Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe

Vigyázat: orvos!

83

„Mi fosztja meg az orvost a kenyerétől? A) az egészség, b) a halál. Ezért, hogy élni tudjon, a kettő között lebegtet minket.” (Eugen Roth, 1895–1976)

5. fejezet

Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe

Az antibiotikumok alkalmazása

85

Az antibiotikumok alkalmazása Az antibiotikum fogalma jól ismert, igazi jelentése azonban kevésbé. A szó a görögből származik, az anti előtag jelentése ’ellen’, a biosz pedig ’élet’. Tehát azt jelenti: ’az élet ellen’. Ez az elnevezés nagyon találó, mivel az antibiotikum megöli a kicsinyke élőlényeket, a baktériumokat. Sajnos azonban az antibiotikumok a szó tágabb értelmében is életellenesek, sőt ismételt alkalmazás esetén a mi életünk ellen fordulnak. Az antibiotikum nem képes különbséget tenni a kórokozó és a létfontosságú baktériumok között. Pedig a baktériumok néhány fajtája nagyon is hasznos számunkra. Mi, emberek nem tudnánk élni a velünk együttműködő, a védelmünkért dolgozó baktériumok nélkül. Ez ugyanígy érvényes a növényekre és az állatokra is. A baktériumok mindenütt jelen vannak: a bőrön, a szájban és az emésztőrendszerben is. Fontos védő és szabályozó feladatokat látnak el. Szimbiózisban élünk velük, kölcsönösen hasznot hozó anyagcserében, és bár ezek a baktériumok milliárdos nagyságrendben vannak jelen a szervezetünkben, nagyon ritkán betegítenek meg minket. Immunrendszerünk gondosan őrzi az egyensúlyt. Ha ez felborul, a kórokozó baktériumok úgy elszaporodhatnak, hogy túlsúlyba kerülnek. Amíg azonban saját védekező-, illetve immunrendszerünk hibátlanul működik, nem alakul ki betegség. Orvosi körökben van egy nagyon jól ismert, ideillő mondás: „A mikroba semmi, a környezet minden.” Sajnos nem tudjuk pontosan, kitől származik ez a mondás, de legtöbben a francia professzornak, Claude Bernard-nak tulajdonítják. Egészen más véleményen volt a XIX. században a német bakteriológiai kutatás úttörője, Robert Koch, aki többek között a tuberkulózis és a kolera kórokozóját fedezte fel. Meg volt győződve arról, hogy a betegség keletkezésének kizárólag a kórokozó anyag (baktérium) az oka, és a környezet semmit sem számít. Koch azt állította, hogy egyetlen baktérium (például a tuberkulózis vagy a kolera kórokozója) betegséget eredményezhet.1 A fertőzésnek ez az elmélete a mai napig tarja magát. A Helicobacter pylori például állítólag gyomornyálkahártya-gyulladást és gyomorfekélyt, sőt egyes esetekben gyomorrákot is okozhat. Ugyanígy a Chlamydiáról azt terjesztik, hogy szívinfarktushoz vezethet. Ennek a korlátolt elméletnek nem lett volna szabad kialakulnia Robert Koch idejében, nem is beszélve arról, hogy még a mai napig tartja magát. Az az elmélet, hogy a környezet nem játszik semmilyen szerepet, dogmatikus, balga, és nem is egyezik a fertőző betegségek lefolyásának megfigyelésével.

86 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe 1892. október 7-én Max von Pettenkofer egyértelmű önkísérlettel bizonyította, hogy a mikrobáknak megfelelő környezetre van szükségük ahhoz, hogy betegséget tudjanak okozni. Az akkor hetvennégy éves professzor tanítványai és munkatársai szeme láttára fogyasztott el egy tányér kolerabacilusokkal teli húslevest. Két nappal később enyhe hasmenése lett, ami körülbelül négy napig tartott. Széklete csak úgy hemzsegett a kolerabacilusoktól.2 Ennek ellenére jól érezte magát, és mint mindig, gyalog tette meg az intézetéhez vezető félórás utat.3 Néhány nappal később Robert Kochhoz címzett levelében a következőket írta: „Dr. Pettenkofer üdvözletét küldi dr. Koch professzor úrnak, és hálás köszönetét fejezi ki az üvegcse Vibrio cholerae megküldéséért. Dr. Pettenkofer az egészet megitta, és örömére szolgál, hogy dr. Koch úr tudomására hozhatja: továbbra is jó egészségnek örvend.”4 Tíz nappal később Pettenkofer asszisztense, Rudolf Emmerich megismételte a kísérletet. Neki is hasmenése lett, az egész éjszakát a mellékhelyiségben töltötte, az ötödik napra pedig az összes panasza elmúlt.5 Ezzel már akkor bebizonyították, hogy egy kórokozó csak annak tud betegséget okozni, aki legyengült, s ezért arra érzékenyen reagál. Ez a bizonyíték mind a mai napig érvényes. A baktériumnak, hogy betegséget okozhasson, megfelelő táptalajra kell találnia. A testileg és lelkileg kiegyensúlyozott egészséges emberek nem válnak a kórokozók áldozataivá.

Fleming penicillinje Amikor Alexander Fleming 1928-ban véletlenül felfedezte a penicillint – az első antibiotikumot –, megkezdődött a XX. század hatvanas éveiig tartó rendkívüli diadalmenete. Fleming mikrobiológus volt, és a londoni St. Mary’s Kórházban dolgozott, baktériumokat tenyésztett különböző táptalajokon. Amikor egyik munkatársa rátüsszentett egy bacilusokkal teli nyitott tálkára, az orrváladék csöppje valóban feloldotta (elpusztította) a baktériumtelepeket. Fleming lizozimnek nevezte ezt az orrváladékban előforduló anyagot.6 Kutatásainak éveken keresztül kevés eredménye volt, és be kellett látnia, hogy a lizozim csak kevés baktérium ellen hatásos, és a hatásfoka sem különösebben jó. 1929 júniusában meglehetősen kiábrándultan utazott el szabadságra. Indulás előtt elfelejtett a hűtőszekrénybe tenni néhány Petri-csészét, amelyekben Staphylococcusokat tenyésztett. Amikor visszatért, megállapította, hogy az összes kint felejtett tenyészete megpenészedett. Ahol viszont penészesek voltak, ott baktériumtelepet sem lehetett találni: azok mind telje-

Fleming penicillinje

87

sen feloldódtak. Ezzel szemben ott, ahol nem képződött penész, a baktériumok vidáman szaporodtak tovább. A vizsgálat azt derítette ki, hogy ennek a penésznek az esetében egy ritka, de gyorsan szaporodó gombafajtáról (Penicillin) van szó, amely látszólag a nyitott ablakon keresztül „repült be”. Fleming különböző baktériumfajtákon (Gonococcuson, Meningococcuson és diftériabacilusokon) tesztelte a penicillin hatékonyságát, s biztos és intenzív baktériumölő hatásfokot állapított meg. 1929-ben a British Journal of Experimental Pathology című újságban publikálta felfedezését.7 Kezdeti lelkesedését azonban csillapította néhány csalódás: kísérleti eredményeit nem sikerült más laboratóriumokban megismételni. Elült a találmányát övező érdeklődés. Tíz évet kellett várni Ernst Chain, német származású brit biokémikus eredményére, aki úgy fejlesztette tovább a kísérleteket, hogy Fleming anyaga az újabb laboratóriumi kísérletekben hússzor hatékonyabb lett minden addig ismert antibakteriális szernél. Egy egerekkel végzett kísérlet során tíz állatot Streptococcusokkal fertőztek meg. Ezt követően ötöt penicillinnel, a többit placebóval kezeltek. Az eredmény az lett, hogy az összes placebóval kezelt állat kimúlt, a penicillinnel kezeltek pedig életben maradtak.8 Alexander Fleming 1945-ben megkapta felfedezéséért az orvosi Nobel-díjat.9

Az antibiotikumok további fejlődése Manapság a gyakorlatban a jó öreg penicillint szinte már nem is használják, mivel a bacilusok erős „önvédelmi stratégiájuk” segítségével rezisztenciát (ellenálló képességet) fejlesztettek ki vele szemben. A baktériumoknak megvan az a ma még részben felderítetlen tulajdonságuk, hogy képesek magukat úgy megváltoztatni, hogy az antibiotikumok többé nem ártanak nekik. Különösen a penicillinre váltak érzéketlenné. Ez a tény mindig újabb, hatékonyabb és drágább, szélesebb hatósugarú antibiotikumok fejlesztésére kényszeríti a kutatókat. Ez egy kilátástalan harc, mivel a baktériumok sokkal gyorsabbak. 24 óra alatt számtalanszor osztódnak, az egyes fejlődési folyamatokon bacilusgenerációk százai esnek át nagyon rövid idő alatt. Az ellenálló képesség öröklődik, így a bacilusok egyre ellenállóbbak lesznek. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) szerint a kórházi fertőzések 60 százalékát antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok okozzák. Alkalmazhatjuk az antibiotikumokat a mikrobák ellen, amennyiszer csak akarjuk, ám egyszerűen nem zavarják

88 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe és nem pusztítják el őket. Ez a folyamat a kórházainkban naponta lezajlik. Adott esetben betegen kórházba szállítanak minket, és sokkal betegebben térünk haza...

Rezisztencia Az orvosi szaklapokban szaporodnak a rezisztencia kifejlődésével foglalkozó cikkek, ami miatt mindannyiunknak – pácienseknek és orvosoknak is – aggódnunk kell.10–12 Még pontosabban fogalmazva: muszáj aggódnunk! A hírek abszolút riasztóak. 1984 és 2001 között például a Staphylococcus aureus törzsek (egy bőrbaktérium, amely csaknem mindenhol előfordulhat) meticillinrezisztenciája (egy különösen hatásos, széles hatósugarú antibiotikummal szembeni ellenállása) 2,4-ről 21 százalékra növekedett. Ez a fejlődés – enyhén szólva is – több mint aggasztó! Képzeljük el: baktériumfertőzés miatt fekszünk a kórházban, és az alkalmazott antibiotikumok egyike sem segít. Ez egy szörnyű, félelmet keltő feltevés! Éppen a kórházakban keringenek ilyen, minden kezeléssel dacoló, multirezisztens törzsek. A baktériumok minden további nélkül megtalálhatók a műtőkben is, és megfertőzhetik a pácienseket. Nem ok nélkül állították le több kórházban a műtők, sőt olykor egész műtéti szárnyak működését, hogy így akadályozzák meg az ilyen multirezisztens baktériumok elszaporodását. Csak az USA-ban évente 80 000 ember hal meg kórházban szerzett fertőzések következtében.13 Th. Wichelhaus frankfurti mikrobiológus professzor azt mondja: „A csíra több mint száz napig képes a felületeken túlélni. (…) Mindig újabb antibiotikum alkalmazására vagyunk kényszerítve, hogy egy lépéssel a baktériumok előtt járjunk.”14 Loren Miller amerikai infektológus – aki munkáját a New England Journal of Medicine című újságban hozta nyilvánosságra – véleménye szerint is mindig a baktériumok „győznek”. A Staphylococcusok (rendszerint bőrbaktériumok) nemcsak a bőrben megjelenő tályogok és furunkulusok keletkezéséért felelősek, hanem a lágy részeket is ellephetik, és ott is elszaporodhatnak.15 Sőt az USA-ból 2005 áprilisában érkezett tájékoztatás szerint a fiatalkorúak között egy multirezisztens Staphylococcus baktérium terjed. Ezt már Hollandiában is feltételezik.16 Tartósan károsítja a szívet és a tüdőt, tályogokat és vérmérgezést okozhat. Ismeretes, hogy a Föld több területén a Gonococcusok (a tripper kórokozói) 98 százaléka csaknem minden ismert antibiotikum ellen rezisztens. Ez

Rezisztencia

89

történik, ha a fertőzéstől való félelem miatt már megelőzésként széles hatósugarú antibiotikumot adnak. Nincs ez másképp a maláriánál sem. Az utóbbi időben masszívan vis�szavonták a trópusi láz (malaria tropica) ellen nagyvonalúan ajánlott kemoprofilaxist*, mivel a felelősök nyilvánvalóan belátták, hogy a még néhány évvel korábban is alkalmazott gyakorlat zsákutcába vezet. A „vak” megelőzés gyorsan a baktérium ellenálló képességének kialakulását eredményezi, amit aztán nem lehet visszafordítani. A WHO adatai szerint évente mintegy 500 millió ember betegszik meg súlyosan maláriában, s 2–2,5 millió hal meg benne. Németországban először 2004-ben regisztráltak több mint 1000 maláriás esetet. A növekedés ellenére a Trópusi Orvostan Német Társasága (Deutsche Gesellschaft für Tropenmedizin, DTG) a legtöbb turistának a betegséget terjesztő szúnyogok elleni védekezést ajánlja, de nagy bölcsen többé már nem kemoprofilaktikus úton. Az utazónak csak akkor kell a magával vitt készenléti gyógyszert (stand-by gyógyszer) bevennie, ha a dolog komolyra fordul.17 A megelőzésnél a károsodás kockázata egyszerűen túl nagy a kár-haszon arányát tekintve. A rezisztencia kifejlődésének több oka van: • A tömegtermelés miatt élelmiszereink – különösen a tömeges állattartásból származó húskészítmények – antibiotikumok maradványait tartalmazzák, amelyeket mi „vakon” elfogyasztunk. A tömeges állattartásban gyakran vetnek be antibiotikumot, hogy biztosítsák az állatok életben maradását a vágásig. Ezek sajnos túlságosan meggondolatlan, elsietett orvosi előírások antibiotikumok bevetését nem igénylő betegségeknél (vírus- vagy gombabetegségek). • A rezisztencia gyorsan átörökítődik az utódokra a baktériumok gyors generációváltása következtében. Németországban a legnagyobb betegbiztosítási pénztár tudományos intézete (Wissenschaftliches Institut der AOK, WIDO) és a freiburgi egyetemi klinika közös felméréséből kiderült, hogy például a régi (NSZK) tartományok orvosai nyilvánvalóan gyakrabban írtak fel antibiotikumokat, mint új tartománybeli (NDK) kollégáik. Számokban ez azt jelenti, hogy 2001-ben Saarlandban minden biztosított átlagosan 6,3 napig szedett antibiotikumot, ezzel szem* A kemoprofilaxis ’kémiai megelőzést’ jelent - a Szerk.

90 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe ben Sachsenben a biztosítottak csak 3,5 napig részesültek antibiotikus terápiában.18 A felírási és kezelési praxis tehát tartományonként igencsak különböző. Erre vonatkozóan mondja Kern professzor a freiburgi egyetemről: „Nincs tudomásunk arról, vajon az antibiotikumokat »irányvonalnak megfelelően« rendelték-e el, azaz szakmai szervezetek ajánlására alkalmazták-e.”

Antibiotikum csecsemőkorban: káros és elősegíti az allergiát Régen bizonyított tény, hogy az antibiotikum alkalmazása káros csecsemő- és gyermekkorban. A detroiti Henry Ford Kórházban dolgozó Christine Cole Johnson hosszú időszakot felölelő vizsgálata mutatja, hogy azok a gyermekek, akiknek életük első hat hónapja alatt antibiotikumot kellett szedniük, iskoláskorukban másfélszer gyakrabban lettek allergiások, és két és félszer gyakrabban betegedtek meg asztmában.19 Már egyetlen antibiotikumos kezelés is ehhez az eredményhez vezethet. Johnson szerint az antibiotikumok a gyermekeknél lényegesen erősebben és károsabban hatnak a még kifejlődésben lévő immunrendszerre, mint azt az ember eddig feltételezte. A legújabb tanulmányok megerősítik ennek a vizsgálatnak az eredményét, sőt azt bizonyítják, hogy az allergiára való hajlam az antibiotikumos kezelések számával a többszörösére nő. A még nyilvánosságra nem hozott munka szerzője az eredményt így foglalja össze: „A korai csecsemőkorban végzett antibiotikus terápia az allergia kockázatának növekedését jelenti.” Az antibiotikum alkalmazása következtében a belekben a gyermek egész fejlődésére kiható, még fel nem derített károsodások következnek be, amelyek krónikus, már alig befolyásolható fertőzések iránti fogékonysághoz és allergiák kialakulásához vezethetnek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy immunrendszerünk 80 százaléka a belekben található.

Moritz esete Moritz „mintaterhesség” után farfekvéssel született. Mindössze néhány nappal a születése után a szülei tudta nélkül beoltották tbc ellen.* Hat hónapos koráig jól fejlődött. Röviddel ezután magas láz mellett bal oldali közép-

* Németországban a védőoltások nem kötelezőek. A szülők döntik el, hogy beoltatják-e a gyermeket vagy sem – a Ford.

Antibiotikum csecsemőkorban: káros és elősegíti az allergiát

91

fülgyulladása lett. Mint oly gyakran, ebben az esetben is meggondolatlanul jártak el, és antibiotikumot írtak föl neki. A kicsi gyorsan meggyógyult, de néhány héttel később ismét középfülgyulladása lett, amihez ezúttal gen�nyes szemváladékozás mellett könnycsatorna-elzáródás (szintén bal oldali) társult. A második antibiotikus kezelés után a gyermeknek hasmenése lett. Salmonellát találtak a székletében. Ezenkívül egyértelmű folyadékgyülem keletkezett a dobüregben, a dobhártya mögött. Kilenc és tizenkét hónapos kora között, tehát körülbelül három hónappal az antibiotikummal kezelt első középfülgyulladás után Moritznál különös, aggasztó és megmagyarázhatatlan kiabáló-sikító rohamok léptek fel, amelyek kétéves korára oly mértékben fokozódtak, hogy a gyermekklinikára kellett beutalni. Idézet a zárójelentésből: „Moritz éjjelente, gyakran közvetlenül éjfél után, alkalomadtán előtte is hirtelen és kitartóan kiabálni kezdett. Roham közben néha ült az ágyában, de gyakrabban állt, a lábával nagyon hevesen rúgkapált, és a kezével csapkodott maga körül. Ha beszéltek hozzá, nem reagált, nem is hagyta magát megnyugtatni. A roham egy óra hosszáig is eltartott.” Sem az édesanya, sem az édesapa vagy más hozzátartozók nem voltak képesek beszélni a gyermekkel ebben az állapotban. Semmilyen ingerre nem reagált. Idővel elfáradt, és ismét elaludt. Ez minden éjszaka megismétlődött. A gyermekklinikán megerősítették, hogy az EEG eltérés nélküli, nagy valószínűséggel magatartási zavarokkal kombinált pavor nocturnusról (éjszakai felriadásról) van szó. Osztályos felvételt, esetleg műtétet és nevelési tanácsadást javasoltak. A szülőknek gyanússá vált a dolog, és a szokásos „jéghegyorvoslás” helyett más alternatíva után néztek, amit a homeopátiában meg is találtak. A részletes anamnézist 1997. december 18-án és 1998. január 22-én vettem fel. A homeopátiás szemlélet szerint először Tuberculinumot, később Natrium muriaticumot, aztán Thuját és Camphorát adtam. A gyógyszerek következtében alábbhagyott a fertőzésekre való fogékonyság, és többé nem jelentkezett a középfülgyulladás. A kezelő fül-orr-gégész elégedett volt a kórlefolyással, a dobüregi folyadékgyülem miatt többé nem volt szó műtétről. Sajnos az éjszakai kiabálás még fennállt, de Cina szedése után ebben is volt egy kis javulás. 1998 decemberében Moritz ismét megbetegedett, 41 fokos láza lett. Az akut, de a krónikus tünetei alapján is Lycopodiumot kapott, s a kiabáló rohamok abbamaradtak. Ezt követően jobb oldali középfülgyulladása lett. Megismételtük a Lycopodium adását, s a betegség tünetei gyorsan lecsengtek, a gyermeket mintha kicserélték volna. A Lycopodiumot 1999. május 10-én adtuk utoljára. Moritz gyönyörűen fejlődött. Ma is stabil

92 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe az állapota, és egészséges. A mostani helyzetet nem lehet összehasonlítani a korábbival. Egy-két jelentéktelen fertőzéstől eltekintve, többé nem volt beteg. Moritz korának megfelelően fejlett és egészséges.

Ez az eset nagyon világossá teszi, hogy az antibiotikum ismételt adása csak átmenetileg segít. Az elnyomó, antibiotikus terápia következtében „agyi eredetű sikoltozás” (cry encephalic – nincs magyar neve) fejlődött ki, ami homeo­pátiás szerek alkalmazásával vált kezelhetővé. Olykor sajnos több szerre van szükség, amíg a kívánt eredmény bekövetkezik, de az végül tartósnak bizonyul. (A megfigyelés időtartama: nyolc év.)

Thomas esete Thomas először 1994. július 26-án jött el a rendelőmbe. Az akkor tizenkét éves fiú édesanyja kíséretében jelent meg, mert súlyos asthma bronchialéban szenvedett. A pollenszezon alatt, májustól júliusig különösen súlyosak voltak a panaszai. A részletes anamnézisből a következőket tudtam meg: Tizennyolc hónapos koráig szopott, mivel semmilyen tápszert nem viselt el. Mindent kihányt, és gyakran hasmenése volt. A fején tejótvar és apró „bőrreakciók” jelentkeztek. Négy hónapos korában diftéria- és tetanuszoltást kapott. Hat héttel később az oltást megismételték. Három nappal a második oltás után a kicsi még a gyermekbénulás elleni cseppeket is megkapta. Ebben az időben Thomas pontosan hat hónapos volt. Hét hónapos korában szamárköhögést kapott, amit az akkori gyermekorvos antibiotikummal kezelt. Thomas csak nagyon lassan gyógyult. Ezt követően gyakran szenvedett asztmatikus komponensekkel kísért hörgőbetegségekben, köhögésben és bronchitisben. A fellángolásokat minden évben legalább háromszor antibiotikummal kezelték, amíg a fiúcska ötéves lett. A bőr kezdeti „tisztátlansága” időközben kínzóan viszkető neurodermatitisszé változott. Thomas feltűnően idegesnek tűnt, sőt időnként agresszív volt. Nagyon jót tett neki a nyaralás az Északi-tengernél. A bőrkiütéseit különböző kenőcsökkel, többek között szteroiddal is kezelték. Nyaranta többnyire kiütéses volt, tavasszal a pollenektől szenvedett, telente inkább asztmatikus panaszok kínozták. Ez után az anamnézis, a kórtünetek megbeszélése után következett a tulajdonképpeni homeopátiás kikérdezés, és a következőket tudtam meg: Thomas kiváló iskolai eredményeket ért el, szívesen olvasott, a könyvek nagyon fontosak voltak számára. Érdekes fogalmazásokat, sőt kis verseket is írt. Ritkán panaszkodott, de a legkisebb erőfeszítésnél is légszomja lett, ettől a májustól júliusig terjedő időszakban fokozottan szenvedett. A pana-

Antibiotikum csecsemőkorban: káros és elősegíti az allergiát

93

szok néha még augusztus elejéig is eltartottak. Nedves, meleg időben szintén légszomjjal (asztma) küszködött. Az elvégzett allergiateszt eredménye alapján a táplálkozást változtattuk meg, és első homeopátiás szerként Carcinosinumot, aztán Aurum arsenicosumot, egy még későbbi időpontban pedig Arsenicum albumot adtunk. A kezelés egy egész évig, 1995 nyaráig tartott. Ez idő alatt Thomas diétázott, és szedte a homeopátiás szereit. Végre egészséges lett. 2004 tavaszán, tehát kilenc évvel később – időközben orvostanhallgató lett – ezt írta nekem: „A korábbi asztmám teljesen megszűnt, ugyanúgy a számos élelmiszer-allergiám, valamint a neurodermatitisem, amitől olyan sokat szenvedtem. Csak egy-egy náthára tudok visszaemlékezni, különben állíthatom, az utóbbi években nem voltam beteg. A társaimmal rendszeresen kocogok néhány kilométert, s a légszomj legkisebb jelét sem érzem. Sőt nyáron, a legerősebb pollenszezonban is tudok futni.”

Ebből a kórtörténetből látható, hogy allergiás hajlam állt fenn (tejótvar), mégis korán kapta az oltásokat. A hetedik hónapban kapott antibiotikus terápia szükségtelenül terhelte a gyermek immunrendszerét, ezt követően állandóan beteg lett, visszatérő fertőzések, bronchitis, asztma gyötörték. Az okok alapos mérlegelésével, a táplálkozásból az allergiát okozó összetevők elhagyásával, valamint a megfelelő homeopátiás szer segítségével sikerült a kis páciens egészségét egy éven belül helyreállítani. Az antibiotikus kezelést, bármilyen okból tűnjön is szükségesnek, különösen a gyermekek korai életéveiben nagyon alaposan meg kell fontolni. Ebben az esetben krónikus betegség lett a következménye, és be kell látni, hogy a gyermek immunrendszere még nem elég fejlett ehhez a többszörös terheléshez. Sajnos az antibiotikumok rendelésének ilyen elhamarkodott, a legnagyobb mértékben elítélendő, bizony csaknem visszaélésszerű gyakorlata már sok orvosnál megszokássá vált.

Csak végszükség esetén egyezzünk bele az antibiotikus kezelésbe! Először ésszerű „természetes intézkedéseket” kell tenni, és csak ezek sikertelensége esetén lehet antibiotikumot alkalmazni. Az oltások is terhelik az immunrendszert. Az allergiahajlamra gyanús gyermekeknél halasszuk az oltások időpontját, amilyen későre csak lehet (csak két- vagy hároméves korban oltassuk be őket).

94 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe

Az antibiotikumok túl korai alkalmazása Mit tehetünk az előző esetbemutatásban leírt hibás folyamatok elkerülése érdekében? Ezért elsősorban az orvosok, de természetesen a páciensek is sokat tehetnek. A legtöbb beteg úgy gondolja, hogy a láz mellett fellépő fertőzést követően már másnap, de légkésőbb az azt követő napon fittnek és munkaképesnek kell lennie. Azért igénylik a „nagyágyú” bevetését, hogy minél hamarabb lábra álljanak. Azt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az ártalmatlan esetben felírt antibiotikum hatására a máj felmondhatja a szolgálatot, és legrosszabb esetben a beteg meg is halhat. Nemrégiben jelentették, hogy egy negyvennégy éves asszony megbetegedett, nem túl magas láza, száraz köhögése volt. A háziorvos roxithromycinnel (Rulid®), később gatifloxacinnel (Tequin®) (két modern, újgenerációs antibiotikum) kezelte. Röviddel ezután kórházba kellett szállítani, mert a mája felmondta a szolgálatot. Még májátültetést is végeztek nála, de minden intenzív kezelés ellenére a páciens meghalt, mert több szerv működése leállt.20 Sajnos sok orvos sematikusan kezeli a lázas betegségeket: antibiotikumot ír fel, és a betegség hamarosan elmúlik. De ne felejtsük el, amit mindenki tud: a megfázás kezelés mellett egy hétig tart, kezelés nélkül hét napig. Tapasztalatom szerint növényi vagy homeopátiás szerekkel a lefolyás jelentősen lerövidíthető. Az antibiotikum csalóka hatása sajnos csak látszat, vagyis hogy már két nappal a megbetegedést követően a páciens láztalan, köhögése, náthája minimális – aztán a következő kettő–négy hétben gyakran elviselhetetlen fáradtságtól, erőtlenségtől és kedvetlenségtől szenved. Nemritkán visszaesés következik be. A második antibiotikus kezeléstől feltétlenül el kell tekinteni. A beteg állapota sok esetben rosszabbodhat. Betegség esetén a pácienseknek is érdeklődniük kell az orvosnál az alternatív kezelési módok után. Az lenne kívánatos, ha az orvos ennek örülne – ahelyett, hogy kompetenciájának megkérdőjelezése miatt felháborodna –, és tudna is valami „természeteset” felírni a „kémiai nagyágyú” helyett. Ami sok orvos gyógyszerrendelési szokását illeti, szinte hihetetlen – de igaz –, milyen javallatok alapján vetik be a legújabb, leghatásosabb antibiotikumokat. Sajnos szokás, hogy még banális fertőzések esetében is azonnal antibiotikumot írnak fel, ha magas láz kíséri a megbetegedést. A legtöbb fertőzést azonban vírusok okozzák, és ezek nem reagálnak az antibiotikumra. A foghúzásoknál vagy a nedvedző bőrkiütéseknél alkalmazott antibiotikus védelem hasonlóan képtelenség. Az enyhe hólyaghurutot, húgyúti fertőzést, a szövődménymentes mandula-, középfül- vagy orrmelléküreg-gyulladást is

Mi értelme akkor az egésznek?

95

szükségtelenül kezelik antibiotikummal. A kis, szövődménymentes műtéti beavatkozások sem igényelnek antibiotikus védelmet. Ellenkezőleg: egy ilyen kezelés nemcsak érthetetlen, hanem egyértelműen káros is a páciens és annak egészsége számára, szinte gondatlan testi sértésnek minősíthető. Még egy szó a Helycobacter pyloriról, amely ellen körülbelül tizenkét éve küzdenek különböző sikerrel gyomornyálkahártya-gyulladások és gyomorfekélyek esetében. Hármas gyógyszer-kombinációval végzik a kezelést, amelyek közül kettő antibiotikus hatású. Kiderült azonban, hogy a már kezelt páciensek 12–13 százaléka rezisztens volt a gyógyszerekre.21 Volker E. Eckardt, a wiesbadeni diagnosztikai klinika professzora azt mondja: „A Helicobacter pylori-fertőzés nem tekinthető életveszélyesnek, így a kezelése sem életmentő intézkedés.”

Mi értelme akkor az egésznek? Dr. Bernhard Ruff, a lipcsei St. Georg Klinika professzora úgy véli: „Jókora dilettantizmust engedünk meg magunknak ebben a kérdésben.” Azt panaszolja, hogy „a mikrobaellenes szerekkel végzett összes kezelés 50–70 százaléka hibás a dózis, az együtt alkalmazott szerek, a szerválasztás vagy a kezelés időtartama tekintetében. Ennek nemcsak jelentékeny gazdasági kihatása van, de ugyancsak erősen befolyásolja a rezisztens kórokozók járványtanát is.”22 Az antibiotikum áldás, de sajnos átok is lehet. Időben, kritikusan és célzottan alkalmazva életmentő és nélkülözhetetlen. Sok, az antibiotikum kora előtt halálos lefolyású, súlyos kórkép gyógyíthatóvá vált. Így amíg vannak olyan antibiotikumok, amelyek hatásosak, addig jól gyógyítható a tüdő-, a hashártya-, a vesemedence- vagy az agyhártyagyulladás. Egyedül az antibiotikum alkalmazása azonban még nem vezet gyógyuláshoz, ez csak immunrendszerünk hathatós segítségével következhet be. Az antibiotikum csak a felborult egyensúly előnyös irányú változásában segít úgy, hogy saját védekezőrendszerünk meg tudjon birkózni a betegség maradékával. Mind a pácienseknek, mind az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nem kell minden kis betegséget antibiotikummal kezelni. A lázat legalább 24 óráig – adott esetben még két-három napig is – tolerálni kellene, hogy szervezetünknek lehetősége legyen ellenanyag termelésére. Ekkor az antibiotikus kezelés sok esetben elhagyható. Belgiumban bizonyították, hogy a médiakampányok változást eredményeztek a népesség hozzáállásában. 2001-ben és 2002-ben három-három hónapig az antibiotikumok alkalmazásával kapcsolatos „kulcsüzeneteket”

96 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe terjesztettek a rádió, a televízió és a nyomtatott sajtó útján. Mind arra szólított fel, hogy csínján bánjunk az antibiotikumokkal, amelyeket azért fejlesztettek ki, hogy életet mentsenek. A médiakampányok előtt és után minden alkalommal több, mint ezer emberrel és négyszáz háziorvossal készítettek interjút. Az eredmény az volt, hogy szignifikánsan csökkent a páciensek által beszedett antibiotikum men�nyisége olyan betegségek esetében, mint az akut bronchitis, az influenza vagy a hasmenés. A megkérdezett háziorvosok 81 százaléka értett egyet azzal, hogy ritkábban kellene antibiotikumokat felírni. 63 százalékuk csökkentette ezeknek a gyógyszereknek a felírását, ami a felhasználási statisztikákban is tükröződött. Az antibiotikum-forgalom az első kampány után 17 százalékkal, a második után további 9 százalékkal esett vissza. Ezek a kampányok a szó szoros értelmében kifizetődőek voltak: a két kampány 770 000 euróba került, de a társadalombiztosítás a költségek ötszörösét takarította meg.23 A szaksajtóban is erősödnek az intő hangok, amelyek arra utalnak, hogy sem a középfülgyulladás, sem a Streptococcus okozta torokgyulladás esetén nem szükséges az antibiotikum.24, 25 A Német Általános Orvosi Társaság (Deutsche Gesellschaft für Allgemeinmedizin, DEGAM) képviselői, Erika Baum, a marburgi egyetem professzornője és dr. Hannelore Wächtler a középfülgyulladás lefolyásával kapcsolatban megállapítják: „A spontán gyógyulási hajlam kedvező: a páciensek 40–50 százaléka három–öt nap után, 85 százalékuk hét–kilenc nap után panaszmentes. Ugyanez érvényes a Streptococcus okozta torokgyulladásra (skarlát) is. Manapság a nyugati, ipari országokban a szövődmények, mint például az akut reumás láz vagy a glomerulonephritis (vesegyulladás) kirívóan ritkák.” Összegezve a gyakorlat számára: „Az antibiotikumok gyenge, esetleg mérsékelt hatással vannak ugyan a betegség időtartamára, (...) de nem szükségesek.”26

Alternatívák az antibiotikum helyett Először olyan intézkedéseken kell elgondolkodni, amelyek könnyíteni tudnak a panaszokon, illetve a fájdalmon, de nem zavarják meg az aktuálisan zajló immunfolyamatot. Ilyen lehet például a hideg vagy a meleg szükség szerinti alkalmazása.

Alternatívák az antibiotikum helyett

97

1. fokozat: Borogatás

A borogatás általában nagyon jót tesz. Megelőzésként, de egy tünet enyhítésére is, például fájdalomcsillapításként is használható. Hozzátéve, hogy borogatást készíteni körülményesebb, mint a tablettát lenyelni, de persze a hatása sokrétűbb. Azáltal, hogy rászánjuk a szükséges időt a betegségre, egy kicsit távol tarthatjuk magunkat a mindennapi gondoktól, ápoljuk vagy ápolni hagyjuk magunkat, és elfogadjuk, hogy betegek lehetünk; mindent egybevetve, szeretettel bánunk önmagunkkal. Egy testrész kellemes, természetes anyagokkal, mint például pamuttal, vászonnal, selyemmel és gyapjúval történő bepólyázása megváltozott hőviszonyokat teremt. A műszálas anyagokat mellőzzük. A szakszerű borogatás készítéséhez három kendőre van szükség: egy vékonyra, amelyre a hatóanyagot kenjük, egy köztesre, például egy vékony törülközőre, és a legkülső réteg számára egy vastagabb, melegítő kendőre, amely egy frottírtörülköző, molton- vagy gyapjútakaró is lehet. A borogatáshoz hozzátartozik a nyugalom és a kikapcsolódás, ezért a páciensnek ez idő alatt ágyban kell feküdnie. Az elkészített borogatást 20–40 percig hagyjuk a megfelelő helyen hatni. A meleg borogatás addig maradjon, amíg a meleg érződik, a hideg borogatás addig, amíg a hideg érződik. A borogatás eltávolítása után a bőrt szárazra kell dörzsölni. Meleg kezelés után a pácienst könnyedén be kell takarni, nehogy a helyi hidegbehatás semmissé tegye a borogatás hatását. A borogatást bármilyen nappali vagy éjszakai időszakban fel lehet tenni, az alkalmazás helyén hat, de az odaadás és a nyugalom révén általános pozitív hatása is van. Fontos: Az akut, gyulladásos folyamatokat hideggel borogassuk. A krónikus vagy krónikusan visszatérő folyamatokat inkább meleggel.

A borogatás használata Különösen jól beválnak a következők: Lepkeszeg (Trigonella)-por (meleg vagy hideg), Luvos-gyógyföld (meleg vagy hideg), hagyma (többnyire kissé felmelegítve), túró (hideg), kelkáposztalevél (hideg), citrom (meleg vagy hideg), burgonya (meleg), mustármag (meleg, óvatosan az égésveszély miatt). Az anyagokat hidegen vagy kissé felmelegítve, esetleg melegen kenjük a kendőre, és tekerjük a megfelelő testrész köré. Most az egészet fedjük be a köztes kendővel, és a harmadik kendővel bugyoláljuk körbe. A borogatás eltávolításakor tisztítsuk meg a bőrt, illetve dörzsöljük szárazra, és esetleg kenjük be egy bőrbarát olajjal (például jánosfű-, jojoba- vagy bogáncsolajjal).

98 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe

Speciális borogatás a homlok- és orrmelléküregre, a nyakra és a mellkasra Főzzünk puhára három-négy nagyobb krumplit héjával együtt. Nyomjuk szét a krumplikat az első kendőn, és amilyen melegen csak elviselhető, helyezzük a fájó homlokra vagy a melléküregekre, a mellkas borogatásánál a szegycsontra vagy a lapockák közé. Utóbbi esetben a krumplis kendőt a második kendővel rögzítsük a rendeltetési helyén, és még egy vastag takaróval óvjuk a kihűléstől. A borogatást hagyjuk 15–30 percig hatni, s naponta többször ismételhetjük.27, 28

Speciális borogatás fülre Egy meleg hagymára (például hajszárítóval tudjuk felmelegíteni) vagy túróra (többnyire hideg), sebkötöző mullpólyára, zsírpapírra, egyszer használatos kesztyűre, gyapjúsálra, vattára és rugalmas pólyára lesz szükségünk. A páciens feküdjön vagy üljön le kényelmesen. A hatóanyagot helyezzük a géz és a vászonkendő közé (a hagymaleveleket törjük kissé össze, hogy egy kis levet is eresszenek). A túrót a kendő nagyobb felületén kenjük szét. A hideg túrós, illetve a felmelegített hagymás pakolást úgy helyezzük a megfelelő fülre, hogy azt teljesen fedje be, és tenyérnyivel érjen túl a fül mögé. Takarjuk be az egészet vattával, és „rögzítsük” egy gyapjúsállal. 10–20 percig hagyjuk hatni, aztán szedjük le, és a használt hagymát, túrót dobjuk ki.

2. fokozat: Növényi szerek és enzimek

Közismert, hogy egyes növények nagyszerű gyulladáscsökkentő tulajdonsággal rendelkeznek. A népi gyógyászatban jól ismerik a kamillát, a borsmentát, a zsályát, a fűzfakérget, a bodza- és a hársfavirágot. Különös figyelmet érdemel a Pelargonium sidoides (egy dél-afrikai gyógynövény) kivonatából készült fitoterapeutika (növényi eredetű gyógyszer). Nagyszabású vizsgálatban ellenőrizték és bizonyították a növényi kivonat hatékonyságát akut bronchitis esetében.29 Összesen 467 pácienst kezeltek, 233-at Pelargoniummal és 234-et placebóval. Hétnapos kezelés után szignifikáns különbség volt a két csoport között. Megállapították, hogy az akut bronchitisre jellemző tünetek, mint például a köhögés, a köpet, az érdes légzési zörejek, a fájdalmas köhögés és a légszomj a Pelargoniummal kezelt pácienseknél jelentősen javultak, szemben a kontrollcsoport tagjaival. Ehhez járult még, hogy a gyógynövénnyel kezelt betegek átlagosan két nappal hamarabb lettek munkaképesek. Egy további, kétezer pácienssel végzett vizsgálat, amelyben csaknem ötszáz gyermek (néhány hónapostól tizenhét évesig) is részt vett, azt igazolta, hogy a fiatal

A probiotikumok jó hatása

99

betegek, még a csecsemők is gyorsabb gyógyulást remélhetnek ettől a gyógyszertől.30, 31 Afrikai gyógynövényből készült további szer a főleg gyomor- és bélbetegségek esetében bevethető és optimális hatását ezek esetében kifejtő Okoubaka. Sőt, távoli utazásoknál profilaktikusan is célszerű alkalmazni, mivel megakadályozza a gyomorrontást és a hasmenést. A Maleleuca, ismertebb nevén teafaolaj meglepő dolgokra képes. Röviddel ezelőtt jelent meg egy tudósítás, amely szerint egy háziorvos eredményesen űzött ki a szervezetből multirezisztens Staphylococcus aureus baktériumokat, 30 : 70 arányban kevert teafa- és mandulaolaj keverékével. Mély benyomást keltő fotódokumentációval demonstrálta, hogyan gyógyul­tak meg az ágyban fekvő beteg bőrfekélyei.32 Bizonyos enzimkészítményeknek is kiváló gyulladáscsökkentő hatásuk van. Némelyikük hatása egyenértékű a kémiai hatóanyagéval, a diclofenacéval (az egyik legismertebb gyulladáscsökkentő szer), azzal a különbséggel, hogy a növényi enzimek – mint például a phlogenzym® – tökéletesen mellékhatásmentesek.

A probiotikumok jó hatása Ha egy betegség antibiotikum alkalmazását követeli meg, legalább probiotikum adásával támogatnunk kell a szervezetet.33 Már a név is nagyon sokatmondó, mert a pro- görögül azt jelenti: ’-ért’, következésképpen itt olyan anyagról van szó, amely – ellentétben az antibiotikummal – nem az élet ellen, hanem az élet megtartása céljából hat. A fogyasztóvédelmi és állategészségügyi intézet idevágó definíciója így hangzik: „Probiotikumnak bizonyos élő mikroorganizmusokat nevezünk, amelyek kielégítő mennyiségben, aktív formában a bélbe jutva, az egészségre pozitív hatást fejtenek ki. Főleg a Lactobacillus és a Bifidobacterium csoport tagjairól van szó. A Lactobacillus acidofilus és a Bifidobacterium bifidus saválló baktériumok, amelyek jól vészelik át a gyomorban uralkodó savas környezetet, és csak 120 perc múlva válnak aktívvá. Pozitívan befolyásolják a bélflórát. A probiotikumok elősegítik a védő baktériumfajták elszaporodását, így járulnak hozzá a környezettel kapcsolatban álló szerv, a bél gyógyulásához.”34 A probiotikumok hatékonysága leginkább a gyermekkori hasmenéses megbetegedések esetében bizonyított. A több európai gyermekklinikán végzett vizsgálatnál a probiotikum adásának harmadik napján a hasmenésben megbetegedett kisgyermekeknél szignifikán-

100 Antibiotikumok: a második beavatkozás az immunrendszerbe san alacsonyabb volt a vizes székletürítések száma a kontrollcsoportéhoz képest.35, 36 Az allergiában megbetegedett emberek száma, illetve az allergia megjelenése a felére csökkenthető lenne, ha a terhes nők, illetve kétéves korig a kisgyermekek probiotikus Lactobacillust szednének.37, 38 A krónikus gyulladásos bélbetegségben, mint például a Crohn-betegségben és a colitis ulcerosában szenvedők számára is előnyösek ezeknek a baktériumkészítményeknek, például a Mutaflornak® a fogyasztása. Tudományos vizsgálat bizonyította, hogy az immunrendszer ellenálló képessége fokozható probiotikummal.39 Egyre több adat szól amellett, hogy a probiotikum csökkentheti a bél rákos megbetegedésének a kockázatát. Csak napi 1 gramm probiotikum fogyasztásával ennek az esélye lényegesen csökkenthető.40 Az antibiotikum korai alkalmazásának szörnyű következményei lehetnek, amelyek között különböző, esetenként súlyos betegségeket is számon tartunk. Amennyiben lehetséges, a gyermek életének első tizenkét hónapjában nem szabad antibiotikumot adni, mert az immunrendszer még fejlődésben van. Fordítsuk figyelmünket sokkal inkább a probiotikus kezelésre, és gyógyítsuk a bélflórát ilyen készítményekkel, amelyeknek az immunológiai előnye egyértelműen és tudományosan bizonyított. Az antibiotikumok alkalmazása előtt növényi és enzimkészítményekhez kell nyúlni. Ha elkerülhetetlenül szükség van az antibiotikumra, adjuk célzottan, csak rövid ideig, és lehetőleg probiotikummal együtt. A kórokozók csak folyamatosan károsodott környezetben tudnak szaporodni és károkat okozni. Claude Bernard-nak tehát igaza volt: „A mikroba semmi, a környezet minden.”