Pál-Antal Sándor
AZ
E R D É L Y I ÉS P A R T I U M I V Á R M E G Y É K C Í M E R E S PECSÉTJEI
A vármegyék, a székely és szász székek valamint a vidékek, mint törvényhatóságok, több évszázados tevékenységük során kiadványaik, okleveleik bizonyító erejét pecséttel erősítették meg. A vármegyéknél a pecséthasználat a X I V . században terjedt el. Maga a pecsét, annak használati módja az idők folyamán változásokon ment át. Kezdetben a vármegye kiadványait a nemesség képviselői szervei által választott alispán és a szolgabírók saját pecsétjeikkel hitelesítették. Ezek száma függött a szolgabírók számától. Míg a magyarországi várnegyéknél négy-négy szolgabíró volt, addig az erdélyieknél kettő-kettő. így, kiadványaikra is a szolgabírók számának megfelelő gyűrűs pecsét került. A X V . század végétől a tisztségviselők pecsétje helyett a külön e célra készített vánn egyei pecsét terjedt el. Ennek két változata alakult ki és volt gyakorlatban egyidejűleg a X V I I I . század elejéig. A z egyik a részpecséteké, amikor a szolgabírók személyes pecsétjeit oly m ó d o n helyettesítették, hogy a vármegye nevét négy - az erdélyi vármegyék esetében két - pecsétnyomóra vésték, és a szolgabírókra bízták. Mindenik kapott egy-egy pár betűs részt belőle. Az oklevél kiállításakor pedig mindenik szolgabíró a nála levő 1 észpecséttel járult hozzá a hitelesítéshez. Ez a pecsételési m ó d volt szokásban még a X V I I . század második felében és a X V I I I . század elején Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékben, de nincs kizárva, hogy máshol is. Szatmár vármegyének a X V I I . századból három féle részpecsétje is isméit. Mindenik négy-négy darabból állott. A z első kettőn a C O M I T A T U S , a másikokon a Z A T H M A R szavak találhatók. A legrégebbi egy 1618. évi oklevélen van és mind a négy rész 13x15 mm. átmérőjű ovális alakú. Feltehető, hogy már évtizedekkel azelőtt is használták. A betűk elhelyezése a következő: CO T A T ZÁ M A . MI TVS T H R Egy 1631. évi oklevél m á r az előbbitől eltérő sajátos jeleket viselő, de azonos nagyságú részpecsétekkel hitelesített. A megkülönböztető jelek: a C és O betűk között a távolság nagyobb és a V és S alakja különböző. A X V I I . század második felében használt pecsétnyomók, amint megállapítható az 1657. 1696. és 1704. évi dokumentumokról, kör alakúak és 15 mm. átmérőjűek, a betűk elhelyezése pedig: CO TA ZA M MIT TVS TH A R 7
Az elöljárók aláírása helyett az "Universitás Domiiiomm Magnatum et Nobilium Zathmaríensis" tűnik fel. A Tagányi Károly által említett 1673-ban írt okiraton talált ugyancsak négy részből álló pecsét másolata valószínűleg pontatlan. Tagányi az utolsó két pecsét betűit DE Z A T és THMAR-ként közölte, de az említett példák cáfolják állítását. Máramaros vármegye 1644. és 1675. évi oklevelein találtunk a Szatmárihoz hasonló pecséteket. Ezeken a betűk elrendezése a következő: CO M I T A T V S M A RA M O RVS Megemlítjük, hogy egy 1640-es birtokügyben hozott végzésen, amelyet egy vármegyei szolgabíró, egy alszolgabíró. két esküdt és a máramarosszigeti nótárius út alá, a szolgabíró a rábízott vámegyei pecsétrészt használt az irat hitelesítéséhez T A MO betűket viselőt, míg a többiek saját gyűrűs pecsétjüket/ A Szatmár vármegyeihez hasonló pecséthasználat-szokást gyakoroltak Ugocsa vármegyében is. Egy 1689. évi oklevél pecsétjei méretben és alakra is megegyeznek a szatmárival. Ezeken a betűk elhelyezése a következő volt: CO T A V CZ M I T V S GO I A A z erdélyi vármegyék közül [belső] Szolnok vármegye részekből álló pecsétjéről tudunk. 1689-ben itt két részre osztott várni egyei pecsétet használtak. A részpecsétek elosztása a következő volt: CO MITA S30 TVS LNOK Már a X V . században megjelent a jelképesebb és gyakorlatiasabb oklevél hitelesítő eszköz, a c í m é n é l ellátott egységes "authenticus" vármegyei pecsét. Legrégebbi példa erre Hunyad vármegye, amelynek 1490-es évszámmal ellátott pecsétjén " C O M I T A T U S H U N I A D I E N . 1490" körirat található, mezejében pedig a Hunyadi család címere - a csőrében gyűrűt taitó holló. 1498-ban I I . Ulászló Somogy vármegyének adományozott megyei címeit, megemlítve azt is, hogy azt pecsétre vésetse és kiadványait azzal hitelesítse. De csak a fontosabb, a "Nos Universitás Nobilium" nevében kiadottakra nyomták rá azt. Hasonló eset ismeretes Sáros vármegyéből 1515 és 1517-ből/' A vármegyei címer használat központilag történt szabályozására 1550-ben keiiilt sor, amikor a pozsonyi országgyűlés 62. törvénycikkelye kimondta, hogy minden vármegyének a somogyiak példájára, királyi adományozás útján, ezentúl saját címere és pecsétje legyen, ami az alispánok, szolgabírák és esküdtek által lepecsételt ládában őriztessék, ahonnan csakis a megyei közgyűlés alkalmával vétessék ki és használtassák. Ezen rendelkezésnek a várni egy ék - többé-kevésbé - eleget is tettek, saját címeres pecsétet szereztek be, ami sokáig az "Universitás Nobilium" nevében kiadott oklevelek esetében használtak csupán. Külön úton jártak - amint már említettük - a kutatásunk 2
4
5
7
tárgyát képező Részek törvényhatóságai, részpecséteket használva a X V I I I . század elejéig. A z 1540-ben elszakadt Erdélyben és a hozzá csatolt Részekben központilag hozott pecséthasználati rendelkezésre, illetve az 1550. évi határozat alkalmazására nem került sor. Itt a régi gyakorlat dívott a X V I I . század folyamán is. Erdélyben azonban változatosabbá és bonyolultabbá tette a pecséthasználat kérdését az a tény. hogy nem létezett egységes jellegű helyi közigazgatás. A vármegyék mellett ott voltak a szász- és székely székek és a vidékek, sajátos közigazgatási rendszerükkel és jogszokásaikkal. Mindenik "nemzet" törvényhatósági tevékenysége során saját irathitelesítő, illetve pecséthasználati gyakorlatot követett. A szász székek és vidékek a vármegyéket megelőző, nyugati ihletésű, pecséthasználati gyakorlatot követtek. Szeben tartományának m á r I I . Endre engedélyezte 1224-ben, hogy "külön pecsétje legyen, amely általunk és magistereink által világosan ismert legyen". Ennek körirata a következő volt: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIÁÉ AD RETINENDAM C O R O N A M . 1372-ben Szeben egy újabb pecsétet használt, ami később a "szász nemzet" pecsétjévé vált. 1353-ban Brassó, 1367-ben Beszterce, 1356ban a "Két szék" használ m á r saját címeres p e c s é t e t / A X V . században a szász tartományok (provinciák) pecséthasználatát háttérbe szorítják a kialakult szász székek. Ezek sajátossága, hogy a városok képezték a székek központját és közigazgatásilag is egy egységet alkottak azokkal. így, a városok pecsétjét használták széki oklevélhitelesítő eszközként is. Idővel a szék központját képező várostól megkülönböztetett pecsétje lett Nagysink-, Kőhalom-, Újegyház- és Szerdahely székeknek. Ezek közül a legrégebbi a Nagysinkszéké. Már 1329-ből említés történik róla. Körirata: S I G I L L V M DE SEDE SCHENK". A szék 1828-ban készült pecsétjén is ugyanaz a címer található. Kőhalomszék pecsétje először egy 1444. évi okiraton fordul elő, amelynek mezejében egy három tornyú vár található. A későbbi, X V I I I . századi pecséten is a három bástya látható, fölöttük egy-egy koronával. Újegyház- és Szerdahely székek saját pecsétjéről biztos adatunk csak a X V I I . századból van.'" Ez utóbbi körirata: S I G I L L V M SEDIS Z E R D A H E L I I . Újegyház széknek az 1741. évi pecsétjét ismerjük". A többi szász széknek és vidéknek nem volt saját pecsétje. A z élükön álló város pecsétjét használták. Megjegyezzük, hogy levéltáruk is közös volt. Ezek a következők voltak: Szeben város és szék, Brassó város és vidék, Beszterce város és vidék, Segesvár város és szék, valamint Szászsebes város és szék. Átmenetként találkozunk két esettel - Medgyes- és Szászváros székekkel ahol a közös pecséten feltüntették, hogy az a város és a szék pecsétje. A székely székek pecséthasználata nem követte időben sem a vármegyék, sem a szász székek gyakorlatát. A z önálló erdélyi fejedelemség létrejöttéig a székely székeket nem tekintették külön törvényhatóságoknak, hanem azok 72
együttesen alkottak egy közös "vármegyét". A "székely nemzet" nevében kiállított okleveleikre a "székely nemzet" pecsétjét nyomták rá. A X V . században kiállított ilyen okleveleken található pecsét címerében a karddal átszúrt medvefej található, ami Marosvásárhely (akkor még Székelyvásárhely) és Székelyudvarhely városok pecsétjével azonos, de amelyet a "székely nemzet" legrégebbi pecsétjének is tekintenek. A vármegyékkel egyenrangú önkormányzatokká a székely székek a X V I . század második felében váltak. A kebelükből kibocsátott irataikat választott tisztviselőik pecsétjével, rendszerint a széki nótáriuséval hitelesítették, még a X V I I I . század első felében is. Náluk csak a X V I I I . század közepén jelent meg a saját címénél ellátott egységes széki pecsét - Aranyos széké 1752-ben, Maros széké 1753-ban stb. A z általunk tanulmányozott iratokon a királybírók és a nótáriusok által kiállított és saját pecséttel ellátott esetekkel találkoztunk csupán. Még a "Nos Universitas..." kezdetű fontosabb iratokat is, amelyeket miután beírták a szék protokoll urnába - a nótárius saját gyűrűs pecsétjével hitelesített másolatként adták k i . Udvarhelyszék 1727-ben hozott szabályrendeletében (constitutio) a "De Sigülo" címszónál a pecséthasználatról a következőket írták elő: "A pecsétek a modo in posterum tiszt ui aiméktól és nótáriusoktól emanáltassanak authentice sub sigillis et subscriptionibus suis inseralván annust, diest és az exponens nevét, kik őkegyelmek tartozzanak kiadni sine salario, mely is esztendeig duralljon." A z önálló erdélyi fejedelemség és a csatolt részek - a Paitium vármegyéinek, kevés kivételtől eltekintve, nem volt egységes címeres pecsétje. Hunyad vármegye mellett csak Fehér vármegyét és - egy bizonyos ideig Fogaras vidéket találjuk saját címeres pecsét használattal. Fehér vármegye az erdélyi "magyar nemzet" pecsétjét, illetve annak modeljét használta, Fogaras vidéke pedig, míg a havasalföldi vajdák birtokában volt, megkülönböztető jelül használt külön pecsétet a X V . században. A z erdélyi és partiumi vármegyék z ö m e a X V I I I . század első felében és derekán szerzett egységes, címerrel ellátott pecsétet. A z 1711-ben kötött szatmári béke után, az osztrák fennhatóság berendezkedésével, a helyzet fokozatos normalizálódásával sor került az egyre sűrűsödő vármegyei iratkibocsátás megkönnyítését elősegítő egységes törvényhatósági "authenticus" pecsétek használatára is. Ene uralkodói jóváhagyással lehetett szert tenni, amely kiváltságlevél formájában rögzítette a kérelmező törvényhatóság címerét és pecsétjét is. A pecsét latin nyelvű körirata a vármegye, vidék vagy szék rövidítésekkel teletűzdelt megnevezését és az adományozás évét tartalmazta. A pecsét belső része a vármegye vagy szék címerének kicsinyített mását rögzítette. A címeit és pecsétet adományozó diploma színes rajz kíséretében részletesen leírja a címert is. Befejezésként minden esetben leszögezi, hogy a hitelesség jeleként a 75
74
75
76
pecséttel lássák el a vármegye (szék) minden törvénykezési vagy nem törvénykezési nyilvános iratát. I I I . Károly uralkodása idején, a szatmári béke után, Erdélyben elsőnek a délpartiumi Zaránd vármegye kapott címeres pecsétet 1712-ben. Habár akkor már nem tattozott az ún. Paitiumhoz, vagyis Részekhez, mégis - a körülmények adta lehetőséggel élve - megemlítjük, hogy Szabolcs vármegye címerét 1714-ben kapta (de címeres pecsétjére 1729-ben év van vésve), Ugocsa 1715-ben. Bereg vármegye is - pecsétje külső jegyei után ítélve ebben az időben juthatott címeres pecséthez, de erről adatokkal nem rendelkezünk. Isméit viszont, hogy címere 1838-ban újíttatott meg. Szatmár vármegye címerét 1721-ben kapta, pecsétjét 1722-ben készíttette.' Fogaras- és Kővár vidékek M á n a Terézia trónra lépte előtt már rendelkeztek címeres pecséttel. A z uralkodónő 1741. évi koronázása alkalmából az erdélyi hatóságok által kiállított hűségeskü oklevélen mindkét vidék pecsétje rajta van. Az általunk reprodukált Fogaras vidéki pecsét annyiban különbözik a hűségeskü levélen feltüntetettől, hogy az utóbbin a pecsétmezőben rögzített címeren levő huszár a csónakban ül és evez, míg az általunk ismertetetten a csónakban áll és karddal tiszteleg. Tehát ez a változat 1741 után készült. Nincs adatunk Bihar és Kiaszna vármegye címeres pecsétjének keletkezésére vonatkozóan. Feltételezzük, hogy ugyan ebből az időből, vagyis a X V I I I . század elejéről valók. A belső erdélyi vármegyék és a székely székek az egységes címeres pecsét használatára Mána Terézia uralkodásának első két évtizedében tértek át. Egyébként ez az az idő, amikor a vármegyei ügyintézéssel járó iratkibocsátás kezd rohamosan szaporodni és a bürokratikus ügyintézés meghonosodni. Annak ellenére, hogy a törvényhatóságoknak volt saját címerük, az iratkibocsátás terén nehezen váltak meg régi szokásuktól, amibe beleszólt a beszerzéssel járó tekintélyes költség is. A gyakorlat sürgetésére, de főként központi nyomásra a m é g "lemaradottak" is áttértek az egységes címeres pecsét alkalmazására. 1741-ben Ujegyházszék kap címeres pecsétet, 1746-ban Belső-Szolnok, 1748-ban Doboka és Máramaros. 1751-ben Torda vármegye. " Torda vármegye címeres pecsét használatára beadott igénylése során figyel fel a bécsi udvar arra, hogy Erdélyben még mindig vannak azzal nem rendelkező törvényhatóságok. Ilyen értelemben fogalmazott leiratára az erdélyi főkormányszék 1752. január 24-én kiadott körlevelében utasítja a törényhatóságokat a címeres pecsét beszerzésére. "Felséges Asszonyunk kegyelmes intenciója - szól a körlevél - mely is recenter érkezett rescriptumból kitetszik, az hogy tudni illik minden communitásnak publicum et authenticum sigilluma legyen, mellyel minden actákban és publico nomine emanált expeditiókban élhessen, intimáltatik ezért per praesentes, hogy ha a 7
79
2
kegyelmetek communitásának hasonló pecsétje nem lenne, az őfelsége önként offerált kegyelmét homagialis kötelessége szerént amplectálni el ne mulassa, mely őfelsége kegyelmes akaratját, hogy kegyelmetek a maga circulussában tanáltató taxás helyeknek is, amelyek közönséges pecsét híjával vannak, publicáltassa. his commitáltatik". A pecsét beszerzés módjáról érdeklődő Háromszéket 1752. március 8-án a főkormányszék Torda vármegye példájának követésére utasítja, megjegyezvén, hogy "a publicum és authenticum sigillumoknak exorátiójára feltalálhatja kegyelmetek könnyen az útját őfelségének egy ágens által beadandó instantiával, készíttetvén elébb címert in arte heraldica versatus ember által, és azt az instantiával együtt repraesentálván, amint nemes Torda vármegye is legközelebb cselekedett". Vagyis az igénylők előbb a heraldikai szabályoknak megfelelő címert készíttessenek, majd kérésüket annak kíséretében teijesszék fel jóváhagyásra. A nem kis összegbe kerülő munkát, elfogadása után kiváltságlevél formájában hagyták jóvá. amely érvényességét az országgyűlésen történő közzététele után nyerte el és lett a vármegye vagy a szék nevében kiállított iratok hitelességének szimbóluma. A z említett főkormányszéki utasítás után előbb Aranyosszék-nek lett címeres pecsétje 1752-ben. Következett Maros- és Háromszék, valamint Közép-Szolnok vármegye 1753-ban, Kolozs vármegye 1755-ben, Udvarhelyszék 1767-ben, Arad és Küküllö vármegye 1767-ben. Egyedül Csík-, Gyergyó- és Kászon szék nem alkalmazkodott az utasításhoz. Egy címeres törvényhatósági pecsét hiányában szabálytalanul hitelesített csíkszéki oklevelet 1759. január 22-én kelt leiratában a főkormányszék dorgáló sorok kíséretében küld vissza Csíkba. A szék ugyanis egy Gyöngyösön lakó csíkdánfalvi származású Csáki Istvánnak nemességét bizonyító oklevelet adott k i a nótárius gyűrűs pecsétjével az "Universitás" képében. A főkormányszék kioktató hangneme kategorikus: "s kegyelmetek testimonialisát meg nem erősítheti, mivel a' csak a' nótárius pecsétje 's extradatuma alatt költ, mely instrumentum ámbátor ezen mi hazánkban authenticumnak tekintessék, de nemes Magyarországot annyiban nem tartozik authenticumnak, midőn a' testimonium Universitás neve alatt adatik, de csak a' nótárius pecsétje alatt expedialtatik, hanem ily nevű dologban megkívántatik az, hogy efféle testimonium communitas pecsétje alatt keljen, 's elég szégyen kegyelmeteknek, hogy a communitas pecsétje nincsen, holott volt arról parancsolat, hogy a communitások magoknak pecsétet kéljenek." Végülis Csík utolsóként 1792-ben igényelt és 1793-ban szerzett címeres törvényhatósági pecsétet S I G I L L U M S E D I V M S I C V L I C A L I V M CSÍK U T R I V S Q V E . G Y E R G Y O ET K A S Z O N körirattal. ' 27
22
23
24
23
2 5
Közben, 1774-ben az erdélyi Fehér vármegye két részre szakadt - Alsó- és Felső-Fehér vármegyére. A régi címeit mindkét vármegye megtartotta, pecsétje köriratára pedig az új megye megnevezését vésette be. A módosított
pecsét bevezetésének idejét nem ismerjük. A mellékletben ismeitetett másolatok a X I X . század első feléből valóak. Méreteik, azaz nagyságuk után ítélve, nem ezek lehettek az új vármegyék első pecsétjei. Megemlítjük m é g - habár nem tartozik közvetlenül érdeklődésünk köréhez - hogy a Bánátban 1779-ben megalakult három megye: Krassó. Temes és Torontál címerébe felvették és pecsétjeik mezejében is bevésették I I . József és Mária Terézia nevének kezdőbetűit: I I . J. M . T . I I . József reformjai során végrehajtott közigazgatási átszervezés, illetve megye egyesítések alkalmával módosulást szenvedtek a törvényhatósági pecsétek is. Erdélyben az egyesített megyék pecsétjébe, az érintettek címereit foglalták bele, a köriraton pedig feltüntették az egyesített közigazgatási egységek nevét. így, a Marosszékkel egyesült Küküllő vármegye címeres pecsétjének körirata S I G I L L U M COTTUS DE K Ü K Ü L L Ö C U M SEDE MARUS U N I T I lett, a pecsétmezőben pedig egymás mellé került a két összevont törvényhatóság címere. Az átszervezett törvényhatóságok több esetben nem siettek pecsétnyomóik kicserélésével. 1787. januárjában a Csíkkal egyesített Udvarhelyszék - most mát Udvarhely vármegye - még mindig a régi pecsétjét használta. Csanád, Csongrád és Békés vármegyék egyesítése során gróf Teleki József nagyváradi kerületi királyi biztos, ki ezen vármegyék egyesítését irányította, az udvari kancelláriának tett jelentésében az új pecséthasználattal kapcsolatosan azt javasolta, hogy a három egyesített megye címere közepén a császár nevének kezdőbetűi szerepeljenek. Ez ürügyül szolgált a császár centralisztikus törekvéseinek érvényesítésére e téren is. Az 1786. április 24-én írt udvari kancelláriai fogalmazványra saját kezűleg rögzítette azon utasítást, hogy ezentúl minden megye pecsétjén a szokott köriraton belül az ország címerét tüntessék fel. Utasítását még azon évben gyakorlatba is ültették, előbb Magyarországon, ezután Erdélyben. Ugyancsak 1786-ban került sor a törvényhatósági bíráskodási szerveknek az igazgatásitól való elkülönítésére. Az új igazságügyi szervek külön címeres pecsétekhez jutottak. Ezeken a pecséteken is a körirat az intézmény latin nyelvű megnevezése volt, a mezőben pedig az ország címere, Magyarországé illetve Erdélyé. Az átszervezett törvényhatósági pecséteken a körirat az új megnevezést tükrözi Például: C O M I T A T U S ALBENSIS T R A N S I L V A N I A E INFERIOR az Alsó-Fehér megyéé; C O M I T A T U S U D V A R H E L Y SEDIBUS CSIK ET GYERGYO U N I T U S az Udvarhely megyéé; C O M I T A T U S FOGARAS C U M PARTIBUS A L B A E SUPERIORIS UNITUS a Fogaras megyéé,vagy C O M I T A T U S B E R E G H ET UGOCSA U N I T Y a Bereg-Ugocsáé. A magyarországi vármegyék, amint az a pecséteken feltüntetett évszámból is kitűnik, még ugyanazon évben - 1786-ban - beszerezték új pecsétjeiket. A z 2 7
29
erdélyiek csak 1787-1788-ban. Ezek a pecsétek alakra elég terjedelmesek voltak, az előbbieké 53-55 mm. átmérőjűek, az utóbbiaké 65 mm-esek/" A z újonnan létesített bírósági szervek pecsétjei 45 mm. átmérővel kisebb méretűek voltak az előbbiekénél. A hosszú megnevezés miatt a köriratokba az intézmény neveket rövidítve tüntették fel. Például: JLÍD[ICTUM] S U B A L [ T E R N U M ] C O M I T [ A T U S ] [DE] K Ü K Ü L L Ö C U M SEDE MARUS U N I T I DISTR[ICTUS] MARUSIENfSIS] (Marosszékkel egyesült Küküllő vármegye Marosi Kerületnek alárendelt Törvényszéke): J U D I C [ I U M ] S U B A L [ T E R N I ] C O M I T [ A T U S ] HUN[IAD1ENSIS] C U M Z A R [ A N D ] U N I T [ I ] DISTR[ICTUS] CLAUDIOP[OLIENSIS] (Zaránddal egyesült Hunyad vánnegye Kolozsvári Kerületnek alárendelt Törvényszéke) vagy JUDICIUM SUBALT[ERNI]COMIT[ATUS] MARAMAROSENsls DISTR[ICTUS] T R A [ N S ] T Y B [ I S C A N I S ] (Máramaros vánnegye Tiszántúli Kerületnek alárendelt Törvényszéke). I I . József újítása rövid életű volt. 1790ben a többi reformjának sorsán osztozott a pecséthasználat terén hozott változtatása is. Halála után a törvényhatóságok visszatértek régi gyakorlatukhoz. A X I X . század elején, miután 1790-től a törvényhatósági tisztikarok tevékenységüket Tisztség megnevezés alatt - mint testület - szervezett keretek között kezdték kifejteni, a törvényhatósági címerekkel, de saját körirattal ellátott pecséteket kezdtek használni. A régi pecsét így továbbra is megmaradt csak a "nemes communitás", vagy "nemes vármegye" nevében kiadott iratok hitelességét bizonyító eszköznek. A reformkor a pecséthasználat terén is éreztette hatását, legalábbis a magyarországi vármegyék esetében. A z észak-kelet magyarországi vármegyék 1835-1838 között megújíttatták címeres pecsétjeiket: 1835-ben Szatmár. 1837-ben Arad. Máramaros. Szabolcs és Ugocsa, 1838-ban pedig Bereg és Bihar vánnegye. Ez alkalommal egyesek, mint Ugocsa, bizonyos változtatásokat is végeztettek címerükön, helyreigazítva a heraldikai rendellenességeket. A címerek V. Ferdinánd általi megújíttatása során az új pecséteket magyar körirattal látták el. így Szatmár vármegye új pecsétjének körirata S Z A T M Á R V A R M E G Y E PETSETYE l e t t / 7
JEGYZETEK 1. Kumorovitz Bem át Lajos, A z autentikus pecsét. Bp.. 1936., 2: Jakó Sigismundo Sigilografía cu referiré la Transilvania (panalesfarsitul secolului al XV-lea) ( A pecséttan Erdélyre vonatkozóan, (a X V . század végéig), in: Documente privind istoria Romaniei, Introdúcele, I I . 563. 2. Oszóczki K., Sigiliile folosite de autoritatile comitatense si órasele fostului comitat Satu Mare (A volt Szatmár v á n n e g y e megyei hatóságai és városai által használt pecsétek), in: Studii si comunicari. Satu Mare 1981-1982., 186. Magyarország czimertára, szövegét írta Tagányi Károly, Bp., 1880., Bevezetés 32 (Magy. C z í m ) : A l i . L v t , Nagybánya. Máramaros megye L v t . Acta Política 1/1704. 3. A l i . Lvt.. Marosvásárhely, Teleki cs. marosvásárhelyi lvt., Fasc. 75. 4. Áll. Lvt., Nagybánya, Máramaros megye Lvt., Acta Politica 1/1689. 5. Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár, Gróf Kemény József gyűjteménye. Pecsét-gyűjtemény, I I . 10. tabella. (Erd.pecs.) 6. Ucu 21. tabella 7. Magy. Czím., 22: Föglein Antal, A vármegyei nótárius. Levéltári Közle mények, X I V . 1936., 154-155. 8. Jakó, í m , 606-607. 9. Uo. 611. 10. U a ; Monica Vlaicu, Scaunul Miercurea (Szerdahely szék), in: Culegere de referate a Directiei Genérale a Arhivelor Statului, Bucuresti, I I . , 1974., 117. 11. Erd. pees.. 11.23. tabella. 12. A szász városok pecsétjeinek részletesebb leírását lásd Jakó ím., 612-613. 13. Biás István, A székely nemzet czím ere. Marosvásárhely, 1905., 5. 14. Székely Mihály, A nemes székely nemzetnek constitutiói. Pest, 1818., 122. 15. Jakó, im., 609. 16. A begyűjtött adó nyilvántartására az Approbaták elrendeli az adólajstro moknak a hiteleshelyekre való letétbe helyezését, miután azokat véglegesítették és a vánnegyék pecsétjükkel lezárták. Az Approbaták azonban a vármegyei pecsétekről egyéb felvilágosítást nem nyújt, (lásd Coipus Juris Hungarici, Erdélyi törvényczikkek, 1540-1848., Bp., 1900., 73.) 17. 18. 19. 20.
Magy. czím. 26-41; Oszóczki, i m , 183-201. Ua Erd. pees., I I . 23. tab. Magy. czím., 29; Tagányi Károly - dr. Réthy László - Pokoly József Szolnok-Doboka vánnegye monográfiája, Dés, 1901., I . 500- 501. Áll.
Lvt., Kolozsvár, Torda vánnegye Lvt.. 1751., 1600. sz.; Texe Rozália, Comitatul Turda. Perioada de funetionare si archiva creata, (Torda vánnegye. Tevékenységének időszaka és létrehozott levéltára), in: Culegere de referate a Directiei Generálé a Arhivelor Statului. Bucuresti, I I . 1974., 115. 21. A l i . Lvt., Marosvásárhely, Marosszék Lvt., N.D. 878/1752.; A l i . Lvt., Sepsiszentgyörgy. Háromszék Lvt., Gubemiumi leiratok. 1149/1752.; Áll. Lvt., Kolozsvár, Aranyosszék Lvt.. 4/1752. 22. Áll. Lvt., Sepsiszentgyörgy, Háromszék Lvt., Gubemiumi leiratok, 1165/1752. 23. Aranyosszék pecsétnyomója a Marosvásárhelyi Állami Levéltárban Pe csétnyomók gyűjteménye 393. sz. alatt. 24. Erd. pecs. I I . , 4., 6., 8., 9., 10., 14., 17. tabella.; Magy. czím. 23-25., 28., 33-36.: Marosszék kiváltságlevele az Ali. Lvt., Marosvásárhely, Marosszék Lvt. L.Sz. 3197. sz. alatt; Udvarhelyszék pecsétjéről lásd Jakab Elek Szádeczky Lajos, Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849ig, Bp., 1901., 477. (Megjegyezzük, hogy a pecsétnyomóba végülis nem keiült bele a címeipajzs két oldalán álló alak, egy lófő és egy gyalogszékely.) Küküllő vármegye pecsétje ismertetve a Revista Arhivelor, 1990., 3. sz. 317-24. oldalán Monica Cincu által: Privilegiul din 1767 de conferire a unui sigiliu propnü pentru comitatul Timava (Küküllő vármegye saját pecséthasználatát biztosító kiváltságlevele 1767-ből) címen. 25. Áll. Lvt., Csíkszereda, Csíkszék Lvt. X V I I I . csomó 24. sz. 26. Orbán Balázs, A Székelyföld leírása. I I . , Pest, 1869., 4. 27. Magy. czím., 28-29., 34-35. 28. Áll. Lvt., Marosvásárhely, Marosszék Lvt., Közgyűlési jkv., 19/1784., 7. 29. Magy. czím., 22. 30. Áll. Lvt., Marosvásárhely, Marosszék Lvt., 1788., 111., 234., 257., 2222., 3248. sz. stb. Áll. Lvt., Nagybánya, Máramaros megye Lvt.. Acta Politica, 1786, 1790 évek iratai. 3 1. Magy. czím., 26-32.; Oszóczki, im., 188.
1. A z erdélyi vármegyék pecsétje a X V I I I . századból
2. A székely nemzet pecsétje 1658-ból
3. A szász nemzet pecsétj 1658-ból
4. Hunyad vármegye pecsétje 1490-ből
5. Hunyad vármegye pecsétje 1606-ból
6. Máramaros vármegye pecsétje egy 1675-ös iraton
7. Szolnok vármegye pecsétje egy 1689-es iraton
8. Zaránd vármegye pecsétje 1712-böl
10. Alsó-Fehér vármegye pecsétje 1829-ből
12. Doboka vármegye pecsétje 1748-ból
9. Erdélyi Fehér vármegye pecsétje a XVII.(?) századból
11. Felső-Fehér vármegye pecsétje a X I X . század elejéről
13. Belső-Szolnok vármegye pecsétje 1746-ból
14. Közép-Szolnok vármegye pecsétje 1753-ból
1 5
- Kraszna vármegye pecsétje a X V I I I . század elejéről
16. Torda vármegye pecsétje 1751-ből
17. Kolozs vármegye pecsétje 1755-ből
[; C;
18. Kükül lő vármegye pecsétje 1767-ből
19. Fogaras vidék pecsétje a X V I I I . század közepéről
20. Kővár vidék pecsétje a X V I I I . század elejéről
21. Háromszék pecsétje 1753-ból
22. Marosszék pecsétje 1753-ból
23. Aranyosszék pecsétje 1752-ből
24. Udvarhelyszék pecsétje 1757-ből
25. Két Csik-, Gyergyo- és Kászon székek pecsétje 1793-ból
26. Újegyházszék pecsétje 1741-ből
27. Kőhalomszék pecsétje a X V I I I . századból
28. Nagysinkszék pecsétje 1828-ből
29. Medgyes város és szék pecsétje a X V I I I . századból
30. Szász város és szék pecsétje a X V I I I . század elejéről
31. Szerdahely szék pecsétje a X V I I . század elejéről
PECSÉTEK
JEGYZEKE
1. Máramaros vármegye négy részből álló pecsétje egy 1675. évi iraton CO M i " T A T V S M A RA MO RVS megosztásban. 2. Ugocsa vármegye négy részből álló pecsétje egy 1689. évi iraton CO T A V CZ MI T V S GO IA megosztásban. 3. Szatmár vármegye négy részből álló pecsétje egy 1704. évi iraton CO T A Z A M MI T V S T H A R megosztásban. 4. [Belső]-Szolnok vármegye két részből álló pecsétje egy 1689. évi iraton CO MITA S30 TUS L N O K elosztásban 5. Az erdélyi vármegyék ("magyar nemzet") pecsétje 1659-ből. Körirat: * S I G I L L V M C O M I T A T V V M T R A N S I L V A N N 1 [ A ] E * Pecsétmezó: Szárnyát széttáró kiemelkedő sas (turul). 6- Erdélyi Fehér vármegye pecsétje valószínűleg a X V I I . századból. Körirat: * S I G I L [ L V M ] : C O [ M I ] T [ A ] T V S : ALBEN[SIS] T R A N [ S I L V A N ] I A E * Pecsétmezó: Halom mögül felemelkedő szárnyát széttáró sas (turul). 7. Alsó-Fehér vármegye pecsétje 1829-ből. Körirat. S I G I L L V M U N I V E R [SITATIS]: C O [ M I ] T [ A ] T U S ALBENSflS]: INFERIORfISj: 1829. Pecsétmező: megegyezik a Fehér vármegyéével. 8. Felső-Fehér vármegye pecsétje valószínűleg A X I X . század elejéről (1809ben ezt használták). Körirat: S1GILLUM I [ N C L Y T I ] C O M I T A T U S A L B A E SUPERIORIS. Pecsétmező: mint az előbbieké. 9. Hunyad vármegye pecsétje 1490-ből. Körirat: 1490 C O M I T A T U S H U N I A D I E N [ S I S ] : Pecsétmezó: a Hunyadi család címere, egy faágon álló, csőrében gyűrűt tartó holló. 10. Hunyad vármegye pecsétje 1606-ból. Körirat: COMITATVS: HUNIDIENSIS:. A pecsétmezó felső felében évszám - 1606 -. alatta egy csőrében gyűrűt tartó faágon álló holló, nyakába fúródó nyílvesszővel. 11. Belső-Szolnok vármegye pecsétje 1746-ból. Körirat: S I G I L [ L U M ] COM[I]T[ATUS] SZOLNOK. INT[ERIORIS] IN. TR[ANSILVANIA] REGN[I] S[ACRATISSIMA] S[UA]. I [ M P E R A T R I X ] . M [ A R I A ] . THERESIA. R [ E G I N A ] . H f U N G A R I A E ] . PR[INCEPS] T R [ A N S I L V A N I A E ] . 1746. Pecsétmezó: Közepéig függőlegesen ketté hasított nyilt koronás pajzs. A felső rész jobbfelén álló paripát egy oldalt kinyúló kar vezetéken tart, a bal mezőben a hét vezérnak állítólag ott tartott tanácskozása emlékére emelt dési ormozott torony,
melyet hét harcos kezében kivont karddal vesz körül. Az alsó rész bal felén hegy tetején vár (Csicsó vára), jobb felől nehezen kivehető malomkő. (Magyarázat: A ló Szvatopluknak a hét vezértől ajándékba küldött lovat, a hét vitéz magát a hét vezért, a malomkő pedig a csicsóvári országos hírű malomkövet jelképezi). 12. Doboka vármegye pecsétje 1748-ból. Körírat: *S1GILL[UM1. COMIT[ATUS] IN. TRANSILVANIA. DOBOCENSIS. 1748. Pecsétmező: Négy negyedre osztott pajzs grófi koronával fedve. A felső jobb oldalmezőben Doboka vára, baloldalán a borgói hegység, lábánál egy jávorszarvas, alól egymásra fektetett két háromszög közepén kis körrel, (mint ércnek és sónak vegyjelei), az alsó jobb mezőben két folyó - a Szamos és a Sajó. A z egészen szívpajzs, azon szent László, amint a kún vezértől megszabadítja az elrabolt leányt. A pajzs tetején foszlányokkal ékesített koronából szent László emelkedik k i , jobbjában zászlót, baljában királyi almát tartva. A pajzs alatt a vármegye akkori főispánja nevének és címének kezdőbetűi: CJomes] Gfabriel] Bfethlen]- S[upremus] CJomes] C[omitatus]. 13. Közép-Szolnok vármegye pecsétje 1753-ból. Körirat: S I G I L L V M COMITATVS SZOLNOK MEDIOCR[IS] A[NN]0 1753 C O L L A T V M . Pecsétmezö: koronával fedett négy részre osztott pajzs. Az első mezőban egy oldalt kinyúló kar, kezében egy csomóban egy szőlőfürt, egy makk és két búzakalász, a másodikban hegy-csúcson Szolnok vára, a harmadikban egy ágaskodó szarvas, a negyedikben három folyó - a Kiaszna, Szamos és a Szilágy. 14. Kiaszna vámegye pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . század elejéről. Körírat: - C O M I T A T V S . KRASZNENSIS I . Pecsétmező: Nyilt koronával fedett, körben díszített köralakú pajzs, közepén lebegő halmon, csőrében olajágat tartó galamb, vele szemközt szintén lebegő koronából kiemelkedő oroszlán. 15. Kolozs vármegye pecsétje 1755-ből. Körirat: SIGILLVM C O M I T A T U S COLOSIENSIS A [ N N ] 0 1755. Pecsétmezö: Koronával fedett négyeit pajzs, első negyedében oldalt kibukó női kar. kezében pecsétes oklevél, a második negyedben folyóból (a Szamos) kiemelkedő fürttel rakott két szőlővenyige. A harmadik negyedben folyóból kiemelkedő búzakéve, az utolsóban egy tornyos templom. 16. Kükül! ő vármegye pecsétje 1767-ből. Körírat. *SIGIL[L]VM C O M I T A T V S DE K Ü K Ü L [ L ] Ö . 1767. Pecsétmezö: Nyitott koronával tetézett pajzs, mezejét két folyó szeli vízszintesen át (a két Küküllő) középen griffmadár, jobbjában szőlőfürttel. 17. Zaránd vármegye pecsétje 1712-ből. Körirat: SIGILLVM C O M I T A T V S Z A R A N D I E N S I S A [ N N ] 0 1712. Pecsétmező: Karimás
pajzs mezején báránybőr kucsmás, mentés és dolmányos magyar vitéz, kezében kivont kard. A pajzsot nyitott korona tetézi. 18. Torda vármegye pecsétje 1751-ből. Körírat: - S I G I L L U M C O M I T A T U S IN T R A N S I L V A N I A THORDENSIS A N N O 1751 C O L L A T U M - . Pecsétmező: Nyitott koronával tetézett négy részre osztott pajzs. A z első negyedben egy diadalív (Trajanus császárnak Keresztesmezőnél a dákok felett aratott győzelme emlékére), egy lebegő kereszt, valamint a vas. acél és a só vegytani jelei. A második mezőben a Tordai-hasadék nevű hegynyílás, körülötte elszórt pénzdarabok, alól két patkó (utalás Szent László és Kapolcs kún vezér közt lefolyt harcra). A harmadik mezőben Torda város címere (egy gyepen álló olajfa), a negyedikben két pólya között (a Maros és Aranyos folyók) Szászrégen város címere (egy baljában lándzsát, jobbjában szájához emelt rézkürtöt tartó nyestkucsmás férfi). A pajzs közepén egy szívpajzs, amit egy pólya szel át. 19. Fogaras vidék pecsétje a X V I I I . század első fele végéről. Körirat: SIG[ILLUM]: VNIVERSITATIS NOBILIVM FOGARAS. Pecsétmezö: A pajzs alsó felében hullámokon csónak, melyben jobbról dolmányos, kócsagos kucsmás huszár tisztelgésre emelt karddal áll, szemközt a csónak orrán turbános, babérkoszorút átnyújtó férfi. 20. Kővár vidék pecsétje a X V I I I . század első feléből. Körírat: S I G I L L V M • DISTRICTVS • K O V A R * Pecsétmező: Karimás pajzs, mezejében kopár sziklacsúcson egy madár (keselyű). 21. Ugocsa várni egye pecsétje 1715-ből. Körirat: SIGILLVM C O M I T A T V S DE V G O C H A . Pecsétmezö: A pajzs fölött két rózsa között egy liliom. Négy részre osztott pajzs. Az első negyedében egy szőlőfürt, a másodikban egy hal, a harmadikban egy makk, a negyedikben egy rák (a Batár folyó híres fekete rákja). 22. Arad vármegye pecsétje 1767-ből. Körirat: * S I G I L L U M C O M I T A T U S ARADIENSIS 1767. Pecsétmezö: Vízszintesen kettévágott pajzs, felső részében két egymással szembe néző oroszlán, előlábaikkal egy gyökerestől kitépett lombos fát emelnek. A z alsó rész ketté hasítva, jobbról két folyó (a K ö r ö s és a Maros), balról hármas tornyú, zárt kapujú lőréses vár. A pajzson nyitott korona, oldalt - tartóul - két griffmadár. 23. Szatmár vármegye pecsétje 1722-ből. Körirat: S I G I L L U M C O M I T A T U S Z A T [ H ] M A R I E N S I S A N N O M D C C X X I I Pecsétmező: Kilenc mezőre osztott, nemesi koronával fedett pajzs. A z első mezőben egy rák, a másodikban egy onnozott bástya, tetején két zászló, a harmadikban egy hal, a negyedik pólyázott, az ötödiket grófi koronával tetézett szívpajzs - a Károlyi család címere - födi el, melyen egy farkát szájában tartó karvaly felemelt jobb lábában egy szivet tart, a hatodikban búzakéve, a hetedikben szőlőfürt, a nyolcadikban egy szarvas, a kilencedikben makk.
4. Bihar vármegye pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . század elejéről. Körirat: - S I G I L L U M I N C L Y T I : C O M I T A T U S : BIHARIENSISPecsétmező: Alsó felén a balszegletben hegylánctól határolt állóvíz, melyben háromszög formában három hal, közöttük három káka. de ellenzett háromszögben. A felső mezőben egy lebegő rozskéve. balról a mező szélében vesző karikán páros szőlőfürt. 5. Bereg vármegye pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V i l i . század elejéről. Körirat: C O M I T A T V S BEREGH. Pecsétmező: Kereszt által négy részre osztott pajzs. Az első negyedben szőlőfúrt levéllel, a másodikban balra forduló makkfagally három makkal, s két levéllel, a harmadikban balra néző felemelkedő medve, a negyedikben egymás mellett jobbra úszó két hal. 6. Szabolcs vármegye pecsétje 1729-ből. Körirat: 29 C O M I T A T V S " SZABOLCS 17- Pecsétmezö: Négy részre osztott pajzs, első negyedében talajról kinövő három búzakalász, a másodikban egy hal, a harmadikban álló csonka fatörzs, a negyedikben egy fölajzott íj. közepén nyíllal. 7. Máramaros vármegye pecsétje 1748-ból. Körirat: ° S I G I L L U M : C O M I T A T U S : M A R A M A R O S S I E N S I S 1748: Pecsétmezö: Két részre osztott tojásdad alakú pajzs. A felső rész mezején két fenyőfa közt egy sziklás sókana, bejáratában két csákánnyal a kezükben egymással szemben álló sóvágó. Az akna tetején jobbra fordult zerge. A z alsó rész négy folyót (a Tisza. Talabor, Nagyág és Visó) hullámos pólya alakban ábrázolja. 8. A "székely nemzet" pecsétje 1659-ből. Az első pecsétnyomó 1660-ban elveszett, helyette 1660-ben készítettek változatlan alakó újat. Körirat: ° S I G I L [ L U M ] N A T I O N I S S I C V L I C A E L O LRDELIORSZAGAE HA. (a hiányzó magyar szőlészek - ROM N E M Z E T B Ő L Á L - a szász nemzet pecsétjén találhatók). Pecsétmezö. Ketté osztott tojásdad alakú pajzson jobbfelől a mosolygó nap. balról a jobbra néző félhold. 9. Aranvosszék pecsétje 1752-ből. Körirat: SIGILLUM SEDIS SICULICALIS A R A N Y O S . Pecsétmezö: Koronával fedett ovális pajzs, amelyet 12 csillaggal díszített szegélyzet vesz körül (utalás a tizenkét adománylevéhe, amelyeket a székely nemzet kapott hadi erényei elismeréseként). A pajzs egy jobbra és egy balra szelő vonallal keresztbe metszve. A z első mezőben egy hegyi vár (Székelyvár), két felső sarokban a ragyogó nap és a félhold, az alsó mezőben két folyó (az Aranyos és a Maros), a jobb oldaliban egy lebegő kereszt, a baloldaliban két kéve. (Megjegyezzük, hogy az eredeti címerben itt hadijelvények találhatók) 0. Csíkszék pecsétje 1793-ból. Körirat: SIGILLVM SEDIVM S I C V L I C A L I V M CSIK U T R I V S Q V E G Y E R G Y O ET K A S Z O N 1793 Pecsétmezö: Nyílt koronával fedett négy részre osztott pajzs. A z első negyedben ragyogó nap, a másodikban félholdon álló kettős kereszt, a harmadikon négy hegy. közein három rohanó folyóval (a Maros, Olt és a
Tatros), a középső két csúcsán egy-egy házikóval (a Gyímes és Piricske szorosok vámházai). A negyedik mezőben négy halmon egy-egy fenyőfa. Az egészre szívpajzsban a csíksomlyói klastrom oltárszobra, a karján a gyermek Jézust tartó Szűz Mária. 1. Marosszék pecsétje 1753-ból. Körirat: * S I G I L L V M . SEDIS. SICVL [ICALIS]. M A R U S . A [ N N ] 0 1753. C O L L A T Ü M . Pecsétmező: Két részre hasított pajzs, felülről mindkét rész jobbra illetve balra szeles következtében megint két része osztva. A z első mezőban keresztbe rakott lándzsa, puska és kard, a másodikban három búzakalász, a harmadik mezőt egy folyó (a Maros) pólyaképe metszi át, ugyanott egy almafa (piros párizs alma). A negyedik mezőben még két folyó (a Nyárád és a Kts-Küküllő) és egy karóhoz kötött szőlőtő szülőfürtökkel. 2. Udvarhelyszék pecsétje 1757-ből. Körirat: S I G I L f L U M ] : U N I V E R S [ I T A T I S ] : I [ N C L Y T I ] : S[EDIS]: S I C [ U L I C A L I S ] : U D V A R [ H E L Y ] : A [ N N ] 0 1757 C O L [ L ] A T [ U M ] . Pecsétmező: Rokokó izlésü négy negyedre osztott pajzs, az első és a negyedik mezőben öt-öt kereszt, kereszt formára elhelyezve, a második és harmadik negyedben egy három tornyú emeletes épület, a középső torony tetején kereszt. Megjegyezzük, hogy a címerből kimaradt és a pecsétnyomóra nem került rá a második és a harmadik mezőbe helyezett nap és a félhold, valamint a pjazs két oldalára támaszként elhelyezett felfegyverzett két férfi (egy lófő és egy gyalog puskás székely). 3. Háromszék pecsétje 1753-ból. Körirat: ARMATORVM TRIVM G E N E R V M S I C V L O R V M Pecsétmező: Karimás pajzs, mezejében egy páncélos kar, kezében kivont egyenes kard, melynek közepén átszúrt medveszív ( A székely nemzet feltételezett régi címere). 4. Szeben tartomány pecsétje [1224]-ből. Körirat: + SIG1L/LVM CIBINIENSI/S P R O V I M C I E A / D R E T I N E N D A M / C O R O [ N A ] M Pecsétmezö: Négy férfi által magasba tartott háromszögű korona. A férfiak közül az egyik áll, kettő egymással szemben félteidre van ereszkedve, egy pedig térdepel. A korona három sarkában egy-egy gömb 5. Szeben tartomány pecsétje /1372/-ből. Körírat: + S [ I G I L L V M ] C1BIN1ENSIS P R O V I N E N C I E A D R E T I N E M D A M CORONAM Pecsétmezö: Félkörű karíkákból álló pajzsban fennt nyilt korona, alatta három szív alakú kisebb pajzs, a jobboldali szívpajzs hosszában ketté osztva, jobb mezején Magyarország címeréből a négy folyóval, bal részében francia liliomok, a baloldali szívpajzson kiterjesztett szárnyú koronás sas, alattuk középen álló pajzson egy háromszög, sarkaiban egyegy tengeri töklevéllel, fölöttük nyílt korona díszes keretben, a keret négy beugró részén liliommal. 0
36. A J i é t szász szék kisebbik pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V . szazadból. Körirat: + S|IGII.I VMJ MJNUS SI.PTEM S I D I U M SAXONIC A l I L M Pecsétmezö: Szívpajzs, felső részében nyílt korona, alatta egy háromszög, mindenik vegében egy-egy tengeri töklevél. 37. A szász "nemzet" pecsétje 1659-ből. 1660-ban a székely nemzet pecsétjével együtt elveszett, 1661-ben készítették az újat. KÖT irat S I G I L [ L U M ] N A i T O N I S S A X O N I C A E ROM N E M Z E T B Ő L A L (a magyar nyelvű szöveg hiányzó része a székely "nemzet" pecsétjén található). Pecsétmezö. Enyhén ovális alakú körül díszített pajzson hét bástya 2-3-2-es elrendezésben. 38. Szeben város és szék pecsétje 1587-ből. Körirat: S1G1LLVM C I V Í V M DE V I L L A H E R M Á N NI 1587. Pecsétmezö: Oldalt kimetszett kerek pajzs felső felében egy nyitott korona, alatta keresztbe állított kél pallos. 39. Szeben város és szék pecsétje 1651-ből. Körirat: " S I G I L f L j V M CIVIVM DE VILLA H E R M Á N NI 16 5 1. Pecsétmezö Nyilt koronával összefogott egv ik sarkán álló háromszög, mindenik vegén egyegy tengeri töklevél, ráhelyezve az egész pajzsot átérő két keresztbe állított pallos. A pajzs körül díszítés. 40. Szászsebes város és ...szék pecsétje 1614-ből Körirat: * SIGIL1.VM CTVITATLS- SABES1ENSIS Pecsétmezö: Körben díszített pajzsmezőben ágaskodó oroszlán. A pajzs fölött évszám: 1664. 41. Segesvár város és szék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V . szazadból. K m i r a t S I G I L L U M CASTRI SEGESCH Pecsétmezö: Oldalt karcsúsí tott pajzson háromtornyú, ormozölt vár. kapujában kivont kardot tartó oroszlán. 42. Brassó város és vidék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V . szazadból. Körirat: + : + S [ I G I L L V M ] + C I V I T A T I S + ~:+ BRASCHOVII NSIS^: Pecsétmezö: Szívpajzsban egy nyitott korona 43. Segesvár város és szék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . század ból. Körirat: SIGILLVM CIVITATI[S| SCHESBVRGENSIS Pecsétmezö: Körben díszített ovális pajzson háromtornyú var. kapujában kardot taitó oroszlán. 44. Brassó város és vidék pecsétje 1614-ből. Körirat: GROS S j l C i l L L U M ] • CIVITA[T1S] B R A S S Ó 1614. Pecsétmezö: Gyökeres fatörzsön nyitott korona. 45. Beszterce város és vidék pecsétje év nélkül, valószínűleg a X V . századból. Körirat: C I V I T A T I S BISTRICIEN[SIS]. Pecsétmezö: Egy hasított pajzs, jobbról többször (nyolcszor) pólyázva. balról elszórt liliomok, fölötte nyakláncos sisak, jobbról s balról foszlányokkal. A z egészet tetőző koronából egy csőrében patkót, fején nyilt koronát taitó strucemadárfej.
4(>. Beszterce város és vidék pecsétje 1545-ből. Körírat: *S1G1LLVM C1VITATIS BISTRICIE[NSIS]. IVcsetmező: Ferdén elhelyezeti szívpajzson halra néző. csőiében patkót tartó, fején koronát viselő struccmadárfej. A pajzs fölött balra lejtve évszám: 1545. 47. Beszterce város és vidék pecsétje 1545-ből. Kormai; S I G I L | L J V M CIVITAT1S • BISTRICTEfNSIS] Pecsétmezö; Egységes, középen karcsúsított pajzs, alsó feleben nyílt koronából kimagasodó, csőiében patkót tartó strnccniadárfej. Két oldalt az évszám: 1545. 48. Ujcgyha/szck pecsétje 1741-ból Körirat •* SIGILLfüMJ: SED[ISj: S \ . \ | ( ) N I C AI.ISj: V I E G Y H Á Z : 1741 Pecsétmezö: Szívpajzson balról oszlopot ölelő koronás oroszlán. 49. Kőhalomszék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . századból Körirat: *SIGILL|UM]. SEDIS SAXONIC[ALIS]. RUPENSIS Pecsétjnező: Talajon egysorban álló három ormozott bástya, mindenik fölött egv-egy korona 50. Nagy-Sínk szék pecsétje 1828-ból. Körirat: * S I G I L E V M * SEDIS SCHENK 1828 Pecsétmező: Két részre osztott szívpajzs, jobbról pólyázott mezővel, balról nyolc csillaggal A pajzs fölött es bal oldalon egy-egy csillag, felső bal sarkán lefele forduló félhold. 51. M ed gyes város és szék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . század ból. Körirat: M A G I S T R A TVS LjIBFRAE] Rf ECilAQVAF] CIVJTATÍS El SEDIS MEDIENSIS* Pecsétmezö. Középen karcsúsított pajzs, aljából bal oldalról kibukó alkar, nyitott tenyerében levelekkel és három szőlőfürttel megrakott, gyökerestől kitépett szőlőtő. A pajzs fölött záit korona. 52. Szászváros és szék pecsétje, év nélkül, valószínűleg a X V I I I . század első feléből. Körmit: + : S I G [ I ] L L V M OPP1D1 ET SEDiS S Z Á S Z V Á R O S Pecsétmező: Völgyben három gömbön álló háromszög alakú gúla. a csúcsán gömbnél, a csúcs két oldalán egy-egy nyilat, illetve pálamágat tartó angyal, középen keresztbe helyezett két pallos, a pallosok markolata fölött több kicsi gömb (golyó'. ). Az alsó rész jobb oldalán egy. baloldalán két lombos fa. 53. Szerdahelyszék * S I G I L L V M * SEDIS* Z E R E D A H E L I I * Pecsétmező: Az alsó rész közepén szívpajzs, rajta növények nyíló virággal, a pajzs két oldalán két emberi alak. egy férfi és egy nő, kezükben a pajzs fölött egv koszorút tartanak, amelyből három liliom nyúlik ki. 54. Ugocsával egyesített Bereg vármegye pecsétje 1786-ból. Körirat: COMITATUS BEREGH. ET UGOCSA. U N I T I . Peesélmezö: Magyar-ország címere, zárt koronával fedve, az alsó felében évszám: 1786. :
)
55. Máramaros vámiegye pecsétje 1786-ból. Körirat: C O M I T A T U S •MARAMAROSSIENSIS. Pecsétmező: mint fennebb Bereg megyéé. 56. Marosszékkel egyesített Küküllö vánnegye pecsétje 1788-ból. Körirat: +COMITATUS KÜKÜLLÖ C U M SEDE M A R U S UNITUS. Pecsétmező: Erdély címere zárt koronával fedve. 57. Máramaros vánnegye Tiszántúli kerületnek alárendelt Törvényszéke pecsétje /1786/-ból. Körirat: + I U D I C I U M S U B A L T [ E R N U M ] : C O M I T [ATUS] MARAMAROSSIENSIS DISTRI[CTUS]: TRA[NS]: T Y B I [ S C A N I ] : Pecsétmező: Magyarország címere, zárt koronában fedve.
P E C S É T M Á S O L A T O K A z 5-20. és 28-53-as szám alatti pecsétmásolatokat csíkmadarasi AntalfFi Boldizsár ferencrendi atya, gróf Kemény József udvari papja készítette a történész erdélyi főnemes megbízásából 1840-1843 között. A Kemény József féle gyűjtemény kiadatlan. Orzőhelye a kolozsvári Akadémiai Könyvtár, Gróf K e m é n y József gyűjteménye, Pecsétgyűjtemény, I I . kötete. A 21-27. és 5457. sorszám alatti másolatokat Nagy Zoltán Attila marosvásárhelyi m é r n ö k készítette eredeti pecsétlenyomatok alapján. Önzetlen segítségét ez úton köszöni a tanulmány szerzője. A pecsétmásolatok eredeti, tehát l/l-es nagyságúak. Ezért a pecsétleírásoknál nem tértünk ki azok nagyságának és alakjának ismertetésére.
1. Máramaros vármegye pecsétje egy 1675. évi iraton
2. Ugocsa vármegye pecsétje egy 1689. évi iraton
3. Szatmár vármegye pecsétje egy 1704 évi iraton
4. Szolnok vármegye pecsétje egy 1689. évi iraton
5. Az erdélyi vármegyék pecsétje a X V I L századból
7. Alsó-Fehér vármegye pecsétje 1829-ből
9. I lunyad vármegye pecsétje 1490-ből
Az erdélyi Fehér vármegye pecsétje a X V I I . századból
8. Felső-Fehér vármegye pecsétje a X I X . század elejéről
10. Hunyad vármegye pecsétje 1606-ból
11. Belső-Szolnok vármegye pecsétje 1746-ból
13. Közép-Szolnok vármegye pecsétje
1753-ból
15. Kolo/s vármegye pecsétje 1755-ből
12. Doboka vármegye pecsétje 1748-ból
14. Kraszna vármegye pecsétje a X V I I I . század elejéről
16. Küküllő vármegye pecsétje 1767-ből
17. Zaránd vármegye pecsétje 1712-ből
19. Fogaras vidék pecsétje a X V I I I . század első feléből
18. Torda vármegye pecsétje 1751-ből
20. Kővár vidék pecsétje a X V I I I . század első feléből
21. Ugocsa vármegye pecsétje 1715-ből
22. Arad vármegye pecsétje 1767-ből
24. Bihar vármegye pecsétje a X V I I I . század elejéről
26. Szabolcs vármegye pecsétje 1729-ből
23. Szatmár vármegye ppecsétje 1722-ből
25. Bereg vármegye pecsétje a X V I I I . század elejéről
27. Máramaros vármegye pecsétje 1748-ból
28. A székely "nemzet" pecsétje 1659-ből
30. Csíkszék pecsétje 1793-ból
32. Udvarhelyszék pecsétje 1757-ből
29. Aranyosszék pecsétje 1752-ből
31. Marosszék pecsétje 1753-ból
33. Háromszék pecsétje 1753-ból
34. Szebeni provincia pecsétje 1224-ből
36. A hét szász szék kisebb pecsétje a X V . századból
38. Szeben város és szék pecsétje 1587-ből
35. Szebeni provincia pecsétje 1372-ből
37. A szász "nemzet" pecsétje 1659-ből
39. Szeben város és szék pecsétje 1651-ből
40. Szászsebes város és szék pecsétje 1664-ből
41. Segesvár város és szek pecsétj a X V . századból
42. Brassó város és vidék pecsétje a X V . századból 43. Segesvár város és szék pecsétj a X V I I I . századból
44. Brassó város és vidéke pecsétje 1614-ből 45. Beszterce város és vidék pecsétje a X V . századból Beszterce város és vidék pecsétje 1545-ből
47. Beszterce város és vidék pecsétje 1545-ből
48. Újegyházszék pecsétje 1741-ből
50. Nagysinkszék pecsétje 1828-ből
52. Szászváros és szék pecsétje a XVIII. század elejéről
49. Kőhalomszék pecsétje a XVIII. századból
5 1 . Medgyes város és szék pecsétje a X V I I I . századból
53. Szerdahelyszék pecsétje a X V I I . század elejéről
54. Egyesített Bereg-Ugocsa vármegye pecsétje 1786-ból
56. Marosszékkel egyesített Kükül lő vármegye pecsétje 1788-ból
55. Máramaros vármegye pecsétje 1786-ból
57. Máramaros vármegye törvényszéke pecsétje 1786-ból
Die Wappensiegel der Komitate in Siebenbürgen und im Partium
Die Studie verfolgt die Verbreitung der Wappensiegelführung bei den Munizipien in Siebenbürgen und im Partium. Das homogene Siegel, das in seinem Feld das Wappen des Munizipiums führte, war relativ spät, in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts allgemein verbreitet. Bei der Beglaubigung der Urkunden, die im Namen des Munizipiums ausgestellt wurden, gab es zuvor für die Art des Siegels keine einheitliche Praxis. Die sächsischen Stühle benutzten bereits im 14.-15. Jahrhundert Wappensiegel. In mehreren Fällen kam die sächsische Verwaltung nicht zu einem eigenen Siegel, da diese Rolle das Siegel der Stadt, welche das Zentrum der Verwaltung war, übernommen hat (Hennannstadt, Kronstadt, Bistritz, Schäßburg). Die Szekler Stühle als Munizipien versehen ihre Schirrten bis zur Mitte des 18. Jahrhunderts mit dem Ringsiegel ihrer Beamten - meistens mit dem des Notars. In Fällen, in denen es sich um das ganze Szeklertum handelte, wurde das Siegel der Szekleniation benutzt. Bei den Komitaten sind bis zu Beginn des 18. Jahrhunderts zweierlei V o i gehensweisen nachvollziehbar. Die Führung des Siegels mit Wappen und des aus Teilen. Der erste Anwender des Wappensiegels, auch was Ungarn betrifft, war das Komitat Hunyad. Aber diese Praxis verbreitete sich, entgegen den unter die Habsburger-Herrschaft gelangten ungarischen Teilen, in denen die Führung des Wappensiegels laut Landtagsbeschluß in Preßburg in 1555 verpflichtend wurde, bei den Komitaten in Siebenbürgen nicht. Hunyad wurde nur vom Komitat Fehér in Siebenbürger gefolgt, zumindest im 18. Jahrhundert. Die Komitate in Nordsiebenbürgen und im Partium benutzten das Siegel, das in Teile gegliedert wurde. Diese haben den lateinischen Namen des Komitats nach der Zahl der Stuhlrichter in entsprechende Buchstabengruppen aufgeteilt und in gesonderten Siegeln eingraviert. Die Siegel im Partium bestanden aus vier, die in Siebenbürgen aus zwei Teilen. Die Vorbedingung der Teilsiegelfühmng war die gemeinsame Benützung. Belege für diese Handhabung blieben aus dem 17. Jahrhundert aus Máramaros, Szolnok,
Szatinár und Ugocsa erhalten. Das Siegel des Komitats Szalmái bestand z.B. aus folgenden vier Teilen: CO T A ZA M MI TUS T H A R Nachdem Siebenbürgen und Nordostungarn unter die Habsburger-Herrschaft gelangte, erwarben die Munizipien. die bislang ohne Wappensiegel waren, vom Kaiser das einheitliche Recht zur Wappen- und Siegelführung: 1712 Zaránd. 1714 Szabolcs, 1725 Ugocsa. 1721 Szatmár usw. Die Randschrift der Wappensiegel zeigte die lateinische Benennung des Munizipiums, im Feld war das Wappen zu sehen. Das im Feld stehende Wappen war meistens identisch mit dem des Munizipiums. In einigen Fällen kam es aber zu geringfügigen Abweichungen, wie z.B. bei Udvarhelyszék. Diese sind wahrscheinlich auf die Schwierigkeiten bei der technischen Ausführung zurückzuführen. Die Komitate im Inneren-Siebenbürgen und die Mehrheit der Szekler Stühle kamen in den eisten zwei Jahrzehnten der Herrschaft Maina Theresias zu Wappensiegel. Dem sich an der althergekommenen Tradition festhaltenden Csikszék wurde eine Rüge erteilt, da die im Namen der "Universitas" ausgegebene Urkunde nur durch den Notar beglaubigt wurde (was in anderen Ländern - in Ungarn - nicht als authentisch anerkannt winde). Die Reformen vom Josef II. erstreckten sich auch auf die Siegel der Komitate. Nach der 1784 durchgeführte Umgestaltung der Verwaltung änderte er auch die Siegel der Komitate ab. Die im Siegelfeld stehenden Komitatswappen ließ er durch die Landeswappen (Ungarn und Siebenbürgen) ersetzen. Durch die Rücknahme der Reformen kehrte auch der alte Gebrauch zurück. In der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts begannen einzelne Munizipialbehörden (Archive) mit der Wappensiegelfuhrung. Die Studie wird durch 57 Siegelabdrücke (Randschrift, Wappen und Siegelfeld) ergänzt.
bzw.
deren
Beschreibung
