Az EU eredetvédelmi szabályozásában rejlő lehetőségek a hungarikum típusú termékek számára Készítette: Török Áron PhD hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék
Az egyre inkább globálissá váló élelmiszerpiacokon a versenyhelyzet fokozódása oda vezet, hogy a fogyasztó a kínálat bőségét látva mind nehezebben tudja kiválasztani azt a terméket, amelyre szüksége van. Az olyan termék, amelyet valamilyen különleges tulajdonsága alapján differenciálni lehet a többitől, egyre keresettebbé válik. Ez a különleges tulajdonság eredhet az összetételből, az egyedi alapanyagokból, a jellegzetes készítési módokból és még számos egyéb tényezőből; egy azonban közös bennünk: ahhoz, hogy ezt a különleges tulajdonságukat védjeggyel is tanúsítani tudják, számos előírásnak kell megfelelni. Ezek a törvényi szabályozások hivatottak garantálni azt, hogy a védjeggyel ellátott termékek minősége mindig magas és állandó szintet képviseljen. Az eredet védelme nem új keletű dolog, hiszen már az ókorban is keresettebbek voltak a meghatározott helyről származó borok, porcelánok [Tattay, 2001] és egyéb termékek (pl. damaszkuszi penge, korinthoszi vázák stb.). Már a középkorban olyan termékek váltak „védetté”, amelyek még a mai napig is őrzik hírnevüket, mint a brüsszeli csipke, a muránói üveg, meisseni porcelán és a lista még hosszan sorolható lenne. Jelen értekezés célja az, hogy rámutasson a XXI. századi Európában elérhető védjegyekben rejlő lehetőségekre, illetve hogy megmutassa, hogy az eredetvédelemre alapozva milyen stratégiákat lehet felépíteni. Magyar vonatkozásban bemutatásra kerülnek az egyedi magyarországi védjegyek, s végezetül egy magyar sikertermék – a pálinka – példáján keresztül az is kifejtésre kerül, hogy egy hungarikum típusú termék sikeréhez hogyan tud hozzájárulni a törvényi védelem.
1. Az eredetvédelem nemzetközi szükségessége – a feta sajt példája Ahhoz, hogy megértsük az eredetvédelem jelentőségét, érdemes nemzetközi kitekintést is tenni. Az Európai Unió területén zajlódó, egyik leghosszabb ideig elhúzódó eredetvédelmi tárgyalássorozat okozója a feta sajt volt. A feta sajt egy közel hatezer éves múltra visszatekintő görög élelmiszerfajta, amely mai elnevezését a XIX. században, velencei hatásra kapta [Európai Közösségek Bírósága, 2005]. A Peloponnészoszi-félszigeten készült sajtféleség elsődleges alapanyaga a helyi fajtákból nyert kecske- és juhtej volt, és az évszázadok során kialakult technológiáknak köszönhetően igazi nemzeti termékké nőtte ki magát. Éppen ezért a feta szó hallatán az emberek többsége elsősorban a Balkán-félszigetre, azon belül is Görögországra asszociál, bár az 1990-es évek közepére közel háromszor annyi „feta” készült Görögországon kívül, mint annak határain belül. A legjelentősebb „fetatermelő” országok Európában Németország, Dánia és Franciaország voltak. Az eredeti földrajzi jellegzetességek hiánya mellett még az is döntő különbség volt, hogy míg a Görögországban készült feta alapanyaga a juhtej volt, addig a német és dán termékek szinte kizárólag tehéntejből készültek. Az
ilyen
módon
hatalmassá
duzzadt
konkurencia
akkora
bevételcsökkenést
és
presztízsveszteséget jelentett a görög termelők számára, hogy kormányuk 1996-ban hivatalos lépéseket kezdeményezett a helyzet tisztázásának és megoldásának érdekében. Az Európai Bizottság a görög kormány megkeresésének értelmében elindította a feta elnevezés védetté nyilvánítási folyamatát, oltalom alatt álló eredetmegjelölésként. Természetesen a fent említett három ország megtámadta a kezdeményezést, s mereven elutasította azt. Egyedül a franciák (akiknek a terméke a leginkább hasonlított a görög fetához, hiszen ők is juhtejből készítették azt) álltak elő olyan kompromisszumos javaslattal, hogy a kérelmezők jogot kaphassanak a „görög feta”, illetve a „peloponnészoszi feta” elnevezések használatára. A jogi procedúrának az lett az eredménye, hogy az Európai Bíróság 1999-ben megsemmisítette az eredetvédelmi határozatot kezdeményező brüsszeli javaslatot. [Europe Information Agriculture, 2005] A jogorvoslat alapját az jelentette, hogy olyan elnevezés, amely már a köztudatban egy általános fogalomként bekerült (a németek és dánok szerint a feta elnevezés már ilyen volt) nem lehet oltalom alatt álló megjelölés. A jogi útvesztők sora azonban még mindig nem ért véget, mert az Európai Bizottság újbóli javaslata értelmében 2002-től a feta sajt oltalom alatt álló eredetmegjelölés lett, s bár a döntést 2
a korábbi felek ismét megtámadták, ez alkalommal az Európai Bíróság (korábbi döntésével ellentétben) a beadványt elutasította. Így tehát ettől az évtől kezdve fetának már csak és kizárólag azokat a lágy kecske- és juhsajtokat lehet nevezni, amelyeket Görögország meghatározott területein állítanak elő olyan alapanyagokból, amelyeknek az őshonos fajták olyan jószágaitól kell származnia, amelyeket hagyományos módszerrel tenyésztenek, és az engedélyezett vidékek legelőin legeltetnek. A fent vázolt engedélyeztetési folyamatnak és jogi procedúrának az a tanulsága, hogy egyes jellegzetesen helyi élelmiszerek esetében az eredetmegjelölésnek olyan nagy szerepe van, hogy ezért még egy közösségen (EU) belüli államok is képesek évekig tartó pereskedést felvállalni. Az ilyen termékek termelésének kizárólagos joga akkora értékkel bír a tulajdonosa számára, hogy hajlandó a legvégső fórumokig elmenni jogalapjának bizonyításáért. Ha mindezekhez hozzátesszük azt, hogy az Európai Unió közelmúltjának történelmében a feta esete nem egyedi példa (gondoljunk csak a portói bor vagy a parmezán sajt hasonló esetére), akkor egyértelműen látszik, hogy az élelmiszergazdaságban az eredetmegjelöléseknek egyre fontosabb szerepe van.
2. Az Európai Unió által kínált eredetvédelmi lehetőségek Az imént láthattuk, hogy a feta sajt esetében az eredetmegjelölés milyen nagy visszhangot kapott egyes tagállamok életében. A következőkben egy átfogó kitekintésre kerül sor az Európai Unióban megtalálható eredetvédelmi szabályozásokkal kapcsolatban, a három leggyakoribb – az egész Közösségre érvényes – tanúsítvány bemutatásán keresztül. Az Európai Unió az élelmiszereknél is törekszik a diverzitás fenntartására, éppen ezért került elfogadásra két határozat is 1992-ben, amelyek megteremtették a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek eredetvédelmének jogi alapját. Fontos megjegyezni, hogy az egyes tagállamok (különösen Franciaország és Spanyolország) már korábban is rendelkeztek saját, eredetvédelmen alapuló védjegyrendszerekkel, s a közösségi kezdeményezés ezeket a rendszereket integrálta immáron általánosan elfogadott és használt metódussá.
3
2.1. Oltalom Alatt Álló Eredetmegjelölésű (OEM) termék Az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek (angolul Protected Designation of Origin - PDO) a jogalapját a 2081/92 EGK tanácsi rendelet képezi. A három kategória közül ez jelenti a legerősebb exkluzivitást, hiszen a védjegy feltétele, hogy a termék előállításának minden lépése a meghatározott földrajzi területen kell, hogy megtörténjen. Éppen ezért a terméknek közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatban kell állnia az adott földrajzi egységgel, s kiemelkedő minőségűnek kell lennie. A gyakorlatban ezen termékek megnevezése a fentiek alapján egy földrajzi egység (jól behatárolható táj, helység) és magának a mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari terméknek a nevéből áll. A védjegy használatának joga – és egyben a törvényi oltalom élvezete – megillet mindenkit, aki a meghatározott feltételeknek (tehát a termelés helyének, az összetételnek, eljárási módnak stb.) megfelel, azaz nincs fenntartva kizárólagos jog a védjegykérelem benyújtójának számára. Az eredetvédelem törvényi erőre akkor emelkedik, amikor az adott termék bekerül az Európai Unió jegyzékébe. Ahhoz, hogy egy termék megkapja az „Oltalom Alatt Álló Eredetmegjelölés” címet és teljes mértékben megfeleljen a közösségi rendeletnek, a kérelmezőnek részletesen ki kell térnie a következőkre [Zobor, 2004]: 1. A termék elnevezése. A kérelmezőnek már a kérelem benyújtásakor világosan jeleznie kell azt, hogy milyen földrajzi névvel szeretné a terméket oltalom alá vonni, hiszen az eredetvédelem magára a megnevezésre vonatkozik. Fontos kitétel, hogy nem lehet nyilvántartásba venni az olyan termékeket, amelyek a) elnevezése már szokásossá vált és nem csak az adott régióból származó termékre használják (a feta sajt esetében erre hivatkoztak a rendelet megtámadói), b) megtévesztenék a fogyasztót a származással kapcsolatban, c) már meglévő védjegyekkel védett elnevezésekkel ütköznének. 2. A termék leírása. Ismertetni kell a védeni kívánt termék legfontosabb paramétereit, mint az alapanyagok, legfontosabb fizikai és kémiai tulajdonságok, érzékszervi jellemzők. Az átfogó és mindenre kiterjedő kép nyújtása elengedhetetlen ahhoz, hogy a védjegyoltalom alá kerülő terméket pontosan be lehessen határolni és a későbbi esetleges nézeteltéréseknek elejét lehessen venni. 4
3. A földrajzi terület meghatározása. Pontos körülírása annak a földrajzi egységnek, amely területen a termék a meghatározott minőségben és tulajdonságokkal előállítható. A könnyebb nyomonkövethetőség érdekében a földrajzi behatárolást térképekkel kell alátámasztani. 4. A földrajzi területről való származás igazolása. A
már
említett
nyomonkövethetőség
biztosításának érdekében ki kell dolgozni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a védett termék útját a termelőtől egészen a fogyasztó
asztaláig
tartó
úton
ellenőrizni
lehessen. A gyakorlatban ez a dokumentálás egyfajta szigorú formáját jelenti, s a különböző igazolások (és a védjegy) a csomagoláson történő feltüntetésével lehet megvalósítani. 5. A termék előállítási módja. Ebben a fejezetben részletesen be kell mutatni az alkalmazott
1. táblázat OEM termékek száma az EU-ban Ausztria 8 Belgium 3 Ciprus 1 Csehország 7 Dánia 1 Egyesült Királyság 20 Finnország 5 Franciaország 124 Görögország 71 Hollandia 7 Írország 1 Lengyelország 11 Luxemburg 2 Magyarország 10 Németország 30 Olaszország 205 Portugália 61 Spanyolország 106 Svédország 1 Szlovénia 8 Forrás: Európai Bizottság
technológiákat: egészen a termesztéstől/tenyésztéstől a feldolgozásig. Itt kell meghatározni azt, hogy milyen technológiával előállított alapanyagok képezhetik az eredetvédett termék alapját. 6. A termék és a földrajzi környezet kapcsolata. Ez a terület kiemelkedő fontosságú, hiszen ez jelenti a védjegykérelem alapját. Itt kell kitérni arra, hogy az adott termék miben különbözik a többitől, illetve hogy milyen kapcsolatban áll a jelzett régióval, mi köti ahhoz (hírnév, hagyomány). 7. Az ellenőrző szervek megnevezése. Az önellenőrzés biztosításán kívül itt meg kell nevezni azokat a területileg illetékes szerveket (elsősorban állami intézményeket), amelyek a termék előállítása során ellenőrzési feladatokat látnak el. 8. A földrajzi árujelző feltüntetése a terméken. Fontos az egyértelmű azonosítás biztosítása. A kötelezően feltüntetendő földrajzi név és a hozzá kapcsolódó terméknév mellett fel lehet tüntetni magát a védjegyet, az OEM – PDO megnevezést, illetve azt, ha valamilyen egyéb ellenőrző szerv is tanúsítja a terméket. 9. A közösségi és/vagy nemzeti rendelkezések által megállapított követelmények. Itt kell feltüntetni azokat a nemzeti és/vagy közösségi egyéb szabályozásokat,
5
amelyeknek a terméknek meg kell felelnie ahhoz, hogy az eredetvédelemben részesüljön. Az Európai Unió jelenleg közel hétszáz darab OEM terméket ismer el, melyből a legtöbb a mediterrán országokban (Portugália, Spanyolország, Olaszország és Franciaország) található (1. táblázat). Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a listán szerepel hét darab árucikk Kínából és egy a Koreai Köztársaságból is (frissen feldolgozott zöldség és gabonafélék, fűszerek). A teljesség igénye nélkül néhány közismertebb Oltalom Alatt Álló Eredetmegjelölésű terméket a 2. táblázat tartalmaz.
Dosszié szám EL/PDO/0017/0427 ES/PDO/0005/0009 FR/PDO/0017/0112 FR/PDO/0217/0131 IT/PDO/0005/0108 IT/PDO/0017/0010 IT/PDO/0017/0066 IT/PDO/0117/0014 IT/PDO/0117/0067 NL/PDO/0017/0314 NL/PDO/0017/0315 PL/PDO/0005/0451 PL/PDO/0005/0450
Termékmegnevezés Φέτα (Feta) Jamón de Huelva Camembert de Normandie Roquefort Chianti Classico Gorgonzola Prosciutto di Modena Mozzarella di Bufala Campana Prosciutto di Parma Noord-Hollandse Gouda Noord-Hollandse Edammer Oscypek Bryndza Podhalańska
Ország Görögország Spanyolország Franciaország Franciaország Olaszország Olaszország Olaszország Olaszország Olaszország Hollandia Hollandia Lengyelország Lengyelország
2. táblázat Fontosabb OEM termékek az EU-ban
6
Termékkategória 1.3. osztály: Sajtok 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.3. osztály: Sajtok 1.3. osztály: Sajtok 1.5. osztály: Olajok és zsírok 1.3. osztály: Sajtok 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.3. osztály: Sajtok 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.3. osztály: Sajtok 1.3. osztály: Sajtok 1.3. osztály: Sajtok 1.3. osztály: Sajtok Forrás: Európai Bizottság
2.2. Oltalom Alatt Álló Földrajzi Jelzésű (OFJ) termékek
Az Oltalom Alatt Álló Földrajzi Jelzésű termék (Protected Geographical Indication – PGI) az előzőhöz képest már egy tágabb kategória, hiszen ide 3. táblázat OFJ termékek száma az EU-ban Ausztria 6 Belgium 5 Bulgária 1 Ciprus 1 Csehország 21 Dánia 5 Egyesült Királyság 26 Finnország 1 Franciaország 113 Görögország 26 Hollandia 3 Írország 4 Lengyelország 14 Litvánia 2 Luxemburg 2 Magyarország 2 Németország 63 Olaszország 108 Portugália 58 Románia 1 Spanyolország 77 Svédország 3 Szlovákia 7 Szlovénia 8 Forrás: Európai Bizottság
tartozhat minden olyan termék, amelynek a termelése, vagy a feldolgozása, vagy az előállítása a meghatározott földrajzi területhez tartozik, s ennek köszönheti azt a különleges tulajdonságot, ami alapján meg lehet különböztetni a többi terméktől. Az OFJ termékeknek tehát nem szükséges, hogy a teljes termékéletpályájuk szorosan a régióhoz kapcsolódjon. Az eljárási rendet tekintve az OFJ termékek
lajstromba
vétele
teljesen
megegyezik
az
OEM
termékekével [CONSACT, 2003a]. Jelen pillanatban az Európai Unió 565 darab Oltalom Alatt Álló Földrajzi Jelzésű terméket tart nyilván. Általánosságban véve elmondható, hogy azok az országok, amelyek élen járnak jellegzetes termékeik OEM védelmének megszerzésében, az OFJ védjegyet is nagy számban igénylik (3. táblázat). Az Európai Uniós lajstromban mindezek mellett megtalálhatóak olyan országok, mint többek között Kolumbia a jellegzetes kávéjával, Törökország a baklavával, India speciális teafüvével és Thaiföld a tipikus rizskészítményével. Néhány Magyarországon is ismertebb OFJ termék nevét a 4. táblázat tartalmazza:
Dosszié szám DE/PGI/0005/0184 DE/PGI/0017/0686 SK/PGI/0005/0427 SK/PGI/0005/0485 UK/PGI/0017/0296 ES/PGI/0005/0654 IT/PGI/0005/0430 NL/PGI/0005/0328
Termékmegnevezés Nürnberger Bratwürste Schwarzwälder Schinken Slovenská bryndza Slovenská parenica Kentish ale Chorizo Riojano Aceto Balsamico di Modena Gouda Holland
Ország Németország Németország Szlovákia Szlovákia Egyesült Királyság Spanyolország Olaszország Hollandia
4. táblázat Fontosabb OFJ termékek az EU-ban
7
Termékkategória 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.3. osztály: Sajtok 1.3. osztály: Sajtok 2.1. osztály: Sörök 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.8. osztály: Fűszerek 1.3. osztály: Sajtok
Forrás: Európai Bizottság
2.3. Garantáltan Hagyományos és Különleges (HKT) termékek A Garantáltan Hagyományos és Különleges termékek (Traditional Speciality Guaranteed – TSG) jogalapjául a 2082/92 EGK tanácsi rendelet szolgál. Ez a kategória nagymértékben különbözik az előző kettőtől, hiszen ezek a termékek abban egyediek, hogy az összetételük vagy az előállítási módjuk a meghatározott, a földrajzi területtel nincsenek elválaszthatatlan kapcsolatban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a HKT termékek bárhol előállíthatóak, feltéve hogy a bejegyzett elkészítési módot követik, betartják [Mészáros, 2004]. A Garantáltan Hagyományos és Különleges termékek iránti alacsony érdeklődés (hiszen mindössze 45 darab ilyet regisztráltak mindeddig) elsősorban annak tudható be, hogy ide leginkább azok a termékek kerülhetnek be, amelyek a két eredetvédelmi kategóriába nem (5. táblázat). Ez azt is jelenti egyben, hogy ezeknek az áruknak az exkluzivitása alacsonyabb, hiszen itt nem beszélhetünk szoros földrajzi kötődésről, a megkülönböztethetőséget mindössze egy különleges tulajdonság biztosítja. A
nyilvántartásba
vételhez
elengedhetetlen,
hogy
maga
a
termékmegnevezés is egyedi legyen és kifejezze a termék különleges tulajdonságát is. Nem lehet egyedi az olyan termék, amelynek általános tulajdonságai megegyeznek másokéval. Az
EU
rendelet
értelmében
megkülönböztethetünk
kétfajta
termékvédelmet: gyengét, illetve erőset. A gyenge védelem (első szint) azt jelenti, hogy akkor lehet a védett megnevezést és a logót együttesen használni, ha a rögzített „receptet” használják a gyártás folyamán. Ezek szerint az olyan termékek, amelyek némileg eltérnek a gyártási előírásoktól, jogszerűen viselhetik a védett nevet, azonban a védjegyet nem. Ilyen termék többek között a mozzarella sajt.
5. táblázat HKT termékek száma az EU-ban Belgium 5 Egyesült Királyság 4 Finnország 3 Franciaország 1 Hollandia 2 Lengyelország 9 Litvánia 1 Olaszország 2 Spanyolország 5 Svédország 3 Szlovákia 7 Szlovénia 3 Forrás: Európai Bizottság
Az erős védelem (második szint) azonban már azt jelenti, hogy a termék nevét és egyben a védjegyet is kizárólag azok a termékek viselhetik, amelyek teljesen megfelelnek az előállítási előírásoknak. Itt tehát az eredeti termékleírásnak teljesen meg kell felelni, mint a serrano sonkák esetében is.
8
A kérelmezési folyamat során meghatározásra kerül a termék megnevezése, a különleges előállítási vagy feldolgozási mód, a termékleírás, és természetesen az is, hogy erős vagy gyenge védelemért folyamodik a kérelmező. A 6. táblázat ismertet néhány ismertebb Garantáltan Hagyományos és Különleges terméket: Dosszié szám IT/TSG/0007/0001 SK/TSG/0007/0056 IT/TSG/0007/0031 ES/TSG/0007/0012 PL/TSG/0007/0050
Termékmegnevezés Mozzarella Bratislavský rožok ; Pressburger kipfel; Pozsonyi kifli Pizza Napoletana Jamón Serrano Kabanosy
6. táblázat Fontosabb HKT termékek az EU-ban
Ország Olaszország
Termékkategória 1.3. osztály: Sajtok
Szlovákia Olaszország Spanyolország Lengyelország
2.4. osztály: Tészták 2.3. osztály: Kenyér és édes tészták 1.2. osztály: Húsipari termékek 1.2. osztály: Húsipari termékek Forrás: Európai Bizottság
3. Az eredetvédelem alkalmazása Magyarországon - hungarikumok A Magyarországhoz kapcsolható (élelmiszeripari) termékeket a köznyelv hungarikumokként ismeri, azonban az elnevezés tisztázása mind a mai napig várat magára. A hungarikum termék definiálására nem létezik törvényi szabályozás, így nincs meghatározva az sem, hogy milyen jellegű árucikkek nevezhetőek így. Mindezek ellenére a hungarikum szó hallatán az emberek többsége a kiemelkedően magas minőségű, magyar termékekre asszociál. Többek között ezt is kihasználva immáron több gazdasági és civil szerveződés is létezik, amelyek a hungarikum nevet használják. Ilyen a 2000-ben alakult Hungaricum Club, melynek kezdeti négy termékéhez (Téliszalámi a Pick Szeged Zrt-től, Unicum a Zwack Unicum Nyrt-től, tokaji aszú a Tokaj Kereskedőház Zrt-től, illetve herendi porcelán a Herend Porcelánmanufaktúra Zrt-től) később csatlakozott a halasi csipke és a „Pető-módszerként” emlegetett konduktív nevelési módszer is. Ebből is látható, hogy az iménti termékkör igencsak tág volta miatt a hungarikum elnevezés kérdése továbbra sem tisztázott. Az értekezés a továbbiakban hungarikumnak tekinti mindazon kiemelkedő minőségű termékek körét, ahol ez a magas termékszínvonal elismerésre került bármiféle védjegy és/vagy eredetvédelmi oltalom formájában. Mindemellett kiemelten fontos megjegyezni, hogy a hungarikum elnevezés tisztázása és akár kormányzati szintű védelme (rendelet, esetleg
9
törvény) mindenképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy az ilyen típusú termékek egységesen és védetten tudjanak kikerülni a nemzetközi piacokra. 3.1. Az EU-s védjegyek hazai használata Magyarország, mint az Európai Unió teljes jogú tagja, jogosult a terméket közösségi oltalom alá is vonni. Hazánk jelenleg több OEM és OFJ termékkel is rendelkezik, HKT terméke azonban csak a szikvíz. 3.1.2. Magyarországi Oltalom Alatt Álló Eredetmegjelölésű termékek Az OEM megjelöléshez a kérelmezőnek Magyarországon a Magyar Szabadalmi Hivatalba kell benyújtania igényét, miután a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakhatósági állásfoglalását megszerezte arról, hogy a kérelem megfelel a törvényi előírásoknak. A Szabadalmi Hivatal ezután tételesen átvizsgálja a beadványt, s amennyiben az megfelel minden kritériumnak, úgy határozatot hoz arról. A határozatot ezek után az FVM továbbítja az Európai Bizottsághoz. Amennyiben a hatóságok itt sem emelnek semmilyen kifogást sem a kérelemmel szemben, akkor az Európai Unió hivatalos lapjában közzéteszik azt. A megjelenéstől számított hat hónapig van lehetősége a tagállamoknak kifogást emelni a kérelemmel szemben, ha ez nem történik meg, akkor a Bizottság rendeletet hoz a terméknek az Európai Uniós jegyzékbe való felvételéről [CONSACT, 2003b]. Amennyiben megalapozott kifogás merül fel valamelyik tagország részéről, úgy azt az érintett országoknak egymás között kell elintézniük. A Bizottság csak akkor lép közbe, ha a
Megnevezés
Állapot
Szegedi szalámi; Szegedi téliszalámi Alföldi kamillavirágzat Gönci kajszibarack Szőregi rózsatő Csabai kolbász Kalocsai fűszerpaprika őrlemény Gyulai kolbász Szegedi fűszerpaprika őrlemény; Szegedi paprika Makói vöröshagyma; Makói hagyma Hajdúsági torma
Bejegyezve Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Kérelem benyújtva Közzétéve Közzétéve
7. táblázat Magyar OEM termékek
Kérelem benyújtásának időpontja 21/12/2005 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 21/10/2004 Forrás: Európai Bizottság
10
feleknek nem sikerül megállapodniuk egymással, s ez esetben a körülmények és a tények figyelembe vételével döntést hoz. A megszerzett oltalom a lajstromozás időpontjától kezdve korlátlan ideig érvényes, s mindenki használhatja azt, aki az érintett földrajzi területen a termékleírásnak megfelelően állítja elő a megjelöléssel ellátott terméket. Mint ahogyan az látható (7. táblázat), az engedélyeztetési eljárás igencsak elhúzódhat, akár több évig is eltarthat. Ez a jelentős bürokratikus útvesztő sajnos több kezdeményezést is hátráltathat. 3.1.2. Magyarországi Oltalom Alatt Álló Földrajzi Jelzésű termékek Az OFJ termékek védjegyoltalmához az eljárási rend teljes mértékben megegyezik az OEM termékekével. Ilyen jellegű terméke Magyarországnak jelen pillanatban csak egy van, azonban a Budapesti téliszalámi mellett a szürkemarha húsa is hamarosan védetté válik (8. táblázat). Megnevezés Budapesti téliszalámi Magyar szürkemarha hús
Állapot Bejegyezve Kérelem benyújtva
8. táblázat Magyar OFJ termékek
Kérelem benyújtásának időpontja 21/10/2004 07/04/2009 Forrás: Európai Bizottság
3.2. HÍR védjegy
A
Hagyományok-Ízek-Régiók
védjegyet
a
Földművelésügyi
és
Vidékfejlesztési Minisztérium francia mintára indította el 1998-ban. A kezdeményezés alapvető célja az, hogy létrejöjjön Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteménye, s ez által ezeknek egy védjegyen keresztül való oltalma elősegítse a termékek értékesítését. A védjeggyel kapcsolatos ügyeket az FVM és az Agrármarketing Centrum koordinálja. Az első körben 2000. december 31-én lezárt gyűjtemény 300 terméket tartalmazott, régiók szerinti bontásban. A 2009. év folyamán kezdetét vette a HÍR gyűjtemény aktualizálását, illetve bővítését célzó hasznosítási program, melyre október 30-ig lehet pályázni. Pályázásra
11
mindenki jogosult, aki a kritériumoknak megfelelő, magas minőségű és jellegzetes magyar árut állít elő. Ahhoz, hogy egy termék jogosulttá váljon a védjegy használatára, az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie: 1. Dokumentált történelmi múlt. Legalább kétgenerációs (50 éves) ismertség. 2. Hagyományos előállítási mód. 3. Adott tájegységhez való kötődés (település, régió stb.). 4. Az előállításának legalább egy eleme helyi, speciális tudáson alapul. 5. Ismertség (legalább az előállítási körzetben). 6. Az előállítás és forgalmazás megléte. A jogosultakkal az AMC védjegyhasználati szerződést köt, s így azok használhatják a védjegyet a termékeik csomagolásán, s nem mellékesen az AMC által gondozott nyomtatott és elektronikus formában megjelenő katalógusban is szerepelhetnek majd. A HÍR védjeggyel rendelkező termékek közül több is rendelkezik már EU szintű oltalommal is, s középtávú célnak kell lennie annak is, hogy ezen magasabb védelmű termékek listája tovább gyarapodjon.
3.3. Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy
Az 1/1998 FM rendelet alapján Magyarországon megalkotásra került a „kiváló élelmiszer” követelményrendszere. Nagyrészt ezen alapul a Kiváló
Magyar
Élelmiszer
védjegyrendszer, hiszen ezzel a kezdeményezéssel a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a következő célkitűzéseket szándékozik elérni: 1. A magyar termékek differenciálása az importtermékektől a hazai élelmiszerpiacon. 2. A kiváló minőségű magyar élelmiszerek ilyen jellegű promóciójának elősegítése, a hazai élelmiszergyártók versenyképességének növelése. 3. A fogyasztók biztosítása arról, hogy a védjeggyel ellátott termék állandóan magas minőségű. 12
A védjegyért olyan Magyarországon működő egyéni és társas vállalkozás pályázhat, amely rendelkezik az adott termék tulajdonosi jogaival és vállalja a magas minőségnek a folyamatos ellenőrzésen és minőségbiztosításon keresztül való fenntartását. A KMÉ védjegyet szintén az Agrármarketing Centrum gondozza, s jelenleg 85 vállalat 407 terméke szerepel a védjegyhasználatra jogosultak listáján. A legtöbb termék különböző féle húskészítmény, azonban a zöldségből és gyümölcsből készült áruk is szép számmal szerepelnek. Az utóbbi időkben a különböző féle ásványvizek mellett a pálinkák közül is egyre több rendelkezik a védjeggyel a csomagolásán.
4. A XXI. század eddigi magyar sikertörténete: a pálinka Az elmúlt közel tíz évben a pálinka népszerűsége rendületlenül növekszik, napjaink egyik közkedvelt röviditalává vált. A pálinka életpályája úgy néz ki, hogy egy sikerszakaszba fordult, s a következőkben röviden bemutatásra kerülnek azok a tényezők, amelyek mindebben közrejátszottak. 4.1. A pálinka története Európában a röviditalok készítési technológiája a XI. században kezdett terjedni, s kezdetekben Magyarországon elsősorban gabonafélékből és a bor lepárlásával készültek. A középkor folyamán fokozatosan elterjedő pálinka nem mellékesen egyfajta „univerzális gyógyszerként” funkcionált, amely szintén hozzájárult gyors elterjedéséhez. Első írásos emlékünk a pálinkával kapcsolatban az „aqua vitae reginae Hungariae” elnevezést használja, hiszen Erzsébet királyné köszvényét a krónikások szerint pálinkával kúrálták a korabeli orvosok, s az „élet vize” elnevezés azóta is jelen van a köztudatban. A XV. századtól kezdve földesúri kiváltság volt a lepárlás joga, ekkor jelentek meg szintén a törkölypálinkák: az uradalmi jobbágyok és zsellérek a szőlő maradékának tekinthető törkölyből főzhettek maguknak pálinkát [Jónás, 2006]. A pálinka kifejezést a XVI. század eleje óta használjuk, 1520-ban már a maival teljes mértékben megegyező formában került feljegyzésre ezen szavunk, mely egyes nyelvészek szerint a szláv „palenka” szóból származik. Fontos megjegyezni, hogy a középkorban sokáig a különböző kolostorok voltak a legnagyobb és legfontosabb pálinkafőzők is. A nemes 13
párlatokhoz különböző gyógynövényeket is adtak, amelyek így még alkalmasabbak voltak gyógyítási célokra. Hasonló termékek mind a mai napig megtalálhatóak a különböző főzdék kínálatában. A XVIII. századtól kezdve a pálinkafőzés már nem elhanyagolható állami bevételt is jelentett a különböző adókon keresztül. Az első kifejezetten pálinkára vonatkozó adót 1850-ben rótták ki, s egyben állami monopóliummá is tették annak előállítását. Innentől kezdve írásos dokumentációja is van a pálinkafőzésnek, s a XIX. század második felében több mint 105.000 lepárló egységet tartottak nyílván a hatóságok. Ez a hatalmas szám tulajdonképpen azt jelentette, hogy szinte minden egyes uradalom rendelkezett a saját főzdéjével. A pálinkafőzés ipari méreteket öltő termelése magával vonta egy idő után a koncentrációt, s 1913-ban már mindössze 860 nagyobb főzde működött. Érdekes megjegyezni, hogy az USAhoz hasonlóan Magyarországon is volt általános alkoholtilalom az első világháború utáni átmeneti Tanácsköztársaság idején, azonban ez a pálinka forgalmát csak átmenetileg vetette vissza. A pálinka igazán sötét korszaka a második világháború után kezdődött. A főzdéket államosították, s a nagy szeszipari termelőegységek is terv szerint gyártották a termékeiket. A minőség rohamos hanyatlásnak indult, hiszen olyan italokat is pálinka néven hoztak forgalomba, amelyek gyümölcsöt nem is láttak, mindössze ipari alkoholt és különböző mesterséges színezőanyagokat és aromákat. Erre a korszakra datálódik az úgynevezett „feles főzés” fogalma is, amely azt jelentette, hogy a házilag készített pálinkának 50%-át szintén be kellett szolgáltatni az államnak. Mindezekből világosan kitűnik, hogy a rendszerváltás igencsak mostoha állapotok között találta az ágazatot: a leromlott infrastruktúrájú gyárak termelékenysége nem volt kielégítő, s a köztudatban a pálinka már csak mint egy igen gyenge minőségű alkoholos ital élt szemben a korábban a külföldiek által is csodált kiváló minőségű termékkel. 4.2. A törvényi szabályozás segítsége Mint ahogyan azt az előző fejezet mutatta, a pálinkagyártás romokban hevert az 1990-es évek elején, s csupán néhány lelkes pálinkakészítő mester harcának volt köszönhető az, hogy az ágazat megmenekült. Az igazi áttörést és védelmet azonban a törvényi szabályozások jelentették.
14
Hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozását számos tárgyalás előzte meg, melynek egyik vívmánya volt többek között az is, hogy a Közösség Magyarországnak ítélte a pálinka név kizárólagos használatát (illetve még Ausztria négy keleti tartománya használhatta a barackpálinka megnevezést). Ez több szomszédos ország – köztük Románia – nemtetszését váltotta ki, azonban a brüsszeli döntés értelmében ez a kiváltságunk visszavonhatatlan. 2004-ben született meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pálinkára vonatkozó rendelete (148/2004. (X. 1.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet) is. Ez a jogszabály elsősorban a pálinka előállítására vonatkozott, s szigorú követelményeket állít fel mindazok számára, akik a pálinka nevet használni kívánják. A rendelet értelmében pálinkának csak és kizárólag azt a szeszesitalt lehet nevezni, amely: 1. Magyarországon termelt gyümölcsből készült 2. a desztillált vízen kívül semmiféle hozzáadott anyagot nem tartalmaz 3. a gyártási eljárás összes lépése Magyarországon lett elvégezve 4. az alkoholtartalma legalább 37,5 v/v%. A rendelet mindemellett szigorúan szabályozza a gyártási eljárás (kisüsti és tornyos lepárlás) lépéseit, illetve az egyedi megnevezések (ó pálinka, érlelt pálinka). A rendeletet követte a 2008-ban ötpárti egyetértéssel megalkotott LXXIII. törvény, amelyet szokás Pálinka törvénynek is nevezni. A korábbi rendeleten alapuló törvény még szigorúbb minőségi előírásokat tartalmaz, mindezek mellett pedig kitér a Pálinka Nemzeti Tanács és a pálinka zárjegy kérdésére is. Előbbi szervezet a pálinka nemzeti stratégiáját hivatott megalkotni a termék számára, míg utóbbi elkülönülést biztosít a pálinka számára a többi alkoholos terméktől. A pálinka zárjegy egy újabb – s egyben szemmel látható – megkülönböztetési jel, amely segíti a fogyasztó döntését, amikor minőségi terméket kíván vásárolni. Összességében tehát elmondható, hogy a törvényi szabályozás lehetővé tette a pálinka számára, hogy a minőségi aggályokat eloszlassa az emberek szemében. A nagyon szigorú előírások hatására mára már szinte minden termék esetében teljes mértékben garantálható, hogy a pálinka felirattal – és egyben pálinka zárjeggyel – ellátott palackot levéve a polcról egy minőségi terméket tarthat a fogyasztó a kezében.
15
4.3. Földrajzi árujelzővel ellátott pálinkák és azok lehetséges stratégiái
Az Európai Unió külön rendeletben szabályozza a szeszes italok meghatározását, illetve azok földrajzi árujelzőinek szabályozását. A 110/2008/EK rendelet ismételten megerősíti Magyarország jogát a pálinka név kizárólagos használatára. Mindezeken túl ez a rendelet külön szabályozza a szeszesitalokra vonatkozó földrajzi árujelzések kérdéskörét. A rendelet melléklete országokra lebontva tartalmazza azokat a termékeket, amelyek ilyen kiemelt védelemben részesülnek. Magyarország jelenleg hét darab földrajzi árujelzővel védett pálinkafajtával rendelkezik (9. táblázat), s minden bizonnyal ez a csoport a jövőben még bővülni is fog. Ezen kiemelt pálinkák listáját a következő táblázat tartalmazza, az árujelző megszerzésének évével egyetemben.
Megnevezés Kecskeméti barackpálinka Szabolcsi almapálinka Szatmári szilvapálinka Békési szilvapálinka Gönci barackpálinka Újfehértói fürtös meggypálinka Göcseji körtepálinka
A földrajzi árujelző megszerzésének éve 2000 2000 2000 2001 2003 2007 2008
9. táblázat Eredetvédett pálinkák
Forrás:Saját gyűjtés
Mindegyik termőtájban közös, hogy a speciális, helyi mikroklíma olyan gyümölcsöt biztosít a pálinkafőzdéknek alapanyagul, amely garantálja a kiemelt minőséget. Talán ezt támasztja alá az az anekdota is, amely szerint Edward brit trónörökös, amikor a múlt század első felében Magyarországra látogatott, a következőt találta mondani a kecskeméti barackpálinkára: „Szódával jobb, mint a whisky, teával jobb mint a rum”. Bár a pálinkafőzők és szakértők egyöntetű véleménye szerint a pálinka promóciójában a pálinkaversenyeken elért helyezések azok, amelyek a köztudatba emelnek egy-egy terméket, a földrajzi árujelző is egyfajta differenciáló tényező, amely egyediséget kölcsönöz a terméknek. Már a pálinkatörvény szigorú szabályozásainak megfelelő termékek minősége is kiváló, de az a tény, hogy egy pálinka egy adott régió méltán híres gyümölcsalapanyagából készült, még inkább vonzóvá teheti a fogyasztó számára a terméket. A földrajzi árujelző jelentette oltalom nem csak a többi pálinkától való megkülönböztetést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy a termék egyértelműen egy régióhoz legyen köthető. 16
A magyar pálinkakészítő szektornak éppen ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy az utóbbi években felépített minőségi szintet folyamatosan fenntartva biztosítsa a megfelelő mennyiségű kínálatot. Mindemellett pedig folytatni kell az eredetvédelmi törekvéseket is, ezzel is növelve a hozzáadott érték szintjét az egyes termékeken. Hosszútávon – amennyiben a pálinka nemzetközi elismertséget is szerez – érdemes lehet a magasabb szintű eredetvédelem (OEM vagy OFJ) megszerzését is szorgalmazni a kiemelkedő pálinkafajták számára.
5. Összegzés Napjaink globálissá váló élelmiszerpiacain egyre kiemelkedőbb szerepe van az olyan lokális termékeknek, amelyek kiemelkedő minőségüknek köszönhetően nagy elismerést váltanak ki a fogyasztók körében. A sokszor csak korlátozott mennyiségű kínálattal bíró termékek védelmezése már az ókorban is elkezdődött, s napjainkban sincs ez másképpen. A feta sajt példája rámutatott arra, hogy egy országhoz, régióhoz szorosan kapcsolódó termék, illetve termékcsoport jelentős gazdasági tényezővé válhat, amely más termelőcsoportok érdeklődését is felkeltheti. A névhasználat kizárólagos jogáért sokszor a termelők között ölre menő versenyfutásokba immáron kormányzati szinten is hajlandóak bekapcsolódni az egyes országok,
ezáltal
is
segítve
saját
termelőcsoportjainak
az
érdekérvényesítését,
s
versenyelőnyhöz jutását. Mint ahogyan azt a vázolt folyamat is mutatta, a sokszor évekig is elhúzódó jogi procedúrák igencsak jelentős bürokratikus akadályokat jelenthetnek. A földrajzi eredetvédelem és egyben oltalom azonban napjainkban is különleges és egyre kiemeltebb szerepet tölt be az élelmiszerpiacokon. Az Európai Unió a tagállamainak korábbi mintájára 1992-ben alkotta meg azokat a rendeleteket, amelyek jogi keretet biztosítanak az eredetvédelemnek. Jelenleg három féle megkülönböztetést használ a Közösség. Oltalom Alatt Álló Eredetmegjelölésű termék csak az lehet, amely termék gyártásának minden egyes lépése egy adott földrajzi egységhez kötődik, s ez biztosítja a különlegesen magas minőséget. Az Oltalom Alatt Álló Földrajzi Jelzésű termékek esetében már elégséges az is, ha a gyártási eljárás egy adott szakasza kötődik szorosan egy régióhoz. A Garantáltan Hagyományos és Különleges termékeknél pedig mindössze a gyártási eljárás mikéntje van meghatározva, nincs szigorú földrajzi területhez 17
való kapcsolódás. A gyakorlatot számba véve elmondható, hogy az EU-s oltalmat leginkább a nagy déli államok (Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Görögország) veszik igénybe speciális termékeik védelme érdekében. Magyarország a három uniós védelmi forma használata mellett megalkotott két, csak az országban működő rendszert is. Az FVM és az AMC által kezelt két védjegyrendszer (HÍR és KMÉ) termékei azok a jellegzetes magyar termékek, amelyek magasabb minőségükkel és történelmi hagyományaikkal szorosan kapcsolódnak egy-egy régió élelmiszerkínálatához. Mindkét magyar védjegyrendszer tagjai közül számos termék jó eséllyel pályázhat arra, hogy magasabb, uniós szintű védelemben részesüljön. Mindemellett fontos kiemelni annak a hiányát, hogy a köznyelvben a Magyarországra jellemző termékek – hungarikumok – törvényi szabályozása és definiálása mindezidáig nem történt meg, s ennek hiányában ez a történelmi megnevezés nem köthető egyértelműen és hivatalosan a kiemelkedő magyar termékekhez. A pálinka évszázadok óta a magyarok jellegzetes röviditala. A középkor óta nagy mennyiségben
gyártott
alkoholos
termék
gyártásához
a
Kárpát-medence
kiváló
gyümölcsalapanyagot biztosít. A szocializmus alatt azonban a minőségi problémák aláásták a pálinka becsületét, s annak helyreállítását csak törvényi szabályozás tette végérvényesen lehetővé. Az Európai Unió hivatalosan is kizárólag magyar termékként ismeri el a pálinkát, s immáron hét darab termesztő tájnak, illetve annak pálinkájának, adta meg az egyedi földrajzi árujelzőhöz való jogot. A pálinka minőségét garantáló törvényi szabályozás és az eredetvédelem kínálta lehetőségek pedig olyan perspektívát vázolnak a termék számára, amelyek akár egy nemzetközileg is sikeres terméket is eredményezhetnek, követendő példát mutatva a többi, hungarikum típusú termék számára is.
18
6. Felhasznált irodalom Nyomtatott irodalom: CONSACT Minőségfejlesztési és Vezetési Tanácsadó Kft., 2003a, A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetvédelme, Possum Kft., Budapest. CONSACT Minőségfejlesztési és Vezetési Tanácsadó Kft., 2003b, A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egyedi tulajdonságainak védelme, Possum Kft., Budapest. Designation of origin: EU Court upholds "feta" as a protected Greek product, 2005, Europe Information Agriculture, Brüsszel. Európai Közösségek Bírósága, Sajtó és Tájékoztatási Osztály. 39/05. sajtóközlemény, 2005. május 10. Jónás, J 2006, Mesterpálinkák, pálinkamesterek, Korona Kiadó, Budapest. Mészáros, L 2004, A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek hagyományos különleges tulajdonságának tanúsítási rendszere, FVM, Budapest. Tattay, L 2001, A bor és az agrártermékek eredetvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest. Zobor, E 2004, Útmutató a földrajzi árujelzők bejegyzését kérelmezők számára, FVM, Budapest.
On-line irodalom: Agrármarketing Centrum honlapja: http://www.amc.hu/hu [2009. szept. 29.] Európai Bizottság mezőgazdasági minőségbiztosítással foglalkozó honlapja: http://ec.europa.eu/agriculture/quality/ [2009. szept. 29.] Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapja: http://fvm.hu/ [2009. szept. 29.] Kiváló Magyar Élelmiszerek honlapja: http://www.kme.hu/ [2009. szept. 29.]
19
