AZ ELHÍZÁS (OBESITAS)
Az elhízás egy összetett zavar, amelynek leglátványosabb eleme a magas testzsírtartalommal párosult magas testtömegindex (28-30 kg/m2 feletti). Ugyanakkor számos egyéb jellemzővel bír, amelyek elsősorban az anyagcsere sebességének lelassulásában, hormonváltozásokban, szívérrendszeri zavarokban, ízületi megbetegedésekben érhetők tetten és fokozatosan alakítanak ki esetenként visszafordíthatatlan változásokat a szervezetben.
A túlsúly kezelése azonban ritkábban belgyógyászati probléma, mint amennyiszer pszichológiai kezelést igényel. Az összes elhízásformáknak mindössze 10-15%-át teszik ki a másodlagos elhízás kategóriájába sorolt kórképek, amikor a túlsúly valamilyen belső, szervi működés zavaraként jelenik meg. Az elhízott emberek 85-90%-a esetében rossz környezeti minták és szokások, valamint kommunikációs és önérvényesítési problémák állnak a túlsúly hátterében, amely viszont idővel testi megbetegedésekhez vezet ugyanúgy, mint a másodlagos elhízásformák esetében.
Az elhízás szövődménybetegségei
Anyagcsere-zavarok II. típusú cukorbetegség, köszvény, húgysav felszaporodás
Szív-és érrendszeri megbetegedések magas vérnyomás, stroke (gutaütés), ischemiás szívbetegség
Daganatos megbetegedések emlő, vastagbél, prosztata daganatok
Mechanikus következmények alvászavarok, közúti és háztartási balesetek, ízületi és mozgásszervi problémák
A TESTSÚLYGYARAPODÁS ÉS- CSÖKKENÉS LELKI VONATKOZÁSAI
A túlsúly vagy elhízás az emberek tudatában általában nem betegségként jelenik meg, főleg addig, amíg a szövődménybetegségek radikális életmódváltást nem sürgetnek. Bár napjainkban központi
témává vált az egészséges táplálkozás és a sport élettani és pszichológia vonatkozásairól is egyre többet olvasni, az elhízás eredményes kezelése még ma is nagyon nehéz feladat. És bár jól kidolgozott étkezési protokollok állnak rendelkezésre, a kalóriaszegény, csökkentett tápértékű élelmiszerek már minden üzletben megtalálhatók, az elhízott személyek száma egyre csak növekszik.
Amit a hagyományos fogyókúrás módszerek elfelejtenek: a testsúly lelki egyensúly-meghatározó tényező is!
Számos negatív sztereotípia él a mai magyar társadalomban a súlyfelesleggel rendelkezőkkel szemben, és a túlsúllyal küzdőknek számos saját pszichés gáttal, problémával is meg kell küzdeniük. A fogyókúrázónak ezért szüksége lehet személyes tanácsadásra, pszichológiai támogatásra is.
Ebben a szemléletben várlak Téged is, ha tartósan szeretnél megszabadulni a súlyfeleslegedtől és azt is meg szeretnéd érteni, hogy miért híztál meg.
Számos gyakorlati tapasztalat mutatja, hogy a túlsúlyos és elhízott személyek számára a testsúlycsökkenés a kedvező élettani változások mellett sok pozitív pszichés hatással, változással jár együtt: magabiztosabbak, elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek, megnő az önbecsülésük. Amennyiben az életmód-változtatás pszichológiai tanácsadással is társul a személyiség mélyebb rétegeiben is kedvező változás következhet be, amely ellene hat annak, hogy a személy néhány hónap vagy év múlva ismét túlsúlyos legyen.
Az elhízással foglalkozó szakemberek tapasztalata az, hogy:
- az elhízottak többsége egyáltalán nem fordul orvoshoz vagy csak akkor, amikor a szövődménybetegségek belgyógyászati és kardiológiai kezeléseket sürgetnek. Fontos, hogy ilyenkor a túlsúly és az egészségtelen életmód hatására kialakult betegségek már önmagukban is orvosi beavatkozást igényelnek, függetlenül attól, hogy az illető változtat-e az életmódján. Ezért is lényeges az elhízás kezelése még a testi szövődménybetegségek megjelenése előtt!
- az orvoshoz fordulók nagyobb része idő előtt abbahagyja a kezelést. Az elhízás egy összetett tünetegyüttes, amelynek leglátványosabb eleme a testzsírszázalék megemelkedése és a testalak
megváltozása. Azonban tartós túlsúly esetén a szervezet anyagcseréjében és az emésztőrendszer működésében olyan változások következnek be, amelyek kóros működéssel igazodnak a súlytöbblethez, ezáltal stabilizálják biológiai szinten a szervezet magas testzsírösszetételét. A súlyvesztés gyorsabb folyamat lehet, mint a szervezet egészségesen működő belső állapotának elérése.
- a legtöbb lefogyott személy 1-2 év alatt újra fölszedi kilóit, vagy még kövérebb lesz. Annak érdekében, hogy az elért kívánt testsúly megtartása tartós legyen ugyancsak elengedhetetlen az, hogy a személy átalakítsa az énképét és testképét és életmódját, életstílusát. Ha a lefogyott ember továbbra is egy elhízott ember önképével és életvitelével folytatja mindennapjait, ismét kövér lesz.
- a lefogyott személyek gyakran negatív, lehangolt, depressziós érzelmi állapotba kerülnek, miután lefogynak.
Több kutatási eredmény alátámasztja, hogy azok az emberek, akik valamilyen drasztikus beavatkozás segítségével szabadultak meg túlsúlyuktól (gyomorgyűrű alkalmazása, gyomorszűkítés) és nem részesültek pszichológiai tanácsadásban a súlycsökkenésük alatt és után depressziósak vagy ingerültek lettek, mert bár a testalkatuk jelentős változáson ment keresztül, a testükhöz való viszonyuk nem változott és nem tudtak mit kezdeni a megváltozott külső megjelenésükkel. Ezek az eredmények is arra hívják fel a figyelmet, hogy sok esetben a súlytöbblet jelentést hordoz egy ember életében, amelynek megértése nem csak a súlyvesztéshez segíthet hozzá, hanem egy fontos önismereti és személyiségfejlődési lehetőséget is hordoz.
Sokkal könnyebb elkezdeni és végigvinni a fogyókúrát, valamint megtartani az ideális testsúlyt, ha személyre szabott tanácsokat kapunk, legyen szó az étrend összeállításáról, edzéstervről, vagy a gondolkodás, az attitűdök változásáról.
AZ ELHÍZÁS PSZICHOLÓGIÁJA
Az elhízás hátterében álló pszichológiai okok sokrétűek. Általában elmondható azonban, hogy a gyermekkori etetési, táplálkozási szokásoknak meghatározó szerepük van abban, hogyan viszonyul a személy az ételhez, az étkezéshez. Fontosak a családi minták is: ha mindkét szülő elhízott, a gyermek esélye arra, hogy szintén súlyfelesleggel küszködjön 80% körül van.
Igen gyakori azonban az is, hogy az étel nem a szeretetet, hanem a szerelmet van hivatva pótolni, helyettesíteni illetve közvetíteni. Az étel védő funkciót is betölthet. Ha a szülő nem találja megfelelőnek saját kompetenciáját abban, hogy megvédje a gyermekét, elhárítsa az őt fenyegető veszélyt, illetve nem ítéli saját személyét kellően biztonságos érzelmi háttérnek, étellel igyekszik őt kárpótolni, saját ereje helyett ételt adni ezek a gyerekek hajlamosak arra, hogy később, felnőttként bánat -zsírt halmozzanak fel. A túlsúlynak kommunikatív szerepe is van, azaz a kövérség az interperszonális kapcsolatokban közlés-értékű. A nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas a túlsúlyos külső megjelenés (ez nőknél a negatív érzelmek és a függetlenségi törekvések, férfiaknál az azonos neműekkel való nyílt megküzdés és az ellenkező neműekkel való érzelmi ambivalencia).
A fogyás a fejben kezdődik
A súlyos elhízás nem csak lelkileg viseli meg a személyt, hanem fizikailag is nagyon megterhelő, a szervezet egy nem jól működő üzemmódra vált át, amelynek talaján számos szövődménybetegség kialakulása indul meg. Ilyenkor privilegizálni kell a testsúlycsökkentést, vagyis a legfontosabb kell, hogy legyen az életében aktuálisan fontosabb, mint a munkája, fontosabb, mint a magánélete.
Minden ember számára, aki túlsúlyos vagy elhízott és fogyni szeretne a legelső dolog, hogy el tudja-e magát képzelni azzal a testsúllyal, amire vágyik, tudja-e hogy mihez kezd majd azzal a testalkattal, azzal az énnel, amilyen szeretne lenni. Fontos azzaltisztában lennie mindenkinek, aki fogyni szeretne, hogy a súlyfeleslegnek mindig van lelki jelentése és a fogyás sem csak annyi változással jár majd, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Megváltozik a környezethez való viszonyulásunk és a környezetünk tagjai is másként tekintenek majd ránk, sőt az is lehet, hogy olyan problémákkal kell majd szembe néznünk, amelyeket eddig az evéssel oldottunk meg. A yoyo effektus hátterében általában a fiziológiai szempontokat és a régi beidegződéseket emelik ki és a magyarázatokban nem jelenik meg az a fontos háttérmotívum, hogy a testsúly bizony lelki egyensúly-meghatározó tényező is! Fel kell készülni a változásra, a régi dolgok elengedésére és az újak befogadására, a tanulásra elsősorban önmagunk tanulására! A fogyás egy hatalmas önismereti út és lehetőség is egyben. Fontos, hogy kihívásként tekintsünk rá és ne szenvedésként! A hosszú távon megtartható alacsonyabb testsúlyhoz fokozatos életmód-változtatás kell, az életmód-változtatáshoz pedig attitűdváltozás.
Hogyan éljük túl a túlsúlyunkat?
Azok az emberek, akik hosszabb ideje akár már gyermekkoruk óta élnek súlyfelesleggel arra kényszerülnek, hogy a társadalmi stigmatizáció hatásaival szemben kifejlesszenek bizonyos túlélési,
megküzdési stratégiákat. Sajnos, napjainkban, amikor a külső megjelenés a társadalmi sikeresség szempontjából túlzottan fontossá vált, a kisebb-nagyobb súlyproblémákkal küzdő emberek nap, mint nap szembesülnek azokkal a negatív, már-már megbélyegző társadalmi sztereotípiákkal és előítéletekkel, amelyek a kövérségre, elhízásra vonatkozóan vannak jelen a köztudatban. A leggyakoribb és legtöbbet hangoztatott stratégia önmagunk elfogadása, illetve annak hangoztatása. Abban az esetben, ha a súlytöbblet a testi egészséget nem veszélyezteti vagy pusztán alkati tényezők állnak az erőteljesebb testalkat hátterében, akkor valóban arra kell törekednünk, hogy megbékéljünk mindazzal, amit a természettől kaptunk. A legvonzóbb tulajdonsága egy embernek a harmónia önmagával és a világgal, a béke és az egység megteremtése önmagunkban. Ez sem a kórosan sovány, sem a kórosan elhízott emberekben nincs meg. Sőt, lehet valakinek gyönyörű alakja, de ha az egész életét a megfelelésigény, az elégedetlenség hatja át, akkor szenvedni fog.
Én azt vallom, hogy ha a súlytöbbletünk meghaladja az egészséges határértéket és/vagy problémamegoldásként gyakran az evéssel vigasztaljuk magunkat, akkor nem lehet az a célunk, hogy fogadjuk el magunkat, hiszen ilyenkor a súlyfelesleg egy jelzés arra vonatkozóan, hogy változtatnunk kell nem a ruhatárunkon, hanem elsősorban önmagunkon és a világhoz való viszonyunkon.
A túlsúly lelki háttere
Aki valaha már próbált lefogyni hamar szembetalálkozik azzal a ténnyel, hogy a testsúly nem matematikai képlet, hanem lelki egyensúly-meghatározó szerepe van. A sokat hangoztatott nézet az, hogy ha több kalóriát égetünk el, mint amennyit beviszünk a szervezetünkbe, akkor fogyni fogunk. Miért olyan nehéz ezt megtenni? Miért küzdenek millióan egy életen keresztül a túlsúllyal? Miért vezető halálokok a nyugati országokban a túlsúly okozta szövődménybetegségek? Miért van mégis egyre több túlsúlyos gyermek és felnőtt? Ezekre a kérdésekre keres választ a pszichológia is. Ha az elhízást lelki oldalról szemléljük, akkor három nagy csoportba sorolhatók azok az okok, amelyek a makacs súlyfelesleg hátterében állhatnak.
Egyéni (egyénen belüli) tényezők A környezet szemében az elhízott emberek vékony társaiknál nyugodtabbaknak, esetenként vidámabbnak tűnnek. Ennek hátterében legtöbbször nem az optimizmus, hanem az érzelemkifejezés zavara áll: különösen a dühöt kommunikálják nehezen a túlsúlyos személyek, mintha az nem lenne vállalható. Megfigyelhető ez abban is, hogy az elhízott emberek sokszor akkor is mosolyognak, ha egy őket ért kellemetlen eseményről beszélnek. Ezzel összefügg a fokozott konfliktuskerülés is, hiszen érdekeiket kevéssé képesek érvényesíteni. E mögött gyakran nagymértékű megfelelésvágy húzódik meg. Jellemző még a megküzdési készségek hiánya: stresszhelyzetre gyakran reagálnak evéssel,
amely nyugtató hatású. Ezt a probléma megoldási stílust gyakran már gyerekkorban sajátítják el, amikor a szülők a gyermeket ért negatív hatásokat etetéssel igyekeznek csillapítani, feloldani. A fekete-fehér gondolkodás, a végletesség lehet általánosan is jellemző az elhízott személy gondolkodására, de a fogyást is akadályozza, amikor a diéta során elkövetett botlást úgy értékeli, hogy elrontotta az egészet és erre túlevéssel reagál. Ez a leggyakoribb kudarca a fogyókúráknak. Túlsúllyal küzdőknél fokozottan vannak jelen önértékelési zavarok, különösen azoknál, akik gyermekkorukban is elhízottak voltak. A modern társadalom stigmatizálja az elhízottakat. A negatív önértékelés ugyancsak nem kedvez a fogyókúrának.
A túlsúly védőfunkciót is elláthat a szexuális közeledéssel szemben. Ez szexuális zavarok formájában jelentkezik. De ez nem csak pszichés oldalról probléma, az elhízás fizikailag is ellehetetleníti a nemi életet.
Családi okok A korai etetési minták, amelyek a későbbi rossz szokások alapjai lehetnek a származási családból eredeztethetők. Gyakori, hogy egyes érzelmek (pl. a szeretet) kommunikációja az evésen, az étel adásán és elfogadásán keresztül történik. Ilyenkor a személy nem tud nemet mondani a kínálásra, mert attól tart, hogy azzal megbántja a másikat, emellett a saját személye elutasításaként éli meg, ha nem esznek az általa készített ételből. A túlsúlyproblémák pszichés háttere szempontjából lényeges kérdés, hogy a szülők/nevelők mennyire engedték a származási családban az önállósodást. Ugyancsak lényegesek a szülői minták az evésre, a sportra, a konfliktuskezelésre vonatkozóan.
Kulturális hatások A leggyakrabban hangoztatott ok az a szociális nyomás, amit a társadalom által sugallt testideál, szépségeszmény jelent. Ez összekapcsolódik a társadalmi sikeresség mértékével, ezért gondolják sokan, akik fogyni szeretnének, hogy ha a testsúlyuk alacsonyabb lenne, akkor sikeresebbek, boldogabbak, népszerűbbek is lennének. Aztán szembesülnek azzal, hogy ez nincs feltétlenül így. Ez a csalódás is fellelhető a visszahízások hátterében. A táplálkozásunkat, a vágyainkat nagymértékben befolyásolja a reklámok fogyasztásra serkentő hatása, amely túlmutat a valós igények kielégítésén. A túlsúly megjelenése ezt a túlfogyasztást jól szimbolizálja. A társadalmi réteghelyzet és a testsúly ma teljesen máshogy függ össze mint néhány évtizeddel ezelőtt: a kövérség sokáig a hatalom, a jólét szimbóluma volt (ezt még őrzik egyes családok, kisközösségek), ma már inkább megvetést vált ki és negatív jelzőket asszociálnak hozzá, valamint az alsó-és középosztálybeliséghez asszociálódó társadalmi helyzetet szimbolizál.
Általánosan elterjedt rossz szokás a családokban, hogy a tévé vagy a számítógép előtt esznek, nem egymással, hanem egymás mellett. Közben nem az evésre figyelnek, nem az ízekre, nem a telítettségjelzésekre, hanem arra, amit a számítógép vagy a tévé képernyőjén látnak. Így
rendszeresen többet esznek, mint amennyire szükségük van. Alapvetően fontos, hogy evés közben csak együnk, hogy az evés élménye valóban megadja azokat az ingereket, amelyek segítenek reálisan megítélni, hogy mire és mennyire van szükségünk.
A túlsúly biológiai szövődményeiről sok helyen lehet olvasni. Amiről kevesebbet hallani azok az elhízás pszichológiai következményei, amelyek szerepet játszanak a sikertelen fogyókúrákban is. Ezek közül a leggyakoribbak: szociális elszigetelődés, kommunikációs zavarok, szexuális problémák, mozgásos ügyetlenség, hangulatzavarok, depresszió, tehetetlenségérzés, pszichoszomatikus betegségek az elfojtott negatív érzelmek (düh, félelem) miatt.
Pszichológiai oldalról a legfontosabb a felismerés, a tudatosítása annak, hogy a személy súlyfeleslegének hátterében a fenti tényezők, mint okok és részben, mint következmények jelen lehetnek. Lényeges, hogy aki fogyni szeretne értse meg, hogy mi a túlsúlyának az üzenete, hogyan kapcsolódik az életmódjához, a személyiségéhez. Az evési problémák tartós megoldásában a "titok" az, hogy az esetek nagy többségében csak akkor eszik a személy, amikor arra tényleg biológiailag szüksége van. Nem jutalmazza magát az étellel, nem más örömöket pótol vele, nem a feszültséget vezeti le általa. Éppen ezért tud segíteni a pszichológia az evési problémákban és az elhízásban, mert támogat abban, hogy a személy életében az evés a helyére kerüljön és ne pótoljon más élményeket, örömöket, helyzetmegoldásokat, ne ezen keresztül fejezze ki az érzelmeit.
