ÁLTALÁNOS
DR. SOPRONI ANDRÁS
AZ IDÉZŐ MONDAT HELYÉRŐL Az alábbi írás műhelytanulmány, melyben fordítói gyakorlatom során szerzett tapasztalataimat igyekszem összefoglalni. A két mű, melynek fordítása során rendszeresen gyűjtöttem a témába vágó példákat, Cornelius Ryan: The Last Battle, Berlin, 1945 (A berlini csata, Corvina, 1999) és Larry Collins-Dominique Lapellierre: Freedom at Midnight (Szabadság éjfélkor, Corvina, 2001). Mindkét könyv jellegzetessége, hogy a szerzők publicisztikai módszerekkel tárják fel a témaként választott történelmi esemény, a berlini csata, illetve India és Pakisztán függetlenné válása történetét, és ehhez bőségesen idéznek dokumentumokat és személyeket. Fordítás közben felfigyeltem rá, milyen gyakran érzem úgy, hogy az idézetet “tálaló” mondatokat át kell helyeznem a mondat vagy a bekezdés egy másik pontjára. Az idézés voltaképpen olyan kötőszó nélküli tárgyi alárendelt mellékmondat, melynek főmondatában az állítmány szerepét beszédaktust kifejező - esetleg ezt helyettesítő más jelentésű - ige tölti be. Például: 1. Nem kérek a levesből - mondja, kiáltja, tiltakozik stb. János; 2. Nem kérek a levesből - áll fel az asztal mellől János.
Az alábbiakban az idéző mondat elhelyezkedését fogom vizsgálni. A jelenséggel magyar-német, német-magyar, francia-magyar és orosz-magyar példák felsorakoztatásával röviden foglalkozik Klaudy 1994, az “Idéző mondat áthelyezhetőségéről” szóló fejezete. A kétségkívül igaz, bár szükségképpen lakonikus konklúzió szerint: “Az idéző mondategység gyakran megszakítja az idézett mondatot. Ha a fordítók ezt valamilyen okból nem akarják, vagy nem tudják megcsinálni, az idéző mondategységet áthelyezhetik az idézet elé vagy mögé.” (355) Lényegében ugyanezt tartalmazza Klaudy-Salánki azzal a kiegészítéssel, hogy “a megszakítási lehetőségek különbségei miatt a fordítók gyakran teljesen megszüntetik a megszakításokat a fordításban.” (147) Felhívják a szerzők a figyelmet, hogy a kötelező szórendi műveletek befolyásolják a fakultatív szórendi műveleteket is, továbbá arra, hogy az áthelyezéseket sokszor a fordító egyéni ízlésével lehet csupán magyarázni. “Ez a fordító játéktere, ez a fordítói szabadság tartománya. Fordítás közben a fordító nemcsak látja a szöveget, hanem hallja is.
Számára a szövegnek van egy »belső dallama«, és ezt a belső dallamot követi különböző szórendi lehetőségek közötti választáskor.” (148) Az angol-magyar fordítási irány nehézségeinek megértéséhez érdemes nagy számú példán, részletesen megvizsgálni a két nyelv grammatikai és stiláris sajátosságait, ezek azonban roppant szerteágazók, így ehelyütt csupán néhány olyan esettel szeretnék foglalkozni, amelyek sajátosságaiknál fogva nehézséget okozhatnak a fordítónak. Az idéző mondat mindkét nyelvben elhelyezkedhet az idézet előtt (A), az idézet után (B), valamint az idézetet megszakítva (C), ezen belül mondathatáron (C1), tagmondathatáron (C2) és nem tagmondathatáron (C3). A nem bal oldali helyzet mindkét nyelvben szinte kizárólag az írott nyelv sajátja, élőszóban csak ritkán fordul elő. Az írott nyelvben viszont általában van választási lehetőség, hogy az idéző mondat balra, beékelt helyzetbe, vagy jobbra kerüljön, de hogy a választás milyen szabályok szerint történik, nemigen lehet meghatározni. Az alábbiakban néhány olyan esetet szeretnék megvizsgálni, amelyek a fordítás szempontjából nehézséget jelenthetnek. A) Az idéző mondat az idézet előtt áll. Valószínű, hogy a bal oldalon álló idéző mondat az angolban gyakoribb, mint a magyarban. Gyakran kerül a bal oldalra az idéző mondat a megszólalás előzményeit kifejező mellékmondat, vagy a körülményeit kifejező határozó után: 1. Eva Braun embraced the secretary and said: “Give my greetings to Munich
and take my fur coat as a memory - I always liked well-dressed people.” (Ryan, 370) 2. Taking Nehru to the door, Mountbatten told him: “Mr. Nehru, I want you to regard me not as the last British Viceroy winding up the Raj, but as the first to lead the way to a new India.” (Collins-Lapellierre, 109) 3. With a gleeful smile, he whispered: “I think I’ve turned the tide.” (CollinsLapellierre, 117) Jellegzetes példa, ha a beszélő nem első megszólaló. 4. “Where’s my German guard, Charlie Gumbach?” he asked. Somebody said,
“He’s on his way to the POW camp.” (Ryan, 380) A két nyelv közötti jellegzetes különbség, hogy a magyarban a bal oldalon álló idéző mondatban csaknem mindig szükség van valamilyen előre utaló elemre. Ez lehet mutató névmás (20), határozószó (21), a cselekvés kezdetét vagy befejezettségét érzékeltető igekötő (22), a mint kötőszó (23):
5. 6. 7. 8.
János azt kérdezte: “Hány óra van?” János így szólt: “Most már mehetünk.” János megkérdezte: “Hány óra van?” Mint mondta, a csata hatkor kezdődik. Ezek közül csak az utóbbinak van angol megfelelője: “As he said”. Az ilyen előre utaló elemek hangsúlyosak, ezért fordítás közben ennek figyelembe vételével illeszthetők csak be a magyar szövegbe, és ez egyik korlátja annak, hogy a bal oldalon álló angol idéző mondatot a fordítás során megtartsuk a bal oldalon. B) Az idéző mondat az idézet után áll. Az idézettől jobbra elhelyezkedő mondat mindkét nyelvben az írott stílusra jellemző. A fordítás szempontjából figyelemre méltó a jobb oldalon álló idéző mondat szórendje. Ez általában egyenes, de előfordul a fordított szórend is. Az alábbi regényrészletben az író felváltva használja az egyenes és a fordított szórendet. Ha páronként (46-47; 48-49) összehasonlítjuk az alábbi mondatokat, azt látjuk, hogy a kétféle szórend teljesen azonos értékű, és váltakozó alkalmazásuk a változatosság egy eszköze lehet.
9. “Faith, you’re right” interposed the Major. 10. “And Muryan Squeer, sure enough” the Major whispered. 11. “And Muryan Squeer, Dobblin” said the lady, with calm superiority. 12. “You fond my cheque all right at the agent’s?” George said, with a knowing
air. (Vanity Fair, 375) A magyarban a jobb oldali idéző mondat szórendje mindig PS, nyilvánvaló tehát, hogy az angol egyenes szórendet a fordításban meg kell fordítani. C) Az idéző mondat beékelődik az idézetbe. A legtöbb gondot a beékelődő idéző mondat okozza, mégpedig ennek is az a változata, amely nem mondat- vagy tagmondathatáron ékelődik be. A beékelődés mindkét nyelvben hangsúlyossá teszi a beékelődés előtti elemet, de - talán mert a magyarban ez a szerkezet lényegesen ritkább, mint az angolban - a magyarban ez a hangsúly erősebb. Mivel pedig olyan helyre is kerülhet - pl. segédige és főige közé -, aminek a magyarban egyszerűen nincs megfelelője, a fordítás sokszor elkerülhetetlenül az idéző mondat áthelyezésével jár.
Az alábbi példákban az idéző mondat a mondat különböző pontjain ékelődik be. Az alanyi szintagma és az állítmány közé: 13. “The Prime Minister and his Chiefs of Staff”, he declared, “opposed »Anvil«
[the invasion of Southern France]” (Ryan, 161) Különösen érdekes az alábbi példa, amelyben az alany és az állítmány közé beékelődő idéző mondat egy kilenc szóból álló alárendelő összetett mondat. 14. “Winston,” Attlee had told Mountbatten when asking him to see Churchill,
“holds the key in England. Neither I nor any of my government could possibly persuade him, gut he’s fond of you. He trusts you. You have a chance.” (Collins-Lapellierre, 188) Külön csoportot képeznek azok a mondatok, amelyben a létigével kifejezett állítmánynak kiegészítője van: 15. “The attack”, he said, “is a massacree.” (Ryan, 149) 16. “The single objective”, they said, “should be quick and complete victory.”
(Ryan, 162) Az alanyi rész lehet egyetlen mutató névmás: 17. That, he promised the Viceroy, would be the case in India. (Collins-
Lapellierre, 130) Még arra is van példa, hogy az idéző mondat a kérdő mondatban az alanyi kérdőszó és az állítmány közé kerül: 18. ’Who,’ barked Guderina, “has misled you about them? (Ryan, 151)
Előfordul az idéző mondat az állítmány és kiegészítője (Complement) között: 19. “It was” said Weltlinger, “unbelieveble.” (Ryan, 342) 20. Their arguments became, the Viceroy would later recall, an “amusing and
rather tragic game of round and round the mulberry bush.” (CollinsLapellierre, 130) Az idéző mondat kerülhet a mondat elejére tett időhatározó (90-91) vagy helyhatározó (92) után. 21. “Immediately,” Siegmund said, “people became very kind to us.” (Ryan,
342)
22. “Again and again,” he yelled, “forts have fulfilled their purpose throughout
the war.” (Ryan, 185) 23. “Behind a table loaded with maps,” Weidling wrote, “sat the Führer of the Reich.” (Ryan, 329) Előfordul olyan példa is, ahol kérdőmondatban az idéző mondat a határozóra kérdő szó és az állítmány közé kerül: 24. How often, he reflected, had Britain celebrated the triumphs of empire along
its course. (Collins-Lapellierre, 7) 25. “Why,” Speer asked, “should everything be destroyed with Germany even now defeated?” (Ryan, 259) 26. “Exactly when,” he demanded of the Führer, “do you intend to evacuate the Courland army?” (Ryan, 151) Az idéző mondat elhelyezkedhet az állítmányi rész és a tőle jobbra álló határozói bővítmény között, mégpedig olyan esetben is, amikor a határozó vonzatként működő elöljárószavas kifejezés. 27. “We were drunk” Siegmund said, “with happiness and joy.” (Ryan, 342) 28. “I must adhere” it said, “to my deceision about Ninth Army passing to
Bradley’s command.” (Ryan, 127) Beékelődhet az idéző mondat a kötőszó és a mondat közé. 29. “If,” warned Montgomery, “we attempt a compromise solution and split our
maintenance resources so that neither thrust is full-blooded, we will prolong the war.” (Ryan, 130) Van példa arra is, hogy az idéző mondat a segédige és a főige közé ékelődik be. 30. He would not, he said, ask them to go against their consciences. (Collins-
Lapellierre, 196) A fenti mondatok fordítása esetében a magyar mondat hangsúly- és szórendi viszonyai elkerülhetetlenül szükségessé teszik az idéző mondat áthelyezését. A magyarban a mondatba ékelődő idéző mondat lényegesen ritkább, mint az angolban. Sokszáz oldal átlapozása után is alig néhány példával szolgálhatok. Az alany és az állítmány között (100-102), mondat elejére kiemelt hangsúlyos határozó után, az állítmány és a tárgy között, hangsúlytalan névmási kötőszó és a mondat hangsúlyos része között:
31. - Én - felelte Seneca - latin költő vagyok. (Nero, 24) 32. Ez a rendszer - állapította meg a bizottság - alkalmas a célkitűzések
megvalósítására. (Országgyűlési tudósítás, Kossuth, 2000. 09. 04.) 33. - Én nem őt szeretem, hanem - szólt jelentősen - téged. (Nero, 136) 34. Készítettünk - és ezt már elöljáróban mondom - egy összeállítást. (“Petőfi délelőtt”, 2000-08-03) 35. Ivanovval - mondta Putyin - vállvetve tudunk együtt dolgozni. (Gömöri Endre: Összeomlás után, forgószél közben. Népszabadság, 2000. július 29., 6.o.) 36. Azért - mondja - a nyári szünetben is nyelvi körösök maradunk. (“Beszélni nehéz”, Kossuth rádió, 2000. június 24.) 37. - Aztán - szólt Seneca - főképp élned kellene. (Nero, 44) A fentiekből következik, hogy az idéző mondat áthelyezése legtöbbször balról jobbra történik, ami több következményt von maga után. Az alábbi táblázat az idéző mondat elhelyezkedését és szórendjét foglalja össze a két nyelvben. 1. sz. táblázat Az idéző mondat elhelyezkedése és szórendje Idéző mondat Az idéző mondat Idéző mondat az idézettől balra beékelődik az az idézettől idézetbe jobbra ANGOL SP SP (vagy PS) SP (vagy PS) MAGYAR SP PS PS előre utaló szó hangsúlyos elem+PS (Azt mondja János) Ebből következően az alábbi áthelyezésekre és ezzel kapcsolatos egyéb változtatásokra számíthatunk. • • •
ha az idéző mondatot megtartjuk a bal oldalon, be kell toldanunk egy előre utaló szót, ami esetleg a szórend megfordításával is járhat; ha az idéző mondatot áthelyezzük balról jobbra, az egyenes szórendet meg kell fordítani; ha a beékelt helyzetben vagy a jobb oldalon az idéző mondat szórendje egyenes, akkor a magyarban meg kell fordítani.
Végül néhány példán szeretném bemutatni, hogyan lehet megoldani az idéző mondattal kapcsolatos tennivalókat. 1. Reymann spoke up earnestly: “Surely, we must consider an immediate
evacuation plan”. - “Haladéktalanul át kell gondolnunk az evakuálási tervet” - szólalt meg nagyon komolyan Reynmann. Mivel nem a beszélő megszólalása a fontos, hanem a mondanivalója, az idéző mondat áthelyezésével hangsúlytalanná tettem a beszédet kifejező igét, és az idéző mondat szórendjét megfordítottam. 2. In the cold of the cellar, Ilse was wearing several sweaters and ski pants. He
pounced on her and began ripping her sweaters off. The he suddenly said, puzlled, “Are you a German soldier?” (362). - Ilse a hideg pincében több pulóvert és sínadrágot viselt. A férfi megragadta, és kezdte lerángatni a pulóverét. Aztán hirtelen meglepetten megszólalt: “Te német katona vagy?” Itt viszont a megszólalás ténye a fontos, ezért az idéző mondatot megtartottam a bal oldalon, és a meg igekötővel utalok előre az idézetre. 3. “In seven years,” Keitel protested, “I have never refused to carry out an
order from you, but this one I shall not carry out.” - “Az elmúlt hét esztendőben soha nem tagadtam meg egyetlen parancsának a teljesítését sem” - tiltakozott Keitel -, “de ezt nem fogom végrehajtani.” A magyarban a tagmondatok közötti ellentétet fontosabbnak tartottam az időhatározó hangsúlyozásánál, ezért az idéző mondatot mondathatárra helyeztem, és szórendjét megfordítottam.
FELHASZNÁLT IRODALOM COLLINS, LARRY-LAPELLIERRE, DOMINIQUE: Freedom at Midnight. William Collins and Co. Ltd., 1975. COLLINS, LARRY-LAPELLIERRE, DOMINIQUE: Szabadság éjfélkor. Corvina, 2000. KLAUDY KINGA: A fordítás elmélete és gyakorlata. Scholasztika, 1994. KLAUDY KINGA-SALÁNKI ÁGNES: Német-magyar fordítástechnika. Nemzeti tankönyvkiadó, é.n. RYAN, CORNELIUS: The Last Battle. Berlin, 1945. RYAN, CORNELIUS: A berlini csata. Corvina, 1999.
