AMANDA QUICK. Kristályok kertje

AMANDA QUICK

Kristályok kertje

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Amanda Quick: Crystal Gardens G.P. Putnam’s Sons, a member of Penguin Group (USA) Inc. Copyright © 2012 by Jayne Ann Krentz Jacket design by Richard Hasselberger Front jacket illustration © 2012 Judy York Photograph of the author © Marc Von Borstel

Fordította Kelly Ágnes

Hungarian translation © by Kelly Ágnes, 2013 Hungarian edition © by Maecenas Könyvkiadó, 2013 honlap: www.maecenaskiado.hu

Férjemnek, Franknek, teljes szívemből

1. A betört zár tompa puffanása mennydörgésként visszhangzott a ház mély csöndjében. Evangeline Ames azonnal felismerte a zaj forrását. Rajta kívül valaki más is van a házban. Ösztönei azt súgták, hogy maradjon mozdulatlan a feje búbjáig magára húzott takaró alatt. Persze lehet, hogy téved. A ház öreg, a padló és a mennyezet gyakran megreccsent és nyöszörgött éjszakánként. De hiába is futottak át az agyán a hétköznapi magyarázatok, tisztában volt az igazsággal. Hajnali két órakor egy betolakodó hatolt be az otthonába, és aligha az ezüstért jött, abból ugyanis nincs itt elég egy tolvajnak. Az idegei egész délután pattanásig feszültek, érzékei látszólag ok nélkül vibráltak és fel-fellobbantak. Korábban ahogy a városban sétált, egyre azon kapta magát, hogy a válla fölött folyton hátratekinget. A keskeny ösvényt szegélyező sűrű erdő legkisebb zörrenésére is összerezzent. Miközben Little Dixby zsúfolt főutcáján vásárolgatott, felborzolódtak a hajpihék a tarkóján. Úgy érezte, mintha valaki titkon figyelné. Emlékeztette magát, hogy még nem heverte ki a két héttel korábbi rémisztő támadást, ami majdnem az életébe került. Nem csoda hát, hogy az idegei olyan gyengék. Ráadásul az írás sem ment jól, a határidő meg közeledett. Nem teheti meg, hogy ne tartsa be. Minden oka megvan rá, hogy ideges és zaklatott legyen. De most már nem kérdés, mi az igazság. Belső ösztöne órák óta próbálta figyelmeztetni, ezért nem tudott ma éjjel aludni. Az éjszakai hideg levegő beáramlott a konyhán át a hallba. Súlyos lépések hallatszottak. A betolakodó meg sem próbálta leplezni a közeledését. Nagyon biztos volt a zsákmányában. Fel kell kelnie.

KRISTÁLYOK KERTJE

6

Lejjebb tolta a takarót, csöndben felült, és könnyedén kicsusszant az ágyból. A padló jéghideg volt a talpa alatt. Belebújt kissé otromba, bőrtalpú papucsába, és lekapta a köntösét a fogasról. A két héttel korábbi támadás elővigyázatossá tette. Minden lehetséges menekülési útvonalat számba vett, amikor kibérelte a házat. Itt a hálószobában a derékmagasságban nyíló ablak a legjobb esélye, amely a kis léckapuval zárt előkertre néz. A kaputól keskeny ösvény vezetett a Kristálykert névre keresztelt, ősi vidéki kastélyhoz a sötét erdőn át. Kint az előszobában megreccsent a padló egy csizmába bújtatott láb súlya alatt. A betolakodó egyenesen a háló felé tartott. Ez végképp eldöntötte a kérdést: nem az ezüstért jött. Őt akarja. Semmi értelme, hogy zajtalanul próbáljon mozogni. Kitárta az egyik keskeny ablakszárnyat, nem foglalkozva a zsanér nyikorgásával, és átmászott a nyíláson. Ha van egy kis szerencséje, a betolakodó nem fér majd át rajta. – Mégis mit gondolsz, hová menekülnél, te ostoba nőszemély? – harsogott a durva férfihang az ajtóból. Kiejtése London keményebb negyedéről árulkodott. – Senki sem szökhet el Pengés Hobson kése elől! Nem volt idő azon töprengeni, vajon hogyan került egy londoni utcai bűnöző Little Dixbybe, vagy hogy miért eredt a nyomába. Ezeken ráér később is rágódni, gondolta, ha túléli az éjszakát. Leugrott a földre, és botladozva átküzdötte magát a kis kertet elborító óriáspáfrány-dzsungelen. Egyik-másik páfránylevél nagyobb volt, mint ő maga. Ha arra gondol, hogy pihenni és a közelmúlt eseményeit kiheverni jött vidékre! – A pokolba! Azonnal gyere vissza! – ordibált Hobson a hálószoba ablakából. – Megnehezíted a dolgokat? Nekem se lesz sietős, ha elkaplak, meglásd! Lassan fogsz elpatkolni, ezt megígérhetem! Átkozott kis szajha. A durva káromkodásözön elárulta, hogy Hobsonnak nem sikerült átpréselnie magát az ablakon. Halvány reménysugár csillant fel a nő számára, hogy nem hallotta a lépéseket a háta mögött. Hobson kénytelen lesz a ház két ajtaja közül valamelyiket használni, ami őt

7

AMANDA QUICK

egy kis lélegzetvételhez juttatja. Talán nyer annyi időt, hogy elérjen az egyetlen lehetséges menedékig. Az ösvényt szegélyező erdőn át képtelenség volt menekülni. Majdnem telihold volt, de a nyári levelek kusza lombtakarója foltokban sem engedte beszűrődni az ezüstös holdsugarat. Még ha lenne nála lámpás, akkor sem tudná a sűrű növényzeten átverekedni magát. Tudta jól, milyen áthatolhatatlan a növényzet a régi apátság környékén, mert már megpróbálta nappal felderíteni. Az ősi romok körül a fák és az aljnövényzet a helyiek szerint természetellenes módon burjánzott. Rátalált a kavicsos kerti útra, és átviharzott rajta, köntöse szegélye vadul csapkodott körülötte. Megállt annyi időre, hogy kinyissa a kaput, aztán már ki is penderült a holdvilágos ösvényre, az életét mentve. Tudta, hogy Hobson észre fogja venni, amint kilép az ajtón. Súlyos léptek dübörögtek mögötte. – Megvagy, te ostoba liba! Nemsokára megismerkedhetsz a pengémmel! Evangeline megkockáztatott egy gyors pillantást a válla fölött, és látta, ahogy a sötét alak egyre közeledik. Sikítani szeretett volna, de tudta, hogy csak az energiáját vesztegetné. Még gyorsabban rohant, a szíve vadul kalapált. Az ősi kőfal, amely a Kristálykert parkját körbefogta, bevehetetlen erődnek tűnt a holdfényben. Korábbi felfedező körútjáról tudta, hogy a súlyos vaskaput zárva tartják. Nem volt értelme a hosszú fal mentén megpróbálni eljutni a kastélyépület bejáratáig, biztos, hogy kifutna az időből. Hobson egyre közelebb ért hozzá, már a sarkában lihegett. Szinte hallotta a férfi szapora lélegzését, de az is lehet, hogy csak a saját zihálása téveszti meg. Odaért a régi apátság hátsó falához, és a túlburjánzott lombsátor felé száguldott, amely a kőfalban tátongó szabálytalan nyílást rejtette. Pár napja fedezte fel, és úgy döntött, hogy diszkréten körbenéz, mielőtt beköltözik az új tulajdonos. Nem tudta megállni. Kíváncsisága bizonyos tekintetben különleges képességéhez kapcsolódott, és a Kristálykert titokzatossága kezdettől fogva elbűvölte. Ez volt az oka, hogy épp a Páfrány-lakra esett a választása, nem pedig valamelyik másik kiadó ingatlanra Little Dixby körül.

KRISTÁLYOK KERTJE

8

Persze a döntésében az is közrejátszott, hogy a villa bérleti díja lényegesen olcsóbb volt, mint más házaké a környéken. Hamar kiderült, miért adták olyan olcsón: a helyiek féltek az apátságtól és az azt körülvevő erdőtől. Hirtelen lefékezett a növényzet előtt, amely a nyílást fedte, és széthúzta a függönyként leomló lombozatot. A szabálytalan formájú, egyenetlen nyílás a kőfalban úgy a földtől félméternyire kezdődött, és elég széles volt ahhoz, hogy egy ember átnyomakodjon rajta, még egy olyan termetű férfi is, mint Hobson. De még ha követi is őt a kertbe, neki akkor is van ott némi esélye. Még egyszer utoljára visszanézett. Hobson még nem fordult be a sarkon, de bármelyik pillanatban feltűnhet. Hallotta döngő lépéseit és szaggatott légzését, csak éppen látni még nem látta. Még volt pár másodperc előnye. Átlendült az egyik, majd a másik lábával a töredezett szélű kövön, és már bent is volt a Kristálykert területén. Elállt a lélegzete az őt körülvevő kísérteties látványtól. Eleget látott a különös kertből nappal, hogy tudja, valami furcsa energia uralkodik a falon belül, és a növényzet sem mindennapi. De éjjel a paranormális vonásokat és jelenségeket végképp nem lehetett nem észrevenni. A hatalmas telken a növényzet titokzatos foszforeszkálással fénylett. A park kellős közepén, ahol úgy hírlett, az ókori római fürdő romjai hevertek, az okkult fény olyan sötét és vészjósló volt, mint egy erős vihar a tengeren. A Little Dixby-i könyvesbolt tulajdonosától, Miss Wittontól vett útikönyvből tudta, hogy a Kristálykert két részből áll. A külső részt, ahol most álldogált, a térképek szerint Napkertnek hívták. Egy tekervényes labirintus falát övezte, ami a kert belső részét, az úgynevezett Éjkertet vette körül. Az alatt a közel két hét alatt, amióta a Páfrány-lakban lakott, nem merészkedett sokkal messzebbre a kertben, mint ahol ma este állt. De ösztöne megsúgta, hogy a falakon belüli különös atmoszféra nyújtja számára a legjobb esélyt, hogy megmeneküljön Pengés Hobson késétől. Szitkozódás hallatszott, ahogy Hobson megragadta a növényzetet, és ráncigálni kezdte.

9

AMANDA QUICK

– Egyetlen kis szajha sem csinálhat bolondot Pengés Hobsonból! Majd én móresre tanítalak, meglásd! A nő körülnézett, emlékezetébe idézve a kert beosztását. A labirintus lenne a legkézenfekvőbb búvóhely. Különleges képessége minden bizonnyal segítene, hogy ne vesszen el benne. De egy korábbi felfedezőútja alkalmával azt tapasztalta, hogy a labirintus bejáratát zárt kapu védte. A kerti pavilon felé vette az irányt. A kecses, kupola alakú tető és az oszlopok halványkék fényben úsztak, amit mintha saját kő építőanyaguk bocsátott volna ki magából. Evangeline sietett, de nem futott. Azt akarta, hogy Hobson lássa őt. A férfi ekkor végre átküzdötte magát a falon levő nyíláson, folyamatos morgás és káromkodás kíséretében. A nő egy pillanatra megállt és visszanézett, azon tűnődve, vajon mennyit érzékel Hobson a paranormális fényből. Döbbent csönd támadt, amíg üldözője felmérte, hova került. – Mi a fészkes fene ez? – hördült fel. Megdörgölte a szemét. Aztán észrevette a nőt, és azon nyomban megfeledkezett az őt körülvevő, furcsán fénylő környezetről. Előrántott egy kést a csípőjénél található bőrtokból, és a nő felé vetette magát. – Azt hitted, megmenekülhetsz előlem? – mordult rá. A nő visszafordult a pavilon felé. Igazából a kis épület előtti, sötéten csillogó apró tó volt a kiszemelt cél. Némi szerencsével Hobson nem veszi észre, amíg túl késő nem lesz. Érzékei azt súgták, hogy ha a férfi beleesik a fénylő, sötét tóba, gyorsan megfeledkezik majd remélt zsákmányáról. Volt valami rémálomszerű abban a vízben. Annyira azzal a tervével volt elfoglalva, hogy Hobsont a tóhoz csalja, hogy észre sem vette a hosszú fekete kabátos férfit, amíg az a sötétből elő nem sétált a holdfénybe. Megállt közvetlenül a nő előtt, elzárva az útját. – A látogatók errefelé ilyen szokatlan időpontban teszik tiszteletüket? – kérdezte. Hangja éppolyan vészjósló volt, mint a tó sötéten kavargó felszíne, és pont olyan vérfagyasztóan hatott. A nő összes érzékét felkavarta. A különös, hold és energia gyújtotta fényben nehéz volt kivenni a férfi vonásait, de erre nem is volt szükség. Evangeline

KRISTÁLYOK KERTJE

10

azonnal megismerte. Bárhol felismerné, gondolta magában. Lucas Sebastian, a Kristálykert rejtélyes új tulajdonosa. Botladozva megállt, csapdába esve Lucas és Pengés Hobson között. – Mr. Sebastian – zihálta. Ki volt fulladva, és a szíve a torkában dobogott. Igyekezett mihamarabb eloszlatni a félreértést, attól tartva, hogy a férfi nem ismerte fel a sötétben, így, hogy köntösben és papucsban van, vállára omló hajjal. Végül is csak egyetlenegyszer találkoztak. – Elnézést, hogy így betörtem. Evangeline Ames vagyok, a Páfrány-lak bérlője. – Tudom, ki ön, Miss Ames. – Ami azt illeti, felajánlotta, hogy keressem önt, ha problémám adódik. Nos, adódott. – Ezt magam is észrevettem – válaszolta Lucas. Hobson hirtelen megtorpant. Tett egy fenyegető mozdulatot a késsel. – Menjen az utamból az úr, és nem esik bántódása. Nekem csak ez a kis szajha kell. Lucas leginkább szenvtelen érdeklődésnek nevezhető tekintettel nézett rá. – Ez birtokháborítás. Ami nagyon veszélyes dolog a Kristálykertben. – Mér’, mi van ezzel a hellyel? – nézett körül Hobson kényelmetlen érzéssel. – Nem hallotta a történeteket? – kérdezte Lucas. – Errefelé mindenki tudja, hogy ez kísértetjárta hely. – Pengés Hobson nem fél a kísértetektől! – replikázott a támadó. – Amúgy sem maradok elég ideig, hogy szerencsém legyen hozzájuk. Csak ezt a kis szajhát akarom. – Mit akar Miss Amestől? – érdeklődött Lucas. Evangeline-nek torkára fagyott a szó a férfi tárgyilagos stílusától. Olyan volt, mint akit épp csak távolról érdekel Hobson érvelése. – Semmi köze hozzá – vicsorított Hobson. – De azt megmondhatom, hogy holtan jó kis pénzt megér, és senkinek sem hagyom, hogy az utamba álljon!

11

AMANDA QUICK

– Úgy látom, nem érti a helyzetet – válaszolta Lucas. – A hölgy a bérlőm, így a védelmem alatt áll. Hobson felhorkant. – Szívességet teszek magának, hogy megszabadítom ettől a perszónától. Amennyire hallottam, hazudós kis szajha. – Valaki felbérelte magát, hogy megölje? – kérdezte Lucas. Hobson egyre bizonytalanabbnak tűnt. A dolgok szemmel láthatóan nem úgy alakultak, ahogyan általában szoktak. – Nem vesztegetem tovább magával az időmet! – hepciáskodott Hobson, és Lucas felé vetette magát, kezében a kés támadásra készen. – Maga halott ember! – Még nem egészen – jegyezte meg Lucas. Sötét és rémisztő energia villant a levegőben. Evangeline-nek épp csak annyi ideje volt, hogy érzékelje, Lucas gerjeszti valahogyan, aztán Hobson artikulátlan hangon, esztelen pánikban kiáltott fel. – Ne! Hagyj békén! – üvöltötte. A kés kiesett a kezéből, és Hobson belecsimpaszkodott valamibe, ami csak az ő képzeletében létezett. – Hagyjál! Megfordult, és hanyatt-homlok a kertbe menekült. – Ördög és pokol! – mondta Lucas halkan. – Stone? Egy másik személy lépett elő a homályból. – Igen, uram. – Úgy tűnt, mintha a hang egy hatalmas barlang mélyéről jönne, és csakúgy mint Pengés Hobsoné, az ő akcentusa is a londoni utcákról árulkodott. A finoman világító növényzet furcsa fényében Evangeline konstatálta, hogy Stone-hoz illik a neve. Felépítése olyan volt, mint valami ősi gránittömb, és úgy is nézett ki, mint aki pont olyan érzéketlen az elemekre. A holdvilág megcsillant borotvált fején. A homály és a kísérteties foszforeszkálás miatt nehéz volt megbecsülni a korát, de a húszas évei elején járhatott. – Próbáld meg elkapni, mielőtt a labirintusba téved! – adta ki az utasítást Lucas. – Akármi is történik, oda ne kövesd! – Igen, uram. Stone futásnak eredt, termetéhez képest meglepően kevés zajt csapva. Lucas Evangeline felé fordult.

KRISTÁLYOK KERTJE

12

– Jól érzi magát, Miss Ames? – Igen, azt hiszem. – Még mindig próbálta összezavarodott érzékeit és a heves szívverését megnyugtatni. – Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Éles halálsikoly ütötte meg a fülüket, valahonnan a kert mélyéről. A földöntúli hang hallatán Evangeline-ben megfagyott a vér. Dermedten állt, levegőt sem kapott. Aztán rettentő hirtelen vége szakadt. Evangeline annyira remegett, hogy alig állt a lábán. – Pengés Hobson – suttogta. – Úgy tűnik, Stone nem ért oda időben, hogy útját állja a labirintus előtt – állapította meg Lucas. – Most már... – Evangeline nyelt egyet, majd újrakezdte. – Már halott? – Hobson? Valószínűleg, de ha még nem, hamarosan biztosan az lesz. Sajnálatos. – Sajnálatos? – nyögte ki Evangeline. – Mindössze ennyi mondanivalója van egy ember halálával kapcsolatban? – Szerettem volna kikérdezni. De mivel ennek nem sok esélye van, így helyette mi ketten fogunk beszélgetni. A nő próbálta összeszedni magát. – Mr. Sebastian, nem is tudom, mit mondhatnék. – Semmi bonyolult nem lesz a beszélgetésünkben, Miss Ames. Most bejön velem a házba. Töltök kegyednek egy pohár brandyt, pusztán orvosi célzattal, tekintettel zaklatott idegállapotára, kegyed pedig elmeséli, mit csinál a kertemben ezen a kései órán, és miért akarták meggyilkolni. – Hisz pont ezt próbálom megértetni önnel! Fogalmam sincs, miért támadt rám Hobson. – Akkor együtt kell kiokoskodnunk. A férfi levette a kabátját, és a nő vállára terítette, mielőtt annak ideje lett volna újabb tiltakozásra. Amikor ujjai véletlenül súrolták Evangeline tarkóját, a férfi közelségének izgalma felkorbácsolta az érzékeit. A nehéz gyapjúkabát még meleg volt, érezte a férfias illatot, s ettől érzékei annyira felbolydultak, mint még soha. Stone visszatért.

13

AMANDA QUICK

– Sajnálom, uram. Meglátta a nyitott kaput, és egyenesen befutott. Valószínűleg azt gondolta, hogy a kert kijárata. – Majd később foglalkozom a holttesttel – válaszolta Lucas. – Először Ames kisasszonnyal szeretnék egypár szót váltani, azután visszakísérem a házához. – Igen, uram. Szüksége lesz még valamire? – Egyelőre nem. – Rendben, uram. Stone visszahúzódott a sötétbe. Evangeline figyelte, ahogy eltűnik. Átvillant az agyán, hogy ez az egész talán csak egy bizarr álom. Lehet, hogy hallucinál. Végül is nem elképzelhetetlen, gondolta. Munkaadói és a barátai úgy gondolták, hogy az idegei súlyosan megsínylették a két héttel korábbi támadást. Talán igazuk van. Lucas erős keze rákulcsolódott a karjára. Az érintéstől összerándult, mivel különleges képessége még mindig magas hőfokon égett. Most meglehetősen tisztán látta Lucas auráját. Az erőteljes jeges és tüzes energiahullámoktól elállt a lélegzete. – Nyugodjon meg, Miss Ames – szólalt meg a férfi. – Nem esik bántódása. Az aurájában semmi sem szólt a mellett, hogy hazudna. Biztonságban van, döntötte el a nő, legalábbis egyelőre. Összeszedte magát, és letompította természetfeletti érzékeit. – Erre parancsoljon, Miss Ames. – A férfi vezetésével megkerültek egy nagy bokrot. – Vigyázzon, hova lép. Sok veszély leselkedik a látogatókra ebben a kertben, többek között azok a rózsák sem ártatlanok. Az erő, amit Lucas aurájában megpillantott, arra mutatott, hogy a férfi valószínűleg jóval veszélyesebb, mint bármi ebben a furcsa kertben. Pengés Hobson sikolya már elnémult, de a nő tudta, hogy rémálmaiban a borzalmas kiáltás még sokáig visszhangozni fog.

2. Evangeline feszülten ült a könyvtárterem egyik igen kopott székének szélén, Lucas kabátjának hajtókáját szorosan összehúzta a nyakánál. Nézte, ahogy a férfi két pohár brandyt tölt. A fali gázlámpa egy súlyos mahagóniasztalra, két nagy olvasófotelre és két asztalkára vetette vakító fényét. A bútorok, csakúgy mint a kirojtosodott és elkopott szőnyeg, valamint az ablakot takaró súlyos függöny, már évtizedekkel korábban kimentek a divatból. A polcok dugig voltak bőrkötésű kötetekkel. Különböző tudományos eszközök, többek között egy mikroszkóp és egy teleszkóp hevert szanaszét a szobában. Lucas Sebastian nemcsak a nőnek, de a helyieknek is rejtély volt. Három napja érkezett, hogy a Kristálykertben üssön tanyát, és azonnal pletyka és spekulációk tárgyává vált. Evangeline előző nap találkozott vele először a város egyetlen könyvesboltjában, amely fölött a Chadwick Könyvek névtábla állt. Lucas nem sokkal azután érkezett, hogy ő maga belépett az üzletbe. A férfi bemutatkozott neki és a bolt tulajdonosának, Irene Wittonnak. Irene még újoncnak számított a könyvszakmában: csak pár hónapja vette meg a boltot az előző tulajdonos özvegyétől. De ambiciózus volt, és látszott rajta, hogy őszintén örül, amiért Lucast a vevői között tudhatja. Semmi sem segíti jobban az üzletmenetet, mint ha híre megy, hogy a környék legnagyobb házának tulajdonosa is nála vásárol. Evangeline azonban nem tudta ilyen egyértelműen tisztázni magában a férfival kapcsolatos érzéseit. Amikor Lucas az üzletbe lépett, a nő érzékei egy pillanatra fellángoltak. Ösztönös, intuitív reakció volt részéről. Habár a férfi nem ért hozzá, így is érezte, hogy erős természetfölötti képességgel rendelkezik. Lehetetlen volt nem

15

AMANDA QUICK

észrevenni az árnyalatnyi változást a hely energiaszintjében. A felfedezéstől kirázta a hideg. Izgalom és óvatosság furcsa keveréke kerítette hatalmába. – Úgy tűnik, hogy az ön bérlője vagyok, Mr. Sebastian – kezdte a nő. – Így van, Miss Ames. – A férfi elmosolyodott. – A nagybátyám üzleti ügyeit intéző úriember tájékoztatott, hogy ön kibérelte a Páfrány-lakot erre a hónapra. Nagyon elégedett volt. Úgy tűnik, már két éve nem sikerült bérlőt találnia az ingatlanra. Remélem, élvezi a látogatását Little Dixbyben? A nőnek már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy az ősi apátság területén elkövetett, erősen törvénybe ütköző magánlaksértés alkalmankénti izgalmától eltekintve még sohasem unatkozott jobban életében. Csakhogy ebben a pillanatban rá kellett jönnie, hogy ez többé már nem igaz. Azt viszont mégsem mondhatta, hogy a vidéki élet örömeiről alkotott véleménye száznyolcvan fokos fordulatot vett, amikor a férfi besétált a könyvesbolt ajtaján. – A vidéki életet roppant... pezsdítőnek találom – válaszolta inkább. A férfi sötét szemöldöke kicsit feljebb szaladt. Zöld szemében mintha némi vidámság csillogott volna. – Kiváló. Tudassa majd, ha a villa valamilyen javítási munkálatra szorul. – Köszönöm, de biztos vagyok benne, hogy erre nem lesz szükség. – Sosem lehet tudni – válaszolta Lucas. A férfi kiválasztott pár régi térképet és egy útikönyvet a helyi romokhoz, kifizette a szerzeményeit, majd elbúcsúzott. Evangeline és Irene nézték, ahogy kisétál az üzletből, és eltűnik a Little Dixbyt nyáron elárasztó látogatók forgatagában. A város Londontól háromórányira volt vonattal, és régóta vonzotta a turistákat a környéken található, feltűnően jó állapotban megmaradt ókori római emlékeivel. Irene, a harmincas évei végén járó vénkisasszony eltűnődve fonta össze karját a pulton. Evangeline biztosra vette, hogy nem Irene kinézetén múlt, hogy nem házasodott meg. Vonzó, tanult nő volt,

KRISTÁLYOK KERTJE

16

hibátlan alakkal, sötét hajjal, kék szemmel, és kiváló stílusérzékkel. A derekán hordott divatos ezüst szemüvegtartót finoman metszett lepkék és csodás türkiz kövek díszítették. Irene-ban valószínűleg minden megvolt a férjhez menéshez tizennyolc-tizenkilenc éves korában, gondolta Evangeline. De a külső és az intelligencia nem mindig elég, amikor a házasodásra kerül a sor, mert a házasság mindenekfölött üzleti tranzakció, ezt mindenki tudja. A társadalmi státusz és a pénz sokkal többet számít, mint az igaz szerelem vagy a szerelmesek közti metafizikai kapcsolat, amiket a szentimentális regények írói oly nagyra tartanak a történeteikben. – Szóval ő a Kristálykert új tulajdonosa – szólalt meg Irene. – Nem éppen erre számítottunk. De legalább nem tűnik őrültnek, mint a nagybátyja. Evangeline kérdőn hunyorított. – Hogy érti ezt? – Maga új errefelé – válaszolta Irene –, de minden bizonnyal hallott már pár történetet és legendát a Kristálykertről. – Igen, de arról nem hallottam, hogy az előző tulajdonos őrült lett volna – mondta Evangeline. Habozott. – Illetve be kell vallanom, a cselédlány említett valamit arról, hogy Chester Sebastian hírhedten különc ember volt. Irene kuncogott. – Udvarias megfogalmazás a sültbolondra. Mindazonáltal Chester Sebastian kiváló botanikus volt, és nekem személy szerint rettentően fog hiányozni. – Miért? – Mert nagyon jó vevőm volt. Több ritka, botanikai témájú kötetet és metszetet is sikerült találnom számára. A költség nem számított. De itt Little Dixbyben nem mindenki tekintett ilyen jó szívvel Chester Sebastianre. Nem kisebb tekintély biztosított róla, mint Arabella Higgenthorp, a helyi kertészeti klub igazgatója, hogy Sebastian mindenféle, általa természetellenesnek titulált kertészeti kísérletet végzett a Kristálykertben. Evangeline-nek az apátság területén érzett furcsa energia villant az emlékezetébe.

17

AMANDA QUICK

– Mit gondol, mit értett Mrs. Higgenthorp természetellenesen? – Az emberek azt rebesgetik, hogy Sebastian katasztrofális eredménnyel elegyítette az okkult művészeteket a botanika tudományával. – Ó, az isten szerelmére! Micsoda sületlenség! – Ebben ne legyen olyan biztos! – Irene gúnyolódva, melodramatikusan elkerekített szemmel suttogóra fogta a hangját. – A helyiek meg vannak róla győződve, hogy Chester Sebastian halálát valami sötét természetfeletti erő okozta, amit elszabadított a kertjében. – Nevetséges – válaszolta Evangeline. De ő is érzékelt némi veszélyes erőáramlatot a Kristálykert parkjában. Nem lehet kizárni a lehetőségét, hogy Chester Sebastian az egyik okkult botanikai kísérletének következtében lelte halálát. Irene mosolygott. – Persze, ez az egész sületlenség, de ez a történet jól illik a többi helyi legenda közé. A látogatók imádják az ilyesmit. Evangeline jót mulatott ezen. – És persze hajlanak arra, hogy az izgalmas helyi legendákat tartalmazó útikönyveket és térképeket vegyenek, ugye? – Hát persze! A Kristálykert elveszett kincsének története különösen jó az üzlet szempontjából. – Milyen kincse? – Töméntelen római arany van állítólag elásva valahol az ősi apátság területén. – Irene összeráncolta a homlokát. – De ha engem kérdez, akkor már valószínűleg rég megtalálták, ha létezett egyáltalán. – Semmi kétség. – Evangeline újra kinézett az ablakon, de Lucasnak nyoma sem volt. Irene követte a tekintetét. Már nem mosolygott. – Komolyra fordítva a szót, tényleg azt mondják, hogy van a családban őrültségre való hajlam. – Valóban? – A helyi pletykafészek szerint Chester Sebastian azt állította, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik. – Irene elutasító

KRISTÁLYOK KERTJE

18

mozdulatot tett a kezével. – Vagy önámító, vagy csaló, aki ilyet állít, nem gondolja? – Valóban elgondolkodtatja az embert. – Evangeline óvatosan válogatta meg a szavait. De ő nem hitte, hogy Lucas őrült lenne. Izgalmas, és talán veszélyes, igen, de nem őrült. Ihletet kapva sietett haza a Páfrány-lakba, hogy részletes jegyzeteket készítsen az új könyvének hőséről. A negyedik fejezetnél járt, és John Reynolds épp most fog először feltűnni. Vonásait és modorát eddig nem látta maga előtt, de most már tudta, hogy nézett ki: pont úgy, mint Lucas Sebastian. Sötét haj, zöld szem, kemény arcvonások, és az aurájából árad a nyers erő. Egyszóval olyan valaki, aki felrúgja a társadalom szabályait, ha neki úgy tetszik. A probléma csak az, hogy eddig úgy tervezte: John Reynolds lesz a történetben a gazember. Lucas átnyújtotta a nőnek az egyik pohár brandyt. – Igyon ebből, Miss Ames! Jót tesz az idegeknek. – Köszönöm. – Óvatosan belekortyolt. Egy kicsit égette a torkát, ahogy lenyelte, de jóleső, erőt adó forróság öntötte el. Eszébe jutott Pengés Hobson halálsikolya, és a pohár megremegett a kezében. – Nem kellene hívnunk a rendőrséget? Lucas, kezében a másik brandyvel, a vele szemben álló székhez ment, és leült. – Biztos vagyok benne, hogy a helyi rendőrség meglehetősen diszkrét, de a körülményeket figyelembe véve kétlem, hogy meg lehetne akadályozni a pletykákat egy olyan kis városban, mint Little Dixby. Egyebek mellett a maga jó hírére is gondolnunk kell. A nő érezte, ahogy elönti a forróság, de ezúttal nem a brandytől, hanem a férfi szemében tükröződő, udvariasan kendőzött kifejezéstől. Még szorosabbra húzta magán a férfi kabátját. – Igen, persze – válaszolta alig hallhatóan. – Ha híre megy, hogy itt találták hajnali fél háromkor hálóingben, feltételezni fogják, hogy velem volt intim találkája. – De az a férfi a késsel... – Az a tény, hogy egy késsel hadonászó betolakodó zavart meg minket, csak további szenzációt ad a történethez. Reggelre egész

19

AMANDA QUICK

Little Dixbyt bejárja a hír. Úgy tippelem, huszonnégy órán belül a londoni lapokba is bekerül. A filléres rémregények kiadói nem sokkal ezután terjeszteni kezdik saját verziójukat az eseményekről. – Lucas ivott egy korty brandyt, majd letette a poharát. – A kicsit több idő ahhoz kell, amíg egy művész elkészíti a kellően szenzációhajhász illusztrációt. – Szentséges ég! De a férfinak igaza van, gondolta. A sajtó mindent megtenne, hogy kiemelje a történet érzéki aspektusát, habár ilyen nem létezett. Ezt könnyű volt megjósolni, és megmagyarázta, miért dönt sok nő úgy, hogy nem jelenti az ellene elkövetett bűntettet a rendőrségnek. Az ő esetében, ha hírbe hozzák, könnyen tönkreteheti épp most bimbózó írói karrierjét. A Winterscar Kastély első fejezete épp a jövő héten fog megjelenni Mr. Guthrie hat újságjában, köztük a Little Dixby Krónikában. Ha azt híresztelnék, hogy a szerző bűncselekménybe keveredett, gyilkossági kísérletbe, ráadásul egy gazdag úriemberrel tiltott találkán kapták, Guthrie minden bizonnyal felbontaná a szerződést. Eszébe jutott, hogy volt is benne egy elég homályos kikötés a jó erkölcsre vonatkozóan. A körülményeket figyelembe véve Lucas Sebastian lovagiassága meglepő volt, sőt egyenesen megdöbbentő. Evangeline fizetett társalkodónőként kereste a kenyerét. Nem volt családja, sem társadalmi kapcsolatai. Mint az ő helyzetében lévő nők általában, ő is foggal-körömmel ragaszkodott a jó híréhez. Nagyon kevés is elég lenne, hogy elveszítse a kapaszkodót. Tapasztalata szerint az olyan előkelő és gazdag emberek, mint Sebastian, ritkán foglalkoztak az ő helyzetében lévő nők jó hírével. Emlékeztette magát, hogy a férfinak persze meglehetnek a saját okai is, amiért nem akarja a rendőrséget a Kristálykertben tudni, kezdve a labirintusban fekvő hullával. – Megértem az okfejtését, Mr. Sebastian – mondta –, és őszintén hálás vagyok a figyelmességéért. De aligha tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna itt ma este. – Ellent kell hogy mondjak önnek, Miss Ames. – Lucas lassan, hidegen elmosolyodott. – Meg lenne lepve, milyen egyszerű pont így

KRISTÁLYOK KERTJE

20

tenni. Még ha kegyed hajlandó is feláldozni magát a helyi pletyka oltárán, én nem. – Hogyan? – Rajta, Miss Ames, használja kicsit a fejét! Nem ön az egyetlen ebben a kis drámában, aki találgatások céltáblájává válna, ha ez a történet megjelenne a sajtóban. Engem is érint a dolog. Ennyit arról, hogy a férfi törődik az ő jó hírével, gondolta. Hogyan is hihette? A romantikus képzelete egy pillanatra elnyomta a józan eszét. Lucas saját magát védi, nem őt. Egyetlen úriember sem szeretné a nevét a szennylapokban viszontlátni. – Persze – tette hozzá a nő gyorsan. – Megértem. Bocsásson meg, nem gondoltam az ön helyzetére. – Úgy adódott, hogy szeretném kerülni a feltűnést, amíg itt tartózkodom Little Dixbyben. Nem szeretnék egy rendőrségi kivizsgálásba keveredni, hogy a sajtónak dolgozó úriemberekkel való hadakozást ne is említsem. – Megértettem az álláspontját, uram – válaszolta. – Nincs szükség rá, hogy tovább magyarázkodjon. Aligha vitatkozhat a férfi döntésével, gondolta magában. Ő maga is hasonló elhatározásra jutott két héttel ezelőtt. Mindkettejüknek volt titkolnivalójuk. – Gondolom, megérti, hogy fel kell tennem önnek pár kérdést, Miss Ames. Bár el akarom kerülni a rendőrséget és a sajtót, de szeretném tudni, mibe keveredtem itt ma éjjel. – Ez érthető, de attól tartok, hogy nem tudok erre a kérdésre válasszal szolgálni. Lucas szemében egy pillanatra mintha hideg fény villant volna. De lehet, hogy ez is csak képzelődés, gondolta a nő. Még mindig elég felajzott idegállapotban volt. – Ismeretségben állt ezzel az emberrel, Pengés Hobsonnal? – kérdezte a férfi. – Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy még soha életemben nem láttam – válaszolta Evangeline. – De bevallom, ma délután az a kellemetlen érzésem támadt, hogy figyelnek. Éjjel rosszul aludtam, ezért ébredtem fel, amikor betört a házba.

21

AMANDA QUICK

– Ami mindjárt egy másik kérdést vet fel – jegyezte meg Lucas. – Ne értsen félre, nagyon örülök, hogy sikerült elmenekülnie, de ez azért elég komoly teljesítmény volt. Mégis, hogy sikerült véghezvinnie? – A hálószobaablakon át menekültem. Hobson megpróbált követni, de szerencsére ő nem fért ki, így kénytelen volt a konyhaajtót használni. Ezzel némi előnyre tettem szert. – És idefutott a Kristálykertbe. – Nem mintha túl sok választásom lett volna. Ön a legközelebbi szomszédom, uram. A férfi bólintott, mintegy a tény elismeréseképpen, és elgondolkodva, csöndben iszogatta a brandyjét. – A főbejáraton kopogtam volna segítségért, de nem volt idő elfutni a kastély elülső oldaláig – tette hozzá Evangeline. – Hobson egyre közelebb ért. Ezért vettem célba a parkot. Lucas egy pillanatra sem vette le róla a szemét. – Az az érzésem, kegyed tisztában volt vele, hogyan lehet átjutni a falon. – Bevallom, hogy tettem néhány felfedezőutat, mielőtt megérkezett, uram – ismerte be sóhajtva a nő. – Azaz birtokháborítást követett el – javította ki a férfi. De nem tűnt mérgesnek. – Nos, nem mintha lakott volna valaki itt akkor. Aligha kérhettem volna engedélyt bárkitől is, hogy megnézzem a parkot. – A park rendkívül veszélyes. Ma este a saját szemével győződhetett meg róla. – Igen. – A nő összerázkódott, és felhajtott egy kis brandyt. – De eddig nem tudtam, mennyire veszélyes. Hallottam a helyi legendákat és történeteket, de nem hittem el őket. – De kíváncsivá tették, ugye? – Attól tartok, igen. – Mondja, Miss Ames, mindig hagyja a kíváncsiságát felülkerekedni? Evangeline habozott a válasszal, csapdát sejtve. – Nem mindig. De ebben az esetben úgy tűnt, nem ártok vele senkinek.

KRISTÁLYOK KERTJE

22

– Nem pusztán a legendák vonzották a kertbe, hanem mert érezte a hely paranormális energiáit. Nem kérdés volt. A nő egyre kínosabban érezte magát a férfi határozottan célirányos kérdései és találó kijelentései miatt. Mindig volt abban némi kockázat, ha az ember természetfeletti képesség birtokosának vallotta magát, de ma éjjel, ezzel a férfival, úgy tűnt, nincs benne semmi rossz. Teljesen biztos volt benne, hogy a férfi maga is rendelkezik paranormális képességgel. – Igen – mondta. – A hely energiája lenyűgöző. A férfi kicsit elmosolyodott. – Már tegnap is biztos voltam benne, amikor a könyvesboltban találkoztunk, hogy erős természetfeletti képességgel bír. Ez a képessége nagyon kíváncsivá tesz engem, Evangeline Ames. De igazából azóta kíváncsi vagyok magára, mióta a nagybátyám üzleti ügyeit kezelő úr tájékoztatott, hogy a Páfrány-lak új bérlője fizetett társalkodónőként keresi a kenyerét. A nő kényelmetlen érzése tovább fokozódott. Most már biztos volt benne, hogy veszélyes vizekre evez, de nem látta semmi módját, hogy elkerülje a személyével kapcsolatos kérdéseket. – Miért tette ez önt kíváncsivá? – puhatolózott, ezúttal nagyon óvatosan. – Elismerem, hogy a villa bérleti díja meglehetősen alacsony. Ezzel együtt, még sohasem találkoztam olyan hivatásos társalkodónővel, aki megengedhetett volna magának egy hónapos nyaralást vidéken bármilyen kedvező feltételekkel is. – A munkaadóim nagyon bőkezűek – válaszolta hidegen. Itt szilárdabb talajon járt. Végül is rettentően udvariatlan dolog valakinek az anyagi helyzetét szemtől szembe megkérdőjelezni. Ezt egész egyszerűen nem szokás. – Akik közülünk abban a szerencsében részesülnek, hogy a Flint és Marsh cégnek dolgozhatnak, nagyon kielégítő díjazást kapnak a szolgálataikért. – Értem. Ez megmagyarázza a drága ruhát és a vonzó kalapot, amit tegnap viselt, amikor a könyvesboltban találkoztunk, valamint azt, hogy megengedheti magának a villát. Evangeline látta, hogy a férfi nem elégedett meg a válaszával. Lélekben felkészült a következő kérdésre.

23

AMANDA QUICK

– Számos más dolog is van önnel kapcsolatban, ami kíváncsivá tesz, Miss Ames. – Valóban, uram? Milyen különös, hisz alig ismerjük egymást. A férfi hideg mosolyával válaszolt. – A ma éjszaka eseményei sokkal közelebbi kapcsolatot teremtettek köztünk, nem gondolja? Már majdnem bizalmasnak mondhatót. – A nőben hirtelen nagyon is tudatossá vált, hogy hálóruhában van. Az ajtó felé pillantott. A menekülhetnék ösztönös volt, de tudta, hogy hiábavaló lenne megpróbálni. – Ahogy említettem, több figyelemreméltó dolgot is felfedeztem önnel kapcsolatban – folytatta Lucas. Nem adta jelét, hogy észrevette volna a nő fokozódó aggodalmát. – De ami most elsőként eszembe jut, az a tény, hogy utoljára Lady Rutherford társalkodónőjeként állt alkalmazásban. Evangeline azt vette észre, hogy lélegzet-visszafojtva figyel. Ivott egy kis brandyt. A tüzes italtól levegő után kapott. De legalább újra vett levegőt, gondolta. A légzés fontos. – Mi olyan érdekes ebben? – sikerült kinyögnie. – Igazán semmi. Csak furcsának találom, hogy néhány nappal azután, hogy ön otthagyta a Rutherford családot, egy úriembert, aki nem sokkal korábban megkérte Lady Rutherford unokájának a kezét, mely lánykérés nem talált kedvező fogadtatásra, tehetném hozzá, holtan találtak egy lépcső aljánál. Ez a lépcső történetesen egy elhagyatott épületben volt, a kikötőhöz közeli egyik lepusztult utcában. Evangeline arcára kiült a döbbenet. – Ön tud erről? – Mason halála és az esemény helyszíne benne volt az újságokban – válaszolta a férfi. Szinte bocsánatkérésnek tűnt, hogy emlékeztetnie kell a nőt egy ilyen egyszerű tényre. – Azzal a pletykával együtt, hogy a fiatalember lánykérését a fiatal hölgy apja nem sokkal azelőtt gondolkodás nélkül visszautasította. – Igen, persze. – Evangeline összeszedte magát, és igyekezett cseppnyi türelmetlenséggel fűszerezett udvarias meglepetést színlelni. – Már megbocsásson, uram, csak meg vagyok lepve, hogy ön odafigyel az ilyen jellegű társasági pletykákra.

KRISTÁLYOK KERTJE

24

– Ó, de még mennyire odafigyelek! Különösen, ha felfedezem, hogy az új bérlőmnek valami köze volt a Rutherford-házhoz, és pont a Mason kikosarazása utáni napon hagyta ott a posztját. – Kezdettől fogva világos volt, hogy ez csak egy ideiglenes pozíció. – A nagy órára nézett, és egy kis meglepetést színlelt. – Atyavilág! Már ennyi az idő? Most már tényleg haza kell mennem! – Mindenképp, de előbb igya meg a szíverősítőjét. A nő lenézett a kezében tartott pohárra, és látta, hogy még maradt benne valamennyi brandy. Ajkához emelte a poharat, és egy húzásra lehajtotta a maradékot, ami elég nagy kortynak bizonyult. Ezúttal nem csupán kapkodott a levegőért. Roppant zavarba ejtő módon fuldokolni kezdett. – Jól érzi magát, Miss Ames? – kérdezte Lucas, úgy tűnt, őszinte aggodalommal. – Igen, igen, jól vagyok. – Evangeline a poharat határozott mozdulattal a közeli asztalra helyezte, és kezével egy erőtlen és bizonytalan mozdulatot tett, mint aki legyezni próbálja magát. – De azt hiszem, jogosan aggódik az idegeim miatt, uram. Tényleg meglehetősen rossz állapotba kerültek. Azt hiszem, az ágy és a szagos üvegem jót fog tenni. – Valami azt súgja, hogy ön soha életében nem használt még szagos üveget. – Egyszer mindent el kell kezdeni. – Felállt. – Bocsásson meg, Mr. Sebastian. Nagyon hálás vagyok mindazért, amit ma este értem tett, de most haza kell térnem a Páfrány-lakba. – Rendben, hazakísérem. – Lucas is letette a saját poharát, és felállt. – Majd holnap folytatjuk ezt a beszélgetést. – Nagyon sajnálom, de attól tartok, ez nem lehetséges – válaszolta egyszerűen. – Holnap barátaim érkeznek Londonból. Két napig maradnak nálam. – Értem. Aztán Evangeline gyorsan végiggondolta. A legkevésbé sem vágyott rá, hogy a férfi egyedül találja, ha elmegy hozzá folytatni ezt a beszélgetést. – Sőt, talán sokkal tovább – folytatta. – Meglehet, akár két hétig is. A helyi romokat akarjuk felfedezni. Tudja, nagyon festőiek.

25

AMANDA QUICK

– Én is úgy hallottam. A férfi karon fogta és kivezette a könyvtárból, végig a hosszú folyosón. A nőben újra feltámadt a kíváncsiság. – A cselédlány szerint ön egyáltalán nem fogadott fel személyzetet – kockáztatta meg a megjegyzést. – Nekem Stone teljesen elég. – Ez nagyon nagy ház ahhoz, hogy egy ember rendben tudja tartani. – Csak Stone és én lakunk itt, és ezen nem szándékozom változtatni. Nem maradunk sokáig. Csak a konyhára, a könyvtárszobára és egypár hálószobára van szükségünk. A ház többi része le van zárva már évek óta. Amikor Chester nagybátyám élt itt, ő és a házvezetőnője, Mrs. Buckley is csak pár szobát használtak. – Értem. Ezek szerint a nagybátyja ügyeit rendezni jött ide? – Annál kicsit többről van szó, Miss Ames. Azt szándékozom kideríteni, hogy ki gyilkolta meg.

3. Evangeline – Lucas szerint alighanem csak röpke – döbbent csöndbe merült. Miközben a nő a kijelentés következményével viaskodott, a férfi kivezette a bejáraton az éjszakába. Elindultak a holdsütötte ösvényen a házikó felé. – Úgy tudtam, hogy a nagybátyja szívinfarktusban halt meg – szólalt meg végül Evangeline. – Engem is így tájékoztattak. – És nem hiszi el? – Nem, Miss Ames, nem hiszem. Mi több, úgy gondolom, annak is fennáll a lehetősége, hogy a házvezetőnőt, Mrs. Buckley-t is meggyilkolták. – Magasságos ég! – Gyorsan a férfira pillantott, majd újra az ösvényre fordította a figyelmét. – Megkérdezhetem, hogy van-e valami oka, amiért a halálával kapcsolatban idegenkezűségre gyanakszik? – Jelenleg csak a saját megérzésem. Evangeline újabb rövid csöndbe merült. – Értem. Ekkor a férfi számára egyértelművé vált, hogy már a nő is hallotta a Sebastian család őrültségével kapcsolatos híreszteléseket. Persze ez várható volt, figyelmeztette magát. Little Dixbyben szélsebesen terjed a pletyka. Chester majdnem harminc évig élt a Kristálykertben, ami bőven elégséges idő, hogy felkeltse a helyiek kíváncsiságát furcsa viselkedésével. Sejthettem volna, hogy képzelgőnek tart majd, gondolta Lucas. Habár a nő maga is figyelemre méltó képesség birtokosa, az még nem jelenti, hogy fittyet hány a pletykákra.

27

AMANDA QUICK

Mivel már fiatalon a saját bőrén tapasztalta, hogy paranormális tehetségétől mások kényelmetlenül érzik magukat, sőt olykor kifejezetten félnek tőle, nagy erőfeszítéseket tett, hogy elrejtse valós természetét. De a rokonai elől lehetetlen volt eltitkolni a képességeit. Tisztában volt vele, hogy a Sebastian vérvonalban feltételezett őrültségre vonatkozó híresztelések egy része egyenesen a saját családjából származik. – Nem, Miss Ames, nem képzelődöm – mondta érzelmektől mentes hangon. – És minden különcsége ellenére Chester bátyám sem volt őrült. – Értem – válaszolta a nő megint, majd csöndbe burkolózott. A férfi rájött, hogy más körülmények között élvezné a holdfényben a sétát a Páfrány-lakig. Még az sem lohasztotta le a nő közelsége miatt érzett erős izgalmát, hogy tisztában volt vele: Evangeline nem tudja, mit gondoljon róla. Érezte, hogy a nő is tudatában van a köztük hullámzó intenzív energiának, de gyanította, hogy ő ezt a korábbi izgalmak által okozott ideges, túlfeszített érzésnek tulajdonítja. Nem sokkal korábban a könyvtárban élvezettel figyelte, ahogy a gázlámpa fénye a nő mogyorószínű szemét arannyá változtatja, és a haja lágy hullámait gazdag, sötét borostyán árnyalatúra színezi. A vonásai külön-külön nem voltak hagyományosan szépnek mondhatók, de összességében az arca megnyerő volt, és az intelligencia, valamint az erős karakter életre keltette. Minden férfi, aki el akarná csábítani, először a bizalmát és a tiszteletét kell hogy kivívja. Aztán nagy valószínűséggel rájönne, hogy tulajdonképpen őt csábították el. A logika és a józan ész azt sugallta, hogy figyelmét az Evangeline Ames körüli kérdésekre koncentrálja, és ne a nő iránt érzett saját vonzódására. Márpedig jó pár titok lappangott a nő körül. Nem lehet puszta véletlen, hogy egy erős természetfeletti képességgel megáldott nő épp olyan házat választ, amelyet senki sem akart kibérelni már évek óta. Olyan házat, amely sötét, paranormális erőktől duzzadó ősi romoktól nem messze található. A meglepően jól fizetett állása mint társalkodónő további kérdéseket vetett fel. Aztán ott volt még a Rutherford-házzal való kapcsolata, aminek pedig valahogyan a

KRISTÁLYOK KERTJE

28

rejtélyes körülmények között meghalt férfival kellett összefüggésben lennie. És végül, de nem utolsósorban kicsit sok lenne elvárni egy olyan embertől, mint ő, hogy elhiggye: merő véletlen, hogy ma éjjel egy késes gyilkos próbálta elvágni a nő torkát. Akármibe is keveredett Evangeline Ames, a véletlennek nem sok köze van hozzá. De a körülötte örvénylő rejtélyek csak még érdekesebbé tették. – Biztos benne, hogy fogalma sincs, miért támadta meg az a férfi ma éjjel? – kérdezte. – Egészen biztos. – Evangeline teljes figyelmét annak szentelte, hogy el ne tévessze a lépést a rossz állapotban levő ösvényen. – Feltételezem, hogy megtudta, egyedül lakik egy nő a házban, és arra a következtetésre jutott, hogy könnyű préda leszek. – A kiejtése a londoni utcákról árulkodik. – Igen, én is észrevettem. – Tapasztalatom szerint azok a bűnözők, akik a városban űzik az ipart, ritkán merészkednek vidékre. Evangeline a férfira pillantott. Lucas érzékelte a kíváncsiságát, és halványan elmosolyodott. – Miért? – kérdezte a nő. – Mert számukra ez egy idegen világ – magyarázta. – Sötét sikátorokban, rejtett kis mellékutcákban és elhagyott épületekben érzik jól magukat. Városi patkányok. Nem tudják, hogy kell túlélni a természetes élőhelyükön kívül. Ráadásul vidéken általában feltűnőek. – Értem, mire gondol. – Evangeline érdeklődőnek látszott. – A ruhájuk és a kiejtésük azonnal elárulná, hogy kívülállók. – Pengés Hobson mégis követte önt egész Little Dixbyig. – Nem mintha ehhez a világ másik felére kellett volna utaznia, vagy akár csak egy másik országba. A férfi elmosolyodott. – Nem, London tényleg csak pár órányi távolságra van vonattal. – Így van. – A nő sóhajtott egy kicsit. – Habár be kell vallanom, néha olyan, mintha Little Dixby a világ végén lenne, sőt, talán egy másik dimenzióban.

29

AMANDA QUICK

– Tegnap a könyvesboltban az a benyomásom támadt, hogy élvezi a vidéki kikapcsolódást, legalábbis a mai estéig élvezte. – Mondjuk úgy, hogy ma estig nagyon nyugalmas volt, már-már az unalommal határos mértékig. – Ön londoni – mondta a férfi. – Igen. – Csakúgy mint Hobson. – Azt akarja ezzel mondani, hogy volt köztem és e között a gazfickó között valami kapcsolat? – kérdezte Evangeline élesebbé váló hangon. – Lehetségesnek tűnik. – Értem a logikáját, de őszintén szólva el sem tudom képzelni, mi lehetne ez a kapcsolat. Ahogy már említettem, soha nem találkoztam eddig Pengés Hobsonnal. Higgye el, emlékeznék, ha nem így lenne. – Vannak olyan elmezavarodott férfiak, akik időnként beteges fixációban szenvednek egy bizonyos nővel kapcsolatban. Követik az áldozatukat, eleinte azért, hogy ráijesszenek, és ellenőrzésük alatt tartsák. Végül pedig erőszakosakká válnak. – Nem vagyok naiv, Mr. Sebastian, és nem éltem védett életet. Tisztában vagyok vele, hogy vannak ilyen férfiak. De még ha tudtomon kívül magamra is vontam volna egy ilyen őrült férfi figyelmét, miért nem támadott meg Londonban? És miért várt volna olyan hosszú ideig, mielőtt követett Little Dixbybe? Már majdnem két hete itt lakom. Csakugyan nehéz megérteni a dolgot, vonta le a következtetést a férfi. – Az őrültek gondolkodását sajnos nem könnyű felfogni – felelte. – Ez igaz – értett egyet a nő. – De be kell ismernie, hogy Pengés Hobson ma este nem tűnt tébolyodottnak. Azt állította, hogy én sok pénzt érek neki. – Lehet, hogy nem Hobson az őrült. Ebben a rejtélyes ügyben valószínűleg az a tébolyodott, aki ideküldte, hogy önt megtalálja. Evangeline erősebben szorította a férfi kabátjának a hajtókáját. – Atyavilág! Igen, igaza van! De nem, ez a logika sem állja meg a helyét. Senkit sem tudok, aki meg akarna ölni, hát még aki ezért fizetni is hajlandó lenne!

KRISTÁLYOK KERTJE

30

A férfi az ösvényt két oldalról kísérő sűrű erdő sötét susogását és zúgását hallgatta, és azon tűnődött, amit a gyilkosságokról tudott. Akadtak, akik úgy vélték, túl sokat tud erről a témáról. Igazuk volt. – Egy kidobott szerető, aki bosszút esküdött, esetleg felbérelne egy utcai bűnözőt, hogy megölesse a nőt, aki visszautasította – vetette fel. – Egy szerető? – Evangeline hitetlenkedve préselte ki a szavakat, de gyorsan összeszedte magát. – Jóságos ég! Biztosíthatom róla, uram, hogy erről szó sincs. Érdekes válasz, gondolta a férfi. Mintha a nő teljes lehetetlenségnek tartaná az elképzelést. De ő a maga részéről ezt nehezen vette be. Evangeline Ames túl érdekes, túl ellenállhatatlan. – Lehet, hogy a megbízó nem is férfi. Van olyan nő, akinek oka van önre féltékenynek lennie? – firtatta tovább Lucas. – Az ön képzelőereje nagyon kreatív, uram. Nem ír véletlenül regényeket? – Nem. Mi több, nem is olvasok. A nő a szeme sarkából hűvös pillantást vetett rá. – Talán van valami kifogása a regények ellen, Mr. Sebastian? – Én inkább egy valóságközeli nézőpontból nézem a világot, Miss Ames. A regényeknek természetüknél fogva semmi közük a valósághoz az erőltetett érzelmeikkel és a nevetségesen boldog befejezésükkel. Evangeline fagyos mosolyt küldött felé. – Nem véletlenül hívják fikciónak, uram. – Valóban – válaszolta. – Van, aki nagyon is felemelőnek találja a regényeket, pont azért, mert a valóság másfajta megközelítését teszik lehetővé – folytatta a győzködést Evangeline. – Elhiszem önnek, hogy így van, de térjünk vissza a rejtélyünkhöz. – Mondtam már, nem tudom a választ. – Akkor térjünk vissza az elejére. – Az elejére? – Miért marad továbbra is itt Little Dixbyben? Elég egyértelművé tette, hogy nem bájolta el a vidéki élet.

31

AMANDA QUICK

A nő pár másodpercre elgondolkodott a kérdésen. A férfi nem látta az arckifejezését a holdfényben, de érezte, hogy Evangeline épp azt próbálja eldönteni, mennyit mondjon el neki az igazságból. – Mint tudja, én hivatásos társalkodónő vagyok – kezdte. – Egy igen jól fizetett hivatásos társalkodónő a ruhája és annak alapján, hogy megengedheti magának a villa bérlését. – Már elmagyaráztam, hogy egy exkluzív cégnek dolgozom. – A hangja most metsző volt a türelmetlenségtől. – De történetesen más irányú törekvésem is van. Félre ne értsen, nagy megelégedésemre szolgál a Flint és Marsh Ügynökségnek végzett munkám, de el vagyok szánva rá, hogy más szakmára váltsak. – Milyen más szakmára? A nő kihúzta magát. – Olyanra, amit ön nyilvánvalóan nem helyesel. Reményeim szerint érzelmes regények írásából fogom eltartani magam. A férfi harsány nevetésben tört ki, amin ő maga is meglepődött. – Kitalálhattam volna. – Ami azt illeti, nemrég írtam alá a szerződést egy úriemberrel, aki számos újságot jelentet meg, Mr. Guthrie-val. Talán már ön is hallott róla? – Természetesen hallottam hírét a Guthrie-féle hírlapbirodalomnak. Egy vagyont keresett társadalmi pletykák, szörnyű bűntettek és érzelgős ponyvaregények folytatásokban történő megjelentetésével. – Lucas hirtelen elhallgatott, ahogy eljutott a tudatáig, amit mondott. – Ó, már értem. – Kiadja az első regényemet folytatásokban – közölte Evangeline. – A Winterscar Kastély első fejezete a jövő héten jelenik meg hat kisebb vidéki lapjában. Ha népszerűnek bizonyulok vidéken, akkor a londoni újságjában is megjelenteti. – Gratulálok – mondta Lucas. – Nem kell udvariaskodnia, elég egyértelművé tette a véleményét a ponyvaregényekkel kapcsolatban. – Igaz, hogy nem olvasok regényeket, de csodálom az elszántságát, hogy saját kezébe vegye az életét. Lenyűgöző nő maga, Evangeline Ames. Csakugyan sohasem találkoztam önhöz foghatóval.

KRISTÁLYOK KERTJE

32

– Igen, nos, biztosíthatom róla, hogy én is nagyon páratlannak találom önt, Mr. Sebastian. – Nem válaszolt a kérdésemre – emlékeztette a férfi gyengéden. – Azzal kapcsolatban, hogy miért vagyok Little Dixbyben? – Hallatszott a nő hangján, hogy most már szórakoztatja a dolog. – Nem könnyű önt eltéríteni, ugye? – Nem, amikor valamit nagyon akarok. – És most válaszokat akar. – Igen. – Meg téged is, gondolta magában. – Tudja, megértem – mondta Evangeline –, én magam is nagyon kíváncsi típus vagyok. – Á, igen, azok az önkényes behatolások a parkba, mielőtt megérkeztem! – Be kell ismernie, hogy nagyon is hasznosnak bizonyultak – válaszolta a nő. – Mert ma éjjel, amikor megtámadták, tudta, hogy elrejtőzhet Hobson elől a falakon belül. – Persze nem voltam biztos benne, hogy követni fog a falon belülre, de éreztem, hogy ha mégis követ, akkor valószínűleg közel sem tud olyan jól tájékozódni ott, mint én. – Úgy tűnt, mintha a pavilon felé tartott volna. Mi volt a terve? – A tó – felelte a nő. – Oda akartam csalogatni. Valamilyen furcsa energia van abban a vízben. Azt reméltem, hogy ha Hobson véletlenül beleesik, akkor megzavarodik, esetleg bepánikol. – Nagyon jó, Miss Ames. Igaza volt. A tó paranormális áramlatai nagyon megzavarják az embereket, különösen éjjel. – Gondoltam. – De még mindig nem válaszolt a kérdésemre. Mi hozta Little Dixbybe? – A könyvem – felelte Evangeline. – Azt hittem, érti. Mr. Guthrie fejezetenként jelenteti meg a regényemet, de csak az első három van készen. Hetente egy fejezetet kell írnom Mr. Guthrie-nak, hogy betartsam a határidőt, és a szerződés kiköti, hogy minden fejezetnek úgy négyezer szavasnak kell lennie. Nem engedhetem meg magamnak, hogy akár egyetlen határidővel is csússzak.

33

AMANDA QUICK

Az igazat mondja, döntötte el magában a férfi. De egyben szemérmetlenül hazudott is.

4. Lucas megállította Evangeline-t az apró lak bejáratánál. A kis kerti kapu nem volt bezárva. Félig nyitva, a zsanéron lógott. Evangeline fejvesztett menekülésének néma bizonyítéka láttán a férfit hirtelen elöntötte a düh. Ha Hobson most nem lenne halott... Azonnal megálljt parancsolt a gondolatnak. Az érzelmek mindig elhomályosítják a logikus gondolkodást. Kinyitotta a kaput, és beterelte Evangeline-t a páfrányokkal borított kertbe. A kavicsos ösvény alig látszott ki a holdsütötte levelek sűrűjében. – A nagybátyám nem nagyon foglalkozott a Páfránylakkal – szólalt meg Lucas. – De amint láthatja, végzett pár kísérletet a páfránnyal. – Észrevettem. – Evangeline az őket körülvevő sűrű erdő felé mutatott. – Minden olyan buján nő az apátság közelében. – A park közepén található meleg vizű forrás energiájának köszönhető. A paranormális áramlatok közel sem olyan erősek a falakon kívül, de azért hatással vannak a környék növényzetére. – Azt nem tette hozzá, hogy a forrás ereje az elmúlt két évben egyre nő. – Hogy jutott be Hobson a házba? – kérdezte. – A konyhaajtón át – válaszolta Evangeline. – Feltörte a zárat. – Hadd nézzem. Körbementek a villa hátuljához, és átvágtak a konyhakerten. Itt sem termett zöldség a földben. Csakúgy mint az előkert, ez a zsebkendőnyi kis terület is egy mini páfránydzsungel volt. Amikor a nyitott ajtóhoz értek, Lucas fényt gyújtott, egy kicsit magasabb szintre emelte az érzékelését, és megvizsgálta a törött zárat. Hobsonnak az erőszakos kipárolgása, ahogy a gyilkolásra készült, ott kavargott a levegőben. Lucas lezárta az érzékeit, mielőtt a

35

AMANDA QUICK

pszichikai maradványok miatt a saját képessége válaszképpen fellángolna. Kiegyenesedett, és belépett a konyhába. – Meg sem próbált halkan közeledni. – Nem – felelte Evangeline. Követte a férfit a konyhába. – Nagyon biztos volt magában. Így visszanézve, azt hiszem, akarta, hogy meghalljam. – A gazfickó azt akarta, hogy legyen ideje félni. – Honnan tudja? – Benne van a nyomaiban, amiket hagyott. – A férfi a törött zár felé mutatott. Evangeline a sáros csizmanyomokra nézett a földön. – Érzi a szándékát a lábnyomokból? – Nem a lábnyomokból. Érzékelni tudom a pszichikus nyomokat, amiket hátrahagyott. Evangeline a férfira nézett elkerekedő szemmel. – Ez az adottság a természetfeletti képessége része? – Igen. A nő pár másodpercig gondolkodott, aztán elfogadva a magyarázatot, bólintott. – Végül ő volt az, akit nagy félelem kerített a hatalmába. – Megborzongott. – Hallottam a végső kiáltásában. – Nagy valószínűséggel megszúrta magát valamelyik vértövissel – mondta Lucas szórakozottan. Felkapcsolta a falilámpát. A gázlámpa fénye megvilágította a kis konyhát. – A nagybátyám szerint a méreg borzasztó hallucinációkat és pánikot okoz. Hobson nyilván futásnak eredt, ami sohasem okos dolog a labirintusban. Evangeline különös pillantást vetett rá. – Majd igyekszem észben tartani. – Maga soha nem fog oda belépni – biztosította róla a férfi. – Senki sem fog, rajtam kívül. Túl veszélyes. Általában a kapu zárva van. Az egyetlen ok, amiért ma éjjel nyitva volt, hogy épp bent voltam, amikor maga és Hobson megérkeztek. – Visszanézett az ajtóra. – Reggel ideküldök valakit, hogy megjavítsa. – Köszönöm. – Várjon itt! – mondta Lucas. – Gyorsan körbenézek, mielőtt elmennék.

KRISTÁLYOK KERTJE

36

– Biztos vagyok benne, hogy már nincs mitől félnem, most, hogy Hobson halott. – Evangeline egy pillanatra elhallgatott. – Legalábbis ma éjjel biztonságban vagyok. – Egyetértek. De azért ideküldöm Stone-t, hogy őrködjön napkeltéig. Már nem sok idő. – Ó, erre tényleg semmi szükség! – Nincs oka aggodalomra Stone miatt. Teljesen megbízható. Egyébként is azt az utasítást kapja, hogy maradjon a házon kívül. – Mr. Sebastian, próbálom értésére adni: semmi szükség, hogy őrt állítson a ház elé. – A szavaknak kicsit kemény élük volt. Evangeline nem veszi jó néven, ha parancsolnak neki, nyugtázta a férfi. Elmosolyodott. – Az nem jutott eszébe, hogy esetleg a saját magam megnyugtatására teszem? – Nem értem. – Én magam is szeretnék egy kicsit aludni ma éjjel. De nem leszek képes, ha a maga biztonsága miatt aggódom. Mint háziúr, felelősséggel tartozom magáért. – Az ég szerelmére! Ez nevetséges! – Nekem nem. Szeretnék pihenni. Nem leszek képes, ha tudom, hogy maga itt egyedül van. A nő kinyitotta a száját, de azonnal be is csukta. Szeme enyhén elkeskenyedett. Láthatóan rájött, hogy nincs értelme a további tiltakozásnak. A férfi átvágott a csöppnyi fogadószobán, és végigment a hosszú folyosón, elhaladva a fürdő mellett. Amikor odaért a hálóhoz, a feltúrt ágynemű és a nyitott ablak látványa újra dühbe gurította. A nyavalyás olyan közel járt hozzá! Ha Evangeline nem lett volna ébren, és nem hallja meg, amikor a konyhaajtót feltöri, ha nem lenne olyan talpraesett, gyors felfogású nő... annyi ha! Nem engedhette meg magának, hogy túl sokáig töprengjen azon, ami majdnem történt. Ezúttal fel sem srófolta az érzékelését. Nem merte. Tudta, mit találna, tudta, hogyan reagálnának az érzékei. Nem engedhette meg magának, hogy elveszítse az önuralmát, most nem, amikor

37

AMANDA QUICK

Evangeline a közelben van. Nem kockáztathatja, hogy a nő felfedezze ezt az oldalát. Ráadásul a gazfickó halott. Lucas mozdulatlanul állt még egy-két pillanatig, egyik kezével az ajtó szélét markolva. Amikor biztos volt benne, hogy teljesen ura önmagának, visszafordult a konyha felé. Nem csodálkozott a hálószobában elé táruló látványra adott reakcióján, de meglehetősen meglepte az érzés hevessége. Végül is tudta, mit várjon. Evangeline beszámolója alapján tisztában volt vele, hogy mi fogadja majd a helyszínen. Az a lényeg, hogy a nőnek nem esett bántódása. Biztonságban van, legalábbis egyelőre. Most csak ez számított. Reakciójának hevességét mégis nyugtalanítónak találta. Nem mintha nem járt volna már korábban sokkal borzalmasabb bűntettek helyszínein. De valamilyen oknál fogva az Evangeline elleni támadás valós bizonyítéka áthágott minden körültekintően felállított pszichikus korlátot, és a lénye legmélyét érintette meg. Alig ismerte a nőt, mégis úgy reagál, mintha közeli kapcsolatban állnának, mintha a nő hozzá tartozna. Mintha joga lenne megvédeni. Egy dolog biztos: mostantól jobban vigyáz rá. Hátat fordított a hálónak, és a folyosón keresztül visszament a konyhába. Evangeline ott várakozott. – Nos, elégedett? – kérdezte a nő. – Minden rendben van – felelte Lucas. – Biztos voltam benne, hogy így lesz. – Szégyenlősen a férfira mosolygott. – Azért kedves öntől, hogy meggyőződött róla. – Próbáljon egy kicsit aludni. – Kiváló gondolat. Amint már említettem, a vendégeim Londonból holnap érkeznek. Nagyon elfoglalt leszek az ő szórakoztatásukkal. – Örülök, hogy a következő pár napban lesz társasága – válaszolta a férfi. A nő fürkészően nézte az aggódó férfiarcot a konyhai falilámpa vakító fényében. – Attól tart, hogy akárki bízta is meg Hobsont a meggyilkolásommal, újra próbálkozik, ugye?

KRISTÁLYOK KERTJE

38

– A körülményeket tekintve azt hiszem, feltételezhetjük, hogy így lesz. De úgy gondolom, hogy van még némi időnk, mielőtt az a személy, aki Hobsont önre küldte, újabb lépésre szánja el magát. – Mert nem fogja azonnal megtudni, hogy Hobson kudarcot vallott? – Így van. És még amikor rádöbben, hogy a felbérelt gyilkos nem tér vissza a fizetségéért, akkor is eltart majd egy darabig, amíg újabb tervet ötöl ki. Nem elég csak úgy kimenni az utcára, nem minden sarkon lehet ilyen tehetségre bukkanni. A nő szemében derű csillant, ahogy ránézett. – Ilyen tehetségre? A férfi elfintorodott. – Elég rossz szóválasztás volt részemről. Egy olyan profi gyilkos felbérelésének nehézségén túl, aki hajlandó vidékre utazni, az a tény, hogy kegyed megúszta az első kísérletet, óvatosabbá teszi majd a következő üldözőjét, akárki legyen is az. Evangeline enyhén oldalra biccentette a fejét, és átható figyelemmel nézte a férfit. Lucas megesküdött volna rá, hogy aranyba játszó mogyorószín szeme egy kicsit felvillant, de hogy ezt érdeklődés, ijedtség vagy egyszerű kíváncsiság okozta-e, azt nem tudta megmondani. – Ne vegye sértésnek, uram – szólalt meg a nő –, de az a benyomásom támadt, hogy ön meglehetősen sokat tud róla, hogyan szokták az ilyet intézni. – Mondhatjuk, hogy a képességem természetéből adódóan kénytelen voltam a bűnözők gondolkodását némiképp tanulmányozni. – Egy kis szünetet tartott, aztán úgy döntött, elmondja a nőnek a többit is. – A családom heves rosszallása ellenére időnként felkér egy régi barátom, aki detektívfelügyelő a Scotland Yardnál, hogy mondjak véleményt. – A családja ezt helyteleníti? A férfi elmosolyodott. – Azt gondolom, hogy az ikrek, az öcsém és a húgom, meglehetősen érdekesnek találják, de az anyjuk nem. – Az anyjuk? Az öné nem?

39

AMANDA QUICK

– Jogilag Judith a mostohaanyám. Az én édesanyám meghalt tizenöt éves koromban. Judith mindent megtesz, hogy a Scotland Yard számára végzett munkám mélyen őrzött, sötét családi titok maradjon. – Értem. Meg kell mondanom, hogy én a testvéreivel értek egyet. A tanácsadói munkája számomra lenyűgözőnek hangzik. A férfi elgondolkodott. – Nem vagyok biztos benne, hogy a lenyűgöző a megfelelő jelző. Az ellenállhatatlan talán jobban kifejezi az igazságot. Együtt érző kifejezés suhant át a nő arcán. – Megértem. A képességének természetével van összefüggésben? – Sajnos igen. A férfinak úgy tűnt, hogy a szoba légköre minden perccel egyre túlfűtöttebbé válik. Mennie kéne, gondolta. Minél tovább marad itt a nővel kettesben, annál nehezebb lesz itt hagynia. – Akkor megyek – mondta. A nő kibújt a férfi kabátjából, és átnyújtotta. – Ezt ne felejtse itt. Elvette tőle. Mivel más kifogás nem jutott eszébe, hogy tovább ott időzzön, kilépett a lépcsőre. Egyik lábával a második lépcsőfokon megállt, és visszanézett a nőre. – Azt javaslom, hogy az egyik konyhai székkel barikádozza el az ajtót ma éjjelre – szólalt meg. – Jó ötlet. Így teszek – ígérte Evangeline. A férfi megvárta, amíg a nő becsukta az ajtót. A fa széklábak nyikorgása a padlón, majd egy tompa puffanás elárulta, hogy a nő megfogadta a tanácsát a rögtönzött zárral kapcsolatban. Elégedetten bújt bele a kabátjába. A ruhadarabon még érezni lehetett a nő testének melegét, és magán viselte az illatát: egy csakis rá jellemző, édes, fűszeres, nőies illatot. A parfüm hordozta a nő lényegét, és valahogy az ő energiája hatotta át. A férfi tudta, hogy sohasem fogja elfelejteni.

5. Stone a konyhában várt rá egy kancsó kávéval. – Nagyon jó illata van – dicsérte Lucas. – Feltételeztem, hogy egy darabig még nem foglalkozik majd az alvással – felelte Stone. Kávét töltött két méretes bögrébe. – Addig nem, amíg az a holttest várja a labirintusban. – Jól gondoltad. Meg kell találnom hajnalhasadás előtt, ha meg akarom vizsgálni. A holttestek nem sokáig maradnak meg a labirintusban, mint ahogy az Éjkertben sem. Azoknak a növényeknek Pengés Hobson nem több, mint egy kis trágya. Leült a régi konyhaasztalhoz. Stone is letelepedett vele szemben. Jóleső csöndben kortyolgatták a kávéjukat. Munkaadó és alkalmazott voltak, de barátok is, akik már nemegyszer megmentették egymás életét. Stone volt azon kevesek egyike a világon, akiben Lucas megbízott. De Stone egyben azon néhány ember közé tartozott, aki ismerte Lucas titkait, és mégsem feszengett a társaságában. – Ha megittad a kávéd, szeretném, ha a Páfrány-lakhoz mennél, és reggelig szemmel tartanád – mondta Lucas egy idő után. – Biztos vagyok benne, hogy nincs miért aggódni ma éjjel, de szeretném, ha Miss Ames nyugodt lehetne. Elég nagy megpróbáltatáson ment ma keresztül. – Szemmel tartom, a maga kedvéért. – Stone letette a bögréjét, és felállt. – Biztos benne, hogy a holttest körül nincs szüksége rám? – Biztos. Megvizsgálom, de nem hiszem, hogy bármi hasznosat fogok találni. Mégis, sohasem lehet tudni. – Akkor megyek. Stone kisétált a konyhából, majd végigment a folyosón. Lucas várt, amíg meg nem hallotta az oldalsó ajtót nyílni és csukódni. Aztán ő is letette a bögréjét, felállt, és kiment.

41

AMANDA QUICK

Átsétált a teraszon, le a lépcsőn, és elindult a kétoldalt tornyosuló, halványan fénylő sövényekkel szegélyezett keskeny ösvényen. Természetellenes méretű és színű, furcsa virágok világítottak az éjszakában. Chester Sebastian élő botanikai laboratóriummá változtatta a Kristálykertet. Az évtizedek alatt elvégzett paranormális kísérletek eredményei önálló életre keltek. Az utóbbi években kezdtek veszélyesen kezelhetetlenné válni. Nem volt véletlen, hogy a furcsa hibridek, amiket Chester kitenyésztett, virultak a birtokon. A meleg vizű forrás paranormális természete miatt választotta az ősi apátságot laboratóriumául. Ellentétben Bath városával, amely vizének köszönhetően kedvelt turistacélpont lett a rómaiaktól egész napjainkig, a Kristálykertben fakadó forrás sokkal baljósabb hírnévre tett szert. A helyi lakosok nem voltak egyedül azzal a meggyőződésükkel, hogy Chestert a saját természetellenes teremtményeinek egyike ölte meg. A Sebastian család többsége is így gondolta. Nem tartott sokáig megtalálni a holttestet a labirintusban. Hobson arccal az ég felé esett össze, arcára a rettenet maszkja fagyott. Néhány kúszónövény és inda már elkezdett a halott férfi kezére és lábára csavarodni. Lucas felhúzott egy pár kerti bőrkesztyűt, és kiszabadította a testet a kúszónövények erős szorításából. Nem ment egykönnyen. Gyorsan átkutatta Hobson ruházatát. Nem volt túl sok minden: meglehetősen sok pénz, pár jegy és két elrejtett kés. Az egyik jegy egy londoni színház olcsó helyére szólt, a Lady Easton titka című melodráma előadására. A vonatjegy tanúsága szerint Hobson az aznap délutáni vonattal érkezett Little Dixbybe. Ez egybevágott azzal, amikor Evangeline becslése szerint először kezdte úgy érezni, hogy figyelik. Lucas zsebre vágta a jegyeket és a késeket, majd a holttestet visszagördítette az éhes növényeknek, és kisétált a labirintusból.

6. Beatrice Lockwood a meleg délutáni napsütés felé tartotta divatos fodros napernyőjét. – Ki gondolta volna, hogy a vidék ilyen veszélyes is tud lenni? – kérdezte. – Szép itt Little Dixbyben, de kétségkívül meglehetősen unalmasnak tűnik. Nem éppen a bűnözés melegágyának. – Ha meggondolom, hogy Mrs. Flint és Mrs. Marsh azért száműzött ide, hogy a zilált idegállapotodból összeszedd magad! – tette hozzá Clarissa Slate. – Várj csak, amíg elmeséljük nekik, hogyan támadott meg egy késes férfi a saját ágyadban! – Bizonyosodjatok meg róla, hogy értik: én már nem voltam az ágyamban, amikor a gazember a szobámba ért – felelte Evangeline. – Semmi szükség jobban rájuk ijeszteni, mint amennyire muszáj. Mire Hobson odaért, már félig kint voltam az ablakon. – Mintha ez megnyugtatná őket – jegyezte meg Clarissa. – Tudod, hogy mindketten nagyon aggódnak az idegállapotod miatt a Rutherford-ügy fejleményei óta. Vidékre küldenek, hogy kiheverd, erre tessék, mi történik! – Én próbáltam meggyőzni Mrs. Flintet és Mrs. Marsht, hogy nem állok sokk hatása alatt a Rutherford – ügyet követő események miatt – szögezte le Evangeline. Benne jártak a délutánban, és a Little Dixbybe vezető ösvényen sétáltak, hogy a városban teázzanak, majd megnézzék a romokat. Korábban Evangeline egy bérkocsival ment a barátnői elé az állomásra. Mayhew, a város egyetlen fuvarozója vitte őket csomagjaikkal a Páfránylakhoz. Miután kipakoltak, Clarissa és Beatrice kijelentették: már égnek a vágytól, hogy lássák az ókori emlékeket.

43

AMANDA QUICK

Evangeline nagyon megkönnyebbült, mióta a barátnői megérkeztek. Bár meg volt róla győződve, hogy idegeit nem viselték meg az éjszaka eseményei, az az igazság, hogy reggel felfedezte: sokkal jobban megrázta a dolog, mint ahogy magának bevallotta. A támadás újra felélesztette azokat a félelmetes érzéseket, amiket két hete tapasztalt, amikor Douglas Mason előugrott a hálószobaajtó mögül, és kést szegezett a torkának. Atyavilág, hány ilyen erőszakos támadást kell egy hölgynek elviselnie egy hónap alatt? – gondolta. Nagyon örült, hogy Clarissa és Beatrice nála fogják tölteni a következő két éjszakát. Kis szerencsével talán sikerül majd valamelyest kialudnia magát. Ha kénytelen lenne a következő két estét egyedül tölteni az idegölő vidéki csöndben, biztosan egész éjjel ébren feküdne, és fülelne, hogy nem hangzanak-e fel lépések a hallban, meg figyelné az árnyakat a hálószoba ablakában. Beatrice-szal és Clarissával nem sokkal azután ismerkedett meg, hogy a Flint & Marsh cégnél elhelyezkedett. Hamarosan baráti szálak szövődtek hármójuk között, részben mert mind a hárman egyedül álltak a világban, és magányos jövőnek néztek elébe. Kevés lehetőség állt nyitva a nők számára, ha tisztességes munkát kívántak vállalni. Rossz anyagi helyzetük következtében, valamint társadalmi kapcsolatok hiányában a házasság szóba sem került, mindnyájukra az a lehangoló kilátás várt, hogy nevelőnőként vagy fizetett társalkodónőként tengessék napjaikat. Mindkét foglalkozás híresen rosszul fizetett. A szakmában eltöltött húsz-harminc év után nagy valószínűséggel a nő pont olyan szegény volt, mint kezdetben. Az nyújtotta az egyetlen reményt, hogy talán az egyik bőkezű munkaadója majd megemlékezik róla a végrendeletében. Olyan remény volt ez, amit a sors gyakran kegyetlenül összezúzott. Amikor Evangeline elkezdte körbejárni az ügynökségeket, akik a gazdagoknak nevelőnőket és társalkodónőket közvetítettek, eljutottak hozzá a híresztelések egy roppant exkluzív cégről. Úgy hírlett, hogy a Lámpás utcai Flint & Marsh Ügynökség a legelőkelőbb családoknál helyezi el az alkalmazottait, és azt beszélték, hogy különösen bőkezű javadalmazást fizetnek, nem úgy, mint a többi ügynökség. Evangeline a Lámpás utcába sietett. Alapos interjút követően a cégtulajdonosok ott helyben felvették.

KRISTÁLYOK KERTJE

44

Megtudta, hogy a jóval magasabb fizetségnek két oka van. A Flint & Marsh nem közönséges társalkodónő-közvetítő iroda volt. A cég szokatlan szolgálatokat nyújtott gazdag ügyfeleinek. És bár az ügynökség minden óvintézkedést megtett, a munka mégis járt némi veszéllyel. Nem mindenki alkalmas erre a munkára, magyarázta Mrs. Marsh. A másik ok az ügynökség bőkezűségére az volt, hogy nem mindennapi tehetséget követelt az általa alkalmazott hölgyektől: bizonyos mértékű természetfeletti képességet várt el. Különleges képességük és elszántságuk, hogy saját feltételeik szerint éljenek a nők számára kemény világban, olyan szoros köteléket vont Evangeline és a barátai közé, mintha csak rokoni szálak fűzték volna össze őket. Talán még szorosabb, gondolta Evangeline. A Flint & Marsh számára végzett munkája során épp eleget látott a legelőkelőbbek közt számon tartott családok intim oldaláról ahhoz, hogy tudja, a látszat gyakran csal. Minden alkalommal újra meglepte, mennyi féltékenység, harag, keserűség, sőt akár erőszak rejtőzhet a kívülről rendkívül tiszteletreméltónak elkönyvelt családokon belül is. Mire Evangeline a Flint & Marsh ajtaján kopogtatott, Beatrice és Clarissa már pár hónapja az alkalmazásukban állt, és már megállapodtak, hogy összedobják, amijük van, hogy közösen béreljenek egy kis házat. Hamarosan Evangeline-t is hívták, hogy csatlakozzon, és ő hálásan fogadta el az ajánlatot. A közös házon való osztozás a költségek megoszlásán kívül is nagy vonzerővel bírt, nem csak pénzügyi okokból. Evangeline élvezte a közös étkezésekből, a napi hírek megosztásából és a Flint & Marsh számára végzett érdekes munkájuk megbeszéléséből adódó egyszerű örömöket. Az apja halálát követő hónapokban egyedül lakott, és ebben nem sok öröme telt. Nem mintha Reginaid Ames életében nagy társaságot jelentett volna, ahogy arra Evangeline gyakran emlékeztette magát. Apját teljesen fölemésztette a rögeszméje, hogy paranormális energiával működő gépeket találjon fel. Nem látta túl gyakran, de mindig jelen volt a háttérben. Egész pontosan általában a pincében berendezett műhelyében tartózkodott. De legalább amíg életben volt, mindig volt valaki a házban a

45

AMANDA QUICK

bejárónőn és a cselédeken kívül, akik sohasem maradtak náluk sokáig. Reginaid kísérletei és kiszámíthatatlan hangulatváltozásai gondoskodtak róla, hogy még az a pár cseléd is folyton egymásnak adja a kulcsot. Evangeline időnként magányos volt akkor is, amikor az apja még élt, de írói álmai és a képzelete mindig ott volt neki társaságul. Nem tudta, mint jelent teljesen egyedül lenni a világban, amíg egy nap holtan nem találta apját a pinceműhelyében, mellette a földön egy pisztoly, és egy búcsúlevél a munkaasztalon. Jóllehet sok közös vonásuk akadt, Evangeline tisztában volt vele, hogy a barátnőivel külsőre nagyon különböznek. Beatrice vörösesen aranyló hajával és lagúnakék szemével túlvilági ártatlanság látszatát keltette, ami miatt az emberek hajlamosak voltak alulbecsülni intelligenciáját és kiváló emberismeretét. Az ártatlanság és naivság benyomása, amit keltett, jó szolgálatot tett neki a Flint & Marsh Ügynökségnek végzett munkája során, de valójában semmi köze sem volt az igazsághoz. Beatrice élete nagyon másként telt, mielőtt a Lámpás utcai ügynökséghez került volna, és az akkori történések minden ártatlanságtól és naivitástól megfosztották. A Dr. Flemming Okkult Akadémiáján szerzett látnoki tapasztalata a mai napig üldözte. Clarissa ezzel szemben sötét hajú volt, szeme pedig borostyánszínű. Aranykeretes szemüveget hordott, ami pedáns, tudós megjelenést kölcsönzött neki. Kevés ember vette észre a tüzes nőt a szigorú külső mögött, amit Clarissa nem bánt. Puritán szabású ruháit, szorosan összetűzött haját és szemüvegét használta, hogy elrejtse múltja titkait, amelyek könnyen a halálát okozhatnák. – Ha engem kérdezel – szólalt meg Beatrice, szórakozottan forgatva napernyőjét –, az az igazi probléma, hogy a munkaadóink idegeit rettentően megtépázta a Rutherford-ügy végkifejlete. Alulbecsülték a megbízásban rejlő veszélyt. Mindig megrázza őket, ha ilyen jellegű hibát vétenek. – Azt hiszem, igazad van – válaszolta Evangeline. – De őszintén szólva nem is láthatták előre azt, ami az ügy lezártát követően történt.

KRISTÁLYOK KERTJE

46

– Nagyon igaz – helyeselt Beatrice –, de ez nem jelenti, hogy ne éreznék a felelősség súlyát. Végül is ha nem küldenek a Rutherfordházba, akkor nem találkoztál volna azzal a borzasztó emberrel. Clarissa aggódva ráncolta össze sötét szemöldökét. – Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tulajdoníthatunk két héten belül két támadást a véletlennek. A józan ész ellene szól. – Az első incidenst persze a szakmánk természeténél fogva könnyű megmagyarázni – mondta Beatrice. – De ennek a második támadásnak az égvilágon semmi értelme. Evangeline megszorította a napernyője fogantyúját. – Már más is rámutatott arra, milyen csekély az esélye, hogy a két támadás véletlen egybeesés lenne. Beatrice arca kíváncsiságot tükrözött. – Az úriember, aki megmentett? – Igen, Mr. Sebastian – felelte Evangeline. – Azt mondod, úgy tűnik, ő is természetfeletti képességgel rendelkezik? – faggatta Clarissa sürgetően. Evangeline-nek eszébe jutott, hogyan menekült fejvesztve Pengés Hobson a halálába. Megborzongott. – Higgy nekem, ehhez kétség sem férhet. Mi több, Mr. Sebastian maga is bevallotta különleges képességét, és felismerte az én képességemet. Csakúgy mint mi, ő is elfogadja a paranormálist, mint... nos, mint normálist. Egy ideig csöndben sétáltak, ezen a megjegyzésen töprengve. – Azt kell mondjam – szólalt meg Beatrice egy idő múlva –, hogy Mr. Sebastian jelenléte egy további megdöbbentő véletlennek tűnik számomra. Evangeline és Clarissa ránéztek. – Mit értesz ezen? – kérdezte Clarissa. Beatrice a körülöttük elterülő tájra mutatott egyik kesztyűbe bújtatott kezével. – Mennyi annak az esélye, hogy Anglia összes festői vidéki kisvárosa közül, amit Evangeline a pihenése színhelyéül választhatott volna, ő pont azt a városkát választja, ahol olyan úriemberbe botlik, aki maga is jelentős természetfeletti képességgel bír? Evangeline elmosolyodott.

47

AMANDA QUICK

– Jól tudod, hogy a választásom aligha nevezhető véletlenszerűnek. Amikor Mrs. Flint és Mrs. Marsh arról tájékoztatott, hogy egy hónapra vidékre száműznek, azonnal Little Dixbyre esett a választásom, ha még emlékszel. – Igen, emlékszem – válaszolta Clarissa. Napernyőjét türelmetlenül táncoltatta a kezében. – Valami olyasmi miatt, hogy bizonyos utalást találtál rá édesapád naplójában. – Papa meg volt róla győződve, hogy Angliában, mi több, az egész világon találhatók elszórtan olyan helyek, ahol a föld paranormális energiái különösen erősnek tűnnek – felelte Evangeline. – Mindig szerettem volna néhányukat felfedezni. – Értem – mondta Beatrice. – De még akkor is jó néhány más helyet is választhattál volna. – Melyek mindegyike még távolabbi, mint Little Dixby – mutatott rá Evangeline. – Ebben a városban legalább van egy vonatállomás meg egy könyvesbolt, valamint néhány érdekes rom. Reméltem, hogy a hely energiája inspirálóan hat majd a regényírásra. Clarissa szeme összeszűkült a szemüvege mögött. – És így történt? – Nem – ismerte be Evangeline. – Legalábbis a közelmúltig nem. Sajnálattal mondom, hogy nagyon keveset írtam, amióta a Páfránylakba költöztem. A cselekménnyel akadt némi problémám. – Ez nem jó hír – mondta Beatrice. – Mi a baj vele? – Olyan volt, mintha falnak ütköztem volna. Szerencsére nincs minden veszve, most már haladok. Két napja rájöttem, hogy szörnyű hibát követtem el. – Milyen hibát? – kérdezte Beatrice. – Rájöttem, hogy nem a megfelelő személyt választottam a regény hőséül – felelte Evangeline. – Rájöttem, hogy a gazember, John Reynolds igaziból a hős. A rokonszenves úriember, aki az első fejezetben legalábbis annak tűnik, szerencsevadásznak bizonyul. – Atyavilág! – kiáltott fel Clarissa. – Hogy tudtál ilyen hibát véteni? – Nehéz elmagyarázni, hogy történhet ilyen egy íróval. Csak úgy megtörténik – legyintett Evangeline. – Milyen furcsa – tűnődött Beatrice.

KRISTÁLYOK KERTJE

48

– Biztosíthatlak, hogy nagyon kellemetlen – mondta Evangeline. – De most, hogy ezt a problémát megoldottam, bízom benne, hogy könnyedén be tudom fejezni, és postára tudom majd adni a következő fejezetet Mr. Guthrie-nak. Beatrice elmosolyodott. – Ez jól hangzik. És a helyi romok? Nem adtak ihletet a történethez? – A római villa romjai, amelyeket a városban fogsz látni, nem – állapította meg Evangeline. – Sajnos a környék legérdekesebb ókori emlékei a Kristálykert parkjában találhatók, a nyilvánosságtól elzárva. Clarissa kíváncsian nézett rá. – De most, hogy megismerkedtél az új tulajdonossal, nem gondolod, hogy Mr. Sebastian esetleg körbevezet? Evangeline elmosolyodott. – Szándékomban áll meggyőzni, hogy így tegyen. Beatrice zavartan ráncolta a homlokát. – Evie, tudom, hogy nagyon kíváncsi vagy, ha rejtélyről van szó. Mind azok vagyunk, különben Mrs. Flint és Mrs. Marsh nem alkalmaztak volna bennünket. De őszintén szólva a régi apátság nagyon veszélyes helynek hangzik, és abból, amit Mr. Sebastianről mondtál nekünk, úgy tűnik, ő éppoly veszélyes lehet, mint a kertje. – Miért mondod ezt? Mr. Sebastian megmentette Evie életét tegnap éjjel – nézett rá szemrehányóan Clarissa. – Nem találod kicsit túl egyszerűnek, hogy Mr. Sebastian olyan gyorsan a helyszínen termett? – kérdezte Beatrice teljesen közömbös hangon. – Ó! – válaszolta Clarissa. – Már értem, mire gondolsz. Evangeline rájuk bámult. – Én viszont nem értem, mire gondolsz. Miről beszélsz, Bea? Beatrice felhúzta finom vörös szemöldökét. – Azt mondod, hogy hajnali kettőkor menekültél a Kristálykert parkjába? – Körülbelül – felelte Evangeline. – És majdnem azonnal találkoztál Mr. Sebastiannel és azzal a Stone nevű emberével?

49

AMANDA QUICK

– Igen. – Mindketten teljesen felöltözve tartózkodtak ott? – kérdezett tovább Beatrice. Evangeline habozott. – Igen. Mire akarsz kilyukadni? – Mindkét férfi véletlenül épp ott sétálgatott abban az elmondásod szerint igen veszélyes kertben hajnali kettőkor? – kérdezte Beatrice nyomatékkal. – Jó kérdés – erősítette meg Clarissa. – Nem úgy hangzik, mintha a zaj ugrasztottá volna ki őket az ágyukból, és úgy rohantak volna ki a kertbe, hogy kiderítsék az okát. Ha így történik, akkor hiányos lett volna a ruházatuk. – Már kint voltak – felelte Beatrice. Egy pillanatra szünetet tartott a nyomaték kedvéért. – Meglehetősen furcsa időpont egy kerti sétára, nem gondolod? – Értem, mire gondolsz – mondta Evangeline halkan. Haragudott magára, hogy neki ez nem jutott eszébe. – Talán valóban el kellett volna gondolkodtatnia, mit keresett Sebastian a parkban ilyen kései órán, de az igazat megvallva, a nagy izgalomban és zűrzavarban örültem, amikor megjelent. Be kell vallanom, hogy kissé meg voltam zavarodva. – Érthető – mondta Beatrice. – Teljes mértékben – mormolta Clarissa. – Két héten belül két erőszakos támadástól mindenki elvesztené a hidegvérét. – Megköszönném, ha abbahagynátok az anyáskodást, és nem beszélnétek hozzám úgy, mintha az idegeim felmondták volna a szolgálatot. – Evangeline kissé hevesen rántott egyet a napernyőjén. – Biztosíthatlak benneteket, hogy az idegeim remek állapotban vannak. – Persze – válaszolta Beatrice gyengéden. – Nem állt szándékunkban mást sugallni, Evie drágám. Csak aggódunk miattad. – Tudod, hogy így van – tette hozzá Clarissa. Evangeline elfojtotta az ingerültségét. Szerencsés, hogy ilyen jó barátai vannak, emlékeztette magát, még akkor is, ha néha idegesítők.

KRISTÁLYOK KERTJE

50

– Így visszagondolva, úgy emlékszem, hogy Mr. Sebastian tette fel a kérdések többségét – mondta. – Úgy éreztem, hogy az adott körülmények között joga van némi magyarázatra. Mégiscsak én voltam az, aki birtokháborítást követett el a parkjában. Clarissa résnyire összehúzta a szemét. – Miket kérdezett? – Tájékozódott rólam egy kicsit mint az új bérlőjéről – vallotta be Evangeline. – Ennek során megtudta, hogy Lady Rutherfordnál álltam utoljára alkalmazásban, és tudott Douglas Mason haláláról is. Ez az egybeesés felkeltette a kíváncsiságát. – Ó, jaj! – mormogta Beatrice. – Mrs. Flint és Mrs. Marsh ennek nem fog örülni. Tudod, mennyire nagy hangsúlyt helyeznek a diszkrécióra. – Nem az én hibám, ha Mr. Sebastian kérdezősködött utánam – felelte Evangeline védekezve. A napsugár megcsillant Clarissa szemüvegén. – Mennyit mondtál el neki a Rutherford-ügyről? – Biztosíthatlak, hogy semmi olyat, amiért Mrs. Flintnek és Mrs. Marshnak aggódnia kellene. Mr. Sebastian csak annyit tud, hogy Lady Rutherford mellé alkalmaztak társalkodónőként egy rövid ideig. Ez minden. – Habozott. – De Mr. Sebastian mintha tudna valamit Mason valódi jelleméről is. – Nos, igen. Mason szerencsevadász mivolta szerepelt a lapokban – emlékeztette Beatrice. – Inkább az a tény ad némi aggodalomra okot, hogy Mr. Sebastiannek feltűnt: van valami kapcsolat a te Rutherford-házban betöltött állásod és Mason balesete között. Evangeline nem szólt semmit. – Ez érdekes, de én nem látok okot aggodalomra – szólalt meg Clarissa a szokásos logikájával. – Végül is semmi sem jelent meg a lapokban, ami arra utalt volna, hogy Mason halála nem baleset volt. – Valóban – szólalt meg Beatrice halkan. – Mindazonáltal úgy gondolom, hogy Sebastian sokkal többet tud rólad, Evie, mint kellene. Mit gondolsz, elhiszi, hogy Douglas Mason halála baleset volt? – Nem tudnám megmondani – felelte Evangeline. – De egy dologban biztos vagyok.

51

AMANDA QUICK

– És mi lenne az? – kérdezte Clarissa. – Mr. Sebastiant nem érdekelte túlzottan a tény, hogy Mason halott, csak az a lehetőség, hogy a halálának esetleg köze lehet a tegnap esti támadáshoz. Clarissa és Beatrice ezen rövid ideig elgondolkozott. – Nem mintha kizárhatnánk ezt a lehetőséget – jelentette ki végül Clarissa. – Nem tetszik nekem, hogy te itt laksz egyedül, Evie. – Nekem sem – helyeselt Beatrice. – Talán jobb lenne, ha visszatérnél Londonba. Váratlan aggodalom futott át Evangeline-en. Azon kapta magát, hogy lázasan okok után kutat, miért lenne a Little Dixbyből való elutazás rossz ötlet. – Még nem szeretnék visszatérni – mondta. – A képzeletem végre szárnyra kapott. Little Dixby tényleg inspirálóan hat rám. Ezt ki kell használnom. Addig nem merek innen elmenni, amíg meg nem írtam pár fejezetet a könyvből. Irene Witton a pult mögött állt, és éppen túl volt a helyi romokat ábrázoló pár képeslap eladásán, amikor Evangeline bevezette a könyvesboltba Beatrice-t és Clarissát. Felnézett, és a szemüvege fölött alaposan szemügyre vette őket. – Ó, Ames kisasszony! Örülök, hogy újra látom! – Engedje meg, hogy bemutassam a barátaimat Londonból – felelte Evangeline. Gyorsan bemutatta őket egymásnak. – Az ókori romokhoz szeretnének kalauzt venni. – Igen, persze. Nagyszerű kínálatom van könyvekből is, térképekből is. – Irene levette a szemüvegét, és a derekán hordott ezüst szemüvegtartóba helyezte. – Engedjék meg, hogy odavezessem önöket. Kisuhant a pult mögül, át a helyiségen az egyik könyvespolchoz. Levett egy kötetet a polcról. – Ez Samuel Higgins A Little Dixby környéki római kori emlékek története című munkája. Véleményem szerint ez az egyik legkiválóbb beszámoló a helyi romokról. – Szívesen belenéznék, ha szabad – szólalt meg Beatrice. – Igen, persze. – Irene odanyújtotta neki a könyvet.

KRISTÁLYOK KERTJE

52

Clarissa feljebb tolta az orrán a szemüvegét, és úgy vizsgálta Irene ezüst szemüvegtartóját. – Roppant elegáns ez a szemüvegtartó. Én is kerestem már magamnak valami hasonlót. Olyan hasznos, ha az ember szemüvege mindig kéznél van. Szabad megkérdeznem, hol vette? – A szemüvegtartóm? – Irene a derekánál levő ezüsttokhoz nyúlt. Elmosolyodott. – Köszönöm. Új. A régit, úgy tűnik, elhagytam valahol. Nekem is nagyon megtetszett, amikor nemrég megláttam egy londoni boltban. Majd leírom önnek a cég nevét, mielőtt távoznak. Clarissa arca felderült. – Azt nagyra értékelném. A barátaim azt mondják, meglehetősen tehetségtelen és unalmas vagyok, amikor divatról van szó. Eltökéltem, hogy ezentúl sikkesebb leszek. Beatrice a plafonra emelte a tekintetét. – Az isten szerelmére, Clarissa! Sem Evie, sem én nem mondtunk soha tehetségtelennek vagy unalmasnak! Ugye, Evie? – Egyszer sem – jelentette ki Evangeline. – Sajnálattal tudatom veletek, hogy ha azt mondjátok, úgy öltözöm, mint egy bentlakásos leányiskola tanítónője, az lényegében ugyanaz – válaszolta Clarissa. Fél órával később a három nő barna papírba csomagolt, madzaggal átkötött szerzeményeivel az út túloldalán található teázóba ment. Evangeline megvárta, amíg a kancsó Assam tea és egy kis tálca nem túl ínycsiklandó szendvics az asztalra került, majd Clarissához fordult. – Beatrice és én tényleg azt sugalljuk, hogy túl komoly az öltözködésed? – kérdezte gyengéden. – A „régimódi” találóbb szó rá – felelte Clarissa. Kivett egy aprócska szendvicset. – De nem baj. A barátnőim vagytok, úgyhogy megbocsátom. Beatrice az ajkába harapott. – Tényleg soha nem akartuk, hogy úgy érezd, nem vagy divatos. Csak néha Evie-vel azt gondoljuk, jót tenne neked, ha egy kicsit vidámabban öltöznél. Elég szörnyű, ahogy fizetett társalkodónőként öltözködnünk kell, amikor dolgozunk. Semmi okunk rá, hogy

53

AMANDA QUICK

egyébként is hasonló ruházatban mutatkozzunk. Nem tesz jót a kedélyünknek. Clarissa összevonta a szemöldökét. – Az én kedélyemmel semmi baj, köszönöm szépen. Evangeline felkapta a csészéjét. – Ha ez így van, akkor miért érdeklődtél annyira Miss Witton csinos szemüvegtartója iránt? Clarissa a szendvicsét majszolta, majd nyelt egyet. – Csak kíváncsiságból. Nagyon elegáns darab, nem gondoljátok? Evangeline és Beatrice összenézett, és Evangeline biztos volt benne, hogy ugyanaz jár mindkettőjük fejében. Clarissa születésnapja a következő hónapban lesz. Egy csinos ezüst szemüvegtartó tökéletes ajándéknak bizonyul majd.

7. Clarissa szavaiban hitetlenkedő együttérzés csengett, amikor megszólalt. – Ennyi? – kérdezte. – Mindössze ennyi, amit Little Dixbyben csinálni lehet? Néhány rom megtekintése, tea és néhány ízetlen szendvics elfogyasztása, meg egy könyvesbolt? – Attól tartok, igen – válaszolta Evangeline. – A legérdekesebb látnivalókat a Kristálykert fala rejti. Épp a Páfrány-lakba tartottak visszafelé. Még csak fél öt volt, messze még a nap vége, de a sűrű erdőn átvezető keskeny ösvényen az árnyékok már megnyúltak, és sötétek voltak. Már nem volt szükség a napernyőkre. Evangeline becsukta a sajátját, majd Beatrice és Clarissa is követte a példáját. – Hogy sikerült túlélned az elmúlt két hetet? – kérdezte Beatrice. – Nem csoda, hogy halálra untad magad! – Tegnap estig tényleg így volt – felelte Evangeline. Clarissa ciccegő hangot adott. – Én már régóta mondom, hogy semmi sem űzi el az akut unalmat olyan jól, mint ha az embernek el akarják vágni a torkát! Evangeline már épp válaszolt volna, amikor hirtelen megborzongott. Ösztönösen végigkémlelt az ösvényen, és Lucas Sebastiant pillantotta meg feléjük közeledni. Megtorpant. Beatrice és Clarissa szintén lefékezett mellette. Mindannyian a férfit figyelték, aki vidéki sétához öltözött: hétköznapi kabátot, nadrágot és csizmát viselt, feje fedetlen volt. Majdnem hangtalanul közeledett az árnyas ösvényen. – Hadd találjam ki! – suttogta Beatrice. – Esetleg csak nem Mr. Sebastian személyesen?

55

AMANDA QUICK

– De igen – válaszolta Evangeline ugyanolyan halkan. Érezte, ahogy a levegő megtelik energiával, és tudta, hogy barátnői kifinomult érzékelésüket hívták segítségül. Clarissa nagyon elkomolyodott. – Ejha! Igazad volt, amikor azt állítottad, hogy nagy természetfeletti tehetséggel bír. Még ilyen messziről is látom az aurájában. Nagyon sötét. Nagyon erőteljes. Tényleg nagyon veszélyes is tud lenni Evie, legyél óvatos! Beatrice túlvilágian ártatlan szeme kissé elkerekedett. – Nem – mondta. – Evie biztonságban lesz mellette. Clarissa rápillantott. – Biztos vagy benne? – Teljesen – válaszolta. – Abban egyetértek, hogy valószínűleg nem fog neki fizikai fájdalmat okozni – mondta Clarissa. – Az aurájában nincs nyoma annak a homályos fénynek, ami azokra jellemző, akik kihasználják a náluk gyengébbeket. De mindnyájan tudjuk, hogy egy nő másképp is sérülhet. Amikor a szív dolgaira kerül a sor, egy nőnek mindig résen kell lennie. – Szív dolgai? – szisszent fel Evangeline felháborodva. – Megőrültél? Ebben a szív dolgai nem játszanak szerepet. Tegnap éjszaka valaki megpróbált megölni. Biztosíthatlak róla, ennek a szívemhez semmi köze sem volt. Hidd el, az foglalkoztat leginkább, hogy kiderítsem, ki akarhat megszabadulni tőlem. – Igen, persze – mondta Beatrice. Aztán kesztyűbe bújtatott kezével odanyúlt, és megpaskolta Evangeline kezét, ha nem is anyáskodva, inkább biztatóan. Evangeline sóhajtott egyet, és emlékeztette magát, hogy a barátnői csak jót akarnak. – Jelen körülmények között nem valószínű, hogy Mr. Sebastiannek adnám a szívem. De még ha ilyen butaságot követnék is el, biztos vagyok benne, hogy azonnal visszaszolgáltatná. – Hm – hümmögött Beatrice. Közben még mindig a férfit figyelte, és nem úgy tűnt, mint akit sikerült meggyőzni.

KRISTÁLYOK KERTJE

56

Nincs több idő, hogy megpróbálja a hamis benyomást korrigálni, jött rá Evangeline. Lucas már majdnem odaért hozzájuk. Sietve mosolyt öltött magára. – Mr. Sebastian – szólalt meg. – Örülök, hogy újra látom! Engedje meg, hogy bemutassam a barátnőimet, Slate és Lockwood kisasszonyt. Már elmeséltem nekik az éjszaka eseményeit. – Miss Ames. Hölgyeim. – Lucas megállt előttük, és főhajtással köszöntötte őket. – Örvendek, Mr. Sebastian – válaszolt Clarissa. – Uram – mormolta Beatrice udvariasan. Evangeline újabb energiahullámot érzett a levegőben, amiből rögtön tudta, hogy mindkét barátnője jobban szemügyre veszi a férfit. A Lucas szemében felcsillanó mosolyból látta, ő is tudatában van, hogy a hölgyek különleges képességeikkel tüzetes vizsgálatnak vetették alá. Micsoda kínos helyzet!, gondolta. Kétségbeesetten keresett valamit, amivel elterelhetné a figyelmét. – Mi lett a holttesttel, Mr. Sebastian? – Lehajolt, hogy kinyissa a kerti kaput. – Sikerült megtalálni a labirintusban, és átkutatni, hogy van-e esetleg valami nyomra vezető jel? Lucas szája szegletében mosoly bujkált. – Tudja, Miss Ames, az ismeretségemben egyetlen hölgy sem kezdte még a beszélgetést ilyen kérdéssel. – Ne is törődjön Evie-vel! – szólalt meg Beatrice. – Író. A velük való társalgás néha furcsa irányt vesz. – Igen, ezt magam is tapasztaltam – felelte Lucas. Evangeline elpirult, és kinyitotta a kaput. – Elnézést. Egész nap ez a kérdés járt a fejemben. – A másik probléma az írókkal – folytatta Clarissa akadémikus stílusban –, hogy hajlamosak a legjelentéktelenebb apróságot is úgyszólván alapanyagnak tekinteni. Ugyanis folyton a cselekményhez és a karakterekhez keresnek ihletet. Úgy gyűjtik az anyagot, ahogy más a bélyegeket. Lucas egyetlen pillanatra sem vette le a szemét Evangeline-ről. – Nagyra értékelem a figyelmeztetését, Miss Slate. – Elég legyen – mondta Evangeline. Szaporán végigsietett a kavicsos ösvényen a páfrányerdőn át. – Próbálok komolyan beszélni

57

AMANDA QUICK

Mr. Sebastiannel. A legkevesebb, amit tehet, hogy válaszol a kérdésemre. – Érdeklődésére az a válaszom – felelte Lucas –, hogy megtaláltam a holttestet, de szinte semmi újdonságot nem tudtam meg Pengés Hobsonról, amit mi már ki ne találtunk volna. Úgy tűnik, hivatásos bűnöző volt, aki vonattal jött ide Londonból. Pár kést, egy vonatjegyet és egy színházjegyet találtam nála. Úgy tűnik, odavolt a melodrámákért. – Udvariasan félreállt, megvárva, hogy Clarissa és Beatrice belépjen a kertbe, majd ő is követte őket, de egy pillanatra megállt, hogy bezárja maga mögött a kaput. – Mindössze ennyit sikerült kiderítenie? – tudakolta Evangeline. – Meglehetősen nagy összeget találtam nála – felelte a férfi. – Gondolom, a honoráriumának a fele. Beatrice felkapta a fejét. – A honoráriumának? – Aztán leesett a tantusz. – Ó, értem, Evie meggyilkolásáért. Szentséges ég! Evangeline felment a lépcsőn. – Mennyit érek, Mr. Sebastian? – Történetesen meglehetősen sokat. – Megmondta pontosan, mennyi pénzt talált a holttestnél. – Úristen! – döbbent meg Evangeline. – Milyen furcsa, megkockáztatta, hogy ennyi pénzzel utazzon! – tűnődött Clarissa. – Meglehetősen veszélyesnek tűnik, azzal a sok tolvajjal és zsebessel az állomás környékén. – Mi mást tehetett volna vele? – kérdezte Lucas. – Az alvilágból jött, valószínűleg az utcán született és nevelkedett. Nem bízhatott a társaiban, és egy törvényes bank sem fogadta volna ügyfeleként. Alighanem arra a következtetésre jutott, hogy a pénz nála van a legnagyobb biztonságban. Elvégre mégiscsak Pengés Hobsonról beszélünk, aki egy rettegett késelő volt. Ki lenne olyan balga, hogy tőle lopni merészeljen? Beatrice-t lenyűgözte a férfi válasza. – Úgy tűnik, nem teljesen ismeretlen ön előtt a bűnözők gondolkodása, Mr. Sebastian. – Mert tanulmányozta – vágta rá Evangeline, mielőtt még Lucas megszólalhatott volna.

KRISTÁLYOK KERTJE

58

Clarissa szeme tágra nyílt. – Tényleg? Milyen izgalmas! Lucas tekintetébe újra derű vegyült, vette észre Evangeline. Ez valószínűleg nem jó jel. – Ne is foglalkozz Mr. Sebastian hozzáértésével! – mondta. – Az a lényeg, hogy a Hobsonnál talált pénz újabb bizonyítéka annak, hogy valaki valóban felbérelte a meggyilkolásomra. – Ezzel kapcsolatban soha semmi kétségem sem volt – szögezte le Lucas szelíden. – Nos, nekem volt – felelte Evangeline. – Mi van akkor, ha csak összetévesztett valakivel? – Nem hiszem – válaszolta Lucas. Evangeline elővette a kulcsát a kis retiküljéből. – Egyszerűen nem tudom elképzelni... – Az ajtó kinyílt, mielőtt a kulcsot a zárba illeszthette volna. Molly Gillingham, a fiatal cselédlány állt az ajtóban, arca kipirult az izgatottságtól. Többször gyorsan Lucasra pillantott, miközben Evangeline-t köszöntötte. – Isten hozta itthon, Miss Ames! – szólalt meg szokatlanul ünnepélyesen. – Köszönöm, Molly. – Evangeline várt, de amikor Molly nem mozdult, mosolyogva megszólalt: – Esetleg beengedsz bennünket? Molly elvörösödött, és gyorsan hátrébb lépett. – Igen, persze, elnézését kérem, Miss Ames. – Újabb gyors pillantást vetett Lucasra. – Kisasszony, parancsol esetleg teát? Már Evangeline nyelve hegyén volt, hogy megmondja: épp most teáztak a városban, amikor eszébe jutott, hogy Lucas viszont némi dilemmát jelent. Nem volt mit tenni, meg kellett kínálni. – Igen, Molly, légy szíves, és készíts nekünk egy-egy csészével! – Kioldotta a főkötője szalagját. – A fogadószobában fogjuk elfogyasztani. – Igenis, Miss Ames. – Gyakorlatlanul pukedlizett egyet, majd elsietett a konyhába. Evangeline megvárta, amíg a barátnői is leveszik főkötőjüket és kesztyűiket, majd a parányi társalgóba invitálta a vendégeket. – Kérem, foglaljon helyet, Mr. Sebastian. Kimegyek, és gyorsan váltok pár szót Mollyval.

59

AMANDA QUICK

Beterelte őket a szűkös kis helyiségbe, becsukta az ajtót, és a konyhába sietett. Molly nagy izgalommal sürgölődött odakint. – Ez maga Mr. Sebastian, itt, ebben a házban! – mondta Molly hangosan suttogva. – Igen, észrevettem. – Várjon csak, amíg elmesélem édesanyának és édesapának, hogy teát szolgáltam fel a Kristálykert új tulajdonosának! – Próbálj uralkodni magadon, Molly! – felelte Evangeline. – Azt beszélik a városban, hogy Mr. Sebastian valószínűleg pont olyan őrült, mint a nagybátyja, de nekem egyáltalán nem tűnik annak. – Nekem sem tűnik annak – felelte Evangeline határozottan és legjobb lenne, ha nem hallgatnál az ilyen pletykákra. – Nem is, kisasszony. – Csak meg akartam arról győződni, hogy megbirkózol a tea elkészítésével ennyi ember számára. – Sose aggódjon a kisasszony! Mindennap segítek édesanyámnak reggelit és vacsorát készíteni az egész családnak, mind a tízünknek. Aratáskor pedig a többi nővel együtt reggeltől estig a konyhában főzök a földeken dolgozó férfiakra. Tea négy embernek semmiség. Mollyt egyértelműen felvillanyozta a tudat, hogy a régi apátság titokzatos új tulajdonosának közvetlen közelében találta magát. Evangeline-nek nem volt szíve letörni a lelkesedését. A csinos és rózsás arcú Molly még csak tizennyolc éves volt. Intelligens, eleven fiatal nő, aki szeret az újságokban folytatásokban megjelenő regényeket olvasni. Amikor felfedezte, hogy Evangeline pont egy ilyen történetet ír, könyörgött, hogy hadd olvassa el a kiadónak kis adagokban elküldött fejezeteket minden hét végén. Eleinte Evangeline vonakodott, de végül beadta a derekát. Mollynak a könyv minden újabb jelenete kapcsán tanúsított öröme nagyon jóleső érzéssel töltötte el. Nagy kár, hogy Mollynak az egyik helyi gazdához kell hozzámennie, gondolta Evangeline. Mollyt nagyon érdekelték a szülőfaluja határain túli világ dolgai. Gyakran beszélt róla, arra gyűjt, hogy egyszer Londonba utazzon. De Evangeline tudta, hogy a valóságban a lánynak nem sok esélye van a szomszédos városnál

KRISTÁLYOK KERTJE

60

messzebb eljutnia, hogy ott egy utazó cirkuszt vagy egy vásárt lásson. Valószínűleg sohasem jut el Londonba. Molly jövője azért nem annyira szörnyű, emlékeztette magát. Valójában sok minden szól egy kis, biztonságos faluban leélt élet mellett, távol a londoni utcák veszélyeitől. De egy ilyen élet rengeteg, napkeltétől napnyugtáig tartó munkát tartogat a farmon, és elég kevés szellemi izgalmat. Érezte, hogy a vég nélküli rutin és fáradságos munka előbb vagy utóbb Molly jó kedélyét is letöri majd. – Menjen csak vissza a vendégeihez, Miss Ames – mondta Molly. – Azonnal hozom a tálcát. – Mindkét kezére szüksége volt, hogy a súlyos, vas vízforralót a tűzhelyre lódítsa. – Ó, majdnem elfelejtettem mondani, hogy a nagybátyám itt járt, amíg önök a városban voltak, és megjavította a konyhaajtó zárját. Most már jobb, mint új korában. Evangeline az új zárra pillantott. Nagyon erősnek tűnt. – Légy szíves, fejezd ki hálámat a nagybátyádnak. – Igazán nincs miért. – Molly kinyitotta az egyik szekrényt, és csészéket meg csészealjakat vett elő. – Azt mondja, úgy néz ki, valaki betörte a zárat, amikor maga este sétálni ment. A betörőt valami elijeszthette, mielőtt ideje lett volna bármit ellopni. Nem sétálni ment, hanem az életéért rohant, gondolta magában Evangeline. – Talán egy kutya ugatott – mondta helyette –, vagy az egyik szomszéd ment el a ház melletti ösvényen, és az ijesztette el. – Az erre lakók közül valószínűleg senki sem választaná a Kristálykert felé vezető ösvényt – válaszolta Molly. – Mindenki úgy gondolja, hogy az erdőben kísértetek élnek. A nagybátyám azt akarta, hogy mondjam meg magának, ő biztos benne, hogy a helyi fiúk egyike se csinálna olyan szörnyűséget, hogy berúgja az ajtaját. – Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy Little Dixby-ből lehetett valaki – felelte Evangeline. És ez valóban így is van, gondolta. – A nagybátyám szerint valószínűleg a Rytonban sátrat vert utazó cirkusz valamelyik betyárja lehetett. Tudja, hogy van ez az ilyen cirkuszi népséggel. Mindenki azt mondja, hogy szemmel kell őket tartani.

61

AMANDA QUICK

Amikor a frissen mosott ruha eltűnt a szárítókötélről, vagy egy szerszám a fészerből, ahol a kerti eszközöket tartották, vidéken mindennapos volt az utazó cirkusz vagy a vurstli tagjait vádolni a lopással. És bár ebben az esetben valóban ez tűnt a legegyszerűbb magyarázatnak, Evangeline még véletlenül sem akarta, hogy ártatlanokat vádoljanak. – Nem hiszem – felelte. – Amikor a betörés történt, a cirkuszi népség Rytonban minden bizonnyal épp szedte a sátorfáját, hogy továbbálljon a következő városba. Nem, én biztos vagyok benne, hogy valami Londonból vonaton jött gazember járt itt, betörési lehetőséget keresve. Talán olyan valaki, akinek mostanában el kellett hagynia a várost, nehogy meggyűljön a baja a rendőrséggel. – Hát, akárhogy is legyen, az biztos, hogy az illető már messze jár. – Molly egy kancsóba töltötte a forró vizet. – A friss teasüteményemből is rakok a tálcára. Egy erős, egészséges úriembernek, mint Mr. Sebastian, szüksége van a táplálékra. Evangeline elmosolyodott. Nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen a környéken, aki észrevette, hogy Lucas – eltekintve a szellemi állapotával kapcsolatos spekulációtól – erős, egészséges férfi. – Köszönöm, Molly. – Már indulófélben volt az ajtóban. Molly levette a tálról a fedelet, amelyen ízletes aprósütemények sorakoztak. – Ó, és Miss Ames! El akartam még mondani, hogy tegnap sokáig fent maradtam, miután édesanya és édesapa lefeküdtek, és befejeztem a Winterscar második fejezetét. Nagyon izgalmas volt. Evangeline-t melegség járta át. – Köszönöm, Molly. – Már alig várom, hogy megtudjam, mi történik most, hogy Patricia csapdába esett a fenti hálószobában azzal a szörnyű John Reynoldsszal, aki kompromittálni akarja, hogy így házasságra kényszerítse. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, Patricia egyetlen lehetősége, hogy a tisztességét megmentse, ha kiugrik az ablakon, de akkor nyakát szegi a sziklákon. – Ami nem lenne túl bölcs dolog, mert kissé korán véget vetne a történetnek, nem gondolod?

KRISTÁLYOK KERTJE

62

– Igen, kisasszony – nevette el magát Molly. – Biztos vagyok benne, hogy Patricia meg fog menekülni a gazfickó markából, anélkül hogy a becsületén csorba esne, vagy a nyakát szegné. – Azt hiszem, biztosan állíthatjuk, hogy igazad van. – Mert már nem John Reynolds a gazember, tette hozzá Evangeline magában. – Hazamehetsz, miután a teát felszolgáltad. Molly elszontyolodott. – Biztos benne, kisasszony? Nem bánom, ha még egy darabig maradnom kell. Biztos szüksége lesz segítségre a mosogatáshoz, ha Mr. Sebastian távozott. – Nagyra értékelem az ajánlatot, de elboldogulunk nélküled. – Igenis, kisasszony. Csak hogy tudja, a bátyám meghozta a tojást, tejet, vajat és sajtot, amit rendelt. És ma estére csodás lazacos póréhagymás lepényt készítettem magának és a londoni barátainak. – A lazacos póréhagymás lepényed a legfinomabb, amit valaha ettem – válaszolta Evangeline. Molly arcán büszkeség és elégedettség tükröződött. – Köszönöm, kisasszony. Csak várjon, amíg elmesélem édesanyának, hogy Mr. Sebastian tette ma tiszteletét a kisasszonynál. Evangeline eltűnődött, vajon mit szólna Mrs. Gillingham, ha tudná, hogy az egyetlen ok, amiért most Lucas Sebastian a társalgóban található, hogy a bérlője a Kristálykert parkjába menekült egy késes gyilkos elől hajnali kettőkor. De persze ez közel sem jelentene akkora szenzációt, mint az a hír, hogy a kérdéses bérlő ekkor mindössze a hálóingét viselte. Vannak dolgok, amelyekről jobb, ha nem esik szó. – Menjen csak a fogadószobába, asszonyom. – Molly az ajtó felé intett. – Nem várakoztathat meg egy olyan előkelő úriembert, mint Mr. Sebastian. Nagy megtiszteltetés, hogy nálunk teázik. – Köszönöm, hogy figyelmeztetsz a háziasszonyi kötelességeimre – válaszolta Evangeline. De Molly, aki roppant komolysággal sürgölődött a tea kellékei körül, nem hallotta meg az iróniát. A folyosóra tompa hangok szűrődtek ki. Evangeline megrémülve sietett vissza a társalgóba. Felrántotta az ajtót, becsusszant a szobába, és sietve berántotta az ajtógombot.

63

AMANDA QUICK

– Az ég szerelmére, halkabban! – suttogta hangosan. – Ha Molly meghall benneteket Pengés Hobsonról vagy a tegnap éjszakai eseményekről beszélni, az egész város erről fog pletykálni, mielőtt még lemegy a nap. Lucas nyájasan mosolygott rá. Könnyed, férfias kecsességgel állt az ablak mellett, vállát a falnak vetve. A karját összefonta széles mellkasa előtt. Clarissa és Beatrice egy-egy törékenynek tűnő széken ültek, a sétához viselt ruhájuk alja a magasra gombolt csizmájuk köré csavarodott. Mindketten kuncogásban törtek ki. – Lehet, hogy ez számodra meglepetésül szolgál majd, de erre már mi magunk is rájöttünk – felelte Beatrice. – Ami azt illeti, földművelési kérdésekről beszélgettünk. – Földművelési? – Evangeline az ajtónak dőlt, háta mögött mindkét kezével szorosan markolva a fogantyút. – Mi a csudáért beszéltek ti földművelésről ilyen körülmények között? – Épp azt magyaráztam Lockwood és Slate kisasszonynak, hogy a Little Dixby körüli farmok mindig kirívóan termékenyek voltak – felelte Lucas. – A növények csak úgy virulnak errefelé. A helyiek a megmondhatói, hogy ebben a földben bármi megterem, és ez már évtizedek óta így van. A rózsák egészen különlegesek errefelé. – Ó, így már értem. – Evangeline a homlokát ráncolta, azon gondolkodva, amit a férfi mondott. – Feltételezem, az, hogy ez a hely egy paranormális csomópont, közrejátszik a helyi farmok és kertek sikerében. Lucasnak felszaladt a szemöldöke, ragadozószeme kicsit felcsillant. – Ön tud róla, hogy Little Dixby egy paranormális csomópont lehet? – Igen. És ha édesapámnak igaza volt, akkor a középpontjában a Kristálykert áll – felelte Evangeline. – Hisz érti, ezért jöttem ide. – Nem – válaszolta Lucas kimérten nem értem. – Ne is törődjön vele, nem fontos. – Hallotta a csészék zörgését a tálcán. – Ez Molly lesz. Megfordult, és kinyitotta az ajtót. Molly lépett a szobába, óvatosan lépdelve, kezében a jól megpakolt tálcával. Lucas felegyenesedett az ablaknál.

KRISTÁLYOK KERTJE

64

– Nehéznek tűnik – mondta. – Engedje meg, hogy segítsek. Molly arca élénkpirossá vált. – Egyedül is boldogulok, uram. – De Lucas már ki is vette a kezéből a tálcát, és letette a kis asztalra. – Köszönöm, uram – mormolta Molly. Reménykedve nézett Evangeline-re. – Töltsek, asszonyom? – Köszönöm, nem kell, Molly. – Evangeline elmosolyodott, és leült a kanapéra, automatikusan elrendezve szoknyája redőit. – Majd én elintézem. Fuss haza. – Igen, asszonyom. Köszönöm, asszonyom. – Molly újabb szertartásos kis pukedlit vágott ki, majd kiment az előtérbe, és csöndben behúzta maga után az ajtót. Evangeline felkapta a teáskannát, és tölteni kezdett. Mindenki nagy figyelemmel kísérte a tea felszolgálását, amíg meg nem hallották a konyhaajtó csukódásának tompa kattanását. Egy perccel később látták az ablakból, ahogy Molly sietve távozik az ösvényen. A hír, hogy Lucas az új bérlővel és divatos londoni barátaival teázik a házban, hamarosan köztudott lesz a környéken, gondolta Evangeline. Szerencse, hogy Clarissa és Beatrice itt vannak. Jelenlétük biztosítja a tisztességesség kereteit. A nemek közötti kapcsolatra vonatkozó társadalmi normák lazábbak voltak vidéken, mint Londonban, de persze csak bizonyos határok között, és olyan kevés kell, hogy az emberek pletykálni kezdjenek egy olyan kisvárosban, mint Little Dixby. Evangeline tisztában volt vele, hogy sok találgatás tárgyát képezte az elmúlt két hétben. Egy egyedül élő hajadon mindig a figyelem középpontjában áll. Egy olyan egyedülálló nő, aki Londonból jött, divatosan öltözik, és állítólag szenzációregényt ír, még annál is nagyobb érdeklődésre tarthatott számot. – Na most már beszélhetünk – szólalt meg Evangeline. – Nagy kár, hogy ez a szörnyű alak, ez a Hobson, halott – jegyezte meg Clarissa. – Hasznos lett volna őt kikérdezni. Nem egészen értem, hogyan halt meg. Evangeline említett valamit a tövisekről. – Sajnos, Mr. Hobson a kert egyik veszélyesebb részébe tévedt – közölte Lucas. – Halála baleset volt. – Egy aprósüteményt majszolt. – Hasonlóan, mint Douglas Mason halála.

65

AMANDA QUICK

Evangeline mozdulatlanná dermedt. Clarissának és Beatrice-nak hirtelen a tea kötötte le minden figyelmét. Ahogy ez várható volt, Clarissa nyerte vissza először a hidegvérét. – A kérdés az, mi a csudáért küldene bárki egy bűnözőt, hogy végezzen Evangeline-nel? Lucas elgondolkodva nézett Evangeline-re. – Jelenleg csak annyit mondhatok, valaki hajlandó volt jelentős összeget fizetni Pengés Hobsonnak, hogy így tegyen. Valaki a maga halálát akarja, Miss Ames, és ha biztos benne, hogy nincs féltékeny szerető a háttérben... Evangeline félrenyelte a teáját. Fuldokolva köhögte vissza, majd egy szalvétával megtörölte az ajkát. – Ebben biztos vagyok. Beatrice lebiggyesztette az ajkát. – Egyetértek, a visszautasított szerető ötletét elvethetjük. Evangeline esetében ez nem áll fenn. – És a halálából senki sem nyerne – tette hozzá Clarissa segítőkészen –, úgyhogy a pénz sem játszik szerepet. – Mindig jó tudni, mennyit ér az ember – mormolta Evangeline a csészéjébe. – Akkor viszont csak egy lehetőségünk marad – szólalt meg Lucas. Bekapta a teasütemény maradékát, és kezéről letörölte a morzsákat. Evangeline-nek úgy tűnt, hogy a tekintete egy kicsit felizzik. De nem a vágytól, jött rá. Nagyon más sóvárgás volt ez, amit a férfiban érzett: a vadász veszélyes aurája, aki épp csapdát állít a vadnak. Biztos volt benne, hogy nem ez volt az első eset. Beatrice is érzékelte a túlfűtött légkört. Várakozó tekintettel nézett Lucasra. – És mi ez a lehetőség, uram? – Az olyanok, mint Hobson, akiket gyilkosságra fel lehet bérelni, valójában nincsenek olyan sokan, mint gondolnánk – jelentette ki Lucas. – Azoknak, akik gyakorlottak az ilyen jellegű munkában, hírnevük van a bűnözők között. Clarissa megborzongott. – Ezt el tudom képzelni, hogy így van.

KRISTÁLYOK KERTJE

66

– Ki kell derítenünk, ki bérelte fel Hobsont – folytatta Lucas. – Szerencsére itt van nekünk Stone. Evangeline felnézett a teájából. – Mi köze van ennek az egésznek Mr. Stone-hoz? – Vannak kapcsolatai a londoni utcákon. – Lucas kinézett a sötét erdőre. – Ismer embereket ebben a világban. Ma reggel vonattal a városba utazott, hogy kérdezősködjön Hobson felől. Némi szerencsével Stone olyan információ nyomára bukkan, ami elvezet minket ahhoz, aki Hobsont felbérelte. Evangeline mozdulatlanná dermedt. Tudatában volt, hogy Beatrice és Clarissa is elhallgatott. Egymásra néztek. Evangeline látta a kérdést a szemükben. Felhúzta a szemöldökét. – Mondtam, hogy Mr. Sebastian tanulmányozta a bűnözők gondolkozását. – Valóban említetted. – Beatrice kihúzta magát a székében, és elszánt kifejezéssel tette le a csészéjét az asztalra. – Szerencsések vagyunk, hogy tudását és kapcsolatait a javunkra fordíthatjuk. Az itt a probléma, hogy a hivatásos bűnözők osztályának tagjaival van dolgunk. Ez nem a mi szakterületünk. Clarissa ujjaival a szék karfáján dobolt, komoly arca aggódó kifejezést öltött. – Nem, ez igaz. Lucas elgondolkodó tekintettel vizsgálta mindhármukat. – Elég rendkívüli lenne, ha maguknak, hölgyeim, gyakorlati tapasztalatuk lenne a bűnözők osztályával kapcsolatban. Ez általában a rendőrség hatásköre. – Mm – hümmögött Beatrice udvariasan. Kortyolt egyet a teájából. – Igen, persze – mormolta Clarissa. – A probléma az, hogy ha bevonja az ember a rendőrséget, akkor gyakran a sajtóval is számolnia kell. A rendőrségnek megvannak a maga erősségei, de a diszkréció nem tartozik közéjük. Evangeline megköszörülte a torkát. – Történetesen ezt a kérdést már megvitattuk Mr. Sebastiannel tegnap éjjel.

67

AMANDA QUICK

– Mikor a kertjében álltál egy szál hálóruhában? – Clarissának felszaladt a szemöldöke. – Igen, gyanítom, hogy megbeszéltétek, vajon bevonjátok-e a nyomozásotokba a hatóságokat. – Az isten szerelmére! – korholta őket Beatrice. – Nem hiszem, hogy most van itt az ideje ezek megvitatásának. – Zagyvaság! Ebben a szobában mindenki tisztában van a tegnap éjszaka történéseivel. Evangeline és Mr. Sebastian helyesen döntött – jelentette ki Clarissa. – Az ember el tudja képzelni, mekkora botrány kerekedett volna, ha a történet a londoni újságok markába kerül. – Ha a gyilkossági kísérlet gyökere abban az incidensben rejlik, amely az utolsó pozícióm elhagyása után nem sokkal történt, ahogy Mr. Sebastian hiszi, akkor kétlem, hogy a rendőrség bevonása nagy segítséget jelentett volna – fűzte hozzá Evangeline. – Mr. Mason halála csak egy szerencsétlen baleset volt. – Így van – erősítette meg Beatrice közömbös hangon, és bólintott. Rövid szünet következett. Evangeline észrevette, hogy Lucas újra élénk érdeklődéssel figyeli mindhármukat. – Azt hiszem – szólalt meg egy perc múlva a férfi itt az ideje, hogy elárulják, hölgyeim, mivel keresik a kenyerüket. És arról különösen szeretnék kicsit többet tudni, Miss Ames, hogy mi történt az utolsó alkalmazásában. Evangeline Clarissára és Beatrice-ra nézett. – Azt gondolom, hogy megbízhatunk Mr. Sebastianben – tanácsolta Beatrice. – Nem hiszem, hogy túl sok választásunk lenne – tette hozzá Clarissa. – Evangeline biztonsága, talán az élete múlik rajta. Evangeline kezében a csészével hátradőlt. – Azt már elmondtam, Mr. Sebastian, hogy a barátaim és én egy ügynökségnek dolgozunk, amelyik fizetett társalkodónőket közvetít egy nagyon exkluzív ügyfélkörnek. – Említette a foglalkozását tegnap éjjel – felelte Lucas. – De világossá vált számomra, hogy egyikük sem jellemző példája azoknak a szerencsétlen sorsú nőknek, akik ezt a foglalkozást kénytelenek űzni.

KRISTÁLYOK KERTJE

68

– Valóban, uram? – nézett Evangeline a férfira a csészéjének széle fölött. – És pontosan hány fizetett társalkodónőhöz volt személyesen szerencséje? Lucas elhúzta a szája sarkát. – Itt megfogott, Miss Ames. Be kell ismernem, hogy maga az első fizetett társalkodónő, akivel több mint harminc másodpercet beszéltem. Rendszerint tartózkodó típusok, akik mindig a háttérbe húzódnak, kötögetnek vagy olvasnak, miközben a munkáltatójuk éli az életét. Az ember általában észre sem veszi őket. Evangeline hűvös mosollyal nézett rá. – És pontosan ez magyarázza, uram, hogy mi olyan nagyon jók vagyunk abban, amit csinálunk. Soha senki észre sem vesz minket, amikor dolgozunk. – És a munkájuk természete? – kérdezte Lucas. – Magánnyomozók vagyunk – felelte Evangeline. Várta, hogy Lucas arcán a megdöbbenés és a hitetlenség félreérthetetlen jelei mutatkozzanak. Tudta, hogy Clarissa és Beatrice is erre számítanak. Mindnyájuknak csalódniuk kellett. – Érdekes – válaszolta Lucas. Furcsán elégedettnek tűnt. Ivott pár korty teát, majd letette a csészéjét. – Ez valóban megmagyaráz néhány dolgot. Clarissa szeme összeszűkült. – Mint például? – Többek közt Miss Lockwood ama megjegyzését, hogy az alvilág nem tartozik az önök szakterületei közé. Önök az előkelő társaságban elkövetett bűncselekményekkel foglalkoznak. – A legnagyobb diszkréció mellett – tette hozzá Evangeline. – Természetesen. – A férfi elmosolyodott. – Különben a Flint és Marsh cég már rég megszűnt volna. A munkája azt is megmagyarázza, hogyhogy olyan vakmerőn és talpraesetten viselkedett tegnap éjjel. Egyértelmű volt számomra, önnek van némi tapasztalata abban, hogyan őrizze meg veszélyes helyzetben is a hidegvérét. – Biztosíthatom róla, uram, hogy ritkán tapasztalunk valós fizikai veszélyt a munkánk során – mondta Evangeline. – Munkaadóink nagyon figyelnek, hogy ne hozzanak minket kockázatos helyzetbe.

69

AMANDA QUICK

Végeredményben mi nem rendőrök vagyunk. Általánosságban az ügyfeleink olyan hölgyek közül kerülnek ki, akik diszkréten szeretnék felderíteni a családjukkal pénzügyi kapcsolatba kerülni próbáló férfiak jellemét és pénzügyi körülményeit. Lucas szemében jeges megértés csillant. – Hozományvadászokat lepleznek le. – Valamint azokat, akik csak megkárosítani akarják az özvegyeket és a hajadonokat – tette hozzá Clarissa. – De igaza van, uram – mondta Beatrice. – Így vagy úgy, hozományvadászok leleplezése teszi ki a megbízásaink jelentős részét. Legtöbbször arra kérnek bennünket, hogy vizsgáljuk ki olyan férfiak hátterét, akik egy fiatal örökösnőt, vagy némi saját vagyonnal rendelkező özvegyet kívánnak feleségül venni. – Hogy találják meg önöket az ügyfelek? – érdeklődött Lucas. – Nem tudom elképzelni, hogy a cég a lapokban reklámozná ilyen jellegű szolgáltatásait. – Mrs. Flinthez és Mrs. Marshhoz valaki ajánlására érkeznek az ügyfelek – magyarázta Evangeline. Ezzel végképp felkeltették Lucas kíváncsiságát. – És az alkalmazottaikat? Hogy találnak olyan rendkívüli hölgyeket, mint önök hárman? – Ugyanúgy – felelte Beatrice. – Szájhagyomány útján. Nem mindenki alkalmas erre a munkára. Szükség van némi... rátermettségre. Lucas elgondolkodó kifejezéssel elmélkedett a hallottakon. – Ez a munkára való rátermettség, amiről beszél, esetleg némi természetfeletti képességet is magában foglal? Clarissa és Beatrice Evangeline-re nézett. – Említettem, hogy Mr. Sebastian meglehetősen komolyan veszi a paranormálist – szögezte le a nő. Lucas-hoz fordult. – Van egy kérdésem az ön számára, uram. Egyértelmű okaink voltak, hogy ne értesítsük a hatóságokat tegnap éjjel. De előbb vagy utóbb jelentenie kell a halálesetet. Hogyan szándékozik megmagyarázni a kertjében található holttestet a rendőrségnek?

KRISTÁLYOK KERTJE

70

– Nem lesz szükség magyarázatra – felelte Lucas magától értetődő természetességgel. – A holttestek nem sokáig maradnak meg a Kristálykertben.

8. Lucas nagy érdeklődéssel figyelte a három nőt, miközben azok próbálták megemészteni a hírt, hogyan szabadult meg a holttesttől a kertben. A döbbenet az arcukra volt írva. Szemük kikerekedett, álluk enyhén leesett, a kezükben a teáscsésze félúton megállt. Evangeline nyelt egy nagyot. De hármuk közül ő tért először magához, valószínűleg azért, mert ő tudta, hogy halt meg Hobson, döntötte el magában Lucas. – Értem – szólalt meg Evangeline. – Nos, gondolom, nincs értelme nagy hűhót csapni Hobson miatt, végül is megpróbált megölni. – Én magam is így gondoltam – értett egyet Lucas. Clarissa becsukta a száját. Elégedetten bólintott. – A körülményeket tekintve nagyon kényelmes megoldásnak tűnik a problémára. – Én mindenképp annak találtam – felelte Lucas. Beatrice némi gyanakvással nézte. – Komolyan beszél, Mr. Sebastian? Azt kívánja, hogy Pengés Hobson holtteste egyszerűen csak eltűnjön a kertjében? – Nem Hobson lesz az első, Miss Lockwood. Minél messzebb merészkedik az ember a kertben, annál agresszívabbakká válnak a növények. A labirintusban és az Éjkertben a természet nagyon gyorsan dolgozik, különösen éjjel. Clarissát, úgy tűnt, érdekli ez az információ. – A napszak számít? – Megfigyeltem, hogy bármely paranormális energia gyakran sötétben erősebb – válaszolta Lucas. – De azok az áramlatok, amelyek a föld természetes erőiből törnek elő, kivétel nélkül mindig erőteljesebbek éjjel. A nagybátyámnak az volt az elmélete, hogy a

KRISTÁLYOK KERTJE

72

napfény megzavarja a spektrum szélein elhelyezkedő hullámhosszakat, vagy, ami valószínűbb, megnehezíti az áramlatok érzékelését számunkra, akik rendelkezünk némi természetfeletti képességgel. – Édesapám ugyanerre a következtetésre jutott – értett egyet Evangeline. Lucas ránézett. – Már említette, Miss Ames, hogy édesapja érdeklődött a paranormális tudománya iránt. – Igen – felelte a nő. – Tudja, ő maga is rendelkezett némi természetfeletti képességgel. Lucas nem vette le a szemét róla. – Ez egy olyan vonás, ami gyakran öröklődik tovább a vérvonalban. – Az ő paranormális iránti érdeklődése miatt döntöttem úgy, hogy itt töltöm a hónapot Little Dixbyben – folytatta Evangeline. – Az egyik naplóbejegyzésében azt írta, úgy gondolja, hogy ez a környék egy csomópont. Lucas elgondolkodva bólintott. – Olyan hely, ahol a földben a paranormális erők találkozása nagy mennyiségű energiát termel. Lenyűgöző. Chester nagybátyám is meg volt erről győződve. Úgy gondolta, hogy a Little Dixby-i csomópont középpontja a Kristálykert. – Egy pillanatra elhallgatott. – Szóval a tudomány iránti érdeklődésének köszönhető, hogy kibérelte a Páfrány-lakot, Miss Ames? – Nos, nem, ez így nem egészen igaz – ismerte be Evangeline. – Nem érdeklődöm annyira a tudomány dolgai iránt. De amikor úgy döntöttem, hogy egy hónapot vidéken töltök, eszembe jutott, amit édesapám naplójában olvastam. Az íráshoz inspirációt keresve jöttem ide. Úgy gondoltam, hogy a környék paranormális erői ötletet adhatnak a cselekményemhez. Lucas elfintorodott. – Magamtól is kitalálhattam volna. A nő hideg tekintettel nézett rá.

73

AMANDA QUICK

– Mi, írók, érzékeny teremtmények vagyunk, Mr. Sebastian. Mindenféle dolgok ösztönzőleg hatnak ránk, beleértve a minket körülvevő energiát. – Hogyne. A jövőben nem fogom ezt elfelejteni. A nő állkapcsa megfeszült. – Hogyhogy a régi apátság területén levő növények egyre erősebbekké és agresszívabbakká válnak? Mi a csoda folyik a Kristálykertben, uram? – Kutya legyek, ha tudom – felelte Lucas. Sokat elárult a helyzet komolyságáról és a szűkös társalgóban ülő hölgyek lelkierejéről, hogy ügyet sem vetettek az ő illetlen kifejezésére, gondolta a férfi. De az volt az érzése, nagy dolognak kéne ahhoz történnie, hogy a Flint & Marsh cégnél dolgozó három hölgy megrendüljön. Evangeline enyhén oldalra biccentette a fejét, és szeme összeszűkült. – Tényleg nem tudja, mi folyik? – Csak feltételezni tudom, hogy valamilyen módon a nagybátyám kísérletei a felelősek – mondta. – A falakon belül munkáló erők egy föld alatti meleg vizű forrásból fakadnak. Ez a gyógyvíz szent volt a görögök számára. Amikor a rómaiak megérkeztek, egy fürdőt emeltek, mert meg voltak róla győződve, hogy a forrás vize éltető, sőt gyógyító hatással bír. Később ugyanezen a helyen emelték az apátságot. Úgy hitték, hogy a forrás vize felerősíti az ima erejét, és elősegíti a vallásos látomásokat. Idővel azonban az apátságot sorsára hagyták. A nagybátyám úgy harminc éve vette meg az ingatlant, és botanikai kísérletekbe kezdett. Ennek ellenére sikerült a dolgokat nagyjából kézben tartani úgy két évvel ezelőttig. Clarissa megkocogtatta a csésze peremét. – Milyen jellegű kísérleteket folytatott a nagybátyja, Mr. Sebastian? – A szándék jó volt – felelte Lucas. – Különböző természetfeletti tulajdonságú növényeket próbált kifejleszteni, és közben számos hibridet hozott létre. Új lehetséges gyógyszerek után kutatott, és gyorsabban növő, termékenyebb növényeket keresett. De egy bizonyos ponton a dolgok kezdtek félresiklani. A növényzet lassan

KRISTÁLYOK KERTJE

74

átveszi az uralmat, és a kert kezd veszélyes dzsungellé válni. Bizonyos részek majdnem teljesen megközelíthetetlenek. – Nem csoda, hogy az emberek okkult erőkről beszélnek – szólalt meg Beatrice. – Az elmúlt két évben legalább három betolakodónak sikerült eljutnia a labirintusig, sőt, talán egészen az Éj-kertig – folytatta Lucas. – Chester bácsi nem volt biztos benne, mert a holttestek eltűntek. – Mi a csodáért kockáztatná bárki, hogy ilyen veszélyes helyen kövessen el birtokháborítást? – kérdezte Beatrice. Lucas Evangeline-re nézett. – Talán mint illetékes, Miss Ames szeretné megválaszolni ezt a kérdést. A nő elpirult. Most kicsit úgy fest, mint egy lány, akit azon kaptak, hogy kioson a házból egy fiúval találkozni, gondolta a férfi. – Unatkoztam, és felkeltette a kíváncsiságomat – felelte enyhén dacos hangon Evangeline. – Ez volt az egyedüli oka, hogy a parkba merészkedtem. Nem meggondolatlanságból. Csak kicsit fel akartam fedezni. De a labirintussal meg sem próbálkoztam. – Valószínűleg azért, mert zárva van – mondta Lucas. Evangeline arca egy árnyalattal még jobban elvörösödött, de úgy tett, mint aki nem hallotta a burkolt célzást. – Miss Ames kíváncsiságától eltekintve – folytatta Lucas a kalandvágyókat a kincs legendája hajtja, hogy megpróbáljanak bejutni a labirintusba és az Éjkertbe. Clarissa megélénkült. – Igen, Miss Witton is említette ma a könyvesboltban. Az a hír járja, hogy egy rakás római arany van eltemetve valahol a parkban. – Mi sem vonzza jobban a kincsvadászokat, mint az a remény, hogy egy láda aranytárgyra bukkanhatnak – mondta Lucas. – De többnyire az Éjkert erői elijesztik az önjelölt kincskeresőket. – Azok viszont, akik bejutnak, ritkán kerülnek újra elő – vonta le a következtetést Clarissa. – Általánosságban így van – erősítette meg Lucas. – Szellemekről és démoni erőkről is beszélnek – jegyezte meg Evangeline. – De a teátrálisabb pletykákat figyelmen kívül hagytam.

75

AMANDA QUICK

Az a gondolat, hogy a kertben eltűnt embereket növények fogyasztják el, igazából sokkal hátborzongatóbb, mint az okkult magyarázatok. Clarissa a homlokát ráncolta. – Megint úgy néz, Bea. – Igen – felelte Beatrice –, én is észrevettem. Lucas Evangeline elgondolkodó arckifejezését tanulmányozta. – Hogy néz? – Evangeline mindig így néz, amikor a regényéhez gondolkodik egy új cselekményen – magyarázta Clarissa. – Azt hiszem, megihlette az, amit a húsevő növényekről mondott. Lucas elfojtott egy nyögést. – Biztosíthatom, hogy nem állt szándékomban. – Ne is törődjön vele – mondta Beatrice. – Az ember hozzászokik Evangeline furcsa kis szokásaihoz. Térjünk vissza a labirintus témájára. Láthatólag ön be tud menni, ha megtalálta Hobson holttestét. A férfi vonakodva fordította el a szemét Evangeline-ről. – Igen. A nagybátyám is tudott benne tájékozódni. Be lehet hatolni a labirintusba, ha az ember kellő képességgel bír. De még így is számos veszély leselkedik rá, például mérgező tövisek vagy indák, amelyek a csukló vagy a boka köré tekeredve olyan erősen odaláncolhatják, mint egy vasbilincs. Evangeline arca felderült. – Nem bánja, ha egy pillanatra elszaladok tollért és papírért? Szeretnék pár dolgot lejegyezni. – De igen, bánnám, Miss Ames. – Lucas kicsit keményebben szólalt meg. – Amennyiben nem vette észre, mi itt más, fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva. – Rendben. – Evangeline révedező tekintettel vette fel a csészéjét. Lucas összeszorította a fogát. Mentális jegyzeteket készít, gondolta. – Evie elmesélte nekünk, hogy a nagybátyja a parkban halt meg – szólalt meg Beatrice. – Ő is az egyik ilyen szörnyű növénynek esett áldozatul?

KRISTÁLYOK KERTJE

76

– Ami azt illeti, a reggelizőasztalnál halt meg. Ott talált rá a házvezetőnője, Mrs. Buckley. Evangeline összevonta a szemöldökét. – De én úgy hallottam, hogy valahol a parkban esett össze. – A pletyka sohasem megbízható a tények tekintetében – válaszolta Lucas. – A helyiek szívesebben hiszik, hogy természetfeletti erők végeztek vele. Tévedés ne essék, abban én is biztos vagyok, hogy meggyilkolták, de nem a másvilág démonai és szellemei tették. Evangeline összenézett a barátnőivel. Lucas érezte a nő kíváncsiságát és növekvő izgalmát. Mindnyájan szeretik a rejtélyekhez fűződő borzongató érzést, gondolta. Minden bizonnyal ez különleges képességeikkel van valamilyen módon összefüggésben. – Tudja, mi volt a nagybátyja meggyilkolásának indítéka? – kérdezte Clarissa. – Még nem – felelte Lucas. – De azt gyanítom, hogy a parkban nemrégiben tett felfedezésével áll összefüggésben. Beatrice teljesen le volt nyűgözve. – Mi volt ez a felfedezés, uram? – Nem tudom – vallotta be Lucas. – Csak egy rövid, nagyon rejtélyes táviratot kaptam, amiben azt írta, hogy valami nagyon fontosat fedezett fel az Éjkertben. Meghalt, mielőtt időt tudtam volna szakítani arra, hogy idejöjjek, és saját szememmel nézzem meg. – Nem volt kíváncsi, mi lehet az, uram? – kérdezte Evangeline. – Azt tudniuk kell, hogy Chester minden alkalommal értesítést küldött az új botanikai felfedezéseiről és a legújabb kísérleteinek eredményéről – mondta Lucas. – Ha minden alkalommal eljöttem volna, amikor ő valami fantasztikus új hibridről értesített, akkor minden héten ideutazhattam volna. – De meglehet, hogy ezúttal valami tényleg értékesre vagy fontosra bukkanhatott. Erre gondol, Mr. Sebastian? – kérdezte Evangeline. – Valószínű magyarázatnak tetszik, de nem ez az egyetlen – válaszolta.

77

AMANDA QUICK

– Voltak a nagybátyjának ellenségei? – faggatózott tovább Beatrice. – Nem tudok róla – felelte Lucas. – A legtöbb ember bolondnak tartotta. De van pár botanikus, aki hasonló kísérleteket folytat. Persze nem sok, a munka paranormális természetéből adódóan. De néhányukra azok közül, akiket ő kollégának tekintett, inkább riválisként tekinthetünk. – Tehát közrejátszhatott szakmai féltékenység – vonta le a következtetést Evangeline. – Ez roppant lebilincselő – merengett Clarissa. – Nagyon szeretném látni a parkját, Mr. Sebastian – mondta Beatrice. – Ahogy én is – fűzte hozzá Clarissa. – Én is örömmel körbejárnám rendesen a Kristály-kertet – élénkült fel Evangeline. – Szívesen megmutatom önöknek a park azon részeit, amelyeket még biztonságosnak érzek – ajánlotta Lucas. – Csodálatos! – kiáltott fel Beatrice. – Milyen izgalmas! – tette hozzá Clarissa. Evangeline elmosolyodott. – Köszönjük, uram. Amint láthatja, nagy a lelkesedés a kert bejárásának lehetőségével kapcsolatban. – A park sötétedés után a legérdekesebb – mondta Lucas, tekintetét le nem véve a nőről. – Egy feltétellel vezetem körbe önöket ma este. Evangeline elfintorodott. – Az utolsó ügyemmel kapcsolatban akar további részleteket, ugye? – Mivel most már belekeveredtem abba, ami itt folyik, ezért úgy gondolom, fontos, hogy többet tudjak róla – felelte. Evangeline habozott. – Még mindig nem tudjuk, hogy van-e köze a Rutherford-ügynek a gyilkossági kísérlethez. Mindnyájan ránéztek, senki sem szólt egy szót sem. – De igaza van. – Felsóhajtott. – Naivitás lenne feltételezni, hogy nincs semmi kapcsolat. Ha az életem függne tőle, se tudnám

KRISTÁLYOK KERTJE

78

megmondani, mi lehet az. De miközben megtekintjük a parkot, elmesélem, mi történt az este.

9. Ezen az estén mindhárman a kastély teraszán álltak Lucas társaságában, és nézték, ahogy a park és a pavilon világít a holdfényben. – Fenséges – sóhajtott Clarissa. – Mennyeien szépséges. – De tényleg érezhetők ennek a helynek a baljóslatú áramlatai – tette hozzá Beatrice. – Még a normális érzékeim számára is észlelhető. – Láthatóan összerázkódott. – Könnyen el tudom képzelni, miért nem volt a nagybátyjának túl sok gondja a betolakodókkal, Mr. Sebastian. – Hát igen – válaszolta Lucas. Azután Evangeline-re nézett. – A legtöbben nem jutnának el olyan messzire, mint ön, Miss Ames. – Nos, van némi tehetségem – felelte hűvösen Evangeline. – És elbűvölőnek találom ezt a helyet. A férfi elmosolyodott. Az ezüstös ragyogásban a nő arcát homály fedte, és titokzatosság lengte körül. – Igen – jegyezte meg – ezt én is látom. – Egy pillanat szünetet tartott. – Emlékeztetnem kell, hogy volt egy megállapodásunk. – Akár el is mondhatod neki a történteket – biztatta a barátnőjét Clarissa. – Egyetértek – csatlakozott Beatrice. – Úgy gondolom, megbízhatunk Mr. Sebastianben. Nem fogja nagydobra verni. Evangeline a melle alatt összekulcsolta a karját. – Nincs sok mesélnivaló. Rutinügynek indult. Az ügyfél egy idősebb hölgy volt, Lady Rutherford, akinek némi gyanúja támadt azzal a fiatalemberrel kapcsolatban, aki az unokáját kívánta feleségül venni. A lány szülei nem hallgattak rá. Úgy gondolták, hogy nagyszerű parti, és maga a fiatal hölgy is jóképűnek és vonzónak találta a kérőjét. Mr. Mason meglehetősen... meggyőző tudott lenni.

KRISTÁLYOK KERTJE

80

– Ezt a sajtó is említette – mondta Lucas. – Elfoglaltam a pozícióm, mint az ügyfél társalkodónője. Ebben a minőségemben számos helyre elkísértem a megbízóm, ahol a kérő is jelen volt. Kerti parti, fogadás, bál, ilyesmi. Természetesen első pillantásra tudtam, hogy Mason csaló. A probléma az volt, hogyan bizonyítsam. Lucas összevonta a szemöldökét. – A különleges képessége lehetővé teszi, hogy érzékelje a megtévesztést? Evangeline egy szemernyi habozás után szólalt meg. – Mondhatjuk így is. Természetesen Mason soha rám se nézett. Lucas elmosolyodott. – Mert ön csak a nagymama társalkodónője volt. – Hihetetlen, hogy egy szemüveg, egy ősz paróka és egy divatjamúlt ruha mire képes, hogy megváltoztassa az ember külsejét! – tette hozzá Beatrice. – Én is megfigyeltem, hogy a legtöbb ember csak azt látja, amit látni akar – helyeselt Lucas. – Folytassa, Miss Ames. Feltételezem, tájékoztatta az ügyfelét, hogy a gyanúja helytálló. – Igen, és ő próbálta meggyőzni a lány szüleit, hogy vizsgálják meg jobban Mason anyagi helyzetét. De, ahogy mondtam, Mason nagyon tehetséges volt, amikor arról volt szó, hogy elrejtse valós jellemét. Lady Rutherford magánkívül volt az aggodalomtól. Úgyhogy nekiálltam bizonyítékot szerezni. Lucas észrevette magán, hogy annyira el van bűvölve, mintha kristálygömbbe nézne. – Megszerezte ezt a bizonyítékot? – Igen. – Evangeline egyik kezével kicsit legyintett. – Tudja, ez a különleges képességem. Nagyon jó vagyok abban, hogy megtaláljak dolgokat. Igazából csak egy fogás, ami persze néha nagyon hasznos. De nem volt több, mint egy bűvészmutatvány, amíg nem csatlakoztam a Flint és Marsh Ügynökséghez. – Könnyen belátható, milyen hasznos lehet ez a képesség az ön nyomozói szakmájában – mondta Lucas. – Hogy ne fecséreljem a szót, képes voltam bizonyos dokumentumokat találni, amelyek világossá tették, hogy Mason

81

AMANDA QUICK

csaló. A fiatal lány apja megdöbbent és felháborodott. Azonnal kiadta Mason útját. Lady Rutherford csöndben elbocsátott, és kiegyenlítette a számlát. Ezzel véget kellett volna érnie a munkámnak, és az ügy le kellett volna, hogy záruljon. Sötét bizonyosság öntötte el Lucas érzékeit. – De ezzel nem zárult le az ügy, ugye? Mason valahogy rájött, hogy ön a felelős a lelepleződéséért. Evangeline meglepődve fordult a férfi felé. Clarissa és Beatrice szintén meghökkent. – Honnan tudta...? – Evangeline egy pillanatra elhallgatott. – Mindegy is. Gondolhattam volna, hogy ki fogja találni az igazat. Természetesen ráhibázott. Mason biztosan figyelt, miután elhagytam a Rutherford-házat. Csapdát állított. Kaptam egy üzenetet, amiről én azt hittem, édesapám egyik régi barátjától származik. Azt írta, hogy megtalálta édesapám néhány régi tőzsdei részvényét, amelyek hirtelen értékessé váltak. Azonnal a megadott címre siettem. – A kikötőhöz közeli elhagyott épületbe, ahol később Mason holttestét megtalálták – mondta Lucas. – Ott találkozott vele. Evangeline szorosabbra fűzte a karját. – Igen. Beatrice felsóhajtott. Clarissa megmoccant. – Ön nagyon intuitív, Mr. Sebastian. – Kérem, folytassa, Miss Ames – biztatta Lucas. – Amikor a megadott címre értem, fel kellett mennem egy meredek lépcsőn. Mason a lépcső tetején egy szobában rejtőzött. Kést szegezett a torkomnak. – Éppúgy, mint ahogy Hobson próbálta tegnap éjjel. – Lucas nagy akaraterővel elfojtotta magában a sötét indulatokat. – Égjen a pokol tüzében! – mondta nagyon halkan. A teraszt beborító kristálytiszta csöndre lett figyelmes. Észrevette, hogy mind a három nő őt bámulja. Megzabolázta a fókuszálatlan energiát, amit gerjesztett. Clarissa szólalt meg elsőként. – Olyan közel járt hozzá. Még most is megfagy bennem a vér, ha eszembe jut.

KRISTÁLYOK KERTJE

82

– Most már akár el is mondhatja a történet többi részét, Evangeline – mondta Lucas. A szeme sarkából látta, hogy Beatrice és Clarissa összenéz. Hirtelen ráébredt, hogy Evangeline-t a keresztnevén szólította. A bizalmasság eme kis jele nem maradt észrevétlen. Az adott körülmények között Evangeline barátnői a burkolt bizalmas viszonyt valószínűleg még sokkolóbbnak találják, mint az előbbi, Masonnal kapcsolatban használt erős nyelvezetet. – Mason egy általam üresnek hitt szobából bukkant elő – folytatta Evangeline. Hangja természetellenesen érzelemmentes és túl kiegyensúlyozott volt. – A karját a torkom köré fonta. A másik kezében volt a kés. Azt mondta, hogy megbüntet azért, amit tettem. Azzal fenyegetett, hogy ha nem működöm együtt a saját megerőszakolásomban, akkor megöl. Tudtam, hogy meg akar ölni, tekintet nélkül arra, mit csinálok, így arra jutottam, hogy nincs sok veszítenivalóm. Viaskodtunk, ő megcsúszott, és legurult a lépcsőn. Nyakát szegte, én pedig elmenekültem a helyszínről. Clarissa szó nélkül megérintette Evangeline karját, mintegy vigasztalásképpen. Beatrice közelebb húzódott hozzájuk. Lucas mozdulatlanul ült. Tomboltak benne a sötét erők. Semmit sem tehet, emlékeztette magát, Mason halott. De a sötét energia csöndben tombolt az elvesztett zsákmány miatt. Arra koncentrált, hogy kordában tartsa természetfeletti képességét. Eltelt pár másodperc, mire észrevette, hogy Evangeline, Clarissa és Beatrice megszeppenve nézik. Érezte bennük a feszültséget, és tudta, hogy ennek ő a forrása. Még keményebben koncentrált, hogy visszafogja a préda utáni sóvárgását. – Teljesen biztos benne, hogy Mason halott? – kérdezte. A kérdés megtörte a légkör természetellenes dermedtségét. Evangeline lazult el elsőként. Clarissa és Beatrice mély lélegzetet vett. Most megcsináltam, gondolta magában. Mindhármukat megrémítettem. De Evangeline nem úgy nézett ki, mint aki fél, inkább csak óvatosnak látszott.

83

AMANDA QUICK

– Abszolút biztos vagyok benne, hogy Douglas Mason aznap meghalt – felelte. – Kétség sem férhet hozzá. – Valaki mégis vette a fáradságot, hogy felbéreljen egy bérgyilkost ön ellen – vonta le a következtetést Lucas. – Az egyetlen logikus feltételezés, hogy van valami összefüggés a két incidens között. De még ha ebben tévednék is, az elég egyértelmű, hogy valakinek durván ártó szándéka van önnel kapcsolatban. Clarissa összeszorította a száját. – Mr. Sebastiannek igaza van, Evie. Hobson az utcáról jött, de feltételezhetjük, hogy ennek a támadásnak a gyökere a Rutherfordügyre nyúlik vissza. Ez olyan világ, amit Flint és Marsh jól ismer. Beatrice és én holnap reggel visszatérünk Londonba, és tájékoztatjuk a munkaadóinkat arról, ami történt. – Azonnal el kell kezdenünk kivizsgálni az esetet – tette hozzá Beatrice. – Mr. Sebastiannek az alvilágban tett erőfeszítéseihez hozzáadva a mi tudásunkat az elit társadalomról, ki fogjuk deríteni, ki áll e mögött. – Én is visszatérek veletek Londonba – közölte Evangeline. Szétkulcsolta a karját, és látszott, hogy vissza akar indulni a házba. – Azonnal haza kell mennünk a Páfrány-lakba elkezdeni pakolni. – Nem gondolom, hogy ez bölcs dolog lenne – vélekedett Lucas. Evangeline és a többiek ránéztek. – Miért nem? – kérdezte Evangeline. – Ez az én ügyem. Többet tudok a részletekről, mint bárki más. Segíthetem a nyomozást. – Próbálja annak a szemszögéből nézni, aki az ön nyomában van – felelte Lucas türelmesen. – A városban sokkal sebezhetőbb lesz, mint itt, vidéken. – Ezt miért mondja? – kérdezte. – Én otthon vagyok a városban. Jól ismerem. – Talán így van, de úgy tűnik, hogy a gazember szintén otthonosan mozog ott. Különben nem tudta volna, hogyan kössön üzletet egy olyan bűnözővel, mint Pengés Hobson. Mi több, egyszerűbb lesz neki az ön közelébe férkőznie a városi környezetben. Itt vidéken a környéken csellengő idegenekre felfigyelnek. – Emlékeztetném, uram, hogy itt támadtak meg, nem Londonban – válaszolta Evangeline.

KRISTÁLYOK KERTJE

84

– Éjszaka – mutatott rá Lucas. – Amikor biztosak lehettek benne, hogy egyedül van a házban. Pengés Hobson nem próbálta megölni fényes nappal, mert túl nagy volt a kockázata, hogy valaki észreveszi, amint épp odamegy a tetthelyre, vagy eljön onnan. – Azt javasolja, hogy Evangeline továbbra is egyedül maradjon a villában? – kérdezte Clarissa. – A történtek fényében nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – Egyetértek – felelte Lucas. – Ezért azt javasolom, hogy költözzön ide, a Kristálykertbe. Egy percig döbbent csend telepedett rájuk. Aztán mind a három nő egyszerre kezdett beszélni. – Ez teljességgel lehetetlen – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Evangeline. – Megértem, hogy felelősséget érez irántam, mert a bérlője vagyok, és nagyra értékelem, de minden bizonnyal ön is megérti, hogy nem költözhetek ebbe a házba. – Ne siessük el a dolgokat – szólalt meg Clarissa. – Lehet, hogy tapasztalt nyomozó vagy, de még sohasem kerültél ilyen helyzetbe. – Clarissának igaza van – mondta Beatrice. – Az isten szerelmére, Evie, valaki a nyomodban van! Nem érted? Akárki is legyen ez a gazember, egyértelműen bántani akar, nagy valószínűséggel az életedre tör. Szerencsés vagy, hogy túléltél egy támadást, sőt kettőt, ha Mason gyilkossági kísérletét is beleszámoljuk. Lehet, hogy legközelebb nem leszel ilyen szerencsés! – Feltéve, ha lesz legközelebb – felelte Evangeline. – Lesz – mondta Lucas. Evangeline bizonyára megérezte, hogy a férfi biztos a dologban, mert belenyugvóan sóhajtott. – Igen – mondta. – Feltételezem, hogy nagyon is lehetséges. – Hallgasson a barátaira – kérte Lucas. – Tudja, hogy ebben a dologban igazuk van. – Nem erről van szó – kezdte Evangeline. – Hanem arról... – Hogy a helyzet nem illendő – fejezte be a férfi. – Megértem. Akár hiszi, akár nem, gondoltam a maga jó hírére, Evangeline. Van egy néném, ha még emlékszik. Tisztában vagyok vele, hogy egy hölgy nem költözhet olyan házba, ahol egyedülálló férfi lakik a férfi inasával. Ma délután táviratot küldtem Florence nénémnek. A holnap

85

AMANDA QUICK

déli vonattal érkezik. Biztosíthatom róla, hogy ő tökéletes gardedám lesz. Evangeline kinyitotta a száját, de láthatólag nem tudta, mit mondjon. Clarissának a meglepetéstől elakadt a lélegzete, Beatrice pedig megrázta a fejét, alig hitt a fülének. Evangeline-nek végül visszatért a hangja. – Az egyértelmű, hogy alaposan átgondolta a problémát, uram. – Miután tegnap éjjel visszakísértem ide, hosszú ideig elmélkedtem magáról és a helyzetéről, Evangeline. És még tovább is fog töprengeni, vajon a nő miért nem mondja el neki a teljes igazságot azzal kapcsolatban, ami azon a napon történt, amikor Douglas Mason a lépcsőn a halálát lelte.

10. Következő reggel Evangeline kikísérte Clarissát és Beatrice-t a negyed kilenckor Londonba induló vonathoz. Ahogy együtt álltak a peronon, Evangeline nagyon is tudatában volt, hogy Lucas nem messze várakozik. – Óvatos leszel, ugye, Evie? – kérdezte Clarissa már vagy századszor. – Igen, persze – felelte Evangeline. – Próbáljatok nem aggódni miattam. Biztos vagyok benne, hogy teljes biztonságban leszek Mr. Sebastiannel. Meg kell ígérnetek, hogy táviratban értesítetek, ha bármit felfedeztek, még a legkisebb nyomról is. – Persze – válaszolta Clarissa. – Cserébe tudasd, ha Mr. Sebastian bármilyen információra bukkan a nyomozása során. – Amit az inasától, Stone-tól, illetve Stone utcai összeköttetéseitől megtud, hasznos lehet számunkra a nyomozásban – tette hozzá Beatrice. – Tudatom, akármilyen információval is szolgál majd, amikor visszatér Londonból – biztosította őket Evangeline. Beatrice boldogtalanul nézett. – Nem tetszik, hogy egyedül maradsz itt, Evie. Nagy veszélyt érzek. Evangeline elmosolyodott. – Te magad is láthattad, a Kristálykertet úgy építették, akár egy erődöt. Biztonságban leszek ott. Mr. Sebastian nagynénje ma délután érkezik. Jelenléte biztosítja majd a dolgok illendő voltát, és meg vagyok róla győződve, hogy a park csodálatos anyagot szolgáltat majd a regényemhez.

87

AMANDA QUICK

– A kockázat, ami miatt Beatrice aggódik, sokkal inkább magánjellegű, Evie – mondta Clarissa nyíltan. – Amikor Mr. Sebastian rád néz, bizonyos energia van a levegőben. – Biztos vagyok benne, hogy képzelődtök – felelte Evangeline gyorsan. Clarissa megrázta a fejét. – Nem. Beának igaza van. Evie, legyél óvatos! Evangeline Beatrice-ra nézett, majd visszafordult Clarissához. – Miért? – kérdezte, vigyázva, hogy a hangja alig hallható legyen. – Legyünk őszinték ezzel kapcsolatban. Már beszélgettünk erről korábban, és egyetértettünk, hogy valószínűleg egyikünk se túl sokszor tapasztalhatná meg a szenvedélyt. Azt hittem, mind megfogadtuk, hogy kihasználjuk az alkalmat, ha úgy adódik. – Igen, de ez más – tartott ki álláspontja mellett Beatrice. – Én nem látok különbséget – mondta Evangeline. – Ha Mr. Sebastian romantikus viszonyra vágyik, miért kéne aggódnunk, amíg diszkrétek maradunk? És aligha találhatnánk diszkrétebb helyszínt egy szerelmi viszonyra, mint Little Dixby. Amikor visszatérek Londonba, soha az életben nem fogok többet senkit látni az itteniek közül. Clarissa és Beatrice bizonytalanul néztek egymásra. – Ahogy így előadod, nem tudok vitába szállni vele – felelte Beatrice. – Csak annyit mondanék, hogy nem az erkölcseid miatt aggódom. – Ezt örömmel hallom – válaszolta Evangeline –, mert én magam úgy döntöttem, hogy amiatt már nem érdemes aggódni. – A szíved miatt aggódunk – fűzte hozzá Beatrice. – Ó, az Isten szerelmére! – kiáltott fel Evangeline. – Az én koromban már nem túl valószínű, hogy szerelmes legyek. Az romantikus tizennyolc éveseknek való. Esküszöm nektek, hogy tudom, mit csinálok. – De mi lesz, ha mégis elköveted azt a hibát, hogy beleszeretsz? – kérdezte Clarissa. – Nem akarjuk, hogy megsérülj, Evie. Evangeline körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, egyik utas sem került hallótávolságon belülre, és hogy Lucas még mindig kellő távolságra van.

KRISTÁLYOK KERTJE

88

– Az a helyzet – kezdte –, hogy be kellett látnom, az ilyen téren való járatlanságom gátolhatja az írást. Beatrice felvonta a szemöldökét. – Miről beszélsz? – Arra a következtetésre jutottam, hogy első kézből kell megtapasztalnom a szenvedélyt, ha írni akarok róla a regényemben. De az ember nyilván nem akar ágyba bújni akárkivel pusztán az ismeretszerzés kedvéért. Sokkal inkább tanulmányoznám a kérdést egy olyan úriemberrel, akihez vonzódom, és aki engem vonzónak talál. Beatrice szemében megkönnyebbülés tükröződött. – Ezért gondolkozol egy viszonyon Mr. Sebastiannel? A regényírás kedvéért? Evangeline elpirult, annak teljes tudatában, hogy Lucas őt nézi. Tudta, hogy a gőzmozdony morajától és a peronon uralkodó általános lármától nem hallhatja, miről beszélnek, de azért szörnyen zavarban érezte magát. Végül is az ember általában nem vitat meg ilyen dolgokat egy vasútállomáson. – Azt próbálom megmagyarázni, hogy nincs okotok a szívem miatt aggódni – válaszolta. – Ha biztos vagy benne, hogy tudod, mit csinálsz... – mondta Clarissa. – Teljesen biztos – hazudta Evangeline. Ekkor megszólalt a vonat indulását jelző síp. – Gyere, Clarissa, fel kell szállnunk – sürgette a barátnőjét Beatrice. Evangeline-re nézett. – Ígérd meg, hogy óvatos leszel. – Megígérem – felelte Evangeline. Nézte, ahogy Clarissa és Beatrice fellépdel az első osztályú kocsi lépcsőjén. Lucas csatlakozott hozzá. – Érdekes barátai vannak, Evangeline – jegyezte meg. – Igen. Nagyon szerencsés vagyok ebben a tekintetben. Valóban szerencsés, gondolta, mert akár viszonyba kezd Lucasszal, akár nem, a szíve valószínűleg semmiképp sem ússza meg sértetlenül. Nagy szüksége lesz a barátaira, amikor majd visszatér Londonba.

89

AMANDA QUICK

Beatrice felerősítette különleges képességét, és az ablakon keresztül tanulmányozta Evangeline-t és Lucast, miközben a vonat elindult az állomásról. – Nézd, hogy áll a mi Evie-nk mellett! – mondta. Mintha bizonyos szempontból már most is hozzá tartozna. Látom a tüzet az aurájukban. Mintha már most is szeretők lennének. Clarissa is a peronon álló párt nézte. – Érezni lehet az őket körbevevő energiát, amikor együtt vannak. Annak ellenére, amit Evie mondott, hogy az írás kedvéért áldozza fel az erkölcsi tisztaságát, attól tartok, hogy meg fogja magát égetni. – Össze fogja törni a szívét. – Minden valószínűség szerint. – Clarissa összekulcsolta kesztyűbe bújtatott két kezét. – De ezen nem segíthetünk. Mindhárman elfogadtuk ezt az eshetőséget. Egy erős nő megtört szívvel is tud élni. – Evie pedig nagy lelkierővel bír. – Igen – helyeselt Clarissa. – De, hogy a dolog jó oldalát nézzük, miközben összetöri a szívét, Mr. Sebastian legalább biztonságban tartja. – Feltételezve, hogy képes megvédeni. Evangeline és Lucas eltűnt a szemük elől. Clarissa hátradőlt a székében, és barátnőjére nézett. Sok mindent nem tudunk Mr. Sebastianről, de egy dologban biztos vagyok – mondta. – Rendelkezik némi ismerettel az erőszak témakörében. Evie-nek nem lehetne nála alkalmasabb testőre.

11. Lucas nagy léptekkel a könyvtárba ment, és kabátját az egyik szék támlájára terítette. – Hihetetlen! Én próbálom önt megvédeni, magát meg, úgy tűnik, más sem foglalkoztatja, csak ennek a szörnyű háznak a rendbetétele. Evangeline követte a férfit a szobába, és határozott mozdulattal becsukta maga mögött az ajtót. – Nem az egész háznak – felelte. – Csak ennek a szárnynak. Úgy tűnik, az apátság nagy része már évek óta le van zárva. És hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, uram, én nagyra értékelem a megmentésem irányában tett erőfeszítését, de nem látok rá semmi okot, hogy úgy éljünk itt, mintha a vadnyugaton ütöttünk volna tábort. Egy sor halk, tompa puffanás hallatszott. Lucas felnézett a mennyezetre. Evangeline cselédje, Molly, és Molly rokonságának tagjai dolgoztak az emeleten. Az ott zajló lázas munkálatokon kívül, a konyhából olyan zajok szűrődtek be, mintha páncélos lovagok között dúlna csata. Vasfazekak, acélkések csörömpölése és kongása visszhangzott a folyosón. – Azt hiszem, már elmagyaráztam magának, hogy mindössze a nagybátyám és a háztartásvezetője lakott itt – mondta Lucas. – Nem volt szükségük pár szobánál többre. – Molly szerint az ön nagybátyja ritkán alkalmazott kisegítőként bárkit is a faluból. Mrs. Buckley volt az egyetlen cseléd a házban. Nem is csoda, hogy a legtöbb szobát lezárta. – Chester bácsi nem fogadott és nem hívott látogatókat – vetette oda Lucas. – A kutatásának élt, és nem szerette, ha megzavarták. Nekem sincs hozzájuk kedvem. A jelen problémákra kell összpontosítanom.

91

AMANDA QUICK

– Megértem – felelte Evangeline. – De ne aggódjon, a nagytakarítás java része pár nap alatt meglesz. – Pár nap? A mindenségit, asszony! A nap végére mindenkit a küszöbön túl akarok látni, érthető? – Tökéletesen érthető, uram – felelte Evangeline fagyos hangon. Zsörtölődöm vele, gondolta Lucas. Haragudott magára saját rosszkedve miatt. Visszament az asztalhoz, és felkapcsolta a lámpát. Bár kint sütött a nap, és a függöny is szét volt húzva, a könyvtártermet sötét árnyékok borították. Az ablakok a parkra néztek. Az üveget majdnem teljesen befedte az ide-oda tekergő indák sűrű fonata. A dús növényzet a fény nagy részét kizárta. A háznak ezen az oldalán minden ablakkal ez volt a helyzet. Lucas egyik lábával a földön támaszkodva a régi íróasztal egyik sarkára telepedett, és Evangeline-re nézett. Mély, zsákmányszerző izgalom futott át rajta. Kezdett hozzászokni ehhez az érzéshez: minden alkalommal átjárta Evangeline jelenlétében. De miközben egyre ismerősebbé vált a sürgető vágy, attól nem találta könnyebbnek sem elfojtani, sem figyelmen kívül hagyni. És talán ez az oka, hogy ma olyan hirtelen haragú vagyok vele. Nem a nő hibája, hogy a közelsége felébreszti az érzékiségét, ami ingerlékennyé teszi. Meggyőzte magát, hogy jobban fog uralkodni a vágyain és összeszedettebb lesz, amikor a nőt a Kristálykert falai között biztonságban tudja majd. Ezzel kapcsolatban minden jel szerint elszámította magát. Nem mintha lett volna választása. Egyáltalán nem tudott volna aludni, ha egyedül hagyja a Páfránylakban éjszakára, miközben valami gazfickó Londonban a meggyilkolását tervezi. Evangeline ezen a délutánon egészen más benyomást keltett, mint reggel. A divatos kék ruha és a hozzáillő kesztyű meg kalap, valamint a magasra gombolt csizma helyett, amit a barátai állomásra kísérésekor viselt, a felügyelete alatt zajló piszkos munkához volt öltözve, teljesen egyszerű otthoni ruhát és kötényt viselt. Mindkettő divatjamúlt volt, és jóval nagyobb, főleg mellben. A férfi eltűnődött, vajon Molly melyik hegyesebb rokonától kaphatta kölcsön. Evangeline borostyánszínű haját szorosan összefogta a fehér főkötő

KRISTÁLYOK KERTJE

92

alatt. A kötényen felmosóvödörből származó koszos víznek látszó foltok éktelenkedtek, és az arcát koromfoltok tarkították. Egyik kezében tollseprűt szorongatott. Milyen elbűvölően néz ki, gondolta a férfi. – Amennyire meg tudom ítélni, a nagybátyja nem használta az ebédlőt – szólalt meg Evangeline. – Úgy tűnik, a konyhában étkezett, ha el tudja ezt képzelni. – Mi is pontosan ezt tettük Stone-nal, mióta megérkeztünk – felelte Lucas. – Ez a rendszer eddig elég jól működött. Stone főz, és praktikusabbnak találja, ha a konyhában fogyasztjuk el. – Stone számára lehet, hogy ez megfelel, de aligha várhatja el a nagynénjétől, hogy a konyhában vacsorázzon, és azt semmiképp sem mondhatja neki, hogy egy olyan hálószobában fog aludni, amely már évek óta használaton kívül volt. – Evangeline egyik ujjával a mennyezet felé mutatott. – Egycentis por borít mindent ott fent. Hál’ istennek, a bútorokat és a szőnyegeket minden szobában megfelelően beborították, és úgy tűnik, a nagybátyja házvezetőnője gondot viselt a vászonneműre. Mindazonáltal jó sok tennivaló van, mielőtt később, a nap folyamán a nagynénje megérkezik. Még szerencse, hogy Molly rokonai ráértek a segítségünkre sietni. Lucas összefonta a karját. – Tudja, Evangeline, azt hittem, hogy még a legapróbb részletet is végiggondoltam, amikor kiötöltem a tervet, hogy magát ideköltöztetem, de az sohasem jutott volna eszembe, hogy ön ragaszkodni fog hozzá, hogy a házat a pincétől a padlásig kisuvickolja. – Csak pár szobát, nem az egész házat. – Evangeline elsétált a szoba feléig, majd megállt. – Úgy hangzik, mintha bosszantaná, uram. Senki sem kéri, hogy ön is felmosórongyot ragadjon. – Miért is bosszantana? Talán mert arra kényszerültem, hogy ebben a szobában húzzam meg magam, miközben a házat idegenek fenekestül felforgatják? Talán mert a maga biztonsága lebegett a szemem előtt, és nem egy tavaszi nagytakarítás, amikor magát ma idehoztam? Vagy gondolja, hogy inkább azzal lehet összefüggésben, hogy nem szeretek egy söprögető emberrel találkozni, ahányszor csak kiteszem a lábam? Próbálok egy gyilkosságot felderíteni, és

93

AMANDA QUICK

megakadályozni egy másikat, a magáét, hogy pontos legyek. A fenébe is, nem érek rá felmosóronggyal és vödörrel felszerelkezett embereket kerülgetni. – Á, szóval ez a baj – válaszolta nyugodtan. – Gondoltam. – Mit gondolt? – Biztos vagyok benne, már rég megszokta, hogy magától értetődőnek tekintse a jól vezetett háztartást. Csakhogy, akár a zongorát, egy házat is megfelelően kell hangolni, hogy utána minden problémamentesen és jól működjön. – Ennek a háztartásnak egyáltalán nem kell sehogyan se működnie. Kis szerencsével a legrosszabb esetben is csak pár hétig leszünk itt. – Az túl hosszú idő ahhoz, hogy szalmazsákokon aludjunk, hideget együnk, és esténként ne gyújtsunk be. Ön természetesen élhet így, ha ezt jobban szereti, de amíg én itt lakom, kénytelen vagyok ragaszkodni a civilizáció alapvető vívmányaihoz. Ez pedig magában foglalja legalább a tiszta konyhát, a jól felszerelt éléskamrát, a rendes fürdőt és a tiszta ágyneműt az ágyon. Biztos vagyok benne, hogy a nagynénje is egyet fog velem érteni. – Nem akarom megbántani, Evangeline, de jelen veszélyes helyzetét tekintve meg vagyok lepve, hogy annyira ragaszkodik a magas nívóhoz. A nő hűvös mosollyal nézett rá. – Hol lennénk e nélkül, Mr. Sebastian? – Kiváló kérdés. Ne is törődjön vele, egyértelmű, hogy ezt a csatát elvesztettem. Ami történt, megtörtént. Csak gondoskodjon róla, hogy Molly egyik rokona se sétálgasson kint a teraszon túl, világos? – Igen, természetesen. De igazán nem gondolom, hogy probléma adódna ebben a tekintetben. A Gillinghamek, akárcsak Little Dixby többi tisztes polgára, rettegnek az ön kertjétől. – Nem ok nélkül – válaszolta a férfi. – És ha már a Gillinghamekről beszélünk, azt akarom, hogy a család minden tagja elhagyja a házat napnyugtáig. Ahogy már elmagyaráztam önnek, a park veszélyesebb sötétedés után. – Megértettem. Ne aggódjon, Mollyn kívül senkinek sincs a legcsekélyebb kedve sem itt maradni éjszakára. Molly már arról is

KRISTÁLYOK KERTJE

94

csak nagy nehezen tudta meggyőzni a rokonait, hogy idejöjjenek nappal takarítani. Meg kellett ígérnem, hogy ön a szokásos bér dupláját fogja fizetni. – Valóban? – A férfinak felszaladt a szemöldöke. – Meglehetősen bőkezűen bánik a pénzemmel, nem gondolja? – Badarság! Ön is nagyon jól tudja, hogy öntől mint a Kristálykert tulajdonosától elvárják, hogy hozzájáruljon a helyi gazdasághoz. Ennek a munkások alkalmazása az egyik módja. – Ezzel nem vitatkozom. Evangeline a homlokát ráncolta. – Miért ellenzi annyira, hogy cselédek legyenek a házban éjjel? Biztos vagyok benne, meg tudnám győzni Mollyt, hogy maradjon. Ő sokkal kalandvágyóbb, mint a rokonai. – Sötétedés után tervezem a kertben a vizsgálódásaimat végezni, amikor az energia a legerőteljesebb. A legkevésbé arra van szükségem, hogy a kis Molly vagy valamelyik rokona lássa, amint kint kószálok éjfélkor. Már így is túl sok pletyka kering okkult tevékenységről ezzel a hellyel kapcsolatban. – Ó, igen! Nagyon is értem, mire gondol. – Evangeline megértően mosolygott rá. – De attól tartok, hogy már most is túl késő lenne próbálni meggyőzni a helyieket, hogy ön nem olyan különc, mint a nagybátyja. Lucas arca kicsit összerándult. – Tartottam tőle. – Ezért tartózkodott éppen kint tegnapelőtt éjjel is, amikor én hajnali kettőkor a kertbe érkeztem? Épp a vizsgálódásait végezte? – Igen. – Értem. Ez akkor megmagyarázza. – Mit magyaráz meg? – A férfi a homlokát ráncolta. – Clarissa és Beatrice megkérdezték tőlem, hogy miért volt olyan szerencsés véletlen folytán épp kéznél, amikor segítségre szorultam. Kénytelen voltam bevallani: annyira össze voltam zavarodva, eszembe sem jutott megkérdezni, hogyan lehetséges, hogy ön és Stone csodával határos módon teljesen felöltözve jelentek meg a kertben olyan késői órán.

95

AMANDA QUICK

– Nincs benne semmi rejtély. Ahogy már mondtam, épp kint voltunk, és hallottuk, amikor ön belépett a parkba. – Apropó Stone, van már róla valami hír? – Írt egy táviratot, hogy ugyanazzal a vonattal érkezik, mint Florence néném. Azt is említette, hogy híre van számomra. Evangeline kifejező arcán izgalom suhant át. – Ez biztatóan hangzik. – Meglátjuk. Evangeline az indákkal borított ablak felé nézett, aztán visszafordult a férfi felé. – Kérem, uram, félre ne értse, nagyon hálás vagyok, hogy a védelmébe vett, de nem tehetek róla, úgy érzem, hogy Londonban kellene lennem a barátaimmal. – Nem – vágta rá a férfi. – Nem tetszik nekem a gondolat, hogy nélkülem vizsgálódnak ebben az ügyben. Végül is én állok ennek a problémának a középpontjában. Legalább tennem kéne valamit magamért. Teljesen haszontalannak érzem magam, hogy itt lebzselek Little Dixbyben, amíg a többiek nyomoznak. – Aligha mondhatjuk, hogy lebzselt. Egész délelőtt úgy dolgozott, mint egy tébolyult házvezetőnő. Evangeline sóvárogva sóhajtott egyet. – Gondolom, próbálom elfoglalni magam. Az elfoglaltság eltereli a figyelmem arról, vajon mi történik Londonban. A férfi otthagyta az asztal sarkát, és a nő felé indult. – Ha ettől hasznosabbnak érzi magát, akkor biztosíthatom róla, hogy az ön jelenléte itt sokkal jobb eséllyel vezet eredményre. – Miért mondja ezt? – Aztán arckifejezésén megértés suhant át. – Ó, már értem! Azt gondolja, hogy az a személy, aki Hobsont felbérelte, újra fog próbálkozni, és könnyebb lesz a gazembert elfogni, ha itt, vidéken kísérli meg. Igen, értem az érvelését. De mi van, ha téved? Mi van, ha a gyilkos úgy dönt, hogy egyszerűen kivár? Előbb vagy utóbb vissza kell térnem Londonba. Nem maradhatok itt örökké. Ezt neki is tudnia kell. Lucas megállt a nő előtt.

KRISTÁLYOK KERTJE

96

– Biztos vagyok benne, hogy egy megszállott személlyel van dolgunk, Evangeline. A megszállott emberek nem tudnak várni. Itt vagyok például én, gondolta. Vajon még meddig tudok várni rád? Minden órával egyre megszállottabban akarta a nőt. A férfiban valami mélyen megmozdult, és most már teljesen éber volt és kiéhezett. Ez a szükség nem fog kielégülni, amíg Evangeline az övé nem lesz. Jobban kellett volna aggasztania a felismerésnek, hogy annyira akarta a nőt, mint amennyire aggasztotta. Az esetek többségében erőssége volt a kivárás. Régen elsajátította már az önuralom művészetét. Nem volt más választása, nem külső kényszerítő okok miatt, hanem hogy különleges képességét ellenőrzése alatt tartsa. Elég fiatalon megértette, hogy ha nem tartja féken természetfeletti képességét, az fog uralkodni rajta, csakúgy mint jó pár másik felmenőjén, akik ugyanilyen képességekkel voltak megverve. Megfogadta, hogy ő lesz, aki megszakítja a sort; még arról is sikerült meggyőznie magát, hogy elérte a célját. Most Evangeline személye megkérdőjeleztette saját öntelt feltételezését. Pusztán a nő energiája is erős kábítószernek bizonyult az érzékei számára. Amikor a nő közelébe került, tudta, hogy veszélyesen vakmerővé vált, de mégsem volt képes rávenni magát, hogy távolságot tartson tőle. A nő ránézett, szemében élénk érdeklődés tükröződött. – Úgy tűnik, nagyon sokat tud arról, hogyan gondolkoznak a gonosztevők. Tudom, hogy azt mondta, górcső alá vette a bűnözők gondolkodását, de mégis, pontosan hogy tette ezt? – Ez egy hosszú, unalmas, és meglehetősen komplikált történet. – Más szóval nem fogja nekem elmondani. A férfi elmosolyodott. – Talán egy nap. A nő kihúzta magát. – Rendben van, uram, joga van a titkaihoz. Azt legalább elmeséli, hogy miből áll a tanácsadói munkája a Scotland Yardnál? El vagyok veszve, gondolta a férfi. De ebben a pillanatban fütyült rá. Tárt karokkal ment a sorsa elé. Egész pontosan tárt karokkal ment

97

AMANDA QUICK

volna Evangeline elé. Már fájt, annyira szerette volna a karjába vonni, és az öreg dívány párnáira dönteni. Érezni akarta, ahogy a nő melleinek puha lankái saját meztelen mellkasához érnek, és kezébe akarta fogni a combjait. Érzékeit meg akarta meríteni a nő részegítő energiájában, és el akart veszni benne. Bolond vagy, Sebastian, és előbb vagy utóbb megfizeted az árát. – Említettem egy ismerőst a Yardon – kezdte, óvatosan válogatva meg a szavait. – Igen, egy detektívfelügyelőt. – Donovan maga is rendelkezik bizonyos fokú természetfeletti képességgel. Tisztában van vele, hogy a természetfeletti energia létezik, és hogy gyakran nyoma marad a tett helyszínén. Azokat a bűnözőket, akik nagyfokú képességgel bírnak, nehéz elkapni. – Igen, ezt el tudom képzelni – mondta Evangeline. – Amikor Donovan arra a következtetésre jut, hogy egy természetfeletti képességgel rendelkező bűnözővel van dolga, időnként megkér, hogy mondjak véleményt. – Értem. – A nő kicsit összehúzta a szemöldökét, miközben a hallottakon gondolkodott. – Milyen információt tud adni a bűnözőről a tetthelyen hagyott energia alapján? Ha már ennyit elmondott, akkor az már nem oszt, nem szoroz, ha még egy kicsivel többet mond. Nem mindent, de egy részét. Jelentős pszichikus képesség birtokában a nő talán képes felfogni, milyen erős késztetést érez, hogy a másik érzékelését használja. – Többnyire gyilkossági ügyek felderítésére kérnek, Evangeline. – Gondosan figyelte a nőt, lélekben a sokk és az elborzadás első jeleire készülve. – Ez általában az a bűntény, ami a legerősebb érzelmeket váltja ki. – Érzi a gyilkos érzelmeit? – Igen. Ez gyakran elárul számomra valamit a gyilkos személyiségéről, és fogódzókat nyújt az indítékhoz. Az ilyen jellegű tényeket tudja Donovan felhasználni a nyomozás során. A nő szeméből sugárzó energia megváltozott, de nem úgy, ahogy a férfi számított rá. Meglepetés tükröződött benne, de nyoma sem volt elborzadásnak vagy rémületnek. Amit látott és érzett, az megértés volt, igazi felismerés, min megy keresztül a tett helyszínén.

KRISTÁLYOK KERTJE

98

– Egy villanásnyi időre megpillantja a gyilkos elméjét – mondta Evangeline lágyan. – Bizonyos tekintetben igen. – Értem. – A nő megborzongott. – Eddig fel sem fogtam. Most hagyd abba, Sebastian. – A gyilkosság mindig egy zavaróan intim tett, amelyben a legsötétebb érzelmek vesznek részt – mondta Lucas kiegyensúlyozottan. – A nyomozás rettentő élmény lehet az ön számára. – Szeretném azt mondani önnek, hogy így van – felelte –, mert legalább tiszteletre méltónak tűnnék a maga számára. De az az igazság, hogy a vadászatot izgalmas kihívásnak érzem. Megelégedéssel tölt el, mi több, elégtételt nyújt, oly módon, ahogy tiszteletre méltó úriembernek nem lenne szabad éreznie. – Értem, amit mond – suttogta a nő. – Valóban? – Igen, természetesen – felelte. – Az a tény, hogy a gyilkos utáni vadászat mély megelégedéssel tölti el, nem jelenti, hogy ön nem tiszteletre méltó, finom úriember. Csak annyit jelent, hogy azt teszi, amire született: igazságot szolgáltat az áldozatok számára. A férfinak örömtelen mosolyra húzódott a szája. – Maga tényleg arra született, hogy romantikus történeteket írjon. A nő szemében harag gyúlt. – Ne gúnyolódjon, uram. Gyilkosokat üldöz. Ez nemes cselekedet. A férfi megrázta a fejét. – Maga nagyon naiv, Evangeline. – Nem hinném. – Nem egészséges dolog gyilkosokra vadászni. – A férfi kinézett a sötét parkra. – És azok, akik természetfeletti képességeik segítségével ölnek, mind közül a legrosszabbak. – Efelől kétségem sincs. – Lehetetlen leírni az élmény intimitását. – Most, hogy belekezdett, nem akaródzott megállnia. Azt akarta, hogy a nő tudja, milyen ez számára. Tudnia kellett. – A természetfeletti képességgel elkövetett gyilkosság esetében a gyilkos aurájának az áldozatéval kell rezonálnia egészen az utolsó szívdobbanásig. Így tudja megölni.

99

AMANDA QUICK

A gyilkosnak meg kell találnia a sebezhető áramlatokat az áldozat energiamezejében, és addig gyengíteni, amíg a szív meg nem áll. – Visszanézett Evangeline-re. – A gyilkos a lehető legintimebb módon megtapasztalja az áldozat halálát. Ami még ezerszer borzalmasabbá teszi ezt, hogy az ilyen gyilkosok általában élvezik az ölést. Néhányuk számára kábítószerré válik, a legfőbb hatalom érzését nyújtja. A nő ujjaival a kötényébe markolt. – Igen. A férfi visszafordult az indákkal borított ablak felé. – Nagyon nagy energia szükséges, hogy egy másik ember szíve megálljon. Ezért is van ennek mindig nyoma a tetthelyen. – És ön ezt érzi – mondta a nő halkan. – Olyan érzés lehet, mintha ténylegesen a gyilkos helyében lenne abban a pillanatban, amikor a nő a halált okozza. Milyen borzalmas lehet ez a maga számára. ...Amikor a nő a halált okozza. Milyen furcsán fejezte ki magát, gondolta a férfi. A legtöbb ember férfira asszociálna, amikor gyilkosságról van szó. – Szerencsére nem túl gyakran hívnak ilyen gyilkossághoz – mondta. – A természetfeletti képességgel elkövetett gyilkosság ritka, azon egyszerű oknál fogva, hogy kevés gyilkos van, akinek elég tehetsége van ahhoz, hogy képes legyen rá. – Csak remélni tudom, hogy igaza van, de attól tartok, hogy van egy másik oka is, amiért csak kevésszer hívják ilyen tetthelyre. – Evangeline nagyon elgondolkodónak tűnt. – Gyanítom, sokszor az ilyen bűntény észrevétlen marad. A természetfeletti képességgel okozott halál olyan, mint a tökéletes méreg: lehetetlen kimutatni. A férfi a nőt nézte. – Ez kiváló megfigyelés, Evangeline. Igaza van. A nő a szemébe nézett. – Nehéz, megbecsülendő, és igenis tiszteletre méltó feladatra van predesztinálva, Lucas. – Hagyja abba! – A férfi két nagy lépést tett felé, és kezével megfogta a nő vállát. – Ne tüntessen fel úgy, mintha hős lennék, Evangeline. Megdöbbenésére a nő a beavatottak mosolyával nézett rá.

KRISTÁLYOK KERTJE

100

– Már elkésett, uram. Már új szerepet osztottam John Reynoldsra. – Ki a fene az a John Reynolds? – Ő lett volna a történetemben a gazember, de szerencsére az utolsó pillanatban rájöttem, hogy tulajdonképpen ő a hős. Önről mintázom. – A mindenit, Evangeline...! A nő a férfi ajkához érintette az ujját, hogy elhallgattassa. – Hogy visszatérjünk a szóban forgó ügyre... – Kegyed a szóban forgó ügy. – Én a Pengés Hobsont az én megölésemre felbérelő személy szellemi és érzelmi állapotára vonatkozó következtetéseire gondoltam – felelte a nő. – Ez a személy tegnap a helyszín közelében sem járt. Hogy tudta levonni azt a következtetést, hogy megszállott? Lucas türelmet erőltetett magára. – Nem kell mindig természetfeletti képesség, hogy egy bűnöző gondolkodását elemezzük – felelte érzelem-mentes hangon. – A józan ész és a logika éppúgy megfelel, időnként még jobb is. Biztosíthatom róla, hogy senki sem bíz meg valakit gyilkossággal, és küldi a bérgyilkost egészen Little Dixbyig, hacsak nem különösen megszállott. A kudarc, és ráadásképp Hobson eltűnése csak tovább fogja fokozni a dühét annak, aki e mögött áll. Őszintén remélem, hogy miután a bérgyilkosát elvesztette, az az illető, aki a maga halálát akarja, ezúttal személyesen jön majd ide. Akkor pedig elkapjuk. – Értem. Igen, ez logikusnak tűnik. – Evangeline felhúzta a szemöldökét. – Nem mondhatnám, hogy túl vidám gondolat. Mindezek ellenére nem tudom megállni, hogy ne azt kívánjam, bárcsak aktívabb szerepet vállalhatnék a nyomozásban! – Most úgy néz ki, mint a gyerek, akinek azt mondták, hogy a barátai nélküle mennek a vásárba. Látszik magán, hogy inkább nyomozna, de saját érdekében ragaszkodom hozzá, hogy itt maradjon vidéken. – A „saját érdekében” egyike a legidegesítőbb kifejezéseknek. Pillanatnyi derű suhant át a férfin. – Igen, ezt már számos alkalommal mondták nekem. – Kik?

101

AMANDA QUICK

– A testvéreim, Beth és Tony. Történetesen én is hajlok arra, hogy egyetértsek. De ne gondolja, hogy meg van fosztva attól, hogy hasznos szerepe legyen ebben az ügyben. – Annak kézben tartása, hogy itt a Kristálykertben a bútor megfelelően van leporolva és a padló felmosva, egy hasznos szerep? – Azt hittem, világosan beszéltem – felelte a férfi. – Nem tetszik ugyan, de maga a csali, hogy előcsalogassuk a gyilkost a rejtekhelyéről. – Hát persze! – Evangeline azonnal felvidult. – Én nem gondoltam erre ilyen megvilágításban. Szóval én vagyok a csali, mi? Ez legalább valamelyest hasznosnak hangzik. A férfi megrázta a fejét. – Meglehetősen furcsa kijelentés ez egy olyan hölgytől, aki két gyilkossal került szembe az elmúlt két hétben, ráadásul az egyik a saját ágyában támadta meg. Evangeline összeráncolta a homlokát. – Nem győzök mindenkit emlékeztetni, hogy már nem voltam az ágyamban, amikor az a gazfickó a szobába ért. – Igen, tudom. – A férfi a kezébe fogta a nő állát. – Addigra már kimászott az ablakon, és egy nagyon veszélyes kert nyújtotta biztonság felé futott. Maga figyelemre méltó nő, Evangeline Ames. Azt hiszem, már korábban is mondtam valami ehhez hasonlót. A nő elpirult, és tétován elmosolyodott. – Én is figyelemre méltónak találom önt, uram. Páratlannak. Tényleg ideális modell John... A férfi a kezével befogta a száját. – Könyörgöm, ne is említse még egyszer a karaktere nevét! – Nos, rendben – felelte a nő. A férfi tenyere elnyelte a szavakat. Óvatosan elvette a kezét a nő szájáról. A nő elbűvölő szemével nézte, és a szája sarkában mintha mosoly bujkált volna, de nem szólt semmit. Az energia csak úgy vibrált köztük a levegőben, fűtötte a férfi vérét. Valószínűleg hiba lenne megcsókolni, gondolta. Megcsókolta. Eredetileg csak futólag akarta megérinteni az ajkát az ajkával. Azt mondta magának, hogy csak egy kis ízelítőt vesz. De a forró eufória,

KRISTÁLYOK KERTJE

102

ami elöntötte, amikor a szája a nőére tapadt, elkábította az érzékeit. Evangeline megdermedt. A férfi rájött, hogy minden higgadtsága ellenére, a nőt megdöbbentette a csók. Jogos. Őt magát is megdöbbentette. Evangeline egy lágy, érzelmektől fűtött kis hangot hallatott, és elejtette a tollseprűt. Karját a férfi nyaka köré kulcsolta, és testét a férfiéhoz szorította. Szája kicsit szétnyílt. Lucas szorosan magához ölelte, és átadta magát a csóknak. Energia töltötte meg a levegőt, eddig ismeretlen módon korbácsolva fel a férfi érzékeit. Gyönyör, szükség és éhség öntötte el. A csók nemcsak csábító és izgató volt, de lélegzetelállítóan bensőséges is. Világfi volt, és volt már dolga más nőkkel is, de soha nem érzett még olyan természetfeletti és fizikai szenvedélyt, ami így elkábította az érzékeit. Kezét Evangeline derekára tette. Szerencsére nem viselt fűzőt az egyszerű ruha alatt. A férfi érezte a dereka érzéki formáját és a csípője ívét a vastag anyagon keresztül. A nő ujjaival megérintette a tarkóját. Illata elhódította a férfi elméjét. Vödör csattant a padlón az ajtó túloldalán, és az előtérből beszűrődő hangok megtörték a varázst. A férfi felemelte a fejét, és Evangeline enyhén kábult szemébe nézett. A nő nem látszott sem felháborodottnak, sem rémültnek, nyugtázta. Talán meglepettnek. De ezzel nem volt egyedül. – Evangeline – súgta. Ujjaival nagyon gyengéden végigsímított a nő kipirult arcán. – Itt elakadt, nem tudta, mit mondhatna. – Bocsásson meg, meg kell néznem, hogy állnak a dolgok a konyhában – szólalt meg Evangeline annyira kifulladva, mint aki most rohant fel a lépcsőn. – A nagynénje és Mr. Stone hamarosan megérkezik. – Megsértettem? – Ne nevettesse ki magát, uram... Lucas. Aligha ez az első alkalom, hogy megcsókolnak. – Értem. – Egy borostyánszínű tincset a fejkötője alá dugott. – Remélem, hogy ez a csók nem marad alul az összehasonlításban. – Semmiképp sem. Meglehetősen izgalmas volt. Tényleg, nem is tudom, hogy képes leszek-e szavakba önteni.

103

AMANDA QUICK

A férfi megborzongott. Összeszorította az állkapcsát. – Ha az, ami most köztünk történt, felbukkan a regényében, nem leszek túl szívélyes. A nő pislogott, majd Lucas bosszúságára, incselkedő mosollyal szólalt meg. – Mivel nem olvas regényeket, uram, nemigen fogja megtudni, hogy írom le a hős és a hősnő közötti csókot, nem gondolja? – Az ördögbe is, Evangeline...! – Most pedig ha megbocsát, sok munka vár, ha biztos akarok lenni benne, hogy Molly és a rokonai napnyugtára elhagyják a házat. Evangeline lehajolt, felvette a portörlőt, felrántotta az ajtót, mielőtt a férfi kinyithatta volna számára, és gyorsan kisurrant a szobából az előtérbe, a ruhája csak úgy repült utána. A férfi az ajtóban állt és nézte, amíg a nő el nem tűnt a szeme elől. Amikor már nem látta, becsukta az ajtót. Átsétált a szobán az ablakhoz, és kifelé nézett a kertre a sűrű indák közötti keskeny résen át. Olyan érzés, gondolta, mintha egy szerzetesi cella rácsain át kémlelne kifelé. Ő ugyan nem volt szerzetes, de rádöbbent, hogy a természetfeletti képessége miatt élete nagy részében egy cella okkult változatában élt. Teljesen biztos volt benne, hogy megtalálta azt a nőt, akinél a kulcs van.

12. Evangeline Mollyval épp ágyat húzott a Lucas nagynénjének szánt szobában, amikor egy fogat kerekeinek zörgését hallotta. A háznak azon az oldalán, ahol ők ketten tüsténkedtek, az ablakok a kocsifelhajtóra nyíltak. Evangeline kinézett, és a falu bérkocsiját látta. Mayhew, a fogat tulajdonosa ült a bakon. Mellette Stone foglalt helyet, borotvált fejét közönséges sapka fedte. – Úgy hiszem, megérkezett Mrs. Hampton – szólalt meg Evangeline. – Kiváló időzítés, ha engem kérdez. – Molly is csatlakozott hozzá az ablaknál. – Épp végeztünk a szobájával. Figyelték, ahogy Stone könnyedén leugrik a bakról, hogy kinyissa a kocsi ajtaját. Fejéről tisztelettudóan levette a sapkát. A napsugár táncolt a kopasz koponyáján. – Ó, istenem! – suttogta Molly. – Ez Mr. Sebastian inasa? – Igen – felelte Evangeline. – Stone-nak hívják. – Ó, istenem! – ismételte meg újra Molly. – Valaki mondta, hogy nagydarab ember. És tényleg az, nem igaz? Lefogadom, hogy erős, mint a bivaly. De annál sokkal jobb képű. A hangjából kicsendülő női elismerésen Evangeline-nek mosolyognia kellett. Ahogy oldalra nézett, látta, hogy Molly feszült figyelemmel néz le Stone-ra. – Most látod először? – kérdezte Evangeline. – Igen, asszonyom, de már eljutott hozzám a híre a faluban. – Ahogy hallottam, nem valószínű, hogy Mr. Stone túl sokat értene a gazdálkodáshoz. Londonban nevelkedett. – Én nem bánom – válaszolta Molly. – Úgyse egy gazdához akarok feleségül menni. Ismerem azt az életet, és ha egy mód van rá, inkább elkerülném.

105

AMANDA QUICK

Evangeline elnevette magát. – Nézzenek oda! Még nem is találkoztál Mr. Stone-nal, és máris az esküvőnél tartasz! – Egy lánynak addig kell az ilyesmire gondolnia, amíg elég fiatal, hogy még legyen választása, kisasszony. Ha túl sokáig vár az ember lánya, akkor egyszer csak azon veszi észre magát, hogy teljesen egyedül maradt. – Igen, tudom. Molly elpirult. – Elnézését kérem, kisasszony. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy ön már túl öreg a házasságra... azaz, ön nem vénkisasszony, Miss Ames. – Semmi baj, Molly. Mindketten tudjuk, hogy pontosan az vagyok. Londonban az én korombeli hölgyek már ritkán házasodnak meg, hacsak nincs némi vagyonuk. – Ez itt vidéken sincs másképp. A farm a fiútestvéreimé lesz, így nekem saját terveket kell szőnöm, és azok között nem szerepel, hogy egy gazdálkodóhoz menjek feleségül. Itt Little Dixbyben fogok teázót nyitni. Nagyon elegáns üzlet lesz, süteményekkel és szendvicsekkel, sokkal finomabbakkal, mint azok a silány minőségű ételek Mrs. Collins teázójában. Nyáron lesz limonádé és fagylalt. Azzal a sok látogatóval, aki manapság jön a romokat megnézni és lerajzolni, tudom, hogy működne. Evangeline elgondolkodott Molly válaszán. A legkevésbé sem akarta a lány álmait összetörni, de tudta, milyen sok pénzbe kerül egy teázót nyitni, mint ahogy azt is, hogy a Gillinghameknek abból nem sok van. De Molly talpraesett, energikus és intelligens lány. Némi szerencsével ennyi elég lehet ahhoz, hogy elérje a célját. – Jó tervnek hangzik – felelte. – Köszönöm, kisasszony. – Molly visszafordult a kocsifelhajtó felé. – Nézze! Ez minden bizonnyal Mrs. Hampton! Nagyon tiszteletet parancsoló, ugye? – Evangeline tanulmányozta a nőt, akit Stone épp kisegített a fogatból. Florence Hampton átlagon felül magas nő volt, egy hajóskapitány tekintélyével és modorával. Szoros kontyba fogott ősz haján egy kis szürke, fehér tollakkal díszített bársonykalap ült. Divatos sötétszürke útiköpenyt viselt, hozzá szürke

KRISTÁLYOK KERTJE

106

utcai bőrcipőt. Egyik szürke kesztyűbe bújtatott kezében ezüstfejű sétabotot tartott. Evangeline elfordult az ablaktól. – Le kell mennem, hogy köszöntsem. – Várjon, kisasszony! Még valaki érkezett a fogattal! – kiáltott fel Molly. Evangeline megállt az ajtóban. – Mrs. Hampton minden bizonnyal magával hozta a komornáját. Várható volt. Ez az egyik oka, hogy jobbnak láttam az egész emeletet megnyitni. – Ez a hölgy nem komorna, hanem egy másik előkelő hölgy. Nézze meg ezt a rózsaszín és zöld szín-összeállítású ruhát! A legszebb, amit valaha láttam! – Mi a csuda? Evangeline visszasietett az ablakhoz. Vonzó, tizenkilenc-húsz évesnek kinéző fiatal szőke lányt látott, amint épp lelép a fogat lépcsőjéről. – Igazad van. Ő biztosan nem komorna. – Nézze! Itt jön a hölgy komornája! A nő, aki utoljára lépett le a kocsiból, egyértelműen alkalmazásban állt. Középkorú volt, és láthatólag tapasztalt. Azonnal átvette az irányítást, instrukciókat adott Stone-nak és a fogathajtónak, aki nekiállt a csomagokat leszedni. – Ez még három ember, akinek enni kell adni – szólalt meg Molly. – Legjobb lesz, ha rendelek még lazacot. És még vagy két tucat tojás is kelleni fog. – Valami azt súgja, hogy Mr. Sebastian meg lesz lepve – vélte Evangeline. – Majdnem biztos vagyok benne, hogy ő csak a nagynénjére számít. Jobb lesz, ha szólok neki. Lesietett a könyvtárhoz közelebb eső hátsó lépcsőn. De már elkésett vele, hogy Lucast a terveiben beállt változásra figyelmeztesse. Pont idejében érkezett a könyvtár ajtajához, hogy lássa, amikor a férfi a vendégeket köszönti. – Mi az ördög folyik itt? – kérdezte jéghideg hangon. – Önért küldtem, Florence néni. Nem úgy gondoltam, hogy Betht és a személyzetet is hozza.

107

AMANDA QUICK

– Én is nagyon örülök, hogy újra látlak, Lucas – szólalt meg Florence. – És hogy pontosítsuk: nem hoztam az egész személyzetet, csak Rose-t. Azt azért te sem várhattad, hogy nélküle indulok útnak. Florence arca ragadozóra emlékeztetően markáns és szigorú volt, amihez a hangja is jól illett. Félelmetes nő, gondolta Evangeline. – Beth, te mit keresel itt? – kérdezte Lucas. – Neked Londonban kellene férjet választanod. – Én már döntöttem – felelte Beth hidegen. Charles Rushtonhoz kívánok feleségül menni. Amikor ezt mamával közöltem, ő nem megfelelőnek titulálta a választásomat. Ezért úgy határoztam, hogy akkor egyáltalán nem megyek férjhez. Elizabeth Sebastian vonzó fiatal nő, mélázott Evangeline, és erős akarata a sokkal idősebb bátyjáéhoz fogható. Érdekes lenne látni, hogyan kezeli Lucas. – Rushton? – nézett mogorván Lucas. – Az archeológus? Az, aki holt nyelvekkel foglalkozik, és semmi pénze? – Mr. Rushton nagyszerű úriember – csattant fel Beth. – Mi több, nagyon is tiszteletre méltó családból származik. Azon alkalom után, amikor beszélgetett vele, úgy nyilatkozott, hogy meglehetősen intelligensnek és olvasottnak találta önt. – Nem jelent semmit. Az intelligencia és a tiszteletreméltóság nem elég. Te is éppolyan jól ismered anyádat, mint én. Igaza van, hogy aggódik Rushton pénzügyi helyzete miatt. Az az ember majdhogynem földönfutó. – Charlesnak nincs szüksége pénzre – jelentette ki önérzetesen Beth. – Milyen szerencsés, aki ezt elmondhatja magáról – gúnyolódott Lucas kissé eltúlzott udvariassággal. – Nekem mindkettőnk számára elég pénzem lesz. Mama azt mondta, hogy bőségesen részesülök a családi vagyonból, amikor megházasodom. Florence haragosan szólalt meg. – Beth, ne légy nevetséges. Nem mehetsz hozzá egy olyan pénztelen férfihoz, mint Rushton. Te egy vagyon várományosa vagy. Anyádnak minden oka megvan, hogy tartson a hozományvadászoktól.

KRISTÁLYOK KERTJE

108

– Charles nem hozományvadász! – Beth arca elvörösödött a méregtől. – Ebben nem lehetsz biztos – válaszolta Florence. Észrevette Evangeline-t az ajtóban. Arckifejezése helytelenítően szigorúbbra változott. – Ezt a beszélgetést pedig majd valamikor máskor fejezzük be, ne a cselédek előtt. Evangeline úgy döntött, eljött az ő ideje. Válla fölött visszanézett Mollyra, aki közvetlenül a háta mögött sündörgött. – Teát, Molly! Egy nagy kancsóval. – Igenis, kisasszony! – Molly elsietett a konyha irányába. Evangeline belépett a szobába. – Jó napot a hölgyeknek! Florence és Beth ránézett. – Ön minden bizonnyal a házvezetőnő – szólalt meg Florence. – Elég fiatalnak tűnik az állásra, de feltételezem, hogy az unokaöcsémnek nem volt túl nagy választéka itt, vidéken. Mindegy. A komornám, Rose majd elmondja magának a kívánalmaimat. De figyelmeztetem, hogy nagy jelentőséget tulajdonítok a reggelinek. A hálószobámban kérem felszolgálni, pontosan nyolc órakor. Gondolom, van kávéjuk? Reggel ugyanis sohasem iszom teát.

13. Beth nem győzött szabadkozni Evangeline előtt a nagynénje viselkedése miatt. – Még egyszer elnézést kérek a félreértésért, Miss Ames. Evangeline elnevette magát. – Igazán nincs miért. Egy régi ruhában voltam, piszkos köténnyel és fejkötőben, törlőronggyal a kezemben. A nagynénje következtetése teljesen logikus volt. A két nő együtt üldögélt az indákkal benőtt pavilonra és a fekete színű tóra néző kis teraszon. Florence és a komornája, Rose, eltűntek az emeleten, Lucas pedig visszavonult a könyvtárszobába. – El kell ismernem, ön rendkívül nagylelkű – mondta Beth. – Attól félek, Lucas nem látta a helyzet humoros oldalát. Rettentően dühös volt, hogy megsértettük önt. – Biztosíthatom róla, hogy nem sértettek meg. – Nagy megkönnyebbülés számomra, hogy ezt mondja, de az a gyanúm, hogy Lucas még mérgelődni fog miatta egy darabig. Lucas csakugyan meglepően bosszús volt a félreértett személyazonosság miatt, tűnődött Evangeline. – A bátyjának temérdek súlyos gond nyomja a vállát – magyarázta. – Jelenleg egy csöppet ingerlékeny. – Pedig ez aztán annyira nem jellemző rá! – jegyezte meg Beth. Evangeline pislogott, aztán újra Bethre nézett. – Nem viccel, ugye? – Jóságos ég, dehogy! Biztosíthatom róla, hogy a bátyám a leghiggadtabb ember a földön. Időnként nagyon hideg és zárkózott tud lenni. Arra is hajlamos, hogy makacs és rugalmatlan legyen. De ritkán viselkedik ingerülten. Felidézni sem tudom, mikor látszott

KRISTÁLYOK KERTJE

110

utoljára annyira bosszúsnak, és viselkedett olyan türelmetlenül, mint ma. – Attól tartok, ön és a nagynénje keresztülhúzta a terveit. Nem számított három új vendégre ma délután. – Én ragaszkodtam hozzá, hogy elkísérjem Florence nénit, azért pedig aligha hibáztatható, amiért magával hozta Rose-t – mentegetőzött Beth. – Egyáltalán nem tudtuk, mire számítsunk személyzet tekintetében. Fogalmunk sem volt, hogy mi folyik itt. Lucas távirata szörnyen rejtélyesen hangzott, ami persze jellemző rá. Csak annyi volt benne, hogy szüksége lenne egy gardedámra egy hölgy számára, aki a Kristálykertben száll meg. Titokzatossága alaposan felkeltette a kíváncsiságunkat, annál is inkább, mert a családnak nem volt róla tudomása, hogy Lucasnak jelenleg bármiféle romantikus kapcsolata lenne. Evangeline-en riadalom, sőt valami pánikkal határos érzés futott át. Az még szórakoztatónak tűnt, hogy házvezetőnőnek nézték. Az viszont már teljesen más ügy, ha menyasszonynak hiszik. – Úristen! Erre a következtetésre jutottak a nagynénjével? – Evangeline-nek a lélegzete is elállt. – Hogy Lucas azért kérte Mrs. Hamptont, hogy idejöjjön, mert romantikus kapcsolat fűzi hozzám, és meg kívánja őrizni a jó hírnevemet? – Ez volt a kézenfekvő magyarázat – válaszolta Beth. Aztán összehúzta a szemöldökét. – Ó, jaj! Na, most elrontottam a meglepetést, ugye? Újra elnézését kell kérnem. – Mr. Stone-nal együtt utaztak a vonaton. Nem magyarázta el, mi a helyzet? Beth kuncogott. – Stone ritkán beszél bárkivel Lucason kívül, és biztosíthatom róla, hogy még ha szóba elegyedik is mással, tőmondatokat használ. Egyébként is másodosztályon utazott, mi pedig Florence nénivel első osztályon. Nem is láttuk, amíg meg nem érkeztünk Little Dixbybe. – Értem. Ebben az esetben el kell hogy mondjam... – Persze elég megdöbbentő volt. – Mi volt megdöbbentő?

111

AMANDA QUICK

– Megtudni, hogy Lucas végre-valahára komoly érdeklődést mutat egy hölgy iránt. Mindeddig nem adta jelét, hogy a házasság akár csak megfordulna a fejében. – Beth, kérem, ha megbocsátja, hogy félbeszakítom... – Élvezi a női társaságot. Tony és én ebben biztosak vagyunk. De a viszonyait mindig a lehető legdiszkrétebben folytatta. Általánosságban a független özvegyeket részesíti előnyben, akik még annyira sem érdeklődnek a házasság iránt, mint ő. Persze mindnyájan tudtuk, hogy előbb vagy utóbb valószínűleg megházasodik. – Értem. – Evangeline érezte, hogy akarata ellenére a kedve határozottan rosszabb lett. Természetesen Lucas egy nap majd megházasodik. Tisztában volt vele, hogy mennek a dolgok a Lucas köreihez tartozó úriemberek esetében. – Egy férfitól a bátyja pozíciójában elvárják, hogy megházasodjon, ha másért nem, a család nevének fennmaradásáért. – Igen. Habár szigorúan véve Lucas esetében ez nem szükséges, hiszen végül is ott az ikertestvérem. Most nemrég töltöttük be a tizenkilencet. Azt hiszem, mama már épp kezdett reménykedni, hogy Lucas úgy dönt, nem házasodik meg. Ez esetben a családi név továbbvitele és a vagyon kezelése végül Tonyra maradna. A dolgok ilyen kimenetele nagyon tetszene neki. Mondhatni, ez a legdédelgetettebb álma. – Értem. Beth finoman összeráncolta a szemöldökét. – Sajnos azt kell hogy mondjam, édesanyám és Lucas sohasem ápoltak szívélyes viszonyt. Elviselik egymást, de semmi több. Lucas tizenöt éves volt, amikor az édesanyja meghalt. Édesapja természetesen majdnem azonnal újranősült. – A legtöbb özvegyember így tesz – felelte Evangeline. – Ez a társadalmi elvárás. – Az ő édesapja csak azért nem házasodott meg újra az édesanyja halála után, mert túlzottan lekötötte a pincei laboratóriumában a felfedezéseivel töltött idő ahhoz, hogy észrevegye: a felesége, akivel tizenhét évet élt házasságban, már nincs köztük. – Mama épphogy tizennyolc éves volt, amikor férjhez ment – magyarázta Beth. – Mindössze három évvel volt idősebb Lucasnál.

KRISTÁLYOK KERTJE

112

Biztos vagyok benne, hogy ez mindkettőjüket nagyon feszélyezhette. Ráadásul Lucas spirituális természete épp kezdett kiütközni. Édesanyám bevallotta nekem, hogy fiatalasszonyként meglehetősen ijesztőnek találta. Még most is kényelmetlenül érzi magát a társaságában. Tudja, a mama nem hisz a természetfeletti létezésében. Szerintem még ennyi év után is arra gyanakszik, hogy Lucasnak csak kényszerképzetei vannak, és valószínűleg elég veszélyesnek tartja. – Atyavilág! – kiáltott fel Evangeline. Egy pillanatra elhallgatott. – Ha jól értem, ön elfogadja a bátyja különleges képességét? – Igen, teljes mértékben. – Beth egyik kezével kecsesen legyintett. – Lenyűgözőnek találom! Ahogy Tony is. Könyörögtünk Lucasnak, engedje meg, hogy tanulmányozzuk és vizsgálatnak vessük alá a paranormális képességét, de visszautasította. Mindig nagyon bőkezű és elnéző volt velünk. Jobban apánknak tekintettük, mint a saját apánkat, aki hároméves korunkban meghalt. De hogy tudományos kísérletnek vesse alá magát, annak mindig határozottan ellene volt. Evangeline röviden elgondolkozott a problémán, majd megrázta a fejét. – Nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán lehetséges lenne vizsgálatnak vetni alá a képességét. Hogy lehetne bizonyítani a paranormális energia létezését? Nincs olyan eszköz, amely érzékelni tudja. – Még nincs, de Tony már dolgozik rajta. Mind a kettőnket nagyon érdekelnek a paranormális jelenségek, nyilván Lucasszal való kapcsolatunk miatt. Szeretnénk pár kísérletet végezni, csak hogy bizonyítsuk: a képessége valódi. – És annak mi haszna lenne? Beth nagy komolyan közelebb hajolt. – Tony és én úgy gondoljuk, ha bizonyítani tudnánk, hogy Lucas képessége valódi, és a paranormális, hogy úgy mondjam, normális, nem kéne elrejtenie a képességét a világ elől. – Értem. Beth visszanézett az indákkal benőtt házra, hogy megbizonyosodjék felőle, senki sem fogja őket megzavarni. Lehalkította a hangját.

113

AMANDA QUICK

– Köztünk legyen mondva, szerintem a természetfeletti képességének tudható be, hogy Lucas csak ilyen sokára talált magának feleséget. – Valóban? – Mama is egyetért velem, de más okból. Nekem az az elméletem, hogy Lucas sohasem talált olyan nőt, aki el tudta őt fogadni a különleges képességével együtt. Mama azonban meg van róla győződve, hogy a tiszteletre méltó, jól nevelt hölgyek félnek tőle, bár nem is tudják, miért. Azt mondja, hogy az intuíciójuk figyelmezteti őket arra, amit ő mindig csak Lucas különc természetének nevez, és kényelmetlenül érzik tőle magukat. – Gyanítom, önnek is, és az édesanyjának is igaza van – válaszolta Evangeline diplomatikus megoldást keresve. – A természetfeletti képességeket nem értjük jól. – Igen, Tony és én már évek óta pontosan ezt mondjuk. Beth arcán lelkesedés tükröződött. – Mióta ismeri a bátyámat? – Még csak pár napja – vallotta be Evangeline. – De tisztában vagyok vele, hogy nagyon nagy ajándék van a birtokában. – Ő egyáltalán nem ajándékként gondol rá, abban biztos lehet. – Beth összeszorította a száját. – Ahogy a családban senki sem. – Miért mondja ezt? – Lucas nem az első a Sebastian családban, aki erős pszichikus tehetségről tesz tanúbizonyságot. – Beth elfintorodott. – Vannak, akik úgy hiszik, hogy a vérvonal valahogy megfertőződött a paranormális által, de persze ők nem így nevezik. Evangeline ujjai görcsösen fonódtak a karosszék karfájára. – Őrültségnek titulálják. – Igen. Vegyük például Chester bácsit. – Beth egy kézlegyintéssel a vészjósló parkra mutatott. – Mama és majdnem mindenki más, aki tudott a parkban végzett kísérleteiről, meg van róla győződve, hogy őrült volt, és végül a saját maga által létrehozott növényeknek lett az áldozata. – Tud arról – tette fel Evangeline óvatosan a kérdést a lánynak –, hogy a bátyja úgy gondolja, a nagybátyjuk esetleg gyilkosság áldozata lett?

KRISTÁLYOK KERTJE

114

– Nem. Tényleg? – Beth elegáns szemöldöke fölszaladt. – Ez megmagyarázza, mit keres itt a Kristálykertben. Tonyval sokat tűnődtünk ezen. De így akkor teljesen érthető. – Mire gondol? – kérdezte Evangeline most már gyanakvón. – Amikor hirtelen halálesetről van szó, Lucas természetesen hajlamos a legrosszabbat feltételezni, legalábbis amíg az ellenkezője be nem igazolódik. A természetéből fakad. Evangeline a homlokát ráncolta. – Igen, persze! A rendőrség számára végzett munkája miatt. – Aha! Szóval elmondta magának! – Beth elégedettnek tűnt. – Milyen érdekes. Várjon csak, amíg elmondom Tonynak! – Miért találja olyan különösnek, hogy Lucas megemlítette nekem a konzultációs munkáját? Beth mindentudó pillantást vetett rá. – Mert nagyon kevés embernek beszél róla. A családon kívül szinte senki sem tudja, hogy időnként nehezen kinyomozható gyilkossági ügyekben kérik ki a véleményét, azt meg aztán végképp nem, hogy a különleges képességét használja hozzá. De volt egy olyan érzésem, hogy önnek talán elmondta. – Miért? – Van valami különös abban, amikor ön és Lucas egyszerre vannak a szobában. – Beth egyik kezével egy újabb határozatlan mozdulatot tett. – Valamiféle felsőbb tudás, amiben csak önök ketten osztoznak. Olyan, mintha valami hang nélküli titkos kóddal kommunikálnának egymással. Elnézést, nem tudom jól elmagyarázni. Csak éreztem, hogy Lucas jó eséllyel mesélt önnek a rendőrségi nyomozásokról. Ez egyike a legféltettebb titkainak. – Értem. – Evangeline elmosolyodott. – Talán önnek is van némi természetfeletti képessége. Beth elnevette magát. – Bárcsak úgy lenne! Sajnos sem Tony, sem én nem mutatunk semmilyen természetfeletti képességet. – Újra elkomolyodott. – Nem tudom, hogyan tudja Lucas rávenni önmagát arra, amit tesz. Megviseli, biztos vagyok benne. De amikor az ismerőse a Scotland Yardról hívja, mindig igent mond.

115

AMANDA QUICK

– Talán kötelességének tartja – felelte Evangeline, óvatosan válogatva meg a szavait. – Azt hiszem, igaza van. A bűnügyek, amelyeknek a kivizsgálására kérik, majdnem mindig a legszörnyűbb gyilkosságok. Mama azt mondja, hogy normális, tisztességes emberek nem keverednek ilyen ügyekbe. Mindig rettegett attól, hogy ha Lucas szörnyű bűnügyek iránti vonzódása kitudódik a családon kívül, az szörnyen kínosnak bizonyul majd. Mert kinéznek minket a társaságból. Attól tart, hogy Tonyt és engem nem fogadnak majd jobb körökben. Bah! Mintha Tonyt vagy engem egy jottányit is érdekelne az úri társaság! – És mi van Mr. Rushtonnal? – kérdezte Evangeline. – Ő aggódna, ha tudomást szerezne Lucas valódi természetéről? – Biztos vagyok benne, hogy nem. Charles Rushton rendkívül modern gondolkodású férfi, akit nagyon érdekelnek a tudományok, a társadalmi élet pedig egyáltalán nem. Ha és amennyiben egyszer valamilyen úton-módon tudomást szerez Lucas különleges képességéről, biztos vagyok benne, hogy ő is tanulmányozni akarja majd, csakúgy mint Tony és én. – Még sohasem mesélt Mr. Rushtonnak Lucas képességéről? – Jaj, dehogy! – Beth kacsintott. – Tudja, ez egy családi titok, ami még érdekesebbé teszi, hogy ön tud róla. De gyanítom, hogy önnek is van némi természetfeletti képessége. – Igen – felelte Evangeline –, van. – Biztos voltam benne. Tonyval már egy ideje meg vagyunk róla győződve, hogy Lucas addig nem fog beleszeretni senkibe, amíg nem talál egy olyan nőt, aki megérti, egy nőt, aki maga is rendelkezik némi természetfeletti képességgel. Itt az ideje, hogy helyére tegye a dolgokat, gondolta Evangeline. – Téved – kezdte. – A bátyja nem azért hozott ide, mert el akar venni feleségül. Beth szkeptikusnak tűnt. – Akkor miért? – Mert valaki meg akar gyilkolni. – Atyavilág! – Beth őszinte döbbenete az arcára volt írva. – Komolyan mondja?

KRISTÁLYOK KERTJE

116

– A legkomolyabban. – Úgy döntött, hogy elmondja Bethnek az események rövidített verzióját. – Tudja, kibéreltem a Páfrány-lakot erre a hónapra. Tegnapelőtt éjjel egy férfi késsel támadt rám, egy közönséges utcai bűnöző, akit egy ismeretlen személy bérelt fel. – Nem is tudom, mit mondjak. Ez borzalmas. Fogalmam sem volt. – Sikerült idemenekülnöm a parkba. A bátyja megmentett, és most kötelességének érzi, hogy megvédjen, amíg meg nem találjuk azt a személyt, aki a bérgyilkost felfogadta. Ezért utazott Stone Londonba. Hogy kérdezősködjön az utcán. Beth különös, elgondolkodó arckifejezéssel, csöndben próbálta megemészteni az információt. – Hm – szólalt meg végül. – Mi az? – kérdezte Evangeline gyanakodva. Beth szeme ravaszul felcsillant. – Ugyan nem rendelkezem semmilyen természetfeletti képességgel, Miss Ames, de azt még én is látom, hogy amit Lucas maga iránt érez, az messze túlmegy a földbirtokosnak a bérlője iránt érzett felelősségén. – Á, nem hiszem. – Mi történt azzal a férfival, aki késsel önre támadt? – kérdezte Beth. Evangeline megköszörülte a torkát, és elnézett a pavilon felé. – Elszaladt, amikor Lucas megjelent, egyenesen a parkba. Baleset érte. – Ah! Tehát a növények elkapták! – Beth rendkívül elégedettnek tűnt. – Lucas említette egy-két alkalommal, hogy van néhány érdekes húsevő hibrid a Kristálykertben. Tonyval kifejeztük abbéli vágyunkat, hogy tanulmányozzuk őket, de Lucas azt felelte, hogy a növényzet kezd túl veszélyessé válni. – Ne haragudjon, Beth, de nekem úgy tűnik, hogy ön nagyon természetesnek találja ezeket a meglehetősen bizarr eseményeket. – Biztosan a tudományos érdeklődésem miatt. – Beth kacsintott. – Ráadásul egész életemben ismertem Lucast. Azt hiszi, hogy a legtöbb titkát rejtve tartotta előlünk, de mi a testvérei vagyunk. Sokkal többet tudunk róla, mint ahogy ő azt feltételezi.

14. Florence úgy vette be a könyvtárat, mint egy csatahajó az ellenséges kikötőt, és lehorgonyzott az egyik széknél. Az ezüstfejű sétapálcával koppantott egyet a szőnyegen. – Mi a csuda folyik itt, Lucas? Azt hiszem, jogom van választ kapni. Lucas leült az asztala mögé. – Több mint két órát töltött Stone társaságában a vonaton. Biztos vagyok benne, hogy tömören elmondta önnek az eseményeket. – Nem volt rá alkalma. Stone a másodosztályú kocsiban utazott. Egyébként sem tartozik a beszédes emberek közé. Kétlem, hogy bármit mondott volna, még ha közvetlenül velünk szemben ül is. – Hát jó. Röviden, tegnapelőtt éjszaka Miss Amest megtámadták a Páfrány-lakban. Florence megrökönyödve meredt rá. – Úristen! – Ahogy láthatta, sértetlenül megúszta a támadást, de addig biztonságban tartom itt, amíg meg nem találom azt a személyt, aki a gyilkost felbérelte. – Úristen! – ismételte meg Florence. – Ez... megdöbbentő. – Pislogott, majd ragadozótekintetével a férfit fürkészte. – De miért érzed úgy, hogy a te felelősséged őt megvédeni? Ez az ügy minden kétséget kizáróan a rendőrségre tartozik. – Azt hittem, világos voltam. Miss Amest a Páfránylak bérlőjeként érte a támadás. – Igen, tudom. – Florence összevonta a szemöldökét. – Ó, már értem. Azért érzed kötelességednek, hogy megvédd, mert a bérlőd? Ez azért kissé túlzás, nem gondolod?

KRISTÁLYOK KERTJE

118

– A rendőrök nem testőrök. Senki más nem tudja biztonságban elhelyezni, amíg ez az ügy le nem zárul. – Tudhattam volna, hogy a helyzet jóval komplikáltabb, mint ahogy az ember feltételezné. – Szükségem volt egy gardedámra itt a Kristálykertben, hogy tiszteletben tartsuk az illendőség szabályait. – Igen, igen, megértettem. – Florence sétapálcájával többször koppantott a szőnyegen. – És ha eszembe jut, hogy Bethszel azért siettünk ma ide, mert azt hittük, végre-valahára találtál magadnak egy menyasszonyt! – Florence néném... – De tényleg! Olyan kiszámíthatatlan vagy, Lucas! Van bármi fogalmad arról, miért akarhatja valaki meggyilkolni Miss Amest? – Még nincs. Azt remélem, hogy Stone-nak lesz valami híre számomra. Azért utazott Londonba, hogy kérdezősködjön. Beszélni akarok vele, amint önnek minden kérdését megválaszoltam. Mi az ördögért hozta magával Betht? – Nem volt választásom. Mikor megemlítettem a táviratod, és mondtam, hogy pakolok, mert ide akarok jönni, ragaszkodott hozzá, hagy csatlakozzon. Ismered, milyen makacs tud lenni. – A pokolba! – morogta Lucas, de igazából már inkább beletörődő volt, mint mérges. – Nehéz eset, ha valamit a fejébe vesz. – Nemkülönben, mint idősebb bátyja – jegyezte meg Florence. – De véleményem szerint ezúttal nemcsak a kíváncsiság hajtotta. Attól tartok, más dolgok is közrejátszottak. – Judith. – Rögeszméje lett, hogy Betht férjhez adja. A húgod végtére is már tizenkilenc éves. – Egy vénség. Milyen szomorú. – Ez nem vicces – replikázott Florence. – Nem lenne bölcs dolog túl sokáig várni. A következő szezonban erős konkurenciája lesz a társaságba újonnan bevezetett ifjú hölgyek személyében. – Ahogy az imént elhallgattam, Beth már döntött. Ismerem Charles Rushtont, megbízható fiatalember. Intelligens, modern gondolkodású, és egyértelműen fülig szerelmes Bethbe.

119

AMANDA QUICK

– Lehet, hogy ez mind igaz, de egy petákja sincs – válaszolta Florence határozottan. – Judith sohasem fogja hagyni, hogy Beth hozzámenjen. De térjünk inkább vissza Miss Ameshez. – Mi van vele? – Ugye nem rokona a Pemberton téren lakó Lord és Lady Amesnek? – Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy nem. Amennyire Evangeline tudja, egyedül van a világon. Florence a homlokát ráncolta. – Egyáltalán nincs családja? – Láthatólag nincs. – Értem. Milyen sajnálatos. Nos, a ruhából ítélve, amelyet felvett, miután megszabadult attól a háztartás-vezetői ancúgtól meg köténytől, úgy tűnik, azért tehetős. Valaki minden bizonnyal hagyott rá némi pénzt. Az ő kilátásaival a legtöbb fiatal hölgy nevelőnőként vagy fizetett társalkodónőként kénytelen megkeresni a kenyerét. Lucas elmosolyodott. – Ami azt illeti, Evangeline fizetett társalkodónőként keresi a kenyerét. – Persze most viccelsz. Egy társalkodónői fizetésből nem engedhetne meg magának ilyen ruhákat, a ház bérléséről nem is beszélve. – Evangeline nagyon leleményes hölgy. Túl későn jött rá, hogy Florence félreértelmezheti a szavait. A nő szeme tágra nyílt az iszonyattól. – Lucas Sebastian! Ugye nem azt akarod mondani, hogy ő az a fajta nőszemély? Nem tudom elhinni, hogy ennyire megfeledkezel az illemről, és itt tartod a szeretődet a saját házadban! – Egy szót se többet, Florence! – ugrott talpra Lucas, ahogy a düh elborította az agyát. Kezével az asztalra csapott. – Senkinek, még magának sem engedem meg, hogy Miss Amest inzultálja. Világos? – Jaj, Lucas. Egy kissé túlreagálod a dolgot, nem gondolod? Sajnálom, ha félreértettem a helyzetet, de bizonyára te is megérted, hogy... – Világos? – ismételte meg a kérdést Lucas összeszorított foggal. – Amennyiben nem, akkor megkérhetem Stone-t, hogy azonnal

KRISTÁLYOK KERTJE

120

kísérje Little Dixbybe, ahol megszállhat egy vendégfogadóban, mielőtt a holnapi vonattal visszautazik Londonba. Florence az unokaöccsére bámult, kesztyűs kezével erősen markolva a sétapálca fogantyúját. – Kérlek, Lucas, teljesen megrémítesz! A férfi behunyta a szemét, és próbálta visszanyerni az önuralmát. Eltartott egy-két másodpercig, de aztán sikerült kioltania a benne fellángolt tüzet. Amikor biztos volt benne, hogy teljesen ura önmagának, kinyitotta a szemét, és nagyon kimérten leült. – Talán az lenne a legjobb, ha néném mindenképp visszamenne Londonba. Beth jelenléte elég, hogy megóvjuk Miss Ames jó hírnevét – mondta hidegen. Florence pár másodpercig hallgatott. Aztán megköszörülte a torkát. – Nem kell visszaküldened Londonba – mondta. – Itt maradok. Újra elnézést kérek a félreértés miatt. – Ahogy tetszik – felelte Lucas. – De ha marad, akkor tudomásul kell vennie, hogy Miss Amest nem érheti több sértés, sem burkolt, sem másmilyen. – Ezt elég világosan az értésemre adtad. – Florence felállt. – Ha megbocsátasz, akkor felmegyek az emeletre, hogy meggyőződjek róla, Rose mindennel megbirkózik. A fiatal házvezetőnőd elég lelkesnek tűnik, de nyilvánvalóan nem túl tapasztalt. Lucas újra felállt. Megkerülte az asztalt, átvágott a szobán, és kinyitotta az ajtót. Florence elindult kifelé. Aztán megállt, és figyelmesen nézett rá. – Miss Ames tényleg társalkodónőként keresi a kenyerét? – Igen. Florence a homlokát ráncolta. – Nem sértésnek szánom, de nem úgy néz ki, mint egy átlagos fizetett társalkodónő. – Nem – felelte Lucas. – Nem egy átlagos fizetett társalkodónő. – Hm. Gondolom, valamelyik ügyfele csinos kis hagyatékkal jutalmazta a szolgálatait. Ez megmagyarázná a drága ruhát. Florence kisiklott az ajtón a hallba. Lucas arra gondolt, hogy visszahívja, és elmagyarázza neki, hogy Evangeline valójában

121

AMANDA QUICK

magándetektív egy privát nyomozóirodánál, valamint hogy romantikus regények írójaként kezdett újabb karriert. De aztán elvetette. Néha egyszerűbb és hatásosabb, ha hagyunk másokat előállni a saját magyarázatukkal.

15. Egy órával később Evangeline a könyvtárba ment, hogy szemrehányást tegyen Lucasnak. Amikor látta, hogy a férfi az asztalnak dőlve Stone-nal beszélget, habozva megtorpant az ajtóban. Mind a ketten meglehetősen zordnak tűntek. – Látom, hogy elfoglalt, Mr. Sebastian – szólalt meg. – Talán visszajövök később. – Nem, ne is törődjön vele! – felelte Lucas. – Egyébként is Stone épp befejezte a beszámolóját. Úgy tűnik, egy kicsit többet tudunk, mint korábban. Stone az egyik régi ismerősét bízta meg, hogy tovább kérdezősködjön. Evangeline Stone arcát fürkészte. – Ez minden? – Nem, Miss Ames – felelte Stone. Azután Lucasra nézett, és várt. Lucas átvette a szót. – Stone kiderítette, hogy Pengés Hobson tényleg az utcán nőtt fel, ahogy feltételeztük. Valószínűleg egy háromfős kis csapat tagja volt, akik a szokásos módon biztosították a túlélésüket: zsebtolvajlással és lopott holmikkal való kereskedéssel. Később erőszakosabb bűncselekményekre tértek át. Aztán egyszer csak a másik két fiatalember eltűnt az utcáról. Senki sem tudja, mi lett velük. – Mindenki tudja, hogy a bűnözői alvilág erőszakos hely – felelte Evangeline. – Talán a két fiú is erőszakos véget ért. Nem lenne meglepő. – Stone megtudta, az a hír járta, hogy Hobson két társának sikerült feljebb lépnie. Testvérek voltak, és a többi utcagyerek nagyon okosnak tartotta őket. Láthatólag elég intelligensek voltak, hogy elkerüljenek az utcáról. Hobsonból azonban hiányzott a vágy, hogy

123

AMANDA QUICK

feljebb jusson. – Lucas összefonta a karját. – Úgy hírlett, hogy szerette azt a munkát, amit az utcán végzett. Evangeline visszafordult Stone felé. – Azt reméli, hogy sikerül megtalálni Pengés Hobson korábbi két társát, ugye? – Igen, kisasszony – válaszolta Stone. – Miért? Mire lesz az jó? Stone Lucasra nézett, aki ezúttal is válaszolt helyette a kérdésre. – A Stone által hallott pletykák szerint Hobson nemrégiben elfogadott egy megbízást, amihez vonatjegyet kellett váltania. Valaki megkérdezte tőle, miért hagyja ott Londont. Hobson azt felelte, hogy egy jól megfizetett szívességet tesz az egyik régi társának. Evangeline-t izgalom járta át. Rámosolygott Stone-ra. – Remek munka, Mr. Stone. Ha a nyomozója megtalálja Hobson régi partnerét, meglesz az ember, aki felbérelte, hogy megöljön. Stone elvörösödött. – Megtaláljuk, Miss Ames. A nő elmosolyodott. – Köszönöm, Mr. Stone. Nagyon hálás vagyok az erőfeszítéseiért. Stone meghajtotta a fejét, és elhagyta a szobát a szokásos macskaszerű méltósággal, halkan behúzva maga mögött az ajtót. – Azt hiszem, hogy sikerült Stone-t zavarba hoznia – mondta Lucas, és ő is mosolygott. – Nos, nem állt szándékomban. De tényleg nagyszerű munkát végzett Londonban. Legalább van egy szál, amin elindulhatunk. – Úgy tűnik. Milyen ügyben akart velem beszélni? Evangeline kihúzta magát. – Tisztában vagyok vele, hogy semmi közöm hozzá, de úgy érzem, kissé nyers volt a nagynénjével és a húgával, hogy finoman fejezzem ki magam. Mindketten igen segítőkésznek mutatkoztak azzal, hogy iderohantak Little Dixbybe, hogy eleget tegyenek az ön kérésének. A legkevesebb, amit tehet, hogy udvarias velük. – Az, hogy a nénémen kívül a húgom is megjelenik, nem volt a terv része. Én itt egy nyomozást próbálok lefolytatni, nem partit adok. – Megértem. De ez nem mentség a gorombaságra.

KRISTÁLYOK KERTJE

124

A férfi felnyögött. – Maga nem ismeri a családomat, Evangeline. Higgye el nekem, ha azt mondom: a rokonságomat erős kézzel kell irányítani. A nő egy székre ereszkedett. – És ön az, aki irányítja őket? – Igen. Büntetésből. – Lucas szétkulcsolta a kezét, az asztal mögé sétált, és leült. – Apám halála után nagyapám a nyakamba varrta ezt a feladatot. Nem mintha sok választása lett volna. Tony még túl fiatal volt, és nagyapámat egyik unokaöccse sem érdekelte különösebben. Evangeline-en egy megérzés suhant át. – De ha lett volna választása, ön más utat részesített volna előnyben. – Keveseknek adatik meg, hogy válasszanak, ha a kötelezettségekről van szó. Ezek olyanok, amilyenek. – Igen – felelte Evangeline –, de nem mindenki fogadja ezt el. – Én nem fantáziavilágban élek, Evangeline. És történetesen nagyon jó vagyok a pénzkeresésben. A nő elmosolyodott. – Ezt egy pillanatig sem kétlem. – Kiderült, hogy van valami közös abban, hogyan kell megcsípni a jól jövedelmező befektetéseket és levadászni a gyilkosokat. Hasonló készségek és képességek kellenek hozzá. – Milyen készségek és képességek? – tudakolta Evangeline. A férfi a szemébe nézett. – Képesség arra, hogy felfedezzük valamiben a rendszert, és képesek legyünk előre megjósolni, kell hozzá némi könyörtelenség, valamint erős élni akarás. – Ezt megjegyzem arra az esetre, ha valaha lesz befektetni való pénzem.

16. A park halványan világított az éjszakában. A fény a növényzetből és a tavak sötéten csillogó víztükréből áradt. Evangeline a szobája ablakában állt, papucsban, hálóköntösbe burkolózva, és a kísérteties látványt nézte. Az indák és kúszónövények, amelyek a régi ház alsó szintjét beborították, a felső emeleteken nem nőttek olyan sűrűn. Úgy tűnt, mintha minél jobban eltávolodna természetfeletti táplálékának forrásától, annál kevésbé burjánzana ez a furcsa növényzet. Az egész parkot ugyan az ő ablakából sem lehetett belátni, de így is jóval nagyobb területet, mint bármelyik földszinti ablakból. Nem sokkal korábban inkább csak érezte, mint hallotta, amint Lucas elsietett a szobája előtt. Tudta, hogy lement, és minden bizonnyal már kint van a parkban, hogy megkezdje a kutatást. Evangeline nem tudott aludni, még a szoba tisztasága és a frissen húzott ágynemű sem segített. Az aznap délutáni csók a könyvtárban kibillentette az egyensúlyából. Amint egyedül találta magát a szobájában, nem tudott semmi másra gondolni. Az emlék forró-jeges energiájába újra beleborzongott. Nem mintha még sohasem csókolták volna meg, figyelmeztette magát. De Lucasszal minden más volt. Ekkor vakító fény jelent meg a kertben. Lucas kisétált a házból a teraszra. Egy lámpást cipelt, és egyedül volt. Stone is valahol kint őrködött a parkot körülvevő fal mentén. Az est folyamán Evangeline meghallotta, amint Lucas halkan megkéri, álljon őrt, és vigyázzon az alvó háznépre. Vigyázzon rám, gondolta. Lucas egy másodpercre megállt a terasz lépcsőjén. A lámpás izzó fénye megvilágította arca kemény és elszánt vonásait. Ebben a pillanatban a férfi keménysége egyértelműen megmutatkozott.

KRISTÁLYOK KERTJE

126

Evangeline-nek elakadt a lélegzete. Kétség nem fért hozzá, hogy Lucas olyan férfi, aki bármire képes, ha úgy érzi, kötelessége megtenni. Most épp Hádész birodalmába, a veszélyes Éj-kertbe készül belépni, hogy kiderítse az igazságot nagybátyja haláláról. Figyelte, ahogy lemegy a lépcsőn, megkerüli az éjfekete tavat, majd belép a világító, indákkal borított pavilonba. Aztán a túloldalon lelépett a pavilon kövezetéről, és szinte azonnal elnyelte a sűrű, fénylő növényzet. Evangeline tudta, hogy a férfi a labirintus bejárata felé tart. Egykét pillanatig még képes volt követni a haladását a növényzet mélyén időnként fel-felvillanó lámpafényt figyelve. Aztán egyszer csak a fény utolsó csóvája is eltűnt. Evangeline gyanította, hogy Lucas leoltotta a lámpást, és inkább a természetfeletti érzékeire támaszkodik, hogy a park legsötétebb régióiban eligazodjon. Otthagyta az ablakot, elment az öltözőasztal előtt álló kis székért. Odavitte az ablakhoz, és letelepedett, hogy megvárja, amíg Lucas újra előbukkan éjszakai felfedezőútjáról. Tisztában volt vele, hogy úgysem tudna aludni, amíg a férfi biztonságban vissza nem ért a házba. A szeme sarkából érzékelt gyenge, vibráló fény arra késztette, hogy a Napkert felé forduljon. Arra számított, hogy Stone-t fogja megpillantani, amint ellenőrző körútját végzi. Egy épphogy pislákoló lámpás lángja tűnt elő a magas fal tövében. A férfinak, aki a lámpást tartotta, csak a sziluettjét lehetett kivenni a holdfényben, de azt azonnal látta, hogy közel sem olyan termetes, mint Stone. Egy betolakodó hatolt be a parkba. Evangeline talpra ugrott, és az ablakpárkányba kapaszkodva feszülten várta, hogy Stone felbukkanjon, és megállítsa a betolakodót. Teltek a másodpercek. Ekkor az elsőhöz egy második férfi csatlakozott. A lámpás kihunyt, de a hold elég erősen világított, hogy Evangeline a két sötét árnyékot kövesse a szemével. A pavilon és az Éjkert bejárata felé tartottak. Stone-nak nyoma sem volt. Valami nem stimmelt. Evangeline-nek rossz előérzete támadt, teljes pánikot keltve a már amúgy is pattanásig feszült érzékeiben. Gyufával meggyújtotta az ágya mellett

127

AMANDA QUICK

álló vékonyka gyertyát. Gyertyatartóval a kezében kiment a folyosóra, majd le a lépcsőn. A lépcső aljánál a konyha közelében található szobák felé tartott, ahol Stone lakrésze volt. Lehet, hogy még sincs kint a kertben, gondolta. Talán még alszik. Élesen kopogott az ajtón, de nem érkezett válasz. – Mr. Stone – szólalt meg a nő halkan. – Mr. Stone! Bent van? Csak a csönd felelt. Egyik kezével megmarkolta az ajtó fogantyúját, és próbaképpen elfordította. Az ajtó könnyen kinyílt. Habozott. Stone-nal mindketten egyformán elszörnyednének és rettentő zavarba jönnének, ha kiderülne, hogy a férfi még ágyban van. De nem volt mit tenni. Nincs több vesztegetni való ideje. Kezében a gyertyatartóval, bekukucskált az ajtón. A villódzó gyertyaláng fényében látszott, hogy az ágy üres, még érintetlen. Stone-nak nyomát sem fedezte fel. Evangeline első reakciója a megkönnyebbülés volt. Akkor mégis kint van a kertben. Biztosan észre fogja venni a betolakodókat. Lucas és Stone tökéletesen képesek vigyázni magukra. De mi van akkor, ha Stone mégsem veszi őket észre? Egyre erősebbé és zavaróbbá vált az az érzése, hogy kint a kertben valami rossz fog történni. Becsukta Stone szobájának az ajtaját, és a folyosón át halkan a konyhába ment. Elfújta a gyertyát, majd kinyitotta az ajtót, és kilépett a teraszra. A hűvös éjszakai levegő a hálóköntöse szélét csapdosta. A fénylő pavilon ott magasodott a holdfényben. Szemével Stone-t kereste, de nyomát sem látta. Értékes időt veszít, ha megpróbálja megtalálni, de muszáj, mert benne van minden reménye. Stone majd tudni fogja, hogyan védje meg a kenyéradóját. Nincs más választása. Evangeline-nek különleges képessége volt arra, hogy megtalálja azt, ami elveszett. Ma este Stone volt a felkutatandó célpont. Felidézte a férfi pszichikai lenyomatát, és érzékeit a keresésre koncentrálta. Ahogy lenézett, egy gyenge energiafelhőt látott a lábánál. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, de ösztönösen tudta, hogy ezt kereste, ez Stone pszichikai nyoma. Érzékeit felerősítve megkerülte a tavat, vigyázva, hogy ne nézzen a holdfényben ezüstösen csillogó

KRISTÁLYOK KERTJE

128

vízbe. A forrongó energia erősen vonzotta, de elnyomta magában a késztetést, hogy a víz széléhez menjen, és a mélyére nézzen. Szaporán lépkedett végig a fölé magasodó sövények között futó ösvényen, figyelmen kívül hagyva a zöld falon világító hatalmas, éjszaka nyíló virágokat. Aztán letért az ösvényről, és megkerült egy vadul burjánzó rózsabokrot. A virágok a szivárvány színeiben játszó fényt sugároztak magukból. Bár a Napkertben volt, nem a sokkal veszélyesebb Éjkertben, ösztöne azt súgta, hogy rossz vége lenne, ha hozzáérne a tövisekhez vagy megállna a rózsák illatát megszagolni. Annyira koncentrált, hogy távol tartsa magát a rózsáktól, nem is vette észre a vibráló energiaáramlatokat a földön, amíg a papucsba bújtatott lába bele nem ütközött egy nagy, mozdulatlan tárgyba. Megbotlott és elesett, négykézláb ért földet. Ijedten kapott levegő után. Eltartott egy-két másodpercig, mire rájött, miben is botlott meg. – Stone. Leguggolt, és Stone túl csöndes alakját vizsgálta minden érzékszervével. A körülötte hullámzó erős, egyenletes energiaáramlatok megnyugtatták afelől, hogy a férfi még életben van, de néhány kulcsfontosságú energiahullám gyengesége arról árulkodott, hogy mély, természetellenes álomba zuhant. A nő ujjai kissé megremegtek. Stone sohasem aludna el őrködés közben, pláne nem ilyen mélyen. Térdre ereszkedett, és sebet keresett a férfi testén. Megkönnyebbülésére nem talált, de valami sérülésnek mégis kellett érnie, mert csukott szemmel, arccal az ég felé feküdt a holdfényben, és meg sem moccant. – Mr. Stone! – suttogta. Óvatosan megrázta Stone hatalmas vállát. Amikor semmi reakciót sem kapott, ujját a férfi torkára szorította. Örömmel fedezte fel, hogy a férfi pulzusa egyenletes és erős. Ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy Lucasnak ma este nem fog a segítségére sietni. Nem lett volna semmi értelme időt vesztegetni azzal, hogy visszamegy a házba Florence-ért és Bethért. Éjszaka egyikük sem tud pár lépésnél többet megtenni a parkban, anélkül hogy el ne tévedne. Végigment hát a sövénnyel szegélyezett ösvényen, majd elhaladt a tó pereme mellett, és átfurakodott az orchideák és indák függönyén,

129

AMANDA QUICK

hogy bejusson a pavilonba. Érzékeit szélesre tárta az új célpontra koncentrálva. Meg kell találnia Lucast. Nem esett nehezére, hogy megtalálja a hideg, heves energialenyomatot a világító kövezeten. A pavilont a másik oldalon hagyta el, és követte a nyomokat a labirintus bejáratáig. A vaskapu tárva-nyitva állt. A labirintus belsejét sötét energia világította meg. Óvatosan lépett az élő növényfal alkotta fényes folyosóba. Esküdni mert volna rá, hogy magasabb szintű érzékelésével hallotta az őt körülvevő növényzet lélegzését és susogását. Tisztában volt vele, hogy ez nem lehetséges, de nem tudta elhessegetni magától az érzést, hogy a labirintus valahogy érzékeli a jelenlétét. Ahogy belépett, lépések vagy hangok után fülelve megállt, de nem hallott semmit. Síri csend uralkodott, mintha a paranormális növényzet elnyelt és elfojtott volna minden szokásos zajt. A labirintus talaját furcsa alakú zöld levelek borították. A falát és a mennyezetét sűrű növényzet alkotta, amiben hemzsegtek a piros végű tövisek és a nyitott szájra emlékeztető virágok. A holdfény nem tudott behatolni a labirintusba, de a levelek természetfeletti ragyogása és a falakat borító vészjósló virágok elég fényt adtak ahhoz, hogy lássa, hová lép. Egyre mélyebbre követte Lucas hevesen kavargó lenyomatait a labirintusban, meglehetősen bonyolult kanyarokon és fordulókon keresztül. A betolakodóknak nyomuk sem volt. Nemsokára egy újabb elágazáshoz ért, és látta, hogy Lucas balra fordult. Követte, még jobban sietve. Papucsa nem csapott semmi zajt az élő szőnyegen. Befordult a sarkon, és Lucasba ütközött. A férfi egyik kezével elkapta a derekát, és a szája elé tette a kezét, mielőtt a nő meglepetésében felkiálthatott volna. – Mi az ördögöt keres maga itt? – suttogta Evangeline fülébe. Ilyen közelről legalább hallotta a férfit. Próbált válaszolni, de ez lehetetlennek bizonyult, mivel Lucas befogta a száját. – Mmmph – nyögte erőlködve. – Halkan! – figyelmeztette a férfi. – A hang nem terjed messzire itt a labirintusban, de ha elég közel jönnek, akkor meghallhatnak bennünket.

KRISTÁLYOK KERTJE

130

Óvatosan elvette a kezét a nő szájáról. – Tud a két férfiról, aki követte ide? – kérdezte suttogva. – Pár perccel ezelőtt megéreztem a jelenlétüket. Mit csinál maga itt? – Láttam, amint beléptek a parkba. Idejöttem, hogy figyelmeztessem. – Stone-t kellett volna küldenie. A férfi hangjából kicsendülő ingerültség több mint bosszantó volt. – Akár hiszi, akár nem, ez nekem is eszembe jutott – felelte hidegen. – Sajnálatos módon Mr. Stone akadályoztatva van. – Mi? Lucas csak félig figyelve tette fel a kérdést. A nő rájött, hogy a férfi figyelmét a betolakodók kötik le. – Stone öntudatlanul fekszik a Napkertben – felelte. – Mi? Most már a férfi teljes figyelmét a magáénak tudhatja, gondolta Evangeline. – Szerintem az a két férfi csinált vele valamit – tette hozzá. – Ezért én jöttem önt figyelmeztetni. – Pszt! – Lucas újra a nő szájára szorította a kezét. – Itt jönnek. Nem tartott sokáig, hogy ráeszméljenek, a legutóbbi kanyarnál rossz felé fordultak. Evangeline bólintással jelezte: megértette, hogy csöndben kell maradni. Lucas elvette a szája elől a kezét. Most már a nő is hallotta a kísérteties hangokat a labirintusban. Hátborzongató torzítással érkeztek, mintha egy másik dimenzióban folyna a beszélgetés. Lehetetlen volt megmondani, milyen közel lehetnek, és hogy a labirintusban merre vannak. De ahogy közeledtek, a szavaik egyre kivehetőbbekké váltak. – Mi van, ha az őr meghalt? – kérdezte egy férfihang aggódva. – Reggel, amikor felfedezik, biztos keresni fognak bennünket. – Most ezzel kapcsolatban semmit sem tehetünk. Ha meghalt, akkor minden bizonnyal úgy fog tűnni, hogy szívinfarktus vagy roham végzett vele. A második férfi hangjából türelmetlenség és tekintély áradt, ő parancsolt.

131

AMANDA QUICK

Evangeline arra számított, hogy utcai bűnözők durva kiejtését fogja hallani, de a betolakodók tiszteletre méltó, iskolázott embereknek tűntek. – Én mondtam neked, hogy veszélyes ma este idejönni – szólalt meg az ideges hang. – Nem mintha lett volna választásunk. Egy dolog volt várni pár napig, hátha Sebastian nem marad sokáig. De a városban azt beszélik, hogy kinyittatta a kastély egyik szárnyát. Az ördögbe is! Már három hölgy és egy komorna lakik itt, sőt felvett bejáró személyzetet is. Egyértelmű, hogy itt szándékozik maradni a nyárra. – Várhatunk, amíg elmegy – felelte az aggodalmas férfi reménykedve. – Nem kockáztathatunk. Minden jel arra mutat, hogy a Kristálykertet választotta vidéki rezidenciájául, és a helyiek azt beszélik, pont olyan őrült, mint a nagybátyja volt. Meg kell találnunk az aranyat, mielőtt ő is elkezdene kutatni utána. Amilyen ütemben a vendégek és a cselédek száma nő, nemsokára lehetetlen lesz bejutni a parkba. Szerencsénk volt, hogy ma este sikerült túljutnunk az őrön. Lehet, hogy több lehetőség nem adódik. – Értem, de minél hamarabb el kell innen tűnnünk. – Hidd el, nekem sincs több kedvem itt maradni, mint neked. – Semmi sem normális ebben a parkban – figyelmeztetett az aggodalmaskodó férfi –, ebben a labirintusban meg pláne. – Örülj neki! – felelte a másik férfi. – A környékbeli paranormális energia és Chester Sebastian botanikai kísérletei nélkül az aranyat már rég megtalálták és elvitték volna. A két férfi pár másodperc múlva be fog fordulni a sarkon. Nincs hova rejtőzni, döbbent rá Evangeline. Csak két lehetőség maradt: vagy szembe kell szállni a betolakodókkal, vagy még mélyebbre kell a labirintusban menekülni. Lucas keze rákulcsolódott a karjára. A labirintus következő elágazása felé húzta, majd befordult vele a sarkon. – Maradjon itt! – suttogta a fülébe. – Ne érintse meg a növényzetet! Evangeline újra bólintott, hogy jelezze, megértette az utasításokat. A férfi a folyosó bejáratához ment, és megállt a nyílás szélén. Ekkor

KRISTÁLYOK KERTJE

132

Evangeline megértette, hogy Lucas szembe akar szállni a két kincsvadásszal. Ösztönei fellángoltak. – Nem hiszem, hogy ez jó terv – suttogta. Lucas nem vett róla tudomást. Talán meg sem hallotta. Másra már nem volt idő, a kísérteties hangok egyre közelebb jöttek. Evangeline figyelte, ahogy az egyik betolakodó elmegy a bejárat mellett. A labirintus túlvilági fényében a férfiból alig látszott több, mint a sziluettje. Annyit látott, hogy magas volt és vékony, határozott, keskeny arcéllel. Furcsa alakú kis lámpácskát hordozott a kezében, úgy tartva maga előtt, mint valami felajánlást. A szerkezet egy keskeny paranormális fénycsóvát bocsátott ki magából. A férfi teljes figyelmét a fénycsóva kötötte le. Még csak egy pillantást sem vetett a keresztező folyosóra. Lucas hagyta, hogy elmenjen mellettük. – Várj meg! – Az aggódó hang gazdáján mintha erőt vett volna a pánik. – Ha elveszítelek szem elől, sohasem fogok kitalálni ebből az istenverte labirintusból. – Akkor jobb lesz, ha igyekszel, Horace – válaszolta a másik férfi. – Jövök! De nem merek itt túl gyorsan menni, tudod, a tövisek miatt. A Horace nevű férfi is elsietett a bejárat mellett. Egy fejjel alacsonyabb volt, mint a társa, és inkább kövérkés. Az orrára biggyesztett szemüveg lencséjén megcsillant a fény. Láthatólag erősen izzadt, mert újra meg újra a homlokát törölgette a zsebkendőjével. Lucas halkan kilépett az ösvényre Horace mögé. Evangeline érezte, hogy hirtelen megnő a fenyegető energia, de azonnal felismerte, hogy nem a növényzet az oka. Lucas generálta az erő sötét hullámait. Megborzongott, pedig az energiahullámok nem felé irányultak. A levegőben rémálmok éledeztek. – Mi a fészkes fene? – Horace hangja a félelemtől egy oktávval magasabbra csapott. – Burton, várj! Itt van valami. Valami rettentő... A beszéd hirtelen abbamaradt, és egy keménynek hangzó puffanás követte. Evangeline tudta, hogy a betolakodó épp most esett össze a földön.

133

AMANDA QUICK

– Gazfickó! Maga biztos Sebastian! – Burton hangja kísértetiesen visszhangzott. – Reméltem, hogy ma elkerülhetem ennek a használatát, de ön nem hagyott más választást számomra. – Nem szeretem a kincsvadászokat – felelte Lucas. – Hagynom kéne, hogy a kert elintézze, de ezeknek az átkozott növényeknek már nincs szükségük több táplálékra, így is túl buján virulnak. Zöld, paranormális energia éles, intenzív sugara villant a folyosóban. Evangeline rájött, hogy a furcsa lámpás szerkezet által kibocsátott erőteljesebb sugár volt. Ezzel egy időben Lucas rémálomszerű energiája kavarta fel a levegőt. Természetfeletti tűz tört ki a folyosón. Rengéshullámok verődtek vissza a sűrű növényzetről. A levelek és indák félelmetes zörgésbe kezdtek, mintha réges-régi holttestek támadtak volna fel, és perdültek volna táncra. Kísérteties szelek kezdtek süvölteni. Evangeline a folyosó bejáratához futott. Rémisztő vihar készülődött, megtöltve a zöld folyosót. – Lucas! – kiáltotta. De a hangját elnyelte a gyorsan növekvő paranormális tornádó dörgése. Sötét figura mozgott a tomboló szélben. Egy pillanattal később Lucas bukkant elő a sivító orkánból. Botladozva lépett a folyosóra, ahol Evangeline állt. Perzselő energiaszivárvány burkolta be. A saját aurája, gondolta a nő. Valahogy azt használta, hogy megvédje magát a heves erőktől. De érezte, hogy a természetfeletti védőburok sokba fog a férfinak kerülni. Rengeteg energiáját emésztheti fel, hogy fenntartsa. – Lucas. – A saját hangját sem hallotta az erők dühöngő viharában. Megragadta a férfi karját. Lucas megbotlott, és a térdére esett, de sikerült újra talpra állnia. Egy apró tárgy gurult be a bejáraton a férfi mögött. Evangeline felismerte a lámpást, amit a betolakodó kezében látott. Gondolkodás nélkül lehajolt, és elkapta a fogantyúját. Lucas a nő másik kezére kulcsolta erős ujjait, és felhúzta. Evangeline érezte a férfi forró tenyerét a bőrén. Túl forró, gondolta. De legalább a perzselő szivárvány eltűnt. – Futás! – adta ki a férfi az utasítást.

KRISTÁLYOK KERTJE

134

Nem kellett kétszer mondania. A férfi a folyosó távolabbi vége felé húzta, majd befordultak a sarkon a labirintus egy másik ösvényére. Evangeline mintha egy pánikkal teli kiáltást hallott volna a háta mögül, de nem nézett hátra. Most már a hátában érezte a vihar energiáját. A heves szelek a labirintus egymást keresztező folyosóiba szorultak. A növények minden oldalról úgy tekeregtek, mint a kígyók. Lucas gyorsan behúzta a nőt egy újabb kereszteződésbe. – Akármit csinál, ne érjen a vörös végű tövisekhez! – szólalt meg a férfi. Hangja érdes volt, mintha már maga a beszéd is nagy erőfeszítésébe kerülne. – Képzelheti, hogy igyekszem semmihez sem hozzáérni ezen a helyen. Mi történt azon a végen? – Azt hiszem, hogy az a két férfi a lámpás energiáját használta, hogy eligazodjon a labirintusban. De amikor az egyikük ellenem fordította, valahogy felerősítette a fénycsóvát, és a lámpás fegyverré vált. De sok instabil energia van ezen a helyen. Azt gyanítom, hogy a lámpás fénycsóvája indította be a paranormális tűzvihart. Evangeline érezte, hogy a férfi keze, amelyet az ő derekára tett, egyre melegebbé válik, mintha magas láz fűtené. – Lucas – szólalt meg zihálva, alig bírva lépést tartani a férfival –, jól érzi magát? – A kapun nem tudunk kimenni a vihar miatt. Az Éj-kertben a fürdőhöz kell mennünk. – Megsérült a robbanáskor, ugye? Érzem, hogy lázas. Könyörgöm, mondja el, mi történt! – Nem tudom – válaszolta. – Olyan volt, mintha a természetfeletti érzékeimet lekapcsolták volna. – Többször megrázta a fejét, és pislogott, mint aki fókuszálni próbál. – Vissza kell mennünk a házba. – Nem ma éjjel – felelte. – Hogy érti ezt? – Reggelig nem fogunk tudni innen kijutni. Mondtam magának, a vihar elzárta az egyetlen kijáratot. Ha figyelembe vesszük, mennyi energiája van ennek a helynek, valamint azt, hogy az erők milyen intenzívek éjszaka, órákba fog telni, amíg annyira visszahúzódik, hogy biztonságosan kijuthassunk.

135

AMANDA QUICK

– Atyavilág! A férfi berángatta őt egy újabb kereszteződésbe. A lámpás, ami Evangeline kezében volt, árulkodó módon megzördült. – Mi ez a hang? – kérdezte Lucas. – A fegyver, amit az a férfi használt ön ellen. Leejtette, és begurult abba a járatba, ahol önre vártam. Azt gondoltam, később esetleg meg akarjuk vizsgálni. – Mi az ördög? – Lucas lepillantott a lámpásra. – Vigyázzon vele! Nem tudjuk, hogyan működik, vagy hogy mire képes. – Természetesen vigyázok – felelte a nő a fejét felszegve, kimérten. – Nem vagyok bolond, Lucas. Egy feltaláló házában nőttem fel. Mindig óvatos vagyok az ismeretlen szerkentyűkkel. Lucas összeszorította a fogát. Bevetette magát egy újabb keskeny átjáróba, a nőt is maga után húzva. – Bocsásson meg. Valóban szeretnék majd egy pillantást vetni a lámpásra, ha kijutunk innen. – Bocsánatkérésre semmi szükség. Megértem az aggodalmát. És megértem, hogy nincs hozzászokva, hogy egy olyan nővel dolgozzon együtt, aki szintén képzett nyomozó. A férfi szája zord mosolyra húzódott. – Értékelem, hogy figyelembe veszi a mentő körülményeket. – Van valami ötlete, ki lehetett ez a két férfi? – Nem, egyiküket sem láttam még. Kincsvadászok, ahogy elhallgattam. Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy volt valami közük a nagybátyám halálához. Evangeline már épp fel akart tenni egy újabb kérdést, amikor befordultak az utolsó sarkon, és egyenesen egy dzsungelben lyukadtak ki, amely maga volt az Éjkert. – Szentséges ég! – suttogta a nő. – Hihetetlen ez a hely. A hatalmas levelek és kifacsarodott ágak sűrű lombsátra teljesen kizárta a holdfényt, de a kert a szivárvány minden színében játszó energiától fénylett. Izzása sokkal ragyogóbb volt, mint az éjszakai fények. A levegő is melegebbnek érződött. De Evangeline ösztönösen tudta, hogy a paranormális erő háborgó, pusztító hullámai teszik ezt a helyet olyan veszélyessé. Az energiahullámok kiszámíthatatlanul jöttek-mentek körülötte. Érezte, hogy az

KRISTÁLYOK KERTJE

136

áramlatok némelyike képes lenne magával rántani egy embert a tudatosság felszíne alatt várakozó paranormális mélységbe. A sötétségben az álmok sokasága várakozott, álmok csodálatos világokról és végtelen örömökről, álmok, amelyekben hatalom és szenvedély olyan fokait ismerhetné meg, amit elképzelni sem tud. – Evangeline! – rázta meg a férfi hirtelen. – Ébredjen! – De hiszen ébren vagyok! – Meglepődve pislogott néhányat, és összezavarodott érzékeit élesebbre állította. A megmagyarázhatatlan transszerű érzés elhalványult. Egy lenyűgöző, egzotikus illat enyhén megcsapta az orrát. – Ön is érzi? – Ez az álomrózsa. – Lucas gyorsan átterelte egy csomó fénylő páfrányon. – A nagybátyám egyik utolsó kreációja. Olyan variánst próbált létrehozni, amely segít az elalvásban. Mint oly sok a kísérletei közül, ez is félresikerült. Próbáljon meg nem túl mélyen lélegezni, amíg be nem érünk a fürdőbe. – Mi lehet olyan szörnyű egy olyan virágban, amelynek ilyen csodálatos illata van? – Távolról odacsalogat, és ahogy az ember egyre közelebb ér, a vonzása hipnotikussá és ellenállhatatlanná válik. Egy virág is elég illatot bocsát ki ahhoz, hogy egy személy transzba kerüljön tőle. De ez nem igazi alvás. Viszont az ember álmodik, és az álmok valójában rémálmok. – Úgy hangzik, mintha személyes tapasztalatból beszélne. – Egyszer volt szerencsém megtapasztalni, és higgyen nekem, ha azt mondom, egy ilyen élmény több mint elég volt. – Hiszek magának. – Evangeline lenézett, és egy csomó különösen élénk virágot pillantott meg. – Nézze meg ezeket a virágokat! Hihetetlenek! – Semmiképp se érjen hozzájuk, különösen éjjel ne! – Ezek is veszélyesek? – Ezen a helyen minden veszélyes. Azt hittem, erre világosan felhívtam a figyelmét. Ez egy húsevő növény. A fiatal hajtások rovarokat esznek, a nagyobbak egereket és patkányokat vonzanak magukhoz, majd megölik őket. – Atyavilág!

137

AMANDA QUICK

– Egy újabb botanikai kísérlet, amelynek hátterében gyakorlati elképzelés állt. – Lucas ekkorra már izzadni kezdett. Kitörölte a verejtéket a szeméből. – A nagybátyám meg volt róla győződve, hogy néhány cserép ebből a virágból távol tartja majd a kártékony állatokat a háztól. Ebben igaza volt. Nem tudom, feltűnt-e önnek, de annak ellenére, hogy a ház nagy része már évek óta zárva volt, nincsenek sem egerek, sem pókhálók. Evangeline megborzongott. – Most, hogy mondja, valóban nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy sem a konyhában, sem az éléskamrában nem volt nyoma semmilyen állatnak. De én ezt az eltűnt házvezetőnő szorgalmas munkájának tulajdonítottam. – A rágcsálókat ez az illat a kertbe csalja. Nagyon kevés ússza meg. – Számtalan házvezetőnővel és feleséggel találkoztam, akik bármi pénzt megadnának egy ilyen növényért. De ugye nem azt akarja mondani, hogy a patkányevő növények képesek felfalni egy élő embert? – kérdezte kétkedve Evangeline. – Nem, de a virág valamiféle mérgező anyagot termel, amely elég erős ahhoz, hogy egyfajta vegyi égést produkáljon. Napokig tart, amíg a seb begyógyul. – Lucas megrázta a fejét, mint aki próbál tisztán gondolkodni. – Már nincs messze. A fürdő bejárata itt van előttünk. Amint beérünk, biztonságban lesz, amíg kialszom ezt az átkozott lázat. Evangeline elfordította a figyelmét egy sor gyönyörű, sötéten csillogó orchideáról, és megpillantotta az ősi fürdő bejáratát. Elszorult a szíve, ahogy hirtelen eszébe jutott, hogy bent valószínűleg sötét, végtelen éjszaka honol. – Lucas, tudom, hogy a kert veszélyeitől kíván megvédeni – szólalt meg –, de meg kell mondanom, nem tudom elviselni a gondolatot, hogy az éjszaka maradék részét itt töltsem. Lámpa nélkül semmiképp. – Lenézett a kis lámpaszerű szerkentyűre a kezében. – Nem hiszem, hogy ez jó lesz valamire. Inkább itt kint próbálnék szerencsét, ahol van némi fény. – A kivilágítatlan bejárat megtévesztő – jött a válasz. – Meglátja, miről beszélek, ha beértünk. Azt semmiképp sem engedhetem meg,

KRISTÁLYOK KERTJE

138

hogy itt kint maradjon. Legyen erős! A kapun való átkelés meg tudja zavarni az érzékeket. A nagybátyám úgy tervezte meg, hogy ne tudjanak bejutni azok az állatok és rovarok, amelyek túlélik a kertet. És el akarta venni azoknak a betolakodóknak a kedvét is, akik esetleg ilyen messzire eljutnak. – Az a páros, akikkel ma este találkoztunk, határozottan olyannak tűnt, mint akik ismerik a járást a parkban – mondta Evangeline. – Igen – felelte Lucas színtelen hangon. – Úgy tűnt. Evangeline vonakodva követte a sötét bejáraton át. Mintha egy kis energiaviharon kellett volna átkelniük, bár jelentősen gyengébb változata volt annak, amelyik a labirintuson söpört végig. Evangeline tarkóján felborzolódtak a hajpihék. Az érzékei úgy reagáltak, mintha számos kis energiasokk érte volna őket. Hirtelen levegőért kapott. Lucas kicsit erősebben szorította a karját. – Még egy lépés, és bent leszünk – ígérte. Aztán már a kapu túloldalán is voltak. Lucas megállt, és elengedte Evangeline csuklóját. A nő elámulva nézett körül. A helyiséget, ahol álltak, egy kristálytiszta vizű medence világította meg gyengéden. Eltartott egy darabig, amíg rájött, hogy a vízben levő energia világítja meg a boltozatos kamrát. Ám a kertben uralkodó, végtelenül nyugtalanító áramlatokkal ellentétben, ez egy gyengéd, megnyugtató energia volt. Az ősi fürdő felszínéről némi gőzölgő pára szállt föl, kellemes, nedves meleggel töltve meg a helyiséget. – Ez döbbenetes! – szólalt meg elbűvölve. – Gyönyörű. Nagyon jó érzés itt bent lenni. Kérem, ne mondja, hogy ez az érzés is megtévesztő, és itt is valamilyen veszélyes energia rejtőzik. – Az ebben és a következő kamrában levő medencék biztonságosak. Csak a harmadik veszélyes. Evangeline benézett az átjárón a következő kamrába, és egy másik világító medencét vett észre. – Nem látok harmadik medencét, csak kettőt. – A harmadik fürdő a második kamrából nyílik. De Chester ajtóval zárta el. Habár nem számított rá, hogy egy betolakodó

139

AMANDA QUICK

eljuthat idáig, azzal a medencével kapcsolatban mégis különösen óvatosan járt el. – Mi olyan veszélyes a harmadik kamrában levő vízben? – Majd máskor magyarázom el. – Előrement a második kamrába. – Nem ma éjjel. A láz kimerített. Az előbb alig tudtam a kapun áthatolni. Már nem sokáig halogathatom az alvást. Evangeline minden perccel jobban aggódott. – Értem. Követte a férfit a második kamrába, és a hullámzó paranormális fényben fürkésző szemmel vizsgálgatta. Lucas kemény arca megfeszült az erőfeszítéstől, hogy talpon maradjon. Lázas szeme sarkában erősen kirajzolódtak a ráncok, amelyek mogorva kifejezést kölcsönöztek az arcának. Megérintette a karját, megnyitotta saját érzékeit, és a férfi aurájára koncentrált. A lélegzete is elállt, ahogy meglátta a sötétebb hullámhosszak tomboló forróságát. – Ez a láz – szólalt meg – paranormális természetűnek tűnik. – Ezzel én is tisztában vagyok. – Lucas lerángatta a kabátját, és egy kőpadra dobta. – Olyan istenverte melegem van! Mintha lángolnék! – Esetleg valamelyik medence nem hűtené le? – Nem. – Rá nem jellemző ügyetlenséggel rángatta az ingén a gombokat. – Túl meleg. Még több meleget nem bírnék elviselni. Mellkasa közepéig kigombolta az ingét, aztán feladta a próbálkozást. Bizonytalan lépésekkel egy kis hálófülke felé indult. A nő a nyomában volt. – Várjon! Hová megy? A férfi megállt, egyik kezét a hálófülke nyílásának peremére kulcsolta. Az ujjaiból kifutott a vér. – Az illemhelyre – felelte nyugodt hangon. – Történetesen a rómaiak kiváló vízvezeték-szerelők voltak. Evangeline rettentő zavarba jött. – Ó, rendben. Gyorsan elfordult. A férfi nem sokkal később előbukkant, felnyalábolta a kabátját, és leült a kövezetre, hátát a falnak támasztva. Evangeline-re nézett izzó szemével.

KRISTÁLYOK KERTJE

140

– Képes volt azt a két férfit és engem a labirintusba követni – szólalt meg. – Feltételezem, hogy ez a természetfeletti képességének a része. – Igazából önt követtem. Ha elég határozottan meg akarok valamit találni, és összpontosítok, akkor általában képes vagyok rá. – Más szóval képes lesz kitalálni a labirintusból? – Igen, azt hiszem. De miért kérdi? – Amennyiben nem ébredek fel ebből a lázból, akkor egyedül kell visszatalálnia. – Az isten szerelmére! Erről ne is beszéljen! – Ha hajnalig nem ébredek fel – folytatta kérlelhetetlen elszántsággal –, vagy nem vagyok magamnál, amikor felébredek, egyedül kell visszamennie a házba. Az Éjkert sokkal biztonságosabb lesz nappal, de azért legyen óvatos. Amint kijut a labirintusból, keresse meg Stone-t. Mondja el neki, mi történt. Ő majd vigyáz magára. – Lucas, azt próbálja ezzel a tudtomra adni, nem hiszi, hogy megbirkózik ezzel a lázzal? – Ördög tudja. – Egyik kezével megtörölte az arcát. – Korábban is megégettem már magam, de így még soha. Evangeline lassan elindult felé. – Nem vagyok benne biztos, de elképzelhető, hogy tudok segíteni. – Senki sem tehet semmit – válaszolta Lucas halkan. – Egy kis szerencsével kialszom. De ígérje meg, hogy bármi történjék is, nem hagyja el ezt a helyet hajnalhasadás előtt. – Megígérem. De kérem, engedje meg, hogy megpróbáljam levinni a lázát. A férfi egy kis huncut mosollyal lepte meg. – Drága Miss Ames! Nem tudja, hogy azóta lángolok, mióta először megpillantottam magát? – Ez nem jó jel! – felelte Evangeline. – Olyan magas a láza, hogy hallucinál! – Ezt a hallucinációt speciel élveztem. – Arcáról eltűnt a mosoly. – De sajnos egyre távolabbinak tűnik. Mintha egyfajta éjszaka borulna rám. Pihennem kell.

141

AMANDA QUICK

A kabátját rögtönzött párnává gyűrte, aztán majdhogynem az oldalára rogyott. Felnézett a nőre, enyhén hunyorítva, mintha nem látná rendesen. – Sajnálom, Evangeline – szólalt meg. – Meg akartam védeni, ehelyett veszélybe sodortam. Az én hibám, és úgy halok meg, hogy ez a lelkiismeretemet terheli. – Lucas, ne! – Letérdelt mellé, és megfogta a kezét. – Nem engedem, hogy ilyeneket mondjon! A férfi ujjai görcsösen megszorították a nőét. – Teljesen megbízom önben, Miss Ames. Maga a legtalpraesettebb nő, akivel valaha találkoztam. Ki fog innen találni. Stone pedig majd megvédi, akárki akarjon is végezni magával. Lucas lehunyta a szemét. Evangeline érezte, hogy a férfi mély álomba süllyed. Lucasnak szüksége volt a pihenésre, de nem engedheti, hogy túl mélyen a sötétségbe zuhanjon. Sütött belőle a forróság. Kezében nyugvó keze szinte égette a nőt. Csak halvány, ösztönös elképzelése volt arról, mit kellene tennie. Egy dologban azonban biztos volt: nagyon óvatosan kell eljárnia. A kettejük közti pszichikai kapcsolat fel fogja erősíteni a hatását, akármit is próbál tenni a láz csillapítására. Ha túl messzire megy, pont olyan biztosan megöli Lucast, mint a tűz, ami az auráját égeti. Óvatosan magasabb szintre emelte az érzékelését, és képességét a túlfűtött áramlatokra koncentrálta. A Lucason átszáguldó energia okozta sokk olyan erős volt, hogy meg kellett kapaszkodnia a férfi kezében. Pár másodpercre még a tüdejében levő levegőt is kiszorította, Evangeline attól tartott, hogy a férfinak még a szíve is megáll. Ösztönösen reagált, saját hideg, nyugtató energiájával csökkentette az izzó hullámhosszakat. Óvatosan dolgozott, félve, hogy túl messzire talál menni. Annak kínzó emléke, mit tett legutóbb, amikor így használta pszichikus tehetségét, még túl élénken élt az emlékezetében. De Lucas nem Douglas Mason. Az energiamezeje sokkal erőteljesebb. Talán természetfeletti képessége teszi fizikailag olyan erőssé, gondolta, vagy talán az önuralom, amit annak érdekében fejlesztett ki, hogy a paranormális képességét az uralma alá vonja. Akármi is legyen az oka, egyre kevésbé tartott attól, hogy véletlenül

KRISTÁLYOK KERTJE

142

megfagyasztja Lucas auráját. Nagy erőt igényelne, hogy a férfi által kibocsátott erőteljes energiaáramlatokat valaki kioltsa, gondolta. Talán több is, mint amennyire ő maga képes. Az a felismerés, hogy nem fog a férfinak bántódást okozni, felszabadító erejű megkönnyebbüléssel töltötte el. Merészebbé vált, megnövelte az intenzitást, és még erősebben összpontosított. A láz kezdett alábbhagyni. Lucas bőre tapintása érezhetően hűvösebb lett. A kézében tartott kéz már nem volt olyan szörnyen forró, és a férfi már nem izzadt olyan nagyon. A másodpercek örökkévalóságnak tűntek. Egy idő után Evangeline elégedetten konstatálta, hogy a férfi aurája újra normális és stabil. Lucas aludt, de már nem állt az örök öntudatlanság vagy akár halál mezsgyéjén. Kimerült volt, de most már pihentető alvásba merült, amelyre olyan nagyon szüksége volt. Evangeline a kőpadlón ült, a férfi kezét fogva és az auráját figyelve, hogy meggyőződjön róla, a láz nem tér vissza. Egy idő után, amikor megbizonyosodott, hogy a férfi már nincs veszélyben, felkelt. A második medence széléhez sétált, és belenézett a fénylő vízbe. Jól kivehető volt a fürdő ősi kövezete, a lépcsőfokok és a vízben levő ülőkék. A titokzatos, éltető energia felkavarta az érzékeit. Lerúgta a nedves papucsát, feltűrte a köntöse és a hálóinge alját, és leguggolt a medence szélén. Kezét óvatosan a vízbe dugta. A jóllét csodás érzése járta át. Leült a medence kőperemére, belógatta a lábát a kellemesen meleg vízbe, és arra gondolt, mi történt, amikor Lucas lázát csillapította. Az óta a nap óta, amikor Douglas Masonnel a lépcsőn szembenézett, azzal a szörnyű tudással kellett együtt élnie, hogy az érintése ölni tud. De Lucasnak hála most már azt is tudta, hogy gyógyítani is.

17. A férfi azzal a biztos tudattal tért magához, hogy megtörtént, amire nem is számított: életben maradt. És nemcsak hogy életben maradt, de újra erősnek és élettel telinek érezte magát. A láz már nem borította lángba az érzékeit. Valamilyen hihetetlen jó szerencse folytán túlélte a pusztító tüzet. Aztán hirtelen visszatért az emlékezete, és vele az utolsó lázas emléke, ahogy Evangeline mellette térdel, és a kezét fogja. Emlékezett a szemében látott lágy melegségre. Evangeline mentette meg, nem a jó szerencse. Olyan biztosan tudta, mint amilyen biztos volt abban, hogy újra képességei birtokában van, és uralja őket. Fogalma sem volt róla, hogyan csillapította az őt emésztő természetfeletti belső tüzet a nő, de kétsége sem volt afelől: neki köszönheti, hogy minden érzéke birtokában, és az élők sorában van. Kinyitotta a szemét, és elfordította a fejét, tekintetével őt keresve. A medence szélén ült, keze a háta mögött összekulcsolva, lábát lassan lóbálta a vízben. A mintás köntös és a hálóing feltűrve a térde fölé, haja a hátára omlott. A ragyogó vizet nézve teljesen elmerült a gondolataiban, mint egy nimfa az erdei tó szélén. A férfi majdhogynem félt megszólalni, nehogy valamilyen varázslatos álomból zökkentse ki. És hirtelen nemcsak hogy életben volt, de rettentően, szinte fájón, kiéhezve kívánta őt. Lassan felült, hagyta, hogy a ruhája suhogása jelezze: magához tért. A nő gyorsan odafordította a fejét, megkönnyebbülten mosolyogva, és mintha egy másik érzelem is megjelent volna az arckifejezésében, gondolta a férfi. Kicsit felerősítette pszichikus

KRISTÁLYOK KERTJE

144

képességét, és megesküdött volna rá, hogy szexuális vágy hevét látja a nő szemében. Képzelődik, gondolta, nyilván a saját vágyát vetíti ki rá. – Hogy érzi magát? – kérdezte Evangeline. – Sokkal jobban, mint amire számítottam, tekintettel a labirintusban történtekre. – Gondolkozott egy kicsit. – Nagyon jól érzem magam. – Örömmel hallom. Lucas felkelt, próbált valami értelmes mondanivalót találni. Hirtelen észrevette, hogy az inge félig kigombolva lóg. Evangeline nagy érdeklődéssel nézte fedetlen mellkasát. A férfinak az is feltűnt, hogy a nő meg sem próbálja a lábát a vízből kivenni és a térdét a ruhájával elfedni. Lucas a nadrágja zsebébe nyúlt, és elővette az óráját. A mutató éjfélnél megállt, körülbelül akkor, amikor belépett a labirintusba. Becsukta az óra fedelét. – Megállt az órám – szólalt meg. – A kertben annyira erős az energia, hogy az olyan finom szerkezetek, mint az óra, gyakran megsínylik. Gondolom, nem tudja, mennyit alhattam. – Sajnálom, tényleg nem. Talán pár órát. – Lábával a vízben pancsolt, és a kezére támaszkodva titokzatosan mosolygott. – Észrevettem, hogy a víz energiája nagyon ellazítja az embert. Az időnek itt nincs túl sok jelentősége. – Valóban nincs. – A férfi elnézett az átjárón át a fürdő bejárata felé. Az energiakapu még mindig koromfekete volt. Fénynek nyomát sem látta a túloldalon. – Már nem lehet több pár óránál hajnalig. – Én is így gondolom. – Evangeline a férfi mellkasáról az arcára emelte a tekintetét, és úgy vizsgálta, mintha valami nem mindennapi érdekes ritkaság lenne. Úgy tűnt, a férfi ujjai még mindig nem működnek rendesen, így felhagyott a próbálkozással, hogy begombolja az ingét. – Evangeline, beszélnünk kell! – mondta. – Most? – kérdezte elmélázó arckifejezéssel. – Hamarosan hajnal lesz. Evangeline kicsit pancsolt a vízben a lábával.

145

AMANDA QUICK

– Igen, már említette az időt. – Egyik kezével nyugtalan mozdulatot tett, és haját felemelte a tarkójáról. – Meglehetősen meleg van itt, nem találja? A férfi nem bírta levenni a szemét a nő nyakának finom vonaláról. – A medencék sok hőt bocsátanak ki – mondta. Beszédje még a saját fülének is kissé artikulálatlannak tűnt. – És energiát – tette hozzá a nő olyan mosollyal, mint aki valami csak általa értett viccen mosolyog. – Igen. – A férfi lerakta a kabátját a kövezetre, és lassan a medence felé sétált, ahol a nő ült. – Energiát is. – Meglehetősen felvillanyozó és felpezsdítő. Akárcsak a pezsgő, bár be kell vallanom, nem sok alkalmam volt pezsgőt inni. Túlságosan drága dolog. Általában a fizetett társalkodónők sherryt isznak. Habár ismertem egyet-kettőt, aki a ginig meg sem állt. Tudja, a legtöbb hivatásos társalkodónőnek sok unalmat kell eltűrnie. – De nem önnek. – Nem, nekem nem. Én ritkán unatkozom. Élvezem a munkám az ügynökségnél, és amikor egyedül vagyok, ott van nekem az írás, ami az élvezet végtelen forrása. De bevallom, előfordul, hogy nagyon egyedül érzem magam. A férfi a frusztráció és az élvezet között őrlődött. – Azt hiszem, ebben a pillanatban úgy érzi magát, mint aki egy kicsit be is csiccsentett, ugye? A nő kuncogott. – Igen, mi tagadás. De biztosíthatom róla, hogy a fejem teljesen tiszta. – Valóban? – Ó, igen. Azt hiszem, hogy még sohasem láttam a dolgokat ilyen tisztán. Szabadnak érzem magam, Lucas, és ezt önnek köszönhetem. – Felszabadítottam? – Igen. – És mégis hogy tettem ezt? A nő kicsit oldalra billentette a fejét. – Ez bonyolult. Most nem akarok ebbe belemenni. – Mióta lógatja a lábát ennek a medencének a vizébe?

KRISTÁLYOK KERTJE

146

– Fogalmam sincs. – Újra kalimpált egyet a lábával. – Most rajtam a sor, hogy feltegyek egy kérdést. Hány nőt hozott már ide ebbe a fürdőbe, Mr. Sebastian? A férfi elmosolyodott. A nő flörtöl vele, és ő élvezte. Veszélyes szórakozás, gondolta. De kit érdekel! A kocka el van vetve. Evangeline hamarosan az övé lesz. A nő ezzel éppannyira tisztában van, mint ő maga. Ezért gyakorolja rajta a női fortélyait, ezért mondta, hogy szabadnak érzi magát. Az egész dologban az a legjobb, hogy ő maga is úgy érezte, mintha kiszabadult volna a saját maga által emelt börtönből, őket egymásnak teremtették, gondolta. Talán valóban a szerencse, a sors vagy a karma vezette őket ehhez a pillanathoz. Nem hitt e természetfeletti erők egyikében sem, és nem így képzelte a nő meghódításának körülményeit, ahogy ma a parkban alakult. De ami történt, megtörtént. A jövőjüket megpecsételték a ma éjszaka eseményei. – Sohasem hívtam más hölgyet az Éjkertbe, ide a fürdőbe pedig pláne nem – válaszolta. Lekuporodott a sarkára a medence mellett. – Elárulok önnek egy titkot. – Jó – kuncogott Evangeline. – Imádom a titkokat. – Azért nem invitáltam ide a fürdőbe soha senkit, mert soha nem találkoztam olyan nővel, akiről feltételeztem, hogy élvezni tudná velem az élményt. Egy különleges képességekkel bíró nővel. – Hogy érti ezt? – A régi feljegyzésekből világosan kiderül, hogy a medence vizének az olyanokra van a legerősebb hatása, mint mi. – Azokra, akik természetfeletti képességgel bírnak? – Minél erősebb a képesség, annál nagyobb a hatás. – Feltételezem, ez logikus. – Előrehajolt, és ujjait végighúzta a vízen. – Ha a forrás paranormális természetű, magától értetődik, hogy azokra, akik erős természet-feletti képességgel bírnak, nagyobb hatással kell lennie, mint a többiekre, pusztán azért, mert ők intenzívebben érzékelik az energiát. A férfi elmosolyodott, élvezve a várakozást. – Ez volt a nagybátyám elmélete. Evangeline újabb szívfájdító mosolyt küldött felé, miközben szempillái alól nézett rá.

147

AMANDA QUICK

– Ha a nagybátyjának igaza van, akkor egy szerelmi kalandot ebben a kamrában valószínűleg nagyon intenzíven élne meg két erős természetfeletti képességgel bíró ember. Ez tényleg minden világok legjobbika, vonta le a következtetést Lucas. De persze az is lehet, hogy mégsem tért még magához a paranormális lázból. Lehet, hogy csak hallucinál. Akármelyik is legyen az igazság, a jövőbeli felesége épp el akarja csábítani. Ha ez egy álom, akkor csak remélni tudta, hogy nem ébred fel. – Ez a kézenfekvő hipotézis – felelte. – Eláruljak egy másik titkot? – Igen, legyen szíves. – A nagybátyám próbára tette az elméletét a házvezetőnőjével, Mrs. Buckley-val. Ugyanis ő is bírt némi természetfölötti képességgel. – Micsoda? – Evangeline szeme elkerekedett. Aztán jóízűen elnevette magát. – Nem mondja, hogy Mrs. Buckley és a nagybátyja szeretők voltak! – Éveken át. Természetesen családi titok volt. De gyanítom, jó pár éjszakát töltöttek ezen a helyen. – Nahát, nahát. – Evangeline előrehajolt, és újra végighúzta a kezét a vízen. – És mi a helyzet önnel, uram? Nem hiszem el, hogy sohasem talált olyan hölgyet, akit ide akart volna hozni. A férfi kinyújtotta a kezét, és egy selymes fürtöt lesepert a nő válláról. – Maga az első. – Nagyszerű – mosolygott Evangeline némiképp önelégülten, és kacsintott. – Ezt örömmel hallom. Egy kis vizet a medence szélére fröcskölt. A csöppek úgy csillogtak, mint megannyi folyékony gyémánt. A férfi csizmája és a nadrágja hajtókája nedves lett. – Veszélyes vizekre evez, Miss Ames – figyelmeztette lágyan. – A szó szoros értelmében. – Azt hittem, hogy már keresztnéven szólítjuk egymást, Lucas. A férfi elmosolyodott. – Köszönöm, hogy emlékeztet, Evangeline.

KRISTÁLYOK KERTJE

148

– Úgy hiszem, hogy az életet minden érzékszervvel meg kell tapasztalni. – Valóban? – A legteljesebb mértékben. Felemelte a köntöse és a hálóinge alját, és felállt a vízben az egyik padra. A víz elegáns formájú vádlija közepéig ért. Kinyújtotta a kezét, és várakozón nézett a férfira. Az lassan felegyenesedett, és megfogta a kezét. Abban a pillanatban, hogy a kezük összeért, egy eufórikus felismerés futott át a férfin. Mintha az univerzum minden ereje azon munkálkodott volna, hogy ez az éjszaka, ez a pillanat megtörténjen – döntötte el magában. Evangeline kecsesen kilépett a medencéből, elengedte a férfi kezét, és leeresztette a ruháját. Hálóruhája redői nedves bokájára hullottak. A férfi eltűnődött, vajon észrevette-e, hogy a hálóköntösén kioldódott a széles selyemöv. – Azt hiszem, tudom mi a valódi oka, hogy sohasem hozott szeretőt erre a helyre – mondta. – Valóban? – A férfi egyik ujját végighúzta az álla vonalán. – És mi lenne a valódi ok? – Egy szóban: önuralom. – Mosolyogva távolabb lépett, és egy kis körben piruettet írt le. Majd megállt, és újra a férfira nézett. – Nem szereti annak a gondolatát, hogy elveszítse az önuralmát, és sokkal nemesebb annál, hogy kihasználjon egy hölgyet, aki esetleg kissé megmámorosodik ennek a helynek az atmoszférájától. A férfi közelebb lépett, mígnem a nedves hálóköntös és a hálóing redői a csizmáját súrolták, majd a nő állát a kezébe fogta. – Részben igaza van – mondta. – Az önuralom fontos számomra, mert azon múlik, hogy képes vagyok-e a pszichikus tehetségemet az ellenőrzésem alatt tartani, és összpontosítani. De túlbecsüli kissé a lovagias természetemet. – Ha! Kitartok az ítéletem mellett, uram. Sohasem használna ki egy hölgyet. A férfi szája mosolyra húzódott. – Akkor figyeljen. Lassan, szándékosan kihívóan érintette meg az ajkát. Azt mondta magának, hogy csak meg akarja a nőt egy kicsit leckéztetni, úgy,

149

AMANDA QUICK

hogy arra reggel is emlékezzen, amikor a víz hatása már elmúlt. Azt gondolta, hogy ura a helyzetnek, és képes kézben tartani az eseményeket. Nem számolt azzal, hogy a nő reakciója ennyire felvillanyozza. – Lucas – suttogta, ahogy a férfi szája a szájához ért. – Ó, egek, Lucas! Karjával szorosan átkarolta a férfi nyakát, és hozzásimult, olyan női szenvedéllyel és energiával, ami felizzította az érzékeit. Részben már azóta izgalomban volt, mióta ez a vakmerő jelenet elkezdődött, de eddig teljesen ura maradt a vágyainak. Most nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon elszámította magát. Duzzadó férfiassága a nadrágjának feszült, és újra kiverte a víz. De ez a láz teljesen más természetű, gondolta. Közelebb húzta a nőt, elmélyítve a csókot. Evangeline ujjaival végigszántott a haján. Ettől eufórikus energia futott át rajta. Nemcsak fizikailag volt nagyobb izgalomban, mint valaha, de erősebbnek, hatalmasabbnak és még inkább tudatánál levőnek érezte magát minden szinten. Olyan volt, mintha Evangeline női tüze valahogy a saját életerejének áramlataival rezonálna, kiélezve az érzékeit. A nő remegett a karjában, és szorosabbra fűzte az ölelését. Szája szétnyílt, és a férfi életében először megértette a szenvedély megdöbbentő természetfeletti erejét. Mielőtt Evangeline-nel találkozott, meg volt róla győződve, hogy mindent tud a vágyról, amit tudni lehet. Kordában tartotta a testi vágyait, azok nem uralkodhattak rajta. De Evangeline mindent megváltoztatott. Vele szabad lehet. Felemelte a fejét, kinyitotta a szemét, és látta, hogy a nő szeme csukva van. Feje hátrabillent, felfedve a nyaka ívét. Otthagyva a csábító nektárt, amit az ajkairól ivott, a tarkója köré kulcsolta a kezét, és egy csókot lehelt a nő füle mögötti kényes pontra. Evangeline a vállába mélyesztette a körmeit, és egy lágy, kiéhezett kis hangot hallatott. – A poklot is megjárnám azért, hogy ma éjjel az enyém légy – suttogta a nő nyakába. – Igen, tudom, de arra nem lesz szükség. – Kinyitotta a szemét. – Én itt vagyok, és ez nem a pokol, hanem a mennyország. Esküszöm,

KRISTÁLYOK KERTJE

150

semmi másra nem tudok gondolni ezen az érzésen kívül. Annyira izgató. Mindig érdekelt, hogyan tudja valaki teljesen átadni magát a szenvedélynek. Most már tudom. A nő szemében tükröződő provokatív felhívás felkorbácsolta a férfi vérét. Felnevetett. A hang rekedt és nyers volt, inkább felajzott nyögésre hasonlított. – Történetesen nekem is hasonló felfedezésben volt részem – vallotta be. A nő illata részegítő, felvillanyozó, ellenállhatatlan volt, ő pedig a tenyerével lassan lejjebb siklott, amíg kezében nem érezte Evengeline mellének lágy súlyát. Hüvelykujja begyével megsimította a kemény kis mellbimbókat a köntös és a hálóing vékony anyagán keresztül. Evangeline a tenyerével végigsimította a férfi mellkasát, és megcsókolta a vállát. Lucas lejjebb vitte a kezét a nő derekára, és becsúsztatta a mintás köntös alá. Evangeline halk kis sóhajjal kísérve, ujjaival összekuszálta a férfi mellkasát borító göndör szőrzetet. Ez már túl sok volt. A férfi nem bírta tovább az édes gyötrelmet. Felkapta a karjaiba, a legközelebbi kőpadhoz vitte, és a nőt a combjaira fektetve leült. A köntös kibomlott. A férfi lehajolt, hogy megcsókolja, és egyik kezét becsúsztatta a hálóruha szegélye alá. Végigsimította a nő combjának belsejét, meg-megpihenve, hogy kiélvezze bőrének puhaságát. Evangeline egy pillanatig az ajkán csüggött, majd egy apró, izgatott nyögéssel kiszabadította magát, és arcát a férfi vállába fúrta. A férfi érezte a nőt rabul ejtő érzéki testi és metafizikai feszültséget. Az érzékei égtek a vágytól, hogy a nőnek élvezetet nyújtsanak. Látni akarta az arcát, amikor kielégül. Keze feljebb vándorolt. Amikor elérte a titkos forrást a nő combjainak találkozásánál, Evangeline már nedvesen készen állt. Felgerjedt testének egzotikus illata már magában is elegendő lett volna, hogy a férfit a csúcsra juttassa. Alig bírt uralkodni magán. Megsimogatta a nő nemi szervének tetején a duzzadó kis rügyet. Evangeline szorosan összezárta a szemét. Ujjaival a férfi ingébe kapaszkodott.

151

AMANDA QUICK

– Lucas! – zihálta. – Nem bírom tovább! Valami történik velem. – Hadd történjen, édesem! Engedje el magát! Szárnyaljon velem! Egyik ujjával finoman behatolt. A járat szűk volt és síkos. A férfi érezte, ahogy a bejáratnál a kis izmok hozzásimulnak, miközben ellenállnak a behatolásnak. Finoman följebb csúsztatta az ujját, s közben tovább izgatta a nő érzékeny csiklóját. Hamarabb észrevette, amikor felért a csúcsra, mint Evangeline maga. Az egyik pillanatban még szűk és merev volt, izmai szorosan összezárultak a férfi ujja körül, a következőben pedig a megkönnyebbülés remegő kis hullámai öntötték el. Evangeline megdöbbenéssel, meglepetéssel és csodálkozással vegyes fojtott kiáltása visszhangzott a kőkamrában. – Lucas! Az a tudat, hogy kielégülése pillanatában az ő neve hagyta el a nő ajkát, majdnem annyira kielégítő volt, mint ha teljesen az övé lett volna. De csak majdnem. Kigombolta a nadrágját. Evangeline épp csak elernyedt a kielégülést követően, amikor a férfi óvatosan behatolt a szűk nyílásba. A nőnek meglepetésében elállt a lélegzete, és megdermedt. – Lucas! – Párat pislogott, megzavarodva és megrémülve. – Valami nincs rendben. – Még mindig akarsz, szerelmem? – Igen, persze, de nem vagyok biztos benne, hogy... – Figyeld megint az érzékeidet! – tanácsolta a férfi. Az energia csak úgy szikrázott a levegőben. A nő tekintete újra felforrósodott. A férfi aurája válaszképp még jobban felizzott. Egyik kezével a nő feje mögé nyúlt, és magához húzta, míg ajkuk egybeforrt, majd gyorsan átszakította a kényes gátat. Evangeline kiszabadította magát a csókból, és egy kis kiáltást hallatott. Körmei a férfi vállába mélyedtek. Lucast az a tudat, hogy hajnalra a nő kezének nyomát fogja viselni, izgalomba hozta. De hirtelen még több mindent magával sodró energiával telt meg a levegő, ami Evangeline-ből áradt. A szeme már nem csupán lágyan fénylett a női vágytól eltelve, hanem egyenesen lángba borult.

KRISTÁLYOK KERTJE

152

Lucas érezte, hogy auráik áramlatai hirtelen magasabbra csapnak, és együtt rezegnek. A fenséges, majdnem elviselhetetlenül bensőséges érzéstől a lélegzete is elállt. Kényszerítette magát, hogy még egy pillanatra megfékezze a gyönyört, teljesen tudatában volt annak, ahogy Evangeline a levegőt kapkodja, és pulzusa gyorsan, izgatottan ver. Csókolta az állán, az arcán, a száján. Amikor a nő hozzászokott az érzéshez, hogy a férfi oly mélyen beléhatolt, Lucas mozogni kezdett. Az volt a terve, hogy lassú és óvatos mozdulatokat tesz, de a szűk, lucskos, forró érzés túl sok volt neki. Az ellenállása utolsó bástyája is odalett. Teljesen beleengedte magát, orgazmusa elborította. Elveszett a viharban, de nem számított: Evangeline vele volt.

18. Pengés Hobson nem járt sikerrel. Ennyi mostanra már őrjítően biztos volt. Két nap telt el azóta, hogy a késforgató vonatra szállt Little Dixbybe. Hobson azóta nem jelentkezett a maradék honoráriumáért, és a sajtóban sem adtak hírt vidéken elkövetett erőszakos bűncselekményről. Mint ahogy arról sem talált semmit, hogy egy londoni bűnözőt letartóztattak volna egy kisvárosban. Csak egyetlen magyarázat maradt: Hobson nem tudta teljesíteni a szerződés rá eső részét, így visszatért Londonba, és valószínűleg most is kedvenc kocsmájában dönti magába a gint, nem tudva elszánni magát, hogy régi partnerével közölje a rossz hírt. Garrett Willoughby még mindig színpadi sminkben és öltözékben járkált fel-alá a kis öltözőben. A ház ma félig sem telt meg. Aligha meglepő, gondolta magában. Ez a nevetséges melodráma a gyengén színpadra vitt izgalmaival: a műtűz és a vonatkisiklás kevesebb mint egy hónap alatt lefutott. A színház vezetője nemsokára leveszi a darabot a műsorról. Garrett megállt a tükör előtt, és elgondolkozva nézte a tükörképét. Elég régóta volt már színész ahhoz, hogy tudja, mikor kell új szerep után néznie. De ennek nem így kellett volna alakulnia. A terv majdnem tökéletes volt. Ha a szerint alakulnak a dolgok, akkor Douglas mostanra már a Rutherford-örökösnő jegyese lenne, és pár hónapon belül elvette volna a fiatal hölgyet. Az örökösnő nem sokkal az esküvő után meghalt volna egy tragikus balesetben, gyászoló férjét gazdag emberként hagyva maga után. Garrett és Douglas egész életükben mindent megosztottak. A lány pénzével is így tettek volna. Minden olyan egyszerűnek és hibátlannak tűnt. De a terv félresiklott, és Douglas halt meg, amiről

KRISTÁLYOK KERTJE

154

Evangeline Ames tehet. Garrett nem tudta, hogy egy nő hogyan volt képes felülkerekedni az ő utcán megkeményedett fivérén, de valahogy mégis így történt. Talán sikerült Douglast a lépcső tetején elgáncsolnia. Akármi is történt, ő tehet róla, hogy Douglas lelepleződött, ő tehet arról is, hogy meghalt, és arról is, hogy a terv dugába dőlt. Ő tehet róla, hogy hamarosan egy újabb rosszul fizető szerepet kell találnia egy másik gyenge melodrámában, ahelyett hogy úgy élne, mint egy úriember. Forrt benne a düh, megmérgezte az életét. Az egyetlen gyógyír a bosszú. Azért Hobsont bérelte fel, mert ők hárman, Douglas, Pengés és ő, életük nagy részében ismerték egymást. Együtt nőttek fel az utcán. De míg Douglas és ő képesek voltak megjelenésük és eszük révén kijutni a bűnözői alvilágból, Pengés túl lassú észjárású volt, hogy kövesse őket. Nem mintha ez őt zavarta volna. Elégedett volt azzal, hogy a saját kis poklában ő az úr, és élvezte késeiéként szerzett hírnevét. Sohasem vallott kudarcot. Hogy maradt Ames életben? Garrett szerette volna tudni. Igaz, Pengés nem volt London legeszesebb bűnözője, de értett ahhoz, amit csinált, és nem volt benne könyörület. Élvezte a munkát, pláne amikor az áldozat nő volt. Nehéz volt elhinni, hogy nem tudott elbánni Evangeline Amesszel. De hát ez ugyanaz a szuka, akinek valahogy Douglast is sikerült lependerítenie a lépcsőn, ahol a halálát lelte, emlékeztette magát. Elöntötte a düh. Felkapta a kis tégely színpadi sminket, és a tükörhöz vágta. A tükör megrepedt, darabjaira tört, szilánkjai beborították az öltözőasztalt. Amikor újra levegőhöz jutott, kinyitotta az öltözőasztal fiókját, és egy pisztolyt vett belőle elő.

19. Beletelt pár percbe, mire Evangeline visszanyerte a lélegzetét, és magához tért. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Lucas nyugtalanító arckifejezéssel figyeli. Hihetetlenül bensőséges és gyengéd pillantás volt, de egyben a férfi birtoklás is megbújt benne. Mintha rég eltemetett, legféltettebb titkát fedezte volna fel, és tudatni akarná vele, hogy már ismeri. Evangeline még mindig kissé kábultan emelte fel a fejét a férfi válláról. Mi az ördögöt mond egy nő ilyen helyzetben? – Lucas – suttogta. Ujjhegyét végighúzta a férfi erős vonalú állán, elcsodálkozva azon, ami történt. A férfi kezével elkapta a nő ujjait, és megcsókolta őket. A nő szemébe nézett. – Jól van? A nő elmosolyodott. – Azt hiszem. Ez... fantasztikus volt. – Igen – válaszolta Lucas. – Fantasztikus volt. – Elmosolyodott. – De ön egy fantasztikus nő, Evangeline Ames. Evangeline hirtelen rádöbbent, hogy még mindig a férfi combjára kulcsolva ül az elképzelhető legszemérmetlenebb módon. A köntös szétnyílt és a hálóinge felgyűrődött a combja fölé. Szégyenkezve kászálódott le a férfi öléből, és felállt. Nemcsak ő volt hiányos öltözetben, Lucas inge kigombolódott, és a nadrágja is nyitva volt még. Nagy elszántság kellett, hogy ne bámulja meg a férfi izmos mellkasát, de annál lejjebb nem mert tekinteni. – Nem tudom, mit mondhatnék – szólalt meg Evangeline. – Nem kell semmit sem mondania. – Lucas lehajolt, és lehúzta a csizmáját. – Maga egy szenvedélyes nő. A szenvedély természetes

KRISTÁLYOK KERTJE

156

érzelem, aminek nincs szüksége szavakra. Kivéve, feltételezem, a szenzációhajhász szentimentális regényeket. Evangeline ellenséges tekintettel nézett rá. – Nem egy naiv fiatal lány vagyok, uram. Meglehetősen sok romantikus regényt olvastam, és én magam is ilyen regényeket írok, ha még emlékszik. Kiváló ismerője vagyok a témának. – Természetesen. – A férfi felállt, és levette az ingét. – Bocsánatáért esedezem. A nő kihúzta magát. – Nem mintha a vágy ismeretlen lett volna előttem a mi... – kezével gesztikulált a megfelelő szó után kutatva – találkozásunk előtt. Többször is megcsókoltak már. – Homlokát ráncolva próbált visszaemlékezni a pontos számra. – Úgy hiszem, legalább három alkalommal. – Ó, igen! Ez megmagyarázza a szakértelmét. Evangeline összevonta a szemöldökét. – Habár be kell vallanom, hogy ma estig kénytelen voltam a képzelőerőmre hagyatkozni, amikor bizonyos érzések leírására került sor. Azt kell hogy mondjam, ebből a mai élményből nagyon sokat tanultam. Mondhatni felvilágosító erejű volt. – Örülök, hogy szolgálatára lehettem a kedves írónak. – Lusta mosolyt küldött a nő felé, olyat, amit egy oroszlán viselne, miután egy kövér gazellából jól belakmározott. – Afelől nyugodt lehet, hogy a jövőben is szívesen állok rendelkezésére további tapasztalatszerzését segítendő. Remélem, hogy az inspiráció forrásának tekint majd. Evangeline elfintorodott. – Most gúnyt űz belőlem. – Soha nem tennék ilyet, Miss Ames. – Kilépett a nadrágjából. – Na jó, talán egy kicsit. Ekkor Evangeline rádöbbent, hogy a férfi épp a szeme láttára vetkőzik. Megbotránkozott, a szava is majdnem elállt. De csak majdnem. – Mi a csudát művel? – kérdezte elakadt lélegzettel. – Az ön mögött található medencében készülök megmártózni. Esetleg lenne kedve csatlakozni?

157

AMANDA QUICK

Evangeline-en döbbenet lett úrrá. Legalábbis most megdöbbentnek kéne lennie, figyelmeztette magát. – Arra számít, hogy együtt fürdöm magával? – Nekem úgy tűnik, hogy az iménti bensőséges kapcsolat után, amibe kerültünk, egy közös fürdőzés aligha felháborító javaslat. Ami azt illeti, meglehetősen kellemesnek hangzik. Már úgyis meztelenek vagyunk. Hát, Lucas már valóban az, gondolta. Nagyon tanulságos volt ránézni. A többi meztelen férfi, akit valaha látott, márványból volt. Az igazi sokkal érdekesebbnek bizonyult. Legszívesebben megérintette volna Lucas vállának és combjának erőteljes, kigömbölyödő izmait. – Csak az egyikünk meztelen – pontosított. – Egy tévedés részemről. – A nő felé indult. – Legközelebb meg kell próbálnunk egy ágyat találni. Sokkal kényelmesebb lenne, mint egy kőpad, nem gondolja? Legközelebb. A szavak vég nélkül visszhangozva csengtek a fülében. A férfi legközelebbről beszél. Ez egyszerre izgató és elbátortalanító. Clarissa és Beatrice figyelmeztetése motoszkált az agya hátuljában. Nem akarjuk, hogy megsérülj, Evie. Lucas megállt előtte, és megfogta hálóköntösének a hajtókáját. Evangeline megköszörülte a torkát. – Gondolkoztam azon, amit korábban ennek a víznek a tulajdonságáról mondott. – Igen? – Letolta a nő válláról a köntöst, és hagyta, hogy az a földre hulljon. – Mit mondtam? Úgy tűnik, már elfelejtettem. – Azzal kapcsolatban, hogy ezek az áramlatok eltorzítják a finom hangolású szerkezeteket, mint a zsebóra és az ember időérzéke. – Mi van vele? – A férfi ajka a nőét súrolta. Evangeline érezte, amint a szédítő forróság újra elborítja, csakúgy mint korábban. Próbálta a józan eszét megőrizni, de reménytelen volt. A férfi már a nyakát csókolta. Halványan tudatában volt, hogy Lucas felhúzza a hálóingét a csípője fölé. – Említette, hogy ez a medence köztudottan egy különös fajta izgalmat vált ki.

KRISTÁLYOK KERTJE

158

– Én próbáltam figyelmeztetni. – A férfi a fején keresztül lehúzta a nő hálóingét, és oldalra dobta. – Igen, próbált. – Egy kis sóhaj hagyta el az ajkát. – Talán egy kicsit elragadtattam magam a kamra áramlatainak hatására. – Evangeline... – Nem kell, hogy bocsánatot kérjen, uram. – Egyik kezével hallgatásra intő mozdulatot tett. – Ami történt, megtörtént, és be kell vallanom, csak azt bánom, hogy kihasználtam önt. – Tisztázzunk egy dolgot. Maga egyáltalán nem használt ki engem. A férfi a karjaiba kapta. A nő a vállába kapaszkodott. – Biztos benne? Úgy viselkedtem, amit leginkább módfelett rámenősként lehet meghatározni. – Biztosíthatom róla, hogy el lennék ragadtatva, ha bármikor a jövőben hasonlóan viselkedne. – Lucas, ön megint ugrat engem. – Talán. – A férfi a medence széléhez sétált. – De csak azért, mert sok hűhót csap semmiért. – Semmiért? – Semmiért – ismételte meg. Egy kis félelem cikázott át a nőn. Talán a szenvedélyes ölelés a férfi számára nem sokat jelentett. Végeredményben egy tapasztalt világfi. Lucas elindult a lépcsőn a gyöngyöző vízbe. Evengeline gyorsan összeszedte magát. Most már ő is megtapasztalta a szenvedélyt és a vágyat, gondolta. Lucasnak hála, most már ismerte a férfival való legteljesebb egyesülést. Az írása javára fog válni. – Talán igaza van – mondta. – Túl nagy feneket kerítek ennek az egésznek, nem igaz? – Szerintem igen – felelte a férfi. – De ez minden bizonnyal azért van, mert író, és ezért szereti a dolgokat dramatizálni. – Minden bizonnyal – hagyta helyben. Lucas a nővel a karjában egyre mélyebbre ereszkedett a meleg vízben. Soha nem lesz még egy ilyen éjszaka, mint a mai, gondolta Evangeline. Haláláig nem bocsátaná meg magának, ha nem élvezné

159

AMANDA QUICK

ki minden percét. Így hát egy lágy sóhajjal átadta magát a pillanatnak és a fürdő selymes simogatásának. Lucas leült az egyik víz alatti padra, Evangeline-t a karjában tartva. A meleg, mámorító víz lágyan kavargott körülöttük. – Hogyan csillapította a lázamat ma éjjel? – kérdezte a férfi egy idő után. – Nem tudom megmagyarázni – vallotta be a nő. – Teljesen legalábbis nem. Egy természetellenes hőt érzékeltem az aurájában, és én... lehűtöttem az áramlatokat, amíg újra normálisnak nem tűntek. – Csinált már ilyet korábban? – Nem egészen. – Ez volt az utolsó dolog, amiről most beszélni akart, gondolta. Csak Beatrice és Clarissa ismerte sötét titkát. Mit gondolna róla Lucas, ha tudná, mit tett... hogy mire képes? – Nos, igen, bizonyos értelemben. De csak egyetlenegyszer, és a hatás épp az ellenkezője volt. Akkor nem voltam tudatában, hogy képes vagyok arra, amit tettem. Addig a pillanatig, amíg meg nem tettem. – Kinek a lázát oltotta akkor? Gyanú hasított belé. A férfi vallatja őt. – Miért akarja tudni? – kérdezte. Lucas elmosolyodott. – Talán féltékeny vagyok. A nő megborzongott. – Arra semmi szükség, megnyugtathatom. – Ki volt az a férfi, Evangeline? – Egy férfi, aki valaha azt állította, hogy szeret. Megkérte a kezemet. Látszatra minden megvolt benne, amit egy férjtől kívánhattam: intelligencia, előzékenység, figyelmesség. Virággal kedveskedett, és verset írt hozzám. Csodálta az írásomat. – Valóban? – Azt mondta, hogy nagy tehetségem van a sötétebb szenvedélyek metafizikai érzéseinek kifejezésére, csakúgy mint a szerelem transzcendens természetének leírásához. Azt állította, meg van róla győződve, hogy csak kevés ember képes eljutni a szenvedély legfelsőbb magaslataiba. – És ön a kevesek egyike? – Öö... igen.

KRISTÁLYOK KERTJE

160

– Vele mégsem emelkedett soha a legfelsőbb magaslatokba – mondta Lucas. – A ma éjszaka eseményei után ebben már biztos vagyok. – Már említettem, hogy nem ez volt az első csók az életemben. Robert nagyon jártas volt ezekben a dolgokban. Túl szabadosan beszél, gondolta magában Evangeline. Ha lenne egy kis esze, akkor itt megállna. Halványan eltűnődött, vajon a fürdő vize teszi-e olyan beszédessé, mint aki túl sok pezsgőt ivott. – Ez a Robert tényleg olyan kifejezéseket használt, mint a szerelem transzcendens természete? – kérdezte Lucas. – Igen. – Egyik kezével szórakozottan oda-vissza kavargatta a vizet. – Nagyon elragadó volt. Mindig tudta, mit mondjon. Sokat nevettünk, és sok közös volt bennünk. Múzeumokba és művészeti galériákba jártunk. Lucas szeme felvillant, de ezúttal nem a szenvedélytől. – Ő volt az ideális szerető? – Ő sem volt teljesen tökéletes, amint az később kiderült. – Az egyik kezét kiemelte a vízből, hogy hüvelykés mutatóujját egymástól pár centire tartva illusztrálja a hiányosság mértékét. – De közel járt hozzá, nagyon közel. Tudja, akkor még nem tudtam egy személy aurájában az energiát olyan tisztán felfogni, ahogy most. Csak nagyon kevés fénytartományt láttam. Így a Robertben rejlő sötétség teljesen elkerülte a figyelmemet. – Mi történt? – kérdezte Lucas. – Így visszatekintve mondhatjuk, hogy volt néhány jel, ami felfedte valódi jellemét. – Milyen jelek? A nő újra óvatosabbá vált. – Kezd úgy hangozni, mint egy rendőrfelügyelő, Lucas. – Mi árulta el Robert igazi jellemét? – kérdezte Lucas láthatóan némi erőfeszítéssel, hogy legalább türelmesebbnek tűnjön. Az erőfeszítés nem járt teljes sikerrel. – Az első jel az volt, amikor eltűnt, ahogy édesapám öngyilkossága és pénzügyi vesztesége napvilágra került – felelte. – Azt mondtam magamnak, hogy minden joga megvan a szakításra.

161

AMANDA QUICK

Végtére is abban a hitben élt, hogy tisztes örökség várományosa vagyok. – De ez a tette összezúzta a róla szőtt romantikus képet, ugye így volt? Egyértelművé vált, hogy jobban érdekelte őt a pénze, mint a személye. – De ez aligha tenné egyedülállóvá a kérők között, nem igaz? – Valóban – felelte Lucas. – És mi volt a második jel? A víz meleg, pezsdítő energiája elvonta a figyelmét, nem volt képes koncentrálni. – Elnézést, mit kérdezett? – Azt mondta, hogy volt egy második jel is Robert valódi jellemét illetően. – Ó, persze! Meglehetősen hibás jellemének második bizonyítékát akkor fedeztem fel, amikor megpróbált megölni. Lucas sötét, rezzenéstelen tekintettel nézte. – Douglas Mason, a hozományvadász, akit a Rutherford-ügyben leplezett le? – Igen – felelte. Mozdulatlanul ült, egyrészről tartva attól, mi következik, míg másrészről azt kívánta, hogy Lucas tudja róla az igazat. – Robertnek hívta magát, amikor nekem udvarolt. – A nyomorult gazember! – mondta Lucas nagyon halkan. – Alig hittem a szememnek, amikor rájöttem, hogy ő az a férfi, aki után az ügyfelem nyomoztatni akar. Nem sokkal azután, hogy elfoglaltam a posztomat mint Lady Rutherford társalkodónője, egy fogadáson vettünk részt a lady unokájával egy fotógalériában. Megdöbbentem, amikor Robert besétált. Nemcsak hogy más nevet használt, de még címet is adományozott magának. – Felismerte magát? – Nem. – Erőltetetten elmosolyodott. – Szemüveg volt rajtam, és egy nagyon egyszerű ruha. A hajamat nagy kalap és özvegyi fátyol takarta. Én is álnevet használtam. Általában így álcázom magam. Mason felém se pillantott. Végül is én csak az idős hölgy társalkodónője voltam. – Hihetetlen, hogy a legtöbb ember milyen rossz megfigyelő! – Nekünk, akik a Flint és Marsh alkalmazásában állunk, ez létfontosságú. Amint tudja, elvégeztem a nyomozást, és sikerült

KRISTÁLYOK KERTJE

162

bizonyítékot találnom, amit Lady Rutherford fel tudott használni Mason leleplezésére. – Aki később felfedezte, hogy ezért ön a felelős, és megpróbálta önt eltenni láb alól. – Igen. – Tudom, hogy nem szívesen gondol rá vissza, de nem mondott esetleg valamit, ami segíthetne beazonosítani a testvérét? – kérdezte Lucas. – Nem. Sokat gondolkoztam ezen, amióta csak Stone ezzel az információval tért vissza Londonból. De én soha nem hallottam róla, hogy Robertnek, azaz Douglasnek testvére lett volna. Sohasem említette az udvarlása során. – Mondja el nekem, mi történt azon a napon, amikor megpróbálta önt megölni. – Amikor megtámadott a lépcső tetején, őrjöngött. Olyan volt, mint aki elvesztette az eszét. Csak azokról a borzalmas dolgokról beszélt, amiket velem szándékozott művelni, mielőtt elvágná a torkom. – A nyomorult gazember! – ismételte meg Lucas megint, ezúttal még halkabban. Karját szorosabbra fonta a nő körül. – Természetesen nagy megelégedésemre szolgál, hogy meghalt. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a halála baleset volt. Szívesen a másvilágra segítettem volna. Evangeline túl megdöbbent volt pár másodpercig, hogy válaszoljon. Soha, senki sem akarta még megvédeni. – Ez nagyon... lovagias öntől – suttogta. – Saját rémületére arcát a férfi vállába rejtve sírva fakadt. Lucas egy darabig csak tartotta, hagyta, hogy kisírja magát. Nem szólt egy szót sem, mintha csak tudta volna, hogy a szavak itt nem segítenek. Egy idő múlva Evangeline párat szipogott, felemelte a fejét, és vizet locsolt az arcára. – Bocsánat – szólalt meg. – Biztosíthatom róla, hogy nem szokásom minden csekélység miatt az egereket itatni. – Meglepő módon ezzel már eddig is tisztában voltam. A nő némi erőfeszítés árán összeszedte magát.

163

AMANDA QUICK

– Nos, tessék, íme az én egyetlen nagy románcom teljes csúf története. Amint hallhatta, nem végződött túl jól. Atyavilág! Már majdnem hajnalra járhat. Hamarosan elhagyhatjuk ezt a kamrát. – Még valami, mielőtt Douglas Mason témáját ejtenénk – szólalt meg Lucas. – Igen? – Nem egyszerűen megbotlott és leesett a lépcsőn, igaz? Valamit tett az aurájával, valami ahhoz hasonlót, amit az enyémmel tett, csak továbbment, és megfagyasztotta azt. A férfi hangjából kicsendülő bizonyosság egyértelművé tette számára, hogy semmi értelme hazudni. De nem is akart már köntörfalazni. Azt akarta, hogy a férfi tudja, mire képes; azt akarta, hogy vagy fogadja el, vagy utasítsa el a valódi Evangeline Amest. – Megállítottam a szívét – suttogta. Lucas ragadozómosolyát villantotta rá. – Ez egy nagyon hasznos természetfeletti képesség, Miss Ames. A nőt megdöbbentette, milyen könnyedén fogadta a férfi az ő halálos erejét. – Lucas! Megöltem egy embert a képességemmel! – mondta, meg akarván győződni róla, hogy a férfi megértette. – Esküszöm önnek, nem jöttem rá, hogy mi fog történni, amikor elkezdtem a dühét csökkenteni, legalábbis kezdetben nem. De az utolsó másodpercekben már tudtam, hogy mit teszek, és nem hagytam abba. – Biztos vagyok benne, hogy nem értette a képességének teljes erejét, amíg alkalma nem nyílt kipróbálni. Ez nem olyan képesség, amit az embernek alkalma van gyakorolni, nem igaz? Kétségbeesésében minden érzékszerve kihegyeződött, és teljes mértékben a túlélésre koncentrált. Ekkor jött rá ösztönösen, hogy mire képes. – Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy mit tettem. Csak annyit tudok, hogy amikor megfogott, éreztem a gyilkos dühének hevét. Érzékeltem a hullámhosszokban a torzulást. Tudtam, hogy csillapítani tudom azokat az áramlatokat a saját mentális energiámmal. Úgyhogy így tettem. És addig folytattam, amíg... amíg csak úgy összeesett ott a lépcső tetején.

KRISTÁLYOK KERTJE

164

– Mire egy kicsit meglökte, amitől a lépcső aljára került, így úgy nézett ki, mint egy baleset, ön pedig elkerülte a rendőri nyomozást, valamint egy megerőszakolási kísérletet és gyilkosságot magába foglaló szörnyű botrányt. – Ez tűnt a legegyszerűbbnek az adott helyzetben – vallotta be Evangeline. A férfi gyors csókot nyomott az ajkára, rövid, birtokolni vágyó csókot, amitől a nő érzékei bizseregni kezdtek. Amikor Lucas felemelte a fejét, csodálat és sötét vágy sugárzott a szeméből. – Szép munka volt, kedvesem. Hol volt eddig az életemből, Evangeline Ames? – A helyzet az, hogy valami megváltozott bennem azóta. Mintha a sok energia használata a pszichikus látás egy csatornáját nyitotta volna meg bennem. Utána sokkal többet láttam egy személy aurájából. – Megborzongott. – Sokkal többet, mint amit az esetek többségében látni szerettem volna. Őszintén szólva nagyon elbátortalanítja az embert. – Akármit is látott, emlékezzen rá, hogy én még annál is rosszabbal találkoztam. – Igen. Nem tudom, hogyan csinálja azt, amit csinál. – Az egyetlen dolog, ami nekem számít, hogy az nem bátortalanítja el, amit az én aurámban lát. – Nem, soha! – Egyre növekvő bizonytalansággal nézte a férfit. – De nem aggasztja, hogy képes vagyok gyilkolni a különleges képességemmel? – Nem. – A férfi szeme elsötétült. – Én is kergettem halálba embereket a képességemmel. Ezen Evangeline röviden eltűnődött. – Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy számos férfi van, aki elborzadna attól, hogy épp most... szerelmi légyotton volt egy nővel, aki ilyesmire képes. Biztos vagyok benne, hogy egy átlagos úriemberben a fekete özvegy pók képe merülne fel. – És én átlagos úriembernek tűnök a kegyed számára? A nő elmosolyodott. – Nem, Lucas. Maga minden, csak nem átlagos. Maga a legkivételesebb ember, akivel valaha találkoztam.

165

AMANDA QUICK

– Az egyetlen dolog, ami elborzaszt, hogy mindössze egy ilyen szerelmi légyottot élveztem magával, Evangeline. – Kezét a víz alatt a nő mellére tette. – Nagyon szívesen vennék egy másikat. Hirtelen a nő észrevette, hogy a férfi újra megkívánta. Erekciója sürgetően nyomódott a csípőjének. Akkor értette meg, mi a szándéka, amikor a férfi maga felé fordította a karjaiban. – Itt? A vízben? – kérdezte a férfitól egyszerre csodálkozva és kíváncsian. – Igen – felelte. – Itt, a vízben. – Ó, istenem! Nem tudtam, hogy ez lehetséges. – Mondtam, hogy végtelenül boldogan mozdítom előre a tapasztalatszerzését.

20. Horace Tolliver egyre azt kérdezte, hogyan csúszhatott az egész így félre. Az összes tervezés, kutatás, mind a semmiért! Ráadásul mindennek a tetejébe még a szerkezetet is elvesztették! De csak magában beszélt. Lenézett nála magasabb bátyjára, aki az izzadtságtól átitatott lepedőn feküdt kiterülve. Mindig ő volt az erősebb, most meg a halál kapujában kopogtat. Horace még mindig nem tudta, pontosan mi történt a labirintusban, de a történet nagy részét sikerült összeraknia abból, amire emlékezett, és abból a kevésből, amit Burton mondott, mielőtt a láz végképp leverte a lábáról. Horace a kis szoba túlfelén található öltözőasztalhoz ment. Egy újabb ruhát nedvesített meg az ott elhelyezett tál hideg vízben, kicsavarta a fölösleges vizet, és visszament az ágyhoz. Levette a pár perccel korábban a bátyja forró homlokára helyezett borogatást, és kicserélte a hidegre. A használt ruhát a tálba ejtette, és az ágy mellett álló kis székhez ment. Fáradt sóhajjal rogyott le, és gondolt vissza az éjszaka szívfájdító eseményeire. – Minden már az elejétől fogva félresiklott, Burton. De persze honnan tudhattuk volna, hogy Sebastian képes tájékozódni a labirintusban, pláne azt, hogy már ott is volt, amikor mi beléptünk? Saját emléke, hogy mi történt a labirintusban, meglehetősen elhomályosult. Emlékezett, amint oldalra fordulva Sebastiant pillantotta meg, ahogy a labirintusban mögötte fölbukkant, és aztán ébren olyan szörnyű rémálmok törtek rá, hogy az agya az öntudatlanságban keresett menedéket. Valamivel később tért magához a hideg, nyirkos földön, a holdat nézve. Burton szólítgatta. – Ébredj, Horace! Fel kell ébredned! Nem tudlak tovább vinni. Valami történik velem. Nagyon gyengének és lázasnak érzem magam.

167

AMANDA QUICK

Ez az átkozott energiavihar megzavarta az érzékeimet. Az út maradék részét a saját lábadon kell megtenned a házig. Horace botladozva felállt, némileg csodálkozva, hogy még életben van. Burton azonban alig bírt megállni a lábán. Horace a bátyja karját a válla köré fűzte, és együtt sikerült eltántorogniuk majdnem egy kilométert az ösvény végéig. Ott Burton elvesztette az eszméletét. Horace valahogy összeszedve minden erejét, Burtont a vállára vette, és úgy cipelte az út maradék részén a kis lakig. Ekkorra a láza már tombolt. Horace egész éjjel cserélte a hideg borogatásokat, de semmi jele sem volt javulásnak. Nem sokkal hajnal előtt kétségbeeséstől hajtva a városba ment, és felébresztette az orvost, aki a szokásos fizetség kétszereséért beleegyezett, hogy megnézi a beteget. A doktor nem maradt sokáig. Elmenőben a fejét rázva csak annyit mondott: – Sohasem láttam még ilyen lázat. Nem tudok a bátyján segíteni, uram. Azt javasolta, hogy folytassa a hideg vizes borogatást, és egy üveg ópiumot adott Horace-nak arra az esetre, ha a bátyja nagy fájdalom jeleit mutatná. De egyértelműen értésére adta: nem számít rá, hogy a beteg állapota jobbra fordul. – Cserbenhagytalak, Burton. – Horace a kezébe temette az arcát. – Te mindig vigyáztál rám, egészen az utolsó pillanatig. Kihoztál a labirintusból és abból az átkozott parkból. De most neked lenne rám szükséged, és semmit sem tehetek. Burton mocorgott, elveszve a lázálmokban. Ki sem nyitotta a szemét.

21. Lucas újra szerelmeskedett vele ott a fürdő pezsgő vizében. Utána felvitte a lépcsőn, és az ingét törülközőnek használva mindkettőjüket szárazra törölte. Vonakodott tudomásul venni, hogy ez az éjszaka véget ér. Boldogan eltöltene ezen az idilli helyen még egy-két napot Evangeline-nel, gondolta. Vagy akár az élete hátralévő részét. De ez nem lehetséges. Amikor az utolsó csillogó csöppet is felitatta Evangeline puha, kellemesen felhevült testéről, ingét vizes halommá gyűrte, és nekiállt felöltözni. Evangeline gyorsan magára kapta a hálóingét meg a köntösét, és a bejárat felé nézett. – Már biztos hajnal van – mondta. – Igen. – Lucas bekapcsolta a nadrágját, és az egyik kőpadra ereszkedett, hogy felhúzza a csizmáját. – Most már csak ki kell deríteni, mi történt Stone-nal és a két hívatlan vendéggel. – Remélem, hogy Mr. Stone jól van – felelte Evangeline. – Nem olyan egyszerű őt eltenni láb alól. – Gondolja, hogy a betolakodók túlélték a labirintusban történt robbanásokat? – Mi is túléltük – emlékeztette Lucas. Felkapta az apró lámpást, és újra szemügyre vette, azon tűnődve, vajon hogy működik és mire való. – De ha szükségük volt erre az eszközre, hogy eligazodjanak a labirintusban, akkor az is lehet, hogy még mindig ott bolyonganak valahol. Ha így van, akkor még ellesznek ezzel egy darabig, és ráérek akkor foglalkozni velük, ha kegyedet visszajuttattam a házba. – Mit csinálunk, ha az energiavihar még mindig tombol? – kérdezte Evangeline. A férfi elgondolkozott a lehetőségen, és lassan a nőre mosolygott.

169

AMANDA QUICK

– Ebben az esetben megeshet, hogy kénytelenek leszünk még egy éjszakát itt tölteni. Evangeline rémültnek tűnt. – Szent egek! – Ez a gondolat ennyire szörnyű? Evangeline ráncolta a homlokát. – Maga megint ugrat. – Igen. – Lucas odasétált, és homlokon csókolta a nőt. – Sajnos attól tartok, hogy a vihar mostanra már elült, és akármennyire élvezném is, hogy még egy éjszakát itt töltsék kegyeddel, az a gyanúm, hogy nem lesz semmi kifogás, amiért így tehetnék. Evangeline rettentően elpirult, és hirtelen minden figyelmét lekötötte a köntös széles övének megkötése. – Igen, nos, kérem siessen, Lucas. Vissza kell érnünk a házba, mielőtt bárki felébred. Nem lenne szerencsés, ha a nagynénje vagy a húga meglátná, hogy ilyenkor jövünk vissza a parkból, a cselédekről nem is beszélve. – A férfi meztelen mellkasára nézett. – Pláne nem ilyen állapotban. A férfi újra elkomolyodott. – Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. – Akkor az isten szerelmére, siessen! Evangeline belebújt a papucsába, gyorsan sarkon fordult, és elindult a folyosón a fürdő bejárata felé. Lucasnak eszébe jutott, hogy még nem ejtettek szót arról, mi legyen, ha kilépnek innen. Úgy tervezte, hogy megbeszélik, mielőtt elhagyják a labirintust, de a mostani nem tűnt a megfelelő alkalomnak. Fontosabb dolguk is van. Evangeline megállt, és a kőfolyosón a harmadik kamra felé nézett. – Mi az? – kérdezte Lucas. – Jó sok energia lehet abban a helyiségben – felelte Evangeline. – Egy részét már innen is érzem. – Minden bizonnyal a bejáratot védő energiakapu áramlatait érzékeli. Nagyon erős. Amennyire én tudom, Chester bátyám sohasem találta meg a módját, hogyan juthatna be, pedig megszállottan szeretett volna. – Miért?

KRISTÁLYOK KERTJE

170

– A régi feljegyzések szerint az a legerősebb a három medence közül. Nagyon keveseknek sikerült belépniük abba a kamrába. Evangeline irányt változtatott, és végigment a folyosón. Lucas követte a kamra ajtajáig. – Az ajtó új. – Chester készíttette. De az igazi akadály a túloldalán levő energiavihar. Evangeline az ajtóra tette a kezét. – A mögötte levő energia réginek tűnik. – Az is. A viharkapu már akkor is ott volt, amikor Chester megvette az ingatlant. Evangeline elvette a kezét az ajtóról, és zavaros szemmel nézett a férfira. – Azt hiszem, valami fontosat rejt ez a kamra, de nem tudom, mi lehet az. Talán csak a víz nyers ereje. – Most nincs időnk ezzel foglalkozni. Majd visszajövünk valamikor máskor. Evangeline az ajtót tanulmányozta. – Hamarosan, Lucas. – Hamarosan. A férfi megfogta a kezét, és elhúzta őt a Látomás vizének kamrájától. Amint átjutottak az energiaburkon, felfedezte, hogy valóban megvirradt. Ami azt illeti, a nap már jóval a horizont fölött járt. A fürdőt uraló energia félrevezető hatása és a tönkrement zsebóra miatt számolhatta el magát, gondolta Lucas. De ez a kifogás nem állta meg a helyét. Elmosolyodott, tisztában volt vele, hogy csak magát okolhatja a késlekedésért. Nem bírta megállni, hogy ne szeretkezzen Evangeline-nel még egyet utoljára. Az Éjkert teljesen másnak tűnt nappal a nőnek. A foszforeszkáló hatás szinte észrevehetetlen volt, hacsak egy kicsit fel nem erősítette a természetfeletti képességét. Az éjszaka virágzó növények összecsukták szirmaikat a nap hatására. Legközelebb akkor nyílnak ki, ha újra leszáll az éj. De a sötét, vészjósló energiaáramlatok még mindig a levegőben kavarogtak, a felszín alatt lappangva.

171

AMANDA QUICK

– Legyen óvatos! – figyelmeztette Lucas. – Csak azért, mert biztonságosabbnak tűnik nappal, nem jelenti azt, hogy így is van. Ha lehet, akkor ez a hely még veszélyesebb nappal, pontosan azért, mert a veszély nem olyan egyértelműen érzékelhető. Evangeline gyanakvóan méregetett egy csomó gyönyörű orchideát. – Ne aggódjon, eszem ágában sincs virágot szedni, hogy otthon lepréseljem egy verseskötetben. – Préselt már le valaha virágcsokrot verseskötet lapjai között? – kérdezte Lucas. – Nos, nem – vallotta be Evangeline. – De a regényem hősnője igen. – Miért? – Mert a gazember, akit először a történet hősének akartam, virágot ad neki egy lopott csókot követően. A lány úgy gondolja, hogy soha többet nem fogja látni, ezért lepréseli az egyik rózsát egy verseskötet lapjai között, amit szintén a férfitól kapott. De nemrég rájöttem, hogy nem a megfelelő férfit választottam a történet hőséül. – Felcserélte a hőst és a gazembert a saját történetében? – Megesik az ilyen egy íróval – válaszolta. – Ez is része a kreatív folyamatnak. – Értem. – Szerencsére sikerült tisztázni a dolgokat, mielőtt a negyedik fejezet végére értem. Tudja, ez a probléma, ha az ember újságokban publikál: nem lehet megváltoztatni a korábbi fejezetekben írt tényeket. Nincs visszaút vagy javítási lehetőség, mert a korábbi fejezetek már nyomtatásban vannak. – Stresszesnek hangzik – jegyezte meg Lucas. – Közel sem olyan stresszes, mint ha megpróbálják megölni az embert egy lépcső tetején. – Jó meglátás – nevetett a férfi. Az energiavihar a labirintusban visszahúzódott. Az erő áramlatai még mindig zavarók voltak, de újra normálisnak tűntek. Lucas útmutatásával eljutottak a labirintusban a folyosóig, ahol a robbanás történt. Evangeline rossz előérzettel nézett körül.

KRISTÁLYOK KERTJE

172

– Nem látok egy holttestet sem. A növényzet csak nem tudott két embert ennyi idő alatt elemészteni? – Nem. Két-három nap kell, hogy egy patkány méretű élőlényt megemésszen. Hosszabb ideig tartana két holttestet eltüntetnie. A betolakodók vagy még most is valahol a labirintusban bolyonganak, vagy elmenekültek. – Az alacsonyabb férfit eszméletlenné tette. Nem tért volna idejében magához, hogy elmeneküljön. – A másik férfi magával vihette innen – felelte Lucas. – Rajta nem kerekedett volna felül a robbanás hatása, mint önön? – De, de talán nem azonnal. Emlékszik, hogy nekem is sikerült eljutnom a fürdőig. – De tovább nem bírt menni – felelte a nő. – Nem tudom elképzelni, hogy a magasabb férfi a parktól túl messzire jutott volna, pláne ha még a társát is cipelte. – Ebben az esetben egyiküket vagy mindkettejüket valahol a közelben fogjuk megtalálni, talán még a falakon belül. Nem sokkal később kiértek a labirintusból. A bejárat közelében sem láttak holttestet. A teraszon viszont egy kisebb tömeg nyüzsgött. Stone, Florence, Beth, Molly, és a lány számos rokona gyűlt össze, többük csákánnyal, fejszével és kaszával a kezében. Molly vette észre őket először. Arcán megkönnyebbülés tükröződött. – Mr. Sebastian! Miss Ames! Hát életben vannak! Stone fürgén megfordult. Mogorva ábrázata egyszeriben felragyogott. – Mr. Sebastian! – Lucas! – kiáltott fel Florence. – Hál’ istennek, hogy mindketten épségben tértek vissza! Már a legrosszabbtól tartottam! – Én nem – mondta Beth. Lucasra mosolygott. – Biztos voltam benne, hogy nem esik bántódása, és Miss Ames is magával lesz. Mindenkinek mondtam, hogy nyilván megvárja a napfelkeltét, mielőtt megpróbálja elhagyni az Éjkertet. De Stone készen akart állni, hogy ön után megy, ha nem kerül elő. Lucas a tömeget vizsgálta. – És mi volt a tervük? Darabjaira szedik a labirintust?

173

AMANDA QUICK

– Vagy az, vagy megpróbálni leégetni, de nem hiszem, hogy sikerült volna meggyújtani azt a rengeteg növényt – felelte Stone. – Valóban nem valószínű – vélte Lucas. Jókora kő esett le a szívéről. Nagy szerencse, hogy Stone és a többiek nem próbálták sem leégetni, sem darabjaira szabdalni a labirintust. A növényzet túl sokféleképpen képes megvédeni magát. Mollyra nézett, és a többi Gillinghamre. – Mindnyájuknak köszönöm, hogy a megmentésünkre siettek. Az önök és a mi biztonságunk miatt is örülök, hogy nem volt szükség a labirintus elpusztítására, de nem fogom elfelejteni, hogy hajlandók lettek volna vállalkozni rá. Szerencsém van, hogy ilyen kedves szomszédaim vannak. Kérem, ne felejtsék el, hogy ha valamilyen módon bármelyiküknek meghálálhatom, csak kérniük kell. Válaszok sora hallatszott. – Szóra sem érdemes, Mr. Sebastian! Örülünk, hogy a szolgálatára lehettünk! Örülünk, hogy ön is és a Lady is épségben van! Aztán kínos csend telepedett a tömegre. Lucas rájött, alig tudják megállni, hogy ne bámulják nyíltan Evangeline-t, aki hálóruhájában állt mellette. Florence tért először magához. – Beth! Kísérd fel Miss Amest a szobájába. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kimerült. – Igen, persze. – Beth együtt érző mosollyal nézett Evangeline-re. – Menjünk be. – Köszönöm – felelte Evangeline. Szemmel láthatóan megkönnyebbülve, hogy otthagyhatja őket, Evangeline Bethszel a ház felé indult. – Igen – mondta Lucas megemelve a hangját, épp csak annyira, hogy biztos lehessen benne: az összes Gillingham hallja. – A jegyesem nagy megpróbáltatáson esett át, gondolom, el tudják képzelni. Kérem, segítsenek neki kiheverni azzal, hogy megfelelően gondját viselik. Egy kis harapnivalóra és pihenésre van szüksége. Egy pillanatra mindenki megdermedt – beleértve Evangeline-t is – , de ő volt az első, aki magához tért. Megpördült, és úgy nézett Lucasra, mint aki most mondta ki a halálos ítéletét.

KRISTÁLYOK KERTJE

174

– Mit tett? – kérdezte halkan. Aztán sarkon fordult, és úgy menekült a ház felé, mintha a tatárok kergetnék.

22. Stone komoran feszengett a könyvtárban az asztal előtt. – Cserbenhagytam, Mr. Sebastian. Tegnap éjszaka azt az utasítást adta, hogy őrködjek, én meg hagytam, hogy elaltassanak, mint egy csecsemőt. – Nem épp mint egy csecsemőt. – Lucas felvette a kis lámpást, és az asztal fölött lógó gázlámpa fényébe tartotta. – Ez a fegyver valamiféle paranormális kisugárzást hoz létre. Semmi esélyed sem volt, hogy megvédd magad az áramlatok hatásától. Stone mogorván nézett a lámpásra. – Csak egy átkozott lámpásnak tűnt. Emlékszem, hogy a fénye zöldesnek látszott. De amikor egyenesen ránéztem, hirtelen nem tudtam mozogni. Másra nem emlékszem. – A fényt ez a kristály generálta. – Lucas kinyitotta a lámpás kis üvegajtaját, és jobban szemügyre vette a benne található fakószürke kristályt. – Érzem az erejét, de nem tudom, hogyan lehet működésbe hozni. Sajnos most nincs idő megfelelő kísérleteket végezni. Fontosabb dolgunk is van. A betolakodók azonosítása áll a lista élén. – Igen, uram. Lucas félretette a lámpást. Egy közeli székre mutatott. – Ülj le, és mesélj el mindent, amire a tegnap éjszakával kapcsolatban emlékszel. – Igen, uram. – Stone feszélyezve leült az egyik székre, és homlokát ráncolva koncentrált. – Ellenőrző körúton voltam, figyeltem, nem látom-e jelét betolakodónak, füleltem, nem hallok-e hangokat és apró zajokat, amilyeneket mindenki csap, amikor jár. Lucas az indákkal benőtt ablakhoz sétált. – Folytasd csak.

KRISTÁLYOK KERTJE

176

– Emlékszem, hogy a régi kapuhoz közel hallottam némi motozást a fal túloldaláról. Azt hiszem, egy pillanatra fényt is láttam. Aztán hallottam a zsanér nyikorgását. Lucas Stone felé fordult. – A kapun át jöttek be? – Igen, uram. – Ó. Azt hittem, hogy azt a zárat lehetetlen feltörni. – Úgy hangzott, mintha kulcsuk lett volna. Hallottam, ahogy megfordult a zárban. – Érdekes. Folytasd. – Nincs túl sok más mesélnivalóm. – Stone hatalmas vállai összegörnyedtek, és kedvetlenül roskadt össze a székben. – Odamentem megnézni a nyitott kaput. Pont időben értem oda, hogy elkapjam a két embert, amint épp beléptek a parkba. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem hallották a közeledésemet, amíg kérdőre nem vontam őket. – Aztán mi történt? – Az alacsonyabb férfi nagyon ideges lett, amikor meglátott. – Stone egyik kezét ökölbe szorította, és a kis lámpásra meredt. – Azt hiszem, hogy ő menekülőre fogta volna, ha a magasabb nem állítja meg. – Melyik használta ellened a lámpást? – A magas. Kikapta a másik férfi kezéből, és úgy vett vele célba, mintha pisztoly lenne. Láttam a lámpa sugarát, aztán legközelebb arra emlékszem, amint épp hajnalhasadás előtt magamhoz tértem. Rögtön az ön keresésére indultam. Amikor nem találtam sem önt, sem Miss Amest, a legrosszabbtól tartottam. Arra jutottam, hogy biztosan csapdába estek az Éjkertben. Eddigre megérkezett Molly, hogy reggelit készítsen. Az egyik unokatestvére is vele volt. Az unokatestvér elszaladt segítségért, én pedig felkeltettem a nagynénjét és a húgát. A többit tudja. – Igen. Stone arcára kíváncsiság ült ki. – Gondolja, hogy sikerült volna keresztülverekedni magunkat, és utat vágnunk az Éjkertben?

177

AMANDA QUICK

– Nem tudom – felelte Lucas. – Nappal biztonságosabb, de azoknak a növényeknek sok ismeretlen tulajdonságuk van. Legjobb esetben is napokig tartott volna a növényzeten átjutni, és rendkívül veszélyes lett volna mindenki számára, aki a növények közelébe kerül. – Ahogy már mondtam önnek, arra is gondoltam, hogy felgyújtjuk a labirintust, de nem voltam benne biztos, hogy megfelelően égne-e. – Igazad volt. Mi több, egy tűz esetleg a paranormális energia robbanását okozta volna, ami veszélyes lehet a közelben tartózkodókra. Stone a homlokát ráncolta. – Ha a növényzetet nem lehet kivágni, és leégetni sem lehet, hogy fogja elpusztítani? – Kutya legyek, ha tudom. – Lucas visszasétált az asztalhoz. – De mindent a maga idejében. Tegnap éjjel pár fontos dolgot azért megtudtunk. – Mit? – A betolakodók kincsvadászok voltak, akik azt a római aranyat akarták megtalálni, ami a legenda szerint az Éjkertben van elrejtve. Nem ők az elsők, akik a kincs reményében követnek el birtokháborítást. De ezek ketten messzebbre jutottak, mint a legtöbben, természetfeletti képességüknek, a kis lámpásnak és a kaput nyitó kulcsnak köszönhetően. – Igen, uram. – Stone homlokráncolása elmélyült. – Mi mást tudott meg? – Az a tény, hogy ismerték a járást és kulcsuk volt, a nagybátyám ellen elkövetett gyilkosság legvalószínűbb gyanúsítottjaivá teszi őket. Stone homloka kisimult. – Gondolja, hogy visszajönnek? – Talán – felelte Lucas. Újra kezébe vette a lámpást, és a labirintuson végigseprő dühöngő viharra gondolt. – Feltételezve, hogy sikerült túlélniük a robbanás hatásait. A kincsvadászok nem adják fel egykönnyen. Hajlamosak a megszállottságra.

KRISTÁLYOK KERTJE

178

– Ha kijutottak a labirintusból, akkor biztos elmenekültek a parkból – szögezte le Stone. – Ma reggel minden centimétert átfésültem, és nem találtam holttesteket. – Lehet, hogy a parkból kijutottak, de ez nem jelenti, hogy megúszták a vihar hatásait. Én magam is alig éltem túl. – Hogyan? – Stone döbbenten kapta fel a fejét. – Nem vettem észre, hogy megsérült, uram. Fittnek és életerősnek tűnt, amikor előbukkant a labirintusból ma reggel. – Jó egészségemet és sértetlen képességeimet a menyasszonyomnak köszönhetem – jelentette ki Lucas. – Miss Ames mentette meg? – Igen – felelte Lucas –, ő. – Nos, ha a betolakodóknak nem állt egy Miss Ames a rendelkezésükre, akkor ma reggel rossz formában lehetnek. Lucas lassan elmosolyodott. – Ez, Stone, kiváló megfigyelés. Légy szíves, azonnal hívd ide Molly egyik rokonát. – Igen, uram. – Stone talpra ugrott, és az ajtó felé indult. Megállt félúton. – Melyik rokonát óhajtja? – Nincs különösebb jelentősége. Csak szükségem van valakire, aki bemegy a városba, és megérdeklődi, hogy véletlenül nem hívtáke ki az orvost az éjszaka folyamán két férfihoz, akiknek magas lázuk volt.

23. Ezen a délelőttön tizenegy órakor Evangeline fel-alá járkált a könyvtárban, pánikkal határos frusztrációval küzdve. Olyan feszült volt, hogy hevesen összerezzent, amikor nyílt az ajtó. Megpördült, és Lucast látta belépni. – Elment az esze, uram? – kérdezte. Alig tudta a hangját visszafogni, nehogy meghallja valaki, aki esetleg a folyosón arra jár. Lucas becsukta az ajtót, és óvatosan figyelte. – Nem hiszem. De persze nem vagyok benne biztos, hogy az ember észreveszi, ha elveszti az eszét. Bonyolult kérdés, nem gondolja? A bolondok általában egészségesnek hiszik magukat. – Ez nem vicc, Lucas. Katasztrófát vont a fejünkre. – Nyugodjon meg, drágám. – Lucas átment a szobán oda, ahol Evangeline állt. Felemelte az állát, és futó csókot nyomott a szájára. Aztán elengedte, mielőtt még ideje lett volna tiltakozni, ő maga pedig folytatta az útját az íróasztalhoz. – Ha nem ismerném jobban, megesküdnék, hogy mindjárt női hisztériarohamot kap. – Nem vagyok hisztérikus. – Nem, persze hogy nem az. – A nőre nézett az asztalon át. – Azt hittem, odafönt van, és épp az éjszaka megpróbáltatásait piheni ki. – Elég jól kipihentem, köszönöm szépen – préselte ki a szavakat Evangeline a fogai között. – A húga bőségesen ellátott teával. Molly felküldött egy tálca buggyantott tojást pirítóssal, és a nagynénje arról tájékoztatott, hogy amikor kihevertem a megpróbáltatásokat, négyszemközt szeretne velem beszélni. – Ezt sajnálattal hallom – felelte Lucas. – De nincs kétségem afelől, hogy ön képes lesz helytállni Florence nénémmel szemben. Akármi is történjen, ne engedje magát megfélemlíteni. Evangeline kihúzta magát.

KRISTÁLYOK KERTJE

180

– És mégis, mit javasol, mit mondjak neki? – Biztos vagyok benne, hogy eszébe jut majd valami jó ötlet. – Odament az egyik könyvespolchoz, és levett egy bőrkötéses kötetet. – Mivel láthatólag jól összeszedte magát a megpróbáltatások után, azt javaslom, hogy térjünk inkább át egy sürgetőbb témára. Evangeline összefonta a karját. – És mégis milyen témát tekint sürgetőbbnek, Mr. Sebastian, mint a jelen katasztrófa? – Támadt egy ötletem, miközben fönt borotválkoztam és tiszta ruhát húztam. – Lucas a kötetet az asztalhoz vitte. – Az jutott eszembe, hogy hasznos lenne átnézni a nagybátyám naplóit, különös tekintettel a halála előtti hónapokra. Ha ismerte azt a két férfit, akikhez tegnap éjjel a parkban szerencsénk volt, aminek véleményem szerint határozottan van esélye, és ha meglátogatták a gyilkosságot megelőzően, nagy a valószínűsége, hogy megemlítette őket a feljegyzéseiben. Számon tartotta azt a pár másik botanikust, akik a paranormálissal foglalkoznak. Végeredményben nincsenek olyan sokan, és fogadni mernék rá, hogy Chester bátyám mindegyiküket ismerte. Evangeline, megfeledkezve korábbi felháborodásáról, a polcon sorakozó kötetekre nézett. – Nincs ideje ilyen jellegű kutatásra, Lucas. Miért nem bízza Bethre? – Bethre? – A férfi felvonta a szemöldökét. – Biztos vagyok benne, hogy el lenne ragadtatva, ha segíthetne önnek a nyomozásban. – Ez nagyon jó ötlet. Azonnal elküldetek érte. – Az asztal mellett lógó bársony csengőzsinór után nyúlt. Ez már több volt a soknál. Evangeline az asztalhoz viharzott, a szoknyája vadul repkedett a bokája körül, és mindkét tenyerével az asztalra csapott. Lucas felnézett a naplóból, először meglepetésében, majd aggodalmában ráncolva a homlokát. – Mi az ördög? – A fenébe is, Lucas! A nagybátyja meggyilkolása várhat! – Nem gondolom. Főleg azok után, ami tegnap éjjel történt.

181

AMANDA QUICK

– Pont a tegnap éjjel történtek miatt vagyunk krízis-helyzetben, és ez csak a maga lelkén szárad! A legkevesebb, amit tehet, hogy kellő odaadással megvitatja. – Nos, rendben. – Lucas becsukta a naplót. A szeme sarkában megbúvó apró ráncok kicsit feszesebbé váltak. – De először legyen olyan jó, és világosítson fel, milyen krízisről beszélünk, ha nem a gyilkosságról. – Hogy kérdezhet ilyet? Erre magának is tudnia kell a választ. A férfi enyhén ellazult. – Ó, szóval ez a baj! A saját helyzete miatt aggódik. Teljesen érthető. Ne aggódjon, kedvesem, nem felejtettem el, hogy valaki a fejét akarja. De itt, a Kristálykertben biztonságban van. Csak idő kérdése, és több információnk lesz Londonból. Amint megtudom, ki bérelte fel Pengés Hobsont, önt is azonnal tájékoztatom. – Nem erre a krízisre gondoltam, maga fafejű! Arról beszélek, ami ebben a pillanatban fenyeget bennünket. Ráadásul ezért a helyzetért nem okolhat egy londoni bűnözőt. Aki ezért a helyzetért felel, az itt van ebben a szobában. Lucas szemöldöke felszaladt. – Fafejű? – Elnézést kérek a szóhasználatért. – Kezét levette az asztalról, és felegyenesedett. – De nem az én hibám, ha a tébolyba kerget. – Kezdjük az elején. – Lucas hangjából újfajta él hallatszott. – Nevezze meg a krízist, ami annyira kiborította. – Kint a kertben abban a tömegben azt a hitet keltette, hogy mi el vagyunk jegyezve. Az isten szerelmére, hogy tehette ezt? – Úgy gondoltam, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy igazán jól kezeltem a dolgot. – Mi? – Biztos vagyok benne, hogy mindenki értette, amit mondtam. Gondolja, hogy bárkiben is bármi kétséget hagytam? – Ne bagatellizálja el ezt a teljes csődhelyzetet! – kiáltott fel Evangeline. Lucas összeszorította a fogát.

KRISTÁLYOK KERTJE

182

– Sajnálom, hogy a bejelentést nem tudtam formálisabban megtenni, de be kell ismernie, hogy az adott körülmények között nem volt túl sok választási lehetőségem. A nő megdermedt. – Mire gondol? – Épp csak pirkadt. Egyértelmű volt, hogy együtt töltöttük az éjszakát a parkban. Rajtam nem volt ing, magán pedig csak a hálóinge és a hálóköntöse. Népes közönségünk adódott, így azonnal meg kellett tennem a bejelentést. Az áldóját, asszony! Tényleg arra számított, hogy először közzéteszem az újságokban, és kiküldöm a meghívókat az eljegyzési bálra? – Ettől féltem. – Az eljegyzési báltól? Valami összeomlott benne. – Tudom, hogy jót akart, Lucas, de mindent sokkal bonyolultabbá tett. – Valóban? Én nem látom, hol van a probléma. Nekem minden meglehetősen egyszerűnek és egyértelműnek tűnik. Nem úgy, mint például annak a személynek az azonosítása, aki az életére tör, vagy a nagybátyám gyilkossági ügyének a megoldása. – Kérem, ne értsen félre. Tisztában vagyok vele, hogy a jó hírnevemet próbálta megvédeni. Nagyon kedves volt öntől, de... – Kedves? Evangeline felszegte az állát. – Maga tiszteletre méltó ember, Lucas. Egy igazi úriember. – Miért van olyan érzésem, hogy ez a beszélgetés nem jó irányba halad? A nő figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. – Próbált engem megvédeni, és én ezt jobban értékelem, mint ön azt el tudná képzelni. – Párat pislogott, hogy ne sírja el magát. – De nem látja? Most hazugságban élünk! Előbb vagy utóbb meg kell hogy mondja a családjának az igazat. Mit fognak gondolni? Fenyegető energia szikrázott a levegőben. Lucas megkerülte az asztalt, és a nő felé indult.

183

AMANDA QUICK

– Arra kíváncsi, hogy mit fognak magáról gondolni? – kérdezte. – Mert szavamat adhatom, hogy mindenkinek, aki kétségbe meri vonni a maga erkölcsi tisztaságát, velem gyűlik meg a baja. A mód, ahogy a férfi közeledett felé, megmagyarázhatatlanul idegessé tette Evangeline-t. Ösztönösen hátralépett pár lépést. – Ne nevettesse ki magát – válaszolta tisztes távolból. – Kit érdekel, hogy a családja vagy a helyiek mit fognak rólam gondolni, ha kiderül az igazság. Egyszerűen eltűnök majd, mint mindig egyegy ügy után. Engem az aggaszt, hogy mit fognak önről gondolni, amikor az úgynevezett jegyességünk véget ér. A saját hírnevét kockáztatja, hogy az enyémet megmentse. Ezt nem engedhetem. – Már késő, Evangeline. És hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, pontosan tudtam, mit csinálok, amikor ma reggel megtettem a bejelentést. A férfi még mindig nem állt meg, egy nagyvad elszánt lépteivel közeledett felé. Evangeline még egy lépést tett hátra, majd még egyet, mígnem az egyik könyvszekrénynek ütközött. Lucas bekerítette. Kezével a nő feje mellett két oldalon megfogta a mögötte található polcot, ezzel csapdába ejtve őt nemcsak fizikailag, de pszichikusán is. – Lucas? – És ami engem illet, szerintem nem élünk hazugságban – mondta a férfi. – Jegyesek vagyunk. A hírnevemért meg hagyja, hogy én aggódjak. Evangeline hirtelen gyanakvóvá vált, de aggodalma fokozatosan izgalommá alakult. A férfi aurájának hullámai válaszra várva csapkodtak körülötte. Érezte, hogy saját áramlatai igyekeznek egy hullámhosszra kerülni a férfiéval. Próbált ellenállni, de nagy energiájába került. Az erőfeszítéstől elállt a lélegzete. – Gondolom, amikor kiderül az igazság, megmagyarázhatjuk, hogy eljegyzésünk mindkettőnk részéről színjáték volt, hogy a nagybátyja gyilkosait csapdába csaljuk – vélekedett Evangeline, minden erejével arra összpontosítva, hogy megőrizze a lélekjelenlétét és logikus gondolkodását. – Mondhatjuk azt, hogy ön felbérelt engem, játsszam el a menyasszonya szerepét, és meggyőzőnek kívántunk tűnni.

KRISTÁLYOK KERTJE

184

– Van egy hírem kegyed számára: nagyon meggyőzőek voltunk. A húgom, a nagynéném és a helyiek sohasem fogják elhinni, hogy a múlt éjjel csak szerepet játszottunk. Mi több, maga és én jól tudjuk, hogy nagyon is valódi volt. – Egy pillanatra elhallgatott. A tekintete felizzott. – Nem így van? – Lucas... – Szeretkeztünk tegnap éjjel vagy sem? – Nos, igen, de nem ez a lényeg. – Akkor mi a lényeg? – Tegnap éjjel a fürdő vizéből kiáramló energia hatása alatt álltunk – felelte Evangeline izgatottan. – És azt sem tudhatjuk, hogyan befolyásolta az ön érzékeit a labirintusban történt robbanás. – Kegyedet és engem nem olyan fából faragtak, hogy kifogásokat keressünk. Azért szeretkeztünk, mert mindketten akartuk, és én személy szerint nem bántam meg. Maga talán igen? A férfi aurájának ereje levette a lábáról. Egyszerűen képtelen volt tovább ellenállni. Nem, az az igazság, hogy nem is akarok küzdeni ez ellen a csodás érzés ellen. Lehet, hogy lesz még másik szeretője a rá váró hosszú, magányos jövőben, de a szíve azt súgta, hogy senki mással nem fogja még egyszer megtapasztalni ezt a hihetetlenül bensőséges kapcsolatot. – Maga próbál engem megzavarni – suttogta. – Tényleg? – Ó, hogy az ördög vinné el! – kiáltott fel. – Igaza van, túlreagálom. Ön abszolút képes vigyázni saját magára, Lucas Sebastian. Ha ön nem aggódik a hírneve miatt, akkor én miért izgulok? – Teljesen egyetértünk. – Nem mintha időről időre nem bontanának fel eljegyzést – tette hozzá, próbálva a pozitív hangnemet fenntartani. – Általánosságban csak a nő hírneve szokott csorbát szenvedni, amikor ilyen történik. – Aztán arca felvidult. – Kivéve, ha a nő bontja fel az eljegyzést. – A kedve újra beborult. – Persze ez csak akkor működik, ha a családja magasabb, de legalább azonos társadalmi státusszal bír. – Evangeline...

185

AMANDA QUICK

– De ez a mi helyzetünkben nem igaz. Egy jó családból származó gazdag embernek semmi félnivalója sincsen, társadalmi értelemben. Ami meg engem illet, én visszatérhetek a korábbi életemhez, anélkül hogy valaki tudomást szerezne róla. Lucas még erősebben szorította mögötte a polcot. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy csöndben maradjon. Kegyed is mondta, hogy most kicsit össze van zavarodva. – Igen, azt mondtam, ugye? Most valahogy csakugyan nem tudok tisztán gondolkodni. – Ahogy én sem. Talán itt az ideje felhagynunk az intelligens társalgásra tett erőfeszítéseinkkel. A férfi megcsókolta, mielőtt Evangeline úgy érezte volna, hogy válaszolnia kell. Szája olyan könyörtelen ostrommal tapadt a nőére, hogy minden érzékét elkábította. Evangeline eltűnődött. Miért próbál ellenállni a férfinak? A nemtörődömség, ami tegnap éjjel megszállta, újra a felszínre tört, kiiktatva a józan észt. Átkarolta Lucas vállát, és átadta magát az ölelésnek. Forróság és energia izzott a levegőben. Nem hallotta, amikor nyílt az ajtó. De Lucas láthatólag érzékelte, mert kelletlenül megszakította a csókot. A polcot el sem engedve nézett hátra a válla fölött. – Mi az, Molly? – kérdezte jeges türelmetlenséggel. Evangeline elszörnyedve kukucskált ki Lucas válla mögül. Molly úgy állt az ajtóban, mint aki megkövült. Mögötte egy vonzó nő utazóruhában és kalapban, mellette pedig egy Bethre nagyon hasonlító fiatalember. – El-elnézést, uram – dadogta Molly. – Kopogtam. Mrs. Sebastian és Mr. Sebastian keresik önt, uram. – Úgy látszik, ez a nap minden perccel egyre idegesítőbbé válik – morogta Lucas nagyon halkan. Elengedte a polcot, és megfordult. – Evangeline, engedje meg, hogy bemutassam Judith Sebastiant, a mostohaanyámat, és az öcsémet, Tonyt.

24. Egy órával később Lucas négyszemközt találkozott Judithtal a könyvtárban. A nő a feszültségtől mereven ült az egyik olvasófotelben. Lucas az asztal mögül nézett rá. Nem ez az első alkalom, hogy így találkoznak, gondolta Lucas. Ezek a találkozások sohasem végződtek jól egyikük számára sem. – Mit keres itt, asszonyom? – kérdezte. – Úgy tudtam, hogy utálja Kristálykertet. – Utálok itt lenni. – Judith az indákkal benőtt ablak felé pillantott, és megborzongott. – A nagybátyja rémes botanikai kísérleteit el kellene pusztítani. Ez a park végtelenül természetellenes. Nem sokkal érkezése után Judithot az egyik emeleti hálószobába kísérték. Sötétzöld ruhába öltözött át. Szőke haját elegáns kontyba tűzte, ami kiemelte finom vonásait és kék szemét. – Kristálykert valóban nem a Királyi Botanikuskert, ebben egyetértek önnel – felelte Lucas. – Azt sem ajánlanám, hogy kerti partit rendezzen valaki a parkban. De az itt található növények és virágok teljesen természetesek. Csak épp az itteni vizek paranormális tulajdonsága miatt nagyon jól fejlődnek. Düh, és egy régóta jól ismert, félelemmel teli tekintet villant rá Judith szeméből. – Tudja, hogy nem hiszek a paranormális létezésében – válaszolta. A férfi hidegen mosolygott. – Ez az egyik ok a számtalan közül, amiért nekünk sohasem volt túl sok közös témánk. Judithnak az arcába szökött a vér. – Nem azért jöttem, hogy vitatkozzunk, Lucas. – Akkor miért érkezett bejelentés nélkül? És minek cipelte Tonyt is magával?

187

AMANDA QUICK

– Azért nem küldtem táviratot, mert tudtam, minden valószínűség szerint azonnal visszaüzenne, hogy nem lát szívesen. Amikor Tony megtudta, hogy ide készülök, ragaszkodott hozzá, hogy ő is velem jöjjön. Sajnos ő ezt a rettenetes helyet érdekesnek találja. – Nem azért vagyok itt, hogy egy csomó vendéget szórakoztassak. Két nagyon komoly ügyben járok el az apátságban. Higgyen nekem, amikor azt mondom, hogy annak örülnék a legjobban, ha nem lenne egyetlen vendégem sem. Ezzel szemben úgy tűnik, lassan megtelik a ház rokonokkal, akik mind sok csomagot és egy-két cselédet is hoznak magukkal. Ha ez így megy tovább, nemsokára Molly egy másik szárnyat is kinyithat. – Ön küldte azt a rejtélyes táviratot Florence-nek. Nem az én hibám, hogy Beth úgy döntött, elkíséri őt. – Ön pedig Beth miatt jött, nemde? Nem helyesli azt a fiatalembert, aki Bethnek megnyerte a tetszését. – Igen, azért jöttem, hogy Beth jövőjét megvitassam önnel – felelte Judith. – De mielőtt erre a témára térnénk, hadd kérdezzem meg: mi az ördög folyik itt? Florence arról tájékoztatott, hogy tegnap éjjel légyottja volt Miss Amesszel a parkban, és rajtakapták magukat, amikor hajnalban visszatértek a házba. Mindketten kissé hiányos öltözetben voltak, és ön most azt állítja, hogy el vannak jegyezve. – Miss Ames és én valóban jegyesek vagyunk. – Csak nem szándékozik tényleg elvenni azt a nőt? Az isten szerelmére, Florence szerint fizetett társalkodónőként keresi a kenyerét! Megértem, hogy úgy érzi, helyre kell állítania a hölgy becsületét. Mindazonáltal az illemszabályok aligha érvényesek ebben az esetben. Miss Ames nem mozog előkelőbb körökben. – Látott már engem valaha az illemszabályokra akár egy fikarcnyit is adni? – Ezzel azt akarja mondani, hogy el szándékozik venni azt a nőt? – Egy szóban? Igen. – Ezt nem tudom elhinni. Túl jól ismerem önt, Lucas. Valami bonyolult cselszövésbe keveredett. A férfi felvette az ezüst levélbontó kést, és két ujján egyensúlyozta.

KRISTÁLYOK KERTJE

188

– Erősen ajánlom, hogy térjen a tárgyra, és mondja el, miért jött ma ide, különben könnyen a következő Londonba tartó vonaton találhatja magát. Judith szája megfeszült. – Nos, rendben, gondolom, az eljegyzése magára tartozik. – Jól gondolja. És egy tanács: tisztelettel bánjon Miss Amesszel. Megértette? Judith szorosan összefonta a két kezét. Az álla megrándult. – Természetesen. – Mondja el, amiről úgy érzi, hogy el kell mondania. Itt maradhat éjszakára, és holnap visszatér Londonba. Judith szája keserű ívbe görbült. – Nagylelkű, mint mindig. Lucasnak nagy önuralomra volt szüksége, hogy megőrizze a hidegvérét. – Ugyan! Semmi értelme köztünk a tettetett udvariasságnak, Judith. Mindketten jól értettük egymást kezdettől fogva. Judith arcából kiszaladt a vér, de nem vesztette el a lélekjelenlétét. – Igaza van. Beth miatt vagyok itt. A legkevésbé sem szeretnék önnek könyörögni, de akár térdre is borulok, ha annak bármi haszna van. – Mit akar tőlem? – Ön is pont olyan jól tudja, mint én, hogy Beth az elmúlt évben három, jó családból származó, nagyon kiváló fiatalembert is visszautasított. – És ha így van? – Kijelentette, hogy ha nem lehet Charles Rushton felesége, akkor nem megy férjhez. – Igen, mondott valami ilyesmit. Úgy hiszem, Rushton a régiségek és a halott nyelvek szakértője. Ön is tudja, hogy Beth mindig érdeklődött az ilyen témák iránt. – Betht nagyon sok minden érdekli. Mi jelentősége van ennek? – Azt hiszem, Beth úgy érzi, hogy ő és Mr. Rushton intellektuálisan összeillenek, és sok közös van bennük. Judith keze ökölbe szorult. – Ezeknek mind semmi köze a házassághoz.

189

AMANDA QUICK

– Megértem, hogy úgy érzi, a házasság pénzügyi megállapodás. – Ne merjen ilyen lekezelően beszélni velem! Egy nő számára a házasság csakugyan ez: pénzügyi megállapodás. Reménytelen megpróbálni udvarias, racionális beszélgetést folytatni Judithtal, emlékeztette magát Lucas. Mostanra már igazán tudhatná. Mindazonáltal muszáj némi erőfeszítést tennie, ha másért nem, hát Beth kedvéért. – Beth intelligens, józan fiatal nő – mondta. – Azt javasolom, hagyja, hogy ő maga döntsön, mert biztos vagyok benne, hogy így is, úgy is ő fog, mindentől függetlenül. – Fiatal lányok ritkán hoznak józan döntéseket, amikor házasságról van szó. – Van valami Rushton személye ellen szóló dolog, ami miatt elfogadhatatlannak találja? – Az isten szerelmére! Egy vasa sincs! – felelte Judith dühösen. – Biztos ebben? – Igen, persze hogy biztos vagyok. Megbíztam Millert, hogy nézzen utána az anyagi helyzetének, amikor észrevettem, hogy Beth kezd túl sok időt tölteni múzeumokban Rushton társaságában. Épphogy megél a nagyapjától örökölt befektetések csekély hozamából. Saját magát is alig tudja eltartani, nemhogy egy feleséget, és semmi kilátása sincs a jövőre nézve. Egyértelmű, hogy hozományvadász. – Még ha igaza is van, mit vár tőlem, mit tegyek? – Világosan meg kell mondania Bethnek, hogy megtiltja ezt a házasságot. – Tényleg azt gondolja, hogy ez majd megállítja őt? Szerintem inkább az ellenkező hatást érnénk el. Valószínűleg megszökik, hogy hozzámenjen, ha arra a következtetésre jut, hogy mindnyájan ellene vagyunk. – Akkor beszéljen Rushtonnal. – Judith felállt a székből. – Ön tartja kezében a pénzügyeket ebben a családban. Ezt ő is tudja. Ha világosan értésére adja, hogy ellene van a frigynek, és Beth egy fillért sem kap, ha az ön akarata ellen házasodik, biztos vagyok benne, hogy eltűnik. Lucas is felállt.

KRISTÁLYOK KERTJE

190

– Mi van, ha téved Rushtonnal kapcsolatban, Judith? Mi van, ha tényleg szereti Betht, és Beth is őt? – Erősen kétlem, hogy tévednék. De még ha ki is derül, hogy tévedtem, az sem változtat semmin. A szerelem törékeny, tiszavirágéletű, megbízhatatlan dolog. Két ember nem él meg belőle egy életen át. Nem akarom, hogy Beth ezt a saját kárán tanulja meg. – Mint maga? – kérdezte. Judith szemében düh villant, amelybe régi fájdalom keveredett. – Hogy merészeli, Lucas? A férfit elöntötte a megbánás. Nehezére esett, hogy mélyen együtt érezzen Judithtal, de vannak határok, amelyeket sohasem szabad átlépni. Ő pedig épp most tette meg, és nem volt magára büszke. – Sajnálom – mondta halkan. Átvágott a szobán, hogy kinyissa a nőnek az ajtót. – Ez szükségtelen volt. – Igen – felelte a nő. – Felesleges a múltamra emlékeztetnie. Elhiheti, hogy nem felejtettem el. Mi több, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. – Tudatában vagyok, hogy az apámmal kötött házassága nem sok boldogságot nyújtott önnek. De valóban Betht is ugyanilyen szerelem nélküli házasságba akarja kényszeríteni? – Természetesen nem. De az ő kedvező helyzetében lesznek más kérők is. Találni fog másik, megfelelőbb fiatalembert. Velem ellentétben, neki lesz választása. Judith kiviharzott mellette a folyosóra. Lucas becsukta utána az ajtót, majd visszatért a szoba másik felébe, az indákkal benőtt ablakhoz, hogy a parkot elnézve elmerengjen. Judith szavai szinte visszhangzottak a csöndes szobában. Velem ellentétben, neki lesz választása. Hosszú ideig állt ott, az aznap reggel történteken gondolkozva. Azzal, hogy a labirintuson kívül várakozó tömegnek bejelentette az eljegyzést, megfosztotta Evangeline-t azon jogától, hogy ő maga döntsön a sorsa felől. Most pedig úgy tűnt, hogy a nőt pánikszerű érzés kerítette hatalmába. Az elmúlt napokban veszélyes események során ment át, amelyek megviselték az idegeit.

191

AMANDA QUICK

Evangeline-nek időre van szüksége, gondolta magában. Időre, hogy belássa, a vele kötött házasság a megfelelő választás számára, mindkettőjük számára. Udvarolnia kellene neki. Ennyit igazán megérdemel. De hogyan lehet illendően udvarolni, miközben próbálja a szíve választottját megvédeni attól, hogy meggyilkolják?

25. Evangeline épp Beth és Florence társaságában teázott a szalonban, élvezve az ablakon beáramló délutáni napsütést, amikor Judith megjelent az ajtóban. A szalon a ház napos oldalán helyezkedett el, ahogy Evangeline magában elnevezte, azon az oldalon, ami nem a fallal körbevett parkra nyílt. A meleg napsugár már nem tart túl sokáig. Még egy óra, és a nap lebukik a sűrű erdő mögé, kora nyári szürkületet teremtve az apátság körül. – Miss Ames – szólalt meg Judith. – Reméltem, hogy itt találom. – Mrs. Sebastian! – felelte Evangeline. – Kérem, csatlakozzon hozzánk! Beth felkapta a teáskannát. – Üljön le, és igyon egy kis teát, mama. – Igen, Judith, teázzon velünk! – biztatta Florence. – Úgy néz ki, mint akire ráfér egy kis szíverősítés. Megértem, higgye el. Esküszöm, ennek a helynek a légköre megviseli az ember idegeit. Mindig kellemetlen volt már a múltban is, de most még lehangolóbb, mint valaha. – Értem, mire gondol – felelte Judith halkan. – Tegnap éjjel dupla adagot vettem be a különleges altatómból, de még így is nagyon keveset sikerült pihennem – folytatta Florence. Megborzongott. – Rose az emeleten csomagol. Holnap a reggeli vonattal visszautazom Londonba. – Miss Amesszel szeretnék négyszemközt váltani pár szót – szólalt meg Judith, s közben Bethre és Florence-re nézett. – Lennének olyan kedvesek, és magunkra hagynának egy kicsit? Florence kutató tekintettel vizslatta, majd Evangeline-re pillantott. Szemében a megértés szikrája gyúlt. Lerakta a csészéjét.

193

AMANDA QUICK

– Természetesen – válaszolta. – Felmegyek, és megpróbálok szundítani egy keveset. Felkelt, és kivonult a szobából. Beth látványosan megkönnyebbülve attól a ténytől, hogy távozhat, lerakta a kannát, és fürgén talpra szökkent. – A könyvtárban leszek – közölte. – Csak egy rövid pihenőt tartottam. Judith értetlenül nézett. – Miből? – Tony és én Lucasnak segítünk egy nyomozásban. Judith összevonta a szemöldökét. – Milyen nyomozást kell végeznetek számára? – Chester bácsi utolsó naplóit olvassuk át, hátha rábukkanunk olyan kollégája nevére, aki esetleg az utolsó hónapokban meglátogatta itt a Kristálykertben. – Mi a csudának? Beth egy pillanatra megállt az ajtóban. – Nem hallottad? Lucas úgy gondolja, hogy Chester bácsit meggyilkolták. – Magasságos ég! – Judith arcára kiült az iszonyat. – Lehet, hogy Chester bácsi házvezetőnője, Mrs. Buckley is egy további áldozat – tette hozzá Beth. – Tegnap éjjel betolakodók voltak a birtokon. Evie és Lucas találkozott velük a parkban, és majdnem megölték őket. Mr. Stone eszméletét vesztette. – Jaj, ne! – Judith lesújtva az egyik székre rogyott. – Elég volt a gyilkosságokból! Ne itt! Mi baja ennek az embernek? Esküszöm, a halál megszállottja! – Evie majd elmagyarázza – mondta Beth. – Nekem vissza kell térnem a könyvtárba. Lucas nagyon türelmetlenül várja a híreket. Érthető módon attól tart, hogy a gyilkos elmenekül. Kiviharzott a folyosóra. Evangeline megvárta, amíg a lépések hangja elhalt. Aztán felkapta a teáskannát, és töltött Judithnak. – Köszönöm – suttogta Judith. Remegő kézzel vette fel a csészét, kortyolt párat a teájából, majd nagyon óvatosan letette az asztalra. – Hogy meri Betht és Tonyt bevonni a rémes nyomozásába?

KRISTÁLYOK KERTJE

194

– Az az igazság, hogy Lucasnak nem állt szándékában. Az én ötletem volt. De Beth és Tony láthatóan lelkesnek tűnnek. – Természetesen – felelte Judith alig hallhatóan. – Az ikrek mindig izgalmasnak találták Lucas rettentő hobbiját. – Teljesen veszélytelen, amit csinálnak – szögezte le Evangeline gyorsan. – Csak a naplókat olvassák, és jegyzeteket készítenek. – Maga ezt nem érti. Senki sem érti. – Judith furcsán kimerültnek hangzott. – Mit nem értek? – tudakolta Evangeline. – Kezdettől fogva tudtam, hogy ki nem állhat. – Ki? Lucas? – Igen, Lucas. Csak három évvel volt nálam fiatalabb, épp csak tizenöt, amikor hozzámentem az apjához. Kezdettől fogva megrémített. Olyan furcsa fiatalember volt. Meg voltam róla győződve, hogy szellemileg labilis. Miután az ikrek megszülettek, nem engedtem a közelükbe. – Csak nem hihette azt, hogy Lucas veszélyt jelent önre vagy a gyerekeire nézve! – Akkoriban nem lehettem benne biztos, hogy bárki biztonságban van Lucas társaságában. Viselkedése egyre furcsább lett. Elvonult a világtól. Órákat töltött a szobájába zárkózva a könyvei között. Azon alkalmakkor, amikor előbukkant, úgy nézett ki, mint aki alig aludt. Akkor tudtam aludni, amikor iskolában volt, de ha a házban tartózkodott, ébren feküdtem, amíg el nem ment otthonról éjszaka, hogy az utcán csatangoljon. Ritkán tért haza hajnal előtt. Annyira megkönnyebbültem, amikor saját lakásba költözött. – Értem. – Megtudtam, hogy az éjjeli csavargásai nem szűntek meg. Hallottam, amit a cselédek beszélnek. Azt suttogták, hogy Lucas egyre gyakrabban eltűnt az éjszakába, és néha véres ruhában ért haza. – Honnan tudtak ilyesmiről a cselédek az önök házában? – Onnan, hogy Lucas magával vitte Pault, az egyik inast, amikor elköltözött – felelte Judith zordan. – De egy vagy két hónap elteltével Paul otthagyta az állását Lucasnál, és megkérdezte a mi főkomornyikunkat, visszakaphatná-e a korábbi posztját. Miután újra

195

AMANDA QUICK

felvettük, a cselédség pár tagjának bevallotta, attól fél, hogy Lucas fekete mágiával foglalkozik. – Lucasnak épp kezdtek kibontakozni a természetfeletti képességei. Pszichikus tehetsége meglehetősen erős, könnyen túl soknak bizonyulhatott egy fiatalember számára. Próbálta ellenőrzése alá vonni az új érzékeit, és közben minden bizonnyal szokatlan módon viselkedett. – A szokatlan kifejezés meg sem közelíti az igazságot, Miss Ames. Mondom, hogy vér volt a ruháján! – Mert elkezdett gyilkosságokban nyomozni a tehetsége segítségével – felelte Evangeline gyengéden. – Biztos vagyok benne, hogy a tetthelyek gyakran véresek. – Olyan hétköznapian beszél a természetfölöttiről, Miss Ames. Judith összeszorította az állkapcsát. – Tisztában vagyok vele, milyen divatos szeánszokra és természetfölötti témájú felolvasásokra járni, de kérem, ne feledje, hogy sokunknak ez nem más, mint okkult, babonás sületlenség. – A paranormális energiának semmi köze az okkulthoz vagy a babonához – felelte Evangeline. – Ez csak egy energia. – De tudta, hogy amit mond, úgyis süket fülekre talál. – Lucas apja tudott róla, hogy a fia nyugtalan, és válaszokat keres? Judith egy kis utálkozó hangot hallatott. – George hasznavehetetlen volt. Egyáltalán nem hallgatott a Lucasszal kapcsolatos aggodalmaimra. Igazság szerint nem hallgatott meg különösebben senkit, beleértve a fiát is. Ritkán volt otthon, és amikor mégis, akkor az ókori Egyiptomról és Rómáról szóló könyveivel bezárkózott a dolgozószobájába. Néha írt egy tanulmányt olyan újságokba, amelyeket senki sem olvas. De az idő nagy részét külföldi régészeti ásatásokon töltötte. Házasságunk után három évvel egy ilyen expedíció során halt meg. A sír fala, amit épp feltárt, ráomlott. – És Lucas nagyapja? – Mindenképp jobban betöltötte az apa szerepét Lucas életében, mint George, de az kifejezetten nyugtalanította, hogy Lucas természetfeletti képességet tulajdonított magának. Tudja, aggódott a vérvonal öröklött terheltsége miatt.

KRISTÁLYOK KERTJE

196

Evangeline kicsit erősebben szorította a csészéjét, de némi erőfeszítéssel sikerült a hangja nyugodtságát megőriznie. – A természetfölötti képesség nem terheltség. – Maga szerint. Én csak annyit mondhatok, tudatában voltam, hogy Lucas nagyapja aggódik az unokája szellemi labilitása miatt. Végül azonban elismerte, hogy Lucas nagyon jó szimattal rendelkezik a befektetésekkel kapcsolatban. Lucast tette meg egyedüli örököséül. Lucasnak évek óta teljes uralma van a családi vagyon fölött. – Az az érzésem, hogy az ön házassága Lucas édesapjával nem az, amit bárki szerelmi házasságnak mondana. Judith szája grimaszra húzódott. – Létezik olyan egyáltalán? A szokásos okok miatt mentem hozzá George Sebastianhez. A szüleimnek nem volt pénzük. Csak a fiatalságom és a kinézetem volt az ajánlólevelem. Apám és George kollégák, mind a ketten az archeológia megszállottjai voltak. Nem sokkal azután, hogy Lucas édesanyja meghalt, apám felvetette George-nak, hogy én kiváló felesége lennék. George ezt nagyon kényelmes megoldásnak találta a problémájára. – Milyen problémájára? – Rájött, hogy szüksége van valakire, aki vezeti a háztartást – felelte Judith nagyon szárazon. – Némi gondja akadt a házvezetőnők megtartásával, gyanítom, hogy részben Lucas miatt. Akármi is volt az oka, de George-dzsal egy hónapon belül összeházasodtunk. – Olyan gyorsan? – George nem vágyott bonyolult szertartásra. A következő expedíciójának tervezésével volt elfoglalva. Kevesebb mint egy héttel az esküvőnk után Egyiptomba utazott. – Meglep, hogy beleegyezett a házasságba. Judith elnézett az ablakok felé, majd visszafordult. Szemében fájdalom tükröződött, de a hangja érzelem-mentes volt. – Ahogy már mondtam, épp csak betöltöttem a tizennyolcat. A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy férjhez menjek George-hoz. Nem volt más választásom. Az ember azt teszi, amit tennie kell. De ez mind a múlt. Az az egyetlen oka, hogy ilyen őszinte vagyok magával, mert szeretném világossá tenni: megértem a helyzetét.

197

AMANDA QUICK

– Mire gondol? – Megértem, a lehetőség, hogy beházasodjon a Sebastianvagyonba, most kihagyhatatlannak tűnik. De mint nő a nőnek azt tanácsolom, hogy jól gondolja meg, mire áhítozik. – Történetesen teljesen tudatában vagyok, milyen kockázatokkal jár, ha valaki pénzért és társadalmi rangért házasodik – felelte Evangeline. – Biztosíthatom róla, hogy nem áll szándékomban ezt a hibát elkövetni. – Ezt örömmel hallom, mert biztosíthatom róla, hogy az ilyen frigy néha életfogytiglani büntetés. – De hisz a férje évekkel ezelőtt meghalt! – Halála számomra nem hozott semmilyen változást – válaszolta Judith. – Lucas tartja kezében a vagyont, ami azt jelenti, hogy én még mindig a szép aranykalitkámba vagyok bezárva. Ami ennél is rosszabb, a lányom és a fiam is. – Nem értem. Csak gondoskodott magáról és az ikrekről a férje? – George sohasem foglalkozott a pénzügyekkel. Az egyetlen kikötése velem és az ikrekkel kapcsolatban az volt, hogy Lucasnak kötelessége minket eltartania, hacsak és amíg meg nem házasodunk. Ez számomra sohasem jelentett problémát, mivel nem éreztem arra késztetést, hogy újra férjhez menjek. De félek, mit fog Lucas tenni, ha eljön az ideje annak, hogy Beth és Tony megházasodjon. – Csak nem hiszi azt, hogy Lucas kisemmizi őket az örökségből, miután megházasodtak? – Mondtam már, én úgy ismerem őt, ahogy maga nem, Miss Ames. Mindig tudtam, egy nap meg fogja találni a módját, hogy bosszút álljon rajtam azért, amit ő a bűnömül ró fel: hogy hozzámentem az apjához. – Ezt nem gondolhatja komolyan. Lehet, hogy Lucas neheztelt önre, amikor tizenöt éves volt. Végül is épp csak hogy elvesztette az anyját, és az apja máris új nőt vitt a házba. De ez már régen volt, és már ő sem gyerek. Már érti, hogy mennek ezek a dolgok. Tudja, hogy nem ön a hibás. – Téved, Miss Ames. Lucas igenis engem okol, és meg akar büntetni. Mi több, oly módon fogja ezt tenni, amiről tudja, hogy nekem a legjobban fáj: a gyerekeimen keresztül.

KRISTÁLYOK KERTJE

198

– Nem, én ezt nem tudom elhinni – felelte Evangeline. – Egy pillanatig sem. Még ha önnel szemben vannak is sérelmei, sohasem töltené ki a keserűségét Bethen vagy Tonyn. Egyértelmű, hogy nagyon szereti őket. – Azért nem hisz nekem, Miss Ames, mert ön nem ismeri őt olyan jól, mint én. Lucas azt tervezi, hogy mindkettőjüket kisemmizi az örökségből. De először meg kell házasodniuk. Semmi sem szolgálná jobban a bosszúját, mint ha a lányom megszökne egy nincstelen régiségszakértővel. – Meg vagyok róla győződve, hogy teljesen félreismeri Lucast – felelte Evangeline. – Azt gondolom, hogy Beth sokkal jobban ítéli meg. Ő biztosan nem tart tőle. Judith dühösen felcsattant. – Szükségtelen erre felhívnia a figyelmemet! Beth és Tony egyenesen bálványozzák Lucast. Apa híján ő töltötte be ezt a szerepet. És el kell ismernem, hogy jól játszotta a szerepét. Az ikrek olyan naivak, olyan ártatlanok. Fogalmuk sincs róla, hogy Lucas csak az alkalmas pillanatra vár, hogy rajtuk keresztül rajtam bosszút álljon. – Ez nem lehet igaz – jelentette ki Evangeline. – Én nem vagyok hajlandó elhinni. – Ön még csak pár napja ismeri Lucast. Semmit sem tud róla. – Eleget tudok ahhoz, hogy tudjam: az ön félelme alaptalan. Minden bizonnyal a természetfeletti képességétől való személyes félelmén alapszik. Megértem, hogy aggasztotta önt, amikor fiatalasszony volt. De mostanra csak belátta, hogy nem tébolyodott? – Mesélt önnek, Miss Ames, a kellemetlen kis hobbijáról? Evangeline megmerevedett. – Arra a tényre utal, hogy időnként a Scotland Yardnál konzultációs munkát végez? – Már az is elég szörnyű, hogy rendőri nyomozásban vesz részt. Az ilyesmi aligha tartozik egy úriember hatáskörébe. De ráadásul Lucasnak kizárólag a legszörnyűbb gyilkossági ügyekben kérik ki a véleményét, olyan bűnügyi szenzációk esetében, amelyek az olcsó rémregényekben jelennek meg. Most meg arra jutott, hogy a nagybátyját is meggyilkolták, amikor egyértelmű, hogy Chester

199

AMANDA QUICK

Sebastian minden valószínűség szerint valamelyik saját természetellenes botanikai kísérletének esett áldozatul. Kérdem én, Miss Ames, önnek ez nem úgy hangzik, mint egy szellemileg labilis ember? – Ön rossz nézőpontból közelíti meg ezt a kérdést. Judith felállt. – Ne próbáljon kioktatni Lucas Sebastiannel kapcsolatban. Így vagy úgy, tizennyolc éves korom óta egy családban élek vele. Megrémít az a tudat, hogy a lányom és a fiam jövője az ő kezében van. – Kérem, hallgasson rám. Vagy ami azt illeti, hallgasson Bethre. – Csak egy nagyon naiv és bolond nő képes bemagyarázni magának, hogy szerelmes Lucasba – mondta Judith keményen. – Valami azt súgja, Miss Ames, hogy ön se nem naiv, se nem bolond. – Remélem, hogy nem. – Akkor pedig opportunista. – Judith arcán keserű mosoly jelent meg. – A legkevésbé sem teszek önnek ezért szemrehányást. De mély vízbe merészkedik. Biztos vagyok benne, ön okos lépésnek hiszi, amiért sikerült egy gazdag úriemberrel kompromittáltatnia magát, aki, úgy tűnik, kötelességének érzi, hogy tisztességesen járjon el. De nem ez történt. Ön az, akit felhasználnak, Miss Ames. – Mégis mi módon? – Nehogy azt higgye, hogy Lucast a tisztességről alkotott elképzelése kötelezi arra, hogy elvegye önt, csak mert kompromittálta. Biztosíthatom róla, hogy ő csak a saját szabályait követi, nem a társadalmi szokásokat. Azt se hitesse el magával, hogy beleszeretett önbe. Lucas nem ismeri ennek a szónak a jelentését. Ha úgy döntött, hogy feleségül veszi önt, akkor azért teszi, mert arra a következtetésre jutott, hogy ön hasznos lehet számára. Evangeline haragra lobbant. Hirtelen talpra ugrott. – Mégis hogyan? – Nem állítom, hogy ismerem a terveit. Soha senki sem volt képes rajta kiigazodni. De azt tudom, hogy mindig van valami célja, és meglehetősen könyörtelen, amikor el akarja érni. Én figyelmeztettem.

KRISTÁLYOK KERTJE

200

– Köszönöm. – Evangeline meg sem kisérelte elrejteni fagyos indulatait. – Csak még egy dolog. Judith habozott. – Igen? – Lucas hobbija, amit az imént említett. – Mi van vele? – Történetesen épp szükségem van a képességeire. Judith felvonta a szemöldökét. – Nem értem. – Valaki az életemre tör. – Ez valami vicc? Ha igen, akkor meg kell mondjam, hogy meglehetősen ízléstelen. – Az, aki meg akar ölni, már tett egy kísérletet. Minden okunk megvan feltételezni, hogy újra próbálkozni fog. Természetesen azt remélem, hogy Lucas megtalálja az illetőt, aki a halálomat kívánja, mielőtt még sikerrel járna. – Magasságos ég! – Judith meg volt rökönyödve. – Kénytelen vagyok fontolóra venni, vajon ön nem pont olyan megtévedt és labilis-e mint Lucas. Visszavonom a figyelmeztetésem a vele való házasság kockázataival kapcsolatban. Ahogy így elhallgatom, végeredményben elképzelhető, hogy önök ketten tökéletesen összeillenek. Judith kinyitotta a szalon ajtaját, és kiviharzott a folyosóra. Lépései nem sokkal később a lépcső felől hangzottak fel.

26. Evangeline egy darabig csöndben ült, a teáját kortyolgatva. Egy idő múlva felállt, és kiment a folyosóra. A könyvtárba tartott. Az ajtó nyitva állt. Lucas a fegyverként használt lámpást vizsgálta az asztalnál a gázlámpa fényében. Amikor meglátta őt, tekintete egy kicsit fellángolt. – Evangeline! – szólalt meg. – Nagyszerű. Épp most akartam valakit magáért küldeni. Jöjjön be, és csukja be az ajtót. Majdnem lehetetlen itt egy kis nyugtot találni. Bárki azt hihetné, hogy egy istenverte összejövetelt tartok. Ha eszembe jut, hogy valamikor úgy gondoltam, a könyvtárban ütök tanyát pár napra vagy hétre, amíg egy egyszerű gyilkossági nyomozást folytatok! Evangeline belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót. – Van olyan, hogy egyszerű nyomozás, amikor gyilkossági ügyről van szó? – Jó kérdés. Attól függ, hogy mit értünk egyszerűn. Gyakran nem túl nehéz a gyilkost beazonosítani. Az már sokkal nehezebb, hogy megértsük, miért követte el a gyilkosságot. Az emberek a legmegdöbbentőbb magyarázatokkal és kifogásokkal tudnak előállni. De az én tapasztalataim szerint csak pár indíték van a gyilkosságra. – Mik azok? – A féltékenység, a bosszú, a pénzsóvárság, a félelem és az élvezet. – Az élvezet? – Általában őrültként szoktak az ilyen gyilkosra tekinteni. – Lucas felvonta a szemöldökét. – Néhányan élvezik a gyilkosság elkövetését, Evangeline. Számukra ez egy nagy játék, és az esetek többségében én az ilyen gyilkosokat üldözöm. – Az őrült gyilkosokat.

KRISTÁLYOK KERTJE

202

– Igen. Evangeline a lámpásra pillantott. – Nem úgy néz ki, hogy a nagybátyját egy őrült tette el láb alól. – Azt hiszem, Chester bátyám és talán Mrs. Buckley meggyilkolása esetében a több szokványos indíték egyikéhez fordulhatunk. Azok alapján, amit tegnap megtudtunk a betolakodókkal való találkozáskor, ebben az esetben a pénzsóvárság tűnik az indítéknak. – Lucas a lámpásra meredt. – Ez lehet a gyilkos eszköz. – Ha így van, az megmagyarázná, miért nem volt a nagybátyja testén sérülés – tűnődött Evangeline. – Természetfeletti eszközzel történő gyilkosság esetén nem marad egyértelmű jel. A halál szívinfarktusnak vagy gutaütésnek tűnik – magyarázta Lucas. – Atyavilág! Ön nyomozott már ilyen gyilkosságokban? – Igen, de az ilyen gyilkosságok meglehetősen ritkák. – Az asztalra helyezte a lámpást. – Nagyon kevés pszichikus tehetséggel rendelkező ember képes így gyilkosságot elkövetni. Evangeline megdermedt. Lucas szemében megértés csillant. – Ön nem gyilkos, Evangeline. Önvédelemből ölt. Ez teljesen más lapra tartozik. Üljön le, és mesélje el, miért jött. Evangeline az egyik olvasófotelbe rogyott, szoknyája ráncait automatikusan a helyükre igazította. – Épp most volt egy meglehetősen kényelmetlen beszélgetésem Judithtal. – Ez aligha meglepő – felelte Lucas. – Az én vele folytatott beszélgetéseim többsége is a kényelmetlen kategóriába esik. – A férfi letelepedett az íróasztal sarkára. – Közülük jó néhány komolyan kellemetlennek mondható. Feltételezem, hogy figyelmeztette önt, én egy veszélyes, szellemileg labilis ember vagyok, aki annak a morbid időtöltésének adta át magát, hogy a legszörnyűbb gyilkosságokban nyomoz. – Látom, tisztában van az ön jellemét illetően kialakított téves elképzeléseiről. Lucas összefonta a karját.

203

AMANDA QUICK

– Nagyra értékelem, hogy kegyed a téves jelzőt használta. De be kell vallanom, megvan rá az oka, hogy ilyen véleménnyel legyen rólam. – Fél öntől – vetette föl Evangeline. – Láthatólag. – A férfi bólintott. – Megértem, hogy fiatalasszonyként nagyon ijesztőnek találhatta önt. Végül is a különleges képessége épp kezdett kibontakozni, ő pedig még a természetfeletti létezésében sem hisz. Nem csoda, hogy némiképp labilisnak gondolta a mostohafiát. – Judith velem kapcsolatos reakciója mindenképp érthető volt – felelte Lucas. A férfi teljesen közömbös hanghordozásából a nő ösztönösen érezte, hogy több van a dolog mögött. – Másrészről viszont ön minden bizonnyal neheztelt rá, mivel nemrég veszítette csak el az édesanyját – folytatta, óvatosan válogatva meg a szavait. – Ráadásul a férfivá válás küszöbén állt. Az utolsó dolog, amire vágyott, egy mostohaanya volt. Az a tény, hogy Judith nem sokkal volt önnél idősebb, még inkább megnehezítette mindkettejük számára ezt a kapcsolatot. – Igen – válaszolta Lucas, de nem fűzött hozzá semmi többet. – Mindazonáltal az ember azt feltételezné, hogy az évek múltával az ellenségesség enyhült valamit kettejük között. – Valóban ezt gondolná az ember – értett egyet Lucas. Felismeri, ha a társalgásban falnak ütközik, gondolta magában Evangeline. A Lucas és Judith közötti feszült viszony nem az ő dolga. Végül is nem tartozik a családhoz. Ennek ellenére nem tudta megállni, hogy ne próbáljon további válaszokat kapni. – Judith azt mesélte önről, hogy fiatal korában szokása volt éjszakánként az utcát járni, és ilyenkor hajnalig haza sem tért. Feltételezem, hogy ekkor kezdte el a gyilkossági nyomozásait. – Igen. – De több volt mögötte, ugye? – Azt akarja tudni, hogy mit csináltam azokon az éjszakákon? – Valami azt súgja, hogy ez fontos. Lucas egy darabig szinte rezzenéstelen arccal nézte, sötét szeméből lehetetlen volt bármit kiolvasni. Tudta, hogy magában azt

KRISTÁLYOK KERTJE

204

fontolgatja, mennyit mondjon el neki. Nem azért, mert nem bízik bennem, gondolta Evangeline. Azért habozik, mert nem tudja, hogyan fogok reagálni. Amikor a csönd egyre hosszabbra nyúlt, Evangeline sóhajtott, és hátradőlt. – Semmi baj, Lucas. Megértem, hogy nem kívánja elmondani. Joga van hozzá, hogy megőrizze a titkait. – Kegyed megosztotta velem a legféltettebb titkait. Úgy helyes, ha én is elmondom az enyémet. Ellökte magát az asztaltól, és a homályba borult ablakhoz ment. Egy darabig csöndben állt. Evangeline türelmesen várt. – Próbáltam apámmal beszélni a paranormális érzékeimről, de ő hamar világossá tette, hogy jellemhibának tekinti. Mérges lett, és kijelentette, hogy a képességemet az anyai ágról örököltem, ami bizonyíthatóan hazugság volt. Figyelmeztetett, hogy ne beszéljek a képességemről. A nagyapámhoz fordultam. Ő megerősítette, hogy a sötét pszichikus energiára való fogékonyságom a férfiágról jön. Ez a képesség csak ritkán jelent meg, de amikor felbukkant, gyakran katasztrofálisnak bizonyult. – Milyen értelemben? Lucas egyik kezével az ablakpárkányt markolta. – Némelyik felmenőm tudott uralkodni a képességén. Mások nem. Azok, akiknek nem sikerült, érzékenységüket gyakran démoni erőknek tulajdonították, csakúgy mint a család többi tagja. Több elődöm is a bolondokházában fejezte be az életét. – A paranormálist nem értették túl jól a múltban. Lucas a nőre pillantott. – A paranormálist ma sem értik jobban, ahogy azt mindketten igen jól tudjuk. – Igaz. – Evangeline halványan elmosolyodott. – A modern világban a természetfeletti képességre úgy tekintenek, mint valami bűvészmutatványra. Mi több, elárasztottak bennünket a csaló médiumok és a természetfölötti képességekkel kérkedő emberek. Lucas visszafordult az ablak felé.

205

AMANDA QUICK

– Az a baj, hogy ha minden természetfeletti képességet csalásnak minősítünk, könnyen elkerülheti a figyelmünket, ha a képesség valódi, amíg túl késő nem lesz. – Mire gondol? – Amikor rájöttem, hogy a képességem egyre erősödik, és ez erőszakos bűntények helyszínére vonz engem, megértettem, hogy meg kell tanulnom uralkodni a pszichikus természetemen. Az alternatíva a megőrülés vagy valami annál is rosszabbnak a kockázata volt. – Mi lehet rosszabb? – faggatta Evangeline. – Emberi ragadozóvá válni, az egyik szörnyeteggé. – Soha! – vágta rá a nő hevesen. – Ez nincs a természetében. – Szeretném azt hinni, hogy ez igaz, de nagyon közel jártam hozzá tizenkilenc éves koromban. – Nem, soha! – tiltakozott a nő. Lucas ügyet sem vetett a közbeszólásra. – Elkezdtem mentort, vezetőt keresni, valakit, aki olyan, mint én, s aki meg tudja tanítani, ami ahhoz kell, hogy a képességemet kordában tartsam. Minden médiumnál jártam Londonban, és minden bemutatóra elmentem, amit csak találtam, ahol természetfölötti képességet szemléltettek. Elmerültem a természetfeletti képességből élők világában, és egy idő után néhányan elkezdtek bízni bennem. A médiumok persze mind csalónak bizonyultak, de akadtak néhányan, akik valódi természetfölötti képességgel voltak megáldva. – Biztos vagyok benne, hogy ez így van. – Aztán eljutottak hozzám híresztelések egy különösen erős képességekkel bíró emberről, akit a Mesterként emlegettek. A praktizálok suttogva beszéltek róla. Eldöntöttem, hogy megkeresem. – Azért, mert olyan nagy tehetséggel bírt? – Nem, hanem mert amiket hallottam, meg voltam róla győződve, hogy az ő képessége az enyémhez hasonló. – Megtalálta? – kérdezte a nő. – Pontosabb lenne azt mondani, hogy ő talált meg engem. Tudja, ő is hallott híreszteléseket. Az utcán suttogtak egy fiatalemberről, akit valami a gyilkosságok és az erőszakos cselekmények helyszínére vonz. Egy fiatalemberről, aki nemrégiben időben érkezett egy

KRISTÁLYOK KERTJE

206

bűntény helyszínére, hogy megállítsa a gyilkost, akit később egy sikátorban holtan találtak. Látszólag szívinfarktus végzett vele. – Az ön műve? – kérdezte Evangeline halkan. – Ez volt az első eset, hogy ilyen módon használtam a képességemet – mondta Lucas. – Az első alkalom, amikor rájöttem, mire vagyok képes. A férfi rám támadt. Nála volt a kés, amivel a nőt akarta megölni. Küzdöttünk. Elviselhetetlen szörnyűségekkel homályosítottam el az elméjét. A sokktól megállt a szíve. – Ösztönösen, önvédelemből cselekedett, csakúgy mint én, amikor Douglas Mason rám támadt a lépcső tetején. – A férfi nem halt meg azonnal – mondta Lucas. – Eltartott... néhány másodpercig. – Ami alatt ön pszichikus kapcsolatban volt vele. Érezte a halál rettenetes áramlatait, azt a sokkot, amit én éreztem, amikor Mason meghalt. Csak egyszer tapasztaltam meg, de gyanítom, hogy az érzés életem végéig kísérteni fog. – Semmi sem hasonlítható ahhoz a szörnyű energiához, ami az erőszakos halál pillanatában keletkezik. A nőn felismerés suhant át. – Úgy gondolom, ön nem csak egyszer élte át ezt a szörnyű érzést. – Túl sokszor is. Nem tesz jót az ember kedélyének. – Egyetértek, valóban nem. De ez alkalommal nemcsak a saját életét mentette meg, hanem a kiszemelt áldozatét is. Meghalt volna, ha nem lép időben közbe. – És mi van az összes korábbi áldozattal? Akiket nem mentettem meg, mert túl sokáig tartott, mire kiismertem a gyilkos logikáját? – Lucas valósággal ostorozta magát. – Nem róhatja fel magának, hogy nem tudott kiigazodni egy őrült gondolkozásán! Erre senki sem lenne képes. Az a lényeg, hogy végül mégis megállította. Ahogy egy doktor is elveszít betegeket, önnek is meg kell tanulnia azokra az emberekre koncentrálni, akiket megmentett. Lucas elmosolyodott a maga fanyar módján. – Érdekes párhuzam. Hogy sikerül ilyen abszolút romantikusnak maradnia mindazok után, amiken átment?

207

AMANDA QUICK

– De hisz én egyáltalán nem tüntetem fel romantikus színben a tetteit! Csak rámutattam, hogy rengeteg embert megmentett. Bármilyen meghatározás alapján önt ez hőssé teszi. – Nem, Evangeline. Azt teszem, amit a képességem természetéből adódóan tennem kell. Mondhatjuk úgy, hogy rá vagyok kényszerítve. – Lehet, hogy úgy érzi, meg kell mentenie másokat, és el kell pusztítania azokat, akik kihasználják mások védtelenségét, de ez aligha jellemhiba. Az isten szerelmére, Lucas, nyilvánvalóan teljesen ura a képességének, így saját magának is. A férfi tekintete egy kicsit felforrósodott. – Nem teljesen. Az ön közelében nem, Evangeline. A nő kissé feszültebbé vált. – Ha arra utal, ami múlt éjjel történt kettőnk között... – A leghatározottabban arra. – Akkor emlékeztetném, én döntöttem úgy, hogy elcsábítom önt, uram. A férfi elmosolyodott. – Kegyed így emlékszik? – Meglehetősen pontos a memóriám ezzel kapcsolatban – válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon. – Most inkább térjünk vissza az ön által Mesterként emlegetett férfival való találkozásra. – Ez az eset, amikor először öltem embert, hívta fel rám a figyelmét. Kapcsolatba lépett velem. Beszélgettünk, végül a szárnya alá vett, és sok mindenre megtanított. Megmutatta, hogy a gyilkosok utáni vadászat a legnagyobb kihívás. Egy ideig együtt vadásztunk rájuk, és ezt titokban tettük. – Vadásztak rájuk? – ráncolta a homlokát Evangeline. – Vagy gyilkossági ügyekben nyomoztak? – Ó, igen. Látom, kegyednek feltűnt a kettő közti árnyalatnyi különbség. – Lucas mosolyában nem volt semmi vidámság, csak szomorú megbánás. – Gratulálok, Evangeline! Sokkal gyorsabban megértette a különbséget, mint én. – Biztos vagyok benne, hogy a mezsgye, ami a nyomozást a vadászattól elválasztja, nagyon keskeny, néha a kettő egyenesen elválaszthatatlan. – Habozott. – Úgy gondolom, talán nem is mindig számít.

KRISTÁLYOK KERTJE

208

– Számít. – A férfi fel-alá kezdett járkálni a könyvtárban. – Visszatérve a történetemre, a Mester gazdag úriember volt, aki kettős életet élt. A legfelsőbb körökben mozgott, és a legelőkelőbb klubok tagja volt. Természetfeletti képességét és a gyilkosok iránti érdeklődését titokban tartotta. Azt tanította, hogy én is ugyanígy tegyek. – Ez elég ésszerűnek hangzik számomra. – Elmosolyodott. – Mint tudjuk, aki úriember, az nem bír természetfeletti képességgel, és nem üti az orrát gyilkossági nyomozásokba. Lucas arcán fagyos mosoly futott át. – Igen, persze. – Szóval ön és ez az úriember gyilkosokra vadásztak együtt egy darabig. Feltételezem, hogy a Mesternek volt némi kapcsolata a rendőrséggel. – Sohasem fedte fel a kilétét a rendőrség előtt – felelte Lucas. – De igen, gyakran úgy intézte, hogy a rendőrség valamilyen bizonyítékra bukkanjon, ami elvezette őket a gyilkoshoz. Történt egypár letartóztatás. Evangeline félig lehunyta a szemét. – Csak egypár? – Jó néhány gyilkos egyszerűen csak eltűnt az utcákról. – Lucas alighanem észrevette, hogyan néz rá a nő, mert megrázta a fejét. – Nem az én művem. – A Mester kinevezte magát bírónak, esküdtnek és végrehajtónak? – Jó néhány alkalommal igen. De eltartott egy darabig, amíg megértettem, mi folyik. A Mester nagyon jó volt a saját nyomai eltüntetésében. Persze ne feledje, hogy a gyilkosok, akiket eltett láb alól, ízig-vérig gonoszak voltak. Nem volt bennem együttérzés irántuk. De hamar rájöttem, hogy én nem tudnám azt tenni, amit ő. – Nem tudott hidegvérű gyilkossá válni még az igazság nevében sem. – Amit idővel meg kellett értenem, hogy a Mester élvezte a dolgot, nemcsak a vadászatot, amit, bevallom, én is élvezek, hanem a gyilkolást is. A konfrontáció elkerülhetetlen volt köztünk. Azt mondta, túl lágyszívű vagyok, túl gyenge, hogy megtegyem, amit tenni kell. Egyetértettem vele. Nem vagyok arra hivatott, hogy az ő

209

AMANDA QUICK

nyomdokaiba lépjek. Szétváltak útjaink. Pár hónappal később kezdődtek a gyilkosságok. – Milyen gyilkosságok? – Több mint egy évtizede volt, egész pontosan tizenhárom éve. Az áldozatok mind olyan férfiak szeretői voltak, akik az előkelő társaságban mozogtak. Minden halálesetet úgy rendeztek meg, hogy bizarr baleseteknek tűnjenek, de nem kellett sok idő, hogy a rendőrség és a sajtó rájöjjön: egy elvetemült gyilkos tettei. A gyilkos mindig hagyott egy jelet is a tett helyszínén. Az újságok tele voltak vele. Még el is nevezték a gyilkost. Evangeline fejben gyorsan utánaszámolt. – A Kurtizán-gyilkosról beszél? – Emlékszik a gyilkosságokra? – Lucas felvonta a szemöldökét. – Pedig nagyon fiatalnak kellett lennie akkoriban. – Tizenhárom vagy tizennégy éves voltam. Az újságokban megjelent beszámolók nagyon erős benyomást tettek rám. – Rám is – mondta Lucas zordan. – Azonnal felfigyeltem rájuk, mert egyikre sem illett az a sablon, amit az utcáról ismertem. Azok a ragadozók, akiknek a vadászatára engem kiképeztek, általában olyan áldozatokat választottak, akiket senki sem hiányolt, legalábbis nem a tisztes társadalom. Többnyire prostituáltak, koldusok és utcai csirkefogók közül szedik az áldozataikat. – Értem, mire gondol. Ezek az áldozatok is prostituáltak voltak, de nagyon elegáns prostituáltak. Kurtizánok. – Olyan volt, mintha a gyilkos direkt azokat hívná ki, akik az előkelő körökben mozogtak. Számos úriember a kontinensre küldte a szeretőjét hosszabb nyaralásra. Mások testőrt fogadtak fel. De a többség magukra hagyta a nőket, hogy védjék meg magukat, ahogy tudják. Elmentem az első két gyilkosság tetthelyére, és rájöttem, hogy ezeknek is megvan a közös logikája. De mielőtt lett volna időm megfejteni, történt egy harmadik gyilkosság. Sikerült a negyedik gyilkosság helyszínére odaérnem, amikor a nő még életben volt. – Emlékszem, azt olvastam, hogy a negyedik kurtizán túlélte, és a gyilkost a helyszínen holtan találták – idézte föl Evangeline. – Az áldozat azt állította, hogy egy idegen mentette meg, aki épp arra járt,

KRISTÁLYOK KERTJE

210

és felismerte reménytelen helyzetét. Ezt az idegent sohasem találták meg. Feltételezem, hogy ön volt. – Mindennek kissé másként kellett volna véget érnie. A gyilkos érezte, hogy egyre szorosabban járok a nyomában. Azt tervezte, hogy megöli a kurtizánt, és engem is, majd bizonyítékot hagy a helyszínen, hogy úgy tűnjön, én voltam a bűnös a gyilkosságokban. De ekkorra már ismertem a gyilkos kilétét. Sokkal hamarabb érkeztem, mint amire ő számított. – Megmentette a negyedik nőt, és megszabadult a gyilkostól. Elfelejtettem annak a gazembernek a nevét, aki elkövette a Kurtizángyilkosságokat, de arra emlékszem, hogy úriember volt, aki a társadalom legfelsőbb köreiben forgolódott. – Edward Cox – mondta Lucas. – Mentorom és tanárom. A Mester, aki megtanított vadászni és ölni.

27. Lucas az íróasztalánál állt, kezével az apátság hatalmas térképére támaszkodva. A térképet az asztalra terítette, és a három furcsa jelölésen töprengett, amelyeket Chester rajzolt rá. Valami azt súgta neki, hogy fontosak, de nem tudott rájönni, miért. Nem volt hozzá semmilyen megjegyzés. A folyosóról lépések hallatszottak. Két ember, egy férfi és egy nő, vonta le a következtetést. Mindketten majdnemhogy szaladtak. Felnézett, ahogy Beth és Tony megjelent az ajtóban. Beth Chester egyik naplóját szorongatta a kezében. Rettentő izgatott volt. Tony ugyanolyan felvillanyozottnak tűnt. – Azt gondoljuk, hogy talán valami nagyon fontosat találtunk Chester bácsi utolsó naplójában – jelentette ki Beth. Lelkesedésétől felderült a szoba légköre. Nem meglepő, hogy nem akart hozzámenni azoknak az unalmas, nehézfejű fiatalembereknek valamelyikéhez, akik udvaroltak neki, gondolta magában Lucas. Olyan valakire van szüksége, aki értékeli az intelligenciáját és a jó kedélyét. – Gyertek be mind a ketten – szólt Lucas –, és meséljétek el, milyen felfedezést tettetek. – Találtunk egy utalást Chester bácsi két kollégájára, akik, úgy tűnik, körülbelül egy hónappal a halála előtt látogatták meg itt a Kristálykertben – kezdte Beth. Az asztalhoz sétált, és a naplót a térképre rakta. – Sajnos a bácsi csak a kezdőbetűiket használta, nem a teljes nevüket, de a kezdőbetűk egybevágnak azokkal a nevekkel, amelyeken a te beszámolód szerint szólították egymást tegnap éjjel: H és B. – Horace és Burton – mondta Lucas halkan. Energia járta át az érzékeit, felébresztve benne a vadászt.

KRISTÁLYOK KERTJE

212

– Igen. – Tony Beth mellé lépett. Az ő arca is kipirult, és nagyon feldobott volt. – Mi több, a második kezdőbetű mindkettejüknél ugyanaz: T. – Ami azt jelenti, hogy valószínűleg ugyanaz a vezetéknevük – mondta Lucas. – Talán rokonok. – Pontosan – felelte Beth. – Az jutott eszünkbe, hogy esetleg végignézhetnénk Chester bácsi levelezését, hátha megtaláljuk a neveket, amik a kezdőbetűkhöz illenek, és némi szerencsével a címüket is. Az egyértelmű, hogy Chester bácsi meghívta őket ide. Kell hogy legyen valamilyen nyoma: egy levél vagy egy távirat. – Ez kiváló hír – válaszolta Lucas. – Bravó! Beth csak úgy ragyogott, Tony pedig szélesen elvigyorodott. – Mutassátok, mit találtatok! – mondta Lucas. – Az első utalás HT-re és BT-re június elején található. – Beth kinyitotta a naplót ott, ahol egy papírfecnivel megjelölte, és az egyik, kézzel írt bekezdésre mutatott. – Chester bácsi azt írja, meghívta őket, hogy megnézzék a legújabb kísérletének eredményeit. Pár nappal később azt írja, hogy táviratot kapott, melyben az áll, hogy a két férfi a következő pénteken érkezik. Futtában megemlíti, hogy Mrs. Buckley nem örült a vendégek hírének, de hozzáteszi, hogy egy ideje rossz hangulatban van. Úgy hangzik, mint aki bosszús miatta. Tony odanyúlt, hogy lapozzon pár lapot. – Ezek a bejegyzések a következő hétről származnak. HT és BT megérkeztek, és itt laknak a házban. Chester bácsi nagyon izgatott, mert a két vendég hozott magával egy új eszközt, amivel az Éjkertben lehet eligazodni. Azt írja, hogy leginkább egy kis lámpásra hasonlít, és egy kristály működteti. Mindannyian a közeli asztalon álló, sárgarézből és üvegből készült kis lámpásra pillantottak. – A rohadt... – kezdte Lucas, aztán eszébe jutott, hogy Beth ott áll közvetlenül mellette, és hirtelen elhallgatott. – Ez mindenképp legalább részben megválaszolja az egyik kérdésünket. Igazatok van, a következő lépés HT és BT beazonosítása. – Ha nincs ellene kifogásod, akkor Beth és én azonnal elkezdjük átnézni Chester bácsi levelezését. Elég pontos elképzelésünk van a

213

AMANDA QUICK

dátumokat illetően. Gyorsan rá kellene bukkannunk azokra a nevekre. – Ezzel a tervvel csak egy probléma van – válaszolta Lucas. – Én már átnéztem Chester levelezését, azt a keveset, ami van. Túl türelmetlen volt a levélíráshoz, és azt a párat is ritkán őrizte meg, amit ő kapott. Tony arcára csalódottság ült ki. – Az áldóját! – mordult fel. – Olyan biztos voltam benne, hogy megtaláltuk a választ! Beth ugyanúgy elcsüggedt. – Gondolom, számíthattunk volna rá, hogy nem lesz ilyen egyszerű. – Lehet, hogy van egy másik megoldás – szólalt meg Lucas. – Chester a modern kor embere volt. Amikor vette a fáradságot, hogy valakivel kommunikáljon, általában táviratot küldött. Javaslom, hogy menjetek be a városba, és beszélgessetek el a távirdásszal. Kell lennie valamilyen lajstromnak a Chester által küldött és fogadott táviratokról. És ha már a városban jártok, beszéljetek a vonatállomás főnökével és az öreg Mayhew-val, aki a bérkocsit működteti. Little Dixbybe sok látogató érkezik az évnek ebben a szakában, de a legtöbb a városban található romokat nézi meg. Itt Kristálykertben soha nem volt sok látogató. Valaki talán emlékszik valami érdemlegesre. Tony azonnal felvidult. – Erre én is gondolhattam volna. – Azonnal a városba megyünk. Némi szerencsével pár órán belül többet fogunk tudni – mondta Beth. Ezzel kisiettek a könyvtárból, Lucasnak válaszolni sem maradt ideje. Visszament az asztalhoz, és a térképet nézve tűnődött. Még mindig ezzel volt elfoglalva, amikor nem sokkal később újabb lépteket hallott. Már előre mosolygott, mielőtt még Evangeline megjelent volna. – Molly mesélte, hogy Beth és Tony a városba ment – szólalt meg a nő. – Találtak valami említésre méltót? – Megtalálták két ember kezdőbetűit Chester utolsó naplójában, ami könnyen meglehet, hogy azoké a férfiaké, akikhez a

KRISTÁLYOK KERTJE

214

labirintusban volt szerencsénk. Kérdezősködnek a vonatállomáson, és kikérdezik a távirdászt. – Ez valóban nagyon jó hír, de lehet, hogy felesleges volt elmenniük. Molly unokatestvére, Norris épp most érkezett azzal a hírrel, hogy az orvost ma hajnalban kihívták egy úriemberhez, akinek furcsa láza volt. Úgy tűnik, az orvos a legrosszabbra számítva tért haza. Lucas megkerülte az asztalt, és gyorsan az ajtó felé indult. – És a cím? – Egy ház Willow Pondon. Molly szerint innen csak egy-két kilométerre van, ha az ember a rövidebb úton megy az ösvény végétől az erdőn át. – Gyalogtávolságon belül – állapította meg Lucas. Feltámadt benne a vadászösztön. – Ha túlélték az energiavihart, akkor lehet, hogy sikerült visszajutniuk odáig. – Önnel tartok – jelentette ki Evangeline. A férfi megállt az ajtóban. – Nem. Ki tudja, milyen fogadtatásban részesülünk. Ha HT és BT a házban van, lehet, hogy fegyver van náluk. – Úgy hangzik, hogy az egyikük haldoklik – felelte Evangeline. – Ha ugyanattól a láztól szenved, mint ön tegnap éjjel, akkor szüksége lesz rám.

28. Horace épp egy újabb, láztól átforrósodott borogatást távolított el Burton forró homlokáról, amikor éles, sürgető kopogtatást hallott a bejárati ajtó felől. Pár másodpercre jobb kedvre derült. Talán az orvos tért vissza egy másik gyógyszerrel. A vizes ruhát az öltözőasztalon levő tálkába dobta, és a kis fogadószobába sietett. Megállt, hogy kikukucskáljon a függöny mögül. Amikor meglátta Sebastiant és a nőt a bejáratnál, majdnem inába szállt a bátorsága. Minden el van veszve. Semmi értelme megpróbálni elmenekülni a konyhakerten keresztül. Nem hagyhatja Burtont magára. Az egyetlen reménye, hogy blöfföl. Kinyitotta az ajtót. – Ön kicsoda, uram, hogy ilyenkor teszi tiszteletét? – Lucas Sebastian – válaszolta Lucas. – Ez pedig a menyasszonyom, Miss Ames. Múlt éjjel találkoztunk, amikor ön és a társa birtokháborítást követett el a Kristálykert parkjában. Horace csak nagy küzdelem árán tudta megőrizni a lélekjelenlétét. – Nem tudom, hogy miről beszél. Beteg van a háznál. Az is lehet, hogy ragályos. – Ezek szerint még életben van? – kérdezte Miss Ames gyorsan. – Lehet, hogy tudok rajta segíteni. Horace a szemüvegén át a nőre sandított. – Már járt itt az orvos. Azt mondta, nincs mit tenni. – Úgy gondoljuk, hogy a társát a paranormális érzékek láza gyötri. Nem túl valószínű, hogy az orvos valaha is találkozott ilyen kórsággal – győzködte Evangeline. – Mert ön igen, Miss Ames? – Igen – felelte –, találkoztam. Ami azt illeti, épp tegnap éjjel. Mr. Sebastian hasonló láztól szenvedett nem sokkal a labirintusban kitört

KRISTÁLYOK KERTJE

216

energiavihart követően. Mint láthatja, ma nagyon is életben van, és kiváló egészségnek örvend. – Önnek köszönhetően? – kérdezte Horace. A gyanakvása küzdött a kétségbeesésével. – Miss Ames megmentette az érzékeimet tegnap éjjel. Mi baja származhat abból, ha hagyja, hogy megvizsgálja a társát? – Ő nem a társam – felelte Horace –, hanem a bátyám. Miss Ames felkapta a szoknyáját, és belépett az ajtón. – Merre találom? Pánikja ellenére a megszokás erősebbnek bizonyult. Hátrébb lépett, lehetővé téve, hogy a nő elsiessen mellette a besötétített fogadószobába. Sebastian is belépett a nyomában. Horace becsukta az ajtót, tudva, hogy ezt a csatát elvesztette. – Burton a hálószobában van – motyogta. De már Evangeline hátának beszélt. A nő épp belépett a hálószoba ajtaján. Sebastian a szobába pillantott. Láthatólag megnyugodva attól, hogy Miss Amest nem fenyegeti semmilyen veszély Burtontől, megfordult, és határozott, fagyos tekintettel nézett Horace-ra. – Maga meg én pedig beszélgetni fogunk, amíg Miss Ames eldönti, tehet-e valamit a bátyjáért – jelentette ki Sebastian. – Én, én nem értem – dadogta Horace. – A bátyámmal a romok miatt jöttünk Little Dixbybe. Tudta, hogy gyengének és őszintétlennek hangzik. Sohasem volt tehetsége a hazudozáshoz. De Sebastiant fenyegető aura vette körül, ami elég rémisztő volt. A vészjósló energia megtöltötte a fogadószoba levegőjét. Sebastian szeme mintha kicsit világított volna. Mint egy démon szemei, gondolta Horace. Tudós volt, modern gondolkodó, de még sohasem félt jobban életében. Burton ma nem tudja megvédeni. Sebastian arra sem vette a fáradságot, hogy megcáfolja a gyatra magyarázatot. – Feltételezem, azért gyilkolták meg a nagybátyámat, mert nem engedte meg önnek és a bátyjának, hogy az Éjkertben állítólag eltemetett római arany után kutassanak.

217

AMANDA QUICK

– Gyilkosság? – Horace pár másodpercig nem kapott levegőt. – Megesküszöm, hogy mi nem öltük meg Chester Sebastiant. Mindenki tudja, hogy a kertjében található valamelyik mérgező növény okozta a halálát. – Lehet, hogy ez egy népszerű elmélet itt, Little Dixbyben, de én meg vagyok róla győződve, hogy bűntett áldozata lett. Gyanítom, hogy a háztartásvezetőjét is eltették láb alól, feltehetőleg azért, mert azonosítani tudta volna magukat. – Nem, kérem, esküszöm! Burton és én senkit sem öltünk meg! – Maga és a bátyja meglátogatták a nagybátyámat a múlt hónapban, nem sokkal a halála előtt. – Ezt meg honnan veszi? – Az utolsó naplójában említi a látogatásukat. – A naplójában – ismételte Horace gyászosan. – Igen, hát persze. – Volt maguknál egy lámpás, amit egy kristály működtet – folytatta Sebastian hajlíthatatlanul. – Ez az eszköz lehetővé tette, hogy kiigazodjanak a labirintusban, és feltehetőleg a belső kertben is. Fegyverként is funkcionál. Mellékesen, bizonyára megkönnyebbüléssel fogadja, hogy az inasom, Stone, életben maradt. Sebastian mindent tudott. Horace úgy érezte, hogy a lába alól kezd kicsúszni a talaj. Alatta egy nagy fekete lyuk tátongott. Nem volt értelme megpróbálni mellébeszélni. Eljött érte az ördög, hogy magával rántsa a pokolba. Olyan erősen remegett, hogy már nem bírt állva maradni. A legközelebbi székre rogyott. – A lámpást soha nem szándékoztuk fegyverként használni – szólalt meg. – A kristály fényt generál, ami lehetővé teszi, hogy az ember olyan helyen is eligazodjon, ahol a rengeteg energia elhomályosítja az érzékeket. Reméltük, hogy a segítségével sikerül majd megtalálnunk az aranyat a földben. Nem sokkal azután, hogy tökéletesítettem, rájöttem, hogy a fénysugarat összpontosítani is lehet, hogy átmenetileg megfagyassza az érzékeket, a normálisakat és a paranormálisakat egyaránt. Az eredmény egy ideig eltartó eszméletlenség. – Tegnap éjjel, amikor a bátyja a labirintusban a legnagyobb hatásfokán használta, energiavihart robbantott ki.

KRISTÁLYOK KERTJE

218

– Fogalmunk sem volt róla, hogy ez fog történni – felelte Horace. – Higgyen nekem! Burton csak eszméletlenné akarta önt tenni. Tudja, az az átkozott kincs az oka! Megszállottan meg akarja találni. – A megszállottság könnyen vezethet gyilkosság elkövetéséhez. Horace-t nagy kimerültség öntötte el. Sebastian mindjárt letartóztatja gyilkosság miatt, és Burton haldoklik. Semmi remény sem maradt. – Nem, Mr. Sebastian – válaszolta. – Mi nem öltük meg a nagybátyját. – Miért pont az Éjkertben hitt kincset hajszolják? Mindenfelé vannak római kincsek eltemetve Angliában, ahogy romok is mindenfelé vannak elszórva. A gazdag rómaiak gyakran temették az értékeiket ládában a földbe, amikor menekülniük kellett a támadók elől, vagy amikor a birtokaikat valamilyen okból el kellett hagyniuk. – Igen, de tudja, ritkán hagytak hozzá térképet. Annak az esélye pedig, hogy véletlenül egy évszázadokkal ezelőtt egy farmer földjébe temetett láda aranyra bukkanunk, enyhén szólva is igen csekély. Ellenben a régi apátság területén eltemetett arany legendája sokkal pontosabb. Burton kutatása arra mutat, hogy az arany az Éjkertben van. Úgy gondolta, hogy a mi képességünkkel és a kristályeszköz segítségével kiváló esélyünk van rá, hogy megtaláljuk. – Tudták, hogy a kert veszélyes. – Természetesen. – Horace sóhajtott. – Én is figyelmeztettem Burtont, hogy Chester Sebastian évtizedek óta hajt végre kísérleteket a Kristálykertben, és ha lenne felfedezésre váró kincs, már megtalálta volna. De a bátyám meglehetősen makacsul tud ragaszkodni a kitűzött céljához. – Feltételezem, egyikük sem botanikus? – Nem, de tényleg érdekel bennünket a természetfeletti, úgyhogy nem volt nehéz hízelgéssel rávenni a nagybátyját, hogy meghívjon bennünket látogatóba. – Mindig szívesen beszélt másokkal, akik komolyan vették a munkáját, de óvatos volt – jegyezte meg Sebastian. – Néhány kollégája ellenezte a kutatásait. Mások el akartak lopni pár példányt, hiába figyelmeztette őket, hogy egyik sem élne sokáig, ha eltávolítanák a gyógyvíz forrásától.

219

AMANDA QUICK

– Meglátogattuk Chestert, és megmutattuk neki a kis lámpást. Nagyon izgatott lett, és beleegyezett, hogy kipróbáljuk a labirintusban. Azt mondta, hogy egyre nehezebb átjutni rajta, még az ő képességével is. Meg volt róla győződve, hogy a kert energiája egyre erősödik. – Igaza volt. – Körbevezetett minket a parkban. Burton arra a következtetésre jutott, hogy a lámpás működik. Megköszöntük a nagybátyjának a kedvességét, és távoztunk, hogy kidolgozzuk a tervünket. Mit tesz isten, nemsokára hallottuk, hogy Chester Sebastian halott. Feltételeztük, hogy ez sok időt hagy nekünk a park feltérképezésére, logikus rendben. Kibéreltük hát ezt a házikót, és elkezdtük az előkészületeket. Aztán megérkezett ön. Burton attól tartott, hogy szándékában áll itt letelepedni. Kétségbeesett. – Horace széttárta a karját. – A többit tudja. Miss Ames jelent meg az ajtóban. – A bátyja kényelmesen pihen. A láz elmúlt. Horace talpra ugrott, alig merve reménykedni. – Burton életben marad? – Úgy gondolom, hogy meg fog gyógyulni, habár a krízis hosszú időtartama miatt érhette némi maradandó károsodás az érzékeit. Nem tudom megmondani, mert nincs túl nagy tapasztalatom az ilyesmiben. Horace az ajtóhoz sietett, és a hálóba nézett. Burton békésen aludt. Nyilvánvaló volt még pár méterről is, hogy már nem gyötörte a paranormális láz. – Nem tudom, hogyan köszönjem meg önnek, Miss Ames – szólalt meg. – Úgy, hogy válaszol Mr. Sebastian kérdéseire – felelte a nő. – Már mindre válaszoltam. – Sebastianre nézett. – Megesküszöm, hogy nincs semmi más, amit mondhatnék. Mi csak a kincset akartuk. Nem állt szándékunkban senkit sem bántani, és esküszöm, hogy nem öltük meg a nagybátyját. – És mi van a házvezetőnővel? Tudja, mi történt vele?

KRISTÁLYOK KERTJE

220

– Nem. Egyáltalán nem foglalkoztunk vele. Barátságtalan némbernek tűnt. – Horace feljebb tolta az orrán a szemüvegét. – Szándékában áll Burtont és engem letartóztattatni? – Nem – válaszolta Sebastian. – De lehet, hogy majd még ki akarom magukat kérdezni egy másik alkalommal. Ne hagyják el Little Dixbyt, amíg engedélyt nem adok rá. Világos? – Teljesen világos, Mr. Sebastian. – Horace megköszörülte a torkát. – Ami a kristálylámpásomat illeti, véletlenül nem találta meg a labirintusban? Páratlan volt a maga nemében. – Biztonságban van, de a kristály mintha tönkrement volna. Horace egy pillanatra elgondolkozott. – Feltételezem, hogy a labirintusban történt robbanás miatt. Minden bizonnyal tönkretette a kristály hangolását. Nagyon érzékeny. – Az öcsém nagyon érdeklődik a paranormális tudománya iránt. Elképzelhető, hogy majd beszélni kíván önnel a találmányáról. – Az öccse? – Horace a homlokát ráncolta. – Nem értem. – Most ez nem fontos – felelte Sebastian. Kézen fogta Miss Amest, és az ajtó felé indult. – Majd egy másik alkalommal foglalkozunk ezzel a kérdéssel. – Rendben. Sebastian megállt az ajtóban. – Még egy dolog van, amit nem értek, Tolliver. Minden bizonnyal elég példát láttak a nagybátyám botanikai kísérleteiből ahhoz, hogy tudják, milyen veszélyes lenne elkezdeni ásni bárhol az apátság területén. – Én próbáltam Burtont figyelmeztetni, de ő nem hallgatott rám. Sebastian a fejét rázta. – Kincsvadászok – szólalt meg. – Nincs egy csöpp eszük sem.

29. Evangeline kibontotta a kalapkötőjét, és a kalapot átadta Mollynak. – Mr. Sebastiannel a könyvtárban leszünk, mindkettőnkre ránk férne egy tea. Légy szíves, ott szolgáld fel. – Igenis, Miss Ames – felelte Molly. Aztán kezében a kalappal habozva állt. – Megkérdezhetem, hogy megtalálták-e azt a két embert, akiket kerestek? A betolakodókat? – Igen, Molly, az unokatestvérének köszönhetően megtaláltuk őket – válaszolta Evangeline. Lucas utálattal mordult fel. – Sok hasznunk nem származott belőle. – Le fogják őket tartóztatni? – tudakolta Molly türelmetlenül. – Nem – felelte Lucas. Nagy léptekkel a hallon át a könyvtár felé indult. – Kincsvadászok voltak, nem gyilkosok. Molly szeme tágra nyílt. Evangeline felé fordult. – Mit akar az úr ezzel mondani, Miss Ames? – Csak annyit jelent, hogy tévedett. Vagyis nem volt igaza – felelte Evangeline. Lehúzta a kesztyűjét. – Mr. Sebastian nincs hozzászokva, hogy ilyen jellegű hibát kövessen el, ezért idegesíti. – Ó, értem. – Molly a homlokát ráncolta. – Ez azt jelenti, hogy az úr nagybátyját és Mrs. Buckley-t mégsem gyilkolták meg? – Nem, ez nem jelenti azt, hogy nem történt gyilkosság – jött Lucas válasza megemelt hangon a hall közepéről. – Csak annyit jelent, hogy két lehetséges gyanúsítottat töröltünk a listáról. – Ezzel eltűnt a könyvtárban. Evangeline Mollyra mosolygott. – A tea, Molly – emlékeztette. – Igenis, Miss Ames.

KRISTÁLYOK KERTJE

222

Molly felakasztotta Evangeline kalapját egy fogasra, és elsietett a konyha irányában. Evangeline a bejárati asztalra dobta a kesztyűjét, és a könyvtárba ment. Könnyedén behúzta maga mögött az ajtót. Lucas az ablaknál állt, leverten nézett ki a parkra a börtöncella látványát idéző ablakon. – Még mindig biztos benne, hogy a nagybátyja és Mrs. Buckley gyilkosság áldozata lett? – tudakolta. – Még mindig meg vagyok arról győződve, hogy Chester bátyám halála nem természetes okból következett be. Azt hittem, azt elég világosan megmondtam, hogy nem tudom biztosan, mi történt Mrs. Buckley-val. Csak annyit tudok, hogy hasznos lenne megtalálni őt, élve vagy holtan. – Egyetértek. – Evangeline egy székre ereszkedett, és automatikusan elrendezte a szoknyája redőit. – Olyan biztos voltam benne, hogy az a két ember ölte meg őt, Evangeline! – Valóban ez tűnt a legvalószínűbb válasznak. Igazság szerint akadna, aki azt mondaná, hogy még mindig az. Mondja, miért hitt Horace Tollivernek? Lucas megvonta a vállát. – Kutya legyek, ha tudom. Egyszerűen hittem neki, csak ennyit tudok mondani. Miért? Kegyed más véleményen van? – Nem, én is hajlok arra, hogy önnel értsek egyet. – Most kezdhetem megint elölről. – Lucas elfordult az ablaktól. – Túl megszállottan csak Horace és Burton Tolliver megtalálására koncentráltam. – Jó okkal, ők voltak az utolsó látogatók itt a Kristálykertben a nagybátyja naplója szerint, és természetfeletti képességgel bírnak. Behatoltak a parkba, és egy paranormális fegyver volt náluk, amit Stone és ön ellen is használtak. Minden az ő bűnösségük irányába mutatott. – De nem ők a bűnösök, ebben biztos vagyok. – Ahogy mondtam, egyetértek – bólintott Evangeline. Lucas összekulcsolta a kezét a háta mögött. – Egy másik nézőpontból kell megvizsgálnunk a bizonyítékokat.

223

AMANDA QUICK

Evangeline elfojtott egy elégedett kis mosolyt. Örömmel töltötte el, hogy a férfi egy csapatként beszélt kettejükről. – Feltételezzük, hogy a Tolliver fivérek után nem volt már más látogató a Kristálykertben. De erre a következtetésre a nagybátyja naplója alapján jutottunk. – Mire gondol? – Lucas érdeklődve nézett a nőre. – Beth említette, hogy a nagybátyja elsősorban a botanikai kísérletei lejegyzésére használta a naplóját, valamint arra, hogy tudományos jellegű jegyzeteket készítsen. Feljegyezte kollégák és más botanikusok látogatását, de Beth azt mondta, hogy az ön látogatásait például nem említette. Lucas visszament az asztalhoz, és felvette az ezüst levélbontót. – Nem látta volna semmi okát, hogy feljegyezze valamelyik családtag látogatását a botanikai kísérleteinek szentelt naplójába. – Lehet, hogy nem vette erre a fáradságot más látogatók esetében sem, ha nem tekintette őket kollégának – folytatta a nő. Lucas a tenyerét ütögette a levélbontó élével. – Nem jegyezte volna fel az egyik szomszéd vagy a kézbesítő látogatását sem. De ugyanúgy nem fárasztotta volna magát, hogy feljegyezze egy helybéli látogatását, valakiét, akit jól ismert. Egy határozott kopogás volt az egyetlen figyelmeztetés, mielőtt az ajtó kivágódott. Beth és Tony viharzott be a szobába. Mindkettejükből sütött az izgatottság. – Nagyon fontos hírünk van a számodra, Lucas – közölte Beth kifulladva. – Kiderítettétek Chester két látogatójának a nevét – felelte Lucas jóindulatúan. – Jó munka. De történetesen már megtaláltuk őket. – Igen, tudjuk, hogy sikerült felfedni annak a két férfinak a személyazonosságát, és hogy arra a következtetésre jutottál, hogy nem ők ölték meg Chester bácsit – hadarta türelmetlenül Tony. – Mi nem ezért siettünk ide vissza. Mikor a városban voltunk, megálltunk a távírdánál, ahogy javasoltad. Beth Evangeline felé fordult, és egy darab papírt lengetett. – Úgy esett, hogy pont érkezett az ön számára egy távirat, Evie. A barátnője, Miss Slate küldte. A távirdász épp akkor intézkedett, hogy

KRISTÁLYOK KERTJE

224

Mr. Applewhite kihozza önnek. Természetesen Tony és én elhoztuk helyette. – Clarissa és Beatrice minden bizonnyal valami fontosat fedezett fel. – Evangeline talpra ugrott, és elvette a táviratot. Gyorsan elolvasta, és felnézett. – Douglas Masonnek volt egy testvére. – Ez egybevág azzal az információval, amit Stone megbízottján keresztül kaptunk – jegyezte meg Lucas. – Á, de van még más is! – jelentette ki Evangeline büszkén. – Clarissa és Beatrice felfedezte, hogy a testvér egy Garrett Willoughby nevű színész, aki mostanában egy Lady Easton titka című melodrámában játszott. – A színházjegy, amit Pengés Hobson holttestén találtam, ennek a darabnak egy előadására szólt – vágta rá Lucas. Az energia megváltozott a levegőben. – Ez kiváló hír. Azonnal Londonba küldöm Stone-t. – Lehet, hogy mégis némi nehézségbe ütközik majd Mason testvérének megtalálása – mondta Evangeline. – A távirat szerint a darabot tegnap este játszották utoljára. Senki sem tudja, hova ment Willoughby. Clarissa és Beatrice tovább folytatják a nyomozást.

30. Molly és Stone a Napkertre néző teraszon álltak. A hold ezüstös fénnyel vonta be a tájat. Az újonnan érkezettek és még egy komorna felbukkanásával Mr. Sebastian bejelentette, hogy Molly és legalább egy unokatestvére az apátságban marad, amíg máshogy nem intézkednek. Az ott lakó emberek száma szükségessé tette, hogy folyamatosan legyen a házban valamekkora személyzet. – Maga sohasem alszik, Mr. Stone? – kérdezte Molly. – Túl sokat aludtam a múlt éjjel, hála annak az átkozott lámpás fegyvernek, amit a betolakodók használtak ellenem – dörmögte Stone. – Hála a magasságosnak, hogy túlélte, én azt mondom. Molly ránézett a bejárati órára, mielőtt kilépett volna a csésze frissen főzött kávéval, amit Stone-nak töltött. Tíz óra felé járt az idő. A ház csöndes volt. Miss Ames eltűnt az emeleten vacsora után, hogy a könyve negyedik fejezetén dolgozzon. Mrs. Sebastian és Mrs. Hampton visszavonultak a hálószobáikba. Mr. Sebastian és az ikrek a könyvtárban dolgoztak. Molly megvárta, amíg Stone csöndesen kisurrant a hátsó ajtón, hogy elfoglalja őrhelyét, majd utánament a csészével. – Gondoltam, talán örülne egy kis kávénak – kockáztatta meg a lány. Stone egy pillanatra meglepődött az apró gesztuson, de szívesen fogadta. Molly élvezte az érzést, ahogy a férfi nagy keze az ujjait súrolta. – Köszönöm – felelte Stone. Elismerően szagolt bele a gőzölgő italba. – Jó az illata. – Most főztem.

KRISTÁLYOK KERTJE

226

– A sült csirke, amit vacsorára készített, a legjobb volt, amit valaha is ettem – jegyezte meg Stone. – Ahogy Miss Amesnek mondtam, egy olyan termetű embernek, mint maga, szüksége van a táplálékra. Biztos benne, hogy felépült a tegnap éjjeli szörnyű élményből? – Ne aggódjon, ma éjjel nem fogok elaludni. – Úgy hangzott, mint aki a szívére vette a kérdést. – Mit tesz, ha azok a betolakodók visszatérnek? – Beszéltünk erről korábban Mr. Sebastiannel. Arra a döntésre jutottunk, hogy ha valaki újra megkísérel a park területére behatolni, nem próbálom őket egyedül megállítani, hanem felébresztem Mr. Sebastiant, és együtt nézünk velük szembe. – Senkit sem ismertem természetfeletti képességgel, mielőtt Miss Amesszel és Mr. Sebastiannel találkoztam. Persze az itteniek mindig tudták, hogy van valami különös Mr. Sebastian nagybátyjában, de nekem nemigen volt hozzá szerencsém. Többnyire magának való ember volt. – A házvezetőnőjével találkozott? – Ó, igen! Többször is. De nem mondhatni, hogy túl barátságos lett volna. Hetente párszor bement a városba vásárolni. A boltosoknak mindig panaszkodott, ha Chester Sebastiannél vendégek voltak. Azt mondta, a látogatók nagyon sok munkát adnak neki, mert az úr nem vesz fel kisegítő személyzetet. – Van valami elképzelése, hová mehetett, miután megtalálta Chester Sebastian holttestét? – Nem, de feltételezem, hogy visszavonult. A Sebastian család nagyon gazdag. Biztosan kapott tőlük némi járadékot. – Mr. Sebastian azt mondja, hogy gondoskodott volna róla, de sohasem jelentkezett nála. Molly ezt alig tudta felfogni. – Azt akarja mondani, hogy sohasem jelentkezett a járadékáért? – Nekem ezt mondták. – Ez nagyon furcsa – felelte Molly. – Mrs. Buckley Chester Sebastian halála után nagyon gyorsan távozott a városból. Ami azt illeti, már másnap. Lefogadom, hogy tudom, mi történt. – Mi?

227

AMANDA QUICK

– Mielőtt felszállt volna a vonatra, ellopta a házból az ezüstöt és minden egyéb értéket, amit csak az utazóládájába be bírt gyömöszölni. Ezért nem ment el Mr. Sebastianhez a pénzért. Félt, hogy az úr előbb vagy utóbb rájön, hogy Mrs. Buckley tolvaj. – Gondolom, ez lehetséges. De Mr. Sebastian kérdezősködött utána, és sehol sem találta. – Mert nem akarja, hogy megtalálják – fantáziált tovább Molly. – Mr. Sebastian azt gondolja, elképzelhető, hogy valami történt vele – erősködött a fiú. Molly Stone-ra bámult. – Mármint micsoda? – Ki tudja? – Stone az enyhén fénylő kert felé fordította a tekintetét. – Néha tűnnek el emberek ebben a parkban. Molly megborzongott. – Azok csak mesék. – Biztos benne? – Nem hiszek sem a varázslatban, sem a démonokban. – Én sem. De mióta találkoztam Mr. Sebastiannel, hiszek a természetfelettiben. Sok furcsa energia van ebben a parkban. Még én is érzem. Molly az ezüstös fényben úszó növényzetre nézett. – Most mondtam magának, Mrs. Buckley elment a városból. Akárhol is van, biztos nem itt a parkban. – Azt mondta, hogy nagyon sietve távozott. Talán csak azt akarta, hogy mindenki azt higgye, ő elment. – Látták vonatra szállni. – Talán visszajött – felelte Stone. – Miért tette volna? – Nem tudom. Nekem nincsenek különleges képességeim, mint Mr. Sebastiannek. Ő azt mondja, hogy fontos kideríteni, mi történt Mrs. Buckley-val, és gondolom, igaza van, mint általában. – Furcsa lehet természetfeletti képességgel rendelkezni. – Mr. Sebastian azt mondja, a legtöbb embernek van egy kevés efféle képessége – felelte Stone. – Csak nem ismerik fel. Azt mondja, mindenki megérzésnek hívja.

KRISTÁLYOK KERTJE

228

– Mama azt mondja, hogy nekem jók a megérzéseim. Néha csak úgy tudok dolgokat. – Akárcsak én – vágta rá Stone. – Amikor Mr. Sebastiannel találkoztam, már eső alkalommal tudtam, hogy nála akarok dolgozni. – Én is ezt éreztem, amikor Miss Amesnél szolgálatba álltam. Azt mondtam magamban, talán ez lesz az út valami sokkal jobb felé. – Minél jobb? Molly elmosolyodott. – Annál jobb, mint ha életem hátralévő részét egy farmon kéne töltenem. Nem mintha félnék a kemény munkától, de a tehenek fejése és a csirkék etetése nem valami izgalmas. – Alkalmazásba akar menni? – Nem – közölte Molly. – Teázót fogok nyitni. Stone egy kis ideig a sarkán billegett. – Ez érdekesnek tűnik. Maga nagyon jó szakács. – Köszönöm, Mr. Stone. Stone ivott egy kis kávét, majd leengedte a csészét. – Soha nem találkoztam senkivel, aki teázót akart volna nyitni. Maga egy érdekes nő, Molly Gillingham. Molly megcsodálta Stone széles vállának körvonalát, ahogy kirajzolódott a holdfényben úszó park előtt. – Maga is nagyon érdekes férfi, Mr. Stone. – A legtöbb ember azt gondolja, hogy unalmas vagyok, és annyi eszem van, mint egy tyúknak. – Ez a mérete miatt van – magyarázta Molly. – Az emberek meglátnak egy olyan széles és erős férfit, mint maga, és rögtön feltételezik, hogy nem áll másból, csak izomból. De ez egyáltalán nem igaz. – És ezt maga ugyan honnan tudja? – Ó, számtalan dologból. – Molly összefonta a kezét a háta mögött. – Először is, Mr. Sebastian egy nagyon intelligens férfi. Sohasem alkalmazta volna magát, ha azt gondolja, hogy teljesen üresfejű. – Ebben ne legyen olyan biztos – felelte Stone hangjában némi keserűséggel. – Sok olyan gazdag és nagy hatalommal bíró férfi van,

229

AMANDA QUICK

akinek tetszik az ötlet, hogy egy olyan óriást alkalmazzon, mint én, mert ezáltal lenyűgözhetik az előkelő barátaikat. – Maga nem óriás – vágta rá Molly élesen. – Maga egy egészséges, jól megtermett férfi, akinek van esze. A kettő között van különbség. Stone most először mosolyodott el, kissé zavartan, de elégedetten. – Úgy gondolja? Molly elismerően, tetőtől talpig végigmérte. – Ejha! Hát igen, Mr. Stone. Mondja, hogy találkozott Mr. Sebastiannel? – Az utcán talált rám. Felvett a kocsisának. Mindig úgy gondoltam, hogy a jó szerencse sodorta az utamba. Molly elmosolyodott. – A szerencse kétoldalú. Mr. Sebastiannek szerencséje volt, hogy magát megtalálta. Stone erre nem szólt semmit. Csöndben megitta a kávéját, és átnyújtotta a nőnek az üres csészét. – Jobban teszem, ha elkezdem az őrködést – vélte. – A kávés kancsót a tűzhelyre rakom, hogy melegen tartsa – felelte Molly. Megfordult, hogy visszamenjen a házba. – Egy-két muffint is kirakok. – Nagyra értékelem. – Stone elindult lefelé a lépcsőn, aztán megállt félúton. – Molly? Molly megtorpant az ajtóban. – Igen, Mr. Stone? – Remélem, hogy egy nap csakugyan meglesz a teázó, amit akar. – Meglesz, Mr. Stone. Efelől ne legyen kétsége. A férfi arcán mosoly suhant át. – Nincs kétségem – felelte –, egy pillanatig se. – Maga az első férfi az ismeretségemben, aki hisz abban, hogy viszem valamire. – Ebben az esetben csak azt mondhatom, hogy a többiek nem ismerik magát túl jól. – Nem – felelte Molly –, nem ismernek.

31. Elég volt a családjából mára, gondolta magában Lucas. Egyedül kell lennie egy darabig. Nem, nem egyedül, ébredt rá. Evangeline-nel akar lenni. Becsukta a régi füvészkönyvet, amit eddig gondosan tanulmányozott, és felkelt az íróasztaltól. Beth a kis kanapén kucorgott, Chester egyik naplóját olvasta, és közben jegyzetelt. Tony előtt nagy halom, a parkról készült régi térkép feküdt egy asztalon kiterítve. – Ha megbocsátotok – szólalt meg Lucas –, egy időre elmegyek, járok egyet. Szükségem van egy kis friss levegőre. – Jó sétát! – felelte Tony, fel sem nézve a térképekből. – Légy óvatos odakint – mondta Beth, miközben még valamit feljegyzett. – Mégiscsak éjszaka van. – Ezt magam is észrevettem – válaszolta Lucas. Az ajtó felé indult. – Gondolom, nem találtál semmi említésre méltót abban a füvészkönyvben? – tudakolta Tony. Lucas megállt, keze az ajtókilincsen. – A feljegyzések főként a különböző növények és virágok orvosi és metafizikai tulajdonságaira vonatkoznak. Feltételezem, hogy Chester kutatás céljára használta. – Elég régi füvészkönyv – szólalt meg Beth. – Minden bizonnyal nagyon ritka. Kíváncsi lennék, Chester honnan szerezte. – Erre tudom a választ – mondta Lucas. – A városban található Chadwick könyvesboltból. Még mindig benne van a nyugta. Jó pár ritka botanikai rajzot is találtam, amit, úgy tűnik, Miss Wittonnak, a bolt tulajdonosának sikerült felkutatnia számára. De nem találtam semmit, ami arra vonatkozna, ami kint a parkban folyik.

231

AMANDA QUICK

Kiment az ajtón, és egy pillanatra megállt a hallban. A hátsó lépcső közelebb volt. Kettesével szedte a fokokat az emeletre, és megállt Evangeline ajtaja előtt. Tudva, hogy Judith és Florence is visszavonultak ezen a folyosón található hálószobájukba, nagyon halkan kopogott. A szobából lágy suhogás hallatszott, majd egy pillanat múlva Evangeline állt a nyitott ajtóban. Átöltözött az egyik egyszerű házi ruhájába, amelyet regényíráshoz szívesebben viselt. Várakozón nézett a férfira. – Lucas – szólalt meg. – Talált valami érdekeset azokban a régi könyvekben? – Egyelőre nem. – Elnézett a nő mellett az ablak előtt álló kis asztal felé. Az íróasztalon számos ív papír és Evangeline tolla feküdt. – Úgy érzem, rám férne egy séta a kertben. Lenne kedve csatlakozni? Evangeline habozott. A férfinak az az érzése támadt, hogy nem teljesen hisz neki. Éles szemű nő, gondolta magában. Valóban nem levegőre vágyik, hanem rá. Aztán a nő elmosolyodott, és a férfi vérét fűtő parázsló vágy hirtelen tomboló lángokban állt. – Csak leoltom a lámpát – mondta. Lementek a hátsó lépcsőn, majd ki a teraszra. A kert ragyogott. – Meglehetősen kísérteties látvány, ugye? – kérdezte Evangeline. – Némi nehézséget jelentett a szavakba öntése a könyvemben. A férfi felnyögött. – Kérem, ne mondja, hogy a Kristálykertet használja a regénye színhelyéül. Már így is elég bajunk van a kincsvadászokkal. Nem szeretném azon kapni magam, hogy egy sereg olvasója megszállja az apátságot, mert meg szeretné tekinteni a maga regényének helyszínéhez ihletet nyújtó helyet. – Ne aggódjon! Más nevet adtam ennek a helynek, és az elhelyezkedését is megváltoztattam. – Gondolom, már ezért is hálásnak kell lennem. – Egy írónak onnan kell ihletet merítenie, ahonnan tud. – Ezt meg kell jegyeznem. Folyton-folyvást megfeledkezem róla. Megfogta a nő kezét, és levezette a terasz lépcsőjén. – Az Éjkertbe megyünk? – kérdezte Evangeline.

KRISTÁLYOK KERTJE

232

– Nem – felelte. – Olyan helyre megyünk, ahol nem kell lesben állnunk minden tüske és virág miatt. – És hol van ilyen? – A szárítócsűr. Ez Mrs. Buckley birodalma volt. Nagy örömét lelte gyógynövények termesztésében és szárításában. Potpourrikat, illatos labdacsokat, illatszeres zacskókat és hasonlókat készített belőlük. Némelyik üzlet a városban árulta őket a látogatóknak. Egy kis lepárlóhelyiség is van, ahol parfümöket és szappanokat gyártott. A szárító tulajdonképpen egy szoba volt, amely a régi kerengőről nyílt. Amikor Lucas kinyitotta az ajtót, szárított növények kábító illata áradt ki. – Csodálatos illat van itt – dicsérte Evangeline. A kerttel ellentétben, a csűr homályba borult. Az egyetlen fény az ablakon ferdén besütő holdsugár volt. – Feltételezem, hogy ezek a növények a parkból származnak – mondta Evangeline. – Akkor hogyhogy nem világítanak? – Mrs. Buckley növényei mind a Napkertben termettek – felelte Lucas –, nem az Éjkertben. Ha volt is valaha valamennyi paranormális fényük, az a leszedésük után nem sokkal elmúlt. – Ó, igen, mert a kapcsolat az energia forrásával, a vízzel megszűnt. Ezek a növények már nem élnek. Evangeline a férfi felé fordult. A holdfényben állt, az ezüstös fény csillogott a haján. A férfi látta a halvány izzást a nő szemében. A nő is akarta őt. Ez a felismerés elég volt, hogy még lázasabban kívánja őt. – Evangeline – szólalt meg. Csak ennyire tellett. A vágy, ha el nem is némította, de gondolkodásra képtelenné tette, gondolta. Odasétált a nőhöz, és a karjába vette. A mozdulat nyomán elárasztotta az őket körülvevő növények édes, bódító aromája és Evangeline saját nőies illata. A férfi megcsókolta a holdfényben, a nő teljesen elkábította az érzékeit. Amikor Evangeline a nevét suttogta és még jobban hozzásimult, a férfi elkezdte kifűzni a ruháját. – El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok, hogy nem visel fűzőt – suttogta Lucas, száját a nő kecsesen ívelő nyakára tapasztva.

233

AMANDA QUICK

Evangeline nevetése lágyan és vidáman csendült fel a sötétben. – Nem hoztam magammal fűzőt Little Dixbybe, mert tudtam, hogy nem lesz, aki segítsen befűzni. – A férfi is elnevette magát, rekedt, érzelemtől fojtott nevetéssel, ami nyögéssé változott, ahogy a nő ujjai a bőréhez értek, miközben kigombolta az ingét. – Egyébként is ritkán viselek fűzőt, csak a legdivatosabb ruháimhoz – vallotta be. Megcsókolta a férfi meztelen mellkasát. – A barátnőimmel meg vagyunk róla győződve, hogy a szoros fűző nem tesz jót az egészségnek. – Azt nem tudom, hogy egészséges-e vagy sem, de arról biztosíthatom, hogy valóságos istencsapása, amikor ilyesmire kerül a sor. – Ezt észben tartom a jövőre nézvést – hangzott a válasz. A nő ugratta – a férfi ezzel tisztában volt –, mégis teljesen megdermesztette az utalás, hogy egy nap más férfié lehet. Engedte, hogy a szoknya, amit épp kioldott, a földre essen, és a nő válla köré fűzte a karját. – Arra nem lesz szükség – jelentette ki –, mert én mindig a közelében leszek, hogy emlékeztessem. – Tényleg? – Megérintette a férfi állát. A tekintete kifürkészhetetlen volt. – Igen – fogadkozott a férfi. Az ígéret megpecsételését újra megcsókolta. Végre sikerült a nőt megszabadítania a ruhájától. Amikor már csak ing, harisnya és alsónemű maradt rajta, lehúzta egy halom illatozó növényre, és elnézte, ahogy ott feküdt a holdfényben fürödve. Az energia csak úgy lüktetett és izzott a levegőben. Letérdelt a nő mellé, és kigombolta a nadrágját. Evangeline kinyújtotta utána a kezét. – Lucas – suttogta. A férfi lefeküdt mellé, és egyik kezét a nő combjára tette, a fehér harisnyáját tartó harisnyakötője fölé. A nő vágyakozó kis hangot hallatott, és a férfi nadrágjába nyúlt. Óvatosan körözött nyitott tenyerével, mintegy felfedezve a férfit. Lucas úgy érezte, képtelen uralkodni a vágyakozásán, mindjárt megőrül. Kinyitotta a nő ingét,

KRISTÁLYOK KERTJE

234

és megcsókolta a mellét. A nő keze ösztönös válaszképpen szorosabbra záródott. – El sem tudja képzelni, kedvesem, hogy mit művel velem – figyelmeztette. Evangeline elmosolyodott. – Próbál rám ijeszteni? Mert hatástalan. – Igen, azt én is látom. Jobb is, mert már késő. – Önnek vagy nekem? – Nekem – felelte. – Elvesztem. – Ezzel nincs egyedül. – Akkor mégsem vesztem el. Ön megtalált. Megcsókolta a nőt, és ujjait az alsóneműje nyílásába csúsztatta. A vulva már nedves és vérbő volt. Lágyan simogatni kezdte, mindent megtett, hogy a nőben növekvő feszültséget tovább fokozza. Egyfajta versennyé alakult, ki bírja tovább, mert a nő is ugyanezt tette vele. Végül egyszerre adták meg magukat egymásnak. A férfi a nő fölé került, és mélyen beléhatolt. A nő közel húzta magához, és harisnyába bújtatott lábával átfogta. Ezúttal Lucas számított az intimitás okozta sokkra, de még így is elhódította minden érzékét. A nő izgatott kiáltást hallatott. Amikor elért a csúcsra, megkönnyebbülésének kényszerítő ereje erősebb volt, mint bármi, amivel a férfi valaha is találkozott. Ő sem tudott ellenállni, még ha akart volna sem. De nem bánta. Elveszett, gondolta. És megtalálták.

32. Valamivel később Evangeline mocorogni kezdett mellette. A súlya áthelyezése újabb illatáradatot csalt elő a növényekből. A férfi kinyitotta a szemét, és ránézett. – Hogyhogy egyedül van a világban? – tudakolta. A nő lassan felült, egy darabig nem válaszolt. Haja kiszabadult a csatokból. Kezével végigszántotta a hajfürtjeit, hogy a száraz növénydarabokat kirázza. – Az apám feltaláló volt – szólalt meg végül. – Ez a típus általában igen rossz a pénzügyek kezelésében. – Együtt érzek kegyeddel. Ismerem ezt a fajtát. Mindig pénzre van szükségük új eszközökhöz és alapanyagokhoz. – Sajnos így igaz. – Lenézett a férfira. – Ön honnan tudja ezt? – Az egyik unokatestvérem, Arthur feltalálónak képzeli magát. A családban én döntök a pénzügyi kérdésekben, így gyakran fordul hozzám. Evangeline szája fanyar mosolyra húzódott. – Nos, ebben az esetben lehet, hogy ön tényleg érti a helyzetet. Édesanyám meghalt, amikor épp csak betöltöttem a tizenhetet. Megtanított, hogy kell a családi pénzügyeket kezelni, és hogyan kell háztartást vezetni. Halála után mindkét feladatot én láttam el. Legalábbis próbáltam. Ekkor jöttem rá, milyen nehéz sorsa volt szegénynek. – Gondolom, a dolgok nem mentek túl jól. – A háztartás vezetése nem okozott gondot, de a papának fogalma sem volt a takarékoskodásról. Az egyetlen, ami érdekelte, hogy legyen elég pénz a találmányai finanszírozására. – Szabadalmaztatott bármit is?

KRISTÁLYOK KERTJE

236

– Sajnos nem. Találmányai nem olyanok voltak, amit az emberek többsége hasznosnak találna. – Haszontalan eszközök feltalálása nem ismeretlen hiba a feltalálók körében. – Papa találmányaival az volt a probléma, hogy csak olyanok tudták működésbe hozni őket, akik rendelkeztek némi természetfölötti képességgel. Lucas arca megvonaglott. – Paranormális gépezeteket talált föl? – Megpróbált ilyeneket feltalálni. Attól tartok, nem volt túl sikeres. Ugyanis az ilyen eszközök iránti kereslet meglehetősen csekély. Lucas összefonta a kezét a feje mögött. – Mert kevés ember rendelkezik annyi képességgel, ami egy paranormális energiával működő gép kezeléséhez kell. – A legtöbben kinevették vagy csalónak tartották. Az egész nagyon bonyolult volt, de elhiheti nekem, hogy az apám szerkentyűit nagyon nehéz lehetett megalkotni, és majdnem lehetetlen a működésüket bemutatni, a piacra dobásukról már nem is beszélve. Más bajok is akadtak. Minden, az apám által tervezett szerkezetet annak a személynek a hullámhosszára kellett hangolni, aki használni akarta. Papa nem volt képes a hangolást elvégezni. Úgy tűnt, hogy nekem van hozzá érzékem, de nem volt nagy szükség rá, mert olyan kevés vevő érdeklődött irántuk. – De az apja tovább folytatta a feltalálói munkát – mondta Lucas – , és egyre több pénzre volt szüksége. – Ahogy mondja, így van ez a feltalálókkal. Egyszerűen nem tudtam kordában tartani papa költekezését. Mama évekig megfélemlítette. Így sikerült a felszínen tartania bennünket. De miután meghalt, papa úgy viselkedett, mint aki börtönből szabadult ki. Teljesen elszaladt vele a ló. Új felszerelést vett a laboratóriumába. Botrányosan drága termékeket és kristályokat vett a kísérleteihez. Egyre kétségbeesettebb lettem. Eltitkoltam előle az anyagi helyzetünk valós állapotát. Elrejtettem a befektetéseink tanúsítványait. De olyan volt, mintha egy szerencsejátékos elől

237

AMANDA QUICK

próbálna az ember pénzt dugdosni. Egyszerűen megvette hitelre, amit akart, és aztán kénytelen voltam kifizetni a számlákat. – Megértem. – Néhány éven át sikerült egyben tartani a dolgokat – folytatta Evangeline. – Huszonkét éves koromig a víz színén maradtunk. Ez volt az az év, amikor Robert, azaz Douglas Mason, udvarolt. Abban a hitben élt, hogy szép kis hozományom lesz. De ugyanebben az évben papának sikerült kimerítenie a forrásaink nagy részét. Végül nem maradt más, csak a ház és mama nyaklánca, amit rám hagyott. Mielőtt meghalt, megesketett, hogy sohasem árulom el papának az ékszer létezését. Ez nagyszerű tanácsnak bizonyult. – Mi történt? – Szembesítettem papát a helyzetünkkel, és megmondtam neki, hogy a csőd szélén állunk. Azt reméltem, hogy sikerül megdöbbentenem, és felfogja szörnyű helyzetünk teljes súlyát. Azt gondoltam, hogy kénytelen lesz észhez térni. – De a terápia nem vált be, ugye? Az észérvek sohasem használnak ennél a típusnál. – Természetesen igaza van. Rémületemre papa arra a következtetésre jutott, hogy egy megoldás maradt: felvenni a házra kölcsönt. A bevételt olyan befektetésre fordította, ami csalásnak bizonyult. Minderről semmit sem tudtam, amíg holtan nem találtam a pince műhelyében. Pisztollyal fejbe lőtte magát. Lucas felkönyökölt. – Hagyta, hogy ön találja meg a holttestét. – Kétlem, hogy a dolog ezen aspektusa megfordult a fejében. Valószínűleg nem, gondolta Lucas, de ez egy újabb adag kegyetlenséget és fájdalmat adott az egészhez. Elnyomta a mélyen benne kibontakozó haragot. Reginaid Ames nem az első ember, aki kioltja az életét egy pénzügyi katasztrófa után, és nem is az utolsó. De mindig megdöbbentette és elborzasztotta, hogy olyan férfiak, akik más körülmények között büszkék tiszteletre méltó mivoltukra, képesek oly módon megválni a felelősségeiktől, hogy azzal tönkreteszik azokat, akiket hátrahagynak maguk után.

KRISTÁLYOK KERTJE

238

Hogyan képes meghúzni valaki a ravaszt, tudva, hogy feleségének vagy lányának kell majd a pénzügyi és társadalmi romokkal megbirkóznia? – Mi történt a nyaklánccal? – kérdezte halkan. – Szerencsére papának sohasem beszéltem róla. Ahogy a hitelezőknek sem. – Bölcs döntés. – A temetés után zálogba tettem. Elég pénzt kaptam érte, hogy átvészeljem azt az időt, amíg el nem helyezkedtem a Flint és Marshnál. – Hihetetlenül nehéz lehetett önnek. – Volt néhány nehéz pillanat – ismerte be Evangeline. – De bizonyos tekintetben sokkal jobban boldogulok egyedül a Flint és Marsh Ügynökségnek hála, és most itt van nekem az írás. Ma már kezemben tartom a sorsomat. – És ez nem utolsó dolog. – Valóban nem. A férfi kelletlenül felállt, és lehajolt, hogy a nőt is felhúzza a rögtönzött ágyról. – Alighanem megint sikerül megbotránkoztatnunk a rokonait. Mindkettőnkből csak úgy árad majd a növények illata, amikor visszatérünk a házba – jegyezte meg Evangeline. Kirázta a szoknyáit. – Biztos úgy nézek ki, mint aki benne fetrengett. Ami, gondolom, nem jár messze az igazságtól. – Majd újra a hátsó lépcsőt használjuk. – A férfi begombolta a nadrágját. – Senki sem fog meglátni bennünket. Begyűrte az inge alját a nadrágjába, élvezte az ellazultság és kielégültség kellemes érzését, ami elfogta. Az ember könnyen hozzászokhat ehhez. Mi több, az ember könnyen függővé válik, gondolta. Evangeline a ruhája elejét kapcsolta össze. – Nagyon csodásak itt bent az illatok. El tudom képzelni, miért élvezte Mrs. Buckley ezt a kis mellékes elfoglaltságot. – Termékei kétségkívül népszerűek voltak a látogatók körében. – Lucas az ajtó felé mutatott. – Ez volt a lepárló.

239

AMANDA QUICK

– Édesanyámnak is volt egy lepárlóhelyisége. – Evangeline a szomszédos szoba ajtajához ment. – Emlékszem, kislányként nagyon szerettem nézni, ahogy torokfájás, láz és hasonlók ellen készít erősítőket és orvosságokat. Elég tehetséges volt. Azt gondolom, hogy egy felvilágosultabb korban gyógyszerész lehetett volna. Lucas odament Evangeline mögé, és benézett a másik szobába. Az ablakon holdfény ömlött be, megvilágítva a munkapadot és rajta az üveg csőrös poharakat, kis edényeket és a gázégőt. A jeges felismerés kiélezte az érzékeit. Felerősítette a képességét. – Lucas? – Evangeline kényelmetlenül mocorgott. – Mi az? Mi a baj? – Azt hiszem, már tudom, hogy ölték meg a nagybátyámat. Mérget használt. Itt, ebben a lepárlóban kotyvasztotta. – Mrs. Buckley? – Igen. – Biztos benne? – kérdezte Evangeline. – Ez megmagyarázza, miért távozott olyan sietve a városból, és miért nem jelentkezett soha a járadékáért. – De mi a csudáért ölte volna meg az ön nagybátyját, miután már annyi éve szolgálta? – kérdezte értetlenül Evangeline. – Azt mondta, hogy szeretők voltak. – Azt nem tudom megmondani önnek, hogy miért ölte meg, még nem, de egy dolog biztos a munkapad környéki energiából ítélve. – Mi? – Mrs. Buckley nagyon fel volt dúlva, amikor a mérget készítette.

33. A teraszon ültek az asztalnál, limonádét kortyolgatva, amit Molly vitt ki nekik. A délután közepe felé járt az idő. Judith és Florence visszavonult az emeletre. Beth és Tony a könyvtárban szorgoskodott. Beth a háztartási számlákat bújta, amiket Mrs. Buckley valamikori hálószobájából túrt elő. Tony talált pár szerszámot Chester laboratóriumában, és a lámpás fegyvert próbálta szétszerelni velük. – Tisztában vagyok vele, hogy a családjával való kapcsolata csak önre tartozik, és semmi közöm hozzá – mondta Evangeline. – Mindazonáltal nem tudom megállni, hogy ne adjak önnek némi tanácsot. – Az a benyomásom, ön gyakran nem képes megállni, hogy másoknak tanáccsal szolgáljon – válaszolta Lucas. – Szeretek úgy gondolni erre, mint az egyik vonzó tulajdonságomra. – Nem ez a jelző jut először eszembe, ha erre a tulajdonságára gondolok. Mi az, amiről úgy érzi, hogy tudnom kell? – Aggódom a Judithhoz fűződő feszült viszonya miatt – felelte Evangeline. – Ez nem a maga dolga, Evangeline. – Ezzel én is tisztában vagyok, de látnia kell, hogy Judith elsősorban a gyermekeiért aggódik. Ebben a pillanatban Beth áll az előtérben, mert Judith úgy érzi, hogy az idén ki kell házasítania. – Ez nem kellene, hogy problémát jelentsen. Beth úgy vonzza a kérőket, mint fény a lepkéket. – Judith meggyőzte magát, hogy ön meg fogja fosztani a húgát az örökségétől, ha az megházasodik. Attól is tart, hogy ön szándékosan bátorítja Beth Charles Rushtonnal való kapcsolatát, pontosan azért, mert tisztában van a férfi gyatra anyagi helyzetével.

241

AMANDA QUICK

Lucas szája fanyar mosolyra húzódott. – Más szóval tönkreteszem Beth jövőjét, és egy fillér nélkül hagyom, csak hogy Judithon bosszút álljak. – Én tudom, hogy nincs ilyen szándéka – felelte Evangeline. Kortyolt párat a limonádéból, majd letette a poharát. – De esetleg ezt Judithnak is a tudomására hozhatná. – Minek fárasszam magam? Úgysem hinne nekem. Azt gondolja, hogy őrült vagyok. Mindig is ezt gondolta, kezdettől fogva. – Önök ketten határozottan rosszul indítottak sok évvel ezelőtt, nem igaz? – A jó indítás nem volt lehetséges egyikünk számára sem – felelte Lucas. – Ezt nem értem. – Nem – válaszolta Lucas –, nem értheti. És csak annyit mondhatok önnek, nem engedem, hogy Beth ugyanazt a hibát kövesse el, mint Judith. – Azt a hibát, hogy szülői nyomásra egy sokkal idősebb férfihoz megy feleségül? – Valami ilyesmi, igen. – Lucas letette a poharát, és felállt. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy kiderítsük, be tudunk-e jutni a fürdő harmadik helyiségébe. – Ön megpróbálja elterelni a figyelmemet. – És működik a ravasz tervem? – Határozottan. – Evangeline talpra ugrott. – De még csak délután három óra van. Azt mondta, hogy a kert titkainak többsége nappal rejtve marad. – Így igaz. Más dolgok azonban néha tisztábban látszanak. A nő a ház felé pillantott. – Szóljunk valakinek, mire készülünk? – Nem szükséges. Stone-t tájékoztattam korábban, hogy szándékomban áll visszatérni ma a kertbe. Ő majd szemmel tartja a dolgokat. – Azon tűnődik, hogy nincs-e a római arany abba a harmadik kamrába rejtve, ugye? – faggatta Evangeline. – Ön mondta, hogy ősi titkokat rejt.

KRISTÁLYOK KERTJE

242

– Nem, én azt mondtam, hogy a bejáratot lezáró energia ősi. Nem tudhatom, mi van a kamrában, mert nem volt semmi, amit használhattam volna, hogy segítsen fókuszálni. – Akkor nem tudta, hogy mit keres – mondta Lucas. – Most már tudja. – Ez nem egészen így működik. Ha így működne, akkor higgye el, már réges-rég kiástam volna a saját halom római aranyamat. Azt hittem, már elmagyaráztam. A pszichikai érzékenységem a tapintásomhoz kapcsolódik. Szükségem van valamilyen kapcsolatra azzal a tárggyal, amit keresek, valamire, ami segít megtalálni a fókuszt. – Lássuk, mire vagyunk képesek. – A fészer felé sétált. – De először vegyünk magunkhoz pár dolgot, ami hasznos lehet. A rejtély izgalma megbizsergette a nő érzékeit. Sietve követte. – Csak még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmét, Lucas – mondta. – Tudtam. – A férfi folytatta az útját. – Egyszerűen nem tud ellenállni ennek a kényszernek, ugye? – Sajnálom, de nem. – Felkapta a szoknyáját, és szaporán szedte a lábát, hogy lépést tartson a férfival. – Amire utoljára rá akartam mutatni, az az, hogy önnek legalább van pár rokona, akivel vitatkozhat. Személyes tapasztalatból mondhatom, vannak rosszabb dolgok is, mint ha az embernek nehéz eset a családja. A férfi erre megállt, és visszafordult a nő felé, szemében megértés tükröződött. – Arra gondol, ha az embernek egyáltalán nincs családja? Lehet, hogy igaza van, bár vannak olyan pillanatok, amikor nem értenék önnel egyet. – Ugyan! Ön is tökéletesen tisztában van vele, hogy nagyon kedveli Betht és Tonyt. – Időnként. Evangeline elmosolyodott. – Láttam, milyen közel állnak egymáshoz. – Egy család vagyunk – mondta egy vállrándítás kíséretében Lucas. – Pontosan.

243

AMANDA QUICK

A férfi a homlokát ráncolta. – De már értem, hogy nem gondoltam ezt végig az ön szemszögéből. – Ez azt jelenti, hogy most már hajlandó lesz hallgatni a tanácsomra Judithtal kapcsolatban? Lucas felemelte a kezét, és pár kiszabadult hajtincset a nő füle mögé simított. Körülöttük izzott a levegő a szenvedélytől. A férfi könnyed, futó csókot lehelt a homlokára, jelezve, hogy tulajdonának tekinti őt. Ezer leírhatatlan módon sem lehetett volna jobban kifejezni a birtoklás vágyát. – Meghallgatom, de nagy valószínűséggel figyelmen kívül fogom hagyni – válaszolta. A férfi tovább ment a fészer felé. A nő gyorsan követte. – Ettől féltem. Mondták már valaha önnek, hogy kivételesen makacs ember? – Azt hiszem, ön már említette egy alkalommal. Úgy emlékszem, a fafejű szót használta. – Bocsánatot kértem érte. – Ez nem jelenti, hogy hagyom megfeledkezni róla. – Megállt az ablaktalan fészer előtt, kinyitotta az ajtót, és bement a sötét helyiségbe. Amikor újra megjelent, kezében két pár nehéz kertész bőrkesztyű volt. A férfi átnyújtott a nőnek egy párat. – Ezt vegye fel. Némi védelmet nyújt. Lucas visszament a fészerbe, Evangeline pedig közben felhúzta a kesztyűt, ahogy a férfi utasította. Több számmal nagyobbnak bizonyult, és a vastag bőr miatt ügyetlennek érezte magát. Lucas széles bőrövvel a derekán bukkant újra elő a fészerből. Két késtok függött az övről: egy meglehetősen nagy és egy sokkal kisebb. A férfi észrevette a nő szemében tükröződő kíváncsiságot. – A kisebb kés mintavételre való – magyarázta. – A nagyobb pedig egy machete, Chester szerezte be az egyik botanikai felfedezőútján. A növényzet egy részét képes elmetszeni. – Egy közeli orchideafüggönyre pillantott. – Legalábbis legutóbb, amikor itt jártam, még el tudta metszeni. – Milyen kár, hogy tegnap éjjel nem volt nálunk ez a nagy kés.

KRISTÁLYOK KERTJE

244

– Azért nem vittem magammal a labirintusba, mert nem sok haszna van sötétedés után. Akkorra már olyan erős az Éjkertben az energia, hogy majdnem lehetetlen átvágni magunkat még egy olyan törékenynek tűnő dolgon is, mint egy halom százszorszép vagy páfrány. A nő a labirintus bejáratát őrző masszív vaskaput tanulmányozta. – Lehetséges lenne az Éjkertet nappal elpusztítani? – Gondolom, hogy nappal lehetne vele haladni valamennyit, de lassú menetelés lenne. – Lucas egy kulcsot vett elő a zsebéből, és kinyitotta a kaput. – És tartok tőle, hogy ami növényzetet sikerülne nappal elpusztítani, nagy valószínűséggel visszanőne éjszaka. – Olyan gyorsan? – Egyelőre úgy tűnik, a növényzet fejlődésének, burjánzásának csak a forrás paranormális vizének távolsága szab határt. A víz közelében a növények mindig is terebélyesebbek voltak, de valamilyen oknál fogva mostanában, évszázadok múltán, a forrás körül ható erők egyre erősebbé válnak. Meg kell találnom az okát. A nő figyelte, ahogy a kapu lassan kinyílik, felfedve a labirintus ásító zöld száját. – Nem lehet esetleg erős vegyi anyagokat használni a növényzet elpusztítására? – Chester bátyám végzett néhány kísérletet, hogy kiderüljön, különböző savakkal elpusztítható-e a növényzet, de egyik sem bizonyult kifejezetten sikeresnek. – Más szóval, lehet, hogy sohasem fogja tudni elpusztítani az Éjkertet. – Azokkal a módszerekkel, amiket eddig próbáltam, nem. – Lucas belépett a labirintus sötét szájába. Majdnem azonnal eltűnt, árnyalakká válva a sötétben. – Vigyázzon, hová lép! Nappal ugyanazok a szabályok érvényesek, mint éjjel. Próbálja kikerülni a legártatlanabbnak látszó levelet is, és akármit is tegyen, vigyázzon, nehogy megszúrja egy tövis! Evangeline megállt a bejáratban. A labirintusból érkező energiaáramlatok másmilyenek voltak nappal: visszafogottabbak, de ugyanolyan fenyegetőek. A paranormális erő hullámaitól borzongás futott át rajta. Szélesre tárta különleges képességét, és belépett a

245

AMANDA QUICK

labirintus intenzív, ősi energiájába. Felpezsdítette az érzékeit. A növényzet sóhajtott és susogott körülötte. – Olyan, mintha a növények most aludnának – mondta. – De ettől még ugyanannyira élnek. Lucas egy régi kulccsal bezárta a kaput. – Nem akarom megkockáztatni, hogy Tony és Beth megpróbáljon utánunk jönni. Mind a ketten túl kíváncsiak és kalandvágyók. Evangeline elmosolyodott. – Ebben a bátyjukra ütöttek. Lucas kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá. – Úgy gondolja? – Judith mondta, hogy ön apjuk helyett apjuk volt. Egyértelmű, hogy jól csinálta. Imádják és istenítik önt. – Judith túloz – felelte Lucas. – Ahogy mindig. Zsémbes hangsúllyal mondta, de különös módon elégedettnek tűnt, gondolta Evangeline. Hangjából egyfajta büszkeség hallatszott ki, az apai elégedettség hangja. – Ön nagyon jó apja lesz a saját gyerekeinek – szólalt meg, mielőtt még végiggondolta volna, mit mond. A férfi meglepettnek tűnt. – Szörnyetegeket üldözök, és néha meg is ölöm őket. – Úgy is mint valahai gyerek, biztosíthatom róla, hogy ez igen nagyszerű vonás egy apában. Nagyon megnyugtató tudni, hogy a papa képes elbánni az ágy alatt rejtőző szörnyetegekkel. Lucas lágy nevetése meglepte a nőt. Evangeline-nek az az érzése támadt, hogy maga a férfi is meglepődött rajta. Előhúzta a hosszú tőrt a tokjából. – Vágjunk bele! – mondta. Evangeline körbenézett, és megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy éppolyan tisztán látja a labirintus falát és mennyezetét, mint éjszaka. – Ó, nagyszerű! – szólalt meg. – Nem is lesz szükségünk lámpásra. – Nem – hagyta helyben Lucas. A férfi gyorsan a folyosó túlvége felé indult. Evangeline habozott pár másodpercig. Eszébe jutott, hogy előző éjjel mindössze a hálóingét és a hálóköntösét viselte, de ma egyenes szabású, húzott

KRISTÁLYOK KERTJE

246

derekú ruhában és alacsony szárú csizmában van. A ruhát meglehetősen keskeny alakúra tervezték, kicsi és diszkrét turnűrrel. A szegély épp a boka fölött végződött, és nem volt rajta fodor, ami leért volna a földre. Ezzel együtt sem akarta megkockáztatni, hogy a redőzött anyag esetleg véletlenül beleakadjon az egyik mérgező tövisbe. Kesztyűs kezével felkapta a szoknyáit, a redőket szorosabbra vonta a lába körül, és követte Lucast mélyebbre a labirintusban. A buja, zöldellő energia egyik borzongást küldte a másik után az érzékei számára. – Azon tűnődöm, vajon ilyen volt-e a teremtés hajnalán – suttogta –, amikor a világ új volt, telve az élet nyers erejével? – Ez költőknek való kérdés, nem tudósoknak. De azzal egyetértek, hogy sok erő összpontosul ezen a helyen. Minden bizonnyal ön is érzékeli, milyen nehéz lenne ezt a kertet elpusztítani, gyökerestől, ágastul-bogastul. – Igen – felelte Evangeline. – Mi több, azt gondolom, hogy nem is szabad elpusztítani, még akkor sem, ha lehetséges volna. Ez egy csodálatos hely. Lucas halványan elmosolyodott. – Lehet, hogy fel kellene állítanom egy fülkét, és belépőjegyet kéne árulnom. – Érdekes elképzelés. Kár, hogy a kert oly sok része veszélyes. Kiléptek a labirintusból az Éjkertbe, és az ősi fürdőt őrző árnyékkapu felé tartottak. Evangeline felkészült az enyhe energialöketekre, és követte Lucast a bejáraton át. Végigmentek az első kamrán, majd át a boltozatos folyosón a következőbe. A második fürdő vibráló energiahullámai folyékony ékszerekként borították be a nő érzékeit. Egy pillanatra elöntötték a szenvedélyes éjszaka forró emlékei. Érezte, hogy a hirtelen forróságtól kipirult az arca. Lucas szemügyre vette a kamrát. Tekintete kicsit felizzott. – Nem tudom, ön hogy van vele – szólalt meg –, de ami engem illet, én sohasem fogom elfelejteni ezt a kamrát. Evangeline a torkát köszörülte, és a harmadik kamrába vezető kőfolyosó ajtajára koncentrált.

247

AMANDA QUICK

– Felteszem, hogy van kulcsa a harmadik kamrához? – kérdezte gyorsan. A férfi szemöldöke felszaladt. – Próbál témát váltani? – Úgy tudom, nyomozni jöttünk ide. Nem gondolom, hogy most van itt az alkalmas pillanat ide nem tartozó témák megvitatására. – Rendben. – Lucas végignézett a kőfolyosón. – Térjünk vissza a harmadik kamra ügyéhez. Maga az ajtó nem okoz majd gondot. Nincs hozzá kulcs. A zár egy ügyes kis szerkezet, ami kóddal működik. Egy sor acéltűt kell megfelelő sorrendbe tolni, és az ajtó kinyílik. – Feltételezem, hogy ismeri a kódot? – Igen. Chester évekkel ezelőtt odaadta. A nehezebb probléma az lesz, hogy megbirkózzunk a kamrában kavargó energiával. Majd megérti, ha kinyitottam az ajtót. Sem Chester, sem én nem tudtam pár lépésnél többet megtenni a kamrában. Pedig elhiheti, hogy mindketten többször is megpróbáltuk. A férfi végigment a folyosón, és megállt a masszív acélbevonatú ajtó előtt. Evangeline követte, és figyelte, ahogy számos tűt dug a nagy zárba. A zsanér csikorgó hangot hallatott, de az ajtó lassan kitárult, egy boltíves bejáratot fedve fel, amelyet nagy kőtömbök vettek körbe. Az egyik kőtömb sötét és baljósan ragyogó belső fénnyel világított. Forró energiakatlan fortyogott a bejáratban. Paranormális villámlások cikáztak az áthatolhatatlannak tűnő káoszban. Az erő hullámai túlcsordultak, be a kamrába, a már amúgy is túlfűtött légkört tovább terhelve. Evangeline érzékei válaszképp felerősödtek. Haja megemelkedett, és lebegni kezdett a feje körül. Izgalommal vegyes rettegés töltötte el. Lenyűgözte, felvillanyozta, megbabonázta a látvány. Lassan előrelépett, és megállt az energiakapu előtt. – Megdöbbentő – suttogta. Lucas a kapura nézett. – Gondolja, hogy tud valamit kezdeni ezzel a fajta energiával? – Igen – felelte magabiztosan. – Ezt a kaput egy ember állította, nem a föld erői alakították ki.

KRISTÁLYOK KERTJE

248

– Nem a nagybátyám, ennyit biztosan mondhatok. Ő készíttette az új ajtót, de az energiakapu már itt volt, amikor megvette az apátságot. – A kapu régi – válaszolta Evangeline. – Évszázadok, talán évezredek óta létezik. De emberi aura erejével emelték, így a saját hullámaimmal képesnek kellene lennem csillapítani. Női lenyomatúnak tűnik. – Ezt is meg tudja mondani? – Igen. A kaput egy nagyon erőteljes nő alkotta. Azt hiszem, csak egy másik nő tudja kinyitni. – Az ajtóba süllyesztett ragyogó kristályt tanulmányozta. – És azt hiszem, tudom, hogy hol kezdjem. Evangeline egy lépéssel közelebb lépett, majd még eggyel, és kinyújtotta az egyik kezét. Óvatosan a kristálylapra helyezte a tenyerét. A kristály menten fényesebbé vált. Paranormális elektromosság járta át, de nem érzett fájdalmat, csak eufórikus vidámságot. Lassan megvizsgálta a kristályból sugárzó heves erőáramlatokat. Amikor megtalálta a legerősebb energiahullámokat, csillapító erővel szegült ellenük. Eleinte úgy tűnt, nem történik semmi, de néhány másodperc elteltével a kapu ereje kezdett alábbhagyni. Egy perccel később a vihar megszűnt létezni, mint egy elfújt gyertyaláng. – Hihetetlen – szólalt meg Lucas. – Ön egy elképesztő nő, Evangeline Ames. De azt hiszem, ezt már korábban is megjegyeztem. A férfi hangjából kitűnő csodálat és tisztelet melegséggel töltötte el. – Igen, valóban, de azért köszönöm. – És most lássuk, hogy bent rejtőzik-e a kincs! – sürgette Lucas. A nő elnevette magát, ahogy megérezte a férfi körül a levegőben vibráló várakozást. Lucast pont annyira magával ragadta a kaland, mint őt magát. Lucas belépett az ajtón, és megtorpant, valami olyat nézve, amit Evangeline nem látott. – Tudhattam volna, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű – szólalt meg.

249

AMANDA QUICK

– Mi az? – Evangeline gyorsan utánament, és követte a férfi tekintetét. – Itt nincs semmiféle kincs – mutatott egyik kezével a csupasz kőkamrára. – Ennyit az elméletemről. A középen tátongó nagy, mély medencén kívül nem volt más a helyiségben. A külső kamrákban található két medencével ellentétben ezt ezüstös kristálylapok szegélyezték. A víz fénylett, csakúgy mint a külső fürdőkben, de a fénye nagyon különbözött azokétól. A felszín holdsütötte tükörre emlékeztetett. – Nos, kiváló elmélet volt – felelte Evangeline. – Köszönöm – morogta Lucas. – Én tényleg úgy gondoltam. Evangeline közelebb ment, és lenézett a vízbe. A külső fürdők kristálytiszta vizűek voltak, ez viszont nem. Lucas odasétált mellé. A tükörképük felvillant, és ragyogott a víz felszínén. – Olyan, mintha folyékony tükörbe pillantanánk – állapította meg Evangeline. – Érezni lehet a mélységet, de nem lehet a felszín alá látni. – A fény miatti érzéki csalódás – felelte Lucas. – Még magára a vízre is nehéz ránézni. – Elfordult, hogy körbepillantson a kamrában. Evangeline a medence széléhez térdelt, és ujját az ezüstösen fénylő vízbe dugta. Neki nem okozott problémát, hogy a vizet nézze. Energia cikázott át rajta. A tükröződő felszín kivilágosodott. Szellemszerű látomások jelentek meg. Egy fehér ruhás nőt pillantott meg, akinek a haja úgy volt befonva és feltűzve, ahogy a fennmaradt római falfestményeken látni. Újra megkavarta a vizet, és lenyűgözve nézte, ahogy újabb képek jelentek meg és tűntek el a víz színén: egy középkori szerzetesi csuhát viselő nő képe, majd egy másik nő tizenhetedik századi öltözetben. Az évszázadok során más nők is kinyitották a viharkaput, és bejutottak ebbe a helyiségbe, hogy belepillantsanak a medencébe, értette meg Evangeline. Valahogy a tükröződő felszín megőrizte néhányuk visszatükröződő képét. Eltűnődött, vajon mit láttak a többiek, mit akarhattak felfedezni ezen a helyen.

KRISTÁLYOK KERTJE

250

Megkavarta a vakító vizet az ujjával, az erőáramlatok mintáját keresve. Egy újabb izgalomhullám futott át rajta, amikor megtalálta, amit keresett. – Mégis mi az ördögöt művel? – Lucas lehajolt, megfogta Evangeline vállát, és elkezdte húzni őt felfelé. – Mondtam, hogy ez a víz veszélyes. A legenda szerint hallucinációt és víziókat idéz elő. – Nézze! – szólt halkan a nő. Lerázta a férfi karját, és visszadugta az ujja hegyét a vízbe. – Ez nem látomás. Lucas kezét a nő vállán hagyta, s lenézett a medencébe. – Az áldóját! – szólalt meg a férfi. – A kincs! A víz kitisztult, jól látszott az ősi kőfürdő alja és egy kőpad, amelyet az egyik oldalba építettek, épp a víz színe alatt. A medence alján egy halom tárgy hevert: fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk és finom karkötők, és mind az óarany összetéveszthetetlen tompa ragyogásával csillogott. – Mennyi értékes ékszer! – szólalt meg Evangeline, lenyűgözve a lélegzetelállító látványtól. – Akárki is hagyta itt ezt a kincset, az kivételesen gazdag volt, bármilyen mércével mérve. – Talán egy ékszerkészítő felhalmozott készlete – vélte Lucas. – Lehet, hogy ebben a medencében rejtette el a portékáját, nehogy ellopják. – A tárgyak tulajdonosa talán valóban férfi volt, de abban biztos vagyok, hogy csak egy nő férhet hozzá ehhez a medencéhez, és veheti ki az aranyat. – Evangeline habozott. – Ennek a nőnek pedig meglehetősen erősnek kell lennie. Lucas ránézett. – Mármint hogy átjusson a viharkapun? – Igen, de azt hiszem, az csak az első akadály. Biztos vagyok benne, hogy a medence vize másikat is tartogat. – Azt értem, hogy a megfelelő képességgel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki a víz színét átlátszóvá tegye, és így a medence alja láthatóvá váljék, de azt nem értem, miért lenne a víz akadály. – Nem minden nő, aki fel tudja fedni a kincset, képes a medencébe beleereszkedni és a kincshez hozzáférni. A víz mély. Legalább a nyakamig ér, és azt gondolom, hogy nagyon veszélyes tud lenni, akár halálos is.

251

AMANDA QUICK

Ujjait kihúzta a vízből. A felszín megváltozott, újra folyékony tükörré vált. Már nem lehetett látni a kincset. – Mit gondol, mi történne, ha én tenném a kezem a vízbe? – kérdezte Lucas. – Fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy jelentős kockázattal járna. – Milyen kockázattal? A férfira nézett. – Azt nem tudom megmondani. – Elvégzem a kísérletet. Evangeline elfintorodott. – Gondoltam, hogy esetleg így lesz. Lucas levette a kabátját, és feltűrte az egyik ingujját. Kezét óvatosan a vízbe mártotta. És azonnal ki is kapta onnan. Az arca görcsbe rándult a fájdalomtól. – A pokolba! – Megfeszítette az állkapcsát, a fogát csikorgatta, és levegő után kapkodott. Gyorsan lerázta a vízcseppeket a kezéről. – Jól van? – kérdezte Evangeline gyorsan. – Igen, azt hiszem – felelte érdes hangon. Mély levegőt vett, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. – De nem hiszem, hogy most további kísérletbe fognék. – Mi történt? – Nem tudom biztosan. Valahogy az a határozott benyomásom támadt, hogy mindjárt a pokol tüzébe esem. – Hallucináció? – Annál több. Éreztem a lángokat. – Homlokát ráncolva habozott. – Ugyanakkor lélekölő hideg is volt. Az egész leírhatatlan. – Azt gondolom, hogy én biztonsággal hozzáférnék a kincshez. Lucas nem úgy tűnt, mint aki maga is meg van erről győződve. – Biztos benne? A nő a vízbe mártotta a kezét, és a lágyan mozgó áramlatba finom energiatöltést küldött. A víz színe kitisztult. – Igen – válaszolta. – Őszintén hiszem, hogy számomra biztonságos. Most mi legyen, Lucas? A férfi felállt.

KRISTÁLYOK KERTJE

252

– Ráleltünk a kincsre, de Mrs. Buckley megtalálásához és egy sor más kérdés megválaszolásához nem kerültünk közelebb. A kincset egyelőre itt hagyhatjuk, amíg nem intézkedem, hogy biztonságosan Londonba szállítsák. Ez a kamra már évszázadok óta őrzi az aranyat. Még egy darabig folytathatja a szolgálatot. – Szüksége lesz rám, hogy hozzá tudjon férni. A férfi elmosolyodott. – Még egy kiváló indok, hogy magam mellett tartsam, édesem. Evangeline megkavarta a vizet, élvezve a női erő mámoros érzését, ami a vérében pezsgett. – Mindig jó, ha hasznosnak érzi magát az ember. A férfi szemében férfias, huncut fény csillant. – Afelől kétsége se legyen, hogy megszámlálhatatlan módon hasznos számomra, Evangeline. De ebbe most ne menjünk bele. Itt az ideje, hogy induljunk. – Egy pillanatra elkomolyodva hallgatott el. – Még valami. Erről senkinek sem beszélünk, amikor visszatérünk a házba. Még nem. – Még a családtagjainak sem? A férfi megrázta a fejét. – Aggódom, hogy izgalmukban véletlenül kikotyogják a titkot. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy Molly vagy valamelyik rokona meghall egy nem nekik szánt beszélgetést. A város hamar tele lenne a hírrel. Nem akarom arra pazarolni az időm, hogy kincsvadászokat kelljen kimentenem a parkból. – Megértem. – Épp kezdte a kezét kihúzni a vízből, amikor a víz alatti lépcsőre esett egyik tárgy látványa megállította. Közelebbről is szemügyre vette. – Lucas? A férfi visszafordult. – Tessék? – Látja azt a henger alakú tokot a lépcsőn? – Igen. Mi van vele? – Ezüstnek látszik, nem aranynak, mint a többi kincs. Ennyi évszázad elteltével már meg kellett volna feketednie. – Feltételezem, hogy a medence vizének természetfeletti tulajdonsága miatt nem feketedett meg – felelte Lucas.

253

AMANDA QUICK

– A formában és a kidolgozásban van valami modern. Nem hiszem, hogy a kincshez tartozna. Lucas újra a medence széléhez hajolt, és közelebbről is szemügyre vette a hengert. – Igaza van. Valaki másnak is sikerült bejutnia a kamrába nem olyan régen. Akárki is volt, a vízbe ejtette ezt a tárgyat. A lépcsőre esett, de nem tudta kiszedni. Azon tűnődöm, vajon nem a nagybátyámé volt-e. – Nem – hangzott a válasz –, nem hiszem. Ki kell szednem a vízből, hogy biztos lehessek benne. – Ez a lépcső több mint fél méterrel a víz színe alatt van. – Elérem, ha elég messzire benyúlok. Majd ön tart, hogy biztosan ne essek bele. – Én ezt nem találom jó ötletnek – válaszolta Lucas. – Esküszöm, hogy biztonságban leszek. – Biztos benne, hogy ez a tárgy fontos? – Abszolút biztos. Evangeline már a ruhája felső részét oldotta ki. Letolta a derekára, hogy csak az alsóing maradt fölül. – Más körülmények között ezt nagyon élvezném – szólalt meg Lucas. – De most csak arra tudok gondolni, nehogy beleessen. – Nem fogok. – A nő újra szorosan a medence szélére térdelt. – Fogja a kezem. A férfi a nő csuklójára kulcsolta az ujjait. Evangeline előrehajolt, és csupasz karját a válláig a vízbe eresztette. A víz energiája felrázta az érzékeit. Lélegzetelállító volt. Hirtelen szinte ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy teljesen levetkőzzön, és megmártózzon a vízben, átadva magát a medencébe zárt rejtélyeknek és titkoknak. – Evangeline. Lucas éles hangja törte meg a varázst. – Igen – felelte. – Elnézést. Kicsit elterelődött a figyelmem. Megragadta a lépcsőn heverő tárgyat, és kivette a vízből. Kiegyenesedve úgy tartotta az ezüsttokot, hogy mindketten lássák. – Ez egy szemüveg tárolására tervezett tok – állapította meg Lucas. – Chester hordott szemüveget, de nem tartotta tokban.

KRISTÁLYOK KERTJE

254

– Ez a tok nőnek készült – vélte Evangeline. Megfordította a kezében, és megnézte a hátuljára vésett kezdőbetűket. – Mi több, azt is tudom, hogy kinek.

34. Lucas Evangeline-t faggatta. Különleges érzékei bizseregtek, és a haja a nyakszirtjén felborzolódott. – Biztos benne, hogy a tok Irene Wittoné, a könyvesbolt tulajdonosáé? – kérdezte. – Teljesen biztos nem lehetek – válaszolta Evangeline –, de annyit mondhatok, nekem úgy tűnt, hogy Miss Witton nagyon sokat tud a helyi legendákról. Számos kincstérkép van a birtokában. Ráadásul a nevének kezdőbetűi I és W, ugyanaz, mint amit a tok hátoldalán láttunk. És végül, de nem utolsósorban határozottan emlékszem, hogy amikor Clarissa megcsodálta Irene szemüvegtartóját, Irene megemlítette, hogy új, és egy elveszett helyett vette. A körülmények ismeretében nem tudom elképzelni, hogy bárki másé legyen. Önnek van jobb ötlete? – Nincs – válaszolta. A főutcán nagy volt a forgalom. A boltokban nyüzsögtek az emberek, az utcai árusok kínálták a szuveníreket, és a régiségkereskedők – igaziak és csalók – is jó forgalmat bonyolítottak le. A Chadwick könyvesbolt azonban zárva volt. Az ablakban kis tábla függött. A zsaluk becsukva. Baljós előérzet dermesztette meg Lucas érzékeit. – Elkéstünk. Evangeline a „zárva” kiírásra meredt. – Irene Witton biztos megijedt, hogy gyanakodni kezdünk rá. Összecsomagolt, és itthagyta Little Dixbyt. – Talán – felelte Lucas. – De az is lehet, hogy nem volt ilyen szerencsés.

KRISTÁLYOK KERTJE

256

– Mire gondol? Csak nem hiszi, hogy... – Evangeline elhallgatott, mert Lucas már kormányozta is végig az utcán. – Várjon! Hová megy? – Megnézem, hogy rá tudok-e jönni, mi történt Irene Wittonnal. Körbe akarok nézni a könyvesboltban. – Be akar törni a boltba, ugye? – Csitt! – Fejével a többi járókelő felé biccentett. – Nem szeretném nagydobra verni a szándékomat. Kevésbé felvilágosult körökben a betörést illegálisnak tartják. Habár az az érzésem, hogy ebben az esetben senki sem fog a hatóságokhoz fordulni. – És mi van, ha téved? Irene Witton a bolt fölött lakik. – Evangeline felpillantott a bespalettázott ablakokra. – Lehet, hogy csak beteg. – Ha ez az eset áll fenn, akkor majd bocsánatot kérünk, és megmagyarázzuk, hogy aggódtunk az egészségéért, amikor megláttuk az ablakban a zárva táblát. Evangeline megérintette a kezében a kis táskát, amelyben a tok lapult. – Ez ésszerű magyarázatnak tűnik, feltéve, hogy megértő kedvében lesz, amikor arra ébred, hogy betörők hatoltak a boltjába. – Megígérem, hogy alig csapok majd zajt. Lucas befordult a főutcáról nyíló egyik keskeny mellékutcába. Evangeline szedte a lábát, hogy lépést tartson vele. Amikor elérték a keresztutcát, amely a boltok mögött futott, mindketten visszanéztek, hogy meggyőződjenek róla, senki sem figyeli őket. Aztán a Chadwick könyvesbolt hátsó ajtaja felé vették az irányt. Lucas párszor kopogott, de amikor nem kapott választ, megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Könnyen nyílt. – Azt hiszem, nem lesz szükség rá, hogy betörjünk – szólalt meg. – Ha Miss Witton sietve távozott, lehet, hogy nem bíbelődött a hátsó ajtó bezárásával. – Tapasztalatom szerint gyakran a tetthelyről menekülő gyilkosok hagyják nyitva maguk után az ajtót. – Természetesen, mert nincs kulcsuk – vágta rá Evangeline. – Néha ez a magyarázat.

257

AMANDA QUICK

Azt nem tette hozzá, hogy voltak olyan gyilkosok is, akik azért nem zárták be az ajtót a gyilkosság helyszínén, mert azt akarták, hogy felfedezzék szörnyű tettüket, olyan gyilkosok, akik arra vágytak, hogy kezük munkája megjelenjen a lapokban. De ez nem az a fajta gyilkosság, gondolta. Ebben az esetben volt indíték bőven. Nincs ok egy őrült gyilkosra gyanakodni. Kinyitotta az ajtót, és a bolt hátsó szobájába lépett. Nem volt szüksége a levegőben kerengő sötét energiára, hogy elárulja neki: a helyszínen erőszakos cselekedetet követtek el, mégpedig nemrég. A nő holtteste arccal lefelé feküdt. A fejsebből szivárgó vér eláztatta a padlódeszkákat. A gyilkos fegyverként használt súlyos vas könyvtámasz a halottól nem messze hevert. Lucas látta, hogy haj- és bőrdarabkák ragadtak rá. Evangeline-nek a döbbenettől elakadt a lélegzete. – Igaza volt – mondta. – Valóban elkéstünk. De ennek semmi értelme. Feltételeztük, hogy ha itt egy holttestet találunk, az Irene Wittoné lesz. Ez viszont nem Miss Witton. Lucas letérdelt a halott nő mellé, és megfordította annyira, hogy lássa az arcát. Evangeline közelebb ment, ügyelve rá, hogy csizmája orra és a szoknyája széle nehogy a vértócsába érjen. – Én nem tudom, ki ez – szólt Evangeline. – Én igen. – Lucas felállt. – Ő az eltűnt házvezetőnő, Mrs. Buckley. – Magasságos egek! – Evangeline szorongva nézett körül. – A vér meglehetősen frissnek tűnik. – Az is – felelte Lucas. – Nem régóta halott. Ami azt illeti, a gyilkos még itt van a helyszínen. Az emeleti szobákhoz vezető lépcső irányából halk reccsenés hallatszott. Evangeline megdermedt. Lucas a keskeny lépcső felé fordult. – Akár le is jöhet, Miss Witton. Tudjuk, mit történt. Nincs nálunk fegyver. A fadeszkák újabb tiltakozó reccsenése hallatszott. Irene Witton jelent meg a lépcső tetején, mindkét kezével egy pisztolyt szorongatva. – De nálam van – felelte.

35. Lucas nézte, ahogy a gyilkos, fegyverrel a kezében, céltudatosan lejön a lépcsőn. – Ennek nem így kellett volna végződnie – szólalt meg a könyvesbolt tulajdonosa. – Az ilyen dolgok, úgy tűnik, sohasem úgy érnek véget, ahogy az ember előre eltervezi – mondta szenvtelen hangon a férfi. Irene kezében a pisztoly nem remegett. A fegyvert Lucasra tartotta. – Mrs. Buckley mindent tönkretett. Most nem maradt más választásom, mint hogy a reggeli vonattal elutazzak. Épp a táskámat csomagoltam, amikor meghallottam, hogy maguk bejöttek pár perccel ezelőtt. Annyira össze voltam zavarodva, miután Buckley-t elintéztem, hogy elmulasztottam bezárni az ajtót. – Az sem állított volna meg bennünket – szögezte le Lucas. Nem nézett a fegyverre. Figyelmét Irene szemére összpontosította. – Igen, ezt könnyen el tudom hinni – felelte Irene. Evangeline egy kis lépéssel távolabb húzódott a férfitól. Finom mozdulat volt. Lucas tudta, ezzel az volt a célja, hogy egy kis távolságot teremtsen kettejük között, s így Irene-nak meg kelljen osztania a figyelmét. – Állj! – parancsolta Irene. A hangja hideg és magabiztos volt. – Ne mozduljon, Miss Ames! Evangeline szófogadóan megállt. De felemelte a kezében tartott táskát. – Megtaláltuk az elvesztett szemüvegtartóját. A Látomás vizének kamrájában hagyta.

259

AMANDA QUICK

– Lehetetlen. – Most először Irene megrendültnek tűnt. – A medencébe esett. Senki sem tud olyan mélyen belenyúlni abba a vízbe. – Én bele tudtam – felelte Evangeline. – Nem hiszek magának. – Bebizonyítsam? – Igen! Ürítse ki a táskát! – rivallt rá Irene. Evangeline lassan kioldotta a kis táska száját összehúzó zsinórt, és a vászontáskát fejjel lefelé fordította. Az ezüsttok a kezébe hullott. Irene megdöbbent. – Ha megtalálták a vízben tokot, akkor látniuk kellett a kincset. – Láttuk – felelte Lucas. – A medencében hagytuk megőrzés céljából. – Azt hiszem, tudom, mi történt – mondta Evangeline. – Azért jött Little Dixbybe, mert valahonnan hallott a kincsről. – Az apám az ókori emlékek szakértője volt. Természetfeletti képességgel rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy számos jelentős felfedezést tegyen Egyiptomban és Olaszországban. Talán önök is hallottak róla, dr. Howard Witton. – Witton legenda az ókorral foglalkozók körében – mondta Lucas. – Ön a lánya? – Igen. Örököltem a tehetségét, de mivel én nő vagyok, nem léphettem a nyomdokaiba. Fiatalon világossá vált számomra, hogy sohasem fedezhetek vagy tárhatok fel fontos romokat. Az apám kollégái nem fogadtak el mint velük egyenlőt. Be kellett érnem azzal, hogy az apám asszisztense legyek. – Ha jól emlékszem, Witton pár éve halt meg – jegyezte meg Lucas. – Én voltam az egyetlen örököse. – Irene hidegen mosolygott. – A kollégái könyörögtek, hogy az értekezéseit és a magángyűjteménye darabjait adjam valamelyik múzeumnak. Többen meg akarták venni. Egy vagyont érnek. Elhiheti nekem, hogy nagy elégedettségemre szolgált valamennyi kérlelést és ajánlatot visszautasítani. Tudja, nem volt szükségem a pénzre. – Nem hibáztatom, amiért így vett elégtételt – jelentette ki Evangeline.

KRISTÁLYOK KERTJE

260

– Ez persze azt jelentette, hogy sohasem házasodhatok meg – folytatta Irene. – Nem – helyeselt Evangeline. – Ha férjhez ment volna, nagy valószínűséggel elvesztette volna az öröksége fölötti rendelkezést. A legtöbb férfi örömmel adott volna túl a legértékesebb régiségeken. – Nem bántam meg a választásomat egy pillanatig sem. – Irene szája keserű mosolyra húzódott. – Nem mintha meg lettem volna fosztva a férfitársaságtól. Meg lenne lepődve, mennyi úriember vonzódik egy olyan nőhöz, akinek pénze is van, meg tehetsége is. Még akkor is, ha a szóban forgó hölgy már jóval elmúlt tizennyolc éves. – Honnan hallott a Kristálykertben található kincsről? – tudakolta Lucas. – Az élete vége felé az apám túl beteges volt ahhoz, hogy külföldre utazzon – kezdte Irene. – Ez alatt az idő alatt véletlenül rábukkant valamilyen feljegyzésre egy kincsről, amely Little Dixbyben, a régi apátság területén van valahol eltemetve. A történet szerint a kincset mágikus erők védik. – Az apja nem hitt a mágiában – mondta Evangeline. – De felismerte annak a lehetőségét, hogy természetfeletti erők munkálhatnak az apátság területén. – És ez felkeltette az érdeklődését – mondta Irene. – Kapcsolatba lépett Chester Sebastiannel, és engedélyt kért, hogy az arany után kutasson. De Chester visszautasította. – A nagybátyámat csak a botanikai kísérletei érdekelték – mondta Lucas. – Lenézte a kincsvadászokat. – Miután az apám meghalt, engem egyre jobban elbűvölt a római arany legendája és a történet természet-feletti aspektusa. De tudtam, a nagybátyja sohasem engedné meg, hogy kutassak utána. – Megragadta hát a kínálkozó lehetőséget, amikor ennek a boltnak a tulajdonosa meghalt – mondta Lucas. – Megvette az üzletet az özvegyétől, és nekifogott meghódítani Chester bácsikámat ritka botanikai nyomatokkal és könyvekkel. – És a különleges képességemmel – tette hozzá Irene. – Olyan tudatosan használtam, mint bármelyik kurtizán a bájait, hónapokon át kis célzásokat ejtve a képességeimről. Végül Chester megkért, hogy

261

AMANDA QUICK

vegyek részt egy kísérletben. Épp csak annyit engedtem látni a természetfölötti képességemből, hogy többet akarjon. Amikor felfedezte, hogy képes vagyok eligazodni a labirintusban, le volt nyűgözve. Hamar rájött, hogy sokkal nagyobb tehetséggel vagyok megáldva, mint a házvezetőnője. Neki nem sikerült bejutnia a Látomás vizének kamrájába. – De eszébe jutott, hogy ön esetleg képes lenne rá – mondta Lucas. – Először visszautasítottam. Nagyon szerénynek mutatkoztam. Azt mondtam, kétlem, hogy képes lennék ilyen ijesztő feladatra. De ő ragaszkodott hozzá, hogy megpróbáljam. Még azt is megígérte, hogy nekem adja a kincset, ha hozzá tudok férni. Őt nem érdekelte az arany. Ekkorra már mániákusan meg akarta találni a paranormális gyógyvíz forrását. Meggyőzte magát arról, hogy a Látomás vizének kamrájában van. – Amikor bebizonyította, hogy be tud jutni a kamrába, Chester biztosan mámoros lehetett az örömtől. – Az volt – felelte Irene. – Amikor a víz kitisztult, és ő meglátta az aranyat, azt hittem, hogy elájul az izgatottságtól. De csak az járt a fejében, hogy a medence energiáját az átkozott botanikai kísérleteihez felhasználhassa. Boldogan nekem adta volna az egész rakás aranyat köszönetül a munkámért. – Ekkor fedezte fel, hogy a víz színének kitisztítása csak a kezdet – mondta Evangeline. – Hamar rájött, hogy a medencébe nem tud belemerülni. Irene arcát düh torzította el. – Csak időre volt szükségem, hogy rájöjjek, hogyan uralhatom a víz áramlatait! Biztos voltam benne, hogy képes vagyok rá, de ekkor talált ránk ő a kamrában. Lucas a holttestre pillantott. – Mrs. Buckley? – Igen. Az ostoba nőszemély azt hitte, hogy viszonyom van az ön nagybátyjával. Ugyanis levettem a ruhám felső részét, miközben próbáltam a vízhez hozzáférni. Mrs. Buckley megőrült a féltékenységtől.

KRISTÁLYOK KERTJE

262

– Nem ok nélkül – válaszolta Evangeline. – Mrs. Buckley és Chester már évek óta szeretők voltak, amíg ön meg nem jelent a színen. Tudta, hogy ön képes megadni a férfinak, amit ő nem: a kamrához és a medencéhez való hozzáférést. Mindennek a tetejébe az ön hiányos öltözete aznap úgy tüntette fel, mintha Chesterrel hált volna. – Buckley hatalmas jelenetet rendezett. Nekem támadt, fröcsögve és átkozódva. Megragadta a szemüvegtartóm, és letépte a ruhámról. Az egész teljesen értelmetlen volt, de az ostoba teremtésre már nem hatottak az észérvek. Chester próbálta megnyugtatni. Megkért, távozzak, hogy Mrs. Buckley-val elintézzék a dolgot egymás között. – Elmenekült a kamrából, de ott felejtette a tokot – mondta Evangeline. – A zűrzavarban valaki a medencébe rúgta, és az egyik víz alatti lépcsőfokon kötött ki. – Felöltöztem, kijöttem a labirintusból, és elhagytam a Kristálykertet. Feltételeztem, hogy Chester elintézi ezt az ügyet Mrs. Buckley-val, és reggel megbeszéljük, miként fogunk neki újból, hogy a kincset a Látomás vizének medencéjéből kiszedjük. – De reggel Mrs. Buckley hívta az orvost, aki megállapította, hogy Chester a reggelizőasztalnál szívinfarktust kapott és meghalt – fűzte tovább Lucas. Irene egy rövid, utálkozó hangot hallatott. – Meggyilkolta. Biztos vagyok benne. Nem tudom, hogy csinálta, hogy szívinfarktusnak tűnjön, de afelől nincs kétségem, hogy féltékenységi rohamában megölte. – Egyetértek önnel – jelentette ki Lucas halkan. – Megmérgezte valamilyen bájitallal, amit a lepárlóban készített a parkból származó halálos növényekből. Evangeline fürkésző tekintettel nézett Irene-ra. – Ha úgy hitte, hogy Mrs. Buckley meggyilkolta Chester Sebastiant, akkor biztos azon is elgondolkodott, hogy nem próbálja-e megölni önt is. – Egy rövid ideig valóban aggasztott egy kicsit – válaszolta Irene. – De már a másnap reggeli vonattal elhagyta a várost. Először azt gondoltam, a dolgok sokkal egyszerűbbek lesznek így, hogy egyikük sem áll az utamban.

263

AMANDA QUICK

– Visszament a parkba, igaz? – kérdezte Lucas. – Ismerte az ajtó kódját. Át tudott jutni az energiakapun, és képes volt a víz energiáját lecsendesíteni. De felfedezte, hogy nem tud a lépcsőn a medencébe bemenni. – Mondtam már maguknak, csak több időre lett volna szükségem, hogy az energiát tanulmányozzam! – sziszegte Irene. – De a következő, amit hallok, hogy ön nemsokára megérkezik, intézkedni a nagybátyja ingatlanával kapcsolatban. Feltételeztem, hogy megpróbálja majd eladni. De ehelyett beköltözött. – Irene hangjából vád csendült. – Aztán Miss Ames és a maga rokonai is odaköltöztek. Felbérelt párat a helyiek közül. Azt beszélték a városban, szándékában áll, hogy a Kristálykertet tegye meg vidéki rezidenciájának. Az emberek azt suttogták, hogy egy óriás termetű férfi áll őrt a parkban. – Nem volt más választása, mint kivárni, hogy eljöjjön az ön ideje – mondta Lucas. – Remélte, hogy végül mindnyájan elmegyünk. – Csak egy mániákus csodabogár akarna végleg ott letelepedni, mint a nagybátyja – szögezte le Irene. – A parkban az erők minden héttel egyre zavaróbbá válnak. Chester tudta ezt. Meg volt róla győződve, hogy a Látomás vizének energiája okozza. – Elmondta önnek, mit gondolt, miért vált a forrás olyan erőssé? – kérdezte Lucas. – Nem, de engem nem is érdekelt. Én csak a kincset akartam. Aztán ma reggel Mrs. Buckley megjelent a hátsó ajtómban. Volt képe megpróbálni megzsarolni! – Mivel? – érdeklődött Lucas. – Azt mondta, ha nem fizetek neki egy nagyobb összeget, elmondja magának, hogy én a kincsre fenem a fogam, és hogy én tehetek a nagybátyja haláláról. Azt gondolta, hogy mindent jól kitervelt. Biztos volt benne, hogy ön hinni fog neki, mert már évek óta ismerte. Nem volt rá semmi oka, hogy ne bízzon benne. – Megvárta, amíg hátat fordít, és betörte a koponyáját azzal a könyvtámasszal – állapította meg Evangeline. – Úgy döntöttem, az egyetlen, amit tehetek, hogy elmegyek a városból, amíg elül az izgalom – folytatta Irene. – De mi megérkeztünk, mielőtt megtehette volna – mondta Lucas.

KRISTÁLYOK KERTJE

264

– Maguk ketten minden elképzelhető módon megnehezítették az életemet. Nincs mit tennem, meg kell szabadulnom maguktól. Higgyék el, nem okoz majd nagy élvezetet, de nem hagytak nekem más lehetőséget. Lucas megtalálta a fókuszt, amire szüksége volt, és felerősítette a képességét, rémképek energiáját küldve Irene aurájába. A nő kezében a pisztoly remegni kezdett. Szeme tágra nyílt rémületében. – Mi történik? Maga valamit tesz velem! Érzem. A szívem! Nem kapok levegőt! Próbálta meghúzni a ravaszt, de már elkésett vele. Eszméletlenül esett össze.

36. Evangeline lerakta a Little Dixby Krónika reggeli számát, és felvette a csészéjét. – A rendőrség letartóztatta Irene Wittont Mrs. Buckley meggyilkolásáért. Azt állítja magáról, hogy paranormális erővel rendelkezik, és mindenkinek azt meséli, hogy egy rémálomszerű látomás szállta meg démonokról és szörnyekről, amelyek egy ősi aranykincset rejtő ezüstfényű medencét őriznek. Amikor magához tért ebből a rettentő látomásból, ott találta a holttestet. A városban az az általános vélemény, hogy Buckley megölése eszét vette Irene Wittonnak. Azt feltételezik, hogy bolondokházába kerül. – Könnyen lehet, hogy ez a célja – felelte Lucas. Egy falat tojást tűzött a villájára. – Feltételezve, hogy nem bolondult meg ténylegesen. Evangeline tekintete találkozott a férfiéval, és tudta, hogy Lucas annak a lehetőségét mérlegeli, vajon nem az ő képességének ereje lökte-e át Irene-t az épelméjűség határán. – Nem őrült – szögezte le Evangeline. – Láttam az auráját, amikor megnéztem a pulzusát. Nyoma sem volt őrültségnek. De azt könnyen el tudom hinni, hogy úgy döntött, bolondnak tetteti magát. Minden bizonnyal arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb lesz egy bolondokházából megszöknie, mint a börtönből. Beth megvajazott egy szelet pirítóst. – Ön és Lucas nagyon mellékesen beszélnek arról a lehetőségről, hogy megszökik. – Abból a kevésből, amit tudok róla, azt hiszem, biztosan állíthatjuk, hogy Irene Witton nincs lelemény híján. – Lucas ivott egy kis kávét. – De legalább számunkra már nem jelent problémát. Őt az arany érdekelte. Még ha valaha sikerül is visszajutnia Little Dixbybe,

KRISTÁLYOK KERTJE

266

már túl késő lesz. Addigra a kincs már biztonságos helyre kerül egy múzeumban. Tony jelent meg az ajtóban. Evangeline megdöbbenve bámult rá. A fiú haja égnek állt, az inge és a nadrágja pedig rettentően gyűrött volt. Hosszú, összetekert térképet tartott a kezében. Sütött róla az izgatottság. – Jól érzi magát? – kérdezte Evangeline. – Úgy néz ki, mint aki a ruhájában aludt. – Igazság szerint egyáltalán nem aludtam az éjjel. – Tony Bethre nézett. – Igazad volt azokkal a kristályokkal kapcsolatban. – Tényleg? – Beth összegyűrte a szalvétáját, és az asztalra dobta. – Megtaláltad őket? – Azt hiszem, igen. – Tony az asztalhoz sietett, odébb tolta a Molly által odakészített ennivalót és az ezüst evőeszközöket, és kiterítette a térképet. Lucas felpattant. – Mit találtál? Tony felnézett a térképről. – A kristályokat. – Milyen kristályokat? – kérdezte Lucas türelmesen. Már Beth is talpon volt. – Emlékeztem, hogy azt mondtad, az energia a parkban úgy két évvel ezelőtt kezdett erősödni. Visszamentem Chester bácsi naplójában erre az időszakra, és feljegyzésekre bukkantam egy kísérletről, amit el akart végezni. Evangeline is felállt, és megkerülte az asztalt, hogy tanulmányozza a térképet. – Milyen kristályok? – Chester bácsi nem volt benne biztos – felelte Beth. – Londonban találta őket egy ládában egy régiségboltban. Három volt belőlük. A feljegyzése szerint fakó, sötétszürke kristályok voltak, első pillantásra nem tűntek túl érdekesnek, de ő érezte az erejüket. A bolt tulajdonosa arra a következtetésre jutott, hogy nem érnek túl sokat. Chester nagyon olcsón jutott hozzájuk.

267

AMANDA QUICK

– Idehozta őket, és elvégzett rajtuk pár kísérletet – folytatta Tony. – Meg volt róla győződve, hogy a kristályokat összhangba lehetne hozni a forrásvíz frekvenciájával. – Többféle technikát is kipróbált, de egyik sem vált be – folytatta Beth. – Aztán arra jutott, a kristályokat talán a földbe kell rakni, hogy a terület természetes erőivel rezonáljanak. Különböző helyeken temette őket a földbe. – Mind a három az Éjkerttel határos – fűzte tovább Tony. – Azok a jelzések, amelyeket valamelyik térképen vettem észre – vágta rá Lucas. – Pontosan. – Tony szemében győzelem csillogott. Ujjával a három jelzésre bökött, amelyeket bekarikázott a térképen. – Feljegyezte a helyeket, hogy újra képes legyen őket megtalálni, ha a kísérlet nem járna sikerrel. – Miért nem ásta ki őket, amikor érzékelte, hogy a parkban valami nem stimmel? – kérdezte Evangeline. – Mert sohasem jutott eszébe, hogy a kristályok okozzák a problémát – felelte Beth. – Meg volt róla győződve, hogy a probléma forrása a Látomás vize. Erre a lehetőségre fókuszálta a figyelmét, és nem keresett más választ. – Klasszikus hiba bármilyen nyomozás során – jegyezte meg Lucas –, legyen az gyilkosság vagy tudományos kutatás. Meg kell találnunk azokat a kristályokat, és kivenni őket a földből, amint lehet. Azután meglátjuk, bekövetkezik-e bármilyen változás az energiaszintben.

37. A könyvtárajtón felhangzó kopogás Lucast rossz előérzettel töltötte el. Női kopogás, gondolta. Nem Molly. Nem Evangeline. Nem Beth. Beletörődve állt fel. – Jöjjön be, Judith! – szólalt meg. A nő kinyitotta az ajtót, és lassan besétált a szobába. – Tudta, hogy én vagyok. Úgy tűnik, mintha az ilyesmit mindig előre tudná. – Ebben az esetben egyszerűen kizárásos alapon jöttem rá. Semmilyen természetfeletti képesség nem kellett hozzá. Mit óhajt? A nő becsukta az ajtót, elsétált a szoba közepéig, és megállt. Egyik kesztyűbe bújtatott kezét ökölbe szorította az oldalán. – Miss Ames tanácsolta, hogy tárjam ön elé a félelmeimet – kezdte. – Tudhattam volna, hogy valamilyen módon Evangeline van e mögött. – Mogorván egy székre mutatott. – Jobban teszi, ha helyet foglal, mert gyanítom, nekem nemsokára szükségem lesz rá, hogy így tegyek. Valami azt súgja, hogy ez egy újabb nehéz beszélgetés lesz. Judith állva maradt. – A mi beszélgetéseink mindig is azok voltak. A férfinak megvonaglott az arca. – Meglepő módon, nemrég én is hasonló megjegyzést tettem Miss Amesnek. Leül? – Inkább állva maradnék. – Ahogy kívánja. – Lucasnak nem volt más választása, mint hogy ő is állva marad, így az asztal túloldaláról nézett a nőre. – Feltételezem, hogy Bethről és Tonyról van szó.

269

AMANDA QUICK

– Természetesen. – Félelemmel vegyes harag sötétítette el Judith szemét. – Bizonyos értelemben kezdettől fogva minden róluk szólt, nemde? A férfi megdörzsölte a halántékát. – Judith, azt hiszem, jobb lenne, ha erről nem ejtenénk több szót. – Mit számít, ha az igazság végre színtisztán áll köztünk? – kérdezte Judith most már nagyon indulatosan. – Tudom, mit gondolt annyi évvel ezelőtt, amikor olyan illetlen gyorsasággal mentem hozzá az ön apjához! Tudom, mit gondolt, amikor az ikrek megszülettek, majdnem két hónappal korábban! Azt gondolta, hogy odaadtam magam egy másik férfinak, hogy terhes voltam, amikor hozzámentem George-hoz, és ezért kényszerítettek a szüleim egy ilyen rémes házasságba. Soha nem mondott egy szót sem, de láttam a vádat a szemében. A férfi leengedte a karját. – Ez nem számít, Judith. Akkor sem számított, ahogy most sem. A nő görcsösen egy kicsit közelebb lépett, merev vállal. – De igenis számít, mert igaza volt. Egy nálamnál kétszer idősebb házasember ejtett teherbe. Még csak nem is arról volt szó, hogy elcsábított. Megerőszakolt, de erről nem volt szabad beszélni. – Judith, elég! – Bancroftnak hívták. Öt évvel ezelőtt a gazembert holtan találták egy kupleráj sikátorában. A sajtó persze nem vett tudomást a halál helyszínéről. Nagy felhördülés volt az utcai bűnözés rettentő növekedéséről. Egyértelművé vált, hogy Judith nem fog leülni. Lucas az ablakhoz ment, hogy kinézzen a sötét parkra. – Hová fajul a világ, kérdezte mindenki, ha egy Bankcroft társadalmi osztályához tartozó úriember nem sétálhat az utcán biztonságban? – folytatta Judith természetellenesen érzelemmentes hangon. – De amikor megláttam a halálhírét az újságban, ünnepelni támadt kedvem. Meghalt a nyavalyás! A sajtó szerint szív-infarktus végzett vele. Nem az a fajta igazságszolgáltatás volt, amelyre évek óta szomjaztam, nem igazi bosszú, de legalább végre halott volt. Egy darabig jobban aludtam éjszakánként. – Befejezte? – kérdezte Lucas, szemét le sem véve a parkról.

KRISTÁLYOK KERTJE

270

– Nem. – Judithnak elcsuklott a hangja. – Jobban aludtam, amíg az ön nagyapja meg nem halt, és mindent önre nem hagyott. Elég baj volt, hogy George nem gondoskodott az ikrekről, de amikor rájöttem, hogy az ön nagyapja sem, és ön rendelkezik a vagyon felett, olyan pánik érzését ismertem meg, amit ön soha nem fog érteni. Lucas elfordította a fejét, hogy a válla fölött a nőre nézzen. – Tényleg azt hiszi, hogy képes lennék kizárni Betht és Tonyt az örökségből, csak hogy önt megbüntessem? – Nem vér szerinti rokonai, s ezt ön is tudja – felelte Judith keserűen. – Ez nem számít. – Mert a törvény szemében George utódai? Ennek én is tudatában vagyok. De ön tudja az igazságot. Lelkiismeret-furdalás nélkül kizárhatja őket az örökségből, amikor megházasodnak, hiszen nem tartozik nekik semmivel. – Ez nem fog megtörténni. – Annyi éve várja, hogy bosszút álljon rajtam mindazért a hazugságért, amelyben élnem kellett. Az apja távol volt Egyiptomban, amikor az ikrek megszülettek. Soha nem mutatott gyanakvást, hogy esetleg nem az ő gyerekei. – Apa nagyon kevéssé érdeklődött bármelyik gyereke iránt – felelte Lucas. – Ez igaz. De a nagyapja mindig sejtette az igazságot. Éreztem. Biztos vagyok benne, hogy ezért hagyott mindent önre. Lucas teljesen megfordult, hogy a nő szemébe nézzen, miközben elmondja neki az igazságot. – Ez mind nem számít. Most már nem kell a félelmeivel kínoznia magát. Egy hét sem telt el, hogy megörököltem nagyapám vagyonát, és elkészítettem az iratokat, amelyekkel biztosítom, hogy abban az esetben, ha velem bármi történne, ön, Tony és Beth megkapják a családi vagyon zömét. Judith hitetlenkedve nézett rá. – Miért lenne olyan bőkezű, amikor tisztában van vele, hogy nem vérrokonai? – Mert nem számít – felelte. – Hányszor kell hogy megismételjem? Beth a húgom, és Tony az öcsém. Mindig a

271

AMANDA QUICK

testvéreim maradnak. Biztosíthatom önt, hogy gondoskodtam róluk a végrendeletemben. Önről is gondoskodtam. Higgye el nekem, ha azt mondom, hogy egyikük sem fogja az utcán végezni. Judith meghökkentnek tűnt. Pár másodperc elteltével halvány remény tükröződött az arcán. – Szeretnék hinni önnek. – Tudom, hogy nincs nagy véleménnyel rólam, de hazudtam valaha önnek vagy Tonynak vagy Bethnek? Judith az ajkába harapott. – Nem. – Akkor az ép esze és az idegei kedvéért remélem, most már hinni fog nekem. – Nem is tudom, hogy köszönjem meg – suttogta Judith. – Arra nincs szükség. Ön, Tony és Beth a családhoz tartoznak. Csak ennyi számít. – Miss Ames megmondta, hogy ön így fog érezni. Az ajtó felől élénk kopogás hallatszott. Lucas visszament az íróasztalához, hálásan, hogy félbeszakítják. – Jöjjön be, Evangeline! – mondta. – Azt hiszem, Judith és én már végeztünk. – Judithra nézett. – Vagy van valami más is? – Nem – válaszolta Judith magához térve. – Más nincs. Az ajtó kitárult. Evangeline mosolygott. – Biztosak benne, hogy nem szakítok félbe semmi fontosat? – Egyáltalán nem. – Judith tétován rámosolygott. – Én épp indulok az emeletre pakolni. Úgy döntöttem, hogy reggel visszatérek Florence-szel Londonba. Természetesen a komornáink is elkísérnek. – Ilyen hamar elmegy? – kérdezte Evangeline. – Beth és Tony elragadónak találják ezt a helyet, de sem Florence, sem én sohasem éreztük magunkat jól a Kristálykertben. – Judith az ajtó felé indult. – Beth jelenléte elégséges, hogy az illemet betartsuk. Ha mindketten megbocsátanak... – Természetesen – válaszolta Evangeline. Lucas habozott, aztán döntött. – Judith, van valami, amiről esetleg tudni szeretne. Judith megfeszült, újra gyanakvóan és félelemmel telve. – Mi lenne az?

KRISTÁLYOK KERTJE

272

– Én nyomoztam Bancroft halála ügyében. Némi elégedettséggel szolgálhat az ön számára, ha elmondom, hogy a hírekben rosszul tudták. De persze ez gyakran így van. – Nem értem – mondta Judith. – Bancroft nem természetes halállal halt meg. Valaki meggyilkolta. – Biztos ebben? – kérdezte. – Soha nem férhetett hozzá semmi kétség. Judith mély levegőt vett. – Szóval egy közönséges utcai bűnözőnek tartozom az igazságszolgáltatásért, amit a társadalomtól sohasem kaptam volna meg. – Így is lehet tekinteni – felelte Lucas. Judith felemelte az állát. – Remélem, hogy szenvedett, amikor meghalt. – Igen. Biztosíthatom róla, hogy félelemben halt meg. Judith egyet bólintott. Nagy nyugalom szállta meg. Egyszerre tűnt kimerültnek és megkönnyebbültnek. – Köszönöm, Lucas. Ma nagy ajándékot adott nekem, amiért mindig hálás leszek. De Bethnek és Tonynak sohasem szabad tudniuk Bancroftról. – Tőlem nem hallanak róla – válaszolta Lucas. – Szavamat adom. De egész életükben ismertem Betht és Tonyt. Biztos vagyok benne, hogy képesek feldolgozni az igazságot. Véleményem szerint joguk van hozzá. És ismervén őket, előbb-utóbb úgyis felfedezik. Az lenne a legjobb, ha először öntől hallanák. Evangeline Judithra nézett. – Egyetértek. Beth és Tony nagyon lenyűgöző és csodálatra méltó fiatalok. Elég erősek ahhoz, hogy a születésüket érintő tényekkel megbirkózzanak. Ahogy Lucas mondta, joguk van tudni. Meg fogják érteni, miért tette, amit tett. Judith sóhajtott. – Ön is tudja az igazat, ugye? Tisztában van vele, hogy Tony és Beth nem a férjem gyerekei.

273

AMANDA QUICK

– Lucas nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, de az ösztönöm megsúgta, hogy ez lehet a helyzet – felelte Evangeline. – Tudja, ez sok mindent megmagyaráz. Judith hosszú ideig nem szólt egy szót sem. Aztán mély levegőt vett. – Talán mindkettejüknek igaza van. – Lucasra nézett. – Beth és Tony valóban erős. Mi több, a lelkierejük és jellemük jelentős részét önnek köszönhetik. Most már látom. – Ne hagyja figyelmen kívül a saját bátorságát és elszántságát se, hogy megvédi a gyermekeit – válaszolta Lucas. – Beth és Tony az erős akaratuk és jellemük nagy részét öntől kapták. Judith félszegen Evangeline-re mosolygott. – Köszönöm, hogy arra bátorított, beszéljek Lucas-szal. Úgy érzem magam, mint akinek hatalmas kő gördült le a szívéről. Kiment a folyosóra, és csöndben behúzta maga mögött az ajtót. Evangeline Lucasra nézett. – Láthatólag sikerült megnyugtatnia. – Megtettem, ami tőlem telt. De majdnem húsz évet töltött azzal, hogy az idegeit ilyen állapotba hozza. Eltarthat neki egy darabig, amíg elfogadja, hogy nem áll szándékomban rajta bosszút állni, pláne nem azáltal, hogy Betht és Tonyt megfosszam attól, ami jogosan az övék. – Ami Judithot illeti, fiatalasszonyként reménytelenül csapdába esettnek érezhette magát, mindenféle kiút nélkül. – Mikor jött rá az igazságra? – kérdezte Lucas. – Majdnem azonnal. Ahogy Judithnak is mondtam, ez volt a hiányzó láncszem, amely annyi mindent megmagyaráz a múlttal kapcsolatban. – Az ön intuíciója jobb, mint az enyém, legalábbis ami ezt a dolgot illeti. Mindig biztos voltam benne, hogy terhes volt, amikor az apámhoz hozzáment, de azt feltételeztem, hogy volt egy szeretője, aki valamilyen oknál fogva nem tudta elvenni. Sokkal több időmbe telt, hogy rájöjjek: megerőszakolták. – Lucas felvette az ezüst levélbontót, és két ujján egyensúlyozta. – Támadója egy nála jóval idősebb házasember volt, aki előkelő körökben mozgott. – Meg vagyok döbbenve, hogy megosztott önnel egy ilyen titkot.

KRISTÁLYOK KERTJE

274

– Csak ma mondta el az igazságot, de véletlenül én már öt évvel ezelőtt rábukkantam. Az egyik ügy során, amiben nyomoztam, egy nem új keletű híresztelést hallottam. Egy fiatal prostituálton erőszakot követett el egy úriember kliense, és majdnem megölte. Nem ő volt az első. A kupleráj tulajdonosnője a Scotland Yardon dolgozó ismerősömet kérte meg, hogy nyomozzon az ügyben. A nyomozó már évek óta gyanakodott Bancroftra, de nem tehetett semmit a férfi társadalmi rangja miatt. – Így a Yardon dolgozó barátja megkérte, hogy vizsgálja ki az ügyet? – Igen. Behatoltam Bancroft könyvtárába, és megtaláltam a naplóit. Nagyon gondosan feljegyezte a legapróbb részleteit is a tetteinek, amiket ő csak hódításoknak nevezett. Nem fárasztotta magát azzal, hogy a megerőszakolt prostituáltakat felsorolja, de az általa tisztességesnek tekintett nők neve és megbecstelenítésük leírása mind ott állt fehéren, feketén. Az évek során nevelőnők, fizetett társalkodónők és társadalmi súllyal nem rendelkező családból származó fiatal nők egész sora esett neki áldozatul. – Megtalálta Judith nevét a listán? – Igen. Evangeline keze ökölbe szorult. – Örülök, hogy meg tudta nyugtatni afelől, hogy támadója erőszakos halált halt. Lucas szemöldöke felszaladt. – Ez kissé vérszomjasan hangzik, Miss Ames. – Igen, annak, ugye? Az a tény, hogy annyi évvel ezelőtt nem szolgáltattak számára igazságot, valamint a trauma, amin átesett, és az ár, amit fizetett érte, volt mindvégig a belső nyugtalansága forrása, nem ön és a képessége. Azért ön lett a félelme tárgya, mert érezte, hogy ön ismeri a legféltettebb titkát. Lucas nagyon gondosan lerakta a levélbontót. – Nem mondtam el neki mindent Bancroft haláláról. – Eleget mondott. Judith számára csak az számít, hogy Bancroft megfizetett azért, amit vele tett. Nem volt rá szükség, hogy elmondja: ön a felelős a haláláért. Lucas megdermedt.

275

AMANDA QUICK

– Ezt is kitalálta? – Ismerem önt. El tudom képzelni, mit tett, amikor felfedezte Judith nevét a listán. – Meggyőződtem róla, hogy Bancroft pontosan érti, miért fog meghalni. Kicsit nehezen fogta fel, hogy azért ölöm meg, amit egy nővel évekkel korábban tett. Evangeline Lucashoz sétált, és átkarolta. – De bízom benne, hogy elmagyarázta neki. Lucas a keblére vonta. – Megmondtam neki, hogy vétett a családom ellen, és annak fizeti meg az árát. – Hát persze – felelte Evangeline.

38. A sötét, fortyogó energia úgy csapta meg Beatrice érzékeit, mint egy jeges vízhullám. Elakadt a lélegzete, és megtorpant a városi ház halljában. A lépcső aljára meredt. – Clarissa! – nyögte ki. A megdöbbenés annyira elszorította a torkát, hogy csak suttogásra futotta. – Mi az? – Clarissa becsukta a ház ajtaját, és ránézett. – Valamit érzel? Mi a baj? – Itt járt. – Beatrice gyorsan a barátnője felé fordult. – Itt, a házunkban. – Kijárt itt? – A színész, Garrett Willoughby. Ez ugyanaz az energia, mint amit nem egészen egy órája az öltözőjében éreztem. A színház padlóját sepregető öregember tetemes összeget kért azért, hogy beengedje őket Willoughby öltözőjébe, de Mrs. Flint és Mrs. Marsh világosan megmondták, hogy ebben a nyomozásban a pénz nem akadály. – Minden bizonnyal figyelte a házat – vélte Clarissa. – Talán látta, amikor a házvezetőnő korábban elhagyta az épületet, hogy meglátogassa a nővérét. Megvárta, amíg mi is távoztunk, azután betört. Beatrice-ra rátört a düh és a pánik, a dr. Flemming okkult akadémiáján töltött rémes időszak emlékei öntötték el. Erőt vett magán, és a háttérbe szorította a múltat, kényszerítve magát, hogy a közvetlen fenyegetésre koncentráljon. – Átkutatta a házat, miközben mi utána kérdezősködtünk a színházban ma délelőtt – állapította meg. – Ennyit arról az elméletről, hogy Amerikába hajózott szerencsét próbálni – mondta Clarissa. – De mit keresett itt? Nem kérdéses,

277

AMANDA QUICK

hogy tud arról, Evangeline Little Dixbyben van, hiszen odaküldte Hobsont a Páfrány-lakba, hogy megölje Evie-t. – Feltehetőleg azt remélte, hogy talál valamit, amit felhasználhat Evangeline ellen. – De mi lehet az? – Nem tudom – válaszolta Beatrice. – De ki kell derítenünk. Nagy sürgetést érzett. Megpördült, megmarkolta a szoknyáját, és felszaladt a lépcsőn. Clarissa a nyomában. – Az isten szerelmére, óvatosan! – szólalt meg Clarissa. – Lehet, hogy még mindig a házban van! Beatrice kitárta az érzékeit, majd megrázta a fejét. – Nem, már elment. Megálltak a lépcső tetején, és végignéztek a folyosón. Beatrice látta az árulkodó energianyomokat az ajtófogantyúkon. – Evangeline szobáját kereste – szólalt meg. – Meg is találta. Nyitva hagyta az ajtót. A nyitott ajtóhoz siettek, és benéztek a hálószobába. Nem volt semmi nyoma, hogy valamihez hozzányúltak volna. Az ágy még mindig gondosan bevetve. A szekrény és a kis íróasztal fiókjai zárva. – Itt járt – mondta Beatrice. – Érzem. Azt gondolom, hogy átkutatta a szobát, de mit keresett? És mit talált? – A titkai után kutatott – felelte Clarissa. Beatrice nem kérdőjelezte meg ezt a kijelentést. Clarissa a legtöbb embernél többet tudott a titkokról, valamint arról, hogyan lehet azokat egy nő ellen felhasználni. Hiszen kénytelen volt egy új életet, mi több, egy teljesen új személyazonosságot kitalálni magának. – Nos, Evie legnagyobb titkait biztosan nem találhatta meg – szögezte le Beatrice. Megkönnyebbülés töltötte el. – Biztos vagyok benne, nem volt olyan esztelen, hogy leírja a naplójába. Akárhogy is, a naplóját magával vitte. Clarissa az asztalhoz sétált, és elkezdte kihúzogatni a fiókokat. Megtorpant, amikor meglátta Evangeline precízen rendszerezett levelezési kartotékját. – Itt talált valami hasznosat – mondta. – Evie nagyon kevés emberrel levelezik. – Beatrice átviharzott a szobán. – Nincs családja vagy barátja, rajtunk kívül.

KRISTÁLYOK KERTJE

278

– Ez nem jelenti, hogy nem küld és kap leveleket. – Clarissa benyúlt a kartotékba, és előhúzott egy kis halom papírt. Kiterítette őket az asztalon. – Itt van például a Little Dixby-i lak kibérlésére vonatkozó levelezése. Aztán egy értesítés a ruhakészítőtől, amelyben tájékoztatja, hogy az új ruhája elkészült, és átadásra kész. Beatrice további papírokat lapozott át. – Erre az értesítésre emlékszem az Oxford Street-i könyvesboltból, hogy megérkezett az általa kért új regény. Számos, hasonló jellegű levél akadt még, de Beatrice azonnal tudta, mikor találtak rá arra a levelezésre, ami fontos volt. A lapokon forrongó sötét energiaáramlatokat nem lehetett eltéveszteni. Clarissával egyszerre érezték meg. – Erre volt szüksége – szólalt meg Clarissa. – Megtalálta Evie gyenge pontját. – Jól választotta ki a szerepét – válaszolta Beatrice zordan. Clarissa a Beatrice kezében levő papírokra nézett. – Azonnal küldenünk kell Evie-nek egy táviratot.

39. Evangeline a következő, az olvasókat bizonytalanságban hagyó és így izgalomban tartó befejezésen dolgozott a hálószobájában, kihasználva a majdnem teljesen üres ház békés légkörét. Lucas, Stone, Beth és Tony a parkban munkálkodtak: Chester térképe alapján próbálták beazonosítani a három kristály helyét. A folyosóról gyors léptek hangzottak. Molly jelent meg az ajtóban, izgatottságban égve. – Egy bizonyos Mr. Guthrie keresi önt, Miss Ames. – Guthrie? A kiadóm? – Evangeline lerakta a tollát, egyszerűen nem hitt a fülének. A gyomra hirtelen összeszorult az izgatottságtól. – Itt? Ebben a házban? – Igen, igen, ő. – Evangeline felugrott. – Azt mondta, hogy az egyik fogadóban szállt meg a városban. Kérdezte, hogy megkapta-e a táviratát, amelyben az érkezéséről értesíti. – Nem, nem kaptam meg. – Gondolom, Mr. Applewhite biciklije megint elromolhatott. – A városból Mr. Mayhew hozta a fogatán? – Nem, kisasszony. Gondolom, Mr. Guthrie gyalog jött. – Mindegy is. Az a lényeg, hogy itt van. Hadd gondolkozzam! Nem vihetjük a könyvtárba, azok az indák az ablakon a legtöbb embert kényelmetlen érzéssel töltik el. Légy szíves, vezesd a szalonba, az a ház napos oldalán van. – Igenis, kisasszony. Gondolom, teáznak majd? – Igen, igen, persze. És tegyél oda párat a csodás aprósüteményeidből is. Talán rá tudom beszélni, hogy vacsorára is maradjon. Nem, várj, lehet, hogy ez mégsem olyan jó ötlet! Az erdőn át kell akkor hazavinni, és az meglehetősen elbátortalanító tud lenni sötétedés után.

KRISTÁLYOK KERTJE

280

– Megyek, elkészítem a teatálcát. – Molly kilépett a folyosóra. – Köszönöm, Molly. Evangeline habozva állt a szekrény előtt. Az egyik kényelmesebb nappali öltözékét viselte, egy egyszerű, sötétkék ruhát, amely nem dicsekedhetett finoman kidolgozott redőzéssel, és mindössze egy alsószoknyája volt. Nagyon szeretett volna átöltözni egy divatosabb ruhába, de nem merte Mr. Guthrie-t megvárakoztatni. Megelégedett azzal, hogy visszatűzött pár kiszabadult hajtincset, és megigazította a sálat, amit a ruha nyakrészének kitöltésére használt. Mély levegőt vett, hogy összeszedje magát, majd kiment a folyosóra, és le a lépcsőn. Egy perc múlva belépett a szalon ajtaján, és megtorpant. A férfi az ablaknál, neki háttal állt. Haja ősz volt, és komoly, konzervatív szabású öltönyt viselt, ahogy egy középkorú úriembertől az várható. Egyik kezében sétabotot tartott. Evangeline-t ösztönös rossz érzés töltötte el. Valami nem stimmelt Guthrie hajával. Hirtelen tökéletesen biztos lett benne, hogy a férfi parókát visel. Persze nem ő lenne az első kopasz férfi, aki így tesz, gondolta. A férfiaknak is joguk van a maguk kis hiúságaihoz. De a kézenfekvő magyarázat nem elégítette ki az ösztönét. Elnyomta a kellemetlen érzését, és üdvözlő mosolyt öltött magára. – Mr. Guthrie! – szólította meg. – Milyen kedves öntől, hogy meglátogat! Annyira sajnálom, hogy nem kaptam meg a táviratát. De szerencsére ma épp itthon talált. – Valóban szerencsés, Miss Ames. – Guthrie megfordult. – Már így is elég bajt okozott nekem. Nem örültem volna, ha tovább komplikálja a dolgokat. Evangeline-ben megfagyott a vér. Most már látta Guthrie jobb kezét, amely távolról sem egy középkorú férfi keze volt, és egy pisztolyt szorongatott. A kezdeti megdöbbenéstől másodpercekre a szava is elállt. – Ön nem Mr. Guthrie – nyögte ki végül. – Hallgatnom kellett volna arra, amit a megérzésem súgott. – Nem tudom, miről beszél, de igaz, hogy nem én vagyok a kiadója. A nevem... – Garrett Willoughby. Douglas Mason testvére. Garrett tekintete megkeményedett.

281

AMANDA QUICK

– Le vagyok nyűgözve, Miss Ames. Ön nagyon gyors felfogású, nemde? A testvérem is mondta, hogy több esze van, mint ami egészséges. – Önt keresik. – Igen, tudom. – Garrett előhúzott egy papírlapot a zsebéből. – Ezt önnek szánták. Egy bizonyos Miss Slate tájékoztatja, hogy ő és a barátnője nem hiszik, hogy épp Amerikába tartok új színházi lehetőségek után kutatva. Sőt azt gyanítják, hogy talán épp a vonaton ülök Little Dixbybe, az ön kiadójának adva ki magam. Igazuk volt. Amikor az íróasztala fiókjában megtaláltam a leveleket, valamint a szerződést Guthrie-tól, tudtam, hogy ő az egyetlen ember, akit kérdés nélkül fogadna. – Hogy került önhöz a távirat? – Aggódtam, esetleg akad olyan ember Londonban, aki nem hiszi el, hogy Amerikába hajóztam. Így elővigyázatosságból idefelé jövet benéztem a helyi távírdába ma délután, hogy érdeklődjek, jött-e üzenet a Kristálykert látogatójának. Amikor kiderült, hogy épp akkor érkezett egy, felajánlottam, hogy elhozom, ha már úgyis ide tartok. A fegyverrel az ajtó felé intett. – Most pedig indulunk. – Nem remélheti komolyan, hogy megmenekül. Lucas Sebastian kézre fogja keríteni. – Téved, Miss Ames. Sebastian egy puha, elkényeztetett felsőosztálybeli. Én a londoni utcákon edződtem, olyan embereket raboltam ki, akik sokkal veszélyesebbek voltak, mint amit ő el tud képzelni. – Nem ismeri őt túl jól, ugye? – Sohasem találkoztam vele, és ha rajtam múlik, ez így is marad. De a biztonság kedvéért béreltem egy lovat és egy zárt hintót a városi béristállóból. Az út végén várakozik, épp látótávolságon kívül. Mi ketten rövid utazást teszünk. Önnek rövid, hogy pontos legyek. Mozogjon, maga gyilkos szuka! Evangeline a folyosóra hátrált. Körbevette a nagy ház csendje. Garrett a bejárati ajtó felé terelte. – Kifelé! – parancsolta. – Ha sikít, itt rögtön meghal. Evangeline kinyitotta a bejárati ajtót, és kilépett a lépcsőre.

KRISTÁLYOK KERTJE

282

– Nagy ostobaságot követ el, Mr. Willoughby. Ha lenne egy csöpp esze, akkor mentené az irháját, amíg még lehet. – Csak az idejét fecsérli, ha megfélemlíteni próbál. – Garrett kiment utána, és becsukta az ajtót. Újra intett a pisztollyal. – Gyorsan, a kocsifelhajtó melletti fák közé! Evangeline a kővel burkolt felhajtót szegélyező sűrű erdőbe sétált. Garrett közvetlenül a nő mögött lépdelt. A fák körbezárták őket, eltakarva a nagy házra nyíló kilátást. – Hová szándékozik vinni? – kérdezte halkan a nő. – Valahová, ahol magunk lehetünk. Kis szerencsével Sebastiannek és a többieknek napokba fog telni, mire a holttestét megtalálják ebben az erdőben, ha egyáltalán megtalálják valaha. Addigra én már valóban úton leszek Amerika felé. – Miért tennék akkor akár egy lépést is? – Ugyanazon okból, amiért annyi rab sétál szófogadóan a halálba. Amíg életben van, pislákol némi halvány remény az ön számára, hogy megmenekül, vagy hogy sikerül az életéért könyörögnie. És történetesen van pár kérdésem önhöz. – Tudni szeretné, hogyan halt meg a testvére, ugye? Nem hiszi el, hogy leesett a lépcsőn, de nem érti, hogy tudtam felülkerekedni rajta. – Azt átkozottul jól tudom, hogy nem leesett a lépcsőn és kitörte a nyakát. – Garrett hangja remegett dühében. – Azért ment oda azon a napon, hogy magát megölje. Dühös volt, mert maga tönkretette a tervet, hogy elvegye a Rutherford örökösnőt. Azt állította, a maga hibája, hogy őt csalóként leleplezték. Azt is mondta, hogy olyan, mintha maga kísértené. – Meglepő módon én azt gondoltam, hogy ő kísért engem. Alig hittem a szememnek, amikor először megláttam a Rutherfordügyben. Tudom, hogy nem ismert meg. Mikor jött rá, hogy ki vagyok? – Egy ideig figyelte Lady Rutherford házát, miután a lánykérését visszautasították. Tudni akarta, hogyan fedezte fel az öreg hölgy, hogy ő csaló. Amikor meglátta magát, amint bőrönddel a kezében távozik, gyanakodni kezdett. Azt mesélte, már nem úgy ment vagy viselkedett, mint egy fizetett társalkodónő. Azt is hozzátette, hogy volt valami ismerős magában.

283

AMANDA QUICK

– Követett vissza az ügynökségig – nyugtázta Evangeline. – Amikor paróka és szemüveg nélkül lépett ki onnan, azonnal felismerte. Evangeline látta a lovat és a kis hintót a fák között. – Így csapdát állított – szögezte le. – Mit tett a testvéremmel azon a napon? – kérdezte Garrett. – Miért árulnám el? – Evangeline megállt, és megfordult. – Amint válaszolok a kérdésére, megöl. – Nem itt, kivéve, ha nem hagy más választást. – Garrett elmosolyodott. – Ki tudja? Lehet, hogy ha válaszol a kérdésemre, akkor adok magának egy esélyt. Megengedem, hogy megpróbáljon elfutni. – Kétlem. Garrett szeme izzott a dühtől. – Szálljon be a hintóba! – Nem – felelte Evangeline. Garrett felemelte a pisztolyt, mintha a markolatával meg akarná ütni. – Azt teszi, amit mondok, maga gyilkos kis szuka, vagy sokat fog szenvedni, mielőtt meghal. Sötét energia süvített át az erdőn. A ló pánikban felszegte a fejét és megugrott, magával rántva a hintót is az ösvényen. – Ez mi? – Garrett döbbenten forgott körbe a rémálomszerű energia forrása után kutatva. – Mi történik? – Ez a vadászat vége az ön számára – felelte Evangeline. Garrett megdermedt, amikor nem messze meglátta Lucast feléjük közeledni a fák közt. A jobb oldalon a bozótban megrezzent valami. Stone bukkant elő. – Egy dolog biztos – szólalt meg Lucas. A szemében jeges tűz égett. – Nekem nincs kedvem semennyi esélyt adni önnek. – Rohadt fattyú! – Garrett megragadta Evangeline-t, amikor az megpróbált kartávolságon kívülre kerülni. Karját a nő torka köré fonta, és visszarántotta a mellkasa elé. – Maga meg honnan bukkant elő? – Engedje el! – szólalt meg Lucas halkan.

KRISTÁLYOK KERTJE

284

– Hagyja abba, amit velem tesz, akármi legyen is az, különben most azonnal megölöm a nőt, esküszöm! Lucas Evangeline-re nézett. – Jól van? – Hamarosan jól leszek – felelte. Megvolt a fizikai kontaktus, amire szüksége volt. Mindkét kezével megszorította Garrett karját, és megkereste a legerősebb áramlatokat az aurájában: az életerejét. Óvatosan elkezdte gyengíteni. Tanult Lucas meggyógyításából, emlékeztette magát. Nem kell megölnie Garrettet ahhoz, hogy megállítsa. Csak öntudatlanná kell tennie. – M-mi történik velem? – Garrett még szorosabban tartotta Evangeline-t. – Ez a hely energiája – válaszolta Lucas. – Nem hallotta a helyi legendákat? Ez az erdő veszélyes. Vannak, akik azt állítják, hogy kísértetjárta. – Nem! – Garrett levegő után kapkodott. Eltántorgott Evangelinetől. Amikor a nő elvesztette vele a fizikai kontaktust, elvesztette azt a lehetőséget is, hogy manipulálja az auráját. De Lucas átvette az irányítást. Újabb ádáz energiahullámok áradtak a levegőben. Garrett a csak általa látott szörnyűségek ellen hadakozva tántorgott, és őrjöngve próbálta Evangeline-t a pisztollyal célba venni. – Ez a maga hibája! – lihegte. – Az egész! A maga hibája! – Menjen tőle távolabb, Evangeline! – mondta Lucas halkan. A nő már bőven Garrett számára elérhetetlen távolságra ért. De a férfi már nem figyelt rá, elveszett az őt elborító rémálmok tengerében. Szemében a düh helyét rémület váltotta fel. A pisztolyt a homlokához tartotta, és meghúzta a ravaszt.

40. Evangeline és Lucas a teraszon álltak, Beth és Tony társaságában. Az éjszakába borult kertet figyelték. – Tudom, még túl korai, hogy biztosak lehessünk a sikerben – mondta Lucas –, de valahogy másnak tűnik itt kint, mint korábban, mintha az energia kevésbé lenne intenzív. – Én is úgy érzem. – Evangeline szélesre tárta az érzékeit. – A túlhevült érzés csökkenőben van. Az áramlatok is mintha kezdenének visszatérni a helyhez mérten normálishoz. Korábban kihívták a hatóságokat, hogy intézkedjenek Willoughby holttestével kapcsolatban. Lucas erősen lerövidített beszámolót adott az eseményekről, amelyben csak egy szomorú öngyilkossági eset szerepelt, s nem esett szó gyilkossági kísérletről. Mindenki meg volt döbbenve, de ha a rendőr és a temetkezési vállalkozó el is tűnődött azon, vajon miért jött egy munkanélküli színész egészen Kristálykertig, hogy elvegye a saját életét, túl udvariasak – és Lucas által túlzottan megfélemlítettek – voltak, hogy érdeklődjenek. Végül is mindenki tudja, hogy a színészek temperamentumos emberek, akik hajlamosak szélsőséges hangulatingadozásokra, jó és rossz irányban egyaránt. Molly könnyű vacsorát készített, ami egy általa szíverősítőnek titulált, curry ízesítésű levesből és a fantasztikus lazacos, póréhagymás pitéjéből állt. Azt állította, mind a kettő jót tesz az idegeknek. Evangeline nem volt meggyőződve a leves és a pite gyógyító hatásáról, de már kezdett megnyugodni, habár gyanította, hogy nem fog jól aludni ezen az éjszakán. Garrett Willoughby golyó lyuggatta koponyájának látványa élénken idézte emlékezetébe édesapja öngyilkosságát.

KRISTÁLYOK KERTJE

286

– Tony és én nem rendelkezünk az önök paranormálisra való fogékonyságával – mondta Beth –, de mi is érzékeljük a légkörben történt változást. – A park nem tűnik annyira fénylőnek – jegyezte meg Tony. – Még mindig nyugtalanító érzést kelt, de már közel sem annyira, mint mielőtt kiástuk a kristályokat. – Nézzék a pavilonnál a tó felszínét! – tette hozzá Beth. – Tegnap éjjel úgy verte vissza a holdfényt, mint egy tükör. De ma este homályosabb. Evangeline felerősített érzékekkel tanulmányozta a tavat. Határozottan kevésbé volt vészjósló. – Igaza van. Még mindig van a víznek energiája, de már nem tűnik olyan fenyegetőnek. Lucas odasétált mellé, épp csak súrolva a karját. Evangeline szeretett volna odafordulni, és vigaszt találni a férfi erejében, de aligha ez a megfelelő idő vagy hely az ilyen bensőséges gesztusok számára. Sőt lehet, hogy soha többé nem lesz alkalom, hogy elveszejtse magát Lucas karjaiban, gondolta. A nagy kaland lezárult. Reggel meg kell vitatniuk, mi lenne a legdiszkrétebb módja a színlelt eljegyzésük felbontásának. – Tony! Neked és Bethnek igazatok volt a kristályokkal kapcsolatban – jelentette ki Lucas. – Növelték a park természetes energiáját, és felerősítették a forrás erejét. – Az volt a probléma, hogy az áramlatok rezgési mintája kezdett instabillá válni – válaszolta Tony. – Méghozzá veszélyesen. Chester bácsi tudta, hogy valami nem stimmel, de nem jött rá, hogy a kristályok okozzák a bajt. Meg volt róla győződve, hogy a Látomás vizének ereje vált intenzívebbé valamilyen módon. – Ezért volt olyan izgatott, hogy talált egy nőt, aki képes bejutni a kamrába – tette hozzá Lucas. Most az a kérdés, hogy mi a csudát csinálunk azokkal az átkozott kristályokkal? – Az a lehetőség mindig fennáll, hogy elvigyük őket a tengerhez, és bedobjuk őket a vízbe – vetette fel Beth. Tony összevonta a szemöldökét.

287

AMANDA QUICK

– Én nem hiszem, hogy meg kellene őket semmisíteni. A paranormális tulajdonságaik miatt még nagyon értékesnek bizonyulhatnak valamikor a jövőben. Szeretném tanulmányozni őket. – Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet – felelte Lucas. – Chester bácsi iratai szerint ő egy olyan boltban találta a kristályokat, amely főként hamis régiségeket árult – szögezte le Tony. – Láthatólag évekig pihentek egy ládában, anélkül hogy bármi gondot okoztak volna. Csak akkor kezdtek veszélyes módon rezonálni, amikor itt, az apátságban a földbe kerültek. – Ha megtartja a kristályokat, akkor biztonságba kell majd helyezni őket – figyelmeztette Evangeline. – Mindig lesznek megszállottak, mint Chester Sebastian, akik olyan kristályok és kövek után kutatnak, amelyekről az a hír járja, hogy paranormális tulajdonságokkal bírnak. Még csak az hiányzik, hogy valami őrült tudós megszerezze őket. – Igaz – értett egyet Lucas. – De Tonynak is igaza van: a kristályok egy nap még fontosnak bizonyulhatnak. Bölcs dolog lenne megtartani őket, amíg többet meg nem tudunk róluk. Beth a bátyja arcát fürkészte. – Mit javasolsz, hol tároljuk őket? Lucas a még mindig fénylő növényzetre nézett. – Szerintem a közeljövőre a Kristálykert van olyan biztonságos rejtekhely, mint bármi más. Rendelek egy acéldobozt, egy széfet, hogy abban tároljuk. – Tonyra nézett. – Jó lesz így? – Igen. Biztos vagyok benne, az acél megfelelő lesz, hogy az energiát megtartsa. – Tony lebiggyesztette az ajkát. – De lehet, hogy az lenne a legjobb, ha a széf belsejét üveggel bélelnénk ki, további elővigyázatosságként. Ha az én paranormális energiával kapcsolatos elméleteim helyesek, akkor az szigetelő tulajdonsággal is bír. – Rendben – válaszolta Lucas. – Ezt akkor eldöntöttnek tekinthetjük. Megtartjuk a kristályokat, legalábbis egyelőre. Beth rápillantott. – De ha itt tartjuk a kristályokat az apátság területén, akkor nem adhatod el ezt a helyet. Valakinek állandóan itt kell laknia, hogy szemmel tartsa a kristályokat és a birtokot.

KRISTÁLYOK KERTJE

288

– Történetesen úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy legyen egy vidéki rezidenciám – jelentette be Lucas. Mindnyájan ránéztek. Tony tért magához elsőként. – Mi az ördög? Mégis mióta érdeklődsz a vidéki élet iránt? – Amióta úgy döntöttem, hogy megházasodom, és családot alapítok – válaszolta Lucas. – Mindenki tudja, hogy a vidék sokkal egészségesebb környezet a gyermekek számára, mint a füstös és poros város. Tony és Beth Evangeline felé fordultak. Mindketten mosolyogtak. – Hát persze! – szólalt meg Beth. – Kristálykert nagyszerű vidéki rezidencia lesz kettejük számára. Evangeline szóhoz sem jutott. Lucas egyre mélyebbre ássa a gödröt, gondolta. Minél jobban kiszínezi az ő képzeletbeli jövőjüket, annál nehezebb lesz felbontani az áleljegyzésüket. Elkapta a férfi pillantását, és kétségbeesetten próbált szavak nélkül üzenni neki, de Lucas mintha nem értette volna. – Stone úgyis itt lesz, amikor Evangeline-nel mi Londonban tartózkodunk, és majd ő vigyáz a dolgokra – folytatta. – Miért lesz Mr. Stone itt? – Arról tájékoztatott, hogy feleségül kívánja venni Mollyt, aki Little Dixbyben akar teázót nyitni – válaszolta Lucas. Elmosolyodott a meglepett arckifejezések láttán. – Én nyújtok majd anyagi támogatást a teázóhoz, amely, Mollyt ismerve, minden bizonnyal nagyon sikeres lesz. Tudják, van némi tehetségem a kiváló befektetések felismerésében. Rémülete ellenére Evangeline-t hirtelen öröm járta át. – Ez csodálatos hír! Molly fel lesz villanyozva. – És ami Stone-t illeti, boldogan fog élni, amíg csak Molly mellette lesz – jegyezte meg Lucas. – Gondolom, Tony is meglehetősen sok időt fog itt tölteni, ha a kristályokon akar kísérleteket végezni. Javasolom, hogy konzultálj egy bizonyos Horace Tolliverrel, aki nagyon érdeklődik a paranormális tudománya iránt. Tony szélesen elmosolyodott.

289

AMANDA QUICK

– Így teszek. Abban biztos lehetsz, hogy sokat látsz majd itt a jövőben. A park paranormális tulajdonságait is nagyon szeretném tanulmányozni. Lucas Bethre nézett. – Ha úgy döntesz, hogy feleségül mész Mr. Rushtonhoz, biztos vagyok benne, hogy őt nagyon fogják az apátságban található régiségek érdekelni. Mindkettőtöket szívesen látlak. Beth elmosolyodott. – Mint mindig, most is olyan tervvel álltái elő, ami mindannyiunk problémáját megoldja. – Nem mindegyiket – felelte Lucas. Evangeline-re nézett. – Még van egy megoldásra váró probléma. Ha te és Tony lennétek olyan jók, hogy magunkra hagytok, akkor megpróbálom azt is rendezni. Tony a szemöldökét ráncolta. – Miért kell távoznunk? – Csak mert kell – felelte Beth. – Gyere, Tony! Most! – Nem értem, miért... – Elhallgatott, mert Beth megragadta a karját, és elkezdte a teraszról befelé húzni a házba. Visszanézett Evangeline-re és Lucasra, akik nem mozdultak. – Rendben! – szólalt meg aztán beletörődőén. – Jobb lesz, ha lejegyzem, hogyan távolítottuk ma el a kristályokat. A világért sem akarnám, hogy feledésbe merüljenek a részletek. – Pontosan – helyeselt Beth. Tonyval eltűntek a házban, és becsukták az ajtót. Evangeline egyedül találta magát Lucasszal. – Jó sok tervet szőtt mindenki számára – szólalt meg a nő. – De van egy dolog, amit nem vett figyelembe. A férfi a kedveséhez sétált, és az arcát a kezébe fogta. Evangeline érzékelte a bensőséges energiát Lucas aurájában. Ez az energia megszólította az érzékeit, és jobb kedvre derítette. A férfi elmosolyodott. – Mi az, amit nem vettem számításba? – kérdezte. – Ha Kristálykertet teszi meg otthonául, mi lesz a konzultációs munkájával? Csak nem akarja feladni?

KRISTÁLYOK KERTJE

290

– Nem – felelte. Hüvelykujjával a nő állának vonalát simogatta. A tekintete felforrósodott. – Nem hiszem, hogy teljesen fel tudnám adni, még akkor sem, ha szeretném. Ezt senki sem érti önnél jobban. – Igen – felelte. – De évente csak párszor kérnek fel, és London nincs olyan messze vonattal. Akárhogy is, szándékomban áll megtartani a városi házat. Praktikus lesz olyankor, amikor Londonban leszünk. – Igen, persze. Gondolnom kellett volna a vonatra. – Valójában úgy tűnt, hogy ebben a pillanatban semmivel kapcsolatban nem tud tisztán gondolkodni. Az érzelmei teljesen a fejük tetejére álltak... Amikor Londonban leszünk. – Tudja, azt remélem, hogy lesz egy konzultációs partnerem a jövőben – közölte Lucas. Evangeline megdöbbent. – Mit ért ezen? – Nagyon hasznos lenne egy olyan partner, akinek van tehetsége az elveszett dolgok megtalálásában. Úgy tűnt, mintha az összes levegőt kiszippantották volna az éjszakából. De nincs is szüksége rá, hogy levegőt vegyen, gondolta Evangeline. Nagyon jól elélne az őket körülvevő energián is. – Abban a hitben voltam, hogy ön egyedül dolgozik – jegyezte meg. – Egész eddig így is volt, mert mielőtt kegyed belépett az életembe, sohasem találkoztam olyan nővel, akit megkérhettem volna, hogy ossza meg annak a tudásnak a terhét, amit én tudok, hogy lássa azokat a dolgokat, amiket én látok. De ön olyannak ismer, amilyen vagyok, és nem fordul el. Ismeri a bennem élő vadállatot, de nem fél. – Persze hogy nem félek öntől, Lucas. – Megragadta a férfi kabátjának a hajtókáját. – Mióta kezdett melodrámát írni? Mennyei atyám! Magában nincs vadállat, csak egy erős, bátor férfi, aki akár az életét is adná, ha szükséges, hogy megvédje azokat, akik a felügyeletére vannak bízva. A férfi szemében huncut nevetés bujkált.

291

AMANDA QUICK

– Kiváló. Már megint romantikus regényhőst csinál belőlem. Meg kell győznöm, hogy feleségül jöjjön hozzám, mielőtt rájön, hogy nem vagyok alkalmas a hős szerepére. – Ó, de ön az én hősöm! – Elmosolyodott, és lábujjhegyre állt, hogy száját futólag a férfiéhoz érintse. – Már az első nap tudtam, amikor találkoztunk. Nagyon szívesen lennék a partnere a nyomozásai során, csakúgy mint bármi másban. A férfi vidámsága mintegy varázsütésre átalakult sötét, mély szükséggé. Elkapta a nő kezét, és megcsókolta a tenyerét. – Szeretem önt, Evangeline, az első találkozás óta ott a könyvesboltban. Azon az éjszakán, amikor önt az életéért menekülve a kertemben leltem, tudtam, meg kell találnom a módját, hogy megvédjem, és ön az enyém kell hogy legyen. Nem vagyok normális férfi, és sohasem leszek képes normális életet biztosítani kegyednek. De mindenemet odaadom, amim van, minden szeretetemet és bizalmamat. A szívemet az ön kezébe helyezem. A nőt határtalan öröm járta át. – Jól vigyázok majd rá – ígérte. – Szeretem, Lucas. Mindig szeretni fogom. Mostanra már világosnak kéne lennie, hogy én sem vagyok normálisabb, mint ön. De ahogy bármely regényíró megmondhatja önnek, a normális nem túlzottan érdekes. A férfi felnevetett. Nevetése zengett a parkban, tovaterjedt egy energiahullámon. A nőt a karjába vonta, és megcsókolta. Evangeline úgy viszonozta, ahogy, biztos volt benne, egész életében viszonozni fogja, a férfiéhoz mérhető hévvel és energiával, valamint a kitartó szerelem ígéretével. Nem volt szüksége a természetfeletti képességére, hogy tudja, ez egy olyan ígéret, amit mindketten megtartanak majd. A Kristálykert ragyogott körülöttük a holdfényes éjszakában.

41. Az esküvőt a Napkertben tartották. Evangeline aggódott, hogy a hely még nem teljesen biztonságos. Végül is még csak egy hónap telt el, amióta kiásták a kristályokat a földből. De Tony, Beth és új kollégájuk, Horace Tolliver biztosították róla, hogy egyik vendég sem esik majd egy elfajzott rózsa vagy egy húsevő kúszónövény áldozatául. A pavilon előtti fekete vizű tó köré viszont kerítést húztak. Csak a biztonság kedvéért, magyarázta Tony. Végül is kisgyerekek is lesznek, mivel az egész Gillingham családot meghívták. Nagyon kevés megjegyzés hangzott el a pár botrányosan rövid eljegyzése miatt, ha elhangzott egyáltalán. A pletyka hiányának számos oka lehetett. Az első, hogy mindenki számára napnál világosabb volt, hogy a menyasszony és a vőlegény nagyon szerelmesek. A finom diszkréció másik oka ugyanilyen egyértelmű: senki sem akarta megkockáztatni, hogy magára vonja a Kristálykert új tulajdonosának haragját. Mindenki biztos lehetett benne, hogy Lucas Sebastian nem habozna megtorolni a hölgye becsületén esett legkisebb csorbát is. A nyári nap ragyogott a nagy tömegre, amelyben ott volt Judith, Lucas nagynénje, Florence, Tony és Beth, valamint a Sebastian család számos további tagja. Tony volt a násznagy, Beatrice és Clarissa pedig a nyoszolyólányok. Mrs. Flint és Mrs. Marsh, a Lámpás utcai, társalkodónő-bérléssel foglalkozó ügynökség középkorú tulajdonosnői, a menyasszony oldali padsor első sorában ültek. Az egész szertartás alatt szipogtak, és diszkréten törölgették a szemüket kis vászonkendőjükkel.

293

AMANDA QUICK

– Azért sírtak, mert tudták, hogy az egyik legjobb nyomozójukat veszítették el – állította Clarissa később Evangeline-nek. – Tudják, hogy nehéz lesz téged helyettesíteni. – Emlékeztettük őket, hogy te és Mr. Sebastian alkalmanként vállaltok majd konzultációs munkát – tette hozzá Beatrice. – Ők persze biztosítottak bennünket róla, hogy az ügynökség többször nem keveredik gyilkossági ügybe. Úgy hangzik, hogy az élet meglehetősen unalmas lesz Clarissa és a magam számára, de hát mit lehet tenni. A szertartást követően a menyasszony, a vőlegény és a vendégek egy Molly által levezényelt, nagy gonddal összeállított esküvői lakomát élvezhettek. A tömeg el volt ragadtatva. A teraszon felállított hosszú asztalt az ünnephez méltón feldíszítették. A fogások közt szerepelt a lazacos póréhagymás pite, különféle sült húsok és fűszeres főtt lóbab, tejjel és mandulával főzött borjúhús, homársaláta, válogatott nyári gyümölcsök tejszínhabbal, fagylalttal és gyümölcskocsonyákkal. Az asztalfőn egy látványos esküvői torta állt, amelyet megdöbbentően valósághű rózsák szegélyeztek. Evangeline egy pillanatra megrémült, amikor fel kellett vágnia a tortát, és észrevette a rózsákat. – Molly! Csak nem azok a rózsák! Molly közel hajolt, és lehalkította a hangját. – Ezek cukorrózsák, asszonyom. Ne aggódjon, nem a kertben szedtem őket. Lucas és Evangeline a nászéjszakájukat az Éjkert szívében található római fürdő romjai között töltötték. Ha valaki szokatlannak is találta ezt a helyszínt a nászút kezdeteként, senki sem volt olyan esztelen, hogy ennek hangot is adjon. Mint ahogy ahhoz sem fűzött senki megjegyzést, amikor Lucast látták az esküvő előtti napon takarókat, párnákat és tiszta ágyneműket hurcolni a labirintusba. Most már a helyi büszkeségek közé lépett elő, hogy a Kristálykert új urát és úrnőjét senki sem nevezhetné átlagos párnak. Senki sem várhatja tőlük, hogy a nászéjszakájukat szokványosán töltsék.

KRISTÁLYOK KERTJE

294

A második kamrában az energia kellemes volt. Lucas felkapott egy üveg pezsgőt, amit épp akkor bontott ki, és megtöltött két poharat. A pezsgőt a gyöngyöző víz széléhez vitte, ahol Evangeline ült, kecses lábát a vízben lóbálva. Már hálóruhát viselt. Haja a vállára omlott, és a szemében végtelen titokzatosság tükröződött. A férfi tudta, hogy ezek felfedezésével fogja tölteni élete maradék részét. Átnyújtotta feleségének az egyik poharat, és leült mellé. Már levette a csizmáját, és az inge is tárva-nyitva volt, de még nadrágot viselt. Felhajtogatta a nadrágja alját, és ő is a vízbe lógatta a lábát. – Gratulálok, Mrs. Sebastian – mondta. – Úgy érti, a házasságomhoz? – A szeme megelevenedett. – Köszönöm, Mr. Sebastian. Ami azt illeti, én magam is meglehetősen elégedett vagyok. – A Winterscar Kastély új fejezetének megjelenésével aratott figyelemre méltó sikerére céloztam. – Kis tósztra emelte a poharát. – Sikerre vitte! Valóban elhitette az olvasókkal, hogy a férfi, akiről azt gondolták, hogy a regényében ő a gazember, valójában hős. Csak egy nagyon kiváló író képes rá, hogy egy ilyen okos cserét véghezvigyen. Evangeline elmosolyodott, és kortyolt egyet a pezsgőjéből. – Köszönöm. Be kell vallanom, az a nagy szerencse ért, hogy nem más ihletett meg, mint a saját férjem! – Aki mindig szívesen áll a szolgálatára! – Ez nagyon praktikus lesz – felelte. A férfi megérintette az arcát, majd odahajolt, és megcsókolta. – Szeretlek, Evangeline. – Én is szeretlek, Lucas. Szenvedélyes öröm töltötte el a férfit. Félrerakta a poharát, és a nőét mellé helyezte. A karjaiba kapta Evangeline-t, és megcsókolta. Az ősi medence pezsgő, csillogó és szikrázó vize a szerelem energiáját tükrözte.

ISBN 978 963 203 266 5 Maecenas Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatója A kiadásban közreműködött az I.P.C. Könyvek Kft. Szerkesztette: Horváth Ágnes Nyomdai előkészítés: Patkó-Huszti Hajnalka Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató Terjedelem: 17,63 (A/5) ív