AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET SÉRÜLÉKENY EGYÜTTÉLÉSE A HÁRMASHATÁR-HEGY PÉLDÁJÁN
A DÉRI CLAUDIA ÖKOLÓGUS ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATA
Készítette: Türke Ildikó Judit biológus V. évf.
2005
„Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető természetet vandál módon elpusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Amikor ezt gazdaságilag is megérzi, valószínűleg felismeri hibáját, de megeshet, hogy akkor már késő lesz. Sajnos azonban azt fogja utoljára észrevenni, hogy ennek a barbár folyamatnak a során milyen lelki sérüléseket szenved.” MOLNÁR GÉZA
„Nem lehet, nem szabad már tovább fájni, tovább pusztulni. Valami olyat kell mondani, írni, ami az élet és a nap felé tör.” SINKA ISTVÁN: FEKETE BOJTÁR VALLOMÁSAI
1
Tartalomjegyzék Bevezetés ......................................................................................................................................... 3 Környezeti adottságok..................................................................................................................... 3 Tájtörténet ....................................................................................................................................... 5 Emberi hatások ma is látható nyomai ............................................................................................. 8 Biológiai jellemzők ....................................................................................................................... 11 Jellegzetes növénytársulások, és növényvilág .............................................................................. 11 Állatvilág....................................................................................................................................... 14 A Hármashatár-hegy részletes élőhely-térképe............................................................................. 16 Élőhelyfoltok átfogó jellemezése .................................................................................................. 16 Természetvédelmi tevékenységek, javaslatok............................................................................... 21 Köszönetnyilvánítás ...................................................................................................................... 27 Irodalomjegyzék............................................................................................................................ 27 Honlapok ....................................................................................................................................... 28 Térképek jegyzéke......................................................................................................................... 28 Melléklet........................................................................................................................................ 28
2
Bevezetés A Hármashatár-hegy a Budai-hegység északi, északkeleti, az Ördög-árok - Duna-völgy Solymári-völgy - Hidegkúti-medence között elhelyezkedő 495 m magas tagja. A budai hegyekben itt fordul elő 2 km távolságon belül a legnagyobb szintkülönbség. „Erdőtlen csúcsáról széles körű kilátást élvezhetünk, a Duna völgye 400 m-rel mélyebben, közvetlenül alatta húzódik” (PÉCSI 1959). Tetejéről ráláthatunk a Pilisre, a Visegrádi hegycsoportra, sőt tiszta időben a Tátra vonulataira is. A hegy azonban nem csak csodálatos kilátása miatt érdemli meg hogy foglalkozzunk vele. Véleményem szerint a környék ún. „kirándulóhegyei” közül az egyik leginkább emberi hatások által sújtott, és ezáltal kritikus helyzetbe került területe.
Környezeti adottságok Éghajlat A területen leginkább mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz éghajlati típus jut érvényre. A napsütéses órák évi összege 1950 óra. Az évi középhőmérséklet 10-10,5 C° körül van, ám az északi lejtőkön ennél is alacsonyabb. Az évi csapadék a hegyekben 750 mm, a legtöbb csapadék (60–70 mm) májusban és júniusban, a legkevesebb (35–38 mm) januárban és februárban érkezik. A hótakarásos napok száma 40-45 nap. Az uralkodó szélirány ÉNy-, Ny-i, az évi átlagos szélsebesség 3-4 m/s, azonban a hegyek között a szűk medencékben, szélcsatornákban a szélsebesség jelentősen megnőhet. A terület jellemző geomorfológiai változatossága miatt a növényzet kialakításában jelentős mezo- és mikroklimatikus hatásokkal is számolnunk kell. A hegyek É-i oldalán 10-12° lejtés körül jelentkezik az extrazonalitás, mivel itt a hajlásszög növekedésével a klíma hűl, a kontinentalitás csökken, és mezoklímatikusan atlantikus jellegűvé válik 1 . Vízrajz Mivel a Hármashatár-hegyet vízáteresztő kőzetek, sekély váztalajok alkotják amelyek vízmegtartó képessége csekély, ezért állandó patakok nem tudtak rajta létrejönni. A meredek lejtőkön a csapadékvíz gyorsan lefut, valamint elszivárog a kőzetben. Egyedül a Csúcs-hegy Hármashatár-hegy gerinc északkeleti leejtőjénél találhatunk néhány forrást. Ezek az Egyetértés csurgókút, Római- kút, amelyek ma már foglalt kutak.
1
Erdészeti Üzemterv 2002-2011, Pilisi Parkerdő Rt.
3
Kialakulás A perm időszak során a Dunántúli-középhegység ősi kristályos hegységrendszerén belül lassan mélyülő teknő keletkezett. Ebben az egykori üledékgyűjtőben a triász, sőt a jura és kréta folyamán is a tengeri üledék lerakódása volt megfigyelhető. Ezután a teljes terület szárazulatra került és megindult tönkösödése, azaz a miocén környékére a tengeri üledékekből kialakított felszín lapos tönkfelületté pusztult. Azonban már a felsőkréta végén megkezdődött a tönkfelszín feldarabolódása, a Budai-hegységben például csapás-törések és takarós rátolódások képződtek. Az eocénben a Budai-hegység ismét betemetődött ekkor keletkezett rajta az eocén mészkőtakaró, amit azonban a későbbi erős lepusztulás sem hozott jelentős mértékben a felszínre. Az oligocén végétől ismét most már véglegesen kiemelkedett a több hegységrész, sasbérc, köztük a Budaihegység egy része is. A Hármashatár-hegy ezen oligocénben kiemelt és exhumált sasbérctípusba tartozik. Ezek tehát a paleogén során egy vagy két ízben eltemetődött hegyek, amik a negyedidőszakban tetőhelyzetbe kerültek, miközben a paleogén üledékes fedőrétegnek csak nyomait őrizték meg (PÉCSI 1987). A későbbiek során a hegy felszínét vetődések, süllyedések, kiemelkedések alakították, aminek során lapos medencék, rögcsoportok, rögsorok alakultak ki. Találkozhatunk féloldalasan kiemelt csúcsokkal, hosszanti rögökkel, de előfordulnak közel vízszintesen kiemelt, alig félrebillent fennsíkok is a DNy-ÉK-irányú keresztvetődések miatt (LÁNG 1958). A főbb felszíni formák csoportosulásának, konfigurációjának, továbbá a kiemelkedés mértékének figyelembe vételével a Budai-hegység több tájra osztható. Az egyik ilyen táj, a Hármashatár-hegy csoportja. Ebbe a csoportba É-ról D-re haladva a következő hegyek tartoznak bele: Felső Patak-hegy, Szarvas-hegy, Tök-hegy. A sorban következő hegyeket összefoglaló néven Hármashatár-hegy rögcsoportnak nevezik (hasonlós kőzettani felépítésük miatt): Csúcs-hegy, Vihar-hegy, Hármashatár-hegy, Mátyás-hegy. Végül az Újlaki-hegy, Kecske-hegyek (Alsó, Felső), Látó-hegy, Remete-hegy, Vaskapu-hegy, Tábor-hegy, valamint a Ferenc-hegy, Szemlő-hegy és Rókus-hegy rögsora zárja a sort. Alapkőzet A Hármashatár-hegy legnagyobb része a triász felső karni emeletének szaruköves dolomitjából áll (KISS és MOCSY 1995). A szarukő kovasavtartalmát elemzések szerint kalcedon, opál, és elvétve kvarc adja. A szarukőgumós dolomit fedőjében finoman rétegzett dolomitot láthatunk. A szaruköves dolomit mellett a hegy ÉK-i oldalának legalsó részén világosszürke szaruköves mészkő, továbbá a gerincen nummuliteszes és ortofragminás mészkő is található (SCHRÉTER 1958). A hegyet Ny-ról szarukőmentes dolomit rög határolja. A dolomitrög lábánál lösszel fedett kiscelli agyag takarja a felszínt (SZABLYÁR 2005). 4
A dolomit a mészkővel szemben alig mállik, aprózódása azonban jelentős mértékű, emiatt könnyen szétdarabolódik meredek lejtőjű, völgyekkel szabdalt hegykúpokra. A kőzet e tulajdonságai miatt tehát a domborzat igen sokszínű. A meredek oldalakon a tagolt felszíni formákon változatos mikroklímájú terek és edafikus viszonyok alakulnak ki. Ezt a jelenséget hívjuk dolomitjelenségnek, aminek következtében, ezen a formagazdag felszínen rendkívül fajgazdag, gyakran bennszülött és reliktum fajokat is őrző természetes növénytakaró alakul ki (ZÓLYOMI 1958). Talaj A dolomiton eleinte csak igen sekély talaj képződhet, a meredek lejtőkön a talajképződés folyamatai lassúak. A dolomit talaja tehát éretlen, fejlődés elején álló, átmenet a váztalajok és a rendzinák között (ZÓLYOMI 1958). A Hármashatár-hegyi dolomitsziklagyepek, és sziklafüves lejtősztyeprétek ennek megfelelően váztalajokon fordulnak elő, a nummuliteszes mészkövön, és a törmeléklejtőkön viszont már vékony rendzinatakaró alakul ki (FEKETE 1958). A melegkedvelő tölgyesek protorendzina talaját a kevésbé meredek oldalakon elhelyezkedő üdébb erdők alatt a barna erdőtalaj váltja fel. Ilyen talajokat a hegy K-DK-i oldalánál figyelhetünk meg.
Tájtörténet A hegy mai neve onnan ered, hogy itt találkozott az egyesítés előtt Óbuda, Buda és Pesthidegkút határa. Egyes kutatók szerint a középkorban Sican néven említették, és állítólag innen ered Aquincum középkori neve, Sicambria is. Egy 1212-es határjárás Belitzky János által magyarázott oklevele Nagy-hegynek (Mons Excelsus) nevezi, az itt levő nagy követ pedig Szamárkőnek. A Hármashatár-hegy alatti területnek Monyorós (Mogyorós-hegy) volt a neve. Más források szerint magát a Hármashatárhegyet nevezték Mogyorósnak. Az 1780-as években Bas-Berge néven szerepel, az 1800-as évek közepén azonban a Gais-Berg mellet már fel van tűntetve a Drei Hotter Berg (Hármashatár-hegy) elnevezés is. Döbrentei Gábor 1847-ben Árpád ormának nevezte el, mert azt hitték, hogy az Árpád temetkezési helyének tartott Fehéregyháza a hegy óbudai lejtőjén állt. Ugyanekkor a Solymári-völgyet is "Árpád-völgyének" keresztelték el, de végül egyik elnevezés sem tudott gyökeret verni. A Budapest Sport Egyesült 1926-ban a csúcs alatt turistaházat létesített. Később kiépült az autóút, és megindult a gépkocsi közlekedés is a hegyre. Az 1960-as években rendszeres autóbusz járata is volt, ezt aztán megszűntették, ma már csak a Fenyőgyöngyéig közlekednek a buszok. Később a turistaház is átalakult vendéglővé (PÁPA 1966). 5
A táj képe a XVIII. században Tudjuk, hogy a Budai-hegység a honfoglalás idején összefüggő erdővel borított terület volt. Később a háborúk, és a tűzifa szükséglet miatt az erdők jelentős hányadát leirtották. A térképek tanúsága szerint a XVIII. században a Budai-hegyek nagy részét már szőlők borították. Az 1790-es évi birtokösszeírás a budai oldalon 1320 ha erdőről számol be, szemben a 2150 ha szőlőterülettel. Az erdők talaját, a részben a szomszédos szőlőkhöz, részben a belterületi telkek kialakításához rendszeresen elszállították (REIDL 2002). Ebben az időszakban a Hármashatár-hegy és a tőle délre levő többi hegycsoport keletre néző hegylábi lejtői egészen a Mátyás-hegyig szőlővel voltak beültetve. Ez a szőlőültetvény egészen a Bécsi útig tartott, és az óbudai házak is csak az úttól keletebbre kezdődtek. A korabeli térképeken a hegyen egy út is megfigyelhető, ami nagyjából megfelel a mai Hármashatár-hegyi útnak (ld. melléklet). A táj képe a XIX. században Az 1830-as évektől fedezték fel a budai erdők egészségvédő hatását, ezért mindennemű irtását megtiltották. Ennek következtében a Hármashatár-hegy természeti képe jelentősen nem változott, továbbra is jórészt kopár. Így ír Hunfalvy János (1859) erről az időszakról: „Még vagy félszázad előtt az egész Kecskehegység a Háromhatárheggyel együtt erdőséggel volt borítva, most majdnem egészen kopasz. Csak a Háromhatárhegy tetejét koszorúzza még keskeny erdőszalag, oldalain pedig szőlők és szántóföldek vannak.” Az 1800-as évek végén az erdők kezelése jelentősen megváltozott. A pusztító földhordást 1876-ban betiltották, és Guckler Károly 1883-ben elkészítette a főváros erdeire az erdőgazdasági üzemtervet, amelyben a kopár területek erdősítésére vonatkozó tervek is szerepeltek. A Hármashatár-hegy környékén 1885-1895 között 879 hektár kopár területet erdősítettek be, csaknem 300 000 korona költséggel (PÁPA 1966), jobbára feketefenyővel (Pinus nigra). Az erdősítés nyomai a korabeli térképeken is feltűnnek. Így ír a Pallas lexikon (1897) a Hármashatár-hegy csoportról: „valamennyi kopár, csak legujabban helyenként erdősített, lejtőin számos kőbányával és az elpusztult szőllők szomoru nyomaival”. A táj képe a XX. Században (1, 2. kép) A két világháború felbecsülhetetlen károkat okozott az erdőkben, kb. 1000 hektár erdőt vágtak ki ezekben az időkben.
6
1. kép. A Vihar-hegy és a Vörösvári-völgy, a mai repülőtér kifutója 1932-ben. (Fraknói György képe, Eladó e táj c. könyvből) Később ismét erdősítésekbe kezdtek a környéken, aminek során sajnos csak ritkán figyeltek oda értékmegőrző szempontokra. Az ez irányú pozitív esetek közül egy, éppen itt a Hármashatár-hegyen történt, ugyanis 1934-ben Földvári Miksa a természetvédelmi tanács akkori ügyvezető alelnöke, néhány helyen betiltotta az erdősítést: „A Hármashatár-hegy ősi sztyeppflórájának megóvása érdekében Budapest Székesfőváros Erdő-, és Mezőgazdasági Hivatala az orom körül 3 kat. hold nagyságú területet az erdősítésből kivont” 2 . 1949-ben a budapesti erdők állami tulajdonba kerültek, és ezzel az erdőgazdálkodás is jelentősen megváltozott. 1950-től 1963-ig Budán 119 hektár erdőt telepítettek. 1955-ben történt meg a főváros erdeinek parkerdővé nyilvánítása, ami a gazdasági célok háttérbe szorítását, a lakossági érdekek előtérbe helyezését jelentette. A Hármashatár-hegyen ekkorra az erdők már felnövekedtek, azonban a tető még jobbára kopár, illetve bokorerdőkkel borított (2. kép). Ma a kép jelentősen megváltozott, a hegy ugyanis kivételes magasságának köszönhetően adótornyok létesítésének színtere, valamint a főváros lakosságának és a sportbiciklisták kedvelt kirándulóhelye lett.
2
Erdészeti Üzemterv 2002-2011, Pilisi Parkerdő Rt.
7
2. kép. A Hármashatár-hegy látképe az 1950-es években. (Vajda felvétele, a Budapest természeti képe c. könyvből)
Emberi hatások ma is látható nyomai A hegyen szinte mindenütt emberi hatások nyomai látszódnak. Turistautakkal szabdalt bokorerdőket, taposott gyepek találhatunk közvetlenül a csúcs környékén (3. kép), ráadásul a turisták más módon is otthagyják nyomukat: az erdők mindenhol szemetesek, szétszórt papírszemetet
ami
nemcsak
flakonokat jelent,
és hanem
gyakran műszaki cikkek is ott díszlenek a bokrok, fák alatt. Feltűnő még a sok korhadó vashulladék (autóroncs!), illetve a hegy Ny-i lejtőjénél sorakozó erdei
tornapálya
rozsdásodó
maradványai. 3. kép Talajdegradáció a turistautakon
8
A hegytetőn több földbe süllyesztett betonépítmény található, egykori lövészárkok, amelyek rendkívül negatív módon
befolyásolják
a
környék arculatát (4. kép). A
területen
több
adótorony,
a
Fővárosi
Vízművek,
a
Magyar
Honvédség és az Országos Magyar Repülő Egyesület épületei, lekerített területei, egy
Makett
Múzeum
valamint egy kerékpáros centrum
található.
adótornyok
Az
környéke
kerítéssel van körbevéve, belépni szigorúan tilos.
4. kép Egykori lövészárkok maradványai
Éppen emiatt néha értékesebbnek látszó foltok őrződtek meg a bekerített részen belül, mint a „turisták szabad prédájává” tett területeken. A műszaki létesítmények környezetkárosító hatásával kapcsolatban néhány dolgot érdemes kiemelni. Ezen az építmények zöme nem gyakorol jelentős hatást környezetére, mert a magas technikai színvonalat általában korszerű infrastrukturális felszereltség kíséri, a katonai létesítmények, különösen a szolgálat alól kivont objektumok azonban számos problémát okoznak. Folyamatos pusztulásuk mellett mindenféle, katonai és polgári hulladék felhalmozás helyszínévé - mint ahogyan ezt a Hármashatár-hegy esetében is láthatjuk - továbbá szabályozatlan keretek közötti tevékenységek színhelyeivé válnak. Ezért minden formájuk potenciális szennyező forrásokat rejt magába 3 . Több romos, használaton kívül levő építmény is bántja az ember szemét, főleg az Országos Magyar Repülő Egyesület bejáratánál levő egykori főépület, ami mellé mellesleg a Természetvédelmi terület táblát tartó korhadt oszlopot helyezték. A hegyen a vízellátás megoldott, két működő kút is található a környéken. A hármashatárhegyi vízvezeték az 1900-as évek közepén épült meg, a vízmű kb. 300 méter szintkülönbséget leküzdve nyomja fel a vizet a hegy tetejére, aminek köszönhetően a hegy „lakhatóvá” vált. Már
3
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja: www.kvvm.hu
9
csak idő kérdése, hogy a teljes hegy tömegesen beépüljön (mint ahogyan az a Szabadság-heggyel is történt a vízmű megépítése után) (PÁPA 1966). Mivel a hegyre a rajta található létesítmények miatt betonút vezet, ezért jelentős az autósforgalma is, mivel kényelmesen megközelíthető bárki számára. Az 1926-ban ideépített turistaházból kialakított vendéglő, ma is látogatható (Udvarház étterem) ami szintén ide csalogatja a pihenni, és a belvárosból szabadulni vágyókat. Továbbá a területen húzódik keresztül az országos kék túra útvonala is, ami szintén növeli az idelátogatók számát. A vad letörések, meredek lejtők mind vonzóak a „kemény” utakat kedvelő kerékpárosok, és a rodeózni vágyó motorosok, sőt az autósok számára is. A Hármashatár-hegy az első világháború után a magyar vitorlázó repülés bölcsője volt. Az
1921-től
a
Műegyetemi
Sportrepülő Egyesület használta, és
építette
hatóságok
ki.
Később
a
alkalmatlannak
tartották a területet erre a célra, azonban sajnálatos módon Rotter Lajos
tervezőpilóta
bebizonyította ennek ellenkezőjét (SZABLYÁR 2005). Azóta is 5. kép A siklóernyősök starthelye és mellette a gyep kedvelt starthelye a siklórepülés degradációja szerelmeseinek, aminek környezetkárosító nyomai is igen szembetűnők (5. kép), ám jobbára lokálisak és kis kiterjedésűek. A hegy lábánál Hármashatár-hegyi repülőtér néven a Vadaskert – Újlaki-hegy – Vöröskővár közötti katlanban is található egy repülőtér. A repülőtereknél természetvédelmi szempontból elsősorban az elszivárgó üzemanyag tárolás jelent potenciális veszélyt. Perifériális részein, szegélyein jelentős kommunális jellegű hulladék halmozódhat fel, könnyebb megközelíthetőségük és őrizetlenségük miatt zömmel máshol keletkezett hulladékokból. A kifutópályák tengelyében a fel- és leszállás nyomában talaj degradációs jelenségek lépnek fel 4 . Összegezve a Hármashatár-hegyet a környék leginkább veszélyeztetett területének tartom, főleg mivel országosan fontos építmények, adótornyok találhatóak rajta, és emiatt 4
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja: www.kvvm.hu
10
kevéssé védhető. Míg a környékbeli hegyek (Újlaki-hegy, Vihar-hegy) turisták által ugyancsak erőteljesen látogatottak és könnyen megközelíthetőek, mégsem érzékelhető rajtuk olyan mértékű környezetrongáló hatás, mint a Hármashatár-hegyen.
Biológiai jellemzők Jellegzetes növénytársulások, és növényvilág A terület a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum), Dunántúli- középhegység flóravidék (Bakonyicum) Pilis-Budai flórajárásába (Pilisense) tartozik. A terület része a közép-dunai flóraválasztónak. DNy felől sok szubmediterrán, mediterrán, atlanti-mediterrán flóraelem itt éri el északi elterjedési határát (pl. Daphne laureola, Carex halleriana, Coronilla coronata). ÉK felől viszont sok pontusi, pontusi-mediterrán, dacikus és balkáni flóraelem éri itt el elterjedésének Ny-i határát (pl. Helleborus purpurescens, Achillea crithmifolia). A környék dolomit alapkőzetű hegyein - a dolomit sajátos jellegéből következő változatos mikroklímának, és fejletlen talajának köszönhetően - kialakuló növényzet is igen jellegzetes. Erősen elüt a mészkő növényzetétől, ugyanis dolomiton az erdő csak nehezen tud lábra kapni. Ez különösen a meredek oldalakra jellemző, mert a lankásabb részek, völgyek általában erdősültek. A nagyobb mértékű kopárság kiválóan alkalmassá teszi reliktum és endemikus fajok megőrzésére. Jellemző még a szubmediterrán és alpin fajok nagyobb tömegű jelenléte (ZÓLYOMI 1958). Nyílt dolomitsziklagyepek Mésztartalmú sziklák felszínén, meleg déli lejtőkön kialakult nyílt, csenkeszes szárazgyepek. A gyep nem záródik az erős abiotikus stressz miatt, és a domináns fűfajok csomói alapvető fontosságúak a további fajok megtelepedése szempontjából (FEKETE és mtsai 1997). A gyepet főleg a deres csenkesz (Festuca glauca) és a lappangó sás (Carex humilis) alkotja, jelentős a moha és zuzmóborítás. Jellemzőek az alábbi fajok: Seseli leucospermum (Ez a Hármashatár-hegyről hiányzik), Draba lasiocarpa, Scorzonera austriaca, Fumana procumbens, Teucrium montanum, Potentilla arenaria, Poa badensis. Budai nyúlfarkfüves zárt sziklagyepek (Seslerietum sadlerianae) Hegyvidéki területek mészkő és dolomitvonulatain előforduló széleslevelű füvek (Sesleria-fajok) alkotta, alapkőzet által meghatározott zárt xeromezofil jellegű gyepek. Rendszerint északias kitettségű, sajátos mikroklímájú, kicsi talajfelszíni hőingású, hűvös, párás levegőjű termőhelyeken alakul ki (KUN 1998). Hazánkban a Budai-hegység és a Pilis néhány 11
pontján valamint a Naszályon fordul csak elő. Jellemző faja a Sesleria sadleriana, egy dealpin jellegű szubendeminkus nyúlfarkfűfaj. Veszélyeztetett társulás lévén kiemelten fontos maradvány állományainak megőrzése. Sziklafüves lejtősztyeprétek (Chrysopogono-caricetum humilis) A nyílt sziklagyepek záródásával, azok szomszédságában megjelennek a zárt sztyeprétek. Ezek középmagas, fajgazdag 40-50%-osan záródó gyepek. A gyepet főleg Carex humilis, Chrysopogon gryllus, és Stipa-fajok alkotják. Megtalálhatóak benne a száraz sztyeprétek fajai mint a Pulsatilla grandis, Centaurea sadleriana, Iris pumila, Inula oculus-christi, Jurinea mollis, Sanguisorba minor, Dianthus pontederae, Inula ensifolia. Száraz, meleg erdőszegélyek (Geranio-Trifolietum alpestris) Erdőszéleken, nyiladékokon kialakuló főleg száraz-tölgyes, erdősztyep és szárazgyepi fajokat tartalmazó közösségek. Jellemző fajok a Geranium sanguineum, Trifolium alpestre, Filipendula vulgaris, Carex humilis, Peucedanum cervaria, Lithospermum purpureo-coeruleum. Molyhos tölgyes bokorerdők Alacsony növésű, sziklás-köves déli lejtőkőn kialakuló csak foltokban záródó erdő-gyep mozaik. A cserjeszint a lombkoronaszinttől nem választható el élesen. A fák magassága 4-6m körüli, a fák girbe-gurbán növők. Legjellemzőbb fajai a Quercus pubescens, a Cotinus coggygria, a Cerasus mahaleb, Crategus monogyna, és a Cornus mas. Az aljnövényzeti fajok részben a közeli sziklagyep illetve sztyeprét fajaiból, részben erdősztyep, illetve erdei elemekből tevődik össze: Dictamnus albus, Vincetoxicum hirundinaria, Carex humilis, Anthericum ramosum, Sanguisorba minor.
6. kép Karsztbokorerdő az 1950-es években, és napjainkban a Hármashatár-hegyen. Vajda felvétele (Budapest természeti képe c. könyvből) illetve Türke I. J. felvétele 12
Mészkedvelő és melegkedvelő molyhos-tölgyesek A talajréteg vastagodásával a karsztbokorerdő mindinkább záródik, és mészkedvelő tölgyesek veszik át a helyét. Ezek közepes növekedésű, záródó, dús cserjeszintű és fejlett gyepszinttel rendelkező domb és hegyvidéki tölgyesek. Meleg déli lejtőkön összefüggő állományokat alkothat. Bármilyen alapkőzet megfelelő számára, átlagos magassága 8-12 m, a cserjeszint gyakran jellegzetes „második lombkoronaszintet” alkot. Leggyakoribb fajok a Quercus pubescens, Quercus cerris, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Acer campestre. A cserjék közül kiemelendő a Cornus mas, Crategus monogyna, Viburnum lantana, Euonymus verrucosus. A gyepszint tömeges fajai főleg füvek, és sások, valamint jellemző a fény és melegigényes, szárazságtűrő lágyszárúak jelenléte. Fajok: Carex halleriana, Carex humilis, Oryzopsis virescens, Brachypodium sylvaticum, Melica uniflora, Sedum maximum, Dictamnus albus, Polygonatum odoratum, Lithospermum purpureo-coeruleum, Vincetoxicum hirundinaria, Peucedanum cervaria (ZÓLYOMI 1958; BÖLÖNI és mtsai 2003). A Budai-hegységben a szőlők és gyümölcsösök nagy részét egykori mészkedvelő karszttölgyesek helyén telepítették. A felhagyott szőlők másodlagos növénytársulásai sztyepprét állapoton keresztül, a Hármashatár-hegy óbudai löszös lejtőjén ismét karszttölgyes felé alakulnak (ZÓLYOMI 1958). Cseres-tölgyesek Közepes vagy jó növekedésű csert (Quercus cerris) és kocsánytalan tölgyet (Q. petraea) különböző arányban tartalmazó erdők. A lombkorona sok fény enged át, így gyakran gazdag a cserje és gyepszint. Leggyakoribb cserjefajok: Euonymus verrucosus, Cornus mas, Ligustrum vulgare. Az aljnövényzet fajai közül jelentősek a füvek és sások. Gyakoribb a Poa nemoralis, vagy a Melica uniflora. Jellemzőek a száraz erdei fajok, mint a Pulmonaria mollis, Brachypodium pinnatum, Chrysanthemum corymbosum, Digitalis grandiflora. Gyertyános-tölgyesek Kocsánytalan tölgy és gyertyán uralta üde erdők, amelyben azonban az üde és a fényben gazdag erdők tulajdonságai együtt jelentkeznek. A két fő fafaj mellet a lombkoronaszintben gyakran jelentkeznek hársak (Tilia cordata) kőrisek (Fraxinus excelsior), juharok (Acer campestre) is. A cserjeszint ritkán ér el nagyobb záródást jellemző fajai a Cornus sanguinea, Euonymus verrucosus. A gyepszintet főleg üde erdei fajok (Stellaria holostea, Euphorbia amygdaloides, Dentaria bulbifera, Polygonatum multiflorum) uralják, de a környező cseres, és melegkedvelő tölgyes fajai is átterjedhetnek ide.
13
Törmeléklejtő-erdők Sziklás, meredek kőzettörmelékes oldalakon megjelenő általában üde talajú élőhelyek. Jellemzőek a csokros növésű hársak, a lomkorona általában nem tud záródni. Az aljnövényzet az örökösen „mozgó” kőzettörmelékes talaj miatt szegény, főleg zavarástűrő, nitrofita fajokból áll (Utrica dioica, Chelidonium majus, Lamium maculatum). Gyakori a Mercurialis perennis, a Melica uniflora, gyakran gazdag geofiton aszpektus jellemző (Corydalis spp.). Feketefenyvesek A kopárfásítási program keretében az 1800-as évek végén a Hármashatár-hegy egy része is be lett ültetve feketefenyővel, az állomány nagysága azonban itt csekélyebb mértékű, a környékbeli Alsó Kecske-hegy, Kecske-hegy, és Látó-hegyhez képest. A tűlevelű erdőkre a fényszegénység és az avar felhalmozódás jellemző, amely bomlástermékének hatására a talaj felső rétegéből elvándorolnak az alumínium- és vasoxidok. A nagy mennyiségben visszamaradó a szilícium-dioxid miatt a talaj podzolosodik, savasodik, amit a dolomiton élő bázikus talajt kedvelő növények nem tudnak elviselni. A fenyvesek létesítésének hatásait a gyepekre már többen vizsgálták, és minden esetben az eredeti növényzet elszegényedését volt megfigyelhető (HORÁNSZKY 1996; MIHÓK 1999; BÓDIS 1993). BÓDIS kimutatta, hogy a fenyves állományokban erőteljes texturális változások következnek be az aljnövényzet fajainak előfordulását tekintve, a kiegyenlítettség megszűnik, és egy-két gyakori faj kezdi uralni a gyepszintet. Mindemellett azonban fajgazdagság tekintetében ezek az állományok nem maradnak el a környező sziklagyepektől. Több faj ugyanis sokáig megmarad a fenyvesekben (bár csökkent életképességgel), illetve az őshonos fásszárúak megtelepedése is jellemző ezekben az állományokban, míg ezen fajok a sziklagyepekben nem tudnak megjelenni. A Hármashatár-hegyen is megfigyelhető a Fraxinus ornus betelepedése a fenyvesekbe. A feketefenyvesek továbbá többnyire sűrűn ültetettek, ami fényszegénységet idéz elő az aljnövényzetben, és a legtöbb sziklagyepi növény már a legcsekélyebb árnyalásra is eltűnik ezekből az ültetvényekből (BÓDIS 1993).
Állatvilág A délies kitettségű, száraz, meleg hegyoldalak sziklagyepjei és karsztbokor-erdei adnak otthont a legértékesebb, mediterrán vagy kontinentális eredetű rovarfajoknak. Közülük kiemelkedik hazánk és egyben Európa legnagyobb rovara, a lomhán mozgó, ragadozó életmódot folytató fűrészlábú szöcske (Saga pedo). Elterjedési területének északi határa a Kárpát-medence, ahol már csak szűznemzéssel szaporodik. Ugyanitt él a különös megjelenésű, igen gyors röptű
14
rablópille (Libelloides macaronius). 5 Mediterrán elterjedésű rovarfaj, amely lepkeszerű megjelenése ellenére a recésszárnyúak rendjének tagja. A gyors röptű kifejlett rovar rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. Az erdők avarral borított talaján tavasszal gyakran a szem elé kerülnek az elhalt növényi és állati maradványokon táplálkozó csillogó fémes zöld vagy kék színű tavaszi ganéjtúró bogarak (Trypocopris vernalis), késő ősszel pedig jellemző egy díszbogárfaj megjelenése a déli lejtőkön (Anthaxia horváthi) (SZABLYÁR 2005). A sziklagyepek kedvelt élőhelyei a nappali lepkéknek. Találkozhatunk kardoslepkékkel (Iphiclides podalirius), fecskefarkú lepkékkel (Papilio machaon), valamint az átlátszó hártyás szárnyvégükről felismerhető fokozottan védett 7. kép Kis-apolló lepke (Parnassium kis apolló-lepkékkel (Parnassius mnemosyne) (7. kép). mnemosyne) A sziklagyepek és karsztbokorerdők gyakori faja a réti tarkalepke (Melitaea cinxia), és a boglárkalepkék. A gerincesek közül a zöld gyík (Lacerta viridis) (8. kép) és a ritkább pannongyík (Ablepharus kitaibeli) jellemző a mészkő- és dolomitkopárokon. Az utóbbi egy szkinkféle és hazánk legkisebb hüllőfaja. Kedveli a meleg, kövekkel bozóttal és gyeppel borított részeket. Lábai ellenére kifejlett korában főként teste kígyószerű mozgásával halad előre. A zártabb, üde erdők lakója a közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris).
8. kép Zöld gyík (Lacerta viridis)
A madarak közül a hollóval (Corvus corax) találkozhatunk, aminek állományai az utóbbi időben szépen gyarapodnak a Budai-hegységben. Májusban a Budapest környékén is szép számmal költő gyurgyalagok (Merops apiaster) hangját hallhatjuk gyakran.
5
Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja: www.dinpi.hu
15
A Hármashatár-hegy részletes élőhely-térképe A 2005 május-július hónapokban végzett élőhely-térképezés célja a Hármashatár-hegy értékes vegetációfoltjainak felkeresése, ezek természetvédelmi szempontú jellemzése, és javaslatok kidolgozása megóvásukkal kapcsolatban. Megfigyelésem szerint ugyanis a hegy rendkívül értékes élőhelyek sokaságának komplexe, amely igen sérülékeny, ugyanis a környék egyik legkedveltebb sport- és kirándulóhelye. Tudomásom szerint a területtel igen kevesen foglakoztak botanikai szempontból, pedig a hegy botanikai értékei nem csekélyebbek mint a környező dolomithegyeké. Továbbá azért találom fontosnak, hogy felhívjam a hegy értékeire a figyelmet, mert az aktuális hatósági szervezet a jövőben kirándulóközponttá akarja nyilvánítania, amelynek következményeképpen a hegy értékes természeti kincsei jelentős mértékben sérülhetnek. Vizsgálataim során a vegetációfoltokat egy 1:5550-es méretarányú térképen ábrázoltam (ennél nagyobb felbontású térképen a pontszerűen jelentkező foltokat nem lehetett volna pontosan bejelölni). A foltok elkülönítése az mmÁNÉR kategóriái (nem természetes foltok esetén mÁNÉR) szerint történt. Az azonos vegetációtípusú foltok esetében csak azokat jellemeztem külön amelyek különböző jelleget mutattak. Az így kijelölt foltokról jellemzést készítettem, feljegyeztem azok szomszédságát és ezek hatását, a folt veszélyeztetettségét, múltbéli, illetve jelenlegi használatát, jövőbeni feltételezett változásait, jellemző fajait, továbbá megpróbáltam
természetvédelmi
javaslatokat tenni a folt megóvása érdekében 6 .
Élőhelyfoltok átfogó jellemezése 1-es folt –H1 7 A hegy legnagyobb kiterjedésű monodomináns É-ÉK-i kitettségű Budai nyúlfarkfüves záródott
és
állománya. jellegzetes
A
gyep teraszos
kialakítású felszínt borít (egykori
6
9. kép Budai nyúlfarkfüves gyep
A részletes foltjellemzéseket hely hiányában jelen munkában nem közlöm, de azok bármikor megtekinthetőek.
7
A kódoknak megfelelő élőhely kategóriákat lásd a mellékletben.
16
szőlőültetvény lehetett). A gyep karsztbokorerdővel mozaikol, sziklagyepi fajokat alig tartalmaz. Veszélyezteti a cserjésedés, és a közeli fenyők magoncainak megtelepedése.(9. kép) 2-es folt – R2 Középkorú sziklás-köves talajra telepített feketefenyves állomány, amelyben a környező természetes
erdők
(törmeléklejtő
erdő,
melegkedvelő tölgyes) fajai újulnak. (10. kép) 3-as folt – G2 Sziklák repedéseiben kialakult fajszegény, bolygatott, gyomos sziklahasadék gyepek. A környékén
jelentős
mennyiségű
kommunális
hulladék található. 4-es folt – LY2 K-i lejtőn, erősen törmelékes talajon kialakult
viszonylag
dinamikájú,
jó
látszólag
állapotú,
spontán
magára
hagyott
10. kép Elegyes feketefenyves
törmeléklejtő-erdő. Igaz fenyővel elegyedik, de karakter-jellegét őrzi, holtfában gazdag. Szintén jelentős mennyiségű kommunális hulladékot tartalmaz, mivel részben épületekkel érintkezik. 5-ös folt – K2 Gyertyános-tölgyes középkorú
erdő,
amiből
azonban a kocsánytalan tölgy jobbára hiányzik, helyette az elegyfafajok
uralkodnak
(nagylevelű hárs, magas kőris stb.), azonban a gyertyánostölgyes jelleg egyértelműen azonosítható. Az aljnövényzet fajszegény,
de
jelentős
a
fásszárú újulat. (11. kép)
11. kép Gyertyános-tölgyes 17
6-os és 8-as folt – M6 Egy
jellegtelen,
bolygatott erdő felnyíló részén kialakult
jó
állapotú
pusztai
cserjés, amelyben domináns a jajrózsa és a csepleszmeggy. A folt 10-20m2-es, és a hegy D-i lejtőjén
fekszik.
Egy
másik
állománya egy feketefenyővel elegyes
erdő
és
gyertyános-
tölgyes határán levő tisztáson egy turistaút mellett kialakult szegély jellegű sztyepcserjés. (12. kép)
12. kép Sztyepcserjés
7-es folt – R2 Jellegtelen,
bolygatott
gyepszintű,
feltehetőleg
egykori
fenyőültetvény
spontán
regenerálódó állománya. Magas kőris és korai juhar dominál benne, és helyenként 1-2 kocsánytalan tölgyet tartalmaz. A folt betonút által közrefogott és egy vendéglő közvetlen közelében található, ahonnan jelentős mennyiségű szemetet kap. 9-es folt – E1 Franciaperje dominálta, cserjésedő 20m2-es üde gyepfolt, erdőszegélyen. Többnyire
fajszegény,
a
jellegzetes fajok hiányoznak belőle. 10-es folt – M8 Tipikus gazdag
fajokban száraz-meleg
erdőszegély, a hegy jellemző 13. kép Száraz-meleg erdőszegély
társulása. A legtöbb helyen nem különülnek el fajai a
18
környező gyep, és bokorerdő fajaitól.
Az aktív kirándulóforgalom (kerékpáros-gyalogos)
veszélyezteti taposásával. (13. kép) 11-es folt – M1 Néhány facsoportból álló természetes és zavart gyepek által körülvett bokorerdőmaradvány. A hegy többi állományához képest kicsi, és fragmentált, nem olyan szép kifejlődésű, mint a többi. 12-es folt – H3a Lappangó sás, gumós perje, csabaíre, és nyúlhere dominálta
helyenként
degradálódott,
de
már értékes
fajokat őrző (tarka nőszirom, hosszúlevelű
árvalányhaj)
részben záródó szárazgyep. A többi
természetes
gyeptől
elszigetelt, köztük, épületek, lövészárkok,
és
adótornyok
14. kép Sziklafüves lejtősztyeprét
találhatóak. Mivel több út is keresztezi, ez tovább növeli fragmentált jellegét, és veszélyezteti a hegy K-i oldalán egyedül megmaradt ilyen jellegű gyeptípust. (14. kép) 13-as folt – OC Korábbi katonai (?) terület, franciaperjével, gyomokkal. Lassan regenerálódik, de átalakulására van esély, hiszen mellette egy elég jó állapotú sziklafüves lejtősztyep található. 14-es folt – G2 Valószínűleg másodlagosan létrejött nyílt dolomitsziklagyep egy kitaposott turistaúton, illetve környékén. Itt zártabb gyepek is létrejöhetnének, mint ahogyan a közelében levő hasonló adottságú területeken, de az állandó taposás, zavarás ezt nem teszi lehetővé. A fajkészlet szegényes, a folt 60%-át csupasz kőzetfelszín borítja. Fő „fenntartói” a turisták, és a terepkerékpárosok. A múltban valószínűleg legeltették ezt a területet, ami lehet hogy már akkor is hasonlóan köves volt. A környék zártabb gyepjeinek degradációjával, és a felszín erodálódásával hasonló nyílt fajszegény gyepek kialakulása várható. (15. kép)
19
15-ös folt – G2 A
hegy
ÉNy-i
oldalán
viszonylag
jó
megmaradt,
félig
kerítéssel
leválasztott
nagyobb
sziklákból
álló
nyílt
(valószínűleg élőhely
állapotban
dolomitsziklagyep elsődleges).
folyamatos
Az
átmenetet
képez a környékén levő sziklafüves lejtősztyep-bokorerdő
mozaikkal.
Az élőhelyet keresztben átszeli az országos kék túra útvonala, ami 15. kép Másodlagos nyílt dolomitsziklagyep
veszélyezteti
a
gyep
zavartalanságát. A nyílt sziklagyepek legszebb állományai ebben a foltban találhatóak. (16. kép) 16-os folt – RC Spontán tartalmazó
dinamikájú
sűrű
állomány
csak
fiatal
részben
fákat túlélt
gyepszinttel. A lomkorona szintet főleg virágos kőris és molyhos tölgy alkotja, az aljnövényzet viszonylag jónak mondható a környező jó állapotú bokorerdők miatt. Valószínűleg tarvágás után keletkezett vagy ültetett egykorú állomány. 17-es folt – S4 Részben tisztán feketefenyő alkotta, részben kevert állományok a környező természetes erdők betelepedő cserje és fafajaival. Összességében kevés területet foglalnak el, fokozatos lecserélésük 16. kép Nyílt dolomitsziklagyep
folyamatban van. 18-as folt – LY4
Főleg nagylevelű hárs, gyertyán és hegyi juhar alkotta idősebb, spontán dinamikájú állomány jelentős újulattal. A talaj kevéssé köves, és a fák a vastagabb talaj miatt jó 20
növekedésűek. A jelentős holtfa, és az állomány változatos korszerkezete bizonyítja az erdő viszonylag háborítatlan voltát. 19-es folt – L2a Középkorú illetve fiatalabb cseres-tölgyes állományok viszonylag gazdag aljnövényzettel. 20-as folt – L1 Fajgazdag, változatos szerkezetű, sok holtfát tartalmazó középkorú melegkedvelő tölgyesek a D-i oldalon. Természetességét egy turistaút mentén telepített akácokkal elegyes folt rontja. 21-es folt – M1 x H3a x M8 Bokorerdő-gyep-erdőszegély komplex élőhely, a hegy déli-nyugati oldalán, amely élőhelyek határvonalai egymástól nehezen elválaszthatóak. A hegy egyik legjobb állapotú fajgazdag, védett
fajok
természetes tartozik.
sokaságát
tartalmazó
élőhely-együttese
Turistautak
által
közé
jelentős
mértékben szabdalt, ám többnyire jó állapotban
megmaradt
élőhely.
Veszélyezteti a kirándulók taposása, illetve „növénygyűjtése” amit sajnos
17. kép Bokorerdő-gyep-erdőszegély mozaik
többször is megfigyeltem. (17. kép)
Természetvédelmi tevékenységek, javaslatok A fentiek alapján látható, hogy a Hármashatár-hegyen több veszélyeztetett társulás található, amelyek megmaradt része ma még viszonylag jó állapotban van. Azonban az ember által okozott káros hatások már erőteljesen éreztetik hatásukat, és megfékezésük nélkül igen szomorú sors várhat a hegy értékes növény- és állatvilágára. Legfontosabbnak feladatnak tartanám az emberek tájékoztatását és figyelem felkeltését tájékoztató táblák kihelyezésével, a területen ugyanis egyetlen ilyen jellegű tábla sincs kitéve! Egyedül a siklórepülősök starthelyénél szól egy kisebb bekezdés a természetvédelemről: „ Itt a tisztáson a fű amin járunk egy fokozottan védett növénytársulás része, de a környező fák is 21
természetvédelmi területen vannak”….stb. Véleményem szerint nem csak itt, hanem a hegy több pontján - főleg ahol a legértékesebb növényzeti foltok leginkább veszélyeztetettek – is ki kellene helyezni ilyen tájékoztató, figyelmezető táblákat, és fölhívni ezzel az emberek figyelmét arra, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért. A táblákon egy-két kép segítségével be lehetne mutatni a veszélyeztetett növénytársulásokat és védett fajokat – segítve ezzel felismerésüket - , továbbá itt lehetne figyelmeztetni az embereket arra, hogy a növények gyűjtése, a szemetelés stb. szigorúan tilos. Saját lépésem ez irányban, hogy 2005 tavaszán felvettem a kapcsolatot a Pilisi Parkerdő Rt. munkatársaival és megkezdtük egy
tájékoztató
jellegű
leporelló
megszerkesztését, amely a Hármashatár-hegy értékeit
mutatja
be.
Kiadását
ez
év
szeptemberére tervezik 8 . A másik sürgető dolog lenne a feleslegesen sok turistaút felszámolása, amely
18. kép Turistautak elzárása fenyőkidöntéssel
behálózza az egész hegyet. Ez azért is fontos, mert az utakat a gyalogosokon kívül a kerékpárosok, és a motorosok is használják, jelentős károkat okozva ezzel. Ennek a problémának a megoldása rendkívül nehéz feladat hiszen egy gyepes területen szinte lehetetlen utakat megszűntetni. Azonban néhány helyen ennek mégis van járható útja. Eddig egy helyen találkoztam ilyen jellegű törekvéssel, ahol egy turistaútra rádöntöttek
egy
krosszpályának
fenyőfát, használt
és
az
szakaszt
eddig így
megszűntették (18. kép). Másik megoldás lehet, - amit a cserjeirtással lehetne összekötni - a levágott cserjékkel történő útelzárás. 9 A gyepeket azonban talán a taposásnál is 19. kép. A tűzrakó helyek gyepkárosító hatása 8
A tervezett leporelló szövegét ld. a mellékletben.
9
Ez a fóti Somlyón működött a gyakorlatban is.
jobban
veszélyeztetik
kirándulók
által
gyújtott tábortüzek. Ezek nyomai a hegyen sokfelé megfigyelhetőek (19. kép). Ezeket
22
kivédeni szintén nehéz, azonban egy-két kijelölt tűzrakó hely némileg csökkentheti ezt a problémát. Mind tájképi, mint környezetvédelmi szempontból fontosnak tartanám a rendszeres szemétszedést. Ez főként a lakóházak közelében levő erdőalji vashulladék és egyéb kommunális szemét összegyűjtését jelenthetné. A hegyen az Új Akropolisz ökológiai csoportjának egyszeri szemétszedési akciójáról van tudomásom (20. kép). A csoport céljait így fogalmazza meg: „tevékenységünk nemcsak a természet és az 20. kép Az Új Akropolisz szemétszedési akciója a Guckler-sétányon életminőség megőrzésére irányul, de elsődleges célja az egyének felelősségteljes és szolidáris gondolkodásra nevelése is. Felfogásunk szerint a környezetvédelembe nemcsak a természeti, de a városi környezet megóvása és tisztán tartása is beletartozik; a természetnek pedig az ember is része, és gyakran neki is szüksége van segítségre.” 10 . A Hármashatár-hegyen 2002 szeptemberében lebonyolított szemétszedési akció során 70 zsáknyi háztartási hulladékot, és kb. 5 kg-nyi veszélyes hulladéknak minősülő használt elemet gyűjtöttek össze, ami szintén felhívja a figyelmet a szemétszedési akciók fontosságára. Azt azonban még meg kell jegyezzem, hogy a hegyen szinte sehol sincsenek kihelyezve szemetes kosarak amik megléte nélkül aligha várható javulás a szemetelés tekintetében. Napjainkban újabb problémát jelent egy a Csúcs- és Hármashatár-hegy között található autósok által is használt út, aminek a forgalma az utóbbi időben jelentősen megnőtt ugyanis sokan elkerülő útként használják. Az egykori sétányt az autósok úgy „vették birtokba”, hogy aszfalttörmeléket hordtak a sétányra, majd kőzettörmelékkel szórták le. Ebben az esetben a természetvédelmi hatóságoknak kellene fellépni az út megszűntetése érdekében. Az erdészet fontos feladata, hogy a megmaradt feketefenyveseket fokozatosan letermelje. Az erdészeti üzemtervek ebben a tekintetben bíztatóak ugyanis az összefüggőbb fenyvesek tervszerű átalakítása szerepel a célok között a fenyők fokozatos kivágásával 11 . Végül fontosnak tartom megemlíteni, hogy a viszonylag jó állapotban megmaradt élőhelyek fenntartásához és megőrzéséhez ma még elég lenne, ha zavartalanságukat hosszú távra biztosítanánk, bár ez egy ilyen frekventált kirándulócentrum esetén aligha megoldható. 10
Honlap: www.ujakropolisz.hu
11
Erdészeti Üzemterv 2002-2011 Pilisi Parkerdő Rt.
23
Az egyes élőhely típusok értékes növényeit és azok védelmének javaslatait az alábbi táblázat foglalja össze. A terület részletes vegetációtérképét lásd a mellékletben.
1. Táblázat Élőhelyek a Hármashatár-hegyen és javaslatok megőrzésükre Folt m(m)Ászáma NÉR kód 1 H1
Szöveges leírás
Fajlista
Monodomináns budai nyúlfarkfüves állomány mélyebb talajon, inkább szegély és sztyepfajokkal és sok gyomfajjal
Sesleria sadleriana, Geranium sanguineum, Dictamnus albus, Veronica austriaca, Rumex acetosa, Inula hirta, Pulsatilla grandis, Polygala major Sisymbrium strictissimum, Alliaria petiolata, Geranium robertianum, Mercurialis perennis, Galium aparine, Fraxinus excelsior, Arabis turrita Asplenium trichomanes, Geranium robertianum, Cardaminopsis arenosa
Fenyő eltávolítás A cserjék gyérítése
Tilia plathyphyllos, Fraxinus excelsior, Impatiens parviflora, Polygonatum multiflorum, Melica uniflora, Geum urbanum, Alliaria petiolata, Staphylea pinnata, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Acer pseudoplatanus, Fraxinus excelsior, Carpinus betulus, Anemone ranunculoides, Polygonatum latifolium Geranium sanguineum, Helictotrichon sp., Cerasus fruticosa, Rosa spinosissima, Geranium robertianum, Alliaria petiolata, Crategus monogyna Alliaria petiolata, Brachypodium sylvaticum, Euonymus verrucosus, Acer platanoides, Cornus sanguinea, Fraxinus excelsior Cerasus fruticosa, Rosa spinosissima, Crategus monogyna, Prunus spinosa
Fenyő eltávolítás Magára hagyott állapot fenntartása
2
R2
Magas kőrissel elegyes feketefenyves, a környező törmeléklejtő erdő, és melegkedvelő tölgyes fajaival
3
G2
Szálban álló sziklák repedésében létrejött, főleg mohák és aranyos fodorka uralta fajszegény, gyomos állomány Mozgó sziklatörmeléken kialakult csokros növekedésű, főleg nagylevelű hárs uralta spontán dinamikájú „magára hagyott” erdő.
Sziklahasadék gyep
4
LY2
5
K2
Kevés tölgyet tartalmazó, főleg gyertyán, nagylevelű hárs és cseresznye alkotta erdő fajszegény aljnövényzet
6
M6
Csepleszmeggy és jajrózsa dominálta szegély-jellegű sztyepcserjés erdei tisztáson
7
R2
Magas kőris és korai juhar dominálta feketefenyővel elegyedő jellegtelen bolygatott erdő
8
M6
Csepleszmeggy és jajrózsa dominálta szegély-jellegű sztyepcserjés turistaút szélén
9
E1
Üde, franciaperje és réti perje dominálta fajszegény gyep, ahol a jellemző fajok hiányoznak, inkább szegély jellegű fajokat tartalmaz
Geranium sanguineum, Phleum phleoides, Galium verum, Trifolium montanum, Poa pratensis
24
Természetvédelmi javaslat
Fenyők kiszálalása Spontán javulás várható
Szemétszedés
A fenyő eltávolítás a környékről Szemétszedés
Erdei cserjék irtása Utak elterelése
Fafajcsere szálalva
Utak egy részének megszűntetése Spontán javulás várható
10
M8
Tipikus fajokban gazdag, a hegyen jellemző, értékes élőhely
11
M1
Bokorerdő maradvány
12
H3a
Lappangó sás és gumós perje dominálta sziklafüves lejtősztyep, értékes foltokkal
13
OC
Regenerálódó gyomos gyepfolt
14
G2
Degradált nyílt dolomitsziklagyep
15
G2
Jó állapotú nyílt dolomitsziklagyep
16
RC
17
S4
18
LY4
Fiatal virágos kőris és molyhos tölgy alkotta sűrű spontánjellegű erdő, részben túlélt gyepszinttel Feketefenyő és feketefenyővel kevert állományok Idősebb, változatos szerkezetű háborítatlan erdő
19
L2a
20
L1
21
M1xM8x H3a
Középkorú, illetve fiatalabb csertölgy és magas kőris alkotta állományok gazdag aljnövényzettel Változatos szerkezetű, gazdag aljnövényzetű melegkedvelő tölgyes
Veszélyeztetett társulások sok védett fajt őrző élőhely komplexe
Geranium sanguineum, Dianthus pontedere, Fragaria sp., Koeleria sp., Falcaria vulgaris, Galium verum, Arrhenatherum elatius Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Cerasus mahaleb, Polygonatum orodatum Carex humilis, Poa bulbosa, Anthyllis vulneraria, Sanguisorba minor, Centaurea sadleriana, Stipa tirsa, Stipa joannis, Minuartia verna Arrhenatherum elatius, Galium verum, Falcaria vulgaris, Galium aparine, Stachis recta Campanula sibirica, Poa bulbosa, Sanguisorba minor, Thymus praecox, Minuartia verna, Teucrium montanum Anthyllis vulneraria, Poa badensis, Carex humilis, Sanguisorba minor, Dianthus pontederae, Fumana procumbens, Potentilla arenaria, Teucrium montanum, Inula ensifolia, Scorzonera austriaca, Draba lasiocarpa Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Chrysanthemum corymbosum, Melica uniflora, Viburnum lantana Pinus nigra, Tilia platyphyllos, Staphylea pinnata Tilia platyphyllos, Carpinus betulus, Acer pseudoplatanus, Quercus cerris, Acer platanoides, Aconitum vulparia, Staphylea pinnata, Mercurialis perennis, Euphorbia amygdaloides Quercus cerris, Fraxinus excelsior, Chrysanthemum corymbosum, Polygonatum latifolium Fraxinus ornus, Quercus cerris, Acer campestre, Viburnum lantana, Euonymus verrucosus, Pyrus pyraster, Convallaria majalis, Corydalis cava Quercus pubescens, Cerasus mahaleb, Geranium sanguineum, Dianthus pontederae, Rosa spinosissima, Dictamnus albus, Inula oculus-christi,
25
Utak egy részének megszűntetése Tájékoztató táblák Utak egy részének megszűntetése, Tájékoztató táblák Utak egy részének megszűntetése, Tájékoztató táblák Spontán javulás várható
Utak egy részének megszűntetése, Tájékoztató táblák Utak egy részének megszűntetése, Tájékoztató táblák
Spontán javulás várható
Fokozatos letermelés és fafajcsere Háborítatlanság biztosítása
Háborítatlanság biztosítása Háborítatlanság biztosítása
Tájékoztató táblák a védett növényekről Utak egy részének megszűntetése
Trifolium alpestre, Linum tenuifolium, Centaurea sadleriana, Jurinea mollis, Pulsatilla grandis, Iris pumila, Sorbus cretica 12
12
(SZABLYÁR 2005)
26
Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom a terepi munkában nyújtott segítségért Molnár Csabának. A sok hasznos tárgyi és személyi segítségért valamint az erdészeti üzemtervek megtekintésének lehetőségéért Lomniczi Gergőnek, a Pilisi Parkerdő Rt. munkatársának. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a rendelkezésemre bocsátott légifotókért, és EOVtérképekért. Ötleteiért, véleményéért Kun Andrásnak, és a katonai térképek beszerzésében nyújtott segítségért a Hadtörténeti Múzeum térképtára munkatársainak.
Irodalomjegyzék Bölöni, J., Kun, A., Molnár Zs. (szerk.) (2003): Élőhelyismereti Útmutató 2.0. MTA-ÖBKI, Vácrátót. Fekete, Z. (1958): Budapest és környékének talajai. In Pécsi M. (szerk.): Budapest természeti képe. Fekete, G., Molnár Zs., és Horváth, F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Földvári, M. (1934): Felsődunántúl természeti emlékei. Erdészeti Lapok VIII. IX. füzet. Gadó, Gy. P., Nagy, Z. (2003): Eladó e táj? Budai-hegység füzetek I. WWF Magyarország, Budapest. Horánszky, A. (1996): Növénytársulástani, erdőgazdálkodási és természetvédelmi kérdések a Kis- és Nagy-Szénáson. Természetvédelmi Közlemények. 3-4: 5-19. Hunfalvy J., Rochbock L. (1859): Budapest és környéke. Pest. Kiss, Cs., És Mocsy, F. (szerk.) (1995): Óbuda évszázadai. Kortárs kiadó, Budapest. Kun, A. (szerk.) (1998): Élőhely-térképezés. MTA-ÖBKI, Vácrátót. Láng S. (1958): Budapest és környékének geomorfológiája. In Pécsi M. (szerk.): Budapest természeti képe. Pécsi, M. (1959): Budapest természeti földrajza. Budapest. Pécsi, M. (szerk.) (1987): A Dunántúli-középhegység, A). Természeti adottságok és erőforrások. Akadémiai Kiadó, Budapest. Pápa, M. dr. (1966): Budai-hegység útikalauz. Sport. Budapest.
27
Reidl, Gy. (2002): A Budapesti erdők története. In Túri, Z., Gerely, F. (szerk.): Budapest erdőségei. Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészet. Simon, T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 2000. Schréter, Z. (1958): Budapest környékének geológiája. In Pécsi M. (szerk.): Budapest természeti képe. Szablyár, P. (2005): A Hármashatár-hegy csoportja. Élet és tudomány LX. évf. (21): 656-659. Zólyomi, B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója. In Pécsi M. (szerk.): Budapest természeti képe. Erdészeti Üzemterv 2002-2009 (Pilis Parkerdő Rt)
Honlapok www.kvvm.hu www.dinpi.hu
Térképek jegyzéke I. katonai felmérés térképe (1783, 1:28 800), XIV/XX. – Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár, Budapest. II. katonai felmérés térképe (1856-60, 1: 144 000), XXXII/52. - Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár, Budapest. III. katonai felmérés térképe (1882, 1:75 000), 4962/3. - Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár, Budapest. Erdészeti üzemtervi térképek (ÉN-2-1) (1993): Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Erdőfelügyelősége, Budapest
Melléklet 21. kép. Az I. katonai felmérés a területről. (1783) 22. Az egyes élőhely kódok jelentése 23. kép A Hármashatár-hegy vegetációtérképe 24. A Hármashatár-hegyről készült leporelló szövege (Türke Ildikó J. és a Pilisi Parkerdő Rt. együttműködésével): 25. A Hármashatár-hegy értékes növényei (A felvételeket Türke Ildikó J. készítette)
28
21. kép. Az I. katonai felmérés a területről. (1783)
29
22. Az egyes élőhely kódok jelentése (természetes élőhelyek mmÁNÉR, nem természetes élőhelyek mÁNÉR kódja): E1: Franciaperjés rétek G2: Mészkedvelő nyílt sziklagyepek H1: Zárt sziklagyepek, fajgazdag Bromus pannonicus gyepek H3a: Lejtőgyepek egyéb kemény alapkőzeten K2: Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek L1: Mész- és melegkedvelő tölgyesek L2a: Cseres- kocsánytalan tölgyesek LY2: Törmeléklejtő-erdő LY4: Tölgyes jellegű sziklaerdők, tetőerdők és egyéb elegyes üde erdők M1: Molyhos tölgyes bokorerdők M6: Sztyepcserjések M8: Száraz-félszáraz erdő- és cserjés szegélyek OC: Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok RC: Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők R2: Tájidegen fafajokkal elegyes erdők részben túlélt cserje- és gyepszinttel S4: Erdei- és feketefenyves
30
23. kép A Hármashatár-hegy vegetációtérképe
31
24. A Hármashatár-hegyről készült leporelló szövege (Türke Ildikó J. és a Pilisi Parkerdő Rt. együttműködésével):
A HÁRMASHATÁR-HEGY TERMÉSZETI ÉRTÉKEI A Hármashatár-hegy a Budai-hegység északi, északkeleti, a Duna-völgy - Solymári-völgy - Hidegkúti-medence között elhelyezkedő 495 m magas tagja. Tetejéről gyönyörű kilátás nyílik Budapestre, és a budai hegyekre, ráláthatunk a Pilisre, a Visegrádi hegycsoportra, sőt tiszta időben a Tátra vonulataira is. A terület a Budai Tájvédelmi Körzeten belül található, és a Pilisi Parkerdő Rt. kezelése alatt áll. A hegy mai neve onnan ered, hogy itt találkozott az egyesítés előtt Óbuda, Buda és Pesthidegkút határa. Egy 1212-es határjárás Belitzky János által magyarázott oklevele Nagy-hegynek (Mons Excelsus) nevezi. Az 1800-as évek közepén a Gais-Berg mellett már feltűnik a Drei Hotter Berg (Hármashatár-hegy) elnevezés is. Döbrentei Gábor 1847-ben Árpádormának nevezte el, mert azt hitték, hogy az Árpád temetkezési helyének tartott Fehéregyháza a hegy óbudai lejtőjén állt. Az 1780-as években a Hármashatár-hegy és a tőle délre levő többi hegycsoport keletre néző lejtői egészen a Mátyás-hegyig szőlővel voltak beültetve. Ekkor még a Hármashatár-hegy, és a tőle délre levő hegyek kopár kúpokként magasodtak a város fölé. Elsőként az 1885-1895-ös években kezdték meg a környék erdősítését jobbára fekete fenyővel, aminek eredménye ma is látható. A 20. századtól a szőlőültetvények felhagyása után megkezdődik a környék beépítése. Geológiai jellemzők A Hármashatár-hegy legnagyobb tömegét triász korú szaruköves dolomit adja. A dolomit mellett a hegy ÉK-i oldalán világosszürke szaruköves mészkő, továbbá a gerincen nummuliteszes és ortofragmiteszes mészkő is található. A dolomitrög lábánál lösz takarja a felszínt. A dolomit a mészkővel szemben alig mállik, aprózódása azonban jelentős mértékű, emiatt könnyen szétdarabolódik meredek lejtőjű, völgyekkel szabdalt hegykúpokra. A kőzet ezen tulajdonságai miatt a domborzat igen változatos, és ezen a formagazdag felszínen rendkívül sokszínű, gyakran bennszülött és reliktum (maradvány) fajokat is őrző természetes növénytakaró alakult ki. Sziklagyepek és lejtőgyepek élővilága A dolomiton kialakult növényzet erősen elüt a mészkő növényzetétől, ugyanis dolomiton az erdő csak nehezen tud lábra kapni. Ez különösen a meredek oldalakra jellemző, mert a lankásabb részek, völgyek általában erdősültek. A hegytető sziklás, nyílt talajfelszínekkel szabdalt, kőtörmelékes részein nyílt dolomitsziklagyep alakul ki. Jellemző fajai a lappangó sás, a közönséges napvirág, a korai kakukkfű, a védett magyar hangyabogáncs és a kövér daravirág. A sziklagyepek kedvelt élőhelyei a nappali lepkéknek. Találkozhatunk kardoslepkékkel, fecskefarkú lepkékkel, valamint az átlátszó hártyás szárnyvégükről felismerhető kis-apolló lepkékkel. Mindhárom faj védett, gyűjtésük szigorúan tilos. A sziklákon gyakran sütkéreznek zöld gyíkok, különösen a csillogó zöld nászruhás hímeket könnyű észrevenni. Ha szerencsénk van a kövek között megpillanthatjuk a pannongyíkot, amely hazánk legkisebb hüllőfaja. Mozgása kígyószerű, csak a fiatal állatok használják aktívan végtagjaikat. Ha látjuk, ne bántsuk ezt a ritka, védelemre szoruló állatot! A hegy északi oldalán a kevésbé meredek részeken, ahol a talaj még kőtörmelékes de a gyep már záródik kialakulnak a budai nyúlfarkfüves zárt sziklagyepek. Találkozhatunk itt a társulás névadójával a fémes acélkék színű tömött bugájú védett budai nyúlfarkfűvel. A talajréteg vastagodásával sziklafüves lejtősztyeprét veszi át az uralkodó szerepet. Gyakori a csabaíre, a kora tavasszal virító és védett leánykökörcsin, az apró nőszirom, az osztrák pozdor, az árvalányhaj, a selymes boglárka, továbbá a soktérdű salamonpecsét, a tavaszi hérics és a magas gubóvirág. Erdők a meleg déli és nyugati lejtőkőn A karsztbokorerdők – mint ahogyan a nevükből is kitűnik – bokorméretű fák erdővé nem záródó állományai, gyepszintjükben a szomszédos sziklagyepek, sztyepprétek fajaival. A fák közül a molyhos tölgy és a virágos kőris a legjellemzőbbek. Itt él a védett déli berkenye is. Ezek a száraz, meleg hegyoldalak karsztbokorerdei és sziklagyepei adnak otthont a legértékesebb, mediterrán vagy kontinentális eredetű rovarfajoknak. Közülük fontos kiemelni
32
Európa legnagyobb rovarát a lomha mozgású, ragadozó fűrészlábú szöcskét. A karsztbokorerdők szélén gyakran megfigyelhetünk egy cserjés szegélyt amit főként a csepleszmeggy és a sűrűn tüskézett apró termetű jajrózsa alkot. A talajréteg vastagodásával a karsztbokorerdő mindinkább záródik, és a mészkedvelő tölgyes veszi át a helyét. A hegyen ezek az erdők a déli és nyugati oldalakon jellemzőek. Megfigyelhető, hogy a fák alig nőnek 8-15 m-nél magasabbra, a lombkoronaszintben uralkodó a molyhos tölgy és a csertölgy a dús cserjeszintet pedig főleg a húsos som és az egybibés galagonya alkotja. A Budai-hegységben a szőlők és gyümölcsösök nagy részét ezen mészkedvelő karszttölgyesek helyén telepítették, jelentős pusztítást okozva ezzel. Jelenleg az erdészet és a természetvédelem célja, hogy ezeket az erdőket megőrizze és elősegítse regenerálódásukat. Üde erdők az északi és keleti oldalon A hegy északi és keleti oldalán teljesen más viszonyok uralkodnak. Itt hársas törmeléklejtő erdőket és gyertyános-tölgyes erdőket találhatunk, a tavaszi időszakban gazdag lágyszárú szinttel. Ha áprilisban kirándulunk a hegyen az erdők alján csodálatos virágszőnyeg fogad bennünket. Ekkor nyílnak az odvas keltikék, találkozhatunk galambvirággal és a sárga virágaival tündöklő bogláros szellőrózsával is. A széleslevelű salamonpecsét később bontja virágát, ekkor még csak összesodort levelekből álló fiatal hajtásait láthatjuk. Az avarban gyakran a szemünk elé kerülnek az elhalt növényi és állati maradványokon táplálkozó csillogó fémes zöld vagy kék színű tavaszi ganéjtúró bogarak. Ültetett fenyvesek A kopárfásítási program keretében a 19. század végétől kezdődően a Hármashatár-hegy egy része a környező hegyekhez hasonlóan (Kecske-hegy, Látó-hegy) be lett ültetve feketefenyővel. A tűlevelű erdőkben sétálva megfigyelhetjük, hogy milyen kevés fény jut a talajra és hogy az avar felhalmozódás milyen nagy mértékű. A fenyvesek a környező természetes gyepeket veszélyeztetik, azonban az alattuk képződött talaj lehetőséget teremt fokozatos letermelésük során az őshonos fafajok megtelepedésének, és ezzel a természetes regenerációt segítik elő. A Látó-hegy lábánál a Görgényi út közelében levő bemutatóterületen megismerkedhetünk az erdészet egyik tevékenységével, hogy a feketefenyveseket hogyan próbálnak meg lomboserdőkké alakítani. Ha erre járunk érdemes megtenni ezt a tanulságos kis sétát. További látnivalók a Hármashatár-hegyen és környékén A hegy tetején több földbe süllyesztett betonépítmény látható, ezek egykori lövészárkok. A hegyen található az Országos Magyar Repülő Egyesület központja, és egy Makett múzeum is. A hegyen húzódik át az országos kék túra útvonala, és a Guckler Károly sétány. Guckler Károly erdőfőtanácsos, a fővárosi erdészeti hivatal vezetője volt. A Csúcs-hegynél induló sétautat ő építtette, és kiváló érdemeket szerzett a budai hegyvidék erdősítésében. Pihenésként betérhetünk a hegy oldalában meghúzódó hangulatos Udvarház Étterembe. Az épületet 1926-ban építtette a Budapest Sport Egyesület és sokáig turistaházként működött. Hasonló pihenést nyújthat a 65-ös busz végállomásánál található Fenyőgyöngye Étterem. A hegy lábánál található az 1926-ban létesült Hármashatárhegyi repülőtér ahol ma a vitorlázó-, motoros-, és sárkányrepülést valamint a siklóernyőzést próbálhatják ki a vállalkozó kedvűek. A Csúcs-, és Vihar-hegy nyugati lejtőjénél egy elpusztult középkori község (Gercse) egykori templomának romjait tekinthetjük meg. A templom a 13. században épülhetett, az idők során azonban sokszor elpusztult és újjá építették. A közeli Tábor-hegyen találhatjuk a 70 m hosszú Tábor-hegyi barlangot, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik Óbudára. Az 1931-es ásatások során több jégkorszakbeli emlős csontjaira bukkantak a barlang bejáratának közelében. ÓVJUK, VÉDJÜK TERMÉSZETI ÉRTÉKEINKET, A HÁRMASHATÁR-HEGY ÉRTÉKES NÖVÉNYEIT, ÁLLATAIT NE GYŰJTSÜK, NE KÁROSÍTSUK! Megközelítés - A kirándulni vágyók a Kolosy térről a 65-ös busszal juthatnak el a Fenyőgyöngyéig, innen pedig a kék turistajelzésen haladva kb. fél óra séta a hegy (hétköznap 15 percenként, hétvégén 30 percenként közlekednek a buszok).
33
-
-
Egy másik útvonalon a Hűvösvölgyről az 57-es, vagy 64-es busszal a Községháza utcáig kell elmenni, innen a Gercsei templomromhoz vezető kék jelzésen lehet eljutni a Vihar-hegyre, majd tovább a kék jelzésen haladva a Hármashatár-hegyre. Ma már autóval is fel lehet jutni a hegyre a Szépvölgyi, majd a Hármashatár-hegyi úton, azonban ha lehet kerüljük el ezt, pihenésünknek ugyanis fontos része a hegy tiszta levegője is!
25. A Hármashatár-hegy értékes növényei (A felvételeket Türke Ildikó J. készítette)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis).
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis).
34
Kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis)
Jajrózsa (Rosa spinosissima)
35
Nagyezerjófű (Dictamnus albus)
Nagy pacsirtafű (Polygala major) 36
Tarka nőszirom (Iris variegata)
Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia)
37
Selymes peremizs (Inula oculus-christi)
Selymes peremizs (Inula oculus-christi)
A szerző, tarka nőszirmok között.
38
39
