AZ EMBER TERÜLETHASZNÁLATÁNAK HATÁSA A HAZAI MADÁRVILÁGRA Prommer Mátyás
Gömörszőlős, 2011. október 3-5.
Madarak területhasználata • Fészkelési időszak (filopatria, intenzív területhasználat • Diszperzió/kóborlás (időszakos megtelepedési területek, kevésbé intenzív területhasználat) • Vonulás (rövid ideig tartó, nem intenzív területhasználat) • Telelőhelyek (esetenként hosszú ideig tartó, intenzív használat)
Az ember területhasználata • Mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás) • Urbanizáció (városok növekedése, kisebb vidéki települések átalakulása/eltűnése = a mezőgazdasági termelés megváltozása) • Infrastruktúra/Ipar (vonalas létesítmények, bányák erőművek)
A humán területhasználat hatásai A természetes élőhelyek eltűnése – Fészkelőhelyek eltűnése – Táplálkozóterületek megszűnése • Speciális eset: fragmentáció
A humán területhasználat hatásai • Fragmentáció: – Közvetlen hatás: egyes növény- és állatpopulációk feldarabolódása és eltűnése – Közvetett hatás: a táplálékpiramisban magasabban álló, a fent említett növény- és állatfajokra ‘alapozó’ madárfajok eltűnése (amelyeket a fragmentáció önmagában nem biztos, hogy zavarna)
A mezőgazdaság hatásai • Több ezer éven át tartó tájátalakítás • A természetes élőhelyek átalakítása, feldarabolása • Az elmúlt évtizedekig: „alacsony” hatásfok • Táplálékkoncentráció
Mezőgazdaság – nyertesek és vesztesek • A folyószabályozások, a lápok- és mocsarak lecsapolása, és helyükön a növénytermesztés és extenzív állattartás elősegítették a pusztai élőhelyekhez kötődő fajok állományának erősödését à ezek ma „természetvédelmi hungarikumok” az EU-ban (túzok, parlagi sas, kerecsensólyom, kékvércse – a „nyertes” fajok) • Növénytermesztés + extenzív állattartás à táplálékkoncentráció a természetes élőhelyekhez képest = egyes fajok állománya jóval sűrűbb, mint a természetes élőhelyeken (kerecsensólyom, túzok, fogoly, füstifecske, házi veréb) • Más – főleg a vizes élőhelyekhez kötődő, nagy területigényű – fajok ugyanekkor tűntek el hazánkból, mint fészkelő fajok (daru, rózsás gödény – a „vesztes” fajok)
Mezőgazdaság – napjaink kihívásai • A „hatékony mezőgazdaság” problémája – „Túl hatékony” növénytermesztés – A mg-i munkák időzítése – termésmaximalizálás kontra természetvédelem – Intenzív állattartás előtérbe kerülése • Felhagyott legelők • „Steril” állattartó-telepek
• Vegyszerek használata • GMO(?) • Több daru, több vadlúd – több konfliktus a gazdákkal • Látszólagos ellentmondás a vadgazdák és a ragadozómadarak érdeke között • Konfliktusos agrár-környezetvédelmi támogatások – avagy melyik ujjamat harapjam?
Erdőgazdálkodás • A hazai madárfaunát (a vizes élőhelyek átalakítása mellett) a természetes, öreg erdők eltűnése érinti (császármadár, héja, békászó sas, odúlakó madárfajok) • Speciális esetek: fekete gólya, szirti sas
A mezőgazdaság hatása – egy komplex példán keresztül
A kerecsensólyom-állomány alakulása a folyószabályozásoktól napjainkig
A folyószabályozások előtt • Kevés adat • Kisebb kiterjedésű „pusztai-jellegű” élőhely – faj jelen van az alföldön és a hegyvidéken • „Alacsony intenzitású” ragadozómadárüldözés • Stabil, de valószínűleg nem túl nagy állomány
A folyószabályozások után (a 20. század elejéig) • Megnőtt a pusztai élőhelyek aránya – a faj jelen van az alföldön és a hegyvidéken • Kis intenzitású növénytermesztés, extenzív állattartás • Kezdődő nyomás a vadászok részéről a ragadozómadarakon • Viszonylag nagy állomány (300 pár körül)
1900 - 1980 • Az élőhelyek aránya változatlan • A növénytermesztés változik, de az állattartás nagyrész változatlan (extenzív) marad • Erős nyomás az állományon: lelövés, mérgezés (szándékos és másodlagos), solymászati célú befogás • Eltűnik a vándorsólyom Magyarországról • A faj fokozatosan kiszorul az alföldről és csak a hegyvidéken marad meg – minimum 13 (ismert), maximum 30 (becsült) pár 1980-ban.
1980 - napjainkig • Intenzív, célzott fajvédelmi program – csökken a nyomás a vadgazdák és a solymászok részéről • Elkezd érződni a legveszélyesebb vegyszerek betiltásának hatása • Átalakul az állattartás 1990 után: megszűnik az extenzív állattartás a hegylábi részeken és a hegyben – beerdősülnek a legelők, eltűnnek a zsákmányfajok • A hollóállomány erősödésével megjelennek a jó minőségű fészkek a magasfeszültségű traverzeken, a táplálékban gazdag alföldi részeken • 2006-ban az utolsó pár kerecsensólyom is eltűnik a hegyvidéki részekről • Erős alföldi állomány (>220 pár 2010-ben)
Urbanizáció • A természetes élőhelyek beépülése àmás típusú élőhelyek kialakulása • „Nyertes” fajok: a sziklai, és a kis területigényű, erdei, vagy bokros élőhelyhez kötődő madárfajok (vándorsólyom, vörösvércse, gyöngybagoly, feketerigó, molnárfecske, sarlósfecske, karvaly, balkáni gerle) à Budapesti vadon (www.termeszetfilm.hu) • Elkülönült, egymással nem, vagy alig kommunikáló városi, és erdei szubpopulációk kialakulása (feketerigó) • Egyes fajok már molnárfecske)
szinte
csak
városokban
fészkelnek
(csóka,
• A város, mint refúgium: az esztergomi vörösvércsék esete • A város mint téli szállás: melegebb és táplálékban gazdagabb, mint a környező természetes élőhelyek àa vonuló északi fajok, és a környező erdők madarai egyaránt behúzódnak a településekre (fenyőrigó, szőlőrigó, esetenként a feketerigó erdei állománya, cinegefajok, északi vándorsólymok) • (eltérő térérzékelés más állatcsoportokhoz képest)
Urbanizáció – napjaink problémái • „Sterilizált” városok – épületek felújítása, és az üregek lezárása, az épületek egyes részeinek lehálózása és betüskézése • Fészkek szándékos leverése („piszkítanak a madarak”) • Nagy üvegfelületek + fényszennyezés hatása a főleg éjjel vonuló énekesmadarakra – (A fényszennyezés opportunistája: a vándorsólyom)
• Janus-arcú turizmus – a pilisi parkerdő példája
Infrastruktúra/Ipar • Vonalas létesítmények • Bányák • Erőművek
Vonalas létesítmények • Utak – Természetes élőhelyek megszűnése – Fragmentáció – Gázolás
• Öntözőcsatornák – A madarakra inkább pozitív hatása van, növeli a diverzitást
• Elektromos légvezetékek – Áramütés, ütközés – középfeszültség – Ütközés (elektromágneses sugárzás?) – magasfeszültség – Pozitív hatás: biztonságos fészkelőhely olyan vidékeken is, ahol másképpen nem, vagy csak kevés és nem biztonságos fészkelőhely lenne, az amúgy táplálékban gazdag területen – segíti a védelmi célok elérését (fészekládák)
Bányák • Külszíni (kő)bányák – Természetes élőhelyek eltűnése – Új, az adott környezetben nem, vagy más formában (kisebb dimenzióban) lévő élőhely kialakulása: fészkelő- és táplálkozóhely – A sziklai élőhelyekhez (is) kötődnek a nyertes fajok: uhu, macskabagoly, vándorsólyom, házi rozsdafarkú, hajnalmadár (vendégfaj), kígyászölyv, (kövirigó)
• Bányák – Elsősorban a denevérfajok számára lehet kedvező
Erőművek • Szénerőművek (közvetett hatások) • Vízi erőművek (természetes élőhelyek megváltozása, eltűnése; a megváltozott áramlásdinamika hatásai) • Naperőművek • Szélerőművek (élőhelyvesztés, ütközés) – Ütközés – Élőhelyvesztés
Következtetések és megoldások • Folyamatosan változó élőhelyek – természetes és emberi hatások – alkalmazkodó madárfajok • A természetes élőhelyek és az egyes veszélyeztetett fajok védelme nem mindig esik egybe • Fontos az élőhelyek sokféleségének és mozaikosságának megőrzése, de ebből nem lehet, és nem kell kizárni az ember által létrehozott élőhelyeket – az ember szerepe nem mindig negatív • Az ember által létrehozott élőhelyeken (mg-i területeken, városokban) kis odafigyeléssel (táplálék és fészkelőhely biztosítása, a mortalitást okozó faktorok csökkentése) nagy mértékben növelhető a madárfajok száma • Kiemelt figyelmet kell fordítani a speciális élőhely és/vagy nagy területigényű fajok védelmére • A természetvédelmi programok tervezésekor (támogatási rendszerek, konkrét védelmi programok) a fentieket figyelembe kell venni
KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!
Fotó: simakphoto.hu
