Amiről a kereszt fénylő titka beszél

IX. évfolyam.

3« szám»

S ze nt F e re n c H a rm a d ik R e n d jé n e k la p ja , a k a th o lik u s v a llá s e rk ö lc s i és tá rs a d a lm i é le t ápolására.

M e g je le n ik

1911. március.

m in d e n

hónap

e ls ő

n a p ja ib a n .

B é c s i V a z u l és Z a d ra v e c z Is tv á n fe re n c re n d i áldozópapok, m in t társszerkesztók k ö zre ­ m űködéséve l s z e rke szti és k ia d ja : T r é fá n L e o n á rd fe re n c re n d i áldozópap Kolozsvárt. X in . L e ó P ápa ő s z e n ts é g e 1903. íú n iu s 1 7 'é n Z ic h y Q y u U g r ó f p. t. ka m a rá s p é c s i pQ spök U r Ö m é ltó s á g a á lta l a p o s to li á ld á s á t k ü ld ö tte fo ly ó * ira tu n k n a k .

.M e g á ld o m S z e n t F e re n c H írn ö k é t, s z e rk e s z tő it és m u n k a tá rs a it, s m in d a z o k a t, k ik e la p o t o lv a s ­ sak. (X. P iu s pápa szavai 1904. o k tó b e r 6 -á n a s z e rk e s z tő h ö z ).

D ile c to f ilio P a tri L e o n a rd o T ré fá n O. F. M. R e d a c to ri e t c e te ris p a rite r d ile c tis S c n p to n b u s e t L e cto * q ib u s P e rio d ic i .S z e n t F e re n c H im Ö k e * in b o n u m fr a tr u m T e r tii O rd in is in H u n g a ria e d iti, fa u sta q u ae p u e e t s a lu ta ria a D o m in o a d p re c a n te s . g ra ti e t b e n e v o le n tis a n im i te s te m , a p o s to lic a m B e n e d ic tio n e m r e ra m a n te r im p e r tim u s . — E x A e d ib u s V a tic a n is d ie 28. F e b r. 1909. PIUS PP. X.

Amiről a kereszt fénylő titka beszél. o lt idő, m ik o r sötét éjszaka u ra lko d o tt a földön. Á lla n d ó nehéz b o ru la t sötétítette el a lelkek v ilá ­ gát. M a jd n e m azt h itte az ember, hogy ebből a sűrű, nehéz ködből nem ta lá lja meg a kivezető utat. M élyebben szántó, gondolkozó elm ék sóhajtva ku ta t­ ta k világosság u tán. Fényt kerestek, m ely eloszlassa a sötétséget. B ölcsek és tudósok tusakodtak ra jta , hogy megszüntessék az em beriség emésztő kín já t. Az életet k i­ m e rítő gyötrődést akarták valahogyan megenyhíteni. A tö rté n e le m tanúsága szerint ezredévek könnye és só h a jtá sa eredm ény n é lkü l m aradt. Hányan m erültek ki a küzdelem ben, s vesztegették el a sok duzzadó élet­

♦

♦

•

98

erőt . . . K i tudná azt m egm ondani ? Az em beriségnek sok vért ke lle tt o n ta n i, sok könnyet h u lla tn i a szabadsá­ gért, S mégis úgy látszott, hogy so rsu n k a bujdosóké. E lham vadt rem ényeink s írjá n k e lle tt b ú sla ko d n u n k. Eg^’szer csak p irk a d n i kezdett kelet fe ló l. B ib o rp a lá s tjába ö ltö zö tt a fö lke lő h a jn a l, s jó e lő re k ü ld ö tte fé n ylő sugarait a v irra d a t. M in t m ik o r rém es, ziva ta ro s éjszaka után fölem elkedik a m e g tisztu lt égbolt perem ére a nap. És ahogy végigszaladnak fürge sugarai a ró n á n , m inden le tö rt fűszál, s e la lé lt virá g új életre kap . . . T ü n d ö k ö ln i kezdett a kereszt fé n ylő titk a . A K á lv á riá ­ ró l világosság á ra d t szét a földtekére, s életet h ird e te tt a pusztulás m ezőin. A kereszt fénylő titk a m eghozta az em beriség le lké ­ nek legm élyén rágódó nagy kérdések m egoldását. Ezt a m egoldást a kereszt törvénye fo g la lja cikkelyekbe, A ke­ reszt fá já n vérrel íro tt megegyezés lé te sü lt Isten és a nép­ m illió k között. Ú j, gyönyörűséges szövetség kö tte te tt meg, m elynek á ld á sa it könnyező szem ünk lá tja , s h ittő l fin o y m ú lt le lkü n k megérzi. Es az em ber csak addig lehet b o l­ dog m ig a vele szövetségre lépő Isten szándékát m egérti. M egfoghatatlan nagy g o n d o la t, hogy m aga az Isten keresi a szövetkezést az em ber érdekében. V égtelenül nagy megalázódás, a végtelenül nagy szeretet melegségével. E l­ m énk fö l nem fo g h a tja , m e rt ez a keresztnek szem kápráztatóan fénylő titka . Csak azt tu d ju k , hogy ez v o lt az em ber isteni nemesítésének h a ta lm a s nagy ténye. Az em bert nem em elhette fö l tudása, művészete, h a ­ ladó k u ltu rá ja . S őt m in é l jo b b a n e rő lk ö d ö tt azokban, a n n á l m élyebbre sűlyedt. Pedig m inden lénynek fe jlő d n ie kell. És csak a n n yira m o n d h a tó m inden te re m tm é n y tökéletesnek, am ennyiben a felsőbb rangú létezők tu la j­ d o n a it képes befogadni önm agába.

99

Az em bernek Isten tu la jd o n a ira van szüksége. Ö nm a­ gától nem fe jlő d h e te tt, nem h a la d h a to tt. A pogány Róma m á rvá n yp a lo tá in a k ku ltu rn é p e térdig úszott a bűn sarában. A XX. századnak gépkocsin, v illa m o s á ram on és m adár­ szárnyakon u g rá ló em bere ez erkölcsi élet tehetetlenségé­ ben vergődik. Az em bernek Istenre van szüksége. A rra a szent szövetségre, m e ly rő l a kereszt fénylő titka beszél. És előttem á ll szent Ferencnek az Ú r Jézuséval keresztbe k u lc s o lt k a rja . Az ú j szent szövetségnek leggyönyörüségesebb szim bólum a, s egyúttal legfölem előbb valósága. M in th a azt m o n d a n á : így kell az emberiségnek Isten g o n d o la tá t m egvalósítani. ím e a megnemesedésnek föltétele. E rre ta n ít a szent kereszt fénylő titka. így kell az em bernek küzdő ka rjá v a l az Isten karjába fűződni. Szent Ferenc lelke megértette ezt. Küzdve-küzdött, bízva-bízott, m ig a kereszt szövetségének titka ib a mélyen b e h a to lt. Idegeket megfeszítő m unka volt. Szíve hevesen dobogott a vágyakozástól, s hom loka lázasan égett az elm élyedő nagy g o n d o la to któ l. Szent vágyaktól itta s ú lt forró szeretetét addig-addig feszítette, m ig lelke édes öszhangban fo ly t egybe az Isten egyesülést kereső leikével. Szeráf s z á llo tt le hozzá fénylő kereszten, s gyorsan repülő szárnyakon. Nem tudo m , hogy tapadó csók, vagy erőfeszítő, s teljesen átadó ölelés volt-e az, de szent Ferenc testén kiverődtek a szent kereszt isteni vérrel megtermékenyített, élő fá já n a k piros ró zsá i: Jézus sebei . . . F ulget C ru cis m y s te riu m : fé n ylik a keresztnek titka. Ism ét elérkezett a nagyböjt! szent idő. Passziflórakat keresünk a kereszthordozó Jézus nyom ában. Lelkünk m e g te lik á h íta tta l, a résztvevő szeretet szent érzésével. M in d e n m eleg érzést és nemes, szép gondolatot jó lenne va ló ra v á lta n i. M « rt nagyon szép ám, m iko r a tövisvirágon 7*

100

teljes fejlődésben h a jta n a k ki a b im b ó k, s lesznek b e lő lü k a szenvedés virágai, v iru lá s b a n díszlő passziflórák . . . L e lkü n k h a to ljo n be m élyen a kereszt fé n ylő titká b a . É rtsük m ega K á lvá riá n szenvedő Istenem ber szent Szívének dobogását. S azután e rő lk ö d jü n k m in t szent Ferenc. E m elkedni és em elkedni fö lfe lé , kezet kézbe, k a rt karba fűzve, u tá n o zh a ta tla n , édes szent szövetségbe, m ig fö ltű n ik életünk egén a szent kereszt. És mélységes titk o t lá tu n k . Isten végtelen szeretetének győzedelm ét, — s a m i szabadságunkat üdvözöljük. Aureus.

Fulget Crucis mysterium. Gom olyg a füst, a láva höm pölyög A bűn iszapja föl magasba csap . . . A z alvilág ostromra készen Löveli fel a lángokat . , . A jelenet oly isteni — A gyöngeség, szelíd alázat S élet — od'adva a halálnak . . . A félelemtől megremeg a föld» A z égnek arca gyászba öltözött . . . 5 fényben tündököl a kereszt — A titokzatos kereszt. A bún-iszap a szent keresztre tö r . . Ne lássa szem e fénysugárokat . . . Ne éleszthesse a szivekben A szép erényvirágokat . , .

101

S a szent kereszt oly isteni — M ert bánat könnye h u ll reája, A szúz jegyes meg átkarolja . , . S a hö ima és hála-dal szaván S a fórró csók és könnyözön nyomán Fényben tündököl a kereszt — A z üdvöt-adó kereszt. Ragyogva tündököl a szent kereszt. Szelíd sugárral édesítve ezt . . . Es bősz villám okat leontva Am annak büntetést jelez . . . E végső perc oly isteni — A z égi fénynek lángkőrében A szent keresztnek fénytüzében M inden szív — vágyát megleli . . . . . . A d d : látnom boldogé égi fényben Szép szent kereszted' — Istenem ! Occidens.

Korszerű ismeretek. i r t a : F o r s c h n e r K á ro ly .

MÁSODIK RÉSZ.

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

A keresztény család három támoszlopa. „milyen a család, olyan az állam, olyan az egyház és olyan az örökkévalóság." Erős mondás, de vas következetességgel van megalkotva s igaz, mert a tapasztalat bizonyítja. A család képezi mindennek alapját, s az ő erősségétől és szilárdságától függ a reáépített társadalom helyzete. A családból származnak ugyanis az állam polgárai, az egyház gyermekei s az Isten országának boldog

lot lakói. A család azonban csak úgy felel meg eme fontos és nemes feladatának, ha f)árom lyatalmas pilléren nyugszik, melyek aztán kibír­ jak a föléje rakott egész társadalmat. E három p illé r: a szentség, egység és fölbontfHrtatlanság. I. A szentség képezi a keresztény család első támoszlopát. Isten még a paradicsomban alkotta és szentelte meg a házasságot; Isten Fia pedig egy család tagjává lett, s ez által újból megszentelte azt. A család első alapítója maga az Isten. Miután megteremté Adámot a Saját képére és hasonlatosságára, oldalcsontjából megalkotá É'át odavezeté Adámhoz és megáldá őket, mondván: ^Növekedjetek és sokasc^jaiok és töltsétek b j a fö ld e t!' Nem m int szolgálót vagy rab­ ró l £űta isten Adám mellé az asszonyt; a férfiú oldalából alkotta, a ^érfiu oldalán legyen annak helye az életben is. Nem is m int úrnőt vagy parancsolót vezette Isten tv á t a férfiúhoz, hanem m int segítő­ társát. A férfiút és a nőt a házasság köteléke által összefiízte, s e kö­ tést ünnepélyesen megáldá. Szent te l^ t a (házasság eredetében s szent lényegében. M int szentek jöttek elő Adám és Éva a teremtő Isten kezebói s az Ur óhajtá, hogy szent legyen életük is, szentek legyenek gyermekeik s szent nemzedék származzék tőlük. Miért is minden, ami bűnös és szentségtelen, ellenkezik a házasság és csatád eredeti iejiegével, a szentséggel. Eme szentséget Krisztus Urunk még növelte, midőn egy család gyermeke lett. Ő mint erőteljes férfiú is megjelenhetett volna a földön, hog\' megváltói működését azonnal megkezdhesse ; de 6 a családnak akart tagja lenni, a családot és a családdal a társadalmat megszen­ telni. A legszentebb teremtményt, ki ^áldott az asszonyok között," választá anyjává s szent Józsefet, az »igaz fé rfiú t" szerezte meg a a mennyei Aty^a helyettesének, s így alkotá meg a szent családot, a keresztény család mintaképét, s a házasságot szentséggé tette és pedig a nemzetek apostolának szavai szerint ^nagy szentséggé," mely jelké­ pezi Krisztusnak az anyaszentegyházhoz való viszonyát. Isten akkor teremtette az emberi nemet, mikor a családot terem­ tette, s akkor váltotta meg az emberi nemet, midőn a családot meg­ szentelte. S mégis m ily külömbözők a családi állapotok ! Hány csa­ lád sülyed fokról-fokra mindig mélyebbre, hány ember piszkolja és gyalázza a családot! Szentség 7 — ezzel ugyancsak nem törődnek I Sem férj, sem feleség, sem szülők, sem gyermekek nem gondolnak

103 erre. Pedig nagyon szükséges, hogy a családalapítóknak a házasság szentsége állandóan szemük előtt lebegjen s maradjon. Sem hírvágy, sem hiúság, sem érzéki gyönyör, sem szenvedélyek nem képezhetik a családalapítás rugóját. És mégis, hány, de hány család, házassági frigy ennek köszöni lé té t! Bűnnel készülnek a házasságra, bűnben kötik a frigyet és bűnben élnek tovább. Akkor még csodálkoznak, ha elmarad az ég áldása, ha Isten büntető vesszejével végig suhint raj­ tuk, ha szerencsétlenség szerencsétlenséget követ. A mindentudó Is­ tent nem lelhet megcsalni! A család legyen szentély! Ha belépünk a templomba, az Isten házába, szent félelem hatja át szívünket. Ez az Isten lakhelye, az áhitat vára, a béke és áldás helye. így legyen ez a keresztény csa­ ládban is. S isten lakózik majd benne minden áldásásával, ha ott béke honol. Eszünkbe jutnak akkor az írás szavai : „Uram, mily jó, mily kedves a te l)ajlékod!" A fcsalád legyen szentély ! Az apa és anya viseljék a papi mél-

í

\ y

I

1

A kolozsvá ri fe re n c re n d ie k tem p lo m á ban karácsonyra fö lá llíto tt B etlehem . K é szítte tté k a h a rm a d ik

Rend tagjai.

■"^1

104 tóságot: szent szeretet és (hűséges kötelességteljesités által imádságos ajakka) áldozzanak az Úrnak, intsék oktassák és buzdítsák gyerme­ keiket a jóra szóval és példával. Isten ezen házának főékességei a bölcsesség és istenfélelem, szeretet és hűség, engedelmesség és tisztelet­ tudás. A kölcsönös nagyrabecsülés képezi alapját az igazi szeretetnek, mely arra törekszik, hogy boldogítson. Boldogságot remélnek a jegye­ sek akkor, midőn az oltár előtt egymásnak kezet nyújtanak; de ki boldogságot óhajt, annak előbb boldogítani kell. bózasságok sok­ ka l boldogabbak volnának — mondja egy tudós — a b<^zastársak nem annyira boldoggá lenni, m int inkább boldogítani óhajtanának /* A család legyen szentély ! A templom szentélye az áldozat lye, hol naponta bemútatják az újszövetség örök áldozatát. A csa­ lád szentélye is csak akkor szentély, ha annak minden tagja, különö­ sen az apa és anya, önmagát áldozza fel a többi tagok javára : kötelességteljesitésben. Aldozatkézség jellem zi az igazi szeretetet. A család pedig naponta, sőt óránként kívánja ezt a szeretetet. Ez az örökmécs a családi szentélyben, mely oly bizalmassá, oly békességessé, teszi azt. ,/C/ esküvője napján az oltárhoz nem mint áldozati oltárl}oz megy, az bajosan találja meg a boldogságot." A család legyen szentély ! Minden ember keresztényi kötelessége életszentségre törekedni, amiben a szentségek vannak nagy segítsé­ günkre, Rendkívül sok áldás és kegyelem származik a házasság szentsé­ géből, miért is elítélendő az Isten törvényeivel nem igen törődő em­ berek azon aljas véleménye, mintha a házasság csak azért volna, hogy az emberek érzéki gyönyöröket élvezhessenek, hogy féktelen szenvedélyeiket kielégíthessék. A házasság, a család nagy feladata minden időben az volt és lesz is : egymást kölcsönösen megszentelni és az égbe segíteni. A legnemesebb törekvés a családban volt is, lesz is a keresztény tökéletességre való törekvés, miben az egyes tagok egymást segítik, de nem úgy, hogy az egyes tagok a saját tökélete­ sedésüket elhanyagolnák, vagy pedig egyenesen visszafelé haladnának. ^Gazdagság és szépség, mulékony ja v a k ; de a tökéletesedni törekvő lélek minden évvel gazdagabb és szebb. A gazdag szív és tiszta lélek pedig mindenfelé megelégedést és boldogságot terjeszt."' A szentség a család első támaszoszlopa, m iért is szentnek kell lennie a csh[ÁánQ)fi alapításában. Erkölcsösség, sziízi tisztaság, kölcsö­ nös érintetlenség előzze meg a szent frig y e t; a keresztényeknek nem szabad .m in t pogányok* összejönniök, hisz ők a „szentek unokái,^ Ezt véssék jól emlékezetükbe az ifjak és hajadonok, de egyúttal a

105 szülök is. kiknek kötelességük a házasságot megelőzőleg gyermekeikre szigorúan felügyelni, hisz ők állanak legközelebb gyermekeikhez, ne­ kik van a legtöbb joguk és ők a legfelelősebbek Isten előtt. Még valamit kell itt megemlítenem. Hogy a házasság, a család szent legyen, szükséges, hogy a „f)itvestdrsak közös kóláról énekelje­ nek,^ m eri ha a szöveg is más. a dallam is más. ott megszűnt minden összhang, s az értelmetlen káoszból vajmi ritkán fog kicsendülni az örvendetes alleluja. hanem annál gyakrabbban a nagybőjti tónus és a siralmas mizerere. A legnagyobb baj a gyermekekre háramlik, kik a vallási közöny szomorú örökségét viszik a szülői házból, s a gyermek- és ifjúkor legszebb örömeitől örökre meg vannak fosztva. Jegyezd meg jól : „a vegyes l?ázasság ritkán l)oz á ld á st” G a la m b o s K á lm á n .

Gyakorlati keresztény. A csodáról. (F o ly ta tá s .)

Mi tehát a csoda, van-e fogalmában valami, amiért az ész nevé­ ben tagadni kellene?! — N in cs!! A csoda rendkívüli, érzékeink alá­ eső jelenség, melyet az Isten az összes természeti erőkön fölül esz­ közöl. Tehát érzékeink alá kell essék: Látnunk, hallanunk, tapasztal­ nunk kell, hogy meggyőző erővel birjon. Egy bűnös megtérése, megigazulása nem a tulajdonképpeni csoda, mert a lélekben láthatatlan módon megy végbe. Az érzékelhető jelenségek is csak akkor szerepel­ nek, m int csodák, ha szokatlan, föltűnő, s a dolgok közönséges rend­ jé tő l eltérő módon jelenkeznek. A világ folyása, a milliónyi égi test forgó mozgása, a természet évről-évre való megújulása nem csodák: ezek senkiben sem keltenek csodálkozást. Hanem az Isten irgalmas szeretete érdekünkben, meggyőzésünkre visszatartott egyes hatásokat, melyeket annak idején a dolgok meg­ szokott rendjén kívül akar fölléptetni, hogy az emberek csodálkozzanak, s látására elhigyjék azt az igazságot, melynek bebizonyítására Isten cselekszi. (Aug. in Joan, tract. XXIV.) A csodának olyannak kell lenni, hogy mindenkiben: tudósban és

106 tudatlanban fölkeltse a csodálkozást. Sokat hallottunk csodagyermekek' röl, jellemekről és senkinek sem ju t eszébe felőlük kétséget táplálni. Csak akkor esnek egyesek lázba, amikor a csoda természetfölötti igazság bizonyítását célozza. A tudomány rögtön keresi az okát, de nem találja. Távcső, nagyítóüveg nem ér itt s e m m it!! A kinyilatkoz­ tató, a csodát eszközlő Istent a csodában is csak a jóakaratú lélek érzi m eg! A gonoszak rettenetesen félnek a csodától, s mindent elkö­ vetnek, hogy a csodáról hamis elméleteket szórjanak a hívők közé. Ki ne ismerné Z o lá t? ! Ez a műveltnek nevezett híres regényíró durva lelkűnek bizonyult a csodával szemben, ó ismerte, Lourdesban szemei előtt játszódott le a legtöbb csoda, s a csodák megvizsgálásában szerepelt is, helyben elismerte a történt csodákat, s mégis a hírhedt „Lourdes" c. regényé­ ben meghamisítja a gyógyulási okm ányokat; más néven szerepelteti a lourdesi barlangnál meggyógyult betegeket. Am ikor Boissairie sze­ mére hányta igaztalanságát, azt mondotta Z o la : mi közöm az igaz­ sághoz ? Ha akarom élnek, ha akarom halnak az alakjaim. Művem érdeke, hogy így tegyek!! Egy alkalommal megkérdezték tőle, ha tanúja volna egy csodá­ nak (többnek is volt), melyet óhaja szerint rendkívüli szigorral meg­ állapítottak (olyan is volt elég!) elfogadná-e, meghajolna-e a hit tana előtt, melynek igazolására a csoda történt ? Zola elgondolkozott, s hozzá méltó feleletet a d o tt: .Nem tudom, nem hinném . Ez oly kér­ dés, melyet nem intéztem még magamhoz". Rousseau-tól is megkérdezték : Lehetséges-e a csoda ? Ó azt mon­ dotta rá, hogy e kérdést istentelennek kellene bélyegeznem, ha már önmagában is nem volna a legnagyobb botorság. Azt, aki a csodát tagadja, nem mondom meg kell büntetni — ez kevés volna — banem az őrültek búzába kell szállítani. De ki is tagadná, hogy Isten tehet csodákat? Rousseau a kontrasztok embere. Elhitte, hogy Isten vala­ mely hittitok igazolására csodát tehet, de a m ikor azt kérdezték, ha Isten csodát tenne az anyaszentegyház tanítása mellett, elhinné-e, azt mondotta : mintsem bl^ővé legyek, megbolondulnék! Ugy-e k. olvasóim az ilyen emberekkel kár vesződni, nekik bizonyí­ tani?! Nekik erkölcsi kura.s uzsonnánkint egy jó kanna hidegviz a fejükre!! Majd beszélünk inkább a jóakaratuakhoz. A már végzett előismere­ tek alapján. Hozzon mindenki jó, fogékony lelket. J ó -e ? ! A ftdő Szerkesztő bácsi «halt" kiáltott, valamit mondani akar. Biztosan azt, hogy elég már no . . . P. P íus.

Egy a sok közül. E rtl.

1906. junius 23-án Schwatzban (T irol) meghalt egy férfiú, ki egész életét a keresztény művészetnek szentelte. S e férfiú a közép­ kor nagy dalnokának, az asszízi Szegénynek volt lelki fia. E rtl JánoS) kit méltán illet meg a „keresztény művész** elneve­ zés, 1845. febr. 10.-én született Schwatzban. Atyja szegény ács volt, aki boldog megelégedéssel nézte végig az elemi iskolába járó fiacs­ kája ügyes rajzait. Minthogy a szegény szülők egy fillért sem költhet­ tek gyermekük kiképeztetésére, a kis János az elemi iskola elvégzése után egy szobafestőí)öz szegődött inasnak, gondolván, hogy ott némikép mégis csak élhet majd művészi hajlamainak. Szabad idejét az utolsó percig kihasználta, miáltal annyira haladt a rajzolásban és fes­ tésben, hogy a hires innsbrucki festőművész, Platner Henrik magához vette műtermébe^ hol néhány év alatt mesterének munkatársa lett. Művészetének fejlődésére bénítólag hatott a sors mostotfasága. Eleinte öreg édes anyját keHett eltartania, ennek halála után pedig beteges nővéréről kellett gondoskodnia. Állandóan nyomorgott, s nem ritkán az éhséggel is küzdött, mit ifjúkorában könnyedén elviselt, de öregségében annál inkább érzett. De sosem panaszkodott; mindenkor türelemmel és megadással viselte sorsát. Mindenkor a legnagyobb lelkesedéssel beszélt a művészetről. A sok csapás és szerencsétlenség végre testierejét is megtörte, munkaképtelenné vált. Betegsége roha­ mosan haladt előre, s hiába volt az orvos minden erőlködése, hiába a szent keresztről nevezett irgalmas nővérek önfeláldozó fáradozása,

108 halálát nem lehetett többé megakadályozni. Szentül f)alt meg, méltóan fejezv'én be jámbor életét. Ertl János, rendi néven Antal, buzgó tercidrius volt. Gyakran járult a szentségekhez, s hacsak lehetett, minden nap hallgatott szent misét. A papok iránt mindig a legnagyobb tisztelettel viseltetett. Benső, vallásos lelkületét és érzületét mintegy rálehellte az ő fest­ ményeire, s innét van az, hogy képei annyira áhítatra keltenek. Igen olcsón dolgozott, mert nem akart másokat megkárosítani, s ez okozta állandó szegénységét és nyomorát. O a szó igaz értelmében követője volt az asszízi Szegénynek, Thaler—Galambos. ét

Alverna. ly elragadtatások alkalmából isten kinyilatkoztatta neki nemcsak a jelent és a jövőt, hanem testvérei titkos gondolatait is, mit tapasztalnia kellett Leó testvérnek. Leó testvérnek ugyanis nagy lelki tusát kellett vívnia az ördög kisértéseivel szemben. Ugyanekkor erős vágy támadt a szívében, bárcsak birtokában lenne sz. Ferenc kezeírásának, mert megvolt győződve, hogy ezzel egészen vagy részben legyőzhetné a kisértést. De szégyenbe e titkos vágyát sz. Ferenccel közölni. De sz. Ferenc megtudta a sz. Lélektől. Magához hívatta Leó testvért, tollat papirost és tintát hozatott és saját kezével Leó kívánsága szerint megírta az áldást. — Az áldás nincs meg a Fiorettiben, legyen szabad tehát hason­ másával együtt ide beszúrnom : B e n e d ic a t T ib i D o m in u s et c u s to d ia t te : O s te n d a t fa c ie m suam tib i et m is e re a tu r tu i : C o n v e rta t v u ltu m s u u m ad te , e i d e t tib i pacem . D o m in u s b e n e d ica t te fr a te r Leo. Á ld jo n meg téged az U r és o lta lm a z z o n téged : M utassa meg néked o rc á já t és k ö n y ö rü ljö n ra jta d : F o rd ítsa fe lé d á b rá za tá t és a d jo n neked békességet. Á ld jo n meg téged az U r, Leó te s tv é r.

Hogy ez az áldás hiteles, bizonyítja Celanói Tamás, (Vita se­ cunda, p. II. c. 20) és sz. Bonaventura (Leg. major c. XL n. 9.). Ez áldás eredeti példányát Asszizíben, a sz. Ferenc bazilikában őrzik,

109 hol magam is voltam szerencsés láthatni. Pergamenre van irva, hossza 14 és szélessége 10 cm .; nagyon kopott, s gyűrött, természetesen a nagy használattól, hisz Leó testvér 47 évig hordozta kebelébe rejtve ! . . . Amint látható a képen, az áldás fölött, közepén és lent egy másodkéz irása van. Ez magának B. Leó testvérnek az irása, mely magyarázat akar lenni az áldáshoz. Az áldás fölé ezeket irta latin nyelven : .Boldog Ferenc két évvel halála előtt negyvennapi böjtöt tartott Alverna hegyén a B. szűz Mária és sz. Mihály arkangyal tiszteletére, a Szűz Mária mennybevitelétől egészen a szeptemberi sz. Mihályig! És Isten keze rajta volt. A Szeráf látása és beszéde után és miután Krisztus szent sebeiben részesült csinálta a pergamen más oldalán levő dicséreteket (ezekről később) és saját kezével irta azokat. Istennek hálát adva.“ — A pergamen közepe táján ez olvasható: „Boldog Ferenc saját kezével írta nékem Leó testvérnek ez áldást.* — Végén pedig e szavak állanak: „Hasonlókép csinálta saját kezével e a koponyával együtt." Az áldás végén ugyanis látható egy hegy-alak, amelyen nagy T betű áll, alatta pedig egy koponya. Az egész jelkép akar lenni. A hegy Alvernát jelképezi, a T ke­ resztet, a koponya pedig a kereszt által legyőzött halált, E kis kitérés után hallgassuk csak tovább Fioretti elbeszélését. Am int tehát megírta az áldást, ,thau" betűvel jelölte meg, s e szavak kíséretében adta át Leó testvérnek : — Kedves Testvérem, egész a halálig őrizd szorgosan, hogy az Isten megáldjon és megóvjon minden kisértésben. Ne légy kislelkü ha kisértéseid vannak ! mert akkor vagy igazán Isten szolgája és ba­ rátja, s csak akkor szeretlek igazán, ha gyötörnek a kisértések. Igazán senkit sem lehet Isten tökéletes szolgájának mondani, hacsak a kisér­ tések tüzén nem ment keresztül. Leó testvér nagy áhítattal fogadta az írást, s rögtön megszűnt a kisértés. Ó maga beszélte ezt a többi testvéreknek. 5 ez időtől kezdve még jobban leste és figyelte sz. Ferenc életét, és sokszor méltó volt látni sz. Ferencet elragadtatásban, földről fölemelkedve, hol három, hol négy kar magasságban, néha meg a bükkfa csúcsáig, sőt látta oly magasra is emelkedni, s oly fényben ragyogni, hogy alig lehetett látni. S mit tett ez egyszerű testvér, ha sz. Ferenc csak oly magasan

110

S ze nt F e re n c atyánk kézírása m elyben Leó te s tv é rn e k á ld á sá t adja*

I ll volt, hogy elérhette? Lassan-lassan oda lopódzott, átkarolta lábait, csókjaival halmozta el azokat, mondogatva : Isten ! légy irgalmas ne­ kem szegény bűnösnek I és e Szent érdemei folytán engedj irgalmat találnom szent színed e lő tt! 1 . . . Egy hasonló alkalomkor, midőn sz. Ferenc lábai alatt állt, látott egy cédulát alászáilani az égből sz. Ferenc fejére, amely cédulára e szavak voltak irva : „ I t t van az Isten kegyelme,^ s alig hogy elolvasta, visszaszállt az égbe. De sz. Ferenc nemcsak az elragadtatás kegyelmét kapta, hanem angyali jelenésekre is méltó volt . . . Midőn egyszer a halálról elmélkedett és a szerzete jövő sorsáról, Így sóhajtott föl : Uram Istenem! mi lesz a te szegényke családodból, ha én m eghalok?! Ki fogja gyámolítani. ki fogja bátorítani, ki fog érte könyörögni ? ! Erre megjelent az Isten küldötte, az angyal s ezeket mondotta n e k i: Isten nevében biztosítlak, hogy rended fönnáll az utolsó Ítéle­ tig, s nem lesz oly nagy bűnös aki nem nyerne kegyelmet, ha a te rendedet szereti és tiszteli, s viszont nem él sokáig az, ki rendedet üldözni fogja. Továbbá : nem maradhat meg a rendben az, ki gonoszul és bűnösen él, ha az életét nem akarja megjavítani. Ép azért ne szomorkodjál hogyha látsz olyanokat a rendben akik nem jók, s a regula (törvény) megtartásával mitsem törődnek, mert mindig lesznek sokan, akik majd megtartják a Krisztusi Evangélium életét, és a regula tisz­ taságát. És az ilyen jók holtuk után rögtön az égbe jutnak, a tisztító tűz kínjai nélkül. Akik kevésbé tökéletesen tartották meg a rend sza­ bályait, a Purgatoriumba kerülnek ugyan, de a tisztulás ideje tőled íügg. De azokkal, akik nem tartják meg a törvényeket ne törődjil mondja az Isten, mert ő sem törődik velük ! Az angyal ezeket mondva eltűnt, sz. Ferencet egész megnyu­ godva hagyva hátra. Közeledett a B. szűz menybevitelének ünnepe. (Nagyasszony aug. 15.) Sz. Ferenc még elhagyatottabb, magányosabb helyet keresett, hogy sz. Mihály arkangyal tiszteletére megtarthassa a negyvennapi böjtöt. Magához hivatta Leó testvért s ezeket monda n e ki: menj Leó testvér a testvérek kápolnácskája ajtajába, s ha hivlak, jŐjj hozzám. Erre sz. Ferenc is, Leó testvér is szétváltak. Leó elment a ká­ polna ajtajába. Nemsokára hallja sz. Ferenc erős hivó szavát, s rög­ tön hozzá sietett, s sz. Ferenc ezeket monda : Leó testvér, menjünk keressünk még rejtettebb helyett, ahonnan meg nem hallod szavamat.

112 Keresve alkalmas helyet, a hegy déli részén találtak egy alkal­ masnak látszót, de amelyet nem lehetett elérni, mert előtte rémes hasadék volt. Nagy üggyel-bajjal fából hidfélét tákoltak össze, s át­ mentek a hasadékon a kiszemelt helyre. Ezután a többi testvéreket is elhivatta sz. Ferenc, s azt mondta nekik, hogy ezen a helyen akarja a sz. Mihály böjtjét megtartani, egyszersmind kérte őket, hogy tákoljanak ott össze valami kis gunyhó félét, ahol meghúzhassa magát. Midőn elkészítették igy szólt hozzájuk : Menjetek most vissza a ti helyetekre s hagyjatok magamra, mert zavar nélkül szeretném megtartani ezt a b ö jtö t; senki közületek ne jöjjön hozzám, legkevésbé pedig valami világi egyén. Csak te, Leó testvér jősz hozzám naponkint egyszer egy kevéske kenyérrel és víz­ zel, és éjjel a Matutinumi időre.' — Ekkor csöndben jö jj, s ha a hidra érsz. mondd ; .D om ine labia mea aperies" = Uram nyisd meg ajkaimat* . . . s ha én válaszolok, jö jj a gunyhómba, s majd együtt imádkozunk, ha pedig nem válaszolok, akkor rögtön távozzál. Ezt pedig azért mondta sz. Ferenc, mert néha oly mély elragadtatásba esett, hogy semmit sem hallott avagy érzett. (F o ly ta tju k ).

P . Z a d ra v e c z Is tv á n ,

Szent Ferenc és társai. S ze m e lv é n y e k a F io re ttib ő l.

Szent Ferenc szeretete a beteg testvérek irá n t. >időn sz. Ferenc első társaival Asszízi közelében, Rivo Tortoban tartózkodott, történt, hogy éjféltájban, m ikor a testvérek va­ lamennyien aludtak, egyik közülök hangosan fe lk iá lto tt: .M eg­ halok! Meghalok!* Erre a többiek is fölébredtek és igen megijedtek. Sz. Ferenc fölkelt és igy szólt: .Keljetek fel és gyújtsa­ tok világosságot!" Miután ez megtörtént, kérdezte: „K i az, aki kiál­ totta: Meghalok?* Az illető testvér fe le lt: .É n vagyok.” „Dehát mi ‘ .M a tu tin u m * a papi zsolozsm ának egyrésze, a m e ly e t é jfé lk o r végeznek a s z i­ g o rú szerzetesek. — Sz. F e re n c is é jfé lk o r szokta végezni . . . ' így ke zd ő d ik a M a tu tin u m .

113 bajod" — kérdezte tovább az atya ~ „miért halsz meg ?" „Az éhség­ től hangzott a válasz. Ekkor sz. Ferenc mindjárt asztalt téríttetett és együtt evett a testvérrel jóságos gyöngédségében, tudván, hogy a testvér szégyenkeznék, ha egyedül kellene ennie. Sőt a szent akarata szerint a többieknek is velük együtt kellett enniök. Ez a testvér, valamint a többiek is csak kevéssel azelőtt tértek meg és lettek sz. Ferenc követőivé. Testüket valamennyien mértéken felül sanyargatták. Ezért miután ettek, igy szólt hozzájuk sz. Ferenc : „Kedveseim! Mindenik közületek legyen tekintettel a természetére. Habár egyiknek kevesebb étel elegendő testi erejének fönntartására, mint a másiknak, én mégis azt kívánom, hogy akinek a termé­ szete több táplálékot kiván, ne utánozza azt, akinek kevesebb is elegendő; inkább legyen tekintettel a saját természetére és adjon annyi táplálékot a testének, hogy az képes legyen a léleknek szolgálni. Am int ugyanis őrizkednünk kell a táplálkozásban való mértékletlenségtől, ami a testre és lélekre nézve egyaránt káros, épúgy óvakod­ nunk kell a túlságos bőjtöléstől, sót még jobban, mert az Úr irgal­ masságot akar és nem áldozatot.* Ami pedig azt illeti, hogy mi is együtt ettünk testvérünkkel, hogy neki ne kelljen szégyenkeznie, tud­ játok meg, hogy a szeretet parancsolta nekem igy. De azt is mondom nektek, hogy máskor ezt nem fogom tenni, mert ez nem volna illő egy szerzeteshez. Tehát akarom és parancsolom nektek, hogy minde­ nik testvér szegénységünkhöz mérten adja meg testének a szükséges táplálékot". Egv más alkalommal történt ugyancsak Rivo Tortoban, hogy egyik testvér, aki már régóta volt a rend tagja és igazi lelki életet élt, igen beteges és gyönge lett. Sz. Ferenc ilyen betegen látva őt, végtelenül szánakozott rajta. Akkor úgy az egészséges, mint a beteg testvérek örültek a szegénységüknek, s szívesen fogadták a betegség­ gel járó testi szenvedést, betegségeikben még orvosságot sem vettek magukhoz, azt egyáltalán nem is kívánták, hanem inkább azt, ami a testnek kellemetlen volt. Sz. Ferenc mégis gondolkozni kezdett azon, hogy mivel gyógyíthatná meg a beteg testvért. „Ha korán reggel jó érett szőlőt ennék, azt hiszem, akkor meggyógyulna" — gondolta ma­ gában a szent atya. A gondolatot követte a tett. Egy reggel korán fölkelt és titokban magához hívatta a testvért, majd elvezette őt egy közel fekvő szőlő­ hegyre. O tt kiválasztott egy szőlőtőt, melyen finom érett fürtök voltak. * Ose&s 6., 6.

g

114 mellé telepedett és elkezdett a testvérrel enni. A szőlőevés közben a testvér csakugyan megszabadult betegségétől, minekutánna m ind­ ketten boldogan dicsőitették az Urat. Ez a testvér egész életében hálásan emlékezett arra a jóságra és szeretetre, melyet a szent atya iránta tanúsított betegsége alkal­ mával és gyakran beszélt róla társainak nagy kegyelettel és sűrű k ö n n y h u lla t á s o k k ö z ö tt.

Németből: Kreszta Riza.

J É Z U S S Z Í V E IM A K Ö N Y V B E . T. M .-n a k .

Lelke

fáradt, szíve f}a vérzik Nézzen e képre Jézus Szivére ! Ha nefyéz a (}arc, a küzdelem, h o l lelke bágyadtan, összetépve Sima, zokogna összetörtén, Nézzen e képre Jézus Szivére! Nézzen, ol} nézzen e képre H ull a vé r... Krisztusnak vére . .. K ié rt! ?

Ha nem az Ön leikéért Lelke boldogságáért?! M iért ? ! Hogy elvegye az élét A gyötrő fájdalom nak 5 a szenvedésbe beleoltsa Kezdetét a boldogságnak, Kezdetét a — mennyországnak!— Ha á ll a t)arc, l}a lelke fá ra d t Nézzen e képre Jézus Szívére. fm e ts K á ro ly .

Keresztény elvek a társadalomban. Nem zeti munka. örekvo nemzetek szívében nőnek óriássá az esznxények és válnak világhódító hatalmakká a vágyak. A népmentés és népfelvilágosítás munkája a társadalmi kérdések helyes és ügyes megoldása felé irányul. Törekszünk boldogok lenni, s iparkodunk újabb népmentő eszközöket boldogulásunkra megragadni. Első tényezőként áll előttünk a közös akarat, a megértés szelleme. Közös célok, s közös boldogulásnak elérhetősége, csakis közös megér­ téssel, s a testvériség igazán nemes nagyrabecsülésével lehetséges. A külömböző társadalmi osztályok általánosságban nélkülözik ezt a felfogást, s mi több egy osztályban levők is, mikor anyagi előnyökről lévén szó, irigykedő szemmel néznek egymásra; készek mindent elkö­ vetni, azért, hogy egymást tönkre tegyék, megbuktassák. Másrészről tapasztaljuk azt, miszerint az alsóbb osztályok kevésbbé tudják kitün­ tetni kellő bizalmukkal az értelmiséget képviselő osztályokat. Nehány társadalmi osztályt kivéve, kifejlődött a polgár és az úr közötti nagy ellentét. Honnan ezen bizalmatlanság? Természetesen onnan származik, amennyiben a nép szomorú örökös csalódások tövises útján járva tapasztalta, hogy az értelmiség közé vegyült idegen elemek, melyek ellepték a tudomány és szellemiség vezető osztályait — nem szolgálván igazi hivatásukat, törekvéseikkel nem a nemzeti boldogulás útját 8*

116 eg\*engették, hanem a népjóléf rovására Önmagukat szolgálták. Szóval hiányzik az erkölcsi szolidárítás a társadalmi osztályokban, s ezzel együtt a szeretetnek azon parancsa, melyet az Ur a legnagyobbak egyikének m ondott Becsüljék meg egymást a társadalmi osztályok, hiszen mindnyá' jan egymásra vagyunk utalva. Az iparos a polgárságra, a polgár az iparosra, az úr a szegény emberre, a gyáros a munkaerőre. Nem arról értekezünk, hogy a manapság fennálló társadalmi osztályok megszűn­ jenek. hanem hogy mindenik osztály kellően értékelni tudja magát, hogy eg>^ormán megbecsüljék az emberek az értelmi tehetséget, a műveltséget, de megbecsüljék az erős munkáskezet is. Iparkodjunk ami számbeli arányunkhoz képest helyet foglalni minden tekintélyes állásban, hol csak kér. befolyásunkat és voltunkat érvényre tudjuk juttatni. Törekedjünk kivívni azt, hogy úgy a magasabb tanintézetekben, mint a gyakorlati életpályákon is. legyenek kellőkép a népjólét barátai és a népnevelés apostolai. Érvényesüljön továbbá a nemzeti munkában a kér. gondolat és szeUem! Nekünk nemcsak tulipán kell, m int a nemzeti magyarság szimbóluma, hanem a tulipán mellé kereszt is kell, mely jelentse azt. hogy mi a nemzet közgazdaságába, iparába, kereskedelmébe kér. szel­ lemet akarunk, s az érv’ényesülést ezen a téren magunknak kér. magya­ roknak óhajtjuk elsősorban. Ha szükségesnek tartottuk hangoztatni, hogy mi mindent magyarnak szeretünk látni, akkor kér. jellegétől megfosztani a közéletet szintén nem akarjuk. M it akarunk tehát? Azt, hogy elsősorban a kér. magyarság élvezze fáradságos munkájának jutalm át Nem támadni, de védelmezni akarunk, akarjuk azt, hogy legyen intenzívebb a kisgazda, s a kisiparos munkája, m it elérnünk, csakis az egyesületi eszme alapján lehet. Tudjanak olcsó hitelhez, jó gazdasági eszközökhöz jutni. A Népszövetség a saját keretében már megoldotta ezt a kérdést, s minden ilyen dologban szolgál felvilágosítással. Ó hajtjuk a termékek értékesítése tekintetében kizárni a zsidó kÖzvetitŐ keres­ kedelmet; óhajtjuk ez intenzív munkához és közgazdasághoz szükséges műveltségben részesíteni az alsóbb néposztályokat. Ó hajtjuk a tisztes­ séges háziipamak jelentékeny módon történendő előmozdítását, mely tisztességes keresetforrást nyújtson a szegényebb családoknak, s megvédelmezését a kisiparnak a nagyipar és tőke túlkapásai ellen. Saját jói felfogott érdekeink követelik e zt Tegye meg a parlament és kér. nagybirtokos osztály e tekintetben kötelességét, hogy az anyagi téren megerősödött magyarságnak értékét

117 emelje. Tegyék meg kötelességüket a magyar mágnások is az irányban, hogy a birtok viszonyok elintézése, árusítása, parcellázása, vagy bérbe­ adása tekintetében nemcsak a magyar, de a kér. ügyet is szem előtt tartsák. Továbbá eleget hangoztatjuk ezt az elvet: Keresztények, csak keresztényeknél vásároljatok! De bizony kevésbbé szoktuk a gyakor­ latban betartani ezt az igazságot, hogy saját vérünket segítsük! — Pedig mennyire pusztul a kér. magyar! A mágnásokra még az a tisztes feladat is hárul, miszerint ők volnának hivatva a kér. nagyipar meghonosítóinak lenni. A zsidó kon­ zorciumok és tőkepénzesek útját elvágni, a nemzeti kulturát föllendí­ teni. ő k rendelkeznek tekintélyes alappal, mely szerint a nyers termények­ nek feldolgozása is az övék lenne. Valamikor a nemzeti védelemnek hős daliáiként szerepeltek, most a megváltozott rendi alkotmány után Így tehetnének nagy szolgálatot a hazának. Nem is mondom önmaguknak is, de meg hány munkásléleknek adhatnának kenyeret, s tisztességes kér. erkölcsöket. Ez is egy eszme, a nemzeti remények ébredésének és tavaszának szép eszméje. Gondolom ismét talpára kell állítani ezt a nemzetet, hogy egymást megbecsülve, egymásért lelkesülve dolgozni és boldogulni tudjon ! Bécsi V azu l.

Vita a vonaton. (L e iro m azt a kis m a n ő ve rt, a m e ly e t az E . . . és P . . . k ö z ö tti vonalon cse le ­ ke d te m

meg

egy tisztességes ú r i e m b e rre l, ta lá n nem csak az én ú titá rs a m n a k , de

a H írn ö k olvasó in a k is hasznára fog den

(alán

így v o n h a tn á m

össze:

A

v á ln i. T ém á n kat, a m e ly rő l

v ita tk o z tu n k ,

rö v i­

p o k o l ö rö k k é v a ló s á g a . nem csak, b o g y nem

e lle n k e z ik Is te n szeretete'vel és ig a z s á g á v a l: s ő t az ezeknek term észetes fo ly o m á n y a ). I t t kö ve tke zik ez izzasztó m u n ka lefo lyása :

— Alászolgája Tisztelendő ú r! — Jó napot! Am int látom csak egyedül útazik a Tisztelendő úr ebben a kánikulában. Bocsánat, de ugyebár nem haragszik meg e bizalmasko­ dásom, vagy jobban mondva, tolakodásom miatt. (Bemutatkozik N. és N. volna a becsületes nevem). — A szerzetes: Tessék csak helyet foglalni. Ami pedig bizalmas­ kodását, vagy amint tetszett nevezni, tolakodását illeti, annak igazán csak örülni tudok. Úgyis már unatkozni kezdek e hosszú úton.

118 Hova tetszik utazni ? — Budapestre. — Bravó! Hisz akkor útitársak leszünk. Igazán örülök ennek a szerencsés véletlen összejövetelnek. — Pedig hát szerencsétlenségnek szokták mondani azt, (persze csak a babonás lelkek), ha valaki pappal találkozik; amit magamnak is volt szerencsém egyszer hallani, m ikor két ipsével összetalálkoztam. Az egyik egész lamentációt vitt véghez, hogy most már minden oda van — legjobb lesz visszafordulni. Most kellett ennek a papnak is jö n n i! Pláne barát! Na ments Isteni — Na de én mindennek dacára is örülök összejövetelünknek, mert így legalább alkalmam lesz egyet-mást Tisztelendő úrból ki­ csavarni. — Kicsavarni? És ha nem enged a T. úr? — Akkor majd megpuhítjuk, ha, ha, ha! — Hát tetszik tudni, éppen a múlt hetekben volt szó kegyetekről egy társaságban. — Természetes, ahol jól megszapulták reverendánkat!? — Na éppen nem, hanem egy valaki mindnyájunk nagy csodál­ kozására, de különösen a nők rémületére valahogy előhozta, hogy önök koporsóban alusznak, hogy így mindig szemük előtt lebegjen a halál. Igaz ez? — Igaznak nem igaz, mert hát mi is ép úgy ágyban alszunk, mint minden tisztességes más halandó — kivéve azokat, akik minden­ hol szeretnek izegni-mozogni és nyugtalankodni, akik abban a ritka szerencsében szoktak részesülni, hogy léghajó nélkül is (le) röpülési gyakorlatokat végezhetnek; azaz leszakad alattuk az ágy és ebben a kényszer sírban akarva nem akarva is elmélkedhetnek, ha tetszik akár reggelig a világ múlandósága fölött. De azt hiszem, ezt a kényelmes poziciót nem fogja ön se irigyelni tőlük. De ha igaz is volna az, hogy mi koporsóban fekszünk, ez olyan szörnyűséges, rémséges dolog lenne? Hisz előbb-utóbb úgyis meg kell mindnyájunknak közelebbről is ismer­ kednünk avval a kaszás úrral, kinek haláltosztó kaszáját úgysem kerülheti ki senki. És így a koporsóban való fekvés — ami csakugyan megvan, vagy legalább is megvolt egyes szerzeteseknél — csak hasz­ nára és könnyebbségére válik az illetőknek; akik előtt így a halál teljesen elveszíti rémséges voltát, akik így egészen, megbarátkoznak a más v ilá g : a mennyország, pokol és ítélet gondolatával, amelytől annyira fáznak a mai modern emberek.

119 Mi tagadás van benne T. úr, de én se vagyok teljesen mag­ barátkozva azzal a pokol gondolatával, egy kissé én is fázom tőle. Fázik!? Ej, ej, igazán szívből kívánom, hogy ne is kelljen sohase mellette melegednie. Hát tetszik tudni, éppen a napokban keresgéltem könyveim között, mikor Danténak pokla került kezembe, amelyet még deák­ koromban kaptam emlékbe egy tanáromtól. Úgy vaktában felnyitom és éppen ezeken a sorokon akadt meg szemem: .A pokol kapujának felírása*. Ejnye na, erre már én is kiváncsi vagyok! És íme, a leg­ nagyobb csodálkozásomra, de boszuságomra is, ha jól emlékszem, e szavakat olvastam ott; ,,Isten hatalma alkotott, legelső szerelme — — és aztán jósága vagy micsodája*. — Talán bölcsesége és igazsága? — Azaz! Tessék elhinni, hogy biz, egy jót nevettem erre. Már hogy lehet a poklot összehozni Isten bölcseségével, igazságosságával és szeretetével; holott ezek kizárják egymást? Ez szerintem absurdum! Ezt igazán nem értem ! — Mert kérem! Ha az ember úgy jól meg­ gondolja azt, mi az az örök kin, s másrészt, ha szem előtt tartja azt, hogy kik annak la k ó i; az a gyarló és szerencsétlen ember, kit az Isten saját hasonlatosságára, dicsőségére — szeretetből teremtett, akivel m int a Szentirás mondja, gyönyörűséges volt Neki lakni: ha ezt mind meggondolja az ember, s hozzáveszi még azt, hogy Isten mint min­ dentudó lény, előre látta már az ember bukását, akkor okvetlenül arra a kérdésre jut, hát hogy lehetséges ez?! Nem követelte-e meg Isten szeretete, bölcsesége azt, hogy vagy olyan embert alkosson a ki el nem esfjetik, vagy ha már ezt megen­ gedte akkor ne büntesse őt örökké. Azt hiszem ezek után t. úr is megfogja engedni azt, hogy nem volt oknélkűli kételyem. 5 ezért nagyon kíváncsi volnék és igazán lekötelezne, ha ebbelí kételyemet eltudná oszlatni. A. (F o ly ta tju k .)

A viaszgyertya (C se ve g é s.)

Felséges és lélekemelő a lourdesi barlang gyertyalángtengere. Szépen írja le a grottát Huysmaus francia író ; azt írja, hogy a híres lourdesi bariangban sok száz gyertya ég folytonosan úgy, hogy a grotta szinte ki van tapétázva a meleg koromtól. A bejárat rácsánál nagy rézboronák vannak tele gyertyával. A háttérben, a szikla hosszá­ ban három vastag vaskorlát van tele kerek lyukakkal, amelyekben gyertyák lobognak. Az alsó korlát lyukai valóságos tölcsérek; ezek­ ben világítanak a hatvan frankba is kerülő súlyos és vastag gyertyaoszlopok, melyek hetekig is elégnek. A sok gyertya sistereg, ég, lobog, csillog, ragyog, tündöklik, lán­ gol és fénylik. A lourdesi barlang visszája a pünkösdnek: az égó lángok az égbe szállnak és nem lefelé az égből m int az első pünkösdnél, de ugyanazon az alakban könyörögnek a Szent Lélekhez, amely alakot ő is választott midőn az Üdvözítő az Apostolokhoz küldte. A pünkösdi liturgiában sokszor jelenik meg a Víz, párosúlva a Tűzzel; ezen két elem titokzatos szövetségét Lourdesben is ta lá lju k: a láng és a víz csudálatos egyesülését. A lourdesi barlang lángvirágos kertjét egy öreg kertész gondozza, aki ott él ; igazi kertész, kék kötény van rajta ; ollóval, késsel, gereblyével, csíptetővel, lapáttal, seprővel és a targoncával gondozza a viruló gyertyaparkot, ó a Szűz takarítója; ő vezeti a Boldogasszony lourdesi háztartását, tisztítja a boronákat, eltakarítja a korm ot; sza­ bályozza a gyertyák égését, kisöpri a kanócmaradékokat. Lourdesban

121 minden gyertyát végig égetnek e l; nem oltják el. — nem nyerész­ kednek a maradt viasszal, mert nem marad. Az öreg kertész folytonosan felújítja a gyertya kertet, van ott mindig a grotta előtt vaggonszámra való gyertya, amely mind meg­ gyújtásra vár. A világ minden részéből küldenek Lourdesba gyer­ tyát: munkaszünetet nem ismer a szent Szűz kertésze; valóságos danaida munkát végez, mert a grotta feneketlen lángtenger; vidékről, idegenből, Amerikából, Afrikából, Ausztráliából érkezik mindennap újabb és újabb szállítmány, újabb rendelés; óriási munka már az egynapi rakomány elégetése; olyan munka, melynek a kertész alig tud megfelelni. Lourdesban máglyát lehetne rakni (tornyot építeni) a gyertyákból. Van a sok ezer gyertya közt hamis viaszból való is, mellyel az Istent csalni akarják a lelketlen árusítók; de ezek a hamis gyertyák elvesznek a lángtengerben. Ha az ember ezen égő imák lángját nézi, eszébe jut a gyertya jelképezése. A gyertya három részből á ll: viaszból, amely Jézus tiszta lestét — kanócból, mely makula nélküli lelkét és lángból, mely istenségét jelképezi. A gyertya tehát Krisztus képe, elviszik a közbenjáró Szűzhöz, azért, hogy ő bemutassa az Atyának a Fiút, hogy közbenjárjon érettünk. Más jelképezés szerint a fény hitet, az alak a reményt, a me­ legség a szeretetet jelenti. Lourdesban beszédesebb, áthatóbb és önkénytelenebb szimbolika ju t az eszünkbe. A lángok összevegyülése világosan hirdeti a lelkek egyesülését. A sok égő gyertya látványa bámulatos és megható. Mennyi rémítő fájdalmat és remegő reményt rejtenek magukban. ■ Hány betegségnek, halálos fájdalomnak, kétségbeesett felkiáltásnak, m egtérésnek, házigondnak, lelki nyomorúságnak és szívfacsaró bizal­ masságnak jelképei a gyertyák!! A lourdesi barlang menedékhelye a világtól válni készülő lelkeknek, menedékhelye mindazoknak, akiket a könyörtelen élet össze­ tart, — menedékhelye olyan fájdalmaknak, amelyeken orvos többé nem segíthet, — menedékhelye az olyan gyötrelmeknek, amelyekre másutt nincsen balzsam !! A világegyetem minden fájdalma összepontosul ebben a kicsiny és szűk grottában. Oh azok a gyertyák elsírják az anyák kétségbeesett könnyeit,

122 hű képei Ók azoknak a kimondhatatlan fájdalmaknak, melyek az anyai szívet égetik! — Vannak gyertyák, melyek szinte zivatarszerűen hul­ latják meleg könnyárjukat, mig mások lassan, cseppenként ejtik könnygyöng>’e ik e t; mindegyik azonban hű megbízatásához; mindenegyes gyertya, elalvása előtt összes erejét szedi össze végső megfeszítéssel és lángja utolsó lobbanásával kiált fel a jó Szűzanyához segítségért. Van ott gyertya, mely ékesszólóbb Isten előtt mint más. Kétségkívül a leghitványabb gyertyácskák lángja • hat fel legha­ marabb és leggyorsabban az égbe, talál legelőbb meghallgatásra. A büszke stearingyertyaoszlopoknak, melyeket gazdag emberek vettek vagy küldtek, van legkevesebb kilátása a meghallgatásra, noha hoszszabb ideig tartó égéssel imádkoznak. Az isteni irgalom azon apró gyertyaszálacskák felé fordul, ame­ lyeket csomóstul gyújtanak meg. — amelyek összekeverik kívánságai­ kat és lángjaikat, — amelyek közös imában egyesülnek, egybeolvadnak. Ezen alázatos egyszerű gyertyaszálacskák képmásai a szegény nyomorultaknak, a nép fiainak, akik egymáson segítenek, akik Össze­ tartanak, míg a nagyúri gyertyák arisztokratikus elszigeteltségben, Önállóan, nagy méltóságosan égnek. Milyen felséges az öreg gyertya­ tisztító kertésznek látszólag igen alacsony foglalkozása!! Ez az ember, aki a tisztaságra látszik ügyelni, tudtán kívül moz­ dítja elő a lelkek egyesülésének magasztos munkáját, összegyűjti az imádságokat, a Szűz felé fordítván azoknak lángkévéjét; — felborítja az életviszonyokat, összekeveri a társadalmi osztályokat; visszavisz mindent az evangélium rendelkezéséhez. - Segítségére van a gazda­ goknak, mert egyesíti, Összekeveri a gazdagok imádságát a szegénye­ kével, az által, hogy összeolvasztja büszke, nagy gyertyaóriások tör­ zseit az alázatos kis gyertyék romjaival. Kényszeríti úgyszólván, a szent Szüzet, hogy a gazdagokat is hallgassa meg a szegények kedvéért, mert m int mondják. a sze­ gények imája nagyobb súlyú, m int a gazdagok imája. Itt, Lourdesban. fordított világ van. itt fonák helyzetben van a társadalom ; itt a szegények adnak alamizsnát a gazdagoknak. A gyertya, amelyet a hitetlenek a babona egyik igen gyerekes formájának tartanak. Lourdesban a lelkeknek legsajátságosabb, leghatalmasabb ügyvivője : ~ materiálizálja érzelmüket és továbbítja óhajtásukat. A lelkek mintegy átitatják a gyertyákat szellemi lényük­ kel. A hit hatalma által a gyertya szinte átérzi föladatát és — mond­ hatnám, áhítattal ég, mintha valósággal imádkoznék. — Tűz és víz

123 szövetségesek Lourdesban. A gyógyulást a tűz kéri, a víz által kap­ juk meg. Ilyen fenséges szerepet tulajdonítunk a gyertyának, ha Lourdesba zarándokolunk. Földi zarándoklatunk végén ott vár bennünket „Wa/a7 ahogyan szent Ferenc atyánk nevezte a test feloszlását. A haldokló embernek gyertyát adnak kezébe: a gyertya az élet jelvénye. A ke­ resztény ember ne akarjon .E lfo g y n i lassan m in t a gyertyaszál M e ly e lh a g yo tt, ü re s szobában á ll“ , —

ne rejtse világosságát a véka alá, hanem vegyen példát az oltáron égő gyertyáról. Világítson másoknak, éljen — mint a gyertya az Isten dicsőítésére, s haljon meg m int a gyertya kötelessége teljesítésében a szeretet tűzhalálával. A szeretet melegsége és a hit világa lobogjon szívében, lelkében élete utolsó pillanatáig. Ha meghaltunk, sírunkat kereszt díszíti ; ez a sírkereszt nem egyéb misztikus gyertyánál, mely épúgy belevilágít elmúlt életünkbe, m int a határtalan örökkévalóságba. Ez a misztikus halottas gyertya tegye világossá előttünk a földi élet hitvány semmiségét és a sírontúli világ káprázatos nagyszerűségét. Kitűnő tanítómester a legvékonyabb gyertyácska i s ! Ha a gyertyát lefelé tartják is, lángja mégis felfelé törekszik és .eget kér", így tegyen az ember is ; emelje fel lelkét az Istenhez még a szerencsétlenségben is, — törekedjék az ég felé az ő lényének gyémánt­ nál, aranynál is becsesebb drága gyöngye: — a (^aif^tatlan lélek, mert .T ö r jö n is m in d ég fe lé az, a m i gyöngy! Hadd m a ra d jo n gyáva fö ld ö n a g ö rö n g y ! —

M int a láng is elpusztítja és magába vonzza a legyeket és szú­ nyogokat, úgy pusztítsa el a hit lángja azokat a kisértéseket és hiú gondolatokat, melyek lelkünket körülrepdesik. Daedalus, a léghajósok híres őse, viaszból készített szárnyat, hogy a hétköznapiság szürke világát elhagyhassa és a felhők fÖlé röpülhessen; viaszból készült a gyertya is, melynek lángja az égfelé száll; vegyünk példát róluk, hiszen a mi lelkűnknek is van két szárnya: a f)it és a remény, — a mi szívünknek is van lángja; a szeretet! Emelkedjünk fel e három isteni erény segítségével Istenhez. ^kit megtagad a léba kétkedő", és a .k it a bölcs lángesze föl nem ér,

124 csak titkon érző lelke óhajtva sejt", kinek .léte világít m int az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet*, — szálljunk fel O Hozzá, minden dolog Kezdetéhez és Végéhez, a Mindenhatóhoz, a Minden­ tudóhoz, a Legfelsőbb Jóhoz, a világ Világosságához! L á m F rig y e s .

Egy naplóból. C s ü tö rtö k 1901 jú liu s 4.

Fölvettek a szemináriumba. Farkast is felvették. Szende nem is pró­ bálkozott. Ujjongott a lelkem, m ikor felolvasták a nevemet. Nem tud­ tam hová lenni az örömtől. Miután megkaptuk a vakációra szóló instrukciót és egyéb tudnivalókat, rohantam a lakásomra. Útközben a belvárosi templom mellett mentem el. Betértem ; letérdeltem egy sarokba; akartam imádkozni, hálát adni; a Jézusnak tudtára adni örömömet; de szó nem jutott ajkamra. Csak néztem csillogó szemekkel a tabernákulumra. Ha nem is szóltam, egész lényem mégis azt mondogatta folyton: Jézusom, Te tetted ezt, Te vettél fel, hála Neked. Különös, hogy éppen akkor, amikor a legszentebb érzelmek hat­ ják át az embert a legnagyobb fokban, nem tud ez az érzés megfelelő módon nyilvánulni. Az ember kapkod, gondolatai hol Istennél, hol örö­ ménél, hol máson, de nem tudja végigimádkozni a »,Téged Isten dicsérünk*-et. De talán így van a legjobban. Az Isten adta nekünk ezt a természetet, hogy amikor nagyon örülünk, nem bírunk magunkkal. Az ilyen tiszta nagy öröm tán valami abból a mennyei örömből, a mely ránk vár és amelyet mi nem vagyunk képesek felfogni, annál kevésbbé átérezni és ha valamit kapunk belőle, úgy belehatol a lélekbe, hogy megzavarja lassú gondolkozásunkat és lapos érzelmeinket. Úgy gondolom, az angyalok is úgy örülnek, hogy alig bírnak az örömükkel. Délután készültem hazaútazásra. Nem volt türelmem hozzá. 4« Ossze-vissza került az mind a ládámba. Este elmentem Szende laká­ sára. Ó már hazaútazott volt. Búcsúzni akartam háziasszonyától, de még inkább Iréntől. Magam sem tudom, m it éreztem útközben. Valami furcsa érzés hatott át. Féltem, egész testemben reszkettem. De az öröm is még mindig tulakodott bennem. Nem tudtam, m it jelentsen ez a búcsuzkodás. Talán végső elszakadás a világtól, talán elszakítása

125 annak a köteléknek, mely világi személyhez, nóhóz köt? Vagy fölemel­ kedés abba a lelki magaslatba, abba az igazi lelki életbe, a melyben ó él ? Elszakadvan tóle, kit fogok bámulni és követni az eszményi, vallásos életben? Vagy elszakadván tőle és elfelejtvén őt, könnyebben tehetem ezt erős férfiak vezetése alatt? — Ilyen gondolatok cikáztak át lelkemen és megreszkettették azt. Megálltam a kapu e lő tt; gondolkoztam ; bemenjek-e, vagy búcsúzatlanul menjek haza? M it mondjak? — Be­ mentem. — Már megvacsoráztak. Nem kellett semmit sem szólnom. Utoljára jö tt? kérdezte. Utoljára. Üljünk ki az udvarra. Az öreg mama rendezgetett még a konyhában, mi ketten meg kiültünk az ud­ varon levő fehér padra. Gyönyörűen sütött a hold, melynek szelid fényé­ ben még szelídebben fénylett Irén fehér arca. Csak nem tudtunk szólni. Ő tudta már hogy felvettek. — Vájjon tetszik-e neki, hogy kispap leszek? M it szól hozzá? Végre megszólalt. — Miért is nem születtem én fiú ­ nak? — hogy én is pap lehetnék; helyettesse annak, aki így csak vőlegényem lesz egész életemben ! Mindennap misézni és így állandóan Jézussal lenni, az isteni kegyelmet halmazával szórni a hívők közé, lelkeket megmenteni, ó micsoda élet ez?! Mi szegény nők az érzések és szenvedések emberei vagyunk. Pedig én tenni küzdeni akarok, s ezt m int nő alig tehetem. — Elhallgatott. Egy szó se jutott a nyelvemre. Ez mind magas volt nekem. A magam öröméről tudtam volna szólni, de nem tartottam illőnek. — Aztán folytatta ő — Tisztelendő úr (olyan furcsán hangzott és éppen nem illett rám), most már igy szólítom ; most mikor talán utoljára vagyunk együtt megmondom, hogy nagyon szerencsétlen vagyok. Szüleim nem jól neveltek. 11 éves koromban egy elkériyeztetett, makrancos és hitetlen lány voltam. Atyám halála, a nyomorúság és öreganyám nevelése észre térítettek. Érzékeny lelkem befogad minden érzést, jót is, rosszat is és mindegyiket átéli a maga mivoltában. Most jó úton vagyok. A vallásos élet, a szentáldozás minde­ nem. Szeretnék nagyokat tenni. Szeretnék szerzetbe menni és ott Istennek é ln i; elszakadni a világtól, hogy rossz sohase hatolhasson bele ; szeretnék messze Idegen népek közzé menni és a hittérítésben részt venni. Annyira tele vagyok ilyen vágyakkal, hogy sokszor alig birok magammal. És semmisem biztat vágyaim eléréséhez. Szegény vagyok, beteges vagyok és Öreganyám, de főleg Öregatyám férjhez akarnak adni. Egy hitetlen hivatalnok akar elvenni. Egy cseppet sem tudom szeretni; a jó módja és külső sikkje nem teszik előttem kedvessé. Általában maga a házas élet olyan, hogy semmi hajlandóságot nem érzek hozzá mostaná­ ban, különösen a szentáldozások után, mikor az én mennyei vőlegényem

126 van velem. Ön jó akarattal van hozzám és bizonyára On előtt nem mindegy az, vájjon boldog vagy boldogtalan leszek-e, jó maradok-e 4♦ vagy szerencsétlen leszek-e. Önben papi lélek lakozik; imádkozzék a papi leikével értem, hogy boldog legyek és jó maradjak. — Elhallgatott megint és én megint csak nem tudtam m it szóljak. Éppen nem éreztem abban a percben, hogy papi lélek volnék. Egyetlen biztató résztvevő szó nem jutott eszembe, annál kevésbbé ajkamra. Csak néztem, gondolkoztam, éreztem ; de mindez olyan zavart volt, hogy magam sem ismertem ki magamat. — Ilyen őszinte s ilyen bizalommal nem volt hozzám nő. Ez meghatott. Úgy szerettem volna rajta segíteni; de tehetetlenül ültem mellette. — Erre kijött az öregmama és Irén hirtelenül jókedvbe csapott és másról beszélt. Úgy látszik öreg anyjának nem szól ezekről. A búcsuzásnál a kézszorítása újra azt m o n dta : Ön papi lélek, Ön jó akarattal van hozzám, imádkozzék érettem. Ff.

Gyümölcsoltókor. M á rc iu s 25.

Rz Úr angyala, Gábriel, rrón el5n leiérdepel: «Parancsodai!» — Gyorsan, le szöllj, 5 abol Q széni Szűz fíáza áll, Klbez hasonló nincs sehol, Ott menj be bál, — az fliya szól. — És üdDözöId, neperabe’ , Ci, ÍDegiilDán ott, a SzOz e lő tt: • QdDözIégy mório, malaszílal Dogy teljes!

(\z Ür angyala, Gábriel Úrnak szent IgéiDcl Kies ridzáretben leszáll. 5 ahol 0 szent SzQz háza áll, Kihez hasonló nincs sehol, Beszáll, s fény hözi ragyogoa szól . . . 5 ö hallgat félón, csendesen; Alom talán, más semmisem: -Ű dD özlégy ÍTlárla, m alaszttal nagy te lje s !

Rz Úr angyala, Cábríel, íTlit áhitattal monda eí, flzt zengik késő századok, mint hegytói hegynek átadót! Uiszhang, mely sorra zeng topább, 5 e szó nem éri alkonyát: R kis gyermek, ha szólni kezd, Anyaölbe’ tanulja ezt: «ŰdDözlégy ÍTlárla, malaszttal nagy teljes!

Földes Zoltán.

Az angyal köszöntése. M á rc iu s 25.

arancsolt az Úr gyorsszárnyú angya­ lának Gábrielnek és sietve szállt Názáreth felé . . . Nem Rómába, Athénbe hanem Galileának egyszerű kis városkájábaNázárethbe. Nem márványpalo­ tába, hanem a szegény názárethi Szűz kunyhójába. Ilyen az isteni Gondvise­ lés útja. Leveti a hatalmasokat kevély­ ségük trónjáról, hogy fölmagasztalja az alázatosokat . . . A kis Názárethból nagy város lett, az alázatos, szegény Szűzből Isten anyja. Nagy esemény: a megtestesülés ad jelentőséget személynek és helynek. Ilyen az isteni Gondviselés útja. Gábriel főangyal köszöntése beleáll a világtörténelem középpontjába. És megfordul tengelyében a világ kereke. A megtestesülés lesz a világtörténelem legnagyobb eseménye. Mert mi is lett volna a világból, ha le nem szállott volna a názárethi Szűz méhébe az örök Ige . . . ^ És mi lenne, ha nem szólalna meg reggel, délben és este harangjaink ércnyelve, mely eszünkbe juttatja az Ur angyalának köszönté­ sét?! S ha a gyermekkor boldog napjaiban édes anyánk ölén, s utolsó óránkban a halálos ágyon nem rebeghetnék ajkaink : Udvözlégy Mária ... Nagy kincse a világnak az Ave Maria. Minden szépség, öröm, vigasztalás és erő forrása. Boldogtalan lenne a nemzedék, mely elfeled­ keznék róla. Elfásul a szív, sötét lesz a lélek, ha nem érti fÖl az angyal köszöntésének nagy jelentőségét. M inim u s.

^♦• ♦ • ^♦

/✓itt

■W T

:iM

A"

M á ria a K e gyelem anyja.

•-•i

A mi ájtatosságunk. rendek és intézmények történetében elsőnek a munkakör, a cél lépett föl. Nagyhamar gondolni se tudunk olyan intézményt, melyet előbb életre hívnak, s azután adnának programmot neki. Ez abszurdum volna! — Fúró, kapa, kalapács stb. mind a szükség szavára jelentek meg. Egy rend, egy intézménynek is a szükség és célszerűségben kell gyökereznie. A lelkekben! A köztudatban! Különben halva született, nem életképes. Épp így az ájtatosságokat sem lehet hajuknál fogva előrángatni. Miként speciális szükségből, tfivatásra jelent meg valamely rend, vagy intézmény, épúgy azok ájtatossága is velük egyszerre született meg. M int virágok, természetüknek megfelelő talajban vertek gyökeret, s csak ott fejlődhetnek széppé. A rend, az intézmény szelleméből nőnek ki, s arra vannak hivatva, hogy táplálják a szellemet, melyből kinőttek. Éppen azért, ha valamely szerzet, vagy intézmény céltévesztett lesz, lassankint elmarad ájtatossága is, mely különös összefüggésben áll a rend szellemével, s viszont a speciális ájtatosság elhanyagolása a szellem csökkenésében érezteti hatását. Melyik a mi ájtatosságunk?! Menjünk a bölcsőjéhez, ott rögtön ráismerünk. Azt mondottuk: a rend szelleméből kell kinőjjön. A rend programmjával szerves kapcsolatban kell lennie. Mi szólította életre rendünket?! Sokat mondottuk már: rossz volt a világ és fényűző; az önmegtagadás útja járatlan ! Itt, ott, amott e g y a r á n t ! ! E k k o r hívta Isten sz. F e re n c atyá nkat, hogy

m in d

a

három 9

150 templomát javítsa ki. Krisztus önmegtagadó szelleme, szegénysége szent Ferenc atyánkban közeledett a világhoz. Ez adta rendjének, gyermekeinek a programmot. Ebből aztán kinőtt a rend speciális ájtatossága is. Mi lehetett egyéb, m int az U r Jézus lemondó, szenvedő életé­ nek szimbóluma : a szent kereszt — és annak szeretete. A kereszten látják szerzetük programmját sz, Ferenc fiai. Szent Ferenc atyánk folyton a kereszt előtt imádkozott; két egymásba nőtt karó előtt órákig elmélkedett a földreszállott Isten szeretetéről, sze­ génységéről és alázatosságáról, mely a kereszten tündökölt legjobban. Amig sz. Ferenc fiai a kereszten hivatásuk, küldetésük programm­ ját fölismerték, szellemük sem aludt el soha. Speciális hivatásukhoz speciális ájtatosságukban megtalálták az erőt. Az egyház tudta ezt. Odaállította őket a kereszt tövébe. Rájuk bizta a kínszenvedés helyeit, hogy annak szelleme segítse átélni rend­ jük programmját . . . s azt a világba indítani. Hét századon át ren­ dünk vérével őrizte a keresztet és szellemét. És terjesztette a sz. kereszt iránt a tiszteletet. Fiai gyakran meg­ járták a kínszenvedés helyeit, stációkat állítottak föl s amikor a római pápák megengedték, hogy Jeruzsálemen kivül is fölállíthatják a kál­ váriái utat utánzó képeket, elsősorban és kizárólag szent Ferenc fiai és lányai nyitották meg templomaikat, rendházukat ez ájtatosságnak. Rendi ájtatosságukat ismerték föl benne!! XIV. Benedek 1741. aug. 30. ,C i/m tanta" kezdetű brevejében megengedte, hogy más templomokban is fölállíthatják a keresztúti ájtatosságot, t) 0 nincs közel ferencrendi templom. E kikötést b. e. IX. Pius pápa szüntette meg, 1871. máj. 14. kiadott Dekrétumával. N. 429. Ez a mi ájtatosságunk! A keresztúti ájtatosság! Rendünk szel­ leméből nőtt ki, s ez fogja táplálni bennünk a hivatást, a ferences f)ivatást! Járjuk hát ez utat különös buzgósággal. Gyakran! — Ez a mienk! Itt a keresztútján, — a kereszt a la tt — fog nagygyá, céltuda­ tossá nőni a mi specialis (hivatásunk, a ferences (hivatás!! 0

P. P iu s.

A Szűz Máriáról nevezett szentferencrendi Tartomány kolostorainak ismertetése. 7. Az érsekújvári kolostor. Az érsekújvári kolostor Pázmány Péter bíboros, hercegprímás dicső emlékét hirdeti. Pázmány, ki jól ismerte a szerzetesrendekben rejlő lelki erőt, az érsekujvári kolostor alapításával várat, védbástyát emelt a katholikus vallásnak, melyet ez időben — hazánkban is — veszély fenyegetett az eretnekek részéről. Érsekújvár és vidéke már meg volt mételyezve. Alig akadt a környéken egy-egy lelkivezető. A kálvinista prédikátorok garázdálkodtak Krisztus aklában. E bajokon segítendő Pázmány, elhatározta, hogy szeráfi sz. Ferenc tiszteletére, kinek ünnepén látott napvilágot, kolostort emel. Elhatározását tett követte. A kolostor építését 1626-ban kezdték meg s 1631-ben fejezték be. A templomot ez utóbbi évben maga Pázmány szentelte föl. De a szerze­ tesek már 1629-ben vonultak be a kolostorba. Nagy missió várt a kolostor lakóira. Hogy tehát szerzetesi köteles­ ségeik mellett a vállaikra nehezedő lelkipásztori teendőket minden fönnakadás nélkül teljesíthessék, a nagylelkű alapító kellőképen gondos­ kodott ellátásukról. Azonban - - sajnos — az általa biztosított adományok utódai idejében megszűntek. Voltak ugyan egyes hercegprímások, kik önkénytes adomány óimén kiutalták. Mielőtt a török elfoglalta volna Érsekújvárt, a kolostori templom főoltárán szűz Mária képe volt elhelyezve, melynek révén csakhamar a szükségben szenvedők mentsvára lett. Több csodás gyógyulás történt a szent Szűz közbenjárására. így, hogy csak néhányat említsek, 1645-ben 9*

. 1

•

•

132 a v á rp a ra n c S '

nők súlyosan beteg fíacská' ja gyógyult fel hirtelen. — A gyermekéért aggódó apa a szent Szűz été járult, s buzgó imában kiönt­ ve szíve vá­ gyát, Ígéretet tett,hogymeg­ hallgatta tás esetén egy évig gyertyát fog venni a kegy­ képhez. Mikor visszatért há­ zába, gyerme­ ke már mo­ solygó arccal — teljesen fe l­ gyógyulva — fogadta. Ecsodás gyógyulás E rs e k ú jv á ri k o lo s to r és te m p lo m . hitelességét Széles Jácint és Kis Bertalan ferencrendi atyák ünnepélyesen megerősítetíék. — 1646-ban pedig özvegy Forgách Zsigmondné grófné, született Battyányi Borbála, ajánlotta halálos betegségben sínylődő egyet­ len gyermekét a boldogságos Szűz oltalmába, kérve a szerzetese­ ket, imádkozzék el e szándékra a lorettói litániát és szent Antalhoz a ,S i quaeris miracula" — .Csodákat kik látni vágytok* — kezdetű imát. Kérése teljesült; gyermeke felgyógyult. A grófné lelkiállapotára is nagy hatással volt szűz Mária anyai pártfogása, mert a hitben eddig ingadozó nő, ki csak röviddel előbb tért vissza az egyházba, elhagyta a lelki közönbösség kárhozatos zátonyát, s napról-napra buzgóbbá lett. Fia csodás gyógyulását gyakran emlegette életének hátralevő napjai-

133 ban. Háláját azáltal rótta le, hogy három drága ornátust ajándékozott a templomnak. Hová lett e kép a vár bevétele után? hová a többi értékes egy­ házi szerek, melyeket mind magukkal vittek — a török engedélyével — a rendtartomány kolostoraiban szétosztott szerzetesek? sehol sincs följegyezve. A kolostor és templom 1663-ban, a vár ostroma alatt, igen meg­ rongálódott. A magyar őrség leveretése után, a török lett a vár ura. A török várparancsnok foglalta le magának és szolgaszemélyzetének lakásul a kolostort; a templomot pedig, d keresztény vallás iránt táplált gyűlöletből, istállónak használta. 1685-ig tartott e siralmas állapot, mikor a keresztény csapatoknak, negyven napi heves ostrom után, sikerült kiűzni a barbárt. Amint megtudták testvéreink, hogy a török kiuzetett, azonnal Lotharingiai Karoly herceg, fővezérhez for­ dultak a kolostor visszaállítása érdekében, mit meg is nyertek. Első sorban a templomot siettek használhatóvá tenni. A szükséges javítá­ sokat idő folytán a hívek adományaiból eszközölték. Ez időtől fogva zavartalanul teljesítették a lelkipásztori teendő­ ket. Ámde 1704-ben ismét rettegés között töltötték napjaikat. Rákóczi Ferenc csapatai ostromolták a várat. Sok kárt szenvedett a kolostor, de a fejedelem kijavíttatta. Majd 1710-ben az osztrák csapatok vették ostrom alá, mely közel egy hónapig tartott. A kolostor ez ostrom alkalmával majdnem teljesen elpusztult. A béke megkötése után helyre lett állítva. 1721-től 1734-ig a kolostort, 1724-ben a kertet nagyobbították. Végzetes volt a kolostorra az 1739. év. A pestis négy szerze­ test megölt. A veszélynek elejét veendők, junius elsején bezárták a kolostort. Még el se múlt e csapás, máris egy másik következett. Julius 23'án kigyulladt a kolostor szomszédságában levő primási palota, s vele együtt a kolostor is a lángok martaléka lett. Annyira megrongálódott, hogy lakhatatlanná vált. 1739. és 1748. között épült föl. Jobb időket vártak a szerzetesek, de már 1763-ban a földrengés tette tönkre. E sok csapás úgy megviselte, hogy jónak látták lerombolni és teljesen újból építeni. 1768-ban kezdték az építkezést s három év múlva fejezték be. Ekkor épült a lorettoi kápolna is. II. József 1786. julius 22-én hagyta jóvá a kolostort A megerősí­ tési okmány annyiból érdekes, hogy míg más kolostoroknál előírta az áldozópapok és testvérek számát, addig itt nem tette; egyszerűen 18

154 egyént jelez. így artán a tartományfőnökség határozott és pedig 16 áldozópap és 2 testvér lett a kolostor lakója. A francia forradalom idejében türhetők voltak az állapotok. Mivel a franciák Érsekújvárig nem jutottak, a magyar seregnek szolgált több Ízben szálásul és raktárul. Mindez azonban nem járt nagyobb anyagi károkkal, mert a magyar becsület nem engedte, hogy a szállásadó szegény szerzeteseket, a nép mindenkori barátait megrövidítsék. Mindazáltal, tekintve az eddig előadottakat és hogy 1810. május 10-én s 1815, április 4-én ismét leégett, joggal mondhatjuk, hogy nincs a Rendtartománynak kolostora, mely oly sok anyagi csapásnak lett volna kitéve mint az érsekujvári. — A gyakori tűzesetek annak tulajdonítha­ tók, hogy a kolostor épülettömbökkel van környezve. Az 1831-iki kolera alkalmával a kolostor lakói voltak a vidék vigasztaló angyalai. Áldozatul esett P. Kiss Cézár. 1834-ben Jankovits Miklós a Nemzeti Múzeumnak ajándékozván értékes gyűjteményét, bejárta az egész országot, ha találna egyebütt is értékes régiségeket, melyeket a Múzeum részére megszerezhetne. Az érsekujvári kolostor könyvtárában három értékes kódexet fedezett föl, melyek áteng^edését a nádor útján kérte a tartományfőnöktől, 300 forintot biztosítv’a ellenérték fejében. A kódexeket meg is kapta, de az összeg nem lett kiutalva. E kódexek közül kettő kézirat, a ferencrendiek által irva. Az egyik 1513-ból való — magyar imakönyv. A másik 1520 és 1536 közötti időből származik — szentek legendája magyarul. A harmadik nyomtatás 1502-ből — vend nyelvű biblia. A templomot és tornyot 1885-ben új tetővel látták el, 1889-ben pedig a művészi alkotású főoltárt újították meg. A lll- ik rend 1747-ben lépett életbe, s napjainkig fönnáll, ámbár a tagok száma igen csekély. V e r ita s .

A munka rovata. Tavaszi munka a gyümölcsösben. Mielőtt még a gyümölcsfák rügyezni kezdenek, meg kell őket alaposan tisztítani. Első a múlt évi leveleket leszedni, a hernyó fészkeket letisztítani, a törzset megkefélni. Azon esetben ha oly nagy fáink vannak, melyeket létráról sem lehetne alaposan megtisztogatni, nagyon ajánlatos a szölő-permetező-gép (legjobb most .T u ru l" ) meghosszabbított csövéből (bambucnádból kapni) kénmáj oldattal permetezni. Minden fa a törzse körül fel­ kapálandó. A száraz ágakat szép simán kifürészeljük lehetőleg mindig úgy, hogy a levágott felület függélyes legyen soha vízszintes, mivel ott a nedvesség beszivárog és rontja a még egészséges részeket. Azon tisztelt gazdatársaim kik gyümölcsöst akarnak létesíteni, nagyon jól teszik ha csak / ű/ í ültetnek: egyszerre érik és nagyobb mennyiségből szépen lehet osztályozni I. rendüt (szépen csomagolva!) eladni, II. r. házi szükségletre, III. helyben olcsón. Ki mit ültessen, saját jól meggondolt viszonyai, a vidék, a piac határozzák meg. A legnagyobb távolságokra az őszi és téli almát ajánlhatom, de nagyobb városok közelében minden gyümölcs ha szép és egyenletes, jól érté­ kesíthető! Elővigyázat kell, hogy kinek adjuk e l!! sokan megjártak már. — Én is ! Hol vegyük a gyümölcsfát? — csak ismerős helyen, mert sok rosszat is lehet kapni! A sokféle egy kertben folytonos őrzést, szedést igényel és minden fajból kevés van, így értékesíteni alig marad, de rothad és kárba vész. Ma már mindent előállítani akarni mint regen a legdrágább ; a munkás, az idő, arra kényszerít, hogy igyekezzünk ezen kiadásokra legalább megfelelő bevételt is biztosítani Aki nyáron a cséplés és egyéb külső dolgokkal nagyon elvan foglalva, annak a korai tavaszi, vagy késő őszi gyümölcs fog örömet szerezni, nyárrá

136 esetleg dinyét házi fogyasztásra lehet ültetni. Igen hasznos a dió, legkevesebb gondozást igényel, visszavágni nem szabad, hernyó, féreg ritkán bántja, csak fagy ne legyen, szépen terem és mindig eladható! H u s z á r.

Egyházi ruhák és díszmunkák anyagáról. (1 kép.) Aszerint, hogy az egyházi ruhák sokat használódnak, vagy keveset, alapul hasz­ nált anyaguk is különféle. A legelterjedtebb az atlasz, a moiréselyem és a plüss használata. Ezen anyagok tartósak, s a munka szépségét

(1. k é p ). T ü llm u n k a .

137

(2. kép). Szalagmunka.

nagyban emelik, de takaritásu.^ igen nehéz, miért is kizárólag csak dísznek valók. Mosásba nem jövő munkákhoz oltár- és szószékterítőkhöz stb. alkal­ mas alap a posztó, 5 az északiszövet. Egyikük sem oly díszes, minta selyem, de tartósságukra nézve felülmúlják azt. Színük sem fakul meg oly hamar. Északiszövetből készített térítők rojttal a szélükön évtizedekig eltartanak. Használhatunk alapnak congrést, s a gobelin-munkákhoz canavát is. Nem olyan díszes, de igen sok mosást kiáll, használatra kitűnő kézimunkaalap a vászon. Egyházi fehérnemüekhez csak finom lenvász­ nat szabad használnunk. A legegyszerűbb keresztöltéstől, a legnehe­ zebb ajourhimzésig, mindenféle öltéssel dolgozhatunk rajta. Csipkével díszítve értékes darabjai a templomok ruhatárainak. Lenge, sok gondot igénylő alap a tüll és a rece. A minta az apró lukak betöltéséből alakul, ha pontosan elkészül, versenyez a legszebb géppel készített csipkével. Képünkön egy ilyen tüllalapra dolgozott mintát mutatunk be. PendL M a rg it.

158 Szalagmunka. (2 kép.) Ezen technika többféle elnevezés" alatt ismeretes. Point-lace-csipkének. némelyek ircsipkének is hívják. Az itt közölt magvaros minta kiviteléhez egyszerűen szövött csipkeszalag, s lenfonál szükséges. A fényezett vászonra lerajzolt mintára pontosan ráférceljük a szalagot, az elvágott széleit csinosan behajtva elvarrjuk. A rajz kanya­ rulatainál pedig a szalagot behuzzuk apró öltéssel, hogy teljeoen a minta után alakuljon, ez gondos munkát, sok figyelmet kíván. Ügyel­ jünk. hogy a szalag mindenütt fedje a kontúr széleit, s a rajz finom hajlásai el ne vesszenek, mert csak így lesz majd az elkészült c-iipke ^n d o sa n megmunkált darabbá. A csipke alsó szélét, bizonyos távolságban apró pikókkal ékítjük. Az ornamentikák közötti kitöltésekhez tetszés szerint válogathatunk a szamtalan sok csipkeöltés közül, amelyekkel aszerint, hogy ritkáb­ bat. vagy sűrűét alkalmazunk valóságosan árnyalni lehet. Nem okvetetlenül szükséges annyiféle öltést használnunk, m int ahogy a mellé­ kelt minta mutatja, teljesen Ízlésünk szerint változtathatjuk. Végül a fércöltéseket kivágva, a kész csipkét a fényezett vászonról lebontjuk. 9%

L á s z ló E lla .

Az alamizsnálkodás. A legboldogítóbb erények közé tartozik a )ótékonvsag . . . Vannak erínyek. a melyek fáradságba, s nem csekély önmegtagadásba kerülnek. A jótékonyság erényének gyakorlása kevés fáradságot igényel, s mégis milyen kevesen gyakorolják ezt a szociális értékű erényt? Istenem! - sokat kibir az ember, de ha 3 ' 4 napon át egy morzsa ételt nem vehet magához, éhen kell halnia. Pedig miiyen iszonyú dolog az éhhalál! - Soha se küldjünk el koldusokat alamizsna nélkül, pláné akiknek testi hibájuk van (sánta, vak. néma). Támogassuk Őket étellel, ruházattal, pénzzel, s beszél­ gessünk velük . . . Minden koldusban tekintsük Krisztus U ru n ka t! Jótékonyságot minden ember gyakorolhat, csak egy kis érzéke legyen szerencsétlen felebarátait megszánni, s rossz életsorsukat átérezni. A jótékonyság erénye nagyon kedves az Isten előtt, ez az egyedüli erény, amelynek boldogító hatását már a földön is érezhetjük, amely abban áll, hogy kiérdemeljük felebarátaink szeretetét. s ragaszkodását . . . Tegv'ünk jót a szegényekkel, mert sz. Ágoston ezt mondja ; ,A z alamizsnálkodó nagy dolgot végez, mert azt cselekszi. amit Isten cselek­ szik . Másik helyen azt mondja : .Akarod, hogy imádságod Isten elé repüljön? csinálj neki két szárnyat — ezek a böjt és alamizsna*. .Adjatok alamizsnát, készítsetek magatoknak erszényeket, melyek meg

139 nem avulnak, elfogyhatatlan kincset mennyekben, hova a tolvaj nem kozeht és mit a moly meg nem ronthat*. Lukács evangélista. ,Vagyonodból adj alamizsnát és egy szegénytől se fordítsd el orcádat, mert úgy tőled sem fordul el az Úr orcája". Tóbiás. Még citálhatnék egy egész sereg nyilatkozatot, amelyek a jótékonyság erényét fölötte ajánl­ ják. de elmellőzöm arravaló tekintettel, hogy kedves olvasóim buzdulást fognak merítni maguknak, hogy egy koldust sem engednek el alamizsna nélkül K la u s H u g o lin .

Visszhang a visszhangra az olvasók táborából. (A r e n d i ig a z g a tó k é rte k e z le té n e k ü g y é re nézve).

A ntal terciáríus levele. Első visszhangok a visszhangra. Van­ nak emberek, akiknek finom hártyához hasonló lelkűk van. Mindenre megrezdül, reagál. A Hirnök múlt havi számában megpendített esz­ méhez, megkezdődtek a hozzászólások. Hát persze, hogy Antal test­ vérünk érkezett be legelsőnek. Jó lelke rögtön visszhangot adott. Közreadjuk levelét, hogy megkezdődjék a sorakozás. 1. Főtisztelendő Uram ! Végtelen sok a dolgom, hivatalos és társa­ dalmi mozgalmaink rám várakozó intézése annyira lefoglalják időmet és lelkemet egyaránt, hogy a legnagyobb jóakarattal sem tudok a Hirnök februári számában fölvetett nagy gondolatokkal érdemlegesen foglalkozni. Röviden a következőket szeretném a lelkekbe ékelni. 1. Bármennyire keresem, sem az elért sikereknél, sem a meg­ indult mozgalmakban nem találom kijegecesedve azt a tudatot, hogy a ÍU. rend programmjában fyiszünk s attól társadalmi munkát várunk. A lelkesedés, s a munka, amit itt-ott teszünk, nincs arányban a III. rendhez fűzött jogos reményekkel. Mozogjunk . . . mozogjunk mind mind — falun, városon — vezérek s közkatonák egyaránt. 2. Hogy medertelen ne legyen kilépésünk, ismét hangsúlyozom a III. rendi kotechizmus elkészítését a közölt schema szerint. Higyje el kérem, ha megkÖnnyítjük a témák megválasztását, többen kapnak kedvet a vezetéshez. S itt legyen szabad kiemelnem azon óhajomat, hogy a kongresszusra vázlatban legyen meg a katechizmus. Hogy általában teljesen s részleteiben is vitatkozás tárgyát képezze. Sok jó eszme vetődhetnék itt is felszínre. 3 Ajánlom, hogy a tudós, széleslátókörü világi férfiak és nők bevonásával is foglalkozzék az előkészítő bizottság. Nálunk nélkül,

140 rólunk, — a mi ügyünkről, — nem lehet eredményesen tanácskozni. Még a nem III. rendüeket is be kellene vonni. Hallani, tanulni fog­ nak s megkezdődik az érdeklődés. Én is ez úton jutottam az akolba. Amúgy is olyan erőquantum összegyiijtésén kell fáradoznunk, hogy vele á piacon is megjelenhessünk. A piacon, távol tőlünk, egy szellemileg, erkölcsileg szegény világ tengődik. Ezeket boldogsághoz kell juttassuk. És itt fogunk találkozni ellenségeinkkel, itt harcot ke­ resünk, de nem baj. Ez kell ! ! . . . Ma senkisem támad, mert a tem­ plomtól még nem mentünk távol. Ha majd szociális programmunkaf megkezdjük, találkozni fogunk ellenségeinkkel. Ma még ritkán, alig egy évben 2—3. említik a III. rendet, majd jobban fognak támadni, mint ama kongregációkat. S mi örvendeni fogunk, mert azt jelenti, hogy a III. rend megkezdette nagy munkáját. Tartsunk számot ezekhez. Talpra tehát m indenki! Gondolkozzunk mind, vigyünk gondola­ tot a kongresszusra. De azt megelőzőleg irják meg a Hirnöknek, vagy az előkészítő bizottságnak, mily szelek fujdogálnak a perifériákon, s mi forr a központokban. M unkára!! írja meg kiki miben látja a III. rend sikerét, hogy kell azt elérni . . . ? Antal terciárius. 2. Igen tiszte lt fő u ra m ! Engedje meg örömemet kifejeznem a fö l­ vetett eszme fölött. Én tudom mérlegelni azt a törekvést, mert ismerem a célt, a melyért történik, — s előrelátom az eredményt is ha a III. rend kongresszusa megszületik. A kongresszus sikeréhez a következőket hozom javaslatba : Egy jól, okosan megszerkeszett körlevélben külön felszólítandó a világi lelkészkedő papság. A körlevél rövidesen ismertetné a III. rend célját, az elért és jó vezetés mellett kilátásban levő eredményt társa­ dalmi és hiterkölcsi téren . . . A körlevélben javaslatba kell hozni, hogy a plébános urak az inteligensebb hívőket is a kongresszusban való résztvételre buzdítsák. Képzett III. rendi tagokra föltétlen szüksé­ günk van. Ha ilyen és hasonló gondolatok hivnak a kongresszusra, biztos tudomásom van, hogy sikerülni fog. Hiszen mindenki szeretné a lelkipásztori gondot valakivel megosztani; mindenki szeretne egy eleven, élő társaságot hitközségében. Én pl. a III. renddel célt értem. Hiába volt ezelőtt a szentségimádás, nem volt imádó — áldozni — nem nagyon jöttek. Eredmény nélkül bátorítottam. Most egészen más élet van. 20 terciárius csodákat tud m ű v e ln i— Jó vezetés m e lle tt!! A rájok fordított idő sokszorosan kifizeti magát. Az idő kijelölése is lényeges dolog k. F ő ú r i . . . Azt hiszem a kongresszus alkalmat nyújt a világiaknak javaslatok előadására. Mód­ ját ejti úgyebár Szerkesztő Ú r ? ' Tessenek hozzászólni testvérek! C a r ita s .

3. Indítványok, (A 111. r. igazgatók értekezletének figyelm ébe). Igen jól tudom, hogy a harmadik rendi naggyűlés sikere nagyon, de nagyon sokban függ az ezt előkészítő rendi igazgatók értekezletétől. ’ !gen, ig e n !!

(S z e rk e s z tő .)

141 Ezért azon lennünk, hogy ezen igazgatói értekezlet a lehető leöeredmenyesebbb legyen. S hogy tényleg sikeres legyen, szerény vélemenyem szerint a következőkre kell nagy gondot fordítanunk. I. Nagyon vigyázzunk, hogy túlsókat ne indítványozzunk esne határozzunk. Csak a lehető legszükségesebbeket tartsuk most szem előtt, ezekről tárgyaljunk, s ezekre vonatkozólag határozzunk. * harmadik rendi nagygyűlés legyen mindenekelőtt bemutatkozas. Mutatkozzék be a harmadik rend az egész ország előtt, mint a tevékeny katolicizmus fönséges eszméjét egészében megvalósító szervezet, amely az elkorcsosúlt, hivány, léha, világias szellemet át­ alakítja, teljesen megváltoztatja! (L. bővebben a hírnök februári számának 88 —89. oldalát). III. Sürgős teendőink közül a legelsők között van a harmadik rendi Katekizmus kiadása, amint Antal terciárius is előadja. Erre vonatkozólag ezt bátorkodom megjegyezni; Törekedjünk inkább arra, hogy mindent átölelő, tökéletes mű legyen, minthogy hamarosan elké­ szüljön. (Felhivom flgyeimüket a búcsúkra vonatkozólag. Igen szük­ ségesnek tartom, hogy erről is kimerítően foglalkozzék a Katekizmus). IV. Meg kell állapítani a szervezkedés módozatait. Válasszanak egy országos Ijarmadik rendi igazgatót, aki — lehetőleg — Kolozsvá­ rott tartózkodjék. Ez az igazgató tartsa fönn az összes harmadik rendi igazgatóval az összeköttetést, amely olyaténképen lesz lehetséges, hogy a t)elyi igazgatók, (kivétel nélkül mind) a nagygyűlés után bejelentik ^9y leforgása alatt az illető f)elyi harmadik rend Összes tagjai­ nak számát (hány jelölt és hány beesküdött van), tfitbuzgalmi és tár­ sadalmi életét és tevékenységét, s minden más Hyfajta dolgot. Minden egyes beöltözést, beesküvést és halálesetet, amelyek az évfolyamán előfordulnak, szintén bejelentenek (lehetőleg azonnal) az országos igazgatónak, aki a fjarmadik rend főtörzskönyvébe mindazt pontosan bevezeti. Az országos igazgató a nagygyűlés után leközli a Hirnökben ha lehetséges, egyszerre; ha ellenben hosszasabban kivánja, akkor több cikkben, a harmadik rend teljes kimutatását. Megemlíti a helyi igazgató nevét, a tagok számát, s esetleges tevékenységét és azt, (amit a f)elyi igazgatók szintén bevesznek a kimutatásba!) l?ogy az egyes helyekre f}ány H írnök já r f ! V. Különös figyelmet érdemelnek az úgynevezett magányosan álló harm adik rendiek, akik oly h e l y e n l a k n a k , ahol nincs szent ferencrendi szerzetes ház, avagy terciárius igazgató, s a harmadik rendi gyűlésen vagy egyáltalában nem, vagy csak ritkán vehetnek részt. Ezek fölvételénél legyünk nagyon óvatosak, tanítsuk meg őket minden szükségesre és buzdítsuk őket, hogy, ha csak tehetik, jöjjenek el a gyűlésre és legalább minden félévben egyszer Írjanak a rendi helyi igazgatónak. Nyomjunk a markukba egy harmadikrendi katekizmust és iparkodjunk azon lenni (akár felvételnél, akár beesküvésnél), hogy meg­ hozassák a Hirnököt. VI. Utoljára említem meg a Hírnök ügyét. Nem azért teszem

142 ezt, mivel talán a legkevésbbé lenne fontos a Hírnök ügye, hanem ellenkezőleg ép azért, mert jóformán a legfontosabbnak tartom és így hosszasabban kívánok róla szólni. Nem kell fejtegetnem a sajtó fontosságát ; sem arról nem kell beszélnem, hogy országos tjarmadik rendi közlöny, nevezetesen a H írnök nélkül sof}asem válik igazi országos szervezetié a tfarmadik rend, nem lesz benne oly erő ; csonka, működésében tökéletlen lesz, nem tud közösen működni a hitetlenség ellen, nem lesz képes rettent­ hetetlen és legyőzhetetlen hadsereget képviselő rendezett tábor erejé­ vel küzdeni az Egyház ellenségeivel, nem tudja tagjait oly hathatósan buzdítani, bátorítani, serkenteni, föltüzelni az együttes munkára. Ezek mind ismert dolgok; azért nem kell erről szólanom. Ez okból most csak a Hirnök föllenditésének és terjesztésének módozatairól fogok egy-két dolgot előterjeszteni. 1. Támogassuk a H írn ö kö t szellemileg! a) Aki csak érzi, hogy az Isten megadta neki azt a tehetséget, hogy helyes formában le tudja irni gondolatait, tapasztalait, fogjon tollat és Írja meg a H írn ö kn e k! írjo n : szerzetes, pap, kíspap, ta n u lt ember, s mindaz, akinek szíve-lelke sugall valam it és szeretné azt terciárius tesvéreivei is k ö z ö ln i!! Ne aludjék senki sem ; ne tóljuk a munkát másra, hanem ragadjuk meg azt a tollat és Írj unk! b) Minden nevezetes harmadik rendi mozgalmat Írjunk meg az országos igazgatónak, hogy azt a Hirnök „Rendi élet" rovatában leközölhesse! 2. Támogassuk a H írn ö kö t anyagilag! a.) A helyi igazgatók beszéljenek a Hírnök olvasásának fontos­ ságáról és arról, hogy mennyit pótol a Hírnök és hogy mennyi sok jót és nemeset tanúinak belőle. De a tagok is iparkodjanak nemcsak terciárius testvéreik között, hanem más jámbor keresztény katolikusok között is terjeszteni a Hírnököt. Nagyon szépen fog ez sikerülni, csak egy kis ügyesség és bátorság kell hozzá. b.) T artsunk a H írnök javára országos harm adik rendi sajtó­ vasárnapot november 19.-én, a keresztény irgalmasság és adakozás nagy szentjének magyarországi Szent Erzsébetnek ünnepén (vasárnapra esik.) ! ! ! Különben a dátum nem számít, hanem az a fontos, hogy meglegyen és pedig minden évben! S továbbá, amint eddig is, azonképen ezután is adakozzunk folyton-folyvást a Hirnök nyomdájára. Bárcsak szavakba önthetném gondolataimat és úgy tudnék buzdítani mindenkit, ahogyan szeretném, midőn arról van szó, hogy mi magunk is járassuk, olvassuk és támogassuk a Hírnököt és másokat is erre serkentsünk . . . Majd különben megteszik helyettem ezt a nagygyűlés szónokai!! « « «

143 Ezeket ajánlva becses figyelmükbe kérve kérem az értekezlet Összes tagját, hogy, ha majd a nagygyűlési beszédek tárgyainak meg­ választásáról leszen szó, méltóztassanak ezen általam megemlített dolgokat is figyelembe venni. Egy munkatárs. 4. Főtisztelendő házfőnök és szerkesztő Ú r !! A „Hirnök" februári számában a 111. r. kongresszus Összehívását tervezi. Ó, de j ó ! . . . Tudtom szerint ezelőtt pár évvel Budapesten tartottak egyet. Nem tudom hányan vettek részt, de azt hiszem nem sokan lehettek. Messze volt. Szerény véleményem az, hogy minden vidéki központban tart­ sanak ez év augusztus elsejéig kongresszust. Természetesen a világi klérus és az erre megérett világi elem bevonásával. És és a világi növendékpapokat sem feledve ki. Társadalnr.i előadásra oly szívesen megadják az engedélyt. Biztosan a harmadik rend kongresszusára is elmehetünk. Főszerkesztő Ú r! Nem gondolja célszerűnek, hogy a méltóságos püspöki kar írásban fölkéressék a szemináriumok képvise­ lőinek kiküldésére?! Ebből is, mint minden egyébből kevés jut be a szemináriumokba, s amikor a munkatérre lépünk, tapogatózunk. Én ismerem sz. Ferenc harmadik rendjét, s erős az elhatározásom, hogy mint pap kultiválni fogom. Igaz tisztelője: P. 5. Végezetül: m it m ond mindezekre a szerkesztő? Hát csak azt, hogy a levelek beküldői sok jó gondolatot hordtak Össze egy csomóba. M indenik érdemes arra» hogy komolyan fog­ lalkozzunk velük. Megértés szempontjából hangsúlyozom, hogy a rendi igazgatóknak fö lté tle n ü l értekezletet kell tartania, mely elő' készítés lenne arra, hogy az évi kath. nagygyűlésen nyilvánosan kiléphessünk a világ elé. M ik o r? Hol legyen ez? Módjában áll m indenkinek véleményt nyilvánítani. Van még időnk, s hányjukvessük meg a dolgot. Legvégül pedig a fülébe kiáltom mindeneknek, akiket illet, hogy: É rdeklődjünk ezen kérdés irá n t! Rendi szellemünk, szent Ferenc nagy, erős, szociális lelkének érvényesülése a harmadik Rend által tö rté n ik meg a XX. században is. És a fülébe harsogom min^ deneknek, hogy: Rendünk az idők folyamán mindig csak olyan erős tu d o tt lenni, amilyen erős gyökereket vert a világ talajába a te rciá riu s intézmény által. Az első Rend tartalmasságának fok­ m érője a terciárius életbe á tv itt és o tt lüktető szerafikus szellem. É rdeklődjünk! É rd e k lő d jü n k !!

Rendi élet. P a k s . Néífy éve hogy n á lu n k m ega laku lt a h a rm a d ik rend, s a taj{ok száma m áris m e g h a la d ja a százat. Az u to lsó felvétel m o st fe b r. 2-án vo lt, a m id ő n kettő beöltö z­ te te tt, s h á rm a n fo g a d a lm a t tettek. Rendi te s tv é re in k igen gyakran áldoznak, sokan

közülök m inden nap részt vesznek az a n ­ gyali vendégségben. B eteglátogatóink meg­ látogatják s n yilvá n ta rtjá k a helység összes be te gje it s gondoskodnak róla, hogy szent­ ségen n é lk ü l senki meg ne haljon. F r. Em ericus.

144 K o lo rs v á ri te rc iá riu s o k . A i e lm ú lt év e le jé n m c íífe le ló lc g s í. F e­ re n c a t\’ánk srányeK'cinek. le lk i é le tü n k ápom e lle tt m é^ a it is ki ű z tü k c é lu l m a ­ gunk ele. h o fy re n d i te m p lo m u n k szám ára ep> b e th le h c m i ászolt fo g u n k beszerezni. liz S ike rü lt is. De anyagi m u n k á lk o d á s u n k nem m e rü lt ki itt te l esen, még négy d a ­ rab m űvészi e ik é s z 'té s ü szobrot sze re ztü n k he a te m p lo m díszíté sé re ; a rend ház le l­ tárába ta rto z ó és h a szn á lh a ta tla n n á v á lt kelvheket, a m p o ln a k^t m e ^a ra n y o z ta ttu k és c g \ m űvészi k iv ite lű fü s tö lő t a hozzá való Sa;ocskaval együtt m e g e zü stö zte ttü k. A A novem ber hóban m e g a la k u lt S z--E rzsébet-Szövetség rövid há ro m hónap a la tt több m in t 800 ko ro n a é rté k ű m is e ru h á k a t és fehérnen>űt b o c s á jto tt a te m p lo m i szolg á­ iét rend elke zésé re , s e m e lle tt az egyes ünnepek a ík ilm á v a l g o n d o sko d o tt az o ltá ­ ro k ^elekiTéséról is. De nem ebben m e rü lt ki m inden m ű köd ésün k. Ig ye ke ztü n k a kath. hivóki>ek az a n n yira n é lk ü lö z ö tt egész­ séges s z e lle m i tá p lá lé k o t is n yu ;ta n i. Ezt szolgálta e g yré szrő l a kön^'X'tár, a m ely több m m t 300 k ö te tre m enő kö n y\’e iv c l i*z annyira e lte rje d t ponyva iro d a lm a t ó h a itja kiszo ríta n i. Ugyancsak e c é lra s zo lg á lta k a nagy közönség részére is re n d e z n i szo ko tt ün ne peiyek a m e lj'e ke n a rró l igy'ekeziünk m eggyőzni h a llg a tó sá g u n ka t egy-egy a lk a l­ m i beszed, szavalat, v a ^ zeneszám m e l­ le tt. hog> szórakozni és id ő t jó l e ltö lte n i nem csak a korxon , színházban és kávéház­ ban le h e t, hanem a ke re szté n y s z e lle m m e l te líte tt Qnnepé^^'eken is. A hideg id ő já rá s a la tt a re n d i e lő llárosag támogat>'a néhány tanácsos buzgósá|;ával és a R endi te m p lo m sz. A n ta l perselyének h o zzá já ru lá sá va l, á lla n d ó a n istápolta a szegényeket. A k ik n e k szám a az év végére 34-et é rte c l. Ezen segélyek a legs z u k ^ g e s e b b é le lm i c ik k e k b ő l és té le n kútönősen fá b ó l á llo tta k . P é nzt csak a le g r it­ kább esetben és csak úgy a d tu n k, hogy azt a ke rt c é lra a z e ló l)á ró s á g k ik ü ld ö tte fo rd íto tta . A re n d i község az e lm ú lt é- fo lya m a n 23 taggal szap orod o tt a b e ö ltö zö tte k szám ával. A le lk i é le t á lta b n o s s á g b a n e m e lke d ő irá n y ­ zatot m u ta t, de m éfi m in d ig sok kívá n n i

va ló t hagy maga u tá n . U gyanis a re n d i te s t­ vé re ke t két n a g y c s o p o rtra o s z th a tju k . Egyik c s o p o rto t a lk o t ák azok, a kik ta lá n nem le ik ' szük<:égbő , hanem vagy a tá rs u la to k ir á n ti s z e re te th ó l. vagy szokásból v é te t­ te k v o lt fö l m agukat ré g e b b i időben a rend kö te lé ké b e , s ezek a szabályokban e lő irt im a elvégzésével, s a re n d i ü lé se n való m e g je le n é s s e l eleget vé ln e k te n n i k ö te le s ­ sé g ü n knek. N em látván be, hogy a re n d i szabályzat cs6k irá n y e lv e k e t ad, a m e lye k k itö lté s e és fe lé p íté se az egyén le lk i m u n ­ ká lko d á sá t te l'e s e n ii^énybe veszi. A m á sik rész az, a m e ly h iva tá ssze rü le g le tt a rend tagiává, fe lfo g ta annak h á rm a s irá n y ű je le n ­ tőségét, s a szabályokban le fe k te te tt irá n y ­ elveke t ig ye kszik m in d e n irá n y ű te vé ke n y­ ségében é rv é n y re ju tta tn i. Ez u tó b b i irá n y z a tn a k , am ely tu la jd o n k é p ­ pen a mag át képezi a re n d i községnek, h iv a ­ tása m e g re fo rm á ln i a re n d i község é le té t, hogy az te l esen m e g fe le lje n a nagy R enda la p jtó s z e lle m é n e k . E rre tám aszkodva h a jth a tia végre csak a re n d i tanács a re n d tel>es és tö k é le te s re o rg a n iz á c io já t. am ely m ég n in c s befejezve, m in t azt a tanács á lta l v é g re h a jto tt le g s z ig o rú b b in té zke d é se k szükségessége is ig a zo lja . É pen az e lm o n ­ d o tta k u tá n szüksége snek v é ln é m , hogy ez év fo lya m á n az e lé re n d ő c é lo k közé le g e ls ő n e k épen a re n d i község re o rg a n i­ z á c ió já n a k te lje s és gyökeres vé g re h a jtá sa vétessék fe l. De nem fe le d k e z h e tü n k meg ó te m p lo m , m in t Iste n háza d ís z íté s é rő l sem , s ezen c é lt a m á r m ű k ö d ő S zent* E rzsé b e t-S zö ve tsé g m u n k á lk o d á s á n a k b e n ­ sőségesebbé té te le m e lle tt fo g ju k m in d e n n a f^ o b b m e g e rő lte té s n é lk ü l e lé rn i A k o r k ív á n a lm a in a k fo g u n k m e ^ e le ln í, ha s z o c iá lis m ű k ö d é s ü n k e t továbbra is a m e g ke zd e tt alapon a tá rs a d a lm i n y o m o r e n y liíté s é re fo g ju k fo rd íta n i. E té re n van m ű k ö d é s ű n k n e k legnagyobb és legháiásabb, de e g y ú tta l legnagyobb t i^ in t a t o t és k ö r ü l­ te k in té s t ig é n ylő te re . E g yré szt m e rt az anyagi n y o m o r re n d s z e rin t e g y ü tt já r a le lk iv e l és m c g 'o rd it\\-\. A h e lye sen a lk a l­ m a zo tt o rv o s lá s s a l m in d k é t baj egyszerre o rv o s o lh a tó Ha m in d e ze n d o lg o k a t szem e lö tt ta rtv a in d u lu n k harcba, ügy g yő ze l­ m ü n k biztos. A d ja Is te n ! P íu s te s tv é r.

Búcsú» napok m te rc iá riu s o li ré szére m á rc iu s h ó n a p b a n . (T e lfe s b ú csu k n y e rh e tő k )

6 9 19 25

S ze nt K oleta szűz II. rend ünnepén. B o lo n ya i sz. K a ta lin szűz II. r. ünnepén. S zent József, Jézus nevelőatyja ünnepén G y ü m ö lc s o ltó B oldogasszony ünnepén.

le ^ J c ö ^ ze s . T e T ^ búcsú n y e rh e tő im

t. Rendi C|r4ié*

2. Minden hönApb«n

ecysMT. v«U fnelytk %ubéáor% v é la u to tt n a­ pon, hé é »táci0lmédft«|K0t tW égtkk. y A h étU M des rá u é fú s é r e h m ^ ^ k o u ^ á é rt. 4 . A hftlál

áré\án