AZ
1 84 8-49 -E S
S Z A B A D S Á G H A R C
A grafikai termésben, lévén a grafika a legmozgékonyabb és a tömegekhez a legközelebb álló műfaj, mindig nagy helyet foglaltak el a történeti események ábrázolásai. E műfajnak egyik legkésőbbi képviselői az 1848-—49-es szabadságharccal foglalkozó lapok. A fénykép azután, nagyobb dokumentáló erővel bírván, csakhamar k i szorította e térről a grafikát. A lapok túlnyomó része az akkor mintegy ötven éve feltalált olcsó, könnyű technikájú és nagy nyomatszámú lithográfiai eljárással készült. Fametszet alig fordul elő és a rézmetszet is inkább csak a maradi ízlésű vásári lapokon volt használatos. A szabadságharc alatt a művészek nagyrésze, mint katona küzdött az elnyomás ellen. A grafikusok közül Szerelmey Miklós és Vidéky János volt katona. Tyroler József, Wachtler Fülöp és Grimm Vince a bankjegy nyomdában dolgoztak és a Kossuth bankókat készítették. Than Mór, ekkor még Apáti néven, hadifestő volt Görgey táborában. A műkodvelők közül gr. Andrássy Manó részt vett a pákozdi csatában, Kászonyi Dániel pedig előbb titkos megbízatásokat hajtott végre, majd főhadnagy volt Komárom v á r á b a n . É p p ezért, a szabadságharc grafikai ábrázolásai vagy csak a forradalom kezdeti idejéből valók, mint pl. a márciusi eseményekkel foglalkozók, Szerelmey karikatúrái a Charivariban (utolsó szám 1848 szeptember), a Werfer féle Ábrázolt folyóirat (utolsó szám 1848 jiüius) illusztrációi, Barabás és Tyroler arckép lapjai és Andrássy karikatúrái, vagy már a szabadságharc utáni időkből, mint Szerelmey és Kovács Lajos sorozata, Kászonyi gúnyképe Görgeyről és Barabás lithográfiája az aradi vértanúkról. A harcok alatt talán csak az Apáti és a Winezky lithografálta budai ostrom-lapok készültek. Az 1848—49-es eseményekkel foglalkozó magyar grafi kusok névsorát Andrássy Manó nyitja meg. 1821-bon született Kassán. A művészettel már korán el kezdett foglalkozni, hisz ebben az időben a jó neveléshez a festé szetben való jártasság is hozzátartozott, Az első példát talán apjától, Károlytól láthatta, k i finom arcképminiat ú r á k a t festett. Tizenkilenc éves korában lépett a nyilvá nosság elé, az Éjjeli temetés c. képe pedig Perlaszka metszésében megjelent az Emlény almanachban. Szere pelt a Pesti Műegylet 1841-es t á r l a t á n is Pesti utcaseprő gyerek c. képével. 1845-től Tolna megye követe lett, majd 1848-ban a megye főispánjává nevezte k i a magyar kor mány. Művészetét ekkor a politika szolgálatába állította, 12*
G R A F I K A I
Á B R Á Z O L Á S A I
s mintegy tíz kitűnő karikatúrát rajzolt a forradalom nehézségeitől húzódozó forradalmárokról (46. kép). A rajzok lithografálva jelentek meg egy sorozatban. And rássy később részt vett a pákozdi csatában, Világos után pedig külföldre menekült. Ekkor beutazta a Közép-Keletet s itteni élményeit Utazás Indiában című, saját maga illusztrálta könyvében írta meg, mely munkájáért haza térte után 1858-ban az Akadémia tagjául választotta. 1857-ben több magyar főúr társaságában egy Hazai vadászatok és sport Magyarországon c. album kiadásá ban vett részt, mely m ű két rajzot közölt tőle Sterio Károly kőrajzában. E lithográfiák egyike Széchenyi Istvánt ábrázolja lóháton, a Lánchíd előtt, s egyike a legismertebb Széchenyi képeknek. Andrássy később, a k i egyezés után titkos tanácsos, majd főispán, 1881-től pedig képviselő volt. Ez időből műve nem ismeretes, annál töb bet áldozott azonban híres mügyűjtöményére. 1891-ben halt meg Görzben. Apáti (Than) Mór (1828—1899) a szabadságharc alatt, mint húsz éves fiatalember, hadifestő volt Görgey mellett. Betegsége ellenére számos akvarellt készített a magyar se reg harcairól, melyek azonban inkább történeti, mint művészi értékkel bírnak. Legjobb közülük a huszárait rohamra vezető Görgeyt ábrázoló vízfestmény. E lapok nagyrészét később az osztrák kormány elkobozta és megsemmisítette. 1849-ben egy lapot lithografált Buda ostromáról, mely a Fehérvári kapu elleni rohamot ábrázol ta a következő jelzéssel: „Rajz Apáti Mór, a fővezéri kőnyomdából. A. M . 849" (45. kép). A kor vezető művésze, Barabás Miklós (1810—1898) 1848-ban Petőfi Sándor (47. kép), Vasvári Pál, Táncsics Mihály, Kiss Ernő, Nyáry Pál, Batthyány Lajos és István nádor arcképeit, valamint az első minisztérium csoport képét lithografálta, 1849-ben az aradi vértanúk arcképeit rajzolta kőre (48. kép). Fuchsthaller Alajos (1815—1863), a sokat foglalkozta tott pesti réz- és acélmetsző Perczel Mórról készített egy arcképet, mely az Ungar mellékleteként jelent meg. Egy másik acélmetszete „Pesti szemlék az ostrom alatt" címmel Feszi Frigyes rajzai u t á n részleteket közöl a bombázott Pestről (50. kép). Grimm Vince (1810 k.—1872) kőnyomdász és rajzoló 1848-ban a kormánytól bankjegyek nyomására kapott megbízást. E munkája mellett egy politikai karikatúrát is készített „Kard ós Czoff " felírással, mely kőrajzban jelent meg (49. kép). A szabadságharc leverése u t á n Török179
országba menekült. Aleppóban élt és á t t é r t a mohamedán vallásra. Kevéssel halála előtt t é r t csak ismét vissza Pestre. Egy Hagenburg B. nevű, valószínűleg műkedvelő réz metsző egy „Magyar Szabadság 1848 évi március 15-dik Napja Emlékjéül" (sic.) címet viselő metszetet készített. Kánitz Félix Fülöp 1848-ban a bécsi akadémián volt festőnövendék. I t t készítette rajzait a magyarországi eseményekről, melyek fába metszve a lipcsei Illustrierte Zeitungban jelentek meg. Kászonyi Dániel 1813-ban született Bécsben. A katonai akadémián tanult, majd a Radetzky huszároknál szolgált. Vagyonát hamar elverte és leköszönve rangjáról, Párizsba ment, mint a Pesti Hírlap levelezője. A szabadságharc alatt nagy nyelvtudása ós kalandos természete miatt Kossuth és Klapka gyakran igénybe vették titkos meg bízatásokkal, ő tartotta fenn az összeköttetést a bécsi forradalom vezéreivel, majd sorra járta a külföldi garnizonokat, hogy szökésre és a forradalmi sereghez való csatlakozásra bírja az ott állomásozó magyar huszárokat. A Kóburg és a Nádor huszárok több századát hozta haza. Később egri kormánybiztos, majd külügyi tiszt viselő lett. A szabadságharc végén mint főhadnagy szolgált Komárom várában. A kapituláció után Hamburg ba költözött. I t t lithografálta Johann Guntrum Kászonyinak Görgeyről készített gyenge gúnylapját két változat ban. 1850-ben Londonban, majd Jerseyben és Párizsban élt rajz- és zeneleckék adásából. 1859-ben a magyar légió tagjaként az olasz hadjáratban harcolt. Később megkapta az angol állampolgárságot ós a Times munkatársa lett. 1864 és 67 közt Magyarországon volt, de a kiegyezés után Lipcsébe ment. 1877-ben jött ismét haza. I t t h o n ellen zéki újságíró, előbb az Egyetértés munkatársa, 1881 és 84 közt pedig a Népszava szerkesztője volt. Dolgozott hazai és külföldi német lapokba is. Számos pamflettet, emléke zést és regényt írt, de könnyelmű életmódja miatt nagy munkássága ellenére sem tudta anyagi ügyeit rendezni. A honvédek és az írók segély-egyletei támogatták. 1886-ban halt meg. 1
2
Kovács Lajos, k i alighanem azonos azzal a Kovács nevű rézmetszővel, k i az 1840-es évek közepén Medveyvel együtt dolgozott Pesten, két rajzot készített Szerelmey „Magyarország 1848—1849 Esztendőben" c. sorozata részére. Az egyik, a B a t t h y á n y Lajos kivégzését ábrázoló közismert lap, Párizsban jelent meg Louis Noeli lithografálásában (51. kép), a másik, mely a Sturec hegyen való átkelést jeleníti meg, Londonban, Köhler kőrajzában. Az eredeti rajzok nem ismeretesek, de az utánuk készült lithográfiák Kovácsot kitűnő felkészültségű rajzolónak mutatják. Lapjai a szabadságharc legjobb magyar ábrá zolásai. A velencei születésű Jacopo Marastoni Vetter altábor nagy képmását lithografálta. A lapot Mandello nyomtatta Pesten.
Lehnhardt Sámuel (1790 körül—1848 után), pesti rez es acélmetsző az első magyar független felelős minisztérium csoportképét metszette rézbe „15 Márzius 1848. Béke, Egyenlőség, Szabadság" felirattal. Az erdélyi Stadler Antal (1821—1872), a későbbi rajz tanár 1848-ban Mészáros Lázár hadügyminiszter arcképét rajzolta kőre. Strohmayer Antal, k i eleinte Pozsonyban, majd a 30-as évektől Pesten működött, mint festő és kőrajzoló, „Emlék Magyarország Hatalmas tettére. 1848-ik évi Mártzius hóban" felirattal egy lithográfiát készített, mely azonos a Hagenburg B. metszette kompozícióval. Szerelmey (Liebe) Miklós 1803-ban született Győrben. Mint az osztrák hadsereg mérnökkari tisztje 1829-ben Rómában és Egyiptomban járt. 1830-ban Párizsban részt vett a júniusi forradalomban. Közben lithografálni tanult. Még ez évben harcolt a bruxellesi forradalomban, hol meg is sebesült. 1834-ben Amerikában, 1835-ben Skandináviá ban, majd a 30-as évek végén Bécsben élt. Ez utóbbi helyen, mint grafikus működött. Neve Magyarországon először 1838-ban t ű n t fel. A Honművész írt róla: „Liebe úr sokáig mulatott Olasz, Francia és Angolországban, s ugyanott műveié is k i magát. A művésznév, melyet magának Párizsban, mint kőedző szerzett, Gravedon és Morin mellé helyezi ő t . " 1840-ben megmagyarosította nevét, s 1845-ben nyomdát állított fel Pesten, a Dorottya utca 16. sz. alatt. Grafikai intézete sorozatos kiadványok mellett, mint a Visegrádi album (1847), a Magyar hajdan és jelen (1847) és a Balatoni album (1848), arc- és táj képeket is készített, sőt arcképekkel díszített zsebkendő ket is nyomott. K é t ismert segédje, Pracher és Kraus valószínűleg nemcsak a nyomtatásban, de a lithografálásban is részt vett. 1848-ban indult meg legjelentősebb vállalkozása, a Charivari (Dongó) c. élclap. Felelős szer kesztője Lauka Gusztáv, kiadója Lauka és Szerelmey volt. A 11. számtól kiadóként Lukács László szerepelt. A próba-szám június 15-én, az első szám július 1-én jelent meg. Minden szám egy egészoldalas karikatúrát közölt mellékletként, melyeket valószínűleg mind Szerelmey lithografált (52. kép). Néhányon „Szer", vagy ,,S. M . " jelzés is szerepel. A karikatúrák kompozíciói legtöbbször Daumier lapjainak átvételei. A Charivarit 1848 szeptem berében betiltották a szeptember 24-én megjelent karika túra miatt, mely a honvódtiszteken csúfolkodik: „Le megyünk k é t hétre, kártyázunk és iszunk, haza jővén pedig szinte neki dühödünk a nagy dicsőségtől." A lap gúnyképein kívül I r i n y i Józsefről egy arcképet és egy március 15-ét dicsőítő lithográfiát is készített „Magyar hazánk dicső napja" felirattal. E két utóbbi önálló lap ként jelent meg. A Charivari betiltása után nemsokára bezárta műintézetét és katonának jelentkezett. A komá romi várba osztották be őrnagyi ranggal. Az ostromlott várban Klapka, a kormánytól nyert felhatalmazás alap ján, pónznyomdát állított fel, melynek vezetését Szerel-
meyre bízta, aki 5 és 10 krajcáros, majd pedig 2 és 10 forin tos bankjegyeket lithografált, mintegy öt millió értékben. 1849 szeptember 13-án alezredessé lépett elő. A kapituláció u t á n visszatért Pestre, de 1850-ben családostul Londonba költözött. I t t kezdte el a szabadságharc egyes jeleneteit megörökítő sorozata kiadását. A sorozat első füzete 1852-ben jelent meg a következő címlappal: „Galerie der bodeutonsten Schlaehtscenen und Eroignisso aus der Geschichte Ungarns in der Jahren 1848 und 1849." A címlap füzetenként három kőrajzot hirdetett Szerelmey Miklós, Balogh Imre, Kovács Lajos és Szabadhegyi Károly volt honvédtisztek vázlatai után, Pászti Károly magyarázó szövegével. A német kiadás mellett angol is jelent meg „Gallery of the most important scenes of battles and events from the history of Hungary during the Years 1848 and 1849" {London 1852) címmel. Hogy a sorozatból hány füzet jelent meg, nem tudni. Magyar országon mindössze négy lapja ismeretes, de az angol kiadásnak a képmagyarázatokat tartalmazó kis füzete, mely megvan a Széchényi könyvtárban, olyan lapokat is említ, melyek példányai eddig még nem kerültek elő nálunk. A négy ismert lap Kovács Lajos és Szerelmey rajzai után készült. Feliratként a magyar, német, francia és angol nyelvű cím mellett a „Magyarország 1848—> 1849 Esztendőben" sorozatcímet viselik. Szerelmey a „Szolnoki ütközet" (53. kép) és a „Magyar tábor" (54. kép) című lapokat rajzolta. Az ő vázlatait Feodor August Dietz, német művész dolgozta át a lithografáló eljárás alá, míg magát a kőrajzot a „Szolnoki ütközet"-ről Charles Fer készítette Párizsban, a „Magyar tábor"-ról pedig Friedrich Hohe. Szerelmey Londonban eleinte maga is mint kőrajzoló működött. Később technikai kérdésekkel foglalkozott. Még 1828-ban, mint mérnök kari tiszt, eljárást dolgozott k i az olaszországi várak kazamatáinak víztelenítésére. Mikor a londoni parlament épületének renoválására került sor, eljárását, mely nem csak víztelenített, hanem szigetelt is, felajánlotta a köz munka hivatalnak. A munkát Szerelmey kapta meg és két év alatt sikerrel be is fejezte. 0 konzerválta később a Szt. Pál székesegyházat is. Találmánya, melyet Silicat Zopissanak nevezett el, híressé tette. Az 1862-es londoni világkiállításon is nagy sikere volt. 1872-ben a közmunka tanács megállapította, hogy Szerelmey eljárása, mely a kipróbáltak között a legjobb volt, tökéletesen bevált. A szert, mely Szerelmey stone liquid No. 101. néven ma is gyártott kőkonzerváló, eladta, s a Szerelmey Limited London 1876-ban forgalomba hozta. Későbbi találmányai nem váltak be, a pénz, amit a Silicat Zopissaval keresett hiábavaló kísérletezéseire úszott el. Hazajött és 1875-ben itthon halt meg. 3
Tyroler József (1822—1860-as évek) pesti réz- és acélmetszŐ 1848-ban Petőfi, Guyon, Görgey, Bem, Mészáros, Kossuth, Batthyány és István nádor arcképeit metszette acélba és az első Minisztériumról egy csoportképet készí
tett, melynek keretében a márciusi események ábrázolásai szerepelnek. Mint a bankjegynyomda alkalmazottja, ő metszette a Kossuth bankókat egy Wachtler Fülöp (1816—1897) nevű pesti vésnök és rézmetsző segédletével. Világos után néhány hónapig az Újépületben raboskodott. Vidéky János Kohlmann Károly pesti rézmetszőnek, ki nevét 1842-ben Vidékyro magyarosította, volt a fia. 1827ben született. Eredetileg jogásznak készült, de képző művészettel és zenével is foglalkozott. 1848-ban, mint fogalmazó Szemere minisztériumában, politikai karika túrákat készített és metszett rézbe. A szabadságharc alatt katona volt. Világos után, hol különben testvérét, Adolfot elfogták és osztrák katonának sorozták be, egy ideig Magyarországon, Fajszon ós Kaposújlakon, majd 1852ig Grazban bujkált. Később Velencében ós Rómában élt. 1866-ban Velencében megnősült. 1871-ben Majer István püspök — fiatal korában maga is műkedvelő rézmetsző — hívására hazajött. Mint rajztanár működött, előbb Eszter gomban, később Pesten. Az ő kezdeményezésére létesült az Iparrajz iskola, melynek később igazgatója lett. A rajztanításról írt könyve magyar, német és francia nyelven Párizsban jelent meg. Weixlgärtner Edvárd (1816—1873) a Budán született, de Bécsben dolgozó kőrajzoló, 1848—49-ben Pesten tartóz kodott. Lapjait, melyek a szentgyörgyi ós móri csatákat, valamint a római sáncok bevételét és Komárom ostromát ábrázolják, már Bécsbe visszatérte után készítette a császáriak szájaíze szerint. Winezky Józsefnek sem születési éve, sem pedig nemze tisége nem ismert. A Wurzbach lexikon, és ennek nyomán a Thieme—Becker lexikon esetleg cseh nemzetiségűnek gondolja. 1849-ben mindenesetre Pest-Budán élt, s Buda ostromáról egy lithográfiát készített. Lapja a Bécsi kapu bevételét ábrázolja. Később Bécsben szerepelt, főleg akvarellekkel. Zabratzky J., Fáy, Blumberger és Kühn a Werfer Károly szerkesztésében és kiadásában Kassán megjelenő Ábrázolt folyóirat illusztrációit készítették. A lap a 13-ik számtól Képes Újság címmel jelent meg. Számos névtelen grafika is készült a szabadságharc eseményeiről. í g y az ismort, Petőfit a Nemzeti Múzeum előtt ábrázoló, mely a Nemzeti Dal Kálózdi János-féle kottájának címlapját díszíti (55. kép), vagy a „Stáncsics Mihály kiszabadítási diadalmenete" feliratot viselő, a Pesti Divatlap mellékleteként megjelent lithográfia. Dembinszky arcképe egy Mandello sokszorosításában meg jelent lapon szerepel. 1850-ben jelent meg egy névtolen színes kőrajz a Hölgyfutár mellékleteként, mely Budát és Pestet ábrázolja 1849 május 13-án éjjel. Egy névtelen lap a „Március X V . Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Aláírási ív az Újpiacon állítandó Márciusi emlékre" fel iratot viseli. Egy lithográfia, mely a magyar küldöttség bécsi fogadását ábrázolja, Pozsonyban jelent meg Mangold nyomásában.
A külföldi lapok közül az osztrákok foglalkoztak leg többet a magyar eseményekkel. A magyar államférfiak arcképeit és a márciusi forradalmat nagyrészt barátsággal tárgyaló lapokat csakhamar felváltották a már ellenséges hangú csataképek, az osztrák fegyvernemeket és a nem zetiségi szabadcsapatokat bemutató ábrázolások, a csá szári és a cári hadvezérek arcképei, a világosi fegyver letételt és Komárom ostromát ábrázoló lapok hosszú sora. Majd békül ék enységet mutató, érzelmes témák következ tek: Kossuth apokrif imája a kápolnai csatatéren, Kossuth búcsúja a hazától, a harc u t á n hazatérő honvédek, az elesett bajtárs. Mind ez már a szabadságharc utáni idő ből származik. E lapok, mint magyar nyelvű felirataik is mutatják, a magyarok számára készültek. A lapok nagy része sorozatba foglalva jelent meg. Az ,,Armée Bulletin" c. sorozat az egyes nevezetes hadi eseményekkel foglalkozott hosszas magyarázó szöveggel, ,,Feldzug i n Ungarn 1849", a „Winter Campagne des Gf. Schlikschen Armee-Corps", a „Kriegsscenen Aus Ungarn nach Skizzen von Augenzeugen", a „Momente aus Oesterreichs Kriegsgeschichte" c. sorozatok ugyancsak csataképeket közöltek. Egy négynyelvű, magyar, német, olasz és szláv felirattal ellátott sorozat politikai és katonai eseményekkel foglalkozott feltűnő rokonszenvvel a magya rok iránt. J. Heicke két sorozata osztrák, orosz és nemzeti ségi fegyvernemeket mutatott be, Pettenkofen és Strassgschwandtner egy-egy sorozata pedig egyéni hős tetteket örökített meg. Az osztrák és az Ausztria ré szére dolgozó német grafikusok közül egy Albrecht nevű osztrák rajzoló Lemberg halálát, a szegedi csatát ós a világosi fegyverletételt lithografálta. B. Bachmann-Holunann, e kitűnő német grafikus 1849 és 50 közt Bécsben volt. I t t készítette a „Feldzug in Ungarn 1849" c. sorozatba a Vágmenti csatát, Arad bevételét és a világosi fegyverletételt ábrázoló lapjait. A „Winter Campagne des Gf. Schlikschen Armee-Corps" c. sorozatba a többek közt a szikszói, kassai, verpeléti és hatvani csatákat ábrázolta. Sorozaton kívül a bábolnai (56. kép), szegedi, temesvári és móri ütközeteket, Komárom ostromát ós Győr bevételét rajzolta kőre. A komáromi csatamezőt ábrázoló lapon ő a figurákat, Sandmann pedig a tájat lithografálta. Csataképeit osztrák tisztek útmuta tásai és helyszínrajzai után készítette. Később, 1851-től Drezdában, majd Lipcsében és Hannoverben élt. Az 1850-os években, mikor Ferenc József beutazta Magyarországot, feltehetően ennek kíséretében volt, mert a körutazás több jelenetét megrajzolta, s 1858-ban Heicke lithografálásában kiadta. Ekkor készíthette azokat a néprajzi tárgyú lapjait is, melyek 1861-ben „Bilder aus Ungarn" címmel Bécsben albumalakban, saját lithografálásában jelentek meg. Később ismét Németországban, Drezdában és Mün chenben működött. 1862—63-ban Pesten járt. Olaj- és vízfestményeivel 1853 és 1863 közt többször is szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain.
Josef Anton Bauer (München 1820—Bécs 1904), az Ausztriában élt német grafikus, Kossuth arcképét és a magyar küldöttség bécsi fogadtatását rajzolta kőre. Anton Bogner (Bécs, 1812—1859) Norbeg rajza után Komárom látképét metszette rézbe. Franz Eybl (Bécs, 1806—1880), a neves festő és kő rajzoló Haymauról készített egy lithografált arcképet 1849-ben. Egy Freysauf nevű kőrajzoló egy lapra jeleneteket lithografált a szabadságharcból, egy másik lapján pedig a világosi fegyverletételt ábrázolta. Heinrich Gerhardt, Albert rajza után a kápolnai csatát, saját rajza szerint pedig a nagyszebeni csatát lithografálta. Egy lapja a Komáromból kitörő magyarokat, egy másik Ferencz József győri bevonulását ábrázolja. Több lapot készített magyar—német felirattal: „Véres ütközet Szol nok tájba", „Egy kitörés a Magyaroktul Komárom várábul", „Görgey leadta 35 000 magyarokkal világos Tájba a Muszka Generális Rüdiger előtt. . . fegyvereikett 1849". Világos u t á n a magyar közönség számára készültek a következő, az eddigieknél is rosszabb, néhol pedig telje sen félre értett magyar feliratú lapok: „Batsuzás egy Ma gyar Nemzet Gárdistánok 1849", „A cisza jövés a Magyar Nemzet Gárdistánok az üttközzet után 1849", „A Viszalatös Az Üttkozzetzőn", ,,A Visza hövendők Honvidok a Sicon az uttközetbe el Esett Haza F i a k n á t " , „A Dussolok Husszácok a Sicon az ütközetbe Elesset haza fiák nál", majd egy váratlanul helyes magyarságú címmel el látott lap: „Kossuth Lajos Imája a Kápolnai elesettek felett." Josef Heicke (Bécs, 1811—1861), a sokat foglalkoztatott bécsi lithográfus két sorozatot készített, melyek osztrák, orosz és nemzetiségi katonákat, és fegyvernemeket ábrázolnak. Egy Hoffmann nevű grafikus egy hazatérő magyarokat ábrázoló lapot lithografált. Vinzenz Katzler (Bécs, 1823—1882), a bécsi illusztrált lapok rajzolója, egy sorozatot lithografált, mely rokon szenvvel ismertette a magyar szabadságharc eseményeit, mint őrről az alábbi lapok feliratai is tanúskodnak: „A horvát seregnek ellenséges berohanása magy^ar ország ba", „Görgey a haldokló Götz tábornagymak kezet nyújt a Váczi csatatéren", „Görgey kíméletet parancsol a hal dokló Henzi ellenében Buda bevételénél" (58. kép), „A Szerbek által a német lakosokon elkövetett irtózatos tények" etc. A lapok négy oldalukon magyar, német, olasz ós szláv felirattal vannak ellátva. Kiadójuk Ziegler volt. Katzler készítette a Höfelich kiadásában megjelent Armee-Bulletin c, sorozat legnagyobb részét is. A lapok 1849-ben jelentek meg az egyes hadi események leírásával (57. kép). Az utolsó lap, mety a szabadságharccal foglal kozik, a „Komorn hat sich unterworfen..." feliratot ós a X L I I . sorszámot viseli. A sorozat tovább folytatódott, de m á r nem a magyar, hanem az olasz eseményekkel
foglalkozott. Katzler később a „Családi k ö r " c. pesti lapba is dolgozott. Franz Kollarz (1829—1894), a cseh származású bécsi illusztrátor a többek közt a jurátusok fogadtatását és a Bécs melletti horvát tábor képét rajzolta kőre. Alexander (1819—1872) és Edmund (1820—1895) Kaiser gráci születésű művészek a nyárasdi csata egy lovas rohamát rajzolták kőre. Georg Sixtus Krauser, nürnbergi rajzoló és lithográfus, k i az 1830-as években Bécsben élt, 1849-ben Pesten volt, s i t t Klapka arcképét rajzolta kőre Frank J. M . nyomása alá (59. kép). Josef Kriehuber (Bécs, 1800—1876), a kor legkitűnőbb osztrák művészeinek egyike, a schwehati csata utáni bivouac-ot rajzolta kőre, majd Jellaschich, Hentzi, Lamberg, Haynau és Ferenc József arcképeit lithografálta. K a r i (1806—1865) és Josef (1807—1873) Lancedelli, bécsi lithográfusok a „Feldzug in Ungarn" c. sorozat tizedik lapjaként a temesvári csatát, majd Jellaschichot Hegyesnél, a móri, a szebeni, a kassai csatákat és a császáriak pesti bevonulását rajzolták kőre. K é t másik lapjuk a „Fouragirende Husar" és a „Markotanusnoe fiai" feliratot viselik. August von Pettenkofen (Bécs, 1822—1889), a kitűnő osztrák művész, a szabadságharc alatt, mint osztrák katona szolgált Magyarországon. 1848-ban barátja, Borsos József rajza u t á n az első magyar országgyűlés megnyitásáról készített egy szép lithográfiát (60. kép). A jelzésen külön ben neve hibásan, Bettenkoffer Károlynak van írva. 1849- ben készült a Buda ostromát ábrázoló híres lapja, a magyar szabadságharc eseményeiről készült lapok leg jobbja (61. kép). Ez évben lithografálta a megtámadott trént, az ácsi tábort és egy orosz tábort ábrázoló lapjait is. 1850- ből származik a magyar parasztok rohamát meg örökítő szép lithográfiája (62. kép), a sebesülteket és a markotányosnőt ábrázoló három lapja. 1851-ben egy 12 lapból álló sorozatot rajzolt kőre, mely egyéni hőstettekkel foglalkozik. August Prinzhofer (1817—1885), neves osztrák arcképfestő és kőrajzoló Andrássy Gyula, Pázmándy Dénes, Kossuth Lajos (63. kép) és Windischgraetz arcképét lithografálta. Franz Josef Sandmann (Strassburg, 1805—Bécs, 1856) bécsi kőrajzoló a tájképet lithografálta azon a komáromi látképen, melynek alakjait B . Bachmann Hohmann készí tette. Josef Anton Strassgschwandtner (Bécs, 1826—1881) lóés csataképfestő Buda ostromáról, menetelő osztrák kato nákról, egy orosz táborról és fosztogató honvédekről készí tett lithográfiákat. Egy hat lapos sorozata egyéni hős tettekkel foglalkozik. August Sfrixner, bécsi kőrajzoló 1848 és 1855 közt Pesten tartózkodott. Különféle fegyvernemekről készített lapokat.
Egy Zalder nevű, 1815-ben Csehországban született grafikus a „Foldzug in Ungarn" c. sorozatba egy lapot készített. Franz Zellenberg (Bécs, 1805—1876) egy táborozást ábrázoló lapot rajzolt kőre. Anton Ziegler bécsi grafikus, k i 1848-ban, 23 éves korában kiderítetlen körülmények közt eltűnt, a négy nyelvű sorozatba, melyet apja adott k i , öt lapot lithografált. A sorozat, Ziegler eltűnte után, Katzler kőrajzaival foly tatódott. Ezenkívül számos osztrák névtelen lithográfia és durvább hangú, nagyrészt színezett vásári rézmetszet, eseményábrázolás és karikatúra egyaránt, foglalkozott a magyar szabadságharccal. Ezek egyik jolontősobb lapja a magyar jurátusokat a bécsi egyetemen ábrázoló kőrajz ós Jella schich arcképe, melyet a szabadságharc egyes jelenetei, a temesvári és kápolnai csaták, Győr elfoglalása, a világosi fegyverletétel, Kossuth búcsúja, és Komárom ostroma kereteznek. A lapok nem mind ellenségesek. A karikatúrák közt több akad, mely Kossuthot a császárral, vagy I I I . Napóleonnal állítja szembe, az utóbbiak rovására. Az „Illustrierte politische Karte von Österreich" feliratú és a Magyarországot mint százfejű hidrát ábrázoló karikatúrák sem ellenségesek a magyar szabadságharccal szemben. *
A zsarnokság elleni harcot nagy rokonszenvvel kísérő olasz, német, francia, angol és amerikai ábrázolások közül, melyek különben nagyrészt Kossuth és Klapka alakjával foglalkoznak, Daumier lithográfiája emelkedik k i , mely a Charivari 1851 október 18-i számában jelent meg. A lap, mely Kossuth angliai fogadtatásával foglalkozik, Daumiernak kevésbé jelentős műve, de számunkra mégis nagy értékkel bír, mert e nagy művész egyetlen magyar tárgyú lapja. *
Néhány szót még a lapok történeti és művészi értékéről. Az 1848—49-es eseményekkel foglalkozó grafikák, a X V I . , X V I I . és X V I I I . századi elődeiknél több történeti hitelt érdemelnek. Nagy részük ha nem is a helyszínen készült, de szemtanúk elbeszélésére támaszkodik, mint a lapok jelzése erre gyakran utal. Nem fényképek, melyek az eseményekről készültek, de igen erős bennük a hitelességre való törekvés. Ezt a lapok túlnyomó többségének a hangja sem rontja meg, mely sokkal tárgyilagosabb s távolról sem oly el fogultan gyűlölködő és tudatosan ferdítő, mint a későbbi háborús ábrázolásoké. A m i a lapok művészi értékét illeti, ez nem mindig nagy, de hiszen céljuk elsősorban a tájékoztatás és a hangulat keltés volt. A magyar lapok közül kitűnőek Barabás arc képei, melyek közül különösen a Petőfi portrait tűnik k i
finomságával. Talán csak az aradi vértanúk csoportképe fáradtabb kissé. Elsőrangú művész kezére vallanak Kovács Lajos lapjai, melyek mögött alig maradnak el a sorozat másik művészének Szerelmeynek rajzai. A karikatúrák közül messze kiemelkednek Andrássy Manó lapjai, meg előzve Szerelmeynek jórészt Daumiert átrajzoló torz képeit. Az átlagos színvonalat képviselik a hivatásos grafikusok, Fuchsthaller, Lehnhardt, Tyroler, Grimm és Stadler lapjai. A fiatal Than Mór lapja még inkább csak történeti, semmint művészi értékkel bír. Ugyanígy Vidéky metszetei is. Hagenburg és Kászonyi jellegzetes dilet tánsok.
A külföldiek közül az osztrák lapok többsége jó képes ségű mesterember munkája. A grafikusok közül talán Bachmann-Hohmann emelkedik k i . Legszebb lapja, a bábolnai csatában a vasasnémetek gyűrűjében utolsónak megmaradt magyar falanxot ábrázolja. A festők közül Eybl, Kriehuber és Prinzhofer finom kivitelű arcképeikkel tűnnek k i , de egyedül Pettenkofen Buda ostromát, a le omlott falakon feltóduló honvédsereget, és az ágyútüzet kiegyenesített kaszával megrohamozó parasztok hősies ségét felidéző lapjai előtt fogja el a nézőt valami abból a borzongásból, melyet csak művész tud kelteni. Pataky Dénes
JEGYZETEK
1 s 3
Lyka K.: Magyar művészet 1800—1850. 209. old. Szinyei J.: Magyar Írók élete és munkái. Szentivànyi Gy.: Szerelmey Miklós. Egy kalandos művészpálya a X I X . században. Petrovics Elek emlékkönyv. 1934. — Gerszi T.: Daumier (•.*
Az
egyes
művészekre
az első magyar élelap karikatúrái. Művészettörténeti Krtesítő. 195;: 138—114. old. — Gennerné, Wilhelmb G.: Szerelmey Miklós szabadság harcos litográfiái. Művészettörténeti Értesítő. 1959. 153. old.
vonatkozólag
lásd:
Szendrei-Szentiványi: Magyar képzőművészek lexikona. Wurzbach: Biographisches Lexicon des Kaiserthums Oesterreich. Thieme—Beeker: Allgemeines Lexicon der Bildenden Künstler.
