A csecsemõkori akut hasmenés kezelésének hazai gyakorlata Arató András dr., Bodánszky Hedvig dr., Bense Tamás drd., Veres Gábor dr. és Szőnyi László dr. Semmelweis Egyetem, Budapest, I. Gyermekklinika (igazgató: Tulassay Tivadar dr.)
Az enyhe és középsúlyos dehidrációval járó csecsemõkori hasmenés kezelésében döntõ fontosságú a 3–4 óra alatt történõ gyors orális rehidrálás 60 mmol/l Na+-tartalmú orális rehidráló folyadékkal (ORS), majd azt követõen a normális étrendre történõ azonnali visszatérés, illetve anyatejes táplálás esetén annak folyamatos fenntartása. A hasmenés gyógyszeres kezelése nem indokolt. A szerzõk részletes kérdõíves felmérés alapján egy európai multicentrikus vizsgálat résztvevõjeként elemezték, hogy az Európai Gyermekgasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozási Társaság ezen alapelvei hogyan érvényesülnek a hazai gyakorlatban. Összesen 131 gyermekorvos válaszát értékelték, közülük 80 az alapellátásban, míg 51 kórházban dolgozott. Az orvosok túlnyomó többsége (92%) az orális rehidrálást javasolta a kezelés megkezdésekor. A válaszadók négyötöde alkalmazza a javasolt összetételû ORS-t. Csupán 31%-uk ajánlotta azonban a 3–4 óráig tartó gyors orális rehidrálást. A megkérdezetteknek mindössze 10%-a térne vissza korán a szokásos normális étrendre az oralis rehidrálás befejezése után, míg több mint fele a válaszolóknak (52%) átmenetileg laktózmentes tápszer adását tartja indokoltnak. Igen kedvezõ viszont az a tény, hogy a gyermekorvosok 84%a javasolja az anyatejes táplálás folytatását. A válaszadóknak csupán 15%-a alkalmazna valamilyen hasmenést gátló gyógyszeres kezelést. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a csecsemõkori hasmenés kezelésének alapelvei még csak részben érvényesülnek hazánkban és a normális étrend újra-bevezetése is késik a gyakorlatban.
The treatment of infants with acute diarrhoea in Hungary. In the treatment of infants with acute diarrhoea complicated by mild to moderate dehydration, there is a great importance of rapid rehydration over 3–4 hours with oral rehydration solution containing 60 mmol/l sodium and then the rapid reintroduction of normal diet or breast feeding which should be continued all the time if possible. The pharmacological treatment of diarrhoea is not justified. In the present study which was part of a European multicentre survey using questionnaires the authors analysed how the recommendation of European Society of Pediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition are followed in Hungary. It was evaluated 131 returned questionnaires, 80 of primary care and 51 of hospital-based pediatricians. The overwhelming majority of pediatricians (92%) recommended the oral rehydration at the beginning of treatment. The four fifth of them use the ORS with recommended composition. Only 31% of them use rapid oral rehydration over 3–4 hours. Merely 10% of them suggest the early reintroduction of normal feeding after the oral rehydration, while more than half of the respondent pediatricians (52%) think that temporarily the use of lactose free formula is justified. It is a very favourable fact that 84% of doctors recommend the continuation of breast feeding. Some kind of drugs for the treatment of diarrhoea is suggested by 15% of repliers. On the base of results it is obvious that the guidelines for the treatment of acute diarrhoea in infancy is complied only partially in Hungary and the reintroduction of normal feeding is delayed.
Kulcsszavak: akut hasmenés, dehidráció, rehidráció, orális rehidráló oldat
Key words: acute diarrhoea, dehydration, rehydration, oral rehydrating solution
Az Európai Gyermekgasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozási Társaság (ESPGHAN) akut hasmenésekkel foglalkozó munkacsoportja az elmúlt években két ajánlást közölt az enyhe, vagy középsúlyos dehidrációval kísért csecsemőkori akut hasmenések kezelésével kapcsolatban. Az első, 1992-ben publikált ajánlásban meghatározták az orális rehidráló folyadék (ORS) optimális összetételét az európai gyermekek kezelésére (3). A 60 mmol/l nátrium koncentrációjú, hypoosmolaris glükózoldat használatát javasolták. Ezt követően a fejlődő országokban is ennek az oldatnak az alkalmazását tartották előnyösebbnek a nem kolera okozta akut gyermekkori hasmenések kezelésére a WHO által ajánlott 90 mmol/l nátrium koncentrációjú ORS-sel szemben. 1997-ben az ESPGHAN említett munkacsoportja az enyhe és középsúlyos dehidrációban szenvedő gyermekek optimális kezelésére a
3–4 óráig tartó orális rehidrációt, majd azt követően a normális étrend gyors újra-bevezetését javasolta (28). A munkacsoport azt is hangsúlyozta, hogy az anyatejes táplálást a kezelés teljes időtartama alatt fenn kell tartani (28). A rehidráció után is javasolt az ORS adása a továbbra is fennálló víz- és elektrolitveszteség pótlására (3). Laktózmentes tápszer adása a gyermekek túlnyomó többségében nem indokolt, legtöbbször a normális étrendre a laktózbevitel korlátozása nélkül vissza lehet térni. Ha azonban a hasmenés a tej visszaadására súlyosbodik, akkor a széklet pH-ját és/vagy redukálóanyag-tartalmát ellenőrizni kell, és amennyiben a redukálóanyag-tartalom meghaladja a 0,5%-ot, ami laktózmalabszorpcióra jellemző, akkor a diéta laktóztartalmát csökkenteni kell (28). Habár az ESPGHAN nem közölt még ajánlást a hasmenés elleni szerekkel és az antibiotikumok adásával kapcsolatban, általános egyetértés mutatkozik abban, hogy
Orvosi Hetilap 2001, 142 (3), 115–119.
115
ezeknek a szereknek az adása indokolatlan az akut gastroenteritis kezelésében. Az akut hasmenés optimális kezelésének kilenc alapelvét az 1. táblázat foglalja össze. Az ESPGHAN munkacsoportjának ajánlása megegyezik a WHO és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia irányelveivel is (19, 29). 1. táblázat: Az akut gastroenteritis helyes kezelésének kilenc alapelve
I.
Orális rehidráló oldat (ORS) használata a rehidráláshoz. II. Hypotoniás ORS (Na+: 60 mmol/l, glükóz: 74-111 mmol/l). III. Az orális rehidrálás gyorsan történjen, 3-4 óra alatt. IV. Ezután gyors visszatérés a normális étrendhez. V. Speciális tápszer alkalmazása nem indokolt. VI. A tápszer hígítása nem indokolt. VII. Az anyatejes táplálást a kezelés során végig fenn kell tartani. VIII. A rehidrálás utáni folyadékveszteséget is ORS-sel kell pótolni. IX. Gyógyszeres kezelés szükségtelen.
Kevés adat áll rendelkezésre, arra vonatkozóan, hogy miként kezelik az akut gastroenteritist Magyarországon. Jelen vizsgálatunk célja, annak felmérése volt, hogy az enyhe vagy mérsékelt fokú dehidrációval kísért akut hasmenések hazai kezelési gyakorlata mennyire követi az ESPGHAN ajánlásait. Munkánk részét képezte egy európai multicentrikus vizsgálatnak, amiben 29 európai országban mérték fel a fenti irányelvek érvényesülését (27).
Módszerek Összesen 437 kérdőívet küldtünk ki, 276-ot a házi gyermekorvosoknak és 160-at pedig kórházban dolgozó gyermekorvosoknak 1998 szeptemberében. Az orvosok kiválasztása randomizáltan
történt a gyermekorvosok nyilvántartásából. A kérdőíven egy 6 hónapos csecsemő esetét ismertettük, akinek három napja állt fenn hasmenése, aminek következtében 5%-os dehidráció alakult ki. A beteg nem hányt és nem volt lázas. A szülőktől megbízható anamnézis felvételére volt lehetőség. A csecsemő már nem szopott, hanem tehéntej alapú és laktóztartalmú tápszert, valamint főzeléket, gyümölcsöt és húst fogyasztott. Az esethez kapcsolódva húsz kérdést tettünk fel, amelyekre többféle válaszadási lehetőséget adtunk meg. Ezek közül kellett a válaszoló orvosnak megjelölnie az általa helyesnek ítéltet. A kérdések arra irányultak, hogy a gyermekorvosok milyen oldattal és mennyi ideig javasolják a rehidrációt, milyen összetételű ORS-t használnak és mennyi idő múlva tartják indokoltnak a normális étrendre történő visszatérést. Ezenkívül, választ kellett adniuk arra is, hogy javasolnak-e speciális tápszert a csecsemőnek, illetve indokoltnak tartják-e hasmenést gátló szerek, vagy antibiotikumok adását. Választ vártunk arra a kérdésre is, hogy amennyiben a szóban forgó csecsemő még szopna, akkor javasolnák-e az anyatejes táplálás folytatását. Végül megkérdeztük, hogy a rehidráció elérése után is indokoltnak tartják-e az ORS adását a továbbra is fennálló hasmenés okozta vízvesztés pótlására.
Eredmények Összesen 131-en válaszoltak, 80 házi gyermekorvos és 51 kórházi orvos. A két orvoscsoportból a válaszolók aránya nagyjából megegyezett egymással. Az eredményeket a 2. táblázat foglalja össze, amiben feltüntettük a multicentrikus vizsgálat során nyert európai adatokat is. Megállapítható, hogy a kérdőívet visszaküldők aránya nem tért el lényegesen az európai átlagtól és nem volt számottevő különbség a házi és kórházi gyermekorvosok között. A válaszoló gyermekorvosok több mint 90%-a követi az ESPGHAN ajánlását és a rehidrációra ORS-t használ, ez az arány még jobb is, mint az európai és különösen a kelet-európai átlag. Figyelemre méltó, hogy 80%-uk az ajánlott 60 mmol/l nátrium tartalmú hypotoniás ORS-t alkalmazza, ami jobb, mint az európai átlag. Az orvosoknak csupán kis hányada használ a rehidráláshoz teát, gyümölcslevet, húslevest vagy házilag készített ORS-t.
2. táblázat: A kérdõíves felmérés eredményei
A válaszadók száma (n) A válaszadók aránya (%) Rehidrálás ORS-sel (%) ORS használata 60 mmol/l ORS-sel (%) 3-4 óráig tartó kizárólagos rehidrálás ORS-sel (%) 3-6 óráig tartó kizárólagos rehidrálás ORS-sel (%) 12 óránál hosszabb rehidrálás ORS-sel (%) Korai visszatérés a normális étrendre (<4 óra) (%) Késői visszatérés a normális étrendre (<48 óra) (%) Laktóztartalmú tápszer alkalmazása (%) Laktózmentes tápszer alkalmazása (%) Laktóz - és tehéntejfehérje-mentes tápszer adása (%) Hígítás nélkül adott tápszer (%) Elhúzódóan hígított tápszer adása (>72 óra) (%) Az anyatejes táplálás folytatása (%) ORS folyamatos adása a széklettel történő folyadék vesztés pótlására (%) Hasmenés elleni gyógyszerek adása (%) Smecta adása (%) Homeopathiás szerek (%) Gyakorlatilag soha nem adna antibiotikumot (%)
Összes válszadó
HGY
KGY
131 30 92 80 31 68 7 10 37 11 52 28 51 3 84 39
80 29 91 77 33 67 9 12 39 10 61 27 46 5 82 36
15 55 2 52
14 51 3 46
ORS= orális rehidrálófolyadék; HGY=házi gyermekorvosok; KGY=kórházi gyermekorvosok
116
KeletEurópa
NyugatEurópa
Európa (összes)
51 32 94 84 28 69 5 7 34 12 44 30 57 0 85 42
1229 30 79 65 19 60 9 19 26 23 42 28 38 14 75 46
1768 39 88 67 15 35 23 22 17 45 30 12 46 12 78 30
2997 35 84 66 16 45 17 21 21 36 35 19 43 12 77 73
16 61 0 59
33 41 5 32
19 9 1 72
25 22 3 56
A gyermekorvosoknak csak alig egyharmada végzi 3–4 óráig az orális rehidrálást az ESPGHAN előírásának megfelelően, 68%-uk annak időtartamát 3–6 óráig javasolja és csupán 7%-uk tartja indokoltnak a 12 óránál hosszabb rehidrálást. Azt az ESPGHAN ajánlást, hogy a normális táplálást a 3–4 óráig tartó orális rehidrálás után rögtön el kell kezdeni, csupán a választ adók 10%-a követi, s ez az arány még alacsonyabb a kórházi gyermekorvosok között. Az orvosok többsége a rehidráció után 12 órával javasolja a normál étrend adását, egyharmaduk pedig csak 48 óra múlva. A 2. táblázatból leolvasható, hogy a normális étrend bevezetésében az ESPGHAN-ajánlásokat a magyar orvosok az európai átlagnál alacsonyabb arányban követik. A magyar házi és kórházi gyermekorvosok még a meglehetősen alacsony európai számokhoz viszonyítva is kisebb arányban használják a sikeres orális rehidrálás után a szokványos laktóztartalmú tápszereket. Az ESPGHAN irányelvekkel ellentétben a válaszoló orvosok 52%-a használ laktózmentes tápszert, 28%-a pedig laktóz- és tejmentes készítményt. Ezek az arányok jelentősen meghaladják az európai átlagértékeket, de nem térnek el számottevően a kelet-európai átlagoktól. A házi gyermekorvosok nagyobb arányban javasolják a laktózmentes tápszereket, mint a kórházban dolgozó kollégáik. A magyar gyermekorvosok több mint fele – nagyobb arányban a kórházban dolgozók – használnak hígítás nélküli tápszereket és mindössze 3%-uk tartja indokoltnak a hígítást három napnál tovább. Az ESPGHAN-ajánlásoknak megfelelően az anyatejes táplálás folyamatos fenntartását javasolja a magyar gyermekorvosok túlnyomó többsége is. A rehidrálás után is fennálló hasmenés okozta víz- és elektrolitveszteség pótlását ORS-sel csak a gyermekorvosok kisebb hányada javasolja, arányuk hasonló az európai átlaghoz. Viszonylag jelentős azoknak az orvosoknak a száma, akik javasolják az enyhe és középsúlyos akut hasmenések kezelésében a hasmenést gátló gyógyszerek adását, a választ adóknak alig több mint fele nem adna gyakorlatilag soha antibiotikumot ilyen esetekben. A hasmenést gátló gyógyszereket alkalmazók közül a legtöbben a diosmectit, az aktív szén és a probiotikumok adását javasolják. A bélmotilitást gátló loperamidot egyik megkérdezett gyermekorvos sem ajánlotta. Homeopathiás szerek adását csak az orvosok elenyésző száma tartotta indokoltnak.
Megbeszélés Felmérésünk alapján egyértelműen megállapítható, hogy hazánkban a csecsemőkori akut hasmenés kezelésének az ESPGHAN által ajánlott irányelvei közül csupán kettőt alkalmaz a magyar gyermekorvosok többsége, az ORSsel történő rehidrálást és az anyatejes táplálás fenntartását a betegség teljes fennállása alatt. Az ORS-t kontrollált klinikai vizsgálatok eredményei alapján a hatvanas évektől alkalmazták az akut hasmenés okozta dehidráció kezelésére. Jelenleg az ORS adása az első választandó terápiás eljárás, hatása gyakorlatilag összemérhető az intravénás rehidrációval (3, 13, 19). A Lancet 1978-ban megjelent szerkesztőségi állásfoglalása szerint, annak a felfedezése, hogy a vékonybélben a nátrium és a glükóz transzportja
úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy a glükóz gyorsítja az elektrolit és a víz felszívódását, a század legfontosabb orvosi felfedezése (10). Kedvező az az eredmény, hogy az orvosok négyötöde a 60 mmol/l nátriumkoncentrációjú ORS-t alkalmazza, a fennmaradó hányad többsége inkább a 90 mmol/l nátriumtartalmú WHO-oldatot javasolja. Bár a WHO által ajánlott ORS-oldat alkalmazása a fejlődő országokban a hasmenéses betegségek mortalitásának drámai csökkenéséhez vezetett (20), több vizsgálat bizonyította, hogy a fejlett országokban előnyösebb a 60 mmol/l nátriumtartalmú ORS használata (14, 24). Szerencsére hazánkban csak kevesen javasolnak a rehidrálásra az ORS-en kívül más folyadékot, így teát, Coca Colát, gyümölcslevet vagy húslevest, amelyek alkalmazása a nem megfelelő elektrolit- és glükózkoncentrációjuk miatt veszélyt jelentenek a dehidrált csecsemőkre és gyermekekre. Ugyancsak nem ajánlatos a rehidráló oldatok házi elkészítése, mivel ilyenkor igen nagy a veszélye a hibás összetételű oldatok alkalmazásának. Eredményeink jól demonstrálják, hogy kevés gyermekorvos tesz eleget annak az ESPGHAN-ajánlásnak, hogy az orális rehidrációnak 3–4 óra alatt kell megtörténnie, a többség 3–6 óra alatti rehidrációt tart indokoltnak. Megjegyzendő, hogy a hazai eredmények ennek ellenére kedvezőbbek, mint az európai átlag. A legnagyobb eltérés az ESPGHAN-ajánlásoktól a normális táplálásra történő visszatérésben volt. A válaszoló orvosok túlnyomó többsége nem követi azt az ESPGHAN-ajánlást, hogy a rehidrációt követően a betegség előtt alkalmazott normális táplálásra kell visszatérni. Számos vizsgálat, többek között az ESPGHAN tanulmánya is kimutatta a korai táplálás jótékony hatását (22). Ezeknek a viszonylag új ajánlásoknak a nem ismerete, elfogadásának hiánya vagy a korábbi rutin magyarázhatja a magyar gyermekorvosok eltérő gyakorlatát. A közelmúltig Európában és az Egyesült Államokban, így természetesen hazánkban is az volt az elfogadott gyakorlat, hogy az akut hasmenésben szenvedő gyermekeknek 24 óráig éhezniük kell (9, 11, 18). Korábban úgy gondolták, hogy a bél nyugalomba helyezése, majd azt követően a táplálék óvatos és fokozatos visszaadása csökkenti a hasmenés súlyosságát és időtartamát. Különböző megnyilvánulási formákban ez a téves gyakorlat még a fejlett ipari országokban is tovább él (11). Több mint 20, az akut hasmenés kezelésében alkalmazott tápszerek hatását vizsgáló tanulmány metaanalízise során kiderült, hogy laktóztartalmú készítményeket nem szükséges megvonni a gyermekek túlnyomó többségétől (6). Ugyanerre a következtetésre jutott az ESPGHAN munkacsoportjának tanulmánya is (22). Az ESPGHAN és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlásai (19, 28) ellenére, a magyar gyermekorvosok több mint fele laktózmentes tápszerek adását javasolja az akut hasmenésben szenvedő gyermekeknek. Figyelembevéve azt is, hogy ezek a készítmények sokkal drágábbak, mint a normál tápszerek, ez a helytelen gyakorlat feleslegesen terheli az egészségügyi költségvetést. Még inkább így van ez akkor, ha a kezelőorvosok a még drágább tej- és laktózmentes tápszerek alkalmazását tartják indokoltnak. Tejmentes diéta tartása semmiképpen nem indokolt, hiszen a tehéntejfehérje-intolerancia – hasonlóan a laktózintoleranciához – nagyon ritkán figyelhető meg az akut hasmenések során (1, 8). 117
Majdnem mindegyik akut hasmenésben szenvedő, de egyébként jól táplált gyermek tolerálni képes a hígítás nélküli tejet vagy tápszert, mégis a válaszoló gyermekorvosoknak csak az 51%-a alkalmaz hígítatlan tápszert. Hangsúlyozni szükséges, hogy számos jól kontrollált tanulmány egyértelműen bizonyította, hogy a rehidrálás után a hígítatlan tápszereket vagy tehéntejet a csecsemők és a gyermekek jól tolerálják, és azoknak pozitív hatása van a hasmenés időtartamára, a nitrogénegyensúlyra és a testsúlygyarapodásra (5, 7, 23, 25). Bár hazánkban a hígított tápszerek adásának javallata gyakori, szerencsére csak az orvosok elenyésző száma javasolja a hígítást 72 óránál hosszabb ideig fenntartani, ami a korábbi évtizedekben megszokott gyakorlat volt. Ebben a vonatkozásban a hazai eredmények kedvezőbbek, mint az európai gyakorlat. Igen kedvező, hogy hazánkban is, hasonlóan Európa mindkét régiójához, a gyermekorvosok elfogadták azt az ESPGHAN-ajánlást, hogy szoptatott csecsemőknél az anyatejes táplálást az akut hasmenés fennállása során végig fenn kell tartani. Ez az ajánlás több, jól dokumentált klinikai vizsgálaton alapszik (4, 12, 15). Hasmenést gátló gyógyszer adását hazánkban kevesebben javasolják, mint az európai átlag. Örvendetes, hogy senki nem tartja indokoltnak a bélmotilitást gátló készítmények adását. A gyógyszert adók közül a többség a diosmectit adását tartja előnyösnek. Réteges szerkezetéből adódó nagy felülete révén ez az agyagásvány a bélnyálkahártyát bevonva megköti a toxinokat és megakadályozza azok felszívódását. A vegyület hatásmechanizmusában azonban a legjelentősebb elem az, hogy segíti a bélnyálkahártya integritásának a helyreállítását annak luminális oldalán. Így a diosmectit elősegíti a bélnyálkahártya integritásának mihamarabbi helyreállítását, vagyis csökken az az időtartam, amíg a kórokozók, a toxinok és a makromolekulák gyakorlatilag intakt formában felszívódhatnak. Mindebből az következik, hogy a diosmectit adásával lerövidül a hasmenés időtartama (16, 17). Nagy problémát jelent az a tény, hogy a hazai gyermekorvosoknak nagyjából még mindig a fele tartja indokoltnak akut hasmenés esetén az antibiotikumok adását, ez megfelel az európai átlagnak, de jóval rosszabb, mint a nyugat-európai helyzet. Antibiotikum adása csak igen kevés esetben indokolt, így a 3 hónapos kor alatt jelentkező baktérium okozta hasmenésnél, veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapotban, szepszisben, illetve Shigella okozta dizentéria esetén. Az Egyesült Államokban végzett felmérések is az európai multicentrikus vizsgálathoz hasonlóan azt mutatták, hogy az akut hasmenés kezelésének a bevezetésben vázolt és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia által is elfogadott alapelvek csak részben érvényesülnek a klinikai gyakorlatban (2, 9, 21). Ugyancsak hasonló helyzetről számoltak be nemrégiben Izraelben is (26). Bár ezt a kérdést sem a magyarországi, sem az európai multicentrikus vizsgálat nem elemezte, valószínűsíthető, hogy az ESPGHAN irányelveinek nem pontos követésében több tényező játszik szerepet. Nem minden gyermekorvos számára közismertek az ESPGHAN javaslatai, mivel vagy nem jutnak hozzá a releváns irodalomhoz, vagy ebben a vonatkozásban nem optimális a posztgraduális képzés. Lehetséges az is, hogy a kórházakban sokszor egyszerűbbnek tűnik az intravénás rehidrálás. Az 118
orális rehidrálás igen időigényes, amire nem mindig van lehetősége az elfoglalt ápolószemélyzetnek. Végül, az is feltételezhető, hogy a gyermekorvosok csak nehezen adják fel korábbi, nem tudományosan megalapozott gyakorlatukat és csak vonakodva fogadják el az újabb terápiás alapelveket. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy csupán a válaszoló gyermekorvosok kisebb része tartja be minden vonatkozásban az akut hasmenéssel kapcsolatos ESPGHAN irányelveket. A leginkább követett alapelvek az ORS-el történő rehidrálás és az anyatejes táplálás folyamatos fenntartása az akut hasmenés teljes időtartama alatt. A legtöbben azonban nem alkalmazzák a 3–4 óráig tartó gyors rehidrálást és a normális étrend azt követő gyors újra-bevezetését. Az ESPGHAN ajánlásokkal ellentétben a gyermekorvosok nagy része laktóz-, vagy tejmentes tápszer adását javasolja. Sajnos még ma is nagy számban alkalmaznak felesleges gyógyszerelést. Mindazonáltal kedvező, hogy a hazai eredmények térnek el lényegesen az európai átlagtól és sok vonatkozásban jobbnak tekinthetők, mint a kelet-európai országok gyakorlata. Kedvező az is, hogy a házi és kórházi gyermekorvosok kezelési szokásaiban csak kisebb, statisztikailag nem szignifikáns eltérések voltak kimutathatók. A felmérés eredménye alapján mindenképpen indokoltnak tartjuk az akut hasmenés kezelésében az ESPGHAN irányelveinek a gyermekorvosok legszélesebb körében történő megismertetését és elfogadtatását. IRODALOM: 1. Armitstead, J., Kelly, D., Walker-Smith, J.: Evaluation of infant feeding in acute gastroenteritis. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1989, 8, 240–244. – 2. Bezerra, J. A., Stathos, T. H., Duncan, B. és mtsai: Treatment of infants with acute diarrhoea: what’s recommended and what’s practised. Pediatr., 1992, 90, 1–4. – 3. Booth, I., Cunha, F. R., Desjeux, J. F. és mtsai: Recommendations for composition of oral rehydration solutions for the children of Europe. Report of an ESPGHAN Working Group. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1992, 14, 113–115. – 4. Brown, K. H., Black, R. E., Lopez de Romana, G. és mtsa: Infant feeding practices and their relationship with diarrhoeal and other diseases in Huascar (Lima), Peru. Pediatr., 1989, 83, 31–40. – 5. Brown, K. H., Gastanaduy, A. S., Saavedra, J. M. és mtsai: Effect of continued oral feeding on clinical and nutritional outcomes of acute diarrhoea in children. J. Pediatr., 1988, 112, 191–200. – 6. Brown, K. H., Peerson, J. M., Fontaine, O.: Use of nonhuman milks in the dietary management of young children with acute diarrhoea: a meta-analysis of clinical trials. Pediatr., 1994, 93, 17–27. – 7. Conway, S. P., Ireson, A.: Acute gastroenteritis in well nourished infants: comparison of four feeding regimens. Arch. Dis. Child., 1989, 64, 87–91. – 8. Conway, S. P., Phillips, R. R., Panday, S.: Admission to hospital with gastroenteritis. Arch. Dis. Child., 1990, 65, 579–584. – 9. Duggan, C., Nurko, S.: „Feeding the gut”: the scientific basis for continued enteral nutrition during acute diarrhoea. J. Pediatr., 1997, 131, 801–808. – 10. Editorial: Water with sugar and salt. Lancet, 1978, II, 300. – 11. Goodburn, E., Mattosinho, S., Mongi, P. és mtsa: Management of childhood diarrhoea by pharmacists and parents. Is Britain lagging behind the Third World. Br. Med. J., 1991, 302, 440–443. – 12. Haffejee, I. E.: Cow’s milkbased formula, human milk, and soya feeds in acute infantile diarrhoea: a therapeutic trial. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1990, 10, 193–198. – 13. Hirschhorn, N. J.: The treatment of acute diarrhoea in children. An historical and physiological perspective. Am. J. Clin. Nutr., 1980, 33, 637–663. – 14. Isolauri, E.: Evaluation of an oral rehydration solution with Na+ 60 mmol/l in infants hospitalised for acute diarrhoea or treated as outpatients. Act. Paediatr. Scand., 1985, 74, 643–649. – 15. KhinMaung, U., Nyunt-Nyunt-Wai, Myo-Khin és mtsai: Effect on clinical outcome of breast-feeding during acute diarrhoea. Br.
Med. J., 1985, 290, 587–589. – 16. Madkour, A. A., Madina, E. M., el-Azzouni, O. E. és mtsai: Smectite in acute diarrhoea in children: a double-blind placebo-controlled clinical trial. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1993, 17, 176–181. – 17. Mahraoui, L., Heyman, M., Plique, O. és mtsai: Apical effect of diosmectite on damage to the intestinal barrier induced by basal tumour necrosis factor-alpha. Gut, 1997, 40, 339–343. – 18. Powers, G. F.: A comprehensive plan of treatment for the so-called intestinal intoxication of infants. J. Dis. Child., 1926, 32, 232–257. – 19. Provisional committee on quality improvement, subcommittee on acute gastroenteritis. Practice parameter: the management of acute gastroenteritis in young children. Pediatr., 1996, 97, 424–436. – 20. Rahaman, M. M., Aziz, K. M. S., Patwari, Y. és mtsa: Diarrhoeal mortality in two Bangladeshi villages with and without community-based oral rehydration therapy. Lancet, 1979, 2, 809–812. – 21. Reis, E. C., Goepp, J. G., Katz, S. és mtsa: Barriers to use of oral rehydration therapy. Pediatr., 1994, 93, 708–711. – 22. Sandhu, B. K., Isolauri, E., Walker-Smith, J. A. és mtsai: Early feeding in childhood gastroenteritis. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1997, 24, 522–527. – 23. Santosham, M., Foster, S., Reid, R. és mtsai: Role of soy-based, lactose-free for-
mula during treatment of acute diarrhoea. Pediatr., 1985, 76, 292–298. – 24. Santosham, M., Daum, R. S., Dillman, L. és mtsai: Oral rehydration therapy of infantile diarrhoea: a controlled study of well nourished children hospitalised in the United States and Panama. N. Engl. J. Med., 1982, 306, 1070–1076. – 25. Santosham, M., Goepp, J., Burns, B. és mtsai: Role of soy-based lactose-free formula in the outpatient management of diarrhoea. Pediatr., 1991, 87, 619–622. – 26. Shamir, R., Zahavi, I., Abramovich, T. és mtsai: Management of acute gastroenteritis in children in Israel. Pediatr., 1998, 101, 892–894. – 27. Szajewska, H., Hoekstra, J. H., Sandhu, B. és mtsai: Management of acute gastroenteritis in Europe and the impact of the new recommendations. J. Pediatr. Gastr. Nutr., 2000, 30, 522–527. – 28. Walker-Smith, J. A., Sandhu, B. K., Isolauri, E. és mtsai: Recommendations for feeding on childhood gastroenteritis. Guidelines prepared by the ESPGHAN Working Group on Acute Diarrhoea. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr., 1997, 24, 619–620. – 29. World Health Organisation: A manual for the treatment of diarrhoea. WHO/CDD/SER/80.2 Rev.2 1990. (Arató András dr., Budapest, Bókay János u. 53. 1083)
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete meghirdeti a 2001. évi
„INNOVATÍV FARMAKOLÓGUS” pályázatát. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete első ízben hirdeti meg az „Innovatív Farmakológus” pályázatát. A pályázat kiírásával az Egyesület olyan, Magyarországon végzendő, akár klinikai, akár experimentális gyógyszerkutatást-fejlesztést szándékozik támogatni, mely lehetőséget nyújt gyógyszerek új tulajdonságainak megismerésére, minőségi előrelépésre.
Pályázati feltételek
1. Pályázhatnak a Magyarországon működő, mind egyéni kutatók, mind kutató-csoportok. 2. Pályázni lehet olyan kutatási tervvel, mely innovatív potenciállal rendelkezik, azaz esély van arra, hogy a kutatott gyógyszer minőségileg új tulajdonságait ismerjük meg. 3. Mind experimentális, mind klinikai kutatási tervvel lehet pályázni. 4. A kutatási terv egész folyamata a két évet nem haladhatja meg. 5. Nem lehet pályázni, olyan kutatási tervekkel, melyek bármilyen más, közvetlen vagy közvetett gyógyszer-ipari támogatásban részesülnek. 6. Pályázni lehet akadémiai, egyetemi és egyéb, állami támogatásban részesülő kutatási programhoz kapcsolódó kiegészítő tervekkel. 7. A pályázatokat kérjük két példányban eljuttatni az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének irodájába (1036 Budapest, Galagonya u. 5.). 8. A pályázat beadásának határideje: 2001. március 31.
A pályázat tartalmazza: – a pályázók rövid szakmai életrajzát, publikációik jegyzékét; – a kutatási terv leírását az innovatív potenciál részletes leírásával; – a kutatási terv időigényét és menetrendjét; – nyilatkozatot, hogy a kutatás részesül-e támogatásban, ha igen, ennek részletezése. A pályázatokat egy háromtagú bírálóbizottság fogja értékelni. A bizottság tagjai nem állhatnak Magyarországon bejegyzett gyógyszergyártó és -forgalmazó céggel alkalmazotti viszonyban. A bizottság elnöke Prof. Dr. Papp Gyula akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, az MFT elnöke. A bírálóbizottság 2001. április 30-ig hozza meg döntését. A nyertes pályázat kihirdetése: 2001. májusában az Innovatív Gyógyszergyártók Napjának keretén belül kerül sor.
A győztes pályázat 2 millió forint kutatási támogatásban részesül. A pályázattal kapcsolatos további információt dr. Juvancz Péter, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója ad: 1036 Budapest, Galagonya u. 5. Tel.: 250-4876, Fax: 250-4877, E-mail:
[email protected] A pályázat kiírása az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének januárban induló honlapján is hozzáférhető lesz: www//igy.hu
119
