Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi kar
Kotonoha no niwa – A szavak kertje - Az anime-manga szubkultúra szókincse a Mondo magazin tükrében -
Készítette: Krajcz Vivien Nóra
Témavezető: Dr. Kecskés Judit
BA Magyar szak
egyetemi docens Magyar Nyelvtudományi Intézeti Tanszék
Miskolc 2014.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ........................................................................................................................... 3 2. Mi a szubkultúra?............................................................................................................ 5 3. A Mondo magazin története ............................................................................................ 6 3.1 A magazin jellemzése olvasói szemmel .................................................................... 7 4. Az anime-manga szókincs meghatározása nyelvészeti szempontból ........................... 8 4.1. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is a manga? .............................. 10 4.2. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is az anime?.............................. 14 4.2.1. Az anime és manga műfajai ............................................................................. 17 4.3. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Egyéb, a kultúrához köthető otaku elemek ............................................................................................................................. 22 4.4. A Mondo magazin anime-manga szókincse: A szókincs további elemei ........... 24 5. Összegzés ........................................................................................................................ 27 6. Bibliográfia ..................................................................................................................... 28 7. Idegen nyelvi összefoglaló ............................................................................................. 29 8. Mellékletek ..................................................................................................................... 30
2
1. Bevezetés Szakdolgozatom témájaként egy olyan japánból származó szubkultúra szókincsét szeretném bemutatni és tanulmányozni, mely az elmúlt néhány évtizedben nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is egyre nagyobb teret hódított, és folyamatosan terjed. Ez az anime-manga kultúra, melynek világszerte és itthon is rengeteg fiatal, valamint idősebb képviselője is szép számmal akad. Elterjedését és hatásait az is bizonyítja, hogy ma már iskolai tankönyvek tárgya is, mint például Bunné Csintalan Judit−Keresztező utak című kézikönyve osztályfőnöki órákra (Bunné 2013: 36). A
szubkultúrának
jómagam
is
hosszú
ideig
részese
voltam,
főleg
serdülőkoromban, mikor az ilyen jellegű szubkultúrák segítik a fiatalokat saját identitásuk felkutatásában és megtalálásában, így teljes bizonyossággal állíthatom, ez a kultúra az esetek többségében nagyon pozitív hatással van a fiatalokra, de az idősebbekre is egyaránt. Mint minden ilyen csoportos, embereket összegyűjtő kultúrának, ennek is megvan a saját kialakult nyelvezete, csoportnyelve, melyet teljes mértékben csak a csoport tagjai ismernek és értenek meg. Ebben az esetben még azzal az érdekes ténnyel is számolnunk kell, hogy a legtöbb szót, amit az anime-manga szubkultúra tagjai használnak, nemcsak itt Magyarországon, de a világ minden táján ismerik és megértik azok, akik szintén ebbe a csoportba tartoznak, a kultúra részesei és rajongói. Másik érdekes dolog, hogy ezek között az alapvetően japán eredetű szavak között számos olyan található, melyet a japánok is más nyelvből, az angolból vettek át. Van, amit megtartottak eredeti angol formájában és van, amit rövidítettek, vagy valamilyen módon átalakítottak – legtöbb esetben japános kiejtéssel módosították, valamint mozaik szavakkal is találkozhatunk. A szókincs terjedése elsősorban a különböző nyomtatott és sugárzott médián keresztül jut el a szubkultúra tagjaihoz, mint például az internet, televízió, magazinok, de leginkább a csoport tagjai között, élőszóban vagy írásbeli kommunikációban terjed. A szakdolgozat megírásához kifejezetten ezzel a kultúrával foglalkozó, nyelvészeti témában írt szakirodalom egyáltalán nem állt rendelkezésemre, így nem volt könnyű teljes egészében feltérképezni a szókincset. Szerencsére azonban, a szavak állandósága miatt nem is volt lehetetlen, mivel az idő múlásával sem változik meg a szókincs, nincs semmilyen kiesés vagy cserélődés, esetlegesen, de csak nagyon ritkán keletkezik új szó. Ahhoz, hogy minden szót a megfelelő kontextusban tudjak tanulmányozni és ismertetni, kicsit részletesebb bepillantásra volt szükség a szubkultúra mélyebb szegmenseibe is, azonban minden egyes részt, csak a legszükségesebb mértékben 3
taglaltam. A dolgozatban az összes japán név, kifejezés és szó magyaros átírással, a keleti névsorrendnek – ami megegyezik a magyarral – megfelelően szerepel. Dolgozatom vizsgálati korpuszát egy hazánkban megjelenő, az anime-manga kultúrával foglalkozó magazin a Mondo, szövegei adják, melyek segítségével bemutatom, az anime-manga szókincset. A vizsgálat folyamán szinkrón anyagot fogok felhasználni, hiszen a magazin 2007-es évfolyamának összes számát elemeztem, mely a legelső évfolyam volt a magazin történetében. Az legelső lapszám nem januárban, hanem májusban jelent meg, havi rendszerességgel, tehát 8 lapszám anyagát fogom feldolgozni. A vizsgálat folyamán arra szeretnék választ kapni, hogy milyen gyakran fordulnak elő a magazin nyelvezetében az anime-manga szubkultúrához köthető szavak, ezek pedig milyen arányban japán, illetve angol eredetűek. Azzal az előfeltevéssel fogtam hozzá dolgozatomhoz, hogy a szavak többsége japán lesz, hiszen a szubkultúra japán eredetű, s ezt fogja tükrözni a szókölcsönzés is. A vizsgált anyag bemutatása előtt először is szeretném definiálni mi a szubkultúra, majd rátérnék a Mondo magazin bemutatására, a benne megjelenő animemanga kultúrához köthető szavak és fontosabb fogalmak nyelvészeti szempontból történő meghatározására, valamint a kultúra alapjainak ismertetésére, a szókincs könnyebb megértése érdekében.
4
2. Mi a szubkultúra? „A XX. század második felében terjedt el egyre gyakrabban a különböző, elsősorban szociológiai tanulmányokban, és aztán a köznyelvben is a szubkultúra kifejezés. Nem csak ifjúsági szubkultúrák vannak természetesen, de a kutatások jó része ezekkel foglalkozott. Nem könnyű magát a fogalmat definiálni, mert számos megközelítése van a szubkultúráknak a társadalomtudományokban, de egy munkadefiníciót itt megkísérlünk adni: A szubkultúra egy általában nagyobb, átfogóbb kulturálisközegben élőcsoporthoz, társadalmi közeghez, térhez, réteghez köthető kulturális világ. Másodlagos értelemben magukat e saját szimbólum-, norma- és hagyományrendszerrel rendelkező csoportokat, kulturális-társadalmi formációkat nevezi a szakirodalom szubkultúráknak. Pl.: a munkásosztály szubkultúrája, az egyetemisták szubkultúrája, rock, hip-hop-szubkultúra, techno-szubkultúra stb.” (Mészáros 2006: 61). Gyakran egy-egy ilyen szubkultúra ellen-kultúraként is viselkedik, hiszen tagjai (legtöbb esetben még identitásukat kereső fiatalok) lázadnak a meglévő társadalmi norma és
értékrenddel
szemben,
a
lehető
legkülönfélébb
módokon:
viselkedésükkel,
megjelenésükkel, művészetükkel és életmódjukkal egyaránt. A szubkultúra-kutatások kezdeti szakaszában legtöbbször deviánsnak tekintett csoportokra alkalmazták a kifejezést, és a köznyelvben mai napig sokszor negatív felhangja van a kifejezésnek. Azonban az ellenkezőjét is lehet tapasztalni, amikor valakik büszkén vallják magukat egy adott szubkultúra tagjainak (Mészáros 2006: 61). A 20. század végén nagyon jelentős attitűdváltozás ment végbe a kutatók gondolkodásában: a szociológusok manapság nem tekintik deviánsnak a szubkultúrákat, inkább úgy vélekednek, hogy ezek valódi szocializációs színterek, amelyek segítik a fiataloknak a felnőtt társadalomba való beilleszkedését, de a mai napig sokféle megközelítése van ezeknek az ifjúsági kulturális formációknak. Ma már a kutatók egyetértenek abban is, hogy nem ifjúsági szubkultúráról, hanem szubkultúrákról lehet beszélni. Az azonos értékrendet valló, egy szubkultúrába tartozó fiatalok között nagyon erős a „mi-tudat”: az egy csoporthoz, egy szubkultúrához tartozó fiatalokra jellemző, hogy közös magatartásformákat alakítanak ki, közös értékeik, közös normáik vannak. Az értékek és a normák közvetítői a különféle kulturális jelenségek, mint például a zene, a tánc, a ruházat, a szórakozás, a nyelvhasználat stb. (Matóné 2009: 4).
5
3. A Mondo magazin története A magazin történetéről, Markovics Roland főszerkesztőt kérdeztem, aki többek közt elmondta, hogy a magazin első száma 2007 májusában, Budapesten a Petőfi Csarnokban megrendezett SakuraCon-on debütált. Maga a Mondo megnevezés jelentése japánul annyit tesz: ’ablak’. Ezzel arra akartak utalni a készítők, hogy ablakot nyitnak japánra, és annak kultúrájára, mely így beáramolhat hazánkba, az érdeklődők nagy örömére. Kezdetekben, a népszerűsítésében sokat segített az akkoriban még élénk honlapos/fórumos élet, illetve az egész országot lefedő televíziós reklám, az Animax csatornán (2014-ben megszűnt). Később ez áttolódott részben a Mondo saját rendezvényeire, a MondoCon-ra, melyet 2009-től rendeznek meg, évi három alkalommal. Ezen kívül, követve a kor trendjét, az internet és egyéb marketing-eszközök segítségével kezdték el reklámozni a magazint. Később, a Facebook megjelenésével, körülbelül 3 év alatt, népes és aktív rajongói kört építettek ki. Az oldalt sokan használják, az olvasók híreket, kérdéseket küldhetnek be, és pályázatokra is jelentkezhetnek. A lap fogyása jól követte az olvasóközönség gazdasági helyzetét/vásárlóerejét. A kezdetekben a nagyjából 7500 nyomott példányból kb. 6000 fogyott, majd 2008 végétől kezdett érződni a gazdasági válság, ami érzékenyen érintette a hazai nyomtatott kiadói piacot. A magazin esetében ez egy lassú, de folyamatos csökkenésben nyilvánult meg. A fogyási mélypont kb. 2012 elején volt, ekkor kb. 3300-3500 friss szám fogyott a 6000 nyomtatottból. Ennek hatására döntöttek úgy készítők, hogy átállnak a jobb rentabilitás miatt a kéthavi modellre. Az eddigi fogyási eredmények ezt igazolták: 2012 októbere óta egyenletesen növekszik ismét az új számok eladása, jelenleg 4000−4200 darab fogy el a megjelenés után, ami megközelítőleg 20%-os növekedés. Jelenleg a magazin helyzete így stabilnak mondható. A magazin egyébként eredetileg nem adaptált, tehát nem egy eredetileg külföldön megjelent és behozott lapról van szó. Az indulás előtti szakaszban, a szerkezet és dizájn tervezése közben azonban figyelembe vettek mintaként külföldi magazinokban látható megoldásokat és ötleteket (pl.: Newtype). Többször volt változás a magazin szerkezetében, külalakjában. 2007−2009 között havonta, 64 oldalon jelent meg, középre behelyezett manga-inzerttel, mely a 2008-as számok végén megszűnt. Először a 2009/09-es lapszámban történt drasztikusabb változás, 6
amikor is 80-ra nőtt az oldalszám, valamint új külső-belső dizájnt és ragasztott gerincet kapott. Ezután a 2010/10-es számban indították az AS-blokk-ot, mely az akkor megszűnő AnimeStars (szintén anime-manga kultúrával foglalkozó újság volt) szerkesztőségének tagjai, ebben a külön rovatban kaptak helyet, az oldalszám változatlansága mellett. Az újabb változás a 2012/08-as lapszám után történt, mikor ismét új külalak és belső szerkezetváltás után átállt a lap kéthavi megjelenésre. Azóta is ebben a modellben, kéthavonta, 80 oldalon jelenik meg.
3.1 A magazin jellemzése olvasói szemmel A lapot kézbe véve, egy nagyon igényes, színes és kellemesen összeállított A/4-es alapú újság jelenik meg előttünk. Mint azt korábban említettem, a legelső évfolyam számait vizsgálom 2007-ből, így egy 64 oldalas, manga-melléklettel kiegészített példányról van most szó. A képek és szövegek nagyjából fele-fele arányban jelennek meg. Minden egyes cikk gazdagon és mindig az aktuális téma képeivel illusztrált, előfordul, hogy a szövegek mögötti háttér is egy nagyobb képpel van kitöltve, azonban ez nem zavarja az olvasót, a szövegek tökéletesen kivehetőek. Egy-egy szalagcímnél előfordulnak duplaoldalas képek is, melyeknek a figyelem felkeltése és a hatás fokozása a célja. A legtöbb magazinnal ellentétben a Mondo nem reklámújság cikkekkel megtűzdelve. Nagyon minimális, maximum 2-3 oldal reklám fordul elő benne, ezek többsége is inkább a belső borítókon helyezkedik el, kihasználva így az egyébként nem hasznos felületet. A tartalmat általában 7-9 főbb részre tagolták a készítők, melyek a következők: Feature (tulajdonság, fő jellemző): Az újság főbb témáit, az aktuális cikkeket, beszámolókat tartalmazza a legújabb animékről és mangákról. Look (figyelő, kitekintő): Érdekességek, egyéb kiegészítő témák cikkei tartoznak ide. Game (játék): Játékmegjelenések, kritikák és leírások a legújabb számítógépes és konzol játékokról. Hardcore („kemény-mag”): Kifejezetten rajongói témákkal foglalkozik, valamint otaku lore („rajongó-tan/tudomány”) szótárat tartalmaz. Jkult (japán kultúra): A japán kultúra egy-egy darabkáját ismerteti meg az olvasóval, gésákról, szokásokról, érdekes helyekről ír japánban.
7
Studio mondo (műterem): Az anime-manga stílusban rajzolni tanuló és tudó művészek
számára
készült
oktató
jellegű
cikkek,
melyek
különféle
rajzeszközök használatát mutatják be. Community (közösség): Az elkövetkezendő AnimeCon-okról, Cosplayről és rajongói klubokat mutat be és közöl információkat. Már itt, a kategóriák bemutatásánál megfigyelhetjük, hogy számos angol kifejezést és szót használnak, ez a tendencia megfigyelhető később, az újság tartalmában is, a japán szavakkal egyetemben. (Bemutató oldalak a magazinból lásd: 1-3 sz. melléklet.) Most, miután bemutattam és ismertettem a Mondo magazint, szeretném bemutatni a benne található anime-manga szókincset. A következő részekben azokat a szavakat, melyek igen lényegesek a kultúra megértése és megismerése érdekében, részletesen kifejtem, a többit pedig csak címszavakban fogom ismertetni. Majd a dolgozat végén lévő szószedetben rendszerezem őket. 4. Az anime-manga szókincs meghatározása nyelvészeti szempontból Az a tény, hogy a nyelvhasználatban mindig számos változat, köztük újítások vannak jelen, a nyelv természetes kísérőjelensége, heterogenitásának kifejeződése. A nyelvi változás saussure-i értelemben ott kezdődik, hogy a beszélőközösség egy része az egyik vagy a másik nyelvi újítást átveszi, s használni kezdi. A lezáródását pedig az jelzi, hogy ez az újítás elterjed-e és az egész nyelvközösségben általános használatúvá válik, vagy rövid életűnek bizonyul: ahogy megjelent, úgy el is tűnik. A nyelvi újítók természetesen valamely társadalmi csoporthoz tartoznak, a nyelvi újítások első, szükségszerűen szűk beszélői köre pedig általában azonos társadalmi helyzetű beszélőkből tevődik össze, a mi esetünkben ez a kör az anime és manga műfajok, valamint japán kultúrája iránt rajongókból áll. Ennek a nyelvi változás szempontjából fontos következménye az, hogy a nyelvi újítás felidézi többé vagy kevésbé környezetét is, tehát a szubkultúrában a japán eredetű szavak, kiejtésük és hangzásuk alapján utalnak származásukra. Ezáltal az újítás társadalmi megítélést, stiláris értéket, szóhangulati minősítést kap („urizáló”, „választékos”, „közönséges”, „finom”, „szép”), s hogy milyet, az hatással van az újítás jövőbeli pályafutására – ha egyáltalán lesz pályafutása és nem reked meg magánál az újítás felbukkanásánál (Kiss−Pusztai 2005: 42−43).
8
A szókészlet egyes elemeinek elterjedtsége eltérő. A nyelvek történetének minden szakaszában számos olyan szó él, melyet a beszélők teljes köre ismer és használ, ugyanakkor viszont a nyelvi változtatok sokfélesége pont a szóhasználat eltéréseiben mutatkozik meg a legjobban. A különbségek bizonyos része területi kötöttségű, a nyelvjárások létezésével kapcsolatos, más részük a nyelvhasználat társadalmi (réteg- és csoportnyelvi) eltéréseire vezethető vissza. Ezek együttesen is megjelenhetnek: egy-egy nyelvjárás beszélőinek szóhasználatában jelentős, az életkor, foglalkozás vagy érdeklődési kör alapján létrejövő különbségek is tapasztalhatók, ugyanakkor egy-egy foglalkozási ág szókészletében szembetűnő területi eltérések is előfordulhatnak. A nyelvet használó társadalom sok egyéb szempontból is tagolódik: társadalmi hovatartozás, életkor, műveltség, foglalkozási terület, szabadidős tevékenység, hobbik stb. alapján csoportok szerveződnek, melyeknek olyan nyelvi jellemzői alakulnak ki, amik a csoport tagjainak összetartozását jelzi és egyben a kívülállóktól való megkülönböztetésre is szolgál. Egy
szókészletben
a
változások
következményeként
mindig
találhatók
archaizmusok és neologizmusok. Esetünkben, az anime-manga szókincs tekintetében fogalmi neologizmusról beszélünk, mivel itt az új szavak megjelenésének oka egy új tárgy vagy fogalom ismertté válása, melyek megértéséhez és elfogadásához szükség volt új szavakra, melyek a kultúrával együtt érkeztek. Az így létrejövő nyelvhasználati változatokat szociolektusoknak, csoport és rétegnyelveknek nevezzük. Tehát megállapíthatjuk, hogy az anime-manga kultúra megjelenésével egy olyan új keletű csoportnyelvről beszélünk, mely termékeny táptalajra talált hazánkban, és megjelenése óta folyamatosan terjed a szubkultúra már meglévő és új tagjai között (Zsilinszky 2005: 816−819). Azután, hogy behatároltuk az anime-manga szubkultúra nyelvét, mint csoportnyelv, most szeretném meghatározni magát a szókincset is, hogy milyen típusú szavakról beszélünk. „A nyelv szókészlete a nyelvi rendszernek közismerten leglazábban strukturált részrendszere, amely könnyen fogad be új elemeket. A szókölcsönzés a közvetlen kölcsönzésnek egyedüli reális válfaja olyan értelemben, hogy csak szavak és állandósult szókapcsolatok kerülnek át közvetlenül egyik nyelvből a másikba; a hangok, hangszínárnyalatok, toldalékok másodlagosan, szavak révén jutnak be az átadó nyelvből az átvevő nyelvbe, s csak később válnak le ezekről és vándorolnak át első nyelvi szavakra” 9
(Lanstyák 2006: 15). Egy nyelv szókészlete egyrészt a magyar nyelvű nyelvészeti szakirodalomban ősinek, illetve eredetinek nevezett elemekből, másrészt pedig idegen nyelvekből átvettnek, illetve idegen eredetűnek nevezett elemekből áll. Az idegen nyelvekből átvett, illetve idegen eredetű szavakon belül a magyar történeti nyelvészet megkülönbözteti a jövevényszavakat és idegen szavakat. A ma általánosan elfogadott vélemény szerint a jövevényszavak olyan idegen eredetű szókészleti elemek, melyek teljesen beépültek az átvevő nyelvbe; idegen eredetük csupán történeti tény, melynek a legtöbb beszélő nincsen tudatában. Ezzel szemben az idegen szavak még nem értél el a beépültségnek ezt a mértékék, sok laikus, idegen nyelveket nem beszélő ember is tudatában van annak, hogy ezek más nyelvből származnak (Lanstyák 2006: 17). Az átadó nyelv hatása lehet új, az átadó nyelvi elemekre hangalakjukban is hasonlító elemeknek az átvevő nyelvben való megjelenését idézi elő, vagy az átvevő nyelv korábban is meglévő elemeinek új kombinációban való elrendeződését és új kontextusokban való használatát eredményezi (Lanstyák 2006: 37). „Történetileg az egynemű kalk olyan szó, illetve állandósult szókapcsolat, mely az átadó nyelv valamely szavának, illetve állandósul szókapcsolatának hatására jött létre az átvevőnyelvben úgy, hogy az átadó nyelvi szó, illetve állandósult szókapcsolat minden egyes eleme átvevő nyelvi elemekkel helyettesítődött. A helyettesítés útján létrejött új szókészleti elem többé-kevésbé követi az átadó nyelvi modell alaki szerkezetét, vagy legalábbis jelentéstani szempontból hasonlóan motivált, mint modellje” (Lanstyák 2006: 41). Így Lanstyák István tanulmánya alapján megállapíthatom, hogy ezek a szavak kölcsönszavak, azon belül is elsődleges kölcsönszavak és az egynemű kalk szavak csoportjába tartoznak.
4.1. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is a manga? Ha röviden és egyszerűen szeretnénk megfogalmazni: japán stílusú képregény. A manga nem új keletű jelenség, gyökerei az 1800-as évekre vezethetőek vissza. Az elnevezés egy ukijo-e festő, Hokuszai Katszusika (1760−1849) nevéhez fűződik, aki 13 kötetes vázlatgyűjteményének adta a manga, „önkéntelen, folyamatos képek” elnevezést. A megnevezést később átvették azok a napilapok és magazinok, amelyek az első, többnyire amerikai karikatúrákat és képregényeket jelentették meg, jelentése pedig „mókás, vicces képek”-re módosult. 10
Érdekes tény, hogy csak a nyugati világban használják a japán stílusú képregényekre a manga kifejezést, míg a szigetországban minden képregényt így neveznek, legyen az amerikai, koreai, európai vagy bármilyen más származású. A manga eredetileg a hagyományos japán ukijo-e festészet és az egyéb nyugati művészeti hatások kereszteződéseként fokozatosan alakult ki, és idővel elnyerte mai formáját. Az igazi áttörést a manga történetében Tezuka Oszamu (1928−1989) mangaka művész hozta meg, akit gyakran a „Manga Istene”-ként is emlegetnek. Ő volt az első, aki nem csak néhány panelből álló jonkoma-t (Négy képkockából álló képregény, általában csattanóval zárul.) rajzolt, és nem is az amerikaiakra 1. kép: Egy 1920-as évekből származó ukijo-e festmény Gojó Hasigucsitól. A kép címe: Haját fésülő nő, kékben.
jellemző végtelen történetek tömkelegét alkotta meg, hanem
egy 250 oldalas, teljes cselekménnyel
rendelkező, befejezett mangát hozott létre, ami 1949-ben jelent meg „Új kincses sziget” címmel. A részletesen kidolgozott, filmjelenet-szerű képekkel ábrázolt történet, elképesztő sikert aratott, ezzel pedig Oszamu Tezuka beírta magát a japán történelembe. Élete folyamán még több mint 500 mangát rajzolt, a japán művészet ezen ágát pedig olyan magaslatokba emelte, amivel megkezdhette világhódító útját (Jeromé-Hervé 2006: 10−12). Manapság a manga a legnagyobb példányszámban kiadott nyomtatott műfaj japánban, majdnem mindenki, minden korosztályból, nemtől függetlenül forgatja őket nap, mint nap, szinte bárhol, bármikor. A manga egy alfajaként léteznek dódzsinsik is, amit az különböztet meg a mangáktól, hogy a készítők (akik rajongók, de előfordulnak igazi mangakák is közöttük) saját maguk adják ki. A dódzsinsik népszerű mangák vagy animék szereplőit használják fel saját, az eredeti történetben nem megtörtént események megrajzolásához. Előfordul az is, hogy híres mangakák álnéven, dódzsinsiként adják ki erotikus vagy stílusuktól eltérő történeteiket. A könyv formában megjelenő mangák mellett vannak speciális manga-folyóiratok is, melyek kimagaslóan jó és nagy népszerűségnek örvendő mangákat jelentetnek meg. Azonban az is gyakori, hogy szakácskönyveket, gyermeknevelési könyvet, sőt még a különböző világmárkák termékeinek kabaláit (amiket természetesen a japánok találnak ki a termék népszerűsítésére), használati utasításokat és a közterületeken elhelyezett figyelmeztetéseket/tájékoztatásokat is manga-formában jelentetik meg. Ennek talán az 11
lehet az oka, hogy egy kedves, vidám figurával szemléltetett leírást, magyarázatot sokkal hatékonyabban jegyez meg az ember, mint egy egyszerű kiírást. A
mangák
különlegessége
még,
hogy
másképp kell olvasni őket, mint a nyugati könyveket és képregényeket. Mivel a japán írás fentről lefelé valamint jobbról balra történik, így a mangákat is ennek megfelelően kell olvasni tehát hátulról, fentről lefelé és jobbról balra. A nyugati ember számára ez igencsak furcsa és szokatlan jelenség, és könnyen azt hiheti, fordítva vette a kezébe, vagy a könyv készítése során a nyomdában vétettek hibát. Itt szeretnék még megemlíteni és kiemelni néhány a keleti képregények és mangák közti különbséget, mivel így sokkal szemléletesebb és könnyebben érthető, miért is más a manga, mint
2.kép: Útmutató manga oldal olvasásához.
bármelyik másik képregény. Először is a mangákban jó néhány olyan elemet alkalmaznak, amik a többi képregényben nem fordulnak elő, vagy ha mégis, azt már a manga-stílusból vették át. Ezeket az elemeket később az animékbe is átvitték. Íme, néhány jellemző elem: statikus
Sebességvonalak használata, amikor a rajzokat
különböző
eszközökkel
igyekszik dinamikussá tenni, a mozgás érzetét kelteni a mangaka. Ez a módszer létezik a keleti képregényekben is, azonban teljesen másképp oldják meg. 3. kép: Példa sebességvonalak használatára.
Mozgás felbontása. Míg a nyugati
képregény jellemzően egy teljes mozdulatsort igyekszik egyetlen momentumban megjeleníteni, a japánoknál gyakran mutatják be ugyanazt
a
mozdulatot
több
szemszögből
vagy
ismétlődően,
ezzel
is
nyomatékosítva a mozdulat jelentőségét, drámaiságát.
12
Torzulás/super deformed (SD) vagy csibiforma. A humoros mangákban sokszor fordul elő, hogy az infantilisan viselkedő vagy zavarba
jött
karakter
átalakul
saját
gyermekkori másává. Ebben az alakban sokkal
látványosabban
kifejezhetőek
a
karakter érzései, főként mivel az arcon a szemek aránya még az átlag nagy szemű manga
karaktereknél
is
nagyobb,
4. kép: Hiraszava Jui a K-on! című animéből csibi alakban.
hangsúlyosabb. Ez az eszköz az amerikai és
európai képregényekben ismeretlen (Bayer 2007: 50). Izzadság csepp a homlokon, vagy a fej egyéb területein: gyakran zavartságra, szkepszisre utal vagy váratlan, kellemetlen helyzetben jelenik meg. A karakter hirtelen hanyatt vágódása, átmenet nélküli elterülése a földön legtöbbször ostobaságokra, ironikus eseményekre adott reakció. Az egyik orrlyukban lévő buborékocska, aminek mérete be és kilégzéskor nő és csökken, arra utal, hogy az alany alszik, vagy éppen mérhetetlenül unatkozik. Mivel a mangákban a leghatékonyabb kifejező eszköz a szem, így annak rengeteg
változatával
találkozhatunk,
melyek
minden
egyes
érzelmet
tökéletesen vissza tudnak adni. Pl.: o Két felfelé ívelő félkör (boldogság, öröm); lefelé ívelő félkör (bánat, szomorúság, csalódottság); o
Szemek
ponttá
apró
zsugorodása
pici
fekete
(értetlenség,
meglepettség); o
Két vízszintes egyenes vonal,
amelyből
patakként
könnyek
(sírás,
csorognak
a
csalódottság,
örömében sírás); o
Pupilla teljes eltűnése a szem
kifehéredésével egyetemben (sokk, 5. kép: Különféle érzelemkifejezések az animékben és mangákban.
önkontroll elvesztése), kivétel ez alól a nagy kerek pupilla nélküli, többször 13
kontúrozott szem, ami ijedtséget vagy döbbent, szóhoz nem jutást, pánikot fejez ki stb. Három vagy négy kicsi derékszög kereszt alakban elhelyezve a homlokon vagy az öklön: dühöt, bosszúságot fejez ki, általában a megfelelő arckifejezéssel párosítva jelenik meg. Folyóként/szökőkút szerűen előtörő orrvérzés (erotikus behatásokra adott válasz, pl.: megjelenik egy csinos lány/nő mélyen dekoltált vagy sokat sejtető ruhában.)
Japánban a manga-művészeket a mangaka névvel illetik, ami megfelel a képregény rajzoló/készítő elnevezésnek. A legtöbb művész sok-sok év gyakorlás, és segédmangakaként eltöltött idő után válhat igazi mangakává, aki mellé később szintén tanulni vágyó segédek kerülhetnek. A szigetországban nagyon népszerű a manga rajzolás az olvasása mellett, így manapság már számos iskola áll rendelkezésre azon nebulók számára (akár külföldieknek is), akik elég tehetséget és kitartást tudhatnak magukénak, hogy elsajátítsák ezt a mesterséget.
4.2. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is az anime? A japán stílusú rajzfilmeket nevezzük így. Az anime eredetileg az angol animation/ animated szóból származik, és mozgóképet, mozgást jelent. Mint ahogy már korábban említettem, hasonlóan a mangához, japánban minden animációs- és rajzfilmet így neveznek, származásától függetlenül. Az animék és a rajzfilmek készítésük szempontjából alapvetően megegyeznek, de itt véget is ér a közös tulajdonságok listája, ugyanis míg a legtöbb nyugaton készült rajzfilmet gyermekeknek készítik, az animéknek csak egy része készül számukra. A legtöbb esetben az animéket már befejezett vagy még éppen futó mangákból készítik, de előfordul olyan is, mikor ez éppen fordítva történik meg: egy nagyon sikeres anime sorozatból készítenek mangát. Akárcsak a mangákat, az animéket is minden korosztály kedveli, és mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Az elmúlt néhány évben azonban nyugaton is készítettek nem egy olyan rajzfilmsorozatot, melyek kifejezetten a felnőtteket célozzák meg. (Pl.: Futurama, South Park, Family Guy, The Simpsons, American Dad stb.) Az animékkel ellentétben, - amik általában nagyon erős 14
érzelmekre, életeket és világokat megváltó döntésekre építik történeteik fő vonalát -, ezek többsége inkább stand up comedy vagy karikatúra jellegű történetek. Persze vannak kivételek, hiszen animékből is készülnek kifejezetten humoros sorozatok. De miben is különböznek az animék a többi rajzfilmtől, hogyan ismerhetjük fel őket első pillantásra? A japán animátorok tulajdonképpen a manga rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. Az egyes stúdiók általában nagyon alacsony költségvetéssel dolgozhattak így, egy-egy anime elkészítése folyamán, a kiadások lefaragása egészen egyedi
animációs
stílus
kifejlesztését
eredményezte,
ahol
olyan
hatáselemeket
alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Például a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér szemlélteti a mozgást és sebességet. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Míg japánban ilyen módszerekkel igyekeztek behozni a lemaradást az animációs filmek készítésének terén, addig Amerikában a valóságot egyre precízebben visszaadó animációs színvonal volt a cél. A nyugati világban úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre, mint gyerekes szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában van vele, hogy a képregények és az animációs film egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem a gondolatvilágra is értendő. Az egyre filmszerűbb rendezésmód a jelenik meg, ami jól látható a Ghibli stúdió
egész
estés
filmjeiben,
például
a
„Szentjánosbogarak sírjában” (1988) is, mely egy háborús dráma, ami egy testvérpár tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket a II. Világháborúban, majd 6. kép: Szeita és húga Szecukó a Szentjánosbogarak sírja című filmből.
kénytelenek
egyedül
boldogulni
a
vereséget
szenvedett, feldúlt Japánban, azonban a tragikus vég elkerülhetetlen az árvák számára. Mint ahogy azt korábban említettem, az animék gyakran nagyon fontos, a való életben is előforduló döntésekre világíthatnak rá a történet folyamán, erős érzelmekkel és szimbólumokkal körítve, mint pl.: szerelem, halál, bűntudat, bosszú stb. Ezekhez még a legtöbb esetben valamilyen valós vagy kitalált vallás vagy vallási motívum is társul. A japánok világnézete, ideológiája, vallási és morális értékrendje nagymértékben eltér a 15
nyugati (túlnyomó részt keresztény) emberekétől, így a legtöbb esetben, negatívan ítélik meg az animéket. Mivel egy olyan ember számára, aki még nem találkozott a távol-keleti eszmékkel, annak az ábrázolásmód szokatlan lesz, a történet pedig túl erőszakos, túl sok és túlságosan nyílt szexuális töltetű elemet lát majd benne, vagy éppen az ellenkezőjét, egy végtelenségig túlidealizált, cifra és mérhetetlenül csöpögős, romantikus történettel találja szembe magát. Azonban, ha az ember előítéletek nélkül megpróbálja befogadni és feldolgozni az animéken keresztül sugárzott információt, nagyon valószínű, hogy pozitívan fog csalódni. Az egyik leghíresebb, egész estés animéket készítő stúdió a Ghibli, melynek egyik alapító tagja és egyben legjobb
rendezője
is,
a
„Japán
Disney” néven emlegetett Mijazaki Hajaó. A stúdió által készített animék nem csak japánban, de világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, mi
7. kép: Jelenet a Csihiró Szellemországban című egész estés animéből.
több, jó néhány neves díjjal is büszkélkedhetnek. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb a „Csihiró Szellemországban” (2001) című történet, amely 35 különböző díjat nyert nemzetközi filmfesztiválokon. Az anime sorozatok átlagosan 12, 24 vagy 52 részből állnak és egy epizód általában 20−25 perces. Kirívó esetben olyan is előfordulhat, hogy egy-egy sorozat 200 fölötti epizódszámot is elér, de ez nagyon ritka. Ilyen hosszú sorozat például a hazánkban már évek óta népszerű „Naruto”, ami egy ifjú nindzsa tanonc és barátai megpróbáltatásairól szól, az igazi nindzsává válás útján. Az egész estés filmeken kívül vannak a sorozatokhoz készített kiegészítő történetek, amelyek egy már befejezett sorozat mellékszálait zárják le, ezek az úgynevezett OVA-k (Original Video Animation), vagy OAV-ok (Original Animated Video – magyarul mindkettő eredeti animációs videót jelent). Ezek az elnevezések onnan származnak, mikor még videó kazettán jelentek meg kiegészítő részek, ma már azonban DVD-n vásárolhatóak meg a különböző üzletekben.
16
4.2.1. Az anime és manga műfajai Nagyon nehéz mind az animékről, mind a mangákról általánosságban, és összefoglalóan beszélni, főleg ha műfajaik meghatározásáról van szó, mivel az összes annyira különböző és szerteágazó témákban készül. Mindegyik anime és manga más, és annyira sok műfaj és stílus van, hogy igazi kihívás közös ismertető jegyet keresni és találni bennük, azon kívül, hogy japán eredetűek. Mint ahogy a filmeknél, itt is nagyon sokféle kategóriába sorolhatóak be a művek. Ezek alapján a stílusok alapján választhatja ki mindenki a számára tetszőt, ami a legközelebb áll hozzá, és amiket a legszívesebben megnézne, elolvasna. A filmekkel ellentétben itt nem olyan műfajokkal találkozunk, mint horror, akció vagy sci-fi (ezek a műfajok esetleg alkategóriaként jelennek meg, de nem ezek alapján kategorizálják őket). Az animék és mangák esetében az elnevezéseket inkább a célközönség neme, kora vagy a történetben domináló elemek adják. Mivel a műfajok megegyeznek az animéknél és a mangáknál egyaránt, így nem kell két külön felsorolást és magyarázatot kezdenem, egy-egy stílusnál együtt ismertetem mindkettőt. Az anime és manga műfajok tehát a következők:
Gyerek:
Kodomo: A szó jelentése gyermek,
elsősorban kisgyerekek számára készített anime vagy manga, melynek szereplői többségében szintén gyerekek vagy állatok, ilyen például a hazánkban is vetített „Kukucska kalandjai”. Külföldi példa még: Hamtaro 8. kép: Szereplők a Hamtaro című hörcsögökről szóló kodomo animéből.
17
o Moé:
Szintén
számára
gyerekek
készültek,
de
jellemzője hogy a szereplők nagyon pajkos és kävaji („cuki, aranyos”) karakterek. A moé önmagában egy jelző is, amit általában a nagyon okos, szép,
9. kép: A Lucky Star című moé anime főszereplő diáklányai.
azonban szégyenlős, ügyetlen és szemüveges szereplők jellemzésére használnak. Pl.: Little Snow Fairy Sugar, Lucky Star Fiú:
Sónen: Elsősorban fiúk számára készült
sorozatok, mint például a „Dragonball Z” vagy „YuYu Hakusho”. o
Mecsa: Szintén sónen anime vagy manga,
melynek jellegzetessége hogy óriási, általában emberek által irányítható harci robotok szerepelnek benne. Pl.: Mobile Suit Gundam o
Szentáj/szuper szentáj: szó szerinti jelentése
„harci alakulat”, főszereplői szuperhős alakulatok. 10. kép: A YuYu Hakusho című sónen anime főszereplői
Szeinen: A sónenhez hasonlít, azonban ezeket felnőtt férfiak számára készítik, gyakran a hárem jelzővel is illetik az ebben a kategóriában
készült
animéket,
mangákat, mert a főszereplő egy fiú/férfi, akit rengeteg csinos női karakter
vesz
körül,
akikkel
„kénytelen” együtt élni, általában a saját házában. Ezt az élethelyzetet
11. kép: Tipikus szeinen jelenet: az egy szem férfi főszereplő és az őt körülrajongó „háremhölgyek”.
gyakran tömik tele fan service (lásd: eccsi) jelenetekkel, de a hentáj műfajban is találkozhatunk vele. 18
Lány:
Sódzso: Jelentése: lány. Elsősorban lányok
számára
készített
animék/mangák.
(legtöbbször
Kifejezetten
nőies
romantikus) témákat,
problémákat vetnek fel a történetek. Pl.: Fruits Basket, Marmalade Boy o
Mahó sódzso: A sódzso egy alkategóriája,
jelentése: mágikus lány. Olyan történetek, amikben szerepet játszik egy vagy több, varázserővel felruházott lány. Pl.: Sailor Moon, Tokyo Mew Mew. Ritkán, de előfordul,
hogy
hentájban
is
használnak
ilyen
szereplőket. 12. kép: Egy romantikus csókjelenetet ábrázoló oldal a Fruits Basket című sódzso mangából.
Dzsoszej: Felnőtt nők számára készülnek, ez az
egyik legritkább műfaj.
Progresszív: Azok az anime vagy manga történetek tartoznak ebbe a kategóriába, melyek szakítanak a hagyományokkal, és nem törődnek a műfajra jellemző klisékkel. Legtöbb esetben művészfilmek vagy stilizált művek tartoznak ide. Pl.: Neon Genesis Evangelion
13. kép: Illusztráció a Neon Genesis Evangelion című animéből.
Elegáns:
Bisónen: Szó szerinti fordításban
„gyönyörű fiú”. Azok a történetek tartoznak ebbe a műfajba, melyekben a fiúkat vagy férfiakat kicsit nőies, gyengéd, érzékeny és igazán megnyerő 14. kép: Az Ouran Highchool Host Club szereplői elegáns iskolai egyenruhájukban
személyként ábrázolják. Pl.: Fruits Basket, Ouran Highschool Host Club
19
Bisódzso: A bishónen női változata, ezekben a történetekben nagyon szép, csinos és elegáns lányok szerepelnek. Pl.: Clannad, To Heart
15. kép: Csinos és elegáns lányok a To Heart című animéből
Szexualitás: Könnyű
Eccsi („illetlen szexualitás”): szexuális
humort
tartalmaz,
ilyen
elemek találhatóak például a „Highschool of the Dead” sorozatban. Az eccsi lényege a fiúk vagy férfiak 16. kép: Tipikus ecchi jelenet fehérnemű villantással a férfi nézők örömére.
szórakoztatása
legtöbbször
humoros
szexuális vagy
töltetű,
balesetszerű
jelenetekkel, melyben kivillan egy női szereplő
alsóneműje, esetleg domborulata. Más néven fan service-nek is nevezik. A történet szempontjából mellékes elemek, céljuk csak a szórakoztatás. Hentáj
(„abnormális,
perverz”):
Általában
nyugaton az erotikus vagy pornográf töltetű animékre
használják
ezt
a
megnevezést.
Japánban egyébként inkább a poruno vagy ero néven keresik. Sónen-áj
(„fiúszerelem”):
A
történet
középpontjában két férfi vagy fiú szerelme áll. Japánban egyre kevésbé használják ezt a kifejezést, mert pedofíliára utalhat, így helyette inkább az angol Boys Love-ot és annak rövidítését BL alkalmazzák. Legtöbbször a sódzso kategóriába is szokták sorolni, mivel a
17. kép: Egy sónen-áj párt ábrázoló illusztráció
20
sónen-áj történetek rajongói legtöbbször lányok, mert ezekben a mangákban és animékben rengeteg bisónen szereplő van. Pl.: Gravitation, Loveless Jaoi: A sónen-áj erotikusabb változata. Míg a sónen-áj történetekben a szereplők között maximum egy-egy csók csattan el, addig a jaoiban konkrét szexuális aktus is történik, melyeket akár részletesen is megjelenítenek. Pl.: Papa to kiss in the dark
Sódzso-áj („lányszerelem”): A
sónen-áj lány változata. Ezekben a történetekben két lány vagy nő szerelmére fókuszálnak. Míg a sónen-ájt a lányok, a sódzso-ájt legtöbbször a fiúk olvassák, a bennük szereplő csinos bisódzsok miatt. Pl.: Aoi Hana, Candy Boy 18. kép: Sódzso-áj illusztráció.
Juri: Csak úgy, mint a jaoi a
sónen-ájnál, a juri is erősebb erotikus tartalommal bír a sódzso-ájnál. A szexuális elemek kendőzetlenül jelenhetnek meg a történetek folyamán. Itt kifejezetten a férfi célközönségre fókuszálnak. Pl.: G-Taste, Parade Parade (Kálovics 2007: 28−29). Mint azt láthatjuk elég színes és sokrétű a műfaji besorolása az animéknek és mangáknak. Természetesen, mint a nyugati filmeknél, itt is gyakran előfordulhat a műfajok keveredése vagy átfedése, tehát nem lehet minden művet szigorúan csak egy kategóriába sorolni.
21
4.3. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Egyéb, a kultúrához köthető otaku elemek Ha megkérdezünk egy hazai anime-manga rajongót, nagy valószínűséggel büszkén vallja magát otakunak, ízig-vérig „rajongó”-nak. Nem így japánban, ahol az otaku szót szintén a rajongókra használják, de negatív, sőt megvető értelemben véve. Náluk az otakuk azok a személyek, akik már olyan mértékben megszállottjai valaminek, hogy egyszerűen nincs életük. Nem ismerkednek senkivel, nem járnak sehová, a saját kis virtuális világukban érzik a legjobban magukat és feleségül/férjül veszik kedvenc anime karakterük mását, aki egy hatalmas dakimurán („ölelőpárnán”) díszeleg (lásd: 7. sz. melléklet). Ezzel szemben a nyugati országokban élő otakuk pont az ellenkezőjét csinálják: AnimeCon-okra, „találkozókra” járnak, és rengetek másik, szintén rajongó emberrel találkoznak, ahol egész napos szórakozást kínáló programokkal, érdekes előadásokkal, anime és AMV vetítésekkel, valamint vásárral is várják az érdeklődőket, ahol mindenki beszerezheti kedvenc főhősének akció figuráját, manga köteteket és egyéb rajongói relikviákat. A legtöbb találkozón számos versenyt rendeznek a kihívásra vágyó vendégek számára, hogy összemérhessék tudásukat vagy éppen ügyességüket a többi rajongóval. Ilyen versenyek például: a kvíz-, tánc-, karaoke-, rajz-, amv-, főző-, gamer-, fanfiction-, valamint a látványos cosplay versenyek, de még lehetne folytatni a felsorolást, hiszen mindig találnak ki új kihívásokat a szervezők a kreatívkodni vagy alkotni vágyók számára. Itt kiemelnék néhány, fontosabb fogalmat, ami az anime találkozókhoz köthető: AnimeCon: A japán anime és az angol „convention” szóból keletkezett, melynek jelentése: „találkozó”, „összejövetel”. Azok a rendezvények, ahol a kultúra iránt érdeklődők találkozhatnak, megoszthatják egymással élményeiket, összemérhetik különböző versenyszámokban tudásukat, valamint részt vehetnek különféle fórumokon, előadásokon. Ezek a rendezvények mindig vidám és színes forgatagok, ahol a legtöbb rajongó akár kedvenc szereplője, vagy kitalált karaktere bőrébe bújva jelenhet meg. Hazánkban az AnimeCon-ok töltik be a ComicCon-ok („képregény találkozó” – az amerikai képregények rajongói számára) szerepét is, mivel nálunk nem tartanak ilyen rendezvényeket és gyakran az anime-manga rajongók egyben amerikai képregény rajongók is. Magyarországon évente háromszor rendeznek nagyobb conokat, ez pedig a 22
MondoCon szokott lenni, a Mondo magazin hivatalos rendezvénye, melyet Budapesten tartanak. Ezeken felül pedig az ország számos területén, kisebb helyi rendezvényekre is sor kerül. AMV: Mozaikszó, az angol „Anime Music Video” rövidítése, szó szerinti fordításban „Anime Zene Videó”. Ezek anime részletek zenére való összevágásából született klipek, amiket a rajongók készítenek. Sokszor teljesen más történetet tudnak alkotni egy-egy ilyen kisfilmben, ami az eredeti, felhasznált animében nem történt meg. A technika fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapott, és ma már az ügyes és kreatív AMV vágók versenyezhetnek, kinek a legötletesebb, leglátványosabb a munkája. DDR: Szintén egy angolból átvett mozaikszó, a teljes kifejezés a „Dance Dance Revolution”, ami „táncforradalmat” jelent. A DDR valójában egy táncpad, ezeken a táncpadokon pedig a zene ritmusára egy kijelzőn négy különböző irányba mutató nyilacskák jelennek meg, és ezeknek megfelelően kell a játékosnak a lába alatt lévő nyilakra lépkedni. Japánban régóta igen népszerű szórakozás a fiatalok között, az utóbbi néhány évben pedig nálunk is elég elterjedt, azonban a táncpadok ritkasága, valamint drága és körülményes beszerzése miatt legtöbbször csak az AnimeCon-okon van rá lehetőség, hogy a vállalkozó kedvű táncos lábúak kipróbálják. Gamer: A magyar megfelelője a „kocka” jelző lehetne, de a magyar kiejtés szerinti „gémer” szót is használják azokra a számítógépes és konzol játékosokra, akik már szinte sportszerűen űzik a játékokat. Hazánkban az anime-manga kultúrába integrálódtak a gémerek is, éppen olyan okból, mint a képregény rajongók, nem volt kifejezetten a számukra létrehozott rendezvény. Ez azonban 2012-ben megváltozott, ugyanis abban az évben rendezték meg a legelső PlayIT! rendezvényt, melynek célközönsége kifejezetten a gémer réteg. Cosplay: Az angol „costume” és „play” szavak összetételéből keletkezett. Ez a „kösztümös játék” egyfajta a hobbi a rajongók körében. Az AnimeCon-okon a cosplay versenyek olyanok, mint egy jelmezes farsangi felvonulás és a rendezvény egyik legnépszerűbb színfoltja. A versenyzők hosszú hónapokig, akár évekig is készíthetik kiválasztott kedvencük ruháját, kiegészítőit, vagy akár fegyvereit, mire elkészül tökéletes, életnagyságú változata. Tehát a készítőknek nagyon nagy kézügyességre és barkácsolásban, festésben, varrásban való nagy
23
gyakorlatra van szükségük a munkák kivitelezéséhez. A hangsúly a jelmezek minél pontosabb hasonlóságán és a lehető legszebb kivitelezésen van. Számos nemzetközi versenyt is rendeznek az országok közötti cosplayesek számára, ahol nagyon értékes díjakat nyerhetnek. Hazánk is büszkélkedhet jó pár, már külföldi versenyt is nyert cosplayessel, mint például Mező Judit (Yuriko) és Vörös Dóra (Cassidy). (lásd: 8. sz. melléklet) Fanart: Az angol rajongó (fan) és alkotás (art) szavakból keletkezett. Azokat a műveket nevezik így, melyeket rajongók készítettek egy-egy már létező anime vagy manga karakterről. Fanfiction: Lényegében ugyan az, mint a fanart, azzal a különbséggel, hogy itt a rajongók nem rajzokat, hanem novellákat és regényeket írnak kedvenc főhőseik szereplésével.
4.4. A Mondo magazin anime-manga szókincse: A szókincs további elemei Az előző szakaszban a szókincs fontosabb elemeinek ismertetésének a végéhez értem, melyek kifejtése lényeges volt a kultúra megismerésének szempontjából, most pedig a további elemeket egy-két mondatos magyarázattal, listaszerűen sorolom fel. Japán eredetű szavak: Bonszáj: miniatűr fafélék. Busidó: a szamuráj életmódra használt kifejezés. Gaidzsin: japán kifejezés a kívülálló emberekre, külföldiekre. Gentej: azokra a megvásárolható dolgokra szokták használni (legyen az élelmiszer vagy műszaki cikk), ami csak különleges alkalmakkor, vagy meghatározott ideig lehet beszerezni. Gésa: szó szerinti jelentésében „művészeteket művelő” (nő). Társalkodó hölgyek, akik meseszép kimonókba öltöznek és teaházakban szórakoztatják a vendégeket. Ginko: japán fafajta. Go: japán táblajáték. Haiku: japán versfajta. Jakuza: japán maffia. Jpop: a Japan Pop angol szavakból keletkezett, jelentése: „japán popzene”.
24
Jurippuru: szó szerinti jelentése „liliom”, de a lányok közötti szerelemre szokták használni. Katana: különleges vékonypengéjű és rendkívül éles kard, melyet a szamurájok használtak. Kimonó: hagyományos női japán viselet. Miko: papnő. Miszó: nagyon sűrű, hagyományos japán szósz alapanyag. Nekomimi: szó szerint: „cicafül”. Cicaszerű lány karakterekre is szokták használni, akiknek aranyos cicafülei és farkincája is van. Pocky: édesség, amely hasonlít a nálunk kapható ropira, egy vékony kis rudacska, ami általában csokoládés vagy epres mázba van mártva, de a legkülönfélébb ízekben kapható. Sintó: japán vallás. Szaké: rizsből készült pálinka. Szamuráj: középkori japán harcos. Szeijú: japán szinkronszínész. Szeppuku: egyfajta rituális öngyilkosság, melyet a szamurájok hajthatta végre, a legmegtisztelőbb halálforma volt. Tacsijomi: ezt a kifejezést a manga boltokban állva olvasásra használják. Tankobón: az egyrészes (tehát nem sorozatba tartozó) mangákra és könyvekre használatos kifejezés. Visual kei: zenei műfaj.
Angol eredetű szavak: CG: Computer Graphics – számítógépes grafika. Comic book: képregény. Cyberpunk: a science fiction egy alműfaja, mely a közeljövőben játszódik, a magas technikai szintre és az alacsony életszínvonal ellentétjére fektetik a hangsúlyt az ilyen történetekben. Fanboy: (hímnemű) rajongó. Fandom: az Fan (fanatic – „rajongó”) és ’dom’ (nálunk a –ság, −ség képzőnek feleltethető meg) képzőből áll és rajongók gyűjtőfogalmaként használatos. Fangirl: (nőnemű) rajongó. Giveaway: (el)ajándékozás vagy nyereményjáték. 25
Global: globális, világméretű. Idol: példakép. JRPG: Japanese Role Playing Game – japán szerepjáték. Live action: élő szereplős film. Platform: szó szerinti jelentése „felület”, számítógépes és konzol játékoknál használatos, magára a technikai eszközre utal, hogy melyiken lehet játszani a szóban forgó játékot. Reloaded: újratöltve. Remake: újracsinálva, felújítva. Roadmovie: filmes műfaj. Ezekben a filmekben a főszereplő utazásáról, utazásairól szól a történet. Steampunk: a science fiction egy alműfaja, a 19. századi western indusztrializmus világhoz hasonló helyeken játszódik, ahol a technikai eszközöket gőzzel hajtják meg. Subbing: feliratozás. Visual novel: vizuális novella, túlnyomórészt illusztrációkkal tűzdelt történet, szinte csak a párbeszédek szövegesek. Weekly: szó szerinti jelentése: „heti”. A hetente megjelenő mangákra szokták használni.
A vizsgált anyagban összesen ötvenkét darab japán és huszonnyolc angol eredetű szót találtam. Ez alapján kijelenthetem, hogy előfeltevésem helyes volt, és az anime-manga szókincs túlnyomó részét japán eredetű szavak teszik ki a Mondo magazinban, mely a kultúra származását is igazolja, ezeknek a szavaknak nagy részét az átadó nyelvből, a japánból közvetlenül vettek át a kultúra képviselői. Ugyan ez igaz a szubkultúra angol eredetű szavaira is, mivel olyannyira új keletűek, hogy közvetlen átvételüket az is igazolja, hogy ezen szavak egyikét sem találtam meg az etimológiai szótárban. Azonban idővel nemzetközi műveltségszavakká válhatnak, mivel nagy valószínűséggel külföldön is számos ezzel a szubkultúrával foglalkozó folyóirat található. Kivételt képeznek azonban a gésa, kimonó és szaké szavak, melyeket Zaicz Gábor etimológiai szótára nemzetközi műveltségszavakként határoz meg, tehát ezek a szavak a magyar nyelvbe való átvételük során, nem közvetlenül kerültek át az eredeti átadó nyelvből, vagyis a japánból (Zaicz 2006).
26
5. Összegzés Dolgozatomban egy magyarországi szubkultúrát megcélzó folyóirat, a Mondo magazin szókincsével foglalkoztam. A magazin a japán kultúrával, de legfőképp annak egy szegmensével, az anime-manga kultúrával foglalkozik és igyekszik kielégíteni a kultúra iránt érdeklődő hazai olvasóközönség igényeit. A szókincs vizsgálata közben arra a feltevésemre kerestem a választ, hogy a kultúrával átvett és a magazinban megjelenő szavak többségében japán vagy angol eredetűek-e. Ennek megállapítása előtt ismertettem a szubkultúra fogalmát, bemutattam a Mondo magazint és a benne megjelenő anime-manga kultúra alapfogalmait és részleteztem, de csak a megismeréséhez és megértéséhez szükséges legalapvetőbb szinten. Előtte azonban nyelvészeti szempontból is megvizsgáltam a szókincset, hogy meghatározhassam helyét a szakirodalom segítségével, a kölcsönszavak típusai között. Végül a szavak bemutatása és tanulmányozása után megállapítottam, amit előfeltevésemben is reméltem, hogy a kultúra szókincsének túlnyomó része japán eredetű szavakat tartalmaz, melyeket az átadó nyelvből, tehát a japánból közvetlenül vettünk át. A kultúra már körülbelül 2005 óta van jelen aktívan a szubkultúra képviselői között, viszont már előtte is előfordult egy-egy darabkája hazánkban. Azonban annak ellenére, hogy jó pár éve jelen van és egyre elterjedtebb, még mindig nagyon sokan nem ismerik és nem is hallottak róla. Így dolgozatom másodlagos célja a szókincs tanulmányozásán és bemutatásán kívül, a kultúra megismertetése és népszerűsítése is. Véleményem szerint a fiatalok (de természetesen akár az idősebbek) számára nagyon hasznos, ha egy ilyen, vagy ehhez hasonló szubkultúra tagjai lehetnek. Ha nyelvészeti szempontból tekintek erre vagy akár egy másik idegen eredetű szubkultúrára, úgy gondolom, sokat segíthet egy-egy idegen nyelv elsajátításánál, mivel felkelti az egyén érdeklődését és motivációt is nyújt számára. Remélem dolgozatommal kellően tudományos, de ugyanakkor érdekes betekintést nyújtottam erre a japán eredetű szubkultúrára és szókincsére, valamint új információkkal szolgálhattam az olvasó számára.
27
6. Bibliográfia Bayer Antal 2007. Akkor mi is a manga?. Mondo 3: 50. Bunné Csintalan Judit 2013. Keresztező utak. Kézikönyv osztályfőnöki órákra. Pedellus Tankönyvkiadó. Debrecen. Kálovics Dalma 2007. Shounen, seinen, mahou shoujo. Mondo 5: 28−29. Kiss Jenő−Pusztai Ferenc (szerk.) 2005. Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó. Budapest. 42−43. Lanstyák István 2006. Nyelvből nyelvbe. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 15−41. Matóné Szabó Csilla 2009. Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és mangák világa. Iskolakultúra 12: 3−22. Mészáros György 2006. Mindennek fonákja? – vagy tán nem is az – az ifjúsági szubkultúra jelenségéről. In: Trencsényi László (szerk.): A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. Iskolán kívüli nevelés. VII. ELTE PPK Neveléstudományi intézet. Budapest. 61−65. Jérome Schmidt−Hervé Martin Delpierre 2009. Manga. Jószöveg Műhely Kiadó. Budapest. Zaicz Gábor (főszerk.) 2006. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. A magyar nyelv kézikönyvei XII. Tinta Könyvkiadó. Budapest. Zsilinszky Éva 2005. Szókészlettörténet. In: Kiss Jenő−Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó. Budapest. 816−819.
Megjegyzés: A dolgozatban található összes kép forrása az internet. 28
7. Idegen nyelvű összefoglaló In my thesis I have been analyse and done researches about a hungarian magazine the Mondo magazine’s japanese vocabulary. The magazine’s main theme is the japanese culture, especially the anime and manga segment from it, and the magazine tries to satisfy the need of the hungarian fans of this culture. Meanwhile I was analyse the vocabulary, I’m trying to find the answer for my main question: is the culture’s vocabulary in the magazine mainly made of japanese or english origin words? Before I have made my final results, I described the concept of subculture and the Mondo magazine’s history and the base cocepts of the anime and manga subculture’s vocabulary in it, but I explain everything just in the most necessary level. But before it I have described the words in a linguistic aspect, and tried to describe that which loanword category this vocabulary belongs to. Finally after I have described and analysed the words of this culture, I have determined what I have expected in the beginning of my thesis: most of the loanwords of this culture is came from japanese origins which we loan directly from japanese. This culture had been here in Hungary about since 2005, but before this time it had been here too, but just in more smaller fragrances. But despite of the several years while this culture here in our country, it’s not really known, and still a lot of people don’t know anything about it and even never heard of it. In this case, my thesis’ secondary aim is to make this culture a bit more known. In my opinion it’s a really useful thing to belong a subculture and also a quality kind of learn a new language, because it gives you enough motivaton towards foreign languages. I hope that my thesis was sufficiently scientific and also gives interesting facts about this japanese culture and it’s vocabulary, and may handed new informations to the reader.
29
8. Mellékletek
1. Mondo magazin címlap 1.
30
2. Mondo magazin címlap 2.
31
3. Mondo magazin belső oldal 1.
32
4. Mondo magazin belső oldal 2.
33
5. Mondo magazin belső oldal 3.
34
6. Manga oldal 1.
35
7. Egy japán férfi a dakimurájával („ölelőpárna”).
36
8. Vörös Dóra (Cassidy) legutóbbi cosplay jelmeze, mellyel EuroCosplay 2013 zsűri kedvence helyezést ért el Londonban az MCM Expo-n. 37
