ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3- 1

01/2009:20702 javított 7.3

2.7.2. ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE Az antibiotikumok hatóértékét úgy állapítjuk meg, hogy összehasonlítjuk a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag ismert koncentrációinak az antibiotikumra érzékeny mikroorganizmusok szaporodására kifejtett gátló hatását. Az értékmérésekben alkalmazott referenciaanyagok olyan anyagok, amelyeknek aktivitását a megfelelő nemzet-közi standardhoz vagy nemzetközi referenciakészítményhez viszonyítva pontosan meghatározták. Az értékmérést úgy kell megtervezni, hogy a hatóérték kiszámításának alapját képező matematikai modell érvényességét (validitását) ellenőrizhessük. Ha a párhuzamos egyenesek módszerét választjuk, akkor a vizsgálandó készítményre és a referenciaanyagra kapott log dózis-válasz (vagy transzformált válasz) görbéknek a számolás alapjául szolgáló koncentrációtartományban lineárisnak, valamint egymással párhuzamosnak kell lenniük. Ezen feltételek teljesülését adott valószínűségi szinten (rendszerint P=0,05) végzett validitási próbákkal igazolni kell. Más matematikai modell, iránytangenshányados módszer is alkalmazható, ha annak érvényessége bizonyított. Ha a vonatkozó cikkelyben nincs más előírás, az érték-mérés során kapott megbízhatósági határok (P=0,95) a becsült hatóérték 95–105%-án belül legyenek. A vizsgálatot az A- vagy a B-módszerrel végezzük. A. DIFFÚZIÓS MÓDSZER A meghatározáshoz alkalmas táptalajt felolvasztjuk, és megfelelő hőmérsékleten, vegetatív alakok esetében pl. 48–50 °C-on, beoltjuk a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójának ismert mennyiségével, úgy, hogy a meghatározáshoz használt antibiotikumkoncentrációk hatására megfelelő átmérőjű, egyértelműen mérhető gátlási zónák alakuljanak ki. A beoltott táptalajból a szükséges mennyiséget azonnal Petri-csészékbe vagy nagyméretű négyszögletes edényekbe öntjük, oly módon, hogy 2–5 mm-es, egyenletes vastagságú réteg keletkezzék. Kétrétegű táptalajjal is dolgozhatunk, ez esetben csak a felső réteget oltjuk be. A csészéket, illetve edényeket ezután úgy tároljuk, hogy felhasználás előtt a mikroorganizmusok ne szaporodjanak, de ne is pusztuljanak észrevehető mértékben, és amikor a felhasználásra sor kerül, a táptalaj felülete száraz legyen. A 2.7.2.-1. táblázatban megadott oldószer és tompítóoldat felhasználásával a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból azonos hatáserősségűnek feltételezett, ismert koncentrációjú oldatokat készítünk. Ezeket az oldatokat a táptalaj felületén elhelyezett, pl. porcelánból, rozsdamentes acélból vagy más alkalmas anyagból készült steril hengerekbe, vagy az agarban kialakított lyukakba visszük. Minden hengerbe vagy lyukba azonos térfogatú oldatot mérünk be. Úgy is eljárhatunk, hogy megfelelő minőségű, steril szűrőpapírkorongokat használunk; a korongokat átitatjuk a referenciaanyag, illetve a vizsgálandó antibiotikum oldatával és az agar felületére helyezzük.



2.7.2.-1. táblázat – Diffúziós módszer Antibiotikum

Referenciaanyag

A törzsoldat készítéséhez használt oldószer

Amfotericin B

CRS amfotericin B

R dimetil szulfoxid

pH 10,5 (0,2 M)

Saccharomyces cerevisiae ATCC 9763 IP 1432-83

F – pH 6,1

35–37 °C

Bacitracin-cink

CRS bacitracincink

0,01 M sósav

pH 7,0 (0,05 M)

Micrococcus luteus NCTC 7743 CIP 53.160 ATCC 10240

A – pH 7,0

35–39 °C

Bleomicinszulfát

CRS bleomicinszulfát

R víz

pH 6,8 (0,1 M)

Mycobacterium smegmatis ATCC 607

G – pH 7,0

35–37 °C

E – pH 7,9

30–37 °C

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18

E – pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

35–39 °C

A – pH 7,9

35–39 °C

pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6

35–37 °C

pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6

35–37 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P

A – pH 7,9

35–39 °C

Framicetinszulfát

Gentamicinszulfát

CRS framicetinszulfát

CRS gentamicinszulfát

R víz

R víz

Jozamicin

CRS jozamicin

R metanol (l. a cikkelyt)

Jozamicinpropionát

CRS jozamicinpropionát

R metanol (l. a cikkelyt)

Tompítóoldat (pH)

Mikroorganizmus

pH 8,0 (0,05 M)

Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát

Kolisztimetátnátrium

CRS kanamicinmonoszulfát

CRS kolisztimetátnátrium

R víz

R víz

pH 6,0 (0,05M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Staphylococcus epidermidis NCIB 8853 CIP 68.21 ATCC 12228

Bordetella bronchiseptica NCTC 8344 CIP 53.157 ATCC 4617 Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536

Táptalaj Inkubációs és végső pH hőmérséklet (±0,1 pH-egység)

B – pH 7,3


Neomicinszulfát

Netilmicinszulfát

Nisztatin

Rifamicinnátrium

Spiramicin

Sztrepto-micinszulfát

Teikoplanin

CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicin-szulfát

CRS netilmicinszulfát

CRS nisztatin

CRS rifamicinnátrium

CRS spiramicin

CRS sztreptomicin-szulfát

CRS teikoplanin

Tilozin, állat-gyógyászati célra Tilozin-tartarát, állat-gyógyászati célra

CRS tilozin

Vankomicin– hidroklorid

CRS vankomicin– hidroklorid

R víz


pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

R víz

pH 8,0 ± 0,1

Staphylococcus aureus ATCC 6538P CIP 53.156

R dimetilformamid

pH 6,0 (0,05 M); 5 %V/V R dimetilformamidot is tartalmaz

Candida tropicalis CIP 1433-83 NCYC 1393 Saccharomyces cerevisiae NCYC 87 CIP 1432-83 ATCC 9763

R metanol

R metanol

R víz

Micrococcus luteus NCTC 8340 pH 7,0 (0,05 M) CIP 53.45 ATCC 9341 pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 8236 CIP 1.83 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

pH 6,0 (0,05M) pH 6,0 (0,05M)


R metanol R 0,1 40 térfogatrész M foszfátR metanol és 60 Micrococcus luteus NCTC 8340 tompítóoldattal térfogatrész R (pH 7,0) készült 0,1 M foszfátCIP 53.45 ATCC 9341 2,5 %V/V-ostompítóoldat oldata (pH 8,0) elegye R víz

pH 8,0

E – pH 7,9

30–37 °C

E– pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

32–35 °C

F – pH 6,0

30–37 °C

F – pH 6,0

30–32 °C

A – pH 6,6

35–39 °C

A – pH 7,9

30–32 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

H – pH 7,8–8,0

35–37 °C

A – pH 8,0

32–35 °C


Annak érdekében, hogy az értékmérés érvényességét (validitását) ellenőrizhessük, a referenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget kell vizsgálnunk, a vizsgálandó antibiotikumból pedig három akkora mennyiséget, melyeknek hatáserőssége feltehetőleg a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével azonos. Célszerű a koncentrációsorozatokat mértani sor szerint készíteni. Rutinvizsgálatok esetében, ha a rendszer linearitása megfelelő számú, háromdózisos értékméréssel bizonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig a fent leírt, háromdózisos értékmeghatározást kell alkalmazni.



A nagyobb Petri-csészékbe vagy a négyszögletes edényekbe a statisztikai szempontoknak megfelelően rendezzük el az oldatokat, a kisméretű Petri-csészék esetében viszont – amelyekbe csak hat-hat oldat mérhető be – arra kell ügyelni, hogy a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag oldatai úgy váltakozzanak, hogy a töményebb oldatok egymást zavaró hatása ne érvényesülhessen. Kb. 18 órán át megfelelő hőmérsékleten inkubálunk. Annak érdekében, hogy az oldatok bemérése közötti időeltolódás kihatását a lehető legkisebbre csökkentsük, és hogy a regressziós egyenesek meredekségét növeljük, ajánlatos az inkubálást megelőzően időt hagyni a diffúzióra, ami – az adott esettől függően – szobahőmérsékleten vagy 4 °C körül rendszerint 1–4 óra. A kör alakú gátlási zónák átmérőit legalább 0,1 mm pontossággal lemérjük, vagy területüket megfelelő pontossággal megállapítjuk, és a szokásos statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. Az egyes meghatározások folyamán annyi párhuzamos mérést végzünk egy-egy mennyiséggel, amennyi a megkövetelt pontosság biztosításához elegendő. A megkövetelt pontosság elérése érdekében és annak megállapítására, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e a megkövetelt minimális értéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményeit statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. B. TURBIDIMETRIÁS MÓDSZER A megfelelő táptalajt oly módon oltjuk be a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójával, hogy a vizsgálati körülmények között a mikroorganizmusok növekedésére kifejtett gátló hatás elegendően nagy legyen. A kiválasztott szuszpenzióból akkora ismert mennyiséget használunk, hogy a kb. 4 órás inkubálás után mutatkozó zavarosság jól mérhető legyen. A beoltott táptalajt elkészítése után azonnal felhasználjuk. A 2.7.2.-2. táblázatban megadott oldószerrel és tompítóoldattal a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból olyan ismert koncentrációjú oldatokat készítünk, amelyeknek hatáserőssége feltehetőleg azonos. 2.7.2. -2. táblázat – Turbidimetriás módszer

Antibiotikum

Framicetinszulfát

Gentamicinszulfát

Referenciaanyag

CRS framicetinszulfát

CRS gentamicinszulfát

A törzsoldat készítéséhez használt oldószer

R víz

R víz

Táptalaj Inkubációs és végső pH hőmérséklet (±0,1 pH-egység)

Tompítóoldat (pH)

Mikroorganizmus

pH 8,0

Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0


C – pH 7,0

35–37 °C


Gramicidin

CRS gramicidin

R metanol


pH 7,0*

Enterococcus hirae CIP 58.55 ATCC 10541 Staphylococcus aureus ATCC 6538 P

C – pH 7,0

35–37 °C

* Szükség esetén detergenst, pl. 0,1 mg/ml R poliszorbát 80-at kell a tompítóoldathoz adni, hogy a hígítások folyamán elkerüljük az adszorpciót az anyagon.

Jozamicin

Jozamicinpropionát

CRS jozamicin

CRS jozamicinpropionát

Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát

CRS kanamicinmonoszulfát

Kolisztimetátnátrium

CRS kolisztimetátnátrium

Neomicinszulfát

CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicinszulfát

Rifamicinnátrium

Spiramicin

CRS rifamicinnátrium

CRS spiramicin

R metanol (l. a cikkelyeket)

R metanol (l. a cikkelyeket)

R víz

R víz

R víz

R metanol

R metanol

pH 5,6

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C –pH 8,0

35–37°C

pH 5,6

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C – pH 8,0

35–37°C

pH 8,0


C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8666 CIP 2.83 ATCC 9637

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 8,0


C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0


C – pH 7,0

35–37 °C


CRS Sztreptomicinsztreptomicinszulfát szulfát

R víz

Tilozin, állatgyógyászat i célra Tilozintartarát, állatgyógyászat i célra

CRS tilozin

R metanol R 0,1 M foszfáttompítóoldattal (pH 7,0) készült 2,5 %V/V-os oldata

Tirotricin

CRS gramicidin

R alkohol

Vankomicinhidroklorid

CRS vankomicinhidroklorid

R víz


pH 8,0

Klebsiella pneumoniae NCTC 7427 CIP 53.153 ATCC 10031

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Staphylococcus aureus NCTC 6571 ATCC 9144 CIP 53.154

C – pH 7,0

37 °C

Enterococcus hirae ATCC 10541

C – pH 7,0

37 °C

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P

C – pH 7,0

37–39 °C

R alkohol

pH 8,0

A meghatározás érvényességének igazolására a re-ferenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget mérünk be; a vizsgálandó antibiotikumból szintén három különböző mennyiséget veszünk, amelyek ha-tás-erős-sége feltehetőleg azonos a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével. A mennyiségeket mér-tani sor szerint célszerű megválasztani. A kívánt linearitás elérése érdekében szükség esetén nagy-számú koncentráció közül kell három egymást köve-tőt úgy kiválasztani, hogy a referenciaanyag és a vizsgált antibiotikum mennyiségei megfeleljenek egymásnak. Egyforma kémcsövekbe mindegyik oldatból azonos térfogatot mérünk, majd mindegyik kémcsőbe azonos térfogatú mennyiséget adagolunk a beoltott táptalajból (például 1 ml oldathoz 9 ml táptalajt). A tirotricin értékmérésénél 9,9 ml beoltott táptalajhoz 0,1 ml oldatot mérünk. Kontrollként egyidejűleg két kémcsövet készítünk elő a beoltott táptalajjal, de antibiotikum nélkül, és az egyikhez azonnal 0,5 ml R formaldehid–oldatot keverünk. Ezeket a kémcsöveket használjuk a zavarosság meghatározására szolgáló optikai eszköz beállítására. A kémcsöveket – randomizált, latin négyzetes vagy randomizált blokk elrendezés szerint – vízfürdőbe vagy más olyan készülékbe helyezzük, amely alkalmas arra, hogy az összes kémcsövet egyidejűleg és gyorsan a megfelelő inkubálási hőmérsékletre melegítse, majd 3–4 órán át ezen a hőmérsékleten tartsa. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet és az inkubálási időtartam mindegyik kémcső esetében azonos legyen. Inkubálás után mindegyik kémcső tartalmához 0,5 ml R formaldehid–oldatot elegyítünk vagy hőkezelést alkalmazunk a mikroorganizmusok növekedésének leállítása céljából, majd alkalmas optikai eszköz segítségével három tizedesjegy pontossággal meghatározzuk az opacitást. Olyan mérőmódszert is alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi, hogy a zavarosságot mindegyik kémcsőben pontosan azonos inkubációs idő-tartam után mérjük. Megfelelő statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. A dózis–válasz összefüggés – akár transzformáljuk, akár nem – gyakran csak nagyon szűk tartományban lineáris. Ezt a tartományt kell a hatóérték kiszámításához felhasználni. A tartománynak legalább három, egymást követő koncentrációt kell tartalmaznia, hogy a vizsgálat alkalmas legyen a linearitás igazolására. Rutinvizsgálatok esetén, ha a rendszer linearitása megfelelő számú,



háromdózisos értékméréssel bi-zonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig háromdózisos meghatározást kell alkalmazni. Az egyes meghatározások során dózisonként annyi párhuzamos mérést végzünk, amennyi a szükséges pontosság eléréséhez elegendő. Annak érdekében, hogy a kívánt pontosságot elérjük, és megállapítsuk, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e az előírt alsó határértéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményét statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. A fejezet következő részei tájékoztató jellegűek.

Ajánlott mikroorganizmusok A következőkben ismertetjük az ajánlott mikroorganiz-musokat és azok felhasználásának körülményeit. Ezeken kívül más, a vizsgálandó antibiotikumra bizonyítottan érzékeny mikroorganizmusokat is felhasználhatunk, ha biztosítjuk a megfelelő táptalajt, valamint a megfelelő hőmérsékletet és pH-t. A felhasznált oldatok koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a vizsgálati körülmények között a dózis logaritmusa és a biológiai válasz közti összefüggés lineáris legyen. Inokulumok készítése. Bacillus cereus var. mycoides; Bacillus subtilis; Bacillus pumilus. Az inokulumként használandó mikroorganizmusok spóraszuszpenzióját az alábbiak szerint készítjük. A mikroorganizmust 35–37 °C-on, 7 napon át tenyésztjük alkalmas táptalaj felszínén; a táptalajhoz elő-ze-te-sen literenként 0,001 g R mangán(II)-szulfátot adunk. A tenyészetet, amely főként spórákból áll, steril R vízzel lemossuk. A szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, majd úgy hígítjuk, hogy a spórakoncentráció megfelelő – általában milliliterenként 10·106 és 100·106 közötti érték – legyen. A spóraszuszpenziók 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten hosszú ideig eltarthatók. Spóraszuszpenziót úgy is készíthetünk, hogy a mikroor-ganizmusokat a C-táptalajon, 26 °C-on, 4–6 napon át tenyésztjük, majd aszeptikus körülmények között literenként 0,001 g R mangán(II)-szulfátot adunk a táptalajhoz, és további 48 órán át folytatjuk az inkubálást. A szuszpenziót – hogy a megfelelő mennyiségű spóra (kb. 80%) képződéséről meggyőződjünk – mikroszkóposan megvizsgáljuk, majd centrifugáljuk. Az üledéket annyi steril R vízben szuszpendáljuk, hogy a spórakoncentráció milliliterenként 10×106 és 100×106 között legyen, majd a szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, és 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. Bordetella bronchiseptica. A teszt-mikroorganizmust a B-táptalajon, 35–37 °C-on, 16–18 órán át tenyésztjük. A baktériumtenyészetet steril R vízzel lemossuk és olyan mértékben hígítjuk, hogy a szuszpenzió opacitása megfelelő legyen. Staphylococcus aureus; Klebsiella pneumoniae; Esche-richia coli; Micrococcus lutens; Staphylococcus epidermidis. A B. bronchiseptica tenyésztésére elő-írtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az A-táptalajt használjuk, és az opacitást úgy állítjuk be, hogy turbidimetriás meghatározás esetében kielégítő dózis–válasz összefüggést kapjunk, a diffúziós módszer esetében pedig úgy, hogy megfelelő átmérőjű, jól körülhatárolt gátlási zónákat kapjunk. Saccharomyces cerevisiae; Candida tropicalis. A teszt-mikroorganizmusokat F-táptalajon, 30–37 °Con, 24 órán át tenyésztjük. A tenyészetet R nátrium-klorid 9 g/l töménységű, steril oldatával lemossuk, és a kellő opacitás elérése érdekében ugyanilyen oldattal hígítjuk. Tompítóoldatok. Az 5,8 és 8,0 közötti pH-értékű tom-pítóoldatokat úgy készítjük, hogy 50,0 ml R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot a 2.7.2.-3. táblázatban megadott mennyiségű 0,2 M nátriumhidroxid–oldattal elegyítünk. Az oldatokat frissen készített R desztillált vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. A 2.7.2.-1. táblázatban felsorolt valamennyi mikrobiológiai értékméréshez, a bleomicin-szulfát és az amfotericin B kivételével, ezeket a tompítóoldatokat használjuk.



2.7.2.-3. táblázat pH

0,2 M nátrium-hidroxid–oldat (ml)

5,8

3,72

6,0

5,70

6,2

8,60

6,4

12,60

6,6

17,80

6,8

23,65

7,0

29,63

7,2

35,00

7,4

39,50

7,6

42,80

7,8

45,20

8,0

46,80

A bleomicin-szulfáthoz a tompítóoldatot (pH 6,8) úgy készítjük, hogy 6,4 g R kálium-dihidrogénfoszfátot és 18,9 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Az amfotericin B-hez a következő módon készítjük a 0,2 M foszfát-tompítóoldatot (pH 10,5): 35 g R dikálium-hidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldathoz 20 ml 1 M nátrium-hidroxid– mérőoldatot elegyítünk, és az így nyert oldat térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük. Táptalajok. Az alábbiakban megadott vagy velük egyen-értékű táptalajok használhatók. A-táptalaj Pepton

6g

Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

4g

Marhahúskivonat

1,5 g

Élesztőkivonat

3g

Glükóz-monohidrát

1g

Agar Víz

15 g ad 1000 ml

B-táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

17 g

Szójapepton (papain-hidrolizátum)

3g

Nátrium-klorid

5g

Dikálium-hidrogén-foszfát

2,5 g


2,5 g

Agar

15 g

Poliszorbát 80

10 g

Víz

ad 1000 ml

A poliszorbát 80-at a többi alkotórész felforralt, még forró oldatához adjuk, közvetlenül az adott térfogatra történő hígítást megelőzően.



C-táptalaj Pepton Marhahúskivonat

6g 1,5 g

Élesztőkivonat

3g

Nátrium-klorid

3,5 g


1g


3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

1,32 g

Víz

ad 1000 ml

D-táptalaj Szívkivonat

1,5 g

Élesztőkivonat

1,5 g

Kazein-pepton

5g


1g

Nátrium-klorid

3,5 g


3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

1,32 g

Kálium-nitrát Víz

2g ad 1000 ml

E-táptalaj Pepton

5g

Hús-kivonat

3g

Dinátrium-hidrogén-foszfát 12 H2O Agar Víz

26,9 g 10 g ad 1000 ml

A dinátrium-hidrogén-foszfátot steril oldat formájában adjuk az előzetesen sterilezett táptalajhoz. F-táptalaj Pepton

9,4 g

Élesztőkivonat

4,7 g

Marhahúskivonat

2,4 g

Nátrium-klorid

10,0 g

glükóz-monohidrát

10,0 g

Agar

23,5 g

Víz

ad 1000 ml



G-táptalaj Glicerin

10 g

Pepton

10 g

Húskivonat

10 g

Nátrium-klorid Agar Víz

3g 15g ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja sterilezés után 7,0±0,1 legyen. H-táptalaj Pepton

5,0 g

Agar

15,0 g

Marhahúskivonat-por

3,0 g

Víz

ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja, 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal beállítva, 7,0–8,0 legyen.

ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE

Recommend Documents