Az előadás tematikája. A környezetvédelem hazai és nemzetközi gyakorlata. Az Európai Integráció történelmi háttere

Az előadás tematikája A környezetvédelem hazai és nemzetközi gyakorlata

Harazin Piroska, [email protected]

Az EU integrációja Az EU környezetpolitikái, környezetvédelmi akcióprogramok Magyarországi kitekintő: a Nemzeti Környezetvédelmi Program Klímakronológia Kvótakereskedelem

Az Európai Integráció történelmi háttere

1923 – Pán Európai Unió

1951 – Párizsi Szerződés

Kiindulás: a porosz (német) és francia ellentét Intézményes keret a két ország állandó vitájának Ma is létező szervezet Európai Szén és Acélközösség (1) Stratégiai erőforrások használatának harmonizálása, közös használat OK: lehet, hogy Kelet Európa előnyben van egy fegyverkezési versenyben?

1957. március 25 – Római Szerződés

1967. július 1. – Európai Közösségek (1-2-3) 1987 – Egységes Európai Okmány

Közös piactól a belső piac felé vinni Megteremti a jogi alapjait a közösségi szintű közös környezeti politikának

1992. február – Maastricht-i Szerződés

Forrás: Valkó László előadásanyaga, BME

Európai Gazdasági Közösség (EGK) (2), az EU alkotmányos jellegű alapító szerződése Európai Atomenergia Közösség (3)

Európai Unió


Az EU környezetpolitikáinak kronológiája

1997. október – Amszterdami Szerződés

A Római Szerződés reformja A fenntartható fejlődés az EU minden szakmai politikája által követhető legyen

1998. június – Cardiffi folyamat

Környezetpolitikai integráció folyamata A környezetvédelem integrálódjon minden szakpolitikába

Energetika Mezőgazdaság Közlekedés


1957 – Római Szerződés 1972 – Párizsi Csúcskonferencia

IV. Környezetvédelmi Akcióprogram (1987-1992)

1992. Maastricht-i Szerződés

Reaktív szakasz – utólagos gondolkodást tükröző szakasz

1987. Egységes Európai Okmány

I. Környezetvédelmi Akcióprogram (1973-1976) II. Környezetvédelmi Akcióprogram (1977-1981) III. Környezetvédelmi Akcióprogram (1982-1986)

V. Környezetvédelmi Akcióprogram (1993-2000)

1997. Amszterdami Szerződés 2001. EU Fenntartható Fejlődés Stratégia, Göteborg

Proaktív szakasz – megelőzésre koncentráló szakasz

VI. Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-2010)


1

I. Környezetvédelmi Akcióprogram (1973-1976)

II. Környezetvédelmi Akcióprogram (1977-1981)

Formája

Alapelvei:

1. A szennyezés, illetve a környezeti ártalmak megelőzése 2. A környezeti hatások figyelembe vétele 3. A természeti erőforrások ésszerű hasznosítása 4. A tudomány és technika környezetvédelmi célú fejlesztése 5. A „szennyező fizet” alapelve 6. Egyik állam sem okozhat a környezeti kárt a másik államnak 7. A fejlődő országok érdekeinek figyelembe vétele 8. Az EK és a tagállamok regionális és nemzetközi együttműködése 9. A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell 10. A környezeti cselekvés megfelelő szintjének meghatározása 11. A tagállamok környezeti politikáinak összehangolása és harmonizálása a Közösségben.


Jellege:

IV. Környezetvédelmi Akcióprogram (1987-1992)

környezetpolitika

A FENNTARTHATÓSÁG FELÉ Új vonások, hangsúlyok:

1. Természeti erőforrások kimerülésének megakadályozása 2. Környezetre káros trendek megváltoztatása 3. Társadalom (egyén, intézmények, állam) magatartási szokásainak megváltoztatása 4. Felelősség megosztása az alkalmazott eszközskála szélesítésével


Ipar Energetika Közlekedés Mezőgazdaság Turizmus

Javasolt eszközök:

Jogi eszközök (integrált eszközök priorizálása) Piaci alapú eszközök (zöld adók) Horizontális támogatási eszközök („win-win” szituáció) Pénzügyi támogatási mechanizmusok

ELŐREHALADÁSI JELENTÉS (1996-98) Korrekciós háttér:

Interszektorális célágazatok:

1. Közösségi jog alkalmazása és érvényre juttatása 2. Anyag- és forrásorientált megközelítés 3. Környezeti információkhoz való szabad hozzájutás 4. Környezetvédelem és munkahelyteremtés kapcsolata 5. Új típusú eszközök (közgazdasági, kommunikatív) alkalmazása 6. Multimédia megközelítés kontra integrált szennyezés-ellenőrzési módszerek (IPPC Direktíva)



Prioritások:

1. A megelőzés alapelve és eszközei (KHV, költség-haszon elemzés) 2. Környezetpolitika társadalmi, gazdasági externáliái 3. Környezetpolitika integratív jellege 4. Környezeti cselekvés legmegfelelőbb szintjének meghatározása: szubszidiaritás 5. Implementációs deficit kezelése (jogszab alk.) 6. Érzékeny környezeti területek intézménye


Új államok csatlakozása Társult tagállamok felkészítése „Jelentés az Unió Környezeti Állapotáról”

Változatlan alapelvek:

Fenntartható fejlődés Környezeti integráció Eszközskála bővítése


Fejlődő országok környezetvédelmi támogatása Részvétel nemzetközi környezetvédelmi egyezményekben


Alapelvek:

A környezeti költségek elosztása Környezetminőség pénzügyi mértéke „szennyező fizet” elv szigorú alkalmazása

3. Környezetvédelmi információ-szolgáltatás rendszerének kiépítése 4. Közösségen kívüli államokkal való együttműködés

III. Környezetvédelmi Akcióprogram (1982-1986)

1. Környezeti hatásvizsgálatok és értékelési rendszerének kidolgozása 2. Gazdasági eszközök alkalmazási lehetőségeinek elemzése a környezetvédelemben

Tudományos-technikai háttér megteremtése Tagállamok jogszabályainak összehasonlítása + harmonizálása Közösségi Kutatási Programok Környezetvédelmi Információs és Dokumentációs Rendszer

Határozat

Főbb feladatok

Eszközei:

Formája:

Nyilatkozat

Környezeti elszámolás Környezeti díjak Önkéntes megállapodások KMR kiterjesztése (EMAS) Információrendszer fejlesztése Local Agenda 21

Változatlan kulcsterületek

Mezőgazdaság Közlekedés Energia (megújulók, energiatudatosság) Ipar Turizmus


2

VI. Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-2010)

„Környezet 2010: Kezünkben a jövőnk!” Hangsúly: Integrativitás = Szakterületi fenntartható fejlődési programok Stratégiai célkitűzések:

Partneri viszony a gazdasággal (kkv-k kiemelt szerepe, ökohatékonysági programok, integrált termékpolitika, önkéntes szerződések, KIR) Környezetbarát fogyasztás, illetve beszerzés Állami szubvenciók és támogatások átgondolása Módszertani ajánlások A pénzügyi szféra aktivizálása Folyamatos társadalmi Közösségi szintű környezeti felelősségi szabályozás

Civil szféra és a személyek részvételének erősítése Környezet- és területfejlesztés szinkronizálása

Prioritások:

Klímavédelem Természetvédelem – biodiverzitás, biológiai egyensúly Környezet és egészség – környezetbiztonság Fenntartható erőforrás-gazdálkodás – hulladékgazdálkodás EU globális szerepe – nemzetközi együttműködés Társadalmi kooperáció – szemléletformálás, információk

dialógus LA 21-ek Tudományos szemlélet erősítése Indikátorok, értékelések folyamatos alkalmazása


„(2) A program megállapítja a kulcsfontosságú, elérendő környezetvédelmi célkitűzéseket. Adott esetben célkitűzéseket és időrendet állapít meg. Más előírás hiányában az általános és konkrét célkitűzéseket a program lejárta előtt teljesíteni kell. (3) A program időtartama tíz év, 2002. július 22-től kezdődően. A politika különböző területein a célkitűzések teljesítését szolgáló megfelelő kezdeményezések az intézkedések széles körét foglalják magukban, többek között jogszabályokat és a 3. cikkben körvonalazott stratégiai módszereket. Ezeket a kezdeményezéseket fokozatosan ismertetni kell, legkésőbb négy évvel ennek a határozatnak az elfogadását követően.”

Forrás: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1600/2002/EK HATÁROZATA (2002. július 22.) a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 15/7. kötet, pp. 152-166

EU-konfrom: A környezetszabályozás hazai feltételrendszerének kialakítása

1. Torzító támogatások és adórendszerek leépítése

(energetika, mezőgazdaság, közlekedés)

2. Versenyképességi hatásvizsgálatok lefolytatása (szektorhatások) 3. EU-adekvát információs rendszer fejlesztése

(környezeti monitoring, gazdasági értékelési rendszerek)

4. Társadalmi szintű fogadókészség javítása

„(1) Ez a határozat közösségi intézkedési programot (a továbbiakban: program) hoz létre a környezetre vonatkozóan. Kulcsfontosságú környezetvédelmi célkitűzésekkel és prioritásokkal foglalkozik a környezet állapotának és a legfőbb tendenciáknak, köztük olyan felmerülő kérdéseknek az értékelése alapján, amelyek közösségi intézkedést igényelnek. A programnak elő kell segítenie a környezeti kérdések integrálását a Közösség minden politikájába, és hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődés megvalósításához a Közösségben mind a bővítés előtt, mind azt követően. A program továbbá folyamatos erőfeszítéseket ír elő a Közösségben már megállapított környezetvédelmi célkitűzések és tervfeladatok teljesítésére.”

Jogi előírások hatékonyságának növelése Környezeti és szakterületi érdekek egyeztetése Környezetorientált piaci ösztönzők

Határozat a VI. közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról

(partneri viszony fejlesztése, civil szféra támogatása, lokális-regionális dimenziók erősítése)


„(4) A célkitűzések a Közösség által teljesítendő, kulcsfontosságú környezetvédelmi prioritásoknak felelnek meg az alábbi területeken: – éghajlatváltozás, – környezet és biodiverzitás, – környezet és egészség, valamint életminőség, – természeti erőforrások és hulladékok.”


Derogációk

Ezeken a területeken Magyarország nem tudott teljesíteni 2004-ig, új időpontokat kapott

Ipari szennyezés ellenőrzése Nagy égetőművek szennyezésének ellenőrzése Veszélyes hulladékok égetése Csomagolóanyag-hulladék kezelése Települési szennyvízkezelés Kommunális hulladék-kezelés Felszín alatti vizek védelme Felszíni vizekbe bocsátott szennyezőanyag-normák Vegyi anyagok felszabadulásával járó üzemi balesetek ellenőrzése Csatlakozás az integrált szennyezés-megelőzési és ellenőrzési (IPPC) direktívához Magyarországon védett fajok listájának átvétele az EU-ban (pozitív derogáció)

3

Nemzeti Környezetvédelmi Programok sora

Mi a helyzet Magyarországon?

Hazánk környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó kerete 6 évre szólnak A Program kidolgozásáról, céljáról, tartalmáról és megvalósításáról a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény rendelkezik

Nemzeti Környezetvédelmi Program III.

Az előzmények

Nemzeti Környezetvédelmi Program I.

Nemzeti Környezetvédelmi Program II.

1997-2002 Célja: a rendszerváltást követően felmérni a környezet állapotát, meghatározni a szükséges cselekvési irányokat és megkezdeni a több évtizede felhalmozódott problémák felszámolását és a továbbiak megelőzését Az EU-csatlakozás környezetvédelmi feltételeinek teljesítésének elősegítése (jogharmonizáció, intézményfejlesztés, természeti értékek védelme, környezeti infrastruktúra ütemezett kiépítése) Hatékony intézkedések bevezetése, több új, jövőbe mutató koncepció, stratégia és terv születése

Eredmények:

Csökkent a környezetterhelés és hatékonyabbá vált a természeti értékek védelme, melyben az ágazati, illetve területi (regionális, megyei és helyi) együttműködésnek is növekvő szerepe volt

Forrás:96/2009. (XII. 9.) OGY határozat a 2009-2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról, http://ftvktvf.zoldhatosag.hu/files/nkp/2009-2014_NKP_hatarozat.pdf

2009-2014

„Az ország fenntartható fejlődési pályára való átállását kívánja sajátos eszközeivel elősegíteni. A környezeti szempontok és összefüggések megjelenítésével, a társadalmi és gazdasági lehetőségekkel összehangolt, szükséges intézkedések meghatározásával rendszerbe foglalja a környezet védelmére irányuló célokat és feladatokat. A tennivalóknak a társadalmigazdasági munkamegosztáshoz illeszkedő, a területi sajátosságokat és a különböző társadalmi igényeket, szempontokat is figyelembe vevő megfogalmazásával a korábbinál nagyobb súlyt fektet az együttműködésre, a decentralizáció és a szubszidiaritás elvére.”


1. Fejezet - Helyzetfelmérés



4



4. Fejezet - Intézkedési területek és eszközök

3. Fejezet - Átfogó célterületek

A települési élet- és környezetminőség javítása, a környezetbiztonság erősítése

Természeti erőforrásaink és értékeink megőrzése

takarékos gazdálkodás kialakítására, a környezetszennyezés megelőzésére, a terhelhetőség / megújuló képesség figyelembevételére épülő fenntartható használat megvalósítására irányul. a természeti értékek, ökoszisztémák védelme, az életközösségek működőképességének megőrzése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása

A fenntartható életmód, termelés és fogyasztás elősegítése

a lakosság növekvő jólléte csökkenő környezetterhelés mellett legyen biztosítható fogyasztói magatartás megváltozása, a környezeti szempontból fenntarthatóbb, organikus termékek és szolgáltatások felé történő elmozdulás



5. Fejezet - Tematikus akcióprogramok

Jogi szabályozási eszközök Gazdasági szabályozási és pénzügyi eszközök Jogalkalmazás, hatósági intézményrendszer Fejlesztéspolitika, beruházások Kutatás-fejlesztés, innováció Szemléletformálás, kommunikáció Társadalmi részvétel, környezeti információ

a környezet-egészségügyi feltételek teljesülése, a magas színvonalú környezeti infrastruktúra, a település, a lakóhely épített és természeti elemeinek megfelelő aránya, minősége és összhangja, valamint a környezetbiztonság javítása.

Célokat definiál Célok elérése érdekében szükséges intézkedéseket És Mutatókat

5.4.4. Közlekedés és környezet Fenntarthatóbb települési közlekedési rendszerek kialakítása (környezetkímélőbb, energia- és költségtakarékosabb személy- és áruszállítás). Az egyéni és közösségi közlekedés igénybevételi részarányát érintő romlási folyamatok mérséklése, lehetőség szerint megállítása, illetve a jelenlegi kedvező arány további javítása Kormányzat: Önkormányzati tervek készítésének előírása: 100 000 lakosnál nagyobb városok esetében mobilitás terv, kisebb városokban közforgalmú közlekedési terv. Intermodális csomópontok kialakításának és fejlesztésének támogatása. Kerékpáros közlekedési infrastruktúra százalékos arányának változása. Az egyéni és közösségi közlekedés igénybevételi részarányának alakulása


Klímakronológia

1992 - Rio de Janeiró

elfogadják az ENSZ Éghajlat-változási keretegyezményét (UNFCCC) A nemzetközi szerződés célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, amely még nem jár a Föld éghajlatának veszélyes mértékű megváltozásával. A szerződés jogilag nem kötő erejű, ugyanakkor lehetőséget biztosít kötő erejű kiegészítő jegyzőkönyvek (protokollok) későbbi elfogadására.

Ilyen jegyzőkönyv az 1997-bern elfogadott Kiotói jegyzőkönyv.

Az UNFCCC-t 192 ország írta alá és ratifikálta. Az aláírók megegyeztek abban is, hogy minden évben megtartják a Felek Konferenciáját (Conference of the Parties, COP), melyen áttekintik az addig elért haladást.

Forrás:Elemzeskozpont.hu, MTI, Klímacsúcs - Az út Riótól Cancúnig

5

1994 - Hatályba lép az ENSZ Éghajlat-változási keretegyezménye. 1995 – Berlin

A genfi konferencián (COP 2) elfogadott deklaráció az amerikai álláspontot tükrözve elfogadta az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 1995ben kiadott második helyzetértékelő jelentésében foglalt tudományos álláspontot a klímaváltozás tényéről, elvetette az egységes vállalásokra épülő klímaegyezményeket a rugalmasságot helyezve előtérbe, végül jogilag kötő erejű középtávú célok lefektetését sürgette.

2000 - Az Európai Bizottság elindítja az Európai Klímaváltozási Programot (ECCP).

megrendezik a felek első konferenciáját (COP1). A találkozón aggályokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy az országok képesek-e teljesíteni az UNFCCC-ben kitűzött célokat.


A program fő célja egy európai stratégia kidolgozása és megvalósítása, amelynek segítségével a tagállamok teljesíteni tudják a Kiotói jegyzőkönyvben tett vállalásukat. Az ECCP talán legjelentősebb eredménye az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (EU ETS) 2005-ös elindítása.

Ennek ellenére, s a széleskörű várakozásokkal ellentétben sikerült megegyezni a protokoll legfontosabb részleteiről, így egyezség született az úgynevezett rugalmassági mechanizmusokról és az úgynevezett karbonnyelőkről (például erdők) is.


2005 - Montreálban megtartják a felek konferenciáját (COP 11), egyúttal a Kiotói aláírók itt egyeztetnek először (Meeting of the Parties, MOP 1).

A konferencián elfogadott Montreáli Akciótervben a felek elhatározzák, hogy a Kiotói protokoll 2012-es lejárta után újabb jegyzőkönyv elfogadása szükséges, amelyben még ambiciózusabb vállalásokat tesznek az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére.

2006 - A Nairobi konferencián (COP 12/MOP 2) a résztvevő országok megállapodnak a Kiotói protokoll 2008-tól történő felülvizsgálatában.

A felülvizsgálat eredményei a tervek szerint egy 2013-ban hatályba lépő új egyezmény alapját képezhetik.


A felek harmadik konferenciáját (COP 3) Kiotóban tartották, itt fogadták el a Kiotói jegyzőkönyvet. Ebben 37 fejlett ország vállalta, hogy az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti üvegházhatású gázkibocsátását 20082012-ig (a célszám az öt év átlaga). Az Európai Unió 8 százalékos csökkentést vállalt, az Egyesült Államok 7 százalékot (azonban nem ratifikálták, így az jogilag nem köti az USA-t), Japán 6 százalékot, Oroszország pedig 0 százalékot (szinten tartást).


2001 - A bonni konferenciára (COP 6) az után került sor, hogy márciusban az újonnan felálló Bush-kormány visszautasította a Kiotói jegyzőkönyv ratifikálását.

1997 – Kyoto

1996 –

2004 - Oroszország hosszas ingadozás után végül rááll a Kiotói jegyzőkönyv ratifikálására, ezzel összegyűlik a protokoll életbelépéséhez szükséges ratifikációs arány. 2005 - Hatályba lép a Kiotói jegyzőkönyv. 2005 - Elindul az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerének (EU ETS) első, 2007-ig tartó szakasza. Az EU ETS a világ legnagyobb üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszere. Hasonló rendszerek kialakítása van folyamatban az Egyesült Államokban, Ausztráliában és számos más országban.


2007 - A Bali konferencián (COP 13/MOP 3) elfogadják a Bali Útitervet, amely konkrét lépéseket irányoz elő egy Kiotói rendszert felváltó klímavédelmi egyezmény elérésére két év alatt.

A Bali Útiterv szerint tehát a 2009-es koppenhágai klímacsúcson kellett volna megkötni az új szerződést.

2008 - Elindul az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerének (EU ETS) második, 2012-ig tartó szakasza. 2008 - A lengyelországi Poznanban tartott klímacsúcson (COP 14/MOP 4) elfogadnak egy munkatervet a koppenhágai konferencia előkészítésére.

Ez alapján az előkonferenciákon le kell zárni a vitás kérdéseket, hogy Koppenhágában új egyezmény születhessen.


6

2009 - A konferenciák egész sorával előkészített, hatalmas várakozások övezte koppenhágai klímacsúcs (COP 15/MOP 5) a remények ellenére kudarccal végződik, a feleknek nem sikerül megkötniük a Kiotói jegyzőkönyvet felváltó, jogilag kötelező erejű globális klímapaktumot.

A kudarcot alapvetően a fejlett és fejlődő országok közötti érdekellentét okozta, amelyet a konferencia zárószakaszában megérkező nagyszámú állam- és kormányfő - köztük Barack Obama amerikai elnök és Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök - közötti informális egyeztetések sem tudtak feloldani.

Az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciája végül egy jogi kötőerőt nélkülöző, kevés konkrétumot tartalmazó zárónyilatkozat "tudomásul vételével" ért véget: a Koppenhágai Egyezmény 30, illetve 100 milliárd dollárt irányoz elő a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú - 2010 és 2012 közötti -, valamint hosszú távú - 2020 utáni - klímavédelmi támogatásra vonatkozóan, ezenkívül célul tűzi ki a globális felmelegedés 2 Celsius fokon belül tartását. A koppenhágai klímacsúcs szakmai, civil és sajtóvisszhangját egyaránt éles bírálat és csalódottság uralta.

Cancún Az ENSZ mexikói klímacsúcsán a kormányoknak sikerült néhány olyan kérdésben megegyezniük, amely ha apró lépésekkel is, de segíti a fejlődő országokat a káros gáz kibocsátások megfékezésében. a globális klíma alap teremti meg a feltételeket arra, hogy a szegényebb országok is hozzáférjenek a tiszta technológiákhoz, vagy épp hatásosabban tudják védeni trópusi erdeiket 194 ország vezetője elé került az erdők védelmére írt REDD program „A fejlődő országok ugyanis végre látják azokat a pénzforrásokat, amelyekből meg tudják valósítani céljaikat és le tudják csökkenteni a káros gázkibocsátásokat országaikban.”

Forrás:Elemzeskozpont.hu, MTI, Klímacsúcs - Az út Riótól Cancúnig Forrás: www.globalisfelmelegedes.info

Kvóta kereskedelem

Üvegházhatás

(Forrás: Carbon Central)

Növekvő energiaszükséglet – 75%-a nem megújuló forrásból fedezhető ÜHG – GHG kibocsátás, mely a Föld klímájának egyensúlyát változtatja meg Minden ország saját nemzeti kincsének tekinti a területén kitermelhető fosszilis tüzelőanyagokat, az atmoszféra közös és a Föld klímájának stabilitása közös érdek Az üvegházgázok kibocsátásának mérséklése nem oldható meg kizárólag jogi szabályozással Kyoto

A nemzetek fejlettsége szerint differenciálva országokra lebontva írnak elő kibocsátás-csökkentést. A cél elérését, vagyis a CO2-kibocsátás mérséklését pedig lehetőség szerint üzleti mechanizmusokkal próbálják "katalizálni"

Forrás: CO2 kibocsátási kvóta kereskedelem, Carbon Central Index; http://www.mert.hu/hu/kioto

Kyoto-i mechanizmusok

Európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU KKR )

Emisszió kereskedelem

Együttes teljesítési mechanizmus Tiszta fejlesztési mechanizmus

A rendszer lényege, hogy mindegy fizikailag, hol, melyik országban valósul meg egy kibocsátást csökkentő projekt (pl. egy jelentős mennyiségű szén-dioxidot kibocsátó cementgyár kemencéjének modernizálása), a projekt által realizált kibocsátás-csökkentés értékesíthető, azt egy másik aláíró ország megvásárolhatja, kiváltva ezzel saját kibocsátás-csökkentési kötelezettségét.

A rendszer kötelezett résztvevői az alábbi iparágak nagy kibocsátó létesítményei:

a villamosenergia termelés, a távhő termelés, a cukoripar, az olajfinomítás, a kokszolás, a fémipar, a cementipar, a mésztermelés, az üveg és kerámiaipar ill. a papír és cellulózgyártás.

Magyarország:

nem értük el a kiotói vállalásunkat és a potenciális kibocsátás-csökkentési lehetőséggel bírnak, a kvótafeleslegüket nemzeti kincsként aknázhatják ki.


Az egyes országok résztvevő ipari létesítményei évente meghatározott számú kibocsátási jogosultsággal (EUA-val) gazdálkodhatnak. Egy EUA 1 tonna CO2 kibocsátására jogosít; az egységek a részvényekhez hasonlóan napi áron cserélnek gazdát; ha egy létesítmény éves kibocsátása meghaladja a számára kiosztott kvótát, további egységeket kell vásárolnia a piacon, fölösleg esetén eladhat. Az egy-egy időszakban ill. éves szinten kiosztható egységek mennyiségét az egyes országok Nemzeti Kiosztási Tervei tartalmazzák


7

Magyarország és a kvóták

Manapság a kvóták 25 eurót érnek, így az ötéves periódus alatt – jelen árakon számolva – a magyar kormányzat mintegy 800 milliárd forint értékű készlettel rendelkezik. A második periódusban ráadásul már nem várható az elsőhöz hasonló csökkenésre számítani, mert a tulajdonosok átvihetik a következő, a 2013-tól induló újabb kereskedési időszakra a kvótáikat. Magyarország első kereskedési időszakra vonatkozóan összesen 93,8 millió tonnányi (egységnyi) kibocsátási jogot kapott, melyet az Európai Bizottság a 2008-tól 2012-ig terjedő kereskedelmi periódusra lecsökkentett, így az évente ingyen kiosztható összmennyiség 26,9 millió tonna lett.

Forrás: http://zoldebb.hg.hu/cikk/kornyezetespolitika/6020-szen-dioxid-kereskedelem

Magyarországon az egységek kiosztásában 228 hazai ipari üzem csaknem 250 telephelye érintett. A kvóták döntő többségét a 20 megawattnál nagyobb kapacitású tüzelőberendezések, erőművek, az olajfinomítók, a kokszolók, a vaskohászat és az acéltermelés, valamint a cement-, az üveg-, az építőanyag-gyártás és a papíripar létesítményei között osztja szét a kormányzat.


Köszönöm a figyelmet!

Harazin Piroska; [email protected]


8

Az előadás tematikája. A környezetvédelem hazai és nemzetközi gyakorlata. Az Európai Integráció történelmi háttere

Recommend Documents