11. Művészetek
Az idő tényezője a művész életében és pályáján Szekcióvezető : Dr. Szunyogh László
Tartalomjegyzék: Siposné Tavaszi Virág: A modern magyar jazz hőskora ........................................... 2 Retkes Attila: A modern magyar jazz hőskora ......................................................... 11
1
SIPOSNÉ TAVASZI Virág Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Bálványos Huba (1938- 2011) emlékére A köztudatban ismert, hogy az idő fogalma az események egymásutániságának érzékeltetésére szolgál, a múlt felidézése pedig egy ember mértékeként is értelmezhető. Azonban az idő fogalma komplex, s lényege tudományterületenként változó. „Kérdés immár, mi hát az idő? Van-e könnyű és rövid megfejtése?[...] Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.”( Szent Ágoston)1 További releváns kérdésként merülhet fel az is, hogy egy művész, egy művész-tanár életében mit jelenthet az idő? Jelen esetben ma, hogyan ragadható meg és milyen időegységek mentén képezhető le Bálványos Huba művészete, munkássága? Egy ember életét, hogy meghatározhatóbb és jobban érthetőbb legyen, különböző időegységekre szokás tagolni. Ez által átláthatóbban kifejeződhet az események hossza, időtartama, pontos ideje is. Könnyebben megfogalmazhatóbbá válik az általa megélt idő milyensége is, továbbá abban az időben számára fontos dolgok tartalma is. Idő és életidő, amely Bálványos Huba esetében, 2011. augusztus 12-én véget ért. A Munkácsy- díjas grafikusművész, az ELTE Eötvös - díjas Professor Emeritusa, 72 évet élt. Ezen idő alatt folytatott művészi és pedagógiai munkássága egyaránt jelentős volt. Művészként és pedagógusként is számos feladat kötötte Győr városához is. Többször volt szekcióvezető, vizsgáztató tanár, vagy kiállító művész. Éppen 10 éve, 2002. októberében volt kiállítása Győr Városi Könyvtár galériájában. Borbély Károly2 a kiállítás központi helyén lévő egyik kép címere utalva, a következőket mondta, a tíz évvel ezelőtti kiállítás megnyitóján: „Az ember mértéketaláló címe lehetne az egész kiállításnak ” (Borbély Károly 2002)3. Ezt a fogalmat ízlelgeti tovább folyamatosan az akkori megnyitó szövege. Nem véletlenül. Bálványos Huba halálával a fogalom jelentősége megsokszorozódott. Valaki emlékét őrizni, emléke felidézésére összegyűlni, róla gondolkodni, munkásságának hátrahagyott dokumentumait kezelni, szellemi hagyatékának továbbviteléért küzdeni, mindezt fontosnak és jelentősnek tartani a jelenben, ez mind-mind egy ember mértékét jelzi. A múltidézés ténye, pedig egy élet visszaigazolása is egyben. Erik Erikson, elismert pszichoanalitikus, megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy: „Az vagyok, ami fennmarad belőlem.” (Erikson 1991)4 Ezt a gondolatot támasztják alá Bálványos Huba pályatársai, halála utáni visszaemlékezéseikben. Többek között ismét Borbély Károlyt említeném, aki 2011 nyara után, a következőket mondja: „Nyomot hagyunk magunk körül, az életünk sajátos jeleit az időrétegekben [...] Nem tudok róla múlt időben írni [...] A művész sorsa, hogy tovább él.” (Borbély 2011) 5 - ezzel mintegy időtleníti a hátrahagyott Bálványos életművet. Bakos Tamás6, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Bálványos Huba emlékére rendezett konferenciáján7, 2011 decemberében, így fogalmazott: „Klasszikus, regénybe illő tanítói fordulatként, az utolsó pillanatig tanítványai, hallgatósága között mozgott[...]Ma úgy érzem a jövőbe tekintett[...]A változásban az állandóságra az állandóságban a változás igényére hívta fel a figyelmet.”(Bakos 2011)8
2
Bálványos Huba művészi munkái9 és pedagógiai írásai10, beszélgetésekben rögzített vagy emlékezetekben tárolt gondolatai most is őrzik azokat a leképezéseket, amelyek tanulmányozása által még ma is többféle fórumon tetten érhető, feleleveníthető az a szubjektivitás, mellyel átélt bizonyos folyamatokat, eseményeket, időegységeket. Ezek intimebb szférákba is bepillantást engednek és igen érzékeny lenyomatai elképzeléseinek. Tomor Gábor, Bálványos Hubával folytatott riportjában, az egyik kérdését így vezeti fel: „Születése és halála között mindenféle nyomokat hagy az ember. A művészek a valóságra érzékenyen a világ, létünk értékeiről, a gonosz és rémséges történéseiről egyaránt hagynak csakis rájuk jellemző jeleket. A Bálványos-művek több mint négy évtizede szembesítik a nézőket valóságukkal, számos egyéni és csoportos kiállítás szereplőiként, közgyűjteményben, vagy éppen könyvek illusztrációját képezve.” (Tomor 2006)11 Bálványos Huba, időhöz való viszonyát, időről való gondolkodásmódját beszélgetések, publikációk is őrzik. „Vállalom, hogy fellengzősen hangzik, és talán az is, de jó volna jobb világot hagyni magam mögött, mint amilyent itt találtam, amikor jöttem.” (Bálványos, In : Tomor 2006)12 – mondta, majd később azt is megemlítette, hogy : „Az utóbbi tizenvalahány évben kevesebb idő jutott alkotásra.” (Bálványos, In : Tomor 2006)13 Alkotásait a jövő nemzedéke számára, művészi és pedagógiai munkásságát összefoglaló, kategorizáló honlapja őrzi. Az idő már most bebizonyította ennek jelentőségét. Számára azért volt lényeges, mert ahogyan mondta: „Így sokakhoz eljuthatok. Közönség egy kiállítás megnyitásán van manapság inkább, azután azonban ezen a körön kívülről alig akad nézője.” (Bálványos, In : Tomor 2006)14 A honlapon található képek sorozatában felfedezhetők képrészletek is, melyek már nélküle is ráirányítják egy-egy dologra a szemlélő figyelmét. Úgy, ahogyan életében is tette és tanította mindezt. Nagyon fontos volt számára a tanítás. Szinte minden idejét lekötötte, mert nyughatatlan volt, újabb és újabb kihívások, tervek, táborok, tanulmányutak keringtek a fejében. Mindeközben:„ [...] kevesebb idő jutott a rajzolásra, mert hát bizony előfordult, hogy amikor a korábban készült vázlataim kibontására hozzájutottam volna időhöz, néztem rá, hogy mit is akartam én ezzel a vázlattal, mert közben zajlik az élet.”(Bálványos In: Gaál 2008 : 6)15 Az élet, mely számára ebben a mérhető, fizikai valóságban 72 évet adott, de amelyet ő tevékenységének intenzitásával megsokszorozott.„Arcokkal, tekintetekkel vannak tele a napok; képek, szavak, mondatok zsongnak tovább bennem este is, mikor már elpihenhetnének az érzékeim. Ha további órái lennének a napnak, akár rajzolhatnék is feldobódottan... (De van akkumuláció, ülepedés is…)”. (Bálványos In: Tomor 2006)16 Ez a kitartó, fáradságot nem ismerő, folyton megújulni vágyó akarat hozta meg számára a Professor Emeritus címet, mellyel tovább taníthatott. Nagy öröm és megkönnyebbülés volt ez számára, s csak csendben tette hozzá a baráti beszélgetésekben is: „Hát ez az, amire azt szoktam mondani, hogy ehhez meg kell öregedni.”17 (Bálványos In : Gaál 2008 : 6) Lélekben és energiáiban azonban fiatal maradt mindvégig. Az idő, Bálványos Hubához köthető változatos megfogalmazását, felhasználását, megélését, viszonylagosságát igyekeztem eddig feltérképezni. 2008-ban Ő így fogalmazott egy riportban: „A pályám kezdete óta egyértelmű volt számomra, hogy ha én azt a világot rajzolom, amiben élek, akkor azzal a világgal én termékeny kapcsolatban voltam, maradtam és bővítettem.” (Bálványos In : Gaál 2008: 6)18
3
Kapcsolatban volt, bővített és maradt is. Múlt, jelen és jövő egyaránt benne foglaltatik ebben a gondolatban. Ő a jövőre is gondolt, rajtunk áll, hogy beteljesítsük. Az időegységek ábrázolása Bálványos Huba eszközeivel egy pillantásnyi ideig tartó kiállítással valósítható meg igazán. Ha végiggondoljuk az idő fogalmát, akkor talán kézenfekvő, hogy elsősorban a természet különféle ciklikus körforgására támaszkodunk. Elnevezhetjük ezt, pl. biológiai időnek. Mivel azonban folyamatosan emberek között, közösségben, társadalomban élünk az előzőtől teljesen függetlenül részesei vagyunk egy társadalmi időnek is. Az előző kettő megélése, érzékelése, a hozzájuk fűződő viszony azonban egyénenként más és más, mely által megfogalmazódhat egy harmadik kategória, a szubjektív idő. Ez a három kategória, hatva bizonyos érzékenységgel átitatott emberekre, külön- külön vagy keveredve, valamilyen alkotásban képezik le az érzéseket, eseményeket, s ekkor már akár művészi időről is beszélhetünk. A biológiai idő jelölésére már a legkorábbi társadalmakban is igény jelentkezett. A természet változásainak megtapasztalása már az őskorban is fontos, sőt létkérdés volt. Az időjárás, a növények változásai, az állatok viselkedése mind- mind rendszerezték a megfoghatatlant. A növények és az emberek fejlődésének objektív jelenségei. Bálványos Huba által érzékletesen rajzolt napraforgókon látszik (melléklet 1. kép) az a fejlődési fázis, amelyben éppen vannak. A tányérjuk mérete, az érett magok súlyától való lekonyultságuk a beérést, és véget jelzi egyben. Ilyen, mindentől független, időben folyamatosan előrehaladó állapot az életkor is. (melléklet 2-3-4. kép) Természet különböző ciklikusságainak megfigyelése következtében kialakult többféle naptárrendszer is.19 Az év, hónap, nap felosztás az alapja mindegyiknek, melyek olyan időegységek, amelyek a természet által diktált változatlan és az emberi cselekvéstől és akarattól független jelenségeken alapulnak. Az idő múlásának a nyomai ebben a kategóriában, pl. az évszakok, hónapok váltakozásával fejezhető ki. (melléklet 5. kép) Év, hónap, nap, mint rendszerbe szedett kategóriák állnak itt, s még mindig tovább oszthatók. Egy nap, melyet az ébrenlét és alvás szakaszol, tovább boncolgatható, pl. hajnalra, reggelre, délre, estére, éjjelre. Napszakok, melyekhez ugyancsak jellemző tevékenységek, események, megszokott rutinfeladatok, hangulatok kapcsolhatók. Művészi megjelenítése a hónapok természeti jelenségeinek, az akkor folytatott legjellemzőbb tevékenységeknek az ábrázolását is lehetővé teszi. Továbbá az is megnyilvánul, hogy az alkotó mit tartott akkor érdekes, fontos vagy jelentős eseménynek. Zsigmond Ede: Emlékezés koránkelő lányokra (1969) című versére, és Takács Zsuzsa: Éjjel az órák letakarva (1991) a mellékelt képekkel reagált Bálványos Huba. (melléklet 6-7. kép) A hajnal derengése, ködössége, álmos, kúszó keserűsége áll szemben a másik kép éjjeli, sötét jelenetet ábrázoló keménységével és vadságával. Az irodalmi megfogalmazást a vonalak, a foltok minősége, különböző tónusok alkalmazása érzékelteti. Társadalmi idő ábrázolása, mintegy az éppen megélt idő bírálata is. (melléklet 8. kép) Bálványos Huba úgy fogalmaz ebben a kérdéskörben, hogy: „A kor a társadalmi valóság szövevényének megfejtésére tart igényt és nem a koreszmék szövevényének rendezgetésére.”(Krunák 1984 : 10)20 Társadalmi megközelítései általában élesek és direktek. A jelen bírálata sokszor és hangsúlyosan jelenik meg művészetében. „Az állásfoglalás hitele tárgyán mérhető, a valóságra irányuló elfogulatlan, módszeres és következetes tájékozódáson kell alapulnia, és bizonyos, hogy megegyezni vagy konfrontálódni fog a kor eszmeköreivel […] Tehát a
4
megfelelés, a realizmus minősíti a gondolatot”– írja egy cikkében Bálványos Huba”(Krunák 1984 : 5)21 Az álságos közöny, a „mindig mosoly” mögé bújtatott valóság, a problémák kerülgetése a megoldások helyett, mind-mind ma is aktuális problémák. (melléklet 9. kép) „Ha egy képen minden figura mosolyog, okkal támad első benyomásra is az az érzése a nézőnek, hogy itt valami túlzással áll szemben, olyannal, amely egyfajta egyoldalúságot hangsúlyoz. Itt a derűt. […]- mondta egy kiállításának megnyitóján a művész, e képpel kapcsolatban, magyarázva szatírikus módszerét.” (Krunák 1984 : 31)22 Mindennapjainkban az idő érzékelésére az események folyamatos egymásutánisága utal. A szubjektív idő nem más, mint az egyén belső időészlelése. Ezt nagyon sok tényező befolyásolja, mindenki másként éli meg korától, helyzetétől, pillanatnyi állapotától függően. Az idő érzékszervekkel nem észrevehető tulajdonsága, a művészeti képzelőerő által szimbolikus, jelképekkel teli ábrázolási mód kialakulását eredményezte. Természeti környezetben megélt idő is különböző viszonyokat takar. Egy zavartalan, nyugodt, ábrándos, merengő hangulatú eseményt gyakran szoktunk idillikus jelzővel illetni. (melléklet 10.kép) Az idilli jelentek lebegésszerűek, békések, vágyakkal telítettek. „Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek.” Márai Sándor 23 Az objektív életidőt viszont szubjektív módon is megéljük. A képek segítségével feltehatjük a kérdést, hogy : Mihez nagylány a nagylány? (melléklet 11.kép) Kihez vagy mihez képest fiatal valaki? Lelkében, érzéseiben, gondolkodásában fiatalos, vagy biológiai koránál esetleg érettebb gondolkodású valamilyen viszonyrendszer alapján? (melléklet 12.kép) Egy anyának a gyermeke, pedig mindvégig „gyermek” marad. (melléklet 13.kép) Egy másik szubjetív megélési forma az időérzék, mely igazából lélektani fogalom, mert másként ítéljük meg az idő múlását munkaszünetben és sorban állva, (melléklet 14-15.kép) vagy fájdalom idején (melléklet 16-17.kép), amikor az idő elviselhetetlenségének végeláthatatlanságának érzete tör ránk. Örömteli, intim pillanatokban a feloldás, a véget nem érés vágya tör az emberre.(melléklet 1819.kép) „Az idő érzelmi kérdés, nem percek és órák szabják meg a hosszúságát!”24 Egy művészeti technikának is lehetnek időviszonylatai. Bálványos Huba szerint: „Ugyan már kevesebb alkotás révén, de a grafika itt is megmutatja, mi másra is rendeltetett még az idők során. A rajz, még helyesebben mondva a firka, jó eszköze volt a rögtönzéseknek, futó benyomások, élmények és emlékek, ötletek, gondolatcsírák lejegyzésének csakúgy, mint bizonyos életjelenetekben, vagy bibliai témákban fellelt erkölcsi, filozófiai ítéletek elmélyült megfogalmazásának.”(Bálványos 2005)25 A litográfia, technikájánál fogva, mintegy kőbe vésett idő. Bálványos Huba még főiskolásként ismerkedett meg ezzel a technikával és annyira megszerette, hogy műveinek nagy része litográfia lett. Alkotásai révén, és munkássága során sokat tett ennek a műfajnak a megismertetéséért26, művészi kifejezési lehetőségeinek bővítéséért. Ezzel a műfajjal kitárul az idő. Egyszerre, egy időben, több helyen lehet ugyanaz a mű, mellyel a művész aurája többszöröződhet meg. Az idő képi szinten, leginkább a mozdulatok ábrázolása révén válik érzékelhetővé. (melléklet 20-21.kép) Ekkor azonban nem pusztán érzeteinkre hallgatva társítjuk a 5
megmerevített pillanathoz, fázisképhez a mozgást. A vizuálisan komponált látvány a tudatunkban reprodukálja az egész folyamatot. Ha Bálványos Huba - Az ember mértéke című képét nézzük (melléklet 22.kép), akkor felvetődik a kérdés, hogy művészeti ábrázolásban, társadalmilag vagy szubjektív viszonylatban szól ez a kép? Művészeti viszonylatban ez a mű egy általánosítás és összegzés. Addigi figuráit mind egyszerre láthatjuk a képen. Sorsokat és létlehetőségeket ábrázol, melyek az ember feltételezhető társadalmi szerepeit sorakoztatják fel. „– Nem szeretek én mindenkit, csak aki megnyílik irányomba, azt igen. Amikor kölcsönös toleranciával közelítünk egymáshoz, abból már lehet odafigyelés, akár szeretés is […]hogyha valaki nem hajlandó kristályosodni körülöttem, akkor azzal nem tudok mit kezdeni, de ő se velem.” (Bálványos In : Gaál 2008 : 6)27 „…ha énnekem azt mondják például konzultációkon az amatőr alkotók, hogy Tanár Úr, és nem azt, hogy Művész Úr, akkor én tesztelem magamat, és ez nekem jólesik. Már-már az a furcsa, ha azt mondják Művész Úr, mert így szólítják azokat is, akiket én nem szeretek.” (Bálványos In : Gaál 2008 : 6)28 A mű alkotásának idejéről, időbeni átgondolásáról, módosításáról azt mondhatjuk el, hogy: „ A művészet az embert viszonylag szűk életteréből átemeli az emberiség számára potenciálisan adott, de egyedei számára soha meg nem élhető virtuális élményteljességbe, amely az egyéni lét kereteit messze meghaladó tágasság. A művészet afféle életvíz tengerébe meríti újra meg újra az embert, a beleélés, átélés útján megéli mások élményeit, látni, ítélni, gondolkodni lesz képes mások tudatával, mások helyett is. Ez pedig már minőségi következmény.” (Borbély : 2011)29 A képi ábrázolásban a kontrasztok, formák, kompozíciók, technikák észlelésünkre gyakorolt hatása indítja el az időbeliség érzetét. Az alkotásokhoz való alkotói és befogadói viszony azonban módosulhat az idő múlásával. (melléklet 23-24-25.kép) Bálványos Huba szavait idézve: „Változó egyébként, hogy mikor melyik munkám van közelebb a szívemhez. Múlik ez azon is, mikor melyiket tudom újra, vagy újként, másként átélni. Egy-egy újabb kiállítás anyagának összeállítása ezért is eléggé felkavaró merülés.”(Bálványos In : Tomor 2006)30
6
Melléklet - A képek Bálványos Huba alkotásai, melyek honlapján megtekinthetők Sorsz.
kép
Sorsz.
1.
kép
2-3-4.
Kisgyermek 1970; Negyvenhatéves 1975 ; Öregasszony I. részlet 1967
Őszi napraforgók (részlet) 5.
6-7.
Zsigmond Ede: Emlékezés koránkelő lányokra 1969
Naptár- szeptember, október, november 8.
Takács Zsuzsa: Éjjel az órák letakarva
9.
Szebb jövőt
Derült idők 1970
10.
11.
Idill 1968
Nagylány 1981
12.
13.
Fiatal 1986
Mama 1987
14-15.
16-17.
Állásidő 1968
Várakozók Tragédia 1973
Letörten1987
Magyar tánc
Maradni
20-21.
18-19.
Végre 1974
Ketten V. 1989
7
22.
22-2324.
Az Ember mértéke 1968 Ámor és Psyche I. 1988 ; Ámor és Psyche II. 1989 ; Ámor és Psyche III
Jegyzetek 1. Szent Ágoston vallomásai Fordította: Dr. Vass József XI. könyv, 14. fejezet: A három különféle idő [online]. (2012.10.04.) http://mek.niif.hu/04100/04187/04187.htm#202 2. festőművész, művészetterapeuta, főiskolai docens 3. Borbély Károly (2002) Újragondolt képek Bálványos Huba kiállításáról [online]. (2012.10.4.) http://borbelykaroly.hu/dokumentumok/balvanyos_huba_megnyitoja.pdf 4. Erikson, Erik (1991): Az életciklus: Az identitás epigenezise, In: A fiatal Luther és más írások, Gondolat, Budapest In: Tóth Borbála: Családfánk. Sorsunk rejtett mintázata. Budapest, Kairosz, 2006. 45.o. 5. Borbély Károly : A művészet életvize [online]. (2012.10.02.) http://borbelykaroly.hu/dokumentumok/orszavak_2011_03.pdf 6. Bakos Tamás, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék vezetője 7. Vizuális Nevelési Konferencia Bálványos Huba emlékére [online]. (2012.10.04.) http://www.fppti.hu/data/cms138731/A_konferencia_programja.pdf 8. Bakos Tamás: Bálványos Hubára emlékezve [online]. (2012.10.5.) http://www.fppti.hu/data/cms138730/BH.pdf Vizuális Nevelési Konferencia Bálványos Huba emlékére [online]. (2012.10.02.) 9. többsége litográfia, vegyes technikájú rajz és grafika 10. könyvek, könyvfejezetek, tankönyvek, tanulmányok, pedagógiai cikkek 11.Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikus-andash-mzeka-mben-6 12. Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikus-andash-mzeka-mben-6 13. Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikus-andash-mzeka-mben-6 14 Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikus-andash-mzeka-mben-6 15. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal 16. Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikus-andash-mzeka-mben-6 17. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal18. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal 19. Katolikus Lexikom.[online]. (2012.10.07.)Nálunk a Gergely-naptár lett elfogadott. Gergelynaptár, gregorián naptár: a XIII. Gergely p. (ur. 1572-85) által elrendelt naptárreform eredményeként kialakult naptár, melynek érája Krisztus születéséhez igazodik. - A Gergely-naptár a tropikus napéven
8
alapuló, következetesen szoláris naptár. A Nap járásán kívül nem vesz tekintetbe más csillagászati ciklusokat, ez adja pontosságát és használhatóságát. Általánosan elterjedt, nem csak az eu. kultúrához tartozó országokban. Használják Kínában és a mohamedán orsz-okban (párhuzamosan az ősi kínai és az iszlám naptárral), és ismerik világszerte. - A Gergely-naptár a julián naptárt pontosította, amit Julius CaesarKr. e. 45. I. 1: vezetett be. http://lexikon.katolikus.hu/G/Gergelynapt%C3%A1r.html 20. Krunák Emese:Bálványos Huba Képzőművészeti Kiadó, 1984, 10. o. 21. Krunák Emese:Bálványos Huba Képzőművészeti Kiadó, 1984, 5. o. 22. Krunák Emese:Bálványos Huba Képzőművészeti Kiadó, 1984, 31. o. 23. Márai Sándor http://www.citatum.hu/kategoria/Ido 24. online]. (2012.10.05.) Pelham Grenville Wodehouse http://www.citatum.hu/kategoria/Ido 25. Bálványos Huba: A XIX. Képző-és Iparművészeti Tárlat és a megelőző kiállítások grafikai anyagáról. 2005 [online]. (2012.10.08.) http://www.amart.hu/documents/Balvanyos_Huba_XIX_Amator_Artium_grafikai_anyagarol.doc 26. Bemutatjuk Bálványos Huba grafikusművészt, Így készül a litográfia, Promontor TV, [online]. (2012.10.04.) http://www.promontortv.hu/archivum/20100518_1 27. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal 28. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal 29. Borbély Károly A művészet életvize (2011) [online]. (2012.10.04.) (Bálványos 1998) http://borbelykaroly.hu/dokumentumok/orszavak_2011_03.pdf 30. Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikusandash-mzek-a-mben-6
9
Irodalom : 1. Bakos Tamás: Bálványos Hubára emlékezve [online]. (2012.10.5.) http://www.fppti.hu/data/cms138730/BH.pdf Vizuális Nevelési Konferencia Bálványos Huba emlékére [online]. (2012.10.02.) 2. Bálványos Huba honlapja [online]. (2012.10.04.) http://www.balvanyoshuba.hu/ 3. Bálványos Huba: A XIX. Képző-és Iparművészeti Tárlat és a megelőző kiállítások grafikai anyagáról. 2005 [online]. (2012.10.08.) http://www.amart.hu/documents/Balvanyos_Huba_XIX_Amator_Artium_grafikai_anya garol.doc 4. Bemutatjuk Bálványos Huba grafikusművészt, Így készül a litográfia, Promontor TV, [online]. (2012.10.04.) http://www.promontortv.hu/archivum/20100518_1 5. Borbély Károly (2002) Újragondolt képek Bálványos Huba kiállításáról [online]. (2012.10.4.) http://borbelykaroly.hu/dokumentumok/balvanyos_huba_megnyitoja.pdf 6. Borbély Károly : A művészet életvize [online]. (2012.10.02.) http://borbelykaroly.hu/dokumentumok/orszavak_2011_03.pdf 7. Erikson, Erik (1991): Az életciklus: Az identitás epigenezise, In: A fiatal Luther és más írások, Gondolat, Budapest In: Tóth Borbála: Családfánk. Sorsunk rejtett mintázata. Budapest, Kairosz, 2006. 45.o. 8. Szent Ágoston vallomásai Fordította: Dr. Vass József XI. könyv, 14. fejezet: A három különféle idő [online]. (2012.10.04.) http://mek.niif.hu/04100/04187/04187.htm#202 9. Gaál Anna :Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. oldal 10. Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6.sz. 2008. december 6. 11. Krunák Emese (1984) Bálványos Huba Képzőművészeti Kiadó 12. Tomor Gábor : Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012.10.04.) http://www.kaleidoskop.hu/index.php/kultursztorik/75-kulttorik/1899-bos-huba-grafikusandash-mzek-a-mben-6
10
RETKES Attila Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola A modern magyar jazz hőskora Bevezetés: A jazz mint tiltott gyümölcs Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás éveiben a jazz még tiltott műfajnak számított Magyarországon. A későbbi jeles zenetörténész és esztéta, Maróthy János 1953-ban tett, ideológiai szempontok által befolyásolt, ma már komikusan ható megállapítása – „a swing és a bebop görcsös rángatódzása az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseinek egyik megnyilvánulása” (MARÓTHY 1953) – öt évvel később is hivatalos álláspont maradt. A korabeli kulturális politika Kálmán Imre és Lehár Ferenc „dekadens” operettjeit vagy Irving Berlin és George Gershwin örökzöld amerikai slágereit is elfogadhatóbbnak tartotta, mint a folyamatosan változó, szabad improvizációra épülő modern jazzt. Sok esetben a jazzt nemcsak burzsoának és imperialistának, hanem a magyar kulturális hagyományoktól idegennek, kozmopolitának is bélyegezték.1 „Harcolni kell a Budapesten túltengő dzsessz-kultusz ellen. Fokozatosan csökkenteni kell az ilyen zenekarok számát, létszámát a népi zenekarok javára” – fogalmazott egy fővárosi tanácsi határozat (HAVADI 2011 : 136). A tiltás ellenére néhány, az átlagosnál magasabban képzett budapesti szórakoztatózenész – akik főállásban éttermekben, szállodákban játszottak – megkísérelte nyomon követni a jazz fejlődését, bővíteni elméleti ismereteit, és a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat. Ezt nyugati rádióadások – elsősorban az Amerika Hangja népszerű jazzmagazinjai –, illetve Ausztriából és az NSZK-ból behozott hanglemezfelvételek hallgatásával igyekeztek elérni. Ezek a muzsikusok rendszeres összejöveteleket tartottak magánlakásokon vagy a késő éjszakai órákban valamelyikük munkahelyén. 1958-ban három budapesti helyszínen (az Astoria Szállóban, a Savoy kávéházban és az Újságíró Klubban) előre meg nem hirdetett, de mégis nyilvános „örömzenélést” – a jazz műfajtörténetéből jól ismert kifejezéssel: jam sessiont – rendeztek (SZEVERÉNYI 1979 : 154). A Magyar Rádió Könnyűzenei Híradó című műsora keményen bírálta a jam sessionökön elhangzó modern jazzt, majd a Fővárosi Tanács Kulturális Osztálya leállíttatta a további hasonló rendezvényeket. 1958 és 1961 között a jazz Magyarországon ismét visszaszorult a magánlakásokba. Dudás Lajos, Németországban élő jazz-klarinétművész – aki éppen ezekben az években volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola növendéke – így emlékezett vissza a műfajjal való találkozásaira: „Abban az időben, az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a jazzoktatás teljesen idegen fogalom volt Magyarországon. Nem találkoztunk jazzkottákkal, lemezekkel is alig-alig. A Magyar Rádióban szinte semmilyen jazzközvetítés nem volt. (…) Mindent hallás után tanultunk, akárcsak a korai színes bőrű zenészek az Egyesült Államokban. Az Amerika Hangja esti
1
Havadi Gergő tanulmánya hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy „a kozmopolita jelzőt a kommunisták megtartották a korábbi politikai korszak szótárából, és a jelentésén is ugyanazt értették, mint korábban: azaz a kapitalista világ értékeit követő, nemzetietlen zsidó világpolgár hagyományt. Épp ezért a jazzrajongókat olykor előszeretettel azonosították a budapesti zsidósággal” (HAVADI 2011: 140).
11
rövidhullámú jazzadása vagy az éjszakai magnóhallgatás volt a jazzprofesszorunk” (SIMON 1990 : 9-10). Szemléletváltás és ideológiai fordulat 1961 tavaszán – nyilvánvaló szovjet hatásra – ideológiai fordulat bontakozott ki a jazz műfajának megítélésében. Az Élet és Irodalom című hetilap közölte Leonyid Utyeszovnak, az Orosz Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság (OSZSZK) népművészének írását, amelyben így fogalmaz: „Meggondolatlan dolog a dzsesszt az imperializmussal, a szaxofont a gyarmati elnyomással azonosítani. A mai dzsessz gyökerei nem a bankok páncélszekrényeibe, hanem a néger népi művészetbe nyúlnak vissza. Érdemtelen és káros dolog tiltott gyümölccsé változtatni a dzsesszt. Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az ifjúság esztétikai nevelésében” (UTYESZOV 1961) A következő lépés Sidney Finkelstein amerikai jazzkutató, zenekritikus tanulmányának közlése volt, a Valóság című folyóiratban. A jazzt leginkább az afroamerikai folklór megnyilvánulásaként értelmező Finkelstein elsősorban azt vizsgálja, hogy „mi rejlik ebben a zenében, amely fanatikus ragaszkodást ébreszt olyan népekben is, amelyek eredetük, történelmük, hagyományaik, életmódjuk folytán távol állanak azoktól, akiknek a körében keletkezett” (FINKELSTEIN 1961). A szovjetorosz és amerikai szerzőkkel egyidejűleg Maróthy János is felülbírálta korábbi dogmatikus nézeteit (MARÓTHY 1961), majd Pernye Andrásnak jelent meg a jazztörténet és a modern jazz sajátosságait, értékeit bemutató első tanulmánya (PERNYE 1962). Az ideológiai fordulat fontos dokumentuma az a konkrét javaslatokat is megfogalmazó elemzés, amely a korszak egyetlen jelentős hatalmi centruma, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) számára készült 1962 májusában, s amelynek szerzője ismeretlen.2 Az írás megállapítja, hogy a magyarországi könnyűzenei életet (s ezen belül a jazzt) meghatározó intézményrendszer – Magyar Rádió és Televízió, Országos Rendező Iroda, Országos Szórakoztatózenei Központ, Sanzon és Táncdal Bizottság, Szerzői Jogvédő Hivatal – működésének elvei és gyakorlata elavult, s így ezen a területen nem következtek be az SZKP XXII. kongresszusán is szorgalmazott reformok és változások.3 Az elemzés megállapítja, hogy az úgynevezett népi demokratikus országok közül Csehszlovákia és Lengyelország sokkal előrébb tart a jazz sajátosságainak megismertetésében, s ennek jele, hogy Karlovy Varyban, illetve Sopotban már nemzetközi jazz-találkozókat is rendeznek.4 A beadványból a párt illetékes munkatársai megtudhatták, hogy az Egyesült Államok által 1956-ben elindított program, A jazz nagykövetei (Jazz Ambassadors) már a Szovjetunióba is eljutott, ahol Benny Goodman és zenekara tett koncertkörutat.5 A megfogalmazott javaslatok szerint az MSZMP Kultúrpolitikai 2
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Osztályának iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi, jelzete: M-KS 288-35. 3 A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) XXII. kongresszusa 1961. október 17-31. között Moszkvában ülésezett, s ezen hirdették meg a sztálini időszakhoz, illetve az ötvenes évek végéhez viszonyítva nyitottabb művelődéspolitika téziseit. 4 Az első Sopoti Jazzfesztivált Władysław Szpilmannak, a Lengyel Rádió zeneigazgatójának kezdeményezésére, 1961. augusztus 25-27. között rendezték meg, és nyugat-európai jazzmuzsikusokat is meghívtak. A Karlovy Vary Jazzfesztivált ugyancsak 1961-ben alapították. Mindkét fesztivál jelenleg is létezik; a Sopoti Jazzfesztivál honlapja: www.sopotjazz.pl, a Karlovy Vary Jazzfesztivál honlapja: www.jazzfest.cz 5 A jazz nagykövetei (Jazz Ambassadors) programot 1956-ban, Dwight D. Eisenhower elnöksége idején indította el az amerikai kormány. A program diplomáciai célja az volt, hogy az Egyesült Államokkal ellenséges kommunista, illetve közel-keleti arab országokban kifejezetten népszerű,
12
Osztályának meg kellene vizsgálni, hogy miért nem szabad Magyarországon modern tánczenét játszani, miért bélyegzik meg az improvizatív zenei kifejezési formát és miért nevezik még mindig dekadens, kozmopolita és kapitalista műfajnak a jazzt. Az elemzés javaslatot tesz egy szervezett és differenciált elméleti és gyakorlati képzés elindítására, amelynek keretében „blues formát és stílust, ballada és szving játékstílust, latin-amerikai és afro-cuban zenét, modern tánczenét és modern jazzt, zeneelméletet, jazzelméletet és jazztörténetet oktatnának” fiataloknak és már a pályán lévő könnyűzenészeknek.6 A szemléletváltás és ideológiai fordulat következő, immár kézzelfogható eredményt hozó lépése az a tanácskozás volt, amelyet 1962. október 2-án rendeztek a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Köztársaság téri székházában, s amelyen bejelentették a Budapesti Ifjúsági Jazzklub megalapítását. A három héttel később megnyílt klub az Ifjúsági Park7 téli helyiségében, a Dália presszóban (Budapest V., Bajcsy Zsilinszky út 72.) kapott helyet; vezetésével Kertész Kornél zongoristazeneszerzőt bízták meg. A modern magyar jazz egyik úttörője klasszikus zenei képzettséggel rendelkezett, a negyvenes évek elejétől tánczenész volt, majd az ötvenes években egy akrobatikus tánciskola korrepetitoraként, illetve a Savoy és az Astoria zenészeként dolgozott. Az elnökké kinevezett Kertész mellett a klub vezetőségében helyet kapott Mészáros Péter titkár (a KISZ képviselője), valamint Kőrössy János zongorista-zeneszerző8, S. Nagy István szövegíró9 és Radics Gábor zongorista-vibrafonos.10 Az ideológiai fordulat újabb bizonyítéka, hogy a klub védnöki testületében a magyar zenei élet szinte valamennyi fontosabb intézménye képviseltette magát.11 A Dália klub jelentősége Kertész Kornél az 1970-es évek végén az MTA Zenetudományi Intézet rendelkezésére bocsátotta a klub teljes dokumentációját, s ebből született meg Szeverényi Erzsébet statisztikai adatokat (a koncertek számát és rendszerességét, a közreműködőket, a repertoárt, a látogatottságot, a látogatók összetételét) elemző tanulmánya (SZEVERÉNYI 1980). Ennek ismertetését mellőzve, az alábbiakban szórakoztató jazz-programok segítségével bemutassa az amerikai kultúra szabadságát. E program keretében jutott el 1965-ben Louis Armstrong és együttese Budapestre. 6 Lényegében e koncepció jegyében alapították meg 1965-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakát, amelynek első tanárai között volt Pernye András, Gonda János, Bágya András és Kertész Kornél. 7 A budapesti fiatalok első nagyobb szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park (közismert nevén: Ifipark) 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit az egykori Várkert Bazár területén. A szórakozóhely 1984ig működött, így a beat-korszakot, a diszkóhullámot és a kemény rock térhódítását is „végigélte”. 8 Kőrössy János adatlapja a BMC Magyar Zenei Információs Központ honlapján: http://info.bmc.hu/ index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1935 9 S. Nagy István (1934–) a hatvanas-hetvenes évek legsikeresebb magyar dalszövegírója volt. Slágereit többek között az Apostol együtes, Aradszky László, Cserháti Zsuzsa, a Generál, a Hungária, Ihász Gábor, Koncz Zsuzsa, Korda György, Kovács Kati, Máté Péter szólaltatta meg. 10 Radics Gábor adatlapja a BMC Magyar Zenei Információs Központ honlapján: http://info.bmc.hu/ index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=2498 11 A Dália védnöki testületének tagjai voltak: Bágya András (Magyar Rádió), Bánki László (Országos Filharmónia), Beck László (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat), Deák István (Magyar Televízió), Farkas Jenő táncpedagógus, Gonda János (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat), Harmat László (Országos Szórakoztatózenei Központ), Huzella Elek (Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola), Komornik Ferenc (Magyar Ifjúság – a KISZ havilapja), Pernye András (Magyar Nemzet), Petrovics Emil (Petőfi Színház), Székely András (Tánczenei Szakosztály), Szepesi György (Magyar Rádió), Szinetár Miklós (Magyar Televízió), Tháler Gyula (Országos Szórakoztatózenei Központ), Váradi György (Magyar Televízió).
13
összefoglaljuk a klub másfél éves (1962. október 25-től 1964 áprilisig tartó) működésének legjellemzőbb vonásait és tanulságait. 1. A Budapesti Ifjúsági Jazzklub, azaz a Dália koncertprogramjának gerincét 1949 és 1962 között keletkezett amerikai, nyugat-európai és (szórványosan) magyar jazzkompozíciók alkották, vagyis a repertoárból kimaradtak a műfajtörténet klasszikusai és a teljes swing-korszak. Ezt az egyoldalú műfaji orientációt Gonda János szerint az indokolta, hogy a korszak legtehetségesebb magyar jazz-zenészei „azt az elhatároló lépést teszik meg, amit az impresszionistákat követő modern komponisták, amikor átléptek a hétfokúságból a tizenkétfokúságba, a hármashangzat-világból a szekundés kvart-modellek világába, az egyértelmű tonalitásból a politonalitásba (GONDA 1979: 152). 2. Kertész Kornél nem zenés szórakozóhelyet és nem is amerikai stílusú jazzklubot képzelt el, hanem olyan kulturális műhelyt, ahol a „szocialista normáknak” megfelelően lehet jazzt játszani és hallgatni. Ennek megfelelően a Dáliában csak érvényes tagsági igazolvánnyal, öltönyben és nyakkendőben lehetett megjelenni. Kertész a koncertek alatt teljes csendet követelt, a bemutatkozó zenekarok részéről pedig elvárta a lelkiismeretes felkészülést, s így kevés teret engedett a szabad örömzenének. Ezt a pedagógiai szemléletet – ami miatt Kertészt a klubtagok „Citromnak” gúnyolták – támasztották alá Pernye András, Marton György, Sebők Imre, Karel Krautgartner, Pál László, Radics Gábor, Gregorics János, Kertész Kornél, Deseő Csaba, Semjén Kornél és Tóth Zoltán lemezbemutatóval egybekötött, ismeretterjesztő előadásai is. 3. A Dáliának – éppen a kulturális műhely-jellegből adódóan – csak az első hónapokban volt jelentős létszámú, fiatalokból álló törzsközönsége. 1963 tavaszától a szórakozni vágyó fiatalok egyre inkább a beathullám hatására alakult új együttesek fellépéseit keresték; az Amerika Hangja jazzműsorai és a nyugati jazzlemezek helyett a kurrens beatzenét sugárzó luxemburgi rádiót hallgatták.12 A megcsappant érdeklődés mellett a klub helyzetét a fenntartóval (KISZ) kialakult költségvetési és hatásköri viták, az Országos Szórakoztatózenei Központtal és a vendéglátóiparral létrejött érdekellentétek is nehezítették, így 1964 áprilisában a Dália bezárt. Csányi Attila13 visszaemlékezése szerint a klub nem szűnt meg teljesen: „először az Akácfa utcai Balaton étteremben volt, majd onnan Budára költözött, a Keleti Károly utcába, ahol az akkori Spanyol Klubban működött tovább (idemenekült spanyol kommunista partizánok és családjuk klubja volt), és a jazzklub vezetője itt a későbbi tévés, Módos Péter volt (CSÁNYI 2011). 4. A nehézségek ellenére a Dália rövid működése a magyar jazztörténet fontos mérföldköve. Jó néhány pályakezdő, a műfaj hazai fejlődését később évtizedekre meghatározó muzsikusnak (Garay Attila, Pege Aladár, Szabados György, Vukán György és mások) adott bemutatkozási lehetőséget. Szigorú műhely-jellegével, jazztörténeti előadásaival és lemezbemutatóival – illetve az Ifjúsági Jazz Klub Híradója című időszaki kiadványával – jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szakma és az értő közönség a jazzt többé ne szórakoztató tánczeneként, hanem értékteremtő, improvizatív kortárszeneként tartsa számon. A Dália emellett megalapozta a magyar jazz későbbi nemzetközi kapcsolatrendszerét: gyakran léptek 12
A luxemburgi rádió műsorairól és az úgynevezett „luxi-jelenségről” lásd bővebben: JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1. A beat-kezdetektől a kemény rockig. Bp. : Népszabadság Könyvek, 2005. p. 28-35. 13 Csányi Attila (1940–) zongorista-zeneszerző az Orient Dixieland Jazz Band vezetője, később rádiós jazz-műsorok külső munkatársa volt. Jazztörténeti cikkek, jazz-bibliográfiák szerzője, a JazzMa internetes portál főszerkesztő-helyettese.
14
fel itt csehszlovák, lengyel, jugoszláv, olasz, NDK-beli és NSZK-beli zenészek, sőt a BBC rádió is felvételeket készített a klubban. A Modern Jazz című lemezsorozat Az 1962 utáni magyar jazztörténet másik fontos mérföldköve a Modern Jazz című hanglemezsorozat, ami szorosan kapcsolódik Gonda János zongoraművészzeneszerző pályakezdéséhez. Mint Feuer Mária megfogalmazta, „a modern jazz magyarországi elismerése, terjesztése Gonda János nevéhez fűződik – bár ő tiltakozik a megállapítás ellen. Véleménye szerint tökéletesen mindegy, hogy ki harcolt e két oldalról is lenézett művészet létjogosultságáért, az egyenjogúsodás feltartóztathatatlanul megindult a hatvanas évek elején. Gonda János azért lehetett jó képviselője a jazz ügyének, mert egyformán rendelkezik a gyakorlati muzsikus tapasztalatával és a zenetudós elméleti felkészültségével (FEUER 1972 : 416). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi, majd zongora szakán diplomát szerzett Gonda 1961-ben, zenei rendezőként került a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz (MHV), s kezdeményezője volt az új sorozatnak, amit – a korábban elemzett ideológiai fordulat jegyében – a hanglemezgyári vezetők végül (a már meglévő Qualiton márka keretében) engedélyeztek. Gonda így emlékezett vissza a Modern Jazz elindítására: „Behívtam a stúdióba a legkülönbözőbb személyeket, klasszikus zenészeket, zeneszerzőket vagy zenei rendezőket, hogy lelkesítőül arra alkalmasnak vélt jazz felvételeket mutassak nekik. Lassan rávettem a hanglemezgyári embereket, hogy elinduljon a jazz antológia sorozat, de akkor ez még mindig nagyon periférikus műfaj volt, a lemezgyáron belül is. Én létrehoztam – egy kicsit MJQ-s14, kicsit brubeckes15, kicsit kamara jellegű zenekart, a Qualiton együttest (TURI 1983 : 57). A Modern Jazz sorozatot a Qualiton nyitotta, amelyben Gonda mellett Buvári Tibor nagybőgőzött és Várnai Tibor dobolt; a lemezen közreműködött még Káldor Péter (vibrafon), Sasvári Attila (altszaxofon), Jagasich Péter (oboa) és Szirmay Márta16 (ének). A szerzők között a klasszikusok (George Gershwin, Cole Porter) is megjelentek, de Lionel Hampton, Thelonious Monk, Dave Brubeck és Gonda János neve elegendő garancia volt a „modernségre”. Pernye András kritikája szerint „Gonda János sokoldalú tehetségéről ad számot e lemez keretében. Megismerjük őt hangszerelőként, […] zeneszerzőként a Blues című számban, és egyben azt is megtudjuk róla, hogy kiváló zongorista. A már említett Blues mellett Dave Brubeck The Duke-jában élvezhetjük Gonda klasszikus mestereken csiszolt előadóművészetét és improvizációs készségét. […] Szirmay Márta ma már vitán felül Európa egyik legjobb (ha nem a legjobb) jazzénekesnője. Hatalmas terjedelmű, érzelmileg és művészileg egyaránt maximálisan kitöltött és átlelkesített hangja van, és egyben bámulatos improvizációs készséggel rendelkezik” (PERNYE 1963). 14
A Modern Jazz Quartet (MJQ) 1952-ben alakult meg, és egészen az 1990-es évekig koncertezett. Klasszikus összeállításában Milt Jackson vibrafonozott, John Lewis zongorázott, Percy Heath nagybőgőzött és Kenny Clarke dobolt. 15 Dave Brubeck (1920–2012) világhírű zongorista-zeneszerző. Legsikeresebb zenekara az 1949-ben alakult Dave Brubeck Quartet volt, amelyben Paul Desmond altszaxofonon játszott, Eugene Wright nagybőgőzött és Joe Morello dobolt. 16 Szirmay Márta (1939–) klasszikus énektanulmányokat folytatott, de az 1960-as évek elején még nem döntötte el, hogy az opera vagy a jazz műfaját válassza. 1964-ben, a Qualiton együttessel egy szólólemeze is megjelent (Szirmay Márta és a Qualiton Jazz Együttes. Qualiton, LPX és SLPX 7276 ), amelyen örökzöldeket, musical-témákat és magyar slágereket adott elő. 1963 és 1978 között a Magyar Állami Operaház művésze volt; Szokolay Sándor operája, a Vérnász ősbemutatóján az Anya szerepét énekelte. 1978 óta Németországban él, a nyolcvanas években újra jazzt is énekelt.
15
A Modern Jazz lemezsorozat második lemezén – egy rövidebb terjedelmű, úgynevezett EP-korongon – Garay Attila és együttese mutatkozott be. Egy klasszikus Gershwin-téma (Summertime) mellett Garay két saját, klasszicizáló stílusú szerzeménye (Toccatina, Kánon) kapott helyet a lemezen. A harmincas évei elején járó, jogi diplomával rendelkező Garay ekkor már éveket töltött külföldön vendéglátóipari zenészként, de a jazz megítélésében bekövetkezett kedvező változás hatására szeretett volna itthon is koncertezni.17 Triójával – Scholz Péter (nagybőgő)18, Szúdy János (dob)19 – megnyerte az 1962. évi Karlovy Vary nemzetközi jazzfesztivál első díját, s ennek eredményeképpen előbb jelent meg lemeze Csehszlovákiában, mint Magyarországon. A sorozat harmadik lemezén Kertész Kornél együttese, az Astoria Jazz Quartet játszott – a zongoristazenekarvezetőhöz, illetve a Qualiton együttes dobosához és vibrafonosához (Káldor Péter, Várnai Tibor) a nagybőgős Rahói Ernő csatlakozott. Ugyanez a kvartett – The Pinocchio Ensemble néven – még két lemezt készített, amelyeken kizárólag amerikai jazz-kompozíciók szerepeltek. A Modern Jazz sorozat műfajtörténeti szempontból talán legfontosabb albuma az Anthology ’64, amelynek két lemezén tizenhárom együttes mutatkozott be.20 A magyar és angol nyelvű, fényképes kísérőfüzet, a kétféle hangtechnikai formátum (monó és sztereó) jelzi, hogy a terjesztői hálózatát lassan kiépítő MHV ezzel az albummal fontos és érzékeny kultúrpolitikai feladatra – a modern magyar jazz nyugat-európai megismertetésére – is vállalkozott, miközben (cirill betűs kivitelben) az albumot a Szovjetunióba is exportálták. A jazz és a társművészetek A modern magyar jazz születése idején (1962–1964) Budapest egyik legfontosabb kulturális színtere volt az Egyetemi Színpad, amely 1957 szeptemberében, az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatásával jött létre, az egyetem Bölcsészettudományi Karának Pesti Barnabás utcai épületében. Nánay Istvánnak az Egyetemi Színpad történetét feldolgozó monográfiájából (NÁNAY 2007) pontosan nyomon követhető, hogy 1962-től a jazz szórványosan (évadonként három-négy alkalommal) kapott helyet a színpad programjában – Pege Aladár és Szabados György együttesét többször is visszahívták. A jazz és a társművészetek találkozásának korai magyarországi példája a Pécsi Balett és Gonda János együttesének közös produkciója, a Dzsesszbalett, amit 1965. március 10-én mutattak be, majd ezt követően még nyolc estén játszottak az Egyetemi Színpadon. Ezeknek az alkalmaknak elsősorban az adja a jelentőségét, hogy a jazz – korábbi, szórakoztató zenei jellegétől gyökeresen eltérően – teljes értékű művészi kifejezési formaként jelenhetett meg az 1960-as évek közepének kulturális közegében. Erre a jelenségre világított rá Losonczi Ágnes 1969-ben megjelent, marxista szemléletű, de 17
Garay Attila adatlapja a BMC Magyar Zenei Információs Központ honlapján: http://info.bmc.hu/ index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=2499 18 Scholz Péter karmester, muzikológus tanulmányait a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban kezdte, majd a Holland Királyi Konzervatóriumban (Hága) folytatta nagybőgő szakon. Zenetudományt az Utrechti Állami Egyetemen tanult. A Holland Liszt Ferenc Társaság, valamint az 1999-ben alapított Frid Géza Alapítvány elnöke. 1997-ben Pro Cultura Hungarica kitüntetéssel ismerték el a magyar kultúra nemzetközi megismertetéséért végzett munkáját. 19 Szúdy János jazzdobosi pályája mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ütő tanszakán szerzett diplomát. Játszott Pege Aladárral, Szakcsi Lakatos Bélával és Vukán Györggyel. 1965-től Németországban élt, ahol a bonni Beethovenhalle zenekarának ütőhangszeres művésze lett. 20 A tanulmányunkban említett hanglemezek adatai a következők: Qualiton Jazz Együttes – Modern Jazz I. Qualiton LPX 7211; Garay együttes – Modern Jazz II. Qualiton EP 7219; Astoria Jazz Quartet – Modern Jazz III. Qualiton LPX 7245; The Pinocchio Ensemble 1-2. Qualiton LPX 7231, LPX 7234; Anthology ’64 – Modern Jazz IV-V. Qualiton LPX 7279-7280, SLPX 7279-7280
16
igen informatív zeneszociológiai kutatása is, amely megállapítja: „A jazz és az igényes művelődés között matematikailag is bizonyítható összefüggéseket találunk; elsősorban a filmdrámák iránti vonzódásban, másodsorban az irodalom iránti érdeklődésben, melyek után a költészet és a színház következik. Igaz, hogy ez a komolyzenénél tapasztalható összefüggés fokával összehasonlítva sokkal gyengébb. De ez éppen a jazz átmeneti jellegéből, a jazzkedvelők heterogenitásából következik, s e kört sem idealizálni, sem lebecsülni nem helyes” (LOSONCZI 1969: 133-134). A jazz közegének fokozatos megváltozására, a műfaj felértékelődésére az MSZMP Központi Bizottságának Kulturális Osztálya is felfigyelt. Egy 1964-es belső pártirat javasolta, hogy „támogassák a dzsessz-klubok tevékenységét, ösztönözzék és támogassák a hivatásos dzsessz-zenészeket, hogy vegyenek részt a dzsessz-klubok munkájában, mert a dzsessz-zene művelése fejleszti és feltételezi a magasabb zenei kultúrát, alapos zenetörténeti ismereteket és virtuóz hangszertudást kíván.”21
21
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Osztályának iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi, jelzete: M-KS 288-35.
17
Irodalom CSÁNYI Attila: A Dália legenda – Részletek Deseő Csaba készülő emlékirataiból. In: Jazz-Ma jazz zenei portál [online]. (2012. 03. 14). http://www.jazzma.hu/hirek/2011/03/25/a-dalia-legenda-reszletek-deseo-csabakeszulo-emlekiratabol FEUER Mária: 88 muzsikus műhelyében. Bp. : Zeneműkiadó, 1972. FINKELSTEIN, Sidney: A dzsessz. Nemzeti kifejezésmód vagy nemzetközi népzene? In: Valóság, 1961. jan. 4. évf. 1. sz. p. 42-51. GONDA János: Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat. Bp. : Zeneműkiadó, 1979. HAVADI Gergő: Doktrinerizmus, privilégiumok és szankciók a zenei életben. A magyar jazz politikai és társadalmi konstellációja az ötvenes és a hatvanas években. In: Zenei hálózatok. Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában. Szerk. Tófalvy Tamás, Kacsuk Zoltán, Vályi Gábor. Bp. : L’Harmattan, 2011. p. 129–158. LOSONCZI Ágnes: A zene életének szociológiája. Kinek, mikor milyen zene kell? Bp. : Zeneműkiadó, 1969. MARÓTHY János: Tánczenénk fejlesztésének néhány sürgető feladata. In: Új Zenei Szemle, 1953. máj., 4. évf. 5. sz. p. 16-18. MARÓTHY János: Kinek a zenéje és meddig? A jazz körüli vitákhoz. In: Élet és Irodalom, 1961. aug. 4., 5. évf. 32. sz. p. 5. NÁNAY István: Profán szentély – Színpad a kápolnában. Bp. : Alexandra, 2007. PERNYE András: A dzsesszről. In: Valóság, 1962. márc. 5. évf. 1. sz. p. 57-70. PERNYE András: Modern Jazz Qualiton hanglemezen. In: Muzsika, 1963. okt. 7. évf. 10. sz. p. 23. SIMON Géza Gábor: A klarinét dimenziói. Portré Dudás Lajosról. Pécs : Pannonton, 1990. SZEVERÉNYI Erzsébet: A magyarországi jazz történetének kultúrpolitikai vonatkozásai 1945–1958. In: Zenetudományi Dolgozatok 1979. Szerk. Berlász Melinda, Domokos Mária. Bp. : MTA Zenetudományi Intézete, 1979. p. 153–156. SZEVERÉNYI Erzsébet: A Dália. Magyar jazz 1962–1964. In: Zenetudományi Dolgozatok 1980. Szerk. Berlász Melinda, Domokos Mária. Bp. : MTA Zenetudományi Intézete, 1980. p. 335-344. TURI Gábor: Azt mondom jazz. Bp.: Zeneműkiadó, 1983. UTYESZOV, Leonyid: Szükség van jó dzsesszre (Egy érdekes szovjet vélemény). In: Élet és Irodalom, 1961. ápr. 12. 5. évf. 14. sz. p. 12.
18
