Az MBFH a felülvizsgálat alapján a Bányakapitányság határozatát. megsemmisíti

MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL BÁNYÁSZATI, GÁZIPARI ÉS ÉPÍTÉSÜGYI FŐOSZTÁLY

MBFH/738-2/2012. Üi: Bérces Tamás :(06-1) 3012-932 e-mail: [email protected]

Tárgy: Pécsi Bányakapitányság PBK/830-11/2012. számú határozatának felülvizsgálata másodfokú eljárásban

Oszwald József 8756 Kisrécse, Petőfi u. 45.

VÉGZÉS A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (továbbiakban: MBFH) Oszwald József (Építtető) képviseletében eljáró CSETNEKI ÜGYVÉDI IRODA nevében Dr. Csetneki Gábor ügyvéd (8800 Nagykanizsa Sugár út 42. – a továbbiakban: Jogi képviselő) által törvényes határidőn belül benyújtott fellebbezése alapján felülvizsgálta a Pécsi Bányakapitányság (továbbiakban: Bányakapitányság) jogosulatlan bányászati tevékenységet megállapító PBK/830-11/2012. számú határozatát és a döntést megelőző eljárását. Az MBFH a felülvizsgálat alapján a Bányakapitányság határozatát megsemmisíti és a Bányakapitányságot új eljárás lefolytatására kötelezi. Az MBFH elrendeli a fellebbezés részeként lerótt 237.000,- Ft fellebbezési illeték visszatérítését és ennek foganatosítására jelen végzés megküldésével megkeresi a NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóságát. Jelen végzés jogerős. A végzéssel szemben a további jogorvoslat kizárt. INDOKOLÁS A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: Felügyelőség) 2011. október 3-án 7329-1/1/2011./I. iktatószámú levelében szakhatósági állásfoglalás kérése céljából kereste meg a Bányakapitányságot a Kisrécse 035/1 hrsz-ú ingatlanon létesített jóléti tó vízjogi fennmaradási engedélye ügyében. A Bányakapitányság a megkeresés mellékleteként, valamint a hiánypótlásban benyújtott dokumentumok alapján 2012. március 14-én kelt, PBK/2943-10/2011. számú szakhatósági állásfoglalásában feltételek támasztása nélkül hozzájárult a tó vízjogi fennmaradási engedélyéhez.

: (06-1) 301 2927 : (06-1) 301 2928

1145 Budapest, Columbus u. 17.-23. : 1590 Budapest, Pf.: 95 e-mail: [email protected]

MBFH/311-4/2012. sz.

A Bányakapitányság szakhatósági állásfoglalásának indokolása részében megállapította, hogy a Kisrécse 035/1 hrsz-ú ingatlanon létesített jóléti tó a 2005. évet megelőzően, engedély nélkül került kialakításra, amelynek méreteit egy 2005. szeptember 20-án megtartott helyszíni szemle során rögzítette a Felügyelőség. A szakhatósági állásfoglalás indokolási részében a Bányakapitányság azt is megállapította, hogy a tó létesítése során jogosulatlan bányászati tevékenységet is megvalósítottak, ezért egyben értesítette az Építtetőt, hogy a bányászatról szóló 1993. XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 41. § (1) bekezdésének c) pontja figyelembevételével a jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében – hatáskörében eljárva – hivatalból eljárást indít. A Bányakapitányság ennek megfelelően 2012. március 20-án a PBK/830-1/2012. számú végzésében értesítette Oszwald Józsefet a Kisrécse 035/1 hrsz-ú területen létesítette jóléti tóval kapcsolatos jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében indított eljárás megindításáról. A Bányakapitányság eljárásába a Felügyelőségen túl bevonta az illetékes földhivatalt, az építésügyi-, a talajvédelmi- és örökségvédelmi hatóságot, valamint az önkormányzatot. Az eljárás lefolytatását követően a Bányakapitányság megállapította a jogosulatlan bányászati tevékenység tényállását és PBK/830-11/2012. számú határozatában az Építtetőt 1.000.000,- Ft közigazgatási bírsággal sújtotta és kötelezte a jogosulatlanul kitermelt agyag megnevezésű ásványi nyersanyag értékének megfizetésére 4.912.000,- Ft értékben. A Bányakapitányság döntése ellen az Építtető megbízásából a Jogi képviselő 2012. június 27én fellebbezést nyújtott be, amelyet az alábbiakkal indokolt. „Oszwald József 1998-ban kezdte meg egyedül, önerőből a tulajdonában álló, Kisrécse, 035/1 hrsz-ú ingatlanon halastó létesítését, amelyet 2001-re fejezett be. A tárgybeli ingatlan völgyben található, a tómeder kialakítása a terület - a környező talajszinthez képest kb. 80 cm–100 cm-rel való - lemélyítésével történt meg. A kitermelt anyag teljes mértékben a tárgybeli ingatlanon maradt, egy részéből a tó partja lett feltöltve - az eredeti talajszinthez képest változóan mintegy 50-100 cm magasságban -, más részéből a kialakításra kerülő tóban lévő sziget feltöltése történt meg, a harmadik része pedig a tó É-NY-i részén került felhalmozásra. A kitermelt anyagból tehát a tárgybeli ingatlanról elszállítás, értékesítés nem történt. A Pécsi Bányakapitányság, mint első fokon eljárt hatóság Oszwald Józseffel szemben 2012. március 19. napján indított eljárást, a Kisrécse, 035/1 hrsz-ú ingatlanon létesített „jóléti tó” kialakítása során jogosulatlanul folytatott bányászati tevékenység ügyében. Az első fokon eljárt hatóság megállapította, hogy „a Kisrécse 035/1 hrsz.-ú területen létesített „jóléti tó” a 2005. évet megelőzően, engedély nélkül került kialakításra.” Megállapította továbbá, hogy „a Kisrécse 035/1 hrsz.-en kialakított jóléti tóhoz kapcsolódóan kitermelésre került ásványi nyersanyag részben az építési területen került felhasználásra, a fennmaradó rész pedig a terület ÉNy-i részén került deponálásra.” Az elsőfokon eljárt hatóság a fellebbezéssel támadott PBK/830-11/2012. iktatószámú határozatával megállapította, hogy a fent megjelölt ingatlanon Oszwald József 4465,5 m3 (4100 kódú) agyag megnevezésű ásványi nyersanyag kitermelésével jogosulatlanul (hatósági engedély nélkül) folytatott bányászati tevékenységet. Erre tekintettel az első fokon eljárt hatóság azonnali hatállyal eltiltotta az ásványi nyersanyag kitermelésének jogosulatlanul történő folytatásától, végzésétől, továbbá a jogosulatlanul végzett bányászati tevékenységért 1.000.000,-Ft (azaz egymillió forint) bírsággal sújtotta. Egyúttal a jogosulatlan bányászati tevékenység során kitermelt 4465,5 m3 „agyag”

- 2/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

megnevezésű ásványi nyersanyag vonatkozásában további 4.912.000,- Ft, (azaz négymilliókilencszáztizenkétezer forint), mint jogosulatlanul kitermelt érték megfizetésére kötelezte. Az első fokon eljárt hatóság a fellebbezéssel támadott határozatát a 2012. április 2-án tartott helyszíni szemlén felvett, PBK/830-4/2012 iktatószámú jegyzőkönyvben foglaltakra; Vaski Endre (MMK. VZ-T620-0226) tervező által készített fennmaradási tervben és kiegészített tervben foglaltakra, illetve a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelet megkereséséhez mellékelt, 2005. szeptember 20-án tartott helyszíni szemle jegyzőkönyvében foglaltakra; mint bizonyítékokra alapította. Az első fokú határozat több ténybeli és jogi tévedést tartalmaz. 1. A határozat rendelkező része és indoklása szerint az alábbi jogszabályokat alkalmazta az első fokú hatóság a Ket-en kívül:  54/2008. (III.20.) Korm. rendeletet  1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 41. §-át  az 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Kormányrendelet 25. §-át (a továbbiakban: Vhr.) Az is megállapítható, hogy a fenti jogszabályoknak az eljárás megindításakor hatályban volt rendelkezéseit vették alapul a határozat meghozatalakor. 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról a következőket írja a jogszabály visszaható hatályáról. A jogalkotás alapvető követelményei 2. § (2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. 15. (1) A jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. (2) A jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálya alatt a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. A jogalkotó ezeket - a korábbi jogalkotási törvényben is megvolt - elveket nem sértette meg, pusztán az első fokon eljárt hatóság tévesen alkalmazta a fenti jogszabályokat. (Megjegyezzük, hogy a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal honlapján elérhető a Pécsi Bányakapitányság 2310/11/2010. számú határozatában maga is úgy foglalt állást egy 2010 áprilisában indult eljárás során, hogy „az eljárást a vizsgálatot megalapozó tevékenység végzése kezdetekor, 2008. október 15-én hatályos jogszabályok alapján folytatta le.” A határozat csatolva: 6. sorszám alatt.) Oszwald József az eljárásbeli tó kialakítását 1998-ban kezdte, és 2001. évben fejezte be. A tavat egyedül, saját erejéből fokozatosan haladva, az időjárási körülmények és családjának megélhetését biztosító munkájától függő mennyiségű szabadidejében ásta ki. Több esetben hónapok is elteltek munkavégzés nélkül. Erre figyelemmel nézetünk szerint amennyiben jogosulatlan bányászati tevékenység lenne a terhére róható, akkor az egyes kitermelések időpontja lenne irányadó az alkalmazandó jogszabályok időbeli hatályát illetően. Ennek részletes taglalása nélkül, pusztán a 2001-ben hatályos szabályok alapulvételével a határozattól eltérő következtetések vonhatók le. Elsődlegesen az vizsgálandó, hogy a kitermelés időpontjában a meder kialakítása jogosulatlan kitermelésnek, bányászati tevékenységnek minősült-e!?

- 3/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

Határozat hozatalkor hatályos szöveg: b) az építés, tereprendezés és a vizek medrének - a külön törvényben meghatározott vízgazdálkodási célból végzett alakítása, továbbá a kézi erővel végzett aranymosás, (7) Az építésügyi, illetve talajvédelmi hatósági engedély alapján végzett tereprendezéssel, továbbá a vízjogi engedély alapján végzett mederalakítással összefüggő ásványi nyersanyag kitermelésre az e törvény 20. és 41. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Meder kialakítása idején hatályos szöveg: b) az építés, tereprendezés és a vizek medrének - külön törvényben meghatározott vízgazdálkodási célból végzett alakítása, továbbá a kézi erővel végzett aranymosás. A terep rendezésével, illetve a mederalakítással összefüggő ásványi nyersanyag kitermelésre e törvény 20. és 41. §-ainak szabályait kell alkalmazni, ha az a kitermelt ásványi nyersanyag üzletszerű hasznosításával, értékesítésével jár. A tárgyi halastó kialakítására, mint látható nem terjed ki a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya a meder kialakításakor alkalmazandó jogszabályi szöveg szerint; azaz az első fokon eljárt hatóság hatáskör hiányában hozta meg a fellebbezéssel támadott határozatát. Jelen esetben a halastóépítés és ehhez kapcsolódó tereprendezés anélkül történt, hogy üzletszerű hasznosításra, értékesítésre sor került volna, mivel a humusz és agyag a területen lett felhalmozva az elsőfokú hatóság megállapítása szerint is. (A 4. sorszám alatt csatolt jegyzőkönyv is tartalmazza: „A tó agyagos talajon lett kialakítva, részben a terep lemélyítésével, illetve a kiszedett anyag parti elrendezésével.” A fellebbezéssel támadott határozat 3. oldalán alulról a harmadik bekezdésben olvasható: „… a jogosulatlanul végzett bányászati tevékenység a kitermelést végző tájékozatlanságának köszönhetően történt, tekintettel arra, hogy nem volt tudatában annak, hogy a tulajdonában lévő süppedékes terület rendezése céljából kialakítandó tóhoz szükséges az engedélyek beszerzése.” Tehát maga az eljáró hatóság is azt írja, hogy terület rendezése céljából lett kialakítva a tó.) A tárgyi ügyben az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló jelenleg már nem, de a halastó létesítése idején hatályos 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet előírásait kell figyelembe venni. A rendelet 10. § (2) bekezdése szerint a 9. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott építési tevékenység, azaz a telek természetes terepszintjének tartós, végleges jellegi megváltoztatása a telekhatárok melletti 3,0 m széles sávon belül, valamint a telek egyéb részein 1,0 m-t meghaladóan, elkészültét az építtetőnek írásban be kellett jelentenie az építésügyi hatósághoz, azonban építési engedélyre nem volt szükség. Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a halastó kialakítása előtt Oszwald József telefonon felvilágosítást kért az akkor illetékes bányahatóságtól, valamint személyesen felkereste az illetékes építési hatóságot is. Mindkét helyről azt a - nézetünk szerint helyes felvilágosítást kapta - hogy semmilyen engedélyre nincsen szüksége. A tómeder kialakításakor 1 métert meghaladóan nem ásott le. Azt, hogy az ásási mélység nem haladta meg átlagosan az egy métert, alátámasztja, hogy a 22/2007 munkaszámú, Dömötörfy Andrásné földmérő technikus által készített, a 035/1 hrsz.-ú földrészleten végrehajtott művelési ág változásáról megnevezésű változási vázrajz szerint a halastó területe 5604 m2. Ebből egyszerűen kiszámolható, hogy ha mindenütt legalább egy méterre ásott volna le Oszwald József, akkor a kitermelt földmennyiségnek 5604 m3-nek kellene lennie, ehhez képest az ügyben eljárt Vaski Endre tervező által végzett számítások szerint a kitermelt anyagmennyiség csupán 4465,5 m3. (Vázrajz Csatolva 5. sorszám alatt.) Mellékelünk továbbá 2. sorszám alatt egy, az ásás közben, 1999 februárjában készített fotót, amelyen már a tómeder egy részének végleges állapota látható, a part menti töltéssel.

- 4/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

Feltéve, de nem megengedve, hogy jogosulatlan bányászati tevékenységről van szó, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Bt. 41. § (1) bekezdésében sem 2001-ben - az eljárásbeli tó befejezésekor -, sem a hatóság által hivatkozott 2005-ös évet megelőzően NEM szerepelt olyan rendelkezés, ami a kitermelt ásványi nyersanyag értékének megfizetésére való kötelezést lehetővé tette volna. Azt ugyanis csak a 2010. évi IV. törvény 14. §-ával történt módosítás léptette hatályba 2010. február 23. napjával. E törvény 20. § (3) bekezdése ugyan előírta, hogy a módosító törvény rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell; azonban a jelen eljárás akkor még nem volt folyamatban: csak 2012.03.19. napján indult meg az eljárás! Az akkor hatályos szöveg szerint kizárólag a tevékenységtől való eltiltás és a bírságolás szerepelt a lehetséges jogkövetkezmények között, így jogosulatlan bányászati tevékenység esetén sem lett volna Oszwald József a kitermelt ásványi anyag ellenértékének megfizetésére kötelezhető. Az mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy még akkor is megalapozatlan a határozat, ha az ellenérték megfizetésére kötelezés helyes lenne, hiszen a kitermelt 4465,5 m3 anyagmennyiség nem egyenlő a kitermelt ásványi anyaggal. Az tartalmazza a legalább 50 cm vastag humuszréteget is. A hatóság egyáltalán nem vizsgálta az „ásványi anyag” valós mennyiségét. (A humuszréteg létét alátámasztja a 7. sorszám alatt csatolt tervezői nyilatkozat.) A tó kialakításakor jogszabály nem ismerte a 4100 kódszámú, agyag megnevezésű ásványi nyersanyagot!!! A BT. szerint 3. § (1) A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. Ez azt jelenti, hogy az ellenértéket a kitermelés időpontjában fennálló értékviszonyok figyelembe vételével kell megállapítani így az alkalmazott 1.100 Ft/m3 es szorzó is helytelen. A határozatában az első fokon eljárt hatóság az alkalmazott 1.000.000,-Ft bírság kiszabását a Bt. 41. § (1) bekezdésére, valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Kormányrendelet továbbiakban: Vhr. 25. § (1) bekezdésére alapította. A határozat indoklásában azt is kifejti, hogy a bírság összegét milyen enyhítő körülmények figyelembe vételével állapította meg. Ebből következik, hogy a jelenleg hatályos, tízmillió forintos maximálisan kiszabható összeghatárt tekintette az első fokon eljárt hatóság a bírság számítás alapjaként, s mérlegelése eredményeként szabta ki ennek 10%-át, azaz egymillió forintot bírságként. A tízmillió forintos bírságplafont a 145/2006. (VII. 11.) Korm. rendelet 5. §-a vezette be, amely a Vhr-t 2006. augusztus 26. napi hatálybalépéssel módosította e vonatkozásban, azzal, hogy a módosító Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése előírta, hogy „(3) A Vhr. rendelet 5. §ával megállapított 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott magasabb bírság mértéke a rendelkezés hatálybalépését KÖVETŐEN elkövetett jogsértések esetében alkalmazható.” Az eljárásbeli tó létesítése idején - 2001-ben - a Vhr. 25. § (1) bekezdésében szabályozott bírság összegének a felső határa csupán egymillió forint volt. Fentiek alapján, figyelemmel: - a cselekmény egyszeri voltára, - arra, hogy az eljárás alá vont személy korábban bírságolva nem volt; - a kitermelt anyag kis mennyiségére; - arra, hogy a cselekmény nem anyagi haszonszerzésre irányult, a kitermelt anyag a helyszínen maradt, értékesítve nem lett; - arra, hogy a tó két nagy esőzés alkalmával (2005 júliusában és 2006 nyarán) is „megvédte” Kisrécse községet az áradástól, (fotók és cikk csatolva 3. sorszám alatt) - az eljárás alá vont személy jogban járatlanságára, továbbá - az idő múlására (a tó befejezése óta több mint tíz év telt el).

- 5/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

Logikailag teljesen értelmetlen és alaptalan a bírságolásnál súlyosító körülményként értékelt alábbi érvelés: „A jogellenes magatartás veszélyeztető jellegét abban látja a Pécsi Bányakapitányság, hogy a kitermeléssel a kitermelési tevékenységre lehatárolt terület vonatkozásában nem tisztázottak a biztonság, a környezet és a tulajdon védelmével kapcsolatos feltételek, valamint az ásványvagyon-gazdálkodási körülmények.” A feltételek tisztázatlansága nem veszélyhelyzet, hanem a tényállás felderítésének elmulasztása. Amennyiben tényleges veszélyhelyzet állna fenn, annak miben létét a hatóságnak fel kellett volna tárnia. Ezzel ellentétben a tó bizonyítottan településvédelmi, katasztrófavédelmi funkciót lát el, ezért még a bírságolás feltételeinek fennállása esetén is el kellene tekinteni a bírság kiszabásától, hiszen az nem kötelesség, hanem lehetőség volt az akkor hatályos jogszabályszöveg szerint. Ha az előbbieket figyelmen kívül hagyjuk, még jogosulatlan bányászati tevékenység esetén sem lenne a 10 %-os mértéket alkalmazó, valamennyi enyhítő körülményt figyelembe sem vevő hatósági kötelezés (bírság) több 100.000,-Ft-nál. Kérdésként merül fel, hogy kiszabhatóe egyáltalán 10 év után bírság?? 2. Tévesen használja a határozat a halastó helyett a ”jóléti tó” elnevezést. A tárgyi területen nem „jóléti tó”, hanem halastó került kialakításra, ezt igazolja a változási vázrajz is. Nem készült más célú hasznosítási kérelem sem, mivel a termőföld jelleg nem változik. Az 1994. évi LV. törvény a termőföldről úgy fogalmaz, hogy: 3. § E törvény alkalmazásában a) termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván; A fentiekben előadottakra figyelemmel jogosulatlan bányászati tevékenység hiányában, több mint 10 évvel a meder építését követően kérjük, hogy a Tisztelt Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a súlyosan jogsértő elsőfokú határozatot semmisítse meg, s intézkedjen a fellebbezésen lerótt illeték visszatérítéséről.” Előbbiek alapján a Jogi képviselő kérte az MBFH-t, hogy „a Pécsi Bányakapitányság, mint elsőfokon eljárt hatóság PBK/830-11/2012. iktatószámú határozatát – mint jogszabálysértőt és megalapozatlant – semmisítse meg, s amennyiben szükségét látja, utasítsa új eljárásra”. Az Építtető a Bányakapitányság határozatának rendelkezése szerinti eljárási illetéket az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iratán igazoltan lerótta. A fellebbezés tekintetében az MBFH elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Bányakapitányság hatáskörében és illetékességében, továbbá a vonatkozó jogszabályokban előírtak szerint járt-e el. A fellebbezés megalapozott. A felülvizsgálat során az MBFH a rendelkezésre álló iratok és dokumentum alapján az alábbiakat állapította meg. A Bányakapitányság a Felügyelőség által indított – engedély nélkül létesített – tó fennmaradási engedélyezési eljárása során kapcsolódott be az eljárásba. A Bányakapitányság a Felügyelőség engedélyezési eljárásában szakhatóságként vett részt, amelynek eredményeként 2012. március 14-én kelt, PBK/2943-10/2011. számon kiadott szakhatósági

- 6/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

állásfoglalásában feltételek támasztása nélkül járult hozzá a fennmaradási engedély kiadásához. A szakhatósági állásfoglalás kiadását követően 2012. március 19-én PBK/830-1/2012. számon kiadott végzésével indított eljárást a Bányakapitányság jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében, miután a szakhatósági eljárása során megállapította, hogy a jóléti tó kialakítása engedély nélkül és jogosulatlan bányászati tevékenységgel valósult meg. A jogosulatlan bányászati tevékenység vizsgálata során a Bányakapitányság földtömeg számítási adatokat, térképeket kért be az Építtetőtől, illetve annak tervezőjétől, továbbá helyszíni szemlét tartott, amelyről PBK/830-4/2012. számon jegyzőkönyv készült. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint az Építtető az alábbi nyilatkozatot tette: „A tó 2001-ben készült el, teljesen saját kivitelezésben. A tevékenységhez engedélyem nem volt. A kivitelezés során kitermelésre került agyagot a tó partjának feltöltésére és megerősítésére, a tóban látható sziget kialakítására és magasítására használtam fel, emellett a fel nem használt anyagot a tó ÉNy-i sarka mellett halmoztam fel. A területről anyagkiszállítás nem történt”. Előbbit igazolva a jegyzőkönyv adatai szerint a Bányakapitányság megállapításai között is szerepel, hogy „A tó ÉNy-i sarka mellett jelentős mennyiségű anyagfelhalmozás látható”. A Bányakapitányság vizsgálata során tájékozódott arról is, hogy a jóléti tó létesítésére 2005. évet megelőzően került sor, tehát a jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében indított eljárást megelőzően legalább 7 évvel. Ha az Építtető állítása szerinti 2001. évi létesítést vesszük figyelembe, akkor a fellebbezéssel támadott bányakapitánysági eljárásához képest 11 évvel korábban megtörtént a jogosulatlan bányászati tevékenység megvalósítása. A jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében indult eljárás lezárásaként a Bányakapitányság által hozott PBK/830-11/2012. számú határozat kiadására 2012. május 23-án került sor. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94/A. §-a rendelkezik a közigazgatási bírság alkalmazásának eljárásjogi alapjaira. A Ket. 94/A. § (2) bekezdése az alábbi szerint rendelkezik: „Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és bírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstől számított öt év eltelt.”. A felülvizsgálat alapján az MBFH megállapította, hogy a jogsértő magatartásnak a hatóság tudomására jutásától számított egy év ugyan nem telt el, azonban az elkövetéstől számított öt év már elmúlt. A hivatkozott jogszabályhely tehát rögzíti, hogy az elkövetéstől, azaz a jogsértő magatartás tanúsításától számított 5 éven túl nincs helye bírság kiszabásának. További feltételként szabja a Ket. 94/A. § (2) bekezdése az ötéves határidő kezdő napját, az alábbi szerint: „Az ötéves határidő kezdő napja a) az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul, b) jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.”

- 7/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

A rendelkezés ezen része ad támpontot a tekintetben, mely napon kezdődik a bírságkiszabási jog elévülésének objektív határideje. Eszerint tehát annak kezdő napja az a nap, amelyen a magatartás megvalósult, amennyiben viszont a bírságolandó cselekmény valamely jogsértő állapot fenntartásával valósul meg, csak a jogsértő állapot megszűnésének napjától kezdődik az elévülés. Az elsőfokú eljárás felülvizsgálat alapján az MBFH megállapította, hogy a Bányakapitányság a Ket. 94/A. § (2) bekezdés előírása szerinti feltételek fennállását nem vizsgálta. A felülvizsgálat során továbbá bebizonyosodott, hogy a jogosulatlan bányászati tevékenység ügyében indított eljárás során a Bányakapitányság nem az elkövetés időpontjában hatályos jogszabályok előírásait vette figyelembe, valamint a kitermeléssel érintett ásványi nyersanyag mennyiségének meghatározása bizonytalan, az ellenérték számításához alkalmazott fajlagos érték nem megalapozott (tekintettel arra, hogy ásványi nyersanyag fajlagos értékének megállapítására 2003. év előtt jogszabály nem rendelkezett), így Ket. 50. § szerinti tényállás nem kellően tisztázott. Előbbi eljárásjogi hibák és tisztázatlan feltételek fennállása miatt az MBFH a szóban forgó határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatására kötelezte a Bányakapitányságot. A megismételt eljárásban a Bányakapitányságnak figyelemmel kell lennie a Ket. 94/A. § előírásaira, a feltételek fennállására, továbbá a tevékenység végzésének időpontjában hatályos jogszabályok előírásait figyelembe véve kell meghoznia döntését, amennyiben a jogosulatlan bányászati tevékenység bizonyítottan fennáll. A Bányakapitányság hivatkozott számú határozata elleni, 738/2012. számú eljárást indító fellebbezés 2012. június 27-én érkezett az MBFH-hoz. Az ügyintézési határidő 30 nap, amely 2012. július 27-én jár le. Az MBFH megállapította, hogy jelen döntését ügyintézési határidőn belül adta ki. Az eljárási illeték visszatérítésére jelen döntés rendelkező részében intézkedett az MBFH. Az MBFH a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról szóló 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésében meghatározott hatáskörében – figyelemmel a Ket. 94/A. § (2) bekezdés a) és b) pontjára kiterjedően is – a Ket. 104. § (1), (3) bekezdései és 105. § (1) és (7) bekezdései alapján járt el. A végzés elleni jogorvoslatot a Ket. 109. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2012. július 27.

Jászai Sándor elnök nevében

Dr. Tamaga Ferenc főosztályvezető

- 8/9 -

MBFH/311-4/2012. sz.

Az MBFH a végzést közli: 1. Pécsi Bányakapitányság (iratokkal) 2. Bányakapitányság útján – tértivevénnyel - Címzett - Csetneki Ügyvédi Iroda, Dr. Csetneki Gábor ügyvéd (8800 Nagykanizsa Sugár út 42.) 3. NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóság Zala Megyei Adóigazgatóság Illeték Osztály (8901 Zalaegerszeg, Pf.: 135) 4. MBFH Irattár

- 9/9 -