ANTONIUS MIZALDUS: AZ ARANYSZŐLŐ ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK 1
Antoine Mizauld, vagy ismertebb nevén Antonius Mizaldus 1520 körül született a Bourbonnois-i Monlucben. Az orvosegyetemet Párizsban végezte, majd Párizsban is praktizált. Fő érdeklődési területe azonban nem az orvostudomány, hanem a kertművészet, a botanika, a gyümölcstermesztés, valamint a csillagászat volt. Pedig orvosként is sokra vitte: terápiáinak eredményessége miatt kortársai a francia Aszklépiosznak nevezték. Ennek ellenére, élete vége felé teljesen felhagyott a gyógyítással és csak tudományos kutatásainak élt. Párizsban halt meg, 1578ban. Mizaldus franciául és latinul írt, latin művei általában hamarosan francia, francia munkái pedig latin kiadásban is megjelentek. Nem túl hosszú élete során több mint negyven könyvet adott ki, elsősorban csillagászati, meteorológiai, botanikai, orvosi, gyógyszerészeti és kertészeti tárgyakról, de írt egy verses kozmológiát is. Mizaldus hazánkban arról nevezetes, hogy Nadányi János 1669-ben magyarra fordította és kiadta egyik kertészeti munkáját Kerti dolgoknak leírása címmel. (A könyv egyébként 1987-ben, Surányi Dezső kiadásában újból megjelent). Az a kötete, amelyből alább közlünk egy részletet, rendkívül sikeresnek bizonyult: a későbbi természettudósok – a szerző megbízhatósága, botanikai és orvosi felkészültsége, illetve a szöveg irodalmi hivatkozásainak gazdagsága miatt - előszeretettel idézgettek belőle. A szövegben keverednek az orvosi és az egyéb tudnivalók: a korabeli orvosokat nem csupán szakmájuk érdekelte, hanem az egész világ.
1
Antonii Mizaldi Monlucani, Galli, medici Memorabilium, sive arcanorum omnis generis, per aphorismos digestorum, centuriae IX. Coloniae, apud Ioannem Birkmannum, anno 1572. s.p.
Állatok marásának gyógyítása (itáliai fametszet, 16. sz. eleje)
II.Centuria2 1. Érdekes és igencsak csodálatos dolgot mesél Alexander Neapolitanus3: Megbízható és szavahihető szerzőknél olvasta ugyanis, hogy Germania közelebbi részén 4, a Dunától innét olyan 2
3
4
A centuria „század”-ot jelent, vagyis 100 érdekességet, amelyeket leírójuk gondosan megszámozott. Mizeldus műve pontosan 900 effajta érdekességet tartalmazott. A Centuria szó egyébként a 18. század elejéig igen gyakran előfordul tudományos munkák címében. A mi Weszprémi Istvánunk is „centuriák”-ban tette közzé a magyar és erdélyi orvosok rövid életrajzát. Alessandro, Alessandro (1461-1523) nápolyi jogász, humanista. Fő műve a Geniales dies (Kb.: Szellemnapok, vagy Áldott napok), amelyet Gellius Noctes Atticae-je nyomán írt: a mű mindenféle antikvár érdekesség, adat és bölcsesség tárháza. In citeriore Germania: Itt, mint az a későbbiekből kiderül, a Szerémségről van szó, vagyis Mizaldus, vagy Alexander Neapolitanus Magyarországot is Germania részének tekintette. Az ókorban Pannonia Sirmiensis-en a Dráva és a Duna vidékét értették.
szőlőtövek teremnek, amelyek színaranytól ragyogó kacsokat, sőt gyakran leveleket is hajtanak. 5 Ezeket királyoknak és fejedelmeknek szokták ajándékba adni. Baptista Fulgosius6 szerint – akinek szövegéhez Gaudentius Merula7 írt magyarázatot – Szávaszentdemeter (Sirmium), pannoniai város közelében is hasonló történt, amint arról a továbbiakban bővebben is írunk majd. E jelenség a szőlőtövek alatt húzódó aranytelérekkel magyarázható. Plinius szerint ugyanis a föld alatt, vagy inkább a föld legfelső rétegében fémek találhatók. E fémeket aztán, a természet segítségével, és ha az ég is szinte segítőkezet nyújt ehhez, a növények, felfoghatatlan utakon-módokon magukhoz szívják és bekebelezik. Mindig is úgy gondoltam, hogy a legbölcsebb költő ezt a jelenséget írta le, mesterien, mesébe burkolva, mikor a cumaei ligetben hajtó aranyágról írt.8 2. Ha a vőlegény rávizel a jegygyűrűre, megóvja magát a szemmelveréstől és az olyan szerelmi impotenciától, amilyennel a boszorkányok szokták megbabonázni a férfiakat. Erről az orvosok közül Guilielmus Varignana, Nicolaus Praepositus és Arnaldus Villanovanus, valamint Petrus Argelatus9 sebész ír. Mindezt avval is kiegészítem még, hogy azok a nők, akik általában a jobb oldalukon alszanak, alig-alig szoktak leánygyermeket szülni – amint azt Rhazes10 írja. 3. Az ólomvezetékeken, ólomcsöveken vagy ólomszifonokon keresztül vezetett víztől óvakodni kell, mert az ilyen vízbe az ólom szennye és üledéke belékeveredik. Ezért az, aki ilyen vizet iszik, dizentériás lesz. Ráadásul a higany is súlyosan károsítja egészségét, amiből pedig bőven akad az ólomban – írják Galénosz, Albertus11 és mások. 4. Érdekes, hogy ha olyasvalaki, akit szifilisze miatt higannyal bekentek12, aranygyűrűt vagy aranypénzt vesz a szájába, és a nyelvével ide-oda görgeti, az arany kivonja a kenőcsből vagy krémből szervezetébe került higanyt, és a gyűrűbe gyűjti, úgyhogy a gyűrű olyan lesz tőle, mintha 5
6
7
8
9
10
11
12
A növényi arany (aurum vegetabile) legendája állítólag Paracelsustól származott (lásd: Magyary-Kossa, Gy.: Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvk. Társ., 1929. II:228-229., ill. III:370., 385.). Később, a 17. századtól, mikor a szerémségi bor helyett a tokaji vált fő exportcikké, a hagyományt a tokaji szőlőhöz kapcsolták. Elsőként hosszabban Held Máté De auri vegetabilis Hungariae existentia (Miscellanea Acad. Imper. Nat. Curiosorum Decuria. I. (1651) an 1. Obs. 131. p. 256.), illetve Paterson Hain János írt róla, De auro vegetabili et vitibus Hungariae aureis. címmel (Ephemerides Acad. Imp. Nat. Cur. Decur. I., An. I., Obs.113.) A legendát még igen sokan elemezgették., többek közt Fischer Dániel, Keler Pál, Bél Mátyás és Weszprémi István is. Fulgosius, Baptista, más néven Campofregoso. Genovai dózse fia, később 1478-1483 közt maga is dózse volt, majd nyugdíjba vonulása után történeti munkákat írt. Merula, Gaudentius (16. sz.) milánói történész, fő műve a De Gallorum Cisalpinorum antiquitate (Az Alpokon inneni gallok régi voltáról, Lyon, 1536), itt azonban Memorabilium libri (Érdekességek könyve, Lyon, 1556) c. munkájáról lehet szó. Vergiliusról van szó, és arról az aranyágról, amelynek segítségével Aeneas megjárja az Alvilágot, illetve amely J.G.Frazer művének címében is szerepel (Bp., Osiris K., 1998.). Lásd: Vergilius: Aeneis. VI.136-139.: „Egy árnyas fa rugalmas/ szárú, dús levelű ágat bújtat, szinaranyból…” (Lakatos István ford.) Varignana, Guilielmus (megh. 1339) híres orvosdinasztia sarja, Secreta sublimia medicinae (Az orvostudomány magas szintű titkai) c. könyvét több címen is, számtalanszor kiadták, a mű először Paviában, 1519-ben jelent meg. Nicolaus Praepositus (15.sz.) Tours-i francia orvos, Lyonban praktizált. Dispensatorium ad aromatarios (Gyógyszerkönyv a patikusok számára) c. munkája rendkívül népszerű volt, részben azért, mert a századokkal korábbi Nicolaus Salernitanus Antidotariumával (Ellenszertanával) keverték össze. Arnaldus Villanovanus v. Arnau de Vilanova (1235-1311) a középkori orvostudomány és a katalán irodalom kiemelkedő alakja. Párizsban és Montpellier-ben tanult és tanított, majd VIII. Bonifác pápa udvari alkimistája és orvosa lett. Számos mű maradt fenn a neve alatt katalán és latin nyelven, ám ezek egy részét nem ő írta. Argelatus, Petrus (meghalt: 1523) bolognai orvos és egyetemi tanár. De chirurga (A sebészetről) című munkáját többször is kiadták. Rhazes vagy Abu Bekr Muhammad ibn Zakarijja (kb. 850-930), Árpád fejedelmünk kortársa, arabul alkotó perzsa orvos. A teljes orvostudományt összefoglaló főműve az El Haví (latin címe: Liber Continens) a nyugati orvosképzés egyik alapműve lett. A khoraszani Manszúr herceghez írt Liber ad Almansorem címen nyugaton is közismertté vált műve 10 könyvben szintén a teljes orvostudomány áttekintését adja, csak sokkal emészthetőbben, mint a Continens. Albertus Magnus (1193-1280) Nagy Szent Albert, „doctor universalis”, német származású dominikánus szerzetes, Szent Tamás és Roger Bacon tanára, a középkori természettudomány legnagyobb alakja. Magyarul néhány filozófiai eszmefuttatása, illetve állattani szövege olvasható. A higanykúra a szifilisz legelterjedtebb gyógymódja volt a Salvarsan 20. századi felfedezéséig, jóllehet a higany mérgező: ezért ezt a gyógymódot „cura heroicá”-nak, „hősies gyógymód”-nak hívták. A francia Mizaldus egyébként „nápolyi betegség”-ként emlegeti a szifiliszt, míg az olasz és német szerzők általában francia betegségnek nevezték a kórt, amely 1492-ben jelent meg a kontinensen, valószínűleg éppen Nápoly ostrománál..
színezüstből lenne, és soha nem nyeri vissza korábbi ragyogását, legföljebb akkor, ha tűzbe tartják. (Lemnius)13 5. A kagylók és a csigák húsa, magában, vagy héjával együtt péppé zúzva, és valamilyen sűrítménnyel összekeverve, a szálkát még igen mélyről is kihúzza a húsból. A vízkórosok 14 hasára helyezve pedig a vizet szívja ki. Ám ezt a tapaszt addig nem szabad levenni, amíg a beteg ki nem izzadta magából az összes káros nedvet, vagy amíg a kotyvalék magától le nem esik. (Iacobus Hollerius) 6. Az ebnyelvfű15 vagy a kutyanyelv – ha kutya méhéhez kötözik és elássák - a város vagy a vidék összes kutyáját odavonzza, ahol elrejtették vagy elásták. És ha egy efféle csomagot úgy kötnek vagy akasztanak a kutya nyakába, hogy ne tudja magáról lerázni, addig fog hemperegni és pörögni maga körül, amíg félholtan össze nem esik. Ha pedig ugyanezt a varázsszert az ember a talpa alatt viseli, mindenfajta kutyaugatást megakadályoz és elhárít vele. (Albertus) 7. Aulus Gelliusnál16 meséli Favorinus, hogy ha bármely okból is koplalásra akarta szorítani magát, egy vastag övvel összehúzta a hasát, hiszen, mivel így a gyomrában nem maradt betöltetlen űr, könnyebben elviselte a böjtöt. Ebből az is nyilvánvaló, hogy annak, aki jól be akar lakmározni, előbb meg tanácsos lazítania a ruháját és ki kell oldania a saruszíjait. 8. Ha egy majortól vagy liget közeléből el akarnád űzni a farkasokat, mégpedig úgy, hogy soha vissza ne térjenek: a Nyilas csillagkép második ascendensekor réz- vagy cinlapra rajzold rá egy megkötözött lábú farkas képét, és föléje két hatalmas, láthatóan ugató kutyáét. Aztán miközben a varázslatot végzed, mondd ezt: „E kép által minden farkast e völgyből vagy erdőből (nevezd a helyet a megfelelő néven) elűzök, úgyhogy ne maradjon itten egy se.” Ezután göngyöld kutyabőrbe, és temesd el a képet a völgy vagy erdő közepén, úgy hogy a farkas hanyatt feküdjék rajta, és a lába fölfelé álljon. Így aztán teljesen megszabadíthatod a vidéket a farkasoktól. 9. A festőmályva és a mályva főzete a tenyér érdességét és kérgességét szűnteti meg, enyhíti vagy puhítja fel. Ám ezt még sokkal hatásosabban teszi a görögszéna és a len magva, ha enyhén ecetes olajba áztatják. Még megemlítem azt is, hogy a csigerben főtt vadgalamb húsa a puffadást gyógyítja és szűnteti meg. (Plinius) 10. Thrasziasz gyógyszerész, sőt számos görög pásztor is állítólag marokszám ette a hunyort és emésztette meg anélkül, hogy baja lett volna tőle. Theophrasztosz elbeszélése szerint a khioszi Eudémosszal hiába itattak folyton hunyort, annyira hozzá volt szokva a szerhez, hogy sem hányást, sem pedig hasmenést nem lehetett előidézni nála – tisztítás céljából. 11. Az elefánt, ha kost lát, megszelídül, és abbahagyja a dühöngést és tombolást. Evvel a trükkel futamították meg egykor a rómaiak Pürrhosz épeiroszi király elefántjait is, és így arattak fölötte döntő győzelmet. Ezt még avval egészítem ki, hogy a varjúnak a kánya az ellensége, mert hiszen repülni is jobban tud nála és a karma is erősebb, így elragadja előle a zsákmányt. 12. Ha valaki annyi bort iszik, hogy belébetegszik, amint azt a Prédikátor is ajánlja, hánytatással kell segíteni rajta. Aztán a heréit és a nemzőszervét hideg és nedves ruhába vagy kendőbe kell csavarni. Egy nőnek viszont a mellét és a csecsét kell ugyanilyen módon kezelni, feltéve, ha épp nem viselős. (Lemnius) 13.A bubonium17, vagy más néven lágyékfű kiváló gyógyszere a lágyékbántalmaknak –
13 14
15 16
17
A kötetünkben is szereplő Lemnius Laevinusról van szó. Hydrops – vízkór. A vízkór egyetlen mai betegséggel sem azonosítható, keringési betegségekkel összefüggő ödémától a tüdővizenyőig és urológiai betegségekig sok mindent takarhatott. Cynoglossum officinale Gellius, Aulus (Kr.u. 2. sz.) római író, szónok. Attikai éjszakák (Noctes Atticae) c. magyarul is olvasható munkájában rengeteg nyelvészeti, irodalmi, természettudományos stb. érdekességről esik szó. Favorinus 2. századi római filozófus volt. Bubonium: peremizsfajta növény.
innét a neve is – akár rákenik, akár pedig rákötik a lágyékra. Aitiosz Amidénosz18 még hozzáteszi ehhez, hogy a szárított lapu a sebekbe gyűlt férgeket pusztítja el. Nikandrosz19 pedig azt írja, hogy a „bubus” nevű növény magva méregellenes hatású is egyben. Szerintem azt a növényt nevezi így, amelyet a francia köznép eschalottes-nek, oigonnetz-nek és appetiz-nek20 hív. 14. Rhazes úgy véli, jobb nem fogdosni a bundás állatok fejét és farkát, mert teli vannak méreggel. Azt is állítja továbbá, hogy a kacsamáj képes elállítani az olyan folyást, amely a máj gyöngesége miatt támad, sőt azt is írja, hogy azok számára, akiknek szervezetében melankólia kezd kialakulni, a legjobb táplálék a rigó. 15. Az egészséges és jó minőségű víznek az a jele, ha gyorsan felforr, és kitéve a levegőre, hamar lehűl. Továbbá az, ha a zöldségféle, különösképpen pedig a sárgaborsó hamarabb megfő benne, mint a spárga – ahogy mondják –, aztán meg az is, ha főzés után a fazék alján nem marad semmiféle folt vagy szenny, és ha a beléje lógatott rongyot sem szennyezi be semmivel. Ezen kívül kristálytisztának, könnyűnek, szagtalannak és ízetlennek is kell lennie, valamint Hippokratész és Galénosz véleménye szerint a gyomrot sem szabad egyáltalán megfeküdnie. 16. Az ezüstvázákat csak úgy lehet arannyal díszíteni vagy bevonni, ha higanyt használnak az ötvösmunkához: az arany ugyanis csak a higanynak engedelmeskedik és neki hajlandó alávetni magát. Hiszen míg az arany minden egyéb fémet elutasít, egyedül a higannyal hajlandó társulni, egybekelni, és csak hozzá hajlandó tapadni, mintha jó barátja lenne. Ezért aztán az ezüsthöz tapad a legbajosabban, bajosan az ólomhoz, de legkevésbé a vashoz, a rézhez pedig közepesen. (Lemnius) 17. Az olajban megfuttatott, és főtt répazúzalékkal megfőzött élesztő, hatásosan érleli, lágyítja meg és oszlatja szét a keléseket. Az olajban főtt görögszéna is eredményesen alkalmazható kemény gyulladások kezelésére. Én ezt még avval is kiegészítem, hogy a főtt vagy sült kagyló fantasztikusan jót tesz a vízkórosnak, ha gyakran él vele. 18. Végy annyi aranyfóliát, amennyit akarsz, tégy hozzá három-négy cseppnyi mézet, keverd össze, törd porrá és tedd el csontszilikében. Ha írásra akarod használni, adj hozzá még egy kis gumiarábikumos vizet, és hasonlíthatatlanul gyönyörű betűket tudsz majd vele rajzolni. (Alexius Pedemontanus) 19. Plinius írja, hogy az astomorusok arctalan és tetőtől talpig szőrös, indiai népe, csupán lombruhát visel, és kizárólag az orrán át beszívott levegőből és illatokból él. Nincs se ételük se italuk, csak a gyökerek és virágok sokféle illatát szívogatják magukba, erdei almák illatával táplálkoznak, és tartják fönn létüket. (Ezekből a gyümölcsökből hosszabb utakra mindig visznek magukkal, nehogy szagelemózsia nélkül maradjanak.) 20. Ha friss egérszarba temetjük az aranyat, ugyanúgy elég benne, ahogy az ólom. Ha viszont az így elégett aranyat, ha porrá törjük, és macskaürülékbe keverjük, visszaváltozik eredeti állapotába, és visszanyeri eredeti természetét és színét. (Pedemontanus alapján). Akadnak, akik szerint itt nem elégésről, hanem inkább arról van szó, hogy az egérszar magába szívja az aranyat. 21. A hatvanharmadik életév ritkán telik el életveszély, vagy egyéb más jelentős kellemetlenség nélkül – amint azt már számtalan példán megfigyelték. Gellius szerint állítólag ezért gratulált magának Augustus császár, mikor betöltötte a hatvanharmadikat. Ennek az lehet az oka, hogy ebben az évben a hetes és a kilences szám összekapcsolódik – márpedig a hetedik és a kilencedik esztendő az emberi életben általában fordulópontot jelent – vagy ahogy a matematikusok szokták mondani, ez az év a hét és kilenc közös szorzata. Kilencszer hét vagy hétszer kilenc ugyanis 18
19
20
Aetius Amidenus (6. sz.) A mezopotámiai származású, életét a bizánci udvarban töltő Amidenus 16 könyvből álló, elsősorban Galénoszt követő orvosi enciklopédiájában (Biblia jatrika henkaideka) rengeteg ókori orvos művéből őrzött meg számunkra hosszú idézetet. Az enciklopédiának főként gyógyszerészeti és kórtani, valamint szemészeti része értékes. Nikandrosz (Kr.e. 3. sz.) Kolophóni görög orvos. Thériaka és Alexipharmaka c. hexameteres tankölteményei értékes toxikológiai és gyógyszerészeti források. Az eschalot, (angol shallot) valamilyen kis, barnahéjú hagymaféle, gyöngyhagyma – savanyúságnak, előételnek használták, az oigonnetz és az appetiz is ilyesmi.
hatvanhárommal egyenlő. De ezt majd egyszer ennél sokkal részletesebben és alaposabban elmagyarázza neked a mi Jatromatematikánk. 22. A herélt, vagyis kasztrált ökröknek nagyobb a szarvuk. Az pedig, akinek a füle mögötti ereit bevágják, Hippokratész szerint ugyan szeretkezéskor kibocsát valamilyen magot, de csak keveset és meddőt. 23. A kanmajom annyira iszonyodik a teknőstől, hogy ha megpillant egyet, azonnal rejtekhelyet keres, és torka szakadtából üvölt. Az elefánt is erősen retteg a szopós malac röfögésétől – ahogy Zoroaszter Geoponikájában írja. Ám az az igazán csodálatos, hogy a csirke, amelyik sem kígyótól, sem sárkánykígyótól nem fél, a csupán közelében elsuhanó kánya árnyékától is úgy tart, hogy azonnal elrejtőzik, és sebesen biztonságos menedéket keres magának. 24. Több ízben is tapasztaltuk, hogy ha kiskutyákat fektettünk ízületi bántalmaktól szenvedő betegek fájós testrészeire, az kutyák ízületeit is elhagyta az erő, és alig tudtak megállni a lábukon, mert a fájdalom nagyrészt átszállt rájuk – írja Lemnius.
Fordította: Magyar László András
Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)
