A SZÉLENERGIA ALKALMAZÁSÁNAK GYAKORLATA NÉMETORSZÁGBAN – HAZAI LEHETŐSÉGEINK A NÉMET HELYZET TÜKRÉBEN Munkácsy Béla1 Bevezető A világban óriási harc folyik az elsőségért a gazdasági élet minden területén. Az Európai Unió legnagyobb vetélytársai, az Amerikai Egyesült Államok és Japán sok tekintetben megelőzik kontinensünk legnagyobb gazdasági erejét, egy területen azonban vezető szerepünkhöz nem fér kétség: a szélenergetika kutatása és alkalmazása terén az EU első helyen áll a világban. Az évente Európában beépített új kapacitás 1991 óta minden esztendőben túlszárnyalta az összes többi kontinensre vonatkozó összesített adatokat. Ekképpen lehetséges az, hogy mára a világon rendelkezésre álló szélturbina-kapacitás mintegy 75 %-a az Európai Unió területén koncentrálódik. A dolgozatban tárgyalt Németország jelentőségének érzékeltetéséhez bevezetésképpen álljon itt csak annyi, hogy ma körülbelül ugyanakkora szélturbina-kapacitás birtokosa, mint a Föld többi országa együttvéve. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a német példa mennyiben segítheti elő Magyarországon a megújuló energiahordozók, különösképpen a szélenergia elterjedését. Ez annál is inkább fontos problémakör, mert – miközben az európai energia szektorban egyenesen paradigmaváltásként felfogható változások történnek – hazánk lemaradása ezen a téren egyenesen katasztrofális. A változások mélységét és mértékét érzékelteti, hogy a megújuló energiahordozók támogatása érdekében – egy 2004. márciusában hozott döntésnek köszönhetően – Dániában 2005. január elsejétől a villamos vezeték hálózatot visszaállamosítják! (REW 2004) A döntéshozók célja annak elérése, hogy a megújuló energiahordozók elterjedésében ellenérdekelt fosszilisenergia-lobbi ne akadályozhassa tovább a hálózathoz való hozzáférést, a rácsatlakozást. Ugyancsak a változások szeleként, egész Európára nézve hozhat átütő erejű változást egy már előkészítés alatt lévő dokumentum, amely elfogadása esetén 2005-től egységesítené a megújuló energiahordozók támogatási rendszerét az egész unión belül (Kjaer Ch. 2004). Ha Nyugat-Európa elég erős lesz ahhoz, hogy a saját támogatási rendszerét erőltesse az egész Unióra, akkor olyan jelentős és hosszú távra garantált, kötelező átvételi árak fognak megjelenni a megújulóenergia-piacon, amelyek elegendő segítséget nyújthatnak az externális költségek figyelmen kívül hagyása miatt jelenleg versenyelőnyben lévő fosszilis energiahordozókkal folytatott árharcban. A megújuló energiaforrások alkalmazásának szabályozási háttere Az Európai Parlament és Tanács 2001/77/EK Irányelve – amely a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a belső villamosenergia-piacon történő támogatásával foglalkozik – az EU15 tagállamai számára előírja, hogy a jelenlegi 13,9 %-os EU átlag helyett 2010-re összesen 22,1 %-os részesedése legyen a megújuló energiaforrásból termelt villamos energiának. E nagyszerű és messzire tekintő célkitűzés elérése Magyarország számára teljes mértékben irreális, hiszen a jelenleg termelt villamos energia kb. 0,7 %-át állítjuk elő megújuló energiaforrásból. Energetikus berkekben a csatlakozási tárgyalások egyik nagy eredményeként könyvelték el, hogy az egyeztetések után „a hazánkra eredetileg leosztott 11,5 %-ot sikerült egy reális, azaz még – ha nem is könnyen, de – teljesíthető értékre, 3,6 %-ra csökkenteni. A 2010-es várható villamos energia fogyasztást alapul véve,
1
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Főiskolai Földrajz Tanszék cím: 1117 Budapest, Pázmány P. stny.1/C; e-mail:
[email protected]
1600 GWh villamos energiát kell megújuló alapon termelni” (Bohoczky F. 2003a). Ennek következtében lemaradásunk 2010-ig 13 %-ról 18 %-ra nő, s ennek legyűrése komoly kihívást jelent majd a felnövekvő szakembergárda számára. A fenti célok elérése csak a gazdasági szabályozók intenzívebb bevezetésével valósítható meg. Ezek alapvetően két oldalról támogathatják a megújuló energiahordozók elterjedését. Egyfelől közvetlenül, mint a vissza nem térítendő támogatások, a kamatmentes kölcsönök, vagy a bevezetőben már említett – áramszolgáltatókra vonatkozó – hosszú távra garantált, kötelező villamos energia átvételi árak. Másfelől a közvetve ható, a fosszilis energiahordozókat felhasználó termelőkre vonatkozó levegőszennyezési bírságok vagy környezetterhelési díjak. Meglepő, hogy mindezek együttes alkalmazása sem eredményezi biztosan, hogy a fosszilis energiatermelés óriási externális költségeit, és az ebből fakadó alacsony energiaárakat a szabályozás kompenzálni tudja. Ez, vagyis az externáliák problémaköre ugyancsak a gazdasági szabályozás tárgykörében tartozik. Az energiaárakba történő beépítésüket 1992-ben már az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja is célként határozta meg. Ennek elősegítése érdekében az ExternE-program keretében az Európai Unió minden tagállamában éveken keresztül behatóan tanulmányozták az energiatermelés különféle módjainak külső gazdasági költségeit. A kutatási program végső megállapításai közé tartozik például, hogy a villamos energia termelésben a legkisebb externális költsége az összes jelenleg lehetséges megoldás közül a szélenergiának van, illetve, hogy a villamos áram fogyasztói árát akár 3-4-szeresére kellene emelni ahhoz, hogy a valódi költségek ezekben megjelenjenek. (EC 1992) Németországban a gazdasági szabályozás különösen erős támogatást ad a szélenergetikának. A bevezetőben említett hosszú távra garantált villamos áram átvételi árak úgy alakulnak, hogy a kedvezőtlenebb szélpotenciállal rendelkező térségekben a szolgáltatónak magasabb árat kell fizetniük a zöld áramért, mint a jobb adottságú területeken, így a kisebb energetikai hatékonyságból eredő problémát állami beavatkozással sikerült pénzügyi szempontból kompenzálni. Ennek köszönhető, hogy a technológia elterjedése nem csak a hagyományosan igénybevett tengerparti térségben, hanem a belső országrészekben, tartományokban is jelentős. A szélenergetika fejlődése Németországban A magyar energetikai szakértők jelentős része nem tartja reális lehetőségnek a hazai szélturbina-kapacitás jelentős bővítését. Az elmúlt 10 esztendő németországi történéseinek elemzése azonban azt igazolja, hogy lehetőségeink sokkal komolyabbak, mint azt hazánkban gondolják. A német szélenergetika mintegy 15 éves múltra tekint vissza. Jóval korábban is folytak itt kísérletek a szél energetikai hasznosítása érdekében, de említésre érdemes kapacitásról 1990ig nem beszélhetünk. Ebben az esztendőben érte a turbinák száma a 300-at, teljesítményük pedig a 30-40 MW-ot – gyakorlatilag minden ilyen berendezés a kedvező szélklímával rendelkező tengerparti területeken kapott helyett. Igazi fejlődésről azonban csak 1995-től beszélhetünk. Ebben az évben haladta meg először az újonnan telepített turbinák száma az 1000 darabot, ekkor érte el az összes beépített kapacitás az 1000 MW-ot. A turbinák túlnyomó többségét ugyan még mindig a nyugati tartományok területén helyezték üzembe, de ekkor haladta meg először a 30 %-ot a keleti tartományokba irányuló turbinatelepítés. Az elkövetkező 10 esztendő az energetikai szektorban szinte soha nem látott növekedést produkált, amelynek eredményeképpen 2004. január 1-én a turbinák darabszáma meghaladta a 15000-et, összteljesítményük csaknem 15000 MW volt. Ráadásul az utóbbi években az új turbinák többsége a kedvezőtlenebb fekvésű keleti tartományokba került, 2004-ben 63 %-uk. Mint a fenti adatokból kikövetkeztethető, az eltelt 10-15 esztendő nem csak a
darabszámokban, hanem – a technológiai fejlesztések révén – a turbinák méretében is eddig soha nem látott növekedést eredményezett. 1990-ben az újonnan telepített berendezések átlagos turbinamérete 170 kW volt. Ugyanez az érték 2003-ban majdnem elérte az 1600 kWot, vagyis az egy turbinára eső teljesítmény növekedése csaknem 10-szeres. A növekedés természetesen a méretekben is megnyilvánul. Ma már tájföldrajzi szempontból sem elhanyagolható, hogy a korábban még csaknem a tájba simuló tornyok magassága mára meghaladta a 100 métert, a rotorok átlagos hossza pedig 60-90 méter közötti. (Ender, C. 2004) Ugyancsak döntő jelentőségű változást jelent, hogy a turbinák ma már nem magukban állnak, hanem általában 10-20 egységből álló szélfarmok formájában jelennek meg a német tájban. A fenti adatok azonban nem teljesen vethetők össze a magyar viszonyokkal, hiszen a legalapvetőbb vonatkozásban, a szélklímát illetően a két ország között jelentős különbség mutatkozik. Hogy ez ne torzítsa túlzottan a képet, a vizsgálatokat érdemes leszűkíteni csak azokra a Németország délkeleti térségében található tartományokra (Szászországra és Brandenburgra), amelyek mind történelmi közelmúltjukat illetően, mind pedig szélklímájuk vonatkozásában sokkal inkább összehasonlíthatók hazánkkal. A szélenergia kiaknázásának lehetőségei Magyarországon A GKM szakértői szerint hazánkban 2010-ig maximálisan kb. 50 GWh/év villamos energia nyerhető ezen energiaforrás felhasználásával (Bohoczky F. 2003). Ebből az eredményből visszaszámolva kiderül, hogy a szakértők 2010-re 30 MW maximálisan elérhető szélturbina-kapacitással számoltak (ha a hazánkra jellemző kb. 20%-os kapacitás faktort vették figyelembe). Ez meglehetős alábecslése lehetőségeinknek, hiszen már ma, 2004-ben is több mint 150 MW szélturbina építésére van érvényes engedély. A számítási hiba számos forrása közül az egyik minden bizonnyal az, hogy a minisztériumi szakértők különféle tanulmányaikban még mindig rendre 600 kW-os berendezésekkel számolnak, holott ma már általában 1000-2000 kW teljesítményű turbinákat gyártanak és használnak fel a világ minden táján. A németországi tapasztalatok figyelembe vételével érdemes összevetést készíteni a potenciális lehetőségekről. A számítások alapjául – hivatkozva az előző fejezetben megfogalmazott érvelésre – a délkeleti tartományok, Brandenburg és Szászország szolgálhatnak. 1. táblázat Egyes német tartományok és hazánk szélenergetikai viszonyainak összehasonlítása (Ender, C. 2004 és Bohoczky F. 2003 alapján számította a szerző) beépített teljesítmény beépített terület 2004. január 1-én teljesítmény/terület (km2) (MW) (kW/km2) Szászország – 2004. 01. 18400 615 33,4 Brandenburg – 2004. 01. 29500 1800 61,0 Magyarország – 2004. 01. 93000 3 0,03 Magyarország – 2010 (a 93000 30 0,3 GKM szerint) Magyarország – 2010 (a 93000 400 4,3 szerző szerint) Ha figyelembe vesszük, hogy a keleti tartományokban a szélturbinák nagyarányú elterjedése csak az elmúlt 6-8 évben következett be, könnyen belátható, hogy 2010-ig hazánk
számára is jóval nagyobbak a lehetőségek, mint 30 MW-nyi szélturbina. A fenti táblázat adataiból világosan látszik, hogy a GKM tervei szerint 2010-re nem érjük el a kelet-német tartományok 2004-es turbinakapacitásának a századrészét sem. Ez enyhén szólva lehangoló jövőkép. A hazai realitások – a csak saját érdeküket néző döntéshozók, a fosszilis- és atomenergia párti energetikusgárda – figyelembe vételével persze kicsit érthetőbbé válik a helyzet, de a papíron mindig hangoztatott fenntartható energiagazdálkodás irányelvei, a jövő generáció, gyermekeink érdekei, de még az Európai Unió elvárásai is ennél sokkal nagyobb erőfeszítést kívánnak meg tőlünk. Még ha figyelembe vesszük, hogy hazánk szélpotenciálja valóban nem túlzottan jelentős, akkor is jóval nagyobb szélturbina-kapacitással számolhatunk, megítélésem szerint ennek (a 30 MW-tal szemben) középtávon el kellene érnie a 400-500 MW-ot is. Ezzel az eredménnyel is alig tizedét-huszadát érnénk el az említett kelet-német tartományok turbinái összteljesítményének. Ez egyáltalán nem tűnik irreális elképzelésnek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ekkora kapacitás eléréséhez mindössze 200-300 darab turbina telepítésére van szükség. A területfejlesztés és tájtervezés metodikája a német szélenergia-szektor példáján A megvalósítást illetően célszerűnek tűnik a német modell kisebb módosításokkal történő átvétele. Itt a gyakorlati megvalósítás koordinálása a tartományi kormányok feladata, amelyek a törvényalkotás keretében jogszabályokat alkottak arról, hogy az elkövetkező években a megújuló energiahordozóknak milyen arányban kell részt vállalniuk a tartomány villamosenergia-termelésében. A következő szinten – a tartományokon belül – az egyes kisebb régiók a területnagyság arányában kell, hogy részt vállaljanak a megújuló energiára épülő villamos energia termelő kapacitás kiépítésében. A jogszabályok gyakorlati megvalósításában a regionális tervezésé az első és legfontosabb szerep. Minden régió rendelkezik egy tájtervezéssel, területfejlesztéssel foglalkozó irodával, ahol a tartományi elképzeléseket igyekeznek a helyi lehetőségeknek megfelelően megvalósítani. Ha a megújuló energiahordozók problémakörét vizsgáljuk, akkor a tervezési folyamat a következő lépésekből áll: 1. Kiszámolják, hogy a tervezett üvegházgáz-kibocsátás-csökkentés vajon mekkora megújuló energiahordozóra épülő kapacitással váltható ki; 2. Ezután mérlegelik, hogy az egyes energiahordozók közül melyik, milyen arányban vegyen részt a kapacitás kiépítésében; 3. Az ezt követő lépésekben már külön-külön foglalkoznak a szóba jöhető megújuló energiahordozókkal. Kiszámítják területigényt (például a jelenlegi szélturbinaméretek mellett egy 25 egységből álló, kb. 50 MW beépített teljesítményű szélfarm mintegy 1,5-1,6 km2 alapterületű helyet igényel – ma a német gyakorlatban ennél nagyobb szélfarm telepítését a szárazföldön nem támogatják); 4. A következő munkaszakaszban a helyszínek pontos kijelölése történik. Érdekes, hogy a tervezés során döntően a természetvédelmi szempontok jelennek meg, és például a szélturbinák helyének meghatározásakor nem veszik figyelembe a szélsebességet. Ennek kettős magyarázata van. Egyfelől a korábban már említett gazdasági szabályzás szerint a kedvezőtlenebb szélpotenciállal rendelkező térségekben a szolgáltatónak magasabb átvételi árat kell fizetniük a zöld áramért. A másik ok, hogy az új generációs, igen magasra elhelyezett korszerű turbinák ma már a kontinens belsejében is képesek hatékony energiatermelésre; 5. A különféle szempontokat egyeztetik az érintett hatóságokkal; 6. Az eredményt térinformatikai módszerekkel sűrítik egyetlen térképbe, amely azokat a helyeket ábrázolja, ahol nincsen akadálya a beruházásnak;
7. Az így kapott eredményt újra egyeztetik a hatóságokkal és a tartományi minisztériumokkal. 8. Az ezt követő lépésben a társadalmi egyeztetés következik. Ennek során általában több száz észrevétel érkezik a regionális irodákba, ahol mérlegelik, hogy ezek közül melyek és milyen súllyal kell számításba essenek; 9. A végső lépésben a társadalmi egyeztetés során kapott további szempontokat is érvényesítik a tervezési folyamatban. Megújuló energiahordozók a magyar területfejlesztésben Az Országgyűlés előírta a Kormány számára Magyarország energiapolitikájának kidolgozását és annak kétévenkénti ismételt áttekintését. Az energiapolitikában foglalt fejlesztési javaslatok nem tekinthetők döntéseknek, hiszen az állami döntések menetét törvények szabályozzák, a magántársaságok döntéseit pedig piaci és üzleti megfontolások vezérlik. Mindazonáltal a területfejlesztési programokba a jövőben az energiapolitika legutóbbi időkben kulcsfontosságúvá vált stratégiai célkitűzéseit elkerülhetetlenül be kell építeni: • energiatakarékosság, • a termelő célú energiafelhasználás fajlagosainak csökkentése, • az energiatermeléssel, szállítással és felhasználással járó környezetszennyezés csökkentése és • a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése. Mindennek hátterében az áll, hogy az EU területi tervezésének kiemelt célja a fenntartható fejlődés feltételeinek megfelelő energiaellátási stratégia végrehajtása. A csatlakozás után már a hazai területfejlesztési koncepciók sem kerülhetik meg az energiafelhasználás hatékonyságának javítására, az energetika által okozott környezeti ártalmak csökkentésére és a megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozó célok figyelembevételét. Ez utóbbiak azért is a területfejlesztési koncepciók meghatározó elemei kell legyenek, mert a felsorolt célkitűzések csak az egyes régiókban végrehajtandó fejlesztések révén valósíthatók meg. A területfejlesztés és területrendezés területén dolgozó szakemberek tehát nagy feladat előtt állnak, hiszen a magyarországi területi tervezés energia fejezetei jelenleg sem az energiafelhasználás hatékonyságának, sem a megújuló energiák hasznosításának fejlesztését nem tartalmazzák (Ligeti P. 2002). Pedig ezek a területek az EU irányelveinek megfelelően támogatásban kell részesüljenek. A támogatásról, annak mértékéről az ország gazdaságpolitikájának keretében kell dönteni. A hazai területi energiaellátási stratégiának az eddigiekben a következő célkitűzései voltak: • legyen az országban mindenütt korlátozás nélkül hozzáférhető a villamos energia; • legyen minél több helyen vezetékes földgáz-szolgáltatás; • legyen minden településen energia kínálat. A magyar energiastratégia változása azt igényli, hogy további kulcsfontosságú célokat tűzzünk ki: • az energiaellátás feleljen meg a fenntartható fejlődés követelményeinek; • az energiafelhasználás legyen takarékos; • a termelés, szállítás, felhasználás legyen hatékony. A gyakorlati megvalósítás érdekében azonban meg kell küzdeni magával az energetikus társadalommal, illetve annak vezető rétegével. A hazai energiapolitika egyik meghatározó szereplőjének, a Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. osztályvezető szakértőjének a Világgazdaság című lap mellékletében megjelent megállapítása: „Lehet Magyarországon is a szélerőműveket favorizálni, csak akkor nem 30 Ft-ba kerülne az áram, hanem 50-60 Ft-ba.” (Hlavay R. 2004). Ez a nyilvánvaló csúsztatás jól érzékelteti a hazai energetikusok egy
részének ellenérdekeltségét, ellenállását a megújuló energiaforrások elterjedésével szemben. A valóság ugyanis az, hogy az energiaárak növekedésére nem a megújuló, hanem – törvényszerűen – éppen a fosszilis energiahordozók alkalmazásának externális költségei miatt következik majd be. Összefoglalás A megújuló energiahordozók magyarországi alkalmazása terén igen nagy a lemaradásunk. El kell gondolkodnunk, hogy miképpen lehetséges az, hogy a hazai területi tervezéssel és energetikával foglalkozó szakembergárda nem ismerte fel az energetika területén lezajló óriási változások jelentőségét és Magyarországra gyakorolt hatását. Hogyan fordulhatott elő, hogy több mint egy évtizede megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unióhoz való csatlakozásról, de a magyar energetikai szektor szakértői számára a mai napig az újdonság erejével hatnak az EU-ban kötelező teljesítési mutatók. Vajon mekkora lemaradásban van fővárosunk műszaki egyetemének energetikus képzése, ha az egyik professzor nemrégiben úgy fogalmazott, hogy a megújuló energiahordozókról annyi szó esik majd a nappali tagozatos képzés során, amilyen arányban azok a hazai energetikában megjelennek – a 21. században még mindig a 20. század számára képezzük a szakembereket? Látni kell, hogy megfelelő szélklíma híján hazánkban nyilván nem a szélenergia a legfontosabb fejlesztési terület. A biomassza energetikai hasznosítása sokkal nagyobb lehetőségeket rejt Magyarország számára. Egyfelől az ebből kinyerhető energiamennyiség nagyságrendekkel nagyobb, mint a szélturbinák által megtestesített megoldás esetében. Másfelől a kutatás-fejlesztés vonatkozásában a biomassza hasznosítása téren még kedvezőbbek a lehetőségek. Éppen Németország és a jóval kisebb gazdasági erőt képviselő Spanyolország és Dánia példája támasztja alá, hogy a szélturbinák legjelentősebb alkalmazói egyszersmind az adott technológia legnagyobb gyártói. A biomassza nagyarányú energetikai hasznosítása a kutatás fellendülését, és ezzel a gazdaság konjunktúráját is hozhatja (például Dánia esetében a harmadik legjelentősebb export tétel a szélturbina). A német példa bizonyítja, hogy a szél a kevésbé kedvező térségek számára is kínál lehetőségeket. Magyarországnak leginkább az északnyugati területe jelent potenciális terepet a szélturbinák számára. A térségben már nincs olyan település, amelyet ne kerestek volna meg a beruházók szélturbina telepítési elképzeléseikkel. A hazai helyzet azonban nem csak a környezetpolitika vonatkozásában különbözik a német viszonyoktól. Hazánkban a természet állapotát, a biodiverzitást sokkal jobb mutatók jellemzik, mint Németország esetében. A szélenergia szempontjából legígéretesebb térség természeti vonatkozásban ugyancsak különösen értékes, emiatt annak jelentős része a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéhez tartozik, vagyis a szélturbinák telepítése számára nem jöhet szóba potenciális területként. A Nemzeti Park Igazgatóság itt előrébb tart, mint a hazai környezet- és energiapolitika, hiszen a természetvédelmi szakembereknek itt konkrét elképzelése van a szélturbinák, szélfarmok elhelyezését illetően az egész illetékességi területére vonatkozóan. Az elsősorban madárvédelmi szempontokat szem előtt tartó anyag térképes formában ábrázolja a lehetséges, a tiltott és az egyedi elbírálás alá eső területeket. Erre lehet alapozni, ez alapján lehet tervezni, megszűnik a beruházók kiszolgáltatottsága. A hazánkban jelenleg működő 6 darab, összteljesítményét tekintve mintegy 3,5 MW-nyi szélturbina remélhetőleg csak egy hosszú folyamat első állomását jelenti. Nem lehet kétséges, hogy a szélturbinákra szükségünk van, azonban nem mindenáron. A földrajztudománynak – az interdiszciplináris megközelítésmódjának köszönhetően – komoly szerepe lehetne a potenciális területek kijelölésében. Most még a folyamat elején vagyunk, a németországi tapasztalatok felhasználásával elkerülhetjük az ott felmerült számos problémát, a
természetvédelmet és tájvédelmet érintő gondokat. Közös felelősségünk, hogy a lehetőséget ne hagyjuk parlagon, de a fejlesztések úgy valósuljanak meg, hogy természeti értékeink ne szenvedjenek csorbát. IRODALOM • • • • • • •
Bohoczky, F. (2003) Realitások a megújuló energiaforrásokból termelhető villamosenergia-termelés területén. – Energiafogyasztók Lapja, VIII. évf. 2. szám, 2003. június, pp 18-19. EC (1992) A fenntarthatóság felé – Az Európai Közösség 5. Környezetvédelmi Akcióprogramja, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1997. pp. 143-145 Ender, C. (2004) Wind energy use in Germany – Status 31. 12. 2003. – in DEWI Magazin Nr. 24. pp. 6-18. Hlavay, R. (2004) Oda a távhőpotenciál? interjú Stróbl Alajossal – Energiainfo 2004. március Kjaer, Ch. (2004) Support Mechanisms. – in: Renewable Energy World, Volume 7, Number 2. pp. 48-59. Ligeti, P. (2002) Az energia infrastruktúra tervezés kérdései a területfejlesztési tervekben. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság, 141 p. REW (2004): New Danish agreement on energy renationalizes grid and boosts wind power – in: Renewable Energy World, May-June 2004. pp. 11-12.
