MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL BÁNYÁSZATI, GÁZIPARI ÉS ÉPÍTÉSÜGYI FŐOSZTÁLY
MBFH/396-2/2013. Tárgy: figyelmeztetést és kötelezést megállapító BBK/899-2/2013. számú határozat felülvizsgálata másodfokú eljárásban
Üi: Bérces Tamás :(06-1) 3012-932 e-mail:
[email protected]
BASALT-KÖZÉPKŐ Kőbányák Kft. 8321 Uzsa Lázhegy u. 1.
HATÁROZAT A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (továbbiakban: MBFH) a BASALT-KÖZÉPKŐ Kőbányák Kft. (8321 Uzsa, Lázhegy u. 1. – továbbiakban: Bányavállalkozó) által törvényes határidőn belül benyújtott fellebbezése alapján felülvizsgálta a Budapesti Bányakapitányság (továbbiakban: Bányakapitányság) BBK/899-2/2013. számú, figyelmeztetést és kötelezést megállapító határozatát és a döntéshozatalt megelőző eljárást. Az MBFH a felülvizsgálat alapján a hivatkozott számú határozatot helybenhagyja és a fellebbezést elutasítja. Ez a határozat a közlésével jogerős és végrehajtható, ellene államigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva, a közléstől számított 30 napon belül – a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól (1145 Budapest, Bácskai u. 29/b.) – keresettel lehet kérni. A keresetlevelet 3 példányban a Bányakapitányságra kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a keresetlevélben a határozat végrehajtásának felfüggesztését lehet kérni. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben, a közigazgatási szerv a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatában kérheti, ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha az ügyfél a közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül írásban tárgyalás tartását kéri.
: (06-1) 301 2927 : (06-1) 301 2928
1145 Budapest, Columbus u. 17.-23. : 1590 Budapest, Pf.: 95 e-mail:
[email protected]
MBFH/396-2/2013. sz.
INDOKOLÁS A Bányakapitányság BBK/899-2/2013. számú, figyelmeztetést és kötelezést megállapító határozata ellen a Bányavállalkozó a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtott be, amelyet a Bányakapitányság felterjesztett az MBFH részére. Az ügy előzményei. A Bányakapitányság 2013. február 25-én hatósági helyszíni szemlét tartott a Bányavállalkozó bányászati jogába tartozó „Dunabogdány (Csódi hegy) – andezit, agyag” védnevű bányatelek területén és megállapította, hogy a III. és V. jelzésű bányaudvarhoz tartozó már nem művelt fejtésű területek 20-30 métert is meghaladó függőleges bányafala nincs ellátva leesés elleni védelemmel, vagy e veszélyre figyelmeztető előjelzéssel, ezért életveszélyes lehet a gyalogos turisták számára. A Bányakapitányság a helyszíni szemle jegyzőkönyvében elrendelte a leesés elleni védelem azonnali helyreállítását. A jegyzőkönyvben rögzítetteket a szemlén jelenlévő felelős műszaki vezető helyettes aláírásával elfogadta, az ellen kifogást nem tett, nyilatkozatában a veszélyhelyzet megszüntetésére tett ígéretet. A Bányakapitányság a szemlét követően 2013. február 28-án, határozatban figyelmeztette a Bányavállalkozót a hatósági ellenőrzésen tapasztalt veszélyhelyzet miatt és ennek kapcsán kötelezte, hogy gondoskodjon „a véletlen leesés elleni jelző- és figyelmeztető rendszer kiépítéséről valamint folyamatos fenntartásáról”. A Bányakapitányság határozat indokolásában kiemelte, hogy „a Bányavállalkozó a bányászati jog átruházás során átvette jogelődje jogaival együtt összes kötelezettségét, így a bányatelek területén található több évtizeddel ezelőtti felhagyott, de még nem tájrendezett fejtések környezetében a véletlen leesés elleni intézkedési kötelezettséget is”. A Bányakapitányság döntése ellen a Bányavállalkozó az MBFH-nál 2013. március 21-én iktatott iratában határidőn belül fellebbezést nyújtott be a kötelezvény és indokolási részében foglaltakkal szemben az alábbiak szerint. „A szóban forgó III és V bányaudvarok a művelés alatt álló C szint (+238 m) 100-150 m-es körzetében találhatók, megközelítésükre egyazon utak szolgálnak, a bányaterület részét képezik. A helyszíni szemle során a 43/2011 NFM rendelet 3. § (2)-ban előírtak kapcsán kifogás nem merült fel. Az utak nagyméretű kővel lezártak, a belépés tilalmára tábla figyelmeztet. A kövek mellett gyalogosan természetesen el lehet menni, de nem a figyelmeztető tábla észrevétele nélkül. A 43/2011 NFM rendelet 3. § (2) szerint a Bányavállalkozó a közlekedésre és járásra szolgáló utak mentén köteles figyelmeztető jelzések elhelyezésére, de nem bármely irányból. A bánya külterületen fekszik, így teljes bekerítési kötelezettség a Bányavállalkozót nem terheli. A Határozat indoklása szerint ,, ... függőleges fala nincs ellátva leesés elleni védelemmel, vagy e veszélyre figyelmeztető előjelzéssel, ezért veszélyes lehet gyalogos turisták számára.” A fent leírtak szerint a területre belépni tilos, erre tábla figyelmeztet. A területre közút, turistaút nem vezet. Ezeknek megfelelően a bányaterületen idegenek (gyalogos turisták) jogszerűen nem tartózkodhatnak. A 43/2011 NFM rendelet 4. § 4-5 pontja a dolgozók védelmében kötelezi intézkedésekre a Bányavállalkozót. Sem ez, sem más jogszabály nem ró kötelezettségeket a Bányavállalkozóra jogsértő személyek (gyalogos turisták) védelmére.
- 2/6 -
MBFH/396-2/2013. sz.
A Határozat a jogsértő cselekmények következményei alól az azt elkövetőket mentesíti, annak felelősségét, következményeit a Bányavállalkozóra, azaz Társaságunkra hárítja, amit messzemenően sérelmesnek tartunk.” Az előadottak alapján a Bányavállalkozó kérte a kötelezést megállapító határozatnak a 43/2011. NFM rendelet és a Bányatörvény előírásainak megfelelő módosítását. A Bányavállalkozó a Bányakapitányság határozatának rendelkezése szerinti eljárási illetéket az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iratán igazoltan lerótta. A fellebbezés tekintetében az MBFH elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Bányakapitányság hatáskörében és illetékességében, továbbá a vonatkozó jogszabályokban előírtak szerint járt-e el. A felülvizsgálat során az MBFH a rendelkezésre álló iratok és dokumentum alapján a Bányakapitányság eljárását, döntésének jogszerűségét vizsgálva az alábbiakat állapította meg. A fellebbezés a következők miatt nem megalapozott. 1.) A Bányakapitányság helyszíni ellenőrzése geodéziai mérések megkezdése előtti bejárásra, valamint műszaki biztonsági ellenőrzésre terjedt ki, amely során tapasztalta a szemléről készült jegyzőkönyv szerinti veszélyeztetést a III. és V. bányaudvar régi fejtési területein. Az ellenőrzéskor a Bányakapitányság képviselői tapasztalták, hogy „a korábbi drótkötél védelem még helyenként fellelhető a földön”, azonban mivel ebben az állapotában a drótkötél eredeti funkcióját már nem töltötte be, ezért a helyszínen elrendelte a Bányakapitányság a megjelölt szakaszokon a leesés elleni védelem helyreállítását. Abból a tényből kiindulva, hogy korábban is rendelkezésre állt - drótkötél kihelyezésével – védelmi módszer a bányafal felsőpereme mentén a véletlenszerű leesés megakadályozása céljából, teljes mértékben megalapozott a Bányakapitányság előírása, hogy a régi funkcióját már ellátni képtelen védelem helyett a Bányavállalkozó köteles intézkedni a véletlen leesés elleni jelzőés figyelmeztető rendszer kiépítéséről valamint gondoskodni a folyamatos fenntartásáról. A szemléről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a szemlén részt vevő felelős műszaki vezető helyettes az alábbi nyilatkozatot tette: „Az életveszély megszüntetését azonnal elkezdjük. A védelem kialakítása drótkötél és figyelmeztető táblák kihelyezésével valósul meg.” A jegyzőkönyvi elrendelés pontosítására hozta meg a Bányakapitányság a határozatában elrendelt kötelezést, tekintettel az erre vonatkozó jogszabályi előírás pontos betartására. A külszíni bányászati tevékenységek Biztonsági Szabályzatáról szóló 43/2011. (VIII. 18.) NFM rendelet (továbbiakban: R.) 4. § (4) bekezdésében rendelkezik a bányafalon és munkaszinten tartózkodók védelmére az alábbi szerint: „A bányafalon és a munkaszint szabad széle mentén a személyek védelmére kijelölt biztonsági övezeten belül, továbbá minden olyan helyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni”. Ez a rendelkezés nem különböztet meg munkavállalót és kiránduló turistát a veszély szempontjából, így nem csupán a bánya területén jogszerűen tartózkodó munkavállalókat kell a veszélyekre figyelmeztetni, hanem az esetlegesen jogszerűtlenül ott tartózkodókat is.
- 3/6 -
MBFH/396-2/2013. sz.
A leeső tárgyak elleni védekezést külön is kiemeli a jogszabály és az vonatkozik a munkavállalókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra. A jogszabályi hely a konkrét védelem megnevezésén túl lehetőséget biztosít a Bányavállalkozó részére a veszély elleni védelem más alkalmas módú gondoskodására is. Tekintettel arra, hogy a veszélyhelyzetre való figyelemfelhívás más alkalmas módja ma is és korábban is alkalmazott volt a bányában, nem érthető a Bányavállalkozó részéről megnyilvánuló kifogás. A bányába bejutást szolgáló utak mentén – a bányában való tartózkodást tiltó – figyelmeztető táblák elhelyezése helyes és megfelelő mód a belépéssel kapcsolatos felhívásra, azonban ezek nem helyettesíthetik a meredek falak megközelítésével járó veszélyeztetés külön figyelem felhívását, mert ez a veszély a jogszabály szerinti biztonsági övezet megközelítésekor kerül előtérbe. Ha a biztonsági övezet határán a figyelmeztetés elmarad, a leesés bekövetkezhet. A bányában tehát minden olyan területrészen, ahol a meredek bányafalak miatt külön veszélyeztetés áll fenn, a leesés elleni veszélyre külön is fel kell hívni a személyek figyelmét, amely nem a jogsértő személyek védelmére ró kötelezettséget a Bányavállalkozó tekintetében, hanem azok figyelmének felhívásában. A veszélyes területek jelenléte miatt az azokra való figyelemfelhívás érdekében a Bányavállalkozónak a tőle elvárható gondoskodást nyújtó megoldásra törekednie kell. Az R. 4. § (5) bekezdése egyáltalán nem nevesíti a megjelölés szempontjából a munkavállalót, így e jogszabályhelyre való hivatkozás nem helytálló a Bányavállalkozó részéről. Ki kell azonban emelni, hogy az előírás pontosan fogalmazza meg hogyan, milyen módon és hol kell a megjelölést alkalmazni [„(5) A biztonsági övezet határvonalát a környezettől eltérő színű jelzőkerítéssel, jelzőlánccal vagy jelzőszalaggal jól látható módon meg kell jelölni.”]. A megjelölés gyakorlata és módja nem idegen sem a bányában, sem a Bányavállalkozó alkalmazási megoldásában, amelyet – a gyakorlat mellett – bizonyít a helyszíni szemlén tett felelős műszaki vezető helyettesi nyilatkozat is. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) a tevékenység gyakorlására a) a 2. §-ában rendelkezik az alábbi szerint: „E törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket az emberi élet, az egészség, a környezet, a termőföld és a tulajdon védelmének, valamint az ásvány- és geotermikus energiavagyon gazdálkodási követelmények érvényesülésének biztosításával szabad végezni.”; b) a 34. § (1) bekezdése szerint: „A bányászati … tevékenységet a biztonsági előírások szerint kell végezni”. A bányászati tevékenységre a Bt. 49. § 4. pontja rendelkezik, amely a régi bányaudvarok esetében végzett szüneteltetésre is vonatkozik. A Bányakapitányság helyesen intézkedett a veszélyeztetéssel kapcsolatban, mert ezáltal teljesíthető a Bt. 44. § (5) bekezdésében előírt kötelezettség, és a Bt. 2. §-ban szereplő feltétel. A Bt. végrehajtására kiadott 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Bt.Vhr.) 3. § (2) bekezdés b) pontja rögzíti a jogátruházás azon feltételét, amely a kötelezettségek átvállalására szól, az alábbi szerint: „az átvevő közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatát a bányászati joggal és tevékenységgel összefüggésben az átadót terhelő kötelezettségek, különösen a tájrendezési, … kötelezettségek átvállalásáról;”
- 4/6 -
MBFH/396-2/2013. sz.
A Bányakapitányság fellebbezéssel támadott határozata indoklásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Bányavállalkozó „a bányászati jog átruházás során átvette jogelődje jogaival együtt összes kötelezettségét”, így a veszélyhelyzetekre való figyelemfelhívás kötelezettségét is. Előbbi törvényi előírások szerint tehát megállapítható, hogy a Bányakapitányság eljárása jogszabályt nem sértett. A felülvizsgálat során az MBFH megállapította, hogy a Bányakapitányság eljárása helytálló, helyesen alkalmazta a törvényi előírásokat a biztonság kialakítása érdekében, BBK/8992/2013. számú határozata jogszerű volt, ezért azt az MBFH a rendelkező rész szerint helybenhagyta. A Bányakapitányság hivatkozott számú határozata elleni másodfokú eljárást indító 396/2013. számon iktatott fellebbezés 2013. március 21-én érkezett az MBFH-hoz. Az ügyintézési határidő 30 nap, amely 2013. április 20-án jár le, figyelemmel azonban a Ket. 65. § (3) bekezdésére az MBFH döntését határidőben hozta meg. Az MBFH a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról szóló 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésében meghatározott hatáskörében – figyelemmel a Bt. 44. § (5) bekezdésére – a Ket. 104. § (1), (3) bekezdései és 105. § (1) és (7) bekezdései alapján járt el. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § határozza meg. A határozat bírósági felülvizsgálatát a Ket. 109. § (1) bekezdése teszi lehetővé. Budapest, 2013. április 19.
Jászai Sándor elnök nevében
Dr. Tamaga Ferenc főosztályvezető
- 5/6 -
MBFH/396-2/2013. sz.
Az MBFH a határozatot közli: 1. Budapesti Bányakapitányság (iratokkal) 2. Bányakapitányság útján – tértivevénnyel - Címzett (Basalt-Középkő Kőbányák Kft.) 3. MBFH Irattár
- 6/6 -
