Szenvedélyeink kertje
Alkotómûvészet és prevenció Mûvészeti nevelés az egészségmegôrzés szolgálatában Alkotók:
Bacsa Vivien Csernus Dorina Faludi Zsófia István Barbara Jenovác Lilianna Jóföldi Laura Laczkovich Hajnal László Lili Pintér Áron Pregun Lilla Rácz Barbara Szôke Zoltán Temesvári Ádám Tímár Luca Anna Urbán Melinda Váczi András Varona Liliána Zenovitz Lili (A Bp. XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskola volt diákjai)
Az alkotási folyamat kísérôi és a könyvet szerkesztették:
Benkô Csilla - mûvész-tanár, Szabó Gábor - mentálhigiénikus
A kiállítások és a programsorozat fôvédnöke: Holopné Schramek Kornélia - Alpolgármester, a Bp. XIII. Ker. KEF elnöke Kiadó: XIII. Kerületi Közmûvelôdési Nonprofit Kft. – Iránytû Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda Felelôs kiadó: Kapuvári Beatrix – szakmai igazgató Szerkesztette: Benkô Csilla és Szabó Gábor Design: Profigram Kft. - fortin&Bras Studio (gromek) Nyomda: Prime Rate Kft.
.
.
.
.
.
A kiadványt támogatta: Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Iránytû Ifjúsági és Mentálhigiénés Alapítvány, XIII. Kerületi Közmûvelôdési Nonprofit Kft.
Prevent ART
Harmonikus szenvedélyek – szenvedélyes harmóniák
- Gondolat – ébresztôk - Szerinted van-e olyan, aki ne próbálta volna ki gyermekkorában – a tudatállapot öngerjesztéseként – hogy addig forgott körbe az udvaron, míg el nem szédült, hogy visszatartotta a lélegzetét ameddig csak tudta, vagy hogy gurult le a domboldalon fékezés nélkül? Az alkotás ugyanolyan, nem hétköznapi tudatállapotot hozhat létre bennünk, amely iránti vágy ifjú korunk óta bennünk van. A mûvészet, az élmény transzcendens tapasztalatokat adhat, felveri az életörömöt, a figyelmet az ember felé fordítja, lehetôséget ad a kommunikációra. Mûvészeti iskolában, ahol tanítok és ahol készültek ezek a festmények – azt tapasztaltam, hogy a képeket alkotó gyerekeknek az élményszerû foglalkozások, majd a festés során sikerült józanul is – „elszállniuk”, átélniük addig még kevéssé tapasztalt élményeket, érzéseket. -…és akkor föltehetjük a kérdést: hogyan alkalmasak a mûvészetek, az alkotás a módosult tudatállapotok elérésére – és akár a szenvedélyproblémák megelôzésére? Közvetlenül, mintegy pirulaként alkalmazva, valószínûleg sehogy. Ugyanakkor, ha arra gondolunk, hogy lehet-e szenvedélyek nélkül zenét hallgatni, festményeket, szobrokat, színházi elôadást nézni, azaz – befogadni, vagy lehet-e szenvedélyek nélkül, (szenvtelenül) zenélni, festeni, táncolni, színházat csinálni, dramatikus játékot játszani, azaz – alkotni, akkor valamit mindjárt megtudunk saját szenvedélyeinkrôl, a szenvedélyekhez való viszonyunkról… Az önfeledt befogadás és alkotás ugyanis felszabadít, oldja a gátlásainkat, szorongásainkat, kitágítja tudatunkat, eufóriát okoz, fokozza adrenalin szintünket, segíti spontán megnyilvánulásaink kibontakozását, kreatívabbá tesz és még sorolhatnánk. Hamvas Béla szavaival élve – „az élet magasabb körében mindig eksztatikus, vagyis mámor, - a mûvészi alkotás, a gondolkodás, a mûalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a szerelem, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, a meditáció.”
vezetni a saját belsô poklába, de a legnemesebb eksztázishoz is vezet rajta keresztül út. A harmónia és a nyugalom megteremtésével egy belsô úton jár befogadó és alkotó egyaránt. A mai rohanó világban a „legnemesebb eksztázis” az, amikor az ember egy röpke idôre magába mélyed és saját legmélyebb önvalóján keresztül tapasztalja meg a világot.” (Kövi Szabolcs zeneszerzô). Eksztázis – Hamvas Béla szavaival – annyi, mint kívül állni. Kívül állni a szétszórt nyugtalanságon és belül állni a megvalósított egységen. - Ha a gyerekek ki tudták festeni érzéseiket, félelmeiket színekkel és formákkal, akkor a káros szenvedélyektôl való szabadulás egyik eszköze lehet-e a mûalkotás, a mûélvezet? - Az „utazásnak”, „repülésnek” nem kell ijesztônek lennie ahhoz, hogy élvezetet találjunk benne. A biztonságos utazás, az alkotás nem pusztán kilépés a valóságból, hanem sokkal inkább a valóságba tett kirándulás. Úgy gondolom, a mûvészetek, az alkotás által létrehozott eufória menthet meg a tévutaktól… Kiállítás megnyitó – 2008. szeptember 29. ( részletek )
- De vajon nem hoznak-e létre hasonló változásokat egynémely drogok, kábítószerek…? És ha igen, akkor mégis mi a különbség?
„…A pozitív szenvedélyek, örömök kanyargós inda ágakkal, intenzív, erôt árasztó színekkel nyilvánulnak meg. Ennek ellenpontjaként a civilizációnk vívmányai, feketén, sötéten, szögletesen, gátlóan jelennek meg a gyerekek képein: pl. a számítógép, és annak alkatrészei, még a könyvek és betûk is. Mintha a természet és a mesterséges, mai kultúra szemben állnának, és mégis harmonikus képi egyensúlyba kerülnének egymással. A festmények egészét nézve egység, öröm és összhang jelenik meg. Ez lélekgyógyász szemmel arra utal, hogy ezeknek a gyerekeknek a tudatában az egység még nem borult fel, nem billent el egy természetellenes irányba. A gyerekek képei azt bizonyítják, hogy létezik egy ösztönös, tökéletes egység, harmónia, és ôserô, amely a pedagógusok értô közremûködése folytán nem kopott meg, nem torzult el, nem takarják el mesterséges sallangok, a gyermekek valódi örömmel fejezik ki magukat
- „Narkózis is azért van, mert az élet kevesebb mámort nyújt, mint amennyit az ember kíván. A narkózis azonban mesterséges önkívület, ájultság, - belezavarodás a sokszerûségbe. Annyi, mint kiszolgáltatva lenni annak, ami határozatlan és bizonytalan, ami szétfoszlik és inog, amiben nincs egység és állandóság, ami szétfolyik és elpárolog.” írta Hamvas Béla. A kábítószerek világa a semmibe való szétfoszlás önkívülete. Tudatállapotaink olykor csábító határtalanságán keresztül ugyanakkor a valódi mûélvezet és mûalkotás segít megtapasztalni lehetôségeink, képességeink, határaink szabadságát is. „A mûvészetek, a zene nyelvével lehet a legközvetlenebbül szólni a lélekhez. El lehet
A gyerekek képekhez fûzött írásaiból kiderül, hogy megértették a mérték, a határok jelentôségét is: hol a határa a csoki megevésének, a számítógép elôtt ülésnek, olvasásnak, a zenélésnek, táncolásnak, alkotásnak. A probléma nem az öröm és boldogság keresése - ez inkább célja az emberi életnek. Ha a határok elcsúsznak, az éppen az élet egészének boldogtalanságából, az egyensúly hiányából fakad. Amikor az örömök keresésében az anyagi dolgok hangsúlyosabbak a szellemi örömöknél, érdemes elgondolkodnunk, vajon hol a határtalanság élménye a gyermekeink életében, vagy akár a sajátunkéban….” (Csetneki Márta – pszichopedagógus). - szerkesztôk -
