AZ MVM RT. ÁTVITELI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA

AZ MVM RT. ÁTVITELI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA n AZ MVM RT. IGAZGATÓSÁGA ÁLTAL 1993-BAN ELFOGADOTT, ILLETVE AZ ADAPTÍV TERVEZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGFELELÔEN TÖBBSZÖR PONTOSÍTOTT ALAPHÁLÓZATI (ÁTVITELI HÁLÓZATI) STRATÉGIA AZ OPERATÍV SZAKASZRA VONATKOZÓAN GYAKORLATILAG MEGVALÓSULT. ENNEK UTOLSÓ ELEMEKÉNT 2003 NOVEMBERÉBEN ÜZEMBE KERÜLT A SÁNDORFALVA–BÉKÉSCSABA 400 KV-OS HUROKZÁRÓ VEZETÉK. EZ A BELSÔ ELLÁTÁSBIZTONSÁG NÖVELÉSÉN TÚL A DÉLKELETEURÓPAI TÉRSÉG KÖZELJÖVÔBEN BEKÖVETKEZÔ SZINKRON CSATLAKOZÁSÁT IS JELENTÔSEN ELÔSEGÍTI. TERMÉSZETESEN A FOLYAMATOSAN VÁLTOZÓ KÖVETELMÉNYEKHEZ KELL IGAZÍTANI A RÖVID, KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVRA VONATKOZÓ ÁTVITELI HÁLÓZATI FEJLESZTÉSI IGÉNYEKET. A CIKK EZEN FEJLESZTÉSI STRATÉGIA JELENLEGI CÉLJAIT, FÔBB ELEMEIT ISMERTETI. TARI GÁBOR

" Az MVM Rt. tulajdonában lévô átviteli hálózat kapacitásának megfelelôségét több tényezô együttes alakulásának eredôjeként kell értékelni. A megfelelô kapacitás meghatározásánál alapvetô feltétel a nemzetközileg is elfogadott ellátásbiztonsági elv érvényesülése, az ún. (n-1) elv. Az átviteli kapacitás minôsítésénél ugyancsak meghatározó szempont a fogyasztói csúcsigény változása, mind nagyságban, mind területi megoszlásban. A hálózati kapacitás megfelelôségét természetesen változtathatja az erômûvi betáplálások nagyságának, illetve betáplálási helyének változása is. Mindezeken túl az átviteli kapacitással szemben igényt támasztanak a tervezett export/import szállítások és tranzitok, valamint az ún. nem szándékolt szállításból adódó terhelések, azaz az MVM Rt. átviteli hálózatán lebonyolított, de be nem jelentett tranzitok. Az MVM Rt. 2004–2015. évre vonatkozó átviteli hálózati fejlesztési terve meghatározásakor alapvetôen a fogyasztói csúcsigény változását vettük figyelembe, amely az elmúlt években elvégzett terhelésmérések eredményeit vette alapul. Eszerint az adott idôszakra mintegy 1,3%-os évi rendszerterhelési (csúcsigény) növe-

kedés lett a számítási modelleknél tekintetbe véve. Nem lett figyelembe véve az adott idôszakra az erômûvi betáplálások változása, valamint a vizsgált évek modelljei szempontjából az export/import viszonyoké, amely azt feltételezi, hogy az új piaci körülmények eredményeként sem történik meghatározó mértékû módosulás a nemzetközi szaldó értékében. A tranzitok vonatkozásában a modellek azt feltételezik, hogy a legutóbbi nemzetközi mérések eredményeiben lényeges változás csak az UCTE 2. zónájának szinkronizációja alapján várható, azonban annak volumene nem drasztikus.

A STRATÉGIA FÔBB CÉLJAI Az MVM Rt. érvényben lévô stratégiája a hatályos villamosenergia-törvénybôl és a MEH által kiadott mûködési engedélybôl származtatott kötelezettségeket és feladatokat jelöli ki. Az MVM Rt. stratégiai célja átviteli engedélyesként az, hogy átviteli hálózatával biztosítsa: n a villamosenergia-átviteli kötelezettség minôségi és mennyiségi el-

látását a legkisebb költségen, az elvárt üzembiztonsággal és a minôségi követelményekkel; n a magyar és a nemzetközi rendszerek közötti együttmûködést, valamint a nemzetközi villamosenergia-tranzit és -kereskedelem lehetôségének szélesítését, kihasználva a földrajzi adottságokból adódó elônyöket. A villamosenergia-kereskedelem liberalizációja, illetve az új villamosenergia-törvény hatályba lépése utáni környezetben az eddigi stratégiai célok – amelyek alapján az MVM Rt. eddigi átviteli hálózati fejlesztései is megvalósultak – továbbra is idôtállóak, és vállalhatóak, azaz a közüzemi feladatok ellátása érdekében a legkisebb költség elvét figyelembe vevô kitûzött fejlesztési célok, illetve tevékenységek továbbra is szükségesek. A stratégiai célok ennek alapján a következôkben fogalmazhatóak meg: n Az átviteli hálózatnak önmagában kell kielégítenie az (n-1) biztonsági elvet, összhangban az UCTE gyakorlatával és az MVM Rt. által hivatalosan vállalt csatlakozási elôírásokkal (Catalogue of Measures). n A szükséges mértékben erôsíteni kell a szomszédos országok villa-

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1

17

n

n

n

n

n

n

mosenergia-rendszerével a hálózati összeköttetést, növelni kell az átviteli kapacitást, ezzel is biztosítva az UCTE-rendszerrel való biztonságos együttmûködést, a liberalizált kereskedelem hálózati korlátjának feloldását. Biztosítani kell az erômûvekben megtermelt villamos energia üzembiztos kiszállítását. Biztosítani kell a villamos energiának a fogyasztói körzetek súlypontjaiba való eljuttatását. A kedvezô földrajzi elhelyezkedésbôl adódó export/import-, illetve tranzitlehetôségekbôl adódóan, valamint az üzleti lehetôségek kihasználása érdekében a hálózat kialakításával (fejlesztésével) is biztosítani kell a kereskedelmi feltételek érvényesülését. A liberalizált villamosenergia-piacon biztosítani kell a megfelelô villamosenergia-kereskedelmi feltételeket a piaci szereplôk számára a nemzetközi hálózati kapcsolatok által. A minôsített nagyfogyasztók MVM Rt. tulajdonú hálózatra való csatlakozására lehetôséget kell adni. Az új távvezetékekkel kapcsolatban teljesíteni kell az üzembiztonsági és kereskedelmi szempontból fontos, tervezett távvezeték nyomvonalakra az építéshez szükséges vezetékjogi engedélyeket, figyelembe véve az érintett lakossági érdekeket is.

AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT TERVEZETT ÚJ ELEMEI PAKS–PÉCS 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az új távvezetéki összeköttetés megvalósítása a korábbi fejlesztési stratégiákban is szerepelt. Ennek oka alapvetôen az, hogy Dél-Dunántúl térségében már korábban is a hálózatbiztonság csak úgy volt kielégíthetô, hogy a Pécsi Erômû meghatározott nagyságú teljesítményt táplált a 120 kV-os hálózatba. Mivel a Pécsi Erômû blokkjai környezetvédelmi elôírások alapján csak 2004 végéig üzemelhetnek a jelenlegi technológia szerint, a biztonság érdekében dönteni kellett a további lépésekrôl. A vizsgált változatok (erômûbôvítés, új átviteli hálózati táppont) alapján a

18

minden tekintetben kedvezôbb Paks–Pécs 400 kV-os vezeték és 400/120 kV-os alállomás létesítése mellett döntött az MVM Rt. A döntést követôen – mint a közcélú ellátás biztonságát szolgáló beruházást – a MEH a projekt megvalósítását közcélúnak minôsítette. A megvalósítás ezen nyilatkozat alapján 2002-ben megkezdôdött. A projekt megvalósítása során megépül egy mintegy 80 km hosszú, kétrendszerû 400 kV-os távvezeték. A távvezeték indító mezôinek kialakítása érdekében Paks 400 kV-os alállomáson kiépül egy másfél megszakítós mezôsor, továbbléptetve a Paks–Sándorfalva 400 kV-os távvezeték csatlakozását. Pécs térségében (Bogád és Nagykozár települések határán) megvalósul egy zöldmezôs, másfél megszakítós diszpozíciójú, két transzformátoros 400/120 kV-os alállomás, ahonnan a 120 kV-ra letranszformált teljesítményt egy mintegy 5 km hoszszú, kétrendszerû 120 kV-os, ún. blokkvezeték szállítja a Pécsi Erômû (PannonPower) két, újonnan kiépülô, 120 kV-os fogadómezôjén keresztül a DÉDÁSZ Rt. elosztóhálózatára. Az építési munkálatok az elôre tervezett ütemben folynak, a tervezett befejezési és üzembe helyezési határidô 2004 vége.

GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az 1993-ban elfogadott alaphálózati fejlesztési stratégia – figyelembe véve a várható terhelésfelfutásokat, a nyugat-magyarországi térség gyor-


sabban növekvô energiaigényét – a 2000 utáni, ún. utóhatás szakaszra célul tûzte ki a Szombathely térségi 400 kV-os táppont telepítését. Az akkori elképzelések szerint Gyôrtôl egy önálló, kétrendszerû, 400 kV-os távvezeték épül, Szombathelyen egy – a meglévô 120 kV-os táppontra telepített – 400 kV-os, ún. „fejelés” kiépítésével. Az akkori tervek helyességét igazolja, hogy a jelenlegi mérési eredmények szerint is szükség van a térségben a 120 kV-os elosztóhálózat 400 kV-os „megfogására”, aminek oka kettôs: Karbantartásos vagy üzemzavaros esetekben már jelenleg is feszültségtartási problémák jelentkeznek Nyugat-Dunántúl térségében, az ellátásbiztonság szintje nem elégíti ki az elvárható értéket. A térség másik gondja, hogy a jelenleg is szûk keresztmetszetet jelentô szlovák–osztrák–magyar metszék egyik gyenge pontja a gyôri 400/120 kV-os transzformátorkapacitás. Mindkét problémára megoldást jelent a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés üzembe helyezése. A jóváhagyott stratégiában tehát szerepel a szombathelyi 400/120 kV-os táppont létesítése a hozzátartozó 400 kV-os távvezeték kiépítésével együtt. A táppont létesítése a térség fogyasztóinak üzembiztos ellátása érdekében szükséges, és a helyi áramszolgáltató is az üzemeltetési nehézségek miatt erôsen szorgalmazza. Az elôzetes egyeztetések alapján a projekt megvalósítását a MEH közcélú beruházásnak minôsítette, és 2007 végi legkésôbbi megvalósítást határozott meg. Az MVM Rt. a fenti üzemeltetési problémák mielôbbi megoldása érdekében a projekt lehetô leggyorsabb megvalósítását határozta el. Ennek alapján reális cél lehet a 2006-ban történô befejezés. A térség ellátásában való alapvetô fontossága miatt a projekt elôkészületi munkálatait az MVM Rt. már megkezdte a nyomvonal engedélyeztetésével, illetve a nyomvonal-biztosítási eljárás elôkészítésével. Ennek megfelelôen 2004-ben a távvezeték alapozási munkálatai megkezdôdnek és az alállomás területének elôkészítésére is várhatóan sor kerül. A távvezeték-nyomvonal biztosítása érdekében folyamatban van a vezetékjog engedélyezési terv összeállítása, beadását – az érintett hatósá-

n Sajóivánka 400 kV-os alállomás

bôvítése 2006–2007.

HÉVÍZ–CIRKOVCE (MAGYAR–SZLOVÉN) 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS

gok, közmûvek és ingatlantulajdonosok nyilatkozatainak birtokában – az év elsô felében tervezzük. A szükséges anyagok szállítási szerzôdéseinek megkötése, valamint a vezetékjogi engedély birtokában a távvezetékalapozás megkezdése, az építés–szerelés munkáinak, az ahhoz tartozó anyagok beszerzésének megkezdése is 2004 terveiben szerepel. A projekt megvalósítása három fô részbôl áll. Az összeköttetéshez építeni kell egy mintegy 90 km hosszúságú, kétrendszerû 400 kV-os távvezetéket. Ez a távvezeték – eltérve a korábban tervezettôl – részben felhasználja a korábban megépített, jelenleg nem használt Gyôr–Bécs 400 kV második rendszerét, azaz annak felhasításával jön létre. Szombathelyen megépül egy zöldmezôs, másfél megszakítós diszpozíciójú, két transzformátoros 400/120 kV-os alállomás, ami 120 kV-os blokkvezetékekkel csatlakozik az ÉDÁSZ meglévô 120 kV-os alállomásához. A 400 kV-os vezeték Gyôr oldali fogadásához ki kell építeni a megfelelô csatlakozó elemeket, az esetleg szükséges vezetékléptetések figyelembe vételével. Az egyes részek – gyorsított ütemû – megvalósítási határidejére az alábbi becslések adhatók: n Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítása 2004 közepe, n Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték létesítése 2004–2006, n Szombathely 400 kV-os alállomás 2004–2006, n Gyôr 400 kV-os alállomás bôvítése 2006.

SAJÓIVÁNKA–ORSZÁGHATÁR, HARMADIK SZLOVÁK–MAGYAR ÖSSZEKÖTTETÉS A korábban jóváhagyott stratégiákban szereplô új nemzetközi összeköttetés megvalósításának alapvetô célja az volt, hogy biztosítsa a Sajóivánka 400/120 kV-os alállomás második 400 kV-os alátámasztását, és kösse össze a szlovák és magyar rendszer párhuzamosan futó, kelet–nyugati irányú, hosszú 400 kV-os íveit. A villamosenergia-piac folyamatban lévô liberalizációja azt mutatja, hogy jelentôs igény van villamosenergia-szállításra a szlovák–magyar metszéken, de ez meghaladja a biztonság szempontjából vállalható kapacitás mértékét, ami még inkább aláhúzza a Sajóivánka–Rimaszombat távvezeték szükségességét. Egy korábban a szlovák féllel közösen készített tanulmány alapján mindkét ország szakemberei szükségesnek ítélték az összeköttetés megvalósítását, döntés azonban nem született. Az újabb tárgyalások eredményeként egy közös döntés-elôkészítô tanulmány készül, aminek alapján – közös szándék esetén – a két fél által aláírt létesítési szerzôdés jelentheti a tényleges megépítést. A megvalósítás határidejére az alábbi becslés adható: n döntés-elôkészítô tanulmány, létesítési szerzôdés 2004 közepe, n Sajóivánka–Rimaszombat 400 kV-os távvezeték nyomvonalának biztosítása 2004 vége, n Sajóivánka–Rimaszombat 400 kV-os távvezeték létesítése 2004–2007,

A kilencvenes évek közepén – magyar kezdeményezésre – háromoldalú, horvát–szlovén–magyar együttmûködési megállapodástervezet készült a három ország 400 kV-os hálózatának összeköttetésére. Az MVM Rt. hálózatfejlesztési stratégiájában ugyanis az szerepelt, hogy Hévíz 400 kV-os táppontból kétrendszerû 400 kV-os távvezetéket építenénk a közös szlovén–horvát–magyar határig, s ettôl a ponttól az egyik rendszer Szlovéniába, míg a másik Horvátország irányába vezetne tovább. A megállapodás végül is kétoldalú szerzôdéshez vezetett a horvát féllel, aminek eredményeként megépült a Hévíz–Tumbri 400 kV-os magyar–horvát összeköttetés. A magyar oldali kiépítés az eredeti tervek szerint valósult meg, azaz az egyik rendszer megközelíti a szlovén határt, és ezen rendszer csatlakozó mezôje is megépült Hévízen. (Ezt a szabad rendszert a rendszerirányító meddôteljesítmény kompenzálására használta, ezt követôen pedig átmenetileg a horvát rendszerrel való második összeköttetésként funkcionál). A fentiek szerint tehát az MVM Rt. hálózata mûszakilag kész arra, hogy a szlovén rendszerhez kapcsolódjon. Ehhez azonban a szlovén oldalon is meg kell teremteni az összekötés feltételeit. Többéves tárgyalás eredményeként 2003-ban jutott el oda a két fél, hogy egy kölcsönösen aláírt létesítési szerzôdés alapján megvalósítják az elsô szlovén–magyar 400 kV-os összeköttetést. A szlovén partner azt vállalta, hogy legkésôbb 2007 végéig megépíti a szükséges 400 kV-os távvezetéket és a csatlakozáshoz szükséges alállomást.

PÉCS–ERNESTINOVO (MAGYAR–HORVÁT) 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia az „utóhatás” szakaszra (2000 utánra) Pécs térségében a második irányú alátámasztást két alternatívában vizsgálta. Egyik irányként egy


19

400 kV-os nemzetközi vezeték, a Pécs–Ernestinovo (Horvátország), míg másik irányként egy Pécs–Toponár 400 kV-os összeköttetés merült fel. Tekintettel arra, hogy az elôbbi egyúttal a nemzetközi kapcsolatokat, ezáltal a tranzitlehetôségeket is erôsíti, valamint a magyarországi szakaszon rövidebb útvonalon megvalósítható, így ez a megoldás kapott prioritást. Ennek kapcsán egyeztetések folytak a horvát partnerrel, akik többször kifejezték szándékukat a vezeték megvalósítására. A horvát szándék komolyságát mutatja, hogy az Ernestinovo alállomásuk újjáépítése kapcsán már meg is valósították a majdani Pécs irányú távvezeték fogadómezôit. A távvezeték kétrendszerû kiépítéssel valósulna meg, magyar területen mintegy 40 km hosszban. A távvezeték csatlakoztatásához Pécs alállomásában ki kell építeni a fogadómezôket. A magyar és horvát rendszert öszszekötô 400 kV-os távvezeték-nyomvonal kijelölése megtörtént. A vezetékjogi engedély megszerzéséhez szükséges az érintett tulajdonosok kártalanítása. Az érintett hatóságok, közmûvek és ingatlantulajdonosok nyilatkozatainak birtokában adható be a vezetékjog engedélykérelme, amelynek várható idôpontja 2004 közepe. A beruházás akkor válik megvalósíthatóvá, ha a magyar és a horvát fél létesítési szerzôdést köt, mindaddig a tevékenység elôkészítô jellegû. Várható, hogy 2004-ben megállapodás születik a két fél között, ebben az esetben a projekt befejezésének várható idôpontja 2007 vége. Ez idô alatt elvégzendô munkák: n Pécs–Ernestinovo 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítása 2004 közepe, n Pécs–Ernestinovo 400 kV-os távvezeték létesítése 2005–2007, n Pécs 400 kV-os alállomás bôvítése (szükséges kiegészítések): 2006– 2007.

BÉKÉSCSABA–NAGYVÁRAD, BÉKÉSCSABA–ARAD 400 KV-OS MAGYAR–ROMÁN ÖSSZEKÖTTETÉS Tekintettel arra a tényre, hogy Románia (és Bulgária) a 90-es évek második felében bejelentette csatlakozási

20

szándékát az UCTE-hez, a korábbi magyar átviteli hálózati stratégiák már foglalkoztak egy újabb román irányú hálózati összeköttetés szükségességével Békéscsaba és/vagy Debrecen, valamint Nagyvárad között. Ez Magyarország területén egy viszonylag hosszú vezeték kiépítését igényelte volna. A román féllel folytatott tárgyalások eredményeként azonban egyértelmûvé vált, hogy magyar oldalon létezik kedvezôbb változat is. A román partner mindenképpen tervezi megépíteni a Nagyvárad–Arad magyar határ menti 400 kV-os összeköttetést, amely viszonylagos közelségben (mintegy 40 km) halad majd el Békéscsaba mellett. Ennek felhasításával és Békéscsabára való bekötésével egyszerûen létrehozható egy Békéscsaba–Nagyvárad, és egy Békéscsaba–Arad összeköttetés. A projekt megvalósítása növeli az UCTE és balkáni régió kapcsolatbiztonságát, növeli a határkeresztezô kapacitásokat K–NY irányban, valamint javítja Békéscsaba alállomás üzembiztonságát. Elsô lépésben valószínûleg a Nagyvárad irányú kapcsolat valósulna meg (a román fél ennyit építene meg a saját oldalán), majd ezt követné az Arad irányú bezárás. Jelenleg közösen aláírt állásfoglalás alapján (Joint Position Paper) mindkét fél biztosítja a saját regulátori jóváhagyását, melyet követôen aláírásra kerülhet az összeköttetésre vonatkozó létesítési szerzôdés. A várható idôütemezés a következôképpen alakulhat: n döntés-elôkészítô tanulmány, létesítési szerzôdés, 2004 közepe;


n Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os

n n n n

távvezeték nyomvonal-biztosítása, 2004 vége; Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os távvezeték létesítése, 2005–2008; Békéscsaba 400 kV-os alállomás Nagyvárad irányú bôvítése, 2008; Békéscsaba 400 kV-os alállomás Arad irányú bôvítése, 2013; Békéscsaba–országhatár távvezeték 2. rendszerének (Arad irányú) felszerelése, 2013.

GYÔR–BÉCS 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS MÁSODIK RENDSZERÉNEK FELHASZNÁLÁSA A 90-es évek elsô felében üzembe helyezett Gyôr–Bécs 400 kV-os összeköttetés az alaptervek szerint kétrendszerûként került megtervezésre. Magyar oldalon megépült mindkét rendszer, osztrák oldalon azonban a kétrendszerû oszlopsoron csak az egyik oldal felszerelése valósult meg. Ezen második rendszer megvalósítását az utóbbi évek tárgyalásai során többször kértük az osztrák féltôl, konkrét elôrelépést azonban nem sikerült elérni. Információink szerint az ügyben elôre lépést jelenthet az a tény, hogy osztrák oldalon, a vezeték mentén egyre bôvülô szélerômûpark létesül, amely újabb hálózati csatlakozás kiépítését igényli, és ez elôtérbe hozhatja a hiányzó második rendszer felszerelését. Természetesen a hazai tervek – ettôl függetlenül is – megoldást keresnek az itthoni szakasz kihasználatlan rendszerének hasznosítására. Ennek

n Szombathely 400 kV-os alállomás

bôvítése 2010–2011, n Hévíz 400 kV-os alállomás bôvítése

2010–2011.

A 750 KV-OS VEZETÉK ÁTTÉRÍTÉSE 400 KV-RA

elsô lépése a Gyôr–Szombathely vezetékhez való részbeni felhasználás, ami természetesen nem befolyásolja az osztrák irányú kiépítés megvalósíthatóságát. (A tervezett Gyôr–Bécs 2. rendszer helyett egy Gyôr–Szombathely–Bécs összeköttetés alakulhat majd ki). Az esetleges további hasznosítás vonatkozásában érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy a Gyôr–Bécs távvezeték viszonylagosan közel halad (mintegy 25 km) a Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) 400 kV-os szlovák oldali alállomáshoz. Célszerûnek tûnik ezért a Gyôr–Bécs 2. rendszer felhasítása és csatlakoztatása ezen szlovák oldali átviteli hálózati ponthoz. Ez a megoldás, amennyiben az osztrák oldali 2. rendszer is felszerelésre kerül, létrehozhatna egy újabb szlovák–magyar összeköttetést, valamint egy szlovák–osztrák összeköttetést a térségben. Miután ez többoldalú tárgyalásokat, megegyezéseket tesz szükségessé, ezért a részletek kimunkálása, a hatások elemzése szlovák, osztrák és magyar egyeztetést igényel. Ha a szlovák és osztrák féllel sikerül megegyezésre jutni, akkor létre jöhetne egy közvetlen magyar–szlovák kapcsolat Szombathely és Pod. Biskupice között, valamint egy közvetlen kapcsolat magyar területen keresztül Pod. Biskupice és Bécs között. Feltételezve, hogy a három fél között megegyezés születik, és ennek megfelelôen az osztrák fél a 2. rendszer felszerelése mellett dönt, a fenti kialakítás 2008-ra megvalósítható. Ennek érdekében természetesen meg kell kezdeni a Pozsonypüspöki

irányú távvezeték nyomvonal-biztosítási feladatainak elvégzését.

SZOMBATHELY MÁSIK IRÁNYÚ ÁTVITELI HÁLÓZATI ALÁTÁMASZTÁSA Az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia az utóhatás szakaszra vonatkozóan Szombathely másik irányú hálózati alátámasztására két alternatívát vizsgált. Az elsô szerint Szombathelyrôl a viszonylag közeli (és rövid magyar szakasszal rendelkezô) Südburgenland alállomásba csatlakozó 400 kV-os vezetéket célszerû építeni, ez a megoldás Szombathely ellátásbiztonságának növelésén túl a nemzetközi kapcsolatokat is erôsíti. A másik változat szerint Szombathelyrôl Hévízre kellene új 400 kV-os összeköttetést megépíteni. Az akkori stratégia az elsô változatot preferálta. A helyzet megítélése azóta annyiban változott, hogy az alternatívák közötti választást az dönti el, képes-e az osztrák fél a lakossági szembenállás ellenére megépíteni saját területén a tervezett teljes észak–déli ívet (Südburgenland–Kainachtal). Amennyiben igen, úgy Szombathelyrôl a nemzetközi irányt kell elônyben részesíteni, ellenkezô esetben azonban Hévíz felé kell a hurokzárást kialakítani. (Ez utóbbi megoldás a lényegesen hosszabb vezeték miatt természetesen költség– és idôigényesebb). Ennek becsülhetô megvalósítási idôszaka a következô: n Szombathely–Hévíz 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítás 2008, n Szombathely–Hévíz 400 kV-os távvezeték létesítése 2008–2011,

A magyarországi 750 kV-os távvezeték, valamint annak csatlakozó alállomása a hetvenes évek végén került üzembe. Elkerülhetetlen ezért, hogy az elkövetkezô 5-6 évben döntés szülessen az Albertirsa 750/400 kV-os alállomás felújításáról. 750 kV-os oldalon dönteni kell a kialakítandó diszpozícióról (tartani kell-e a mostani, esetleges bôvítésre szánt kialakítást, vagy egyszerûbb séma is megfelelô), dönteni kell a beszerzendô új, primer készülékekkel szemben támasztott elvárásokról és beszerzési lehetôségérôl, valamint dönteni kell a transzformátorok felújíthatóságáról, szükséges darabszámáról. A döntést mindenképpen motiválja az a tény, hogy a 750 kV-os távvezeték magyarországi szakasza kedvezô nyomvonalvezetésû, arra 3 átviteli hálózati alállomás is „felfûzhetô”, és a vezeték felhasználható lenne belsô átviteli hálózati hurok kialakítására. Ennek megfelelôen már az 1993-as stratégia is megfogalmazta, hogy célszerû volna ezen vezeték 400 kV-os feszültségszinten való felhasználása. Figyelembe véve tehát azt a tényt, hogy a 750 kV-os alállomás mindenképpen teljes rekonstrukcióra szorul, az Albertirsa telephely teljes átépítése helyett célszerû a 750/400 kV-os alállomást Debrecen térségébe telepíteni, abba a körzetbe, ahol a 750 kV-os vezeték keresztezi a Sajószöged–Debrecen 400 kV-os, illetve 220 kV-os vezetékeket. A Debrecen környéki sajátosságokat figyelembe véve egy új, 750/400/220/120 kV-os alállomást célszerû telepíteni, amelynek kapcsán kialakul a Sajószöged–Debrecen–Albertirsa–Göd–Sajószöged 400 kV-os hurok, Debrecen ellátását pedig mind 400 kV-ról, mind 220 kV-ról biztosítani lehet. A 750 kV-os feszültségszint megtartása a határtól Debrecenig lehetôséget ad arra, hogy a tervezett keleti (volt szovjet) villamosenergia-rendszer esetleges UCTE csatlakozása után Magyarország meghatározó


21

módosulhatnak. Figyelembe véve azonban a megvalósítások elôkészítéséhez tartozó, idôigényes hatástanulmányokat, nyomvonal-engedélyeztetési eljárásokat, területvásárlási problémákat, célszerûnek látszik a szükséges lépéseket már most megtenni.

AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT TERVEZETT FELÚJÍTÁSA

szerepet töltsön be a kelet–nyugati tranzitban. A kialakuló új 400 kV-os hurokzáró ív lehetôséget ad egy késôbbi, Szolnok 400 kV-os bôvítést követô szolnoki felhasításra is. A megvalósítás idôütemezése az alábbiak szerint becsülhetô: n Albertirsa 750/400 kV-os alállomás átalakítása, 750 kV-os távvezeték 400 kV-os csatlakoztatása 2013, n Debrecen 750/400/220/120 kV-os alállomás létesítése 2010–2013, n Sajószöged–Debrecen 220 kV-os üzemrôl való áttérítése 400 kV-os üzemre, n Sajószöged 400 kV-os bôvítés és vezetékrendezés 2013.

ALBERTIRSA–BÉKÉSCSABA 400 KV-OS TÁVVEZETÉK FELHASÍTÁSA SZOLNOKRA Az Albertirsa–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték nyomvonalvezetése olyan, hogy lehetôséget nyújt a szolnoki 400 kV-os bôvítést szolgáló felhasításhoz. A megvalósítás indoka Szolnok térségének üzembiztosabb, a megnövekvô fogyasztói igényeket is kielégítô ellátása. Ennek tervezett idôütemezése a következô: n Szolnok alállomás 400 kV-os bôvítése 2013–14, n Albertirsa–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték felhasítása Szolnokra 2014. * Természetesen a felsorolt új elemeknek az operatív szakaszon túlmutató részei az adaptív tervezés alapján, az igények változását követve

22

Az átviteli hálózat új elemeinek tervezése, megvalósítása mellett természetesen kiemelt figyelmet kell szentelni a meglévô hálózati elemek mûszaki színvonalának megtartására, illetve emelésére, az MVM Rt., mint átviteli engedélyes feladatainak maradéktalan betartása érdekében. Mind a meglévô alállomásoknak, mind a meglévô távvezetékeknek szisztematikus, állapotukat és a rendszerben betöltött fontosságukat figyelembe vevô felújításon kell átesniük. Alállomások vonatkozásában az elmúlt években – a hálózati stratégia megvalósítása kapcsán – több meghatározó hálózati elemre készült részben vagy egészben primer és szekunder rekonstrukció (Hévíz, Toponár, Felsôzsolca, Tiszalök, Martonvásár, Zugló, Sajószöged, Békéscsaba). Közel teljes körû primer rekonstrukció valósult meg Gödön, Sándorfalván, Albertfalván, Detken, Dunaújvárosban, Gyôrben. Ezen felújítási munkákat úgy kell folytatni, hogy – lehetôség szerint – az elkövetkezô tíz évben a még nem érintett alállomások is átessenek egy teljes primer és szekunder rekonstrukción. A korszerû technika megvalósítása lehetôvé teszi, hogy alállomásaink távkezelhetôek legyenek. Ennek alapján folytatni kell azt a megkezdett gyakorlatot, hogy kijelölt kezelôközpontokból irányítva több alállomás kezelôszemélyzete is kiváltható legyen. (Jelenleg Ócsa és Tiszalök 220/120 kV-os alállomások távkezelhetôk). A közeli jövôben Albertfalva és Oroszlány alállomások távkezeltté alakítása várható. Az alállomási rekonstrukciókra kialakított rend alapján 2004–2005ben Litér 400 kV-os és Dunamenti 220 kV-os alállomások teljes primer és szekunder rekonstrukciója valósul meg. Ezt követôen kerül sor Gyôr,


Göd és Sándorfalva nemzetközi alállomások szekunder rekonstrukciójára, majd a 220 kV-os alállomások (Detk, Dunaújváros, Szolnok, Debrecen, Kisvárda) felújítása következik. Sajóivánka alállomás teljes rekonstrukciója a szlovák irányú távvezeték építése kapcsán valósul meg. Távvezeték vonatkozásában az elmúlt években befejezôdött az ún. KORELL oszlopok felújítási programja, folyamatos állagmegóvási munkák szavatolják a megfelelô minôséget. A jelenlegi felújítási program az elkövetkezô évekre azzal számol, hogy a magas életkorú, az állapotfelmérések alapján kedvezôtlen képet mutató távvezetékek teljes körû felújítását kell elôtérbe helyezni, ami általában kiterjed az alapokra, az oszlopszerkezet bizonyos elemeire, a szigetelôkre és a védôvezetôre (az áramvezetôk állapota viszonylag kedvezô). A programnak célkitûzése, hogy ezen rossz állapotú vezetékek teljes felújítsa az elkövetkezô 5-6 évben megvalósuljon.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Rt. mint átviteli engedélyes úgy tud megfelelni az engedélyben foglalt követelményeknek, ha meglévô hálózatát az elvárt minôségi szinten tartja, és megvalósítja a szükséges fejlesztéseket. A tervezett új fejlesztések alapvetôen azt a célt szolgálják, hogy átviteli oldalról az ellátásbiztonság az európai normáknak megfelelô, elvárt színvonalú legyen, az átviteli hálózat ne jelentsen korlátot a liberalizált villamosenergia-kereskedelem megvalósulásához, és felhasználja a kedvezô földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódó tranzitlehetôségeket. Az elkövetkezô évek tervezett felújításai mindezeken túl azt is szolgálják, hogy a meglévô hálózati elemek minôsége emelkedjen, legyen egyenszilárdságú az újonnan épült/épülô hálózatrészekkel. Mindezek megvalósítása természetesen jelentôs beruházási összeget igényel, aminek fedezetét az átviteli tarifa biztosíthatja. Különös figyelmet kell fordítani ezért arra, hogy a felhasználás ésszerûen, a legkisebb költség elvének mentén, azonban a kor színvonalának megfelelôen történjen.

AZ MVM RT. ÁTVITELI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA

Recommend Documents