EME
Tamásné Szabó Csilla
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképző-állományának vizsgálatáról* Szabó T. Attila, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyagának gyűjtője és főszerkesztője, az I. kötet előszavában ismerteti gyűjtőmunkájának koncepcióját, valamint a szerkesztési elveket.1 Eszerint az anyaggyűjtés során arra törekedett, hogy a „nyelvet úgyszólva életes közelségében, mindennapos kavargásában, lendületes mozgásában, változásában mutassa be". 2 A gyűjtés során felhasznált levéltári anyag „a múlt irattermelésének, a helyi írásbeliségnek legkülönbözőbb hivatali és magánéleti iratfajtáiból tevődött össze: birtok- és szolgálatösszeírások (inventarium, urbárium), végrendeletek, osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, az élet legkülönbözőbb kérdéseiben tartott vallatások jegyzőkönyvi anyaga, csere- és adásvételi iratok, nyugták, költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, valamint városi tanácsi, falusi meg széki jegyzőkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek, naplók, elmélkedések, misszilisek". 3 A gyűjtő-szerkesztő a szűkebb értelemben vett történeti Erdély határain átlépve, Kővár vidékének a régi Szatmár megye területére eső részéből, valamint Máramarosból származó levéltári adalékok bevonásával tágította a történeti szóföldrajzi vizsgálódás lehetőségét. 4 A gyűjtött anyag időbeni határaként a 15. század közepét és a 19. század végét jelölte meg. 5 Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztésének egyik fő elve az, hogy „a szerkesztő a tőszavak, a gyakoribb származékok és összetételek mellett az önálló címszó rangjára emelt minden származékszót, a ritka, esetleg egyetlen előfordulású toldalékozott szót éppen úgy, mint a laza összetételeket, sőt gyakran szókapcsolatokat is".6 így természetesen a deverbális igeképzőkkel ellátott igék is címszóként szerepelnek a szótárban. Jelen tanulmány egy nagyobb méretű munkának részét képezi: ez utóbbinak tárgya a 16-18. század deverbális igeképzésének áttekintése. Bár a Szótörténeti Tárban összegyűjtött anyag időbeni korlátai tágabbak, értelemszerűen a vizsgálat a fent megjelölt szűkebb keretek között mozog. Ugyanakkor a Tár deverbális igeképzőállományának teljes körű áttekintése során megállapíthattuk, hogy a 15. századból nem került elő ilyen képzett szó, ezért az időbeni módosulás csupán a 19. századbeli adatok ismertetésének elhagyását jelenti. Ebben a dolgozatban az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzőinek előfordulását kívánjuk bemutatni úgy, hogy az a betűs adalékanyag egyes képzőinek gyakoriságát is vizsgáljuk. A csoportosítást az egyes képzők grammatikai funkciója, valamint szerkezete alapján végeztük el.7 A teljes képzőrendszer funkcióinak, produktivitásának, gyakoriságának kérdéseit a már említett, nagyobb munkában tárgyaljuk majd, hiszen szétfeszítené e rövid tanulmány kereteit. Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni, hogy jelen vizsgálat csupán a már megjelent kilenc kötet anyagára szorítkozik, ezt kívánjuk folyamatosan bővíteni a további kötetek anyagával. * Készült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával. 1 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. I. Szerk. Szabó T. Attila. Buk. 1976. 2 I.m. 12. 3 Uo. 4 Uo. 5 Uo. 6 I.m. 13. 7 D. Bartha Katalin: A magyar szóképzés története. Bp. 1958.
EME 84 MŰHELY
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképző-állománya a következő: I. Gyakorító képzők 1.1. Egyszerű, egyelemű képzők: -D: 1765: dőfődte (Kisenyed, AF; Eszt-Mk Vall. 130).8 -G: 1568: háborog (Kv; Tjk III/l. 209); 1791: fatsargott (Méra K; RKA). -L: 1662: nézelne (Skr 568); 1696: döföl (Mikháza MT; Berz. 17 Fasc. XII). -S: 1573 fwtostak (Kv; Tjk III/3. 116). -Z: 1630: foldozta (Mv; MvLt 290. 221a); 1720: dagadoz (Ks 96. Apor Péter lev.). 1.2. Összetett gyakorító képzők (képzőbokrok) 1.2.1. Azonos funkciójú (gyakorító + gyakorító) elemekből alakult képzőbokrok: -CSOL/-CSEL/-CSÖL: 1702: kőhörczel (Tarcsafalva U; Pf Boer János [20] vall.); 1786: dogotsoltattam (Gernyeszeg MT; TL Málnási László ref. fokonz. pap gr. Teleki Józsefhez). -DÁCSOU-DÉCSEl: 1757: kapdácsolt (Gyszm; DE 3 St. Kémenes [38] pp vall.). -DAL/-DEL/-DÁL: 1689: harapdalta (SzJk 242); 1767: furdolták (Abosfva KK; Ks 4 Mich. Jakab [36] cantor eccl. cat. vall.). -DOGÁL/-DEGÉL/-DÖGÉL: 1673: aldogal (A.jára TA; Berz. 7. LXV/32), 1688: birdogalta (Szentgerice MT; Sár.); 1765: addagálták (Fintoág H; Ks 113 Vegyes ir.); 1772: Czammogdogal (Ádámos KK; Jhb XX/27. 18); 1781: Lakdogáltak (RettE 413). -DOS/-DES/-DÖS: 1570: Bwdossal (Kv; Tjk III/2. 16f); 1582: chapdosa (Kv; Tjk IV/1. 53); 1591: Budosnom (UszT); 1716: csipdeste (Nagyida K; Told. 22). -DOZ/-DEZ/-DÖZ: 1697: lengedez (Szamosfva K; Ks 90); 1704: lődöztek (Kv; KvE 285 SzF);1773 alladoz (Dés: Ks 32). -GÓZ/-GŐZ; -GŐDZ/IK7; -GŐD/IK: 1585: kevergeottek (Kv; TjK IV/1. 516); 1704: hevergödzött (WIN I, 290). -GAL/-GEL: 1676: mondogálja (TML VII, 141. Naláczi István és Székely László Teleki Mihályhoz); 1775: eregeltették (Málnás Hsz; Mk II. 2/71). -LAU-LEL: 1593: failalta (Kv; Tjk V/l. 351): 1749: kérlelte (Szentbenedek SzD; MvRKLev.); 1774: hizlaltanak (Mocs K; KS Conscr. 57). 1.2.2. Különbözőfunkciójú elemekből alakult képzőbokrok: gyakorító -d + mozzanatos -k -DOK/-DEK/-DÖK: 1583: Budoktam (KV; Tjk 4/1. 166). gyakorító -d + mozzanatos -k + gyakorító -1 -.DOKOU-DEKEU-DÖKÖU-DÁKOL: 1583: budokla (Kv; Tjk 4/1. 157); 1704: erdeklik (Szárhegy Cs; LLT Fasc. 71); 1762: budákolt (Kézdikövár Hsz: Bogáts 12). mozzanatos -k + gyakorító -s -KOS: 1653: futkosnak (ETA I, 133 NSz).
8
Az adalékok jelzetének feloldását lásd Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. V. Bp.-Buk. 1993. VII-XVI.
EME AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TAR DEVERBÁLIS IGEKÉPZŐ-ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATÁRÓL
83
mozzanatos -k + gyakorító -1 -KOU-KÖL, -KÁU-KÉL: 1730: áskálnak (A.torja Hsz; Borb. I); 1762: bukált (Roskány H; Ks 113 Vegyes ir.). gyakorító -g + műveltető -t -GAT/-GET: 1633: asogata (Mv; MvLt 290. 134a); 1751: aszalgattak (Remete Cs; Llt Fasc. 150). -n9 + gyakorító -g -NG: 1780: tsappongatott (Buza K; Llt Csáky-per 113.1. 20). II. Mozzanatos képzők II 1. Egyszerű, egy elemű képzők: -P: 1629: allapek (Kv; Tjk VII/3. 83). II.2. Összetett mozzanatos képzők (képzőbokrok) 11.2.1. Azonos funkciójú elemekből alakult képzőbokrok: — 11.2.2. Különbözőfunkciójú elemekből alakult képzőbokrok: mozzanatos -n + műveltető -t -NT: 1762: tsapintotta (Kv; Aggm.). -ÍT:10 1596: koporitok (Kv; Szám. 6/XXIX. 173 Bachi Tamás sp kezével). III. Műveltető képzők III. 1. Egyszerű, egyelemű képzők: -AT/-ET. 1573: adatta (Kv; Tjk III/3. 53-4); 1628: dúlasson (SzO VI. 78 fej.); 1762: tsapatott (H; Jhb XXXV/51. 4 vk). III. 2. Összetett képzők (képzőbokrok) 111.2.1. Azonos funkciójú elemekből (műveltető + műveltető) alakult képzőbokrok: -TAT/-TET. 1573: Beochwltettek (Kv; Tjk III/3. 136); 1598: lanchoztata (Pálfva Cs; BálLt 81); 1679: akadalyoztatja (Wass 6 fej.); 1765: gazdaltattak (Fintoág H; Ks 113 Vegyes ir.). III. 2.2. képzőbokrok különböző funkciójú elemekből: gyakorító -sz + műveltető -t -SZT: 18. sz. eleje: dugásztot (Jhb 17/10 lótartási ut.); 1751: lankasztá (Szászújfalu; Told. 67); 1759: dagaszt (Marosludas TA; TK1). IV. Visszaható képzők Visszaható képzőbokrok: 11 -UL: 1564: járuljon (ETA I, 21 BS); 1653: nyomulnak (ETA I, 133 Nsz). -ÓDIK/-ŐDIK; -ODIK/-ÖDIK: 1591: atkozodot (Kv; Tjk V/l. 61); 1753: áskalodott (F.lapugy H; Ks 112 Vegyes ir.); 1763: legelődnek (Udvarfva MT; Told 44/18). -ÓZ1K/-ŐZIK; -OZIK/-EZIK/-ÖZIK; -ÓDZIK/-ŐDZIK: 1662: óhajtozik (SKr 394); 1771: tsingoladzik (Msz; Bet. 7 vk).
9 10 11
Lásd D. Bartha: i.m. 32. Lásd D. Bartha: i.m. 38. Eredetükre nézve lásd D. Bartha: i.m. 48-51.
EME 84
MŰHELY
-KÓDIK/-KŐDIK; -KODIK/-KEDIK/-KÖDIK: 1613: hankodik (Nagybánya; KJ) 1764/1765: alamizsnálkodgyatok (Kóród KK; Ks 14. XLIIIa Kornis Ferenc végr.); 1788: tzifrálkodjék (Kercsesóra F; TL. Málnási László ref. főkons-i pap gr. Teleki Józsefhez). -KÓZIK/-KŐZIK; -KOZIK/-KEZIK/-KÖZIK: 1578: chyodalkozot (Torda Hidas TA; Thor. V/14. Mathias Pap [80] jb vall.); 1749: birakoztak (Korollya H; Ks 101). V. Szenvedő képzők műveltető -t + -ik rag (a visszaható jelentés kifejezésére) -ATIK/-ETIK: 1776: ásatatt (Bálintivá MT; EHA). -TATIK/-TETIK: 1585: beochwlteteót (Kv; Szám. 3/XIX); (Nagymeregyó K; JHbK XVIII/20); 1662: celebráltatnek fej.); 1765: tsováztatott (Zentelke K; BfN Zentelki cs).
1642: apertaltatot (UszLt IX. 75. 44.
VI. Ható ige képzője -HAT/-HET: 1584: birhatot (Kv; TJk 4/1. 328); 1744: adózhatnánk (Nagyajta Hsz; INyR 37); 1768: Delelhessenek (ÁkosfvaMT; EHA). Az előbb felsorolt példák esetlegesek, csupán a képzőkkel alkotott származékok szótárbeli jelenlétének adatolását szolgálják. A deverbális igeképzők gyakoriságának próba-mutatójaként az a betűs adalékokat rendeztem táblázatba. Képző -Z -DOGAL/-DEGEL/ -DÖGÉL -DOZ/-DEZ/-DÖZ -KOL/-KÖL, -KÁL/-KÉL -GAT/-GET -P -AT/-ET -TAT/-TET -SZT -ODIK/-ODIK -OZIK/-EZIK/-ÖZIK -KODIK/-KEDIK/ -KÖDIK -ATIK/-ETIK -TATIK/-TETIK -HAT/-HET Összesen
Az adalékok időbeni megoszlása számokban 16. sz. 17. sz. 18. sz. 4 1,27% 0,85% 6 1 0,21% 2 0,42% — -
-
-
-
-
—
4
0,85%
-
-
17 6 1 2
10 3
2,12% 0,63%
1,49% 0,85%
7 4
1,49% 0,85%
3,19%
4,67% 0,21% 10,44% 15,98% 0,63% 7,56% 0,21% 2,12% 1,69% 32,82% 24,08% 100%
3 1 22 25 1 15 1 3
0,63% 0,21% 4,69% 5,33% 0,21% 3,19% 0,21% 0,63%
10 44 1 19 7
1,49%
22 1 49 75 3 36 1 10
0,85% 1 1,49% 49 5,54 36 14,07% 162
0,21% 10,44% 7,67% 34,48%
3 98 51 267
0,63% 20,89% 10,87% 56,87%
8 154 113 496
3,62% 1,27% 0,21% 0,42%
-
-
-
—
4 7 26 67
7 4
Összesen
15 -
-
-
2,13% 9,38% 0,21% 4,05% -
EME AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR DEVERBÁLIS IGEKÉPZÓ-ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATÁRÓL
85
A fenti táblázatból kitűnik, hogy a már előbb bemutatott képzőállománynak nem minden darabja lelhető fel az a betűs adalékok között. Ezek a számadatok csupán az ige + igeképző típusú adalékokra vonatkoznak, a továbbképzett származékokra nem. Ezekre majd külön szándékozunk kitérni. A fenti adatokból azonban néhány általános jellemvonás így is kiolvasható, és a teljes anyag ismeretének birtokában állíthatjuk, hogy releváns a Szótörténeti Tár deverbális igeképzőinek gyakoriságára nézve is. Legnagyobb számban a -TATIK/-TETIK fordul elő 32,82%-kal, míg a -P képző csupán egyetlenegyszer bukkan fel. Ennek oka elsősorban a vizsgált anyag minősége. A 17-18. században egyre sűrűbben használt szenvedő szerkezetek a latinos hatást tükrözik. Ez az állapot jellemző a kor müveit nyelvhasználatára, különösen az írásbeliségben. Ezt a levéltári forrásanyag híven közvetíti. E rövid vizsgálat számtalan izgalmas kérdést vet fel az elemző számára. Meg kell vizsgálnunk, hogyan alakulnak a gyakoriság, a produktivitás, a grammatikai (és az itt nem is említett stilisztikai) funkció mutatói az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzőinek teljes áttekintése során. Erre a választ csak - a már jelzett - nagyobb terjedelmű, átfogóbb dolgozatunkban adhatjuk meg.
