ÁLLAMI FINANSZÍROZÁSÁNAK ALKOTMÁNYJOGI ALAPJAI

AZ EGYHÁZI FENNTARTÁSÚ KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉS OKTATÓIK ÁLLAMI FINANSZÍROZÁSÁNAK ALKOTMÁNYJOGI ALAPJAI



I. Magyarországon az állam és az egyházak viszonyát alkotmányjogi értelemben az Alkotmány 60. § (3) bekezdése és ennek alkotmánybírósági értelmezése határozza meg. Eszerint az állam és az egyházak egymástól elválasztva működnek. A két entitás viszonyát az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az állam semlegességének kell meghatározni. Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II.12.) AB határozata szerint az elválasztás elvéből az következik, hogy - az állam sem az egyházakkal, sem valamelyik egyházzal nem kapcsolódhat össze intézményesen; - az állam nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával sem; - az állam nem avatkozik be az egyházak belső ügyeibe; - különösen nem foglalhat állást hitbéli igazságok kérdésében; - az államnak az egyházakat egyenlőkként kell kezelnie.1 Ez az értelmezés formailag tökéletesen megfelel a liberalizmus feltételeinek. A liberalizmus felfogása szerint ugyanis a semleges államnak minden polgárát egyenlő tisztelettel kell kezelnie, és minden polgár érdekeinek egyenlő fontosságot kell tulajdonítania. Ezt nevezi Kant után Kis János az egyenlő méltóság elvének.2 A kérdés ezt követően az, hogy az értelmezés tartalmilag is kielégíti-e a liberalizmus támasztotta követelményeket, azaz a szükséges és létező politikai morál olyan alapelvét fogalmazza-e meg, amely az alkotmányos szabályok sikeres alkalmazását teszi lehetővé a döntést kívánó helyzetekben. A kérdés alkotmánybírói megválaszolása előtt szükséges megvizsgálnunk politikai filozófiai szempontból az erkölcsi elvek, vallásos hitek, világnézeti meggyőződések és a társadalmat alkotó egyén viszonyát. Forduljunk újra csak a magyar liberalizmus meghatározó teoretikusához, Kis Jánoshoz! Kis János szerint az emberek az erkölcsi életeszményekhez, vallásos hitekhez, világnézeti meggyőződésekhez nem úgy viszonyulnak, mint a fogyasztási javakhoz. Ez utóbbiakat a pénztárcánk és az utánajáráshoz szükséges időnk függvényében összeválogatjuk. Mindezt meglehetősen nagy rugalmassággal tesszük, mert ha pénztárcánk vagy időnk nem engedi, könnyen helyettesíthetjük és helyettesítjük is őket más termékekkel. Meggyőződéseinket, hiteinket, erkölcsi elveinket azonban nem választjuk, a velük kapcsolatos szabadságunk nem a választás szabadságában áll. Erkölcsi, világnézeti, vallási ítéletek igazságát felismerjük, belátjuk, elfogadjuk.3 Az így kialakuló meggyőződések a személyiségünk meghatározó részét alkotják, módosításuk gyakran a személyiség gyökeres megváltoztatását jelentik. „Ezért – állapítja meg Kis János – hogy az állam miként bánik magukkal az egyénekkel, nem független az erkölcsi felfogásukban, a vallással kapcsolatos hiteikben, világnézeti meggyőződéseikben mutatkozó különbségek kezelésétől. Ha a polgárok egy részétől azt kívánja, hogy egy kényszerítő intézkedés önkéntes elfogadásához adják fel személyiségük magvát, essenek át alapvető konverzión, akkor nem kezeli valamennyi polgárát egyenlő erkölcsi személyként.”4 Témánk szempontjából a nézetek kialakítása folyamatára kell összpontosítanunk, s arra a közegre, ahol az erkölcsi, világnézeti, vallási elveink kialakulnak. Azt kell feltárnunk, hogy az államnak az egyenlő méltóság biztosítása jegyében vannak-e – és ha igen milyen – kötelezettségei a kialakításukban meglehetősen fontos szerepet játszó oktatási intézmények működtetésében. Ezen okfejtés alapján ugyanis az államnak nem csak a nézetek erőszakos megváltoztatásától kell tartózkodni, hanem a jogi szabályozásban biztosítania kell a 

1 2 3 4

Elhangzott az „Oktatás és egyház Közép- és Kelet-Európában” (posztszocialista országok egyházainak szerepe az oktatásban a politikai átalakulás után) című konferencián. Debreceni Egyetem, 2007. június 8. Publikálva angol nyelven: The Constitutional Background for Governmental Financing of the Church Maintained Institutions and Teachers of Public Education In Pusztai Gabriella (szerk.) Religion and Values in Education in Central and Eastern Europe. Debrecen, Magyarország, 2007.06.08-2007.06.08. Center for Higher Education Research and Development, 2008. 161-170. (Régió és oktatás; IV.) Ez az alkotmánybírósági határozat indokolása szerint következik az Alkotmány 70/A. § rendelkezéseiből is. Kis János: Az állam semlegessége. Politikatudományi Szemle 1992. évi 2. szám 15. Bár sokszor zavaró lehet, amikor is a vallásszabadság tartalmi összetevőinél a vallás szabad megválasztásáról beszélünk. Ezen a szabadságon nem a válogatás, hanem a meggyőződés kialakításának a szabadságát kell értenünk. Kis János: Az állam semlegessége. Politikatudományi Szemle, 1992. évi 2. szám 17-19.

1

vallási, világnézeti pluralizmus közegében a szabad szocializációs folyamatot, amelyhez megfelelő közoktatási szervezetrendszert kell rendelnie. A liberalizmus alapja ugyan az egyén szabadsága, de a szabad egyénnek tisztában kell lennie azzal, hogy szabadsága csak addig tart, amíg az azzal való élése nem korlátozza vagy zárja ki a másik egyén szabadságát. Ez azonban igen magas erkölcsi mércét támaszt az egyes egyénnel szemben, s ennek a szintnek az elsajátításán áll vagy bukik az, hogy a liberalizmus eszmerendszere megvalósítható gyakorlattá válik-e vagy sem. Ahhoz pedig, hogy az egyén eljusson ehhez a mércéhez, olyan oktatási és nevelési intézményrendszer szükséges, amely képes arra, hogy a szocializálódó tanuló számára felkínálja, majd átadja mindazt az ismeretet, tudást, amelynek birtokában megalapozottan alakíthatja ki saját meggyőződését. Ugyanakkor ennek az intézményrendszernek kellően sokfélének kell lenni annak érdekében, hogy a társadalomban megjelenhessen valamennyi értékes vallási, erkölcsi életfelfogás, amely képes éppen sokfélesége okán a maga sajátos értékeivel növelni azt az információmennyiséget, amely a társadalom fejlődését elősegítheti. Az állam ezáltal úgy lesz képes biztosítani az egyén szabad fejlődésének és kibontakozásának a feltételeit, hogy vele együtt annak társadalmi hasznosságát, végső soron a közjó elősegítését is megvalósítja. Az államnak az oktatás megszervezésével kapcsolatos kötelezettségeit az Alkotmánybíróság a már hivatkozott határozatában a következők szerint határozta meg: 1. Az államnak vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie. A vallásszabadsághoz való jogból az államnak az a kötelessége következik, hogy az egyéni meggyőződés szabad kialakításának lehetőségét biztosítsa. Az egyház elválasztása az államtól nem jelenti azt, hogy a vallás és az egyház sajátosságait az államnak figyelmen kívül kell hagynia. 2. Az állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás mellett sem. Az államnak jogi lehetőséget kell biztosítania arra, hogy egyházi iskolák jöhessenek létre, az állam maga azonban nem köteles ilyen iskolákat felállítani. Ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet. Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatára visszautalva hangsúlyozza, hogy az emberi méltósághoz való jog mint „általános személyiségi jog” magában foglalja a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot. Az Alkotmánybíróság továbbá a lelkiismereti szabadság jogát szintén a személyiség integritásához való jogként értelmezte. Eszerint az állam nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. A lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság külön is nevesített joga azt ismeri el, hogy a lelkiismereti meggyőződés, s ezen belül adott esetben a vallás az emberi minőség része, szabadságuk a személyiség szabad kibontakozásához való jog érvényesülésének feltétele.5 Az állam kötelessége az alapvető jogok „tiszteletben tartására és védelmére”6 a vallásszabadsággal kapcsolatban sem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is.7 Az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban tehát nem tétlenséget jelent. Az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása és az életvitelben való követése, az egyházak működése, s ugyanígy a vallás elutasítása, továbbá a vallási meggyőződésről való hallgatás számára olyan teret biztosítson, amelyben a különböző felfogások szabadon képződhetnek és fejlődhetnek, s ezen keresztül lehetővé teszik az egyéni meggyőződés szabad kialakítását. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szerint a szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék. Az egyházak elláthatnak minden olyan nevelési-oktatási tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam számára. Magyarország azonban nemzetközi egyezményekben ennél többet vállalt. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyve 2. cikke szerint „Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az 5 6 7

64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 8/1990. (IV. 25.) AB határozat Alkotmány 8. § (1) bekezdés 64/1991. (XII. 17.) AB határozat

2

oktatás és tanítás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz való jogot.” A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikk 4. pontja szerint az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák. A gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény8 deklarálja a gyermek jogát a gondolat- és vallásszabadságra, és elismeri a szülők jogát arra, hogy a gyermeket érettségének megfelelően e joga érvényesítésében irányítsák (14. cikk). Az állam az objektív intézményvédelem körében köteles az egyes alapjogok megvalósításához szükséges jogszabályi és szervezeti feltételeket úgy kialakítani, hogy a többi alapjoggal kapcsolatos feladataira is tekintettel legyen.9 Így a vallásszabadság érvényesülési feltételeit egyeztetni kell azokkal az alapjogokkal, amelyeknek az iskolaügyben szintén érvényesülniük kell. Mindenekelőtt azzal, hogy az államnak ingyenes és kötelező általános iskolát kell működtetnie10; a szülők, gondviselők pedig kötelesek kiskorú gyermekeik taníttatásáról gondoskodni11. A szülőket megilleti az a jog, hogy gyermekeik nevelését megválasszák.12 Az államnak tiszteletben kell tartania, támogatnia kell a tanszabadságot és a tanítás szabadságát13. A szülőknek joguk van arra, hogy gyermekük a választásuk szerinti egyházi iskolába járjon; és természetesen joguk van arra is, hogy ne kelljen vallási vagy lelkiismereti meggyőződésétől eltérő irányultságú iskolába járnia. A szülő és a gyermek tehát választhat egyházi és állami iskola között, ezért az állam nem tagadhatja meg a jogi lehetőségét annak, hogy akár vallásos, akár ateista elkötelezettségű iskolák jöjjenek létre.14 Az állam nem köteles nem-semleges iskolákat felállítani. Ha viszont az egyház vagy a szülők elkötelezett iskolát alapítottak és működtetnek, az állam támogatni köteles őket olyan arányban, amennyiben ezek az intézmények állami feladatot vállaltak át, mert a közoktatás rendszerének működtetése állami feladat15. Ezért az Alkotmánybíróság egy további határozatában16 alkotmányos követelményként határozta meg, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson (normatív támogatás) kívül olyan arányú kiegészítő anyagi támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át. II. Vessünk még néhány pillantást a témánk szempontjából jelentős nem jogi megközelítésekre, és vizsgáljuk meg az állam finanszírozási kötelezettségének indokoltságát szociológiai, közgazdasági szempontok szerint. Az információs társadalom korában is felvethető kérdés, hogy az állam kíván-e szerepet vállalni a kultúra, az ismeretek újraelosztásában.17 Ha a válasz nem, akkor megvalósul ugyan az állam „totális” semlegessége, az állam a kultúra és a tudástermelés tekintetében a szabadpiacot engedi működni, s ebben az állam mondjuk mint egy piacfelügyelő működik. Csak időbeli, térbeli és módszerbeli korlátozásokat vezet be az eszmék piacán, de nem ellenőrzi a piacon megjelenő eszmék tartalmát, megpróbál semleges maradni, csak a piac működési mechanizmusait ellenőrzi, de nem támogatja a piacon megjelenő egyik nézetet sem18. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a nem támogatott értékek elvesznek, azáltal az egyéni autonómia egyik feltétele, a megfelelő számú értékes életcél, életforma közötti választás lehetősége szűkül, 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

18

Kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény 64/1991. (XII. 17.) AB határozat Alkotmány 70/F. § és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.tv. (a továbbiakban Kt.) 3. § (3) bekezdés Alkotmány 70/J. § Alkotmány 67. § (2) bekezdés Alkotmány 70/G. § (1) bekezdés Kt. 4. § (5) bekezdés Kt. 2. § (3) bekezdés. 22/1997. (IV.25.) AB határozat Ebben a körben vizsgálja Tamás Pál az állami jelenlét különböző intenzitását és formáit a művészeti, tömegkultúra-formáló és informatikai részterületek összeolvadásából kialakuló „kreatív szektorban”. Tamás Pál: „Kreatív iparok” a közép-európai információs társadalmaiban. Magyar Tudomány, 2003. 12. szám 1518. és következő oldalak Krystyna Daniel-W.Cole Durham: A vallási azonosságtudat mint a nemzeti identitás összetevője. Fundamentum, 1997. évi 2. szám 8.

3

vagy megszűnik.19 Ha azonban a válaszunk igen, akkor vizsgálandók az állami jelenlét intenzitása és formái, továbbá vizsgálandók azok a szerepek, amelyeket az állam támogatni kíván, illetve, hogy melyek azok a területek, ahol az állam valamilyen változást kíván előidézni, s az ehhez a szükséges kritikus tömeget kívánja biztosítani.20 Igen válasz esetén az egyházi oktatás támogatása meg nem kérdőjelezhető formája az állami jelenlétnek. Igen, formája az állami jelenlétnek. Az egyházi iskola ugyanis állami felügyelet alatt áll21, ott az állam által előírt ismeretanyagot oktatnak.22 Abból semmi el nem vehető, csak hozzátehető. Ha az állam kivonulna ezen oktatási intézmények finanszírozásából, ezt az igényét nehezen tudná érvényesíteni. Az információs társadalom állama tehát már csak ezen ok miatt sem vonulhat ki az egyházak által folytatott közoktatásból. Az egyházi iskolák támogatásának ellenzői a problémát közgazdasági kérdésként kezelik, és benne olyan egyházi tevékenység finanszírozását látják, amelyek nem állami feladatok. Így Polónyi István szerint az állampolgárnak az iskolaválasztás jogából következő állami támogatási igénye nem megalapozott, mert az adófizető nem rendelkezik közvetlenül az adójával, ezt a jogát átruházta az Országgyűlésre. Ha tehát nem állami szolgáltatást választ, akkor annak külön szolgáltatásait, minőségi mutatóit neki kell megfizetni. Továbbá – érvel Polónyi – az egyházi oktatás nyilvánvaló célja a térítés, a felekezeti identitás erősítése, a térítés azonban nem állami feladat. Tehát az állam olyanért fizet, amelyre vonatkozó finanszírozási kötelezettsége nincsen.23 Eltekintve attól, hogy a kiegészítő támogatás biztosítása az Alkotmánybíróság fentebb részletezett okfejtése alapján nemhogy az Országgyűlés által alkotott egyszerű törvényen, hanem magán az Alkotmányon alapuló kötelezettsége az államnak, annak alapját közvetlen adófizetői rendelkezésre egyik egyház sem vezeti vissza. A probléma második felének megválaszolását kezdjük azonban egy kicsit távolabbról. Ha arra a kérdésre, hogy az állami tudáspolitika formálja-e a társadalompolitikát igennel válaszolunk, akkor az államnak érdeke, hogy a tudásgyárakban minél inkább ott legyen, s ezt intenzív támogatási mértékkel és módszerekkel tegye meg. Különösen indokolt lehet ez akkor, ha úgy látja, hogy az iskolákban, így az egyházi iskolákban folyó oktatási tevékenység egyébként nem hatékony,24 nem ad korszerű ismeretszerkezetet, avagy annak társadalmi hasznossága kérdőjelezhető meg. Ha a kérdést akár társadalompolitikai, akár oktatáspolitikai, akár közgazdasági szempontból vizsgáljuk, tény az, hogy a mai Magyarországon a tudástermelési szféra szerkezete szükségképpen átalakult. Az állam a közoktatásban már nem csak intézményfenntartó, hanem ezt a szolgáltatást részben megvásárolja. Megvásárolja magának és a polgárainak is. Az ingyenes oktatás biztosítását Alkotmányban vállalta, de azt nem, hogy azt csak és kizárólag állami fenntartású intézményekben biztosítja. Mivel az állam a vallásszabadság feltételeinek biztosítására is alkotmányban vállalt kötelezettsége folytán köteles, továbbá a gyermekek és szüleik számára is alkotmányi rendelkezés alapján kell biztosítania az intézményválasztás lehetőségét, ezzel a módszerrel az állam valamennyi kötelezettségének egy szolgáltatás megvásárlásával eleget tehet. Ha pedig az egyházi iskola az állam által előírt, általa számonkérhető és számon is kért kötelező szolgáltatáson túl szélesebb ismeretanyagot ad át, tehát hozzáteszi a sajátos értékrendjéből adódó tudást, azzal a társadalom gazdagodik, mégpedig úgy, hogy az államnak ezért nem kell többet fizetnie.25 Ezzel ugyanis a társadalom ismeretösszessége gyarapodik, és egyben elősegítheti a társadalmi béke megteremtését, amelynek hiánya esetén annak fenntartása lényeges kiadásokra kényszerítené. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény sem, hogy itt egy sajátos megrendelő-szolgáltató-ügyfél 19

20 21 22 23 24

25

Ezért a liberalizmus Joseph Raz által képviselt irányzata elveti a semlegesség követelményét. Joseph Raz: The Morality of Freedom. Oxford, Clarendon Press, 1986. Idézi Győrfi Tamás: Az állam semlegességének elve az alkotmányjogban. Forrás: http://jesz.ajk.elte.hu/gyorfi15.html Tamás Pál: „Kreatív iparok” a közép-európai információs társadalmaiban. Magyar Tudomány, 2003. 12. szám 1518. és következő oldalak Kt. 92. § (2) bekezdése alapján az oktatási miniszter ágazati irányító hatásköre kiterjed a törvény hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységre, függetlenül az intézmény fenntartójától. Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti Alaptanterv biztosítja. Kt. 8. § (9) bekezdés. Polónyi István: Az egyházi közoktatás néhány oktatásgazdasági sajátossága. Educatio 2005. évi őszi szám 609-610. Így pl. riasztó képet mutatnak a szövegértés vizsgálatok. A PISA 2000 vizsgálat eredményeit és más vizsgálatok eredményeit elemzi Polónyi István-Timár János: Oktatáspolitika című tanulmánya. Magyar Tudomány, 2006. évi 1. szám 38. és következő oldalak. Bár Polónyi István nem látja bizonyítottnak az oktatás gazdasági hozamával kapcsolatos megtérülési ráták számításait, de azt Theodore W. Schultzra hivatkozással mégis elismeri, hogy az oktatás, annak minőségétől függően elősegítheti, illetve hátráltathatja is egy ország fejlődését. Polónyi István-Timár János: Oktatáspolitika. Magyar Tudomány, 2006. évi 1. szám 38. és következő oldalak.

4

kapcsolatról van szó. Az állam a megrendelő, az egyházi iskola a szolgáltató, az ügyfél pedig az oda bekerülő gyermek. A szülőnek érdeke az, hogy a gyermeke számára jól hasznosítható tudást „vásároljon”. Az egyházi iskolába nem az állam, nem állami jogszabály, de nem is az egyház tereli a tanulót, oda a szülő íratja be gyermekét. Így tehát nem fogadható el az az érv, hogy az egyház alapvetően térítési területnek tekintené, tekinthetné oktatási intézményeit. Ha csak ezt tenné, a vásárlói kör hamar elmaradna iskoláiból. A térítéstől azonban sem az államnak, sem a szülőknek nem kell tartania. A szociológiai vizsgálatok világszerte azt bizonyítják, hogy a vallásos emberek társadalmi hasznossága az átlag fölött található. Közismert a protestáns etika és a kapitalista gazdaság összefüggéseinek értékelése Max Weber részéről26. A mai vizsgálatok közül Szalai Ákos a vallásfogyasztás hasznai között kiemeli a társadalmi hatást, mely szerint „az egyházak működése a megfelelően kialakított ösztönzők (erkölcsi előírások, túlvilági jutalmak és büntetések) miatt jelentősen csökkenti a gazdasági tranzakciók költségeit, hozzájárul a tulajdon biztonságához és a szerződésekkel, ígéretekkel szembeni bizalom megteremtéséhez.” Ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy „a vallás az emberek egyéni – a közösség többi tagja által nem ellenőrizhető – tevékenységét is meghatározza, ahol is az irodalom a vallásnak a személyi integritást erősítő szerepét emeli ki: a vallási előírások megsértését a hívő mint saját identitásának gyengülését éli meg.”27 Lelkes Orsolya Iannaccone kutatásai alapján megállapítja, hogy a vallásos intézmények helyes magatartásra ösztönöznek, és a társadalmi kontroll különféle módszereit alkalmazzák. Hull és Bold amerikai kutatásaira hivatkozva pedig azt tartja megemlítendőnek, hogy a felekezeti tagság eltérít a társadalmilag helytelen magatartástól azáltal, hogy a tulajdonjogok érvényesítését megerősíti. Ellison eredményeire utalva megállapítja, hogy a vallás pozitív módon járul hozzá a szubjektív jóléthez.28 Lelkes Orsolya a saját vizsgálati tapasztalatait összegezve kiemeli, hogy „Az aktívan vallásos emberek átlagosan magasabb tapasztalati hasznossági (azaz elégedettségi) szintről számolnak be, kevésbé befolyásolja elégedettségüket a tulajdonukban lévő pénz, továbbá kevésbé érintette őket a gazdasági változás.”29 Amennyiben elfogadjuk e társadalmi hasznosságot, az állam többletbefektetés nélkül jut jelentős (nem feltétlenül pénzben mérhető) haszonhoz, így valójában – egyetérve Szalai Ákossal – „a kormányzatnak érdeke lehetne, hogy a vallásgyakorlók számát növelje.”30 III. Mindezek alapján tehát alkotmányossági szempontból az egyházi iskolák léte és az állam finanszírozási kötelezettsége kétségbe nem vonható. Alkotmányosan különbség tehát a közoktatás alanya, a tanuló gyermek érdekeit szem előtt tartva31 az állami és az egyházi iskolák között nem tehető. A kérdést tovább gondolva, vizsgáljuk meg, hogy tehető-e alkotmányosan különbség az állami és az egyházi iskolában oktató pedagógusok között. Ez a kérdés ugyancsak összefügg az egyházi fenntartású közoktatási intézmények finanszírozásával. A közoktatásról szóló törvény (Kt.) rendelkezése szerint a nevelési-oktatási intézményben pedagógusmunkakörben az alkalmazható, aki törvényben meghatározott felsőfokú iskolai (egyetemi vagy főiskolai szintű) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.32 Ebből az következik, hogy a közoktatás intézményeiben – legyenek azok államiak vagy egyháziak – a követelményrendszer azonos a képesítést, és 26 27

28

29 30 31 32

Max Weber: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus 1905 (Magyarul: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat Kiadó Budapest, 1982.) Szalai Ákos: Az egyházpolitika gazdaságtana. Századvég, 2005. évi 4. szám 19. oldal. Az általa hivatkozott munkák: Harry G. Frankfurt: Freedom of Will and the Concept of a Person. Journal of Philosophy 1971. 68. évfolyam 520., Amartya K. Sen: Rational Fools: A Critique of the Behavioral Foundation of Economic Theory. Philosophy and Public Affairs, 1977. 6. évfolyam 317-344. Lelkes Orsolya: A szabadság íze: boldogság, vallás és gazdasági átmenet. Századvég, 2005. évi 4. szám 62. oldal. A hivatkozott művek: Laurence R. Iannaccone: Introduction to the Economics of Religion (Bevezetés a vallás gazdaságtanába) Journal of Economic Literature 1998. 36. évfolyam 3. szám 1465-1495; Brooks B. Hold-Frederick Bold: Preaching Matters: Replication and Extension (A prédikálás számít: válasz és kiterjesztés) Journal of Economic Behavior and Organization 1995. 27. évfolyam 143-149., Christofer G. Ellison: Religious Involvement and Subjective Well-being (Vallásos aktivitás és szubjektív jólét). Journal of Health and Social Behavior 1991. 32. évfolyam 1. szám 80-90. Lelkes Orsolya: A szabadság íze: boldogság, vallás és gazdasági átmenet. Századvég, 2005. évi 4. szám 87. oldal. Szalai Ákos: Az egyházpolitika gazdaságtana. Századvég, 2005. évi 4. szám 30. oldal A Kt. 3.§ (7) bekezdése szerint ugyanis a közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében a gyermek érdekei mindenek fölött állnak. Kt. 17. § (1) bekezdés

5

az oktatott tananyagot illetően is. Ezt nem is lehet másként, hiszen a gyermekek érdeke, azonos megítélése, azonos szintű oktatása csak így valósítható meg. Eltérően értelmezik azonban az egyes egyházak a pedagógusok javadalmazását előíró jogszabályokat. Így az elmúlt évben több egyházi közoktatási intézményben nem fizettek 13. havi fizetést az ott dolgozóknak. A Kt. szerint azonban a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél. Mindezek alapján mindazok a juttatások, amelyek az állami, önkormányzati oktatási intézményben a pedagógusokat megilletik, megilletik az egyházi közoktatási intézményben foglalkoztatottakat is. A 13. havi fizetés pedig bérjellegű juttatás, így az jogszerűen jár az egyházi közoktatási intézményben dolgozóknak is. Forrása pedig – ahogyan az állami és önkormányzati intézetekben is történik – a normatív és kiegészítő támogatás. Ha pedig azokat kötelezően megkapja az egyházi közoktatási intézmény is, forráshiányra nem hivatkozhat.

6