Az ellopott s´ark´any c
Beltwaan.net 2012. ´ Tisztelt Bizotts´ag, igen Tisztelt Professzorok, Tisztelt Hallgat´os´ag! – Tisztelt Eln¨ ok Ur, Hossz´ u tudom´ anyos kutat´ ou ´tr´ ol t´ertem vissza, ´es b¨ uszk´en ´all´ıtom, korszakalkot´o felfedez´est ´ eredm´enyem alapvet˝ tettem. Uj oen v´altoztatja meg a drakol´ogi´at, ´es sz´amos u ´j ir´anyzat´ at nyitja meg a s´ ark´ anytan tudom´ any´ anak. Tansz´ek¨ unk t¨obb ezer ´eve kutatja a s´ark´anyokat ´es a vil´ag vel¨ uk kapcsolatos jelens´egeit, de kutat´asink id´aig puszt´an elm´eletiek voltak. Tanulm´anyokat ´ırtunk a s´ ark´ anyokr´ ol, s´ark´anytani elemz´eseket olvastunk ´es vetett¨ unk ¨ossze egym´assal, hipot´eziseket ´ all´ıtottunk fel ´es d¨ont¨ott¨ unk meg a s´ark´anyokkal kapcsolatban, de a Drakol´ogiai Tansz´ek t¨ ort´enete sor´ an ezid´aig soha egyetlen s´ark´anyt sem l´attunk. Utaz´asaim sor´an olyan felfedez´est tettem, amely hat´as´ara a drakol´ogia sokkal t¨obb´e v´alhat, mint ami ´ Tisztelt eddig volt. Tal´ alkoztam egy ´el˝ o, eleven, igazi s´ark´annyal. Tisztelt Eln¨ok Ur, Bizotts´ag, igen Tisztelt Professzorok, Tisztelt Hallgat´os´ag! Ezennel bemutatom a t´ezisemet, a drakol´ogia eddigi legnagyobb felfedez´es´et. ´Ime, Tyrannopteryx, a Sz´arnyas Zsarnok, egy igazi k´eks´ark´ any! Int´esemre a lepel lehullt, ´es Tryx teljes val´oj´aban ott d´ıszelgett a p´odiumon. H´anyszor, de h´anyszor elk´epzeltem m´ ar ezt a pillanatot! Most mindenki, a drakol´ogia ¨osszes nagy alakja engem b´amul ´es irigyel. V´egre egy igazi s´ark´any, ´es ´en tal´altam. A Bizotts´ ag eddig l´ athat´ oan nem hitte el, hogy t´enyleg egy igazi s´ark´anyt mutatok fel. Most volt, aki sik´ıtott, volt aki az asztal al´a b´ ujt, volt aki csak leesett ´allal b´amulta, hogy ˝ hat´ Tryx peckesen fesz´ıt. O arozottan ´elvezte a helyzetet. Fej´et kiss´e oldalra billentette, ´es ki-kidugta hossz´ u, hegyes nyelv´et a agyarai k¨oz¨ ul. Test´en apr´o, elektromos kis¨ ul´esek futottak v´egig, ahogy egyik h´ ats´ o l´ ab´ aval megvakarta a f¨ ule t¨ov´et, vagy legal´abbis azt a helyet, ahol a f¨ ule kellene, hogy legyen. Kiny´ ujt´ ozkodott, sz´arnyait meglibbentette (csak annyira, hogy ´erezz¨ uk a szel´et, de vigy´ azott, fel ne d¨onts¨on valamit, vagy egy v´eletlen mozdulattal le ne rombolja a csarnokot), ´es ´erdekl˝ od˝ oen figyelte a tud´os-var´azsl´okat, akik eg´esz ´elet¨ uket a hozz´ a hasonl´o l´enyek kutat´ as´ ara tett´ek fel. ´ Tisztelt Bizotts´ag, igen Tisztelt Professzorok, Tisztelt Hallgat´os´ag! – Tisztelt Eln¨ ok Ur, Ezennel elkezdem el˝ oad´ asomat, melynek... – Bocs´ anat! – tette fel kez´et az egyik gyomorbajos kin´ezet˝ u professzor, akinek a s´ark´anyfogak k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o betegs´egeire ismert homeop´ati´as gy´ogym´odok fejl˝od´es´er˝ol ´ırt k¨onyve nagy visszhangot v´ altott ki a k¨ ozelm´ ultban – Egy kis kieg´esz´ıt´esem lenne az eddigiekkel kapcsolatban. A Jel¨ olt tansz´ek¨ unk kor´at n´eh´any ezer ´evre tette, ´es ebbe nem sz´am´ıtotta bele a Drakol´ ogiai Tansz´ek jogel˝ odj´et, a K¨ ul¨onleges L´enyek Tanulm´anyoz´as´anak tansz´ek´et, valamint annak el˝ odj´et a Fantasztikus Besti´ak Tansz´ek´et. E tansz´ekek figyelembe v´etel´evel tansz´ek¨ unk, ´es a drakol´ ogia legal´ abbis sz´azezer ´evekre visszamen˝o m´ ultra tekinthet vissza. – Igen, k¨ osz¨ on¨ om, de u ´gy v´elem, ideje mondand´om l´enyeg´ere t´erni, miszerint... – Ha j´ol ´ertem, a Jel¨ olt els˝ odleges eredm´enye egy ´el˝o s´ark´any felmutat´asa lenne, ´es tov´abbi eredm´enyeit e s´ ark´ any tanulm´ anyoz´ asa kapcs´an ´erte el. Ugye? – tette fel a k´erd´est egy prof, 1
aki a drakonometria, a s´ ark´ anyok m´ereteinek meghat´aroz´as´aval foglalkoz´o tudom´any elismert szaktekint´ely´enek sz´ am´ıtott. – Igen, pontosan – b´ olintottam. – Ez esetben u ´gy v´elem, a Jel¨ olt eredm´enyei tudom´anytalanok, hiszen nem tudom´anyos m´odszerekkel ´erte el ˝ oket. A vit´ at be kell rekeszteni, mert hab´ar egy val´odi s´ark´any fontos gyakorlati jelent˝ os´eggel b´ır, az ´eg vil´agon semmi k¨oze a tudom´anyhoz! – Megd¨obben´esemre helyesl˝o d¨ ub¨ org´es hangzott a padsorokb´ol. ´ – Ugy van, u ´gy van! Igazi s´ ark´ anynak nincs helye a Drakol´ogiai Tansz´eken! – hangzott innen-onnan – Sarlat´ an! Ki vele! El innen! – kiab´alt´ak a tud´osok. – Igen Tisztelt Bizotts´ ag! – kezdtem zavarba j¨onni – A drakol´ogia alapvet˝oen s´ark´anyokkal foglalkozik. Ugyan kit˝ ol szerezhetn´enk t¨obb ismeretet a s´ark´anyokr´ol, mint egy s´ark´anyt´ol? Ugyan hogyan gy˝ oz˝ odhetn´enk meg b´armely k¨ovetkeztet´es¨ unk helyess´eg´er˝ol, ha nem tudjuk megvizsg´alni a gyakorlatban? – Tudom´ anyos m´ odszerekkel! – kiab´alta a v´alaszt a toj´asaikon kotl´o s´ark´anyok pszich´ej´enek megv´ altoz´ as´ aval foglalkoz´o prof, mik¨ozben papucs´aval u ¨t¨otte az asztalt. – Egy igazi s´ ark´ any vizsg´ alata tisztess´egtelen el˝onyh¨oz juttatja a Jel¨oltet! – ez a prof is igen nagy kopony´ anak, a s´ ark´ anyok szexu´alis aberr´aci´oi kutat´as´anak tal´an legnagyobb szaktekint´ely´enek sz´ am´ıtott. ´ takarodjon el innen! – ki´altotta egy aspir´ans, aki a s´ark´any– Vigye innen ezt a d¨ og¨ ot! Es nyelv r´egies igeragoz´ as´ ar´ ol ´ırja disszert´aci´oj´at. Ilyen fogadtat´ asra egy´ altal´ an nem sz´am´ıtottam. Megszeppenve n´eztem Tryxre, aki k¨ ul¨on¨osen hunyorgott. Vajon egyetlen lehelet´evel ki tudja irtani az eg´esz Tansz´eket, vagy esetleg marad bel˝ ol¨ uk annyi, hogy a mancsait is meg kell mozd´ıtania? K¨ ul¨on¨os, hogy a s´ark´anytan nagy tudorai ilyen k¨ onnyen elsiklanak afelett a t´eny felett, hogy egy igazi s´ark´any a teremben mennyire megv´ altoztatja az er˝oviszonyokat... – Csendet k´erek! – ´ allt fel egy ¨oreg, igen nagy tekint´elynek sz´am´ıt´o professzor, aki a k¨ozelm´ ultban legink´ abb azzal foglalkozott, hogy a s´ark´anyok l´angmirigyeinek serd¨ ul˝okori kialakul´asa hogyan jelenik meg a k¨ ul¨onf´ele m˝ uv´eszetekben. Megv´arta, am´ıg a t¨obbiek elhallgatnak, majd folytatta: – K´erdem a Jel¨oltet, nem vett ´eszre a... a Sz´arnyas Zsarnokon valami furcs´ at? – Furcs´ at? – most t´enyleg zavarba j¨ottem – H´at azt lesz´am´ıtva, hogy egy s´ark´any... – Megk´erdezn´em Tyrannopteryxet, a Sz´arnyas Zsarnokot... Rem´elem, j´ol id´eztem c´ım´et... Iz´e... Tud besz´elni? – Term´eszetesen – dorombolta Tryx var´azslatos hangj´an. Sz´aj´at alig kellett mozgatnia, ahogy besz´elt, a hangot legink´ abb ajkai k¨oz¨ ul ki-ki villan´o hegyes nyelv´evel k´epezte. Agyaras pof´aja term´eszetesen nem besz´edre termett, ´es ekkora fogakkal rendelkez˝o sz´ajjal roppant neh´ez lehet helyesen artikul´ alni. – Ez esetben, kedves Tyrannopteryx, lenne valami mondanival´oja a sz´amunkra? ´ mint s´ ¨ okkel azt a m´erhetetlen tud´ast, – En, ark´ any – kezdte Tryx – sz´ıvesen megosztom On¨ amit... – Valami fontos mondanival´ oja? A vita t´argy´ahoz kapcsol´od´o mondanival´oja? – mosolygott a professzor, ami igen v´eszj´osl´o volt, mert ˝o soha nem mosolygott – P´eld´aul a sz´armaz´ as´ aval kapcsolatban? – A sz´armaz´ asommal? – l´ athat´ oan Tryrannopteryxet is zavarba lehetett hozni – H´at iz´e... Az egy hossz´ u t¨ ort´enet... – R´a´er¨ unk – ´es ez ak´ ar lehetett volna a Tansz´ek vagy esetleg az eg´esz Egyetem mott´oja is. 2
– Khm... Any´ am h´ıres sz´eps´eg volt. Tengerk´ek pikkelyek, feszes sz´arnyak, kecses farok ´ hegyes kis t¨ usk´ekkel. A lehelete... Erezni lehetett az elektromoss´agot a leveg˝oben, ha valahol megjelent... Ap´ am... Ap´ am igazi ˝ ostehets´eg volt a m´agia ter´en, k¨onnyen lehet, hogy ˝ o volt a kontinens egyik legm˝ uv´eszibb m´agiaforgat´oja. Ha ˝ok nem tal´alkoznak egym´assal, ´en sem lenn´ek itt. A t¨ ort´enet¨ uk... A t¨ort´enet¨ uket j´omagam is csak hosszas nyomoz´as sor´an ismertem meg. Egy r´esz¨ uket Any´ am mondta el, m´ıg az ´erem m´asik oldal´at eml´ekkrist´alyokb´ ol ˝ ˝ gy˝ ujt¨ottem ¨ ossze, amelyek feltehet˝ oleg Ap´amt´ol sz´armaznak... O... O nem szokta megosztani m´asokkal a titkait... A t¨ ort´enet¨ uk... – R´a´er¨ unk... *
*
*
Any´am ism´et D´elre k¨ olt¨ oz¨ ott, miut´an ´eszaki u ´tja sor´an p´arzott egy hatalmas k´ek h´ımmel. Hosszas keresg´el´es ut´ an a D´eli-hegyl´anc egy kietlen v¨olgy´enek egy barlangj´aban telepedett le. Kincseit is oda sz´ all´ıtotta, ´es m´ agi´aj´aval, amely m´ar akkor is igen sz´amottev˝o volt, r¨ovid id˝o alatt a v¨ olgy minden l´eny´et a szolg´alat´aba ´all´ıtotta. Itt a v¨olgyben pihent, egyr´eszt mert megs´er¨ ult, amikor a h´ım megh´ agta, m´asr´eszt mert nem sokkal k´es˝obb h´arom gy¨ony¨or˝ u zaf´ırsz´ın toj´ asnak adott ´eletet. Elk¨ ovetkez˝o ´eveit a toj´asok gondoz´as´anak ´es kik¨olt´es´enek szentelte. Siker¨ ult b´ek´esen egy¨ utt´elnie szomsz´edaival, a v¨olgy¨on t´ uli embern´epekkel. P´elda´ert´ek˝ u diplom´ aciai ´erz´ek´evel gyorsan megtal´alta vel¨ uk a k¨oz¨os hangot, ´es kapcsolatuk k¨olcs¨on¨osen el˝ ony¨ oss´e v´ alt. Az embern´epek minden holdfordul´ora aj´and´ekk´ent ¨okr¨oket hajtottak a barlangja k¨ ozel´ebe amelyeket Any´am befalt, ˝o pedig cser´ebe nem puszt´ıtotta el az embern´epek falvait, v´ arosait. Az idillt csak a m´agus ´erkez´ese t¨orte meg. A h´ag´ okon ´ atutaz´ o keresked˝ ok o¨ssze-vissza t¨ort´eneteket mes´eltek a m´agusr´ol, aki egy rubinsz´ın toronyban lakott, amely a tengerb˝ol emelkedett ki egyik napr´ol a m´asikra. Any´am felfigyelt r´ a, ´es tudta, hogy pontosabb inform´aci´okra van sz¨ uks´ege. K´es˝obb megjelentek a t´avolban a f¨ ustoszlopok, ´ıgy jelezv´en hogy valaki kev´esb´e keszty˝ us k´ezzel b´anik a falvakkal. Any´am nem mozdulhatott a toj´ asok mell˝ol, ´ıgy a v¨olgy apr´o ´allatait k¨ uldte szertesz´et, hogy tudjanak meg min´el t¨ obbet err˝ol a bizonyos m´agusr´ol. Az ˝o szem¨ uk¨on kereszt¨ ul l´atta a fel´egetett falvakat, felperzselt f¨oldeket, ´es a le¨olt ´allatokat. Nem ´ertette, mi v´egre ez az ´ertelmetlen puszt´ıt´ as. A m´agus egy izz´o vasszek´eren k¨ozlekedett, amit h´arom ´ori´asszalamandra h´ uzott. Any´ am m´ ar messzir˝ol meg´erezte ellenfele kisug´arz´as´at, ´es ez is el´eg volt ahhoz, hogy semmi, de semmi j´ ora ne sz´am´ıtson. Egy j´egmad´ ar szem´evel l´ atta meg. Nagyon apr´o, nagyon g¨oth¨os ´es nagyon kopasz ¨oregember volt, d´ us szak´ allal. R´ ancos fej´en furcsa v¨or¨os tetov´al´as d´ıszelgett valami nem evil´agi teremtm´enyr˝ ol. Szem¨ old¨ oke nem volt, hiszen aki az elemi t¨ uzek miszt´erium´at ilyen m´elyen tanulm´ anyozza, az nem engedhet meg mag´anak olyan luxust, mint a szem¨old¨ok. A m´agus egy szilvafa alatt u ¨lt egy apr´o sz´eken, el˝otte sakkt´abla. Kormos ujjaival szak´all´ at morzsolgatta, majd megemelte az egyik sakkfigur´at, ´es elm´el´azott, mikor is egy pillanatra tal´alkozott a tekintete a f´ an u ¨l˝ o j´egmad´arral. ˝ uzek – M´ar v´ artalak, Leocadia – sz´ olalt meg a m´agus – A nevem Arkabeus. Az Ost¨ P´aholy´anak mestere vagyok, a Bels˝ o K¨or tagja. B´ek´evel j¨ottem e f¨oldre, nem akarok v´eront´ast. Cser´ebe arra k´erlek, add ´ at nekem a toj´asaidat, ´es nem b´antalak. – Takarodj a f¨ oldemr˝ ol! – mennyd¨or¨ogte a par´anyi j´egmad´ar Any´am ¨obl¨os hangj´an. – Nem ´ altatlak Leocadia – mosolygott Arkabeus – semmi es´elyed. N´alad sokkal hatalmasabb ´es veszedelmesebb besti´ akat is ´egettem m´ar porr´a, ´es te sem jelentesz probl´em´at. 3
´ a P´aholy Bels˝ – letette a sakkfigur´ aj´ at, majd sz´ep lassan ´atment a t´abla t´ uloldal´ara – En o K¨or´enek tagja vagyok. M´eg nem tal´ alkozt´al hozz´am hasonl´oan nagyhatalm´ u var´azsl´oval, ´es ha most nem viselkedsz okosan, nem lesz m´ar k´es˝obb, amikor megtehetn´ed. A m´agus csettintett, ´es egy apr´ o szikra pattant ki ujjai k¨oz¨ ul. A szikra egyre nagyobb lett, mik¨ozben egy k¨ ort ´ırt le a m´ agus kopony´aja k¨or¨ ul, majd j´okora t˝ uzlabdak´ent egyenest a szilvaf´aba csap´ odott. A j´egmad´ ar vill´amgyorsan a leveg˝obe emelkedett, m´eg ´epp id˝oben, mert a fa szil´ ankokra robbant. – Holnapig meggondolhatod magad – b´ ucs´ uzott el a m´agus. Any´am ink´ abb maga t¨ orte volna fel a toj´asokat, mint hogy odaadja egy m´agusnak, akinek ki tudja, milyen pokoli var´ azslathoz van sz¨ uks´ege r´ajuk. Felk´esz¨ ult a harcra. Tudta, hogy el kell hagynia a barlangj´ at, mert egy s´ark´any a leveg˝ob˝ol tudja igaz´an kifejteni az erej´et. A toj´asokat var´ azscsapd´ akkal v´edte meg, ´es m´agikusan lepecs´etelte a barlangot maga m¨og¨ott. Hossz´ u ´evek ´ ota el˝ osz¨ or emelkedett a leveg˝obe, ´es a m´agus tornya fel´e vette az ir´anyt. Arkabeus a torony erk´ely´er˝ ol u ¨dv¨oz¨olte, ´es int´es´ere par´anyi l´angol´o g¨omb emelkedett fel mell˝ole. A leveg˝ oben egyre nagyobb ´es nagyobb lett, v´eg¨ ul majd h´aromszor akkora lett, mint Any´am. A t˝ uzelement´ al s¨ uv´ıtve indult meg Any´am fel´e, aki m´eg id˝oben t´ert ki a roham el˝ol, de ´erezte pikkelyein a l´enyb˝ ol ´ arad´o forr´os´agot. Most ˝o rohamozott, de hamar bel´atta, hogy a t˝ uzb˝ ol font l´enyhez jobb, ha nem jut k¨ozel. Kit´ert a l´eny k´et-h´arom t´amad´asa el˝ol, majd a megfelel˝ o pillanatban Any´ am kit´atotta pof´aj´at, ´es j´o m´asf´el ¨ol sz´eles vill´amot ok´adott az element´ alra. A t˝ uzl´eny a tal´ alatt´ol elk´abult, ´es zuhanni kezdett. Any´am fel´e rep¨ ult, hogy v´egezzen vele, de benneakadt a lehelet, mert egy izz´o t˝ uzgoly´o k¨ozelgett fel´e a torony ir´any´ab´ol. Alig siker¨ ult kit´ernie, de m´eg ´ıgy is majd megperzselte az izz´o l¨oved´ek. M´ar l´atta a k¨ovetkez˝o t˝ uzgoly´ ot, ´es k¨ ozben a szeme sark´ab´ol ´eszrevette, ahogy a t˝ uzelement´al nem zuhant bele a tengerbe, hanem sikeresen ¨ osszeszedte mag´at. Egym´as ut´ an t´ert ki a t˝ uzgoly´ ok el˝ol, ´es sebesen k¨ozeledett a torony fel´e, mire hirtelen ´athatolhatatlan t˝ uzfal jelent meg el˝otte. Siker¨ ult ir´anyt v´altania, de ekkor ´eszrevette, hogy ism´et az element´ al fel´e tart. Pof´aj´ab´ol u ´jabb vill´am csapott ki, amely r¨ovid id˝ore harck´eptelenn´e tette az element´ alt, de nem ´allhatott meg, mert m¨og¨ ule csak u ´gy z´aporoztak a t˝ uzgoly´ok. R¨ opt´eben b˝ uv¨ os ig´eket id´ezett meg, ´es a karmai k¨ozt l´etrej¨ov˝o g¨ombvill´am ism´et telibe tal´alta az elemet´ alt, amely k´et darabra szakadva hullott a tengerbe. Az element´alr´ol a g¨ombvill´am a torony fel´e pattant, de Any´am csak rem´elhette, hogy ott k´art tesz valamiben. A parton lesz´ allt egy sziklacs´ ucsra, hogy kif´ ujja mag´at. Ez ´ıgy nem j´o, gondolta, m´ask´epp ´ kell pr´ob´alkoznia. Ekkor ´erezte meg, hogy a szikla remeg. Epp id˝oben vet˝od¨ott le r´ola, mert a szikla sz´etrobbant, ´es forr´ o l´ ava spriccelt onnan, ahol az el˝obb pihent. A torony fel´e vette az ir´anyt de a szeme sark´ ab´ ol ´eszrevette, ahogy a vulk´anb´ol egy magmal´eny k´asz´al´odik ki. L´athat´oan r¨ opk´eptelen volt, csak a f¨ old¨on m´aszott. Vajon mi´ert h´ıvott ilyet a m´agus? Meg´ertette. A magmal´eny nem a tenger fel´e indult, hanem az ellenkez˝o ir´anyba, a barlang fel´e, m´eghozz´ a megh¨ okkent˝ oen gyorsan. Any´am megp¨ord¨ ult, lebucsk´azott egy t˝ uzgoly´o el˝ol, majd rep¨ ult, hogy elkapja a l´enyt. Az szembefordult vele, ´es v´arta a t´amad´ast. Ha lett volna sz´aja, tal´ an vigyorgott is volna. De Any´am nem volt olyan ostoba, hogy nekirep¨ ulj¨on. Fark´aval egy hegyes szikl´ ara s´ ujtott, amely leszakadt, ´es egyenesen felny´arsalta az izz´o l´enyt, aki sz´etfolyt, ´es megszil´ ardult. Any´am ism´et a torony fel´e rep¨ ult, u ¨gyesen ker¨ ulgetve a fel´e z´aporoz´o t˝ uzgoly´okat. Hirtelen els¨ot´et¨ ult felette az ´eg, ´es t˝ uzes˝ o hullott al´a. Fentr˝ol is, ´es szemb˝ol is t˝ uz j¨ott, ennyi el˝ol nem tudott kit´erni. Nagy leveg˝ ot vett, ´es lecsapott, lemer¨ ult a v´ız al´a. Sz´arnyait ´es fark´at u ´sz´asra haszn´alva temp´ ozott a torony fel´e. Lehelet´et sajnos a v´ız alatt nemigen tudta haszn´alni, de nem is kellett, hiszen itt a t˝ uzm´ agia sem ´ert sokat. Megtal´alta a torony alj´at ´es r´atekeredett. 4
´ Erezte a toronyb´ ol ´ arad´ o h˝ ot, ´es a m´ agus elm´ej´enek d¨ uh´et. H´atizmait megfesz´ıtette, ´es r´antott egyet az ´ep¨ uleten, ami megh¨ okkent˝ oen k¨onnyen megadta mag´at, ´es mennyd¨org˝o robajjal d˝olt bele a v´ızbe. Any´ am leveg˝ o´ert kapkodva t¨ort a felsz´ınre. Gy˝oz¨ott. Vagy m´egsem? A m´ agus egy izz´ o f´emkorongon ´allt, amely a v´ız f¨ol¨ott lebegett. K¨or¨ ul¨otte t˝ uzaura lobogott, felette pedig egy hatalmas t˝ uzpolip tekergett, m´erf¨oldes cs´apjaival lez´art minden menek¨ ul´esi utat. A m´ agus karjaival hatalmas nyolcasokat ´ırt le, majd k´et tenyer´et Any´am fel´e ir´ any´ıtotta, ´es l˝ ott. Any´amnak nem volt leveg˝oje, hogy ism´et lemer¨ ulj¨on, ´ıgy k´enytelen volt felfel´e rep¨ ulni, ´es hagyni, hogy a t˝ uzpolip cs´apjai m¨og´e ker¨ uljenek. A m´agus l¨ov´ese kis h´ıj´ an telibe tal´ alta, de az utols´o pillanatban f´elrebucsk´azott el˝ole, a t˝ uzgoly´o pedig ´artalmatlanul rep¨ ult el a t´ avolba. A m´agus t´ ul messze volt, hogy foggal-k¨or¨ommel t´amadjon, ´es Any´am t´ ul sokat volt v´ızben hogy lehelet´et haszn´alja, ´ıgy ism´et m´agi´aj´ahoz folyamodott: s˝ ur˝ u k¨odbe burkolta a k¨ orny´eket. A m´agus hangosan ´ atkoz´ odott. A k¨odben ˝o is alig l´atott, ´ıgy nem tudott mire l˝oni. Egyszer csak megpillantotta a s´ ark´ anyt, amint a polip k´et cs´apja k¨oz¨ott pr´ob´al eg´erutat nyerni. Kimondta a szavakat, sz´ett´ arta ujjait, ´es ¨ot par´anyi meteorit s¨ uv´ıtett ki ujjai k¨oz¨ ul, ´es ´ızekre szaggatt´ ak a menek¨ ul˝ ot. Arc´ara ekkor ki¨ ult a d¨obbenet, ´es ezt az arckifejez´est Any´am soha nem felejti el. Amit az im´ent a meteorok telibe kaptak, az ugyanis sz´etpukkadt, teh´at az biztosan nem s´ ark´ any volt, hanem csak valami... Ill´ uzi´o? De ha nem ott van a s´ark´any, akkor hol? R´ aj¨ ott. Megfordult. K´ets´egbeesetten pr´ob´alt var´azsolni, de m´ar t´ ul k´es˝ o volt. M´eg l´ atta, ahogy Any´ am nagyra t´atja sz´aj´at, ´es fogai k¨ozt felserceg az elektromoss´ag, de ut´ana m´ar nem l´ atott semmit, mert az Any´am tork´ab´ol kicsap´o vill´am egyenesen bel´ecsapott. Any´am hullaf´ aradtan ´ert vissza a barlangj´aba. Megnyugodva l´atta, hogy a toj´asok ´es a csapd´ak s´ertetlenek. Gy˝ oz¨ ott. Gy˝ oz¨ ott. Most semmi m´as nem sz´am´ıtott. Csak felsz´ıni ´eg´esi sebeket kapott, alig-alig f´ ajtak, t¨ obbnyire csak eszt´etikai k´arok keletkeztek a pikkelyeiben. M´agi´aja hamar elt¨ unteti ˝ oket. Gy˝ oz¨ ott, ´es most csak ez az egy sz´am´ıtott. Odatekeredett a toj´asok k¨or´e, a bel˝ ol¨ uk ki-kipattan´ o szikr´ak cir´ogatt´ak b˝or´et. Sz´arnyait r´ajuk bor´ıtotta, ´es m´ely ´alomba mer¨ ult. Ott volt ˝ o, ´es ott voltak a toj´asok – ´en ´es a testv´ereim –, ´es ezek a toj´asok voltak a legfontosabbak sz´ am´ara az eg´esz ´eletben.
*
*
*
Nincs ann´ al undor´ıt´ obb, mint ha valaki csal a k´arty´aban. A k´artya nem csup´an a szerencs´er˝ ol sz´ ol, a k´ artya elm´ek p´ arviadala. A k´artya nem puszt´an j´at´ek, a k´artya ´eletforma. Aki a k´arty´ aban csal, annak az ´elete is egy nagy hazugs´ag. A barb´ ar h˝ os kibaszott nagyra n˝ ott. Nem az ,,egy sz´al ´agy´ekk¨ot˝oben rohang´alok” fajt´ahoz ´ tartozott, mert ˝ o Eszakr´ ol j¨ ott, ´es ott baromira hideg van, ´ıgy sim´an t¨ ud˝ogyullad´ast kapn´anak ˝ egy sz´al ´agy´ekk¨ ot˝ oben. O a ,,tet˝ ot˝ ol talpig gyan´ us eredet˝ u sz˝orm´ekbe burkol´ozom, ´es ´athat´ o szagot ´arasztok magamb´ ol” fajt´ ahoz tartozott. Hiszen ´eszaki. K´etszarv´ u sisak is hevert mellette egy sz´eken, az egyik szarv v´ege term´eszetesen t¨or¨ott. A s´ark´anyharcban t¨ort el. S´ark´any¨ol˝o h˝ os volt ugyanis – term´eszetesen. Megint kiny´ırt egy s´ark´anyt, ´es az ˝o kincs´eb˝ ol van az a halom arany, amit feltett. Tal´an. Sokkal val´ osz´ın˝ ubb, hogy a kurafi m´eg csak messzir˝ol sem l´atott s´ark´anyt soha, ´es a p´enz´et is mind hamisk´ arty´ an nyerte. A sok sz˝orm´enek m´as ´ertelme is van, minthogy ´eszaki barb´arnak t˝ unj¨on az ember: a sok pr´em k¨ oz¨ ott elf´er m´eg egy-egy plusz k´artyalap, ´es a kez´eben l´ev˝ o lapokat titokban ki-kicser´elheti sz˝ orm´ek k¨oz¨ott megb´ uv´o lapokra. Most is ´epp a kez´eben l´ev˝ o, 5
vill´ amok nyolcasa lapot pr´ ob´ alja kicser´elni egy titokzatos idegenre, amit az egyik kab´atujj´ab´ ol pr´ob´al el˝ob˝ uv´eszkedni. J´ o es´ellyel le fog bukni, ha ´ıgy u ¨gyetlenkedik. R´aad´asul, p´ar k¨orrel ezel˝ott a mellette u ¨l˝ o kalm´ arfejedelem m´ar letett az asztalra egy titokzatos idegent, ´es b´ ar most ´epp lefel´e van ford´ıtva, tutira fel fog t˝ unni valakinek, hogy k´et titokzatos idegen nem lehet egy pakliban. Marha. R´ aad´ asul hi´aba cser´eli ki a lapot, a t¨orpe kl´anf˝o, aki m´ar a nyolcadik krigli s¨ ort d¨ onti mag´ aba, ´ıgy is er˝osebb lapokkal rendelkezik: van n´ala fekete kir´ aly ´es van n´ala mesterdalnok ´es m´eg b´ıbor kurtiz´ an is. ¨ Oten u ¨l¨ unk az asztal k¨ or¨ ul. A k¨ oz´epen gy˝ ul˝o t´et m´ar igen tekint´elyesre n˝ott, az aranyak egy j´o r´esze t˝ olem sz´ armazik, de a t¨obbieknek is sok p´enze van bent. A kalm´arfejedelem r´egi zsug´as, most is ˝ o h´ıvott minket j´atszani. Nem j´atszik t´ ul u ¨gyesen, de a selyem j´o u ¨zlet, b˝oven van mib˝ ol finansz´ıroznia k´ artyavesztes´egeit. A t¨orpe kl´anf˝onek k¨onny˝ u, ˝o ´es a rokonai maguk b´any´ assz´ ak az aranyat. A v´en b´ar´o szebb napokat is l´atott, a birtokaira felhalmozott ad´oss´agot k´ arty´ an pr´ ob´ alja visszanyerni. A barb´ar h˝os nemr´eg esett be a fogad´oba, rendelt egy k¨ort, ´es eldicsekedett, hogy mennyi kincse volt a s´ark´anynak, akit meg¨olt. L´enyeg´eben megh´ıvatta mag´ at az asztahoz. Az ¨ ot¨odik ´en voln´ek: egy d´ usgazdag elf herceg. Arcomat a leg´ ujabb elf udavari divat szerint festem, hajam egyik oldalt teret enged j´okora f¨ ulemnek, m´ıg a m´asikat eltarkarja. Tradicion´ alis elf k¨ont¨ost viselek, minden ujjamon egy-egy dr´agak¨oves gy˝ ur˝ u csillog. Csupa tradicion´ alis elf cucc mind. K¨or¨ ul¨ott¨ unk test˝ oreink. M¨ og¨ ottem S´ark´anyfarok fesz´ıt, oldal´an elmaradhatatlan t˝okardj´aval. Rosszh´ır˝ u b´erbajv´ıv´ o, b´erp´arbajh˝os. Nem sz´ol, ´es ha dolgozik, nem is iszik. Ha inna, el˝obb-ut´ obb verekedne is, ´es ekkor m´asok bizony meghalnak k¨or¨ ul¨otte. Mindig ˝o gy˝oz. Ahogy a t¨ obbiek m´eregetik, l´ atom a szem¨ uk¨on, hogy tiszt´aban vannak vele, S´ark´anyfarok egymaga t¨ obbet ´er, mint az ¨ osszes gy´em´antgy˝ ur˝ um egy¨ uttv´eve. A peng´ej´et boszork´anyos u ¨gyess´eggel forgatja, u ¨gyess´ege minden p´enzt meg´er. De gyorsan el is sz´orja, amit ¨osszegy˝ ujt, minden balh´eban benne van, u ´tj´ at hull´ak ´es meggyal´azott asszonyok szeg´elyezik. Bizony´ara mindenki hallott a botr´ any´ ar´ ol az Ac´elkir´aly udvar´aban. N´emik´epp forr´o lett a l´aba alatt a talaj, ´es az anyagi er˝ oforr´ asai is megcsappanhattak. Ez´ert k´enyszer¨ ulhetett egy hozz´am hasonl´o (kurv´ ara tradicion´ alis) elf nagy´ ur zsoldj´aba. A t¨orp´et rokonai ´es u ¨zletfelei k´ıs´ert´ek el, n´egy csimb´okos szak´all´ u, izomagy´ u kisember, talpig vasban. A kalm´ arfejedelem h´arom zsoldost hozott: egy kopasz, f´elszem˝ u fick´o egy irdatan pallossal, egy ork, aki az elm´ ult k´et ´or´at azzal t¨olt¨otte, hogy a sarokban u ¨l ´es r¨of¨og, mik¨ ozben k´et igen alaposan o¨sszegubancol´odott l´ancos buzog´anyt pr´ob´al kibogozni, ´es egy inkompetens var´ azsl´ o. Ut´ obbi nincs a helyzet magaslat´an, mert eg´esz id˝o alatt valami k´odexben sz¨ utty¨ og, ´es l´ athat´ oan fingja sincsen, hogy mi folyik ebben a fogad´oban. Ha egy cs¨opp s¨ utnival´ oja is lenne, m´ ar r´eg kiverte volna a balh´et. A b´ar´ot h˝ u szolg´aja k´ıs´erte el, aki legal´abb olyan ¨ oreg lehet, mint az ´ odon kast´ely, amit meg akarnak menteni. Egyed¨ ul a barb´ ar nem hozott test˝ ort. H¨ uly´en is hatna egy s´ark´any¨ol˝o barb´ar, aki test˝or¨okkel v´edi mag´at... Vajon honnan szerezte azt a sok aranyat? Megvizsg´altam ˝oket, nem val´osz´ın˝ u, hogy hamisak lenn´enek. Eddig t¨ obbnyire vesz´ıtettem. Az elej´en keveset, azt´an sokat. Ut´ana egy kicsit szerencs´em volt, ´es nyertem, majd megint vesz´ıtettem. Ez ´ıgy van j´ol, hiszen d´ usgazdag elf herceg vagyok, a p´enz nem sz´ am´ıt. Az a tervem, hogy ezt a k¨ort m´eg elvesz´ıtem, ut´ana a k¨ovetkez˝ot is, az azut´an k¨ ovetkez˝ oben nagy szerencs´em lesz, ´es rengeteget nyerek, ut´ana megint vesz´ıteni kezdek, ´es v´eg¨ ul kis vesztes´eggel szeretn´ek fel´allni az asztalt´ol. Eg´eszen j´ol mentek a dolgok, am´ıg az a kret´en barb´ ar el nem kezdett babr´alni a lapokkal. Nem ¨or¨ uln´ek neki, ha lebukna. Szinte biztos, hogy meglincseln´ek, b´ ar ha szerencs´eje van, csak kiher´elik, ´es lev´agj´ak az ujjait. Undor´ıt´o, ha valaki csal a k´ arty´ aban, de nem szeretn´ek botr´anyt. Profi vagyok, ez a j´at´ek 6
sz´amomra tiszt´ an befektet´es. A t¨orpe lapjai a leger˝ osebbek. A kalm´arfejedelemnek es´elye sincs. A v´en b´ar´o j´o j´at´ekos, ´es van n´ala egy v¨ or¨ os s´ ark´ any, meg a polip sorb´ol a kilences, tizes ´es a tizenegyes. De a t¨orpe ellen ez nem el´eg. Ha tudn´ a a b´ ar´ o, hogy mi van a t¨orp´en´el, ´es merne nagyot kock´aztatni, akkor h´arom lapot k´erne. A pakliban k¨ovetkez˝o harmadik lap pedig a csukly´ as lovas, ´es az ´ megmenten´e. De szinte kiz´ art, hogy az ¨oreg ekkor´at kock´aztasson. Ovatos ¨oreg r´oka, ´es nincsenek tartal´ekai. A barb´ ar id˝ ok¨ ozben el˝ ob˝ uv´eszkedte a lapj´at, ´es ter´ıt. L´atom, ahogy a t¨orpe kl´anf˝ o elv¨or¨os¨odik, majd hatalmasat b˝ od¨ ul. Szekerc´eje az asztalba v´ag´odik, majd az asztalra ugorv´an u ¨v¨olti, hogy csal´ as, ´es pr´ ob´ alja el˝ oker´ıteni a m´asik lapot. D¨ont¨ottem. B´ek´esebb, ha a barb´arnak a feje is ´es a goly´ oi is a hely´en maradnak. Ahogy a t¨orpe felemeli az utols´o lefel´e ford´ıtott lapot, a titokzatos idegent ´ atv´altozik, ´es a t¨orpe egy k´eks´ ark´ anyt emel a magasba. Az asztal tetej´en ´ all´ o t¨ orpe ´ertetlen¨ ul b´ amulja a k´eks´ ark´ anyt, ´es a t¨obbiek is vakarj´ak a fej¨ uket. Nem szeretek improviz´ alni. A barb´ ar izzad, mint a l´o, ´es nem a sz˝orm´ek miatt. – Esk¨ udni mertem volna... – d¨ unny¨ogi a t¨orpe, ´es visszak´asz´al´odik a hely´ere. – Bocs´ anat – k¨ ohinti a b´ ar´ o – de nem k´et k´eks´ ark´ any van ´epp az asztalon? Basszameg! Basszameg! Mi´ert nem hagytam, hogy kiher´elj´ek a barb´art? Mi´ert kellett improviz´alnom a h¨ ulye k´ artyalap ´ atv´altoztat´as´aval? Az az ´aldott j´o sz´ıvem fog a s´ırba vinni! Most m´ ar mindenki ord´ıt. A t¨ orpe kl´an balt´akat, kalap´acsokat ´es cs´ak´anyokat, ker´ıtett el˝o (ki tudja, honnan), ´es vartyog´ o nyelv¨ uk¨on kiab´alnak d¨ uh¨odeten, holott tudj´ak j´ol, hogy senki nem ´erti. A kalm´ arfejedelem az asztalt csapkodja, a kopasz meglengeti pallos´at, az ork pedig m´ar talpon (nagyon gyors, majdnem olyan gyors, mint S´ark´anyfarok – ezt meg kell jegyezni) t˝ ore a kez´eben. A var´ azsl´ o d¨obbenten n´ez, ´es leejti a k¨onyv´et. A barb´ar ord´ıt a leghangosabban, j´ okora p¨ or¨ ollyel adva nyomat´ekot szavainak. S´ark´anyfarok most is n´ema. Nyugodtan ´ all, t˝ orkardja kivonva. Puszt´an a pillant´as´aval meg tudja f´ekezni b´armelyiket. ´ ´es a b´ ˝ az´ert, mert m´eg mindig nem esett le neki, mi is En ar´ o maradtunk csak u ¨lve. O t¨ort´ent, j´omagam pedig sz´ep nyugodtan h´atrad˝oltem a sz´ekemben, ´es k´et apr´o p´alc´at h´ uztam el˝o k¨ont¨os¨ omb˝ ol, ´es magabiztosan mosolyogok. Az egyik p´alc´am v´eg´en (amelyik a t¨orp´ek fel´e mutat) valami fura l´eny kopony´ aja vigyorog, z¨olden izz´o szemekkel, a m´asik p´alca v´eg´en (amelyik az orkot c´elozza) pedig p¨ ott¨om vill´amocska f´enylik. – Uraim – nyugodt hangom k´ets´eget sem hagy afel˝ol, hogy a k´et (tradicion´alis elf) var´azsp´alca pillanatok alatt hamuv´a ´egethet mindenkit a fogad´oban – nem lehetne ezt nyugodtabban megbesz´elni? – Csal´o! – u ¨v¨ olti valamelyik t¨ orpe, m´ar nem tudom, melyik melyik, u ´gy ¨osszekeveredtek. – Vizsg´ aljuk meg a k´ artyalapokat! – javasolja a kalm´arfejedelem. – Feketem´ agia! – b¨ omb¨ oli a barb´ar, ´es a tesze-tosza var´azsl´ora mutogat, mintha ˝ ot pr´ob´aln´a gyan´ uba keverni. – Uraim! – kezdem – El´eg nyilv´ anval´o bizony´ıt´ek´at l´attuk, hogy valami nincsen rendben. Biztos vagyok benne, hogy valami f´elre´ert´es t¨ort´ent, ´es nemsok´ara j´ot fogunk nevetni az eg´esz u ¨gy¨on. Javaslom, hogy a f´elre´ert´es miel˝obbi tiszt´az´asa v´egett els˝o l´ep´esk´ent mindeki t˝ urje fel a ruh´aja ujj´ at. Eld¨ont¨ ottem, hogy f´ereteszem am´ ugy irgalmas sz´ıvemet, ´es lebuktatom a barb´art. Meg´erdemli, hiszen gusztustalan dolog, ha valaki csal a k´arty´aban. A barb´ar ´erzi a veszt´et, mondani pr´ ob´ al valamit, de ekkor kiesik egy k´artylap a ruh´aja ujj´ab´ol. – Ez nem az eny´em! – T´ avolabb ugrik a lapt´ol, ´es erre m´eg n´eh´any k´artya hullik ki a sz˝orm´ek k¨ oz¨ ul. K´ets´ebeesetten salpa´al, de csak u ´gy potyognak ki a lapok a ruh´aj´ab´ol.
7
¨ Teljesen elfeh´erdeik, nem ´erti. Osszesen ¨ot lap volt n´ala, ´es a most legal´abb egy f´el pakli kihullott a bund´ aj´ ab´ ol. Tudja, nagyon j´ ol tudja, hogy ezt nem u ´szhatja meg sz´arazon. Nekiiramodik, S´ark´anyfarok fel´e lend´ıti a p¨ or¨ oly´et, de ez csak csel, mert m´egis az ork fel´e ugrik. Feld¨onti az orkot, ´es a p¨or¨olye hatalmasat csattan az egyik t¨orpe v´allv´ertj´en. Kil˝o, egyenesen a fogad´o ajtaja fel´e, de az egyik t¨ orpe fell¨ oki. Innen nem jut ki ´elve. Bukfencet vet, talpra esik, majd rohanna, de S´ark´anyfarok ´ allja az u ´tj´ at. Vajon S´ark´anyfarok m´elyfekete szem´enek pillant´asa ´all´ıtotta meg, vagy a tork´ at csiklandoz´ o t˝ orkard? – El´eg volt – sz´ ol S´ ark´ anyfarok. A hamisk´arty´as p¨or¨olye a f¨oldre hull, ´es a k¨ uzdelemnek ezzel v´ege. Hi´ aba, a test˝ or¨ om egy zseni! A kalm´ ar azt javaslja, fel kellene h´ uzni a barb´art a fogad´o el˝ott az egyik f´ara. A leter´ıtett t¨orpe felt´ap´ aszkodik, a barb´ ar pedig s´ırva fakad, ´es az ´elet´e´ert k¨ony¨or¨og. A kopasz odal´ep hozz´a, hogy h´ atracsavarja a karj´ at, ´es ekkor t¨ort´enik a baj. M´armint, a m´asodik baj. A kopasz valahogy megbotlik, feld¨ onti a b˝ og˝ o barb´art, ´es mind a ketten belezuhannak S´ark´anyfarok t˝ uhegyes t˝ orkardj´ aba. Ez a fick´ o m´egsem zseni... Ha m´ ar szinte emberfeletti reflexei vannak, h´at mi´ert nem h´ uzta vissza azt a kardot!? Ha S´ ark´ anyfarok peng´eje annak rendje ´es m´odja szerint felny´arsalja ˝oket, a barb´ ar azonnal meghal, ´es a kopasz is kiszenved n´eh´any napon bel¨ ul, ut´ana pedig mindenki elfelejti az eg´eszet. (Se egy csal´o, se egy zsoldos nem hi´anyzik senkinek.) De ebben a fogad´oban semmi nem t¨ ort´ent a dolgok rendje ´es m´odja szerint, m´ar nagyon-nagyon r´egen. A penge kereszt¨ ulszaladt rajtuk, ˝ ok pedig r´em¨ ulten sikoltottak – az ijedts´egt˝ol. Mindenki l´atta, hogy kutya bajuk nem t¨ ort´ent. – Uraim! Meg´ allap´ıtom, hogy itt bizony csal´as t¨ort´ent, ´es ez undor´ıt´o dolog. Egy csal´o pedig nem halhat ilyen k¨ onny˝ u ´es gyors hal´alt! S´ark´anyfarok, bocs´ass meg, de nem hagyhattam, hogy felny´ arsald ˝ oket. – Gy˝ ur˝ uim csillingeltek, ahogy tapsoltam egyet, ´es a S´ark´anyfarok peng´eje az ´ attetsz˝ ob˝ ol ism´et megszil´ardult. – Javaslom, sz´orakozzunk el egy kicsit ezzel a diszn´ oval, miel˝ ott v´egz¨ unk vele. Osztatlan sikert arattam. Az emberek – ´es l´athat´oan a t¨orp´ek is – semmit nem szeretnek annyira, mint megk´ınozni egym´ ast; erre mindig lehet sz´am´ıtani. A barb´ar rim´ankodott, a kopasz pedig megk¨ osz¨ onte, hogy m´agi´ammal megv´edtem a peng´et˝ol. M´eg a var´azsl´o is elismer´es´et fejezte ki az u ¨gyes m´ agikus tr¨ ukk miatt. A barb´art egy asztalra ter´ıtett´ek, ´es elkezdt´ek levagdosni r´ ola a ruh´ akat. Nagyon hossz´ u lesz neki az ´ejszaka... ¨ – Oh¨om... – r¨ offentette az ork – Miel˝ott nekikezden´enk, szeretn´ek m´eg megtudni valamit... Az lenne a k´erd´esem, hogy... ´ ebben a pillanatban teljesen v´aratlanul hatalmasat r´ Es ugott az egyik sz´ekbe. K¨onny˝ u kis sz´ekecske volt, gyorsan rep¨ ult, ´es messzire... Kereszt¨ ulrep¨ ult S´ark´anyfarkon, aki csak ´allt ´es b´amult. ¨ om... Ez az u – Oh¨ ´r itt... – mutatott S´ark´anyfarokra – nincsen itt... egy´altal´an. Nem a t˝orkard volt megb˝ uv¨ olve... Az u ´r a t˝ orkarddal... – Ill´ uzi´ o! – ´ amultak el a t¨ orp´ek. ¨ – Ugyes vagy, Varangypofa! – szak´ıtotta f´elbe a kalm´arfejedelem – De nem kezdhetn´enk neki a m´ok´ anak? ¨ – Oh¨om... Elhamarkodottan cselekedn´enk... A teremben egy illuzionista u ¨gyk¨odik, ´es ki tudja m´eg, mi nem az, aminek l´ atszik. Biztos, hogy a s´ark´any¨ol˝o val´oban hamisk´arty´as? ´ Igen, ˝o t´enyleg az. De diszn´ os´ ag volt, hogy r´am is felh´ıvta a figyelmet. Epp ezt akartam elker¨ ulni, amikor a barb´ art pr´ ob´ altam menteni. A mocsok r´aad´asul S´ark´anyfarkot is leleplezte. ´ alkottam, ´en t¨ En ok´eletes´ıtettem, szerveztem neki p´arbajokat, amiket megnyer, n˝oket, akiket 8
megront... Ha elterjed, hogy a fick´ o nincs, ´es csak egy tr¨ ukk, sok ´evnyi munk´am v´esz k´arba! De most lehet, hogy enn´el nagyobb a baj, itt az id˝o, hogy od´ebb´alljon az ember. – Tente b´ acsi! – f¨ ormedt r´ a a kalm´ar a b´ervar´azsl´oj´ara – Mi´ert nem vette ´eszre, hogy ill´ uzi´o van a teremben!? ¨ om... – kezdenek nem tetszeni az ´ıgy kezd˝od˝o mondatok – Meg kell k´erdeznem az elf – Oh¨ uras´agot, mennyire j´ ol ismeri a test˝ or´et? Minden tekintet ´enr´ am szegez˝ odik, ´es ezek a tekintetek egy´altal´an nem bar´ats´agosak. Az egyik t¨ orpe a tekintet´enek egy b´arddal is nyomat´ekot akar adni, ´ıgy ism´et el˝oh´ uzom a p´alc´aimat, ´es r´ aszegezem ˝ oket a jelenl´ev˝okre. T´enyleg itt az ideje od´ebb´allni. – Semmi sz¨ uks´eg ´ıgy elragadtatni magunkat. A fick´ot egy hete vettem fel. Hallottam, hogy ¨ord¨ong¨ os bajv´ıv´ o h´ır´eben ´ all, de t´eny, hogy m´eg nem l´attam verekedni. Valaki itt engem is ´atvert. Ugyanolyan ´ aldozat vagyok, mint mindenki m´as. ¨ om... – l´epett oda hozz´ – Oh¨ am Varagypofa – M´eg azt szeretn´em megk´erdezni... De nem mondta meg, mit szeretne megk´erdezni, helyette ink´abb egy vill´amgyors ´ agt´ak mozdulattal a torkomba d¨ ofte a t˝ or´et az ork diszn´o. Mit lehet ilyenkor tenni? Atv´ a nyaki u ¨t˝ oeremet. Fekszem a f¨ old¨on, ´es spriccel bel˝olem a v´er. H¨org¨ok, ´es mik¨ozben kiszenvedek, pr´ ob´ alom megk´erdezni, mi´ert ¨oltek meg ilyen kegyetlen¨ ul ´es ´ertelmetlen¨ ul. K¨ozben v´eres hab csorog a sz´ amb´ ol, meg ilyenek. El´eg nagy l´atv´anyoss´ag vagyok, m´asok is odagy˝ ulnek k¨ or´enk, akiket a test˝ or¨ok eddig t´avoltartottak a k´artyaasztalt´ol. M´ar nincs messzire a kij´ arat. K¨ ozben egyre nagyobb v´ert´ocsa vesz k¨or¨ ul. G¨orcs¨os r´ang´asaim elm´ ulnak, ´es m´ar a spriccel´es is al´ abbhagy. A var´azsl´o a p´alc´aimat pr´ob´alja begy˝ ujteni. De vajon hol lehet az ork? ¨ ol csattan az arcmon. Kerekessz´ekem felborul, ´es rettent˝o d˝ol¨ok ki bel˝ole. A f¨old¨on Ok¨ vagyok, de most m´ ar t´enyleg. Elt¨ orhette az orromat. V´erzek. Rohad´ek! Felt´ap´aszkodn´ek, de az ´en alkatommal ez nem k¨ onny˝ u... Az aj´oban az ork ´all, de vajon hogy a pokolban ker¨ ulhetett oda? Kiment a h´ ats´ o ajt´ on, ´es bej¨ott itt? Bel´em r´ ug egyet. L´athatatlan vagyok, csak tal´alomra r´ ughat. Ehhez k´epest j´ol c´eloz. ¨ om... M´ıg ott sz´ – Oh¨ orakoztok, ez itt megpr´ob´alt megl´epni. Azok ´ertetlen¨ ul n´eznek r´ am, de ez r´amdob egy k¨openyt. Betakar. Most m´ar mindenki ´ l´atja, hogy a kij´ aratn´ al van valami a f¨old¨on. Illetve valaki. En. ¨ – Oh¨om... L´ atv´ anyos volt a hal´ aljelenet, de a v´ernek a szaga... Nem stimmelt. Tente b´acsit megk´ern´enk, hogy der´ıtse ki, mi folyik itt. – Varangypofa r´ ug m´eg bel´em n´eh´anyat, hogy ne l´ephessek meg az el˝ oz˝ o tr¨ ukkel. A var´azsl´o el˝obb-ut´obb megtal´alja, ´es hat´astalan´ıtja a l´athatatlans´ ag-var´ azslatot, ami eddig eltakart. – De hiszen ez nem is ˝ o! – De ez ˝ o. S˝ ot, ez az igazi ˝ o. Csak nem elf. Mekkora h´ajpacni!! H´at t´enyleg nem vagyok elf. Hosszasan tanulm´anyoztam a kult´ ur´ajukat, ´es sokat ´eltem elfek k¨oz¨ott, ´ıgy az embereknek remek¨ ul j´atszom az elfet. Az elfek misztikusak, idegenek, ´es az emberek feln´eznek r´ ajuk, ´ıgy elf k´ep´ebe b´ ujva k¨onny˝ u hatni m´asokra. Alkatilag viszont egy´altal´an nem vagyok elf. K´et-h´ arom m´azsa k¨or¨ ul nyomhatok, ´es a kerekessz´ekem n´elk¨ ul nehezen tudok l´ abra´ allni. Na j´ o, szeretek enni, ´es akkor mi van?! Pr´ob´alok felt´ap´aszkodni, de a pocakom lefel´e h´ uz. T¨ obbsz¨ or¨ os tok´aval ¨ovezett, t¨okkopasz fejemb˝ol apr´o diszn´oszemekkel m´eregetem a t¨ obbieket. Az orrom eddig sem volt t´ ul el˝ony¨os, erre most m´eg el is t¨orte ez az ork diszn´o. R´ ugnak bel´em m´eg egyet. Vajon ki volt az? A zs´ırr´etegek sokat felfognak, de att´ol m´eg f´ aj, nagyon f´ aj. ´ voltam az egyik Szeg´eny csal´ adb´ ol sz´ armazom. Ki tudja, h´any testv´erem is volt? En legnagyobb. Beszakadt a h´ azunk teteje, nem volt t˝ uzif´ank ´es alig volt mit enn¨ unk. Egyed¨ ul 9
az menthetett meg benn¨ unket az ´ehhal´alt´ol, ha bek¨osz¨ont a t´el, ´es hal´alra fagyunk. Esetleg az, ha siker¨ ul p´enzz´e tenn¨ unk valamit, de nem volt semmink, ami ´ert´ekes lett volna. Amikor egy m´agus ´erkezett a falunkba, ´es ´erdekl˝od¨ott ir´antam, el´eg nyilv´anval´o lett, hogy ´en leszek az, akit p´enzz´e tesz¨ unk. Megvett, ,,inasnak”. A sz¨ uleim kaptak ´ertem egy ersz´eny aranyat, ´es r´aad´ask´ent egy var´ azslattal megjav´ıtota a h´aztet˝ot, egy m´asikkal pedig megt¨olt¨otte az ´el´eskamr´at j´ o f¨ ust¨ olt sonk´ akkal, a cs˝ urt pedig f´aval. Cser´ebe vele kellett mennem. Szerencs´ere ´eszrevette, hogy van tehets´egem a m´agia ir´ant, ´es tan´ıtgatni is kezdett. T´eny ´es val´o, a v´en pedofilt˝ol t¨ obbet tanultam, mint b´ arki m´ast´ol az ´eletemben. K´es˝obb, sokkal k´es˝obb szembe kellett ker¨ uln¨ om mesteremmel, de az egy m´asik t¨ort´enet, ´es m´ashol ker¨ ul elbesz´el´esre. A csal´admat soha t¨ obbet nem l´ attam. N´eha eszembe jutnak. Elk´epzelem ˝oket, amint ott u ¨lnek a j´o meleg szob´ aban, ´eg mellett¨ uk a kandall´o, ´es k¨ozben – megfagynak. Az ¨oreg mester nem m´agus volt, hanem illuzionista, ´es engem is az ill´ uzi´ok m´agi´aj´ara tan´ıtott ki. Izgalmas dolog az ill´ uzi´ o. Megform´azhatsz b´arkit ´es b´armit. Lesz sz´ıne, alakja, hangja, szaga, ´es m´eg ´ıze is, pont u ´gy, mintha val´odi lenne, de nem az. Az ill´ uzi´o ugyanis nincs. L´atod, hallod, meg tudod ´erinteni, meg is tudod enni, azt hiszed, j´ol is lakt´al t˝ole, de mindez csak k´apr´azat, csak szemf´enyveszt´es, csak tr¨ ukk. Egy j´o illuzionista b´armit elhitethet veled, ak´ar az ¨osszes ´erz´ekszervedet becsaphatja, de az ill´ uzi´om´agia semmit nem tud v´altoztatni a val´os´agon. Els˝ ore azt hihetn´ed, ez s´ ulyos korl´at, de nem az. Egy hatalmas m´agus hegyeket mozgathat meg a m´ agi´ aj´ aval. Egy kezd˝o illuzionista is mozgathat hegyeket, de akkor a hegyek val´ oj´ aban nem mozdulnak el. Minek is elmozd´ıtani a hegyeket, nem el´eg, ha mindenki azt hiszi, hogy elmozdultak? H´at nem felesleges a m´agi´at arra haszn´alni, hogy megcsin´aljunk vele ezt vagy azt, amikor sokal egyszer˝ ubb, ha m´asokkal csin´altatjuk meg, amit szeretn´enk? Csak oda kell figyelni a r´eszletekre, ´es mindent gondosan el˝o kell k´esz´ıteni. N´emi intelligenci´ aval is felruh´ azhatod az ill´ uzi´ot. Figyelhet ´es reag´alhat a k¨ ulvil´agra; p´eld´aul csin´alhatsz ill´ uzi´ opoharat, ami ¨ osszet¨orik, ha leejted. Teremthetsz ill´ uzi´okaton´at, amelyik harcol, vagy ill´ uzi´ okurv´ at, akivel dugni lehet. N´emely ill´ uzi´oval m´eg besz´elgetni is lehet, b´ar alaposan fel kell k´esz´ıteni, hogy a bonyulultabb k´erd´esekre is adekv´at v´alaszt adjon. Le is m´asolhatod a val´ os´ agot, esetleg megv´altoztatva azt. Nemcsak t¨ ukr¨ot lehet csin´alni: egyik ill´ uzi´ om az im´ent a k´ artyapartnereim kez´eben l´ev˝o lapokr´ol jelen´ıtett meg m´asolatot a sz´amomra, ez´ altal frank´ on figyelemmel k´ıs´erhettem, hogy kin´el milyen lapok vannak. Amikor a barb´ar gyan´ uss´ a v´ alt, nos neki a sz˝ orm´ei al´a is ben´eztem. A k´artyalapokat b´armikor teljesen ´at tudtam ´ırni, ´en d¨ ont¨ othettem el, kinek milyen lapot osztanak. Igazs´ag szerint, nemcsak a k´artyaparti alatt, de m´ ar el˝ otte is, az elm´ ult napokban, a mai akci´o el˝ok´esz´ıt´ese sor´an is el´eg sokmindent az ir´ any´ıt´ asom al´ a vontam a fogad´oban... Hi´aba, az ill´ uzi´o szinte korl´atlan lehet˝os´egeket biztos´ıt. Szinte. Csak oda kell figyelni a r´eszletekre, ´es mindent gondosan el˝ o kell k´esz´ıteni. Na ´es persze nem szabad lebukni. Most viszont t´enyleg ´ allati nagy szarban voltam. Az ill´ uzi´o egyik hal´ala, ha gyanakodnak r´a. A m´asik hal´ ala, ha nincs id˝ o felk´esz¨ ulni. Gyanakodni m´ar gyanakodtak, u ´j ill´ uzi´ ot teremteni pedig m´ ar nem volt id˝ o... Hi´aba sivalkodtam, ezek u ¨t¨ ottek ´es r´ ugtak. Esk¨ usz¨om, ott helyben hal´alra vertek volna, ha nem ´erkezik meg a v´ arosi ˝ ors´eg. – El´eg legyen! – Kondar kapit´ anyt ¨obl¨os hangja pillanatok alatt rendet teremtett a teremben. A kapit´ any k˝ okem´eny, szigor´ u, de igazs´agos ember h´ır´eben ´allt, nagy tisztelet ¨ovezte a v´ arosban. Ellentmond´ ast nem t˝ ur˝o fell´ep´es´evel pillanatok alatt lefegyverezte volna a t´arsas´agot m´eg akkor is, ha nem ´ all m¨og¨otte az ˝ors´eg hat alab´ardosa. – Mi folyik itt? – K´erd´es´ere az ¨ oreg b´ar´o r¨oviden elmondta, hogy ez a h´ajas diszn´o (aki ´en voln´ek) mindenf´ele gonosz praktik´aval megb˝ uv¨olte a k´artyalapokat, ´es ki akarta fosztani a 10
t´arsas´agot. – Ak´armit is tett, nem t˝ ur¨ om az ¨onb´ır´askod´ast. Ha val´oban b˝ un¨os, a t¨orv´eny el˝ott fog felelni tettei´ert. Ha a b´ekeb´ır´ o u ´gy hat´aroz, l´ogni fog. B´ar j´o er˝os fa kell majd ennek a h´ajpacninak. T¨obben kiab´ alt´ ak, hogy k¨ ot´elre vele, meg hogy t´ ul j´o a k¨ot´el is t´ ul j´o nekem, meg ehhez hasonl´okat. Kondar kapit´ any viszont lesz¨ogezte, hogy el´ıt´elni viszont csak a b´ekeb´ır´o ´ıt´elhet el, ´es b´arki b´ antalmaz, a nyak´ at kock´aztatja. K´et ˝or megragadott, h´atracsavart´ak a kezemet, ´es pr´ob´altak talpra ´ all´ıtani. – Nagy szerencs´ed, hogy ´epp meg´erkezett az ˝ors´eg! Ha a kez¨ unkben maradsz, nem u ´szod meg! – A barb´ arnak m´ ar nagy volt a sz´aja. Most, hogy nyilv´anval´ov´a v´alt, hogy valaki m´agi´aval manipul´ alta a k´ artyalapokat, m´ar sim´an ki tudja dum´alni mag´at. Ez a marha meg´ ussza! – Vigy´ azzanak vele, tr¨ ukk¨ os gazfick´o ez! – ki´altotta egy szak´allas u ´r, aki kor´abban egy szomsz´ed asztaln´ al u ¨lt a csal´ adj´ aval – Tuti meg akar majd sz¨okni! – Az ˝ors´egnek van saj´ at var´ azsl´ oja – biztos´ıtotta a kapit´any – rajta tartja majd a szem´et. – Kapit´ any u ´r! – kezdte Tente b´ acsi – Legyenek ´am ´ovatosak, az a tapasztalat, hogy ez a semmirekell˝ o k¨ ul¨ on¨ osen agyaf´ urt ´ am, ´es m´eg var´azsl´okat, m´eg a... khmm... tapasztalt, igen tapasztalt var´ azsl´ okat is be tudja ´ am csapni, nagyon neh´ez kisz´ urni a tr¨ ukkjeit. A kapit´ any meg´ allt egy pillanatra, majd szok´asa szerint, szak´all´at simogatva elgondolkozott. – Ez esetben, megk´ern´enk Tente b´acsit, hogy tartson vel¨ unk, ´es ok´ıtsa ki a mi var´azsl´onkat, illetve seg´ıtsen a gonosztev˝ o˝ orz´es´eben. ¨ ommel kapit´ – Or¨ any u ´r! ´Igy Tente b´ acsi is vel¨ unk tartott, ahogy megindultunk kifel´e, ´es a k´et (majd k´es˝obb egyenesen n´egy) v´ arosi ˝ or ny¨ ogd´ecselve cipelt, vonszolt kifel´e a fogad´ob´ol. El´eg siralmas l´atv´anyt ny´ ujtottam. ¨ om... Kapit´ – Oh¨ any u ´r, megbocs´atna m´eg egy percre? – H´ u, de nem szeretem, ha ez az ork kinyitja a pof´ aj´ at! – Igen? – Honnan tudja Kapit´ any u ´r, hogy ezt a var´azsl´o kom´at Tente b´acsinak h´ıvj´ak? Sose j´art m´eg a v´arosnak a k¨ ozel´eben sem. – Tente b´ acsi messze f¨ old¨ on ismert, nagyh´ır˝ u var´azsl´o. Megtiszteltet´es, hogy v´arosunkban u ¨dv¨oz¨olhetj¨ uk, ´es seg´ıti az ˝ ors´eg munk´aj´at. Na, gyer¨ unk, vigy´etek ezt a diszn´ot, fi´ uk! M´ar fordult volna kifel´e, de Varangypofa dob´ot˝ore sziszegve szelte ´at a leveg˝ot, egyenest a kapit´any lapock´ aja ir´ any´ aba. Kondar kapit´any tapasztalt harcos volt, a hatodik ´erz´eke megs´ ugta neki, hogy vesz´ely fenyegeti. Az utols´o pillanatban f´elreugrott, de az ork t˝ore m´eg ´ıgy is v´egighas´ıtotta az alkarj´ at, majd meg´allt az ajt´of´elf´aban. – Hogy k´epzeled ezt ork kutya! Vasra veretlek, ha az ˝ors´eg katon´aira t´amadsz! – mennyd¨or¨ ogte a kapit´ any. ¨ – Oh¨om... A szemf´enyveszt˝ o itt marad. Engem pedig nem csuk le senki. – Varangypofa! Nem az´ert fizetlek, hogy az ˝ors´eggel k¨ot¨ozk¨odj nekem! – figyelmeztette a kalm´ar. ¨ om... Nem k¨ – Oh¨ ot¨ ozk¨ od¨ om ´en az ˝ors´eggel! – b¨of¨ogte az ork – Nincs is itt az ˝ors´eg. Nem gondolj´ atok, hogy pont a megfelel˝o pillanatban ´erkeztek a h´ajas diszn´o megment´es´ere? ˝ Oszint´ en tisztelem a Kapit´ any urat, de ez itt nem a Kapti´any u ´r, hanem ugyanolyan ill´ uzi´ o´ iz´e, mint amilyen a test˝ ore volt. – Hogy azt a j´o ork any´adat el¨olr˝ol meg h´atulr´ol! Es m´eg az orokr´ol mondj´ ak, hogy but´ ak! Ne higgyetek a sztereot´ıpi´aknak! 11
Varangypofa sz´ep lassan, de hat´ arozottan megindult a kapit´any fel´e. Senki nem ´all´ıtotta meg. – Vigy´ azz, mit teszel, te ork! – a kapit´any kivonta a kardj´at, ´es Varangypofa mell´enek szegezte, de hi´ aba. Az ork egyenesen belegyalogolt a kardba, majd sz´ep nyugodtan kereszt¨ uls´et´ alt a kapit´ anyon. T¨ obb´e nem l´attam ´ertelm´et, hogy fenntartsam az ill´ uzi´ot, a kapit´any az ˝ ors´eggel egyetemben szertefoszlott. Egy pillanatnyi csend k¨ovetkezett, ´es egyed¨ ul ´alltam a terem k¨ ozep´en. – M´egis, mire volt j´ o ez, h´ ajzs´ ak? – f¨ormedt r´am az egyik t¨orpe – Ha eddig azt hitted, meg´ uszhatod, nos... – Ami azt illeti – vigyorodtam el – ´ıgy van id˝om el˝ovenni ezt! Apr´o, de v´eszj´ osl´ o p´ alc´ at h´ uztam el˝o a k¨openyemb˝ol, ´es a t´arsas´agra szegeztem. Egyszer˝ u fekete p´alca fekete volt, nagyon fekete, de m´egis valami halv´any dereng´es ¨ovezte. Csak u ´gy sug´arzott bel˝ ole a puszt´ıt´ o s¨ ot´ets´eg, amit r´ajuk szabad´ıthatok. ´ most sz´epen els´et´ – En alok – jelentettem ki – ´es b´arki k¨ozel´ıt, a f¨olddel teszem egyenl˝ov´e az eg´esz fogad´ ot. Az egyik asztalt´ ol hangos kacag´ as t¨orte meg a csendet. H´arom helyi fav´ag´o itta ott eddig a p´alink´at, ´es a k¨ ozelm´ ult esem´enyeivel el´egg´e magunkra vontuk a figyelm¨ uket. Nagydarab, harcsabajsz´ u pac´ ak ´ allt fel ´es ´ıgy ki´ altott: – Nehogy bed˝ oljetek neki! Ez is csak amolyan ijj´ uzijj´o, vagy mi! – Ez a p´ alca nem ill´ uzi´ o, j´ oember. Mindig van egy B tervem, ´es kell bevetem. – Ne m´ an na! Hiszi a piszi! Ez is csak kamu! – Ne akard kipr´ ob´ alni! A fick´o kacagva megindult fel´em. – Te akartad! – ´es kimondtam a p´alc´at aktiv´al´o var´azssz´ot. Par´anyi z¨ old sz´ın˝ u energiag¨ omb bukkant el˝o a p´alca v´eg´eb˝ol, majd furcsa b´ ug´o hangot hallatva megindult a mel´ ak fel´e, majd hirtelen felgyorsult. A fick´onak egy ideig az arc´ara volt ´ırva, hogy most azt´ an nagyon elbaszott valamit, de azt´an m´ar nem volt arca, s˝ot m´eg fels˝oteste sem. Sz´etrobbant, ´es ´egett h´ uscafatok ter´ıtettek be mindent ´es mindenkit a fogad´oban. A g¨omb marad´eka az asztal´ at ´es a m¨ og¨otte l´ev˝o falat robbantotta szil´ankokra, ´es a k´et t´arsa sem j´art t´ ul j´ ol. Ahogy eloszlott a f¨ ust, hatalmas lyuk t´atongott a fogad´o oldal´an, ´es l´atni lehetett a t´er t´ uloldal´ an ´ all´ o templomot is. Aki odakint j´art, az most sikoltva pr´ob´alt min´el messzebb ker¨ ulni a fogad´ ot´ ol. – Sajn´ alom, hogy ´ıgy v´egz˝ od¨ ott, senkit nem akartam b´antani, de megv´edem magam. Esetleg van m´eg valaki, aki ki akarja pr´ob´alni, hogy val´odi-e a p´alca? – tettem fel a k¨olt˝ oi k´erd´est. – A kezem! Le´egette a kezemet! – sir´ankozott az egyik s´er¨ ult – Mi´ert kellett Gromeknek h˝osk¨odnie? A m´asik nem sir´ ankozott. Csak u ¨lt a sarokban, ´es remegve b´amulta kez´eben a ki¨oml¨ott beleit. ¨ om... H´ – Oh¨ at ´en. Az ork l´ atsz´ olag egykedv˝ uen ´ allt a bej´arat el˝ott, elz´arva a kifel´e vezet˝o utat. – J´ol meggondoltad? T´eged t¨ ort´enetesen sz´ıvesen kiny´ırlak. – Rajta, szemf´enyveszt˝ o! – csak bl¨off¨ol. Elvigyorodtam, mikor l´ attam, hogy egy izzads´agcsepp megindul lefel´e az ork szinte teljesen ´ meg csak n´eztem, n´eztem, egyenesen a szem´ebe. T´erj ki! Kimondtam a kopasz fej´en. En var´azssz´ot. T´erj ki!
12
´ Ujabb z¨ old energiag¨ omb jelent meg, ´es s¨ uv´ıtett ny´ılegyenesen az ork mellkasa k¨ozep´ebe. Robban´as. F¨ ust. Varangypofa elszenesedett darabjai szanasz´et sz´or´odtak, tan´ ubizonys´agul, hogy nem lehet valakinek mindig igaza. A fogad´osn´e menten elal´elt, ahogy az egyik, m´eg felismerhet˝ o kar az ¨ ol´ebe esett. Egy l´ ab p¨or¨ogve cs´ uszott v´egig a padl´on, ´es a b´ar´o sz´eke alatt ´ pedig elindultam szapor´an, egyenesen a f¨ ´allt meg. En ustbe. Csattan´ as. Reccsen´es. Ez ut´ obbi az ´allam volt. ¨ om... En ´ m´eg ´elek. – Oh¨ Sz´etpukkadtak a v´egtagok, elt˝ untek a hull´ak – Gromek ´es a haverjai ma reggel egy k¨ ul¨on¨ os megb´ız´ast kaptak, ´ıgy egy m´ asik v´ arosba kellett menni¨ uk – elt˝ unt a f¨ ust, ´es m´ar nem lehetett ´erezni azt a r´emes szagot sem. A lyuk is ben˝ott a fogad´o oldal´an, ´ıgy m´ar a templom sem ´ meg ott fek¨ l´atsz´odott. En udtem kiter´ıtve az ork el˝ott, t¨or¨ott ´allkapoccsal. – Ennek t´enyleg t´ ul j´ o a k¨ ot´el – ezt nem tudom, ki mondta. Ez volt a v´eg. Egyszer˝ uen nem volt t¨obb adum. Volt ugyan m´eg n´eh´any m˝ uk¨od˝o ill´ uzi´om, ´ de azok teljesen haszn´ alhatatlanok voltak ilyen c´elokra. Ereztem, ahogy a t¨omeg k¨or´em gy˝ ulik... ¨ om... Miel˝ – Oh¨ ott kiny´ırn´ ank... – Mi az, Varangy? – Tente b´ acsit megk´ern´enk, hogy vizsg´alja meg az aranyat az asztalon. – Term´eszetesen m´ ar megtettem, Varangypofa, az arany t¨ok´eletesen val´odi. Nem vagyok h¨ ulye. ¨ om... Kiz´art, hogy ez ravasz fick´o val´odi p´enzzel j´atszott – Alaposabban, Tente b´ acsi. Oh¨ volna. Itt semmi nem igazi, semminek nem hihet¨ unk. – Sajnos Varangypofa az, ˝ot nem ´en teremtettem. Pedig sz´ıvesen elt¨ untetn´em. – Mondtam, hogy az arany val´ odi. L´atod, Varangypofa... A patvarba! Nem igaz´ an tudtam oda ford´ıtani a fejemet, ´ıgy csak sejtettem, mi t¨ort´enhetett. Az el˝ottem – illetve az elf herceg el˝ ott – l´ev˝o kupac val´odi p´enz volt, m´ıg a t¨obbiek m´ar szinte csak hamis, ill´ uzi´ op´enzzel rendelkeztek. Nem k´arty´azn´ek ´en, ha ilyen nagy vagyonom lenne! Nem akartam ´en nyerni, mert az felt˝ un˝o. Csak az elf herceg ill´ uzi´op´enz´et akartam kicser´elni a t¨obbiek val´ odi arany´ ara. Sz´ amomra a j´at´ek befektet´es. Kor´abban annyiszor, de annyiszor bej¨ott m´ar... Sajnos, gyorsan megy a p´enz, hiszen szeretem a f´eny˝ uz˝o ´eletm´odot. Van, amit nem lehet ill´ uzi´ op´enzzel fizetni, mert bizonyos helyeken t´enyleg figyelnek a r´eszletekre. – Rohad´ek! Gennyl´ ada! – Most m´ar azt´an t´enyleg elmondtak mindennek. Nem csak az der¨ ult ki, hogy majdnem ´ atvertem ˝ oket, hanem az, hogy a vagyon, amit megnyerni v´eltek az nincs, illetve legfeljebb csak a saj´ at p´enz¨ uket kaphatj´ak vissza. ¨ ˝ – Oh¨om... O tartozik nek¨ unk. – Nek¨ unk? Az ork nem is j´atszott. – Mi lenne, ha kifizettetn´enk vele, a tartoz´ as´ at. Tripl´an. De nem ill´ uzi´op´enzzel! Ismerek egy kedves b´ervar´azsl´ ot a v´ arosban. R´ atesz egy j´o kis ´atkot, ´es lerohad ennek mindene, ha nem fizet egy h´onapon bel¨ ul. A p´enzt, amit hoz, majd megvizsg´altatjuk. Alaposan. T¨obb var´azsl´oval. – Itt Tente b´ acsira n´ezett, aki hirtelen valami nagyon ´erdekes dolgot kezdett figyelni az egyik sarokban. Ez az ¨ otlet nagy tetsz´est aratott. Alapvet˝oen nekem is szimpatikusabb volt, mintha itt helyben felkoncoln´ anak. Csak tal´ alok majd valamilyen megold´ast, hogy kib´ ujjak a var´azslat al´ol. B´ar egy igaz´ an u ¨gyes var´ azsl´ o ellen nem sokat tehetek, ha az gyanakszik az ill´ uzi´ora. ´ honnan lesz neki ennyi p´enze? – vetette fel a kalm´arfejedelem. – Es ¨ – Ugyes fick´ o ez, majd megoldja! – a b´ar´o az egyik ´elharcosa lett az ¨otletnek – Ha pedig elbukik, t´an cs´ uny´ abb m´ odon hal meg, mintha mi ny´ırn´ank ki!
13
– Tudok egy elfet, aki egy k´esz vagyont fizetne egy s´ark´anytoj´as´ert! – A barb´arnak t´enyleg nagy lett a sz´ aja. S´ark´anytoj´ as!? Honnan a r´ akb´ ol szerezzek ´en s´ark´anytoj´ast!? Csak nem egy s´ark´anyt´ol!? Azok... iz´e... nagyok... harapnak... t¨ uzet ok´adnak... meg miazm´ast... Ajjajajj! Valahol itt ´ajultam el. Ez a m´ asik var´ azsl´ o, akit az ork ismert, sajnos t´enyleg ´ertette a dolg´at. Eddig nem siker¨ ult ´atvernem. Legink´ abb m´eg abban rem´enykedhetek, hogy ˝o is sz´elh´amos, ´es nem is tesz r´am ´atkot. De sajnos el´eg meggy˝ oz˝ onek t˝ unik. A v´eg´en m´eg k´enytelen leszek s´ark´anytoj´ast szerezni, pedig az k´esz ¨ ongyilkoss´ ag. R´aad´asul az ´atok mellett mindenf´ele biztos´ıt´ekot is ´ akarnak. Epp egy eml´ekkrist´ alyt hoznak, hogy kiolvass´ak az eml´ekeimet. Nem! Nem, nem! Nem akarom, hogy a fejemben ny´ ulk´aljanak, ´es kiolvasss´ak az eml´ekeimet!!! *
*
*
Any´ank k¨ ozel m´ asf´el ´evig kotlott a toj´asokon, ´es v´eg¨ ul h´arom aranyos s´ark´anyfi´oknak adott ´eletet. A tes´ oimmal k¨ ozel egyszerre kelt¨ unk ki. Els˝ok´ent b´aty´am, Brontoraxus, a Mennyd¨ org˝ o Kir´ aly repesztette meg az ˝ot k¨or¨ ulvev˝o h´ejat. M´asodiknak j´omagam, Tyrannopteryx, a Sz´ arnyas Zsarnok voltam az, aki kib´ ujt a toj´asb´ol. V´eg¨ ul harmadikk´ent ¨ocs´em, Styracosthenes, a T¨ usk´es B¨ olcs toj´as´an u ¨ltek el a kis¨ ul´esek, majd ˝o is felt¨orte toj´as´at, ´es csatlakozott hozz´ ank. Any´ank sz´ıv´et-lelk´et kitette ´ert¨ unk. Innent˝ol k´enytelen volt elhagyni a barlangot, ´es igen hathat´ os m´ agi´ aj´ aval ´ ovott benn¨ unket, am´ıg ˝o ´elelmet szerzett. T¨obbnyire ¨okr¨oket vagy mamutokat sz´ all´ıtott nek¨ unk, de n´eha igazi tengeri csemeg´et, b´aln´akat emelt ki a kedv¨ unk´ert. ˝ Brontox b´ aty´ am volt a leger˝ osebb. O verekedte ki mag´anak a legnagyobb darabokat a mamutokb´ ol, de szerencs´ere Any´ ank nem hagyta, hogy mindent ˝o faljon fel, ´ıgy Styrax ´es ´en is kaptunk egy-egy l´ abat vagy orrm´anyt. Styrax a m´agia ´es a vill´amok ter´en mutatott k¨ ul¨ on¨ os tehets´eget. K´es˝ obb, mikor m´ar kirep¨ ult¨ unk a f´eszekb˝ol, rendszeresen elk´apr´aztatott benn¨ unket, hogy lehelet´evel milyen messzire ´es milyen pontsan csap le. Mindkettej¨ ukkel szemben alulmaradtam volna ny´ılt a harcban, csup´an gyorsas´agomnak ´es eszemnek k¨ osz¨ onhettem, hogy megmaradtam. Kit´ertem el˝ol¨ uk, ha kellett, de menek¨ ulni sem sz´egyelltem. Legjobban m´egis azt ´elveztem, ahogy egy-egy sz´oval leszereltem, vagy ´epp egym´as ellen ford´ıtottam ˝ oket. ´ a Sokat vad´ asztunk egy¨ utt a tes´ okkal, eleinte ny´ ulra, k´es˝obb ˝ozre ´es vaddiszn´ora. En felder´ıt´est ´es a hajt´ as ter´en jeleskedtem, Styrax vill´am-lehelet´evel messzir˝ol leter´ıtette, akit ´es amit csak kellett, ´es t¨ obbnyire Brontox vitte haza a zs´akm´anyt. Mikor el´eg nagyok lett¨ unk, Any´ ank vizsgafeladat el´e ´all´ıtott benn¨ unket, amit egyed¨ ul kellett megoldanunk: aki egyed¨ ul hazahoz egy-egy mamutb´ebit, azt mag´aval viszi a S´ark´anytan´ acs el´e, ´es bemutatja, mint feln˝ott s´ark´anyt. Mondanunk sem kell, alig v´artuk a kih´ıv´ast. Brontox csapott le els˝ ok´ent a mamutcsord´ara, ´es ´elethal´al harcot v´ıvott h´arom v´en mamuttal, mire szerzett egy t¨ obb´e-kev´esb´e ´ep mamutb´ebit. Nagy b¨ uszk´en tette le Any´ank l´aba el´e a f¨ ust¨ olg˝ o tetemet. Csupa sebb˝ol v´erzett, alig maradt rajta ´ep pikkely, de csak u ´gy ragyogtak t¨ usk´ein a kis¨ ul´esek a b¨ uszkes´egt˝ol. Styrax biztons´agosabb megold´ast v´alasztott. Vill´ammaival sz´etkergette a csorda marad´ek´at, ´es v´eg¨ ul siker¨ ult lev´alasztania egy kismamutot a t¨obbiekt˝ ol. Lecsapott, elragadta, ´es meg sem ´allt, m´ıg le nem tette Any´ank karmai el´e. 14
Tudtam, hogy k¨ onny˝ u dolgom lesz, ha a tes´oim megt¨orik ´es sz´etkergetik a csord´at. A magasb´ol kip´ec´eztem magamnak egy mag´anyos any´at ´es a borj´at, lesz´alltam k¨oz´ej¨ uk, ´es udvariasan bemutatkoztam. Az anya d¨ uh¨osen f´ ujtatott, l´athat´oan nem sz´ıvelte a s´ark´anyokat, ami ´erthet˝ o, tekintve, hogy mit tett¨ unk a csal´adj´aval az im´ent. Elmondtam, hogy ne vegye s´ert´esnek, de mamutot fogok enni. Mire ˝o k¨oz¨olte, hogy ´elete ´ar´an is megv´edi a borj´ ut. Elmagyar´aztam, hogy a s´ ark´ any magasra tud rep¨ ulni, a mamut pedig nem, ´es a vill´aml´ o leheletemmel – el˝ obb-ut´ obb – u ´gyis hal´alra s´ ujtom. Szint´en elmondtam, hogy egy´altal´an nem ragaszkodok ´en az ˝ o borj´ ahoz, ´es ahelyett, hogy harciaskodik, megmenthetn´e a borj´ u ´elet´et. Az anyamamuton sokkal t¨ obb a h´ us, pedig azt magam nem tudn´am elvinni. De ha elj¨on velem Any´ amhoz, ´ıg´erem, hogy a borj´at nemcsak megk´ım´elem, de megv´edelmezem, ´es elk´ıs´erem egy m´ asik csord´ ahoz. K´erdezte, hogy ugyan mi´ert hinne nekem, mire ´en azt k´erdeztem, hogy van-e m´ ast v´ alaszt´ asa. V´eg¨ ul ´elve, eg´eszben ´es s´ertetlen¨ ul j¨ott el Any´am el´e. Finom volt. (Term´eszetesen betartottam az ´ıg´eretemet a kismamuttal kapcsolatban. Egyr´eszt mert nem vagyok gyilkos, m´asr´eszt mert ´ıgy k´es˝obb is sz´am´ıthatok r´a, hogy hisznek ´ vittem haza a legnagyobb, legzs´ırosabb zs´akm´anyt, ´ıgy ´en is ki´erdemeltem, hogy nekem.) En a S´ark´anytan´ acs el´e j´ arulhassak. ˝ tettek t¨ A S´ark´ anytan´ acs! Ok onkre mindent. Annyira, de annyira rendben volt az ´eletem, am´ıg vel¨ uk nem tal´ alkoztam. *
*
*
´ Tisztelt S´ – Tisztelt Eln¨ ok Ur, ark´anytan´acs, igen Tisztelt L´angf´ uv´ok, Vill´amsz´or´ok ´es ´ Leocadia Electra, Mennyk¨ovek K¨op˝oje ezennel bemutatom h´arom ut´odomat. Savk¨op˝ok! En, ´Ime Brontoraxus, a Mennyd¨ org˝ o Kir´aly! ´Ime Tyrannopteryx, a Sz´arnyas Zsarnok! ´Ime Styracosthenes, a T¨ usk´es B¨ olcs! Ut´odaim m´ar nem gyermekek t¨obb´e, toj´ash´ej m´ar nincs rajtuk, kifejlett s´ ark´ anyok mind a h´ arman. Pikkelyeik er˝osek, karmaik ´elesek, farkuk er˝os, ´es bels˝oj¨ ukben nagy a fesz¨ ults´eg! ´Ime ut´odaim, Tisztelt S´ark´anytan´acs! ˝ oreg s´ark´anyokr´ol pedig csak Soha nem l´ attunk m´eg ennyi s´ ark´anyt egy helyen. Os¨ mes´ekben hallottunk, de most t¨ obb is tekergett k¨or¨ ul¨ott¨ unk. Megn´eztek, megvizsg´altak, megszagoltak, megk´ ostoltak, v´eg¨ ul megnyugodtak, elismertek, ´es elfogadtak benn¨ unket. Miel˝ott az Eln¨ ok sz´ olhatott volna, egy ˝os¨oreg v¨or¨os emelkedett fel. ´ olgy! Fogadd elismer´esemet, ut´odaid val´oban b¨ – Tisztelt Leocadia Urh¨ uszkes´egei a s´ark´anyok n´ep´enek. Mindk´et ut´ odod elfogad´as´at t´amogatom. – H´arom ut´ odom, Tiszteletrem´elt´o Daragollach... – jav´ıtotta ki gyanakodva Any´am. – K´et ut´ odod jelent meg el˝ ott¨ unk – ´ıgy a v¨or¨os – ´es mindkett˝o dics˝os´eg´ere v´alik a s´ark´anyoknak. – De h´ at h´ arman vannak! – z´ ugol´odtak a s´ark´anyok. ´ olgyet, nem vett ´eszre a... az egyik ut´odj´an – Ketten vannak. K´erdem a Leocadia Urh¨ valami furcs´ at? – Furcs´ at? – Nah´at, t´enyleg csak kett˝ o! – ´ amult el az egyik z¨old. Mi´ert n´eznek ezek ´ıgy r´am? – Megn´ezte m´ ar ˝ oket alaposabban? Nem t¨ort´ent vel¨ uk valami k¨ ul¨ on¨ os? – Semmi k¨ ul¨ on¨ os nem t¨ ort´ent vel¨ uk – Any´am zsigereiben ´erezte a vesz´elyt – Biztos´ıthatom, hogy semmi k¨ ul¨ on¨ os nem t¨ ort´ent vel¨ uk. Magam k¨olt¨ottem ki, ´es neveltem fel ˝oket. T´apl´altam ˝ uzek P´aholya ˝oket, v´edtem ˝ oket, megk¨ uzd¨ ottem ´ert¨ uk m´eg a hatalmas Arkabeus-szal, az Ost¨ Bels˝o K¨or´enek mester´evel is, akit dics˝o k¨ uzdelemben legy˝oztem. 15
– C¨oc¨oc¨ o... Nem, Arkabeus nagyon-nagyon r´egen nem j´art a D´eli-hegyl´anc k¨orny´ek´en. Te valaki m´ assal k¨ uzd¨ ott´el, Leocadia. Val´oban j´art arra akkort´ajt egy var´azshaszn´al´o, de ˝ o az Abszint nevet viselte, meg m´eg sok-sok m´asikat is. Kev´es dolog val´odi vele kapcsolatban. Igen tehets´eges var´ azshaszn´ al´ o, csak nem t˝ uzm´agus, hanem... illuzionista. Ja, ´es a Sz´arnyas Zsarnokot eln´ezve att´ ol tartok, nem te gy˝ozt´el aznap... ´ Eletem legborzalmasabb pillanata az volt, amikor m´ar Any´am is megl´atta! Ha akkor ´es ott sz´ett´epnek, darabokra szaggatnak, az semmi, de semmi nem lett volna ahhoz k´epest, amit velem ott m˝ uveltek: Eg´esz egyszer˝ uen tudom´ast sem vettek r´olam. Hi´aba tomboltam, hi´aba k¨ uzd¨ottem, hi´ aba k¨ ony¨ or¨ ogtem, hi´ aba sz´ortam a szitkokat, soha t¨obb´e nem n´eztek r´am, ´es soha t¨obb´e nem sz´ oltak hozz´ am. Addig a napig azt hittem, k´eks´ark´any vagyok, m´eghozz´a az egyik legravaszabb, ´ egy nap egyszer csak kider¨ legveszedelmesebb. Es ul, hogy nemcsak s´ark´any nem vagyok, de egy´altal´an nem is l´etezem. Nem vagyok m´as, csak ill´ uzi´o, csak k´apr´azat, csak szemf´enyveszt´es, akit egy zavaros elm´ej˝ u ember h´ıvott l´etre. Igazi remekm˝ u, szinte t¨ok´eletes ill´ uzi´o-toj´ as voltam, olyan, ami m´eg ki is tudott kelni, ´es akir˝ol a saj´at anyja sem ismerte fel, hogy nem val´odi. ´Igy h´ at kik¨ olt¨ ott ´es felnevelt. Addig a napig u ´gy ´ereztem, az ir´any´ıt´asom alatt tartom a dolgokat. Erre kider¨ ul, hogy nem ir´any´ıtok semmit, befoly´assal sem vagyok a vil´agra. M´eg egy eg´eszen kis kavicsot sem tudok arr´ebtolni, ´es mindez csak az´ert nem t˝ unt fel, mert eddig nem volt r´ a sz¨ uks´eg; mindig valaki m´assal v´egeztettem el a munk´at. Sokf´ele m´ odja van megsemmis¨ ul´esnek, de ut´olag tudni meg, hogy nemcsak nem l´etezem, de soha nem is l´eteztem, tal´ an a legsz¨orny˝ ubb mind k¨oz¨ ul.
*
*
*
A v´ed´esem innent˝ ol kezdve csup´an formalit´as volt. Nem volt s´ark´anyom, csup´an egy extranagy sz´elh´ amoss´ agot mutattam; pont u ´gy, ahogy mindenki m´as is az Egyetemen. Nem volt felfedez´esem, m´ ar nem is irrit´ altam senkit, ´ıgy nem is g´atolt´ak az el˝oremenetelemet. Els¨opr˝ o t¨ obbs´eggel szavazt´ ak meg, ´es fogadt´ak el t´ezisemet.
16
