AZ ÉLET NORMATÍV KRÍZISEI. HALÁL, HALDOKLÁS, GYÁSZ
Hidegh Bernadett pszichológus DE NK MTI 2014. 10. 07.
AZ ÉLET NORMATÍV KRÍZISEI (ERIK H.ERIKSON)
KRÍZISLÉLEKTAN • Történelmi gyökerek : XX. század traumái • Definicíók: Gerald Caplan (1964): első integrált krízisdefiníció: 1. kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni;
2. ezek vagy ezeknek fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára; 3. ezeket sem megoldani, sem elkerülni vagy kikerülni nem képes;
4. s főként nem az adott személyt jellemző szokványos problémamegoldó eszközökkel és a mobilizálható potenciális pszichológiai energiával
KRÍZISLÉLEKTAN • G. F. JACOBSON (1965) • a krízis nem betegség, de okozhat betegséget! • a korábbi egyensúlyi állapot felborul • a krízis kimenetelei: a rendszer felbomlik, majd alacsonyabb szinten funkcionál, DE megújulás, magasabb szintű integrációi is lehetséges! • napjaink társadalma: individualizmus, válságban egyedül marad a személy
KRÍZIS TÍPUSOK • Akcidentális krízis: külső, provokatív, tényező hatására jön létre. Főként negatív életesemények (példák), de előfordulhatnak pozitív stressz keltő események is. bármely esemény kibillentheti a személyiség relatív egyensúlyát! (T. H. Holmes, 1967, idézi: Csürke és mtsai, 2009).
• Normatív (fejlődési) krízis: személyiségfejlődési szintek + azokba való átmenet. Mindez a személyiség integrációs folyamata és ha sikeres kialakulhat az IDENTITÁS (Erikson, 1968).
•Identitás: „ a szocializáció különböző körülményei között az én és a társas világ viszonyáról alkotott viszonylag stabil mentális kép.” (Erikson, 1968).
KRÍZISTÍPUSOK G. F. Jacobson: Krízismátrix KRÍZIS
AKCIDENTÁLIS
FEJLŐDÉSI
ERIK H. ERIKSON: AZ EMBERI ÉLETCIKLUS • Krízis: • konfliktusok és válságok • fordulópont és sorsdöntő esemény • lehetőség az elakadáshoz és a fejlődési lehetőség is
• Az egyén egy előre meghatározott lépcsőfokokon halad végig a társas interakciókban egyre differenciáltabb részvétel képessége nő. • Ciklus: önmaga fejlesztése mellett a nemzedékek láncolatában is kapcsolóelemet alkot. Ebből erőt és gyengeséget is kölcsönöz. Ezen ciklusokban játszanak fontos szerepet a krízisek.
ERIKSON: PSZICHOSZOCIÁLIS ELMÉLET – AZ ÉLET 8 SZAKASZA
FORRÁS:ERIK H. ERIKSON (1968): AZ EMBERI ÉLETCIKLUS. IN: INTERNATIONAL ENCYCLOPEDIA OF SOCIAL SCIENCES
BIZALOM VS. BIZALMATLANSÁG • Jellemző életkor: 0-2 éves korig (csecsemőkor) • Nyerhető énerő: Remény (=mások képesek a gondozásában újra és újra segítséget nyújtani) • Egzisztenciális kérdés: Bízhatok a világban? A kimenetel az anyai gondoskodás függvénye Az anya feladata: biztosítani, hogy ő eléggé megbízható Veszély: létrejöhet tehetetlen kielégítésének késleltetése
harag,
kivédhetetlen
fájdalom,
szükségletek
ez lehet az emberi elidegenedés első formája (később: súlyos pszichopatológia)
AUTONÓMIA VS. SZÉGYEN, KÉTSÉG •Jellemző életkor: 2-4 éves korig (kisgyermekkor) •Nyerhető énerő: Akarat (= az egyén elkötelezettsége arra, hogy bár mások kontrollálják őt, ő szabad döntéseket hozzon és képes legyen az önkorlátozásra is.) •Egzisztenciális kérdés: Rendben van, ha én vagyok? Anyai feladat: optimális engedés és visszatartás Fontos, hogy a gyermek elérje a jóakarat és az akaratosság közötti megfelelő arányt Pozitív kimenetel jóakarat és gondoskodás, szabad akarat, önkontroll érzése, önbecsülésünk megóvása révén
Veszély: létrejöhet túlkontrolláltság, szégyen és kételkedés (=bizonytalanság mások jó vagy rossz akaratát illetően), amennyiben az erős önkontroll elvész.
KEZDEMÉNYEZÉS VS. BŰNTUDAT •
Jellemző életkor: 4-5 éves korig, „a játék kora”
•
Nyerhető énerő: Szándék (= bátorság, melynek révén nagyra értékelt és elérhető céljainkkal szembe merünk nézni, törekszünk az elérésükre és nem bénít meg minket a bűntudat vagy a büntetéstől való félelem.)
•
Egzisztenciális kérdés: Az rendben van, ha én cselekszem, mozgok, kezdeményezek?
A felnőtt világ szerepeinek elsajátítása; a kezdeményezés képessége
Energikus tanulás, új tények és tevékenységek
„gyermeki céltudatosság” – túlnő a valóság korlátain
„gyermeki lelkiismeret” – önmegfigyelés, önbüntetés bűntudat
Veszély: A gyermeki bűntudat kezdeményezés és gátlás konfliktusa
A család fontos szerepe: példamutatás
Morális érzék,valódi célok, értékek, példaképek
TELJESÍTMÉNY VS. ALACSONYABBRENDŰSÉG • Jellemző életkor: 5-12 éves korig (iskoláskor) • Nyerhető énerő: Kompetencia (= a jártasság és az intelligencia szabad gyakorlása komoly feladathelyzetekben, melyet nem bénít meg az alacsonyabbrendűség érzése. • Egzisztenciális kérdés: Értékes tagja vagyok a világnak? A gondoskodó, dolgozó szerep kipróbálása
Produktív társadalmi szereplővé válik „elégtelenség érzése”: tágabb társadalom jelentőssé válik, DE! észreveszi, hogy egyéb értékek (családi, szociökonómiai háttér ) befolyásolhatják szerepeit alacsonyabbrendűség érzése (komoly veszély a jellemfejlődésére nézve!)
Veszély: túlzott teljesítményvágy gyermeki képzelet és játékosság feláldozása
IDENTITÁS VS. IDENTITÁSKONFÚZIÓ • Jellemző életkor: 13-19 éves korig (serdülőkor) • Nyerhető énerő: Hűség (= szabadon vállalt lojalitás fenntartása az értékrendszerek kétségtelen ellentmondásosságának ellenére. Ez az identitás alappillére.) • Egzisztenciális kérdés: Ki vagyok én, és mi lehet belőlem?
Szociális identitás megszerzése és mindennek beillesztése a kulturális életpályák valamelyikébe Impulzivitás: kényszeres önkorlátozás és regresszió; cél: belső koherencia, tartós értékrend Mindehhez szükséges a HŰSÉG: személyes képesség révén önmagához és másokhoz őszintének lenni. Veszély: a társas anomáliák miatt: alkalmazkodási nehézségek szerepkonfúzió
INTIMITÁS VS. IZOLÁCIÓ • Jellemző életkor: Korai felnőttkor • Nyerhető énerő: Szeretet (= elkötelezettség kölcsönössége, amelynek ereje felülmúlja a megosztott funkciókban rejlő ellentmondásokat) • Egzisztenciális kérdés: Tudok szeretni? képes az intimitás és szolidaritás érzésére képes legyen társas és párkapcsolatra
Kölcsönös szeretet képessége és együttes identitás képes elkötelezett társas kapcsolatokra Freud: „Lieben und Arbeiten” (=szeretni és dolgozni)
nemek közötti polarizáció (hasonulás és ambivalencia) Veszély: szociális elszigetelődés, izoláció
GENERATIVITÁS VS. STAGNÁLÁS •Jellemző életkor: Érett felnőttkor •Nyerhető énerő: Gondoskodás (=törődés mindazzal, amit a szerelem, a szükség vagy a sors létrehozott.) •Egzisztenciális kérdés: Értékessé tudom tenni az életem?
a felnőttnek szüksége arra, hogy szükség legyen rá generativitás: új nemzedék létrehozása és irányítása gondoskodás Veszély: stagnálás: kényszeres álintimitás, improduktivitás *életközépi válság
INTEGRITÁS VS. KÉTSÉGBEESÉS •Jellemző életkor: Időskor •Nyerhető énerő: Bölcsesség
•Egzisztenciális kérdés: Megfelelően éltem az életem? Bölcsesség: tudás, megértés, érett döntés, de! minden tudás viszonylagos. Tárgyilagos, de aktív törődés az élettel a halál árnyékában. Ez a fiatal nemzedékek életéhez nélkülözhetetlen perspektíva. Integritás: érzelmi integráció azon foka, mely hű a múlt képzeteinek hordozóihoz, de el is fogadja a vezetést a jelenben.
Veszély: kétségbeesés: integráció hiánya, vagy elvesztése, halálfélelem; túl kevés az idő az integritás eléréséhez. Menekülés: emlékek.
A CSALÁDI ÉLETCIKLUSOK, NORMATÍV KRÍZISEK
KRÍZISEK A CSALÁDBAN – CSALÁDI KRÍZISEK • a család egy cirkuláris rendszer, fejlődik, változik: életciklus változások (Biró, Komlósi, 2001, idézi Harkány és Koltai, 2009).
• Homeosztázis: dinamikus egyensúlyi állapot
• VIRGINA SATIR (1999): „a jól működő család” • a családnak magas az önértékelése • a kommunikációjuk világos, konkrét, őszinte • a családi szabályok rugalmasak, emberség és alkalmazkodás hatja át őket • a család kötődése a külvilág fel nyitott, reményteli • képesek és motiváltak a fejlődésre • képesek spontán, kreatív, felszabadult viselkedésre
•Krízis okok: mind a családi rendszeren belül, mind a családi rendszeren kívüli események család egyensúly felborul változás (Sauter és mtsai, 1985, idézi Harkány és Koltai, 2009).
A KRÍZISEK ÉS A CSALÁD Caplan (1976): a család szerepe a krízis idején: • megszűri a külvilágból származó információkat • útmutatást, gyakorlati, konkrét segítséget nyújt a problémák megoldásához • az identitás forrása • színtere a pihenésnek, a regenerálódásnak, az érzelmi teherbírás fokozásának
DE! sok család erre nem képes (= patológiás családok) nem jön létre a szükséges változás, alkalmazkodás. * Plusz nehézség: egyéni intrapszichés problémák
DUVALL: CSALÁDI ÉLETCIKLUS MODELL DUVALL-FÉLE SZAKASZOK
A LEGFONTOSABB FORDULÓPONTOK egymás iránt elköteleződés
1.
Házaspár a szülői szerepek kialakítása
2. A gyermeket vállaló család a gyermek személyiségének elfogadása 3.
Óvodáskorú gyermek a gyermek bevezetése a közösségi életbe
4.
Iskoláskorú gyermek a pubertás elfogadása
5.
Tizenévesek
6.
A fiatalok útra bocsátása
7.
Középkorú szülők
8.
Idősödő családtagok
függetlenségi törekvések
a gyermek független felnőtt szerepének elfogadása
elengedés – újra egymásra találás
az időskor elfogadása FORRÁS: DUVALL, E. M. & MILLER, B. C. (1985): MARRIAGE AND FAMILY DEVELOPMENT. NEW YORK: HARPER AND ROW.
AZ ÁTMENETI RÍTUSOK SZEREPE A NORMATÍV KRÍZISEKBEN • Rítusok: egyetemes praktikák a változások megszelídítésére. • Van Gennep (1960): átmeneti rítusok. • 3 fázis: 1. 2.
szeparáció köztes, elszigetelt lét (unconditional waiting) /*Yamada és Kato (2006) a passzív várokozás ilyenkor előrevihet/
3. visszatérés, új identitás Mindez a közösség számára is erőforrás: lehetővé teszi a korábbi fejlődési állomások újraélését, fontos identitás-komponensek megújítását és a rákövetkezők előrevetítését (Tacey, 2005, idézi: B. Erdős, 2009).
Mindez napjainkban, az individualzimus társadalmában nagyon ritka, egy-két tradíció révén maradt csak meg, pl.:konfirmáció/bérmálás, esküvő.
ÖSSZEGZÉS Krízis típusok: • akcidentális
• normatív, fejlődési krízis Erikson pszichodevelopmentális elmélete: • 8 fejlődési szakasz
• normatív krízisek, melyek segítenek átjutni egy újabb fejlődési szakaszba • életünk végéig fejlődünk Családi életciklus: • a család is egy folyamatosan fejlődő egység, mely párhuzamosan változik az egyéni fejlődések mentén Átmeneti rítusok szerepe
HALÁL, HALDOKLÁS, GYÁSZ
A HALÁL PSZICHOLÓGIÁJA Thanatológia: a haldoklók és gyászolók pszichés gondozásával foglalkozó interdiszciplináris tudomány. A halál és a haldoklás megközelítésének kulturális módjai: régen: természetes folyamat, az élet szerves része. Összefogást, megkülönböztetett figyelmet váltott ki az emberekből.
és ma: az élet és a halál egysége megbomlott, a halál értelmetlen, félelmetes. A hirtelen halál napjainkban gyakori jelenség, emiatt még riasztóbb. A legyengült haldokló nem illik bele a mai modern társadalom képébe .
Napjaink uralkodó szemlélete: a halál félelmetes, szorongást keltő, azt elfojtani, tagadni, elkerülni igyekszünk. Példa: Polcz Alaine: egy szokatlan temetés, Örkény István: Nem te
HALÁL, HALDOKLÁS • paradox kapcsolat a halállal: félünk tőle, mégis a média eláraszt bennünket a halál témájával.
• Elisabeth Kübler-Ross szerint ennek oka a kíváncsiság: megnézni mások hogyan halnak meg, miközben, mi életben maradhatunk. • A halálhoz való viszonyunk alapján nem meglepő, hogy a haldoklás jelensége ugyanilyen reakciókkal jár. • A haldoklók 70%-a otthon szeretne, szerettei körében meghalni, azonban ez nagyon ritka napjainkban. • Elérendő cél: őszinte, emberi kapcsolat a haldoklóval.
HALDOKLÁS Elisabeth Kübler-Ross (1988) ismertette először a haldoklás szakaszait: 1.
Elutasítás és izoláció
2.
Düh
3.
Alkudozás
4.
Depresszió
5.
Belenyugvás
ELUTASÍTÁS ÉS IZOLÁCIÓ • szembesülés a gyógyíthatatlan betegség tényével elutasítás • Ez valójában védekezés: időre van szüksége, hogy erőt gyűjthessen. „Amiről nem tudunk, az nem is fáj.”
• Gyakori ilyenkor: • A megnőtt aktivitás • „Ez nem lehet igaz” gondolatok
• Segítői attitűd: elfogadás, de óvatosan visszavezetni a realitásba!
DÜH • a betegben elkezdődik a belátás, amely viselkedésváltozást eredményez: • Düh • Vádaskodás: orvos, nővér, családtagok és Isten ellen • „Miért éppen én?”
• Mindez a beteg tehetetlenségéből fakad!
• Segítői attitűd: ne védekezzünk, a beteg csak a figyelmet próbálja felhívni magára. Javasolt ilyenkor sokat mellette lenni, beszélgetni, engedni felszínre törni a dühöt, keserűséget és mindezt elfogadni.
ALKUDOZÁS • a beteg figyelme fokozatosan önmagára irányul. • keresi az okot arra, hogy neki miért kell meghalnia – mindez mély önismereti munka. • sokan bűneik következményének tekintik mindezt, amely mély bűntudatot ébreszthet. Ez szorongáshoz vezethet. •Ekkor kezdődik az alkudozás: „megváltozok, megjavulok”
•Azonban ebben a fázisban a betegek együttműködővé válnak. Hiszen „aki jó, az jutalmat kaphat” •Jellemző ekkor az életút végiggondolása is.
•Segítői attitűd: beszélgessünk a beteggel életükről, múltjukról. Csökkenthetjük szorongásukat, ha rámutatunk életük pozitív eseményeire!
DEPRESSZIÓ • életút végigtekintése = élet lezárása • egyre kisebb remény a gyógyulásban, nincs perspektíva • depressziójának 2 oka: jelen idő nehézségei + a halállal való szembenézés lehetősége • a halál és a túlvilág kérdéseivel egyre többet foglalkozik, ami visszahúzódóbbá teszi • Segítői attitűd: ne vigasztaljuk, ismerjük meg depressziója valódi okát, amiben tudunk segítsünk!
BELENYUGVÁS • a beteg egyre többet gondol a halálra, elfordul az élettől. • keveset beszél, saját belső világa, érzései kötik le. • fáradtnak, gyengének érzi magát • gyakori, hogy a beteg már felkészült a halálra, a hozzátartozók még nem. • a betegek nyugalomra vágynak • legtöbben ekkor már megbékülten, felkészülve várják a halált • Segítői attitűd: adjuk meg a nyugalmat, de legyünk mellette, adjuk meg a csendes jelenlétet, melyre vágyik. „Mit adhatunk egy haldoklónak élete utolsó fél órájában? Hitet, hogy nincs egyedül!” (Teréz anya)
HALDOKLÁS • a hozzátartozók ugyanezeken a szakaszokon mennek végig, de nem feltétlenül egyidejűleg a haldoklóval
• ezen szakaszok nem határolódnak el mereven, egy-egy szakasz jegyei egyszerre is fennállhatnak. • nem mindenki éli meg mindegyik szakaszt, van akinél kimarad egy-egy szakasz, vagy elhúzódik • a legfontosabb, hogy mindez csupán szakirodalom, a legfontosabb a beteggel való közvetlen, őszinte emberi kapcsolat!
GYÁSZ • Gyász: veszteség okozta megrendülés, a test és lélek veszteségre adott reakciója és a gyászban levés,
a veszteség feldolgozásának folyamata.
•Sigmund Freud 1917-ben írja le az elsők között a Gyász és melankólia című művében a gyász jellemzőit. A gyász klinikai jellemzői • mély fájdalmas csüggedés • új örömforrás elfogadásának képtelensége • érdeklődés elvesztése a külvilággal szemben • elfordulás azoktól a tevékenységektől, amelyek nincsenek kapcsolatban az elhunyttal Különbség depresszió és gyász között: „Gyászban a világ üres, depresszióban az én üres.” • a gyászban a külvilág szegényedik el • depresszióban az én szegényedik el • bűntudat, önvád mindkettőben van: gyászban az elhunyttal kapcsolatosan van. Depresszióban mindent áthat az önvád, bűntudat.
A GYÁSZ • Lindemann (1944) a gyászt krízisként értelmezte. Az ő nevéhez fűződik az „akut gyász” fogalma, melyre az alábbiak jellemzők: • az akut gyász pszichés és szomatikus tünetekkel leírható tünetegyüttes • lehet azonnali, de késleltetett is, lehet túlzottan erős, vagy akár rejtett is • a tünetek igen elérőek vagy akár kórosak is lehetnek • ezek azonban a megfelelő terápiás eszközökkel „normális” gyásszá is alakíthatók
Verena Kast (2002) négy szakaszra bontja a folyamatot: 1.
tudomásul vételtől való elzárkózás
2.
intenzív érzelmek felszakadása (harag, levertség, düh, szorongás)
3.
keresés-elválás hullámzása
4.
majd a gyászoló eljut az önmagával, ill. a világgal kialakított új viszonyig.
A GYÁSZ Caplan a gyászt „coping-krízisnek” tartja (idézi Bakó, 1996). Szerinte a gyász krízisével csak kapcsolatokban, azok által lehet megküzdeni(Horti és Ábrahám, 2009). •
a gyászmunkához idő kell, és ez a krízis hosszabb, mint egyéb akcidentális krízisek lefolyása; lásd: gyászév.
A gyászmunka 3 fő folyamatra osztható: 1. 2. 3.
a veszteségre adott első reakció: az érzelmi sokk melyet a veszteség tudatosulása követ Majd eljuthat a felépülésig, újraszerveződésig (Engel, Averill, idézi: Pilling, 2003).
GYÁSZ A gyászfolyamat során az alábbi érzelmek, mechanizmusok érhetők tetten: 1. traumás bénultság, regresszió, tagadás, idealizálás, meg nem történtté tevés, projekciók. Ezek tartják egyben a megrendült személyiséget. 2. az elveszett másikkal való újraegyesülés vágya és a nélküle folytatandó önálló életre ítéltetés-törekvés ellentétes erőinek küzdelme.
3. a véglegességbe, a megmásíthatatlanba való beletörődés, annak elfogadása, hogy a Másik nélkül folytatható az élet úgy, hogy a szeretett tárgy újraintegrálva belsővé válik, új formát ölt.
GYÁSZ TÍPUSAI • Normál gyász
• Szövődményes gyász: • idői lefolyás • intenzitás • megjelenési forma
NORMÁL GYÁSZ A veszteségre adott reakciót számos tényező határozza meg: • az elhunyttal való kapcsolat jellege • a halál módja • a gyászoló életkora • alapszemélyisége • előzetes életeseményei (korábbi veszteségek) • előzetes betegségei (depresszió) • aktuális pszichés státusza (esetleges egyidejű krízisek) • kulturális környezete • vallásossága • szociális kapcsolatrendszere (Parkes, 1972, Pilling, 1999).
A NORMÁL GYÁSZ SZAKASZAI 1.
Anticipációs gyász: : a halál, a veszteség fenyegető megjelenése, tudatba törése kapcsán jelenhetnek meg a gyász érzései, még a valódi végleges elválást megelőzően (Lindemann, 1944.).
2.
Sokk: érzelmi bénultság, kiüresedettség, majd érzelmek sokasága tör rájuk. Néhány perctől, 1-2 napig terjedhet (Pilling, 1999).
3.
Kontrollált gyász: temetéssel kapcsolatos ügyintézések miatti aktiv időszak. Szembesülés az egyedülléttel, „mintha énjének az egyik része veszett volna el”. A világ ködös, álomszerű. Túlzott passzivitás vagy túlzott aktivitás jellemző lehet. Düh, vádaskodás, ingerlékenység gyakori lehet (Pilling, 1994).
A NORMÁL GYÁSZ SZAKASZAI 4. Regresszió: a temetés után érzelmi kavalkád jellemző. A gyászoló ilyenkor annyira vágyhat a halott jelenlétére, hogy illúziók, hallucinációk formájában előidézheti a jelenlétét. Jellemző a szociális visszahúzódottság és testi tünetek is megjelenhetnek (Lindemann, 1944, Parkes, 1972; Hézser, 1991; Ribár, 1990; Kast, 1995; Knight, 1993; Zisook, 1995; idézi: Pilling, 1999).
5. Átdolgozás: jellemző a tudatos emlékezés, egyre több szép emlék. A tünetek intenzitása csökken, a racionális elfogadás nő. 6. Adaptáció: az elhunyt, mint belső alak. Egyre jobban a környezet felé fordul, a figyelme a jövőre irányul, új adaptív szerepek (Worthington, 1994; Kast, 1995, idézi: Pilling, 1999).
SZÖVŐDMÉNYES GYÁSZ • a szövődményes gyászra az alábbiak hajlamosítanak: • váratlan veszteség • túlságosan erős kötődés a halotthoz (dependencia) • ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban • gyermek ill. fiatal halála • halmozott ill. feldolgozatlan korábbi veszteségek • a gyásszal egyidejűleg fellépő egyéb stresszhelyzetek • hiányos szociális kapcsolatok • a halál erőszakos úton következett be (öngyilkosság v gyilkosság) • a túlélő olyan baleset következtében veszít el valakit, amelynek okozója volt • rossz testi v lelki egészség • a gyászoló anamnézisében depresszió (Ninn, 1988; Knight, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling 1999).
A SZÖVŐDMÉNYES GYÁSZ TÍPUSAI • Idői lefolyás szerint: • Krónikus gyász
• Intenzitása szerint: • Bagatellizáció • Hipertrófikus gyász
• Megjelenési forma szerint: • Torzult gyász (Pilling, 1999).
KRÓNIKUS GYÁSZ • dependens kapcsolatok következménye • éveken át elhúzódhat • szorongás • levert hangulat
• szociális kapcsolatok beszűkülése • halott idealizálása • extrém forma: mumifikáció (Hézser, 1991, Ribár, 1990, Devan, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
BAGATELLIZÁCIÓ • ambivalens kapcsolatok következménye • először megkönnyebbülés jellemző • fokozott aktivitás, „mintha mi sem történt volna” • tagadás, hátterében a harag és bűntudat elhárítása
• később: pszichoszomatikus tünetek, gyakori az alkoholizmus 1995, idézi: Pilling, 1999).
(Devan, 1993; Kast, 1995; Zisook,
HIPERTRÓFIKUS GYÁSZ • gyermek vagy fiatal halála esetén • szokatlanul erőteljes gyászreakciók • erős érzések elnyomására törekszik • előtérben: nagyfokú szorongás, szociális visszahúzódottság
• ez a típusa a gyásznak elhúzódó (Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
TORZULT GYÁSZ • Több veszélyeztető tényező kölcsönhatásaként jelenik meg: (1) Szomatikus betegségek reaktiválása vagy kiváltása a gyász hatására (2) Pszichiátriai kórképek reaktiválása vagy kiváltása a gyász hatására: addiktív magatartásformák, major depresszió, disszociatív reakciók, hipochondria, fóbia, pánik vagy kényszerbetegség (Devan, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
ÖSSZEGZÉS • A halál pszichológiai, kulturális megközelítése • Haldoklás fázisai: Elisabeth Kübler-Ross (5 fázis: a haldoklás jellemzői és mi hogyan segíthetünk) •Gyász: • megközelítések: Freud, Lindemann, Kast, Caplan
• gyászmunka és annak fázisai • a gyász típusai (Pilling János felosztása szerint): • normál gyász és annak szakaszai • szövődményes gyász és annak típusai
KÉRDÉSEK, HOZZÁSZÓLÁSOK?
Reményik Sándor:
Az Ősz, az Ősz a te nagy Mestered Büszke lehet reád. Ha kezedből az ecset kiesett, Te folytatod a szín-szinfóniát. Aranylevelek kórusa zizeg, S zörgő, aszott füvek credója zúg; Hiszek a tavaszban, hiszek!
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
AJÁNLOTT IRODALOM: Csürke J., Vörös V., Osváth P., Árkovits A. (2009) Mindennapi kríziseink, Budapest: Lélekben Otthon Könyvek Elisabeth Kübler-Ross(1988): a halál és a hozzá vezető út. Budapest: gondolat kiadó Pilling János (1999) A haldoklás és a gyász pszichológiája. Budapest: Semmelweis Orvostudományi Intézet. Erik H. Erikson (1969): Az emberi életciklus. In: International Encyclopedia of Social Sciences. New York: Crowell-Collier. http://szakvizsga.jimdo.com/let%C3%B6lt%C3%A9s-ii-f%C3%A9l%C3%A9v/szakirodalom/ Erik H. Erikson (1957): Az emberi fejlődés nyolc szakasza. http://szakvizsga.jimdo.com/let%C3%B6lt%C3%A9s-iif%C3%A9l%C3%A9v/szakirodalom/ Cole, M. and Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó. Hajduska M. és mtsai (2009): Krízishelyzetben. A válság, mint esély. Budapest: Mesterkurzus. Elisabeth Kübler-Ross (2006): A halál, mint ragyogó kezdet. Budapest: Bioenergetic Kiadó. Polcz Alaine (2003): Kit siratok, mit siratok? Pécs: Jelenkor Kiadó.
Freud, S. (2001): Gyász és melankólia és más elméleti írások. Budapest: Animula. Pilling J. (2005):Gyász. Budapest: Medicina Kiadó.
