AZ ERDŐ AZ 1862-BEN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI LAPOK 100. ÉVFOLYAMA

AZ E R D Ő A Z 1862-BEN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI L A P O K 100. ÉVFOLYAMA

TARTALOM Fatermési táblák hegy- és dombvidéki erdeifenyveséinkre 337 Mészöly Győző—dr. Tompa Károly: Korszerű út- és vasútfásítás 347 Dr. Kollwentz Ödön: Néhány gondolat a magtermelő állományokról 355 Mátyás Vilmos: Magtermelö állományok a magtermelés és nemesítés szolgálatában 357 Ghimessy László: A talajvédelem jelenlegi erdészeti feladatai 361 Dr. Szönyi László: A talajvédelem újabb fásítási feladatai .. 366 Dr. Keresztesi Béla—Dr. Szönyi László: A Mariabrunn-i Szövetségi Erdészeti Kutatási Központ 372 Dr. Papp László: 1965 tavaszának időjárása 378 Dr.

Sólymos

Rezső:

IRODALMI SZEMLE Soó R.: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. pom

I.)

Scamoni, A.: Einf ührung in die praktische Vegetationskunde (Dr. Csapody I.) Kísérleti gyufatermelés négyéves I—215 nyárfából (Faragó S.) A rovarkárosítások leküzdésének új útjai (Jérome R.) Csemetekerti vetőgépek nemzetközi összehasonlító vizsgálata (Kolossváryné) Erdeifenyő-tűk, mint a környezet radiaktivitásának bioindlkátorai (Dr. Szönyi Címlapon: Mentés a nagy dunai árból Hátlapon: Négy hónapon át nyiladékon ERTI, Michalovszky I.)

hajózott

a

vontató

L.)

(Dr.

Csa­

381 .. 382 382 382 383 383

(Dunaártéri Áll. Erdőgazdaság, Foto

COflEP)KAHHE M-p

LLloüMom

Pewce

:

Taö/iHubi

3anaca

nacawAeHnfí

c o c h u

oőbikhobchhoü

ropHCTfaix

h

xojtmhctlix

pafioHOB

Meceü R-p

MambHm

FuMeiuu M-p

337

/JeMce—d-p ToMna KoA/ieeHmi} 3den : BuAbMoui

JlacAO

Cenu

:

Jlac/io

JlHTepaTypHoe

:

:

Kapoü

:

HeKOTopbie

CeMem-ibie

CoBpeiwemioe o6Jiecenne 3aMeqaHnfl

Haca>KfleHHH

Ha

n o p o r

h

>Ke.ne3Hi>ix

OTHOCHTeJTbuo ceMeHHbix cjiy>Köy

npoii3BOACTBa

nyTeS

naca>KflenHH ceMHii

h

ceJieKUMH

JlecoBOACT3eHHbie 3 a n ; a q H h u s j i h 3amHTW noMBbi b Hacronmee BpeMH HoBbie 3aAami n o oö/ieceHnio b u e j i í r x 3auiHTbi noMBbi

o6o3peHHe

347 355 357 361 366 381

INHAI, TSVKKZEICHNIS Ertragstafeln für die Kiefernbestande des Berg- und Hügellands 337 Mészöly Gy.—Dr. Tompa K.: Die modernen Richtlinien des Holzanbaus um Strassen und Eisenbahncn 347 Dr. Kollwentz O.: Einige Erwagungen über die Saatgutbestande 355 Mátyás V.: Saatgutbestande im Dienste der Saatguterzeugung und Forstpflanzenzüchtung 357 Ghimessy L.: Die derzeitigen forstlichen Aufgaben des Bodenshutzes 361 Dr. Szönyi L.: Die jüngsten Pflanzungaufgaben des Bodenschutzes 366 Literatische Rundschau 381 Dr.

Sólymos

R.:

A

l a p b a n megjelent

tanulmányok

szerzői:

Ghimessy László erdőmérnök, O E F , Budapest; dr. Keresztesi Béla az E R T I igazga­ tója, Budapest; dr. Kollwentz Ödön művelési csoportvezető. Mecseki Áll. Erdőgazda­ ság, Pécs; Mátyás Vilmos tudományos főmunkatárs, E R T I , Sopron; Mészöly Győző erdőmérnök, O E F , Budapest; dr. Papp László tudományos főmunkatárs, E R T I , Buda­ pest; dr. Sólymos Rezső tudományos osztályvezető, E R T I , Budapest; dr. Szőnyi László tudományos osztályvezető, E R T I , Budapest; dr. Tompa Károly docens, Erdé­ szeti és Faipari Egyetem, Sopron.

hegy-

és

Fatermési táblák dombvidéki erdeifenyveseinkre D E . SÓLYMOS REZSŐ

A korszerű és gazdaságos fatermesztés n e m képzelhető e l az erdők fater­ mési és állományszerkezeti v i s z o n y a i n a k , továbbá célszerű nevelési módszerei­ nek ismerete nélkül. A z E R T I erdőművelési és faterméstani osztálya az ország v a l a m e n n y i erdőgazdasági táj csoportjában kutatásokat végez, hogy hazai v i s z o ­ n y a i n k n a k megfelelő és a g y a k o r l a t b a n alkalmazható eredményekkel segítse elő ezen a területen is erdőgazdálkodásunk fejlesztését. Tanulmányomban azokról a kutatásokról szeretnék beszámolni, a m e l y e k e t hegy- és dombvidéki erdeifenyveseinkben végeztünk. E z e k k i t e r j e d t e k meg­ levő erdeifenyveseink fatermésének és szerkezetének, v a l a m i n t nevelésének vizsgálatára. A z elmúlt három év alatt 215 erdőrészletben 59,2 h a területű erdeifenyő kísérleti parcellát létesítettünk. E z e k faállományában 73 249 fa közel egy millió adatát vettük f e l . A nagyszámú adat feldolgozását Holleryth-rendszerű l y u k ­ kártyás gépeken végeztük el, m a j d pedig a további kiértékelést elektromos számológépek segítségével oldottuk meg. A kiértékelés eredményeként: 1. Üj fatermési táblát készítettünk az erdeifenyőre. 2. Megállapítottuk az erdeifenyveseink állományszerkezeti és fatermési •viszonyai közötti összefüggéseket. 3. Következtetéseket v o n t u n k le az erdeifenyvesek gazdaságos nevelésére vonatkozóan. E b b e n a csoportosításban szeretném a kutatási eredmények közül a g y a ­ k o r l a t számára fontosabbakat tárgyalni. K e z d e m tehát a fatermési táblák i s m e r ­ tetésével, m i v e l az képezi mondanivalóm lényegét. M i n t ismeretes, jelenleg erdeifenyőre a Greiner-féle fatermési táblákat a l ­ k a l m a z z u k . E z e k n e m ölelik f e l erdeifenyveseink fatermési tényezőinek szórás­ mezejét. A z átlagmagasság és a biológiai felsőmagasság országos szórásmeze­ jére vonatkozóan ezt Magyar János az üzemtervi adatok alapján már a koráb­ b i a k b a n k i m u t a t t a . Erdeifenyveseink biológiai felsőmagasságának meghatá­ rozása után a hazai erdeifenyvesek felsőmagassági szórásmezejét mértani h a ladványos úton tíz osztályra bontotta. M i v e l ezek az adatok hazai erdeifeny­ veseink állapotának megfelelnek, azért új fatermési táblánk fatermési osztá­ l y a i n a k beosztását reájuk építettük fel. Első lépésként felhordtuk kísérleti területeink biológiai felsőmagasságát a felsőmagassági szórásmezőbe, a m i n t az 1. ábrán látható. Eszerint a N y u g a t Dunántúlon felvett 215 kísérleti terület faállománya közül 1 t a r t o z i k az első, 31 a második, 96 a h a r m a d i k , 69 a negyedik, 15 az ötödik és 4 a hatodik f a ­ termési osztályba. Állományaink zöme tehát a hármas és a négyes fatermési osztályba esett. Országos v i s z o n y l a t b a n is megállapítható, h o g y a hazai erdei­ fenyvesek legnagyobb része a kettestől a hetes fatermési osztályokba tartozik.

M i v e l azonban ezek alatt, illetve fölött is v a n n a k még állományok — h a nem is sok — indokolt, hogy reájuk vonatkozóan is levezessük a fatermési tábla adat­ sorait. Új fatermési táblánk csak így tükrözi a hazai erdeifenyvesek valóságos állapotát, és csak így felelhet meg a g y a k o r l a t i követelményeknek. A z előbbiekhez hasonló képet kaptunk, a m i k o r kísérleti állományaink kör­ lappal súlyozott átlagmagasságát h o r d t u k fel az átlagmagassági országos szó­ rásmezőbe. Az állományok 76%-a esett a hármas és négyes fatermési osztá­ lyokba.

36

2,

i / f\f;y

' / / / > <

w

m

m

1. ábra Felső és átlagmagassági adatainkat közös függvényábrán megszerkesztve, egyenest k a p t u n k (2. ábra). Megállapítottuk, hogy a főállomány átlagmagassága 0,5 m-rel, az egész állományé 0,6 m-rel kisetíb a biológiai felsőmagasságnál. E z a két adat a l k a l m a s arra, hogy erdőrendezésünk átlagmagassági adataiból a bio­ lógiai felsőmagasságot kiszámítsuk és ennek segítségével állományainkat utólag az új fatermési tábla szerint is besoroljuk. A biológiai felsőmagasság függvényében megszerkesztettük kiértékelt ada­ taink alapján a III. és I V . fatermési osztályok egész és főállomáryainak fatömeggörbéit, a m i n t ez a 3. ábrán látható. A görbékről leolvasott és kiegyenlí­ tett fatömegadatoknak a k o r függvényében történt átszámítása után a többi fa­ termési osztály adatait mértani haladványos úton, Magyar J . módszerével szá-

mítottuk k i . A 3. ábrán látható, hogy a két fatermési osztály fatömege a biológiai felsőmagasság függvényében alig tér el egymástól. Természetesen a k o r függvényében már lényegesebb az eltérés, a m i t a 4. ábrán m u t a t o k be. A 4. ábra a főállományra vonatkozó g r a f i k u s fatermési táblái szemlélteti. E z e n feltüntettük az egyes fatermési osztályok szórásmezejét (világos és sötét mezők), amelyek a fatömegre vonatkoztatva átlagosan + Í 0 % - o s felső és alsó határértékeket ölelnek fel. A római számokkal jelölt ( I — X ) vastagabb v o n a l a k a z egyes fatermési osztályok fa tömegének középszámsorait ábrázolják. M i v e l fatermési táblánkat h a r m i n c oldalas terjedelme m i a t t közölni e he­ l y e n n e m tudjuk, azért példaként az 1, 2, 3. táblázatban a I V . fatermési osz­ tályra vonatkozó adatokat ismertetjük.

!

m A b&ógai &sőmoga$sóo0f) és ai átlagmagasság fifajős* sreftjggése fyést atomáig)

S3

/

./ ' .

7

2S :

M 30

J •MM 0

mj •m*m.

/ X \ / i0

/

a/sas m 1

• , • 3

!

10

1 0

J0

SS

36

3$

m >f

2. ábra A z 1. táblázat a biológiai felsőmagasság és a főállomány adatait tünteti fel. Mind a felsőmagasság, mind pedig a fatömegre vonatkozóan a felső és alsó érté­ keket is közöljük a faállományok besorolásának megkönnyítése és a pontosabb fatömegmeghatározás céljából. A 2. táblázat a főállomány törzsszámsorainak időszakos csökkenéséből l e v e ­ zetett mellékállomány és egész állomány adatait tartalmazza. Ezekből kiszámí­ t o t t u k az összes fatermés és előhasználati fatömeget is. 80 éves vágáskorra v o ­ natkozóan az összes fatermésnek 44,3%-át teszi k i az összes előhasználat. (26. rovat). 50 éves k o r i g az összes fatermés átlagnövedéke 10 m fölött v a n (22. rovat). A növedékszázalék (24. rovat) pedig 75 éves k o r után csökken 1% alá. Ezek az adatok is alátámasztják korábbi megállapításainkat, a m e l y e k szerint a helyes vágásforduló h e g y - és dombvidéki erdeifenyveseinkben átlagosan 80 év. E z t azonban a j ö v ő b e n fatermési osztályonként célszerű meghatározni. N ö v e dékvizsgálataink alapján fatermési osztályonként a körvetkező vágáskorok meg­ állapítását j a v a s o l j u k : I: 90 év; I I : 85 év; III: 80 év; I V : 75 év; V : 70 év; V I : 65 év; V I I : 60 év; V I I I : 55 év; I X : 50 év; X : 45 év. 3

1.

táblázat

IV, fatermési osztály,

Kor

A felsőffiagasaáp; í 6 á A 1 1 o m á n 0 S átlag-"" f a t Ö aí e é n ek közép alsó T E 1 a mellmagassá­ felső fájának felsT' alsó közép •tágas­ határa értéke határa sága gi átaérSje fatöme- határa értéke határa
év

1 5

lo 15 2o

2,0

1,7

• • 5

4,0

7,2 9 , 9

6,4 8 , 9

25

12,2

11,1

3o 35 4o 45

14,2

13,1 14,8 16,3 17,6 18,8

5o

55 6o 65 7o

16,0 17,5

18,9 2o,o 21.1

1 9 , 8

1,* 3,4 5,6

1,1 3,4 5,9

K

4,0 7,3

8 , 3

lo,3

lo,o

lo,6

12,8

11,9 13,6

1 2 , 5

14,3

15,1

7,9

15,1 16.4 17.5 18,5

o,ol o,o3 0,06

o,o9 o,14 o,19

15,8

17,1 18,9

17.1 18.2

2o,4 21,6

o,31 o,36

22.5 23,4

o,4o o,45 0,48

19,3

o,25

22,0 22,8 23,6

20.7 21,5

22,2

19.4 2o,l 2o,8

24.2

22.8

21,7

24,1 24.6

2 1 . 5

22,3

25,1

o,55

8o 85

24,8

23,4 23,9

22,0

25,5

9o

2 5 , 8

2 3 , 3

22,9 23,4 23,9 24,3

23,7

24,6

o,58 o,6o o,63 o,65 o,67

75

95

loo

25,3

26,2 26,6

24,4 24,8 25,1

lo5 llo

27,0

27,2

25,5 25,7

115

27,5

26,0

12o 125

27,7

13o

135 140

27,9

28,1 28.3

28.4

26,2 26,4 26.6 26.7 26.8

22,5 22,9

20.2 21.3

25,9 26,2 26,5 26,7

0 , 5 2

29 67 l o 9

26 6o 99

152 189

139 174

223

2o6

251 276

233 255

297

275

315

291

331 345 358 369 378

3o6

387

395 4o2 4o8 414

22 53

88 127 159 189 214 235 252 268

312

31,3o

358 365 371 377 382

328 334 34o 345 35o

25,9

25.0

26,0

27.5

27.6 27.7

436 438 44o

367

26.2 26.3

o,73 o,74 o,75

4ol

25.1 25.2

403 404

368

25,7

3o,ol

34o 349

386

25,5

62°.

27,66 28,69 29,44

39o 393

396 399

353

357 36o 362 365

369

31,49 31,65 31,8o 3 1 , 9 2

32,o2

32,11 32,19 32,26 3 2 , 3 2

32,37 32,41 32,45 32,48

*»

törzs­ száma drb

UL

átlag folyóévi n ö v e c é ke m3

UlJ

lí 2

26,19

3o3

419 423 427 43o 433

12

796 681

33o

32o

alak száma

24,o9

21,05

319

o,7o o,71 o,72 o,73

25,2

2,45 lo,2o 16,61

3o,44 3o,79 31,o7

0,68

25,0

24,2 24,5 24.7 24.8

m2 11

281 293

26,9 27.1 27.2 27.3 27.4

24,0

v körlap összege

5 6 i

563 546 533

8o95 3964 2527 18?2 1462 1204 lo22 9ol .819

521 513 499 5ol 497

766 716 683 659 636

494 491 486 485 484

620 6o4 592

581 573

l' 6,0 6,6

l'° 7,o

5,2.

6,8 Z»

8

8,o 7,o

6,9

6,4

6,6 6,4 6,1

4,0

5 , 8

5.6 5,3

5,4

3,2 3,o

»

2,6

4.5

1,8 1,6

4.7

4,3 M 4,o 3.8

48o 48o 477 476 475

566

3,7

559

3,5

475 474 474

546 543 54o

555 552 549

m3

-Í2

3,4 3 , 3

3,2

2,2

2,0 1,8

1,2

1,2 1,0

o,8 0,8 0,6 0,6 0,6

3,1

3,o 2,9

0,4 0,2

2.

táblázat

IV, fatermési osztály.

Kor év

5 lo 15 2o 25

l mellékállomány / I I / Az egész állomány / I I / törzs­ folyóévi fatömsge fatömsge átlan száma n ö v ed é k e m3 mj m3 mi " "arb . 18 1§ lő 17 1

4131 1437 655

5 lo 21 34

27 65 lo9 16o

5,4 6,5

5,4 7,6

7,3

8 , 8

8.0

208

8,3

lo,2 9,6

Összes fatermés

»? 27 66 115 176 245

3o 35 40

410 258 182

36

242

8,1

6,8

313

34

267

7,6

30

45

121

25 2o

285 3oo 311

7,1 6,7 6,2

5,o 3,6 3,o 2,2

374 426 ' 471 5o7

5,9 5,6 5,3 5,o 4,8

2,2 2,2 1.8 1,6 1,6

538 565

4,6

1,6 1,2

643 657 669

5o

82

55 6o 65 7o 75

53 5o

8b 85

9o 95 loo lo5 llo 115

33

24 23 16 16 12 11 8

16 14 12 lo 9 8 7

6 5 4

7

4

7

3

4

3

12o

3

3

125

3

2

13o

3 3

135 14o

3

2 1

1

322

333 342 35o 558 366

372 377 382

4,4

4,2

1,0

588 608

626

Az összes fatermés átla , f 0 1 y ó lé v il n 0 v i 2 é k e 3 Kji

ffl

5,4

5,4

6,6 7,7

7,8 9,8 12,2 i3;8

8,8

9,8 lo,4 lo,7 lo,7 lo,5 lo,l

1 3 , 6 1 2 , 2 1 0 , 4

9,o 7 , 2

4,46

3,53 2,62

6 , 2

2,13

5,4

9,o 8,7 8,3

4,6

4,o

1,76 1,44 1,21

3,6

1,06

8,0

3,4

7,7

2,8 2,4 2,2

0,97 o,78

7,4

7,2 6,9

386

3,9

0,8

689

39o 393 396 399

3,7 3,6 3,4 3,3 3,2

0,8 0,6 0,6 0,6

697 7o4

0,4

721

3,1 3,o

0,4

725

5,6

0 , 8

0,2

728

5,4

0.6

2,9

0,2

730

5,2

o',4

4o3 4o4 4o5

7,82 5,92

9,4

680

716

3o,oo 16,33 12,32: 9,93

9,8

1,0

4 o l

*

24

Já

4,0

710

összes élö- Az összes basználat fatenaósból fat ömege eldhaszoálat

6,6 6,4 6,2 6,0

5,8

0,66

o,59

* i? 1 6 16 37 71

2é

3 , 7 o

9,o9 13,91 21,o2

28,98

lo7 141 171 196 216

37,7o 4o,14 41,61

232 246 258 268 277

43,12 43,54 43,88 44,o8 44,25

285 292 298

44,32

34,19

42,6o

44,40

303

44,54 44,56

1,8

0,48

3o7

44,56

1,6 1,* 1,2 1,2

0,42

311

44,62

1,0

o,36 o,31

314 317

0,30

320

o,25

322

o,2o o,15 o,15

324 325 326

44,60

44,65 44,7o 44,66 44,69

44,64 44,6o

CO

J.

to

táblázat

IV, fatermési osztály.

mellékalKor homany / I / év jfa tömege

3o 35 4o 45 5o . 55 6o 65 7o 75

49 51 5 3

55 56 5 7

58 59 60 60

12.4 14,2 15.7

13,4 15,8 17,7

17.0

19.0

18.1

20.1

347

239 265 286 3o3 318

31,99 33,9o 35,18 35,97 36,58

643 59o 559 538 524

2269 1729 143o 1269 1153

396 412 426 439 45o

363 377 389 4oo 41o

331 342 352 361 369

37,o5 37,44 37,75 38,o2 38,23

513 5ol 493 487 483

lo7o lol2 958

6.6 6.3 6,0

2 , 8

915

5 . 7

2 , 2

889

5.5

2,0

376 382 388 393 397

38,42 38,57 38,71 38,83 38,93

477 474 4?o 467 466

878 845 821 81o 793

5 . 2

1,6

5,o

1 , 6

4.8 4.6 4.4

1 , *

4.3 4,0

0,8 0,8 0,8

3 , 8

0,6

3 . 7

0,6

3,6

0,4

o,22 o,26 o,3o

271 3o3 331 356 377

255 284 3o9

0,11 0,16

329

19,1 20.1 2o,9 21,6 22.2

21,0

23.4

0,34 o,37 o,41 0,44 0,46

23.6 24.1 2*, 5 24.7 25,o

0,48 o,5o o,53 o,54 o,56

461 47o 478 485 491

418 426 433 439

o,57 o,58 o,59 o,6o o,61

496 5ol 5o6 5o9 513

448 452 456 459 462

4oo 4o4 4o7 4o9 411

39,o2 39,lo 39,17 39,22 39,27

461 461 458 457 456

782 778 767 762 757

o,62 o,62 o,63

515 518 52o

464 466 468

413 414 416

39,31 39,35 39,38

454 454 454

752 747 742

21,7 22,4 23.0

8o 85 9o 95 loo

61 61 62 62 62

22.8

lo5 llo 115 12o 125

62 62 63 63 63

24.9 25,1 25.4

25.2

25.6 25,8

25.6 25.7

13o 135 14o

63 63 64

26.0

25.8

23.3

23.8 24,2 24.5

26.1 26.2

2 5 . 3

25.5

2 5 . 9

26,0

f»

5

8 . 1 7 , 7 7 , 3

6,9

7 , 0 5 , 8

5,0

4,0 3 , 6

3 , 2

2,4

1 , 2

1,0

3 . 5 3 , 3

0,4

A 3. táblázat a I V . fatermési osztályba tartozó erdeifenyvesek jelenlegi egész állományának valóságos állapotát mutatja. Felvételi adataink nagy száma bizonyítja, hogy „normál" erdeifenyveseink tartalék fakészlettel rendelkeznek. Ezt mutatja a mellékállomány (27. rovat) magas fatömege. Természetesen a hótöréstől szenvedett és k i r i t k u l t állományok ez alól kivételt képeznek. Hangsú­ lyozom, ez n e m a „klasszikus" módon levezetett mellék és egész állomány. A z t már az előző táblázatban bemutattam (17. rovat). E z a táblázat (3. sz.) a r r a az átmeneti időre szolgáltat adatokat, amíg a következő gyérítések során a „tar"

V-

*

"

"

"

• m

mt &' t i i

m

./'/

—

1 1

i[ t»

1/

P i

m

m

. m

m

K ••

k.

fie

i™„„„.^

i

•~*rrr' • " • — „

*

+v>r"Y

Fr 3. ábra talék" kikerül az állományokból. E z t követően javasoljuk csak a 2. táblázat (16—20 rovat) adatainak alkalmazását. Ügy vélem, az erdeifenyvesekben dol­ gozó szakemberek egyetértenek a „mellékállományban" szereplő (27. rovat) magas gyérítési fatömegekkel. J e l e n l e g a g y a k o r l a t b a n egyre inkább ennek megfelelően gyérítenek. Egyébként bizonyítják ezt 3 nyugat-dunántúli erdő­ gazdaság üzemtervi nyilvántartásainak gyérítési adatai is. Az új fatermési tábla gyakorlati használhatóságát 140 erdőrészletben vég­ zett törzsenkénti adatfelvétel útján ellenőriztük. A d a t a i n k a megengedett h i b a ­ határon belül megfeleltek a g y a k o r l a t i követelményeknek.

A fatömegmeghatározáshoz Sopp László új hazai erdeifenyő fatömegtábláit használtuk fel. Eszerint a fatömegre vonatkozó számsoraink az összesfát adják. A kísérleti területek átlagos záródása 86%-os volt. A záródás 20—80 éves k o r között átlagosan 95 /o-ról 85%-ra csökkent. E z becslésünk szerint, tekintettel az erdeifenyő fényigényére, a 100 /o-os sűrűségnek felel meg. A fatermési tábla szerkesztése során elért egyéb eredmények közül sze­ retnék k i e m e l n i a körlapösszeggel, a magassági és erdőnevelési osztályozással kapcsolatos megállapításainkból néhányat. A z 5. ábra a főállomány körlapösszegét mutatja az I — X fatermési osztá­ l y o k b a n a k o r függvényében. A m i n t látható, a görbék erőteljes emelkedés után különböző időszakban fokozatosan ellaposodnak, szinte egyenes vonalba men­ nek át. H a megkeressük a görbék ellaposodásának kezdetét, a k k o r az I. fateru

u

% I '

• • j

I

•

m

-

I v

2>sr

eo

m

#1

9

?

«7

%

4. ábra mési osztályban 90, a X . - b e n 45 évet k a p u n k . A többi osztályokban 90 évtől lefelé 5 éves ugrásokkal csökken ez az időszak. A z összes fatermés folyó és átlagnövedéke, v a l a m i n t növedékszázaléka eddig a k o r i g viszonylag magas. Cél­ szerű lenne a vágásfordulót is ennek megfelelően előírni, a m i n t már az előb­ biekben erre kitértem. A körlapnövekedés a faterméssel szoros összefüggésben v a n . M i n d e n termő­ helyen és k o r b a n az adott fafajra jellemző az a körlapösszeg, amelynek fenn­ tartása mellett a maximális növedék elérhető. A m i n t a körlapgörbékből látható, 30—40 éves k o r i g a faállomány körlapösszege igen erőteljes mértékben növek­ szik. E b b e n az időszakban lehet a nevelővágásokkal a legnagyobb eredményt elérni. A későbbiek során viszont magas körlaptartásra k e l l törekedni, és a nevelővágások erélyét fokozatosan csökkenteni az elérhető maximális fatermés érdekében. A kísérleti faállományok törzseit az erdőnevelési osztályozás alapján is e l ­ bíráltuk. A z összesített és átlagolt adatok eredményeit a 6. ábra mutatja. Esze-

5. ábra

6. ábra

rint erdeifenyveseinkben a javafák fatömegaránya még a véghasználat idején is csak mintegy 60^/o-át teszi ki az élőfakészletnek. E z a szám közel 100%-os kellene, hogy legyen a vágáskorra. V a n tehát m i t javítani erdeiíenyveséink minőségén is, a m i az erdeifenyő fűrészrönk és fűrészáru megtermelése m i a t t lényeges szempont. A fabehozatal zömét ez a választék alkotja. N e m kétséges, hogy az elérhető 40%-os minőségemelés a nevelővágásokkal járó kiadások többszörösében térülne vissza. A 6. ábrán látható az is, hogy a kivágandó fatömeg a meglévő fakészlet 18—20%-át teszi k i . E z a szám a tervezéshez adhat j ó segítséget. A z erdőnevelési osztályozással egyidőben végzett magassági osztályozás

„

A kísérleti tervietekfaáttományattörzsszámának és fbtömegének átfogás megasztiso az egyes korosztályokban a bk>Jáakji magassági osztákjazás szerint.

7. ábra (7. ábra) pedig azt mutatja, h o g y erdeifenyveseinkben még m i n d i g sok az alá­ szorult és közbeszorult fa törzsszáma. A m i n t a 7. ábrán is látható, ezek fatömege v i s z o n y l a g jelentéktelen. Mindenütt, ahol lehetőség v a n rá, törekedni k e l l árnyattűrő lombos fafajokkal való felváltásukra. Vizsgálataink szerint a bükkel, hárssal, vagy gyertyánnal való alátelepítés 10—30%-os fatermésnövekedést eredményezhet, h a az alátelepítést az első gyérítések után elvégez­ zük. Amíg az alászorult és közbeszorult erdeifenyő törzsek a számukra jutó fényt csak alacsony hatásfokkal képesek hasznosítani, addig az árnyattűrő f a ­ fajok ezek helyét kitöltve a fatermés növelésén kívül elősegítik az ágtiszta törzsek nevelését és még többféle hasznos szerepet is betöltenek az állomány életében. Fatermési tábláink számsorait 215 kísérleti terület faállományának adatai­ ból vezettük le. A z egyszeri felvétel n e m pótolhatja az ismételt felvételek útján nyerhető növekedési sorok pontosabb útmutatásait. A hosszúlejáratú fatermési és erdőnevelési kísérletek a jelenleg még fennálló hiányt pótolni fogják. Segít­ ségükkel a fatermési tábla adatsorait is állandóan javítani lehet majd.

JJ-p

moüMom

M H C T b l X H a 3anaca

H

P.:

APeBecuHbi.

pyÖKH

nocTHMb

BToporo

Dr.

aHajiH3a

3 T a TaÖJiHiia

H naHHbie,

Hbiíi B 0 3 p a c T

B

M O W H O

Sólymos

aaHHbie

3anaca

3anaca

KaqecTBa

y B e n i m H T b

R.:

Bcero

KJiaccax

40 % yjiyMiueHHH

» p y c a

H A C A H Í f l E H H f i

HacawneHHíí

c o A e p w n T

K a c a i o m n e c H flecaTH

3 A I 1 A C A

C O C H b l

O E b l K H O B E H H O f t

X O J I -

P A P l O H O B .

naHHbix

HacawflEHHa

i i o w H O

T A E J I M U b l

r O P M C T b l X

ocHOBaiiHH

na

2 1 5

rjiaBHoro

ApeBeCHHbi.a

n j i o m a a o K

HacawAeHKfl,

H a c a w d e H H B .

ApeBeCHHbi

1 0 — 3 0 %

onfaiTHbix

3 nanacpeseCHHbi

F Ü R

D I E

H O B V I O

Ta6.riHuy

H a c a w s e H H f l ,

ycTaHOBHTb,

O T 9 0 A O 4 5 JieT.

A O OKOH
E B T B A G S T A F E L N

no6oMnoro

M 3 H H XM O W H O

MeHfleTCfl

cocTaBH/iH

c (fjopMHpc-BaHneM

B c e r o

H T O ue.necoo6pa3-

n p Hn O M O u j H

p y ö o K

y x O A &

TeHeBbmocjiHBoro

pyőKH.

K I E F E R N B E S T A N D E

D E S

V e r s u c h s f l a c h e n

P i n u s

B E R G -

U N D /

H U G E L L A N D S . A u s w u r d e

d e n e l n e

A n g a b e n

n e u e

a u s s c h e i d e n e n

sen

k a n n

u

40 /o-ige

h e r g e s t e l l t .

B e s t a n d s ,

festgestellt v o n

B e s t a n d e s a n a l y s e

E r t r a g s t a f e l

des

t r a g s k l a s s e n

d e r

90

d e ;

w e r d e n , J a h r e n

Q u a l i t á t s v e r b e s s e r u n g

K r o n e n s c h i c h t

k a n n

b i s

t

D l e s e

g e s a m t e n

d a s s

b i s

45

f ü r

e n t h a l t

K i e f e r

r e i c h t .

w e r d e n .

z u r E n d n u t z u n g

215

d i e

B e s t a n d e s

d i e

J a h r e n

e r r e i c h t

a n

d a s

d e s

P f l e g e h i e b e

B i l d u n g

z u r E r h ö h u n g

d e s

d e s

e i n e r E r t r a g s

s i l v e s t r i s

v e r b l e i b e n d e n

g e s a m t e n

z w e c k m a s s i g e

D u r c h D i e

A n g a b e n

u n d

v o n

H o l z e r t r a g s .

H i e b s a l t e r k a n n

e i n e

i n

10

b i s

A u s d i e -

d e n

10 E r -

d u r c h s c h n i t t l i c b

s c h a t t e n e r t r a g e n d e n u m

L .

B e s t a n d " .

30%

z w e i t e i >

f ü h r e n .

Korszerű út- é s vasútiásítás M

É

S

Z

Ö

L

Y

G

Y

. —

D

R

.

T

O

M

P

A

K .

A z út- és vasútfásítást korszerűen csak a tájrendezés keretében lehet meg­ oldani. A fásítás ugyanis az út tartozéka s egyúttal a környező tájjal való össze­ kapcsolás eszköze. A fásításnak az útépítés során elkerülhetetlenül megzavart tájharmóniát úgy k e l l visszaállítania, hogy egyben számos fontos feladatot is teljesítsen a z u t a k o n közlekedők érdekében. Ezek a feladatok három csoportba sorolhatók. Első az optikai vezetés biztosítása. A fásítás segítségével a jármű vezetőjé­ nek könnyen el k e l l igazodnia és nagy sebesség esetén is helyesen, gyorsan k e l l cselekednie. A vezetést elsősorban a f a - és cserje-csoportok, a fasorok, a z é l ő sövények, az erdőszegélyek és a bevágások segítik elő. Egyenes szakaszon a laza, egymástól távolabb álló facsoportok v a g y fasorok biztosítják a vezetést. Kanyarokban, a rendelkezésre álló területtől függően, a külső ívet kísérő fasorok, facsoportok v a g y zártabb ligetek zárják le jól a teret. Völgykatlanban, j ó látási viszonyok között hosszú útszakaszt át lehet t e k i n ­ teni, de borús időben mégis szükség v a n az optikai vezetésre. A fásítás azonban itt lazább, hézagosabb, m i n t az átláthatatlan terepen. Hegygerinc felé haladva, az út további irányát n e m lehet látni. A szép fasor azonban az út irányát az o r m o n túl is jelzi. A z o p t i k a i vezetés biztosításakor figyelemmel k e l l l e n n i arra, hogy útke­ reszteződéseknél, útleágazásoknál, útbekötéseknél a kereszteződő úttengelyek metszéspontjától a kiépítési sebességtől függően 50—100 m - i g m i n d e n irányban biztosítani k e l l a szabad belátást. A legjobb vezetést a világos törzsű fák biztosítják. Havas éjszakákon és k ö d ­ ben viszont a sötéttörzsű fáknak v a n nagyobb vezetőképessége. A z útfásítás másik fontos feladata a közlekedésbiztonság. E z t a célt szolgál­ ják az átmeneti fásítások, a fényzáró fásítások és a balesetelhárító fásítások. A z átmeneti fásításokat a felüljárókhoz, az erdők és nagyobb zárt ligetekhez v a l ó helyes csatlakozás érdekében telepítjük. A fényzáró fásításokat főképpen a z autósztrádák osztósávjain, út betorkolásoknál, a körforgalmak középső térsé­ gein stb. ültetik. A z elválasztó középsávokon a f a - és cserje csoportokat g y a k r a n

íiem egybefüggően telepítik, mert azok hosszirányból nézve, még nagyobb tér­ közök esetén is, összefolynak. Egyenes szakaszokon egészen 70 m - i g terjedhet­ nek a megszakítások, m e r t a szembejövő járművek reflektorfényei még ilyen távolság esetén sem zavarnak. A k a n y a r o k b a n viszont közelebb k e l l hozni a fa­ csoportokat. Külföldön balesetelhárító fásításokat rugalmas cserjékből, magas töltésrézsűkön alkalmaznak, hogy azok az úttestről leforduló járműveket fel­ fogják. Nálunk a K P M a töltésekbe egyáltalán n e m enged fát ültetni. A völgy­ felőli lejtőkön telepített f a - és cserjecsoportok phszichológiai védelmet jelente­ nek. Ilyenekre v a n szükség az aluljárók rézsűinek felső felén is.

1. ábra. A Csorna-Győr közötti útszakasz mintaszerű fásítása (Lomoschitz K. mun­ kája ) még lombtalan állapotban is nagy­ szerű esztétikai élményt nyújt (Fotó : Tompa )

2. ábra. A padkára ültetett erdősáv mentén futó platán fasor, bár esztétikailag kevésbé, de szakszempontból erősen kifogásolható (8-as műút Devecser környéki szakasza. Foto : Tompa)

A fásítások létesítésekor — éppen a közlekedésbiztonság érdekében — né­ hány tiltó rendszabályt be k e l l tartanunk. í g y : fásítást csak az útmenti árok külső szélén kívül lehet végezni, az út külső koronaélétől legalább 2 m távol­ ságra; az út űrszelvényébe fa n e m nőhet be; az árokszelvényben n e m fásít­ hatunk; légvezetékek alá n e m ültethetünk fát, csak a felnőtt fák dőlési távolsá­ gát meghaladó messzeségben; ezt figyelembe k e l l v e n n i az utat keresztező lég­ vezetéknél is. Ezek az előírások főképpen vasútvonalaink táj fásítását nehezítik meg. Itt legtöbbször csak külön kisajátított területek árán oldhatnánk meg a korszerű tájbaillesztést. Helyenként csak cserjék telepítésére szorítkozhatunk. A fásítások egyéb feladatai (harmadik csoport) közé k e l l sorolni a hóvédelmet (főképp dombvidéken, bevágásokban), az út árnyékolását, pihenők, k i ­ látóhelyek szélvédelmét és árnyékolását, a zajtompítást, az esztétikai hatást és a gazdasági hasznot. A hóvédelemre a fásítási formák tárgyalásakor még vissza­ térünk. A zaj leküzdéssel kapcsolatosan megemlítjük F. J. Meister kísérletét, miszerint egy 30 m széles sűrű, fenyő és lombfákból álló ültetvény a zajt 80

fon-ról 60 fon-ra tompította le. A z út zaját elsősorban a hosszanfutó, t ö m ö r erdősávok mérséklik nagymértékben. Kissé részletesebben k e l l szólnunk az esztétikai hatásról. A z útkísérő fásí­ tással szemben támasztott esztétikai követelményt a k k o r teljesítjük, h a az út. merev vonalát feloldjuk, az utat a természetes tájba olvasztjuk. E z t a feladatot megnehezíti az a körülmény, hogy csak korlátozott terület, többnyire egy-egy keskeny sáv áll rendelkezésre, n e m úgy m i n t a természetes tájban egységes, tömegükkel ható erdők telepítésekor. A z esztétikai hatást a változatossággal, a helyes térhatással, szép formák alkalmazásával és a festői színhatással biztosítjuk. A változatosság biztosításának fontosabb eszközei: — A kérdéses termőhelynek megfelelő minél több fafaj alkalmazása, azok: csoportos és egyenkénti váltakoztatása. •— Cserjék ültetése önállóan vagy facsoportokkal, egyes fákkal együtt. •— A tőtávolság változtatása a különböző fafajok igényeinek megfelelően és a fasorok megszakítása o l y a n helyeken, ahonnan szép kilátás nyílik a kísérő tájra. — Jegenyenövésű fák alkalmazása egy-egy rövidebb szakaszon. — Szoliterfák és cserjék változatos, szakszerű elhelyezése. — A z útkísérő fásítások összekapcsolása az úthoz csatlakozó régebbi fásí­ tással, erdővel. U t a k mentén a térhatás eszközeit elsősorban lineárisan alkalmazhatjuk.. Fontos szerep j u t itt az átmenetek biztosításának. U g y a n i s fasorok megszakítá­ sakor — útkereszteződéseknél, kilátóhelyeken stb. — a fasor alkotta tömeg és; a terepszint között lépcsős törés áll elő. I l y e n k o r a fasor felső vonalát átmenet­ tel k e l l a terepszintbe lehozni, amit kisebbnövésű fafajokkal és cserjékkel o l d ­ hatunk meg. Kiszélesedő területeken, anyagárkokban a csatlakozó cserjefoltok és facsoportok homorú görbületű vonalat adjanak, hogy a szemlélőben helyes, távlati kép alakuljon k i . , ; H a az út meglevő erdőt vág keresztül, vagy az úttal párhuzamosan hófogó */agy mezővédő erdősáv húzódik, szintén törekedni k e l l m i n d vízszintes, m i n d . függőleges vetületben a homorú formák kialakítására. A m e r e v vonalakat p ó t ­ lólag odatelepített kisebb-nagyobb facsoportokkal, cserjesorokkal oldhatjuk f e L Űthoz csatlakozó, eredetileg is fás vízfolyásnak, ároknak az útkísérő fásítás­ sal való találkozásakor szintén biztosítani k e l l az átmenetet, a jó térhatású ho­ morú formákat. A z útkísérő fásítások fái távolról öissz-térhatásukban érvényesülnek, k ö ­ zelebbről azonban, vonalszerű elhelyezésük következtében egyedileg is. M i n ­ den fafajra elsősorban formája, habitusa, külső megjelenése jellemző. A külön­ böző koronaformájú, törzsalakú, kérgű, levélalakú fák ízlésesen váltakoztatva. nagymértékben hozzájárulnak az esztétikai hatás biztosításához. A nagyszámú formai eltérést a cserjék alkalmazásakor ugyancsak figyelembe k e l l vennünk. Méretük alapján úgy helyezzük el az egyes fajokat, hogy az előtérbe az: alacsony növésű, kisebb terjedelmű egyedek kerüljenek, míg távolabbra, a. háttérbe a legnagyobb méretű fafajok. A kellemes színhatás biztosításához különösen jól k e l l ismernünk f a - és cserjefajaink vegetációs időszak alatti lombszínét, tónusát, őszi elszíneződését., virágzatának és termésének színét, A fa kérgének a színe is lehetőséget ad a. változatosság fokozására. Nagyobb felületek telepítésekor úgy érhetünk el elő­ nyös színhatást, h a az előtérbe világos tónusú csoportok kerülnek, a hátteret.

p e d i g sötétebb tónusúak alkotják. Hosszirányban is törekedni k e l l a sötétebb és világosabb törzsű fák váltakoztatására. A z esztétikai hatás a közlekedés biztonságát, vagyis a forgalmat szolgálja m e r t a vezető éberségének fenntartását segíti elő. Hosszú, egyhangú fasorok fárasztó képe, és az útsávba való bezártság érzése álmossá, fáradttá teszi a v e ­ zetőt. E z z e l ellentétben a szabálytalan elrendezésben ültetett és a tájjal h a r ­ m o n i k u s a n összeillő f a - és cserjecsoportok élénkítőleg hatnak, mert változa­ tos útképet nyújtanak.

3. ábra. Hazánkban csak egy-két dűlőút mentén látni nyír fasort (a képen a szigetvári fűztelepen), pedig esztétikai hatása utolérhetetlen (Foto: Tompa) A tájfásításhoz tartozik az erdősávok, a hófogó sövények, továbbá a ho­ mokkötő erdősávok telepítése is. Ezek nemcsak az út teljesítőképességét és a közlekedés folytonosságát biztosítják, h a n e m a mikroklímára való befolyásuk­ k a l a környező mezőgazdasági területekre is előnyösek. V a g y i s gazdasági hasz­ nuk v a n . Számottevő hasznot jelent az útkísérő fásítások faanyaga és madárvédelmi jelentősége is. Hazánk közel 30 ezer ' k m útja mentén több ezer h a erdősítésnek megfelelő faanyagot nyerhetnénk. A j u h a r és hárs fasor 40 éves k o r b a n 7 m-es tőtávolság esetén km-enként 100—150 m fatömeget képvisel, a 20 éves nyár fasor 6 m-es tőtávolság esetén legalább 150—250 m fatömeget jelent k m enként. Hangsúlyoznunk k e l l azonban, hogy az útfásításokban a fatermelés érde­ k e i t m i n d e n k o r alá k e l l vetnünk a közlekedés érdekeinek. A z utakat szegélyező táj, változatos terep állandóan módosuló fásítási for­ mát igényel. A közlekedési követelmények, a táji jelleg, az útmenti termelési ágazatok igényei stb. a legfontosabb befolyásoló tényezők. A m i k o r az új út­ építés erdőn halad keresztül, a megnyitott állományokat azonnal megfelelő l o m b 3

3

fákkal és cserjékkel, főképpen gyorsannövő pionír fajtákkal szükséges alátele­ píteni, hogy az erdőszegélyek rövid idő alatt záródjanak. Érdemes megemlíteni, hogy több európai országban az autóutakat övező erdőket az útkoronától számított 40 m-ig véderdőként kezelik. Kívánatos v o l n a a m i törvényes természetvédelmünket is kiterjeszteni i l y e n irányban. A pihenőhelyek tervezése és fásítása ugyancsak fontos feladatköre a táj­ rendezésnek. A hosszú, fárasztó vezetés megszakításaképpen szép kilátású, n ö ­ vényzettel ízlésesen ellátott pihenőhely (esetleg fürdési lehetőséggel) építése az utas üdülését szolgálja. Szerelőhely, telefonállomás stb. közelségének tudata előnyösen hat a vezető hangulatára. Általában 4—5 km-ként egyszerű leálló­ nyomokra, 8—10 km-ként egy-egy nagyobb pihenőhelyre v a n szükség. A z út­ v o n a l legszebb és legkellemesebb részeit k e l l erre a célra kiválasztani (erdei tisztás, forrás, patak, tó, hegytető, kies völgy, öreg facsoport stb.) és annak kör­ nyékét változatos fásítással k e l l kellemessé tenni. Jól f e l lehet használni erre a célra a felhagyott útszakaszokat, melyeket az útkorrekcióknál áthidalnak. Ezen a téren különösen sok a tennivalónk. Országszerte folynak a fő út­ vonalak korszerűsítései, a veszélyes k a n y a r o k átvágása, lakott helyek kiiktatása és jóformán egyetlen esetben s e m gondolnak itt kellemes pihenőhelyek k i a l a ­ kítására. P e d i g a helyben levő gépek segítségével ezt viszonylag k i s költséggel meg lehetne oldani. A z útmenti fásításokat a h e l y i körülményektől függően ligetes fásítással, folytonos fasorokkal, erdősáv o k k a l vagy élősövényekkel hajtjuk végre. Laza, szabálytalan facsoportok és szoliterek ültetése a legkorszerűbb e l ­ járás. A f a - és cserjecsoportokat, egyes fákat, szoliter cserjéket szükség szerint, fasorokkal, hó- és szélfogó sávokkal váltakoztatjuk, illetve az egyes elemek között 20, 30 v a g y 50 m hosszú üres, füves sávokat h a g y u n k k i . Hazánkban ennek a korszerű útfásításnak egyik legszebb példája a 85. műút Csorna—Győr közötti 30 km-es szakasza. Lomoschitz Károly kerttervező mérnök dicséretes munkája, m e l y mintául szolgálhat útjaink legmodernebb elvek szerint való fásítására. (1. ábra) Mintaszerű továbbá a Nyíregyháza— Beregsurány közti 47. útvonal és részben a 8. műút egyes szakaszai, továbbá •& Nyíregyháza—Nyírbátori 473. útvonal fásítása. A z út- vasútfásítás f a - és cserjefajai lehetőleg legyenek őshonosak, vagy o l y a n meghonosodott fajok, melyek n e m ütnek el a természetes környezettől. A fafaj megválasztáshoz segítségül szolgálnak a z Erdészeti Kézikönyvben, az Erdősítési és fásítási utasításban és egyéb segédkönyveinkben található táb­ lázatok. Fasorokat főképpen sík területeken és egyenes útszakaszon a l k a l m a z z u n k . A fasorok jellegzetes, kiemelkedő pontokat kössenek össze és egyes helységek, erdők, nagyobb facsoportok, útbevágások vagy műtárgyak között biztosítsák a kapcsolatot. L a z a útfásítást lakott helyekre való behaladáskor szintén fasor válthatja fel, a m i egyben helyes sebességcsökkentésre ösztönzi a vezetőt. A m i ­ k o r az út völgykatlanon át vezet, annak alsó harmadán telepített fasor m i n t phszichológiai fék szerepel. A fasorokban a hársak, j u h a r o k és egyéb magasra növő fák (nyarak kivé­ telével) tőtávolsága 7—12 m , a nyírek, berkenyék és egyéb másodrendű fák tőtávolsága 5—7 m . A n y a r a k tőtávolsága — a m e n n y i b e n 10—20 év között m i n ­ den második fát kiveszünk —• 5—6 m , a m i k o r n e m gyérítjük a fasort, 10—15 m . A sűrűn ültetett fasor a közlekedés szempontjából n e m előnyös, azonban f a .anyag nyerési célból említett sűrűbb tőtávolságot is választhatjuk, vigyázva

azonban, hogy a m i k o r a koronák záródnak, m i n d e n második fa időben k e ­ rüljön k i . Sík területen a fasor fáinak a helye az árok külső szélétől 50 cm-re v a n . H a töltésen fut az út, a k k o r a rézsű talpvonala felel meg az árok külső szélé­ nek, ettől számítjuk az 50 cm-t. H a n e m tartozik az úthoz kisajátított terűlet, a k k o r az árok és töltésrézsűk szélén helyezzük el a fákat. Fasorok számára elsősorban a hegyijuhar, koraijuhar, nagylevelűhárs, k i s levelűhárs, ezüsthárs, vöröstölgy felel meg, ezek nagy k o r t érnek meg és m e g ­ felelő termőhelyen hazánk bármely táj csoportjában telepíthetők.

4. ábra. A 41. vasútvonal Kaposvár-Kaposmérő közti szakaszán a merev beton hófogá rácsot elfedi és hatását nagyban fokozza a szép feketefenyő fasor (Fotó : Tompa) A platán főleg városokban, ipartelepek közelében ajánlható. A nemesnyárat, rezgőnyárat, kőrist, égert, fűzeket m i n t gyorsannövő fafa­ j o k a t a számukra megfelelő termőhelyen mindenütt alkalmazzuk. A nyírt k o t u talajon, magas hegyhátakon, homoktalajon stb. bátran ül­ tessük fasor formájában is (3. ábra). A számukra megfelelő termőhelyen na­ gyon ajánlható a madárberkenye és barkócaberkenye. Gyümölcsfákból — a dió, a m a n d u l a és a szelídgesztenye kivételével •— ne telepítsünk útmenti fasort. A vadgesztenyét nagymértékű lomb, virág és terméshullása m i a t t közlekedési utak mentén ugyancsak n e m lehet ajánlani Főképpen pihenők fásítására és parkosított térségek számára megfelelő. A gyü­ mölcsfákat elsősorban azért ne ültessük, m e r t az ápoló munkák végzésekor, illetve terméséréskor közlekedési veszélyt jelentenek, s emellett túlságosan ár­ nyalnak, n e m adnak minőségi gyümölcsöt, illetve az ápolás elmaradása esetén a károsítok melegágyai. A kocsányos- és kocsántalantölgy hosszú idő alatt éri e l a fasor-méretet, továbbá koronaalakjuk egyenlőtlen, így elsősorban szoliterként és facsoportok­ ban ültessük.

Ütjaink mentén régóta ültetnek fasorokat, azonban országszerte még sok a tennivaló e téren. A gépjárműforgalom rohamos növekedése megköveteli az u t a k korszerűsítését, kiszélesítését, új utak létesítését és azok korszerű fásítását. A múltban, sőt n a p j a i n k b a n is, nemcsak a helytelen nyeséssel, de a szaksze­ rűtlen telepítéssel is sok hibát követnek el. Így, a fasort a padkára (2. ábra) vagy az árokba, az árok rézsűjére ültetik, a m i v e l balesetet idéznek elő, illetve akadályozzák a víz elfolyasát, rongálják az út állagát. A fasorok egyforma tőtávolságra ültetett, azonos fajú fái nagy hosszúságban követik egymást, ezzel még erősebben hangsúlyozva az út egyébként is g y a k r a n merev vonalát. A z i l y e n útszakaszok egyhangúságukkal elálmosítják a vezetőt. A szabályos fa­ sorok miatt az oldalról vagy szemből sütő nap fénye •— a rácshatás következté­ ben — sok esetben vibrál, rontja, vakítja a vezető szemét, s bizonytalanná teszi a közlekedést. A z út-, vasútmenti fásítás fontos formái a hófogó erdősávok. (Sokszor a mezővédő erdősávok kerülnek az út-, vasút mellé olyan helyeken is ahol nincs hófúvás.) A hófúvások leküzdésének elvei alapjában véve mindkét esetben azonosak. A korszerű tájrendezés eleve kizárja a különböző állandó hófogó építmé­ nyeket, beton és deszka palánkokat (4. ábra), de a különböző ideiglenes, h o r ­ dozható sövények széles körű alkalmazása sem helyeselhető. A jövőben a hó­ fogó erdősávoknak és sövényeknek m i n d nagyobb teret k e l l k a p n i u k . Itt nincs lehetőség a hólerakodások alakjairól, a hófúvások törvényszerűségeiről rész­ letesebben szólni, csupán néhány fontosabb kísérleti eredményt és tapasztalati előírást említünk. A különböző szerkezetű erdősávok hófelfogó hatását az 5. ábrán mutatjuk be. A hófogó erdősávok általában a k k o r biztosítják a legjobb szélvédelmet és a szélhozta hópelyhek legnagyobb mértékű lerakását, h a nagyjából háromszög keresztmetszetűek. A sáv k o r o n a v o n a l a a nyílt mező felőli oldalon a vízszintes­ sel 45°-os szöget zárjon be, az út-, vasútmenti oldalon pedig ez a v o n a l sok­ k a l meredekebb legyen. A sáv szélességét általában tapasztalati úton állapítjuk meg, az 1 f m pályára odahordható legnagyobb hőmennyiségből k i i n d u l v a (több évi hómérést v é ­ gezve). Nálunk az általánosan javasolható sávszélesség 15 m . Közlekedési u t a k védelmére az olyan sávok a legjobbak, a m e l y e k b e n sűrű koronájú fasorok, r i t k a koronájúakkal, illetve cserjesorokkal váltakoznak. A n y i l t terület felőli két sorban leghelyesebb élősövényt a l k a l m a z n i ; 2 mé­ ternél magasabb élősövény céljára legjobb az ezüstfa, a mogyoró, az orgona, a gyertyán, a mezei- és tatárjuhar, a vénicszil, az a l m a , a körte, 1,5—2 m köze­ pes magasságú élősövényeknek pedig a vadrózsa, a gyöngyvessző, aranyribiszke, húsossom, fagyai, vörösgyűrűsom, feketeribiszke, tatárlonc felel meg. A két élő­ sövény 0,8 m - r e v a n egymástól. A z o n b a n a csemeték tőtávolsága magas élő­ sövények esetén 0,5—0,6 m , közepeseknél pedig 0,3—0,4 m . A szegélyező élő­ sövény alacsony, a második pedig magasabb. Ezután 2 m-es sortávolság követ­ kezik, a hólerakás céljára. A kiöregedett, zártságát elvesztett élősövényeket tő- ' revágással fiatalítjuk meg. A sáv tulajdonképpen magas b o k r o k k a l kezdődik, ezt követik a másodrendű fák, majd pedig az uralkodó fafajok sorai. A vasút felöli első sorokban, az esztétikai hatás fokozása érdekében lehet csoportosan díszcserjéket is ültetni. A mozgó hó útjában az élősövény is akadályt okoz, vagyis előtte és mögötte a hó torlasz alakjában halmozódik fel. A legállékonyabb és legtömöttebb élő­ sövényt úgy k a p j u k , h a a fákat 2 sorban, hármas kötésben ültetjük. Egysoros

telepítés esetén már 1—2 fa kiesése következtében hézagok keletkeznek. Három­ soros élősövény esetén pedig a középső sor ágai fényhiány következtében e l ­ száradnak és az i l y e n élősövény belül üres lesz. Hófogás céljára kettős élő­ sövényt létesítünk, 2—2 sor növényből. A két sövény közötti távolság 6—10 m . Minél nagyobb a hófúvás veszélye, annál szélesebbnek k e l l lennie ennek a tá­ volságnak. Lombfák közül az előzőkben felsoroltak, fenyők közül a boróka és a nyugati tuja javasolható. A lomblevelű fafajokból álló élősövényeket főleg erdősávok hófogó képességének növelése céljából, azok szélfelöli szegélyein ül-

2.

5, ábra. Hóeloszlás zárt, széles erdősávban (1), áttört, közepes szélességű erdősávban (2) és keskeny, nyitott erdősávban (3). — Viszockij nyomán tétjük. A sorok közötti távolság 1,5 m , a csemeték között pedig 0,5—0,7 m . A csemetéket a sorokban hármaskötósben telepítjük. A z első élősövény távol­ sága a pályatest tengelyétől minimálisan 20 m . A fenyő-élősövényt tűzvédelmi célból 100—200 m-enként lombsövénnyel szakítjuk meg. A z élősövények legnagyobb hátránya az, hogy az ápolás elmaradása esetén az alsó ágak elszáradnak, továbbá emberi és állati károsítás esetén nehéza helyreállításuk. A z útépítés leginkább a bevágási és töltés rézsűkkel, továbbá anyagnyerő helyekkel és deponiákkal okoz esztétikailag zavaró rombolást a tájban. E z t a diszharmóniát úgy lehet csökkenteni, ha a rézsűk felületét szabálytalan foltok­ ban elhelyezett l o m b - és tűlevelű cserjékkel ültetjük be és a szabadon maradó részeket gyepesítjük. Sokak szerint az útmenti fák és cserjék csupán r o m a n t i k u s közlekedési akadályok, az utak teljesítőképességének fokozásához semmi közük nincs, és nagymértékben hozzájárulnak a közúti balesetek szaporodásához, súlyosbodá­ sához. Ezt a statisztika is megcáfolta (lásd az A l l g e m e i n e Forstzeitschrift 1964. I. hó 25.-i számának dr. Tóth Béla által Az Erdő 1964 júniusi számában referált cikkét). A z elmondottak is meggyőzhetnek bárkit arról, hogy a korszerű, szak­ szerű útfásítás elősegíti a közlekedés biztonságát.

Mece/ib

M.—d-p

OöJieceHHe •onTHMecKoe

BeAeHne,

CoBpeMeHHbiMH H

co/iHTepbi.

3am,nTa

(JiopMaMH

Mészöly

G y . — D r . U N D

jjopor

S e i n e

A B H H C C H H H

Tompa

a n

A u f g a b e

F o r m

l o c k e r e n , ist

D i e

w e

BeTpa, B

3aTeHeHHe,

npHHTHOe

D I E

A B T O A O P O r M jiaHAma4>Ta. r p y n n u

w e j i a e M o r o

acTeTHMeCKOe

M O D E R N E N

m y M a ,

aepeBbeB

pe3yjibTaTa

H X . C o B p e M e H H o e

> K E J l E 3 H b I X

3aaaMeft

yMeHbiueHHe

a w y p H b i e

HHTepecax

CiueuieHMe

AaeT

die

i n

u n d

E i s e n b a h n e n

o6jieceHne

A O P O T .

oöxieceHH«

H B ^ H Í O T C H

y K p a u j e H n e

neíí3a>Ka.

HenpaBHjibHoft

B S W H M M a o p o r

H

4>opMbi

HBjifleTCH

Bbiöop

weJie3Hbix

nyTeíí

Bnena-rjieHHe.

R I C H T L I N I E N

d e r

A u s w a h l r e i c h t

d e r d e r e i n

ist

o p t i s c h e n

e i n

D E S

b e d e u t e n d e s

L e i t u n g ,

i m

L a n d s c h a f t s v e r s c h ö n e r u n g .

u n r e g e l m a s s i g e n

B e p f l a n z u n g u n d

u n d

b e s t e h t

L a r m e d a m p f u n g

V e r k e h r s s i c h e r h e i t

ycTpoííCTBa

A B J I H I O T C ^

$opMbi

K.:

die

e n t s e h e i d e n d .

H

S t r a s s e n

a n b a u s

s i n d

H

flopor HJIH

O E J 1 E C E H H E

cpeACTBOM

O T CHera

n o p o A

B e s c h a t t u n g . c h e n d e n

BawHbiM

H O L Z A N B A U S

A N

E I S E N B A H N E N .

H o l z a n b a u

g e s t a l t u n g .

C O B P E M E H H O E

oöjieceHHfl

ApeBecubix

6e30nacHOCTb

S T R A S S E N D e r

K.:

HBjifleTCfl

r i o M H M O cooTBeTCTByK>meíí

cooTBeTCTByIOUJHX noBbiiuaeT

ToMna

flopor

G r u p p é n

B a u m a r t e n S t r a s s e n

s o w i e

b z w .

u n d

a n g e n e h m e s

S c h n e e D i e

die

u n d

d e r

M i s c h u n g e n

für i m

d e n

L a n d s c h a f t s -

W i n d s c h u t z ,

m o d e r n e n S o l i t a r e n .

E i s e n b a h n l i n i e n

a s t h e t i s c h e s

M i t t e l

F o r m e n

A u s s e r

e r w ü n s c h t e n

n e u e n

S i n n

i n

d a s

d e r

d e r H o l z -

e n t s p r e E r f o l g

e r h ö r t

die

E r l e b n i s .

Néhány gondolat a magtermelő állományokról D B .

K

O

L

L

W

E

N

T

Z

Ö

D

Ö

N

A magtermelő állományok revíziója alkalmából szeretnék néhány gondo­ latot fölvetni. Több évtizedes megfigyeléseim u i . azt igazolják, hogy erdei fáink magtermésének egyik alapvető szükségessége a sok napfény és légmozgás. B i z o ­ nyítja ezt az, hogy legelőinken az egyedül álló, csaknem földig ágas tölgy, vagy bükkfák g y a k r a b b a n teremnek és jóval gazdagabb termést hoznak, m i n t a je­ lenlegi magtermelő állományok. A z erdő, főleg déli határán álló, szabad oldalán méiyen-ágas fáinak magtermésgyakorisága megegyezik a legelők egyedül álló fáinak termésgyakoriságával. Ugyancsak megfigyeléseim igazolják, hogy hiába ritkítjuk m e g az idős magtermelő állományainkat, ezzel csak azt érjük el, h o g y a fák a keletkezett vízhajtások m i a t t csúcsszáradást k a p n a k . A kívánt célt tehát az eddigi kezelési módokkal n e m értük el. Magtermelő állományaink állandó terméskiesései indítottak arra, hogy ezzel kapcsolatos elgondolásaimat röviden papírra tegyem. Fenyő magtermelő

állományok

M i n t h o g y a magas, álló fenyőkről történő tobozgyűjtés életveszélyes, lassú és drága, úgy vélem, hogy a szükséges fenyőmag biztosítását az ország fenyő­ magszükségletének felmérésével magplantázsok útján kellene megoldani. A z erdeifenyőn kívül fekete-, l u c - , duglász-, s i m a - és vörös fenyőből k e l ­ lene magplantázst létesíteni. M i n d e n erdőgazdaságban, vagy legalábbis nagytájanként (ezt a meghatáro­ zást táj csoport helyett használom), p l . Dél-Dunántúl, a k k o r a területű m a g ­ plantázst kellene létesíteni, amelyen a nagytáj magszükségletének megfelelő mennyiség megtermelése és begyűjtése biztosítható. E n n e k az is az előnye, hogy a fajtaazonosság is biztosítható volna. H a mindezek megvalósításához azonnal hozzá kezdenénk, úgy vélem, 10 év alatt a szükséges fenyőmag begyűjtését ez úton biztosítani tudnánk úgy, hogy a magplantázsok folyamatosan átvennék az idős magtermelő fenyőállományok szerepét.

Javaslat a végrehajtásra: 1. A z O E F állapítsa meg a nagytájak fenyőmagszükségletét fafajonként az érdekelt erdőgazdaságok igényei alapján. 2. A z O E F és az E R T I közösen állapítsa meg a magplantázs helyét és nagyságát a fenyőmagszükséglet alapján. 3. A plantázstelepítés és fenntartás költségeit az érdekelt erdőgazdasá­ gok a magszükségletük (vagy erdőterületek) arányában közösen v i s e l ­ jék és ezt az üzemi részlettervben is tervezzék meg. 4. A plantázs közelében kívánatos fenyőmagpergetőt is felállítani, aminek költségeit (és amortizációját) vagy egy" erdőgazdaság vállalná, vagy az érdekelt erdőgazdaságok uo. alapon, m i n t a magplantázsok fenntartását közösen vállalnák. Lombos magtermelő

állományok

Csak a tölgy és bükk magtermelő állományok létesítésére térek k i , bár ezek egy része csak hosszú évtizedek múlva fogja hivatását betölteni. Itt a k i ­ jelölés módja lehet: vagy kiváló tulajdonságokkal rendelkező állományokból (egyedekről) gyűjtött maggal magtermelési céllal létesíteni az új állományt, vagy meglevő, j ó alakú rudas erdők felkeresése magtermelő állomány kijelö­ lése céljából, vagy idős, de csak bükkállomány magtermelésre történő kijelölése. ' A z első esetben, a kötelező talajvizsgálatot n e m említve, az erdősítési anyag (mag, vagy csemete) kizárólag idős, jelenlegi magtermelő állományból származzon. Kívánatos a makkvetés, és az, hogy a záródás mihamarább be­ következzék. A z állomány nevelését gondosan végezzük. Igyekezzünk az egyes fácskáknak megfelelő növő teret biztosítani. így a r r a k e l l törekednünk, hogy az állo­ mány a rudas k o r t elérve már aránylag r i t k a állású legyen, koronája szabá­ lyos, de még elég magasra feltolódott. A z ezután következő gyérítések elsősor­ ban a koronafejlesztést célozzák. A z állomány gyérítése erélyes legyen, ügyeljünk arra, hogy a fák koronái egymással legfeljebb csak alig érintkezzenek. E k k o r azonban a talaj „tisztán" tartása érdekében kívánatos árnyattűrő fafajjal alátelepítem. Rendszerint azon­ ban a második szint időközben megjelenik, e k k o r elsősorban a r r a k e l l ügyel­ nünk, hogy azt állandóan az alsó szintben tartsuk, de ügyeljünk a r r a is, hogy az alsó szint a koronát túlságosan fel ne tolja. Ilyen lehetőség esetén alsószint­ beli gyérítést is k e l l végezni. Csak így tudjuk elérni azt, hogy, a korona-törzs arány megfelelő legyen ( 1 : 1 ) . A hektáronkénti törzsszám pedig a 100 körül maradjon. A bükköt tovább tarthatjuk zárt állásban, m i n t a tölgyet, mert a bükk idő­ sebb korában is j ó koronafejlesztő. A bükkállománynál elegendő, h a az erélyes belenyúlást csak az 50. évétől kezdjük. A bükk magtermelő állományt kizárólag elegyetlenül neveljük. Szükség esetén idős állományok közül magtermelő állománynak csak bük­ köt jelöljünk k i , mert ez még 80—90 éves korában is képes a több magtermést biztosító nagyobb koronafejlesztésre. Javaslat a végrehajtásra: 1. Főként a jelenlegi magtermelő állományok alól gyűjtött magból, eset­ leg abból nevelt csemetékből létesítsünk ún. „magtermelő állomány je­ lölteket".

2. Vizsgáljuk felül rudas korú tölgy- és bükkállományainkat és ezek közül jelöljük k i a l e g j o b b a k a t magtermelő állományként. Mindjárt kezdjük m e g ezek koronanevelését. 3. A magtermelésre kijelölt 70 é v körüli bükkállományok erős k o r o n a ­ fejlesztő gyérítését azonnal m e g k e l l kezdeni. 4. A d d i g , amíg megfelelő mennyiségű magtermelő állománnyal n e m r e n ­ delkezünk, meggondolandó v o l n a (elsősorban a tölgyekre gondolok) a megbízható nemzetközi m a g p i a c felkutatása és azzal a kapcsolat felvé­ tele, hogy a h a hazai magtermésünk kiesik, azt megfelelő ökotípusú kül­ földivel pótolhassuk. E z z e l erdősítési, sőt csemetenevelési költségeink is csökkennének. A z előzőkben kívántam röviden összefoglalni m i n d a z o k a t a gondolatokat, a m i k a magtermelő állományokkal k a p c s o l a t b a n b e n n e m felmerültek. Termé­ szetesen ezek a kérdések erősen szerteágazók és csak néhány általam legfonto­ sabbnak vélt kérdést r a g a d t a m k i . L e g y e n ez egy v i t a elindítója, a m e l y n e k végeredménye magot igazán termő magtermelő állományok, tehát értékesebb állományaink a l a p j a i n a k m e g t e r e m ­ tése legyen. M-P

KoAAeeHmif

E.:

H E K O T O P b I E

3 A M E M A H H H

O T H O C H T E J I b H O

C E M E H H b l X

H A C A W <

« E H H R . CeMeHHbie C 6 o p ceMHH

uiHiueK

cocHbi

BbipaiHHBaTb

D r .

M a s t . a u s

cocHbi

HaAO

a n B e i

E i c h e

c

BeHrpi-iH

BbicoKHX

pa3peiUHTb

Haca>KAeHH«

K o l l w e n t z

U n s e r e Z a p f e n

Haca>KAeHHfl

O.:

d e n

N a d e l b a u m e n

N a d e l h ö l z e r n

u n d B u c h e

s o l l

i s t

s o l l

m a n

n i c h

d i e

a b e r

a n

Ha

H H X n a A O K A b i .

A V Ö H 6 Y K eABa n o n y i e H H a

A H n/iOAOHOCHT. ceMHH

A v 6 a

H

no-AV^eHHe

Q y K a

H Y W H O

KpOHOH.

E E W A G U N G E N d i e

a

J3,nn

njiaHTawefi.

C ÖOAblHOH

e r f ü l l e n

B03Mo>KHbie

H e B03M0>KeH,

ceMeHHbix

nopOA

E I N I G E

S a a t g u t b e s t a n d e h o h e n

ApeBoCToeB

n y T e m

H 3 3THX

H e onpaBflbmaioT

Ü B E R

s i e

D I E S A A T G U T B E S T A N D E

g e k n ü p f t e n

m ö g l i c h ,

d i e

E i c h e

S a a t g u t e r z e u g u n g

g r o s s k r o n i g e

H o f f n u n g e n u n d

d u r c h

B e s t á n d e

d i e

n i e h t .

B u c h e

S a m e n p l a n t a g e n

z w e c k s

D i e

g e b é n

E r n t e k a u m

g e l ö s t

S a a t g u t p r o d u k t i o n

d e i e i n e

w e r d e n , e r z i e h e n .

Magtermelő állományok a magtermelés é s nemesítés szolgálatában M

Á

T

Y

Á

S

V

I

L

M

O

S

Magyarország erdősítési és erdőfelújítási feladatainak megoldásához szük­ séges magmennyiséget részben természetes állományokból, részben magter­ melő plantázsokból fedezhetjük. Egyes kutatók felfogása szerint, m i v e l a magtermelő állományok kijelö­ lése a fenotípus alapján történik, ennélfogva egyes törzs, sőt akár a z egész állomány is rossz örökletes tulajdonságú lehet. A plantázsokban szelektált törzs­ fákról származó oltványokkal dolgoznak és később utódvizsgálattal ellenőrzött és a nemesítés útján előállított h i b r i d e k e t telepítenek. Általános a felfogás, hogy a plantázsokban a termés fokozására, a termés abiotikus és b i o t i k u s károsítása elleni védekezésre fokozottabb lehetőségek vannak. E z z e l szemben m e g k e l l említsük, hogy a koncentrált, mesterkélt telepítés feltétlen együtt jár újabb és fokozottabb károsításokkal. A nyár anyatelepek­ nél p l . kutatóink megállapították, hogy adottságuknál és működésüknél fogva mindenütt kiváló lehetőséget nyújtanak a károsítok számára és elősegítik azok

tömeges elszaporodását. A plantázsokat eddig túlnyomóan a fenyőmagtermesz­ tés szempontjából ítéltük meg, mert hiszen fenyőmagtermelő plantázsokat telepítettünk. N e m szabad azonban elfelejteni, hogy nálunk más éghajlati viszo­ nyok vannak, m i n t Észak- és Nyugat-Európában. Lehet, hogy ott a károsítok komolyabb bajt n e m okoznak, de nálunk ezzel mindenesetre számolni k e l l . Éghajlatunknak számos előnye, de számos hátránya is van. Megállapítot­ ták, hogy nálunk a fenyő plantázsok jobban teremnek, m i n t a nyugati és északi területeken. De a kontinentális éghajlat előnytelen hátrányaival is számot k e l l vessünk. E d d i g a plantázsokban jó termésekről számoltak be, mégis számítani k e l l az esetleges terméskiesésre. Ilyenkor nagyon jó, ha természetes magtermelő állományaink vannak tartalékban. A magtermelő állományokban az egyes ökotípusokat az eredeti termő­ helyükön tartjuk fenn. A z igaz, hogy a plantázsgazdálkodásnál a fő cél a nemesítés, s ezzel együttjáróan a kiváló minőségű és nagyobb tömegű fa ter­ melése, de úgy gondolom, n e m dobhatjuk sutba a származási alapelveket sem. Márpedig a tömörített plantázsokban, magtermelő üzemekben az egyes, ökotípusok figyelembevétele csak újabb komplikációt okozna. Egyetlen meg­ oldás lenne, h a táji plantázsokat telepítünk, de sajnos ezek sem pótolhatják az eredeti állományok faj változatainak széles skáláját. A magtermelő állomá­ nyok kijelölését kimondottan az ökotípusok feltételezése alapján végeztük. A z ökotípust' valamely fafajnak a környezet hatására kialakult, örökletes tulaj­ donságú és meghatározott helyre szorítkozó alakjának tekintettük. A z idegen származású és telepített fafajoknál természetesen ökotípusról nem beszélhetünk. Itt a faj termőhelyállékonysága, kiváló fatömeghozama a döntő. M i v e l Magyarország lombfaövezetben van, a maggazdálkodás súlypontja is a lombfamaggazdálkodáson k e l l legyen. Itt a telepített iszlavontölgyeseket kivéve, a természetes állományokban folyó maggazdálkodás az ökotípusra k e l l támaszkodjon és ezért a magtermelő állományok fenntartása szoros összefüg­ gésben v a n a származási kérdéssel. A m e n n y i b e n ennek n e m tulajdonítunk jelentőséget, magtermelő állományokra valóban nincs szükség. Magtermelő állományaink második célja, hogy legkiválóbb, legértékesebb állományainkat a jövőre fenntartsuk, megkülönböztetett gonddal kezeljük, véd­ jük, tartalékoljuk. Hiszen ezekben az állományokban vannak képviselve a jövő genetikai és szelekciós munkájának alapanyagai, a legkiválóbb, legegészsége­ sebb, legellenállóbb, legnagyobb fatömeget termelő anyatörzsek. Ezek tehát az erdészeti maggazdálkodás géncentrumai. Ilyen felfogásban a magplantázsok hívei is pártfogolják a magtermelő állományok fenntartását. A magtermelő állományok valóban a nemesítési m u n k a első lépését, m o n d ­ hatnók úgy, hogy a legprimitívebb fázisát képviselik. A kijelölt anyafák a fa termelés célját szolgáló erdőrészletekben nincsenek biztosítva. Először az volt a nézet, hogy amennyiben a kiváló egyed oltógallyát megszedték, annak sorsa a nemesítőt már tovább nem érdekli. Ujabban örven­ detesen tapasztaltuk, hogy a nézet megváltozott, az anyafák fenntartását további vizsgálatok céljára célszerűnek tartják. A magunk részéről az ország maggazdálkodása szempontjából a lombfák esetében a plantázsokra való támaszkodást még korainak tartjuk. Ezért feltét­ lenül szükséges a lombfa magtermelő állományok további fenntartása. Valóban igaz, hogy ezekben az állományokban a begyűjtés, a magtermés fokozása, a károsítok elleni védekezés nehezebb és esetleg költségesebb is, m i n t a plantá­ zsokban, viszont ezek az állományok a magtermelés mellett komoly fatöme­ get is biztosítanak, a m i a plantázsoknál nem is várható.

L o m b f a m a g - és csemeteigényünk messze felülmúlja a fenyőmagszükség­ letet. Véleményünk szerint a szükséges magmennyiséget plantázsokban m e g ­ termelni teljesen illuzórikus. Ezért k o m p r o m i s s z u m r a v a n szükség. A l e g k i ­ válóbb szelektált elit magot a plantázsok, a j ó származású anyagot a törzs­ könyvezett magtermelő állományok, a tömeges magszükségletet az e célra megfelelő egyéb állományok k e l l biztosítsák. 1954 és 1963 között évente átlag 25 472 k g fenyőmagot gyűjtöttünk be. Ugyanezen idő alatt tölgy- és bükkmagból évente 44 829 q-t, szedtek össze. Más iombfamagvakból évente 381 590 kg-ot gyűjtöttek be. Ezek a számok bizonyítják maggazdálkodásunk k o m o l y nemzet­ es erdőgazdasági szerepét. H a takarékos felhasználást tételezünk fel, egyedül plantázsokra a k k o r sem támaszkodhatunk. De a törzskönyvezett magtermelő állományok sem fedezhetik a magszükségletet. Erdészgenetikusaink megállapítása szerint a magtermelő állományokból gyűjtött m a g utódnemzedékének teljesítőképessége n e m lehet jobb, m i n t a magtermő egyedeké. E z tagadhatatlan. A plantázsok magja genetikailag j o b b minőségű. Állíthatjuk azonban, hogy v a n n a k olyan kiváló állományaink (pl. a szlavóntölgyesek), melyeknél jobbat aligha kívánhatunk. Lehetséges, hogy hosszú ideig tartó nemesítéssel még ezeknél is jobbakat állíthatunk elő, de vajon e m u n k a költségei arányban állanak e majd az eredménnyel? F i g y e l e m b e k e l l vegyük i t t a legújabb erdőgazdaságpolitikai célkitűzéseket is. Tudjuk, hogy a minőségi kívánalmak általában csökkennek és a fatömegtermelésre helyeződik a súly. Ügy gondoljuk, hogy ennek ellenére a jövőben is értéke lesz a nemes i és kiváló faanyagnak. Tudomásul k e l l vegyük, hogy a telepítés és a felújítás magszük­ séglete a legkiválóbb állományokból sem biztosítható. M i n d a plantázsok, m i n d a törzskönyvezett magtermelő állományok m a g ­ ját különleges célú állományokban k e l l felhasználjuk. H a az összes állományok n e m is lesznek kiváló tulajdonságúak, mégis m a r a d n a k olyan erdőrészletek, m e l y e k a legkiválóbb állományok genetikai tulajdonságait viszik tovább. Ez az egész kérdés lényege. A kiváló származású magból vagy csemetéből telepített állományrész később magtermelő állománnyá válhat. Ezért azt n e m megfelelő származású töltelék erdősítési anyaggal n e m szabad elegyíteni. N a g y jelentősége v a n annak, hogy ezeket a különleges rendeltetésű állo­ mányokat egyöntetűen kiváló származású ültetőanyagból telepítsük. A termé­ szetes szelekció, az öngyérülés és a későbbi tisztítások, gyérítések folyamán az aránylag gyengé(bb minőségű egyedek kiselejteződnek és a legjóbból is a leg­ j a v a m a r a d . E z igazán pozitív szelekció lenne. Magtermelő állományok kijelölésének hiányában a plantázsok rossz m a g ­ termése esetén n e m lenne tartalékunk. Amíg ugyanis az ország egész területén szétszórt magtermelő állományokban rossz termésű esztendőben is előfordul, hogy itt-ott v a n magtermés, központosított plantázsban vagy magtermelő üzem­ ben teljesen k i v a g y u n k szolgáltatva az időjárásnak. H a a virágzási időszak alatt ez kedvezőtlen, a termés elmaradhat. Míg a természetes állományban a fatömegtermelés ezt ellensúlyozhatja, a plantázsban, m e l y csakis a magtermést szolgálja, az invesztált kiadás hiába­ való lehet. Ezért a magtermelő állományok fenntartása nem elavult és korszerűtlen szemlélet. A természetes állományokban való maggazdálkodás és a plantázs magtermelés párhuzamosan szépen megférnek egymás mellett, sőt kiegészítik egymást.

Egyelőre még n e m tudjuk, hogy a jövőben n e m lesz e szükség a termé­ szetes állomány végtelen változatossága egyedeire. V o l t már olyan kutató, a k i az erdei fákkal kapcsolatban a beltenyésztés lehetőségeiről és veszélyeiről írt. A magtermelő állományok jelentőségét már 1960-ban részletesen ismer­ tettük (Magtermelő állományaink célja, értelme és kezelése. Az Erdő 1960. 5. szám). Megírtuk, hogy a gyakorlati szakemberek jó részének az a felfogása, hogy a magtermelő állományok fenntartásának nincs különösebb értelme. A nyárfa gazdálkodásnál m i n d e n k i elismeri a származás fontosságát és csak a legkiválóbb és nagy fatömeghozamú, ellenállóképes nyári aj tákat telepítik. A hazai őshonos fafajoknál a maggazdálkodás fejlesztési lehetőségeit azonban sokan nem tart­ ják célszerűnek és gyakorlatiasnak. V a n n a k , a k i k a plantázsokban bíznak, a m i egyoldalú fenyőszemléletre v a l l . Ismételten hangoztatják, hogy a magas fákról nem lehet a magot begyűjteni. Pedig fenyveseink csak az állományok 8%-át alkotják. A m i a magas fákról való magbegyűjtést illeti, ez valóban sok nehézséggel jár, de nem megoldhatatlan. Haladást lehet tapasztalni mindazoknál az erdő­ gazdaságoknál, ahol a maggazdálkodás iránt érdeklődést tanúsítanak. A lombfamagvak begyűjtésénél azonban ezek a nehézségek n e m is jönnek számításba. A magkészleteket mégis ellenőrzés nélkül gyűjtik be és használ­ ják fel. M i n t régebben megállapítottuk, „nyilvánvaló, hogy a kérdés még nem érett meg kellőképpen, annak fokozott jelentőségét sok helyen a m a i napig nem ismerték e l " . Szemmel láthatólag felesleges teherként kezelik, céltalan bürok­ ratikus rendelkezésnek tekintik. Ennek megfelelően a kérdést nem támogatják, végrehajtását elhanyagolják. A magtermelő állományok kijelölésének mellőzése, szakszerű kezelésük e l ­ hanyagolása genetikai szempontból mérhetetlen nagy kárt okoz. A z ömlesztett, válogatás nélküli magfelhasználást az állományok kedvezőtlen képe fogja viszszatükrözni. E r r e már gyakorlati szakemberek is rámutattak (Balsay László: Tölgyeseink érdekében. Az Erdő 1961. 7. sz.). A jövő útja az egyedi szelekció, de magtermelő állományok nélkül fejlet­ tebb maggazdálkodásról nem lehet szó. A legértékesebb állományokat a minőségi magot szolgáltató elit magter­ melő állományok közé k e l l sorolni. A folyamatban levő revízióval kapcsolatban ezt az értékesebb csoportot kívánjuk biztosítani. A z elit magtermelő állomány az erdőgazdaság teljes magszükségletét nem biztosíthatja, arra nincs is szük­ ség, mert e célra az egyéb megfelelő állományok is felhasználhatók. A z őshonos fafajok eredeti ökotípusainak, a különféle fajváltozatoknak a fenntartása csak e célra szolgáló rezervátumok segítségével oldható meg. A telepített fafajoknál a legjobban bevált biotípusok az ilyen különleges rendeltetésű állományok révén tarthatók fenn. A magtermelő állományok k e l l tartalmazzák a genetikai szempontból legértékesebb törzseket, a javafák között rejtőző ún. anyafákat (törzsfákat, elit fákat, plusztörzseket). Időszerű teendőink megérettek: az állományok revíziója a fenyőféléknél már megkezdődött, a lombfa magtermelő állományoknál a következő évben kerül sorra. A végleges törzskönyvezett elit- és különleges célú magtermelő állományok kijelölését k o m o l y a n meg k e l l szervezni. A z állományok kezelési módját az üzemi kívánalmakkal összhangban tovább k e l l fejlesztenünk. Remény v a n arra, hogy a felállítandó kísérleti famászó brigád segítségével a magas fákról való magbegyűjtés technikai fejlesztését is megvalósíthatjuk.

Végül megérett az idő a r r a is, hogy a magkészletek tervszerű begyűjtését és származás szerinti felhasználását már nemcsak papíron fogjuk szabályozni, hanem a g y a k o r l a t b a n is végrehajtjuk. 1948 óta, tizenhét éven át küzdöttünk ezen alapelvek elismeréséért. 17 év az erdő életében rövid idő, egy emberéletben azonban már számottevő. N e m hisszük, hogy e n n y i küzdelem, meggyőzés, kiterjedt kutatómunka hiábavaló lett volna. A z összes fejlett erdőgazdaságú államokban magtermelő állományokat tar­ tanak fenn és azok szakszerű kezeléséről gondoskodnak. M i sem m a r a d h a ­ t u n k le. MambRui

B.:

C E M E H H b l E

H A C A W f l E H H f l

H A

C J I Y W B y

n P O H 3 B O A C T B A

C E M H H

H

C E -

J I E K U . H H .

noTpeöHocTb ceMeHax jiecHoe ceMeHHbix n-naHTaweíí,

HO

3AeCb

TaKHM

eCTb

H

H

MO>KHO

HeAOCTaTKH.

pa3peuiHTb

TjiaBHblM

3 T O T

OÖpa30M

B o n p o c .

yMeT

M O r y T

CJTy>KHTb

OCHOBOH

AAfl

CeMeHHbie

— ,

CeJieKUHOHHOH

paÖOTbl.

C e M a H a

.HCnOAb30BaTb B HHCTOM BHAe A A H 3 3 K A 3 A K H CneUHajIbHblX Haca>KA6HHH, HacawAeHHH, KOTopbie nepeAaioT A a A b m e reHeTH^ecKHe cBocTBa HaHöojiee

Mátyás

V.:

S A A T G U T B E S T A N D E

I M

D I E N S T E

HMGÍOT

HacawAeHHft,

npenMymeCTBO,

3aTpyAHeHHH.

HaMöo/iee

coxpaHHioT

ecTecTBeHHbix

H 3

n j i a n T a w w

S K O T H n O B COCTaBJlHCT

HacawaeHHfl — K 3 K 3anoBeAHHK r e H O B

CeMeHHbie paííOHOB

n y T e M

M S C T M M H O

H3

M 3 C T H M H Q

H 3

ToJibKO

ynoBjieTBopHeT ceMeHHbix n.naHTa>KeH.

X O 3 H H C T B O

B

•MacTH^HO

3 T H X

ueHHbie

A P C B O C T O H

CeMeHHblX

MTOÖbl B 0 3 H H K 3 J 1 H HOBbie ueHHbix naca>KAeHMH.

D E R

OTAeJibHbix

HaCa>KAeHHH

H3AO

OTJIHHHbie

S A A T G U T E R Z E U G U N G

U N D

F O R S T P F L A N Z E N Z U C H T U N G . D e r

S a a t g u t b e d a r f

t e i l w e i s e w e r d e n . n i c h t

aus

w i c h t i g , w o d u r c h

I n

F o r s t w i r t s c h a f t

S a m e n p l a n t a g e n

D i e

V o r t e i l e

u n b e a c h t e t

r i g k e i t . e i n z e l n e n

u n s e r e r

d e n

n e u e

g e d e c k t

b l e i b e n .

m a n

V o r

e r h a l t e n i h r e

a l l é m

b e d e u t e t

B e s t a n d e

b l e i b e n

u n d

S a m e n

v o r z ü g l i c h e

h e r v o r r a g e n d s t e n

w e r d e n .

P l a n t a g e n w i r t s c h a í t

S a a t g u t b e s t a n d e n

G e g e n d e n d a s s

d e r

k a n n

i n

die

F r a g e

a u s

k a n n

o f f e n b a r ,

n u r

B e r ü c k s i c h t i g u n g Z ü c h t u n g s a r b e i t

b e s o n d e r e r

e n t s t e h e n

n a t ü r l i c h e n

a b e r

G e n - R e s e r v e n

d e r

B e s t á n d e n

B e s t a n d e

D i e s i n d

als

k ö n n e n

t e i l w e i s e

k ö n n e n ,

die als

d u r c h

a u c h d e r

die

alle

Ö k o t y p e n

G r u n d l a g e

e i n e

g e l ö s t d a r f e n S e h w i e -

B e s t a n d e d i e n e n .

u n g e m i s c h t

g e n e t i s c h e n

u n d

b e i d é

N a c h t e i l e

w e r t v o l l s t e n

B e s t i m m u n g

die

die

B e s t á n d e n

E s

der ist

v e n w e n d e t ,

E i g e n s c h a f t e n

der

w e i t e r f ü h r e n .

& talajvédelem jelenlegi erdészeti feladatai G

H

I

M

E

S

S

Y

L

Á

S

Z

L

Ő

A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi V I . számú törvény és annak hatékonyabb végrehajtásáról szóló 1003/1964. kormányhatá­ rozat utasítása nyomán az erdőgazdaságok erdőtelepítési iránya erősen meg­ változott. A síkvidéki erdők telepítésének lehetőségei erősen leszűkültek. A még fellelhető zárványterületek, vizenyős rétek r o h a m o s a n fogynak. U g y a n e z a tör­ vény kötelezi azonban az erdészetet, hogy a mezőgazdaságilag n e m hasznosít­ ható területeket erdősítse be, végezzen védőfásításokat. Sürgeti ezt a munkát az ország talajainak rohamos pusztulása. A talaj­ védelem mindinkább központi kérdéssé válik. Dombvidéki mezőgazdasági üze­ m e i n k fejlesztése elképzelhetetlen a talajvédelem bevezetése nélkül. A rossz termőképességű erodált talajokon levő szántók, a dombok közé ékelt k i s par­ cellák művelése egyre kevésbé gazdaságos. Dombvidéki legelőink j ó része inkább kárt okoz az állatoknak, m i n t hasznot. A pusztuló területekről a csapadék akadálytalanul elfolyik, és a völgyek­ ben kiváló mezőgazdasági talajokat borít el értéktelen törmelékkel. M i n d e z t az erdészet már régen látta. N y u g o d t a n állíthatjuk, hogy a talaj­ védelemmel m i foglalkoztunk először. A z adott lehetőségekhez képest küzdöt­ tünk szóban, írásban és tettben a talaj kizsarolása, elpusztítása ellen. E z a

Falut veszélyeztető vízmosás bedöntés utáni tereprendezése. Mikófalva (Foto:

Ghimessy)

m u n k a elszigetelten folyt, de ennek ellenére sok szép erdő köszönheti e lelkes munkának a létét. A p i l i s i kopárok helyére telepített fenyvesek impozánsak, a hevesi földes kopárok újraerdősítése mintaszerűen nagy ütemben folyik. Hiányzott azonban egy-egy vízgyűjtő egész területének átfogó rendezési terve, ahol a mezőgazdaság csak megszabott keretek között dolgozhat.

Hordalékfogó gátak a visegrádi erdészet területén (Fotó:

Ghimessy)

Ezt végzi most az Országos Vízgazdálkodási K e r e t t e r v b e n lefektetett elvekalapján irány t e r v i színvonalon a Vízügyi Tervező Iroda. A k i v i t e l i terveket az. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Meliorációs Osztálya készíti. Mindkét m u n k a h e l y e n i s m e r i k és értékelik az erdők vízgazdálkodást szabályozó hatásait. A mezőgazdasági művelésű területeken a talajvédő gazdálkodás hatá­ sait az M T A Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete méri és értékeli. A z Intézet kutatása nyomán a következő képet látjuk dombvidéki terüle­ teinken : 70 % feletti talajlepusztulás érint 502 290 ha-t, az összes terület 9,7%-át" 30—70% között 892 880 ha-t, az összes terület 17,3%-át, 0—30% között 1 147 990 ha-t, az összterület 21,9%-át. Üledékes terület 612 870 ha 11,9%, erdő 985 970 h a 19,2%, végül tó és egyéb 103 218 h a 2,5%. A tervek a megművelhetőség szempontjából lejtőszázalék csoportokat, lejtő­ kategóriákat különítenek el, a különböző növényeket pedig talajvédő hatásuk, szempontjából csoportosítják. Eszerint: s

r

Jó Állandó gyep (kaszálással hasznosítva) Herefüves keverék. Lucerna Baltacím Szarvaskerep

Közepes Bíborhere, repce Öszi takarmánykeverék Őszi árpa Öszi rozs Öszi búza Tavaszi árpa Tavaszi rozs Gátolókapás b u r g o n y a (a töltögető s o ­ rok 2—3 m-enkénti, k b . 50 cm-es m e g ­ szakításai

Gyenge Rossz Tavaszi takarmánykeverék Takarmányrépa Borsó Cukorrépa Csalamádé Dohány Szudáni fű Napraforgó Szójabab Kukorica Burgonya A túloldali táblázat mutatja, hogy az egyes lejtőkategóriákban milyen: vetésszerkezet alkalmazható, a talajművelőgépekkel szemben m i k a kívánal­ mak, és m i l y e n egyéb műszaki agronómiai eljárást k e l l alkalmazni. A 20% feletti lej főkategóriák területeit — mérlegelve az egyéb hasznosí­ tási szempontokat — a V l Z I T E R V felmérte és országosan összesítette. Ennek, alapján 131 300 h a erdősítést tartanak feltétlenül szükségesnek. V a n n a k o l y a n elkészült iránytervek és k i v i t e l i tervek, ahol az egész érintett terület 10—-12. százalékán írnak elő erdősítést. A h o l elkészültek a k i v i t e l i tervek, erdészeteinknek viszonylag könnyű a. dolguk. A kijelölt területeket k e l l fásítani. Itt azonban az eddigi gyakorlattól eltérő fásítási formákkal találkoznak. E g y i k i l y e n forma a művelési irányt k i ­ jelölő cserjesáv. E z t a táblák határán, elsősorban a sáncokra telepítik. Ezek a: cserjesávok 60 c m sor- és 50 cm tőtávolságúak, kétsorosán (2 m szélesek). A cserjefaj megválasztásánál a legfontosabb kívánalom, hogy n e m lehet terjesz­ kedő fajokat ültetni (kinincs, l y c i u m , szeder). Emellett lehetőleg mellékhaszon­ vételi jelentőségük legyen (som, vadrózsa, mogyoró, kutyabenge vagy mézelő hóbogyó stb.). Gyümölcstermő cserjék telepítésénél számba k e l l v e n n i a t a l a j -

Az

Vetés­ szerke­ zet jele

A

Alkalmazható kezet %-os Lejtő kategória

0,1—

5 %

B

0,1—

O

5,1—12%

D

12,1—17 %

:e

egyes lejtókatcgóriákban a l k a l m a z h a t ó vetésszerkezetek aránya, és a z a l k a l m a z a n d ó l e g f o n t o s a b b a g r o n ó m i a i e l j á r á s o k

5 %

12,1—17%

17,1—25%

vetésszer­ aránya

Talaj kémhatása

bármilyen

Alkalmazható

10

40

bármilyen

17

33

bármilyen

20

40

25

savanyu

33,3

33,3

10 17

12.5

gép

Egyéb

előírások

40

megkötés

nincs

33

megkötés

nincs

nincs

20

megkötés

nincs

réteg vonalirányú mílvelés, táblás sávok rendszerének kialakítása

12,5

négykerék meghaj­ tás v a g y lánc­ talp, váltvaforgattó eke

33,4

bármilyen

négykerék meg­ hajtás v a g y lánctalp, váltvaforgató eke

nincs

rétegvonalirányú mű­ velés, táblás sávok rendszerének kialakítása, átmű­ velhető sáncok, gyepes víz levezetők

átművelhető sáncok, gyepes víz levezetők

gép m i n t előbb, munkaeszközök h i d r a u l i k u s fel­ függesztéssel művelési irány, táb­ lák kialakítása m i n t előbb, n e m átművelhető sáncok, gyepes vízlevetők

25,1—35 %

üde o l d a l a k legelelőként, n e m lekopott oldalak gyümölcsös­ ként hasznosítandók.

35 %

E g y é b k é n t erdősítésre kijelölt terület. Erdősítendő

—

erőpótlás szükségességét is. A szántóföldi művelési tábláknál ez nem okoz gon­ dot, hiszen a környező szántóföldről k a p n a k tápanyagot. Itt igényesebb cserje­ fajok is ültethetők. A legelőkre telepített cserjesávoknál azonban már óvato­ s a k n a k k e l l lenni. Mindenesetre figyelemmel k e l l l e n n i arra, hogy a cserjesávok nagy kiterjedésük miatt kertészettanilag nem, vagy csak igen nehezen művelhetők. Terveznek fás cserjesávokat is, a cserjék azonos sor- és tőtávolsága, a sáv azonos szélessége mellett 5—8 méterenként keskeny koronájú fákkal. Kerülni k e l l a tölgyeket, a szelídgesztenyét, a hársakat stb., viszont előnyös a vörös­ fenyő, óriásnyár (nyír), berkenyék. Kezdetben a fácskáknak erős k o n k u r r e n ciát jelent a mellettük levő cserje, ezért lehetőleg erőteljes csemetét k e l l ül­ tetni. A h a r m a d i k sajátos telepítés a vízmosáskötés. A z eddigi gyakorlat szerint a vízmosásokat padkás fenékgátkészítés és az azokhoz csatlakozó rőzsefonások elkészülése után általában akáccal telepítették be. E n n e k kedvező hatása a rudas k o r i g tartott. A m i n t az akácok magas törzset fejlesztettek, r i t k u l n i k e z d ­ tek, s a vízmosás tovább fejlődött annak ellenére, hogy györkézetével még e k k o r is védte a talajt. A z akác könnyen bomló és a szél hatására igen könynyen mozgásba jövő avarja n e m képes a talajt megjavítani. A talaj védelmét

csak a fák alatt megtelepült laza gyepszőnyeg látja el, ez azonban az itt általá­ ban koncentráltan fellépő víztömegnek n e m t u d ellentállni. Másrészt a szél hatását a mozgó törzsek átadják a gyökereknek, ezek a talajt fellazítják, áldo­ zatul az eróziónak. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a vízmosások n e m fejlődnek tovább, amelyeket a cserjék áthatolhatatlan sűrűséggé tesznek. E tapasztalat nyomán a legújabb talajvédelmi tervek előírják, hogy a vízmosásokba a n y u g a l m i rézsű­ nek megfelelő távolságig tilos magastörzsű fát ültetni. Itt a cél az áthatolha­ tatlan sűrűség, s a d i n a m i k u s cserjefajokat k e l l előnyben részesíteni. A víz­ mosás fenekére ezért elsősorban bokor- és kecskefüzet, az oldalaiba l y c i u m , szeder, kökény, vadrózsa, galagonya, fagyai, kecskerágó, hóbogyó ültetendők. Ezek a cserjék dús l o m b j u k k a l javítják a talajukat, a sűrűn álló törzsek, ágak felfogják, átszűrik és megtörik a vízmosásba kerülő víztömegek erejét. A z erdőterületen levő vízmosások megkötését szintén a fentiekhez h a ­ sonlóan k e l l végrehajtani. E l k e l l érni azt, hogy az erdeinkből elkerülhetetlenül kifolyó nagy tömegű vizek rendezett mederben, károkozás nélkül, sodró erejü­ ket veszítve jussanak k i . A rendezetlen kocsiutak g y a k r a n kiinduló pontjai a vízmosásoknak, ez a veszély azonban a korszerű kiszállítási módok terjedésé­ vel rohamosan csökken. A vízfogó erdősávok szerepe is egyre kisebb jelentőségű. N a g y mennyiségű v í z felszíni felvételére csak a legalább 25—40 méter széles erdősávok képesek, erre pedig terület alig akad. A vízszintes, rétegvonal irányú művelésre való áttérés­ nél azonban sok szabálytalan alakú, kisebb erdőfolt telepítésére v a n lehetőség. Ezeknek sűrű, a vízmosások megkötéséhez hasonló sűrűségű cserjeállománnyal k e l l rendekezniök, különösen a felső oldalakon, ahol az erdőszegélynek 3—5 m széles, sűrű cserjesávból k e l l állnia. E z a felülről lefutó víz energiáját m e g ­ töri, a hordalékot felfogja, az alatta levő állomány pedig a sűrű k o r o n a alatt képződött humuszrétegével az odakerülő vizet beszivárogtatja a talajba. A talajvédelmi k i v i t e l i tervek erdészeti feladatainak ütemezését úgy k e l l szervezni, hogy azok egy-egy k i s vízfolyás egészére terjedjenek k i . Számot k e l l vetni a mezőgazdasági munkák fő idejében végzendő ápolások kézi munkaerőszükségletével és lehetőségével is. Megfelelő talaj előkészítéssel, megfelelő m e n y nyiségű és minőségű csemetével el k e l l érni azt, hogy egy-egy terület ápolása minél rövidebb ideig tartson. A megfelelő minőségű csemete biztosítása is s o k ­ szor nehézségbe ütközik. M e g a l k u d n i azonban n e m lehet. Talajvédelmi célú erdősítésekben csak azokat a f a - és cserjefajokat szabad a l k a l m a z n i , a m e l y e k adott termőhelyi körülmények között l o m b j u k k a l a lepusztult talajt a l e g n a ­ gyobb mértékben javítják f e l és vízfelfogó humuszréteget t u d n a k kialakítani. A jóváhagyott talajvédelmi kivitelezési terveket az üzemek a rendelkezésre bocsátott hitelek ütemében fokozatosan valósítják meg. Ezzel lépést k e l l t a r ­ tani az erdészeti munkáknak is. A munkálatok fontossági sorrendje a k ö v e t ­ kező: 1. művelési irányt kijelölő cserjesávok, 2. vízmosáskötések, azokat közvetlenül védő erdősítések, 3. erdősávok, 4. növényborítás nélküli területek erdősítése, 5. egyéb talajvédelmi erdősítés. A cserjesávok telepítésének adminisztratív akadálya nincs. A többi m u n k a csak a k k o r végezhető el, h a megtörtént a területek művelési ág változtatásá­ nak engedélyezése. A fásítandó területek kitűzését a beruházónak k e l l elvé­ geznie. A m e n n y i b e n az erdőgazdasági erdősítések csemete- vagy munkaerő-

hiány m i a t t n e m t u d n a k egy ütemben h a l a d n i a mezőgazdasági talajvédelmi munkákkal, de a többi feltétel biztosítva v a n , a következőképpen k e l l eljárni: A z 1—4. pontig a munkákat el k e l l végezni; a többi területet széles talaj­ védelmi típusú erdősávval k e l l körülvenni. Ezek az intézkedések közepes inten­ zitású csapadék ellen teljes védelmet nyújtanak, s nagy mennyiségű csapadék esetén is jelentősen csökkentik a mezőgazdaságban okozott károkat. rujueuiu II.: J I E C O B O A C T B E H H b l E

3 A H A M H

H

L I E J T H

3 A I H . H T b I

n O H B b l

H A C T O H W . E E

B

B P E M H . Iljin Hbie

npenHTCTBMfl

BOA03a6opHbie

o6^ieceHHH ocoöVio njiaH.

B

T O w e

Ba>KHbIM K y c T a p H H K H

Ghymessy

3p03HH

njiomaAH. pojib

BpeMH

n o

npnoöpeTaioT

HBJIHeTCH

COCTaBJIHIOTCfl JlHMHTHble

S T H M

yMeHbuiaeTCH

0Ka3biBaioT

L.:

nOMBbl

njiaHaM

D I E

np0H3B0AHTb

K y c T a p H H K H , 3 a m H T H a H 3naMeHHe

peryAHpOBaHHe HanGoAee

M O M Í H O

D E R Z E I T I G E N

yCTpOÍÍCTBa,

oöneceHHe

po/ib KOTopbix

B0A03agep>KHBaiomHX

CMblBOB,

ueHHyio

njianbl

HaxOAHlMHXCH Ha

Bee

AecHbix AeCHOH

Ha

OXBaTblBaiOIHHe

OTgeAb-

nn.

B

131

300

ra.

öo/iee BbicTynaeT Ha

S T O M

nepeAHHÍÍ

nojioc. TeppHTOpHH.

B

3T0M

03HOUieHHÍÍ

noMouib.

F O R S T L I C H E N

A U F G A B E N

D E S

B O D E N S C H U T Z E S .

Z u r Verhinderung der Bodeneroslonsschaden w e r d e n R a h m e n p l a n e erarbeitet, die sich auj úie Regelung der gesamten Fláche eines Einzugsgebiets erstrecken. D e m g e m a s s sollen insges a m t 131 300 h a a u f g e f o r s t e t w e r d e n . D a b e l w i r d d e n S t r a u c h e r n e i n e b e s o n d e r e R o l l e z u g e t e i l t ,
A talajvédelem újabb fásítási feladatai D R .

S Z Ö N Y I

L Á S Z L Ó

A termőtalaj védelméről egyre többet beszélnek. Üzemi méretű gyakorlati eredmény még elenyészően kevés, de a tervezések nagyon előrehaladtak. Ezek során számos olyan újabb elgondolást szövegeztek m e g és dolgoztak k i , amelyek összefoglalása fásító szakemberek részére hasznos, eligazító jellegű lehet. A kö­ vetkezőkben csak a víz okozta talajpusztulás elleni eljárásokról beszélek, talaj­ védelem esetén tehát a következőkben csak a dombvidéken tapasztalható eró­ ziós károk megelőzéséről, elhárításáról v a n szó. A talajpusztulás elleni védekezés elsősorban agronómiai, másodsorban műszaki módszerekkel folyik az okszerű domb- és hegyvidéki gazdálkodás kere­ tében. A m a i felfogás szerint a termőtalajt védő, sőt annak termőképességét fokozó gazdálkodás maga a talajvédelem. Talajvédelmen tehát m a már n e m csupán a talajpusztító erők visszaszorítását, szabályozását értjük. Ide tartoznak m i n d a z o k az eljárások, amelyek a talajok termőképességének fenntartása, j a ­ vítása közben eredményesen és gazdaságosan szolgálhatják a mező- és erdő­ gazdálkodás, de u g y a n a k k o r az üdülés, közlekedés és n e m utolsó sorban a víz­ gazdálkodás célkitűzéseit. A m u n k a a legszorosabb kapcsolatban v a n a táj(terület-) rendezéssel, a természetvédelem pozitív és d i n a m i k u s szemléletű te­ vékenységével. A m u n k a tehát m a már n e m védekező, azaz lényegében passzív, h a n e m rajta messzemenően pozitív célkitűzésű gazdálkodást értünk. Kereteit a vízgyűjtők szabják meg, ezért több államban a vízgyűjtőkben való gazdálkodás (Watershed management, amenagement des bassins de reception, komplexnoje izucsenie erozii, Bewirtschaftung der Einzungsgebiete) külön fogalmát, k u t a ­ tását és gyakorlatát vezetik be. Ebből a talajvédelem csak egyik, ütemezés tekintetében az első teendő. Része az úgynevezett helyreállító tevékenységnek, - a m e l y n e k keretében a tartósan vagy időszakosan még működő romboló ténye­ zőket (legeltetés, helytelen művelési módok s arányok stb.) szorítják vissza. A

másik feladat olyan eljárások bevezetése, amelyek segítségével a vízgyűjtő betölti rendeltetését, azaz annak teljes területét hasznosítja a mezőgazdaság, a fatermelés, az ipar s a kommunális célkitűzésű ágazatok. A h a r m a d i k cél a vízhozamok megjavítása, azaz az összes hozam növelése és időbeli eloszlásának megjavítása. Legkorábban, leggyakrabban és szinte kizárólagosan a legutóbbi időkig az első teendőről beszéltek. Legkevesebb figyelmet a legutolsóra fordí­ tottak. Anélkül, hogy a vízgyűjtőkben való gazdálkodás problémáit a maga teljességében most áttekintenők és értékelnők hazai vonatkozásban is, a követ­ kezőkben az első teendőről, ennek sorában is a víz káros tevékenységét vissza­ szorító tennivalókról beszélünk. A vízgyűjtők méreteiben való gazdálkodást nagyban megkönnyíti az a k ö ­ rülmény, hogy a közeljövőben megjelenik a területi vízgazdálkodási keretterv ( T V K ) . Táji (regionális) felmérések alapján nemcsak elhatároltak 103 vízgyűj­ tőt, hanem a domborzati, a talajviszonyok, a h e l y i csapadékintenzitás, a k i a l a ­ kítandó növénytermelési szerkezet és a művelési módok figyelembevételével rendezésük sürgősségének sorrendjét is meghatározták. A z egyes vízgyűjtők rendezésére talajvédelmi irányterveket dolgoznak k i . A z erdészeti talajvédelmi teendők irányelveit is az egyes vízgyűjtők, m i n t területi egységek keretén belül k e l l kialakítani és így k e l l egyeztetni azokat a népgazdasági egyéb ágazatokkal. M i n d e n talaj védő fásítás csak a k k o r helyes és tartható fenn, h a a tervezése, kivitelezése , fenntartása a vízgyűjtő egészének berendezése keretében történik. U g y a n a k k o r elhibázott a vízgyűjtő berendezésének m i n d e n olyan terve, amely n e m számol a fásítások területi, környezeti igényével, hatásával. A talajvédő fásítási kiviteli terveket az üzemi talajvédelmi tervek részeiként tervezzük meg. Reményeink szerint a közeljövőben tehát az éves talaj védő fásítási terveket e két lépcsős előzetes tervezési fokozat után készítjük majd. E z természetesen nem vonatkozik az olyan gyors-segély jellegű beavatkozásokra, amelyeket m i n ­ den körülmények között ésszerű azonnal rendezni (zápor utáni friss vízmosá­ sok, útkimosások stb.). A talajvédő fásítási tervek irányterv-szintű készítésekor j ó segítőnk lehet Magyarország Talajerózió Térképe, amelyet a M a g y a r Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete dolgozott k i . A térkép feltünteti a felhalmozódás (szedimentáció) területeit is, m i v e l nemcsak a lepusztult, de általában ezek a területek is csökkent termőképességűek lehetnek. A térkép rész­ letesebb alakja feltünteti az erózió főbb formáit is, elválasztja egymástól a felü­ leti réteg-, az árkos erózió valamint a szél által veszélyeztetett, illetve sújtott területeket is. A térképek a geológiai viszonyokat is szemléltetik. A különböző típusú talajok anyakőzeteit a rajtuk települt talajok erodálhatósága nézőpontjá­ ból csoportosították. A lepusztulást 3 fokozattal jelölték aszerint, hogy a talajosodott szelvény (erdőtalajok esetén a kilúgozási (A) és a felhalmozódási (B) szintek vastagságának összege) hány százaléka pusztult el. (Határértékek 30, 30—70, és több m i n t 70%.) A térképről kitűnik, hogy az ország területének 40%-áí sújtotta az erózió. Ebből 10% erősen, 15% közepesen és 15% gyengén erodált talaj. A termésadatok szerint az erősen erodált területeken a termés át­ lagosan 60, a közepesen erodáltakon mintegy 4 0 % - k a l csökkent a n e m erodáltakhoz képest. A leromlás az egyre szélesebb körben bevezetésre kerülő nagy erőés munkagépek helytelen használata folytán egyre gyorsul. A z eróziós lepusztulás folyamatában több természeti tényező játszik szere­ pet. Ilyenek többek között a felületi elfolyás intenzitása (mm/óra), a talajnak és a rajta települt vagy telepített növényi kultúrának az erózióval szemben tá­ masztott, együttes ellenállása (kg/m ), a talajfelszín érdessége, a felületi elfo2

L e j t t t k a t c g ó r i a h a t á r é r t é k e k —•

Lejtő kate­ gória

Szántóföldi vetésszerkezet

Műszaki beavatkozás szántóföldi művelés esetén

2

3

4

B á r m e l y sík és d o m b v i d é k i erőés m u n k a g é p korlátlanul és gazdaságosan használható

Csak egyszerű talaj­ védelmi táblásítás, vízszintes művelés

Gépek

alkalmazhatósága

% 1

—5

5—12

Vetésszerkezetben már kisebb arány­ ban jó talajvédő növénvek tervezendők 2 5 %

Szántóföldi átművelhető sáncok, gye­ pesített vízlevezető árkok létesí­ tésének felső h a t á r a

Át n e m művelhető sáncok. Övárkok : Fenéket szilárdan burkolni, kis gátakkal hatásukra kialakuló eny­ h é b b lejtésű s z a k a s z o k r a o s z t a n i . Gazdaságosan be n e m temethető v í z m o s á s o k m e g k ö t v e is l e h e t n e k vízvezetők. Felesleges víz gyűjtő­ árokban, csatornákban tárolható, esetleg gátak m ö g ö t t

12—17

Kétkerék meghajtású traktorok, vízszintes m u n k a v é g z é s esetén még biztonságosak, gazdasá­ gosak

Talajvédő növények vetésterületi aránya 35 %

17—25

Négykerék meghajtású traktorok és függesztett munkagépeik g a z d a s á g o s a n és b a l e s e t i v e ­ szély nélkül alkalmazhatók

Talajvédő növények vetésterületi aránya 50 %

25—

Szántóföldi gépi lehetséges

Szántóföldi növény­ termelés n e m lehet­ séges

.

Megjegyzés:

Erdőt,

művelés

erdősávot sáncra,

nem

—

facsoportot, cserjesávot padkákra

telepítsük

lyás mozgástípusa (turbulens, lamináris, kevert, hullámszerű stb.) a lejtő hajlás­ szöge (%) és a lejtő hosszúsága (h). A d o t t területen az első négy tényező hatá­ sát gyakorlatilag állandónak tekinthetjük, számszerű értéküket a területre adottnak vehetjük, sőt hasonló jellegű területekre k i is terjeszthetjük. H a ez így v a n , a k k o r az erózió mértéke csak a lejtő hosszúságától illetve hajlásától függ. A lejtő hosszúságát a talajvédelmi munkák során meg tudjuk változtatni, felszíni lefolyást megszakító létesítményekkel (sánc, árok stb.). A lejtő hajlás­ szöge azonban a szántóföldi talajvédelemben adva van. (Szőlő, gyümölcskultú­ rák esetén, de ugyanígy erdészeti telepítési, felújítási munkák során is a lejtő hajlásszögét terraszozás, padkázás révén tetszőlegesen alakíthatjuk.) E z a té­ nyező az, amely az évi átlagos talajpusztulás mértékét és egyben a védekezés célját szolgáló létesítményeket, berendezéseket is a vetésszerkezet mellett a l e g ­ nagyobb mértékben befolyásolja. A lejtő hajlásszöge, a mezőgazdasági erő- és munkagéptípusok alkalmazhatósága illetve gazdaságossága tekintetében jelen­ tős. A szántóföldi talajvédelmi tervezés számára ezért lejtőkategória értékeket dolgoztak k i , elsősorban a talajok gépi művelhetőségének szem előtt tartásával. A lejtőkategóriák területi megoszlását a talajvédő vízgyűjtőrendezés céljára ké­ szített lejtőkategória térkép tartalmazza. E z a Horváth Vilmos osztályvezető irá­ nyításával a V I Z I T E R V által 1 : 100 000 méretarányban és az ország egész terü­ letére 16 szelvénylapon elkészült térkép nagy segítséget ad az irányterv szintű tervezések céljára, de már az üzemi talajvédelmi tervek kidolgozásakor is. Ilyen munkában résztvevő fásítok részére tehát ez a második jelentős segítség. Értéke

F

Erdő

Facsoport

5

6

á s í t ó

b e a v a t k o z á s

Erdősáv

Cserjésítés

7

8

a a Ö Pl « «o o

O
-SÍ

« 3 g •a -3

-P

a «

°

•§'§•£ o

be

la

M "

H

m

•s-a a M Ujj S2« z >

ti.©

• S » g > M


T3

S BS 03 o*2 «

o -3

Művelési lölésére

82.

81. alatti esetekben rövid munkaszakaszok megnyújtására két cserjesáv közötti sza­ kasz kiszélesítésével

83.

Hosszú lejtőn 72. előtt felületen lefolyó víz szétszórása céljából

+J

1-1

s ü

Í M )

9

«

a§s

73 ^

81.

irány

kije­

0 o

« S

SS

.

• *S fi

Ö a; O SD N s a-g

N R • H-n «

84. Szántóföldi művelésű területek sáncainak alsó rézsűjén

H

23

52. M i n d e n esetben. Erdőn belül és alsó határán v i z e t f o g ó , e l o s z t ó 111. vezető árokrend­ szer

annál nagyobb, m i v e l a térkép szerkesztése, berendezése, műszaki k i v i t e l e a ta­ lajvédő vízgyűjtőrendezés irányelveit tartotta szem előtt. A vízgyűjtő méretekben, lejtőkategóriákban gondolkodó tervezés részére a fásítási teendőket is át k e l l értékelni. Ezeket foglalja össze a lejtőkategória ha­ tárérték — műszaki-fásítási teendőket tartalmazó táblázat. A táblázat feltünteti azokat a műszaki és védőfásítási eljárásokat is, ame­ lyeket az egyes lejtőkategóriákban a talajvédelmi berendezés és kivitelezés so­ rán figyelembe lehet venni. Ezek az eljárások általában elég határozott lejtő­ kategória értékekhez kötöttek, alkalmazásuk hatékonysága tekintetében ezeket kívánatos figyelembe venni. A táblázatban felsorolt fásító beavatkozásokat a az ábra szemlélteti. A táblázathoz a következő megjegyzéseket fűzzük. A mezőgazdaság m a a szántóföldi művelhetőség felső határát képező 2 5 % nál meredekebb területeket is hasznosít, m i v e l 3 5 % lejtésig különlegesen kikép­ zett szőlő, gyümölcs stb. kultúrákat telepít m e g ezeken. E téren a gazdaságosság, végső fokon pedig a termőtalaj sorsa lesz a döntő. A védőfásítás oldaláról a 2 5 % mellett kívánatos állást foglalnunk. A fásítási formákat illetően az eddigi g y a ­ korlattól eltérő esetekhez a következőket k e l l szem előtt tartanunk. ( A vízgyűj­ tőkben levő természetes erdőkben a talajvédő vízgyűjtőrendezéssel kapcsolatos teendőkről most n e m beszélek). Az erdő jellegű fásítások, m i n t gépi művelési irányt meghatározó tömbök alakíthatók ott, ahol gépi m u n k a hosszúságának legalább 50 m-re nyújtása érdekében a természetes határok módosítása szüksé­ ges, vagy változó esésű, hosszabb lejtőkön annak kialakítása a traktoros m u n -

kajának megkönnyítése érdekében kívánatos. Talajvédő erdősáv tervezhető: a) Legalább 300 m (az eróziómentes lejtőhosszúság alapján becsült érték) hosszú lejtő feletti gerincen a lehordás megakadályozására minden lejtőkategóriában, b) domború, 600 m-nél hosszabb lejtőkön, erősen erodált területeken vagy érté-

fas/tas

taros

rr^a/f/r/rr/v

|

5f~f/ - Encky - merőqexzo/ojogv műt^ís/v nem o&txhias Amjtetek 52-f2-£rcáő- >*25"A-os 'iejfo ese/ert

'

Sf-rTst-facscpoH- ror/c/ /r}an/rat/x>ssrc*sÓQ /riJrüsröööiese/v 62-fCs2-Facsaport-rnüt«elesi trany /r/jefó/ésen? 7/~£s/~ Frdósór- gar/ncente/Torckxseten-te>grx/ugok>tr> 72~£s 2 - Erdáscrv - dombosa /e/toMif? ieficiraáás
|

8/ ~Cs i - Cseyesor- jm/ye/f-si" irány fajétölese/y? 82- C$2 - CseryesoY- rövtd munA-oHJf rnegtr^iyfcxsarcr 83- CsS-Cterjesáv-ho/noró /ejtő entásáyfo fefeft vú: éi fc>nabfcAjbgc 1

\y

kes létesítmények védelmére, c) homorú lejtők felső, erőseb\ben erodálódott szakaszán vagy árkos erózió esetén erdőszerűen kiszélesítve, d) széljárta v ö l ­ gyekben a lejtő irányában szélvédelem céljára. Számolni k e l l azzal, hogy a h ó felhalmozódás 17%-nál meredekebb lejtőn kedvezőtlen talaj adottság esetén o l ­ vadáskor vízmosást okozhat. Cserjesorokat tervezhetünk: a) a művelés irányá­ nak könnyebb követése érdekében irányjelzőként viszonylag hosszabb gépi m u n k a u t a k , hullámos felszínű terep rétegvonala mentén, b) változó lejtésű táb­ lákon irányváltó összefüggőbb cserjesorokat alakíthatunk k i azzal a céllal, hogy kiszélesedő részük a rövid m u n k a u t a k a t kizárja és a munkát a hosszabb szakaszok felé terelje. H a ezek a területek erdőkkel határosak vagy a határon vannak, fásíthatok is. A cserje vagy fás cserjesorok telepítésével szemben az a vélemény, hogy károsítok búvóhelye, tavasszal a bennük megkéső olvadás m i a t t késleltetik a munkát. Telepítésüket, elrendezésüket jól meg k e l l fontolni és m i n ­ den, előzőkben ismertetett javaslatot a terület és a cél gondos mérlegelésével k e l l javasolni. A talajvédelem az utóbbi időkben egyre több különleges, nagy teljesít­ ményű gépet alkalmaz. Ezek segítségével a szántóföldi területeken gazdaságo­ san hozhatók létre o l y a n talajvédelmi földmunkák (árkok, sáncok, terraszok stb.), amelyek vízfogó hatása nagyobb, kedvezőbb, m i n t a hasonló területen levő fásításoké. A terület vízrendezése egyre több tartós, vízvezető-tároló berende­ zést is létesít. Ezek kivitelezése egyre gazdaságosabb, hatásfoka egyre nagyobb lesz. Innen v a n , hogy a műszaki fejlődés előrehaladásával 25%-nál enyhébb esésű lejtőkre, n e m gyűrt, n e m szabdalt területekre telepített erdősávoknak egyre kisebb a jelentősége. A zárt, összefüggő erdőjellegű védőfásítások területe is egyre csökken, viszont feltehetően jelentősen előretörnek a cserjés, alacsony növésű fákból alkotott k e s k e n y sávok elsősorban a legelők esetében. E g y r e több érdeklődés f o r d u l a természetes erdők felé. E z e k k e l eddig keveset törődtek, m a azonban a mezőgazdaságilag művelt területekre belőlük kifolyó víz az állomá­ n y a i k alól felszínre bukkanó és a p a t a k o k b a n rendelkezésre álló vízhozam az érdeklődés előterébe került. A z erdészet feladata ezért feltehetően a jövőben egyre nagyobb súllyal a saját kezelésben levő erdők vízháztartási viszonyainak rendezése is lesz. (Erdőtalajra jutott víz visszatartása, beszivárogtatása, egyen­ letes elosztása, szabályozott elvezetése stb.) A z eddig szinte egyáltalában n e m alkalmazott kisebb, erdőn belüli vízvisszatartó és terelő létesítmények segítségé­ v e l előreláthatóan csökken majd a szántóföldi művelési területek talaj védő er- ® deinek telepítése. A z ország lejtős területeinek közel negyedén erdészek-fásítok dolgoznak. A vízgyűjtők rendezésének tervezési, kivitelezési, karbantartási eljárásait ezért jól k e l l ismernünk, helyesen k e l l a l k a l m a z n u n k . A z erdő a vízgyűjtők változat­ l a n u l nélkülözhetetlen eleme m a r a d a k k o r is, h a a műszaki haladás új formák­ ban és arányokban t a r t is rá szükségszerűen igényt. M-p ABTOP

CSHU

gaéT

AJIH

Jl.:

<5opHbix n A O u i a A e ü . aBTopoM,

Dr.

Szönyi

L.:

die

auf

Projekt-,

u n d

u n d

B

nnaHHpoBaHHH

noKa3aTejiH

KaTeropnH

v o m

poöOTe

HE.TIfl

i n

der

Tatigkeit Verfasser

3AIHHTbI

CKAOHOB

H AaHHbie no TaonHubi,

ocyuiecTBJieHHH STOBO

D E S

bodenschützenden werden als

Ausíührungsebene.

n O H B b l

n o M B a 3 a u i n T H b i x j i e c c - B H a c-ÖJieceHHH

P F L A N Z U N G S A Ü F G A B E N

der

íorstlichen die

n B J I E C E H H K )

njiaHa H n p n

P l a n u n g

Plan-

n O

AnpeKTHBbi

J t T N G S T E N

durchzuführenden

kategorienlandeskarte .Arbeit

3po3HH,

yjiymiieHMH

D I E

für

3 A I I A M H

XO3HHCTB

KapTa

noMoraioT n p n

Richtlienien gebiete

H O B b l E

jiecHbix

Erganzung

D i e

c

njiaHa,

B O D E N S C H U T Z E S

Bewirtschaftung

dargelegt.

BOAO3-

oocTaBneHHM

Erosions-,

bearbeitete

der die

Tabelle

EinzugsNeiguiigs-

fördert

die

A Mariabrunn—Schönbrunn-i Szövetségi Erdészeti Kutatási Központ Dr.

K E R E S Z T E S I

B Í I A

—

Dr.

S Z Ö N Y I

L Á S Z L Ó

Európában F i n n - és Svédország után A u s z t r i a erdősültsége a legnagyobb (3 352 000 h a 40%) (1. ábra). A lakosság 16,4%-a f o g l a l k o z i k mező- i l l e t v e erdőgazdálkodással A z erdők 73,7%-a magántulajdon, méghozzá 40,8%-a 50 ha-nál kisebb magánerdő. A z erdők 14,4%-a v a n állami kézen. A fő fafaj a lucfenyő (57,8%). A lombos fafajok területaránya csak 12,9%. A z átlagos előfakészlet 154 m / h a . Üzemterv s z e r i n t k e z e l i k az erdők 89,2%-át E z e k b e n a növedék 3,5 m / h a . A z adottságok a magyarországiak­ tól jelentősen eltérnek, mégis számos tapasztalatuk hasznosítható nálunk is. A n n a k a tanulmányútnak, amelyről néhány megfigj^elést az alábbiakban közreadunk az erdészeti kutatásügy, v a l a m i n t a fenyőgazdálkodás egyes problémáiba való b e p i l l a n ­ tás v o l t a célja. A z osztrák erdészeti kutatás 90 éves. Korszerűen méretezett és berendezett köz­ pontot Bécsben 1957-ben, új szervezetet p e d i g 1964-ben kapott. A m a i M a r i a b r u n n - Schönbrunn-i Szövetségi Erdészeti Kutatási Központ egyes intézetei és azok m u n ­ kája a következő: 1. Erdőművelési Intézet. Fő témakörei az ökológia, a maggazdál­ kodás, a csemetenevelés, a telepítés, az ápolás, és a nevelés. E z e k közül a maggazdál­ kodással kapcsolatos kutatást ismerhettük m e g közelebbről. A m a g v a k a t természe­ tes állományokról gyűjtik be. A z ehhez képest drága, plantázsban való magtermesz­ téssel n e m foglalkoznak. A m i n t e g y 15 ezer h a (erdőterület 5%-a) kiterjedésű, fenotípus alapján kijelölt magtermelő állomány kétharmadrészét l u c - , a többit vörös-, jegenye-, erdei-, c i r b o l y a - , duglász- és simafenyő v a l a m i n t bükk alkotja. A kijelö­ lést és az állományok nyilvántartását az intézet minősítése és j a v a s l a t a alapján a területi erdőigazgatóság végzi. N a g y magtermő években döntéssel, a földről történő, gyűjtést az erdőfelügyelőség engedélyezi és — elsősorban mennyiségi tekintetben — ellenőrzi. A z intézet évente 300—400 magvizsgálatot végző laboratóriuma m i n d e n gyűjtésből k a p tobozmintát. A maggazdálkodási törvény (1960) értelmében a minősí­ tett magtételek megkapják a magtermelő állomány folyó sorszámát, a m e l y a cseme­ tét is elkíséri a telepítésig. A származási bizonyítványon ezenkívül az erdőgazdasági táj, a származási körzet, a tengerszint feletti magasság adatai is szerepelnek. 2. A z Erdészeti Nemesítési és Genetikai Intézet ( M a r i a b r u n n b a n a régi központi székház3

s

8, 9,10

Erdőtulajdon megoszlása I. Állami erdő 14,4% II. Közületi és közbir­ tokossági erdő 11,9% III. Priváterdő 50 ha-nál nagyobb (ebből kere­ ken 600 000 ha erdő­ gazdasági üzem) 32,9% I V . Priváterdő 50 ha-nál kisebb 40,8%

Fafajmegoszlás 1 2 3 4 5 6

Lucfenyő Jegenyefenyő Vörösfenyő Erdeifenyő Feketefenyő Cirbolyafenyő

57,8% 4,8% 8,3% Í4,4% 1,2% 0,6%

Fenyő összesen: 1. ábra

87,1%

a

szálerdőkben 7 Bükk 8 Tölgy 9 Egyéb kemény lomb 10 Egyéb lágy lomb Lombfa

9,6% 1,2%, 1,3% 0,8%

összesen: 12,9%.

foan működik). Nyár és fűz szelekcióval, fajtaminősítéssel, származási kísérletekkel f o g l a l k o z i k . A lucfenyő magassági övezet s z e r i n t i származását c s e m e t e k o r b a n v i z s ­ gálják és a már e k k o r felismerhető bélyegek alapján j e l l e m z i k . A fatulajdonságok közül a bükk szíj ácsával és gesztjével, a lucfenyő c s a v a r t növekedésével f o g l a l k o z ­ n a k . 3. A Termőhelyi Intézet klimatológiai, talaj és trágyázástani vizsgálatokat, t a l a j ­ térképezési kutatásokat végez részben az irányítása alá tartozó k l a g e n f u r t i külső kí­ sérleti állomáson. M i n t e g y 30 000 h a termőhelytérképet készítettek e l termőhelytipo­ lógiai szemlélettel. Munkájuk középpontjában a z egyes fafajok telepítési körzeteinek meghatározása, v a l a m i n t egyes magassági övezetek részére erdőművelési irányelvek kidolgozása áll. A termőhelyi tényezők közül a z éghajlat áll a z első h e l y e n . A termő­ h e l y jellemzésekor először a klímaövezetet állapítják m e g . ( A Bécs körüli erdők b e ­ m u t a t o t t részei p l . illír hatás a l a t t álló száraz, m e l e g klímaövezetben, a m a g a s a b b részek a z o n b a n m á r a z óceáni klímahatást is. tükröző a l p e s i övezetben voltak.) M i n ­ d e n esetben megadják, hogy a z állomány m i l y e n t e n g e r s z i n t feletti magasságban

A szövetségi erdészeti kutatási központ

főépülete

v a n . Laboratóriumuk korszerű. A növénytársulási felvételeket m o z a i k a s z t a l o n (200X200 cm) dolgozzák f e l , a h o l m i n d e n felvételi egység egy • ' - j e l e t k a p , a m e l y a feldolgozási s z e m p o n t o k szerint m e c h a n i k u s a n rendezhető. 4. A z Erdővédelmi Intézet f e l a d a t a a károsítások megelőzése és a károsítok e l l e n i küzdelem irányításában való szaktanácsadás. Különösen fejlett a fűz, az erdeifenyő és a lucfenyő rovarkárosítóin a k a kutatása. A g o m b á k és a v a d károsítása e l l e n i védekezés vizsgálata, a legkülön­ b ö z ő b b erdővédelmi v e g y s z e r e k ellenőrzése, alkalmazásuk gépesített módszereinek kidolgozása és bevezetése, v a l a m i n t az i p a r i gázok o k o z t a károk vizsgálata egészíti

k i a programot. 5. A Fatermési és Üzemgazdasági Intézet mérési módszerekkel, f a ­ termési, erdörendezési és üzemgazdasági kutatásokkal f o g l a l k o z i k . Középlejáratú kí­ sérletek beállítása áll a középpontban. A trágyázás hatásának gazdaságosságát vizsgálják a fatermés alakulása n y o m o n követése céljából elsősorban a n y a r a k o n ,

Jellegzetes száraz feketefenyvesek

Sziklás termőhelyen lapos koronájú feketefenyők

Bécs környékén

Bükkös övben hegyes koronájú feketefenyők

exótákon, iparvidékek füstkárosításnak k i t e t t faállományaiban. A z üzemgazdasági k u ­ tatások keretében az erdészeti üzemvezetés gazdaságossági és árpolitikai kérdéseit vizsgálják. 6. A z Erdészeti Technikai Intézet, a közelítési, munkatudományi, m u n k a ­ szervezési, munkaegészségügyi problémákkal v a l a m i n t az e r d e i szerszámok, eszközök és gépek minősítésével f o g l a l k o z i k . A fakitermelési teljesítményvizsgálatokat a közeli j ö v ő b e n k e z d i k m e g n a g y o b b ütemben. Különös súlyt h e l y e z n e k a balesetelhárításra és a gépekkel foglalkozók egészségügyi v i s z o n y a i n a k tanulmányozására. 7. A z Erdőleltárral foglalkozó Intézet n e m c s a k az élőfakészletre és a növedékre dolgoz k i át­ tekintő adatokat, h a n e m a nagyvonalú leltározási eljárást magát is továbbfejlesztette, a munkaerő további csökkentése érdekében. A z eljárás nagyfokú korszerűségét j e l ­ l e m z i a légi-felvételek, az e l e k t r o n i k u s adatfeldolgozás alkalmazása. A szubalpesí,

Feketefenyves

pásztás

természetes

felújítása

az erdő felső határa v i s z o n y a i n a k tanulmányozásával foglalkozó i n n s b r u c k i külső kí­ sérleti állomás részben a vadpatakszabályozás, a vízgazdálkodás, n a g y o b b részben a z o n b a n a z erdő küzdelmi zónájában tenyésző fafajok ökológiai és élettani t u l a j d o n ­ ságainak vizsgálatával f o g l a l k o z i k . A z állomáson m ű k ö d ő klímaház a világ e g y i k leg­ korszerűbb i l y e n jellegű berendezése, a m e l y a l k a l m a s a r r a , hogy a vizsgálatba vont növények részére az alpesi övezet időjárási v i s z o n y a i t biztosítsa. A kutatási központ munkájára jellemző a súlyponti problémákra való összponto­ sítás, a z intézetek közötti nagyfokú koordináció, a feldolgozások részletekbe menő alapossága. Talán első hallásra különösnek hathat, hogy amíg nálunk i d e h a z a az erdészeti kutatásban az egyéni kutatás az egyes kutatók törekvése (sok kutató k i s intézetet szeretne magának szabadon választott témával), a d d i g az osztrák kutatási központot a kollektív kutatás, a s o k s z o r talán túlszigorúnak i s látszó m u n k a ­ fegyelem és r e n d j e l l e m z i . N e m becsülik l e és n e m érzik t e h e r n e k a z e n n e k érdeké­ b e n szükséges bürokráciát sem. Tématervük elsősorban a kollektíven kutatott témá­ k a t tárgyalja, és csak ezek után s o r o l j a f e l a z egyes intézetek művelte k i s e b b jelentő-

ségű témákat. A z egyes intézeteknek a kollektív témakutatásban való részvételét a témafelelősök az igazgatótól írásban kérik, a k i azt, határidőt megszabva, r e n d e l i el és a teljesítésről m i n d i g írásos jelentést kér. H a jól meggondoljuk, korszerű kutatás m a már másképpen el sem képzelhető. A z eredmények realizálására külön tanulmányi állami erdőgazdaságot jelöltek k i , jóllehet azt n e m vonták k i az állami erdőgazdálkodás kereteiből. E tanulmányi erdőgazdaság területén (Merkenstein) mutatták be a közel 80 000 h a területet b o ­ rító őshonos feketefenyvesek különböző típusait. A legalsó, száraz, meleg övezet s z u b i l l i r társulásaiban egyeduralkodók a feketefenyő jól újuló állományai. A középső övezetben, r e n d s z e r i n t mélyebb, kötöttebb talajokon a feketefenyvesekbe a gyer­ tyános-tölgyes fajai, kedvező k l i m a t i k u s fekvésekben a bükk elegyedik és hó­ dít lassan tért. A felső övezetben már csak a déli o l d a l a k o n előforduló, de így is i g e n szép növekedésű feketefenyőn a bükk és a vörösfenyő lesz fokozatosan úrrá.

A Steinfeld

jellegzetes

feketefenyvese

Berndorf

közelében

A feketefenyő gyantászásából korábban emberek tízezrei éltek, újabban a z o n b a n az olcsó i m p o r t g y a n t a m i n d j o b b a n visszaszorítja ezt a foglalkozást. M a n a g y gond a gyantászott, helyenként túltartott állományok felújítása. A feketefenyő víz-, m a ­ gas- és mélyépítő fájának és a belőle készített vágányaljnak az ára 4 0 % - k a l kisebb, m i n t az erdeifenyő hasonló választékaié, ahol tehát lehet, a feketefenyő leváltására törekszenek. A kutatási központ kísérleti területeit az állami erdőkön kívül jelentős szám­ b a n magánerdőkben állítja be. K é t i l y e n gazdaságot látogattunk meg. A Schörborn-Buchheim-uradalom Bécstől északnyugatra, A u s z t r i a tölgy-övezeté­ b e n v a n . Az enyhe lejtésű d o m b o k tetőin félszáraz, l e j j e b b üde tölgyesek m a is nagy értéket jelentő fát teremnek és tárolnak. F i a t a l állományaik vékony anyagá­ n a k kitermeléséhez nincs munkaerő, de az anyagot sem keresik. T o r m o n a 100-zal k e z e l i k és hagyják lábon száradni a n e m kívánatos törzseket. A völgyek természe­ tes, többszintű erdeifenyő állományaiban nagy élőfakészlet és sok kiváló minőségű genetikai tulajdonságú fa v a n . A fatermés fokozása céljából teljes talajelőkészítést követően l u c alap állományba tág hálózatba duglaszt telepítettek. A v a d és a k e d v e ­ zőtlen származás m i a t t i pusztulás következtében az utóbbinak csak néhány, de k i m a -

gaslóan j o b b növekedésű egyede v a n m e g . T o v á b b i telepítését a gazdálkodás krízis­ mentessége érdekében n e m szorgalmazzák. A simafenyőt a nedves, hűvös, a d u g laszt a párásabb, m e l e g termőhelyekre valónak tartják. Utóbbi i t t egészséges, s z e m b e n az Armillariától szenvedő l u c e a l . (Kutatók b u r g e n l a n d i duglasz előfordu­ lásban találtak o l y a n törzseket, a m e l y e k 30—40 éves k o r r a a v a d hántási károsí­ tását kiheverték és a fában s e m hagyott nyomot. A megfigyelést szelekciós nemesítés céljára hasznosítják. U g y a n o t t hasonlót a l u c o k esetében n e m t a p a s z t a l ­ tak.) A z állománykiegészítésekhez b i r t o k o n belül magtermelő állományokat jelöltek k i és t a r t a n a k fenn. A z erdőket az erdőtípushatárok mentén j ó vezetésű és kikép­ zésű földutakkal mintaszerűen feltárták. Szembetűnő v o l t i t t a b i r t o k o s és a k e ­ zelő személyzet erdőszeretete és erdőismerete, a m e l y tükröződött m i n d e n m u n ­ kán. A m e r r e jártunk, szakszerű, alapos, j ó minőségű munkákban gyönyörködhet­ tünk mindenütt. A s z a k m a i kérdések a z egyszerű erdésztől a b i r t o k o s i g m i n d e n k i t

Magasárnyaló a Marz-i állami csemetekertben egyformán érdekelnek. Búcsúzáskor az E R T I munkáját ismertető k i s füzetet a d t u n k át. A m i k o r hazaérkeztünk, már levél várt ránk, a m e l y b e n a k i s füzetben f e l ­ sorolt publikációk közül számosat kértek megküldeni számukra. A b i r t o k n a k a hazánkhoz hasonló természeti adottságai bizonyos összehasonlításokra i s a l k a l ­ m a t adtak. E z e k közül talán csak a n n y i t , hogy m i i d e h a z a hasonló v i s z o n y o k kö­ zött többet áldozunk e r d e i n k r e , az osztrákok v i s z o n t a kevesebbet j o b b a n , alaposab­ ban, szakszerűbben használják fel. A M a t t e r s b u r g - i v o l t úrbéres erdőbirtokosság e r d e i b e n a feltárás egyszerű és i g e n jó megoldását láthattuk. A gépi szállítás terjedésének, v a l a m i n t az egyre növekvő munkaerőhiánynak a pótlására a kezelés és a fakészlet mozgósítása érdekében a 823 h a erdőben 1955 óta 8,5 k m részben stabilizált földutat építettek, 6—8 év a l a t t amortizálódó költséggel. A költség felét, m i n t e g y negyedmillió s c h i l l i n g e t , az erdő­ birtokosság m a g a gazdálkodta k i azáltal, hogy m i n d e n egyes rész (4 m kemény, 6 m lágy tűzifa) után évente 0,25 m - t v i s s z a t a r t o t t a k fejlesztés céljára. A fejlesz3

3

3

tésnek ezt a z a n y a g i alapját azóta is r e n d s z e r e s e n fenntartják. (Hasonló megoldásra g o n d o l n i l e h e t n e nálunk i s a termelőszövetkezeti erdőkben.) A z erdőművelési szín­ v o n a l r a jellemző, hogy a tuskósarjak visszaszorítása céljából a tuskókat zselatinos d o r i t t a l robbantják, v a l a m i n t az, hogy a z eladási nehézségek m i a t t a z 59%-ban elő­ forduló erdeifenyő habitusára n a g y gondot fordítanak. A kutatási központ kísérleteinek a finanszírozása m i n d a z állami, m i n d a m a ­ gán és közbirtokossági erdőkben részben a központ, részben p e d i g az érdekelt g a z d a ­ ságok eszközeiből történik. A gazdaságok fedezik a z o k a t a munkákat, a m e l y e k a kísérlettől függetlenül i s felmerültek v o l n a , a központ p e d i g a kísérleti többletkölt­ ségeket. A gazdaságok a z o n b a n a kísérlet eredményezte többletbevétel erejéig r e n d ­ szerint az utóbbiakat i s m a g u k r a vállalják. Általánosságban elmondható, hogy a kutatási központ kísérleteit mindenütt készségesen és messzemenően támogatják. Állománykiegészítési, v a g y erdősítési célokra a z állami c s e m e t e k e r t e k i s t e r ­ m e l n e k n a g y o b b mennyiségű csemetét. E z e k közül a mintaszerűen berendezett marzi csemetekertet tekintettük m e g . A z 1,78 h a hasznos területű k e r t e r d e i - és lucfenyő csemete nevelésére v a n berendezve. 4 X 6 m hálózatú, betonoszlopokon o l y a n m a g a s árnyalórendszert építettek k i , hogy a l a t t a a teljesen gépesített talajművelés, vetés, kiemelés, közvetlenül elvégezhető. A k e r t e t 2 évenként trágyázzák. A n ö v é n y i hulladékokból 3 hónap a l a t t készítenek Urolinz hozzákeverésével érett komposztot, a m e l y e t a fagyok előtt a sorok közé szórnak és t a v a s s z a l a t a l a j b a b e k e v e r n e k . A z egész k e r t e t Álipur segítségével tartják g y o m m e n t e s e n . A kezelőépület alagsorában v a n e l h e l y e z v e a 20 000 k g kapacitású l u c - és erdeifenyő tobozpergető'. A legegysze­ rűbb berendezéssel 3,5%, illetőleg 1—1,5% kihozata.lt érnek e l . A z erdeifenyő csemete­ árakat 1965. évben m i n t e g y 5 0 % - k a l emelték. A k e r t b e n a vezetőn kívül csak 3 ál­ landó f i z i k a i munkás dolgozik. E néhány tapasztalat i s azt m u t a t j a , hogy az osztrák erdőgazdaság korszerű módszerek alkalmazására törekszik és számunkra i s hasznosítható t a p a s z t a l a t o k k a l r e n d e l k e z i k . Érthető és helyes, h a a határmenti erdőgazdaságok tapasztalatcseretanulmánj'utakon i s m e r k e d n e k m e g e z e k k e l . A z i l y e n természetű együttműködési készség a z osztrák erdészek részéről i s lépten-nyomon megnyilvánult. Befejezésül a r r a szeretnénk rámutatni, hogy a Bécs legszebb részén (a S c h ö n b r u n n - i kastélyparkban, a G l o r i e t t e tőszomszédságában) h a t a l m a s új épületben e l ­ helyezett, gazdagon és korszerűen felszerelt, j ó l szervezett erdészeti kutatási k ö z ­ pontot látva és tanulmányozva számunkra m é g f o k o z o t t a b b a n szembetűnőkké v á l ­ t a k i t t h o n i nehézségeink. I l y e n meglátásaink persze v o l t a k m á r máskor is, a m i k o r a Német D e m o k r a t i k u s Köztársaság, a L e n g y e l Népköztársaság, a Csehszlovák S z o c i a l i s t a Köztársaság és a R o m á n Népköztársaság erdészeti kutató intézeteit v o l t a l k a l m u n k meglátogatni. Ügy t a r t j u k , hogy erdőben szegény, hatalmas, f a i m p o r t a l küszködő országunkban különös gondot k e l l fordítani a z erdészeti kutatás fejlesz­ tésére.

1965 tavaszának időjárása A z elmúlt t a v a s z t n a g y általánosságban a z j e l l e m z i , hogy h ű v ö s e b b és csapadé­ k o s a b b v o l t a szokásosnál. Igaz, hogy március ezt a jelleget m é g csak részben m u ­ tatta. A hónap első 12 n a p j a v o l t a z átlagosnál lényegesen hidegebb, v i s z o n t azt követően a hónap végéig a szokottnál m e l e g e b b volt. A h a v i középhőmérséklet e n n e k ellenére országosan a 3,6 és 7,1 C° között változott, m i v e l a hónap két ellentétes hő­ mérsékletű része kiegyenlítette egymást. A maximális hőmérséklet a z ország déli részén 16-án, északkeleten 19-én, máshol 30-án j e l e n t k e z e t t 14,5 és 19,1 C°-os érték­ k e l . A legerősebb éjszakai lehűlés v i s z o n t 1-én és. 11-én volt, a m i k o r —3,5 és —12,5 f o k i g hűlt le a levegő. A fagyos n a p o k száma 10—18 között változott, v i s z o n t n a p p a l i s tartó fagy csak a z északkeleti országrészben f o r d u l t elő. A z ország k e l e t i része átlag a l a t t i napsütést kapott, m í g a többi rész bőséges napsütésben részesült. A csapadék március elején m é g főként hó alakjában h u l l o t t , d e összefüggő tartós hótakaró m á r csak a z északi országrészben t u d o t t k i a l a k u l n i . 11-e után már csak a h e g y e k b e n v o l t hó. A h a v i csapadékösszeg a Dunántúl északi felében, v a l a m i n t Zalában, Tolnában, a D u n a — T i s z a közének déli részén, a S z a m o s mentén és a T i s z a — Fehér-Körös közbe zárt területén n e m érte e l a z átlagot. A z ország többi részén

Hónap

Magyar­ óvár

M e g n e v e z é s

H a v i középhőmérséklet C°

1965.

március

Eltérés a sokévi átlagtól 0 °

Abszolút

C°

max.

nap C°

Abszolút m i n .

nap Havi

csapadékösszeg m m

Eltérés

a sokévi

Napsütés Havi

havi

összege ó r a

1965. április

C° Abszolút

C° Abszolút m i n . nap Havi

csapadékösszeg m m

Eltérés

a sokévi átlagtól m m

Napsütés Havi

összege ó r a

a sokévi

C° Abszolút

C° Abszolút m i n . nap Havi

Miskolc

Kisvárda

Debre­ cen

Békés­ csaba

Kékes­ tető

4,9

7,1

6,2

0,7

5,6

3,6

4,3

4,7

5,7

+ 1,0

+ 0,4

+ 1,1

+ 0,7

—0,5

+ 0,5

+ 0,2

+ 0,3

+ 0,2

16,6

16,2

17,8

14,5

15,7

16,0

10,4

17,3

|

17,5

19,1

18,6

18,2

30

16

30

16

16

30

19

19

—3,8

—7,6

—9,8

—12,5

—7,8

30

30

30

—6,6

—5,0

—6,1

—3,8

—3,5

11

11

4

11

11

1

4

11

1

11

1

1

33

54

49

60

34

46

37

55

40

53

33

77

—7

+ 18

+ 7

+ 19

—5

+ 11

+ 0

+ 27

+ 10

+ 2 3

0

+ 21

136

168

162

117

139

i 176

170

144

181

157

9,5

8,3

—1,6

—1,9

—1,6

20,2

20,0

21,1 3

4 —2,1

4,6 —1,0

2

2

98

108

+ 60

+ 65 142 14,2

+

164

—12,1

9,7

9,3

9,1

9,2

9,4

3,5

—1,7

—1,6

—1,8

—1,6

—1,2

—1,0

—1,8

—2,2

—1,8

21,6

20,6

20,2

19,0

18,4

19,1

19,5

19,5

11,3

7

5

5

4

8

8

8

8

—3,5

—2,8

—6,4

—2,7

2

2

—0,4

—2,4

—2,8

—1,8

2

2

2

2

2

2

2

52

46

47

74

69

85

+ 15

+ 7

+ 6

+ 38

+ 27

+ 14

169

139

127

1,4

163

67

60

110

+ 10

+ 15

+ 30

151 15,1

17

9,3

2

79

13,3

—10,2

10,2

10,2

—2,5

138

1

16

—0,1

144 15,0

135 14,4

143 14,6

156

162

13,7

13,7

14,2

14,8

8,0

—2,3

—2,3

—2,1

—2,0

—1,9

—1,3

—1,8

—1,8

—2,4

—1,9

—2,3

—2,2

27,3

28,0

26,7

30,4

28,4

28,5

29,7

28,5

29,0

30,3

29,6

18

19

17

19

19

17

19

19

19

19

19

—0,4

—0,5

0,6

0,6

4

4

4

4

4

49

78

20.4

max. nap

csapadékösszeg m m

Eltérés

Szolnok

+ 0,5

13,6

átlagtól C °

Kalocsa

6,0

126

középhőmérséklet C°

Eltérés

május

havi

Buda­ pest

+ 0,5

max. nap

Pécs

4,5

9,0

átlagtól C °

Szent­ gotthárd

—0,2

175

középhőmérséklet C°

Eltérés a sokévi

1965.

átlagtól m m

Keszt­ hely

a sokévi

Napsütés havi

átlagtól m m

összege ó r a

1,2

3,5

1,8

5,3

5,3

3,1

3,0

4

4

1

2

4

4

4

152

161

98

83

70

61

69

07

89

+ 35

+ 78

+ 74

+ 32

+ 11

+ 7

+ 2

—1

+ 5

+ 28

177

196

175

207

Í04

117

171

191

130

98

—

! —18 !

217

17, 1 9 —2,7

— 22 188

t ö b b - k e v e s e b b értékkel túllépte azt. Így a z átlag kétszerese esett Turkevén H i d a s ­ németi környékén és a Bükk-hegységben. L e g n a g y o b b h a v i összeget Bükkszentker e s z t e n mérték, 101 m m - t . V i s z o n t Kisbér környékén mindössze 16 m m csapadék esett. Március 28-án Lőrinciben, 30-án p e d i g T a b o n j é g i s esett. A h ó eleji s z o k a t l a n u l h i d e g időjárás után hirtelenül fellépő tartós meleg, bősé­ ges napfény i g e n kedvezően hatott a talaj előkészítésében fennálló lemaradás beho­ zására, a csemetekiemelés és erdősítés megkezdésére. G y o r s fakadásnak i n d u l t a k a fák és cserjék. A szép reményeket a z o n b a n egycsapásra e l o s z l a t t a az áprilisi s z o k a t l a n u l hűvös és csapadékos időjárás. A h a v i középhőmérséklet 8—10 C° között volt, a m i 1—2 fokos elmaradást jelent a sokévi átlagtól. Sőt Békéscsabán 2,3 fokos v o l t a z eltérés. A l e g ­ m a g a s a b b hőmérséklet a h ó elején v o l t 18—20 fokos értékkel. D e a l e g a l a c s o n y a b b hőmérsékletet i s e k k o r mérték —2, —3 fokot. A fagyos n a p o k száma v i s z o n t n e m érte e l a z átlagos értéket. A g y a k o r i borús éjszakák megakadályozták a z erős lehűlést. A napsütés t a r t a m a 30—40 órával v o l t kevesebb, m i n t a sokévi átlag, A csapadék mennyisége az ország n y u g a t i részén m e g h a l a d t a a 150 m m - t . I n n e n k e l e t felé csökkent. Győr, Veszprém és S o m o g y megye területének k e l e t i részén már '75 mm-nél kevesebb h u l l o t t . A Dunától k e l e t r e p e d i g 50—60 m m közötti értéket

mértek. Így a lehullott csapadék Győr, Sopron és Vas megye nyugati részén az átlag kétszeresét, Kőszeg és Sopron környékén annak háromszorosát is felülmúlta. A z orlszág többi részén az átlag és a n n a k kétszerese között változott a csapadék. Csupán Sárbogárd, Örkény, Szentes vidékén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, H e v e s m e g y e k e l e t i részén, a Jászságban, Záhony és Vásárosnamény környékén, v a ­ l a m i n t Dél-Baranyában és N a g y k a n i z s a térségében m a r a d t kissé a z átlag alatt. A h a v i legnagyobb csapadékösszeg Kőszegen volt, 237 m m . K o m p o l t o n p e d i g mindössze 29 m m esett. A g y a k o r i és i g e n bőséges esőzés a Dunántúl n y u g a t i vidékein rendkívül szokat­ l a n és nagyméretű árvizeket okozott. M e g a k a s z t o t t a a j ó l i n d u l t külső munkákat s a növényzet fejlődését. A m e l e g és napíényhiány késleltette a c s e m e t e k e r t e k b e n a kelést. A hűvös és csapadékos időjárás májusban is tovább folytatódott. A h a v i közép­ hőmérséklet 13—15 f o k volt, az átlagosnál 1—2,5 C°-kal a l a c s o n y a b b . A hűvös idő országosan egész hónapon át tartott. Csupán 15 és 20-a között v o l t k i s e b b f e l m e l e ­ gedés, a m i k o r a m a x i m u m kissé túlhaladta a 30 fokot. A hűvös időjárás ellenére •erős lehűlések n e m v o l t a k . F a g y csak az ország északkeleti részén jelentkezett. R e n d ­ kívül kevés v o l t a napsütés, Dunántúlon p l . 50—70 órás. hiány m u t a t k o z o t t . M o s t i s a z ország n y u g a t i része v o l t a legcsapadékosabb. Vas megye keleti táján,

a Rábaköz nyugati felében, a Veszprém—Zalai határvidéken és északkeleten Csenger környékén az átlag kétszeresét felülmúló csapadék hullott. Átlagon a l u l i csapadék csupán Békéscsaba, Tiszaroff, K o m p o l t , Fügöd, Esztergom, a Mátra, Cserhát vidékén, a fővárostól délre és T o l n a megye egy részén esett. Máshol az átlagot mindenütt j ó ­ v a l m e g h a l a d t a . A legtöbb csapadékot Zalalövőn észlelték, 215 m m - t . K o m p o l t o n v i s z o n t a h a v i csapadékösszeg 40 m m volt. A bőséges csapadék a Dunántúl n y u g a t i részén t o v á b b f o k o z t a a z árvizeket, a D u n a mentén p e d i g veszélyes helyzetet teremtett. A D u n a m e n t i hullámtéri erdők v í z alá kerültek, s a z anyagmentés igen n a g y erőfeszítést követelt a z érintett erdő­ gazdaságok dolgozóitól. Még vontatottabbá vált a kelés és a csemeték növekedése. A z erdeifenyő vetésben m á r a dőlés j e l e i m u t a t k o z t a k . Annál k e d v e z ő b b v o l t ez az idő­ járás az erdősítésekre. A z elültetett csemeték l a s s a n f a k a d t a k , v o l t idő a meggyökeresedésre. A z elmúlt t a v a s z időjárása így erdőgazdasági szempontból a z árvíz okozta károk kivételével n e m v o l t kedvezőtlen. A z erdősítésekre nézve határozottan j ó volt. A z o k ­ nál a fafajoknál, és a z o k o n a vidékeken, a h o l a virágzás a hűvös, esős időszakra esett, gyenge magtermés várható. A csemetekertekben erősebb dőlésre k e l l felké­ szülni. Válságos helyzetbe került a D u n a m e n t i , főleg p e d i g a g e m e n c i erdő vadállo­ mánya. A z időjárás rendkívül k e d v e z a g y o m o k növekedésének, és a sok eső irtásu­ k a t nehezíti. E téren i s n a g y o b b munkára és kiadásokra k e l l felkészülni. A fahasznál a t terén a kitermelés befejezésére igen kedvező v o l t a márciusi időjárás. A z ezt k ö v e t ő két csapadékos hónap a z o n b a n a szállításban igen k o m o l y lemaradást oko­ zott, különösen a dunántúli és zemplén-hegységi erdőgazdaságok területén. A l e ­ maradás behozása n e m k i s erőfeszítést követel a z érdekelt erdőgazdaságoktól.

D r . P a p p László

c SOÖ REZSŐ: A M A G Y A R FLÖRA ÉS VEGETÁCIÓ R E N D S Z E R T A N I NÖVÉNYFÖLDRAJZI KÉZIKÖNYVE I. (Synopsis systematico-geobotanica florae vegetationisque Hungáriáé) Akadémiai Kiadó. Budapest. 1964. A négy kötetre tervezett nagyszabású vállalkozás a magyarföldi növényvilág és növénytakaró magas szintű és korszerű k r i t i k a i összefoglalása „ a b o t a n i k a kutatói és: kedvelői, a biológia tanárai, egyetemi és főiskolai hallgatók, mezőgazdák, erdészek, kertészek, a biológiai és agrártudományi tanszékek és intézetek, múzeumok, i l L m i n d a z o k számára", a k i k „ a hazai flóra és geobotanika iránt közelebbről érdek­ lődnek." A m u n k a azt a célt tűzte m a g a elé, hogy a mohákat (a világirodalomban e l ő ­ ször!), edényes virágtalanokat (harasztokat) és m a g v a s növényeket teljes alakkö­ rükkel és ökológiai-növényföldrajzi jellemzésükkel együtt feldolgozza. Ebből a cél­ ból m i n d e n tárgyalt hazai fajra nézve megtalálható a legújabb és érvényes n o m e n ­ klatúra m e l l e t t a teljes s z i n o n i m i k a (társnevek), az alfajok, változatok és jelentősebb' formák pontos leírása, cytotaxonómiai adataik, a h a z a i elterjedés, a f l o r i s z t i k a i j e l ­ leg, az ökológiai (talajigény, éghajlati igény, életforma) és fenológiai (virágzási idő, termésérés) jellemzés és a z a cönológiai szerep, a m e l y e t az illető faj a h a z a i vegetá­ cióban betölt (mindazon társulások megnevezésével, a m e l y e k b e n a kérdéses faj hazánkban előfordul). A gazdaságilag fontos fajoknál ezen felül a g y a k o r l a t i j e l e n ­ tőségre is találunk utalást és a v a d o n termő fajokon kívül a jelentősebb dísznövényéket, exótákat és v a l a m e n n y i kultúrnövényünket is m e g k a p j u k , mindenütt g a z d a g i r o d a l o m kíséretében. A Magyarország magasabb szervezettségű (száras) növényeinek fenti s z e m ­ pontok s z e r i n t tárgyalt anyagából az előttünk fekvő, 1964. utolsó negyedében n a p ­ világot látott, 590 oldalas kitűnően tipografizált és ezért igen jól áttekinthető és használható első kötet a mohákat (Boros A. és Pöcs T. közreműködésével: p . 354— 510.), a h a r a s z t o k a t (p. 511—550) és a nyitvatermőket (p. 551—563) t a r t a l m a z z a . Erdé­ szek számára e kötetből különösen a z utóbbi nagyon tanulságos, m e r t h a z a i ős­ honos és kultivált fenyőinkről (Tf, Jf, L f , V f , Ef, Ff, Bor.) a d számot. ( A további k ö ­ tetek a zárvatermő virágos növényeket, köztük természetesen v a l a m e n n y i lombos­ fánkat és cserjénket, tartalmazzák.) A l i g h a túlzás a z o n b a n , h a fentieknél i s n a g y o b b jelentőséget tulajdonítunk p i l l a n a t n y i l a g a n n a k az általános résznek (p. 12—350), a m e l y a rendszeres részt megelőzi és az egész vállalkozás e l v i alapvetésének tekinthető. E z a rész u g y a n i s , bár elméleti jellegű — hiszen a r e n d s z e r t a n i a l a p f o g a l m a k a t , a nómenklatúra s z a ­ bályait, az ökológiai és cönológiai növényföldrajz elemeit, az ország f l o r i s z t i k a i cönológiai növényföldrajzi felosztását és a növénytársulások fáciesekig lemenő­ rendszerét t a r t a l m a z z a — az erdészeti munkában, főként p e d i g az erdőtipológiára alapozott erdőművelési tevékenység során, s z i n t e nélkülözhetetlen. A g y a k o r l a t i erdőgazda, a k i ezt a z általános részt áttanulmányozza, sok kérdésre k a p m e g n y u g ­ tató feleletet (pl. a g y a k o r i növénynév változások okaira, nemzetközi szabályok f o n ­ tosságára stb.), és sok o l y a n alapvető biológiai f o g a l o m tisztázódik (pl. r e n d s z e r t a n i egységek, alfaj, ökotípus stb.), a m e l y e k e t — sajnálatos módon — egyes szakíróink is megtévesztő értelemben használtak. A könyvnek rendkívüli érdeke növénytársulásaink részletes k r i t i k a i rendszere,, amelyből az erdős társulások közel 30 o l d a l t tesznek k i . Belőle úgyszólván m i n d e n megtudható, a m i a z erdőtipológust a cönológiából érdekli. A fejezetet Soó professzor­ tól megszokott, rendkívül gazdag bibliográfia egészíti k i . Érdekessége a műnek a párját ritkító biográfiai névsor is (köztük m a g y a r erdészbotanikusok a d a t a i v a l ) , a m e l y a r e n d s z e r t a n i és társulástani szerzők közötti tájékozódást könnyíti meg. A kötet igényes, szép kiállítása, j ó papírja, m o d e r n kötése az Akadémiai K i ­ adó szívét és ízlését dicséri. A m u n k a m i n d külső megjelenésében, m i n d m o n d a n i ­ valójában hosszú i d e i g a m a g y a r flóra és vegetáció kutatóinak m i n d e n n a p o s segéd­ könyve lesz s méltán szerzett már e d d i g is külföldön elismerést, kedvező fogad­ tatást. M a g u n k részéről a további köteteket érdeklődéssel várjuk és az önmagukat képezni kívánó szaktársaknak legmelegebben ajánljuk. D r . Csapody

István 3 8 1

Alexis Scamoni: Einführung in die praktische Vegetationskunde. 2. kiadás. Fischer V e r l a g . J e n a . 1963. pp. 236. A „vegetációismeret"-nek (vagyis a tágabb értelemben vett növényföldrajznak) ez a z e g y e t e m i tankönyve azokból az előadásokból született, a m e l y e k e t a szerző, m i n t az N D K 1964-ig E b e r s w a l d e - b a n működő Erdőmérnöki K a ­ rának professzora, hallgatói számára tartott. A mű sikerét és az érdeklődés nagy­ ságát m u t a t j a , hogy az 1955-ben napvilágot látott könyv rövidesen e második, lé­ nyegesen bővített és átdolgozott kiadásban újból megjelent. A régi, igénytelenebb munkához viszonyítva ez a kiadás a növénytársulások homogeneitásáról, a s z i n u z i o mokról, a csoportrészesedésről, t ö b b módszertartani kérdésről, az ökológiai fajcso­ portokról és a vegetációrendszerezés alapjairól írottakkal bővült. Külön fejezet f o g l a l k o z i k a vegetációtérképezés módszereivel. Külön nyeresége a könyvnek Németország fontosabb növénytársulásainak 52 o l d a l a s áttekintése Harro Passarge tollából. A könyvet gazdag — de az idevágó m a g y a r tanulmányokat egy k i ­ vételével teljesen mellőző —• irodalomjegyzék egészíti k i . A k ö n y v — rendeltetésének megfelelően — a bevezetőben f o g l a l k o z i k a növény­ világ és a környezet kapcsolatával, a növényföldrajz fogalmával, kialakulásával, f e l ­ adatával, más tudományágakhoz való viszonyával. A z érdemi tárgyalás a növény­ földrajz m i n d e g y i k ágát — a f l o r i s z t i k a i , ökológiai, g e n e t i k a i és cönológiai növény­ földrajzot — részletesen tárgyalja és k l a s s z i k u s n y o m o k o n h a l a d . (Csak a flóra­ e l e m felosztása más, m i n t a hazai.) Külön k i e m e l k e d i k a g y a k o r l a t i rész, a m e l y a t e r e p e n történő felvételező m u n k a és a feldolgozó-kiértékelő m u n k a módszerével f o g l a l k o z i k . Általában a könyv n e m nélkülözi az egyéni látásmódot és probléma felvetést, szerzője n e m c s a k a b o t a n i k a mestere, de elárulja erdőmérnök voltát i s . E t e k i n t e t b e n a növényföldrajz g y a k o r l a t i alkalmazásának lehetőségeiről írott feje­ z e t e i külön is tanulságosak. Hasonló erdészeti növényföldrajzi tankönyv h a z a i v i s z o n y a i n k között ugyancsak kívánatos v o l n a . (Ref.: D r . Csapody I.)

Kísérleti gyufatermelés négyéves 1-215 nyárfából. 1960. tavaszán a „Jelen" V a d -és Erdőgazdaság „Kosutnjak" üzemi és kísérleti központ területén üzemi méretű nyárültetvény létesült. 1964. április második felében kivágtak egy 27 c m átmérőjű 1-214 nyártörzset. A z o s z i j e k i „Dráva" gyufagyár n a g y készséggel vállalta ebből a törzsből a kísérleti gyufatermelést. A hámozás gyufaskatulyák és gyufaszálak készíté­ sére történt. A furnérlemezek vastagsága gyufaskatulyák készítéséhez 0,7 m m , g y u f a ­ szálakhoz 2,1 m m . A „Dráva" gyufagyár n a g y követelményt támaszt a n y e r s a n y a g kiváló minőségével s z e m b e n ; különösen a k i v i t e l r e szánt gyufatermelésben. A kísérlet a következő eredményeket a d t a : 1. a rönkök súlya m i n t e g y 3 0 % - k a l k i s e b b az u g y a n o l y a n méretű egyéb nyarakéhoz viszonyítva. E z különösen jelentős a munkások számára, a k i k n a p o n t a több száz köbméter rönkkel manipulálnak. 2. A f a szerkezete i g e n kedvező hámozásra és n a g y o n e l a s z t i k u s lemezt ad. Külön k i e m e ­ lendő a 0,7 m m vastagságú l e m e z vonatkozásában, a m e l y h e z kiváló minőségű a n y a g ­ r a v a n szükség. 3. A fa színe teljes egészében egyöntetű — fehér, árnyalat nélkül. 4. A gyufák és gyufaskatulyák j o b b minőségűek, m i n t a többi nyárból készítetettek. 6. Egyöntetű a műszaki irányítók és a munkások véleménye, a k i k a kísérleti t e r m e ­ lésben részt vettek, hogy az 1-214 nyár fájának műszaki tulajdonságai a legjobb ..nyárkultivárokénál j o b b a k . („Topola", B e o g r a d , 1964. 8. évf. 42—43. sz. 30 pp. Ref.: Faragó S.)

A rovarkárosítások leküzdésének új útjait vizsgálva J. K. Maksimov, a svájci : B i r m e n s d o r f b a n székelő erdészeti kutatóállomás munkatársa a vegyszeres védekezést már a k l a s s z i k u s módszerekhez sorolja. E n n e k több-kevesebb hatásossága és káros mellékhatása m a már közismert. Nagyrészt ennek tudható be a biológiai módszerek iránti fokozódó érdeklődés, különösen a károsítókat fékentartó paraziták — bakté­ r i u m o k , vírusok, protozoák és gombák — terén. I l y e n e k k e l Európában k e r e k e n egy t u c a t károsító e l l e n már eredményesen védekeznek. Kutatási v o n a l o n újabban rendkívül érdekes próbálkozások f o l y n a k , biztató ered­ ménnyel. A z e g y i k i l y e n módszer a párzási i n g e r a n y a g o k alkalmazása. I l y e n a n y a ­ gok kihelyezésével m e g lehet z a v a r n i a párt kereső hímet, e l lehet c s a l n i oda, ahol nőstény egyáltalán nincs, m e g lehet akadályozni a megtermékenyítést. A kísérletek e z e k n e k az a n y a g o k n a k rendkívüli hatásosságát mutatják. A nehézség egyelőre az

a n y a g előállításában v a n . A nőstényekből való kivonás rendkívül nehézkes, m e g k e l l o l d a n i a szintetikus előállítást. A másik új elgondolás a hímek sterilizálására irá­ n y u l . E n n e k egyik eljárása az, hogy a hímeket kitenyésztik, sugárkezeléssel s t e r i l i ­ zálják, de párzóképességüket meghagyják és ezek kihelyezésével eredményesen a v a t k o z n a k be a nemzésbe. E z t a módszert Amerikában e m b e r t károsító legyeken már két ízben, nagy területeken kipróbálták és igen eredményesnek b i z o n y u l t , Svájcban p e d i g eredményesen alkalmazták cserebogár ellen. Nehézséget okozott azon­ b a n a hímek nagytömegű kitenyésztése. Egyes kártevők mesterséges tenyésztése n e m is lehetséges, más esetben pedig n e m kívánatos a kártevőket i l y e n kihelyezéssel még tovább szaporítani. Így merült fel a gondolat, hogy a sterilitást vegyszeres úton, a természetes előforduláson idézik elő. A z i l y e n hatás s o k k a l eredményesebb lehet, m i n t h a a kártevőt v e g y i úton elpusztítanék. A számítás rendkívül egyszerű: 90 %-os ölőhatás esetén m e g m a r a d 10%-nyi hím és nőstény és ezek bőven gondoskodnak az utánpótlásról — 90%-os sterilitás elérése esetében a 1 0 % - n y i megtermékenyíthető nőstényért 90%-ban steril hímek versengenek, így a megtermékenyülés minimális. A z e d d i g i szerek különösen a házilégy esetében már igen eredményeseknek bizo­ n y u l t a k , a z o n b a n n e m v o l t a k teljesen ártalmatlanok az emlősökre és az emberre nézve. Megbízhatóan szelektív a n y a g o k kutatása f o l y a m a t b a n v a n és remélhető, hogy segítségükkel legalább egyes kártevőkkel s z e m b e n hatásos szert k a p u n k . (Schweizerische Z e i t s c h r i f t für F o r s t w e s e n , 1965. 3. 235—242 p. — Ref.: Jéróm c R.) C s e m e t e k e r t i vetőgépek nemzetközi összehasonlító vizsgálata. A K G S T Mező­ gazdasági Állandó Bizottsága határozata alapján a Szovjetunióban (Puskinói Gép­ kísérleti Állomás) a jóváhagyott m e t o d i k a alapján a következő csemetekerti vetőgé­ peket minősítették: a M a g y a r Népköztársaság univerzális, a Szovjetunió S z P N - 4 , az N D K A 534, a Cseszlovák Szocialista Köztársaság „Vancsura" jelű, a T N - 4 K 2 - 1 0 , v a l a m i n t az RS-09 t r a k t o r o k h o z kapcsolt vetőgépeit. A vizsgálatok szerint az apró m a g v a k vetésekor a legjobb munkaminőséget a „Vancsura" vetőgépek, nagyszemű m a g v a k vetésekor p e d i g az S z P N - 4 vetőgép biztosítja. A csehszlovák gépek előnye, hogy az elvetett magot műtrágyával k e v e r t k o m p o s z t t a l takarják és ezzel a csemeték növekedése számára kedvező viszonyokat teremtenek. Így különböző talajviszonyok között alkalmazhatók. A vetés mélysége <5—16 m m ) állandó. A csehszlovák eszköz­ hordozóhoz kapcsolt gép 1,5 m széles ágyasokban négy 75 m m - e s s o r b a vet, a sorköz 150 m m széles. A z N D K eszközhordozójához kapcsolat gép hat s o r b a vet. A z ágya­ s o k b a vetés a csemetéknek a területen kedvező megoszlását, nagy tápterületet b i z t o ­ sít és megkönnyíti a g y o m e l l e n i védekezést. A kötött, nehezen felmelegedő, idősza­ k o s a n vízbő talajokon, a legjobb eredmény ágyasokba vetéssel érhető el. (Deszn. Hozj., M o s z k v a , 1965, 18. évf. 4. sz. 68—70. o l d . Ref.:

Kolossváryné.)

Erdeif enyő-tűk, mint a környezet radioaktivitásának bioindikátorai. A m a g e n e r g i a használatának terjedése, a radioaktív hulladékok növekvő mennyisége és az a t o m ­ fegyver kísérletek a világ több államát a r r a kényszerítették, hogy kísérjék figye­ l e m m e l a környezet radioaktivitását. E r r e a . célra a többi között felhasználják az erdeifenyő tűjét is mert,hogy a radioaktív a n y a g o k a t más növényeknél, m i n t p l . a füvek, a lóhere, a zöldségfélék, a gyümölcsök stb. nagyobb mértékben képes f e l ­ h a l m o z n i . A fenyőtüknek továbbá az a z előnyük is m e g v a n , hogy egész éven át rendelkezésre állanak. A leglényegesebb azonban, hogy a fenyőtűk a radioaktív h a ­ tásokat nagyon tartósan rögzítik. D r . Szepke R. varsói mérnök p l . ( A t o m p r a x i s , 1963) beszámol arról, hogy természetes állapotban t u d t a regisztrálni a kísérletek 1958. évi megindulását követő 1959. évi csökkent radioaktivitást, a f r a n c i a s z a h a r a i a t o m f e g y v e r kísérletek gyenge hatását 1960 tavaszán, m a j d 1961. őszéig az a t o m ­ csendet. A tűk több, m i n t 3 évig f e n n m a r a d n a k a fán. A fertőzés menete tehát k i ­ mutatható, h a a z első időszakból származó tűket megvizsgálják. A z aktivitás csökkenésének időpontjában begyűjtött 1959. évi, 2 éves tűk a k t i ­ vitása háromszor a k k o r a volt m i n t az egy évvel idősebb tűké. E z z e l szemben 1962-ben a z egyéves tűk radioaktivitása nagyobb volt, m i n t a többi évekből származóké. ( A F Z t g , 1965. 5. 96. oldal. R e f . : Dr. Szönyi L.)

OTESUHII nílElEiWEI

J

A M T E S Z VI. KÖZGYŰLÉSE 1965. június 25—26-án t a r t o t t a m e g a M T E S Z V I . küldöttközgyűlését. E z a k ö z ­ gyűlés négyéves periódust zárt le, a m e l y közismerten n a g y jelentőségű változásokat hozott m i n d a tudomány és a t e c h n i k a területén, m i n d a nemzetközi életben, m i n d p e d i g hazánk társadalmi és p o l i t i k a i életében. A M T E S Z működése, tevékenysége i s tükrözte ezeket a változásokat és a m a g a területén, a m a g a eszközeivel, a szövet­ ségbe tömörült 25 tagegyesületével sok vonatkozásban előmozdította országunk gaz­ dasági és társadalmi fejlődését. A M T E S Z egész tevékenységében mindinkább előtérbe kerülnek o l y a n kérdé­ sek, a m e l y e k több ágazat, több egyesület s z a k e m b e r e i n e k közös munkáját igénylik. A tudományok egyrészt specializálódnak, másrészt e g y r e több kapcsolat is k e l e t k e ­ z i k az egyes ágazatok között. A z államigazgatás szervezete természetesen n e m m i n ­ d e n szempontból követi ezeket a z összefüggéseket és ez a körülmény előtérbe állítja a társadalmi kapcsolatokat. O l y a n tudományágak jelentősége is növekedett, a m e l y e k n e m kötődnek esetleg s z a k m a i ágazathoz (ipargazdaság, üzemszervezés, műszaki t u ­ dományos filmezés;, anyagmozgatás stb.). I l y e n területeken a z utóbbi időben u g y a n csak együttes tevékenység b o n t a k o z i k k i . Hasonlóképpen n a g y érdeklődés és s o k v i t a kísérte például a s z a k m a i képzés és továbbképzés fejlesztésének programját. E z e n túlmenően megnövekedett a szövetség és tagegyesületeinek közéleti szerepe. M i n t m i n d e n társadalmi szervezetnek, a M T E S Z - n e k i s feladata, hogy minél széle­ sebb körben fejtsen k i tájékoztató, a z érdekelteket vitára késztető, a véleményeket összegyűjtő tevékenységet és e z z e l i s biztosítsa a z állampolgárok számára a k ö z ­ ügyekbe való beleszólás jogának, kötelességének gyakorlását. A M T E S Z jelentősége e t e k i n t e t b e n kétségtelen, m i n t h o g y a népgazdaság szempontjából legfontosabb terü­ l e t e k e n működő, legaktívabb s z a k e m b e r e k e t gyűjti össze és könnyen m e g t u d j a v a l ó ­ sítani a különböző ágazatokban, különféle m u n k a h e l y e k e n működő s z a k e m b e r e k társadalmi együttműködését. A közgyűlés vitájában részt v e t t Egyesületünk főtitkára, Fekete Gyula is. F e l ­ szólalásában a műszaki tudományos m u n k a tartalmasabbá tételét igazolta a z z a l is, hogy Egyesületünk szakosztályai, munkabizottságai, a h e l y i csoportok egyesületi tevé­ kenységüket gondosan összeállított m u n k a t e r v i irányelvek alapján szervezték m e g , f i g y e l e m b e véve" adottságaikat s a z érdekelt s z a k e m b e r e k véleményét. Megemlítette, hogy a f i a t a l s z a k e m b e r e k m i l y e n fokozódó érdeklődést tanúsítanák a z egyesületi m u n k a iránt. Hangsúlyozta, hogy ifjúságunknak a műszaki tudományos társadalmi munkába való fokozatos bekapcsolása érdekében a K I S Z - s z e l k e l l f o l y a m a t o s a n együttműködni. Felszólalásában állást foglalt a b b a n a z irányban, hogy a f e l a d a t o ­ k a t i g e n körültekintően válasszák m e g abból a szempontból is, hogy kevésbé töre­ kedjünk a számszerű eredményekre és s o k k a l inkább a minőséget, a m u n k a h a s z ­ nosságát, hatékonyságát, tudományos színvonalát, gazdasági eredményességét t a r t ­ sák s z e m előtt. Különösen fontos ez a következő periódusban, a m i k o r a z egyesületi m u n k a szervezésében, i s messzemenően f i g y e l e m b e k e l l v e n n i a takarékosság s z e m ­ pontjait, a z a n y a g i , szervezési és egyéb lehetőségek korlátozott voltát. Végül k i f e j ­ tette, hogy a nemzetközi m u n k a további fejlesztésében a baráti, szocialista országok hasonló s z e r v e z e t e i v e l való együttműködésen kívül, v a l a m i n t a nemzetközi szerveze­ t e k k e l való k a p c s o l a t o k mellett, a z o k r a a z országokra k e l l megkülönböztetett f i g y e l ­ m e t fordítani, a m e l y e k k e l gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésünk k i ­ épülőben v a n v a g y i l y e n n e k kiépülése kívánatos. E z e n belül törekedni k e l l a fejlődő országok s z a k e m b e r e i v e l való k a p c s o l a t o k lehetőségeinek feltárására, i l l e t v e i l y e n k a p c s o l a t o k létrehozására. A M T E S Z országos vezetőségének az elkövetkező négy évre egyesületünk részé­ ről a következők a tagjai: hivatalból dr. Madas András és Fekete Gyula, egyesüle­ tünk elnöke, i l l e t v e főtitkára, a közgyűlés továbbá megválasztotta dr. Keresztesi Bélát és Kocsárdy Károlyt, egyesületünk alelnökeit és Marton Tibort, egyesületünk elnök­ ségi tagját. A M T E S Z f e g y e l m i bizottságának póttagjául p e d i g megválasztották Riedl Gyulát, egyesületünk elnökségi tagját.

A V I . közgyűlés alkalmával a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló és áldoza­ tos társadalmi munkája elismeréséül Riedl Gyulának, az Erdőgazdasági és F a i p a r i Tervező I r o d a főmérnökének, az Országos Erdészeti Egyesület elnökségi tagjának a M u n k a Érdemrend ezüst fokozatát, dr. Borsos Zoltánnak, a S z o m b a t h e l y i Állami Erdőgazdaság csoportvezető mérnökének, a M T E S Z V a s m e g y e i Intézőbizottsága t i t ­ kárának a M u n k a Érdemrend b r o n z fokozatát adományozta. Egyesületünk meghívására a Szlovéniai Erdészeti Egyesület (Murska-Sobota) tit­ kárának vezetésével Nemesszeghy La-

dálkodás és a fakitermelés Iása;

diszlav és Zver Ferenc erdőmérnök, m i n t

modern

kéttagú erdészeti küldöttség, 8 napos ittartózkodása folyamán tanulmányozta a m a g y a r erdőgazdálkodást. Tanulmányútjuk során a Nyugatbükki Erdőgazdaság területén a hegyvidéki erdőgazdálkodást, az Északsomogyi és a Délsomogyi Erdő­ gazdaság területén különösen az erdőn­ kívüli fásítási munkákat tanulmányoz­ ták. Egyesületünk k i a d t a Jérőme René szer­ kesztésében angol és német nyelvű for­ dításban az, „Erdészettudományi Köztlemények" című munkát (1964. I. rész) 321 o l d a l n y i terjedelemben. A külföldi intézményektől, tudósoktól és szakembe­ rektől máris sok elismerés és köszönet érkezett.

* S o p r o n b a n h e l y i c s o p o r t u n k rendezé­ sében dr. Kezdi Árpád egyetemi tanár Gazdasági útépítések az észak-amerikai kontinensen címmel tartott beszámoló előadást egyéves tanulmányútjának ta­ pasztalatairól. *

A s z a k m a i továbbképzés keretében a h e l y i csoportokban a következő előadá­ sokat tartották:

Szegeden dr. Sólymos Rezső: A z erdei­ fenyő fatermése, v a l a m i n t korszerű velésének irányelvei;

ne­

Tamásiban dr. Szász Tibor: A k o m p l e x fakitermelés

módja;

Kaposváron dr. Majer Antal: A tipoló­ gia

gyakorlati

alkalmazása;

Tatabányán Véssey Tibor: A fafajgaz­

Zalaegerszegen

választéko-

Zágoni István: A fa

i p a r i feldolgozása;

Esztergomban

Ujsághy

György

és

Márkosi Lajos: B i z o n y l a t i r e n d és pénz­

gazdálkodás,

Cornides

György:

moló a svájci erdőfeltárási kezletről címmel.

Beszá­

munkaérte­

*

A j u b i l e u m i főbizottság június 11-én tartott ülésén elvégezte a j u b i l e u m i e m ­ lékérem tervbírálatát, m e g v i t a t t a és ál­ lást foglalt a szakosztályok által a t u ­ dományos ülésszak előadásaira v o n a t ­ kozó j a v a s l a t o k kérdésében, v a l a m i n t megtárgyalta a j u b i l e u m i kiadványok ügyét. * A nyíregyházi csoport a baktalórántházi erdészet területén bemutatót rende­ zett. Pataky Pál, a h e l y i csoport elnöke ismertette a gépi tuskózás szükségessé­ gét, v a l a m i n t az erdőgazdaságban e d d i g végzett kísérleti tuskózásra vonatkozó gazdaságossági számításokat. M a j d Szilá­ gyi István tartott előadást a gépesített tuskókiemelés, a T — 4 — K k i s t r a k t o r r a l való ápolás és a gépesített kérgezés kér­ déseiről. Ezután három különböző típusú tuskókiemelő került bemutatásra (a H a j ­ dúsági Erdőgazdaság konstrukciója, a Nyírségi Erdőgazdaság konstrukciója és a K — 1 — A típus), m a j d a T — 4 — K típu­ sú csehszlovák k i s t r a k t o r r a l 110 cm-es sortávolságú erdősítésben m u t a t t a k be ápolási munkákat. Végül a z erdőgazda­ ság fenyőimport rönktelepén mutatták be két különböző géppel a bányafa kérgezését.

A z Országos Erdészeti Egyesület kiadványa Kapják az Országos Erdészeti Egyesület tagjai. Előfizethető m é g a Posta Központi Hírlap Iroda ( B u d a p e s t V . , J ó z s e f n á d o r t é r 1.) é s a l a p t e r j e s z t é s s e l foglalkozó egyes p o s t a h i v a t a l o k útján. K i a d j a : a M e z ő g a z d a s á g i K ö n y v - és F o l y ó i r a t k i a d ó Vállalat. Felelős k i a d ó : D R . S Á R K Á N Y P Á L Szerkesztő: K E R E S Z T E S I B É L A , a mezőgazdasági t u d o m á n y o k (erdészet) d o k t o r a Főmunkatárs: JÉROME RENÉ Szerkesztő bizottság: A K O S L A S Z L O , B A B O S I M R E . a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, B A K K Á Y L A S Z L O , D R . B A L A S S A G Y U L A , FÖLDES LÁSZLÓ, H A R A C S I L A J O S , a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, H E R P A Y I M R E , a mezőgazdasági tudo­ m á n y o k (erdészet) kandidátusa, K A L D Y JÓZSEF, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kan­ didátusa, K O C S A R D Y K A R O L Y , K O L L Á R G Y U L A , M A D A S ANDRÁS, a mezőgazdasági tudo­ m á n y o k (erdészet) kandidátusa, P A R I S J Á N O S , a mezőgazdasági t u d o m á n y o k (erdészet) kandi­ dátusa, R A D O GÁBOR, a mezőgazdasági tudományok erdészet) kandidátusa, S A L I E M I L , a mezőgazdasági t u d o m á n y o k (erdészet) kandidátusa, S Z E P E S I L A S Z L O , a mezőgazdasági tudo­ mányok (erdészet) kandidátusa, S Z O N Y I LASZLö, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, T Ö T H S Á N D O R P é l d á n y s z á m : 5150 65 - 2 3 1 3 1 - R é v a i N y o m d a , B u d a p e s t Index:

25 2 0 8