Az Ön ellensége, Soros György

P.O. Box 6157 Leesburg, Virginia 20178 www.larouchepac.com

Az Ön ellensége, Soros György Tartalomjegyzék AZ ÖN ELLENSÉGE, SOROS GYÖRGY .........................................3 TARTALOMJEGYZÉK ......................................................................3 BEVEZETÉS .........................................................................................5 SOROS GYÖRGY: AZ ANGOL OLIGARCHIA BÉRGYILKOSA6 A GÓLEM MEGSZÜLETIK ......................................................................6 FONDORLATOS ÉS GÁTLÁSTALAN ......................................................11 HALÁL PROJEKT .................................................................................13 VAN-E SOROSNAK KÁBÍTÓSZERÜGYE? ..................................15 ZSEBTOLVAJ AZ UTCASARKON ...........................................................15 LAROUCHE'S KÁBÍTÓSZER HÁBORÚJA ...............................................17 AZ ANGOL DIPLOMÁCIA .....................................................................20 A KÁBÍTÓSZER HÁBORÚ FELÜLVIZSGÁLATA! ....................................22 SOROS GYÖRGY: A KÉNYSZER-NYITOTT TÁRSADALOM .23 NEM EMBERBARÁTSÁG, EMBER GYŰLÖLET .......................................23 HARC EURÁZSIÁÉRT ..........................................................................26 NINCS OLYAN, HOGY OFF-SHORE ÁTLÁTHATÓSÁG.............................29 EGY ADAG JÓ TANÁCS:.......................................................................32 MALAJZIA ESETE............................................................................33

3

A KÖVETKEZMÉNY ............................................................................36 A MAI MALAJZIA ...............................................................................38 SOROS GYÖRGY MEGVESZI A JELÖLÉST, OBAMA KÖLCSÖNZI...............................................................................39 MOVEON.ORG ...................................................................................39 DEMOKRÁCIA SZÖVETSÉG .................................................................42 BARACK OBAMA ...............................................................................43 FDR'S 1932-S GYŐZELME A LONDONI WALL STREET FASISZTÁK FELETT................................................................45 KIHÍVÁS A WALL STREET SZÁMÁRA ..................................................46 FASIZMUS MINDENKINEK ...................................................................49 AZ 1932-ES DEMOKRATA ELNÖKJELÖLŐ KÖZGYŰLÉS .......................50 A KÖZGYŰLÉS HÁTTERE ....................................................................52 MORGAN KONTRA FDR.....................................................................53 MERÉNYLET ÉS ÁLLAMCSÍNY ............................................................57

Borítólapon: Soros György; Borítólap terve: Chris Jadatz; Photo: EIRNS/Stuart Lewis. @ June 2008 IIPPA-2008-006 Pénzügyi fedezetet adta Lyndon LaRouche PAC, P.O. Box 6157, Leesburg, VA 20178. www.larouchepac.com and Not Authorized by Any Candidate or Candidate's Committee

4

Bevezetés Visszanyúlva a 2004-es elnökválasztási hadjárathoz munkatársaim és én, a ‘The Confessions of an Economic Hit-Man’ azaz ‘Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai’ című fontos könyvre hívtuk fel a figyelmet. Ennek az embernek lelkiismerete volt. Az alábbi jelentésben LPAC egy sokkal nagyobb történetet vázol fel Soros Györgyről, a politikai-gazdasági bérgyilkosról. Eme jelentés Soros Györgyének nincs lelkifurdalása amiatt, amit tett, vagy tesz. Ezt a jelentést zömmel Soros saját szavai írták meg. Soros György nem egy felsőszintű pénzember, ő inkább egy maffia bandita valódi lelkiismeret nélkül, a banditához hasonlóan a saját barátja megölésére küldték, de csupán az igazi nagy pénzügyi érdekek bérgyilkosa, akit azért béreltek fel, hogy az önök barátait és önt is kirabolja, mindenétől megfossza, ide értve a nemzetüket és a személyes szabadságukat. Obama Barack szenátor valójában nem Soros Györgyé, valaki másoké, de Soros a kulcsellenőr és mind a Demokrata Párt elnöke, Howard ‘Ordító’ Dean látszólagos birtokosa, annak a pártnak, mely föltehetően az Ön politikai pártja, mind a nemzetének a látszólagos birtokosa, a politikai-gazdasági bérgyilkos, Soros György szándéka mindkettő lerombolása. – Lyndon H. LaRouche, Jr. 2008. június 16.

5

Soros György: Az angol oligarchia bérgyilkosa Hector A. Rivas, Jr. Az angol pénzügyi oligarchia veszettül elkötelezett aziránt, hogy az önálló nemzeti állam minden formáját letörölje a bolygóról, de leginkább az Egyesült Államokat és Soros György az ő választott bérgyilkosuk, hogy végrehajtsa ezt a feladatot. Közvetlenül London város részéről Soros György a bábja, a Demokratikus Nemzeti Bizottság elnöke, Howard Dean segítségével támogatott szennyes tevékenységet Hillary Clinton elnöki hadjáratában azért, hogy biztosítsa, hogy a Fehér Házban 2008 novembere után sem lesz olyan politika, mely utalna a Franklin Rooseveltnek a családi jövedelemben az alsó 80%-ot képviselők iránti elkötelezettségének a föléledésére. Soros a bűnügyi tevékenységben a világon nem új fiú. Korábbi társai és a közölt jelentések alapján kezdő tőkéjét Edmond de Rotschild báró jobb kezétől, George Karlweisstől kapta, aki a szökésben lévő kábítószer kereskedő, Robert Vesco pályáját is elindította. Azóta Sorost az Angol Birodalom irányítása alatt számos elvetemült műveletbe is bevonták, mint például a spekulatív pénzügyi háború, hogy tönkretegyék a nemzeti pénzeket, erőltetve a gyilkos ‘haszontalan evő’ eutanázia politikát és vastagon pénzelve a kábítószerek törvényesítésének nemzetközi kampányát. De természetesen, Soros György ízléstelen jelleme nem csak magára utal, hanem ezt inkább azok teremtették meg, akik a jellemalakító serdülőkori éveiben kezelték: a nácik.

A gólem megszületik A Soros Györgynek nevezett szánalmas alak a korábbi élete tudatos döntésének eredményként vált azzá, ami ő most: egy gólem. A hazája, Magyarország náci megszállása alatti tizenéves Soros kezdte meg fajirtó küldetését, amikor annak a gyilkoló gépezetnek dolgozott, mely 500.000 magyar zsidót mészárolt le a 6

holokauszt idején. Az ifjú Soros a zsidók tulajdonának elbitorlására vonatkozó munkát kapott Kurt Becher SS vezérőrnagy, a Waffen SS részleg főnöke uralma alatt, melyet megszépítve csak mint az SS Parancsnokság Gazdasági Részlege néven ismertek. Soros az apjának tulajdonítja a jobb sorsát, miszerint elkerülte a koncentrációs táborok borzalmas színterét. A WNET/Thirteen TV-ben az 1993. április 15-ei adásban elhangzott beszélgetésben Soros viszszaidézte azokat a tapasztalatait, melyek a vadállati azonosságát kialakították: „Amikor a németek bejöttek [az apa – szerkesztő] azt mondta, 'Ez egy törvényen kívüli állapotot jelentő megszállás. A normális szabályok nem alkalmazhatók. Felejtsd el, hogy miként viselkednél EIRNS/Stuart Lewis George Soros egy normális társadalomban. Ez egy abnormális helyzet.' És ő valamennyiünk számára elintézte, hogy hamis irataink legyenek, mindenkinek más volt az eredete. Engem a mezőgazdasági miniszter egyik hivatalnoka adoptált, akinek az volt a feladata, hogy a zsidó tulajdonokat birtokba vegye, így én valójában vele mentem és a nagybirtokokat vettük át. Ez volt az én önazonosságom. Ez különös, nagyon különös élet. 14 éves voltam abban az időben.” Az apja, Soros Tivadar továbbá kijelentette, „mint álkeresztények nem értünk fel egészen a kereszténység szintjére, ahol nekünk kenyérrel kellett volna visszadobni, ha megdobtak kővel.”

7

A Soros-család valóban rengeteg követ szánt számtalan szegény magyar zsidó család számára, akiket Auschwitzba szállítottak, hogy ott halálukat leljék.1 A Soros-család a ‘elit’ magyarság közé tartozott. Zsidók, akik megengedhették maguknak azt a lehetőséget, hogy a náci megszállás alatt a túlélésüket elrendezzék. Alexis Scherbatoff herceg, az USA Haderő Kémelhárító Törzs II. világháborút megelőző korábbi tagja állítja, hogy Soros az első kis szerencséjét azzal alapozta meg, hogy a nácik által eltulajdonított anyagból való részesedését eladta. Azt jelentette, hogy Soros első cinkosa magyar zsidó volt, aki rubintokat és más náci rablott tárgyakat árusított Belgiumban a II. világháború után. Ben Hecht, a Hitszegés könyv szerzője dokumentálta a Náci Gazdasági Osztály Magyarországon való tevékenységét és azokat az embertelenségeket, melyeket az alkalmazottjuk, Soros követett el. Az Osztály volt a felelős a zsidó birtokok kifosztásáért és „halott zsidók milliói fogainak arany tömése eltávolításáért, megölésük előtt zsidó nők milliói hajának levágásáért és a hajbáláknak a német matracgyárakba való szállításáért; a halott zsidók zsírjának szappanná alakításáért és halálukra váró zsidók hatékony kínzási módszerének kidolgozásáért, hogy elárulják, hová rejtették el maradék értékeiket.” Soros Györgyöt Steve Krofttal a CBS 60 Minutes műsorában, 1998. december 20-dikán való beszélgetése során ilyen képekkel szembesítették: Kroft: (áttűnő hang) Ezek 1944-ből való képek arról, hogy mi történt Soros György barátaival és szomszédjaival. (Archív filmfelvétel: asszonyok és férfiak vállukon csomaggal mennek; egy vonat mellett tömörülnek). Kroft: (áttűnő hang) Ön ugye magyar zsidó… Soros úr: (áttűnő hang) Mm-hmm. Kroft: (áttűnő hang)… aki megmenekült a Holokauszttól… (archív filmfelvétel: asszonyok mennek a vonat mellett). Soros úr: (áttűnő hang) Mm-hmm. (archív filmfelvétel emberekről, akik a vonatra szállnak). 1

Masquerade. Dancing Around Death in Nazi Occupied Hungary, Tivador Soros. Arcade Publications, New York, 2001.

8

Kroft: (áttűnő hang)… úgy, hogy megjátszotta, hogy keresztény.

Magyar zsidók bevagonírozás útjukra a gázkamrákhoz. AuschwitzBirkenau, Lengyelország, 1944 május.

Soros úr: (áttűnő hang) Igen. (archív filmfelvétel: asszonyok segítik egymást, hogy a vonatra kerüljenek; a vonat ajtaját becsukják, emberek a marhavagonban). Kroft: (áttűnő hang) És ön szemlélte, ahogy számtalan embert bevagoníroztak a haláltábor felé. Soros úr: (áttűnő hang) Igen. Akkor 14 éves voltam. És azt mondhatnám, akkor volt, hogy a személyiségem kialakult. Kroft: Milyen módon? Soros úr: Ezt előre meg kell fontolni. Meg kell érteni és — és elfogadni eseményeket amikor — amikor valaki meg van rémülve. Az a gonosz hatalmas fenyegetése volt. Úgy vélem, az a — a gonosznak nagyon is személyes megtapasztalása volt. Kroft: Ahogy értelmezni tudom, Ön a támogatójukkal állt ki, aki megesküdött arra, hogy Ön a fogadott keresztfia. Soros úr: Igen, igen. Kroft: Kiment, tényleg és segített a zsidóktól tulajdonainak elorzásában. Soros úr: Soros úr: Igen. Így van. Igen. 9

Kroft: Úgy gondolom, hogy ez — ez úgy hangzik, mint egy tapasztalat mely számos embert a pszichiáter ágyára küldene, soksok évre. Nehéz volt? Soros úr: Nem — egyáltalán nem. Egyáltalán. Lehet, hogy mint gyerek Ön nem — Ön nem látja a kapcsolatot. De az volt — nem okozott — nem okozott gondot, egyáltalán. Kraft: Nem érez bűntudatot? Soros úr: Nem.

Mechanical Documentation Irattár. USHMM Photo Archives jóvoltából. A német SS tagja felügyeli a zsidók vonatra szállását a krakkói gettó deportálási műveletében.

Kraft: Például, hogy ‘Én zsidó vagyok és itt vagyok, ezeket az embereket figyelem, ahogy mennek. Könnyen én is ott lehetnék. Ott is kellene lennem.’ Semmi hasonló? Soros úr: Nos, természetesen én is — én is lehettem volna a másik oldalon vagy én is lehettem volna azok egyike, akiktől a dolgokat elvették. De semmi olyan érzés nem volt, hogy nekem is ott kellene lennem, mert az, nos, valóban, furcsa módon, ahogy a piacokhoz hasonlóan — ha én ott lettem volna — természetesen, én nem tettem volna, de valaki más tenné — tenné — elvinné valahogy. És úgy volt — hogy akár ott vagyok, akár nem, én csak egy szemlélő vagyok, a tulajdont mindenképp elvitték volna. Így 10

a — nekem nem volt szerepem annak a tulajdonnak az elvételében. Így hát nem éreztem bűntudatot.

Fondorlatos és gátlástalan A nácikkal együttműködő Soros György 1947-ben került Londonba, ahol a radikális pozitívista, Sir Karl Popper pártfogoltja lett, aki a Fábian Society által létrehozott Londoni Közgazdasági iskolában (London School of Economics) tanított az 1950-es években. Ez ugyanaz a Karl Popper, aki a fejlődő országok válságainak zöméért azok vezetőit ‘politikai butasággal’ vádolta. Popper maga állítja, hogy „mi [a Birodalom – szerkesztő] túl korán és túl primitív módon szabadítottuk fel ezeket az államokat. Ezek még nem jogállamok. Ugyanaz történne, ha magára hagynánk egy óvodát.” Soros pártfogója aztán azt vitatta, hogy „a civilizált világnak” joga van ahhoz, hogy a „Harmadik Világ ellen a ‘béke’ érdekében háborút indítson.” Soros fejet hajtott a mesterének, és végrehajtotta háborút: Soros a Quantum Alapítványát használta arra, hogy árfolyam és valuta spekuláción keresztül pénzügyi háborút folytasson. Az európai fronton Soros 1992ben döntő csatát nyert az Európai Átszámítási Mechanizmussal (European Rate Mechanism, ERM) szemben, mely Európa pénzügyi szerkezete volt, hogy az európai valuták között átszámítási arányok stabilitását biztosítsa. Soros úgy hozott létre pénzügyi Official portrait taken al Buckingham válságot, hogy a rendszert a Palace, by Terry O'Neill Maastrichti Egyezménnyel Ő Felsége II. Elizabeth királynő és királyi férjes Philip, Edinburgh hercege lehessen helyettesíteni, amely megteremtette az eurót, mint egyetlen európai pénznemet és 11

a pénzügyi döntéseket az angol-holland oligarchia által ellenőrzött központi bank kezébe adta. Ez az ügylet akkor kezdődött el, amikor Soros 1992. június 2.-án az angol- és angol-holland pénzügyi cápákkal Őfelsége II. Erzsébet királynő Britannia nevű jachtján találkozott.2 Ennek az akciónak része azáltal érthető meg, ha megnézzük az olasz líra ellen 1990 elején végrehajtott támadását, amely napokon belül 400 milliárd lírát eredményezett neki, miközben Olaszország Bankja (Bank of Italy) arra kényszerült, hogy a tartalékaiból 48 milliárd dollárt költsön arra a hiábavaló kísérletre, hogy megvédje a lírát. A Movimento Internazionale per Diritti Civili Solidarieta tagjainak a milánói bíróságon Soros ellen 1995ben tett vallomását és a következő évben, Rómában és Nápolyban elindított vizsgálatokat a Cirriere della Sera 1996. december 24diki számában közölték: „A vizsgálat éppen csak elkezdődött, de az eredmény robbanékony lehet, és annak az egyénnek a neve, akit hivatalból vizsgálnak, fölveti, hogy mennyire is kényes a vizsgálat. A név: Soros György… A bűntény tőzsdeszélhámosság… A líra elleni támadásról van szó…”. Természetesen ebben az ügyben szereplő összes pénz nem tulajdonítható Sorosnak, a ‘Gólemnek’, mert volt olyan pénz, amit Kondon adott át neki. Mindenek után a Golem nem teremtette meg önmagát, őt megteremtették, és igaz, Soros természetes hajlama csupán annyi, hogy tegye azt, amit mások mondtak neki azért, hogy túléljen. Az apja tanította a fiát, hogy a náci megszállás alatti Magyarországon a gazdáit miként kövesse eredményesen: „A legésszerűbb megközelítés, véleményem szerint, a teljes elhatárolódás, melyet a lakossággal való elvegyülés csendes kísérlete követ. Ez az a mód, ahogy az állatok teszik: amikor veszélyt éreznek, ahelyett, hogy az ellenségeiknek világos célt szolgáltatnának, természetes önvédelmük módja, hogy elvegyülnek a környezetben és

2

Ő ugyanaz az Erzsébet királynő, aki az EIR 1990-es vizsgálatai szerint Soros György mega-millió dolláros offshore Quantum Alapítványa előkelő ügyfeleinek listáján található, amely jelenleg ismét aktív.

12

egyszerűen eltűnnek: a természetrajzosok ezt a jelenséget ‘mimikrinek’ nevezik”.3 Soros azért támadt fel, hogy vadállatként viselkedjen és ő úgy is tett. Az ERM tönkretétele során, amely megalapozta a Maastrichthoz vezető útat, és vitathatatlanul a Liszaboni Szerződést, Sorosnak csak ezt kellett mondania: „Bizonyos vagyok abban, hogy a spekulációs tettnek vannak bizonyos következményei. De ez egyáltalán nem merül fel a gondolataimban. Nem merülhet fel. Ha én holmi erkölcsi kétségek miatt tartózkodnék bizonyos tettektől, akkor én megszűnnék hatékony spekuláns lenni: s a lelkiismeretnek még az árnya is elkerül, hogy haszonra tegyek szert.” Majd folytatta, „Én mindig is azért cselekedtem, hogy pénzt csináljak.”4

Halál projekt 1994. november 30-dikán a Kolumbia Presbiter Egészségügyi Központban (Columbia Presbyterian Medical Center) hallgatóság előtt beszélt Soros és bejelentette új alapítványát, a Halál Project Amerikában-t (Project of Death in America), hogy az ápolókat és orvosokat a költséges életmentő kezelésektől a megfelelően gondos halál felé térítse. Az eutanázia törvény becikkelyezésének erőltetésével a náci ‘fölösleges fogyasztó’ politikát az USÁ-ban törvényessé tette. A Soros-támogatta elősegített öngyilkossági (a.k.a. emberölés) program, miszerint a betegnek halálos orvosságot adnak, volt az Oregon Fennkölt Halál törvény, mely aztán 1998-ban lépett életbe: „Mint az Egyesült Államok első állama, mely megengedi az orvosoknak, hogy a gyógyíthatatlanul betegek végállapotában segítsenek életüket megszakítani, Oregon tapasztalatait a többi állam közelről fogja figyelni.”5

3

Masquerade. Dancing Araund Death in Nazi Occupied Hungary. Tivadar Soros. Arcade Publications. New York, 2001 4 London Guardian 1992. december 19. 5 "http://www.soros.org/initiatives/pdia''

13

A Halál Programja Amerikában honlapja.

A Nyílt Társadalmon, a Halál Amerikában projekten és más az ‘élet-végével’ foglalkozó szervezeteken keresztül összműködés kezdődött el a „halál kultúrája átalakítására”. Soros az 1990-es évek közepén a web-honlapján egy teljes napos szemináriumot folytatott, melyet Balfour Mount, a Royal Victoria Korház orvos doktora hangolt össze a következő címmel: „Keressük az eutanázia lelkét”. Soros felajánlotta ezügybeli személyes gondolatait: „Nincs értelme a műszaki haladás felhasználásának az élet meghosszabbítására, amikor az már nem ér semmit… Az sokkal negatívabb lehet, mint pozitív, mert szükségtelen fájdalmat okozhat hogy a költségeket ne is említsük.” (kiemelés tőlünk).

14

Van-e Sorosnak kábítószerügye? Alexandra Perebikovsky Zsebtolvaj az utcasarkon 1985-ben az Angol Birodalom kábítószer kereskedelmi botránya okozta káoszra való válaszként Lyndon LaRouche felszólította a nemzeteket hogy működjenek együtt a ‘kábítószerek elleni háborúban’: „Ami ellen harcolunk, Foto ANGOL. Fernando Ruiz nem csak ezen kábítóRichard Grasso, a New Yorki Tőzsde elnöke és a használatának FARC tárgyaló partnere, Raúl Reyes a columbiai szerek őserdőben való találkozásukkor 1999-ben. az áldozatokra kifejtett hatása. A nemzetközi kábítószer kereskedelem veszedelmessé és a maga jogán erős kormányzattá vált. Manapság már nagyobb pénzügyi, politikai és katonai erőt jelent, mint az amerikai kontinensen lévő államoké összességéé. Olyan kormányzat, mely a civilizált nemzetek ellen folytat háborút, olyan háborút mely ellen a háború fegyvereivel kell harcolnunk, és olyat, melyet ugyanazon szellemben kell megnyernünk, mellyel az Egyesült Államok harcolt 1941 és 1945 között a nácizmus feltétel nélküli legyőzősekor.” Azóta az Angol Birodalom utcasarki zsebtolvaja, Soros György folytatja az Egyesült Államokban a kábítószerek törvényesítésének az áterőltetését és még az utca túloldalára is áttéved és Ázsiában és Dél-Amerikában a narko-terrorizmus pénzügyi

15

támogatójává válik. Soros amorális és könyörtelen jelleme1 lehetővé tette számára, hogy a Birodalom kábítószer ügyei érvényesítése végett a tökéletes bérgyilkos legyen. A spekulációs ügyletekből származó alapokkal ellátva Soros elindította a maga saját háborúját azok ellen, akik London tolvaj politikáját ellenzik. Tekintve, hogy a kábítószer kereskedelem az Angol Birodalom által a nemzetek kirablásának a sarokköve, Soros Lyndon LaRouche a ‘kábítószer háborúját’2 választotta csatája színhelyéül. Hogy a kábítószer zsebtolvajlási ügyleteit védelmezze, Soros azt írja, hogy „A kábítószerek elleni harc több kárt okoz, mint a kábítószerek maguk… A kábítószerek csak kevés embert ölnek meg, többet munkaképtelenekké tesznek, és szülőknek álmatlan éjszakákat okoznak…”3, de, ahogy összegzi, ez semmi ahhoz a kárhoz képest, amit a nemzetek okoznak a szabad piacba való beavatkozásukkal. A Nyílt Társadalom Alapítványán keresztül Soros következetesen pénzt ömleszt a Kábítószer Politika Alapítványba (Drog Policy Foundation, DPF) és a Lindsmith Központba (Lindsmith Center), hogy az Egyesült Államokban agresszíven hajszolja a kábítószer törvényesítését. Soros állítja, „Amikor elhatároztam, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványom tevékenységét kiterjesztem az Egyesült Államokra, a kábítószer politikát választottam a tevékenység elsődleges területéül. Úgy éreztem, hogy a kábítószer politika az a terület, ahol az Egyesült Államok a legerősebben sérti a nyílt társadalom alapelveit.” 4 Soros a DPF-et használta, a Marihuána Politika Projekt (Marijuana Policy Project, MPP) létrehozására, egy olyan szervezetet, mely elkötelezett az 1968-as Woodstock fűszívó napok fölélesztésében. Az MPP anyagilag támogatta az államokat az egész nemzetben, hogy a marihuána törvényesítésében folytatott harcért és hogy álljanak Barney 1

Lásd Hector Rivas: Soros György: Az Angol Oligarchia Bérgyilkosa ebben a jelentésben. 2 Dope, Inc.: Britains Opium War Against the US, by a US Labor Party Investigating Team, The New Benjamin Franklin Publishing Company, Inc., New York, New York. 1978 3 The Bubble of American Supremacy: Correcting the Misuse of American Power; George Soros. pg. 27. Public Affairs. New York. 2004 4 Ibid. pg. 27

16

Frank mögé, aki időt nem sajnálva nyúlt vissza és a kábítószer érdekcsoport képviseletében benyújtotta HR 2618, a marihuána ‘orvosi célú’ törvényjavaslatát. 1996-ban Soros mélyebbre nyúlt a királynő alsónadrágjába és népszavazást kezdeményezett Californiában és Arizonában az ‘orvosi marihuána’ törvényesítése érdekében a 215. és a 200. javaslattal. Ezek a javaslatok még a gyerekek számára is lehetővé tették volna, hogy megkondítsák a harangot és hozzájussanak az első osztályú kábítószerekhez. 2000-ben Soros még tovább terjesztette a törvényesítési szándékait, törvényjavaslatot szerkesztett, hogy Nevadában a marihuána törvényesen terjeszthető legyen, ezzel lépést téve a komolyabb kábítószerek törvényesítése felé. Közben Dél-Amerikában a tevékenysége még inkább kártékony volt. Az első, Soros az Angol Birodalomban mosott pénzével, teljes súlyával Kolumbia, Peru és Bolívia narko-terrrizmusa mögé állt. Csoportja, az Amerikai Emberjogi Ügyelet (Human Right Watch/Americas) a kábítószer kartell kábítószer termelésének és terror szervezetének fontos része, mely évente dollár milliókat fordít a kábítószer propagandára. Kolumbiában ő vált a kokain törvényesítés küzdelmének vezető pénzügy támogatójává, és az Emberjogi Ügyeleten keresztül támadta a kormány erőfeszítéseit a kábítószer kartell partizánjaival szemben, akik a területen mindenütt embereket öldöstek halomba. 1990. november 8dikán a Medellin kábítószer kartell, mely az erőszakos gyilkos- és emberrabló tevékenységben vezető szerepet játszott Kolumbiában levelet küldött ki követelve, hogy a kormány közölje az Amerikai Ügyelet jelentését, amely a kormány kábítószer ellenes tevékenységét, mint az emberi jogok sérelmét elítéli. Egy héttel később Juan Mendez az Amerikai Ügyelet Jelentés vezetője felhívott a kolumbiai hadsereg „lehetséges teljes lefegyverzésére” azért, hogy a kábítószerek ‘szabad kereskedelme’ helyreállhasson.

LaRouche kábítószer háborúja Dich Cheney és bandája szájából elhangzott ‘kábítószer háború’ kifejezést arra használták fel, hogy igazolják az önálló államok elleni ki nem provokált háborúk elindítását, kormányaikon végrehajtott rendszerváltozásokat, az utcai kisfogyasztók

17

és kistermelők millióit vetették börtönbe az USA-ban, a kábítószer termelő országok elkeseredett parasztjait vitték a tönk szélére és szemérmesen támogatták az egyik drogfutár kartellt a másikkal szemben, hogy a piacot az ellenőrzésük alatt tarthassák – miközben vallásos buzgalommal a felemelt kezeket a nagybankárokkal szemben, akik valójában a Kábszer RT-t (Dop. Inc.) csúcsra járatták. Lyndon LaRouch számára – aki a ‘kábítószer háború’ kifejezést az 1970-es években megalkotta mindig pontosan az ellenkezőjére gondolt. 1985. március 9-dikén a Mexikó City-i tanácskozáson LaRouche 15 pontos háborús-tervet jelentetett meg, mely a független államok együttműködésére összpontosított, hogy azonosítsák, megtámadják és lerombolják [pénzügyileg] az angol-központú érdekeket, akik valójában futtatják a kábítószer kereskedelmet. Ezek az érdekek úgy hatnak, mint egy tényleges erőteljes kormány mely ellen nekünk háborút kell viselnünk. Nemzetek közötti Szerződésekben kell megállapodnunk, hogy együttes katonai akciókat hajtunk végre a kábítószer kereskedelem ellen „olyan mértékig, mely a szükséges együttes katonai és törvényi erővel még nem sérti a szövetséges államok nemzeti önállóságát…”. Felderítő és műszaki segítséget „kell szolgáltatni az Egyesült Államok segítségével, hogy megsemmisítsünk minden jogtalan telepítést, feldolgozó központot és laboratóriumot és a be nem jelentett, a határon át közlekedő repülőgépeket, melyek nem hajlandók a felszólításra leszállni le kell lőni”. És legfőképp „A pénzügyi intézetek teljes ellenőrzésének rendszerét, a letétek kimutatásától kezdve, az olyan alapok kiindulási és érkező átutalásait, melyekről feltételezhető hogy a kábítószer kereskedelemből erednek, meg kell állapítani és ellenőrzés alá kell venni. …Különleges figyelemmel kell összpontosítani az olyan bankokra, biztosító társaságokra és más üzleti intézményekre, melyek ténylegesen a kábítószer kereskedelemből eredő évente százmilliárd dollárokat átfolyató valamely nemzetközi pénzügyi kartell elemei.” Akik ennek részesei, a Nürnbergi meghatározások szerint az ‘emberiség elleni bűnökben’ vétkesek. Az elkobozott kábítószer alapokat, tette hozzá LaRouche, szét kell osztani a „a gazdasági fejlődés hasznára, az alapvető gazdasági infrastruktúra, mezőgazdaság és árutermelő ipar hasznára.”

18

Ez a LaRoushe szerint ‘kábítószer háború’ lényege és ez az, amiért Soros György és az angol főnökei gyűlölik.

Két csoportot felhasználva, a Kokalevél Termelők Andokbeli Hivatalát (Andean Council of Coca Leaf Producers) és Jogászok Andokbeli Bizottságát (Andean Commission of Jurists), melyeknek vezető pénzügyi tisztviselője volt, Soros aztán egy nemzetközi projektet hozott létre, a „Coca 95”-t, hogy Bolíviában és Peruban a kábítószer kereskedelmet elősegítse. 1996. március 13-14ln tartott konferencián Ópium kamra Manilában, Fülöp-szigetek. az Jogászok Andokbeli wwwheroin.org/images/babyopiate.html Bizottsága anyagilag támogatta a „A kokain fogyasztás emberre gyakorolt hatásának jelenlegi tudományos tanulmányai” témájú nemzetközi találkozót, melyben az előadók a környezeti veszély jegyében támadták a kormányok kábítószer ellenes erőfeszítéseit! Minden kábítószer szabad kereskedelmére szólítottak fel, ide értve a kokaint, a marihuánát és a szintetikusokat, a Kokalevél Termelők Andokbeli Hivatalát meg Bolíviában fegyveres felkelés szervezésére. Soros még Peru szívébe is belehasított, anyagilag megalapozva Alejandro Toledo elnöki kampányát, ezáltal megdöntve Alberto Fujimori kábítószer ellenes kormányát és a nemzetet ismét káoszba taszítva. Ugye, meglehetősen rondán hangzik? Nos, ez nem újdonság. Az Angol Birodalom a birodalmi ellenőrzésért folyó kampánya az, ami valójában a nemzetek ezen megtámadása mögött áll. Sorosnak a narko-terrorizmus ösztönzése egyenértékű a Birodalomnak a XIX. századi Kína elleni Ópium Háborújában az ‘ágyúnaszádok’ alkalmazásával

19

Az angol diplomácia Az Angol Birodalom vezető kábítószer forgalmazója írta, hogy ameddig a kábítószer élvezet ural egy országot, addig „nem kell attól tartani, hogy az bármely szempontból is katonai erővé válik, mert a szokás elvonja a nemzet energiáit és életerejét.”5 Az utóbbi két évszázadban az Angol Birodalom ezt a politikát felhasználva biztosította a birodalmi ellenőrzést a világ felett, uralta a kábítószer kereskedelmet és használta a borzalmas rabszolgarendszere fönntartására. Az Angol Kelet-India Társaság (British East India Company) előbb 1715-ben megnyitotta Kínával az ópium kereskedelmet, de ameddig Lord Shelburn 1763-83 között nem egyesítette egy világbirodalommá a csődbe jutott Angol Kelet-India Társaságot és a csődközeli angol nemzetet, Angliának nem volt a kábítószer- és rabszolga-kereskedelem feletti egyeduralma. Adam Smith gonosz szabadkereskedelmi tantételei alatt az Angol Birodalom felhasználta a hatalmas tengeri erejét ahhoz, hogy létrehozza az ellenőrzött kábítószer kereskedelmet és forgalmat, hogy gazdaságilag és kulturálisan elnyomjon népeket. Az elsődleges kábítószer választék az ópium volt. A Kelet-India Társaság kereskedőinek Indiába, Nyugat-Indiába és az Egyesült Államokba való telepítésével kényszerítették a népességet, hogy ópiumot és gyapotot termesszen a rabszolga ültetvényeken. Ezeken a gyarmatokon minden fajta kézműves tevékenység megtiltásával a gyapotot exportálták, az Angol Királyi Hajóhadra rakodva szállították hosszú utakon az angliai ‘feldolgozó házakig’, fonták ruházattá és a hosszú utakon visszavonszolták Indiába. Eközben az indiai ópiumot Kínába exportálták, és a hasznot arra használták, hogy megfizessék az importált szövet teljes szállítási és feldolgozási költségét! Ez a rendszer eredményesen döntötte rabszolgaságba India, Amerika és Kína lakosságát, lerombolta az országukat és a nemzeteket alkalmatlanná tette arra, hogy nyomorult körülményeiken javítsanak.

5

Jack Beeching, 77te Chinese Opium Wars, pg. 258, New York: Harvest Books. 1975

20

A kínai császár a lerombolt ország látványa betege lett, és megkísérelte, hogy ellenálljon a népesség kulturális rabláncra fűzésének és bombázásának, „begyűjtött minden ópium darabkát, minden annak kereskedelmében érdekelt európait bebörtönzött, és az újságok ma (1839) arról tudósítanak, hogy elvágta a kínai kereskedelem ‘gyökereit és ágait’”6 Az angolok felháborodottan követelték, hogy a ‘terméküket’ (azaz az ópiumot) importálják, különben, ahogy a London Times szerkesztője kijelentette ‘Mindenütt megkaptuk, hogy az áruinkat ezekbe az országokba importálni kell… Hogy ezt végül is biztosítsuk, minden eszközt igénybe veszünk az udvarias meghívástól a bombázásig. Mi a szép szó használatát részesítjük előnyben, mert az olcsó és könnyű, de ha a megbeszélések kudarcot vallanak, akkor következnek az ágyúnaszádok és ezen a meggyőző úton nemcsak arra ébresztjük rá a habozó ‘barbárokat’, hogy elfogadják a mi változatlan két feltételünket, de arra is, hogy megfizessék a vállalkozás költségeit amibe ezen feltételekhez való beleegyezésük rájuk erőszakolása került. Kína nem akarta a tanácsainkat megfogadni, annyira vak az ópiumunk értékei és a konzuljaink iránt, hogy legnagyobb sajnálkozásunkra rákényszerültünk, hogy enyhe erőszakot alkalmazzunk vele szemben."7 Az angol birodalmi politika bármely megkérdőjelezése azonnal ágyúnaszádokkal való találkozást eredményezett és Kína esetében két ópium háborút is folytattak 18391842 és 1858-1860 között azért, hogy befejezzék az Angol Birodalom szabad kereskedelme számára „Kína egésze megnyitása” folyamatát.8 Az angol birodalmi terjeszkedés folytatódott és az I. világháború végére az angol imperializmus mindenütt megjelent. Azokat a nemzeteket, melyek megkísérelték elhárítani az angol birodalmi felügyeletet, gazdaságilag és kulturálisan tönkretették, és az országukat elöntötték kábítószerekkel.

6

George Thompson, Lectures on India in Lectures, Letters, Debates, Pamphlets, and Related Correspondence of George Thompson, Manchester University, John Rylands Library. 1834-1886. 7 Henry Carey idézetében, Reply to the London limes. Letter V, pg. 2. 8 LaRouche in 2004 Special Report. To Stop Terrorism-Shut Down Dope, Inc!, pg. 96, LaRouche in 2004. December 2001

21

A kábítószer háború felülvizsgálata! Az Angol Birodalom még ma is létezik és ma is aktív veszélyt jelent a világra nézve, jóllehet a név azóta tabuvá vált. Ha elhisszük a média szolgáltatta főlapos történeteket, hogy a történelem egymástól független helyi eseményekként folyik és valljuk, „nem hiszünk az összeesküvés elméletekben”, akkor nem ismerjük a történelmet. Valójában ugyanazok a pénzügyi és oligarcha körök, akik a XVIII.-XIX. századi kínai ópium háború kirobbantásáért felelősök voltak, a hajdani babiloni, perzsa és velencei birodalmi modell szerint értelmezve felelősök a jelenlegi általános pénzügyi és gazdasági összeomlásért. Soros György az egyik fő angol eszköz, akit gondosan választottak ki a Birodalom egyik frontembereként, hogy elfedjék az ízléstelen tolvaj politikájukat, melyet most, megszépítve globalizációnak neveznek. Az olyan szervezeteken keresztül, mint az Emberi Jogok Felügyelete (Human Right Watch) és a Nyílt Társadalom (Open Society) Soros kábítószereket terjeszt, és nemzeteket tesz tönkre. Soros azt mondja, hogy most „Az Egyesült Államoknak, mint a XIX. századi Angliának szintén érdeke hogy a nemzetközi piacok és a globális köztulajdonok mindenki számára nyitva álljanak.”9 Ugyanúgy, ahogy Indiának és Kínának az ópium háborúkkal és a szabad kereskedelem évtizedeivel való tönkretételét az Angol Kelet-Indiai Társaságra bízta, ugyanaz a Birodalom bízza most Sorosra, mint bérgyilkosra az Egyesült Államok tönkretételét. Csakis az angol bérenc Soros György, és akit képvisel, az Angol Birodalom eltávolításától remélhetjük, hogy az Egyesült Államok ma magához tér.

9

Soros György a globalizációról, George Soros, pg. 61, Public Affairs, New York. 2002

22

Soros György: A kényszerűen nyitott társadalom Leandra Bemstein Minthogy a világ pénzügyi rendszere a lábát megbéklyózza, London városa ismét elszabadította Soros Györgyöt, hogy a világtörténelem jelenlegi stratégiai forduló pontján nyissa ki a poklok kapuját. Sorost már régóta frontemberré választották, hogy nemzeteket igázzon le azzal, hogy pénzt juttasson szerényen ‘emberbarátnak’, vagy ‘emberjoginak’ álcázott szervezetek korrupt csatornáiba. Szándéka, hogy megszüntesse az USA nemzeti függetlenségi rendszerét, ahogy maga is kinyilvánította: „A demokrácia és az emberi jogok nem valósíthatók meg kívülről, mert a függetlenség elve a külső beavatkozás útjában áll… Kétségen kívül nehéz beavatkozni a független államok belső ügyeibe, de fontos, hogy szembesüljünk a kérdéssel.”

Nem emberbarátság, ember gyűlölet Az első tőzsdemanipuláció vizsgálatakor 1979-ben Soros György elkezdte a Nyílt Társadalom Alap (The Open Society Found) működtetését. Az alapot arra használták a jelenleg már 29 országban működő emberbaráti szervezeteken keresztül létrehozzák a ‘nyílt társadalmat’. Bizonygatván, hogy az „államoknak érdekeik vannak, de nincsenek elveik” Soros elmagyarázta, hogy az ideális nyílt társadalom elnyomja a nemzeti érdekeket, miközben a nemzetközi politikai és pénzügyi szerkezet veszi át az ú.n. közös javak gondoskodásának a felelősségét.1 Ezen közös javak szolgálatára Soros pénzzel fegyverzi fel az emberbarát szervezeteit anyagilag kisegítve a kulcs szektorokat a 1

Ebből a szempontból feltűnő Sorosnak az Egyesült Nemzetek (különösen a Biztonsági Tanács 5 tagja) a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a Világbank és az IFTI (nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi intézet) iránti tiszteletteljes ömlengése, valamint hogy ezekkel a szervezetekkel és azok vezető tisztviselőivel való múltbeli és jelenlegi együttműködése nyilvánvaló.

népességen belül akiket aztán szabadjára enged, hogy megdöntsék azon kormányokat, akik megkísérlik az ‘zárt társadalom’ fenntartását."2 Ha egy nemzet ellenőrizni akarja természeti forrásait, az egy zárt társadalom. Ha egy nemzet adókkal és szabályozással fejleszteni akarja gazdaságát és munkaerejét akkor zárt társadalom. Minden nemzet, amely elveti a globalizációt (azaz az angol imperializmust), az zárt társadalom és Soros és hazai árnyékkormánya támadásának a célpontja.

A Nyílt Társadalom akcióinak a területei Chris Jadatz

A Nyílt Társadalmi Intézet (The Open Society Institute, OSI), az Emberjogi Ügyelet (Human Rights Watch), a Soros Alapítvány, a Kitermelő Iparok Átlátható Intézete (Extractive Industries Transparency Institute), mind Soros felügyelete alatt álló angol stílusú hírszerző alakulatok. 2002-ben Soros elismerte, hogy személyesen 5 év alatt 2,1 milliárd dollárt költött az emberbaráti vállalkozásokra. Szervezeteiről ezt írja: „Azok, ha tudnak, a kormánnyal együtt dolgoznak és ha nem tudnak, akkor a kormánytól függetlenül, néha egyenesen ellenzékben. Amikor az alapítvány együtt tud működni a kormánnyal, akkor sokkal hatékonyabbak lehetnek, amikor nem, a munkájuk sokkal inkább 2

Hogy jobban megértsük ezt a folyamatot lásd Euripidesz görög tragédiáját, a Dionízosz kultúrájáról szóló Bachuszt.

24

szükséges és megbecsült, mert a polgári társadalomnak az alapokra alternatív forrást kínál. Általánosságban minél rosszabb egy kormány, annál jobb az alapítvány, mert a polgári társadalom elkötelezettségét és támogatását élvezi.” Ugyanebben az évben Soros György és a liberális imperialista (limp) Tony Blair megalapította a Kitermelő Iparok Átlátható Intézetét (Extractive Industries Transparency Institute, EITI), hogy nemzetközi szabványt teremtsenek meg, mely szerint azok a nemzetek, melyek olajban, földgázban, stratégiai fémekben gazdagok, kormányközeli cégek jövedelméről jelentést adjanak. A nemzetközi szervezet (EITI) lobbizik a kormányoknál, hogy fogadják el a szabványt a jövedelem jelentésről, mely lehetővé tenné számukra, hogy betekintsenek a stratégiai iparágakbeli állami vállalatok jövedelmébe. Bármit, amit ‘zárt társadalmi’ viselkedésnek nyilvánítanának, a fizetett népi képviselők elé vinnének, vagy ha a viselkedés komolyan sértené a birodalmi érdekeket, az Egyesült Nemzetek, az IMF, a WTO stb. mozgósítható lenne, hogy szankciókat léptessen életbe. Ezt a független nemzeteket kész nemzetközi szabványhoz kényszerítő folyamatát nevezik ‘átláthatóságnak’. Azon kiszemelt nemzetek közötti rögzített viszonyt nevezik birodalomnak. Blair az Egyesült Nemzetek Közgyűlése előtt 2005 szeptemberében tartott beszédében nyíltan kifejezte egy ilyen nemzetközi intézménnyel kapcsolatos látomásait: „A Közgyűlés előtt első alkalommal megegyeztünk abban, hogy az államoknak nincs joguk azt tenni a határaikon belül, amit akarnak, hanem azt, ami részünkről az emberiség nevében közös kötelességünk, hogy megvédjük az embereket, ahol a saját kormányaik nem teszik azt.”3 Az EITI már 23 ország sorakoztatott fel, hogy az államközösség felfalja és kirabolja. Ezek az országok elsődlegesen afrikaiak, de ide tartoznak Oroszországgal és Kínával határos fontos országok is. 3

Korábban, 1999-ben Blair követelt, hogy a NATO bombázza Szerbiát/Jugoszláviát látszólagosan Koszovót és Albániát a szerbekkel szembeni emberbaráti védelem jegyében. Az 1648-es wesztfáliai békeegyezmény elveinek Balir-i elutasítása alapozta meg a modern idők megelőző háborúját és háború-szaggatta bolygónk zűrzavarai zömét.

25

Számos az USA-n belüli és kívüli jóindulatú ember kifejezte Soros iránti támogatását az „emberjog pártfogása” miatt és hogy felhív a „tekintélyelvű rendszerek” megszüntetése és az „átláthatóság” növelése érdekében.

Harc Eurázsiáért Az 1983-as történelmi előrejelzésében Lyndon LaRouche figyelmeztetett, hogy amennyiben a Szovjetunió elutasítaná a Reagan elnök által elfogadott Startégiai Védelmi kezdeményezését, akkor „a Közös-piac (Comecon) gazdaságának feszültségei annak összeomlásához vezet öt éven belül.” 1988-ban a berlini Kempinski hotelben tartott beszédében LaRouche megismételte a figyelmeztetést: „Valamennyien, akik annak a rétegnek a tagjai vagyunk melyet világszintű politikusoknak neveznek, tudjuk, hogy a világ most belépett a háború utáni időszakba, amivel többnyire egyetértünk … Amit a kormányok az elkövetkező két évben tesznek, meghatározza az emberiségnek az elkövetkező évszázadra való sorsát… Elérkezett az idő arra, hogy az USA kemény politikai döntést hozzon Kelet-Európa irányába.”. Ebben az időben létrehozták a LaRouche mozgalmat Eurázsia-szerte a befolyásos körökből merítve a Termékeny Háromszög, később az Eurázsiai Szárazföldi Híd kialakítók körül, hogy a régiót nemzeti államok virágzó közösségévé alakítsák. LaRouche volt az első aki ezt felismerte és cselekedett a világtörténelem elkövetkező fordulópontján, de az angol államgépezet úgyszintén hosszú történelmi hullámokban gondolkozva Németország és a Szovjetunió válságát a rendszerük drasztikus változásának látta. Orosz parasztok. Ogonyok.

26

Soros volt a vezéralakjuk abban a hadakozásban, bevonva azért, hogy felépítse az alapítványait a küzdőszíntérré alakított keleteurópai tömbben. A lengyelországi Stefan Batory Alapítvány volt Jeffrey Sachs ‘sokkterápia’ modell próbafutamának a középpontja, melyet később arra használSzovjet asszonyok élelmiszerjegyeiket mutatják élelmiszer vásárlásakor. tak az egész területen, hogy Ogonyok 1991. bevezessék a szabadkereskedelmi rablást és a pénzügyi megszorításokat. Soros a lengyelországi kivitelezésről írta „Az IMF jóváhagyta és a program 1990. január 1-jével életbe lépett. Nagyon kíméletlen volt a lakosság számára, de az emberek hajlandóak voltak vállalni a fájdalmakat, hogy valódi változásokat láthassanak. …Az inflációt lecsökkentették, de az eredmény még mérlegelésre vár, mert a szerkezeti hozzáigazítások csak lassan alakulnak. A termelés 30%-al csökkent, de az alkalmazottak száma csak 3%-al csökkent. Ez azt jelenti, hogy a bebetonozódott vezetés az állami vállaltoknál még mindig kihasználja azt a haladékot, amit munkabér igényekből nyert, hogy javítsa a haszonkulcsot és megtartsa az alkalmazottakat. Szörnyű szövetség van a vezetés és a dolgozók között, amit nehéz letörni.” Más szavakkal, Shatalin pénzügyi megszorítása, rabszolgamunka, és a garanciák eltörlése az állami alkalmazottaknál. Ugyanezt a modellt alkalmazták Oroszország romba döntésénél, ahol Soros áterőltette a Shatalin Tervet, hogy leállítsák a szovjet katonai gazdaságot és bevezessék a ‘költségvetési elveket’. Soros programja katasztrófa volt: az állami ipar magánosítása, gyalázatos üzletek hogy eladják a szovjet katonai raktárkészleteket, a nyersanyagok, fegyverek és kábítószer zugkereskedelme. Csupán öt év alatt a munkaerő a termelésből zömmel a bűnözés területére csúszott és Oroszország a területén megtapasztalta a

27

kábítószer-kereskedelem és kábítószer-fogyasztás legnagyobb kiszélesedését.4 A szovjet összeomlását követő években Soros 23 országban telepített alapítványt. Az 1991-es balkáni háború kezdetekor Soros milliókat helyezett el a térségben, önmagában Horvátországi alapítványba 15 millió $-t a politikai felforgatás címen. 1996 decemberében Tudjman horvát elnök kezdeményezett hasznos támadást kijelentvén, „Sors segítségével [szervezetei] beszivárogtak az országba… Projektjeikbe 290 különféle intézményt valamint emberek százait vonták be… Pénzügyi támogatáson keresztül valamennyi korosztály és társadalmi réteg emberét láncra fűzték, a középiskolai diákoktól kezdve az újságírókig, egyetemi tanárokig és akadémikusokig, a kultúra, gazdaság, tudomány, egészségügy, jog és irodalom minden köréből… Nyíltan állítják a feladatuk, hogy a tulajdon és kormányzati szerkezetet adományokon keresztül megváltoztassák… Hogy kedvező körülményeket teremtsenek Horvátországban a jelenlegi hatalom és helyzet felforgatására, hogy az élet minden területét ellenőrzés alá vegyék energiájukat és befolyásukat a médiára és a kultúra világára összpontosítják.” Ugyanekkor Soros létrehozta a Nemzetközi Tudományos Alapot az orosz tudósoknak jókora ösztöndíjakat ajánlva. Az emberek szegények voltak és az életre tekintettek; Soros ebbe projektekkel és pénzzel belépett. Sokan bevallották, hogy tudták, ez rossz, de a túlélés érdekében szükségük volt a pénzre. Azáltal, hogy a tudósokat lefizethette, Soros kutatás-fejlesztési (R&D) beruházásai nem voltak elegendőek az áttörés beteljesítéséhez. Az USA hírszerző forrásai meg voltak győződve arról, hogy Soros éppen csak érintette az agyaikat. Az ISF kezdetben nagy adományokat ajánlott fel, de ahogy Soros fokozatosan visszavonta az alapokat, fiatal kutatókat cibált külföldre ezáltal Oroszországot a leginkább életerős forrásaitól fosztotta meg. 4

A kábítószerek használatának elterjedése egybeesett a HIV/AIDS járványával nagyrészt az Afganisztánba irányuló kereskedelmi utak mentén. Manapság a Soros Alapítvány büszke a HIV/AIDS és TBC ‘kezelés, tanácsadás és kárcsökkentő szolgálatára’, melyek a Soros féle szabadpiac reform eredményei.

28

2003-ban Soros bejelentett, hogy hivatalosan visszavonta Oroszország támogatását, azért, hogy sokkal inkább az Egyesült Államokra összpontosíthasson, miután „a globalizáció gondjaival lett elfoglalva” és szeptember 11. óta „azzal a szereppel, amit az Egyesült Államok játszik a világban”. Ez év június 12-dikén az OSI bejelentett egy kezdeményezést, hogy az elkövetkező 10 évben 800 millió $-t költ „az Egyesült Államokban a demokrácia és a fejlődési reformok előmozdítására”. Ösztöndíjakat alapított, hogy tanulmányozzák, hogy miként használhatók fel az olyan intézmények, mint az EU, vagy az ENSZ annak érdekében, hogy „befolyásolja, vagy elnyomja a nem liberális viselkedést” és miként valósítható meg stabilitás és rend miután a „parancsuralmi rendszer” összeomlott. Soros hordái részéről a keleten kifejtett katonai támadások kellő figyelmeztetésül kell szolgálniuk azok számára az USA-ban, akik továbbra is elnézően viselkednek Soros „demokratikus reform” és „nyílt társadalom” projektjeivel szemben.

Nincs olyan, hogy off-shore átláthatóság Soros György, mint a kiemelkedő pénzügyi támogató romantikus szemléletével szemben, soha sem tevékenykedett egyedül az akciói során és az elsődleges ön-érdekeltsége megóvta a sajnálkozó nyakát a támogatóitól. Egy évtizeddel a Nyílt Társadalom Alapítvány létrehozása előtt Soros támogatással elhagyta az Arnhold & S. Blechroeder inc.-beli állását5, hogy az off-shore Quantum Alapítvány N.V-t létrehozza, mely a jelentések szerint 11-14 milliárd $-t kezelt 2001-ben. Mind a Quantum Alapítvány és a Soros Alapítvány Igazgatósága a fent említett nemzetközi projektekbe áramló pénz fontos forrásaként működött. Az angol fennhatóság alatt álló Holland Antillákon való létrehozással és az amerikai állampolgároknak az alapítványba történő befektetői közül illetve az alapítvány igazgatói tanácsából való kizárásával Soros megkerülte az 5

Arnhold & S. Blechroeder Inc. képviselték Németországban a Rothschild bankérdekeltségeket Bismarck kancellár idején. Éppenúgy, ahogy a Citi Bankkal egyetemben a Quantum Alapítványnál 1993-ban a legfőbb felügyelő volt.

29

amerikai törvényerejű vizsgálatot, az USA adózást és szabályzatokat, miközben bárki mástól megkívánta az átláthatóságot. Soros oly messze elment, hogy kikerülje az USA törvényeit, hogy maga nem is tagja a saját alapítványa igazgatói tanácsának, pusztán csak a New Yorkban székelő Soros Alapítvány Igazgatásában mint „beruházási tanácsadó” hivatalnok szolgál. Ehelyett a Quantum Alapítvány befektetőnek listája és az igazgatósági tanácsa angol, olasz és svájci pénzügyérekből állt, II. Erzsébet királynővel, mint az előkelő ügyfelek listájának különleges helyét elfoglalva. A Quantum igazgatósági tanácsának tagja Richard Katz úgyszintén tagja a londoni N.M. Rotschild és Fiai kereskedelmi bak tanácsának és a Rotschild Italia S.p.A. igazgatója, Nils O. Tube a londoni St. James Palace befektetési csoport feje, Lord Rotschild, és George Karlweissnek az Edmond de Rotschild’s Swiss Banca Privatától a legfőbb partnere. Interjúk és publikált források szerint George Karlweiss játszott főszerepet abban, hogy Soros megkapta a Quantum számára a kezdeti tőkét. A Rotschild bankgépezet a nemzetközi ágaival volt és maradt az angolok támogatta piszkos pénz és pénzügyi háborús műveletek – a pénzmosástól a nyersanyag kirablásig, a kábítószert fegyver ügyletekig, a nemzetközi bűnügyi hálózatok támogatásáig és az aranykereskedelem ellenőrzéséig, mely a globális kábítószer kereskedelem számára létfontosságú – központjában. A Edgar de Picciottot, a Quantum tanács tagját és a legfőbb svájci pénzügyi támogatót bevonták a LaRouche Európai Szervezet elleni az 1980-as évek közepétől a végéig folyó támadásokba, azzal, hogy pénzt pumpált a svájci agytrösztőn, a Geo-Pol-on át, hogy támogassa a korrupt Laurent Murawiecet, aki jelenleg a neokon Hudson Institute elnöke.6 De Picciotto jelenleg annak az Union Bancaire Privee elnöke, mely az iráni Contra ügybe keveredett Edmund Safra’s Trade Development Bankjával való gyanús egyesülés terméke: Safrát, aki túlzottan mocskos volt még ahhoz is, hogy az angolok használják remekül meggyilkolták 6

A 2001-es Strategic Memorandum: Look What Happened in Brazil, című munkájában Lyndon LaRouche Laurent Murawiec-t úgy írja le, mint „egy legendás mitikus lóverseny életszerű ‘lovagló pálcáját’ [szószerint: súlykolófa] és egy kezeket-le politikai hullát, mely jelenleg különleges bűz intézményével rendelkezik”.

30

1999-ben, amikor a svájci és az amerikai hatóságok vizsgálata alatt állt mert a korai 1990-es években a tulajdonában lévő Republic Bank of New York-ot használta a Federal Reserve bankjegyei milliárdjainak a maffia-ellenőrizte moszkvai bankokba való átutalására. Ugyancsak vizsgálat folyt ellene a török és columbiai kábítószer kereskedelmen keresztüli pénzmosás ügyében. A korábbi USA State Department hírszerző tisztviselője szerint, aki ismerte a Soros ügyet, Soros Quantum Alapítványa milliárdjait ‘csendes ügynököktől’ gyűjtötte össze, olyanok, mint Marc Rich, valamint Saul Eisenber és Rafi Eytan Mossad ügynökök. A szovjet összeomlás idején a Quantum Alap befektető, Marc Rich7 a nyersanyag csempészet fontos személye volt. Ő végezte el az alapvető munkát, amivel az elkeseredett és korrupt orosz és szovjet vezetőket rákényszerítette a nemzeti nyersanyagkincsnek a globális piacokon való eladására. Azt a pénzt aztán kivitték az országból és off-shore számlákon helyezték el. Rich, aki 1984 óta az USÁ-ból elszökött, a londoni irodájából szervezte meg a rablást, ahol az orosz kapcsolatainak segített eladni azokat az anyagokat, melyeket normálisan a hazai fogyasztásra használtak. Rich 17 évig bujkált Londonban az adó elkerülés, csalás és ellenséggel (Irán) való kereskedés vádjával. Rich mint személyi meghatalmazottját felfogadta Lewis Libbyt. 2001-ben Al „büdös oposszum” Gore segített Richnek megszerezni az elnöki kegyelmet Bill Clinton elnöksége utolsó szakaszában. Később a Kongresszus előtti vallomásában Libby elismerte, hogy ő biztosította Richnek a kegyelmet Gore korábbi személyi főnökével, Jack Quinnel (valamint két korábbi Mossad ügynökkel, melyeket Rich alkalmazott) való együttműködéssel.

7

Mielőtt a 2.5 milliárdos „természeti források” üzletet Oroszországgal futtatta volna, Marc Rich az Afgán és az Irak-Iráni háború körüli háromoldalú fegyver, olaj és kábítószer kereskedelemmel kezdte. EIR Special Report, To Stop Terrorism-Shut Down Dope Inc. (2001), és EIR Special Report. The True Story of Soros the Golem (1997).

31

Egy adag jó tanács: A globális gazdaság ma hiperinflációs kipukkadást él meg. A fent vázolt nemzetközi intézmények és pénzügyi hálózatok, melyek tevékenysége az Egyesült Államok Szövetségi Alkotmánya szerint törvénytelen, évtizedek óta úgy helyezkedtek, hogy ellenőrzésre tegyenek szert. Az Egyesült Államok kormányának most lenne lehetséges, hogy azonnal leállítsa Soros mocskos ügyleteit és LaRouche „Három lépés a túlélésig” receptje alapján elindítsa a helyreállítást. Bölcs dolog lenne mindazok számára, akik jelenleg védelmezik Soros Györgyöt azzal, hogy elfogadják a pénzét, hogy szünetet tartanának: egyébként bármi történik, ha az Egyesült Királyság folytatja a jelenlegi kurzust, az angol birodalmi terv (1763-2008) hamarosan egy nagyon közeli és borzalmas végbe torkollik. Mindaz, ami kétséges marad azon a számlán, hogy az angol birodalom szétesése vajjon magával rántja-e az európai civilizáció maradékát, le egy elhúzódó bolygónyi sötét korszakba, örökre, a Lord Shelburne Angliájától le, amely arra törekedett, hogy az elbukott Római Birodalom állandó folytatója legyen. Valóban enynyire fontos a pénz?8

8

Lyndon H. LaRouche Jr., "That Doomed & Brutish Empire," EIR Volume 35, Number 11, March 14.2008.

32

Malajzia esete Alexandra Perebikovsky Jogilag 1957-ben Malajzia visszanyerte az Angol Birodalomtól a függetlenségét. Azóta viszont folytatódtak az angol szándékok, hogy a nemzetet a szabadkereskedelmi zűrzavar és a tolvaj ügyletekben saját játékterének használja. 1997-ben Lyndon LaRouche kijelentette „Délkelet-Ázsia államival szembeni szabad kereskedelem egyszerűen a gyarmatosítás új alakja, melynek gyümölcse a tömeggyilkosság. Ebből a szempontból, hatását tekintve nincs különbség a szabad kereskedelem és a nácizmus között.” Egészen a kilencvenes évek közepi pénzforgalmi válságig Malajzia a globalizáció megingathatatlan híve volt, jóllehet a függetlenséget követő években jelentős lépéseket tett a fejlődés felé. Mióta Soros Györgyöt az angolok Délkelet-Ázsiába telepítették, hogy elrabolja ezen nemzetek pénzforgalmát, Malajzia megváltoztatta a nézeteit. 1990-es évek közepén Lyndon LaRouche előre jelezte, hogy Délkelet-Ázsia úgynevezett ‘tigrisei’1 globalizáció, forró pénz áramlás és romboló spekulatív tevékenység évei után ugyanazt a sorsot szenvedik el, mint Mexikó 1995 után – szörnyű összeomlást. Valóban, 1997-ig hónapokon keresztül Soros fáradatlanul dolgozott azon, hogy London pénzforgalmi háborúját folytassa azzal a céllal, hogy megroppantsa a Délkelet-ázsiai gazdaságokat. 1990-re a tigris-gazdaságok ellenálltak a forró pénz gengszterének, mely az inflálódott tőzsdére és a pénzügyi szolgálatokra alapozott buborék gazdaságot teremtett. A nyugati spekulánsok által rájuk erőszakolt, idegen befektetések feletti kormány ‘garanciák’ végső soron bankcsődbe vitték Délkelet-Ázsia nemzetgazdaságait. Soros fedezte a forró pénz nagy részét. Támadását a tájföldi és a maláj pénzforgalom ellen 1997 februárjában kezdte egy 1

Kiderül, hogy a Délkelet-ázsiai tigrisek semmivel sem voltak jobbak, mint a hírhedt ‘varázslók’, Siegfried és Roy – mind be voltak kábítószerezve.

elemző szerint2 „olyan lendülettel melyet mintegy három évvel ezelőtti európai pénznemek elleni sikeres támadása óta én nem láttam”. A határidős piacokon való spekulációval Soros Quantum Alapja 1,2 billió $-t söpört be. Rövid állásokat vett fel a tájföldi bahttal, a Fülöp-szigeti pesoval, az indiai rupiával és a maláj ringittel szemben, ezeket a pénznemeket a tőzsdepiacon 40-70% értékvesztésbe zavarva és kitörölve a deviza tartalékokat. Az áttörés 1997 júliusában következett be, amikor a tájföldi bahtot arra kényszerítette, hogy több mint 20% leértékeléssel lebegjen, miután a kormány sikertelenül költött 15 milliárd $-t megkísérelve a pénzt megmenteni. Az IMF szükségfeltételeit alkalmazták ezen nemzetekre, miután az összeomlás a gazdaságukat, mind a fejlődési lehetőségüket és az életszínvonalukat tekintve 15-20 évvel visszavetette. 1997. szeptember 20-dikán Malajzia miniszterelnöke, dr. Mahathir bin Mohammed az IMF elé állt és kihívóan beszélt az Angol Birodalom tolvaj politikája ellen: „Mi, Malajziában csak nevetünk azon a javaslaton, hogy országunk Mexikó sorsát kövesse… De mi most többet tudunk. Tudjuk, hogy miért javasolták, hogy Malajzia kövesse Mexikó útját. Most már tudjuk, hogy még a Mexikó gazdasági összeomlását is manipulálták és összeomlasztották, más fejlődő országok gazdasága is, hirtelen manipulálható és kényszeríthető, hogy a nagy alapkezelőknek meghajoljon, akik most jöttek, hogy azok legyenek, akik eldöntik, hogy kinek kell virágoznia és kinek nem.” A Délkelet-ázsiai támadást megelőzően Mahathir a globalizáció kimondott híve volt. Mégis, a maláj gazdaságnak az Angol Birodalom által szervezett letörését követően a ‘szabad piac’ fantazmagóriája megtört. Lyndon LaRouch javaslatára utalva dr. Mahathir támadást indított Soros György spekuláns ellen, csak ‘idiótának’ nevezve őt. Az EIR külön jelentését, a „Soros, a gólem igaz története; A megaspekuláns Soros György arcéle ” ("The true story of Soros the Golem; A profile of mega speculator George Soros,") címen Malajzia vezető köreiben széles területen kö2

Amint azt Peter Scheifelbein, a Dawai Institute kutatási igazgatója a Myanmars SLORC (State Law and Order Restoration Council) találkozója utáni nap leírja.

34

rözték. London, Mahathir váratlan ellentámadásától meglepetten, rágalomhadjáratba kezdett, ide értve egy az Asian Wall Street Journal 1997. szeptember 19-diki számában megjelentetett cikket, melynek a címe „A malajziai Mahathir különös forrásokat talál Soros kampányához; az ázsiai média csapra veri ifj. Lyndon LaRouch amerikai összeesküvési teorétát” ("Malaysia's Mahathir Finds Strange Source for Soros Campaign; Asian Country's Media Tap U.S. Conspiracy theorist Lyndon LaRouche, Jr."). Hogy Malajziának LaRouchhoz való minden kapcsolatát és hatását lerombolja, London ismét kiküldte Sorost, hogy takarítsa el a szemetet. Sorosnak lehetőséget adtak arra, hogy megvédje magát Mahathir miniszterelnök vádjaival szemben és megkísérelte a tagadást, de nem volt sikeres: Ted Koppel: „Itt a maláj miniszterelnökről beszél”. George Soros: „Így van”. Ted Koppel: „És ő, úgy vélem az ő vádja, hogy Ön, valójában, szisztematikusan felkészült, hogy Swiss-image.ch/Remy Steinegger tönkretegye a maláj pénznemet.” Malajzia miniszterelnöke Dr. George Soros: „És ez teljes Mahathir Bin Mohammed 2002badarság. Most, Ön tudja, mi mást ben mondhatok? Ennek egyáltalán nincs alapja.” Ted Koppel: „Mert – úgy vélem, helyezzük könnyebben érthető formába. Úgy értem, ha Ön profitált volna Malajzia pénzének tönkretételéből visszafogta-e volna magát?” George Soros: „Nem feltétlenül, mert az az ügyletem nem szándékolt következménye lett volna. És, mint résztvevőnek nem az a feladatom, hogy számoljak a következményekkel. Ilyen a piac. Ez a piac jellege. Én pedig egy piaci résztvevő vagyok.” Ted Koppel: „Apolitikus, erkölcstelen?”.

35

George Soros: „Ez pontosan igaz.”3

A következmény 1998 szeptemberében dr. Mahathir a malajziai független pénznem, a ringgit ellenőrzésének, a dollárral szemben való rögzített árfolyamának bejelentésével megrázta a világot és ezzel lezárta a spekulánsok lehetőségét, hogy pénznem-spekulációk révén kirabolják az országot. Soros és az egész nyugati pénzügyi oligarchia begerjedt azt állítva, hogy Dr. Mahathirnak az IMF hagyományaival szembeni eljárása átkot hozhat az országára. Tény, amint az később mindenki számára nyilvánvalóvá lett, a nemzeti önállóság védelme megmentette a népet attól a pusztulástól, amelyet minden más nemzet elszenvedett, amelyik Soros mészáros késének a tárgya lett. Malajziának a globalizációval történt szakítása után London egy még rondább hadműveltbe kezdett, hogy Malajziában belső zűrzavart keltsen. Anwar Ibrahim volt a miniszterelnök helyettes és Mahathier kiszemelt utóda, ő vált a Birodalom brutális tettei céljává. Anwart később kirúgták miniszterelnök helyettesi tisztéből, mert ő „a megkívánt erkölcsi normákat nélkülözte” ahhoz, hogy a nemzetet vezethesse. Soros bizalmasai által a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül pénzelve Anwar belekezdett a Malajzia kormánya leváltását célzó kampányba. Úgy tüntette fel magát, mint szabadságharcos és a szabad kereskedelmi társadalom harcosa, elítélve az új kormány protekcionista gazdaságpolitikáját és azzal vádolva őket, hogy összeesküdtek az ő megsemmisítésére. Ezen közben Soros Emberjogi és Nyílt Társadalom szervezetei eljátszották a maguk szerepét Mahathir olyan értelmű megbélyegzésével, hogy „az ázsiai önkényeskedők közül az utolsó” és úgy mutatták be Anwart, mint ‘reformert’, aki megkísérli Malajzia népének a felszabadítását. A nyugati média, ide értve a Wall Street Journalt, folytatták a malajziai zűrzavar fellobbantását, mondván: „Anwar Ibrahim, Malajzia miniszterelnök helyettesének szerda éjjeli leváltása egy fontos nemzet lelkéért folyó harc 3

Ted Koppel, ABC News Nightline. Felvett beszélgetés, 1998. október 7, szerda.

36

végét jelzi… Otthon és külföldön Anwar úr vált az új generáció demokratikus törekvései és a nyitott gondolkozása jelképévé, inkább megnyugvás a földön, kevésbé megterhelve a fortélyok és csalódottság fájdalmával mint az az ember, akit követni remélt”4 Még Soros pajtása, Al Gore is teljes súlyával a spekuláns mögé állt.5 1998. november 13-dikán Clinton elnököt meghívták, hogy mondjon beszédet az Ázsia-Csendes-óceáni térség Gazdasági Együttműködés Fórumon (Asia Pacific Economic Cooperation Forum, APEC Forum) melynek Malajzia adott otthont. Az iraki válság komolysága következtében Clintont kényszerítették, hogy maradjon otthon és Al Goret küldje el maga he- Al Gore at the Davos meeting in January lyett. A katasztrofális 2008. Wold Economic Forum/swissimag.ch eredmény november 16dikán következett be, amikor Al Gore az APEC üzleti tanácsadó bizottság előtt elmondta a beszédét, ahol felszólított, hogy a hagyni kell a „szabad piacot, hogy csodát tegyen” a „rövid idő alatti” helyreállítás érdekében, és, bár nem nevezte meg őt, Anwar Ibrahimot támogatta a nemzet vezetőjeként6 Mahathirral szemben. A sebbe sót szórva, Al Gore a kormányváltásról Anwar kiáltását visszhangozta: „Az emberek el fogják fogadni az áldozatot a demokráciában, nem csak azért, mert szerepük van annak megválasztásában, hanem mert ők joggal hiszik, hogy föltehetően hasznos lesz számukra. …Indonéziából származó idei üzenet fél4

The Wall Street Journal, 1998. szeptember 3. szám. A közbenső évtizedben, hogy súlyát megőrizze, Al Gore a carbon kereskedelem és korlátozás piacán a saját spekulatív cége mögé állította őt. 6 Ekkor Anwar le volt tartóztatva és korrupció valamint szodómia vádjával bírósági eljárás alatt állt. 5

37

reérthetetlen: az emberek készek vállalni a felelősséget a jövőjük iránt – ha meg van a hatalmuk, hogy meghatározzák azt a jövőt… A demokrácia nyújtja a törvényesség pecsétjét, hogy a reformoknak a hatékonyság jegyében kell lenniük. És így, a gazdasági válságtól szenvedő nemzetek között, továbbra is számos nyelven halljuk a demokráciára és a reformokra hívó szót – ‘népi hatalom’, ‘doi moi’, ‘reformasi’. Halljuk ezt ma – világíts ide, világíts most – Malajzia bátor emberi között.” A maláj kormány felbőszítését és a maláj nép felingerlését követően Gore azonnal elhagyta a helyszínt. Néhány nappal később Abdullah Badawi külügyminiszter tiltakozó levelet küldött az USA-nak figyelmeztetvén, hogy az Egyesült Államoknak felelősséget kell viselnie a felgerjesztett instabilitás miatt.

A mai Malajzia Soros, Gore és londoni cimboráik malajziai kalandja csakis egyetlen megvilágításon át szemlélhető – az Angol Birodalomnak folytatódó Délkelet-Ázsiát destabilizáló szándékán át. Mára Abdullah Badawi átvette a miniszterelnöki tisztet és Abdullah, egyik kezét még mindig Soros falánk pénzeszsákjához tapasztva továbbra is folytatja a kormány destabilizálását, ide értve az ellenzék, az Egyesült Malájok Politikai Szervezet (United Malays Political Organization) számára parlamenti képviselők megvásárlását. Malajzia sorsa még nem belátható. Mégis, a jelenlegi globális pénzügyi összeomlás fényében a jövője Lyndon LaRouche négyhatalmi egyezményének megvalósításától7 és az Angol Birodalom valamint koronája, Soros György lerombolásától függ.

7

See Lyndon H. LaRouche's, Three Steps to Survival

38

Soros György megveszi a jelölést, Obama kölcsönzi Ed Hamler Az elkövetkező 2008-as elnökválasztás a Soros által az USA politikai folyamataihoz importált technikákat jelzi, melyeket idegen országokban hasznosított közismert felforgatásokhoz. MoveOn.org egy Soros által kiemelten pénzelt szervezet központi szerepet játszott Barack Obamának a Demokrata párti jelöltség elnyerésében, annak ellenére, hogy Hillary Clintonnak a népszerűségi listán tisztán látható fölénye volt. Jóval a 2008 februárja előtt, Obama-párti szervezetként jelentve magát a MoveOn hivatalosan támogatta Obama kampányát, ‘önkéntesek’ hadát kiküldve, pénzszerző gépezetet és pénzalapokat biztosítva neki. Ahogy Lyndon LaRouche ismételten figyelmeztetett, Obama maga csupán csak egy átmeneti szereplő a pénzügyi oligarchia azon terveiben, hogy a gazdasági összeomlás idején elfoglalják az Egyesült Államok elnöki helyét. Előre helyezték őt, hogy lerombolja Clinton jelölését és ezzel egyben a pénzügyi összeomlás Roosevelti kezelésének lehetőségét is.

MoveOn.Org A MoveOn.org 1998-ban kezdte tevékenységét, hogy a párt leginkább fasiszta demokratáitól, Joe Liebermantól és Damel Patrick Moynihantól kapott támogatással elítéltesse Clinton elnököt a Monica Lewinsky botrány során. 1998-ban világméretű gazdasági összeomlással szembesülve Clinton elnök Lyndon LaRouche új Bretton Wood-I pénzügyi rendszerre való felhívását visszhangozva, „új pénzügyi szerkezetet” javasolt. Soros ugyanekkor azzal a pénznemi háborúval volt elfoglalva, mellyel tudatosan megroppantotta a tájföldi bahtot, Malajzia ringgitjét és az olasz lírát. Nem sokkal az után, hogy az Elnök új pénzügyi szerkezetért szállt síkra kirobbant a Lewinsky botrány. A Newt Gignrich által vezetett kongresszus Al Gore Demokrata Párton

belüli hitszegő frakciójával egyetemben őrjöngve táplálta az eseményeket követő médiát, valójában tönkretéve a Clinton adminisztráció következő éveire szóló gazdasági programját. Abban a törekvésében, hogy Clinton elnököt elítéljék, MoveOn Soros ellenőrzésének elfogadásával megmutatta a politikai prostitúcióra való hajlandóságát. Soros MoveOn felvásárlására készült. 2004re, MoveOn az úgynevezett ‘gyökérszervezet’ gyakorlatilag Soros birtokában volt. Michelle Goldbergnek a Salon.com-ban megjelent cikke alapján1 ez a folyamat 2003-ban kezdődött. Soros és társai elhatározták, hogy tonnányi pénzt pumpálnak a MoveOn pénztáraiba. 2003-4 óta a teljes hozzájárulásuk 6,2 millió dollár volt, a valaha létező legnagyobb ‘bankjegy’ hozzájárulás. 2003 és 2004 során Soros és a MoveOn keményen támogatta a Photo John Pettitt / DeanForAmerica.com Wall Street emlőin csüngő Howard "Scream" Dean Howard "Scream" Dean elnökké választását. Később mozgósítottak, hogy a Demokrata Párt kényelmes elnöki helyét biztosítsák számára, ha legjavát adja: veszít! Mint elnöknek, Deannek a küldetése az volt, hogy demoralizálja a jövedelmek alsó 80%át alkotó támaszokat (a Demokrata Párt valódi alapjait), miközben hivatalnokokat és értelmiségieket, myspace szenvedélyű fiatalokat és a lehetséges mennyiségű kisebbségit és szakszervezetit gyűjtsön be, akik hajlandók eladni a lelküket, mint az új „demokrata többség”. Dean szándékos kártevése ellenére az amerikai nép a 2006-os félidejű választáskor jelentős győzelmet biztosított a demokratáknak, rekord részvétellel, hogy a háború ellen és a gazdaság rendbetétele 1

Michelle Goldberg, MoveOn Moves Up, Salon.com. 2003. december 1.

40

mellett szavazzanak. De már a következő év októberére a kongresszus lakossági támogatása 80%-ról a Bush támogatottsága alá esett, mindez Dean és Pelosi szerepének köszönhetően, akik minden olyan kezdeményezést meggátoltak, mely Bush és Cheney romboló tevékenységéből származó kártevést megfordította volna. A küldetés teljesítve. MoveOn szintén aktív és jelentős szerepet játszott abban a nyomásgyakorló kampányban, hogy biztosítsa Clinton szenátornak az elnökválasztási kampányból való kilökését, így Soros és megbízói elsődleges szervezeteiként működtek. MoveOn.org szofisztikusan megnyomorított e-mail üzeneteket küldött ki, gúnyosan támadva Clintont, hogy támogatás végett gyakoroljon nyomást a szuper-küldöttekre. Felhívta a szuper-küldötteket, hogy engedjék a választókat dönteni abban, hogy ki legyen a demokrata jelölt: „Emelkedjünk fel a demokráciához a Demokrata Pártban. A demokrata adományozó milliomosok egy csoportja veszélyezteti, hogy megállítsuk a demokratákat a Kongresszusban, mert Nancy Pelosi azt mondta, hogy az embereknek, nem pedig a szuperküldötteknek kel eldönteni az elnökjelöltet. Ők Clintontámogatók és megkísérlik, hogy nagymenő helyzetüket használják a Demokrata vezetőket hatalmukba vonni. Így had mondja el Nancy Pelosi, hogy amennyiben folytatja az átlag amerikaiért való kiállást, ezreink támogatják őt. Nancy Pelosi és a Demokraták vezetősége az ön egyedi véleményével ellátott szerkesztett beadványt nyújt majd be a házelnöknek. A beadvány teljes szövege: 41

A demokrata jelölést a választóknak kell eldönteni – nem a szuperküldötteknek, vagy párt-nagymenőknek. Mi adtunk pénzt – és időt – a haladó jelölteknek és ügyeknek és erős támogatást Pelosi szóvivőnek és másoknak, akik a Demokrata Párton belüli demokráciáért álltak ki.” Természetesen, amikor Clinton szenátor megnyerte a népszerűségi szavazást és a világ igazi nagymenői és a párt vezetés egységbe tömörült Obama mögött, MoveOn teljesen lelepleződött, mint ugyanazon erők kiterjeszthető szüleménye. Minthogy Clinton szenátor valójában megnyerte a népszerűségi szavazást, a MoveOn vajjon kiáll-e az eredeti állítása mellett? Hogy sohase mulasszunk el egy ‘lehetőséget’, Soros személyesen profitált a NoveOn egyik legnagyobb politikai kampányából. 2006-ban, MoveOn és az Amerikai Haladásért központ (Center for American Progress) kampányra bízott meg Cheney Halliburtonje ellen. Halliburton részvényei darabonként 40 $-ról 26 $-ra zuhantak. Míg a MoveOn Halliburton ellen vonult, Soros fokozatosan felvásárolt 1.999.450 részvényt. 2006 decemberére ezek a részvények teljes portfoliója több mint 2%-t tették ki, miáltal abban az évben a Halliburton a Soros Alapkezelés (Found Management) legnagyobb befektetését jelentették. Ekkor a Halliburton elleni támadás leállt, és a tőzsdei árfolyam elkezdett emelkedni, egészen mai napi 50 $/részvényig emelkedett.

Demokrácia Szövetség Sorosnak a Demokrata Pártot átvevő erőfeszítésének egyik újabb hadművelete volt az ő Demokrácia Szövetsége megalakítása. 2005-ben Soros György és 70 milliomos és milliárdos összejött, hogy megvitassa a Demokrata Párt felvásárlásának további esélyeit. 2006. július 27-dikén a Washington Post jelentette, hogy felmerült az az igény, hogy a Demokrácia Szövetség minden tagja adjon a szervezetnek 200.000 $-t, azonban a tagok zöme többet adott, és Soros volt a három legmagasabb összeggel hozzájárulók egyike. A Demokratikus Szövetség alapjait olyan szervezetekre fordították, mint az Amerikai Haladás Központja (Center of American Progress, CAP) és a Közösségi Szervezetek Egyesülete 42

a Mostani Reformért (Association of Community Organizations for Reform Now, ACORN). Ezek a szervezetek szintén szerepet játszottak az elsődleges elnöki kampányban a Clinton szenátor elleni műveletekben. Például, május 13-dikán, a Nyugat-virginiai közvetlen [választáson] (West Virginia primary), John Edwards nyilvánosan kijelentette, hogy ő egészen az augusztusi jelölő kongresszusig semleges marad azt illetően, hogy az elnökségért melyik jelöltet támogatná. Egy nappal később, azt követően, hogy Obama nagy arányban alul maradt Clinton szenátorral szemben a Nyugatvirginiai közvetlen választáson kiállt Obamát támogatva. Így Edwards részt vett egy nyilvános színjátékban, azért hogy a nemzet legszegényebb államától Clinton által kapott szavazatok millióinak csípő fájdalmát enyhítsék. Edward éppen akkor indított el „Fele-Tíz-Alatt” („Half-In-Ten”) néven egy szegénység elleni kampányt, amely azt javasolta, hogy felezzék meg a szegénységet az elkövetkező tíz év alatt. Edward szegénység elleni kampánya jelentős támogatást kapott a Soros által ellenőrzött CAP és ACORN szervezetektől. A szuperküldöttekkel szembeni használt ismert megfélemlítési és egyéb nyomásgyakorló taktikákon felül csak bámulhatjuk, hogy mi mindent hozhattak még elő Edwards ellen az általa oly kedvelt programmal kapcsolatban?

Barack Obama Obamát magát Soros ‘puha pénze’ avatta szentté mióta Illinois állam szenátora lett: Obama pályáját Soros György lóvé készlete vetette a nemzeti politikára 2004-es USA szenátusi menete során. Ezen kampányév során Soros számlát tartott fenn Obamának. 2004. július 4-dikén, egy hónappal a bostoni Demokrata jelölő Kongresszus előtt Obama volt az egyetlen jelölt, akivel Soros személyesen találkozott New York-i otthonában. Ugyanebben az évben Soros és családja 60.000 $-t gyűjtött Obamának. 2006-ban, Obama, mint USA Illinois állama szenátora, nagyobb dolgokra lett kilátása. Manhattani irodájában ismét találkozott Sorossal. Ez a találkozó nagyjából egy óra hosszat tartott. Ezt követően Soros azonnal bemutatta Obamát a politika legnagyobb pénzes zsákjai egy tucatjának, ide értve Orin Kramer pénz43

ügyi és befektetési alap (hedge found) igazgatót és Robert Wolfot, a Union Bank of Switzerland amerikai főnökét. Egy héttel később Wolf Washington D.C.-ben Obamával ebédelt, hogy kampánystratégiáját kiagyalják, egy hónappal az előtt, hogy Obama hivatalosan elindította volna elnöki vállalkozását. Obama 2007 januárjában jelentette be, hogy indul az elnökségért. Pusztán négy hónap alatt Soros és Wolf 500.000 $-t gyűjtöttek Obama számára. Áprilistól az elsődleges kampányszezon záró hónapjáig Soros és társai sorozatban tartották az alapnövelő eseményeket és gyakorlatilag garantálták a kampányba a folyamatos pénzbeáramlást. Tény, hogy Soros a 2002-es McCainFeingold reformtörvény kampány támogatásán keresztül fontos szerepet játszott abban, ahogy az Egyesült Államokban megváltozott a politikai kampányok menete. Soros Nyílt Társadalma azt állítja, hogy önmaga és más alapítványok mozgósításával ő szolgáltatta a kulcs logisztikus támogatást a törvény kijárása érdekében és összegyűjtötte a szükséges pénzt ahhoz, hogy azt a rákövetkező bírósági esetekben megvédje. A McCain-Feingold ügy és a rákövetkező fejlemények eredményeként PAC az olyan gazdag támogatókkal, mint az internetre alapozódó MoveOn „mozgalom” és a gazdag pénzeszsákok, mint azok, akik Obama kampányában túlsúlyban voltak, vettek részt a választótestületi szervezetekben és így minden politikai tevékenység középpontjává váltak. Így, a hatalmas mennyiségű pénz után melyet szétterítettek, miután Clinton támogatását egyszerűen kivásárolták, egyáltalán csodálkoznunk kellene azon a rejtélyen, hogy Obama látszólag miként nyerte el a jelölést?

44

LECKE DENVERNEK

FDR's 1932-s győzelme a Londoni Wall Street Fasiszták felett Jeffrey Steinberg

Franklin D. Roosevelt S 1932-es demokrata párti elnöki jelölése távol volt attól, hogy biztos legyen, amikor a kongresszus összeült Chicagóban; négy szavazatot és határozott politikai felvilágosító bulit igényelt a londoni Wall Street-i érdekekkel szemben, akik FDR ellenfeleit támogatták. Itt látható, ahogy 1932ben Kansasban kampányol.

1932 július 1-én New York kormányzója, Franklin Delano Roosevelt földindulásszerűen, 945:190 arányban nyerte meg a legközelebbi ellenfelével és közismert politikai ellenlábasával, a New York korábbi kormányzója és J.P. Morgan eszköze, Alfred E. Smith-szel szemben a Demokrata Párt elnökjelölését. 1932. november 8-dikán Roosevelt egy másik földindulásszerű győzelmet aratott, ezúttal a hivatalban lévő republikánus elnökkel,

Herbet Hooverrel szemben: Roosevelt a népszerűségi szavazatok 75%-t nyerte és a választó testületet 472:59 arányban lesöpörte. Ez volt a változásra adott legnagyobb felhatalmazás emberemlékezet óta és FDR azonnal hozzálátott, hogy az USA visszatérjen a politikai-gazdaság amerikai hagyományaihoz, és így téve kivezette az országot a Nagy Gazdasági Válságból és felkészítette az országot az elkövetkező nagy csatákra a nácizmus és a fasizmus ellen és a várható háborút követő csatákra, hogy véget vessenek az angol-holland gyarmatosítás megpróbáltatásainak. Az amerikaiak többsége, akár a történelmileg legkevésbé tájékozottak is, ismerik ezeket az 1932-es választásokkal kapcsolatos alapvető tényeket. Azonban kevesen tudják, hogy milyen közel került a nemzet a katasztrófához Chicagóban a Demokrata Párt jelölő kongresszusán, milyen közel került FDR, hogy megfosszák a jelöléstől, a hatalmas népszerűségi támogatás ellenére, és a Wall Street és London városa mennyire könyörtelenül ellenségesen gondolták, hogy megfordítják az 1932-es választás kimenetelét merénylet és államcsíny kísérletével. Ez az a történet, melyet ritkán mondanak el, mely létfontosságú tanulságokkal bír a mai Demokrata Párt és az amerikai emberek számára, minthogy a nemzet egy másik monumentális választással szembesül – egy választással, mely az 1932-esheaz hasonlóan meghatározza, hogy az Egyesült Államok túlél-e gy újabb nemzedéket, mint az alapító atyák által létrehozott független köztársaság.

Kihívás a Wall Street számára Azóta, hogy Franklin Roosevelt 1930 novemberében elsöprő többséggel New York újraválasztott kormányzója lett, mint a Demokrata Párt 1932-es elnökjelöltjeinek világos éllovasa kiemelkedett. Már közölt beszédeivel és írásaival és az 1929-es Wall Street tőzsdepiaci összeroppanás és az ezt követő amerikai gazdasági összeomlás kezelésének kormányzóként foganatosított néhány szükségintézkedésével kicövekelte a nemzet új útját. 1931-ben törvényjavaslatot terjesztett be a republikánus többségi New York állami törvényhozáshoz, mely létrehozta az Átmeneti Szükség Szegényellátás Igazgatást (Temporary Emer46

gency Relief Administration, TERA) Harry Hopkins-szal, mint végrehajtó igazgatóval. A 20 milliárd $-os program az államban munkahelyeket létesített kórházak, iskolák és egyéb létfontosságú infrastrukturális építkezésekkel és a munkanélküliek növekvő táborának egyéb menedéket nyújtott. De Roosevelt világossá tette, hogy erőfeszítéseit New Yorkban minden lépésben ellenezni fogja a Hoover kormányzat Washingtonban, mert inkább a csődbe jutott pénzügyi intézmények pénzügyi kisegítésében volt elkötelezett, semmint, hogy az egyre elkeseredettebb amerikai népnek nyújtson. 1928 júliusában FDR megjelentetett egy cikket a Foreign Affairs-ban, a Külügyi Viszonyok Hivatalának (Council on Foreign Affairs, CFA) újságjában, mely a „külügyi politikánk” „demokratikus szemléletét” mutatta be, melyben határozottan kifejtette az amerikai külügyi politika radikális felülvizsgálatát John Quincy Adams és a Vesztfáliai Béke hagyományai alapján. Mielőtt a gyermekbénulás 9121-ben lecsapott volna rá, Woodrow Wilson elnöksége alatt FDR a tengerészet államtitkára és 1920ban a Demokrata Párt kudarcot vallott elnökjelöltje volt. FDR a Foreign Affairsban azt írta „Eljött az idő, amikor nem csak bizonyos tényezőket, hanem egy magasabb jog számos új elvét is el kell fogadnunk, a nemzetközi viszonyokban újabb és jobb standardokat. Mi kiemelkedően féltékenyek vagyunk a függetlenségünkre és ez csupán fény, amelyet más népek között hasonló érzéssel kell tisztelnünk. A nyugati világ más köztársaságai népei ugyancsak ennyire hazafiak, ugyancsak büszkék a függetlenségükre. Ezen népek közül számos nagy, gazdag és magasan civilizált. Az amerikai köztársaságok mindegyike számára a béke, a biztonság, az integritás, a függetlenség valamennyi másik érdeke is, nem csak az Egyesült Államoké egyedül… Más népek belügyeibe való egyoldalú beavatkozásainknak véget kell vetni, másokkal való együttműködéssel ezen a féltekén nagyobb rendet és kisebb ellenkezést érhetünk el…. Az idő beérett, hogy új fejezetet nyissunk. Ezen az új oldalon sok olyan van, amit elődeink szelleme szerint kell megírnunk. Ha a vezetés megfelelő – vagy sokkal inkább ha az e mögötti szellem nagy – az Egyesült Államok visszanyerheti a világ bizalmát és barátságát és ismét a szolgálatára állhat. Ismét megmutathatjuk a fegyverzet csökkentés útját, hi47

vatalosan és tiszta szívvel együttműködhetünk minden ügynökséggel, amely tanulmányozza és dolgozik az emberiség közös betegségének gyógymódján, és mi végérvényesen elutasíthatjuk szomszédjaink belügyeibe való önkényes beavatkozások gyakorlatát.” A FDR által bemutatott politika és gondolatok nem csak a republikánus ellenlábasai számára voltak kárhozatos dolgok. Alapvetően a Londonnal szövetkezett Wall Street érdekeknek voltak idegenek, mely a Demokrata Párt fölött a fejétől a talpáig szoros ellenőrzést gyakoroltak. Az 1928-as Hoovertől elszenvedett vereséget követően a Demokrata Párt elnökének jelölt Alfred Smith, FDR korábbi támogatója, keserűen fordult Roosevelt ellen. Smith dühös volt, mert FDR megnyerte az 1928-as New York kormányzói választását, miközben vaskos vereséget szenvedett Hoovertől New York államban. FDR ezen felül megtagadta Smithtől az Albany-beli legfőbb jelölései feletti gyakorlati ellenőrzést. A kérdést még inkább élezi, hogy Smithet már az erőteljes J.P. Morgan bank érdekeltség befogadta, mely London város zászlóshajói egyike volt a Wall Streeten. Smitht a Morgan által pénzelt az Empire State Buildinget építő Empire State Corp. vezérigazgatójává tették, és annak a Morgan érdekeltségek lett tudatos eszköze, akiknek más, egyenértékűen erőteljes kapcsolatai voltak a Demokrata Pártban. A végzetes 1928-as Smith feletti Hoover győzelmet követően a Demokrata Párt mély adóságba esett. A párt mintegy 1 6000.000 $-t birtokolt, azokban az időkben ez jelentékeny összeg volt. Hogy a pártot pénzügyileg kisegítsék, a Morgannak lekötelezett Jakob Raskob lépett föl, hogy kölcsönözzön 370.000 4-t. Viszonzásként Raskobot, aki irányította Smith elbukott elnöki kampányát a Demokrata Párt elnökévé nevezték ki. Ő, viszont egy másik Morgan embert, a korábbi demokrata kongresszusi képviselőt, Jouett Shouset nevezte ki a párt végrehajtó igazgatójának: éppen csak hónapokkal azelőtt, mielőtt Raskob átvette volna a pártot, morgolódott, hogy nem tudott kedvelt politikusára, Calvin Coolidgre, mint elnökre szavazni 1928-ban. Raskob egész élete során, egészen addig a pillanatig republikánus párti volt. 48

Raskob 1879ben született és 1990-ben Pierre DuPont-hoz ment dolgozni és emelkedett gyorsan a Morgan által pénzelt vegyi- és hadiipari kombinát ranglétráján. 1914-re Raskob DuPont Corporation gazdasági vezető helyettese lett. Négy évvel később, miután a DuPont átvette a General Motors részvénye 43%-t, Raskobot mind GM és a DuPont gazdasági igazgatójává léptették elő. A korai 1920-as évekre Morgan 35 millió $-os érdekeltséget vásárolt GM-ben, azt DuPont-Morgan egyesült vállalattá téve. Raskob megmaradt a GM igazgató helyettese egészen 1928-ig, amikor Al Smith elnökségi kampányát átvette, New Yorkot kormányzó kemény jobbosokat a Morgan táborba kormányozva. Raskob a DuPont-nál maradt még egy újabb, hatalmas személyi jövőt megalapozva. Az 1920-as évek során Raskob Morgan „kiemelt kuncsaftok” listáján volt, akik a belső kereskedelem és kedvezményes részvény értékesítés kedvezettjei voltak.

Fasizmus mindenkinek Az 1920-as évek során Morgan és a szövetséges londoni és Wall Street-i bankok pénzelték Benito Mussolini olasz fasiszta vezért. 1925-ben pl. Morgan társa, Thomas Lamont elintézett egy 100 millió $-os kölcsönt a Mussolini rendszernek, akkor, amikor a rendszer mély politikai gondokkal küzdött. Ugyanebben az időben Morgan anyagilag kisegítette Mussolinit, a DuPont és a Morgan érdekeltségek fasizmust támogató mozgalmat indítottak el az Egyesült Államokban – látszólag a Tilalom (Prohibition) ellen, melyet az USA alkotmány 18. 1919ben törvénybe iktatott kiegészítésével rendeltek el. A Tiltó Kiegészítés Elleni Szövetség (Association Against the Prohibition Amendement, AAPA) feje William H. Stayton kapitány volt, de a Wall Street egy szorosan kötődő csoportja futtatta, melybe tartozott Pierre du Pont, Irénée du Pont, Lammot du Pont, John Raskob és Charles Sabin. Sabin volt a Morgan tulajdonában lévő New York Guaranty Company elnöke. Az A1928-as APA szenátusi vizsgálata szerint a GM 28 igazgatója közül 15-t sorolt fel, mint annak a csoportnak a tagját, mely a Prohibition visszavonása és az angol modell alapján a vállalati adóknak a sörre és égetett szeszre való váltására mozgósított. 49

Az 1932-es Demokrata elnökjelölő közgyűlés 1932. január 22-dikén Roosevelt bejelentette, hogy indul a Demokrata Párt elnöki jelöltségéért. Az elnökválasztó közgyűlést június végére tervezték, Chicagóba. Kezdetektől fogva FDR volt az elnökjelöltség legesélyesebbje. Mégis, a felülről lefelé ható Morgan érdekeltségnek, mely Raskobon és Shousen keresztül szó szerint birtokolta a pártot, más terve volt. Elindították az „állítsuk meg Rooseveltet” akciót, számos Morgannak elkötelezettet alkalmazva és építve azokra a pártfrakciókra, akiknek a saját ellentétük volt FDR-el. Al Snith, Morgan-ember, azonnal a New York Demokrata Párt-beli szakadást követően, február 6-dikán bejelentette a saját jelöltetését. Számos „kedvenc fiú” jelölt úgyszintén belépett a versengésbe, zömmel annak tudatában, hogy végső soron a támogatásukat – borsos áron – eladják akár FDR-nek, akár valamelyik ellenfelének akkor, amennyiben a küldöttjelölő közgyűlés zátonyra futna. A Raskov-Shouse-Morgan stratégia az volt, hogy a szavazatok első menetével megtagadják Roosvelt jelölését és a támogatást Now York kormányzójától megvonják és a választott ‘kompromisszumos’ jelöltjük, Newton D. Baker, Woodrow Wilson volt hadügyminisztere (1916-1921) és a Morgan érdekeltségek későbbi clevelandi (Ohio) ügyvédje számára biztosítsák. Bár FDR versengett a demokraták elsődleges választásáért, hogy elnyerje a küldöttek több mint felét, komoly vereséget szenvedett, melyet a Morgan tömeg és mások vezényeltek. A legnagyobb csalódás Californiából érkezett, ahol a texasi John Nance Garner, a házelnök a szavazatok 41%-t nyerte el Roosevelt 32%ával és Al Smith 26%-ával szemben. Garner Roosevelt és Smith ellen egyaránt mint a ‘Tammany Hall’ politikusa kampányolt és a kaliforniai ügyvéd, William Gibbs McAdoo támogatását élvezte, aki pedig Wilson pénzügyminisztere volt (1913-1918), és a Demokrata Párt elnökjelöltségért már kétszer futott, 1920-ban és 1924-ben. McAdoo Wilson elnök veje volt és, ami fontos, az 1924-es jelöléskor a Ku Klux Klan erőteljes támogatását élvezte (Woolson a Fehér Házból a rasszista szervezetet dicsőítő hollywoodi film, Birth of a Nation támogatásán keresztül, szemérmetlenül reklámozta a KKK föléledését). 1924-ben McAdoo Smith50

szel került kikövezett csatába a jelölést illetően, ezzel a közgyűlést napokra megbénítva és végső soron a választást a ‘kompromisszumos’ jelöltre, John W. Davisre – Morgan érdekeltség egy másik ügyvédjére – vezetve. McAdoonak ugyancsak közeli kapcsolata volt az ország vezető kiadójához, William Randolph Hearsthez, aki valamikor ugyancsak gondolkozott a demokrata elnöki jelöltetésről. A chicagói közgyűlésre menve, Rooseveltnek jóval több, mint az 1154 küldött fele állt rendelkezésére a jelöléshez. Mégis, a párt szabályai szerint kétharmados többségre volt szükség, ami azt jelenti, hogy 770 szavazatot kellett megszereznie a győzelemhez. Amíg a Morgan erők minden nagyobb átjárót le tudtak zárni, FDR legyőzhető volt, annak ellenére, hogy a 13 elsődleges választásból 11-et megnyert és az összes szavazat 44.5%-át bírta. Az 1924-es küldöttjelölő közgyűlési emlékek, Library of Congress melynél 103 szavazat Az 1920-as évek során J.R Morgan (itt láthakellett, hogy Smith és tó), és a szövetséges londoni és Wall Street-i McAdoo közötti a patt- bank érdekeltségek pénzelték Olaszország fasiszta diktátorát, Mussolinit. Az volt a szándéhelyzetet feloldják, hoz- kuk, hogy a fasizmust az Egyesült Államokban zájárult a politikai lég- is megvalósítják, de ehhez meg kellett kísérelkörhöz, a Morgan-vezette niük FDR-t eltávolatani. FDR elleni ‘kompromiszszumos’ jelöltnek kedvezve. Az FDR-re váró politikai aknamezőhöz hozzáadódott az a tény, hogy a chicagói demokrata polgármester, Anton Cermak az 51

‘állítsák meg Rooseveltet’ erők szövetségese volt és a 18. Alkotmány kiegészítés eltörlésének vezető támogatója volt (sóvárgott az alkohol engedélyezés és adóztatás feletti ellenőrzés megszerzéséért, mely nagyban megnövelte volna pénzügyi és politikai erejét), és tőle függött, hogy kit engednek be a közgyűlésközpont erkélyeire, mely nagyon fontos pszichikai megfélemlítési tényező volt. Cermak a közgyűlés ideje alatt keletre utazott, hogy Raskobbal és Shouse-zal találkozzék, nyilvánvalóan azért, hogy a párt plénuma elé Tiltás-ellenes pallót helyezzen.

A közgyűlés háttere Cermak azt is remélte, hogy mind a demokrata, mind a republikánus párti elnökjelölő közgyűlésnek helyt adva annak jövedelme Chicagót kisegíti reménytelen pénzügyi válságából. 750.000 chicagói veszítette el a munkáját az 1929-es összeomlás óta, több mint 100.000 család volt valamilyen módon társadalmi segélyen, Chicago bankjainak a fele lerobbant, a város alkalmazottait, ide értve a rendőröket és a tanítókat is az IOU-k fizették és a város híres Alsóvárosában szinte az összes luxushotel csődeljárás alatt állt. A közgyűlés időpontjában 759 tanító veszítette el az otthonát, mert már öt hónapja nem kaptak fizetést, amint ezt az 1932-es közgyűlés hivatalos jelentése közölte, Steve Neal: Happy Days Are Here Again (HarperCollins, New York, 2004). A szemetesek is sztrájkba léptek több havi fizetésük hiánya miatt, ami mindenütt szeméthegyek föltornyosulását eredményezte. A megérkező küldötteket városszerte ‘Hoovervillek’ üdvözölték. A The New Republic számára írva, John Dos Passos leírta a michigan Avenu látványát.: „Itt lent a levegő, a teherautók őrlő motorai kipufogógázaitól fojtóan tele van porral és a sűrű közlekedés bömbölésével, mely fokozza a város félelmét. Ott fekszenek sorokban a szegélyek mentén út felett, mocskos újságpapírokba burkolódzva emberek, akiknek már semmi sem maradt, csak a merev, éhes szutykos testük, emberek, akik elveszítették az akaraterőt.” Hetekkel a közgyűlés megnyitása előtt, Samuel Insull, Chicago vezető iparmágnása elveszítette a teljes 170 millió $-os személyes hozományát, amikor az adósságot végrehajtották a szer52

számgyárán, mely hatalmas veszteségeket szenvedett az ipar öszszeomlásával és az elektromos áram ellátás csökkenésével. A Morgan érdekeltségeket széles körben vádolták, hogy kihúzta a dugót Insull alatt. 1932 júniusában harminckét kis és közepes chicagói bank ment csődbe részben az Insull összeomlás következtében. Napokkal a közgyűlés megnyitása előtt Chicago fontosabb bankjait, ide értve a First National bank of Chicagot és a First Union Trustot sújtotta az 50 millió $-t meghaladó betétek kivétele. Ez után Charles G. Dawes, Hoover Recontstruction Finance Corporation cége főnöke jelentette be, hogy már arra készült, hogy lezárja a Central Republic Bank and trust Company cégét, mely a 240 millió $-os birtokainak több mint felét elveszítette. Amennyiben Dawe bankját bezárták volna a láncreakció Chicago valamennyi bankját kitörölte volna. Amikor a közgyűlést éppen megnyitották, az RFC 100 milliós szükség segély kölcsönnel lépett be, így megelőzve a teljes pénzügyi összeomlást.

Morgan kontra FDR Még mielőtt az elnökjelölési csata megkezdődött volna, számos más ügyet is meg kellett tárgyalni, amelyeknek meghatározó jelentősége lehetett a közgyűlés kimenetelére. Az első a luisianai küldöttség jogosítványát jelentette. Három vetélkedő küldöttség jelentkezett Chicagóban, utalván a párton belüli FDR melletti és ellenzői frakciók közötti szakadásra. A közgyűlés idején Huey P. Long szenátor támogatta Rooseveltet és a küldöttségét a korábbi luisianai kormányzó Jared Sanders kifogásolta. Long és Sanders közötti heves vitát követően, melyet Cermak karzati gyülevész tömege Long ellenes bekiabálása hangsúlyozott, a Long küldöttséget fogadta el a közgyűlés 638:414 arányban. Ezt követte a perdöntő szavazás, közgyűlés elnökének megválasztása. Roosevelt a 73 éves, 20 éve veterán szenátor mantanai Thomas J. Walsh-t választotta jelöltjének. Walsh elnökölt a viharos 1924-es közgyúlésen, mielőtt Davis, Morgan embere megnyerte volna a jelölést, de széles körben tisztelték azért, ahogy kezelte ezt a zűrös ügyet. A párt elnök, Raskob jelöltje az ugyancsak Morgan ember Shouse, a párt ügyvezető igazgatója volt. 53

Egy második közeli 626:528-as szavazataránnyal Walsh nyerte a sarkalatos elnöki széket. FDR erőinek két kis arányú győzelme döntőnek bizonyult. FDR képviselője (Roosevelt az elnökjelölő közgyűlések hagyományai alapján távol maradt, a New Yorkban a Hyde Parkban tartózkodott, de volt egy különleges telefonösszeköttetése a chicagói közgyűlési helyszíni központjával), James Farley írja később a naplójában: „Számomra a közgyűlés legfontosabb pillanata Huey Long küldöttségének igazolása volt.” Roosevelt csapatának erőlködése, hogy megváltoztassák a párt törvényeit, hogy megszüntessék a kétharmados többség igényét szerencsétlenül sült el és csaknem néhány FDR déli pártfogó támogatásába került, akik a törvényt a pártra gyakorolt hatásuk kulcselemének tartották. A Morgan frakció Cermaktól Tammany Hallig számos városi politikai gépezettel szövetségben megkísérelte, hogy a Prihibition ellenes határozatot áterőltessen, azzal a szándékkal, hogy Rooseveltet egy megosztó mellék ügybe bevonja, mely ami a déli pártfogók egy részét leválaszthatta volna, akik az alkohol tilalom vezető támogatói között voltak. Végülis a közgyűlés 934:213 arányban a 18. kiegészítés megsemmisítése mellett szavazott. Roosevelt sikeresen tartotta magát távol ettől és így elkerülte Morgan csapdáját. Június 30-dikán Walsh összehívta a jelölő ülést. Ekkorra már a jelölti és támogató beszédek elhangzottak, július 1-én hajnali 4:28 volt. Mindent elmond, 11 nevet helyeztek a jelölőlistára. Egy újabb katasztrofális 1924-es típusú patthelyzet létrehozása érdekében, amennyiben Morgan ‘állítsuk meg Rooseveltet’ akció sikerre vezet, az elnökjelölti győzelmet remélő kulcsjelöltek között találjuk: Newton D. Bakert, a John Nance Garner ház szóvivőjét, Albert Ritchie marylandi kormányzót és Al Smith-t. Az első menet végén FDR 666 szavazatot kapott, melyet Smith 201, Garner 90, az ohioi kormányzó és kedvelt fiú George White 52 szavazata követett és ekkor sorakozott fel a többi kedvenc összesen 143 szavazattal. A második menetben Roosevelt újabb 11 szavazatot nyert, de rossz jel volt, hogy nem sikerült a fontosabb küldöttségeket felbomlasztani. Továbbá, Cermak, Morgan sémája részeként, hogy fél tucat szavazattal a közgyűlésen patt helyzetet teremtsen, folyamatosan azon dolgozott, hogy 54

Roosevelt küldöttségét felbontsa és így arra kényszerítse Rooseveltet, hogy bedobja a törülközőt. Miközben ez a szándék kudarcot vallott, a harmadik menet ugyancsak döntetlen lett. 9:15-kor a közgyűlést elnapolták, hogy majd este folytatják. A konventiont megnyitó kalapácshang óta FDR-t masszív mocskos trükkökkel támadták, ide értve egy erkölcstelen suttogó kampányt, hogy ‘nagyon beteg’ ahhoz, hogy elnök legyen, másik, hogy egy ágyba feküdt a KKK-val. Az ‘állítsuk meg Rooseveltet’ akció egyik vezetője Walter Lipman volt, aki petíciót körözött a közgyűlés küldöttei között Newton Bakert megjelölve, mint kompromisszumos jelöltet. Lippman hazudott, „Valamennyi itteni különböző küldöttségben él egy meglepően erős bár csendes meggyőződés, hogy a párt egységesen kiállhat egy ember mögött, akik erősebb, mint a vezető versengő bármelyike. Ez az ember az ohioi Newton Baker. Az én benyomásom az, hogy ő a felelősségteljesebb demokraták legelső valóságos esélyese és ő szinte mindenki számára elfogadható második lehetőség.” Lippman petícióját hatalmas táviratözön kísérte Bakert megjelölve, mint a párt megmentőjét FDR megosztó jellegével szemben. FDR a saját táviratával válaszolt valamennyi küldöttnek, melyben ígéretet tett, „Folytatnom kell a küzdelmet. Ez egy alapelvek feletti csata. A közgyűlés tiszta többsége érti, hogy kötelességünk a pártot mint egészet megőrizni egy kicsi, a nemzetben az érdekeket képviselő csoport diktátumától, melynek nincs helye a pártunkban.” FDR így zárta, „Barátaimat nem vezeti félre a küldötteknek most szétküldött távirati propaganda. Fogjátok szorosra a fegyvereteket. Világos, hogy a nemzetet nem szabad és nem lehet legyőzni. Itt az idő, hogy világosan kifejezzük, a szándékunk megingathatatlanul állni és győzni.” A Roosevelt által használt kifejezés ‘érdekek’ egyenes lövés volt Morgan Wall Stree-i és londoni tömegére, mely az elkeseredett szándék mögött állt, hogy megtagadják tőle a jelölést. Számos változatban él, hogy ezt követően mi történt. Ami világos, július 1-én azokban az órákban a közgyűlés elnapolása és esti folytatása között FDR és Garner erői között megállapodást értek el. Világos, hogy McAdoonak volt ebben a törekvésben szerepe és Neal beszámolója Joseph Kennedyt azonosítja, mint Hearsthez való közvetítőt. Ami viszont világos, hogy azzal szem55

besülve, hogy akár Newton Baker vagy Al Smith nyeri a jelölést amennyiben a látványos negyedik menetet FDR elbukná, a texasi és californiai küldöttek átálltak FDR oldalára, megértve azt, hogy Garner lesz FDR alelnöki jelölttársa. De még a texasi frakció ülésben az FDR-t támogató szavazás nagyon szoros, 54:51 többségű volt. A californiai frakció ülésen McAdoo még oly bizonytalan volt a kimenetet illetően, hogy nem szavaztatott, inkább azt választotta, hogy értesíti a küldötteket hogy Garner eltekintett a szavazástól ám egyoldalúan úgy döntött, hogy versenytársának, Al Smith-nek megfizet úgy, hogy személyesen jelenti be mind a californiai, mind a texasi frakció ülésen FDR-hez való csatlakozását. De több volt itt, mint egy háttéralku. Roosevelt világosan érintette a haladó demokraták közötti húrokat, akik megértették az újabb Morgan kézzel választott jelöltnek a demokrata párti vezetése jelentőségét. Amikorra a közgyűlés július 1-én este újra összeült, a Morgan-Raskob-Smith banda, bár a politikai állhatatottság csodájával, de le lett győzve. Miután a californiaiak és a texasiak megtörtek, Cermak hozta a középnyugati államokat FDR-nek, és

Library of Congress John J. Raskob fényképtár John J. Raskob (jobbra) elment, hogy a Morgan-hoz kapcsolódó Pierre du Ponnak (balra) dolgozzon, ahol mint a Morganok megtisztelt ügyfele’, megfogta a szerencse lábát, aki a belső eladásokból és kiváltságos részvényeladásokból kedvezményekhez jutott. Raskob volt a Morgan-vezette FDR ellenzék irányítója a Demokrata Párton belül.

56

valamennyi kedvenc fiú küldött pánikszerű menekülését váltotta ki. A Morgan ember, Shouse keserűen írta Newton Bakernek a szavazás után: „Ha McAdoo nem szegi meg az ígéreteit, amit tett, Rooseveltet nem jelölték volna. A negyedik szavazásnál az ő oldalán komoly hiányosságok maradtak volna, azzal az eredménynyel, hogy valaki más lehetett volna a biztos jelölt. Ez a jelölt vagy te lehettél volna, vagy Richie.” Megértve a Morgan banda megosztó szerepét és azt a sürgős igényt, hogy közgyűlési harc okozta sérüléseket begyógyítsák, FDR a példa nélkül álló lépésre szánta magát és Chicagóba repült, hogy közvetlenül szóljon a közgyűléshez. Az egész ország elragadott figyelemmel követte, ahogy FDR Albanyból Chicagóba repült a zord idő ellenére. Hatásos beszédet tartott bejelentve az ‘új egyezményt’ (New Deal) Amerika részére.

Merénylet és államcsíny FDR-nek az 1932-es választások alkalmával Herbert Hooverin felett aratott földindulásszerű győzelme hatására Morgan és London városa pénzügyi klikkje gyorsan átszerveződött. Ha nem tudták legyőzni FDR-t a szavazás manipulálásával, akkor más eszközökhöz nyúlnak. 1933. február 15-dikén, kevesebb, mint egy hónappal Roosevelt elnöki beiktatása előtt egy ‘magányos merénylő’ Miamiban a Bay Front Parkban folyó maggyűlés alatt megkísérelte megölni őt. Giuseppe Zangara, egy olasz munkanélküli munkás bevándorló rálőtt az emelvényre, amikor Roosevelt, gúnyosan, kezet fogott Cermakkal. Cermakot találta el a golyó aki néhány hét múlva meg is halt. A lövés kivizsgálása alatt sohasem derült fény szélesebb körű összeesküvésre, Zangara kihallgatása igazolta, hogy ő az elnökjelöltet szándékozta megölni, így kizárva a későbbi vádat, hogy a chicagói gengszter, Frank Nitti küldte, hogy Cermakot megölje, aki letörte a Capone csőcselék ellenlábasait. A Morgan kéz minden más összeesküvésben benne volt, hogy kiforgassák Rooseveltet elnöksége első hónapjaiban. A képviselőház McConnack-Dickstein Bizottsága jelentésében Smedley Darlington Buttler vezérőrnagy (USMC nyugdíjas) jelentette, 57

hogy Morgan és DuPont vezető aktivistáinak a csoportja, ebbe értve a Demokrata Párt utóbb elmozdított elnökét, John J. Raskobot és ügyvezető igazgatóját, Jouett Shouset, összeesküvést szőtt, hogy katonai puccsot hajtsanak végre FDR ellen azt állítva, hogy Roosevelt ‘zsidó kommunista’, aki az Új Egyezmény (New Deal) okozta hiperinflációval tönkreteszi az Egyesült Államokat. Az összeesküvők tagjai először 1933 júliusában Buttlerrel léptek kapcsolatba azzal a céllal, hogy megnyerjék őt a tervnek; kérték őt, hogy gyűjtsön egybe 500.000 I. világháborús veteránt, hogy vonuljanak Washingtonba és kényszerítsék ki Roosevelt lemondását és Mussolini és Hitler példája alapján a rendszer átszabását. 1934 szeptemberében az összeesküvők létrehozták az Amerikai Szabadság Szövetséget (American Liberty League) Al Smithszel, raskobbal, a Morgan ügyvéd John W. Davisszel, csatlakozván a Grayson Mallet-Prevost Murphy, Pew, Pitcaim, Rockefeller és Lamont érdekekhez. Hogy a színteret a nyíltan fasiszta párti államcsínynek elrendezzék, Henry Luce Fortune c. lapja egész 1934 júliusi számát elkötelezte Mussolini dicsőítésének. Az angolbarát szerkesztő Laird Goldsborough egy aláírt szerkesztői cikket jelentetett meg, amelyben kijelenti, „a fasizmus az elkövetkező évek, vagy évtizedek során az emberi szellem olyan mértékű meghódítását éri el, amit a kereszténység csak tíz évszázad alatt ért el…” Az összeesküvés igazi jellegét Butler tábornok fejezte ki, akit Morgan egyik akciósa Gerald MacGuire ismételten felkeresett, aki hét hónapot töltött Európában 1934 kezdetekor, kapcsolatokat létesített vezető szinarchistákkal Olaszországban, Franciaországban és Németországban. Butler habozott, hogy jóváhagyja a Morgan banda Amerika Hitler-Mussolini típusú kézhezvételét, McGuire azt mondta Butlernek, hogy az új, a mentsük meg Amerikát FDR-től mozgalom a francia titkos katonai szervezet, a Croix de Feu (Lángoló Kereszt) modellje, ami, hazudta, a Külföldi Háborúk Amerikai Veteránjaihoz, vagy az Amerikai Légiókhoz hasonló. Valójában a Croix de Feu keménymagvú fasisztabarát, nácibarát gépezet volt, mely kudarcot vallott Franciaországi államcsínyekben és végül az együttműködő Vichy rendszer részévé vált. 58

Butler érezte a dögszagot és az esetet az újságoknak és a Kongresszusnak kiadta ezáltal mérhetetlen botrányt keltve – részben azon tény miatt, hogy a Kongresszus félt attól, hogy a Morgan legfelsőbb bankárokat ennyire nyilvánvalóan hitszegő tervbe lássák. A Philadelphia Record újságírójával, Paul Cornley French-csel együtt dolgozva, Butler a terv minden részletét feltárta. A French-csel való egyik találkozón Grayson M.P. Murphy & Coompany-nál MacGuire nyíltan kifejtette, „Fasiszta kormányt akarunk, hogy megvédjük a nemzetet a kommunizmustól.” Közvetlenül utalt Hitler kényszermunka táboraira, mint Amerikában a munkanélküliség ‘megoldására’. Amikor az Amerikai Szabadság Szövetség formálisan bejelentette a megalakulását, a sajtót Washingtonban a Nemzeti Sajtó Épületbe (National Press Building) nem más, mint Jouette Shouse irodájába hívták be. Shouse, aki a Morgan's Association Against the Prohibition Amendment vezetője volt, nem tett mást, csupán a régi AAPA-na kicserélte az árbocfejet. Szívében Londonnal szövetséges bank cselszövő volt, testületi fasizmusnak elkötelezve – FDR politikai hullája fölött. Annak közelebbi vizsgálati eredményét, hogy mitől vadultak be a londoni bankárok és Wall Street cimboráik, FDR és Henry Morgenthau életrajzírója, John Morton Blum tárta fel. Blum szerint 1933 őszén Roosevelt és pénzügyminisztere Henry Morgenthau kampányt indítottak el, hogy megnöveljék az arany árát és az USA dollárt erősítsék. Amint Blum írja a Roosevelt and Morgenthau (Houghton Mifflin Company, Boston, 1970) könyvben: „Hogy gondjaiba vegye a külföldi pénzváltó tevékenységet, Roosevelt bekérette a New York Federal Reserve Bank kormányzóját, George Harrisont, egy udvarias, tapasztalt, konzervatív pénzügyért, aki hivatala hagyományos hatalmával tisztában volt és féltékeny is volt rá. Harrison hadakozott, hogy teljes jogköre legyen munkája technikai részei felett, amivel Roosevelt egyetértett, de az Elnök habozott, hogy elfogadja a bankár javaslatát, hogy az Egyesült Államok kezdjen tárgyalásokat Angliával és Franciaországgal, mielőtt külföldi aranykereskedelembe kezd. ‘Minden esetben, amikor az angolokat a bizalmunkba fogadtuk’ jegyezte meg ‘ők minket megrövidítettek.’ 59

„Miután további gondolatok meggyőzték őt, hogy hagyja Harrisont lépni, az Elnök kíméletlenül élvezhette az európaiak megdöbbenését. A franciák, jelentette Harrison, csaknem kiugrottak a bőrükből. Montagua Norma, a bank of England kormányzója, vaskalapos Tory, akit Roosevelt ‘vén rózsaszín szakállnak’ nevezett, hitetlenkedve hallgatta Harrison híreit az amerikai tervekről. ‘Ez a legborzalmasabb dolog, ami csak történhet’ siránkozott Norman a tengerentúli telefonba. ‘Az egész világ csődbe megy’. Harrison hajlott arra, hogy biztosítsa Normant, de Roosevelt és Morgenthau, elképzelve a külföldi bankárokat, akik mindegyikének a haja felállt a borzalomtól, egymás pillantását elkapták és hangosan kacagni kezdtek. 24 órán belül, mondta Roosevelt Morgenthaunak, remélte, ‘látni az ellenségei szeme fehérjét’ és remélte hogy Harrison lő.” Rooseveltnek az uzsora és gyarmatosítás angol rendszere iránti nyílt megvetése volt az, ami London a Morgan vezette Wall Street-i szövetségeit elindította, hogy nyílt árulást tervezzenek el, amikor kudarcot vallottak Chicagóban a közgyűlésen FDR legyőzésében. Ma a pénzügyi szétesés sokkal tovább ment, mint az az öszszeomlás volt, amivel FDR-nek szembesülnie kellett és ma, ismételten a londoni fasiszta ügynökök, mint Felix Rohatyn és George Schultz áll megrémülten attól a még nagyon távoli szándéktól is, hogy a Demokrata Párt visszatér FDR szelleméhez és lényegéhez. Tudják, hogy FDR hangja a mai Demokrata Pártban Lyndon LaRouché, és miközben tudják, hogy LaRouche nem pályázik az elnökségre, félnek a következő elnökségre kifejtett hatásától, annyira, amennyire féltek FDR-étől 1932 novemberében. John Ascher; Richard Freeman, és Lonnie Wolfe működtek közre eme cikk tárgyának kutatásában.

60

“Visszanyúlva a 2004-es elnökválasztási hadjárathoz munkatársaim és én, a ‘The Confessions of an Economic Hit-Man’ azaz ‘Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai’ című fontos könyvre hívtuk fel a figyelmet. Ennek az embernek lelkiismerete volt. Az alábbi jelentésben LPAC egy sokkal nagyobb történetet vázol fel Soros Györgyről, a politikai-gazdasági bérgyilkosról. Eme jelentés Soros Györgyének nincs lelkifurdalása amiatt, amit tett, vagy tesz. Ezt a jelentést zömmel Soros saját szavai írták meg. Soros György nem egy felsőszintű pénzember, ő inkább egy maffia bandita valódi lelkiismeret nélkül, a banditához hasonlóan a saját barátja megölésére küldték, de csupán az igazi nagy pénzügyi érdekek bérgyilkosa, akit azért béreltek fel, hogy az önök barátait és önt is kirabolja, mindenétől megfoszsza, ide értve a nemzetüket és a személyes szabadságukat. Obama Barack szenátor valójában nem Soros Györgyé, valaki másoké, de Soros a kulcsellenőr és mind a Demokrata Párt elnöke, Howard ‘Ordító’ Dean látszólagos birtokosa, annak a pártnak, mely föltehetően az Ön politikai pártja, mind a nemzetének a látszólagos birtokosa, a politikai-gazdasági bérgyilkos, Soros György szándéka mindkettő lerombolása.”.

- Lyndon H. LaRouche Jr. Your Enemy, George Soros INTERNATIONAL WEBCAST JULY 22, 1 PM EDT AT LAROUCHEPAC.COM SIGN UP AND CONTRIBUTE TODAY LYNDON LAROUCHE PAC P.O. Box 6157 Leesburg, VA 20178 CALL TOLL FREE: 1-800-929-7566 További információért hívja: Northern Virginia 703.779-2150 Washington, D.C.202.393:'1470 Baltimore, MD 410-747-3817 Boston, MA 617-350-0040 Houston, TX 713-541-2907 Chicago, IL 773.404-4848 Los Angeles, CA 323.259-1860

Detroit, MI 248-232-6981 Norfolk, VA 757-587-3885 Hackensack NJ 201-441-4888 Oakland, CA 510-550-8457 Philadelphia, PA 610-734-7070 Seattle, WA 206-417-2363

Pénzügyileg fedezte Lyndon LaRouche PAC, P.O. Box 6157 Leesburg, VA 20178. larouchepac.com