Állattenyésztés I. (Általános állattenyésztés)

TÁMOP-4.1.1.F-14/1/KONV-2015-0006 TANANYAGFEJLESZTÉSI PROJEKTELEM / TANANYAG SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet Mezőgazdasági mérnök (BsC) szak

Állattenyésztés I. (Általános állattenyésztés)

Ajánlott irodalom:

1.

Szabó

Ferenc

(2015):

Általános

állattenyésztés.

Mezőgazda Kiadó, Bp. 478 p. 2.

Vidács Lajos (2004): Általános állattenyésztéstan.

SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Kari jegyzet,

1. fejezet: Az állattenyésztéstan feladata és módszertana. Az állattenyésztés gazdasági jelentősége

Kifejezések Vadállatok: az ember befolyásától függetlenül, a szabadban élnek Háziállatok: domesztikált állatok, az ember környezetében élnek, valamilyen szolgálatot tesznek. Szelídített állatok: közel állnak a vadon élő őshöz, nem háziállatok Kedvtelésből tartott (hobbi) állat, v. társállatok: gyakran lakásban élő állatok, az ember gondoskodik róluk, társként ragaszkodnak hozzájuk Laborállatok: laboratóriumi, kísérleti céllal tenyésztett állatok Gazdasági

állatok:

tenyésztésük

földműveléshez, a mezőgazdasághoz

szorosan

kapcsolódik

a

Az állattenyésztéstan: rendszerező tudomány  az állattenyésztés ismeretanyaga  módszertana  gyakorlati alkalmazás állattenyésztés, állattartás, állatszaporítás fogalma

Az állattenyésztéstan feladata és módszertana  a tenyésztésbiológiai szemlélet kialakítása és fejlesztése,  az

ok-

és

okozati

összefüggések

feltárása

és

gyak.-i

alkalmazása,  a genetikai és környezeti kölcsönhatások (interakciók) feltárása,  a nemesítés módszertanának, eljárásainak áttekintése,  az alapvető tenyésztéspolitikai (stratégiai és taktikai) és a termeléstechnológiai tájékozottság kialakítása.

A gazdasági állatok nemesítése: tudatos alkalmazása  a genetikai elveknek,  törvényszerűségeknek,  az alkalmazható módszereknek (biotechnológia és a biotechnika)

A nemesítés : a populáció(k) értékmérőinek genetikai javítása, fejlesztése célja: a

mindenkori

igényeknek

megfelelő

állatpopulációk

(genotípusok) kialakítása  a változékonysággal és az átörökléssel kapcsolatos törvényszerűségek módszeres feltárása, alkalmazása A korszerű nemesítő munka elvi és módszertani alapja: a kreatív és tudatosan alkalmazott genetika.

Mi érdekli a tenyésztőt?  Milyen a változékonyság?  Öröklődnek-e az egyes tulajdonságok?  Milyen módon?  Milyen mértékben?  Mekkora biztonsággal?

Az állattenyésztés (ÁT): tágabb

értelemben:

nemesítés,

(genetikai

fejlesztés),

szaporítás, felnevelés, tartás, takarmányozás, hasznosítás rendszere. szűkebb értelemben: tenyésztésbiológiai munka (szaporítás, nevelés, szülők tervszerű kiválasztása) alapvető

feladat:

az

állati

termékek

előállítása

–

gazdaságosan!!! célja:

többet

(mennyiség),

jobbat

(minőség)

gazdaságosabban (nagyobb haszonnal) termelő utód nemesítés

és -

Az állattartás: nincs szaporítás, csak tartás és hasznosítás Az állatszaporítás: a tenyésztésnél szűkebb szakmai területet – tenyészanyag szaporítás, (sokszorosítás)

Az állattenyésztés gazdasági jelentősége Az ÁT elsődleges feladata:  élelmiszer,  ipari nyersanyag (gyapjú, bőr, gerezna) előállítás. Az állati eredetű élelmiszerek:  a kereslet növekszik  az életszínvonal egyik fokmérője.

legelterjedtebb „betegség”: az éhezés, az alultápláltság – a lakosság 1/3-a

Élelmiszerellátás 50 év múlva: a jelenlegi kétszerese a mainál magasabb színvonal

Az ÁT összefügg:  a gazdasági,  ökológiai,  történelmi,  kulturális és  vallási viszonyokkal

műszaki fejlettség:  nagyüzemi állattartás  mesterséges környezet megfelelő ökológiai környezet: víziszárnyasok, házi méh egyes fajok tenyésztése:  határozottan körvonalazható tenyészterületeken (pl: rénszarvas, yak, zebu)  szinte mindenhol (pl: kecske) Jól és kevésbé jól alkalmazkodó állatok

A sikeres ÁT egyik alapfeltétele: a növénytermesztéssel való harmonikus összhang (legelők, tak. növények, melléktermékek, „igaerő”, beporzás, trágya, stb.)

ÁT-sen

belül

az

ember

szórakozását,

regenerálódását

szolgálják:  kedvtelésből tartott állatok (díszmadarak, hörcsögfélék, díszhalak, teknősfélék stb.)  sport célokat szolgáló állatok (ló, agár)  viador típusú állatok (egyes szarvasmarha-, kutya-, tyúkfajták)

2. fejezet: Az állattenyésztés fejlődéstörténetének áttekintése. A magyar állattenyésztés nagyjai.

Az állattenyésztés fejlődéstörténete feljegyzések: 5000 évvel ezelőtt Az ókori Egyiptom állattenyésztése i.e. 3000 év:: a gizehi piramisokból falfestményei sz.m.:

sokoldalú

hasznosítás

(tej,

bikaviadalok, áldozati célok) ló: i.e. 1700 évvel jelent meg az országban

hús,

erőtermelés,

Babilónia falfestmények: ökrök és szamarak igázása, juh és kecskenyájak legeltetése Hammurábi i.e. 1250-ben szabályozta az állatok tulajdonlását, az állatorvosi díjtételeket a pásztorok fizetését.

Kína Fu-Hsi császár (i.e. 3341-3227) juhok, marhák, kutyák és sertések tenyésztését tanította  a nagyszaporaságú kínai sertések génjei: világfajtákban megtalálható  a selyemhernyó tenyésztése: hosszú ideig kínai titok (3.000 évig)

A régi zsidók juh-, kecske-, szarvasmarha-, és szamártenyésztés Salamon király (i.e. 1000): ménes – az arabok nemes lovai innen származtak

India hinduizmus 4 vallási könyve, a Védák (i.e. 2500-500) írnak az ÁT-ről lovat, marhát, tevét, juhot és kecskét, tyúkot tartottak (sertést nem) sz.m. sokoldalúan hasznosítása  fejés (naponta 3-szor) - vajkészítés  igavonás  vágóállat ókori India lótenyésztése: magas színvonalú a tyúk háziasítása (i.e. 3. évezredben)

A perzsák összes állatfajt tenyésztették (sertést nem) . félelmetes lovasság: lótenyésztés:

könnyebb gyorsmozgású lovak tömegesebb lótípus

Az ókori Görögország nemzeti jövedelmük egyik fő forrása az állattenyésztés (minden faj) + méhtenyésztés lúd, kacsa, a gyöngytyúk és galambtenyésztés lovas- és kocsiversenyek: olimpiai játékok

Xenaphon (i.e. 434-355) szakszerű leírása a jó hátaslónak szakszerű patabírálat (nem volt patkolás)

Arisztotelész (i.e. 384-322) a „Historia Anamalium” a korabeli szarvasmarhatenyésztés alapelvei

A sz.m. érték volt: pecunia= pénz (pecus = szarvasmarha) korszerű feldolgozás

sertéstenyésztés,

fejlett

gyapjútermelés

és

Az ókori Itália állattenyésztés és gabonatermesztés Itália: ökör szóból ered (italius) hadviselés miatt: lótenyésztés tekintélyes szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésállomány

igásökrök kiválasztása: kifejezett mar, az erős lebernyeg, a dongás mellkas, jó lábszerkezet

jó hizodalmasságú sertés: hajlott, megtört orrhát (mopszfej), a széles és mély törzs, terjedelmes has

latin

írók

munkáiban:

(ivadékvizsgálat,

tenyésztéstechnikai

párosítási

módszerek,

irányelvei, ikerellésre irányuló szelekció.)

útmutatások a

pároztatás

VIII.

században

Skandináviában:

fejlett

szarvasmarhatenyésztés XVII. század: takarmánytermesztés - állattenyésztés fejlődése - kultúrfajták kialakulása

A korszerű állattenyésztés megteremtője: Robert Bakewell (1725-1795)  megalkotta a mai értelemben vett tenyésztői munkát (ivadékvizsgálat, rokontenyésztés tudatos alkalmazása, párosítási elvek kidolgozása, a formalisztikus elemek kiküszöbölése) követői: számos kultúrfajtát állítottak elő létrehozzák az első törzskönyvet, megindul a teljesítményvizsgálat gyapjúfinomság mérése 1779-ben, lóversenyek teljesítményének rögzítése, folyamatos tejelés-ellenőrzés

XX sz. eleje: állattenyésztési kutató- és minősítő intézetek tenyésztő szövetségek tudományterületek fellendülése (állatgenetika, állatélettan, biokémia, ökológia, etológia, anatómia, stb.) napjainkban: biotechnológiai forradalom

A hazai állattenyésztés története összefügg népünk történelmével Őseink főfoglalkozása: az állattenyésztés volt lovas nemzet: kisebb termetű, szikár izomzatú, edzett ló szarvasmarha, sertés, juhtartás (finnugor eredetű szavaink: juh, tej, fejni

A

Kárpát-medence

adottságai:

kedveztek

a

állattenyésztésnek legelők, erdők (makkoltatás)

Szent István: kiváltsággal ruházta fel a sertéstartókat IV. Béla: vámtarifája - élénk állatkereskedelem

nomád

portyázásokhoz, török elleni harcok: lóra volt szükség. magyar parlagi ló +berber, perzsa, szír, arab fajták élőállatot szállítása Nyugat-Európába (Nürnberg évi 70.000 marhát vásárolt)

juh: a török hódoltság idején emelkedett az állomány létszáma

sertés: bakonyi, szalontai, alföldi és réti sertés

Habsburg

császárok:

emelték

a

vámot

-

a

marhakereskedelmet csaknem megszüntette Bécs ostroma: a török sereg + a császári katonaság óriási rablást, pusztítást végzett. Buda ostroma:a császári seregek 80.000 szarvasmarhát tulajdonítottak el A magyar szürke gulyák és racka nyájak: járhatatlan ingoványok, erdők

XVIII. századtól: emelkedik az állatállomány létszáma XVIII. sz végén: első tejgazdaság Keszthelyen (Tessedik Sámuel) 1870: tejelő svájci „helvét” tehén import 1875 – 1895: svájcból szimentáli fajta import magyartarka és tájfajtáinak kialakítása

1773: Mária Terézia Budaörsön törzsjuhászatot alapított „selyemgyapjas birkák” behozatala (mercopaili merino)

1858: megfogalmazásra került az országos juhtörzskönyvezés alapelve + gyapjúminőség és küllemi bírálat

1785:a mezőhegyesi lógyűjtő telep → katonai ménessé alakították (fedező mének előállítása)

1789: bábolnai ménes (1836 óta importálták Szíriából az arab méneket → Shagya)

1816: Mezőhegyesre került a „Nonius senior” anglo-norman mén - megalapozza a gazdasági típusú lótenyésztésünket.

1833: József nádor - az ajándékba kapott két sumadia kannal és

kilenc

emsével

megvetette

alapjait

a

mangalica

sertésfajtának A mangalica-tenyésztés lendületet vett - a régi magyar szalontai, alföldi és bakonyi sertés szinte teljesen eltűnt.

állattenyésztéssel

foglalkozó

oktatási

és

tudományos

intézményeink létrehozása: 1782: Budapest - Állatorvosi Főiskola 1797: Keszthely - a „GEORGIKON” megalapítása: Festetics György (Nagyváthy János javaslatára) Európa első önálló felsőfokú mezőgazdasági tanintézete 1818: Magyaróvár - felsőbb gazdasági tanintézet 1868: Debrecen-Pallag puszta: Debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet.

Tudós tanárok, kutatók, szakírók, a magyar ÁT nagyjai: Nagyváthy János (1755-1819): keszthelyi tanár: „A szorgalmatos mezei gazda” „Magyar Practicus Tenyésztő”

Pethe Ferenc (1762-1832): „Pallérozott mezei gazdaság” gróf Széchenyi István (1791-1860): a magyar állattenyésztés, különösen a lótenyésztés fejlesztése

Tormay Béla (1838-1906): a Keszthelyi Georgikon, A Debrecen-Pallagi Gazdasági Tanintézet, illetve az Állatorvosi Főiskola tanára, Monostori Károly (1852-1917): az Állatorvosi Főiskola tanára Kovácsy Béla (1861-1931): a Kassai Gazdasági Tanintézet tanára Újhelyi Imre (1866-1923): a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet tanára Wellmann

Oszkár

alapokra helyezése

(1876-1943):

a

törzskönyvezés

korszerű

Konkoly Thege Sándor (1888-1969): az állattenyésztési szakszolgálat megszervezése Schandl József (1885-1973): a juhtenyésztők egyesületének alapítása Enesei Dorner Béla (1869-1954): a sertéstenyésztő egyesületek szervezése Berke Péter (1899-1986): a

törzskönyvezéssel

kapcsolatos

szarvasmarhatenyésztési kutatások

oktatás

megszervezése,

Csukás Zoltán (1900-1957): a mesterséges termékenyítés és ivadékvizsgálat kezdeményezése Kertész Ferenc (1901-1972): sertéstenyésztési kutatások

Csire Lajos (1923-1974): sertéstenyésztési kutatások Czakó József (1923-1990): etológiai kutatások a szm. tenyésztésben és iparszerű tartásban

Guba Sándor (1927-1984): Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési főiskola megalapozása

Anker Alfonz (1925-1979) származástani kutatások új populáció-genetikai eljárásokat dolgozott ki. ló-, postagalamb-, sertéstenyésztés (KA-HYB) Horn Artúr (1911-2003): állattenyésztés tudományok oktatója, kutatója és szakírója

1896: Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás 1898: Magyar Állami Baromfikísérleti Tangazdaság 1899: Országos Gyapjúminősítő Intézet 1903: Magyaróvári Tejkísérleti Állomás 1885: Országos Törzskönyvelő Bizottság (OTB) külföldi tapasztalatok alapján megindult a törzskönyvező egyesületek szervezése. 1910: Károlyházai Szarvasmarha Ellenőrző Egyesület 1920: Fejér Megyei Tejellenőrző Egyesület A II. VH kitörésekor már minden megyében működött egy-egy szarvasmarhatenyésztő egyesület.

1923: Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete 1927: Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete a sertések törzskönyvezése 1937:

Juhtenyésztők

Országos

Egyesülete

→

juhok

törzskönyvezése a lovak törzskönyvezése: Földművelésügyi Minisztérium a

baromfi

és

házinyúl

tenyésztése:

Országos Egyesülete a II. VH.: állatállományunk 57 %-a elpusztult

Baromfitenyésztők

1947: a mesterséges termékenyítések szervezése, Országos Mesterséges Termékenyítő Főállomás 1948: az akkori kormány megszüntette a korábban működő állattenyésztő szervezeteket törzskönyvezés és tenyésztésszervezés: Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főügyosztálya 1963: megalakultak az Országos- és Megyei Állattenyésztési Felügyelőségek (OÁF, MÁF).

1964-től OÁF (Országos Állattenyésztési Felügyelőség) és jogutódjai:

a

törzskönyvezéssel

összefüggő

feladatok

szervezése, irányítása, ellenőrzése 1965:

Országos

Takarmányminősítő

és

Ellenőrző

Felügyelőség (OTEF). 1968: az OÁF szervezetéből levált a lótenyésztés, és megalakult az Országos Lótenyésztési Felügyelőség (OLF). 1976:

OÁF

→

OÁTF

Országos

Állattenyésztési

és

Takarmányozási

és

Takarmányozási Felügyelőség 1978:

OÁTF

→

OTÁF

Országos

Állattenyésztési Felügyelőség

1983. január 1: állattenyésztő felügyelőségekből - állami vállalatok A tenyésztéshez kapcsolódó igazgatási és hatósági feladatok ellátására alakult az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet (ÁTMI). 1988-ban az ÁTMI és a NÖMI (Növénynemesítési Minősítő Intézet) összevonása: Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI), majd abból (OMMI). 2007

január

1.:

OMMI

→

MGSzH

(Mezőgazdasági

Szakigazgatási Hivatal) 2012: Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

XX. sz. második fele: kimagasló fejlődés ment végbe. 50-es -60-as évek: bfi hibridek megjelenése, korszerű technológiai megoldások iparszerű sertés- és szarvasmarhatenyésztés kialakulása 1972: szakosodás a szm. tenyésztésben 1980-as évek második fele: csökken az állattenyésztéshez, az állattenyésztési szervezetek működéséhez szükséges állami támogatás

1991-re az állattenyésztést szervező intézményrendszer összeomlott 1992-től a feladatot átvették az állatfajonként és fajtánként szerveződött tenyésztő egyesületek 1992. január 1: csatlakozás az ICAR (International Committee for Animal Recording) nemzetközi szervezethez

1993. december 22: az állattenyésztésről szóló törvény (1993. évi CXIV. törvény)

(http://gtr2.uw.hu/1993evi114tv.htm)

 elősegítse a magas színvonalú tenyésztői tevékenység folytatását;  az állatok tenyész- és haszonértéküket, genetikai sokféleségüket megőrizzék, illetve növeljék;  az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek meg a környezet és természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi, piaci, valamint állategészségügyi követelményeknek;  javuljon

az

előállított

állati

termékek

minősége,

előállításának

gazdaságossága és versenyképessége;  hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő fajták génjei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük;  biztosítsa a nemzetközi előírásokhoz való alkalmazkodást.

3. fejezet: Az állattartási formák fejlődése.

állattenyésztés: változatos földrajzi viszonyok eltérő társadalmi fejlettség, színvonal Az állati termék előállítási módja szerint az ÁT típusai: - nomád állattenyésztés, - váltólegelős állattartás (transhumance) - havasi pásztorkodás, - modern legeltetéses állattartás, - növénytermesztést kiegészítő állattenyésztés, - iparszerű állatitermék-előállítás

A nomád pásztorkodás vándorló legeltetés → életforma szegényes vegetáció hasznosítása az állatok szerepe döntő fontosságú → táplálék-, ruha- és élelemforrás  sarkövi rénszarvastenyésztő állattartás (Norvégia, Svédország, Finnország és a volt Szovjetunió tundrás vidékein - csukcsok, nyenyecek, tunguzok, zürjének, lappok)  száraz sivatagi, félsivatagi területek nomád állattartása É-Amerika, Közép-Kelet, Ny- és Közép-Ázsia, Irán, Mongólia nincs növ term. → pásztorkodás állatfajok: juh, ló, kecske, szm.

A váltólegelős pásztorkodás (transhumance) (kétlegelős, költözködő pásztorkodás)  Földközi-tenger vidéke, Balkán félsziget  a nomádizmusnál fejlettebb  síksági (téli) és hegyvidéki (nyári) legelők váltása  csak természetes takarmányforrások

A havasi pásztorkodás svájci és osztrák Alpok  tavasszal - havasi legelőkön  télen - a völgyekben istállókban – (begyűjtött és termesztett takarmány) tejfeldolgozók (svájci sajtipar) → nehéz volt a nyerstej szállítása

A modern legeltető állattartás  É-Amerika (préri), D Amerika (pampák, szavannák), Ausztrália, Új-Zéland  XVIII. és XIX. sz. európai származású telepesek hozták létre  természetes takarmányok  legelők feljavítása  olcsó juh- és marhahús → hűtóhajók  legkorszerűbb módszerek alkalmazása: legeltetéstechnika, állategészségügy, termékfeldolgozás  bekerített legelők, szakaszos legeltetés

Növénytermesztéssel kombinált állattartási és tenyésztési formák növénytermesztés alá rendelt ÁT  XIX. sz. első felében a földművelés kiegészítő ágazata  igavonó és trágyaszolgáltató szerep

növénytermesztés fölé rendelt ÁT  XIX. sz. második felében  Skandinávia, Belgium, Hollandia, Németország, NagyBritannia és Franciaország, USA  gépesítettség → az igavonás szerepe csökken Okok: - A takarmánytermesztés és gyepgazdálkodás számára kedvező éghajlati adottságok. - Az olcsó, jó minőségű tengerentúli búza → visszaszorította a gabonatermesztést → takarmánytermesztés - csökken

a

mg-i

népesség

→

nő

a

élelmiszerigénye(hús, tej és tejtermék, tojás)

városi

lakosság

állati termék feldolgozó ipar → állomány és fajtaváltás (hústípusú sertésfajták, tejelő típusú szarvasmarhák, korszerű baromfi hibridek)

Iparszerű állatitermék-előállítás  fejlett országokban  maximális produkció  irányított termelés  nagyfokú koncentráció és szakosodás  specializált fajták és hibridek  gépesítettség  modern állategészségügy

4. fejezet: A gazdasági állatok eredete, háziasítása.

A háziasítás és a háziállat vadállat→ háziállat tudatos, mesterséges szelekció (felhalmozza a megfelelő tulajdonságokat) Az állatok számára a domesztikáció:  ivar izoláció  alkalmazkodás  alaki, élettani átalakulás  új tulajdonságok kialakulása és annak átörökítése A domesztikáció fokozatosan megy végbe (legalább 50 nemzedék)

A domesztikáció stádiumai 1. Izolációs stádium A domesztikáció legalacsonyabb foka.  természetes szelekció  nincs tenyésztés  csekély eltérés a vad ősöktől 2. Preprodukciós stádium  termelésre irányuló szelekció  legeltetés  nincs takarmánytermesztés

3. Produkciós stádium  intenzív szelekció  céltudatos haszonvétel  termelőképesség kihasználása  az állatok jelentős változása  kialakulnak a fajták  tenyésztőegyesületek jönnek létre  istállózó tartás  takarmányozás

4. Szuperprodukciós stádium  korszerű állattenyésztési ismeretek  maximális termelőképesség kiaknázása  specializált fajták és hibridek  iparszerű tartás  új

módszereket

alkalmazása

termékenyítés)  az állatok nagymértékű megváltozása

(pl.

mesterséges

A domesztikáltság fokai: a vad őshöz viszonyított megváltozás mértéke, illetőleg a kitenyésztettség Predomeszitkáció  a háziasítás legkorábbi szakasza  elődomesztikált állatok (pl.: kígyó, krikodil) Átmeneti forma  még nem rendelkeznek megszilárdult háziállat-tulajdonságokkal. (pl.: méhek) Szemidomesztikáció (félig domesztikált, félvad)  még nem jutottak el a teljes domesztikáltság állapotába  a vad formától még nincsenek ivarilag teljesen izolálva  azzal szaporodási közösséget alkotnak. (pl.: strucc) Dedomesztikáció  domesztikációval ellentétes folyamat korábban háziállatként tartott állatok visszavadulnak (pl.: musztáng).

A háziállat fogalma:  elérték a háziasítás megfelelő szintjét,  az ember közvetlen környezetében élnek  ott rendszeresen szaporodnak. Gazdasági állat: Mindazon

állatfaj,

amely

az

ember

céltudatos

tevékenységének (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen hasznot hajt. (pl.: hús-, tej-, tojástermelés-, igaerő-, gyapjú-, prém-, stb.) (ponty, nyérc, nutria stb.)

A háziasításra késztető okok  élő hústartalék képzés  földművelés  vallási kultusz (pl.: szent állatok, áldozati állatok)  emberi kedvtelés  gazd-i szükségszerűség A háziasítás módszerei  követés és izolálás, → nomád pásztorkodás (juh, kecske, szarvasmarha stb.)  etetés (kutya, macska, sertés)  foglyul ejtés, befogás  fiatal állatok felnevelése.

Az állatok változásai a háziasítás során  megváltozott körülmények + szelekció  minőségi és mennyiségi tulajdonságok változása  megnőtt a változékonyság (pl.: galamb ↑ 200 fajta, kutya ↑ 350 fajta)

elsődleges megváltozások  a domesztikáció velejárói  viszonylag gyorsan jönnek létre  pl.: szelídség, testnagyság, alkat másodlagos megváltozási folyamat  a háziasított állatokra jellemző  különböző tenyésztési eljárások hatására alakul ki  pl.: forma, képletek párhuzamos vagy paralel változások egyaránt fellépnek az egymástól rendszertanilag távol eső fajokban is pl.: a koponya hosszúsági méreteinek változása (szélességi méretek nem)

Változások: nagyság, alkat: ↓ (szm., kutya, macska, juh, kecske, sertés), ↑ (bfi., nyúl) kültakaró: bőr: vékonyabb, redőzöttebb, stb. szőr: finomabb, hosszabb (angóra) szín: gazdag színezet + fehér csontváz: kisebb v. nagyobb vastagabb,

szivacsosabb,

kisebb

koponya

(arckoponya

rövidebb), rövidebb szarvak, csigolyák (hát, ágyék) száma ↑

idegrendszer: agyvelő kisebb, érzékszervek tompultak, ösztönök ↓ (védekezési, táplálékszerzési, menekülési, stb.) ill. hajlamok ↑ (párzási, evési, stb.) ivari élet és szaporodás: a szezonalitás megszűnt (részben v. teljesen) termékenység ↑ szaporaság ↑ vemhességi idő, ivarérettség ↓ termelőképesség: hús-, tej-, tojás-, toll-, gyapjútermelő képesség ↑ élettani folyamatok változása: pl.: vedlés, kotlás megszűnése

5. fejezet: A gazdasági állatok rendszerezése. A fajták rendszerezése. A fajtán belüli rendszertani egységek

A gazdasági állatok rendszerezése Az állattan a fajt tekinti a természetes alapegységnek. A faj rendszertani egység Horn Artúr:: „A fajok változó, egymástól többé-kevésbé elhatárolható, egyöntetű jellegű, saját körükön belül szaporodó élő formák”.

A fajta, a fajon belül olyan állatcsoportot jelent, amelyre jellemző a:  közös származás,  többé-kevésbé

egységes

külső

formák,

szín

és

szervműködésbeli sajátosságok, és ezek biztos öröklődése,  a többé-kevésbé egységes tenyésztői munka, amely a fajtát kialakította,  bizonyos struktúra = vonalak és családok, esetleg alfajták, tájfajták vannak benne,  az egységes célra történő felhasználás, a

többé-kevésbé

azonos,

vagy

hasonló

környezet

és

takarmányozás,  a szoros rokonpárosítás nélküli továbbszaporodáshoz elegendő létszám.

Fajtatiszta: valamilyen elismert fajtába tartozik idegen fajta génjeit – így fajtajellegvonásait – nem tartalmazza A fajtába nem sorolható egyed: fajtátlan (basztard, korcs). Telivér: először angol lótenyésztésben használták később fajtatiszta egyedek megkülönböztetésére is alkalmazták. Klasszikus értelemben telivér csak olyan ló lehet, melynek minden őse szerepelt az 1793-ban alapított angol telivér törzskönyvben (General Stud Book, GSB).

Félvér: az állat egyik őse (pl. angol, arab) telivér volt a fajta kialakulásában döntő szerepe volt az egyes telivér fajtáknak → a fajtát saját körben tenyésztik (pl. kisbéri-, mezőhegyesi félvér stb.) Háromnegyedvér: az apa és az anyai nagyapa (ritkán nagyanya) is kiinduló, nemesítő fajtához tartozik. Magas félvér az olyan egyed, amelynek ősei közt nagymértékben (3/4-nél is nagyobb arányban) szerepel a nemesítő fajta (pl. holstein-„red” szarvasmarha, svéd lapály sertés stb.).

A fajta nem statikus → változik A fajta fejlődése:  tulajdonságai, külleme, teljesítményei javulnak A fajta leromlása:  nem megfelelő környezet  kontraszelekció  túl szoros rokontenyésztés  szakszerűtlen tenyészcél-kijelölés stb.

A fajták rendszerezése 1. A származás (eredet) monofiletikus, polifiletikus 2. A földrajzi környezet (régiók, tájak) hegyi, lapályi, sztyeppi stb. fajták 3. A tenyésztettség foka, színvonala a term., parlagi, őshonos:primitív a nemesített, helyi, átmeneti a kitenyésztett v kultúrfajták

4. A hasznosítás (termelés) iránya tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelő, hátas, ügető stb. 5. A hasznosítás száma, egyhasznú, több v. vegyes hasznú 6. A termelés, illetve a teljesítmény színvonala extenzív hagyományos félintenzív intenzív fajták

7. A testalakulás szerint pl.. szarvatlan, hosszú-, rövidfarkú, zsírfarkú, zsírfarú fajták 8. Szín szerint egyszínű fajták fehérek színesek tarkák szabályos szabálytalan 9. Az országok szerint magyar, angol, német fajták stb.

A fajtán belüli rendszertani egységek (szubpopulációk) A populáció fogalma alatt – genetikai értelemben – a „kevert”, heterogén öröklési anyaggal rendelkező állományt értjük. A biometriában: az összes vizsgált egyed (vizsgálandó anyag), Az állattenyésztésben populáció alatt érjük általában azt a nagyobb létszámú, genetikai szempontból heterogén öröklési anyaggal rendelkező csoportot, amelynek tagjai főleg származásuk, valamint az őket körülvevő külviszonyok szempontjából nagy hasonlóságot mutatnak. Populációnak tekinthető: egy-egy fajta, válfajta, egy jellegzetes, nagyobb tenyészet állománya

Alfajta: (fajtaváltozat, válfajta): legalább egy tulajdonságban a fajta többi tagjától eltérő állatcsoport pl.:

termelési tulajdonság (tejelő magyar tarka) elütő színváltozat (fecskehasú mangalica, sárga, fehér vagy kendermagos magyar tyúk stb.)

Tájfajta: ha ez az elkülönülés különböző vidékeken, eltérő ökológiai adottságok között jön létre

Törzs  kimagasló értékű tenyészhímektől származó ivadékcsoport Jellemzője:

egységes

elvek,

célok

alapján

tenyésztették,

párosították azokat, így a fajta többi részétől (pl. a tájpopulációtól is) elkülönül.  „tenyésztörzs”

(nukleusz-populáció)

→

nemesítői,

biotechnológiai minősítés törzstenyészet: tenyésztői munka által az állatok teljesítménye a fajta átlagánál magasabb színvonalú  ha egy állomány (szubpopuláció) jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik (fajtán belül), de a kis létszáma miatt még nem tekintjük fajtának Bfi. tenyésztésben: az egy kakashoz beosztott nőivarú egyedek csoportja

Zárt tenyészet: olyan zárt körben tenyésztett, adott fajtába tartozó állatcsoport, amelybe huzamosabb ideig nem kerül be idegen állat. (homogénebb, kiegyenlítettebb, mint a fajta egésze, vagy a többi tenyészet) Család nőivarú tenyészállatoktól származó ivadékcsoport, nemre való tekintet nélkül bfi. fajok tenyésztésében: elsődleges fontosságú unipara és hosszú generációs intervallumú fajok: csak egy-két nemzedéken keresztül jelent valódi, tényleges genetikai értéket

Vonal zárt körben tenyésztett állomány Klasszikus (leszármazási vagy genealógiai) vonal  egy híres apaállattól származó állatcsoport  pl.. Godolphin Barb, Furiosó hazai vonalai stb. Genetikai vonal  olyan állatok csoportja, amelyek „közeli rokonságban vannak egy kívánatos őssel anélkül, hogy a többi (felmenő ági) ős is a legközelebbi ősi sorokban többször szerepelne” (Horn, 1976).  az adott tulajdonságot nagy biztonsággal örökítő és jól kombinálódó állatok csoportja Tenyészvonal  minőségi mutatókkal rendelkező törzsállatok (részpopulációk)  kiváló őstől származnak  biztonságosan átörökítik a kívánatos, a tenyészirány szempontjából alapvető tenyésztés-biológiai tulajdonságokat.

Az egyes tenyészvonalak meghatározó jellemzői (komponensei):  egy-két tulajdonságban kiemelkedő, a többi tulajdonságban legalább átlagos szintű termelés,  a testalakulásban és a típusban nagyfokú homogenitás,  a tesztvizsgálatok adatai szerint határozott genetikai fölény,  a tenyésztőmunka eredményeként lehetőleg nagy tenyész- és haszonállat létszám. tenyészvonalak =„mikrofajtáknak” is tekinthetők

Típus bizonyos ismérvek alapján (küllemi, élettani, termelési szempontból) hasonlóságot mutatnak lehet fajták fölötti vagy fajtákon belüli kategória is pl.: fajtán belül: merinó juhfajta:

szapora meninó finomgyapjas merinó húsmerinó

fajták közötti:

hústipus:

suffolk juh texel juh

tejelő típus: awassi juh kelet fríz juh fajták fölötti: hústipus:

suffolk juh charolais szm

tejelő típus: awassi juh holstein fríz szm.

típusváltozatok: Hasznosítási (termelési) típus: - tenyésztési típus (szaporítás, ellés, nevelőképesség), - ivari koraérő típus (tenyészérettség, szezonális ellés), - vágási típus (culard, márkázható-, bacon-, sonka-, mini, illetve maxi változatok stb.). Növekedési-fejlődési típusok: - korán érő - későn érő (jersey – charolais) - kicsi intenzitású (erélyű), lassan fejlődő - nagy intenzitású , gyorsan fejlődő típusok (magyar szürkemarha – charolais)

- kis kapacitású – nagy kapacitású

Konstitúciós (alkati, szervezeti) típusok: - respiratoriusz (lélegző, leptoszom, oxidatív, disszimilatív) típus  fejlett légzőszervek,  hosszú megnyúlt nyak, mellkas  izomszegény testrészek  hosszú végtagok  körte (trapéz) alakú törzs  mirigyes tőgy  pl.: tejelő tip. szm. tojástermelő tip. tyúk, angol telivér, lapálysertés

- digesztívusz (emésztő, piknikus, reduktív, aszimilatív) típus  rövid nyak  rövid, mély ,dongás mellkas  jól izmolt test  rövid, izmos végtagok  kevésbé élénk anyagcsere  nyugodt, flegmatikus vérmérséklet  a test: elölnézetben hordószerű, oldalnézetben téglatest alakú,  tőgyük kisebb és kevésbé mirigyes  pl.: hús típusú állatok, hidegvérű ló, koránérő húsmarhák (régi hereford), zsírsertés, hús tip. tyúk

- muszkuláris (atlétikus, erőtermelő, igás) típus  jól fejlett izomzat és csontozat  erőteljes mellkas  hosszú törzs  hosszú végtagok  pl. erőtermelő állatok, a tömeges félvér ló stb. - celebrális (koponyaalakulási) típus  jól fejlett agykoponya  pl. egyes kutyafajták (palotapincsi, bulldog)

Biológiai típusok:  reprodukciós (nővonal jellegű, „R”-) típus, (hereford, magyar nagyfehér)  terminál (hímvonal jellegű, végtermék-előállító, „T”-) típus, (suffolk, pietrain)  kombinatív („K”-) köztes típus (magyartarka)

6. fejezet: A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai. Elsődleges értékmérők.

A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai (ÉT) Az ÉT-ok: poligén eredetűek, általában

additív

átörökítési

törvényszerűségek

szerint

öröklődnek komplex jellegűek (többtényezős, résztulajdonságokból álló, összetett, integrált) belső ÉT (fén, jelleg): gazdasági szempontból fontos értékmérők külső ÉT: a testalakulást (testfelépítést) kifejező jellegek összessége

a) Mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok mértékegységekkel kifejezhető tul.-ok gazdaságilag jelentős tul.-ok több gén határozza meg tejzsír kg, tej kg, tömeggyarapodás, tojástermelő képesség stb. Megjelenésüket (a fenotípus, a termelési színvonal) a genetikai meghatározottság (a hajlam) mellett az adott környezet (tartás- és takarmányozás-technológia, éghajlat stb.) alakítja → nagymértékű variancia (SD, CV%) jellemzi

Örökölhetőségi értékük (h2) zömében 0,3 (30 %) alatti.

b) Minőségi (kvalitatív) tulajdonságok szín, szarvtalanság, stb. kialakulásukat a környezet kevésbé módosítja varianciája kisebb jól öröklődnek (egy génpár határozza meg) örökölhetőségi értékük (h2) 0,6 fölötti fenotípusos szelekcióval is eredményesebben fejleszthetők

Gazdasági szempontból:  az elsődleges (primer, termelési) értékmérők: - takarmányértékesítő képesség, - hústermelő képesség, - tejtermelő képesség, - gyapjútermelő képesség, - tojástermelő-, (hús-), tolltermelő, májtermelő- képesség, stb.  a másodlagos (szekunder) értékmérők - reprodukció, - konstitúció, - vérmérséklet, - igényesség, igénytelenség, - adaptáció, technológiai tűrés, - életteljesítmény, illetve élettartam stb.

1. Takarmányértékesítő képesség fontos ÉT előállítási költségek 66-75 %-a: tak. költség tenyésztési cél: a tak. ktg. csökkentés tak. ktg függ:  tak. ékesítő képesség,  tak. összetétele,  táplálóanyag-tartalom,  adag nagyság,  termelés mértéke

A tak. értékesítés h2:  szarvasmarha: h2 = 0,3-0,7;  sertés: h2 = 0,2-0,3;  juh: h2 = 0,2-0,4. 1 kg tgy-ra jutó abrakfelvétel: legegyszerűbb, de legkevésbé pontos 1 kg tgy-ra jutó fehérjefogyasztás sertés: 1 kg tgy-ra jutó emészthető (DE, MJ) energia bfi: 1 kg tgy-ra jutó metabolizálható (ME, MJ) energia

Bef. tény.:  az egyediség,  az életkor,  az ivar,  a vérmérséklet,  a termelés színvonala  a külső (ökológiai, technológiai) környezeti tényezők Összehasonlítás: csak kortárs egyedek, illetve populációk (azonos születési időszakú)

érdemi (genetikai) (r, bx/y) összefüggések:

a.) szarvasmarha: - tejtermelés – takarmányértékesítés között r = 0,8-0,9 - tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,5-0,8 b.) sertés: - napi tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,4-0,7 - szalonnavastagság – takarmányértékesítés között r = 0,05-0,40 c.) tyúk - tojás darabszám – takarmányértékesítés között r = 0,2-(-)0,5 - tojássúly – takarmányértékesítés között r = 0,6-(+0,20)

takarmányértékesítésre irányuló szelekció: befolyásol más, gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságot is (tejtermelés, súlygyarapodás, szalonnavastagság stb.).

2. Hústermelő képesség A hústermelő képesség:  a hízóalapanyag-előállítást (termékenység, fogamzás- és nevelőkészség stb.) a

végtermékhízlalást

(hizodalmasság,

vágóérték) befolyásoló tényezők összessége

húsformák,

A hústermelő képesség:  élő állapotban – hizodalmasság és húsformák,  vágott állapotban – a vágóértéket kifejező tulajdonságok. az egyed hizodalmassága (hízékonysága):  növekedési erély intenzitása  takarmányértékesítés mértéke  növekedési, fejlődési jelleg (korán, illetve későn érő típus)

A hústermelő képesség fontosabb jellemzői

A hústermelés intenzitása, tartama és kapacitása alapján gazdasági állataink általában (szarvasmarha, sertés, juh) négy alaptípusba sorolhatók A hústermelés intenzitása, tartalma és kapacitása alapján elkülönített típusok

HK - küllemi bírálat: húsformák értékelése  húsarányok (I., II., III. osztályú húsok aránya),  hústeltség (testtájankénti izmoltság),  faggyú-, illetve zsírlerakódás,  a csontozat finomsága pontosabb és reálisabb jellemzés a vágóérték:  hasított test összetétele,  húsminőség,  faggyú, illetve zsírminőség stb.

A vágott test minőségének jellemzése:  vágási testtömeg (kg),  vágási veszteség (vér, bőr, emésztő traktus stb.),  hasított felek tömege (carcass, kg),  csontoshús-termelés (g/nap),  színhústermelés (g/nap),  faggyú, illetve zsír mennyisége és aránya (a hasított fél %-ában),  hús mennyisége és aránya,  csont mennyisége és aránya,  hús színe, márványozottsága, víztartó képesség, pH-ja stb.

A vágóértéket kifejező mutatók (alapparaméterek)

A vágóértéket befolyásolja:  fajta  életkor  ivar  környezeti

feltételek

(tartástechnológia,

táplálóanyag-

ellátás intenzitása, takarmányozás módja stb.)

3. Tejtermelő képesség ivadékok felnevelése tenyésztőmunka:

sz.m.,

kecske,

táplálkozás A tejtermelő képesség: komplex ÉT  tejmennyiség,  tej összetétel,  perzisztencia  stb.

juh

+

tej

→

humán

Gazdasági haszonállataink tejtermelésének néhány jellemzője

A tejmennyiség: laktációs hozam (elléstől az elapasztásig) éves termelés (egy naptári év termelése) életteljesítmény (élete során termelt tej összes mennyisége) húsmarhák: ivadékok választáskori össztömege (120, ill. 205 napos borjútömeg) nyúl: 10-14 napos alomtömeg

Perzisztencia: Perzisztencián a tejelésnek a viszonylag hosszú időn át történő egyenletes fenntartását érjük (Horn, 1976).

A tej összetétele:  sz.a.%,  zsír%,  fehérje%, (valódi fehérjék: kazein (kappa-kazein), albumin, globulin)  tejcukor%,  hamu%,  Energia,  stb.

Gazdasági haszonállataink tejének és a humán anyatej összetétel

Az összetételt befolyásolja:  a faj  a hasznosítási típus  a fajta  a tartás  a takarmányozás  az egészségi állapot  (a fejés) A gépi fejhetőségnek: a tejtermelő képesség egyik jellemzője

A tejtermelés szempontjából jelentősebb értékmérő tulajdonságok örökölhetősége (h2)

A tejmennyiség: gyengén (h2 = 0,2-0,4), a tejzsír, és tejfehérje % közepesen, illetve jól (h2 = 0,4-0,9), a perzisztencia gyengén (h2 = 0,2-0,3). a tőgybimbók alakja: közepesen, illetve jól (h2 = 0,6-0,8) → → a tőgy küllemi bírálata → szelekció

4. Gyapjútermelő képesség gyapjú: a juh szőrbundája fonásra, nemez készítésre alkalmas fonható „állati szőr”: (teve, alpaka, láma, angóra kecske, kasmír kecske, angóra nyúl). gyapjúszáltípusok: Fedőszőr: gyapjúval nem fedett testrészeit (fej, lábak) Felszőr: a fedőszőr és a gyapjúszál közötti átmenet: kevertgyapjas juhfajták:(pl. skót feketefejű). Gyapjúszál: speciális szőrtípus → egymással fürtöket alkotnak.

A gyapjúszál jellemző tulajdonságai: tartós, rugalmas, jól mosható, tisztítható és festhető nemezesítésre is alkalmas, jól fonható jó hőszigetelő

Szálfinomság: átlagos átmérő →() mikrométer (magyar merinó 18-28 ) Kiegyenlítettség: szálak és a fürtök, bunda, a populáció egyöntetűsége Fürthosszúság: A gyapjúfürt eredeti (kinyújtatlan) állapotban mért hosszúságát élő állaton mérve Ívelődések száma: 1 cm-re eső hullámívek száma Színe és fénye: kívánatos a fehér → festhető. Tisztasága:

gyapjú

takarmány, ürülék, stb,

zsírtartalma,

por,

homok

és

sár,

A juhok gyapjújának főbb típusai, s ezek jellemző tulajdonságai

Rendement: egységnyi zsíros gyapjúból hány százalék 17 % nedvességtartalmú tiszta gyapjú nyerhető. A gyapjútermelő képességet befolyásoló tényezők:  genetikai háttér,  fajta, típus, hasznosítási irány (racka, texel, ausztrál merinó),  kor és élőtömeg  bőrfelület nagysága és a gyapjúszálak sűrűsége,  tartás és takarmányozás Bonitálás: nyírás előtti bundaminősítés

A gyapjú jellemzőinek örökölhetőségi értékei (h2)

5. A baromfifajok értékmérő tulajdonságai 5.1. Tojástermelő képesség: (h2 = 0,25-0,30). öt alaptulajdonság határozza meg: a perzisztencia, az intenzitás, a hosszú szünetek hiánya, a kotlás hiánya és a korai ivarérés (Goodale-Hays teória). A perzisztencia: a tojástermelési időszak hossza egy tojás. 25- 26 óra → „Minden napra egy tojás!” !!!!!!!! ciklusok: tojástermelés + egy-egy nap szünet

intenzitás: egymás után folyamatosan lerakott tojások száma hosszú szünetek: négy napnál hosszabb kihagyás A kotlás: szükséges rossz → hosszú ideig nem tojik tojó típus - hús típus A korai ivarérés: felnevelés ideje ↓ → költség ↓ hátránya:  szervezet

könnyebben

kimerülhet,

→

rövidül

a

perzisztencia  hosszú ideig apró, eladásra, illetve keltetésre alkalmatlan tojások

A tojástermelő képesség jellemzésére szolgáló főbb mutatók alakulása fajonként

A szaporaság: (h2 = 0,15)  tojás mennyisége (h2 = 0,25-0,30).  termékenység (h2 = 0,1) → megtojás pillanatában életképes zigóta a tojásban Bef: a termelésben eltöltött idő, a rokontenyésztettség foka, az ivararány, a tartás, a takarmányozás, az egészségi állapot, a kondíció  keltethetőség (h2 = 0,09) → termékeny tojás → csibe Bef: a termékenység, a tojáshéj épsége, a héjszilárdság, a tojás súlya, alakja, a tárolás ideje és körülményei, stb.

5.2. Hústermelő képesség: (h2 = 0,55-0,60). növekedési erély Baromfifélék élőtömeg-változása az életkor függvényében

A vágóérték: az élőtömeg %-ában kifejezett vágott tömeg „bratfertig” (konyhakész): a tollától megfosztott kopasztott tömeg, a fej, lábak bél és bélháj nélkül „grillfertig” (sütéskész): szív, zúza, máj nélküli tömeg. elsőrendű húsrészek: mell és a combok másodrendű húsrészek: csontos részek, szárnyak, farhát nyak

5.3. Tolltermelő képesség: (h2 = 0,35) víziszárnyasok: legértékesebb a lúdtoll meghatározza:  a testtömeg,  a testfelület,  tollpapillák száma és sűrűsége,  a toll színe,  a pehely százaléka,  a toll növekedésének üteme,  a tollnövekedés egyenletessége  a takarmányértékesítés

A toll minősége:

szín, tisztaság, pehelytartalom, ezerpehelytömeg, töltőerő, rugalmasság stb

befolyásolja:

a genotípus, a tartás és a takarmányozás, az egészségi állapot, a kondíció, az ivar, az életkor, a tépések gyakorisága a tépés szakszerűsége.

5.4. Májtermelő képesség: (h2 = 0,45) költséges → víziszárnyasok intenzív etetése mulard (a pekingi kacsa és a pézsmaréce fajhibridje) minőségi májtermékünk az állandó külföldi kereslet miatt eladható terméket jelent.

figyelembe kell venni:  hízóba állítási életkor,  élőtömeg,  életképesség és ellenálló képesség,  zúza tömege és izmoltsága,  a nyelőcső tömege és hossza ,  a nyelőcső takarmánybefogadó képessége,  vérmérséklet technológiai tűrőképesség =tömhetőség

A máj minősége:  extra-, illetve intracelluláris zsírtartalom,  épség  szín,  tapintás,  tömeg,  a lebenyek kiegyenlítettsége

7. fejezet: A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai. Másodlagos értékmérők

1. Reprodukció termékenység, szaporaság, nevelőképesség Tágabb értelmezésben + ÉT:  anyai ösztön (szopástűrés),  ivadékgondozás,  keltethetőség (baromfi)  ivari koraérés.

A reprodukció alapvető kifejezésmódjai:  vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!),  ellési % (ellési forgó),  szervízperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok száma),  felnevelési %, ( választási alomszám és alomsúly = hasznosult szaporulat).

Reprodukciós értékek állatfajonként

A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők: 1. a fajta, illetve a vemhességi idő, 2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés, 3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.), 4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványianyagok, vitaminok), 5. esetenként az évszak, illetve az éghajlati tényezők (pl.. „rövidnappalos” juh).

A öröklődhetősége: kicsi (h2: 0,1-0,2) 80-90 %-ban bef. a környezeti tényezők reprodukció - termelési színvonal kapcsolata  a nagy termelések

→ optimális táplálóanyag-ellátás

körülményes  hiányosak a környezeti tényezők → reprodukció ↓ reprodukció – teljesítmény (éves, élet) kappcsolata bef: a „technológiai tűrés” (adaptáció, az alkalmazkodás képessége)

Koraérés – ivari koraérés biológiai és gazdasági szemszögből is fontos ÉT A

koraérés:

a

fejlődés

meghatározott

szakaszait

(vemhesülés, ellés, vágóérettség stb.) milyen életkorban érik el Bef.: fajta, típus, kifejlett kori tömeg

A korai tenyésztésbevétel előnyei:  költség csökkentés  szelekció bővülés  nagyobb ivadékszám  generációs intervallum rövidülés hátrányai:  nőivar fejlődési zavarai,  nehéz ellés,  kicsi laktációs (éves, időszakos) teljesítmény,  utódok romló életképessége,  kedvezőtlen konstitúció stb.

Az ivar- és tenyészérettség ideje

Az ivari koraérés befolyásolja:  tenyészérettséget (fedeztetési, illetve első ellési idő),  ivadékszámot (született, illetve felnevelt), a hasznosítható szaporulatot,  első laktációs teljesítményt (tejtermelés, illetve választási tömeg),  újratermékenyülés (service period) mértékét ,  hasznos élettartamot és életteljesítményt

2. Konstitúció Konstitúció: a szervezet alaki, anyagi és szervműködési tulajdonságainak összessége alaki (alkati) tulajdonságok: külső testalakulás (testfelépítés, testtömeg és testarányok) anyagi tulajdonságok: az egyes testszövetek (bőr, szőr, csontozat stb.) felépítési módja (méretei és tömörsége, ill. fajsúlya) szervműködési

tulajdonságok:

ellenálló

reprodukció, teljesítmények színvonala.

képesség,

a

A jó konstitúció időbeni kifejezője: a hosszú, hasznos élettartam A konstitúció jellegének, formáinak elbírálása: a) szövetek mérete szerint: finom vagy durva szervezet (túl finom, illetve goromba) A finom szervezet jellemzői:  vékony-, rugalmas bőr,  rövid-, simulékony szőr,  kicsi szárméret,  csekély izomzat,  száraz és szikár ízületek

b) szövetsúly (tömörség) alapján: a szilárd és a laza (petyhüdt) szervezet A szilárd szervezet sajátosságai:  feszes hát,  jó ágyékkötés,  stabil váll- és lapockafüggesztés,  feszes csüd,  tömör csülök  acélos inak. Nemes: szilárdság + finomság egyaránt és együttesen jellemzi az állatot

c) az anyagcsere jellege szerint:  respiratóriusz (lélegző) típus  digesztivusz (emésztő) típus

3. Vérmérséklet Temperamentum a különböző hatásokra történő válaszreakció szoros összefüggésben áll a konstitúció típusával több alapkategória - élénk (túl élénk, ideges), - nyugodt (higgadt), - flegmatikus (tunya). finom-szilárd konstitúció: élénk vérmérséklet durva konstitúció: flegmatikus

Gazdasági állatainknál mérvadó irányelvek:  Milyen mértékben zavarja az egyedet a rovarok, legyek, szúnyogok, böglyök stb. zaklatása, és ezekre milyen reakciókkal válaszol?  Hogyan tűri az adott egyed az esetleges durvább bánásmódot?  Milyen mértékű ellenállást fejt ki az adott állat bizonyos munkák (mérlegelés, tetoválás, vakcinázás, vérvétel stb.) elvégzésekor, és mik ezek következményei, hatásai?  A vérmérséklet jellege mennyire teszi alkalmassá az egyedet a takarmányfelvételre, illetve a hízlalásra?  Adott

fajon,

illetve

fajtán

belül

milyen

mértékű

vérmérsékletkülönbség tapasztalható a hím és a nőivarú egyedek között?

4. Igényesség, igénytelenség az állati szervezet milyen feltételeket támaszt a környezettel (elhelyezés, tartás, takarmányok, tápanyagok stb.) szemben primitív, őshonos fajták: alkalmazkodó képesség  környezettel szemben támasztott igényük szerény pl. magyar szürke szarvasmarha, racka juh, mangalica sertés kultúrfajták: alkalmazkodóképesség ↓ igényesség  kivételek: pl. angol és arab telivér ló, hereford marha, merinó juh

hasznosítási irányonként: pl. a tejelő juhfajták igényesek a takarmányozással és a fejési technológiával szemben a húshasznosítási juhfajták: szerényebb takarmányozás és elhelyezés

5. Technológiai tűrés a

nagyüzemi

tartástechnológiához

történő

kedvező

alkalmazkodás (adaptáció) legjobb

technológiai

tűrés:

baromfitenyésztés

ketreces, alternatív stb. technológiák)

(dróthálós,

Technológiai tűrés alapkomponensei tejhasznú típusokban

6. Életteljesítmény, élettartam és a selejtezés a termelésben töltött idő alatti reprodukciós, vagy produkciós teljesítmény A termelésben tartás kívánatos időtartama: (nőivar)  sertés 3-4 év,  szarvasmarha 5-6 év,  juh 6-7 év. Selejtezés: anyagcsere-, szaporodásbiológiai-, és technológiai betegségek miatt

Az életteljesítmény genetikai jellegű javítása: hosszú egyedek

időn

keresztül

kiválogatása

kiemelkedő →a

tőlük

teljesítményt

nyújtó

származó

utódok

létszámának növelése minden gazdasági haszonállatfaj nemesítésében alapvető tenyésztői törekvés.

8. fejezet: A gazdasági állatok küllemtana. A küllemi bírálat.

A gazdasági állatok küllemtana A küllemtan:  testalakulás  megjelenés  egyes testrészek felépítése  testalakulás és a teljesítmény közötti kapcsolat szubjektíven elbírálható számszerűen is kifejezhető első információkat az állatról

a küllemtan alapvető feladata:  a fajtajelleg és a konstitúció megítélése,  a testalakulás és várható teljesítmény (termelés) közötti összefüggések értékelése,  az egyes testtájak jellemzői és a hosszú, hasznos élettartam, továbbá az életteljesítmény közötti kapcsolat feltárása,  a küllemi bélyegekből, testalkati jellegvonásokból a szülők örökítő képességének becslése.

A küllemi bírálat általános szempontjai szakszerűen végzett Nem bírálhatók:  beteg és sérült egyedek  előrehaladottan vemhes  közvetlenül ellés után lévő  szoptatásban lezsarolt állatok kifejlett, tenyészérett állatok fiatal állat → aránytalan A küllemi bírálat: objektív kép szubjektív hibákkal

A bíráló:  nem lehet részrehajló,  nem engedhet önös vagy külső befolyásnak  alaposan ismernie kell a bírálandó fajtát (a kívánatos típust)  legyen jó megfigyelő- és ítélőképességű  indokolja meg álláspontját.  ítél és rangsorol  helyes szakkifejezéseket használ Az analizáló tevékenység: egyes testrészek kedvező, illetve kedvezőtlen tulajdonságait fel kell ismerni és helyesen kell megítélni. Szintetizáló tevékenység: a felismert testalkati előnyöket és hátrányokat a termelés alakulásával összhangban kezeli.

Az egyes testtájak bírálata:  bírálói négyszögben (trapéz alakú pálya)  álló helyzetében és mozgásában  3-5 méterről

oldalnézetben: a típust, az arányosságot, a törzshosszt, a törzsmélységet, nemi jelleget, a felső vonal (nyak, mar, hát, ágyék, far) alakulását, a fejlettséget; elölnézetben: a lábszerkezetet, a szügy, a mellkas alakulását, a fej milyenségét, hátulnézetben: a lábszerkezetet, a far alakulását, az izmoltságot, a has terjedelmét; felülnézetben: a hát, ágyék izmoltságát, szélességét (főleg a sertés és juh esetében), mozgásban: a végtagok előrevitelét, azok működését, a mozgás rugalmasságát.

egy ember is bírálhat, de jobb a 3-5 főnyi bizottság elnök, tagok, jegyzőkönyv

a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás hátulról, d) oldalról e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata

i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Méretfelvétel, fontosabb testméretek, testalkati indexek A méretfelvétel célja:  az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz,  információt kapjunk az egyes fejlettségéről,  ellenőrizzük a tenyésztői célkitűzések eredményét,  számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élő egyedekről. optimális időpontja:  a tenyészérettség (2/3-3/4 arányú fejlettség) elérése,  az első ellést (fialást) követő involúciós időszak után,  a teljes kifejletség ideje.

magassági, hosszúsági, szélességi méretek magassági: marmagasság, mellkasmélység, farbúbmagasság, hátközépmagasság. hosszúsági:

testhosszúság,

törzshosszúság,

far-

vagy

medencehossz szélességi:  dongásság (mellkasszélesség) → fejlettség,

típus, tüdő-,

szív nagyság,  I., II. és III farszélesség: a külső csípőszögletek, a tompor és az ülőgumók közötti távolság → faralakulás, medence terjedelem

1. marmagasság, 2. hát (közép)magasság, 3. far(búb)magasság, 4. faroktőmagasság, 5. törzshossz, 6. ferde törzshossz, 7-8. mellkasmélység és övméret, 9. szárkörméret, 10. farhossz

Körméretek: övméretet és a szárkörméret A fejméretek: fejhossz, fejszélesség méretfelvételre használt eszközök: mérőbot, mérőszalag, ívkörző, szögmérő A szakszerű méretfelvétel:  nyugodt környezet (zavar- és zajmentesség),  vízszintes (sík, egyenes) talaj,  természetes testtartás (nyugodt felvezetés),  a lábak egyenletes terhelése (négy lábra állítás),  szabványos mérőeszközök gyakorlott használata.

A relatív (%-os) testméreteket a marmagasság százalékában fejezzük ki testalkati, testalakulási indexek:  a zömökségi index (övméret: ferde törzshosszarány %-ban kifejezve),  medence-mellkasi index (dongásság: I. farszélességarány %-ban kifejezve).  mellkasi index (dongásság: mellkasmélységarány %-ban kifejezve),  faralakulási index (I. farszélesség: III. farszélességarány %ban kifejezve).

Bírálati rendszerek a) Rendszerszemléletű bírálat összbenyomás, arányosság egységes felépítés, kedvező összbenyomás, a részek és az egész harmóniája arányos: homogén aránytalan: heterogén Megítéljük: konstitúció fejlettség (méret vagy élőtömeg) kondíció: tápláltsági állapot ivari jelleg (nemi jelleg): elsődleges, másodlagos

kondícióformák:  tenyészkondíció (jó szaporodóképességre utal),  termelési kondíció (munkavégzésre, teljesítményre legalkalmasabb),  kiállítási kondíció (a tetszőlegesség látszatát keltő, általában már túlkondíció),  versenykondíció

(gyorsasági

versenyben

használt

állatok

holttehermentes kondíciója) (pl. az agár és az angol telivér a versenypályákon),  túlkondíció (plusz kondíció): tenyészállatok nem kívánatos túlzott kondíciója,  hízókondíció (vágó-, illetve növendékállatok hajtatott nevelése vagy idősebb állatok hizlalása esetén tapasztalt kondíció),  hiányos kondíció (mínusz kondíció), (sovány állatra jellemző kondíció).

b) A küllemi jegyek, a testalkati jellegvonások megítélése a forma és a funkció összefüggése pl: pigmentmentes, viaszszínű pata → lazább szerkezetű, puhább, gyorsabban kopik. kicsi, szőrös, mirigyhiányos tőgy (gulyatőgy) → alacsony tejtermelés mély és hosszú törzs → jó hústermelés

Részletekbe menő küllemi értékelés egyes tulajdonságokat 1-5 közötti pontszámmal minősítik, de ezeket nem adják össze. A 100 pontos bírálati rendszerben testtájanként külön-külön is minősítik az egyedet.  Az egyszerű 100 pontos bírálati rendszer: más-más értékű az elbírálandó tulajdonságokra adható pontszám (pl. a tőgy 15, a fej 5, a lábszerkezet 20 pont stb.). Ezek összege jelzi az állat küllemi értékét.  A 10 x 10 pontos bírálati rendszer: 10 fontosabb küllemi értékmérő alapján minősítik, mindegyik tulajdonságcsoport max. 10-10 pontot kaphat.

 A súlyozott 100 pontos bírálati rendszer: minden elbírálandó résztulajdonságot 1-10 pontértékkel minősítenek, 1-3 (vagy nagyobb) szorzóval súlyozva, összességében maximálisan 100 ponttal értékelik az állatot. (kettős hasznosítású egyedek) A leíró kódos: a testtájakon megállapított tulajdonságokat számokkal (kódokkal) érzékelik. Pl: szarvasmarha bírálatánál a far megítélésére öt – kódokkal jelzett – kategória A lineár leíró:  fontos tulajdonságok egymástól függetlenül bírálhatók,  minden értékmérőre numerikus skálát alkalmaznak (szélsőségesen rossz, gyenge) (szélsőségesen jó, ideálishoz közel álló)  az adatok a BLUP (legjobb értékelhetők.

lineáris torzítatlan becslés - best linear unbiased prediction

)módszerrel

nem javasolható tenyésztésre: a laza, a flemag (tunya), , a túl finom szervezetű, ideges (izgága), túl élénk vérmérsékletű egyed A hímeket mindig szigorúbb küllemi bírálatnak vetjük alá

9. fejezet: A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére.

A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére 1. Általános környezeti hatások A környezeti feltételek befolyásolják:  a termékek minőségét,  a termelés nagyságát,  az állatok növekedését és fejlődését,  a genetikailag determinált tulajdonságok kialakulását,  meghatározzák az állat közérzetét és egészségi állapotát,  a termelés gazdaságosságát.

alkalmazkodás,

adaptáció:

az

élő

szervezet

biológiai

állandóságának megőrzése a környezet változásával szemben a külső környezet változásainak elviselése szelekció: a jobb adaptációs képességgel rendelkezők tartási körülmények kialakítása: a nagy termelésű egyedek is alkalmazkodni tudjanak. technológiai tűrőképesség

2. A környezeti tényezők fogalma, felosztása A

környezet

mindazon

objektumok

és

feltételek

összessége, amelyek az élőlényeket (gazdasági állatainkat) körülveszik. Ökológia:

Az

élő

szervezetek

és

kölcsönhatásával foglalkozó tudomány Felosztás: a) természetes és mesterséges KT b) élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) KT c) külső és belső KT

környezetük

a.) Természetes és mesterséges környezet Természetes

környezet:

a

természet

által

kialakított

létfeltételei elemek összessége.  az éghajlati tényezők közvetlenül érik az állatokat,  az ivóvíz- és a táplálékszerzés → saját maguk  életritmusban,

szaporodásban

szezonalitás

(ivarzás,

vedlés, kotlás, stb.)  a természetes feltételek („röghatás”) meghatározzák az állatok növekedését, fejlődését is. (kisebb-nagyobb fajták kialakulása) pl.: arab telivér: Mezőhegyes-Bábolna

a természetföldrajzi környezet, klíma, ökológiai adottságok meghatározhatják egy adott terület állattenyésztési arculatát. Pl: gyengébb minőségű legelők → juh valamivel jobb legelők → húsmarha jó minőségű legelők → tejelő tehenek Természetszerű körülmények: az ember beavatkozik az állatok bizonyos életfeltételeibe. Pl: húsmarhatartás: a pároztatások időszakos ütemezése, a borjak elválasztása

Mesterséges környezet: az állatok létfeltételeit, termelési körülményeit az ember alakítja ki és szabályozza.  zárt, iparszerű tartás  külvilágtól elzártan,  ablak nélküli,  szabályozott mikroklímájú épületek  programozottan, „futószalagszerűen”

Napjainkban: állatvédelem

biotermelés,

a

környezetvédelem

és

az

b) Élő és élettelen tényezők Az élő környezeti tényezők: az állatot körülvevő élőlények összessége  fajtársak (előny, hátrtány)  idegen fajú állatok  mikrobák (hasznosak, károsak)  ember anyai hatás: az anyai szervezet a magzati fejlődés során, és később is (szoptatás idején) az ivadékok tulajdonságaira kifejt. Pl: magyar tarka x hereford F1 borjak testtömege

Élettelen környezet:  éghajlat,  időjárási  épületek, istállók  műszaki berendezések (padozat, etető, itató, fejő készülék stb.)

c) Külső és belső környezeti tényezők A külső környezet: mindazon természetes, mesterséges, biotikus és abiotikus tényezők összessége, amelyek hatása az állatokat a külvilág felől éri.  takarmányozás;  éghajlati tényezők: a hőmérséklet, a nedvesség, a légmozgás, + a levegő összetétele, a fény, stb. fontos

az

akklimatizáció

ezek

való

alkalmazkodás,

honosulás,

1. Takarmányozás Költségek 60-75 %-a Termelési céljainak megfelelően változik mennyiség, beltartalom különböző igények:  eltérő fajok, típusok  hasznosítási irány gyepgazdálkodás → kérődző állatok tartása abrakelőállítás → baromfi-, sertéstenyésztés

a) A takarmányozás hatása a növekedésre, fejlődésre. A táplálóanyag-ellátás színvonala befolyásolja: a szervezet differenciálódását, minőségi változását (fejlődését); a test méreteinek, tömegének gyarapodását (növekedését). Pl: méhek → dolgozó-anya Kedvező tak.-zás.: korábbi ivar-és tenyészérettség

szakaszos fejlődés: különböző tak-zás kompenzáló képesség: szűkös takarmányozás → lemaradás később, bőségesebb takarmányozás → behozza irányított

felnevelés:

növekedés,

fejlődés

sajátosságokat figyelembe véve ad libitum etetés: étvágy szerinti (hízók-tenyészek) adagolt etetés

irányítása

b) A takarmányozás hatása az állati termékek minőségére. nyersrosttartalom → tejzsír-tartalom telítetlen zsírsav → lágyabb vaj rosszul erjedt szilázsok → a tej kellemetlen íze tojás minősége: A- és D-vitamin tartalom

2. Klimatikus hatások Makro- és mikroklíma 2.1. A hőmérséklet  emlősök és madarak testhőmérséklete viszonylag állandó (melegvérű)  hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak: (hidegvérű)  átmenet: téli álmot alvó (hibernáló) A hőállandóság (izotermia): szűk határok közötti tartomány (37,8 oC - ló és 43 oC - lúd) hőguta

hőtermelés: minden sejt részt vesz  energetikai

melléktermék:

izommunka,

mirigy

tevékenység,

emésztési folyamatok

hőszabályozás

(termoreguláció):

megszabadul, a szükséges hőt megőrzi neuro-hormonális szabályozás  kültakaró,  nyelv,  a száj nyálkahártyája,  a tüdő,  az emésztőcső,  az izomzat  a kiválasztó szervrendszer.

fölösleges

hőtől

hőérzékelő idegvégződések (termoreceptorok) fogják fel Az ingerületek → idegpályán → a központi idegrendszerhez → válasz-reakció → kiváltja a hőszabályozással kapcsolatos folyamatokat.

Meleg:  a légvétel és a szívverés számának növelése  vérerek kitágulnak - hőleadás  verejtékmirigyek fokozottabb működése a hőleadás akadályozott → a test hőmérséklete  → hőguta izomremegés

Hideg:  szőrzet és a tollazat felborzolása  a párologtatás csökkenése,  a bőr ereinek összehúzódása,  a testfelület kisebbítése hőregulátorok: szőr, toll lebenyek, fül, stb

Az optimális termelési zóna klímatényezőinek ajánlott értékei Istálló

Hőmérséklet o C

Relatív páratartalom %

A légáramlás sebessége m/sec.

Tehénistálló

8-15

65-85

0,15-0,25

Borjú-előnevelő

17-22

60-85

0,10-0,20

Borjúnevelő

15-20

60-85

0,10-0,20

Növendék- és hízómarha istálló

5-15

65-85

0,10-0,30

Kocaszállás

12-15

60-85

0,15-0,20

Sertésfiaztató

26-32

60-70

0,10-0,15

Malacterem

15-16

60-70

0,15-0,20

Sertéshizlaló

16-18

60-85

0,15-0,20

Csibenevelő 1-8 hétig

32-16

60-70

0,10-0,20

Tojóház

16-18

60-70

0,10-0,30

2.2. A levegő nedvességtartalma Abszolút nedvesség: az 1 m3 légtérfogatban található vízgőz tömege grammban kifejezve. A relatív, vagy viszonylagos nedvességtartalom: az adott esetben jelenlévő páramennyiség hány százaléka az uralkodó hőmérsékleten lehetséges maximális értéknek. 60-70 % optimális száraz hideget: jól tűrik meleg párás: veszélyes is lehet nehéz fizikai munkánál

2.3. A légmozgás a szervezet hőháztartására gyakorol befolyást A szabadban élő állatok: a (0,5-2,5 m/sec) szél edzi A zárt istállóban elhelyezett állat: max 0,2-0,3 m/sec (huzat) Nyáron: hőstressz elkerülése Az istálló szellőztetése  elhasznált levegő eltávolítása  friss levegő bejuttatása  portartalom csökkentése  páratartalom beállítás  hőmérséklet beállítás, stb.

2.4. A levegő összetétele 20 % O2 78 % N 0,03 % CO2 +

ammónia,

kénhidrogén,

vízgőz,

szilárd

mikroorganizmusok, stb. Szellőzés → optimális levegőösszetétel káros:

CO2: 1 ‰ - ellenálló képesség ↓ ammónia: 0,01-0,02 ‰ nyálkahártyát ingerli

anyagok,

2.5. A fény A napsugárzás a legfontosabb meteorológiai tényező. A napsugár: az ultraibolyától az infravörös tartományig (11555000 nm) terjed.

A látható fény: 360-780 nm-es hullámhossz-tartományba esik. Az infravörös sugarak:  a bőrbe viszonylag mélyen behatolnak,  növelik a test hőmérsékletét,  fokozzák a vérkeringést.

Az ultraibolya sugarak:  a bőr mélyebb rétegeibe nem hatolnak be,  elősegítik a pigmentképződést  a faggyúmirigyek által termelt koleszterint D-vitaminná alakítják.

A fény:  élénkíti az életműködést,  fokozza az anyagcserét,  növeli a takarmányfelvételt,  kedvezően hat a nemi mirigyek működésére és így a szaporaságra is.

A megvilágítás tartama: ivari életre is hat. növekvő - csökkenő fényszakasz Istállós tartás: fényprogramok A napsugárzásnak káros hatásai:  bőrgyulladás  UV fény-vakulást okozhat

A szervezetre ható belső tényezők belső környezet: a szervezet szöveteinek, szerveinek fizikai és kémiai állapota  vérmérséklet, szokások,  külső feltételekre, ingerekre miként reagál neuro-hormonális szabályozás ivari hormonok: eredményezik a legnagyobb különbséget az azonos genotípusú állatok között elsődleges-, . másodlagos ivarjelleg

fiatal korban történő ivartalanítás:  csöves csontjaik hosszabbakká válnak,  az ivarszervek és a másodlagos ivarjelleggel összefüggő tulajdonságok nem fejlődnek ki,  vérmérsékletük nyugodt marad, a velük való bánás egyszerűbb lesz,  növekedési erélyük kisebb lesz,  több zsírt, faggyút, kevesebb húst termelnek,  húsuk

finomabb,

omlósabb,

hímszagtól mentes lesz

zsírral

jobban

átszőtt,

ivarérés után ivartalanított állatok:  testaránya már kevésbé változik,  ivarszerveik elsorvadnak,  hímszaguk megszűnik,  anyagcseréjük renyhébb lesz,  nyugodtabbá válnak.

ivarzásszinkronizálás, ikerellések indukálása növekedési hormonok (szomatotropinok) használata a hozamok (tejtermelés, gyarapodás) jelentősen fokozhatók

Külső és belső tényezők kapcsolata külső hatásokat (környezet ingerek) → érzékszervek, speciális receptorok érzékelik→ ingerületek → hipotalamusz → belső elválasztású mirigyek→ hormonok

A hormonok szabályozzák:  az anyagcserét,  a fejlődést,  a szaporodásbiológiai folyamatokat,  a viselkedést,  az ellenálló képességet  a környezethez való alkalmazkodást.

A szervezetnek külső ingerekre adott válaszreakcióinak két formája: 1. Specifikus válaszreakció: a környezeti sajátosságokra jellemző hatást fejt ki. Pl: a hőmérséklet emelkedése → a bőr erei kitágulnak. 2. Nem

specifikus

válaszreakció:

a

külső

hatás

milyenségétől függetlenül mindig azonos módon zajlik le. Pl: Stresszállapot: ezt kiváltó tényezők stresszorok

Stresszhatások: 1. A termeléssel együtt járó, elkerülhetetlen stresszorok, pl. a speciális tartási (ketreces) körülmények. 2. Helytelen tartásból származó stresszorok: a termelést, növekedést

stb.

csökkenthetik

és

különböző

megbetegedésekhez, elhullásokhoz is vezethetnek. 3. A csoportos tartásból adódó stresszhatások: a társak zavarása, bántalmazása

Honosulás, akklimatizáció Az állatoknak azt a képességét, hogy a megszokottól eltérő, új környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak, honosulásnak vagy akklimatizációnak nevezzük. jól honosuló állat: eltérő körülmények közé kerülve is megtartja eredeti jellegét, gazdasági szempontból jelentős szaporodási és egyéb tulajdonságait.

Honosulási nehézségek:  a hímek párzási kedve szünetel,  az ondó minősége romlik  a nőivarú állatoknál:

ivarzási rendellenességek vemhesülési zavarok lépnek fel

 légző- és emésztőszervi megbetegedések,  étvágytalanság,  termeléscsökkenés

Bef: életkor, a faj és fajta  Életkor: fiatal jobban honosul, mint az idős  Faj: legkönnyebben honosul: a sertés és a baromfi közepesen: ló legnehezebben: szarvasmarha  Fajta: Jobban honosul, ha eredeti környezetükben is jelentős igénybevételnek voltak kitéve (arab ló, hegyi tarka marka, stb.).

 A régi és az új környezet közötti különbség: minél kisebb a különbség, annál jobb a honosulás; minél nagyobb a környezet eltérése, annál nehezebb.  A hegyvidékről alföldre telepített állatok könnyebben honosulnak, mint az alföldiek a hegyvidéken.  Általában

a

hidegebb

klímához

alkalmazkodnak, mint a meleghez.

az

állatok

jobban

10.

fejezet:

Gazdasági haszonállatok viselkedése.

ETOLÓGIA (viselkedéstan) Történeti áttekintés - ethos (görög): szokás - XX. század: önálló tudomány - szűkebb értelemben: az állatok viselkedési formáit leíró, vizsgáló és magyarázó disciplina (tudomány)

Charles Darwin (1809-1882): összehasonlító elemzések – viselkedésben

is

evolúciós

folyamatok

(legalkalmasabb

egyedek)

C. Lloyd Morgan (1852-1936): részletes, pontos megfigyelés „Morgan kánonja” elv – legegyszerűbb magyarázat

L. Thorndike (1874-1949): problémadobozok

I. P. Pavlov (1849-1936): feltételes reflex

J. B. Watson (1878-1958): az ösztön szerepe mellékes, a viselkedést csak a környezet határozza meg (tanulás)

B. F. Skinner (1904-): a viselkedés megváltoztatható

1973: NOBEL DÍJ: Konrad Lorenz, Niko Tinbergen, Karl Frisch Karl v Frisch (1886-1982): méhek viselkedése

Niko Tinbergen (1907-1988): ösztönös viselkedés viselkedés elemzésének négy szempontja: funkció (miért), mechanizmus (hogyan), egyedfejlődés, evolúció. Konrad Lorenz (1903-1989): fogságban tartott és vadon élő állatok megfigyelése - modern etológia megalapítója

Gazdasági haszonállatok viselkedése 1. Az etológiai megfigyelések gazdasági jelentősége etológia, viselkedéstan: utóbbi években rohamos fejlődés környezet megváltozása új vizsgálati módszerek nagyüzemek kialakulása állományok koncentrációja egyed és a csoport viszonya emberi beavatkozás hatása

Az állat viselkedése reagálás, reakció az őt érő hatásokra. (külső, belső ingerek)

2. Az alkalmazott etológia  viselkedés-analízis: az egyed vagy populáció és a környezet közötti kölcsönhatások  összhang a környezettel !!!- megfelelő termelés

Az etológia kapcsolatai a tartási rendszer komponenseivel

 szexuális magatartás  legelési magatartás  állatok tréningje  az anyai viselkedés  felnevelési módszer  támadó vagy menekülő magatartás

gyakorlati

tapasztalatok

összefüggések

-

törvényszerűségek,

okozati

Az állatok közérzetüket viselkedésükkel fejezik ki. vérnyomás, a pulzusszám- nem mindig mérhető teljesítmény (tejhozam, súlygyarapodás) mérése – lehet hogy már késő

3. A viselkedési formák megnyilvánulásai A viselkedésrepertoár: (fontos ismerni ezeket!!!) -

táplálkozás,

-

pihenés,

-

játék,

-

komfortmozgások,

-

társas viselkedés, csoportképzés,

-

fenyegetés, támadás, menekülés,

-

párosodási viselkedés,

-

gondoskodási tevékenység,

-

ürítés,

-

kommunikáció

-

adaptáció

Táplálkozás: A táplálkozási ciklus: appetitív (kereső) viselkedés – éhség váltja ki – kezdeti szakasz konszummatív szakasz fontos a táplálék ízletessége és mennyisége Pihenés: nappali és az éjjeli aktivitás többnyire hasukon és oldalukon fekszenek a fekvőhely puha és nem hideg

A játék: elsősorban az emlősökre jellemző támadás, verekedés mozgásai – nincs sérülés Játék hiányában unatkoznak - rendellenes viselkedési formák léphetnek fel A játék elősegítője a társulásnak.

Komfortmozgások: testápolással kapcsolatos mozgási formák kültakaró tisztogatása lehet saját vagy kölcsönös tevékenység

Társas viselkedés, csoportképzés: a faj egyedei hajlamosak a cselekvések együttes végzésére (élelemkeresés, területvédés, párosodás stb.)

dominancia-sorrend (társas rangsor) – szabályozza az elosztást (élelem, terület, párosodás stb.). „imprinting”

két szakasz: fiatalkori társas kapcsolat ivarérés utáni szakasz kifejező mozdulatok

Fenyegetés, támadás, menekülés: ellentétes viselkedésforma dominancia - agresszív viselkedésmódok agresszivitás: támadó, fenyegető, verekedő viselkedés

„személyi távolság: távolságtartás dominánsak: fenyegetnek, támadnak a behódolók vagy alárendeltek: elhúzódnak, félreállnak, menekülnek megadó viselkedés - agresszív, támadó viselkedés megszűnik az agresszió nemkívánatos - energiafelhasználással jár

Párosodási viselkedés: minden állatfajnak sajátos ivari viselkedése van mesterségesen is ki lehet váltani ivarzás – viselkedés változás csendes ivarzás ivarzási és párzási viselkedés serkentik

a

speciális

szagok,

hangok,

a

közelsége, a környezet az udvarlás feladata: a nőstény a fogékonyságát jelzi

hím

Gondoskodási tevékenység: anyai ösztön - gondoskodik a kicsinyeiről nyaldosás, szoptatás, védés, stb.

Ürítés: az ürítés formája bélsárelrejtési vagy megsemmisítési tevékenység területhez kötött tevékenység is lehet Kommunikáció: fenntartja a társas kapcsolatot jelek, hangok, mozdulatok

Az adaptáció: megváltozott környezet – alkalmazkodás életben maradás, megfelelő szaporodás és termelés nagyfokú változás – sikertelen adaptáció is lehet örökletes tényezők + előző tapasztalatok alakítják nagy tanulási kapacitás – jó adaptáció madarak és emlősök intelligenciája

4. A stressz és a viselkedés megszokott ingerektől eltérő hatások - védekeznie kell terhelést előidéző környezeti ingerek: stresszorok a szervezetben stresszt okoz készültségi reakciók: tartalék energia mozgósítása  sikeres ellenállás szakasza  kimerülés állapota (anyagcserezavar vagy betegség)

4.1. A zsúfoltság hatása az állatok viselkedésére egyedsűrűség növekedése - stresszhatás kritikus tér – egyéni ha nem áll rendelkezésre -„válsághelyzet” - termeléscsökkenés, (pusztulás)

rangsorban magasabb helyet elfoglaló egyedek: - ellenállóbbak is a stresszel szemben - kisebb stresszhatásnak vannak kitéve - zsúfoltság hatására agresszívabbak lesznek - terület nagyobb részét ők foglalják el

a terület nagysága függ:  fajtól  fajtátó  érintkező típus, vagy nem  az ingerek intenzitásától  a csoport szervezettségétől

5. A gazdasági állatok viselkedésének megismerése A megismerés legfontosabb módszere a megfigyelés.  nem csak általános jellegű megfigyelések  hanem méréseken, számszerű értékeken alapuló adatok is átlaggal való összehasonlítás etogram (akciókatalógus) szerkesztése mechanizmus

kísérlet:

mérése matematikai kiértékelés

ingerekre

adott

válaszreakciók

Az etológiai vizsgálat módszerei - viselkedés és magatartás: szinonimák az egyed valamennyi mozgásformája + testtartás, hangadás, testnedvek kiválasztása és minden külsőleg megfigyelhető változás - I. lépés: etogram készítés (leltárszerű leírás) - II. lépés: különböző körülmények között az etogram melyik eleme és milyen gyakorisággal fordul elő - III. lépés: adatok kielemzése

ETOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK

segítség: a modern technika viselkedésforma leírása: sokoldalú megfigyelés, adatgyűjtés, feldolgozás ETOGRAM: viselkedés katalógus HOGYAN? MIÉRT?

Az etológia leíró módszerei Funkció alapján való leírás - rövid és tömör, egyszerű, jelölés egy összetett aktivitásra - mozgáselemek megnevezése pl: vízfelvétel:

lehajtja a fejét, vízbe mártja az orrát, kinyitja a száját, eltávolítja az állkapcsát, hátrahúzza a nyelvét, a szájban vákuumot képez, beszívja, majd lenyeli a vizet

TOVÁBBI VIZSGÁLATOK mozgásminták sorrendisége, frekvenciája: az ivás gyakorisága, napszaki ritmusa kortyok térfogata, a képződött vákuum nagysága, a nyelési reflex kialakulása, a nyelőcső perisztaltikája Tartástechnológia fejlesztése: itatóberendezések méretezése, legmegfelelőbb formájuk kialakítása, működtetése

megfigyelési segédletek: - hangfelvevők (magnó, mp3, stb) - képfelvevők (videó, webkamera+számítógép, stb) - fotocella - számítógépes programok - stb.

KÖZVETLEN MEGFIGYELÉS, ÉSZLELÉS leggyakoribb eljárások: - időminta módszer (time-sampling), - esetminta eljárás (event-sampling), - sorrendi minta módszer (method of rating), - mérőskála alapján végzett megfigyelés.

Időminta módszer: meghatározott időnként (1-, 5-, 10-, 30percenként, óránként) feljegyzi, hogy az állat éppen mit csinál. Esetminta-eljárás: egy adott magatartásegységet teljes folyamatában figyelnek meg - feljegyzik a viselkedési egység kezdeti és végső időpontját (ez a következő magatartásegység kezdeti időpontja) számítógépes programok (pl. etholog) Sorrendi minta módszer: a megfigyelő az egyes magatartási egységeket fajtára és darabszámra az előfordulás sorrendjében rögzíti (ritkán használatos)

Mérőskála alapján végzett megfigyelés A minőségileg elkülönített viselkedési formák mennyiségi elemzése a csoportba esők gyakoriságán és százalékos arányán alapszik. osztályozás: „több mint", „jobb mint" stb.

Pl: dominanciasorrend

11.

fejezet:

Tenyésztési eljárások.

TENYÉSZTÉSI ELJÁRÁSOK a genetikai struktúra megváltoztatása, a kedvező genotípusok gyakoriságának növelése. A TE-ok rendszerezésének kiindulópontja: a véletlenszerű párosodás (pánmixis)  az

állomány

genetikai

egyensúlyban

van,

genotípusgyakorisága (génszerkezete) nem változik  a természetben: ritkán fordul elő  korszerű állattenyésztésben: nem cél  kivétel:

génrezervátumok

megőrzése

génmegóvási

beltenyésztettség elkerülése

fenntartása céllal).

→

(őshonos

fajták

tenyésztőmunka:

a

A tenyésztési eljárások rendszerezése: a párosítandó egyedek fenotípusos és genotípusos hasonlósága, különbözősége. hasonló egyedek párosítása: az ivadékok homozigozitása ↑ különböző egyedek párosítása: heterozigozitás ↑ a TE-ok nem állítanak elő új géneket, csak a már meglévők kombinációjával hoznak létre új, fenotípusban is kifejezésre jutó változatokat.

A TE hagyományos (konvencionális) rendszere → a fajta az alapvető kiindulási egység

1. A rokontenyésztés Az állomány átlagos rokonságánál (vagy, közös ős - a VI. ősi sorral bezárólag)közelebbi rokonságban lévő – vagyis származásilag azonos géneket tartalmazó – egyedek párosítása A RT gyakorlati célja: - a homozigozitás növelése és a heterozigótaság csökkentése, - bizonyos tulajdonságok rögzítése (konszolidáltság kialakítása) - nagy

örökítő

képességű

(prepotens)

tenyészállatok

genotípusának koncentrálása a populációban - rokontenyésztett vonalak előállítása (heterózishatás kiváltására alkalmas), - a kedvezőtlen recesszív gének kiküszöbölése az állományból.

A RT fenotípusos hatása: károsan befolyásolja:  a növekedést és fejlődést,  a küllemet,  a szaporaságot,  a életképességet,  az alkalmazkodó képességet  a termelését.  rokontenyésztéses leromlás (depresszió)

A

rokonsági

foka

befolyásolja

az

ivadékok

rokontenyésztettségét közeli rokonságú szülők: → génjeik hasonlósága nagy → homozigozitás ↑ → rokontenyésztési leromlás ↑ a rokontenyésztésre érzékenyek: baromfi → sertés → juh → ló → szarvasmarha fajon belül: A kitenyésztettebb és kiegyenlítettebb fajták érzékenyebbek a RT-re

Intenzitás szerint: - szoros

vagy

vérfertőzéses

rokontenyésztést,

szülő-utód,

édestestvér párosítás, - közeli, amikor a közös ős a II-III. ősi sorban (franciául remove) található, - mérsékelt IV. ősi sorban lévő közös ős esetén, - távoli, amikor a közös ős az V-VI. ősi sorban lelhető fel.

A rokontenyésztés káros következményeinek kiküszöbölése: - rokontenyésztést

→

letális

és

szubletális

faktoroktól

mentes

állományban - csak kiváló genetikai tulajdonságú apaállatra, szigorú szelekcióval egybekötve - az állományt a káros, recesszív génekre előzetesen vizsgálni kell, - a RT-re szánt hímeket és nőstényeket (ha lehetséges) eltérő viszonyok között kell felnevelni, - az állomány felnevelése edző legyen, - váltakozva kell rokon és nem rokon tenyésztést folytatni, - csak kitűnő konstitúcióval rendelkező egyedek - csak a szükséges mértékben és meghatározott ideig végezzük, az állományt optimális tartási és takarmányozási viszonyok között tartsuk.

2. A vonaltenyésztés A rokontenyésztésnek egy enyhébb változata az előre körvonalazott cél érdekében egy kiváló képességű apaállattal (vonalalapító) kialakított állományt vele minél közelebbi rokonságba hozunk anélkül, hogy az így létrejött rokonsági csoport más egyedekkel is rokonságba kerülne. célja: - értékes gének akkumulálása - meghat. tulajdonságra szelektálás (vonal specializáció)

3. A vérfrissítés ha egy-egy fajtában észleljük a rokontenyésztéses leromlás jeleit és tudatos rokontenyésztést nem kívántunk folytatni. idegen tenyészetből, fajtaazonos apaállattal előállítunk egy új generációt, majd ezt tenyésztjük tovább.

4. A nemesítő és cseppvér keresztezés ha egy-két értékmérő tulajdonság javításra szorul nem kell a fajtát lecserélni, sem gyökeresen átalakítani a populáció jellegét és értékes tulajdonságait megőrizzük a javításra szoruló tulajdonságo(ka)t egyszeri keresztezéssel korrigáljuk

nemesítő keresztezés:  a javító fajta génaránya a következő generációkban ne tűnjön el  az optimálisnak talált génarányt fenntartjuk + szigorú szelekció

Pl.: tejelő magyartarka (75% magyartarka, 25% jersey) magyartarka

jersey

F1

cseppvér keresztezés:  a javító fajtával csak egyszer keresztezünk  a javító fajta génaránya generációról-generációra feleződik  a keresztezést időnként megismétljük

5. Fajtaátalakító keresztezés a populáció gyors átalakítására alkalmas módszer  nem kell a javító fajtát tömegesen importálni  nem a fajta megőrzése, hanem az átalakítása a cél

magyartarka

holstein- fríz

F1

RH

R2H

R3H

fajtatiszta holstein- fríz

R4H

A módszer előnyei: - nem kell drága fajtacserét végezni, elegendő a javító fajta hímjeit importálni, - a

fajtaátalakítás

termelés

mértékének

környezeti

feltételei,

ütemében így

a

javíthatók

a

keresztezéssel

létrehozott nagyobb termelőképességű állomány igényeit 56 nemzedék alatt fokozatosan ki lehet elégíteni, - nincs akklimatizációs zavar, a kiinduló fajtának jobb az alkalmazkodó képessége (rögszilárdsága)

6. Új fajtát előállító keresztezés Az eddigi TE: a végeredmény valamelyik keresztezési partnerrel közel azonos állomány Változó, növekvő igények:  eddigi fajtáknál jobb  új fajták létrehozása (jó tulajdonságok egyesítése)

célja: új változat (populáció) előállítása, két vagy több fajta – esetleg faj – genotípusainak egyesítése vagy kombinálása útján → ezután fajtatiszta tenyésztés

előfeltétel: genetikai program kidolgozása  elérendő tenyészcél  a keresztezésbe vonandó fajták  a nemesítés lépései  a tenyésztési programban milyen sorrendben követik egymást

a

kiválasztott

fajták

nemzedékek)  az új fajta várható átlagos termelése

(és

a

keresztezett

Az új fajta előállításának főbb mozzanatai: a

kitenyészteni

kívánt

fajta

(típus)

főbb

termelési

paramétereinek körvonalazása,  a kiinduló fajták körének felmérése és kiválasztása,  a megfelelő keresztezési konstrukciók meghatározása, a

létrehozni

kibontakoztatásához

kívánt szükséges

típus

képességeinek

környezeti

feltételek

megteremtése,  rendszeres és szigorú szelekció,  az elképzeléseknek megfelelő egyedek gyors elszaporítása.

A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek:  angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x hidegvérű

 orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér

 shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham

 magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode island x leghorn x new hamspshire

A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek:  angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x hidegvérű  orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér  shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham  magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode island x leghorn x new hamspshire

újabban szintetikus fajta: a több fajta keresztezésével előállított változat a szintetikus fajták előállításának nyitott változata:  a pillanatnyi igényeknek megfelelően vonják be a fajtákat a keresztezésbe a

világon

bevonásával

rendelkezésre

álló

legmegfelelőbb

génkészlet

7. A heterózishatás kihasználására irányuló tenyésztési eljárások Heterózis: az a jelenség, amikor a keresztezett F1 nemzedék fenotípusos

átlagteljesítménye

valamilyen

tulajdonságban

meghaladja a szülők átlageredményét, esetleg a jobbik szülő teljesítményét is. negatív heterózis: azonos környezetben az F1 generáció átlagos termelése elmarad a szülők átlagától

értékmérő tulajdonságok szerint megkülönböztetünk:  reproduktív heterózis: ha a keresztezett ivadékok jobb szaporasággal rendelkeznek, mint szüleik,  szomatikus heterózis: az utódoknak nagyobb a tömege, jobb a tömeggyarapodása, jobb a fejlődése, nagyobba termelőképessége  adaptív

heterózist:

alkalmazkodóképessége, szembeni ellenállóbbak

az

ivadékoknak

életképessége,

jobb

az

betegségekkel

A heterózis több alaptípusa:  egyedi heterózis: a keresztezett egyed fenotípusos teljesítményben mutatkozó fölénye a tisztavérű egyedekkel szemben.  anyai heterózis: a keresztezett anyák fölényét jelzi az anyai tulajdonságokban pl. az ovulációs ráta, az embrionális elhalás aránya, a születéskori alomnépesség, a választási testtömeg, a fogamzóképesség stb.  apai heterózis: a keresztezett apák utódainak termelésében mutatkozik meg.  típusheterózis: az egymástól morfológiailag és élettanilag, továbbá a teljesítményben jelentős mértékben eltérő anyai és apai állományok keresztezésekor

 tranzitheterózis: a heterózis csak a növekedés és fejlődés bizonyos szakaszában észlelhető

7.1. Egyszerű heterózistenyésztési módszerek 7.1.1. Közvetlen haszonállat előállító keresztezés Cél: a heterózishatás kiváltása két eltérő fajta (vonal) párosítása → az utódok közvetlenül árutermelésre

7.1.2. A közvetett haszonállat előállító keresztezés folytatható haszonállat előállító keresztezések a keresztezett nemzedékek – árutermelés - tenyésztés

a) Váltogató (vagy criss-cross) keresztezés Két fajta folyamatos váltogató keresztezése a nőivarú egyedek → tenyésztésbe a hímivarú állatok → haszonállatként

b) Rotációs keresztezés három vagy négy fajtával (vonallal) végzik meghatározott sorrend szerint ismétlődnek

7.2. Kombinációs képességre alapozott tenyésztési eljárások 7.2.1. Vonalkeresztezések Célja: hogy az egymástól jelentősen különböző, saját körükön belül viszonylag homogén részpopulációk optimális kombinálásával kitűnő fenotípusú

hibrid

végterméket

állítsunk

elő,

amely

nagyobb

gazdasági hasznot hoz, mint az előállításra fordított összes költség.  a rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibrid program),  a rekurrens szelekció módszerét és  a reciprok rekurrens szelekció,  topcross tenyésztési eljárás. a heterózis kiváltására irányul

a) Rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibridprogram) célja: a heterózishatás optimális kihasználása  ennek

feltétele:

a

vonalak

fenntartása,

javítása

és

folyamatos keresztezése  a haszonállatok mindig keresztezettek  a vonalaknak megfelelően szaporának kell lennie (nem lennének képesek önmagukat újratermelni) a szapora fajok (baromfi, nyúl és sertés) esetében alkalmazzák

A hibridprogram a tenyésztőmunka következő elemeit tartalmazza:  a vonalak kialakítása és fenntartása,  a vonalak teljesítményeinek vizsgálata és szelekciója,  a vonalak meghatározott terv szerinti keresztezése

vonalak előzetes szelektálása + a legjobbak tesztelése meghatározzák, melyik vonalkombinációból származó ivadékok mutatják a legnagyobb heterózist (mely vonalaknak a legjobb a kombinálódó-képessége)

A hibridporgram: 1. vonalak előállítása, 2. a vonalak tesztelése és szelekciója, 3. a kiválasztott vonalak keresztezése (háromvonalas hibrid)

b) Rekurrens szelekció ELSŐSORBAN A BAROMFIFAJOK NEMESÍTÉSÉBEN HASZNÁLJÁK. a

kombinációs

tesztben

legjobbnak

mutatkozó

vonalkeresztezések

meghatározása + ezek elterjesztése a széles körű árutermelésben a heterózishatást folyamatosan a legmagasabb szintre növelik mindig azokat a szülőket választják ki továbbtenyésztésre, amelyek ivadékai a legjobbnak bizonyultak az állományt a kombinálódó-képességük alapján fejlesztik folyamatosan tovább a két vonal között rendszeres tesztpárosítások a kombinálódó-képességük alapján választják ki a legmegfelelőbbeket

A rekurrens szelekció vázlata: 1. vonalkeresztezés, 2. ivadékvizsgálat, 3. „A” vonal szelekciója, 4. ivadékvizsgálat, 5. „A” vonal további szelekciója

Az egyik vonal (szubpopuláció) rendszerint rokontenyésztett → standard állománny a másik a javítandó → nem rokontenyésztett A párosítások során legjobb eredményt adó ivadékok → következő generáció alapja A tenyésztési program lépései:  keresztezés  ivadékvizsgálat  szelekció  javított nemzedék létrehozása

c) Reciprok rekurrens szelekció Magyar neve: kölcsönös tenyészkiválasztás a kombinálódóképességre itt mindkét (rendszerint nem rokontenyésztett) populációban folyamatos

szelekciót

végeznek

a

tesztkeresztezések

eredménye alapján. A vonal ♀ x B vonal ♂, és A vonal ♂ x B vonal ♀ mindkét ivarra kiterjed a szelekció

A reciprok rekurrens szelekció: 1. reciprok keresztezés, 2. ivadékvizsgálat, 3. szelekció mindkét vonalban, 4. ivadékvizsgálat, 5. további szelekció mindkét vonalban

A reciprok keresztezést, az ivadékvizsgálatot, a szelekciót és a javított nemzedék létrehozását addig ismétlik, amíg nem érik el a maximális heterózist.

d) Topcross (csúcskeresztezés) ha előnyös kombinálódó-képességű, beltenyésztett „hím” vonalat nem rokontenyésztett nőivarú populációval („nővonal”) párosítanak heterózishatás kiváltása céljából. a nőivarú állomány (nem beltenyésztett = outbred populáció) → szelekció → termelésben legmagasabb szint → jelentős változás már nem várható (viszont a nem additív génhatások indukálásával még tovább javítható)

kisebb

nőivarú

csoportokat

jelölnek

ki

(minden

csoport

jól

reprezentálja az egész állományt) → más-más vonalba tartozó apával fedeztetnek → az apai („hím”) vonalakat az ivadékok alapján minősítik.

8. A fajhibrid előállítás eltérő fajokhoz tartozó állatok keresztezése. Célja: a haszonállatok nyerése, de új fajtákat is állítottak elő. öszvér: ló x szamár mulard: házikacsa x pézsmaréce zebu x a szarvasmarha különböző fajtái

12.

fejezet:

A biotechnika és a biotechnológiai módszerek az állattenyésztésben.

napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete biotechnika és biotechnológia fogalomköre összemosódik Mechanikus manipuláció: biotechnika Genetikai lépések: biotechnológia

1. A biotechnika definíciója Az életfolyamatok szabályozásával foglalkozó alkalmazott tudományág. bioreguláció:  a legfontosabb életfolyamatokat (szaporítás és növekedés) kedvező irányban befolyásolja  a termelés: a környezeti feltételek szempontjából optimális időszakra tervezze iparszerű termelés:  a termelési ciklus tervszerű irányítása  a véletlen hatások kiküszöbölése

Biotechnikai módszeren azokat az eljárásokat értjük, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember a biológiai szabályozás valamelyik szintjén beavatkozzék a termelés szempontjából meghatározó életfolyamatokba azzal a céllal, hogy az így időben és térben szabályozhatóvá váló élettani folyamatok irányításával

vagy

manipulálásával

biztonságát és hatékonyságát.

növelje

a

termelés

Az állattenyésztésben alkalmazott fontosabb biotechnikai eljárások: Az ivari folyamatok irányítása:  mesterséges beondózás (inszemináció),  zigótaátültetés (transzplantáció),  az ivarzás irányítása (szinkronizáció),  a tüszőfakadás (ovuláció) szinkronizálása,  mesterséges ikresítés (indukált poli- és szuperovuláció),  az ellés (partus) szinkronizálása,  az ellés utáni puerpérium (involúció) irányítása,

 az ivarzás tartós gátlása (hormonális kasztráció),  az ivararány befolyásolása (ivari determináció),  szervezeten kívüli, vagy in vitro megtermékenyítés,  a vemhesség és az embrió ivarának korai diagnosztizálása. A termelés növelése: a

növekedés

irányítása

hormonhatású

és

hormonanalóg

anyagokkal,  a laktáció mesterséges kiváltása és irányítása,  a takarmányértékesítés fokozása mikrobiológiai és enzimatikus úton,  kan

sertések

megszüntetése

ivarspecifikus

illatanyag-termelésének

2. A biotechnológia fogalma génsebészet, vagy élő szervezetek ipari célokra való hasznosítása Alkalmazott

mezőgazdasági

biotechnológiának

olyan

tudományos-technológiai eljárás tekinthető, amely a sejtek és magasabbrendű

szervezetek

örökítőanyagát

a

termelés

érdemében az egyedfejlődés erre alkalmas szakaszában a termelés szempontjából kívánatos irányban változtatja meg, majd a sejteket vagy azok szubcelluláris elemeit, illetve magasabbrendű,

transzgénikus

szervezeteket

termelési technológiák keretében alkalmazza.

különböző

a) A mesterséges termékenyítés (beondózás) az ondó nemi szervekbe juttatása a pároztatási módok egyike A módszer előnyei:  kevesebb apaállat  nagyobb szelekciós nyomás, a szigorúbb szelekció a hímivarban,  egységes

minőségű

és

tulajdonságú

előállítása,  csökken a fertőzés veszélye,  ellenőrizhető a spermaminőség.

árutermelő

állomány

Hátrányai:  jól képzett munkaerő igény  költséges technikai felszerelés  az emberi tényező hibaforrás lehet,  növekszik a genetikai változékonyság beszűkülésének veszélye (rokontenyésztés) → kevesebb apaállat miatt  téves adminisztráció → bizonytalan származás → ezért a származás-ellenőrzés módszerek alkalmazása. ma már rutineljárás: szm., juh, nyúl, bfi.

b) A sperma mélyhűtése spermatárolás korlátlan időre: génbank szm., ló, juh egyre szélesebb körű más fajokban is állattenyésztési jelentősége:  tértől és időtől függetlenül végezhető a termékenyítés,  nagy genetikai értékű állatok → nemzetközi génáramlás → olcsóbbá válik.

c) Ivarspecifikus vagy ivarra orientált sperma előállítása az ivar determinálása → ivarspecifikus sperma előállítása gyno- és androspermiumok nőivart meghatározó X kromoszóma hímivart meghatározó Y kromoszóma 40-50 éve kezdődtek

módszerek:  centrifugálás → eltérő fajsúly → károsodás  ülepítés (szedimentáció) → 10-15 %-os eltolódást az egyik ivar irányába → sperma ára↑, az adag egy része megsemmisül  gyno-

és

androspermiumok

eltérő

mozgása

+

hormoninjekció→ 12-19 %-os ivararány-eltolódás  fluoreszcenciás

festés

alkalmazása:

lézertechnika

+

elektronika (eltérő nukleinsav- vagy fehérjetartalom)  antigén

alkalmazása:

H-Y

antiszérum

a

meghatározó spermiumok egy részét elpusztítja

hímivart

Az ivararány befolyásolásának jelentősége  nagyobb számú nőivar előállítása: tejtermelés  nagyobb számú hímivar előállítása: hústermelés  a legjobb egyedek szuperpárosítása: csúcstermelést örökítő apaállat előállítása

d) Az ivarzás szinkronizálása a legjobban kidolgozott és gyakorlatban alkalmazott módszer Az ivarzás szinkronizálására irányuló módszerek: kiválogatás: azonos stádiumában levő állatok flushing: a szervezet tápanyag-ellátottsági szintjének javítása hormonális beavatkozás: az ivari ciklus irányítása: - hipotalamusz, - hipofízis (agyalapi mirigy), - ovárium (petefészek) ösztrogén

 progeszteronhatású szteroidok (gyűjtőnéven gesztagén mimetikumok) → gátolják a hipotalamusz-hipofízis rendszert (vemhesség) → gonadotrop hormon felhalmozódás → progeszteron

megszűntetés

→

gonadotrop

hormon

kiáramlás → ivarzás  prosztaglandin a ciklus 5-15. napja között → hirtelen megszünteti a progeszterontermelést → és 72 óra elteltével ivarzás → 24 óra múlva ovuláció follikulusstimuláló (FSH), luteinizáló (sárgatestérlelő, LH)

e) Az embrióátültetés a

vemhes

nőstény

szervezetéből

(donor)

megtapadás

(implantánció) előtt az embriót eltávolítása → elbírálás + érlelés (inkubálás) → az ivarzás azonos fázisában lévő fogadó állat (recipiens) méhébe 1890, Hepe: az első sikeres embrióátültetés → nyúl 1934: juh- és kecske 1954: szarvasmarha és sertés 1974: ló

donor → hormonkezelés → szuperovuláció (több petesejt leválás) embriók nyerhetők: műtéttel (véres) kimosás útján (vértelen eljárás)

A módszer előnyei:  kiváló anya → több utód→ uniparáknál jelentős genetikai előrehaladás  nőivarú állatok ivadékvizsgálata → defektusok kiszűrése  legjobb párosítások többszörösen megismételhetők  tenyészállatok behozatala nélkül új fajták honosítása  géntartalékok védelme  állományok bizonyos betegségektől való mentesítése  szelekciós nyomás növelése  növelhető az egyet ellő fajok szaporasága (mesterséges ikresítés) → saját embrió mellé

1972: embriómélyhűtés (szarvasmarha), később ló, juh és kecske sertés nem előnye:  nincs szükség ivarzás szinkronizálásra  nagy távolságra való szállítás

f) Indukált ikerellés Tulajdonképpen mesterséges ikresítés egyet ellő (unipara) fajokban. Módszerei:  a recipiensbe egyszerre két zigótát ültetnek,  a saját embrió mellé a másik méhszarvba is beültetnek egy zigótát,  korlátozott

szuperovulációval

két

petesejt

leválását

indukálják és termékenyítenek,  embriófelezéssel

előállított

egypetéjű

(identikus,

monozigotikus) ikreket állítanak elő és ültetnek be a recipiensbe

előnye: több utód (húsmarhatenyésztés) hátránya:  az ikerből több az elhullás  a két borjút ellő tehén nehezebben vemhesül  az ikerborjak fejlődése lassúbb

g) Az embriófelezés (darabolás) megtermékenyített petesejtből → két vagy több embrió (utód) genetikailag teljesen hasonlóak alkalmasak kísérletek lefolytatására: a különböző környezeti hatások

(takarmányozás,

hormonkészítmények,

tartásviszonyok, klíma) vizsgálatára embrionális sejtek:  2-4-8-16-32 sejtes állapotban még nem differenciálódtak  ezért,

minden

(totipotensek)

sejtből

teljes

értékű

egyed

fejlődhet

jelentősége:  egyik utód tenyésztésbe, másik kisérletbe  pontosabbá válhat az anyai hatások (méhen belüli, ún. intrauterin befolyás) vizsgálata.  javulhat a tenyészértékbecslés megbízhatósága ( egy ikerpár vizsgálata 10 féltestvér utód adataival egyenértékű)  legkiválóbb egyedek genotípusának „vegetatív” elszaporítását teszi lehetővé.  javulhat a géntartalékok sokoldalú vizsgálati lehetősége és eltarthatósága (konzerválhatósága) (az ikerpár egyik tagjának mélyhűtése géntartalék)  a populációban bekövetkező genetikai fejlődés mérése (félembrió mélyhűtése)

h) Az embrió ivarának megállapítása Az embrió ivarának a megállapítása:  kromoszómavizsgálattal, (rontja az embrió túlélési esélyeit)  H-Y antigén felhasználásával.

i) A szervezeten kívüli (in vitro) termékenyítés lombikbébi program a petefészkéből eltávolított érett petesejtet mesterséges közegben termékenyítik, és ezt követően az ivari ciklus megfelelő fázisában ültetik vissza a méhbe ember, egér, patkány, nyúl, szarvasmarha és sertés laboratórium + felkészült munkacsoport ! jelentősége:  a meddőség bizonyos eseteiben utódok létrehozása → ember állatoknál nem  idegen gén bevitele közvetlenül termékenyülés utáni állapotban lévő petesejt előmagjába  spermiumok termékenyítőképességének biológiai tesztelése

j) Kimérák előállítása két vagy több embrióból származó sejtekből álló élő szervezetek fajtán belül, fajták között, de rokon fajok közötti sejtegyesítés A sejtfúzióból keletkező egyed akkor tekinthető kimérának, ha a kiinduló egyedek tulajdonságait magán viseli. szöveti összeférhetetlenség, sejtek károsodása → túlélési esély nem nagy. egér-patkány, egér-hörcsög, juh-kecske, kül. szarvasmarhafajták (feketetarka-borzderes) alapkutatási

jelentősége

van:

(sejtfiziológia,

génműködés

tanulmányozás, egyedfejlődés törvényszerűségeinek megismerése)

k) A poliploidia a természetes kromoszómaszám többszöröse van jelen a sejtmagban triploid lazac: egyenletes fejlődés, jó húsminőség

l) Klónozás A klónok előállításának lehetőségei: Embriódarabolás Sejtmagátültetés A klónozás előnyei:  megszüntethető a klónvonalon belüli genetikai változatosság (kísérleti vagy tenyésztési okok)  rokontenyésztett, homozigóta vonalak hozhatók gyorsan létre,  kiváló

tenyészértékű

állatok

párosításából

egyedek (fenokópia) tömeges előállítása,

származó

 egységes

haszonállatcsoportok

létrehozása

(kiemelkedő

termelés)  speciális adottságokkal rendelkező vonalak gyors előállítása,  az ivararány irányított megváltoztatása. Hátrányai:  nagy ráfordítást igénylő eljárás  embriók in vitro tenyésztésére, embrióátültetésre, embrió- és sejtsebészeti eljárásra van szükség  az idősebb differenciálódott sejtmaggal bonyolultabb a munka,  a genetikai variancia beszűkülhet az állományban.

m) Ivarátfordítás Az

ivart

és

ivarjelleget

(ivari

dimorfizmus)

az

ivari

kromoszómák és hormontermelésük határozza meg. Hormonkezelés: ellentétes ivar alakul ki. Gyakorlatban: néhány halfajjal (ponty, guppi) Más gazdasági állatfajokkal nem vezetett eredményre Jelentősége: nagy szériában lehetne azonos ivarú egyedeket előállítani.

n) Partenogenezis, gynogenezis, androgenezis Partenogenezis: termékenyülés nélkül, csak az egyik állat ivarsejtjéből jön létre az utód.  ha az utód hímivarú androgenezis  ha nőivarú, gynogenezis Alacsonyabbrendű állatoknál gyakori A gazdasági állatok: a pulykában és (a világon először hazánkban) a lúdban írtak le partenogenetikus sejtszaporodást.

előfordul természetes körülmények között (spontán forma) kiváltható

különféle

(hő-,

kémiai)

kezeléssel

(indukált

partenogenezis) egérkísérletek: a vemhesség 12. napját követően elpusztultak az embriók jelentősége lehetne: az állatgenetikában →nagy homogenitású, haploid örökletes anyagú vonalak előállítása.

o)

Génsebészet

(génmanipuláció,

rekombináns-DNS-

technika) Előfeltétele:

részletes

géntérképek

(kromoszómatérképek)

álljanak rendelkezésre géneket

kicserélni

még

nem

lehet

magasabbrendű

szervezetekben újabb genetikai információk hordozóit tudják hozzáadni a genomhoz bizonyos gének kifejeződését (expresszióját) képesek gátolni

A géntechnikai beavatkozások jelentősége:  fehérjetermékeket

determináló

gének:

testtömeg-

növekedés, laktáció, tojástermelés kedvező befolyásolása,  betegségrezisztenciát kiváltó gének átültetése,  az

örökletes

terheltséget

okozó

gének

eliminálása

(kiküszöbölése),  az állatokkal hasznos szimbiózisban élő mikroflóra (pl. bendőbaktériumok) manipulálása Pl: ember számára kedvezőbb összetételű (pl. kisebb zsír- és cukortartalmú) tej: transzgénikus tehenek

13.

fejezet:

A tenyészkiválasztás populációgenetikai alapjai.

A háziállatok evoulúciója → öröklődés, változékonyság, szelekció Az állattenyésztés → az evolúció ismerete és tudatos irányítása. A korszerű szelekció elmélete a populációgenetikai ismeretekre épül. A háziállatok populációinak genetikája az egyes populációkban végbemenő öröklődési folyamatok törvényszerűségét vizsgálja statisztikai módszerekkel. A figyelem nem az egyedre, hanem a termelési adatokra irányul

1. A mesterséges szelekció fogalma A MSZ segítségével növelhető a populációban a kívánatos jellegvonásokat kialakító gének gyakorisága és csökkenthető a nemkívánatos aránya. Minden populáció bizonyos géngarnitúrával rendelkezik, amely tehát nem az egyes egyedekre, hanem a populáció egészére vonatkozik. Szelekció révén az ember a kívánatos állatcsoportok számára lehetővé teszi, hogy több utódot hozhassanak létre, mint az szelekció nélkül lehetséges lenne. Szelektálni → eldönteni, melyik állatcsoport marad utód nélkül melyik ad maximálisan számú utódot

2. A szelekciós haladást befolyásoló genetikai tényezők A szelekció hatékonysága: ha a kiválasztás hatására a populáció genetikai struktúrája a számunkra kívánatos irányban változik meg. A szelekciós előrehaladást befolyásoló tényezők: a) A kiválasztás alapját képező tulajdonságok öröklődhetősége. b) A tulajdonságban képezhető szelekciós differenciál nagysága. c) A kiválasztás alapját képező tulajdonság genetikai varianciája. d) A tenyészértékbecslés módszere és pontossága. e) A genetikai regresszió mértéke. f) A genotípus-környezet interakció erőssége. g) A tulajdonságok közötti korreláció. h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció módszere

a). A tulajdonságok öröklődése nagy h2 értékű tulajdonságok: a genetikai haladás↑ → fenotípusos szelekció (korai információ) kis h2 értékű tulajdonságok: ivadékok és az oldalági rokonok teljesítménye alapján szelektálni → fenotípus alapján nem lehet szelektálni

b) A szelekciós differenciál (SZD) A h2 érték után az SZD játssza a legnagyobb szerepet a tenyészkiválasztás hatékonyságában. SZD-on a továbbtenyésztésre kiválasztott állatoknak a saját populációjukhoz viszonyított fenotípusos fölényét értjük. (a populációátlag és a továbbtenyésztésre szánt szülők átlagos termelésének a különbsége)

Szarvasmarha: tehenek szelekciója (20-30%) → a minőségi selejtezés lehetősége tehát csekély bikák szelekciója: nagyobb szelekciós nyomás alkalmazható → kevés bikára van szükség A szelekció intenzitása (i) a SZD-nek és az alappopuláció fenotípusos szórásának (S) a hányadosa

SZD i S A

szórás

(variancia)

a

tulajdonságoknak

az

átlag

eloszlásáról tájékoztat. a kiszámított középértéktől való  irányú eltérések nagysága

körüli

Szelekciós intenzitás értékei

Az utánpótlási hányad nagysága P 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 5% 1%

A selejtezés mértéke

10 % 20 % 30 % 40 % 50 % 60 % 70 % 80 % 90 % 95 % 99 %

A szelekció intenzitása i 0,195 0,350 0,497 0,644 0,789 0,970 1,159 1,400 1,755 2,063 2,665

Pl: az állomány átlagos tejtermelése = 5000 kg, a tejtermelés szórása S = 1000 kg, a tehenek 20 %-át selejtezzük

SZD i S

→ SZD=i*S

SZD tehén = 0,35 x 1000 = 350 a meghagyott tehenek átlagos tejtermelése 5000+350 = 5350 kg. bikák: 99%-át selejtezzük SZD bika = 2,665 x 1000 = 2665 a bikanevelő tehenek átlagos tejtermelése 5000 + 2665 = 7665 kg

szelekciós előrehaladás (SE): csak a h2 érték nagyságának arányában realizálódik SE 

SZD tehén  SZD bika x h2 2

tejmennyiség h2 = 0,3

350  2665 SE  x 0,3  452 kg 2 következő generáció tehenei: (20 %-os tehén és 99 %-os növendékbika selejtezése esetén) a az előző generáció átlagához képest a tejtermelésben elérhető genetikai javulás várhatóan 452 kg

c) A tulajdonság genetikai varianciája A szelekció előfeltétele: a szelektált tulajdonságban eltérések legyenek A fenotípusos szórást genetikai és környezeti okok váltják ki a fenotípusos szórás egy része a genetikai okokra vezethető vissza

2 A genetikai okokra visszavezethető variancia-hányad (SG ) az

összvariancia

(S 2p )

%-ában kifejezve a tulajdonság öröklődhetőségi

értékét (h2) adja.

h2 

2 SG S2 P

2  0) ( S - ha az egyedek között nem lenne genetikai különbség G → h2=0, a kiválogatás nem lenne eredményes

2  S2 2 S - ha G P → h = 1, a tul.-ok eltéréseit kizárólag genetikai okok váltották ki.

d) A tenyészértékbecslés pontossága A tenyészérték a genotípus számszerű kifejezése. Ez alapján döntünk az állatok további sorsáról A tenyészértékbecslés pontosságát meghatározza:  h2  egyedeknek (utódoknak, féltestvéreknek) száma minél pontosabb a tenyészértékre vonatkozó információ, annál hatásosabb lehet a szelekció.

ősök termelése (származás)

oldalági rokonok

tenyészérték = genotípus

teljesítménye

saját termelés (fenotípusos)

Az ivadékok termelése

I.

Saját

termelés

(a

fenotípusos)

alapján

történő

tenyészértékbecslés A jól öröklődő tulajdonságok esetében (h2 > 0,4)→ saját teljesítmény alapján → kellő biztonsággal megállapítható a tenyészérték. pl: a tejzsír %, a tej %-os fehérjetartalma, a fejési sebesség, a tőgyindex, a napi súlygyarapodás, a kifejlettkori testtömeg stb. Bármely egyed (szülő) tenyészértéke tehát saját, vagy utódai teljesítményének a populációjuk átlagától való eltérésnek a h2-tel alkotott szorzatával egyenlő.

Például: egy tehén teljesítménye = 5500 kg tej populációjának átlaga =

5000 kg tej

h2 = 0,3 A tehén TÉ-ke = (5500 – 5000) x 0,3 = 150 kg tej

II. Tenyészértékbecslés a származás és az oldalági rokonok értékelése alapján régóta alkalmazott eljárás A származás: csak hozzávetőleg tájékoztat a tenyészértékről minél közelebb áll az ős a vizsgálandó egyedhez → annál valószínűbb, tulajdonsága

hogy

termelésében

megjelenik

az

ős

rokonsági koefficiens: a két szülő és az utód közötti genetikai hasonlóság: RK: 0,5 az örökletes alap generációnként feleződik: RK: nagyszülők 0,25, RK: dédszülők 0,125 stb.

Az

oldalági

rokonok

vizsgálata:

a

beállítandó

bikák

előszelekciójában fontos mesterséges termékenyítés: → egy fiatal bikának több száz, több ezer apai leány féltestvére lehet → ezek termelése alapján tenyészértékbecslés (saját termelés ismerete)

III. Tenyészértékbecslés az ivadékok minősége alapján legmegbízhatóbban így becsülhető az állatok genotípusa Egyetlen

ivadék

alapján

a

tenyészértékbecslés

megbízhatósága fele akkora, mintha saját teljesítmény alapján végeznénk. Legtöbb kvantitatív tulajdonság: additív gének hatásán alapul. (minél nagyobb a tulajdonságot kialakító és azonos irányban ható gének száma, annál kedvezőbben alakul az illető tulajdonság)

Pl: tejtermelés: nehéz megállapítani, hogy mekkora szerep jut az additív génhatásnak, a dominanciának (allél-interakció) vagy az episztázisnak (különböző lókuszok génjeinek interakciója). Ha termelőképessége additív génhatáson alapszik: → az egyed tulajdonságai

nagyobb

valószínűséggel

ismétlődnek

meg

a

következő generációban. Ha a tenyészállatok termelési fölénye génkombináción (dominancián vagy episztázison) alapszik: → akkor nem valószínű, hogy ezek a kölcsönhatások (kombinációk) azonos módon jönnek ismét létre az ivadékokban.

általános és különleges tenyészérték általános tenyészérték: akkor nagy, ha utódai többségében javító hatást mutat (a tenyészállat +a populációból véletlenszerűen kiválasztott partner →

bizonyítja

ivadékai

genetikai

tulajdonság additív génhatáson alapul

fölényét)

→

az

átörökített

különleges tenyészérték: csak meghatározott párosítások esetén jelentkezik a tulajdonságok feltehetően nem addititív génhatáson, hanem valószínűleg dominancián és episztázison alapulnak (csak meghatározott párosítások esetén jelentkezik → különleges tenyésztési eljárással (heterózis tenyésztés) tarthatók fenn)

e) A genetikai regresszió amikor az ivadékok teljesítménye a szülőkéhez viszonyítva visszaesik, vagy növekszik,

azaz a szülői populáció

átlagának irányába tendál A genetikai regresszió változatos ábrázolása

Pirchner szerint: a szélsőséges fenotípusok között nagyszámú átlagos genotípus található, → csak a környezet módosító hatására váltak plussz, illetve mínusz variánsokká → ezek ivadékai átlagosak lesznek. a szülő nem adhatja át a nem additív gének által determinált teljesítményét (genotípusát) → így az utódok teljesítménye eltér (legtöbb esetben kisebb) a szülők teljesítményétől. szerencsés génkombinációk: teljesítményük meg is haladhatja a szülőkét → a heterózis-tenyésztés alapja

f) A genotípus környezet kölcsönhatása (interakciója) fenotípus: genotípus és a környezet kölcsönhatásának eredője. bonyolult kölcsönhatás → eltérő fenotípusok jöhetnek létre A genotípus-környezet kölcsönhatás (interakció) vázlatos ábrázolása

nem realizálódott képesség a környezet által meghatározott érték (plafon)

fenotípusos érték

A

B

C

D

genotípus

különböző genotípusú egyedek + azonos környezetben = eltérően reagálnak azonos genotípusú egyedek + eltérő környezetben = más-más fenotípusos értékeket realizálnak.

Milyen környezeti feltételek között kell a tenyészkiválasztást végezni? optimális

miliőviszonyok:

a

genetikai

képességek

maradéktalan kibontakozása Mi az optimális? → nehéz meghatározni optimális környezetben kedvezően reagáló genotípusok → hasonlóan viselkednek átlagos üzemi feltételek között is? → nem biztos

Olyan feltételek között folytassuk a tenyészkiválasztást (ivadékvizsgálatot), amilyen viszonyok között az utódok majd termelni fognak!!! Átlagon aluli tartási és takarmányozási viszonyok esetén → nem célszerű szelektálni → csak környezethatást mérünk → így esetleg kontraszelekciót folytatunk.!!!

g)

A

szelektált

tulajdonságok

közötti

összefüggés

(korreláció) Az

egyes

tulajdonságok

között

fennálló

összefüggések

növelhetik, vagy csökkenthetik a szelekció eredményességét. A genetikai korreláció: az egyes értékmérő tulajdonságok között van-e, ha igen, milyen irányú és erősségű az örökölhető kapcsolat.

A szarvasmarha egyes tulajdonságai között fennálló összefüggések irodalmi adatok alapján a következők: tejmennyiség

- tejzsír %

(-0,20) – (-0,50)

tejmennyiség

- tejfehérje %

(-20) – (-0,40)

tejmennyiség

- tejzsírmennyiség

0,70 – 0,90

tejzsír %

- tejzsírmennyiség

0,20 – 0,70

tejmennyiség

- fejési sebesség

0,20 – 0,50

tejmennyiség

- élősúly

0,00 – 0,30

tejmennyiség

- bírálati összpontszám

0,00 – 0,30

tejmennyiség

- napi súlygyarapodás

0,10 – 0,30

tejzsír %

- tejfehérje %

0,30 – 0,60

relatív tejtermelés

- testnagyság

(-0,10) – 0,40

napi súlygyarapodás

- takarmányértékesítés

0,70 – 0,90

napi súlygyarapodás

- vágási %

0,20 – 0,40

Pl:  ha a tejmennyiségre irányul a szelekció a tejmennyiség és a fejési sebesség közötti genetikai korreláció miatt → 35 %-kal javul a fejési sebesség → ahhoz képest, mintha közvetlenül a fejési sebességre történne a tenyészkiválasztás (közvetlen szelekciót 100 %-nak tekintve)  a napi testtömeg-gyarapodásra irányuló szelekció a takarmányértékesítés 90 %-kal, a vágási százalék 40 %-kal javul ahhoz képest, mintha ezekre a tulajdonságokra közvetlenül szelektálnánk

h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció módszere A

szelekciós

előrehaladás

ütemét

→

a

szelektált

tulajdonságok száma is befolyásolja. Egyidejűleg minél több tulajdonságra szelektálunk → annál kisebb lesz a genetikai előrehaladás. Ha a szelekció „n” számú egyenlően fontos és egymástól függetlenül öröklődő tulajdonságra → a genetikai előrehaladás nagysága minden egyes tulajdonságra

-nel csökken

Pl: ha 4 ilyen tulajdonságra szelektálunk → az eredmény csak fele annak, amit egy

=

tulajdonságra irányuló kiválasztás eredményeként értünk volna el. Ezért

a

szelktálandó

tulajdonságok

számát

okszerűen

korlátozni kell → a tenyészkiválasztást a legjelentősebb tulajdonságra kell folytatni.

A szelekciós módszerek felosztása: Mesterséges szelekció: 1) Egy tulajdonságra irányuló 2) Több tulajdonságra irányuló: - tandem szelekció - szimultán szelekció - független szelekciós határok módszere. - függő szelekciós határok módszere

1) Egy tulajdonságra irányuló szelekció - a gyakorlatban ritkán fordul elő, - a legfontosabb értékmérő tulajdonság mellett még más jellegvonásokat is figyelembe kell venni. 2) Több tulajdonságra irányuló szelekció - a leggyakoribb eljárás - minél több tulajdonság alapján történik a tenyészkiválasztás →

annál

kevesebb

egyed

adódik,

amely

minden

vonatkozásban kiváló lesz - a tenyésztő dönti el: kevés kiváló állattal vagy több középszerűvel tenyészt

Tandem szelekció - a tulajdonságok javítása egymást követően történik - lépcsőzetesen megvalósított egyirányú szelekcióként is felfogható. Szimultán szelekció - több tulajdonság egyidejű érvényre juttatását jelenti A független szelekciós határok módszere: - egy

fontos

tulajdonságra

szelektálunk

és

egyéb

tulajdonságokra szelekciós minimumot állapítunk meg.

A függő szelekciós határok módszere (szelekciós index módszere): a szelektált tulajdonságokat összevontan egyetlen számmal fejezzük ki → szelekciós index I = W1  h21  X1 + W2  h22  X2 + W3  h23  X3 A képletben: X1 – X3 = a tulajdonságok SZD-ja W1 – W2 = a tulajdonságok gazdasági értéke h21 – h22 – h23 = a tulajdonságok öröklődhetősége

Pl: tejelő marhánál a következő összefüggést találták: Tulajdonságok

Korrelációs koefficiens

1. laktációs tejtermelés

0,65

5 laktáció átlagos tejtermelése

0,89

kifejlettkori testtömeg

0,48

küllemi összpontszám

0,39

tejzsír % (5 laktáció átlagában)

0,13

A felsorolt módszerek hatékonysága szerinti sorrendje: 1. A szelekciós index módszere 2. A független szelekciós határok módszere 3. Tandem módszer

14.

fejezet:

Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítményvizsgálatok

tenyésztésszervezés:

olyan

szervezett

és

céltudatos

tevékenység, amely a nemesítő munka összes fázisát átfogja és egységes rendszerbe foglalja. - a törzskönyvezés, - a termelésellenőrzés, illetve a teljesítményvizsgálat, - az apaállat-gazdálkodás és - a szaporítóanyag (sperma, zigóta) termelés és forgalmazás

a nemesítő munka kiindulópontja: a tenyészcél meghatározása megvalósításához:  a termelőképesség megismerése  erre épülő szelekció  irányított párosítás

1. Törzskönyvezés Célja: a termelőképességgel kapcsolatos ÉT-ok és az ezek alakulásában

szerepet

játszó

(külső-belső)

tényezők

nyilvántartása adatokat szolgáltat a nemesítő-tenyésztő munka számára. a törzskönyvezéssel szembeni alapkövetelmény:  a szabatosság (szakszerűség), illetve a logikai egymásra épülés,  a közhitelűség (garanciaelv) és a szelektivitás kizárása.

két alapvető törzskönyvi rendszer A zárt törzskönyvezés: ismert és meghatározott ősökre visszavezethető származású egyedek kerülhetnek bele egy bizonyos időpontban lezárják és utána csak azzal az állománnyal

illetve

ivadékaikkal

foglalkoznak,

korábban ebbe a törzskönyvbe felvettek angol telivér törzskönyv (1793: General Stud Book, GSB)

amelyet

A nyitott törzskönyvezés: „nyílt elvű” → a törzskönyvbe származásuktól függetlenül felvehetők azok az egyedek, amelyek meghatározott fajtajellegbeli tulajdonságokkal és termelőképességgel rendelkeznek.

Előnye:  teljesítménycentrikus,  nagyobb teljesítményű állatokkal foglalkozik → tenyésztésitermelési színvonal növelése

A törzskönyvezést állami vagy társadalmi (egyesület, szövetség) szervek végzik. A hivatalos törzskönyvezésen kívül → házi törzskönyv célja: a tenyészetek speciális adottságaihoz igazodó adatgyűjtés és nyilvántartás. A törzskönyv a nyilvántartott állatok:  származására,  teljesítményeire,  a termelés körülményeire,  a testalkati bírálatának eredményeire,  ivadékainak minőségére vonatkozó feljegyzések összesítője.

2. Az egyedi megjelölése célja és módszerei Célja: az állat, amelynek származását, termelési adatait rögzítjük, azonosítható legyen. jelzéssel látjuk el → kizárja a más állattal való összecserélését betűk, számok, kódok rendszere vagy azok kombinációja

követelmény:  jól látható, a gyors azonosítás érdekében könnyen leolvasható,  tartós és egyértelmű, azaz meg nem változtatható és el nem távolítható,  az állatot nem zavarhatja, stresszhatást ne váltson ki!

Módszerei:  besütés: tüzes vassal számok és jelek besütése, a különböző testrészeken a bőrbe (lapocka, nyak, szarv),

 tetoválás: tűszúrásokat ejtenek a számok alakjának megfelelően a bőrön (rendszerint a fülbe, és a lyukak helyét be kell dörzsölni vízben oldhatatlan festékkel),

 fülcsipkézés: meghatározott rendszer szerint a fülkagyló szegélyének

különböző

helyeiről

egy-egy

darabot

kicsípnek,

 füljelzők (krotáliák): fémből vagy műanyagból készülnek, ráírják vagy beütik az azonosító számokat és a fülbe illesztik,

 lábgyűrűzés: az azonosító számot vagy kódot tartalmazó fémszalagot (gyűrűt) a lábvégekre húzzák

 fagyasztás: folyékony nitrogénbe mártott jelölő vassal végzik a színes szőrrel benőtt testtájékon (has, oldal, far), valamint esetenként a

 színleírás:

és

a

természetes

jegyek

feltüntetése

minden

állatfajban

(nyilvántartásokon!),  fénykép:

önmagában

alkalmazható.

nem

Az egyes állatfajokban használatos módszerek:  szarvasmarha: tetoválás, füljelző, fagyasztás, színleírás  ló: besütés, színleírás és a természetes jegyek feltüntetése,  sertés: tetoválás, fülcsipkézés, füljelzők,  juh: tetoválás, füljelzők,  baromfi: szárnyjelzők, lábgyűrűk.

3. Termelésellenőrzés, teljesítményvizsgálat a termelésellenőrzés: pontos, gyors és szabványosított (egységes) módszerekkel az állattenyésztési törvény (1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről) előírásai szerint az MgSZH (régebben OMMI) végzi, illetve végezteti Az

egyes

előírásokat

teljesítményvizsgálatokra és

szabályokat

vonatkozó

részletes

állatfajonként

Teljesítményvizsgálati Kódex (mint szabvány!) tartalmazza

a

A teljesítményvizsgálatok módszerei hazánkban

A vizsgálat, adatgyűjtés helye A vizsgálat módszere Központi teljesítményvizsgáló állomások Üzemi (telep, gazdaság, farm)

Vágóhíd

- sajátteljesítmény-vizsgálat (STV) - ivadékvizsgálat (ITV) - szülőpár- és végtermékteszt - szaporasági vizsgálatok - saját és ivadékteljesítményvizsgálatok - körvizsgálatok - törzs-, szaporító- és végtermék telepi tesztek, vizsgálatok - árutermelő telepi vizsgálatok - vágóhídi adatok alapján végzett teljesítményvizsgálatok

A központosított teljesítményvizsgáló állomások vizsgálatának előnyei:  azonos és optimális környezeti viszonyok között termelnek,  a vizsgálat több tulajdonságra kiterjeszthető, a különleges felszerelést és sok munkát igénylő tulajdonságok vizsgálatára is mód nyílik, a

körülmények

általában

pontosabb

mérésekre

adnak

lehetőséget. hátránya:  az egységes körülmények megteremtése költséges,  a férőhely kapacitása korlátozott, (inkább apajelöltek vizsgálata)  a teljesítmény üzemi körülmények között gyakran nem ismétlődik meg.

Az üzemi teljesítményvizsgálat előnyei:  viszonylagos olcsóság  viszonylag könnyebb végrehajthatósága (állategészségügy stb.) hátrányai:  a különböző üzemek környezeti viszonyainak eltérő volta ezért: o befolyásolja

a

gyűjtött

és

mért

adatok

összehasonlíthatóságát o korlátozza a vizsgálható tulajdonságok számát is.

4.

Genotípus-környezet

kölcsönhatás

és

a

teljesítményvizsgálat A genotípus-környezet kölcsönhatás (interakció): a különböző genotípusok (fajták, típusok, tenyészvonalak stb.) az eltérő környezeti hatásokra – azaz eltérő a rosszul öröklődő kis h2 értékű tulajdonságok: → a környezeti tényezők nagyobb mértékben befolyásolják

Genotípus x környezet kapcsolatának alapesetei

5. A tenyésztő-nemesítő munka szervezeti, intézményei keretei Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. (114.) törvény értelmében

az

állattenyésztés

irányításával,

szervezésével

kapcsolatos feladatokat az illetékes szakminisztérium (FM), a tenyésztési hatóság és az elismert tenyésztő szervezetek látják el. Földművelésügyi Minisztérium: dolgozza ki az hosszú távú fejlesztési

célját

(stratégiáját),

és

határozza

meg

a

tenyésztéspolitikai célkitűzéseket - célok érvényesülését segítő állami támogatások (szubvenciók) tenyésztési

hatóság(MgSZH):

az

állatfajták

elismerése, a tenyésztő szervezet elismerése.

minősítése

és

feladatai:  országos

állattenyésztési

adatbank

létrehozása,

fenntartása

(működtetése),  az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerének kialakítása,  teljesítményvizsgálatok végzése, illetve végeztetése,  irányítja az őshonos, védett fajták fenntartását,  végzi az állami tulajdonú apaállat-gazdálkodást,  ellenőrzi

a

tenyésztőszervezetek

szakmai

tevékenységét,

a

tenyészállat- és szaporítóanyag behozatalát, illetve kivitelét,  fajták, hibridek minősítését végzi, illetve végezteti,  engedélyezi a mesterséges termékenyítő, embrióátültető, baromfi- és méhkeltető állomások üzemelését,  hitelesíti a törzskönyvezés, teljesítményvizsgálatok eredményeit.

tenyésztő szervezetek:  tenyésztési programot dolgoznak ki és hajtanak végre  törzskönyvezés,

teljesítményvizsgálatok

a

tenyésztési

hatóság (MgSZH) megbízása alapján  tenyészállat, illetve a szaporítóanyag forgalmazás  létesíthetnek

a

mesterséges

termékenyítő

és

embrióátültető állomásokat A tenyésztő szervezetek lehetnek: tenyésztő egyesületek vagy szövetségek, illetve tenyésztési vállalkozások.

6. Fajtaelismerés az

a

tenyésztésmódszertani

eljárás,

melynek

során

megállapítják, hogy az adott fajta (hibrid, keresztezett populáció) tenyészállatai, illetve a hasznosítási (termelési) típusai milyen tulajdonságokkal rendelkeznek és ki jogosult azok tenyésztésére, forgalmazására A fajták besorolása:  a nemesítés végeredménye alapján: fajtatiszta, hibrid és keresztezési program állatai,  származás szerint: hazai, honosított, külföldi,  védettség szerint: védett fajta, szabad fajta.

Fajtatiszta

állományokban:

teljesítmény-vizsgálat

a

törzskönyvi

eredményei

adatok

alapján

és

a

végzik

a

minősítést. A hibrid és keresztezési programban szereplő állományokban: végtermék alapján minősítenek.

7. Apaállat-gazdálkodás Az apaállat-gazdálkodás feltételeit az FM határozza meg. Az apaállatok előállítását, felvásárlását és a tenyésztő való kihelyezését az MgSZH szervezi, és egyben felügyeli. Az apaállatok tartását, a szaporítóanyag előállítását a tenyésztő szervezetek végzik díj ellenében.

A tenyésztésre csak olyan minősített apaállat használhatók fel, amelyre a tenyésztési hatóság (MgSZH) engedélyt adott (szarvasmarha, juh, kecske, ló és sertés fajokban). Ennek hiányában: elrendel(het)i az apaállat ivartalanítását és selejtezését (az állattartó költségére), illetve a szaporítóanyag megsemmisítését, valamint állattenyésztési bírságot szabhat ki.

15.

fejezet:

Génmegőrzés

Génmegőrzés hozamok növelése, a teljesítmény fokozása → nagy termelésű háziállatfajták kerülnek előtérbe → visszaszorul a többi fajta → genetikai beszűkülés → biodiverzitás ↓ a fajták megőrzésének érvei: szakmai érvek:

kulturális érvek:

- jó tulajdonságok

- emberi munka terméke

- igényesség↓: → tartás

(műemlékvédelem)

- jó alkalmazkodó képesség

- nemzeti parkok kiegészítői

- keresztezési partner

- oktatás (történettudomány)

- biogazdálkodás

- esztétikai érték

- kontroll populáció

→idegenforgalom

A génmegőrzés módszerei: - in situ génmegőrzés:  eredeti környezetben  élő,  fajtatiszta állományok „gene pool”: a szintetikus állományban a géneket és nem a fajtákat tartják fenn.

- ex situ génmegőrzés:  nem eredeti környezetben (pl.: állatkert, ketrec, stb.)  biotechnológiai eljárásokkal kombinálva (pl.: mélyhűtés)

Hazai veszélyeztetett, védett állatfajták: a.) szarvasmarha: magyar szürke b.) ló: - Shagya (ejtsd:ságia) arab, - lipicai, - gidrán, - nóniusz, - kisbéri félvér, - mezőhegyesi félvér, - muraközi c.) sertés: mangalica sertés (szőke, vörös, fecskehasú változat) d.) juh: racka, cikta, cigája, gyimesi racka e.) baromfi: - sárga magyar tyúk, - fehér magyar tyúk, - kendermagos magyar tyúk, - erdélyi kopasznyakú tyúk (fehér, fekete, kendermagos) - fodros tollú magyar lúd, - bronz- és rézpulyka.

Videó források: •

• • • • • • • • • •

A kutya nyelvmozgása: https://www.youtube.com/watch?v=Vf8NJrqI6XA Embriófagyasztás:https://www.youtube.com/watch?v=IXwva_7KfH4 Embriófelezés1: https://www.youtube.com/watch?v=vW-G554v3ws Embriófelezés2: https://www.youtube.com/watch?v=UfpNZsfD5s0 In Vitro: https://www.youtube.com/watch?v=Fjichy747Gk Istálló szellőzés: https://www.youtube.com/watch?v=hvZW-k3Or5o Kanca bírálat: https://www.youtube.com/watch?v=SvNjyMnMqTE Sertés inszeminálás: https://www.youtube.com/watch?v=Y6ySAjcdlhc Tojás: https://www.youtube.com/watch?v=q7apK73ALY4 Transhumance: https://www.youtube.com/watch?v=isLvDQzLSsA Tyúkketrec: https://www.youtube.com/watch?v=Dbjr3K6RJDk

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!