ÁZ ANGOL SZÍNHÁZ ÚJ HULLÁMA

SZ. SZÁNTÓ JUDIT

ÁZ ANGOL SZÍNHÁZ ÚJ HULLÁMA

SZÍNHÁZI

SZÍNHÁZI

TANULMÁNYOK 10.

sz.

SZ. S Z Á N T Ó

JUDIT

AZ A N G O L SZÍINHÁZ ŰJ H U L L Á M A

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI BUDAPEST,

INTÉZET

1963

A szerkesztésért és a kiadásért f e l e l ő s d r . Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója 65-14108 - Felsőoktatási J e g y z e t e l l á t ó Vállalat»Budapest

I .

S Z Í N H Á Z I CSODA EGY J Ó L É T I ÁLLAMBAN

Még nem t e l t e l egy évtized sem - nevetségesen k i s idő egy nemzet i r o d a l m i kontinuitásában - azóta, hogy Kenneth. Tynan, az u j angol dráma legkongeniálisabb k r i t i kus-kisérője, legrokonszenvesebb törekvéseinek é l e s szemű támogatója i g y panaszkodott az"Observer"hasábjain: "A mez­ t e l e n valóság az, hogy r e p r i z e k t ő l és importált daraboktól e l t e k i n t v e , n i n c s a londoni szinházban semmi, amiről öt percnél tovább merhetnénk beszélgetni egy értelmes ember­ r e l . . . A mult héten egy f i a t a l f r a n c i a nőt üdvözölhettem Londonban, a k i d i s s z e r t á c i ó t készül i r n i a mai angol drámáról. Reményteljesen elbeszélgettünk John Whitingről; de kisvártatva, zavaromban, meg k e l l e t t kérdeznem t ő l e , miért nem v á l a s z t o t t a tanulmánya tárgyául saját drámairo­ dalmukat. A hölgy busán m o s o l y g o t t : ' P á r i z s hanyatlóban van - mondta. - S a r t r e - t ó l , Anouilh-tól, Camus-től, Cocteau-tól, Aymétől, Claudeltől, Beckett-től és S a l a c r o u t ó l e l t e k i n t v e majdhogynem senkink s i n c s e n . ' ^ * A z impozáns névsor valóban csak piruló visszakozásra i n g e r e l h e t t e a f i a t a l k r i t i k u s t , a k i kénytelen v o l t Noel Coward vagy Enid Bagnold bulvár-darabjaiban k u t a t n i egy-egy Í g é r e t e s , r e a ­ l i s t a izü mozzanat után, és Terence R a t t i g a n t ünnepelni, amiért a Mély kék tengerben (The Deep Blue Sea. 1952) a Szent Johanna óta az első j ó , életszerű főszerepet nyúj­ t o t t a az angol szinésznőknek. M

Az elégedetlenség azonban, ugy tünt, csak a k r i t i k u ­ sokban f é s z k e l . A l o n d o n i szezon bemutatói továbbra i s a 1.

Kenneth Tynan: We st-End Apathy, 1954-• C u r t a i n s . Long­ mans, Green and Co L t d . 1 9 6 1 . 85. o .

két e l ő k e l ő l o n d o n i k e r ü l e t , a S. W. és a H . W. f l ó r á j á t és faunáját térképezték f e l ; Tynan szellemes megjegyzése s z e r i n t "az olyan darabok, amelyeknek bősei nem engedhet­ ték meg maguknak,hogy v i l l á t t a r t s a n a k f e n n a Côte d*Azúr­ on, majdnem o l y a n ritkaságszámba mentek, mint azok az a n gólok, a k i k e z t megtehették." * Az ő r e c e p t j e v i s z o n y l a g szerény v o l t : v á l t o z a t o s és eleven j e l l e m e k e t kivánt l á t n i a színpadon, közöttük v é g r e egyszerű kisembereket i s ^ ' t a x i ­ sofőröket és f é l i s t e n e k e t , drámákat katonákról, p o l i t i ­ kusokról és fűszeresekről".^* A " D a i l y Worker", az Angol Kommunista Párt n a p i l a p j a , ugyanebben az évben pontosabb és mélyrehatolóbb témateivet kinált f e l a valóság nevében a még i s m e r e t l e n Íróknak: "Pedig micsoda hatalmas témák hevernek előttünk, v á r v a , hogy f e l k e l t s é k figyelmünket. A hidrogénbomba, a maga kiszámíthatatlan, láthatatlan b e ­ folyásával valamennyiünk c s e l e k e d e t e i r e , g o n d o l a t a i r a és tudatára, elegendő problémát kínálna ezer drámára i s . Ve­ szélyben f o r o g az egyéni szabadság, amelyet i t t és más o r ­ szágokban egyre erősödő p o l i t i k a i korlátozások fenyegetnek; ez a téma v i s s z a v e z e t M i l t o n h o z - de ma éppoly e l e v e n , m i n t v a l a h a . És mind a t ö b b i : a választás béke és háború között; az e l h ü l y i t ő tömegpropaganda, minden témával, k i c s i v e l és naggyal, ártalmatlannal és veszedelmessel k a p c s o l a t b a n ; a nemzeti mitoszoknak és h a z a i államférfiaknak furcsasá­ g a i . . . " ^ * Ekkor még nem v o l t sejthető, hogy a következő évtized során f i a t a l , addig még soha nem h a l l o t t nevü irók egész csapata v e t i rá magát ezekre a témákra, izzó művészi s z e n v e d é l l y e l , gyakran magas fokú f e l e l ő s s é g t u ­ d a t t a l , ha a k e l l ő művészi t i s z t á n l á t á s s a l , a súlyos kér­ dések k ö v e t e l t e eszmei f e l v é r t e z e t t s e g g e l ritkán r e n d e l ­ keztek i s . 3. 4.

Kenneth Tynan: I d . m. 8 6 . o . Hugh P h i l l i p s : The Theatre Needs a New Shaw. Worker 1954. december 3»

Daily

Az u j angol dráma forradalmát pontosan meghatározott naphoz szokás k a p c s o l n i : 1956« május 8-ához. (A " f o r r a d a ­ lom" k i f e j e z é s értéke még a dráma sikjára való t r a n s z p o z i ciójában i s , i t t i s , a következőkben i s viszonylagos c s u ­ pán; egyelőre pontosabb lenne "lázadás"-ról b e s z é l n i . A mozgalom forradalmisága elsősorban a m u l t és a j e l e n e l ­ vetésében, i l l e t v e bírálatában nyilvánul meg; e f o r r a d a l ­ miság viszonylagosságáról, amely éppúgy tükröződik a b í r á ­ l a t következetlenségeiben és nem e l é g átfogó voltában, mint a p o z i t í v eszmények csekély konkrétságában, a követ­ kezőkben bővebben l e s z s z ó . ) Ezen a napon m u t a t t a be a West End bulvárszínházaitól elkülönült, k í s é r l e t e z ő s z e l ­ lemű Royal Court Theatre egy f i a t a l színész, John Osborne Nézz v i s s z a haraggal (Look Back i n Anger, 1956) cimü drá­ máját. A bemutató az u j angol drámának Hernani-csatája l e t t ; r i t k a , ünnepi alkalom a drámatörténetben, hogy egy döntő f o r d u l a t n a k a kortársak spontán közvetlenséggel, j ó ­ formán egyidejűleg ébredjenek tudatára. Az i l y e n f o r r a d a l ­ mak - gondoljunk v i s s z a akár az e m l í t e t t Hemani-bemutató­ r a , akár a N a p f e l k e l t e e l ő t t botrányos-diadalmas bemutató­ jára a F r e i e Bühnében - általában nem pusztán egy nagy t e ­ hetség feltűnésének j e l e i szoktak l e n n i , hanem egy irány­ zat áttörésének v i h a r o s , robbanásszerű bizonyságai. Az em­ i i t e t t drámákkal a r o m a n t i k a , i l l e t v e a n a t u r a l i z m u s t e ­ r e m t e t t magának h e l y e t ; de milyen u j irány t ö r t be az Osborne vágta résen? Hogy e r r e egyértelmű megjelölést t á ­ l a i r a nem l e h e t , ez éppen az érdekessége ennek az u j drá­ mai mozgalomnak; o l y a n érdekesség, amely messze túlmutat az azóta e l t e l t k u r t a n y o l c év művészi termésének önmagá­ ban szemlélt jelentőségén. Angliában a modern k a p i t a l i z ­ musnak, a XX. század második f e l e k a p i t a l i s t a világának ábrázolási problémáival küzködik a dráma, egy o l y a n i d ő ­ szakban, amikor a s z o c i a l i s t a társadalom - és a s z o c i a l i s t a művészet és esztétika - l é t e z é s é v e l azok i s törvényszerűen számolni kényszerülnek, a k i k e l l e r z i k vagy csak fenntartá-

sokkal fogadják e l a z t , amikor a k a p i t a l i z m u s e l l e n t m o n ­ dásai részben újszerű formákban j e l e n t k e z n e k , amikor a polgári i d e o l ó g i á k , a p o l g á r i t u d a t válsága a l e g v á l t o z a ­ tosabb módokon fejeződik k i . Az u j angol dráma jelentősége ez idő s z e r i n t éppen sokarcuságában v a n , abban a sűrít e t t ségben,ahogyan a mai k a p i t a l i s t a v i l á g alapvető problémái, a különféle a l k o t ó i egyéniségeken és szemléleteken át l e szürődve, a maguk drámai k i f e j e z é s i lehetőségeit k e r e s i k . 1956. május 8-ának estéjén mindezzel természetesen senki nem l e h e t e t t még tisztában. De a forradalom gondo­ l a t a mégis o t t zsongott a nézők fejében. Az esemény j e ­ lentősége kétarcú v o l t . E g y f e l ő l : mindenki tudatában v o l t az angol dráma a d d i g l á t s z ó l a g reménytelen ürességének és problémátlanságának, a vákuumnak, amelybe az i s m e r e t l e n fiatal szerző h i r t e l e n berobbant; de ebből a szempontból ünnepi eseményszámba ment v o l n a egy h a z a i abszurd, az é l e t t e l j e s kilátástalanságát e l v o n t a n , sémává redukáltan áb­ rázoló mü bemutatója i s . Osborne nézői és b i r á l ó i azonban p o z i t i v reménységgel nézhettek a jövő f e l é i s ; az u j a n g o l dráma r e a l i s z t i k u s - h u m a n i s z t i k u s i n d i t á s t k a p o t t . És ezért érthető, hogy a darab k r i t i k a i visszhangja s o k k a l hangsúlyosabbá duzzadt, m i n t ahogy a mü autonóm értéke más körülmények között i n d o k o l t a v o l n a ; az é r t é k e l é s t , eredmények és hibák szempontos mérlegelését ezúttal t ú l ­ h a r s o g t a a bírálatokban az á l l á s f o g l a l á s egy t e n d e n c i a , egy program m e l l e t t vagy e l l e n ; a polémia nem a n n y i r a egy darabról, m i n t inkább egy ügyről f o l y t . És ha az e l e j é n ugy mutattuk be Kenneth T y n a n t , mint az u j angol dráma kritikus-kisérőjét, a k i ugy á l l t a s o r r a feltűnő i f j ú t e ­ hetségek m e l l e t t , mint annak idején A l f r e d K e r r a f i a t a l német n a t u r a l i s t a dráma b ö l c s ő j é n é l , akkor s e j t h e t ő : a f o r r a d a l m i hangulatú este őt i s kész fegyverzetben t a ­ l á l t a . A Nézz v i s s z a haraggalról í r o t t k r i t i k á j a megérdem­ l i , hogy s z i n t e magával a művel egy sorban v o n u l j o n be a "Elismerem - i r t a a bemutató másnapdrámatörténetbe.

ján - , hogy a Nézz v i s s z a haraggal minden valószinüség s z e r i n t egy kisebbség ügye marad. A lényeg azonban,mégis, ennek a kisebbségnek a nagysága. Én ugy nagyjából 6 733 0 0 0 - r e becsülöm; ez p e d i g az ország 20 és 30 év k ö ­ z ö t t i lakosságának száma... Kétlem, hogy tudnék-e s z e r e t n i bárkit i s , a k i ne akarná megnézni a Nézz v i s s z a h a r a g g a l t . Az évtized l e g j o b b f i a t a l drámája. Hogy a Nézz v i s s z a haraggal győzelme elsősorban egy ügy győzelme v o l t , azt ékesszólóan b i z o n y í t j a még v a l a m i . 1956. május 8-ának jelentősége úgyszólván függetlenedett az i r ó személyétől. John Osborne maga mindeddig nem v á l ­ t o t t a be t e l j e s mértékben a hozzá fűzött reményeket. (Már itt elöljáróban hadd szögezzük l e azonban: mind Osbornenak, mind a később említendő Íróknak á t l a g o s életkora a 33 körül j á r . A mai angol dráma, érzésünk s z e r i n t , fel­ t é t l e n ü l megérdemli, hogy e z z e l az első r ö v i d szakaszával i s külön és alaposan f o g l a l k o z z u n k ; de a v e l e k a p c s o l a t ­ ban felmerülő problémák már csak i l y e n , é l e t t a n i okok m i a t t i s , súlyosabbak és izgalmasabbak az egyes alkotók egyéni tevékenységénél. Róluk szólva egyelőre még nem l e h e t Shakespeare-ről i r n i , hanem csak az Erz sebet-korról; és nagy kérdés, hogy ez az u j Erzsébet-kor (amely azonban H . Erzsébet k o r a ) , megtermi-e majd a maga Shakespeare-jét. A j e l ö l t e k drámaírói pályafutása legtöbb esetben még egy évtizedes múltra sem t e k i n t h e t v i s s z a ; az értékítéletek tehát, személyek vonatkozásában, az adott p i l l a n a t r a é r v é ­ nyesek, és p e r s p e k t i v i k u s jelentőségük nem megbízhatóbb a j ó s l a t o k n á l . Végtére i s drámaírók esetében még a l e g t u d o mányosabb prognózis: a m e g t e t t útra alapuló, a még o l y markáns törekvésekbői,határozott tendenciákból a jövő f e j ­ lődésére következtető, sem f e l t é t l e n ü l megbízható; k i h i t ­ t e v o l n a a Takácsok (Die Weber. 1892) premierjén, hogy az

5»

Kenneth Tynan i . m. 33» o .

i r ó nevével egykor majd a Károly császár túsza (Kaiser K a r l s G e i s e l . 1908) vagy az I n d i p o h d i (1920) plakátján t a l á l k o z i k újból; és az e l l e n t é t e s irányú meglepő f o r d u l a ­ t o k r a i s akadnak p é l d á k . ) Tehát: Osborne későbbi drámáinak gyakran negativ értékelése tanulságosan v á l i k külön Osborne, a mozgalom-elinditó jelentőségének érintetlenül hagyásá­ t ó l . A"Plays and Players cimü angol szinházi l a p 1961 a u ­ gusztusában, röviddel a Paul S l i c k e y világának (The World of Paul S l i c k e y . 1959) bukása, a L u t h e r ( L u t h e r . 1961) ké­ t e s s i k e r e után, vezércikkben szögezte l e : "Osborne ma kétségkívül korunk a n g o l színházának legfontosabb a l a k j a . Mert több ő , mint néhány k i t ű n ő . . . dráma szerzője: ő az az ember, a k i forradalmat csinált drámaira su nkban, kiszabadí­ t o t t a a kény szerzubbonyból, amelyben az már csaknem meg­ f u l l a d t , és nemzedékek óta i s m e r e t l e n v i t a l i t á s s a l ruházta fel." A mozgalom, mindnyájan t u d j u k , röviddel születése u tán már nevet k a p o t t . Egy valamire mégis érdemes i t t f e l ­ figyelni: a név nem i r o d a l m i fogantatású v o l t . A f i a t a l művészek mozgalmai általában i r o d a l m i csengésű, vagy l e g ­ alább művészeti, tudományos, f i l o z ó f i a i aszociációkat éb­ resztő neveket szoktak választani vagy k a p n i ; a X I X . szá­ zadtól kezdve, a századforduló körül és után elharapódzó lázas burjánzáson át, egészen n a p j a i n k i g , a parnasszistákt ó l , a z unanimistákon á t , a " p a t a f i z i k u s o k i g " és az abszur­ dokig s t b . , s t b . Az elnevezésekhez többé-kevésbé t u d a t o s , márcsak a h a r c i , p r o v o k a t i v j e l l e g kidomboritása m i a t t i s világosan megfogalmazott program j á r u l t . Az u j a n g o l drá­ mai mozgalom e l s ő , s azóta i s népszerű elnevezése - a "Dü­ hös Piatalemberek" - önmagában h o r d j a b i z o n y t a l a n , majd­ hogynem b i o l ó g i a i , lebegő és többértelmü karakterét. A név azonban pontosan k i f e j e z t e legalábbis az A n g l i a - s z e r t e ­ nemzeti t i p u s n a k e l i s m e r t főhős, Jimmy P o r t e r lényegét és személyiségének mondanivalóját. Jimmy P o r t e r - és á l t a l a , mint szócsövön át, természetesen az i r ó - dühös. De miért? n

Hernani azért v o l t "dühös", mert kiforgatták örökségéből, elragadták t ő l e a s z e r e t e t t nőt, és mert a társadalomban n y i l t , egyszemélyi zsarnokság u r a l k o d o t t . A f i a t a l Gerhart Hauptmann hősei egyszerűen azért v o l t a k "dühösek", mert nyomorogtak. És Jimmy P o r t e r ? Jimmy P o r t e r t ő l nem v e t t e k e l semmit,sőt, megszerezhette magának a felsőbb osztályok­ ból azt a nőt, a k i t a k a r t . Rosszul é l Jimmy Porter? Roszs z u l , de nem ez a lényeg, sőt, a dráma jónéhány b í r á l ó ­ j a - és magán a művön b e l ü l i s a r é g i r e n d k é p v i s e l ő j e , Redfern ezredes - , e l s ő l á t á s r a némi j o g g a l , e l i s Í t é l t e e z é r t . Egyetemet v é g z e t t , értelmes f i a t a l e m b e r - miért nem kezd v a l a m i t képességeivel? Nyilvánvaló, hogy magamagát száműzi a cukorkakereskedésbe és a sivár anyagi körülmé­ nyek közé. Jimmy dühe más fogantatású, és vadságában, de még inkább b e f e l é fordultságában könnyen l á t s z i k öncélú­ nak. (A magyar birálók kárhoztatták i s e z é r t . ) A régebbi korszakok reprezentatív t r a g i k u s hősei H a m l e t t e l együtt vallhatták: "Kizökkent az i d ő ; - ó, kárhozat! Hogy én szü­ l e t t e m h e l y r e t o l n i a z t . " A Jimmy P o r t e r e k nemzedéke csak ámult i r i g y s é g g e l t e k i n t h e t v i s s z a ezekre a legendás e l ő ­ dökre, mert az ő mottójuk, az ő fájdalmuk éppen az e l l e n ­ kező: az ö kárhozatuk az, hogy nem tudják, miként l e h e t n e h e l y r e t o l n i a kizökkent i d ő t és ugy é r z i k , mégis a r r a szü­ l e t t e k , hogy a kizökkentse get a legkinzóbb élességgel é r ­ zékeljék. Jimmy h i r e s mondása - "Nekünk már nem maradtak j ó , igaz ügyek" - ismétcsak t ú l n ő t t a dráma jelentőségén. Jimmy, mindenben, amit nem t e s z vagy nem t e n n e , e g y é r t e l ­ műen haladó. Ugyancsak Kenneth Tynan á l l a p i t j a meg, i g e n szellemesen, hogy " . . . n e m l e h e t elképzelni Jimmy P o r t é r t , amint m o z d u l a t l a n a r c c a l f i g y e l olyan beszédekre, amelyek e l i d e g e n í t h e t e t l e n jogunkat h i r d e t i k c i p r u s i iskolásfiuk megkorbácsoldsára. Ot és a maga f a j t á j á t soha nem l e h e t n e lincselő

tömeggé m o z g ó s í t a n i . . .

és ha borotvát nyomnál a 6

kezébe,semmi másra nem használná, mint borotválkozásra." * 6.

Kenneth Tynan 1. m. 131« o .

A p o z i t i v negatívumok azonban nem t ö l t h e t i k be egy o l y a n ember é l e t é t , a k i é r z é k e l i az idők kizökkentségét. A p o z i ­ tívum - v a g y i s a cselekvés - útja Jimmy számára e l z á r v a ; s az energia kötekedésben, hepciáskodásban, szadi s z t i k u s - m a z o c h i s z t i k u s játékokban, v a g y , legjobb esetben,maró, i g a z , de t e h e t e t l e n és e l é g t e l e n részbirálátokban vezetődik l e . (Későbbi kérdés, de rövid f e l v e t é s e már i t t i s k í n á l k o ­ z i k : i g a z a van-e a kritikának akkor, m i k o r Jimmyben csak e z t az ellenszenvességet l á t j a és b i r á l j a ? Hogyan érezhet egyätt a néző v a l a k i n e k a szenvedésével, s e szenvedés i n d o k o l t , rokonszenves v o l t á v a l , ha maga az alak drámai létének legfőbb mércéjén: t e t t e i b e n könnyűnek b i z o n y u l ? I l y e a problémák az u j a n g o l drámában nemcsak Jimmyvel k a p ­ c s o l a t b a n merülhetnek f e l ; előfordulnak olyan változatok i s , amikor a hős s i r a l m a s tehetetlensége, kisszerüsége, látszólag égbe kiáltó naivitása k e l t e l l e n s z e n v e t , legye­ nek bár e vonások bármily precízen i n d o k o l t a k . Az e l l e n ­ szenves vagy többértelmü p o z i t i v hős nem u j jelenség a drámatörténetben; de mindenkor az iró valóságszemléletének mélysége és az iró művészi képessége együtt dönti e l , hogy a t i p i k u s szituációhoz t i p i k u s hőst t u d - e választani, és hogy a hősben a c s a k i s rá jellemző egyéni vonások d i a l e k ­ t i k u s harmóniában hangolódnak-e össze azokkal a vonások­ k a l , amelyek a t i p i k u s szituáció hordozójának szerepére alkalmassá t e s z i k . A mai n y u g a t i , s i g y az angol dráma i s súlyos gondként küzködik a hös kérdésével, éppen az egyes ember e l ő t t á l l ó társadalmi, cselekvési lehetőség, az e l ­ idegenedés egész, b o n y o l u l t problematikája m i a t t . I g e n sok esetben a hős egyéniségének v é g l e t e s elfajulásai - akár a t e l j e s elszürkülés, akár a t e l j e s gátlástalanság, a gyö­ kértelen "szinesség" irányába - kimutathatóan a v a l ó ság­ szemlélet fogyatékosságaiból erednek. Osborne esetében azonban a hős szélsőséges elutasítása nem l á t s z i k i n d o ­ k o l t n a k . Kétségtelen p e r s z e , hogy a perspektíva hiánya - nem a főhősben, hanem magában az Íróban - átüt a f i g u -

r a n ; h i s z e n elképzelhető lenne egy Jimmy P o r t e r - f é l e hős ábrázolása egy o l y a n i r ó t o l l á b ó l , a k i maga e z e r s z e r t e többet t u d a figuránál, amit Osborne-ról nem l e h e t elmon­ d a n i , és ez esetben a hős jelleméből fakadó kétértelműség a dráma egészének kontextusában valamiképpen feloldódna;de Osborne alkotásait éppen az t e s z i mindmáig az u j angol drá­ ma v i s z o n y l a g legkerekebb és legharmonikusabb t e l j e s í t m é ­ nyévé, hogy e g y f e l ő l az ő dühe a legszenvedélyesebb és legkövetkezetesebb, másfelől nem bonyolódik b e l e a nálánál voltaképpen haladóbb. gondolkodású A r n o l d Wesker módján egy meg nem emésztett perspektíva helyenként zavaros és t é t e l szerű keresgélésébe, v a g y i s : ő ő r z i l e g t e l j e s e b b e n a k r i ­ t i k a i r e a l i z m u s hagyományait, annak ma lehetséges, fenn­ tartásos és egyre ingatagabbá váló formájában, Jimmy Por­ t e r "hepciáskodása" szervesen következik tehetetlenségre kárhoztatott l u c i d i t á s á b ó l , pompás, radikálisan p r o g r e s z s z i v k r i t i k a i érzékéből és alapvetően t i s z t a , humanista szenvedélyességéből; és az az előadás, amelyik e z t a s z e r ­ ves j e l l e m b e l i egységet minden o l d a l r ó l meg t u d j a r a g a d n i , megmentheti számára a nézők rokonszenvét még o l y a n ország­ ban i s , ahol máskülönben j o g g a l merülhetne f e l az egyik magyar k r i t i k u s kifogása:"Ezt a d a r a b o t i l y e n t i s z t á n l á t ó f őf igurával • • • a k i ennyi t i s z t á n l á t á s s a l o l y undorító, hasznos t e t t r e képtelen p o z ő r . . . i g y legalábbis nehéz megn

emészteni ma és Magyarországon." A Nézz v i s s z a haraggal bemutatója után Tynan l a p j a , a z "Observer"szindarab-pályázatot h i r d e t e t t mai témára. Még az O s b o r n e - k e l t e t t e széleskörű v i s s z h a n g ismeretében i s , a l a p j ó esetben l e g f e l j e b b mintegy 5OO pályaműben reményke­ d e t t . Rövid időn b e l ü l kétezer u j dráma érkezett b e . Rész­ ben a győztesek közül, részben az utánuk feltűnt f i a t a l o k ­ ból került k i az a mintegy két t u c a t n y i i r ó , a k i n e k neve mára, 1 9 6 3 - r a f e l t é t l e n vonzerőt j e l e n t már a plakáton, s 7«

Rajk András k r i t i k á j a ; Népszava I 9 6 0 , á p r i l i s 2 8 .

a k i k Osborne kezdeményezését egy egész nemzedék mozgalmává s z é l e s í t e t t é k . Shaw óta nem tükrözte az angol dráma i l y e n sokoldalúan és szenvedélyesen a nemzeti problémákat ; az Erzsébet-kor óta Angliában, Európában p e d i g a német e x ­ presszionizmus óta, nem v o l t egy országon b e l ü l i l y e n sú­ lyú és ennyi i r ó t f o g l a l k o z t a t ó drámai mozgalom. A s z i n t e e g y i k napról a másikra kirobbanó elemi erejű érdeklődés a k o n f l i k t u s o k műfaja: a dráma i r á n t meglepetésszerűen érte a z o k a t , a k i k a k o n f l i k t u s o k n a k Angliában v a l ó l é t e z é s é t tagadták: a " j ó l é t i állam" zászlóhordozóit és a z o k a t , a k i k fenntartás nélkül h i t t e k n e k i k . Ennek a tanulmánynak problematikája megköveteli, hogy néhány közgazdasági kérdéssel, ha f e l ü l e t e s e n i s , f o g l a l ­ k o z z u n k . Szükség van e r r e nemcsak abban a tágabb értelem­ b e n , mely s z e r i n t minden k o r és ország művészete szervesen kötődik az a d o t t gazdasági-társadalmi alaphoz, hanem szű­ kebben i s : a mai a n g o l "szinházi csoda" reakciója és szá­ mos vonatkozásban cáfolata a "gazdasági csodának"; h o l t u ­ d a t o s a n , h o l öntudatlanul, v i t á z i k h i r d e t ő i v e l , kétségbe v o n j a , r e l a t í v v á t e s z i , sőt e l v e t i vivmányait, t o r z u l á s a i ­ ban visszhangozza, sőt ad absurdum v i s z i e l m é l e t e i t , hatá­ sában néha e l l e n e mozgó s i t , máskor,még pusztán " b i o l ó g i a i " dühe á l t a l i s , a kiábrándulás rikácsoló hangjával z a v a r j a meg a mesterséges harmóniát. Szükséges tehát, hogy é r i n t ő ­ legesen felvessük a W e l f a r e S t a t e " néhány kérdését és e kérdéseknek a drámával való összefüggését. Anthony Sampson A n g l i a anatómiája cimü müvének a d a t a i s z e r i n t 19^7-hez v i s z o n y í t v a Angliában a bérek 1 0 0 - r ó l '

Fi

1960-ban 2 3 0 - r a emelkedtek, az árak pedig csak 1 7 0 - r e . (Hogy ezek az adatok mennyire h i t e l t érdemlőek, azt persze nem t u d h a t j u k ; de a v a l ó s á g t ó l nagyon t á v o l nem l e h e t n e k , 8.

Anthony Sampson: The Anatomy of B r i t a i n . Harperá Row, P u b l i s h e r s , New York and Evanston, 1962, 574. o7~

különben a szerző nem deklarálhatna i l y e n k a t e g o r i k u s a n . ) Az életszínvonal emelkedése v i t a t h a t a t l a n ; a j ó l é t i állam i d e o l ó g i á j a t e l j e s f o g l a l k o z t a t o t t s á g o t , kiegyensúlyozott, s t a b i l polgári jómódot i g é r mindenki számára. A polgári közgazdaságtanban v i l á g s z e r t e u j irány v á l i k hangadóvá; a k a p i t a l i z m u s ellentmondásainak önmagán b e l ü l i megoldódása, az osztályon f e l ü l i állam, m i n t a kizsákmányolás megszün­ tetésének b i z t o s i t é k a , a k a p i t a l i z m u s és a szocializmus kiegyenlítődése, a szocializmus elavulása: ezek az u j i d e o l ó g i a i hadjárat a l a p t é z i s e i . Legendaként j á r t a be Ang­ l i á t az e s e t , hogy v a l a k i a munkanélküli segélyből két hé­ t i g üdült a Riviérán és 5^5 f o n t o s bérautóval rótta az u t a k a t ; J . K . G a l b r a i t h , a Kennedy-éra fő ideológusa p e ­ d i g , h i r e s könyvében, a Bőség társadalmában (The A f f l u e n t S o c i e t y , 1958) már egyenesen a f e j l ő d é s gátját l á t j a a f o ­ gyasztók túlságos elkényeztetettségében. M i v e l a személyes fogyasztás, s z e r i n t e , t e l i t e t t , ugy v é l i , i d e j e lenne a b ­ ból l e f a r a g n i , hogy a közületi kiadások növelésével, a t u ­ dományos-technológiai haladás e l ő s e g í t é s é v e l állhassa a v e r s e n y t a tőkés v i l á g a s z o c i a l i s t a r e n d s z e r r e l . A polgá­ r i közgazdász-filozófusok, a marxizmus vulgarizálásával és e l t o r z i t á s á v a l operálva, abból i n d u l n a k k i , hogy ha a mun­ kásosztály elnyomorodása nem következik b e , e z z e l a szo­ c i a l i z m u s érvényét v e s z t e t t e . Szerintük a marxizmus egy a d o t t korszak, nevezetesen a XTJC. század szocializmusa; a ma szocializmusa az államkapitalizmus, és a marxi s z o c i a ­ lizmus l e g f e l j e b b az elmaradott országok vonatkozásában érvényes még; persze csak addig,amig azok i s e l nem érik a f e j l e t t tőkés országok s z i n v o n a l a t . A z 1959-es elsöprő t o r y v á l a s z t á s i győzelmet Macmillan miniszterelnök tömören i g y é r t é k e l t e : g y a k o r l a t i l a g megszűnt az osztályharc Angliá­ ban. Ám közgazdászok és p o l i t i k u s o k h e l y e t t - és már csak azért i s , hogy a probléma elsőrendűen idevágó v o l t á t b i z o ­ nyítsuk - hadd idézzünk két drámatörténészt e tanok hatá­ sának i l l u s z t r á l á s á r a . "Kern az állam fonnyadt e l , hanem a

munkásosztály ( t . i « a szó k l a s s z i k u s értelmében v e t t , harcos és egységes munkásosztály - Sz. Sz. J . ) , amely r é ­ szesült a háborús konjunktúra és a háború utáni j ó l é t i törvénykezés valamennyi előnyében. Minden radikális p o l i ­ t i k a primus movense, az éhség, nem v o l t többé lényeges probléma. Nemsokára helyébe l é p e t t a száguldó fogyasztás és a s z e r v e z e t t mohóság korszaka. Emberek nőttek f e l , akiknek számára a L e f t y r e várva j e l l e g z e t e s e n időszakhoz kötött alkotás ( ' p e r i o d - p i e c e ' ) v o l t , és a k i k e t a háborús hősök egyszerűen u n t a t t a k . . . A p r o g r e s s z i v szocializmus a század közepe angol munkásosztályának zömére nem alkalmaz­ h a t ó . . . Hogy elnyomott osztályt t a l á l j o n - a drámának a n y u g a t - i n d i a i s z i g e t v i l á g , Írország,vagy a munkanélküliek lényegtelen, marginális rétege f e l é k e l l t e k i n t e n i e . . . " ^ * De maga Kenneth Tynan - a k i az u j angol dráma dühét o l y jogosnak és i n d o k o l t n a k t a r t j a - sem t u d j a meglátni az i g a z i összefüggést a ' p r o s p e r i t y ' és a düh k ö z ö t t , amikor Brecht Jó embert, keresünk cimü müvének e l r a g a d t a t o t t is­ mertetése során a következő megszorítással é l : "Jelen prosperitásunk állapotában ezek a problémák lényegtelennek tűnhetnek. Azonban még mindig kegyetlenül lényegesek a l a ­ k o t t világnak több m i n t f e l e számára. A közgazdasági f e j t e g e t é s e k e t a minimálisra akarván szőri t a n i , csak utalásszerűén emlékezhetünk meg azokról a Magyarországon i s l e f o l y t v i t á k r ó l , amelyek t i s z t á z t á k , hogy a munkásosztály elnyomorodása nem egyedüli és k i z á ­ rólagos mozgatórugója a k a p i t a l i z m u s megdöntésének. A v i ­ ták eredményét az egyik szerző i g y summázta: "Ha a szo­ c i a l i z m u s az életszínvonal tekintetében e l é r i vagy t u l i s h a l a d j a a k a p i t a l i z m u s t , a tőkések létérdekből kénytelenek lesznek engedményeket t e n n i és j e l e n ő s e n j a v u l h a t a mun9. 10.

Laurence K i t c h i n : Mid-Centufy Drama. Faber and Faber, London 1962, 1 0 2 . , i l l e t v e 1Ô9. o . Kenneth Tynan 1 . m. 148. o .

kásosztály h e l y z e t e . Ennek e l l e n é r e , forradalma so dhat a munkásosztály, mert t u d a t o s u l a munkásokban, hogy a t e r m e ­ lőerők mai színvonalán, a termelési viszonyok e g y s z e r i megváltoztatásával, gyökeres3n j a v u l h a t n a k életkörülmé­ n y e i k . " " ' ' * S . L i l l e y Az automatizálás és a társadalom cimü könyvében például számadatokkal b i z o n y l t j a , hogy ha Ang­ liában szocializmus l e n n e , öt évenként megkétszereződnék az életszínvonal. Másfelől a m a r x i s t a közgazdaságtan pon­ tosan t u d j a és számos alkalommal k i i s m u t a t t a , hogy a k a p i t a l i z m u s törvényszerűségei, ellentmondásai továbbra sem szűntek meg h a t n i , és a c i k l u s o s fejlődésből következő válságok, a munkanélküliség s t b . a legszebb ideológiákkal sem küzdhetők l e . W i l l Paynter, az angol bányászszakszer­ vezet kommunista v e z e t ő j e s z e r i n t , "Ha a visszaesés e l k ö ­ vetkezik, a fiatalok sokkal lázadóbbak lesznek, m i n t mi v o l t u n k . . . A különbség a munkások és a munkaadók részese­ dése között ma i s éppoly nagy, m i n t v a l a h a v o l t . " " ^ ' És ez a l a k o n i k u s , " p a r a s z t i a n " egyszerű d e f i n í c i ó hordozza ma­ gában a " j ó l é t i állam" megítélésének alapját. Bárhogyan emelkedik i s az életszínvonal - és ez az emelkedés még a l e g f e j l e t t e b b tőkés országokban sem egyenletes és á l t a l á ­ nos - , ez nem v á l t o z t a t a társadalmi berendezkedés lénye­ gén, érintetlenül hagyja mind a h a t a l m i , mind az o s z t á l y - , mind az elosztási v i s z o n y o k a t , a nemzeti jövedelemből való részesedés arányait. V a g y i s : ez a f e j l ő d é s - amelyet nem tudomásul venni vagy t a g a d n i e l m é l e t i és p o l i t i k a i szem­ pontból egyaránt káros" dogmát izmus v o l n a - csak a r ö v i d ­ látókat, a kispolgári mentalitást e l é g í t h e t i k i maradékta­ l a n u l , és csak a minden nemű szociálreformisták láthatják benne az elérhető és elérendő cél maximumát. Ugyanakkor az angol s z a k s z e r v e z e t i vezető tömören megfogalmazott nézete 1

11. 12.

K a b u l i t s László: Ankét Molnár E r i k : "A j e l e n k o r i k a ­ p i t a l i z m u s néhány gazdasági problémája" cimü könyvé­ r ő l . Társadalmi Szemle 1959« december. Anthony Sampson i . m. 560. o .

a kérdés egy másik, döntő aspektusára i s r á v i l á g i t : "Ha a visszaesés e l k ö v e t k e z i k . . . " Ez ugyanis a z t j e l e n t i , hogy az életszínvonal emelkedésének fenntartására egyfelől a gazdasági alap sem nyújt b i z t o s í t é k o t , de másfelől nem á l l harmóniában ez az emelkedés a társadalmi r e n d d e l sem. Egy konkrét példán át szemlélve: a sztrájkjog súlyos megnyir­ bálása De Gaulle Franciaországában az a d o t t p i l l a n a t b a n e s e t l e g csak a p o l i t i k a i l a g t u d a t o s rétegek szemében l e p ­ l e z ő d i k l e a maga t e l j e s veszélyességében; de gazdasági pangás vagy csak a kizsákmányolók v a l a m i l y e n offenzivája esetén a legkispolgáribb szemléletű dolgozók e l ő t t i s v i ­ lágossá v á l i k , hogy p o l i t i k a i hatalom és erő nélkül a t ö ­ megek h e l y z e t e az osztálytársadalomban változatlanul k i ­ s z o l g á l t a t o t t , és a gazdasági előnyök, amelyeket bizonyos időszakokban élvezhetnek, bármikor visszavehetők tőlük, ha nem lépnek a p o l i t i k a i küzdelem útjára. És éppen e z é r t : bármilyen újszerű, uj tipusu konfliktusokat vet i s f e l - hogy visszatérjünk a j e l e n időszak Angliájába - a " j ó ­ l é t i állam" konstrukciója, és bármilyen f o n t o s i s az, hogy az irók ezekre érzékenyen reagáljanak, reagálásuk mélyebb értékének fokmérője az, hogy társadalmi rendjük ezen a l a p ­ kérdéseivel m i l y e n mértékig vannak t i s z t á b a n . Kétségtelen tény, hogy a mai angol drámában a v á l s á ­ gok, a nyomor problémái csak elszórva, szigetszerűen, l e g ­ többször az e g z o t i k u s n a t u r a l i z m u s s z i n e i t f e l ö l t v e j e ­ lennek meg, és a drámaírók j ö v ő t kutató t e k i n t e t e , b a l s e j ­ t e l m e i , aggályai, sőt, halálhangulatai nem a gazdasági d e ­ konjunktúra vagy depresszió rémeivel küzdenek. Ha az i l y e n j e l e k elszaporodnának, az i r ó k jelentős része - par e x ­ c e l l e n c e társadalmi érdeklődésénél fogva - minden b i z o n y ­ n y a l majd f e l f i g y e l n e rájuk; most, 1956 és 1965 k ö z ö t t , azonban éppen az az érdekes, m i l y e n viszonyban állnak" Osborne ás t á r s a i az angol k a p i t a l i z m u s ezen adott s z a k a ­ szával, a " j ó l é t i állammal", a f r i g i d a i r e - e k és a t e l e v í ­ z i ó k , a s t a b i l i z á l t n a k tünő p o l g á r i életviszonyok k o r s z a ­ kával.

Mindenekelőtt: a " j ó l é t i állam" bizonyos árnyoldalait még legoptimistább támogatói i s é r z é k e l i k . Már u t a l t u n k J . J . G a l b r a i t h könyvére, amely a " t u l h a l m o z o t t " fogyasz­ tók rovására a k a r j a f e l v e n n i a v e r s e n y t a s z o c i a l i s t a v i ­ lágrendszer magasabb akcióképességével és vonzásával? de e m i i t e t t könyvében Anthony Sampson i s Hruscsovot i d é z i , a k i a s z o v j e t szakembereket rótta meg "az átfogó c é l irán­ t i érzék időleges elernyedéséért". M i l y e n f o k o z o t t a n é r ­ vényes ez Angliára, a h o l átfogó nemzeti c é l k i t ű z é s r ő l a l i g h a l e h e t szó, mondja Sampson, a k i épp ezért egy á l t a ­ lános elamerikanizálódástól f é l t i hazáját, amelyen belül a j ó l é t és a növekedés csak "tartós fogyasztói javakban, acéltermelésben és i p a r i termelékenységben" f o g k i f e j e z ő d ­ n i , de e l s o r v a d minden, ami az é l e t e t emberivé és é r t e l 13. messe t e s z i . Maga A d l a i Stevenson, tehát egy a m e r i k a i vezető p o l i t i k u s i s vészharangot k o n d i t meg egy tanulmány­ gyűjteményében, amelynek cime i s i g e n jellemző: A nemzeti c é l k i t ű z é s . Amerika válságban^ sürgős f e l h í v á s . "Vajon v a ­ l ó szinü-e, hogy a s z u p e r m a r k e t t e l , m i n t templomunkkal és a f i z e t e t t rádióreklámmal, m i n t litániánkkal a v i l á g o t Ame­ r i k a emelkedett céljainak és ösztönző életmódjának e l l e n 14 állhatatlan v i z i ó j á v a l l e l k e s í t h e t j ü k ? . . . " * E panaszok általános jellemzője azonban az, hogy az egész társadalmat közös nevezőre hozzák: a perspektíva, a c é l hiánya e g y f o r ­ mán nyomaszt m i n d e n k i t , ós mindenkinek közös f e l e l ő s s é g e és érdeke, hogy ezen s e g i t s e n . A"Times"egy szinházi c i k k e i d é z i például Lord Sandwich megállapítását: "Ugy l á t s z i k , a s z e l l e m i z ü l l ö t t s é g egy formája elválaszthatatlan a f e j ­ l e t t demokráciáktól", majd hozzáfűzi: ezért a l e l k i kórért azonban nem szabad csak e g y e t l e n o s z t á l y t h i b á z t a t n i . "A t e h e r széles értelemben közös; a modern hatalom és jómód nemcsak a vezetők morálját t e s z i próbára,hanem mindenkiét. 13« Lásd Anthony Sampson i . m. utolsó f e j e z e t e : Anatomy of B r i t a i n , 620-638. o . 14-. The N a t i o n a l Purpose. America i n C r i s i s ; an urgent summons. New York I 9 6 0 .

Éhínségkor i g e n nemesen gyakorlom a tartózkodás erényét. A bőség fegyelmet k ö v e t e l . " ^ * Ennyiből i s v i l á g o s talán: nem v é l e t l e n , hogy Angliá­ ban a dráma hosszas stagnálásra v o l t i t é l v e , de éppúgy nem v é l e t l e n az sem, hogy mikor végre k i t ö r t a f ö l d a l ó l , e l ­ lenállhatatlan folyamként áradt tovább. Ugy l á t s z i k : a társadalmi ellentmondások hagyományosabb j e l l e g ű ábrázolá­ sának elégtelensége jó i d e i g megbénította az irók kezdemé­ nyező kedvét, és a részben módosult formában f e l l é p ő e l ­ lentmondások érzékelése 1956 táján v e r t gyökeret a valóság r e j t e t t e b b összefüggéseire, a közhangulat lappangóbb voná­ s a i r a i s fogékony elmékben. A h e l y z e t nyilvánvalóan é r e t t v o l t ; s amennyire John Osborne-nak, mint meghatározott em­ bernek f e l l é p é s e , a Nézz v i s s z a h a r a g j a i n a k . mint e g y e d i műnek megszületése v é l e t l e n s z e r ű , épp a n n y i r a törvényszerű az, hogy k e l l e t t jönnie v a l a k i n e k , a k i k i f e j e z i a sima f e l s z i n t a mélység f e l ő l már fel-felpupozó áramlatokat, és hasonlóképpen törvényszerű, hogy váratlannak tetsző f e l l é ­ pése láncreakcióként i n d í t o t t e l ujabb és ujabb tehetsége­ k e t , és a szinházat, az Erzsébet-kor óta e l ő s z ö r , az angol művészeti-irodalmi é l e t központjává, legmozgékonyabb és legizgalmasabb területévé v á l t o z t a t t a . 1

A világháborút követő e l s ő évek fellendülése során ugy tűnt: a drámára kedvezőtlen korszak v i r r a d t . A I I . v i ­ lágháború győzedelmes b e f e j e z é s e , a gazdasági válságok e l csillapodása egy sereg közvetlenül kínálkozó, könnyen hozzáférhető k o n f l i k t u s a l ó l húzta k i a t a l a j t ; Angliában egyébként sem a háborúnak, sem a válságoknak nem v o l t kü­ lönösebben erős drámai v i s s z h a n g j a . A többi n y u g a t i o r ­ szágban, néhány kiemelkedő polgári r e a l i s t a a l k o t ó t ó l , A r t h u r M i l l e r t ő l , F r i e d r i c h Dürrenmatt-tól, Max F r i s c h t ő l , i l l e t v e Jean-Paul S a r t r e és Tennessee W i l l i a m s egyes mü­ v e i t ő l e l t e k i n t v e , a felismerhetően emberi a l a k o k a t mozgató 15«

Heroes o f Conscience i n t h e Theatre. gusztus 2 .

Times 1962. a u -

k o n f l i k t u s o k a bulvár, az ü z l e t i szándékú szinház színpa­ d a i n zsúfolódtak össze, a három- és több szög-darabok mo­ dern és kevésbé modern v á l t o z a t a i t kérődzve; és a szenzá­ c i ó , a diadalmasan hóditó u j irány az abszurd dráma l e t t , amely a maga problémáit az örök és általános emberi kérdé­ sek mezébe ö l t ö z t e t t e : az emberi k a p c s o l a t o k , a megisme­ rés, az önkifejezés lehetetlensége, az emberi magány, a halálfélelem mint drámai probléma nem á l l t ellentétben a j ó l é t i államhoz, az osztályok f ö l ö t t i k a p i t a l i z m u s h o z f ű ­ ződő i l l ú z i ó k k a l . Mig a nyomort vagy a kizsákmányolás kü­ l ö n f é l e formáit f e s t ő drámák általában nem kerülhették e l vagy a n y i l t támadást vagy a p o l g á r i k r i t i k a különféle t a k t i k a i manővereit, a hangsúlyéitolásoktól, átértelmezé­ sektől a művészi kérdések minden egyebet elnyomó boncolá­ sán át a f e r d i t é s e k i g , a n y i l t t o r z í t á s o k i g , az abszurd drámák problémáit - még akkor i s , ha ezek e s e t l e g , többé vagy kevésbé érezhetően, társadalmi implikációkat hordoz­ t a k i s - könnyűszerrel szentesitették, mint az emberi á l ­ l a p o t embertől meg nem változtatható örök tragédiájának k i f e j e z é s e i t . Hogy ezek az örök tragédiák miért éppen most váltak akuttá, a r r a kézenfekvő v o l t az indokolás; a XX. század derekán az emberiséget immár létfenntartási problé­ mák - legalábbis e drámák szülőföldjén, a f e j l e t t tőkés országokban - nem f o g l a l k o z t a t j á k , s i g y az emberek szeme és l e l k e szabaddá v á l t a l é t nagy kérdéseinek felmérésére és elfogadására. A L e f t y r e várva és a Godot-ra várva kö­ zött e s z e r i n t nem husz év, hanem egy v i l á g á l l : a társa­ dalmi konfliktusoktól a dráma végre e l j u t h a t o t t az emberi l é t lényegével való szembenézésig. L e f t y e l j ö t t , ez a kér­ dés megoldódott; Godot azonban nem jön e l soha. És most éppen e r r e k e l l f e l h í v n i az emberek figyelmét. Magánjellegű ( b u l v á r - ) k o n f l i k t u s o k és az általános emberi l é t "végső" kérdései: ugy tünt t e h á t , ez marad a szinház számára. (Az angol dráma t e t e j é b e csak az előbbi­ v e l büszkélkedhetett; a saját abszurd hullámát, jellemző

módon, szintén csak Osborne—ék f o r r a d a l m a szabadította f e l . ) A polgári társadalom fokozódó elidegenedési-atomizá­ lódás! f o l y a m a t a szintén kedvezett ennek a r e z i g n á l t szem­ l é l e t n e k : ugy l á t s z o t t , nincs o l y a n közös küzdőtér, ahol az emberek találkozhatnának, ós n i n c s olyan c é l , amelyért harcba indulhatnának. A komfortosan berendezett k i s csalá­ d i házakban önmagukba gubódzott k i s egységek élnek, ame­ lyekből közös i n d u l a t o k a t k i c s i h o l n i nem l e h e t , és n i n c s e ­ nek j e l s z a v a k sem, amelyekkel a harsonás-jelölt egyáltalán kicsalhatná őket házaikból. Persze bizonyos, hogy ezekben a házakban sincs minden rendben, ha az iró leemelné e g y i k nek-másiknak a t e t e j é t , nyilván nem egy emberi tragédiára, meghiúsult á l e t r e , családi p o k o l r a láthatna rá; de vajon h o l r e j l i k e tragédiák közérdekű, szélesebb jelentőségű magva? Mi a b i z t o s i t é k , hogy mindebből nem csak bulvár j á ­ ték, vagy akár bulvártragédia (mert I l y e n i s v a n ) k e r e kedxiek? M a r t i n E s s l l n Brecht-monográfiájában e h e l y z e t t e l k a p c s o l a t b a n egy, alighanem még i s m e r e t l e n b r e c h t i mon­ dást i d é z : "A hegyek gondjai mögöttünk vannak ; előttünk a sikság g o n d j a i terülnek e l . " • Vajon dramatizálhat ók-e a "sikság" problémái? ,t

M

1

6

Ekkor tépte f e l Osborne dühe a z s i l i p e t és a sikságkomplexum egyszeriben erősen kétségessé v á l t .Mert ha Jimmy P o r t e r k i u t a t , perspektívát nem l á t o t t i s , d e a dühre o k o t , patakzó-tajtékos monológjaiban, e z r e t i s . Kitűnt például, hogy az osztálykülönbségek, a h i e r a r c h i a megalázó, megnyo­ mó r i t ó d i s t i n k c i ó i nem avas múltbeli kövületek, hanem meg­ annyi é l ő valóság és szorításukért nem mindenkit kárpótol a f r i g i d a i r e vagy a t e l e v í z i ó ; k i t ű n t , hogy az emberi mél­ tóságra ós i n t e g r i t á s r a a valóságban számtalan csapda l e ­ s e l k e d i k ; kitűnt, hogy a vagyoni különbségek sem enyésztek e l vagy egyenlítődtek k i a j ó l é t i államban; k i t ű n t , hogy a " r é g i j ó " k o n f l i k t u s o k , amelyek f ö l ö t t már a n n y i polgári 16.

M a r t i n E s s l i n : B r e c h t : A Choice of E v i l s . Spottiswoode P u b l i s h e r s LTD. London 19ÖÖ".

Eyre

and

ideológus húzta meg a halálharangot - ha módosult formában i s - , de élnek, hatnak, és ha u j eszközöket kivannak i s , mindenképpen k i i s aknázhatók* De ez még nem minden, ezek még csak a L e f t y - k o r s z a k módosított problémái v o l t a k , ame­ l y e k azonban éppen a valóban emelkedett életszínvonal m i ­ a t t tovább bonyolódtak o l y a n társadalmi és következéskép­ pen minden ember számára valamiképpen á t t é t e l e z ő d ő gondok­ ban, amelyekre L e f t y táborának talán még nem v o l t i d e j é t hogyan tovább? Hogyan k e l l , hogyan érdemes élni? Hogyan találhatjuk meg a h i d a t e g y i k k i s háztól a másikig, hogyan l e l h e t i meg az ember újra a maga k o l l e k t i v l é t é t , a z t a harmóniát, amely hajdan, éppen a bérharcoknak, az a n g o l munkásmozgalom fellendülésének korszakában, a spanyol p o l ­ gárháborúval kapcsolatos pezsgő társadalmi a k t i v i t á s i d e ­ jén megvolt Í és nem v é l e t l e n , hogy Angliában ma sokan - és közöttük jónéhány f i a t a l drámaíró - álmodja v i s s z a n o s z ­ talgikusán e z t a - a mainál a n y a g i l a g s o k k a l nyomorúságo­ sabb - k o r s z a k o t . És a düh, Jimmy P o r t e r dühe szenvedélye­ sen f o r d u l t a társadalom e l l e n , amely olcsó csalétkek f e l ­ kínálásával a k a r j a k i ö l n i az emberekből ennek az egyéni k o l l e k t i v létnek nemcsak az é l v e z e t é t , de még az igényét i s , a társadalom e l l e n , amely meg a k a r j a g á t o l n i , hogy az emberekben felébredjen az egymás iránti és egymásért v a l ó f e l e l ő s s é g é r z é k e . Osborne ós több követője a s t e r i l k o n ­ formizmus e l l e n s z á l l t hadba; egy monumentális csalás e l ­ l e n , amely érzésük s z e r i n t emberségükből f o r g a t j a k i az embereket: egy osztálytársadalom e l l e n , a m e l y i k önmagát szemfényvesztőén másnak á l c á z z a . A k l a s s z i k u s k a p i t a l i z m u s ideológusai elismerték, hogy rendszerük kizsákmányoláson a l a p u l , de a z z a l érveltek, hogy ez elkerülhetetlen, m i n d i g i s i g y v o l t és i g y i s l e s z ; a mai ideológusok tagadják, ködösítik az elnyomást, és az embereket inkább több, húso­ sabb konccal k e c s e g t e t i k a z é r t , hogy h i t e l t adjanak n e k i k . J e l l e g z e t e s változáson ment át ebben az ideológiában a munka értékelése i s . A r é g i karriertörténetek a l a p j a , k i -

váltképp éppen Angliában, a becsületes, kemény, "nemesit ő " munka v o l t ; a mai " s i k e r - s t o r y k " bőse a szélhámos vagy a szerencselovag: a d i s s z i d e n s magyar, a k i könyvet i r r ó ­ l a , hogyan l e h e t v a l a k i , az ő nyomán, hetek a l a t t m i l l i o ­ mos, vagy az olasz munkás, a k i t o t ó - és lottógyőzelmek so­ rozatával t e s z szeafr mesés gazdagságra. A karrierregények és az u n . "mass-media", a sajtó, a t e l e v í z i ó , a r á d i ó , a reklám - nem v é l e t l e n ü l a f i a t a l irók szenvedélyes gyűlö­ letének tárgyai - az ügyeskedő egyéni boldogulás útjait propagálják,és ha nagynéha a munka szerepel i s a s i k e r t é ­ nyezői k ö z ö t t , m i n d i g csak k e l l e m e t l e n , de szükséges esz­ közként, amelynek értelme c s a k i s a v é g c é l : a k i s - vagy nagyobbstiZaségében egyaránt kisszerű, komfortos életforma elő segítésében l e h e t . Az emberi munka szépsége és önálló értelme nem szerepel a hivatásos i d e o l ó g i a f e g y v e r e i kö­ zött. (Ez a probléma elsősorban A r n o l d Wesker munkásságá­ ban f o g l a l e l kiemelkedő h e l y e t . ) Ez az ideológia e l akar­ j a f e d n i az emberek e l ő l mind az osztálytársadalom t é n y l e ­ ges szerkezetét, ma i s érvényes e l l e n t é t e i t , v á l t o z a t l a n u l ható ellentmondásait, mind a perspektívának akár csak a lehetőségét i s , e l s o r v a s z t v a bennük a t e l j e s , a k o l l e k t i v emberi é l e t vágyát, fogyasztókká zsugorítva őket. A düh drámája t e h á t , a társadalommal szembeni á l l á s ­ f o g l a l á s vonatkozásában, komplex h e l y e t f o g l a l e l a nyuga­ t i drámairodalom fejlődésében: brenne nem elsősorban az anyagi kizsákmányolás e l l e n i t i l t a k o z á s szűrődik l e , mert bár az egyes alkotásokban a kizsákmányolás különféle f o r ­ mái i s tükröződnek, azonban, szemben például akár a n a t u ­ r a l i s t a i s k o l á v a l , akár a 30-as évek amerikai társadalmi drámájával, nem ez az aspektusa az elsőrendű, és ennek a beállítottságnak, m i n t később majd meglátjuk, megvannak a maga súlyos s z e r v i fogyatékosságai; másfelől t a g a d h a t a t = l a n , hogy korlátain b e l ü l nem egy, i l y e n formában újszerű és rendkívül érdekes probléma f e l v e t é s é r e i s n y i l i k mód. Mindenekelőtt az emberi é l e t értelmének elsorvasztásával,

a t e l j e s ember kibontakozásának meggátlásával, a h a r m o n i ­ k u s , értelmes, f e l e l ő s s é g t e l j e s é l e t lehetőségének és i g é ­ nyének e l f o j t á s á v a l vádolják az irók a társadalmat, amely nem t u d és nem akar e l l e n s z e r t nyújtani az ember e l j e l e n téktelenedésére, atomizálódására. Az anyagi kényelem még legmagasabb fokán sem kárpótolja az embert azért a csüg­ gesztő é r z é s é r t , hogy "nem számit", hogy az uniformizálódó középszerűségben nem t u d j a k i é l n i ő s i ösztönét: nyomot hagyni a történelem menetén, elmondani a büszke " e x e g i mo­ nument u m " - o t . Az eddigiekben szó e s e t t a r r ó l , hogy nehéz t a l á l n i olyan közös j e l s z ó t , a m e l l y e l az embereket k i l e h e t n e c s a l n i házukból. Nos, egy i l y e n közös j e l s z ó az utóbbi években mégis f e l ü t ö t t e f e j é t , mégpedig éppen Angliában egyre nagyobb erővel: ez pedig a béke j e l s z a v a , a h i d r o ­ génbomba e l l e n i t i l t a k o z á s tömegmozgalma. Később még szó l e s z r ó l a , hogyan reagálnak e r r e a mozgalomra a drámaírók; e helyütt csak a n n y i t , hogy a békemozgalom Angliában meg­ lehetősen független egyéb p o l i t i k a i tartalmaktól. O l a s z o r ­ szágban, Franciaországban, ahol e r ő t e l j e s kommunista pár­ t o k vannak, a "Bomba" e l l e n i küzdelem szerves része a párt programjának és igen hatásos eszköz a párt tömegbázisának k i s z é l e s í t é s é r e ; Angliában, m i n t az egyetemes békemozgalom része, természetesen elsőrendű fontosságú, de egyelőre nem képes rá, hogy h a r c o s a i t a "Bomba" e l l e n i küzdelmen kivül más célok érdekében i s e g y e s i t s e és mozgósítsa. Világosan tükrözi e z t a körülményt a békeharcról szóló drámák r e n d ­ kívül kusza és sokszor nem i s rokonszenves v i l á g n é z e t i zűrzavara,vagy az a dráma-dömping, amely az atombomba t ú l ­ é l ő i r ő l f e s t utópisztikus-csüggesztő képeket,s amelyen b e ­ l ü l a szerzők a "Bombát" gyakran az emberiség f ö l ö t t l e b e ­ gő végzetes és elkerülhetetlen átoknak, az emberi sors méltó betetőzésének l á t j á k . A "Bombától" v a l ó félelem gyak­ ran a "Bombában" való m i s z t i k u s h i t t é , tehát j e l l e g z e t e s e n az abszurdok világképének tartozékává t o r z u l . A "Bombához"

v a l ó v i s z o n y e s z e r i n t korántsem egyértelmű és i g e n sok v á l t o z a t o t m u t a t . A j ó l é t i állam egyes, jobb szándékú h i ­ v ő i a "Bombától" v a l ó félelemben látják a társadalom, i l ­ l e t v e a dolgozó osztályok e g y e t l e n Összetartó e r e j é t ; n a ­ gyon érdekes ebből a szempontból Laurence K i t c h i n W©skér­ r e l k é s z i t e t t interjújának az a r é s z l e t e , amelyben az i r ó munkásnegyedben levő házához vezető útját Í r j a 1 « : " U t o n Hackney f e l é mindenfelől megragadja az ember szenét.•• a munkásosztály v i l á g a . F i a t a l o k n a k l é t e s í t e t t munkaközvetí­ t ő irodák, gyógyfürdők és műszaki technikumok sokkal i n ­ kább jellemezték a környéket, mint a r é g i East Endből fennmaradt u t c a i p i a c o k ; rengeteg ü z l e t , használtan v e t t autók és be rá sárló k o s a r a k k a l megrakott háziasszonyok t a ­ núskodtak a sürgő p r o s p e r i t á s r ó l . A Tyukleves g e r s l i v e l I . felvonásának p o l i t i k a i heve mintha a "Ban t h e Bomb ! " (Vesszen a Bomba!) j e l s z ó r a zsugorodott v o l n a , amely fehér betűkkel v o l t odafestve egy vasúti h i d t é g l a f a l á r a , e l l e n ­ akcióként a f e k e t é v e l f ö l é b e mázolt "Dont ! " - t a l (Ne v e s z s z e n ! ) ^ * John Osborne h i r e s , 1961-es Honfitársaimhoz c i m z e t t üzenete a béke kérdése körül s z e r v e z i meg t a l á n első i z b e n a maga gáttalan és t i s z t á z a t l a n g y ű l ö l e t é t . "Az agyamban gyilkosság van és a szivemben kést hordok mindanyn y l o k számára.Az ön számára,Macmillan,és különösenaz ön szá­ mára, Gaitske 1 1 . Szeretném, ha szennyesükkel együtt f e l ­ akasztanák önöket az átkozott Odera-Neisse vonalon, önöket és t i z a m e r i k a i közül h e t e t . . . Ha meglesz a végső bátorsá­ gunk, szétütünk köztetek, mielőtt az egész v i l á g o t a m i nevünkben kárhozatba dönt énét ek. Most nem tudok mást f e l ­ ajánlani, m i n t a g y ű l ö l e t e m e t . . . " * És ismét egy másik álláspontból fakad egy kezdő f i a t a l drámai r ó , David Camp­ t o n alkotói vallomása, amelyet egy a t t i t ű d i g e n p o n t o s 18

17. 18«

Laurence K i t c h i n i . m. 194. o . I d é z i P a r r a g i György. A Gyűlölet l e v e l e . Magyar Nem­ zet 1 9 6 1 . szeptember 3*

kifejezéseként idézünk: "Az én számomra az abszurd szinház h a r c i fegyver a kényelmesség e l l e n * A kényelmesség módsze­ r e az egyértelmű besorolás* • • A bomba bezzeg t i s z t a * • ,** Vagyis Campton az abszurd szinház témáival és megoldásai­ v a l k í s é r l e t e z i k , s z u b j e k t i v e kétségtelen jó szándókkal, hogy a "Bomba** egyértelmű, túlságosan i s " t i s z t a " v e s z é l y e e l l e n mozgósítson. Víziószerű d a r a b j a i b a n az atom-utáni é l e t borzalmai tárulnak f e l , valami egészen sajátos v e r nei-ionescói keverékben. Ezeket a k i s j e l e n e t e k e t a "Bom­ ba" szenvedélyes elutasitása alkalmassá t e t t e rá, hogy például 1960-ban, az a l d e r m a s t o n i békemenet résztvevői e l ő t t bemutassák őket, de a r r a , hogy a "Bomba" i g a z i t e r ­ mészetét - amely egészen másképpen egyértelmű, mint ahogy a z t Campton h i s z i - f e l t á r j a , a r r a , hogy, legalábbis ebben a p i l l a n a t b a n , a pacifizmuson kivül más, de a béke ügyével szervesen összefüggő célok érdekében i s csatasorba á l l ­ j o n , a "Bomba" abszurd álláspontu e l l e n z ő j e nem l e h e t a l ­ kalmas. Végül, bár e r r e a problémára szintén a későbbiek d e ­ ríthetnek több f é n y t , vessük f e l i t t sommá s an az e l k ö t e ­ l e z e t t s é g kérdését, egyelőre nem az egyes szerzőkkel vagy müvekkel k a p c s o l a t b a n , h i s z e n az á l l á s f o g l a l á s Írónként, sőt darabonként i s változó képet mutat, hanem csupán á l t a ­ lánosságban. Az elkötelezettségnek, akárcsak a dühnek, me­ g i n t csak a n e g a t i v pólusa az egyértelműbb: mi az, aminek nincsenek e l k ö t e l e z v e az i r ó k . Általában elmondhatnánk : a k a p i t a l i z m u s n a k semmiképpen. A számottevő irók hozzánk e l j u t o t t alkotásaiban a k a p i t a l i z m u s n a k t u d a t o s , közvetlen apológiájával nem találkozhatunk. Persze a kérdés bonyo­ l u l t a b b ennél; mert noha a k a p i t a l i z m u s k l a s s z i k u s ismér­ v e i n e k , a kizsákmányolásnak vagy a gyarmati elnyomásnak a d i c s ő í t é s é v e l színpadon világviszonylatban sem t a l á l k o z 19.

Idézi John Russel T a y l o r : The Angry Theatre.New B r i t i s h Dr ama.Hi 11 & Wang, New York 1962. 1 6 2 . o .

hatunk, a k a p i t a l i z m u s modern ideológiáinak tetszetősebb érvei - amelyek azonban végső soron a k a p i t a l i z m u s "csúnya" a l a p j a i t h i v a t o t t a k b u r k o l n i és átmenteni - már találnak s z i n p a d i hirdetőket, még akkor i s , ha maguk a drámaírók nincsenek tisztában a z z a l , hogy mi a z , amit végeredmény­ képpen szolgálnak. A drámai n a t u r a l i z m u s például, amely a nyomort csak p i t t o r e s z k Öncélusággal t e r e g e t i s z i n p a d r a , könnyen értelmezhető a j ó l é t i állam közvetett propagandá­ jaként. Az a dráma, amelyről most szó l e s z - A r n o l d Wesker Gyökerek (Roots. 1959) cimü müve - , ebben az értelemben nem t i p i k u s ugyan, de t i p i k u s a p o l g á r i á l l á s f o g l a l á s , amely a"Guardian" kritikusában azonnal felágaskodik: "De (ez a darab) sem bizonyít j a , hogy egy vegetáló p a r a s z t c s a ­ ládot c s a k i s a s z o c i a l i z m u s szabadithat f e l . Mr, Wesker kétségkívül őszintén h i s z i , hogy ez az e g y e t l e n megoldass ám vannak más megoldások i s : egy e l e v e n nőegylet, egy o l ­ csó moped, templom, v a l l á s i s z e r v e z e t , sőt még a t e l e v i z i ó is..." De ugyanigy aknázható k i a fennálló rend v é d e l ­ mére az abszurd dráma i s , amely az ábrázolt b a j o k a t t á r ­ sadalomtól függetlennek, örök emberinek á l l i t j a b e , és, a már előbb j e l z e t t módon, épp a jómódban " s z e l l e m i l e g f e l s z a b a d u l t " ember végre időszerűvé v á l t nagy f e l i s m e r é ­ seiként értékeli.Mindenesetre azonban a n y i l t a n j o b b o l d a l i dráma a p o l g á r i k r i t i k u s o k szemében i s ásatag képtelen­ séggé s ü l l y e d t , és Kenneth Tynan például, A n o u i l h S z e l e ­ verdijével ( L ' H u r l u b e r l u ou l e Réactionnaire amoureux. 1959) kapcsolatban fennsőbbséges derűvel i d é z i Cyril Connolly megjegyzését a j o b b o l d a l i s z a t i r á r ó l , amely "vég­ ső soron t e h e t e t l e n mérgelődesre v a n kárhoztatva, mert egy á l l ó lépcsőházból l ö v e l l i k egy mozgólépcső f e l é . " * 2 1

20. 21.

Gerard Fay: Wesker Down on t h e Farm. The Guardian I 9 6 0 . Junius yr, Kenneth Tynan: Summing Up: 1959. 1 . m. 4 2 . o .

Sokkal problematikusabb azonban a kérdés másik f e l e : mi mellé k ö t e l e z i k e l magukat a drámairók. Beszéljünk i t t most csak az optimális e s e t r ő l : a p o z i t i v pólus Osborne, sőt még Wesker esetében sem több a bátor p o l g á r i humaniz­ musnál, i l l e t v e a szocializmus homályos, j ó szándékú, de b i z o n y t a l a n egyéni v á l t o z a t á n á l . Mindennek f e l t e h e t ő o k a i ­ r ó l a későbbiekben l e s z szó; i t t most csak két általános szempontot említenénk meg, amelyek sokatmondó ellentétben vannak egymással. S z i n t e l e h e t e t l e n , hogy a l e g t i s z t á b b szándékú Íróban i s ne s z i t s o n bizonyos kétségeket, ne t e ­ remtsen egy akár öntudatlan belső cenzúrát az a nagy appa­ rátussal f o l y ó hadjárat, amely a p o l g á r i esztétikában és kritikában az e l k ö t e l e z e t t s é g fogalma e l l e n f o l y i k és amely i g e n taktikuséul, az i r ó i pszichológia ismeretében, elsősorban művészi s i k o n támad. A rendkívül erős n y u g a t i B r e c h t - k u l t u s z a l a p t é t e l e az, hogy Brecht e l k ö t e l e z e t t s é ­ ge e l l e n é r e v o l t nagy, és amennyiben önnön művészi l e h e ­ tőségein a l u l maradt, ennek épp az e l k ö t e l e z e t t s é g az oka, "Mindennek ellenére nagy drámairó v o l t , és üdvözölnünk k e l l b e n n e . . . a kevesek egyikét i s , a k i képes v o l t rá, hogy egy erősen e l k ö t e l e z e t t p o l i t i k a i álláspontról i n d u l ­ j o n k i és mégis e l j u s s o n az i g a z i drájaához." - i r j a P e t e r Roberts a Kaukázusi krétakör (Der kaukasische Kreidek r e i s , 1944-45) kapcsán * Ugyanakkor a mai p o l g á r i esz­ t é t i k a é l e s határvonalat huz társadalmi és "emberi" dráma közé, és nem egyszer éppen liberalizmusával, a m e l l y e l az elsőnek i s kész polgárjogot a d n i , k e l t i f e l a becsvágyat az Íróban, hogy a "másik" kategóriában i s j e l e n t ő s e t a l ­ kosson. V a g y i s : kevésbé v e s z é l y e s , kevésbé f e j l e s z t i k i a belső cenzúrát,ha például Margret D i e t r i c h a z t a j ó s z e r i ­ v e l nevetséges megállapítást t e s z i , (Krlezáról szólva), hogy "valóságérzéke s e g í t s é g é v e l . , , képes az emberi é l e -

22.

Plays and P l a y e r s 1962, május.

t e t komplex aspektusokban f e l f o g n i , amelyek a társadalmi íérdések m e l l e t t i g a z i (kiemelés tőlem - Sz. Sz. J . ) p r o b ­ lémákat i s f e l t á r n a k • • . " 2 3 . m i n t ba egy k r i t i k u s engedé­ kenyen k i j e l e n t i : "Mármost, én éppoly l e l k e s b i v e vagyok a társadalmi drámának, mint bárki más, de csak nem g o n d o l ­ ják, hogy ez jelentené a t e l j e s szinházat? Csak megenged­ hetünk magunknak még ma i s o l y a n darabokat, amelyek egyéneket és nem társadalmi osztályokat vizsgálnak!" * V a l ó ­ színű például, hogy Osborne-ban, amikor a L u t h e r t megírta, működhettek o l y a n tendenciák i s , amelyek a r r a sarkallták, hogy a nagy emberi-egyéni dráma terén i s megmutassa k é ­ p e s s é g e i t , és e z é r t inkább v á l a s z t o t t a vezérfonalául E r i c s o n amerikai pszichológust, a k i a reformációt Luther bélrenyheségéből és apa-komplexusából v e z e t t e l e , mint a m a t e r i a l i s t a történelemfelfogás k r i s t á l y t i s z t a a n a l í z i s é t a X V I . századi német viszonyokról. Az e l k ö t e l e z e t t s é g e l l e n i hadjárat ismeretében más­ f e l ő l különösen f i g y e l e m r e méltó jelenség a z , hogy az u j angol hullám drámáiban az Angol Kommunista Párt i l y e n vagy o l y a n formában és hangsúllyal, de i g e n sokszor, szám­ szerű súlyánál ( a párt k b . 30 0 0 0 t a g g a l r e n d e l k e z i k ) sok­ k a l jelentősebb mértékben j u t szerephez, anélkül, hogy e g y e t l e n számottevő f i a t a l drámaíró magát kommunistának v a l l a n á . Ugyanakkor v i s z o n t , anélkül, hogy s t a t i s z t i k a i pontosságra törekedve a Kommunista Párt nevének előfordu­ l á s i adatairól kimutatást készítenénk, megemlíthetjük: a Munka spart neve v e l e szemben l e g f e l j e b b e l v é t v e , akkor i s p e j o r a t i v formában j e l e n i k meg. És ez érthető: a valóságot kutató drámai r ó , akár a k a r a t a ellenére i s , polarizálni kénytelen, és m i v e l a Munkáspárttal kapcsolatban a f i a t a l a n g o l Íróknak már nincsenek i l l ú z i ó i , a b a l o l d a l szélén (

23. 24.

Margret D i e t r i c h : Das moderne Drama. A l f r e d Kröner V e r l a g , S t u t t g a r t 1961. 5 9 . o . B i l l L e s t e r k r i t i k á j a K e i t Waterhouse és W i l l i s H a l l B i l l y L i a r cimü darabjáról. Plays and P l a y e r s I 9 6 0 , november.

csak e g y e t l e n erőt fedezhetnek f e l : a Kommunista Pártot, amelynek j e l s z a v a i sokban rokonok legjobbrjaik c é l k i t ű z é ­ s e i v e l . P i l l a n a t n y i l a g azonban e szövetség realizálására még nem sok a lehetőség. A Kommunista Párt cselekvési e r e ­ j e kevés; az az i r ó , a k i magát Angliában v e l e elkötelezné, óhatatlanul veszélyeztetné közönségbázisának egy jelentős r é s z é t ; a m e l l e t t maguk az irók, a legjobbak i s , még sok mindenben nem látnak t i s z t á n , sok fenntartással élnek, e l ­ sősorban a személyi k u l t u s z problémáival k a p c s o l a t b a n . A szövetség közvetlen formáinál ez idő s z e r i n t sokkal jár­ hatóbb és reálisabb útnak l á t s z i k a közvetett k a p c s o l a t : a párt j e l s z a v a i n a k v o n z e r e j e és az irók l e g j o b b törekvé­ s e i v e l v a l ó összecsengése, amire a " D a i l y Worker" k r i ­ t i k á i általában tömören, a t a p i n t a t és az e l v i szilárdság d i a l e k t i k u s egyesítésével v i l á g i t a n a k rá. A történelem menete ennek a szövetségnek kedvez; p i l l a n a t n y i l a g azonban az elkötelezettség és a perspektíva kérdése elsősorban annyiban érdekes, amennyiben a mai k r i t i k a i r e a l i z m u s l e ­ hetőségeivel érintkezik: hogyan és mennyiben l e h e t ma még megtalálni a h e l y e s kérdéseket a helyes válasz ismerete nélkül•

II.

DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK

Az eddigiekben sokkal több szó esett a r r ó l , ami a mai angol drámában közös, mint a r r ó l , ami k é p v i s e l ő i t egymás­ t ó l e l v á l a s z t j a ; h o l o t t Osborne f e l l é p t e után a l i g néhány évvel már nyilvánvalóvá l e t t , hogy az egyéni-vérmérsékleti vagy tehetségbeli különbségeknél sokkal mélyebb, szemléle­ t i határok választják e l a h i r t e l e n felszökkent generáció tagjait, a k i k e t inkább csak nemzedéki együvé tartozásuk l á t s z o t t összefűzni. N y i l a t k o z a t a i k - amelyeket pedig a r i t k a drámatörténeti tüneményre rendkívül fogékony sajtó nagy bőségben c s i h o l k i belőlük - és még inkább müveik alapján aránylag rövid idő a l a t t meglehetősen é l e s p o l a r i ­ zálódásnak lehettünk tanúi; és mégis, ez idő s z e r i n t még m i n d i g lehetséges és érdemes e generáció t a g j a i v a l egy­ azon tanulmány k e r e t e i n belül f o g l a l k o z n i . A s z e m l é l e t i l e g legkevésbé f e l v é r t e z e t t e k i s v a l a m i l y e n formában a k o r a ­ b e l i angol társadalom kérdéseit boncolgatják, a társadalom problémáira reagálnak és ebben az értelemben még mindig a "dühös f i a t a l e m b e r e k " elnevezés l á t s z i k a leginkább megfe­ lelőnek, amelyet még szinte ösztönösen ruháztak rájuk a k ­ k o r , amikor táborukban Osborne és Doris L e s s i n g k i v é t e l é ­ v e l más drámairó még nem i s v o l t (az első "dühösök" Os­ borne m e l l e t t filozófusok és regényirók v o l t a k ) , és amely elnevezés érvényét azóta már sokan kétségbe vonták. Az u j angol drámák közös vonása változatlanul a düh vagy l e g ­ alábbis az elégedetlenség a társadalom állapotán - v o n a t ­ k o z i k ez még az a n g o l abszurdokra i s , és legkevésbé nem i s Őrájuk, hanem a r r a a később emlitendő szük c s o p o r t r a , amelynek müveit " b i o l ó g i a i drámáknak" neveznénk. Termesze-

t e s e n : a harag konstruktivitása és értéke esetenként nagy mértékben v á l t o z ó , s a megkülönböztetés a l a p j a csak az l e h e t : jó h e l y e n k e r e s i k - e a haragos irók a bajok gyöke­ r é t . Ha bármiféle e l s ő , rugalmas és i d e i g l e n e s érvényű csoportosításra akarnánk v á l l a l k o z n i , ennek a l a p j a csak a problémafelvetés mélysége, a mondani v a l ó súlya l e h e t , ami nem tévesztendő össze az é r i n t e t t tematikával, h i s z e n épp a XX. század legnagyobb drámaírói közül jónéhány a d t a b i ­ zonyságát annak, hogyan l e h e t periférikus magvu témát á l ­ talános érvényű mondanivaló hordozójává t e n n i , mégpedig a b s z t r a k t szimbolizmus nélkül, a szándék tudatossága és az anyag spontán szuggesztivitása révén; gondoljunk csak G o r k i j , Brecht vagy Lorca nem egy alkotására. I l y e n é r t e ­ lemben i s k e z d i e l v e s z í t e n i aktualitását a polgári k r i t i k a rosszabb indulatú részének k e d v e l t d e f i n i c i ó j a , amely a Coward-Rattigan f é l e "drawing-room" v a g y i s szalondrámával az u j i s k o l a legjellemzőbb t e m a t i k a i szimbólumaként a " k i t c h e n s i n k " - e t , a k o n y h a i vizkiöntő kagylót állit ja szembe.Igaz, hogy a felsőbb rétegek a d d i g i színpadi egyed­ uralmának reakciójaképpen i s a f i a t a l irók kezdetben t ú l ­ nyomórészt a dolgozó osztályok m i l i ő j é r e vetették rá ma­ gukat és a dolgok természeténél fogva müveiknek ez a voná­ de a nyolcéves mérleg sa k e l t e t t e a legnagyobb feltűnést; a z t m u t a t j a - és ez épp a mozgalom életképességének e g y i k j e l e - , hogy a miliő n a t u r a l i s t a vonzását leküzdve, a mü­ vekben inkább a probléma kezd dominálni, semmint a környe­ z e t ; és noha természetesen ezután i s születhet éppannyi dráma a " k i t c h e n s i n k " körül, mint e d d i g , de ezt a tényt még a legellenségesebb szándékú b í r á l ó k sem a b s z o l u t i z á l ­ hatják majd a drámák f ő jellegzetességeként, domináns "mondanivalójaként". A " k i t c h e n s i n k " megjelölés azonban ugyanakkor, rosszindulatú voltában i s , rátapintott a moz­ galom egyes Íróinak - közöttük épp a leghaladóbb szándékuaknak - alapbetegségére: a n a t u r a l i s t a tendenciákra, h i ­ szen például a hasonló környezetben játszódó P i l l a n t á s a

h i d r o i t (A View from the B r i d g e , 1955) senki nem merte v o l n a " k i t c h e n s i n k " drámának nevezni. A mai polgári drámatörténészeknek az osztályozás á l ­ talában súlyos gondot j e l e n t . I d e a l i s z t i k u s , szellemtörté­ n e t i izü kategóriáik tovább fokozzák a polgári ideológia amugyis k a o t i k u s állapotát és nyilvánvalóan negativan h a t ­ hatnak v i s s z a az irók munkásságára. Olyan reprezentatív és nagy felkészültségű tudós i s , mint Margret D i e t r i c h , e m i i t e t t könyvében három irányzatot különböztet meg a XX. századi drámában: a társadalomkritikai dr*ámát, amelynek a l a p a f f e k t u s a a szándék a v i l á g vagy az emberek megvál­ toztatására; i d e s o r o l j a Shaw-t, G o r k i j t , Tolsztojt és el­ B r e c h t e t (egyébként Osborne-t i s ) ; ezzel t e l j e s e n lentétesnek i t é l i a.on drámaírókat, " a k i k az emberek l e l ­ két akarják f e l t á r n i " , "a t u d a t o s és a t u d a t a l a t t i minden folyamatát, hogy i l y módon megvilágítsák az é l e t e t , meg­ értsék az embert, az egyes embert a maga magányában, v a ­ l a m i n t viszonyát a Te-hez, a másik emberhez, Istenhez és a világhoz" *; i d e s o r o l j a Ibsen munkásságának egy r é s z é t , továbbá O ' N e i l l t , P i r a n d e l l ó t , S t r i n d b e r g e t s t b . ; és végül harmadik h e l y e n tárgyalja azokat a költőket, " a k i k az em­ ber megzavaróan áttekinthetetlen létének kérdése felé p f o r d u l talc" , v a g y i s például S a r t r e - t , Hauptmannt, Romain R o l l a n d - t , Kaj Munkot és M o n t h e r l a n t - t . A mai angol drámá­ r ó l eddig megjelent e g y e t l e n nagyobb szabású monográfia, John Rüssel T a y l o r már e m i i t e t t The Angry T h e a t r e - j e , e z ­ z e l szemben lapos prakticizmusával v á l i k k i . öt csoportban t á r g y a l j a a szerzőket, nevezetesen: a Royal Court Theatre felfedezettjei (Osborne, Simpson, Arden, J e l l i c o e ) , Joan L i t t l e w o o d Theatre Workshopjának szerzői (Behau, Delaney, Kops, L i v i n g s ) , a vidéki színházakban feltűnt irók (Wes­ k e r , Campton), a r á d i ó t ó l és a t e l e v í z i ó t ó l elhódított t e 1

1. 2.

Margret Margret

D i e t r i c h i . m. 16. o . D i e t r i c h i . m. 17. o .

hetségek (Owen, E r t o n , Mortimer, S h a f f e r ) , és v é g ü l , külön csoportban, egymagában Harold P i n t e r , a z z a l az indoklás­ s a l , hogy egyik forrásnak sem köszönheti diadalát és kü­ lönben i s , toronyként magaslik t á r s a i f ö l é . Ez a tanulmány, amely egy még t á v o l r ó l sem l e z á r t körnek e d d i g k i a l a k u l t részét próbálja, az e s e t l e g b i z o ­ nyos tanulságokat kináló vizsgálódás érdekében, relative véges egyenesként szemlélni, szükségképpen nem léphet f e l végérvényes kategóriák igényével, különösen nem az irók vonatkozásában; bár zárójelben érdemes u t a l n i rá, hogy ezek a f i a t a l irók egyelőre meglehetősen t u d a t o s , határo­ z o t t arcélű egyéniségeknek mutatkoznak, a k i k ha elmélyültségben, művészi erőben fejlődtek i s első jelentkezésük óta, de ami szemléletüket, problémaérzékenységüket i l l e ­ t i , első darabjukhoz képest szöges v á l t o z á s t , meglepő f o r ­ d u l a t o t mindezidáig e g y e t l e n későbbi müvükben sem fedezhe­ tünk f e l . Mégis, bármilyen összefüggésben l e s z i s szó egyes nevekről,az é r t é k í t é l e t e k elsősorban nem a n n y i r a ma­ gára a szerzőre, mint inkább csak e d d i g i müveire v o n a t k o z ­ nak majd. Nyolc év mérlegén csak a legjellemzőbb problémák és álláspontok f e l v á z o l á s á r ó l l e h e t szó, ez a módszer l e h e t csak h i t e l e s és l o j á l i s egyben; h i s z e n az i r ó , amig é l és d o l g o z i k , változhat, de a l e Í r o t t mü megmarad, és mint i l y e n , megragadható és értékelhető.

a/ A "bulvár-szárny" A társadalmi mozgás kérdéseire érzékenyen reagáló u j angol drámának sajátos módon megvan a maga bulvárja i s . Nyilvánvaló, hogy ha k é p v i s e l ő i t általában mégis az u j nemzedék soraiban szokás e m l e g e t n i , ugy ezek nem l e h e t n e k pusztán a Coward-Rattigan i s k o l a f o l y t a t ó i ; müveiket nem a h i r e s "Edna néninek", R a t t i g a n egyetemes és h a l h a t a t l a n középosztálybeli nézőtipusának szánják, ós ha müveikben

kerülik a " k i t c h e n s i n k " - m i l i ő t , akkor ennek több oka l e ­ het, de semmiképpen sem az u j i s k o l a s i k e r e i t sértődött r o s s z i n d u l a t t a l méregető Noel Coward c i n i k u s a n e l v t e l e n indoklása: "Hivatásos i r ó v a g y o k . . . Azért i r o k , hogy meg­ é l j e k b e l ő l e . Nyilvánvaló, hogy s i k e r t a k a r o k . Ezért nem i r o k darabokat szemétkosarakról vagy trágyadombokról. Ha ezt tenném, néhány k r i t i k u s az égig dicsérne. És mi t ö r ­ ténnék? Szerencsés lennék, ha müvem egy hónapig f u t n a . " ^ ' (Ami, mellékesen szólva, nem i s i g a z ; a " k i t c h e n s i n k " drámák jónéhánya r é g i bulvár-rekordokat döntött meg.) Egy közkeletű tévedéssel szemben,nem i s " k o n z e r v a t i v " , j ó l f é ­ sült , szabályos drámaiságuk t e s z i e müveket - az u j hullámon b e l ü l - b u l v á r - j e l l e g ű v é ; a sokat b í r á l t " i b s e n i " s z e r k e ­ z e t t e l A r t h u r M i l l e r korunk l e g j o b b drámáinak néhányát i r ­ t a meg; és azt a t é n y t , hogy s z e r k e z e t i megoldásuk sok é r ­ tékelésben elhatároló-megkülönböztető jegyként s z e r e p e l ­ h e t n e k , inkább a valósághoz elmélyültebben közeledő f i a ­ t a l a n g o l irók ama törekvése i n d o k o l j a , hogy - sokszor né­ miképp öncélúan i s - bontottább, e p i k u s - l i r a i formákat a l ­ kalmazzanak. Az u j angol hullám bulvárját sokkal meghatá­ rozóbban j e l l e m z i a problémalátás bizonyos k o n z e r v a t i v i z ­ musa. A hagyományos bulvárral szemben ezeket a müveket á t ­ h a t j a a düh szalonképesebb v á l t o z a t a , a ködös e l é g e d e t ­ lenség, a s z e l í d bánat; a k o n f l i k t u s o k nem o l y a n k i z á r ó l a ­ gosan magánjellegüek, mint a bulvár k l a s s z i k u s alkotásai­ b a n , határozatlan, nehezen megfogható szálak fűzik az a l a ­ kok bonyodalmait a társadalom b a j a i h o z . A t e c h n i k a i megol­ dásokat általában ez a sekélyesebb szemlélet s u g a l l j a : a látványos jellemábrázolás - amelynek épp az a hibája, hogy az alakok minden szinességükben sem tudnak típusokká emel­ k e d n i , mert a p r o b l e m a t i k a sekélyessége gyökértelenné t e ­ s z i őket - s a k o n f l i k t u s o k külső harsánysága a problémák

3.

Plays and P l a y e r s I 9 6 0 , október.

f e l s z í n e s f e l v e t é s é t , a belső mag gyengeségét h i v a t o t t e l ­ f e d n i , semlegesíteni. A hagyományos bulvárral szemben az u j hullám bulvár j e l l e g ű d a r a b j a i a társadalmi környezet megválasztásában általában " l e j j e b b " szállnak, a Côte d ' A z u r - i v i l l a t u l a j d o n o s o k h e l y e t t szivesen foglalkoznak a k i s e m b e r e k k e l , elsősorban a t i s z t v i s e l ő r é t e g g e l és azok g o n d j a i v a l , gyakran a k i s r e a l i z m u s f i n o m s z i n e i v e l , é r z é ­ keny pontosságával; és ugyancsak a hagyományos bulvárral ellentétben, átszövik őket a ködös társadalmi e l é g e d e t l e n ­ ség, a n o s z t a l g i k u s - l i r a i fájdalom h a n g u l a t a i . B u l v á r - j e l ­ legük tehát voltaképpen r e l a t i v ; mégis az elődökkel r o k o ­ n i t j a őket a problémafelvetés f e l ü l e t e s s é g e , az a mód, ahogyan az é r i n t e t t problémákat minden fájdalmasságukban i s egyszerinek, csak különösnek és nem általánosnak l á t ­ tatják; a müvek, ha szabad i g y mondani, hagyományos é r t e ­ lemben "a színpadon maradnak", érdekességük elsősorban színpadi j e l l e g ű , s megnyugtató hatásuk nem a k a t a r z i s lényegét alkotó feloldásból fakad, hanem "kulináris" v o l ­ tukból, a Brecht á l t a l annyiszor kárhoztatott "mágikus" j e l l e g b ő l , a jó emésztést szolgáló látszatharmóniából. Ezeknek a müveknek s o r s a és hatása egyébként egyike a mai angol dráma legérdekesebb, legtanulságosabb j e l e n s é ­ g e i n e k . A h e l y z e t ugyani s az, hogy n y o l c év t e l j e s termé­ sén belül többnyire e b u l v á r - j e l l e g ű drámák közül kerültek k i a legsikeresebbek, a legexportképesebbek. Jellemző tü­ n e t , hogy a nagy angol szinészek, az a n g o l szinpad b á r ó s i t o t t c s i l l a g a i számára s z i n t e kizárólag az i d e t a r t o z ó irók t u d t a k csábító szerepeket kínálni ; az o l y a n nagysá­ gok, mint S i r Ralph Richardson, S i r Michael Redgrave, Richard Johnson, Paul S c o f i e l d , a nők közül Vanessa ^edgrave, C e l i a Johnson, Margaret B e i g h t o n az u j hullámon belül csak ennek a csoportnak az alkotásait ajándékozták meg művészetükkel. S mig a többi u j i r ó müvei külföldön igen vegyes fogadtatásra l e l t e k , e b u l v á r - j e l l e g ű drámák az angol szinház b i z t o s e x p o r t c i k k e i , mégpedig, sajátos

módon, nemcsak a tőkés országokban, hanem a népi demokrá­ ciákban i s . Az ok v i l á g o s : ezek a darabok drámai szempont­ ból kétségkívül a legkiegyensulyozottábbak; r e l a t i v harmó­ niát tudnak k i é p í t e n i a közérdekű, de csak f e l s z i n e s e n é r i n t e t t p r o b l e m a t i k a és a hagyományos, j ó l bevált f o r m a i megoldások k ö z ö t t , annál i s inkább, mert problémáik sok esetben nem i s u j a k } s i l y e n k o r a f e l a d a t voltaképpen csak a n n y i , hogy u j témájuk, u j szereplőik formátumához i g a z í t ­ sák a régi probléma és az ahhoz adekvát forma már rég meg­ t a l á l t , sokszor és s i k e r r e l a l k a l m a z o t t r e c e p t j é t . P r o b ­ lémafelvetésükben merészebb, szenvedélyesebb, l é n y e g l á tóbb irótársaik - akikről részletesebben majd később l e s z szó - ezzel szemben sokkal nehezebb ábrázolási és kompozí­ c i ó s f e l a d a t o k k a l küzködnek és az eredmény szükségképpen egyelőre kevésbé harmonikus, kevésbé k i e l é g i t ő: a p r o b l é ­ mák súlya szétrepeszti a dráma ökonómiáját, az irók, az u j jelenségek szenvedélyes feltérképezése során, könnyen t é ­ vednek szürkitő és t a g o l a t l a n n a t u r a l i z m u s b a , és j e l l e ­ m e i k , ennek megfelelően, kisszerűek vagy épp érdektelenek l e s z n e k ; avagy, épp ellenkezőleg, a problémák b o n y o l u l t ­ sága e l l e n más megoldást k e r e s v e , gyökértelen pseudo-költ ő i szimbolizmusba szublimálják témájukat, leegyszerűsí­ t e t t , üres a l a k o k k a l népesítve be drámáik v i l á g á t ; a m e l ­ l e t t nem feledkezhetünk meg arról a már e m i i t e t t tényező­ r ő l sem, hogy f o r m a i k í s é r l e t e z ő kedvük néha különválik a bátor mondanivaló kifejtésének vágyától, miáltal alkotá­ s a i k diszharmóniája még csak fokozódik. Mindezek a k ö r ü l ­ mények p i l l a n a t n y i l a g valóban kedveznek a bulvár-szárny­ nak, és ezt az előnyt a p o l g á r i k r i t i k a ellenségesebb r é ­ sze azonnal k i i s aknázza. Robert B o l t n a k - egyébként e c s o p o r t valószínűleg legtehetségesebb tagjának - kedvező fogadtatásában például f e l t é t l e n ü l közrejátszott az a l e ­ hetőség, hogy müveit könnyen éB markánsan l e h e t e t t k i ­ játszani a " k i t c h e n s i n k " - c s o p o r t e l l e n . "Ezek a drámák messze fölébe emelték B o l t o t az é r e t l e n tűznyelőknek,

a k i k k e l most együtt á l l a d i v a t élvonalában" - í r j a p é l dául C o l i n Cochrane k r i t i k u s , egy másik c i k k b e n pedig ezt o l v a s h a t j u k : "Egy o l y a n korszakban, amelyben a t a g o ­ latlanság és az emberi érintkezésre v a l ó képtelenség a l k o ­ t ó i erényeknek számítanak, B o l t ékesszólása hiánytalan ma­ rad..." ' Természetesen igazságtalanság l e n n e , ha a s i k e r e s e k számlájára irnók merészebb pályatársaik b o t i adózásait. A lényeg nem i s ez; a bulvár-szárny j ó drámáinak erényei csak örömmel tölthetnek e l minden szinházkedvelőt. Az a l a ­ posabb elemzés azonban k i m u t a t h a t j a e harmónia f e l t é t e l e s , r e l a t i v v o l t á t ; kiderülhetnek azok az elégtelenségek, ame­ l y e k e t a c s i s z o l t mesterségbeli eszközök csak l á t s z ó l a g fednek e l . A következőkben néhány, példaképpen k i r a g a d o t t dráma tükrében szeretnénk rámutatni a bulvár-szemle l e t f o ­ gyatékosságaira, elöljáróban k i e m e l v e , hogy nem egyenlő erejű irók nem egyenlő értékű alkotásairól lesz s z ó , s ez­ úttal csak az irók o l y a n müveiről, amelyek szűkebb é r t e ­ lemben v e t t társadalmi problémákat feszegetnek. Néhány i t t e m i i t e t t i r ó nevével két további, külön v á l a s z t o t t témakör kapcsán i s találkozunk még, amikor i s az áthallások t e r ­ mészetesen szükségessé t e s z i k majd a visszautalásokat, h i ­ szen a témakör-vált ás nem f e l t é t l e n ü l j e l e n t v á l t o z á s t az i r ó i attitűdben i s . 5

A "düh" meghatározás k e z d e t i bizonytalansága v i l á g o ­ san tükröződött abban a fogadtatásban, amelyben e bulvár­ szárny legellenszenvesebb, majdhogynem már a p o l g á r i rend apologétájának minősíthető t a g j a , B e v e r l e y Cross r é s z e s ü l t . Amikor 1958-ban bemutatták Egy folyó még hátra van (One Pdver More) cimü tengerész drámáját, a" Manchester Guardian" i ^ üdvözölte: "Még az angol szalonkomédia legszigorúbb b i r á l ó i sem érezhetnek csalódást, látván, m i l y e n hevesen 4-. 5.

Man About Town I 9 6 0 , november. H a r p e r ' s Bazaar 1 9 6 1 . május.

- y? -

v i s e l k e d n e k ezek a matrózok, miután gin-ivászatuk r o b b a ­ násszerűen hozza f e l s z i n r e a b r i t munkásosztály elfojtott kisebbrendűségi komplexusait•** * Élesebb szemmel é r t é k e l t e a müvet Harold Hobson, a"Sunday T i m e s " k r i t i k u s a , a k i ugy k e z d t e ugyan b í r á l a t á t , hogy "John Osborne, Robert B o l t és John Mortimer neve mellé ezentúl hozzá k e l l fűznünk Beverley Crossét", a k i "a düh d i v a t o s idiómájában i r " , de aztán megállapította, persze v a j m i kevés rosszalással,hogy Cross "kitűnően é r t ahhoz a manőverhez, hogy f o r r a d a l m i balkeze ne t u d j a , mire készül konzervatív j o b b j a . " Cross munkássága önmagában véve f e l e s l e g e s s é tenné, hogy egy, az u j angol drámáról szóló tanulmányban f o g l a l ­ kozzunk v e l e ; idetartozóvá, e z t i s csak egy rövid summázás e r e j é i g , j ó s z e r i v e l éppen az a szándékolt vagy naiv f é l r e ­ é r t é s t e s z i , amely a kritikában és a közvéleményben, ha átmenetileg i s , de a mozgalomhoz s o d o r t a az iró n e v é t . A j ó l é p i t e t t , f e s z ü l t , izgalmas cselekményü dráma egy n y u g a t - a f r i k a i f o l y ó n r e k e d t kereskedelmi hajó matrózainak lázadásáról s z ó l , a k i k rögtönzött törvényszéki tárgyalás keretében h a l á l r a Í t é l i k és felakasztják a váratlanul meg­ h a l t kapitány helyébe lépő első t i s z t e t . A lázadás i z z ó h a n g u l a t a , amelyhez S e w e l l , a kivégzett t i s z t utolsó, v a ­ lóban embertelen, z s a r n o k i intézkedései épp ugy hozzájá­ r u l n a k , mint a f e l t ö r t ládákból előkerülő gin-rakomány, koncentráltan r o b b a n t j a k i az emberekből r e á l i s sérelmei­ k e t , f o r r a d a l m i vágyaikat. A f e l ü l e t e s szemlélő azt h i s z i , az i r ó t e l j e s mértékben o s z t j a hősei képszerűén, tömören k i f e j t e t t n é z e t e i t : "Már nem vagyunk többé disznók... Nem félünk többé és nem vagyunk o l y a n fene mulatságosak sem, m i n t a háborús f i l m e k b e n , a h o l a t i s z t e k csupa hősök v o l ­ t a k , a legénység pedig megannyi ostoba bohóc, ronda pofá­ v a l és üres f e j j e l . . . " A S e w e l l tárgyalását dramatizáló 6. 7»

Idézi a kiadó, Rupert H a r t - D a v i s , London, a dráma n y o m t a t o t t példányának hátsó boritóján. Lásd u g y a n o t t .

I I . felvonás egészében szintén a matrózoknak ad i g a z a t ; a figyelmesebb szem azonban a jellemábrázolás, a hangsúlyok, a poentirozás megoldásai között számtalan f i n o m , apró j e ­ l é t f e d e z h e t i f e l a k i f e j l e t előkészítésének. A I I I . f e l ­ vonásban az izzó f o r r a d a l m i munkásdalt éneklő, győzelem­ i t t a s matrózok már ugy "ugrálják körül" u j kapitányukat, mint "rézbőrű indiánok a t o t e m e t " , és nemsokára kiderül: a Sewell e l l e n i vádak e g y t ő l - e g y i g a l a p t a l a n o k v o l t a k , az első t i s z t ártatlanul h a l t meg. Az u j kapitány, a matrózok szellemi vezetője, egy i g e n ügyesen f e l é p i t e t t záró d i a ­ lógusban, t e l j e s e n összeomolva kerül szembe az egyetlen "ártatlan emberrel", egy l e l k e s f i a t a l matrózzal, a k i a l e z a j l o t t eseményekről m i t sem t u d és drámai szempontból f ö ­ löttébb l o g i k á t l a n u l - v a l ó j á b a n persze azért,hogy "ártat­ lanságát" megőrizhesse- még csak nem i s érdeklődik utánuk. A bűntudatban vergődő exfedélzetmester fájdalmasan óvja a f i ú t a " g y ü l ö l k ö d ő k t ő l . . . a k i k b o x e r t r e j t e g e t n e k zsebken­ dőjükben", és mikor az k o c c i n t a n i akar v e l e , a darabot záró rendezői utasitás s z e r i n t "nem t u d a szemébe nézni; s i r v a f o r d u l el,hogy e l r e j t s e a r c á t " . N y i l t abb apológiáját a fennálló rendnek elképzelni i s nehéz és s z e r t e a polgári világban a l i g akad példa i l y e n v á l l a l k o z á s r a ; csak több tényező együtthatása - az u j angol drámának magának szem­ l é l e t i bizonytalanságai,a munkásábrázolás a d d i g i ritkasága az angol színpadokon és nem utolsó sorban a határozott szándék a mozgalom eszmei izmosodásának meggátlására - i n ­ d o k o l h a t t a , hogy B e v e r l e y Cross bármily rövid időre i s "dühös f i a t a l e m b e r n e k " számithatott. Csak a többi f i a t a l Í r ó é t ó l t e l j e s mértékben elütő portré v i s z o n y l a g o s t e l ­ jessége kedvéért emiitjük meg, hogy későbbi müvei közül az "atomháború-ellenesnek" k e r e s z t e l t Haláltánc ( S t r i p t h e W i l l o w , I960) s z i n t e közvetlen, pártpropagandisztikus d r a ­ matizálása Macmlllan miniszterelnök h i r e s nézetének, amely s z e r i n t a v i l á g o t u j sötét korszak f e n y e g e t i : " . . . a z o r o ­ szok és a kínaiak, m i n t az u j barbárok, Amerika, mint

Bizánc és Európa, mint Európa, azaz ismét m i n t a c i v i l i z á ­ c i ó f e n y e g e t e t t b á s t y á j a . . . " * Cross müvejen az ominózus atom-utáni s z i g e t e n , a négy " t ú l é l ő " között egyszercsak m e g j e l e n i k egy o r o s z őrmester és egy a m e r i k a i káplár, a l e g j o b b egyetértésben. A két nagyhatalom szövetséget k ö ­ t ö t t Európa rovására - s u g a l l j a az i r ó . De még karácsonyi gyermekdarabja, A három g a v a l l é r (The Three C a v a l i e r s , I 9 6 0 ) i s éppen egy o l y a n epizódot választ k i az angol t ö r ­ ténelem gazdag kincsestárából, amely az i f j ú nézőket l e h e ­ t ő l e g rossz ügy m e l l e t t mozgó s i t j ; ; . : hogyan szabadit j a k i a fiuruhába b u j t k i s hercegnő bátyját, a későbbi I I . Károlyt három hü udvaronc - a "gavallérok" - segítségével Cromwell szélsőségesen k a r i k í r o z o t t "kerekfejüinek" sötét b ö r t ö ­ néből • A rövid összefoglalásból i s kitűnhet, hogy voltaképp B e v e r l e y Cross sem a szabályos szalonbulvár képviselője*, a "dűli" d i v a t o s kellékeinek kiforgatásával nagyon i s határo­ z o t t célokat s z o l g á l j ó l é p i t e t t , hagyományos szerkezetű d a r a b j a i b a n . Egyértelműen retrográd á l l á s f o g l a l á s a azonban egyedülálló esetté t e s z i munkásságát az u j angol drámán b e l ü l , é s a mozgalom v i s z o n y l a g o s öntisztulását j e l z i , hogy neve mára már minden fórumon k i e s e t t az Osborne "köpenyé­ ből előbújt" irók sorából. A matróz- és katonadarabok egy bizonyos t i p u s a m i n ­ d i g hálás t e r ü l e t e v o l t a nemesebb és kevésbé nemes b u l ­ várnak, mert lehetőséget ad rá, hogy izgalmas k o n f l i k t u s keretében v á l t o z a t o s , színes tipus-galériát mozgasson, de ugyanakkor sommásan, az elmélyültség igénye nélkül. Ez a sémája W i l l i s H a l l s i k e r e s háborús drámájának, A hosszú, a rövid és a magasnak (The Long and t h e Short and t h e T a l l , 1 9 5 8 ) , amely a II.világháború egy epizódját e l e v e n í t i f e l : gy* csapattörzstől elszakadt angol ő r j á r a t , a maláj 8

e

a

8.

Anthony Sampson i . m. 3 3 8 . o .

dzsungelben megrekedve, e l f o g egy japán katonát, s a kü­ lönböző közkeletű t i p u s o k - a w a l e s i , a skót, a nagyszájú l o n d o n i "Cockney", az erőszakos őrmester s t b . - számára bálás lehetőség n y i l i k , hogy összecsapjanak a védtelen e l ­ lenséggel szemben elfoglalandó álláspont kérdésében. A j a ­ pánról kiderül, hogy ő i s csak ember, egyszerű, s z e l í d j ó ­ szág, j ó f é r j és családapa; de a végén, i g y hozza a háború törvénye, mégis végezniök k e l l v e l e . A dráma az őrjárat t a g j a i n a k pusztulásával fejeződik b e . A nagy hozzáértéssel megkomponált mü elmélyültség nélkül,de meleg s z i n e k k e l v i l ­ l a n t f e l néhány emberi t i p u s t és az egyforma u n i f o r m i s b a b u j t a t o t t kisemberek békebeli gondjairól i s e l t u d mondani néhány i g a z apróságot; ezekben a mozzanatokban tör f e l egyébként az a s z e l i d , a mü egészén belül csak mellékszó­ lamot j á t s z ó , társadalmi indítékú "düh", amely H a l l a l k o ­ tását többé-kevésbé a mai angol dráma f ő sodrához k a p c s o l ­ j a . A hatásos, bár korántsem újszerű és a szó művészi ér­ telmében korántsem s p e c i f i k u s k o n f l i k t u s - amely a v i l á g ­ történelemnek bármely háborújában lejátszódhatnék és p a ­ radox módon egyszerre t u l általános és t u l l o k á l i s - e p i z ó d i s z t i k u s - őszintén tolmácsol és szolgál egy általános, humanisztikus p a c i f i z m u s t . W i l l i s H a l l darabja j á r t u t o n j á r , könnyű f e l a d a t o t o l d meg és elsősorban ennek a tény­ nek köszönheti a maga problémátlan kerekségét. Sajátosan angol bulvárhagyomány, épp a " d r a w i n g room"-é, t ö r be az u j mozgalomba P e t e r Shaffer ötujjas gyakorlatával (Five Finger E x e r c i s e , 1958)» amely egy bú­ torgyáros elegáns v i d é k i villájában játszódik; lényegében szabályos családi és generéciós dráma, amely egy k í v ü l r ő l j ö t t ember, a számtalan családi drámából i s m e r t k a t a l i z á ­ t o r - ez esetben egy f i a t a l német házitanító szinte puszta létének segítségével hozza f e l s z í n r e f é r j és f e l e ­ ség, apa és f l u , i l l e t v e anya és f i u addig lappangó kon­ f l i k t u s a i t . Megtalálhatók benne a modern bulvár pikánsabb fűszerei i s : a 45 év körüli anya b e l e s z e r e t a jóképű német

fiuba, sag át fiának féltékenysége pedig részben anyja i r á n t i f o j t o t t Oidipusz-komplerusával, részben a német f l u i r á n t i homoszekszuális izü vonzalmával magyarázható .A gyá­ ros-család életformáját i l l e t ő b i r á l ó szándék a t u l e g y é n i t e t t jellemek környezetüktől, társadalmi helyzetüktől függetlenedett hipertrofizálásában adja k i t e l j e s e r e j é t ; a p s z i c h o l ó g i a i - c s a l á d i dráma domináns súlya a k r i t i k a i mondanivalót t e l j e s e n ártalmatlanná t e s z i . Megjegyzendő, hogy a k r i t i k a C l i v e - b e n , a fiúban egy ujabb Jimmy Portért v é l t f e l f e d e z n i ; h o l o t t C l i v e , a maga elkényeztetett, r o ­ konszenvet soha nem ébresztő mérges spleenjével l e g f e l j e b b csak karikatúrája l e h e t Jimmynek. Ha Jimmy dühös, akkor ezt a j e l z ő t C l i v e kedélyhullámzásaira a l k a l m a z n i s z i n t e szentségtörés; nyomokban sem l e l h e t ő meg benne Jimmy l e g ­ pozitívabb vonása: a t e l j e s l u c i d i t á s legalább mindarra vonatkozóan, amire "visszanéz". És mikor az apa, a derék, p r i m i t i v bútorgyáros C l i v e szemébe mondja, hogy n i n c s j o g a a g i t á l n i apja gyárában az o t t g y á r t o t t " g r o t e s z k és közön­ séges" t u c a t b u t o r o k e l l e n , mert "mielőtt újra kezdenéd a gúnyolódást, egy v a l a m i jusson az eszedbe: hogy m i n d i g v o l t e l é g ennivalód" - akkor a legradikálisabb néző i s csak az apának adhat i g a z a t . (Hogy az u j hullám f i a t a l a l ­ kotóinak portréja ma, 1963-ban, mennyire nem tekinthető lezártnak, azt egyébként Shaffer példája i s m u t a t j a ; l e g ­ újabb müve, a K i után megy a nő? és a K i megy a nő után? (The P r i v a t e Ear and The P u b l i c Eye. 1962) cimü egy estén j á t s z o t t egyfelvonásosok, ha valóságábrázolásukban különö­ sebben u j a t vagy mélyet nem hoznak i s , nemcsak virtuóz b o ­ nyolításukban, t e c h n i k a i erőben múlják f e l ü l az Ötujjas g y a k o r l a t o t , hanem emberi gazdagságban és humanista i n d u ­ latban i s . ) Az u j angol dráma bulvár-szárnyának legmarkánsabb, legizmosabb tehetségű képviselője kétségkívül Robert B o l t ; ő a z , akinek minden során é r e z n i , hogy v é r b e l i drámairóval van dolgunk, o l y a n n a l , a k i semmiféle más műfajban nem l e -

net ne ennyire o t t h o n o s . Három jelentős drámája: a Cherry virágzása ( F l o w e r i n g Cherry. 1 9 5 7 ) , a T i g r i s és a l ó (The T i g e r and the Horse. 1959) és az A k i minden időben h e l y t áll (A Man f o r A l l Seasons. I 9 6 0 ) (a két utóbbiról más összefüggésben l e s z majd s z ó ) kétségkívül a n y o l c év l e g k i é r l e l t e b b , legharmonikusabb alkotásai közé t a r t o z i k , ma­ ga a Cherry virágzása pedig már-már a határán mozog az i g a z i társadalmi drámának. ( E z t a hat árpozíciót f e j e z i k i szellemesen a"Times" egy c i k k e , amely e g y f e l ő l Osborne és Wesker, a " j a k o b i n u s o k " , másfelől Terence S a t t i g a n , az " a n c i e n régime" oszlopa között j e l ö l t e k i B o l t n a k , a "meg­ bízható girondistának" h e l y é t . ^ * ) A Cherry virágzását a k r i t i k a az angol Ügynök halálának (Death o f a Salesman. 1949) nevezte, és valóban: a k o n f l i k t u s , sőt a cselekmény i s sokban rokon M i l l e r remekmüvével, anélkül, hogy annak s z o l g a i másolása l e n n e ; a s z i n e n öntörvényű, é l e t t e l i , é r ­ dekes alakok mozognak, j ó l ó p i t e t t , f e s z ü l t és t a r t a l m a s cselekményen b e l ü l . A hős, Jim Cherry középkorú b i z t o s í t á ­ s i ügynök, a k i anélkül, hogy keresetéből fényűző életmódra futná, t i s z t e s e n f e n n t a r t j a k e r t e s k i s házát London egyik peremvárosában, e l t a r t j a családját, sőt két gyermekét t a ­ n í t t a t j a i s . Munkáját egyre kevésbé s z e r e t i és egyre t ö b ­ b e t i s z i k ; de e z t i s , csak u g y , mint állandó panaszkodá­ sát, elégedetlenségét évtizedek óta a maga nagy és t e l j e ­ s í t h e t e t l e n álmával i n d o k o l j a : v i s s z a akar t é r n i a termé­ s z e t h e z , f a l u n a k a r é l n i , o t t , ahol gyermekkorát i s t ö l ­ t ö t t e . Szüntelenül gyümölcstermesztési prospektusokba süllyed, komoly tárgyalásokat f o l y t a t magkereskedő cégek­ k e l , elküldve n e k i k k i s birtokának t e r v r a j z á t i s - amely b i r t o k persze csak az ő fejében é l - és b o l d o g - b o l d o g t a ­ l a n t részben a p j a birtokán t ö l t ö t t ifjúságának csodás em­ l é k e i v e l , részben saját k i s b i r t o k o s i jövőjének ragyogó áb­ rándképeivel t r a k t á l . Ekkor h i r t e l e n dűlni-borulni kezd 9«

Times, 1 9 6 2 . augusztus 2 .

körülötte minden: gyermekei k i i s m e r i k és kiábrándulnak be­ lőle, egy muló, inkább játékos f l ö r t lánya barátnőjével rosszizü véget ér, kötekedése m i a t t e l v e s z t i á l l á s á t . Fe­ lesége ekkor elébe á l l a mentő t e r v v e l : eladják a házat, az árán megveszik a b i r t o k o t és v é g r e megvalósitják a nagy álmot. És most k i d e r ü l , hogy az álom i s hazugság v o l t , csak mint ürügy, mint beszédtéma érdekelte C h e r r y t . Cherry himez-hámoz, pózol és hősködik, kész magát "továbbra i s f e l á l d o z n i " a biztositôtársaságnál, de I s o b e l , az asszony, a k i husz év óta mindent a t e l j e s ü l e t l e n álom m i a t t nézett e l n e k i , á t l á t r a j t a és kiábrándultan e l h a g y j a . C h e r r y v e l , az á t é l t megrázkódtatások következtében, végez r é g i s z i v baja. Kenneth Tynan azt a kielégületlenséget, amelyet a drá­ ma, minden erénye e l l e n é r e , benne k e l t e t t , e végső megol­ dással i n d o k o l t a , a z z a l vádolva az i r ó t , hogy "izgalmas, gondolatébresztő drámája ezen a ponton silány melodrámába f o r d u l " . ^ * Ez a kifogás nem egészen h e l y t á l l ó , Cherry ha­ l á l a ugyanis az a d o t t körülmények között b i z o n y o s f o k i g öngyilkosságnak i s f e l f o g h a t ó ; az elégedetlenségre azonban a mü mélyebb okot s z o l g á l t a t . Cherry halála elsősorban azért alacsonyabb értékű W i l l y Loman j ó l motivált öngyil­ kosságánál, mert disszonánsán intonál egy t r a g i k u s v é g k i ­ csengést egy olyan é l e t után, amely alapvetően n e m - t r a g i ­ kus. W i l l y öncsalása t r a g i k u s v o l t , mert ő s z i w e l - l é l e k k e l h i t t hamis eszményeiben és álmaiban, és meg i s h a l t értük; Jim Cherry azonban nem álmaiért h a l meg. Cherry nem tragikus figura, hanem v a l a h o l a tragikomikum és a puszta nevetségesség között lebeg és együttérző részvét h e l y e t t csak fölényes szánakozást érdemel. Ha ugyanis Cherry álm« soha nem v o l t i g a z , akkor a probléma súlya nagy mértékben lecsökken; sorsa csak akkor nőhetne tipikussá, megrendítő1

10•

Kenneth Tynan i . m, 190. o .

v é , társadalmi értelemben i s számottevővé, ha például - hogy kifogásunkat egy konkrét megoldási lehetőség f é n y é ­ ben tegyük érthetővé - a nagy fordulatnál, I s o b e l ajánla­ t á t h a l l v a , először maga i s önfeledten örülne és csak l a s ­ san döbbenne rá, feleségéénél sokkal mélyebb megrendülés­ s e l , hogy az évek során, a szük látókörű é l e t szorításá­ ban, a mindennapos r u t i n taposómalmában, az álom e l s o r v a d t benne, hogy már nincs e r e j e megvalósításához; és ez e s e t ­ ben t e l j e s j o g g a l "megérdemelné" a t r a g i k u s b e f e j e z é s t . Cherry minden jellemhibája, gyengesége, pózolása, e l l e n ­ állóképességének hiánya ebben az összefüggésben i s meg­ állná h e l y é t ; de az, hogy álma az első p i l l a n a t t ó l hazug­ ság l e t t v o l n a , a jellemábrázolás belső logikájának i s e l ­ lentmond. B o l t drámája lényegében rendkívüli ügyességgel megoldott kompromisszum: e g y f e l ő l , a naturális, külső mozzanatokban marginálisan f e l v e t i a társadalom f e l e l ő s s é ­ g é t , az életforma nyomasztó kisszerüségének problémáját, de a dráma lelkében, a k o n f l i k t u s felvetésében és megoldá­ sában m e g l e l i a módját, hogy egyedül a hőst m a r a s z t a l j a e l , csak egyéniségében, súlyos jellemhibáiban keresse a magyarázatot és i g y végső s o r o n megfosztja az érdekes a l ­ kotást a t e l j e s értékű társadalmi t i p i k u s s á g t ó l . A későb­ biekben l á t n i f o g j u k , hogy B o l t drámáinak harmóniája más témákban még sokkal relatívabbnak b i z o n y u l . Látszólag igazságtalannak tűnik a bulvár-szárnyhoz s o r o l n i John M o r t i m e r t . az angol dráma e g y i k legrokonszen­ vesebb jelenségét és e g y i k legfinomabb t o l l ú , érzékeny és melegszívű s t i l i s z t á j á t ; ' kétségtelen, hogy mind művészi színvonalban, mind mondanivalóját t e k i n t v e jóval f ö l ö t t e á l l W i l l i s H a l i n a k , Peter Shafférnek vagy épp Beverley Crossnak, de a realizmus magasabb csúcsait mindeddig még nem t u d t a megostromolni. Mortimer a kisemberek k ö l t ő j e , a k i szépen és találóan határozta meg a maga a r s poeticáját : "Az én véleményem s z e r i n t ebben a csüggedő korban egyedül a komédia az a műfaj, amelyet művelni érdemes, f e l t é v e ,

ha a komédia őszintén a magányosak, az e l h a n y a g o l t a k , a s i k e r t e l e n e k oldalán á l l . . . Születhetnek nagyszabású és érdekes darabok s i k e r e s ügyvédekről, z s e n i á l i s bűnözőkről, bölcs t a n í t ó k r ó l , vagy o l y a n családokról, amelyekben a gyermekek hallgatás és megbánás nélkül nőhetnek fel... Hogy magamról szóljak: én nem pártolom az i l y e n d a r a b o k a t , és a komédiairónak különös gonddal k e l l megválasztania, k i k m e l l e t t f o g l a l j o n á l l á s t . Nem engedheti meg magának, hogy a védtelenekre célozzon, é s . . . nem kezelhet megvetés­ s e l e g y e t l e n a l a k o t sem.""*" ' Ez az a r s p o e t i c a voltaképp implikálja már Mortimer müveinek e r e j é t i s , gyengeségeit i s . Kisembereit - közepes jómódban é l ő t i s z t v i s e l ő - é r t e l ­ miségi-kistulajdonos rétegek t a g j a i t - mélységes, huma­ n i s t a megértéssel és szánalommal k e z e l i , kimondva vagy k i ­ mondatlanul é r z é k e l t e t v e , hogy az é l e t mostohán bánik v e ­ lük, szűkösen méri a pirosbetüs ünnepeket, a rendkívüli eseményeket - " K e l l , hogy legyen még v a l a m i ! Nézzétek meg, mi az, amink most van! EZ NEM LEHET MINDEN!... Nem l e h e t , hogy csak ennyire születtünk v o l n a . . . " - sóhajtja A park divatjamúlt oldalán (The Wrong Side o f t h e Park. I 9 6 0 ) öreg M r . L e e - j e , egy aránylag tehetős n y u g d i j a s , a k i az é l e t szürkesége e l ő l a s p i r i t i z m u s b a menekül - , de a finom részletmeglátások, érzékeny atmoszférikus hatások v a l a m i ­ képpen banalitásba f o r d u l n a k , közhelyszerű k o n f l i k t u s o k b a n vergődve erőtlenednek e l . Mortimer - a k i mindebben egy hozzá hasonlóan finomszemü, a l a k j a i t u g y a n i l y e n gyengéd r é s z v é t t e l szemlélő a m e r i k a i drámairóval, W i l l i a m I n g e d z s e l r o k o n - túlságosan " s z e l i d " drámairó; az á l t a l a meg­ nem akar és nem i s t u d s e n k i t r a g a d o t t k i s tragédiákért f e l e l ő s s é t e n n i ; még periférikusán sem ábrázol o l y a n a l a ­ k o t , még hatásukban sem mutat be o l y a n erőket, amelyek a k o n f l i k t u s másik pólusán h e l y e t foglalhatnának. Ebből 1

11.

I d é z i John Russel T a y l o r . I . m. 2 1 5 - 2 1 6 . o .

egyébként érdekes d r a m a t u r g i a i torzulás adódik:a Mortîmer— drámák k o n f l i k t u s a i s z i n t e k i v é t e l nélkül abból fakadnak, bogy v a l a k i nem szól vagy későn szól; az i g a z i k o n f l i k t u s hiányát az iró á l f e s z ü l t s é g g e l , a h i t e l t e l en ségig f o k o z o t t belterjességgel kénytelen p ó t o l n i , és ez a passzív b e l t e r ­ jesség, a fájdalmaknak ez az i z o l á l t magánjellege t e s z i témáit bulvár-lzüvé• Az e m i i t e t t , A , park divatjamúlt oldalán cimü drámában 16 éve é l együtt egy házaspár valóságos f ö l ­ d i pokolban, mert az asszony csak régóta h a l o t t első f é r j e eszményitett emlékét imádja; a j e l e n l e g i f é r j azonban j ó szándékuan, tapintatból másfél évtizeden át nem meri ráéb­ r e s z t e n i f e l e s é g é t , hogy az, beteges lelkifurdalásában, az ő erényeivel ruházza f e l az e l s ő f é r j e t , a k i notórius sem­ mirekellő v o l t és a nő ráadásul soha nem i s s z e r e t t e . Egy másik, egyfelvonásos játékban, amelynek elme Kérjük, a k é ­ zipoggyászt vegyék magukhoz ( C o l l e c t Your Hand Baggage I960) az Öreg bohém egy egész felvonáson át beszélget a repülőtéren egy nővel ugy, hogy v é g i g azt h i s z i : a nő v e l e akar Párizsba menni, és csak az i g a z i p a r t n e r érkezésekor döbben rá, hogy őrá senkinek n i n c s szüksége; az Ebédidőben (Lunch Hour.1960)a f é r f i egy t e l j e s órán keresztül sem tudja meggyőzni a f i a t a l l á n y t , a k i ebédidőben f e l j ö t t v e l e egy s z á l l o d a i szobába, hogy a mese, amelyet a szállásadónőnek kettejük "tárgyalnivalójáról" f e l t á l a l t , nem i g a z . A k o n ­ f l i k t u s a l a p j a a f é l r e é r t é s l e s z , amelyért s e n k i nem v á ­ dolható; s a j ó l m e g f i g y e l t kisemberek szükkörü magán-drá­ mák hordozóivá törpülnek. Mortimer e d d i g i munkássága azt b i z o n y i t j a , hogy ha e g y f e l ő l a v a k düh nem i s elegendő a kisember mártiriumának i g a z i drámai ábrázolásához, de nem elegendő a passziv emberi részvét sem. Mortimer esetéhez hasonlóan, csak hosszas mérlegelés után sorolunk végeredményben ehhez a csoporthoz egy másik, i g e n rokonszenves és Mortimernél még nyíltabban haladó szándékú f i a t a l i r ó t : Bernard K o p s o t . Első l á t á s r a már csak azért sem illeszkednék az e d d i g tárgyalt, általában

konzervatív formákkal dolgozó szerzők közé, mert amazok­ nál - sőt még Mortimernél i s - s o k k a l lágyabb, liraibb a l k a t , a k i szívesen é l k ö l t ő i e f f e k t u s o k k a l és sürün sző müveibe dalbetéteket, l i r a i monológokat. Könnyen l e h e t , hogy csak i r ó i erejének, koncepciózusságának, mondjuk k i : tehetségének ez idő s z e r i n t i fogyatékosságai gátolják meg benne, hogy interjúkban, n y i l a t k o z a t o k b a n h a n g o z t a t o t t , és darabjainál sokkal radikálisabb felfogását művészi formába öntse; p i l l a n a t n y i l a g azonban, ha nevét az u j a n g o l dráma formai t ö r e k v é s e i r ő l szólva más Írókéval k a p c s o l j u k i s majd össze, j e l e n szempontunk: a valóságábrázolás f e l s z i n e s s é ge - Kops esetében, konkrétabban szólva, a f e l v e t e t t p r o b ­ lémák érzelgős eltompitása, a magánjelleg irányába való tulszinezése - f e l t é t l e n ü l az e d d i g tárgyalt Írókkal r o ­ konit j a . A Stepney Green-i Hamletben (The Hamlet o f Stepney Green, 1958) például a vérbő k i s r e a l i z m u s s a l ábrá­ z o l t környezet: Stepney Green, a l o n d o n i East End zsidó­ negyede, a két p i a c i árus-család, a Levyk és a Segalok f i ­ noman p o e t i z á l t szűkös é l e t e , az egyszerű figurák szere­ t e t t e l j e s , hangulatos ábrázolása másodlagos jelentőségű kulisszává és k e l l é k t á r r á t ö r p ü l , egyrészt a k o n f l i k t u s " t u l s z i n e z e t t " mondvacsináltsága, másrészt a megoldás naiv optimizmusa m i a t t . A k o n f l i k t u s rugója - valószínűleg h a ­ sonló eszmei okokból - Mortimer d r a m a t u r g i a i sablonjára emlékeztet, v a g y i s f é l r e é r t é s e n a l a p u l : az i f j ú Hamlet, Sam Levy heringárus h a s z o n t a l a n , álmodozó, nyughatatlan David f i a - Jimmy P o r t e r nagyon halvány, eljelenfcéktelened e t t követője - haldokló apjának nyilvánvaló metaforáját f é l r e é r t v e mindvégig azt k é p z e l i , hogy a n y j a , második Gertrudként, megmérgezte az ö r e g e t , és a derék Sam s z e l i d és nagyon bájos szelleme két felvonáson át i g y e k s z i k f i á t a v é r e s bosszútól v i s s z a t a r t a n i , hogy végül, épp "Gertrud"" és " C l a u d i u s " esküvői ebédjén, méreg h e l y e t t szerelmi b á j ­ i t a l t csempésszen f i a kezébe és ezzel mindenki számára d e ­ rűs happyendet t e r e m t s e n . David Levy k o n f l i k t u s a megoldó-

d i k : ha eddig heringárus h e l y e t t slágerénekes a k a r t l e n n i , most ráébred, hogy he ringáru s i t ás közben i s l e h e t slágert énekelni, ha az embernek szerető és kedves f e l e s é ­ ge v a n , lelkében p e d i g b i z t o s i t j a a harmóniát Sam Levynek, a bölcs és rokonszenves kisembernek o p p o r t u n i s t a r e c e p t j e : "Azt hiszem, nagyon boldog l e s z e l , de próbálj emlékezni szavamra: képzeletedben kövess e l minden nap gyujtogatást, égesd f e l az előző nap hazugságait, s z i t s hébe-korba egy k i s f o r r a d a l m a t a szivedben és igyekezz s e g í t e n i a magá­ nyos embereken." A befejezés i d i l l i k u s tündérmesében o l d j a f e l a z t a c s i p e t n y i keserűséget i s , amely o t t bujkált Da­ v i d elégedetlenségében, többre vágyásában, a konformizmus e l l e n i homályos lázadozásában - és amelyről Bernard Kopsnak f e l t e h e t ő l e g több és súlyosabb mondanivalója i s l e s z még.

b / Az u j angol dráma " k l a s s z i k u s " n a t u r a l i z m u s a Az előbbiekben szó esett már az u j a n g o l dráma l e g ­ veszedelmesebb gyermekbetegségéről: a n a t u r a l i s t a f e r t ő ­ z é s r ő l . Hogy i t t külön csoportban f o g l a l k o z u n k néhány olyan drámával, amelyek naturalizmusát a " k l a s s z i k u s " ( v a g y i s : hagyományos) j e l z ő v e l i l l e t j ü k , ennek az az oka, hogy, érzésünk s z e r i n t , bennük mutatkoznak legelemibb tisztaságban a n a t u r a l i z m u s fogyatékosságai, mind eszmei, mind művészi s i k o n ; r a j t u k keresztül vizsgálható a l e g ­ szemléletesebben az az egyenlőtlen esélyekkel induló küz­ delem, amelyben a m i l i ő végül maga alá gyűri a problémát. Általános fenntartásunk természetesen ezúttal i s érvényes: az emlitendő müvek sem eszmeileg, sem művészileg nem egyenértékűek és a következőkben e l e m z e t t , általában t i p i ­ kus jelenségek sem egyenlő súllyal nyomják rájuk bélyegü­ ket.

Már e l s ő l á t á s r a i s feltűnik e müvek egy o l y a n közös vonása, amely erősen emlékeztet a k l a s s z i k u s n a t u r a l i z m u s ­ r a . Miliőjük, lakóiknak v i l á g a i g e n sokszor a "slum"-ok, a Dickens-regényékből ismert a n g l i a i nyomornegyedek, ami önmagában természetesen még nem tenné indokolttá a n a t u ­ r a l i s t a ábrázolásmódot, b i s z e n a realizmus különféle f o ­ k a i n á l l ó irók már számos esetben megmutatták, hogyan v á l ­ hat a legsivárabb környezet i s nagy dráma h e l y s z í n é v é . (Hadd u t a l j u n k i t t a nagy előkép: az É j j e l i menedékhely (Ha dnye. 1902) m e l l e t t ismét a Pillantás a hidrólra; de megemlítendő ebben az összefüggésben A r n o l d Wesker neve i s ; a Gyökerek vagy a Tyukleves g e r s l i v e l (Chicken Soup w i t h B a r l e y , 1958) m i l i ő j e önmagában semmivel sem fény­ űzőbb Arden vagy L i v i n g s a l a n t elemzendő müveinél, és bár bizonyos n a t u r a l i s t a vonások Wesker müveinek értékét i s csorbítják, a t e n d e n c i a azonban v i l á g o s : a probléma, a mondanivaló rendkívüli e r ő f e s z í t é s s e l - és több-kevesebb s i k e r r e l - i g y e k s z i k szárnyra k e l n i , kitépve magát a miliő marasztaló a g y a g j á b ó l . ) Természetesen éppen a " j ó l é t i államnak" b i z o n y o s , a bevezetőben e m i i t e t t törekvéseiből érthető, hogy a kisem­ b e r e k , s i g y a munkásosztály j e l e n l e g i t i p i k u s életformája felszínesen nézve kevesebb drámai lehetőséget k i n á l , mint a társadalom aránylag kisszámú számkivetettjének élete. A p o l g á r i állam á l t a l kinált csapda éppen az a v i s z o n y l a g s t a b i l , kisszerű, uniformizált "polgári" jómód, amely h i ­ v a t o t t a dolgozó rétegekből k i ö l n i a v á l t o z t a t á s vágyát és e l f e d n i szemük e l ö l a f e n n á l l ó , arányaiban a múltbéli­ nél semmivel sem k i s e b b társadalmi és v a g y o n i különbsége­ k e t ; v i l á g o s és i d e i g - ó r á i g s i k e r t i s b i z t o s i t ó t a k t i k a i megfontolás a z , hogy a nyomor - amelynek semmi v e s z i t e n i v a l ó j a nincs - s o k k a l inkább h a r c r a kész, s o k k a l könnyeb­ ben mozgósítható a vagyon e l l e n »mint a s z o l i d , begubódzott v i s z o n y l a g o s k i s p o l g á r i jómód. Az u j angol dráma l e g é r d e ­ kesebb alkotásai ennek a s o k k a l b o n y o l u l t a b b , mert l a p -

pangóbb és ellenállóbb k o n f l i k t u s n a k a l e h e t ő s é g e i t bogoz­ zák, és a s t a b i l i z á c i ó r e l a t i v i t á s a , fenyegetettsége,prob­ l e m a t i k u s v o l t a m e l l e t t egyforma, ha nem nagyobb súllyal f e s z e g e t i k az emberi értékekre g y a k o r o l t v é g z e t e s hatását; de é r t h e t ő , hogy könnyebb és p i t t o r e s z k e b b drámai lehető­ ségek Ígérkeznek annak a számára, a k i megkeresi a l e g a l a ­ csonyabb s z i n t d i c k e n s i v i l á g á t és annak életformáját dob­ j a a színpadra színes szervezetlenségben. Bizonyos dokumentativ-szociográfiai j e l e n t ő s é g e t t ő l a v á l l a l k o z á s t ó l nem vitatható e l , h i s z e n belföldön és külföldön egyaránt, ékesszólóan, már pusztán a tények nyers e r e j é v e l i s h i r d e t i : ime, a j ó l é t i államban i l y e n i s van. De még ezekből a drámákból i s kitűnik, hogy a " k l a s z szikusan" k i l á t á s t a l a n s l u m " - p r o b l e m a t i k a Angliában ez idő s z e r i n t inkább periférikus j e l l e g ű , országon belül i s félig-meddig egzotikumszámba megy; a m e l l e t t az irók á l t a l f e l v o n u l t a t o t t személyek s i r a l m a s életkörülményeikért jó részben maguk i s f e l e l ő s e k , ha nem i s mindig e r k ö l c s i l e g , de - és ez a szál megint a k l a s s z i k u s naturalizmushoz v e ­ zet v i s s z a - legalább csökkent t u d a t f o k u k , korszerűtlen nomád, csavargó ösztöneik s t b . m i a t t . Sőt, időnként ugy tűnik, m i n t h a az állam maga mást sem óhaj t a n a , m i n t kirán­ t a n i őket ebből a létformából s f e l e m e l n i őket az á l t a l á ­ nos, uniformizált k i s e m b e r i s z i n t r e és ez a szándék az ő ellenállásukon buknék meg; márpedig ennek az ellenállásnak értéke i g e n v i t a t h a t ó . A standardizált szürkeség elleni t i l t a k o z á s e l v i l e g valamiféle k r i t i k a i mondanivalót i s hordozhatna; csakhogy a darabokban ez a lázadás inkább hat a c i v i l i z á c i ó e l l e n i kapálódzásnak, a rendszeres életmód­ t ó l , a munkától való undornak, v a l a m i f é l e nomád-cigányszerü irtózásnak a fürdőszoba e l l e n , ami a r r a m u t a t , hogy az i r ó álláspontja semmiképpen sem megy t u l e g y f a j t a r o ­ mantikus a n t i k a p i t a l i z m u s o n - ismét a k l a s s z i k u s n a t u r a ­ lizmus egyik öröksége! I g y azután a müvek mozgósitó hatá­ sa erősen k o r l á t o z o t t , és a tényfeltárás elvitathatatlan M

érdemén t u l csak annyiban t e r j e d h e t , amennyiben aa egyes irók drámáik egyes mozzanataiban, f e l ü l tudnak kerekedni a n a t u r a l i z m u s szemléletén és technikáján. A l e g j e l l e g z e t e s e b b , s ü r i t e t t i l l u s z t r á c i ó j a ennek az irányzatnak minden b i z o n n y a l az u j hullám e g y i k , művészi­ l e g i g e n e r ő t e l j e s , szuggesztiv és e r e d e t i alkotójának, John Ardennek Ugy élnek, m i n t a disznók ( L i v e L i k e P i g s . 1958) cimü drámája, amelynek nomád, törvénytelen kapcso­ l a t o k k a l összefűzött, Írástudatlan, mocskos és a n a r c h i s t a családját az állam erőszakkal t e l e p i t i át a vagonból, a h o l e d d i g l a k t a k - és boldogan l a k t a k - egy r e n d e s , tágas, komfortos közületi házba, egy u j lakótelepen. A család - t a g j a i között egy szökött cigány fegyenc, egy félhülye öregasszony, a k i mániákusan t é p e g e t i a szomszédból össze­ l o p k o d o t t fehérneműt, egy t i z éves, ótvaros kislány, a k i t e l v b ő l nem engednek iskolába, egy t e l j e s e n e l z ü l l ö t t , csak ösztönéletet é l ő f i a t a l lány - r ö v i d idő a l a t t f e l d ú l j a a házat - a W C - ü l ő k é t ő l például képkeretet csinálnak - és a s z o c i á l i s magatartásával tönkreteszi a szomszédság é l e ­ t é t . Végül a békés mindennapjaiból kiráncigált szomszédság összefog és megtámadja a házat; a családot a rendőrség m e n t i meg a l i n c s e l é s t ő l . Mármost k é t s é g t e l e n , hogy a Sawney-familia magatartása némiképp védekezés i s a szürkit ő életforma, a k í v ü l r ő l rájuk kényszeritett asszimiláció e l l e n ; "Bedugnak, mint kutyát egy ládába - mondja az e g y i k családtag - ; minden résen át lándzsákkal szurkálhatják és n i n c s hová bújnia e l ő l ü k . " , a másik p e d i g " e l v i alapon" üzen hadat a fürdőszobának: "Még fürdőszobát i s csináltak nekünk, hogy megnyugtassák magukat: ráléphetünk a hófehér k e r t i útjaikra." Másfelől a Sawneyékkal közvetlen kapcso­ l a t b a kerülő, r e n d e z e t t é l e t ű szomszéd munkáscsalád, ame­ l y e t Sawneyék katalizátorként bomlasztanak s z é t , kétség­ kívül erősen csökkent e l l e n á l l á s t és v a j m i kevés emberi szilárdságot mutat a harcban, ami a r r a v a l l h a t n a , hogy a j ó l é t i állam e l s o r v a s z t j a a g e r i n c e t azokban, a k i k az á l -

t a l a n e k i k r e n d e l t életformát maradéktalanul elfogadják. De ezt az értelmezést megcáfolja a végső koncentrált táma­ dás a betolakodók e l l e n : a kisemberek, ha összefognak, i g e n i s meg tudják védeni a maguk f r i g i d a i r e - e s és t e l e v í ­ ziós k i s paradicsomát. Ami pedig Sawneyóknak a k o n f o r m i z ­ mus e l l e n i lázadását i l l e t i , ez o l y a n ősemberi értékek ne­ vében z a j l i k , amelyek egy p i l l a n a t r a sem tudnak irántuk rokonszenvet g e r j e s z t e n i . I g y a mü hatásában leginkább mégis a j ó l é t i állam eszméjét támogatja, bár valószinüleg Arden szándékától függetlenül; a k i a darabban t u d a t o s mon­ danivalót k e r e s , az minden irányban zsákutcába kerül. S z i n t e bizonyos, hogy az i r ó t egy p i t t o r e s z k e n k o n t r a s z t o s szituáció felvázolásán t u l más nem é r d e k e l t e , rokonszenv egyik f é l h e z sem f ű z i , valamiféle mondanivaló egyik tábor mellé sem k ö t e l e z i e l . Talán túlontúl i s sima egyértelmű­ séggel f e d i ábrázolásmódját az a verses a r s p o e t i c a , a m e ­ l y e t egy másik darabjában, a B a b i l o n v i z e i b e n (The Waters of Babylon, 1957) r ö g z i t , de a párhuzam a n n y i r a kinálkozó, hogy érdemes egy r é s z l e t é t ide i k t a t n i : "A v i l á g bomlottan szaladgál minden irányban, / Mindenütt csak h i g a n y , i t t meg i t t meg i t t , / Szerte a padlón. Kergesd c s a k , f u s s utána,/ H a j s z o l d , kedves P a u l , de én már c s a k / Olyan darabkákat akarok követni, / Amelyeket könnyen megragadhatok. / Megfo­ gom őket, megtartom, amig akarom, / Aztán eldobom s v á l a s z ­ t o k másikat." Ugy tűnik - s más téma- és problémakörök kapcsán még mód n y i l i k további bizonyításra - , Arden a l k o ­ t ó i módszere valóban e z ; naturalizmusának sajátossága nem az eseménytelen, hanem éppen a mozgalmas statikusság. Kon­ fliktusok, események, v i h a r o s összecsapások bőven akadnak ebben a darabjában i s ; de az események szervezetlensége, a mozgás irányának t e l j e s bizonytalansága,minden f e s t ő i s z i nesség és minden mozgalmasság e l l e n é r e unalmassá t e s z i drámáit. (Közönségsikert egyébként eddig még soha nem i s aratott. )

Kisebb mértékben, de pályája j e l e n szakaszán még meg­ határozóan nyomja rá bélyegét a n a t u r a l i s t a ábrázolásmód korlátozottsága a látványos körülmények között f e l f e d e z e t t f i a t a l munkás-irónő, Shelagh Delaney drámáira. Az Egy csepp méz (A Taste o f Honey 1 9 5 8 ) , ez a rendkívül tehetséges és hangulatos első darab sem t u d o t t k i s z a b a d u l n i az életkép szorításából; a v a j m i hiányosan i n d o k o l t extrém szereplő­ gárda i s - a néger tengerész, akinek néger-voltát drámai funkciója a l i g h a i n d o k o l j a , a homoszekszuális művészettör­ ténész - a v a l ó ságanyag szüret l e n , naturális r ö g z í t é s é ­ re u t a l . Az anya életmódja á l t a l megteremtett környezet, a bohém nyomor - ha más minőségű i s , m i n t a Sawney—családé mégis egy szándékosan v á l l a l t nomád társadalmonkivüliséget vádol elsősorban, nem pedig a társadalmat t e s z i f e l e l ő s s é . A különböző országokban l e z a j l o t t előadások k r i t i k á i j ó érzékkel mutattak rá a mü i r o d a l m i hovatartozására. "Az irónő m i t sem t u d problémafelvetésről, erkölcsi tanulságról p e d i g egyáltalán nem beszélhetünk; csak éppen o d a f e s t i n e 12

künk a képet, a l e v e g ő b e . . . " * - v é l t é k Németországban; Paul Gordeaux f r a n c i a k r i t i k u s pedig A n t o i n e - i g v e z e t i v i s s z a a családfát: " . . . ' é l e t k i v á g á s * , hamisítatlanul a 80-as évek Théâtre l i b r e - j é n e k Í z l é s e s z e r i n t : j e l e n e t e k a 15. y mindannapi é l e t b ő l egy nyomortanyán." ^ A f i a t a l irono azonbai: sajátos zamatu k ö l t ő i tehetségével valamiképpen megtalálta a módját, hogy egy fénysugarat v e t í t s e n ebbe a n a t u r a l i s t a életképbe: hősnőjét, Jót olyan forró s z e r e t e t ­ t e l és melegséggel szemléli, a r e l y már önmagában i s e l h a ­ t á r o l j a Arden szenvtelenségétől, és benne,inkább poétikus- h a r . g u l a t i eszközökkel, semmint drámai módon, a többre-vágy ásnak, a k i e l égül et lenségnek olyan erőtartalékát s e j t e ­ t i , a m e l l y e l szemben t e h e t e t l e n lenne a " j ó l é t i állam" 1 2 . E t h e l S c h w i r t e n : Rhapsodie i n mi eg ( v a g y i s : Rapszódia miszben), F r a n k f u r t e r Rundschau 1959« november 2 4 . 1 3 . France S o i r I 9 6 0 , február I 5 .

minden r e f o r m j a : Jo az i g a z i emberi é l e t r e , a t i s z t a s á g r a , a t e l j e s értékekre áhítozik, és ez az álom, a maga hatá­ r o z a t l a n lebegésében, megnemesiti a színpadra v e t e t t l e ­ hangoló és r e n d e z e t l e n é l et anyagot. (Jónak a darab e g é ­ s z é t ő l némiképpen függetlenedett funkciója és magánál a miinél értékesebb, maradandóbb v o l t a ebben az értelemben Osborne Jimmy Porterjére emlékeztet.) Hogy azonban ez a r e l a t i v egyensúly - bármily rokonszenves eszmények t á p l á l ­ ják i s - Delaney szemléletének j e l e n stádiumában müveiben csak i d e i g l e n e s és véletlenszerű l e h e t , a z t világosan mu­ t a t j a második, sokkal kevésbé sikerült d a r a b j a , a S z e r e l ­ mes oroszlán (The Lion i n Love, I 9 6 0 ) , amelyben Jo utódjá­ nak, egy hozzá némiképp hasonló f i a t a l lány-alaknak, Peggynek sokkal halványabb r a j z a már nem t u d j a áttörni a n a t u ­ r a l i s t a é l e t k é p e t . E darab hősnője Helennek, Jo anyjának a leszármazottja: K i t , Peggy anyja,egy p i a c i árus munkakerü­ l ő , részeges, botrány okozásért állandóan börtönben ülő f e l e ­ sége, a k i a maga szeretetreméltóan bohém egyéniségével, anélkül, hogy a kisujját i s megmozdítaná, mágnesként v o n z ­ za v i s s z a magához f é r j é t , a k i rendszeresen próbál elmene­ külni a r e n d e t l e n , p i s z k o s , n y u g t a l a n otthonból. Kitnek és öreg apjának lázadása az uniformizált p o l g á r i élet e l l e n i t t i s t a r t a l m a z , csirájukban, bizonyos meggondolkodtató elemeket. "Mostanában az emberek csak a mosógépekkel, a u ­ tókkal és televizióskészülékekkel t ö r ő d n e k . . . Halad a c i ­ v i l i z á c i ó - és magával v i s z minden izgalmat az é l e t b ő l " mondja az öreg; de mikor e l p a n a s z o l j a , hogy egyszer dugta csak be az orrát a szupermarketbe és kóvályogva, megzava­ rodva támolygott k i , ez a mozzanat a lázadást ismét csak a romantikus a n t i k a p i t a l i z m u s posványába s ü l l y e s z t i . Amikor p e d i g K i t felháborodva meséli, hogy egyszer, egy erkölcsös pillanatában, j e l e n t k e z e t t munkáért és e l i s fogadta a k i nált bért, de e r r e a munkavezető azt mondta: sajnálja, de ha ennyi pénzért hajlandó d o l g o z n i , a k k o r nem elég i n t e l l i ­ gens e r r e a munkára - ez ismét az Ősemberi értékek v é d e l -

me és hatásában megint csak a j ó l é t i állam m e l l e t t a g i t á l . Mert hiába lenne Angliában akár s z o c i a l i z m u s i s , az sem tudna m i t kezdeni az o l y a n p r o l e t á r r a l , aki k i j e l e n t i : "Szeretem én a munkát, de m i h e l y t v a l a m i taknyos k i s b a m a o v e r a l l o s művezető odajön hozzám és elkezd k i o k t a t n i , hogy m i t szabad csinálnom és m i t nem - hát nem, akkor én k i u g ­ r ó m . . . " Ellentétben John Ardennél, Delaney-nál ez esetben i s nyilvánvaló, hogy érzelmileg i g e n i s e l van k ö t e l e z v e ; rokonszenve nyilvánvalóan Kités a baj a z , hogy spontán r o ­ konszenvét egyelőre semmiféle tudatosság, semmiféle hatá­ r o z o t t mondanivaló nem v e z é r l i . Érdekes végletként emlékezhetünk meg e h e l y e n egy másik darab ' ó l , ugyancsak munka s i rónak, ugyancsak a Theatre Workshopban b e m u t a t o t t müvéről, Henry L i v i n g s Hagyd ab­ ba, bárki i s vagy (Stop I t Whoever You A r e . 1961) cimü a l ­ kotásáról, amely már első látásra i s a lehető l e g s z é l s ő határig v i t t e a " k i t c h e n s i n k " - m i l i ő t : öt képe közül kettő ugyanis egy üzemi WC-ben játszódik, annak számos k e l l é k é ­ v e l együtt, a vizzubogástól az osztálykülönbség nélkül szaladó emberekig; lévén ez valóban az a h e l y , ahová még a darab kegyelmes u r a i s gyalog j á r . Ez a botrányosnak t e t ­ sző szinhelyválasztés persze hálás bunkó v o l t a k r i t i k u s o k számára: "Kisértést éreztünk, hogy f e l t é t e l e z z ü k : az egé­ szet Noel Coward i r t a egy dühös pillanatában, hogy példát adjon a m a i szinház mindama tulajdonságaira, amelyeket o l y Ízléstelennek t a l á l . A dráma e g y e t l e n létjogosultsága t a ­ lán a z , hogy a l e g h a r c i a s a b b Coward-ellenes k r i t i k u s t i s Cówardnak legalábbis i d e i g l e n e s szövetségesévé a v a t j a " - i r j a e g y i k ü k . H o l o t t a darab alapbetegsége megint csak nem önmagában a m i l i ő - v á l a s z t á s - bár nem hisszük, hogy például magyar színpadon akár egy remekmű i s s i k e r t a r a t h a t n a i l y e n m i l i ő v e l ! - , hanem az az i r ó i szemlélet, amely aztán, többek k ö z ö t t , a m i l i ő megválasztásában i s k i f e j e z ő d ö t t . L i v i n g s hőse, W i l l i a m P e r k i n Warbeck,a nyug­ díjas WC f e l ü g y e l ő - akiben az i r ó , s z u b j e k t i v e jószándéVT.

T.G.Rosenthal k r i t i k á j a ; A r t s News and Review, 1 9 6 1 . február 2 5 . - 56 -

kuan, az é l e t egy t r a g i k u s h a j ó t ö r ö t t j é t a k a r t a megmin­ tázni - ugyanis o l y a n csökkent tudatossággal r e n d e l k e z i k , ösztönösen f e l - f e l t ö r ő lázongó h a j l a m a i ellenére i s o l y ­ a n n y i r a passziv játékszer a sors kezében, hogy végső pusz­ tulása minden t r a g i k u s vagy drámai feszültségnek hiján v a n . És m i v e l a fejében uralkodó t e l j e s káoszt, az érték­ skála t e l j e s felborulását, ösztönös lázongás és h a j t h a t a t ­ l a n konzervativizmus kusza zűrzavarát az iró nem t u d j a reálisan motiválni, valószinüleg ezért zárta be hősét egy üzemi WC r i d e g f a l a i közé, amely környezet valóban kevéssé kedvez a gondolkodásnak, a v i l á g megértésének és megisme­ résének . Azt szokták mondani, hogy az é l e t menetét t e l j e s pon­ tossággal visszaadó dráma, v a g y i s mindvégig következetes n a t u r a l i s t a alkotás a szinpad követeimenyeinéi fogva nem l é t e z h e t . Ez természetesen i g a z , de mégis: ha az ember az u j angol naturalizmus egyik j e l l e g z e t e s alkotását, Alun Owen Ut a park f e l é (Progress to the P a r k . 1961) cimü drá­ máját o l v a s s a , ugy é r z i : az iró a n n y i r a megközelítette a tökéletes n a t u r a l i z m u s t , amennyire szinpadon csak lehetsé­ ges. A h e l y z e t annál paradoxabb, mert ha csak a témát mondjuk e l , ugy tűnik, v é r b e l i , i z z ó drámával van dolgunk: két l i v e r p o o l i i r munkáscsalád gyermekének, a k a t o l i k u s Megnek és a protestáns bobbynak szerelmét hiúsítják meg a makacs v a l l á s i e l ő í t é l e t e k , vagyis a téma szabályos Romeo és Julia-variációt i g é r . Azonban s z i n t e érdemes lenne sorseámlálást végezni, hogy kimutassuk: e r r ő l , akár* köz­ v e t l e n ü l , akár közvetetten, a műnek mintegy 1 5 - 2 0 %-a szól, a többi vagy csak i g e n á t t é t e l e s vagy semmilyen kap­ c s o l a t b a n nincs ezzel a k o n f l i k t u s s a l . Laza epizódok köve­ t i k egymást naturális szabadossággal sorba fűzve,funkciótl a n mellékszereplők beszélgetnek hosszasan olyan témákról, amelyek Őket valóban érdekelhetik - például a w a l e s i k u l ­ túra j ö v ő j é r ő l , a M a n - s z i g e t i nyelvjárásról, a tengerész­ élet örömeiről - , csak az a d o t t drámához nincs semmi kö-

zük; az epizódokat l e g f e l j e b b v a l a m i ködös l i v e r p o o l i c o u l e u r l o c a l e köti össze. Mármost e t e c h n i k a l é t j o g o s u l t ­ sága m e l l e t t többféleképpen lehetne é r v e l n i , bár ez érvek egyike sem segíthetné elő a darab szinpadképességét és s i ­ k e r é t . Frank G r a n v i l l e Barker például az élményanyag c s i ­ s z o l a t l a n szinpadra állításának jogát védelmezi és k i j e ­ lenti: "Semmi különösebben melodrámai d o l o g nem történt v e l e ( t . i . Owennel) saját l i v e r p o o l i n a p j a i során, i g y hát a darabban s i n c s semmi melodramatikus vagy éppen t r a ­ g i k u s . " ^ " * Mondhatnánk azt i s , hogy Owent a formai u j i t á s szándéka v e z é r e l t e : ugy g o n d o l t a , ez a szerkesztésmód a b i z t o s i t é k a a valóban korszerű és életszerű drámának. Egy es értelmezők ugyanakkor a darabban a behaviourizmus i l l u s z t ­ r á c i ó j á t vélték f e l f e d e z n i . Az i g a z i és legmélyebb oka a mü konstrukciójának azonban valószínűleg a z , hogy Owennek a maga "központi" konfliktusáról nincs véleménye és n i n c s mondanivalója. A dráma fontos szereplője egy Londonba sza­ kadt w a l e s i i r ó , T e i f i o n , Cwen közvetlen szócsöve; a Romeo-Julia történetben semmi szerepe n i n c s , de majdnem v é g i g szinen van és o t t kódorog a parkban a többi l i v e r ­ p o o l i legénnyel. Nos, T e i f i o n egyszer k i j e l e n t i , hogy a begubódzott, p a s s z i v és közönyös londoniaknak sűrűn t a r t előadást az elpusztíthatatlan l i v e r p o o l i temperamentumról: " . . . t i i t t törődtök a d o l g o k k a l , őrült d o l g o k k a l , gonosz d o l g o k k a l , ostoba d o l g o k k a l . . . ha i t t v a l a k i p a c i f i s t a , az é l e t e t i s k i v e r i a másikból, csakhogy b e b i z o n y í t s a . . . I s ­ tenemre mondom,a t i életerőtők elpusztíthatatlan!" és meg­ j e g y z i : L i v e r p o o l b a n még az atombomba után i s tovább nyüzsögne-zajlana az é l e t . A darab végén ugyanez a T e i f i o n csüggedt s z k e p s z i s s e l nézi Bobby és Meg szakitását, amely­ r ő l t u d j a , hogy mindketten t u l fogják é l n i , és l e v o n j a a keserű tanulságot: "Nem történt semmi b a j . " Cwen tehát nem t u d t a vagy nem i s a k a r t a eldönteni, mennyire rokonszenvez 5

15.

Plays and P l a y e r s 1961. j ú l i u s .

a központi hősökkel: v a j o n kétségkívül köznapi, nem k i ­ o l t h a t a t l a n szenvedélytől fűtött szerelmüket t a r t j a - e i g a ­ z i értéknek, vagy konok nyakasságukat, amely e s e t l e g johh ügyek érdekéhen i s felhasználható, mint a v a l l á s i türel­ metlenség; és m i v e l a fő-konfliktus kérdéséhen az i r ó nem v o l t e l k ö t e l e z v e , nem i s láthatott benne mást, m i n t ürü­ g y e t , amelynek kapcsán hanyag k é z z e l felvázolhat néhány összefüggéstelen s z i n f o l t o t L i v e r p o o l hétköznapjaiból. Csak fenntartásokkal és hosszas mérlegelés után - akárcsak az u j angol bulvárról szóló f e j e z e t néhány szerzőjének esetében - emlékezhetünk meg ezen a h e l y e n , az u j naturalizmusról szóló fejtegetéseink margóján egy sajátos, rendkívüli tehetségű drámaíróról, a k i t nagyszivü humanizmusa, izzó zsarnokgyülölete, vérbő humora és e l ­ lenállhatatlan l i r á j a tullóditana a naturalizmus záto­ nyán - ha világszemlélete nem sodorná müvei végkicsengésé­ ben v i s s z a oda. Brendan Behanről v a n szó, a behemót i r fenegyerekről,aki a n n y i nagy előd, Sheridan, W i l d e , Synge, Shaw, O'Casey után ismét f r i s s v é r t , u j szineket és témá­ k a t h o z o t t a kisebb s z i g e t r ő l a nagyobb sziget színpadá­ r a . A B e h a n - L i t t l e w o o d - s t i l u s a Theatre Workshop szinpadán u j , igen vonzó jelensége az angol színháznak; ez a közvet­ l e n , meleg emberségtől f ű t ö t t , pezsgőén játékos és eleven s t i l u s , songokkai és táncokkal t a r k í t v a , részben Brecht hatásából, részben az angol music h a l l nemes hagyományai­ ból táplálkozott és nézők és k r i t i k u s o k egybehangzó v é l e ­ ménye s z e r i n t ellenállhatatlan s z i n p a d i élményt nyújt. Valószinü azonban, hogy ez a s z i n p a d i varázslat sem kárpó­ t o l h a t t e l j e s mértékben azért a szemléleti n a t u r a l i z m u ­ sért, amely Behan két reprezentatív darabjának, a Furcsa fickónak (The Quare F e l l o w . 1956) és a Túsznak (The Hostage. 1953) értékét nem k i s mértékben csorbítja. A Fur­ csa fickó egy d u b l i n i börtönben j á t s z ó d i k , ahol másnap k i ­ végeznek egy g y i l k o s t ; a darab voltaképpen nem s z ó l más­ r ó l , mint a többi r a b , v a l a m i n t az őrök reagálásáról e r r e

a tényre, f é l e l m e i k r ő l , borzongásukról, együttérzésükről és t i l t a k o z á s u k r ó l , és ugyanakkor az é l e t r ő l , amely m i n ­ den rendhagyó esemény ellenére megy tovább: v a n , a k i v a ­ sárnapi szalonna adagjában fogad társával a sz Ínpadon meg nem jelenő f u r c s a fickó é l e t é r e ; a f o g l y o k , a k i k a f u r c s a fickó s i r j á t ássák, Örülnek a rendkívüli cigarettajutta­ tásnak, mások a f u r c s a fickó ügyétől t e l j e s e n függetlenül i g y vagy amúgy a börtönön k i v ü l i é l e t r e készülődnek, t e r ­ vezgetnek. Behan k i v é t e l e s tehetségét d i c s é r i , hogy az egységes cselekmény nélküli l a z a epizódokon b e l ü l i s t a l á l módot kerek és érdekes j e l l e m e k megformálására; számára a legjelentéktelenebb esemény i s elegendő a l k a l o m , hogy az a l a k hozzá való viszonyát jellemzővé, összetéveszthetet­ lenül az a l a k sajátjává t u d j a emelni;és minden erőszakoltság, direktség nélkül, a megfelelő helyen és a megfelelő szájból hangzanak e l az Í t é l e t e k a tőkés társadalomról i s , amely nem l e h e t e l börtönök nélkül és amely v a s s z i g o r r a l őrködik a magántulajdon rendjén. Csakhogy a társadalombirála.t és az általános emberi érzelmek, elsősorban a h a l á l ­ félelem v a l a m i f é l e , nehezen megfogható módon egymásba mo­ sódnak és kölcsönösen tompitják egymást. A központi mag: a f u r c s a fickó sorsa annyira extrém - végtére i s egy g y i l ­ kosról van szó, minden társadalom esküdt e l l e n s é g é r ő l , a k i egy disznóvágáshoz e l ő k é s z í t e t t teknőbe f o l y a t t a t e s t v é r ­ bátyja vérét és aztán f e l d a r a b o l t a a hullát - , hogy nem t u d az epizódfüzér meggyőző gerincévé v á l n i , mert a l i g hihető, amit egyes k r i t i k u s o k f e l t é t e l e z t e k : hogy Behan d a r a b j a a halálbüntetés e l l e n i általános agitáció l e n n e . A f u r c s a fickó ügye ürügy,arra,hogy Behan rendkívüli t e h e t ­ séggel és á t é l é s s e l f e l t á l a l j o n egy életkép-sorozatot egy börtön mindennapjaiból;kétségkivül hatásos ürügy,de f u n k ­ c i ó j á t t e k i n t v e pótolható lenne bármely más színesebb b c r töneseménnyel - például egy börtönkarácsonnyal,egy b e s z é l ő ­ nappal vagy a püspök látogatásával-,amely némi tartást adna az epizódfüzérnek; és bár egyes mondatok, megállapítások

sok mindent revelálnak az i r ó nézeteiből,véleményeiből, de a darab egésze semmilyen átfogó nézetnek,véleménynek nem ad k i f e j e z é s t . Bonyolultabb a h e l y z e t a formájában sokkal drámaibb és cselekményesebb Tússzal, amely 0*Casey k e d v e l t témájá­ nak: az i r szabadságmozgalom degenerálódásának legfrissebb drámai hirnöke. A t ö r t é n e t , amelyben az I r Köztársasági Hadsereg, az IPA emberei egy d u b l i n i bordélyházban túsz­ ként t a r t a n a k fogva egy e l r a b o l t és az ügybe t e l j e s e n ár­ t a t l a n u l cseppent n a i v angol kiskatonát, másnap kivégzendő szabadságharcos társuk é l e t e fejében, egyforma e r ő v e l és szenvedéllyel vádolja az angol gyarmatositást és a k o r s z e ­ rűtlenné v á l t , t u l h o r d o t t és e l h a l t i r f o r r a d a l m i mozgal­ mat, amelynek exponensei, hideg t e r r o r i z m u s u k b a n , valóság­ g a l a náci vagy az OAS-banditákra emlékeztetnek. A n a t u r a ­ lizmus benyomását nem a s z i n h e l y : a bordély extrém f e s t ő i sége k e l t i (mint ahogy a Furcsa fickóban sem a börtönszinh e l y végletessége g á t o l t a a mondanivaló kibontakozását); sőt, a bordély éppenséggel maróan szellemes, már-már szim­ b o l i k u s érvényű szatirája az IRA elavultságának, egykor nemes c é l j a i elfajulásának. A dráma n a t u r a l i s t a hatásának forrása az i r ó alapvető perspektivátlansága. Nem b i z o n y o s , hogy Behan i s t e l j e s mértékben v a l l j a azt a n é z e t e t , ame­ l y e t számos k r i t i k u s a dráma fő mondanivalójának t a r t és amelyet a művön belül az egyik szereplő határozottan k i i s f e j t , hogy t u d n i i l l i k a hidrogénbomba t e s z i korszerűtlenné a régi szabadságmozgalmak és általában a régi hadviselés minden formáját, az I R Á - t ó l a Royal A i r F o r c e - i g , az i d e ­ g e n l é g i ó i g , a Vörös Hadseregig, egészen a tűzoltókig bezá­ rólag; az e f a j t a hazug n i h i l i z m u s b i z o n n y a l idegen lenne a humanista Behautől. Mégis, bizonyos f o k i g i n d o k o l t egy f r a n c i a k r i t i k u s azon vádja, amely s z e r i n t a Tusz minden­ nemű p o l i t i k a i akció fölöslegességét és reménytelenségét propagálja; Behan egyelőre csali a z t t u d j a , hogy mi a z , a m i t e l i t é i - e z t t u d j a szenvedéllyel, csupa nemes i n d u l a t t a l ,

i z z ó humanizmussal - , azonban tény az, hogy a dráma t o t a ­ l i t á s á n belül egyben e l i t é i minden p o l i t i k a i eszményt i s . Igy azután, bármiféle k o n s t r u k t i v nézet híján, nem t u d j a a Túszban zajló küzdelmet egy szük nemzeti belügy n a p i a k t u a ­ l i t á s ú epizódjántulemelni.Ebből következik,hogy saját k i t ű ­ nően, érdekesen, egyénien f e l v á z o l t konfliktusát sem képes öntörvényűén megoldani; a b e f e j e z é s , amelyben a szegény k i s angol katona egy eltévedt golyó áldozata l e s z , a maga v i s s z á s esetlegességében l e g f e l j e b b azt a l e s z e r e l ő és a g ­ n o s z t i k u s általánosságot illusztrálja, hogy minden p o l i ­ t i k a i akció árát az ártatlanok f i z e t i k meg. A Túsz képlete valahogy ugy f e s t , mintha Behan m e g n y i t o t t v o l n a egy n a ­ gyon érdekes, sokat igérő perspektivát, hogy aztán a végén maga f a l a z z a e l sehová nem v e z e t ő zsákutcának.

c/ Az ember a társadalomban és a drámában A dühös f i a t a l o k mozgalmának középpontjában az ember és a társadalom viszonyának f e l d e r í t é s e á l l , a második világháború- utáni évek a n g l i a i valóságán b e l ü l . Az e d d i ­ giekből talán k i t ű n t , miképpen közeledik az irók két c s o ­ p o r t j a ehhez a központi kérdéshez, h o l i g y , h o l ugy v é t v e e l a r e a l i s t a művészet kívánta eszményi egyensúlyt :az " u j bulvár"-hoz sorolható müvek az ember i n d o k o l a t l a n t u l s z i nezésével, többé vagy kevésbé leválasztva őt létének t á r ­ sadalmi a l a p j á r ó l ; az u j , bár bizonyos értelemben " k l a s z szikusnak" nevezhető naturalisták p e d i g a társadalomnak miliőként v a l ó ködös abszolutizálásával. A következőkben o l y a n müvekről l e s z szó, amelyek ezt az i d e á l i s egyensúlyt többé-kevésbé harmonikusan, társaikhoz képest minden e s e t ­ r e a l e g t e l j e s e b b e n , az ember és a társadalom ellentmondá­ sos egységének ábrázolását többé-kevésbé megközelítve t u d ­ ják megvalósitani. E m e l l e t t a döntő szempont m e l l e t t p i l ­ l a n a t n y i l a g másodlagos jelentőségű, hogy ezek a müvek

mindössze két meghatározott i r ó i egyéniség nevéhez fűződ­ nek, h i s z e n a tanulmány elsőrendű c é l j a , hadd ismételjük m e g i n t , nem Íróportrék megrajzolása. Ez a körülmény m i n d ­ a m e l l e t t ékesszólóan b i z o n y l t j a az angol u j hullámon b e ­ lül feltűnt i r ó i személyiségek bizonyos s t a b i l i t á s á t és mindenképp alátámasztja a z t a nyilvánvaló igazságot, hogy a XX. század b o n y o l u l t társadalmi v i s z o n y a i közepette k i ­ emelkedő drámai alkotások nem születhetnek v é l e t l e n s z e r ű ­ en, i r ó i k szemléleti-eszmei f e l v é r t ez et t s é g é t ő l függetle­ nül. Ezért, ha portrék kidolgozására nem vállalkozhatunk i s , a jelentősebb i r ó k v i l á g n é z e t i arculatának f e l v á z o l á ­ sa, e d d i g i és j e l e n l e g i álláspontjuk r ö g z í t é s e mégis e l ­ engedhetetlen; a dráma természetéből, szorosabban pedig a mai a n g o l dráma központi érdeklődési körének j e l l e g é b ő l következik, hogy ez a vázlat tulajdonképpen csak összege­ zése annak, ami magukból a müvekből, i l l e t v e a müvek elem­ zéséből amugyis l e szűrődik. Az u j angol drámán belül a mozgalom e l i n d i t ó j a , John Osborne mindmáig a mozgalom legharmonikusabb, l e g j e l l e g z e ­ tesebb, drámai szempontból leginkább k i e l é g i t ő alkotásait hozta l é t r e . (A továbbiakban azonban rá k e l l majd mutat­ nunk, hogy ezek a sikerült drámák Osborne személyes i r ó i fejlődésének első szakaszába t a r t o z n a k . ) Osborne-t maga­ tartása valamelyest A r t h u r M i l l e r r e l r o k o n i t j a ; paradox módon - ezúttal a t e h e t s é g t ő l , i l l e t v e az i r ó szubjektiv é r e t t s é g i fokától függetlenül - o t t kevesebb M i l l e r n é l , ahol több nála; a z é r t marad a l a t t a , mert t u l a k a r lépni r a j t a . M i l l e r ugyanis nem "dühös" a szó o s b o r n e - i é r t e l ­ mében. Bizonyos h i g g a d t méltósággal ő r z i a p o l g á r i k r i t i ­ k a i r e a l i z m u s hagyományait és általában " b e é r i " a z z a l , hogy a fennálló rend tarthatatlanságát ábrázolja minél szuggesztívebb és egyértelműbb formában. Sematikusan j e l ­ lemezve a l i g megfogható eltolódásokat: M i l l e r szenvedélyét inkább az a d o t t drámai anyagra, a keze nyomán bontakozó a d o t t k o n f l i k t u s r a összpontosítja, semmint magára a v a l ó -

ságra általában, és ez a művészi önfegyelem lehetővé t e ­ s z i , hogy elkerülje a végső kérdések f e l v e t é s é t és drámáit többé-kevésbé l e z á r t , többé-kevésbé harmonikus egésszé a l ­ k o s s a . (Külsőleges, de talán jellemző bizonyítéka ennek a sajátos fegyelmezettségnek M i l l e r aránylag kevéssé szapora i r ó i termelése; a h e l y e t t hogy g y o r s a n , de át nem gondoltán reagálna a valóság á l t a l f e l v e t e t t problémákra, v a l ó s z í ­ nűleg éveken át é r l e l - c s i s z o l egy-egy müvet, hogy annak i n t e n z i v t o t a l i t á s a minél t e l j e s e b b , minél zártabb és meggyőzőbb l e g y e n . ) A harmónia maradéktalanul tökéletes persze még i g y sem l e h e t ; a magyar k r i t i k a i s f e l v e t e t t e , mind a P i l l a n t á s a h í d r ó l , mind az ügynök h a l á l a kapcsán, azokat a homályos f o l t o k a t , amelyeket M i l l e r luciditása sem t u d o t t b e v i l á g í t a n i , a h o l szemlélet énei: e l é g t e l e n s é g e i drámailag i s v i t a t h a t ó mozzanatokban csapódtak l e . Mind­ azonáltal M i l l e r k i v é t e l e s a l k o t ó i képességeinek és maga­ t a r t á s a ez idő s z e r i n t i érvényességének egyképpen b i z o n y í ­ téka, hogy ezek a mozzanatok az a l a p k o n f l i k t u s erejét és jelentőségét - és e z z e l a dráma tökélyét - csak i g e n k i s mértékben s z e p l ő s í t e t t é k . V e l e ellentétben John Osbornenak mindkét reprezentatív alkotásában, a Nézz v i s s z a h a ­ r a g g a l ban csakúgy, mint a Komédiásban (The E n t e r t a i n e r , 1957) érződik, hogy elsősorban inkább alkalmak az i r ó t i z g a t ó kérdések művészi megformálására; M i l l e r r e l szemben Osborne számára az általános aránytalanul fontosabb a kü­ lönösnél. Ezért müveinek hatása kevésbé megnyugtató; j e ­ lentőségük kevésbé r e j l i k önmagukban, saját autonóm v i l á ­ gukban, mint inkább kínálkozó vetületeikben, meghosszábbitásaikban. (Ez a meghosszabbítási, továbbgondolási kény­ szer természetesen minden j ó dráma sajátja; de i d e á l i s esetekben nem c s o r b i t j a a dráma autonóm művészi t o t a l i t á ­ sának életképességét és s z u g g e s z t i v i t á s á t • ) Osborne szen­ vedélyesen szeretné az egész környező társadalom alapvető kérdéseit belesűríteni drámáiba, de vállalkozása túlhalad­ j a e r e j é t , mert az a széles á l t alános i t á s , amelyre ő t ö -

r e k s z i k , megköveteli nemcsak a "bírálat t e l j e s , átfogó kö­ vetkezetességét, hanem már a perspektíva b i z o n y o s elképze­ l é s é t i s ; Osborne v é r t e z e t e p e d i g mindkét szempontból hiá­ nyos. Osborne megkívánja n é z ő i t ő l , hogy az a d o t t történe­ t e n felülemelkedve s o k k a l szélesebb kategóriákban g o n d o l ­ kodjanak; meg a k a r j a - és meg i s t u d j a - g á t o l n i , hogy a nézőt csak Jimmy P o r t e r vagy A r c h i e Rice e g y s z e r i esete kösse l e ; de értékskálája túlságosan b i z o n y t a l a n , k i t ö r é ­ s i k i s é r l e t e i túlságosan spontánok és átgondolatlanok a h ­ hoz, semhogy ez az általánosító szándék mindenképp k i f i z e ­ tődő l e g y e n . I g y drámáiban az egészséges nyugtalanság és nyugtalardtás - amely őket általában j e l l e m z i - helyenként szeszélyes idegességgé t o r z u l , amely hatásában egyre i n ­ kább dezorientáló j e l l e g ű . Hosszú távon ugy tűnik, hogy ez az egyre kevésbé kordában t a r t o t t düh alkotói erejének i s ártalmára v a n ; b u k o t t musicaljét, a Paul S l i c k e y v i l á g á t a f e g y e l m e z e t l e n , minden irányba kapkodó epésség j e l l e m e z ­ t e , a más helyütt még elemzendő Lutherben a düh már s z i n t e minden egyébtől függetlren, b i o l ó g i a i öncéllá v á l t ; leg­ újabb müvében, a Bambergek vérében (The Blood o f t h e Bam­ bergs, 1962) pedig egy olyan s z i n e s , de lényegében j e l e n ­ t é k t e l e n , a l i g h a elmélyíthető, l e g f e l j e b b csak kabarészkeccsre alkalmas epizód kováján a k a r t v i l á g o t perzselő tüzet c s i h o l n i , m i n t M a r g i t hercegnőnek és fényképész-vá­ lasztottjának esküvője. Mintha hosszú távon beigazolódnék a " D a i l y Worker" kritikusának a maga idején még elhamarko­ dottnak látszó j ó s l a t a , amely a Nézz v i s s z a h a r a g g a l d i a ­ dalünnepének másnapján, egy i g e n elismerő b i r á l a t végén, t e l j e s egyértelműséggel v e t e t t e f e l a kérdést: "(Osborne) valóban haraggal néz v i s s z a .

De i r ó i f e j l ő d é s e a t t ó l függ 16 majd, hogy mi az, amire előre néz." * 16.

Paul Graham: május 10.

T r y a Look Forward!

D a i l y Worker 1956.

Osborne dühe elsöprőbb erejű és szenvedélyesebb s z i n ­ t e minden pályatársáénál; amit e l u t a s í t , a z t egyben gyűlö­ l i is»» (Emlékezzünk már i d é z e t t üzenetére Honfitársaihoz.) Ez a f e l t é t l e n ü l rokonszenves szenvedélyesség alkalmas l e ­ h e t e t t rá, hogy robbanásszerűen rátaszitsa az alkotói pá­ lyára é s , mint a következmények i s bizonyítják, megfelelő fűtőanyag l e h e t e t t egy egész mozgalom e l i n d í t á s á r a . A tisztázatlanul forrongó düh azonban könnyen csap át i n d i ­ v i d u a l i s t a anarchiába, minden k ö t ö t t s é g t ő l , minden k o l ­ l e k t í v megoldástól, minden fegyelemtől való viszolygásba, amit i g e n szellemesen s e j t e t Kenneth Tynan e g y i k , különben f e l t é t l e n ü l elismerő értékelése i s . A Dühös F i a t a l Mozga­ lomról i r o t t tanulmányában elmond egy anekdotát Osborne gyermekkorából; nagyapja az utcán egyszer tüntetően nem f o g a d t a egy szemben jövő köszöntését, azzal az indoklással, hogy az i l l e t ő s z o c i a l i s t a , v a g y i s o l y a s v a l a k i , a k i "nem h i s z a kalapemelésben". "Osborne - f o l y t a t j a Tynan - még nem t a l á l t ennél j o b b d e f i n i c i ó t a maga szocializmusára; emblémája egy kócosan burjánzó s ö r é n y . . . tüzes r e p u b l i k a nizmusa pedig nemrégiben a r r a s a r k a l l t a , hogy a b r i t k i r á ­ l y i családot ugy j e l l e m e z z e , m i n t 'aranytömést egy r o t h a d t szájban'. Valószinüleg m i n d i g rossz h i v e l e s z bármely pártnak vagy c s o p o r t n a k ; i g a z i tehetsége az egyet nem é r ­ tésben r e j l i k . " * 1 7

Noha az i r ó k n y i l a t k o z a t a i n a k értéke eltörpül a mü­ veikből áradó h i t v a l l á s s a l szemben, a mai a n g o l dráma köz­ é l e t i érdeklődése azonban mérvadóan tükröződik alkotó i n a k i l y e n j e l l e g ű á l l á s f o g l a l á s a i b a n i s , amelyeket ezek t e t e ­ jében még i g e n komolyan i s vesznek; i g y hát érdemes,az előbbiekkel k a p c s o l a t b a n , szembeállítani Osborne két o l y a n megnyilatkozását, amely nagyjából megfelel e d d i g i két a l ­ k o t ó i periódusának. H i r e s Ny i 1 atk o z atában ( D e c l a r a t i o n , 17«

Kenneth Tynan: The Angry Young Movement, 194. o .

1958« I « m.

1958) lényegében, bár bizonyos, alaposan i n d o k o l t f e n n t a r ­ tásokkal, b i t e t t e s z a közösségnek szóló, a nép létkérdé­ s e i t feszegető drámairás m e l l e t t . "Hogyan élnek az embe­ r e k . . . a házakon b e l ü l ? Milyen viszonyban állnak egymás­ s a l , g y e r m e k e i k k e l , szomszédaikkal és a szemben vagy f ö ­ löttük lakókkal? Melyek azok a d o l g o k , amelyek fontosak számukra, amelyek i z g a t j á k , reményekre s e r k e n t i k vagy a g ­ gasztják őket? M i l y e n nyelvet használnak egymással való érintkezésükben? Mi az értelme számukra a munkájuknak? Mi a fájdalmuk? Mik várakozásaik? Mi mozgatja, m i k ö t i össze, mi s z ó l a l t a t j a meg őket? Hol r e j t ő z i k a gyengeség, a ma­ gány? Mi az, a m i t nem ismernek f e l ? Miben v a n erejük?... 1

fi

mindezek a szocializmus kérdései." * A fenntartások l á t ­ szólag j o g o s u l t a k ; Osborne t i l t a k o z i k az e l l e n , hogy "meg­ zenésítse" a Labour P a r t y soron következő kiáltványát, hogy beleszóljon g y a k o r l a t i problémák megoldásába. "Senkit nem érdekelhet különösebben személyes hozzájárulásom az olyan problémákhoz, m i n t hogy miféle házakat k e l l e n e é p i t e n i az emberek számára, miféle iskolákba küldjék gyerme­ k e i k e t vagy miféle n y u g d i j a t k e l l e n e b i z t o s í t a n i számukra 19 életük második f e l é b e n . " * Ebben Osborne-nak persze igaza van; de v a j o n nem bujkál-e már e fenntartásokban i s az e l ­ k ö t e l e z e t t s é g t ő l v a l ó félelem? Az utóbb e m i i t e t t kérdések ugyanis válaszokat, p o z i t i v á l l á s f o g l a l á s t követelnek; mig a programként f e l s o r a k o z t a t o t t kérdések, bármennyire i z ­ galmasak i s , csupán kérdések, amelyeknek második felük i s lenne; a "hogyan élnek?" után a "hogyan éljenek?" követ­ keznék. Természetesen kitűnő drámákat l e h e t n e i r a i annak a válasznak az alapján i s , hogy "ne i g y ! " , és Osborne, e l s ő , harmonikus abb alkotói periódusában e z t meg i s t e t t e . A kü­ lönös azonban az, hogy dühe, temperamentuma t u l szenvedé7

18. 19.

P l a y w r i g h t s on Playwriting» 1961. I . m.

H i l l and Wang,

New York

l y e s ahhoz, hogy a p u s z t a tagadással maradéktalanul beér­ j e , a válaszhoz azonban e l k ö t e l e z n i nem t u d j a magát. I g y v á l i k a düh epévé, a szenvedély már-már öncélú botránykel­ t é s i vággyá, és a második periódus drámáinak markáns meg­ f e l e l ő j e egy három évvel későbbi n y i l a t k o z a t , amely józan fenntartások h e l y e t t n i h i l ! s z t i k u s , hetyke fásultsággal közeledik a népi szinház problémájához: "Mint drámairónak, nem az a dolgom, hogy azon törjem a fejem: sikerül-e a s z é l e s tömegekből á l l ó közönséghez szólnom - ha i l y e n egy­ á l t a l á n van - , vagy hogy a szinházat megpróbáljam a több­ ség művészetévé t e n n i . . . Végső soron nincs más öröm, mint 20 amit az ember önmagának s z e r e z . " * Osborn legharmonikusabb, bár kisebb jelentőségű müve az Anthony C r e i g h t o n társaságában Í r o t t George D i l l o n s í r ­ f e l i r a t a (Epitaph f o r George D i l l o n , megjelent 1957)»amely v a l a m i f é l e olyan ellentmondásos viszonyban á l l a két ké­ sőbbi reprezentatívabb drámával ( a mü előbb Í r ó d o t t , m i n t a Nézz v i s s z a b a r a g g a l ) . mint Tennessee W i l l i a m s munkás­ ságában az eszmeileg sokkal harmonikusabb Orpheus a l á s z á l l (Orpheus Descending, i l l e t v e , első változatában, A B a t t l e o f A n g e l s . 1940) az é r e t t remekművel, a Vágy villamosával (A S t r e e t c a r Named D e s i r e . 1 9 4 7 ) . A George D i l l o n s i r f e l i r a t a Osborne l e g h i g g a d t a b b , legkerekebb drámája, amely kitűnően ábrázolt környezetben, h i t e l e s , érdekes alakokon keresztül boncol egy alapvető problémát: az i g a z i emberi értékek védelmének s z e n t e l t emberi e l l e n á l l á s t a polgári társadalom csábításával, g e r i n c l á g y i t ó , megvesztegető t a k ­ t i k á j á v a l szemben. A hős, George D i l l o n , a f i a t a l i r ó , Jimmy P o r t e r puhább anyagból gyúrt elődje, a l u l marad e b ­ ben a viaskodásban, i l l ú z i ó k nélkül, t u d a t o s a n és önmagát megvetve; e g y e t l e n mentsége, és közvetett u t o n é l e s l e l e p ­ l e z é s e a társadalom könyörtelenségének, a z , hogy a küzde20.

T w e n t i e t h C e n t u r y 1 9 6 1 . február.

lem csaknem e l v i s e l h e t e t l e n ü l nehéz: a k i a csalétket k i k ö ­ p i , a r r a magány, e l s z i g e t e l t s é g és az anyagi v e g e t á l á s s i ­ vársága v á r . (George-nak egyébként elég szervetlenül, melodramatikusan b e é p i t e t t tüdővész-krizise nyilvánvalóan ezt a - persze még i g y i s egyenlőtlen - felelősségmegosz­ l á s t h i v a t o t t érzékletessé t e n n i . ) Sok b i r á l ó f e s z e g e t t e a z t a kérdést,hogy George,aki mint i r ó végül e l j e g y z i ma­ gát a l e g i g é n y t e l e n e b b , á l t a l a i s mélységesen megvetett b u l ­ vár-drámával és ugyanakkor beházasodik az E l l i o t - c s a l á d ké­ nyelmes kispolgári fészkébe, vajon valóban tehetséges-e szakmájában; Osborne e r r e a kérdésre t u d a t o s a n nem v á l a ­ s z o l , mert nem ezt é r z i a probléma lényegének. George D i l l o n akár tehetséges i s l e h e t n e , de i l y e n erkölcsi t a r ­ t á s árnyékában a legfényesebb tehetség i s e l s o r v a d n a . A m e l l e t t , noha e tehetség tényleges minősége nem t i s z t á z ó ­ d i k , de a lényeg v i l á g o s : George-nak lenne mondanivalója a társadalomról, t u d j a i s , hogy ez az, amit e l k e l l e n e mon­ d a n i a , de okosabbnak, l u k r a t i v a b b n a k t a r t j a , ha magába fojtja. Osbome nyilvánvalóvá t e s z i , hogy ez nem megy könnyen, s a jövőben i s sok keserű, magába f o j t o t t g y ö t r ő ­ désnek lesz forrása; ez az ábrázolás szintén a r r a vall, hogy George nem "akárki",akit " h u l l j o n a f é r g e s e " - j e l e n t é sü kézlegyintéssel el l e h e t intézni;a döntő azonban minden­ képpen az a l a k erkölcsi teherbírása, és ez mond csődöt a k o n f l i k t u s olvasztótégelyében. Igen érdekes jellempárhuza­ mot von i t t Osborne a főhős és Elliotné huga, Ruth k ö z ö t t , a k i tizenhét éves mozgalmi mult után éppen a cselekmény idejében lép k i a Kommunista Pártból, és keserűségében, önmarcangolásában és gyengeségében r o k o n George D i l l o n n a l . Ruth i s kompromisszumot k ö t ö t t , ő sem b i r t a tovább v i s e l n i a társadalom nyomását, és Osborne rendkivül finoman bünte­ t i két hősét a z z a l , hogy b e m u t a t j a : noha természetes s z ö ­ vetség kötné össze őket, nem találhatnak egymásra. Nagy­ szabású, 16 o l d a l a s , Í r ó i l a g i s m e s t e r i e n é p í t e t t párbe­ szédük, a dráma csúcspontja, éles d i a l e k t i k á v a l b o n c o l j a

közeledések é 3 távolodások váltakozását, hogy aztán a v é g ­ ső szakításig vezesse őket: a két, gyengeségéhen e l b u k o t t harcos nem érdemli meg, hogy egymásban v i g a s z t , f e l o l d á s t t a l á l j o n . George-nak v é g i g k e l l mennie az u t o n , a keserű poharat fenékig k e l l ü r i t e n i e és kikötnie a b u t a és közön­ séges E l l i o t - l á n y m e l l e t t ; Euthnak p e d i g magányosan, t á r s ­ t a l a n u l k e l l v á l l a l n i a a " f e l v i l á g o s u l t , de e l nem k ö t e ­ l e z e t t független értelmiségi nő" k i e t l e n életformáját. Hiába fogják ő r i z g e t n i l e l k i fenntartásaikat: a k ü l v i l á g szemével nézve, o b j e k t i v e , m i n d k e t t e n beleolvadnak a j ó l é ­ t i állam támaszainak, az elégedett és önelégült kispolgá­ roknak kocsonyás masszájába, s rájuk i s v o n a t k o z i k majd George g y i l k o s megállapítása, amelyet, kapálódzása i d e j é n , nagy fennsőbbséggel az e g y i k E l l i o t - l á n y r a mond k i : "Csak l y u k a levegőben, semmi más." Ha a George D i l l o n sírfeliratának erőssége a szabá­ l y o s , s z i n t e hagyományosnak mondható, az ellenerőket néven nevező és p o n t o s a n , öntörvényűén működtető drámaiságban r e j l i k , ugy a Nézz v i s s z a haraggal legvonzóbb sajátossága, ó r i á s i hatásának k u l c s a sodró erejű l i r a i s á g a . A műnek van ugyan egy önmagában i s érdekes, j ó l megformált a l a k o k a t f e l v o n u l t a t ó , színvonalasan m e g i r t , átélhető " s t o r y j a " , de ez a szerelmi bonyodalom csak alkalom, k e r e t Jimmy P o r t e r alakjának é l e t r e k e l t é s é r e ; bármily más történet i s megfe­ l e l h e t e t t v o l n a , és noha Jimmynek^a történetben b e t ö l t ö t t funkciója jelleméből f a k a d , ez azonban nem i g a z i drámai szükségszerűség,nem m e r i t i k i a j e l l e m és szituáció közöt­ t i kölcsönös szerves f e l t é t e l e z e t t s é g drámai minőségét; a történet nem sorsdöntő állomása Jimmy életének, mint ahogy George D i l l o n választása sorsdöntő állomás v o l t , és nem i s minden más elképzelhető történet közül az egyedüli, a l e g adekvátabb Jimmy jellemének feltárására. A Nézz v i s s z a haraggal tehát nem mondható szabályos, megoldott drámának, de ez - anélkül, hogy járható, követendő útnak számithat­ na - ez esetben mégsem hagy a nézőben hiányérzetet: Jimmy

alakjának o l y a n magával ragadó l í r á j a v a n , o l y a n á t é l t és szenvedélyes i r ó i vallomást tolmácsol, hogy képes maradan­ dó tipussá emelkedni, s a legnagyobb d i c s é r e t , amelyet ma­ gáról a " s t o r y r ó l " elmondhatunk,az, hogy épp elég érdekes, elég színvonalas és elég jellemző Jimmyre ahhoz, hogy t i ­ pussá válásának nem á l l útjában. Hogy mi a mondanivalója ennek a tipusnak,arról a tanulmány bevezetőjében már e s e t t szó; s ugyanott elemeztük a perspektívának a darabban érezhető hiányát i s . Osborne azonban kitűnő ösztönnel v á ­ l a s z t o t t olyan formát, amely a legjobban m e g f e l e l t ennek a perspektivátlanságnak, amely leginkább képes v o l t elrej­ t e n i szem e l ő l , anélkül, hogy megtévesztő vagy zavaros végkicsengést t e r e m t e n e . Egy szabályosabb drámában ugyani s Jimmy t e l j e s s é g g e l negativ magatartása a nézőben kielégül e t lenség et k e l t e n e , s a konstrukciót kiegyensúlyozatlanná tenné; ezen a k o n t e x t u s o n belül azonban Osborne, robbanó erejű l i r a i vallomás formájában, megírhatta és élménnyé t u d t a a v a t n i a z t , ami igazán é r d e k e l t e ; a j i m m y p o r t e r i a t ­ t i t ű d ö t , amelynek mélysége, tipikussága és jelentősége e l ­ v i t a t h a t a t l a n . Ezért l e h e t e t t a mü többé agyon nem h a l l ­ gatható erjesztő a j ó l é t i állam áporodott csendjében, amelybe t i s z t e l e t l e n ünnep r o n t óként t ö r t b e ; és meglehet, hogy amikor Jimmy dilemmája már rég túlhaladott lesz és maga a mü szemléleti és drámai gyengeségei m i a t t nem sze­ r e p e l majd a színházak műsorán, Jimmy P o r t e r neve még ak­ kor i s é l n i f o g , a világirodalom nagy típusainak társasá­ gában. Osborne soron következő drámája, a Komédiás rendkivül igényes v á l l a l k o z á s v o l t : egy r e á l i s , e l e v e n , szó s z e r i n t i értelmében i s átélhető sorsú család rajzán keresztül egész A n g l i a tükörképét f e l m u t a t n i - a makrokozmoszt a mikrokoz­ moszban. A George D i l l o n drámaiságával, a Nézz v i s s z a h a ­ r a g g a l elsöprő l í r á j á v a l szemben Osborne i t t az epikus áb­ rázolással k í s é r l e t e z e t t : A r c h i e R i c e , a lecsúszott v a r i e ­ téének es családi é l e t e hét lassú mozgású,jóformán esemény-

t e l e r t képben tárul elénk. Osborne m e s t e r i e n , minden kény­ s z e r e d e t t f o g á s t ó l mentesen o l d j a meg, hogy ebbe a lassú, epikus áradásba az önmagukban voltaképpen rendkívül drámai mozzanatok i s belesimuljanak-belemosódjanak. A z , akiben a darab történései e s e t l e g elhomályosulnak és csak egy han­ gulati-atmoszférikus képet Őriz róla, hosszabb Idő multán meg­ l e p e t é s s e l eszmélne rá egy újbóli k o n t a k t u s esetén, hogy a Komédiásban két erőszakos és önmagában látványos haláleset i s t ö r t é n i k : a k i s e b b i k f i ú t megölik a szuezi háborús k a ­ l a n d során, Archie öreg édesapja p e d i g , amikor f i a , az üz­ l e t megmentésére, újból szinpadra csábitja, belepusztul a vállalkozásba. Ezek az események azonban - bár Osborne k o ­ rántsem t a g a d j a a szereplőkre g y a k o r o l t hatásukat - mégis belemosódnak abba a f á s u l t , passzív tompaságba, amely Os­ borne ábrázolásában a Rice-családot és azon keresztül a mai angol középrétegeket j e l l e m z i . Árchie Rice-ban - a k i t Angliában először S i r Laurence O l i v i e r k i v é t e l e s művészi z s e n i j e k e l t e t t é l e t r e - Osborne ismét pompás t i p u s t t a l á l t mondanivalójának k i f e j e z é s é r e . A szellemes s z e r k e z e t i megoldás - a családi képeknek és A r c h i e függöny e l ő t t i varietészámainak váltogatása - szug­ gesztíven f e j e z i k i a v a l ó h e l y z e t e t és az ámítást,a R i c e család jelképezte rétegek p a s s z i v , monoton é l e t é t és a t a l m i n c s i l l o g ó külsőségek között zajló s z e r v e z e t t kábí­ t á s t t amely l e l k e s e d é s t , a v u l t h a z a f i a s frázis-eszménye­ k e t , f e l h ő t l e n optimizmust p r é d i k á l . A r c h i e alakjában a nagy t r o u v a i l l e , amely egyben a darab anyagából következő monotóniát i s diadalmasan át t u d j a t ö r n i , az, hogy mindkét miliőnek ő a központi a l a k j a ; ő a z , a k i szenved és ő az, a k i h a z u d i k (csikorgóan és kétségbeesetten), és rendkívül értelmes ember l é v é n ennek a kettősségnek pontosan tudatá­ ban i s v a n . Olyan George D i l l o n ő , a k i megpróbálta v é g i g ­ c s i n á l n i a kompromisszumot, de nem s i k e r ü l t ; v á l t o z t a t n i helyzetén már nem t u d és nem i s a k a r , és e s o r s tragikumát marja a nézőkbe j e l k é p e s erővel a két színhely v á l t o g a t á ­ sa.

A Komédiásnak legfőbb problémája az, hogy nem o l y a n értelemben v e t t " l i r a i " dráma, mint a Nézz v i s s z a h a r a g g a l és i g y Osborne általánosításának átgondolatlan v o l t a sok­ k a l szembeszökőbb, ami eszmeileg bizonytalanságot, meg­ oldatlanságot szül, drámai következménye pedig az, hogy m i h e l y t A r c h i e n i n c s a s z i n e n , a dráma nem t u d megszaba­ d u l n i a konstrukciójából amugyis következő szürkeség, egy­ hangúság hatásától. Ha A r c h i e a szinen v a n , akkor a dráma nyomasztó, ami m e g f e l e l mind az i r ó szándékának, mind a dráma művészi karakterének; Archie távollétében időnként b i z o n y egyszerűen csak unalmas. A R i c e - c s a l a d u g y a n i s , e l ­ lentétben Osborne elgondolásával, nem alkalmas egész Ang­ l i a tükrözésére. Phoebe, a feleség csak más hangszerelés­ ben, más j e l i e m i képlet á l t a l meghatározva f e j e z i k i A r ­ c h i e é l e t é r z é s é t és h e l y z e t é t ; az öreg B i l l y b e n inkább Osborne nosztalgiája s i r f e l a " b o l d o g békeidők" i r á n t , amikor az emberi értékek, a k l a s s z i k u s k a p i t a l i z m u s szellemében, látszólag még a helyükön v o l t a k , de B i l l y i r ó i megformálása nem tükrözi egyben ezeknek az értékeknek a b í r á l a t á t i s ; h o l o t t ez a b i r á l a t f e l t é t l e n ü l adna v a l a ­ mi feszültséget az öreg R i c e alakjának, amely i g y , hatásá­ ban, túlságosan belemosódik Archie dekadenciájába, egyanyagu l e s z a z z a l . M i n t h a Osborne egy szimbolikus értékű h a n g u l a t i egység érdekében feláldozta v o l n a azt a k o n f l i k ­ tuslehetőséget, amely B i l l y és Archie között a valóságban f e l t é t l e n ü l megvan, s ő t , deklarált formában, egyes monda­ tokban a drámán belül i s megtalálható. Ugyanez a t o r z í t á s f o k o z o t t a n érvényes a f i a t a l o k , Frank és Jean Rice ábrázo­ lására. Deklaráltan i t t i s e l h a n g z i k , hogy Frank megtagad­ t a a k a t o n a i s z o l g á l a t o t , börtönben ü l t , most pedig kazánfütóssel k e l l k e r e s n i e kenyerét, Jean p e d i g r é s z t v e t t a T r a f a l g a r t é r i béketüntetésen és ezért szakított i s jómódú és k o n f o r m i s t a vőlegényével. Színpadi életükön azonban nem l á t s z i k , hogy más fából lennének f a r a g v a , mint A r c h i e ; csak vérmérsékleti különbségek választják e l őket, külön-

ben b e l e i l l e s z k e d n e k a családba, a monoton, örökös i v á s z a t o k b a és sehová sem vezető beszélgetésekbe, és Jean maga megmondja apjának: "Valószínűleg pontosan ugyanazt fogom c s i n á l n i , m i n t t e . " Nyilvánvaló, hogy Osborne i r ó i e r e j é ­ b ő l f u t o t t a v o l n a Jean és Frank s o k k a l erőteljesebb meg­ rajzolására i s , sőt, a két dühös és lázadó f i a t a l alakját éppen ő kitűnően t u d t a v o l n a motiválni ; ha pedig egy meg­ határozott, bár t i p i k u s , de nem s z i m b o l i k u s a n á l t a l á n o ­ sítandó magatartás hordozóinak t e k i n t e t t e v o l n a őket, a k ­ k o r e s e t l e g elemző b í r á l a t t a l i s i l l e t i mindkettejüket f é l s z ! v ü lázadásukért. (Egyébként ha Osborne csak egy t i ­ p i k u s család é l e t é t a k a r t a v o l n a a Komédiásban m e g i r n i , akkor valóban csak a f i a t a l o k erőtlen s nem kellően i n d o ­ k o l t jellemrajzáért marasztalhatnék e l . ) A Rice-családot azonban Osborne f é l r e é r t h e t e t l e n ü l nem egyszerűen t i p i k u s ­ nak, hanem általános jelentésűnek é r z i ; és ha a f i a t a l o k a l a k j a elszürkült, ugy ennek oka csak az l e h e t , hogy az i r ó variációknak szánta őket az A r c h i e - b a n megzendített főtémára, és ugy é r e z t e , a Rice-család szimbolikusnak szánt rajzába éppen lázadásuk talajtalanságával, b i z o n y t a ­ lanságával, j ö v ő t l e n s é g é v e l i l l e s z k e d n e k b e l e . Ezért az­ tán, ha l o j á l i s á n megemlékezik i s r e á l i s a k c i ó i k r ó l , de s z i n p a d i életükbe ezeknek a múltbeli akcióknak a hatását meghatározóan, elhatárolóan nem j á t s z a t j a b e l e ; inkább a z t a reménytelen körforgást s e j t e t i , hogy valaha A r c h i e i s ugy k e z d h e t t e , m i n t Frank és Jean, és a testvérpár i s ugy végzi majd, m i n t ő . A dráma harmóniáját bizonyos f o k i g i g y i s b i z t o s i t j a A r c h i e nagyszerű és mélyen i g a z a l a k j a , h i s z e n - mennyiségileg és minőségileg egyaránt - e l s ő s o r ­ ban az ő problémájáról v a n i t t szó; de a harmónia éppen e mondanivaló meghosszabbításánál b o r u l f e l , amikor Osborne minden alakját A r c h i e miniatűr tükörképévé t e s z i , v a g y i s perspektívátlan lázadásában felületesen á l t a l á n o s í t . ( E g y e s előadások egyébként Jean alakját s o k k a l p o z i t i v a b b r a han­ golták, amire a darab meglehetősen csalóka, mert csak dek- 74 -

larációkban f e l l e l h e t ő lehetőséget b i z t o s i t ; i l y e n k o r a z ­ tán a k r i t i k a a p o z i t í v hős vérszegény ábrázolásának bűné­ ben m a r a s z t a l t a e l a s z e r z ő t . H o l o t t Osborne "bűne" e g é ­ szen más: ő J e a n t nem szánta A r c h i e ellenpólusának, i l l e t ­ ve amennyire temperamentumából, f i a t a l s á g á b ó l adódó n a ­ gyobb aktivitásában annak szánta, a z t meg i s o l d o t t a . ) A kérdések h e l y e s felvetésében és a h e l y e s válasz megközelítésében az uj angol dráma k é p v i s e l ő i közül k é t ­ ségtelenül A r n o l d Wesker j u t o t t a legmesszebb, sőt, ma­ gatartása i l y e n értelemben az egész p o l g á r i v i l á g számot­ tévő drámairodalmának viszonylatában i s egyedülállónak mondható. Rokonszenves, csupa energia és csupa lelkesedés egyénisége a legközvetlenebb kapocs a p o l g á r i és a s z o c i ­ a l i s t a dráma k ö z ö t t ; müvei végkicsengésében o t t f é n y l i k a szocializmus i r á n t i vonzódás, a szocializmusnak, m i n t e g y e t l e n k i u t n a k lehetősége. G o r k i j Ellenségek cimü drámá­ jának utolsó mondata: "Ezek az emberek győzni fognak.** Wesker Konyhájában (The K i t c h e n . 1958) - amelyben a " k o n y ­ hát" az i r ó n y i l t a n a tőkés v i l á g szimbólumának szánja az utolsó elhangzó mondat Marangónak, a vendéglő t u l a j d o ­ nosának é r t e t l e n kérdése: "Hát van ezen k i v ü l ( t i . a meg­ lévőn k i v ü l ) v a l a m i több i s ? " És az i r ó z á r ó j e l e s rendezői utasításként f ű z i hozzá: "(Láttuk, hogy k e l l l e n n i e v a l a ­ minek, ami több, és i g y a v i l á g i t á s l a s s a n elhalványo­ d i k . ) " Talán nem túlságosan mondvacsinált a szimbolikus e l l e n t é t , amelyet e l e v e n , h i t e l e s drámai mondat és szemér­ mes, zárójeles rendezői utasítás szembenállásából k i o l v a s ­ n i vélünk. G o r k i j drámája e z t a j ó s l a t o t , e z t a meggyőző­ déses h i t e t élő valósággá, a mü szövetének szerves részévé t u d t a t e n n i ; Wesker csak homályosan, betétszerüen u t a l r á . Nehér megállapítanis miből fakad elsősorban a f i a t a l i r ó (Wesker 1932-ben s z ü l e t e t t ) drámáinak a továbbiakban még bővebben elemzendő nem t e l j e s e n meggyőző v o l t a (ami tükröződik például abban a tényben i s , hogy magyar s z i n ­ ház eddig még nem v á l l a l k o z o t t müveinek bemutatására,

h o l o t t azok eszmeileg messze túlszárnyalják a nálunk e l ­ j á t s z o t t n y u g a t i drámák o r o s z l á n r é s z é t . ) : i r ó i erejének, tehetségének ez idő s z e r i n t i fogyatékosságaiból vagy szubj e k t i v e egyértelműen őszinte s z o c i a l i s t a meggyőződésének kissé általános, v é r t e l e n j e l l e g é b ő l . Eddig i r o t t müveinek értékét minden e s e t r e e két tényező együtthatása c s o r b í t ­ j a , természetesen nem egyenlő mértékben - alkotói pályája feltétlenül felfelé i v e i , szemben például Osborne munkás­ ságával - , és a két tényező nem i s m i n d i g választható szét egymástól. Ami azonban minden drámájában egyértelműen p é l ­ daszerű és lenyűgöző: az a h a l l a t l a n i r ó i bátorság és az a f r i s s közvetlenség, a m e l l y e l a társadalom legégetőbb kér­ déseit v e t i f e l , és a problémákat gyökerüknél r a g a d j a meg. Nem v é l e t l e n , hogy, minden rosszindulatú k r i t i k a i gáncsos­ kodás e l l e n é r e , e g y i k legnépszerűbb t a g j a az u j hullámnak} tehetségének kétségtelen j e l e i v e l p e d i g még a konzervatív p o l g á r i k r i t i k u s o k jónéhányát - köztük a l e g t e k i n t é l y e ­ sebbeket i s - f e g y v e r l e t é t e l r e k é n y s z e r í t i . (Éppen ezért idézünk majd a későbbiekben a szokásosnál bővebben a mun­ kásságát kisérő b í r á l a t o k b ó l ; r o p p a n t érdekes ugyanis, hogyan próbál a p o l g á r i k r i t i k a megemészteni, ártalmatlan­ ná h a n g o l n i , félremagyarázni egy l e t a g a d h a t a t l a n u l s z o c i ­ a l i s t a szándékú drámaírót} másfelől pedig Wesker valóságos i r ó i gyengeségei i s s i k e r r e l bonthatók k i a rájuk mohón lecsapó polgári k r i t i k a t o r z í t á s a i b ó l , f e l n a g y í t á s a i b ó l . ) Az e g y i k l e g g y a k o r i b b fenntartás Weskerrel szemben az, hogy csak saját élményeit t u d j a dramatizálni ; a nyo­ morban fuldokló, s z o c i a l i s t a zsidó munkáskörnyezetet sa­ j á t gyermekkorából i s m e r i , a konyhák v i l á g á t cukrász-gya­ k o r l a t á b ó l , a l é g i e r ő k , a Royal A i r Force m i l i ő j é t k a t o n a éveibŐl. Sokan e z z e l magyarázzák müveinek egyes n a t u r a l i s ­ t a vonásait, h o l o t t i t t másról v a n szó. Wesker szándéka s z e r i n t i g e n i s általánosítani a k a r j a ezeket a nagyon!s konkrét élmény anyagokat, sőt, s z i m b o l i k u s érvényűvé kíván­ j a növelni őket; de az á l t a l á n o s í t á s eszmeileg-müvészileg

nem e l é g megalapozott v o l t a m i a t t az általánosítás elemei nem egyszer elválnak az életanyagtól. Szerencsés esetben a pontosan i s m e r t és á t é l t élmény- vagy életanyag és a be­ l ő l e sugárzó á l t a l á n o s í t o t t értelem alkotó összhangban o l ­ vad össze, v a g y i s r e a l i s t a drámává nőhet ( e z t az összhan­ g o t különben Wesker két legjobb müvében, a Gyökerekben és a Mindenhez sültkrumplit - Chips W i t h E v e r y t h i n g . 1962 cimü drámában határozottan megközelíti) ; ha azonban ez az összhang nem jön l é t r e , akkor az általános e l v o n t szimbo­ lizmussá magasodik, az életanyag pedig e p i z o d i s z t i k u s , n a t u r a l i s z t i k u s formájában a földön ragad - a két elem e l v á l i k egymástól. I g e n érdekes, hogy az a két alkotás, amelyben a s z i n t é z i s a legsikeresebb - a Gyökerek és a Mindenhez sültkrumplit - , problematikájánál f o g v a nem k í ­ vánja meg a perspektíva, a megoldás pontosabb megjelölé­ s é t , és elsősorban az adott h e l y z e t tarthatatlanságát s u ­ g a l l j a - a z t azonban megvesztegethetetlen, nyugodt b i z t o n ­ sággal, nem csapkodó dühvel, hanem a b i r á l a t tudatos, M i l l e r r e emlékeztető méltóságával. Ez a z t l á t s z i k j e l e z n i , hogy a s z o c i a l i s t a perspektíva f e l v i l l a n t á s a nem könnyű d o l o g , sem eszmei, sem d r a m a t u r g i a i értelemben. Más Í r ó t ó l származó i l y e n j e l l e g ű ujkeletü müvek hiányában e kérdés f ö l ö t t általában t e o r e t i z á l n i megalapozatlan, akadémikus v á l l a l k o z á s v o l n a ; az okot inkább Wesker s p e c i á l i s eseté­ ben k e l l e n e k i k u t a t n i . Eszmei szempontból ez az ok abban keresendő, hogy mi g Wesker b í r á l a t a harcos és támadó, szo­ c i a l i z m u s a inkább defenzív j e l l e g ű ; bátorságának oroszlán­ r é s z é t a r r a f o r d í t j a , hogy megmagyarázza; ő az e l k ö v e t e t t hibák, a szektás k o r s z a k , a személyi k u l t u s z és személyes, ma i s érvényes fenntartásai e l l e n é r e s z o c i a l i s t a . I g e n jellemző ebből a szempontból az az é r v e l é s , a m e l l y e l t r i ­ l ó g i á j a e l s ő darabjának, a Tyukleves g e r s l i v e l cimü drá­ mának végső, és valóban kevéssé meggyőző p o z i t í v f o r d u l a ­ t á t , az anya k ö l t ő i l e g i g e n szép, de drámai l a g erőtlen h i t v a l l á s á t i n d o k o l j a . A darab, Wesker s z e r i n t i s , véget

é r h e t e t t v o l n a Ronnie agresszív "kiábrándulásával", de 6 nem e z t a k a r t a . "Sarah ismét f e l k e l . Emberi lényként. Ezt az elemet személyesen magam t e t t e m hozzá egy szituációhoz, amelyet v é g i g é l t e m . . . Ugy láttam, hogy a s z t á l i n i korszak hibáinak és ostobaságainak s o r o z a t a nemcsak a kommunista pártokat érintette v i l á g s z e r t e , hanem sokkal t ö b b e t . Érin­ t e t t e a munkáspárt egész haladó gondolkodását.•• Az egész periódust a dapresszió, a csüggedés j e l l e m e z t e . De én ugy látom, hogy egy valamiről megfeledkeztek: a r r ó l , hogy a s z o c i a l i z m u s szerkezetében és elméletében magában hordozza önnön megújhodásának magvait. Ha hibázik i s , saját s z e r 21 v e z e t e k ö v e t e l i , hogy az igazság győzedelmeskedjék..." * Más helyütt hasonló g o n d o l a t o k a t v a r i á l : "Azért i r t a m meg a Tyúklevest, mert tetőpontra hágott bennem az az érzés, hogy nem tölthetjük egész időnket a kétségbeeséssel, ami­ é r t a v i l á g p o l i t i k u s a i b a n általában, a munkáspárti k o r ­ mányban és a Szovjetunióban p e d i g különösen csalódtunk. Minden erőmmel o l y a n darabot akartam i r a i , amely megmutat­ ná ennek a nemzedéknek, hogy rendben v a n , csalódtunk, de TOVÁBB KELL LÉPNÜNK. I t t v o l t a m én, t a g j a egy nemzedéknek, amely csupa düh és kétségbeesés, és mégis k i akartam lépni a sötétségből, t u l akartam é l n i az e g é s z e t . . . " A "Daily Workef-nek a d o t t interjújában p e d i g k i j e l e n t i : "Néhány mun­ káspárti p o l i t i k u s t a n n y i r a l e f o g l a l t a szovjetellenesség, hogy megfeledkeztek r ó l a : a Szovjetunió j e l k é p és ezért ők maguk vágják l e saját jobb kezüket." ^* Ez a n y i l t h i t ­ v a l l á s szép és bátor t e t t , és a p o l i t i k a i cselekvés meze­ jén Angliában i g e n eredményesnek b i z o n y u l h a t (Wesker t e v é ­ keny harcosa a békemozgalomnak, és az á l t a l a elindított "Centre 42" mozgalmon belül fáradhatatlanul küzd az angol 2 1 . W. J . Weatherby:Breakfast w i t h Wesker. Guardian I 9 6 0 , január 19» 2 2 . Robert M u l l e r interjúja.Harper's Bazaar I960.október. 2 3 . B e r t Baker: Success. Fame and A r n o l d Wesker. D a i l y Worker I 9 6 0 . 2 2 #

2

munkásosztály k u l t u r á l i s neveléséért, művészeti érdeklődé­ sének f e l é b r e s z t é s é é r t ) ; drámai mozgatóerőként azonban t u l általános, túlságosan kevéssé konkrét. Az e l f o g u l t r e a k ­ c i ó s gyűlölködés mondatja egy polgári k r i t i k u s s a l ezeket a szavakat: "Wesker p o l i t i k a i és s z o c i á l i s f i l o z ó f i á j a a cáfolhatatlanságig lapos; ami vaskos n a i v i t á s á t olyan kép­ telenné t e s z i , az tökéletes alkalmatlansága a r r a , bogy egyetemes gyógyírként szolgáljon azokra a gazdag, komplex feszültségű problémákra, amelyekre ő e z t a f i l o z ó f i á t meg24 oldásként j a v a s o l j a . " * A s z o c i a l i z m u s w e s k e r i koncep­ c i ó j a azonban valóban t u l általános és n a i v ahhoz, hogy az á l t a l a i g e n színvonalasan f e l t á r t társadalmi problémák bonyolultságával megmérkőzzék. A h e l y z e t paradoxona, hogy e z z e l a f i l o z ó f i á v a l - amint e z t épp a Mindenhez s ü l t k r u m p l i t b i z o n y l t j a -,megfelelő művészi felkészültség ese­ tén, kitűnő k r i t i k a i r e a l i s t a drámákat t u d n a i r n i . Wesker rendkívüli becsületességére v a l l azonban, hogy ő nem a k a r ­ j a beérni e n n y i v e l ; ő beszélni akar a szocializmusról, a b ­ ban a formában, ahogy az benne j e l e n l e g é l . Bizonyos köz­ v e t l e n a g i t a t í v hatást i g y i s k i t u d f e j t e n i ( e r r e v a l l már e m i i t e t t nagy népszerűsége i s ) ; az i d ő t á l l ó , mélyebb művészi hatás azonban többnyire szükségképp elmarad. Vele szemben, G o r k i j n a k k a p i t a l i s t a környezetben játszódó drá­ mái m e l l e t t , az ujabb időkből e g y e t l e n kiemelkedő e l l e n ­ példára hivatkozhatnánk: B e r t o l t Brechtre, akinek s z o c i ­ a l i z m u s a t e l j e s mértékben nélkülözte ezt a defenzív, meg­ lehetősen e l v o n t , "mindennek e l l e n é r e " - j e l l e g e t és ezért B r e c h t nem érezte szükségét, hogy k a p i t a l i s t a környezetben irt és részben o t t i s játszódó drámáiban v i l á g n é z e t é t e x h i b i c i o n i s t a módon, szervetlenül, d e k l a r a t i v e n b i z o n y ­ gassa - gondoljunk akár a Kaukázusi krétakörre, akár a 24,

Peter Hamilton kritikája a Mindenhez sültkrumplit glasgowi előadásáról. P l a y s and P l a y e r s 1962. j ú l i u s .

Kurázsi mamára ( M u t t e r Courage und i h r e K i n d e r . 1938-39) akár a Jó embert kérésünkre (Der gute Mensch v o n Sezuan. 1 9 3 8 - 4 0 ) - ; egyértelműen sugározta a z t maga az egész mü, amelyet a s z o c i a l i s t a világnézet épp o l y magától értetődő természetességgel h a t o t t át, m i n t magát az i r ó t . Nyilván­ v a l ó , hogy Weskernél, a k i valamennyi témáját hazája m i n ­ dennapjainak sűrűjéből meri t i , s egy más történelmi sza­ kaszban működik, az i l y e n b r e c h t ! magatartás másféle mű­ vészeti-dramaturgiai megoldásokat szülne; de hogy ez a magatartás világosabbá, szilárdabbá, művészileg i s harmonikusabbá tenné müveit, az v i t a t h a t a t l a n . Mindezen fenntartások e l l e n é r e - amelyek j o g g a l f e l ­ merülhetnének a s z o c i a l i s t a országokon belül i s , jónéhány i r ó munkásságával kapcsolatban - ismét l e k e l l szögezni: A r n o l d Wesker müvei az u j angol drámai mozgalmon belül a leglényeglátóbban és legmélyebben v e t i k f e l ember és t á r ­ sadalom viszonyának kérdéseit* Drámái az esetlegességeken, n a p i és l o k á l i s tényezőkön t u l , a társadalomban é l ő ember végső, átfogó problémáit f e s z e g e t i k , és egyértelműen, l o ­ g i k u s a n i v e i n e k a konklúzió f e l é : a tőkés társadalmon be­ l ü l ember és társadalom alkotó összhangja, az emberi é r t é ­ kek kiteljesedése nem érhető e l . Ugyanilyen f o n t o s , mert p o z i t i v és programadó müveinek másik v i l á g o s tanulsága: az v i s z o n t i g e n i s e l é r h e t ő , hogy az emberek összefogjanak, egymásra találjanak, f e l e l ő s s é g e t érezzenek egymásért, gondolkodjanak és v i t á z ­ á t t ö r j é k az atomizálódás f a l a i t , zanak, lerázzák a közönyt és az önzést, amelyet a társada­ lom egész morálja beléjük szuggerál, a k i s p o l g á r i javak és örömök csalétkével védekezve a tömegek összefogása, öntudatosodása, mélyebb igényeinek felébredése és i g a z i ér­ dekeinek felismerése e l l e n ; az i l y e n kisebb győzelmek v e ­ zetnek és csakis ezek vezethetnek e l a nagy, átfogó győze­ lemhez: a társadalmi rend megváltoztatásához. Eszmeileg legkevésbé meggyőző alkotása a f i a t a l Í r ó ­ nak t r i l ó g i á j a e l s ő d a r a b j a , a Tyukleves g e r s l i v e l , h o l o t t

s z u b j e k t i v e ez szánódott t a l á n mind között a legbátrabb kiállásnak, m i n t drámairól vállalkozás p e d i g f e l t é t l e n ü l egyike az utóbbi évek legígéretesebbjeinek: egy család krónikáján keresztül m e g i r n i a munkásmozgalom két é v t i z e ­ d é t . Kahnékkal, a londoni East End zsidó proletárcsaládjá­ v a l 1936-ban ismerkedünk meg, az angol munkásmozgalom fénykorában, amikor a spanyol szabadságharcosokkal v a l ó s z o l i d a r i t á s és a válságos h a z a i évek hatása f o r r a d a l o m ­ mal t e r h e s periódusban kulminált. A későbbi, 1946-ban, 1947-ben, 1955-ben, s végül 1956-ban játszódó képek a lelkesedés, a f o r r a d a l m i elszántság apályának jegyében z a j l a n a k . H a r r y , a megbízhatatlan, könnyelmű, s szélütései következtében egyre inkább m a g a t e h e t e t l e n apa, Ada, a nagylány, Dave, Ada f é r j e , az e g y k o r i spanyolországi ön­ kéntes, mind e l v e s z t i k 1936-ban még lángoló f o r r a d a l m i o p ­ t i m i z m u s u k a t , részben a Munkáspártban, a munkáspárti k o r ­ mányban való csalódás, részben a személyi k u l t u s z hibáinak lelepleződése, részben az a n g o l munkásság j e l e n t ő s hánya­ dára jellemző elkispolgáriasodás látványa, részben egyéb, egyéni-jellembeli okok következtében; a r é g i tüz már csak Sarah-ban, az anyában, ebben az egyszerű, c s u p a - s z i v , t a ­ n u l a t l a n munkásasszonyban és fiában, Ronnie-ban é l , míg­ nem 1956-ban, a magyarországi események hatására, Ronnie i s kiábrándul, látványosan és szenvedélyesen, és szemébe vágja anyjának: " P a t o l o g i k u s eset vagy - h a még mindig kommunista vagy!" A krónika Sarah i z z ó , törhetetlen lirai h i t v a l l á s á v a l zárul: " A z t akarod, hogy e n n y i v e l érjem be? Egy t e l e v í z i ó v a l ? . . . Ha a v i l l a n y s z e r e l ő , a k i meg akarja j a v i t a n i a biztosítékomat, e h e l y e t t tönkreteszi, akkor mondjak l e a v i l l a n y r ó l ? . . . Az én világosságom a s z o c i ­ a l i z m u s ! . . . Törődnöd k e l l az é l e t t e l , Ronnie, k e l l , hogy törődj v e l e , különben meghalsz!" A t i s z t a szándékokkal i r o t t dráma az a müve Weskernek, amelyet a legtöbben magyaráznak f é l r e , és ez nemcsak az e l f o g u l t polgári kritikára j e l l e m z ő , hanem csaknem

ugyanannyira t e r h e l i a szerzőt i s . " A r n o l d Wesker a Tyúkl e ve s g e r s l i v e l cimü drámában s z e l i d , elnéző megértéssel p i l l a n t o t t v i s s z a a r r a a nemzedékre, amelyet még szenve­ délyre gyújtott a p o l i t i k a . " * " A Tyukleves g e r s l i v e l a megszervezett és orosz mintára épülő szocializmusból való 26 kiábrándulást m u t a t j a meg." A dráma "társadalmi sikon a z t m u t a t j a be, hogyan v e s z t i e l céltudatát a munkásosz­ tály a s z o c i a l i s t a kormány és a j ó l é t i állam f e l l é p é s é ­ v e l . . . Ha egyéni s i k o n a dráma egy 'quod e r a t demonstran­ dum*-mal zárul i s ( a m i l y e n az apa, o l y a n a f l u ) , a társa­ dalmi mondanivaló sikján csak egy kérdőjelet találunk." A k r i t i k á k Sarah végső h i t v a l l á s á t szemmé Hatható an egy­ értelműen 'quantité négligeable'-ként k e z e l i k , holott Wesker e z t szánta a krónika betetőzésének, végkicsengésé­ nek: szándékainak i l y e n szöges félremagyarázása azonban nem v é l e t l e n . Akárcsak Osborne Rice-családja, Kahnék sem elsősorban önmagukban érdekesek; Wesker az egész k o r a b e l i munkásmozgalom s z i m b o l i k u s illusztrációjának szánta s o r ­ s u k a t . Ez az i l l u s z t r á c i ó pedig valóban csak a n e g a t i v á l ­ lomásokat emeli k i (az 1936-os kép diadal mámora csak még hangsúlyosabbá, még csüggesztőbbé t e s z i a hanyatlást), és lényegében meghamisítja a munkásmozgalom t ö r t é n e t é t : ami egy-egy f á z i s r a k i s z a k i t o t t a n i g a z , az nem általánosítható a t á r g y a l t husz év egészére* A p o l g á r i k r i t i k u s o k n a k a ma­ guk módján igazuk v a n : a dráma válóban e l k e s e r í t ő és k i ­ ábrándító képet f e s t a munkásmozgalomról, hiába i g y e k s z i k Wesker egyes művészi mozzanatokkal - Sarah hősi alakjának megrajzolásával, az elkispolgáriasodott Monty jellemzésé­ v e l s t b . - a mérleg másik serpenyőjét i s m e g t e r h e l n i . Sarah végső h i t v a l l á s a ezen az egyensúlyi h e l y z e t e n mar nem t u d v á l t o z t a t n i ; ez a h i t v a l l á s mint dokumentum, mint 2 5 . Laurence K i t c h i n . I . m. 5 6 . o . 2 6 . Bamber Gascoigne: Cook's T o u r . S p e c t a t o r 1 9 6 1 . j ú l i ­ us 7« 2 7 . John Rüssel T a y l o r . I . m. 1 4 5 . , i l l . 1 4 7 . o . 2 5

27,

adalék Wesker személyes képmásahoz értékes, de m i n t drámai tényező erőtlen, általános és hatástalan, s ő t , éppen a cselekmény fényében, már-már rögeszmének, egy n a i v l é l e k kétségbeesett, önszuggeráló kapaszkodásának i s h a t h a t . A t r i l ó g i a harmadik d a r a b j a , a Jeruzsálemről szólok ( I ' m T a l k i n g About Jerusalem, I960) hasonlít az elsőhöz abban, hogy noha kérdésfelvetésében rendkívül bátor, ha­ tásában kevéssé k i e l é g í t ő . A dráma mélyén á l t a l á n o s p r o b ­ léma r e j l i k : m i t kezdjenek önmagukkal, egyenes gerincükkel a haladó, s z o c i a l i s t a felfogású munkások, a k i k kénytele­ nek a tőke számára d o l g o z n i , a p r o f i t o t gyarapítani, h i ­ szen másként társadalmukban nem élhetnek; azok a munkások, a k i k tudják, hogy a f o r r a d a l m a t nem várhatják másnapra, és vívódnak a problémával: hogyan éljenek emberhez, szo­ c i a l i s t a emberhez méltóan a d d i g . Ada Kahn és f é r j e , Dave Simmonds megpróbálkozik a k i t ö r é s s e l : vidékre költöznek, inkább lemondva a c i v i l i z á c i ó számos vívmányáról, hogy Dave, magánkisiparosként, a maga u r a lehessen és legalább önmaguk és születendő gyermekeik számára megvalósítsák az osztálynélküli társadalmat. A k í s é r l e t csődöt mond, a t ö r ­ ténelem kerekét v i s s z a f o r g a t n i nem l e h e t , s 13 év multán a megszaporodott család kénytelen csalódottan, a nagy álom kudarcát beismerve, visszatérni Londonba. A k i o l t h a ­ t a t l a n tüz ismét csak Sarah-ban é l tovább, a k i kezdettől fogva h i t e t l e n ü l szemlélte az egyéni megoldásnak e z t a r e ­ ménytelen, W i l l i a m M o r r i s utópisztikus t a n a i n alapuló k í ­ s é r l e t é t . A kérdésfeltevés érdekességéből fakadó f e s z ü l t ­ séget azonban a mü nem t u d j a f e n n t a r t a n i . A k í s é r l e t t á r ­ sadalmi jelentősége o l y a n n y i r a n e g a t i v - és sem Wesker, de még a f i a t a l házaspár sem tesz k í s é r l e t e t rá, hogy egyé­ n i , e g y s z e r i vállalkozásnál többnek tüntesse f e l - , hogy csődje egy p e r c i g sem kétséges, és sikeréért a néző l e g ­ f e l j e b b f é l s z i w e l , Ada és Dave személyes rokonszenvessége m i a t t t u d i z g u l n i . I g y aztán a tizenhárom év e l n y ú j t o t t , lassú krónikája vajmi kevés f e s z ü l t s é g e t g e r j e s z t , és ha a

\

b i z o n y í t á s az u t j érhátat lanságát i l l e t ő e n egyértelműen s i k e r ü l t i s , de a nézőben óhatatlanul felmerül a kérdés: m i t k e l l e t t ezen bizonyítani? Megért-e ez a bizonyítás egy egész estét? H i s z e n ha a k í s é r l e t Adáék esetében v é l e t l e ­ nül sikerült v o l n a , az sem j e l e n t e n e semmit. A szándékolt végkicsengés voltaképpen v i l á g o s : a k a p i t a l i s t a rend e l l e n küzdeni csak b e l ü l r ő l , e rend sűrűjéből l e h e t ; ám ennek hatásos drámai k i f e j t é s é r e már sem az i d ő b ő l , sem az i r ó l é l e g z e t é b ő l nem f u t o t t a . Az eredmény tehát i t t sem l e h e ­ t e t t k i e l é g í t ő ; Wesker a maga i g e n érdekes problémájához nem t a l á l t a meg a megfelelő témát és s z e r k e z e t e t . Wesker korábbi, de csak a t r i l ó g i a s i k e r e után bemu­ t a t o t t drámája, a Konyha inkább művészi erőben marad e l a k i t ű z ö t t f e l a d a t t ó l . A forgalmas londoni vendéglő konyhá­ j a , a maga állandó, lázas, idegtépő hajszájával, elgondo­ lásban i g e n alkalmasnak m u t a t k o z h a t o t t az egész polgári v i l á g káoszának tükrözésére. "Shakespeare számára l e h e t e t t a v i l á g színpad; az én számomra azonban konyha, ahol jön­ nek-mennek az emberek és nem maradhatnak e l é g soká ahhoz, hogy megérthessék egymást; és a barátságok, szerelmek, e l ­ lenségeskedések éppoly gyorsan merülnek f e l e d é s b e , m i n t ahogy megszülettek" - mondja Wesker a darabhoz i r o t t b e ­ vezetésében. A n a t u r a l i s t a vonások azonban Wesker minden müve közül i t t dominálnak leginkább; a m i l i ő túlsúlya o l y a n hangsúlyozott, a szereplők, még a főhős i s , P e t e r , a az német szakács, a n n y i r a csak hangyákká válnak ebben aprólékos pontossággal ábrázolt hangyabolyban,hogy a szim­ b o l i k u s értelem különválik a cselekménytől és valóban csak betétszerüen deklarálódik a szereplők n y i l t megfogalmazá­ s a i b a n : "Ez a r o h a d t konyha o l y a n , m i n t a v i l á g " s t b . A p o l g á r i v i l á g ritmusában,atmoszférájában l e h e t olyan,nánt ez a konyha;de a p o l g á r i v i l á g emberei már a l i g h a olyanok, m i n t ennek a konyhának a dolgozói - és a dráma, amely csak ember és társadalom szerepének d i a l e k t i k u s egységén épülhet, ezért nem t u d a valóban r e a l i s t a jelképesség ma­ gaslatára e m e l k e d n i . A n a t u r a l i s t a vonásoknak ez a t u l s u -

84

-

l y a i n d o k o l j a megintcsak a z t a k r i t i k a i gáncsoskodást, amely a drámát épp naturalizmusának következetlenségében m a r a s z t a l t a e l , Wesker szándékához képest persze a l a p t a ­ l a n u l és rosszindulatúan, a kész darab viszonylatában azonban nem minden jogcím nélkül. John Rüssel T a y l o r p é l ­ dául - a k i az abszurdok minden f i k c i ó j á t fenntartás nélkül fogadja el-hosszasan b i z o n y g a t j a , hogy n i n c s o l y a n l o n d o n i vendéglő, amely két óra a l a t t 1500 ebédet készitene e l , ha i l y e n l e n n e , az csak önki s z o l g á l ó l e h e t n e , ha p e d i g mégsem önkiszolgáló, akkor kizárt d o l o g , hogy i l y e n b o ­ n y o l u l t , változatos és előkelő fogásokat készítene. I l y módon aztán kényelmesen i n t é z h e t i e l a szimbolikus é r t e l ­ met i s : "Persze ha egy konyhát valóban ugy vezetnének,mint az i t t e n i t , akkor abban az é l e t kétségkívül p o k o l v o l n a ; de ez az a l a p túlságosan i n g a t a g ahhoz, semhogy o b j e k t i v valóságszámba mehetne, a v i l á g r a vonatkozó általános konk­ lúziók levonása c é l j á b ó l . . . " * És i g y , noha a drámában számos szép és k ö l t ő i r é s z l e t t a l á l h a t ó , amely a munkások mélyebb, emberibb i g é n y e i t és vágyait f e s t i , n a i v szónoki kérdésnek h a t Marango, a fcnök már i d é z e t t végső, szimbo­ l i k u s kérdése: "Nem tudom, m i t l e h e t még adni egy ember­ n e k . . . Hát mi v a n , ami ennél több? Van v a l a m i , ami több?" - mert ennek a kérdésnek drámai súlya csak akkor l e n n e , ha a mü a maga általános-jelképes és mélyen i g a z kérdését h i ­ t e l e s e n , valóban általános érvénnyel t u d t a v o l n a a c s e ­ lekményben tükröztetni. (Megjegyzendő, hogy mindezeken a művészi hibákon sokat s e g i t h e t a j ó rendezés, amely a konyha n a t u r á l i s pontossággal ábrázolt sürgés-forgását e l ­ vontabban, jelképibben ábrázolja, mellőzve a műből készült s nálunk i s b e m u t a t o t t f i l m n e k o t t h e l y t á l l ó és meggyőző naturális d e t a i l - b ő s é g é t , és inkább csak a r i t m u s t , az atmoszférát emeli k i b e l ő l e , az emberi p r o f i l o k a t és k o n f ­ l i k t u s o k a t p e d i g az i r ó n á l sokkal markánsabban dolgozza ki.) 28.

John Rüssel T a y l o r . I . m. 156-157. o .

Weaker e l s ő alkotói periódusának eszmeileg i s meggyő­ z ő , művészileg p e d i g f e l t é t l e n ü l legsikeresebb darabja a t r i l ó g i a második r é s z e , a Gyökerek. Szabályos és hagyomá­ n y o s , de kitűnően a l k a l m a z o t t drámaisággal vázolja f e l Wesker a k o n f l i k t u s t a közönyös, önző, kisszerű norfolki parasztcsalád és Londonba szakadt lányuk, a hazalátogató B e a t i e k ö z ö t t , a k i v ő l e g é n y é t ő l , Bonnie Kahntól, Sarah f i á t ó l megemésztetlenül v e t t e át a s z o c i a l i s t a é r t e l m i s é ­ g i e k kultúrájának és nézeteinek külső megnyilvánulásait. A Bryant-család rajzán át Wesker nagyszerűen ábrázolja, hogyan szivárog be l a s s a n a j ó l é t i állam elposványositó t ö m e g c i v i l i z á c i ó j a a feudális hagyományokat még őrző a n g o l f a l v a k b a i o , és finoman m u t a t rá, hogy a parasztságnak életkörülményeiből fakadó ő s i ridegsége, kuporgatása, má­ sok i r á n t i közönye miképpen b i z t o s i t kedvező t a l a j t a mo­ d e r n kispolgári önzés és k ö z é l e t i érdektelenség számára. I g e n j ó l elgondolt Beatie alakja i s , a k i környezetével szembeni j ó r é s z t képzelt f ö l é n y é t Ronnie szavainak állandó i d é z g e t é s é v e l i g y e k s z i k k i f e j e z n i , h o l o t t , mint maga i s bevallja, l e l k e mélyén eszményvilága és Í z l é s e s o k k a l i n ­ kább családjáéval r o k o n . Ami a műben művészileg a l e g k e ­ vésbé k i e l é g í t ő , az a b e f e j e z é s . Beatie idézgetései amugyis t u l g y a k o r i a k és végig némi,a darab s z ö v e t é t ő l elütő t u l t u ­ datos s t i l i z á l á s : , szándék érződik rajtuk,nyilvánvalv n azért,hogy l e g y e n mire r i m e l n i e a befejezésnek:Beatie eszmélésének. A várva várt Ronnie h e l y e t t s z a k i t ó l e v é l érkezik és a kétségbeesett lány, családja gúnyos kárörömétől még inkább f e l t ü z e l v e , végre megtalálja saját hangját és egy önmagában megint csak i g e n szép nagymonológban üzen hadat a Bryantok életformájának és e z z e l együtt e d d i g i önmagá­ nak i s . B e a t i e megváltozása nemcsak eszmeileg rendkívül p o z i t i v mozzanat, de önmagában művészi szempontból i s meg­ győző l e h e t n e , ha a v á l t o z á s drámai megjelenítése a maga s t i l i z á l t s á g á b a n nem ütne e l a darab tónusának e g é s z é t ő l , v a g y i s ha nem egy, az utolsó percben elhangzó monológ f o r -

d i t a n a az a d d i g egészen más formában t a l á l t cseleisményen. (Akárcsak a Konyha esetében, i t t i s i g e n sok múlik p e r s z e az előadáson, elsősorban a B e a t i e - t j á t s z ó szinésznőn. Joan P l o w r i g h t , a bemutató B e a t i e - j e , a k i n e k számára a szerep egy ragyogóan i v e l ő pálya első állomását jelentet­ t e , a nagymonológot nemcsak a dráma csúcsává, de, egybe­ hangzó vélemények s z e r i n t , az 1°A5 utáni angol szinház e g y i k legünnepibb pillanatává a v a t t a . ) Az eszmeileg külön­ ben t ö r e t l e n vonalú darabnak i l y e n szempontból csak egy vitatható p o n t j a v a n : a s z i n e n meg nem jelenő R o n n i e . Ronnie egyéniségéről, modoráról, n é z e t e i r ő l ugyanis B e a t i e szajkózása elég meggyőző és h i t e l e s képet a d , ami csak d i ­ c s é r i Wesker tehetségét és a megoldás szellemességét; de végső lépése: a szakítás az a d o t t esetben bizonyos poli­ t i k a i implikációkkal, Ronnie szocializmusának bizonyos b í ­ r á l a t á v a l i s t e r h e s , különösen azok számára, a k i k a t r i ­ l ó g i a másik két részéből i s m e r i k Ronnie kiábrándulási f o ­ lyamatát. M i v e l azonban a Gyökerek önmagában i s t e l j e s értékű darabnak szánódott - és e t t ő l a mozzanattól e l t e ­ k i n t v e az i s - , Weskernek i t t pontosabban k e l l e t t v o l n a motiválnia Ronnie végső lépésének tartalmát. M i v e l a drá­ ma, amely a Gyökerekben l e z a j l i k , nyilvánvalóan Beatie drámája, az egyszerű néző számára - különösen ha az csak e z t a müvet i s m e r i - ez a megoldatlanság nem i g e n j e l e n t problémát; a p o l g á r i k r i t i k u s o k azonban ennek a láncszem­ nek megragadásával t a l á l t a k módot rá, hogy a t r i l ó g i á t egészében a szocializmusból v a l ó kiábrándulás drámai meg­ örökítésének á l l í t s á k be. "A Konyha bemutatja a k a p i t a l i z ­ mus szörnyűségeit; a Tyukleves g e r s l i v e l a kiábrándulást a s z e r v e z e t t és orosz mintán alapuló szocializmusból, a Gyö­ k e r e k a törvényszerű bukását annak a kísérletnek, hogy egy magánjellegű látomást tovább adjunk, a Jeruzsálemről s z ó ­ l o k p e d i g egy p r i m i t i v , rusztikus szocializmus t e l j e s c s ő d j é t . . . I g y hát a t r i l ó g i a három csökkenő erejű k í s é r ­ l e t e t mér meg, amelyek a Konyhában f e l t á r t életforma meg—

j a v í t á s á r a irányulnak és könnyűnek t a l á l j a őket" - Í r j a , már i d é z e t t cikkében, Bamber Gascoigne; és ugyanő Husza­ d i k századi dráma cimü monográfiájában l e s z ö g e z i : "Mind­ három dráma középpontjában az i d e a l i z m u s és a g y a k o r l a t k ö z ö t t i szakadék á l l , és legalaposabb jogcímük a t r i l ó g i a rangjára az, hogy a g y a k o r l a t i s z o c i a l i z m u s három különbö­ ző és egészében kiábrándító k í s é r l e t é t mutatják b e , " ^ Az eddigiekből talán kitűnt: mennyiben t e r h e l i Weskert a felelősség szándékának i l y e n tendenciózus félremagyará­ zásáért. Wesker e d d i g i utolsó d a r a b j a , a Mindenhez sültkrump­ l i t egy u j alkotói periódus kezdetét j e l z i , és a változás művészileg f e l t é t l e n ü l egészségesnek Í g é r k e z i k . Addigi drámáit jóindulatú birálók i s megrótták n a t u r a l i s t a v o ­ násaikért, helyenkénti szürkeségükért és egyhangúságukért, a f o r m a i k í s é r l e t e z ő kedv v i s z o n y l a g o s lanyhaságéért.A b í ­ rálatok némiképp e l i s csüggeszthették a f i a t a l irót,akL a "Guard!an"-nak adott,már e m i i t e t t interjújában a z t mondot­ t a : "Meglehetősen konvencionális drámaíró vagyok; haszná­ lom a proszcéniumivet, meg a I I . és I I I . felvonást; nem vagyok u j i t ó . . . " , a " D a i l y Worker"-ben megjelent s ugyancsak i d é z e t t interjúban p e d i g k i j e l e n t e t t e : "Engem meglehetősen egyszerű és elemi dolgok i z g a t n a k . Ezért nem vagyok mély i r ó . Szembe k e l l néznem a ténnyel, hogy meglehet: csak m i n t érdekes névre fognak emlékezni rám..." A Mindenhez sültkrumplit azonban ennél megnyugtatóbb és igazabb f e l eszmélést s e j t e t : m i n t h a Wesker r á é r z e t t v o l n a a r r a , hogy a mélység nem függvénye a téma, a probléma "egyszerűségé­ nek", sőt, az é l e t legelemibb problémái válhatnak a l e g izgalmasabbakká, ha az i r ó megfelelő művészi i h l e t t e l , f a n t á z i á v a l és e r e d e t i erővel n y u l hozzájuk. Egy másik nyilatkozatában e változás i g a z i j e l e n t ő s é g é t Wesker maga 2

1

29*

Bamber Gascoigne: Twentieth Century Drama. Hutchinson

o f London 19627 19ÏÏTo^

i s helyesen határozta meg, amikor k i j e l e n t e t t e : " F e j l ő d é ­ sem, meglehet, e l v e z e t majd a naturalizmustól. D e . . . épp­ o l y kevéssé lennék öncélúan n e m - n a t u r a l i s t a , m i n t ahogy n a t u r a l i s t a sem önmagáért v o l t a m ; mindkét k i f e j e z é s i mód csak annyiban érdekel, hogy általuk tovább adhassam a z t , a m i t élményeim az én számomra j e l e n t e t t e k . " - ^ * A Mindenhez sültkrumplit Wesker i r ó i képességeit u j oldalukról m u t a t j a be és minden d a r a b j a közül a l e g s z é l e ­ sebb f e j l ő d é s i perspektívákat r a j z o l j a k i a szerző e l ő t t . A v i s z o n y l a g k i s terjedelmű, tizenkét villanásszerü, tömör j e l e n e t r e t a g o l t dráma tudatosabb r e a l i z m u s r a , s ü r i t é s r e , fegyelemre, pregnánsabb jellemábrázolásra és a drámailag jelentékeny szituációk gondosabb megválogatására kénysze­ r i t e t t e az i r ó t , a k i e d d i g , mondanivalója fontosságának és újszerűségének tudatában, hajlamos v o l t a művészi kényel­ mességre és e z z e l tulajdonképpen maga kárhoztatta önmagát l o k á l i s , b e l f ö l d i j e l e n t ő s é g r e . A dráma elragadtatásra késztette az egész angol k r i t i k á t ; E r i c Chapman például a legnagyobb háború utáni angol nyelvű drámának n e v e z t e , amely f e l é r az Ügynök halálával és a Salemi boszorkányokk a l (The C r u c i b l e . 1 9 5 2 ) , ^ a "Times" konzervatív k r i t i k u s a , H a r o l d Hobson p e d i g szintén csak eszmei fenntartásokkal é l t és derűsen j e l e n t e t t e k i : "A Mindenhez sültkrumplit cimü darabot én nem ugy élvezem, ahogy M r . Wesker s z e r e t ­ né, hogy élvezzem. M r . Wesker ugy l á t j a drámáját, m i n t h a r c i toborzót a s z o c i a l i z m u s érdekében, támadást az Establishment (az angol uralkodó osztályok - Sz. Sz. J . ) e l l e n . . . Az én számomra mindez n u l l a . A z , hogy egy darab az E s t a b l i s h m e n t e t támadja, engem sem m e l l e t t e nem b e f o ­ l y á s o l , sem e l l e n e nem h a n g o l . Ami engem érdekel, az a t á ­ madás szellemessége, maró v o l t a , é l e s s é g e , i n t e l l i g e n c i á 50. 51.

N y i l a t k o z a t a T r a n s a t l a n t i c Re v i e w - b a n . I d é z i Russel T a y l o r . I . m. 1 5 8 . o . Plays and Players 1 9 6 2 . j ú l i u s .

John

j a . . . A darabot én azért sorolom magasra, mert é l v e z e t e t szerez nekem, nem p e d i g a z é r t , mert társadalmilag épüle­ tesnek t a r t o m . " ^ A Mindenhez sültkrumplit voltaképpen sikerültebb t o ­ vábbfejlesztése a Konyha koncepciójának: a hadsereg, szű­ kebbről a k i r á l y i l é g i e r ő , amelynek kiképzőtáborában a cselekmény játszódik, a "konyhá"-hoz hasonlóan a maga m i k ­ rokozmoszában a polgári v i l á g makrokozmoszát a k a r j a tük­ r ö z n i , jelképes e r ő v e l . Azokat a tényezőket, amelyek a Konyha i l y e n értelmű sikerét meggátolták, Wesker i t t mű­ v é s z i eszközeivel f e l o l d o t t a , amiben Brecht tanulmányozása kétségkívül sokat s e g i t e t t : a kiképzés f o l y a m a t a , a k a t o ­ naélet jellemző külsőségei szellemes és tömör jelzésekben sűrűsödnek, és a konkrét és a b s z t r a k t h e l y e s arányait e l ­ t a l á l ó környezetrajz adekvát háttérként szolgál a markán­ san j e l l e m z e t t , önmagukban i s jelentékeny alakok számára. (Az Anglián k i v ü l i előadásoknak mindazonáltal még tovább k e l l e n e tompítaniok mindazokat a vonásokat, amelyek t ú l ­ ságosan speciálisan kötődnek a Royal A i r Porcé sajátossá­ gához; Angliában ezek a vonások épp j ó l i s m e r t v o l t u k m i a t t semmiképpen sem k i r i v ó a k , külföldön azonban konkrét­ ságukkal bizonyára lehúznák a p a r a b o l a szárnyalását.) A t i s z t e k rajzában, minden nyíltan célzatos ábrázolás e l ­ lenére i s , Weskernek s i k e r ü l t elkerülnie minden s e m a t i z ­ must; a négy főtisztnek az újoncokhoz i n t é z e t t k u r t a , egy­ mást követő "üdvözlőbeszódéi" négy markáns és e l e v e n k a ­ r a k t e r t f e j e z n e k k i . M e s t e r i e n sikerült egy f o n t o s epizód­ szereplőnek, "Smiley** ( v a g y i s Mosolygós) Washington k ö z l e ­ génynek r a j z a i s , a k i v e l e született rendellenességével: állandóan mosolygó szájával örökös céltáblája l e s z a t i s z ­ t e k , v a g y i s a hatalmon lévők haragjának és gúnyának. A sze­ l í d k i s k a t o n a tragédiája j ó l példázza, hogy megfelelő drá2 ,

32.

P l a y s and P l a y e r s 1962. december.

mai kontextusban a Gyökerekben még nem meggyőző s t i l i z á l á s i s r e a l i s t a ábrázolási módszerré válhat. A dráma főkonfliktusa én legérdekesebb mozzanata két újoncnak, Pipnek, a gazdag u r i f i u n a k és Chas-nak, az e g y ­ szerű londoni munkásgyereknek viszonyában r e j l i k . Pip szü­ l e i e l l e n i lázadásból és a munkásosztály i r á n t i ösztönös, bár megvetéstől nem mentes vonzódásból ( ő j e l l e m z i a mun­ kásosztály e l p u h u l t konformizmusát a "mindenhez sültkrump— l i t " j e l s z ó v a l ) á l l be egyszerű újoncnak és minden vágya, hogy a többiek befogadják és elismerjék s z e l l e m i vezérük­ n e k . Chas a maga romlatlanságában és tudásszomjában minden t á r s a közül a legjobban vonzódik az okos, szellemes és müveit polgárfiuhoz; kettejük n a g y j e l e n e t e , amelyben h a s z ­ t a l a n próbálják megérteni egymást és közös n y e l v e t t a l á l ­ n i , valóságos k i s remekmű; külön érdekessége, hogy az a b ­ szurdok f i l o z ó f i á j á n a k egyik központi t é t e l é t i az emberek egymás közötti érintkezésének lehetetlenségét dolgozza f e l , csakhogy s z i l é r d társadalmi bázison, és i g y mindennél hatásosabban demisztifikál egy közkeletű mitószt. A végén az uralkodóosztály győz; P i p a n a r c h i s t a lázadását m e s t e r i taktikával l e t ö r i k és a f i u f e l a d j a meddő k í s é r l e t é t a "néphez való l e s z á l l á s r a " ; t i s z t l e s z , a z z a l szépitve ön­ maga e l ő t t i s i l l ú z i ó i n a k feladását, hogy i g y az egyszerű közlegényeket hatásosabban t u d j a majd megvédeni. ( E z t a kibúvót a mü i g e n hatásos drámai szituációval támasztja a l á . ) Mindazonáltal éppen P i p alakjának t ú l z o t t kiemelésé­ ben r e j l i k a dráma e g y e t l e n komolyabb fogyatékossága. Mi g különben a mü n y i l t p a r a b o l a - j e l l e g e mindenben harmonikus, P i p csak mint egyedi t i p u s fogadható e l ; sem a benne j e l ­ képezett közeledési k í s é r l e t , sem az e z z e l k a p c s o l a t o s öni l l u z i ó k i l y e n formában nem jellemzőek az angol uralkodóo s z t á l y magatartására és taktikájára. Mindez nem j e l e n t i a z t , hogy m i n t egyén, ne l e h e t n e érdekes és jelentékeny, ne érdemelné meg az ábrázolást akár ezen a művön belül i s ; m i n t Osborne és Wesker esetében már többször, i t t megint

az á l t a l á n o s í t á s i k i s é r l e t e n b e l ü l i , v i s z o n y l a g o s , disz­ harmóniáról van szó. Nem v é l e t l e n , h o g y még a " D a i l y Worker" értő és elismerő k r i t i k á j a sem t u d t a pontosan, hová tegye Pip alakját és f e l t e t t e a kérdést: "Egyedül a f e l ő l vagyok még b i z o n y t a l a n , hogy v a j o n Wesker szándéka s z e r i n t ( P i p ) végső behódolása... osztályhátterének elkerülhetetlen kö­ vetkezménye-e, avagy azért adja f e l a h a r c o t , mert a t o ­ vábbi szembeszegülés még nagyobb b a j t hozna a z o k r a , a k i k k e l szövetkezni s z e r e t e t t v o l n a . Mindazonáltal ez a szeplő nem befolyásolja mélyebben a dráma értékét, v a l a m i n t i g é retességét A r n o l d Wesker további f e j l ő d é s e szempontjából; a kitűnően f e l v e t e t t kérdésnek és a mü egészéből k i b o n t a ­ kozó válasznak i t t megvalósított harmóniája a Mindenhez sültkrumplit cimü drámát a mai n y u g a t i dráma l e g j e l e n t ő ­ sebb teljesítményei közé e m e l i . u > >

d / Két különválasztott

témakör

Kényszeredett megoldásnak tűnik, hogy az u j angol dráma két témakörét - a béke problémájával foglalkozó és a történelmi tárgyú darabokat - mintegy mesterségesen kü­ lönválasztjuk, h o l o t t mind az irók azonossága, mind a szó­ ban forgó müvekre jellemző megközelítési módszerek révén o d a i l l e s z k e d h e t t e k v o l n a az eddig* t á r g y a l t csoportokhoz, a m e l l e t t e f e j e z e t bevezetőjében e l i s határoltuk magunkat a t e m a t i k a i c s o p o r t o s í t á s t ó l . Mégis, m i v e l a témakör maga mindkét esetben bizonyos j e l l e g z e t e s közös f e l t é t e l e k e t és nehézségeket j e l e n t az irók számára, ugy éreztük, világo­ sabb l e h e t az összkép, ha egy munkahipotézis alkalmazásá­ v a l külön elemezzük az idetartozó drámákat, mindig k i e m e l ­ ve azokat a szálakat, amelyek - az i r ó k személyén tulmenŐ33.

Myke My son: április 3 0 .

Wesker H i t s The B u l l . D a i l y Worker 1 9 6 2 .

en i s - az eddigiekben j e l l e m z e t t megközelítési módokhoz kapcsolják őket. A békéért v í v o t t küzdelem elsőrendű aktualitása s a mai angol társadalmi életben e l f o g l a l t középponti h e l y e jónéhány drámának v á l t közvetlen i h l e t ő j é v é • Az e z z e l k a p ­ c s o l a t o s legfőbb d r a m a t u r g i a i problémáról már e s e t t szó e tanulmány bevezetőjében: a puszta általános p a c i f i z m u s , a s z u b j e k t i v e mégoly őszinte békevágy, bármily hasznos l e h e t a közvetlen akció síkján, a drámairó alapélményeként á l t a ­ lában nem elegendő. A drámairónak ezen túlmenően pontosan k e l l látnia és értenie a béke és a háború erőinek t á r s a ­ d a l m i j e l l e g é t , a küzdelem mélyebb, p o l i t i k a i összefüggé­ s e i t . Szélsőséges példával megvilágítva: az aldermastoni békemenetben részt vehet o l y a s v a l a k i i s , a k i a S z o v j e t u n i ­ ó t éppúgy bűnösnek t a r t j a a fegyverkezésben, az atomláz felszitásában, mint az i m p e r i a l i s t a hatalmakat, de ugy v é l i , Angliában élvén n e k i elsősorban a hazai háborús j e ­ lenségek e l l e n k e l l t i l t a k o z n i a . Funkciója i l y e n értelem­ b e n , a tömeg egy tagjaként, hasznos l e h e t ; de m i h e l y s t né­ z e t e i n e k szónoki emelvényről, nyilvánosan akar hangot a d ­ n i - márpedig a drámairó nyilvánvalóan e z t t e s z i - , akkor szerepe o b j e k t i v e káros l e s z , és a békemozgalomról, a b é ­ kéért v i v o t t küzdelem valóságos tartalmáról ő maga szük­ ségképpen csak t o r z képet a d h a t . A továbbiakban példaként említendő drámák egyikének s z e r z ő j e , a Cherry virágzásának í r ó j a , Robert B o l t például A r n o l d Weskerrel együtt k e r ü l t biróság e l é egy a t o m e l l e n i tüntetésben való r é s z v é t e l m i a t t , de ez a tény még nem zárta k i , hogy a T i g r i s és a 16 cimü müvében e l ne t o r z í t s a a békeharc i g a z i perspektí­ váját , egy hasonló témájú rádiójátékban, az Utolsó szüretben (The Last o f the V i n e . I 9 6 0 ) pedig ne ábrázoljon i r o ­ n i k u s a n egy kommunista mellékszereplőt, akinek számára a felrobbantandó hidrogénbomba j o g o s u l t , ha orosz, gyaláza­ t o s , ha a m e r i k a i . Kevésbé t o r z í t j a e l a pacifizmus á l t a ­ lánossága azokat az apokaliptikus-vízi ós játékokat, amelyek

az abszurd fegyvertárából kölcsönzik művészi eszközeiket, és a r e á l i s társadalmi h e l y z e t elemzését meg sem k í s é r e l v e az atom-utáni v i l á g f i k t i v k o n f l i k t u s a i t i d é z g e t i k . ( E c s o ­ p o r t n a k egy szélsőséges, egyértelműen reakciós alkotásá­ r ó l , Beverley Cross Haláltáncáról már e s e t t s z ó . ) Ezek a k i s játékok a maguk szösszenetnyi terjedelmén belül hatá­ sosak l e h e t n e k (valamiképpen ugy, amint a vérbeli abszur­ doknak i s legadekvátabb műfaja az egyfelvonásos vagy épp a rövid j e l e n e t ) , harmonikusan k i f e j e z h e t n e k egy e l v o n t p a c i f i z m u s t , egy általános rémületet és t i l t a k o z á s t és i l y módon a g i t a t í v hatásuk l e h e t ; de a mélyebb, elemzőbb h e l y ­ z e t f e l t á r á s r a , a tartós mozgósításra nem alkalmasak. K i ­ emelkednek e müvek közül a már e m i i t e t t David Campton k i s drámái, amelyek valósággal p o z i t í v c é l r a f o r d í t o t t , p a c i ­ f i s t a ionescoiádáknak mondhatók. A M u t a t i s Mutftniisban ( I 9 6 0 ) egy újdonsült apa apránként k ö z l i n e j é v e l , hogy újszülött f i u k n a k zöld h a j a , három szeme, hosszú f a r k a s t b . v a n , mert a rakétakísérletek i d e j é n fogant; az A k ­ k o r . . . ( T h e n . . . , 1957) az atomháború két t ú l é l ő j é r ő l , egy t a n í t ó r ó l és egy h a j d a n i Miss Európáról s z ó l , a k i k azért maradtak életben, mert az egész emberiségen belül egyedül engedelmeskedtek a felhívásnak, hogy veszély esetén barna papírzacskót k e l l a fejükre húzni, és bontakozó szerelmük e l ő t t i j e s z t ő akadályként t o r n y o s u l a bizonytalanság, hogy l e m e r h e t i k - e már venni a közelebbi ismeretséget meggátló védőeszközt ( a mü egyébként sajátosan Stephen Joseph s c a r b o r o u g h - i körszinháza számára Í r ó d o t t , ügyesen a l k a l ­ mazkodva a szinházforma f e l t é t e l e i h e z , h i s z e n a két sze­ replő f e j é t v é g i g boritó papírzacskó e l e v e kizárta a m i n ­ den o l d a l r ó l élvezhető mimika követelményét.) î a Hadból megtérő katonában ( S o l d i e r from t h e Wars R e t u r n i n g . I960) p e d i g a győzelem!ttasan hazatért k a t o n a h a r c i tetteivel v a l ó kérkedése közben ugyanazokat a sebeket szenvedi e l , amelyekkel ő sújtott másokat: elbeszélése végére sánta, f é l v a k és félkarjára béna l e s z . A h e l y z e t e t pontos elem-

zéssel mérte f e l a " D a i l y Worker" k r i t i k u s a , a k i a Theatre Workshop bóketémáju drámapályázatának anyagát v i z s g á l v a megállapítja: "Színházi szempontból természetesen n y i l ­ vánvalóan könnyű l e f e s t e n i néhány megmaradt embert, a k i k a c i v i l i z á c i ó r o n c s a i közül megpróbálnak kimenteni egy szép uj v i l á g o t . Az v i s z o n t , ugy l á t s z i k , kevésbé könnyű az átlagos drámaíró számára, hogy a problémát d i a l e k t i ­ kusan k ö z e l í t s e meg, l o g i k u s a n v i z s g á l j a meg az o k o k a t , amiért a v i l á g a t o t á l i s megsemmisülés szélére k e r ü l t . M i ­ v e l a sok fecsegés a 'nagy fenyegetésről* ( t h e "great d e t e r r e n t " - az atom- és hidrogénbomba közkeletű a n g o l e l ­ nevezése - Sz. Sz. J . ) azoktól származik, a k i k a bombán azért kapnak mohón, hogy a v i l á g s z o c i a l i s t a részét h a l á l ­ l a l és pusztulással fenyegessék, kétséges, hogy v a j o n bár­ m i l y e n s z o c i a l i s t a - e l l e n e s i r ó egyáltalán képes-e torzí­ t á s t ó l mentes bombaellenes színmüvet i r a i . Ugy vélem, hogy e létfontosságú témáról j e l e n t ő s dráma szükségképp egy kommunista vagy őszintén s z o c i a l i s t a i r ó tollából kell majd hogy származzék."-^ * Látszólag a békéért vívandó harc a központi témája a Cherry virágzása kapcsán már méltatott, kitűnő tehetségű Robert B o l t n a k , a T i g r i s és a 16 cimü drámájában. M e l l e s ­ l e g megjegyezve: ez a mü az u j angol hullámnak az az a l ­ kotása, amely miliőrajzában és jellemábrázolásában l e g i n ­ kább őrzi a r é g i drawing room-comedy külső e l e m e i t , és o l y a n nemzeti típusokat ábrázol, amelyek leginkább megfe­ l e l n e k az angolokról v i l á g s z e r t e e l f o g a d o t t sablonnak: hű­ v ö s , szemérmes, tartózkodó, előkelő emberek mozognak ebben a műben, o l y a n o k , a k i k az "understatement" j e l l e g z e t e s világában élnek. (Lánya kérdésére, hogy vajon r o k o n s z e n ­ vez-e apja az ő v ő l e g é n y j e l ö l t j é v e l , a főhős i g y v á l a s z o l :

34.

Play Searching márriius 3 0 .

f o r a Playwright.

D a i l y Worker 1 9 6 1 .

"Ó, S t e l l a , ezek a f a n t a s z t i k u s kérdések!") A főhős, Jack Dean egyetemi tanár az o x f o r d - c a m b r i d g e - i t i p u s u sajátos, a r i s z t o k r a t i k u s egyetemi értelmiség kitűnően megformált k é p v i s e l ő j e ; a hálás szerep parádés alakításra nyújtott alkalmat S i r Michael Redgrave-nek. A dráma központi szála az, hogy Gwendolin, Dean hisztérikus, e g z a l t á l t f e l e s é g e , f é r j e k a r r i e r j é t f é l t v e és h e l y t e l e n í t é s é t ő l r e t t e g v e , nem meri aláírni a z t a békefelhivást, amelyet k i s e b b i k lányuk vőlegénye, az a g i l i s f i a t a l docens elébe t e r j e s z t . L e l k i ­ furdalása, állandó, s z i n t e mániákus aggodalma a v i l á g sö­ t é t állapotán végül az őrületig s o d o r j a : nyilvánosan öszszetépi a f é r j e á l t a l a kollégiumnak adományozott f e l b e ­ csülhetetlen értékű H o l b e i n - f estményt és a roncsokra rá­ tűzi az a l á i r t békefelhivást. Dean, a k i rádöbben, hogy f e ­ leségét az ő u d v a r i a s a n lenéző, szeretetlen bánásmódja j u t t a t t a i d á i g , angol gentlemanhez méltóan vonja l e a k o n ­ zekvenciákat: ő i s a l á i r j a a f e l h í v á s t - amelyet aztán undorodva visszadob a f i a t a l tanárnak - és v á l l a l j a f e l e ­ sége tettének minden következményét, e z z e l elvágva ragyogó egyetemi k a r r i e r j é t . A békeharcos i f j ú tanár, L o u i s F l a x e g y e t l e n p i l l a n a t r a sem t u d Dean méltó drámai e l l e n f e l é v é nőni: magánéletében és p o l i t i k a i állásfoglalásában egy­ aránt gyáva, f e l e l ő t l e n , r i d e g és kötekedő o p p o r t u n i s t a , a k i szenvedélyesen utálja a kommunistákat, és a békemozga­ lomban való r é s z v é t e l é t elsősorban' munkásszármazása m i a t t i kisebbségi érzésének erőszakos kompenzálása i n d o k o l j a . Egy i l y e n t i p u s bemutatása önmagában persze még nem lenne j e l ­ lemző B o l t állásfoglalására;csakhogy a dráma világosan s u ­ g a l l j a Dean u r i szkepszisének f ö l é n y é t a f i a t a l e m b e r t e ­ h e t e t l e n izgágaságával szemben. Ez a fölény még p o l i t i s a i értelemben i s t i s z t á z o t t , mert az i r ó nyilvánvalóan e g y e t ­ é r t főhősével, amikor az k i j e l e n t i : "Kedveseim, semmi nem f o g j a meggátolni az emberiséget abban, hogy használja e z t a micsodát ( t i . a bombát). Semmi, amit t i t e h e t t e k . " És amikor Dean látványos gesztusa után L o u i s megalázva és l e -

nyűgözve á l l a p í t j a meg: " I g e n , ez az i g a z i gentleman", ez egyértelműen B o l t véleménye i s , és m e g f e l e l annak a hatás­ nak, amelyet nézőiből k i akar v á l t a n i . A dráma e g y e t l e n őszinte "békeharcosa" a b o l d o g t a l a n M r s . Dean, a k i f o l y t o n a torzán születendő gyermekek, a nápolyi koldusok, a k o ­ r e a i h e l y z e t problémáin tépelődik; azonban ami őt i l l e t i , Louis-nak t e l j e s e n igaza v a n , mikor megnyugtatja a csalá­ d o t : "Dehogy érdekli Őt a p o l i t i k a ; egyszerűen b o l d o g t a ­ l a n . " A béke témája tehát csupán könnyelműen és meggondo­ l a t l a n u l kihasznált hatásos lehetőség B o l t számára, hogy egy megltnetősen bulvár-izü családi k o n f l i k t u s t és még inkább egy érdekes - és valóban kiválóan megformált - f i ­ gurát f e l d o l g o z h a s s o n ; és i g y a dráma ismét, a Cherry v i ­ rágzásánál s o k k a l i n t e n z i v e b b e n , megerősiti azt a f e l t é t e ­ lezésünket, hogy B o l t személyében az a n g o l u j hullám " b u l ­ vár-szárnyának" egy rendkívül tehetséges, de a bulvár h a ­ t á r a i t áttörni nem tudó képviselőjével v a n dolgunk. A békemozgalom eszméjének hasonlóan könnyelmű és rosszizü felhasználásával találkozunk D o r i s Lessing K i k i a maga vadonában (Each H i s Own W i l d e r n e s s . 1958) cimü drá­ májában. Ha az eddig f e l v á z o l t i r ó i magatartások alapján meg akarnók k e r e s n i r o k o n a i t , ugy a szálak leginkább John Osborne-hoz vezetnének: az osborne-i düh t o r z u l i t t s z é l ­ sőséges, n i h i l i s t a pesszimizmussá, amely a h e l y z e t bonyo­ lultságába belezavarodva, t e l j e s e n összekuszálja az é r t é ­ k e k e t , és a hamis eszményekkel együtt minden eszménynek k i ­ t e k e r i a nyakát. Lessing ábrázolásában a békeharc u n a t k o ­ z ó , b o l d o g t a l a n polgárasszonyok játszadozásává f a j u l , a k i k már nem é r i k be a z z a l , hogy f i a i k k a l egyidős szeretőket t a r t a n a k és t e l j e s erkölcsi zűrzavarban élénk; u j i z g a l ­ makra éhesen hisztériájukat a tüntetések, felvonulások, békedelegációk szines f a r s a n g i kavalkádjában v e z e t i k l e . Anyjának és barátnőinek ez a v i s s z a t a s z í t ó aktivitása t e ­ s z i boldogtalanná a dráma rendkivül ellenszenves ifjú Jimmy Porter-ivadékát, Tony B o l t o n t , a k i t a sors ráadásul

jókora adag Oidipusz-komplexussal i s megvert. "Nem t u d t a k férjhez menni vagy f é r j n é l maradni" - i g y j e l l e m z i Tony a hékeharcosoknak a darabban ábrázolt csoportját és t a j t é ­ kozva t i l t a k o z i k az e l l e n , hogy őt megváltsák: "A t i egész a n g y a l s e r e g l e t e t e k , az átkozott s z o c i a l i s t a mártirok - mi joguk v o l t meghalni értem?" Tony, dekadenciájában, minden t e t t ő l i r t ó z i k , f i z i k a i l a g szenved anyjáék "tökéletesen r i a s z t ó v i t a l i t á s á t ó l " , és betegségének oka tulajdonképpen i g e n érdekes. Anyja kérdésére: "Honnan t u d o d , hogy a d o l ­ gok nem l e h e t t e k v o l n a s o k k a l rosszabbak i s ( t i . a tünte­ tések nélkül - S z . S z . J . ) ? " - k i j e l e n t i : " H á t hogyan lehetné­ nek ennél rosszabbak?" Nyilvánvaló, hogy i t t Jimmy panasza s i r f e l t "Nem maradtak j ó , i g a z ügyek", és önmagában érde­ k e s i s lenne egy o l y a n f i a t a l e m b e r k o n f l i k t u s a , a k i a béke­ h a r c o t , ha nem i s e r k ö l c s i l e g , d e várható sikerének b i z o n y ­ talansága m i a t t , nem é r z i megfelelő u j " j ó , igaz ügynek". A dráma azonban egyértelműen a r r a v a l l , hogy az irónő ma­ radéktalanul o s z t j a Tony f e l f o g á s á t . A záró j e l e n e t b e n Tony és egy hozzá hasonlóan gondolkodó f i a t a l lány busán, ma­ gukra maradva bújnak Össze és a végső akkord Tony h i t v a l ­ lása: " I d e h a l l g a s s , Hosemary, Soha az egész v i l á g t ö r t é n e ­ lemben nem v o l t még ember, a k i a z t t e t t e v o l n a h a r c i k i á l ­ tássá, hogy ő közönséges, egyszerű, mindennapi l é n y . Mi l e n n e , ha mi valamennyien a z t mondanók a p o l i t i k u -knak: mi nem vagyunk hajlandók hősök l e n n i . Nem vagyunk h a j l a n ­ dók bátrak l e n n i . T o r k i g vagyunk minden nemes g e s z t u s ­ s a l . . . " És az utolsó mondat e g y e t l e n nagy fohász: " H a g y j a ­ nak bennünket békén..." Ez már több, m i n t a békemozgalom e s e t l e g i n d o k o l t k r i t i k á j a (bár még akkor i s vitatható v o l n a , hogy v a j o n Myrának és társnőinek minden megértés n é l k ü l i , karikírozó ábrázolása valóban hasznára l e n n e - e a békemozgalomnak és a v á l l a l k o z á s gondolkodó, humanista művészhez méltó f e l a d a t n a k tekinthető-e, h i s z e n a Myrák lelkesedésének és aktivitásának őszinteségéhez még a d a r a ­ bon belül sem f é r k é t s é g . ) ï ez, szándékában és hatásában

egyaránt, a békemozgalom e l v e t é s e és a reménytelen,passzív kiábrándultság apoteózisa. Bernard Kops nevével az u j bulvár elemzése sorén t a ­ lálkoztunk, és a Stepney G r e e n - i Hamlet kapcsán elmondot­ t u k , hogy munkásságát, nézetünk s z e r i n t , a n a i v , s z e n t i ­ mentális optimizmus, a jószándéku, de f e l ü l e t e s probléma­ f e l v e t é s j e l l e m z i . E d d i g i müveiben meglehetősen k o r l á t o ­ z o t t n a k mutatkozó drámairól e r e j é t még inkább meghaladta s z u b j e k t i v e ismét csak i g e n becsületes k í s é r l e t e az atom­ háború problémájának általános érvényű, szimbolikus-költői feldolgozására.A P e t e r Mann álma (The Dream o f P e t e r Mann. I960) modern moralitásnak szánódott. Főszereplője, P e t e r Mann, a mihaszna álmodozó - Kops k e d v e l t hős-tipusa - meg­ gazdagodási vágyától h a j t v a v i l á g g á akar menni, egy b a l ­ e s e t következtében azonban eszméletét v e s z t i és álmot l á t . Álmában az urániumláz s i k e r e s k i aknázó jává, a sugárzás e l ­ l e n védő szemfedők monopóliumának teljhatalmú urává v á l i k , hogy aztán az á l t a l a i s e l ő k é s z í t e t t atomrobbanásnak maga i s áldozatává essék. Felébredve kijózanul és lemond nagy­ r a l á t ó álmairól: f e l e s é g ü l v e s z i a k i s szomszédlányt, a k i ­ nek t i s z t a szerelmét addig nem é r t é k e l t e (akárcsak David Levy a Hava S e g a l é t ) , s a továbbiakban "boldogan élnek és meg sem halnak". A drámai művészi fogyatékosságai: a szim­ bólumrendszer zavarossága, az ábrázolás kezdetlegességei, a j e l l e m e k sematikus r a j z a , meseszerűség és r e á l i s elemek bántóan disszonáns, s z e r v e t l e n együttélése egy önmagában j ó l e l g o n d o l t mü hatását i s lerontaná; Kops azonban a c s e ­ lekmény vonalvezetésében sem képes problémáját pontosan r ö g z i t e n i . I g e n h e l y e s törekvéssel szeretné f e l v i l l a n t a n i fegyverkezés és k a p i t a l i z m u s összefüggését, de e z t a szán­ dékot megintcsak e l t o r z í t j a a romantikus a n t i k a p i t a l i z m u s ; m i n t nem egy u j angol drámában, ismét szerephez j u t a szupermarket-iszony (Peter a v a l ó életben szupermarketot s z e r e t n e épiteni és ez az ábránd t o r z u l az álomban szemfe­ dőgyárrá) ; és a k a p i t a l i z m u s absztrahálására, meg nem é r -

t é s é r e mutat az i s , hogy az álomban a kisembereken i s úrrá l e s z az atomszenvedély, az urániumláz, mint a jobb,kényel­ mesebb, c i v i l i z á l t a b b életre v a l ó törekvés szimbolikus meghosszabbítása, h o l o t t ez semmi f é l e , a valóságban megta­ l á l h a t ó jelenséggel vagy tendenciával nem r e z o n á l . Egyéb­ ként a főhős s z i m b o l i k u s elnevezése: Peter Mann v a g y i s Em­ b e r P é t e r i s a z t s u g a l l j a , hogy Kops az atomháború előké­ s z í t é s é t általános emberi ösztön lecsapódásának t a r t j a , és felmerül a kétség: v a j o n a mesejáték ebben a formájában adekvát l e h e t - e egyáltalán az atomháború témájának ábrá­ zolására; vajon elképzelhető-e, hogy az Atomháború Meg­ s z á l l o t t j a , minden társadalmi, p o l i t i k a i motiválás és ár­ nyalás nélkül, egyszerűen m i n t mesehős, általános emberi t i p u s lehessen, o l y a n értelemben, ahogyan a mese a Torkos K i s f i ú vagy az I r i g y Királykisasszony tipusát á l t a l á n o s í t ­ h a t j a . A végső megoldás n a i v optimizmusa azonban még a mesejáték keretén b e l ü l sem meggyőző; és noha Kops szub­ j e k t í v jószándéka, őszinte békevágya, és h i t e az emberi­ ség jövőjében - L e s s i n g g e l és B o l t t a l szemben - kétség­ t e l e n , sőt, drámájának még b i z o n y o s általános a g i t a t í v h a ­ tása i s l e h e t , de művészi fogyatékosságain t u l szemléleté­ nek f elszinessége eleve alkalmatlanná t e t t e a béke és há­ ború nagy konfliktusának s z i m b o l i k u s megjelenítésére. Utoljára ebben az összefüggésben egy o l y a n drámáról szólunk, amely ugyan nem közvetlenül a mai békeharc p r o b ­ lémáival f o g l a l k o z i k , hanem a m u l t század nyolcvanas é v e i ­ nek Angliájába h e l y e z i cselekményét, de nyilvánvaló, hogy a történelmi környezet csak k e r e t , és egyben alkalom rá, hogy az i r ó k i f e j t s e a béke kérdésével k a p c s o l a t o s gon­ d o l a t a i t . Az u j angol naturalisták között e m i i t e t t John Arden müve, a ^usgrave őrmester tánca ( S e r j e a n t Musgrave'a Dance. 1959) az u j angol dráma e g y i k legizgalmasabb, l e g ­ nagyobb szabású, leginkább képzeletgazdag alkotása, amely­ nek k í s é r t e t i e s atmoszférája valószínűleg nagy hatást t e s z . a nézőkre. Hőse, Black Jack Musgrave, a megszállott és

Messiás-komplexustól h e v i t e t t őrmester három társával d e ­ z e r t á l a gyarmati hadseregből, hogy egy, a gyarmati hábo­ rúban e l e s e t t bajtársuk szülővárosát a háború eszméje e l ­ l e n f e l l á z i t s á k . Küldetésüket e l e i n t e toborzókampánynak álcázzák s a v á r o s i notabilitások örömmel üdvözlik őket, mert segítséget remélnek tőlük a városkában tomboló bá­ nyászsztrájk l e t ö r é s é r e ; annál döbbenetesebb a hatás, a m i ­ k o r "toborzó-gyülésükön" Musgrave egyszerre csak a vezetők e l l e n i r á n y i t j a a magukkal h o z o t t géppuskát és az emelvé­ nyen egy póznára felhúzza az e l e s e t t f l u csontvázát. (A hátborzongató, i g e n hatásos romantikus tabló egyébként némiképp Zolára emlékeztet, a k i n e k naturalizmusát Arden i l y módon még romantikájában i s v i s s z h a n g o z z a . ) A bányász­ lakosság azonban nem é r t i meg és cserbenhagyja Musgravee t , és amikor a vezetők á l t a l segitségül h i v o t t dragonyo­ sok megérkeznek és i t a l t osztanak, bányászok és kizsákmányolóik egyaránt bekapcsolódnak a s z i m b o l i k u s értelmű kör­ táncba. Musgrave-vel és e g y e t l e n életben maradt társával utoljára a k a t o n a i börtönben, az akasztófa árnyékában t a ­ lálkozunk. Arden i z g a l m a s , rendkívül egyéni látomásról tanúskodó drámája azonban a mondani való szempontjából zavaróan többértelmű. Ha természetesen akadémikus gáncsoskodás lenne i s s z ó s z e r i n t i párhuzamot k e r e s n i a békéért v i v o t t harc mai vonatkozásaival, akkor i s felteendő legalábbis egy alapve­ tő kérdés; miféle magatartást jelképez Musgrave, mi v á l ­ lalkozásának o b j e k t i v t a r t a l m a ? Az őrmester bukása a drá­ mában közvetlenül e l é g szilárdan m o t i v á l t . A bányászla­ kosságot már eleve e l b o r z a s z t j a , elidegeníti a riasztó látvány, a géppuska és az a k a s z t o t t csontváz, és már csak e z é r t sem tudják f e l f o g n i Musgrave vállalkozásának és az ő ügyüknek rokonságát. A végső f o r d u l a t o t magatartásukban az v á l t j a k i , hogy A n n i e , a pincérlány e l á r u l j a : az é j j e l Musgrave két katonája, verekedés közben (valójában aka­ r a t l a n u l ) , me gölte a harmadikat, tehát a megváltók éppoly

embertelenek és véres kezüek, m i n t azok, a k i k e l l e n moz­ gósítani akarnak. A bukásnak és a harmadik katona halálá­ nak i s közvetett és i g a z i oka azonban Musgrave messiás­ tudatának embertelenségében, elvakultságában r e j l i k . Az őrmester megrögzötten h i s z i s t e n i küldetésében, megszál­ l o t t , k o r l á t o l t f a n a t i z m u s s a l készül a nagy j e l e n e t r e , e l l e g y i n t i az emberi gondokat és problémákat, i g y a sztrájkkal való foglalkozást i s , és valami tébolyult l o ­ g i k á v a l a g y a r m a t i forrongás megtorlása során megölt öt bennszülöttért cserébe ötször öt embert akar megölni A n g liábané Kudarcának végső rugója tehát az, hogy az erősza­ k o t erőszakkal a k a r t a megszüntetni. Arden, a k i minden mü­ vének kiadásához magyarázó előszavakat kénytelen i r a i , m i v e l az előadások visszhangjából láthatta, hogy drámáit i g e n sokféleképpen és többnyire szögesen e l l e n t é t e s módo­ k o n értelmezik, a Musgrave őrmester táncához i r o t t beve­ zetőjében (London, Methuen and Co LTD, I960) kijelenti, hogy az e r k ö l c s i tanulság és az i r ó álláspontja egyaránt A t t e r c l i f f e közlegény magatartásában keresendő, a k i m i n d ­ v é g i g e l i t é l i nem Musgrave v é g c é l j á t : a háború megszünte­ t é s é t , hanem módszereit, és minden ö l é s t ő l és erőszaktól i r t ó z v a s z e l i d , békülékeny p a c i f i z m u s t h i r d e t . Ha ez i g y v a n , akkor Arden békevágya sápatag és káros defetizmusként lepleződnék l e ; a mü azonban e z t a mondanivalót sem sugá­ r o z z a egyértelműen. A t t e r c l i f f e a r c u l a t a homályban marad, m e r t n e k i önálló problémája, programja, elképzelése n i n c s ; a drámában Musgrave magatartása az érdekes. Ez a magatar­ tás azonban semmilyen vonatkozásban nem t u d tipikussá e m e l k e d n i , nem mond semmit béke és háború valós p r o b l é ­ m á i r ó l , nem jelképez o l y a n felismerhető tendenciát, amely akár ma, akár a múltban bármikor számottévő l e t t v o l n a ; e l s z i g e t e l t , k l i n i k a i kóreset marad, j e l l e g z e t e s téma egy n a t u r a l i s t a hajlamú Í r ó számára. (Az embernek óhatatlanul eszébe j u t , m i l y e n jobb c é l r a érdemes lelkesedéssel üdvö—. z ö l t e annak i d e j é n André A n t o i n e az o l y a n soha nem h a l -

l ő t t , újszerű témákat, mint két különböző ágyból s a r j a d t nővér vad r i v a l i z á l á s á t anyjuk s z e r e t e t é é r t , a vérbaj problémáinak feldolgozását vagy egy u j n a t u r a l i s t a drámá­ nak a z t a j e l e n e t é t , amelyben "borzalmas merészséggel és csodás t a p i n t a t t a l megoldva egy abbé a saját anyját gyón­ t a t j a m e g . " ^ * ) A n a t u r a l i s t a , a problémákat nem értelmező, csak f e l v e t ő szemléletnek eredménye a másik, i g e n v i t a t h a ­ tó p o n t , a bányászok ábrázolása i s , a k i k a béke üzenetét nem hajlandók meghallani és a f u r c s a messiásokkal szemben végül kizsákmányolóikhoz pártolnak. Magatartásukat Musgrave embertelensége némiképp i g a z o l j a ugyan, de végső, s z i m ­ b o l i k u s opportunizmusukat semmiképpen nem t e s z i r o k o n ­ szenvesebbé. A sztrájk vezetőjének, Walsh bányásznak a l a k ­ ján keresztül Arden egyébként valószínűleg egy k i s o l d a l ­ vágást szán a szektás kommunistáknak, vagy tán a kommunis­ táknak általában; amikor Musgrave beszéde során az i n g a d o ­ zó bányászok t ő l e , sokkal értelmesebb és tudatosabb t á r ­ suktól várják a csatlakozás kérdésének eldöntését, több i z b e n k i j e l e n t i ; "Nem tudom. Nem bizom benne. Még nem l á ­ tom t i s z t á n a h e l y z e t e t . " - mintha a p á r t v o n a l l a l való e g y e z t e t é s t akarná kivárni egy o l y a n h e l y z e t b e n , amely spontán, azonnali döntést követel s kimenetele ezen a dön­ tésen á l l vagy b u k i k . (A s z i m b o l i k u s részeg körtáncba egyébként Walsh i s belép, bár, t á r s a i t ó l e l t é r ő e n , f o g ­ csikorgatva.) A témaköröknek ebbe a f e j e z e t b e k i e m e l t másik c s o ­ p o r t j a - a történelmi dráma - a l i g h a érdemelné meg a kü­ lönválasztást, h i s z e n minőségileg nem hoz - és nem i s i g e n hozhatna - u j a t az eddig t á r g y a l t megközelítési módokhoz képest. M i n t követői á l t a l ez esetben rendkivül tudatosan v á l a s z t o t t műfajra és a mai a n g o l drámán b e l ü l meglehető­ sen j e l e n t ő s tendenciára azonban mégis érdemes hangsúlyo­ san f e l h í v n i rá a f i g y e l m e t . ( E z ú t t a l természetesen nem a p a r a b o l i s z t i k u s , ál-történelmi játékokról beszélünk, a m i 35.

Andre A n t o i n e : Mes Souvenirs Fayard, P a r i s 1921. 247. o .

sur l e Théâtre L i b r e .

l y e n e k például a f r a n c i a drámaírók k e d v e l t ókor-parafrázi­ s a i vagy többé-kevésbé épp a Musgrave őrmester tánca i s , hanem az "igazi** történelmi drámákról, amelyek a couleur l o c a l e - t , az alapvető történelmi tényeket és az alakok történelmi h i t e l é t komolyan v e s z i k ; másfelől o l y a n müvekre gondolunk - és a mai angol drámában az ellenkező t i p u s r a nem i s akad példa - , amelyek nem é r i k be az öncélú t ö r t é ­ n e l m i rekonstrukcióval, hanem történelmi események, p r o b ­ lémák vagy személyiségek f e l i d é z é s é n keresztül kivannak érdekeset, időszerűt mondani a j e l e n számára.) A mai an­ g o l dráma viszonylatában e z t a tendenciát az j e l l e m z i , h o g y az i r ó k a történelmi szinmüvet v a l a m i magasabb rendű mű­ fajként értelmezik, amelyen belül a ma e s e t l e g e s s é g e i t ő l f ü g g e t l e n í t h e t i k magukat, és megbízhatóbb, mert a lényeg­ t e l e n t ő l f e r t ő z e t l e n optikával, az utókor b i z t o s a b b l á t ó ­ szögéből, az évszázadok múlásával h i t e l e s í t e t t Í t é l e t e k és nézetek birtokában értelmezhetik az eseményeket. Ugyanak­ k o r ugy é r z i k , a történelmi téma kiszabadíthatja őket a n a t u r a l i s t a hajlamok vonzásából, és ezért f o r m a i l a g i s n a ­ gyobb lehetőségeket nyújt; a maga leszűrődöttségében, vegytisztaságában alkalmasabb a s t i l i z á l á s r a , a hiteles k ö l t ő i s é g vagy j e l k é p i s é g megteremtésére, m i n t a "szennyezett** j e l e n . További kedvező lehetőségeket nyújt az a kö­ rülmény, hogy egy-egy jelentős egyéniségre koncentrálva, a k i n e k rendkívüli mivoltát a történelem már szenté s i t e t t e és közkinccsé t e t t e , megkerülhetők a nehézségek, amelye­ k e t a mai tematikán belül a hősválasztás, a valamiképpen jelentékeny és cselekvőképes típusok megtalálása támaszt. Bár az elmúlt n y o l c év során számottévő u j a n g o l t ö r t é n e l ­ mi dráma csak három készült e l (Robert B o l t A k i minden időben h e l y t á l l . Osborne L u t h e r és John W h i t i n g ördögök - The D e v i l s . 1961 - cimü müvei), a szaksajtó h í r e i és az i r ó i mühelyvallomások arról tanúskodnak, hogy általánosnak Ígérkező tendenciáról van szó,s hogy a f i a t a l i r ó k legtöbbje t a r t o g a t tarsolyában i l y e n t e r v e k e t . A r n o l d Wesker például

K r i s z t u s é l e t é t készül f e l d o l g o z n i ; Peter S h a f f e r , az ö t ­ u j j a s g y a k o r l a t s z e r z ő j e , a X V I . századi Peruba akarja h e ­ l y e z n i következő müvét, az inkák és a conquistadorok k o n f ­ l i k t u s á t ábrázolandó, Shelagh Delaney uj müvéről pedig a n n y i t tudunk, hogy az a XV. századi Derbyben f o g játszód­ n i . Jellemzőek az indoklások és értelmezések i s . Robert B o l t ugy v é l i , hogy Thomas More-drámája minden müve közül f o r m a i l a g a legbátrabb, mert benne e l h a g y t a a két előző szinmü " n a t u r a l i s t a negyedik fal-technikáját" ; ^ Peter S h a f f e r a z t v a l l j a , hogy t e r v e z e t t p e r u i drámája " k í s é r l e t rá, hogy a n a t u r a l i z m u s b i l i n c s e i t saját munkásságomon b e ­ lül széttörjem",^ J . R. T a y l o r p e d i g igy értelmezi Shelagh Delaney legújabb drámatervét: ez "érdekes e l t é r é s lenne a modern v i l á g t ó l és a k i t c h e n s i n k t ő l . Akármint van i s , az eltávolodás a realizmustól nála ( v a g y i s Delaneynél) kézenfekvőnek l á t s z i k . Az álom és a d a l elemei már az Egy csepp mézben i s j e l e n v o l t a k . . . " ^ 6 ,

7,

A történelmi drámához fűzött reménységek és várakozá­ sok önmagukban természetesen se nem jogosak, se nem j o g t a ­ lanok; és a k i k a műfajtól önmagától várnak csodát, a k ö l ­ t ő i megnemesedés és az előkelő l e t i s z t u l t s á g c s o d á j á t , , e z ­ z e l nyilvánvalóan csak szemléletük n a i v i t á s á t , zavarossá­ gát bizonyítják. A program próbái c s a k i s a müvek l e h e t n e k ; az eddig előadott u j angol történelmi drámák p e d i g azt mu­ tatják, hogy az az i r ó , a k i mai témájú müveiben i g y vagy amúgy e l v é t i a f e l a d a t o t , azt a nemezis a századok sűrűjé­ ben i s u t o l é r h e t i . Vagyis a történelmi drámában r e j l ő kétségkívül gazdag és nagyrészt még f e l t á r a t l a n korunkbéli lehetőségek önmagukban még nem nyújtanak felmentést a v i ­ lágnézeti tisztázottságnak és az á l l á s f o g l a l á s biztonsá­ gának követelményei a l ó l ; és bár t a g a d h a t a t l a n , hogy, az e d d i g i müvek bizonysága s z e r i n t i s , az irók sok lappangó 36. 37» 38.

P l a y s and P l a y e r s I 9 6 0 , november. P l a y s and P l a y e r s 1 9 6 1 . j ú l i u s . J . R . Taylor. I . m . 1 1 7 . o.

vagy a d d i g kiaknázatlan művészi értékét s e g í t i k napvilág­ r a , de harmonikus, k e r e k drámák alkotásához kész r e c e p t e t nem biztosítanak. Robert B o l t A k i minden időben h e l y t á l l cimü müve és John Osborne Lutherne például a reformáció, i l l e t v e a h u ­ manizmus egy-egy kiemelkedő k é p v i s e l ő j é t v á l a s z t o t t a hő­ séül, ám a s z i n e s , érdekesen értelmezett egyéni portrékon át e g y i k dráma sem t u d t a a hős i g a z i történelmi szerepét és jelentőségét megnyugtatóan és i g a z módon k i b o n t a k o z t a t ­ n i . Az A k i minden időben h e l y t á l l Morus-ábrázolásából s z i n t e t e l j e s mértékben hiányzik az európai hirü humanista tudósnak, az Utópia szerzőjének képe; Morus Tamást egy, az utókor számára s o k k a l kevésbé lényeges, kevesebbet mondó, bár é l e t r a j z i l a g kétségkívül h i t e l e s k o n f l i k t u s hőseként ismerjük meg: V I I I . H e n r i k központosító, A n g l i a független­ ségét célzó politikájának ellenlábasaként, amely ténykedé­ se a történelemben és a drámában egyaránt a kancellár h a ­ lálához v e z e t . V I I I . Henrik történelmileg f e l t é t l e n ü l h a ­ ladó t ö r e k v é s e i t , a pápától v a l ó elszakadást és a függet­ l e n anglikán egyház megalapozását a drámában túlnyomóan a B o l e y n Annához fűződő szerelmének esetleges függvényekónt lenne és ábrázolni már önmagában i s történelemhamisltás a m e l l e t t veszedelmesen hasonlítana az a n e k d o t i k u s , k i r á l y i hálószobákban bogarászó történelemszemlélethez; de magához az i l y e n hamisításhoz Boltnak t e l j e s mértékben joga v o l n a , ha Morus Tamásnak példaként a néző elé t á r t á l l á s f o g l a l á ­ sát valamiképpen haladó, a ma számára j e l e n t ő s tanulságo­ k a t r e j t ő magatartásként tudná e l f o g a d t a t n i , h a , m i n t Sha­ kespeare a J u l i u s Caesarban, a Caesar - v a g y i s V I I I . Hen­ r i k - körüli történelmi igazság megváltoztatása árán t u d ­ ná Brutusát - tehát Morust - hőssé, magasabb princípiumok bajnokává e m e l n i . Morusnak azonban, hiába ismerjük meg B o l t ábrázolásában nemes, tántoríthatatlan, bátor és bölcs férfiúnak, a drámában nyilvánvalóan és semmilyen szempont­ ból n i n c s i g a z a . Végzetesen téved mint r e á l p o l i t i k u s (ez

pedig hivatásos politikusnál elég vitatható magatartásbe­ l i é r t é k ) , mert programjának semmi esélye a győzelemre; téved m i n t h a z a f i , m e r t amit e l l e n e z , az Angliának végső soron javára van, és a m i t véd, az a pápaság korszerűtlenné v á l t v i l á g i önkényuralma; s téved m i n t f i l o z ó f u s , a k i hisz a harmadik u t , a fenntartásos semlegesség lehetőségében,ma­ gának sem akarván beismerni,hogy h e l y z e t e o b j e k t i v e egyér­ telmű: a k i r á l y csak ellenségének,a pápaság és a hanyatló spanyol monarchia p e d i g csak szövetségesének tekintheti. Morus nyilvánvalóan a haladás irányának szegül e l l e n , és hogy B o l t mégis m e l l e t t e akarja mozgósítani a nézők r o k o n ­ szenvét, az egy, a f e n t i e k következtében elég t a l a j t a l a n e r ­ kölcsi nagyság védelmében történik .Morus attitűdje ugyanis i g y foglalható össze, magának a hősnek s z a v a i v a l : "Én nem tudnék és nem i s akarnék u r a l k o d n i királyomon. De v a n egy kicsiny k i s terület... a h o l nekem magamnak k e l l u r a l k o d ­ nom."Morust tehát a szerző egy önmagában a b s z o l u t i z á l t l e l ­ k i i s m e r e t i szabadság,egy általános konformizmus e l l e n i á l ­ talános lázadás bajnokává t e s z i , f ü g g e t l e n ü l attól,hogy iga­ za van-e annak elvetésében,amitől szabad akar l e n n i , é s hogy helyes vagy h e l y t e l e n - e az az eszme,az a platform,amelyhez nem akar "konformálódni" ; vagyis a mondanivaló valamikép­ pen i g y fogalmazható meg: az a h e l y e s , amit annak h i s z e l , és akkor jársz e l h e l y e s e n , ha e m e l l e t t mindhalálig k i t a r ­ t a s z . Ez már önmagában i s meglehetősen kétségessé tenné a vállalkozás szándékát és értékét; de ezen t u l a k o n f o r m i z ­ mus, a l e l k i i s m e r e t i befolyásolás e l l e n i tiltakozásnak valószínűleg van némi sanda melléktartalma i s . Morus a halálos Í t é l e t elhangzása után ezt vágja legfőbb ellenfe­ lének, Cromwellnek szemébe: "Nem a tetteimért üldöztetek t i engem, hanem szivem gondolataiért. Hosszú u t a t n y i t o t ­ t á l meg. Mert az emberek először szivüket tagadják majd meg és nemsokára már szivük sem l e s z többé . . . I s t e n óvja a népeket, amelyek á l l a m f é r f i a i a t e u t a d a t j á r j á k . " Ez a gondolatsor könnyen felismerhető v a r i á c i ó j a a s z o c i a l i z m u s

e l l e n i közkeletű vádaknak. Mindennek következtében B o l t tehetségének minden megnyilvánulása,az érdekes cselekmény, a kitűnően j e l l e m z e t t a l a k o k , a markáns, v e r e t e s és még­ i s modern dialógus, a szellemes formai megoldások e l l e n é r e sem t ö l t h e t t e be a mü a történelmi dráma legmélyebb f u n k ­ cióját. John Osborne L u t h e r j e nem csúszik az i l y e n r o s s z h i ­ szemű transzponálások vagy legalábbis f é l r e é r t e l m e z é s ! l e ­ hetőségek csapdájába; ami ebben a műben, éppen Osborne esetében, első látásra a leginkább meghökkentő, az az áb­ rázolás szenvtelensége, hűvössége, á l l á s t nem f o g l a l ó o b ­ j e k t i v i t á s a . P e d i g Osborne-ból ez esetben sem hiányzott a szenvedély; de t e l j e s egészében rápazarolta azt L u t h e r merőben s z u b j e k t i v e n f e l f o g o t t , s z i n t e korától és t ö r t é ­ n e l m i funkciójától függetlenedett alakjának megformálásá­ r a . I l y módon aztán, ahogy a dráma egy magyar méltatója megállapította, "a Lutherből egy X V I . századi dühös i f j ú é l e t t ö r t é n e t e l e t t " , ^ * és a dráma a reformáció i g a z i j e ­ lentőségéből, a k o r társadalmi erőinek működéséből, i l ­ l e t v e Luthernek ezekkel v a l ó kapcsolatáról vajmi k e v e s e t árul e l még tényanyagban i s , értelmezésről pedig s z i n t e egyáltalán nem beszélhetünk. M i g Luther állandóan h a n g ­ súlyozott bélrenyheségéről f i z o l ó g i a i pontosságú kórképet a l k o t h a t u n k ( é s ebben a motívumban az o s b o r n e - i düh már erősen emlékeztet az "épatez l e bourgeois" jelszó e l a v u l t , öncéluságba csapó botránykeltési szándékára), és p s z i c h o p a t o l o g i k u s a n érzékeny l e l k i életében i s e l tudunk i g a z o d ­ n i , t e l j e s mértékben homályban marad például pályájának egy sorsdöntő mozzanata; a parasztháború véres l e t ö r é s e . Nyilvánvaló, hogy John Osborne nem é r t h e t egyet L u t h e r indoklásával: "Ezek a nyüzsgő p a r a s z t o k megérdemelték a h a l á l t ! Fellázadtak a hatalom e l l e n , f o s z t o g a t t a k és p u s z 39.

Nagy P é t e r : A magányos dühöngő. John Osborne darabjáról. Nagyvilág 1962. február.

két u j

t i t o t t a k , és mindezt a Te ( v a g y i s K r i s z t u s ) nevedben.•• Rend és f o r r a d a l o m - ez együtt nem l é t e z i k . Különben i s , a keresztények szenvedésre születtek, nem h a r c r a . " De m i ­ v e l a reformáció o s z t á l y j e l l e g é b ő l a darab semmit nem t á r fel, ez a mozzanat a maga szenvtelen objektivitásában azokban, a k i k Osborne munkásságát különben nem i s m e r i k , a z t a h i t e t k e l t h e t i , hogy az i r ó f e l t é t e l nélkül magáévá t e s z i hőse é r v e l é s é t . Egy másik f e j e z e t b e n még szó l e s z r ó l a , hogy Osborne ügyesen s a j á t í t o t t a e l az epikus dráma bizonyos f o r m a i hagyományait; szuggesztív, j ó l é p i t e t t , érdekes képek követik egymást,a szinpadi elemek és szimbo­ l i k u s tárgyak megválasztása szellemes és e r e d e t i - csak éppen ez esetben a mozaikokból nem á l l össze semmiféle egységes kép; az e g y e t l e n benyomás, amely - természetesen csak kiemelkedően jó szinészi alakítás esetében, a m i l y e t az angol cimszereplő, a robbanékony tehetségű f i a t a l A l ­ b e r t Finney nyújtott - a nézőben megmarad, egy i z g a l m a s , komplex, önmagát állandó izzásban emésztő l e l k i b e t e g em­ b e r képe, a k i t az i r ó , önkényesen és e s e t l e g e s e n , L u t h e r Mártonnak k e r e s z t e l t e l . Az uj angol történelmi, drámák közül a legsikerültebb és leghatásosabb alkotás kétségtelenül az " o u t s i d e r " John W h i t i n g ördögök cimü drámája. Maga az i r ó j ó v a l idősebb az u j hullám k é p v i s e l ő i n é l , s épp az ördögök k i v é t e l é v e l v a ­ lamennyi müvét még Osborne nagy frontáttörése e l ő t t i r t a . Ezek a müvek csak az értők szük körében k e l t e t t e k feltű­ n é s t ; érdekes, g o n d o l a t i l a g gazdag,de hűvös i n t e l l e k t u a l i z musukban némiképp s t e r i l drámák szerzőjeként könyvelte e l W h i t i n g e t a közvélemény. Az ördögök ó r i á s i s i k e r e azonban valamiképpen b e k a p c s o l t a az a d d i g hét éven át hallgató irót az u j mozgalom vérkeringésébe és ugy l á t s z i k , mintha, más­ f e l ő l , a f i a t a l pályatársak "dühe" i s koncentrálta ás s z e n ­ vedélyesebbé t e t t e volna W h i t i n g drámairói erejét,amely ad­ dig,például a Menetdal cimü müvében (Marching Song. 1 9 5 4 ) , némiképp kiagyalt,laboratóriumi i z ü problémák finom,előke­ l ő e n szenvtelen boncolgatásában merült k i . Az ördögöket.

amely nem v é l e t l e n ü l került első kortárs-drámaként az a d ­ d i g csak S h a k e s p e a r e - r e l foglalkozó s t r a t f o r d i Royal Sha­ kespeare Company műsorára,több k r i t i k u s az angol u j hullám első i g a z i remekmüvének nevezte* Frank G r a n v i l l e Barker például i g y i r t r ó l a : "Sok uj a j t ó t rántottak f e l - de a f i a t a l drámairók egyike sem a d o t t még nekünk o l y a n a l k o ­ t á s t , amelyet indokolhatóan Írhatnánk hozzá a v i l á g nagy drámáinak l i s t á j á h o z . . . W h i t i n g azonban a v i l á g drámairo­ dalmának nagy hagyományához t a r t o z i k . . . Témájának egyete­ mességét i l l e t ő e n az ördögöket a Peer Cynt, a Faust és a Lear k i r á l y szintjén k e l l megítélni , . . " ^ Az ördögök v a ­ lóban kitűnő dráma, amely ha az e m i i t e t t remekmüvekkel nem i s egyenértékű, de egy kiemelkedő és rokontémáju kortársszinmüvel, A r t h u r M i l l e r Salemi boszorkányok cimü drámá­ j á v a l j e l e n t ő s részében á l l j a a v e r s e n y t , érdeméből mitsem von l e , hogy a téma i g e n hálás: a világtörténelem nagy p e r e i t dramatizálni m i n d i g csábító lehetőséget nyújtott a s z i n p a d i szerzőknek és nem i g e n tudunk o l y a n számottevő a l k o t á s r ó l , amely a retrográd f é l m e l l e t t f o g l a l t volna á l l á s t ; az i l y e n i r ó i magatartás, amely szükségképp szem­ beszegülne mind a történelem o b j e k t i v tanulságával, mind az emberekben meggyökerezett és már az iskolapadban b e l é ­ jük i v ó d o t t h i t t e l és emlékképekkel, semmiképpen sem volna alkalmas drámairói alapélménynek. W h i t i n g U r b a i n Grandier k a t o l i k u s papnak, a l o u d u n i ördöngösség! per á r t a t l a n á l ­ dozatának szörnyű sorsát á l l í t o t t a müve centrumába és M i l l e r h e z hasonlóan meg t u d t a o l d a n i , hogy a h i t e l e s e n áb­ r á z o l t és e r e d e t i mivoltában i s mélyen á t é l t többszáz éves t ö r t é n e t modern, időszerű színházi élménnyé váljék, mind az alakok p s z i c h o l ó g i a i igazságát, mind a k o n f l i k t u s távlatainak n a p j a i n k i g való meghosszabbítását tekintve. W h i t i n g élesen pontos elemzéssel t á r j a elénk, tömör, v i l ­ lanó, m e s t e r i e n s z e r k e s z t e t t képsorában, azokat az erőket, 0 ,

40.

Frank G r a n v i l l e Barker: A t L a s t ! P l a y s and P l a y e r s 1 9 6 1 . ápri11s.

-

A Masterpiece. "

amelyek az apácák - egyébként szintén hátborzongató t a l á ­ lékonysággal motivált - hisztérikus vádaskodásán t u l a f i ­ a t a l papot a máglyára juttatják: az egyház vérszomjas ha­ talomféltését a terjedő felvilágosodás eszméivel szemben, a f e l v i l á g o s o d á s t ó l ugyancsak r e t t e g ő feudális monarchia c i n i k u s és könyörtelen céltudatosságát, a középkori, sko­ l a s z t i k u s szinezetü áltudomány féltékeny i r i g y s é g é t amely a két h e l y i f e l j e l e n t ő b e n , a k i r u r g u s b a n és a b o r ­ bélyban, a per közvetlen elindítóiban testesül meg - , v a l a ­ m i n t Grandier természetes szövetségeseinek, a haladó p o l ­ gári erőknek a k o r r a f e l t é t l e n jellemző gyengeségét. A f r o n t o k n a k és küzdelmüknek kidolgozásában a dráma hibátlan a n a l i z i s r ó l tanúskodik} jellemző, hogy az e g y e t l e n v i t a t ­ ható p o n t : az ügy, amely G r a n d i e r - t s z ö v e t s é g e s e i v e l , a városka főbirájával és polgármesterével összeköti - az ősi h e l y i erődítmény lerombolásának megtagadása - sem c s o r b i t j a e z t az egyensúlyt, o l y a n módon, ahogy Morus Tamás ügye B o l t drámájában az egész k o n f l i k t u s t kompromittálta} még­ p e d i g nemcsak azért nem csorbítja, mert mint a feudális monarchiával szembeni polgári ellenállásnak egy p r i m i t i v , a k e l l ő tudatosság hiánya következtében helytelenül megvá­ l a s z t o t t formája, önmagában i s megállja a h e l y é t , hanem elsősorban azért, mert Grandier-nak és szövetségeseinek ügye egészében egyértelműen igaz ügy. Az ábrázolás d i a l e k ­ t i k u s harmóniája csak a dráma második felében b i l l e n meg, mégpedig egy döntő p o n t o n : az addig hibátlanul, sőt bravú­ rosan megmintázott hős, U r b a i n Grandier beállításában, a k i egészen eddig a p o n t i g John P r o c t o r egyenrangú drámai r o ­ konának m u t a t k o z o t t . Grandier, a k i mindaddig f e l v i l á g o s o ­ d o t t , alapvetően egészséges lelkű emberként á l l t előttünk, a k i szenvedélyesen s z e r e t t e az é l e t e t , a természetet, a f ö l d i örömöket, a s z e r e l m e t , akinek vallásossága a derűs v o l t a i r e - i deizmus egy változata v o l t s a k i i s t e n b e n i s az embert, a természetet imádta és g y ű l ö l t és provokált m i n ­ den s z e l l e m i sötétséget, középkori maradványt, i t t h i r t e -

l e n f u r c s a vallomással l e p i meg szövetségeseit:ő t u l a j d o n ­ képpen a halált k e r e s i , mint az i s t e n n e l v a l ó egyesülés formáját, és azért h i v j a k i maga e l l e n a reakciós egyházi és v i l á g i hatalmasságokat, hogy i l y e n módon saját v e s z t é t k é s z i t s e e l ő . És noha a cselekmény további menetét ez a mozzanat nem befolyásolja döntő módon - Grandier hősként h a l meg, a vallomást semmiféle kínzás k i c s i k a r n i b e l ő l e nem t u d j a és összetört roncsként i s büszkén mondja e l l e n ­ f e l e szemébe: " T a r t s a meg az i l l ú z i ó i t , k i r á l y i b i z t o s u r . Szüksége l e s z rájuk azokkal szemben, a k i k a nyomomba l é p ­ n e k . " - , mégis b i z o n y o s beteges, f r e u d i i z ü pszichopatológ i á v a l t e r h e l i a hős alakját és egy, a dráma egészétől és egyéb r é s z l e t e i t ő l i s függetlenedett önpusztitási ösztön hordozójává t e s z i . Valószinü, hogy Whitingnek e r r e a mo­ t i v á c i ó r a azért v o l t szüksége, hogy a hőst érdekesebbé, egyénibbé t e g y e , valamiképpen megnövelje s z e l l e m i súlyát, és i n d o k o l j a a két v é g l e t : átlagon f e l ü l i e n érzéki, a f ö l ­ d i örömöket epikureánus szenvedéllyel habzsoló v i l á g f i és istenhivő k a t o l i k u s pap egy emberen b e l ü l i együttélését; a motiválás azonban nemcsak bántóan a n a k r o n i s z t i k u s r a s i ­ k e r ü l t , hanem a dráma kerekségének i s kárára v a n . Mégis, kétségtelen, hogy az ördögök még i g y i s az utóbbi évek drámairodalmának kiemelkedő alkotása; hogy azonban az u j a n g o l dráma valóban értékes, a mozgalom l e g j o b b törekvése­ i t támogató h i v e t n y e r t - e Whitingben, annak eldöntésére önmagában még nem elegendő. E z t a kérdést csak a szerző további müvei dönthetik e l , amelyek, legyenek bár t ö r t é ­ n e l m i vagy mai témájúak, de merészebb á l l á s f o g l a l á s t k i vánó, b o n y o l u l t a b b k o n f l i k t u s b a n mondják k i a maguk sza­ vát.

e/ A b i o l ó g i a i dráma . Epizód!sztikus érdekességü, t i s z t a formájában m e n n y i ­ s é g i l e g I g e n kevéssé számottevő az a drámacsoport, amelyet "biológíálnak" kereszteltünk, és nem a n n y i r a önálló és ú j ­ szerű megközelítési módot j e l e n t , m i n t inkább határesetet a n a t u r a l i z m u s és az abszurdok k ö z ö t t . A n a t u r a l i z m u s s a l r o k o n i t j a az ábrázolásnak á l l á s f o g l a l á s nélküli s z e n v t e l e n objektivitása, az abszurdokkal a hajlam a b e m u t a t o t t v i ­ lágkép abszolutizálására, továbbá a társadalmi motiváció­ nak és f e l t é t e l e z e t t s é g n e k t u d a t o s mellőzésére. Az o k , amely külön f e j e z e t b e n v a l ó kiemelésüket i n d o k o l n i l á t ­ s z i k - és egyben a " b i o l ó g i a i " j e l z ő t i s magyarázza - e drámacsoportnak az a sajátossága, hogy k o n f l i k t u s a i k a t , a n a t u r a l i z m u s s a l szemben, nem a miliőben gyökereztetik, h a ­ nem, az abszurdok módján, a társadalmi b á z i s á t ó l e l v á l a s z ­ t o t t emberben, v i s z o n t , szemben az a b s z u r d o k k a l , a s z e r e p ­ l ő k között lejátszódó drámát nem átfogóan emberi ( t e h á t s z e l l e m i , e r k ö l c s i , l e l k i és b i o l ó g i a i ) , hanem általában é l e t t a n i , l e g t ö b b s z ö r nemi hajtóerőkből v e z e t i k l e ; a k o n f ­ l i k t u s o k f o r d u l a t a l t az ő s i és változtathatatlan emberi ösztönök spontán, és l o g i k u s a n nem értelmezhető k i t ö r é s e i ­ v e l indokolják. Hogy mégis h e l y e t érdemelnek - bár minden e d d i g elemzett megközelítési módnál kevésbé - a "dühösök" mozgalmán b e l ü l , az azzal magyarázható, hogy szemléletük­ b e n , t o r z és zavaros módon, mégis tükröződik bizonyos l á ­ zadás a társadalmi konformizmussal, a konvenciók szürke és kisszerű v i l á g á v a l szemben, és legalább az e l nem f o j t h a t ó ösztönök nevében üzennek hadat a j ó l é t i állam uniformizáló optimizmusának, a "minden rendben van"-szemléletnek. A legmarkánsabb,legjellemzőbb egyénisége ennek a c s o ­ p o r t n a k kétségkívül az a n g o l u j hullámnak Shelagh Delaney és D o r i s L e s s i n g m e l l e t t harmadik nőirója, Ann J e l l i c o e . a k i t sokan már az abszurdokhoz számítanak, noha a f e n t e b ­ b i e k értelmében az abszurd iskolának csak a határán f o g l a l

h e l y e t . I r ó i magatartását, a n a t u r a l i z m u s s a l és az abszur­ d o k k a l való rokonságát és az azoktól v a l ó különbségét egy­ aránt, a legtalálóbban ő maga fogalmazta meg a "New Theatre Magazine"-nak a d o t t interjújában, amely megérdemli,hogy hosszasabban idézzünk b e l ő l e . " A z t hiszem, a •mondaniva­ l ó * szó pontosan megmutatja, mi a baj az emberek magatar­ t á s á v a l . . . A legtöbb mai szinházbajáró nem szokta meg, hogy a színházban akármit i s a maga közvetlenségében f o ­ gadjon é l j e h e l y e t t a z t , amit látnak, szavakká v á l t o z t a t ­ ják és agyukon át szűrik meg. Darabomban ( e l s ő darabjá­ r ó l , az Őrült anyám kedvteléséről - The Sport o f My Mad Mother. 1957 - v a n s z ó . Sz. Sz. J . ) van például egy j e ­ l e n e t , amelyben Caldarót l e ü t i k , és a huligánok a lábára állnak, e x t a t i k u s a n becsomagolják, ugrándoznak és énekel­ nek körülötte és végül e l j u t n a k az e x t á z i s csúcsára, ami­ k o r i s l e t é p i k r ó l a az újságpapírt. Mármost ebben az akcióoan a l i g van értelmes, összefüggő szó - valójában sem­ mi n i n c s , amit az értelem befogadhatna. Ha a néző csak ü l , f i g y e l és a z t k é r d e z g e t i : *Mit j e l e n t ez? M i t j e l e n t ez?*, akkor nem j u t e l sehová; de ha h a g y j a , hogy a v i z u á l i s akció és az a z t aláhúzó lárma f o k o z a t o s crescendoja f e l i z ­ gassa, akkor l a s s a n megértheti, miről van s z ó . . . Azért i r o k i g y , mert nem hiszem, hogy az általánosan e l f o g a d o t t kép az emberről, m i n t r a c i o n á l i s , i n t e l l e k t u á l i s és ' r t e l mes l é n y r ő l , i g a z v o l n a . Ugy vélem, hogy az embere b i n ­ d u l a t a i k , f é l e l m e i k és bizonytalanságaik i r á n y í t j á k . . * » * 42 Egy másik interjúban a nyers f i z i k a i életmegnyilvánu­ lásokon alapuló bohóctréfát határozza meg müveinek eszmé­ nyeként és alapmagvaként. A Felszárnyaló nemzedék (The R i s i n g G e n e r a t i o n . 1959) cimü, e d d i g be nem m u t a t o t t " i f ­ júsági pageant"-jében például egy iszonyú asszonyregiment esküszik össze a f é r f i a k világuralmának megdöntésére. Az iskoláslányoknak vallásosán k e l l ismételniök az iskolában: 4 1 . I d é z i J . R. T a y l o r . I . m. 6 7 - 6 8 . o . 4 2 . Times I 9 6 0 , j ú l i u s 1 3 . 1#

#

"Shakespeare nő v o l t . M i l t o n nő v o l t . A Fekete Herceg nő v o l t . Robin Hood nő v o l t . János K i r á l y nő v o l t . Newton nő v o l t . " , tanárnőjük p e d i g i g y o k t a t j a őket: "A f é r f i a k f e ­ keték. A f é r f i a k v a s t a g o k . A f é r f i a k magasak. A f é r f i a k erősek. A f é r f i a k széttépnek, megvernek, megesznek. Ha n a ­ gyobb l e s z e l , megtudod."Végül a lányok összefognak a f i u k ­ k a l a szörnyű asszonyok uralma e l l e n , és azok hidrogénbom­ bája e l ő l repülő csészealjon menekülnek e l , hogy v a l a h o l az űrben u j , boldog é l e t e t kezdjenek. Ezt a " k o n f l i k t u s t " és jelentőségét ugyanolyan f e l e s l e g e s hosszasabban elemez­ n i , m i n t J e l l i c o e 1961-ben s i k e r r e l b e m u t a t o t t darabját, a Trükköt (The K n a c k ) . Ebben három f i u - egy nőcsábász, egy mulya és egy, a középutat j e l k é p e z ő , h i g g a d t k e r i n g egy, lakásukba tévedt v i d é k i lány körül, a k i ijedtében e l á j u l , majd magához térve a mulyát a z z a l vádolja, hogy visszaélve eszméletlen á l l a p o t á v a l , erőszakot követett e l r a j t a . A f e l t é t e l e z é s önbizalmat és bátorságot ad az ügyefogyott legénynek és valószinü, hogy a függöny lemenetele utáni percekben a rágalom valósággá v á l i k . Az abszurdokhoz h a ­ sonlóan J e l l i c o e i s szimbolikus érvényűnek szánja az J t a l a b e m u t a t o t t v i l á g o t , amelyet egyes egyedül a nemi ösz­ tönök irányitanak, a maguk t a g o l a t l a n , kiszámithatatlan nyerseségében; a fentebb i d é z e t t programnak megfelelően a Trükk valóban csaupa v i t a l i t á s , f i z i k a i akció, verekedés, futkározás, az alakok s z e l l e m i - e r k ö l c s i - l e l k i é l e t e úgy­ szólván t e l j e s e n nem-létező, a beszéd többnyire nyers tőmondatokra és t a g o l a t l a n nyögésekre, hörgésekre, mora­ j o k r a z s u g o r o d i k . További elemzés h e l y e t t á l l j o n i t t csu­ pán e g y e t l e n r é s z l e t a z á r ó j e l e n e t b ő l , amelyben Nancy, a f a l u s i ártatlanság f e l - a l á szaladgál a szobában, C o l i n , a mulya f i u üldözi s közben o r d í t a többiekkel, Tom, a h i g ­ gadt p e d i g szögeket v e r a f a l b a . Nancy közben a "megerő­ szakolás" ( a n g o l u l : rape) szót h a j t o g a t j a , variálva. "NANCY: Rép pép pép pép pép p é p . . . (Tom kalapál) - COLIN (Tómhoz): Elég! (Tolenhez - ő a nőcsábász): Most h a l l A

g a s s . « . - TOM: Rép! ( é s k a l a p á l ) . - NANCY: R i - i - i - i p . . . COLIN: E g y e t , egyet mondhatok, gya - gyalá - gyalázat. Gyalázat. Gyalázat. (Tómhoz) Hagyd abba. (Tolenhez) Ugye hogy, ugye hogy erőszak? Nem tudnám? Megtettem - v a g y i s tudnám - (Tómhoz) Hagyd abba! (Tolenhez) F i g y e l j most, ma­ gyarázat m o s t . . . (Tómhoz) Elég! (Tolenhez) Nem vagyok i m ­ p o t e n s ! - NANCY: Péj péj péj péj péj péj p i p i p i p i p l . . . (Tom kalapál, Nancy folyamatosan ü v ö l t , C o l i n k e r g e t i . ) COLIN: Ó 6 6 6 . . . - NANCY: Ó 6 6 ó . . . (Tárgyak repülnek)." stb., stb. Csak futólag említjük egy f i a t a l , husz éven a l u l f e l ­ tűnt és általában az u j hullámhoz s o r o l t irónak, Michael Hastingsnak hasonló tartalmú,noha formájában hagyományosabb és legalább az emberi kifejezőkészséget v i s z o n y l a g épen hagyó drámáját,az I g e n és a z u t á n . . . - t (Yes And A f t e r . 1957)» amely ugyancsak egy nemi probléma körül f o r o g : meg­ gyalázta-e vagy sem a r e j t é l y e s körülmények között eltűnt a l b é r l ő a derék rendőrfelügyelő 12 éves kislány á t , a k i t h a ­ zatérő szülei megzavarodva találtak?Az igazságra különben a darab szándékosan nem d é r i t f é n y t ; amikor a függöny l e ­ megy, a kislány továbbra i s t é b o l y u l t , a téboly okát pedig valószínűleg soha nem f o g j a megtudni s e n k i , noha egyszer az o r v o s , egyszer a szomszéd f i u f r e u d i pedagógiával b e ­ h e l y e t t e s í t i magát az albérlő szerepébe, hogy a t i t o k n a k nyomára bukkanjanak. A f i a t a l i r ó ebbe a zavaros és mono­ t o n darabba egy, az abszurdokéhoz k ö z e l í t ő f i l o z ó f i a i mon­ danivalót csempész: a kislány e l l e n s z e n v e s , a földön már nem i s j á r ó , hanem csúszó unokafivére a z t mondja n e k i : " ö r ü l t v a g y . . . o l y a n dolgokat l á t s z - amik n i n c s e n e k . " M i ­ r e a kislány, egy l u c i d a b b pillanatában,izzó haraggal v á g ­ j a a szemébe: "Te p e d i g még butább vagy: o l y a n dolgokat l á t s z , amik v a n n a k . " A dráma művészi erőtlensége és j e ­ lentéktelensége m i a t t bővebb elemzést nem érdemel, de m i n t e g y f a j t a b i o l ó g i a i m i s z t i c i z m u s pregnáns megnyilvánulása, tünetként f e l t é t l e n ü l emlitésre méltó.

Végül lényegében i l y e n , b i o l ó g i a i drámaként é r t é k e l ­ hető a már többször e m i i t e t t John Ardennek leggyengébb, de j e l l e g z e t e s és f u r c s a darabja, a Boldog r é v i s (The Happy Haven. I 9 6 0 ) . A cselekmény egy aggok intézetében j á t s z ó ­ d i k , amelynek a g i l i s f i a t a l főorvosa s i k e r r e l k í s é r l e t e z k i egy f i a t a l i t ó s z e r t . Mikor azonban a meghívott előkelő közönség e l ő t t a paciensekbe a k a r j a f e c s k e n d e z n i , azok fellázadnak: semmi kedvük e l ö l r ő l kezdeni az é l e t e t . Ügyes manőverrel ők adják be a s z e r t az orvosnak, a k i t végül diadalmenetben, rövidnadrágos, cumizó kisfiúként t o l n a k k i a s z í n r ő l . A riasztóan sivár, érzelmektől és indulatoktól mentes darab, amely formájában B r e c h t e t i g y e k s z i k követni, B r e c h t szándékaival t e l j e s e n e l l e n t é t e s irányba t o r z í t j a az " e l i d e g e n í t é s t " : az öregek könyörtelen, n a t u r a l i s z t i k u s ábrázolása, amely f i z i k a i gyengeségeikre csakúgy k i t e r j e d , m i n t önzésükre, ravaszságukra, gonoszságukra, áskálódó i n t r i k á i k r a és primitívségükre, nemcsak az öregeket v e s z i célba, hanem mikrokozmoszukban az emberiség egészét l e p l e ­ z i l e . Ez az ábrázolás ugyanakkor a z t a c é l t i s s z o l g á l j a , hogy a nézőben egy percre se ébredjen f e l az izgalom a k í s é r l e t sikere érdekében: ezek az öregek - az öregek, az emberek általában - nem érdemlik meg, hogy újra kezdhessék nyomorú, szennyes, ellenszenves életüket. És noha lázadá­ suk értelmi szerzőjének érvei között s z e r e p e l az i s , hogy pénz nélkül ebben a világban nem érdemes újra kezdeni az é l e t e t ( i g a z , önző okok v e z é r l i k , mert utolsó percben meg­ t u d j a , hogy rozoga egészségi állapota m i a t t az orvos Őt nem a k a r j a m e g f i a t a l i t a n i ) ,ez a morzsányi l c r i t i k a i mozza­ n a t i s - a m e l y azonban k i f e j t v e sem lenne i g a z , humanista, emberhez méltó t a n í t á s e l t ö r p ü l az öregek f ő i n d o k a , a gyávaság és a kényelemszeretet m e l l e t t , amelyet a 90 éves M r 3 . Phineus f e j t 3d. egy songban: "öreg-öreg hölgy vagyok én /És már n i n c s sok időm hátra. /Már csak ahhoz van erőm, hogy k a p j a k , /Nem hogy adjak. A d n i már n i n c s időm. / I n n i a k a r o k , enni a k a r o k , / A z t akarom, hogy mások

húzzák l e a cipőm. /Beszélni a k a r o k , de sétálni már nem, / M e r t ha sétálok, tudnom k e l l e n e , /Hová akarok menni. / A l u d n i akarok, de nem álmodni, /Játszani, és megnyerni minden p a r t i t , / A z t akarom, hogy szeressenek, de én ne s z e r e s s e k . . . " - és ugyanezt prózában fogalmazza meg egy másik p a c i e n s : "Maga soha nem merne szembenézni v e l e ( t i . az újjászületéssel - Sz. Sz. J . ) . Istenem, nagyon i s olyan lenne a z , m i n t ha d o l g o z n i k e l l e n e , keményen d o l g o z n i . " A darab a maga s z e n v t e l e n , minden á l l á s f o g l a l á s t ó l óvako­ dó mivoltában i s a z t a h i t e t sugározza: az emberek nem akarják, de nem i s érdemlik meg, hogy újra kezdhessék az életet.

f/

Az abszurd

Egy csavargó ül a szinpadon. Egy faág a l a t t keres ár­ nyékot. Az ág e l h e r v a d . Egy korsó v i z e r e s z k e d i k alá. A csavargó utána kap - a korsó minden alkalommal v i s s z a e m e l ­ k e d i k . Végül a korsó l e n n marad. De a csavargó már nem n y u l utána. Belefáradt. Ez Samuel B e c k e t t Némajáték (Acte sans p a r o l e s . 1957) cimü pantomimja és egyben utolsó és l o g i k u s állomása annak a drámairói iránynak, amely a s z o c i a l i s t a r e a l i z m u s s a l együtt kizárólag a XX. század terméke és a z e l ő t t Önálló formában nem l é t e z e t t : az abszurd színháznak. A két pólus között ma i s i g e n sok variáció lehetséges; néhányról az e d d i g i e k b e n i s e s e t t szó. De a v i l á g mai h e l y z e t é v e l szem­ beni állásfoglalásnak igazán következetes, egyértelmű és minden kérdésre v á l a s z t adó drámaírói u t j a k e t t ő van: a s z o c i a l i s t a r e a l i z m u s és az a b s z u r d . Akár p o z i t i v i s t a tünetmegállapitás, akár e l v i elemzés formájában ez az álláspont l a s s a n v i l á g s z e r t e k i b o n t a k o z i k a drámát o r t énetben, a kritikában és az esztétikában. Van­ nak, a k i k a jelenségben csak v é l e t l e n Í z l é s t , d i v a t o t l á t -

neue és megállapít j a k : "A mai színházban a j u t a l m a k a t vagy a r e a l i s t a h i t e l e s s é g vagy a kétértelmű abszurditás a l a p ­ it ;*, ján osztogatják* ; vannak, a k i k s z e r i n t a r e a l i z m u s épp­ o l y j o g o s u l t megközelítési módja a problémáknak, m i n t az abszurd ("mindkettő egyformán r e a l i s z t i k u s - de a hatalma­ san komplex valóság más-má3 a s p e k t u s a i v a l f o g l a l k o z n a k " i r j a az abszurd legfelkészültebb és legszenvedélyesebb 1

y

n /I ideológusa, M a r t i n E s s l i n ) ; vannak, a k i k a f e l v i l á g o ­ sult izlés, a polgári humanizmus, a k r i t i k a i r e a l i z m u s i r á n t i vonzalom nevében e l i t é l i k , bár nem l e p l e z i k l e végleges érvénnyel az abszurdokat (ennek az iránynak egyik legrokonszenvesebb és legkövetkezetesebb k é p v i s e l ő j e a már többször i d é z e t t Kenneth Tynan, a k i nagy v i s s z h a n g o t k e l ­ t e t t sajtópolémiát f o l y t a t o t t Ionescóval és egy Írásában s z o k o t t tömörségével j e l e n t i k i : "Az a z ember, a k i a v i l á g kihívására csak t e h e t e t l e n rémületének sikolyával r e a g á l , m i n t művész, csak akkor fogadható e l , ha meg t u d győzni r ó l a , hogy már józanul v é g i g v i z s g á l t valamennyi egyéb l e ­ hetséges reagálást és a l k a l m a t l a n n a k t a l á l t a ő k e t . • Beckettről szólva p e d i g k i j e l e n t i : "Kész vagyok e l h i n n i , hogy a v i l á g fojtogató és szorongató h e l y - de nem akkor, és ha tájékoztatóm egy e g y i p t o m i múmia."^ *) ; és vannak, ezek á l l á s f o g l a l á s a a legmarkánsabb, legkövetkezetesebb, a k i k k é r l e l h e t e t l e n e l v i alapról v e s z i k f e l a h a r c o t az egyik irány védelmében és ugyanakkor a másik e l l e n . A mar­ x i s t a esztétika és k r i t i k a már többször leszögezte kibé­ k í t h e t e t l e n e l l e n t é t é t a z abszurdok f e l f o g á s á v a l ; Myke 4 3 . Charles Marowitz: Waste Land. P l a y s and P l a y e r s 1962. Julius. 4 4 . M a r t i n E s s l i n : The Theatre o f t h e Absurd. Eyre and Spottiswoode, London 1962. 309. o . 4 5 . Kenneth Tynan: M o r t a l Pools W i t h o u t a Lord.The Obser­ v e r 1962. Junius 3 . 4 6 . Kenneth Tynan: " F i n de p a r t i e " and "Acte sans parol e s " . I . m. 403. o . 6

Myson,a " D a i l y " o r k e r " k r i t i k u s a például kimondja, hogy az a g o n d o l a t r e n d s z e r , amely t a g a d j a a v i l á g megmagyarázható v o l t á t és az ember f ö l d i hivatásának l é t e z é s é t , "alapvető ellentmondásban á l l az o l y a n g o n d o l a t r e n d s z e r r e l , m i n t a m a r x i z m u s . " ^ " De az ellenkező o l d a l r ó l ugyanolyan j e l l e m ­ ző a f r o n t o k tisztaságára az abszurd szinház egyedüli jogosultságát hirdetők é r v e l é s e , a k i k mindenféle r e a l i z m u s elavultságát h i r d e t i k és M a r t i n E s s l i n n e l együtt v a l l j á k : "Az abszurd színházat. • • ugy tekinthetjük, mint korunk legmélyebben reprezentatív magatartásának nyilvánvaló tük­ r ö z é s é t . , . " ^ * más helyütt p e d i g : "Ha a valóságot könyör­ t e l e n pontossággal rögzitjük, e l j u t u n k az Abszurd f e l b o n ­ t o t t n y e l v é h e z . . . Egy abszurddá v á l t világban elég a v a ­ lóságot aprólékos gonddal r ö g z i t e n i , és máris a s z é l s ő s é ­ ges i r r a c i o n a l i z m u s benyomását k e l t j ü k . " ^ * Az abszurd szinház j e l l e g z e t e s e n a XX. század máso­ d i k felének terméke, és csak m i n t i l y e t l e h e t igazán meg­ é r t e n i Î a j e l e n l e g i v i l á g h e l y z e t adja meg a lehetőséget a r r a az értelmezésre, a r r a a magatartásra, amely az a b ­ szurdokat v i l á g s z e r t e j e l l e m z i . Háborúk, válságok, f o r r a ­ d a l m i megrázkódtatások idején az embert s o k k a l konkrétabb veszélyek f e n y e g e t i k , s o k k a l közvetlenebb, megfoghatóbb, világosabb erők kereszttüzében á l l , semhogy a " l é t végső kérdéseivel" f o g l a l k o z z é k ; ebből a szempontból tehát egyes tőkés államokon belül a v i s z o n y l a g kiegyensúlyozott é l e t ­ forma, a békés egymás m e l l e t t é l é s elvének fokozódó é r v é ­ nyesülése révén kedvezőbbre forduló nemzetközi légkör meg­ t e r e m t i a lehetőségeket, hogy egyes irók a**társadalmon-tu1 1 " emberi vonatkozásokba mélyedjenek. (Nem v é l e t l e n , hogy az abszurd dráma épp a v i s z o n y l a g s t a b i l tőkés országokban v i r u l , ahol az életszínvonal a többi p o l g á r i országhoz v i ­ szonyítva magasabb és kiegyensúlyozottabb: Franciaország8

t

47. 48. 49.

D a i l y Worker 1962. június 2 5 . M a r t i n E 3 s l i n . I . m. 1 6 . o . M a r t i n E s s l i n . I . m. 2 0 5 . o . - 120 -

ben, Angliában, Nyugatnémetországban, és most kezd t e r ­ j e d n i az USA-ban i s . ) Ez azonban nyilvánvalóan csak az e g y i k f e l e a kérdésnek, h i s z e n ha valóban "minden rendben l e n n e " , akkor az a b s z u r d szinház a l ó l megintcsak k i s i k l a nék a t a l a j , elfogyna körülötte a levegő; márpedig képvi­ selőinek szaporodó száma és rendkívüli hatása ennek épp az ellenkezőjét b i z o n y l t j a . Az abszurdok azonban é l e s ösz­ tönnel éreznek rá a r r a , hogy a körülöttük lévő társadalom­ ban p u s z t u l n a k az emberi értékek, a sima f e l s z í n a l a t t f e ­ szültségek v ü l ó d z n a k , s az elidegenedés számtalan meg­ nyilvánulása lehetetlenné t e s z i az emberek termékeny, k o l l e k t i v e g y ü t t é l é s é t . További táplálékot ad az abszurd szemlélet elterjedésének - és ez i s j e l l e g z e t e s e n a j e l e n periódus termékévé t e s z i - a tudomány szédületes f e j l ő d é ­ sének káprázata, amelynek bűvkörében az, a k i csak a rész­ tudományok f e j l ő d é s é t látja és átfogó tudományos v i l á g n é ­ z e t t e l nem r e n d e l k e z i k , könnyen e l v e s z t i a f e j é t ; igen pontosan fogalmazza meg e képzetek e l v i a l a p j á t M a r t i n E s s l i n : "A modern tudományos magatartás... t a g a d j a egy tökéletesen összefüggő és leegyszerűsített magyarázat posztulátumát, amely magyarázat a v i l á g minden jelenségé­ r e , folyamatára és erkölcsi szabályára kiterjedne... a tudományos magatartás derűsen e l f o g a d j a azt a szemléletet, hogy a z z a l a felismeréssel k e l l élnünk, amely s z e r i n t . . . a végső célokat nem l e h e t és soha nem i s f o g j u k megismer­ n i . . . "50• Ezért r e t t e n n e k meg az abszurdok a n y u g a t i v i ­ lágban e l ő s z e r e t e t t e l m i t i z á l t atombombától, m i n t a t u d o ­ mányos f e j l ő d é s és egyben az emberi sors v é g s ő , l o g i k u s k i t e l j e s e d é s é t ő l ; és elsőrendűen f o n t o s tényezője az ab­ szurdok á l t a l k i f e j e z e t t t i p i k u s nyugtalanságnak a s z o c i ­ a l i s t a világrendszer diadalmas megerősödése és a tőkés o r ­ szágok népeire g y a k o r o l t fokozódó vonzereje i s . I g e n érde­ kes például, hogy M a r t i n E s s l i n az abszurdnak az USA-ban 50.

M a r t i n E s s l i n . I . m. 3 1 1 . o .

v a l ó frisskeletü térhódítását részben

a s z o v j e t űrkutatás

Cl

f ö l é n y é v e l magyarázza. * Az abszurd é l e t é r z é s tehát v o l ­ taképpen a tőkés v i l á g halálhangulatát f e j e z i k i és v a n ­ nak o l y a n s z ó s z ó l ó i , a k i k e z t f e l i s i s m e r i k . Költőien szép és mélyen á t é l t vallomást olvashatunk például e r r e vonatkozóan a f r a n c i a abszurd e g y i k legsajátosabb egyéni­ ségének, Jean Genet-nek t o l l á b ó l : "Nem tudom, m i l y e n l e s z a szinház egy s z o c i a l i s t a v i l á g b a n . Jobban e l tudom kép­ z e l n i , milyen lenne a mau-mauk k ö z ö t t , de a n y u g a t i v i l á g ­ b a n , amelyet egyre közelebbről l e g y i n t meg a h a l á l és egy­ r e inkább a halál f e l é i s f o r d u l , a szinház csak a komédia komédiájának "tükrözésében" f i n o m o d h a t i k k i , a tükrözés tükrözésében, amelyet egy szertartásos ábrázolás különösen kifinomulttá és majdhogynem láthatatlanná t e h e t . Ha v a l a k i ugy döntött, hogy saját, elbűvölően szép h a l á l á t a k a r j a végignézni, akkor szigorúan k e l l megválogatnia és e l r e n ­ d e z n i e a gyásszertartás szimbólumalt. Yagypedig: ugy dönt, hogy életben marad és f e l f e d e z i az Ellenséget. Az én szá­ momra azonban Ellenség soha s e h o l nem l e s z ós nem l e s z haza sem, még v a l a m i e l v o n t és belső értelemben sem. Ha valami megrendíthet, az csak az e g y k o r i hazám i r á n t i nosz­ t a l g i a l e h e t . Rám már csak az árnyak színháza t u d h a t ­ ni." Az abszurdok j e l e n t ő s része azonban nem hajlandó f e l ­ i s m e r n i , hogy halálhangulatuknak társadalmi bázisa i s l e ­ h e t ; e h e l y e t t pesszimizmusukat közvetlenül az emberi t e r ­ mészetből indokolják. I t t megint többféle árnyalat l é t e ­ z i k , és ezek közül különösen érdekes A r t h u r Adamov á l l á s ­ pontja, a k i mereven választja szét az emberi sors "gyó­ g y í t h a t ó " ( v a g y i s társadalmi) és "gyógyíthatatlan" (bio­ lógiai-metafizikai) aspektusát, és csatlakozását a kommu­ nizmus ügyéhez i s végeredményben a z z a l i n d o k o l j a , hogy i l y 5 2 .

51. 52.

M a r t i n E s s l i n . I . m. 250. o . Jean Genet: L e t t r e à P a u v e r t . Les Bonnes. L ' A r b a l è t e , Paris 1958. 147. o.

módon akarja e l ő k é s z í t e n i a t a l a j t az i g a z i emberi színjá­ t é k , i l l e t v e az a z t kifejező abszurd szinház jogos f e l ü l ­ kerekedé séhe z . "Ha mégis a kommunizmushoz f o r d u l u n k , e n ­ nek pusztán az az oka, hogy egy napon, amikor már l á t s z ó ­ l a g egészen közel á l l majd legfőbb céljának megvalósításá­ hoz - v a g y i s mindama ellentmondások legyőzéséhez, amelyek a javaknak az emberek közötti elosztását akadályozzák - , elkerülhetetlenül szembe f o g találkozni a d o l g o k természe­ t é b ő l fakadó nagy "nem"-mel, amelyről harca során azt h i t ­ t e , figyelmen k i v ü l h a g y h a t j a . Ha majd az anyagi akadályo­ k a t leküzdötték, amikor az ember többé már nem csaphatja be magát boldogtalanságának természetét i l l e t ő e n , akkor f o g f e l b u k k a n n i a nagy f é l e l e m , amely annál hatalmasabb, annál termékenyebb l e s z , m i v e l l e f o s z l o t t r ó l a minden, ami kibontakozását meggátolhatta v o l n a . ( M e l l e s l e g ez a mechanikus szétválasztás i n d o k o l h a t j a , hogy Adamovnak t á r ­ sadalmi problémákkal foglalkozó drámái, a Paolo P a o l i 1 9 5 7 - vagy a 7 1 tavasza - Printemps 7 1 . 1 9 6 2 - minden l e l k i i s m e r e t e s m a r x i s t a analízisük m e l l e t t i s miért o l y a n s t e r i l e k , r i d e g e k és e l v o n t a k . Mintha az i r ó t minden sorá­ nál az a t u d a t v e z é r e l n é , hogy a társadalmi szituációkban megnyilvánuló emberi magatartások amúgysem jellemzőek a t e l j e s , az i g a z i emberre, tehát minden k í s é r l e t az é l e t t e ­ l i , szines jellemábrázolásra eleve értelmetlen, illuzion i s z t l k u s , f e l s z í n e s és n a i v , i g a z i művészhez nem méltó v á l l a l k o z á s v o l n a . Ezek a müvek Adamovnak, a humanista, az emberi nyomort mélyen "Szánó és a kizsákmányolást e l i t é l ő művésznek kötelességszerűen v á l l a l t és b e c s ü l e t t e l l e r ó t t f e l a d a t a i ; színesebbek és átéltebbek azonban az "általános e m b e r i " tulajdonságok körül mozgó, j e l l e g z e t e s e n abszurd a l k o t á s a i . ) Számos más abszurd i r ó azonban még ezt a j ó szándéku, bár mélységesen téves szétválasztást sem h a j l a n ­ dó megengedni; számukra a társadalmi problémák egyszerűen 53.

I d é z i M a r t i n E s s l i n . I . m. 6 9 . o .

nem léteznek, vagy legalább jelentőségben mérhetetlenül eltörpülnek az " i g a z i " probléma: az emberi természet és az emberi sors m e t a f i z i k a i kilátástalansága mögött, (Ebben az általános emberiben heterogén elemek élnek egymás mel­ l e t t : b i o l ó g i a i jelenségek, m i n t az öregedés és a halál rémei, csakúgy, m i n t társadalmi indítékú, de az abszurdok szemléletében egyetemes emberivé emelt mozzanatok, e l s ő ­ sorban az elidegenedés számos tünete, a/, emberi kapcsola­ t o k problematikussága, a családi é l e t meglazulása, a t á r ­ sadalom számkivetettjeinek reménytelen vegetálása, az em­ b e r i magány általánosan fenyegető réme s t b . , s t b . ) I g y vélekedik számos darabjában, n y i l a t k o z a t a i b a n p e d i g k i v é ­ t e l nélkül mindben Eugene I o n e s c o , és ennek a szemléletnek a legvégső, lényegéig csupaszított állomásához j u t o t t e l Samuel B e c k e t t . Csak ebben az összefüggésben l e h e t megérteni az angol abszurdok immár világviszonylatban i s e l i s m e r t és szá­ mottévő f i a t a l vezetőjének, H a r o l d Pintérnek munkásságát. P i n t e r feltűnése l á t s z ó l a g független az Osborne á l t a l e l ­ i n d í t o t t mozgalom kibontakozásától; hogy nem e l ő z t e meg akár több évvel i s a Nézz v i s s z a haraggal bemutatóját és nem i n d u l t e l , I o n e s c o és Beckett hatására, már akár az ötvenes évek l e g e l e j é n i s pályáján, az első l á t á s r a csupán jellemző tünete az a n g o l dráma 1 9 5 6 - i g való stagnálásának: lám, még az angol abszurd kibontakozásához i s külső és egészen más t ö l t e t ű lökésre v o l t szükség. Ám ha az össze­ függés csak ennyiben merülne k i , ugy P i n t e r munkássága e tanulmány k e r e t e i n b e l ü l nem i s érdemelne többet ennél a megállapításnál; azonban, bár a következőkben egyelőre csak a r r ó l l e s z s z ó , ami P i n t é r t valóban országhatáron t u l i abszurd i r ó t á r s a i v a l fűzi ö s s z e , a f e j e z e t végén sze­ retnénk rámutatni azokra a szálakra, amelyek P i n t é r t mégis a "dühös f i a t a l o k " mozgalmához kapcsolják, noha kétségte­ l e n , hogy ezek a szálak j e l e n l e g s o k k a l t a gyengébbek a Ionesco—Beckett-i rokonságnál.

Ha az abszurd, a f e n t i e k értelmében, kerek és s z i l á r d világnézetnek tekinthető, ebből következik, hogy az á l t a l a a l k a l m a z o t t "konstansok" i s megformulázhatók és a c s o p o r t j e l l e g z e t e s alkotásaiban nagyjából állandóan v i s s z a t é r ­ n e k . A legátfogóbb és a mondanivalóval tulajdonképpen e g y ­ be i s eső állandó tényező a v i l á g megmagyarázhatatlan kép­ telensége, amikor i s a k o n s t a n s maga a képtelenség, az egyértelmű a többértelműség hangoztatása, és ez a többér­ telműség v á l i k a drámai h e l y z e t e k forrásává - h i s z e n a legapróbb, legbanálisabb mindennapi szituáció i s démoni színekben kezd v i l l ó d z n i , ha megfosztják egyértelműségétől és az értelmezés számtalan lehetőségét s e j t e t i k benne. Az abszurd szószólói számára a többértelműség már sine qua n o n j a az i g a z i , korszerű művészetnek} a polgárságnak a felvilágosodás r a c i o n a l i z m u s a óta megtett egész u t j a t á r u l f e l ékesszólóan az olyan értékelésből,mint a m e l l y e l M a r t i n E s s l i n méltatja B o r i s Viannak A birodalom é p í t ő i (Les bâtisseurs de l ' e m p i r e . 1959) cimü drámáját: "Gazdag s z ö ­ vedéke ez ( t i . a dráma - Sz. S z . J . ) a k ö l t ő i képalkotás­ nak, amely meddővé és pedánssá válnék, ha nem v o l n a a v é g ­ t e l e n s é g i g többértelmű."5^*Az abszurd drámákban általában maga az i r ó gondoskodik r ó l a , hogy mondanivalóját megfoszsza a világos értelmezés l e h e t ő s é g é t ő l } de az abszurd e s z t é t i k a sokszor még r e a l i s t a drámákat i s megkísérel a maga szempontjából értelmezni. Hans Baenziger például F r i s c h r ő l és Dürrenmattról i r o t t tanulmányában kifejti, hogy a Biedermann u r és a gyújtogatok (Herr Biedermann und d i e B r a n d s t i f t e r . 1958) Benes helyzetén a l a p u l , a k i b e v e t ­ te kormányába a kommunistákat, noha t u d t a , hogy azok az ország függetlenségére törnek} amiben az abszurd e s z t é t i ­ ka számára a kommunizmus rágalmazása még m i n d i g nem o l y a n f o n t o s , mint egy, i l y e n szempontból e l a d d i g " f e l t á r a t l a n " 55,

54. 55.

Plays and P l a y e r s 1962. október. Hans Baenziger: F r i s c h und Dűrrenmatt. und München I 9 6 0 .

Francke, Bern

műnek többértelmüként v a l ó bekebelezése. Az abszurdok l e g ­ több alkotásán hajtótörést szenved a r é g i módszerrel d o l ­ gozó k r i t i k u s o k minden értelmezési k í s é r l e t e , ha nem é r t i k meg, hogy ennek a drámatipusnak lételeme a többértelműség. Természetesen a k r i t i k u s o k e l ő t t v a n még v a l a k i , » v i f e l k e l l hogy tegye magának a mondanivaló kérdését: a rendező, és a k r i t i k u s o k tévedései j ó r é s z t nyilván a rendezők ér­ telmezési k í s é r l e t e i b ő l fakadnak. H a r o l t P i n t e r drámái közül például különösen a Házmestert (The C a r e t a k e r. I960) értelmezték i g e n sokféleképpen; a k r i t i k á k tanúsága sze­ r i n t v o l t előadás, amelyben a két t e s t v é r a Jó és a Rossz principiurnának harcát jelképezte Davies-ért, az Emberért; v o l t o l y a n , ahol D a v i e s , a csavargó tulajdonképpen h a l o t t v o l t és a két t e s t v é r magatartása az élők közönyét v o l t h i ­ v a t o t t szimbolizálni a h a l o t t a k k a l szemben; v o l t , ahol egyszerűen groteszk komédiának j á t s z o t t á k a d a r a b o t , más­ h o l épp ellenkezőleg tragédiának, amely az emberek egymás i r á n t i értetlenségét ábrázolja. A mü maga mindegyik é r t e l ­ mezésre ad lehetőséget és nem győz meg egyiknek sem az ér­ vénye őségéről; épp többértelműségében hordozza az emberi l é t képtelenségének élményét. Kitűnő példa e r r e e g y e t l e n i d é z e t - mindössze egy rendezői utasitás a drámából magá­ b ó l . Ha a Házmesterben egy v a l a m i t v i s z o n y l a g i n d o k o l t a n sejthettünk, az a két testvérnek Davies-hez v a l ó viszonya v o l t : A s t o n akar j ó t n e k i , Mick a k a r j a tönkretenni. Pin­ t e r , i g e n t u d a t o s a n , a három s z e r e p l ő t mozgató darabban e g y e t l e n olyan s z i t u á c i ó t sem t e r e m t , amelyben a két t e s t ­ vér négyszemközt beszélne egymással, v a g y i s a h o l egymáshoz és ezen át Davies-hez való v i s z o n y u k r a némi fény derülhet­ ne; az utolsó j e l e n e t b e n azonban, közvetlenül Davies e l kergetése e l ő t t , e g y p i l l a n a t r a összetalálkoztatja őket az ajtóban, amikor i s "egymásra néznek és a l i g észrevehetően egymásra mosolyognak". Vagyis egy rendezői utasitás t u d a ­ t o s a n b o r i t j a f e l az e g y e t l e n v i s z o n y l a g s z i l á r d p o n t o t : a s z e l i d , csendesen tébolyult A s t o n jóindulatát, és a t e s t -

vérek között cinkosságot t e r e m t Davies tönkretételét i l l e ­ tően. A többértelműségből, a kiismerhetetlenségből f a k a d az abszurdok d a r a b j a i t jellemző titokzatosság, m i s z t i k u s l é g ­ kör, a f o j t o t t feszültség, amely néhol már-már d e t e k t i v drámára emlékeztet, azzax a különbséggel, hogy a " g y i l ­ kosság" ugyan valóban bekövetkezik, de a minden d e t e k t i v müfaj lényege: a t e t t inditóoka homályban marad, sőt, l e g ­ többször a " g y i l k o s " személye i s . P i n t e r e l s ő darabjában, a Szobában (The Room. 1957) az első p e r c t ő l sejthető, hogy az öregedő házaspár r e s z k e t v e óvott a z i l u m a , a szoba nem f o g j a megvédeni őket a k ü l v i l á g f e n y e g e t é s é t ő l ; de mikor a fenyegetés t e s t e t ö l t egy vak néger alakjában, a k i az a s z szonyt "haza h i v j a " , a néger k i l é t e és küldetésének é r t e l ­ me egyként homályban marad; sőt, noha a darab végén az asszony, a négerhez hasonlóan, megvakul, de a fenyegetés megtestesítője, a néger maga i s a f é r j ü t é s e i t ő l bénultan kucorog a f ö l d ö n . Az Enyhe k i s fájdalomban (A S l i g h t Ache. 1959) szintén a kezdet kezdetétől érezhető, hogy a hátsó kapunál mintegy lesben á l l ó öreg gyufaárus valamiképpen tragédiát f o g h o z n i a kényelmes angol v i d é k i uriház két lakójára, a f é r j r e és a f e l e s é g r e , és ez a tragédia be i s következik; anélkül azonban,hogy a gyufaárus bármit s z ó l t , t e t t vagy kezdeményezett v o l n a - puszta j e l e n l é t é v e l i d é z i elő a f é r j e l ü z e t é s é t . Ez a t i t o k z a t o s kiszolgáltatottság megint csak az elidegenedésben gyökerezik, a n y u g a t i em­ bernek abban a riadalmas érzésében, hogy a v i l á g b o n y o l u l t gépezetének működése t e l j e s s é g g e l kivül e s i k nemcsak tény­ l e g e s ellenőrzésén, de értelmi felfogásán i s ; ez a f é l e ­ lem azonban ugyanakkor a kényelmesebb megoldás elfogadá­ sát tükrözi, a z t a törekvést, hogy sorsszerű erőkre há­ rítsuk a felelősséget a v i l á g bajaiért, a h e l y e t t , hogy k i s é r l e t e t tennénk e bajoknak legalább a megértésére. A v á l a s z t o t t attitűdnek e z t a kényelmességét tükrözi az abszurdok drámáiban a néven nem n e v e z e t t veszély á l t a -

lánossága. Ez i s csak láncszeme az abszurdok egységes v i ­ lágszemléletének: a társadalmi tényezők hatásának tagadása szervesen kapcsolódik ahhoz az elképzeléshez, amely sze­ r i n t az emberiségre leselkedő veszélyek mindenkire, o s z ­ t á l y - , sőt egyéni különbségektől függetlenül, egyaránt érvényesek; és a társadalmi, tényezők szerepének tagadása v e z e t a v e s z é l y megnevezhetetlen, r e j t é l y e s , örök és e l k e ­ r ü l h e t e t l e n jellegének hirdetéséhez. A veszély tehát k é t ­ szeresen általános; általános, mert meg nem nevezhető, és általános, mert mindenkire érvényes, sőt: minél általá­ nosabb, annál inkább érvényes m i n d e n k i r e , m e r t , ahogy John Rüssel T a y l o r mondja: " . . . m i n é l egyénitettebb a fenyege­ t é s , annál kevésbé valószinü, hogy saját esetünkre i s a l ­ kalmazható l e n n e , és annál kevésbé vagyunk képesek rá,hogy saját, f é l i g t u d a t o s u l t félelmeinket lássuk b e l é . " Pin­ t e r első drámáit általában a "fenyegetés drámáinak" szok­ ták n e v e z n i . E c i k l u s o n belül ebből a szempontból i g e n é r ­ dekes az É t e l l i f t (The Dumb Walter.1957) cimü dráma, amely mintha meg akarná cáfolni azokat, a k i k az a d d i g i P i n t é r müvek nyomán az emberiséget fenyegetőkre és fenyegetették­ r e akarnák f e l o s z t a n i ; h i s z ennek a rendkívül f e s z ü l t , h á t ­ borzongatóan szuggesztív egyfelvonásosnak a végén az e g y i k bérgyilkos a másikat ö l i meg. Természetesen Ben nem saját f e j e s z e r i n t c s e l e k s z i k ; r e j t é l y e s munkaadójuktól érkezik a parancs Gus k i v é g z é s é r e . Ez a munkaadó azonban már nem felismerhető arculatú ember - m i n t ahogy Gus és Ben azok-, hanem az emberiség s z i m b o l i k u s s o r s a ; hatalma tehát nem­ hogy kizárná, hanem éppen megerősíti a z t az i r ó i állás­ f o g l a l á s t , hogy bármelyikünkből l e h e t hóhér i s , áldozat i s , s bármikor l e h e t az áldozatból hóhér, a hóhérból pedig áldozat, anélkül, hogy mindebben az embernek bármi s z e r e ­ p e , a k a r a t a vagy törekvése szóhoz j u t h a t n a . Hogy Pinternek5 6 ,

56.

John Rüssel T a y l o r . I . m. 236. o .

ez a müve e g y e t l e n elemében mégis túlmutat ezen a koncep­ ción, arról a későbbiekben még l e s z szó. Nagyjából állandó k l i s é k e t alkalmaz az abszurdok em­ berábrázolása i s ; a szabványosított világkép nyilvánvalóan csak egy bizonyos szereplőtipust tür meg, mégpedig, a v i ­ l á g k i i s m e r h e t e t l e n rémületének következtében, csak törpé­ vé z s u g o r o d o t t , cselekvési és választási lehetőséggel l e g ­ f e l j e b b virtuálisan, szubjektív hitük s z e r i n t rendelkező lényeket. (A végső következtetésekig i t t megint B e c k e t t j u t e l , akinek emberei szemétkosarakban vagy kőedényekben kuporognak, végtagok nélkül, saját mocskukban, és t e h e t e t ­ lenül nyalogatják az edény peremét.) Az abszurdok a l a k j a i ­ nak kiismerhetetlensége, gyakran önmagukban i s i j e s z t ő v o l t a tulajdonképpen csak m i m i k r i - k i c s i b e n v a l ó tükrözé­ se a valamennyiük f ö l ö t t uralkodó sors j e l l e g z e t e s s é g e i ­ n e k . (Ez épp e g y i k s a r k a l a t o s p o n t j a a rokonságnak, amely az abszurdokat a naturalizmushoz f ü z i . ) I g a z , az abszurd drámákban a k o n f l i k t u s rugója a z , hogy az emberek félnek egymástól; de félelmüknek szélesebb értelme az, hogy a má­ s i k emberen át l e s ú j t ó sorscsapástól r e t t e g n e k , amelynek a másik ember minden v i r t u á l i s félelmetességében i s csak vak eszköze. Nyilvánvaló, hogy mindezekben a jelenségekben az emberek egymásra való veszélyességében, a megértés, a s z e r e t e t , a t a r t ó s kapcsolatok lehetetlenségében, avagy az abszurdok egyik k e d v e l t témájában; a n y l e v i érintkezés á l ­ landó meghiúsulásában - megint csak a polgári társadalmat jellemző elidegenedés nyilvánul meg; de ha egyszer az áb­ rázolásban sikerült a v i l á g o t megfosztani a társadalmi j e g y e k t ő l , akkor már s z i n t e könnyebb ezt az abszolutizá­ l á s t az emberen végrehajtani, a k i i t t csak függvénye a végzetszerű és k i i s m e r h e t e t l e n miliőnek. Ebből az optiká­ ból nézve az abszurdok valóban megvethetik az embert á l t a ­ lában; lencséjük a l a t t mérhetetlenné, elsöprő és átfogó jelentőségűvé duzzadnak az o l y a n , nyilván valóban örök em­ b e r i gyengeségek, m i n t a locsogó kedv, a f e l s z í n e s köznapi -

beszélgetések banalitása, a tapintatlanság, vagy a mások problémaival szembeni időnkénti értetlenség, de hang­ súlyozzuk: c s a k i s ebből az o p t i k á b ó l . Ha Ionesco e l i s m e r ­ né, hogy az emberi életnek c é l j a , hivatása, értelme v a n , akkor b i z o n n y a l eszébe sem j u t n a , hogy drámaírói pályájá­ nak i n d í t ó és meghatározó lökését egy angol nyelvkönyv b a ­ n á l i s és p r i m i t i v társalgási példamondatainak t u d j a be, és az abszurdok egy nagy s z e l l e m i elődje, A l b e r t Camus se undorodhatna meg az embertől i l y e n indokolással: "Egy ember b e s z é l a t e l e f o n o n egy üvegfal mögött - h a l l a n i nem h a l l ­ j u k , de látjuk t r i v i á l i s g e s z t i k u l á l á s á t . A z t kérdezzük magunktól: é l - e valójában? Ez a kényelmetlen érzés az em­ b e r embertülensége l á t t á n , ez a kiszámithatatlan csalódás, amikor szembenézünk i g a z i valónk képmásával, ez a •hányin­ g e r » • • • ez i s az A b s z u r d . " ^ * Emlékezzünk v i s s z a A r n o l d Wesker Mindenhez sültkrumplit cimü darabjának i d é z e t t , k i ­ tűnő j e l e n e t é r e , amelyben a munkásfiu és az u r i f i u nem t u d j a megérteni egymást, a l e g j o b b szándék e l l e n é r e sem: egy k e d v e l t abszurd motivum t e l t meg i t t társadalmi t a r t a ­ lommal és i g a z s á g g a l . Harold P i n t e r emberei azonban meg­ magyarázhatatlan okokból félnek egymástól. Érdekes ebben az összefüggésben egy visszatérő p i n t e r i motivum: a nevek­ k e l v a l ó játék; az emberek letagadják i g a z i nevüket, és ha mégis ugy s z ó l í t j á k őket, páni félelembe esnek. A Szoba vak négere az a d d i g Rose néven szereplő asszonyt h i r t e l e n , s annak legnagyobb döbbenetére, Sálként s z ó l í t j a haza; D a v i e s , a Házmester csavargója, állandóan hangsúlyozza, hogy ő a világban J e n k i n s néven é l ; és még a Születésnapi mulatság (The B i r t h d a y P a r t y . 1958) kedélyes, locska p r i ­ békje, Nat Goldberg i s halálos rémületben u g r i k c i n k o ­ sa torkának, amikor az Simey-nek n e v e z i . Ez a motivum t é r v i s s z a v í g j á t é k i formában az a n g o l abszurd másik, k i s e b b 5

57.

A l b e r t Camus; 1942. 29. o .

Le Mythe de S i s y p h e . G a l l i m a r d ,

Paris

jelentőségű képviselőjénél, N . F . Simpsonnál l s , amikor a Visszhangzó csengetésben (A Resounding T i n k l e . 1957) s szülők semmi meglepetést nem árulnak e l amrnk l á t t á n , hogy hazatérő f i u k időközben lánnyá v á l t o z o t t . Az emberek nem akarják, hogy a többiek, akiktől semmi j ó t nem várhatnak, "nevükön nevezzék", v a g y i s megismerjék őket; a d d i g érzik magukat biztonságban, ami g a k i i smerhe tétlenség m i m i k r i j ó ­ ban simulhatnak b e l e a k i i s m e r h e t e t l e n v i l á g b a , és mi sem á l l tőlük távolabb, m i n t a kezdeményezés, az önálló akció vagy a hősi h a j l a m . Az abszurdoknak a f e n t i e k b e n j e l l e m z e t t szemléletével k a p c s o l a t o s a n felmerülhet egy érdekes kérdés: v a j o n ez a témakomplexum valóban gazdag és v á l t o z a t o s művészi lehető­ ségeket n y u j t - e ? Az ábrázolás l e h e t ő s é g e i t az á l l á s f o g l a ­ l á s egyértelműsége önmagában korántsem t e s z i végessé; a r e a l i s t a és a s z o c i a l i s t a r e a l i s t a művésznek, többé vagy kevésbé az abszurdokhoz hasonlóan állandó és s z i l á r d v i ­ lágszemlélet birtokában, a valóság egész gazdag, komplex bősége á l l rendelkezésére, hogy ábrázolja és értelmezze. Az abszurdokat azonban világnézetük a maga szigorú s t a b i ­ litásában néhány, mégpedig számszerűleg i s rendkívül szűk alapprobléma variálására s z o r í t j a : a h a l á l f é l e l e m , a ma­ gány, a meg nem é r t é s , a k i s z o l g á l t a t o t t s á g n e g a t i v míto­ s z a i éppen a v a l ó s á g t ó l v a l ó függetlenedésükben, saját légüres és szűkülő terükben máris zsugorodni kezdenek, és öntörvényű fejlődésük logikája o l y a n végkövetkeztetésekig h a j t j a őket, amelyek tovább már a l i g h a variálhatók. Tömö­ r e n fogalmazta e z t meg, Beckettről szólva, az irányzat egy magyar b í r á l ó j a : "A gátlástalan dekadencia - hatásában jótékonyabb l e h e t a hódítást s z i n l e l ő lemondásnál. Egyet­ l e n borzalmas á l t a l á n o s í t á s s a l , k e r t e l é s nélkül kimondja a z t , amin a bátortalanabbak még évekig e l é l t e k v o l n a . B e c k e t t végképp kimerítette Kafkát, szólamukat már csak a v i s s z h a n g f o l y t a t h a t j a . A k i nem t u d mást mondani, l e g j o b -

ban t e s z i , ha e l h a l l g a t . " * A motivumok párhuzamossága világviszonylatban i s kimutatható, h o l o t t az irányzat még 15 éves s i n c s . Az e m i i t e t t á t v á l t o z á s fiúból lánnyá,vagyis az emberek kiismerhetetlenségének egy tömör szimbóluma, megtalálható Ionesco Eladó lányában (La .jeune f i l l e à ma­ r i e r . 1953)» a h o l a nagy dobveréssel beharangozott á r t a t ­ l a n i f j ú lány harminc éves, r o b u s z t u s és dusbajszu f é r f i ­ ként lép s z i n r e ; a n y e l v i banalitások monoton variálása az egész abszurd mozgalomnak közös k i n c s e ; a t i t o k z a t o s és át nem törhető börtönnek, amelybe az emberek be vannak zárva, számtalan, de azonos anyagú v a r i á c i ó j á v a l találkozhatunk, Manuel de Pedrolo valóságos b ö r t ö n - v i z i ó j á t ó l (Az emberek é s ^ o - Homes i N o . 1958) B o r i s V i a n emeletenként szűkülő p o l g á r i házán (A b i r o d a l o m é p í t ő i ) és Dino Buzzatinak az a l a g s o r i g f o k o z a t o s a n zsugorodó, iszonyú kórházán át (Kór­ eset - Un Caso C l i n i c o . 1953) P i n t e r szobájáig és Beckett szemetesládájáig. A h o r i z o n t egyedül a valóság f e l é tágul­ h a t n a , a k i t ö r é s i lehetőség c s a k i s ebben az irányban a d o t t , és e z t bizonyitják Adamov még tapogatódzó k í s é r l e t e i csak­ úgy, m i n t Ionesco Bérenger-ciklusa, a maguk v i t a t h a t ó , többértelmü voltában i s , v a l a m i n t néhány, később említendő motivum P i n t e r drámáiban. Ugyanennek a problémának másik v e t ü l e t e az a csak l á t s z ó l a g pusztán f o r m a i probléma, hogy a legtöbb i g a z i és j e l l e g z e t e s abszurd darab egyfelvonásos vagy éppen csak drámai j e l e n e t . Az alapélményt szük v o l t a hosszabb t e r j e ­ delmen belül k i aknázhat atlanná tenné; e g y e t l e n szituáció i s e l é g hozzá, hogy a v i l á g abszurditása bebizonyosodjék sőt, e g y e t l e n j ó l megválasztott szituáció s o k k a l alkalma­ sabb r á , m i n t többnek az ismétlődése - ; a j e l l e m e k a k a r a t ­ nélkülisége, szürkesége pedig e l v i s e l h e t e t l e n ü l egyhangúvá válnék, ha az i r ó egész estén át mozgatná őket. Ionesco 58.

Konrád György: március.

A lemondás i r o d a l m a .

Nagyvilág I 9 6 0 ,

maga i s megmondja: "A három felvonásos darabban szükség­ képpen sok a f e l e s l e g e s d o l o g . A színháznak nagyon egysze­ rű eszmére van szüksége: e g y e t l e n lidércnyomásra,egyszerű, nagyon v i l á g o s , önmagát bizonyitó f e j l ő d é s r e . " ^ * , M a r t i n E s s l i n pedig k i j e l e n t i : "Meglehet, hogy az i l y e n alapvető, bár sokoldalú és komplex l e l k i á l l a p o t o k általában könnyeb­ ben dolgozhatók f e l rövid megállapításokként, egyfelvoná­ sosok, sőt szkeccsek formájában, semmint egész estét b e ­ en t ö l t ő darabokban." * A kabaré műfajától soha nem i s v o l ­ t a k idegenek az abszurd szinház eszközei; a bürokrácia­ e l l e n e s s z a t i r i k u s j e l e n e t e k t ő l a n y e l v i érintkezés bana­ l i t á s á t gúnyoló szkeccsekig r e n g e t e g témában használták f e l az abszurditást, éppen m i n t a szatirikusán t o r z i t ó áb­ rázolás módszerét, de e j e l e n e t e k szerzői soha nem léptek f e l a z z a l az igénnyel, hogy az egész v i l á g o t e g y e t l e n r é ­ mületes hivatalként ábrázolják, amelynek főnöke a Sors, vagy hogy a kártyaparti során fecsegő emberek mulatságos n y e l v i s a b l o n j a i t az emberi érintkezés általános és mély­ ségesen sivár lényegének tüntessék f e l . Szemléletes példa e r r e a funkcióváltásra a kihallgatás-motívum alkalmazása két Pinter-müben, a Születésnapi mulatság cimü háromfelvonásosban és a Pályázó ( A p p l i c a n t . 1961) cimü villanásnyi szkeccsben. A Születésnapi mulatságban a két pribéknek, Goldbergnek és McCann-nek S t a n l e y h e z , az áldozathoz i n t é ­ z e t t kérdés-pergőtüze a maga vad értelmetlenségében és könyörtelenségében b e l e i l l e s z k e d i k a Stanley elpusztítására irányuló végzetszerű, t i t o k z a t o s hadjárat tervébe; a Pá­ lyázóban a merev és f a a r c u t i s z t v i s e l ő n ő válaszra sem vá­ ró kérdészuhataga és k í s é r l e t s o r o z a t a , amelynek a f i z i ­ kusnak jelentkező szerencsétlen f i a t a l e m b e r t aláveti, h e l y t á l l ó s z a t i r i k u s ábrázolását nyújtja a n y u g a t i orszá­ gokban d i v a t o s , p s z i c h o a n a l i t i k u s módszerekkel dolgozó 5

59. 60.

L'Express I 9 6 0 , január 2 8 . M a r t i n E s s l i n . I . m. 146. o .

képességvizsgálatoknak, és i l y módon a párperces j e l e n e t egy, anyagában a Születésnapi mulatságéval megegyező meg­ oldás révén z a v a r t a l a n u l mulatságos, r e a l i s z t i k u s a n sza­ t i r i k u s élményt s z e r e z h e t . Hem v é l e t l e n az sem, hogy Ionesco k i s s z k e c c s e i t , a Kopasz énekesnőt ( L a C a n t a t r i c e chauve. 1950) vagy a Leckét ( L a Leçon. 1950) F r a n c i a o r ­ szágban könnyed kabarétréfaként játsszák és i g y i g e n mu­ latságos hatásokat érnek e l , anélkül, hogy a nézők ugy éreznék, az i r ó az ő fejük f ö l ö t t k o n d i t j a meg i t t a h a ­ lálharangot; és ellenkező o l d a l r ó l ugyanezt bizonyltja N . F . Simpson d a r a b j a i n a k csődje i s , amely darabok nem má­ sok, m i n t önmagukban szórakoztató, de egymáshoz kapcsolva unalmas és semmitmondó revüszkeccsek l a z a f ü z é r e i . És t o ­ vább szőve e z t a g o n d o l a t o t , a l a p o s elemzéssel f e l i s m e r ­ hető, hogy legtöbbször az abszurdok egész e s t é t betöltő d a r a b j a i azok, amelyek valamiképpen, akár a k a r a t l a n u l i s és már csak a dráma törvényszerűségei e l ő t t i kényszerű behódolásként i s - ki-kitörnek a merőben és t i s z t á n ab­ szurd szemléletből, akár olyan módon, hogy kénytelenek né­ mi h e l y e t b i z t o s i t a n i a társadalmi motivációnak i s és f e l ­ ismerhető veszélyekre hívni f e l a f i g y e l m e t , akár o l y a n módon, hogy a l a k j a i k szükségképpen v a l a m i v e l nagyobb sze­ mélyes súlyt, felismerhető egyéni a r c u l a t o t és bizonyos társadalmi bázist kapnak; i t t ismét hadd u t a l j u n k Ionesco és P i n t e r egyes müveire. Persze mindebben nem a forma, a t e r j e d e l e m maga az elsődleges, hanem az, hogy egy ö t l e t önmagában még következetesen t a g a d h a t j a a valóság i g a z i t ö r v é n y e i t , avagy s i k e r r e l absztrahálhat, általánosíthat egy l é t e z ő , de nem egyetemes érvényű j e l e n s é g e t ; a művészi hatás törvényeit ismerő irók p e d i g a p u s z t a ö t l e t e t s z i ­ vesebben s ü r i t i k a n e k i valóban megfelelő műfajba, a j e ­ l e n e t b e vagy az egyfelvonásosba. Az É t e l l i f t , a Szoba vagy a Lecke például j e l l e g z e t e s e n ötlet-darabok. (A szabály a l ó l persze l e h e t n e k k i v é t e l e k i s ; az ö t l e t hatása, külö­ nösen tehetséges i r ó kezében,rejtőzhet épp a monotóniában,

az ismétlődésben i s , amire a l e g j o b b példa a Házmester vagy a Godot-ra várva (En attendant Godot. 1952).) M i h e l y t azonban o l y a n drámatervről van szó, amely a v i l á g t o t a l i ­ tását a k a r j a f e l v e n n i magába, akkor a valóság nyilvánvaló, közismert, l e nem tagadható elemeinek legalább bizonyos hányadával előbb-utóbb számolni k e l l . Az abszurd dráma alapképlete a f e j e z e t e l e j é n i d é z e t t , tovább már nem b o n t ­ ható b e c k e t t i pantomim. Ha ezt a motivumot t á g í t a n i kez­ d i k , nagyobb összefüggésekbe á l l í t j á k b e l e , előbb-utóbb, az ősi l a t i n közmondáshoz híven, a réseken átszüremlenek a valóság e l e m e i . Végül:néhány szót az abszurd szinház hatásáról. Ha a s z o c i a l i s t a realizmus következetessége abban á l l , hogy i d e á l i s esetben helyesen kérdez és a kérdésekre - közvet­ lenül vagy, méginkább, közvetve, a közönség gondolkodását helyes irányba mozgósítva - helyesen v á l a s z o l , a hozzá legközelebb á l l ó k r i t i k a i realizmus helyesen kérdez, de a v á l a s z t ó l általában tartózkodik, a többi művészi megköze­ l í t é s i mód p e d i g a kérdésfeltevés, v a l a m i n t a válasz he­ lyességének i g e n sok variánsát m u t a t j a , tévelygésekben, bizonytalanságban és h e l y e s elgondolásokban egyaránt, az abszurd következetessége a másik póluson abban á l l , hogy r o s s z u l f e l t e t t kérdéseire következetesen és szükségszerű­ en r o s s z u l i s v á l a s z o l . Ezért, noha kérdéseik mélyén sok r e á l i s társadalmi probléma bujkál, az abszurdok ködösíté­ sében ezek a mozzanatok felismerhetetlenné válnak, a müvek végső hatása pedig l e s z e r e l ő , d e f e t i s t a l e s z , h i s z e n azt sugározza: amit nem ismerhetünk meg, az e l l e n nem i s küzd­ hetünk. M a r t i n E s s l i n s z e r i n t az abszurd drámák hatásának p o z i t í v v o l t a abban r e j l i k , hogy emberi sorsunkat végre tisztán, a maga t e l j e s k i látást alanságában ismerjük f e l , és i g y v é g r e , annyi r a c i o n a l i s t a , s z o c i a l i s t a , és á l t a l á ­ ban a haladáshoz, a fejlődéshez fűződő i l l ú z i ó után v i s z szanyerjük emberi méltóságunkat. "Mert az ember méltósága abban a képességében r e j l i k , hogy szembe nézzen a valóság-

g a l annak

sza61 badon, félelem és i l l ú z i ó k nélkül - és nevessen r a j t a . " Valójában ez a hatás minden bizonnyal ritkán következik b e ; a nevetést a nézőből vagy az olvasóból a l i g h a v á l t h a t ­ j a k i a valóság értelmetlenségének elfogadása, nevetésre l e g f e l j e b b a valóban mulatságos, kabarészkeccs-szerü r é s z ­ l e t e k i n g e r e l h e t n e k , vagy e s e t l e g egy bizonyos szemléleti f ö l é n y , amely derűsen k i t u d j a kacagni az egész világszem­ l é l e t t o r z groteszkségét; másfelől v i s z o n t az a néző, a k i valóban az abszurd szemlélet hatása alá k e r ü l , a l i g h a érez derűs méltóságtudatot, hanem sokkal inkább f é l e l m e t , u n ­ d o r t és borzadályt, minden f ö l d i törekvés értelmetlenségé­ nek láttán- I g a z , a mindennapi valóság korrigálhat ezen a hatáson; másnap r e g g e l , a rendes kerékvágásba v i s s z a l e n ­ dülve, a f e l d ú l t néző i s f o l y t a t j a tovább, szűkebb vagy tágabb célok érdekében, azokat a törekvéseket, amelyek legalábbis a saját é l e t e megjavítását, megváltoztatását célozzák. Ez azonban nem zárja k i , hogy az abszurdok ne f e j t s e n e k k i mélyebb, rombolóbb hatást - egy, a n y u g a t i gondolkodás egy részére amugyis jellemző és a s z o c i a l i s t a országokra sem hatástalan n i h i l i s t a , c i n i k u s szemlélet f o ­ kozásának érdekében. Az abszurd v i l á g f e l f o g á s a p o l g á r i r e n d bomlásának terméke, és ezért az, a k i a valóságból csak a jelenséget l á t j a , i g e n könnyen hatása alá kerül; f e l v é r t e z n i e l l e n e csak a lényeg megértése képes. Mi mármost az ok, amely Harold Pintérnek, minden, ed­ d i g j e l z e t t párhuzam e l l e n é r e , bizonyos értelemben külön h e l y e t b i z t o s i t az abszurdok között, és feltűnésének i d ő ­ pontján kivül i s valamelyest a dühös f i a t a l o k mozgalmához k ö t i ? Mindenekelőtt, f u r c s a módon, drámáinak t r a g i k u s alaphangja, amelyben, áttételesebben, b o n y o l u l t a b b a n és persze sokkal ködösitettebb, misztifikáltabb formában, o t t 61.

t e l j e s értelmetlenségében; hogy e l f o g a d j a ,

M a r t i n E s s l i n . I . m. 314. o.

tükröződik az o s b o r n e - i csömör a j ó l é t i állammal szemben. Ez a felismerés s e r k e n t e t t egy világosabb i t é l e t ü polgári k r i t i k u s t , W i l l i a m A . Armstrongot i s a r r a , hogy P i n t e r munkásságának valóság-bázisát ne az "emberiség általános válságának korszakában", hanem a maga konkrét társadalmi környezetében k e r e s s e : " P i n t e r lidércnyomásoktól gyötört hősei jótékonyan emlékeztetnek a r r a , m i v e l k e l l még mindig szembe néznünk, amikor a j ó l é t i állam már m e g t e t t e értünk 62 a t ő l e telhető l e g j o b b a t (vagy l e g r o s s z a b b a t ) . . . " Rö­ v i d szkeccseinek k i v é t e l é v e l - ezek azonban, m i n t már c é ­ l o z t u n k r á , r e a l i s z t i k u s , e g y - e g y konkrét jelenségre irányuló tréfák - , P i n t e r müvein általában nem lehet n e v e t n i , már­ p e d i g , ahogy M a r t i n E s s l i n i g e n találóan megállapítja: "A felismerés, hogy a dolgoknak l e h e t valami értelme, de azt soha nem találjuk ineg, t r a g i k u s . Minden o l y a n meggyőződés azonban, amely s z e r i n t a v i l á g tökéletesen képtelen, hiján van e t r a g i k u s e l e m n e k . " ^ " , és Ionesco i s l e s z ö g e z i : "A komikum nem ismer k i u t a t . . . valójában t u l v a n a kétség­ ei beesésen i s , a reményen i s . " * M i n d a m e l l e t t Ionescónak e l e d d i g legpozitívabb müve, a Bérnélküli g y i l k o s (Tueur sans gage. 1957) i s alapvetően t r a g i k u s : Bérenger ur küz­ delme és végső veresége SZÍVSZorongató szinházi élmény. Az emberi s o r s , abban a csonttá száradt sivárságában, ahogyan Beckettnél látjuk, már t u l van minden emberi, érzelmet k e l t ő , t r a g i k u s vagy komikus kategórián; Ionesco hősei pe­ d i g , kisszerüségükben, törpeségükben, többnyire valóban vagy komikusak vagy legalább g r o t e s z k e k . P i n t e r müveit azonban o l y a n alakok népesítik be, a k i k ugyanolyan részvé­ t e t k e l t e n e k , mint Bérenger u r ; érződik, hogy ez az i r ó , müközben az emberek sorsát reménytelennek és megoldhatat62. 63. 64.

W i l l i a m A. Armstrong: Experimentál Drama. G. B e l l and Sons LTD., London 1963. P r e f a c e , 9« o . M a r t i n E s s l i n . I . m. 69» o . Eugene Ionesco: Expérience du Théâtre. N o u v e l l e Revue Française 1958. február.

1 annak l á t j a , mélyen sajnálja és s z e r e t i őket - és gyűlö­ l i a z t a v i l á g o t , amely kisemmizi és tönkreteszi őket. F,gy interjúban^ * maga P i n t e r i s u t a l e r r e homályosan - éppoly homályosan, mint müvei t e s z i k - : "A tragédiával az a h e l y ­ z e t ( t i . az ő drámáiban - Sz. Sz. J . ) , hogy többé már nem mulatságos. Először mulatságos, aztán egyszerre csak töb­ bé már nem az," Az É t e l l i f t halálra i t é l t bérgyilkosát csak ugy szánjuk, m i n t a Születésnapi mulatság Stanley-ét, az Enyhe k i s fájdalom Edward j á t , a Törpék (The Dwarfs. I 9 6 0 ) Lenjét vagy a Házmester Davies-ét és Astonját - e mü záró j e l e n e t é r ő l E s s l i n i s megállapítja reprezentatív mo­ nográfiájában, hogy "csaknem elviselhetetlenül t r a g i 66 kus" - ; és ennek oka paradox módon Pintérnek a n a t u r a ­ lizmushoz való hajlamában r e j l i k . Mig ugyanis i g e n sok abszurd irónál az ábrázolás a z t a meggyőződést sugározza, hogy az emberek megérdemlik s o r s u k a t , mert természetükben hordozzák önnön bukásukat, a d d i g P i n t e r szenvedői, a n a ­ t u r a l i s t á k hőseihez hasonlóan, e g y t ő l egyig áldozatok,még­ p e d i g - egy további különbség az abszurdok zöméhez ké­ p e s t - többnyire felismerhető társadalmi h á t t é r r e l r e n ­ delkező kisemberek. (A Házmester Davies-e például p a r e x c e l l e n c e n a t u r a l i s t a hőstipus.) A miliő a j e l l e g z e t e s e n a b s z u r d fogantatású, ellenséges és k i i s m e r h e t e t l e n v i l á g ; de a benne vergődő emberek ártatlan, szenvedő és jobb s o r s r a érdemes áldozatok. I l y e n szánandó áldozat például az É t e l l i f t Gus-a, akinek felismerhető emberi portréját az a s z i n i s gazdagítja, hogy annyi vakon e l v é g z e t t misszió után most e l ő s z ö r tör elő b e l ő l e némi homályos, fojtott lázadás r e j t é l y e s munkaadójukkal szemben és v a l a m i ö s z t ö ­ nös szánalom a k i j e l ö l t , i s m e r e t l e n áldozat i r á n t . F e l t e ­ h e t ő , hogy a t i t o k z a t o s gazda ezért i s i t é l i halálra ép5

65. 66.

I d é z i M a r t i n E s s l i n , I . m. 212. o . M a r t i n E s s l i n ; I . m. 2 1 7 . o .

/

pen őt a két g y i l k o s közül; persze ez a motivum eltörpül a dráma központi élménye: a gyilkos-áldozat v i s z o n y v é g z e ­ t e s és eleve e l r e n d e l t felcserélhetősége m e l l e t t . Pinter egyébként az e g y e t l e n az abszurdok közül, a k i egy szabá­ l y o s szerkezetű, a naturalizmusból néha-néha a r e a l i z m u s f e l é hajló társadalmi drámát i s i r t , az Éjszakai k i r u c c a ­ nást (A N i g h t Out« I 9 6 0 ) • Ebben az ábrázolásmódban érezhe­ tően nem otthonos még, és i r ó i erényei: pompás atmoszféraés feszültségteremtő e r e j e , éles megfigyelőkészsége, tömör dialógus-technikája,fájdalmas, sajátos zamatu l í r á j a , a drámai n y e l v i r á n t i c s a l h a t a t l a n érzéke sokkal kevésbé é r ­ vénye sülnek, mint v é r b e l i abszurd Írásaiban, de ez nem c s o r ­ b í t j a a vállalkozás i g é r e t e s s é g é t : A l b e r t Stokes-nak, a b o l d o g t a l a n k i s t i s z t v i s e l ő n e k sanyarú sorsát egyaránt meg­ szabja s i v á r , szürke, gerincporlasztó i r o d a i é l e t e , v a l a ­ m i n t függése zsarnoki anyjától, a k i a kispolgári Xantippénak hagyományos, de pontosan ábrázolt típusa. A l b e r t k é t ­ ségbeesett lázadási k í s é r l e t e világosan f e l i s m e r t erők e l l e n irányul és érthető társadalmi-jellembeli okok m i a t t i s b u k i k e l ; s e z é r t , noha a mü önmagában se nem j e l e n t ő s , se nem v a l a m i újszerű, mégis f o n t o s állomás l e h e t a f i a t a l i r ó pályáján, mint a valóság f e l é irányuló k i t ö r é s i k í s é r ­ l e t egy határozott megnyilvánulása. Ugyanez a homályos k i t ö r é s i vágy nyilvánul meg egyéb­ ként Pintérnek Kenneth Tynannel f o l y t a t o t t beszélgetésében i s , amelyben az i r ó érdekesképpen, és szemben az abszurdok megszokott á l l á s f o g l a l á s a i v a l , tagadja müveinek általános érvényét. "A néző csak a p i l l a n a t n y i történést l á t j a , az a d o t t p i l l a n a t o t ezeknek az embereknek az életében. Nincs rá ok, hogy f e l t é t e l e z z ü k , hogy ekkor vagy akkor nem v e t ­ t e k részt egy p o l i t i k a i gyűlésen... vagy soha nem v o l t a k barátnőik vagy nem f o g l a l k o z t a k eszmékkél." ^* Persze nem v é l e t l e n , m i l y e n p i l l a n a t o t választ P i n t e r drámai megörö6

67.

I d é z i M a r t i n E s s l i n . I . m. 222. o .

k i t é s r e ; és ha személyeinek múltjából ezek a mozzanatok nem rekeszthetők i s k i - bár az i l y e n f e l t e v é s e k r e a mü­ vek mindenesetre semmi f é l e támpontot nem adnak - , de az már b i z o n y o s , hogy a megvakult Rose, a gyufaárussá a l á z o t t Edward, a k i t a s z í t o t t Davies vagy épp a m e g g y i l k o l t Gus nem i g e n f o g l a l k o z i k valaha i s majd p o l i t i k á v a l vagy nők­ kel. Végül: Ionesco két Bérenger-drámáján kivül talán P i n ­ t e r Születésnapi mulatsága az egyetlen o l y a n abszurd drá­ ma, amelynek számos előadás és b í r á l a t egyértelműen társa­ dalmi mondanivalót t u l a j d o n í t o t t . Mint ahogy a mü közvet­ l e n i h l e t f o r r á s a , Franz Kafka Pere i s á t t é t e l e s e n t a r t a l ­ maz egy démoni v i z i ó t a p o l g á r i v i l á g r ó l , a Születésnapi mulatság két pribékjében i s homályosan felismerhetők a k a ­ p i t a l i s t a társadalom, a j ó l é t i állam k ü l d ö t t e i , a k i k k i ­ rángatják menedékéből a konformizmus, a sikerimádat e l l e n p a s s z i v magába roskadással t i l t a k o z ó S t a n l e y t , a h i v a t a l o s optimizmus é l ő c á f o l a t á t . Noha P i n t e r , az abszurd hagyo­ mányaihoz h i v e n , kiszámíthatatlan titokzatosságba b u r k o l j a a két pribék küldetésének eredetét és pontos c é l j á t , az Í g é r e t e k k ö z ö t t , amelyekkel végül e l k á b í t o t t és magatehe­ tetlenné v á l t áldozatukat elhalmozzák, felismerhetőek a j ó l é t i állam propagandájának állandóan v i s s z a t é r ő s z ó l a ­ m a i , persze abszurd nonszensszel vegyest: "Megnyitjuk e l ő t t e d a k l u b b á r j á t . - A s z t a l t rezerválunk neked. - Meg­ szerezzük az ugrókötelet. - A mellényt és a nadrágot. - A sérvkötőt. - A füldugót. - A hátvakarót. - Az oxigénsát­ r a t . - Embert csinálunk b e l ő l e d . - És asszonyt. - Újra megtalálod a h e l y e s irányt ( Y o u ' l l be r e - o r i e n t a t e d ) . Gazdag l e s z e l . - összhangban l e s z e l környezeteddel ( Y o u ' l l be a d j u s t e d ) . - S i k e r e s l e s z e l . - B e l e f o r r s z a társadalom­ ba ( Y o u ' l l be i n t e g r a t e d ) . - Parancsokat adsz. - Döntése­ k e t h o z o l . - Mágnás l e s z e l . - Á l l a m f é r f i . . . " s t b . , s t b . És bár ez a t e n d e n c i a homályos és többértelmü, de ha a v e ­ szély már nem a v i l á g b ó l általában, hanem egy ellenséges

társadalomból közeledik,akkor már az e l l e n f e l e k legalábbis nem f e l c s e r é l h e t ő e k . A Születésnapi mulatságban mutatkoz­ nak Pintérnél első nyomai az i g a z i , mert immár személyhez kötött k o n f l i k t u s n a k : Stanleyből éppúgy nem l e h e t n e soha Goldberg vagy McCann, mint ahogy Bérenger sem cserélhetne soha szerepet a t o r z u l vicsorgó g y i l k o s s a l 'és m i n t ahogy, másfelől, az Orrszarvúnak - Le Rhinocéros. 1958 - épp az a gyengesége, hogy nem v i l á g l i k k i : az egész emberiséggel ellentétben miért éppen Bérenger marad ment a r i n o c e r i t i s z végzetes v o n z á s á t ó l ) . A szánalom az áldozatok és a gyűlö­ l e t az őket e l t i p r ó - és időnként már-már felismerhetően társadalmi j e l l e g ű - erők iránt: ez köti egyelőre a mind­ össze h a t éve alkotó s csupán 33 esztendős H a r o l d Pintért az u j angol hullám társadalmi érdeklődésű drámaíróihoz; és ha ezek a szálak erősödnének - ami persze meglehetősen b i ­ z o n y t a l a n - , az nagy nyeresége lenne az u j angol drámai mozgalomnak, mert kétségtelen, hogy képviselői között P i n ­ t e r művészi erőben és tehetségben egyike a legelsőknek. Végezetül mindössze néhány szót az angol abszurd másik, egyelőre csak epizódisztikus érdekességü k é p v i s e l ő j é r ő l , Norman F r e d e r i c k Simpsonról, a k i j e l e n l e g csupán h e l y i j e ­ lentőségű, l o k á l i s j e l e n s é g . Angliában, ahol a nonszenszhumornak nagy hagyományai vannak, a közönségnek őszinte n y e l v i örömet t u d s z e r e z n i ez az i r ó , a k i a többi abszurd­ d a l ellentétben semmiféle drámai élmény nyújtására nem v á l l a l k o z i k . Simpson a maga látszólag ártalmatlan groteszk humorával az abszurdok leginkább emberellenes vonalához t a r t o z i k ; csakhogy ő nem gyűlöli az embereket, hanem derűs u n d o r r a l szemléli őket. K i a g y a l t s z i t u á c i ó i , a f i a t a l e m ­ b e r , a k i automatamérlegeket t a n i t énekelni és g y i l k o l , hogy joga legyen gyászruhát h o r d a n i , a családapa, a k i l a ­ kószobájában f e l é p i t i az Old B a i l e y börtön k i c s i n y í t e t t mását és o t t tárgyalásokat rendez, a nagynéni, a k i é v t i z e ­ dek óta ül mozdulatlan egy karosszékben és a z t k é p z e l i , hogy v i l á g k ö r ü l i uton van (mindezek az Egyirányú i n g a -

One Way Pendulum. 1959 - s z e r e p l ő i ) , vagy a Visszhangzó csengetés házaspárja, amely minden évben meghozatja a maga e l e f á n t j á t és M r . Trenchnek n e v e z i e l , majd később becse­ r é l i a szomszédék t ö l t ő t o l l t o k b a n l e s z á l l í t o t t kígyójára, már o l y a n értelemben sem kötődnek valóságos társadalmi j e ­ lenségekhez, m i n t az abszurdok általános emberiként abszo­ lutizált viziói, s még a legáttételesebben sem tükröznek r e á l i s probléma-szilánkokat ; a képtelenség már a v i l á g képtelenségének mondanivalóját sem akarja h i r d e t n i , p u s z ­ tán az i r ó magánjellegű, röpke és összefüggéstelen ö t l e ­ t e i n e k képtelenségét h i v a t o t t k i f e j e z n i . I g y , noha végső s o r o n Simpson szemlélete i s a polgári társadalom atomizá­ lódásának, perspektivátlanságának szélsőséges terméke, az i r ó még az abszurdok között i s o u t s i d e r marad csak; az Osborne á l t a l e l i n d í t o t t mozgalomhoz pedig még közvetetten s i n c s köze.

g / Van-e "dühös" szinház? Van-e ''dühös"

közönség?

Voltaképpen minden o l y a n műnek, amely a mai a n g o l dráma átfogó monográfiájának igényével lépne f e l , e l e n g e d ­ h e t e t l e n és a drámák elemzésével egyenrangú f e j e z e t e v o l n a az u j hullám h e l y e az ország színházi életében, alkotásai­ nak s z i n p a d i é l e t e , sorsa és hatása, a közönséggel v a l ó k a p c s o l a t a , sőt, külföldi szinház! v i s s z h a n g j a és kisugár­ zása i s . E f e j e z e t megirásához azonban, terjedelmétől úgy­ szólván függetlenül, a helyszínen k e l l e n e , a lehető l e g behatóbban, tanulmányozni az a n g o l szinházi é l e t e t , mind a maga egészében, mind az uj hullámmal való összefüggésében. Az u j angol dráma d r a m a t u r g i a i problémáit a müvek p é l d á ­ n y a i és egyéb szöveges források, tanulmányok, kritikák s t b . alapján a messzeségből i s f e l l e h e t térképezni - s ő t , bár sok, kisebb vagy nagyobb jelentőségű szempont szükség­ képpen kivül r e k e d a k ü l f ö l d i szemlélő horizontján, de az

átfogó perspektíva lehetőségét a távolság - a f ö l d r a j z i csakúgy, mint a társadalmi, - sokkal kedvezőbbé t e s z i . A szinház varázsát azonban az élmény f o r r ó közvetlensége a d ­ j a meg s e z t az élményt másodlagos forrásokból r e k o n s t r u ­ á l n i meddő f e l a d a t v o l n a . I g y hát a következő marginális szakasz t u d a t o s a n szőritkozik néhány közismert tény száraz r ö g z í t é s é r e , c s a k i s abból a célból,hogy az u j hullám s z i n házi bázisának helyét az a n g o l szinházi é l e t térképére b e ­ j e l ö l j e , és a száraz, de legalább megbizható adatok a l a p ­ ján néhány kézenfekvő következtetésre rámutasson. Ha a bevezetőben összehasonlítottuk az osborne-i f o r ­ radalmat a drámatörténet néhány régebbi nagy fordulatával és igyekeztünk rámutatni bizonyos különbségekre, most ez e l t é r é s e k sorát a szinházi g y a k o r l a t t e r ü l e t é r e i s k i t e r ­ jeszthetjük. A romantika vagy a n a t u r a l i z m u s forradalmával ellentétben az angol uj hullám f e l l é p é s e nem j á r t együtt a színjátszás, a rendezés, a szinházi é l e t többé-kevésbé általános és mélyreható átalakulásával. A "dühös** dráma megjelenése nem r o b b a n t o t t a k i egyben a "dühös" szinház mozgalmát i s ; és ennek, nyilvánvalóan, számos oka v a n . A legfontosabb g y a k o r l a t i ok kétségtelenül az angol szinház sokévtizedes s z e r k e z e t i f e l é p í t é s e , amelynek sokat hangoz­ t a t o t t l a b i l i t á s a - a színházak számának állandó v á l t o z á ­ sa, h i r t e l e n csődök és h i r t e l e n f e l v i r u l á s o k szeszélyes és kiszámíthatatlan láncolata, válságok és fellendülések, patinás színházak váratlan lebontása és u j , ragyogóan f e l ­ s z e r e l t scinházi paloták emelése s t b . , s t b . - csak másod­ l a g o s aspektusa egy a l a p e l v : az ü z l e t i r e n t a b i l i t á s s t a b i ­ litásának. A Broadway és a p á r i z s i bulvár m e l l e t t a l o n d o ­ n i West End világviszonylatban a legerősebb bástyája az iparszerü, ü z l e t i szándékú szórakoztatásnak; és ha n i n c s o l y a n szerv, amelynek f e l a d a t a és c é l j a a közönség Í z l é s é ­ nek nevelése és amely ehhez a nem könnyű és különösen k e z ­ d e t b e n nem i s m i n d i g hálás f e l a d a t h o z a megfelelő anyagi b á z i s s a l i s r e n d e l k e z i k , akkor nyilvánvaló, hogy a r e n t a -

b i l i t á s e l v e a b e v á l t szórakoztatási tipusoknak kedvez és a k í s é r l e t e z ő kedv, a kockázatvállalás szükségképp a m i ­ nimálisra s z o r u l . A probléma másik o l d a l a , amelyre az e d d i g i e k folyamán igyekeztünk fényt d e r i t e n i , ugyanakkor az, hogy az u j an­ g o l dráma nem képvisel o l y a n egységes a r c u l a t o t és p r o g r a ­ mot, amely egy egységes szinházi mozgalom kirobbantására képessé t e h e t t e v o l n a : a maga heterogén szemléleti a r c u ­ l a t a a polgári értelmiség s o k f a j t a j e l l e g z e t e s magatartási tipusának f e l e l meg. I g a z , k é p v i s e l ő i t elvben összefűzi a "düli", a társadalmi elégedetlenség, sőt, a g y a k o r l a t i cse­ lekvés sikján i s több közös cél - az atomellenes tüntetés­ t ő l a Centre 42. mozgalomig - nem egyszer összetalálkoz­ t a t t a őket vagy inkább közülük egyeseket; ám a mozgalmon belül kezdettől feszülő ellentétek az évek során csak erő­ södtek, és ez az élesedő polarizálódás egyre illuzórikusabbá t e t t e egy olyan "dühös" szinház kialakulását, amelynek gazdasági f e l t é t e l e i amugyis a l i g lennének megteremthetők. Az angol szinház, ragyogó t e l j e s í t m é n y e i , a benne működő kiváló erők, az á l t a l a létrehozott világviszonylatban i s elsőrendű előadások e l l e n é r e , k a p i t a l i s t a szinház, és a fejlődésnek ebben a stádiumában alapvető változásokon nem mehet k e r e s z t ü l . Változatlanul k i f o g j a szolgálni - könynyen - e g y f e l ő l a legolcsóbb, másfelől a legdekadensebb igényeket,és minden b i z o n n y a l kiszolgálja majd - s o k k a l nehe­ zebben - a legnemesebbeket i s , de utópia lenne a z t h i n n i , hogy egy haladó mozgalom t e l j e s egészében a maga képére formálhatná. Anélkül tehát, hogy h i u jóslatokba akarnánk bocsátkozni,csupán a fejlődés eddigi irányának ismeretében koc­ káztatjuk meg a z t az elképzelést, hogy ha a dühös f i a t a l o k amugyis egyre f i k t i v e b b é váló tábora megbomlik és önálló egyedekre szakad, akkor az 1956 óta e l i n d u l t f i a t a l drá­ maírók külön-külön fognak majd megbirkózni a polgári s z i n ­ ház berendezkedése révén rájuk háramló g o n d o k k a l . I t t azon­ ban két tényező van már most i s és l e s z egyre inkább ser

gitségükre. Egyfelől az a tény, hogy az I g a z i drámai t e ­ hetség általában üzletnek I s hasznos, és bár a kommentá­ t o r o k , m i n t az e d d i g i e k során i s láthattuk, mindent meg­ tesznek a haladó müvek értelmének elkendőzéséért, Osborne és Wesker müvei épp ugy megtalálták az u t a t a színpadra és a közönséghez, m i n t B r e c h t vagy M i l l e r alkotásai. Másfelől p e d i g a p o l g á r i országokban egyre erősödő u j t i p u s u , a népi szinház eszméjéhez közeledő szinházi mozgalmak, a Théâtre N a t i o n a l Populaire-től a Theatre Workshopig, ha e g y e d u r a l ­ kodóvá egy-egy országon b e l ü l nem válhatnak i s , de egyre szilárdabb támaszul szolgálhatnak a legizmosabb f i a t a l t e ­ hetségeknek, és i g y , ha - A n g l i a esetében - az ország egészére k i t e r j e d ő "dühös szinházi mozgalomról nem b e ­ szélhetünk i s , de a dühös színhez egyes bázisai f e l t é t l e ­ nül k i a l a k u l t a k és elsőrendű szerepet játszottak az egész u j drámaírás kibontakozásában. M

Közismert tény, hogy a dühös drámának Angliában két döntő bázisa v o l t : a George Devine v e z e t t e E n g l i s h Stage Company, amely a Sloane Square-i Royal Court Theatre-ben működik és John L i t t l e w o o d Theatre Workshopja, a S t r a t f o r d East l o n d o n i külvárosban l é v ő Theatre Royalban. Érdekes és jellemző a d a t , hogy a két szinház döntő sikerű f r o n t á t t ö ­ rése nemcsak hogy ugyanarra az é v r e , a f o r d u l a t o t hozó 1956—ra e s e t t , de a két bemutatót mindössze i s csak két hét v á l a s z t o t t a e l egymástól: május 8-án m u t a t t a be az E n g l i s h Stage Company a Nézz v i s s z a h a r a g g a l t . s május 2 4 ón követte őket a Theatre Workshop Brenden Behan Furcsa f i c k ó j á v a l . Két határozott arcélű, rendkívül t u d a t o s p r o g ­ rammal f e l l é p ő és ugyanakkor i g e n különböző szinház m u t a t ­ k o z o t t be ezen a két estén; mindkettő felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az u j angol drámának a továbbiakban i s , anélkül azonban, hogy a mozgalom széthúzó tendenciáit k i a k a r t a vagy k i t u d t a v o l n a küszöbölni, s anélkül, hogy az irók v i l á g s z e m l é l e t i f e j l ő d é s é t , tudatosodását leg­ alábbis közvetlenül lényegesen előmozdíthatta v o l n a .

George Devine színháza k i f e j e z e t t e n és programszerűen az i r ó k színháza a k a r t l e n n i . Kitűnő, színvonalas előadás­ ban öt esztendő a l a t t huszonnyolc uj a n g o l szerzőt a v a t ­ t a k i t t , és a szinház e r e d e t i , k í s é r l e t e z ő szellemű mun­ kamódszereiről az elmúlt években rengeteg adat járta be a v i l á g s a j t ó t : a vasárnap e s t i d í s z l e t - és jelmeznélküli b e ­ mutatóktól, a h o l a f i a t a l i r ó k kipróbálhatták müvük s z i n ­ p a d i hatását, egészen az iró-szabadjegyrendszerig, amely a dramaturgia á l t a l Ígéretesnek i t é l t szerzők számára á l l a n ­ dó belépőt b i z t o s í t o t t minden előadásra és próbára.A s z i n ­ ház műsorának összképe m i n d a m e l l e t t nem különbözik bármi­ l y e n más, v i l á g s z i n v o n a l a t t a r t ó , rangos polgári színház­ tól. K l a s s z i k u s r e p r i z e k , Shaw, I b s e n , Csehov m e l l e t t F a u l k n e r , B e c k e t t , Ionesco, Genet, S a r t r e , W i l l i a m s és M i l l e r műveit mutatták b e , határozott p r o f i l t nem mutató e k l e k t i c i z m u s s a l , és ennél még jellemzőbb, hogy az általuk színpadhoz s e g í t e t t u j angol szerzők s o r a i b a n o t t t a l á l j u k e g y f e l ő l Osborne-t ós Weskert, másfelől W i l l i s H a l l t , t o ­ vábbá John A r d e n t , N . F . Simpsont és Ann J e l l i c o e - t , v a g y i s a mozgalom legelientétesebb törekvésű t a g j a i t . Ez az e l f o g u l a t l a n , e l v i kritériumtól mentes, l i b e r á l i s o b ­ j e k t i v i t á s az u j angol dráma legjobb törekvéseinek megiz­ mosodása szempontjából i g y i s i g e n hasznos v o l t és t u l a j ­ donképpen m e g f e l e l t az egész mozgalom heterogén ö s s z e t é ­ telének. Ugyanakkor a szinház bátran v á l l a l t minden k o c ­ kázatot, sőt a k í s é r l e t e z é s e k k e l járó d e f i c i t e k e t i s amelyeket rugalmas t a k t i k a i megoldásokkal i g y e k e z e t t sem­ l e g e s í t e n i ; minőségi szempontból sem v o l t a r i s z t o k r a t i k u ­ sán igényes, abból a bölcs elvből k i i n d u l v a , hogy a r e ­ mekmüvek csak mennyiségileg bő és rendszeres drámai termés alapján születhetnek meg. A Royal Court rendkívül f o n t o s és a n g l i a i v i s z o n y l a t b a n páratlannak nevezhető munkájához az államtól az A r t s Councilon át először évi 1000, majd végül 5000 f o n t támogatást k a p o t t ( v a g y i s a n n y i t , amennyi e g y e t l e n egy d i s z l e t e s , t i z szereplős produkció színpadra

á l l í t á s á h o z k e l l , de egyben a n n y i t , amennyit, szerencsére, a Laurence O l i v i e r f ő s z e r e p l é s é v e l b e m u t a t o t t Komédiás e g y e t l e n hónap a l a t t jövedelmezett), A szinház fáradhatat­ l a n u l és szenvedéllyel munkálkodott a f i a t a l drámairók felkutatásán, szinházi jártasságuk elmélyítésén, nevüket országszerte ismertté t e t t e , és szerepe az angol dráma felvirulásában elsőrendű; ám a mozgalom i l y e n vagy o l y a n irányú eszmei fejlődésébe, útkereséseibe közvetlenül sem­ miképpen sem t u d o t t b e l e s z ó l n i , George Devine v á l l a l k o z á ­ sa magas színvonalú, retrográdnak semmilyen értelemben nem nevezhető, k i v á l ó p o l g á r i szinház ; de p a r e x c e l l e n c e "dühös" színháznak, még e szó legáltalánosabb i z ü , k e v é s ­ sé konkrét értelmében sem mondható. Sokkal inkább r á i l l i k ez a j e l z ő Joan L i t t l e w o o d T h e a t r e Workshopjára, az a n g o l szinházi életnek e r r e az e g y i k legizgalmasabb, legmodernebb j e l e n s é g é r e , amelynek v e z e t ő j e , ez a középkorú, különös asszony, korát meghazudtolóan hamisítatlanul "dühös f i a t a l e m b e r " , sőt a dühösök k ö z ö t t i s az e g y i k l e g t u d a t o s a b b , leghaladóbb. Színházának hősi múltja 1945-től az 1956 után fokozatosan kibontakozó országos és v i l á g h í r i g a mi Dérynénknek és társainak l e ­ gendás küzdelmeit i d é z i ; közöny, lenézés, sőt üldöztetések e l l e n é r e , a k ö z e l r ő l bizonyára korántsem o l y a n festői k l a s s z i k u s vándorszinész-nyomor szorításában h a l a d t ez az energikus és z s e n i á l i s asszony h a j 1 1 t h a t a t l a n makacssággal a c é l j a f e l é : népi, tartalmában demokratikus, formájában korszerű és újszerű színházat adni a s z é l e s tömegeknek, Kihegyezettségében roppant sokatmondó az anekdotának tet­ sző i g a z t ö r t é n e t , mely s z e r i n t a "Times" különrepülőgépen menesztette Párizsba, a Nemzetek Színházába a maga k r i t i ­ kusát, utólag értesülvén r ó l a , hogy o t t , A n g l i a színeinek képviseletében, egy obskúrus társulat a r a t j a az évad l e g ­ nagyobb s i k e r é t . Ez a közöny jellemző az egész h i v a t a l o s szemléletre i s ; az angol államnak a művészetek ós a s z i n -

ház i r á n t i érdektelensége a többi p o l g á r i államhoz v i s z o ­ nyítva i s közmondásos, és e r r ő l ékesen v a l l a n a k a számada­ t o k i s . Àz állami költségvetés egyéb t é t e l e i r ő l nem i s szólva, pusztán a kultúra területén maradva i s szembeszö­ kő, hogy a közkönyvtárakra f o r d í t o t t é v i 16 m i l l i ó f o n t t a l szemben az A r t s Co u n c i I n a k az egész angol opera, balett, hivatásos és műkedvelő szinház, v a l a m i n t a zene és a kép­ zőművészet támogatására mindössze é v i 1 218 000 f o n t j u t . Ebből p e d i g Joan L i t t l e w o o d színháza - de e z t i s csak a p á r i z s i d i a d a l után - é v i 150 f o n t o t k a p o t t , amely azután 1 9 6 1 - i g 2800-ra e m e l k e d e t t . Szemben a Royal Court eklekticizmusával, a Theatre Workshopba^ f e l t ű n t tehetségek - köztük a két legnagyobb: Brendan Behan és Shelagh Delaney - a dühös f i a t a l o k tábo­ rának balszárnyához t a r t o z t a k . I t t azonban belép a képbe egy e l ő r e k i nem számitható és a szinház p o l i t i k a i a r c u l a ­ t á t ó l úgyszólván független tényező: Joan L i t t l e w o o d rende­ zői egyénisége. Ez a nagyszerű művész a diktatórikus ren­ dezők közé t a r t o z i k s az i r ó i anyagot b e v a l l o t t a m i s csak nyersanyagnak t e k i n t i ( a m i v e l l e h e t v i t á z n i , l e h e t egyet nem é r t e n i , d e az i l y e n típusok egyértelmű e l v e t é s e a szín­ háztörténetet néhány legkiemelkedőbb egyéniségétől és szá­ mos f e l e d h e t e t l e n szinházi e s t é t ő l f o s z t o t t a v o l n a meg.) • S z u g g e s z t i v , merőben sajátos egyénisége a szinházról s z i n ­ t e l e f o s z t o t t a az üzem l á t s z a t á t és romantikus, de nyilván i g a z legendák magvává t e t t e , többek között épp az Írókkal v a l ó együttműködés vonatkozásában i s . Hogy Brendan Behan (maga i s a-legendahősök családjának t a g j a ) próba közben a szemközti kocsmában szónokolt és fürge segédrendezők j e ­ gyezték szélsebesen rapszodikus gondolatfoszlányait, i n g a ­ j á r a t o t bonyolítva az ötletmorzsákkal kocsma és szinpad k ö z ö t t , vagy hogy a Tusz e r e d e t i l e g harminc o l d a l a s k é z i ­ r a t á t maga L i t t l e w o o d b ő v i t e t t e k i , annak alapján, amit Behan, a rendezőnő konyhájának padlóján h a s a l v a , még k i ­ f o r t y o g o t t magából, ez mulatságos, kedves, és az elkészült

mü erényein és utóéletén immár ndtsem módosít. Igaz az i s , hogy v i s z o n t más i r ó k , Wolf Mankowitz vagy Marvin Kane, erőteljesen t i l t a k o z t a k L i t t l e w o o d módszerei e l l e n , sőt az újságok hasábjain tagadtak meg mindennemű közösséget a n e ­ vük a l a t t b e m u t a t o t t d a r a b b a l .A produkciók, a maguk j e l l e g ­ zetes Littlewood-stilusában, frissesegükben, az angol mu­ s i c h a l l képére idomított b r e c h t i f o r m a i e l e m e i k k e l , p a n tomimikus, zenés, táncos motívumaikkal egyszerien lenyügözŐek és élményszerüek v o l t a k ; de csak a jövő mondhatja meg a z t , hogy az irók maguk n y e r t e k - e ebben az együttműkö­ désben és L i t t l e w o o d nélkül vajon önerejükből i s futja-e u g y a n i l y e n s i k e r e s teljesítményre. (Behan és Delaney ese­ tében a j e l e k p i l l a n a t n y i l a g nem túlságosan biztatóak, de ebből Í t é l e t e t formálni k o r a i és f e l e l ő t l e n próbálkozás v o l n a . ) Másfelől Joan L i t t l e w o o d művészi érdeklődése az utóbbi években - egészen 1961-ben bekövetkezett távozásá­ i g - egyre inkább a l a z a szövetű zenés revük ós m u s i c a l comedyk műfaja f e l é f o r d u l t , és i g y a prózai drámaírók szempontjából színháza i s , s az ő személyes s e g í t s é g e , n e ­ v e l ő hatása i s egyre inkább v e s z í t e t t j e l e n t ő s é g é b ő l . Egy u t o l s ó , f o n t o s kérdés megvizsgálásához: v a n - e a "dühös** drámának "dühös" közönsége, még egyszer v i s s z a k e l l f o r d u l n u n k az e m i i t e t t két szinház f e l é . Már a Royal Courtnak i s állandó módszere v o l t , hogy s i k e r e s produkció­ i t a maga 500 férőhelyes színházából a nagyobb befogadó­ képességű, s állandó törzsközönséggel rendelkező West E n d - i színházakba k ö l t ö z t e t t e á t , hogy az o t t e l é r t haszonból t a r t s a e l saját háza k i s é r l e t i b b j e l l e g ű produkcióit. George Devine tisztában v o l t e módszer hátrányaival, a z ­ z a l , hogy i g y eleve lemond a Sloane S q u a r e - i ház önálló törzsközönségének kineve l é s é r ő i , nem i s örült ennek, de r e á l p o l i t i k u s lévén k i e g y e z e t t a szükséges r o s s z a l . Joan L i t t l e w o o d esetében azonban többszörösen i s más v o l t a h e l y z e t . Ő először i s S t r a t f o r d Eastben k i f e j e z e t t e n és egyértelműen a munkások szinházát a k a r t a l é t r e h o z n i , é s

mikor s i k e r e s produkcióit kénytelen v o l t a rentabilitás érdekében a West Endre v i n n i , vállalkozásának tulajdonkép­ peni célját l á t t a veszendőben. P o l i t i k a i l a g sokkal inkább elkötelezett, jellemében pedig rendkívül szenvedélyes és dinamikus egyéniség lévén Ő másképp vonta l e a konzekven­ ciákat: otthagyta a színházat. A távozása körül támadt he­ ves visszhang j ó l mutatta a nagy hatást, amelyet a l a k j a és munkássága as angol szinházi életre gyakorolt, de j e l e z t e egyben azokat a buktatókat i s , amelyekkel egy i l y e n t i p u s u kezdeményezés egy tőkés alapon szervezett szinházi életben szükségképpen j á r . A polgári sajtó egy része nem i s l e p ­ l e z t e karörömét. A"Times szemleirója a j ó l é t i állam ismert ideológiai tételeiből vezette l e a kudarcot, megjegyezvén: "Mindenesetre a Theatre Royalben k i f e j t e t t működésének i d e j e egybeesett a munkásosztály szabadidő-fogalmainak megváltozásával, amely folyamat során a music h a l l d i v a t ­ ját kiszorította a televíziós r i p o r t e r és quiz-játékmester d i v a t j a . Ennek következtében azt a f a j t a színházlátogatót, akinek a Theatre Workshop a kedvét k e r e s t e , gyakran kevés­ bé érdekelte a társadalmi realizmus, mint a társadalmi 28 felkapaszkodás." Ugyanebből az alkalomból egy másik polgári újságíró ügyesen aknázott k i egy hálásnak Ígérkező p o l i t i k a i párhuzamot: " . . . nem annyira alkotó művész, mint vállalkozó, parancsuralkodó, vezér, t e l v e mindazokkal a total!tariánus hajlamokkal, amelyek o l y könnyen kapják e l a b a l o l d a l embereit - ez a megfelelő l e í r á s Joan Littlewoodról." ^*Csak a"New York Times"londoni tudósítója vonta meg igen l o g i k u s a n és bizonyos következtetésektől sem meg­ rettenve Littlewood váratlan lépésének mérlegét: "A s i k e r a j e l e n üzleti feltételek között a z t j e l e n t e t t e , hogy tár­ sulatának legjobb t a g j a i hónapokon át be voltak zárva a n

6

68. 69.

Times 1961. július 1 5 . Guardian 1961. j ú l i u s 10.

West End hosszú s z é r i á i b a . És m i k o r a dolog odáig j u t o t t , hogy egyszerre három társulatát börtönözte be ekképpen a s i k e r , művészi gyakorlatának egész bázisa k i s i k l o t t a lába a l ó l . Nem maradt anyaga, amivel tovább d o l g o z z o n . Szembe k e l l e t t néznie a z z a l a paradox h e l y z e t t e l , hogy a s i k e r t ö n k r e t e t t e . S i k e r nélkül nem v o l t pénze, hogy társulatát f e n n t a r t s a ; s i k e r esetén nem v o l t társulata, amelyet fenn­ t a r t s o n . Miss L i t t l e w o o d v i s s z a d o b t a a képűnkbe a sikerét, és e z z e l rá k e l l e t t v o l n a bírnia bennünket, hogy r e v i d e á l ­ j u k álláspontunkat a színháznak nyújtott állami támogatás 70 b o n y o l u l t ügyében." Joan L i t t l e w o o d vállalkozásának sorsa szemléletesen s ű r í t i magába az a n g o l színházi é l e t egész dilemmáját, és ez a dilemma közvetve és közvetlenül ezer módon k i h a t és k i h a t h a t az u j a n g o l dráma e d d i g i és további fejlődésére i s . Nyilvánvaló, hogy dühös f i a t a l o k nemcsak az i r ó i h a j ­ lamú f i a t a l o k körében v o l t a k ; n y i l v á n v a l ó , hogy t í z e z r é v e l vannak a különböző okokból és különböző módokon dühös f i a t a l e m b e r e k az ország minden korcsoportjában és társa­ dalmi rétegében. De hogy ezek közönséggé szerveződjenek, a z t ismétcsak megnehezíti a szinházi é l e t egész struktú­ r á j a , különösen egy o l y a n országban, ahol a színházba j á ­ rásnak úgyszólván csak a fővárosban v a n állandó hagyomá­ n y a . M i n d a m e l l e t t a számadatok az elmúlt t l z év során a színházlátogatás lassú emelkedését bizonyítják, és a f i a ­ t a l i r ó k nem egy drámája, köztük épp a legértékesebbek, a Nézz v i s s z a h a r a g g a l , a Komédiás, a Tusz vagy a Weskert r i l ó g i a , a West End r e k o r d j a i t döntögetve vonzották a kö­ zönség tömegeit, bár nyilván s z i n t e egyénenként különféle okokból és különféle hatással. Maga az u j angol dráma i s ellentmondásokkal t e l i , heterogén, semmiképpen sem egysé­ ges tünemény; i g y hát valóban nem l e h e t azt v á r n i , hogy r

70*

New Tork Times 1 9 6 1 . szeptember 3*

akar P i n t e r , de akár Wesker v a l a m e l y i k drámájának egy e s t i nézőserege a színházból k i j ö v e t megdöntse a polgári r e n ­ det* De amire számithatunk és a m i , számos j e l s z e r i n t , , máris történik: a társadalmi f e j l ő d é s fő áramlatával pár­ huzamosan a művészek legjobb törekvései v i s s z h a n g r a t a l á l ­ nak a közönség megfelelő hullámhosszra h a n g o l t rétegeiben, és az u j angol drámának ebben a vonatkozásban i s megvan a maga k i v é t e l e s j e l e n t ő s é g e . Erjesztő j e és k i f e j e z ő j e l e t t e g y , a mélyben forrongó társadalmi elégedetlenségnek, és miközben becsületesen küzködik a k o r valóságával, és az i l l ú z i ó k és ködösítések mögött a lényeget k e r e s i , ugyanezt a f o l y a m a t o t mozdítja e l ő , a szinház páratlan s z u g g e s z t i vitásának k ö z v e t í t é s é v e l , azokban, a k i k csak a színházban nézők, de a n é z ő t é r r ő l kilépve az é l e t a k t i v formálóivá válnak.

I I I . KEK ÁLLNAK BRECHT MÖGÖTT? Az eddigiekben az u j angol drámának elsősorban t a r ­ t a l m i vonatkozásairól e s e t t szó, bár az é r i n t e t t problémák és a müvekben való vetületük elemzése-értékelése során szükségképpen k e l l e t t u t a l n u n k a f o r m a i - s z e r k e z e t i megol­ dásokra i s , h i s z e n ezek elválaszthatatlanok mind a monda­ nivaló drámai megjelenítésétől, mind a mü értékétől és h a ­ t á s á t ó l . Ennél többre a f o r m a i kérdések sikján ez a t a n u l ­ mány nem i s v á l l a l k o z i k , m i v e l alapvető c é l j a annak meg­ v i z s g á l á s a , hogy mennyit tár f e l az u j angol dráma a j e l e n ­ k o r i k a p i t a l i s t a v i l á g valóságából. E g y e t l e n o l y a n kérdést azonban, amelynek vonatkozásai nagy mértékben é r i n t i k a drámai formát, mégis k i k e l l emelnünk, éppen mert szorosan kapcsolódik a tanulmány f ő problémájához; ez p e d i g e drá­ mai mozgalom legkülönfélébb szemléletű t a g j a i n a k g y a k o r i és v i s s z a - v i s s z a t é r ő hivatkozása B e r t o l t B r e c h t r e , a k i r ő l Nyugaton immár egyöntetűen v a l l j á k a z t a nézetet, amelyet legtömörebben L i o n Peuchtwanger f o g a l m a z o t t meg: Brecht a harmadik évezred első drámáit és v e r s e i t i r t a . B r e c h t mély­ séges modernségét a legkülönfélébb irányokhoz tartozó i r ó k és k r i t i k u s o k egyaránt v a l l j á k és h i r d e t i k , és még az ab­ szurdok között i s t e l j e s e n e l s z i g e t e l ő d v e á l l egy I o n e s c o , a k i s z e r i n t Brecht színháza "cserkész-színház". A kérdés csak az, hogy k i m i t vár a harmadik é v e z r e d t ő l , k i m i t ért modernségen és ezért m i t l á t Brechtben a legfontosabbnak, m i t emel k i művészetéből, i l l e t v e m i t magyaráz b e l e . Külön tanulmányt érdemelne a mai B r e c h t - i r o d a l o m öszszehasonlitó elemzése, annak megvizsgálása, hogy m i l y e n e s z t é t i k a i és f i l o z ó f i a i rendszerek és koncepciók Í r j á k

f e l nevét zászlajukra, világosan f e l i s m e r v e a nagy név vonzerejét* A f é l r e é r t é s e k és félremagyarázások l e g a l s ó szintjén minden e s e t r e azok a próbálkozások állnak, ame­ l y e k Brecht életútjának, emberi egyéniségének e l t o r z i t á s á t t ű z i k k i c é l u l , s megkísérlik az emberről leválasztani a s z o c i a l i s t á t . Egyes n y u g a t i Brecht-kutatók müveiből a z t t u d j u k meg, hogy Brecht az Amerikaellenes Tevékenységet V i z s g á l ó Bizottság e l ő t t megtagadta v o l n a kommunista h i ­ t é t , mindvégig gondosan megőrizte n y u g a t i k a p c s o l a t a i t és az NDK-ban v a l ó letelepedést csak szenvedélyes nácigyülöletében, a k i s e b b i k rosszként v á l a s z t o t t a ; mert bér az NDK b e l p o l i t i k á j á v a l nem é r t e t t egyet - mondják _ , de a f e ­ l ő l nyugodt l e h e t e t t , hogy o t t a fasizmus nem f o g j a újból f e l ü t n i f e j é t . Szerepel az érvelések között az a tény,hogy B r e c h t az u j hazájában épülő s z o c i a l i s t a é l e t e t e g y e t l e n drámára sem méltatta, hogy az NDK k r i t i k u s a i értetlenül, vonakodva fogadták müveit (ami egyébként a k r i t i k u s o k egy részénél egy bizonyos időszakban i g y i s v o l t , összefüggés­ ben a k u l t u r á l i s p o l i t i k a szektás t o r z u l á s a i v a l ) , sőt még a z t i s megtudhatjuk, hogy B r e c h t l e l k e s h i v e v o l t B e c k e t t nek s maga a k a r t a rendezni a Godot-ra várvát (ami e l k é p ­ z e l h e t ő , s ha Brechtnek e r r e i d e j e és módja l e t t v o l n a , ma bizonyára többet tudnánk az abszurd művészet l é n y e g é r ő l ) . Ehhez kapcsolódik a mélyebb, a bonyolultabb esztétikai f e l a d a t : kicsempészni a müvekből a s z o c i a l i s t a i r ó á l l á s ­ f o g l a l á s á t és őt magát legalábbis k r i t i k a i r e a l i s t á v á s z e ­ l í d í t e n i - de, mint arról még szó l e s z , akadtak v á l l a l k o ­ zók, a k i k az Abszurd prófétájává kenték f e l . Bamber Gascoigne például e m i i t e t t monográfiájának befejező monda­ t a i b a n B r e c h t e t á l l í t j a a f i a t a l i r ó k e l é példaképül, de gondosan külön választva a p o l i t i k u s t és az i r ó t : "Hiszem ós remélem, hogy az elkövetkező husz é v r e . . . Brecht hatása nyomja majd rá b é l y e g é t ; nem t e ó r i á i v a l és p o l i t i k a i esz­ méi v e i , hanem ezeknél s o k k a l fontosabb tulajdonságai révén; i n t e l l i g e n c i á j á v a l , k ö l t ő i t i s z t a s á g á v a l , erkölcsi érdek-

lődésével é s , mindenekfölött, e m b e r s é g é v e l A f e l s o r o l t tulajdonságok természetesen döntő j e g y e i Brecht nagyságá­ nak, de egymagukban soha nem t u d t a k v o l n a remekmüvekben k i k r i s t á l y o s o d n i , ha nem a b r e c h t i v i l á g s z e m l é l e t f o g j a őket egységbe. Anélkül, hogy e tanulmány k e r e t e i n b e l ü l Brecht é l e t ­ müvének bővebb elemzésére kitérhetnénk, hadd mutassunk rá néhányra azon okok és lehetőségek közül, amelyek B r e c h t s z é l e s körben gyűrűző f é l r e é r t é s é r e és félremagyarázására módot adnak. Elsőrendű fontosságú nyilván az a, már e m l í ­ t e t t ok, hogy Brecht l e b i r h a t a t l a n u l terjedő vonzásának l á t t á n a p o l g á r i esztétikának valósággal létkérdése, hogy e z t az i r ó t , a k i lényeges tételeiknek e l e v e n c á f o l a t a , ma­ gához s z e l í d í t s e • További lehetőségeket nyújt azonban ma­ gának a b r e c h t i életműnek néhány művészi j e l l e g z e t e s s é g e i s . I g y Brecht már kora ifjúságától a r r a törekedett, hogy a polgári v i l á g visszásságainak ábrázolását "mi t o szókban * szublimálja; egész i r ó i a l k a t a szöges ellentétben á l l t minden n a t u r a l i s t a hajlammal, és a legkonkrétebb é l e t j e ­ lenségekben i s meg t u d t a l á t n i - épp egyre szilárdabb m a r x i s t a felkészültsége s e g í t s é g é v e l - a tipikusát, az á t ­ fogó érvényűt, az absztrahálható társadalmi lényeget. L e g ­ nagyobb alkotásai, a G a l i l e i é l e t e , a Jó embert keresünk, a Kaukázusi krétakör, a Courage mama vagy a P u n t i l a ( H e r r P u n t i l a und s e i n Knecht M a t t i . 1940-41) történelmi miliőbe helyezve vagy a parabola síkján k e r e s i k a választ a k a p i ­ t a l i s t a társadalom legdöntőbb kérdéseire, mindenkor az em­ b e r szemszögéből, és mutatnak, válaszképpen, e társadalom megdöntésének elkerülhetetlensége f e l é . A szublimálás és a konkrétság e k r i s t á l y o s s z i n t é z i s e a lényege Brecht z s e n i ­ alitásának, és e z t a s z i n t é z i s t minden kongeniális Brecht» előadás természetesen b o n t j a k i ; de ez a sajátos művészi módszer egyben a l k a l m a t ad azoknak, a k i k n e k ez érdekében 1

1.

Bamber Gascoigne. I . m . 2 0 8 . o .

á l l , hogy a dráma anyagából csak a "mitószt" emeljék k i és a k o n f l i k t u s t az e l v o n t " j ó " és "rossz" síkján k e r e s ­ sék, persze koncedálva,hogy B r e c h t , mint "általában" huma­ n i s t a művész, a " j ó " oldalán a v a t k o z i k b e . ( I g a z , másfe­ l ő l o t t vannak Brecht egyértelműen és közvetlenül p o l i t i ­ k u s , a n t i f a s i s z t a drámái ; ezek azonban nehézség nélkül i l l e s z t h e t ő k be a p o l g á r i esztétika Brecht-képébe - h i s z e n a fasizmustól szavakban még azok a p o l g á r i rendszerek i s elhatárolják magukat, amelyek e l t ű r i k , vagy éppen e l ő i s s e g i t i k a neofasizmus szervezkedését.) Végül, hadd vessünk f e l még egy h i p o t é z i s t : az értelmezések i l y e n sokrétűsége talán e g y i k mutatója B r e c h t klasszikussá való érésének. A dráma- és színháztörténetben állandóan ismétlődő f o l y a ­ mat a nagy alkotók újra- és átértékelése; s ahogy időben távolodnak azok a konkrét társadalmi-politikai h a r c i kér­ dések, amelyekben a művész i l y e n vagy amolyan formában a maga szavát h a l l a t t a , ugy szaporodnak a k i s e r i e t e k , amelyek teljesítményét csak e l v o n t művészi s i k o n hajlandók é r t é ­ k e l n i , vagy, ha e r r e alkalom kínálkozik, p o l i t i k a i l a g a maguk hasznára t o r z i t a n i . Shakespeare, Molière, Schiller utóéletében számtalan példa található e k í s é r l e t e k meganyn y i változatára; és ami az e l v o n t művészi s i k o n v a l ó g l o B r e c h t sorsában o s z t o z i k például a XX. rifikálást i l l e t i , század n a g y j a i közül Garcia Lorca i s - még hazájában, Franco Spanyolországában i s . Kettejükhöz v i s z o n y í t v a k e ­ vesebb számban, de i g e n tanulságos példákat találhatunk ugyanerre a próbálkozásra a n y u g a t i Gorkij-előadásokban és értékelésekben; sőt, ujabban Majakovszkij esetében i s t a ­ pasztalhatók a klasszikussá érés i l y e n n e g a t i v , de szük­ ségszerű k í s é r ő j e l e n s é g e i . (Nem v é l e t l e n , hogy az i l y e n asszimiláló kísérleteknek épp a legnagyobbakat v e t i k alá; a kisebb rangú s z o c i a l i s t a irókat szívfájdalom nélkül sor o l j á k a "propagandairodalom" kalitkájába.) E tendenciák­ k a l párhuzamosan z a j l o t t mindig i s , és z a j l i k az októberi f o r r a d a l o m óta megsokszorozódott e r ő v e l , tudatossággal és művészi gazdagsággal, az ellenkező e l ő j e l ű folyamat:a - 156 ?

\

i

k l a s s z i k u s o k alkotó transzponálásának f o l y a m a t a , amely a remekmüveket szerencsés esetben mindennemű erőszak és t o r ­ z í t á s nélkül, épp azok lényegéből fakadóan, helyezi e l a mai világban z a j l ó küzdelmek sűrűjébe és m e r i t belőlük e küzdelmekhez e r ő t , h i t e t , i h l e t e t és példát. Es m i n t ahogy a l e g t i s z t á b b értelmezésű, leginkább mozgósitó hatású,idő­ szerűségükben legvonzóbb és legizgalmasabb Shakespeare­ vagy Moliere-előadások i s haladó felfogású, a k o r problé­ máira érzékenyen reagáló szinházi emberek munkájából szü­ l e t n e k , működjenek ezek akár a s z o c i a l i s t a országokban, akár Nyugaton, ugyanez a folyamat bontakozik k i , nagyságá­ nak és időszerűségének fényes bizonyságaként, Bertolt Brecht esetében i s . Végül, a mai n y u g a t i "Brecht-apologetikának" egy t o ­ vábbi törekvése a z , hogy Brecht modernségét f o r m a i j e g y e i ­ nek abszolutizálásából vezesse l e , és az i r ó k a t , a b r e c h t i epikus dráma lényegének elhallgatásával, a f o r m a i megoldá­ sok á t v é t e l é r e l e l k e s í t s e . A "társadalmi r e a l i z m u s " e l l e n i offenzíva, i l l e t v e r e a l i z m u s és n a t u r a l i z m u s szándékolt összekeverése jegyében B r e c h t e t az a n t i r e a l i z m u s és a f o r ­ malizmus élharcosává avatják és az e s z t é t i k a i Írásokban indokolásra sem szoruló közhelyszámba mennek az o l y a n meg­ állapítások, a m i l y e n t például Osborne munkássága kapcsán John Russel Taylornál olvashatunk: " . . . amikor Brecht ha­ tása először t ö r t u t a t tudatában, akkor l á t t a meg a v i l á ­ gosságot és lassan ugy é r e z t e , hogy a r e a l i z m u s szabta hap t a r o k a lehetetlenségig szűkek és korlátozóak." * A mai angol dráma gyakorlatában Brecht f é l r e é r t é s é r e , de megértésére i s egyaránt a példák gazdag változatosságá­ v a l találkozhatunk. E vonatkozásban az alapvető kérdés a drámaírás szempontjából nyilvánvalóan az: mennyiben a l k a l ­ mas a b r e c h t i epikus dráma a mai valóság drámai tükrözésé­ r e , i l l e t v e : egyedül a b r e c h t i epikus dráma alkalmas-e e r 2.

John Russel T a y l o r . I . m . 4 7 . o .

r e a f e l a d a t r a ? Ha ebben a rendkivül komplex problémakör­ ben megpróbálunk e l i g a z o d n i , az " e p i k u s " j e l z ő e l é mindig oda k e l l tennünk a " b r e c h t i " j e l z ő t i s . Ugyanis, mint a z t éppen a mai angol dráma g y a k o r l a t a i s m u t a t j a , az epizálás önmagában i g e n kedvez a naturalizmusnak, a m i l i ő a b s z o l u ­ tizálásának, a társadalmi mozgás elhallgatásának vagy n a ­ gyon halvény tükrözésének. B r e c h t maga egyszer a z t mondot­ t a , hogy epikus színházat csak o t t l e h e t c s i n á l n i , a h o l a társadalom mozgásban v a n . Nos, az angol u j hullám k i b o n t a ­ kozása éppen annak a körülménynek t u l a j donitható, hogy a f e l s z í n a l a t t mozgásba j ö t t a mélység, hogy az addig l a p ­ pangó ellentmondások egyre inkább é r e z t e t i k hatásukat, egyre inkább törnek a f e l s z i n f e l é és a mozgás é s z l e l é s é r e hivatásuknál f o g v a érzékeny drámaírók az elsők között r e a ­ gáltak e r r e a j e l e n s é g r e . (Brechthez való vonzódásukat sok e s e t b e n , ha ösztönösen i s , n y i l v á n ez a tény i s i n d o k o l j a . ) A b r e c h t i epikus dráma l é t r e j ö v e t e l é n e k azonban a társada­ lom mozgása csak o b j e k t i v f e l t é t e l e ; a szubjektív f e l t é t e ­ l e az, hogy az i r ó ne csak homályosan é s z l e l j e , hanem b r e c h t i módon é r t s e és értelmezni i s t u d j a a társadalom mozgását. Ellenkező esetben az epizálás önmagában ürüggyé, kényelmes eszközzé v á l i k , annak érdekében, hogy a k o n f l i k ­ t u s o k a t eltüntessék, vagy j e l e n t é k t e l e n , f e l s z i n e s vagy felszínesen l á t o t t konfliktustöredékekkel pótolják, aminek következtében az epikus képsor állóképek többé-kevésbé e s e t l e g e s füzérévé mere védik. I l y en állóképekkel több e s e t ­ ben i s találkoztunk az uj angol n a t u r a l i z m u s drámáiban, például Shelagh Delaney Szerelmes oroszlánjában vagy John Arden Ugy élnek, m i n t a d l sznók cimü müvében; az á l l á s f o g ­ l a l á s , az értelmezés hiánya, a képtelenség, hogy a v a l ó ­ ságban meglátott jelenséget a társadalom mozgásának mé­ l y e b b összefüggéseibe helyezzék, szinpadképessé t u d o t t o l ­ dódni a p i t t o r e s z k m i l i ő j é v e l ható l a z a képsorban, és a mai n y u g a t i Brecht-értelmezés lehetőséget b i z t o s i t rá, bogy az i l y e n müvek i r ó i és b i r á l ó i ne az i g a z i e l ő d r e : a

naturálizmusra, hanem a s o k k a l előkelőbb és korszerűbb példaképre: éppen Brechtre hivatkozhassanak. H o l o t t B r e c h t drámáiban nyoma s i n c s az i l y e n olcsó epizálásnak; az ő e p i k u s drámája éppen a társadalmi mozgás adekvát tükrözé­ sének érdekében született meg, és az á l l á s f o g l a l á s heve, a mondául való egyértelműsége egyivü l e n d ü l e t t e l h a t j a át a képsorozatokat. Szerkesztésmódjának lényegbeli jegye a z , hogy az egyes képek soha nem e s e t l e g e s e k , hanem törvényszerüek, azaz a k o n f l i k t u s mozgásának d i a l e k t i k u s csomó­ p o n t j a i t ragadják meg érlelődésükben vagy kirobbanásukban; a v á l a s z t o t t f á z i s o k nem helyettesíthetők t e t s z é s szerint másokkal, mi g például a Szerelmes oroszlánban a képek l o ­ gikája csak h a n g u l a t i - a tmo s z f érikus, de megválasztásuk és szélesebben: magának az ábrázolt életepizódnak megvá­ lasztása i s - csupán e s e t l e g e s . Brechtnél a statikusság m i n d i g r e l a t i v ; Courage mama j e l l e m b e l i statikusságát épp az o b j e k t i v és a műben tükrözött társadalmi mozgás egyér­ telmű dinamikája e m e l i k i és t e s z i jelentékennyé; a n a t u ­ r a l i z m u s statikussága a társadalom statikusságát i s f e l ­ tételezi. A fentiekből következik, hogy az epizálás megkerülése l e h e t az elszemélytelenedéssel v a l ó küzdelem f e l v é t e l é n e k i s , h i s z e n a jelentékeny drámai t i p u s o k a t általában csak jelentékeny, a társadalom mozgását tükröző szituációkban l e h e t megteremteni, v a g y i s a megkerülés lehetősége ismét csak a naturalizmusnak kedvez. A hagyományosan "drámai" dráma - é s , természetesen, a bulvárszínház i s - a maga zártabb, e g y e t l e n k o n f l i k t u s r a és e g y e t l e n k r í z i s r e é p i t e t t , formájával f e l t é t e l e z i egy (vagy több) s z i n e s , v a ­ lamiképpen jelentékeny hős l é t e z é s é t , a k i t kiemelkedővé növel már a v á l a s z t o t t t i p i k u s - avagy, a bulvárszínház esetében, magánjellegű - k o n f l i k t u s b a n b e t ö l t ö t t centrális és a k t i v szerepe i s ; de más eszközökkel hasonló eredményre j u t a b r e c h t i epikus dráma i s . A v á l a s z t o t t , jelentékeny k o n f l i k t u s hordozója szükségképpen jelentékeny típussá i s

nő, m i v e l Brechtnél a környezet soha nem a b s z o l u t i z á l t m i ­ l i ő , hanem r e á l i s , szituációként f e l f o g o t t társadalmi bá­ z i s , amely tehát nem szürkiti e l az a l a k o k a t , hanem l e h e ­ tőséget teremt számukra, hogy akár aktivitásukban, akár passzivitásukban, valamiképpen jelentékennyé legyenek.(Nem v é l e t l e n , hogy Brecht szerepei a múltban i s , ma i s a l e g ­ nagyobb színészeket i s vonzzák.) A n a t u r a l i s t a epizálásban azonban, amelynek képei széttördelik,elaprózzák a k o n f l i k ­ t u s t , a h o l a miliő túlsúlyra emelkedik és Önmagában k i v a n h a t n i , az alakok sok h e l y z e t b e n való megmutogatásával, e s e t l e g számszerű bőségével vagy állapotuk külsőleges l á t ­ ványosságával kendőzhető e l a tény, hogy az i r ó nem t u d megbirkózni j e l e n t ő s szituáció és jelentős személyiség d i ­ a l e k t i k u s összhangjának követelményeivel. Ennek az epizáló naturalizmusnak nagy hagyományai vannak a s z u b j e k t i v e j ó szándéku társadalmi drámában, többek között például a h a r ­ mincas évek a m e r i k a i drámairodalmában. Sidney K i n g s l e y Zsákutcájában (Dead E n d 1935) például a hátborzongatóan t u l s z i n e z e t t és túlrészletezett nyomortablókon b e l ü l tömege­ sen lépnek f e l úgyszólván "mesterségük címerénél" fogva p i t t o r e s z k alakok rablógyilkos gengszter, vérbajos p r o s t i t u á l t , köpködő, tüdőbajos utcagyerek, a folyóparton f e s t e g e t ő tehetséges, munkanélküli mérnök, e l l e n s é g e i k e t barbárul szemérmetlen szertartásokkal meggyalázó, késelő huligánok s t b . - , de ezek az a l a k o k soha nem nőnek t u l a k l i s é k közhelyein, a dráma p e d i g , a sok v i h a r o s esemény, v i t a , verekedés e l l e n é r e , egységes k o n f l i k t u s és mondani v a l ó híján, egyhelyben t o p o g , szinpompás és elborzasztó vásári panorámaként .Ez a f a j t a n a t u r a l i z m u s azonban termé­ szetesen még nem h i v a t k o z o t t B r e c h t r e , és legalább a miliő megválasztásában következetes és tudatos v o l t ; szenvedé­ l y e s e n v a l l o t t a céljának a nyomor bemutatását s a nyomor okának: a k a p i t a l i s t a rendnek l e l e p l e z é s é t , és e z t a c é l t a szóban forgó drámák meg i s v a l ó s í t o t t á k . Az Ugy élnek. m i n t a disznók i r ó j a számára azonban a nyomor bemutatása t

csak a l k a l o m v o l t , amelynek kapcsán a s z i n p a d r a vázolhat egy f e s t ő i életképet, á l l á s f o g l a l á s és értelmezés nélkül. A b r e c h t i " e l i d e g e n í t ő hatásnak" külső eszközeiben való á t ­ v é t e l e , a songok vagy a maszkok alkalmazása, a közönség közvetlen megszólítása s t b . mind az á l l á s f o g l a l á s hiányát h i v a t o t t l e p l e z n i . Ugyancsak John Arden Boldog rév.iében például i g e n sok i l y e n külső eszköz mozdítja e l ő , hogy a k r i t i k u s o k egy része az Íróban lássa B r e c h t leghívebb angol k ö v e t ő j é t ; a szereplők többé-kevésbé egyénitett maszkokat v i s e l n e k , időnként songokban f e j e z i k k i g o n d o l a t a i k a t , a darab e l e j é n p e d i g a főorvos üdvözli a nézőket a "Boldog Révben" és s o r r a bemutatja n e k i k a szereplőket. Csakhogy mig Brechtnél ezek az elemek a r r a szolgálnak, hogy a néző k r i t i k a i á l l á s f o g l a l á s á t e l ő s e g í t s é k , k i b i l l e n t s é k őt a szinház "narkotizáló" mágiájából és felpezsdítsék gondol­ kodását, Ardennél mindössze funkciótlan hókuszpókusszá, f o r m a i díszítésekké süllyednek, amelyek Brecht megoldásai­ hoz l e g f e l j e b b annyiban hasonlítanak, hogy játékosságukkal meggyőzik a nézőt: "a szinház szinház". Csodát várni p e r ­ sze az i l y e n formai játékoktól nem i s l e h e t , h i s z e n szük­ ségképpen nem adhatnak többet annál, mint maga a dráma, amelynek témájáról és mondandójáról már e s e t t s z ó . Az e p i k u s dráma vonzerejének e g y i k forrása, hogy a k i d i a d a l r a j u t t a t t a , az nemcsak ragyogóan t i s z t a szemű, mély és borotva-élességü gondolkodó v o l t , hanem a XX. század egyik legnagyobb l í r i k u s a i s ; i g y aztán az érzelmi i n t e n ­ z i t á s még azokból a müveiből sem hiányzik, amelyek, az a d o t t p o l i t i k a i helyzetnél fogva, túlnyomóan értelmi ha­ tásra, sőt, e g y f a j t a puritán ridegségre törekedtek, és a songok, l i r a i betétek, pontosan meghatározott drámán b e l ü ­ l i funkciójukon t u l , autonóm k ö l t ő i é r t é k k e l i s r e n d e l k e z ­ nek. Őt f é l r e é r t ő követőinek kezén azonban ez a megoldáB i s e l t o r z u l h a t , és az u j angol drámában e r r e i s v á l t o z a t o s példákat találunk.John Arden önmagukban kétségkívül t e h e t ­ ségesen megírt songjai például, a f e n t e b b már j e l z e t t éx-

telemben, csak hozzájárulnak az "elidegenítés** öncéllá v á ­ lásához . A b r e c h t i e l i d e g e n í t é s a meggondolkodtat ás e s z ­ köze, Arden drámáiban azonban a gondolkodás nem az i r ó szellemében, az i r ó j e l e z t e irányban lehetséges, hanem csak az Í r ó e l l e n é r e ; a songok külsőleges eszközzé válnak, amelyek más formában, szervetlenül és az ötletszerűség h a ­ t á s á t k e l t v e többnyire csak e l i s m é t l i k a képeknek nem mon­ d a n i v a l ó j á t , hanem tartalmát, s u j a t leginkább csak megfo­ galmazásukban hoznak.A Brechthez szándékaiban közelebb á l ­ l ó , de tisztánlátásban - és persze tehetségben - mögötte messze elmaradó Bernard Kopsnál a songok derűs-naiv lirai b e t é t e k , amelyek funkciójukban és súlyukban egyaránt nem haladják t u l a zenés v í g j á t é k vagy az o p e r e t t énekszámait. A legközelebb a b r e c h t i l i r a sajátos természetének megér­ téséhez Brendan Behan á l l , a k i n e k e r ő t e l j e s és egyéni song­ jai e g y f e l ő l b e v a l l o t t a n és n y i l t a n h i r d e t i k más-anyaguságukat, de ugyanakkor h a n g u l a t i l a g , atmoszférikusán és t a r t a l m i l a g egyaránt a mondani v a l ó t s z o l g á l j á k , a c s e l e k ­ mény további implikációira hivják f e l a f i g y e l m e t . A Túsz s o n g j a i ebből a szempontból a Koldusopera s o n g j a i v a l r o k o ­ n o k ; a rokonság még abban i s megnyilvánul, hogy az egyes számokat az i r ó o l y a n szereplők szájába a d j a , akiknek j e l ­ leméből a songok mondandója a l i g vagy csak áttételesen kö­ v e t k e z i k , v a g y p e d i g messze túlmutat tudatosságuk fokán, v i s z o n t a dráma témáit i l y módon szerencsésen f e j l e s z t i k tovább. Az e l s ő e s e t r e kitűnő példa az üdvhadsereges G i l l c h r i s t kisasszonynak és a rendőrspicli Mulleadynek d a ­ l a , amelynek refrénje i s egy b r e c h t i motivumot fogalmaz újra: "És ha v a l a k i r e szükséged van, r á j ö s s z , /Hogy senki, ugy nem s z e r e t , mint t e önmagad."; a második lehetőségnek p e d i g sikerült megnyilvánulása a túszként e l f o g o t t a p o l i ­ t i k u s angol k i s k a t o n a bravúros songja, a "Boldog a n g o l le™ gény vagyok", amelynek utolsó strófája éppen meghökkentő és az a l a k a d o t t ságalt j ó v a l a cselekményen t u l meghoszszabbitó merészségével k e l t e t t v i s s z a t e t s z é s t a k o n z e r v a -

t i v k r i t i k á n á l : "Szeretem az én, j ó öreg R o t t i n g H i l l e m e t . /Bárhol i s bolyongok, / D e azt kívánom, bárcsak a nyavalyás n i g g e r - f i u k a t /Kirúgnák és hazaküldenék."Persze Behan ese­ tére i s v o n a t k o z i k az a megállapítás, hogy a songok sem láthatnak tovább, m i n t a darab e g é s z e , v a g y i s m i n t maga az i r ó ; és ugyanez v o n a t k o z i k a d a l o k k a l k e v e r t dráma egy másik, sikerült példájára, a Komédiásra i s , a h o l a d a l b e ­ tétek csak műfajilag emlékeztetnek B r e c h t r e , funkciójuk azonban s o k k a l szervesebb, hiszen az e l l e n p o n t o s szerkezet két, s z i n t e egyenrangú tartóoszlopa közül belőlük á l l öszsze az e g y i k , k i f e j e z v e Archie Rice sorsának tragikumát, jellemének, a megfelelő helyen e l e m z e t t , kettősségét, és ugyanakkor mesterien s ü r i t i k magukba a h i v a t a l o s propagan­ da minden mákonyos optimizmusát. Ha a n a t u r a l i z m u s a maga hasznára fordíthatja a b r e c h t i epikus dráma külső jellegzetességeit,természetesen megtehetik e z t egyéb, a b r e c h t i realizmustól többé vagy kevésbé t á v o l i irányzatok, sőt, megszelídítve ü z l e t i for­ galomba hozhatják még az uj bulvár k é p v i s e l ő i i s ; é s Brecht hatalmas p r e s z t í z s é t b i z o n y l t j a , hogy az i l y e n utánérzések a müveknek azonnal nemesi rangot biztosítanak. Robert B o l t Thomas ííore-drámáját ( A k i minden időben h e l y t á l l ) például nem egyszer nevezték az " a n g o l G a l i l e i n e k " . h o l o t t , az i r ó e r e d e t i adottságaihoz h i v e n , a dráma, bár b o n t o t t a b b s z e r ­ kesztésben, de alapvetően a hagyományos módszereket köve­ t i , méghozzá színvonalasan és tehetségesen; de elég v o l t a "Közönséges Embernek" narrátorként és kommentátorként való szerepeltetése ahhoz, hogy a mü h l v e i Brecht g l ó r i á j á b ó l l o p j a n a k fölébe egy s u g a r a t . H o l o t t ha van v a l a m i , ami Brecht legélénkebb ellenérzését v á l t o t t a volna k i , akkor az éppen a "Közönséges Ember" drámai funkciója, »tri amel­ l e t t , hogy kommentál és, i g e n szellemes megoldással, nagy kellékes-kosara segítségével gondoskodik a színváltozások­ r ó l , a lehető legellenszenvesebb formában s t a t i s z t á l Morus karrierjéhez és bukásához: a kancellár belső szolgájából

e l ő s z ö r b e é p í t e t t kém, majd az e l l e n e irányuló összeeskü­ vés színhelyének, egy vendéglőnek t u l a j d o n o s a , később Mo­ r u s börtönőre, legvégül p e d i g hóhérje l e s z , mindvégig a leglaposabb és l e g c i n i k u s a b b opportunizmussal h e l y t e l e n í t ­ ve nem Morus valóban h e l y t e l e n eszméit, hanem a hősiessé­ g e t , a bátorságot és az á l d o z a t v á l l a l á s t általában. Ez a "Közönséges Ember", a k i prológusában a z z a l i n d o k o l j a s z e ­ r e p é t , hogy "A X V I . század a 'Közönséges Emberé*. M i n t a többi század i s m i n d . " , mikor a darab végén, börtönőri funkciójában, k i j e l e n t i : "Megérti h e l y z e t e m e t , uram, nem t e h e t e k semmit; egyszerű kisember vagyok én és nem akarok mást,mint hogy ne kerüljek b a j b a ! " , t e l j e s j o g g a l f a k a s z t ­ j a Morust szenvedélyes t i l t a k o z á s r a : "Ó, én édes Jézusom1 Ezek az egyszerű kisemberek!" Hasonlóan i l l e t é k t e l e n h i ­ vatkozási forrássá v á l i k B r e c h t Osborne L u t h e r jenek e s e t é ­ ben i s , amelynek kapcsán szintén sok k r i t i k u s emlegette a G a l i l e i é l e t é t (Das Leben des G a l i l e o G a l i l e i . 1958-39); h o l o t t ebben a mühen l e g f e l j e b b csak a p l a s z t i k u s a n és i z ­ galmasan használt szinpadi szimbólumok - amelyeket B r e c h t emblémáknak n e v e z e t t - : a h a t a l m a s , s t i l i z á l t f e s z ü l e t , a tölcsérszerü alagút, vagy a hentesbárd emlékeztetett B r e c h t r e , mert h i s z e n a nagy időközt á t f o g ó , krónikászerű képsort már Shakespeare i s a l k a l m a z t a történelmi drámái­ b a n . Ami azonban a G a l i l e i l é n y e g é t : a nagy egyéniség f e j ­ lődésének és a társadalom mozgásának d i a l e k t i k u s szembe­ á l l í t á s á t i l l e t i , abban Osborne messzemenően a l a t t a maradt B r e c h t n e k , és e z t még egyes p o l g á r i k r i t i k u s o k i s e l i s m e r ­ t é k : "De, B r e c h t t e l ellentétben, Osborne nem ruházta f e l müvét a z z a l a további i n t e l l e k t u á l i s dimenzióval, amely körül a dráma kikristályosodhatnék. Nem b é l e l t e k i a t ö r ­ ténelemnek e z t a keserű dramatizálását v a l a m i átfogó k o n ­ c e p c i ó v a l , a m e l l y e l az eseményeket értelmezni t u d t a v o l ­ n a . • • A h e l y e t t , hogy a történelmet valami többé v á l t o z t a t ­ ná, e s e t l e g e s párhuzamokra támaszkodott..."^* 5.

Charles Marowitz:Osborne a t t h e c r o s s r o a d s . Man About Town 1962.január.

Ami azonban minden hivatkozás közül első hallásra t a ­ lán a leginkább meglepő: e l ő s z e r e t e t t e l v a l l j á k Brechtet e g y i k legnagyobb elődüknek az abszurdok i s . Meghökken­ tő megállapítást olvashatunk például épp a f e n t e b b i d é z e t t C h a r l e s Marowitz egy másik cikkében, amely az abszurd szinháznak Amerikában való térhódítását ü d v ö z l i , az e l ­ a v u l t társadalmi r e a l i z m u s sok évtizedes uralma után: "A dolgok csak most kezdenek megváltozni, Edward Albee és Jaok Richardson f e l l é p é s e révén, B e c k e t t , I o n e s c o , Genet, iL 1

Adamov,Pinter és B r e c h t hatásának következtében.* * A kap­ csolatkeresés azonban önmagában tulajdonképpen érthető: Brecht ugyanis a p o l g á r i társadalomnak ugyanazokat az alapvető ellentmondásait látta meg, amelyeket az abszurdok eleve elrendeltként, kiismerhetetlenként és megmásithatatlanként abszolutizálnak. I g y például a hivatkozás legfőbb a l a p j a a m i s z t i f i k á l t e l i d e g e n i t é s , amelyről az abszurdok ugy é r z i k , ők k é p v i s e l i k igazán, Brechtnél s o k k a l követ­ kezetesebben. Végtére i s Brecht i s a mindennap l á t o t t és megszokott dolgok banalitásáról és képtelenségéről akarta lerántani a l e p l e t ; és annyiban az abszurdok valóban kö­ vetkezetesebbek i s nála, hogy mindvégig megmaradnak a meg­ t a l á l t képtelenségnél, a h e l y e t t , hogy,Brecht módjára, egy magasabb értelem s z i n t é z i s e f e l é törekednének. Ionesco, Expérience du Théâtre cimü, már i d é z e t t müvében, i g y hatá­ rozza meg a szinház f e l a d a t á t : "A bábukat rángató dróto­ k a t nem álcázni k e l l , hanem még láthatóbbá, szándékoltan nyilvánvalóvá k e l l t e n n i őket, l e s z á l l v a a g r o t e s z k a l a p ­ jáig...**, és B r e c h t e t , u g y a n i t t , épp azért b í r á l j a , mert az ő szinháza " e l f o g a d h a t a t l a n keveréke igaznak és hazug­ nak", amely b i r á l a t M a r t i n E s s l i n t e r r e a megállapításra k é s z t e t i : " I g y Ionesco, B r e c h t k i t a r t ó b i r á l ó j a , valójában e z e r s z e r t e radikálisabb, e z e r s z e r t e alapvetőbb e l i d e g e n í t ő 4.

Charles Marowitz: A f t e r P l a y e r s 1963. február.

Stanislavsky.

P l a y s and

hatásra t ö r e k s z i k . I o n e s c o és E s s l i n kifogása érthető: Brecht számára a z , a m i t Ionesco "igaz"-nak nevez, t i . a f e l t á r t abszurditás, csak lépcsőfok v o l t a f e l é , ami I o n e s ­ co s z e r i n t "hamis", v a g y i s az abszurditás társadalmi f e l tételezettségének és társadalmi feloldhatóságának kimuta­ tása f e l é . Ezért b í r á l j a E s s l i n B r e c h t e t abból a szempont­ b ó l i s , hogy az e l i d e g e n í t é s t jellemábrázolásában sem t u d ­ j a maradéktalanul keresztül v i n n i , mert a néző végül még negatívan ábrázolt a l a k j a i v a l , Courage mamával, G a l i l e i v e l i s együtt érez, m i g az abszurdok t e l j e s mértékben meg t u d ­ ják gátolni a néző azonosulását a gyakran karikatúrává t o r z í t o t t alakokkal.Ebben E s s l i n n e k tökéletesen igaza v a n ; csakhogy aisít ő Brechtben b i r á l , az a humanista művészet örök és alapjában megmásíthatatlan p r i n c i p i u m a , minden i g a z i drámai emberábrázolás mércéje; Courage mamához és G a l i l e i h e z az azonosulás és az elhatárolódás ugyanolyan d i ­ a l e k t i k u s és termékeny v i s z o n y a fűzi a nézőt, mint Jágóh o z , I I I . Richárdhoz, Coriolanushoz vagy A l c e s t e - h e z . Az e l i d e g e n í t é s t ö k é l y é r e való büszkeség f o r d u l egyébként p a r o d i s z t i k u s ad absurdumba N . P . Simpsonnál, a k i , semmi­ f é l e e l v i alapon nem állván, az abszurditást a l e g g á t l á s talánabb v é g l e t e k i g h a j t j a . A Visszhangzó csengetés utolsó részében k r i t i k u s o k k a l r e n d e z t e t v i t á t saját darabjáról, közben alaposan kigúnyolva őket, ami ért müvében értelmet k e r e s n e k . A k r i t i k u s o k , Só kisasszony, Mustár ur és t á r ­ s a i k között rögtön felmerül B r e c h t neve, h i s z e n nyilvánva­ l ó , hogy szerző müve i s az elidegenítésen a l a p u l . "Só kisasszony: Egy b r e c h t i technikával van dolgunk, amely azonban ez e s e t b e n t u l f e j l ő d ö t t Brechten, nemde? - Mustár u r : T u l , és b i z o n y o s értelemben persze e l i s f e j l ő d ö t t t ő ­ l e . Mintha v a l a m i v e l hátrább e l i n d u l t v o l n a egy o l d a l c s a ­ páson, amely tovább v e z e t t e , mint ameddig Brecht e l t u d o t t

5.

M a r t i n E s s l i n . I . m. 1 0 5 . o .

j u t n i , de egészen e l l e n t é t e s irányban. - Só k i s a s s z o n y : És p e r s z e , abban a mértékben, ahogy távolodik t ő l e , szembe i s kerül B r e c h t t e l . Minél inkább túlhaladja B r e c h t e t , «rmél jobban távolodik t ő l e . s t b . Vannak o l y a n vonatkozások i s , amelyek kapcsán az a b ­ szurdok ugy é r z i k , nem szárnyalták t u l B r e c h t e t , hanem egy p l a t f o r m o n állnak v e l e . I l y e n például a h i r e s "non-communication"-elmélet, az emberek egymás k ö z ö t t i kapcsolatá­ nak lehetetlenülése, aminek iskolapéldáját és előképét az abszurdok f ő l e g a k o r a i Brecht-darabokban, például a Nagyvárosok sűrűjében (Im D i c k i c h t der Städte. 1923) cimü műben l á t j á k , t u d a t o s a n mellőzve Garga és S h l i n k f u r c s a kapcsolatának társadalmi bázisát ( i g a z , ez a társadalmi f e l t é t e l e z e t t s é g ebben a k o r a i műben valóban még csak sejtelmesen, b i z o n y t a l a n u l j e l e z v e van j e l e n ) ; és h i v a t ­ koznak Egy fő - az egy főre (Mann i s t Mann. 1926) i s , mint amely a z t b i z o n y l t j a , hogy az ember minden körülmények kö­ z ö t t , jelleméből fakadóan, bármilyen más emberré á t v á l t o z ­ tatható, h o l o t t a f o l y a m a t társadalmi t a r t a l m a i t t már v i ­ lágos, noha az ember szerepe kétségkívül még meglehetősen mechanizált és némi l e e g y s z e r ű s í t é s t ő l sem mentes. E h i ­ vatkozások alapján i s m e r i e l M a r t i n E s s l i n i s Brecht c s o r ­ b í t a t l a n nagyságát és e r r e é p i t i f e l a maga téves voltában legkövetkezetesebb, legkerekebb, első hallásra valóban mellbevágó Brecht-értékelését: "Brecht egyike v o l t az ab­ szurd szinház első mestereinek és példája azt m u t a t j a , h o g y a tézisdráma nem p o l i t i k a i tartalmán á l l vagy b u k i k , hanem k ö l t ő i igazságán, amely t u l van minden p o l i t i k u m o n , m i v e l az i r ó személyiségének sokkal mélyebb r é t e g e i b ő l f a k a d . Brecht személyiségében nagy adag a n a r c h i a és kétségbeesés r e j l e t t . Ennélfogva a kép, amelyet a k a p i t a l i s t a v i l á g r ó l nyújtott, még p o l i t i k a i l a g e l k ö t e l e z e t t korszakában is alapvetően n e g a t i v ( v a g y i s d e f e t i s t a - Sz. Sz. J . ) és ab­ szurd v o l t : a Jó embert keresünk v i l á g á t ostoba i s t e n e k kormányozzák, a PuntiIáé egy c h a p l i n l bohózat! ö t l e t r e M

épül, a Kaukázusi krétakörben p e d i g az igazság csak a l e g valószinütlenebb v é l e t l e n segítségével győzedelmeske­ d i k . " * I l y módon aztán az ujabb generáció l e g e l l e n t é t e sebb szemléletű k é p v i s e l ő i között i s e l l e h e t mosni a sza­ kadékot, és ebből a szempontból i g e n jellemző egy német k r i t i k u s elemzése A r n o l d Weskerről egy c i k k b e n , amely e l ­ mét épp a Koldusopera ( D i e Dreigroschenoper. 1928) egy songjától kölcsönziÏ "Valójában, a dolgok mélyén azonban Wesker a z z a l a nagy és végzetes nehézséggel v i a s k o d i k , amely meggátolja, hogy ember és ember között megértés,igaz i k a p c s o l a t j ö j j ö n l é t r e - és i t t A r n o l d Wesker, a f i a t a l angol drámairónemzedék l e g h i v a t o t t a b b r e a l i s t a tehetsége 6

szorosan t a l á l k o z i k

H a r o l d P i n t é r r e l , a mozgalom l e g f i n o -

n mabb k ö l t ő i e g y é n i s é g é v e l . " ' * H o l o t t , ha H a r o l d P i n t e r v a ­ l a m i b e n közeledik Weskerhez, és annak közvetítésével B r e c h t h e z , más szóval a realizmushoz, ugy az éppen az a homályos, lebegő - egyébként némileg épp b r e c h t első d a ­ r a b j a i r a emlékeztető - t e n d e n c i a , hogy a veszélynek nevet a d j o n , és az egymás k ö z ö t t i emberi érintkezés lehetetlenü­ lésének i g a z i e r e d ő i t megkeresse. Brechthez az ut nem az abszurd szemlélet elmélyítésén, hanem s r ^ a k áttörésén k e ­ resztül vezet. Az e d d i g i e k b e n arról v o l t szó, hogy mely irányzatok élnek v i s s z a B r e c h t nevével, k i k kendőzik e l az ő egyre növekvő p r e s z t í z s é v e l saját fogyatékosságaikat. A probléma legérdekesebb része azonban kétségkívül a z , hogy m i t t u d a d n i a b r e c h t i e p i k u s dráma a mai r e a l i s t a drámairásnak? B r e c h t halála után a l i g néhány évvel még k o r a i és megala­ p o z a t l a n v o l n a az i l y e n mérlegkészítés, h i s z e n e z t a kér­ dést c s a k i s a müvek, a drámairól g y a k o r l a t döntheti el; néhány vonatkozásáról azonban már az e d d i g i e k alapján i s formálhatunk magunknak véleményt. M i v e l minden drámairó 6. M a r t i n E s s l i n . I . m. 275. o . 7. J u l i a n Exner; Die Verhältnisse s i n d n i c h t so. F r a n k ­ f u r t e r Rundschau I 9 6 0 , szeptember 12,

maga t e r e m t i meg magának dramaturgiáját, az e p i k u s dráma sajátosan b r e c h t i formája minden b i z o n n y a l megteremtőjével együtt sírba s z á l l t } a m e l l e t t a b r e c h t i epikus dráma o l y a n szervesen kapcsolódott egy bizonyos, rendkívül s p e c i á l i s társadalmi-politikai korszakhoz, hogy a társadalmi, h e l y z e t fejlődése a leghívebb követők számára i s módositásokat hoz magával. Kétségtelen azonban, hogy az epikus és l i r a i e l e ­ meknek a drámában való f o k o z o t t térhódítása m e g f e l e l a társadalmi viszonyok bonyolultabbá válásának, és ez a h e l y z e t éppen a b r e c h t i szellemű epikus elemeknek kedvez v a g y i s a korszerű, b r e c h t i szellemű epizálás elválasztha­ t a t l a n u l összefügg a társadalmi mozgás felismerésével és h e l y e s é r t é k e l é s é v e l . Ha azonban a z t mondjuk, hogy a v a l ó ­ ság egyre többrétű, egyre komplexebb k o n f l i k t u s a i t nehe­ zebb e g y e t l e n i n t e n z í v , egy személyben maradéktalanul meg­ testesülni képes k o n f l i k t u s b a n sűríteni, ez a meghatározás semmiképpen nem j e l e n t é r t é k í t é l e t e t , nem j e l e n t i a z t , h o g y a b r e c h t i szellemű epikus dráma a "könnyebb** u t a t v á l a s z t ­ j a , éppen ellenkezőleg: Brecht a valóság legmélyebb, l e g ­ döntőbb k o n f l i k t u s a i t r a g a d t a meg müveiben, és megtalálni azokat a k o n f l i k t u s o k a t , azokat a témákat, amelyek epikus feldolgozást k i v a n n a k , éppoly nehéz, i l l e t v e épp o l y a n b i z t o s szemléleti a l a p o t k i v a n , mint a hagyományosabb drá­ mai formában i s t e l j e s értékűen kibontható konfliktusok felkutatása. Mindkét esetben, a v i l á g n é z e t i biztonság m e l ­ l e t t , változatlanul döntő attribútum a drámairónak a v i l á g megváltoztatására irányuló szenvedélye, az a szenvedély, amely Brecht müveiben az i n t e l l e k t u á l i s és az érzelmi h a ­ tások egyensúlyát mindenkor b i z t o s í t j a . Hogy az igazán b r e c h t i szellemű epikus dráma soha nem l e h e t n a t u r a l i s z t i ­ kus állókép vagy képsorozat, hanem mindenkor i g a z i drámai élményt ad, a z t az dönti e l , hogy a társadalom mozgásából m e r í t i i h l e t é t és mondanivalóját, v a g y i s alapvetően ugyan­ a z t a funkciót t ö l t i be, m i n t a jó "drámai" dráma, csak részben más, a mai valóság k o n f l i k t u s a i n a k egy részéhez jobban megfelelő eszközökkel.

A mad. angol drámán belül a leginkább b r e c h t i szellemű i l y e n értelemben minden b i z o n n y a l A r n o l d Wesker Mindenhez sültkrumplit cimü müve, amelyben az i r ó nem e g y e t l e n "egy­ szerű", egy központi hőshöz és e g y e t l e n krízishez k ö t ö t t k o n f l i k t u s t a k a r t f e l d o l g o z n i , hanem egy b o n y o l u l t f o l y a ­ mat feltárására törekedett: hogyan k i v a n a polgári állam­ gépezet megtörni és a maga képére formálni egy csapat f i ­ a t a l e m b e r t . A probléma még t e m a t i k a i vonatkozásokban i s i d é z i a m e s t e r t , elsősorban az Egy f ö - az egy f ö cimü paraboláját; m i n t k o n f l i k t u s , kétségkívül i g e n j e l e n t ő s , és természeténél fogva megkívánta az e x t e n z i v , epizáló áb­ rázolásmódot. B r e c h t közvetlen hatása több motívumban i s n y i l v á n v a l ó . P i p , az u r i f i u visszatérése osztályának kebe­ lébe szemléletesen fejeződik k i abban a j e l e n e t b e n , amely­ ben a t i s z t i egyenruhát f e l ö l t i , és i t t a párhuzam a G a l i l e i é l e t e h i r e s pápa-öltöztetési j e l e n e t é v e l eszmeileg is, f o r m a i l a g i s szembeszökő. J e l l e g z e t e s e n b r e c h t i és problematikájához i g e n adekvát módszert alkalmaz Wesker akkor i s , amikor egyes képekben mellékszereplői i s önálló drámai é l e t r e k e l n e k , és a maguk autonóm,a két f ő s z e r e p l ő , Chas és P i p közvetlen drámai konfliktusától független meg­ n y i l a t k o z á s a i v a l v a r i á l j á k , mélyitik e l , s tárják f e l m i n ­ den o l d a l r ó l a mü alapkonfliktusát. I l y e n , kitűnően meg­ o l d o t t r é s z l e t például a k i l e n c újonc egyikének, a skót Andrew McClure-nak, és a repülőtisztnek dialógusa, amely­ b ő l egyébként a P u n t i l a témájának visszhangját i s k i h a l l ­ h a t j u k , amint az a dialógus befejező r é s z l e t é b ő l i s k i v i ­ láglik: "TISZT: . . . M i maga c i v i l b e n ? - ANDREW: E l e k t r o t e c h n i k u s , uram. - TISZT: Az én apám i s e l e k t r o t e c h n i k u s v o l t . Zongo­ rázni i s t u d o t t . Igazán nagyon szépen j á t s z o t t . Tragikus v o l t - i s t e n e m , micsoda tragédia. - ANDREW: B a l e s e t é r t e , uram? - TISZT: Mert maga i g y képzeli a t r a g é d i á t , mi? Az én apámat nem i l y e n b a l e s e t é r t e ; nem i s érhette, a gyár, a h o l d o l g o z o t t , az övé v o l t . Az o l y a n embereket, m i n t ő,

másfajta b a l e s e t e k é r i k . A megfoghatatlan b a l e s e t e k . Nem, az ő keze h a l á l á i g finom maradt, és ő,amikor csak t e h e t t e , gyengéden f u t t a t t a végig a billentyűkön, csakhogy s e n k i nem h a l l g a t t a meg. Ez v o l t a tragédia, Andrew. Senki nem h a l l g a t t a meg - legföljebb négy f i g y e l m e t l e n kölyök, és egy buta asszony, a k i az egészet ostobaságnak t a r t o t t a . I s t e n e m , Andrew, hogy i r i g y e l t e m én ezt az embert. Mennyi s z e r e t e t e t vásárolhattam v o l n a én egy i l y e n tehetségen. Az emberek nem egykönnyen k ö l t i k e l a szeretetüket; csak akkor f i g y e l n e k f e l ránk, csak akkor szeretnek, ha a k e ­ zünkben, az ajkunkon vagy az ecsetünkben varázslat v a n . Ha s z e r e t egy művészt, e l f e l e d k e z h e t saját b a j a i r ó l , h a l l ­ j a , Andrew? Elszakadhat régi önmagától és u j emberré v á l ­ h a t . Maga soha nem a k a r t u j ember l e n n i , Andrew? (Kezét McClure térdére t e s z i . ) - ANDREW: Kérem, uram, hagyja e z t . - TISZT: (megváltozott hangon) Soha ne hivatkozzék erre a beszélgetésre, ne h i g y j e , hogy a barátja l e s z e k . Nemcsak hogy megijesztem, vannak más módok i s - jobb l e s z , ha m i n ­ den részvétét m e g t a r t j a önmagának...'* Noha Wesker müvének elemzése során rámutattunk, hogy az á l t a l a k i e m e l t hős, P i p problémájának megformálásában vannak nem meggyőző mozzanatok, mégis, a Mindenhez s ü l t k r u m p l i t példája a z t m u t a t j a , hogy bizonyos k o n f l i k t u s o k ábrázolásában a b r e c h t i életmű tanulságai m e l l e t t nem l e ­ h e t e l m e n n i . Ugyanakkor Wesker példája i s b i z o n y l t j a , hogy a b r e c h t i parabola korántsem o l y a n könnyű műfaj, m i n t so­ kan h i s z i k . Bamber Gascoigne például i d é z e t t monográfiájá­ ban k i f e j t i : "Sok modem drámairó választja a z t a megol­ dást, hogy kompromisszumot t e r e m t a nagyon általános és a nagyon különös k ö z ö t t , és müvei színhelyéül f a l v a k a t és kisvárosokat v á l a s z t , amelyek, a darab érdekében, l e z á r t egységeknek tekinthetők. Minden v i l á g i t e k i n t é l y összpon­ t o s u l h a t a polgármesterben, a pap kényelmesen képviselheti az egész egyházat, és a város f a l a i n belül az é l e t olyan dúsan és szimbolikusan f o l y h a t , ahogyan csak a drámairó kívánja. Kezében van az egész emberiség, könnyen kezelhető

és m e g h i t t e n ismerős s z i n t e n . " * Ez a megoldás, amelyre a szerző példaként a Jé embert keresünk, az öreg hölgy l á ­ togatása (Der Besuch d e r a l t e n Dame. 1955) és a Musgrave őrmester tánca cimü müveket hozza f e l , kétségkívül b i z t o ­ s i t előnyöket az ábrázolás számára, de a l a p f e l t é t e l e - és i t t e l é g , ha csak a Gascoigne i d é z t e szerzőket á l l í t j á k szembe egymással, Ardent B r e c h t t e l és Dürrenmattal - az, hogy a parabolában valóban a valóság lényeges összetevői sűrűsödjenek össze, a k o n f l i k t u s két pólusára valóban a valóságban egymással szembenálló erők kerüljenek. Ezért s i k e r ü l t parabola a Mindenhez sültkrumplit, és ezért nem s i k e r ü l t például B e m a r d Kops P e t e r Mann álma cimü müve, amely az atomháború parabolájának szánódott, anélkül, hogy a szerző a háború és a béke e r ő i t a valóságban f e l i s m e r t e v o l n a ; mint ahogy, más, elsősorban művészi okokból", nem l e t t t e l j e s értékű parabola a Konyha sem, a h o l v i s z o n t Wesker t u l szorosan tapadt a színhely naturális vonásai­ h o z , amit Brecht a Jó embert keresünk Szecsuánjának v o n a t ­ kozásában például pontos művészi arányérzékkel e l k e r ü l t . Másfelől, a mai drámairodalom és benne a mai angol dráma példája a z t i s b i z o n y l t j a , hogy a hagyományos, "drá­ mai" dráma a maga t i s z t a formájában vagy az epikus dráma egyes elemeinek á t v é t e l é v e l ma i s egyenértékűen alkalmas l e h e t a valóság bizonyos k o n f l i k t u s a i n a k tükrözésére. A drámai dráma i r á n t i közkeletű lenézés nem i d e g e n az angol u j hullám egyes k é p v i s e l ő i t ő l sem; éppen John Arden j e l e n ­ t e t t e k i : "Valószínűleg e rémségesen ócska scène à f a i r e ek hiányából e r e d , hogy o l y sok modern müvet vádolnak t ö k é l e t l e n szerkesztéssel."^* Ez a megvetés nyilvánvalóan abból ered, hogy a "kulináris" műfajok, a bulvárdráma, s ő t , a " t h r i l l e r " , vagyis a bűnügyi játék i s a századfor­ duló óta s z i n t e k i v é t e l nélkül a r a c i n e - i b s e n - s c r i b e - i 8. 9.

Bamber Gascoigne. I . m. 8 6 . o. London Mr^azine I 9 6 0 , j ú l i u s .

drámatechnika kiaknázásán a l a p u l n a k , m i v e l i n d i v i d u a l i s t a , az embert a társadalomtól többé-kevésbé leválasztó és csak önmagában ábrázoló szemléletük, a minél látványosabb hősök és szituációk többé-kevésbé öncélú keresése a l e g j o b b a n ezen a szerkezeten belül t u d érvényesülni. A drámairoda­ lom eleven g y a k o r l a t a azonban azt m u t a t j a , hogy az i b s e n i szerkezetbe a d o t t esetben ma i s bele t u d férni a v i l á g , amint e z t a legreprezentatívabb módon A r t h u r M i l l e r drá­ mái , az Édes f i a i m ( A l l My Sons. 194-7), a Salemi b o s z o r ­ kányok, a P i l l a n t á s a h í d r ó l bizonyitják; és e s z e r k e s z ­ tésmódnak nem érvényességét c á f o l j a , csak egyenrangúságát illusztrálja az a körülmény, hogy az Ügynök halálában M i l l e r i s , a k o n f l i k t u s extenzívebb j e l l e g é n é l f o g v a , a l ­ kalmazott e p i k u s megoldásokat. De ugyanezt bizonyítják magának Brechtnek i s az o l y a n alkotásai, mint a C a r r a r asszony puskái ( D i e Gewehre der Frau C a r r a r . 1937) vagy a Rettegés birodalmának ( F u r c h t und Elend des I I I . Reiches. 1935-1938) o l y a n k i s remekmüvei, m i n t a S p i c l i (Der S p i t z e l ) . amelybe a fasizmus egész társadalmi és p o l i t i k a i természetrajza b e l e f é r t ; a mai angol drámán belül p e d i g a "drámai" dráma egyenrangúságát olyan s i k e r ü l t , magas s z í n ­ vonalú müvek bizonyitják, m i n t Wesker Gyökerek. Robert B o l t Cherry virágzása vagy Osborne George D i l l o n s í r f e l ­ i r a t a cimü drámái. És v é g ü l : ugyanezt m u t a t j a a s z o c i a l i s ­ t a r e a l i s t a dráma e d d i g i hagyománya i s , amelyben megtalál­ h a t j u k mind az e p i k u s , mind a drámai dráma megoldásait, i l l e t v e a kettő kombinációit i s , az Arisztokratáktó 1 ( A r i s z t o k r a t i . 1 9 3 4 ) és az O p t i m i s t a t r a g é d i á t ó l (Optimiszticseszkaja t r a g e g y i j a . 1932-33) a Ljubov Jarovaján (1925) át a Vászja Zseleznováig (1910) vagy az Egy é j s z a ­ káig (Odna nocs. 1 9 4 4 ) . Az u j angol dráma jelentőségének e g y i k bizonysága é p ­ pen a z , hogy r ö v i d , nyolc éves fejlődése a l a t t k i c s i b e n máris süritve t u d t a tükrözni a korunkra alapvetően j e l l e m ­ ző drámairól gondokat, és gazdag anyagot s z o l g á l t a t á l t a -

lánosabb érvényű következtetések levonáséra, n e g a t i v és p o z i t i v értelemben egyaránt. Gyakorlata é l ő bizonyság r á , bogy Brecht módszere nem általános panaceaj a már e l k é ­ szült müvek tanúsítják, hogy e g y f e l ő l , Brecht mögött i g a ­ zán azok állnak, a k i k az epikus dráma eszközeit a valóság jelentős k o n f l i k t u s a i n a k feltárására alkalmazzák s e z á l t a l a v i l á g megváltoztatására mozgósítanak; másfelől p e d i g , közvetett formában, a r r ó l i s v a l l a n a k , hogy az igazi B r e c h t , a s z o c i a l i s t a - h u m a n i s t a drámaíró mögé j o g g a l s o r a ­ kozhatnak f e l azok i s , a k i k más módszerekkel, a drámai dráma hagyományosabb, de ma i s állandó megújulásra képes eszközeivel törnek ugyanerre a c é l r a .

I V . KÉRDŐJELEK SOKASÁGA Végezetül feltehetjük a kérdést: mi hát az i g a z i j e ­ lentősége a mai a n g o l drámai mozgalomnak, amely v é g l e t e i e l l e n é r e , heterogén voltában i s ez idő s z e r i n t még egysé­ gesnek tekinthető, f ő e l e m e i , a "düh", v a g y i s az elsőren­ dűen társadalmi érdeklődés és társadalmi indítékú e l é g e ­ detlenség m i a t t . M i a z , amit a mozgalomnak s i k e r ü l t megva­ l ó s í t a n i a , m i a z , amiben a f e l a d a t o k mögött maradt, és mennyiben tekinthetők eredményei i s , k u d a r c a i i s szélesebb, általánosabb jelentőségüeknek? Annyi első l á t á s r a i s nyilvánvaló,hogy az " u j hullám" áradása több komoly drámaírói tehetséget h o z o t t a f e l s z í n ­ r e . John Osborne, A r n o l d Wesker, Brendan Behan, John W h i t i n g , Robert B o l t , John Arden, H a r o l d P i n t e r , kisebb mértékben John Mortimer és Shelagh Delaney i s , szemléleti és művészi különbözőségeiktől most e l t e k i n t v e , v i l á g v i ­ szonylatban i s Í g é r e t e s tehetségek, a k i k k e l immár a l e g ­ igényesebb j e l e n k o r i drámatörténészéknek i s számolniok k e l l . Es a mozgalom rövid n y o l c esztendeje a l a t t máris s z ü l e t e t t tollúkból néhány o l y a n dráma, amely remekműnek ugyan nem nevezhető, dé amelyet eszmei és művészi erényei­ nél fogva hibái e l l e n é r e i s mindenképpen érdemes műsorra tűzni; elsősorban Osborne három jelentősebb müve, a Nézz v i s s z a h a r a g g a l , a Komédiás és a George D i l l o n s í r f e l i r a ­ t a . Weskertől legalábbis a Gyökerek és a Mindenhez s ü l t ­ k r u m p l i t .Robert B o l t Cherry virágzása. Brendan Behan Tusz, John W h i t i n g ördögök. Shelagh Delaney Egy csepp méz cimü müve; de ha az abszurd színházat korlátaiban és esetleges lehetőségeiben egyaránt r e p r e z e n t a t i v e n a k a r j u k b e m u t a t n i ,

Ionesco m e l l e t t elsőnek világviszonylatban i s Harold P i n t e r e d d i g i o e u v r e - j e kínálkozik példa gyanánt, és na a mai n a t u r a l i z m u s j e l l e g z e t e s s é g e i t egy i g e n eredeti, szuggesztív és érdekes problematikájú művön b e l ü l akarjuk f e l t á r n i , meggyőző választásnak mutatkozik a súlyos szem­ l é l e t i fogyatékosságaiban i s figyelemreméltóan tehetséges John Arden müvei közül a Musgrave őrmester tánca. Ami azonban d r a m a t u r g i a i szempontból az egyes müvek é r t é k e i n é l i s f o n t o s a b b : mi a mozgalom n y o l c évének á l t a ­ lános mérlege, m i t árul e l az u j angol dráma g y a k o r l a t a a mai valóság drámai ábrázolásának lényeges problémáiról? És ugyanennek a kérdésnek egy másik o l d a l a i van-e o l y a s m i , a m i t ezekből a tanulságokból a s z o c i a l i s t a országok drámaí r á s a i s felhasználhat? A f i a t a l a n g o l irók nyilvánvalóan a m a i k a p i t a l i z m u s drámai ábrázolásának problémáival viaskodnak, de ez önma­ gában nem j e l e n t i a z t , hogy a s z o c i a l i s t a v i l á g művészete ne t a n u l h a t n a próbálkozásaikból, h i s z e n a két rendszer k ö ­ z ö t t éppannyira n i n c s k i n a i f a l , mint ahogy a m u l t és a j e l e n között s i n c s e n . E r n s t F i s c h e r n e k Marx nyomán a k l a s z s z i k u s o k mai hatásának kérdését i s boncolgató nagyszerű tanulmányában egyetemes érvényű d e f i n í c i ó j á t találhatjuk meg ennek a problémának: "Nyilvánvalóan ugy v a n , hogy a művészet mindenkor időhöz k ö t ö t t ugyan, a valóságot akként ábrázolja, ahogyan az egy-egy társadalmi a l a k z a t f e l f o g á ­ sának, követelményeinek, szükségleteinek ós reményeinek m e g f e l e l , de egyszersmind t u l i s megy ezeken a korlátokon és egy-egy a d o t t történelmi p i l l a n a t b a n egyben az e m b e r i ­ ség fejlődésének és a haladásnak mozzanatait i s k é p v i s e l i . Az osztályharcok, az a sok ugrásszerű f e j l ő d é s és átmenet, a társadalom szerkezetének mindmegannyi metamorfózisa ne tévesztéssé a szemünk e l ő l a folyamatosságot; mint maga a v i l á g , az emberiség történelme sem csak ellentmondásokkal t e l i d i s z k o n t l n u u m . hanem kontinuum i s . . . És minél többet ismerünk meg a l á t s z ó l a g feledésbe merült művészetből, a n -

nál világosabban szemünk e l é t á r u l , hogy ml a z , ami t o ­ vábbható an közös mindeme sokféleségben - és i g y töredékről töredékre mindez emberiséggé á l l össze előttünk. " * A k a ­ p i t a l i s t a valóságot ábrázoló drámák l e g j o b b j a i nemcsak azért hatnak a s z o c i a l i s t a világban i s , mert a k a p i t a l i s t a múltra emlékeztetnek, h i s z e n e r r e a múltra a közönség egy­ r e jelentősebb r é t e g e i mér nem i s emlékezhetnek; hanem a z é r t , mert az emberi életnek, az ember és a társadalom v i ­ szonyának nagy, végső kérdéseit f e s z e g e t i k konkrét, korhoz kötött k o n f l i k t u s a i k kapcsán, és a maradás e r ő i t l e l e p l e z ­ v e , a f e j l ő d é s e r ő i t vagy e l e m e i t pártolva egyben az i g a z i emberi értékek m e l l e t t állnak k i . Az a rugalmasság, az az arcváltoztatásra, hangsulymódosulásokra való képesség, amelyről a nagy k l a s s z i k u s alkotások elemzésében o l y sok szó e s i k , c s a k o l y a n müvek esetében érvényesülhet,amelyek az E r n s t P i s c h e r - i kontinuumot és d i szkontinuumot a maga d i a ­ l e k t i k u s , ellentmondásos egységében eleve magukban f o g l a l ják.Ugy tűnik,hogy a p o l g á r i társadalom fejlődésének j e l e n f á z i s a kedvez a kontlnuum és a d i s z k o n t l a u um egysége i r á n ­ t i érzék kibontakozásának. Természetesen n i n c s szó a r r ó l , mintha a v é g l e t e s , a létfenntartás lehetőségét i s k é t s é ­ gessé tevő nyomor időszakában nem l e h e t n e általános é r v é ­ nyű müveket Í r n i , o l y a n o k a t , amelyek é r z é k e l t e t i k az i r ó á l l á s f o g l a l á s á t a r r a a h e l y z e t r e vonatkozóan i s , ami k o r nem a létfenntartás v e s z é l y e z t e t e t t s é g e az alapvető p r o b ­ léma: a g y a k o r l a t azonban, amint e r r ő l az u j angol n a t u r a ­ lizmus elemzése kapcsán i s e s e t t szó, a z t m u t a t j a , hogy az i l y e n viszonyok általában kedveznek a n a t u r a l i z m u s n a k , legalábbis az o l y a n drámákban, amelyek a társadalmi h e l y ­ z e t e t az elnyomottak szemszögéből, az ő környezetükben áb­ rázolják; e r r e v a l l mind a Z o l a - k o r a b e l i n a t u r a l i s t a drá­ mának, mind a harmincas évek amerikai társadalmi drámájá­ nak g y a k o r l a t a , és épp a m a i angol dráma n a t u r a l i s z t i k u s 1.

Ernst F i s c h e r : A művészet I960, december.

funkciójáról.

Nagyvilág

irányzata i s . Az általánosabb érvényű problémákat az irók o l y a n k o n f l i k t u s o k k a l kapcsolatban v e t i k f e l . amelyeknek bősei már k i s z a b a d u l t a k az éhhalál fenyegetéséből; e z t m u t a t j a a s z o c i a l i s t a r e a l i s t a dráma példája csakúgy, m i n t a j e l e n k o r i dráma k r i t i k a i r e a l i z m u s a , s ő t , még az a b s z u r ­ dok g y a k o r l a t a i s . Ez utóbbiak, az e l l e n t é t e s póluson gondoljunk csak v i s s z a Adamov "gyógyitható-gyógyithatatl a n " - a n t i t é z i s é r e - , a nyomor szorításából való k i s z a b a d u ­ l á s t ugy értelmezik, m i n t lehetőséget, hogy az ember rá­ döbbenjen a maga végső, m e t a f i z i k a i nyomorára, v a g y i s az éhség magányát csak átvezető láncszemnek t e k i n t i k az em­ b e r általános,örök magány-tudatának felébredéséhez. És i t t v á l i k a mai a n g o l dráma problematikája számunkra i s érde­ kessé és tanulságossá, h i s z e n az a magány, amelyet például Osborne és Wesker drámái f e l v e t n e k , nem az éhség, de nem i s a m e t a f i z i k a magánya, hanem a j ó l l a k o t t emberé, a k i közömbössé v á l i k a társadalom problémáival, a k o l l e k t i v é l e t k é r d é s e i v e l szemben. Az elkispolgáriasodás j e l e n s é g e , bár más társadalmi értelemben, a s z o c i a l i s t a világban i s f e l l e l h e t ő . A k a p i t a l i z m u s b a n e g y f e l ő l a termeles anarchiá­ j a , a k a p i t a l i z m u s meg nem változtatható törvényszerűségei az é l e t s z í n v o n a l emelkedését vagy tartósságát állandóan v e s z é l y e z t e t i k ; másfelől azonban a k a p i t a l i s t a állam érde­ k e i n e k m e g f e l e l egy bizonyos életszínvonal b i z t o s í t á s a , ha az együtt j á r az elkispolgáriasodás s a l , vagyis az emberek magukba zárkózásával, a közügyek i r á n t i közönyével. A szo­ c i a l i z m u s b a n v i s z o n t a f e j l ő d é s menete b i z t o s í t j a az é l e t ­ színvonal emelkedését, de másfelől éppen a f e j l ő d é s l é n y e ­ ge á l l szemben a közönnyel és az önzéssel, sőt, a haladás mértéke éppenséggel függvénye az emberek k ö z é l e t i érdeklő­ désének es aktivitásénak. Az elkispolgáriasodás egyéni i n ­ dítékai és tünetei azonban az egyes emberek vonatkozásában mindkét rendszerben hasonlóak,és e z é r t f e l t é t l e n ü l érdekes megvizsgálni, hogyan nyilvánul meg é3 milyen bírálatokat v á l t k i az elkispolgáriasodás jelensége a k a p i t a l i s t a o r ­ szágok dráma irodalmában.

Az alapvető különbséget természetesen a bírálatnak éppen a t a r t a l m a j e l z i : mig a s z o c i a l i s t a rendszerben az elkispolgáriasodás e l l e n a társadalmi r e n d érdekében küz­ denek, a k a p i t a l i z m u s b a n - és e z t mutatják az u j angol dráma l e g j o b b törekvései - a r r ó l van szó, hogy a közöny­ t ő l , az elzárkózástól való megszabadulás követelése szük­ ségképpen a társadalmi rend e l l e n f o r d u l . Jimmy P o r t e r dühe, az angol u j hullám alapélménye, t i l t a k o z á s a társa­ dalom e l l e n és egyben kétségbeesett tapogatózás o l y a n esz­ mények után, amelyek a közöny lerázását elősegíthetnék. Wesker müveiben i s állandóan v i s s z a t é r a kérdés: mi az,ami több az autónál, a családi háznál és a t e l e v í z i ó n á l , mi az, ami az emberi é l e t e t értékkel és t a r t a l o m m a l t ö l t h e t i meg?Ezért i s érezzük az ő problémafelvetésüket a mai angol dráma legjelentősebb kezdeményezésének; de hasonló kérdé­ sek rezegnek néhány társuk müveiben i s , például Bernard Kops és Shelagh Delaney alkotásaiban, csak o t t a p o z i t í v eszmények kutatása, i l l e t v e f e l v i l l a n t á s a h e l y e t t a p r o b ­ léma belevész a romantikus a n t i k a p i t a l i z m u s n o s z t a l g i k u s panaszába. Most, amikor a végső mérleg f e l á l l í t á s á v a l próbálko­ zunk, f e l k e l l azonban v e t n i egy alapvető kérdést, amely harmonizál a bevezető f e j e z e t kiinduló t é t e l é v e l : az angol " j ó l é t i állam", minden kétségtelen a n y a g i vivmányával, az életszínvonal emelkedésével, a munkalehetőségek szaporítá­ sával együtt, lényegében és elsősorban k a p i t a l i z m u s , k i ­ zsákmányoláson alapuló társadalmi r e n d . Azok a jószéndéku, szenvedélyes f i a t a l művészek, a k i k 1956 óta egyre nagyobb számban kiáltják v i l á g g á tiltakozásukat a jóléti állam e l é g t e l e n s é g e i , az emberi értékekre való n e g a t i v hatásai, az á l t a l a t á p l á l t kártékony i l l ú z i ó k e l l e n , e z t az a l a p ­ vető kérdést, annak minden következményével együtt, nem i g e n t i s z t á z t á k magukban. Nekünk azonban, hogy az u j angol hullám helyét legalább i d e i g l e n e s érvénnyel meghatározhas­ suk, az e d d i g i elemzések és megállapítások fényében még egyszer meg k e l l vizsgálnunk e z t a problémát. Az egyes

- 179 -

Írók munkás a ágának elemzése a z t m u t a t j a , hogy a j ó l é t i állam általában kitűnően é r z é k e l t jelenségeinek s z i l a j vagy r e z i g n á l t b í r á l a t a , az a társadalmi fogantatású e l é ­ gedetlenség, amely még az a n g o l abszurdban i s megtalálható és P i n t é r t ő l Weskerig egyre emelkedő határozottságot mu­ t a t , nem n y u g s z i k azon a s z i l á r d felismerésen, hogy a b í ­ r á l t jelenségek nemcsak egy e l v o n t , sajátos képlet: éppen a " j ó l é t i állam", hanem átfogóan és mélyebben a k a p i t a ­ l i z m u s j e l e n s é g e i , annak többé vagy kevésbé módosult f o r ­ mában megnyilvánuló ellentmondásaiból fakadnak* Áz i r ó k szubjektív művészi becsületessége ezért csapódik l e , p a ­ r a d o x módon, a n a t u r a l i z m u s r a való hajlamban: a tüneteket merészen és sokszínűen r e g i s z t r á l j á k , de nem tudják, nem akarják vagy nem m e r i k azokat egyértelmű o s z t á l y g y ö k e r e i ­ k i g v i s s z a v e z e t n i , és e z t a p o l g á r i k r i t i k a i s azonnal nyugtázza - e l é g t é t e l l e l , de nem minden j o g c i m nélkül. B i ­ zonyos f e r d í t é s s e l i s alapvető problémára t a p i n t rá p é l ­ dául Katharine J« Worth Osborne-ról i r o t t elemző tanulmá­ nyában: "Mégis, Osborne-nak 'társadalmi r e a l i s t a k é n t ' való meghatározása f é l r e v e z e t ő . . . összehasonlítva Shaw-val, a k i az o l y a n színmüvekben, m i n t például a Szerelmi házasság, a drámai érdeklődést társadalmi problémákra összpontosít­ j a , az a mód, ahogyan Osborne k e z e l i a társadalmi témákat, határozottan esetlegesnek tűnik*.• ami e l l e n , meggyőződése s z e r i n t . f e l l á z a d , az nem egyszerűen egy osztályrendszer, h a ­ nem v a l a m i , ami kevésbé támadható és s o k k a l i j e s z t ő b b : e g y ­ fajta s z e l l e m i tehetetlenség, amely k e r e s z t ü l vágja az osztályok k ö z ö t t i f a l a k a t , és épp a n n y i r a sújtja a közön­ séges C l i f f e t , m i n t az előkelő születésű A l i s o n t . " És hogy egy másik szempontot i s idézzünk, ez a kellően meg nem határozott irányú támadás ad módot a r r a , hogy azok, 2 ,

2.

Katharine J . W o r t h : The Angry Young Man: John Osborne. W i l l i a m A.Armstrong: E x p e r i m e n t a l Drama. G. B e l l and Sons LTD. London 1963. 149 és 154 o .

a k i k t a l á l v a é r z i k magukat,a harmincon f e l ü l i honpolgárok, s ő t , egész A n g l i a , a Haza nevében sértődjenek meg. "Miért o l y dühösen, kérdezhetné az ember j o g g a l . Soha nem v o l t még i d ő , amikor az ifjúságért többet t e t t e k v o l n a , és i l ­ lene b e l á t n i , hogy ha nem l e t t e k v o l n a o t t a v a l a m i v e l idősebbek s e r e g e i , a k i k szárazon, vizén és a levegőben szenvedtek és győztek, akkor a most A n g l i a e l l e n dühösen ordítozó f i a t a l o k könnyen nőhettek v o l n a f e l jobbágysor­ ban, egy náci uralom a l a t t lévő országban. A náci győze­ lem ördögien k ö z e l i v o l t , de az emberi emlékezet szégyen­ l e t e s e n k u r t a , és az o s b o r n e - i süvöltés azokra t e t t e meg a maga s z i n p a d i hatását, a k i k é l v e z i k az acsarkodó s z í n ­ darabokat ós s z e r e t i k l á t n i , hogyan rugdossák ö s s z e - v i s z sza a saját hazájukat."^* B e f e l é , a j ó l é t i állam Angliája f e l é csömör, undor, tiltakozás, kifelé, a s z o c i a l i s t a v i l á g f e l é kételyek, fenntartások, bizalmatlanság vagy épp kiábrándulás: e két malomkő között ő r l ő d i k ez a drámai mozgalom, amely a maga gyakorlatában a harmadik u t lehetőségeit próbálgatja és becsületes pesszimizmusa e lehetőségek s e j t e t t k o r l á t o ­ zottságából fakad. Hogy a j ó l é t i állam osztályszerkezetét nem tudják vagy nem m e r i k - e f e l i s m e r n i , a jelenség f e d i - e e l szemük e l ő l a l é n y e g e t , avagy tudatosan hunyják-e be szemüket, mert a leszámolás magával vonná a s z o c i a l i z m u s ­ s a l k a p c s o l a t o s álláspontjuk r e v í z i ó j á t i s , ez egyénenként bizonyára v á l t o z ó , és ez idő s z e r i n t , különösen t á v o l r ó l , meg sem á l l a p i t h a t ó . A végeredményen azonban ezek az e l t é ­ rések nem sokat változtatnak: a müvek általában nem tudnak a b í r á l t jelenségek legmélyéig h a t o l n i , é s sajátos f e s z ü l t ­ ség jön l é t r e a kétségkívül magas fokú problémaérzékeny­ ség, valóságkutató k e d v , életismeret és az életanyag á t ­ é l t , tehetséges megjelenítése, v a l a m i n t aközött a görcs 3.

Ivor Brown: Twenty-five C o u r i e r 1962. május.

y e a r s o f London

Theatre.

k ö z ö t t , amely a jelenségek egyértelmű m e g í t é l é s é t ő l az irókat v i s s z a f o g j a . Természetesen az általánosítás i t t i s sommás és az egyes müvekre v o n a t k o z t a t v a nem egy szempont­ ból igazságtalan i s , mert e l t e k i n t mind az egyes drámák néha h e l y e s és meggyőző meglátásaitól, mind a s z i n p a d i g y a k o r l a t t ó l , amely a müvekben r e j l ő lehetőségekre támasz­ kodva a valamennyiüket kisebb vagy nagyobb mértékben átha­ tó b i r á l ó szenvedélyt megerősítheti és a b í r á l t jelensége­ k e t egyértelműen az a d o t t rendszerhez k ö t h e t i . De még ha most nem vesszük i s e l ő i l y e n szemszögből újra az egyes drámákat, akkor i s ismételten rá k e l l m u t a t n i , hogy m i n d ­ ezek a megszorítások a legkevésbé vonatkoztathatóan A r n o l d Weskerre, a k i k é t , á l t a l a nem egyszer néven n e v e z e t t v á ­ l a s z t á s i lehetőség: a k a p i t a l i z m u s és a s z o c i a l i z m u s k ö ­ zül n y í l t a n a s z o c i a l i z m u s m e l l e t t k ö t e l e z t e e l magát, h a , m i n t e r r ő l már bővebben e s e t t s z ó , fenntartásokkal, magya­ rázkodva, i n t e l l e k t u á l i s a n nem eléggé megalapozott módon is. Mindennek következtében u j o l d a l r ó l k e l l i t t szemügy­ r e vennünk az u j a n g o l drámának a z t az e d d i g többször k i ­ emelt és v i t a t h a t a t l a n érdemét, hogy f i g y e l m e az emberi együttélés végső nagy problémáira i s k i t e r j e d . Hogy i t t minden b i z o n n y a l tapasztalhatók áthallások a s z o c i a l i s t a országok drámairodalmának problematikájával, hogy a h a r c , amelyet a f i a t a l a n g o l irók a " f r i g i d a i r e - s z e m l e l e t t e l " , az elkispolgáriasodás egész rákfenéjével szemben f e l v e s z ­ n e k , a mi harcunk i s , ez kétségtelen; de nem v é l e t l e n , hogy az eszmények, amelyeket az irók e kór e l l e n szögez­ nek, e l v o n t a k maradnak, és még Wesker i s , a Tyukleves g e r s l i v e l cimü drámában, a halvánnyá emelt anyagi j a v a k e l l e n csak egy szép, ő s z i n t e , de a g y a k o r l a t nyelvére a l i g lefordítható szimbólumot t u d a magasba e m e l n i . Igazán meg­ győző e drámákban csak a jelenség ábrázolása, i l l e t v e b í ­ r á l a t a marad: a j ó l é t i állam nem képes eszményeket á l l í t a ­ n i az emberek e l é . Voltaképpen az egész mozgalomra m i n d -

máig jellemző, hogy manifesztumuk, ez esetben egy dráma - a Nézz v i s s z a h a r a g g a l - inkább l i r a i k i á l t á s , semmint "szabályos" dráma:a düh t ö r t e l ő ebben a nagy erejű v a l l o ­ másban, és az i r ó k azóta i s s o k k a l inkább tudják a z t , hogy miért - m i l y e n tényekért és jelenségekért - dühösek, semmint a z t , hogy m i r e . A v é g s ő , mér a s z o c i a l i z m u s p r o b ­ lémáival érintkező kérdések az emberi l é t értelméről és az i g a z i emberi értékekről,az ő megfogalmazásukban,paradox mó­ don többet i s , k e v e s e b b e t i s nyújtanak,mint a m i t a h i g g a d t és magabiztos k r i t i k a i realizmustól,Ibsentől M i l l e r i g , á l t a ­ lában megszoktunk.Izgalmas,Íróik becsületességét és huma­ nizmusát d i c s é r ő , l i r a i kérdőjelekként merednek elénk a drá­ mák végén,de e kérdőjelek feloldására a n y u g a t i néző v o l ­ taképpen kevesebb támpontot k a p , m i n t az o l y a n k r i t i k a i r e ­ a l i s t a müvektől,amelyek erejüket az ábrázolt k o n f l i k t u s o k pontos társadalmi megalapozására f o r d i t j á k . É s ennek o k a , i s mételjük, nem a z , hogy az i f j ú angol i r ó k e l i s m e r i k az a n g o l k a p i t a l i z m u s nyújtotta a n y a g i vívmányokat; ezek e l ő t t szemet h u n y n i a s z o c i a l i s t a országokban i s dogmati­ kus tévedés l e n n e , sőt, a p o l g á r i rend i l y e n f a j t a t e n d e n ­ ciáinak alapos elemzése ma rendkívül f o n t o s f e l a d a t . Az u j a n g o l dráma e g y i k legfőbb érdeme, jelentőségének talán legdöntőbb tényezője éppen a z , hogy a módosult körülmények bátor és alapos felmérésével, hazájuk történelmének éppen ezen az a d o t t szakaszán belül akarják ábrázolni ember és társadalom viszonyát, és a j ó l é t i állam propagandájától e l nem kábítva, de annak eredményeit figyelembe véve mutatnak rá az emberi értékek kallódására-pusztulására. Érthető, ha a szélsőséges nyomor és a gazdagság szembenállása az Író­ k a t a z e l ő t t i s , m o s t i s az osztályviszonyok egyértelmű f e l ­ tárására s e r k e n t e t t e és ezt a munkát egyben meg i s könnyí­ t e t t e számukra, érthető, sőt, nagy művészi éleslátásra és emberi tisztaságra v a l l , ha a p o l g á r i rendben é l ő dolgozók v i s z o n y l a g magasabbá l e t t életszínvonalának láttán az irók a r r a hívják f e l a f i g y e l m e t , hogy a néptől idegen h a -

t a l o m á l t a l b i z t o s í t o t t anyagi lehetőségek é l v e z e t e egy­ magában nem l e h e t t a r t a l m a egy emberhez méltó életformá­ nak. De bebizonyosodik! a sóvárgott eszmények konkrétsága nem l e h e t független az a d o t t valóság bírálatának mélységé­ t ő l és konkrétságától. A végső kérdésekre választ a d n i , az emberek e l é p o z i t i v eszményeket á l l i t a n i az a n g o l u j h u l ­ lám k é p v i s e l ő i csak a k k o r tudhatnának, ha az általuk o l y szenvedélyesen b i r á l t jelenségek i g a z i társadalmi gyökere­ i v e l tisztában lennének. Az általuk f e l á l l í t o t t a n t i t é ­ z i s : k i s p o l g á r i életforma - i g a z i emberi értékek rendkívül figyelemreméltó, számunkra i s sokat mond, és a XX. századi dráma j e l e n t ő s teljesítménye. Ahhoz azonban, hogy t e l j e s érvényűvé v á l j é k , a r r a lenne szükség, hogy a művészek az a n t i t é z i s egyik f e l é t : a kispolgári életformát b e l e tudják ágyazni i g a z i bázisába: a k a p i t a l i s t a rendszerbe, (Ez a f e l t é t e l , m u t a t i s m u t a n d i s , v o n a t k o z i k természetesen az u j n u l iámnak azon müveire i s , amelyek konf l i k t u a u k a t nem en­ nek az antitézisnek alapján á l l í t j á k f e l . ) I g e n tanulságos l e h e t mindennek kapcsán a mai angol dráma egy másik aspektusának, a p o l i t i z á l á s módjának és mértékének vizsgálata i s . A konzervatív k r i t i k a általában e l é g t é t e l l e l szokott h i v a t k o z n i rá, hogy az u j a n g o l drá­ mák a közvetlen p o l i t i z á l á s t ó l gondosan tartózkodnak. Egy e l v i j e l l e g ű tanulmányban például I r v i n g Wardie a követ­ kezőképpen fogalmazza mag a kérdést: " . . . a z u j a n g o l drá­ maírók. . . széles Ívben elkerülik a p o l i t i k á t , és az e g y e t ­ l e n p o l i t i k u s , a k i t támadnak, S i r Robert Walpole (a cen­ zúra törvénybe i k t a t ó j a a X V I I I . században - Sz. Sz. J . ) . . . A r r a h a j l a n a k , hogy egyes különös problémák kössék l e figyelmüket, mély bizalmatlanság é l bennük mindenféle k o r ­ mányzat i r á n t , és ha p o l i t i k a i véleményeket hangoztatnak i s , e z t a z z a l a szemellenzős agresszivitással t e s z i k , amely az amatőrök j e l l e m z ő j e . Nem t e s z i k a p o l i t i k á t a dráma iL

központi 4.

problémájává." *

Igen

érdekes

a gondolatmenet

I r v i n g Wardle: Problems and P l a y s . P o l i t i c s , i n t e r n a t i o n a l Theatre Annual.Grove Press I n c . New York 1959« - 184 -

f o l y t a t á s a i s : Wardle k i j e l e n t i , h o g y közvetlen p o l i t i z á l á s csak a n y i l t a n s z o c i a l i s t a e l l e n e s irány dar abokban t a l á l ­ ható, amelyek épp e m i a t t éppúgy kudarcra vannak i t e l v e , m i n t a s z o c i a l i s t a realizmus irány d a r a b j a i . Éppen Robert Ardreynak Hősök árnyéka (Shadow o f Heroes. 1958) cimü, az 1956-os magyarországi eseményekről i r o t t propagandadarab­ j á t i t e l i e l e z z e l az o k f e j t é s s e l : "Épp az i l y e n ügyek azok, amelyek a p o l i t i k a i drámát gyanússá t e s z i k , mert ez nem más,mint a s z o v j e t realizmus n y u g a t i v e r z i ó j a . . . " M i n d ­ a m e l l e t t ez a korántsem jóindulatú vagy e l f o g u l a t l a n kér­ désfeltevés alkalmas rá, hogy a s z o c i a l i s t a országok drámairásának szempontjából i s megvizsgáljuk a dráma p o l i t i ­ zálásának kérdését. A s z o c i a l i s t a dráma e g y i k gyermekbe­ tegsége ugyanis valóban a n a p i aktualitás jegyében fogant közvetlen p o l i t i z á l á s nyers és művészileg hiányosan meg­ formált változata v o l t ; ez a leglényegesebb oka annak, hogy például a felszabadulás utáni évek egykorú tematikájú magyar drámairodalmában a l i g h a t a l á l n i f e l ú j í t á s r a méltó müveket. Egyszerűbb az eset o l y a n k o r , ha a n a p i p o l i t i k a megemésztetlenül, tévesen értelmezve ültetődik át a drámá­ ba; A r n o l d Weskernek Tyukleves g e r s l i v e l cimü müve - m i v e l ebben az összefüggésben most csak jószándéku alkotásokról beszélünk - például elsősorban nyilvánvalóan azért v a l l o t t k u d a r c o t , mert a n a p i p o l i t i k a közvetlen kérdései zavaro­ san, helytelenül értelmezve lepték e l a müvet,mert az i r ó , a konkrét események közelségétől elkábulva, nem t u d t a azo­ k a t a történelem kontinuitásába beleágyazni. A szóban f o r ­ gó magyar drámák, mondjuk k i egy szóval: a sematikus k o r ­ szak alkotásai v i s z o n t többnyire helyesen f o g l a l t a k á l l á s t egy-egy n a p i p o l i t i k a i kérdésben (kivéve a z o k a t , amelyek részben magukon hordozták a dogmatizmus és a személyi k u l ­ t u s z szemléletének t o r z í t ó h a t á s á t ) , csak éppen a dráma lényegét t é v e s z t e t t é k szem e l ő l : a z t , hogy a drámairónak egy konkrét mozzanatba az általánosat k e l l b e l e s ű r í t e n i e . A legközvetlenebbül időszerű mü, a legvérbelibb " a g i t -

p r o p "-alkotás sem v e s z i t i e l vonzását, ha emberi tartalmá­ nál és a társadalom mozgásának s ű r í t e t t ábrázolásánál f o g ­ va időszerűt t u d mondani a holnapnak, a holnaputánnak, s ő t , a későbbi századoknak i s , ha v á l a s z t o t t konfliktusá­ ban, mondandójában valóban a társadalmi mozgás lényege, f ő erővonalai sűrűsödnek; ezért i d ő t á l l ó a k a s z o v j e t k l a s s z i ­ kus dráma alkotásai, köztük Majakovszkijéi, a k i épp az elkispolgáriasodás veszélyére t u d t a maradandó módon f e l ­ hívni a f i g y e l m e t , bár a problémát a napi valóság v e t e t t e f e l ; e z é r t b i z t o s i t o t t Brecht drámáinak - köztük nem egy k i f e j e z e t t "agit-prop"-játéknak - u t ó é l e t e , é s , ha s z e ­ rényebb formában i s , de ezért biztatóak az 1956 utáni ma­ gyar dráma eredményei, amelynek legsikerültebb termékei szerencsésen gyümölcsöztetik a szocializmus emberközpontuságának fokozódó érvényesülését. A művészi általánosítás hiján lévő közvetlen p o l i t i z á l á s művészileg a z é r t nem h o z ­ h a t s i k e r t , mert e l l e n k e z i k a r e a l i s t a művészet alaptéte­ l é v e l : a valóság művészi megformálásának követelményével, mert a közvetlen, n a p i , epizódisztikus eseményt n a t u r á l i ­ san, p e r s p e k t i v i k u s értelmezés, d i a l e k t i k u s érzék nélkül v i s z i s z i n t e . (És ez v o n a t k o z i k a sematikus s z o c i a l i s t a igényű alkotásokra, de módosítva a reakciós propagandada­ r a b o k r a vagy a szocializmusban való kételyeket k i f e j e z ő , s z u b j e k t i v e e s e t l e g jószándéku darabokra i s , a z z a l a, persze lényeges, különbséggel, hogy az utóbbiak a valóság egyes j e l e n s é g e i t tudatosan és tendenciózusan t o r z í t v a a b ­ szolutizálják. És amikor a f e n t e b b i d é z e t t I r v i n g Wardle az Ardrey-féle darabok e l l e n t i l t a k o z i k , művészi szempont­ b ó l első látásra h e l y t á l l ó érvekkel, állásfoglalásában o t t bujkál az aggodalom i s , a h e l y e s irányú és művészileg i s érvenyes p o l i t i z á l á s t ó l ; gondolatmenetének mélyebb áramla­ t a mindenfajta p o l i t i z á l á s e l l e n irányul, és ez immár nem u j programpontja az egész p o l g á r i esztétika egy jelentős r é s z é n e k . ) A dráma akkor p o l i t i z á l hasznosan és e g y é r t e l ­ műen, ha a részben az egészet tükrözteti és e r r e a n a p i

p o l i t i k a i események közvetlen átültetése nem mindig és f ő ­ l e g nem mindenki számára nyújt kedvező lehetőséget; bár ez sem általános, kötelező t é t e l . Brecht például, a k i t nyuga­ t i magyarázók e l ő s z e r e t e t t e l jellemeznek a z z a l , hogy k e ­ r ü l t e a mai témájú darabokat, nagy paraboláiban valóban általánosabb j e l l e g ű , a n a p i p o l i t i z á l á s t ó l független k o n f l i k t u s o k k a l a v a t k o z o t t b e l e közvetlenül és egyértelmű­ en a n a p i politikába; de másfelől ugyanő a d o t t példát a r ­ r a i s , hogyan l e h e t n a p i p o l i t i k a i k o n f l i k t u s o k b a n az á l ­ talánosat tükröztetni, bebizonyítván: ha az i r ó képes az a d o t t , p o l i t i k a i természetű k o n f l i k t u s t hosszú távon i s érvényes módon, p e r s p e k t i v i k u s a n értelmezni, s művészi erejéből i s f u t j a rá, hogy a részben az egészet tükröz­ t e s s e , akkor a n a p i vagy átmeneti aktualitású események i s dramatizálhatóak. Ezt m u t a t j a az Á l l í t s á t o k meg A r t u r o ü l t (Der aufhaltsame Auf s t i e g des A r t u r o ü i . 1941) csak u g y , m i n t a Rettegés b i r o d a l m a d p e z t i g a z o l j a a Saleml b o s z o r ­ kányok s i k e r e i s , amely mü történelmi dráma formájában á l ­ talános érvénnyel v e t t e f e l a harcot egy i d e i g l e n e s , korhoz k ö t ö t t , de implikációiban és tendenciájában nagy és á l t a ­ lános jelentőségű jelenség: a mac e a r t h y zmus e l l e n . És más­ f e l ő l : a közelmúlt történelmének f e l d o l g o z á s a i között a magyar októbernek vagy a Rosenberg-házaspár mártirsorsának h a z a i és k ü l f ö l d i szinpadi megelevenitései - hogy csak k é t , mennyiségileg i s számottevő c s o p o r t o t említsünk az elmúlt évek közvetlenül p o l i t i k a i ihletésű drámaterméséből - t e ­ k i n t é l y e s részükben nem azért nam a r a t t a k s i k e r t , m i n t h a ezek az események eleve nem lennének alkalmasak i d ő t á l l ó , maradandó érvényű drámai müvek "Cémaforrásául, hanem a z é r t , m e r t Í r ó i k , t u d a t o s a n , vagy a k a r a t l a n u l , megragadtak a n a ­ p i esemény egyszeriségének naturalisztikus,közvetlen s z í n ­ padra á l l í t á s á n á l . t

A mai a n g o l dráma óvakodása a k ö z v e t l e n , n a p i a k t u ­ a l i t á s ú p o l i t i k a i témáktól tehát bizonyos f o k i g érthető s önmagában még semmiképpen nem jellemezné a mozgalomnak

vagy bármelyik tagjának p o l i t i k a i á l l á s f o g l a l á s á t , a p o ­ l i t i k a szemszögéből való jelentősegét vagy értékét. A drá­ mák s z i n v o n a l a t és harmóniáját s o k k a l inkább méri a z , hogy k o n f l i k t u s a i k a t valóban a társadalmi - p o l i t i k a i va­ lóság sűrűjéből meri t i k - e , és im,r e s e t t róla szó, hogy ebben az értelemben mely müvek formálták meg valóban művé­ s z i s z i n t e n a közvetlen n a p i valóság kinálta élményanya­ g o t . Az o l y a n , gazdag témalehetőseget nyújtó p o l i t i k a i j e lens égnek,mint a békemozgalom, adekvát drámai ábrázolása, m i n t az i d e vonatkozó f e j e z e t b ő l talán kitűnt, még nem s i ­ került; mindazonáltal vannak példák, amelyek az u j a n g o l drámán b e l ü l i s a z t b i z o n y i t ják, hogy a n a p i p o l i t i k a i kérdéseknek a drámába való beleszövése önmagában korántsem szükségképp e l l e n t é t e s a mondanivaló általános érvényével. John Osborne Komédiásában például az utalás a nevén n e ­ v e z e t t s z u e z i háborús k a l a n d r a az i m p e r i a l i z m u s egy általá­ nos tendenciájának j e l z é s é v e l gazdagítja az amugyis p a r a ­ bolának szánt körképet, és s i k e r r e l m u t a t rá a biztonság­ nak és a stabilitásnak a k a p i t a l i z m u s j e l l e g é b ő l következő r e l a t i v , f e n y e g e t e t t v o l t á r a . Behan Túszában a k o n f l i k t u s közvetlen p o l i t i k a i jelmezben j e l e n t k e z i k és ez k é t s é g k í ­ v ü l r e á l i s Í z t es h i t e l e s f e s z ü l t s é g e t kölcsönöz a műnek; de éppen mert a k o n f l i k t u s p o l i t i k a i és emberi s i k j a nem t u d harmonikusan egymásba o l v a d n i , mert az i r ó nem t u d t u l nézni egy n a p i aktualitású p o l i t i k a i epizód horizontján, e z é r t ragad meg a dráma végső soron mégis a n a t u r a l i z m u s ­ b a n . Találunk példákat a mozgalmon b e l ü l a dráma lényegé­ t ő l független, megemésztetlenül és önkényesen b e l e s z ő t t p o l i t i k a i utalásokra i s ; John Mortimer Ne é l j e k , ha nem i g a z ( O a l l Me a L i a r . 1 9 5 8 ) cimü tv-játékában például a k o n f l i k t u s egy f i a t a l t i s z t v i s e l ő krónikus hazudózásaiból f a k a d , és a probléma gyökere az, hogy Sammy Nőiest r é s z ­ ben a szürke, s i v á r , eseménytelen é l e t , részben háborús megpróbáltatásai késztették a hazudozásra. F-ihez a drámá­ hoz semmi köze annak a véletlenszerű körülménynek, hogy az

a lány, a k i szerelmével Sammyt megváltja, N D K - b e l i mene­ kült és többször e l m e s é l i , bogy szenesvagonban d i s s z i d á l t hazájából, a h o l mindenki állandóan hazudni kényszerül. Valamelyes i r o n i k u s drámai funkciót ad ugyan e motívum­ nak az a tény, hogy Martha n a i v angol-imádatára rácáfolva Angliában i s l e h e t , s ő t , bizonyos transzponált értelemben szükséges i s hazudozni, de ez nem v á l t o z t a t a szóban f o r ­ gó részletnek sem p o l i t i k a i l a g rosszízű, sem dramaturg i a i l a g s z e r v e t l e n és más-anyagu voltán. A közvetlenül p o l i t i k a i j e l l e g ű tematikától természe­ tesen meg k e l l különböztetni a szélesebb értelmű p o l i t i z á ­ l á s t , v a g y i s a perspektíva kérdését. A f i a t a l a n g o l dráma­ írók soha nem vállalkoznak a k a p i t a l i z m u s apológiájára. (Nem t e s z i e z t közvetlenül még az angol abszurd i s k o l a sem, s ő t , amennyiben H a r o l d P i n t e r helyenként némi t á r ­ sadalmi konkrétsággal ruházza f e l t r a g i k u s s z i t u á c i ó i t és v i g a s z t a l a n u l szenvedő hőseit, ugy i l y e n értelemben még közvetett apológiáról sem mindig beszélhetünk.) Más kérdés az, hogy állásfoglalásuk mennyivel t e r j e d t u l az ábrázolt jelenség a l k a l m i b í r á l a t á n , mennyiben t u d általános ér­ vényűvé emelkedni, mennyire t u d rámutatni a v á l t o z á s szük­ ségere és lehetőségére. Néhányukat, k r i t i k a i h a j l a m a i k e l ­ lenére i s , erősen vonz a semlegesség, az " e l nem k ö t e l e ­ zettség" csábítása; ebben az i l l ú z i ó b a n a l k o t például John Arden, Bobért B o l t pedig meg i s i n d o k o l j a álláspont­ j á t , éppen a Morus-dráma kapcsán.A Times"-nek a d o t t i n t e r ­ jújában elmondja, hogy a haladó mozgalmakban, amelyekhez mindig reménykedve próbál c s a t l a k o z n i , rendszeresen csa­ lódik, mert o t t ugyanannyi "egyéni méreggel és s z e s z é l y l y e l meg anyagiassággal" t a l á l k o z i k , mint bárhol másutt, és az újságíró hozzáfűzi ehhez: "Morus Tamáshoz való v o n ­ zódásával B o l t éppen az e l l e n a modern irányzat ellen r e a g á l t , amely e l ő s z e r e t e t t e l l á t j a e l az embereket cím­ kékkel és f e l t é t e l e z i , hogy ami é r t egyes áramlatokat e l l,

v e t n e k , azért szükségképpen másokat pártolniok k e l l . "^* Ezek a végletes i l l ú z i ó k azonban a mozgalom nagy részére nem jellemzőek. A legtöbben tudják, mi a z , a m i t e l i t é l n e k , tudják a z t i s , hogy Í t é l e t ü k e t a humanizmus nevében h o z ­ zák, és szenvednek t ő l e , hogy nem tudják pontosan: m i v e l l e h e t n e pótolni a z t , amit ők, legalábbis tüneteiben, meg­ semmisülésre Í t é l n e k . A s z o c i a l i z m u s perspektíváját tá­ v o l i n a k érzik, a m e l l e t t sok a fenntartásuk, az aggályuk i s v e l e kapcsolatban. Természetesen ma i s lehetséges még a m i l l e r i , a p o l g á r i k r i t i k a i r e a l i s t a a t t i t ű d , amely a l e l e p l e z e t t jelenségeket egyértelműen k ö t i a k a p i t a l i z m u s ­ h o z , és a harmóniát, a méltóságot a tagadásból, az e l u t a ­ s í t á s b ó l m e r i t i ; azonban minél élesebben i s m e r i f e l v a l a k i a k a p i t a l i z m u s törvényszerűségeit, annál nehezebb l e s z a d o l g a , ha a s z o c i a l i z m u s t nem t u d j a vagy nem a k a r j a e l f o ­ g a d n i . Nagy érdem, ha az i r ó i l y e n k o r nem menekül a k a p i ­ t a l i z m u s megreformálhat óságának, spontán öntisztulásának i l l ú z i ó i b a vagy nem az abszurdok útját v á l a s z t j a , amelyen járva a társadalmi, természetű b a j o k r a kényelmesen ütheti a változtathatatlanság és a megismerhetetlenség b é l y e g é t , hanem egyértelműen k i t a r t a m e l l e t t , amit f e l i s m e r t , a m i t t u d . Ez a pesszimizmusnak az a bátorsága, amelyről Révai József beszélt József A t t i l a kapcsán, és amelyet szemléle­ tesen vonatkoztat a mai n y u g a t i drámaírókra Rényi Péter, K é t ­ f é l e n y u g a t i dráma cimü cikkében, leszögezve: " . . . nem f e ­ ledkezhetünk meg a r r ó l , hogy az i m p e r i a l i s t a valósággal szembenálló p o l g á r i e n t e l l e k t ü e l t milyen t r a g i k u s magá­ nyosság v e s z i k ö r ü l , mig össze nem t a l á l k o z i k és eggyé nem v á l i k a s z o c i a l i z m u s , a haladás e r ő i v e l . " ^ * Ez a hősi pesszimizmus azonban, még akkor i s , ha egyes alkotók müve­ in, e s e t l e g egész életmüvén b e l ü l i s nem r o m b o l j a szét a v i s z o n y l a g o s harmóniát,művészi szempontból lényegében h o r -

5. 6.

Times I 9 6 0 , június 26. Nagyvilág I 9 6 0 , j ú l i u s .

dozza a maga v e s z é l y e i t é s , amint a z t például éppen John Osborne e d d i g i pályája m u t a t j a , hajlamossá t e s z a v a k , csapkolódó dühöngésre és még a s i k e r e s alkotásokat is helyenként problematikussá t e s z i , amint a z t Osborne koráb­ b i , v i s z o n y l a g harmonikusan megoldott drámái, sőt még M i l l e r remekmüvei i s mutatják. Az a d o t t drámai k o n f l i k t u s lezárása, a hősök sorsának megnyugtató k i t e l j e s í t é s e ez idő s z e r i n t már csak egyes kiemelkedő művészi alkotásokban f e l e d t e t h e t i az általános perspektíva n y i t v a hagyását, n o ­ ha az e l k ö t e l e z e t t s é g t ő l rettegő irók e z t igyekeznek e l ­ l e p l e z n i . Robert B o l t például a fentebb i d é z e t t interjúban i g y n y i l a t k o z i k : " . . . H a az ember szép t a k a r o s a n egy mon­ datban i s summázhatja álláspontját, miért nem t e s z i meg, a h e l y e t t hogy fecsérelné a többiek idejét?** - h o l o t t a nagy r e a l i s t a drámaírók g y a k o r l a t a az é l ő bizonyság rá, hogy a maga e l v o n t igazságában legtömörebb, legproblé mátlanabb á l l á s f o g l a l á s i s a konkrét valóságban m i l l i ó n y i b o ­ n y o l u l t , megvilágításra és értelmezésre váró változatban tükröződik; minden emberi sors egy-egy komplex és kötelező erejű f e l a d a t o t á l l i t a v i l á g n é z e t e l é , a m e l l y e l annak meg k e l l birkóznia, ha általános érvényét bizonyítani a k a r j a . (A perspektíva szükségessége e l l e n egyébként a nyuga­ t i esztétika többek között megint csak Brecht félremagya­ rázásával hadakozik. Bamber Gascoigne például f e l v e t i a kérdést: "Brecht problémákat á l l a p i t meg, a h e l y e t t , hogy megoldásokat kínálna. Azt k i á l t j a : 'Változtasd meg a v i ­ lágot; szüksége v a n rá!* - de eközben t e l j e s mórtékben a j e l e n l e g a d o t t v i l á g r a összpontosítja f i g y e l m é t - a r r a , hogy miért k e l l e n e a z t megváltoztatni, nem p e d i g a r r a , hogy hogyan.**' * A perspektíva f e l v e t é s e azonban, ha a dráma k a p i t a l i s t a környezetben játszódik (vagy h a , e s e t 7

7.

Bamber Gascoigne. I . m. 133. o .

l e g , a s z o c i a l i s t a rendszeren b e l ü l i n e g a t i v , káros j e l e n ­ ségeket b i r á l ) , nem zárja k i az a d o t t drámai k o n f l i k t u s n e g a t i v megoldását; a perspektíva kérdése nem ezen múlik. A k o n f l i k t u s felvetésének módján, az ábrázolás biztonsá­ gán, a dráma számtalan művészi mozzanatán érződik, hogy az i r ó t u d j a : a k a p i t a l i z m u s v i l á g á b ó l nem légüres térbe u g ­ r i k k i , és erre éppen Brecht dramaturgiája nyújtja a t á r ­ g y i l a g o s elemzés számára a legvilágosabb bizonyitékokat ) Az i l y e n értelmű perspektívához az u j a n g o l drámán b e l ü l a legközelebb minden b i z o n n y a l A r n o l d Wesker á l l , de, m i n t arról már e s e t t szó, az ő s z u b j e k t i v e őszinte s z o c i a l i s t a hitét i s gyengitik-torzitjék fenntartásai a s z o c i a l i z m u s gyakorlatával kapcsolatban,kétségei az angol s z o c i a l i z m u s elkövetkezésének i d e j é t , a g y a k o r l a t i cselekvés közvetlen értelmét és lehetőségeit i l l e t ő e n , v a l a m i n t f é ­ lelme az uralkodóosztály ravasz, nehezen kiismerhető t a k ­ t i k á j á t ó l . Igen p l a s z t i k u s a n f e j t i e z t k i az"Encounter"-be i r o t t cikkében, a " t i t k o s gyeplőkről" s z ó l v a , amelyekkel az uralkodóosztály ma i s kezében t a r t j a a lázadókat, leg­ végső esetben f e l t é v e n e k i k L l o y d George kérdését, amelyet az 1919-hen szögezett n e k i a b i z t o s győzelmet Ígérő á l t a ­ lános sztrájk vezetőinek: " . . . h a az államban j e l e n t k e z i k egy e r ő , amely erősebb, m i n t maga az állam, akkor készen k e l l á l l n i a a r r a , hogy átvegye az állam funkcióit vagyped i g v i s s z a k e l l v o n u l n i a és e l f o g a d n i a az állam t e k i n t é ­ l y é t . Uraim, megfontolták-e e z t és ha i g e n , készen á l l nak?" * Wesker t u d j a , hogy az a n g o l munkásosztály e r r e a f e l a d a t r a még nem á l l készen és állandóan v i s s z a t é r ő g y ö t ­ relme az i r ó funkciója a munkásságnak ebben a f e l k é s z í t é ­ sében. "Elég a z , hogy megirom, a m i t gondolok és színpadra segitem a l a k j a i m a t ? Hogyan k e l l életem többi részét ó l nem? Töltsem szabadságomat Dél-Franciaországban, h i v j a m meg barátaimat p a r t y k r a , n e v e l j e k gyerekeket, szavazzak, t

8.

Boldizsár Iván: A t i t k o s gyeplők. Nagyvilág 1962. j ú ­ nius,

t a r t s a k előadásokat színháztörténetről?"^* - v a g y p e d i g , m i n t más h e l y e n f e l v e t i : "Vajon nekünk, művészeknek k e l l - e kidolgoznunk e z t az u j társadalmi r e n d s z e r t ? Művészi f e ­ lelősségem csak a z t k ö v e t e l i , hogy elemezzek és panaszkod­ j a m ? " ^ ' Ebben a rendkívül rokonszenves nyugtalanságban i s azonban valamiképpen Wesker szocializmusának b i z o n y t a l a n ­ ságai tükröződnek; B r e c h t e t , akihez Weskert a g y a k o r l a t i cselekvés i r á n t i vonzódása, az a k t i v p o l i t i k a i - t á r s a d a l m i munka kedvelése i s k ö z e l í t i , nem gyötörték i l y e n aggályok, a k a p i t a l i z m u s , sőt a fasizmus korszakában sem. Valószínű, hogy i t t c i r c u l u s v i t i o s u s r ó l van szó; ha Wesker drámái harmonikusabb és egyértelműbb mondanivalót hordozva művé­ s z i l e g i s kerekebbek és meggyőzőbbek lennének, a kínzó nyugtalanság i s némiképp c s i t u l n a , h i s z e n a drámaírótól, hacsak nem h i v a t a t o s p o l i t i k u s i s egyben, valóban nem l e ­ h e t kívánni,hogy a mai k o r minden b o n y o l u l t vonatkozásában programot dolgozzon k i .Mindenesetre azonban ebből i s megát1 a p i t h a t j u k , hogy a p e r s p e k t i v a kérdésének f e l v e t é s e Wesker esetében sem t e l j e s e n megnyugtató,bár az u j angol drámai hullámon b e l ü l f e l t é t l e n ü l a l e g í g é r e t e s e b b ; é s hogy a pers­ p e k t i v a kérdése nem dogmatikus követelmény, a z t épp az ő a l k o t ó i problémái igazolják, h i s z e n a megfelelő s z e m l é l e t i biztonság hiján v é t néhol hibákat a k o n f l i k t u s o k n a k nem­ csak megoldásában, de felvetésében i s , és másfelől; a l k o ­ tása művészileg i s akkor a legharmoiilkusabb, amikor az a d o t t probléma megítélésében t e l j e s e n s z i l á r d t a l a j o n á l l . Az ő példája zárja l e az e g y i k póluson a mai angol dráma ez idő s z e r i n t i képét, amelynek jelentősége éppen az, hogy p o z i t i v és n e g a t i v o l d a l r ó l egyaránt m u t a t j a a k r i t i k a i r e a l i z m u s határainak egyre érezhetőbbé v a l ó végességét és a harmadik ut-változatok társadalmi bázisának f o k o z a t o s , 9. 10.

Lásd u o . Theatre A r t s 1962, május.

lassú szűkülését. Az a tény, hogy az u j angol dráma j e l e n ­ tős alkotásokat már t e r m e t t , de remekmüvekkel még adós marad, részben függvénye az irók fiatalságának, tehetségük és művészi érettségük ez idő s z e r i n t i f e j l e t t s é g i fokának, de elsősorban mégis e z z e l a körülménnyel magyarázható. E z z e l a központi problémával függ Össze az u j angol dráma számos egyéb erénye és hibája i s . Kétségkívül nagy erénye volt,különösen az indulás i d e j é n , az a vonás, ame­ l y e t legjellemzőbb ismérveként h o l ünnepeltek, h o l kár­ h o z t a t t a k : a nép f e l é v a l ó fordulás, a szalonkomédiákkal megrakott a n g o l színpad horizontjának k i t á g í t á s a , az ábrá­ z o l t alakoknak, miliőknek pontos i s m e r e t e , amely többek között a ..yelvhasználatban nyilvánult meg: a f i a t a l angol drámaírók a s z i n p a d i n y e l v e t az é l ő , burjánzóan gazdag n y e l v e z e r n y i árnyalatával, kifejezésével frissítették f e l , m i n t h a valóban magnetofonnal járkáltak v o l n a a l a k j a i k világában. Hogy ezek a felfedezések sok esetben visszájukr a f o r d u l t a k , az nem az érdeklődési kör szűk v o l t á b ó l , a " k i t c h e n s i n k " eleve k o r l á t o z o t t érdekességéből fakadt, hanem a már e m i i t e t t s z e m l é l e t i fogyatékosságokból. A f e l ­ színen tehát valóban meglévő hiányosságokra hívják f e l a f i g y e l m e t azok a k r i t i k u s o k , a k i k a f i a t a l irókat szürkí­ t é s s e l vádolják és a mozgalom kifulladását jósolják (A kö­ vetkező hullám h a r c i k i á l t á s a minden b i z o n n y a l az l e s z : " M i t szólnának egy k i s teniszhez?^" - jövendöli Le a moso­ gatóval cimü cikkében egy b i r á l ó *) ; de a mozgalom i g a z i sajátosságait és hibáinak gyökerét az i l y e n bírálatok éppoly kevéssé tárják f e l , mint ahogyan a f e l s z í n e n ma­ radnak az u j hullám n a i v d i c s ő i t ő i i s , akikben minden egyéb meggondolást elnyom a lelkendező Öröm az a n g o l dráma hosszú szünet utáni f e l l e n d ü l é s e 'láttán. (Erre a fajta reagálásra mulatságos példa a "Plays and P l a y e r s " cimü l a p 11.

C l i v e Barnes: február.

Down the S i n k . Plays and P l a y e r s 1963.

1961 februári számának szerkesztőségi c i k k e , a m e l y f e l p a n a ­ s z o l j a , h o g y a szokásos újévi k i r á l y i kitüntetések l i s t á j á ­ r ó l megint hiányoznak az u j hullám drámaírói,és Pinero és B a r r i e óta e g y e t l e n drámaírót sem bárósitottak. Minden e s e t r e nehéz elképzelni Osborne-t, Weskert vagy P i n t é r t a "Sir"cim v i s e l ő i k é n t ! ) Akik az u j angol drámát m i l i ő j e , é r ­ deklődési köre m i a t t vádolják a k ö l t ő i s é g hiányával, azok­ nak tömören f e l e l t meg A r t h u r M i l l e r , a k i rendkívül i z ­ galmas tanulmányában, a mai realizmus legégetőbb kérdéseit boncolva, e r r e a ma s o k a t f e s z e g e t e t t problémára i s v á l a s z t a d o t t : "Véleményem s z e r i n t a dráma alapvető és a f e l s z i n t a l á f e s t ő költőisége alkotórészeinek szerves szük12 ségszerüségében r e j l i k " - és amennyiben az u j a n g o l dráma számos alkotásából valóban hiányzik az i g a z i drámai k ö l t ő i s é g - amely azonban C h r i s t o p h e r P r y és T . S . E l i o t emelkedett v e r s e s drámáiból éppúgy hiányzik - annak oka e f e l t é t e l hiányos teljesítésében keresendő. M i l l e r meghatá­ rozásával r o k o n az u j a n g o l drámák kitűnő f i a t a l díszlet­ tervezőjének, Sean Kennynek pompás d e f i n í c i ó j a a szinház varázsáról; s z e r i n t e a színház lényege a z , hogy "egy r e n ­ des ( v a g y i s közönséges - Sz. Sz. J . ) t ö r t é n e t e t rendkívüli módon mondjunk e l . " *" És ha némely u j a n g o l drámából ez a nehezen kielemezhető varázs hiányzik, ugy ennek o k a i t e meghatározás alapján i s k u t a t h a t j u k : e l é g "rendes"-e a történet, e l é g rendkivüli-e az elbeszélés módja, avagy an i r ó a két f e l t é t e l valamelyikének - vagy egyikének sem nem t e t t e l e g e t ? A rendkivüliségnek, a költöisegnek ezek a hiányossá­ g a i indokolják mélyebben a z t a szintén sürün hangozta­ t o t t vádat, hogy az u j a n g o l dráma nem t u d j a a színeszeket igazán jelentős szerepekkel csábítani.Mikor Paul S c o f i e l d , 12. 15«

A r t h u r M i l l e r : A realizmusról. Színháztudományi I n t é ­ z e t , 1 9 5 9 . 9 . o. Plays and Players 1 9 6 1 . augusztus.

a k i v á l ó szinesz B o l t Morus Tamásának szerepét v á l l a l v a e l ő s z ö r v e t t r é s z t egy, az u j hullámhoz tartozó dráma színpadra állításában, a k r i t i k a e z t a tényt azonnal a ma­ ga módján értelmezte: " S c o f i e l d játékmódjának mértéke és skálája nagyobb (ha ugy t e t s z i k , természetellenesebb), m i n t l e g j o b b háború utáni drámaíróink zömének s k á l a j a . * W a l t e r K e r r , az a m e r i k a i p o l g á r i k r i t i k u s , akinek kitűnő érzéke van a drámaiság és annak követelményei i r á n t , s z i n ­ tén örömmel üdözölte B o l t müvét, mégpedig ugyanabból az okból, amely m i a t t Wesker Gyökerek cimü müvét e l m a r a s z t a l ­ t a , egy h a z a i alkotással, Hugh Wheeler K i s halak, nagy h a ­ l a k ( B i g F i s h . L i t t l e F i s h . 1961) cimü drámájával egyetem­ ben: "Megengedjük, hogy a k i s h a l a k a t j ó l vagy r o s s z u l k i lehet f o g n i . . . de miért v á l i k o l y a n nehézzé valamennyi drámaírónk számára, hogy a nagy h a l a k a t fogják k i ? Ujabb időkben dráma tűnik f e l dráma után, de mindegyikben a nagy 15 h a l a k s i k l a n a k k i az Írók k e z é b ő l . " Mindez a r r a vall, hogy az u j a n g o l dráma a drámaírás e g y i k f ő kérdésének: a jellemábrázolásnak mai vonatkozásaival kapcsolatosan i s érdekes tanulságokat nyújthat. A XX. század e l e j e óta egyre jelentősebb problémát okoz a drámaíróknak, a k i k hivatásuknál fogva a k o n f l i k t u ­ sok személyekhez való kötésere k e l l , hogy törekedjenek, miképpen birkózzanak meg az elszemélytelenedés dramaturgiai következményeivel. Ennek a problémának két lényeges v o n a t ­ kozása v a n ; az egyik a f e l e l ő s ö k e t , a másik az áldozatokat é r i n t i . A mai drámák súlyos gondja, hogyan l e l j é k meg a f e l e l ő s ö k e t , Kreon, Von Walter kancellár vagy L r e i s s i g e r gyáros mai utódait a kizsákmányolás anonimmé válásának korszakában. Igen érdekes ebből a szempontból Anthony m

14. 15.

C l i v e Barnes; The faces o f Scof i e l d . Plays and P l a y e r s 1963. január. W a l t e r K e r r : P l a y w r i g h t s o f f e r New York two p o r t r a i t s of ciphers. New "York H e r a l d Tribune 1 9 6 1 . marcius 26,

Sampson f e j t e g e t é s e A n g l i a anatómia.ja cimü, mar többször i d é z e t t müvében, mind kétségtelen valóságanyagánál, mind a b e l ő l e l e v o n t ködösítő következtetéseknél f o g v a . "A dön­ t é s e k e t . . . mintha m i n d i g v a l a h o l másutt hoznák, és az, ami k í v ü l r ő l merész lépésnek tűnt, a r r ó l kiderül, hogy t u c a t ­ n y i homályos csoportosulás t a g j a i n a k apró csoszogásaiból tevődik össze. Ha megkérdezünk egy részvénytársasági em­ b e r t , ' k i irányitja e z t a v á l l a l a t o t ' , mormogásokat h a l l ­ hatunk kibernetikáról, távközlési vonalakról vagy ötszáz managerről. Ha megkérdezünk egy elnököt legfőbb problémá­ j a f e l ő l , a z t f o g j a mondani: ' A z , hogy utódokat t a l á l j a k . ' K i a f e l e l ő s egy csúnya u j épületért? A v i z s g á l a t során kiderül, hogy v a l a m i l y e n b i z t o s í t á s i v á l l a l a t t u l a j d o n a , egy i s m e r e t l e n építészekből á l l ó bizottság t e r v e z t e , a k i ­ k e t egy i n g a t l a n f e j l e s z t ő a l k a l m a z o t t , hogy a maximális padlóterületet b i z t o s í t s a egy arcnélküli v á l l a l a t számára. Mindegyik csoport megtagadhatja a f e l e l ő s s é g e t , és ezt meg i s t e s z i ; az épület formátlansága mintha a ' f e l e l ő t l e n társadalom' formátlanságát fejezné k i . B i z o n n y a l ez a de­ mokrácia súlyosabbik lidércnyomása - nem az, hogy a k o r ­ mány t e l e van baljós és mindenható szürke eminenciások­ k a l , hanem az, hogy az emberek a k a r a t a bizottságokban o l ­ dódik s z e t , miközben ezrek motyognak v a l a m i t közelességük16 r ő l 'azok i r á n t , a k i k n e k d o l g o z u n k ' . " Másfelől az a t o ­ mizálódás folytán egyre akutabban merül f e l az áldozatok tehetetlenségének, egyre korlátozottabb felelősségének kérdése, amelynek ismét csak a mai p o l g á r i drámaírók közül a legvilágosabb fejű gondolkodó,Arthur M i l l e r vágott elébe m e s t e r i d e f i n í c i ó j á v a l : "Mindaddig, amig a hősről elmond­ h a t j u k , hogy bőven v o l t lehetősége é l e t e materiális f o l y á ­ sának megváltoztatására, ugy h i s z e m . . . nem rekeszthető k i a hősi szerepkörből." ' * És á l l j o n i t t , a probléma b o 1

16. 17.

7

Anthony Sampson. I . m. 627. o. A r t h u r M i l l e r , i . m. 4 1 . o .

nyolultságának jellemzésére, egy r é s z l e t egy harmadik r e p ­ r e z e n t a t í v onkumentumból, amely egyben az e g z i s z t e n c i a l i s ­ t a szinház kiáltványa i s . Jean-Paul S a r t r e Mitoszkovácsolók cimü tanulmányában a drámai jellemábrázolás egész e d ­ d i g i hagyományát t e s ^ i kérdésessé, amikor a problémát i g y v e t i f e l : " . . . E g y s z t á l i n i s t a és egy t r o c k i s t a között nem j e l l e m b e l i szembenállásról v o l t szój egy 1933-as anti­ f a s i s z t a nem jellemében c s a p o t t össze egy SS-gárdistával; a nemzetközi p o l i t i k a nehézségei nem vezetőink jelleméből fakadnak; az USA sztrájkjai nem tárnak f e l j e l l e m k o n f l i k ­ t u s o k a t gyárosok és munkások k ö z ö t t . . . Ezért pártolt e l a m i . u j színházunk végleg az úgynevezett r e a l i s t a színház­ t ó l . . . Egyetlen törekvése f e l k u t a t n i az ember h e l y z e t é t , a maga teljességében, p o r t r é t a d n i a modern embernek ön­ magáról, problémáiról, reményeiről és h a r c a i r ó l . Azt h i s z szük, színházunk elárulná misszióját, ha egyéni a l a k o k a t ábrázolna, még ha egyetemes t i p u s o k lennének i s , egy f ö s ­ vény, egy mizantróp, egy megcsalt f é r j , mert ha a tömegek­ hez a k a r s z ó l n i , akkor legáltalánosabb gondjaink nyelvén k e l l szólnia, e l o s z l a t n i a f é l e l m e i k e t o l y a n mítoszok for-*» 18 májában,amelyeket bárki megérthet és mélyen áterezhet." Ami S a r t r e kétségkívül meggondolkodtató érvelését i l ­ l e t i , ennek r é s z l e g e s cáfolatát ő maga a d t a meg, mégpedig l e g j o b b müveiben, azokban, amelyek r e a l i s t a megközelítés­ s e l Íródtak: az ördög és a jóistenben (Le D i a b l e e t l e Bon D i e u . 1 9 5 1 ) , a Tisztességtudó utcalányban (La P u t a i n r e s ­ pectueuse . 1 9 4 6 ) , az A l t o n a ! foglyokban (Les Séquestrés d * A l t o n a , 1 9 5 9 ) . S a r t r e a modem társadalmi viszonyok b o ­ nyolultságának nevében t i l t a k o z i k a k l a s s z i k u s ábrázolási módszerek elavultsága (lásd a példának f e l h o z o t t fösvény és mizantróp), i l l e t v e a bulvármüfajok olcsó drámaisága 18.

Jean-Paul S a r t r e : Porgers o f Myths. P l a y w r i g h t s P l a y w r i t i n g , i , m , 120. o .

on

(megcsalt f e r j ) e l l e n , de - legalábbis elméletben - f i ­ gyelmen kivül nagyja a z t a tényt, hogy a jelentékeny s z i ­ tuációk megteremtik a maguk jelentékeny hőseit i s ; i g a z i s z i n p a d i m i t o s z t , v a g y i s o l y a t , amely valóban a társada­ lom lényeges k o n f l i k t u s a i t s ü r i t i magába - márpedig S a r t r e i l y e n mítoszokat k ö v e t e l a drámától - sematikus k l i s é f i ­ gurákkal megeleveníteni nem l e h e t , és e r r e éppen az o l y a n s a r t r e - i alakok, m i n t Götz, L i z z i e vagy Franz és az öreg Gerlach világviszonylatban i s a l e g j o b b j e l e n k o r i b i z o ­ nyítékok közé t a r t o z n a k . Éppen az i g a z i "mitoszok" meglel é s é v e l és megformálásával l e h e t küzdeni az elszemélyte­ lenedés e l l e n , és a mai angol dráma e r r ő l az oldalról szemlélve i s alátámasztja a lehetőség r e á l i s v o l t á t . Természetesen v i l á g o s , hogy a k o n f l i k t u s o k személyes jellegének kimunkálása ma b o n y o l u l t a b b f e l a d a t , m i n t v o l t Shakespeare korábban, a h o l a jelentékeny t i p u s o k a t e l e ­ ve csak egy szük társadalmi rétegen belül k e l l e t t k e r e s n i , a h o l a feudális h i e r a r c h i a nagyjából m e g f e l e l t a társadal­ mi jelentőség fokának. Érdekes ellenpéldaként i l l u s z t r á l ­ ják e z t azok a modern f i l m e k , amelyek egy-egy k l a s s z i k u s drámának pusztán személyi k o n f l i k t u s - mozzanatait k i van ják mai környezetbe á t ü l t e t n i , J u l e s Dassin Phaedra-filmje, Claude Chabrol Hamlet-feldolgozása a maga cselekményét mai görög, i l l e t v e f r a n c i a nagytőkés környezetbe h e l y e z i , mert i t t könnyen t a l á l o l y a n látványos t i p u s o k a t , amelyeknek é l e t é t h i t e l e s e n t ö l t h e t i be a v é r f e r t ő z é s , vagy a h a l o t t apáért való bosszúállás problémája. Ezek a f i l m e k minden művészi erényük ellenére sem tudják áttörni a szükkörü p r i v á t - j e l l e g k o r l á t a i t , emlékezetes típusok teremtésére képtelenek, világosan bizonyítva, hogy a k l a s s z i k u s hősök­ nek még o l y végletes magánügyei i s elválaszthatatlanul összeforrtak a szóban forgó alakok társadalmi jelentőségé­ v e l . A magánjellegű k o n f l i k t u s o k öncélú felnagyítása a bulvár dráma monopóliuma; i t t az egyéni jelentékenyéé g e l ­ v e s z t i társadalmi gyökereit, a z t bizonyítva, hogy a tár-

sadalm.i Lag valamiképpen jelentős típusok meglelése nélkül nem l e h e t igazán i d ő t á l l ó drámát a l k o t n i . A mai történelem­ ben a p o l g á r i rendben élő drámairó két t e n d e n c i a k e r e s z t ­ tüzében á l l : mig e g y f e l ő l a tömegek társadalmi szerepe és aktivitásuk lehetőségei meghatványozódtak, az elszemély­ telenedés útjában á l l e lehetőségek felismerésének. A t á r ­ sadalmi f e j l ő d é s irányának ismeretében azonban az i r ó k minden társadalmi rétegben megtalálhatják azokat a r e p r e ­ zentánsokat, a k i k a p o z i t i v és n e g a t i v tendenciákat j e l e n ­ tékeny módon megtestesítik, M i l l e r k i f e j e z é s é v e l élve " k i ­ hívásokat" fogadnak e l és utasítanak v i s s z a , i l l ú z i ó k a t jelképeznek s t b . , s t b , ; persze ennek a felismerésnek drá­ mai értékesítése rendkívül b o n y o l u l t , és állandóan u j meg u j művészi megoldásokat k ö v e t e l , M i l l e r W i l l y Lomanja például m e s t e r i e n képvisel egy korunkra I g e n jellemző t í ­ p u s t ; a k i s e m b e r t , a k i a k a p i t a l i z m u s kínálta i l l ú z i ó k a t e l f o g a d v a o b j e k t i v e saját érdekei e l l e n v é t és ebbe az ellentmondásba b e l e p u s z t u l , Osborne Jimmy P o r t e r j e i s a n ­ nak köszönheti típusként való e l f ogadását, hogy magas művé­ s z i színvonalon t e s t e s í t e t t e meg az a n g o l f i a t a l s á g egy részének szenvedélyes, de semmiféle célt.nem látó t i l t a k o ­ zását a j ó l é t i állam konformizmusa e l l e n , A drámairól g y a ­ k o r l a t a z t m u t a t j a , hogy a kizsákmányolás k é p v i s e l ő i t i s meg l e h e t t a l á l n i , a kizsákmányolás minden anonimitása e l ­ l e n é r e ; meg l e h e t t a l á l n i i n d i r e k t módon, hatásukban, ame­ l y e t a nem-ki zsákmányolók é l e t é r e vagy gondolkodására g y a ­ k o r o l n a k , de meg l e h e t t a l á l n i közvetlenül i s , ha nem i s a "gonosz tőkés" egyértelmű kliséjében; példa e r r e Wesker munkásságában a Gyökerek Mr. He a l e y - j e , a Jeruzsálemről szólok Dewhurst ezredese, a Mindenhez sűltkrumplit tiszt­ j e i vagy a Konyha Marangója, a k i s z u b j e k t i v e nem a k a r r o s s z a t és nem é r t i , m i t kivannak tulajdonképpen munkásai, o b j e k t i v e azonban p l a s z t i k u s a n es egyértelműen s ű r í t i ma­ gába a k a p i t a l i z m u s mechanizmusát; vagy példa rá, a p a r a ­ b o l a vegytisztább szintjén, Dürrenmatt C l a i r e Zachanas s i a n -

j a . A probléma megkerülésére vonatkozó k í s é r l e t e k igazi művészi s i k e r t nem hozhatnak; e z t b i z o n y l t j a mind a b u l ­ vár dráma, a maga típussá nem emelkedő nagy vagy szines egyéniségeivel, mind a n a t u r a l i z m u s , ahol a m i l i ő nyomása, a szituációk társadalmi szempontból nem t i p i k u s v o l t a meg­ g á t o l j a a j e l e n t ő s személyiségek kibontakozását, mind az abszurd dráma, amely elvvé e m e l i az emberek e l j e l e n t é k t e lenedését a rájuk zúduló megmagyarázhatatlan eredetű és természetű nyomás mindenhatóságával szemben; mig a társa­ d a l m i l a g jelentékeny szituáció és hős d i a l e k t i k u s egységét a n y u g a t i országok művészetében i s a r e a l i z m u s különféle mai vállalkozásai egyformán bizonyítják, Brechttől M i l l e ­ r i g . (Nem idegen ez a problémakör egyébként a s z o c i a l i s t a országok drámairodalmától sem; a mai magyar drámákban eluralkodó bőség a K o s s u t h - d i j a s tudós-hősökben a r r a v a l l , hogy az irók inkább a k i v é t e l e s , szembeszökően látványos e s e t e k e t s z e r e t i k kiaknázni, es nehezebben vállalkoznak a r r a a f e l a d a t r a , hogy a "mindennapi" embert tegyék t á r ­ s a d a l m i l a g j e l e n t ő s k o n f l i k t u s hordozójává, h o l o t t a t á r ­ sadalmi f e j l ő d é s iránya nyilvánvalóan ennek a lehetőségnek kedvezne, ha a megoldás b o n y o l u l t a b b művészi kutatómunkát igényel i s . I t t természetesen nem arról v a n szó, hogy a dráma ne ábrázoljon rendkivüli t i p u s o k a t , ne vonzódjék a jelentékeny egyéniségekhez; de ezeknek s o r s a mélyen t i p i ­ kus művészi értelemben csak akkor l e h e t , ha csak "különö­ sek", de nem "furcsák", azaz n i n c s eleve menlevelük b i z o ­ nyos, másokra általánosan érvényes társadalmi kötöttségek és normák e l l e n . ) Ugyanezt a nézetet igazolják a mai a n g o l dráma l e g j e ­ lentősebb t i p u s a i i s ; Jimmy P o r t e r mellett elsősorban George D i l l o n , a Komédiás A r c h i e R i c e - a , a Gyökerek Beatie B r y a n t j e , és, több-kevesebb fenntartással, Robert B o l t Cherry j e , W h i t i n g Urbain G r a n d i e r - j a , a Mindenhez s ü l t k r u m p l i t Chas W i n g a t e - j e , az Egy csepp méz Jója, sőt, még ha problematikusán i s , és az egész műre jellemző lebegés-

s e l , még Harold P i n t e r Születésnapi mulatságának két pribékje, Goldberg és McCann i s , amennyiben b i z o n y t a l a n u l bár, de egy ellenséges társadalom nevében járnak e l , és e z z e l összefüggésben a megszokott abszurd bősökhöz képest határozottabb, felismerhetŐbb, r e l a t i v e jelentékeny p r o ­ f i l l a l rendelkeznek. A mai angol dráma, mint talán az eddigiekből k i t e t ­ s z e t t , számos érdekes problémát v e t f e l az egész modern dráma, i l l e t v e a mai n y u g a t i drámairodalom összefüggései­ ben. Külön tanulmányt igényelne és érdemelne a r m a V r é s z l e ­ t e s elemzése, hogy ezen túlmenően m i t hasznosíthat a szo­ c i a l i s t a országok drámairodalma, szorosabban a mai magyar dráma az angol u j hullám eredményeiből, m i t t a n u l h a t k u ­ darcaiból, a, már e m i i t e t t , kontinuum-diszkontinuum-elmél e t fényében. Néhány i l y e n , tanulságot kináló kérdésre az e d d i g i e k során igyekeztünk jelzésszerűen rámutatni, b e ­ f e j e z é s ü l , s z i n t e n csak felsorolásszerűen, szeretnők eze­ k e t megismételni és számukat b ő v i t e n i i s . Az u j angol dráma p o z i t í v és n e g a t i v példákkal egy­ aránt s z e m l é l t e t i , hogy az öncelu f o r m a i k í s é r l e t e z é s soha nem pótolhatja a t a r t a l o m és a forma harmóniáját, legyen bár ez a forma a legmerészebben játékos és b o n t o t t , epikus és l i r a i elemekből s z ő t t , avagy a szó hagyományos értelmé­ ben " a r i s z t o t e l é s z i " ; ugyanakkor az u j angol dráma merész f o r m a i k i s e r l e t e z ő kedve, a szinszerüség k i t á g í t á s á r a és újszerű értelmezésére irányuló törekvései a dráma műfajá­ nak v é g t e l e n perspektíváját, a szinház örök megújulási képességét és időszerűségét h i r d e t i k . Legjobb tendenciái­ ban a mozgalom a szinház minden művelőjét és kedvelőjét megerősítheti a h i t b e n , hogy a drámai alak társadalmi és emberi aspektusai szerves egységet alkotnak; a látszólag legprivátabb é l e t e p i z ó d i s átélhető drámai valósága lé­ nyegül, ha társadalmi, eredőit megkeressük és helyesen áb­ rázoljuk, és a l e g p i t t o r e s z k e b b é l e t h e l y z e t , a l e g s z í n e ­ sebb a l a k látványa sem nyújthat i g a z i drámai élményt, ha

társadalmi gyökereiről leválásztya,vagy hamis, mondvacsi­ nált összefüggésekben mutatják be. (Az utóbbi a l t e r n a t í v á ­ r a a z . u j a n g o l drámák ugyancsak szép számmal kínálnak p é l ­ dákat. ) A jellemábrázolás terén különösen megszívlelendő számunkra i s az a bátor e r ő f e s z í t é s , a m e l l y e l a f i a t a l a n ­ g o l irók a k o n f l i k t u s o k bujkáló személyes jellegének f e l ­ kutatására törnek és ugyanakkor témáikat-hőseiket a közna­ p i é l e t sűrűjében k e r e s i k . Hadd emeljük k i ismételten: a mi társadalmunkban, a h o l a kisember történelemformáló s z e ­ repe tendenciájában é l ő valóság és egyre inkább m e g n y i l ­ vánul az e l e t minden területén, az a n g o l példa f o k o z o t t a n b u z d i t h a t j a a drámaírókat, hogy ne t a r t s a n a k a "szürke" hősöktől, a periférikusnak látszó témáktól: ezekben tárha­ tó f e l legmeggyőzőbben a s z o c i a l i z m u s c e n t r á l i s valósága, amely a jelenségeket a mélyben áthatja, irányukat megszab­ j a és azokat a történelem f ő vonalához f ü z i . (És i t t gon­ d o l j u n k azokra a már elkészült s z o c i a l i s t a drámákra i s , amelyeket hasonló törekvés h a t át, az I r k u s z k i t ö r t é n e t t ő l az I l y e n nagy szerelmen át a P e s t i emberekig vagy az E l v e s z e t t p a r a d i c s o m i g . ) A f i a t a l a n g o l irók e g y i k l e g ­ j e l l e g z e t e s e b b próbálkozása az, hogy a mindennapi s o r s o k ­ ban és alakokban keressék meg a s z i n t , a különöst,a s a j á t ­ szerűt, a nagy dráma lehetőségét, megtalálják korunk p u l ó veres és o v e r a l l o s H a m l e t j e i t , a k i k tömegeikben, de meg­ annyi egyéni változatban, ugyanolyan r e p r e z e n t a t i v a n é l h e ­ t i k át a " l é t vagy nemlét" végső k é r d é s e i t , mint a r r a a n ­ nak idején egy társadalmon belül csak e g y e t l e n ember, a k i r á l y f i l e h e t e t t képes. Ennek megfelelően, a t e m a t i k a i változatosság, a körkép színessége, a f e l t é r k é p e z e t t p r o b ­ lémák gazdag skálája, a f e l v o n u l t a t o t t alakok társadalmi és egyéni sokoldalúsága, a b e m u t a t o t t jelenségek h i t e l e s ­ sége, á t é l t s é g e , dokumentativ pontossága, az eredmények minden r e l a t i v , problematikus v o l t a ellenére i s o l y a n erény, a m e l l y e l a f i a t a l s z o c i a l i s t a drámának f e l t é t l e n ü l érdemes versenyre k e l n i e . És talán érdemes jelzésszerűen

rámutatni még egy, áttételesebb és közvetettebb tanulság­ r a i s : az a, nem mindig h e l y t á l l ó kép, amely a s z o c i a l i s t a drámákban a n y u g a t i v a l ó s á g r ó l i l y e n vagy olyan formában, konkrétan vagy csak érzékelhető ellenpólusként kibonta­ k o z i k - és i t t gondolunk mind a szektás szemlélet t o r z í t á ­ s a i r a , a valóság egyes jelenségeinek "tudomásul nem v é t e ­ l é r e , mind a meg-megpendülő k r i t i k á t l a n hódolatra a nyuga­ t i v i l á g bizonyos külsőségei e l ő t t , mind a dekadens művé­ s z e t i és é l e t jelenségek i l y e n vagy amolyan formában transzponálódó h a t á s a i r a - , haszonnal k o r r i g a i h a t j a önmagát az u j a n g o l drámákból f e l t á r u l ó , dokumentativan legalábbis általában hűséges valóságképpel való szembesítés során. Truizmus lenne leszögezni, hogy igazán jó s z o c i a l i s t a szellemű dráma még a s z e r e l m i é l e t problémáiról sem szü­ l e t h e t , ha alkotójának n i n c s véleménye a v i l á g e g é s z é r ő l ; nos, a v i l á g n é z e t i biztonság és szilárdság kialakulásához a drámairónak és a szinház minden más művészének ma úgy­ szólván kötelező olvasmánya, gazdag és izgalmas forrásmun­ kája l e h e t az angol szinház u j hulláma. A mai angol dráma jelentősége tehát, t u l az egyes mü­ vek értékein, ebben á l l : mintegy gyújtópontban s ü r i t i a mai valóság drámai ábrázolásának legizgalmasabb és leg­ időszerűbb kérdéseit és p o z i t i v vagy n e g a t i v formában, de a legdöntőbb módon: az elkészült müvekkel válaszol rájuk. A müvekből adódó e l v i - e s z t é t i k a i következtetések á l t a l á n o ­ s í t á s a , amely természetesen figyelembe v e s z i majd a p r o b ­ lémák megoldásának nemzetközi variánsait i s , a jövő k u t a ­ tásra vár; mindenesetre ezek az e l v i - e s z t é t i k a i munkák h i ­ vatkozási anyagukban a l i g h a nélkülözhetik majd az a n g o l u j hullám alkotásait.Hogy m e l y i k i r ó meddig f o g e l j u t n i egyé­ n i fejlődésében, hogy melyikük marad f e n n az idő rostáján, az még ma épp olyan n y i t o t t kérdés, m i n t az egész mozgalom j ö v ő b e l i élettartama; h i s z e n már a v i s z o n y l a g egységes tartalmú kezdet óta i s , a polarizálódás és a bomlás j e l e n ­ ségei egyre erősebben nyilvánulnak meg. De bármit hozzanak

i s az elkövetkező évek, valószinü, hogy a drámatörténet mindenképpen megőrzi majd a mozgalom nevét és j e l e n t ő s é ­ g é t , ós számon t a r t j a legfontosabb érdemét: bátran p r ó ­ bálkozott a h u s z a d i k század második f e l e p o l g á r i világának drámai ábrázolásával, f i g y e l m e k i t e r j e d t az emberi é l e t értelmének végső problémáira i s , es a kérdések megoldására irányuló k í s é r l e t e i eredményeikben i s , kudarcaikban i s jelentékeny tanulságokat s z o l g á l t a t t a k . Budapest, 1963. május.

TARTALOM I .

S Z Í N H Á Z I CSODA E G Y " J Ó L É T I ÁLLAMBAN"

I I .

DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK

5 50

a / A "bulváx-száxny" • 53 b / Az u j angol dráma " k l a s s z i k u s " n a t u r a l i z ­ musa • ••• * ^9 c / Az ember a társadalomban és a drámában . . . . 62 d / Két különválasztott témakör ,.... 92 e/ A b i o l ó g i a i dráma 115 f / Az abszurd • 118 G / Van-e "dühös" szinház? Van-e "dühös" közön­ ség? 142 I I I .

KIK ÁLLNAK BRECHT MÖGÖTT?

155

IV.

KÉRDŐJELEK SOKASÁGA

175

SZÍNHÁZI TANULMÁNYOK 1. 2. 3. 4. 5.

Kardos T i b o r Székely György D. Dömötör T e k l a Hont Ferenc Székely György

6. 7. 8.

Sz. Szántó J u d i t Czimer József Székely György

9 . Almási Miklós 1 0 . Sz. Szántó J u d i t

A magyar színjáték kezdete Zenés szinpad - vidám játék A színjátszás funkciója f a l u n Valóság a színpadon A s z i n játéktípusok kutatásának módszerei Valóság és dráma Nyugaton Korunk szinháza S z i n j át éktip u so k l e i r ása é s elemzése Színjáték és társadalom Az angol szinház u j hulláma

Előkészületben: Almási Miklós

Szinházi dramaturgia