de tágabb összefüggésben, más nyelvekre és oktatási formákra vonatkoztatva is hasznos kiindulópontot jelenthetnek az oktatók számára.
Dr. Karolina Kaczmarek (Poznań, UAM, Magyar szak) Magyar jogi nyelv tanítása. Célja, módszer, felhasználása Az Európai Unióhoz való csatlakozás a magyar – lengyel kapcsolatok intenzívebbé válását eredményezte, a gazdasági és jogi kapcsolatok egyre szorosabbak. Mindezek miatt egyre nagyobb szükség van jogi szövegek fordítására. Növekvő számban jelennek meg fordításra váró dokumentumok, különösen a jogi nyelv területén, a magyar jogi nyelv fordítója pedig nehéz helyzetben van a kétnyelvű jogi szótárak, és más, ezzel kapcsolatos tudományos munkák hiánya miatt. E hiányra való tekintettel, az előadó magyar – lengyel és lengyel- magyar transzlatológiai aspektusban elemzi az általános jogi nyelv, a Lingua legis jellegzetességeit, és a magyar és lengyel jogi nyelv különös jellegzetességeit is, összehasonlítja a magyar, lengyel és az angol nyelvet nyelvtani, szövegtani és fordítási szempontból, és tárgyalja az oktatási vonatkozásokat.
Németh Szabolcs (Poznań, UAM, Magyar szak) A hibaelemzés tanulságainak felhasználása a magyar mint idegen nyelv oktatásában
14
Az előadás a magyar mint idegen nyelv oktatásának sajátosságaival foglalkozik, különös hangsúlyt fektetve a lengyel anyanyelvű diákok nyelvtanulási problémáira. Kontrasztív szempontokat szem előtt tartva próbálja meg feltérképezni a forrásnyelv struktúrájából adódó „tipikus” hibákat, melyeket a tanulók az idegennyelv-elsajátítás (jelen esetben a magyar) során vétenek. A hibaelemzés elméleti alapjait és gyakorlati módszereit követve megpróbál rávilágítani azokra a konkrét, a lengyel anyanyelvű tanulókat érintő hibákra, melyeknek részletes vizsgálata során levonható tanulságok hatékonyan alkalmazhatók a nyelvoktatás során, s egy jövőbeni feladatgyűjtemény, gyakorlatsor elkészítéséhez is segítséget nyújthatnak.
14.45-16.30 – Irodalomtudományi szekció szekcióelnök: Dr. habil. Horváth Kornélia
Dr. Gizińska Csilla (Varsói Tudományegyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Sławomir Mrożek drámái magyar színpadokon Az előadás célja, hogy széles körű áttekintést nyújtson Mrożek drámáinak magyarországi fogadtatásáról. Az előadás első részében röviden vázolom a magyar színházban az 1960/80-as években uralkodó főbb tendenciákat, rámutatva azokra a társadalmi valamint színházhagyományi tényezőkre, amelyek akadályozták a realista színpadi esztétikától eltérő darabok színpadra vitelét. A magyar színház történetében Mrożek három Egyfelvonásosának 1965-ös kaposvári bemutatója úttörő szerepet játszott az abszurd dráma meghonosításában. Az ekkor kezdődő magyarországi Mrożek-recepciót különböző korszakok szerint tárgyalom, amelyeket a bemutatók mennyisége illetve az előadások esztétikai minősége határoz meg. Előadásomban érzékeltetni szeretném azt a folyamatot, ahogyan a recepció kezdetén Mrożek ihlető hatással van a magyar groteszk kialakulására, majd a későbbiekben Mrożek dramaturgiája hogyan járult hozzá egy újfajta színpadi nyelvezet kialakulásához a magyar színházban.
Szathmáry-Kellermann Viktória (Piliscsaba, PPKE-BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola) Van-e nőirodalom Magyarországon? A címben feltett kérdés nyilvánvalóan költői, amennyiben a nőirodalmat a nők által vagy nők részére létrehozott irodalommal azonosítjuk, hiszen egyre több népszerű szerzőnő könyvei kerülnek kiemelt helyre a könyvesboltok polcain. Lektűrben tehát nincs hiány, találhatunk női szemmel megírt családtörténetet, emlékiratokat a gyereknevelés kalamajkáiról, melankolikus visszaemlékezéseket és akár romantikus kalandregényt is. Azonban ha szigorúbban próbáljuk értelmezni a meghatározást, és valamiféle sajátos nézőpontot és nyelvet követelnénk a nőirodalomtól, joggal fog el minket a bizonytalanság. Akad ugyan feminista körökben is forgolódó költőnő, akad életműsorozatot kiérdemelt klasszikus, de széles körben sem nem olvassák, sem nem tárgyalják ezeket a szövegeket. A referátum célja a magyarországi nőirodalom aktuális helyzetének bemutatása, különös figyelmet szentelve a megjelent művek fogadtatásának mind a nagyközönség, mind a kritikusok részéről. Mindez nem valósítható meg rövid történeti kitekintés, és a nőirodalom magyarországi elméletének vázlatos bemutatása nélkül. Előadásomban kitérek néhány olyan lengyel példára, mely segíthet megvilágítani a kortárs magyar nőirodalom helyzetét nemzetközi összefüggésben.
Anna Butrym (Krakkó, Jagelló Egyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Tóth Krisztina – férfias női irodalom Tóth Krisztina, Magyarországon nagyon ismert és elismert nem csak költőnőként, hanem két novelláskötet írójaként is, Lengyelországban eddig nem találta a helyét - sem a könyvboltok polcán, sem a magyar irodalom olvasmánylistáján. Ebben az előadásban, amely Tóth Krisztina monográfiájának egy részét képzi, megpróbálom a személyét és a az irodalmi munkásságát megközelíteni, a két prózakötetén alapulva és ezeket elemezve: „Vonalkód. Tizenöt történet”(2006) és „Hazaviszlek, jó?”(2009). Tóth prózája saját módjára férfias és egyúttal mélyen nőies, nem csak nőknek, bár főleg nőkről szól, nem is követi, sem másolja a szokásos női nézőpontot az irodalomra; egyszerre önéletrajzi és nem önéletrajzi jellegű. Tóth Krisztina rá jellemző, könnyű stílusa segítségével a látszólag jelentéktelen problémákról beszél, megtalálja a költőiséget az élet prózájában és ábrázolja mind a mai, mind a már elmúlt magyar mindennapiságát.
Szathmáry István (ELTE BTK, Filozófiatudományi Doktori Műhely, Esztétika program) Egy műfaj újjászületése – Kortárs magyar krimik
15
Kondor Vilmos 2008-ban útjára indított Budapest-sorozatával (Budapest Noir; Bűnös Budapest, 2009; A budapesti kém, 2010) új fejezetet nyitott a populáris irodalom magyarországi befogadástörténetében, hiszen meghonosodott az addig Magyarországon ismeretlennek számító hard-boiled krimi, a kedvező kritikai fogadtatás pedig ráirányította az irodalmi közvélemény figyelmét a zsánerben rejlő lehetőségekre. Kondor mellett Baráth Katalin A fekete zongora (2010) című műve ezzel szemben a klasszikus detektívregény Agatha Christie nevével fémjelezhető irányzatát „magyarította”, igen meggyőzően, a „kolor lokált” megidézve. Ugyancsak figyelemre méltó írói teljesítmény Csabai László Szinbád a detektív (2010) című regénye is, ami sűrű szövésű intertextuális hálózatával a magas irodalom és a „ponyvairodalom” közötti határmezsgyén ellensúlyozva teremt magával ragadó szövegvilágot. Az említett kötetek közös sajátossága, hogy cselekményüket a múltba, a huszadik századi magyar történelem első felének valóságába helyezik. Előadásomban a következő kérdéseket szeretném érinteni: 1.) A populáris irodalom magyarországi befogadásának néhány sajátossága, 2.) A (posztmodern) történelmi regény és a történelmi krimi viszonya, 3.) A konkrét művek „múltszemlélete”.
Grzegorz Pakowski (Varsói Tudományegyetem, Magyar Filológiai Tanszék) Ifjúkor a pokolban: a 80-as évek Romániája két magyar regény – Dragomán György: Fehér Király és Tompa Andrea: Hóhér háza – hősei szemével Az előadás két különböző valóság képének összehasonlítását tűzi ki céljául, amelyek a modern magyar regényekben, Dragomán Györgynek és Tompa Andreának műveiben találhatóak. Mindkettő könyv főhősei fiatal emberek – egy kisfiú és egy ifjú lány – akik a 80-as évek ceasescui Romániájában élő magyarok. Mindkettőjüknek kellemetlenül kell megtapasztalni, milyen rettenetes helyen serdülnek fel – a Fehér király főhőse szenved az apja elvesztése miatt, akit gályarabmunkára küldtek a Duna - Fekete tenger csatorna építéséhez. A Hóhér háza elbeszélője egy gimnazista, aki épp akkor lép a felnőtt életbe, amikor kezdődnek az események, amelyeknek végeredménye véres forradalom lesz és a rettenetes diktátor megbuktatása. Úgy tűnik, hogy ezeknek a romániai magyarok sorsainak szélesebb bemutatására még nem került sor Lengyelországban – bár nem is ismeretlen, a Fehér király fordításának köszönhetően. Azért még érdemesebbnek tűnik ennek a két regénynek az összehasonlítása, amelyeket jól fogadott a magyar kritika, és amelyek eddig nem képezték elemzés tárgyát Lengyelországban.
16
