Any A munkahelyemen kötöttem ki ismét kopogtattak Jack volt. Körbe néztem majd biccentettem a fejemmel , hogy jöjjön be. Leült a székembe . Nem tudom , hogy képzelte ezt , hogy megteheti . - Jack ! csóváltam meg a fejem. Rátámaszkodtam két kézzel az asztalra. - Ez .. ez nem fog menni . Képtelenség... egyszerűen nem fogom... Én ..én képtelen vagyok őt. Láttam Jack döbbent tekintetét. Szóhoz sem tudott jutni . - Ne kérd tőlem nem fogom elkapni érted ? Nyomatékosítottam a kérdést. - Szükségem van rá. Ő megért . Jelentettem ki határozottan, Átugrottam az asztalon és megbillentetettem a széket a hátát felfogta a fal. Hannibal kopogott de nem hallottam lassan és óvatosan lépkedett a folyosón majd megállt. - Hannibal !Kiáltottam idegesen és zaklatottan . - Hol van most ? Biztonságban? Mondja Jack ,mondja , hogy nincs rácsok mögött egy elmegyógyintézetbe ! Üvöltöttem az egész folyosó tőlem zengett. Kezem szorította a nyakát ,mikor elengedtem lefordult a székről levegő után kapkodott. - szó ...szó sem volt erről. Mondta akadozva. - Segít nekem miért ártanék. Neki- Mondta megtörten. - Felderíti a dolgokat nélküle a gyilkos most nem lenne rács mögött. - Gyilkos ? Kérdeztem döbbenten. Hirtelen össze estem. Mikor magamhoz tértem semmire nem emlékeztem. De Hannibal hallott mindent. A kastélyában találtam magam. Halványan elmosolyodott. Tekintete kedves volt de a szótlanság aggódásra utalt . KIM Néma csendben figyeltem Willt, nagyobb volt az aggodalmam mint ezidáig. Egy halvány mosollyal reagáltam mikor magához tért. De még mindig nem volt teljesen éber a tudata. - Hol.. hol vagyok? ... kérdezte zavartan, felülve, kezét a homlokára emelve, majt tekintetét rám szegezte. Lassan kezem a kezét érintette, s csak annyit mondtam ujjam a szám elé téve, hogy - Ssss... Láttam tekintetében a kérdést, láttam rajta, hogy nem emlékszik semmire. Lesütöttem szemem, majd ismét tekintetem rá emeltem. - Will. Mondja emlékszik arra, hogy került ide? ... kérdeztem halkan. Will erősen gondolkodni kezdtem. - Semmire nem emlékszem. ... felelte zavartam. - Jól sejtettem. ... jegyeztem meg magamban, majd felálltam. Will tekintetében továbbra is ott volt a zavartság, és a kérdések hada. - Épp dolgozott, Jack volt önnél. ... kezdtem bele, majd elé guggoltam. - Nem tudja azt sem, hogy miről beszéltek? ... kérdeztem baráti hangon, kezem a kezére emelve, persze tudtam a választ, de Will fej csóválása megerősítette a válaszom. Elmondtam Willnek nagyjából amit hallottam, persze nem mindent. Megdöbbent, hogy mindig ott vagyok ahol Ő. - Ez.. ez roppant furcsa. ... jegyezte meg zavartan. - Mármint mi Will? - Mintha az örzőangyalom lenne. Felbukkan bárhol legyek. Elmosolyodtam, gyengéden megütögettem a térdén pihenő kezét. - Angyal még nem vagyok Will, de viszont segíteni szeretnék önnek. S ez a szándék mindennél erősebb bennem. ... feleltem, láttam Will szemében a nyugalmat mely szavaim hatására keletkezett benne, és felsóhajtott.
Any Én is elmosolyodtam , megnyugtató volt a hangja. Lassan kezdtem emlékezni . kíváncsi tekintetem rá szegeztem . - Halványan kezdek emlékezni azt hiszem bántottam Jacket , önt kerestem és megtagadtam amit kért. De már nem emlékszem mi volt az. - Azt álmodtam megölöm önt. Egy szürke agancsos szörnynek látom. Viszont ha nincs velem egy szarvast ami elég és eltűnik a semmibe. KIM Will mosolya bennem is nyugodtságot keltett. Elmondta halványan mire emlékszik, és mire nem. Továbbra is baráti kedves hangon beszéltem hozzá végig. - Igen, valóban bántotta Jacket, de én tudom is, hogy miért. Eddig bíztam Jackben. ... szólaltam meg hallkan. Will kíváncsi tekintetet vetett rám. - Mindenáron azt akarja, hogy olyan valakit elkapjon akire szüksége van, aki megérti Önt. Nézze Will, Jack manipulálni próbálta magát. Ez váltott ki magából indulatot. Will néma csendben hallgatta amit mondtam, döbbenten. - Miért manipulál Ön ellen Hannibál? ... Kérdezte szomorúan. - Ellenem? ... kérdeztem, mintha nem tudnám a választ. - Egyedül maga az akire számíthatok és aki megért. ... felelte, majd gondolkodóba esett. - Várjunk csak! Jack mindvégig csak színlelte a jót, a segítőkészt. Holott tudja jól, hogy maga nélkül börtönbe, vagy elmegyógyintézetbe kerültem volna. ... vázolta fel Will a gondolatait. Karbatett kézzel elgondolkodva álltam, bal kezem az állam elé rakva és figyeltem Willt. - Nem kizárt ez sem. ... vágtam rá, közben a gondolataimban azt mondtam, nagyon is tudja Jack, hogy miért akarja, valahonnan túl sokat tud rólam Jack. De ha végeznék vele, az túl feltűnő lenne. Ki kell játszanom a gondolatait, nehéz lesz, de valami taktikát ki kell találnom. Közben elmondta Will az álmát is. Megpróbáltam Willnek a jelentését másfelé fordítani. Leültem újra elé. - Jack amit önre próbált eröltetni parancsot, ez a magyarázat arra, hogy megölt engem álmában. A szürke agancsos szörny része pedig a bennem rejlő elszántság miatt, hogy ha velem van szinte ezekszerint érzi, hogy mindenáron legelső legfontosabb célom segíteni magának, ha viszont nem vagyok magával, az elégő szarvas ami eltűnik a semmibe, én vagyok, mert nekem is szükségem van magára. Maga nélkül nem vagyok teljes én sem. Akár csak egy igazi jó barátság, erősebb mint orvos és páciense kapcsolat. ... szóltam baráti hangon Willnek, erősen a szemébe nézve, de láttam hiszi a szavaim, és a szavaim vége jól esett neki. Will nem tudhatja meg, azt már nem. Gondoltam magamban, bár sejtettem, hogy Jack be avathatta pár főbb dologba, ha már mindenáron engem akar elfogatni. - Igen Dr. Lecter. Igaza lehehet. ... felelte baráti hangon, elmosolyodva. - Hannibál! ... javítottam ki mosolyogva. - Elnézést. Nem is értem miért Dr. Lectert mondtam. ... felelte zavartan, elmosolyodva. - Semmi baj Will, mert már úgy szokta meg. ... szólaltam meg mosolyogva, kezem Will vállára emelve. - Most megbocsátana nekem? Csak két perc. Telefonálnom kell. Mondta kívánja a gyümölcsöt, tessék csemegézzen csak kedvére, van itt alma, szőlő, babán, narancs. ...
szólaltam meg hirtelen, pedig egy szóval sem említette, de hitt nekem, megköszönte mosolyogva. Közben egy könyvre is felfigyelt, sci-fi. - Csak nyugodtan. ... feleltem mosolyogva és átnyújtottam a könyvet, aztán egy másik helységbe mentem, bezártam belülről, és Jacket tárcsáztam, persze ahogy gondoltam nem mert vádaskodni. - Áá Dr. Lecter! De jó, hogy hívott. Hogy van Will? ... szólalt meg a telefonba, szép szavakkal. - Ön is látta vagy nem? ... feleltem kérdéssel felelve a kérdésre. - Milyen gyilkos van a rácsok mögött? Csak mert Will a betegem és ezt hallva esett össze ájultan. De Jack csak hebegett habogott. - Nézze Jack, én bíztam mindig is magában, gondolom maga is bennem, de most mint orvos azt kell kérnem öntöl, hogy ne zavarja össze a betegemet! Attól, hogy dolgozhat, még nem azt jelenti, hogy meg is gyógyult. Vagy nem szeretné, hogy segíteni tudjak rajta? Jack ezt meg kell jegyeznie, ha én nem vagyok, Will rácsok mögött, vagy elmegyógyintézetben lenne. - Ezt miért mondja Dr. Lecter? ... kérdezte Jack döbbenten. - Mondhatjuk úgy is, hogy felvilágosítom, hogy a távollétemben miként lehet bánni Willel. Tehát ami a legfontosabb, ne ingerelje fel. Will súlyos beteg, nem tudja olyankor felmérni mit tesz. Más orvos nem tud segíteni rajta. Ma csak felingerelhette, hogy kishián megfolytotta. .... feleltem orvosi hangon. Jack sóhajtott. - Akkor mit tehetek? ... kérdezte sóhajtva. - Semmi olyat, ami indulatot vált ki Willben. ... feleltem, majd kinyomtam a telefont, és vissza mentem Willhez, persze őszinte voltam vele. - Jackel beszéltem. Elmondtam neki, hogy attól, hogy dolgozhat, még nem gyógyult meg, meg felvilágosítottam, hogy nem szabad indulatot keltenie önben. Hisz ennek hatására lett rosszul, hogy Jack indulatot váltott ki önből. Will félre rakta a könyvet, s úgy figyelt ahogy mondtam neki, a fotelbe ülve. - Mondja Will, már azóta jobban van? .. kérdeztem baráti hangon, orvosi vizsgálatként. - Zavartságot érzek magamban. Még magam sem tudom mire vélni. - Túl sok akracitás érte az elmúlt napokban Will. Kérem hunyja le szépen a szemét. Mondja mit lát.? Will lassan lehunyta szemét. - Az álmomat látom Hannibál. ... felelte halkan. Sóhajtva bólintottam. - Értem. Kinyithatja a szemét. Nézze Will, nem szabad semmiképp Jackre hallgatnia, csakis rám. Ha rám hallgat nem lesz semmi baj, ha Jackre, akkor zsákutcába fog torkollni, azt meg sem ön nem akarja sem én. Ha valami olyan téméba kezdene mégis Jack, ha ön dolgozni megy, inkább hagyja ott, ne ingerelje fel magát, az ön betegsége nagyon súlyos, nélkülem teljesen padlóra tenné, mert belekeveredne sötét dolgokba
Any -Tegnap ha Ön nem cselekszik Én még a kórházban lennék rács mögött. Mondtam zaklatottan
Az álmom jelentésére figyeltem ahogy Hannibal elmesélte . Elmosolyodtam amint a barátság szót meghallottam. - Én is úgy érzem , bár az elején nem érdekelt de igaza volt most már érdekel. Csak némán hallgattam amit Jackről mondott. Tekintetem a szemközti falra szegeztem. Újabb reggel ugyan az a monoton munka , üldözöm a láthatatlan ellenséget. Nézem a képeket , a jelentéseket. Hirtelen egyezést találtam két női áldozat között. Elmosolyodtam, de sajnos ennél többre nem jutottam. Jack nem akart békén hagyni , faggatott. Hirtelen egy idegen alak jelent meg Jack mögött.Gonosz mosolya ledermesztett. Hátrálni kezdtem . Pisztolyt ragadtam és még mindig hátráltam. Jack tárcsázta Hannibalt de a férfi kiverte a kezéből és darabokra tört. Behunytam a szemem mély levegőt vettem , biztos csak képzelödöm mondtam magamnakk. majd újra kinyitottam akkor láttam meg az alak elfogta Jacket. Majd elsétált mint ha misem történt volna. Hannibal arra ért oda mikor Jack köszönetet mondott nekem. Rémülten álltam kezemben még mindig a fegyver amit időm sem volt használni annyira ledöbbentem. Hannibal haza vitt . Készített egy teát. Megborzongtam. - Hannibal ez valami szörnyű.Nincs itthon cukor ? Mondtam nevetve. Majd komoran néztem rá. Igazából nem mentettem meg az életét csak álltam a döbbenettől de úgy tűnik annak a személynek aki a semmiből ott termet az ajtóban. Elmosolyodtam. - Jó talán órák óta a folyosón állt. Azt hittem megöli Jacket de neki neki elég volt a döbbenetem Volt a tekintetében valami leírhatatlanul rémisztő és amikor rám mosolygott elakartam volna futni de nem bírtam , mintha azok a szempárok , hipnotizáltak volna. Mielőtt elsétált annyit mondott Vörös sárkány. Hannibal komoran nézte a pohár bor tartalmát nem szólt csak nagyot kortyolt az italból. Telefonra fordította a tekintetét ami hirtelen csörögni kezdett , lassan felemelte. - Tessék ! Mondta méltóság teljes hangon. Zaklatott sírás törte meg a néma párperces csendet. Hannibal fel kellt mutatta , hogy pár perc és vissza jön. - Dr Lecter ! Segítenie kell , majd nem bántottam ... bántottam egy férfit és amikor megláttam Willt a sárkány bennem önelégült és kielégített volt amikor látta . Így sikerült vissza fognom. Múlt hónapban beszélgettünk erről. Magányosan ült a cellába . Mikor megmutattam a cikket fel figyelt rám néha. - Nem segít Jacknek igaz ? Kérdeztem határozottan. - Én sem segítenék a maga helyében. Mondtam ismét határozottan. Sikerült kihozatnom onnan de megharcoltam érte Hallottam amint köszönetet mond. Lemaradtam tőle a gondolatom azon a férfin járt . Nem is a jelenlegi fószeren aki kiszabadult. nal mondja meg hol van a kis barátja! ... parancsolta gonosz hangon. - Áá a Sárkány vagy igaz? Ölj meg előtte engem, akkor talán lenne esélyed megtalálni Őt. Gonosz nevetésbe kezdett. - Úgy sem ölné meg ezt a nyavajás testet doki. Akkor miért ne ölhetném meg önt aztán akire a fogam fáj? Ekkor egy pisztolyt vettem elő, mely megtévesztően hasonlított az igazi fegyverre, de altató szérumot tartalmazott. Rá fogtam.
- Óh így gondolod Sárkány? Honnan veszed, hogy engem érdekel ez a test? .... kérdeztem gonosz hangon ahogy ő beszélt, persze szándék nélkül, de hideg hangnemben. Ekkor hirtelen Jim szólalt meg ijedten. - Mit mit akar a..a..azzal? .. kérdezte zavartan dadogva. - Hála az égnek Jim. ... szólaltam meg megkönnyebbülve és elraktam a fegyvernek látszó orvosi pisztolyom. - A sárkány volt igaz? Öljön meg kérem vagy várki, nem bírom már ezt elviselni. Mindenáron Willt akarja. Gyilkosságokra kényszerít, én nem akarok ölni. Senkit nem akarok bántani. ... mondta Jim zaklatottan. ... Jól van, jól van. Jöjjön szépen. Felsegítettem, a kastélyba vittem, enni adtam neki és gyógyszert, majd rá zártam az ajtót. Reggel mikor vittem volna neki gyógyszert, hült helyét találtam. - Már megint megszökött. ... szólaltam meg dermedten. Any Hannibal Szólt a nővérnek de Ő volt az aki ellátta a sebem nem pedig az ügyeletes nővér. Tudtam biztos kezek között vagyok. - Ezek az orvosok szörnyűek.Mondtam lehangoltan. Újabb mondat elterelés. - Látom magán , hogy bántja a szituáció . De életben vagyok és ezt magának köszönhetem . Ne hibáztassa magát ön időben értbe ha nem így lett volna Én már halott lennék. Most pedig mint barát köszönetet mondok Hannibal. - Tudja maga nélkül már lehet az elmegyógyintézetben lennék . Vagy távol ettől a helytől egy másik szebb világba mert nem bírnám elviselni egyedül képességeim a gyilkosok gondolkodását átvenni. Talán valóban egy szebb másik világba kellene lennem . Távol ezektől a dolgoktól.Mondtam szomorúan. Majd ismét mondatot váltottam, zaklatott voltam. - Aki megtámadott engem , küzdött a két személyiséggel. Hol a vörös sárkányt hallottam , máskor pedig egy tébolyodott férfit.Gondolom intézet be akarja csukatni . Remélem meg is teszi mert nincs hangulatom bujkálni előle ugye megérti ? Néztem őt kedvesen. - Félek Hannibal , de ha itt van vele nyugodt leszek. Mosolyodtam el. Saját felelősségemre elhagytam a kórházat.Vezetett de fél szemmel nézett.Elszenderültem. A munkát nem hagytam abba kerestem az összefüggést. Magam elő vettem a Jack küldte táblázatot . Hannibal leült mellém .
Név Életkor Gyilkosság módja Jack Standard 46 Felsővégteg megcsonkítása
Nora Standard 39 Belső szervek eltávolítása Thomas Morty 46 Szív és máj eltávolítása Kyngsly Charles 26 Tüdő eltávolítása Irina Jakusenko 33 Szív és máj eltávolítása
KIM : Mikor beléptem a kórterem ajtaján, rögtön köszöntem és mondtam Willnek, hogy ahogy ígértem visszajöttem, mondtam miközben becsuktam az ajtót, de mikor Will felé fordultam, a torkomon akadt a szó. -Hannibal! Mondta ki megtörten a nevet mikor meglátott. Döbbenten néztem rá, a kötés eltávolítva, a vér áztatóan folyik. - Will! ... szólaltam meg dermedten. - Már nem vérzik levettem a kötést. Mondta boldogan. De csak képzelte, hogy elállt a vérzés, rögtön szóltam a nővérnek, viszont én láttam el a sebet. - Hol volt eddig? ... kérdeztem felelőségre vonva az ügyeletes nővért, aki semmiről nem tudott, csak figyelt rám értelmetlenül. - Mikor bejöttem nem volt a kötésnek nyoma sem. ... szóltam s közben Will felé mutattam. - De.. de Dr. Lecter van kötés ... felelte az ügyeletes nővér csodálkozva a szavaimon. Elmosolyogtam magam a reakcióján. - Igen van, nekem köszönhetően. ... feleltem halkan. Elmondtam a nővérnek,hogy odáig rendben, hogy jó kezekközt van Will és a kórterem biztonságos, de sűrűbben rá kellene
nézni Willre akiért csak természetes,hogy aggódok. Majd a nővér kiment, én ismét közel mentem Willhez. - Ezek az orvosok szörnyűek. Mondta lehangoltan Will. Jobbnak láttam, ha inkább nem szólok semmít, így csak sóhajtottam. Észrevette rajtam, hogy bánt a szituláció. Nem lehetett nem észrevenni rajtam. Majd újabb mondat elterelés következett be Will részéről. - Látom magán , hogy bántja a szituáció . De életben vagyok és ezt magának köszönhetem . Ne hibáztassa magát ön időben értbe ha nem így lett volna Én már halott lennék. Most pedig mint barát köszönetet mondok Hannibal. Megfogtam Will kezét. - Nem kell megköszönnie Will, ez a legkevesebb amit tehettem, ha már... feleltem, és elsiklott a hangom. - Elnézést Will, már a hangom is elsiklik. Will szavai mélyen elgondolkodtattak, s egyben aggasztottak, tele volt félelemmel és zavartsággal a hangján is érződött. - Will kérem ne mondjon ilyet. Magának igen is élnie kell! ... feleltem biztatón. Mikor megemlítette, hogy aki megpróbálta megölni Majd a támadóját említette meg, persze én nagyon is tisztában voltam ezzel, hisz a betegem volt egykor. - Aki megtámadott engem , küzdött a két személyiséggel. Hol a vörös sárkányt hallottam , máskor pedig egy tébolyodott férfit.Gondolom intézet be akarja csukatni . Remélem meg is teszi mert nincs hangulatom bujkálni előle ugye megérti ? Néztem őt kedvesen. Lesütöttem a szemem. Tudtam, hogy a vörös sárkány nem hagy fel a tervével, mindenképp tennem kell valamit, de ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem ismer lehetetlent, de el kellett tűntetnem Will közeléből valahogy, de más mód nem volt rá hirtelen. Csendben néztem Willre, de úgy éreztem tudnia kell, hisz a rendőrség is tudja már, valamit a pszichiáterem is. - Félek Hannibal , de ha itt van vele nyugodt leszek. Szólalt meg Will és elmosolyodott. - Én nem fogom magára hagyni. ... feleltem nyugtató hangon, elmosolyodva. Will saját felelősségére elhagyta a kórházat. Vezettem, de fél szemmel néztem Őt. Elszenderült mellettem a kocsiban. A történtek ellére a munkát nem hagyta abba az összefüggést kereste, egy táblázatot vett elő, leültem mellé. Közben megcsörrent a telefonom, a rendőrparancsnok volt. - Elnézést Dr. Lecter a zavarásért. A vallomása alapján sikerült elkapnunk, elmegyógyintézetben van. ... szólalt meg a parancsnok, ekkor félrevonultam. - Fokozottan figyeljenek oda rá, nem ismer akadályt, szökött már meg elmegyógyintézetből. ... figyelmeztettem halkan a parancsnokot.
- De Dr. Lecter, hisz ott minden zárt. ... felelte értetlenül. - Hallgasson rám. ... feleltem határozottan. Any: Szigorítani fogom a felügyeletét. Mondta határozottan. - Will , hogy van ? Kérdezte aggódva. Én már az asztalra dölve remegve aludtam. Mélyeket sóhajtottam a mellkasom össze szorult. Érzem Hannibal hátra dölt a széken. - Kitéptépem még élő áldozatom szívét a májával együtt.Haza viszem és a többi hússal a hűtömbe hús levest főzök belőle. Hirtelen felriadtam. - Ott az áldozat mutattam a sarokba. Megöltem emlékszem már. Persze semmi nem volt azon a helyen. A vörös sárkány nem adott magárol élet jelet. Helyette egy tucat gyilkosság vette kezdetét. Teljesen bele zavarodtam a munkába minden egyes gyilkos gondolatába férközve semmi egyezést sem találva csak sodródva egyik személyiségből a másikba. - Itt van velünk Jackob és felsoroltam a többi áldozatot akiket a napokban megöltek a gyilkosok . zavartan körbe néztem mindenütt csak halottak. - Beszélnek hozzám.Látja ? Látja ? Zokogtam kétségbe esetten. Fel álltam össze-vissza járkáltam a szobában a fülemet befogva. KIM Jack válaszát hallva felsóhajtottam. Éreztem benne a határozottságot. - Will, hogy van? Kérdezte aggódva. Válaszom előtt felsóhajtottam mélyen. - Zaklatott a történtek óta, attól tartok ismét vissza esik abba a stádiumba amiből valamennyire sikerült kiemelnem. ... feleltem szomorú hangon. - Abba a stádiumba? ... kérdezte Jack, nem értette pontosan mire gondolok. - Tudja, mikor valósnak élte meg az álmait, és látomásai voltak. ... feleltem sóhajtva, de megígértem, hogy mellette maradok. Mire visszamentem Will már az asztalra dőlve remegve aludt, mélyeket sóhajtva, mellkasa össze szorult. Látszott, hogy rosszat álmodik. Rögtön oda siettem, szép lassan hátra döntöttem a széken. Hirtelen felriadt. Rémülten nyitotta fel szemét, össze vissza beszélt, pont amitől féltem. Hirtelen felriadtam. - Ott az áldozat! mutatta a sarokba. -Megöltem emlékszem már. Fejem a sarok felé fordítottam, majd ismét Will felé. Kezem lassan a vállára tettem, az állát fogva felemeltem fejét, hogy rám nézzen. - Figyeljen Will szépen rám. Nézzen a szemembe. Csak álom volt. Nem ölt meg senkit és nincs sehol semmiféle áldozat. Ez ismét az az állapot amiben volt, a vörös sárkánynak és amiket átélt azoknak köszönhetően most is ilyen állapotban van, de én segíteni fogok. ... mondtam Will szemébe nézve kedves hangon. Nem csupán orvosi, hanem baráti hangnemben is. - Ezt szépen most vegye be. ... adtam neki egy gyógyszert, és pohár ásványvizet. Will elmondta az álmát nekem mikor nyugodtabb lett valamivel a gyógyszer hatására. Már azt gondoltam, hogy mivel a vörös sárkány nem tudja bántani, megnyugszik, de tévedtem.
Teljesen bele zavarodott a munkájába, minden egyes gyilkos gondolatába férkőzve semmi egyezést sem találva csak sodródva egyik személyiségből a másikba. Áldozatok neveit sorolta fel, akiket a napokban meggyilkoltak. Mikor meghallottam, döbbenten fordultam felé a szekrénytől. - Beszélnek hozzám. Látja ? Látja ? Zokogott kétségbe esetten. Fel állt, össze-vissza járkált a szobában a fülét befogva. Ekkor odamentem hozzá. - Will! Will! Hallgasson rám. Nincs itt senki. A fejében vannak ezek, és ezen sürgősen változtatnunk kell. ... mondtam komoran, ugyanis szembesülnöm kellett vele, hogy rosszabb állapotban van Will mint amire számítottam. - Igen Will. Maga is kell hozzá. Maga nélkül hiába küzdök és hiába a gyógyszerek, maga is kell hozzá. Most pedig szigorúan megtiltom, hogy dolgozzon. ... feleltem határozottan. Mikor már tehettem, értesítettem Jacket is Will állapotáról, és elintéztem, hogy egy percet sem engedjék dolgozni, mert állapota teljesen elsúlyosbodott.
Any: - Nem , nem hagyhatom abba ! őrjöngtem és kinyitottam az ajtót ami nagy csapódással záródott be utánam és eltüntem a súrú hóesésben . Egy ismeretlen lakásba törtem be az ajtót és a nőt aki riadtan nézett rám neki löktem a konyha falának eszméletlenül csúszott le a földre lassan magához tért Én pedig teljes erőmből megojtottam. Konyhakéssel elvágtam a nyalát. Majd kisétáltam mintha mi sem történt volna. kesztyűvel követte el a gyilkosságot. Amit zsebre tette és vissza sétáltam , Hannibal éppen mellettem fékezett le.Üveges tekintettel néztem a hang irányába.. Kicsit jobban lettem de elkapott a hányinger és kirohantam a fürdőszobába. Vissza mentem megtámaszkodtam az ajtó félfának zsebemből pedig kicsúszott a véres kesztyű.Lenéztem rá majd riadtan szegeztem tekintetem Hannibalra. - Én nem,nem Én tettem. A gyilkos ő tette bele a zsebembe . Mondtam kétségbe esetten.összefüggéstelenül beszétem zavartan. Elbotorkálok a székig. - Mi történik velem Dr Lecter ? Kérdeztem riadtan könnyáztatta szemekkel. Megcsörren a telefonja mérgesen nézi hiszen félbeszakították a mondatát. - DR Lecter ! A pszichiáterem hívott fel el is feledkeztem róla miden figyelmem Willre terelődött. . - Hallom nincs jól . Mondta nekem a parancsnok tegnap és a terápiára sem jöttel. Mi történt kérem mesélje el nekem. Mondtam kedvesen. Mély sóhaj . KIment a konyhába halkan beszélt , hogy meg nem halljam tekintetét egy percre sem vette le rólam miközen felvázNem értettem hova mehetnék de végül mikor a park felé bicentetett utána mentem. Megakarta nézni az újságot ismét így hét felé nyújtottam. Mosolyogva utána rohantam. Örültem , hogy végre szabad és , hogy ismét a közelében lehetek. Hirtelen Jack lépett elénk. - Mi a fasz, van képe idejönni és segítségért esedezni azok után amit tett ? Kérdeztem indulatosan. . Nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni önnel Jack ! Mondtam dühösen. - Tudom jön azzal ,hogy tévedni emberi dolog , csak , hogy már egy jó ideje mellé nyúlt a dolgoknak.
- Valóban jobban oda kéne figyelnem. Várjon Dr lecter nem a gyilkosság miatt kérem a segítségét . Balkeze eltakarta az arcát és könnyek peregtek le rajta , leült a padra képtelen volt talpon maradni. - A feleségem. Nagyon beteg. Ő támogat de minden nap arra kelek fel mi lesz ha ő mellettem.Érti Doktor. Rettegek ezért valóban hibát ejtek a munkámban. Minden gondolatom körülötte forog. Ezt csak maga tudja nem mondtam el senkinek. nagyot sóhajtott. - Most mennem kell egyedül van. Azt mondta keressem fel önt beszélni szeretne magával. Will elszánt volt tudtam , hogy kihozza magát. Elnézést kérek , hogy bezárattam magát , Hatalmas hiba volt még egyszer elnézését kérem. csak ezért kerestem fel magát. - Kérem Dr Lecter ne Jack miatt tegye amit kér miattam. Kávét készített még Én a fotelba ültem. - Jacknak súlyos magánéleti problémája van amivel egy maga képtelen megküzdeni. Ezért keresett fel és ezért tévedt rengeteget. Azt hiszem jelen esetben ez érthető is. Majd kíváncsian nézett rám és mondta mondjam el a fejleményeket,bár látta az újságot. Elmondtam , hogy az az alak kiszökött megölt négy rendőrt majd két nőt. Hirtelen az elmegyógyintézetben való félelmeim törtek felszínre. Meséltem önnek az elmegyógyintézetben is de nem tudok képtelen vagyok szabadulni az esetóta. Akár merre járok rettegek. - Hannibál félek , rémálmaim vannak. Az az alak úgy érzem a nyomomban van. Láttam a vágy tüzét a tekintetében. megborzongtam. Majd nagyot ásítottam. -Bocsánat Hannibal még az az egy nap mikor várni kellett akkor sem aludtam. Telefon csörgés . Hannibal felvette,ki ment az ajtón. - Most a sárkánnyal beszélek igaz ? - Kell az a különleges ügynök. Akarom, .Mondta gonosz hangon. Jim ön az ? Most magával beszélek ugye? - DR Lecter már nem nagyon tudom kordában tartani . Én .Én küzdök de Ő egyre erősebb és erősebb. . Nem akarom bántani Willt. Segítsen kérem ! Kérte könyörögve. KIM : Ahogy Jack a feleségéről kezdett beszélni, megálltam és vissza forultam. Csendben, hallgattam és figyeltem Jacket. De hirtelen az agyam azt diktálta, hogy álj le Hannibál, hisz ez a fickó juttatott elmegyógyintézetbe ártatlanul. Mélyet sóhajtottam mikor Jack csendbemaradt. - Sajnálom a feleségét Jack. ... szóltam halkan, elérzékenyülve, de az is bennem volt, hogy nem-e csak csapda ez is. De mivel Will megkért, hogy miatta segítsek, így nehezen belementem azzal a feltétettel, hogy Jackel nem fogok kommunikálni róla, csak vele.
Ismét a kérésemre elmondta Will a történteket. Azért is kérdeztem mert biztosra akartam menni. Ugyanakkor a félelmét is elmondta nekem. - Nyugodjon meg Will, segítek magának is, tudja pihenjen le egy picit, úgyis a munka majd nem igazán engedi, persze, csak ha gondolja, bár én célszerűnek tartanám. Telefoncsörgésre kaptam oldalra a fejem, majd felvettem és kimentem. - Bocsánat Will. Próbáljon meg picit pihenni. ... mondtam halkan, becsuktam magam mögött az ajtót és beleszóltam a telefonba. - Most a sárkánnyal beszélek igaz ? - Kell az a különleges ügynök. Akarom, .Mondta gonosz hangon. - Jim ön az ? Most magával beszélek ugye? ... kérdeztem orvosi hangon. - DR Lecter már nem nagyon tudom kordában tartani . Én .Én küzdök de Ő egyre erősebb és erősebb. Nem akarom bántani Willt. Segítsen kérem ! Kérte könyörögve. - Nézze Jim, ha megtagadja a kezeléseket, bújkál előlük nem fog menni. - Dr. Lecter ezt már nem bírom, szinte éget. Panaszkodta szipogva. Majd ismét kitört belőle a gonosz hang. - Ki vele dokikám! Hol van az a különleges ügynök? - Jól van sárkány, hűtsd le picit magad, Jimmel szeretnék beszélni. - Bocsásson meg Dr. Lecter. Nem tudok uralkodni vele, segítsen kérem. A telefonbeszélgetés után visszamentem. Ugyan elszenderült Will, de csak pár percre. Míg aludt felhívtam Jack feleségét is. De nem feltűnően beszéltem. Bár erre felébredt Will. - Hallo? ... szólt a nő a telefonba. - Kezét csókolom, Dr. Lecter vagyok. Jack otthon van esetleg? ... kezdtem az alap kérdéssel. - Valami ügyön dolgizik jelen pillanatban is, sajnos nem tudom adni. - Magam is dolgozom az ügyön, fel lettem kérve. Na és ön hogy van? Rég láttam magát. ... kezdtem el az orvosi kérdéseket, nyomozva Jack igaza után. - Köszönöm Dr. Lecter jól vagyok. ... felelte zavartan. - Orvos vagyok tudja. ... figyelmeztettem kedvesen. - Igen, igaza van. Elnézést Dr. Lecter. Erről senkinek nem beszélek soha. ... felelte szipogva, majd elmondta és a segítségem kérte. Jackre mélyen haragudtam, de a felesége nem tehet semmiről. Will is meglepődve nézett rám a válaszom hallattán. - Segítek hölgyem önnek, nyugodjon meg. Majd egyeztetünk időpontot rendben? - Rendben, nagyon szépen köszönöm. - Igazán nincs mit. Hívjon fel nyugodtan bármikor. Kezétcsókolom. Majd kinyomtam a telefont. - Ezek szerint tényleg beteg. .. szólaltam meg halkan, sóhajtva. - Na és, ha valami csapda? .. szólalt meg hirtelen Will, oldalra kaptam fejem. - Áá Will. Azt hittem alszik még. Ne haragudjon, nem akartam.. felébreszteni. - Semmi baj Dr. Lecter. Kivel.. kivel beszélt mielőt... szóval mielőtt elszenderedtem. .. kérdezte zavartan. Soha nem tudtam volna hazudni Willnek. - Egyik betegem volt. Két személyisége van. Az egyik önmaga, aki szabadulni szeretne fogvatartójától. ... feleltem előre meredve. - Fogvatartójától? ... kérdezte Will döbbenten, nem értette.
Ekkor rá emeltem tekintettem Willre. - A másik személyiségétől. Nem kérdezősködött tovább Will. Lassan mennie kellett vissza dolgozni, abban maradtunk, hogy a munkájával kapcsolatban is segítem és a rémálmával, félelmével kapcsolatban is. Mikor már elment gondolkodtam mit tegyek, kocsiba száltam, gondoltam kockáztatok. Jimhez mentem, de nem találtam csak egy sikátorban. - A franc! Nem igaz, hogy mindig meglógik! ... mondtam düdösen a kocsiban, majd egy sikátorban megláttam, a földön ült, össze kuporodva, a fejét fogta. - Hagyj már békén! Tűnj el a fenébe! Nem akarom bántani! ... üvöltözte közben zavartan. Kiszáltam a kocsiból, és közelebb mentem. Lépteim kimértek voltak. Felismertem Jim hangját. - Jim! Jim figyeljen rám! ... szólaltam meg és lassan elé álltam. Lekarikásodott, könnyes szemekkel nézett fel rám. De ebben a pillanatban a másik személyisége szólalt meg. A szemei szikráztak a gonoszságtól ekkor. - Azonolta a helyzetet, Le tette a telefont, rám mosolygott. - Látom elgonolkodott. Ideje visssza hoznom onnan ahol az előbb járt láttam el volt gondolkodva. Készítdük el a vacsorát ez jó elterelési mód és figyelmet igényel. Jöjjön csak . Ma .az egyik kedvenc ételem készítjük el CímlapCsirkemell szicíliai módra Csirkemell szicíliai módra . Döbbenten nézett a húsra láttam a kételyt a tekintetében . A caponata szicíliai padlizsánragu, mely szálzeller, ecet és kapribogyó hozzáadásával készül. Sok helyi változata létezik, így adnak hozzá olívabogyót vagy répát, néhol zöldborsot, krumplit, sőt még mazsolát is. Létezik egy palermói változata is, ahol polippal készítik. Bármilyen verziója kerül is asztalra, a fő jellegzetessége a padlizsán és a szálzeller ecetes mártásban való elkészítése. Együtt vettük eló a hozzá valókat ahoz képest , hogy még nem nagyon fordult meg a konyhámban egészesen ösztönösen mozgott , talán ellesett dolgokat és figyelt. Csak én nem vettem észre. hozzávalók / 4 adagot készítünk mert vendégeket várunk. 500 g padlizsán 2 közepes fej vöröshagyma 400 g hámozott konzerv paradicsom (vagy 5 db közepes paradicsom) 5 közepes szár halványító zeller 100 g fekete olajbogyó 1 ek kapribogyó 2 teáskanál olívaolaj 4 db csirkemell filé 2 ek vaj 7 ek balzsamecet (vagy vörösborecet) 1 teáskanál cukor Mosolyogtam rá. Kérem segítsen nekem! oda adtam a kést. Csak nézte meredten. - Maradjon a jelenben Will! Mondtam komoran és határozottan. Zavaradottan nézett rám majd lassan Láttam amint kitisztult szemekkel tekint vissza rám. - Jól van akkor kezdjük. Ehhez a padlizsánt kis kockára vágjuk, és besózzuk, majd félretesszük. A paradicsomokat és a hagymát cikkekre, a zellerszárat karikára vágjuk. Az olívabogyó szemeket elfelezzük
Ezután jön a hús elkészítése. Amit ha nem haragszik Én készítek el. Mondtam kedvesen. Ő csak mosolygott rám és bolintott. A csirkemellek (nem kell kiklopfolni) mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd a serpenyőben 2 ek olívaolaj és 2 ek vaj keverékén oldalanként 3-4 percig szép pirosra pirítjuk. Ha kevés lenne a zsiradék, adunk még hozzá. A kisült húst félretesszük.. Mondtam neki részletesen. - Most Ön jön folytatjuk amit elkezdett. A besózott padlizsánt kinyomkodjuk, és a serpenyőbe dobjuk, majd kavargatva 4-5 perc alatt megsütjük. Ha kész, hozzáadjuk a félretett zöldségragut, a balzsamecetet (vagy vörösborecetet), 1 tk cukrot és 2-3 percig nagy lángon főzzük. Jöjjön a végső mozzanat . Ezt követően belerakjuk a raguba a csirkemellet, és lassú tűzön, fedő alatt 15-20 perc alatt puhára pároljuk. Időnként ellenőrizzük, nehogy odakapjon. Buon appetito. Mondtam vidáman .
KIM Will örjöngve reagált a munkája iránti tiltásomra, mejd kinyitotta az ajtót, ami hatalmas csapódással záródott be mögötte. - Will! ... Kiáltottam utána és utána rohantam, de addigra eltünt a sűrű hóesésben. - Már csak ezt hiányzott! ... Kiáltottam dühösen, földhözvágva a kocsikulcsom a hóban dühösen, de szerencsére meglett. Kocsiba pattantam, hogy megkeresem. - Ha így folytatja esélye sem lesz kimászni ebből az állapotból, nem akar hallgatni rám. ... mondtam idegesen és aggódva a kocsiban, figyelve hol látom meg. Hosszasabb keresés után rátaláltam, egy ház felöl sétált. Gyorsan lefékeztem mellette. - Will! Hála az égnek. ... sóhajtottam fel miközben letekert ablaknál megszólaltam. Will üveges tekintettel nézett a hang irányába. Kiszálltam a kocsiból, megfogtam a karját. - Jöjjön szépen Will, hazaviszem hozzám. ... mondtam halkan és segítettem neki beülni mellém a kocsiba, majd otthon gyógyszert adtam neki. Kicsit jobban lett, de elkapta a hányinger és kirohant a fürdőszobába. Mikor vissza jött megtámaszkodott az ajtó félfának zsebéből pedig kicsúszott a véres kesztyű. Lenézett rá majd riadtan szegezte tekintetét rám. Kiesett ugyan a zsebéből egy kesztyű, de nem volt rajta semmi. Főleg vér nem. Kétségbe esve magyarázkódott. Összefüggéstelenül beszét zavartan. Elbotorkál a székig. - Mi történik velem Dr Lecter ? Kérdezte riadtan könnyáztatta szemekkel. Leültem elé, a szemébe néztem, és már belekezdtem, de félbeszakítottak a telefonnal. Mérgesen néztem. De aztán csak felvettem, és felvázoltam Will állapotát a kérdésre, persze félrementem, hogy Will ne hallja, közben figyeltem is. - Megtiltottam neki a munkát örjönve elviharzott, az a tudat volt benne, hogy megölt valakit, a zsebéből kiesett kesztyűt véresnek látta. Magyarázkodott összefüggéstelenül magyarázkodott zavartan, hogy nem ő tette. Visza esett abba az állapotba, már csak nem az álmait éli meg valósként, látomásai is vannak. ... vázoltam fel halkan, mélyeket sóhajtva. Majd a telefon beszélgetés végén vissza mentem Willhez elmosolyodva, hogy azt érezze, hogy semmi baj. Látta elgondoltam, míg Én telefonáltam.kitaláltam egy jó modszert. - készítsük el a vacsorát. Mégpedig a kedvenc ételem Csirkemell szicíliai módra.
Döbbenten nézett a húsra láttam a kételyt a tekintetemben. Jó gondolatterelő volt, de az Ő részére is. Rám Mosolyogott . - Kérem segítsen nekem! Szólaltam meg és oda adta a kést. Csak nézte meredten. - Maradjon a jelenben Will! Mondtam komoran és határozottan. Zavaradottan nézett rám majd lassan Láttam amint kitisztult szemekkel néz rám. - Jól van akkor kezdjük. Ehhez a padlizsánt kis kockára vágjuk, és besózzuk, majd félretesszük. A paradicsomokat és a hagymát cikkekre, a zellerszárat karikára vágjuk. Az olívabogyó szemeket elfelezzük Ezután jön a hús elkészítése. Amit ha nem haragszik Én készítem el. Mondtam kedvesen. Ő csak mosolygott rám és bolintott. A csirkemellek (nem kell kiklopfolni) mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd a serpenyőben 2 ek olívaolaj és 2 ek vaj keverékén oldalanként 3-4 percig szép pirosra pirítjuk. Ha kevés lenne a zsiradék, adunk még hozzá. A kisült húst félretesszük.. Mondtam neki részletesen. - Most Ön jön folytatjuk amit elkezdett. A besózott padlizsánt kinyomkodjuk, és a serpenyőbe dobjuk, majd kavargatva 4-5 perc alatt megsütjük. Ha kész, hozzáadjuk a félretett zöldségragut, a balzsamecetet (vagy vörösborecetet), 1 tk cukrot és 2-3 percig nagy lángon főzzük. Jöjjön a végső mozzanat . Ezt követően belerakjuk a raguba a csirkemellet, és lassú tűzön, fedő alatt 15-20 perc alatt puhára pároljuk. Időnként ellenőrizzük, nehogy odakapjon. Buon appetito. Mondtam vidáman .Teljesen belemerült, ahogy én is, jól kikapcsolt mindkettőnket. Ahogy megterítettem, vacsorázni kezdtünk, megkóstolta. - Hmm ez valami isteni. Meg fogom tanulni. .... mondta elismerve. Will elmosolyodott. Any Mondani szerettem volna mióta it lehetek. minden étel amit Ön készít fenséges. - Gyönyörű kompozíciókat hoz létre.Mondtam mosolyogva. Kifogom probálni .Mondtam határozottan.Este ültem a konyhába a teli kávés csészébe két csepp maradt. A jelentések beterítettékalőttem az asztal felét. - Dr Lecter ! Nem aludhatok nélkülem elveszik a rendőrség. Helyettem senki sem csinálja meg.Mondtam mérgesen.Leült mellém és elmondta felkértékŐ vegye át az ügyem. Dermedten néztem rá. Lesütöttem a szemem. - Pont jóra bízták. Mondtam egykedvűen.De ezt a hangulatomat felváltotta a jókedv. - Köszönöm , hogy támogat Hannibal. Ragaszkodtam hozzá , hogy Hannibal-lal tartsak mikor terepre mennek ki a gyilkosság helyszínére. Minden napra jutott egy áldozat ami nagyon megterhelte az így is kis létszámú rendőrséget. A helyszínen teljesen bele éltem magam. Remegni kezdtem és térdre estem a földön ziláltan vettem a levegőt. - A gyilkos. Mély levegőket vettem minden egyes szó után. - Élve távoltotta el a nő arcának egyik felét. Élvezni akarta amint az áldozata szenved, felvágta a hasát adduóigra elájult a nő a fájdalomtól . Felvágta a hasát. . Eakadt a hangom Jobb kezem a szemem elé tettem. Nem akartam látnia látványt.Felkeltem és hátrálni kezdtem miközben felvázoltam a helyzetet.
Zaklatottan mondtam ki a tény terhes volt. Kivágta belőle majd megfojtotta. Megfordultam és kisétáltam az ajtón. Előre hajolva kezemet a térdemre tettem és kifújtam a levegőt. Levettem a kabátomat a hóba hajítottam mert elöntött a forróság. Alig álltam a lábamon. Előre hátra dőltem , majd hanyadt estem a hóba.
KIM Will elismerő szavai hatására elmodolyodtam. - Segítettek az elején a receptkönyvek, meg mikor még nős voltam kukucskáltam a konyhában mikor a volt feleségem főzött. Mikor elváltunk akkor jött a receptkönyv, de ne tudja meg Will, ehetetlenül szörnyű íze volt az ételeknek amit főztem, de ahogy magamra maradtam, kénytelen voltam belejönni. Meséltem el közvetlenül nevetve történetem válaszul Willnek aki úgyszintén elnevette magát. Jó kis pillanatnyi gondolat terelő beszélgetés volt, jól jött a téma.-Kifogom probálni .Mondta határozottan Will. - Nagyon helyes. Én örömmel bevezetem ebbe is. Feleltem elmosolyodva.Vacsora után ült este Will a konyhában, jelentések terítették be az asztal felét, a kávés csészében két csepp kávé maradt. Az esti gyógyszerrel a kezemben álltam elé, az asztal túlsó oldalához. Lassan felemelte tekintetét, rám nézett. - Dr Lecter! Nem aludhatok nélkülem elveszik a rendőrség. Szólalt meg határozottan, és elszántan. Majd sóhajtást követően mérgesen hozzáfűzte, hogy helyette nem csinálja meg senki. Ekkor leültem mellé, a gyógyszert az asztalra tettem az ásványvízzel teli pohár mellé. - Már említeni akartam, csak elvette a figyelmem az ön állapotának figyelése az felöl, hogy elmondjam, felkértem engem. Át kell vennem az ügyet Will. Feleltem határozottan, a végén bólogatva. Dermedten nézett rám, majd lesütöttem a szemét. - Pont jóra bízták. Mondta egykedvűen, de aztán jókedve lett. Megköszönte, hogy támogatom. - Ez csak a lehető legtermészetesebb Will. Mondtam elmosolyodva, majd fejem az asztalon lévő gyógyber felé bicentettem. - Nem fogja altatni, de teljesen eltereli minden rosszról agondolatait, és nyugtatja. Szólaltam meg mosolyogva, Will elmosolyodott és a gyógyszerért nyúlt, bevette ásványvízzel.Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Jack volt. - Hannibal! Ma is találtunk egy áldozatot. Sokkoló látvány, erre készüljön fel. Egy nő az áldozat. Szólalt meg Jack rögtön mikor felvettem a telefont. - Rendben Jack máris indulok. Hol a helyszín? Feleltem komoran. Jack pontosan elmondta hová menjek, de Will mindent hallott. Tagadnom is felesleges lett volna. Rögtön a kabátomat magamra kaptam, közben mondtam Willnek: - Most rohannom kell Will, de rögtön itt leszek, addig ide hívom egyik orvos kollégámat. De Will erőteljesen ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson a terepre gyilkosság helyszínére. Mert ugye egyszerre mentünt volna a terepre a fiúkkal. - Will ez nem a legjobb ötlet az ön állapotában. Nem ajánlom. - Az jobb, ha itt azon gondolkodok és rosszul lehetek? Szó szót váltott.
- Na jó, de nem megy az áldozat közelébe. Parancsoltam rá most orvosként mert féltettem, persze semmit nem fogadott meg belőle, hiába ígérte. Elindultunk. Személyesen is elhadarta Jack amit telefonon, majd amikor a kocsim felé pillantott, döbbenten nézett rám. - A kocsiban Will ül? Kérdezte Jack döbbenten. - Makacsul ragaszkodott, nem bírtam lebeszélni, de rá parancsoltam, hogy az áldozathoz nem jöhet közel, a kocsiban pedig, hogy nem szálhat ki. Feleltem halkan. Ezt követően a terepre mentünk a gyilkossági helyszínre. Már messziről világítottak a rendőrkocsik, mentő villogó lámpái a helyszínen. Will felé fordultam mikor leállítottam a kocsit. - Tudja miben egyeztünk meg Will. Itt várjon. Nem akarom, hogy rosszul legyen, kérem értsen meg. Szólaltam meg baráti hangon. Ekkor hevesen bólogatott Will, de olyan érzéssel szálltam ki a kocsiból és mentem a helyszínre, hogy nem fog rám hallgatni Will. Egy nyomozó szaladt elém. - Dr. Hannibal Lecter? Kérdezte kíváncsiskodva. - Igen igen. Feleltem komoran. Majd a nyomozó a holt testhez vezett. A kis létszámú rendőrséget nagyon megterhelte már a mindennapi gyilkosság. - Jesszusom szerencsétlen nő. Szólaltam meg a fejem lehajtva kissé oldalra fordítva. - Vajon miként végezhetett vele az a.... be sem fejeztem a mondatot, Will hangját hallottam meg. Lassan hátrafordultam, ott állt nem messze tőlünk és a nő holt testétől, a helyszínelők még fotoztak ahogy a holt testet is. - Will mondtam, hogy a kocsiban várjon meg. Szólaltam meg aggódva. Ekkor remegni kezdett, és térdre esett a földön ziláltan vette a levegőt. Teljesen bele élte magát. Követítette is. - A gyilkos. Mély levegőket vett minden egyes szó után. - Élve távoltotta el a nő arcának egyik felét. Élvezni akarta amint az áldozata szenved, felvágta a hasát adduóigra elájult a nő a fájdalomtól . Felvágta a hasát. . Elakadt Will hanga, jobb kezét a szeme elé tette. Nem akarta látnia látványt, amit akaratlanul is látott.Hirtelen felkelt és hátrálni kezdett miközben felvázolta a helyzetet. Zaklatottan mondta ki a tény terhes volt. Kivágta belőle majd megfojtotta. Ezután Will megfordult és kisétált az ajtón. Utána rohantam. Láttam ahogy előre hajolva kezét a térdére tette és kifújta a levegőt, majd kabátját a földre hajította. Előre hátra dölt, alig állt a lábán, hanyadt esett a hóban. Rögtön habozás nélkül oda rohantam. - Will. Will. Szólítgattam. Teljesen rossz színben volt. Jack rohant ki a hangom hallva. - Mi történt Dr. Lecter? Kérdezte Jack ijedten. - Segítsen kérem. Én a kocsihoz viszem, maga nyissa ki a kocsi ajtót. Mondtam szilkaszilárdan. Jack rögtön szaladt is. Én a vállamra kaptam a mozdulatlanul fekvő Willt, és előre mellém raktam a kocsiba. - Will átérzi, bele tudja élni magát, így alapozhatunk arra amit mondott. A legfőbb tény, hogy kismama volt a nő. Kutassanak riválisok között, kikkel érintkezett utoljára a nő, értem ezt a gyerek apjára, vagy féltékeny szeretőre, tehát nem zárhatunk ki semmit. Mondtam Jacknek mielőtt beszálltam a kocsiba.
- Úgy teszünk. Na és mi lesz Willel? Kérdezte aggódva. Haza viszem hozzám, és megvárom amíg magáhoztér, aztán még ma folytatom a mindennapi kezelést ahogy napi szinten szoktam. Feleltem, majd elindultam. Haza érve be is a vállamon vittem Willt, még nem tért magához. Bevittem egyik szobába, lefektettem és leültem mellé egy fotelbe. Egy csésze meleg teát szürcsölgettem, közben gondolataim az áldozat körül, látottak körül forogtak, de leginkabb Will rosszulléte körül, és amilyennek láttam. Pár perc után magához tért, csodálkozva nézett körül, hogy nem a gyilkosság helyszínén van, hanem nálam az egyik szobában.Will amint magáhoztért, döbbenten nézett körbe, s rögtön riadtan az áldozatokról, azaz a nőről és a kisbabáról kérdezett. Csendben néztem rá, és lesütött szemmel csóváltam a fejem. - Nem élte túl sem a kismama sem a pici. Feleltem halk, szomorú hangon. Will dermedten figyelt rám, kezét arca elé tette, majd megrázta, hogy ha ez egy rossz álom akkor felébredjen belőle, pedig sajnos nem álom, maga a szomorú valóság. Ezt követően felkelt az ágyból, és elindult a konyhába forró teát készíteni, én utána mentem. - Azt hiszem megfáztam. Monta rekedt hangon, miközben tenyerével meg fogta a csészét , hogy melegítse a kezét. Még mindig kérdő tekintettel nézett rám Will. Én az ajtónak támaszkodva álltam karbatett kézzel, majd egyet gondolva bementem a konyhába, a konyhaszekrénynek támaszkodtam, Will szemébe néztem, tudtam, hogy szeretné tudni a részleteket, láttam rajta. - Nem akartam, hogy velem jöjjön, de makacsul ragaszkodott hozzá. Végül abban egyeztünk meg, hogy a kocsiban marad amíg a helyszínen tartózkodott, de egyszer csak a hátunkmögött termett, rosszullett, és felvázolta nekünk hogyan történt a gyilkosság aztán kiment, a térdére támaszkodva mély levegőt vett, ledobta a kabátját, talán kimelegedett a történtek átélésétől, majd össze is esett a hóban, elvesztette az eszméletét. Felkaptam a vállamra, és magam hoztam kocsival haza. Vázoltam fel Willnek aki némán hallgatta amiket mondtam neki. Felvázoltam a tőle hallott gyilkossági tényállásokat, amiket rosszulléte közepette mondott. - Teljesen bele élte magát a gyilkos bőrébe, mintha... mintha látta volna maga előtt, hogy mit tett. Némán hallgatt Will, és dermedtem nézett maga elé és nem szóltam egy szót sem. - Én ott voltam ezek szerint Én tettem. Hiába is érvel, hogy nem igaz csak engem akar megnyugtatni. Mondta inulatosan. Majd az asztalra borult. Majd mélyet sóhajtott mikor felemeltem a fejét. álla a kézfején nyugodott és rám nézett. - Mindvégig velem volt Will, tehát nem ön követte el a gyilkosságot, átélte majd rosszullet ez tény, de más a gyilkos. Feleltem határozottan. - Lehet a képzeletem része volt , hogy megakartam menteni. Arra viszont emlékszem elmontam az esetet. A gyilkos is rosszul lett mikor befejezte ezt az aljas gyilkosságot , Tehát valaki más is vele volt ha haza kellett cipelnie a hóbol. Eddig ilyen esettel soha sem találkoztam. - Lehet , hogy magával akarta vinni, de valaki . Megráztam a fejem elvetve a gondolatot.
- Képtelenség , hisz megfojtotta , esetleg valaki meglátta és erősebben szorította mert a pajta ajrajánál volt a kicsi holt teste ebből gondoltam , hogy lehet magával akarta vinni. Egy gyerekre vágyott . Nem adatott meg neki ez a lehetőség vagy éppen megadatott neki csak elveszítette A rendőrség átküldte a képeket és pár fontos anyagot e-mailben, az asztalhoz ültem a laptoppal. Will utolsó feltételezéseire felkaptam a fejem. - Vagy egy elmegyógyintézetbe itélt házaspár. Szólaltam meg határozottan, a laptopot Will elé fordítva. Az áldozat nővére és annak férje adatai és képei voltak. Will lassan rám emelte tekintetét. - A szemük előtt ölték meg a két hetes csecsemőjüket. A nő és a férfi természetesen ezt nem tudta feldolgozni, szó szerint beleőrültek. Egy időben én magam is kezeltem őket, de az állapotukon már nem lehetett segíteni. Nem ez az első baba és kismama aki áldozatuk lett. Az elhunyt babájukat keresték minden megszületett és meg nem született babában. Magam juttattam elmegyógyintézetbe őket. Ki fogom kutatni kik voltak a biztonságiak a közelmúltban legalább egy évre visszamenőleg, a rendőrség segítségével. Elmeséltem Willnek a feltételezésem, miért is gyanakszom az áldozat nő nővérére és sógorára. Will ismét dermedt tekintettel nézett rám. Már hívni akartam a rendőrséget, ekkor megcsörrent a telefon. Jack hívott. - Hannibal! Szóltam bele - A pajtában találtunk egy nőt. Vagyis csak a holt testét. Felakasztotta magát. Azonosítottuk, a kismama nővére a nő akit a pajtában találtunk. Közölte Jack az új fejleményt. - Na és a férfi? Kérdeztem eltökelten, hogy igaza lehet Willnek, hogy ketten tették. Az a gyanu támadt bennem, hogy a férfi megölte a kismamát, mindazt megcsinálta amit Will átélt, és a kismama nővére elrohant a babával, akit erősen fogott, mefulladt a kezében, ekkor eldobta a pajta ajtajában, beképzelve, hogy saját babáját ölte meg, felakasztotta magát. - A férfi? Kérdezett vissza Jack döbbenten. - Igen, a nő férje. Mármint a kismama nővérének a férje. Feleltem határozottan. - Ő nem tudjuk hol lehet, itt csak a nő lógott a kötélen. Felelte Jack. - Akkor figyeljenek a férfire is. Valószínűleg mindketten benne lehettek. Figyelmeztettem és neki is elmondtam amit Willnek. - Persze ezen a szálon kívül más szálakat sem lehet kihagyni, de ha már Margaret ott volt, és a pajta ajtajában a megfojtott baba, ez a feltételezés sem zárható ki amit elmondtam. Ismerve a történetüket. Mondtam sziklaszilárdan Any : Elindultam az elmegyógyintézetbe míg Jack és Hannibal beszélgettek. A kocsival a maximalis sebességre kapcsoltam . Épp , hogy kikerülve a többi kocsit. Nem találtam senkit de végül kaptam egy információt észre sem vettem , hogy nem vagyok egyedül egy rendőr követett. Két lövés de mire oda ért a sarokban ültem fejem a falnak támasztottam a férfi a földön vérben Én pedig karomon egy lőtt sebbel végeztem. A rendőr azonnal hívta jacket . Hannibal és Jack megérkeztek. A rendőr mellém térdelt - Nem szabad elaludnia . Nem sokára megérkezik a segítség.
- Ne haragujon Dr Lecter. De megtaláltam. Mondtam fájdalmasan de skierült elnevetnem magam. - Vége , vége . Van . jelentettem ki halkan. A gyilkost azonosították. - Szép munka volt Will ! Mondta kedvesen. és rám mosolygott Jack Szemeim már majd nem lecsukódtak. Hannibal hangját hallottam. - A kapcsolatunk baráti suttugtam úgy , hogy csak Hannibal hallja.Majd elmosolyodtam. Szeim lecsukódtak. hannibal aggodó hangja hozott vissza .Lassan kinyitottam a szemem. testem rángatozótt majd megfeszült. tekintetem a plafonra helyeztem. Már nem érzetem semmit , nem hallottam semmit, Csak a körülöttem lévőket léttam járni kelni. - Hol van már az a mentő ! Hallottam sűrgető hangját. Keze letörölte a fájdalomtól lecsorgó könnyeim. Mikor magamhoz téertem Hannibal a kezemet fogta. Megszorítottam , hogy tudja magamhoz tértem. - Vissza jöttem Hannibal . Megjegyzem semmi nincs a túl oldalon. Csak feketeség semmi fény. Bár nem tudom meddig voltam abban az állapotban. Ne legyen mérges megakartam ezt az egészet állítani. Mielőtt tűzpárbajba kerültem, azt mondta maga volt a célpont nem bírta elviselni azt a tudatot , hogy maga bezáratta. e közbe léptem .Ő lőtt Én túl éltem ő nem. Legalább is itt vagyok. De Ő a feketeségben. Elmosolyodtam. Tudtam Jack és Hannibal utánam jön. DE Én akaratm végezmi a gyilkossal. Hallottam a hnagjukat . A karomat fogtam és már kezdtem elaludni. De Hannibal besszélt hozzám. Végül lecsukódott a szemem és mikor magamhoz tértem Hannibal volt az ágyam mellett. Elnevettem magam. - Hannibal ne hazudjon.Tudom , hogy elérzékenyült. Komoran néztem rá -Tudja a barátainkért akár az életünket is feláldoznánk. Montam komoly hang nemben. Nem maga a hibás .Én voltam aki nem szólt maguknak ,de tudtam nem engedtek volna el . Én viszont minden képpen megakartam ölni. Azt hittem más helyen találtam meg de akkor ezek szerint csak az elmegyógyintézet falai közt bolyonghattam minden szobába benézve. Önelégülten elmosolyodtam. - csodálatos érzés fogott el mikor láttam ahogy a fejét beverve elernyedve a földre került. Jó volt látni , hogy szenved. Egyszerűen felemelő érzés volt . Elégedettség fogott el mikor láttam az élet szikráját is kihunnyi a tekintetéből. - Mikor mehetünk haza ? Kérdeztem kíváncsiam - Unok itt lenni. Bár csak most tértem magamhoz. Jobb lenne magánál lenni . Ott biztonságba érzem magam . Itt viszont mindenki ellenszenves . Mondtam unottan. - Örülök , hogy Én értem oda hamarabb , nem szbadult ki időben lelőttem . Elmolyodtam. -Örülök , hogy nem esett semmi baja. Mondtakm kedvesen. Kinyitottam az ajtót. - Hannibal ! Jöjjön be. -Mondtam kedvesen. - Most nem késett a terápiáról sőt órát lehetne igazítani magához. Mosolyodtam el. Értesüléseim szerint jól halad Will terápiája. Kicsit felemeltem a hangom , hogy nyomatékosítsam a mondatom.
- Túlságsoan is. Vannak korlátaink Dr . Az ablak felé fordította a tekintetét. - Ön ezeket a határokat felrúgta. Fogadjon meg egy tanácsot sétáljon vissza fele és állítsa fel a felborított akadályokat. nem nézett rám egy percre sem csak néte a hó esést. - Köszönöm , Lejárt az időnk. Ki kisértem akkor nézett a szemembe . Tudtam nem fogadja meg amit mondtam. A tekintetemből ezt ki is olvasta majd mosolyogva kilépett az ajtón. KIM:
Will elnevette magát, hiába próbáltam takargatni, hogy elérzékenyültem, észrevette rajtam. Ezt a nevetést követően tudtomra is adta, hogy tudja, hogy elérzékenyültem, majd tekintete komorra váltott, ahogy nézett rám. Mondta Will, hogy a barátainkért akár az életünket is feláldoznánk, melyet halva heves bólogatással reagáltam, hisz igaza van, sőt én is ezt tettem volna, ha Will élete lett volna veszélyben. Mondta, hogy nem vagyok hibás, de valahogy, talán akaratlanul is, de ez az önvádlás nehezen halványult bennem. Igaza volt abban is, hogy ha szól hová készül és mit tervez, sem én nem engedtem volna el, sem Jack. Ahogy Will mondta, ő mindenképp meg akarta ölni. Önelégült mosollyal zárta szavait. - Igaza van Will. Én is ezt tettem volna, ha a maga élete lett volna veszélyben. be halkan, baráti hangon Will szemébe nézve szavai első felére reagálva.
Ismertem
- Will ne haragudjon, hogy kérdezem, most ne úgy vegye mint az orvos kérdezi, hanem inkább mint barátja. Mit érzett mikor megölte a gyilkost? Suttogtam kíváncsian a kérdésem, előtte jól körülnézve, hogy ne hallja más. - csodálatos érzés fogott el mikor láttam ahogy a fejét beverve elernyedve a földre került. Jó volt látni , hogy szenved. Egyszerűen felemelő érzés volt . Elégedettség fogott el mikor láttam az élet szikráját is kihunnyi a tekintetéből. Válasza önelégült hangon szólt, teljes beleéléssel. Csak egy szimpla bólintással reagáltam válaszul, majd kezem a kezére emeltem és kimondtam amit már előbb is kimondhattam volna, de most jött el az ideje, látva, hogy jobban van Will. - Szép munka volt Will. Nem haragszom magára, bevallom nem is tudnék. Annál jobban kedvelem, hisz a mi kapcsolatunk már nem orvos és páciense, hanem baráti. Suttogtam elmosolyodva. Kíváncsian kérdezte Will mikor mehetünk haza. Mindig is unt a kórházban lenni, és csak nálam érzi biztonságban magát, szeret nálam lenni. A kórházban viszont mindenkit ellenszenvesnek tart. Unott hangnemben beszélt a kórházról. - Örülök , hogy Én értem oda hamarabb , nem szbadult ki időben lelőttem . Elmolyodott. -Örülök , hogy nem esett semmi baja. Mondta kedvesen. - Én pedig köszönöm Will, hogy megmentette az életem. Feleltem elérzékenyülve, majd elmosolyodtam. - Most el kell mennem Will, de amint visszajövök, ami nem sok ideig tart, visszajövök és beszélek a főorvossal hátha hazavihetem. Mondtam halkan baráti hangon, és
elmosolyodtam. Az ajtó felé néztem, fejemmel biccentve Jacknek, hogy jöjjön be. Jack rögtön be is jött. - Jack el kell most mennem, itt maradna addig Willel? Kb. fél óra az egész. Mondtam halkan, Jackre emelve a tekintetem. - Hát persze. Csak nyugodtan Dr. Lecter. Felelte Jack. - Köszönöm. Mondtam hangosan, majd Willre néztem, akin látszott nem örül, hogy el kell mennem, de megértette. - Sietek vissza Will ígérem. Mondtam elmosolyodva, majd siettem a terápiára. Pontosan érkeztem mint mindig, ezt szichiáterem is megjegyezte hangosan. Mikor kinyitotta az ajtót kedvesen hívott be. - Most nem késett a terápiáról sőt órát lehetne igazítani magához. Jegyezte meg és mosolyodott el. Értesüléseim szerint jól halad Will terápiája. Kicsit felemelte a hangját , hogy nyomatékosítsa a mondatát. - Túlságsoan is. Vannak korlátaink Dr . Az ablak felé fordítottam tekintetem, egy szót sem szólva, csak csendben hallgattam amit mond, s néztem a hó esést. Mikor ki kísért nézett a szemembe. Kiolvasta a tekintetemből, hogy úgy sem fogadom meg amit mond. Mosolyogva kiléptem az ajtón. Az utam egyenesen vissza a kórházhoz vezetett. Will kórterméből jött ki épp a főorvos. - Áá főorvos úr egy pillanat! Szólítottam le már távolabbról. A főorvos megállt, elmosolyodott. - Szeretnék beszélni önnel Willről. Mondtam halkan. A főorvos mosolyogva bólintott és hallgatta. - Szóval, nem lehetne megoldani, hogy haza vihessem Willt? Nem bírja a magányt, sem azt, ha zsúfolt kórteremben van. Próbálkoztam a jó orvosi szöveggel. - Dr. Lecter én azt mondanám, hogy most rögtön haza viheti a beteget, de nem rég tért magához, nem rég hoztuk vissza tudja. A sérüléséről nem is beszélve. - Nézze főorvos úr, magam is orvos vagyok, noha nem is azon a szakterületen melyen maga praktizál, de oda tudok figyelni a betegeimre. Feleltem mosolyogva. - Nézze Dr. Lecter, annyit meg tudok tenni, hogy megbeszélem a többi orvossal. Felelte sóhajtva, a megoldást keresve. Úgy is tett, én addig Willnél voltam mindvégig. Két órahossza után bejött a főorvos. - Haza mehet a beteg, persze 50-50% felelőségre, azaz mindketten vállalniuk kell a felelőséget. Szólalt meg. Will rámnézett, kérő tekintettel. - Rendben. Hol a papír? Feleltem, egy tollat előkapva a zsebemből, mely egykor még a nevelt lányom tolla volt, akit lányomként szerettem, de nemrégiben volt feleségem elragadott tőlem. Karácsonyi ajándékként kaptam még ezt a tollat tőle két éve. Kabala tollam volt, nem írtam sűrűn vele. Aláírtam a papírt, majd Will is, az én tollam nyújtottam át, hogy aláírja, elmosolyodva. Örültem, hogy tarthattam Willnek tett szavam, és hazavihetem. Nem is győzte köszönni a kocsiban, hogy elintéztem, hogy ne kelljen azon az unalmas helyen ellenszenves emberek közt lennie. - Számomra is öröm Will, hogy sikerült. Feleltem mosolyogva.
De látta Will rajtam, hogy valami bánt, mióta a tollat a kezembevettem. - Bízhat bennem, tudom, hogy felelőséget vállalt Ön is, hogy haza hozott. Szólalt meg puhatolózva szomorúságom okát. Elmosolyodtam s Willre néztem. - Nem erről van szó Will. Ettől nem tartok cseppet sem. Mondtam mosolyogva, baráti hangon. - Nyugodtan mondja ki mi bántja, könnyebb lesz. Mondta Will, próbálva segíteni, hogy megkönnyebbüljek. Sóhajtottam, majd bólintottam. - A toll emlékeket idézett fel bennem. A lányomtól vagyis örökbefogadott lányomtól kaptam még két éve Karácsonyi ajándékként. Hiányzik a lányom, de tudja maga is hogy elmarta tőlem a volt feleségem. Mondtam el szomorú hangon. - Igen tudom, ahogy azt is, hogy magával akart maradni a lánya. Láttam ahogy elrángatta a lányt a volt felesége, hiába voltam kábultabb állapotban. Felelte Will együttérezve. Bólogattam. - Azóta nem beszéltem vele. Pedig saját lányomként szeretem. Jönnek az ünnepek, talán azért is tört ennyire felszínre bennem. Ne haragudjon Will. Mondtam terelve a gondolataim és témát váltottam, vidámabb dolgokról beszéltem. - Milyen igaza van Will. Tényleg mindenki ellenszenves a kórházban, meg amilyen unott képet vág mindenki, valami rettenetes. Tereltem a szót s elnevettem magam. Willt is sikerült nevetésre bírnom. Any : - Nem jó a tűzzel játszani DR Lecter még megégeti magát. Néztem rá komolyan és így folytattam. - Ha fontosnak tartja talál rá módott, hogy felvegye önnel a kapcsolatot.nem fogja érdekelni az anyja véleménye. Sem parancsa. Minél jobban tiltjuk őket annál jobban csinálják. A szabályok azért vannak , hogy megszeglyék.Mondta egy régi osztálytársam akit végül is irónikus módon Én kaptam el és juttatam börtönbe. - Most olyan mintha szerepet cseréltünk volna .Ön a beteg .Én pedig hallgatom magát mint orvos. Mosolyodtam el miközben óvatosan vezetve haladtunk haza a sűrű hó esésbe, Volt egy titkunk Amandával terveztük egy ideje . Én ismertem egy ideje , de titkoltam, Számot cseréltünk és mikor készen álltunk , hogy tervünk nap világot lásson neki álltunk nyílvánosságra hozni, - Egy pár perc Dr Lecter ! Szólaltam meg komolyan. - Szia Amanda! Will vagyok. Kész a terv indíthatjuk ? Kérdeztem vidáman. A válasza boldog volt és izgatott. .- Akkor ma az étteremnél. Anyádnak meg elintéztem egy randit. nevettem el magam halkan. Te és Ő is más helyen lesztek más idő pontban . Jó hosszúra nyújtottam az idő intervallumut anyád randiján. Egy 4 oldalas lista kérdésekkel. Elnevette magát a telefonban . Nem soká itt az idő szólok apádnak , hogy induljunk . Anyád már készülődik ? - Remek. 1 2 3 indul a meglepi . Ismét elnevettem magam. Majd komolyan vissza sétáltam Hannibalhoz. - Hannibal jöjjön velem kérem . Mondtam kedvesen. - Tökéletes így is, Ha nem probléma Én szeretnék vezetni . Belegyezett. Lassan haladtunk a vásoeba a sorba díszkivilágított boltok mellett és egy szép téli díszekkel kivilágított
karácsonyi hangulatú étteremnél álltunk meg. Ott volt Ő Amanda. gyönyörű estéji ruhába. Kissé meg mozgatta a fantáziámat de lepleztem. Oda mnetünk az asztalhoz - Apa ! mondta boldogan a szót és könnycseppek peregtek le az arcán. ,Egymás nyakába borultak . Amanda hálásan nézett rám miközben szorosan ölelte apját, Minden féle finomságokat rendeltünk , bort rendeltünk. és hosszas beszélgetésbe kezdtünk., majd az órára mutattam úgy , hogy csak Amanda láthassa. Elköszöntek, Csodálatosan sikerült az este. Miután végeztünk felhívtam de már Hannibal jelenlétében. - Minden rendben volt ?Kérdeztem izgatottan, majd elnevettem magam. - Jó oké , anyád még ellesz egy ideig azt hiszem sikerül őssze hoznom őket és akkor láthatod hannibalt vagy is javítottam ki a szót apádat. KIM: Teljesen úgy nézett ki a kocsiban zajló beszélgetésünk, mintha Will lett volna az orvos, én pedig a beteg. Nem bírtam magamba tartani, ki kellett mondanom ami a szívem nyomta, és a leg alkalmasabb személy Will volt. Vele már úgy beszélgethetünk mint két jó barát. Hiába járok pszichiáterhez magam is, neki teljesen mindenről nem tudok megnyilni. Ugyanakkor ahogy Will folytatta, hogy nem jó a tűzzel játszani, tőle nem félválról vettem. Igaz csak komoly tekintettel csendben ránéztem. Mikor Amandaról a lányomról beszélgettünk, kellemes érzés volt a vígasztaló szavait hallani, reményt öntöttek belém. - A szabályok azért vannak , hogy megszeglyék.Mondta egy régi osztálytársam akit végül is irónikus módon Én kaptam el és juttatam börtönbe. Elmosolyodtam és Will felé fordultam. Maga nagyon jól végzi a munkáját Will. Mondtam kedvesen. Alig, hogy hazaértünk, elmosolyodott, telefonjával a kezében, komoly hangon így szólt: - Egy pár perc Dr Lecter ! Nem sejtettem mire készül, csak döbbenten bólintottam, azt gondolva, hogy ismét a munka. A konyhába mentem addig teát főzni. Vidáman, mosollyal az arcán jött vissza hozzám Will. - Jó hírt hallott? Kérdeztem mosolyogva, de csak annyit felelt, megkérve engem, hogy menjek vele. Hangja kedves volt, nem tudtam mit tervez. - Hogy most? De hová? Át kellene öltöznöm Will. Szólaltam meg próbálva kerülni a témát, nem gondoltam hová akar vinni. De nem adta fel, kitartóan győzködött. Végül rábólintottam. Ő akart vezetni, a kulcsot átnyújtottam, és beszáltam Will mellé. Lassan haladtunk. Nem tudtam hová megyünk. Egy szép téli díszekkel kivilágított karácsonyi hangulatú étteremnél álltunk meg. Ott volt a lányom, Amanda. Könny szökött a szemembe, hogy hálás tekintetem Will felé fordítottam, aki dermedten figyelte Amandát. - Will. Will! Szólítgattam. Will zavarbajött mikor rám nézett. - Köszönöm. Mondtam ki remegő hangon, és átöleltemszoros baráti öleléssel. Will mosolyogva bólintott, majd fejéven bicentett Amanda felé.
Oda mnetünk Amanda asztalhoz. A lányom lassan felemelte tekintetét, és felugrott az asztaltól. - Apa ! mondta boldogan a szót és könnycseppek peregtek le az arcán. - Amanda drága lányom. Mondtam boldogan, s nekem is könnycseppek peregtek le az arcomon, egymás nyakába ugortunk boldogan. - Nem hittem, hogy láthatlak még valaha mióta anyád... Folytattam, majd elhallgattam. Amanda felemelte vállamról a fejét, könnyes szemeimmel a szemembe nézett. - Eltiltott internettől, a leveleket amiket neked írtam felkutatta és széttépte, de megtaláltam a módját, hogy veled lehessek. Sokat sírtam érted, hiányoztál apa. Szeretlek. Will aranyos, megtaláltam általa a módot, hogy veled lehessek. Felelte halkan majd elmosolyodott rám, majd Willre. Láttam, hogy Amanda hálás tekintettel nézett Willre miközben szorosan ölelt. Leültünk az asztalhoz, minden féle finomságokat rendeltünk, borért. Hosszas beszélgetések közepette boldogan telt minden pillanat. - Most mennem kell apa, mert anya.. szóval tudod... Mondta szomorú hangon. Szomorúan bólintottam. De nem akartam, hogy volt feleségem bátsa miattam. - Szia kicsikém. Életem legboldogabb pillanatai voltak ezek. Mondtam mosolyogva. - Ahogy nekem is apa. De ne búcsúzzunk, hisz még látjuk egymást. Felelte mosolyogva. Majd megpuszilta az arcom, én is az övét. - Nagyon vigyázz lányom hazafelé menet. Szólaltam meg aggódva. Haza érve Will a jelenlétemben hívta fel Amandát. - Minden rendben volt? Kérdezte izgatottan, majd elnevettem magát. - Jó oké , anyád még ellesz egy ideig azt hiszem sikerül őssze hoznom őket és akkor láthatod Hannibalt vagy is javítottam ki a szót apádat. Karbatett kézzel hallgattam elmosolyodva. Majd amint befejezte a telefonálást a lányommal, lassan oda sétáltam. - Látja Will, nem hiába köszöntem meg magának az étterem ajtajában mikor megláttam a lányomat. Előtte nem sejtettem semmit, de mikor eljött a pillanat, éreztem, hogy maga szervezte ezt a kellemes meglepetést számomra, amit nem is tudom hogy hálálhatnék meg önnek. Szólaltam meg hálásan, Will szemébe nézve. - Számomra mindennél többet jelent a maga meglepetése. Folytattam, egy szoros baráti öleléssel, s közben mondtam: - Köszönök mindent Will. Willnek köszönhetően ismét jó kedvem lett, örült, hogy ilyennek látott ismét, de nem tartott sokáig. Megcsörrent a telefonom. Komoly tekintettel néztem a telefonra, majd Willre, a telefon Jack nevét írta ki. - Jó estét Jack. Szóltam bele komoly hangon. - Jó estét Dr. Lecter. Elnézést a zavarásért, de ismét gyilkosság történt. Egy fiatal nő és egy fiatal férfi. De a férfi valószínűleg nős, a jeggyűrűből gondolva. Vázolta fel tömören Jack. Kezem a homlokom elé emelve huppantam le a székre. - Te jó éj. Na és hogyan végzett velük? Kérdeztem kíváncsian. - Ezt látnia kell Dr. Lecter. A lány fejét többször a betonhoz csaphatta, ahogy kitapogatták a koponyája betört. Egy tócsa vér a feje alatt a betonon, a hasát felmetszette, a férfit gyomron
és lábon lőtte, majd agyonszúrkálta. Valószínűleg féltékeny feleség lehet a háttérben. Vázolta fel Jack. - Vagy a lány párja. Vágtam rá a feltételezésem. - Az is meglehet. Dr. Lecter nincs emberünk. Szükség lenne Willre, vállalom a felelőséget. - Jack, Will nem rég jött vissza figyelmeztetném, és a felelőség kettőnkön áll. Rajtam és Willen. Máris megyek. Mondja a címet... Jó rendben, nem soká ott vagyok. Feleltem komoran. Will rögtön felfigyelt nem is tagadhattam. Elmondtam neki is, Nem akartam, hogy velem jöjjön, az állapota miatt, de végül rábólintottam. A helyszínre érve, jóval előrébb leálltam, hogy ne lásson Will a holt testekre. - Maga a legjobb Will, és nagyon sokáig dolgozhat, de ahhoz hallgatnia kell rám. Én most oda megyek, szépen kérem várjon itt meg. Mondtam halkan, Will felé fordulva, aki csak bólintott. Kiszálltam és odamentem. Rendőrök, helyszinelők, mentősök már ott voltak. Jack szaladt elém. - Dr. Lecter! Kiáltotta amint meglátott és a holt testekhez vezetett. - Te jó ég. Szólaltam meg elszörnyülködve. - Elnézést, kérhetnék egy kesznyűt? Szóltam oda az egyik mentősnek. A helyszínen lévő orvos engedélyt adott rá amit tettem mint orvos. Felemeltem a lány fejét, hátul símítgattam a fejét, majd Jackre néztem. - Nem valószínű, hanem biztosra úgy történt, hogy a tettes a betonhoz csapkodta a lány fejét. Már talán az elsőnél meghalt, de ezt jobban az orvosszakértő tudja megállapítani. Mondtam Jacknak halkan, majd az orvos jelenlétében teljesen eltakarva egy hatalmas kukával, mást is ellenőriztem. - Jack azt hiszem maga nem fogja bírni a látványt. Én sokszor láttam már más orvosok mellett mikor nem volt más dolgom. Szólaltam meg, de a gondolatomban az is ott volt, hogy a múltamban is, és nem először nyúlok bele ember belsőszervei közé. Jack elfordult. A nő teljesen fel volt metszve. - Ellenőrizte hiányzik-e valami szerv? Kérdeztem az előttem guggoló szakorvostól. - Nem. Még nem. Ez majd boncolásnál derül ki jobban. Felelte az orvos. - Igen ez igaz. De azért szabadna... Feleltem. - Persze tessék csak. Vágta rá az orvos, figyelve amit csinálok. - A szívhez nem férek hozzá, de egyes szervekhez igen. Vázoltam fel amint a nő belsőszervei közt matattam. Hirtelen a méhéhez érve, megy ugyancsak jól hozzáférhető volt a tettes munkája álltal, egy körülbelül ötszáz grammos élő magzatra figyeltem fel. - Hozzonak valamit élő magzatot találtam! Kiáltittam fel. Egy másik orvos beavatkozádával ki segítettük a magzatot, gyorsan kórházba is szállították. Ledobtam a kesztyűt, bele egyenesen a kukába. - Dr. Lecter ha maga nem csinálja... ha maga nem... akkor a magzat is... nem is tudtuk, hogy... Szólalt meg Jack döbbenten. - Csak maradjon is életben szegényke. Sejtettem, hogy terhes volt, ahogy a medencecsontot tapogattam.
Kim
Amanda másnap elment sétálni Shenával, és anyjához Maryvel. Egyedül maradtam otthon Willel. Gondoltam míg alszik elpakolom mindazt a naplóbejegyzéseimet, melyeket pszichiáterem tanácsára ki írtam magamból a nyomasztó emlékeim gyermekkoromból. Egy doboz volt előttem és egy vastag napló. Le ejtettem, akaratlanul is bele olvastam, melyet követően előjöttek az emlékek, fájdalmas sóhaj hagyta el ajkam. Észre sem vettem, hogy Will pisztollyal a kezében közeledik felém. A hangjára kaptam fel a fejem. Felálltam, karbatett kézzel figyeltem rá. Ismét az állapot mint mikor már egyszer kitört belőle. Le akart lőni. Sírva kiabálta felém a vádakat, hogy játszom vele, manupiláltam. S azt gondolta, ha megöl engem megszűnik minden manipulációm felette. Hozzáfűzte remegve, hogy bízott bennem. Először egy szót sem szóltam, csak elindultam felé, kezeim magam mellé engedve lazán. Minden egyes felé tett lépésemtől hátrált. Az asztal útját állta, ahogy háta az asztal széléhez simult. Teljesen közel értem, nagyot nyelt, megrázta a fejét. Ismételte amit álmában hallott a szürkeagancsos szörnytől, avagy tőlem, valamint kiabálta, hogy valamelyikünk elveszti a játékot, de az nem ő lesz. Amanda épp erre a jelenetre lépett be az ajtón, rögtön nekem kiáltott. Amandára nétem. A tekintetemből látta Amand , hogy ura vagyok a helyzetnek. - Will engedje el a fegyvert nem gyilkos maga. De Will annál jobban szorította. Megfogtam Will kezét. - Ha úgy érzi elküldhetem Amandát, öljön meg nyugodtan, de attól nem lesz jobb. Egyé válik azokkal akikre vadászik. Én nem akarom bántani Will. Ez nem maga, ez a másik személyisége. Maga nem lenne rá képes. De húzza csak meg a ravaszt. De akkor ha ismét önmaga lesz, bele fog őrülni, hogy megölt engem. Tudja, hogy mi már nem pusztán orvos és betege kapcsolatban állunk hanem barátság ez már. Elmegyógyintézetbe kerülne a tudattal, hogy egy barátját megölte. Kerüljük el Will. Nem miattam, maga miatt. Nekem csak szívességet tenne vele, ha megölne. Próbaltam nyugtatni és egyben lebeszélni. Amanda sírva lépett mellénk, Will karjára tette kezét, könnyes tekintetét Willre emelte. - Will kérem ne ölje meg apát. Eleget öli a lelkét amin gyerek korában átesett. Apa nem tudna ártani senkinek. Kedveli magát. Mondta sírva Amanda Willnek naívan. Ekkor szavaink főleg az én szavaim hatására leengedte kezét, és szép lassan kiemeltem a kezéből. Amanda hozott egy széket két vállára téve a kezem leültetettem, Amanda egy pohár vizet nyújtott Will felé. Az egész tartalmát kiitta levegő nélkül. Bal kezét a homlokára tette, közben szomorú tekintettel nézett rám s riadtan kérdezte tőlem mi történik vele. Elmesélte, hogy az orvos teljesen megszédítette azzal, hogy azonos vagyok az egyik gyilkossal. Hagytam, hogy kimondja magából Will, így nem szóltam közbe, csak leültem elé, és hallgattam. Elmondta azt is, hogy az egyik ügy miatt mentek el, újabb kislány tünt el az elmegyógyintézetből, én nem tartózkodtam itthon és Jack úgy gondolta mivel nem találta meg se a lakcímemen se a rendelőmben, én tettem. Elismerte, hogy az az orvos arogáns, be akarta utalni az elmegyógyintézetbe. - Nézze Will. Jacknél nem ez az első eset. Az az orvos pedig, nos mutatok egy képet róla. Mondtam határozottan és egy képet adtam át Willnek. Az orvos és Jack. - Gondolkodjunk el picit logikusan. Engem gyilkossággal vádolnak ártatlanul, magát meg elmegyógyintézetbe akarta küldeni az orvos. Elég furcsa. Mintha mindkettőnket el
akarnamak tűntetni az útból. Na és az a kép. Az utcán lévő parkban miért ad pénzt Jack az orvosnak? Több kép is van, a volt feleségem szemfüles. Gyanus neki, hogy Jacket cseppet sem zavarta, hogy bementünk panaszt tenni egy kollégája miatt aki ezelőtt és azóta sincs a rendőrségen. Tudja meséltem. Aki gumibottal bántani akarta Amandát. Egy ütés, és Shena meghalt volna Amandában. Mary figyelte Jack lépéseit. Önt is ki akarja zárni, engem is. Engem börtönbe akar látni, magát meg gumiszobában. Egyértelmű. Ja és igaz nem voltam sem itthon, sem a rendelőben napokóta, sőt a rendelőben nem is vagyok mindig megtalálható. A kis Shena és Amanda miatt nem engedem, hogy a légkörben az legyen, hogy Maryvel tűz és víz vagyunk. Shena születése óta elástuk a csatabárdot, együtt voltunk, de persze Maryvel már minden a múlté, csak barátság maradt. Mary testvére is csatlakozott, meg egy volt kollégám. Mondtam határozottan. - A szomszédok azt mondták nem volt itt senki a távollétünkben, pedig látták volna, éjjel nappal a tornácon ülnek. Szólalt meg Amanda. Will nem szólt rá semmit, csak gondolkodott erősen, és más témára tért. -Én tudom Ön már nem pszichiáter igazából nem is volt az csak segítség igaz? Ebben állapodtak meg Jackel, később pedig barátok lettünk. bízom önben. Én még is úgy érzem több volt ön mint segítő. Elvégre ha a másik oldalát nézzük a dolognak még is az orvosom volt. Mosolyodott el. - A lényeg ezen a formális dolgokon már rég túl vagyunk. Barátok! Nyújtottam a kezét felém mosolyogva. Elmosolyodva nyújtottam én is a kezem. - Barátok! Feleltem közben. Majd rátértem a válaszra. - Az igazság az, hogy lazábbra vettem a prakszisom mióta önt megismertem. Egyre ritkábban fogadtam betegeket. Jobban érdekelt maga. Teljesen magára koncentráltam és koncentrálok. Akad néha betegem, de már vagyok napiszinten pszichiáter valóban. Magának akarok segíteni Will. Tudom min megy keresztül, én is kegyetlen időszakon estem keresztül gyermekkoromban, most pedig magának szeretnék segíteni, hogy kilépjen ebből az állapotból. Feleltem baráti hangon.
Any Amit Amanda elmesélt és a történet a szüleiről mind egyezett az álmomban megjelenő lénnyel. megvártam míg Hannibal egyedül lesz. A fiókomból elő vettem a pisztolyom amit magamnákl tartottam vészhelyzet esetére. - Ön csak játszik velem. Manipulált. Ha megölöm megszűnik minden manipulációja felettem. Kiabáltam sírva. - Bíztam magában. Mondtam remegve. Hátráltam minden egyes felém tett lépésétől. Próbáltam minél távolabb tartanom magam tőle. A hátam az asztal széléhez simult. Nagyot nyeltem és riadtan néztem rá. megráztam a fejem. - Macska egér játék. Valamelyikünk elveszti a játékot , de az nem Én leszek. Kiabáltam. Már teljesen csak arra a képre fókuszáltam amit álmomban láttam , nem hallttam Amanda hangját.
- Apa ! Kiáltotta Amanda. Hannibal rá nézett Amandára a tekintete tudatta vele ura a helyzetnek. Kért engedjem el a fegyvert de annál jobban szorítottam de Ő megfogta a kezem nyugtatgatott elernyedt a kezem a szavaira és leengedte a kezem és szép lassan kiemelte a kezemből. Amanda hozott egy széket két vállamra téve a kezét leültetett, a lánya egy pohár vizet nyújtott felém. Az egész pohár tartalmát kiittam levegő nélkül. Bal kezemet a homlokomra tettem. Szomorúan néztem Hannibalra. - Mi történik velem Hannibal ? Kérdeztem riadtan. - Barátok vagyunk . Az az orvos teljesen megszédített azzal , hogy ön azonos az egyik gyilkossal. Az egyik ügy miatt mentünk el. Újabb kis lány tünt el az elmegyógyintézetből. Ön nem tartózkodott itthon és Jack úgy gondolta mivel nem találta magát se a lakcímén se a rendelőjében ön tette. Az az orvos egy arogáns . Beakart utaltatni egy elmegyógyintézetbe. -Én tudom Ön már nem pszichiáter igazából nem is volt az csak segítség igaz ? Ebben állapodtak meg Jackel , később pedig barátok lettünk. bízom önben. Én még is úgy érzem több volt ön mint segítő . Elvégre ha a másik oldalát nézzük a dolognak még is az orvosom volt. Mosolyodtam el. - A lényeg ezen a formális dolgokon már rég túl vagyunk . Barátok! nyújtottam a kezem felé mosolyogva.
Kim Az öröm híremre Will rögtön kedvesen gratulált, mosolyogva bólintottam. - Köszönöm Will, hát nagypapa lettem. Feleltem mosolyogva, majd megkomolyodtam, mikor arra reagált ahogy elmeséltem, hogy egy rendőr bántotta Amandát. De nem Will volt, más beszélt belőle. Bárki legyen, engem akar bántani. - Mit akarsz és ki vagy? Kérdeztem attól aki Will testét és elméjét uralta az adott pillanatban, de addigra Will már önmaga lett. - Én.. én vagyok az Dr. Lecter. Will. Minden rendben van? Kérdezte csodálkozva. Egy pillanatig döbbenten néztem rá. - Nem. Semmi baj Will, csak egy pillanatra megint más valaki beszélt magát felhasználva. Feleltem aggódva. Will dühösen ült le az ágyra, arcát kezeibe temetve, majd az ablak felé nézett aztán felemelte rám a tekintetét. - Soha nem szabadulok tőle. Mondta csalódott hangon. Mire válaszoltam volna, mennünk kellett a bíróságra, mely hosszadalmas volt, de Willt törvényesen is ártatlannak találták, viszont a terápiát folytatnom kellett. Haza mehettünk. Szó szerint beesett a kocsim hátsóülésére, elaludt. Akkor ébredezett mikor befordultunk a lakáshoz. - Will itthon vagyunk. Szóltam halkan hatrafordulva Will felé. Megdörzsölte a szemeit, majd kiszálltunk, első dolga az volt amint beléptünk az ajtón, hogy gratulált Amandának, és megölelte. Tartottam Amanda reagálásától, de elmosolyodott, és kedvesen megköszönte, egymás arcára adtak két puszit. Rögtön vacsorával fogadott otthon minket. Finom vacsorát készített. Megvárta míg befejezzük a vacsorát, majd megtörölte a száját egy szalvétával. Persze még Will is ott volt. - Most, hogy Shena megszületett, azt hiszem el kell mondanom valamit, hisz úgyis látszik Shenán. Kezdett bele Amanda halkan, szégyenlősen, szégyelte, hogy még nekem sem mondta el a titkát. Will és én kíváncsi tekintettel figyeltünk Amandára, ő pedig végig hol rám, hol pedig Willre tekintett. - Ismered apa Dr. George Tompsont?
- George... George.. Thompsont? Mármint az érsebészt? Kérdeztem döbbenten. Amanda bólintott. - Tudom, hogy mikor még anyával együtt voltatok, anya megcsalt vele és azóta utálod. Ezért is nem mondtam el eddig. De... szóval a fiával pár pásztorórát eltöltöttünk, pedig akkor már Benjamin volt a párom... szóval a lényeg az, hogy Justin Shena apja. Tisztán tudom mert abban az időszakban Benjamin távol volt, nem tudom hol. Azt mondta üzleti útra megy, így Justin és én.... Mesélte sírva Amanda, majd elharapta a mondat végét. Átöleltem. - Ne haragudj apa. - Semmi baj, ezért nem haragudhatok rád kicsim. Nyugtattam. - Az igazság az, hogy anya ezért zavart el otthonról. Nem is értem miért engedte meg, hogy az új lakásban Shenával nála lakjunk. Mondta szomorúan. Shena felsírt, Amanda a kezébe vette, Will mosolyogva nézett a picire, és hangosan megjegyezte, hogy teljesen olyan mint Amanda. Gyorsan eltelt az idő, zuhanyzás után aludni ment Will, Amanda, én a konyhában maradtam, képtelen voltam aludni. Szinte mintha ott sem lettem volna, nem láttam s nem hallottam, gondolatokba voltam mélyülve. Azt sem vettem észre, mikor Amanda újra felkelt Shenához. Éjszaka annyira forgolódott Will az ágyon rémálmoktól, hogy észre sem vette a kínzó álom hatására, hogy le esett az ágyról. Will álmában én jelentem meg, szürke agancsos szörnyként. Álmában egy nagyon sötét helyen volt, ahová csak egy icipici résen világított be a nap. Rémülten nézett körbe, nem volt ott senki, csak egyedül ő. Mikor hátrakapta a fejét, én voltam mögötte a szürke agancsos szörnyképében. Hátrált, de én közeledtem felé folyamatosan. - Ne félj Will, hisz ismersz. Tudod jól, hogy én csak segíteni akarok neked. Igen Will. Én vagyok jól gondolod. Hallgass rám. Olyan lehetsz mint én, nem pedig macska aki az egeret kergeti. Gyere velem és meg is fogod, sőt meg is eszed. Bele fog őrülni a vadászatba. Hát még mindig nem látod, hogy te is erre vágysz? Ne szenvedj tovább, a lelked mélyén olyan vagy mint én, csak vissza folytod, de nem fog menni sokáig. Mondtam manipuláló hangon az álmában, majd egy karcolást ejtettem az oldalán. - Ez csak vér Will. Amolyan beavatás. Egy módon gyógyulsz meg, ha gyilkolsz és jóízűen elfogyasztod azokat a finom emberi húsokat. Folytattam álmában a manipulálást, de oldalra fordította a fejét, hogy ne is lássa azt a bizonyos szörnyet aki én voltam. - Hát nem vetted észre, hogy már rég a hatásom alatt vagy? Pedig nap mint nap táplálom beléd. Mondtam gonosz hangon, de ekkor Will felriadt. - Nem nem nem lehetsz Te nem ... Neeeee! Üvőltötte torkaszakadtából annyira, hogy be is rekedt. Én még mindig a konyhában voltam. Amanda rohant be hozzám és aggódva mondta, hogy a betegem rosszul van. Rögtön Will szobájába rohantam. Az oldalat fogta. - Will! Will mi történt! Kiáltottam ijedten. De akkor még az álomkép volt előtte, így összefüggéstelenül beszélt. Riadtan mondta, hogy nem jön velem, mikor kezem a vállára akartam tenni, nyomatékosan rám szólt, hogy ne érjek hozzá. - Rendben Will. Nézze csak, most ide hozom ezt a széket és leülök maga elé. Mondtam nyugtató hangon, megfogva a széket, Will elé tettem és leültem. Először csak figyeltem Willt. Szép lassan tisztulni kezdett minden előtte. - Will. Ugye már megint rémálma volt? Kérdeztem halkan, közben a széken keresztbetett lábbal ültem, kezem az állam elé tettem és tekintetem mind végig Willen volt. Az oldalához kapott, vérezni látta, pedig nem vérzett. Az ágyra nézett, azt is véresnek látta az oldalától, de sehol sem volt vér.
- Mi a baj Will? Jobban van már? Kérdeztem aggódva. - Az oldalam. El kell látni sürgőssen a sérülést és el kell állítani a vérzést. Minden tiszta vér tőle, nézze meg! Felelte zavartan. Amanda a szoba ajtóból figyelt minket, résnyire nyitott ajtónál. - Figyeljen rám Will. Nincs semmiféle sérülés az oldalán, nem vérzik és nincs semmiféle vér sehol. Rosszul volt és rémálma volt. Emlékszik rá, hogy mit álmodott? Kérdeztem félig baráti, félig orvosi hangnemben. Ekkor Will elmesélte az álmát. Amit hallva Amanda az ajtó mögött a szája elé rakta a kezét. Megpróbáltam Will elé egy magyarázatot feltárni, holott persze egészen más az igazság. - Ez természetes jelenség Will, hogy akivel a legtöbbet van őt álmodja, voltaképp mindezt a betegsége teszi. Ébren is kitör magából egy másik személyiség egy gyilkosé. Az a személyiség ma közölte velem, hogy engem akar bántani, tudja, mikor elmondtam, hogy az a rendőr bántotta Amandát. Ezek a lidérces álmok a másik személyiség hatására vannak. Ezért vagyok, hogy megszüntessem. Tudja jól, hogy én csak segíteni akarok. Az utolsó mondatom hallatán Will döbbenten emelte rám a tekintetét. - Épp ugyanezt mondta Ő is álmomban. Vágta rá határozottan. Ekkor nyílt az ajtó, Amanda lépett be. - Elnézést, hogy zavarok. Mondta halkan, majd leült Will mellé. - Hallgasson az apámra Will. Ő tud segíteni magán. Bízzon benne. Az anyám. Mármint az igazi, valamikor apa betege volt. Ahogy az igazi apám is. Apa mármint Hannibal akit apámként szeretek mert pici korom óta apaként nevelt, megmutatta a naplót melyben a szüleim azaz az igazi szüleim betegségét jegyezte fel. Hasonlóak voltak mint a magáé. Anyám hallucinált, rémálmai voltak, hangokat hallott. A szürke agancsos szörny. Anyám is erre panaszkodott, és apám is. Odáig fajult náluk, hogy már a valóságban is látták. Sőt olyan képeket is láttak amik nem voltak ott. Már a gyógyulás stádiumát érte el mindkettőjüknél Hannibal, de aztán meghaltak. Magam is apa betege voltam kislány korom óta, apa volt az orvosom egészen addig, mikor először találkoztunk itt. Emlékszik? De meggyógyiltam. Apa legjobb orvos. Mondta Willnek, majd a végén kezét Will kezére tette. Én csendben hallgattam míg Amanda beszélt, és figyeltem őket. - Nos igen, ezen betegség fajtában a legjellemzőbb a szürke agancsos szörny. Szólaltam meg, hogy tereljem továbbra Will gondolatát az álma jelentésétől. Felálltam, egy gyógyszert hoztam Willnek és egy pohár vizet. A gyógyszert Will bevette, majd rá kérdezett Amandára, hogy miben is haltak meg a szülei... Amanda lesütötte a szemét. - Mindig is szégyeltem elmondani erről az igazságot és a hivatalos boncolási leletet olvasva, lehet ez gonoszul hangzik, hisz már halottak voltak, de szégyeltem őket, és haragudtam rájuk. Mindig is Maryt és Hannibalt tartottam igazi szüleimnek. Felelte szomorúan. - Apa kérlek mondd el te. Ekkor felálltam, az ablakhoz mentem. - Clair és Paul nagyon súlyos betegek voltak, Amanda még pici volt mikor ez kezdődött náluk. Valóban sikerült elérnem náluk a gyógyulást, de ezt érezve hanyagolták a terápiát, rossz társaságba jártak. Drogoztak. Pár hónap múlva ismét felkerestek, hogy víziók gyötrik őket, rémálmok. Látomásaik vannak. Persze látszott rajtuk, hogy erősen drogos életbe csöppentek. Akkor már sajnos más kiút nem volt, elküldtem őket egy elmegyógyintézetbe, Amandát pedig örökbefogadtuk már az elején. Egy nap értesítettek, hogy Clair és Paul elhunytak. Elvonási tüneteik voltak. Nem jutottak droghoz, a gyógyszerek meg amiket ott kaptak, nem voltak elegendők. Feleltem az emlékeim idézve.
Any : - Gratulálok ! Mondtam kedvesen -Akkor most már Amanda biztonságban van. csalódott gondolom, de ha nem képes elhinni mit tett Benjamin vannak képeim , szembesíthetem vele. El gondolkodtam majd hirtelen felkaptam a fejem. - Bántotta egy rendőr Amandát ? Kérdeztem döbbenten , majd gonoszul elmosolyodtam de nem önmagam voltam. - Magának akartam ártani ! Mondtam mérgesen. Majd ismét ön magam voltam. A bírósági per hosszadalmas volt egész végig magam elé néztem. Szó szerint beestem Hannibal hátsó ülésére. Már ébredeztem mikor befordultunk a lakáshoz. Beérve első dolgom .az volt , hogy megöleltem Amandát. - Gratulálok drága anyuka. Mosolyogtam rá és adtam két puszit . Éjszaka annyira fordúlodtam a rémálmoktól, h leestem az ágyról de észre sem vettem tovább kínzott egy álom. ( itt úgy gondoltam Hannibal a szörkeagancsos szörnyként jelenik meg és ha már manipuláció akkor manipulálja Willt már mint a szörnyképében megtestesült Hannibal) - Nem nem nem lehetsz Te nem ... Neeeee ! Üvőltöttem torkaszakadtából annyira , hogy be is rekedtem. hannibal a konyhában volt. - Apa! A beteged rosszul van ! Mondtam aggódva Oldalamat fogtam. Hannibal hangját hallottam . Nem szörny volt már. De előttem még az álomkép lebegett. Próbált volna segíteni. - Nem megyek magával. Mondtam riadtan. - Ne érjen hozzám ! Mondtam minden szót nyomatékosítva. majd szép lassan tisztulni kezdett minden elöttem. Az oldalomhoz kaptam vérzett. Elmondtam az álmom. Persze egyáltalán nem vérzett az oldalam de még egy csepp vér sem volt sehol-
Kim Will felvázolta nekem a feltételezését, valamint elárulta, hogy Amanda barátja után is nyomozott. A legjobban erre az információra kaptam fel a fejem. Kötelessége volt értesíteni engem a tényekről. Ahogy hadart, egyik ügyből a másikba folyt, de értettem, bár gondolataim jobban Amanda körül forogtak. Will kávét főzni indult, azt hitte otthon van nálam. El is indult a szobába, döbbenten vette észre nem nállam van. Félve kérdezte tőlem. Azt hitte ez egy intézet, pedig nem. Ismét félve kérdezte meg és kétségbe esetten néztem rám. Befogta a fülét, a falnak dölt, látszott, hogy elhagyta minden ereje. - Will figyeljen rám szépen. Ez nem elmegyógyintézet. Kórház az tény, de a bírósági tárgyalás után kiviszem erről a helyről is. Mindezt elmondhatjuk a bíróságon is Will. Próbáltam biztató hangon beszélni. De Will csak úgy reagált az elmegyógyintézetre, hogy Lucy, a kislány példáját említette. De elmondta azt is amit az áll potában él át. Kezével összekulcsolta a térdét a fejét pedig rá hajtotta. Látszott rajta, hogy elfogota a rémület Remegett. Leuguggoltam mellé, próbáltam nyugtatni, megfogtam a kezét, de mit sem hatott, gyógyszert nem vihettem be, de konzultáltam az orvossal, aki itt kezeli, míg haza nem jöhet.
- Will. Kérem nézzem rám. Haza fog jönni velem bízzon bennem. Megtudtam, hogy holnap délelőtt tízkor lesz a tárgyalás. Mondtam, közben tekintetem nem emeltem le róla. Hirtelen emlékkép villant be Willnek. Az üdvözlő kártyáról. Ekkor eszembejutott, hogy a zsebemben van, mert ugye Will ide nem hozhatta be, de én a zsebembe csempésztem. Gyorsan előkaptam, majd Willre néztem. - De akkor ha a gyilkos kézírása, hogy kerülhetett a nőhöz? Gondoltam magamban a köszönő levelet nézve. Hirtelen fájni kezdett Will feje, hányingere volt, és hirtelen melege lett. - Szóljon a kezelő orvosnak! Parancsoltam a nővérre aki rögtön rohant. Az orvosnak elmondtam én mit szoktam tenni. Aztán Will elaludt. Nekem haza kellett mennem a lányomhoz. Ahogy a lakásom előtt leparkoltam, ismerős kocsira figyeltem fel. Azon drukkoltam csak ne az legyen akire gondolok. Benyitottam, Amanda a fotelben ült, arcát a kezeibe temetve zokogott, Mary pedig vele szemben a kanapén. - Mit keresel itt? Eljöttél felzaklatni a terhes lányunkat? Szólaltam meg dühösen nézve volt feleségemre. Felpattant a kanapéról, és vitatkozni kezdett. - Felzaklatni? Igaz elküldtem otthonról mikor megtudtam, hogy terhes, bocsánatot szerettem volna kérni, erre mire jövök ide, rendőrök hada áll itt, Amanda barátját elráncigálják. Üvöltözte Mary. - Nem lehetne halkabban? Elvégre Amandának és a picinek sem tesz jót a hangos vita. Mondtam sóhajtva hangosan. - Óh igen? És az őrült betegeid látványa jót tesz? Kérdezte Mary gúnyosan. - Most már állj le, vagy hagyd el a lakásom! Kiáltottam dühösen. - Miért mi lesz? Engem is beteszel a fr.... Mondta volna végig de nem fejezte be, talán ahogy ezt hallva rá pillantottam. - Látom te kezdesz megőrülni. Kezeltesd magad. Mondtam halkan volt feleségemnek, majd Amandához mentem, aki jelen helyzetben érthető módon mindenkire haragudott. Szerelmes volt, és csalódott egyben. Végig símítottam a hátát, leguggoltam a fotel mellé amin ült. - A beteged apa. Inkább mentem volna az utcára aludni, minthogy ide jöttem. Mondta sírva. Sóhajtottam, nem akartam megbántani sem felzaklatni a lányomat. - Amanda. Kislányom én értelek meg a legjobban. De talán veszélyes lett volna rátok. A rendőrség lenyomozta. Hamis okiratokkal rendelkezett. Mondtam halkan, és nekem is könny szökött a szemembe. - Olyan szerencsétlen vagyok apa. Mondta Amanda zokogva és a nyakamba borult. - Nem kicsim. Nem te vagy szerencsétlen és a pici sem, hanem aki ilyet tett. Súgtam halkan. Mary a háttérben tapsolni kezdett. - Ez megy neked Hannibal. A manipulálás. Mondta gúnyosan, egy cigit elővéve és meggyújtotta. - Hallom olyan beteged is van akinek megérzései vannak. Az isten szerelmére mikor akarsz felnőni? Soha nem fogod kikezelni az ilyet. Ez nem valami horror film térj már észhez! A valóságban nincs ilyen. - Jesszusom.. Mary mit tudsz te az orvosi dolgokról? Légyszives hagyd ezt abba! Mondtam unottan. - Jól van te tudod. De ugye nem itt fog élni a pici ha majd megszületik? Csak azért mondom mert halálra rémülne. Mondta gúnyosan miközben körbenézett.
- Inkább itt mint nálad! Szólalt meg Amanda dühösen, az anyjára nézve. Ekkor Mary eloltotta a cigit a hamutálban és elment. - Jól van kicsikém ahogy gondolod. De ne idegeskedj mert árt a babának. Felelte Mary, majd elment. Sóhajtva csóváltam a fejem, majd a lányomra néztem. - A távollétemben nem idegesített anyád? Kérdeztem aggódva. Amanda az ablak felé nézett könnyes szemeivel, majd csóválta közben a fejét. - Közbelépett. Meg is lepődtem. Kezdett bele, majd rám nézett. Épp az egyik rendőrrel vitatkoztam, ha anya nincs megüti a hasam, talán véletlenül, talán nem, pedig a bolond is észrevenné már, hogy terhes vagyok. Aztán Mary vagyis anya elmondta, hogy reflex szerű volt, hogy elém állt. Miközben mondta lehajtott fejjel hallgattam, majd felkaptam a fejem. - Hogy mit? Mit akart a rendőr? Szólaltam meg. Amanda csak bólogatott. - Soha nem láttam még azt a rendőrt, talán új lehet. Felelte halkan. Gyorsan az ablakhoz rohantam, Mary még a kocsijánál volt. Kinyitottam az ablakot. - Mary! - Mit akarsz csak nem vitatkozni? - Légyszíves egy percre gyere vissza. Amandáról van szó. Mondtam higgadtan. Becsapta a kocsi ajtót és visszajött. Elmondta ő is amit Amanda mondott. Akkor már Benjamint kocsiba ültették, csak két nő volt a házban Amanda és Mary. - Jó akkor gyertek velem. Mondtam ki határozottan. Mary ellenkezni kezdett, de mikor mondtam hová megyünk és egy szülő, leendő nagyszülő ezt nem engedheti feledésbe merülni, velünk tartott. Ő ült hátulra. A rendőrségre érve Jack jött szembe. - Dr. Lecter, Mrs. Lecter, Amanda. Szólalt meg döbbenten. - Nem, már nem. Felelte Mary. - Nem trécselni jöttünk Jack. Az egyik kollégája majdnem megütötte a várabdós lányom hasát, még szerencse, hogy a volt feleségem ott volt. Kezdtem bele hivatalosan, nem érdekelve, hogy mindenki hallja. Jack rögtön az irodájába hívott be minket. Neki is elmondta Mary és Amanda hogyan történt. De Jack persze a kollégája védelmében beszélt. - Rendben Jack. Akkor, ha egy terhes nő zokogva mondja, hogy szívtelenek, akkor gumibottal hadonászhatnak a rendőrök. Ezt nem tudtam. Mikor lépett életbe ez a rendelet? Amanda és Mary csitítgatott már. - Mary az unokámról és a lányomról van szó. Ne csitítgass légyszives! Szóltam volt feleségemre, majd Jackre néztem. - Feljelenthetném a kollégáját, ugye ezzel tisztában van? Kérdeztem határozottan. - Talán igen, de nincs bizonyíték csak az egyetlen egy tanu az anya. Azaz Mary. Mondta Jack határozottan. - Hogy az istenbe ne lenne! Szólalt meg Mary megfeledkezve magáról temperamentumosan. Mind ránéztünk. - Az ajtóban tátotta a száját egy öreg nénike, gondolom a szomszéd lehetett, és egy körülbelül Amandával egyidős lány, biztosan az unokája. Aztán mikor Amanda elé ugrottam ordítva, hogy ha már gumibotot ragadt, engem üssön meg, ne a lányom hasát. Ekkor még ott álltak, de mikor az ön kollégája hátrafordult akkor siettek el az ajtóból. Mondta Mary határozottan Jacknak majd bólogatva rám nézett. - Tehát meghalhatott volna a kicsi, ha nincs a volt feleségem. Szólaltam meg. Jack szóhoz sem tudott jutni. Izzadt, a tarkóját fogta.
- Vájanak kérem mindjárt jövök. Mondta, és átment egy másik irodába. Ezidő alatt míg vártunk Amanda felkiáltott, de persze jóslófájásai hét hónaposan már voltak, így senki nem számított rá: - Uramisten! Elfolyt a magzatvíz! Gyorsan oda kaptam a fejem. - Gyorsan vigyük a kórházba! Szóltam Maryre. - Már itt is vagyok. Mondta Jack. - Most ne! A lányom szülni készül! Ordítottam és siettünk vele a kórházba. Fel le járkáltam a folyosón. Aggódtam mindkettőjükért. Még pedig nem volt itt az idő. Hosszúnak tűnt a várakozás. Mary sem szólalt meg, aggódott láttam rajta. Egy nővér jött ki. - Dr. Lecter és Mary! Szólalt meg. Izgatottan rohantunk a nővérhez. - Gyönyörű kislánya lett a lányuknak, 2800grammal és 48 centivel született. Shena nevet kapta az anyukájától. De a doktorúr beszélni szeretne önökkel. Mondta először mosolyogva, majd elkomolyodva. - Hogy van Amanda? Kérdeztem aggódva. - Nos erről lenne szó. Kérem jöjjenek velem. Az orvosi szobába vezetett minket a nővér. - Fáradjanak be. Foglaljanak helyet kérem. Mondta az orvos készséggel és bele is kezdett. - A lányuknál stressz indította meg a szülést. De társulhatott hozzá félelem vagy ijedtség is. Történt esetleg valami ami felidegesítette erősen? Kérdezte kíváncsian. - Igen. Igen. Mehtudott... megtudott valamit a párjáról, amiért elhurcolták a rendőrök, és ez idegesítette és egyben csalódott Amanda. Feleltem rögtön. - Meg ha nem vagyok ott, az egyik rendőr megüti Amanda hasát gumibottal. Fűzte hozzá Mary. Az orvos döbbenten nézett rám. Kopogtak. - Elnézést doktorúr. Az újszülött baba vizsgálati eredményeit hoztam. Mondta egy nővér majd ki is ment. Izgatottan figyeltünk amint az orvos néma csendben olvasta. - Szerencsére Shenával minden a legnagyobb rendben van. Bár tény, hogy ő is megijedt az anyukája méhében, de ezt ki fogja nőni. Ezért indult meg a szülés korábban a kelleténél. Tolmácsolta amit a papíron olvasott. Megörültünk. Bár már nem vagyunk együtt, de ezt hallva egymás nyakába ugrottunk. Az orvos mosolygott. - Az anyuka is jól van szerencsére, bár gyengécske, ő most had pihenjen csak. Szóval mindketten jól vannak. Fűzte hozzá vidáman közölve a jó hírt. Ennek hatására örömében Mary megfeledkezett mindenről, a nyakamba ugrott vidáman nevetve, és megcsókolt. Döbbenten néztem rá. Akkor fogta már vissza magát. - Jelentsék fel azt a rendőrt, mert nagy csoda, hogy vagy a picinek, vagy a lanyuknak nem lett baja a szülés során. Ezt mint szakorvos mondom és javasolom. Mondta határozott hangnemben. Szent lett a béke Amanda és az anyja közt. Két házzal arréb a lakásomtól vett egy házat Mary még aznap, majd baba holmikért ment, bár napokig tartott elintézni a papírokat, de végül beköltözhetett. Már csak Amanda és a pici hazajövetelének napját várjuk. Én addig is mindennap mentem Willhez és Amandához valamint a pici Shenahoz is. Mary beadta közben a feljelentést orvosi papírokkal is bizonyítva, hogy mi történhetett volna. Örömmel jelentettem be Willnek, hogy megszületett Amanda kislánya, Shenának hívják, jól vannak, de azt is elmondtam, hogy egyik rendőr mit akart tenni. De érdekes módon azt a férfit már nem lehet látni a rendőrök közt és azelőtt sem lehetett.
Any Rendőri kiséret . ismételtem lehangoltan. A rabszállító kocsiban kerültem Hannibalal a szemkontaktust és a padlót kezdtem nézni. Vér áztatta , de nem rémültem meg csak elmosolyodtam mikor bele gondoltam mindenkit lemészárolok Hanniballa pedig elmenekülünk. . Egész végig egy szót sem szóltam egészen addig míg biztonságban nem éreztem magam Hannibalal kettesben. A táj szép volt de engem ez izgatott a legkevésbé csak magam elé néztem a tájat figyelmen kívül hagytam . Elgondolkodtam . Hirtelen megszolaltam kétségbe esetten. - Vissza akarok magához menni . Vártam a válaszra de csak egy nem leges választ kaptam. Hannibal elköszönt . Én a lehető leggyorsabban kiismertema helyet volt időm körbe járni estig.Éjjel sikerült elhagynom a helységet. nem is gondoltam volna , hogy itt ennyire lazán telik a munak idő.Kopogtam Hannibal ajtaján majd dörömbölni kezdtem. Kinyílt az ajtü és hannibal döbbenten nézett rám Én pedig menekültem mint az üzőtt vad hátra -hátra nézve még akkor is mikor az ajtó becsukódott. -Hannibal ha ketten kezelnek Alana és Ön talán nem kellene ott lennem ahol most . Minden képpen segítenie kell . megragadtam a két kezemmel a vállát. - Nem bírtam a helyet hiába mondta , hogy szép és jobb maga nélkül az a hely maga a pokol. nem tudja , hogy mi folyik a falak mögött . míg kerestem a kiutat Én láttam és elég is volt ahhoz , hogy lelépjek de a legfontosabb szempont az volt , hogy lássam magát Hannibal. Kérem Én bízom a szaktudádában és Slanáéban kevésbé de ha ez az ára akkor az Ő tudásában is. - Kérem segítsen! Kiáltottam hisztérikusan és zaklatottan. hannibal fecskendővel haladt felém. Magam elé emeltem a kezem. - Nem ezt most felejtsük el értse meg nekem most magára van szükségem. Megöleltem. Majd vissza fordultam és leültem a székre. - Mikor nem volt velem a maga hangját hallottam és ,hogy segít.csak fogjam meg a kezét és menjek magával. Mondtam továbbra is hisztérikusan. Kim : Nehéz feladatot kaptam, ugyanis szívem szerint inkább haza vittem volna Willt, mintsem arra a helyre. A rabszállító kocsiban szemkontaktus, majd a padlót kezdte nézni Will, és elmosolyodott. Azon gondolkodtam, vajon most mire gondolhat, mi járhat a fejében. Mikor a padlóra nézett, szemem sarkából én is padlóra majd Willre néztem. Egész végig egy szót sem szólt Will, én is csak egész végig csendben néztem őt, s gondolkodtam. Nagyon szép táj tárult elénk mikor oda értünk. Willre néztem, de ő csak maga elé nézett. Hirtelen megszólalt kétségbeesett hangon, azt mondta vissza akar hozzám jönni. Várta a válaszom. Egy pillanatig csendben néztem lefelé, mélyet sóhajtva, majd Willre néztem újra. - Sajnálom Will. Bármennyire is szeretném nem tehetem. Minden jót Will. Feleltem halkan, próbáltam minél előbb eljönni, ne lássam Willt olyan helyen. Will csalódottan bólogatott, lefelé nézve, majd rám emelte tekintetét, egy eröltetett halvány mosollyal viszonozta a köszönésem.
Mikor haza értem a lányom és Alana beszélgettek, barátságos hangnemben, viszont mikor beléptem az ajtón, mindketten komoly tekintettel néztek rám. Szótlanul a konyhába mentem, kávét öntöttem magamnak. A konyhaszekrénynek döltem, gondolkodtam. Alana jött be. Mellém állt és végig símította a karom szomorúan. - Ne legyen bűntudatod Hannibal. Mi mindent megtettünk. Szólalt meg szomorú hangon. - Will nem pusztán csak betegem Alana. Will... Will a barátom. Feleltem halkan, majd önmagam hibáztatva a fejem csóváltam. A pohárba néztem, majd meggondoltam magam, töltöttem egy kis pohárka Wiskeyt magamnak, rögtön le is hörpintettem. - Iszonyatos volt úgy és olyan helyen látnom. Főleg nemet mondanom, mikor mondta legszívesebben vissza jönne velem hozzám. Folytattam halkan, Alana csendben hallgatta könnyes szemmel, majd hátulról átölelt, megpuszilta a vállam, majd fejét rá hajtotta. - Ő is nagyon kedvel téged. Mondta halkan, továbbra is a vállamon feküdve. Megfordultam, leraktam a poharat, átöleltem Alana derekát, ő a vállam fölött össze kulcsolta a kezét. - Tudom, és csakis bennem bízik. Feleltem halkan, majd lágyan megcsókoltam Alanát. Megcsörrent a telefonja, tisztán hallottam, hogy beteghez riasztották. - Szuper. Mondta miközben hívás végén kinyomta a telefonját, és szomorú tekintettel nézett rám. - Semmi baj, menj csak. Mondtam mosolyogva. Megcsókolt és mondta hívni fog, majd Amandának is köszönt és elment. Este ültem a dolgozó szobában, épp jegyzeteltem, de a gondolataim megakadályoztak. Az asztalra könyököltem, kezeim összekulcsolva szám előtt merev tekintettel néztem előre, gondolatokba merülve. Dörömbölésre figyeltem fel. Nem tudtam ki, Alana nem dörömbölne, felhívna előtte, hogy jön. Felálltam, kimentem a dolgozó szobából, kinyitottam az ajtót. Döbbenten néztem Willre, nem sejtettem, hogy ő az. - Will! Szólaltam meg döbbenten, majd teljesen kinyitpttam előtte az ajtót. Látszott, hogy elmenekült arról a helyről, a viselkedése elárulta. Mikor becsuktam az ajtót még akkor is hátra - hátra nézett. Hirtelen megszólalt, ha ketten kezelnénk Alana és én nem kellene ott lennie ahol most, s hozzáfűzte mindenképpen segítenem kell, majd két kezével megragadta a vállam. - Mégyis... mégis hogyan sikerült? Kérdeztem döbbenten. Elmondta, nem bírta a helyet hiába mondtam, hogy szép és jobb, nélkülem az a hely maga a pokol, nem tudja, hogy mi folyik a falak mögött, míg kereste a kiutat ő látta és elég is volt ahhoz , hogy lelépjen, de a legfontosabb szempont az volt , hogy lásson engem. Döbbenten néztem rá, és néma csendben hallgattam Will szavait. Kért engem, s elmondta bízik a szaktudásomban, és Alanáéban kevésbé de ez az ára akkor az Ő tudásában is. - Kérem segítsen! Kiáltotta hisztérikusan és zaklatottan. Én fecskendővel haladtam Will felé, Will maga elé emelte a kezét, és mondta ezt most felejtsük el értsem meg nekem most rám van szüksége, s megölelt, majd vissza fordult és leült a székre. Elmesélte, hogy mikor nem voltam vele az én hangomat hallotta és, hogy segítek, csak fogja meg a kezem és jöjjön velem. Mondta továbbra is hisztérikusan. Sóhajtva néztem rá, majd lesütöttem tekintetem. Ekkor halkan megszólalt dadogva, hogy egy szürke szarvas is megjelent neki. Ekkor felemeltem a tekintetem. - Szarvas? Kérdeztem halkan. Will bólintott. Egy pillanatig csendbe maradtam majd tereltem a szót.
- Will figyeljen rám. Kérem nézzen rám. Szólaltam meg és egy széket elvettem, Will elé tettem, és leültem. - A rendőrség már biztosan keresi, valamit ki kell találnunk. Tudják, hogy rögtön az első uta hozzám vezeti, de házkutatási engedély nélkül nem vagyok köteles beengedni őket, viszont az feltűnő lenne. Még az éjjel el kell tűnnünk, Alana nem soká jön, megoldjuk, de ez a nyugtató elkerülhetetlen, hogy segítsünk. Mondtam baráti hangon. Any: - Igen agancsos szörny de átváltott egy gyönyörű szarvasra . Azon gondolkdotam talán dühös voltam magára még is hiányzott ezért váltottát szarvasra aki szomorúan nézett rám majd tovább sétált a folyosón . Hirtelen megszólaltam riadtan. - Elkell menekülnünk a kastélyból ! Mondtam lehangoltan. Hannibal kérdezte nem emlékszek , hogy hol vagyok. - A kastélyában. Mondtam halkan. Elmondta , hogy a rendelőjében vagyunk. Majd viccesen megjegyezte más országon gondolkodott de a kastély jó ötlet . Bevásároltunk mintha egy atombunkerbe mentünk volna annyi ételell és itallal tértünk vissza. Amanda kislánya napról napra nőtt és már beszélni is megtanult. Hannibal jobbnak látta , hogy vissza költözzenek a városba . hogy a kislány óvodába járhasson. Én még egy ideig itt maradtam. Csijo pedig velem maradt. Érdeklődve néztem rá és kíváncsian kérdezte. Majd elbúcsútzuk több hónap után. , hogy került elő hirtelen a semmiből. Már miden nap , hónap egybe folyt évekig itt éltünk tavasszal a kicsivel játszottunk kint a hatalmas szabad területen. Mindenkitől elköszöntem.Hannibalnál viszont majd megszakadt a szívem , könnyes szemekkel néztem rá. - Úgy érzem mintha a kis családunkat szét szakítanák . Mondtam megtörten. - Dr Lecter ! Mondtam ki halkan a nevet miközben újra megöleltem. Kedvesen hozzá füzte nem soká újra együtt leszünk . - Egy új világban távol ettől az össze zavarodott világtól , fájdalmak nélkül ? Kérdeztem érdeklődve hangom pedig megtörten csengett. Hannibal aggódva nézett Csijora. Majd megölelte és a fülébe súgott valamit . Ő is aggódva nézett rám. Vissza fordult . - Ebben az életben Will ! Mondta határozottan de hangja még is remegett. Majd ismét átölelt szorosan, . Hamarosan találkozunk Will ! Még 1 hónap és vissza jöhet a rendelőmbe. Mondta orvosi hangon. - Szüksége van egy kis szünetre távol a munkától. - Csijo , Will ! Ja ne ! Mondta határozottan majd megfordult és kisétált . - Mit mondott ? Kérdeztem döbbenten. - Csak elköszönt , hamarosan találkoztok ! Mondta kedvesen. Nem találtam a helyem körbe jártam a kastély az első héten úgy éreztem magam mint egy kis gyerek aki mindig új felfedezni való utra indul. Megálltam kövek mellett nem értettem mit keresnek ott. De közelebb lépve sírkövek voltak. Lépteket hallottam hirtelen megfordultam Csijo volt az . .- Elkészítettem a vacsoránkat. Mondta kedves hangon, majd a sírokon akadt meg a tekintete. - Hannibal családjáé.
Bolintott. tekintetem meg akadt egy kisebb síron. .Csijo megrázta a fejét , . - Itt nem fekszik senki. Egy emlék ami örökké kísérti és kellett neki egy orvos aki segít neki. .- Will Hannibal megette a húgát. Nem , nem Ő ölte meg . Saját szeme láttára ölték meg . Hiába akart segíteni lefogták. Mjad betették egy sötét szobába és átnyújtottak egy tál ételt. Azt hiszem tudod Te is mit kapott élelemnek. Sikerült kiszöknie , sőt az egyik gyilkost. - Gyere velem. Mondta parancsolóan. Döbbenten néztem a ketrecre csont és bőr riadt férfi volt a ketrecben. - Azt akarta hagyd életben ? Kérdeztem döbbenten. Bólintott. - Sokszor lejöttem ide és csak néztem , megakartam ölni. Talán meg is tenném . DE nem tehetem. Megölnéd helyettem Will ? Kérdezte kíváncsian. - Hannibal kíváncsi lenne megtudnám -e őlni vagy Te megtennéd -e.
KIM: Will válaszát a szarvasról, csendben hallgattam végig, majd lehajtottam fejem és sóhajtottam. Ekkor Will hirtelen megszólalt riadtan, lehangoltan mondta, hogy el kell menekülnünk a kastélyból. Felemeltem fejem, aggódó tekintetem rá szegeztem. - Nem emlikszik hol van? Tettem fel halkan a kérdést. Azt felelte Will halkan, hogy a kastélyban. - Will figyeljen rám, a rendelőmben vagyunk. Mondtam halkan, Will szemébe nézve. - Hmm bár más országon gondolkodtam, de a kastély jó ötlet. Mondtam viccesen. Will komoly tekintettel nézett rám. - Csak vicceltem Will ami a más országot illeti. Szólaltam meg mosolyogva. Halványan Will is elmosolyodott. - Most tudja mit csinálunk? Szépen elmegyünk, bevásárolunk. Szólaltam meg nyugtató hangon. Rengeteget kellett vásárolni, nem mozoghattunk ahogy akartunk, főleg Will nem, így elkerülhetetlen volt. A lányom kislánya cseperedett már, beszélni is megtanult, Amandával beszéltem arról, hogy lenne, ha vissza költöznének a városba, hogy Shena óvodába járhasson. Meg persze azért is jobbnak láttam, hogy nehogy elszólja magát a kis Shena. A lányom egy cseppet sem haragudott érte, megértett és igazat adott. Will és Csijo egy ideig ott maradt. Nehéz volt a búcsú. Will Amanda kislányával is előszeretettel játszott, ez is megmaradt bennem. Mindenkitől elköszönt Will. Nálam könnyesek voltak a szemei. Hangja megtört volt. Úgy érezte mintha a kis családunkat szét szakítanák... ezt mondta megtörten, majd halkan kimondta a nevem miközben újra megölelt. - Nem soká újra együtt leszünk. Fűztem hozzá kedvesen. Az erre lévő válaszát megtört hangon mondta, azaz kérdezte. Egy új világban távol ettől az össze zavarodott világtól, fájdalmak nélkül?
Válasz nélkül aggódva néztem Csijora, majd megöleltem. - Fokozottan figyelj Willre. Nagyon beteg. Részletesen leírtam mindent, ott van a kabát zsebedben. Súgtam Csijo fülébe miközben megöleltem. Csijo is aggódva nézett Willre. Vissza fordultam. - Ebben az életben Will! Mondtam határozottan, de hangom még is remegett. Ismét szorosan átöleltem Willt. - Hamarosan találkozunk Will! Még egy hónap és vissza jöhet a rendelőmbe. Mondtam orvosi hangon. - Szüksége van egy kis szünetre távol a munkától. - Csijo, Will! Ja ne! Mondtam határozottan majd megfordultam és kisétáltam. Még hallottam ahogy Csijotól kérdezte mit mondtam. Biztos voltam benne, hogy meglátja majd Will a családom sírját, ahogy abban is, hogy beszélni fog Csijo a történtekről, így megelőztem, leírtam a papírra, ha Will érdeklődne ne kenterfalazzon. Mondja csak el nyugodtan, de határon belül. Valamint azt négyszemközt szóban meghagytam Csijonak, hogy tegye próbára Willt, hogy megölné-e a ketrecben lévő férfit. Eljött az idő mikor kettőjük közül bárki végezhet vele, de mivel tudom, hogy Csijo gondolkodás nélkül megtenné, jobban Willre voltam kíváncsi. Az asztalnál ültem otthon, gondolataimba merültem a sötét helyiségben egy csésze kávé előttem az asztalon. Tekintetem meredten előre szegeződött, fejemben cikázó gondolatok. A telefoncsörgés zavart meg. A lányom volt. Tudta, hogy ilyenkor még ébren vagyok. Csak a kis Shena felébredt teát inni és jó éjt akart kívánni nekem telefonon. Mikor leraktam a telefont, két kezemmel végig símítottam az arcom. Felkapcsoltam a villanyt, a polchoz mentem a jegyzeteimért mikor a családi fotókat pillantottam meg. Mereven álltam és figyeltem őket, közben gondolatban átéltem újra amit akkor, láttam ahogy a húgomat megölték a szemem előtt és hiábavalóan próbáltam megmenteni, majd feltálalták nekem a sötét helyen a belőle készített ennivalót. Hirtelen a kísértő emlék hatására üvöltve vágtam a falhoz a kezembe kerülő porcelánvázát. - Rohadékok!! Kiáltottam könnyes szemmel. Erre lépett be az ajtón Alana. - Hannibal! Szólalt meg aggódva, majd hozzám rohant. - Az emlékek? Kérdezte aggódva szomorú hangon és megölelt. - Vannak Alana betegségek amiket lehet kezelni, de az emlékeket gyógyszerekkel nem lehet megszüntetni. Amíg élsz benned maradnak. Feleltem halkan, közbe a haját símogattam. Aggódva emelte tekintetét rám. - Már jobb, hogy itt vagy. Feleltem elűzve Alana aggodalmát, majd szorosabban átöleltem miután megcsókoltam. Másnap korán kellett mennie. A gondolataim ismét cikáztak, de ezúttal Will körül. De nem mehettem oda, nem érdeklődhettem, még nem, pedig érdekelt mi van vele, és vajon megtette-e amire kíváncsi voltam. Reggeli után elővettem a naplómat és egy tollat, leültem az asztalhoz, egy csésze kávéval.
Megköszöntem neki mindent és elköszöntem.Csijo már nem tért vissza velem Fejem a fejtámlának támasztottam és lehunytama szemem.Hannibél mosolygos arca jelent meg előttem. Sietve haladtama a rendelő fele. Úgy éreztem követnek. Egy nő volt aki kérdezöskködni akart tőlem Hannibal felöl, de ben mondtam el semmit. Tovább folytattam az utam. Ő elém állt Én pedig lőttem.Mindig volt nálam pisztoly de erről Hannibal nem tudott. gyengéden kopogtam. Ahogy szerettem volna Hannibal nyitott ajtót. Rám mosolygott majd Én is ezt tettem és hátra néztem riadtan.Megöleltem Amandát és a kicsi lányát. Vacsorakor tördeltem a kezem.De mosolyogtam mikor Hannibalra néztem. Amanda aggódva nézett Hannibalra. - Örülök,hogy itt lehetek. Mondtam vidáman. - Hannibal finom az étel mint mindig .Mondtam kedvesen. A mosdóba mentem kinyitottam a vízcsapot megmosakodtam nem zártam el a víz csapot és a tükörbe néztem. Amanda majd pár percel később Hannibal hangját hallottam meg.Gyorsan elzártam a csapot és kimentem a zuhanyzóból.
.- Jól vagyok! Mondtam monoton és a szobámba indultam lassú léptekkel. KInyúztoztam az ágyon majd felsóhajtottam. Hannibal a nevemen szólított -Kiszeretném elégtíeni az érdeklődést affelől megöltem -e a húga gyilkosát vagy nem- A válaszom megtettem maga miatt. . Még egy valami amiért ma zárkozott voltam . - Megint őltem. Igen jól hallotta , Megráztam a fejem, - Mielött azt hinné gyilkosként gondolkodtam nem helyes feltételezés , mert ez az Én saját szándékomból kifolyólag történt. Egy nő mindnet tudni akart magáról , hogy leadhassa a tvben de nem engedtem így hát .Megvontam a vállam. - Elhalgattattam. Mondtam határozottan és elmosolyodtam gonoszul. KIM : A rendelőben voltam, Amanda épp vacsorát főzött, én néztem a fotelban ülve, ahogy a kis Shena logikai játékkal játszik. Hihetetlenül okos kislány. Rám nézett. - Ügyes vagy kicsi Shena. Szólaltam meg mosolyogva, a kislány is elmosolyodott, majd játszott tovább. Amanda megtörölte a kezét, mosolyogva jött ki a konyhából. - Pedig sajnos nem a genetikai apukám vagy, mégis ilyen okos már ilyen kis korában. Szólalt meg mosolyogva Amanda. Elmosolyodtam, Amanda mellém ült egy másik fotelbe. - Apa jól vagy? Kérdezte szomorúan. Egy eröltetett halvány mosollyal fordultam a lányom felé, megfogtam a kezét és bólintottam. - Igen lányom, köszönöm. Shenát ahogy néztem, eltűnődtem milyen okos kislány, és persze.. mindegy hagyjuk. Feleltem a kislány felé nézve, majd hirtelen abba is hagytam. Nem akartam kimondani, hogy húgom jutott eszembe mikor még ekkora volt mint Shena. Amanda kíváncsiskodott, de gyengéd kopogás szakította félbe a beszélgetésünket. - Megyek ajtót nyitok. Szólaltam meg mosolyogva, lányom elmosolyodva bólintott. Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, örömömre Will jött. Rá mosolyogtam, majd ő is ezt tette, és hátra nézett riadtan. - Jöjjön be Will. Örülök, hogy újra látom. Mondtam kedvesen, az ajtót teljesen kinyitva Will előtt. Ahogy Amanda meglátta Willt, rögtön felpattant. Üdvözölni akarta, már rég elmúlt a Benjamin halála miatti haragja. Will megölelte Amandát és a kislányát. Amanda rögtön vacsorázni invitálta, rohant is megteríteni. Will rám nézett mosolyogva. Örömömben, hogy Will ismét nálam van viccelődni támadt kedvem. - Kár ellenkeznünk, esélyünk sincs, vagy vacsorázunk, vagy a lányok megbombáznak minket. Amanda zöldség félékkel, a kicsi Shena pedig játékokkal. Én feladom a harcot. Mondtam viccesen, a kezeim felemelve mint aki megadja magát. Mindketten ezen kicsit elnevettük magunkat. - Apa hallottam ám! Szólt ki nevetve a konyhából Amanda és hozzáfűzfe, hogy a vacsora tálalva. Shenát etető székbe ültette a konyhában, és leültünk vacsorázni. Vacsora közben Willt figyeltem, tördelte a kezeit, de mikor rám nézett mosolygott, melyet mosollyal viszonoztam én is. Közben az a gyanú ébredt bennem, hogy megtette. A húgom gyilkosának annyi. Amanda aggódva nézett rám. Will megszólalt, mondta vidáman, örül, hogy itt lehet és megdícsérte kedvesen a vacsorát. - Én tanítottam Amandát főzni. Mondtam büszkén elmosolyodva. Vacsora után Will a mosdóba ment. A víz csorgása hallatszott. - Apa én aggódom Willért. Szólalt meg Amanda.
Először csak csendben néztem a lányomra, semmiképp nem akartam, hogy tudjon róla. - Jó irányba halad a terápia Willnél kicsikém, bár olykor nyugtalanság, zavartság jelentkezhet nála, ahogy kis mértékben még azok a tünetek is felléphetnek amikkel kezelem, de nyugodj meg, jó felé haladunk. Feleltem lányomnak nyugtatás céljából. A lányom bólogatással tudomásul vette amit elmondtam. Will elzárta a vízcsapot, és kijött a fürdőszobából, monoton mondta, hogy jól van, miközben a szobájába indult lassú léptekkel. Amanda ezt látva rám nézett. - Nyugodj meg Amanda nincs semmi baj. Fáradt ennyi az egész. Jót tesz neki, ha kipiheni magát. Feleltem rögtönözve mielőtt Amanda bármit is mondott volna, majd megpusziltam a homlokát, mert épp fürödni vitte Shenát majd aludni indultak. A kicsit is megpusziltam. Mikor aludni tértek, Will szobájába indultam. Kinyitottam az ajtót, Will kinyútózva feküdt, és felsóhajtott. - Will! Szólaltam meg, s becsuktam magam mögött az ajtót. Meglepődtem, mintha tudta volna, hogy mit szeretnék megtudni. Belekezdett, én az ablakhoz mentem, kifelé néztem mikor Will teljesen magától elmondta. Döbbenten fordultam hátra Will felé, de egyben jól eső érzés volt hallani, hogy megtette miattam. Majd bele kezdett még valamibe, elmondta miért volt zárkózott ma. Megint őlt. - Hogy.. hogy tessék? Kérdeztem döbbenten, majd megerősítette, hogy igen jól hallottam. Majd megrázta a fejét. Elmondta, hogy ezúttal nem gyilkosként gondolkodott, nem ez a helyes feltételezés, mert saját szándékából kifolyólag történt. Egy nőt ölt meg aki rólam próbálta faggatni, hogy majd leadhassa a tvben. Csendben hallgattam, és döbbenten néztem mikor Will csak egyszerűen vállvonva reagált arra, amit tett. Oda mentem hozzá, leültem mellé. Csak annyit mondott rá, elhallgattatta, de ezt is határozott hangnemben és elmosolyodott gonoszul. Mikor pedig megemlítette, hogy elrejtette a holt testet, vett mélyhűtő hátizsákot, feldarabolhatnánk és elhozhatnánk a fagyasztóba, gyorsan Will felé fordítottam ismét a fejem, tekintete kíváncsian rám vetődött. - Olyan lettél mint én semmi kétség. Gondoltam magamban és elmosolyodtam, de ugyanakkor jól kellett a lapjaimmal játszanom, gondolnom kellett arra is, hogy nem-e gyanítja, vagy esetleg megtudta, hogy voltaképp én vagyok a rendőrség első számú ellensége, de nincs bizonyítékuk ellenem még idáig. - Szóval... Szóval ha jól értem szeretné... szeretné kitasakolni a holt testet majd elfogyasztani? Kérdeztem mint akinek új az ilyen. Még szerencse, hogy jól tudtam az ártatlant színlelni mindig is. Will egy határozott igennel válaszolt, gonoszul elmosolyodva. Széttártam a kezeim, felálltam. - Akkor ám legyen, indulhatunk. Szólaltam meg, mint aki még mindig nem hinné el, hogy Will mire készül. - Jöjjön, de akkor sietnünk kell. Mondtam. Will lelkesen felpattant. Én még a biztonság kedvéért a szobámba mentem altató lövedékért, ha csak játék lenne az egész, hogy leleplezzenek. Biztosra kellett mennem. A pisztolyt és az éles töltényeket pedig azoknak szántam akik az utunka kerülnének. Will az utóbbit meg is látta nálam. - Óh ezt a biztonság kedvéért vinnünk kell, hogy ne legyen szemtanú. Ne kerüljön megint olyan helyre. Mondtam miközben elraktam a pisztolyt. Will elmosolyodott.
Először a nő holt testét dobta zsákba majd a kocsi csomagtartójába, majd a húgom gyilkosának a holt teste is kellett neki. Csendben belópóztunk és immáron mindkét holt testet megkaparintottuk. Egy eldugott pince helyiségbe vezettem, ahová bevittük mind két holt testet. Először húgom gyilkosa került asztalra. Minden eszköz ott hevert egy ládában. - Biztosan ezt akarja Will? Kérdeztem mielőtt nekilátna, ő pedig tántoríthatatlanul igent mondott. Felnyitottam egy régi poros ládát. Will nézte a tartalmát. Felé fordultam. - Ezeket az eszközöket használták mikor... mikor a húgomat... Szólaltam meg, majd elhallgattam, mert eszembejutott az az emlék ami kísért. Megdörzsöltem a szemem. Persze az igazság az, hogy én is használtam már őket, csak persze ezt nem mondtam ki. Hátrább álltam, hogy hozzá férjen a ládához, majd a húgom gyilkosának holt testét néztem önelégülten, mikor Will nem látta el is mosolyodtam. - Hamarosan te leszel terítéken te nyomorult amiért a húgomat élvezettel megölted. Gondoltam magamban. Szívem szerint én tasakoltam volna ki, de ellenem vallott volna. Még teljesen rögtön nem hihetek. Will a holt test tulsó oldalára állt, rám nézett, majd elkezdte. Elfordultam, mintha nem tudnám végig nézni. Közben az elégedettség mosolya ragyogott az arcomon minden egyes roppanás hallatán ahogy a csontjai és minden porcikája roppant és tört. Aztán a nő következett. Mikor Will végzett hátra fordultam. A köpeny és kesztyű egycsurom vér volt rajta. - Hogy van Will? Hogy érzi magát ezekután? Kérdeztem kíváncsian. Mikor a fagyasztó hátizsákba került minden, gondosan eltüntettem a nyomokat. A rendelőben elmondtam Willnek, hogy ami ezen az éjjelen történt senki nem tudhat, mert könnyen elmegyógyintézetbe kerülhet élete végéig ahol ráadásul rabként tekintenék, én pedig bűnrészesség miatt börtönne, így soha de soha az életben többé nem láthatnánk egymást és én sem tudnám kihozni arról a helyről, kísérletezgetnének rajta külömböző gyógyszerekkel, hiába nem őrült, ott tennének érte, hogy az legyen. Most már Will megtette ugyanazt amit én, egyé vált ezen az éjjelen velem. Sikerült elérnem. Gondoltam magamban. Ha ezt elmondaná bárkinek, saját magát is bajba sodorná, és ezt én sem szeretném. Megkedveltem Willt mégjobban mint ezidáig, de azzal tisztában voltam, hogy óvatosnak kell lennem, bármikor felüthetik a fejüket váratlan helyzetek. Any : Izgatottan haladtam Hannibal mellett az erdőben. Néha mosolyogva diadalmasan rá nézve. A pince látványa a holt test az asztalon az eszközök amik a rendelkezésemre álltak teljesen magával ragadtak. A hot test látványa pedig teljesen megbabonázott. Néztem egy darabiga testet és mosolyogtam felette.Bele keztem , Óvatosan emeltem ki a belső szerveket a helyéről ne ,hogy baja essen. Hannibal kérdésére , hogy jol vagyok-e. Annyit válaszoltam lelkesen igen.Nem érdekelt , hogy tiszta vér a köppenyem .Közösen lecsuktok a mélyhűtű láda tetejt. Hannibal pedig belakatolta a kulcsot pedig egy fiókba rejtette , ravasz megoldás volt a kinyitására. Volt kialakítva egy zuhanyzó. Biztos a lebukás elkerülése végett jelentettem ki magamban . Oda léptem Hannibal mellé együtt néztük amint Amanda és Shena játszanak.
- Köszönöm a segítséget és öröm volt elő készíteni a nyers alapanyagokat a szombat esti vacsorára Amandának és a csoporttársainak. Boldogan hunytam le a szemem este . Hajnalba riadtan kiáltottam - Dr Lecter!Dr Lecter ! Kiabáltam kétségbe esetten. Zavarodott voltan. -Megöltem , megöltem egy nőt.Istenem mitt tettem , miért miért öltem meg ? Kérdzetem zaklatottan. Minden érintést elotasítottam vissza döltem az ágyba és könnyes szemekkel remegve néztem magam elé. - Megőltem, ismét megőltem valakit. Majd rá néztem Hannibalra. - Idő kiesés Hannibal.Mondtam lehangoltan. De mikor rá emeltem tekintetem lelkesen közöltem vele , hogy már emlékszem a vacsora alapanyaga. Mosolyodtam el. Másnap este kimaradtam sokáig voltam távol majd . Ismét oda súgtam Hannibalnak újabb áldozat de most már hűtő táskában vannak a belső szervek sőt le is vágtam a végtagokat . Néztem rá boldogan. Intettem neki jöjjön a pincébe .Amanda pont fürdette a kicsi kislányt. Elérkezett a szombat , néztem Hannibal , hogy készíti el az ételt be segítettem neki. Miközben vidám voltam egész este . Teljesen feldobott a gyilkolás és a finom ételek utáni vágyam. Mondtam halkan és mosolyogtam ismét Hannibalra és ez így ment egész este. Sőt még kedvesek és aranyosak voltak az ovónők. Néha rásandítottam Hannibalra és a fejemet egy lányra b biccentettem.Elnevettem magam de ez még jól is jött ki mert pont egy viccet meséltek. De hannibal és Én tudtuk nem a vicc a lényeg. Beszédbe elegyedtem a lánnyal.Nem sokkal később a címét is megadta randizni kezstem vele 4 hónap és már a pince asztalán volt holtan. Készen egy újabb finom falat alapanyaga ként. Én kezdtem el Hannibal nélkül megrezzentem mikor az ajtónyitodott de szerencsére csak Hannibal volt. Miután megnyugodtam teljesen fellelekesülve profin végeztem el a műveleteket az eszközökkel. KIM : Will profibban végezte, mint azt gondoltam. Meg volt benne a kellő lelkesedés aziránt, hogy darabkákra feldolgozza a holt testeket. Az sem érdekelte, hogy csupa vér a köpenye és a kesztyűje. Közösen lecsuktok a mélyhűtő láda tetejt, én pedig belakatoltam, a kulcsot egy fiókba rejtettem. Volt kialakítva egy zuhanyzó. A lebukás elkerülése végett, talán ezt sejtette is röhtön Will. Will mellém lépett, együtt néztük amint Amanda és Shena játszanak. Will megköszönte a segítséget, és elmondta, hogy öröm volt elő készíteni a nyers alapanyagokat a szombat esti vacsorára. Boldogan hunyta le a szmét, viszont hajnalba riadtan kiáltotta a nevem. Kétségbe volt esve,zavarodott volt. Amint beléptem a szobájába, rögtön mondogatta, hogy megölt egy nőt, s zaklatottan k4rdezte miért ölte meg. Közelebb mentem, hogy megnézzem a pulzusát, lázát, megnyutassam, de Will minden érintést elutasított, vissza dölt az ágyba és könnyes szemekkel remegve nézett maga elé. Ismét megszólalt, hogy megőlt valakit, majd rám nézett. Csendben álltam karbatett kézzel, majd jobb kezem az állam elé tettem. Mikor megakartam szólalni, megelőzött Will lehangoltan mondva, hpgy időkiesés. De mikor tekintetét rám emelte lelkesen közölte velem, hogy már emlékszik a vacsora alapanyaga, és elmosolyodott. Leültem Will mellé elmosolyodva.
Már akkortól tudom ki az a nő akit Will megölt. Az a nő mindenáron szenzációra vadászott, és mi lett volna szenzáció, ha engem lelepleznek, ígyis újság cíkkekben már Dr. Hannibal 'Kannibal' Lecternek neveztek. Kezem most Will vállára tettem. - Nem tett semmi olyat ami helytelen lett volna. Én nem fogok sehol ön ellen beszélni soha semmilyen körülményekközt. Szólaltam meg mélyen Will szemébe nézve, aki rezdületlenül nézett a szdmeimbe, mint akit hitmotizálnak. - Jegyezze meg Will, ez egy mély titok, a mi titkunk, én pedig a barátja vagyok, a barátok pedig nem árulják el egymást semmiképp. Folytattam mélyen a szemébe nézve, Will ismételte hűségesen a szavaim és elmosolyodott. Másnap este Will sokáig kimaradt, sokáig volt távol. Majd egyszer megérkezett, belépett, mellettem áll meg, köszönt mindenkinek, és ismét oda súgta nekem, hogy újabb áldozat de most már hűtő táskában vannak a belső szervek sőt le is vágta a végtagokat. Mindezt boldog tekintet közepette mondta. Elmosolyodtam. Nagyon helyes... Nagyon nagyon helyes. Pont úgy alakul minden ahogy én akarom. Mint valami marionet bábút, úgy rángatom Will madzagon. Gondoltam magamban a mosoly alatt. Will intett nekem, menjek vele a pincébe, a lányom épp Shenát fürdette. A pincében Will miközben mutatta, gonoszul elmosolyodott, akár csak én szoktam. Már feldolgozva volt a holt test, eltasakolva. Willre emeltem tekintetem, elmosolyodtam. - Szép munka Will. Szép munka. Mondtam elismerve, és kacsintottam, Will lelkesen köszönte meg, és teljesen büszke volt magára. A fagyasztóba tettük és lelakatoltam. Mikor elérkezett a szombat, Amanda akarta elkészíteni az életelt, Willel egymásra néztünk. - Öö... túl sok mindent csinálsz lányom. Majd mi elkészítjük Willel az ételt. Ugye Will? Szólaltam meg, és mikor Amanda nem látta, meglöktem gyengén Willt, rögtön tudta Will, hogy miért mondom. - Óh igen, a legnagyobb örömmel. Te csak pihengess Amanda, hallgass apukádra. Felelte Will rögtönözve. - Na jó, úgy is Shena mesét szeretett volna nézni. Köszönöm aranyosak vagytok. Felelte Amanda mosolyogva, majd a szobájukba indultak. - Jöjjön Will! Súgtam és intettem a kezemmel. A konyhába mentünk. Előpakoltam mindent ami kell elővettem két főzőkötényt. - Ezt kösse maga elé Will. Segítenie kell magának is. Mondtam halkan miközben átnyújtottam a főzőkötényt. Will nézte hogy készítem el az ételt, segített nekem. Megkóstoltam, incsiklandozó volt, majd elővettem egy másik kanalat, és Willre kacsintottam. - Elvégre mi készítettük ezt a finomságot, az a legkevesebb, hogy mi kóstoljuk meg elsőként. Mondtam mosolyogva, majd kacsintottam. Will nézte pár másodpercig, de megkóstolta és ízlett neki. Eljött az este, megérkeztek a vendégek. Will már a főzésünk alatt vidám volt és egész este. Egész este egymásra tekintgettünk s mosolyogtunk Willel. Mi magunk is fogyasztottuk a feltálalt emberhúst. A társaság is jó volt kedvesek voltak az ovónők. Néha Will rámsandított és a fejét egy lányra biccentette. Rögtön tudtam mire gondolt, így kacsintva lazán bólintottam. Will elnevette magát, de jól jött ki, mert pont egy viccet meséltek, így cseppet sem volt feltűnő. De persze én és Will, tudtuk nem a vicc a lényeg. Ruha szalvétával megtöröltem a számat, a talpaspohárban fehér bor volt, loppal oda oda figyeltem látva, hogy az a lány és Will beszédbe egyedtek.
Will, hogy elérje a célját, érdek kapcsolatot létesített a lánnyal. Négy hónap és a lány már a pince asztalán volt holtan készen egy újabb finom falat alapanyagaként. Nem találtam Willt azon az éjszakán, arra gondoltam, talán a pincében lehet. Megláttam, hogy nyitva a pince ajtaja bólogattam, hogy jól gondoltam. Kinyitottam az ajtót, Will megrezzent, de mikor meglátta, hogy én vagyok megnyugodott és teljesen fellelekesülve profin végezte el a műveleteket az eszközökkel. Lassú léptekkel oda mentem és figyeltem ahogy Will feldolgozza a holt testet. Igazán profi volt. Semmi kétség Will az irányításom alá került. Végignéztem amit csinált. - Hát, Will gratulálok. Igazi profi bonc orvos lenne magából, na meg persze mellette persze másodállásban hentes. Mondtam mosolyogva Willre nézve, majd nevetésbe kezdtünk.
Any : Minden tökéletesen müködött .Míg a következő napom nem kaptam egy ügyet. Két diák rátalált egy női fejre .Teljesen megfeledkeztem erről.Elmondtam , hogy a gyilkos talán megakarta szégyeníteni az áldozatot.Jack behívatott és minden féle dolgokat mondott Hannibalról. Probált megint a maga oldalára állítani . Fegyverrel a kezembe álltam meg Hannibal előtt. kezem a ravaszon. Farkas szemet nézve vele. Jack össze vissza magyarázott magáról . Úgy döntöttem,hogy a titkunk együtt visszük a sírba. Mélyet sóhajtottam majd megráztam a fejem. -Sikerült kimagyaráznom a hülyeségem. Azt mondta nem javul az állapotom. Túl belemegyek a gyilkos gondolkodásába. - Az istenért ÉÁn művelem ezeket ! Kiabáltam. Gonoszul elnevettem magam. -és kibaszottul élvezem. Mondtam sejtelmesen.: Kim :Sejtettem, hogy Jack ismét megpróbál rólam beszélni, teljesen összezavarni, ellenem fordítani Willt. Will ahogy vezében fegyverrel állt előttem farkas szemet nézve, Lassan próbált az a Will lenni, amilyenre én formálom. El.ondta, hogy Jack összevissza magyarázott rólam, de szépen sikerült vissza zökkenie. Lassan oda léptem hozzá, a kezem a tarkóját érintette gyengén, de a szemkontaktus továbbra is fennállt. Lazán a kezéhez nyúltam a másik kezemmel, de szemem nem vettem le róla. - Ezt szépen adja ide Will. Jack összevissza beszél. Nem én vagyok az igazi ellenségük. Füllentettem halkan, de olyan igaznak hangzott, hogy Will elmosolyodva bólintott és keze lazán elengedte a fegyvert.Miközben lassan kivettem Will kezéből a fegyvert kezemmel gyengéden a fejét fogva, hatalmas kopogás hallatszott az ajtón. Szinte mintha egy és ugyanaz lenne a gondolatunk, egyszerre néztünk az ató felé, majd egymásra. A pisztolyt leraktam a polcos szekrényre és az ajtóhoz mentem gyors léptekkel. Amint kinyitottam, Jack egy papírt tartott maga elé. A hátamögött rendőrök hada. Köszönés helyett máris hivatalosan lépett fel. - Vége a játéknak Dr. Lecter! Jogában áll hallgatni! Minden amit mond felhasználható maga ellen! Mondta, közben bilincsbe vert. - Nem csináltam semmit. Akkor mi az indok? Reagáltam cseppet sem félő hangon.
Jack felnevetett megfeledkezve. - Jól van Dr. Lecter. Jól van. Ha maga mondja... De azért most meglátogatjuk az elmegyógyintézetet. Szólalt meg és kitaszigált. Ahogy a kocsihoz vezetett hátrafordultam, láttam ahogy Will kiverekedte magát a rendőrök kezei közül, majd a kocsijához rohant mikor engem Jack belökött a kocsijába. Láttam ahogy előtte Will ökölbe szorította a kezét és nemet intett a fejével. Tudtam jól mit jelentett. Jack egy szót sem szólt a kocsiban, csak elégedetten vezetett. Az elmegyógyintézethez érve leállt. - Tudja Dr. Lecter, már rég itt szerettem volna látni. Íme az új otthona. Mitagadás, nagyon ügyesen forgatta a kártya lapjait. Szólalt meg mielőtt kiszáltunk. - Kártyalapok? Óh nem Jack. Én nem játszom, nem taktikázom, hanem mondjuk ki, valamiért nem vagyok szimpatikus önnek. Mondtam határozottan, taktikázva, higgadtan. Tudtam, hogy Will mindenre képes, hogy kivigyen erről a helyről, hisz elértem, hogy hiányozzak neki. Ez a hiány már olyan szintű, hogy nélkülem félembernek érzi magát, sőt erősebb, szinte szenved mint a drogfüggők akik nem jutnak szerhez. Neki én vagyok ez a szer. - Nos Dr. Lecter erre csak azt mondom, megérkeztünk az új otthonához. Szólalt meg Jack önelégülten és kivonszolt a kocsiból, bevezetett az elmegyógyintézetbe. - Hoztam egy új madárkát. Szólalt meg a portásnak és elmondott mindent. A portás döbbenten nézett rám. - Dr. Hannibal Lecter? De... Felelte a portás. - Semmi de!! Mi az a fülén ül? Üvöltött Jack a portásra. Nem szívesen, de hívta a boztonságiakat akik egy gumi szobába vezettek. Jack mielőtt elment, egy elégedett vigyort vetett rám, majd elballagott, és kattant a zár. Ahogy gondoltam, Will követett minket, de mindhiába, aznap nem engedhették be hozzám. Leültem, fejem a térdemre szorítottam. - Will csak ne tegyél hülyeséget, mert bajba sodrod magad. Mondtam magamban aggódva, majd végig símítottam az arcom két kezemmel. Gondolataim Will körül keringtek. A gumifalhoz álltam, hátra hajtottam fejem, a falnak támaszkodva. Éjjel elszenderültem, álmomban a húgommal kapcsolatos emlékek jöttek elő. Felnyitottam szemem. Fogalmam sem volt hány óra lehet. Reggel Will ismét próbálkozott, ezúttal beengedték. Mikor kattant a zár, felálltam, Will lépett be. Bezárták mögötte. Láttam a könnycseppet megcsillanni a szemében, a szenvedést és fáradtságot. Csendben álltunk néztük egymást. - Dr. Lecter. Mondta ki rekedten a nevem, szemei csillogtak. Ösztönösen elindultunk egymás mellé és mint két gyerekkori barát akik évtizedekik nem találkoztak, szorosan átöleltük egymást. Elmondta, hogy ezt nem fogja annyiba hagyni, és hogy ismét látta azt a szép szürke szomorú tekintetű szarvast. A lakásomban volt, miközben a kanapén gondolkodott. Jól sejtettem, már aznap is próbált jönni hozzám de nem engedték. Megfogtam két oldalt az arcát. - Figyeljen rám Will. Nem mint orvos, hanem mint barátja mondom. Semmiképp, érti? Semmiképp ne csinálja amit közösen csináltunk. Tudja a pincében. Bajba kerítheti magát. Akármilyen erős is a kísértés, nem szabad. Suttogtam, homlokom Will homlokához rakva, lehunyt szemmel, közben fejét két oldalt fogva nem engedtem el. Nem zavart, hogy a kamerán keresztül látják és félreértik ezt a jelenetet, de valahogy figyelmeztetnem kellett Willt. Lassan felnyitottam szemeim, Will szemébe néztem, ő az én szemembe. Még pár másodpercig úgy álltunk.
- Will, kérem. Törtem meg a csendet, de Will közölte, hogy megígérni nem tud semmit. Sóhajtottam ezt hallva. Lassan leengedtem arcáról a kezeim. - Örülök magának Will. Köszönöm, hogy eljött hozzám. Mondtam barátságosan és elmosolyodtam. Lassan leültem, Will megállt előttem, én felnéztem rá. - Jack szerint jól forgatom a kártyalapokat, pedig mit sem tud rólam. Suttogtam. Will leguggolt velem szembe. - Nem sokáig tud magának ártani Jack Dr. Lecter. Suttogta, gonosz mosollyal Will. - Ezt főleg felejtse el Will. Rögtön magára gyanakodnának és oda kerülne ahol most én vagyok, csak másik gumiszobába. Feleltem suttogva. Tudtam bármire képes lenne, hogy kivigyen innen engem. - Figyeljen rám Will. Nem beszélhetek, de ezt magának írtam biztonsági őr jelenlétében, ő nem tudja mi van benne, ragaszkodtam hozzá, hogy személyesen én adjam rá. Vagyis másik levelet mutattam meg neki, ami a lányomnak szól. Azt kérem adja át Amandának. Suttogtam barátságosan és átnyújtottam a levelet. Ránézett a borítékra és rám. A szememre nézett és bólogatott. - A barátnője, ő is tudja, hogy itt van. Mondta Will. - Úristen! Eszembe sem jutott. Mondja meg neki ha találkozna vele, hogy ne aggódjon, jól vagyok, majd lesz valahogy, de a titkunkról ne beszéljen Will. Suttogtam Will szemébe nézve. Válaszul bólintott. Lejárt az idő, mennie kellett. Felálltunk, ismét átöleltük egymást, megütögettem Will hátát gyengén. - Nem búcsúzkodjunk Will, ez nem végleges helyzet. Suttogtam mosolyogva. Will is elmosolyodott, majd köszönt. Nehezen, de elindult az ajtó felé. - Will! Szóltam utána. Megállt, hátrafordult. - Igaz barátra leltem önben. Mi tesszük egymást teljes emberré. Mondtam halkan. Will sóhajtva rá felelte, hogy ő is így érez. Alig várta, hogy nyíljon az ajtó, hogy ne lássam az arcán, hogy már hiányzom neki, pedig még el sem ment, és bizony ott a könny a szemében. Ahogy ment végig a folyosón, törölgette a szemeit, majd ismét bosszúvágy töltötte el miattam. Abban reménykedtem hallgat rám. A kocsijshoz sietett és máris kibontotta a kocsiba ülve a borítékot. Kedves Will! Tudom mennyire hiányzom önnek, ön is ugyanúgy nekem. Tudom bármire képes lenne, hogy kivigyen erről a helyről engem, de hallgasson rám. Bármennyire is nagy a kísértés, semmiképp ne öljön és ne dolgozzon fel holt testeket, ne álljon bosszút Jacken gyilkos szándékkal mert rögtön rájönnek, hogy maga volt, és cseppet sem szeretném, hogy ön is ide kerüljön. A dolgozó szobámban van egy széf. Pénz van benne, nem sok, de az évek álltal összegyűjtött pénzem. A széf kódja 317869. Vegyen ki valamennyit. Van egy hajléktalan, nem messze a háztól. Bármiben segítene nekem, és neki a börtön is vagy elmegyógyintézet is olyan lenne mint egy szálloda. Ő maga mondta mikor megmentettem az életét egy elmebeteg karjai közül és neki pénzt adtam, hogy jobb lenne neki bent, kint veszélyes a szabad ég alatt meg fenntáll a kihülés veszélye. Vázolja fel neki a tényeket, adjon neki valamennyi pénzt, pár nap múlva beismerő vallomást fog tenni, főleg ha hozzá fűzi, hálánk nem marad el. Mondja neki én kérem most az ő segítségét. Köszönöm Will. Ezt a levelet pedig égesse el, mert maga is bajba kerülhet. Üdvözlettel: Hannibal az ön barája. Will elérzékenyedett, majd beleolvasott Amandának írt levelembe is.
Kedves Amanda! Ne aggódj lányom jól vagyok. Igaz ártatlanul ráncigáltak ide, de tudod milyen erős vagyok. Puszilom a kis Shenat is. Nagyon hiányoztok kicsikém. Tudod apud milyen erős, nem fog bajom történni lányom. Szüntelen gondolok rátok. Szeretlek benneteket. Puszillak és puszild meg a kis Shenat is helyettem kérlek. Mindig is úgy foglak szeretni mintha a saját lányom lennél. Szerető apukád: Hannibal. Will ketté választotta a két levelet, a borítékkal együtt átadta Amandának a neki szólót, a másikat ahogy kértem elégette, a kandallóban. Ahogy ott guggolt a kandallóban, Amanda ült le mellé a földre. - Mit csinál Will? Kérdezte miközben leült. - Áá én csak nézem a lángokat, az apukádra gondolok közben. Felelte halkan. Amanda is a lángokra nézett, majd lesütötte szemét. - Hannibal, mármint apu megkedvelteti magát. Nem erőszakos jellem. Szólalt meg Amanda, elsírva magát. Will átkarolta és beismerte neki, hogy engem ő már többnek tart mint orvosát, a barátjának. Amanda sírva bólogatott, majd Willre emelte könnyes tekintetét. - Nagyon meg van törve apu? Kétdezte Amanda. Will csóválta a fejét. - Apukád igazán erős. Ne aggódj érte. Sőt nem fog örökre ott maradni. Felelte Will. Amanda sírva bólogatott, hogy tudomásul vette. - Apukád ártatlanul van elmegyógyintézetben. Vágta rá folytatólagosan Will megrögzötten, majd a tűzre nézett ismét. Amandta nehezen, de kibökte amit kérni szeretett volna. - Will kérem segítsen. Éget apu hiánya, mint ahogy a kandallóban a lángok égnek. Közben mindketten a tűzre néztek. Will bólogatva mondta, hogy ismeri ezt az érzést, épp ezt érzi ő is. Mindkettőjük hangja szomorú volt. Ahogy a kandalló előtt ültek, rólam beszélgetve, és Will átkarolta Amandát, hirtelen egymásra néztek, Will gyengéden megycsókolta Amandát, mindketten érzelmi válságba kerültek miattam. Akkor a kandaló előtt szeretkeztek is. Még aznap este kivette Will a széfemből a pénzt és megtette amire kértem. A hajléktalan férfi természetesen nem utasította vissza Will kérését. - Nézze uram, ön igazán szerencsés, hogy Dr. Lecter barátja. Aki nem kerül közel hozzá, nem érzi át milyen jó ember valójában. Ha ő nincs egy elmebeteg elvágja a torkomat szó szerint. Latja uram, hogy józan vagyok, de azt mondom, és ezt őszintén mondom, ha Dr. Lecter azt kérné, hogy ugorjak le egy hídról vagy felüljáróról a puszta brtonra azt is megtenném. Tartozok neki. Felelte színjózul a hajléktalan. - De ilyet soha nem kérne. Felelte Will. A hajléktalan férfi bólogatott. Elmondta Will neki, hogy bárki kérdezi mit beszéltek, mondja azt, hogy csak pénzt kért tőlem. Neki is elmondta a férfi, hogy mit nem adna, ha meleg helyen hajthatná le a fejét és ébredne, rendszeresen kapna enni, tisztálkodhatna. Tehat ugyanazt mondta Willnek, amit én. Igen, sikerült azzal az ujjam köré csavarnom, hogy megmentettem az életét. Az adósomnak érezte magát. Any : Kiléptem a kis konyhából ami a rendelő ajtajával szembeni ajtóra nézett. .Neki döltem a falnak és elmosolyodtam miközben a betegre néztem. - Elnézést , hogy közbe szólok , de garantáltan megszünnek a rémálmai . A garantált szót sejtelmesen mondtam. Hannibal hirtelen rám emelte a tekintetét.
- Kérem az utasításaim szerint adagolja a gyóygszert . Segíteni fog az e emlt adag. - Köszönöm DR Lecter . Az ajtóhoz mentem de vissza fordultam erre a mondatra. - Jövő héten találkozunk . Mondta orvosi hangnemben. Rá kacsintottam és kisétáltam. - Köszönöm ! További szép estét ! Majd lassan becsuktam magam mögött az ajtót. Haza érve készítettem egy kávét és leültem a fotelba a hátizsákamból elő vettem a dossziét ki pakoltam a képeket és kát azonosságra bukantam. Ugyan az a módszer ahogy elkövettem.Rá csaptam az asztalra, - Az Istenit ! Kiálltottam hangosan. Amanda riadtan nézett rám a konyhából. - Bocsáss meg Amanda nem akartalak megojeszteni. Még jó, hogy Shane nem volt itt.huh megkönnyebbülés , megijesztettem volna. Ebben a pillanatban ért be Hannibal. Zaklatottan és hadarva vázoltam fel az ügyet. .- Az én módszeremmel gyilkol. Mondtam dühösen úgy éreztem le akarja másolni amit Én kiviteleztem. Hirtelen meg vontam a vállam. - De legalább lesz kit gyanúsítani . Mndtam lelkesen és mosolyogtam miután befejeztem a mondtaot. Telefon csőrgés egy újabb ügy . Hannibal ragaszkoodott hozzá , hogy velem jöjjön. énytelen voltam bele törödni. - Az áldozat fejét vágták le , nincs felnyitva a hasa , semmien végtagja nem hiányzik. Az egyetlen amit levágtak az a nő feje. Lehunyom a szemem. - A nő haza ér megcsokolm jobb kezemmel megsimitom az arcát. Balkezemben a hátam mögött kést szorítok. Befogom a száját és elvágom a torkát. Aztán elengedem a fej hátra esik. Elviszem magamnak trófeának agyűjteményembe. Hannibal tekintete vészjosló volt. Megfogta a karom és arébb húzott. - Komolyan aggódom magáért Will ! Mondta aggódó hangon. Volt egy ilyen régi eset. Túlságosan bele éli magátm. Láttam az aktát mikor nyitva volt. Bizar dolgokat csinál esténként ! Az előbb láttam a tekintetét de az nem maga volt Will ! - Miket csinálok ? Kérdeztem döbbenten. orvosi hangnemben folytatta,. - Ezt nem itt és nem ebben a percben beszéljük meg . - Nem Will ! Jöjjön ela rendelőbe megkell vizsgálnom. Ismét orvosi hangnem. - A helyszínelők végeztek így haza mehetel. Mondtam halkan. - Valami baj van Dr Lecter ? Kérdezte Jack. - Úgy gondolom ez a hirtelen kihagyás utáni debütálás sok volt neki egyszerre. Jack bólintott és beszállt a kocsijába. - Will foglaljon helyet. Leültem hannibal becsukta az ajtót. Egésznap hivatalos orvosi hangnem ben beszélt. Most sem váltott át baráti hangnemre. - Nagyon bizar dolgokat csinált az éjjel. - Éjjel ön kiásta a földből a régebbi áldozat fejeit és a mostani áldozat fejét is felakaszgatta a fa ágaira. Mintha egy karácsonyfát díszítene azt mondta" Ez a kézjegyem! "Határozott hangon nézett rám. Ugyan ezt mondta az az akkori gyilkos is. Miután haza indult aznap eltüntettem mindent. Döbbenten néztem Hannibalra. - Ez ..ez abszurd DR Lectre ! Kirázotta hideg mikor vissza gondoltam az előző mondatokra. KIM : Kim:
Miközben a beteggel beszélgettem, vagyis közöltem vele, hogy megszünnek a rémálmai, Will lépett ki a kis konyhából, a falnak dölt, elmosolyodott mikor a betegre nézett, és alátámasztotta a szavaimat, de a garantált szót sejtelmesen mondta. Hirtelen Willre emeltem tekintetem. - Kérem az utasításaim szerint adagolja a gyóygszert. Segíteni fog az e emlt adag. Szólaltam meg orvosi hangnemben a beteg jelenlétében. - Köszönöm DR Lecter. - Jövő héten találkozunk. Mondtam Willnek orvosi hangnemben, miközben az ajtó felé ment, ezt a mondatot hallva vissza fordult és rám kacsintott és kisétált Megköszönte és elköszönt. - Igazán nincs mit, önnek is szép estét! Feleltem, majd lassan becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam, az ajtóhoz kísértem a beteget. - Dr. Lecter, akkor... akkor nem vagyok őrült? Kérdezte dadogva. Lassan fordultam felé. - Őrült? Ugyan dehogy. De ha maga ezt diktálja be a fejébe, akkor feleslegesen mondok én bármit is. Nyugodjon meg szépen, a szavamat adom, na de hogy még nyugodtabb legyen mint mentálisan mint pedig fizikailag, adok magának gyógyszert. Még csak ki sem kell váltania. Feleltem orvosi hangon és a szekrényhez mentem, majd vissza az ajtóhoz. - Tessék parancsoljon. Ebből este vegyen be egyet. De nappal kerülje, mert nappal is órákra kifekteti, és noha nyugtató és altató hatása együttesen van a gyógyszernek, idézhet elő rémálmokat ugyanúgy. Éjszaka sem kizárt, de három négy nap után befogadja a szervezete, de ahogy mondtam, csak kizárólag este és csak egyet! Mondtam, az utolsó mondatot nyomatékosítva. - Köszönöm Dr. Lecter. Ha mégis valami panaszom lenne, bejelentkezhetek a titkárnőjénél időpontra? Kérdezte a beteg. - Nem, a titkárnőmnél nem, ugyanis nincs. Túl kapható volt a romantikára, így inkább magam folytatom ezt a tevékenységet is. Szóval felhívhat, de nem lesz semmi probléma a szavamat adom. Feleltem, de már alig vártam, hogy már végre haza indulhassak. Amint elment kocsiba pattantam. Mikor haza értem épp Will hangjára nyitottam be. - Will. Mi a baj? Szólaltam meg halkan. Will zaklatottan és hadarva vázolta fel az ügyet. Dühös volt, hogy az adott gyilkos az ő módszerével gyilkol, másolja ahogy ő gyilkol. Pillantást vetettem rájuk, majd Willre, mikor hirtelen vállat vont és mondta, legalább lesz kit gyanusítani mondta lelkesen és miután elmosolyodott, befejezte a mondatot. Már szóra nyitottam a szám, de a telefon csőrgés belém folytotta. - Vegye csak fel Will, vegye fel nyugodtan. Mondtam, és fél füllel hallgattam miről van szó, majd a telefonbeszélgetés végén Will közölte velem, hogy egy újabb ügy, most mennie kell. - Sajnálom Will, de egyedül nem mehet semmiképp. Szólaltam meg határozott hangon. - Tessék? De hisz jól vagyok Dr. Lecter. Felelte Will döbbenten. Lehunytam szemem egy pillanatra, majd felnyitottam, Willre tekintve. - Ragaszkodom hozzá, hogy magával menjek. Szólaltam meg tántoríthatatlanul, pár másodperc néma csend töltötte be a helyiséget, látszott Willen, hogy szíve szerint nemet mondana, de végül bele törődött, rábólintott. A gyilkosság felvázolása után Will lehunyta szemét, majd bele kezdett a gyilkosság lezajlásába és a végkifejletthez ért. Vészjósló tekintettel figyeltem, majd megfogtam a karját és arrébb húztam. Aggódó hangon közöltem Willel, hogy komolyan aggódom érte. Majd így folytattam: - Volt egy ilyen eset, tulságosan is bele éli magát.
Láttam az aktát mikor nyitva volt. Bizar dolgokat csinál esténként! Az előbb láttam a tekintetét de az nem maga volt Will! Will döbbenten kérdezett vissza, hogy miket csinál.. - Ezt nem itt és nem ebben a percben beszéljük meg. Folytattam orvosi hangnemben. - Nem Will! Jöjjön el a rendelőbe meg kell vizsgálnom folytattam ismét orvosi hangnem. A helyszínelők véheztek, Will halkan mondta, haza mehet. Jack jött felénk, és kérdezte: - Valami baj van Dr. Lecter? - Úgy gondolom ez a hirtelen kihagyás utáni debütálás sok volt neki egyszerre. Feleltem orvosi hangon, rezdületlen komoly arckifejezéssel. Jack bólintott és beszált a kocsijába. Will készült beülni a saját kocsijába, ugyanis azzal jöttünk, de még a kulcs is kiesett a kezéből. Kezem a kézfejére tettem a második próbálkozásánál. - Nem, Will. Nem. Most nincs olyan állapotban. Adja ide szépen a kulcsot, én vezetek. Mondtam halkan, aggódó tekintettel. Will bólogatott és átadta a kulcsot. Egyenesen a rendelőbe mentünk. Kinyitottam a rendelő ajtaját, előre engedtem Willt. - Will foglaljon helyet. Mondtam, közben becsuktam az ajtót. Most egésznap hivatalos orvosi hangnemben beszéltem vele. Lassan Will elé lépkedtem, felemeltem fejét, a pupilláit ellenőriztem. - Nagyon bizar dolgokat csinált ma éjjel. Mondtam közben, majd elővettem kivételesen egy spirál füzetet mert a naplómat hazavittem. Leültem, pont Willel szemben. Will merev tekintettel nézett rám, és hallgatott. Ahogy jegyzeteltem fel-fel néztem rá. - Éjjel Ön kiáta a földből a régebbi áldozatok fejeit és a mostani áldozat fejét is felakasztgatta a fa ágaira, mintha egy karácsonyfát díszítene. Azt mondta, ez a kézjegyem. Ugyan ezt mondta az az akkori gyilkos is. Miután haza indult aznap eltüntettem mindent. Mindezt hallva Will döbbent tekintettel nézett rám. Ő maga is abszurdnak tartotta. - Mint azt tudjuk, önnek van egy betegsége, melyet mások akár adottságnak mondanának rosszmájúan, nos ez olyan, hogy amit ön nem tenne, azt egy bizonyos gondolat irányítás megteszi, hogy pontosabban fejezzem ki magam, rávezeti. Folytattam orvosi tényálásaim feltárását. Will zavartan fogta a homlokát, közben gondolkodott. - Mondja, emlékszik mikor múltkor közölte, hogy alvajáró? Tettem fel a kérdést mint orvos. Will bólintott. - Nos, ezt én nem mondanám szimpla alvajáró úgymond tünetnek. Inkább egy másik személyiség kel útjára önben. Ez okoz az ön agyhullámaiban és gondolkodásában zavarokat, időkieséseket. Én figyelem az állapotát, jegyzetelem is, a mostani egy egészen új úgymond jelenség, amit nem fontos megértenie, elég ha én magam értem, de viszont teljesmértékben rám kell hangolódnia, ugyanis az ön betegsége nem hogy csak fejtörést okozna más orvosoknak, de nem is tudnának megbírkózni, ellenben velem. Nos Will, amit az imént, vagyis az elején vázoltam fel önnek. Mondja rémlik önnek valami kicsi részlet is? Vagy éppen emlékszik arra, hogy reggel úgy ébredt volna, hogy fáradt volt, vagy nyomasztó hangulatú? Vag Vagy mondjuk esetleg vidám volt és elégedett? Nyugodjon meg, engem csak a betegsége miatt érdekel, az ön érdekében, az orvosi titoktartás rám is vonatkozik. S mikor abbahagytam, kíváncsi tekintettel néztem Willre, várva a válaszát. Telefoncsőrgés.. - Elnézést, egy pillanat. Mondtam Willnek és felvettem a telefont. - Halló? DR. Lecter. Nem, most jelenleg nem tudok időpontot adni, nem tudom meddig, ugyanis SOS eseten dolgozom, de ahol múltkor volt hívja azt a számot, a kolléga tudja
fogadni boztosan. Igazán nincs mit. Önnek is minden jót. Majd leraktam a telefont és Willre néztem. - Elnézést, egy régi betegem volt. Nos hol is tartottunk? Ja igen, épp a kérdéseimre próbált válaszolni. Szólaltam meg, közben mellé raktam a telwfonkagylót, hogy senki ne zavarjon.
Any :Kezemen vágások,előttem pedig hannibal élettelen teste. Amanda sikítva szólította. - Nem apu már nem kel fel többet. halott ! és gonoszul felnevettem. .Döbbenten meredtem íz előttem álló Hannibalra. majd vissza a földre és elégedetten néztem az élettelenül fekvő testet, Halott ahogy Jack is akarta elkaptam a sorozatgyilkost. Gonoszul elmosolyodtam. Felhívom Jacket a mobilomért nyúltam ami kiesett a zsebemből miközben hannibal teste felette térdeltem. erső szorítás és kiesik a kezemből a telefon . Leblokkolok gyengéden kiveszi a kezemből a kést. A frtőtlenítő csípi a bőröm feljajdulok. Kinyitom a szemem . - Hannibal ! Mondtam halkan. - Megbocsált ? Egyedül készítettem el a vacsorát. Mondta aggódó hangon majd halványan elmosolyodok majd elernyed minden végtagom . Apa ha most el kell menned Will nem ébred fel ugye ? Nem bánt engem és a kicsit igaz ? Komoran nézett hannibalra. majd sóhajtva hozzá füzte. - Ön magára veszélyes ugye apu ? Lekötözted ahogy a többi súlyos betegeidet is , hogy ne tudjanak kárt tenni magukban ? - Jó estét Dr Lecter ! nyitottam ki az ajtót. - Elnézést , hogy csak most tudtam idő pontot mondanm . - Úgy tünik a múlt hónapi beszélgetésünk óta megváltoztak a helyzetek. - Látja Willben az őrületet ? -köszönöm . egy hónap múlva találkozunk. A fejem az ajtó fele fordult vártam kilép be rajta. -Hannibal ! Elmosolyodtam. - Olyan boldog vagyok , hogy látom. A szarvas akiről meséltem már .Elgonodolkostam egy percre. A szarvas magát jeleníti meg .Olyan megtört és magányos mikor rám néz. Láttam vérben feküdni megijedtem . De most , hogy látom magát nyugodt vagyok. .-Mi ? Miért vagyok leszíjazva ? Ez valami beteges játék ? Kérdeztem döbbenten , közölte velem mi történt de nem emlékeztem semmire csak a szarvas jelenlétére az álmomban. KIM: Will állapota rohamosan romlott, elérte már azt a szintet mikor önmagára nézve is veszélyessé vált. A gyógyszer kihagyás váltotta ki nála többekközt ezt az állapotot. Tudtam, hogy más orvos elmegyógyintézetbe vitette volna, de én semmiképp. A kezén vágások voltak, a vére áztatta a földet. Mereven, szemrebbenés nélkül figyeltem a reakcióit. Azt képzelte, hogy az én véremet látja a földön, s azt, hogy engem lát holtan feküdni a földön. Arcom hirtelen komorrá vállt, lépteim természetesek voltak, nem lassúbbak, nem gyorsabbak a kelleténél. Will elé álltam, ő döbbenten nézett rám, majd vissza a földre, arcán elégedettség látszott. Merev tekintettel, szótlanul néztem rá, aztán a földre. A szavai hallatán ismét rá szegeztem tekintetem.
- Amanda most menj a kislányodhoz. Szólaltam meg komoran, de Willről nem vettem le tekintetem. Még szerencse, hogy időben hallgatott rám és nem mindent hallott Will szavaiból. Will a mobiljáért nyúlt, de kiesett a zsebéből. Előszőr erős szorítással kaptam el a karját, ettől leblokkolt, majd kivettem kezéből a kést. - Szóval így állunk. Jack a halálomat szeretné. Ravasz. Nagyon ravasz. Csak hogy én erre mindvégig számítottam. Sajnálom Jack, nem fog sikerülni. - Gondoltam magamban, mialatt a fertőtlenítőért indultam. Visszaérve letérdeltem Will mellé. Eszméletlenül feküdt. Nem nézve a fertőtlenítő mennyiségét, erősen az egyik vágásra nyomtam erősebben. Tudtam, hogy erősen csípni fogja Will bőrét, de ez volt a szándékom. Így magáhoztért. Feljajdult, és kinyitotta a szemét. Halkan a nevemet mondta, közben folytattam a vágás okozta sebeit ellátni. Elláttam a sebeit. - Elnézést, de elkerülhetetlen volt. Aztán egy szót nem szóltam, ugyanis egyszerre aggódtam Willért és gondoltam arra amit láttam és Will szavai. Egy tűt vettem elő. - Elnézést a szótlanságomért Will, de elgondolkodtam az állapotán. Most ezt az injekciót beadom. Kicsit aludni is fog tőle. Mondtam, közben befecskenzetem a szérumot. Alig telt bele pár perc, elaludt. Az ágyba fektettem és leszíjaztam jó erősen. Kiléptem a szobából, becsuktam magam mögött az ajtót. Amanda már a kanapén ülve várt. - Most el kell mennem. Szólaltam meg halkan. Amanda rögtön kérdezgetni kezdett komor tekintettel, majd sóhajtott és folytatta. - Csss... Figyelj rám. Nem esik bántódásotok. Erősen lekötöztem. Nem tud így ártani magának. Ön magára veszélyes, de fő a biztonság. Feleltem, holott tudtam jól, hogy ez nem teljesen igaz, hisz másokra is veszélyes. - Sietek haza. Ja és Amanda! Ugyan alszik Will, és erősen leszíjaztam, de ne menj be semmiképp a szobába, amíg haza nem érek. Rendben? Szóltam vissza az ajtóból. Amanda hevesen bólogatott. Elindultam, a pszichiateremhez mentem időpontra. Pontosan érkeztem mint mindig. Kopogtam. Kinyitotta az ajtót és köszönt. - Jó estét. Viszonoztam a köszönést, ő mutatott a kezével a rendelőjébe. Lassan bementem, becsukta az ajtót, leült és mutatott a vele szemben lévő fotelre. - Elnézést, hogy csak most tudtam idő pontot mondani. Mondta közben. Leültem. - Semmi baj. Feleltem, majd vártam a kérdéseit. - Úgy tünik a múlt hónapi beszélgetésünk óta megváltoztak a helyzetek. Kezdett bele a beszélgetésünkbe. - Nos ez attól függ mire gondol. Feleltem határozottan. - Látja Willben az őrületet? Tette fel a kérdést, melyen kicsit elgondolkodtam, noha tudtam a választ, de azt is, hogy mivel járhat. Hiába kölcsönös bizalom a pszichiateremmel, amit ugyan én magam is elköveteltem mindig is a betegeimtől, de nyílt választ nem adtam mégsem a kérdésre. - Őrültet? Nos, volt olyan, hogy megsebesítette önmagát, és kérem had mondjam végig. Személyiség zavara van, ami még nem mondható örültségnek. Will állapota tulajdonképpen gyógyszerkihagyás miatt romlott. Egy hónapig nem vette be őket, de kézben tudom tartani a helyzetet. Feleltem, persze igazából már úgy láttam Will állapotát, hogy igenis annak a határát súrolja. - Köszönöm. Egy hónap múlva találkozunk. Felelte, közben felállt. - Én köszönöm. További szép estét. Mondtam, majd haza igyekeztem. Amanda még mindig a kanapén ült, Will szobájának ajtaját figyelve. - Alszik még? Szólaltam meg, ekkor ijedten felém fordult.
- Apa! A frászt hozod rám. Szólalt meg a mellkasához kapva. - Ne haragudj, nem akartam. Azt hittem hallottad és láttad, hogy bejöttem. Feleltem, majd beljebb mentem. - El.. el voltam gondolkodva. Még nem hallottam Will hangját. Apa! Mi történt Willel? Ugye nem őrült? Mondta aggódva s egyben félve. Az ajtóra néztem, majd Amandára aki türelmetlenül várta a választ. Megfogtam a kezét és a kanapéhoz vettem. - Gyere lányom. Beszélgessünk. Mondtam közben, és leültünk. - Látom rajtad az aggodalmat, de a félelmet is. Okos nő vagy, tudod magad is a választ, hogy mit jelent, ha valaki önmagának árt, tehát veszélyes önmagára. Mivel mindezt rémisztő végig nézned, nyugodtan haza repülhettek egy kis időre anyádhoz. Nem sértesz meg vele. Mégha nem is a vérszerinti lányom vagy, de ugyanúgy féltem az állapotod mintha az lennél, és Shenáét is. Megértelek téged. Amanda könnyes szemekkel nézett rám és bólogatott. - De mi lesz, ha téged is bántani akar majd? Kérdezte aggódva. - Engem nem kell féltened Amanda. Ura vagyok a helyzetnek. Feleltem határozottan. - Nem akarlak itt hagyni apa. Nem akarok elmenni. Mondta halkan. - Figyelj rám lányom. Sikerült kirmelnem téged abból az állapotból, nem akarom, hogy vissza csússz. Főleg azt nem, hogy a kislányod stresszes legyen. Hiányozni fogsz nekem, de ahogy figyellek ez a leg kézenfelvőbb megoldás. Feleltem mint apa és mint orvos. Amanda hallgatott rám, bár nehéz szívvel. - De kérlek ne beszélj anyádnak semmiről és másnak sem. - Nem fogok senkinek sem mondani semmit ígérem apa. Mondta könnyes szemmel. - Rendben. Köszönöm. Most menj és pihenj. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok. Feleltem egy halvány mosollyal. Mikor Amanda a szobájába ment ahol kislányával alszik, felálltam, és Will szobája felé mentem. Lassan kinyitottam az ajtót, Will az ajtó felé fordult. Megkönnyebbülten mondta ki a nevem és elmosolyodott. Teljesen közel mentem az ágyhoz. Elmondta, hogy boldog, hogy lát, s hogy a bizonyos szarvas amiről már mesélt, engem jelenít meg, mely megtört és magányos, ha rá néz. Fogtam egy széket, leültem és hallgattam Will szavait. Kérdeznem sem kellett, beszélt a látomásáról. Mikor mindent elmondott, csak mereven figyeltem rá és bólintottam. Hirtelen mikor fel akart üldni, akadályozta benne, hogy leszíjaztam. Döbbenten kérdezte, hogy miért van leszíjazva, és ez valami beteges játék... - Nem, semmi köze beteges játékhoz. Sajnos nem volt más választásom. Nem tudom emlékszik-e, de saját magában kárt tett, a vére a földet áztatta, és engem képzelt oda, hogy holtan fekszem a földön. Jacket akarta aztán felhívni, hogy közölje vele, hogy megtette amit Jack szeretett volna. De kiesett a mobil, a kést pedig kivettem a kezéből. Mondtam el Willnek, majd felálltam. - Tehát azért szíjaztam le magát, mert önmagára veszélyes volt. Ha nem teszem meg, talán megismételte volna. Folytattam a válaszom. De Will elmondta nem emlékezik semmire, csak a szarvasos jelenetre az álmában. - Higyje el nem szórakozásból szíjaztam le. A másik dolog pedig Will, a kölcsönös bizalom. Nem mondom el senkinek amiket maga tett, ahogy azokat sem amiket valaha is mondott, vagy mond nekem, de akkor cserébe szeretem, ha én is bízhatok. De szerintem önben bízhatok, ugye Will? Elmondaná nekem biztosan, ha valaki ellenem próbálná fordítani önt, a
betegségét kihasználva. Vagy rosszul gondolom? Én inkább segíteni szeretnék önnek. Nyugodtan elhiheti nekem. Folytattam rezdületlen arcal. Any : Kiléptem a kis konyhából ami a rendelő ajtajával szembeni ajtóra nézett. .Neki döltem a falnak és elmosolyodtam miközben a betegre néztem. - Elnézést , hogy közbe szólok , de garantáltan megszünnek a rémálmai . A garantált szót sejtelmesen mondtam. Hannibal hirtelen rám emelte a tekintetét. - Kérem az utasításaim szerint adagolja a gyóygszert . Segíteni fog az e emlt adag. - Köszönöm DR Lecter . Az ajtóhoz mentem de vissza fordultam erre a mondatra. - Jövő héten találkozunk . Mondta orvosi hangnemben. Rá kacsintottam és kisétáltam. - Köszönöm ! További szép estét ! Majd lassan becsuktam magam mögött az ajtót. Haza érve készítettem egy
kávét és leültem a fotelba a hátizsákamból elő vettem a dossziét ki pakoltam a képeket és kát azonosságra bukantam. Ugyan az a módszer ahogy elkövettem.Rá csaptam az asztalra, - Az Istenit ! Kiálltottam hangosan. Amanda riadtan nézett rám a konyhából. - Bocsáss meg Amanda nem akartalak megojeszteni. Még jó, hogy Shane nem volt itt.huh megkönnyebbülés , megijesztettem volna. Ebben a pillanatban ért be Hannibal. Zaklatottan és hadarva vázoltam fel az ügyet. .- Az én módszeremmel gyilkol. Mondtam dühösen úgy éreztem le akarja másolni amit Én kiviteleztem. Hirtelen meg vontam a vállam. - De legalább lesz kit gyanúsítani . Mndtam lelkesen és mosolyogtam miután befejeztem a mondtaot.
Telefon csőrgés egy újabb ügy . Hannibal ragaszkoodott hozzá , hogy velem jöjjön. énytelen voltam bele törödni. - Az áldozat fejét vágták le , nincs felnyitva a hasa , semmien végtagja nem hiányzik. Az egyetlen amit levágtak az a nő feje. Lehunyom a szemem. - A nő haza ér megcsokolm jobb kezemmel megsimitom az arcát. Balkezemben a hátam mögött kést szorítok. Befogom a száját és elvágom a torkát. Aztán elengedem a fej hátra esik. Elviszem magamnak trófeának agyűjteményembe. Hannibal tekintete vészjosló volt. Megfogta a karom és arébb húzott. - Komolyan aggódom magáért Will ! Mondta aggódó hangon. Volt egy ilyen régi eset. Túlságosan bele éli magátm. Láttam az aktát mikor nyitva volt. Bizar dolgokat
csinál esténként ! Az előbb láttam a tekintetét de az nem maga volt Will ! - Miket csinálok ? Kérdeztem döbbenten. orvosi hangnemben folytatta,. - Ezt nem itt és nem ebben a percben beszéljük meg . - Nem Will ! Jöjjön ela rendelőbe megkell vizsgálnom. Ismét orvosi hangnem. - A helyszínelők végeztek így haza mehetel. Mondtam halkan. - Valami baj van Dr Lecter ? Kérdezte Jack. - Úgy gondolom ez a hirtelen kihagyás utáni debütálás sok volt neki egyszerre. Jack bólintott és beszállt a kocsijába. - Will foglaljon helyet. Leültem hannibal becsukta az ajtót. Egésznap hivatalos orvosi hangnem ben beszélt. Most sem váltott át baráti hangnemre. - Nagyon bizar dolgokat csinált az éjjel. - Éjjel ön kiásta a földből a régebbi
áldozat fejeit és a mostani áldozat fejét is felakaszgatta a fa ágaira. Mintha egy karácsonyfát díszítene azt mondta" Ez a kézjegyem! "Határozott hangon nézett rám. Ugyan ezt mondta az az akkori gyilkos is. Miután haza indult aznap eltüntettem mindent. Döbbenten néztem Hannibalra. - Ez ..ez abszurd DR Lectre ! Kirázotta hideg mikor vissza gondoltam az előző mondatokra. Kim: Miközben a beteggel beszélgettem, vagyis közöltem vele, hogy megszünnek a rémálmai, Will lépett ki a kis konyhából, a falnak dölt, elmosolyodott mikor a betegre nézett, és alátámasztotta a szavaimat, de a garantált szót sejtelmesen mondta. Hirtelen Willre emeltem tekintetem. - Kérem az utasításaim szerint adagolja a gyóygszert.
Segíteni fog az e emlt adag. Szólaltam meg orvosi hangnemben a beteg jelenlétében. - Köszönöm DR Lecter. - Jövő héten találkozunk. Mondtam Willnek orvosi hangnemben, miközben az ajtó felé ment, ezt a mondatot hallva vissza fordult és rám kacsintott és kisétált Megköszönte és elköszönt. - Igazán nincs mit, önnek is szép estét! Feleltem, majd lassan becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam, az ajtóhoz kísértem a beteget. - Dr. Lecter, akkor... akkor nem vagyok őrült? Kérdezte dadogva. Lassan fordultam felé. - Őrült? Ugyan dehogy. De ha maga ezt diktálja be a fejébe, akkor feleslegesen mondok én bármit is. Nyugodjon meg szépen, a szavamat adom, na de hogy még nyugodtabb legyen mint mentálisan
mint pedig fizikailag, adok magának gyógyszert. Még csak ki sem kell váltania. Feleltem orvosi hangon és a szekrényhez mentem, majd vissza az ajtóhoz. - Tessék parancsoljon. Ebből este vegyen be egyet. De nappal kerülje, mert nappal is órákra kifekteti, és noha nyugtató és altató hatása együttesen van a gyógyszernek, idézhet elő rémálmokat ugyanúgy. Éjszaka sem kizárt, de három négy nap után befogadja a szervezete, de ahogy mondtam, csak kizárólag este és csak egyet! Mondtam, az utolsó mondatot nyomatékosítva. - Köszönöm Dr. Lecter. Ha mégis valami panaszom lenne, bejelentkezhetek a titkárnőjénél időpontra? Kérdezte a beteg. - Nem, a titkárnőmnél nem, ugyanis nincs. Túl kapható volt a romantikára, így inkább magam
folytatom ezt a tevékenységet is. Szóval felhívhat, de nem lesz semmi probléma a szavamat adom. Feleltem, de már alig vártam, hogy már végre haza indulhassak. Amint elment kocsiba pattantam. Mikor haza értem épp Will hangjára nyitottam be. - Will. Mi a baj? Szólaltam meg halkan. Will zaklatottan és hadarva vázolta fel az ügyet. Dühös volt, hogy az adott gyilkos az ő módszerével gyilkol, másolja ahogy ő gyilkol. Pillantást vetettem rájuk, majd Willre, mikor hirtelen vállat vont és mondta, legalább lesz kit gyanusítani mondta lelkesen és miután elmosolyodott, befejezte a mondatot. Már szóra nyitottam a szám, de a telefon csőrgés belém folytotta. - Vegye csak fel Will, vegye fel nyugodtan. Mondtam, és fél füllel hallgattam miről van szó, majd
a telefonbeszélgetés végén Will közölte velem, hogy egy újabb ügy, most mennie kell. - Sajnálom Will, de egyedül nem mehet semmiképp. Szólaltam meg határozott hangon. - Tessék? De hisz jól vagyok Dr. Lecter. Felelte Will döbbenten. Lehunytam szemem egy pillanatra, majd felnyitottam, Willre tekintve. - Ragaszkodom hozzá, hogy magával menjek. Szólaltam meg tántoríthatatlanul, pár másodperc néma csend töltötte be a helyiséget, látszott Willen, hogy szíve szerint nemet mondana, de végül bele törődött, rábólintott. A gyilkosság felvázolása után Will lehunyta szemét, majd bele kezdett a gyilkosság lezajlásába és a végkifejletthez ért. Vészjósló tekintettel figyeltem, majd megfogtam a karját és arrébb húztam. Aggódó hangon
közöltem Willel, hogy komolyan aggódom érte. Majd így folytattam: - Volt egy ilyen eset, tulságosan is bele éli magát. Láttam az aktát mikor nyitva volt. Bizar dolgokat csinál esténként! Az előbb láttam a tekintetét de az nem maga volt Will! Will döbbenten kérdezett vissza, hogy miket csinál.. - Ezt nem itt és nem ebben a percben beszéljük meg. Folytattam orvosi hangnemben. - Nem Will! Jöjjön el a rendelőbe meg kell vizsgálnom folytattam ismét orvosi hangnem. A helyszínelők véheztek, Will halkan mondta, haza mehet. Jack jött felénk, és kérdezte: - Valami baj van Dr. Lecter? - Úgy gondolom ez a hirtelen kihagyás utáni debütálás sok volt neki egyszerre. Feleltem orvosi hangon, rezdületlen komoly arckifejezéssel. Jack bólintott és beszált a
kocsijába. Will készült beülni a saját kocsijába, ugyanis azzal jöttünk, de még a kulcs is kiesett a kezéből. Kezem a kézfejére tettem a második próbálkozásánál. - Nem, Will. Nem. Most nincs olyan állapotban. Adja ide szépen a kulcsot, én vezetek. Mondtam halkan, aggódó tekintettel. Will bólogatott és átadta a kulcsot. Egyenesen a rendelőbe mentünk. Kinyitottam a rendelő ajtaját, előre engedtem Willt. - Will foglaljon helyet. Mondtam, közben becsuktam az ajtót. Most egésznap hivatalos orvosi hangnemben beszéltem vele. Lassan Will elé lépkedtem, felemeltem fejét, a pupilláit ellenőriztem. - Nagyon bizar dolgokat csinált ma éjjel. Mondtam közben, majd elővettem kivételesen egy spirál füzetet mert a naplómat hazavittem.
Leültem, pont Willel szemben. Will merev tekintettel nézett rám, és hallgatott. Ahogy jegyzeteltem fel-fel néztem rá. - Éjjel Ön kiáta a földből a régebbi áldozatok fejeit és a mostani áldozat fejét is felakasztgatta a fa ágaira, mintha egy karácsonyfát díszítene. Azt mondta, ez a kézjegyem. Ugyan ezt mondta az az akkori gyilkos is. Miután haza indult aznap eltüntettem mindent. Mindezt hallva Will döbbent tekintettel nézett rám. Ő maga is abszurdnak tartotta. - Mint azt tudjuk, önnek van egy betegsége, melyet mások akár adottságnak mondanának rosszmájúan, nos ez olyan, hogy amit ön nem tenne, azt egy bizonyos gondolat irányítás megteszi, hogy pontosabban fejezzem ki magam, rávezeti. Folytattam orvosi tényálásaim feltárását. Will zavartan fogta a
homlokát, közben gondolkodott. - Mondja, emlékszik mikor múltkor közölte, hogy alvajáró? Tettem fel a kérdést mint orvos. Will bólintott. - Nos, ezt én nem mondanám szimpla alvajáró úgymond tünetnek. Inkább egy másik személyiség kel útjára önben. Ez okoz az ön agyhullámaiban és gondolkodásában zavarokat, időkieséseket. Én figyelem az állapotát, jegyzetelem is, a mostani egy egészen új úgymond jelenség, amit nem fontos megértenie, elég ha én magam értem, de viszont teljesmértékben rám kell hangolódnia, ugyanis az ön betegsége nem hogy csak fejtörést okozna más orvosoknak, de nem is tudnának megbírkózni, ellenben velem. Nos Will, amit az imént, vagyis az elején vázoltam fel önnek. Mondja rémlik önnek valami kicsi részlet
is? Vagy éppen emlékszik arra, hogy reggel úgy ébredt volna, hogy fáradt volt, vagy nyomasztó hangulatú? Vag Vagy mondjuk esetleg vidám volt és elégedett? Nyugodjon meg, engem csak a betegsége miatt érdekel, az ön érdekében, az orvosi titoktartás rám is vonatkozik. S mikor abbahagytam, kíváncsi tekintettel néztem Willre, várva a válaszát. Telefoncsőrgés.. - Elnézést, egy pillanat. Mondtam Willnek és felvettem a telefont. - Halló? DR. Lecter. Nem, most jelenleg nem tudok időpontot adni, nem tudom meddig, ugyanis SOS eseten dolgozom, de ahol múltkor volt hívja azt a számot, a kolléga tudja fogadni boztosan. Igazán nincs mit. Önnek is minden jót. Majd leraktam a telefont és Willre néztem. - Elnézést, egy régi betegem volt. Nos hol is tartottunk? Ja igen, épp a
kérdéseimre próbált válaszolni. Szólaltam meg, közben mellé raktam a telefonkagylót, hogy senki ne zavarjon. Any :Kezemen vágások,előttem pedig hannibal élettelen teste. Amanda sikítva szólította. - Nem apu már nem kel fel többet. halott ! és gonoszul felnevettem. .Döbbenten meredtem íz előttem álló Hannibalra. majd vissza a földre és elégedetten néztem az élettelenül fekvő testet, Halott ahogy Jack is akarta elkaptam a sorozatgyilkost. Gonoszul elmosolyodtam. Felhívom Jacket a mobilomért nyúltam ami kiesett a zsebemből miközben hannibal teste felette térdeltem. erső szorítás és kiesik a kezemből a telefon . Leblokkolok gyengéden kiveszi a kezemből a kést. A frtőtlenítő csípi a bőröm feljajdulok. Kinyitom a szemem .
- Hannibal ! Mondtam halkan. - Megbocsált ? Egyedül készítettem el a vacsorát. Mondta aggódó hangon majd halványan elmosolyodok majd elernyed minden végtagom . Apa ha most el kell menned Will nem ébred fel ugye ? Nem bánt engem és a kicsit igaz ? Komoran nézett hannibalra. majd sóhajtva hozzá füzte. - Ön magára veszélyes ugye apu ? Lekötözted ahogy a többi súlyos betegeidet is , hogy ne tudjanak kárt tenni magukban ? - Jó estét Dr Lecter ! nyitottam ki az ajtót. - Elnézést , hogy csak most tudtam idő pontot mondanm . - Úgy tünik a múlt hónapi beszélgetésünk óta megváltoztak a helyzetek. - Látja Willben az őrületet ? -köszönöm . egy hónap múlva találkozunk. A fejem az ajtó fele fordult vártam kilép be rajta.
-Hannibal ! Elmosolyodtam. - Olyan boldog vagyok , hogy látom. A szarvas akiről meséltem már .Elgonodolkostam egy percre. A szarvas magát jeleníti meg .Olyan megtört és magányos mikor rám néz. Láttam vérben feküdni megijedtem . De most , hogy látom magát nyugodt vagyok. .-Mi ? Miért vagyok leszíjazva ? Ez valami beteges játék ? Kérdeztem döbbenten , közölte velem mi történt de nem emlékeztem semmire csak a szarvas jelenlétére az álmomban. Kim: Will állapota rohamosan romlott, elérte már azt a szintet mikor önmagára nézve is veszélyessé vált. A gyógyszer kihagyás váltotta ki nála többekközt ezt az állapotot. Tudtam, hogy más orvos elmegyógyintézetbe vitette volna, de én semmiképp. A kezén vágások voltak, a vére áztatta a földet.
Mereven, szemrebbenés nélkül figyeltem a reakcióit. Azt képzelte, hogy az én véremet látja a földön, s azt, hogy engem lát holtan feküdni a földön. Arcom hirtelen komorrá vállt, lépteim természetesek voltak, nem lassúbbak, nem gyorsabbak a kelleténél. Will elé álltam, ő döbbenten nézett rám, majd vissza a földre, arcán elégedettség látszott. Merev tekintettel, szótlanul néztem rá, aztán a földre. A szavai hallatán ismét rá szegeztem tekintetem. - Amanda most menj a kislányodhoz. Szólaltam meg komoran, de Willről nem vettem le tekintetem. Még szerencse, hogy időben hallgatott rám és nem mindent hallott Will szavaiból. Will a mobiljáért nyúlt, de kiesett a zsebéből. Előszőr erős szorítással kaptam el a karját, ettől leblokkolt, majd kivettem kezéből a kést.
- Szóval így állunk. Jack a halálomat szeretné. Ravasz. Nagyon ravasz. Csak hogy én erre mindvégig számítottam. Sajnálom Jack, nem fog sikerülni. Gondoltam magamban, mialatt a fertőtlenítőért indultam. Visszaérve letérdeltem Will mellé. Eszméletlenül feküdt. Nem nézve a fertőtlenítő mennyiségét, erősen az egyik vágásra nyomtam erősebben. Tudtam, hogy erősen csípni fogja Will bőrét, de ez volt a szándékom. Így magáhoztért. Feljajdult, és kinyitotta a szemét. Halkan a nevemet mondta, közben folytattam a vágás okozta sebeit ellátni. Elláttam a sebeit. - Elnézést, de elkerülhetetlen volt. Aztán egy szót nem szóltam, ugyanis egyszerre aggódtam Willért és gondoltam arra amit láttam és Will szavai. Egy tűt vettem elő. - Elnézést a szótlanságomért
Will, de elgondolkodtam az állapotán. Most ezt az injekciót beadom. Kicsit aludni is fog tőle. Mondtam, közben befecskenzetem a szérumot. Alig telt bele pár perc, elaludt. Az ágyba fektettem és leszíjaztam jó erősen. Kiléptem a szobából, becsuktam magam mögött az ajtót. Amanda már a kanapén ülve várt. - Most el kell mennem. Szólaltam meg halkan. Amanda rögtön kérdezgetni kezdett komor tekintettel, majd sóhajtott és folytatta. - Csss... Figyelj rám. Nem esik bántódásotok. Erősen lekötöztem. Nem tud így ártani magának. Ön magára veszélyes, de fő a biztonság. Feleltem, holott tudtam jól, hogy ez nem teljesen igaz, hisz másokra is veszélyes. - Sietek haza. Ja és Amanda! Ugyan alszik Will, és erősen leszíjaztam, de ne menj be semmiképp a szobába, amíg haza
nem érek. Rendben? Szóltam vissza az ajtóból. Amanda hevesen bólogatott. Elindultam, a pszichiateremhez mentem időpontra. Pontosan érkeztem mint mindig. Kopogtam. Kinyitotta az ajtót és köszönt. - Jó estét. Viszonoztam a köszönést, ő mutatott a kezével a rendelőjébe. Lassan bementem, becsukta az ajtót, leült és mutatott a vele szemben lévő fotelre. - Elnézést, hogy csak most tudtam idő pontot mondani. Mondta közben. Leültem. - Semmi baj. Feleltem, majd vártam a kérdéseit. - Úgy tünik a múlt hónapi beszélgetésünk óta megváltoztak a helyzetek. Kezdett bele a beszélgetésünkbe. - Nos ez attól függ mire gondol. Feleltem határozottan. - Látja Willben az őrületet? Tette fel a kérdést, melyen kicsit elgondolkodtam, noha tudtam a
választ, de azt is, hogy mivel járhat. Hiába kölcsönös bizalom a pszichiateremmel, amit ugyan én magam is elköveteltem mindig is a betegeimtől, de nyílt választ nem adtam mégsem a kérdésre. - Őrültet? Nos, volt olyan, hogy megsebesítette önmagát, és kérem had mondjam végig. Személyiség zavara van, ami még nem mondható örültségnek. Will állapota tulajdonképpen gyógyszerkihagyás miatt romlott. Egy hónapig nem vette be őket, de kézben tudom tartani a helyzetet. Feleltem, persze igazából már úgy láttam Will állapotát, hogy igenis annak a határát súrolja. - Köszönöm. Egy hónap múlva találkozunk. Felelte, közben felállt. - Én köszönöm. További szép estét. Mondtam, majd haza igyekeztem. Amanda még mindig a kanapén ült, Will szobájának
ajtaját figyelve. - Alszik még? Szólaltam meg, ekkor ijedten felém fordult. - Apa! A frászt hozod rám. Szólalt meg a mellkasához kapva. - Ne haragudj, nem akartam. Azt hittem hallottad és láttad, hogy bejöttem. Feleltem, majd beljebb mentem. - El.. el voltam gondolkodva. Még nem hallottam Will hangját. Apa! Mi történt Willel? Ugye nem őrült? Mondta aggódva s egyben félve. Az ajtóra néztem, majd Amandára aki türelmetlenül várta a választ. Megfogtam a kezét és a kanapéhoz vettem. - Gyere lányom. Beszélgessünk. Mondtam közben, és leültünk. - Látom rajtad az aggodalmat, de a félelmet is. Okos nő vagy, tudod magad is a választ, hogy mit jelent, ha valaki önmagának árt, tehát veszélyes önmagára. Mivel mindezt rémisztő végig nézned, nyugodtan haza repülhettek egy kis időre anyádhoz.
Nem sértesz meg vele. Mégha nem is a vérszerinti lányom vagy, de ugyanúgy féltem az állapotod mintha az lennél, és Shenáét is. Megértelek téged. Amanda könnyes szemekkel nézett rám és bólogatott. - De mi lesz, ha téged is bántani akar majd? Kérdezte aggódva. - Engem nem kell féltened Amanda. Ura vagyok a helyzetnek. Feleltem határozottan. - Nem akarlak itt hagyni apa. Nem akarok elmenni. Mondta halkan. - Figyelj rám lányom. Sikerült kirmelnem téged abból az állapotból, nem akarom, hogy vissza csússz. Főleg azt nem, hogy a kislányod stresszes legyen. Hiányozni fogsz nekem, de ahogy figyellek ez a leg kézenfelvőbb megoldás. Feleltem mint apa és mint orvos. Amanda hallgatott rám, bár nehéz szívvel. - De kérlek ne beszélj anyádnak semmiről és
másnak sem. - Nem fogok senkinek sem mondani semmit ígérem apa. Mondta könnyes szemmel. - Rendben. Köszönöm. Most menj és pihenj. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok. Feleltem egy halvány mosollyal. Mikor Amanda a szobájába ment ahol kislányával alszik, felálltam, és Will szobája felé mentem. Lassan kinyitottam az ajtót, Will az ajtó felé fordult. Megkönnyebbülten mondta ki a nevem és elmosolyodott. Teljesen közel mentem az ágyhoz. Elmondta, hogy boldog, hogy lát, s hogy a bizonyos szarvas amiről már mesélt, engem jelenít meg, mely megtört és magányos, ha rá néz. Fogtam egy széket, leültem és hallgattam Will szavait. Kérdeznem sem kellett, beszélt a látomásáról. Mikor mindent elmondott, csak mereven figyeltem rá és bólintottam. Hirtelen mikor fel
akart üldni, akadályozta benne, hogy leszíjaztam. Döbbenten kérdezte, hogy miért van leszíjazva, és ez valami beteges játék... - Nem, semmi köze beteges játékhoz. Sajnos nem volt más választásom. Nem tudom emlékszik-e, de saját magában kárt tett, a vére a földet áztatta, és engem képzelt oda, hogy holtan fekszem a földön. Jacket akarta aztán felhívni, hogy közölje vele, hogy megtette amit Jack szeretett volna. De kiesett a mobil, a kést pedig kivettem a kezéből. Mondtam el Willnek, majd felálltam. - Tehát azért szíjaztam le magát, mert önmagára veszélyes volt. Ha nem teszem meg, talán megismételte volna. Folytattam a válaszom. De Will elmondta nem emlékezik semmire, csak a szarvasos jelenetre az álmában. - Higyje el nem szórakozásból szíjaztam le. A
másik dolog pedig Will, a kölcsönös bizalom. Nem mondom el senkinek amiket maga tett, ahogy azokat sem amiket valaha is mondott, vagy mond nekem, de akkor cserébe szeretem, ha én is bízhatok. De szerintem önben bízhatok, ugye Will? Elmondaná nekem biztosan, ha valaki ellenem próbálná fordítani önt, a betegségét kihasználva. Vagy rosszul gondolom? Én inkább segíteni szeretnék önnek. Nyugodtan elhiheti nekem. Folytattam rezdületlen arcal.
Any: - Hannibal kérem ne küldje haza Amandát. Hallottam amint felvetette ezt a lehetőséget neki. Kérem ! Mondtam halkan miközben folytak a könnyeim. - A szarvas jól van ugye ? Kérdeztem aggódva. - Bízhat bennem .Mondtam határozottan. van egy emlék képem . Egy férfi mondta nekem ,hogy Ön volt az orvosa .Azt mondta Ön csak egy bábúnak használ és élvezi , hogy kedve szerint alakítsa a színdarabot. Mondott még valamit de arra már nem emlékszem. A munkahelyemre mentem Jack mondott valamit de már nem emlékszem mit. Olyan zavaros az egész idegesít , hogy nem emlékszem , hogy Jack mit mondott.Hiába koncentrálok mit mondhatod nem sikerül. - Nagyon fáj a fejem Dr Lecter !Hányingerem is van és alig bírom elfordítania fejem annyira fáj. Másnap bementem a munkahelyre,.Az ajtó nyitva bekopogtam. Alana hangja , - Hol van Jack ? Kérdeztem meglepetten - Azt mondta el kell mennie. Engem is meglepett. Mondta ledöbbenve. Felkelt a székből az ajtóhoz ment elfordította a kulcsot- Megfordultam az ajtónak döntöttem és megcsókoltam. Vissza csókolt. - Ezt nem lehetett volna. Mondtam suttogva, - van valami ügy ? Kérdeztem terelve a szót. - Egy kis fiú. Mondta megtörten.
Zavartan körbe néztem , remegni kezdtem , le akartam ülni de már a széket is homályosan láttam és mellé estem. Semmit nem értettem amit Amanda mond ! Mintha megsüketültem volna. utoljára annyit láttam Alana telefont emel fel. Mikor magamhoz tértem kórházba ébredtem Hannibalt láttam aki berohant hozzám. Alana az ajtóhoz ment becsukta láttam váltottak pár szót. Megakartam szólalni de nem bírtam. Rájöttem megnémultam. Kezem ökölbe szorítottam és ütni kezdtem a paplant teljes erőmből megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Tudtam az a fiú a legjobb barátom és egyben osztálytársam fia volt akivel nem rég találkoztam volna velük mert vacsorára hívott meg Andrew .. Elakartam mondani de nem tudtam. . Kim: Nem sejtettem, hogy Will hallotta lányommal folytatott beszélget. Meglepett ahogy arra kért halkan, hogy ne küldjem haza Amandát, közben könnyei folytak. Majd aggódva kérdezett a szarvas felöl, avagy felőlem. Mélyet sóhajtottam. - Nézze Will! Amanda nagyon gyenge lelkű, főleg ha nagyon megkedvel valakit. De ugyanakkor neki is én voltam az orvosa, az mellett, hogy az apja vagyok. Hamar pánikba esik, ha olyat lát ami számára ijesztő. A biológiai szülei álltal kapta ezt a betegséget még annak idelyén. Rémisztgették. Persze ez csak egy a betgeségei közül melyekben szenvedett. Sikeresen kikezeltem mindenből. Lehet a külsőm nem ezt mutatja, de higgye el, számomra volt a leg kellemetlenebb ezt a lehetőséget felvetnem. Orvosként is oda kell figyelnem rá. Bár csak maradhatnának. De, ha holnap mennének is, a lehető leghamarabb vissza is jönnek amint telefonálok. Feleltem határozottan, majd néma csend egy pillanatra. - Szarvas? Ön szerint én jelenek meg szarvas képében önnek? Kérdeztem, holott nagyon is tisztában voltam vele. - Visszatérve a lányomra, de aztán kérem a válaszoljon a kérdésemre. Szóval mikor Jack engem minden ok nélkül elmegyógyintézetbe vitt, rá másnap egészen közel kert Amandához. Nem Amandától tudom, és nem is mint apa akinek a lányát megközelíti egy férfi. Nem erről van szó, hanem talán táplál ön iránt érzelmet. Ugyan pontosan nem tudom, nem beszél velem ilyenekről, csak látom rajta. Tehát jobb, ha hazamennek, az érzelmei miatt még érzékenyebb lehet, így sajnos ez is egy ok ami miatt haza kell küldenem. Persze erről nem beszéltem neki. De mitagadás hiányozni fognak mindketten. Nem szeretném, hogy sokáig távol legyenek. Tértem vissza egy témára Amandával kapcsolatban. - Most pedig Ön következik Will. Kérem válaszoljon az iménti kérdésemre. Csendben hallgattam Will szavait. Különösképp arra figyeltem fel mikor azt említette, hogy egy férfi mondta neki, hogy én voltam az orvosa, és amit aztán mondott neki a férfi. Próbált Jackel kapcsolatban is emlékezni, de hiába próbálkozott. - Értem és köszönöm. Na és az férfi, emlékszik rá hogy nézett ki? Elmondása alapján tudnék egy fantom rajzot összehozni. Nagyon fontos Will, ugyanis épp az ilyen kívülállók mint mondjuk az a férfi, vagy Jack és bárki össze kavarhatja magát, ami teljes leépüléshez vezet, és ekkor már nem tudom megakadályozni, hogy elmegyógyintézetbe kerüljön. Szólaltam meg, Will lelkére beszélni, igen, pontosan leginkább saját érdekemben, de Will érdekében is. Az imént elhangzott szavaim előtt mikor Will próbált vissza emlékezni mit mondott neki Jack, elmondta hogy zavaros az egész idegesíti, hogy nem emlékezik, hogy Jack mit mondott neki. Majd arra panaszkodott, hogy nagyon fáj a feje, hányingere van és alig bírja elfordítani a fejét annyira fáj.
- Jól van Will. Ne terhelje magát. Majd azért, ha eszébejut valami, szóljon nekem. Most mindezekre amit elmondott adok gyógyszert. Mondtam halkan, majd gyógyszereket és vizet hoztam. Leraktam őket és megszabadítottam a szíjaktól. - Lehet nem helyesen cselekszem, ugyanis veszélyes volt önmagára is, de megszoktam már, hogy nem alszom. Mondtam közben, majd erős fájdalomcsillapítót, nyugtatót és hányingerre való gyógyszert is adtam Willnek. - Nagyon helyes. Így fog tudni aludni. A fájdalma is gyorsabban fog enyhülni, a hányingerről nem is beszélve. Mondtam halkan, és vártam amíg Will elalszik. Egy másik helyiségbe mentem, jó hangszigetelt. Rögtön kiagyaltam egy tervet. Elővettem a mobilom, Jacket hívtam. - Üdvözlöm Jack! Dr. Hannibal Lecter vagyok. Ne haragudjon, ha kiugrasztottam az ágyból. Szólaltam meg. - Dr. Lecter! Felelte döbbenten. - Áá nem probléma. Nem aludtam már. Fűzte hozzá. - Elnézést, hogy ilyennel zavarom, de nem gondolja, hogy ideje lenne elásnunk a csatabárdot? Mondjuk eljöhetne hozzám pár szót váltani, úgy a délutáni órákban. Mondtam teljesen hihető hangon. - Nem is tudom. Nem tudom rá érnék-e. Felelte. - Miért érzem azt, hogy fél tőlem? Hisz félreértésekbe bárki eshet. Mondtam rögtönözve. Jack egy pillanatra elgondolkodott. - Rendben Dr. Lecter. Délután öt óra megfelel önnek? - Tökéletesen Jack. Minden jót! Feleltem, majd kinyomtam a telefont. Will reggelig aludt, reggel épp csak egy kávét ivott, majd el is tűnt. Sejtettem, hogy a munkahelyére ment. Rá körülbelül egy órára megcsörrent a telefonom. A kórházból hívtak. Will rosszul lett. Rögtön indultam is. - Hol van Will Graham! Kérdeztem emelt hangon aggódva az információs pultnál. - Á Dr. Lecter! Én hívtam önt. Jöjjön velem. Felelte egy idősebb nővér és oda vezetett. Berohantam Willhez. Alana az ajtót ment becsukni. - Mi történt Alana? Kérdeztem halkan, aggódva. Alana lehunyta a szemét. - Épp.. épp egy ügyet vázoltam fel Willnek. Egy kisfiú halála. Hiába szóltam aztán hozzá, mintha nem is hallotta volna, aztán rosszul lett. Felelte zavartan. - Miért nem hívott fel engem is? Persze nyilvánvaló, hogy én is a kórházba küldtem volna, de velem is tudatnia kellett volna. Mondtam halkan, persze nem sértésnek szánva. - Ne haragudjon. Igaza van. Felelte Alana. - Jól van. Most már itt vagyok, a kórház értesített. Na és ki az a kisfiú? - Nem tudjuk, de talán Will igen, ezért lehetett rögtön rosszul. Felelte Alana suttogva, és mindketten arra figyeltünk oda, hogy Will erőteljesen ütötte ököllel a paplant, és megállíthatatlanul folytak a könnyei. Gyorsan oda rohantam, majd hátrafordultam. - Alana, ha kérhetem kettesben hagyna minket pár percre? Szólaltam meg halkan, a nő bólintott és kiment. Leültem az ágy melletti székre. - Will, Will figyeljen rám. Mondtam, közben megfogtam a kezét. - Gondolom tudja ki volt az a kisfiú. Alana mesélt róla az imént, hogy mi történt. Mindenképp sajnálom. Mondtam lehunyt szemmel. - Ha pedig ismerte főleg. Fűztem hozzá. Láttam, hogy valamit mondani szeretne. - Hatalmas sokkhatás érte, sajnálom, hogy ki kell mondanom, de megnémult. Bár vissza fog térni a hangja, de nem lehet kiszámítani mikor. Nem fogom magára hagyni, de mikor el kell
mennem akkor is lesz itt valaki arra az időre. Mondtam, közben Will egy tollra és füzetre mutatott. Oldalra néztem, vajd Willre, és ujjammal a tollra és füzetre mutattam. - Ezt kéri? Will hevesen bólogatott. Leírta nekem miért viselte meg ennyire, honnan is ismerte a kisfiút, majd könnyben ázott mindkét szeme. Miközben olvadtam Willre néztem. - Te jó ég! Szólaltam meg. Aztán vizsgálat következett, ki kellett jönnöm nekem is, de délután négyig ott voltam, Will aludt. Délutan ötre a rendelőmbe mentem. Kopogás. Kinyitottam, Jack jött. - Jó napot Jack. Fáradjon be. Mondtam cseppet sem a legvidámabban. Majd hellyel kínáltam. - Igazából vidámabb témákról szerettem volna beszélni önnel, de mint tudja Will kórházban van. Szólaltam meg. - Igen, igen tudom Dr. Lecter. Épp helyszíneltünk mikor megtudtam. Felelte sóhajtva. - Tudom, az áldozat egy kisfiú volt. Alana elmondta a kórházban. Feleltem, közben ahogy Jack kérte teát szolgáltam neki, és én is azt ittam. - Ki lehet képes ilyet tenni? Talán az apja? Vagy esetleg olyan aki előszeretettel gyilkol gyerekeket? Kérdeztem, majd ittam a teámból. - Fogalmam sincs. Még nem tudunk semmit. De nem zárhatjuk ki az apját sem. Vagy a sorozatgyilkos tényt. Felelte. - Sorozatgyilkos? Tehát ön arra gondol, hogy sorozatgyilkos állhat a háttérben? Folytattam a kiváncsiskodást. - Jelenleg konkrétra nem tudok gondolni. Nagyon nyomunk sincs. Felelte fáradtan. - Bárki tette nagyon alapos lehet. Mondtam magam elé nézve. Jack sóhajtva bólogatott. - Na és Will? Hogy van Will? Kérdezte Jack. Leraktam a teáscsészét. - Erős sokkhatás érte mikor megtudta milyen ügyön dolgoznak, rosszul lett. De ezt gondolom tudja ön is. Az erős sokk hatására elment a hangja teljesen. Ugyan nem teljes némaság, de nem tudhatja senki előre, hogy mikor tér vissza a hangja. Az pedig, hogy mikor lesz jobban, nos előre ezt sem lehet tudni. Feleltem orvosi hangnemben. - Te jó ég. Felelte Jack és kezét az arca elé tette. - Ha jobban is lenne Will majd, kérem ne terheljék túl. Nem tesz jót neki. Ezt mint orvosa javaslom. Fűztem hozzá. Jack válaszul bólogatott. - Dr... Dr.. Lecter! Szeretném... áá mindegy hagyjuk nem lényeges. Szólalt meg, aztán el is vetette a gondolatot, hisz igazából mindig is én voltam az elsőszámú akire gyanakodott, sőt tudtam jól, hogy akár holtan is szívesebben látna, azokból a jelenetrészletekből látva mikor Will önmagának ártott, de engem képzeld oda holtan és az én véremet, aztán kimondta a mondatot ami bőven elég volt számomra, ,,Ahogy Jack akarta". - Mondja csak nyugodtan ki amit szeretne Jack. Szólaltam meg, hátradölve a fotelben. - Még mindig tart a helyszínelés. Ha megkérhetem, segítene nekünk? Kérdezte nehezen kibökve. - Szóval a segítségemet kéri. Jack határozottan bólintott. Will miatt megtettem a helyszínre mentünk. A kisfiú holt teste a földön hevert. Körülötte vértócsa. Megálltam a fiú fölött, rezdületlen arcal néztem hosszasan. Jack mellém jött. - Minden rendben? Kérdezte. Rá néztem és bólintottam. - Ellenőrizték, hogy hiányzik-e valamilyen szerv a fiúból? Mintát vettek a véréből? Kérdeztem.
- Persze. Utóbbi megtörtént. Ami a szerveit illeti, azt boncolásnál fogják kideríteni. Felelte, közben a holt testet nézte. - Nézze csak Jack azt a vágást a fiú hasán. A belek jó része tisztán látszik. Talán szervkereskedő is lehetett, de persze félrevezetés is lehet ez az amatőr boncolás. A véreredményt tudják már? Mondtam, közben Jack felé fordultam. - Egy pillanat rákérdezek tudnak-e valamit a laborban. Mondta, majd elővette a mobilját. Bólintottam. Egy perc sem tellett bele, vissza sietett Jack. - Erős gyógyszeranyagot találtak a fiú vérében, ami feltehetően a belsőszereket szinte majdcsak felfalta. Közölte velem Jack. - Na és mi ez a boncolás féleség vagy minek mondjam...? Kérdeztem a holt test felé biccentve a fejem. - Azt nem tudjuk még. Felelte halkan Jack. - Végeztünk a helyszineléssel. Szólalt meg egyik helyszinelő. Még azeste felboncolták a kisfiút. Nem hiányzott egy szerve sem, viszont valóban szinte már felfalta az az anyag. Rögtön utána elmentem Willhez. Leültem mellé, egy fotelszerűségre, gondolkodtam, majd kezem Will kezére tettem, én is elszunnyadtam picit Will mellett a fotelben. Egyszer csak körülbelül rá másfélórára felébredt, fejét oldalra fordította felém, kezemet a kezén érezte, lazán megmozdította ujjait, ekkor én is felébredtem. - Will! Azt hittem még alszik. Úgy látszik én is elaludtam picit. Mondtam, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpát. - Jack a segítségem kérte abban... abban az ügyben. Nem merek addig részletesen beszélni önnek a tényekről, ameddig nem lesz jobban. Feleltem, majd a füzetért és a tollért nyúltam. - Egyetlen egy kérdésemre válaszoljon csupán Will. Tud róla, hogy a kisfiúnak lett volna bármilyen betegsége és ha igen, akkor mivel kezelték, szedett-e valamilyen gyógyszert? Kérdeztem kíméletesen, közben nyújtottam a füzetet. - Sajnálom Will. Mondtam miközben Will írt. Any : Fogalmam sem volt , hogy nézhetett ki a tettes így csak leírtam ami még ennek az egyénnek a számlájára írható. A kezem megremegett és kiett a kezemből. Hannibal vissza adta. Megölte a két imádni való kutyáimat . A többi kutya össze bújva nézték a társukat, Szememből könnyek folytak. Oda nyújtottam a papírt. Behunytam a szemem megfogtam Hannibal kezét. Mikor felkeltem Hannibal levessel tért vissza. Fáradtnak tűnt. Másnap reggel szomorúan felmeltem fel a fejem. Egy pillanatra Hannibal szemébe néztem. Majd jobbnak láttam ha becsukom a szemem. Mindkét kezem gipszben. -Elnézést kérek. Én voltam aki rá talált . A délelőtti beosztottak voltak figyelmetlenek. Én láttam el az urat. és rendőri őrizetet kértem. Most mennem kell elnézést a kellemetlenségért. Kedvesen a nővérre mosolyogtam. Nem bírtam abba hagyni a síráat belül szét vetett a düh a tehetetlenség- Le sem kellett írnom Hannibal már tudta . célpont lettem. Alana kopogott halkan. Kezét a szája elé kapta és térdre esett. Jak jelet meg a háta mögött aki egy lépést hátrálni kezet a látványtól..
Kim: Will reakcióját figyeltem. Ahogy írt, keze megremegett, a toll a földre esett. Le néztem, majd felvettem és vissza adtam Willnek. - Tessék Will, a toll. Igazából gondoltam rá, hogy nem tudja hogy nézhetett ki a tettes, de most jelenleg ez másodlagos. Most a lényeg az, hogy más esetről tud-e ami esetleg még a számlájára írható. Mondtam halkan, és határozottan Willnek. Ekkor Will át nyújtotta nekem a papírt, közben a szeméből könnyek folytak, majd behunyta a szemét, megfogta a kezem. Amit a papírra írt, kétségtelenül arra adtak jelt, hogy a következő célpont Will. A kutyái megölése egy úgymond üzenet a számára. Döbbenten emeltem Willre a lapról a tekintetem. Mikor Will elaludt haza mentem. Egész éjjel nem aludtam, tudtam, hogy Will veszélyben van, ahogy azt is, hogy nekem kellene megakadályoznom, hogy ez valóra váljon. - Te Willt akarod? Akkor én téged. Úgy is a nyomodra bukkanok. Mondtam magamban, halványan elmosolyodva. Délelőtt elkezdtem levest főzni, kizárólag csakis Willnek. Tudtam semmiképp nem enné a kórházi kosztot, mindig fintorral beszélt róla, az én főztömmel ellentétben. Mikor felkelt, a levessel tértem vissza. Bár a fáradtság jól látszott rajtam, de nem érdekelt. Nem hagynám magára Willt. Sokban hasonlítunk. - Jó napot Will. Jöttem volna előbb, de értesítettek, hogy alszik még. Nézze csak mit hoztam magának. Elárulom, a kedvence, és nem a rémes kórházi ebéd amelyről mindig fintorral beszél, hanem én magam főztem. Mondtam kedvesen, el is mosolyodtam mikor előkészítettem. Will is halványan elmosolyodott és bólintott. - Nagyon szívesen. Nem volt fáradtság számomra. De látom még kissé gyengécske. Remeg a keze. Várjon segítek. Szólaltam meg kedvesen, hogy oltsam a Willben lévő erős feszültséget. Én magam etettem meg. - Ettől erőre fog kapni, nekem elhiheti. Tudom mire gondol. Tudom mi jár a fejében, és tudom mitől tart. Nem fog neki sikerülni. Mondtam halkan, Will rám nézett. - Előbb a nyomára bukkan az FBI mire ezt meg tudná tenni. Mondtam határozottnak tűnő hangon. Egésznap Willnél voltam, majd este haza mentem, de nem aludtam semmit. Másnap reggel már Willnél voltam. Szomorúan felemelte a fejét, egy pillanatra a szemembe nézett, majd becsukta. Kezei gipszben voltak. Egy nővér is ott tartózkodott. Mikor a nővér elment, Will sírni kezdett, nem bírta abba hagyni. Leültem mellé, kezeim össze kulcsoltam magam előtt. - Tudom Will. Már akkor tudtam mikor a lapra leírta nekem, hogy mi írható még a gyilkos számlájára. De ahogy azt mondtam is, nem fog neki sikerülni. Ekkor Alana kopogott az ajtón halkan, kezét a szája elé kapta és térdre esett. A hátamögött Jack jelent meg, aki egy lépést hátrálni kezdett a látványtól. Az ajtóhoz indultam, és felsegítettem Alanat. - Rendbe fog jönni Will. Menjen csak nyugodtan oda hozzá. Mondtam halkan, majd Jackre néztem. - Jack! Válthatnánk pár szót kérem? Meglehetősen fontos. Mondtam miközben rá emeltem tekintetem. Jack bólintott. Kimentünk a folyosóra. - Próbáltam Willtől kérdezni, hogy esetleg tudja-e, hogy nézhetett ki a gyilkos, de nem tudta, csupán azt, hogy mi írható a számlájára. Kezdtem bele, és átnyújtottam a papírt Jacknek. Miután elolvasta rám nézett döbbenten. - Mi ez Dr. Lecter? Valami tréfa? Az az eszelős gyilkos egy gyereket ölt meg. Akkor most mi köze Will kutyáihoz? Szólalt meg hitetlenkedve.
- Ó igen, ebben teljesmértékben igaza van. De az a gyerek Will egykori osztálytársának és egyben barátjának a kisfia. Kicsit olvassa el újra amit a lapra írt Will, kérem. Feleltem határozottan. - Na jó doktor úr. Mit akar ezzel az egésszel mondani? - A kisfiú, és Will két kutyája... Elég furcsa nem gondolja? De, hogy egyszerűbben fejezzem ki magam, a következő célpont Will, és erre őmaga is teljesen magától rájött. Feleltem határozottan. Jack elgondolkodva nézett rám, majd telefonálgatni kezdett. - Nem megy be Willhez? Kérdeztem az ajtó felé mutatva. - Ja de igen. Igen. Mondta teljesen összezavarodva Jack. Én megálltam a folyosón, a nagyüvegen keresztül néztem őket. Gőzerővel nyomozott az FBI a gyilkos keresésében, én pedig velük. Még aznap riasztották őket és a rendőrséget egy gyilkossági helyszínre. Egy fiatal nő volt az áldozat, szöges drótra felfeszítve. - Nos Jack, ahogy látom nem áll le aki a kisfiút és Will kutyáit megölte. Mondtam határozottan, majd ránéztem. - Na és honnan veszi Dr. Lecter, hogy ugyanaz tette? - Csak nézze a hasonlóságokat. A szélhámos gyilkosok mindig hagynak maguk után kézjegyet. Még mindig nem látja? Rendben segítek. A fiú hasán a vágás éppoly béna volt, mint a lány szögesdrótra feszítése. Magyaráztam el. - Na és maga miből tudja megkülönböztetni doktor úr? Kérdezte miközben rám nézett. - Miért Jack maga még nem olvasott könyveket? Feleltem teljesen természetes hangon. - De igen, csak sajnos a gyilkosság módjairól nem. Felelte. - Kár. Pedig fontos, mert úgy könnyebben össze lehet hasonlítani a szálakat. Én azt mondom, hogy sürgősen meg kell találni, míg el nem ér Willhez. Feleltem határozottan. Jack igazat adott nekem. Kiderült, hogy ezt is ugyanaz a gyilkos tette. Any : Már vártam , hogy Hannibal ide érjen. Idegesen néztem a szemközti falat Abigalt láttam akit Én öltem meg. Éreztem a kezemen a forró vért folyni . Az ágyam csupa vér. - Abigal ! Mondtam suttogva. Kezét felém nyújtotta és Én is felé. Hannibal hangja hallatán eltűnt Abigal. Én pedig szomorúan néztem ismét a falat. Mikor Alana elmondta , hogy ki mondtam azt a nevet akit megöltem. Hannibal tenyerét éreztem a homlokomon. Szomorúan annyit mondott hallucináltam. Tekintem rá emeltem. - Akit megtaláltak semmi köze ahhoz akit Én mondtam. A legjobb haverom felesége és a kisfiú anyja volt az áldozat . Egy faházban van elrejtve egy rossz padlózat alatt. A mostani áldozat csak figyelem elterelés volt semmi több. Mondja el , hogy találtak rá a holttestre. Mondtam komoran. Figyelmesen hallgattam az esetet.Majd elmosolyodtam. - Ez a gyilkos a hallottak alapján egy unatkozó amatőr. Mondtam szórakozottan és megráztam a fejem. - Lesz egy újabb áldozata ami gyatrább lesz mint a mostani . Mondtam nevetve. - Alana magunkra hagyna pár percet ? Kérdeztem kedvesen . Alana bólintott és elhagyta a helységet. Megérintettem Hannibal kezét. - Hannibal legyen óvatos. A tegnapi eset . Kezdenek magára gyanakodni . Hallottam amint Jack mondta az egyik kollégájának. Úgy gondolják túl sokat tud a gyilkolási módokról. Én tudom játszva hárítja ezt a feltevést. De Jack makacs mint az öszvér. Mondtam aggódva . Elnevettem magam ismét. -Bevallom pár órával ezelőtt lejátszódott egy jelenet , hogy közösen eltávolítsuk mint akadályt. Halványan elmosolyodtam.
- A lényeg legyen óvatos Jackel és ennek most semmi köze a lázhoz vagy a hallucinációhoz. Megsimítottam a kézfejét. - Mindent köszönök Hannibal maga nélkül már begyógyszerezve feküdnék az ágyon és magamról sem tudnák Baltimorban . Hálásan néztem rá és mosolyogtam. Kim: Kissé késve érkeztem Willhez. Alana állt az ajtóban karbafont kézzel, szemeit lesütve. - Hello Alana! Miújság Willel? Ébren van? Szólaltam meg váratlanul. Alana meghökkent. - Elnézést, nem akartalak megijeszteni. Mondtam halkan. Alana bólintott. - Will kimondta azt a nevet akit megölt. Mondta Alana halkan, tekintetét rám emelve. Rezdületlen arccal néztem rá, majd Willre, és elindultam Will felé. Az ágyához érve tenyerem a homlokára tettem, Alana a fal mellett állva figyelte. - Hallucinált. Mondtam szomorúan. Ekkor Will rám emelte tekintetét. Elmondta, hogy akit megteláltunk semmi köze ahhoz akit ő mondott, valamint, hogy ki volt az áldozat. Rögtön rá szegeztem a tekintetem, majd fogtam egy széket és leültem Will mellé. Merev tekintettel néztem rá ahogy folytatta, nem vágtam a szavába. Elgondolkodtam miközben mondta, hogy egy faházban van elrejtve, egy rossz padlózat alatt, és, hogy a mostani áldozat csak figyelem elterelés volt semmi több. Félre tekintve gondolkodtam Will szavain. - Mondja el, hogy találtak rá a holttestre. Mondta komoran. Ekkor tekintetem ismét Willre szegeztem. - Elmondtam Jacknek amit öntől hallottam, ön pedig attól a fekete kapucnis alaktól. Bár az elején azt gondolta, hogy talán álmodta, vagy hallucinált, de közöltem vele, hogy én vagyok az orvosa, meg tudom különböztetni mikor van rémálma, mikor hallucinál és mikor valós valami. Ajánlottam Jacknek, hogy nézzenek utána a fiú vérszerinti anyja hollétének, kilétének, de mire kapott Jack egy fényképes kinyomtatott eredményt a keresésről, telefonon hívták. Egy nőt szögesdrótra feszítettek ki. Ugyan nekem nem mutatta Jack a képet, de meghökkent mikor meglátta. De azt mondta az érintett nő holt teste. Akkor ezekszerint csak hasonlíthatott az áldozat a fiú vérszerinti anyjára? De miért tehette, vagy ki lehet? Mondtal el szóról szóra az esetet, Will figyelmesen hallgatta, majd elmosolyodott. A végén pedig kérdésekkel zártam a mondandóm. Will szórakozottan mondta, és megrázta fejét: - Ez a gyilkos a hallottak alapján egy unatkozó amatőr. Ismét figyelmesen hallgattam Will szavait és merev tekintettel néztem. Aztán nevtve közölte Will, hogy lesz egy újabb áldozat ami gyátrább lesz mint a mostani. - Unatkozó amatőr... ismételtem Will szavát. - Maga nélkül nem halad sehová az FBI. Fűztem hozzá, Will szemébe nézve. Ekkor Will megkérdezte Alanat kedves hangon, hogy magunkra hagyna-e pár percet, Alana bólintott és elhagyta a helységet. Közben én is Alanara figyeltem. Will kezét éreztem a kezemen, ekkor gyorsan vissza fordítottam a fejem. Figyelmeztetett, hogy legyek óvatos. A tegnapi eset. Krzdenek rám gyanakodni, hallotta amint Jack mondta az egyik kollégájának. Úgy gondolják sokat tudok a gyilkolási módokról. Will teljesen felvilágosított, de hangja aggódó volt. Aztán ismét elnevette magát, bevallotta, pár órával ezelőtt lejátszódott egy jelenet, hogy közösen eltávolítsuk mint akadályt és halványan elmosolyodott ahogy én is. Majd ismét figyelmeztetett, és megsímogatta a kézfejemet.
- Mindent köszönök Hannibal maga nélkül már begyógyszerezve feküdnék az ágyon és magamról sem tudnák Baltimorban. Mondta, s hálásan nézett rám és mosolyogott. Én is elmosolyodtam. - Én pedig azt köszönöm amit elmondott nekem. Feleltem. Ekkor megcsörrent a telefon. - Jack. Mondtam halványan elmosolyodva ahogy a kijelzőre néztem. Egy pillanatra sem mentem ki. - Jack! Nem számítottam a hívására. Mi újság? Kérdeztem - Nem jól lett beazonosítva a női áldozat Dr. Lecter. Ez a nem a fiú anyja. Felelte idegesen. - Először is nyugodjon meg, és úgy mondja végig. Mondtam orvosi hangon, persze közel hajoltam Willhez, hogy ő is hallja. - De maga azt mondta, hogy a fiú anyja lesz a következő áldozat Will szerint! Mégsem. Nos Dr. Lecter? - Én nem ismerem a fiú vérszerinti anyját, ön mondta dermedten, hogy ő az és az ön emberei végeztek figyelmetlen munkát. Feleltem teljesen higgadt hangon. Pár másodperc néma csend. - De hol lehet a nő? Lehet azóta nem is él? Kérdezte Jack sóhajtva. - Nos Jack, most Willnél vagyok, nincs szándékomban túlterhelni Willt. Feleltem orvosi hangon. - Mondott azóta valamit Will? Bármit ami a segítségünkre lehetne? Kérdezte lassabb tempóban Jack. - De hisz Jack. Tegnap ön kételkedett Will szavaiban. Feleltem határozottan. - Ha valamit látott, hallott, álmodott vagy tudomis én Will, akkor mondja el kérem. Ezt hallva egymásra néztünk Willel, bólintott, jelezve, hogy elmondhatom. - Will szerint a gyilkos a gyilkosságok egy unatkozó amatőr és a tegnap talált áldozatuk nem az akiről beszélt. Az igazi áldozat Will legjobb haverjának a felesége, azonkívül a kisfiú vérszerinti anyja. Feleltem komoly hangnemben. - Uramisten. Tehát ezekszerint már halott. Vagy tévedek doktorúr? Kérdezte, hangján éreztem, hogy tényleg Jack szemében én vagyok akire leginkább gyanakszik. - Ha Will áldozatként említette Jack, akkor ön szerint mit jelent? Kérdeztem vissza. Jack sóhajtott. - Na és hol van a holt test? Vágta rá egy kérdéssel. Will elkérte a telefont, a füléhez tettem. - Egy faház rossz padlózata alatt van. Szólt bele Will. Jack döbbenten elhallgatott. - Hallotta Jack. Mondtam komoran. - Na és hol az a faház? Kérdezte Jack. - Nem tudom Jack. Feleltem határozottan. - Beszélhetnék Willel? Milyen állapotban van Will? Nem tudna dolgozni még? - Mindkét karja gipszben van, az állapota változó. Nem ajánlom és a főorvos sem. Feleltem orvosi hangon. Any : Hannibal lerakta a telefont. Szomorúan néztem a szemébe. - Jó lenne innen kikerülni , Alá írnám , hogy saját felelőségemre elhagyom a kórházat. De nem tudom mert bevan gipszelve a kezem. Mondtam dühösen. - Megölöm ha megtalálom aki ezt tette velem. Megölöm ! Mondtam a szót tagoltan méf dühösebben mint eddig. - Magára hallgatnak. Jelentettem ki határozottan. Hannibal a viziten megjelent főorvost a saját szemem láttára beszélte rá , hogy távozhassak. Egy percre meg álltam a levegőn és mélyen beszívtam a novemberi hűs
levegőt. A kocsibol az ablakon át figyeltem amellettünk elsuhanó házakat. A lakásba belépve Amanda nyitott ajtót. Rámosolyogtam átölelte a derekam. - Köszönöm hogy maradtál. Súgtam a fülébe. Segített leültetni a székre. - Éhes vagy Will ? Kérdezte Amanda vidáman. Bolintottam. Egy üveg poharat hozott szívószállal amiben tyúkhúsleves alaplé volt. Rámosolyogtam Hannibalra is aki velem szembe ült az asztalnál. Hirtelen behunytam a szemem. Lassan nyitottam ki. DE már nem Hannibal ült velem szemben. Riadtan néztem. Chris Hoobs volt. - Hobbs ! Mondtam riadtan. -Ne ! DR Lecter ! Ne mozduljon meg .Mondtam halkan. Végül elsétált. - Hoobs volt. Megakarta ölni Amandát ha felém indult volna. Elakadt a hangom. Hirtelen témát váltottam. - Le akarom venni ezt az átkozott gipszet. Mondtam idegesen. Újabb hangszín váltás - Hannibal kérem vigyen a faházhoz amit mondtam. Tudom merre kell menni. Fel akartam kelni , de nem sikerült. - Az Istenit ! Kiáltottam. Ekkor jött ki Shane , átölelte a lábam - Szia Will bácsi ! Köszönt vidáman. Nagyon szeretlek ! - Szia kicsi Shane . Én is téged! Rá mosolyogtam ő pedig boldogan rám nevetett. Az autoba idegesen néztem az utat . - Itt van menjen beljebb az erdőbe . Balra aztán egyenesen és végül jobbra. A mellék épület. Mondtam zaklatottan. Hannibal kiniytotta az ajtót. Nők képei , gyerekek , kis babák , újság cikkek. - A gyilkosunk hírnévre vágyott. Mondtam határozottan. -Gyüjtögette a róla szoló újság cikkeket. -Úgyérzem mindjárt össze esek. Éreztem , hogy kezdek oldalra dölni de Hannibal megfogott. Minden forog körülöttem. - Mindenem ég ! Megégek.Kiabáltam kétségbe esetten. Kim: A telefon beszélgetés végén leraktam a telefont. Will tekintete szomorú volt, ahogy a szemembe nézett, és hatalmas düh járta át, szerette volna mindenképp elhagyni a kórházat. - Magára hallgatnak. Jelentette ki határozottan. Ezekben a percekben vette kezdetét a vizit. Nem küldött ki a főorvos, mégcsak nem is mondta, később jöjjek vissza. - Beszélhetnék önnel pár szót? Szólaltam meg amint elvégezte a vizsgálatot. - Természetesen Dr. Lecter. Felelte, és a nővérnek bicentett a fejével, hogy várja meg valahol a folyosón. Megálltunk a főorvos és én egymással szemben. - A beteg állapotát ahogy figyelem, mint pszichiater és a beteg orvosa, haza kell mennie, nem maradhat és nem is javaslom, hogy tovább tartózkodjon a kórházban, az ő érdekében. Mondtam határozottan a lényegre térve, közben végig a szemkontaktus megmaradt. - Dr. Lecter én megértem Önt, de... Felelte, de félbe is szakítottam. - Higgyje el maguk nem tudják kezelni azt a fajta betegséget ami Mr. Grahamnek van. Csak a példa kedvéért, erős valósnak hitt rémálom, vagy hallucináció ha jelentkezik nála és nincs mellette orvos, nem kis baja eshet. Vagy talán van orvos aki csak kizárólag a betegemre tud időt fordítani és mellette lenni? Mondtam mélyen a főorvos szemébe nézve. Sóhajtott, majd bólintott.
- Igen, igen el kell ismernem igaza van Dr. Lecter. A nap huszonnégy órájában egy pszichiáterünk sem tudna külön egy betegre időt szakítani, főleg ilyen súlyos esettel nem bírnának amit ön elmondott. Felelte. - Akkor engedjék haza. Megteszem én mint eddig is. A kórházi légkör idézett elő ilyen tüneteket nála mint azt elmondtam, ha nem lettem volna itt, bármi történhetett volna. Mondtam, közben fejemmel Will felé bicentettem. A főorvos bólogatott. - Kiállítjuk a papírt, megtenné, hogy a beteg helyett aláírja? Kérdezte. - Természetesen. Feleltem, halványan elégedetten elmosolyodtam és figyeltem ahogy a lapra ráírta, hogy hazabocsátva, majd mire felnézett, már nem látta ezt a halvány mosolyt az arcomon. - Körülbelül fél óra és elkészül a zárójelentés Dr. Lecter. Segíthet felöltözni Mr. Grahamnek. Mondta kedvesen, szinte mintha manipuláció alatt állna. Megfordultam, vissza lépkedtem Willhez, a szemébe néztem. - Haza mehetünk. Hozom a ruháit. Mondtam megnyugtató hangon, és a ruháiért mentem. A kezemben tértem vissza, melyek a kórterem egyik szekrényében voltak. Will mindvégig szemtanúja volt ahogy ezt a mondhatni szigorú fő orvost rábeszéltem, hogy engedjék haza Willt. Elhúztam a kórterem melletti nagy üvegfal előtt a függönyt, hogy ne lássanak be mialatt Will öltözik. - Most szépen üljön fel segítek átöltözni, és ne érezze kényelmetlenül magát. Egyedül nehezen menne a gipszek miatt. Mondtam segítőkészen miközben sorba egymás tetejére raktam a ruhákat az ágyon. - Tudja Will az igazság az, hogy akiről ön úgy gondolta, hogy a szarvas az álmában, aggódik magáért és szomorú. Mondtam miközben segítettem öltözni. Elmosolyodott. - Köszönöm Dr. Lecter. Felelte zavartan. Rá néztem, halványan elmosolyodtam. - Mindent magáért teszek Will. Noha Jack ellenséget lát bennem, de tudom maga másképp látja és tapasztalja. Feleltem, majd amint felébredt Will, lassan mehettünk a papírokért. Will a folyosón várt meg, engem behívott a fő orvos. - Foglaljon helyet Dr. Lecter! Mondta, és mutatott az íróasztala előtti székre. - Köszönöm, de meg kell vizsgálnom Mr. Grahamet és nem ártana pihennie. Feleltem természetes hangon. - Csak két három szó lenne Dr. Lecter, kérem. Mondta kedves hangon. Leültem, ő is leült az asztalához. - Szóval csak annyiról lenne szó, hogy tudomásomra jutott, hogy egy nap őrizetlenül maradt Mr. Graham és egy ügyeletes nővér látta el. Szeretném az elnézésüket kérni. Én épp akkor nem voltam már az osztályon. Mondta miközben a szemébe néztem. - Ha az a nővér nincs itt akkor, baja lehetett volna Mr. Grahamnak. Arról nem is beszélve, hogy hallucinációi és rémálmai nem ritkán vannak. Feleltem határozottan, orvosi hangon. A fő orvos bólogatott. - Igen Dr. Lecter. Ez a másik dolog amiről beszélni szerettem volna önnel. A beteg érdekeit kell néznünk, és tény, hogy a mi pszichiátereink ilyen súlyos pszichiátriai betegséget nem tudnának ellátni önnel ellentétben. Tudok róla, hogy ön a legkiválóbb, legjobb pszichiater, sok beteg átment önhöz a mi orvosainktól. Mondta elismerőn. Halványan elmosolyodtam. - Mondjuk inkább úgy, hogy nem mindegy miként kommunikálunk egy beteggel és mennyi időt szakítunk rá. A bizalomról nem is beszélve, és a türelemről. De most mennem kell, ha nem haragszik. Feleltem. A fő orvos bólogatott.
- Igen. Elnézést, hogy szóval tartottam. Felelte, közben elővette a papírt. Aláírtam a papírt, lekezeltünk és Willel elindultam a kijárat felé. Ahogy kiléptünk egy percre meg állt és mélyen beszívta a novemberi hűs levegőt. Megálltam én is, Willre néztem halványan elmosolyodva. - Örülök, hogy nem kell tovább maradnia abban a rideg kórteremben. Jöjjön szépen, haza megyünk. Mondtam, és kezem Will hátára tettem. Segítettem neki kinyitni a kocsi ajtaját, beszálltam én is és elindultunk. Vezetés közben Willre is figyeltem. - Meglepetés várja otthon kedves Will. De lehet duplán meglepetés ez számára. Törtem meg a csendet, de mondtam el Willnek többet a meglepetésről. Az első ugyanis Amanda, a második pedig, hogy nem csalódik bennem ismét, mert minden szavam ellenére, hallgattam rá, nem küldtem, azaz nem engedtem haza Amandát és a kis Shenat. Azzal viszont nem akartam felzaklatni, hogy a tudatomban van, hogy veszélyben van, és ez aggaszt Any : Hannibal lerakta a telefont. Szomorúan néztem a szemébe. - Jó lenne innen kikerülni , Alá írnám , hogy saját felelőségemre elhagyom a kórházat. De nem tudom mert bevan gipszelve a kezem. Mondtam dühösen. - Megölöm ha megtalálom aki ezt tette velem. Megölöm ! Mondtam a szót tagoltan méf dühösebben mint eddig. - Magára hallgatnak. Jelentettem ki határozottan. Hannibal a viziten megjelent főorvost a saját szemem láttára beszélte rá , hogy távozhassak. Egy percre meg álltam a levegőn és mélyen beszívtam a novemberi hűs levegőt. A kocsibol az ablakon át figyeltem amellettünk elsuhanó házakat. A lakásba belépve Amanda nyitott ajtót. Rámosolyogtam átölelte a derekam. - Köszönöm hogy maradtál. Súgtam a fülébe. Segített leültetni a székre. - Éhes vagy Will ? Kérdezte Amanda vidáman. Bolintottam. Egy üveg poharat hozott szívószállal amiben tyúkhúsleves alaplé volt. Rámosolyogtam Hannibalra is aki velem szembe ült az asztalnál. Hirtelen behunytam a szemem. Lassan nyitottam ki. DE már nem Hannibal ült velem szemben. Riadtan néztem. Chris Hoobs volt. - Hobbs ! Mondtam riadtan. -Ne ! DR Lecter ! Ne mozduljon meg .Mondtam halkan. Végül elsétált. - Hoobs volt. Megakarta ölni Amandát ha felém indult volna. Elakadt a hangom. Hirtelen témát váltottam. - Le akarom venni ezt az átkozott gipszet. Mondtam idegesen. Újabb hangszín váltás - Hannibal kérem vigyen a faházhoz amit mondtam. Tudom merre kell menni. Fel akartam kelni , de nem sikerült. - Az Istenit ! Kiáltottam. Ekkor jött ki Shane , átölelte a lábam - Szia Will bácsi ! Köszönt vidáman. Nagyon szeretlek ! - Szia kicsi Shane . Én is téged! Rá mosolyogtam ő pedig boldogan rám nevetett. Az autoba idegesen néztem az utat . - Itt van menjen beljebb az erdőbe . Balra aztán egyenesen és végül jobbra. A mellék épület. Mondtam zaklatottan. Hannibal kiniytotta az ajtót. Nők képei , gyerekek , kis babák , újság cikkek. - A gyilkosunk hírnévre vágyott. Mondtam határozottan. -Gyüjtögette a róla szoló újság cikkeket.
-Úgyérzem mindjárt össze esek. Éreztem , hogy kezdek oldalra dölni de Hannibal megfogott. Minden forog körülöttem. - Mindenem ég ! Megégek.Kiabáltam kétségbe esetten. Kim: A telefon beszélgetés végén leraktam a telefont. Will tekintete szomorú volt, ahogy a szemembe nézett, és hatalmas düh járta át, szerette volna mindenképp elhagyni a kórházat. - Magára hallgatnak. Jelentette ki határozottan. Ezekben a percekben vette kezdetét a vizit. Nem küldött ki a főorvos, mégcsak nem is mondta, később jöjjek vissza. - Beszélhetnék önnel pár szót? Szólaltam meg amint elvégezte a vizsgálatot. - Természetesen Dr. Lecter. Felelte, és a nővérnek bicentett a fejével, hogy várja meg valahol a folyosón. Megálltunk a főorvos és én egymással szemben. - A beteg állapotát ahogy figyelem, mint pszichiater és a beteg orvosa, haza kell mennie, nem maradhat és nem is javaslom, hogy tovább tartózkodjon a kórházban, az ő érdekében. Mondtam határozottan a lényegre térve, közben végig a szemkontaktus megmaradt. - Dr. Lecter én megértem Önt, de... Felelte, de félbe is szakítottam. - Higgyje el maguk nem tudják kezelni azt a fajta betegséget ami Mr. Grahamnek van. Csak a példa kedvéért, erős valósnak hitt rémálom, vagy hallucináció ha jelentkezik nála és nincs mellette orvos, nem kis baja eshet. Vagy talán van orvos aki csak kizárólag a betegemre tud időt fordítani és mellette lenni? Mondtam mélyen a főorvos szemébe nézve. Sóhajtott, majd bólintott. - Igen, igen el kell ismernem igaza van Dr. Lecter. A nap huszonnégy órájában egy pszichiáterünk sem tudna külön egy betegre időt szakítani, főleg ilyen súlyos esettel nem bírnának amit ön elmondott. Felelte. - Akkor engedjék haza. Megteszem én mint eddig is. A kórházi légkör idézett elő ilyen tüneteket nála mint azt elmondtam, ha nem lettem volna itt, bármi történhetett volna. Mondtam, közben fejemmel Will felé bicentettem. A főorvos bólogatott. - Kiállítjuk a papírt, megtenné, hogy a beteg helyett aláírja? Kérdezte. - Természetesen. Feleltem, halványan elégedetten elmosolyodtam és figyeltem ahogy a lapra ráírta, hogy hazabocsátva, majd mire felnézett, már nem látta ezt a halvány mosolyt az arcomon. - Körülbelül fél óra és elkészül a zárójelentés Dr. Lecter. Segíthet felöltözni Mr. Grahamnek. Mondta kedvesen, szinte mintha manipuláció alatt állna. Megfordultam, vissza lépkedtem Willhez, a szemébe néztem. - Haza mehetünk. Hozom a ruháit. Mondtam megnyugtató hangon, és a ruháiért mentem. A kezemben tértem vissza, melyek a kórterem egyik szekrényében voltak. Will mindvégig szemtanúja volt ahogy ezt a mondhatni szigorú fő orvost rábeszéltem, hogy engedjék haza Willt. Elhúztam a kórterem melletti nagy üvegfal előtt a függönyt, hogy ne lássanak be mialatt Will öltözik. - Most szépen üljön fel segítek átöltözni, és ne érezze kényelmetlenül magát. Egyedül nehezen menne a gipszek miatt. Mondtam segítőkészen miközben sorba egymás tetejére raktam a ruhákat az ágyon. - Tudja Will az igazság az, hogy akiről ön úgy gondolta, hogy a szarvas az álmában, aggódik magáért és szomorú. Mondtam miközben segítettem öltözni. Elmosolyodott. - Köszönöm Dr. Lecter. Felelte zavartan. Rá néztem, halványan elmosolyodtam.
- Mindent magáért teszek Will. Noha Jack ellenséget lát bennem, de tudom maga másképp látja és tapasztalja. Feleltem, majd amint felébredt Will, lassan mehettünk a papírokért. Will a folyosón várt meg, engem behívott a fő orvos. - Foglaljon helyet Dr. Lecter! Mondta, és mutatott az íróasztala előtti székre. - Köszönöm, de meg kell vizsgálnom Mr. Grahamet és nem ártana pihennie. Feleltem természetes hangon. - Csak két három szó lenne Dr. Lecter, kérem. Mondta kedves hangon. Leültem, ő is leült az asztalához. - Szóval csak annyiról lenne szó, hogy tudomásomra jutott, hogy egy nap őrizetlenül maradt Mr. Graham és egy ügyeletes nővér látta el. Szeretném az elnézésüket kérni. Én épp akkor nem voltam már az osztályon. Mondta miközben a szemébe néztem. - Ha az a nővér nincs itt akkor, baja lehetett volna Mr. Grahamnak. Arról nem is beszélve, hogy hallucinációi és rémálmai nem ritkán vannak. Feleltem határozottan, orvosi hangon. A fő orvos bólogatott. - Igen Dr. Lecter. Ez a másik dolog amiről beszélni szerettem volna önnel. A beteg érdekeit kell néznünk, és tény, hogy a mi pszichiátereink ilyen súlyos pszichiátriai betegséget nem tudnának ellátni önnel ellentétben. Tudok róla, hogy ön a legkiválóbb, legjobb pszichiater, sok beteg átment önhöz a mi orvosainktól. Mondta elismerőn. Halványan elmosolyodtam. - Mondjuk inkább úgy, hogy nem mindegy miként kommunikálunk egy beteggel és mennyi időt szakítunk rá. A bizalomról nem is beszélve, és a türelemről. De most mennem kell, ha nem haragszik. Feleltem. A fő orvos bólogatott. - Igen. Elnézést, hogy szóval tartottam. Felelte, közben elővette a papírt. Aláírtam a papírt, lekezeltünk és Willel elindultam a kijárat felé. Ahogy kiléptünk egy percre meg állt és mélyen beszívta a novemberi hűs levegőt. Megálltam én is, Willre néztem halványan elmosolyodva. - Örülök, hogy nem kell tovább maradnia abban a rideg kórteremben. Jöjjön szépen, haza megyünk. Mondtam, és kezem Will hátára tettem. Segítettem neki kinyitni a kocsi ajtaját, beszálltam én is és elindultunk. Vezetés közben Willre is figyeltem. - Meglepetés várja otthon kedves Will. De lehet duplán meglepetés ez számára. Törtem meg a csendet, de mondtam el Willnek többet a meglepetésről. Az első ugyanis Amanda, a második pedig, hogy nem csalódik bennem ismét, mert minden szavam ellenére, hallgattam rá, nem küldtem, azaz nem engedtem haza Amandát és a kis Shenat. Azzal viszont nem akartam felzaklatni, hogy a tudatomban van, hogy veszélyben van, és ez aggaszt. Próbáltam olyan lenni mint szoktam, mint amilyennek ő maga is ismer. A lakásba belépve Amanda nyitott ajtót. Will rá mosolygott, lányom átölelte a derekát, akaratlanul is hallottam mit súgott Will, Amanda fülébe. Halványan elmosolyodva figyeltem őket. Amanda rögtön segített Willnek leültetni a székre, és rögtön vidáman kérdezte Willtől éhes-e. Will bólintott, Amanda már rohant is egy üveg poharat hozott Willnek szívószállal amiben tyúkhúsleves alaplé volt. Én Willel szembe ültem az asztalnál. Rám is mosolygott Will, elmosolyodtam én is. Aztán hirtelen behunyta a szemét, lassan nyitotta ki. Riadtan nézett. Rögtön a hallucináció gyanúját állapítottam meg. Hobbs nevet kiáltotta riadtan. Fel akartam állni, de halkan mondta ne mozduljak. Aztán elmondta, Chris Hobbs volt, meg ölte volna Amandát. Aztán elakadt a hangja, hirtelen témát váltott. Ideges hangon mondta, hogy le akarja venni a gipszet, majd újabb hangszín váltással megkért vigyem a faházhoz, amit mondott, tudta merre kell menni. Döbbent tekintettel néztem Willre, Amanda aggódva nézett rám, de hirtelen ahogy rá pillantottam, szememmel jeleztem, hogy nyugodjon meg. Aztán ismét Willre. Próbált felállni, de nem sikerült. Dühösen kiáltott, ekkor Shena kijött, átölelte Will lábát, köszönt vidáman és mondta Willnek, hogy nagyon szereti. Will is viszonozta, majd rá
mosolygott, Shena pedig boldogan rá nevetett. Amanda elérzékenyült, átkaroltam a vállát, magamhoz öleltem és mint mikor még kislány volt megpusziltam a homlokát. - Ahogy szeretné Will. Elmegyünk oda. Szólaltam meg halkan, Will rám emelte fejét. Felemeltem Shenát, megpusziltam. - Minél nagyobb vagy annál jobban hasonlítasz anyukádra. Mondtam mosolyogva nézve a kislányra, aki átölelte a nyakam, ismét megpusziltam. - Most Will bácsival elmegyünk picit, de vissza hozom megígérem. Mondtam Shenanak mosolyogva. - Megígéred? Kérdezte aranyos hangját. - A szavamat adom. Feleltem. - Szeretlek! Mondta, és megpuszilta az arcomat, én is az ő arcát. Amandára is nyugtató tekintettel néztem. Majd segítettem Willnek felállni és elindultunk. Ahogy Will felé pillantottam vezetés közben, láttam ahogy idegesen nézte az utat, majd oda érve mondta az utat merre menjek. Hangja zaklatott volt. Ahogy leálltam a kocsival, kiszálltam, segítettem Willnek kiszállni, dermedten állt és nézte a faházat. Kinyitottam az ajtót. Meghökkentő látvány fogadott. Nők képei, gyerekek, kis babák, újság cikkek. Rögtön kíváncsian néztem körbe mindent. Will törte meg a csendet. Határozott hangon mondta, a gyilkosunk hírnévre vágyott, gyűjtögette a róla szóló újság cikkeket. Hátra néztem Willre miközben ezeket mondta. Láttam Willen, hogy mindjárt rosszul lesz, gyorsan oda mentem hozzá. Épp oldalra akart dölni, de megfogtam. Kétségbe esetten kiabálta, hogy mindene ég, megég. - Jöjjön szépen, kapaszkodjon belém ahogy csak tud. Mondtam aggódva. - Tartson ki Will. A kocsiba ültettem, tenyerem a homlokára tettem, előkaptam a táskát, gyorsan megvizsgáltam. - Egy injekciót adnom kell Will és rögtön elmennünk erről a helyről. Mondtam határozottan, beadtam az injekciót, majd egy papírzsebkendőt elővettem. - Egy pillanat és jövök. Mondtam és a faházba mentem. Megfigyeltem Will mit fogott meg, és én, míg bent voltunk. Letörölgettem mindent, még a kilincset is, haza vittem Willt. Másnapra úgy festett jobban van. Mindenáron a munkahelyére akart menni, felhívtam Alanát, hogy figyeljen oda Willre, amint rosszul érezné Will magát, engem hívjon fel. Egy órába sem tellett, csörgött a telefonom. Jack volt. -Dr Lecter, elnézést, hogy ennyire korán zavarom de.. elakadt Jack hangja. Willt elrabolták. Mondta aggodva. - Már is megyek Jack! Feleltem aggódva, majd amilyen sebességel tudtam haladtam. Kopogás nélkül rontottam be ezúttal Jack irodájába, de Jack nem is szólt érte. - Jó reggelt! Mondtam, Jack viszont köszönt. - Megtudott valami újat azóta? Kérdeztem aggódva. - Nem. Nem, csak annyit, amennyit elmondtam. - Mondta Will. Mondta, hogy ő is célpont. Feleltem járkálva az irodában. Ekkor Jack is teljesen elhitte Will szavait. Rögtön, már Will elrablása után keresni kezdte az FBI, én Jackel mentem. Ő kért rá, hogy én vele tartsak. Felvetettem az elképzeléseim, mely Will álltal hallott információm voltak.
KIM: - Jöjjön szépen, kapaszkodjon belém ahogy csak tud. Mondtam aggódva. - Tartson ki Will.
A kocsiba ültettem, tenyerem a homlokára tettem, előkaptam a táskát, gyorsan megvizsgáltam. - Egy injekciót adnom kell Will és rögtön elmennünk erről a helyről. Mondtam határozottan, beadtam az injekciót, majd egy papírzsebkendőt elővettem. - Egy pillanat és jövök. Mondtam és a faházba mentem. Megfigyeltem Will mit fogott meg, és én, míg bent voltunk. Letörölgettem mindent, még a kilincset is, haza vittem Willt. Másnapra úgy festett jobban van. Mindenáron a munkahelyére akart menni, felhívtam Alanát, hogy figyeljen oda Willre, amint rosszul érezné Will magát, engem hívjon fel. Egy órába sem tellett, csörgött a telefonom. Jack volt. -Dr Lecter, elnézést, hogy ennyire korán zavarom de.. elakadt Jack hangja. Willt elrabolták. Mondta aggodva. - Már is megyek Jack! Feleltem aggódva, majd amilyen sebességel tudtam haladtam. Kopogás nélkül rontottam be ezúttal Jack irodájába, de Jack nem is szólt érte. - Jó reggelt! Mondtam, Jack viszont köszönt. - Megtudott valami újat azóta? Kérdeztem aggódva. - Nem. Nem, csak annyit, amennyit elmondtam. - Mondta Will. Mondta, hogy ő is célpont. Feleltem járkálva az irodában. Ekkor Jack is teljesen elhitte Will szavait. Rögtön, már Will elrablása után keresni kezdte az FBI, én Jackel mentem. Ő kért rá, hogy én vele tartsak. Felvetettem az elképzeléseim, mely Will álltal hallott információm voltak. Any: A faháznál mikoor a tűszurást éreztem . Nem Hannibal volt. Nem hozottel kocsival , nem az ő segítségével jutottam ki. Saját magam jöttem erre a helyre. A sötét szoba nem volt újdonság a zsák után. Elgondolkodtam Hannibal lakása , Amanda és a kicsi Shane a képzelet szüleménye volt míg a zsákban voltam. A sötétből a szarvvas lassú léptekkel sétált mellém orra kezemhez ért. Akkor eszméltemn rá a kezem nincs gipszben éss tudom mozgatni meg simogattam a jámbor állat homlokát. Kihazsnálva a helyzetet kiszabadítottam magam ahogy tanultuk.. Sikerült kimenekülnöm. Futni kezdtem az erdőben . Kutyák ugatása törte meg az erdő csendjét. Hátrálni kezdtem Hannibalt láttam felém közeledni messziről .k simult lecsúsztam a földre Lábam felhuztam .Kezem védekezőn magam elé emeltem. Vérem a földre csorgott ahogy a kötél bele vágódott a húsomba. Hirtelen Hannibal helyett az egyik fogva tartómat láttam. - Ne bántsanak ! Kiáltottam zaklatottan, - Ne érjen hozzám ! Aztán hisztérikus sírásba kezdtem. Két oldalt befogva a fülem. Hirtelen felkeltem és futni kezdtem . De elestem. Hannibal futott utánam. Riadtan néztem rá könnyes szemekkel. - Ne kényszerítsen nem ölöm meg az orvosom. Mondtam kiabálva. Kim: Ahogy Jack és én Will keresésére indultunk, ahogy többi kollégáik is, Jack aggódva és idegesen kezdett beszélni. - Fogalmam sincs hol keressük. Csak reménykedni tudok, hogy él még azután amit a kórházban mondott önnek Dr. Lecter. Szólalt meg aggódva és idegesen. Én közben gondolkodtam azokon a szavakon amiket ugyancsak Willtől hallottam. - Dr. Lecter kérem segítsen. Mit mondott még Will, ami talán közelebb juttatna minket ahhoz, hogy megtaláljuk? Szólalt meg ismét, felém fordulva egy pillanatra, tekintete tisztán reménytelenséget árult el.
- Összegezzünk először is, ami szerintem jelentősen fontos tényező, hogy megtaláljuk Willt. Tehát ugye azzal kezdődött, hogy valaki megölte brutális módon Will legjobb barátjának és egyben volt osztálytársának a kisfiát, ezt követően Will kutyái közül is kettőt, majd egy fekete kapucnis alak bement Willhez, és mondta ki lesz a következő áldozat, aki nem más mint a kisfiú vérszerinti anyja, de ugyanakkor Will is célpont ezt is tudatta vele. Találtunk is egy nő áldozatot, de mint kiderült tévedtünk, hogy ő lenne az, ekkor mondta Will, hogy valami faház rossz talaja alatt van az áldozat. Vázoltam fel a gondolataimat, Jack elgondolkodott. - Te jó ég! Akkor elképzelhető, hogy az az őrült gyilkos Willt tartja most fogva. Remélem még életben találjuk. Vágta rá válaszát. - Igen, elképzelhető, de mégis hol keressük? Kérdeztem Jacktől egyenesen előre nézve. - A faházban! Vágta rá a határozott választ. Lassan felé fordultam. - Na és maga talán tudja hol lehet az a faház? Kérdeztem döbbenten. - Nem. Pontosan nem, de van három erdő, mindháromban van egy-egy faház. Gondolom vadászház lehet vagy nem is tudom micélnak használják, de most nem is ez a lényeg. Mi és három kocsi kolléga elmegyünk az egyikhez, a többieket a másik kettőre állítom. Felelte egyre céltudatosabban, és úgy is tett, a többieket a másik két erdőre állította. - Én úgy tudtam már nincsenek fahátak az erdőkben, mert jó pár alkalommal felfeszítették és veszélyes hulladékokkal rakták őket tele. Szólaltam meg határozottan. - Úgy is volt Dr. Lecter, hogy lebontják őket, de lázadás lett belőle, így megmaradtak a faházak. Felelte Jack, közben az utat nézte. - Ezt a cikket már nem olvastam. Feleltem halkan. - Mert a drága újságírónőcske arra már nem harapott rá valamiért. Bár ami azt illeti, jobban Willre pályázik cikkek terén. Felelte. Sokat jelentett ez az információ számomra, Willt óvnom kell attól az újságíró nőtől. - Will erős hallucinációkkal küzd, teljesen bepánikolhat és sokkot is kaphat, ha olyan helyzetbe kerül. Erre is oda kell figyelnünk. Mondtam orvosi hangnemben. Lassan az erdőhöz értünk, gyalog mentünk a faházhoz, hogy, ha ott lenne Will fogvatartója, vagy fogvatartói, ne keltsünk feltűnést. - Szóródjunk szét egyesével. Dr. Lecter maga ha gondolja velem jöhet a faház felé. Mondta Jack. Alig észrevetően bólintottam és Jack felé indultam. Valami zajt hallottunk a közelből, megtorpantunk. Megfogtam Jack karját. - Fedezzen hátulról és haladjon mögöttem. Suttogtam Jack szemébe nézve. - De Dr. Lecter ez élesben megy, itt gyilkos vagy akár gyilkosok is lehetnek, akik előszeretettel megölnének bárkit, ezalól ön sem kivétel. Suttogta ellentmondóan. - Igen ezzel magam is tisztában vagyok, de Will élete forog kockán. Lehet engem is megölnek ha bentebb megyek, de most a lényeg, hogy megtaláljuk Willt. Feleltem suttogva. Jack csak bólintott. Megfordultam, elindultam bentebb, ahonnan a zajt hallottuk. Will pisztollyal a kezében haladt utánam kissé lemaradva. Egyre közelebb és közelebb mentem. Megpillantottam valamit, merev tekintettel csak arra felé figyeltem, és egyre közelebb haladtam. Jacknek a kezemmel intettem, hogy tegye le a pisztolyt, de még csak hátra sem fordultam. Ahogy közel értem, láttam Will volt. Teljesen zaklatott volt, azt kiabálta zaklatottan, hogy ne bántsanak! Ne érjen hozzám. Aztán két oldalt befogva a fülét, hisztérikus sírásba kezdett. Jack közeledni akart, de kezemmel stoppot intettem. - Will kérem figyeljen rám. Én vagyok az, Dr. Lecter. Szólaltam meg halkan, de az állapotából kifolyólag, semmilyen külső hangra nem reagált, hanem hirtelen felkelt és futni
kezdett, de elesett. Utána futottam, riadtan nézett rám könnyes szemekkel és kiabálva ezeket a szavakat mondta: - Ne kényszerítsen nem ölöm meg az orvosom. Ekkor már teljesen közel voltam, nem tudott felállni, kificcamodott a bokája. Letérdeltem hozzá, megérintettem, de próbált szabadulni az érintésektől, még zavart volt. - Will nem ismer meg? Hannibal vagyok. Nézzen rám szépen. Mondtam halkan, próbálva nyugtatni, a csuklójára néztem, majd a riadt zaklatott tekintetére. Jack épp oda ért. - Jó ég mit tettek magával. Mondtam szomorú hangon. Will csak nézett rám. - Will! Kiáltott fel Jack. - Csss halkabban Jack kérem. Sokk hatás alatt van. Még engem sem ismer fel. Nem alkamas rá, hogy kérdéseket tegyen fel neki. Mondtam halkan, közben tekintetem egy pillanatra sem vettem le Willről. - Most a tenyeremet szép lassan a homlokára fogom tenni, de ne féljen én nem bántom magát, hanem segíteni jöttem. Mondtam nyugtató hangon, bár remegett és ahogy közeledett a kezem a fejéhez elrántotta a fejét, végül mégis sikerült a tenyeremet a homlokára emelnem. - Tűzforró. Jack kérem hívjon mentőt. Szólaltam meg aggódva. Jack rögtön elő is kapta mobilját mentőt hívni, majd Willel kettesben hagyott a mentő érkezéséig, hogy oda tudja vezetni őket. - Megnézhetem a csuklóját? Kérdeztem halkan, Will szemébe nézve ekkor már nyugodtabban vette a levegőt. - Tudom most minden zavaros önnek Will, és ebben az állapotban én magam sem engedném, hogy kérdezgessenek öntől. Csupán csak annyit mondanék, hogy örülök, hogy élve találtunk önre. A reakciója ilyen eset után természetes. A sokk miatt nem ismer fel. Most Jack hívott egy mentőt, el fogják látni, de én bekisérem magát. Beszéltem továbbra is Willhez, hogy tompítsam a riadtságát, és zaklatottságát. Közben Jack megérkezett a mentősökkel. - Ő Will Graham orvosa, Dr. Hannibal Lecter. Mondta a mentősöknek. - Méghozzá a legjobb orvos. Mondták elismerő hangon a mentősök. Gondolta Jack, hogy ismernek. - Igyekszem az lenni. Feleltem szerényen. Ekkor Will felé indultak. - Will nyugodjon meg. Ők mindketten mentősök, azért jöttek ők is, hogy segítsenek magán. Most szépen felsegítsük. Tolmácsoltam Willnek, kedves nyugtató hangon. - A lába kibicsaklott, ezenkívül sokkos állapotban is van. Kérem óvatosan bánjanak vele. Mondtam a mentősöknek, de én is segítettem, végül a mentőig már belém kapaszkodva bicegett ki az erdőből. - A betegemmel szeretnék tartani ha nem gond. Mondtam a mentősöknek, akkor rögtön rá bólintottak. Egy orvos már úton a kórház felé ellátta a sérüléseit. A kórházban erős nyugtatót kapott az én javaslatom szerint, ami először lassítani kezdte, majd tompította a gondolkodását, hogy elmúljon a sokkhatás, végül elaltatta. Kimentem a folyosóra, épp Jack jött. - Hogy van Will? Kérdezte aggódva. - Most épp alszik. Kapott egy erős nyugtatót amilyet én adnék neki, tehát az én javaslatom álltal kapta, most alszik, de előtte voltak vizsgálatok és a sérüléseit is ellátták. Feleltem halkan. - Szegény Will. Ki tehette ezt a szörnyűséget.... Meddig tartsák bent? Kérdezte Jack sóhajtva.
- Nem tudom erre a választ én sem, épp ezért jó lenne pár rendőr a kórterem elé és a kórterembe, hogy teljes biztonságban legyen. Feleltem Jack szemébe néztem. Bólogatott. - Igen, igaza van Dr. Lecter. Már is intézkedek... Óh és majd el felejtettem, igaza volt Dr. Lecter, valóban jól mondta Will. Ugyanis a faház rossz padlója alatt megtalálták a kollégák a kisfiú édesanyjának a holt testét. Döbbenten néztem Jackre miközben ezt mondta. - Be azonosították? Kérdeztem döbbenten, Jack bólogatott, majd sóhajtott. - Igen. Sajnos most már száz százalék, hogy ő az áldozat. Felelte határozottan. - Na és a kisfiú édesapja, azaz Will legjobb barátja? Őt értesítették már? Érdeklődtem kíváncsian. - Sajnos nem. A nyilvántartott címen nem tartózkodik. A szomszédok sem mondanak egy árva értelmes szót sem, csak azt mondják nem tudnak róla semmit. Felelte Jack, és képeket vett elő. A nő holt testéről készültek már ami megmaradt belőlük, és átnyújtotta a képeket. - A kisfiú édesanyjából ez maradt. Levágott fej, levágott végtagok, mellek felnyesve, a szemei kiszúrva, hasa felvágva. Sorolta Jack miközben nézegettem a képeket, közben köztük volt egy másik női áldozat holt teste is, akinek a gyilkosa ahogy Will mondta egy utánozó amatőr lehetett. Ügyetlen hasítás a nő hasán, és egy kampóra volt felakasztva a holt test, átszúrva a kampóval a bőrt a nyakán úgy lógott. - Na és Ő? Kérdeztem Jacktől a képet felé mutatva. - Őt is ma találták holtan egy másik helyszínen. Talán megfolytotta, majd a kampóra akasztotta a gyilkos és úgy akarta felboncolni, vagyis kibelezni. Felelte Jack. - Na és látnak az eddigi esetek között összefüggést? Kérdeztem, közben vissza adtam a képeket. - Ön lát Dr. Lecter? Kérdezett vissza Jack. - Én orvos vagyok nem ügynök, nem az én szakterületem. Feleltem határozottan. - Ez igaz. Felelte Jack sóhajtva. - Még nem látunk összefüggést, vagyis részben mégis. Nem egy gyilkosról van szó szerintünk. De még konkrétat nem tudunk. Most intézkedek Will biztonságát illetően, aztán majd ha felébred Will vissza jövök. Felelte Jack. - Rendben, de kérem egyenlőre ne mutassa meg neki ezeket a képeket, és ne kérdezzen tőle semmi olyat még, ha ő magától nem mondja mi történt. Most még instabil állapota miatt ismét sokkos állapotba kerülhet, ha felzaklatja magát, és hiába nyugtatná, nem ismerné meg önt. Az elrablóját, vagy fogvatartóját vagy fogvatartóit nem tudhatjuk jelenleg hányan voltak, de őt illetve őket ismerné fel önben. Ugyan ezen lehet segíteni, én tudok is, de ehhez az kell, hogy Will ne kerüljön ismét olyan állapotba, amilyen akkor volt mikor az erdőben találtunk rá. Mondtam orvosi hangon Jacknek. Elment Jack, pár óra múlva felébredt Will, én mellette voltam. Akkor már rendőri őrizet is volt. Rémálomból riadt fel Will. - Csss nyugodjon meg Will, vége már vége. Mondtam, közben a kézfejét símogattam. - Tudja hol van és tudja én ki vagyok? Már csak azért kérdezem mert az egyik erdőben súlyosan sokkos állapotban találtunk Önre én és Jack. Mondtam Will szemébe nézve nyugtató hangon. Any : Nem hallottam a kérdest.Elmondtam,hogy ő egy emberséges fogvatartó és nem értem ,hogy keveredhetett bele ebbe a szituációba, újra átéltem a szituáciot hiába akartam
megragadni a férfi karját hátulról. hátulról egy erős ütést éreztem és eljultam masodjra. Egy nőt és eg féfit vettem ézreazágyamnál.Elmosoly.odtam Anya , apa mondtamvidáanbanőkisétált a férfi elmondta nekem ,hogy ők nem a szüleim. Kérdéssel vágtam el a további mondatat. Akkor ön a szeretőm talán? Ez sem a jó válasz volt A barátom ? kérdeztem érdeklődve. A válasz nem ez volt. Lassan kisétált a kórteremből Alana és Jak aggódva néztek Hannibalra. Hogy van kérdezte ? szomorúan Jack Mielőtt Hannibal válaszolt volna Alana folytatta Nagyon rossz állapotban van. Hannibal bólintott Jack felé. Hannibal végig simitott arcan kétkezévl , megtörtnek látszott. Elköszönt.Alana utána ment és átölelte majd meg puszilta a homlokát,. Megfogod oldani .mondta halkan. Másnap ismét bejött szemem boldogságtól csillogott. Hannibal én nos körbe néztem a szobában., hogy rajtunk kívül van e más. Szeretem magát. Kinoz az erzes ha nincs mellettem. Nagyon álmos vagyok.Mondtam fáradtan. Alana az ágy mellé nézett - Hannibal ! Emlékszel erre? Mutatta a piros bogyót felé. Hannibal riadtan mondta , hogy ne aludjak el, nem szabad .Beszélt hozzám végig. Alana orvosért szaladt. Kimentek a kórteremből míg az orvos megvizsgált. -Hogy kerülhetett ez hozzá ? Kérdezte Alana döbbenten. - Tudsz olyan helyet ahol terem a halálos termés ? - Az erdő. Feleltem határozottan. Alana csak nézett rám. - Talán a fogvatartója emódon akarta megölni. Mondtam gondolkodva. - Alana meddig voltál Willnél te és Jack? Kérdeztem gondolataimból visszatérve. - Én még másfél órát maradtam, Jack úgy fél órával előbb ment el. De miért? Döbbenten nézett rám. - Akkor azt sem tudjuk mennyire volt biztonságban Will. Feleltem halkan. - De Hannibal, Jack intézkedett efelöl. Felelte tekintetét rám emelve. - Efelöl nincsen semmi kétségem, viszont máskor is intézkedett Jack, mégsem végezték jól a dolgukat. Feleltem határozottan. - Azt akarod mondani, hogy valaki beosonhatott Willhez?
- Ez csak egy elképzelés. Feleltem halkan, majd aggódva leültem. Jack erre ért oda. Érdeklődött Will felöl, Alana mondta el helyettem. A vizsgálat után kijött az orvos. Mindhárman riadtan néztünk rá az aggodalomtól. - Rögtön vércserét és gyomormosást kell alkalmaznunk. Közölte, majd sürgősen nekiláttak, de nem volt megfelelő vércsoport, ezt szomorúan közölte az orvos velünk. - Már hogyne lenne. Szólaltam meg rögtön. Jack és Alana döbbenten néztek rám. Legyengített eléggé, míg fel nem töltődtem újra. Ha nem tettem volna, a gyomormosás mitsem segített volna Willen, meghalt volna. Jack leült mellém. - Bevallom Dr. Lecter soha nem gondoltam volna, hogy ekkora áldozatot képes tenni a betegéért és egyben kollégámért. Nagyon szép öntöl. Mondta határozottan. - Miért is ne hagyjunk életbe valakit, ha tudunk tenni érte, hogy sikerüljön? Feleltem. Jack bólogatással egyetérett velem. Rá pár órára már Will mellett voltam az intenzíven. Vártam mikor tér magához. Arcom a kezeimbe temetve ültem mellette egy széken, mikor egy gyengéd érintést éreztem a vállamon. Felemeltem tekintetem, Amanda nézett rám könnyes szemekkel. Felálltam és átöleltem. - Amanda! Nem lenne szabad... Kezdtem bele suttogva, de félbeszakította a mondatom. - El kellett jönnöm apa. Nem bírtam tétlenül ülni. A TV-ben bemondták, hogy Will élet-halál közt van, nem volt vér amely egyezett volna az ő vércsoportjával. Suttogta szipogva, és könnyes tekintetét Will felé fordította.
- Van vér ami megfelel a vércsoportjának, már meg is kapta. Feleltem elmosolyodva. Amanda gyorsan a szemembe nézett, ugyanis ezt már nem hallotta a hírekben. - Egyedül egyetlen egy személy vére volt alkalmas. Suttogtam. - Azt.. azt akarod mondani, hogy te... Kérdezte mosolyogva Amanda. - Nem kívánkozok rivaldafénybe kerülni vele, talán más is örömmel megtenné a helyemben ezt az áldozatot olyan személyért akit megkedvelt. Suttogtam szerényen. Amanda a nyakamba ugrott. - Imádlak apa és büszke vagyok rád. Suttogta, szemeiből már öröm könnyek hullottak, majd megpuszilta az arcom. Mindkettem Willre néztünk. - Ugye életben marad? - Igen. Most már igen. Feleltem határozottan, majd Amandára néztem mosolyogva. - De te most elég gyenge vagy apa. Mondta miközben tényleg igen csak ő tartott, a sok vérhiány miatt. - Hiába is tagadnám, de nem bántam meg. Feleltem halkan. Mivel már éjfél is elmúlt, biztonságiak maradtak és egy állandó megbizható orvos és asszisztens, valamint nővérek, én haza mentem Amandával. A kis Shenára volt feleségem vigyázott. Mikor beléptünk az ajtón, szinte ledermedtem a látványtól. - Már megint a betegednél voltál ugye? Kérdezte ellenségesen. - Mi lenne, ha nem szólnál be fokyton apának? Felelte Amanda helyettem. - Óh tehát így. Na persze. Sikerült teljesen magához láncolnia. Gratulalok Dr. Lecter egészen működik ez neked. Mondta cinikusan. Gyengén megfogtam a karját, és elmosolyodtam.
- Gyereket szerettél volna, de nem estél teherbe, mégis teljesült az álmod, de soha nem mutattál igazi anyai érzéseket Amanda felé, én viszont mindent megtettem, hogy apjaként szerezhessen, hogy érezze van aki igazán lányaként tekinti. Mondtam halkan majd elengedtem a karját. Amanda igazat adott nekem, volt feleségem rögtön el is ment. Most jót tett az alvás, így, hogy rengeteg vért vettek le tőlem, de persze Amanda addig nem nyugodott míg előtte nem ettem. Másnap reggel nyolc körül Amanda hangjara riadtam fel, ahogy kiált nekem. Gyorsan kirohantam a szobából. Zaklatott volt. Zokogott a kanapén ülve. - Jack keresett, de mondtam még alszol. Azt üzente, hogy egy lány holt testére bukkantak, akit... akit előtte megerőszakoltak, majd elevenen felboncolták, az arcáról... az arcáról pedig szinte lenyúztak a bőrt, a szívét kivágták, a teste mellett találták meg. Mondta Amanda zaklatottan, zokogva. Magamhoz öleltem, próbáltam nyugtatni, de ekkor egy cetlit adott a kezbe, az áldozat neve és címe volt. Ahogy Jack diktálta úgy írta Amanda. - Rachel Dawis? Kérdeztem, mert nem volt ismerős a név. Amanda felemelte fejét, és könnyes szemekkel rám nézett. - A legjobb barátnőm volt még a sulis években, csak aztán más suliba került, ritkábban találkoztunk. Felelte szipogva.
Kim: A kórteremben hárman tartózkodtunk Will mellett, Alana, Jack és én. Talán hallotta Will a kérdést, vagy még mindig azokat élte meg amit akkor. Szavai hallatán dermedten figyeltük.
Alana és Jack aggódva néztek rám. Szomorúan kérdezte tőlem Jack, hogy hogy van Will, de Alana megelőzött a válasszal. Megerősítettem egy bólintással Jack felé, majd végig símítottam arcomon, megtört voltam. Talán ilyennek még soha azelőtt nem látott Jack sem. - Elnézést, de most mennem kell. Mondtam szomorúan, Willhez léptem, lehunytam szemem, majd szomorúan néztem rá. - Viszlát Will. Köszöntem szomorúan, de nem tudtam folytatni, nem jöttek szavak. Megfordultam. - Viszlát Jack, Alana! Aztán kisétáltam. Alana utánam jött és átölelt, majd megpuszilta a homlokom és halkan biztatott, hogy meg fogom oldani. - Talán igen, de jelenleg azt sem tudhatjuk mit tett vagy tettek Willel. Ne haragudj, most mennem kell, majd jövök. Szia! Feleltem szomorú hangon és eljöttem. Időpontra mentem a pszichiáteremhez. - Jó napot Dr. Lecter lenyűgöz a pontossága. Fáradjon be kérem! Mondta mikor kinyitotta az ajtót. Leültem szótlanul a fotelbe, ő velem szembe. - Szomorúnak látszik. Talán személyes jellegű dolog bántja? Kérdezte a lényegre térve. - Attól függ ki milyennek veszi. Én személyes jellegűnek. Feleltem halkan. - Akkor nem is kíván beszélni róla gondolom. Mondta, de szavai mögött ott rejtőzött a kíváncsiság. - Kérem Dr. Lecter mondja el mi történt. Feleltem rá rögtön. - Tessék? Kérdezte döbbenten. - Ez rejtőzött a szavai mögött. Én is pszichiáter vagyok, így tudom. Feleltem határozottan. - Ráadásul nem is akármilyen, ezt meg kell vallani. Egyébként valóban erre gondoltam. Valóban érdekelne. Felelte egy elismerő mosoly után. - Nos, a betegem Will. Róla van szó. Munkába indult, közben elrabolták, az FBI-al a keresésére indultam, egy erdőben találtuk meg. Nagyon rossz állapotban volt és van is. Most kórházban fekszik. Az élete veszélyben van. Feleltem és elmondtam neki Will állapotáról pár dolgot. - Uramisten. Sajnálom. Na és ön tehetetlennek érzi magát Mr. Graham állapota kezelésében? - Mint az orvosa nagyon is jól ismerem Will állapotát. Túl jól ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ez már nem csupán pszichés állapot. Feleltem határozottan. A terápia végén haza indultam. Amandának alig mertem elmondani. Ő egyébként is gyenge lelkű, és ez mellett Will hamar a szívébe lopta magát. Egész éjjel Willen és Will állapotán gondolkotam. Másnap első utam rögtön a kórházba vezetett. Beléptem a kórterembe, Will szeme a boldogságtól csillogott. Nem volt senki más a szobában. - Jó reggelt Will! Szólaltam meg halkan, szomorúan. Will körbe nézett a szobában, hogy van-e rajtunk kívül más. Az ágya mellett álltam, miközben szavait hallgattam: - Szeretem magát. Kinoz az érzés ha nincs mellettem. Ezt mondta. Rá fél percre Alana lépett be. Akkor már Willt fáradtság kapta el, mondta is, hogy nagyon álmos. Alana hangosan a nevem mondta, gyorsan rá szegeztem a tekintetem. Egy piros bogyót mutatatott felém kérdezve, hogy emlékszem-e erre. - Will! Will nem aludhat el! Gyerünk figyeljen rám! Ne aludjon el mert meghal! Nyissa ki a szemét! Mondtam Riadtan Willnek. Alana ekkor orvosokért szaladt. Megérkeztek pillanatok alatt sietve az orvosok, kimentünk, míg Willt az orvos megvizsgálta.
-Hogy kerülhetett ez hozzá ? Kérdezte Alana döbbenten. - Tudsz olyan helyet ahol terem a halálos termés? - Az erdő. Feleltem határozottan. Alana csak nézett rám. - Talán a fogvatartója emódon akarta megölni. Mondtam gondolkodva. - Alana meddig voltál Willnél te és Jack? Kérdeztem gondolataimból visszatérve. - Én még másfél órát maradtam, Jack úgy fél órával előbb ment el. De miért? Döbbenten nézett rám. - Akkor azt sem tudjuk mennyire volt biztonságban Will. Feleltem halkan. - De Hannibal, Jack intézkedett efelöl. Felelte tekintetét rám emelve. - Efelöl nincsen semmi kétségem, viszont máskor is intézkedett Jack, mégsem végezték jól a dolgukat. Feleltem határozottan. - Azt akarod mondani, hogy valaki beosonhatott Willhez? - Ez csak egy elképzelés. Feleltem halkan, majd aggódva leültem. Jack erre ért oda. Érdeklődött Will felöl, Alana mondta el helyettem. A vizsgálat után kijött az orvos. Mindhárman riadtan néztünk rá az aggodalomtól. - Rögtön vércserét és gyomormosást kell alkalmaznunk. Közölte, majd sürgősen nekiláttak, de nem volt megfelelő vércsoport, ezt szomorúan közölte az orvos velünk. - Már hogyne lenne. Szólaltam meg rögtön. Jack és Alana döbbenten néztek rám. Legyengített eléggé, míg fel nem töltődtem újra. Ha nem tettem volna, a gyomormosás mitsem segített volna Willen, meghalt volna. Jack leült mellém. - Bevallom Dr. Lecter soha nem gondoltam volna, hogy ekkora áldozatot képes tenni a betegéért és egyben kollégámért. Nagyon szép öntöl. Mondta határozottan. - Miért is ne hagyjunk életbe valakit, ha tudunk tenni érte, hogy sikerüljön? Feleltem. Jack bólogatással egyetérett velem. Rá pár órára már Will mellett voltam az intenzíven. Vártam mikor tér magához. Any :
Lassan felkeltem és kisétáltam. Tekintetem megakadt a még szenvedő srácon. Leguggoltam elé. A fegyvert felé irányítottam. Nem Márk volt a mi emberünk akit keresünk igaz ? Kérdeztem dühösen. A srác félve erősítette meg az állításom. A fegyvert a homlokához tartottam és lőttem. Szenvedett szegény pára ! Mondtam Hannibalnak oldalra fordulva. Nem Ő a gyilkos csak egy báb volt . Tehát ez a megérzésem zátonyra futott. Mondtam lehangoltam. Tüntessük el a holttesteket. Mondtam közömbösen. Majd Hannibalra mosolyogtam. Úgy érzem egyre gondolunk. Mondtam nevetve. Én most elviszem Amandát vásárolgatni elvegyülünk a tömegbe. Kell egy kis kikapcsolódás. Miért néz így rám ? Kérdeztem kedvesen. Óh igen a jelenlegi helyzet után nem találja jó ötletnek, Magam elé néztem és halkan megszólaltam. Ez valóban egy abszurd kijelentés volt. Haza viszem. Jelentettem ki határozottan. Maga meg majd elhozza a testeket. Ne vesszenek kárba . Ismét rá mosolyogtam. Amanda gyere hazamegyünk. Megfogtam a kezét és elindultunk a lakásunk felé.
Mikor megérkeztünk egy villany sem égett a lakásban. Amanda megtorpant. Fegyverrel előre mentem. Gyere közvetlen utánam. Lassan haladtunk .Hiába kapcsoltuk a lámpát semmi. Tudtam az előszobába oldalt a polcon van egy elem lámpa. Magamhoz ragadtam és bekapcsoltam. Amanda zaklatott volt hallottam ahogy a levegőt veszi. Centi méterről centi méterre haladtunk. A szobámhoz érkeztünk lassan lenyomtam a kilincset. Lámpám a sarokba irányítottam, Legnagyobb döbbenetemre. Alana volt aki Amanda kislányát szorította magához védelmezően. Riadt tekintettel nézett rám. Will ? Kérdezte remegő hangon. Igen Alana ! Will vagyok! Lassan haladtam felé. Add ide a kislányt bármi is történt már vége. Felém nyújtotta de megrázta a fejét. majd hirtelen oldalra nézett mintha várna valakit. Hannibal ? Kérdezte riadtan. Később jön akadt egy kis dolga. Ajtó nyitódás kirohantam ismét fegyverrel a kezemben. Elhajítottam a fegyvert amint láttam , hogy Hannibal felém kezdett dőlni. A karjaimba zuhant . Átöleltem a derekát. Majd lassan térdre estünk. Lefektettem a földre. -Alana hívj orvost azonnal. Kiáltottam idegesen. A kórházban csendben ültünk Alana , Amanda , Shane , és Én. Kezemet tördelve néztem a padlót. Felkeltem és nagy lépésekkel az ajtóhoz mentem de mélyet sóhajtottam és lassú léptekkel vissza mentem a többiekhez. Alana szólalt meg hirtelen. Hozok kávét Shane nek meg forró tejet az automatából. Mondta zavartan. Amanda és Én bolintottunk. Leültem Amanda mellé kezemmel átkaroltam a vállát. A papád nagyon erős és küzd az életéért ,nem fog magunkra hagyni . Ajtó nyitódás. Az orvos elmondta a folyosón milyen állapotban van Hannibal. Amanda lelkesen ment be Shanel a kórterembe. Mikor Alana vissza ért és elmondtam neki a fejleményeket. Boldogságtól csillogó szemekkel lépett be Amandáék után. ÉN pedig fellélegezhettem , hogy nem érte nagyobb baj . Aggódtam érte egész végig . A szívemben mintha ötvenszer forgatták volna meg bennem a kést. Végül mikor mindenki kiment én is bementem. Aggódó tekintettel néztem Hannibalra. Az ágy mellé húztam egy széket . Leültem mellé és csak néztem mosolyogva, Kezem végig simította az arcát. -Biztosnak kellett lennem benne , hogy valóban él Dr Lecter. Mondtam kedvesen. - Megrémített. De most már nyugodt vagyok , de így már senki sincs biztonságba . Emlékszik ? Szeretett volna Velencébe menni , Úgy gondoltam miért ne próbálhatnánk meg? Akárkik is követnek bennünket itt fognak zaklatni. Egy ideig meghúzhatnánk magunkat Olaszországban. Megcsókoltam a homlokát. - Pihenjen !Mindent elrendezünk , hogy indulhassunk mikor már jobban van. gyors léptekkel az ajtó felé vettem az irányt de hirtelen megfordultam. Mosolyogva néztem vissza rá az ajtóból. KIM :
Will hangjára figyeltem fel. A szenvedő srác előtt guggolt, a fegyvert felé irányította. Halkan elindultam, és Will mellett megálltam, nem szóltam közbe, hallgattam amiket Will mond neki,
azaz kérdez tőle, majd erősen a srácra néztem, várva a válaszát. Félve erősítette meg Will állítását. Ekkor Will a fegyvert a srác homlokához tartotta, hol Willre, hol a srácra tekintettem, Will meghúzta a ravaszt. Lelőtte. Oldalra fordulva mondta nekem, hogy szenvedett szegény pára. Csendben bólintottam. Majd elmondta Will, nem Ő a gyilkos, csak egy báb volt. Majd lehangoltan mondta, hogy a megérzése zátonyra futott. - Talán a megtévesztés lehet az oka. Ha nem ő volt a gyilkos, valószínűleg nem is volt köztük, vagy kijutott. Mondtam halkan a feltevésem, közben leguggoltam a holt test mellé. Will rám mosolygott, majd nevetve mondta úgy érzi egyre gondolunk. Elégetten álltam fel és léptem Will elé. Bal kezemmel megérintettem Will fejét. - Bízza rám nyugodtan. Nem fogjuk kárba veszni ezt a sok finomságot. Mondtam halkan majd elmosolyodtam. Azt felelte, ő elviszi Amandát, bár az első gondolata veszélyesnek bizonyult így, hogy a gyilkos bárhol lehet. Hiába vegyülnek el a tömegbe. Nem válaszoltam, csak néztem rá, de a tekintetemben benne volt, hogy nem tartom jó ötletnek. Abszurd kijelentésnek tartotta amit mondott. - Csak óvatosnak kell lenni Will. Feleltem kedvesen, majd kezem le emeltem Will fejéről és a vállára tettem. Mikor határozottan kijelentette, hogy haza viszi, bólintottam. Aztán emlékeztetett a holt testekkel való tervre és ismét rám mosolygott. Elmosolyodtam, és bólintottam. - Tudom maga mellett biztonságban van a lányom. Menjenek. Elintézem itt aztán megyek én is. Mondtam kedvesen Willnek. Figyeltem mikor érnek távolabb az ablakon át majd egy vízálló átlántszó esőköpenyre hasonlító köpenyt vettem fel, hogy a ruhámat óvjam a vértől, kesztyűt húztam és késsel, bárdal amennyire tudtam kisebbekre aprítottam a testeket, melyeket zsákokba tettem gondosan. Egy kis időt eltöltöttem vele, de így csak egy eldugott helyre tudtam rejteni őket, hogy később vissza menjek értük. Erről a helyről csak Will tudott és én. Mielőtt haza indultam volna, levettem az átlátszó köpenyt és kesztyűt, majd megsemmisítettem távolabb a rejtek helytől. Ahogy a kocsiba száltam volna be, egy tű szúrást éreztem a nyakamba. Bárki volt mire megfordultam eltünt, de az irány az est sötét leple alatt is kitapintható volt, hallottam merre szaladt, de az erőm kezdett elhagyni, így inkább kocsiba szálltam és erősen koncentrálva az útra, haza siettem. Kezdtem homályosan látni, de jobban elgyengülni csak akkor kezdtem mikor leparkoltam a ház előtt. Szinte mint egy részeg ember, a szer hatására szédülni kezdtem, úgy éreztem a föld kimegy a lábam alól. A kilincsig elértem, kinyitottam az ajtót, csak egy halvány alakot láttam kirohanni az egyik szobából fegyvernek látszó tárgyal a kezben. Felé közeledtem és kezdtem rá dőlni. Úgy éreztem a karjaiba zuhantam. Aztán hangos hangfoszlányokat hallottam. Alana dermedten nézte ahogy a földön fekszem, hiába kiabálta idegesen Will, hogy hívjon orvost azonnal. Amandából előtört a rettegés, rémültem ordítotott Alanara. - Mi az a füleden ülsz?! A fracba! Akkor majd hívok én! Vidd be Shenat a szobába ne állj itt mint egy hülye szobor! Ordítozta rémülten, majd idegesen telefont ragadott és hívta az orvost. Ketten voltak mellettem, Amanda zokogva borult rám. - Nem apu. Nem halhatsz meg. Tarts ki kérlek mindjárt jön a segítség. Ne hunyd le a szemed. Mondta zokogva. Will szomorúan nézte végig Amanda reakcióját és vígasztalta. Egyedül Will és Shena volt akikkel nem beszélt agresszíven ezekben az időszakokban mikor nem tudta meghalok, vagy életben maradok-e. Teljesen kifordult magából. Megérkezett az orvos és a mentősök.
Izgatottan nyitott Will ajtót, Amanda még akkor is mellettem zokogott. Will ajtót nyitott, elmondta mi történt mikor haza értem. - Ő Dr. Lecter lánya. Mondta halkan az orvosnak fejét Amanda felé bicentve. Az orvos együttérzőn nézett rá. Majd ahogy a pupillám nézte tolmácsolta mi a teendő. - Rögtön kórházba kell szállítani. Szinte semmire nem reagál. Ekkor Amanda rögtön ismét zokogni kezdett. Nyugodjon meg szépen mindent megteszünk az édesapjáért. Nyugtatta az orvos Amandát, majd kórházba szállítottak. Amandából most már jobban kitört az orvos szavai hallatán a düh, és agresszív viselkedés. - Will én veled és Shenaval megyek, de ezzel a nőszeméllyel nem. Mondta zaklatottan. Hiábavaló lett volna Willnek bármit is mondania azokban a pillanatokban mikor még otthon voltak. Amanda bement a szobába, egy eröltetett mosollyal kislányára mosolygott, hogy azt érezze Shena, hogy minden rendben van. Felöltöztette, majd leguggolt hozzá. - Most megnézzük hogy van anyuci apukája. Mondta mosolyogva, majd Willre nézett. - Azért nem akarom apura azt mondani, hogy papa. Nem mondaná ki, de szinte látom ahogy rám tekint és a szeme azt súgja, na azért nem vagyok még öreg. Mondta Amanda elmosolyodva, majd megkomolyodott és elgondolkodott. Will a szoba ajtónak dőlve karbafont kézzel nézte. - Szerintem meg apukád cseppet sem neheztelne érne. Attól jobban szeret mindkettőtöket. Felelte Will halkan. Amanda felállt, szomorúan Will szemébe nézett, majd Shenára. - Kicsikém most Will bácsival szállj be a kocsiba, én is megyek utánatok csak bezárom a lakást és magamhoz veszem a táskám. Mondta mosolyogva kislányának. A kislány Willhez ment, nyújtotta Willnek a kezét. Will elmosolyodott. Amanda megsímította Will arcát, és megpuszilta, hogy Alana ne hallja. Két perc és a kocsinál vagyok, csak a táskámba bele rakom a gyógyszereket amiket aputól kaptam, és bezárom a lakást. Will és Shena egymás kezét fogva a kocsihoz mentek. Alana is felállt, hogy kövesse őket. - Alana! Várj egy percet! Te kérlek a saját kocsiddal gyere! Mondta Amanda miközben a táskájába pakolgatott sírva. - Mire jó ez Amanda, hogy szinte gyászolsz? Kérdezte Alana. Amanda dühös pillantással fordult felé. - Hisz nem az igazi apám ugye?! Ugye ezt akarod mondani?! Csak, hogy tudd ő az igazi apám nem pedig az aki álltal születtem! A drogot választotta helyettem ahogy az igazi anyám is! Hannibal nevelt fel apám helyett, nagyon is van okom apaként szeretni. Na és a volt felesége. Haragszom rá, de ő pedig anyámat próbálta pótolni, viszont apunak azaz Hannibálnak jobban sikerült éreztetni, hogy nem egy kis árva fattyú vagyok, hanem egy kislány akit saját lányaként szeret! Most már érted? Kiáltotta zokogva. Alana arca komolyra váltott. - Ezt tudtam Amanda ne haragudj. Nem tudtam, hogy vérszerinti apaként tiszteled és szereted. Azt gondoltam, csak nevelőszülőként. Mondta halkan. Amanda csóválta a fejét. - Nem kell magyarázkodnod. Tudom, hogy apu beszélt veled rólam is többekközt erről is. Felelte Amanda halkabban. Alana nem tudott válaszolni rá. - Most pedig ha megbocsátasz szeretnék Willel és Shenaval a kórházba menni. Mondta Amanda, közben a könnyeit törölgette. Alana kisétált, Amanda bezárta az ajtót és a kocsihoz ment, Will mellé ült. KIM :
Azidő alatt az orvosok keményen dolgoztak, még akkor is mikor ők megérkeztek. Sikerült a szert semlegesíteniük, ezzel elhárítani az életveszélyt. - Hogy érzi magát Dr. Lecter? Kérdezte a fő orvos. - Gyengén, de tűrhetően. Feleltem halkan. - Büszke lehet a lányára. Megmentette az életét, és Will Graham. Mondta mosolyogva az orvos. - Itt várakoznak. Gondolom szeretnék látni magát. Fűzte hozzá kedvesen, majd kiment a folyosóra. - Dr. Lecter túl van az életveszélyen. Egy veszélyes szert találtunk a vérében, mely lassacskán felfalta volna a vörös vérsejteket, és bomlásnak indította volna a belső szerveket, vagyis felfalta volna őket. De a kedves lányának köszönhetően és persze Önnek Mr. Graham, Dr. Lecter fel fog épülni, bár most még gyenge, de ez természetes. Mondta az orvos. Mindenki megnyugodott, Amanda Will nyakába ugrott örömébe, és öröm könnyek szöktek a szemébe. Az orvos megsímogatta Amanda vállát. - Az apukája élete veszélyben volt, ön épp időben telefonált. Még egy perc is sokat számított. Mondta az orvos, és kedvesen Amandára mosolygott. - Menjen be az apukájához és ez az elragadó kislány is. Fűzte hozzá kedvesen, és megsímogatta Shena fejét. Oldalra fordultam, Amanda lépett be lelkesen az ajtón és Shena. Elmosolyodtam. Gyorsan az ágyhoz jöttek, Amanda rám borult vidáman. - Izgultam apu nagyon izgultam mi lesz veled. Mondta majd boldogan megpuszilta az arcom. - Tudom Amanda. Ahogy azt is, hogy még abban az állapotban is volt lélekjelenléted, hogy hívd az orvosokat. Megmentetted az életem. Feleltem megsímogatva lányom kezét. - Gyere szépen kicsi Shena adj egy puszit had erősödjek meg újra. Mondtam mosolyogva, Amanda kislányára nézve. Amanda felemelte, Shena megpuszilta az arcom. - Itt van Will is. Nagyon aggódott érted, mégis végig vígasztalt és nyugtatott engem. Mondta Amabnda mosolyogva, és fejével az ajtó felé bicentett. Elmosolyodtam. Alana boldolgságtól csillogó szekkel lépett be. - Hála az égnek! Aggódtam érted. Szólalt meg Alana. - Mi most kimegyünk apu, mert az orvos egyszere csak egy látogatót engedélyez jelenleg. Mondta Amanda mosolyogva és megpuszilta az arcom, Shena is, majd kimentek. - Ledermedtem mikor a földön feküdve láttalak. Hiába kiáltott Will idegesen, hogy hívjak orvost. Vallotta be Alana. - Most már semmi baj. Amanda megtette és ez a lényeg. Feleltem majd elmosolyodtam. - Bebizonyította, hogy nem pusztán nevelőapaként szeret téged, hanem inkább mintha az édesapja lennél. Mondta mosolyogva, de arra nem tért ki, hogy aggodalmában lobbanékony is volt Amanda. - Mert az is vagyok neki Alana. Nem az a rendes apa aki biológiailag tesz a fogantatásért, hanem aki felneveli. Büszke vagyok rá és jó érzés mindezt hallanom. Mondtam kedvesen bár még gyengén, és elmosolyodtam. Alana is mosolyogva bólintott. - Beszélhetnék Willel? Kérdeztem, már szinte alig várva, hogy belépjen Will. Alana bólintott és szólt Willnek. Bejött, aggódó tekintettel nézett rám. Az ágy mellé húzott egy széket és leült mellém. Nem szólt először semmit, csak csendben nézett mosolyogva, keze végig símította az arcom. Elmosolyodtam én is válaszként. Kedvesen mondta, hogy biztosnak kellett lennie benne, hogy valóban élek. - Most már nem lesz semmi baj Will. Nem halok meg egykönnyen. Mondtam mosolyogva.
Felemlítette Velencét. S elmondta miért is jutott eszébe, majd megcsókolta a homlokom, majd tegezve arra kért, hogy pihenjek, persze zavartan és elpirulva nézett rám, ahogy tekintetem rá emeltem és mosolyogtam. Elnézést kért, és elmondta, hogy az aggodalom váltotta ki belőle. - Nem kell elnézést kérnie, nem sértett meg vele. Sőt, emlékszik mikor mondtam, hogy nyugodtan beszélhet barátként is velem még az elején? Mondtam én, hogy meg fog kedvelni. Feleltem mosolyogva. - Persze én is magát Will. Sokban hasonlítunk. Feleltem halkan. Megegyeztünk, hogy amint már jobban leszek lelépünk innen, Velencébe megyünk. - Na és az FBI és Jack? Valóban képes lenne eljönni? Kérdeztem kedvesen Will szemébe nézve. Lassan elnyomott az álom a beszélgetésünk után. Will még elköszönt, én is tőle, nézett egy darabig ahogy alszom, majd kiment. KIM : Azidő alatt az orvosok keményen dolgoztak, még akkor is mikor ők megérkeztek. Sikerült a szert semlegesíteniük, ezzel elhárítani az életveszélyt. - Hogy érzi magát Dr. Lecter? Kérdezte a fő orvos. - Gyengén, de tűrhetően. Feleltem halkan. - Büszke lehet a lányára. Megmentette az életét, és Will Graham. Mondta mosolyogva az orvos. - Itt várakoznak. Gondolom szeretnék látni magát. Fűzte hozzá kedvesen, majd kiment a folyosóra. - Dr. Lecter túl van az életveszélyen. Egy veszélyes szert találtunk a vérében, mely lassacskán felfalta volna a vörös vérsejteket, és bomlásnak indította volna a belső szerveket, vagyis felfalta volna őket. De a kedves lányának köszönhetően és persze Önnek Mr. Graham, Dr. Lecter fel fog épülni, bár most még gyenge, de ez természetes. Mondta az orvos. Mindenki megnyugodott, Amanda Will nyakába ugrott örömébe, és öröm könnyek szöktek a szemébe. Az orvos megsímogatta Amanda vállát. - Az apukája élete veszélyben volt, ön épp időben telefonált. Még egy perc is sokat számított. Mondta az orvos, és kedvesen Amandára mosolygott. - Menjen be az apukájához és ez az elragadó kislány is. Fűzte hozzá kedvesen, és megsímogatta Shena fejét. Oldalra fordultam, Amanda lépett be lelkesen az ajtón és Shena. Elmosolyodtam. Gyorsan az ágyhoz jöttek, Amanda rám borult vidáman. - Izgultam apu nagyon izgultam mi lesz veled. Mondta majd boldogan megpuszilta az arcom. - Tudom Amanda. Ahogy azt is, hogy még abban az állapotban is volt lélekjelenléted, hogy hívd az orvosokat. Megmentetted az életem. Feleltem megsímogatva lányom kezét. - Gyere szépen kicsi Shena adj egy puszit had erősödjek meg újra. Mondtam mosolyogva, Amanda kislányára nézve. Amanda felemelte, Shena megpuszilta az arcom. - Itt van Will is. Nagyon aggódott érted, mégis végig vígasztalt és nyugtatott engem. Mondta Amabnda mosolyogva, és fejével az ajtó felé bicentett. Elmosolyodtam. Alana boldolgságtól csillogó szekkel lépett be. - Hála az égnek! Aggódtam érted. Szólalt meg Alana. - Mi most kimegyünk apu, mert az orvos egyszere csak egy látogatót engedélyez jelenleg. Mondta Amanda mosolyogva és megpuszilta az arcom, Shena is, majd kimentek.
- Ledermedtem mikor a földön feküdve láttalak. Hiába kiáltott Will idegesen, hogy hívjak orvost. Vallotta be Alana. - Most már semmi baj. Amanda megtette és ez a lényeg. Feleltem majd elmosolyodtam. - Bebizonyította, hogy nem pusztán nevelőapaként szeret téged, hanem inkább mintha az édesapja lennél. Mondta mosolyogva, de arra nem tért ki, hogy aggodalmában lobbanékony is volt Amanda. - Mert az is vagyok neki Alana. Nem az a rendes apa aki biológiailag tesz a fogantatásért, hanem aki felneveli. Büszke vagyok rá és jó érzés mindezt hallanom. Mondtam kedvesen bár még gyengén, és elmosolyodtam. Alana is mosolyogva bólintott. - Beszélhetnék Willel? Kérdeztem, már szinte alig várva, hogy belépjen Will. Alana bólintott és szólt Willnek. Bejött, aggódó tekintettel nézett rám. Az ágy mellé húzott egy széket és leült mellém. Nem szólt először semmit, csak csendben nézett mosolyogva, keze végig símította az arcom. Elmosolyodtam én is válaszként. Kedvesen mondta, hogy biztosnak kellett lennie benne, hogy valóban élek. - Most már nem lesz semmi baj Will. Nem halok meg egykönnyen. Mondtam mosolyogva. Felemlítette Velencét. S elmondta miért is jutott eszébe, majd megcsókolta a homlokom, majd tegezve arra kért, hogy pihenjek, persze zavartan és elpirulva nézett rám, ahogy tekintetem rá emeltem és mosolyogtam. Elnézést kért, és elmondta, hogy az aggodalom váltotta ki belőle. - Nem kell elnézést kérnie, nem sértett meg vele. Sőt, emlékszik mikor mondtam, hogy nyugodtan beszélhet barátként is velem még az elején? Mondtam én, hogy meg fog kedvelni. Feleltem mosolyogva. - Persze én is magát Will. Sokban hasonlítunk. Feleltem halkan. Megegyeztünk, hogy amint már jobban leszek lelépünk innen, Velencébe megyünk. - Na és az FBI és Jack? Valóban képes lenne eljönni? Kérdeztem kedvesen Will szemébe nézve. Lassan elnyomott az álom a beszélgetésünk után. Will még elköszönt, én is tőle, nézett egy darabig ahogy alszom, majd kiment. Any : Megkönnyebbültem mikor Hannibal kimondta , hogy nem kell zavarban lennem . Higgadtan közöltem vele , hogy félre söpörve a munkát, Elfogok menni Olaszországba, Már van is egy tervem. Elköszöntünk . Egy darabig néztem ahogyan alszik. A munka helyre mentem beszélni Jackel. Hello Jack ! Leültem vele szembe. Van egy potenciális gyanúsítottunk. El kel utaznom , hogy leleplezhessem. A legnagyobb titokban kell nyomoznom Addig érveltem míg el nem fogadta az álláspontomat. Vissza mentem Hannibalhoz , Alana hangját hallottam így arrébb álltam. Engem megvertek de védtem a kicsit. Hallottam egy férfi hangot aki azt mondta a másiknak mielőtt elhagyták a házat. Azt mondta Dr Lectert elintézzük. Mikor megláttalak abban az állapotban.Leblokkoltam. Sajnálom Hannibal. Mondtam szomroúan. Amandával is csúnyán beszéltem nem kellett volna. Folytatta szomorúan. Az ital automatánál vártam miután Alana elhagyta a folyosót beléptem Hannibalhoz. Jó reggelt ! Hogy van ma Hannibal ? Néztem rá mosolyogva. Mindent elintéztem. Zöld utat kaptam a távozásra. Mondtam vidáman. Újabb gyilkosság rázta meg a várost. Bosszúsan indultam a helyszínre .Mielőtt Jack értesített volna.
Unottan felvázoltam ,hogy felindulásból elkövetett emberölés. De mikor közelebb léptem ledöbbenten láttam. Dr Lecter betege ! Mondtam komoran. Ez ma már nem az első áldozat. Sőt abszurd dolgot találtunk mi magunk sem láttunk ilyet rendőri pályafutásaink alatt Felkészült Will ? Kérdezte aggódva. Én csak bólintottam. Már az elég volt, hogy megálljak az ajtóban. Döbbenten néztem az asztalra a holt test az asztalhoz ültetve., kibelezve .Előtte pedig belsőség leves. Kifordultam a szobából. -Mennem kell Jack segítségért kell fordulnom ennek az ügynek a megoldásában. Amint megtudok valamit értesítem . Ne hívjon , Én hívni fogom magát . Beültem a kocsimba és meg sem álltam a kórházig. - Hannibal! Idegesen mondtam ki a nevet. - Még egy gyilkosság mind két áldozat a maga betege. Az első gyilkolási mód felindulásból történt a másik nagyon durva volt. A holt test az asztalhoz ültetve., kibelezve .Előtte pedig belsőség leves. - Valaki utánozná? A betegei által akar eljutni magához ? Kérdeztem érdeklődve fel- le járkálva az ágy előtt. Any : Lassan felkeltem és kisétáltam. Tekintetem megakadt a még szenvedő srácon. Leguggoltam elé. A fegyvert felé irányítottam. - Nem Márk volt a mi emberünk akit keresünk igaz ? Kérdeztem dühösen. A srác félve erősítette meg az állításom. A fegyvert a homlokához tartottam és lőttem. - Szenvedett szegény pára ! Mondtam Hannibalnak oldalra fordulva. - Nem Ő a gyilkos csak egy báb volt . Tehát ez a megérzésem zátonyra futott. Mondtam lehangoltam. - Tüntessük el a holttesteket. Mondtam közömbösen. Majd Hannibalra mosolyogtam. - Úgy érzem egyre gondolunk. Mondtam nevetve. - Én most elviszem Amandát vásárolgatni elvegyülünk a tömegbe. Kell egy kis kikapcsolódás. Miért néz így rám ? Kérdeztem kedvesen. - Óh igen a jelenlegi helyzet után nem találja jó ötletnek, Magam elé néztem és halkan megszólaltam. - Ez valóban egy abszurd kijelentés volt. - Haza viszem. Jelentettem ki határozottan. - Maga meg majd elhozza a testeket. Ne vesszenek kárba . Ismét rá mosolyogtam. - Amanda gyere hazamegyünk. Megfogtam a kezét és elindultunk a lakásunk felé. Mikor megérkeztünk egy villany sem égett a lakásban. Amanda megtorpant. Fegyverrel előre mentem. - Gyere közvetlen utánam. Lassan haladtunk .Hiába kapcsoltuk a lámpát semmi. Tudtam az előszobába oldalt a polcon van egy elem lámpa. Magamhoz ragadtam és bekapcsoltam. Amanda zaklatott volt hallottam ahogy a levegőt veszi. Centi méterről centi méterre haladtunk. A szobámhoz érkeztünk lassan lenyomtam a kilincset. Lámpám a sarokba irányítottam, Legnagyobb döbbenetemre. Alana volt aki Amanda kislányát szorította magához védelmezően. Riadt tekintettel nézett rám. - Will ? Kérdezte remegő hangon.
-
Igen Alana ! Will vagyok! Lassan haladtam felé. Add ide a kislányt bármi is történt már vége. Felém nyújtotta de megrázta a fejét. majd hirtelen oldalra nézett mintha várna valakit. - Hannibal ? Kérdezte riadtan. - Később jön akadt egy kis dolga. Ajtó nyitódás kirohantam ismét fegyverrel a kezemben. Elhajítottam a fegyvert amint láttam , hogy Hannibal felém kezdett dőlni. A karjaimba zuhant . Átöleltem a derekát. Majd lassan térdre estünk. Lefektettem a földre. -Alana hívj orvost azonnal. Kiáltottam idegesen. A kórházban csendben ültünk Alana , Amanda , Shane , és Én. Kezemet tördelve néztem a padlót. Felkeltem és nagy lépésekkel az ajtóhoz mentem de mélyet sóhajtottam és lassú léptekkel vissza mentem a többiekhez. Alana szólalt meg hirtelen. - Hozok kávét Shane nek meg forró tejet az automatából. Mondta zavartan. Amanda és Én bolintottunk. Leültem Amanda mellé kezemmel átkaroltam a vállát. - A papád nagyon erős és küzd az életéért ,nem fog magunkra hagyni . Ajtó nyitódás. Az orvos elmondta a folyosón milyen állapotban van Hannibal. Amanda lelkesen ment be Shanel a kórterembe. Mikor Alana vissza ért és elmondtam neki a fejleményeket. Boldogságtól csillogó szemekkel lépett be Amandáék után. ÉN pedig fellélegezhettem , hogy nem érte nagyobb baj . Aggódtam érte egész végig . A szívemben mintha ötvenszer forgatták volna meg bennem a kést. Végül mikor mindenki kiment én is bementem. Aggódó tekintettel néztem Hannibalra. Az ágy mellé húztam egy széket . Leültem mellé és csak néztem mosolyogva, Kezem végig simította az arcát. -Biztosnak kellett lennem benne , hogy valóban él Dr Lecter. Mondtam kedvesen. - Megrémített. De most már nyugodt vagyok , de így már senki sincs biztonságba . Emlékszik ? Szeretett volna Velencébe menni , Úgy gondoltam miért ne próbálhatnánk meg? Akárkik is követnek bennünket itt fognak zaklatni. Egy ideig meghúzhatnánk magunkat Olaszországban. Megcsókoltam a homlokát. - Pihenjen !Mindent elrendezünk , hogy indulhassunk mikor már jobban van. gyors léptekkel az ajtó felé vettem az irányt de hirtelen megfordultam. Mosolyogva néztem vissza rá az ajtóból. KIM : Will hangjára figyeltem fel. A szenvedő srác előtt guggolt, a fegyvert felé irányította. Halkan elindultam, és Will mellett megálltam, nem szóltam közbe, hallgattam amiket Will mond neki, azaz kérdez tőle, majd erősen a srácra néztem, várva a válaszát. Félve erősítette meg Will állítását. Ekkor Will a fegyvert a srác homlokához tartotta, hol Willre, hol a srácra tekintettem, Will meghúzta a ravaszt. Lelőtte. Oldalra fordulva mondta nekem, hogy szenvedett szegény pára. Csendben bólintottam. Majd elmondta Will, nem Ő a gyilkos, csak egy báb volt. Majd lehangoltan mondta, hogy a megérzése zátonyra futott. - Talán a megtévesztés lehet az oka. Ha nem ő volt a gyilkos, valószínűleg nem is volt köztük, vagy kijutott. Mondtam halkan a feltevésem, közben leguggoltam a holt test mellé. Will rám mosolygott, majd nevetve mondta úgy érzi egyre gondolunk. Elégetten álltam fel és léptem Will elé. Bal kezemmel megérintettem Will fejét. - Bízza rám nyugodtan. Nem fogjuk kárba veszni ezt a sok finomságot. Mondtam halkan majd elmosolyodtam. Azt felelte, ő elviszi Amandát, bár az első gondolata veszélyesnek bizonyult így, hogy a gyilkos bárhol lehet. Hiába vegyülnek el a tömegbe.
Nem válaszoltam, csak néztem rá, de a tekintetemben benne volt, hogy nem tartom jó ötletnek. Abszurd kijelentésnek tartotta amit mondott. - Csak óvatosnak kell lenni Will. Feleltem kedvesen, majd kezem le emeltem Will fejéről és a vállára tettem. Mikor határozottan kijelentette, hogy haza viszi, bólintottam. Aztán emlékeztetett a holt testekkel való tervre és ismét rám mosolygott. Elmosolyodtam, és bólintottam. - Tudom maga mellett biztonságban van a lányom. Menjenek. Elintézem itt aztán megyek én is. Mondtam kedvesen Willnek. Figyeltem mikor érnek távolabb az ablakon át majd egy vízálló átlántszó esőköpenyre hasonlító köpenyt vettem fel, hogy a ruhámat óvjam a vértől, kesztyűt húztam és késsel, bárdal amennyire tudtam kisebbekre aprítottam a testeket, melyeket zsákokba tettem gondosan. Egy kis időt eltöltöttem vele, de így csak egy eldugott helyre tudtam rejteni őket, hogy később vissza menjek értük. Erről a helyről csak Will tudott és én. Mielőtt haza indultam volna, levettem az átlátszó köpenyt és kesztyűt, majd megsemmisítettem távolabb a rejtek helytől. Ahogy a kocsiba száltam volna be, egy tű szúrást éreztem a nyakamba. Bárki volt mire megfordultam eltünt, de az irány az est sötét leple alatt is kitapintható volt, hallottam merre szaladt, de az erőm kezdett elhagyni, így inkább kocsiba szálltam és erősen koncentrálva az útra, haza siettem. Kezdtem homályosan látni, de jobban elgyengülni csak akkor kezdtem mikor leparkoltam a ház előtt. Szinte mint egy részeg ember, a szer hatására szédülni kezdtem, úgy éreztem a föld kimegy a lábam alól. A kilincsig elértem, kinyitottam az ajtót, csak egy halvány alakot láttam kirohanni az egyik szobából fegyvernek látszó tárgyal a kezben. Felé közeledtem és kezdtem rá dőlni. Úgy éreztem a karjaiba zuhantam. Aztán hangos hangfoszlányokat hallottam. Alana dermedten nézte ahogy a földön fekszem, hiába kiabálta idegesen Will, hogy hívjon orvost azonnal. Amandából előtört a rettegés, rémültem ordítotott Alanara. - Mi az a füleden ülsz?! A fracba! Akkor majd hívok én! Vidd be Shenat a szobába ne állj itt mint egy hülye szobor! Ordítozta rémülten, majd idegesen telefont ragadott és hívta az orvost. Ketten voltak mellettem, Amanda zokogva borult rám. - Nem apu. Nem halhatsz meg. Tarts ki kérlek mindjárt jön a segítség. Ne hunyd le a szemed. Mondta zokogva. Will szomorúan nézte végig Amanda reakcióját és vígasztalta. Egyedül Will és Shena volt akikkel nem beszélt agresszíven ezekben az időszakokban mikor nem tudta meghalok, vagy életben maradok-e. Teljesen kifordult magából. Megérkezett az orvos és a mentősök. Izgatottan nyitott Will ajtót, Amanda még akkor is mellettem zokogott. Will ajtót nyitott, elmondta mi történt mikor haza értem. - Ő Dr. Lecter lánya. Mondta halkan az orvosnak fejét Amanda felé bicentve. Az orvos együttérzőn nézett rá. Majd ahogy a pupillám nézte tolmácsolta mi a teendő. - Rögtön kórházba kell szállítani. Szinte semmire nem reagál. Ekkor Amanda rögtön ismét zokogni kezdett. Nyugodjon meg szépen mindent megteszünk az édesapjáért. Nyugtatta az orvos Amandát, majd kórházba szállítottak. Amandából most már jobban kitört az orvos szavai hallatán a düh, és agresszív viselkedés. - Will én veled és Shenaval megyek, de ezzel a nőszeméllyel nem. Mondta zaklatottan. Hiábavaló lett volna Willnek bármit is mondania azokban a pillanatokban mikor még otthon voltak. Amanda bement a szobába, egy eröltetett mosollyal kislányára mosolygott, hogy azt érezze Shena, hogy minden rendben van. Felöltöztette, majd leguggolt hozzá. - Most megnézzük hogy van anyuci apukája. Mondta mosolyogva, majd Willre nézett. - Azért nem akarom apura azt mondani, hogy papa. Nem mondaná ki, de szinte látom ahogy rám tekint és a szeme azt súgja, na azért nem vagyok még öreg. Mondta Amanda elmosolyodva, majd megkomolyodott és elgondolkodott. Will a szoba ajtónak dőlve karbafont kézzel nézte. - Szerintem meg apukád cseppet sem neheztelne érne. Attól jobban szeret mindkettőtöket. Felelte Will halkan. Amanda felállt, szomorúan Will szemébe nézett, majd Shenára. - Kicsikém most Will bácsival szállj be a kocsiba, én is megyek utánatok csak bezárom a lakást és magamhoz veszem a táskám. Mondta mosolyogva kislányának. A kislány Willhez ment, nyújtotta Willnek a kezét. Will elmosolyodott. Amanda megsímította Will arcát, és megpuszilta, hogy Alana ne hallja. Két perc és a kocsinál vagyok, csak a táskámba bele rakom a gyógyszereket amiket aputól kaptam, és bezárom a lakást. Will és Shena egymás kezét fogva a kocsihoz mentek. Alana is felállt, hogy kövesse őket. - Alana! Várj egy percet! Te kérlek a saját kocsiddal gyere! Mondta Amanda miközben a táskájába pakolgatott sírva. - Mire jó ez Amanda, hogy szinte gyászolsz? Kérdezte Alana. Amanda dühös pillantással fordult felé.
- Hisz nem az igazi apám ugye?! Ugye ezt akarod mondani?! Csak, hogy tudd ő az igazi apám nem pedig az aki álltal születtem! A drogot választotta helyettem ahogy az igazi anyám is! Hannibal nevelt fel apám helyett, nagyon is van okom apaként szeretni. Na és a volt felesége. Haragszom rá, de ő pedig anyámat próbálta pótolni, viszont apunak azaz Hannibálnak jobban sikerült éreztetni, hogy nem egy kis árva fattyú vagyok, hanem egy kislány akit saját lányaként szeret! Most már érted? Kiáltotta zokogva. Alana arca komolyra váltott. - Ezt tudtam Amanda ne haragudj. Nem tudtam, hogy vérszerinti apaként tiszteled és szereted. Azt gondoltam, csak nevelőszülőként. Mondta halkan. Amanda csóválta a fejét. - Nem kell magyarázkodnod. Tudom, hogy apu beszélt veled rólam is többekközt erről is. Felelte Amanda halkabban. Alana nem tudott válaszolni rá. - Most pedig ha megbocsátasz szeretnék Willel és Shenaval a kórházba menni. Mondta Amanda, közben a könnyeit törölgette. Alana kisétált, Amanda bezárta az ajtót és a kocsihoz ment, Will mellé ült. Azidő alatt az orvosok keményen dolgoztak, még akkor is mikor ők megérkeztek. Sikerült a szert semlegesíteniük, ezzel elhárítani az életveszélyt. - Hogy érzi magát Dr. Lecter? Kérdezte a fő orvos. - Gyengén, de tűrhetően. Feleltem halkan. - Büszke lehet a lányára. Megmentette az életét, és Will Graham. Mondta mosolyogva az orvos. - Itt várakoznak. Gondolom szeretnék látni magát. Fűzte hozzá kedvesen, majd kiment a folyosóra. - Dr. Lecter túl van az életveszélyen. Egy veszélyes szert találtunk a vérében, mely lassacskán felfalta volna a vörös vérsejteket, és bomlásnak indította volna a belső szerveket, vagyis felfalta volna őket. De a kedves lányának köszönhetően és persze Önnek Mr. Graham, Dr. Lecter fel fog épülni, bár most még gyenge, de ez természetes. Mondta az orvos. Mindenki megnyugodott, Amanda Will nyakába ugrott örömébe, és öröm könnyek szöktek a szemébe. Az orvos megsímogatta Amanda vállát. - Az apukája élete veszélyben volt, ön épp időben telefonált. Még egy perc is sokat számított. Mondta az orvos, és kedvesen Amandára mosolygott. - Menjen be az apukájához és ez az elragadó kislány is. Fűzte hozzá kedvesen, és megsímogatta Shena fejét. Oldalra fordultam, Amanda lépett be lelkesen az ajtón és Shena. Elmosolyodtam. Gyorsan az ágyhoz jöttek, Amanda rám borult vidáman. - Izgultam apu nagyon izgultam mi lesz veled. Mondta majd boldogan megpuszilta az arcom. - Tudom Amanda. Ahogy azt is, hogy még abban az állapotban is volt lélekjelenléted, hogy hívd az orvosokat. Megmentetted az életem. Feleltem megsímogatva lányom kezét. - Gyere szépen kicsi Shena adj egy puszit had erősödjek meg újra. Mondtam mosolyogva, Amanda kislányára nézve. Amanda felemelte, Shena megpuszilta az arcom. - Itt van Will is. Nagyon aggódott érted, mégis végig vígasztalt és nyugtatott engem. Mondta Amabnda mosolyogva, és fejével az ajtó felé bicentett. Elmosolyodtam. Alana boldolgságtól csillogó szekkel lépett be. - Hála az égnek! Aggódtam érted. Szólalt meg Alana. - Mi most kimegyünk apu, mert az orvos egyszere csak egy látogatót engedélyez jelenleg. Mondta Amanda mosolyogva és megpuszilta az arcom, Shena is, majd kimentek. - Ledermedtem mikor a földön feküdve láttalak. Hiába kiáltott Will idegesen, hogy hívjak orvost. Vallotta be Alana. - Most már semmi baj. Amanda megtette és ez a lényeg. Feleltem majd elmosolyodtam. - Bebizonyította, hogy nem pusztán nevelőapaként szeret téged, hanem inkább mintha az édesapja lennél. Mondta mosolyogva, de arra nem tért ki, hogy aggodalmában lobbanékony is volt Amanda. - Mert az is vagyok neki Alana. Nem az a rendes apa aki biológiailag tesz a fogantatásért, hanem aki felneveli. Büszke vagyok rá és jó érzés mindezt hallanom. Mondtam kedvesen bár még gyengén, és elmosolyodtam. Alana is mosolyogva bólintott. - Beszélhetnék Willel? Kérdeztem, már szinte alig várva, hogy belépjen Will. Alana bólintott és szólt Willnek. Bejött, aggódó tekintettel nézett rám. Az ágy mellé húzott egy széket és leült mellém. Nem szólt először semmit, csak csendben nézett mosolyogva, keze végig símította az arcom. Elmosolyodtam én is válaszként. Kedvesen mondta, hogy biztosnak kellett lennie benne, hogy valóban élek. - Most már nem lesz semmi baj Will. Nem halok meg egykönnyen. Mondtam mosolyogva. Felemlítette Velencét. S elmondta miért is jutott eszébe, majd megcsókolta a homlokom, majd tegezve arra kért, hogy pihenjek, persze zavartan és elpirulva nézett rám, ahogy tekintetem rá emeltem és mosolyogtam. Elnézést kért, és elmondta, hogy az aggodalom váltotta ki belőle. - Nem kell elnézést kérnie, nem sértett meg vele. Sőt, emlékszik mikor mondtam, hogy nyugodtan beszélhet barátként is velem még az elején? Mondtam én, hogy meg fog kedvelni. Feleltem mosolyogva. - Persze én is magát Will. Sokban hasonlítunk. Feleltem halkan. Megegyeztünk, hogy amint már jobban leszek lelépünk innen, Velencébe megyünk.
- Na és az FBI és Jack? Valóban képes lenne eljönni? Kérdeztem kedvesen Will szemébe nézve. Lassan elnyomott az álom a beszélgetésünk után. Will még elköszönt, én is tőle, nézett egy darabig ahogy alszom, majd kiment.
Any : Megkönnyebbültem mikor Hannibal kimondta , hogy nem kell zavarban lennem . Higgadtan közöltem vele , hogy félre söpörve a munkát, Elfogok menni Olaszországba, Már van is egy tervem. Elköszöntünk . Egy darabig néztem ahogyan alszik. A munka helyre mentem beszélni Jackel. Hello Jack ! Leültem vele szembe. Van egy potenciális gyanúsítottunk. Elkel utaznom , hogy leleplezhessem. A legnagyobb titokban kell nyomoznom Addig érveltem míg el nem fogadta az álláspontomat. Vissza mentem Hannibalhoz , Alana hangját hallottam így arrébb álltam. Engem megvertek de védtem a kicsit. Hallottam egy férfi hangot aki azt mondta a másiknak mielőtt elhagyták a házat. Azt mondta Dr Lectert elintézzük. Mikor megláttalak abban az állapotban.Leblokkoltam. Sajnálom Hannibal. Mondtam szomroúan. Amandával is csúnyán beszéltem nem kellett volna. Folytattam szomorúan. Az ital automatánál vártam miután Alana elhagyta a folyosót beléptem Hannibalhoz. Jó reggelt ! Hogy van ma Hannibal ? Néztem rá mosolyogva. Mindent elintéztem. Zöld utat kaptam a távozásra. Mondtam vidáman. Újabb gyilkosság rázta meg a várost. Bosszúsan indultam a helyszínre .Mielőtt Jack értesített volna. Unottan felvázoltam ,hogy felindulásból elkövetett emberölés. De mikor közelebb léptem ledöbbenten láttam. Dr Lecter betege ! Mondtam komoran. Ez ma már nem az első áldozat. Sőt abszurd dolgot találtunk mi magunk sem láttunk ilyet rendőri pályafutásaink alatt Felkészült Will ? Kérdezte aggódva. Én csak bólintottam. Már az elég volt, hogy megálljak az ajtóban. Döbbenten néztem az asztalra a holt test az asztalhoz ültetve., kibelezve .Előtte pedig belsőség leves. Kifordultam a szobából. -Mennem kell Jack segítségért kell fordulnom ennek az ügynek a megoldásában. Amint megtudok valamit értesítem . Ne hívjon , Én hívni fogom magát . Beültem a kocsimba és meg sem álltam a kórházig. - Hannibal! Idegesen mondtam ki a nevet. - Még egy gyilkosság mind két áldozat a maga betege. Az első gyilkolási mód felindulásból történt a másik nagyon durva volt. A holt test az asztalhoz ültetve., kibelezve .Előtte pedig belsőség leves. - Valaki utánozná? A betegei által akar eljutni magához ? Kérdeztem érdeklődve fel- le járkálva az ágy előtt Kim: Másfél óra alvás után megébredtem. A sötét kórteremben, egy rántással felkapcsoltam az éjjeli lámpát, csak gondolkodtam és gondolkodtam. Mindhárman megviseltnek látszottak és ennek nem csupán az én esetem az oka, valami biztosan van, amit még nem mondtak el nekem. Will viselkedése is
különös. Vajon miért akarja, hogy mindenáron Velencébe menjünk? Talán valóban értem aggódik, de mi van ha... nem, azt nem engedhetem. Eddig is sikerült megtévesztenem az FBI-t, és bárkit akit csak akartam, ezután sem lesz másképp. Zajlottak le ezen gondolatok a fejemben, de aztán felmerült bennem, hogy Will nem tenne ilyet, hisz ragaszkodik hozzám, tökéletesen elértem, hogy már már lassacskán olyan legyen mint én. Ha fény derül rá, Will akkor sem áll le, ő már az akarataim alapján cselekszik. Nem sok időt bírna ki nélkülem, de mitagadás nekem is hiányozna, de mindenesetre alaposnak kell lennem. Tudtam ugyanúgy azt is, hogy mindent megtenne az életemért. Kopogás szakította félbe a gondolkodásom. - Felébredt Dr. Lecter? Azt hittem alszik még. Mondta a fő orvos, aki azon az estén ügyeletes orvosként bent maradt. - Igen, felébredtem. Igazából egyébként sem vagyok egy mélyen alvó. Feleltem majd elmosolyodtam. A fő orvos mosolyogva bejött, az ágy mellé húzta a széket és leült. - Jelentősen erős az ön szervezete Dr. Lecter. Gyorsan semlegesült a vérében a gyilkos szer. Mondta halkan, tekintetét rám emelve. - Azt akarja mondani, hogy szándékosan meg akartak ölni? Kérdeztem, mintha meglepett volna. A fő orvos sóhajtva bólintott. - A tű szúrás a tarkója alatt van, egyenesen a vérébe jutott. Magának is úgy gondolom joga van tudni. Ez a szer felélte volna a vörös vérsejteket, teljesen gyors folyamattal következtek volna a belső szervei. Dr. Lecter az életben maradásához minden perc jelentősen fontos volt. Ezért mondtam, hogy a lánya megmentette az életét. Mondta a főorvos, közben néma csendben hallgattam minden szavát. Tekintete komollyá vállt, ahogy az enyém is. Elgondolkodtattak az orvos szavai. Mikor elment, ismét elgondolkodtam, gondolataimban végig pásztáztam kik lehetnek a haragosaim. Egészen reggelig volt időm mindezen elgondolkodni. Vizit után Alana megérkezett. Kopogott. - Gyere nyugodtan. Szólaltam meg az ajtó felé fordulva. - Jó reggelt! Hogy vagy? Szólalt meg, hangján érződött és észrevettem, hogy valamit el szeretne mondani nekem, ezt a tekintetén is hamar észrevettem. - Hello Alana. Már sokkal jobban. Ülj le kérlek mellém arra a székre. Úgy gondolom valamit szeretnél mondani nekem. Feleltem rá emelt tekintettel. Egy pillanatra döbbenten nézett rám, majd leült. - Hallgatlak. Mondtam komoly hangnemben. Csendben végig hallgattam Alanat. - Alana, láttad azt a férfit, vagy valamennyit belőle? Arc, testalkat, magasság...? A hanga alapján felismernéd? Kérdeztem, közben végig komoly maradtam azok hallatán amit a fő orvos, majd Alana mondott, mindezek előtt pedig Will. A beszélgetésünk után elment Alana. Személyesen bocsánatot kérni Amandához ahogy tanácsoltam. Oldalra fordultam, Will lépett be, az állapotomról érdeklődve. - Jó reggelt Will! Örülök a látogatásának. Jöjjön üljön le. Mondtam majd elmosolyodtam. - Egyébként köszönöm kérdését sokkal jobban. Fűztem hozzá mosolyogva, aztán elmondtam amit a fő orvos, majd Alana mondott nekem. Will pedig a jó hírrel szolgált. Vidáman közölte mindezt. Bár látogatása nem hosszú ideig tartott, el kellett mennie. Később idegesen jött vissza Will, idegesen mondta ki a nevem, majd felvázolt két esetet. Az áldozatok a betegeim közül vannak, az utóbbi gyilkolási módban utánoztak. Will fel alá járt az ágy előtt. - Döbbenten néztem Willre. Kezdett össze állni a kép. - Elképzelhető. Aki meg akart ölni, a szer be fecskendezése után elrohant. Nem láttam ki volt. Mikor Amandát mentük megmenteni, azidő alatt bejutottak a lakásunkba, Alanat megverték, Alana tisztán halotta, ahogy mondták elintéznek engem. Mondtam Willnek határozottan. - Elképzelhető, hogy többen is vannak. Azt Alana nem mondta hányan voltak, sőt nem is ismerte fel őket. Maszkban voltak. Nem tudom Will ki mozgathatja a szálat és kik lehetnek, de semmiképp nem futamodhatok meg. Ha Velencébe megyünk, idő kérdése, ott is ránk találnak bárkik is legyenek. Legalábbis én így gondolom, persze a maga feltevése is fontos és meghallgatom. Tudom, hogy az életem forog kockán, de ha annyira vadásznak rám, meg fogják talalni a módját. Az más lapra tartozik, hogy sikerül vagy sem a tervük. Fűztem hozzá.
Any : Nehezen aludtam el . A boldogságtól zakatolt a szívem mikor teljesen a tudatára ébredtem , hogy Hannibal jól van. Elő vettem egy papírt és írni kezdtem.
Kedves Hannibal ! Boldogság tölt el , hogy jól van. Köszönöm ,hogy vigyáz rám. Ha most hinnék Istenben meg köszönném neki . De az ön élni akarásában hittem. Már várom ,hogy másnap legyen és újra lássam. A maga hiánya éget mint amikor a pokol lángjai felém tornyosulnak. Keser édes az érzés mert még is a sötétséget eloszlatja a tűz fénye. . Maradok tisztelettel : Will Gondosan össze hajtogattam. Amanda kopogott az ajtón .Az ajtó nyitva volt így rögtön láttam . Az illedelmes akárcsak az apja. Ő is ugyan az az angol úri hölgy, Ahogy belépett ez sugárzott róla. Arany ruhában volt és Én pedig gyorsan a paplant néztem. oda jött megfogta a kezem végig simított rajta . Felnéztem rá és elmosolyodtam. - Gyönyörű vagy ! Súgtam halkan és hirtelen megcsókoltam, - Kérek bocsáss meg ezt nem szabad lett volna. Lesütötte a szemét és annyit mondott nevetve , hogy meg szerette volna kérdezni , hogy tetszik -e nekem a ruha . Úgy beszélt mintha az előző meg sem történt volna. Ám a tekintetében láttam nem így gondolja. Boldogságtól csillogott. A következő percben át futott a gondolat az agyamban a levélre nézve miközben a kabát zsebembe tettem. Hannibal iránti érzéseim vetekedtek Amanda érzéseivel. kínozott a vágy , hogy lássam őt. A szívem össze szorult. Nem aludtam az órát néztem és bekapcsolatam a TVét , hogy eltereljem a gondolataimat róla. De a gondolataim csak tovább forogtak ami most már kérdésekké változtak. A félelmeim kérdéseivé. .- Mit teszel ha meg látod ? . Megvárod míg elolvassa vagy lelépsz ? Megkérem olvassa el és írjon rá választ megfordulok és kisétálok az ajtón. Elérkezett a reggel kapkodtam . Végül sikerült össze -szednem magam. Végre más aftershawet választottam a boltba. Elmosolyodtam nah ez is célzás remek. Amanda ugyan abban a ruhában volt amiben tegnap. Egész úton mosolyogtam. Próbálta kérdezni mi történt , hogy ilyen vidám vagyok ma reggel. De Én csak rá néztem és elmosolyodtam. - Óh semmi ! Drága Amanda vagy is … ez téves mondat . Egyezzünk ki abban , hogy átgondoltam egy gondolat menetet. - Megérkeztünk ! Mondtam diadalmasan mosolyogva. Az ajtóba az arcomról lefagyott a mosoly és elfogott a remegés. Amanda riadtan fordult felém de nekem sikerült leülnöm. behunytam a szemem de most nem gyilkosság Hannibál ölelését éreztem . De mikor újra kinyitottam a szemem csak ültem a folyosón Anmanda pedig vizet nyújtott felém. - Köszönöm ! Mondtam halkan és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra. - Amanda! Mondtam ki a nevet határozottan. -Bemennél, hozzá elsőnek ? Hiszen a lánya vagy a család tagok az elsők ilyen esetben. Utána bemegyek ha kijöttél. Nem néztem mennyi idő telt el csak lassan kortyoltam a vizet és elmentem egy energia italért az automatához leültem és iszogatni kezdtem. kezdett ki ütközni rajtam az alvás hiánya. Már egyáltalán nem a tegnapi napról volt szó annál inkább az előtte lévő egy hétről. A mostani gyilkosságok és Hannibal testi épsége. Amanda kijött .Én pedig mondtam várjon meg. - JÓ reggelt Hannibal ! Nagy levegőt vettem és nagyon halkan megkérdeztem hogy érzi magát. halványan elmosolyodtam. - A gyilkossága legkevesebb ami most érdekel ! Mondtam dühösen. kezeimet tördelve a legszívesebben most elrohantam volna mint egy kis gyerek. Ezt éreztem a szívemben. talán nem helyes ezt éreznem nem nem lenne szabad .Mi lesz ha ezek ..ezek.. után. majd..
Meg dörzsöltem a szemem. - Bocsásson meg az előző kirohanásom miatt ! Mondtam halkan . Kilátástalan az egész ! Ismét indulatosan szóltam. De ez az indulatos mondat magamnak szólt. De tökéletesen passzolt a jelenlegi helyzet mondat szerkezetéhez. - Holnap ugyan ebben az időben vagy később jöjjek ? Kérdeztem zavartan. A kabátom zsebébe nyúltam . - Majd nem elfelejtettem ezt magánnak hoztam ! Lesütöttem a szemem mikor átadtam neki. - Holnap találkozunk. viszlát Hannibal! Vissza néztem könnyes szemekkel riadtan nem -e olvassa a levelet de ő hosszasan nézett rám. Ami kínos volt a levélben írtakra való tekintettel. Haza érve jutott az eszembe az energia ital Hannibal szekrényén maradt. Ismét forgolódotam. A Tv csak zajként szolgált és ürügyként hirtelen oda kaptam a tekintetem amint a két férfi megcsókolja egymást. Oldalra fordultam. - Elég legyen ! Ordítottam kikapcsoltam a tévét és a táv kapcsolót a falnak hajítottam. Hirtelen elnyomott az álom. Már nem emlékszem semmire arra sem , hogy Amanda berohant . Elmondta , hogy közömbösen annyit mondtam semmi menjen aludni .Én is megpróbálom ugyan ezt tenni. - Elmegyek apukádhoz ! Velem jöttök ? Kérdeztem miközben magam elé néztem a hangom pedig mintha valaki megmarkolta volna és nem engedett volna ki a többi hangot a markából. leültem. Ökölbe szorítottam a kezem. próbáltam csitítani magam. Minden féle módon de akár mire is gondoltam a vége ugyan az lett. Hannibal dühös tekintete, , hogy nem úgy érzek iránta mint ahogy a normális emberek az apjukra , testvérükre. Ez az érzés hatalmasabb volt ezeknél. Nem mánia . Hisz mikor a tükőrbe néztem nem mániákus hangulatomban álltam a tükör előtt , nem éreztem az őrületet magamon nem a láztól csillogott a szemem a levél írás előtt. Ez az a fajta csillogás amit úgy hívunk szerelem. Megálltam a kórház előtt . -Indulhatunk. Mondtam remegő hangom . Torkomban gombóc. -Mit fogsz mondani neki te hülye.csak állsz és bocsánatért esedezel a leveled miatt ? Vagy hirtelen cselekszel mint a levél írás utáni reakciód Amandával? Két oldalt megfogtam a fejem. A gondolataim most kezdtek a kétségbe esés ingoványos mocsárába rántani és hol van az a kéz akire várunk , hogy kihúzzon vagy éppen az ellenkezője magamra . A választ tudtam az ajtó tuloldalán a kórteremben. kezem remegve érintette meg a kilincset, Elsőnek halkan kopogtam majd erélyesebben. Már a szimpla hang is megrémisztett pedig olyan volt mint mindig kiegyen súlyozottan n nyugodt. Zavartan rá néztem. - Jobban van ma ? Kérdeztem zavartan de kerültem minden egyes szem kontaktust. KIM : Az állapotom gyorsan javult, már már olyan szintre jutott, hogy fel tudtam ülni az ágyban. Ahogy azt kértem telefonon, a következő látogatáskor Amanda behozta a naplómat, tollamat és egy könyvet, hogy éjszaka se unatkozzak, ha nem tudnék aludni. Kopogás hallatszott az ajtón, Amanda volt és Shena. Résnyire kinyitotta, boldogságtól csillogott a szeme, ahogy látta, hogy napról napra jobban vagyok. - Szép jó reggelt apu. Mondd, hogy vagy? Szólalt meg lelkesen, és megpusziltuk egymás arcát. - Szép jó reggelt drágáim. A lehető legjobban. Nem vagyok egy gyenge fájú ember. Feleltem teljesen nyugodt hangnemben, és elmosolyodtam. - Ebben biztos vagyok. Mondta egy vidám mosolyt követően Amanda. Shena felült hozzám Amanda segítségével az ágyra.
- Nem is mondtam milyen csinosak hölgyeim. Mondtam az apai bókot és mintha Shena igazán unokám lenne neki is. - Azért öltöztünk fel ilyen szépen, hogy gyorsan meggyógyulj és haza jöhess. Mondta Shena azon az aranyosan csilingelő hangján. Elmosolyodtunk. - Azt megígérem kicsikém, hogy így is lesz. Feleltem kacsintva a kislánynak. - Apu! Hogyis mondjam... Will kicsit aggaszt engem. Teljesen lelkes volt míg a kórterem ajtajáig nem értük. Aztán... fogalmam nincs miért, de szinte leblokkolt. Mintha.. nem is tudom... mitha valami miatt szégyellné magát. Mondta Amanda aggódva. Elcsodálkoztam ezen a reakcióján amit Amanda mondott, hisz nem tudtam semmit ami miatt szégyellnie kellene magát. - Nyugodj meg Amanda, nincs semmi baja Willnek. Talán az a sok gyilkosság nyomasztja. Feleltem nyugtató hangon, és megfogtam lányom kezét. Amanda sóhajtott. - Nem tudom apa. Ilyen reakciót még tapasztaltam rajta. Felelte aggódva. - Bízd rám. Köszönöm, hogy elmondtad. Mondtam, majd elmosolyodtam, ahogy Amanda is. - Óh mielőtt el nem felejtem behoztam amiket kértél. Mondta miközben a kezében lévő táskára nézett, aztán elköszöntek, hogy Will is bejöhessen. Amandát Will váltotta. Köszönt, nagy levegőtt vett és megkérdezte hogy vagyok, aztán halványan elmosolyodott. - Jó reggelt Will! Köszönöm, napról napra jobban. Feleltem a megszokott nyugodt hangnemben. - De maga mintha izgatott lenne. Talán a gyilkosságok nyomasztják? Kérdeztem, tekintetem egy pillanatra sem emelve le Willről. Dühösen felelte, hogy a gyilkosság a leg kevesebb ami most érdekli. A reakcióját figyelve, nekem is feltűnt ami Amandának. Csak hallgattam és hallgattam, közben figyeltem. Aztán zavartan kérdezte mikor jöjjön holnap. - Ugyan ebben az időben nyugodtan jöhet. Feleltem, majd egy levelet nyújtott át, közben szemét lesütötte. Könnyes szemekkel nézett vissza rám, a szemében riadtság látszott. Mikor elment, a kezemben lévő levélre néztem, majd elolvastam. Elmosolyodtam a sorok olvasása után, majd elgondolkodtam. - Szóval Will szerelmes belém. Mondtam halkan elgondolkodva. A naplómra pillantottam. Elvettem, egy lapot kivettem belőle, és választ írtam. Kedves Will! Levelében írt kedves, őszinte és költőisen szép sorai jól esnek számomra. Nagyon szépen köszönöm! A levele álltal választ kaptam a bennem felmerülő kérdésre is, és nagyon örülök, hogy csak egy természetes érzelem váltja ki, ami egészséges is egyben. A reakcióját figyelve, majd a levelét olvasva, rájöttem, többet érez maga irántam mint barátság, ez már szerelem, és bár lehet meg fog lepődni a válaszomon, de nem vetem meg az érzelmeit, gondolom ebből már tudja mi a válaszom. Tegnap időm sem volt megemlíteni, mert úgy elrohant, tetszik az új Aftershawje illata. Mikor még elment és lehunytam a szemem, még az illata betöltötte a helységet. Csábító illat. Maradok tisztelettel: Hannibal Újra vissza olvastam a levelet amit írtam, és mosolyogva bólintottam. A gondolataim aztán azon pörögtek, hogy vajon a rendelőmben a rajzaim biztonságosan el vannak -e rejtve illet éktelenek elől. Másnap Will ugyanabban az időben jött. Zavartan rám nézett, s érdeklődött az állapotomról, ezt követően került minden szem kontaktust. - Köszönöm Will, Önnek köszönhetően még annál is jobban mint eddig voltam. Feleltem nyugodt kiegyensúlyzott hangomon, majd próbáltam követni a tekintetét, de nem nézett rám. - Mondja miért nem ül le ide a székre? Mondtam, és a szék felé mutattam. Halványan elmosolyodott, majd ezt komolyság váltotta fel. Leült, de nem nézett rám. Az ujjait tördelve nézett félre. Az ágyon felültem. - Nincs semmi szükség a feszültségre Will. Teljesen felesleges. Mondtam miközben a kezére, majd az árcára nézett, mely teljesen el volt pirulva, mint a szerelmes fiúknak. Elmosolyodtam. - Talán a levél miatt nem mer rám nézni? Kérdeztem, ami még izgatottabbá tette. Egy pillanatra akaratlanul is rám tekintett de gyorsan el is fordult. Mielőtt bármit is mondott volna, folytattam a mondanivalóm. Megfogtam a kezét, ekkor a kezén pihenő kezemre nézett, látszott rajta, hogy tart tőle, hogy hogyan reagálok. Biztosan arra gondolt, hogy ezek után látni sem akarom, és teljesen elveszített. Biztos voltam benne a reakciói láttán, hogy ez járhat a fejében. - Ne csinálja ezt, ez nem nyugtatja inkább ingerültebbé teszi. Tévhit, hogy az ujjak tördelése nyugtat. Pusztán csak figyelem elterelés a gondolatokról, nem több. Inkább térjünk a lényegre. Ne legyen izgatott a levél miatt, nem rontott el vele semmit. Legyen elég szóban ennyit mondanom, a többi ebben a levélben benne van. Tudom, hogy hamar kiszűri belőle a válaszom. Mondtam halkan, majd az ágy szélére ültem Will elé. Még akkor sem mert rám nézni. A levelet amit íram válaszul, a kezébe adtam, alaposan össze volt hajtva kisebbre, így a
tenyerébe fért, ujjait gyengéden rá is szorítottam, közben néztem rá, ő pedig a kezem nézte, ahogy ujjait a levélre csukom. - Azért igazán jól esne, ha holnapra főzne nekem egy pikáns ín csiklandozó ebédet, tudja ami kedvenc zsákmányainkból. Van egy tucat belőlük. Valahogy már hiányzik. Igaza volt a kórházi kosztról alkotott véleményében. Mondtam közben mosolyogva. Akaratlanul is elmosolyodott és bólogatott. - Nem szeretne ide ülni mellém? Olyan hivatalos így, eleget ült már előttem a rendelőben. Jöjjön üljün ide szépen. Mondtam halkan. Will rögtön izgatott lett, de mintha a reakcióm örömet is okoztak volna számára. Jobb kezemmel gyengén ütögettem mellettem az ágyat. Sóhajtott, majd lassan felállt a székről és mellém ült. Elmosolyodtam. - Így mindjárt jobb. Mondtam, és kezemmel lazán felém fordítottam a fejét. - Nézzen szépen a szemembe, nincs miért szégyellnie magát. Súgtam a fülébe, aztán szagoltam a nyaka mellett. - Hmm micsoda illat. Már tegnap is éreztem, csak elviharzott. Nagyon kifinomult szaglásom van. Mondtam halkan. Will lehunyta szemét. Rá néztem. De csörgött a telefonja. Dühösen mondta ki a nevet ahogy a kijelzőre nézett. - Jack! Mondtam ne hívjon, majd én hívom. Mondta Will dühösen, majd bele szólt, hogy nem soká vissza hívja, aztán kinyomta. - Nem fogom le az idejét, nyugodtan tegye a dolgát, még úgy is rengeteg időnk lesz beszélni. Mondtam nyugodt hangon, Will válaszul sóhajtott, majd elköszönt, fel akart állni, de megfogtam a kezét, körül néztem nem-e lát valaki, majd felém fordítottam a fejét, gyengéden megcsókoltam az arcát, majd amire ő sem számított, kezem az arcára tettem és gyengéd csókot hintettem lehunyt szemmel az ajkára. Csillogó szemekkel nézett a szemembe. - Kérem amint ideje lesz menjen el a rendelőmre és az asztalról rejtse el a rajzaimat mielőtt illetéktelenek bejutnának valahogyan és eltulajdonítanák, nem akarom, hogy lebukjunk, akkor elszakítanának egymástól minket. Súgtam a fülébe, és gyengéd csókot hintettem az arcára. - Ja és kérem ne feledje az ebédet se. Fűztem hozzá mosolyogva és halvány kacsintással. Lelkesen bólogatott, bár a reakcióm szinte lebénította, mert szóhoz sem tudott jutni. Mielőtt elment ismét gyengéd csókot hintettem az ajkára. Még vissza nézett rám elmosolyodva, csillogó szemekkel és sóhajtott. Viszont mikor a telefont elővette komollyá vállt, dühös volt Jackre, hogy megzavarta azokat a számára mindennél többet jelentő pillanatokat. A levelemet a zsebébe csúsztatta már akkor mikor az ágyra ült mellém. Telefon csörgés, Alana nevét írta ki a kijelző. - Hello Alana! Szóltam bele természetes hangon. - Hello Hannibál! Nem tudok bemenni ma. Ne haragudj, de gyilkosság történt. Felelte zavartan. - Semmi baj. Érthető. Meg egyébként sem kívánhatom el senkitől, hogy mindennap mellettem legyen. Mondtam természetes hangon. - Köszönöm a megértésed. Most le kell raknom. Azt hiszem a has felmetsző csaphatott le, de Jack most beszél Willel. Hm érdekes a hír már interneten cikk formában fent van. Felelte, az utolsó mondatot unottan mondta viszont. - Ez szörnyű. De remélem hamar meglesz végre a gyilkos. Mondtam. A telefon beszélgetés végén kinyomtam, majd elővettem a tábla PC-t, és ki kerestem a cikket. - Utánozó. Mondtam magamban és elgondolkodtam. Ki kell valahogy derítenem ki ő és fel kell vele vennem a kapcsolatot. Mondtam magamban komoran előre nézve. Nem tudhatja meg az FBI. Bár Will állttal már esélyük nincs velem kapcsolatban. De más állttal talán egy idő után kiderülhet. Ha kijutok innen bevetem magam és amint észreveszem, hogy valaki nyomra akad megölöm és a testét eltüntetem. Mondtam magamban gonosz tekintettel gondolkodva. Ismét telefon csörgés. - Olvasta a friss híreket? Valamit tenni kell. Utánzó van a háttérben. Mondta egy férfi hang. - Most leteszem, nehogy bemérjenek, eldobható sim kártyáról hívtam. Fűzte hozzá, majd kinyomta, nem reagáltam semmit. A bejövő hívásokat töröltem, csak Alana és Amanda bejövő hívását hagytam benne.
ANY : Miután elváltunk. Boldogság járta át az egész testem. Talán szeret ? Tettem fel a kérdést magamban . Siettem haza majd nem karamboloztam is de sikerült kitérnem a kocsi elő. Mikor haza értem a szobámba mentem elő vettem a gondosan össze hajtott levelet. Pár percig csak néztem és hezitáltam kibontsam -e vagy sem. Végül erőt vettem magamon és arra gondoltam ahogy a kezembe adta a levelet. A csókot amit adott..A gyengéd csókot melyet az arcomra hintett. Lassan nyitottam fel a levelet. Olvasni kezdtem. Könnyeim akaratlanul is hullani kezdtek a papírra a sorok
olvasása közben.Még egyszer újra olvastam , hogy tudatosítsam magamban , hogy ez már nem álom amibe minden nap hajszoltam magam. Megfordítottam a papírt és írni kezdtem , a könnyek nem akartak abba maradni . Drága Hannibal ! Köszönöm az őszinte sorait, A félelmem majd nem felemésztett mikor a levél átadása előtt önnél tartózkodtam. De ön a eloszlatta a félelmem a levélben írt sorokkal. Le írhatatlanul boldog vagyok és nincsenek szavak arra mennyire boldog vagyok most. Kétszer kellett átolvasnom a levelet . Az a csodálatos jelenet ami köztünk történt tudatosította bennem ez már nem álom, nem a képzeletem játéka. Bevallom maga miatt cseréltem le az aftershawem reméltem ebben nem talál kifogásolni valót. Most hív Amanda mennem kell. Tisztelettel : Will Graham Amanda megkért vigyázzak Shanere még boltba megy . Társasoztuk . és elmondtam Shane -nek , hogy mindig ő nyer és sosem fogom megnyerni a következő játékokat. Kopogtattak Shanenek mondtam építsen nekem valamit. Az egyik osztály társam volt az egyetemről. idegesnek és zaklatottnak tűnt. Mutatott egy képet nekem. - Nem kérdem , hogy igaz -e mert a kép mindent elárul . Azért jöttem ,hogy szoljak neked . Ezt egy újság író nő fényképezte az ablakból. - Én .. én nem akartam elmenni - Hozzád jöttem el neked neked akarom elmondani. - A nőt aki ezt tette nem tudom milyen felindulásból. De megöltem. Mondta sírva - Talán féltettelek téged a megaláztatásoktól. Igen már emlékszem veszekedtünk . - Will a nő az én jegyesem volt. Néztem ahogy sír. Oda mentem megérintettem a vállát. - Nem akarok börtönbe menni . Mondta hisztérikusan. - Jerremy nézz rám! Mondtam kedvesen. Leguggoltam elé. kezem a lábára tettem. - Van egy másik megoldás. -Segítek ,eltüntetjük a holt testet de utána menj haza feküdj le és vegyél be ebből négy darabot. Minden fájdalmad megszűnik . Nem érzel majd semmi fájdalmat csak szép csendben elalszol és többé már nem fogsz fel kelni. -Azt akarod legyek öngyilkos ? Kérdezte sírva. -Látsz más megoldást ? Kérdeztem döbbenten - Ölj meg.Mondta komoran. - Mi csoda ? Még döbbentebben néztem rá. - ha megölsz az olyan lenne mintha letartoztatnál és aztán elengednél és a jegyesemmel is találkozhatnék és bocsánatot kérhetnék tőle. - Össze-vissza beszélsz a gyász elvette az eszed. - Nem ! Mondta határozottan. - Én csak annyit kérek ölj meg ! Mondta még határozotabban. Bólintottam. gyere be megyünk Shanehez megvárjuk Amandát és utána. Abba maradt a mondatom. Shanel játszottam. osztály társam csak nézte. Megjött Amanda . Puszival üdvözöltem majd bemutattam neki az osztálytársam Elmentünk . Elvittük a holt testet .Jerremyt pedig megfojtottam . Mielőtt elérte volna a halála pillanatát mosollyal és boldogságtól csillogó szemmel nézett rám. Úgy cselekedem mint a has
felmetsző. Akkor még fogalmam sem volt , hogy egy félre lépéssel újabb láthatatlan sorozat gyilkost alkottam aki nem volt más mint saját magam. Hannibalhoz siettem. Ideges voltam de amint Hannibal közelébe érdem nyugodtság és boldogság járta át a szívem. Mellé léptem . Jobb tenyeremmel végig simítottam az arcát . - Jobban van igaz ? Kérdeztem kedvesen .Miközben egy kis dobozt tettem az asztalra. - annyit mondtam míg Shanet elkészítettem a levest önnek. Többször mély levegőket kellett vennem és meg kellett kapaszkodnom az ágy szélére. Hannibalra néztem zavartan és hadarni kezdtem. - Fénykép , Ön és Én . Egy újságíró nő tönkre akart tenni bennünket. Mondtan levegő után kapkodva. Majd levegő vétel nélkül hadartam. - Az osztály társam volt nálam elmondta a nő az ő barát nője volt . Meg mutatta a provokatív fényképeket rólunk . Arra kért segítsek neki eltüntetni a barátnője testét . és végezzek vele. Én. meg tettem. Megöltem őt.. ... és bűntudatot éreztem mondtam hisztérikusan. megéreztem Hannibal simogatását a hátamon. Megpusziltam a karját. Majd fejem az arcához érintettem és zokogtam, majd hirtelen elmaradt a rohamom és megcsókoltam Hannibalt szenvedélyesen. Órákig beszélgettünk hol orvosi , hol szerelmes mondatok hagyták el az ajkunkat. Indulnom kellett. Oda adtam a levelet és meg csókoltam búcsúzáskor.Majd egy csókot fújtam felé. Elindultam haza felé. Furcsán kezdtem érezni magam mikor beléptem az ajtón . Nyakamhoz kaptam egy seb volt majd össze estem és éreztem az izmaim össze rándulnak. Fuldoklom. Amanda oda rohant hozzám bár mit is mondott nekem minden szava össze mosódott. Az ezt követő percben össze estem. Mikor magamhoz tértem. Amanda fogta a kezem. Sírva a nyakamba borult. - Will Istenem köszönöm! Will! ismételte a nevemet még háromszor. - Mi történt ? Kérdeztem zavartan - Megmérgeztek Will Mondta sírva Amanda. - Hannibal ? Kérdeztem riadtan. - Még nem voltam bent nála veled akartam maradni mikor felébredsz. Homlokon csókolt megyek beszélek apával is. Később vissza jövök jó ? Elmosolyodtam és bólintottam. Bekopogtam - Szia apa ! Mondtam halkan. Könnyeim tagadni sem tudtam. az elős kérdése mi történt - Shena ? Kérdezte riadtan.Nemet intettem. - Will ! Haza ért rosszul lett .Én felismertem a tüneteket. - Apa ! elcsuklott a hangom és sírni kezdtem. - Will itt van a kórházban megmérgezték. Mondtam sírva. -Will orvosa .biccentettem a fejemmel sok nővérek sietett utána folyosó végére. - apa kérlek ne kelj fel Nem szabad . De Hannibal megnyugtatott nem lesz semmi baj ha még is én ott leszek és vigyázok rá. elindultam előrébb mint apu az ajtóbol vissza fordulva apuhoz bújtam és s írtam. - Will az ! Mondtam sírva. -Elfogjuk veszíteni . Hallani lehetett , hogy küzdenek az életéért Miután vissza tért a rendes szívverése . Mind ketten mellette ültünk .Én és apu is fogtuk Will kezét.. Pár órára rá Hannibal aggódóan nézte Willt. Kiment a folyosóra sz az orvosnak. Beszéltek pár szót de a folyosón így nem hallottam . Vissza jött és arra kért most hagyjuk magára. -Mindent megteszünk érte Dr Lecter ! Mondta a főorvos.
Apu elköszönt tőlem és biztosított , hogy will jól van. -Will Kómában van . Tudom ! Mondtam sírva az ajtóból. Mikor felébred felhívsz ? Kérdeztem halkan .Majd kiléptem az ajtón vissza fordultam - Holnap találkozunk apu !Nagyon szeretünk Shaneel. Szia. Lassan ébredeztem oldalra néztem hannibal fogta a kezem és mosolyogott ár .Én is rámosolyogtam. Másik kezem megérintette a kézfejét. - Jó napot Hannibal ! Mondtam kedvesen. -Miért néz rám ennyire furán. Moslyogott még most is. Elmondt , hogy nagyon boldog , hogy vissza jöttem. - Kómában voltam ? Kérdeztem meg lepetten. Kedves hangon folytattam.. - De már itt vagyok magam mellett. Úgy gondolom a maga iránt érzett szerelmem győzött , azt akartam erősen , hogy láthassam. Hirtelen a mosolyom eltünt és komorrá váltam , témát váltottam. Jerremy halála utáni estén elfogod a gyilkolási láz minden nap volt öt áldozatom ugyan azzal a módszerrel mint Jerremy megölése kor. Reggelente álmosan mentem be Hannibálhoz. . Alig tudtam figyelni a szavaira. Hirtelen zaklatottá váltam. - Jack ma reggel minden nap öt áldozatot talált. Nem tudjuk ki a gyilkos. Jerremy halála után ha kimegyek a terepre Ugyan az a módszer mint az osztály társamnál. . - Szerelmem Én magam vagyok a gyilkos Ez vitathatatlan. Most is érzem a késztetést. Én voltam aki megölte őket. Mondtam hisztérikusan. Hangom komorrá vállt . -Keresnünk kell egy bűn bakot .Nem akarok még egy pert és , hogy elveszítsem önt. Képtelen lennék, a hiánya miatt kicsúszna a talaj a lábam alól és véget vetnék az életemnek ha nem lehetne mellettem. Ön tart életben engem. megérintettem a kezét.
