,
if. A MAGYAR MONDAT ELMÉLETE.
A magyal' mOlld altan körébe vágó el ső ér tekezése;. Ta poga lóc/;'ások " m agya l' nyelv k örül." Tap oga lódzás nak nevezi, pedig az ige mOll al'c], ai állás,í nak kivételével a későbbi ö ss ze~ nyelvészeti néze lei t megta láljuk benn e. Itt fejti ki elős zör részletekbe n, hogy nenl "a szóhasog'atással", nem Ha gy ökök , és I'agok gyermeki játé kával" k ell b abrálni, ami megengedhetíí holt nyelvekn él, ha nem "a mond at életmüves testét" kell vizsgá lni . Gr imm 30 egy neh álly évig kutatta es gy űjt ö tte össze négy vastag kötetbe a német n yelv szótag kincseit. Pedig nem az et imológia, hanem a "szintaktikai sa játság adja meg egy nemzeli nyelv jól b eszélésének és írásá nak igaz jellemét." II "nyelv szin taktika i filozófi á ja" hi á n yzik a mai fil ológiába n, mert szófűzésse l és rendezéssel fog lalkozó általános Ilyelvfilozó fi a még mindig' prium desiderium. Sayce és Bec ker csak " félkisérlelet" adtak. "Becker s én egymásról mit sem tudva s így egymástól függetl enül jöHiink arra a gondola lra, mely tap ogatódzásaim vezé relve,t . i., ll ogy nem a szók etim ológ iai viszo nya it, han em a szófűzés t k ell vizsgáIn i, mer! abban mozog és m ű ködik a nyelv belsií élete." Beckerrel la lálkozott a logika és nyel vlan egymáshoz való viszonya k érdésében is. Becker észre veszi és ta n ítja ugya n, hogy "a nyelv életében .k ül ön szó vagy külön foga lom szin toly kevéssé lélez magára, mint kül ön 11a ng a szóba n ; és min l a hang csak a szóba n, úgy a szó is csak a monda tba n nyeri értelmét", de elmulasztotta a logikai ítélet és a nyelv• Három akadémiai felolvasás. Megjeleni Pesti Napi6, 1852. 802, 803, 1853. 861, 862, 865, 876, 877, 878, 885 sz. Kocsis Lénárd nem is meri, v316sz.inUleg azért, mert A magyar mondat egy aljegyzete hibásan hivatkozik rá.
,
104 lani mondaI. közüll pi:h bu zamoj vO Ilni , i.l zo nossilg uka i vagy kii J Ö l1bözőségiikei kim II ja t II i. Ez t. akal'ja Brussa i m ú:;odik é rtkczésébc lI el végezni , miJ1l moudja : "lI al.ch·osztú l y ril illdul il logika és il n yelvta n ura· daJmai között", Tudja , h ogy "da tá zs l'észekbe ny uJ" <. m ikor fl
kérdés ftil'gyahísá hoz fog .. ,A logi ka [el akarja ö lelni azt is, ami nem az övé S lla sZ lult scm vesz i scullnil ; a nyel vl3 n ell enhen il h ozze:li llő i m ell őzve, épen azt akarja kiragadn i Un'sa kezéből , ami nem neki va ló. Mindenikök vesződik ti nyííg'ös álbidokka l s a vége egy alig kibonyolít baló Zi.rva l', " Ba j lll<.ír az is, h ogy hel y telc lliil . él'telnlcz ik a log ikát a go udolkodc:ls
törvényei tud omá ll yánuk, a n yelvet a go ndola t kifejezésé nek. Ö rt tudom~ nyok érfehnezését céljuktól vo nja el s így nlás értelmezésre jut mind a logika, mind a II yelv lén egét illetőleg,
,
Brassai ezzel a felfogásáva l új és já ratlan úton iudlll el. Hiszen ILtdjuk, h ogy hosszú id ő n át me nn yire befész kelték ma g:ukat a n yelvl udom'l'l yba a logika i kategóriá k, hogy " IlaIá nosan vall ott igazság gya nánt uralkodol! il logika i ítélet azonossága a nyelvtani mondattal. Valóhan esodáhi llnk kell Bra ssai finoman elemző és mélYl'e helátó elméje élességét, tnellyel má r 1853-hao észrevette, h ogy a logika ill etékteleniiI a nyelTtan 'terüle/é re merészkedik s olyan fel adatra vá lla lkozik, melyre gyenge -vállai nem termettek. Brassai tulajdonképe ni log ikai ítéletnek csa k ol ya n t ismet' el, mely eg'y " Isó bb fogalmat egy felsőhh a lá rog'la l, sllbsllm ál.- S most 1)1
-
105 g-oJl duJkuú is nak sok útja , lllúdj a és t Öl'vénye le ll cl, me lyeke! il logika n enl is gya uí L A logika nem ol'ga non , luw cul csa k k a non. "Olya n, mint a sző Hő p ász lol' , melv őrt á ll a z érett fÜl·tö k felelt, de érelte vagy á lta la egy tő s~ m lwj f.oit ki ." Ö a tudomá ny értelmezését, helyesebben lé nyegét és ill eWségét egyenesen céljáb ól igyek szik kivonni . Lz pedig nem más, lnin i az emberek él'inlkezésének eg ymás I lIdom i:Í ll vú, m e !.'!
"Cl
között va ló esz közlése.' A beszéd sem a "gondola tok kifejezése", h a ~ e m csak szikm, mel y a ha llga tó lelkébe n k észen áll ó gond olato kat láng ra gy újtja; convc lllionalis eszköz, mel y lyel g-o nd olaül i nka t másokkal k özö lj ü k, va gy he lyesebben : mcísokb a ll il mi é llkh ez Jl asonló képeke t, érzelmeket és g oncl olal oka t ébreszte ni töreksziink. Szó"al: a beszéd il társacla lmi ,k özlek edés félig- szell emi , félig- testi eszköze. A két ludomií ny, t. j , il logika és ny el vtan , ille től eg a beszéd céljának azo nossága volt az oka , hogy a logika egyéne, az itélet, a nyel vta n egyénét, a lllondatot, egészen hatalm ába kerítette s a nye lvta n egész épül etét a Jllag't.l k ép é re jg.yekezett 1ereJu-
len i. Ped ig az a nalit iku s ít életek e n kív ül , melyek a logikána k lulajdonképe ni bir tok a, va n egy rak ás más ítélet, szemléletek kifejezései, melyek csak kol onc il log ika nyak á n, " haszonf alan lom " s ha ezeket re ndszerébe fel aka rn á ' vellni . igényein túl 1I<';; lIa . Dc amelye k a nyel vn ek k étség-telen birtoka. M áI' most a logika i anali tiku s ítéle! id ők folyamá n becsempésző clött a mond ai.f(ízés ala pJnintá j ául s a log ikai subj ectum és praedica!1I1ll felve llc a ny elvta ni alany és állí!m,í ny szerepét. Ebből pecli g lök élelcs fogalomzavar k eletk ezett. Mert logikai , ubjecl llll1. és nyelo lan; slLbjecl lLlI1. kél lI1.eröben különbözö dolog, melyek' cSil k esellegesen lalálkoznak össze. A log'ika i subjekfIlm egy alsóbb fog-a lom , mel yef il praedika lum, mint fel ső bb a l" relveszii llk. És mi a nyel vta ni subjekfulll ? A nyelvtan kis:é lcsíli a foga lmat s az i m o ndja , hogya s ubj e k LlIJll a z, a mi 1.'0 1 mon d,unk va la m i!. a p roed ik a lurn az, .úni t a s ubjeklllml'ó l
m,o nd II " " . Ez az édelmezés olyan .,min ! egy széllel löllölt v
.
, 106 •
sz ükséges. m ég sem fÖl'észe az épiil('/ Il ek-. A log ikai zaVa l' il suhjecl umoL m eg nem é rd e melt ma gas p olc ru juHaita . Szá ll jon le innen S tegye ti sz téL: készítse II hallól alnondal. {ö,.é:sze cíltlll ébresztendő eszmékre. Az ~l l any a ha ll ó e l ő tt ismeretes l ..í.rgyni fejez ki, "Ez az a lun Ylluk aZO H lé nyeges jellemvonása, melye t h osszas F1 yomozc.lsninlllak és sz intűly nlé ly, mini. tel'jedelmes vizsg.::l lód ása imllak s ikc l'iilt bell ne felfed ezni és amelyet miJlf úja! és e l ső bbe n mondotta!. cg"észen magamnak igéJlyel ek " Ilag y ez e redmé nyt le fogj ák k icsin yel ni ? Nem bánja. juf a lmazva lesz, ha csa k egyetlen cgy rukon kebelre tahíl , ki az ,íJtala n y újt ott. fonalat k ezébe véve folytatja .,clicső n yelvü nk" a knáiba n a kutatcí.s t. To \· ábbi fejtege lésébe n a zl fl ké rd éslieszi fel: vajjon uz alany áHaJcí.ban véve ~adja -e lnagát a beszédrészek va la mel yikéhez? ./lz aléH1y lényeges DOll ti ~a nz eszm e ism ere/es DO/ftl , cl pra ediclll lllné el Z e;jzm e újdol/ sii~a , 1 \1inlhogy p ed ig a beszéd célj a hog'y a zo n egyénnek. akivel kö zlek ediink, va lami újal mondjunk, ezt pedig a pra edicat um teljesí li , kö vetkezik, hogya nwnclal fő és leglényep,esebb része a pl'aedicafmn, Egy mondat á llh a~ csupa i géb őL azaz pl'aedica tllmból. de cs upa subjeclul1)ból soha sem , Es mind e n b eszédrész ne k meg~alln a k ké rd ő szócsk á i: CS Upi.:l ll az ige szííkölködik ezek nélkül. Egy tökéletes mondat legeg'y,zcrííbh lipu sa egy név és egy ige összekapcsolása últal a lkolotI monda t, ne m pedig a logjka i deu s est ;u stu s- féle ítél e t, mert a cop ula a nyelvtanbi.lll "merőben hallatlan " valami. További kérdése : van-e az él5 p eszédben " hangoza t" últal va ló m egkülöru)özfetése az alanynak és á llítmtlnynak? Azt. feleli: "minden el ő ttem ism eretes nyelvek között egyedül páratlanul álJ" a m agyar azzal a' j ell e m vo ná sával , hogy csa k lnagi.:l nak van b eszédbeli acce ntn sa. lvl'inde n ma gyar mondatnak. ll1inde n é rtelmi és él'zelrni tek in tet nélkül , " van egy és csak egy hangnyom atéka ." Ez a ma~;;ya l'nak a nnyi,'a természetes, hogy a zt nUls nyelvek beszélésébe is cl lvi sz i s ezzel Ilemze tiségét ehírulja. Ez az accelllus mindig' és kivétel nélkül a pl'aedi ca tullll'a esik. Az il ye n mondatok: a pap beszél. a fejem fáj. r ep ül il madlj,', n e m ki vé~e] ek . lranenl a sza bt'il y a lá tartozó cselek. lvred fl s ubj ecl" u11l cl né vllez s a praedicatum az igéhez nem mindi g és elvá lh afa tl clllul kapcsolódik. hanem csak az esetek na gyobb részébe n. A név nem 1'(lbszolg{lj ~l
az,
•
107 pl'aedicatumnak. 1\ név nem csak úiru/úízzu lJl i::ís b eszédrészekre alanyi k ötelességét, ha oenl olykol' szerepet. is cseré l az igével. 'reg"nap esell, ma havaz, itt az alanyok aclverbiumok. Ég a gyer/!J EI, ú szik a hal, iH az ige el Z nlalJ )'Jluk. az ige
il
alany s il köve lkez() név él pracclj caünn. A gazdagni:lk hizeU
.'
• Vasárnapi Ujság, 1844. 545. sz . "Ö" aláirással.
,
108
• •
egyén , ami ..l Z {ill atok ol'szágc'tb an az il IIut : a növényekében i1 nöyény. Kés(íhb i monda/fani dol g'ozatai nak vezető gO'ldolntait csil'<:ljába n mind meglalc11juk ebbe n. Igy él nlondaHani alap h a ng'súlyozását. il logika és a nyelvtan y iszo uyáról k ésőbben is ya lJ oit nézeteit: melyekkel TIl cge1 ő zte az új gra mma tikai iskolcl t. ~ \ subjec tmll és praedicatum adott értel mezései némileg .lnódosulna.k u gya n később , mert fl mondat dualizmu sát csak korIátoH édelemben rogadja el s cl subjectu m régi •
értelmezés szerin ti foga lmát elvet i. De y iszó ni a mondatban az ismercies és ismeretlen eSZlne lllcgkiiJ önbözieiésével jóval megelőzi Ca belentzel. aki a mondalot a pszichologiai alanv és pszichologiai álJítnullly kafegól'iá i szerint elemzi. És végül megkapjuk cs iri:íj<.1ball n 1110ndalnccentusl'úl szóló k ésőbbi elmélelét. m elvre eo' szerint már 1832-be n Euklid es . o \' . J' e"'yzete t: .. fOl"díhi sa közben ráj ött. A monda tta n teré n fő m űve. mel )'ben monda lelmélctél részletesc n kifejli: A magya r mondaI. T-Tárom akadémúli érlekezés. melyeket 1860 jun . 4-én , 1863 máj. l-én és 1864 juu. 20-án 01\'0 5 011 fel. Értéké t mutatja múr az is. hogy akadémiai nagv julalomban részes iilt. De e nn él fontosabb az. hogy sok tekjniethen üj és eredeti go nd olata ival a magyal' nyelvészet lödénelébeu új korszakot nyit s elmemozdíl ó kl hisáva l eg)' csomó értékes yizsgá lalra ad buzdílásl és kiindoló pontot. ITa a magyar nyelvészet löriénetébe n álleki ntjiik e munkáj M megelő ző és követő irodalmat. báululva vesszük éSZl'e azt az il'ányváltozá st és haladást, 111elyet .a LudOlnány fett az ő ferm é ke n yíl ő go ndolatai elierjedése uhi n. Az el ső édekezés az általános el veket, a m á sodik és ha 1' madik a tiizetes részt tartaLnazz
109 lóvú' tesz i
,,[1 7.
n r end ífh eteilenn é vált. m eggyőződése, hogya
magya l' mond a t, vagy a m i egyr€' Ut ki , a magya r nyelv Jogikil ját. ú. ITI . fényei rendszerezését S á lta I,:l nos, lnindig érvényes sza bá lyokra va ló vitelét é n puhatoHam és ia pogatta m ki:' S ha terj esztését neln s lirgeti , vele szá ll sí rba s míg va lak i meg in t k ipuh atolja , "addi g édes anya i n yelv iink nem ugya n of'gcrn iku s és fCl'nlészetes fejl és útj á n, ha nem mesterséges és szá ntszc:l ndékos rontás éiltnl a nnyira el lesz fcrclítve,
sajáts
•
nyel., "
,
,,11 nyelvészet indu.ktiv tudom ány,"
R ossz úto n jú rnak te hát azok , a kik "ele ve m egálla píto tt á lta lúnos sza bá lyok nlá akarják e rő Het ni a tényeket, akik az a nalog ia "úgy vn n"j a hclyelt egy k ö r'mö nfont syllog ismLl s k övetkezmé nyébe ll a z .,így kell e.tl lenni"-t erősza koljá k ki. "A l1 !)eloésze/ le/'ln észeti tudom ál1Y," Ncmcsak ha sonl ó lI émiké p a természet i tud orn il nyokh oz, han em Ha tc r'mészci i luclom,i n yo k egy ik ,igazata és a zon d eré k és h a talm as csal5d egy ik lagjll. Ige nis, éd es tes tvé re a philologia a fizikának , ké rn iá nil k , ásván y-, növény -, ál1a Hanna k ,-geologü'inak, melco1'01og i1.1 nnk. " . "A n!)elobe/i egy én a m ondat," Ez a nyelvészet a rchitck lun iká j únak il szegletköve. Mer t az egyén "egy hatá r'ozott a lakú egész, m e1y maga nCJll szükségképen i része semmin ek, oc amel y nek részei reá lJézve sz iikség'képiek és csa k éd e létezllek" M indc n szó külö n-k ülö n szii k ségk épeni része a mondaln ak és csak é l'elle létez ik Monda lokhól csopor tos ulh at egy felsiibbncmü egyén, épe n úgy, mini j',i kból erdő . juhokból nyil j. hilzakból h el ység, de ez a csop orf.osulás ne m sz i.ikségk é penj. Dc azért a TIlondat n e m veszi i el sa ját egyéniségé l, m in i ne m a fa az erdőbe n , a juh a nyá jba n, él luh a ll el ységben. E bbő l k ercked ik le felé elemezye az ety mologia és 0 11 0 malologi", relfelé szerkesztve a syntax is. ,.A szó a monda lnak
•
110
oly vi lágosa n sziikségképeni és csak é rte létező része, hogy öllállósclgra sehogy · se verekedhetik," "A nyelv sajúlsligai alnondat sajú fságaiban fész keln ek," Ezek a sajátsií.gok : il szók il yen vagy amolya n rendje, a Co ncorda ntia és l'cgim c n üg ye. Csak a gyökök és betUk nem szolgclll1ak biztos alap ul e sajátságok lnegítélésénél. A mondat a lkata, 111cgértése s m eghatározása u hí. n le het jellemezni a mondat s cl nyelv Dlinőségét. A nyel vészet messze elmaradt .,testvértudomú nyai mögött. Mert ezek ism erik. az állat és növén y szerve it, a lak ukat, összefűzésiik módját, mííködés ükel.. De ez a nlCZŐ a nyelvészetben parlagon hevel'". H
mo ru~al nak tarló és forduló sarka az ige." "A m onda/ban /lin es flualisn~ uij." Ezt az elméletet az indukció teljesség-
"A
gel nem igazolja. A s ubject lllll értelnlezései ne m
a nJlak kitalálására . O lyan
"l eb egő
kép esí t.nek
és oszló köd", melyre nem
le he t ráépíten i az! a sú lyos re ndszert , "mel y szerin t a mOll ·
da! egymássa l egy
fel sőbb
egységbe összekapcsolt, de kiilön
értékU, egyen lő l'un g'ú és egym ás nak ell ens úly gya nc'ini ,s zol-
gá ló két részre: sllbj ectum"a és objedllmra oszlik." S még ha hat.á rozott foga lom volna is, mi egyéb eredménye lenne, min t az, hogy az ige határozói közii] egyet, a többieknél né-
melykor lán szorosb viszonyu t, kimutattuk és megkülönbözIettük minden gyakorlati ha szon, vagy n yereség nék ül." Té-
lelét azo nba n nem úgy érti, hogy egy mondatba n sem volna dllalismus, ha nem csak úgy, hogy "a dualismlls nem tartozik a mondat lényeges jegyei közé." Épen mint. az úszás nem lényeges jegye a madár fogalomna k , holott va n úszó madár. "A mondai igéből s hozzája ta rtozó igehalározókból áll." Ot! székel a mondat k özepén, elején vagy végé n, a hol székhelyét választani tetsz ik, a fejedelem, az ige s fűzi magá hoz az értelmi h ódolat kötelékeivel vasa Ilu sa it, az igehal,írozÓkaJ. De az jge fejedelemsége nem k é nyura lom , ala ttva lói nem rabszol g~'ik, hanem tör'v ényesen szabályozott v iszonyai k va llnak urokhoz és egymáshoz, autonomi,'ijok , némi rendfokozafuk s egy hizonyos feudalizmu s, m ely nek jel szava, szin túgy, mint ama tödé ne1min ek: nul1e terre sa ns seig ne ur. " Nem meta foJ'll , Iagy retorikai alJ egoria ez, ha'nem az. !i gy l egtulajd o nk é pib~): legszabatosahb k i fejezése: A verb um l'egens, Az indukcLO bármily mély és szabatos vizsgi:l1atr.-j lIt ~l J] sem t ud egyebet mondani, mint m egerősíti e szabály t, cuneJy a nyelvek meg-
•
III
édésében és haszná li:ltában minden nehézségen és akadályon lúlsegíL
,
1geha./ározó Jlem cl régi szűk értelemben vett advel'bium, han cUl 1ninden, anúl a 11tonclat az igén kívül nUlgában foglal. "A 111.ondi:li hal'madrendbeli sajlils.:lgát él szórend hordozza," .. Mos! érkeziink már ügy ünk legszövevényesebb és legkevésbbé is fejteH feladat ára: a szórend elméletére. IH hiszem én, hogy némi vihlg"ot vetettem a hom ál yban . Az igehaiározókna khatál'ozot! re ndje van, még pe,lig a nyelvekhez képes t kii lön bö ző . 1\ hol törvénye ismere tes, ott a mondat és nyelv sajátsi:lg'ának egyik jellemző vonúsa. A kiinduló pon! ez: kell-e valamelyik igehatál'ozónak el ső n ek lenni? Az elsö a monclat értelmének a hall ó felfogásában mintegyalapol Del, ielui! !igyelielő, előkészítő, a balló szellemi mííköclését a szó lóével összekapcsolja. Ez az il1("hoativwn, melynek k ét fő jegye van: hogy kezeli a monelalol s k ész íti a hallót ennek fe lfogására . Egyik sajáts,iga a mondatnak s következ ő l eg a nyelvnek a hangsúly, "egyike a legkevésbbé dÖLliött és tisztúll t,i L·gyaknak." A hangsú ly kétféle: szóbeli és monda/beli. Vannak ol y nyelvek, mel yekben szóbeli , azaz sziikségkép oltlevő - han g's úly nincs (francia, szláv az orosz kivételével) és olyanok , mel yekben monelalbeli hangsúly van. Ilyen a magyal', i\z első értekezés utolsó fejezetében .("Berekesztés") öszszegezi az el őadoltakat. Leírta a monclat lermészetrajzát, nem teljesen, mert azt "el ső" kísé-rleltől nem kivánhatni, " Már pedig ez el ső kisérJel abban, hogy móclszere az inelukció s hogya mondatok összehasonlíhisát ily szé les a lapon senkise velt e munkába. És hizeleg magának, hogy ő is lendítell valamit az ügy előhaladá sá n. Eredményeit e pontokba szeel i össze: a) Amondal egyéniségét kitiintetőbb világba helyez le. 1» A nyelv szellemi jelentőségéhez méltó syntaktikai vonúsokat jelölt ki , melyek a nemzetek észjárásába, jellemébe, cgvll1úsközt i viszonyaikba legalább oly mélyre enged ik lélektani pill a natokat vetni, mint a k, l. r, s be!űk jelentősége, vagy a gesetzliches Vel'lüiltlliss der Laute. c) Eszmét adott arról, hogy mily sokoldalúak fl nyelvek sajálsi:lga i, de eg"yszel'smincl lllennyi fl sebezhető pontju~.. , d) Sv nlaktikai jellemvoniísok g'yakran egészen mas/ele •
•
•
11 2
néZt) "okonságoknt mutatnak ki
nyelvek között, rnint a gyökök sokszor erőltetett h aso nl ósilgai: , . ej Egy új synlaklikai nyelvha so nl,~a s n,a k T'8Jzoltnmeg a lC:lpvona Ia il , mely terjedelmesebb Jnezo n ~S magasabb szí nvo na lo n hajtsa végre azt il ID llnk i:í. t, mely Boppnnk az illdogel'má JI nyelvek összehasonl ító tanába II oly fé nyesen sikerült az elym.ologia terén. cl
I-Junfalvy P,\l" csekélylését a li g tudja eh ejleni h\ rgy iasna k látsza ni akaró m egjegyzései be. " Különös figyelemre m él-
tónak" mondja ez érlekezést, m elynek á Jlílásaira é zrevélelci ezek: "Egész l'aj kétséget és kifogásl k öltő állih\s", hogy Brnssai il nyel vet csa k az emberrel kapcsolatban yizsgálja. 'Hogy II nyelvészet. induktiv tudomány, az nálunk sem új d olog, "azf nem volt sz ükség felfedezni, " De nenl ;.1 11 , hogy "a nyelvészet természeti tudonulny", m ert a nyelv az e mbel'i szeJl em lerménye, m elynek története va n és kül önböz ik a lel" mészeti tá rgyaktó], lne]yek n em az e mberi elmében tel'Jneifck. A nyelobeli egyén neln a mondat, hane1n a szó, m el yet 'nem le het b ..lnl n ycímel'h ez 1111so nlLtani a m észá r'székbe n, lnel'i va nnak sa j út részei (képzők , ragok) a ll om e nnek, melyek ne m részei a verbum nak s v iszont. E llenben a bánlnycín1erbőJ ne m lehet b á r á nyt, vagy ép e n kacsát csi ná1ni. A lno nd at du a li zmu s, m ert ,.va n-c haso nl ók között na gyobb h aso nl ósclg annú l, mcl y v"n az ílélet és mondat között? S le hel-e íléletet m áskép en, min t m ond at által kifejezni? A mai ludomá ny megállapítolta, - mondja Kocsis LélIá rd , - hogy Brassai téved e tt, Dlikol" a n yelvl udomán y l" ter mészeti tudum á ny na k tartotta. Brassait e n e a felfog'á sá l'a a lig h a ne m az incluktiv 111Ód sz.er a lka lniaZf.lsa vezetLe, mel y il ,;magas philolog'ia" v inlgzilsa koní'ba II m égis csa k újd o n ~ág számbn ment a n yelvészet Je rén. Dc 'v iszon t II tennésze li tu d om á nyok a n alog iájfl 9gy termékeny go ndolat foga lm nzásár a vezetle. a·l'I'il , t. L, hogya nyel vbel i cgyén a mondat. E bbe n a f elrflgúsb an mpg II ha ladó id ők t ucl orrli:í nya,. T-hlllfalvyval, a nag yé l'd e mű és n ag'yne"ü tudóssa l szembcll Bnlssaini.lk adott igaza L TCI'mékcn y nck m o ndfu k ego IId olatol. m cl'i a kOl'ill)eli gyök nyomozlís, etylTIologizlí lds /cl'mékc/lcn ,és sikeJ'felclI munkájúval szemben az új irán yba n ,'aM szo r'gos kllfa • Nyelvtudományi közlemények. I. kt. • •
•
,
'
113
•
I~SI'H ny itoU ú/at és l e h e t.őséget. S abban is Brassn in ak k ell ig•..lZjJ ( adnullk, hogy ű Ll mondalfíí zés l'e akartu a-lapLtan i az
el.ymolog icH, m ell yel szenlbe n Tfullfalvy azt az
á lláspo ntot
képvi selle, 'hogy ez le helellen, hogy az elymologiára k ell és lell et a lapíta ni fl sy ntax ist.'''' . Csa kllOgy az e iymolog iún Brassa i nem a korabeli gyöknyomozó iudOlná n yt, ha nem il későbbi a laktani ér teTte. ts ft t udomá ny igazolta Bl'i:1ssa i a ma ,,('l[og ultsclgcH" is, hogy ő a
•
nyelvet csak az emberrel kapcso la.tban tartja vizsgálásra érd emesne k. Brassai el ső érlek ezésének által ~ n os elveit alkalmazzu mtísodik és harnladik é rtekezésében a magyar nyelv tényei,'e. f:s eközben megalkotja nlOnc/a/elméle/ét, Dlel y egé· szen új volt nyelvészetiink történetben."'" Nem ötletesen, Jl",ról holnapra , han em h osszu évek elmélkedései és ta nul · múnya i alapján . Ez eIméjet kialakulá sa fol yamán kiilönbö ző korszakokat lehet megkülönböztetni . Tupogafózásaiban még megtartja II luondat dualizmu sá t, még' lSlneri az alany' és á llí lmtiny k éttő sségé t. D e további kutaül sa i nyomán "ájő az a la ny .. csélcsa p természetére«, ana, hogya mondat elemzésébe n nem lehet ha sznát ven ni , hogy ki el ég ítő meghatározását edd ig nem tudták adn i, hog"y ~emnlifé l e megha tárouís nem képesít i al'l'a, h ogy hOl'dja is azt a szerepet, melyet eddig v itt a mondat szerkeze té be n . És mid őn Illincl ezeknek az ok(lt ku -
• Hunfalvy Czt a felfogását később módosította. 1874-ben már azt tanította, hogy az alaktan t mondattani. alapo n tárgyaljuk. Azonban 10 évvel késöbb 1884-ben visszatér er edeti felfogásá ra, mellyel az alaktannak mondattani
alapon va!ó tárgyalását elitéli. Elfléli ped ig pszichologiai alapon álló ama módszeres meggondolás alapján, hogy a tanuló a rendszer kedveért szerteszét szórt alakokat -
nem t ámogaUatván
soká ig emlékezete -
nem tudja
megjegyezni és em lékez etébe vésn i. Ugyanazok a tények más következtetés •
vonására indit ják Hunfalvyt és Bra ssait, nem csak más, hanem épen lényegesen eltérő és ellenkező eredménye kre. Hun ~lvy: Nyelvtudomány és nyelvtanilás. Egyet. Ph il o!. Közlö ny, 1884. 832-896 J. •• '1 Mindezeknek igazsági értéké!, ha sze mét be aka rja hunyni, csekélyelhe ti , filymálh atja, vagyellagadhatja akárki, d l! eredeliségiiket tőlem el nem viIa/hatja". A magyar mon dat III. 273- 274. I .
•
•
i 14
•
tatja, rcí.jő arra, hogy az alany nem sZlnta ktikai, ha nem 10g ika i fogalom, melyet. a német filologia csempészett bele il nyelvtanba. I-Iololt egy kis elemzés azonnal tisztáha hozza,
•
•
hogy nem miJld en logika i ítélet nyelvta ni mondat. Kimondja te]1;;1t, hogy il 11'w ndal lelke az ige . Ez kormá nyozza a mondat m inden többi részét. Ezek p edig hozzásímuln ak , a lkalmazkodn ak, tő l e fii ggenek és l'eávonatk o.zna k. Sőt az ige egyedül magába n is állhat, teljes értékü monda t. H atározói meg teljességgel nem lehetnek el azok nélk ül. A németnek li em lehet fel tudni , ha saját nyelve term észetéb ől indulva ki oly nagy fon toss,ígot hlla jdonít a d ualizmu snak. "De a ~agya r miért tenné magáévá a z ő eszejárását, mikor legalább is felesleges?" .,A magyar mondat a lkotmán yá nak egyik talpköve az", hogy a mondat középpontj a az ige s minden m ás része a mond atna k: 8 határozó k . Ezek k özött /J8 n az eddig ú. n. alany is, melynek semmi előnye és elsősége a többiek közöl t nincs. S llOgy mégis az id ők folya má n a többiek között ki vá ltságos helyzetbe emelkedett, a nn ak oka a német n y el vészektő l hozzá nk is átjött "az a hiedelem", hogy minden mondatnak a logika i [télet 'a tip tisa . Az általános igehalárazó ki széles íteH eszoléje H n~m csak\b i ztos vezérfonal gya ná nt szolgá l vi7.sgá lódása inkba n, ha nem eszközök et is ny új t kimerí tő és ki elég'í tő szabá lyok , általá ban rendszeres szóf ű zés alkohísáb a n.'·' Brassai azonba n az abla kon k idoh ott a la ny t m égis visszahozza m ás sz ín alatt, m ás form,í ba n a m ondatha . A ha ngsúl y törvényeit tárgya lva észreveszi, ' hogy minden nla gya r nlo li dat elején va n egy ha ngsúlytalan heveze l ő, a fi gyelmet felkeltő rész, amelyet inchoaliv umnak nevez. A m agya l' m on·· datnak ezt a z oly fontos és nevezetes részét a nyelvészek az egyetlen Fogarasit kivéve fi gyelmökre sem méltatj ,í k. Más nyelvekben is megva l!. Miért nem fedezték fel M t? tesz i [el a kérdést Brassa i s azt feleli rá hOD'y két dololJ: elfedte el őlük az igazságot : egyik a mond a taccentu s nem léte. másik a logikai alany foga lma. />. mond at duali zmll sá nak a ké rdése több min t két év ti ,~
o
•. A magyar mondat. III. 184. J• •
~
zed mulya íljra visszatér egyik akadémiai értekezésé be n. ~·: É rd ekes ránk n ézve, m ert b e te kintést e nged Brassai nlondat-
elméletének fejlőd és;;be', A lka lmat érlekezése m eg írá sá ra Gcorg v, Cabelenlz két cikkének megj elenése adott a Zeitscl,,'i ft. fii r Vö lkerpsycholog'ie II nd Spruc hwi ssenscbaften 1869, , év i fol ya mában , me lyet ő csak később vett észre. Brassa i e lmondja , hogy m,ír ezel őtt 34 esz te ndővel k ereke n kimondta , hogy il monda tban nincs dllalizmu s. S most mégis e rrő l értek ezik. És ezzel elismemi látsz ik, hogy vélemé nyt változtatott. " Nem, - úgymond , - én a dU.a lismllst amott a sz űkebb és ,zörüsa bb értelmében vettem, itt pedig a tágabban élek vele, T, i" hogy a mond at igenis két a lk atrészbő l á ll, de amelyek 11 em egyc11 értékű ek , nem egye nl ő ra ngúak. Az én tág dualismll sOJn ez: A Dlondatnak k ~t része yan: az egyik a re ndbe n e l ső, elkésziti a ha ll ót a mond andó nak felfogásá ra ," A ,m ásik, amely a ha llónak t uel tám aelja a t ndni va lót. 52 eszte nd eje. hogy m eg vaw győz(i clve il mondottak va lóság'áró l, 34 éve, hogy meg'győződ ésé t sa jtó útján is hirdeti s m ég sem jutott se mmi er edményre. pedi g' "csak szokás, e l őítél et és t ud ós i tek int é ly elle nfelei," Mosl G abelentz "egy m ond at-d ua li zmn st á llí t fel, mel y az e nyémhez a la pjában és lé nyegé ben ann y ira h a son ló, hogy é n, h a fölteh etteul voln a, h ogy n e ki ' tudomása völt él'te kezése imrő l , vádal em elek vala ellene ha llgatásaéd," E lméleténe k némi bizon yításM látja abban , hogy egymá stól fü ggetle nül csnkn enl azon egy gondola tt'H jöttek. Ga bele]]tz azt, amil'ől
ket tő sségét. Br'assai
u tcl n
II
magya r
Bllm onda t eiméictévei ,
• A mon dat dU:llizmusa. Értekezések a nyelv- és széptudományok körébő l XII, kt. 1885,
116 •
•
10"'1. Pélerés Kicska .Em il foglalkozlak behalóan. Balog h" áltekjnlvéLl az újabb moudattani irodalmon , .,nem kicsinyel .. hető ercchnéJl y" -nck látja , hogy az újabbak az a lakta ni is il mondatian a lapjá ra helyezik. Ez az, a mi t Brassai kívállt s HUllfalvy le hele tl ennek mondott. A mondat egyes kérdéseivel sokan foglalkoznak, de Ha mondat á lta lános sajátsága it csak egyedü l Brassai ·vizsgi.l lj a ." rlogy a Dlondatban sClnm i más szó nem le het ld lHUlelllY, csak ige, azaz olyan szó, unlcly már magában is mondat, olya n egyszerű és v il cí.gos, hogy csodálkozik, mikép tarthatta magát oly sokáig a copula-elmélet. Az olya n mondalokat, mel yekben névszó a látszólagos á ll ítmÚll y, elliptiku s mondaloknak kell felfogni. Balog h le hái a kél e lle n/étes nézet közül a Brassa ié hoz á ll s az igét nem a beszédrészek, hanem a mondatok közé sO J'ozza s '\'éde lm ez~ Brassa it a "n yelvtan i egyén" kérdésében Hunfalvyval s az in c hoativum és m ond atzöm dualizmnsát a Ga beleniz pszich olog'iai ala n y-á lI ítmán Yilval szemben. Ez il fejtegetés és elemzés a mondatnak mát, egészen új felfogását és elméleiél nyújtja s egészen Brassa i nyomdoka.in és szellem ében. K icska Em il két ízben foglalkozik Bra ssai monclalelmélelével." Brassa iból indul ki, az ő finom elemzései keltik gond olatail, de egyes kérclésekben lovább m egy. Nem· CSQcl,dkozik aZO Il , "h(~gy ol y élese n g"o nd olkozó főnek" , a"utinő a mi Brassnink, nem· kell ett az ala n y és ~l llí tm(;lny fogalma. " De azért Bra ssa i el vetette il su lykol , midőn minden teketória nélkiil kidobt,a il mondatb61. Az az {i llítúsa , h ogy ~ ,n. mondai i géb ő l S h ozzája tartozó igeh atá l'ozokból á ll , csak akkor volna igaz, h a az ige minden esetben h atár:oza ndó tagja volna a mond ásnak. De az ige h ol h at éíro~andó, h ol ha ic:í.rozó a mondatban. Ez a két fogalOlll nem m ás, nút BI'i.lssai tudoti és t.lIdandója. Brassa i inchoalilJuma., zöme és egészíloényei ha ll atára ..borsódzik a luHa", de "telj es e li smeréssel kell adózni Bra ssai nak azért, h ogy ő az eg yetlen, ak i vilcígosa n megmondt.a, m i a szólás ll atál'ozó és haf "íroza nd ó tag'júnak oz i sm, el'tető jele: t.. i . a hallgsúly. " Védel mére kel Bnlsslri llil~ Szarvas Gáborral szemben, k i nzza l nka l'ja meg'd ölllclIl • Az ige szereplése a monda tban . Magyar Nyetvőr, 1888. , • • Alany és állit mány. Magyar Nyelvör 1895., 1896, És: Még valami az ala nyról és állitmány ról. Nyelvt udományi Közlemények, 1899,
1ii
B,'assa i elmélelét. aZ aJa nYl'óJ, hogy az a la ny felta lá lása és ,megá llapítása nag"yon könnyíi annál az i1 1 áre ~lde ltség i viszonyncí.1 rúgva, meJyben az úll ítmd ny az a lanyhoz á ll . S azt mondja, hog'y az a la n y fe lta Já li:lse:ll'Cl szolgá ló összes jelek közü l ,~eg'yedi il il ha ngsú ly érdemli lllCg il kalauz nevet:' De csak úgy ve he t jUk hasz nát, ha valóba n o l'g~ln ikus Lest gya ná llt fago ljuk n mondatol. Vég HI így h ódol B t'ussa ilHlk: "Az ok keresésében és feHahíJásába n Brassai volt vezérem, aki sokkal mélyebben pillantoll be a mondat szerkezetébe, mint akármel y uagy nev íi .Q-émet t ud ós, Gabelentz, Kern , \.yege ner stb. Ste inlhall,,1 egyetemben, Ezzel a nyilatkozilllal egyszersmind megkövet em Brassait, JH:l akál' "Ha ngs úl y és Szó l'cnd" C., ak,í,' ebben az édekezésemb en, mely a nnak csa k folytalása, clszó l ta tn vo l na lnagama t, azaz, llenl szóltam vol na ró la nz őt m eg ill elő tisztelettel." Második értekezésében szembeá llít ja Brassail Ker nncl. :\ mondat magya l'c.'ízástl ban nlindketten [lZ igéb{)l induln ak ki. _ :\ mondat mindkeUőjiik szerint i gé b ő l és halározókból á ll. : . .De B rassa i azt hozza ki v izsgá lata eJ'ednlé nyé iil , hogya mOIl dathan njn es clualizlnus, .Kern pedig meg hagy j a a dualizmusL Melyikök volt következetesebb? Kétségtelenül Brassa i, mert az a létel. hogya mondat i gébő l és .llOzúja tartozó hal<1 rozókbó l á ll , egy kalap a lá fogja a nevezőt a névszó többi fOl'm á ival. Ha á ll a t.étel, akkor <:1 n evező csa k ol yan h atározó. min L a többi. Akkor nin cs két út' a m o nd atba n, csak egy: az ige. Kics ka szer in t B ,'as,s a i azt él hibáit követJe el, h ogy [lZ a lan yi és á llUm <Í n yt támadta, hol olt. csak a 'l'eviiket bitorló n evező t és igét kellel.t volna tá mad ni a . Mikor fl subjectum jele ntéseit v izsgá lj a, egyet elha gy s ez az, bogya s uhj ect Ulll lehet ' la lanü llal úl'ozandót is, m elynek III eg fel el a ha1c11'ozó, vagy 1'J'aedicat lll1l , A subjectum .. fenék-él'telméből " következi~, hogy az il m.ondattag, TIlelynek bizon yos jegyé t, Yagy (11);.1jclon ságát mondjuk meg . Ez nU15 szó\"al a fogalonl m eglllltál'ozása : vagy is cl su bjec hllll a h atározandó, il t ul ajdonífoU jegy pedig a hahhozó. vagy p t'aedicatum. 1Vl"ikoJ' Brassa i az igét és ha hÍt'nzót ~tllí totta szembe, két sze mpon/ot. II fOl'nHl és fun ct io nlapjú t zavada össze. A fonna szemponijúból az i,géve l nem a határozó, h a nem a névszó, a functio szcmpontjcÍ bó l a ha lú ,'ozóva l nem az ige. hn nem a hatcÍ l'oza nd ó 1.:j 1l szemben. Szóva l: Bl'assai csuk a z áldu a li z mll s( alnll'la kiidani: <-IZ ig'llz i
j
•
Hi
dualizmusl szóyaJ bánlClbn<:lzla u gyan, d e leHe l e Lismed.c, , miclőll tudott L'észt. és új súgo{', -in ch oaljv unl ol és ZÖlnöt külölIböztetett meg. Brassa i elnevezése szokatla II volt s .,ta lán é pen Cz az új mű szó vo lt az oki!, hogy so k helyes á llí hísa is a PtJ!?Zfában kiáltó szavnként hangzott e l. " ~1ég szoku tlanabb a .,pótló egészíhnény." A hangsúly tüzetes vizsgú lala uiún ana az c l'cd.mé nyrc jut, hogy .,Brassa i lI em so k ha sznátvcUe.
hogya subjectum és praedicatu lll SZilva któL el" lI otl. Csak ' ellcflmondúsokba keveredett és so kszor kénytelen volt 11 napot is letagad lIi az égrő l. De e l vitathatatLa Jl az az érdeme. hogy. li mutatta ki , l eg'el sűbb, hogy az ú.
Il.
grammatikai a la ny
csak iires szó. Kimutatta nuí .. J852-ben, h olott SteinthaL csa k 1855-ben kezd épen azza l az iires t-öItéssel , az Ú. Il. grmnmalikai a la nn ya l lövö ld özni kodó log-ikclra."
il
g l'nnlluatika birodalmába to la-
Brassa'i nagy érdemeinek teljes elismerésével fog'lalkozott mondatelméletével Kocsis Lé[uírd." Rámutat arra , hogy núlunk Brassa i a léLektani irány el ső hirdetője: több tételét.' melyet korában nem fogadtak el. a IwLadó t udomány igazolta. Igy azt, h@gy Ő a nyelvet csak az emberrel kapcsolatban bíl'ji1 vizsgi:l latra érdenles nek torf.ani s bog-y "az élöszóejtés" a mondat nlkatában szabályozó hatalom. Ö vo lt nálunk az első,
nyelvészetben az analogia mindenre k ihaló műköclését nemcsak felismerte , h a nelll minden a lka.loll1ma l hangsú l yozta, ami aztán a 70-80-as évek nyelvészeli kulatás,ínak hntalmas lendületet aelot!. Leg nagyobb érdeméű l tekint\ azt a té-
aki
il
felét, hogyanyelvbeli egyén nen1 a szó, hanem a mondat,
,
melyet külföldön körülbeliil vele egy · időbe n Sayce hirdetett s n1elyet T-lunfalvy, a nagyél'demü tudós, olyan sell1m.itmondÓ érvelésseL voot kétségbe. Ez il tétel te l'mészetes következménye volt annak az a l apvető felfogásának, hogy {J cl nyelvet nem az akkor i speknlatjv lIyel v'm eta fjziku sok módjára a gondolai és szellem iJlcornat.iójcl llak, hanem az embe-
rek egymás közötti érintkezése eszközé nek fogta fel. En nek a tét.eln e k újság-a miatt ,. m egl e pő s igazsligcí ban kimond lwi.atlan " fonlosság,í n nenl ii.t eSOI'b ,lt az a Kocsis szerinti va lószinG feltevés sem . hogy k im ondásál'a [IZ n hel ytelelJ felfog/is • A mondatrészek viszonya Brassa i l1londatelm életében. Nyelvészeti Füzetek. Budapest, 1902.
ildoU a Jkaimat, hogya n-ych -észcl neln történeti , haiÍcm természeti t udomán y_ Erte a helytel en fe lfogásl'a pedi g az indítoHa Brassa if , J10gy "Cl n yelv fcj lödésé nck töri,é netévcl n em volt egészen tisztá b a n ." Kocsis a D"loJldat dll
nek min ős íti , amely oka volt több következetlenségének. Az ige mon C:1 l'cJJai llI'nhncl llak kie m e lésérc' a'z vezette. hogy il mOllda tot csa k subjekt iv szempontból vizsgálta s e közben elfeled kezett a rró l, hog'y egyaránt [ontos a mondatn c.l1 a mond ónak és a 'hallónak az' é rd ek e. Kocsis Brassai mondalelméletének egy olya n jelcsség'é t e me li ki , mne lyet a kutatók nenl vetiek észre s ezzel l'
lll. 6~,
i.
•
120
csen e k olv élese n e1vií la szh "a eg y_m á s l.ú l ~ mjnl a logiká bu n s az egyes l'ag:ok k öz ti kiil ö nbségek gyakl'a n elmosódn a k::' A jel ző foga Inul i l ú lscígosa n ki szélesí ti B rassa i, a mi azo nba n te nnészel es kÖ" clkezm é nyc voH a z ige k özépponti hd 'yzetél'öl al kotoll rel fogásá na k. _\ z éd ehn ezűt - hel yese n - jcl ző n ek fa dj n s tí gy m agya l'Clzza. min t S imo n y i s a cí m c t és r a ngot j elö l ő szók hel yé f is úgy á lJ a p ítja Jueg min t Si l~10 n y i. ~':~·: Mi a monda lol így fordítn ók 'm eg: S i.m on y i ú g"y m ag ya r~lzza s (i ll a pífj a meg. lnin f. el ő ft e Bra ssai , R észle te kbe vezetn e, ha Kocs isnak e llagyo n t.a riaJma s é d e kezésével b e ha tó bba n fogJaJkoz lul nk . Azért csak ez t a megil llapításcl t em eljük még ki: .. Tcl'lnéke n y go ndola ta ival, a leg ne hezebb, d e leg font.osa bb kérdések fel vetésével nem zed ékek szám ára jel ölte m eg a kutahis llak új szempontjá t , helyes irányát." És " nem ke ll m ély láttís anna k m egértésér e. hog y csak a m eg-m,egújuló monda tta ni vi tá kJl ak végső r ostjai is Brassai mÍÍ ve ibe nlélyednek . hi szen é pe n a tő l e felvetett k érdések tették a ha rc k özéppon lj il t. " :': :': o':
-
-
,
•
Kisebb fon tosság ú mondattani problém a a z ú. n. összevon I mo ndat k érdése."" """ Mégis kissé részletesebben ,,'zé rl tcí l'gya lj uk. lller t t örté nete nlu t atja : hogy a z új g ra mma tikai iskola lélektani szempont.ja ná lunk B rassaimi l j óval el őbb érvén yes ült, minla hog'y maga a z iskola S teintha l elveivel 1855be n m eg'sz ületett. Bra ssai a z összevon l monda t k érd ését legel őszöl' máI' 184?-b en Okszerí" Vezéré be n érin li : !\ z ' il ye n mondatokn ak , illint:: ich s itze und schl'e ibe , Dlegérl ésére az a ma gyar áza t, hogy ezekb~ n k ét va gy több nlondat va n össze l hú zva , épe n nem szükséges, mondja itt. AZ ll hi n " n. r ész ID i:l sodik ki ad il sclban 1856-ban és a lllÓcl szerl'ő I szóló akad émiai értek ezésé ben 1869-b en foglalkozik e mo nda to kkal. Az ilye n m ond alok a t igaz. b ogy széjjel lehet szedni , d e a bból nem következik. h ogy em e szé tszed etl részekbő l á lla nak. Egy d ara b fát is lai l'om h a sábra leh et has íla ni , d e ki m ern é á llíla ni am a d a rab ra egész k orába1l : hogy llC1 1'o m hascí bbó l .:l ll? Az ol yan elemzés vét il ta k a rékosság elve c ll cn, az jga zsl::lg • Id, m. 59. I. •• Id . m. 66. I. ••• ld. lll , 61. I. · · ·· Edél r yl· LaJ·os : Az összevont mondat modern szempontból. Nyelv.
tudományi fiizc tek. 1896.
,
, 121
e lie l! és c szabály elle n : qui muHum. IJrobaL nihil proba!. Hiszen mind en eg' y szcl'Íí mondatot annyi kUlönböző m ondatból leheln e összchílzva gond o lni. a hán y kUlön haiározóvo l. pál'osít ba lni be nne az igét. Szóva l ez a.z összevonás csak (' hima cra! Bra ssa i ~zel'i llt ~.ez a tan filozó fu s szomszédainktó l került huz-
zá nk, akiklől újabb n yelvlana ink író i n em reslelté k
ezl is,
min t valami nagy J)ölcseséget i:1Lköksönözni:< :És pedi g tl tkerüH , miké nt az a.lany és i:lllítmi:lny k (S rdéséné l, a log ika útján ,
melynek sze mpo ntjait. cl nyelvtudósok psz"ic ho]og iai b eláülS né Jkiil alkal.mazftlk il ":mondatnl, is. Bril ssa i úgy f e jezi ki e zt, llOgy Hi UdOIlHí n yűs vizsgála tokban a log ika és nyel vészet, me-
l yeke( egy má s seg ítségé re re nd elt a természet, nelU egyszer egy más földébe ka szá Jtak s ha szon hel yell kárt lettek .. ," A
\
Jog' ikánHk , mini egy hlthaüitlan nelutőnek kell ő l'köclni minden tudollHll1ynak, jelesen a nyel v tannak eljárása fel ett , de nc úgy, hogy mag.H mutogassa és sa ját cselekv é nye it vegyíise védencei közé. " A n é meteknél az " összevont moudat" ~ ké rdésé! csa k a 80-a s évekbe n fejtegette Kern és Burghauser, még pedig egészen azo nos szellemben , mint Brassai, Náluiik HaJász Tg nác egyeiemj el őa dásaiban csak a 90-es években vett tudOllU1Sl e tanításról s vitte be isk olai nyelvtanaiba . Az törlén! itt is, hogya mi tudósunk jóval m egel őzte a filológu s németeke t s mikor ezek révén az új tanítás ná lunk is ismereies leli , felfed eztük, hogy hiszen ezt nálunk már régen hirdették és tanílotl á k. Brassai mikor a llla gya r mond at elemzéséhez fog, nem a nye l vésztf ti szako~z tály tagja. Ezért sz likségét látj(~ vi:l11alkozása igazo]á scl lla)c Felteszi hát a kérdést: Fábián és Szilclgyi jutalm azott éd ek ezései, Fogarasi E urekája , az Akadémia szerkeszteHe ,:~1agyar nyelv rend szere" után van-e sz ükség még a magya r mondat elméletére ? S fel el rel: van , még pedig jobbl'a, med a magya r mondai ké rd ésél eldönlöUn ek nem fUl'tja S m cl'i rendíthetetlen az a nleggy()ződ ése~ llOgy a m agya l' mondai .1og ikájelt, azaz tényei rendszerezését s mindég érvé nyes szahályokra vitelét ő puhatoUa ki. Mindaz/. amit három é rLek ezésébell el őa cl. nem hidd en hímadt ötJet, ha ne m 25 év i er nyede tle n nyomozclsel nak
•
122
•
,
Ez a nyelvészeti ludOlnánykutat.:ls 'm ódszer kérdése. Ezt il t.étclt n á lun k sem kellett felfedezn i, mondja kicsinylőleg I-lun falvy. BT'aSSlli sem új találmá nykéot láI.;l: lja fel s még sem felesleges, hogy ismét és ismét hangsú lyozza. Mert kora nyelvészein ek nagy része a nyelvi lényeket eleve megál1apit.oU álta lános szabál yok alá akarja erőltetni s az a na,logia úgy va n-ja helyett a dedllktiv okoskodás következmét}yeként az úgy kell lenni-t erőszakolj a . Nem talál e lég gúnyos szavakat a nyelvészeti metnfizika kicsúfolcísárfl, amely sziikségkép i viszonyt vél l Mlli a gyökök és eszmék között; amiJ)ő [ - kivéve a hanguiánzás esetét - seplIni sincs. lla tehát nem kellett is feHalálni a n yelvészet indllktiy voltá:!, övé mind e nesetre az az érdem, hogy ezt mély meggyőződéssel á ll a ndóa u hangsúl yozta
s az analógia nagy szerepére élesen rávilágított. .,
,
VaJósz iniileg ez a ln eggyő.z{)dés- vezette 6t arra a másik tételére, hogya nyelvtudom,íny természeti l ud'o mány. Ma már anyelvtudományt .nenl cl -tei'lnészeti, ha nem a szell em-i tudományok közé számítják. .De volt-e, vagy van-e valami ~ I apja Brassai fe1fogáslinak? Hiszen egy olya n finoma n el emző és mélyre látó eIménél le hdetlen fellennünk, hogy elemi dolgokkan t~vedett volna . Kétségteleniil volt, mert a hangok tana a mai haladottabb nyelvtudomány szeri nt is kiúrólág a' hang-fiziológia, tehát egy 111inden kétség·en felülállóan 1el'mészeti tudományra va n alapítva. Mert a nyelv nemcsak az emberi szellem terméke, hanem a heszélő szen 'ek fiziológia i proclukturna is. Igy tehát ta lán Osthofn ak ~an igaza, hog)( a nyelvh,domáJ1Y voltaképell mind. a két tudomány csoport hoz lartoz·ik. A nyelvtlldománynak természetrlldonuínyi , lélektani és történelmi vo na tkozásai vannak s ezek közi.it egy ill.et sem szahad elhal1yagolmlJlk vagy kelletén felül becsiilnünk. Terlllészett udoIDi::lnyi vonatkoúísaiban a hangok .. képzését, akusztikai h!,nyomásait, a lélektan ihan a nyelv nek é~ gond olainak kölcsönös hatását é~ vio;;zonYi::ít, a törtéllet.ibeJl il .mai nyelvet a történeti fej l ődés a lapján kutatja és igyekszik megmagyal'i::lzni. Kétségtele n ezek -után, hogy Bl'assai nc~n minden alhp nélkiil számította a nyelviu domá'Jlyi a termeszeHudolllclnyok közé j de az is, hogy a tel'mészeH udomá - nyokhoz va ló minden vo natkozú sa dacár'a is sze llemI tudo, ma ny. ,
B.assa i az A~i stoteles-fé l e logikai kategóriák
sza logj,ín
,
,
,
123 j,h ó Illondatelelllzés hel yeit il m OI)(lat lelkébe mélyen belátó pilJa'ntással a lé le ktan ~)hlpj á ll ak iuj a m cgé rte~}i és megérfeini i.l " lllugyi:lI' m o ndat log ikáji:l!", Ez II harmadik nagy ér· de me a magyar nye lvésze t tö rté netébe n. A nl0ndatot teHe
vi zsgú lódá sai kiindul ó ponlj " ul , de nem il logikai ilélet e légte le nne k bi zon Yldt júrószalag ja veze lte kutatá sában , hanem az a psz icllOl ogia i szempo nt, amelyet ve'l e egy id őbe n , de tőle f'ii ggcUenUI Sayce, Becker, Stein t hal s a zután az új grammalikai iskola érvényes íleli:ek , És itt sajátságos szövedékével lal úlkozunk il Brassai lelkében é l ő eszm ékn ek és m eggy őződ é sekn ek. Bl'assa i rninde nek elő tt erős log iku s fő, fl ,.logika feg yveres C oli<Í lhja ," Minde n tuclomúnyban , minden fejlegeiésé né l
Ezek ulill) ma jdn em édhetetlen, hogy mi ért idegenkedik I3mssa i nyel vtérl y')k tö rté nelmi sz~mponlbó l va ló vizsgálatátúl. Tudja, hogy a nyel v nem k ész, be végzelt és tökéle!es egész, ha nem álland 6 és foly tonos változás ala t! áll. Vá ltoz- o nak a szók formá i és jelentései, egyes szó k kikopnak a ha sználatból, új szó kat fogad be és szellt es ít cl lw s znáJat, min t minde n m ils 'te rm éke az emberi szellemnek. Tehát a nyelvtudomá ny nenl nélkU] öz heti a nye lvi je le nségek töd é ne1mi vúltozása in nk m eg fi g yelését, leírását és lnagyal'liza hí.t. Brassai k utalási m ódszei'e k é iségtele niil hii.Ín y os volt a tör~ é n e lmi' szemiélei m e ll őzése mia !!. MikO!, I-[unfalvv 1859-bel1 figyel-
-
mcz teHc e hián y r'a, neln vi:í la szolt ug yan , de beláthaHa nz ell en ve tés ala posságitt , me rt. A l1ulgy a ,. m ondai elemezéseit már a rég i 'il'odnlombúl ve U szá mtala n pé lchí val ki sél'i és világ ífja m eg. Bra ssa i módszc r'ének c szer'ves egyoldalú súgftval nigg (lssze uz il m ás ik . Irogy lu"da lli iÍ ll yz ik az iisszeJllJ sonlítlls . A
,
i24
kutató J11unkcÍ, ll ak ez fi módszeres lé pése term észe tszel'G.en és sziikségkéuen folya törté·nelmi szenlpo llttúJ. Brassa i :csak Hunrah'Y figyelolcztetése után eszlné l nl eziníllYú feladatál'u. Mások is szemére vetik, h ogy az erdé ly i dialektu st kedveli s másokkal szemben csa k azl szeret i fe llolni döntő bi"óul. Ha a .:göcseji útas" a göcsej i nyelvjál'ással hozakodott elé, Bl'assüi mérgesen követeli ugyanazt a jogot a székely Il yelvjárás nak. Ez a kezelet i id ege nkedés ná la ann,il fe ltiin ő bb , mert jól ismert e 1301'1' kOl'sza kal kató összehasonlító n yel vészet i ln űkö désé i, 86t ---- (Igy véli -- hogy l) n lnagyar mondat tanában ugya lla zt. nlíveHe, atnlt Bopp az indogel'Jni:í. n nyelvészetbe n az etymolog ia (ma úgy monclanók : alaktan) terén . És ismerte - hab" " nem na gyo ll értékelte - G rimm Jakabna k a német nyeh,ta nba n nagv sikerrel alkalmazott m ódszerét is. És n,i lunk Sa jno'vics, Gyal'rllathi és Réva i munk
, •
-
,
, •
•
•
,
-
