m á 1
6
5
.
s
z
k a r á c s o n y
3 1 0 2
C
I S Z T E R C I
S
Z E N T
I
M R E
P
L É B Á N I A
szárazak, közömbösek, távolságtartók vagyunk, és a testvériesség helyett rosszkedvet, ridegséget, önzést árasztunk magunk körül. És rosszkedvvel, ridegséggel, önzéssel nem lehet gyarapítani az egyházat. Az egyház csak a Szentlélekbõl áradó felemelõ szeretettõl növekszik. Az Úr arra hív, hogy táruljunk ki a vele való közösségre a szentségekben, a karizmákban, a szolgáló szeretetben, hogy keF resztény hivatásunkhoz méltóan tudjunk élni!
Gyakran túlságosan
fotó: MNM fotótára
ERENC
lépcsõ z elmúlt évtizedem legszebb karácsonyi pillanata nem decemberben, hanem májusban volt, néhány évvel ezelõtt. Az esztendõk összemosódnak, de az élmények tisztán maradnak meg bennem, különösen amelyek bensõleg alakítanak át. Akaratlanul – nem saját indíttatásra – mentem el elõször a Szentföldre, de nagyon hálás vagyok érte annak, akinek a lendületet köszönhetem. Mert ott lenni, átélni, arányaiban megtapasztalni azt, amit Jézus látott, ahol élt, ahol tanított, nagyon sokat jelenthet a katoli-
A
ben él bennem néhány meghatározó emlék, ezek közül az egyik Betlehemhez, Dávid városához, Jézus születésének helyéhez köt. Megható állni abban a hatodik századi bazilikában, ami õrzi a rideg világba beleszületett Megváltó ma is meghatározó egyszerûségét. Hallani nagy történelmi személyekrõl, látni és tudni, mit, miért alakítottak át, festettek ki, miért, mennyit küzdöttek és küzdenek ma is a keresztények a muszlim tengerben. De ezek elhalványulnak, kikopnak, elfelejtõdnek.
A zarándokok éneke / kép: Urr Ipoly
Karácsony májusban, Betlehemben
2
kusok számára. Bár a mai zarándokot a XXI. századi, modern Izrael fogadja, egy lüktetõ és sokszínû, soknyelvû ország, a romok, a középkori emlékek és a Genezáreti tó vidéke szinte érintetlen, ahol megérezhetjük a távoli múlt jelenlétét, ahol – ha sikerül elcsendesedni a Boldogságok hegyén – akkor szemlélhetjük idõtlen jelként annak az kornak a tájképét, amit Jézus is látott és szeretett. Szeretett Galileájának ma is megható környezetét. Nagy várakozással érkeztem Izraelbe, sokat akartam kapni, valamit, ami meghatározza késõbbi gondolkodásomat, kicsit remélve, hogy átalakít mindaz, amit látok, hallok, tapinthatok (v.ö. 1Jn 1,1–4). Elmentem üres ládaként, amit kinccsel szerettem volna megtölteni. Ott voltam szomjasan, keresve azt a forrást, amirõl Isten szava szól. Lelki koldusként, akit Isten – talán méltatlanul is – magához ölel. Sokat vártam, annyit, amennyit nem kaphattam, de ami megérintett, azóta is hû társam a hitemben. A mûemlékek képe kikopott elmémbõl, de idõvel egyre erõsebL
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
Viszont nagyon megmaradt, ahogy örömmel és sírással vegyes meghatódottsággal énekelte a Szent Imré-s zarándokcsoport Gárdonyi Géza karácsonyi énekét: Fel nagy örömre, egy szó átalakításával: Fel nagy örömre, – „ma” helyett – „itt” született, aki után a föld epedett… Milyen különös egy karácsonyi éneket felszabadító módon énekelni májusban, negyven fokos melegben, nekünk magyaroknak Betlehemben, de amit azóta is õrzök, ez a bensõ érzés, mert nem csak kétezer évvel ezelõtt, hanem ott és akkor mindannyiunk megfoghatatlan élményként élte meg ezt a néhány sort; valami átalakult, megszületett bennünk. Isten a szívünkbe írta Fiának születését. Nem a hely, hanem az élmény. Május és karácsony Betlehemben, Szent Imré-sekkel … Fel, nagy örömre, itt/ma született… Áldott, békés találkozást lélektõl lélekig a Szentimrevárosban: URR IPOLY,
PLÉBÁNOS
1Épp
jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak?3 Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind.4 Vagy az a tizennyolc ember, akire rádõlt Siloámban a torony, és agyonzúzta õket, azt hiszitek, hogy bûnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” (Lukács 13,1–5):
mesterekben és a nép egy részében feltehetõen azt a hiedelmet váltotta ki, hogy ha azok ilyen nyomorúságos módon pusztultak el, bizonyára súlyos bûnök terhelték õket. Az, hogy a szerencsétlenséget bûnök okozták vagy váltották ki, éppenséggel igaz is lehet, de a hallgatóknak, a hívõknek tudomásul kell venniük, hogy õk sem kevésbé bûnösök, mint a megölt emberek. A nép szabadságának problémája, a mártíroknak emléke, akik azért haltak meg, hogy elérjék e szabadságot, háttérbe szorul, hogy átadja helyét a helytelen szokásoktól és a bûntõl való szabadulás témájá-
A bûnbánat szükségessége nak. Az evangélium embereit mindenekelõtt a belsõ szabadság érdekli. A megtérés újra középpontba kerül. Az embernek gyökeresen meg kell változtatnia életvitelét, hogy átvehesse Isten gondolkodásmódját, aki azt akarja, hogy az emberek egyenlõk és testvérek legyenek. A tanítás csak látszólag ellentmondásos. Kétségtelen, hogy a megtérés az Isten mélységeibe és az õ elgondolásához való visszatérés, egyben azonban elkerülhetetlenül az emberhez való visszatérés is, aki az isteni törõdés és gondoskodás középpontjában áll. A helytelen utak, amelyekrõl az embernek vissza kell térnie, az önzés ösvényei, s ugyanakkor rá kell térnie az ország útjára, és ennek ügyéhez kell hozzájárulnia. A megtérés ugyanis csak színlelt fordulat, ha nem foglalja magába az isteni terv egészét, vagyis ha nem kötelezi el a hívõt az isteni elgondolás valamennyi területén. A prófétai igehirdetés gyakorta fenyegetõ hangvételû. E hangnem itt sem maradhat el. A megtérés és ennek elutasítása közötti választás azonos az élet és a halál között választással. A csapásokat, amelyek talán egyik pillanatról a másikra érik majd a nemzetet (s amelyek az evangélium írásának idején feltehetõen már be is következtek) a nép bûnei váltották ki. Az evangélista itt a számûzetés prófétáinak tételét teszi magáévá. A nemzet népének bûnei miatt pusztul el; ugyanez ismétlõdik most is. A történelmi eseményeket titokzatos törvények, a szerencse, valamint a véletlen irányítják, és nem az erkölcsi jó és rossz visszahatásai. A történelem nem ad igazat a jóknak, és nem marasztalja el a rosszakat. Az elszenvedett és az okozott igazságtalanságok egyensúlya nem áll helyre ezen a világon. Az evangélium e tekintetben kétértelmû módon beszél, mert amit mond, az csak eszkatológikus távlatokban érvényes.
Cikkírónk hivatásának eddigi állomása Zirc, illetve az innen ellátott Olaszfalu voltak. Szentimrevárosi káplánként a lelkek gondozását és az imádságot tekinti fõ feladatának.
Evangéliummagyarázat (Ortensio da Spinetoli OFM Cap alapján)
Az elbeszélés felvillantja a palesztinai helyzetet, illetve a római megszállás borzalmait, de az evangélista igencsak óvakodik attól, hogy ezekkel kapcsolatban állást foglaljon. A jól ismert hatalmi rendszer taktikájába beleillõ esemény nagyon keserû benyomásokat válthatott ki a lakosságban. Jézus kapcsolatban állt a tömeggel, és ez nemcsak azt tette lehetõvé számára, hogy meghallja a segítséget és a megbocsátást esdeklõ hangokat, hanem azt is, hogy érzékelje a tömeg reakcióit. A zsidók több alkalommal is fellázadtak a római kormányzat ellen. Pilátus közbelépése valószínûleg egybeesett a húsvét ünneplésével, amelyre zarándokok sokasága érkezett Jeruzsálembe, és amely gyakorta szolgált alkalmul zavargásokra. A kormányzó talán valamiféle nagyobb lázadást akart megelõzni azzal, hogy példás büntetést szabott ki. A „vérüket az áldozatukéval (áldozati állataikéval) egyesítette” mondat alapján összefüggést tételezhetünk fel a két esemény között. Elképzelhetõ, hogy azok, akik felkeresték Jézust, hogy elbeszéljék az eseményt, ezt nem véletlenül tették. Lehetséges, hogy jó- vagy rosszhiszemûen az esettel kapcsolatos véleményét akarták megismerni, vagy azt várták, valamiféle politikai nyilatkozatot tesz, és együttérzését fejezi ki azokkal, akik hazájuk szeretete és testvéreik szabadsága érdekében harcoltak. Könnyen elvárhatták tehát tõle, hogy most néhány megértõ szóval illeti az idegen elnyomás áldozatait, akik az emberi szabadság mártírjai voltak, mint ahogyan késõbb õ maga is azzá válik. Az evangélista nem említi a személyes érzelmeket és reakciókat, amelyeket az ügy feltehetõen kiváltott belõle. A názáreti ember Jézus helyébe, aki a Pilátus által lemészárolt embereknek földije vagy talán városbelije volt, a szigorú és érzelmektõl mentes teológus lép. A biblikus teológia a betegséget, a fizikai csapásokat és a szerencsétlenségeket mindig összekötötte bizonyos erkölcsi felelõsséggel. A galileaiaknak Pilátus általi megöletése a lelki
TÖLGYESI ALBERIK O. CIST. L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
3
fõ
lépcsõ z egy olyan kérdés, amelyet keresztények is gyakran feltesznek. Nem is csoda, hiszen a TV-csatornák és a mozik öntik az idegen civilizációkról szóló izgalmas, bár teljesen alaptalan történeteket. Az viszont tény, hogy a csillagászok már közel ezer, Naprendszeren kívüli ún. exobolygót fedeztek fel. Kétségtelen, hogy az univerzum hatalmas méretû és számtalan égitestet tartalmaz. A kopernikuszi fordulat, bár tudományos szempontból mérföldkõnek számít, negatív következményekkel is járt. Míg a ptolemaioszi világkép – amelyben a mindenség közepén a Föld állt és körülötte keringett az ókorban ismert öt bolygó, valamint a Nap és a Hold is – harmonizált a Bibliával a te-
E
verzumban igazán nem is lehet középpontról beszélni, attól még bolygónknak lehetnek olyan különleges és kivételes tulajdonságai, amelyek az ember megjelenését lehetõvé tették. Általában elmondható, hogy minél inkább elmélyülnek a geológiái és csillagászati ismereteink, annál jobban ejt bámulatba minket ez a rendkívüli bolygó. Még a XX. század elején is hittek abban, hogy a Marson intelligens lények csatornákat építettek, ma már világosan látjuk, hogy a Naprendszer mintegy kétszáz égiteste közül Földünknek messzirõl sincs párja. Az alábbiakban a Föld néhány különleges, létezésünkhöz elengedhetetlen tulajdonságát soroljuk fel:
Saját képmására és hasonlatosságára T
E R E M T E T T
-
E
I
S T E N
H O Z Z Á N K
H A S O N L Ó
I N T E L L I G E N S
kintetben, hogy a teremtés célja az ember, akit Isten a saját képmására és hasonlatosságára hozott létre és következésképpen lakóhelye a Föld, az univerzum központja, addig a kopernikuszi fordulat a középszerûség elvét hozta magával. A Föld itt elveszti kitüntetett helyzetét az univerzumban, egy jelentéktelen kis égitest lesz a sok közül és ez bizony az emberi méltóság lefokozását is magával hozta. A Biblia nem természettudományos könyv, így a hatnapos teremtéstörténetet sem szó szerint, hanem szimbolikusan célszerû értelmezni. Ezt a hibát a kreácionisták követik el, akik tagadják a Föld urán-ólom módszerrel mért 4 és fél milliárd éves történetét. A Szentírás közvetlenül nem veti fel idegen intelligens lények létezésének vagy nemlétezésének kérdését, de egész szellemisége azt sugallja, hogy a mindenséget az Úr teremtette, azon belül is egy különleges „édenkertet” hozott létre és mindezt miértünk, emberekért tette (pl. „Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” János 1–3; „Te alkottad a mennyet a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged” Nehemiás 9–6; „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” Genezis 1–26). Bár kétségtelen, hogy a Föld nem az univerzum középpontja, sõt egy minden pontján egyformán táguló uni4
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
L É N Y E K E T
M Á S
B O L Y G Ó K O N
I S
?
1. A Föld közel kör alakú pályán kering, ha elliptikus pályán keringene, naptávolban kifagyna, napközelben felperzselõdne. 2. Ha a Föld jelentõsen nagyobb lenne, a nagyobb gravitáció a magasabb életformák számára kedvezõtlen lenne. 3. Ha a Föld sokkal kisebb lenne, a víz elszökne az atmoszférából. 4. Ha csak 5 %-al lenne közelebb a Naphoz, az óceánok elpárolognának és az üvegházhatást okozó gázok olyan magasra emelnék a hõmérsékletet, hogy mindenféle élet lehetetlenné válna. 5. Ha 5 %-al távolabbra kerülne, az óceánok befagynának, mely erõteljesen csökkentené a fotoszintézist és oxigénhiányhoz vezetne. 6. A kõzetbolygók közül egyedül a Földön mûködik a lemeztektonika. Ha nem lenne lemeztektonika, akkor kontinensek sem léteznének, így fejlettebb szárazföldi életformák sem. Továbbá a lemeztektonika egy visszacsatolásos mechanizmussal temperálja a Földet, így megakadályozza olyan extrém magas, illetve alacsony hõmérséklet kialakulását, ahonnan már nincs többé visszatérés (lásd Vénusz és Mars). 7. Szintén unikum, hogy a Föld mágneses mezeje éppen megfelelõ ahhoz, hogy a gyilkos kozmikus sugárzást távol tartsa a felszíntõl. Ennek hiányában a sugárzás kipusztítaná az életet. 8. Ha a földi atmoszférának nem lenne ózonrétege, hogy Nap ártalmas ultraibolya sugárzását kiszûrje, magasabb életformák nem létezhetnének.
9. Amennyiben a Föld forgástengelyének dõlésszöge (23,4 fok) nagyobb vagy kisebb lenne, a felszíni hõmérséklet ingadozása elviselhetetlen volna az élet számára. Azt, hogy a dõlésszög évmilliárdok során sem változott meg jelentõs mértékben, nagyméretû Holdunknak köszönhetjük, melynek gravitációs hatása stabilizálja a Föld forgástengelyét. Az anyabolygóhoz viszonyítva csak a mi Földünknek van nagyméretû holdja. Azonban nem csak maga a Föld, hanem annak csillagászati viszonyai és környezete is számos olyan, egyáltalán nem túl gyakori tulajdonsággal rendelkezik, amelyek lehetõvé tették, hogy az élet mintegy három és fél milliárd éven keresztül fennmaradhatott. A csillagok 95 %-a az ún. „holt zónában”, a galaxis központi részén koncentrálódik, ahol az életre káros sugárzások, valamint a gyakori gravitációs perturbációk nem kedveznek az élet számára. A mi Napunk „nyugodt” helyen, a központtól 25,000 fényév távolságra lévõ spirális karok között található, ahol a csillagok sûrûsége kicsi. De maga a Nap sem tipikus csillag! A csillagok 95 %-ának tömege kisebb, mint a Napé. Ezek kevesebb energiát bocsájtanak ki, ezért egy bolygónak közelebb kellene keringeni, ahhoz, hogy elegendõ hõt kapjon. Ez azonban veszélyes játék, mert a csillag gravitációja befoghatja, és kötött keringésre kényszerítheti. Így a csillagra nézõ fele megsülne, a másik pedig kifagyna. A Napnál nagyobb csillagok életciklusa viszont rövid, így akár hamarabb elpusztulhatnak, még mielõtt bolygójukon az élet kialakul. Az élet keletkezésének nem csak térbeli, hanem idõbeli korlátai is vannak. Az univerzum elsõ kétmilliárd éve elvileg is élettelen kellett legyen, mivel ekkor csak óriáscsillagok léteztek, melyek rövid életüket fényes szupernova robbanásokkal fejezték be. Ezzel szemben az öregedõ univerzumban a bomlás következtében egyre kevesebb radioaktív kálium, urán és tórium marad. Ezek az izotópok a Föld „fûtõelemei”, nélkülük a lemeztektonika nem mûködne. Tovább szûkíti az élet lehetõségét, hogy csak olyan csillagoknak lehetnek kõzetbolygói, azaz föld-típusú kísérõi, amelyek nagyobb rendszámú elemekben gazdagok. Márpedig az univerzum – és így a legtöbb csillag – lényegében a legkisebb rendszámú elemekbõl, azaz hidrogénbõl és héliumból áll. A nagyobb rendszámú elemek a nagyméretû csillagokban keletkeznek, és felrobbanásuk után kerülnek anyagfelhõbe. A mi Napunk egy nagyrendszámú elemekben gazdag térségben jött létre, ami azért különös, mert az ilyenek a galaxis külsõ részén ritkák. Egy Gonzales nevû csillagász vizsgálatai szerint a környezetünkben lévõ 174 csillag közül a miénk a leggazdagabb nagyobb rendszámú elemekben. Eddig csak az élethez nélkülözhetetlen környezet megteremtésének nehézségeit jártuk körül, de hátra van még a legnagyobb kérdés: az élet keletkezése, evolúci-
ója és végül az ember megjelenése a Földön. Sokan úgy gondolják, hogy ahol a környezet barátságos az élet számára, ott az élet szükségszerûen meg is jelenik, egyre komplexebb életformák jönnek létre és számos helyen hozzánk hasonló vagy még fejlettebb technikai civilizációk is kialakulnak. De ez koránt sincs így! Már több, mint ötven éve dollármilliókat költenek az un. SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) programra, hatalmas parabola antennákat mûködtetve, hogy a velünk kommunikálni kívánó civilizációk üzeneteit fogni tudják. Az eredmény: semmi. A Föld 4,5 milliárd éves történetében sincs bizonyíték külsõ technikai civilizáció beavatkozására. Továbbá olyan természeti törvényt sem ismerünk, amely az élet keletkezését spontán módon írná elõ, sõt éppen ellenkezõleg, a termodinamika második fõtétele szerint maguktól (spontán módon) csak azok a folyamatok mennek végbe, amelyek az entrópia (rendezetlenség) növekedésével járnak. Márpedig az élõ szervezet létrejötte entrópia-csökkenéssel jár együtt. Ez komoly filozófiai probléma, mert az élet egy magasabb rendû létforma, és mint ilyen, alacsonyabb rendû létformából, magától nem származhat. Még ma is sokan tévesen úgy hiszik, ha egyszer a primitív életforma létrejön, akkor az evolúció mintegy „diadalmenetben” megalkotja a komplex élõlényeket, azaz az állatokat, növényeket és végül magát az embert is. A Föld és az élet történetének tanulmányozása ennek ellenkezõjérõl tanúskodik. Intelligens teremtmények evolúciója több, közbeesõ lépéstõl is függ, melyek során összehasonlíthatatlanul komplexebb szervezetek jönnek létre. A sor elején maga az élet keletkezése áll, majd a komplex eukarióta (valódi sejtmagvas) sejt kifejõdése következik, azután a többsejtûek kialakulása és végül az intelligens teremtmények megjelenése. E lépések spontán lejátszódása nagyon valószínûtlen. A nehézséget az élet történetének idõskálája is érzékelteti. A primitív prokarióta (sejtmag nélküli) bakteriális élet nagyon korán, nagyjából négy milliárd éve jelent meg a Földön. Két és fél milliárd éven át egyeduralkodók voltak, mert az eukarióta forradalom csak 1,5 milliárd évvel ezelõtt történt meg. Az elsõ komplex többsejtû lények 1 milliárd évvel ezelõtt, és a maival rokon tengeri életformák mindössze 570 millió éve kezdtek kialakulni. A halak 500, a szárazföldi növények 475, a kétéltûek 360, a hüllõk 300, az emlõsök 200 millió évvel ezelõtt jelentek meg. A Homo Sapiens mindössze 200 ezer éve kezdte benépesíteni a Földet, ami a Föld történetének csupán 0,004 százaléka! 2011 decemberében a világ egyik legtekintélyesebb tudományos grémiuma, a brit Királyi Csillagászati Társaság konferenciáján több mint 90 geológus, biológus és csillagász gyûlt össze, hogy a földön-kívüli civilizációk létezésének kérdését megvitassák. Még ha egy sor részletkérdésben a vélemények eltértek is egymástól, L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
Cikkünk szerzõje az ELTE TTK geológus szakán szerzett oklevelet. Aktív éveiben a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kõzettárában dolgozott, ahol 28 éven keresztül a tárvezetõi tisztséget is ellátta. Jelenleg mint önkéntes munkatárs tevékenykedik. Fõ kutatási területe az alkáli bazaltok által nagy mélységbõl felszínre hozott felsõ-köpeny és alsó-kéreg kõzetek genetikájának megismerése. Ebben a témakörben számos publikációja jelent meg. 1993-ban elnyerte az MTA „Földtudomány Doktora” minõsítést. 1989 óta él feleségével a Szent Imre Plébánia vonzáskörében. Két egyetemi hallgató fiú édesapja. Hobbija a kutatás, az utazás és a rendszeres sport, fõként az úszás.
5
a konferencia végkicsengése szerint idegen civilizációk létezése nem valószínû. Mindezekbõl joggal következtethetünk arra, hogy a Föld és az élet négy milliárd éves története rendkívüli jelenség az univerzumban. De legalább ilyen csodálatos az a tudományos felismerés is, miszerint a természeti állandók olyan módon „finom-hangoltak”, hogy lehetõvé tegyék az élet és az értelem megjelenését (antropikus elv). A „finom-hangoltság” arra a tényre utal, hogy az élet és a tudat jelenléte a világegyetemben néhány természeti állandó konkrét és meghatározott értékének következménye. Ha világegyetemünkben az anyag mennyisége, a magerõk erõssége, az elektromos és a gravitációs erõ hányadosa vagy éppen a dimenziók száma csak kicsit is más lenne, mint amennyi – és jelenlegi tudásunk sze-
rint elvileg lehetnének – egyszerûen nem létezhetnének atomok, nem jöhettek volna létre csillagok és bolygók, nem alakulhatott volna ki a Föld, következésképpen az élet és az ember sem létezhetne. Befejezésül a kiváló tudós, Selye János gondolatai kívánkoznak ide: „Nincs egyetlen érzõ ember sem, aki, ha a felhõtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az, ami a világmindenség rendjét megszabja…. Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük, hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek. Van egyfajta nyugalom és lelki béke, amit csak a felsõbbrendûhöz való kapcsolódás nyújthat.” EMBEY-ISZTIN ANTAL
Jeles napok V
I R R A S S Z O N
Irásunk szerzõje 1979ben csatlakozott a templom muzsikus közösségéhez. Jelenleg a kántori teendõket is ellátja; szívügye a szép régi egyházi ének gondozása. Felesége pedagógus, három lányukkal a Szentimreváros lakói.
6
A Z
I
S T E N
T Ö B B
F É N Y E S
N A P O K R A
„Dominica Adventus. Ádvent vasárnap. Így neveztetnek a mostani rendtartás szerint a karácsony elôtt való négy hetek. A házassági lakodalmazás meg volt tiltva ezeken a napokon, éppen Vízkereszt napjáig az ünnepekre nézve, de emellett a tudatlanságba bemerült emberek sok babonás cselekedeteket vettek bé. Nevezetes volt az, hogy karácsony elôtt harmad nappal ajtónként járkáltak, valamint verseket éneklettek a Krisztus születésérôl, jó és szerencsés ünneplést kívántanak: s ekképpen magoknak pénzt, gyümölcsöt, s holmi ennivalókat gyûjtöttek, akarván ezzel követni a Krisztus születésérôl hírt tévô betlehemi pásztorokat. Innen maradott a mi nemzetünknél az a szokás, hogy karácsony éjszakáján gyermekek, szolgák, akárkik énekelnek, dúdolnak ajróról ajtóra, hogy maguknak valami pénzt és ennivalót gyûjtsenek, melyet azután elvesztegessenek” – írta a pozsonyi Bod Péter, XVII. századi írástudó, kinek kissé lenézô soraiból a következôkre következtethetünk: a szóban forgó népszokást az egyszerû emberek hordozzák; régi babonát vagyis pogány örökséget ápolnak; a verseket énekelték; s hogy a krónikás más társadalmi osztályhoz tartozik, ahol az ilyen hagyomány fenntartása nem az élet része. Szavai – a bennük lévô ítélet ellenére – igen éles csoportképet készítenek az Úrjövet idején élô L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
népszokásról, ennekgyökereirôl, elôadásmódjáról s azokról, akik évszázadok óta ôrzik ezt a lángot. Nézzük csak. A naptár létezése óta egyhangúan ismétlôdô idôben mindig is voltak jeles napok; az embert a számára oly fontos élelem biztosításának rítusa párbeszédre sarkallta a szellemekkel. E világba a sámánok, varázslók közvetítettek, egyszemélyes elôadásuk ötvözte a zene, a szó, a tánc, a dráma és a látvány elemeit. Ez az örökség igen ôsi és szilárd, hiszen a keresztény kultúra sem volt olyan erôs, hogy törölhette volna. Viszont felerôsítette az ember ünneplésre való hajlamát, kijelölte az ünnepek pontos idejét, és az okot, amiért teszszük mindezt, valamint meghatározta az adott ünnep lelki és tárgyi ajándékait. Jól érzékelte Bod Péter azt is, hogy e szokásokat csak a természethez közel élô ember ôrzi; a civilizáció és a betlehemes játék egymással ellentétes irányú fogalmak. Mind a hétköznapok, mind az ünnepek elengedhetetlen tartozéka az ének, egyrészt ennek segítségével könynyebb kontaktust teremteni a láthatatlan világgal, másrészt a dallam sokkal hatékonyabban ôrzi meg a szöveget, mint a prózai emlékezet. A nép hangját az írástudók nem tartották fontosnak megörökíteni, en-
nek egyedüli és egyetlen hatékony módja a szájhagyomány. Jeles napjaink az ádventi kántálás, ostyavivés, lucázás, Szentcsalád-járás, betlehemezés, regölés, Gergely-járás, villô, pünkösdölô, Szentivánéj, – hogy csak a fontosabbakat említsük – ez által maradtak ránk. Az alábbiakban a karácsony környéki népszokásokról olvashatunk rövid ismertetést. A téli népszokások mindegyike a pogány idôkbôl származik, hiszen legfôbb értelmük, hogy egy meghatározott cselekménysor segítségével biztosítsák a jó termést, az állatok gazdag szaporodását, az egészséget, a kedvezô idôt. Az ÁDVENTI KÁNTÁLÁS versei a Szûz köszöntését és áldott állapotának elfogadását mondják el, az örömhírt közlik a Fiú születésérôl. LUCA NAPJÁN, december 13-án, a fiú gyerekek járnak házról házra. – Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes házánál lucázni? – köszönnek be mindenütt. Majd a náluk lévô szalmát szétszórják a földön, és arra ülnek; ezzel a baromfiudvart utánozzák, jelezve, hogy bôséget kívánnak háziállatokból. A félig énekelt, félig recitált mondóka (kotyolásnak is hívják) a gazdának való jókívánságokat hordozza: ennek a gazdának annyi csirkéje, disznója, tojása, teje, stb. legyen,... kity-koty, Luca, Luca. Végül a háziasszony illôen megvendégeli ôket, majd az otthagyott szalmát a tyúkok alá szórja, bízván a tojások még számosabb bôségében. Az OSTYAVIVÉS 5 napig tart. Minden nap más színû – fehér, zöld, piros, kék, sárga – ostyát sütöttek, szépen tányérra és szalvétára tették, s minden házba vittek. Énekszóval adták át és köszönték meg a kapott ajándékot. A SZENTCSALÁD-JÁRÁS 9 nappal az ünnep elôtt kezdôdik, a szent képpel házról házra járnak minden este, énekük a szálláskérésre, vagyis a hontalanok befogadásának készségére hív fel. Sok helyen egy szegény család vendégül látása is kívánatos a kép ideiglenes állomáshelyén. A képet másnap tovább viszik, végül visszahelyezik a templomba. A legismertebb népszokás természetesen a BETLEHEMES. Valószínûleg a középkori templomi misztériumjáték mintáját ôrzi; e tárgyban egy XI. századi francia for-
rást tekinthetünk a legrégebbinek. Magyarországon elôször 1597-ben említik. Régiségét az is jelzi, hogy írott formában csak töredékeket találunk, ezekbôl gazdálkodhat az utókor. Bizonyos, hogy a játékba a nép dalain kívül karácsonyi, templomi énekek is beépültek, de az út visszafele is járható; a Csordapásztorok kezdetû népénekünk, mely önmagában is teljes jelenet, talán a betlehemesbôl került át a templomi gyakorlatba. Mindenesetre ez az ének a középkor kincse, gregorián gyökerû dallammal. A betlehemes játék szerkezete a következô: bebocsájtáskérés, bevezetés; 4 jelenet (szálláskeresés, pásztorok beszélgetése a mezôn, angyali híradás és indulás a jászolhoz, a szereplôk adománykérése; s befejezésként jókívánságok a ház népének). A szereplôk két, élesen elválasztható csoportot alkotnak: Mária, József, angyal, illetve a pásztorok. Az elôbbiek ünnepélyes, énekmondó beszéddel, az utóbbiak kicsit bumfordi, egyszerû, tréfás énekkel és mondókával adnak jellemzést magukról. Az ÚJÉVI KÁNTÁLÁS az ünnepkör utolsó mozdulata, általában gyerekek csoportja járja a házakat, énekli a szokásos jókívánságokat, és várja az ajándékokat. Zárjuk talán egy ilyen – középkori – énekszöveggel, melynek mondanivalójához társulva e sorok írója is köszönti a Lépcsô olvasóit: „Új esztendô, vígságszerzô, most kezd újulni, újulása víg örömet most kezd hirdetni... Alsó kék ég, felsô szép ég, dicsérd Uradat Urad áldjad menny, föld, tenger, te megtartódat! Kegyelemmel, bor búzával látogass minket, mi is nektek úgy szentelünk új esztendôket... Jutott hozzánk az új idô, melyben vígadjunk, vígadással Úr Jézusnak glóriát mondjunk. Bor, búza, békesség szálljon házatokra, ez új esztendôben minden jószágtokra, adjon Isten áldást tápláltatásokra, virrasszon az Isten több fényes napokra: szívembôl kívánom. Dixi. CSÁNYI TAMÁS
KARNAGY
köszönjük mindazon Testvéreink nagylelkûségét, akik a Lépcsõ elõzõ számában kért módon támogatták egyházközségünk ezen szellemi mûhelyének megjelenését. Így most, e karácsonyi számot biztonsággal és több példányban tudtuk elkészíteni. Áldott ünnepet kíván szeretettel a Kiadó. Hálásan
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
7
i is az a karácsonyi angyal? Egy olyan angyalfajta, aki megajándékozza Böjte Csaba testvér gyermekotthonaiban élõ gyerekeket a karácsonykor. Õk levelet írnak az angyalnak, és kérik, hogy teljesítse három kívánságukat, valósítsa meg ajándék-álmukat. Ezt a módot két ember találta ki, akik a dévai látogatásából hazafelé végiggondolták, hogy hogyan lehetne meglepni a gyermekotthonokban lakó árva, félárva vagy csak szociálisan perifériára került családok gyerekeit. A gondolatot tett követte, és elõször a dévai
K
keknek különösen fontos, hogy karácsonykor valaki hozzájuk forduljon, teljesítse az álmukat. A távolság miatt nem tudunk ott lenni az ajándékok átadásánál, de mindig kapunk fényképeket, amin látszik a gyerekek nagy öröme. Ezeket a pillanatokat az egyik nevelõ írta le a következõ sorokkal, ami minden ajándékozónak köszönetként szolgál: Nagyon szépen köszönöm, hogy idén is örömet okoztok a gyerekeinknek. Természetesen nekem sokkal nagyobb örömöt szereztek, mint nekik. Olyan nagy élmény számomra végignézni
A karácsonyi angyal M
E G Á L L Í T A N Á M
Cikkünk szerzõje a BME Jármûgépész szakon végzett, de az elmúlt húsz évben ingatlanközvetítéssel foglalkozott. Négy felnõtt, házas gyermeke és öt unokája van. 35 éve él a Szent Imre templom vonzáskörében. Évek óta a dévai alapítvány önkéntese, a szovátai gyerekotthon felelõse.
A
P I L L A N A T O T
É S
C S A K
N É Z N É M
gyerekotthonban, majd Csaba testvér összes házában élõ gyereket meglátogatta a karácsonyi angyal. A gyerekek leveleit az egyes házak felelõsei önkénteseknek adják, akik vállalják, hogy ajándékot vesznek egy megnevezett gyereknek. A cél az, hogy a gyerekek érezzék, hogy fontosak valakinek, valaki lehajol hozzájuk, és olyan ajándékot készít nekik, amit – körülményeik miatt – csak álmukban remélhettek. Így válik az ajándékozó angyallá. Az ajándékot a karácsonyfa alá helyezhetõ díszcsomagolásban kapom meg, majd a raktárba visszük. A gyerekotthonokba teherautó szállítja el mind az 1250 bentlakó gyerek ajándékát, hogy a karácsonyi ünnepség keretében megkaphassák a saját, névre szóló ajándékukat. Sokféle angyalos levél készül, de nagyon megható leveleket is érkeztek a nagyobb gyerekektõl. Egy 13, és 16 éves lánytestvér pár írta tavaly, hogy 4 éve halt meg az édesanyjuk, azóta élnek gyerekotthonban, az apjuk pedig alig látogatja õket. Idén érkezett az újabb levél, hogy az apjuk utolsó stádiumos TBC beteg és nem tudják, hogy mikor látják õt utoljára. Az ilyen gyere-
Õ K E T
õket, amikor a fa körül összegyûlünk. Azok a kíváncsi szemek és az a várakozás az arcukon – nem tudom leírni, hogy az milyen szép. Megállítanám a pillanatot, csak néznem õket és soha nem unnám meg. Isten fizesse a sok jóságotokat! Az ajándékozók fontosnak tartják, hogy évrõl-évre részt vegyenek az ajándékozásban. Sokszor belegondoltam, hogy vajon minden évben meglesz-e mind a 110 gyereknek ajándékozója. De a jónak lenni jó mondás igaz, mert az emberek egy szép cél érdekében könnyen megszólíthatók, nagy szeretettel és bõséggel fordulnak a bajban lévõ gyerekekhez. Vannak, akik több gyereknek szerveznek, illetve készítenek csomagot, így az elmúlt 8 évben minden gyerek megkapta a karácsonyi angyalát. „Amit egynek is tesztek a legkisebbek közül azt Nekem teszitek.” NÉMETH ZOLTÁN
Áprily Lajos
Karácsony-est
Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem hogy lett szegény?
Mi gyõzött érdességemen? Mitõl csókolhat úgy kezem?
Szemembe Krisztus-könny szökött? – kinyúló kézzel kérdezem.
Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást.
Simogatást mitõl tanult? Erembe Krisztus vére hullt?
Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem.
8
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
lépcsõ Azonban az emlékezõk között mind zenei téren, mind a rend részérõl vannak nálam sokkal szakavatottabbak, így én nem is ezzel a területtel folytatnám, hanem maradnék a pedagógus Bárdos Kornélnál, rendi nevén Albert atyánál. Az elõbb a motiválást említettem. Errõl szeretnék emlékeim közül felidézni. Legyen az barokk zene vagy XX. századi zenemû, Kornél bácsi mindig megtalálta a módját annak, hogy közel vigye diákjaihoz, hogy lelkükben megérintse õket az adott darab vagy a komponista személye. Mindenhez tudott egy odaillõ történetet, anekdotát mesélni. Nem
Tisztelt egybegyûlt Emlékezõk, kedves Zenebarátok! A Gondviselõ idõnként érdekes játékot játszik velünk. Ennek igazolására engedjék meg nekem, hogy felidézzem egy több évtizeddel ezelõtti emlékemet. Valahol az 1970-es évek vége felé járhatunk. Zongora tanszakos diákként befejeztem szolfézs alaptanulmányaimat és a következõ lépcsõfokot, a zenetörténetizeneirodalmi kurzust kezdtem el. Ennek helyszíne már nem az alma mater, hanem az akkor még József Attila Gimnázium nevet viselõ, nagy sárga épület egyik földszinti tanterme volt.
Bárdos Kornél Albert O. Cist. E
M L É K T Á B L A
A V A T Á S
A
B
A R T Ó K
Jól emlékszem, hogy milyen megilletõdve nyomtam le a nehéz nagykapu kilincsét. Izgultam. Ismeretlen környezet, új csoport, új tanár. Azonban félelmeim alaptalanok voltak: barátságos tanterem, vidám gyerekek és egy nagyon közvetlen, mosolygós, joviális tanárember fogadott. Bárdos Kornélnak hívták. Ezzel kezdetét vette már meglévõ zenei érdeklõdésem, addigi tudásom elmélyítése. Pontosabban szólva egész életemre szóló komolyzenei elkötelezettségem, rajongásom tudatos pedagógiai módszerekkel történõ motiválása. És Bárdos Kornél, nekünk Kornél bácsi esetében ezen van a hangsúly: motiválás. Az akkor ötvenes évei közepén járó, komoly tudósember remekül értett ahhoz, hogyan kell megszólítani kamaszodó gyerekeket. Akkor még nem tudtam, most már tisztában vagyok vele, hogy a tanításhoz, neveléshez – ideális természetén túl – milyen remek iskolákat kapott: a pécsi Nagy Lajos Ciszterci Gimnáziumot, a teológiát, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar-latin szakot, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán pedig az egyházzene és a középiskolai ének-zenetanár szakot. Utóbbi kettõt, az egyetemet és a fõiskolát a ciszterci növendékek fõvárosi házában, a Bernardinumban lakva egyszerre végezte. Micsoda elme! Méltó azokhoz a tudós szerzetestanár társaihoz, akik akkoriban a cisztercium budai gimnáziumát jegyezték. Hogy csak néhányat említsek: Rajeczky Benjamin, Endrédy Vendel, Brisits Frigyes. A sort még hosszan folytathatnám.
B
É L A
Ú T O N
céltalanul, az olcsó népszerûséget keresve, hanem nagyon is tudatosan beépítve az órába, a tananyagba. Élénken megmaradt emlékemben, amikor az egyik alkalommal Bartók III. (E-dúr) zongoraversenyével foglalkoztunk. Gyakran partitúrával a kezünkben hallgattuk a zenemûveket. Nagyon kellett figyelnünk, mert Kornél bácsi rendszeresen ellenõrizte, hogy jól követjük-e a zenét. De ez egyáltalán nem volt nehéz. Olyan átéléssel, érdekesen mesélte az egyes tételekhez a világháború, az emigrálás fájdalmait átélõ, a halálos betegséggel viaskodó Bartók szenvedéseit, hogy nem lehetett nem odafigyelni. És ezzel észrevétlenül megszerettette velünk a muzsikát. Generációkat tett elkötelezett zenebarátokká. Akkor még nem tudhattam, hogy egykor majd abba a gimnáziumba kormányoz a Jóisten, ahol szeretett tanárom, Kornél bácsi, hosszú éveken át végezte áldásos küldetését. Hiszem, hogy odafentrõl a rá jellemzõ mosollyal örül annak, hogy a nagy sárga épület megint a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium nevet viseli és falai között diákok sokasága hódol a zene mûvészetének. A hálával tartozó utókor pedig a mai emléktábla állítással adósságot törleszt a nagyformátumú zenetudós, szerzetestanár emlékének. BARLAY BENCE
L
É P C S Õ
Írásunk szerzõje német, történelem és földrajz szakos tanár, 2009 óta a Szent Imre Gimnázium pedagógusa. Ezt megelõzõen tizenhat tanéven át tanított a Don Bosco Iskolában. A nevelés fortélyaiban való gyakorlatát két évtizedes osztályfõnöki jártassága alakította. 2012. augusztus elsejétõl a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója. Itt közölt gondolatai október 27-én, a táblaavatás alkalmával hangzottak el.
IGAZGATÓ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
9
fa
lépcsõ em vész el az az ország, melyen Szûz Mária pillantása nyugszik – ismerjük az egykori Máriakongreganisták államfilozófiáját, mert tudták, hogy Mária apostoli országának, a Regnum MarianoApostolicumnak már alapításakor is az isteni kegyelem mûködött, nagyobb mértékben, mint más európai államokénál. Magyarország kezdettõl fogva nem egyszerû világi állam, hanem sacro-sancta respublica. Helyszíne pedig a geostratégiailag tökéletes, teljes Kárpát-medence, ahol többek között az édesvíz, a jövõ nagy kincse nemzetünknek adatott. Fantasztikus
N
sõ hazai mélyfúrással létrehozott melegvíz-kút létesítése. A budapesti Városligetben, a XIX. század végén, mintegy 10 év alatt mélyített le egy 970 m mély kutat (ez abban az idõben csúcsteljesítménynek számított). Az Alföldön, a két világháború között, elsõsorban szénhidrogén-kutató fúrások vezettek a pannon rétegek hévízkincsének feltárásához. Így jött létre Pávay Vajna Ferenc vezetésével 1925-ben, a ma is termelõ elsõ hajdúszoboszlói hévíz-kút. Bár a Margitszigeten és a Lipótvárosban már századunk húszas éveiben fûtöttek néhány lakóépületet, illetve szállodát meleg
Magyarország hévízkincse F
E L B E C S Ü L H E T E T L E N
Cikkünk szerzõje okleveles gépészmérnök, a Mûegyetem tanszékvezetõje. Kutatási területe a hévízhasznosítás. Gyerekkora óta szentimrés, egy ideig a templom mûszaki ügyeinek gondozója. Feleségével egy kis mécs közösség tagja. Szívügye a csikszeredai kapcsolat, az ottani testvér egyházközségünk és a Makovecz építette templom sorsa.
É R T É K
adottság ez, Mária országában, és ezért figyelmeztet Mindszenty bíboros: A sajátosan magyar Regnum Marianum-eszme azt jelenti, hogy Mária védi országát, mi pedig, hûen követve a krisztusi hitet, érvényre juttatjuk állami és társadalmi életünkben az evangéliumi tanítást. Felbecsülhetetlen érték az ilyen ország, sorsunk ezzel kapcsolódik össze, ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem. A Szent-Korona országának (vagyis az egész Kárpád-medence) természeti adottságait nagyon meg kell becsüljük az elkövetkezõ drámai idõkben, erre kötelez bennünket a Szent Korona tana és misztériuma. A XXI. század nagy kérdése lesz az emberiség ivóvízzel való ellátása. Hazánk ebbõl a szempontból is kivételesen szerencsés, mert elegendõ, jó minõségû ivóvizünk van, és ami ennél is több, a mélységi víztárolókban, nagy hõtartalmú hévizekben is gazdag. A geotermikus energia részben megújuló energia. Állapotbeli kötelességünk ennek energetikai hasznosítása, a gyógyászati célú felhasználás kiszélesítése, és fontos, hogy a hévízkutak nemzeti tulajdonban maradjanak. Történeti visszatekintés A geotermikus energia hasznosítására már az ókori népek is gondoltak. A rómaiak a természetes hõforrások vizét használták fel, fõként fürdõk ellátására és a hozzájuk csatlakozó épületek fûtésére. Õk hozták létre hazánkban az elsõ – Aquincumban létesített – melegvíz fürdõt is. A melegvíz fürdésre való hasznosítása több mint ezeréves szünet után a török hódoltság idõszakában lendült fel ismét. Zsigmondy Vilmos bányamérnök nevéhez fûzõdik az el-
10
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
vízzel, a két világháború között az Alföldön egyre növekvõ számban létesített mély-kutakon át kitermelt meleg vizet elsõsorban balneológiai célra használták. A fõ mélységi víztárolók bemutatása, jelentõsége A Pannon-medencében lévõ geotermikus energiát, primer hasznosítás útján, jelenleg kétféle hévíztároló rendszerbõl nyerik: a regionális nagyrendszerekbõl és a lokális kisrendszerekbõl. A regionális hévíztároló nagyrendszerek hazánkban ismert két típusa: A típus: • a felsõ-pannon egész magyar medencére kiterjedõ rétegezett típusú, többszintes, soktelepes homokkõ és homok sorozata; B típus: • a mezozoóikum repedezett, hasadékos, részben karsztosodott és függõleges áramlási pályákkal jellemzett mészkõ és dolomit tárolóösszlete. A felszínre hozott hõhordozó közeg segítségével egyrészt hévizet, másrészt hõenergiát kapunk. A hévíz hasznosításának elsõdlegességét annak minõsége határozza meg. A két fõ felhasználási lehetõség: • az ásványi sótartalomtól és gáztartalomtól függõen – bizonyított gyógyulások alapján – gyógyvíz célú felhasználás, • egyéb esetekben hõenergia hasznosítás, • vízgõzt adó kutaknál a villamosáram termelés. (Ilyen mélyfúrásokkal is rendelkezünk, de ezidáig még Magyarországon goetermikus áramtermelés nem mûködik. Ezek a kutak lezárt tartalékok.)
A legfeljebb 100 °C hõmérsékletû hévizek energetikai hasznosítása A geotermális hõhasznosítás A felszínre hozott hõenergiát – a hévíz hõenergiatartalmát – a lehetõ legalacsonyabb hõmérsékletszintig fel kell használni. A fûtési hõhasznosítás függ egyrészt a víz felszíni hõmérsékletétõl, másrészt a hévízkút víztömegáramától. A hévíz visszasajtolása alkalmával annak csak hõenergiáját hasznosítjuk, a vízmennyiség visszakerül a vízadó rétegbe. A hõenergiahasznosítás két feltételt elégít ki: • a hõhasznosító rendszert illeszteni kell az adott hévíz hõmérséklethez, • a felszínre emelt hévíz mennyisége, vagyis a termelés a fogyasztással összhangban legyen.
Használati meleg víz készítés és a fürdõk vízellátása A felhasználás jelentõsége az igényelt hõmérséklet, mely nem haladja meg a 40 °C-t. A kis üzemi hõmérséklet lehetõvé teszi a másodhasznosítást. A használati meleg víz elõnyös fogyasztó, mert • egész évben szükséges, • az igényelt víz hõmérséklete nem nagy, • a tárolás decentralizált, ezzel közel állandó fogyasztást lehet biztosítani. Kertészeti, növénytermesztõ telepek A növénytermesztõ telepek ma már igazán csakis ott lehetnek gazdaságosak, ahol a szûkített önköltség 50 %át elérõ fûtési költségek alacsony szinten tarthatók. Ez csakis a megújuló energiák felhasználásával, mindevers mindenkinek
fotó: Bíró Judit
Hullik a fákról a hó; Lepereg a szélben... Az úton gyémánt színû ezüstcseppek szikráznak a fényben. A tél, a tél, a tél: muzsikál. Talpam alatt hullámzik a hideg – DENCSIK LÁSZLÓ
A fûtési hõfokszintek újabban az alacsony hõmérsékleti tartományba is áttolódnak, mert a kishõmérsékletû fûtés építészeti-épületgépészeti adottságai rendelkezésre állnak. Itt jelentõs változás, hogy az utóbbi években már Magyarországon is terjed a kishõmérsékletû fûtés a fûtéstechnikai gyakorlatban. Az épületfûtések a 35–100 °C közötti teljes hõmérsékleti tartományban értelmezhetõk. (A hõleadók oldalán.) A hõleadók kiválasztása nagyban függ az épületek építészeti adottságaitól és a tervezõi elképzelésektõl. A fokozottan hõszigetelt épületek alacsony hõmérsékletû melegvíz hõhordozóval is fûthetõk, és a meglévõ 1100 hévízkút többsége ilyen. Meleg víz hasznosítási változatok A meleg vizet három féle célra alkalmazzuk: • tisztálkodás és fürdés céljára, • egészségügyi célra, • technológiai célokra. A hévízhasznosításban a leggyakoribb a használati melegvíz és fürdõ ellátása.
nek elõtt a geotermális hõvel ellátott növényházaknál lehetséges (üvegházak és kettõs fóliasátrak). Állattartó telepek Elsõsorban a baromfitartó épületek fûtése és meleglevegõs átszellõztetése igényel hõenergiát. Az állatok életkora, fajtája a fõ meghatározó, ennek megfelelõen változik a belsõ hõmérséklet: +15 °C-tól + 35 °C-ig. Visszasajtolás a felszín alatti rétegekbe Ez a megoldás a legjobb módszer, mert megszünteti a magas só-koncentrációból adódó környezetszennyezést és mérsékli a hévíztároló rétegek nyomáscsökkenését. Így tulajdonképpen csak hõbányászat folyik, hasznosításkor a hévízkészletet nem veszik igénybe. A felszínen csak a hõcserélõn való átáramlás a lényeges, és a hévíz megtartja a túlnyomást (zárt rendszer). A víz féltése igen fontos, valóságos létkérdés számunkra. Azért vagyunk képesek megismerni az anyagi világot, mert megismerési vágyunk lendületének legvégsõ, transzcendentális lehetõségi feltétele Isten. DR
. KONTRA JENÕ L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
11
tûz
lépcsõ gy pap számára hivatásából adódó kötelezettség – mondhatnánk „szakmai ártalom” –, hogy figyelemmel legyen a szentekre. Az egyházi ünnepek olvasmányai és zsolozsmái megannyi felhívást jelentenek számára, hogy elmélkedéseiben felfedezze aktuális, történelmi jelenidõnek szóló üzenetüket, és prédikációiban arra hallgatói figyelmét is felhívja. Mégis az az érzésünk, hogy Székesfehérvár 15. püspökének kötõdése a szent herceghez túlmutat ezeken a kereteken.
E
növendékeinek: szent családok létrejöttén kell munkálkodniuk. A „nemzet elsõ fiának” szüzességében pedig örök jelet látott: az eszmény és az erény diadalának hirdetését; ami egy értékvesztõ korban, egy romlott társadalomban különösen fontos. Az esztergomi puncta gondolatmenete jelenik meg Prohászka programadó, a századfordulóra kiadott ünnepi szövegválogatásában is. Az Elmélkedések az evangéliumról gyûjteményes kötete – benne e szöveg variánsával – elõször csak 1908-ban jelent meg.
Prohászka Ottokár és Szent Imre K
I K E N
K I C S O R B U L T
A Z
A C É L
„…mi szenteket választunk eszményünkül, s e szenteknek eleven testben, tiszta, nemes, fölséges életben,
12
hérvári Egyházmegyei Múzeum Kiadványai 1. Székesfehérvár, 2007. 152–153.
Szent Imre tiszteletére születésének ezredik évfordulója alkalmából. A Székesfe-
Publikálva korábban In: Szent Imre 1000 éve. Szerk. Kerny Terézia. Tanulmányok
önmagunkban akarunk alakot adni.” Prohászka Ottokár 1875-ben kezdte meg tanulmányait a római Collegium Germanicum-Hungaricumban. Ebben az esztendõben nyert szilárd formát a tanintézet magyar kispapjainak önképzõköre, melynek hivatalos neve Szent Imre Irodalmi Kör lett. A névválasztás szinte természetes volt: utalás idegenben egy magyar és ifjú szentre. Prohászka részt vett a társulat megalapításában, de elsõévesként még vélhetõen nem játszhatott különösebb szerepet benne. Azonban 1876–1877 folyamán már a kör jegyzõje volt, 1878tól pedig elnöke lett. Nyolc elõadásáról tudunk, melynek a szervezõdés adott keretet; és két további díszülésrõl, melyen a névadó Szent Imrérõl emlékezett meg. Hazatérte után Prohászka 1882-tõl kezdve 22 éven át az esztergomi szeminárium tanára, 1890-tõl spirituálisa volt. Bevezette és rendszeressé tette a kispapok számára a napi elmélyülést, melyhez mindig õ adott kiindulópontot. Ezekbõl a puncta-kból nõtte ki magát az a mûve, melyen legkevésbé fogott az idõ, s mely a legtöbb kiadást és fordítást érte meg: az Elmélkedések az evangéliumról. Szent Imrérõl szóló elmélkedésében figyelemre méltó, hogy bár kézenfekvõ lenne a cölibátusra készülõ teológusok számára kihangsúlyozni szüzességét, a spirituálisnak mégis fontosabb volt a szent környezetére felhívni a figyelmet: „a szent ifjú szent családra utal”. Pasztorális feladatot kívánt tehát adni L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
Prohászka egykori szemináriumi növendékei alakították meg a Regnum Marianum papi közösséget, mellyel õ maga is élõ, bensõséges kapcsolatot ápolt. Egyetemi tanársága mellett a kollégiumban lakó házfõnök volt (1904–1905), fehérvári püspökként is fõvárosi támaszpontjának számított a Damjanich utcai ház. Ebben az ifjúság pasztorálására koncentráló közösségben ringott a magyarországi cserkészet bölcsõje is. Itt természetes volt, hogy a fiúk elé példaképül a magyar ifjúság védõszentjét állítsák. A Regnum lapja, a Zászlónk – melynek Prohászka rendszeres szerzõje volt – szakítva a barokk kor törékeny alkatú ábrázolásának hagyományával, erõtõl duzzadó ifjúként rajzolta meg Szent Imre alakját. A herceget különösen születésének 900. évfordulója (1907) helyezte fókuszba. A Zászlónk ekkor számos pályázatot is kiírt (szoborterv, mûelemzés, vers, levél) – megannyi eszköz arra, hogy olvasótábora figyelmét az ifjúság szentjére irányítsa, és a róla alkotott képet alakítsa. E lap hasábjain jelent meg nyomtatásban Prohászka Ottokár azon beszéde is, mely az 1907. évi ünnepségek egyik legmarkánsabb pontja volt. A szent ünnepén, november 5-én tartotta a fõváros középiskolás fiatalságának a Szent István Bazilikában. Egyfelõl hangsúlyozta a „liliomos zászló” képét és példáját, a tisztaság erényét – de ki is egészítette azt idézve egy eredendõen Bambergi Ottóra vonatkozó mondatot: „szemérmes, mint egy leány, de bátor mint egy oroszlán”. Az ifjúság hõsies erejérõl beszélt, mely „az Istentõl megsegített, a kegyelemmel fölkent akarat”, melynek nyitja a mélységesen vallásos élet. Beszédének második fele ezt az erõt tudatosította, magasztalta és méltatta, rímelve a Zászlónk képi világára és tudatosan szembefordulva a korszellemmel. „Ne gondoljátok soha, ha
elkapatott újságírók mondják is, hogy Szent Imre herceg korcs, gyenge, életre nem való ifjú volt! Ne higygyétek, hogy a szentek erõtlenek! […] Ne gondoljátok, hogy puha testû emberek; dehogy is; sõt vértanúknak való nemzedékek voltak, kiken kicsorbult a legkeményebb acél.” E beszéd szövegét 1920-ban egy újabb felnövekvõ generáció érdekében ismét a Regnum Marianum tette hozzáférhetõvé. A Zászlónk Diákkönyvtára sorozat 1. köteteként jelent meg az Iránytû a magyar ifjúság számára címû Prohászka-szövegválogatás, mely ezt is tartalmazta. A beszédet nyitó „liliomos zászló” kép voltaképpen egy korábbi beszédére utalt vissza. 1904-ben, Székesfehérvárott a Szent Imre Kör vándorgyûlésén a napi aktualitással, a május elsejei vörös lobogókkal állította szembe „Szent Imre liliomfehér zászlaját” és üzenetét. Társadalmi megújhodást sürgetett, melynek feltételei-
ként a lelket és szellemet, az erkölcsi tisztaságot és munkát határozta meg. 1907-bõl két további, a szent hercegrõl szóló beszédét közli az életmûvet gondozó Schütz Antal. Az egyikben azt elemezte, hogy mivel tûnt ki a hétköznapiságból Imre herceg: a hitrõl, lelkesülésrõl, lelke szépségérõl beszélt, gyõzelmérõl „test s világ fölött”, melyre hívja mai követõit. A másikban kettõs eszmény letéteményeseként: a krisztusi erõnek és az erõs magyarságnak típusaként aposztrofálta. „Vannak a modern kávéházaknak is lakói, akik a szenteket hülyének nézik, akik saját homorú-domború lelkületük tükrözésében a fölségesnek csak karikatúráját látják, példáját fölfogni nem tudják.” – mondta ugyanitt azokról az értetlenkedõkrõl, akik ma is szép számmal vannak.
Cikkünk írója levéltáros (1995), gyûjteményigazgató (1998). A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem-levéltár szakon történész , majd levéltáros diplomát szerzett. A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár levéltárosa.
MÓZESSY GERGELY
Törekednünk kell az állandóra B
E S Z É L G E T É S
D R
. S
I M I C S K Ó
I
S T V Á N
Képviselõ úr, mindannyian õrzünk emlékeket gyermekkorunk, ifjúságunk karácsonyairól. Megosztaná velünk, mi az Ön legkedvesebb karácsonyi emléke? Szegény családban nõttem fel, ajándékok persze mindig voltak a fa alatt, de gyermekkorom legkedvesebb karácsonyi emléke mégis egyértelmûen a szüleim szeretete. Ez meghatározó szerepet játszott eddigi életem során, igyekszem saját gyermekeimnek is ezt átadni. Mit jelent Önnek ma karácsony ünnepe? A mai rohanó, pragmatikus világban törekednünk kell az állandóra. A karácsony mindig, minden évben ugyanazt jelenti. A hit, remény, szeretet jegyében eltöltött pillanatok adják a lelki feltöltõdést számomra. Kívülállóként úgy érezzük, az Ön hivatásában nincs megállás egy pillanatra sem, holott néha semmire sincs nagyobb szükségünk, mint csöndre, magunkba tekintésre. Hogyan tudja kivonni magát ilyenkor a hétköznapi rutinból? Én is olyan ember vagyok, mint mindenki más. A közösség szolgálata a politika fundamentuma. Nincs hétköznapi rutin, nem vagyok politikai robot, minden nap magában hordozza a csodát. Ez, ahogy Márai Sándor is mondja, sok esetben nem hangos szóval, égzengéssel történik, hanem csöndesen. Mit üzenhet karácsony egy sok nehézséggel küzdõ, gondterhelt társadalomnak?
K É P V I S E L Õ V E L
Egyszerre mindent! Az életünk értelmét, hitet, reményt, szeretetet és örömet. Az életünk csak hittel lehet egész, minden érték a lelkünkben teljesedik ki és minden ember pont annyit ér, amennyire értékes a lelke. Minden nehézséget a lélek erejével és hittel lehet leküzdeni. Elhozhatja a betlehemi jászol egyszerûségének és csodájának üzenete magyar és magyar között a megbékélést, a kiengesztelõdést? Karácsonykor a lelkünk és a szívünk kapuját kell szélesre tárnunk, hogy az a sok-sok isteni ajándék, az a soksok isteni energia, ami felénk, emberek felé irányul, minél nagyobb mértékben jusson el Hozzánk. A karácsony minden ember egyetemes értéke. A Jóisten senkitõl sem akarja ezt az örömet megtagadni, mindenki számára lehetõségként kínálja föl, hogy ebbõl a hitbõl, szeretetbõl, örömbõl részesülhessen. A XXI. század keresztényeinek nem lehet más célja, mint a szeretet civilizációjának felépítése. A szeretet mindent legyõz, minden gonoszságot, emberi gyarlóságot. Ezt kell felírnunk most, karácsonykor is a zászlónkra, csak ez hozhat igazi megbékélést számunkra. Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves szentimrevárosinak! VÁGVÖLGYI GERGELY L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
13
csiga
lépcsõ XX. század harmincas-negyvenes éveiben, egy különlegesen tehetséges fizikuscsoport dolgozott a dán fõvárosban, Koppenhágában. Név szerint a Nobel-díjasok: Dirac, Pauli, Landau stb., de a csoportot általában a dán Niels Bohr és a német Werner Heisenberg nevével szokták jellemezni. Fõ kutatási területük a kvantummechanika, ill. az atomfizika. Szemléletük azért egyedülálló, mert nyoma sincs benne a hazánkban oly sokszor – rendszerint vádként – fölmerülõ „szakbarbár” gondolkodásmódnak. Ellenkezõleg: az új fölfedezések fényében, a fizika kitágítja
A
meghatározás lesz pontatlan. Ennek az a magyarázata, hogy a mérést végzõ mûszer maga is megzavarja a részecske adatait. Ezért tehát nem az elemi részecske tényleges, hanem csak a mérõmûszer által befolyásolt adatait tudjuk mérni. Ráadásul a mérés idõtartalma is véges idõ, és egyáltalán nem biztos, hogy a közel fénysebességgel haladó részecskét pont a megfelelõ pillanatban érzékeljük. Ez az egyszerûnek látszó reláció, forradalmi változást hozott a tudományos gondolkozásban. A koppenhágai fizikusok, – ill. elsõsorban Niels Bohr – az eljárást
Európai kultúra, európai fizikusok K
O L U M B U S Z
M Á R
T U D T A
,
H O G Y
A
F Ö L D
G Ö M B Ö L Y Û
érdeklõdési körét a biokémiára, az orvostudományra, az emberi élet pszichológiai területére, az európai, sõt a távolabbi kulturális rendszerek mélyebb összefüggéseire. Ezenkívül a koppenhágai szemlélet számos új fogalmat vezet be a természetfilozófiába, amelynek csupán egyike az indetermináció, a határozatlanság fogalma – szemben a determinációval, a szükségszerûség fogalmával. A világ nem elõre meghatározott, valójában mégiscsak Isten irányítja. Itt gyökeres szemléletváltozásról van szó, amely a klasszikus fizika lezárását jelenti (Newton, Laplace), új fogalmak, új lehetõségek tárházát nyitja meg. Elgondolásaikat tucatnyi elõadásban, népszerû tudományos könyvek sorában tárják a világ elé. A keresztény, de az egyetemes európai kultúra szempontjából is tragédia, hogy ez a megújuló életszemlélet nem terjedt el széles körben. Európa menthetetlenül sodródott egy újabb világháború felé, új gondolatokra, tudományra már nem volt szükség, kivéve a háborús célokat. A nemzetek közötti rivalizálás elnyomta a talán évtizedek óta legigényesebb szellemi irányzatot, amely így pusztába kiáltott szó maradt. Munkásságukból csak egyetlen, de talán a legfontosabb kutatási eredményüket kívánom ismertetni, valamint az ebbõl következõ természetfilozófiai tételt. Ez az eredmény a Heisenberg-féle „határozatlansági reláció”, amely azt mondja ki, hogy egy szubatomi részecske helyét és sebességét egyszerre nem lehet pontosan megadni. Ha a helyét akarjuk pontosan meghatározni, a sebességre vonatkozó adatok elmosódnak, ha viszont a sebességre vagyunk kíváncsiak, a helyzet 14
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
„komplementernek,” azaz ugyanarra a jelenségre vonatkozó, két egymást kiegészítõ eljárásnak nevezte el. Ez a határozatlansági relációhoz kapcsolódó új fogalom az idõk folyamán az újkori természetbölcselet egyik legfontosabb tételévé, „posztulátumává” vált. Arról van tehát szó, hogy ugyanazt a jelenséget célszerûen, sõt elengedhetetlenül két nézõpontból kell vizsgálni, mert egyetlen nézõpont eredménye általában nem kielégítõ. Ez a fölismerés mindenekelõtt az atomfizikai kutatásokra volt érvényes, azaz a „mikrovilágra”. A „makrovilágra,” tehát mindennapos észleléseinkre vonatkozó jelenségekre, a másod- vagy harmadrendû hatások elhanyagolásával továbbra is a determinisztikus törvények, a klasszikus fizika törvényei vonatkoztak. Az atomfizikában viszont egyszerûen megszûnt a determinisztikus értelmezés lehetõsége, hiszen a megismerés bizonytalansága bizonytalanná tette a jövõ megismerését is. Úgy tûnik, a mikrovilág törvényei új szintet jelentettek. Habár a makrovilág lényegesen különbözik az elõzõtõl, mégis mindennapi életünkben is találhatunk számos példát arra, hogy a mérõmûszerünk alapvetõen befolyásolja a mérési eredményt. Bohr klasszikus példája erre, hogy mi történik, ha meg akarjuk mérni egy pohár víz hõmérsékletét? Amikor a hõmérõt a pohárba helyezzük, maga a hõmérõ hõmérséklete is megváltoztatja – hacsak kis mértékben is – a víz eredeti hõfokát. A mért eredmény ezért nem adja meg pontosan a víz hõfokát. Sõt, ha arra gondolok, hogy amikor a hõmérõt megfogtam, a kezemtõl annak hõmérséklete is megváltozott, szigorúan véve a mérés a hõmérõvel,
velem, sõt az egész világmindenséggel kapcsolatba került. A mérés tárgyát, és magát a mérést végzõ személyt többé nem lehet különválasztani. A fenti gondolatmenet következménye továbbá, hogy a „komplementeritás” elvét mindennapi életünkben is alkalmazni lehet. Gondoljunk pl. egy bírósági tárgyalásra: az ügyész képviseli a vádat, az ügyvéd a védelmet. Két egymást kölcsönösen kizáró szemléletmód, melyek egymást mégis kiegészítik. A tárgyalást vezetõ bíró feladata, hogy a vád és védelem szempontjait mérlegelve, az objektív igazságot kiderítse. S ezzel eljutottunk egy nagyon fontos eredményre. A keresztény értékek, de az egyetemes európai kultúra szempontjából is érdemes felidézni a fenti fizikusok által is fölvetett szellemi ellentétpárt: a humánkultúra és a természetfilozófia ellentétpárját. Itt is egymást látszólag kizáró ellentétpárról van szó, melyek azonban kölcsönösen kiegészítik egymást. Meglehetõsen megszokott dolog e kettõt szétválasztani, mintha bizony rivalizálnának. Szokás hivatkozni az emberi agy mûködésére is. Eszerint egyes agykutatók agyunk jobboldali féltekéjére teszik az érzelem, a hit, a mûvészetek központját, míg a baloldal inkább a logika, a mûszaki érzék, az ítéletalkotás (analízis) területe. De vajon szét lehet-e választani az emberi agy jobb- és baloldalát? Itt sokkal inkább egy egységes emberi gondolkodásmódról van szó, az érzelem és kultúra, a logika és tudás közös gyökereirõl. Természetes, hogy a humán gondolkodásnak is szüksége van logikára, míg a tudomány se nélkülözheti a hit és emberiesség jóváhagyását. Az elõbbi számára fontos az ítéletalkotás, különben pl. a vallás szektává, vagy rossz esetben üzleti vállalkozássá alakulhat. A tudomány pedig elveszti transzcendens kapcsolatát és lélek nélkülivé, gépiessé válik. Itt jelentkezik a „komplementer” szemlélet, amely az egymást kizáró két szempontot sikeresen egyesíti egymással. De hivatkozhatunk a biológiára is, hiszen a sokat emlegetett szürke állomány az egész nagyagyat beborítja. Mostanában szokás arról beszélni, hogy Európa világban betöltött szerepe egyre csökken. Ez bizonyára így is van, ha Európa gazdasági potenciálját tekintjük, de semmi esetre sincs így, ha Európa kultúráját, hagyományait, keresztény múltját tekintjük. Hatalmas szellemi építmény örökösei vagyunk és vigyáznunk kell, hogy ezt az örökséget ne hagyjuk elveszni. A töprengõ és szenvedõ európai ember a létezés millió változatát mutatja fel, ami mind múltunk öröksége, amit most félre akarunk dobni. Szent Ágoston, Szent Ferenc, Goethe és a mi Madáchunk, egyszerûen képtelenség felsorolni a kétezer éves európai kultúra csúcsait. Csúcsok és válságok, sikerek és kudarcok, de a kudarcok léte nem ok arra, hogy múltunkat megtagadjuk. Heisenberg és Bohr, két Nobel-díjas fizikus egyértelmû-
en lándzsát törnek a humánkultúra mellett. Heisenberg fölteszi a kérdést: mi az európai gondolkozásmód lényege, mi az, ami az európai kultúrát megkülönbözteti más kultúráktól? Mi az, ami az európai kultúrát vezetõ erõvé tette és elterjesztette a világban? Nos: az európai ember cselekedeteiben századok óta elsõsorban az alapelvet, az igazságot kereste, és csak ha már errõl meggyõzõdött, utána cselekedett. Az erkölcsi, tudományos és kulturális kérdések megoldására egy külön szó is született, a „kérdésfeltevés” szava. A szó, az igazság megismerésére vonatkozik, mégpedig a teljes, megfontolt, abszolút igazságra. Az európai gondolkodásmód nem ismerte a relatív vagy a féligazságot. Ezért természetes, hogy a „kérdésfeltevés” megfontolt elemzésen kell alapuljon, mert helytelen kérdésfeltevésre helytelen választ kapunk. Itt idézem Heisenberg példáját: Amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben hajóra szállt, elvben már tudta, hogy a föld gömbölyû és hogy India nyugati irányban is elérhetõ, csak a bizonyítás hiányzott. Kolumbusz európai volt, hitt az elvben, és egész életét, egzisztenciáját föltette a tétel bizonyítására. Legyõzte a portugál kormány ellenállását, matrózai lázadását – és sikerrel járt. Hinnünk kell az európai gondolkodásmódban, Európa küldetésében, mondja Heisenberg: „Itt nem valami elméletrõl van szó, hanem hitrõl, mert a jövõ alakításában elsõsorban mégiscsak a hit számít. Hit abban, amit el akarunk érni.” Majd így folytatja: „Azt akarjuk, hogy újból a szellemi élet virágozzék, hogy továbbra is itt, Európában szülessenek gondolatok, melyek a világ arculatát meghatározzák. Egész egzisztenciánkat arra alapozzuk, hogy milyen mértékben emlékezünk eredetünkre, s milyen mértékben találjuk meg újból földrészünk erõinek harmonikus együttmûködését. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk minden külsõ zûrzavara ellenére is az európai kultúra szellemi légkörében nevelkedjen, hogy azokhoz az erõforrásokhoz jusson, melyekbõl földrészünk több mint két évezreden keresztül élt.”
Írásunk szerzõje 1931ben, régi szegedi polgárcsaládban született. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte, de az államosítás miatt állami iskolában érettségizett. A BME Mérnök Karán, 1953-ban, mint hídépítô mérnök diplomázott. 1990-tôl, nyugdíjazása után kedves érdeklôdési területe a természetbölcselet irányába fordult. 2007-ben az Éghajlat kiadónál jelent meg a Jelek Istentôl c. könyve, amely a fizika kultúrtörténetével foglalkozó tanulmányai gyûjteménye. E kötet a fizika egy-egy törvényét, egy-egy elméletét vázolja fel, és ismerteti az azokból levonható filozófiai következtetéseket.
VÉKES BERTALAN Irodalom: Werner Heisenberg: A mai fizika világképe Niels Bohr: Fizika és emberi megismerés Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
K a r á c s o n y
15
hátsó
lépcsõ Magyar Kultúra Napjának megülésére majdnem három évtizede tett javaslatot Fasang Árpád zongoramûvész. Két évvel késõbb, 1987. szeptember 27-én, a legendás lakitelki találkozón megismételte elképzelését, amelyet „nemzeti ünnepnapnak” álmodott – a finn (Kalevala) és a bolgár (Cirill és Metód) példa nyomán… A Himnusz születési helye (és ideje!) nagyszerû ellenpélda a sokat emlegetett magyar elmaradottság, a haza provincializmus hirdetõi számára. Szatmárcsekén Kölcsey, Somogyban „Dani uraság”, Kecskeméten Katona
A
Ünnep nincs áldozat és közösség nélkül. A mûvészet vigasztalás (is), nemcsak esztétikum. A mûvész, az alkotó-teremtõ ember a közösségért fáradozik. Hány fényes lélek tépte el magát / Virrasztott a szív égõ romjai mellett / hogy tévedt, sújtott embertársinak irányt adjon s erõt, vigasztalást … / (Vörösmarty) Értelmiségi társadalmat szeretnénk. Ki az „értelmiségi”? Az igényesen minõséget alkotó ember. A módszeresen figyelõ, kérdezõ, keresõ, a rendszerezõ, értékelõ, az igazságot kutató. Az, aki sokoldalú tájékozottságra törekszik, aki véleményét akkor is vállalja, ha személyes
Szabálytalan gondolatok Írásunk szerzõje gimnáziumi tanár. Budapesten született. A mátyásföldi gimnáziumban tett érettségi után a pesti bölcsészkaron történelem, magyar, mûvészettörténet és könyvtár szakon „nyert jogosítványt”. De „csak” nevelõnek tartja magát – 50 év alatt 5 gimnáziumban mûködött, 40 évig a JAG-ban. Külsõ vezetõtanára volt az ELTE és a PPKE végzõs hallgatóinak. A Szent László Társulat, a Szent Sír Lovagrend és a Ciszterci Diákszövetség (újra)alapító tagja. Az elmúlt években a Köztársasági Elnöktõl, a Szent Imre Gimnázium igazgatójától és Budapest Fõpolgármesterétõl nyert elismerést nevelõmunkájáért.
doktor, Tolnában a Zalán futása szerzõje bizonyítja: az európai látásmód és tág horizont jelen van a reformkor küszöbén szép hazánkban. (És ma? – kérdezi akaratlanul is a párhuzamok kedvelõje!) Ilyenkor hálatelt szívvel gondolunk a mûvelõdés munkásaira, akik a szellemnek szentelt helyeken – templomban, könyvtárban, iskolában, múzeumban, színházban, koncertteremben – az igényes embernevelés papjai és papnõi… Õk talán még emlékeznek Goethe üzenetére: nemesítsük lelkünket minden nap egy-egy költemény elolvasásával, egy zenemû meghallgatásával, egy mûvészi album lapozgatásával… Mert a mûveltség – Thomas Mann szerint – forma: a szabadság és az igazság akarása, lelkiismeretesen folytatott élet, végtelen fáradozás; és így maga az erkölcsi fegyelem. Ha pedig kultúra és erkölcs elválaszthatatlanok: a mûvelõdés társadalmi, politikai és történelmi szerepet tölt be. Óhatatlanul része a nevelésnek. A majdnem 115 esztendõs Márai Sándor szerint a mûveltség élmény, állandó élmény, mint a napsütés… Már a második világháború elõtt látta az európai örökség tragikus helyzetét. Azt írta: A mûveltségnek, ami egyéni vállalkozás volt, vége; a mûveltség tömegcikk lett, konzumáru; az értelmiségi lumpenburzsoázia, amely letelepedett a kiadók, színházak, mozik, folyóiratok környékén – létezését csak úgy tudja biztosítani, ha megsemmisít mindent, ami alkotó igényesség és minõség… Igényesség? Minõség? Édes anyanyelvünk? A 19. században a kozmopolitizmus, majd az internacionalizmus, ma pedig az internet jelenti a legfõbb akadályt. Olvasom: a fiatalság védelmére megalakult az internet-rendõrség. Arany János így vallotta meg hovatartozását: Légy, ha bírsz, te „világköltõ”! / Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcsõ, / Mely magyarrá ringatott…
hátrányban részesítik ezért… Aki példává nemesítette magát. Akinek – a matematikához hasonlóan – van részértéke és helyiértéke is. Az elõbbi az egyén tulajdonságait jelzi, az utóbbi a társadalmi hierarchiában betöltött helyét jelöli. (De nem mindegy, hogy elõtte, vagy utána van-e a nulla!) Ha kimûvelt emberfõ az értelmiségi: nem mindegy, hogyan éli meg magyarságát, nemzeti hovatartozását. És milyen az életmódja, ember-kapcsolatainak szövedéke. Németh László a Szekfû-vitában – valamikor 75 évvel ezelõtt – Zrínyi és Széchenyi után fogalmazta meg a magyar karakter fõ veszélyeit. Egyik oldalon (póluson) a született kiskirály, a sértõdõ, a bosszúálló; a másikon a sors elõtt sunyító, lapító, kiállni gyáva magatartású magyar. Összekötõ pontjaik az uralkodó bizalmatlanság… Nagy veszélyeink. Csak belsõ, személyes harcunkkal, önneveléssel lehetünk igazán úrrá rajtuk. Mert – miként Prohászka Ottokár figyelmeztet – a mûveltség önmagunkon végzett alakító-formáló munka. (Ezért igaz Goethe tanítása a mindennapos „lélek-fürdõ”-rõl) A kultúrának súlypontja okvetlenül az emberben, saját lelkivilágának kiépítésében fekszik…; az individumban (egyénben) virágzik ki az élet s csak azután jön a társadalmi tekintet, a nemzet, haza s emberiség… Az egyes ember, az egyén felõl épül fel a társadalom emberépülete. Minõsége elsõsorban tõlem függ. Így vezeti majd a közösséget az elit. Ahogyan Teleki Pál gróf szerette volna: A vezetésre a nemzet elitje hivatott. Az elit az erkölcs, a tudás, a feladat elitje. Az elithez tartozik a falu legegyszerûbb lakója is, ha az erkölcsi mértéket megüti és példájával, tanácsával hatni képes. A vezetés pedig nem parancs, hanem nevelés. VASBÁNYAI FERENC JÓZSEF
Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás karnagy
16
E számunk a XI. kerület Újbuda Önkormányzata és az olvasók szíves támogatásával jelent meg.
