Az intézményegység vezetésére vonatkozó program, szakmai helyzetelemzésen alapuló fejlesztési terv
Pályázat
Az Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény intézményegység-vezetői feladatainak ellátására
Előszó
Mint ahogy szakmai önéletrajzomból is kitűnik, 18 éve foglalkozom zeneoktatással, és ebből 8 évig voltam szolfézs tanszakvezető. 2002-ben felszámoltam addigi lakhelyemet és munkámat, és férjemhez költöztem Visegrádra. Ekkor született első gyermekem, így nem kerestem munkát Visegrádon, de külső szemlélőként figyelemmel kísértem az iskolában folyó munkát. Örömmel tapasztaltam az otthon töltött 7 év alatt az intézmény fokozatos fejlődését, a növekvő gyermeklétszámot, az egyre bővülő szolgáltatásokat. Helyi lakosként célom bekapcsolódni az iskola életébe, immáron nem csak külső szemlélőként, hanem tevékenyen részeseként. Jelen pályázat meghirdetése végre lehetőséget ad számomra a bemutatkozásra, és szakmai elképzeléseim felvázolására. Mint vezető, szeretnék megfelelni a fenntartó elvárásainak, egyúttal képviselni a kollégák érdekeit, és lehetőség szerint minél teljesebben kiszolgálni a szülők és a növendékek kívánságait. Mivel ez a három célcsoport sokszor teljesen mást akar, a legoptimálisabb megoldás megtalálása komoly megmérettetésre ad alkalmat. Éppen ezért azt tartanám legfontosabb feladatomnak, hogy ezt a három érdeket a lehető legkevesebb konfliktussal, a szakmai munka mindenkori szem előtt tartásával igyekezzem összeegyeztetni úgy, hogy az az intézmény javára szolgáljon. Pályázatomban azt szeretném bemutatni, hogy milyen módon képzelem el a művészeti iskola működésének hatékonyabbá tételét, és milyen irányban látom fejlesztésének lehetőségeit. Ehhez egy reális helyzetelemzés szolgálhat kiindulási pontként, melynek során az iskola közelmúltját és jelenét igyekszem bemutatni több szemszögből.
Helyzetelemzés
Az Intézményben 2003-ig a Nagymarosi Zeneiskola kihelyezett tagozataként folyt a zongoraoktatás, majd a 2002-2003-as tanévben, a különválást előkészítve, szolfézs csoportok indultak. A következő tanévtől különálló intézményként megindulhatott a hangszeroktatás is. Sok tanuló járt a környékbeli zeneiskolákba, de mikor itt helyben is lehetőség nyílt a hangszertanulásra, 2003 szeptemberétől itt folytatták tanulmányaikat. Ez adott lehetőséget arra, hogy négy szolfézs csoporttal (haladóbbakkal is) induljon az új intézmény. Évről-évre egyre több diákkal, szolfézs csoporttal és egyre magasabb évfolyamokkal bővülhetett a zeneoktatás, ahol minden évben indult előképző évfolyam. Az Áprily Lajos Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat Visegrád város zenei-kulturális életében meghatározó szereppel bír. Mivel a diákok egy része Dömösről, Pilismarótról, Leányfaluról, Kismarosról és Kisorosziból kerül ki, így ők is részesülhetnek zenei nevelésben. A fenntartó önkormányzat 117/1999 (12.22.) sz. határozata „Dömös községi Önkormányzat Képviselőtestülete és a Visegrádi Általános Iskola intézményi társulásáról döntött (2. sz. melléklet). 2007 júniusában társulási megállapodást kötött Kisoroszi Község Önkormányzatával, ezzel a három önkormányzat közös fenntartású általános iskolája lett. Visegrád Város Önkormányzata igen korán felismerte azt a megnövekedett szülői igényt, amely szükségessé tette az Általános Iskola Művészetoktatási Intézménnyé való átalakulását. Ezáltal nem csak egy újabb szolgáltatással bővült az iskola, hanem fennmaradásának, működésének lehetősége vált biztosíthatóbbá. Jelenleg több mint 200 növendéke van az intézménynek, melyből 69 tanuló veszi igénybe a zeneiskola szolgáltatásait. Az oktató-nevelő munkát 23 pedagógus látja el, a zenei oktatást pedig 5 zenetanár végzi. Ezzel a pedagógus –és gyermeklétszámmal a kisebb zeneiskolák közé sorolható az intézmény. Az iskolában a nevelő-oktató tevékenységet a tanszaknak megfelelő szaktanár látja el. Fontos követelmény, hogy a tanár területének jól képzett szakembere legyen. Aktívan vegyen részt a művészeti életben, amatőr mozgalomban. A jelenleg működő zenei tanszakok korlátozott mértékben teszik lehetővé a zene iránt érdeklődő diákok számára, hogy megválaszthassák a nekik megfelelő hangszert. Éppen ezért új tanszakok indítása mindenképpen előremutató lenne.
A furulya tanszak kivételével, ahol 2 pedagógus tanít, a többi tanszakon csupán egy-egy tanár oktatja a diákokat. Figyelembe véve az egyes tanszakok iránti igényt, úgy vélem kevés a tanszakonkénti egy tanár. Sokan kerülnek várólistára, mások pedig nem tanulhatják az általuk választott hangszert. A jövőben hasznosnak tartanám a tanári létszám növelését, persze csak abban az estben, ha ennek gazdasági háttere biztosított. A Pedagógiai Program tartalmazza az Alapfokú Művészetoktatás Helyi tantervét. Ebben részletesen le vannak fektetve az intézmény fejlesztési követelményei, a képzés struktúrája, óraterve és tantárgyai. A program alapján, a zeneművészeti ágban az oktatás alapja a hangszertanítás, mely egyéni foglalkozások keretében, 2-szer 30 percben zajlik. A csoportos foglalkozások is kis létszámú keretek között folynak, 3-16 fővel. A csoportos képzési formákat a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni, a minőség mindenkori szem előtt tartása mellett. Az iskola a Művészetoktatási intézmények minősítési eljárásában "Kiválóra minősített intézmény" címet szerzett 2007-ben. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a pedagógusok szakmai felkészültsége jó, valamint rendelkeznek a törvényi előírások szerinti végzettséggel. Kiemelt fontossággal bír, hogy a minősítésnek továbbra is megfeleljen az intézmény. Ennek feltételeit folyamatosan biztosítani kell. Jó lenne, ha lenne lehetőség a tárgyi feltételek javítására. A művészetoktatás céljára kialakított önálló épülettel sajnos nem rendelkezik az iskola, így hangversenyterem sincsen. A jelentős tanterem hiány, valamint a magas növendék létszám miatt a város társintézményében, a művelődési házban és a Polgármesteri Hivatalban is folyik művészeti oktatás, de az ott lévő helyiségek alapvetően nem zeneoktatás céljára lettek kialakítva (pl. hangszigetelés hiánya, teremméret). Az intézmény hangszerellátottsága megfelelő. A hangszerek állapota már kevésbé. Időszerű lenne a hangszerpark hangszerésszel való felújítása, és új szaxofon, illetve trombita vásárlása. A számítógép oktatásban betöltött szerepe egyre hangsúlyosabbá válik. Az intézményben meglévő számítógép-park adta lehetőséget mindenképpen ki kell használni mind a szolfézs, mind az egyes hangszerek oktatásában. A számítógép egy olyan audiovizuális eszköz, amely igen erős motiváló erővel bír, főként ennél a korosztálynál. Köszönhető ez annak a tulajdonságának, hogy játszva tanít, és azonnali visszajelzést ad, és közös munka esetén ösztönzi a gyermekek együttműködési készségét. Az oktató programok használatával a diákok otthon is tudnának gyakorolni. Az intézményben található interaktív tábla is színesebbé teszi a zeneoktatást.
A fenntartó önkormányzat jelenlegi anyagi helyzete nem tesz lehetővé jelentősebb fejlesztést. Az intézményi kiadások döntő részét a bérek, a járulékok és az energia költségek teszik ki. Fejlesztésekre így szinte alig akadt forrás az utóbbi években. Éppen ezért az intézményvezetés egyik legfontosabb feladata lesz az erőforrások felkutatása, és megfelelő módon való csoportosítása. Az innováció pályázatok és egyéb fenntartón kívüli források bevonásával képzelhető el. Az Országgyűlés 2011 decemberében fogadta el a 2011. évi CXC. törvényt a nemzeti köznevelésről, melynek 16.§ egyértelműen megfogalmazza, hogy „az alapfokú művészeti iskola feladata, hogy kibontakoztassa a művészi képességeket, fejlessze a művészi tehetségeket, igény esetén felkészítsen szakirányú továbbtanulásra.” A törvény 2. bekezdése értelmében a művészeti iskola felépítése, szerkezete „legalább hat és legfeljebb tizenkettő évfolyamra oszlik, amelynek keretei között az oktatás előképző, alapfokú és továbbképző évfolyamokon, zeneművészet, képző-és iparművészet, táncművészet ágakban folyhat.” A 16. § 3. bekezdése leírja, hogy „az állami fenntartású és az állami feladatellátásban részt vevő alapfokú művészeti iskolában heti hat tanórai foglalkozás biztosított térítési díj ellenében a főtárgy gyakorlatának és elméletének elsajátításához, valamint tanévenkénti egy meghallgatás és egy művészi előadás, továbbá e szolgáltatások körében az iskola létesítményeinek, felszereléseinek használata.” Ez azt jelenti, hogy a tehetséges növendékek képességeinek kibontakoztatására meg kell találni a lehetőséget akkor is, ha a gyermek anyagi háttere ezt nem tenné lehetővé. Az iskola sokoldalúan segíti a tanulók művészeti tanulmányait: - A szociálisan rászoruló tanulóknak térítési díj-mentességet biztosít. - A zenét tanulókat hangszerkölcsönzéssel segíti. - Kották, tankönyvek, művészeti könyvek kölcsönzését is lehetővé teszi. A zeneiskola növendékeinek szerepvállalása a helyi kulturális életben igen jelentős. Részt vesznek a városi ünnepségeken, megemlékezéseken, kiállítás megnyitókon, emléktábla avatáson, idősek napján, anyák napján. Az intézmény saját rendezvényein is rendszeresen fellépnek, amelyek a következők: furulyatalálkozó, a tanszaki hangversenyek, koncertek (Adventi, Dömösön, Tavaszi, Tanév végi), a Zoller-díj , a Zene világnapja. A megyei és területi rendezvényeken, versenyeken is rendszeresen megmutatják tudásukat: Áprily-hét, Kittenberger-napok (Nagymaros), Furulyatalálkozó Visegrádon, Rézfúvós verseny (Gödöllő). Mindezek mellett az országos és nemzetközi rendezvényeken, versenyeken is részt vesznek (klarinét-verseny, szaxofon-verseny).
A versenyek és az ott elnyert díjak ugyan nem adnak hiteles képet az iskolában folyó mindennapi munkáról, de az intézmény általános megítélésében nagy szereppel bírnak. Összefoglalva a következő erősségekkel rendelkezik az intézmény: széles a vonzáskörzete térítésmentes oktatás a nagycsaládosoknak szakmailag magasan képzett pedagógus állomány megfelelő hangszeres állomány helyi, megyei, területi és országos versenyeken való részvétel jól működő tehetséggondozás Az erősségek mellett, mint mindenhol, vannak fejlesztendő területek is. Ahogy korábban említettem, a zeneiskola nem rendelkezik önálló épülettel, amely jelentősen megnehezíti a tanterembeosztást. Tanárhiány tapasztalható az egyes tanszakokra való túljelentkezés miatt. Kívánatos lenne csökkenteni a növendékek fokozatos lemorzsolódását a magasabb évfolyamokon. Jó lenne az intézmény finanszírozási nehézségeit mérsékelni.
Szakmai program
A fentiekben részletesen elemeztem az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény jelenlegi helyzetét. A következőkben a jövőre vonatkozó elképzeléseimet és fejlesztési terveimet fogom vázolni. Pályázati anyagomat azzal a gondolattal indítottam, hogy mint vezető szeretnék megfelelni a fenntartó érdekeinek, az intézményi dolgozók, kollégák elvárásainak és az iskola szolgáltatásait igénybe vevők (szülők, növendékek) óhajának. Ez nem kis vállalás, ám úgy gondolom megfelelő támogatottsággal és kitartó hozzáállással nem lehetetlen. A fenntartó érdekének figyelembe vételével elsődleges célom az intézmény stabilitásának megőrzése. A fenntarthatóság érdekében meg kell őrizni az eddig elért eredményeket, és nem nagy beruházást igénylő, ám a fejlődést biztosító új fejlesztéseket kell megvalósítani. A fejlesztést mindig a város pénzügyi helyzete határozza meg, ezért bár mindenképp érdemes lenne további szakok beindítását tervezni, de az, hogy ebből mi valósítható meg, erősen függ az anyagi lehetőségektől. Az iskolavezetés dolga, hogy a megfelelő szakembereket biztosítsa az igények szerinti működéshez. Nem szeretnék tanszakot megszüntetni csak azért mert pillanatnyilag nincs megfelelő szakember, de irreális fejlesztést kitűzni sem. A meglévő szakemberek és az igények közötti megfelelő összhang teremtheti meg az iskola harmonikus működésének feltételeit.
Népzene tanszak kiépítése Első lépésként fokozatosan ki lehetne építeni a népzene tanszakot, amelyet csoportosan is lehet oktatni. Senkit sem kell külön meggyőzni a népzene fontos hagyományőrző szerepéről, emellett további előnyt jelent az, hogy a csoportos oktatás nem igényel annyi anyagi és emberi erőforrást. A népi hangszerek: furulya, citera stb., az elérhető árfekvésű hangszerek csoportjába tartoznak. Ezek megvásárlásával, mely ilyen módon nem jelentene akkora anyagi terhet, fokozatosan létre lehetne hozni a helyi néptánccsoportot kísérő zenekart. Külön kiemelném a népzenében rejlő azon lehetőséget, mellyel egyszerűbb népi ritmushangszerek használatával, az iskola olyan tanulóit is be lehetne vonni a közös zenélés örömébe, akik egyébként nem vesznek részt egyéni hangszeres oktatásban.
Szakmai fejlődési lehetőségek Fontosnak tartom a szakmai továbbképzés lehetőségeinek javítását. A tanári kar munkájának színvonala, magas fokú szakmai felkészültsége meghatározó a mindennapi oktató-nevelő munkában éppúgy, mint a város zenei életében betöltött feladatvállalásokban. A helyi iskolai igények figyelembevételével kell kialakítani a továbbképzési programokat, folyamatosan figyelemmel kísérve a pályázati lehetőségeket. Terveim között szerepel még, hogy a kollégák számára lehetőség nyíljon konzultációra más intézmények pedagógusaival. Ez módot adhat a szakmai, módszertani megújulásra. Kapcsolatban vagyok olyan zeneiskolákkal, akik támogatnák ilyen irányú elképzeléseimet, és szívesen részt vennének egy ilyen típusú közös szakmai munkában. Az iskolák közötti közös megbeszélések, szakmai összejövetelek, óralátogatások, közös hangversenyek lehetőséget adnának a tapasztalatcserére, az innovatív ötletek megosztására. Előremutatónak tartom a kapcsolatfelvételt a környékbeli zeneiskolákkal is, akár olyan közös programok szervezésével, amelyeket a virtuális térben valósítanánk meg. Adott időpontban a programba bekapcsolódó iskolákban a diákok ugyanazt az énekes- és hangszeres produkciót adnák elő, amelyeket webkamerán meg lehetne tekinteni. Ezzel a kezdeményezéssel érdekesebbé tehetnénk a zenetanulást. Így olyan diákokat is be lehetne vonni a programba, akik eddig csak ritkán, vagy még soha nem nyilvánultak meg zenei téren közönség előtt. Ennek a kezdeményezésnek másik pozitív hozadéka lenne a nyitás a más városokban működő zeneiskolák irányába. Szervezeti kultúra Ahhoz, hogy elképzeléseim megvalósuljanak, elengedhetetlen a támogató szervezeti kultúra. Ez azt jelenti, hogy a tantestületben a pedagógusok hasonlóan gondolkodjanak, közösen elfogadott értékeik, attitűdjük és normáik legyenek. Ezért a következő alapelveket tartom fontosnak a tantestület működésében: -
erős csoportkohézió kölcsönös bizalom együttműködés arányos teherviselés
Ennek a támogató szervezeti kultúrának a megteremtése alapját képezheti a tantestület hatékony működésének. A demokratikus vezetési stílus lehetőséget ad a kollégákkal való együttgondolkodásra, valamint a kollektív és egyéni felelősségérzet szem előtt tartására. Így egységes szemlélettel végezhetnénk az iskolában folyó oktatónevelői, képzési tevékenységet. A nevelés szerepe a zeneoktatásban A művészeti iskolák szerepe az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. Az átalakult értékrend miatt a diákok iskolai kultúrája is átalakult. Éppen ezért a tanulók motiváltságának folyamatos fenntartására és megerősítésére kell törekednünk. El kell érni, hogy a növendékek ne csak hangszeres tudásukban, de személyiségükben és lelkiekben is gazdagodva hagyják el az intézményt. Meggyőződésem, hogy a zenei nevelés-oktatás kiegyensúlyozottabb, boldogabb, sikeresebb felnőtté teszi a növendékeket. A pedagógussal szemben alapvető elvárás, hogy a tanítás során a darabok élményszerű bemutatásával, előjátszásával keltse fel, mélyítse el tanulóiban a művészet iránti érdeklődést. A pedagógiai tevékenység alapfeltétele, hogy a tanár ismerje meg növendéke személyiségét, képességét, tehetségét. Ennek ismeretében tervezze az elsajátítandó tananyagot és ehhez alakítsa ki a hatékony módszereket. A pedagógusnak tudnia kell, hogy a művészeti nevelés az általános nevelés szerves része, továbbá tudnia kell azt is, hogy a tanulók legnagyobb része nem lesz hivatásos művész, hanem az eredményes nevelőmunka alapján a művészetet szerető, értő és befogadó személy. Mindezek mellett a szaktanárnak különös gonddal kell foglalkoznia a tehetséges növendékekkel, a művészeti pályára készülő tanulókkal. A tanítási feltételek javítása – anyagi források felkutatása A legalapvetőbb feltétel, hogy a művészeti iskola rendelkezzen a tanulók létszámának és a tanszakainak megfelelő tantervekkel, tanítási feltételekkel, felszerelésekkel, eszközökkel. Az esztétikai nevelés megkívánja a zeneiskolában is, hogy az oktatási környezet esztétikus, kulturált legyen. Az iskola hangulatában, díszítésében, otthonosságában sajátosan vonzó és alkotó hangulatot teremtsen. Minden művészeti területnek feltétele a kotta, az audió-vizuális eszközök, hanghordozók, hang- és képfelvevők megléte.
A zeneművészeti oktatásra általában jellemző az egyéni oktatás, ezért fontos, hogy az iskola az egyéni és csoportos foglalkozás feltételeinek megfelelő tantermekkel rendelkezzen. A zenetanításhoz kapcsolódik zenekari foglalkozás, hangversenyezés, ami szükségessé teszi a megfelelő befogadó képességű hangversenytermet is. A tantermek kialakításánál az akusztikai követelményeket is figyelembe kell venni. A zeneoktatás alapvető feltétele még a megfelelő minőségű és mennyiségű hangszerrel való ellátottság. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a fenntartó önkormányzat anyagi lehetőségei korlátozottak, és legjobb szándéka ellenére sem valósíthat meg nagyobb beruházásokat, melyek a zeneiskola fejlesztését célozzák meg. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem lehet feladni a fejlesztéshez fűződő elképzeléseinket, álmainkat. Egyik fontos feladatomnak tekintem, hogy minden lehetőséget felkutassak, amivel a fejlesztések lehetséges anyagi forrásait biztosítani lehet. Gondolok itt folyamatos pályázatfigyelésre, pályázatírásra, civil támogatók megnyerésére. Pályázatok kapcsán kapcsolatba kerültem a Széchenyi Programirodával, akik hathatós szakmai segítséget nyújthatnának a pályázatok felkutatásában és sikeres megvalósításában. Ezen kívül meg kellene fontolni egy alapítvány létrehozását, mely a Zeneiskola működését lenne hivatott támogatni. Természetesen ez mindenképpen egyeztetést kíván az Áprily Iskoláért Alapítvánnyal. Együttműködés a családokkal Fontos számomra az, hogy az iskola szolgáltatásait igénybe vevők csoportjának (ők a növendékek és a szülők) elvárásai is megvalósuljanak. A gyermek zenei tanulmányai, tanítási órákra, foglalkozásokra való felkészülése, a gyakorlás körülményeinek megteremtése, rendszeres és folyamatos biztosítása, az órákon való megjelenés – különösen a kisiskolás korban – igényli a szülők, a családok szervező és segítő tevékenységét. A művészeti iskola átlagban napi 1-2 óra időtartamban foglalkoztatja a tanulót. Fontos tehát, hogy a művészeti iskola a tanuló foglalkozását arányosan és a gyermek életkorának (terhelhetőségének) figyelembevételével szervezze meg. A zeneiskolában kell elsősorban ügyelni arra, hogy a tanulók közismereti iskolai elfoglaltságához igazodva alakuljon ki az arányos terhelést biztosító elfoglaltságok rendje. Mindezek érdekében az iskola alakítson ki rendszeres együttműködést a családokkal, szülőkkel, hogy a gyermeket megóvja az esetleges túlterheléstől.
Zeneértő közönség kinevelése A tanulók legnagyobb része nem lesz hivatásos művész, hanem az eredményes nevelőmunka alapján a művészetet szerető, értő és befogadó személy. Ezért fontos, hogy a tanuló a zeneiskolában eltöltött tanulmányi évei alatt megismerkedjen a közösségi művészeti tevékenység szépségeivel, a közös zenélés, semmi mással nem helyettesíthető élményével. A fő cél olyan magatartás és szokás kialakítása, amely biztosíték lehet arra, hogy a tanulónak ez irányú nyitottsága és igénye nem szakad meg a művészeti iskolai tanulmányok befejezésével, hanem felnőtt korában is keresni fogja a kapcsolatot érdeklődésének megfelelő kulturális közösségekkel. Ez akkor érhető el, ha az iskola szakmai segítséget nyújt a művészeti közösségek alakulásához, működéséhez, valamint együttműködik e közösségeket fenntartó és működtető intézményekkel, egyesületekkel. A zenélés szeretetének megtartása Rengeteg tanulmányban foglalkoznak azzal a mindenki által ismert jelenséggel, hogy az esetek túlnyomó részében a gyerekek pár év tanulás után abbahagyják a hangszeres zenetanulást. Az iskola statisztikáit tanulmányozva (lásd: Évfolyamok és létszám adatok) itt is megfigyelhető ez a fajta lemorzsolódás. A felsőbb évfolyamokon markánsan megfigyelhető a zeneiskolai növendékek létszámának csökkenése. Ennek a folyamatnak a megállítása mindenképpen kívánatos, de borzasztóan nehéz feladat. Első lépésként szeretnék egy kis kutatást végezni a témában az okokat feltáró kérdőív segítségével, amit a kollégák közösen állítanék össze. A felső tagozaton tanuló, de a Zeneiskolából már kilépett diákokat kérdezném meg arról, hogy miért hagyták abba a hangszeres tanulást. Válaszaikból esetleg kirajzolódhatnak a folyamat megállításának lehetséges irányai. Zenei programlehetőségek A föntebb említett zenélés szeretetének megtartása véleményem szerint megkívánja, hogy a színesítsük a zenéhez kapcsolódó élményeket. Ehhez a már meglévő zenei eseményeken kívül további programokat kellene szervezni. Jó lenne meghívni olyan művészeket és előadókat, akik a megszokottól eltérő módon, de kellő tapasztalattal és karizmatikusan próbálják közelebb hozni a zenét a gyerekekhez.
Figyelemmel kell kísérni azokat a nevesebb zenei rendezvényeket, ahová érdemes lenne ellátogatni a zeneiskolásoknak.
Összegzés A föntebb kifejtett elképzelések mellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy az iskola eddigi hagyományaira építve, a tanárokkal és az iskola vezetésével egyetértésben képzelem el a Zeneiskola jövőjét. Lényegesnek tartom azt is, hogy ne egy kőbe vésett programot valósítsak meg, hanem az iskola életébe bekapcsolódva, és azt még jobban megismerve rugalmasan tudjak reagálni a felmerülő kérdésekre. A felvázolt elképzeléseket, terveket egyformán fontosnak tartom, de ha mégis ki kellene emelnem egyet közülük, akkor legfontosabb célomnak tekintem, hogy minél több gyerek számára lehetővé váljon egy színvonalas zeneoktatásban való részvétel, nem feledve, hogy ez ne csak lehetőség legyen, hanem a zene elkötelezett szeretete.
Visegrád, 2012. augusztus 29.
Bosnyák Endréné pályázó
