Aradi Péter: A zene titkai – Gyerekkoncertek Budapesten Elıször is azt kell elmondanom, mire nem vállalkozik ez az írás. Nem dolgozza fel a gyerekkoncertek magyarországi történetét, nem elemzi a külföldi gyerekkoncertek hasonló és eltérı vonásait, nem értékel és nem bírál - leír. Egyetlen célja, hogy áttekintse a kínálatot, és bemutassa, hányféle stratégiával próbálják a muzsikusok, zenekarok és zenepedagógusok rászoktatni a gyerekeket a komolyzene hallgatására - itt és most, vagyis Budapesten, az 1997/98-as hangversenyévadban. Mert e koncertek mind ugyanazt szeretnék elérni, csak más-más módszerekkel. Hagyományos eszközökkel vagy újakkal, komolyan vagy játékosan. Mindegyiknek van létjogosultsága, amíg képes megtalálni és megtartani a maga közönségét. Most csak azokkal foglalkozom, akik rendszeresen szerveznek ilyen hangversenyeket. Úgy tudom, e pillanatban nyolcan vannak: egy koncertrendezı intézmény, hat zenekar és egy zongoramővész. A legfontosabb praktikus információkat a mellékelt táblázatban foglaltam össze (lásd a 32. oldalon). Az utóbbi években megnıtt a választék: egyre többen rendeznek koncertsorozatokat gyerekeknek, és egyelıre úgy látszik, a piac még nem telítıdött. A hangversenyek többsége telt ház elıtt zajlik. Talán csak a sokáig monopolhelyzetben lévı Filharmónia sínylette meg a konkurenciát: egyre nehezebben tudja megtölteni a Zeneakadémia nagytermét. Megoldás lehetne talán, ha egy-egy mősort kevesebbszer adnának elı, hiszen - ahogy Lukin László, a mősorvezetık doyenje fogalmaz - a gyerek számára is nagyobb élmény, ha telt házas koncerten vehet részt. Ezt az élményt idén a Budafoki Dohnányi Ernı Szimfonikus Zenekar sem tudja nyújtani közönségének - részint a kellı hírverés hiánya miatt, részint pedig azért, mert a hallgatóság egyelıre elsısorban a kerület lakosai közül kerül ki, ami önmagában is korlát. Nemes László igazgató szeretné e koncertek hatókörét a szomszéd kerületekre, illetve az agglomerációra (Érd, Diósd, Budaörs, Törökbálint) is kiterjeszteni. A koncertek jellegét több tényezı befolyásolja: a leginkább meghatározó a mősorvezetı személye, de sok függ a helyszíntıl, az idıponttól és persze attól is, milyen korú gyermekeknek szánják a mősort. Természetesen másképp kell szólni az óvodás, a kisiskolás vagy a kiskamasz korú közönséghez. Nem mindegy, hogy a koncertet nagy befogadóképességő, ünnepélyességet árasztó helyszínen, vagy kisebb, családiasabb légkörő teremben rendezik. Mint ahogy az sem közömbös, hogy hétköznap vagy hétvégén van-e a koncert. A mősorvezetıknek feltétlenül figyelembe kell venniük ezeket az adottságokat. Mősorvezetıkben egyébként nem bıvelkedik a szakma, ilyen képzés sehol nem folyik. Így aztán ki-ki maga alakítja ki a saját módszerét és stílusát. A filharmóniai gyermek- és ifjúsági koncertek szerkesztıje Kovács Róbert egyik dédelgetett vágya, hogy a Filharmónia Budapest Kht. szervezésében induljon zenei mősorvezetı-képzés. Kibıl lehet jó mősorvezetı? Van, aki úgy gondolja, elengedhetetlen feltétel a zenei képzettség, sıt Lukin László szerint legyen az illetı karnagyi tehetségő vagy végzettségő, hiszen a filharmóniai koncerteken közös éneklést is kell vezetnie. Mások úgy vélik, alapos zenei ismeretekkel rendelkezı "civilbıl" is válhat kitőnı mősorvezetı. Fellegi Ádám szerint a zenét nem elkülönített területként, szakismeretként kell kezelni, hanem össze kell kötni az élet egyéb területeivel. Ehhez pedig átfogó mőveltségre - irodalmi, filozófiai, mőszaki, történelmi ismeretekre - van szükség az elıadó részérıl. Ezeket az ismereteket föl kell használni, a nyelvnek egyszerőnek, az okfejtésnek világosnak kell lennie. Ám legalább ennyire fontos hívja fel a figyelmet Fenyı Gábor, a MÁV Szimfonikus Zenekar igazgatója -, hogy a mősorvezetı igazi személyiség legyen, aki képes hangot találni a gyerekekkel és olyan oldott, kellemes hangulatot teremteni, amelyben mindenki jól érzi magát. A cikk elején említett nyolc koncertszervezı által rendezett tizennégy sorozatból tízet Zelinka Tamás vezet. Hatot egyedül, négyet megosztva valakivel. Ennélfogva a koncertlátogató gyerekek nagy része az ı közvetítésével ismerkedik meg az elhangzó zenemővekkel. Az
1
általa vezetett programokat - a filharmóniai koncertek kivételével - egyedül, vagy az adott zenekar mővészeti vezetıivel közösen, többnyire maga szerkeszti. Úgy tapasztalta, a közönség körében a zenekari és oratorikus mővek a legnépszerőbbek. Kedveli a tematikus szerkesztést, mert véleménye szerint ez megkönnyíti a gyerekek számára az ismeretanyag rögzülését, egy jó cím pedig már önmagában is vonzóvá tehet egy hangversenyt. Lelkes, lendületes, érzelmekre ható elıadásmódja bizonyára magával ragadja hallgatóságát. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, a kakaókoncertek mősorvezetıje más elveket vall. Úgy véli, az általuk megcélzott öt és tíz év közötti korosztálynak nincs igazán szüksége arra, hogy olyan hangversenyre menjen el, amelynek mősorát egységes tematika szerint állították össze. "Úgy érzem, túlértékelném a gyerekek befogadóképességét, ha bizonyos tematikát kínálnék nekik - magyarázza. - Azt hiszem, a mi kis közönségünk attól boldog, ha eljön egy koncertre, és ott változatos zenéket hall, hangszerekkel, emberekkel ismerkedik meg, megtanul egy kicsit zenét hallgatni. Nálunk van egy kedves ceremónia: elıször picit gyakorolunk, hogyan kell viselkedni a koncerten, utána jön maga a hangverseny, amirıl tudják, hogy a darabok között van egy kis beszélgetés, amikor lehet kicsit mozgolódni, lazítani, aztán megint figyelni kell a darabokra, a végén pedig kapnak egy csésze kakaót. A gyerekek tudják, hogy ez a rituálé mindig lejátszódik, és ezt önmagáért is szeretik. Nem az a vonzó számukra, hogy milyen zeneszerzıvel ismerkednek meg. Azt viszont el tudom képzelni, hogy kicsivel idısebb gyerekek, mondjuk 10-14 évesek számára a tematikus koncert kiváló megoldás." Ami a mősorválasztást illeti, Fischer Iván nem híve annak, hogy szimfonikus zenekari mőveket játsszanak a gyerekeknek. Egy teljes zenekar olyan bonyolult információtömeget bocsát ki, hogy a gyerek figyelme esetleg nehezebben irányítható magára a meghallgatandó mőre. Tapasztalata szerint a gyerekek könnyebben koncentrálnak egyes hangszerekre, mint egy egész zenekarra, ezért kezdettıl fogva arra kéri a zenekar tagjait, hogy minél kisebb apparátusú darabokat válasszanak. A kakókoncerteken elhangzó szóló- és kamaradarabokat ugyanis maguk a muzsikusok választják ki, figyelembe véve azokat a Fischer Iván által fontosnak tartott alapelveket, amelyek voltaképpen Kodálytól származnak: a kiválasztott mőnek értékesnek kell lennie, lehetıleg nem részletnek, hanem egész mőnek, és nem átiratnak, hanem eredeti kompozíciónak, továbbá ne legyen hosszabb négy-öt percnél, mert ilyen korú gyerekektıl nem várható el, hogy hosszabb ideig koncentráljanak egyetlen darabra. Teljesen persze nem lehet kizárni a részleteket és az átiratokat, de ez talán nem is baj. A kakaókoncertek jelenlegi formája Fischer Iván szerint még mindig nem tekinthetı véglegesnek. Folyamatos kísérletezésre, a módszer tökéletesítésére van szükség. Módszere egyébként több forrásból táplálkozik. Saját gyerekkorából Forrai Katalin inspirációját és a Lukin László vezette - némi leegyszerősítéssel nevelı jellegőnek nevezhetı - filharmóniai koncerteket emel ki, másfelıl az Egyesült Államokban látott, szórakoztató jellegő gyermekkoncertek tanulságait említi. Ezenkívül saját gyerekeinél tapasztalta, hogy szükségük van bizonyos kapaszkodókra, háttér-információkra ahhoz, hogy megtanuljanak figyelni a zenére. Mert a legfıbb cél éppen ez: kedvet csinálni a gyerekeknek és hozzászoktatni ıket a zenehallgatáshoz, valamint megtanítani a figyelem összpontosítására. Korábban még megesett, hogy egyegy darabot valamilyen jelmezben játszottak el a muzsikusok, ám Fischer Iván azt tapasztalta, hogy mivel a gyerekek nagyon érzékenyek a vizuális hatásokra, ezek könnyen elvonják a figyelmüket a zenehallgatástól. Ezért most már minden vizuális elemet igyekszik kiszőrni, ily módon is megpróbálva hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy a zenére koncentráljanak. Ennek érdekében olyan kis feladatokat is ad nekik, amelyek segítik ıket abban, hogy teljes figyelmükkel a zene felé forduljanak. A MATÁV Szimfonikus Zenekarnak más tapasztalatai lehetnek: december eleji Itt a tél címő hangversenyükön Leopold Mozart Téli szánkózás címő darabjában a "téli hangokat adó" öt muzsikus sapkában, sálban játszotta végig szólamát.
2
Van, aki úgy gondolja, azzal szolgálja jobban a zene ügyét, ha a gyerekek vizuális érdeklıdését nem elterelni, hanem kihasználni próbálja. A Szent István Király Zeneiskola és Zenemővészeti Szakközépiskola Záborszky Kálmán igazgató kezdeményezésére ebben az évadban indított Pastorale címő sorozatának látványos újítása, hogy a zene mellett a filmnek és a táncnak is helyet ad a programban. Az elsı mősorban, november végén, madarak és rovarok zenei és filmes ábrázolásait mutatták be a gyerekeknek: a koncert elsı felében Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig címő természetfilmjének mintegy tízperces részletével és Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs filmjével, A léggyel, a végén pedig Walt Disney 1940-ben készült Fantázia címő rajzfilmjének azon részletével, amelyben a szitakötık a Diótörı Virágkeringıjére táncolnak. Solymosi Tari Emıke, az iskola zenetörténész-tanára és – Zelinka Tamás mellett – a sorozat másik mősorvezetıje szerint jóllehet a tematika a természet köré épül, mindez csak ürügy, apropó arra, hogy a gyerekekben kialakítsák az igényt, hogy rendszeresen járjanak koncertekre és kulturált koncertlátogatók legyenek, kinyíljon a fülük, és a zene életük részévé váljon. A sorozat másik célja, hogy az iskola növendékeinek, mővésztanárainak és együtteseinek lehetıséget adjon a szereplésre. Az elsı három mősor helyszíne az iskola két éve átadott, minden szükséges technikával felszerelt, kiváló akusztikájú nagyterme. Filmvetítés Fellegi Ádám koncertjein is van, de ott inkább - zenekar hiányában - illusztrációként szolgál az operamesékhez. Az általam látott elıadáson Ingmar Bergman Varázsfuvolafilmjébıl játszottak le részleteket, ezenkívül két fıiskolás énekes volt a zongoramővész segítségére. Fellegi Ádám a mősor összeállításában elsısorban Mozartra szeretne alapozni, mert úgy gondolja, vele kell kezdeni a gyerekek beavatását a zenébe. Szerinte a zenét minden eszközzel láthatóvá, elgondolkodtatóvá kell tenni. "Ha erre az akrobatika vagy a kötéltánc a megfelelı módszer, ám jöjjön" – mondja. Fontosnak tartja, hogy a koncertek ne hétvégén legyenek, mert kétséges, hogy a szülık akkor veszik-e a fáradtságot, hogy - esetleg más programról lemondva - elvigyék a gyerekeiket. A hétköznap délelıtt, tanítási idıben tartott elıadásokkal szerinte lényegesen több gyereket lehet mozgósítani, mert a tanárok egész osztályokat visznek magukkal. Ehhez persze meg kell nyerni az iskolaigazgatók és a pedagógusok támogatását, hiszen némi áldozatot igényel részükrıl, hogy egyes tanórák így elmaradnak. Meg kell gyızni ıket arról, hogy ez az áldozat megtérül, mert a gyerekek nem csupán zenei ismereteket, hanem általános mőveltségbeli tájékoztatást is kapnak. Lukin László hétvégi koncerteket vezet, de ı is azt tartja ideálisnak, ha egy iskola énektanára elvisz magával 30-50 tanulót, akik az elıre kiosztott mősorfüzeteket tanulmányozva akár föl is készülhetnek a közös éneklés dallamaiból. A koncert utóélete pedig az lehet, hogy a következı énekórákon hivatkoznak rá. Zelinka Tamás éppen ellentétes véleményen van: ı a családi koncertek jövıjében hisz, amelyek után a gyerekek szüleikkel beszélgethetnek a közös élményrıl. Egy tanár képtelen segítséget adni a nézıtéren kérdezı – tehát nem feltétlenül rendetlenkedı -, valamit nem értı, elbizonytalanodó gyerekeknek. A szülı viszont egy-egy szóval, mondattal vagy bíztató tekintettel át tudja lendíteni gyerekét ezeken a pontokon. A MÁV Szimfonikus Zenekar nem csupán tudomásul veszi a (nagy) szülık jelenlétét, de meg is szólítja ıket: koncertsorozatuk ezért viseli kezdettıl fogva az Unokák és Nagyszülık hangversenyei címet. "A mősorismertetés során idınként elejtek egy-egy olyan mondatot, amely kifejezetten a jelen lévı felnıtteknek szól, ezt külön meg is említem nekik, és úgy veszem észre, hogy mindig nagyon méltányolják - magyarázza Fenyı Gábor, a sorozat szerkesztı-mősorvezetıje. - Ebben tehát igyekszünk kicsit eltérni a hagyományoktól." A mősorokat mindig nagyon tervszerően állítják össze Gál Tamás mővészeti vezetıvel: arra is figyelnek, mi hangzott el az elızı években. Ezenkívül mindig arra törekednek, hogy a program összhangban álljon a zenekar felnıtt bérleti mősorával is. "Ha csak lehet, olyan darabokat szeretünk eljátszani a gyerekeknek, amelyek néhány nap vagy néhány hét különbséggel egyéb hangversenyeinken is elhangzanak. Mindig az éves mősorból választjuk ki azokat a 3
mőveket, amelyekrıl úgy gondoljuk: egy gyerek sokkal többet be tud fogadni, mint amennyit feltételezünk róla. Legfeljebb nem tudja teljes mértékben értékelni azt a zenét, amit hall, de az élménye azért meglesz." Fenyı Gábor tehát az élmény, az öröm szerepét hangsúlyozza. Ennek eléréséhez szerinte nem arra szükség, hogy minél több ismeretet közöljünk a gyerekkel, hanem, hogy olyan gondolatokat közvetítsünk, amelyeket ı a saját gondolatvilágához tud társítani, és ezáltal ismerısként fogadja ıket. Persze az ismertetésnek néhány tárgyi információt is tartalmaznia kell, de úgy csomagolva, hogy a gyerekben ne keletkezzék olyan érzés, mintha kihelyezett iskolai órán ülne. Módszere kialakításához Fenyı Gábor felhasználta korábban indult sorozatok általa jónak tartott elemeit: legtöbbet talán a Fesztiválzenekar kakaókoncertjeibıl merített. A kakaóval való kínálást remek ötletnek tartja - ezt át is vették oly módon, hogy a koncertek szünetében mindenkit vendégül látnak egy kis doboz üdítıitalra. Szintén a BFZ hatásának tulajdonítható, hogy a zenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttesek is lehetıséget kapnak a gyerekkoncerteken való fellépésre, sıt a márciusi mősort a zenekar kürtösei javasolták. Amerikai példa nyomán vezették be azt a szokást, hogy a koncertek elıtt a gyerekek fölmehetnek a színpadra. "A színpad és a nézıtér közötti láthatatlan üvegfal megszüntetésével egyúttal a tudati korlátokat is lebontjuk - fejtegeti Fenyı Gábor. - Biztos, hogy egy kisgyerek más füllel hallgat egy kürtszólót, ha elızıleg beszélgetett a kürtössel a színpadon, esetleg kézbe vette a hangszert, és megpróbálta lefújni. Vagy nem fog megijedni a nagyon hangos dobolástól, ha ı is megszólaltatta a színpadon ugyanazt a dobot." Hangversenyeik legfontosabb megkülönböztetı jegye: mincen koncert végén megismétlik a mősor valamelyik számát. Hogy mi legyen a megismételt darab, azt a közönség kézfeltartással szavazza meg. A gyerekek így azzal a tudattal hallgatják a zenét, hogy ki kell majd választaniuk, mi tetszett a legjobban, ami arra ösztönzi ıket, hogy méginkább odafigyeljenek; esetleg azt is igyekeznek magukban megfogalmazni, miért az tetszett a legjobban. Biztos, hogy ez nagymértékben elısegíti a zene befogadását. "Nagyjából tudni lehet, melyik mő lesz a legnépszerőbb, és a várakozásunk be is szokott igazolódni - árulja el Fenyı Gábor -, de érdekes módon mindig sok szavazat jut olyan darabokra is, amelyekrıl úgy gondoltuk, nincs esélyük az ismétlésre. Ez azt mutatja, hogy a gyerekek között is vannak már választékosabb ízlésőek, akik hajlandók egy kevésbé népszerő vagy kevésbé hatásos zenét is a legjobbnak tartani. Ez mindig nagy öröm számunkra." A szavazás csak az egyik lehetıség a közönség aktivizálására. Vannak más módszerek is, amelyek a helyszín adottságaitól, a közönség létszámától és a mősorvezetı stílusától függıen alkalmazhatók vagy nem. Fellegi Ádám a Marczibányi téri Mővelıdési Központban nem bocsátkozik interaktív játékokba a gyerekekkel, úgy véli, a színházterem mérete és a négyszáz fıs létszám ezt nem teszi lehetıvé. Az elıadás során végig a színpadról beszél a gyerekekhez. A Zeneakadémián rendezett filharmóniai hangversenyek mősorvezetıi a terem nagysága ellenére megpróbálják bevonni a gyerekeket: a közös éneklésen túl néhány jelentkezı valamely kérdésre válaszolva egyedül is elénekelhet egy-egy dallamot. Solymosi Tari Emıke stílusától távol áll a zenés fejtörı mőfaja. Érez benne valamiféle lekezelést a gyerekekkel szemben, márpedig ı szereti egyenrangú félként kezelni a közönséget. A Zuglói Zeneház színpadáról állandóan pásztázza szemével a hallgatóságot, hogy lássa, vele tartanak-e. Fischer Iván a Fesztiválzenekar próbatermének dobogójáról beszél, ahonnan zene közben is folyamatosan figyelemmel kíséri a közönség reakcióit. Zenehallgatás elıtt fölhívja a figyelmüket valamilyen szempontra, zenehallgatás után pedig megbeszélik, mit hallottak a darabban, mi tetszett, mi nem tetszett, észrevették-e azt, amire megpróbálta ráirányítani a figyelmüket. Számos kérdést tesz fel, ezeknek egy része a fantáziára és az asszociációs képességekre számít, más része bizonyos tárgyi tudást feltételez. "A gyerekek feleleteit mindig érdekesnek és dicsérendınek tartom, és ezt meg is szoktam mondani nekik. Nem az a lényeg, hogy helyeset mondanak vagy hibásat, hanem hogy odafigyeltek a darabra, és valamilyen módon reagának rá. Az már fantasztikus eredmény." Fenyı Gábor is a színpadról tart eleven 4
kapcsolatot a közönséggel. Kérdései az általam látott decemberi koncerten inkább a gyerekek tárgyi tudását firtatták - Sorold fel a fafúvós hangszereket! Hány szimfóniát írt Beethoven? Mondj öt ütıhangszert! -, de ügyelt arra, hogy a két utóbbi kérdés visszautaljon az elızı, Utazás a ritmus körül címet viselı hangversenyre, amelyen nagy szerepet kaptak az ütıhangszerek, és elhangzott Beethoven 8. szimfóniájának 2. és 4. tétele. A MATÁV Zeneház, a BM Duna Palota színházterme olyan mérető helyszínek, amelyek lehetıvé teszik, hogy a mősorvezetı lemenjen a gyerekek közé. Erre a közvetlen kontaktus kialakításán kívül azért is szükség van, mert a Zelinka vezette koncerteken általában nagyon sok kérdés hangzik el, és minden helyes választ adó gyermek rögtön egy kis ajándékot - képeslapot, matricát, kártyanaptárt, ceruzát, radírt vagy más apróságot - kap. A december MATÁV koncerten közel hatvan ajándékot osztott ki. "A gyerekek igénylik az ajándékot - magyarázza -, örülnek neki, ösztönzi ıket, hogy megszólaljanak. A kérdések arra épülnek, hogy amit a gyerekek tudnak, azt ık maguk mondják el. Érezzék, hogy amit megtanultak az iskolában vagy észrevettek a világban, azt a zenehallgatásnál mennyire tudják hasznosítani." "Nálunk nem szokás a helyes válaszokat ajándékokkal jutalmazni - mondja Fischer Iván. - Azt hiszem, az már egy másik mőfaj lenne." Solymosi Tari Emıke "dedósnak" tartja az ajándékosztogatást. Fenyı Gábor azért nem kedveli ezt a módszert, mert mindig vannak olyan gyerekek, akik az ajándék iránti vágytól motiválva a kérdés elhangzása után azonnal fölteszik a kezüket, amikor pedig fölszólítják ıket, kiderül, hogy nem tudnak semmit. Ennek ellenére - mivel egy gyereklap viszonylag rendszeresen felajánl nekik kiosztható ajándékokat - nem mindig tartják magukat ehhez az elvhez. Ahány szerkesztı és mősorvezetı, annyiféle elképzelés arról, hogyan lehet legjobban megnyerni a gyerekeket a komolyzenének. Valószínőleg nincs egyedül üdvözítı megoldás. Az a lényeg, hogy a gyerekek ne érezzék kényszernek a koncertlátogatást, hanem örömüket leljék benne, és várják a következıt. A visszaigazolás az lehet, ha a különbözı gyerekkoncerteken kialakul egy - illetve sok - törzsközönség, amely éveken keresztül, felnıttként is folyamatosan megtölti a koncerttermeket.
5
