9 Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 28: 09–15, 2012
AZ AMURI KAGYLÓ (SINANODONTA WOODIANA LEA, 1834) BALATONI ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA B ENKŐ- K IS S Á R PÁD 1 – F ER IN C Z Á R PÁD 2 – KOVÁTS N ÓRA 2 – PAULOVITS GÁBOR 3 1
SZTE–MGK Gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15. 2 PE–MK, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 3 MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3.
DISTRIBUTION OF THE CHINESE POND MUSSEL (SINANODONTA WOODIANA LEA, 1839) IN LAKE BALATON Á. BENKŐ-KISS1 3 P AU L O V I T S
–
Á.
FERINCZ2,*
–
N.
KOVÁTS2
–
G.
1
University of Szeged, Faculty of Agriculture, Institute of Farming and Rural Development, H-6800 Hódmezővásárhely, Andrássy str. 15. 2 University of Pannonia, Department of Limnology, H-8200 Veszprém, Egyetem str. 10. 3 Balaton Limnological Institute, Centre for Ecological Research, Hungarian Academy of Sciences, H-8237 Tihany, Klebelsberg K. str. 3. *Corresponding author, e-mail:
[email protected] KIVONAT: Az idegenhonos amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) Európa legnagyobb méretű kagylója, a Balatonban legelőször 2006-ban figyelték meg. 2011 nyarán végzett munkánk során 21 mintavételi helyen mértük fel az amuri kagyló relatív gyakoriságát, valamint felvettük az egyes példányok méretét és biomasszáját. A mintavételi pontok helyét GPS-el rögzítettük, az adatokat térképen ábrázolva az alábbi következtetések vonhatók le: a faj magas abundanciával és biomasszával a Balaton északi partja mentén, a KeszthelyÖrvényes közötti szakaszon fordul elő, a Tihanyi-medencét még szemlátomást nem érte el. A Keszthelyi-medencében biomasszája az összes Unionidae biomassza 50–80 %-át is elérheti. A biomassza és abundancia világos térbeli eloszlást mutatott, ezzel szemben az egyes mintavételi pontokon vizsgált populációk méreteloszlásában nem volt felfedezhető hasonlóan értelmezhető mintázat. Kulcsszavak: Balaton, Sinanodonta woodiana, biodiverzitás, biológiai invázió ABSTRACT: The exotic Chinese pond mussel (Sinanodonta woodiana) is the biggest bivalve in Europe, it was first observed in Lake Balaton in 2006. In 2011 summer relative abundance of S. woodiana was recorded at 21 sampling sites, body measures and biomass of each specimen were also taken. GPS coordinates of the sampling sites were recorded, spatial distribution of the data
10 shows that high abundancies and biomass are characteristic along the northern shore of the lake, between Keszthely and Örvényes, the mussel has not reached Tihany yet. In the Keszthely Basin, its biomass may amount to as much as 50–80% of the total Unionid biomass. Biomass and abundance did show a clear spatial pattern, whilst no similar pattern could be observed in the size structure of the populations as measured at each sampling site. Key words: Lake Balaton, Sinanodonta woodiana, biodiversity, biological invasion
Bevezetés Világszerte számos kagylófaj sorolható a legnagyobb ökológiai kockázatot jelentő egzóták közé (HIGGINS és VAN DER ZANDEN 2010), közülük a vándorkagyló (Dreissena polymorpha (Van Benden, 1835)) a Balatonban is problémát okozó, agresszív idegenhonos fajnak tekinthető. Ökológiai kárukat kompetíció, illetve az élőhely alapparamétereinek megváltoztatása révén fejtik ki (WARD és RICCIARDI 2007; SOUSA et al. 2009). Az amuri kagyló, Sinanodonta (Anodonta) woodiana (Lea, 1834) inváziója viszonylag új probléma, világméretű terjedésének kezdete a XX. század második felére tehető (DOUDA et al. 2011). A faj Délkelet-Ázsiában, illetve Oroszország keleti részén, az Amur vidékén őshonos (WATTERS 1997; GRAF 2007). Európába feltehetőleg a távol-keleti „növényevő” halak (Hypophthalmichtys nobilis (Richardson, 1845), H. molitrix (Valenciennes, 1844), Ctenopharyngodon idella (Valenciennes, 1844)) állományokkal került, hazánkba is hasonló módon jutott el feltehetően az 1960-as években, de első leírására csak 1984-ben került sor a gyulai csónakázótóból (PETRÓ 1984). Sikeres inváziója elsősorban szaporodási módjának köszönhető: parazita életmódú glochidium lárvái halakon megtapadva viszonylag nagy távolságokat is megtehetnek. A nőstény a glochidiumokat júniustól augusztusig terjedő időszakban bocsátja ki, ezek általában 7–10 napot töltenek a gazdaszervezeten. Kimutatták, hogy gazdaként az európai vizekben előforduló, őshonos halak is megfelelnek, tovább növelve a terjedés valószínűségét (DOUDA et al. 2011). A Balatonban először 2006-ban figyelték meg (MAJOROS 2006). 2011 nyarán történt mintavételezésünk alapján jelenlegi előfordulásának térbeli mintázatát, ill. terjeszkedését elemeztük. Anyag és módszer Összesen 21 mintavételi hely került kijelölésre (1. ábra). A mintavételezés kézzel, könnyűbúvár felszereléssel történt. Egy lemerüléssel egy 40×40 cm-es kvadrátot mintáztunk meg. Ezzel a módszerrel a négyzetméterre vonatkoztatott kagylódenzitás is becsülhető. A kvadrátról valamennyi Unio példányt begyűjtöttük, meghatározás után egyedenként a következő paramétereket rögzítettük: hossz, szélesség, magasság (0,1 mm-es pontossággal), élő tömeg, nedves tömeg, héjtömeg (0,1 g pontosság), ivar, érett glochidiumok jelenléte/hiánya, ezen kívül megszámoltuk a növekedési gyűrűket. Az adatelemzéshez az IBM SPSS 20.0, az MS-EXCEL 2010 programcsomagokat, a méreteloszlások összevetéséhez KruskalWallis tesztet használtunk.
11
1. ábra. Mintavételi helyek a Balatonon.
Eredmények A tóból gyűjtött összesen 775 élő kagylóból 110 egyed volt amuri kagyló (14,2 %). Az egyedsűrűség a Keszthelyi medencében, átlagosan 4–10 egyed/m2 ez keleti irányban haladva fokozatosan csökken 1–2 egyed/m2-re, illetve a homokos aljzaton 0–0,1 egyed/m2-re. A 2. és 3. ábra mintavételi helyenként mutatja az egyes fajok biomasszájának arányait, illetve relatív gyakoriságát. A 2. ábra alapján elmondható, hogy az amuri kagyló relatív biomasszája a legmagasabb a 6. (Balatongyörök) mintavételi ponton volt (84,3%), ezt követte a 11. (Gyenesdiás, strand) és a 12. (Keszthely, kemping) mintavételi pont, 61,9 és 68%-os értékekkel. Relatív abundanciát tekintve (3. ábra), szintén a 6. mintavételi pont tekinthető a „legfertőzöttebbnek”, 51,6%-os értékkel. Viszonylag magas értékek fordultak elő a 11. (Gyenesdiás) 12. (Keszthely, strand) és 13. (Keszthely2, nyílt víz) mintavételi pontokon: 38,0%, 31,5% és 28,6%. Az amuri kagyló testhossz eloszlása a mintavételi helyek között szignifikánsan különbözőnek mutatkozott (Kruskal-Wallis ANOVA: H=18,488; df=7; P=0,01) (4. ábra).
12
6. Balatongyörök N46,7491290, E17,3514895
7. Balatonkenese N47,0306850, E18,1169106
8. Balatonszárszó N46,8334074, E17,8291451
9. Balatonszéplak N46,9025858, E18,0153192
10. Fövenyes N46,8929500, E17,7923196
11. Gyenesdiás N46,7533650, E17,3086029
12. Keszthely N46,7453926, E17,2474832
13. Keszthely 2 N46,7371395, E17,2982641
14. Örvényes N46,9105106, E17,8270913
15. Szántód N46,8812501, E17,9082300
16. Szigliget N46,7848550, E17,4362529
17. Tihany N46,9272238, E17,8630193
18. Szepezd N46,8413238, E17,6878768
19. Zala-torok N46,7100503, E17,2633420
20. Zánka N46,8663679, E17,6832268
21. Révfülöp N46,8280920, E17,6438013
Összes
Unio tumidus (Zelebor, 1851)
5. Balatonberény N46,7165082, E17,3266617
Unio pictorum (Küstler, 1853)
4. Balatonakali N46,8787400, E17,7425057
Pseudanodonta complanata (Rossmasler, 1835)
3. Badacsonytomaj N46,7828522, E17,5271749
Sinanodonta woodiana (Lea, 1834)
2. Alsóörs N46,9738733, E17,9571690
Anodonta cygnea (Held, 1839)
1. Ábrahámhegy N46,8106415, E17,5717670
Anodonta anatina (Held, 1836)
1. táblázat. Az egyes mintavételi pontokon regisztrált kagyló egyedszámok.
9
-
6
-
35
33
7
-
-
-
15
8
3
-
1
-
6
6
8
-
5
-
22
11
4
-
6
-
44
50
6
-
16
-
7
2
7
1
-
-
9
1
-
-
-
-
1
2
-
-
-
-
3
-
1
-
1
-
22
8
8
-
27
1
18
17
6
-
17
-
16
15
-
-
2
-
3
2
5
1
12
-
53
14
-
-
-
-
2
8
3
-
13
-
40
33
-
-
-
-
1
3
-
-
1
-
7
3
3
-
2
-
6
15
3
-
1
-
23
25
-
-
-
-
-
-
73
2
110
1
333
256
13
2. ábra. A gyűjtött kagylófajok relatív biomasszája a mintavételi helyeken.
3. ábra. A gyűjtött kagylófajok relatív abundanciája a mintavételi helyeken.
4. ábra. Az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) héjméret eloszlásai a mintavételi helyeken (ahol n>2).
14 Értékelés Invázióbiológiai szempontból a Sió-zsilip megépítése (1863) komoly kockázati tényezőt jelentett a Balatonra nézve, hiszen a tó addig elszigetelt vízgyűjtőjét összekötötte a Duna vízgyűjtőjével. A mára már tömegesen elszaporodott vándorkagyló (Dreissena polymorpha) is így került a Balatonba, az 1930-as években (SEBESTYÉN 1934; 1938). 1994-1996 között részletes elemzés készült annak megállapítására, az amuri kagyló bekerülhet-e a Balatonba a Sió-csatornán keresztül (KISS 1997). Bár magában a csatornában előfordult a kagyló, bejutását a Balatonba meggátolta a Sió-csatorna környékén jellemző üledékszerkezet. Az eloszlás térbeli mintázatának elemzése arra következtet, hogy a fertőzési centrum a tó nyugati részén, a Keszthelyi-medence környékén lehetett. Nagy valószínűséggel halastavakból, fertőzött halállománnyal kerülhetett a Balatonba. Fertőzött halállományok, elsősorban pontyfélék telepítését tartják az amuri kagyló terjedését elősegítő elsődleges vektornak (WATTERS 1997). A korosztályok eloszlása is jellegzetes térbeli mintázatot mutat. A Keszthelyimedencében jellemző az idősebb korosztályok előfordulása, itt figyeltük meg a legnagyobb méretű egyedet is (130 mm). Ugyanakkor az a tény, hogy Örvényesnél (14. mintavételi pont), Keszthelytől kb. 50 km távolságra is találtunk egy 117 mm-es egyedet arra következtet, hogy a faj a Balatonban igen magas terjedési potenciállal rendelkezik. Megtelepedése, illetve dominanciájának további növekedése várható mindazon területeken, ahol számára az aljzat megfelelő. Ezek főleg a mélyebb iszaposabb északi parti részek lehetnek, a déli part laza sekély és mobil homokpadja kevéssé alkalmasak az Unionidae-k megtelepedésének, mert a juvenilis kagylókat a homok mozgása könnyen betemeti. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönettel tartoznak Dobos Géza hajóvezetőnek a terepi mintavételezésben való közreműködésért. Kutatásainkat az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával megvalósuló EuLakes projekt támogatta.
Felhasznált irodalom DOUDA, K. – VRTÍLEK, M. – SLAVÍK, O. – REICHARD, M. (2011): The role of host specificity in explaining the invasion success of the freshwater mussel Anodonta woodiana in Europe. – Biological Invasions 14: 127–137. GRAF, D.L. (2007): Palearctic freshwater mussel (Mollusca: Bivalvia: Unionoida) diversity and the comparatory method as a species concept. – Proceedings of the Academy of Natural Sciences Philaadelphia 156: 71–88. HIGGINS, S.N. – VAN DER ZANDEN, M.J. (2010): What a difference a species makes: a meta-analysis of dreissenid mussel impacts on freshwater ecosystems. – Ecological Monographs 80: 179–196. KISS, Á. (1997): Az amuri kagyló (Anodonta woodiana woodiana Lea, 1834) balatoni behatolásának nyomon követése a Sió-csatornán keresztül (1994-1996 között). – A Balatonkutatási Alapítvány által támogatott pályázat eredménye, 30 pp. MAJOROS, G. (2006): Az amuri kagyló [Anodonta (Sinanodonta) woodiana (Lea, 1834)] megtelepedése a Balatonban és elszaporodásának várható következményei. – Halászat 99: 143–150.
15 PETRÓ, E. (1984): The occurrence of Anodonta woodiana woodiana in Hungary. – Állattani Közlemények 84: 189–191 SEBESTYÉN, O. (1934): A vándorkagyló (Dreissensia polymorpha Pall.) és a szövőbolharák (Corophium curvispinum G.O.Sars forma devium Wundsch) megjelenése és rohamos térfoglalása a Balatonban. – A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái 7: 190–204. SEBESTYÉN, O. (1938): Colonization of two new fauna-elements of Pontus-origin (Dreissensia polymorpha Pall. and Corophium curvispinum G. O. Sars forma devium Wundsch) in Lake Balaton. – Verhandlungen Internationale Vereinigung theoretische und angewandte Limnologie 8: 169–181. SOUSA, R. – GUTIERREZ, J.L. – Aldridge, D.C. (2009): Non-indigenous invasive bivalves as ecosystem engineers. - Biological Invasions, 11: 2367–2385. WARD, J.M. – RICCIARDI, A. (2007): Impacts of Dreissena invasions on benthic macroinvertebrate communities: a meta-analysis. – Diversity and Distributions 13: 155–165. WATTERS, G.T. (1997): A synthesis and review of the expanding range of the Asian freshwater mussel Anodonta woodiana (Lea, 1834) (Bivalvia: Unionidae). – Veliger 40: 152–156.
16
